Allison Weir:Megaláztatások és gyermekek elleni erőszak az izraeli átkelőhelyeken

Az izraeli hatóságok, évtizedek óta meztelenre vetkőztetik a gyermekeket és

törvénytelenül testi motozásnak vetik alá őket - köztük amerikai állampolgárokat is.
Azoknak a szervezeteknek, amelyek az izraeli és palesztin viszonyokkal foglalkoznak,
régóta tudomásuk van arról, hogy az izraeli határőrségi hatóságok rendszeresen
meztelenre vetkőztetik, és testi motozásnak vetik alá úgy a férfiakat, mint a nőket.
Az „If Americans Knew” („Ha, az amerikaiak tudnák”) nevű szervezet az első, amely
az izraeli hatóságoknak, kimondottan a nőkkel szemben alkalmazott, vetkőztetéssel
együtt járó motozási módszereit vizsgálta. Az „If Americans Knew” elképesztőnek
tartja, hogy az izraeli hatóságok fiatal lányokat is meztelenre vetkőztetnek, és
tüzetesen átvizsgálnak, beleértve a hét éves és a hét évnél fiatalabb kislányokat is.
Az Amerikai Egyesült Államokban, Izraelben és a Nyugati Parton összegyűjtött adatok
szerint az izraeli határőrség hivatalnokai időnként, kortól függetlenül, arra
kényszerítik a keresztény és a muzulmán nőket, hogy vetkőzzenek meztelenre és
vessék alá magukat a teljes mérvű testi átvizsgálásnak. Bizonyos esetekben
gyerekeket „tapogattak” az izraeli hivatalnokok. Néha az anyákat gyermekeikkel
együtt, egy helyen vetkőztetik le és vizsgálják át, máskor a kislányokat elválasztják a
szüleiktől és külön vizsgálják át őket. A menstruáló nőkre ráparancsolnak, hogy
vegyék ki az egészségügyi betétet, néha kis gyermekeik szeme láttára. Időnként az
asszonyokat, fiatalkorú fiaik jelenlétében vetik alá testi motozásnak.
A fentiekről megkérdezettek mindannyian mély megaláztatást éreztek. Sokan arról
tanúskodnak, hogy az átvizsgálás folyamatát zokogva élték át.
„Emlékszem, hogy sírtam, és könyörögtem édesanyámnak, hogy ne engedje, hogy
ezt tegyék velem, legalább a felső ruhadarabot hagyják rajtam” – idézi fel a 12 éves
korában átélt motozást Laila El-Haddad, gázai újságírónő. A szülők azonban
képtelenek megvédeni gyermekeiket ezektől a megaláztatásoktól. (Az izraeli
határőröknek) „Gépfegyvereik vannak. Kénytelenek vagyunk engedelmeskedni.” –
magyarázza El-Haddad, aki szerint ennek a bánásmódnak a palesztinok megalázása
a célja, az hogy ne térjenek többé vissza Palesztinába. El-Haddad a Harvard
Egyetemen (Kennedy School of Public Policy) szerzett felső fokú diplomát.
Hala Gores, oregoni ügyvédnő is emlékszik, hogy tíz éves korában meztelenre
vetkőztették, és testi motozásnak vetették alá. Gores családja názáreti keresztény
palesztin, akik az izraeli hatóságok, keresztényekkel szembeni megkülönböztető
magatartása miatt hagyták el otthonukat. Gores soha nem tért vissza ősei
szülővárosába, Názáretbe, részben azért – mint mondja -, mert képtelen lenne még
egyszer elviselni, hogy olyat tegyenek vele, ami felett neki magának semmi hatalma
nincs.
Az „If Americans Knew” adatai arra utalnak, hogy az izraeli politika a keresztény és
muzulmán gyermekek ellen irányul, és az független a gyerekek esetleges izraeli vagy
más állampolgárságától, beleértve az Amerikában született, amerikai
állampolgárságú gyereket is. A zsidó gyerekek meztelenre vetkőztetéséről, és azok
fizikai átvizsgálásáról nincsenek adatok.
