9047830.

doc

Laura Silva–Gerald Seavey–Marilou Seavey:

Silva: Elménk univerzális

ereje
Silva – 01
Ahol minden kezdődik: egy kivételes tanítómester
kiválasztása
LAURA SILVA: Szeretettel köszöntelek. Szívből örülök, hogy hamarosan megismered azt
a forradalmian új módszert, ami lehetővé teszi, hogy korlátlan szellemi erőddel
megváltoztathasd életedet. Programunknak az Elménk univerzális ereje nevet adtuk. Új,
személyiségfejlesztő agykontrolltechnikákkal ismertetünk meg. Laura Silva vagyok. Egyik a
3 útikalauz közül, aki végigvezet ezen a programon. 2 munkatársam szintén a Silva-féle
agykontroll világszerte ismert és tapasztalt oktatója. Gery Seavey és Merilou Seavey.
Világszerte emberek milliói tanulták már meg a Silva-féle stresszkezelő és
elmefejlesztő módszert. Talán már te is elvégezted ezt a 4 napos, felbecsülhetetlen értékű
kurzust. De az is lehet, hogy ez a hatalmas és rendkívül hasznos kaland még előtted áll.
Édesapám, José Silva több mint 30 évvel ezelőtt tette meg kulcsfontosságú felfedezését az
elme tényleges működéséről, és alakította ki azokat a praktikus technikákat, amelyek révén
elméd végtelen lehetőségeit segítségül hívva jobbá teheted életedet. És amikor azt mondom,
hogy jobbá teheted az életedet, akkor annak minden területére vonatkoztatva értem ezt. Olyan
valóságos, gyakorlati változásokra utalok, amelyek minden tekintetben boldogabbá és
sikeresebbé tesznek.
Röviden összefoglalom, hogy miről lesz szó az anyagunkban. A kiindulópont, hogy
kapcsolatba hozunk ideális éneddel. Ezalatt azt értem, hogy megismered azt a kreatív, kedves
szeretetteljes és sikeres embert, akinek indultál. És aki voltaképpen ma is vagy. Csak meg kell
találnod vele a kapcsolatot. Esetleg újra föl kell fedezned őt magadban. És máris a valódi
lehetőségeidnek megfelelő életet kezdhetsz élni. E program 1. és 2. részében éppen ehhez
kapsz praktikus eszközöket. Miután már megteremtetted a kapcsolatot ideális éneddel, a
továbbiakban arra összpontosítunk, hogy eszményi éned erejével pozitív változásokat hozz
létre életed meghatározó területein. A 3. részben például megtanulod, hogy miként érhetsz el
csúcseredményt munkádban és hivatásodban egyszerűen azáltal, hogy elméd erejét az adott
területre összpontosítod. A kutatások kiderítették, hogy a felnőttkori depresszió legfőbb oka a
munkával való elégedetlenség. Ezért vesszük előre ezt a témát, és kínálunk fel már anyagunk
elején olyan módszereket, amelyek gyors javulást ígérnek ezen a területen. A 4. részben az
emberi kapcsolatokkal foglalkozunk. Azzal, hogy miként teheted azokat örömtelivé és
kielégítővé a magad és életed többi szereplője: házastársad, gyermekeid, barátaid és
munkatársaid számára. Hasznos gyakorlatokat kínálunk ehhez is, hogy a kívánt változások
bekövetkezzenek. Az 5. és 6. rész témája az egészség megőrzése, illetve esetleges betegség
esetén az egészség visszaszerzése. Olyan terület ez, ahol az elme talán még fontosabb és még
nagyobb hatalmat képvisel, mint másutt. Hiszen a test alapvetően a lélek állapotát tükrözi.
Arra reagál. A 7. részben azokat a módszereket mutatjuk be, amelyekkel száműzheted
életedből az önpusztító magatartásformákat. Nagyon kevesen mondhatják el önmagukról,
hogy mentesek az ilyenektől. Gondoljunk csak a dohányzásra, a túlzott alkoholfogyasztásra, a

-1-
 9047830.doc

kelleténél bőségesebb táplálkozásra, vagy éppen a kelleténél kevesebb egészséges táplálék

fogyasztására! Mint majd látni fogod, az önpusztító magatartásokról és szokásokról folytatott
beszélgetés magától értetődő módon vezet el a 8. rész témájához: a stressz kezeléséhez. A
jelek szerint a mindennapjainkat átható, szinte mindenütt jelenlévő stressznek tulajdonítható
sok testi és érzelmi gondunk. Feszültséget kelt bennünk, ha közlekedési dugóba kerülünk, ha
pénzügyeink rendezetlenek, vagy ha az életünkben nap mint nap felbukkanó ezernyi apró
válság valamelyikében találjuk magunkat. Megtanítunk, hogyan érdemes úgy alakítani
hozzáállásodon, hogy feszültséged és szorongásod oldódjon és elillanjon. Itt valójában a
dolgok merőben új megvilágításba helyezéséről van szó, s ennek eléréséhez kínálunk néhány
nagyon hatékony és hasznos módszert. A 9. részben az élet minden területén nagyobb
sikerekhez vezető kreativitásról és a hatékony problémamegoldásról beszélgetünk. Képet
kapunk sokoldalú intelligenciánkról, és megtanuljuk, mikor melyik oldalát hívjuk segítségül.
Bepillantást nyerhetsz olyan kreatív módszerekbe, amelyek révén szellemi erőd segítségével
gazdagíthatod mindennapi tapasztalataidat. Meg is ismertetünk néhány ilyen technikával a 10.
részben, melynek témája az intelligencia és a termékeny kreativitás lesz. Valamint az, hogy a
pénz, a gazdagság és a bőség terén hogyan használjuk ki ezeket maximálisan. A 11. részben
megmutatjuk, hogyan értheted meg múltadat, személyes történetedet. Megtanítjuk, hogyan
gyógyíthatod ki magad lelkileg olyan helyzetekből, amelyek bár régen történtek, még mindig
hatással vannak rád. Úgy gondolom, a kortárs pszichológia egyik legfontosabb és
legpozitívabb fejleménye, hogy felismertette velünk a múltbeli események jelentőségét. S azt,
hogy ezek az események s az általuk keltett érzések mindig hozzáférhetőek. A megfelelő
technikák alkalmazásával helyrehozhatunk múltbeli ügyeket. És tanulhatunk belőlük annak
érdekében, hogy még eredményesebben induljunk tovább. A jövő felé. Végül a 12. részben
néhány olyan ötlettel és meglátással zárjuk a programot, amely arra lesz jó, hogy már
mostantól pozitívabb, lelkileg kielégítőbb életet kezdhess élni. Mostantól életed végéig.
Programunk rendkívül gyakorlatias. Éppen az ilyen, a mindennapi életben alapvetően szerepet
játszó pozitív értékekre irányítjuk majd figyelmünket ebben az utolsó részben.
Marilou-t, Geryt és engem is végtelenül lelkesít és örömteli izgalomban tart ez az
anyag: az Elménk univerzális ereje. És őszintén szólva büszkék is vagyunk rá. Szívből
örülünk, hogy vezetőid lehetünk azon az izgalmas és hasznos úton, amin néhány másodperc
múlva elindulunk.

Elöljáróban hadd szóljak röviden arról, hogy milyen úttörő munkát végzett édesapám
az elme működésének megértése terén. S hadd helyezzem el őt a többi nagy felfedező
sorában. Mivel a papámról van szó, megeshet persze, hogy kicsit elfogult vagyok vele. De
hiszem, hogy José Silva valóban az egyik kimagasló alakja annak a folyamatnak, melynek
során a korábbiaknál sokkal mélyebben értettük meg az emberi tudat működését, és
felismertük, hogy elménk korlátlan erejét felhasználhatjuk arra, hogy teljesebbé tegyük a
magunk személyes életét, és hogy jobbá tegyük a világot, amelyben élünk. José Silva az
autodidakta felfedezők közé tartozik. Úgy, mint Benjamin Franklin, Henry Ford és Thomas
Edison. Ők sem voltak egyetemek és akadémiák híres tudósai. Nagyon is lent kezdték
pályájukat. Céljuk az volt, hogy kézzelfogható módon tegyék jobbá az emberek életét. És ezt
a célt el is érték. José Silva egyetlen napot sem járt iskolába. De az élet gyakorlati dolgaiban
kisgyerekkorától kezdve sokoldalú önképzésben részesült. Apja nagyon korán meghalt. És
José 10 éves sem volt, amikor már cipőtisztítással és újságeladással segítette családját. Alapos
előképzettséggel rendelkezett tehát a létfenntartás realitásai és a gyakorlati gondolkodás
fontossága terén. A II. világháború katonájaként a hadseregben szolgálva találta meg valódi
hivatását. Itt ismerkedett meg a pszichológia és az emberi viselkedés elméleteivel.
Érdeklődéssel fordult a hipnózis felé is, és belemélyedt az elme erejének a kutatásába.
Leszerelése után elektronikával kezdett foglalkozni, majd a televíziózás korai időszakában az

-2-
 9047830.doc

antennarendszerek kifejlesztésében vett részt. Közben folytatta vizsgálódásait az emberi elme

korlátlan képességei terén. A saját gyerekeivel kapcsolatos kísérletezései közben roppant
izgalmas dolog történt. Szinte véletlenül eljutott első nagy felfedezéséhez. Éppen
nővéremnek, Isabelnek segédkezett, hogy elméje erejét latba vetve érjen el sikereket az
iskolában. Miközben nővérem apám utasításait követve tanulta, hogyan összpontosítsa
gondolatait, a szó szoros értelmében kezdte kitalálni, hogy apánk mit fog mondani. Milyen
utasításokat fog adni neki. Szinte varázslatnak tűnt. Pedig nem volt az. Egyszerűen csak
működésbe lépett a munkára fogott elme természetes ereje. Manapság ezt az erőt néha
exraszenzoriális érzékelésnek, vagyis érzékszerveken túli, érzékek feletti érzékelésnek is
nevezzük. José hatékony érzékelési kivetítésnek hívja. Ilyenkor valójában az történik, hogy
mintegy kivetítjük mentális érzékelésünket máshová. Nincs ebben semmi érzékfelettiség.
Annyi az egész, hogy megtanulod, miként értelmezd azt, amit nagy teljesítményű elméddel
érzékelsz. Ugyanazzal a nagy teljesítményű elmével, amellyel e pillanatban is rendelkezel.
José Silva tovább kísérletezett a gyerekeivel. S egyszer csak rájött, hogy ugyanúgy, ahogy a
televíziós rendszerrel több ezer mérföldre lehet továbbítani képeket, az emberi elme is képes
egy pillanat alatt akár nagy távolságokra is gondolatokat küldeni. Illetve akár távolról is
gondolatokat venni. És ehhez se telefonra, se televízióra, se más technikai eszközre nincs
szüksége. Úgy tűnik, gyakran többre becsüljük az emberi elme által kifejlesztett gépeket, mint
magának az emberi elmének az erejét. A te elmédbe is bele van építve, bele van szerkesztve
az információtovábbítás és -vétel e képessége. Éppen úgy, ahogy a mikroprocesszor a
számítógépbe. Mindössze annyit kell tenned, hogy először is tudomásul veszed ezt a
képességedet. Másodszor pedig megtanulod, hogy miként alkalmazd azt a lehető
leghasznosabban. Az Elménk univerzális ereje program keretében megmutatjuk, hogy miként
valósíthatod meg mindkettőt. Feltétlenül ajánlom a Silva-féle agykontrolltanfolyam
elvégzését, de ha esetleg még nem is végezted el, a most hallgatott kazettás anyag akkor is
gyökeresen megváltoztatja majd az életedet. Hadd magyarázzam meg, miért gondolom így.
Gery, Marilou és én már több mint 20 éve vagyunk barátok és kollégák. Rengeteget
beszélgettünk arról, hogy vajon miért használják változó sikerrel az egyes emberek életük
jobbra fordítására az olyan módszereket, mint amilyen például az agykontroll is. Míg
egyeseknek mintha semmi előnyük nem származna abból, amit megtanultak, mások
folyamatosan hasznát veszik a tanultaknak, és sikert sikerre halmoznak. Kíváncsiak voltunk,
mi lehet ennek az oka. Miért van az, hogy egyesek sokkal, de sokkal jobban teljesítenek, mint
mások? Összefogtunk tehát, hogy felderítsük az okot. Felfedezésünk eredményeként született
meg az Elménk univerzális ereje elnevezésű anyagunk. Megtudod majd belőle, hogy milyen
lélektani, érzelmi és spirituális tulajdonságok jellemzik azokat az embereket, akik igazán az
áhított, ideális énjükké váltak, és az eszményi életüket élik. Anyagunk téged is megtanít arra,
hogy kifejleszd magadban ugyanezeket a lélektani, érzelmi és spirituális tulajdonságokat.

GERALD SEAVEY: Szeretettel üdvözöllek. Gery Seavey vagyok, a Silva-módszer

nemzetközi oktatója. 25 évvel ezelőtt, 1971-ben végeztem el az agykontrolltanfolyamot, ami
minden téren elementáris hatást gyakorolt az életemre. Az a kiváltság is megadatott nekem,
hogy beutazhattam az egész világot, s emberek tízezreinek segíthettem, hogy megtanulják,
miként aknázhatják ki még hatékonyabban szellemi képességeiket. Mostani új
összeállításunkban az elmúlt 2 évtizedben használt leghatékonyabb módszereket vesszük
sorra. Továbbá új metódusokat is bemutatunk, hogy mindezek révén kibontakoztathasd ideális
énedet, és világodat eszményi környezetté, magad számára ideális létállapottá változtathasd
át. Mi, akik több mint 25 éve barátok és munkatársak vagyunk, megfigyeltük, hogy milyen
sok jó program és tanfolyam létezik, mint amilyen például az agykontroll is. Amelyek
segítenek az embereknek, hogy jobb életet teremtsenek maguknak. Vannak, akik sűrűn
igénybe veszik a tanult módszereket és technikákat. Mások ritkábban folyamodnak hozzájuk.

-3-
 9047830.doc

És vannak, akik a tanultak felhasználásánál jóval messzebbre jutottak el. Élik, sőt valósággal
eggyé válnak a tanultakkal. Meg akartuk tudni, miért van ez. Mi az a különbség, amiből e
differencia adódik? Ezért aztán az elmúlt évek során újra és újra összejöttünk, hogy
kiderítsük, melyek azok a tényezők, amelyek lehetővé tették egyes emberek esetében a
jelentős tudati változást. Úgy hisszük, megtaláltuk a közös nevezőt ezekben az emberekben,
és kiderült, hogy az nemcsak az én ismerőseimben lelhető fel, hanem a történelemben is
mindvégig megmutatkozott. Valahányszor egy-egy kivételes személyiség felbukkant a
világban. Felfedezésünk eredménye az Elménk univerzális ereje.
Talán te is emlékszel, hogy a 60-as, 70-es években milyen nagy érdeklődés
mutatkozott világszerte a megvilágosodáshoz vezető út, a boldogsághoz vezető ösvény
megtalálása iránt. Voltak, akik megtalálták, és voltak, akik hol ráléptek, hol meg letértek róla.
Azután jöttek a 80-as és a 90-es évek, amikor az ösvény átváltozott a sikerhez és a képességek
kibontakoztatásához vezető gyorsforgalmi úttá. Tanfolyamok, szemináriumok, könyvek és
hangszalagok százai segédkeztek abban, hogy az emberek megtalálják a belső útjukat, hogy
elérjék, amit akarnak. De azok, akik a leghatékonyabban és legmélyebben tudták kiaknázni
szellemi erejüket, túlléptek azon a tartományon, ahol pozitív állításokkal vagy vizualizációval
lelkesítették föl magukat. Ők mélyebbre ereszkedtek, az oksági energia birodalmába vagy
tartományába, olyan mélységbe, ahol elérik a megvilágosodásnak azt a szintjét, amely egész
lényükben megmutatkozik. Közülük egyesek, mint például José Silva, Wayne Dyer, Steven
Kovy, Deepak Chopra és sokan mások odáig is eljutottak, hogy mozgalmat indítsanak a
mindennapi életben megvalósítható nagyobb tudatosság elérésére. Arra, hogy eredményesen
ötvözzék össze a belső békességet a valódi sikerességgel és bőséggel. Erről szól az Elménk
univerzális ereje. Az oksági energia birodalmába visz el. Oda, ahol minden rendszer és tanítás
összetalálkozik. José Silva tanulmányozta a parapszichológiát, a hipnózist és a metafizikát.
Ezek bizonyos vonatkozásai már évezredek óta ismertek voltak, és tanaik mindig is
foglalkoztatták az emberek egy csoportját. José a hitek, tapasztalatok és módszerek összetett
csokrát alkotta meg, és létrehozott ebből egy néhány nap alatt megtanulható tanfolyami
anyagot. Mi egymás közt a Silva-féle agykontrollt autóhoz szoktuk hasonlítani, mert
megkönnyíti, hogy onnan, ahol jelenleg vagy, eljuss oda, ahol lenni szeretnél. Megjegyzem, a
legjobb autónak tartjuk, amit eddig valaha is láttunk. Az Elménk univerzális ereje anyaga az
élet egy-két területén azonban lökhajtásos repülőgéphez is hasonlítható. Mert messzebbre
juthatsz el vele, és sokkal gyorsabban, mint egy autóval. Úgy hisszük, sikerült még jobban
leegyszerűsítenünk az elme, a lelkiség, a tudatosság és a metafizika fogalomkörét. Létezik
ugyanis egy egység, egy közös összetevő mindegyikükben.
Először is pillantsunk bele, hogyan gondolkodnak az emberek az életről!
Visszamehetünk akár a régmúltba is, és elolvashatjuk, amit a hajdani korok emberei írtak.
Akkor is csak azt fogjuk látni, hogy mindmáig arra keresik a választ, hogy mi értelme van a
világnak, amelyben élnek. Mi értelme van az életnek? Mire való ez az egész? Közösségekké
formálódva megalkotunk bizonyos fogalmakat. S fogalmaink a világról kialakított hitekké,
valóságmodellekké válnak. Megértvén, amit a tudás és a tapasztalat nyújt, létrejönnek közös
rendszerek. Minták, amelyeket az emberek többsége felismer. A legtöbben elfogadjuk például,
hogy a jelek szerint van valami olyan, amit az énünknek szoktunk nevezni. Azt is könnyű
észrevenni, hogy léteznek az énünkön kívül eső valamik is. Olyan dolgok és erők, amelyek
rajtunk kívül állnak, s amelyek hatással lehetnek ránk. Még a legprimitívebb törzsek is
felismerik azt a hatást, amelyet ezek az erők gyakorolnak az életükre. Legelőször a természeti
erőket ismerték fel. A Nap, a szél és az eső döntötte el például, hogy milyen lesz a termés.
Hogy élelem lesz-e vagy éhínség. Azt is tudjuk, hogy életünket az is befolyásolja, ki van
hatalmon, milyen a kormány, a vezetők és a gazdaság állapota. Emiatt jött létre a tudomány és
a vallás. Azon a felfogáson alapulnak, hogy ha tudjuk, miként vannak, és miért vannak úgy a
dolgok, ahogy vannak, akkor elnyerhetjük ezeknek az erőknek a jóindulatát. Sőt még

-4-
 9047830.doc

irányíthatjuk is őket. Arra a hitre alapozódnak, hogy ha nem uraljuk ezeket a külső erőket,
vagy nem járunk kedvükben, akkor azok fognak uralkodni rajtunk. Éppenséggel így is lehet
gondolkodni, de ebben benne rejlik az az előfeltételezés, hogy csak akkor tudjuk elérni, hogy
ezek a külső erők ne uralkodjanak rajtunk, ha elérjük, hogy valamennyiüket uralni tudjuk.
Ijesztő kihívás. Létezik azonban egy másik út is. Egy másik modell, egy alternatíva. Ez is
elismeri az ént és az énre ható erőket, de nem annyira uralkodni akar ezeken az erőkön,
mindinkább arra összpontosít, hogy én hogyan tudok jobban uralkodni az énemen. S a
körülményektől függetlenül alkalmazkodni és igazodni. Jó példa erre Mahatma Gandhi.
Indiában élt abban az időben, amikor a világ akkori leghatalmasabb katonai ereje, a Brit
Birodalom hadserege kormányozta Indiát és a világ nagy részét. Pusztító erejű fegyverekkel,
hatalmas szárazföldi és tengeri haderőkkel tartotta fenn uralmát óriási embertömegeken és
természetikincs-lelőhelyeken. Gandhi azt mondta: „A Brit Birodalom felett nyilván nem
uralkodhatom, önmagam felett azonban igen. A reakcióim felett igen. Elvehetik a javaimat,
megfoszthatnak a szabadságomtól, börtönbe zárhatnak, eltörhetik a csontjaimat, még az
életemet is elvehetik, de arról, hogy szolgálom-e őket, hogy együttműködök-e velük, nos arról
én döntök. A szolgálataimat szabadon kell odaadnom. Önmagamnak én vagyok az ura.”
Sok embert ismerünk a történelemben, akik ugyanígy gondolkodtak. Ők azok, akik
megtanulták, hogy hozzáállásukat és reakcióikat maguk választják meg. Lehet, hogy nem
tudod minden esetben kontrollálni a körülményeidet, azt azonban te döntheted el, hogy az
adott helyzetre hogyan reagálsz. Jobban megmagyarázva ezt, egy, a vitorlázásból kölcsönzött
példa: Marilou-val sok éven át jártuk vitorlás hajóval az Egyesült Államok északkeleti
partvidékét, le egészen a Karib-tengeri szigetekig. Lehet, hogy otthonos vagy a vitorlázásban,
lehet, hogy nem. Nem lényeges. Vitorlázni ugyanis mindenki tud. Még egy kutya is. Tegyük
ki a kutyát egy úszó fatörzsre vagy deszkalapra, s ha fúj a szél, a kutya vitorlázni fog. Az
ilyenfajta vitorlázáshoz mindaddig semmiféle képességre nincs szükség, amíg nem számít,
hogy merre mész. Arra mész, amerre a szél fúj. Nyilvánvalóan elkövetkezett azonban a
pillanat, amikor az emberek azt mondták, hogy jópofa dolog így szállingózni a széllel a vízen,
de még jobb lenne, ha el tudnám érni, hogy oda jussak, ahova menni akarok. Volt idő, amikor
az emberek megpróbálták befolyásuk alá vonni a szelet: könyörgéssel, megvesztegetéssel,
imádkozással akarták rávenni, hogy a kívánt irányba fújjon. Uralkodni próbáltak a külső erők
felett. Aztán valaki felfedezte, hogy egy kormánylapáttal többé-kevésbé maguk dönthetik el,
hogy merre mennek. Ha arrafelé nem is, amerről a szél éppen fúj. Végül kifejlesztették az
állítható vitorlázatot, s ettől kezdve maguk választották meg, merre akarnak menni. Még a
szélirányt sem kellett figyelembe venniük, hiszen cikkcakkban haladva még a széllel szemben
is lehet hajózni. Az alapelv tehát így szól: „Adj nekem szelet, bármilyen szelet, mert
rendelkezem azzal a rugalmassággal, ami lehetővé teszi, hogy igazodjak hozzá, s így bárhova
eljuthatok, ahová csak akarok!” Az Elménk univerzális ereje elnevezésű anyagunk éppen
abban segít, hogy kifejleszd magadban ezt a rugalmasságot. És nem egyszerűen különféle
technikákkal és gyakorlatokkal, hanem a lényeg legmélyében, a gyökereknél létrehozott
változtatással. Mert a mélyreható és tartós változáshoz a gyökerekhez kell nyúlni. Az emberek
megtanulják és gyakorolják a különféle elmefejlesztő módszereket, hogy jobbá tegyék az
életüket. Talán te is hallottál már ilyen kijelentést: „Ha meg tudnám változtatni a
körülményeimet, akkor jobbá válna az életem.” És sokan megpróbálják bevetni mindazt, amit
az elme világa csak felkínál, hogy megváltoztassák az életkörülményeiket. Minden erejükkel
a még nagyobb fizikai kényelemre törekednek: pénzre, egy bizonyos munkára, vagy házra,
házastársra. És sokan komoly sikereket érnek el. De mihelyt teljesülnek a vágyaik, még többet
akarnak. Több pénzt, jobb munkát, nagyobb házat, jobb házastársat. És ennek soha sincs vége.
Mert mindig több kell. Több és még több. Mások talán azt mondják: „Bárcsak meg tudnám
változtatni a viselkedésemet! Akkor boldog lennék.” Sokakat azért vonzanak az elme
világának lehetőségei, mert szeretnének megszabadulni negatív vagy önpusztító

-5-
 9047830.doc

magatartásuktól, illetve káros szokásaiktól, és pozitívabb életvitelt akarnak kialakítani. Azt

gondolják: „Ha abbahagyom a dohányzást, az ivást, vagy ha lefogyok, akkor végre teljes
életet kezdek élni. Akkor végre minden rendben lesz.” És sokan valóban nagyon
eredményesen változtatnak nem kívánatos magatartásukon, de hamar rájönnek, hogy
ugyanazok az emberek maradtak, csak éppen másképp viselkednek. És ha sikerül is
megváltoztatni életvitelüket, akkor is azt érzik, hogy valami többre van szükségük. Megint
mások azt mondják: „Ha ki tudnám fejleszteni a pszichikus képességemet, ha részt vennék
egy tűzön járáson, vagy ha megtanulnám jobban beosztani az időmet, akkor helyrezökkenne
az életem.” Ezért aztán abban a reményben, hogy sikerül kialakítaniuk magukban azokat a
képességeket, amelyek átformálják az életüket, és erőssé teszik őket, megrohamoznak egy
újabb önfejlesztő kurzust. „Az itt szerzett képességeim majd biztos segíteni fognak abban,
hogy végre úgy alakítsam az életemet, ahogy szeretném” – gondolják. És valóban hasznos
technikákat és képességeket sajátítanak el. Újabb és újabb munkafüzetekkel és
hangkazettákkal gazdagítják egyre bővülő eszköztárukat, amelyet majd használnak. De
többnyire bizony nem használnak. És akadnak olyanok is, akik azt mondják: „Bárcsak tudnék
hinni magamban! Tudom, akkor minden helyrezökkenne.” Végigtekintve saját fejlődésükön,
megállapítják, hogy életükben óriási hatása van a HITnek. És igazán hinni akarják, hogy ők
valójában tehetségesek, kedvesek, szeretetteljesek, erősek és méltóak minden jóra. Hinni
akarják, hogy megvan bennük a személyes erő és varázs, és azt gondolják: „Igen! Igen! Igen!
Képes vagyok rá! Megteszem! Meg kell tennem!” Tapasztalataikból azonban igen gyakran
ráeszmélnek korlátaikra. Olyan is akad, aki így sóhajt föl: „Hú, bárcsak kapcsolatot
teremthetnék azzal, aki valójában vagyok! Akkor talán rájönnék, mit is keresek.”
Társadalmunkban óriási hangsúlyt kapnak azok a lehetőségek, amelyek a bennünk lakó
gyermek gyógyulását, kapcsolataink ápolását és sokféle küldetésünk felismerését szolgálják.
Szemmel láthatóan eljutottunk oda, hogy tudni szeretnénk: kik vagyunk? De oly sok szerepet
játszunk. Szülők vagyunk, dolgozó emberek, istenkeresők, barátok, önálló egyéniségek,
közösségek tagjai, és mindezek együtt, sőt még többek is. És néha bizony összezavarodottak
is. Szerepeink, amelyekkel életünk során azonosulunk, ki vannak osztva ránk. S ugyanakkor
mi választjuk őket. Személyes és környezetünkből eredő programozásunk következtében
énünk megállapítja, hol húzódnak a határaink, és miben hiszünk. Vannak, akik arra alapozzák
identitásukat, hogy honnan származnak. Úgy gondolják, hogy az, hogy ők vagy őseik hol
születtek, már el is dönti, hogy kik ők. Például ha a családom Magyarországról jött, akkor
magyar vagyok. Identitásom ehhez a szerephez kötődik. Mások a viselkedésükkel
azonosulnak. Úgy gondolják, hogy mert egy adott viselkedési kategória jellemző rájuk, örökre
e kategória tagjai maradnak. Például túl sokat ittam, tehát alkoholista vagyok. Vannak
továbbá, akik szakmájukkal, hivatásukkal azonosulnak. Mivel éntudatukat tevékenységükhöz
kapcsolják, ahhoz, amihez értenek. Fajtájukkal, vallásukkal, nemükkel, politikai
hovatartozásukkal kapcsolatos hitük alapján egyesek úgy gondolják, hogy a hitük határozza
meg, kicsodák ők. A szereppel való azonosulás társadalmunk velejárója, és nem kell
mondanom, hogy ennek is megvan a maga haszna. Amikor azonban alárendeled éntudatodat
az ego által meghatározott szerep korlátainak, akkor a szellem ereje is bezárul az ego
börtönébe. Ha megfigyeljük a kivételes emberek életét, akkor gyakran feltűnik bennük egy
közös vonás: az ego felülmúlásának képessége. Belső világunk vizsgálódása közben arra
jöttünk rá, hogy valahányszor kiléptünk énünk nézőpontjából annak megítélésében, hogy mi
szükséges vagy kívánatos számunkra, és megpróbáltunk ráhangolódni belső tudatosságunk
legmélyebb, központi állapotára, akkor annak úgymond mellékterméke lett a természetes
módon és bőségesen áradó harmónia és boldogság.

