Els6 elmélkedés AZOKROL A DOLGOKROL, AMELYEK KETSEGBEVONHATOK Mar évekkel ezelstt folfigyeltem arra, hogy kora ifjaisa- gomtél fogva milyen sok hamis nézetet fogadtam el igaznak, s hogy mennyire kétséges mindaz, amit kés6bb ra belittam azt is, hogy egyszer az életben gyOkerestill fOl kell forgatnom, s az els6 alapokt6! kiindulva djra kell kezdenem mindent, arra tOrekszem, hogy egyszer még valami szilardat maradand6t hozzak Iétre a tudoményok teniletén. Ez azonban hatalmas munkinak Ktszott, Ggyhogy meg akartam vari azt a megfelel6 életkort, amely minden kés6bbinél alkalmasabb a tudomsinyok elsajititisara. Igy aztin oly sokig halogattam a dolgot, hogy most mir vétkeznék, ha fontolgatissal feesérelném el azt az. id6t, amely a cselekvésre még megmaradt, Ma tehat, a legal: kalmasabb idében, miutin megszabaditottam ¢lmémet 8) minden gonctél és zavartalan nyugalmat biztositot- tam magamnak, egyediil félrevonulok, s végre komo- lyan, szabadon hozzikezdek nézeteim emez altalinos fOlforgatasahoz, Bhhez azonban nem lesz sztikség arra, hogy kimuta sam valamennyi nézet hamissigit — e7t tain soha nem is tudnam elémni, De mert a jézan ész meggydzott mar r6la, hogy azokt6] a nézetekt6l, amelyek nem teljesen bizonyosak és kétségbevonhatatlanok, éppannyira meg kell vonnom a helyeslést, mint azoktél, amelyek nyil- vanvaléan hamisak, ezért valamennyinek az. elutasitasa- hoz elegend6 lesz, ha mindegyiknél taldlok valamely okot a kételkedésre. E célbét azonban nem kell egyen- ként atvizsgiinom valamennyit, hiszen ex soha véget nem ér6 munka volna. Ha az alapokat aliastuk, magat6l is dsszeroskad az, amit rijuk épitettek, dgyhogy tiistént 25hozzalitok azoknak az alapelveknek a vizsgdlatihor, amelyeken mindaz nyugszik, amit valaha hittem Nyilvanvaléan mindaz, amit egészen mostandig teljes- séggel igaznak fogadtam el, vagy az érzékektdl, vagy az &r- 2ekek kézvetitésével? jutott el hozzim. Ezeket azonban oly kor esalison kaptam rajta, marpedig a kéniltekint6 okossig azt kéveteli, hogy sohase bizaink meg teljesen azokban, aki sak egyszer is niszedtek mar benntinket. De birmennyire is megtévesztenek olykor az érzékek bizonyos kicsiny és tivoli dolgokat illetéen, talin van sok mis ismerettink, melyekhez scmmiféle kétség nem férhet, még ha ugyanezen érzékekb6l meritettik is Sket llyen példaul az, hogy itt vagyok, a tdzhely mellett tlok, téli tuha van rajfam, kezemmel érintem ezt a papirt, s mis effélék, Ugyan milyen alapon tagadhatnink, hogy maga ez a kéz 5 ez az egész test az én kezem, az én tes- tem? Hacsak nem vélem magam hasonlatosnak azokhoz az Griltekhe7, (19) akiknek agyvelejét tonkretette a fe- kete epe makacs g6ze, s emiatt Alllhatatosan ragaszkod- nak ahhoz, hogy 6k kinilyok ~ legyenek bir koldussze- 1 Burman (146): Az érzdbektdt: rodniiik a littl, amelynele even észlelem 1 szineker, az alakokat s inden ezekhe? heisonlde. Ezen ki- vUl azonban minden mast a= éradkek kizventéscee! kaptam, teil Iuallomis eévén, mivel mindazt, amit tadok, ezen a médlon kaptam & meritettem saileimtl, anaraimt6l s mis emberelal, Nem lehet it azt az ellenvetést tenni, hogy a szer26 figyelmen kivil hagyjn « kts alapelveket, Isten és Oamagunk ides, amelyek sosem voltak a7 6 ‘ekekiien (Med. 31. 0). Mem closzor i, ezeket 2 iekat is igy kp lam, az erzéhek kdzvettésied, tude hallis révén. Misodszor. a seer26 itt a filozotilni épp csaie most keds emberte tekint, alk csak azokra a dolgokea fonlit figyelmet, amelyeket ismerteknek tid. Mert ami ko76s iipelveket és a2 axidaikat ile, mint amilyen pele a slchetetlen, hogy ugyznaz a dolog ltezzék és ne letezzek" tétel, exek- fe az éraéki emberek — akik mindannyian yagytnk, mil6t filozotiln| kkezdenénk ~ nem tekintenek, § nem fordianak rajuk kulondseDb fi ayelmet. Mivel azonban ezek oly vikigosan velit sztlerec, + mivel ‘nmagukdan tapasetajsk Gket, exért nem t8eGdnek veld, » sale 2a varoxin vizsgilfik mex, Okel, nem pedi absetrakt médon, vagyis el kolonitve az anysgtal $ az egyedi dolgokt6l. Ha ugyanis igy vizsgil- nik ket, Senki sem kételkedek fell. § ha a szkeptikusok ig tet- tek volna, sol, senki nem let volna sekeptiuus, mivel azok, akik -megfelels fgyelnetforditanak e tételekre, nem tagadhatjik ket, Har imelszor: e helyGarelsGsorban 1 maga létezéschen tekintett dologrol vvan #26, ani, hogy vayon van, 26 gények -, vagy ahhoz, hogy