„...A HATALMAS SZÁMJEGYEKEN TÚL...
”
XII. évfolyam
1-2. szám,
2008. január–február
Apstraktnost matematike i
možda teškoće u usvajanju
gradiva stvara u delu đaka
potrebu da se uz pomoć
matematičkog instrumentarija
pruži jedna varijanta
tumačenja koja ne preza ni
od humoroznih efekata u
interesu približavanja
složenosti materije. O tome
beleže dve srednjoškolke na
plastičan način, uklanjajući
eventualnu suvoparnost
interpretacije. Istini za volju,
njihov pristup pokazuje
nužnost poznavanja gradiva
u konkretnom slučaju
matematičkih funkcija ali na
jedan drugi, originalan način.
.
Zita Dia na
A nagy útke res zteződé s e n túl, de még a vá ros i bus zállomá s e lőtt, a s za badka i
Műs za ki Is kolá ba n ta valy volt e gy ma te k óra . Már megint függvé nyek kivizs gá lá s a
le tt volna a té ma , amit az ET 44 os ztá ly s ze re te tt volna e lke rülni, ezé rt Nová k A ttila
gyors an be je le nte tte a z óra e le jé n, hogy P APAJ C S I K G ABI írt e gy na gyon jó foga lma zá s t,
a mi é ppen a ta na nya ghoz ka pcs olódik. Tudták, hogy a taná rnő s zereti a z
é rde ke s s ége ke t, főleg, ha a z ka pc s ola tba n á ll a ma te matikáva l, így a trükk be jött, a
függvé nyvizs gá la t pe dig e lma ra dt. D e me gé rte.
A foga lma zá s ba n megje le nnek a függvé ny kivizs gá lá s áná l ha s zná lt foga lma k
(tulajdons á gok s tb. ), de e gyéb ma te matikai foga lma k is , humorral fűs ze re zve. A
foga lmazá s t te lje s e gé s zé be n c s a k a zok é rthe tik me g, a kik minden foga lma t is me rnek,
de a köríté s , a törté ne t folya ma tos s á ga gördülé ke nnyé é s e záltal é lve zhe tővé te s zi a
mes é t minde nki s zá má ra.
REÁLIS SZÁMORSZÁG
P a pa jc sik Ga brie lla
Hol volt, hol nem volt, a ha talma s s zá mje gye ke n túl, ott a hol a ké t pá rhuza mos
e gyene s me ts zi e gymá s t, é lt egys ze r e gy függvé ny.
A kis történe t, a mit elme s é le k, a s zá me gyene s gyök kettő é s kile ncs zer gyök öt pe r
né gy közti idős za kban za jlott le . D rá ga függvényünk, a kit a z e gys ze rűs é g ke dvé ért
ne vezzünk e l f(x)-nek, elég bonyolult te rmés zetű volt. N e ve zője több törtből is állt,
a me lye k közül né me lyik az ötödik gyök alá volt rende lve . Ö s s zea dá s ok, kivoná s ok,
s zorzá s ok és os ztá s ok s ora köve tte e gymá s t f(x) jellemé ben, így hát s ze gény hiá ba
próbá lta lerajzolni ma gát, ne m s ike rült ne ki. Hos s zú s zá molga tá s utá n e ldöntötte,
hogy e lme gy függvé nykivizs gá lá s ra . El is me nt e gy e gye nlős é ghez, kine k volt fé rje
függvé ny volt, így há t jól é rte tt a zok mé lye n heve rő tula jdons á ga ihoz. Egye nlős é g,
a kit, s zinté n a z egys ze rűs é g kedvé é rt, ne ve zzünk e l X-ne k, rögtön ne ki is lá tott a
kivizs gá lá s hoz. Le ülte tte f(x)-et a le gké nye lme s e bb nulla helyre, melyne k tá mlá ja
s zá zhús z fokba n dőlt, é s feltette a jól is me rt kérdés t:
– Mi a gondja? Aka r be s zé lni róla ?