MARILOU SEAVEY: Szeretettel köszöntelek. Marilou Seavey vagyok, Gery felesége,

valamint Laura barátnője és munkatársa. A Silva-féle módszer oktatása 22 éve tölt be fontos

-6-
 9047830.doc

szerepet az életemben. Számtalan ügyben használtam az agykontrollt, és óriási sikereket

könyvelhettem el. Ez az új tananyag közvetlen eredménye sikereinknek, amiket az évek során
a saját életünkben és a világszerte tartott agykontrolltanfolyamokon és továbbképző
kurzusokon elértünk. Szívből örülök, hogy velünk tartasz az Elménk univerzális ereje
programban, és Geryhez hasonlóan kijelenthetem, hogy valóban jelentős, az életedet
remélhetőleg gyökeresen átalakító élményben lesz részed. A történelemben mindig akadtak
emberek, akik a forrásunkról, eredetünkről akartak minket tanítani. És személyes, a
kultúrájukhoz tartozó hitrendszerüket és hasonlataikat használták annak érdekében, hogy
rávegyenek bennünket: váljunk eggyé forrásunkkal. Mivel azonban emberek vagyunk, és az
én olyan, amilyen, idővel valahogy úgy alakult a dolog, hogy valakinek az énje kijelöli
nekünk a követendő utat. Megmondja, hogy merre kell mennünk. Jól tudjuk, hogy az énnek
rendeltetése van a dolgok rendjén belül. A jelek szerint az agy az életben maradás biztosítása
érdekében fejlesztette ki az ént, azért, hogy önmagunkat a környezetünktől, minden mástól
különálló létezőként érzékeljük. Hogy világunk kétfelé váljon: az énre és a más, mint énre.
Mely utóbbi potenciálisan fenyegető vagy ártalmas is lehet. Az ősidőkben nagyon fontos volt
ez a különbségtétel. Ha például egy ősember megpillantott a szavannán egy feléje száguldó
tigrist, és átszellemülten arra gondolt volna: „Ó, én egy vagyok tigris testvéremmel.”, akkor –
mit mondjak – ez az egység valószínűleg pillanatokon belül szó szerint is megvalósult volna.
Ma már azonban, hál’ Istennek, nem a dzsungelben élünk. S ma már hasznosabb, ha az
egységünkre, s nem az elkülönültségünkre figyelünk. Néhány perce Gery Mahatma Gandhiról
beszélt. Úgy hiszem, sokan őrá mondanák például, hogy olyan ember volt, aki megvalósította
ideális énjét. Mások talán arra gondolnak, hogy valamelyik hajdani tanáruk példázza kitűnően
az önmaga énjén túllépő, kedves és odaadó embert. Vagy ki tudja. Talán épp a szomszédjuk.
Mivel szerencsére elég sok olyan embert ismerünk, aki képes volt a valóságot nemcsak a saját
nézőpontjából érzékelni, most arra kérlek, képzeleted segítségével idézd magad elé egyiküket!
És gondolkozz el azon, hogy miként hatott az illető közvetlenül vagy közvetve az életedre
vagy a világunkra! Lehet, hogy szívesen választanál olyasvalakit, mint Gandhit vagy a dalai
lámát, Teréz anyát, esetleg például Albert Schweitzert, vagy akár a Cseh Köztársaság elnökét,
Waslav Havelt. Valakit, akit kellőképpen ismersz. Még ha élete minden részletét nyilván nem
is. Aki fontos a számodra, és akiből kiindulva általánosabban is meg tudod fogalmazni: mit
képviselnek ezek az emberek? Mi az, ami lehetővé tette számukra, hogy túllépjenek saját
énjük szükségletein? Mindnyájan másoktól tanulunk. Akár tudunk róla, akár nem. Tanítóink
életmintáját követve megtanuljuk, hogy nyitottak legyünk. Hogy jobban tudatában legyünk az
egységnek és az élet természetes rendjének. Ezek azok a szerepek, amelyeket
tanítómestereink nyújtanak nekünk. Lehet, hogy nem kifejezetten tanítókként élnek bennünk,
de alakjuk belénk vésődött. És fontos szerepük volt az életünkben. Most pedig, amikor
elkezdjük ezt a gyakorlatot, különösen is nagy a jelentőségük, mert segítenek meghatároznod
ideális éned tulajdonságait. Csukott szemmel kell majd végezned a gyakorlatokat, ezért keress
ebből a szempontból is megfelelő környezetet!

Megkérlek, gondolj valakire, aki tanítói, mentori szerepet töltött be az életedben.

Lehet olyan személy, akit ismersz, és olyan hősies szerepet vállaló ember is, akiről csak
olvastál. Olyanra gondolj, akinek az életében megmutatkoznak az ideális én tulajdonságai, és
akire jellemzőek azok a tulajdonságok, amik közül te is minél többre szeretnél szert tenni! Ha
már találtál ilyet, hunyd be a szemed, és képzeld magad elé az illetőt! Azt a személyt, akit erre
az időre mentorodnak, vezetődnek, tanítómesterednek választasz. Őt, aki lehetővé teszi
számodra, hogy többet valósíts meg abból, aki és ami lenni szeretnél. És most képzeld azt egy
pillanatra, hogy történetesen te magad vagy ez az ember! Képzeld el, hogy birtokában vagy
tudásának! És hogy akárcsak neki, neked is közvetlen utad van a forráshoz. Hogy ismered,
birtoklod, használod ezt a forrást. Ugyanúgy, ahogy ő. Képzeld el, hogy az az erő, az a

-7-
 9047830.doc

megvilágosodottság, az a szeretet és az a bizalom, amiben ő jár-kel a világban, már most

megvan benned is! Képzeld el, hogy bekapcsolódtál ebbe a keringésbe, és érezd ezt az
áramlást úgy, mintha te volnál ez a tanító! Képzeld el csak egy pillanatra! Engedd, hogy
hasson rád! Engedd, hogy betöltsön! Engedd, hogy megteljen vele a lényed! Most képzeld el,
hogy ezt az erőt át tudod vinni a mindennapi életedbe! Képzeld el, hogy neked is nyílt utad
van ennek az erőnek a forrásához, akár csak tanítómesterednek! Hogy most már neked is a
rendelkezésedre áll ez az erő, amivel döntésed szerint átalakítod az életedet. Érezd át,
ahogyan utat találsz ehhez az erőhöz! Érezd át, hogy milyen lehet annak az embernek lenni,
akit tanítódul választottál! Milyen változást indít ez el benned? Mennyiben változtatnak meg
ezek az új tulajdonságok? Hogy van az, hogy ha ráhangolódsz erre az energiára, akkor
megváltozol? Túllépsz félelmeiden, és könnyebben valóra válthatod álmaidat és vágyaidat.
Mi módon segített neked már eddig is ez az energiaforrás? Vagy ha már érzed magadban ezt
az energiaforrást, akkor mennyiben tudsz másképpen kommunikálni a családoddal és
szeretteiddel? Barátaiddal és a munkatársaiddal. Mindenkivel, aki valami módon része az
életednek. Gondolkodj el pár percig ezeken a dolgokon! Gondolj a tanítódra! De ne csak
gondolj, érezd is a jelenlétét, mintha valóságosan is ott lenne melletted! Gondolatban válj
eggyé vele! Engedd, hogy egy percre ez töltse be elmédet és szívedet! A gondolat, hogy te
magad szabd meg a reakcióidat, valóban kulcsfontosságú. Nem csupán az itt a kérdés, hogy
milyen cselekvés mellett döntesz, vagy milyen szerepeket játszol el, arról van szó, hogy
kicsoda vagy valójában.

Silva – 02
Az oksági birodalom ereje
MERILOU SEAVEY: Tudod, valójában mindig választunk magunknak tanítómestereket.
Csak nem mindig vagyunk ennek tudatában. Eszembe jutnak emberek, akik életem során
hatottak rám. Kisgyerekkoromban apám egyik barátja, akit Sanynak hívtak, rendszerint nyári
vasárnapokon jött el hozzánk látogatóba. Nagy, lehajtható tetejű, piros autón érkezett, és igen
jóképű férfi volt, míg én egy visszahúzódó, nagyon szégyenlős kislány. Amikor meglátogatott
minket, minden alkalommal bejött hozzám pár percre beszélgetni. Emiatt ma is, ha azt látom,
hogy valaki félrehúzódik a társaságtól, feltétlenül odamegyek hozzá, elidőzök vele, bevonom
a beszélgetésbe, mert gyermekkoromban megtapasztaltam, milyen jó élményt jelent ez. Egy
olyan embertől tanultam ezt meg, aki – és erre persze csak most, utólag jöttem rá – valójában
tanítói, mentori szerepet töltött be az életemben. Nemrégiben Geryvel együtt egy családi
összejövetelen vettünk részt. Beszélgetés közben egyszer csak rám nézett a bátyám, és így
szólt: „Te jó ég, Merilou, pontosan úgy viselkedsz, mint ahogy apu szokott annakidején!”
Akkor kezdett derengeni bennem, hogy én egy olyan mintát, viselkedést követtem, ami
korántsem rám jellemző, egyedi valami volt, hanem a környezetemből származott, a
közelemben élő egyik embertől. Egy tanítómestertől. És vajon a te viselkedésed, gondolataid
és hiedelmeid mennyiben csakugyan a te saját viselkedésed, gondolataid és hiedelmeid?
Érdemes ezen is elgondolkodnod. A dolog úgy áll, hogy mintaképeket, tanítómestereket
választunk a környezetünkből, és minél jobban tudatosul bennünk, hogy igényesen kell
kiválasztanunk az alkalmas tanítókat, hogy körülnézhetünk a világban, és észrevehetjük,
hogyan élnek, beszélnek és gondolkodnak mások, annál inkább megjön rá a kedvünk.
Voltaképpen arról van szó, hogy miként fogjuk fel: hogyan alakítsuk és teremtsük olyanná az
életünket, hogy idővel és sok-sok tapasztalat birtokában viselkedésünk, gondolataink és
hiedelmeink harmonikus egységet alkossanak azzal, akik vagyunk. Ehhez kell az az
energiaforrás, amely tudatosan választott tanítónkban található meg. Az öntudatlanul
választott mesterekkel néha úgy vagyunk, hogy utólag visszatekintve azt kívánjuk: bárcsak

-8-
 9047830.doc

másképp döntöttünk volna! Úgy érezzük, hogy választásunk nem jól tükrözi azt, akik és amik
lenni szeretnénk. De azokat a dolgokat mégis csak mi követtük el. Hogyan tanultuk akkor
meg, hogyan ragadt ránk akkor mégis egy nem kívánatos viselkedésminta? Viselkedésünk
azokból a gondolatainkból, hiteinkből tevődik össze, amelyek az idő és a tapasztalatok során
felgyülemlenek bennünk. Hatnak ránk a körülöttünk lévő emberek. És ennek következtében
valószínűleg olyanná váltunk, ami valójában csak egy szereppel való azonosulás. Nem pedig
tudatos választásunk eredménye. Az Elménk univerzális ereje című anyagunk azt mutatja
meg, hogy miként vetkőzhetjük le a minket korábban ért, nem kívánatos mentori ráhatásokat,
és hogyan választhatunk helyettük tudatosan olyan tanítómestereket, akik segítségével
kialakíthatjuk azt az ideális énünket, amellyel ezentúl dolgozni fogunk. Ennek az eszményi
énünknek a különböző megnyilvánulásaival fogunk ugyanis utána foglalkozni, tehát azzal,
hogy miként jelenik meg ez az ideális énünk a munkánkban, a kapcsolatainkban, a
személyiségünk és lelkiségünk fejlődésében. A változás elfogadásáról is szólunk, hiszen
változni jó dolog, változni természetes dolog. A változások olyannyira hozzátartoznak az
élethez, hogy ha rábízod magadat a sodrásukra, hamarosan rá fogsz eszmélni, hogy nem
ellenséges, hanem segítő erőket képviselnek. Arra biztatunk hát, hogy válassz tudatosan
tanítómestereket, ahogy én is tettem. Ahogy Laura és Gery is. Meg az összes barátaink,
kollégáink és mindazok, akik példáját követtük az idők során. Arra biztatunk, hogy mostantól
másképpen kezd szemlélni életed eseményeit. Bizonyos értelemben a tanítók minőségéről van
itt szó. Nem egyszerűen a magatartásukról, nem is a hiteikről, jóllehet, mindkettő fontos, és
nagy hatású lehet, de mégis csak egy minőségről van itt szó. Arról a mélyebben rejlő
eszenciáról, lényegről, amelynek hatására azzá váltak, akik kiváltak. A miénk is lehet ez a
minőség. Hisz a mélyben valójában megvan mindannyiunkban. Eleve ott is rejlik. Ám oly
módon juthatunk hozzá, ha mi is kialakítjuk ideális énünket. Ez itt a lényeg.

GERALD SEAVEY: A tanítómester kiválasztása jelenti az első lépést egy létállapot

megválasztásában. Amikor vezetőt választunk, nem utánozni, nem lemásolni próbáljuk őt, és
nem is próbálunk azzá a személlyé válni. Valójában csak igyekszünk észrevenni bizonyos
tulajdonságait, és megpróbálunk rájönni, hogy mi módon juthatnánk minél több
tulajdonságához. Mindannyiunkban van részvét. Csak egyesek nagyon keveset használnak
vagy mutatnak meg belőle, míg mások sokkal többet. Mindannyiunkban él szeretet és harag
is. Igen. Mindannyiunknak vannak érzelmeink. Egyesek megtanulták, hogyan fojtsák el vagy
fejezzék ki őket, míg mások nem a megfelelő módon fejezik ki érzelmeiket. De
mindannyiunkban itt élnek érzéseink, emberi létünk nélkülözhetetlen velejárói. És azt is
megfigyelhetjük, hogy egyes dolgok mindannyiunkat összekapcsolnak. Vannak dolgok,
amelyek a legnagyobb galaxistól a legapróbb, az atomnál is kisebb részecskéig, mindent, ami
csak létezik a világmindenségben, összekapcsolnak egymással. Valamiféle egyesítő folyamat
zajlik, egység figyelhető meg mindenben. Az emberek felszínesen személve különböznek
egymástól. A szerveik azonban már egyformák. Van légzőszervük, emésztőszervük és
keringési rendszerük. És bár szerveink egyformák, a te szíved talán egy kicsikét nagyobb
vagy kisebb, mint az enyém. A tüdőd is lehet esetleg csöppnyit eltérő méretű és formájú.
Mindannyiunknak van tüdeje, szíve, veséje, és ezek mind-mind sejtekből épülnek fel. A
szívsejtek egészen másképp néznek ki, mint a bőrsejtek vagy az agysejtek, vagy a csontsejtek.
Ám abban egységesek, hogy mind-mind ugyanazokból az alapvető molekulákból épülnek fel.
Ezek a molekulák pedig egytől egyig atomokból állnak. S bár sokféle atom létezik, tudjuk,
hogy fajtájától függetlenül minden atomot protonok, neutoronok, elektronok alkotnak. Ezek a
szubatomi részecskék pedig szintén azonos egységekből épülnek fel, amelyeket kvarkoknak
nevezünk. A bátyám fizikus, és nemegyszer éjszakákba nyúló beszélgetéseket folytatunk a
kvantumfizikáról és a kozmológiáról. Számomra ez izgalmas, érdekes téma, amiről évtizedek
óta beszélgetünk. A leginkább az bűvöl el mindkettőnket, hogy mindennek a legmélyén

-9-
 9047830.doc

megtalálható ez az egység. Hogy a világegyetemben minden ugyanabból épül fel, még ha más
és más formákban fejeződik is ki. Nem gondolhatunk, nem láthatunk, nem tudhatunk, nem
érezhetünk, nem tapasztalhatunk meg semmit, ami valamilyen szinten nem ugyanaz az
alapvető, elemi energia volna. Márpedig ha minden, amit ismerünk, ami van, lehet, vagy
valaha volt, ugyanabból az alapanyagból áll, akkor a látható különbözőségekért egyszerűen a
megjelenési minta a felelős, amelyben elénk kerül. Itt van például a víz. Amely különféle
formákban jelenhet meg, s mutathat merőben más és más jellemzőket. Amikor például szilárd
formát ölt, akkor jégnek nevezzük. Nyilván nem örülnél neki, ha jeget fröcskölnének az
arcodba, mert ebben az állapotában sajátos tulajdonságai vannak, de még így is víz. Ha
folyékony, megisszuk, felfrissítjük magunkat, esetleg mosunk vele, és azt sem bánjuk, ha
finom meleg vízzel lefröcskölnek. De minek tekintsük, amikor gáznemű? Amikor vízpára lesz
belőle. Akkor is víz marad, akkor is ugyanazokból a molekulákból áll, hidrogénből és
oxigénből, holott ilyenkor még csak nem is látjuk, mert láthatatlan. A hatását ellenben
biztosan érezni fogod, ha kezedet a gőzölgő teáskanna fölé tartod. Ez is víz, csak megint más
alakban. Ezzel a példával szeretnénk kifejezni az okság birodalmának anyagát. Azt, hogy
bármit is tapasztalunk az életben, az alapanyag egy és ugyanaz. Most már csak az a kérdés,
hogy miként befolyásolhatjuk, hogy az adott minta számunkra megfelelő legyen. Mert
lehetnek olyan területek az életünkben, amelyek nem hozzák azt az eredményt, amit
elvárnánk. Jóllehet valamennyi érzelmünknek van haszna és értéke a megfelelő időben és
helyen, mégsem mondható mindegyik mindenütt hasznosnak. Némelyik érzelmünk
helyénvalóbbnak látszik életünk egyik területén, mint egy másikon. Vagy több hasznát
vesszük egyik, mint egy másik tapasztalatunk velejárójaként. Néha azonban azon kapjuk
magunkat, hogy úgy bánunk egy adott érzelemmel, hogy rombolás támad belőle, és nem az
lesz az eredmény, amit el akartunk érni. Kialakít ugyanis egy mintát, vagy inkább mi magunk
alakítjuk azt ki, talán a gondolkodásunkkal, vagy talán olyan szokások révén, amiket
gyerekkorunkban tanultunk el. A minta pedig oly módon jelenik meg, ami számunkra
haszontalan. Hát nem lenne nagyszerű, ha ugyanez az energia, az érzelmi energia gyakrabban
nyilvánulhatna meg ott és úgy, ahol és ahogyan mi szeretnénk, és így az eredmény pozitív
lehetne? Nem volna jó, ha többet tudnánk tenni, mint hogy összpontosítjuk érzelmi, sőt még
fizikai energiáinkat is annak érdekében, hogy a számunkra megfelelő formában jelenjen meg,
hogy az áhított eredményt érjük el, és azzá a személyiséggé válhassunk, akik lenni
szeretnénk? Hát pontosan ebben segít összeállításunk. Vagyis nem kell a körülmények
áldozataiként élni csak azért, mert adott egy bizonyos energiaminta. Az okság birodalma
pedig bizonyosan megnyilvánul, formát ölt, és sokféle módon megmutatja magát. Azt
akarjuk, hogy nekünk is legyen beleszólásunk abba, hogy miként fejeződik ki. Nemcsak a
saját életünkben, hanem a körülöttünk és a velünk kölcsönös kapcsolatban lévők életében és
az egész kerek világon is. Az okság birodalmába igen könnyű bejutni. Mindnyájan ezt tesszük
egész éltünkben. A különbség ott van, hogy néha nem tudjuk, hogy ezt csináljuk. Nem tudjuk,
hogy akaratlanul befolyásoltuk a folyamatot, s azért kaptuk azt az eredményt, amit kaptunk.
Ezért hát másokat okolunk, vagy a kormányt, az időjárást vagy más, rajtunk kívül álló erőket.
És jóllehet valóban hatnak ránk külső erők, ahogy már korábban is szót ejtettünk róla, ám itt
az ideje, hogy észrevegyük: érdemes egyre nagyobb mértékben átvenni az önmagunk feletti
ellenőrzést. Egyre jobban uralni kifejezési módunkat és azt, hogy milyen hatásokat engedünk
be az életünkbe. És mindezt úgy érhetjük el, hogy belépünk az okok birodalmába, méghozzá
tudatosan. Laura hamarosan végigvezet egy gyakorlaton, amelyben megjelenítjük, és így
megfoghatóvá és kezelhetőbbé tesszük az okok birodalmát. Egy olyan dimenziót, amely nem
fizikai természetű. Létezik egy szavunk arra, ami nem fizikai. Sokan a nem fizikait lelkinek
nevezik. Kezünkkel nem érinthetjük, szemünkkel nem láthatjuk, fülünkkel nem hallhatjuk,
ízét se, szagát se érezzük, mégis valóságos. Az egész teremtés alapanyaga. Hogy könnyebbé
tegyük az okság világának megnyilvánulását lehetővé tevő minták felhasználását, valami

- 10 -
 9047830.doc

módon hasznos lenne megjelenítenünk azt. A következő gyakorlattal tehát Laura abban fog
segíteni, hogy ez a birodalom úgy jelenjék meg előtted, mint egy alakkal, színnel, érzéssel
rendelkező valami, s ily módon kezelhető fogalomként bánhass már vele. Az elme ugyanis az
az illesztő egység, ami kapcsolatot teremt az okság birodalma, a spirituális és a fizikai világ
között.

LAURA SILVA: Az okság birodalma semmihez sem hasonlítható, nagyon különös

valami. Innen származik minden teremtett dolog mintája. Innen indul el minden teremtés.
Ahogy Gery említette az imént: az okság birodalma a világegyetem alapanyagából áll. Innen
jön minden, ami van. Láthatók és láthatatlanok egyaránt. Az okok tartományában találjuk meg
mindannak a mintáját, vagy úgymond tervrajzát, ami valaha is megteremtetett. Most egy
olyan gyakorlatot végzünk el, melynek segítségével te is megjelenítheted magadnak az okság
világát. Mindenekelőtt kerülj az ideális állapotodba! Ideális állapoton a relaxált állapotot
értem, amikor laza és nyugodt vagy. Más szóval: gondolj most olyan alkalmakra, amikor mély
nyugalomérzés járt át! Amikor teljesen felengedett benned a feszültség. Például elalvás előtt.
Vagy délutáni szunyókálás közben. Lehet, hogy már tanultál meditálni. Nos, az ennek kapcsán
átélt érzést nevezem én ideális állapotnak. Gondolj azokra az élményeidre, amelyeket ebben
az ideális állapotban éltél át! Olyan jellemzőkre gondolok, mint az izmok elernyedése,
légzésed lelassulása és egyenletessé, nyugodttá válása. Hogy érzed magadat, amikor mélyen
ellazulsz? Idézd fel ezeket az érzéseket! Hogy könnyebben rá tudj hangolódni az ideális
állapotodra.

Ha már felkészültél arra, hogy megjelenítsd az okság birodalmát, akkor kezdjük a

fénnyel! Hogy érzed, mennyi fény van az okság világában? Sok vagy kevés? Fényes
világosság van benne vagy félhomály? Társul-e szín ehhez a fényhez? Egy újabb minőség: a
hőmérséklet. Milyen hőmérsékletet adnál neki? Ha az okság birodalmának anyaga, szövete is
lenne, milyennek éreznéd ezt az anyagot? Puha, bolyhos, sima? Vagy változó: ilyen is, olyan
is? Ha az okság világának üteme, tempója lenne, milyen ütemet adnál neki? Gyorsat, lassút,
egyenletes ütemet? Ha hangja is lenne, milyen lenne az a hang? Vagy talán a csend hangján
szólna? Ilyen és hasonló tulajdonságokról kell majd elgondolkoznod, amikor megjelenítjük az
okság birodalmát. Készüljünk akkor neki!

Először is megkérlek, hunyd be a szemedet. Lépj be az ideális állapotodba! Engedd

meg testednek és elmédnek, hogy élvezettel elmerüljön az ideális állapotban! Ilyen állapotban
tudunk ugyanis a legkönnyebben hozzáférni az okok birodalmához. Most pedig megjelenítjük
azokat a tulajdonságokat, amelyeket az okság birodalmához társítottál. Ha az okság
világának fénye lenne, milyen lenne az a fény? Lenne-e valamilyen színe ennek a fénynek? Ha
hőmérséklete lenne, milyen hőmérsékletet rendelnél hozzá? Ha az okság birodalmának
anyaga, szövete lenne, milyen jellegű lenne az az anyag? Ha ritmusa is lenne ennek a
birodalomnak, milyen lenne az? Ha az okok világának hangja lenne, milyen hang lenne az?
Vagy talán a csend hangja lenne? Az okság birodalmáról alkotott képzetednek mostantól tehát
van fénye, hőmérséklete, anyaga, hangja és ritmusa. Lépj be most az oksági birodalomról
alkotott képzetedbe, és engedd, hogy tested emlékezetébe vésse e pozitív mintát! Engedd, hogy
átitassa minden porcikádat! Fürödj a fényében! Az anyagában, a hőmérsékletében. A
hangjában és ritmusában. Erősítsd föl az élményt! Élvezd! Vésd az emlékezetedbe! Merülj el
benne teljesen, és hagyd, hogy ez betöltse egész valódat! Vegyülj össze vele! Most már van
elképzelésed az okság birodalmáról. A létezés minden síkja: a test, a lélek, az elme és az
érzelmek ennek a fundamentális energiának a megnyilvánulásai. Itt, ebben a tartományban
teremthetjük meg azt, amit meg akarunk jeleníteni az életünkben. Most pedig vegyél egy mély
lélegzetet, és ahogy kiengeded, tudatosítsd magadban ismét ideális állapotod jellemző

- 11 -
 9047830.doc

érzéseit! Alkosd meg, jelenítsd meg, hogy miként akarod érezni magadat, amikor majd
kinyitod a szemedet! Ha készen vagy, nyisd ki a szemedet!
MERILOU SEAVEY: Az imént nem magát az okság birodalmát építetted fel, hanem az
azzal kapcsolatos élményed reprezentációját, megjelenítését. Amikor imádkozol vagy
meditálsz, vagy vizualizálod a magad elé kitűzött célt, akkor minden esetben az oksági
tartomány erejét csapolod meg. Elménk jelenti a határfelületet. Az illesztő egységet az oksági
tartomány és a fizikai dimenzió között. Döntéseink és vágyaink túlnyomó részét érzelmi
tényezők befolyásolják. Képzeld el, milyen lenne az életed, ha választásaidat és
cselekedeteidet a lelki erők áramlásának szintjéről irányítanád! Elméd erejével megteheted,
hogy teljesen átformálod saját, személyes valóságodat. És felszabadíthatod az okság
birodalmának energiáját. Összhangba hozhatod a világegyetem teremtő erejét hétköznapi
életed tapasztalataival. Mostantól kezdve valahányszor be akarsz lépni az oksági birodalomba,
elég, ha felidézed az azt reprezentáló, előbb megteremtett képzetedet és érzetedet, és
ráhangolódsz arra.