barsonyt viselnek ~ holott meztelenek =, vagy éppenséggel ahhoz, hogy agyagfejik van, hogy teljesen talakultak tokké, vagy hogy Wvegbol fij- tik Oket. De hit Sk Gritek, s magam is éppennyire eszte- lennek Kitszanék, ha mindebbol barmit is félhaszndini példaként sajat magamra vonatkoz6an. Ez gyOnyérti! Mintha bizony nem volnék ember, ki é} jelente aludni szokott, s kivel dlmiban megiérténik mindaz ~ vagy olykor még kevésbé valoszerti dolgok is —, ami ezekkel az esztelenekkel ébrenlétiikben. Mé loban, mily gyakran meggy6z a megszokort, éjszakai nyugalom arrél, hogy itt vagyok, ruha is van rajtam, sa tWznél tok, holott val6jaban ruhdimt6l megszabadulvan takarok Kézt fekszem! Na de most biztosan éber szem mel figyelem ezt a papirt, nem kOkad amit most megmozditok, ¢ kezet pedig meggondoltan teljes szindékosséggal nybitom ki, s ezt érzékelem is, Ennyire hatérozott dolgok ilmunkban nem fordulnak el6, De hat tigy mondom ezt, mintha bizony mar nem is emlékeznék arra, hogy miskor ezekhez hasonl6 gondo- latok is megtévesztettek ‘lmomban! § ahogy ezcket fi gyelmesebben atgondolom, olyan nyilvanvalonak lator, hogy sohasem tudom biztos jelek alapjin megktilénbéz- tetni az dlmot az ébrenlétdl, hogy elamulok, s mar-mdr sainte maga ez az Amulis erdsiti meg bennem azt a véle- ményt, hogy dlmodom, De hat rajta, almodjunk! Ne legyenek igazak még az afféle egyedi cselekvések sem, mint amilyen szemiink Kinyitisa, fejtink mozditisa, karunk kinyGjtisa, 5 talin még az sem, hogy egyaltalin rendelkeziink ezzel a kéz zel, s hogy miénk ez az egész test. Mégis, azt azént csak el kell ismerniink, hogy az dlombeli képzelgesck ol nok, mint bizonyos festett képek, amelyek csakis va ‘gos dolgok hasonlatossigara jOhettek létre. De ha ez igaz, akkor mat azt is el kell ismerniink, hogy legalébb ezek az diltalnos dolgok, mint a szem, a fej, a kéz és az egész. test, vagyis bizonyos nem képzelt, hanem valésa- g05 dolgok léteznek. Hiszen még a festk sem képesek arra, probaljak bar a lehet6 legszokatlanabb formaja szi- 27réneket 5 szatirokat (20) megalkotni, hogy ezeknek 28t ij természettel rubizzak fel, hanem csak ok testrészeit keverik Ossze, Vagy ha n valami olyannyira Gjat gondolninak ki, hogy 7 hasonlot mar igazin senki sem litott — ami. ily- keppen teljességgel kolttt s hamis volna -, ha masnak rem, igazi szincknek mégiscsak léteznitik kell, amelyek- bél a képet dsszeailitjak. Ugyanezen az alapon, még ha feltessziik is, hogy akar az efféle dltalinos dolgok, mint a szem, a fej, a kéz és mas hasonldk, csupan elképzelt Ietez6k, azt mégis szukségképp el kell ismerniink, hogy léteznek bizonyos mas, még az eddigicknél is egy ribb é egyetemesebb dolgok, amelyekbél — miként igazi szinekb6l ~ a dolgok valamennyi, gondolkoda- sunkban talilhats képét — akar igazak ezek, akir hami- sak — kialakitjuk Ebbe a nembe tarto; talaban, valamint a hozzd tartoz6 kiterjedé terjedt dolgok alakja, a mennyiség, vagyis ezeknek dolgoknak a nagysaga és szima, tovabba a hely, amely- ben léteznek, fenndillisuk ideje és mas effélék, Ennélfogva mindezek alapjén takin nem kévetkezte- tink helytelentil, ha azt mondjuk, hogy a fizika, az asat- ron6mia, az orvostuclomany és az dsszes tbbi olyan tu- domény, amely az dsszetett dolgok semléletétdl fgg, bizony ketséges. Ezzel szemben az aritmetifa, a geomet- ria sa tobbi efféle tudomany, amely csakis a legegysze- Fibb és legaltalinosabb dolgokkal foglalkozik, s tigyet sem vet arra, hogy Kéteznek-e ezek a valésagban vagy ‘sem, nagyon is tartalmaz valami bizonyosat és kétséghe- vonhatatlant. Hiszen akir ébren vagyok, akér alszom, ketts meg hirom az ot, a négyszégnek pedig négy olda- la van, s lehetetlennek litszik, hogy ennyire Atléthat6 igazsigok a hamissag gyantjaba keveredhessenek. (21) Mindemellett mélyen belevés6dott elmémbe az a régi nézet, miszerint van valamely Isten, aki képes min- dent megtenni, és aki engem magamat is teremtett - olyannak, amilyen vagyok. De honnan tudom, nem azt vitte-e végbe Isten, hogy egyfltalin ne legyen fold, ne minden 1 kilonboz0 gy Unik, a testi természet at- azutan a ki 28 Jegyen ég, ne legyenek kiterjedt dolgok, ne legyen alak, ne legyen nagysig, ne legyen hely, és hogy minciez mégis, mi- ként most, tigy tinjék fol szdmomra, mintha léteznék? Sot mi tobb, nem vihette-e végbe Isten azt is, hogy amikép- pen masok