D e f(x)-nek mé g vá la s zolnia s e m ke llett, úgy c s illogott ha tvá nya iba n a ma gá ny,
hogy X egyből rá jött, mi a baj. Hát ige n, mivel f(x) még a tula jdons á gait s em is me ri,
így pá rt s e m ke re s he t ma gá na k. His ze n ne m tudta , hogy konve x-e , va gy konkáv, és
fé lt a ttól, hogyha köze le dik e gy konve x függvé nyhe z é s utóla g derül ki, hogy ő is
konvex, akkor a többi függvé ny „má s na k” nézné őt é s kiközös ítené k a reá lis s zámok
ha lma zá ból. X e zt te lje s mérté kbe n me g tudta é rte ni, his zen ő vegye s há zas s ágba n é lt
s okáig és e le inte rá is más s zemmel nézte k a többie k. Így há t X megke zdte f(x)
de rivá lá s á t. F(x) s zá má ra ez na gyon furc s a érzé s volt, his ze n mé g s os e m de rivá ltá k.
Eddig is me re tle n bizs e rgé s futott vé gig s zá mlá lója és ne vezője minde n ré s zé n, é s úgy
é re zte, e z me gváltozta tja paritá s á t. Egyé bké nt ha llott már e rről a műve le tről, de ne m
is merte , így há t minden egye s lé pés t na gyra nyitott hatvá nyokkal figye lt. Miutá n X
be fe je zte, le ült s a já t nulla helyére és a deriváltból kis zá molta f(x) me neté t é s s zéls ő
é rté ke it. Hos s zú le ve ze té s utá n megle tt a z eredmé ny é s kiderült, hogy f(x) konkáv.
Ige n á m, de vajon hol nincs ő érte lme zve? Mi va n a kkor, ha ta lá l egy konve x
függvé nyt, a ki pont a zokba n a z é rté ke kbe n é rte lme ze tt a me lye kben ő nem? – me rült
fe l a ké rdé s X-be n, de mé g mielőtt e lke zde tt volna eze n komolya n gondolkozni,
gyors an fe lhívta bé né gyze t mínus z négyá cé típus ú ra cioná lis telefonjá ról Lime s
ba rá tnőjé t, a ki a s zá me gyene s e n s zámolva ötha rmad utá n ott terme tt. G yors a n
megvizs gá lta f(x)-et függőlege s en, vízs zintes e n, vé gül fe rdé n is é s jött a jó hír: f(x)
a s zimptóta ne ga tív. Kics i függvé nyünk fe lhőtle nül boldog volt, de Lime s
figye lme zte tte , hogy ha vé le tle nül olya n konvex függvé nnye l találkozik, akine k va nna k
a s zimptótá i, a kkor ő ne vegye fel a z as zimptóták érté keit, mert a kkor me gs zünne k
lé te zni, his ze n a kkor ne vezőjük nulla les z, nullá val vis zont ne m s za ba d os zta ni, e z a z
a lkotmányba n is be nne va n. F(x) na gyon há lá s volt ne kik, é s e gy-e gy cuppa nós
s zínus zt nyomott mindke tte jük s zámlá lójá ra é s me gkös zönte ne kik a s e gíts é ge t, ma jd
örömé ben rögtön elme nt a z e gye ne s cs onkakúpba , a mely a le gs zá ms zerűbb
s zá molóhe ly a halma zba n a s záme gyene s e n s zámolva már mínus z öts záztize nhá rom pe r
ke ttő óta .
Te le volt önbiza lomma l é s s zinte minde n konvex függvé nyre , a me lyik me gte ts ze tt
ne ki rá ka c s intott. Ma jd leült a pulthoz, le húzott e gy kupic a má trixot és ke re s e tt
magá na k e gy olyan konve x függvényt, akive l kiegye nlíte tté k e gymá s t.