GERALD SEAVEY: Merilou-nak és nekem van egy cicánk. Egy úgynevezett orosz
kékmacska. Ezért Miauszkinak neveztük el. Mint a legtöbb cica, ő is szeret labdával játszani.
Szívesen gurigázik vele a padlón, ám ha mindez a konyhában történik, nagyon furcsa dolgot
figyelhetünk meg. Pár percig kergetőzik a labdával, aztán begurítja a hűtőszekrény alá. Mi
kikotorjuk alóla. A cicánk egy darabig megint kergeti ide-oda, mígnem a labda ismét kiköt a
hűtőszekrény alatt. Az ember azt hinné, egy óriási mágnes rejtőzik alatta, az vonzza oda a
labdát. Talán már ki is találtad, hogy nem mágnes vonzza a labdát a hűtő alá, pusztán arról
van szó, hogy egy konyhának olyan az elrendezése, hogy a cica mindenütt hozzá tud férni a
labdához, kivéve, ha az begurul a hűtőszekrény alá. Bizonyos mintákban mintha vonzerő
lenne. Olyan értelemben, hogy valami nagyobb valószínűséggel történik meg egy bizonyos
módon, mint más módokon. Gondolj például egy almamagra! Ha ránézünk egy ilyen
almamagra, tudjuk, hogy hatalmas almafa nőhet ki belőle. De vajon ez azt jelenti, hogy abban
a magban egy miniatűr almafa rejtőzik? Dehogyis. Csak egy minta. Egy potenciális almafa
van benne. Egy minta, amit az adott mag DNS-szerkezete hoz létre. Azt azonban igenis
jelenti, hogy ha semmi nem jön közbe, és a mag megkapja a kellő mennyiségű vizet,
táplálékot és napfényt, akkor olyan mintába fog szerveződni, amit almafának nevezünk.
Amikor az életed a spermium és a petesejt egyesülésével elkezdődött, és még csak egy
osztatlan sejt voltál, abban a sejtben nem volt agy. Egyetlen sejt lévén nem volt benne se szív,
se tüdő, se máj, se vese, se kar, se láb. Egyedül intelligencia volt benne, a DNS intelligenciája.
És ebben a sejtben már benne rejlett egy minta. Lehet, hogy nem látni, de benne van, és
meghatározza, hogy hogy fogsz kinézni. Hogy milyen színű lesz a hajad és a szemed. Hogy
férfi leszel-e majdan vagy nő. A sejt szerkezetében mindez már egyértelműen benne rejlik. És
amikor a sejt osztódni kezd, majd mindegyik sejt tovább osztódik, akkor elkezdenek
vándorolni. Némelyikükből agy lesz, mások szívvé kezdenek formálódni, megint mások
csontokká és bőrré, és így tovább, az ember testének valamennyi alkotórészévé. A minta tehát
ott van. Ott van, és mintegy vonzza a sejteket, a megfelelő sejteket, hogy olyanná
formálódjanak, amilyenné kell. S e különböző területekre eljutva végül kialakuljon belőlük az
emberi lény. A tudósok fölfedeztek egy bizonyos fogalmat, ami összefügg az alapvető
mintákkal. Rájöttek, hogy még ha nem is tudjuk, hogy miért nyilvánulnak meg bizonyos
dolgok úgy, ahogy megnyilvánulnak, és nem másként, az rendszerint nem valami véletlen
esemény. A mélyben megtalálható az ok. Egy vonzerő. Egy úgymond mágnes. Képzeld el,
hogy van egy nagy üvegedényed! Egy üvegedény, amiben mondjuk 1000 vörös és 1000 zöld
játék golyót helyezel el. Most ráteszed ezt a tálcaszerű, széles edényt egy készülékre, ami
alaposan megrázza az edényt, és így összerázza a benne lévő golyókat. Világos, hogy a
golyók lassanként összekeverednek, és véletlenszerűen eloszlanak az üvegtálcán. Nem fogod

- 12 -
 9047830.doc

például azt várni, hogy merő véletlenségből megjelenik a neved csupa vörös golyókból
kirakva, zöld háttér előtt. Nos, a valószínűség elmélet szerint ez mégis megtörténik, feltéve,
hogy végtelen idő áll rendelkezésedre, és közben újból és újból elvégzed a kísérletet. Ez
esetben egyszer valóban megjelenne a neved vörös golyókból kirakva. Ennek a valószínűsége
azonban nagyon kicsi, mert eléréséhez várhatóan több idő kellene, mint anyagi univerzumunk
élettartama. Ma azonban, amikor már van számítógép, a tudósok percenként milliárdszor
elvégezhették ezt a fajta kísérletet, és valami rendkívül érdekes dologra jöttek rá. Kiderült,
hogy egyes eloszlási mintázatok újra meg újra előjönnek. Nem tudják, hogy mi az oka, hiszen
véletlen eseményekről van szó, és mégis lennie kell valamilyen, a háttérben megbúvó
struktúrának, ami miatt újra és újra ezek a mintázatok bukkannak föl. A tudósok furcsa
vonzóknak vagy vonzerőknek nevezik ezeket a mintákat. Nem tudni, hogy vajon maga a tér
és az idő alakja váltja-e ki a szóban forgó minták előfordulását, vagy világegyetemünk
alapstruktúrájából eredően jelennek meg újra és újra. Mindenesetre furcsa vonzóknak nevezik
őket, mert ismeretlen ok következtében ismételten felbukkannak. Nyilvánvaló, hogy létezik a
jelenségre magyarázat, hogy van egy ok, ami mintegy vonzza ezeket a mintákat. Egyesek úgy
gondolják, hogy a szerencsének és a szerencsétlenségnek is oka van. Ebből származik az
angol szerencsés szó, a loki is. Volt egy Loki nevű nagyon szeszélyes norvég isten, aki néha jó
dolgokkal ajándékozta meg az embereket, ilyenkor Jó Loki volt a neve, máskor meg nagy
kellemetlenségeket okozott nekik, s akkor Rossz Lokinak hívták. Ma is, amikor pedig már
nem hiszünk a norvég istenekben, gyakran mondjuk, hogy gout lok, vagyis jó szerencsét.
Mintha valami külső erőt hívnánk segítségül. Ami vagy aki kedvező történéseket indíthat el az
életünkben. Az életünkben bekövetkező eseményeknek rendszerint megvannak a kiváltó okai,
amelyekről vagy tudunk, vagy nem tudunk. De ha nem is vagyunk tudatában az okoknak,
azok akkor is léteznek. Igen. Létezik véletlen esemény is. Vannak olyan dolgok, amelyek
véletlenszerűen történnek meg. Mindazonáltal életünk legtöbb eseménye hátterében okok,
vagy úgymond vonzók, vonzerők húzódnak meg. Ez utóbbiakra gondolhatunk úgy, mint
amelyek bizonyos tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyes vonzók nagyon erősek. Rendkívül
erőteljesek. Mások nem annyira erősek, viszont mindenütt jelen vannak. Mindent áthatnak.
Könnyű beléjük botlani, és kiszabadulni is könnyű a hatásuk alól. Képzeld el, hogy az erős
vonzónak 2 alapvető dimenziója van: mélysége és szélessége! Nem mintha valóban lenne,
csak hasonlatként hozom fel, hogy könnyebben tudjuk elgondolni egy vonzó erejének a
minőségét és azt a nehézségi fokot, ahogy ki- és bekerülhetünk ezekbe a helyzetekbe. Például
a házunk hátsó udvarán valahányszor esik az eső, a téglaudvar egy pontján összegyűlik a víz.
Ennek természetesen megvan az oka. Kis mélyedés található ott. Úgyhogy amikor esik, a víz
hajlamos odafolyni. Elintézhetném a dolgot azzal, hogy rendbe hozom és feltöltöm azt a részt,
hogy szintbe kerüljön, és akkor kisebb lenne a valószínűsége, hogy odavonzza a vizet. De az
is hatásos lenne, ha a mélyen fekvő struktúrát változtatnám meg. Esetleg úgy, hogy kiszedem
a téglákat. Megnézem, mi van alattuk. Mitől keletkezett ott az a mélyedés? Feltöltöm, és aztán
visszahelyezem a téglákat. Így nemcsak a felszínt hoztam rendbe, hanem elejét vettem annak
is, hogy a régi minta újra kialakuljon. Gondolhatunk tehát a vonzóra úgy is, mint egy
vízgyűjtő mélyedésre, aminek természetesen különböző formája és mérete lehet. Életünkben
vannak nagyon erős vonzók. Nem valószínű, hogy ilyenbe jutsz, de ha mégis megtörténik,
akkor bizony nagyon nehéz kikászálódni belőlük. Ilyen például a kábítószerezés. A legtöbb
ember szerencsére nem esik bele abba a gödörbe vagy mélyedésbe, amit kábítószeres
hozzászokásnak nevezünk, ám aki beleesik, az olyan mélynek fogja találni, amiből nagyon
nehéz kivergődni. És persze vannak gyengébb vonzók is. A vonzásuk nem különösebben erős,
viszont nagyon szélesek, ezért könnyen beléjük sétálhatunk, ám könnyen ki is juthatunk
belőlük. Sokan például igen könnyen kerülnek jó hangulatba. Elég, ha bizonyos módon rájuk
nézünk, és rájuk mosolygunk, és máris jókedvre derülnek. Vagy felidéznek valamilyen
kellemes emléket. Vagy elképzelnek valami örömteli élményt, és máris jókedvük kerekedik.

- 13 -
 9047830.doc

Egyszóval sokan nagyon könnyen kerülnek jó hangulatba. Ha azonban az előttük haladó autó
túl lassan vánszorog, vagy valaki olyat mond vagy tesz, ami felbosszantja őket, akkor
pillanatok alatt elszáll a jókedvük, és rosszkedvbe zuhannak. A vonzóknak tehát különböző
minőségük és tulajdonságuk lehet. Még olyanok is találhatók, amelyek szélesek, tehát könnyű
beléjük kerülni, ugyanakkor mélyek, tehát rendkívül erősek és erőteljesek is. Sokan válnak
például a nikotin rabjává. Rászoknak a cigarettára. Aztán szeretnének leszokni róla, ezért
abbahagyják, de pár hét múlva újra visszaszoknak. Megint abbahagyják, s egy idő elteltével
újra kezdik. Ugyanez áll az alkoholra is. Egyesek életük során sokszor leszoknak az
ivászatról, aztán megint visszaesnek. Az úgynevezett vonzók tehát olyan háttérben rejlő
minták, amelyek hatására olyan dolgokat teszünk vagy gondolunk, netán olyan érzéseink
támadnak, amelyek könnyűvé vagy nehézzé teszik számunkra, hogy úgy alakítsuk az
életünket, ahogy szeretnénk. Kurzusanyagunk nagy része a mintákkal foglalkozik. A háttérben
meghúzódó mintákkal. Az oksági mintákkal. Mégpedig azért, hogy amikor majd különböző
helyzetekbe kerülsz akár a munkád, akár a kapcsolataid, az egészséged vagy a pénzügyeid
terén, illetve bármilyen helyzetben és összefüggésben, akkor mintákat akarj és tudj létrehozni
és felerősíteni, amelyek hatására könnyen tudsz majd úgy viselkedni, illetve olyan
képességeket felmutatni, ahogy és amiket szeretnél. És eközben azt is tudhatod, hogy
mindennek mélyén valódi éned húzódik meg. S így tudatos döntésed alapján haladhatsz végre
arrafelé, amerre haladni szeretnél. És ha olyan területeket találunk, ahol tapasztalatunk szerint
menetrendszerűen kisiklunk, s közben folyton a balszerencsénket emlegetjük, vagy hogy nem
kínálkoznak számunkra kedvező alkalmak, vagy hogy nekünk valahogy sose jön össze a
dolog, akkor ilyen esetben a régi mintákat azáltal hagyhassuk el, hogy új mintákat teremtünk.
Új és erősebb vonzókat, amelyek a kívánt irányba húznak minket.

Silva – 03
Az ideális én és a munka
GERALD SEAVEY: Ha belekukkanthatnál az agyadba, azt látnád, hogy olyan képeket
őrzöl magadról, amelyek különféle helyzetekben és összefüggésekben ábrázolnak. Egyesek
énképnek nevezik ezt, és más és más énképet őrizhetsz attól függően, hogy a munkáról, a
kapcsolatokról, a pénzügyekről vagy az egészségről, illetve életed egyéb vonatkozásairól van-
e szó. Némelyik emlékeken, valóságos élményeken alapszik, némely pedig reményeken és
álmokon, olyasmiken, amikre vágysz. És vannak olyanok is, amelyek félelmekre
alapozódnak. Akadnak köztük hitelesek, pontosak, mások a legkevésbé sem azok. Ez az
énkép rendkívül nagymértékben befolyásolja megnyilvánulásainkat és azt, hogy kik és mik
vagyunk. A bátyám például már 3. osztályos korában tudta, hogy mi akar lenni, ha felnő.
Amikor engem kérdeztek arról, hogy mi leszek, ha nagy leszek, azt feleltem: nem tudom. A
testvéremnek viszont határozott elképzelése volt arról, hogy mi akar lenni. Tudós akart lenni.
Olyan valóságosan és ellenállhatatlanul élt benne ez a kép, hogy élete számos területén
megmutatkozott. Például mire középiskolába kerültünk, szentül meg voltam győződve róla,
hogy bátyuskám fejében valami nem stimmel. Amikor ugyanis hazaértünk a suliból, akkor én
levágtam az iskolatáskámat az asztalra, és máris rohantam ki játszani. Vacsorára kerültem
csak elő újra. Evés után tévét néztem, s így a házi feladat elkészítése rendre elmaradt.
Testvérem egészen más viselkedési mintát követett. Amikor hazaért az iskolából, rögtön leült,
és egész délután a leckéjét csinálta. Végül csak arra az abszurd végkövetkeztetésre jutottam,
hogy ezek szerint szeret házi feladatot írni. Képtelen voltam megérteni, miként lehetséges,
hogy valaki szerethet leckét csinálni. Csak sok évvel később jöttem rá, hogy nem szeretett
házi feladatot készíteni. Viszont annyira szeretett volna tudós lenni. Ez a kép oly valóságosan
élt elméjében, hogy végigcsinálta, mert ez is kellett ahhoz, hogy jó eredménnyel végezze el az

- 14 -
 9047830.doc

iskolát, és nívós egyetemre mehessen. Olyan egyetemre, ahol kiváló fizikus lehet belőle.
Énképe rendkívül erős vonzóként funkcionált, ami még a házi feladat elvégzésére is rá tudta
venni. Az önmagunkról kialakított képek hatnak ránk, akár tudunk róluk, akár nem. Szinte
minden helyzetre vonatkozóan őrzünk magunkról egy képet arról, hogy az adott körülmények
között hogyan viselkedünk. De van egy ideális képünk is, s ez azt mutatja meg, hogy
milyenek lehetnénk. Milyenek szeretnénk lenni? Hogyan alakulnának a dolgaink, ha többet
használnánk fel képességeinkből? Az a különbség, ami valakinek az énképe és az ideális
önmagáról kialakított képe között feszül, tehát aközött, ahogy ténylegesen látja magát, akár
megfelel az a realitásnak, akár nem, illetve amiről tudja, hogy számára lehetséges lenne, nos
ezt a különbséget úgy nevezik, hogy önbecsülés. Az önbecsülés nem kép, hanem érzés. Azt
fejezi ki, hogy miként érzünk magunk felől. Talán nagyon jó érzések élnek bennünk
önmagunkkal kapcsolatban, ha a pénzügyek területéről van szó. Vagy remekül érezhetünk
önmagunkkal kapcsolatban a munka vonatkozásában. De ugyanakkor más vonatkozásban,
életünk valamely más területén esetleg már közel sem ilyen rózsás a helyzet. Érdekes, hogy a
legtöbb ember életének csaknem egyharmadát a munkahelyén tölti. Rendkívül mély hatást
gyakorol az életünkre, hogy mivel keressük a kenyerünket. Hiszen nagyon sokat áldozunk rá
az időnkből. Sajnos, sokan egyáltalán nincsenek megelégedve a munkájukkal. Nem elégíti ki
őket az, amit csinálnak. Nem elégíti ki őket a hivatásuk. Sokan úgy érzik, hogy valódi
képességeiket és valódi énjüket figyelembe véve rossz állást választottak. Talán úgy kerültek
ebbe a munkakörbe, hogy fiatalabb korukban valaki azt mondta: „Figyelj csak, itt egy
álláslehetőség, nosza, csípd nyakon!” Ma már viszont, sok év elteltével, ki nem állhatják ezt a
munkát. Rá se bírnak gondolni, hogy reggel föl kell kelni, és dolgozni kell menni. Sokan azt
hitték, hogy szeretni fogják a munkájukat. „Ügyvéd akarok lenni.” „Orvos akarok lenni.”
„Mérnök vagy tanár akarok lenni” – mondták. És most, amikor már évek óta ezen a pályán
tevékenykednek, rájönnek, hogy ennek a munkának távolról sincs semmi köze ahhoz az
emberhez, akik ők valójában, illetve akik lenni akarnak, és mély elégedetlenséget éreznek
munkájukkal kapcsolatban. Ha széles szakadék tátong aközött, ahogy ténylegesen élünk,
illetve hogy hitünk szerint úgymond élnünk kellene, akkor annak gyakran szomorúság,
depresszió és boldogtalanság a következménye. De mi rejlik valójában a munkánkkal vagy
bármi mással kapcsolatos boldogtalanságunk mögött? Talán csak arról van szó, hogy
másmilyen főnököt szeretnél? Vagy fizetésemelést? Vagy rövidebb munkaidőt? Észrevetted-e
már, hogy ha jobban belegondolsz a munkádba, amit végzel, vagy a pályába, amin dolgozol,
kiderül, hogy egyes részeket kifejezetten élvezel benne, míg másokat esetleg nem. Ahogy ezt
korábban már említettük, a legtöbb ember hajlamos önmagán kívülre nézni. Olyasmiket
gondolnak, hogy: „Ha más lenne a környezet, ha talán egy tisztább helyen dolgoznék, egy
jobb épületben…” Mások talán meg azt mondogatják: „Ah, bárcsak ügyesebb és okosabb
lennék! Akkor jobb állást kaphatnék vagy nagyobb fizetésemelést.” Olyanok is vannak, akik
hitrendszerükkel korlátozzák önmagukat: „Ó, én már túl öreg vagyok ahhoz, hogy új munkát
kaphassak!” Vagy: „Nincs nekem annyi eszem, hogy meg tudjam tanulni azt, ami egy jobb
munkához kell.” Figyeld meg, hogy azok, akik a jelek szerint elégedettek az állásukkal,
szemmel láthatólag megbarátkoztak azzal a fajta munkával, amit választottak maguknak!
Ahelyett, hogy mindenáron megpróbálnának változtatni a környezeten, a lehetőségeiken és
szakképzettségükön, vagy akár a hitükön. Rendben vannak az identitásukkal. Ki vagyok én?
Hogyan tudom önmagamat, azt, aki valójában vagyok, a munkámban kifejezésre juttatni? A
körülményektől teljesen függetlenül. Ez is pontosan olyan, mint a vitorlázás. „Adj nekem
szelet, bármilyen szelet, s én majd alkalmazkodom és igazodom hozzá, hogy azt az eredményt
érjem el, amit elmémben hordozok!” Az egész arról szól, hogy úrrá kell lennünk
önmagunkon. Saját lényünkön. Hogy hogyan csináld? Hogy miként valósíthatod meg ideális
énedet a munkádban és a kapcsolataidban?

- 15 -
 9047830.doc

LAURA SILVA: Azt hiszed talán, hogy a munkád tesz boldogtalanná. De nem lehet, hogy
valójában önmagaddal vagy elégedetlen? Mert bármennyit is panaszkodik valaki arról, hogy
milyen nehéz, hogy milyen unalmas, vagy milyen veszélyes a munkája, mindig vannak, akik
boldogan lépnének a helyére, és örömmel végeznék ugyanazt a munkát. Valószínűleg valami
más okozza az elégedetlenséget, nem a munka. A dolognak több köze lehet ahhoz, hogy
hogyan érzed magad, miben hiszel, hogyan gondolkozol, és miként viselkedsz. Elevenítsük
fel néhány pillanatra, amit Gery mondott korábban! Ami a munkádat illeti: olyan munkát
végzel, amit te magad választottál? Amilyenfajta tevékenységet igazán örömmel végzel?
Szabad választásod vagy véletlen esemény, esetleg hibás döntés következtében kerültél-e oda?
Milyen körülmények között dolgozol? Elégedett vagy a munkahelyi környezeteddel? És
csakugyan azt csinálod, amit magad választottál? Néha képeket őrzünk magunkban, amikhez
gondolatok és szavak is társulnak. Mint például: „Én akarok a főnök lenni!” Vagy: „Én akarok
az igazgató lenni!” De vajon hajlandó vagy-e meg is tenni azt, ami ennek eléréséhez kell?
Hajlandó vagy-e időt és energiát áldozni rá? Hogy új viselkedési formákat sajátíts el. Hogy új
ismereteket szerezz. Amikre szükséged lesz ezen az úton. Mit vagy hajlandó megtenni?
Hajlandó vagy-e új viselkedési formákat elsajátítani annak érdekében, hogy képes legyél
megszerezni azt az fajta munkát, amit szívesen csinálnál? Hogy olyan munkát végezhess,
amilyenre igazán vágysz. Igazgató szeretnél lenni? Remek! Főnök akarsz lenni? Nagyszerű!
Hajlandó vagy-e meg is tenni mindazt, ami ahhoz kell, hogy ez meg is valósuljon? Hogy
megteremtsd ezt a fizikai valóságodban. Ez akár azt is jelenti, hogy tovább kell képezned
magad. Hogy keményebben, hosszabb munkaidőben kell dolgoznod. Erre is hajlandó lennél?
Mert ha igen, akkor lássuk, mi kell még! Nos, bizonyos képességeket számításba kell venni.
Mire leszel képes, ha majd elvégezted a megfelelő továbbképzőt vagy tanfolyamot, aminek
nyomán olyan helyzetbe kerülsz, hogy valóban megteremtheted azokat a
munkakörülményeket, amelyekre vágysz? Legyél főnök! Legyél igazgató! Legyél vezető!
Miféle képességekre van tehát szükséged, hogy terveidet valóra válthasd? Amikor ezt az
egész képet akarjuk most szemügyre venni, akkor tulajdonképpen mit is nézünk?
Valószínűleg arra van szükség, hogy a jelenségek mögé, a dolgok gyökeréhez menjünk. És az
oksági tartomány egy nagyon mélyen fekvő, belső szintjén hozzunk létre változást. Hogy
aztán az a fizikai világban is manifesztálódhasson, megjelenhessen. Olyan átalakításról
beszélünk, amit önmagunk legbelső magvában hajtunk végre. S ami ily módon
természetszerűleg életünk valamennyi területén meg fog nyilvánulni. Abban, ahogy
gondolkodunk, ahogy érzünk, hitrendszerünkben, ahogy viselkedünk. És ha majd ténylegesen
mi leszünk a főnök, az is pontosan meg fog felelni az énünknek. Úgy és azért csináljuk majd
azt a munkát. Mert megtanultunk azzá a személyiséggé válni, aki eléri céljait. Megtettük, ami
ehhez kellett, hajlandóak voltunk mindent elkövetni, hogy a megfelelő személlyé váljunk.

Ha felteszed magadnak a kérdést, hogy: „Mi az, amivel nagyon nem vagyok
megelégedve?”, akkor egyúttal azt is meg kell kérdezned magadtól, hogy ez a valami rajtad
belül, vagy rajtad kívül található-e. És észre kell vennünk, hogy valójában a belsőnkön kell
változtatni. És amikor megérintjük énünk e belső részét, amikor figyelmünket befelé
összpontosítjuk, amikor rákapcsolódunk az oksági birodalom energiájára, akkor egyszersmind
képet kapunk arról is, hogy milyennek látjuk magunkat. Milyen az énképünk? Hogy miként
érzünk önmagunkkal kapcsolatban? Milyen az önbecsülésünk? Mindkettő, tehát az énképed
és az önbecsülésed is szorosan összefügg a munkáddal, és ebből következően rengeteg
teendőd adódhat e téren. Gyakran előfordul tanfolyamainkon, ahol többek közt vizualizációs
gyakorlatokat végeztetünk a résztvevőkkel, hogy utána elmondják, hogy képzeletükben a
főnökük sokkal nagyobb alakban jelent meg, mint amekkorák ők, pedig a valóságban nem is
magasabb náluk. Képzeletükben mégis a hatalom és a tekintély megtestesítőjeként
magasodott fölébük. Figyeld meg: az emberek néha úgy beszélnek a főnökükről, mint aki

- 16 -
 9047830.doc

valóságosan fölöttük van. Aki szó szerint fölöttesük. És ha sematikus rajzot készítünk egy
vállalat fölépítéséről, akkor is a főnököt tesszük legfelülre. Amikor a munkánkkal kapcsolatos
érzéseinkről beszélünk, akkor elménkben azok mind képekként jelennek meg. Az elménkben
megjelenő képek viszont igen erős hatást gyakorolnak ránk. Valósággal vezetnek minket.
Vagy közelebb visznek áhított célunkhoz, vagy eltávolítanak attól. És sokszor épp azok a
képek, amelyek a munkánkkal kapcsolatban elménkben élnek – mint például a
képzeletünkben nálunk jóval nagyobbnak látszó főnök – akadályozzák meg, hogy sikeresek
legyünk. Eddigi élettapasztalatunk nyomán valamennyien kialakítottunk önmagunkról egy
képet. Különösen a munkával kapcsolatban. Ami valójában az ezen a téren elérendő célunk
felé visz. Vagy attól éppenséggel eltávolít nagy erővel. Önmagunk eszményi képe hordozza
mindazt a jó tulajdonságot, jellegzetes vonást és erőforrást, amely munkánk bármely területén
hasznunkra lehet. Emlékezz csak vissza: mit mondott Marilou a tanítómesterekről? A
munkában ki szolgál számodra mintaként? Ki a példaképed? Ki a tanítómestered?
Olyasvalaki, aki szívesen és sokat dolgozik, aki valóban bele tud mélyedni a munkájába?
Vagy aki örül, ha lóghat, aki alig várja, hogy végre kávészünetet tarthasson, vagy elmehessen
ebédelni? Aki mindig a pénteket várja, és aki utálja a hétfőket? Kik adtak példát arra, hogy
hogyan élj? A szüleid? A mama meg a papa? Az, ahogy a munkáról beszéltek, mindaz, amit
átéltek a munkájukon keresztül? Legtöbbször ugyanis pontosan az ő hozzáállásukat
kopírozzuk. Gondolj tehát olyan tanítókra, akik segíthetnek abban, hogy élvezni tudd a
munkádat! Rengeteget segíthet ez abban, hogy megtalálhasd azt a fajta munkát, amit aztán
szívesen végzel. Könnyebben megtalálhatod és kialakíthatod így magadban azokat a
tulajdonságokat, amelyek az adott munkaterületen szükségesek. Azokat a viselkedési
formákat, képességeket és hiteket, amelyek segítenek, hogy olyan emberré válj, amilyenné a
munkádban válni szeretnél. Nem lenne nagyszerű, ha az okság birodalmából tudnád
megalkotni a munkáddal kapcsolatos ideális énképedet? Azt, amelyikben megvannak azoknak
az embereknek a tulajdonságai, akik azt csinálják, amit szeretnek. És akik szeretik azt, amit
csinálnak. A most következő gyakorlatban olyan lehetőségeket mutatunk meg, amelyek
segítenek, hogy össze tudd hangolni mai, meglévő énedet azzal, akivé válni szeretnél.
Konkrétan a munkád területén.

Helyezkedj el kényelmesen! Hunyd be a szemedet, és tested ellazításával, valamint

elméd lecsendesítésével lépj be ideális állapotodba! Érd el az oksági birodalmat, és merülj el
benne oly módon, hogy tudatosságodat az abban áramló egyetemes energiára összpontosítod!
Van egy belső képed, egy belső éned, amely a tanítómestereid jó tulajdonságait és jellemzőit
hordozza. Ha most önmagadra gondolsz, önmagadra és a munkádra, milyennek látod az
ideális énedet? Nézd meg részletesen! Figyeld meg testtartását és arckifejezését! Képzeld el
ezen ideális éned hangját! Halld, hogyan válaszol tekintélyes emberek kérdéseire a
munkahelyeden! Milyen magatartást tanúsít ez az éned a munkatársaival és a munkájával
szemben? Milyen viselkedési formákat mutat ez az ideális éned? Milyen képességei vannak?
Milyen adottságai? Mit mondhatna, amivel támogat és bátorít téged? És ahogy arra
gondolsz, hogy miként viszonyul ez az eszményi éned a pályádon működő jelentős
emberekhez, figyeld meg, miként jeleníti meg mindazokat a jellegzetes jó tulajdonságokat,
amelyek elválaszthatatlanok attól a belső, központi képtől, amelyet betölt az okság világából
származó energia! Megalkottál tehát egy olyan mintát, ami megmutatja, hogy ki és mi
szeretnél lenni. Mindezt annak érdekében tetted, hogy irányt tudj változtatni. És olyan erős
vonzókat hozz létre, amelyek automatikusan működésbe lépnek, és az ideális éned irányába
visznek. Erősítsd meg ezt a mintát! Akár igazíthatsz is a képen. A minták a te tulajdonodat
képezik.