Maysoon Zayid, előadóművész, komikus New Jerseyben él, szintén arról számol be,
hogy hét vagy nyolc éves korában, palesztinai családi „hazalátogatása” során, a Ben
Gurion repülőtéren őt is levetkőztették és átvizsgálták. Legutóbbi palesztinai útja
alkalmából, 2006. júliusában, az izraeli hatóságok hivatalnoka, Inbal Sharon, elvette
tőle egészségügyi betétjét. Mayson, aki amerikai állampolgár, a vizsgálat befejezése
után sem kapta vissza a betétet a hivatalnoktól, aki azt sem engedte meg, hogy
Mayson másik betétet használjon. Mayson Zayid, Cerebral Palsyban szenved, és ezért
tolószékben ül, mindenki szeme láttára ott vérzett a váróteremben, amíg repülőre
nem szállt.
Mayson Zayid, a gimnáziumban osztályelnök volt, ma szókimondó humoráról és erős
egyéniségéről ismeretes, mindezt zokogva meséli. „Senki sem emelt szót értem,
senki sem tett semmit az érdekemben. Több nő is jelen volt, beleértve azt is, aki a
tolókocsimat tolta, de senki nem szólt egy szót sem.” Amikor Mayson a repülőre
szállt, a személyzet undorral nézett rá, de amikor elmondta, mi történt vele, a légi
kísérők a saját ruhájukból adtak neki használatra. Az egészségügyi betétek elkobzása
mellett, az izraeli hivatalnokok elkobozták Mayson repülési betegség elleni
orvosságát is, és emiatt a 12 órás repülőúton egyfolytában hányt.
Mayson Zayid egy, az izraeli haderő, és az izraeli hatóság beavatkozásai
következtében megsérült palesztin gyermekeket támogató szervezet alapítója, a
fenti út borzalmainak hatására annyira elbátortalanodott, hogy megfogadta, soha
többé nem tér vissza Palesztinába. “Pontosan ezt akarják. Olyan rosszul bánnak
veled, hogy eljuss arra a pontra, hogy soha többé ne térj vissza.” Ennek ellenére,
Mayson Zayid máris azt tervezi, hogy visszatér a Nyugati Partokra, önkéntesként
dolgozni.
Izrael váltakozó stratégiát alkalmaz, az idősebb nőktől az egészen kis gyermekeket is
átvizsgálja. Néhány esetben a nőket egyedül bezárják egy szobába, ahol meztelenre
vetkőztetve, órák hosszat várakoztatják őket. Máskor csoportosan levetkőztetik, és
úgy vizsgálják át őket, miközben ruháikat rakásra hányják. A vizsgálat befejeztével
megparancsolják nekik, hogy öltözködjenek fel, és ők meztelenül, mezítláb keresgélik
saját ruháikat a ruhahalmazban.
Az izraeli hatóságok fenti bánásmódja elsősorban a palesztinokra és az amerikai
palesztinokra vonatkozik, de vannak olyan jelentések is, amelyek arról számolnak be,
hogy az izraeli hivatalnokok az amerikaiakat is levetkőztetik, és testi motozásnak
vetik alá őket.
Hedy Epstein, St. Louisban lakik. Epstein családja és teljes rokonsága a náci
gyűjtőtáborokban lelte halálát. „Idegenek karjaiba – A gyermekdeportálások
történetei” címmel (Into the Arms of Strangers: Stories of Kindertransport”) díjat
nyert dokumentumfilm az ő családja tragédiáról készült. Hedy Epstein arról számol
be, hogy három évvel ezelőtt őt is meztelenre vetkőztették és átvizsgálták, mert egy
békés tüntetésen vett részt a Nyugati Partokon.
Hedy Epstein 79 éves volt akkor, és egy izraeli hivatalnok arra kényszeríttette, hogy
hajoljon előre, hogy – belsőleg is megvizsgálhassa.”
A különböző nemzetközi egyezmények tiltják a meztelenre vetkőztetés általi testi
motozást. A Genfi Egyezmény, melynek Izraeli is aláírója, tiltja, a személyi
méltóságot érintő, és különösen megalázó és megszégyenítő bánásmódot, „valamint
külön hangsúlyozza, hogy „a nők különleges oltalmat érdemelnek, női tisztességük
védelmezése terén.”