idénként tévednek azon dolgok feldl, ame- lyekrol mindent tudni vélnek, ugyandigy én is tévedjek minden alkalommal, valahdnyszor csak dsszeadom a kettét és a harmat, vagy valahdnyszor csak megszmo- Jom a négysz6g oldalait, vagy az elképzelhets legegy szeribb kérdéshen, De takin Isten nem akarta, hogy ily nagyot csalédjam, hiszen a legfobb jonak mondjak. Ha azonban jésigdnak ellentmondana annak feltételez hogy olyannak alkotott engem, aki mindig téved, ugyan- ezzel a jOsdggal az. sem férne dssze, hogy olykor-olykor tévedni hagyjon. Marpedig azt semmiképp sem allitha- tom, hogy sol Lesznek azonban olyanok ~ 5 talin nem is kevesen akik inkabb tagadndk egy ily hatalmas Isten létezését, mintsem hogy az ésszes tobi dolgot bizonytalannak higgyék. Nos, veliik most nem is ellenkeznénk, s meg is engednénk, hogy mindaz, amit Istenrl_ mondottunk, puszta_koholminy. Csakhogy magyarizzik birmivel hogy azz lettem, ami vagyok ~ a sorssal, a véletlennel vagy akar a dolgok folytonos lancolatival -, minthogy a csalatkozis é5 a tévedés mégiscsak valamiféle t6kélet- lenség, minél kisebb hatalommal ruhazzik fel létrej6ve- telem eldidézjét, annal val6szintibb lesz, hogy olyan t- kéletlen vagyok, hogy mindig tévedek. Ezekre az érvek- re, bizony, nemesak hogy nem tudok mit vélaszolni, ha- nem végiil még arra is rékényszertil6k, hogy elismerjem azok k6zii, amiket hajdan igaznak véltem, semmi sincs amit ne Iehetne kétségbe vonni, s riadisul nem is meg- gondolatlansigbél vagy kénnyelmtiségbol, hanem szi- lard és végiggondolt okfejtés alapjin. Ennélfogva ezek- 161 az érvekt6l is meg kell vonnom hozzajérulésomat, éppannyira, mint azokt6l, amelyek nyilvinvaléan hami sak, (22) ha csakugyan az a célom, hogy valami bizo- gra leljek. 29Am az még nem elegend6, hogy ere félfigyeltem, Gondoskodnom kell réla, hogy minderre emlékezzem is, hiszen szakadatlanul visszatérnek a megszokott néze- tek, és szinte még akaratom ellenére is rabul ejtik hiszé- Kenységemet, amit mintegy a hosszti megszokas és a meghitt ismeretség jogan lefoglaltak a maguk szémara, S addig nem is fogok leszokni arr6l, hogy helyeseljem ¢ nézeteket és megbizzam benniik, ameddig olyanoknak tekintem Oket, amilyenek val6jéban, tudnilllik valami- Iyen médon kétségesnek ~ ahogyan ezt mar ki is mutat- tam ~, de mindazonsital igen valészinGinek, melyek elfo- gadisa sokkal inkibb megfelel a j6zan észnek, mint el- utasitésuk. Ezért, gy gondolom, nem cselekszem majd helytelendl, ha szindékosan teljesen ellenke76 irinyba fordulvin nmagamat tévesztem majd meg, s egy bizo- nyos ideig azt képzelem, hogy ezek a nézetek teljessés gel hamisak és kitalltak, mignem aztin ~ miutin mint- egy kiegyenlitédétt az ellentétes elditéletek stilya ~ rossz megszokas nem forditja el tobbé itéletemet a dol- gok helyes megragadasit6l. Azt pedig tudom, hogy eb- bél semmiféle tévedés vagy mas veszély nem szirmaz- hat, s a tilzot bizalmatlansig biingbe sem eshetem, mi- vel most nem a cselekvéssel, hanem a megismerésse! foglallcozom. Folteszem tehat? hogy nem Isten, aki a legjobb, aki a2 igazsig forrisa, hanem valamely gonosz. szellem, amely igen nagy hatalommal rendelkezik s ravasz is egyben,? min- den igyekezetével azon van, hogy megtévesszen engem. Folteszem tovabba, hogy az ég, a leveg6, a fold, a szinek, az alakok, a hangok és valamennyi kils6 dolog nem mas, mint az.dlmok jateka, amellyel ez a gonosz szellem vet cselt 2 Burman (147) A szer26 it olyannyira elbizonytalanitp az ember, 8 oly hatalmas kételyek koze vet, amilyenek csak lehetsegesck. Enné- ogva nemcsak s2t az ellenvetést hozza f0l, amelyet 2 szkeptkusok szoktak, hanem ezen fbidl még mindz, ami egyiltaliban felhozhats, hogy ezen a médon csikugyan mesziintessen minden kételkedést Ebbot a célbél vezedi itt be a szellemet,jéllehet felshata valaki, hogy ez folosleges fetetelezes. 