- 17 -
 9047830.doc

Silva – 04
Ideális emberi kapcsolatok kialakítása
LAURA SILVA: A 3. rész a munkával foglalkozott, most a kapcsolatok kerülnek sorra. De
ha jól belegondolunk: tulajdonképpen mi az, ami nem a kapcsolatokról szól? A jelek szerint az
segít legtöbbet kapcsolataink ápolásában, akár munkatársakról, rokonokról vagy üzletfelekről
van is szó, ha fontossági és érték szerinti sorrendet állítunk fel közöttük. Tehát értékük szerint
kell rangsorolni a kapcsolatainkat. Ha pedig kész a lista, akkor határozd el, hogy kerül, amibe
kerül, mindent megteszel, amiről mélyen meg vagy győződve, hogy kapcsolataid erejét és
épségét megőrzi! Az én listámon az 1. az Istenhez fűződő kapcsolatom. Ahhoz, hogy szilárd
kapcsolatot tartsak fenn Istennel, úgy hiszem, jó dolgokat kell cselekednem, jó gondolatokat
kell gondolnom. Problémákat kell megoldanom, nem pedig létrehoznom. És az emberiséget
kell szolgálnom. A sorban a 2. helyen az önmagammal való kapcsolatom áll. Mivel ember
vagyok, meg kell tennem legjobb tudomásom szerint mindent annak érdekében, hogy a
legjobbat hozzam ki magamból. S a lehetőségeimhez képest a legjobb ember lehessek.
Testileg, lelkileg, szellemileg és érzelmileg egyaránt. Tudatosítom a múltam és a jelenem
gondot jelentő ügyeit, hogy elrendezzem őket. És eközben egyre szabadabbá váljak. Ami
lehetővé teszi, hogy pozitív irányban továbbfejlődhessek. Az a célom, hogy olyan jó ember
legyek, amilyen jó csak lehetek. Olyan, akit szeretek, becsülök és tisztelek. Az Istennel és az
önmagammal való kapcsolatom az a 2 viszony, amely életem végéig megmarad. Ezután
következik a gyerekeimhez fűződő kapcsolatom. Hiszen szándékosan vállaltam a 2 lányomat,
tudva tudván, hogy életük teljes mértékben az én életemtől függ majd. Azt a felelősséget is
vállaltam ezzel, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy olyan jó anyjuk legyek,
amilyen csak lehetek. És hogy amennyire csak képességeimtől telik, szeretni fogom őket.
Észreveszem, ha valamiben szükséget szenvednek. Időt szánok rájuk. És eligazítom őket az
életük dolgaiban. A gyerekeim után a házastársam jön. Ő a legnagyszerűbb férfi az életemben.
Biztos lehetsz benne, hogy mindent megteszek azért, hogy szeretettől körülvéve, boldogan és
biztonságban éljen. Ezután következik a családom, amelybe beleszülettem. A szüleim és a
testvéreim. Őket követik a barátaim, és végül a kedvenc állataim és növényeim. Ameddig
mindent megteszek, amit őszinte hitem és legjobb tudásom szerint ehhez meg kell tennem,
annak érdekében, hogy ezek a kapcsolataim erősek és egészségesek maradjanak, addig azok
olyanok is maradnak. Talán csodálkozol, hogy miért nem szerepel a listámon a pénz. Az
anyagi javak. A felelet egyszerű: amíg rendben vagyok az 1. számú kapcsolatommal, addig
mindig lesz munkám bőven, aminek meglesz a jutalma is. Isten vagy az univerzális energia,
az, amelyikre az okság világában rákapcsolódhatunk, bőkezű. Ez a hozzáállás sokat segített
már nekem is, másoknak is. Néhány évvel ezelőtt úgy alakultak az elfoglaltságaim, hogy
emiatt a lányaimmal való kapcsolatom komoly sérelmet szenvedett. Tengerentúli előadó
körutakat vállaltam, s ez azzal járt, hogy akár 1 hónapnál hosszabb időre is távol maradtam
hazulról. Azt hittem, ez a legjobb, és az egyetlen módja annak, hogy kifizetődő legyen a
munkám. Ez azt jelentette, hogy a pénz fontosabbá vált, mint a családom. Holott a pénz még
csak nem is szerepelt a kapcsolati listámon. Kislányom, aki akkor körülbelül 8 éves volt, egy
napon nagyon kedvesen így szólt: „Mami, tudom, hogy a munkád nagyon sokat jelent neked
is meg azoknak az embereknek is, akik a tanfolyamaidon részt vesznek. Tudom, hogy együtt
kell lenned velük, hogy megtanulják, amit tanítasz nekik. De mami, nekünk is szükségünk van
rád.” Nagyon komolyan felülvizsgáltam ekkor a munkarendemet, és végrehajtottam rajta a
kellő változtatásokat, hogy minél többet lehessek együtt a családommal. Ezzel, no meg azzal,

- 18 -
 9047830.doc

hogy valahányszor alkalmam nyílt rá, magammal vittem őket is, jelentős mértékben
megváltozott az életünk.
MERILOU SEAVEY: Amit Laurától hallottál, voltaképpen magában foglalja mindazt, ami
egy kapcsolatban fontos. Mert ahogy ő olyan gyönyörűen kifejezte, a kapcsolat élő dolog,
amit ápolni, és egészséges energiával táplálni kell. Olyan energiával, ami abból származik:
tudod, ki vagy, és tisztában vagy azzal is, hogy mi számodra a valóban fontos. Hogy mik az
értékeid. Azok, amik benned vannak, meg azok is, amelyeket a számodra fontos emberek felé
közvetítesz. Ami engem illet, én az első pillanatban beleszeretett Gerybe. Ott ült a szálloda
halljában, ahová egy előadás meghallgatására mentem. Becsukott szemmel ült, és meditált.
Azt sem tudtam, mi az, hogy meditáció. Elvégeztem nála az agykontrolltanfolyamot, és
nemcsak a kurzus anyaga bűvölt el, hanem az is, hogy ez a lehetőség mit jelenthet az
életemben. S ha egészen őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy ő maga is
elbűvölt. Annyira más volt, mint azok, akiket eddig ismertem. Ami azt illeti, hamar
kiigazodtam az élet dolgaiban. Megtanultam például, hogy úgy is elérhetem, amit akarok, ha
kérdezgetek. Így amikor megtudtam, hogy Gerynek van valakije, elfogott a kíváncsiság. És
kinyomoztam, milyen tulajdonságokat szeret abban a nőben. Ahogy aztán telt-múlt az idő,
szoros barátságot kötöttünk, és olyan kapcsolat alakult ki kettőnk között, aminek a
biztonságérzet, a bizalom, a megértés és a közös érdeklődési terület adták az alapját. Én
mindeközben egyre csak azon gondolkodtam, az foglalkoztatott, hogy miként tudnék
megváltozni. Miként válhatnék olyanná, akivel szívesen élne együtt? A Silva-féle
agykontrolltanfolyamon megtanultam Gerytől, hogy egy cél eléréséhez az a legjobb módszer,
ha rendszeresen megjelenítjük elménkben azt, ami a legjobb lenne, de nemcsak nekünk,
hanem mindazoknak, akiket az adott ügy érint. Tudtam tehát, hogyha őt esetleg nem is kapom
meg, akkor is legalább jobb ember leszek. Az úgynevezett mentális programozás hatására.
Olyan, aki azt a minőségi kapcsolatot vonzza majd az életébe, ami csak azokon a
változásokon keresztül nyilvánulhat meg, amelyeket magamban elvégeztem. Nos,
megkaptam, amit akartam. Ráadásul több vonatkozásban is. Geryvel ma már sok éve házasok
vagyunk. Nekem gyerekkoromban nem volt biztonságot nyújtó otthonom, neki ez megadatott.
Mesélt arról, hogy milyen volt csodálatos otthonban, szerető családi légkörben felnőni. Amit
lenyűgözve hallgattam. Megígérte, hogy mi is ilyen életet fogunk teremteni magunknak.
Életünk azonban olyan zsúfolt volt a sok tevékenységtől, folyton úton voltunk, így aztán
gyökérverésről nem is gondolkozhattunk. Egy szép napon aztán, körülbelül 10 évvel ezelőtt,
komoly elhatározásra jutottunk, és ez fordulópontot hozott az életünkbe. Úgy döntöttünk,
veszünk egy házat. Kiválasztottuk azt a fajta környéket és közösséget, ahol és amelyben élni
akartunk, egy kis kikötőfalut az Atlanti-óceán partján, a MESSECSÚZESI Boston közelében,
úgy hívják, hogy New BÖRI PORT. Varázslatosan szép hely. Tudtuk, hogy bizonyára olyan
házat kapunk a pénzünkért, amit majd renoválni kell. De még mennyire, hogy kellett! Nem
sokkal azután, hogy beköltöztünk, megkezdődött a helyreállítás. Én egy építési vállalkozó apa
mellett nőttem fel, így aztán sikerült elhitetnem magammal, hogy egy házat szerkezetileg is,
és külsőre is teljesen át lehet alakítani. Igazán hasznos, ha valaki így fogja fel a dolgot,
különösen, ha olyan házba költözik, mint amit mi vásároltunk. Beköltöztünk hát, és kezdetét
vehette a renoválás. Az épület pillanatokon belül úgy festett, mintha hurrikán söpört volna
rajta végig. A födémet lebontották, a közfalakat eltávolították. Talán el tudod képzelni,
mekkora törmelékhegyek születtek. Amikor a barátaink tekintetükkel végigpásztáztak a
terepen, megkérdezték: „Aztán mondjátok: ti meg hol alszotok?” Gery megmutatta nekik az
irodát, ahol egy földre terített matracon töltöttük az éjszakákat. Nagyszabású terveim voltak.
Valamint rengeteg energiám. Kivettem egy év szabadságot, hogy levezényeljem az átépítést.
Körülbelül fél éve tartott már az építkezés, és nagyon sok munka ugyan már elkészült, de
ahhoz még kevés, hogy igazából látszata lett volna, vagy hogy kényelmesebbé vált volna az
életünk. Néhány barátunk, akik úgyszintén tanfolyamokat vezetnek, észrevették rajtam, hogy

- 19 -
 9047830.doc

micsoda feszültségek közepette élek. Felajánlották, hogy menjünk át hozzájuk Kanadába, és

tartsunk ott egy agykontrollos továbbképző kurzust. Ők is ugyanakkor vásároltak házat, mint
amikor mi, csupán azzal az apró különbséggel, hogy mi szándékosan egy régi, öreg házat
vettünk meg, míg ők egy gyönyörű szép, vadonatújat. Nagyon rövid idő alatt újra
megszoktam a kényelmes életet, de tudtam, hogy hamarosan indulunk haza, ahol a forró nyár
és a rengeteg munka vár. Gery befejezte a tanfolyamát, én is befejeztem a magamét, és
minden a lehető legjobban sikerült. Visszatért a jókedvem, egészen addig, míg el nem érkezett
a hazautazásunk előtti utolsó éjszaka. Különös dolog történt ekkor. Bepakoltuk a
bőröndjeinkbe a ruháinkat, lefeküdtünk, lekapcsoltuk a lámpát, és abban a pillanatban rám
tört, rám zúdult a fájdalmas érzés, hogy vége a kényelmes életnek. Rádöbbentem, hogy vissza
kell mennem, be kell fejeznem, amit ugyan én kezdtem el, de úgy éreztem, hogy túl nagy fába
vágtam a fejszémet. Fölém tornyosult a renoválás ügye, úgy éreztem, összecsapnak a fejem
fölött a hullámok. Lehet, hogy nem láttam ennyire tisztán, csak egy szörnyű félelem volt
bennem attól, hogy mi vár rám otthon. Jobb ötletem nem lévén, Geryvel kezdtem
kommunikálni. Nem szavakkal, hanem sóhajtozással. Már éppen készült elaludni, és nála ez
másodpercek kérdése. Nem akartam, hogy ez megtörténjen, ezért forgolódni kezdtem.
Zajosan a másik oldalamra fordultam, s közben kissé meg is taszajtottam Geryt, s hangosakat
sóhajtottam: „Ah! Ah! Ah!” Bízva abban, hogy veszi az üzenetet. Nem vette. Ezért aztán kissé
fokoztam a hangerőt, és némi szipogással és sírdogálással is kiegészítettem produkciómat.
Megmozdult az ágyban, és bár sötét volt a szobában, tudtam, hogy sikerült felkeltenem a
figyelmét. Gery együttérző ember lévén megkérdezte: akarok-e mondani neki valamit?
Mondtam, hogy igen. „Nem tudok visszamenni oda. Utálom azt a helyet. Soha többé nem
akarok oda visszamenni. Az egy szörnyű, szétvert épület, egy szemétdomb, amivel mi soha,
de soha nem leszünk készen.” Gery meg se mozdult, csak azt kérdezte: „Marilou, nem te
döntöttél végül úgy, hogy megvesszük azt a házat?” „De igen” – feleltem. „Marilou –
kérdezte –, nem te mondtad, hogy: ó, drágám, ha ezzel a szobával készen leszünk, így meg
úgy fog kinézni? És ha azzal a szobával készen leszünk, ilyen meg olyan lesz. És nem te
ecsetelted nagy lelkesedéssel, hogy milyen lesz, ha helyrehozzuk?” „De igen” – feleltem.
„Drágám – folytatta erre ő –, hát nem igaz, hogy már túl vagyunk a felén? És befejezzük. És
ha készen leszünk, akkor minden olyan lesz benne, mint amilyennek megálmodtuk, sőt még
annál is szebb?” „Nem!” – harsogtam. Na, ez legalább annyira meglepte őt, mint engem.
Általában talpraesett, erős nőnek tartom magam. Akkor azonban nem éltek bennem valami
remek érzések önmagammal és különösen nem a körülményeimmel kapcsolatban. Gery
azonban, nem tagadva meg önmagát, kérdezgetni kezdett. Arra kért, emlékezzek vissza azokra
az esetekre, amikor sikerrel alkalmaztam azokat az agykontrolltechnikákat és módszereket,
amiket oktatok is. Idézzem fel a mentális gyakorlataimat, amelyekkel látszólag lehetetlen
eredményeket lehet elérni! Mondanom sem kell, mennyire sarokba szorított a szavaival.
Tudtam, hová akar kilyukadni. De ez az irány sehogy sem volt ínyemre. Nem akartam, hogy
odáig juttasson, hogy be kelljen ismernem: a saját döntésem következményeitől szenvedek.
Egyik kérdést tette föl a másik után, amikkel rámutatott, hogy az együtt töltött évek során
számtalanszor és számtalan módon bizonyítottam be, hogy nincs számomra lehetetlen. Azt
mondta, hogy most is csak ilyen esetről van szó. Én azonban nem akartam beadni a
derekamat. Nagyon világosan és tömören elmagyaráztam neki, hogy azok az esetek merő
véletlenségből történtek úgy, most azonban teljesen másról van szó. Nem tudom pontosan,
hogy mit akartam, talán arra vágytam, hogy fogadjon fel egy építési vállalkozót, aki majd
mindent lebonyolít helyettem. Lehet, hogy azt hittem, hogy a kedvemért majd ő vállalja át a
teendőket. De lehet, hogy arra gondoltam, a barátai majd megengedik, hogy továbbra is itt
lakjak velük az új házukban. Nem akartam szembenézni azzal, hogy vissza kell térnem a
szétvert, öreg házba. Rádöbbentem, hogy ezt a helyzetet én teremtettem. Gery pedig elfogadta
a szituációt, s kifejezetten segítő módon vett részt annak tisztázásában. Több egyezséget

- 20 -
 9047830.doc

kötöttem, és én kezdtem visszakozni. Mindketten agykontrolloktatók vagyunk, és

kapcsolatunkat eleve ezzel kapcsolatos közös célunk és utunk köré építettük. Ekkor felém
fordult. Én szipogva soroltam, hogyan és miért nem megy a dolog. „Merilou – kezdte a
kérdését –, nem te tanítottad az utóbbi 4 napon egy csoportnak, hogy hányfajta lehetősége és
mekkora ereje van az elménknek?” „De igen” – szipogtam. „Merilou, komolyan gondoltad,
amit ott mondtál az embereknek? A szívedből jött, amit tanítottál?” – kérdezte ő. „Igen” –
feleltem. „Merilou – folytatta –, ha komolyan gondoltad, amit mondtál, és a szívedből szólva
tanítottál, akkor birtokodban van mindaz, amivel meg tudod tenni, amit meg kell tenned.
Igaz?” „Nem” – feleltem. Nem és nem akartam engedni. „Hát, most egy kicsit
összezavarodtam – mondta ő. – Segíts tisztázni a dolgokat, légy szíves! Számomra úgy tűnik,
Merilou, hogy amit most mondasz, az annyira ellentmondásban van azzal, amilyennek
megismertelek, hogy az csak 2 dolog egyikével magyarázható. Vagy az a helyzet, hogy
önmagaddal kapcsolatban és a tanfolyamaidon is hazudsz, vagy pedig álszent képmutató
vagy.” No, ekkor megértettem, hogy kutyaszorítóba kerültem, amiből ő aztán nem fog
kihúzni. Válaszolni ugyan nem válaszoltam, de gondolkodóba estem. Komolyan
elgondolkodtam. És tudtam, hogy szeretetből mondta, amit mondott. Éreztem a hangján. De
az igazi fordulópontot a következő megjegyzése hozta meg. Már nem kérdezett semmit, csak
azt mondta: „Tudod, szívem, amikor megismerkedtünk, tisztában voltál azzal, hogy merrefelé
vezet az utam. Mindjárt az elején elmondtam neked, hogy van egy életcélom, és szeretném, ha
mellettem lennél. Azt akartam, hogy te is ezen az úton járj, ha ez megfelel neked. De azt is
elmondtam, hogy nem fogok letérni az utamról, és ha együtt tudunk haladni rajta, akkor
együtt mehetünk életünk végéig úgy, mintha egy út lenne a kettő. De kitérőket nem teszek.
Merilou – mondta Gery –, ha ezzel most azt akarod közölni velem, hogy nem akarsz többé
ezen az úton járni, hogy nem hiszel az elméd erejében, nem hiszed, hogy megvan benned a
képesség arra, hogy megváltoztasd az életedet, és megteremtesd, amit akarsz, ha úgy
gondolod, hogy mindegy, összetörtél, és az elméd nem működik úgy, ahogy mindenki másé
működni tud, akkor nem tudom, hogy együtt tudok-e élni veled.” És annak ellenére, hogy
sötét volt, éreztem magamon a tekintetét és a szeretetét is. „Azt akarom – mondta –, hogy az
életem része légy. De egész emberként. Olyan emberként, aki tudja, ki ő. És aki képes
összhangban cselekedni ezzel a tudással. Nem akarok egy összetört emberrel együtt élni” –
fejezte be, és visszafeküdt a párnájára. Körülbelül 10 másodperc kellett ahhoz, hogy döntsek.
Abbahagytam a sírást, felkapcsoltam a lámpát, mosolyogva felé fordultam, és azt mondtam:
„Azt hiszem, rendben vagyok, drágám.” Hazautaztunk, és az elkövetkező hónapokban tovább
dolgoztunk a házunkon. Ma ez a ház a menedékünk. Csodálatos hely, amit betölt az az
energia, amely csak kettőnkből származhatott. Reprezentálja azt, ami lelkünkben él.
Számunkra az ideális otthon, az eszményi környezet. Mindannyiunk esetében természetes
dolog, hogy a számunkra fontos emberekkel: a barátainkkal, a családunkkal, a
munkatársainkkal való kapcsolatokat különböző helyzetek befolyásolják. Természetes dolog,
hogy az életünkben előforduló feszültségek ishatnak rájuk. De a legfőbb, belülről fakadó
lényeg bármilyen másik emberrel való kapcsolatunkban az, amit önmagunk mélyéről hozunk
fel. Onnan, ahol ráhangolódunk az oksági tartomány szabadon áramló energiájára.

LAURA SILVA: Az önmagaddal kialakított kapcsolatod nemcsak saját magadra, a

legszűkebb családodra, a munkatársaidra és a barátaidra van hatással, de ha jól belegondolsz,
rájössz, hogy kihat a közösség egészére is. Olyan világban és olyan korban élünk, amikor az
emberek dupla zárat szerelnek fel az ajtajukra. S amennyire csak lehet, elreteszelik a házukat.
Riasztócsengőket szerelnek fel, és mindent megtesznek, hogy megvédjék magukat más
emberektől, mert úgy tapasztalják, és úgy is gondolják, hogy a világ nem biztonságos hely.
Akkor kezd biztonságossá válni, amikor az okság birodalmából kezdünk el élni. Amikor úgy
kezdünk el élni, hogy érzékeljük, és a megfelelő igazítások elvégzésével olyanná teremtjük a

- 21 -
 9047830.doc

valóságot, hogy élni tudjunk benne. Ettől kezdve a világ egyre biztonságosabbá válik azok
számára is, akikkel kapcsolatban állunk. Biztonságos lesz számukra a velünk való érintkezés,
s ezáltal mintákká válunk. Tőlünk fogják eltanulni, hogy miként bánjanak egymással. Te is
mintává válsz abban, ahogy az okság energiájára hangolódva változol, növekszel, ahogy
kockázatokat vállalsz, és bátran ki mered fejezni éned egyediségét. Amikor rátalálsz arra az
energiára, amely világegyetemünk belsejében áramlik, egyre inkább meg fogod tapasztalni,
hogy életeddel hasonló embereket vonzasz magadhoz, akik szintén olyan világot akarnak
teremteni, amelyben nemcsak beszélni lehet a harmóniáról és a mindkét fél számára előnyös
megoldásokról és megállapodásokról, hanem meg is lehet azt élni. De csak akkor, ha elegen
leszünk olyanok, akik így kezdünk el élni.

GERALD SEAVEY: Most egy olyan gyakorlat következik, amelyben a kapcsolataink

szempontjából vetjük össze az önmagunkról alkotott képünket az ideális énképünkkel.
Helyezkedj el hát kényelmesen, lazítsd el magadat, és gondolkozz el azon, hogy milyen vagy a
kapcsolataidban! Gondolhatsz konkrét példákra, jellemző helyzetekre, eseményekre.
Milyennek látod magadat, amikor például egy számodra jelentős személyhez fűződő
viszonyodat idézed fel? Hogyan jelensz meg önmagad előtt? Figyeld meg testtartásodat,
arckifejezésedet, egyes cselekedeteidet és viselkedésedet! Figyeld meg, milyen ennek az
énednek a hozzáállása a kapcsolataihoz! Milyen képességei, adottságai vannak? Mit mondhat
ez az éned önmagának? Figyeld meg, hogy mozgó vagy állóképet látsz-e lelki szemeiddel!
Nagyobb-e a kép az életbelinél vagy kisebb? Figyeld meg jelenlegi éned különböző jellemzőit!
Ahogy most a kapcsolataidban való részvételedre gondolsz. Most pedig tedd félre ezt a képet!
Vegyél egy mély lélegzetet! Engedd el magadat! És ellazulva gondolkozz el azon, hogy miként
lenne jelen az ideális éned a számodra jelentős személyekkel való kapcsolataidban! Milyen
lehetne így? Milyennek szeretnéd? Hogyan jelenik meg ez az ideális én a lelki szemeid előtt a
fontos kapcsolataidban? Ismét figyeld meg a testtartást! Az arckifejezést. Milyen a
kapcsolatokhoz való hozzáállása? Milyen jellegű a viselkedése? Milyen képességei és
adottságai vannak? És vajon mit mondhat ez az ember önmagának? Annak érdekében, hogy
ideális éned erőteljes vonzó erővé válhasson, aminek hatására automatikusan úgy kezdesz el
cselekedni, beszélni, gondolkodni és viselkedni, hogy az közelebb visz ideális éned irányába.
Figyeld meg alaposan eszményi éned minél több tulajdonságát! Vésd mélyen bele az
agyadba, az egész lényedbe a lelki szemeid előtt látható ideális éned jellemzőit! Ilyenné
szeretnél válni. Ilyenné válhatsz. Van tehát egy kiindulási pontunk, mégpedig a saját énképed.
És azt is tudjuk, hogy hová akarunk eljutni. Az ideális éned képéhez. Ez a gyakorlat mintát
teremt ahhoz, hogy mély belső változás induljon meg benned, ami afelé visz, amilyen lenni
akarsz. Olyan erős vonzót illetve vonzerőt teremt, ami automatikusan és belülről mozdít téged
az ideális éned megvalósulása felé.

Silva – 05
A tökéletes egészség
LAURA SILVA: A 4. részben a kapcsolatokról beszélgettünk és arról, hogy milyen az
egyik legfontosabb kapcsolatod, vagyis az önmagadhoz való viszonyulásod. Milyen az,
amikor a lehető legjobb éned mutatkozik meg? Az ideális én tulajdonságai sorában ott van az
egészség is. Az ideális egészség. Apám mindig is elengedhetetlenül fontosnak tartotta az
egészséget. Gyakran mondogatta, hogy: „Ha egészséged nincs, semmid sincs. Nem tudsz
akkor hatékonyan dolgozni. Nem élvezet az életet. Nem vagy boldog azzal, akit szeretsz.”
Kutatómunkája során José hamar rájött, hogy ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel
gyerekei ellazult, meditatív állapotban növelni tudták az intelligenciájukat, például a

- 22 -
 9047830.doc

képzeletükkel, javítható az egészség is. Ahogy arról az agykontrollt használók hosszan

mesélhetnének. Hamar felismerte, hogy az emberi elme és annak ereje óriási szerepet játszhat
az egészség megőrzésében és visszaszerzésében. A Silva-féle agykontroll megtanít egy
dinamikus meditatív állapotba kerülni. Ez olyankor következik be, amikor az agy az alfa
frekvenciatartományban működik. Mivel ilyen módon meditálva ellazult vagy, ez eleve
nagyon jót tesz az egészségednek. Ideális állapot ez ahhoz is, hogy ráhangold magad az
oksági birodalom hullámhosszára. Sok embernek elég, ha csak lehunyja a szemét, vesz
néhány mély lélegzetet, a feje búbjától a sarka hegyéig ellazítja a testét, és már benne is van
ebben az állapotban. Ha ezt még a betegséggel és a gyógyulással kapcsolatos képzelődéssel is
kiegészíted, akkor óriási szolgálatot teszel az egészségednek. Erről szól az orvostudomány
neuro-pszicho-immunológia nevű ága, vagyis hogy elménk miként kommunikál agyunkkal és
immunrendszerünkkel annak érdekében, hogy a test ismét egészségessé váljon. Amikor
egészségesek vagyunk, akkor nemcsak a testünk ép, hanem lelkünk, elménk és érzelmeink is.
Először gondoljuk végig: mi is kell ahhoz, hogy testünk egészséges maradjon? Kell hozzá
megfelelő táplálék, oxigén, testmozgás, alvás, tisztálkodás, hajlék, napfény, szeretet vagy
érintés és relaxálás vagy meditáció. Lelkünk egészségesen tartásához imádkozásra vagy
meditációra, hitre, ihletettségre van szükségünk. Arra, hogy érintkezésben legyünk olyan
egyetemes teremtésekkel, mint a természet, a művészet, a zene. Kell, hogy céljaink legyenek.
Hogy hasznosnak érezzük magunkat. Hogy a többi ember szolgálatára tevékenykedjünk. És
szükség van szeretetre is. De az elmének külön is megvannak a maga igényei. Ahhoz, hogy
egészséges maradjon, kihívásokra vagy ösztönzésre van szüksége. Tapasztalatokra,
élményekre és folyamatos tanulásra. Pozitív gondolatokra van szüksége. Arra, hogy
vizualizációs és imaginációs gyakorlatokkal tornáztassuk. És ily módon jó erőnlétben tartsuk.
Ezt elsősorban meditációban érdemes megtenni. És végül ejtsünk szót az érzelmekről is! Az
emócióknak arra van szükségük, hogy kifejeződhessenek. Éreznünk kell, hogy kapcsolatban
vagyunk önmagunk és más emberek énjeivel. Az érzelmek megerősítést igényelnek. S azt,
hogy hűen fejezhessék ki mindazt, amit az én érez és hisz. Szeretetre is szükségünk van. És
arra, hogy a fájó érzések valahogy lecsillapodhassanak. És a lelki sebek begyógyulhassanak.
Ha itt-ott átfedésekkel is, de nagyjából ezek kellenek az egyes részeinknek ahhoz, hogy
egészségesek maradjunk. Ha mind a 4 rész együtt van, akkor vagyunk ép és egész emberek.
Valóban egészségesek csak úgy lehetünk, ha mind a 4 rész külön-külön is egészséges. Testileg
sem lehetünk teljesen egészségesek, ha a másik 3 bármelyike beteg. Ezért olyan fontos az
egész embert kezelni, amikor valaki valamilyen betegségben szenved. Figyeld meg azonban,
hogy az egészet alkotó 4 részből csupán 1 a látható, a megfogható, más szóval fizikai, anyagi.
A másik 3 rész, ha tetszik lényed 3 negyede láthatatlan, megfoghatatlan. Vagy inkább úgy
mondanám: lelki. Valójában tehát nem emberi lények vagyunk, akik lelki élményeket is
szereznek, hanem sokkal inkább lelki lények, akik emberi tapasztalatot szerzünk. És hogy
milyen minőségű emberi tapasztalatra teszel szert, az csupán egyetlen emberen múlik: rajtad.
Lényünk e 4 vonatkozásával kapcsolatban említésre méltó még, hogy 1 valamire
mindegyiknek szüksége van, ha erős és egészséges akar maradni: meditációra. Sokféleképpen
nevezhetjük: mondhatjuk pihenésnek, imádkozásnak, internalizálásnak, központosításnak,
magunkba szállásnak, szintre menetelnek, alfába menésnek, de akárhogy nevezzük is, a
funkció ugyanaz. Mindegyikben a tudat és az agy állapotának megváltoztatásáról van szó. És
az oksági birodalomra való rákapcsolódásról. „Nincs időm meditálni” – mondják egyesek,
mintha az szükségképpen valami hosszadalmas folyamat volna. Nos, a meditáció hosszú utat
tett meg az emberiség történelme folyamán. Ahogy azt már az oksági világgal kapcsolatban
végzett gyakorlatok közben is tapasztalhattad, lehet rövid, kellemes és gyakorlatias. És
felettébb jótékony hatású. A 60-as évek derekán, amikor José Silva tanítani kezdte a Silva-féle
agykontroll módszerét, akkor a neuro-pszicho-immunológia tudománya még csak nem is
létezett. Voltak ugyan, akik gyanították, hogy az érzelmek és az elme is szerepet játszik a

- 23 -
 9047830.doc

megbetegedésben, de ennek mikéntjére vonatkozó kemény és elfogadható tudományos

bizonyítékokat már nem tudtak letenni az asztalra. Ami azt illeti, korábban az
orvosegyetemeken azt tanították, hogy az immunrendszer és az idegrendszer 2 különálló,
egymástól teljesen független rendszer. Sokan mégis biztosan tudták, hogy az érzelmek,
különösen a negatív stressz, a feszültség igenis kihat az egészségre.

GERALD SEAVEY: A tudomány ma már tisztában van vele, hogy gondolkodásmódunk és

érzelmi állapotunk messzemenően befolyásolja immunrendszerünk állapotát. Felfedezték,
hogy bizonyos stresszállapotok egyértelműen gyengítik az immunrendszer működését. Egy
amerikai rákspecialista, dr. Karl SZÁJMONTON fel tudta használni és be tudta illeszteni az
elméleteibe, a kutatásaiba és a betegeivel végzett terápiás gyakorlatába a Silva-féle
agykontrollból tanultakat. Nem annyira attól gyógyul meg, mintegy varázsütésre az ember, ha
kicsattanóan egészségesnek képzeli el magát, hanem az kelt benne reményt, ha erősebbnek és
a ráksejteket megsemmisítőnek vizualizálja az immunrendszerét. A tudomány kimutatta, hogy
az olyan állapot, mint például a reménytelenség, gyengítheti az immunrendszert. Amiből
gyanítani lehet, hogy a remény viszont erősítheti azt. Valójában tehát nem miszticizmus, nem
is mágia az, hogy a képzelet, a remény és a hit segítségével elérhetjük, hogy testünk a legjobb
képességei szerint működjön. Emlékezz rá, hogy ha a világegyetemben minden egyazon
alapanyagból áll össze, ugyanabból az oksági tartományból származik az egész, akkor ebből
az is következik, hogy betegség és egészség szoros kölcsönhatásban áll egymással, hiszen
mindkettőnek egy a forrása! Mi tehát a különbség? A minta. A betegség sokkal inkább a káosz
és a pusztulás felé való haladást jelenti, míg az egészség a rend és a harmónia felé tart. A
minták, amiket elménkben őrzünk. A minták, amik meghatározzák, hogy miként bánunk
érzelmeinkkel. Az evési szokásaink mintái. A táplálkozásra és a testgyakorlásra vonatkozó
mintáink. Tehát akár a testről, akár az elméről, az érzelmekről vagy a lélekről van szó,
mindezek egy mintává állnak össze, és részben meghatározzák, hogy a teljesebb egészség
vagy annak megőrzése felé haladunk-e, vagy itt-ott akad valami, ami miatt nem tudjuk
fenntartani azt az ideális egészségünket, amelynek tervrajzával pedig megszülettünk,
megteremtődtünk.