A Gyermekek Védelmére vonatkozó nemzetközi egyezmény 2. szakasza alapján: –
„Egyetlen gyermek sem szolgáltatható ki olyan bánásmódnak, amely a gyermek
testének sérthetetlenségét érinti.”
Az Amerikai Egyesült Államokban, ezt a bánásmódot a gyermekkel szembeni erőszak
(child abuse) elleni rendelkezések szabályozzák, melyek értelmében a gyermekkel
szemben „tilos minden olyan bánásmód, amely a gyermek fizikai, erkölcsi és szellemi
integritása ellen irányul.” Az Encarta Encyclopedia szerint: „Gyermek elleni
visszaélésnek számít minden olyan tudatos cselekedet, amely veszélyezteti a
gyermek fizikai, szellemi és érzelmi állapotát.”
Amíg az „If Americans Knew” humanitárius szervezet, csak a nők elleni meg nem
engedett bánásmódot vizsgálta, de nagyon sok megkérdezett férfi is jogtalan
bánásmódról nyilatkozott – beleértve amerikai állampolgárokat, fiúgyermekeket és
időseket, akiket meztelenre vetkőztettek és törvénytelenül átvizsgáltak, időről időre.
Annak ellenére, hogy ezek az esetek igen gyakoriak, az emberek többsége,
önmagára nézve, túlságosan megalázónak tartja, hogy nyíltan beszéljen róla. Egy 68
éves keresztény üzletember, akit 2006-ban a Ben Gurion repülőtéren meztelenre
vetkőztettek és átvizsgáltak, a családjának sem beszélt róla mindaddig, amíg
tudomásra nem jutott, hogy az „If America Knew” hivatalosan is foglalkozik ezekkel
az ügyekkel. A fenti személy csak ennek tudatában, utólag magyarázta meg a
lányának, hogy miért mondta neki, hogy soha többé nem tér vissza szülőföldjére,
amely most Izraelhez tartozik. A cionista bevándorlás és Izrael állam megalakulását
megelőzően, Palesztinában a virágzó palesztinai keresztény közösség a lakosság 15
százalékát képezte. (A lakosság 80 százaléka muzulmán volt, és mindössze 5
százaléka volt zsidó.)
Az izraeli megszállást követően, a keresztények száma mára 2 százalékra süllyedt.
Izrael pártfogói igen élesen kikeltek Jimmy Carter, volt amerikai elnök: „Palestine
Peace Not Apartheid” (Palesztin Béke, nem Apartheid) című könyve ellen. Válaszában
Carter hangsúlyozta, hogy, az „izraeli apartheid” kifejezés, könyvében a Nyugati
Partokra és a gázai övezetre vonatkozik. A helyzet ismerői közül azonban sokan nem
értenek egyet Carterrel, és azt bizonyítják, hogy ezen felül, Izrael államon belül is az
apartheid politikája érvényesül. Az „If America Knew” vizsgálatának eredményei is
azt bizonyítják, hogy Izraelben a nem zsidó állampolgárok meztelenre vetkőztetése
és testi motozása, Izrael szélesebb értelemben vett megkülönböztető politikájának a
része.
Tekintettel arra, hogy az amerikai adófizetők naponta 8 millió dollárt adnak Izraelnek,
a CNI, a Consil for the National Interest (A Nemzeti Érdekvédelmi Tanács) - egy
washingtoni lobby csoport - kampányt kezdett azzal a céllal, hogy Izrael szüntesse be
fenti, megkülönböztető politikáját. „Felháborítónak tartjuk, hogy Izrael, az Amerikai
Egyesült Államok adófizetőinek pénzén alázza meg a nőket, és gyermekeket” -
jelentette ki a CNI elnöke, Eugene Bird: „Felhívással fordulunk minden amerikaihoz,
hogy segítsenek kampányunkban.”
A CNI felkéri az amerikai választópolgárokat, hogy lépjenek kapcsolatba
képviselőikkel, és terjesszék a CNN által előkészített vizuális anyagot.

Alison Weir, az If Americans Knew igazgatója

(Fordította: Kaslik Péter)