3 Burman (147): A szerz6 itt ellentmondé dolgokat allt, mivel a go- nnosesig sa legnagyobb hatoképesség nem fér Sssze egymassa 30 a hivés bennem lév6 képességének. Onmagamat tigy fo- gom tekinteni, (23) mintha se kezem, se szemem, se hU- som, se vérem, semmilyen érzékem nem volna, saz, hogy mindezzel rendelkezem, nem lenne mas, mint ha- mis vélekedés, Svikirdan ki fogok tartani € meggondolas mellett, s ha az nem is All hatalmamban, hogy valami igazat folismerjck, legalabb azt megteszem, ami rajtam All: szildrd élekkel 6vakodni fogok att6l, hogy hamis né- zetekhez adjam hozzajénulisomat, s hogy ez a csalé ~ le- gyen mégoly hatalmas és agyafiirt— barmit is rim tudjon kenyszeriteni. Am firadsigos ez az elhatrozas, és van bizonyos restség Lennem, amely az élet megszokott rendjébél kilépni nem enged. Epp mint a fogoly, ki al- maban képzelt szabadsagot élvezett, 5 mikor aztin gya- tani Kezdi, hogy csupan dlmodott, fél az abredéstl, szemét pedig a behizelg6 ltszatok hatisara tjra lecsuk- ja, gy estiszom vissza én is, akaratlanul is, 2 regi néze- tck fogsdgiba, s félek az ébredést6l, nehogy a békés nyugalomra faradsigos ébrenlét kévetkezzék, amit nem a Fenyben, hanem a folbolygatott nehézségek atlaithatat- an sététjében kell majd eltéltencm, 31Mdsodik elmélkedés AZ EMBERI ELME TERMESZETEROL, ARROL, HOGY JOBBAN ISMERJUK, MINT A TESTET Oly marcangol6 kételyek kézé vetett a tegnapi elmé és, hogy most mar nem vagyok képes nem emlékezni réjuk, dm ugyanakkor nem litom az utat sem, amelyen haladva megszabaculhatnék t6lk. S6t, mintha (24) va ratlanul mély drvény rantott volna magaval, mely Ggy sodor bol ebbe, hol abba az irinyba, hogy sem a mély ben nem nudom megvetni a lébam, sem pedig tiszva f6- Icmelkedni a felszinre nem vagyok képes. De nem sza- bad megrémém! Meg fogom prébalni gjra, hatha ma si- keriil a tegnapi titon messzebbre jutnom. Fl fogok tehat tivolitani mindent, amihez akar csak egy cséppnyi ké- tely is férk6zhet, éppigy, minthogyha teljességgel megeyéz6dtem volna hamissigirél, Tovabb fogok ha- ladni egészen addig a pontig, ahol valamilyen bizonyos: ra bukkanok, vagy ahol ~ ha mast nem is ~ legalabb azt bizonyossaggal belitom, hogy nines semmilyen bizo- nyossag, Semmi masra nem vagyott Arkhimédész, mint cgyctlen szilard és mozdithatatlan pontra, hogy aztin ott megvetve labat az egész Foldet kimozdithassa helyéb6 Nagy dolgok megvalésulisét reméthetjuk akkor is, ha ribukkanok valami egészen csekély dologra, ami bizo- nyos és megrendithetetlen, Folteszem tehat, hogy mindaz, amit létok, hamis. Nem hiszem el, hogy valaha is létezett volna barmi azok Kéziil, amiket a csaloka emlékezet megielenit. Nines semmiféle érzékszervem. A test, az alak, a kiterjedés, a mozgis, a hely ~ mindez csupa kiméra, De hat akkor mi marad igaz? Talan esak a7 az egy, hogy semmi sem bizo- nyos. Na de honnan tudom, hogy nincs valami, ami kalon- bézik mindattél, amit épp az imént soroltam fel, s ami- 33vel kapesolathan a legesckélychb kétely sem meniilhet fel? Nincs-e valamind Isten, vagy nevezziik barminek azt lenyt, aki akar ezeket az iménti gondolatokat is belénk uiltet? De vajon mi értelme volna foltenni egy effajta ényt, ha egyszer lehetnék akar én magam is ¢ gondola- tok szerzéje? Nem vagyok-e tehit legalébb én ~ valami? De hiszen mir tagadtam, hogy volna birmiféle érzék- szervem, birmiféle testem! Itt azonban megakadok, Mert mi (25) kovetkezik ebb6? Vajon annyira hozza vagyok-e kote a testhez, az érzékszervekhez, hogy nélitilik nem is létezhetem? De hiszen mar meggy6ztem magam arrél, hogy nines a vildgon semmi sem: nines €g, nincs f6ld, ninesenck elmék, nincsenek testek. Nem gySztem-e meg magam ezéltal mér artél is, hogy én magam sem Ié tezem? Semmiképp! Bizonyos, hogy én voltam, ha egy- szer megey6ztem magamat valamirGl. Igen dm, de ha van valamiféle rendkivill nagy hatalm6, rendkivill agya fart csal6, aki llandéan megtéveszt engem, méghozzi szindékosan? Nos hat akkor aligha kétséges, hogy én is vagyok, ba egyszer engem téveszt meg! Tévesszen csak meg amennyire tud, azt mégsem lesz. képes elérni soha: sem, hogy ameddig azt gondolom, vagyok valami, mi se legyek. Olyannyira, hogy ~ mindent kelléen meg- fontolvin ~ végil is le kell szdgezni: az ,6n vagyok, én leétezem” kijelentés — valahdnyszor kimondom, vagy el- mémmel megragadom — s2ukségszentien igaz Most azonban még nem létom pontosan, mi is va- gyok, tudniillik mi az az én, aki immér sziikségszertien vagyok, Mostantél tehat ovakodnom kell, nchogy eset- leg, meggondolatlanul, egy feltételezett létez6t allitsak nmagam helyére, s igy aztin még annak elgondolasa soran is tévtitra jussak, amit a leginkdbb bizonyosnak és a leginkabb evidensnek tartok. Ezért most sjbol elmél- kedni kezdek, éspedig arr6l, minek is hitem magam hajdandn, miclott még az iménti gondolatok elfoglaltak volna elmémet. Ebbdl