MERILOU SEAVEY: Ahogy anyagunkban már beszélgettünk róla, az okság világának

energiája mintákon keresztül áramlik. S ha úgy kezded felfogni a betegséget, mint az oksági
birodalom egy kifejeződését, akkor rájöhetsz, hogy a betegség sem más, mint egy minta.
Történetesen az egészség is egy minta. Valójában egy ugyanazon dolgok, csak
különbözőképpen szerveződtek. Gyerekkoromban sokat betegeskedtem. És akkor javult meg
az egészségem, amikor megjavult a viszonyom önmagammal. Amikor jobban tudatosítottam
magamban, hogy ki is vagyok. Önértékelésem annak hatására változott, hogy tudatosan
odafigyeltem, hogy megváltoztassam a mintákat, amelyekből összeállt az énem. Minél inkább
összehangolod a valódi énedet, azt, aki lenni akarsz, az ideális énedet a spirituális oksági
birodalommal, annál nagyobb mértékben mozdulsz el az ideális egészség irányába.

Rajtakaptad-e már magadat azon, hogy szavakban hitet tettél valami mellett,
ugyanakkor a mindennapi életedben azt tapasztaltad, hogy valójában nem hiszel benne? Hogy
a tudatosság szintjén felismerted, hogy itt egy értékes mintáról van szó, és el is döntötted,
hogy be fogod illeszteni azt a mindennapjaidba, de valahogy ez mégsem igazán történt meg.
Amikor elkezdjük vizsgálni hiteink és egészségünk kapcsolatát, akkor nagyon fontos
világosan érteni, hogy ebben a vonatkozásban nem az számít, hogy hogyan beszélünk, hanem
hogy hogyan élünk. A hitek vizsgálata közben részben arra kellett rájönnöm, hogy a hit nem
egyenlő a tapasztalattal. A hiteink révén csupán értelmezzük megtapasztalásainkat. És amikor
már teljes egészében és mélyen átitatták mintáinkat, onnan kezdve úgy működünk, mintha

- 24 -
 9047830.doc

azok a hitek tényleges valóságunk részei lennének. Kimozdítanak bennünket a tudattalanság

mély szintjéről. Különféle viselkedésekre indítanak. Vagy éppen eltávolítanak bizonyos
viselkedésformáktól. Bizonyos attitűdök felé visznek, míg másfajta hozzáállástól
eltávolítanak. Újra meg újra azon kapom magam, hogy olyan esetekre gondolok, amikor
elhittem, amit mondtam, ám amiben hittem, az tévedés volt. Évekkel ezelőtt például történt
velem valami egészségügyi vonatkozású esemény. Egy orvosi ellenőrző vizsgálat alkalmával
megtudtam, hogy van valami bajom, ami ugyan nem komoly elváltozás, de ha nem vigyázok,
ha nem táplálkozom egészségesen, és nem mozgok eleget, akkor bizony komoly gondjaim
lehetnek. A következőképpen reagáltam erre. Úgy tettem, mintha hitem elég erős lett volna.
Mintha a hitem maga a valóság lett volna. Vagyis ha elhessentem a gondolatot, és úgy teszek,
mintha a dolog rendben volna, akkor rendben is lesz. Nem változtattam az étrendemen. Nem
kezdtem el tornázni, legfeljebb gondolatban, de közben a díványon ültem, és egy zacskó sült
krumplit ropogtattam. Mondanom sem kell, hogy nem ezt a mintát kellett volna követnem.
Hogy mi lett ennek a következménye? A lehető legalkalmatlanabb időpontban egy kórház
sürgősségi osztályán találtam magam. Nem akartam ott lenni. Azt akartam, hogy ez az egész
eltűnjön. De igazából nem hittem benne, hogy képes vagyok előidézni a kívánt változást az
egészségi állapotomban. És a tapasztalatom is azt mutatta, hogy nincs meg bennem az a fajta
és az a minőségű hit, amely jobb egészséghez juttatna. Ott a kórházban azonban – mialatt
órákon át vártam, hogy eldöntsék: megoperálnak-e vagy sem – remek alkalmam kínálkozott
arra, hogy alapos vizsgálat alá vegyem hiteim minőségét, és elrendezzem őket. Az a gondolat
is átfutott az agyamon, hogy: „Mit keresek én itt egyáltalán? Ha valóban megvan bennem
mindaz az erő, amiről tanítok, ha hiszek abban, amit az életem oly sok területén csinálok,
akkor könnyedén alkalmazhatom ugyanezt az erőt erre az ügyre is. Mi történik hát itt?” És rá
kellett jönnöm, hogy egy régi valóságmodellnek adtam be a derekamat. Azoknak a régi
mintáknak, amelyeken felnevelkedtem, amelyeket öntudatlanul vettem át, de amelyek nem
segíthettek, hogy azzá váljak, akivé és amivé válni akartam a világban. Abban a
kimondhatatlan fájdalommal teli órában úgy döntöttem hát, hogy ebből elég volt. Kész, vége.
Többé nem vagyok hajlandó ezt a viselkedésmintát követni, mert nem működik. És ekkor
rendkívül érdekes dolog történt. Olyan élményem volt, mintha fölülről láttam volna magam.
Abban a pillanatban, amikor meghoztam a döntést, mintha helyreállítottam volna a
tudatosságom és a testem közötti kapcsolatot. És a fájdalom megszűnt. Érdekes, hogy épp ezt
követően érkezett meg a sebész, de már nem volt miért megoperálnia. Éjjelre még
benntartottak a kórházban, azután másnap értetlenül állva a történtek előtt, hazaengedtek. Ami
engem illet, én nem bántam a zavarodottságukat, és magát az élményt sem, mert erősebbé tett.
Ma már tudom, hogy mit hiszek. Tudom, hogy a viselkedésem egyenlő az életstílusommal, a
gondolataimmal, az attitűdjeimmel, az érzelmeimmel. Ezek mind-mind részei annak a
mintának, ami alátámasztja azt, ha valamire azt mondom: hiszem. Akarhatsz magadnak jó
egészséget. Nagyon kevés olyan emberrel találkoztam, aki beteg akart volna lenni, de
megtanultam, hogy legtöbbször nem elég csak akarni. Saját tapasztalatom, valamint klienseim
és tanítványaim tapasztalata újra és újra azt bizonyítja, hogy a dolog csak úgy működik, ha
készek vagyunk megváltoztatni is a magunk alkotta mintákat. Ezen a ponton igazán csak az
számít, hogy ki vagy valójában. Hogy mit akarsz az életeddel. Hogy miféle gondolatokat,
érzelmeket és hiteket választasz annak, aki és ami vagy. És hogy milyen ideális képet őrzöl
magadról az okok birodalmában. Mert onnan származik minden. Az oksági energiaáram óriási
választékot, lehetőséget, szabadságot kínál nekünk. Az énünk, az identitásunk felépítése
nyomán kirajzolódó minták döntik el, hogy milyen szabadon férhetünk hozzá ehhez az oksági
energiaáramhoz. És ha szabadon rendelkezésünkre áll, akkor jöhet bármi, megtaláljuk a
kiutat. Találékonyan, okosan és oly módon, amitől erősebbé válunk.

- 25 -
 9047830.doc

Most pedig szeretném, ha ellazulnál, és figyelmedet befelé irányítanád. Kérdéseket

fogok feltenni. Megteremtetted az ideális énedet, van már egy belső, mély, hogy úgy mondjam
magmintád. Ha fokozatosan és egyre nagyobb mértékben ráhangolódnál erre az ideális
énmintára, mit gondolsz, hogyan befolyásolná az a tény, hogy már a lényed legmélyéből
származó minták szerint élsz, azt, ahogy az egészségeddel törődsz? Ha e minták elevenen
élnének benned, hogyan hatnának a táplálkozásodra? Ételeid megválasztására? És
mennyiben befolyásolnák a testedzésedet, az életstílusodat és azoknak a testgyakorlatoknak a
típusát és mennyiségét, amelyeket végzel? És hogyan kezelnéd a stresszt? Rögtön úrrá lennél
rajta, mihelyt jelentkezik? Hogyan? Milyen erőforrásokra támaszkodnál? És végül szeretném,
ha elgondolkodnál azon, hogy mennyi és milyen minőségű energiát, állóképességet és életerőt
mozgósítanak benned a minták. Hogy miközben mindennapjaidat éled, teljesebben lehess
jelen a pillanatokban és olyan elevenen, amit csak az ideális énjükben élők tapasztalnak meg.

Silva – 06
Az oksági birodalom és a jó közérzet
GERALD SEAVEY: Mindnyájunkat vonzanak bizonyos viselkedések és intenzív vágyak,
késztetések. Vannak, akik nagyon szeretik az édességeket és a zsíros ételeket. Vannak, akiket
a sok testmozgás, a fizikai aktivitás vonz, míg mások legszívesebben mindig pihennének és
aludnának. Ezeket a vonzókat a genetikai tényezők vagy a gyerekkorunkban megtanult
minták hozzák létre. Rendszerint e 2 kombinációjáról van szó. Életünk számos területén tehát
erőteljes vonzó erőkkel rendelkezünk, amelyek mindegyikének hátterében számos ok húzódik
meg. Robert Diltz, aki NLP-t, azaz neurolingvisztikus programozást oktat, a vonzók
együttesét mentális terepnek, mentális tájnak nevezi. Befolyásolja ez a viselkedésünket és a
hozzáállásunkat, azt, hogy miként kezeljük az egészségünkkel kapcsolatos dolgokat, hogy
vonzódunk-e azokhoz a viselkedési mintákhoz, amelyek révén egészségesebb lehetünk, vagy
inkább azok felé tendálunk, amelyek ártalmasak az egészségünkre. Valószínűleg számos
tényező együttes hatásáról van szó. Rendszerint a háttérben megbújó okok is fellelhetők.
Évekkel ezelőtt például észrevettem, hogy valami nincs rendben az egészségemmel. Eleinte
nem vettem róla tudomást, mert a tünetek alig-alig és nagyon finoman jelentkeztek. Nem
figyeltem testem jelzéseire. Sőt, teljesen figyelmen kívül hagytam azokat. A helyzet
komolyabbra fordult, és végül a fájdalom is felerősödött. De még ekkor sem tettem semmit,
mert azt hallottam, hogy az ilyen típusú elváltozásnál alkalmazott gyógykezelés nagyon
fájdalmas, és el akartam kerülni a fájdalmat. Azt gondoltam hát, hogy ha elég sokáig nem
veszek róla tudomást, akkor majd elmúlik magától. A végén persze odáig fajult a helyzet,
hogy már valóban kellett valamit tennem. Ekkor leültem, beléptem az oksági birodalomba, és
elvégeztem a probléma megoldásához szükséges változtatásokat. A fizikai dimenzióból
kiemelve teljesen szét tudtam oszlatni a szóban forgó testi elváltozást. Meg tudtam
semmisíteni. Képes voltam megváltoztatni a jelenség mögött rejlő alapmintákat.
Megjegyzem: nem ismertem a valódi okot. Nem vagyok túlságosan jártas az
orvostudományban, ezért nem tudom, hogy az adott elváltozást vírus, valamilyen betegség
vagy genetikai tényező okozta. Azt azonban tudom, hogy változtatni akartam a helyzeten.
Akármi volt is a minta, az alapstruktúra, amelynek vonzása következtében kialakult a
betegségem, minden önvád és lelkifurdalásra való késztetés nélkül egyszerűen csak
rámutatok, és leszögezem, hogy amennyiben bizonyos dolgokhoz vonzódtam, vagy bizonyos
dolgokat elutasítottam, valami részem mindenképpen volt abban, hogy az az elváltozás
kialakult. Ha másért nem, azért, mert a kezdeti szakaszban nem tettem lépéseket a megoldása
érdekében. Végre vállaltam a felelősséget, vagyis kezdtem végre helyesen felelni a kihívásra.
Kezembe véve a testem, a természetes gyógyító erőforrásaim irányítását. Szükség esetén

- 26 -
 9047830.doc

hajlandó lettem volna alávetni magamat orvosi beavatkozásnak is, de előbb esélyt akartam
adni a testemnek, méghozzá azokkal a módszerekkel, amelyekről ebben az anyagban
beszéltünk. Elmém segítségével képes voltam arra ösztönözni testemet, érzelmeimet, lelki
erőimet, tehát valamennyi energiámat, hogy a probléma megszűnjön. A testem megoldotta a
dolgot, s így nem kellett vállalnom az orvosi beavatkozást, amitől annyira idegenkedtem.
Ennek már sok éve, és a probléma soha többé nem jelentkezett újra. A helyzet megoldódott.

LAURA SILVA: Talán te is hallottál már olyan orvosi véleményt, hogy a terápiás
beavatkozás eredménye várhatóan akkor lesz a legjobb, ha minél korábban, még a betegség
kialakulásakor sikerül azt nyakon csípni. Ez nagyon szép és helyes és valóban fontos
figyelmeztetés, de mi teszi lehetővé, hogy egy betegséget korán tudjunk tetten érni?
Alapvetően a tudatosság, testünk jelzéseinek a megfigyelése. Mondanivalónk egyik kulcsa a
legbelső én, az ideális én tudatosítása, és ennek a mintának az élet különböző területeivel való
összevetése, adott esetben az egészségével. Az ideális éneddel mintegy etalont kaptál
kezedbe. Amit erős vonzóként használhatsz. Segítségével jó irányban változtathatsz az
életstílusodon, és ami ennél is fontosabb, az ideális én kiinduló pontul szolgálhat
visszacsatolások számára, alkalmazkodásra, a tudatosság fokozására, a nagyobb odafigyelésre
emlékeztethet, valamint arra, hogy fizikailag, érzelmileg és spirituálisan is érdemes
ráhangolódni erre az áramlásra. A tudatosítás révén felismerheted, hogy betegség esetén olyan
események jelentkeznek környezetedben, vagy esetleg oly módon változott a viselkedésed,
ami a te szempontodból nem nevezhető éppen pozitívnak. Ilyenkor nem az a jó kérdés, hogy:
„Mit csináltam rosszul?”, hanem az, hogy: „Mit kell tennem annak érdekében, hogy újra
összhangba kerüljek az energiaáramlással? Mire kell jobban figyelnem? Hogyan hajthatom
végre a változtatásokat és igazításokat a bennem elevenebben élő mintáknak, a megszakítás
nélkül áramló energiának megfelelően?” A hozzáállás, hogy vállalom a felelősséget, nem azt
jelenti, hogy magamat kell okolnom, hogy beteg lettem. Csupán visszajelzésként szolgál. A
visszajelzés néha fél téglaként kólint fejbe, máskor meg olyan, mint a halk suttogás. De ott
van. Állandóan ott van. Nem azt jelenti, hogy az embernek állandóan ellenőriznie kell
önmagát, de azt igen, hogy ideális éned fokozódó tudatosításával, az okok birodalmának
megismerésével, elfogadásával és a vele való összehangolódással könnyebben jutnak el
hozzád az üzenetek. És te is megfelelőbb módon reagálsz. És ahelyett, hogy kényszerítened
kellene magadat valaminek a megtételére, cselekedeteid sokkal inkább szabad választásokon
alapulnak. Márpedig a választások révén válik tudatosabbá bennünk a saját énünk,
identitásunk, ez határozza meg, hogy mennyire érhető el számunkra az okság világából eredő
energiaáram. És ha szabadon áramlik, akkor jöhet bármi az életünkben, megtaláljuk a kiutat.
Méghozzá leleményesen, a helyzethez illően. S még erőt is meríthetünk belőle.

MERILOU SEAVEYMegfigyelted-e, hogy miként jelzi tested, amikor nem tudja, hogyan
kezelje a stresszt? Vagy nem képes feldolgozni azt. Vagy talán te is azok közé az emberek
közé tartozol, akik sohasem veszik észre, ha testük azt kiáltja, hogy: „Segítség!”? A
betegséggel szembekerülő test hajlamos végigjárni bizonyos fejlődési szinteket, amelyek
közvetlen összefüggést mutatnak azzal a stresszmennyiséggel, amennyit a test kezelni tud,
vagy amennyivel hatásosan meg tud birkózni. Nagyon gyakran azért betegszünk meg, mert a
stressz hatására legyengül az immunrendszerünk. A probléma kialakulásának szintjeit 3 fő
kategóriába sorolhatjuk be. Az 1.-be olyan tünetek tartoznak, mint a fejfájás, az emésztési
problémák, az álmatlanság, valamint az izomfájdalmak. Ezek a tünetek rendszerint
közvetlenül kapcsolódnak a stresszhez. És úgy is szokták emlegetni őket, mint krónikus
feszültségből eredő problémák. És bár ezek és hasonló tünetek relaxációs gyakorlatok
végzésével többnyire megszüntethetők, ám akik nem végeznek ilyen gyakorlatokat, azok
kénytelenek egyre inkább e tüneteknek megfelelően alakítani az életüket. Ily módon tehát a

- 27 -
 9047830.doc

tünetek uralják az ő életüket, ahelyett, hogy fordítva lenne a dolog. Ha például sűrűn fáj a
fejed, ez meghatározhatja az életmódodat. Hogy mit eszel, hogyan viselkedsz, kommunikálsz,
szeretsz. Ha álmatlanságban szenvedsz, fáradtan és ingerülten ébredsz, következésképpen a
problémamegoldó képességed sem lehet túl hatékony. Egész nap próbatételeknek vagy kitéve.
Ha gyomor- vagy nyombélfekélyed van, gondolj csak a fájdalomra, amin keresztül kell
menned, vagy amit naponként át kell élned! Látjuk tehát, hogy – jóllehet ezek a tünetek
könnyen uralhatók vagy kezelhetők – amikor ilyen stressz okozta betegségben vagy
stressztünetektől szenvedsz, akkor valójában azok veszik át életed irányítását. Ha nem teszünk
ellenlépéseket, akkor a tünetek súlyosbodnak. Más szóval: a jelzések feltűnőbbek,
hangosabbak és gorombábbak lesznek. Testünk immunrendszere pedig még inkább lerobban.
A 2. kategóriában megjelenő tünetek közé tartozik például a magas vérnyomás vagy bizonyos
szívpanaszok. Ezek tehát már kicsit komolyabbak, mint az 1. kategóriás tünetek. Ha továbbra
sem veszel tudomást róluk, akkor tested segítségért fog kiáltani. Mert nem marad más
választása, mint kétségbeesetten feljajdulni. A 3. kategóriában már élet-halál kérdésről van
szó. Itt már vérképzőszervi és az immunrendszert érintő betegségekkel, agyvérzéssel és a rák
kifejlődésének lehetőségével kell számolni. Mire a test eljut ebbe a 3. kategóriába, a stressz
már annyira legyengítette az immunrendszert, hogy az ember könnyen oda kerülhet, ahonnan
már nincs visszaút. Az egészség visszanyerésének az a feltétele, hogy az illető képes legyen
az énképét az okok mentális és fizikai szintjén egységesen és hitelesen pozitív irányba
módosítani. Beszéltünk már arról, hogy az okok birodalma abból az elemi oksági energiából
áll, amelyből minden létrejött. Az okok birodalmába lépve összegyűjthetjük és formába
önthetjük az oksági, avagy egyetemes anyagot. Olyan energiamintát formálhatunk belőle, ami
a fizikai megnyilvánuláshoz közeledve egyre élesebb és határozottabb körvonalakat ölt. Az
okság birodalmában való tevékenykedéssel kapcsolatban hasznos hasonlatnak kínálkozik egy
sokemeletes épület képe. De gondolhatunk egy olyan gyártósorra is, ahol a megszülető termék
teremről teremre haladva közelít a fizikai megjelenéshez. Az 1. terem például a végtelen
lehetőségek terme. Ez reprezentálja az okok birodalmát. Itt, ahol az anyagok és minták
megteremtődnek, bármi és minden lehetséges. A 2. terembe lépve alakot és formát adunk az
oksági energiának. Ellátjuk tulajdonságokkal és jellemző vonásokkal. Ez a terem felel meg a
mentális tartománynak. Innen továbblépünk a 3. terembe, a fizikai tartományba, ahol még
konkrétabban meghatározzuk az alkotást. Látjuk, amint szerepet játszik a fizikai dimenzióban.
Elképzeljük, amint manifesztálódik. Azt, ahogyan használjuk. Hogy miként hat jelenleg az
életünkre, vagy hogyan befolyásol minket. Hogyan fogjuk munkára? Miként ültetjük át a
gyakorlatba? Ily módon jelenhet meg alkotásunk térben és időben. Összefoglalva tehát arról
van szó, hogy amikor az okok birodalmában dolgozunk, akkor ott mintákba önthetjük az
energiát, amit aztán átviszünk a mentális, onnan pedig a fizikai tartományba. Hogy testet
ölthessen az anyagi valóságban. Térben és időben. De előfordulhat, például betegség esetén,
hogy visszafelé haladunk. Az adott betegséget átvisszük a fizikai dimenzióból a mentális
síkra, s onnan tovább az okok birodalmába. Ott szétszedjük a mintát, teljesen visszaolvasztjuk
mintegy a világegyetem alapanyagába, az oksági energiába. Ezt követően aztán új mintázatba
rendezzük, olyanba, amilyenre vágyunk, az egészség mintájába, és így visszük vissza a
mentális tartományba, ahol ellátjuk tulajdonságokkal és jellemző vonásokkal. Ezután pedig
visszatérünk vele a fizikai tartományba, ahol még határozottabb megjelenéssel ruházzuk fel.
Más szóval: vizualizáljuk, elképzeljük az egészséget mindennapi életünkben. És azt, hogy
milyen szerepet játszik az egészség az életünkben, például, hogy jobban tudjuk élvezni az
életet, hatékonyabban tudjunk dolgozni, teljesebben tudjunk szeretni. Úgy tapasztaljuk, hogy
az okok szintjén épp azokat a mintákat tudjuk nagyon könnyen megváltoztatni, amelyeket
nem óhajtunk. Átalakítjuk és átformáljuk őket, hogy új formában mutatkozhassanak meg a
fizikai valóságunkban. Ha az egészségügyi probléma kifejlődésének 1. szintjén állsz, és
belépsz az okok birodalmába, akkor ott olyan erőforrásokra találsz, amelyek segítségével

- 28 -
 9047830.doc

gyorsan és nagyon hatékonyan visszaszerezheted az egészségedet. Ha a 2. vagy a 3. szinten

tudod magadat, akkor a tested arra szólít fel, hogy gyakrabban lépj be az okok tartományába.
De mindenképpen be kell lépned ebbe a birodalomba. Hogy segíts magadnak a gyors
gyógyulásban! Nemcsak, hogy megerősíthesd az immunrendszeredet, hanem azért is, hogy itt
hozzáférj mindahhoz, amivel meg tudsz felelni a magad teremtette ideális énmodellnek. És
hogy még jobban rá tudj hangolódni azokra a megoldási módozatokra, amelyekre az
egészséged visszanyerése érdekében szükséged van. Akadhatnak olyan helyzetek is, amikor
bizony fontolóra kell vennünk mindhárom, vagyis a fizikai, a mentális és a lelki síkon való
beavatkozást. Ehhez pedig egyedül a meditáció ad segítséget. A gyakorlat, amellyel
hamarosan megismerkedsz, a minták oksági energiával történő átalakítását foglalja magába.
Belépsz az ideális állapotodba, majd elmerülsz az okok birodalmában, teljesen ráhangolódsz
arra. Itt, az okok világában először is azonosítod a szóban forgó egészségügyi problémát.
Majd áthelyezed azt a fizikai dimenzióból a mentális tartományba, ahol összegyűjtöd majd
mindazokat a gondolatmintákat, amelyek problémáddal kapcsolatosak. Ezt követően átemeled
azokat az okok birodalmába, és ott teljesen lebontod. Visszaoldod az univerzális energiába.
Ezután a tetszésed szerinti módon újra megteremted a dolgot oly módon, hogy összegyűjtöd
az okság birodalmának anyagát. Az oksági energiát, az univerzális energiát. A kezeddel fogod
megformázni azt a lényeget megjelenítő mintát, amit szeretnél megvalósítani. Azt javasoljuk,
hogy szó szerint a kezeddel tedd ezt. Tehát ténylegesen használd a kezeidet a folyamat során,
amikor is energiát viszel át a megjelenítendő dologba. Egész lényeddel vegyél részt a
folyamatban a lelki vagy oksági szinten, testileg és mentálisan egyaránt! Hogy az energiát
ténylegesen előbb a mentális, majd a fizikai tartományba juttathasd. Testileg is vegyél ezért
részt a gyakorlatban! Használd a kezeidet! Ha ezzel készen vagy, akkor a teremtményedet, 2
kézzel fogva, told át a mentális síkra! Akár hangot is kiadhatsz hozzá, mint például: szsss…
vagy ffff… Olyan hangot, ami az energia mozgását jeleníti meg ezen a szinten. Innen azután,
megint csak hang kíséretében, told majd át újrateremtett alkotásodat a fizikai dimenzióba! És
közben lelki szemeid előtt megjeleníted majd alkotásod különböző fizikai megnyilvánulásait.
A jelek szerint sokan rendületlenül hisznek abban, hogy ha valami akár a fizikai, akár a nem
fizikai tartományban már manifesztálódott, azt az emlékezet vagy az energiaminta már nem
képes kitörölni. Nos, mint majd tapasztalni fogod, az okok birodalmában nem semmisítjük
meg a problémát. Még csak nem is távolodunk el tőle. Hanem a teremtés legbelsőbb
központjában felbontjuk létezése energiamintáját. De lássunk hozzá máris a gyakorlatban!

Lépj be az ideális állapotodba úgy, hogy ellazítod testedet, és lecsöndesíted elmédet!

Érdemes talán csukott szemmel végezni a gyakorlatot. Lépj be az okok birodalmába! Hangold
rá magadat az oksági tartományra! Merülj el benne teljesen oly módon, hogy figyelmedet
tested különböző részeire összpontosítod! A fejed búbjától a lábujjad hegyéig. Egész valódon
vezesd át az univerzális energiát úgy, hogy lényed minden részébe eljusson! Ha valahol
feszültséget vagy kényelmetlenséget észlelnél, engedd, hogy ezek a területek is beleolvadjanak
az okok világába! Érezd, ahogy az egyetemes energia átáramlik rajtad, és kiáramlik belőled!
Ha vannak problematikus területeid, ahol változtatni vagy újítani akarsz, például az egészségi
állapotodban, azonosítsd most a problémát! Nyújtsd ki a kezedet, és képzeld el, amint áthúzod
azt a fizikai tartományból a mentális tartományba! Itt, a mentális világban gyűjtsd össze az
adott problémával kapcsolatos gondolatmintákat! És most vidd át az összes mintát az okok
birodalmába! Használd közben a kezedet! Képzeld el, hogy az ügyet most áttolod a mentális
világ hazugságaiba! Oszlasd szét teljesen! Old vissza az univerzális energiába! Képzeld
magad elé ezt a mintát, ahogy kezeddel megragadod, és széthinted az azt alkotó energiát,
hogy az újra összekeveredhessen az okok világának maradék alapanyagával, az oksági
energiával, az egyetemes energiával! A minta tehát felbomlott. És most keresd meg az új
mintát! Olyat, amilyenre vágysz. Kezedet is használva gyűjtsd össze az okok birodalmának

- 29 -
 9047830.doc

anyagát, az univerzális energiát! A kezeddel formázva és gyúrva alakítsd ki a kívánt dolog

leglényegét! Most pedig vidd be alkotásodat a mentális tartományba! Ha jónak látod,
hanggal is kísérheted ezt. Például mondhatod, hogy: szsss… vagy ffff… A kezeddel irányítva
vidd be a formát a mentális tartományba! Most pedig az előbbihez hasonló módon juttasd el
alkotásodat a fizikai dimenzióba! Használd a kezedet is, és lehetőleg adj ki hangot is! Vagy
képzelj el többféle helyzetet, ami alkotásod fizikai formáját jeleníti meg! A most következő pár
percben nagyítsd fel ezeket a gondolatképeket! Élvezd őket! És vésd jól az emlékezetedbe!
Most pedig vegyél egy mély lélegzetet, és miközben kifújod a levegőt, lassan és nyugodtan
kezdd visszahozni tudatosságodat a jelenbe és erre a helyre! Hozd magaddal ideális állapotod
minden előnyét! Amikor pedig úgy érzed, hogy készen állsz, akkor nyisd ki a szemedet!

