ietzsche sokat idézett diagnózisa az ókortudományról,
amely szerint csak akkor van jövôje, ha tárgyán keresztül
a maga korát segít jobban megérteni, elhangzása óta
sokszorosan igazolódott. Mind pozitív, mind negatív értelemben.
Ami az elôbbit illeti – nem akarva túlságosan visszamenni az
idôben –, nálunk Szabó Árpád Periklés-könyve választotta
mottójául 1942-ben (azóta cenzúrázatlan változata is megjelent),
hogy az ókori Athén példáján keresztül mondja ki: „Annak az
államnak, amely következetesen magáévá tette a hatalom
politikáját – aminek jog, igazság, emberiesség vagy belátás nem
vethetett gátat –, külsôleg és belsôleg össze kellett omolnia.” (69.,
az eredeti kiadásban) De ez a hang alig hallatszott ki a kor zsivajából,
bár megmaradt az érdeme, hogy akkor és itt elhangzott
ietzsche sokat idézett diagnózisa az ókortudományról,
amely szerint csak akkor van jövôje, ha tárgyán keresztül
a maga korát segít jobban megérteni, elhangzása óta
sokszorosan igazolódott. Mind pozitív, mind negatív értelemben.
Ami az elôbbit illeti – nem akarva túlságosan visszamenni az
idôben –, nálunk Szabó Árpád Periklés-könyve választotta
mottójául 1942-ben (azóta cenzúrázatlan változata is megjelent),
hogy az ókori Athén példáján keresztül mondja ki: „Annak az
államnak, amely következetesen magáévá tette a hatalom
politikáját – aminek jog, igazság, emberiesség vagy belátás nem
vethetett gátat –, külsôleg és belsôleg össze kellett omolnia.” (69.,
az eredeti kiadásban) De ez a hang alig hallatszott ki a kor zsivajából,
bár megmaradt az érdeme, hogy akkor és itt elhangzott
ietzsche sokat idézett diagnózisa az ókortudományról,
amely szerint csak akkor van jövôje, ha tárgyán keresztül
a maga korát segít jobban megérteni, elhangzása óta
sokszorosan igazolódott. Mind pozitív, mind negatív értelemben.
Ami az elôbbit illeti – nem akarva túlságosan visszamenni az
idôben –, nálunk Szabó Árpád Periklés-könyve választotta
mottójául 1942-ben (azóta cenzúrázatlan változata is megjelent),
hogy az ókori Athén példáján keresztül mondja ki: „Annak az
államnak, amely következetesen magáévá tette a hatalom
politikáját – aminek jog, igazság, emberiesség vagy belátás nem
vethetett gátat –, külsôleg és belsôleg össze kellett omolnia.” (69.,
az eredeti kiadásban) De ez a hang alig hallatszott ki a kor zsivajából,
bár megmaradt az érdeme, hogy akkor és itt elhangzott
korkutat, Szpmvszeti Mzeum. F kutatsi terletei: grg mvszet; Itlia kultri a rmai hdts eltt; rmai irodalom. Legutbbi rsa az KOR-ban: Dl-arbiai alabstromszobrok (2005/4).