aztén elvetem majd mindazt, amit az imént felhozott érvek — ha esak igen csekély mérték- ben is ~ képesek voltak megeafolni, hogy végill ki 34 lag az maradjon meg, ami bizonyos és megrendithetet len. Minek véltem tehét magamat — korabban? Nemde: embernek, De mi az, hogy ,ember’? Mondjam tén azt, hogy ,eszes éléiény”? Nem, jobb ha ezt nem teszem, hi szen akkor utdna azt kellene kérdeznem, mi az ,€16: ény", mit jelent az ,eszes” kifejezés, és igy egy kérdé 61 mindjart sz4z masik, s riadasul sokkal nehezebb te- remne. Marpedig nines annyi szabadidém, hogy azt eff le sz6rszalhasogaté megkilonboztetésekre akarndm fe- esérelni, Sokkal inkabb arra fogok hat figyelni, mi volt az, (26) amihez gondolkodasom koribban mintegy 6n- magat6l, vagyis a természet vezetés€vel jutott el, v hdnyszor csak foltette maginak a kérdést, mi vagyok. Ha nem tévedek, els6ként az menilt £51 bennem, hogy van arcom, kezem, karom, § hogy itt van a testrészeknek ex az egész gépezete, amelyet még a tetemben is meg- szemléthetiink, és amelyet a ,test” elnevezésse Folmeriit aztin az is, hogy tiplalkozom, jarkalok, érzé- kelek és gondolkodom. Ezeket a tevékenységeket pedlig a lélekre vonatkoztattam. Am hogy mi is volna ez a lé- lek, azon vagy egyaltakin nem gondolkodtam, vagy va- lami egészen kicsiny dolognak képzehem, szelishéz, ttizhoz, esetleg éterhez hasonlatosnak, amit durvabb 1 szeim zarnak kérbe. A testet illetéen pedig még csak nem is kételkedtem, hanem tigy véltem, hogy elktiloni- tett ismeretem van természetér6l, amit ha alkalomadtin le akartam volna imi gy, amiként elmémmel megragad- tam, efféle fejtegetésbe kezctem volna: testen értem mindazt, ami alkalmas arra, hogy valamiféle alak hata- rofja, valamilyen hely foglalja magaba s hogy olyképp tOltse ki a teret, (26) hogy abl az dss7es tobi testet ki zisja, Alkalmasnak kell lennie tovalbba arra is, hogy t pints, Latis, hallés, izlelés vagy szaglis révén ér2ékel- jk, hogy tobbféleképp is mozogjon, persze nem Snma- {ga dltal, hanem olyasvalami révén, ami érintkezik v ‘Azt ugyanis, hogy volna ereje nmagat mozgatni, kelni vagy gondolkodni, azt semmiképp scm itéltem a test természetéhez tartoz6nak, s6t, inkabb még azon 35csodilkoztam, hogy egyes testekben rabukkantam ezek- re a képességekre. Na de mi a helyzet most, amikor folteszem, hogy egy igen hatalmas és, ha szabad igy fogalmaznom,4 gonosz csalé minden erejével azon igyekezett, hogy minden do- Jogban, amennyire csak képes volt ra, megtévesszen en- gem? Lehetséges-e még most is azt dllitanom, hogy akar ak a legesekélyebbel is rendelkezem mindazon jellem: 26k kézill, amelyekrol az imént azt_mondtam, hogy a test természetéhez (27) tartoznak? Erre a pontra iranyé jra és tjra megfonto- Jom e kérdést, de Semmi sem jut eszembe: szinte belet radok ugyanannak hasztalan ismétlésébe. Hit azokbél mi marad, amiket a léleknek tulajdonitottam? A téplilko: 78 vagy a jirkalas? Mivelhogy testtel mar nem rendelke- zem, ezek sem lehetnek misok, mint képzelgések. Az érzékelés? De hiszen ez sem torénhetik test nélkil, 5 lésul mily gyakran megesett mar velem, hogy almom- ban sok mindent érzékeltem, amelyekr6l késbb kide- rilt, hogy egyaltakin nem is érzékeltem dket. A gondol- kodas? Itt a felfedezés: a gondolkodas ~ van; egyedil a gondolkodis az, amit nem lehet elszakitani lem. En agyok, én létezem; ez bizonyos. De medilig? Hat mind- amig gondolkodom; hiszen ha teljességgel meg- stinnék gondolkozni, talin még az is lehetséges volna, hogy egyaltalén nem is létezem. Csak azt fogadom most el, ami saikségszertien igaz; csak és kizérélag gondol- kod6 dolog vagyok tehat, azaz elme, vagyis lélek, vagyis énelem, vagyis ész ~ olyan kifejezések ezek, amelyek jelentése korabhan sz4momra ismeretlen volt. De most mar aztin igazi dolog vagyok, s igaz médon Jétez6; dle tom a figyelmem, gondolodom, addi vajon milyen dolog? Mondtam mar: gondolkod6. hogy nem, De mi van ezen kiviil? Bl fogom képzelni vagyok a testrészeknek ama Osszekapcsol6: Burman (150-151): E megszoritis azén kerult bele a sz6vegbe, mert a szerz6 ellentmonds dolgokat slit, amikor azt mond: igen hata mas é5 gonosz", mivel a lepnagyabb haréképesség és 2. gonoszsig exyszetre nem shat fenn, Ez az oka anna, hogy ext mond ia sz bad igy fogalmaznon 36 cemberi testnek szokds nevezni. Nem vagyok valamiféle ligy légfuvallat