Silva – 07
Erős „vonzók” a szokások és az életvitel területén
GERALD SEAVEY: José Silva nagysikerű Agykontroll című könyvének egyik fejezetében
szó esik egy férfiról, aki a Silva-módszert használta a heroinfüggőség megszüntetésére. Nos,
én vagyok az az ember. Több mint 25 évvel ezelőtt, a 60-as évek közepén én is kipróbáltam a
kábítószereket. A marihuanával és az LSD-vel kísérletező fiatalok töredéke még tovább
merészkedett, és rászokott a heroinra. Ez történt velem is. Amint hanganyagunk korábbi
részében már említettem, a heroinhoz való hozzászokás rendkívül erős vonzó tényező.
Szerencsére kicsi a valószínűsége, hogy heroinfogyasztóvá válj, de ha mégis ez történne,
tudd, hogy iszonyú erejű vonzóba botlottál. Rendkívül mély verembe estél, ahonnan igen
nehéz lesz kikecmeregned. Nem kellett hozzá valami nagy intelligencia, hogy felfogjam,
milyen súlyos problémával állok szembe. Mindent megtettem, hogy megszabadítsanak őrült
szenvedélyemtől. Éveken át jártam orvosokhoz, kórházakat, klinikákat koptattam, pszichiáter
irányítása mellett gyógyszeres, úgynevezett metadon programban is részt vettem, mert
tudtam, hogy ha tovább folytatom ezt az életmódot, ha tovább követem ezt a viselkedési
mintát, nagy valószínűséggel nem fogok sokáig élni. Megfigyeltem, hogy a pszichiáterek
idejük javarészét azzal töltötték, hogy kiderítsék: mi okozta a problémát? Évekig tartó
pszichoterápiás kezelésben vettem részt, ami közben alaposan kitárgyaltuk a szüleimmel, a
testvéreimmel, a tanáraimmal való kapcsolatomat és nevelésemet. Úgy láttam, hogy a
terapeuták mindenáron meg akarták találni, hogy kit lehet hibáztatni e sajátos problémámért.
Ki tett valami rosszat, vagy ki nem tett meg valami jót, aminek következtében ide jutottam?
Az évekig tartó terápia eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy ideális
gyerekkorom volt. A szüleim nem dohányoztak, és nem ittak alkoholt. Szerető kapcsolat volt
közöttük, és csodálatos városban éltem velük. Végül a terapeuta azt mondta: „Nem csoda,
hogy rákapott a heroinra, túl jó gyerekkora volt.” Megjegyzem: nem minden önpusztító
viselkedést fölvevő embernek volt szerencsétlen a gyerekkora. Vannak persze ilyenek is, de
sok emberrel találkoztam, akikre ez nem áll. Mi kíváncsiságból csináltuk, kalandvágyból, és
nem vettük komolyan a következményeket. Fiatalkorukban sokan úgy érzik, hogy
halhatatlanok. Azt hiszik, akármit megtehetnek, úgysem árt meg nekik. Nos, én is ilyen
voltam. Lépésről lépésre egyre közelebb jutottam a szakadék széléhez, míg végül beleestem a
heroinélvezet csapdájába. Kipróbáltam a különböző leszoktató módszereket, és végül
kikötöttem a metadon programnál. Ez abból áll, hogy az orvosok adnak egy szert, amelynek
az ember éppúgy rabja lesz, mint a heroinnak, de mert orvosok adják, valamiképpen azt hiszi,
ezzel minden rendben lesz, a dolog irányítható és kordában tartható. Hát én nem akartam így
leélni a hátralévő életemet. Egyszer aztán egy sor – egyesek szerint véletlennek tekinthető –
esemény eredményeként ott találtam magamat egy agykontrolltanfolyamon. Elvégeztem a
kurzust, és elsajátítottam ott egy olyan módszert, amellyel stressz és küzdelem nélkül le

- 30 -
 9047830.doc

tudtam szokni a heroinról. A belső lényemet használva 30 nap alatt teljesen megszabadultam a
heroin rabságából, és soha nem is szoktam vissza rá. Ennek már 25 éve. De ahogy most
visszagondolok az akkori helyzetemre, talán valami varázsigét tanultam meg ott, és az segített
e változás elérésében? Vagy csak mondanom kellett valamit az elmémnek, és az máris
egyszerűen engedelmeskedett? Nem. Nem volt azért ilyen egyszerű. Úgy hiszem, az volt a
siker titka, hogy eredményesen változtattam meg a magamról kialakított képemet. Amíg a
heroinon csüngtem, addig a magam szemében is a drogos Gery voltam, a gyenge akaratú, aki
képtelen megbirkózni az élettel, aki fél az élettől. Olyan ember voltam, aki nem hittem, hogy
megállom a helyem a mindennapokban. Akkor nyílt vadonatúj távlat előttem, amikor
megtanultam, hogy miként használjam elmém erejét a lelki dimenzióban. Hogy képes legyek
átalakítani azt, aki vagyok, azt, amit magamról gondolok, azt, ahogyan a világban viselkedem,
és ahogyan az életemet élem. Belülről kifelé változtam meg, de mindenestül. Olyan emberré
váltam, aki már soha nem lesz hajlandó heroinhoz nyúlni. Már nem tudnék ilyen önpusztító
viselkedésformát követni. Elkezdtem pozitív lehetőségek után kutatni, amelyekkel
kifejezhetem azt, aki valójában vagyok. Ha voltak is aggodalmaim, félelmeim, szorongásaim,
megtaláltam azokat az alternatív módszereket, amelyek kielégítették ugyanazt a szándékot,
ami régebben a heroinhoz juttatott el. Ha emlékszel, meséltem, hogy a bátyám már nagyon
fiatal korában határozott énképpel rendelkezett. Tudós akart lenni, és ez olyan vonzerőként
funkcionált az életében, ami ahhoz a viselkedési formához és hozzáálláshoz vonta őt, ami
azután valóban célba juttatta. Nekem ifjabb koromban nem volt meg ez az énképem. Minden
szempontból élveztem az életet, de nem volt valódi kapcsolatom a legbelső valómmal. Gőzöm
sem volt arról, hogy ki és mi akarok lenni. Miután leszoktam a heroinról, elkezdtem dolgozni
ezen a belső valómon. Elgondolkoztam: „Tulajdonképpen milyen ember is vagyok én? És
milyen akarok lenni valójában életem különféle területein? A kapcsolataimban. Az
egészségem vonatkozásában. A pénzügyeim terén. És még ezernyi élethelyzetben.” Ahogy
formálódni kezdtem, és mind közelebbi kapcsolatba kerültem e belső lényemmel, azon vettem
észre magam, hogy automatikusan olyan helyzetek vonzásába kerülök, amelyek révén belső
valóm olykor csodálatosnak tetsző módokon nyilvánította ki magát. Az agykontrolltanfolyam
elvégzése előtt tankönyvek nyomtatásával foglalkoztam. Jól kerestem, szerettem is a
munkámat, de igazán nem mondhatni, hogy kifejezte volna, ki és mi vagyok valójában. Attól
kezdve, hogy használni kezdtem az elmémet, és egyre több mindent ismertem meg a belső
valómból, azt tapasztaltam, hogy szinte varázslatos módon egyre-másra nyílik lehetőségem
olyan dolgokra, amelyeket igazán szeretek. És amelyek kifejezik, hogy ki vagyok én. Szeretek
utazni, de nem volt pénzem. Nem volt jövedelmem, mert a cég, ahol dolgoztam, lehúzta a
rolót, úgyhogy munkanélküli lettem. Éppen csak, hogy leszoktam a heroinról, és még laknom
sem volt hol. Elkezdtem használni az agykontrollt, s ma már oktatóként járom a világot, s
közben arra tanítom az embereket, hogy miként használhatják ki jobban az elméjükben rejlő
képességeket. Ez a munka – megítélésem szerint – már összhangban áll azzal, aki vagyok, és
amit szeretek csinálni. Csodálatos embereket ismerek meg. Nagyszerű élményekben van
részem, és közben mind többet és többet tudok meg arról, hogy ki és mi vagyok. Azt is
nagyon élvezem, hogy sokat vagyok együtt a feleségemmel. Sok ember eljár hazulról
dolgozni. És mire hazaér, jó, ha naponta csak pár órát láthatja a házastársát. Én szinte
mindennap reggeltől estig együtt vagyok a feleségemmel, akár dolgozunk, akár játszunk.
Érdekes, hogy a szokásainkról beszélve többnyire csupa olyan dologra gondolunk, ami rossz
hatással van ránk. Ártalmas szokásokra gondolunk. Pedig nagyon sok jó szokásunk is van. Az
ember szokásformáló élőlény. A szokásaink természetes módon szegődnek mellénk.
Voltaképpen ez az egyik oka annak, hogy miért tudunk szinte minden környezethez
alkalmazkodni a földgolyón. Megélünk a legszárazabb és a legnedvesebb klímán, a legforróbb
és a leghidegebb éghajlatok alatt, a legkülönbözőbb földrajzi magasságokban, mert ki tudjuk
alakítani azokat a szokásokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy az adott különleges körülmények

- 31 -
 9047830.doc

között életben maradjunk. Hogy alkalmazkodjunk hozzájuk. Sok szokásunk tehát nagyon is
hasznunkra van. Amikor tudatosul bennünk a belső valónk, az, hogy kik és mik vagyunk, úgy
tűnik, alkalmassá válunk arra, hogy mágnesként vonzzanak bennünket olyan viselkedés- és
szokásminták, amelyek segítenek, hogy az oksági energia áramlásának jelei szinte bármilyen
helyzetben vagy összefüggésben megmutatkozzanak rajtunk. Egyúttal automatikus
visszajelzést is kapunk, amint elkezdünk kikerülni ebből az energiaáramból. Észrevesszük, ha
egy nagyon erős vonzó hatáskörébe kerülünk, de így már nem merülünk el benne olyan
mélyen. És így aztán nem is kell óriási erőfeszítés és rengeteg energia, hogy kikerüljünk
belőle. Továbbá hasznos és erős vonzókat is teremthetünk, ugyanis a vonzók jók, pozitívak is
lehetnek. Pozitívak. Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy automatikusan előnyös helyzetekbe
pottyanunk. Hogy automatikusan olyan viselkedési formák vonzásába kerülünk, amelyektől
egészségesebbekké válunk. Jó szokásaink alakulnak ki: sokat mozgunk, jó és egészséges
ételeket eszünk, érzelmeinket pozitív, építő módon fejezzük ki, és eszünkbe sem jut, hogy
elfojtsuk őket. Mindezek olyan szokások, amelyek kifejezik, hogy kik és mik vagyunk
lényünk legmélyén.

LAURA SILVA: Amikor az életünk kihívásaira, a mindennapi szokásainkra, a kialakult

gondolkodásmódunkra, hiteinkre, viselkedési formákra gondolok, rendszerint találok rájuk
okot vagy mentséget. Na és? Hiszen már nem vagyok gyerek. Felnőtt vagyok. Az a kérdés,
mit kezdek velük. Vagy csinálj valamit, vagy ne panaszkodj! Elveszted a panaszkodás jogát,
ha nem teszel semmit annak érdekében, hogy jobb eredményre, jobb végkimenetelhez jussál.
Ha probléma adódik az életedben, ami gondolkodásod, hitrendszered vagy viselkedésed
mintáiból származik, és te semmit sem teszel a gond megoldása érdekében, igen, akkor
bizony elveszíted a panaszkodáshoz való jogodat. Amikor szokásokról beszélünk, akkor
valójában szilárdan megerősített mintákra gondolunk. Gondolkodási mintákra, viselkedési
mintákra, hitmintákra. Ezek a minták automatikusan hatnak. Sokan nem veszik észre, hogy
viselkedésük vagy gondolkodásmódjuk és képességeik szintén lehetnek minták. És amikor
közelebbről megvizsgáljuk ezeket, bele kell pillantanunk az ok és okozat törvényébe is. Ha
megfogalmazódik fejedben egy gondolat – és számomra a gondolatok mozgásban lévő,
terjeszkedő, mozgató energiák –, azzal valamilyen hatást keltesz. Valamilyen következményt
idézel elő. Minél többször gondolod azt a gondolatot, hatása annál erősebbé válik. Annál
nagyobb elmozdulást hoz létre az adott gondolat irányába. Annál tovább terjeszkedik. Annál
eredményesebben valósítod meg azt az énedet, aki gondolatod szerint vagy. Ha folyton arra
gondolsz, ami hiányzik az életedből, akkor mit tippelsz: mi fog terjeszkedni? De ez a
viselkedésedre, a képességeidre, a hiteidre is vonatkozik. Ha rászoksz egy bizonyos
viselkedésre, abban nagyon gyakorlottá válsz. Milyen viselkedési formák mennek nagyon jól
neked? A mértéktelen ivás? A mértéktelen evés? Az örökös vitatkozás? A negatív
gondolkodás? Hogy mindig a bajra és a lehető legrosszabbra gondolsz? Milyen viselkedési
mintákat követsz? Ha olyan mintát érvényesítesz, amelyik fölerősíti valamelyik adottságodat,
abban biztosan kiváló leszel. Akár jó az az adottságod, akár rossz. Ha rászoksz arra, hogy egy
bizonyos módon élj, akkor mindaz, amiben hiszel, létrehozhatja azt, vagy eltávolíthat attól,
amire vágysz az életedben. Ha más következményt, más hatást akarunk előidézni, akkor meg
kell változtatnunk a gondolkodásunkra, a hiteinkre és a viselkedéseinkre vonatkozó
szokásainkat. Ha ugyanazokat a mintákat és szokásokat követed gondolkodásodban,
viselkedésedben és hitedben, a dolgok nem fognak megváltozni az életedben. Akkor
változnak meg, ha változtatsz ezeken a mintákon, ezeken a szokásokon. Én például nagyon
hasznos eszköznek találom azt, ha meglévő változatlan mintáimat elképzelve 1 héttel, 1
hónappal, 1 évvel előrevetítem magam a jövőbe, és elképzelem, mi történik, ha minden abban
a nem kívánatos, rossz állapotban marad, ahogy most van. Alaposan szemügyre veszem
magamat ebben a minden pozitív változtatás nélküli énképemben. Átérzem a célom el nem

- 32 -
 9047830.doc

érésének nyomasztó érzését. Teljesen belehelyezkedem énemnek abba a változatába, amelyik

élete során semmivel sem lett különb. Megjegyzem: eközben nagyon egyértelművé válik,
hogy a szokásaink mögött tudatos döntéseink rejlenek. Emlékszem a terhességeim idejére.
Első terhességem alatt 24 kilót híztam. Ez sok, de azért nem vészes. A második terhességem
alatt viszont már 36 kilót szedtem föl. Több mint 95 kiló volt a súlyom. A lányom születése
után, amikor kijöttem a kórházból, még mindig 85 kilót nyomtam. Szó sem lehetett arról,
hogy ekkora termettel kiálljak a hallgatóság elé azzal az üzenettel, hogy az ember szinte
mindent elérhet az életben, amit csak akar. Nem, erről szó sem lehetett. Elképzeltem magam a
jövőben. 85 kilósan. 1 hét, 1 hónap, 1 év múlva. Az elkövetkező ünnepek alatt. Mit fogok
hordani? Hogy fogok kinézni? Olyan pocsék, kellemetlen érzés volt, hogy azt mondtam:
„Nem! Ez tűrhetetlen! Ezt egyszerűen képtelen vagyok elviselni!” Haladéktalanul
visszatértem tehát a jelenbe, és elképzeltem, hogy nézek ki, és hogy érzem magam az ideális
súlyommal és méreteimmel. Azután ezt a képet is kivetítettem a jövőbe, 1 hét, 1 hónap, 1 év,
2 év, 3, 4 év múlva, és minél tovább csináltam, annál jobban éreztem magam. Annál
elégedettebbnek, sikeresebbnek éreztem magam. És akkor azt mondtam: „Igen! Ezt akarom!
Ez az!” Csodálatos volt! Gyönyörűséges! És tudjuk, hogy a test, az agy és az elme inkább az
örömök felé vonzódik, mint a fájdalom felé. Az meg sem fordult a fejemben, hogy nem így
lesz. Ennek kell megtörténni! Nem is vitás. És úgy is lett. Ahogy belépsz az okok
birodalmába, és ott megteremted a lényegi énedet, annak az az egyik óriási haszna, hogy
megtanulsz őszinte lenni önmagadhoz, illetve megfelelni ennek az énképnek. Ha a jövőbe
lépve nem találod magad hitelesnek, azonnal tudni fogod, hogy a kép nem téged ábrázol.
Hogy te nem ezt akarod. Ez nem felel meg az ideális énemnek, amelyikről tudom, hogy azzá
válhatok, amelyikről tudom, hogy én vagyok. Ez a belső kép vezet téged is egész életed során.
A te döntéseid nyomán kialakuló irányba vezet el. Ilyenkor eszmélsz rá, hogy: „Igen! Ezt
akarom! Jó nyomon járok. És így el is érem ezt a célomat.”

MERILOU SEAVEY: Ahogy Gery és Laura remekül szemléltette számunkra: a szokások

egyszerűen minták. Némelyek hasznosak, mások nem annyira. Ezek az énminták valamilyen
szinten identitásodba rögződtek. Tegyük fel, hogy szeretnéd kialakítani magadban a
rendszeres testmozgás egészséges mintáját, de a testgyakorlásnak már a puszta gondolatára is
mindenféle kifogás, okoskodás, ellenérzés kerít hatalmába. Szinte előbugyognak belőled.
Lehet, hogy már odáig is eljutottál, hogy azt mondtad: „Rendben van, belevágok.” És talán
már a körülményeket is megteremtetted hozzá: megvásároltad a felszerelést, futócipőt is
vettél, ne adj Isten, tagsági igazolványt is váltottál valamelyik fitnessklubba. A benned élő
minták, hát igen, ezek a minták mégis azt jelzik, hogy valójában a világ lustája vagy.
Szükséged van tehát az egészséges, tudatos élet mintájára. Igen. Ilyenkor elérkezett a
mintaváltás ideje. Életünkben sokszor bizony erőszakkal, önmagunk megfélemlítésével
próbálunk változtatni a szokásainkon. Úgy akarunk változtatni, hogy fenyegetjük magunkat,
és előírjuk magunknak, hogy mostantól mit kell tennünk. Ez működik is, de csak egy darabig.
Mi azonban tartós mintaváltozást szeretnénk. Olyan mintaváltást akarunk elérni, ami annyira
alapvető, és az ideális énünkkel – amelyen keresztül az oksági energia áramlik – annyira
összhangban áll, hogy megszülethet belőle az a fajta és az a minőségű tapasztalat, amely
mélyebben fejezi ki, hogy kik és mik vagyunk valójában. Nos, valamely mintát úgy
változtathatsz meg, hogy először is azonosítod az életben már létező egyik tapasztalatot vagy
mintát. Amelyik annyira természetesen és magától értetődően működik, hogy tudatosan nem
is figyelsz rá. Egyszerű példa erre, ahogy reggelenként fölkelsz, elkészülsz, majd
automatikusan fölcsatolod az órádat. Részben szokásból teszed a csuklódra, de van azért
mögötte egy pozitív szándék is, az a szándék, hogy önmagad és a környezetedben lévők
számára némi előnyöket nyújtó módon használd ezt az órát. Ez tehát olyan dolog, amit
állandóan, minden reggel megteszel. Könnyű. Hasznos. Egy szokás. Szokás, amiben

- 33 -
 9047830.doc

fenntartod azokat az elemeket, amik kényszerítővé és automatikussá teszik ezt a reggeli

mozdulatsorodat, és amely elemeket átvihetünk például a naponta végzett testmozgásra is.
Ahhoz, hogy megtehesd, amit kell, hogy az életed úgy működjön, ahogy szeretnéd, át kell
gondolnod: kicsoda vagy te mint egyén ebben a világban? Ami ugyanolyan anyagból és
ugyanolyan céllal született, mint te. El fogunk végezni egy gyakorlatot, amit pozitív szándék
gyakorlatnak nevezünk. Arra való, hogy segítsen neked különböző lehetőségeket találni,
amelyekkel az életedben fellelhető pozitív szándékokat egybe tudod gyűjteni. Majd úgy
helyezed el őket, hogy annak következtében több pozitív szokásmintád lesz. A minták
megváltoztatására használhatod ezt a gyakorlatot. Talán szívesen lebontanád egy meglévő
szokásmintádat. Hogy aztán az eddiginél hasznosabb szokásmintaként újraépítsd. Az
egészségről szóló részben Laura már végigvezetett egy gyakorlaton, amit a szokásminták
lebontására és újrateremtésére is alkalmazhatsz. A most következő gyakorlatnak a
segítségével már szokásossá vált tulajdonságokat és jellegzetes vonásokat is megerősíthetsz,
és működésbe hozhatsz. Olyan mintákról lesz szó, amelyek lényed legmélyén találhatóak. S
amelyeket most tetszés szerint átrendezhetsz.

Helyezkedj el kényelmesen! Hunyd be a szemedet! És lépj be az ideális állapotodba,

az ellazultság állapotába! Lépj be, és olvadj bele az okok birodalmába! Gondolj egy olyan
helyzetre, amelyben valamely szokásod megváltoztatása vagy átrendezése előtt akadályként
tornyosul egy nem kívánatos érzelem vagy egy önkorlátozó érzésed! Derítsd ki: milyen pozitív
szándék rejlik e mögött az érzelem mögött? Oly módon tedd ezt, hogy megkérdezed
önmagadtól: „Milyen igényemre hívja fel ez a figyelmemet? Mi ebben a pozitív és hasznos?”
Azonosulj az okok birodalmával, és alkoss olyan pozitív szándékot kielégítő, alternatív
viselkedéseket, amelyek egyszersmind azt is reprezentálják, hogy ki és mi akarsz lenni!
Gondolatban ismételd át újra meg újra ezeket a viselkedésváltozatokat, gondolatokat és
érzelmeket! És éld át a velük járó előnyöket! Ha a mentális síkon még finomítasz ezeken a
változtatásokon, akkor idővel felfedezheted, hogy milyen változásokat és előnyöket teremtettél
a magad számára. Most pedig helyezd ezeket a változtatásokat lényed belsejébe! Hogy azok
megmutatkozhassanak a mindennapi életedben. Végy egy mély lélegzetet, és miközben kifújod
a levegőt, tudatosítsd ideális állapotod tulajdonságait! Alkosd meg, hogy milyen akarsz lenni,
és hogy miként akarod érezni magadat, amikor majd kinyitod a szemedet! Ha elkészültél,
nyisd ki a szemedet! Friss vagy, éber vagy, és tökéletesen egészségesnek érzed magadat!

Silva – 08
A stressz kezelése
GERALD SEAVEY: Hallottál-e már valakit arról panaszkodni, hogy fél a repüléstől? Ne
higgy neki! Lehet ugyan, hogy azt mondta, hogy fél a repüléstől, de nem fogalmazott
pontosan. Én a világ sok országába utaztam és utazom repülővel, de még egyetlen egyszer
sem hallottam, hogy valaki repülés közben azt mondta volna: „Félek a repüléstől. Bárcsak
most rögtön megállna a gép!” Az ilyen ember nem a repüléstől fél, hanem attól, hogy a gép
abbahagyja a repülést, miközben ő még a fedélzeten van. Talán az jár a fejében, amit a
tévében látott, vagy amit az újságban olvasott valamilyen repülőszerencsétlenségről, vagy
csak a képzelete festi elé a szörnyűséges képeket. A legtöbb stressz, a legtöbb feszültség
gondolati képeinkből származik. Jelentést adunk a helyzeteknek még akkor is, ha az
nemegyszer téves vagy pontatlan jelentés. A repülő esetében például, amikor a gép
fölemelkedik a kifutópályáról, és a kerekek behúzódnak a futómű alá, tompa ütődést vagy zajt
hallani. Ha valaki ilyenkor azt gondolja magában, hogy: „Na, végre, ezek szerint rendben
felszálltunk, most már biztonságban vagyunk”, akkor e pillanattól kezdve ellazulhat. De lehet,

- 34 -
 9047830.doc

hogy a mellette ülő, halálra rémült férfi agyán a következő gondolat cikázik keresztül: „Te jó,
mi volt ez a hang? Valami baj van a géppel? Talán a szárny készül letörni?” Testében pedig
kialakul a jellegzetes stresszreakció, az úgynevezett „üss vagy fuss” helyzet, holott valójában
semmi oka az aggodalomra. Kialakul tehát a stressz, ami alapvetően meghatározza utazási
élményét és azt, hogy örömmel készül majd a legközelebbi repülőútjára, vagy mindent
megtesz, hogy többé ne kelljen repülnie. Stressz pedig még olyan egyszerű dolgok nyomán is
kialakulhat, hogy sorban állsz az ABC-ben a pénztárnál. És azt látod, hogy az előtted lévő
csigalassúsággal rakosgatja ki a vásárolt holmikat a pultra. Ráadásul a pénztáros is sokkal
lassúbb, mint rendesen. És akkor meglátod, hogy az illető nem készpénzzel fizet, hanem
táskája mélyéről előbányássza a csekkfüzetét, és arra gondolsz: „Na, tessék, ettől még
lassabban fog menni minden.” És a feszültség egyre magasabb szintre hág benned. „El fogok
késni!” „Nem érek haza időben!” „Belekerülök a legnagyobb csúcsforgalomba!” „Még millió
dolgom van!” És az idő múlásával egyre halmozódik benned a feszültség. De gondolj csak
bele: lehet, hogy ugyanebben a sorban, talán közvetlenül a hátad mögött áll egy másik ember.
A sor az ő számára is épp olyan sebességgel halad előre, mint a te számodra. Rá is várnak
még teendők, de ő addig is hasznát veszi ennek a kis várakozási időnek, és egy kicsit lazít.
Eltervezi, hogy mit fog még aznap elintézni. És mire rákerül a sor a kasszánál, addigra
pihentebbé vált, és nyugodtan intézi aztán tovább az ügyeit. A 2 élmény között csupán egy
gondolatnyi a különbség. Az egyik arra gondol: „Ez azt jelenti, hogy…”, és máris rengeteg
negatív, stresszes helyzetbe bonyolódik. A másik ugyanakkor arra gondol, hogy: „No lám, ez
azt jelenti, hogy jut néhány percem lazítani.” És más élményt él át. Használjuk a
képzeletünket, és figyeljük meg, hogy csupán hozzáállásunk megváltoztatásával mennyire
másképp jelenhet meg egy-egy szituáció! Képzeld azt, hogy egy idegen országban jársz,
egyedül autózol már órák óta, és sehol semmi nyoma a civilizációnak! Egyetlen házat,
egyetlen autót, egyetlen embert se láttál már órák óta. Telnek-múlnak az órák, egyre későbbre
jár, de még mindig nem látsz senkit. Embernek nyoma sincs. És már végképp elveszettnek
érzed magadat. És épp amikor a nap már lebukni készül, az autód köhög néhányat, és megáll.
„Ah, te jó ég, kifogyott a benzin!” Az aszfaltút is véget ért, előtted már csak egy poros földút
kanyarog. Felmérve, hogy már túl messzire jutottál ahhoz, semhogy gyalog visszafordulhatnál
segítségért, úgy határozol, hogy tovább mész, hátha találsz egy benzinkutat vagy egy telefont.
Kikászálódsz a kocsiból, és gyalog vágsz neki az elhagyatott útnak abban a reményben, hogy
majd csak összetalálkozol valakivel, aki a segítségedre lehet. Kilométereken át bandukolsz a
földúton, amin egyszer csak egy ingoványos vidékhez érsz. És ekkor hirtelen egy embert
pillantasz meg, aki a közeli bozótban kuporog. A felkelő hold fényénél is látod, hogy borostás
és mosdatlan, a ruhája rongyokban lóg, a kezében pedig egy baljós kinézetű bunkósbotot
szorongat. A karja már lendül is hátra, hogy lecsapjon, fogát dühödten vicsorítja, az arcáról
lerí az ádáz gyűlölet. Mit érzel ez iránt az ember iránt? Már éppen sarkon fordulnál, hogy
elrohanj, amikor észreveszed, hogy a hátad mögül, az út túloldala felől egy rémisztő külsejű
vadállat – amihez hasonlót még sohasem láttál – mászik ki az ingoványból, és felétek rohan.
Azt is észreveszed ekkor, hogy a férfi lábát egy rémült kisgyerek kulcsolja át hátulról. Csak
ekkor eszmélsz rá, hogy ez az ember talán észre sem vett téged. Hiszen teljesen leköti a
figyelmét, hogy a gyermekét megvédje az állattól. Most mit érzel iránta? Jó embernek tartod
vagy rossznak? De várjunk csak! Az az állat csupán azért támad rá, mert ez a férfi a
bunkósbotjával agyonverte a kicsinyeit. Csak azt teszi az állat, amit a természet belé
programozott: védi az utódait. Nem a gonoszság, csak a kicsinyeit védő ösztön dolgozik
benne. Most tehát jó ez az ember vagy rossz? És ekkor hirtelen felismered ezt az embert: ő az
a híres tudós, aki fölfedezte, hogy éppen ez az állat a hordozója egy veszedelmes vírusnak,
ami milliószámra ölhetné meg az embereket, úgyhogy az egész emberi fajra fenyegetést
jelent. Ez a tudós az életét is hajlandó feláldozni, hogy megmentse az emberiséget a
katasztrófától. Tehát újra csak jó embernek látszik. De várjunk csak! Az illető nem valami

- 35 -
 9047830.doc

kiváló tudós, hiszen óriásit tévedett. Az állat valójában egy ártalmatlan vírus hordozója, ami
nem jelentene komoly veszélyt az emberiségre. A tudós ténykedése tehát egy kihalóban lévő
faj pusztulását jelenti. Gondolom, már észrevetted te is, hogy a rendelkezésedre álló
információ szerint tartottad emberünket jónak vagy rossznak. A te szemszögedből nézted az
ügyet.