ietzsche sokat idzett diagnzisa az kortudomnyrl,
amely szerint csak akkor van jvje, ha trgyn keresztl a maga kort segt jobban megrteni, elhangzsa ta sokszorosan igazoldott. Mind pozitv, mind negatv rtelemben. Ami az elbbit illeti nem akarva tlsgosan visszamenni az idben , nlunk Szab rpd Perikls-knyve vlasztotta mottjul 1942-ben (azta cenzrzatlan vltozata is megjelent), hogy az kori Athn pldjn keresztl mondja ki: Annak az llamnak, amely kvetkezetesen magv tette a hatalom politikjt aminek jog, igazsg, emberiessg vagy belts nem vethetett gtat , klsleg s belsleg ssze kellett omolnia. (69., az eredeti kiadsban) De ez a hang alig hallatszott ki a kor zsivajbl, br megmaradt az rdeme, hogy akkor s itt elhangzott. A hbor utni kortudomny kevs kivtellel nem ezen az ton haladt tovbb, hanem megmaradt a -rl, -rl tuds kultusznl, a kzppontban minden terletn rg felmerlt vagyvagy problmk erre vagy arra val eldntsnl, j esetben (fleg a rgszetben, ritkn egy-egy papirusz felbukkansa vagy restaurlsa utn a filolgiban) j forrsanyagok szakszer kzlsnl, ami legalbb a jv szmra nyjtott hasznosthat anyagot. De a hatvanas vek kzepre gondolkod fk szmra nyilvnvalv vlt az ilyen tevkenysg folytathatatlansga. Az kortudomny jvjre vonatkoz szltben hangoztatott pesszimizmusnak elg itt kt pldjt emlteni: a H. J. Plumb szerkesztette tanulmnyktetet (Crisis in the Humanities, Harmondsworth, 1964) s Uvo Hlscher nagy visszhangot kivltott knyvt (Die Chance des Unbehagens, Gttingen, 1965), de a sort folytatni lehetne. Mikzben znlttek a katalgusok, szvegkiadsok, kommentrok s hasonlk, nagyrszt a tudomnyos plyn val meglhets rthet vgytl sztnzve, mind nyilvnvalbb vlt, hogy az n. klasszikusok kzpiskolai tantsnak radiklis redimenzionlsa folytn az kortudomnynak legalbbis a szveg-kzpont rsze egyre kevesebbeknek tud meglhetst nyjtani. Felrtkeldtt viszont a msik gnak, az anyagi kultra kutatsnak a szerepe, br ugyanakkor a rgszet vszesen tvolodott el az rott hagyomny ismerettl. Igaz, ez a felrtkelds nem utolssorban rosszra hasznlt hagyomnyok folytatsbl eredt, vagyis a trtneti rtkelskbl add lehetsgek felismersbl, de megvolt az a jelentsge, hogy serkentette az korrl val rtelmes gondolkodst. A megjuls igazi kivltja, mondhatni: kiknyszertje azonban a vilgtrtnelem volt. Jllehet az irodalom- s a mvszettrtnet mr mlyen benne jrt j paradigminak kidolgozsban, az kortudomnyt elssorban nem ez rintette
j perspektva fel
Szilgyi Jnos Gyrgy
br termszetesen, ha ksve is, kezdett meghonosodni benne
a hermneutika vagy az ikonolgia j mdszereinek ismerete s felhasznlsa , hanem a mind jobban kiszlesed vilgban mind intenzvebb vl globalizlds, amely llsfoglalst kvetelt mindenkitl, akit rintett s mindenkit rintett. Az ttrk a hetvenes vek trtnszei, szociolgusai, antropolgusai voltak, az geten aktuliss vlt krdsek a mlthoz val viszonyra, a nemzeti identitsra vonatkoztak, s a trtneti hagyomny mind textulis, mind materilis rsznek teljesen j szempont vizsglatt kveteltk. Nem minden elzmny nlkl (nlunk elssorban Szcs Jen mveit emltenm) egy vben, 1983-ban hrom knyv jelent meg, amely az kortudomny szmra is felforgat hats volt: Ernst Gellner (Nations and Nationalism, OxfordIthaca), Benedict Anderson (Imagined Communities, London) s egy tanulmnyktet E. J. Hobsbawm s Terence Ranger szerkesztsben (The Invention of Tradition, Cambridge). Ezek valsggal felrztk az kortudomnyt, amely addig jelents rszben (a fenti rtelemben) resen jratott hatalmas kapacitst mostantl fogva legjobbjai munkiban mindinkbb az kori trtneti hagyomny jraolvassra s -rtelmezsre, a trgyak s brzolsok tansgnak j szellem interpretlsra fordtotta. A jelents mvek hossz sorrl j nhny bibliogrfia tjkoztat; a szempontok