Ritók Ibolya: Mikor álmod fogja a két kezed

Amikor a legszebb álmod,

foghatja a két kezed, itt e földön,
Mondd meg!
miért nem elég jó neked?!

Miért nem elég jó,

Egy kinyíló virág illata,
az éltető levegő,
Gyermeked mosolya,
a reménységed!
Szerelmed ölelő karja,
A ruha a testeden,
Fedél a fejed felett,
Az ételed,
az egész életed!
Mondd meg!
miért nem elég neked?!

Mi kell még
Hogy Embernek érezd magad?!

Megkaphatsz bármit.
Azt is, mit lenne,
nem szabad,
Mitől megkímélhetnéd magad.

Vagyonra , hírnévre vágysz,

Elismerésre, tiszteletre,
Szeretetre, boldogságra?
Szabadságra?

Mondd meg!
Mikor adtál utoljára alamizsnát a koldusnak?
Kenyeret az éhezőnek?
Vigaszt, örömöt, a szenvedőnek?
Tudsz e valakit is tisztelni,
Megbecsülni?
Tiszta szívvel igazan szeretni?
Meghallod e lelked szent szavát?
Szabad e a te lelked?
Vagy tested börtönében csak szenved…..

Hazugságok,igazságok….

És mégis….
Mindig más a gonosz, az irigy, a rongy ember…
 Reszketve féled a pillanatot,
Mikor átélhetnéd….
Magadhoz ölelhetnéd.
Szerethetnéd.
Szárnyaló örömöd lehetne.

Mondd meg nekem,

Hol laknak az igaz szavaid!!
A ki nem mondott, elhallgatott vágyaid,
Mikor jajongva sír a lélek.
Mert mi körülvesz, azt mondod,
Nem kell neked….

És Rád ront, mint dúvad,

Mikor reggel ébredsz,
Minden elrejtett félelmed, eldugott kishitűséged,
Elhazudott vágyad.
Sajgó kínnal veted magad e lidércek közé.

Nem segít rajtad a fénylő nap.

A vakok nem látnak,
Csak néznek.
Számolják a múló éveket,
Sóhajtoznak, sóvárognak,
Mikor kinyújtott kezükbe tenne
mindent az élet…

mondd meg!
Miért nem elég neked
Az életed?

Nagycenk, 2009. szeptember 14.