LAURA SILVA: Tapasztaltad-e, hogy a történet előrehaladtával változtak az emberünkkel

kapcsolatos érzéseid? Hogy jó embernek vagy rossznak gondoltad, ez attól függött, hogy
milyen jelentést adtál a tapasztalatnak. Ez pedig mindig attól függött, hogy milyen
információk álltak a rendelkezésedre, hogy a teljes képnek mekkora részét láttad. Amikor
valamit rossznak, félelmetesnek vagy ártalmasnak gondolunk, az automatikusan
stresszreakciót vált ki szervezetünkben. Valahányszor stresszt élünk át, az úgynevezett „üss
vagy fuss” reakcióval reagálunk rá. Ez a reakció az észlelt veszélyre adott természetes válasz.
Reagál a testünk, reagálnak az érzelmeink, egész lényünk reagál a veszélyre. Megfigyelted-e
már, hogy amikor feszült helyzetbe kerülsz, benned is határozott reakció támad a stresszre? Te
hogyan reagálsz ilyen helyzetekre? Gondolj egy nemrégiben átélt stresszre! Hogyan reagáltál
rá? Lehet ez olyan eset, amikor túl hideg víz folyt a zuhanyból, vagy nem találtál valamit,
amire szükséged volt, vagy valaki olyat mondott vagy tett, ami felbosszantott vagy
kifejezetten dühített. Hogyan reagáltál az adott esetben? Gyorsabban vert a szíved? Görcsbe
rándult a gyomrod? Megfeszültek az izmaid? Reakciód megfelelt az „üss vagy fuss”, a
„harcolj vagy menekülj” válasznak. De vedd észre eközben azt is, hogy éppen ez a reakciód
teszi lehetővé, hogy vészhelyzetben életben maradj! De azt is tudnod kell, hogy ugyanez a
reakció ártalmunkra is lehet. Rengeted dolog történik életünkben, ami automatikusan „üss
vagy fuss” reakciót vált ki a szervezetünkben. Ilyenkor tartalékra állítódnak egyes belső
folyamatok. Háttérbe kerülnek például a szervezetünkben zajló öngyógyító folyamatok. Így a
gyógyulás is hosszabb időt vesz igénybe. A vérsejtek termelése is háttérbe szorul. Az
agyhullámok frekvenciája megnő. Sok minden történik ilyenkor a testben. És hányszor és
hányszor tapasztaljuk magunkon, hogy félünk? Félünk, hogy esetleg lemaradunk kivételes
lehetőségekről. Mert arra gondolunk: „Mi lesz, ha nem tetszem majd nekik? Mi van, ha nem
sikerül? Mi van, ha nem vagyok elég ügyes? Mi van, ha kudarcot vallok?” És éppen ez a
félelem az, ami hozzátapad a menekülési reakcióhoz. Szinte úgy érezzük, hogy el kell
rohannunk. Ám épp azok elől az ajtók elől, amik a nagyobb lehetőségekre nyithatnának utat.
S így csak becsapjuk magunkat. Amikor legközelebb félelmet és haragot érzel, érdemes
föltenni magadnak a kérdést: „Mi okozza ezt?” Érdemes elgondolkozni: mi vált ki félelmet és
haragot a mindennapi életünkben? „Napjában hányszor engedek szabad folyást a
félelmemnek vagy a haragomnak? Hányszor késztetem a szívemet szaporább dobogásra?
Vagy a gyomrom izmait arra, hogy megfeszüljenek, és görcsbe ránduljanak?” Nem csoda, ha
krónikus feszültségből eredő problémáink vannak. Magunk okozzuk magunknak. Nézzük
meg egy kicsit alaposabban, hogy tulajdonképpen mi is az a reakció, amit a stresszre adunk!
Sokan azt hiszik, hogy automatikus, általunk nem irányítható történésekről van szó. De biztos,
hogy ez teljes mértékben igaz? Hogy miként reagálsz a stresszre, az valójában teljes
mértékben tőled függ. Te döntöd el, hogy valamire miként reagálsz. Például valaki váratlanul
bevág eléd a kocsisorba, miközben te békésen autózol a munkahelyedre. Majdnem balesetet
okoz, mert hajszál híján beleszaladtál a kocsijába. Nagyon súlyos következményei lettek
volna. Mit érzel? Milyen gondolataid támadnak? Elképzeled-e mindazt a szörnyűséget, ami
megeshetett volna, de mégsem történt meg? Vedd észre, hogy a konkrét helyzetre adott
válaszod valójában egy reakcióminta! Te azonban szakíthatsz ezzel a mintával. Szakíthatsz
vele rögtön a kezdet kezdetén, és kialakíthatsz egy új reakciómintát, ami már nem ártalmas
rád nézve. Nem gyengíti le az immunrendszeredet sem. Sőt, még hasznos is. Tudjuk, hogy a
testünk folyamatosan jelzéseket ad számunkra. Amikor érzed, hogy kezdesz feszültté válni,

- 36 -
 9047830.doc

rögtön, már a stressz jelentkezése elején a tested úgymond üzemmódot vált. Sokan azt érzik,
hogy görcsbe rándul a gyomruk. Máskor esetleg mintha mázsás súly nehezedne mellkasunkra.
Vagy megfeszülnek az izmaink. Elsősorban a nyak és a váll, illetve az arc és az állkapocs
táján. Te hogyan éled meg a stresszt? A tested ilyenkor mindig azt jelzi, hogy a stressz
üzemmódjába kapcsolt. A legegyszerűbben úgy szakíthatjuk meg ezt a mintát, hogy
tudatosítjuk. Abban a pillanatban, amikor érzed, hogy fellépett, megtörtént ez a váltás, például
görcsbe rándult a gyomrod, vagy súly nehezedett a melledre, azonnal állj meg, csukd be a
szemedet, végy egy mély lélegzetet, és csak annyit mondj magadnak, hogy: „Lazíts! Urald a
helyzetet!” Lehet, hogy másodszor is mélyet kell sóhajtanod, és el kell ismételned, hogy:
„Lazíts! Urald a helyzetet!” És akadhat olyan ember is, akinek akár harmadszor is mélyet kell
lélegeznie, és harmadszor is el kell ismételnie. Érdemes elgondolkozni, és tisztázni
önmagaddal, hogy mi rejlik a stresszre adott reakciód hátterében. Mi az oka, hogy így
reagálsz? Mit éreztél a stressz fellépésének első pillanatában? Tehetetlenséget?
Reménytelenséget? Úgy érezted, az adott, feszültséget okozó helyzetben, hogy kikerült a
kezedből az irányítás? Hogy nem tudod uralni a történéseket, és egy olyan helyzetben lesz
úrrá rajtad ez a feszültség, amit nem tudsz befolyásolni? Talán úgy érezted, hogy
visszautasítottak vagy cserbenhagytak? Valahányszor stresszt élünk át, ha utánagondolunk,
nagyon gyakran az derül ki, hogy ilyenkor egy ilyen mély, alapvető érzés váltódik ki: a
tehetetlenség, a reménytelenség, a kontroll hiánya, a visszautasítottság vagy a
cserbenhagyottság, elhagyottság érzése. Például fölhív az udvarlóm, és megkérdezi: otthon
leszek ma? Én erre azt felelem: „Igen. Itthon leszek.” Azt mondja: „Jó, majd beugrom, mert
meg kell beszélnünk valami fontosat.” Erre persze megkérdezem: miről akar beszélni?
„Mondd el most!” – kérem. „Nem – feleli ő. – Telefonon nem lehet. Ezt csak személyesen
lehet megbeszélni.” És leteszi a kagylót. Te hogy éreznéd magadat ezek után? „Te jó ég, hát itt
meg mi történik? Talán szakítani akar velem? Lehet, hogy nem akar már velem járni? Talán
talált valaki mást?” És így tovább. Beindul a gondolatok menete. Egyik jön a másik után. És a
gondolatokhoz társuló gondolati képek is sorra felvillannak lelki szemeid előtt. Milyen
alapvető érzést váltottál ki ekkor? Minden bizonnyal a visszautasítás érzését. Ha úgy
gondolod, hogy sikerült meghatároznod vagy azonosítanod a szóban forgó alapvető, kiinduló
érzelmet, azt is fel kell ismerned, hogy bármi legyen is az, rendszerint a múltból ered.
Olyasmi, ami valószínűleg erősen belevésődött az elmédbe a múltban. És aztán elég sokszor
megerősítést is kapott. Általában ez a háttere a jelenségnek. De nem szükségszerű, hogy ez
mindig így maradjon. Ilyenkor valójában egy gyerekkori élmény aktivizálódik. És ha őszintén
belegondolsz: vajon az a személy, aki az adott feszült helyzetre reagál, nem sokkal inkább a
gyermek éned, mint a felnőtt éned? Ugye, elképzelhető? De ha mindezt felismertük, akkor
vissza tudjuk küldeni ezt a gyereket a múltba. És tudjuk, hogy ez így van rendjén. Ismerd fel,
és nagy szeretettel küldd vissza oda, ahonnan jött! De felmerülhet benned a kérdés: itt és
most, felnőttként hogyan kezeljem ezt a szituációt? A kapcsolatról szóló példánál maradva
lehet, hogy a fiú valóban el akar hagyni. Lehet, hogy a kapcsolat a végéhez közeledik. És ha
így van, akkor igen, egy ideig az valóban kellemetlen lehet. De túl fogod élni. Minden
bizonnyal jobb kapcsolatra fogsz találni. Az ilyenkor a teendő, hogy elképzeled azt a képet,
ami a lehető legjobb kimenetelt jeleníti meg. Képzeld el a legnagyszerűbb eredményt, ami
csak szimbolizálhatja vagy kifejezheti azt, amire vágysz! A tanfolyamaimon egyesek néha azt
mondják erre: „Hát, a legtöbb, amit remélhetek, hogy arra kér: fűzzem szorosabbra a
kapcsolatunkat. Hogy folytassuk tovább egy magasabb szinten. Hogy legyek a felesége.”
Csakhogy mások gondolatait vagy viselkedését mi sohasem irányíthatjuk. Csak a saját
gondolatainkat és viselkedésünket tudjuk befolyásolni. A saját dolgaink kimenetelét. Ezért
tehát nem ez az igazi, a grandiózus kép. A legnagyszerűbb jelenet feltételezhetően csak téged
fog ábrázolni. Egyedül téged. Találkozótok és beszélgetésetek után. Boldogan, békésen,
elégedetten. Képzeld el magadat ezen a gondolati képen kiegyensúlyozottnak! Képzeld el,

- 37 -
 9047830.doc

hogy rendben vagy, jól érzed magad, akár vele, akár nélküle! Tehát ha ténylegesen stresszes
állapotba kerülsz, figyelj arra, hogy a tested milyen figyelmeztetést küld! És abban a
pillanatban szakítsd félbe a reakciót! Mert az egy olyan minta, amibe csak úgy belecsúsztál.
Szakítsd meg a reakciót úgy, hogy behunyod a szemed, mély lélegzetet veszel, és azt mondod
magadnak, hogy: „Lazíts! Urald a helyzetet!” Ezt követően ismerd fel a jelentkező érzést! Azt
az emóciót, ami a történtek hatására kiváltódott benned. Ha például elutasítást érzel,
gyengéden küldd vissza oda, ahonnan jött! Azután pedig tedd föl magadnak gondolatban a
kérdést: „Hogyan irányítsam a gondolataimat annak érdekében, hogy számomra kívánatos
kimenetele legyen az ügynek?” Képzeld el magadat nyugodtnak, elégedettnek, boldognak és
lazának! Majd nyisd ki a szemedet, és várd, hogy a dolog megtörténjen! Jusson eszedbe, amit
korábban mondtunk, hogy a gondolatok terjeszkednek. És mi manifesztáljuk, mi valósítjuk
meg a gondolatainkat. És arra is emlékezz, hogy mielőtt bármi történik, előbb mindig
gondolatban teremtünk! S az csak utána valósul meg. Készülj föl hát az okok birodalmában
oly módon, hogy gondolataiddal ott egy vonzót hozol létre, egy nagyon erős vonzót, aminek
hatására aztán az áhított cél valósággá válik!

MERILOU SEAVEY: Kurzusanyagunkban mindvégig egy olyan erőforrással dolgoztunk,

amely lehetővé teszi, hogy túllépj az éneden. Hogy hatékonyabban és tudatosabban
viszonyulhass önmagadhoz és másokhoz. Mélyen hisszük, hogy az alapvető lényeg, a forrás,
a világmindenség alapanyaga mindannyiunk számára hozzáférhető. A jelek szerint akkor a
legfontosabb számunkra, hogy ráhangolódjunk erre a forrásra, amikor nehéz és feszült
helyzetekbe kerülünk. Meggyőződésünk továbbá, hogy az ego akadály lehet az okok
birodalmának ezen teremtő folyamatában. A célunk az, hogy a mindennapi életünkben a
legbelső, legmélyebb szinten tudjunk azonosulni ezzel a tartománnyal. Érzékelésünk
megváltoztatásával. Mintáink magasabb rendűekre való kicserélésével. Ehhez olyan útra kell
lépnünk, ahol felülemelkedünk egónkon. Miközben azért hatékonyan intézzük dolgainkat a
világunkban. Ami a hatékonyságot illeti, azt bizony óriási mértékben kell növelnünk.
Akadnak életünkben olyan időszakok és esetek, amikor bárhogyan tervezzük is el, és
bármennyit készüljünk is rá, mégsem vagyunk felkészülve a bekövetkező ütközetekre.
Például a főnökünkkel, akiről kiderül, hogy egy erőszakos zsarnok. A szomszéddal, akivel
hiába vagy kedves és igazán szívélyes, velejéig undok. Fogd fel úgy, hogy talán épp ők
figyelmeztetnek arra, hogy találékonyabban, kreatívabban, még több szeretettel kellene
ráhangolódnod arra az énmintára, amelyet annak az útnak a kedvéért választottál, amelyen
ezentúl járni akarsz. A legbelső érzelmeid éppen erre intenek. A tehetetlenség, a
reménytelenség, a kontroll elvesztésének érzése, a visszautasítástól vagy az elhagyástól való
félelem. Ezek mind megvannak benned is, rendelkezésedre állnak. Valójában minták ők, amik
a te személyiségeden keresztül fejeződnek ki. Nem rosszak, egyszerűen minták. Amik
hozzásegíthetnek a változáshoz. Újra meg újra. Ezernyi helyzetben és számtalan emberrel
kapcsolatban átéled ezeket az érzéseket, amíg egyszer csak bekattan, végre megérted:
útelágazáshoz értél. Járhatod tovább a létezés eddigi, régi útját, élhetsz a régi minták szerint,
teheted ugyanazt, amit eddig tettél, és szenvedhetsz tovább. Hagyhatod, hogy a stressz csak
gyűljön és gyűljön benned, és okolhatsz érte másokat. Vagy ráléphetsz az új ösvényre.
Kialakíthatsz olyan feleleteket az élet adta kihívásokra, amik szó szerint a
felelősségvállalásodat tükrözik. Azt a képességedet, hogy képes vagy hatékonyan megfelelni
az életnek, akármilyen problémát is tálal fel számodra a sors. Mindjárt el is végzünk egy
ilyen, úgymond átalakulási gyakorlatot. A gyakorlat eredményeképpen segítséget kapsz
néhány olyan, a lényed legmélyéből fakadó érzelmed átalakításához, amely a múltban nem
kívánatos reakciókat indíthatott el benned.

- 38 -
 9047830.doc

Hunyd be a szemedet! És lépj be az ideális állapotodba! Lépj be az oksági

birodalomba! És olvadj bele! Gondolj most valakire, akivel kapcsolatban ez idáig sok gondod
volt! Gondolj egy olyan esetre, amikor feszült pillanatokat éltél át ezzel a személlyel! Tested
mely részén érzed a stressz hatásait? Talán az álladnál? A rágóizmaidban érzel feszültséget?
Talán a mellkasodban jelentkezik? A hasadban? Megfeszülnek az izmaid? Gyorsabban ver a
szíved? A felzaklató eset átélése közben milyen harcolási vagy menekülési reakciót
tapasztaltál magadon? Haragot vagy félelmet? Miféle alapérzéseket váltott ki belőled a harag
vagy a félelem? Tehetetlenséget? Reménytelenséget? A talajvesztettség, a kontroll
elvesztésének érzését? Visszautasítottságot? Vagy elhagyatottságot? Ismerd fel, hogy mivel ez
csak egy kiváltott érzelem, ennélfogva a gyökerei a múltadba nyúlnak vissza! És valójában
nem feltétlenül játszik szerepet a mostani élményedben. Talán olyan életeseményed is eszedbe
jut, amikor tudtoddal először élted át ezt az érzést. Gondolkozz el: milyen pozitív üzenetet,
milyen pozitív szándékot közvetített neked ez az érzelem? Most vegyél egy mély lélegzetet, és
miközben kifújod a levegőt, gondolj egy olyan érzelemre, ami hasznosabbnak bizonyulna az
illetővel való kapcsolatodban! Most pedig az okok birodalmából hozd létre a vágyott
eredményt, fölhasználva ezt az elképzelt, új reakciódat! Vidd át alkotásodat a mentális
tartományba! Gondolatban játszd le újra és újra ezeket a pozitív reagálásokat, és képzeld el a
benned lévő erőforrást! Éld át a változással járó előnyöket az időben előre nézve! Most pedig
emeld át e változásokat a saját lényedbe! Hozd a fizikai világba! Hadd nyilvánulhasson meg
az olyan típusú emberekkel való kapcsolataidban, akik egykor feszültté tettek, de most már
pozitívabb reakciót váltanak ki belőled. Vegyél mély lélegzetet, és miközben kiengeded a
levegőt, tudatosítsd ismét ideális állapotod jellemzőit! Képzeld el, teremtsd meg, hogy miként
akarod érezni magadat, amikor majd kinyitod a szemedet! Most nyisd ki a szemedet! Friss
vagy, éber vagy, jól és tökéletesen egészségesnek érzed magadat, és új lehetőségek, új
reakciók birtokába kerültél. Jól és tökéletesen egészségesnek érzed magad!

Silva – 09
Produktív kreativitás és a Magasabb Intelligencia
LAURA SILVA: Ez a rész a produktív kreativitásról szól és arról, hogy miként
hangolódjunk a fölsőbb intelligenciára. Szeretnénk kitágítani a kreativitás fogalmát. Tudom,
sokan úgy gondoljátok, hogy csak bizonyos területeken vagytok kreatívak, vagy esetleg úgy
vélitek, hogy a kreativitás olyasmivel jár együtt, mint hogy valaki zenész, képzőművész, író,
feltaláló, vagyis hogy valaki a kreativitás tehetségét nagyon is egy irányba tereli. Én úgy
gondolom, mindenki kreatív. Azt tapasztaljuk, hogy minél tágabban értelmezzük a
kreativitást, annál inkább vagyunk képesek kreatív megoldásokat találni a világban lévő
valódi problémákra. Ha visszaidézed az egyik korábbi szakaszt, amikor a tanítókon kezdtünk
gondolkodni, te kiket választották? És most kiket választasz? Hogyan mutatkozik meg az ő
kreativitásuk? És a kreativitásnak vajon milyen mintáját helyezed életedbe, ahogy most
kicsiszolod ideális önmagadat? A világegyetemben rend és káosz uralkodik. Vannak, akik
bárhová nézzenek is, káoszt látnak. Mások ugyanebből a káoszból kialakuló rendre figyelnek
föl. A kreativitás épp az a képességünk, hogy bármilyen korábbi tapasztalatra új felhasználási
lehetőségeket találjunk, és ezáltal nagyobb rend, több lehetőség mutatkozzék arra, hogy
képesek legyünk felhasználni minden bennünk rejlő képességet, mintát, méghozzá rendezett,
megfelelő módokon úgy, hogy még a stressz és káosz idején is az, ahogyan viselkedésünket
irányítjuk, ahogyan belső és külső tapasztalatainkból levonjuk a tanulságot, teremtő módon,
inkább a világegyetem rendjét tükrözze. A kreativitás a te személyes fejlődésedhez is
társulhat. Ahhoz, ahogy változol és gyarapodsz. Ahogy lelkedet kitárod a lét új módjai felé.
Eközben megszabadulsz a múlt régi mintáitól, és tudatosan új mintákat választasz. Olyanokat,

- 39 -
 9047830.doc

amelyek teljességében képviselik azt, ahogy a világ jobbításához hozzá akarsz járulni. A
produktív kreativitás folyamatában élsz.

Képzeld el a zsenialitást! Rajta! Alkoss róla képet! Lehet, hogy valaki Albert
Einsteinre gondol. De Einstein képmását felidézni nem ugyanaz, mint a zsenialitást látni. Ez
csak egy olyan ember látványa, aki zseniális gondolkodásmódot használt. A zsenialitás nem
egy látható személy vagy dolog. Az intelligenciának, mint a csiszolt drágakőnek, sok lapja
van. És mivel az intelligenciát magát nem fizikai érzékszerveiddel ragadod meg, ezért nem is
a fizikai világ birodalmába tartozik. Az intelligencia hazája az okság birodalma. Ez a nem
fizikai, vagy ha úgy tetszik, lelki világ. Az okság birodalmában, ebben a nem fizikai világban
nincsenek korlátok. Mint például az idő és tér korlátjai, amelyekkel a fizikai világban
állandóan találkozunk. Sokarcú természeténél fogva az intelligencia nemcsak abban szabad,
hogy időben, térben, különböző dimenziókban szabadon szárnyalhat, hanem megmutatkozhat
érzelmi, intellektuális, kinesztetikus – vagyis mozgással kapcsolatos – kreatív intelligencia
formájában is. Vannak, akiknek az érzelmi intelligenciájuk rendkívül fejlett. Ők az
intelligenciának ennek a síkjából merítenek, és így nagyon hatékonyan bánnak érzelmeikkel.
A krízishelyzeteket hatékonyan tudják kezelni, produktív módon lépnek át ezeken az
élethelyzeteken. Mások több intellektuális intelligenciát használnak. Képesek üzleti vagy
matematikai, illetve bármi más olyan probléma megoldására, ami ilyen jellegű intelligenciát
igényel. Megint mások kinesztetikus intelligenciájukra hangolódnak nagymértékben. Ők ezen
a területen emelkednek ki. Kiváló sportolókká, táncosokká válnak. De hogyan érhetném el,
hogy mindezek a síkok együtt dolgozzanak? Ugyanúgy, ahogy az okság birodalmára azzal
hangolódhatunk rá, hogy vágyjuk létrehozni ezt a ráhangolódást. Az okság birodalmának
különböző síkjaihoz is ugyanez az út vezet. Tehát azáltal érheted el őket, hogy rájuk kívánsz
hangolódni. Minél mélyebbre mész az okság birodalmában, annál inkább hozzáférsz az
egyetemes intelligenciához. Megérezheted, hogy milyen határtalan az okság birodalma. És
milyen szabadon képes az intelligencia kifejezni magát ebben a birodalomban. Már
említettük, hogy az okság birodalmában az idő és a tér nem ugyanúgy létezik, mint a fizikai
világban. Hol van vagy mikori a problémád? A múltban gyökerezik? Az okság birodalmában
intelligenciád visszaléphet a múltba. S ott képes orvosolni számos ilyen eredetű gondodat.
Vonzóbb jövőt akarsz teremteni? Alkosd meg annak a képmását, amit el akarsz érni! S mivel
intelligenciád a jövőben járhat, alkosd meg ezt az erős vonzó erőt! S így tedd lehetővé, hogy
célod megvalósuljon! Arra van szükséged, hogy a fizikai világ egy távoli helyére menve
szerezz meg egy ott elérhető információt? Az információ értékes dolog. Ennek segítségével
lehet problémákat megoldani. Az okság birodalmában van arra lehetőséged, hogy
intelligenciád segítségével térben távoli információhoz juss. Lehet, hogy arra lesz szükséged,
hogy önmagadba mélyedj. S ott orvosold egy konkrét szerv vagy szervrendszer problémáit.
Ezt is megteheted. Emlékezz: létünknek sok szintje van. Gery már egy korábbi részben kitért
arra, hogy minden az egyetemes energiából jön. Kvarkok alkotják a szubatomi részecskéket.
Ezek a szubatomi részecskék az atomokat. Az atomok összeállva molekulákat hoznak létre, a
molekulák pedig sejteket. Amelyek szervekké specializálódnak. A szervek együttesen
szervrendszerként működnek. Intelligenciád révén szabadon járhatsz ezekben a
dimenziókban. Bármilyen dimenzióból szerezhetsz problémamegoldásra használható
információt. Minden itt van az okság birodalmában. Innét indul ki minden. Intelligenciád
révén vagy képes itt a téren, az időn és a különböző dimenziókon áthaladni. És ráhangolódva
az intelligencia különböző síkjaira, legyen az érzelmi, kreatív, intellektuális vagy
kinesztetikus sík, az adott probléma illetve feladat megoldására a legmegfelelőbb választ
megtalálni.

- 40 -
 9047830.doc

GERALD SEAVEY: Volt egyszer egy gazda s annak egy gulyája, 11 bikával. Volt neki 3
fia is. Amikor meghalt, meghagyta végrendeletében, hogy a 3 gyerek közt hogyan osszák fel a
gulyát. Mivel a legidősebbik töltötte a legtöbb időt a gazdasággal, úgy hagyta meg az apa: őt
illesse a bikák fele. „A középsőnek, s ez akaratom, jusson a bikák negyede. S a 3. fiú, ki
kevéske időt töltött még csak itt, ő a bikák egyhatodát kapja csupán. De oly fontos nekem ez a
gulya, hogy meghagyom: egyet sem vághatnak le a bikák közül, hogy így osszák szét őket az
akaratom szerinti arányban.” Borjúk sem születhettek a gulyában, hiszen bika volt mind a 11
állat. A 3 fiú mind meg akarta kapni a maga részét, mivel az ország más-más részébe
szándékoztak menni velük. S amikor nekiláttak töprengeni, csak nem jutottak egyről a kettőre,
hisz – mondták – „Hogyan is oszthatnánk el 11 bikát 2-vel, 4-gyel és 6-tal úgy, hogy egyet
sem darabolunk föl közülük?” De volt egy bölcs ember is a gazdaságban, aki egy fa
árnyékában ülve eltöprengett a feladat fölött. Kreativitásából és képzelőerejéből merített. S
egy idő múlva a következő gondolattal állt elő: „Tudom, hogyan kell megoldani ezt a
feladatot. Úgy, hogy mindenki a jogos jussát kapja anélkül, hogy egy bikának is kára essék.
Ám ehhez a teremtő lelkivilágot, a képzelet világát kell segítségül hívni – mondta. – Ha
teremtünk még egy képzeletbeli bikát, akkor 11 meg az 1 elképzelt, máris 12 állat van a
gulyában. Ha most ezt a 12-t megfelezzük, 6 jut a legidősebb fiúnak. Ha 4-gyel osztjuk el a
12-t, 3 jár a középsőnek. S tudjuk, ha 6-tal osztjuk a 12-t, az eredmény 2. Ennyit kap a
legkisebb fiú. 6 meg 3 meg 2, az összesen 11. Ez tehát a végakarat szerinti tisztes szétosztása
a 11 bikának. S mivel az a 12. amúgy is csak a képzelet szülötte, visszaküldhetjük őt a teremtő
képzelet világába.” Így lehetett valóban megfelelő módon szétosztani a gulyát.