sokoldalsgba j betekintst nyjt az a vita, amely Jonathan Hall Jan Assmann, Irad Malkin, Carla Antonaccio, Kathrin Lomas mellett taln a diskurzus legjelentsebb korkutat rsztvevje knyvrl (Ethnic Identity in Greek Antiquity, Cambridge, 1997) a Cambridge Journal of Archaeology hasbjain megjelent (8, 1998, 265283.). A vgskig egyszerstve az j paradigma lnyegt: kt f kvetelmnye egyfell az kori rott hagyomnynak az rk korbl, a maguk s kori olvasik szemszgbl val rtkelse, msfell az kor trgyi hagyatknak a maga teljes trtneti sszefggsben val vizsglata, radiklisan szembenzve azzal a krdssel, mit igazolhat s mit nem a relis rtelmezsk. A szenvedlyes vitkat kivlt s ezzel aktualitsukrl, az kortudomny j kelet s j szerepben szerzett ltjogosultsgrl tanskod munkk sort a kzelmltban kt ktet gyaraptotta. Az egyiket (The Archaeology of Nostalgia, London, 2002) John Boardman, a klasszika archaeologia taln legtermkenyebb, a cambridge-i hagyomnynak megfelelen az rott forrsanyagban is tkletesen jrtas, l kutatja rta. A knyv kiindulsi pontja a mlt szerepe a grgk Nagy Sndor eltti trtnetben. t fejezetben tekinti t, hogyan rtelmeztk
az esetlegesen elkerlt skori llatcsontokat, vletlenszer trtneti kpzdmnyeket (mint ember alak sziklkat, barlangokat, dombokat), az sinek ltsz, olykor esetleg valban Homros kora eltti trgyakat vagy azoknak hamists szndkval kszlt utnzatait (amelyek, mint Boardman joggal megjegyzi, ugyanolyan jellemzek hskorukrl alkotott kpkre, mint ha eredetik lettek volna). A ktet egyik leginkbb meggyz fejezete arrl szl, hogyan talltak egyfell nvre, msfell vizulis megjelensi formra mtoszaik szrnyalakjai, a szfinxek, szirnek, kentaurok, griffek, Gorgk, Chimaerk. Egy tovbbi fejezet vizsglja a hrs-mitolgia hseinek archaikus kori megjelentseit s ezeknek forrsait, majd egy rvid zr rsz sszehasonltja a grgk mitikus mltjukrl alkotott kpt az egyiptomiakval, a mezopotmiai kultrkval s a knaiakval, rmutatva az alapvet klnbsgre: a grgknl, szemben az emltettekkel, nem volt tnyleges folytonossg a hrsok kornak tekintett bronzkor s HsiodosHomros szzada kzt, legfljebb szjhagyomny formjban. Br a knyv f clja annak a trgyi anyagnak az elemzse, amelyhez a grgk mltjuk mitikus trtnett fztk, a ktetet hatszz, kori rk mveibl vett szveghely rtelmez fordtsa zrja be felbecslhetetlen forrs a trgy kutatinak. A szvegek kzl Boardman csak a legfontosabbakbl vlogatott, mert teljes felsorolsuk megtallhat F. Pfister klasszikus mvben (Die Reliquienkult im Altertum 12, Giessen, 19091912), aki azonban a rgszeti anyagot nem vizsglta. A ktet a trgyi emlkek kzl is csak a pldartkeket trgyalja (Carla Antonaccio teljessgre tr munkja: An Archaeology of Ancestors, 1995, nem megy tl az archaikus koron), mindez azonban teljesen indokolt, st a dnts felelssgnek vllalsval pldamutat az rtkels ell kitr teljessg-igny tobzdsnak korszakban. Sokkal rzkenyebben rintheti az olvast a trgyalt forrsok rtelmezsnek nmi egyoldalsga. Boardman hajlik arra, hogy egyfajta modern euhmerizmussal a grg mtoszokat s hrs-trtneteket trgyi emlkek vagy kvlrl kapott forrsok alapjn sztt mesknek (tales) tekintse. Elkpzelhetnek tartja, hogy Hrakls mrgezett kpenynek trtnett skori srokban tallt, ruhba burkolt halottak leletei inspirltk (175.), hogy a trjai falnak egy 7. szzadi reliefvzn megjelen brzolsa az asszr ostromtornyokat utnozza (170.), a legkorbbi Gorg-brzolsok feje a bronzstket formzza (141.), a Pliast megfiatalts helyett elpusztt Mdeia trtnetnek tlett pedig bronzednybe temetett korai halott-maradvnyok elkerlse adta (86.). A knyv szmos esetben mutatja ki mitikus trtnetek s egyb hiedelmek keletkezsnek pontos idejt a grg trtnelem trgyalt korszakban, de taln a leginkbb nlklztt