sem, mely € részekbe dramlott; nem va- gyok szél, nem vagyok tiz, nem vagyok para, nem va- gyok lehelet, sem barmi més, amit elképzelek magam- nak: hiszen féltételeztem, hogy mindez egyaltalin nem létezik, s © feltevéshez tartom magam. Am ennck el- lenére én mégisesak vagyok valami. De t tik, hogy mindaz, amir6l most felteszem, eg; étezik mivel sz4momra ismeretlen —, valéjaban még sem kdlinbézik att6l, aminek most magamat tudom, Nem tudom; ennek targyalisaba most nem bocsatkozha- tom, Csak arr6l vagyok képes itéletet alkotai, amit isme- rek, Tudom, hogy én létezem; azt kérdezem, mi vagyok, ki az az én, akit ekképp ismerek, Ami a leginkabb bizo- nyos, az az, hogy ameddig megmaradunk az én iménti ismereténél, addig az nem fiigg azoktol a dolgoktol amelyekré! (28) még nem tudom, léteznek-e, vagyis nem fgg képzeletem teremtményeitl. A ,képzeletem teremtménye” kifejezés azonban rairdnyitja figyelmemet egy tévedésemre: hiszen csakugyan kitalélasr6l volna 826, ha azt, hogy vagyok, valamiképp a képzelet ttjan kozeliteném meg, mivel elképzelni annyit tesz, mint va- lamely testi dolog alakjét vagy képét szemlélni, Most azonban mar bizonyosan tudom, hogy én vagyok, 5 egyiittal azt is: lehetséges, hogy amaz dsszes kép—s al- talnosan fogalmazva mindaz, ami a testi természethex tartozik — nem mas, mint 4lmodozis. Miutan mindezt at- gondoltam, most mir éppannyira balganak latszanék, ha a7t mondanim: mikédésbe hozom képzeletem, hogy hatérozottabban folismerjem, mi vagyok, mint ha azt mondandm: felébredtem ugyan, litok is néhany igaz dolgot, de ment nem litom elég tisztn, most szindéko- san Gjra elalszom, hogy amit katok, azt az alom igazabb és tisztébb formaban mutassa meg. lly médon félisme- rem, hogy mindabbal, amit a képzelet segitségével meg- ragadhatok, semmi sem tartozik hoz7 ahhoz a2 ismeret hez, amellyel Snmagamrél rendelkezem, saz elmét mind- ett6l a Iehet6 leggondosabban tavol kell tatanom, hogy 376 maga ragadhassa meg — méghozz4 oly elktil6nitett médon, amennyire csak lehet ~ sajét természetét Mi vagyok tehat én? Gondolkodé dolog, Mit jelent ez? Nyilvinvaloan kételkedd, megén6, Allit6, tagad6, akaro, nem-akaré, de ugyanakkor elképzel6 s érzékel6 dolgot is. Bizony, nem kevés ez, ha csakugyan mind hozzim tartozik, De miért ne tartoznék hozzm? Nem én vagyok tin, aki mirmér mindenben kételkedem, aki azonban néhany dolgot mégiscsak megértek, aki ezt az egyet igaznak ailitom, a tébbit pedig tagadom, aki tobbet aka- 10k tudni, aki nem akarom, hogy megtévesszenek, aki ~ ratlanul is — sok mindent elképzelek, s aki sok min- dent érzéki eredetiinek talélok? Mi az ezek kozi, ami még ha folyton-folyvast (29) aludnék is, még ha az, aki megteremtett?, amennyire csak t6le telik, megtévesztene engem ~ nem ugyaniigy igaz, mint az, hogy én vagyok? Mi az, ami megktilonbértethets gondolkodasomt6l? Mi nir6l azt Iehetne mondani, hogy kiilonbézik tlem? Hiszen hogy én vagyok az, aki kételkedem, aki megi tek, aki akarok, mindez olyannyira nyilvnval6, hogy semmit sem taldlok, ami iltal evidensebbé volna tehet6 De még az is én magam vagyok, aki elképzelek; hiszen még akkor is, ha esetleg ~ amiként foltételeztem ~ egyetlen elképzelt dolog sem volna valosagos, mégis, maga a képzelders valdban létezik, s részét képezi gon- dolkodisomnak. Végezetiil ugyancsak én vagyok, aki érzékelek, vagyis aki a testi dolgokat mintegy az érzé- kek (itjan fogom fel, tudniillik amikor fényt kitok, zajt hallok, meleget érzékelek. De tegyUk fel, mindez hamis, merthogy alszom. Az azonban nyitvanvalonak létszik, hogy litok, hogy hallok, hogy félhevilbk. Ez utobbi nem lehet hamis, és éppen ez az, ami bennnem érzéke- lésnek nevezhet6. S ha pusztén ennyit értink ¢ sz6n, el- mondhatjuk, nem més €z, mint gondolkodés. 