vonsa, hogy szigoran tartzkodik a trgyalt jelensgek, rott vagy trgyi emlkek sajt korukra vonatkoz tansgainak kimutatstl. A trgyalt hatalmas anyag trgyi kommentrjaival mindenesetre kszen nyjtja a lehetsget rtelmezsnek ilyen jelleg kiegsztsre. Nem hagyja ezt a munkt olvasira a msik knyv szerzje, Marcel Detienne, a szmos kivl vallstrtneti munkja alapjn jl ismert francia korkutat. Kis knyve (Essere autoctoni. Come denazionalizzare le storie nazionali, a 2003ban megjelent ktet 2004-ben Milnban a szerz j elszavval bvtve kiadott olasz fordtsa ehhez jutottam
a kzppontba: az autochthonit, amit hangslyozottan nem pusztn az eredetileg helyben szletettsg, hanem a helyetterletet kezdettl fogva birtokls kifejezseknt rtelmezettnek is fog fel (41.). Pontosabban azt vizsglja, hogyan alaktjk ki s hogyan hasznljk fel a helybeni elsszlttsg trtnetileg szksgkppen mindig fiktv rdemt terlet-ignyek, hatalmi pozcik jogosultsgnak igazolsra. A hrom rszbl ll ktet els, Athnnak szentelt fejezetben Detienne elszr is arra hvja fel a figyelmet, hogy az autochthn sz a ma ismert grg hagyomnyban elszr Athnban jelenik meg, Aischylos Agamemnnjban, amelyet 458-ban mutattak be, ngy vvel azeltt, hogy a dlosi szvetsg kincstrt a vrosba vittk t. Hrodotos szerint a Karthg ellen indul grg sereg fvezrsgrl a siracusaiakkal vitzva azzal rveltek az athniek, hogy nemcsak az vk Grgorszg legrgibb npe, hanem k az egyetlenek a grgk kzl, akik rktl fogva egy helyben laktak (VII. 161). Az autochthoninak ez az jonnan feltrt nrzete, amely a birodalmi igny megalapozja volt, 451-ben az els ismert fajtrvny meghozatalhoz vezetett: eszerint teljes jog athni polgr csak az lehetett, aki athni aptl s anytl szrmazott. Ismers trtnet hangslyozza Detienne, majd a msodik rsz thbai epizdja utn rtr arra, ami knyve megrsra ksztette: a francia ultranacionalista ideolgik kritikai ttekintsre Maurice Barrs 1899-ben megjelent La Terre et les Morts-tl Fernand Braudel 1989-ben publiklt hromktetes LIdentit de la France-ig. Kimutatja, hogy az rvrendszer f vonsaiban ugyanaz, mint a birodalomm vlt 5. szzadi Athnban, kzppontjban az rkk mai fldjkn l s identitsukat vltozatlansgukra alapoz francik fikcijval. Kis azonossgmtoszok rja , de nagyon is jl tudjuk, hogy gyilkosakk vlhatnak. Amit ellenk szegez, az a nemzeti trtnelmek nacionalizmustl val megtiszttsnak ignye s feladata. A kzpkor trtnszei kivettk rszket ennek a feladatnak a teljestsben; elg az emltett Szcs Jenn kvl Patrick J. Geary nagyszer knyvre utalni (The Myth of Nations. The Medieval Origins of Europe, PrincetonOxford, 2002), benne a vgkvetkeztetssel: Eurpa npeinek ksantik s kora kzpkori trtnete nem a kezdet mozzanatnak, hanem egy nem szn folyamatnak a trtnete: rkltt nevek s mlt-brzolsok kisajtts s manipulls jelen- s jv-teremts cljra, s a figyelmeztetssel arra, hogy The peoples of Europe are a work in progress and always must be (156157.). De nem kisebb az kor kutati eltt ll feladatok s lehetsgek sora sem. Nem arrl van termszetesen sz, hogy az olyan munkknak, mint fiktv cmekre utalva A jelzs szerkezetek Silius Italicus eposzban vagy Kt j lkythos a Haimnfest mhelybl, nincs tbb jogosultsga. Csak szembe kell nzni azzal, hogy pusztn eszkzei, nem cljai lehetnek az korkutatsnak. A cl mint mindig a jelen jobb megrtse, s ebben, valamint az ebbl add tanulsgok tmutatssal felr megfogalmazsban az kortudomnynak mrhetetlenl nagy szerepe lehet, mert szinte egyedlllan gazdag pldatra fltt rendelkezik fiktv identitsok, az elzrkzs s kirekeszts, a hamisan rtelmezett vagy hamistott dokumentumok veszlynek s leleplezsk mdjainak. Alighanem ebben van az kortudomny megjulsnak, elveszett tekintlye visszaszerzsnek legrelisabb perspektvja.