5 Burman (151): De hogy vajon Isten-e, art nem tudom, Vajon nem lnkitbh aza seellem a tetemtGm is, amely megiéveszt engem? It zon than ezc még nem tucam, sess zavarosan beszéltem e kerdésekr 38 Ennek alapjin most mar egy kicsivel esakugyan job- ban tudom, mi vagyok. Mindazonaltal még mindig gy tinik, s nem tudom megillni, hogy ne Ggy higgyem hogy azokrol a testi dolgokrél, amelyeknek képei a gon dolkodisomban formalédnak, s amelyeket maguk az. ér- zékek térnak fel, sokkal hatérozottabb ismerettel rendel- kezem, mint magamnak arr6l a nem tudom mijérat, ami- r6l nem tudok képzeleti képet alkotni, Ambator furcsa lenne, ha azokat a dolgokat, amelyekrdl litom, hogy ketségesek, ismeretienck és idegenek tlem, elkilént tettebben ragadnim meg, mint azt, ami valéségos, ami ismert, s ami vegiil is én magam vagyok. De litom hogyan is all ez a dolog. Ordmét leli a tévelygésben el- mém, s nem tri még, hogy az igazsig korlatai kOz€ 570- sitsik, De legyen! Egyelére engedjiik j6 lazara (30) a ki (6Fekét, hogy kés6bb, ha majd kell6 mértékben megh tuk, knnyebben hagyja magat iranyitani! Nézzilk hat azokat a dolgokat, amelyekr6l kézins gesen gy vélekednek, hogy a leheté legelkilénitettel- ben ragadjuk meg Oket, vagyis a testeket, amelyeket megérintiink, amelyeket litunk. Persze nem az ai vett testeket, hiszen az efféle Altalinos képzetek valami- vel mégisesak zavarosabbak szoktak lenni, hanem egy kuilonds testet. Vegyk, példaul, ezt a viaszt: a napok- ban vontak ki a lépbdl, ezért még nem vesztette el telie- sen a méz izét, benne van még azoknak a virigokmak az illata, amelyekb6! gyjtotek. Szine, alakia, nagysiga nyilvanvalé médon All elétiink. Kemény, hideg, kézhez simul6, s ha ujjunkkal megkocogtatjuk, hangot ad. Min- den egyutt van, amit csak megkévetelhettink ahhoz, hogy valamely testet a lehet6 legelkuildnitertebben is- merhessiink meg. De nézziink esak oda! Mialatt beszé- lek, véletlentil k6zelebb viszem a tizh6z, 5 kim, mar: dék ize megsztinik, illata elvész, szine megvaltozik, iménti alakja eltdinik, nagysdga megnd, folyéssa valik é ligy felmelegszik, hogy alig érinthet6, s ha megkocogta tod, mir hangot sem ad ki, Megmaradt-e mégis ugyanaz a viasz? Kétségkivill igen; senki sem tagadia, senki sem gondolja masként. Mi volt tehat e viaszdarabban, amit 39oly elksiléniteten ragadtunk meg? Azon tulajdonsagok kéziil, melyekr6! az érzékek révén szereztem tudomast, észen biztosan egy sem. Hiszen mindaz, amirdl az iz- lelés, vagy a szaglis, vagy a latds, vagy a tapintas, vagy a halls tantisagot tett, id6k6zben megvAltozott, a viasz el- lenben megmaradt De talin az volt, amire most gondolok, hogy tudniillik maga a viasz nem a méz amaz édessége volt, nem is a igok illata, nem az g, nem az alak, nem a hang, hanem az.a test, amely kicsive! korabban ti modozatok révén valt szémomra érzékelhet6vé, most pedig ms médozatok révén. De akkor mi az pontosan, amit {gy elképzelek? Figyeljik (31) meg, mi marad visz- 7a, miutan eltévolitottuk mindazt, ami nem tartozik a vi- aszhoz! Nem mids, mint valami kiterjedéssel bird, haijlit- hat6, valtozékony dolog, De mi az, hogy hajlithats és valtoztathaté? Netin az, amit elképzelek, hogy ugyanis ezt a viaszt kor alakab6l négyszogletivé, majd ebbdl is- mét haromszoglettivé lehet alakitani? Semmiképp. Mert belitom ugyan, hogy a viasz szmtalan efféle dtalakul: ra képes, én mégsem tudom ezt a szimtalan lehetOséget képzeletemmel végighOvetni, Vagyis a kepzelotehetseg nem idézheti el6 e7t a belitast. Mit jelent kiterjedinek Jenni? Lehetséges volna, hogy még ¢ viasz. kiterjedése is smeretlen? Hiszen a folyékony viaszban nagyobbé v4- lik, még nagyobba a forré viaszhan, sha a meleget to- vabb ndveljik, a kiterjedés ja csak nagyobb lesz, De nem is itélnék helyesen arrél, hogy mi a viasz, ha nem tenném fol, hogy a kiterjedés tekintetében még anil is tObb valtozatot enged meg, mint amennyit a képzele- temmel valaha is képes voltam atfogni, Nem marad tehit mas hitra, mint annak elismerése, hogy nem képzete- temmel fogom fel, mi ez a viaszdarab, hanem kizdrélag az, elmémmel. Ezt petsze a killénbs viaszdarabra értem, de ha a viaszt altaléban vessziik szemiigyre, az okfejtés még vilégosabb lesz. Mi tehat ez a viaszdarab, amit esak az elme képes megragadni? Nemde ugyanaz, amit katok, amit megérintek, amit elképzelek, s vegiil ugyanaz, mint aminck kezdett6l fogva gondoltam. Mindazondltal meg 40 kell jegyezntink, hogy € viaszdarab megragadasa nem is, nem tapintas, s nem is elképzelés ~ és soha nem is volt az, birmennyire Ggy litszhatow is korabban =, ha- nom kizirdlag az elme betitasa, ami pedig vagy tokélet- len lehet és zavaros ~ miként az kordbban volt =, vagy vilégos és elkilOnitett — amilyen most ~, aszerint, hogy milyen mértékben figyelek fel alkot6részeire. Am ekézben foltinik nekem, mennyire hajlamos el mém a tévedésre, Mialatt ugyanis mindezt magamban, csendben, szavak (32) nélkiil atgondolom, a puszta sza- vak mégis megakasztanak, 5 csaknem tévétra vezet a megszokott beszédméd. Azt mondjuk ugyanis, hogy ma~ gat a viaszt latjuk, ha jelen van, nem pedlig azt, hogy a gy az alak alapjin gy itéltink, hogy jelen van. le is vontam sebtiben a kovet- keztetést, hogy tehit a viaszt a szcm litisa, nem pedig kizit6lag az elme bel Ital ismerjiik fl. Csakhogy egyszercsak véletlentil megpillantottam az. ablakomon at néhany embert, amint épp a hizam eldtt haladtak el Nos hat réluk éppolyan megszokott médon mondom, hogy kitom dket, mint a viaszrél. Na de mi az, amit latok néhany kalaptol és kopenytél eltekintve, amelyek alatt akar valamifajta automatak is rejt6zhemnének? Ugy itélek azonban, hogy 6k emberek. Vagyis azt, amirdl gy véle- kectem, hogy 2 seme rudismn vigyik,s megis 4 kozOnséges besaédtordulatok bol vereti le kételyeit. Haladjunk tehit tovabb, s vizsgal- juk meg, vajon akkor ragadtam-e meg tokéletesebben és hatirozottabban, hogy mi a viasz: amikor elészér pillan- tottam meg, s azt hittem, hogy magaval a kuils6 érzékkel, vagy legalibbis az tigynevezett kozs érzek réven, azaz a képzeloképességgel ismerem meg, v amikor mar gondosabban megvizsgaltam mind azt, hogy “1mi is az a viasz® , mind pedig azt, hogy miként ismerszik meg? De val6jaban balgasig volna e7t illetGen kételked- ni; mert mi volt az. els6 észlelethen elkilénitetten jelen? Volt-e aban barmi is, amivel akarmelyik dillat ne rendel- kezhetnék? Am mihelyst megkiilnbéztetem a viaszt a Kills formakt6l, és mintegy ruhatlanul szemlélem, ek- képp 6t magét mir csakugyan nem tudndm emberi elme nélkUil észlelni — j6llehet masfel61 igaz az, hogy itéletem- ben nagyon is tévedhetek. (33) De mit mondjak magarél err6l az. elmér6l, vagyis Snmagamrél? Az elmén kivul ugyanis semmi masnak a meglétét nem ismerem el nmagamban. Mit mondhatok ht az énrt, aki ~ Ggy litszik — ezt a viaszt oly elkiilni- tetten észleli? Vajon nem tigy van-e, hogy Onmagamat nemesak hogy sokkal igazabb médon, hanem egytittal sokkal bizonyosabban és evidensebben is ismerem meg? Ha ugyanis gy itélek, hogy Kétezik a viasz, méghoz74 annak alapjén, hogy atom, akkor bizonyara sokkal ev densebl médon all eldttem az a tény, hogy én magam is létezem, éppen azon az alapon, hogy a viaszt latom. Mert Ichetséges, hogy az, amit kitok, valojaban nem vi- asz, § a7. is lehetséges, hogy egyaltalin nines szemem, amivel valamit is lathatnék, az azonban egyaltakin nem lehetséges, hogy milzben litok valamit, vagy — s ez i ugyanazt értem — azt gondolom, hogy latok hogy a viasz van, akkor tira levonhat6 a fenti kovetkez- tetés, hogy tudniillik én vagyok. Ha az alapiin itélek igy, hogy elképzelem, vagy barmilyen mis alapon, az ered- mény ugyanez lesz. De amit most a viasszal kapesolat- ban megtigyeltem, az Osszes tbbi rajtam kivill evs do- ogra is alkalmazhat6, Tovabba, ha a viasz litvénya el- Kilbnitettebb lesz annak kévetkeztében, hogy nem egyedlil a latés vagy az érintés révén valt ismenté sza- © Burman (150): A szer26 ext a megel6zGekben vizsgilta, amikor a Vi asznak azokat az attbsinumak és akcidenseit vizsgila,amelyek a sze- me eléte sztintek meg és adtk st helytket masoknak, 42 momra, hanem tobbféle médon, mennyivel elkiilinitet- tebbnek kell mondanom 6nmagamnak éamagam Altali megismerését, ha egyszer nincs az.a viasznak vagy bar- mely mas testnek az észlelésével kapcsolatos megfonto- lis, amely ne bizonyitand még inkabb elmém természe~ tét. De ezen feliil még oly sok minden van magaban az elmében, aminek révén a réla valé ismeretet ellkulniter- tebbé tehetjiik, hogy azokat az utakat, amelyek a testt6l indulnak el, szinte szimitsba se kell venniink. Es ime, végul is magamt6l eljutottam oda, ahova (34) el akartam jutni. Minthogy ugyanis most mir tudom, hogy magukat a testeket voltaképp nem az érzékek vagy a képzelképesség dltal észlelem, hanem kizér6lag az értelem dltal, s hogy ezeket nem anak alapjin észle- lem, hogy megérintem vagy létom, hanem pusztin azon az alapon, hogy megéstem Oket, nyilvinvalé médon fol- ismerem, hogy nincs semmi, amit kénnyebben vagy evi- densebben észlelhetnék, mint az elmémet, De mivel ilyen gyorsan nem lehet megszabadulni a régebbi véle- kedéshez kot6d6 megszokist6l, ezért jOnak litom itt megillni, hogy ez az Gj folismerés a hosszasabb elmél- kedés hatasira mélyebben belevéssdjék emlékezetem- be 43