A kreativitás és az intelligencia nagyon sokszor úgy jut kifejezésre, hogy tágul

rálátásunk a lehetőségekre. Végezzünk most el egy gyakorlatot, ami segít, hogy hasznosítsd
kreativitásodat. Kérdésem a következő: Hogyan készítenél egy órát? Egy pontos időjelző
készüléket, amit bárki használhatna. Tehát fizikai valóságú órát. A kikötés az, hogy ezen az
órán semmi sem mozoghat vagy változhat látható módon. Tehát nem lehet napóra, hisz az
árnyék láthatóan mozog. Arról nem is szólva, hogy éjszaka nem sok hasznát veszi az ember.
Nem lehet digitális kijelzője, hisz azon a számok változnak. Gondolkodj el ezen 1 percig!
Hogyan készítenél olyan órát, amelyen látható módon semmi sem mozog, semmi sem
változik? Elárulom a választ. Jelezzen az óra hanggal! Legyen ez egy beszélő óra! Lehet,
hogy rájöttél: ha látható módon semmi sem mozoghat vagy változhat, akkor nem lehet az óra
valami olyasmi, ami a látáson keresztül adja az információt. Ugyanis ahhoz, hogy egy óra
szemmel fölfogható, képi információt adjon, valaminek mozognia, változnia kell. Lehet az a
gyertya fogyása, a víz csöpögése, vagy a homokszemcsék lehullása a homokórában.
Valaminek mozognia, változnia kell, hogy információkat adjon a szemnek. Tehát ahhoz, hogy
a feladatot megoldhassad, először azt az alapállást kellett félreraknod, hogy: „megnézem,
mennyi az idő”. Természetesen a fülnek szóló, beszélő óra – ami megmondja, mennyi az idő,
hisz a hanghullámokat nem látjuk – a megoldás. Például egy számítógépes mikroprocesszor.
Ami, ha fölteszik neki a kérdést, hogy: „Mennyi az idő?”, automatikusan válaszol rá. Azért
adtam föl ezt a kérdést, mert az életben is gyakran előfordul, hogy a legtöbb problémára
tudjuk a választ, csak nem mindig akkor jut az eszünkbe, amikor szükségünk van rá. Amikor
azt mondtam, hogy a megoldás egy beszélő óra, akkor valószínűleg rávágtad: „Hát persze!”
Mindannyian jól tudjuk, hogy hallhatjuk, mennyi az idő, anélkül, hogy bármi mozgó vagy
változó dolgok kéne néznünk közben. A rádió is bemondja az időt. Halljuk a harangszót is,
ami jelez, hogy mennyi az idő. A legtöbben valószínűleg mégis olyasmi után kutattak, olyat
próbáltak elképzelni, amin látni lehet, hogy mennyi az idő. Éppen ez gátolta meg őket a
helyes válasz megtalálásában. Mód van arra, hogy kitágítsuk gondolkodásmódunkat
bármilyen dologról, helyzetről is legyen szó, ha az okság birodalmát használjuk. Ugyanis az
okság birodalma a korlátlan lehetőségek birodalma. Ez az az alapvető szint, ami valami vagy

- 41 -
 9047830.doc

valakiként nyilvánul meg a világban, ugyanis személytől függetlenül, épp csak kicsit
különböző elrendezésben, de mi is mind ugyanabból az alapanyagból valók vagyunk. Tehát
elmehetsz az okság birodalmába, s ha például üzleti problémád van, alkothatsz ott egy, az
adott területen profi üzleti szakembert. Vagy akár ennek a szakembernek az elvont lényegét,
az esszenciáját is megteremtheted itt. Nem kell feltétlenül személyiséggel rendelkeznie. Nem
kötelező, hogy alakja, arcvonásai legyenek. Lehet ez egyszerűen az intellektuális vagy üzleti
intelligencia. Vagy az intelligenciák bármilyen kombinációjának esszenciája is, amely aztán
úgy mutatkozik meg, hogy képes megoldani üzleti vállalkozások problémáit. Aztán egyenesen
nekiszegezheted a kérdést az üzleti zsenialitás, intelligencia eme képviselőjének: „Mit kell
tennem ahhoz, hogy megalkossam a megoldást, hogy megtaláljam a választ az adott
helyzetre?” Ezután hagyd, hogy intuíciód, kreativitásod, ötleteid szóhoz jussanak! Vedd ezek
közül a legjobbakat! Vizsgáld meg! Próbáld ki őket! Jöjj rá, hogy ez az információ miként
használható legjobban a probléma megoldásában! Ha kapcsolataidban van gondod, és valami
olyan érzelmi töltésű gubanc adódik, amit valamiért nem vagy képes megoldani, lépj az okság
birodalmába! Merülj alá, egyesülj vele, és így alkosd meg ebben a birodalomban az érzelmi
intelligencia esszenciáját! Itt is ugyanarról az energiáról van szó, csak lehet, hogy kicsit más
mintát követ az elrendeződés. Miután megalkottad az érzelmi intelligenciának ezt a
szakértőjét, aki nagyszerűen ért az ilyen jellegű problémák megoldásához, fölteheted neki a
kérdést: „Mit kell tennem ahhoz, hogy megoldásokat teremtsek, hogy válaszokat találjak az
adott helyzetre?” Leírhatod a helyzetet is. Majd csöndesedj el, és hagyd, hogy az ötletek,
gondolatok, érzések, az intelligencia különböző arculatai jelentkezzenek elmédben, majd
használd őket problémád megoldására! Bármilyen helyzetben, bármilyen területen
alkalmazhatod mindezt. Ami azt illeti, ha befejezetlen vagy éppenséggel még el sem kezdett
ügyed van, akkor használhatod ezt a módszert energiagyűjtőként is. Gyakran hallani: „Majd
írok egy könyvet.” „Majd rendet rakok a pincében, padláson, garázsban.” „Majd kitakarítom a
lakást.” Vagy más, hasonló dolgokat, amit majd megcsinálnak egyszer. „Majd üzleti
vállalkozásba kezdek.” „Majd kapcsolatba lépek vele.” És így tovább, és így tovább. De
valójában egyre csak halasztják a dolgot. Amíg az ember valójában meg akar oldani bizonyos
problémákat, üzleti vállalkozásba akar fogni, vagy be akar fejezni egy ügyet, már
tulajdonképpen teszi is ezt. Tudat alatt az elme bizonyos fokig e felé a feladat felé fordul.
Energiaelszívó nyűggé válik a dolog. Ha be nem fejezett vagy el sem kezdett ügyed van, menj
az okság birodalmába, és alkosd meg ennek a dolognak az őt kifejező lényegét, esszenciáját!
Válasszuk példaként azt, hogy könyvet akarsz írni! Vedd a könyv lényegét, esszenciáját! Azt,
hogy milyen gondolatokat akarsz kifejezni. Azt, hogy miért pont könyv formában kell ezt az
információt továbbadni. És a célt ez az esszencia képviselje, ez legyen maga az ügy! Úgy
szólj hozzá, mintha önálló intelligenciája lenne! Amely információt adhatna neked. Kérdezd
meg ügyedet: „Mire van szükséged ahhoz, hogy megvalósulj? Mondd meg nekem: mi kell
neked ahhoz, hogy beteljesülj?” Meglehet, a válasz igen egyszerű, mindössze annyi, hogy
nekiülj, és elkezdj írni. De lehet, hogy más sugallatok, utalások jönnek, amelyek segítségével
előbbre viheted ügyedet. Tehát így megtapasztalhatjuk, hogy képesek vagyunk használni az
okság birodalmát. Alakot adhatunk neki. Bármi vagy bárki jelképévé, megszemélyesítőjévé
formálhatjuk azt. Az intelligencia bármiféle síkjává, egyszerűen bármivé alakíthatjuk. S
elménk segítségével fölvehetjük a közvetlen kapcsolatot ezzel a megszemélyesítővel.
Megkérdezhetjük tőle: „Mire van szükséged ahhoz, hogy megoldd ezt a problémát, vagy hogy
megvalósulj?” Akár most is, mielőtt a következő részbe belevágnánk, szánhatsz rá időt, hogy
egy számodra fontos ügyeddel így foglalkozz.

Silva –10
Hogyan kontrollálhatod anyagi helyzetedet?

- 42 -
 9047830.doc

GERALD SEAVEY: A gondolkodási és viselkedési mintáknak erős hatása lehet az anyagi

helyzetünkre is. Valaki egyszer örökös anyagi gondjai megoldására kért tanácsot tőlem.
Leültünk, hogy elbeszélgessünk arról, amit ő pénzproblémának nevezett. Végül aztán oda
lyukadtunk ki, hogy megkérdeztem tőle: igazából mit is akar? Pozitív volt a hozzáállásunk,
derűsen mondta hát: „Meg akarok szabadulni az adósságoktól.” „Nagyszerű!” – gondoltam.
Rengeteg embert ismerek, magamat is beleértve, akik szeretnének megszabadulni az
adósságuktól. Jó darabig dolgoztunk a problémán, de be kellett végül látnom, hogy nem
jutottunk előbbre. Ugyanis nem sikerült erős vonzót kialakítani, mivel nem valaminek a
meglétét kívánta, hanem valaminek a hiányát. Elméjében egy képet őrzött íróasztaláról, amin
halomban hevertek a kifizetetlen számlák, hitelszerződések. Ezektől akart megszabadulni. Ez
értelemszerűen valaminek a hiánya, megszűnése. Ezért aztán így közelítettem meg a kérdést:
„Ha nem lennének tartozásaid, mit kezdenél, mit szeretnél?” A válasz ez volt: „Amit igazán
szeretnék az az, hogy elég pénz legyen a bankszámlámon ahhoz, hogy még ha semmi
keresetem sem lenne, akkor is egy darabig nyugodtan élhessek. És azt is szeretném, ha mindig
lenne a pénztárcámban 1-200 $. Csak úgy, minden különösebb cél nélkül, hogy bármit
megvehessek, amire épp kedvem szottyan. És az is jó lenne, ha az átutalási számlámon is
mindig lenne elég pénz a költségekre, sőt még a hónap végén is mindig maradna valamennyi.
Aztán – folytatta – jó lenne valami olyan bevételi forrás, például befektetés vagy ingatlan,
ahonnét akár alszom, akár ébren vagyok, akár dolgozom, akár nem, állandó jelleggel
csordogálna bizonyos pénzmennyiség.” Mire mindezt részletesen kifejtette, addigra olyan
teljes vágyra méltó anyagi helyzetet sikerült leírnia, amelyért aztán már képes volt
keményebben és ügyesebben megdolgozni. Képessé vált az anyagi forrásait úgy kezelni, hogy
egyre közelebb kerüljön ehhez a vágyott célhoz. Korábban önmagát adósságoktól szabadulni
akaró személynek tudta csak látni. Ebből az állapotból továbblépve képessé vált anyagi
függetlenséget akaró emberré válni. Ez sokkal erősebb vonzást kifejtő énkép, és így képes lett
ennek megfelelő motivációt kialakítani. Eszerint cselekedni, viselkedni, gondolkodni. S ezek
együttesen sokkal valószínűbbé tették a vágyott cél elérését is. Ismerek mást is, akiben
nagyon erősek az anyagi javakkal – pénzzel, jó üzleti szerződésekkel – kapcsolatos vonzók.
Olyan erősek, hogy úgy tűnik, egyszerűen ezek irányítják lépteit. Saját bevallása szerint egész
felnőtt élete azzal telik, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyre érkezzék ahhoz, hogy jó
üzletet kössön, tetemes anyagi haszonra tegyen szert. Mára már igencsak meggazdagodott.
Többnyire nem magáért a pénzért érdekli a pénz. Nagyon szeret jó üzleteket kötni, ahol
nemcsak ő, hanem a társai is jól járnak. Növekszik vagyonuk. Vannak, akik mindenre azt
mondják: „Pénz? Nem éppen valami spirituális dolog. Hogy lehet olyasmiről beszélni, mint a
pénz?” Itt mi a minket vonzó erőkről beszélünk. Az embereket sok minden vonzza magához,
és léteznek mélyben húzódó összetevők, amelyek – úgy tűnik – létrehozzák vagy lehetővé
teszik, hogy ezek a vonzó erők kialakuljanak bennünk. Ez az ember, akiről az előbb
beszéltem, nagyon szerencsés volt. Szinte állandóan olyan helyzetekbe botlott, amelyekből
végül anyagi hasznot húzott. Olyannyira, hogy egy nap ezt mondta nekem: „Ami sok, az
sok!” Azt mondta: eljutott addig, hogy most már vissza akar vonulni az üzleti élettől. Minden
hajdani üzlettársa rég nyugdíjba ment már. Mind kényelemben és jólétben élvezi munkája
gyümölcsét. Azt mondta: készen áll, hogy befejezze ő is a pénzkeresést. Ahogy ezt a döntést
meghozta, beült egy vendéglőbe egy kávéra, ahol a szomszéd asztaltól üzleti megbeszélés
hallatszódott át. Az asztaltársaság bevásárlóközpont létrehozását fontolgatta. Azt, hogy milyen
jól jönne a környéken lakóknak, ha nem kéne egy csomót utazniuk ahhoz, hogy jó minőségű
árut szerezhessenek be, s hogy milyen jövedelmező vállalkozás lehetne ez az ő
szempontjukból is. Nem telt bele sok idő és ő is átült ehhez az asztalhoz. És rövidesen megint
csak nagy pénzt csinált. Erős volt benne a vonzó erő az üzleti döntések meghozására és a
gyarapodásra. Tudjuk, hogy ezeknek a viselkedésmintáknak a kialakításához egykor rengeteg

- 43 -
 9047830.doc

energiát kellett befektetnie. Tanult. Rizikót vállalt. Megtanult döntéseket hozni, amelyeket
mások a kudarctól való félelem miatt nem voltak képesek meghozni. Keze, mint Mildász
királyé, mindent arannyá változtatott. Ez jól illusztrálja azt, hogy a vonzóknak nem kell
feltétlenül negatívnak lenniük. Nem kizárólag pusztító szokások lehetnek csak. A vonzó erők
nagyon pozitívak, nagyon hasznosak is lehetnek. Én igazából soha nem programoztam
elmémet arra, hogy vagyonom legyen. Ez valahogy sosem volt elég fontos nekem. Mégis,
ahogy visszanézek az életemre, úgy éltem, mintha gazdag lettem volna. Sokszor mások is
gazdagnak tartottak. Azért tűnt ez így, mert sokat utaztam, a legjobb szállodákban szálltam
meg, a legjobb vendéglőkben jártam mindenütt a világon. Magánrepülővel utaztam a Karib-
tengeri szigetekre, ahol jacktom is volt. S az emberek úgy gondolták: „Gerynek még a bőre
alatt is pénz van, hogy mindenre telik neki.” És mégsem így volt. Amit el akartam érni az
életben, az az volt, hogy hasznos szolgálatot adhassak az emberiségnek. Ez a többi jutalom
mintha csak magától jött volna. Nem kértem, nem kerestem ezeket. Érdekes véletlenek hozták
őket az utamba. Példának okáért elég hideg van New England-ben, ahol élünk. Az egyik
havas téli estén Marilou-val a tűz mellett ültünk, és arról ábrándoztunk, milyen jó is lenne egy
telet melegebb éghajlaton tölteni. Úgy gondoltuk, ehhez szigorúan félre kell majd rakni a
pénzünket, de nem kellett. A következő agykontrolltanfolyamon, amit mi tartottunk, odajött
hozzánk egy asszony, és azt mondta: reméli, tudunk neki segíteni, mert segítségre van
szüksége. Az egyik Karib-tengeri szigeten, a Szent Tamás-szigeten élt. Azt mondta, szörnyű
nagy szüksége van ott valamiféle pozitív mentális energiára, hogy segítsünk az embereknek
remélni valamiféle jobb jövőben. „Hajlandók lennének odautazni, és agykontrolltanfolyamot
tartani ott? Én mindent megszervezek, ha eljönnek egy rövid időre” – mondta. Marilou is és
én is igent mondtunk. „Valahogy majd csak kibírjuk 1-2 hétig a Karib-tengeren.” S ez még
csak a kezdet volt. A sok ember, aki ott így segítséget kapott, szerette volna, ha barátaik is
részt vehetnek agykontrolltanfolyamon, úgyhogy mi újból és újból lementünk délre. Azzal,
hogy megvolt bennünk a szándék, hogy az emberiségnek hasznos szolgálatot nyújtsunk,
Marilou és én olyan mély áramlatokat keltettünk, amelyek hátán a jelek szerint olyan
helyzetekbe, lehetőségekbe sodródtunk, vonzódtunk, hogy a Földet beutazva úgy éltünk,
mintha legalábbis milliomosok lennénk.

MERILOU SEAVEY: A hagyományok arra tanítottak bennünket, hogy a világban a jó

emberek azok, akik áldozatot hoznak. Lelki vezetőinkre gondolok, számos vallás szentjére, a
papokra, a jógikra. Olyanokra, akik szegénységi fogadalmat tettek. Akik épp azáltal, hogy oly
sokról lemondtak, képesek teremteni mások számára. Olyanokra gondolok, mint Teréz anya.
Ugyanakkor a világ, amelyben élünk, azt követeli tőlünk, hogy anyagilag is talpon maradjunk.
És a mai világban ez bizony részben agresszivitást is követel tőlünk. Tehát azt, hogy a „nyersz
vagy veszítesz” modellt kövessük. Szavaink is erre utalnak. Azt mondjuk az olyan emberre,
aki nagyon gazdag, hogy „piszok gazdag”. Vagy azt is gyakran hallani, hogy „a pénz minden
rossz forrása”. Ezek olyan világmodellre utaló kifejezések, amely modell egyáltalán nem
passzol bele az okság lelki, fejlődő, kiteljesedő birodalmáról alkotott nézetünkbe. Vagy
mégis? Talán hallottál már ehhez hasonló mondást: „Tégy, amit szeretnél, és a pénz majd jön
utána!” Sokan ehelyett inkább mennek a pénz után, és teszik, amit csak tudnak ennek
érdekében. Ugyanis az aggódás vezérli őket. Hogy különben nem lesz elég pénzük vagy
hatalmuk. Ha kisbaba vagy, nincs sok hatalmad. Pénzed meg egyáltalán nincsen. Mégis
életben maradsz. Valahogy csak kiszedsz az elégségesnél többet azokból, akik körülötted
élnek, és rendelkeznek pénzzel és hatalommal. Ami azt illeti, mielőtt még egy szót is tudnál
szólni, már képes vagy elérni azt, hogy szüleid az éjszaka kellős közepén kipattanjanak az
ágyukból. A gyerekek olyan túlélési képességgel rendelkeznek, ami az okság birodalmából
ered. Képesek teljesen belesimulni az oksági birodalom létformájába. Valószínűleg azért, mert
nem tudják még a nyelvet. Nem értik a világot maguk körül. De talán épp ezért képesek

- 44 -
 9047830.doc

meríteni abból a folyamból, amit mi olykor a feltétel nélküli szeretetnek nevezünk. Ám ezt a
szeretetet, az energiának ezt az okság birodalmából érkező áradását többnyire akkor vesszük
észre, amikor a szemükbe nézünk. Tekintetükből rácsodálkozás, megbecsülés árad.
Beskatulyázatlanul, az információ agyukba történő betáplálása és más emberek utánzása előtt
ők még olyan világot látnak, ahol bármi lehetséges. Ahol még minden tapasztalatuk színtiszta
lehetőség. Csak rájuk vár minden. Ami azt illeti, úgy gondolják, hogy ők a világ közepe. És
így kezdenek növekedni, érni.

LAURA SILVA: A világ ősi modellje szerint ha én győzök, valakinek veszítenie kell.
Ismerek olyan embereket, akik ugyan sok pénzt szedtek össze, mégis hiányzik életükből az a
boldogság, ami az ideális identitás elengedhetetlen része. Tehát az, hogy életükbe azért
áramlik be a pénz, mert a megfelelő dolgot teszik a megfelelő időben, a megfelelő helyen.
Ami még ennél is fontosabb kérdés: mennyiség vagy minőség? Mennyiségileg akarsz-e
többet, még akkor is, ha kapcsolataid az az ár, amit ezért fizetned kell? Barátaid? Családod?
Egészséged? Vagy inkább jobb életminőséget akarsz? Tudva, hogy ha erősíted azokat a
mintákat, amelyek ideális esetben ott találhatóak a minőség, az egység, az önmagaddal
harmóniában élés világában, akkor a bőség is megérkezik az életedbe. Szabadon választhatsz.
Sajnos, sokan úgy vélik, hogy a választás csak vagy-vagy alapon történhet. Pedig a választás
lényege az, hogy eldöntöd: mennyit akarsz saját magad részére? Idővel kezded észrevenni,
hogy mindez csupán a mintákon múlik. S ezek az okság tartományában érhetők el.

Sokan szeretnének jól élni. Az élet a növekedés és a kiteljesedés intelligens alapelve.

Az élet valójában ismeri a maga célját. Amikor összhangban vagyunk célunkkal, akkor az
okság birodalmából kiáradó életenergia támogat minket. Eredményeket teremtünk. S ezek az
eredmények az általunk választott módon jutnak kifejezésre. Ha azt választod, hogy karriered,
anyagi helyzeted úgy alakuljon, hogy teljességében képviselje legjobb képességeidet, ideális
önmagadat, akkor nagy a valószínűsége, hogy sok pénzt fogsz keresni. Amire pedig a
pénzedet használod, az még mélyebben az okság birodalmába ágyaz be téged. Ideális
önmagadként végül még többet keresel. Így apránként, ahogy kialakítod az életedet
meghatározó mintákat, vagyis önmagadat, méghozzá ideális önmagadat, ideális lesz életed is.
Anyagi szempontból is. Pénz, gazdagság, bőség. Bőség. Mi a bőség? Rendelkezni minden
szükségessel az élet minden területén, akkor, amikor szükség van rá. Legyen az pénz, idő,
szabadság, egészség, bölcsesség, boldogság vagy szeretet. A bőség egyik összetevője
természetesen a pénz. Vedd észre, hogy a bőség az élet minden területét érinti! Ezért mondják:
„Ha úgy élsz, ahogy igazán szeretnél, a pénz is megjön.” Gyakran halljuk a tudatos életmód
hirdetőitől, hogy találjuk meg istenadta célunkat az életben. Egyetértek ezzel, és úgy hiszem,
én megtaláltam istenadta célomat. Nagyon szeretek emberek előtt beszélni. Szeretem azt a hírt
is, amit ilyenkor továbbadhatok. És azt hiszem, az embereknek szükségük van arra, hogy
meghallják ezt az üzenetet. Rengeteg ember él ezen a bolygón. Úgyhogy sok dolgom van
még. És ahogy végzem a munkámat, jön hozzá jutalom is. Minél jobban végzem, annál
nagyobb a jutalom. Egyszer, amikor 12 éves kislányommal erről beszélgettünk, ezt mondta:
„Neked könnyű ezt mondani, mama. De mi az én célom?” Emlékeztetnem kellett: „Amikor
megleled azt, ami magától értetődő természetességgel jön belőled, akkor az idő mintha
szárnyakon szállna. Észre sem veszed a múlását. Nem törődsz vele. Az, hogy igazán szereted
azt, amit csinálsz, az lehet a jele istenadta tehetségednek. Ami elvezethet életed céljához.”
Csak azt kértem tőle, hogy gondolkodjék ezen. „Gondolkodj azon, hogy: mi a célod, mi az
istenadta tehetséged? S az föl fog tűnni. Megmutatja magát neked. Rá fogsz hangolódni. És
fölfedezed a tehetséget magadban.” Azt hiszem, ő már megtalálta a saját útját. Ez a gondolat
jól illik a kapcsolatok hierarchiájába is, amiről korábban volt szó. Az első, a legfontosabb
kapcsolat számomra az, ami Istenhez fűz. És ennek egy része volt az, hogy szolgáljak. És

- 45 -
 9047830.doc

ebből következett, hogy az életemnek rengeteg célja van. Rengeteg módon szolgálhatok.
Csodálatos, ahogy mindez egybeszövődik. Azért szabad a pénzt is elképzelned az életedben.
Persze. Csupán ez néha nem elég. Nem ez az igazi megoldás. Azt kell elképzelnünk, hogy mit
akarunk tenni a pénzzel. Képzeld el mindazt az előnyt, ami abból származik, hogy rendelkezel
pénzzel! Erre a jótékony haszonra fókuszálj! Így a haszon erős vonzó tényezővé válik. Ha
egyszer tudod, hogy milyen előnyök származnak a pénzből, akkor hagyd, hogy a lélek, az
elme, a test és az érzelmek következetesen együttműködjenek! És így megjelenjen életedben a
pénz vagy a bőség. Az a bőség, amire vágysz. Ez valójában annyit jelent, hogy alapvető
szinten hű vagy ideális önmagadhoz. Ahhoz a központi képmáshoz, amely ideális önmagadat
irányítja. Mivel a pénz a fizikai világ eszköze, az okság birodalmában végzett pozitív
vizualizációt találékony viselkedéssel is ötvözni kell, hogy abba az irányba tudjunk lépni, ahol
több pénz jelenhet meg életünkben. A gyarapodó képességekkel is ötvöznünk kell mindezt.
Ezek a képességek ügyességünket is csiszolják. És hozzájárulhatnak még nagyobb bevétel
megteremtéséhez. És végül mindezeket olyan támogató hitrendszerrel is érdemes ötvöznünk,
ami megengedi a pénz – de még jobb, ha a bőség – jelentkezését az életünkben. Hamarosan
elvégzünk egy gyakorlatot az okság birodalmában. Ahol energiával, oksági, egyetemes
energiával töltjük föl magunkat. S ezt az energiát annak kifejezőjévé formáljuk, amire a
pénzzel kapcsolatban vágyunk. Akármire is vágysz, az abban az oksági birodalomban székel,
ahonnét egyetemes energiával, minden létező egyetemes őserejével töltődünk föl.
Megalkotjuk, formába öntjük vágyainkat, s az megvalósul a fizikai világban is.

Készülj föl, hogy elérd az ideális állapotod! Lazítsd el testedet! Csöndesítsd le

elmédet! A szemedet is becsukhatod ehhez a gyakorlathoz. Juss el az okság birodalmába!
Ereszkedj bele úgy, hogy figyelmedet közben a tested különböző részeire irányítod! Fejed
tetejétől lassan le egészen lábujjadig. Irányítsd az egyetemes energiát úgy, hogy betöltsön, és
átjárja létezésed minden részét! Ha bármi feszültséget vagy kényelmetlenséget vennél észre
testedben, hagyd, hogy ezek a területek beleolvadjanak az okság birodalmába! Érezd, hogyan
árad az egyetemes energia beléd és belőled! Ahhoz, hogy megvalósíts egy új célt – s ez lehet
pénz, autó, üzleti siker, ház vagy egy nagyon vágyott nyaralás –, gyűjtsd össze az okság
birodalmának anyagát, alkotóelemét, az egyetemes energiát! És kezeidet használva gyúrd,
formázd meg annak képviselőjét, esszenciáját, amit el akarsz érni! Most vidd át ezt az alkotást
a mentális síkra! Használd kezedet is az áthelyezéshez! Adj ki közben hangot! Most vidd át ezt
az alkotást a fizikai világba! Úgy, hogy különböző fizikai megvalósulásaiban vizualizálod
alkotásodat. Képzeld el magadat például, ahogy vezeted az új kocsit! Ahogy az új házban élsz.
Ahogy elindulsz a vágyva-vágyott útra. Vagy egyszerűen csak azt, hogy rengeteg pénzed van.
És azt teheted vele, amit jónak látsz. Ahhoz, hogy ügyed megerősítést kapjon a jövőben,
irányíts egyetemes energiát az okság birodalmából a mentális tartományba! Majd a fizikai
dimenzióba. Miközben a különböző megjelenési formáit és előnyeit vizualizálod annak, ahogy
alkotásod majd fizikailag megvalósul. Szánj rá néhány percet, hogy fölerősítsd! Élvezd! Légy
benne! Most végy egy mély lélegzetet, és ahogy kiengeded a levegőt, kezdd lassan, lágyan
visszaterelni a figyelmedet ebbe az időbe, erre a helyre! Hozd magaddal az ideális állapot
minden jótékony hatását! Mikor kész vagy, nyisd ki a szemed!

Silva – 11
Múltad sebeinek begyógyítása
MERILOU SEAVEY: Milyen ember vagy? Olyan, aki a gyakran elképzelt jövő felé tart,
vagy olyan, aki sokat töpreng a múlton? Azon, hogy mit tett vagy mit nem tett. Mi működött
az életében s mi nem? A múlt nagyon fontos része mindannyiunk életének. A múlt lehet

- 46 -
 9047830.doc

kifogás, lehet tápláló erőforrás. Az élet lehet tragédia, de lehet komédia is. Ezeken a
kazettákon gyakran hallhattad, hogy Gery, Laura vagy én múltbeli tapasztalatainkra
hivatkozunk. Sok ezek közül nem épp a komédia műfajába tartozik. Tulajdonképpen bizonyos
szempontból talán tragikusak voltak ezek a tapasztalatok. Mégis erőforrásul szolgálnak. Azért
lehetnek erőforrások, mert úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk felelősségünket. Amikor
gyerekeket tanítok az agykontrollra, gyakran megkérdezem tőlük: mit jelent nekik a
felelősség? Efféle válaszokat kapok: „Azt, hogy helyre rakom a ruháimat.” „Enni adok a
kutyának.” „Megírom a leckémet.” „Jó vagyok a testvéremmel.” És így tovább. A felelősséget
nagyon gyakran viselkedési mintaként, elvégzendő feladatként írják körül. Én ilyenkor
felhívom a figyelmüket arra, hogy honnét is származik maga a szó. A felelni igéből.
Mindannyiunkban megvan a képesség arra, hogy az élet eseményeire megfelelő választ
adjunk. Megfeleljünk. Hogy egy esemény tragikus vagy komikus, az valójában a mi
értelmezésünkön múlik. A klasszikus meghatározás szerint nem attól komédia valami, mert
nevetésre ingerel, hanem attól, hogy a rosszabból a jobb irányba halad. A tragédia ennek épp
az ellenkezője. A jobb állapotból a rosszabb felé tart. Az, hogy annakidején elvégeztem az
agykontrolltanfolyamot, tulajdonképpen egy tönkrement házasság eredménye volt. Ahogy az
évek alatt egyre jobban megismerem a módszert, egyre többféleképpen vagyok képes úgy
fölfogni a múltamat, mintha az az erőforrásoknak valamiféle bankja lenne. Meríthetek belőle.
Kamatoztathatom. S közben a tőke egyre csak nő. Mintha csak a saját életembe fektettem
volna be. Múltam a gyógyulás erőforrásává vált ettől a szemléletmódtól. A múlt sebeinek
gyógyítása abból áll, hogy a tapasztalatok alapján másként felelünk, más válaszokat adunk
ugyanazokra a dolgokra. Jól ismerem azt az érzést, amikor minden figyelmemet, energiámat
beleadom abba, hogy olyan tanfolyamot állítsak össze, amire meggyőződésem szerint
hallgatóimnak a legnagyobb szükségük van. S megtervezem, hogyan adhatnám a tőlem
telhető legalkalmasabb módon mindezeket a legjobban elő. Egyszóval apait-anyait beleadok.
Ám a meghirdetett időpontban mégsem jön el senki az előadásomra. Könnyű lenne ilyen
helyzetekben fölvenni a drámai pózt: „Jaj, én szegény, szerencsétlen, miért pont velem
történik ilyesmi?” A miért amúgy is érdekes kérdés. A miért különféle okokhoz,
önigazolásokhoz, tehát a múltba vezet. De nem erőforrást adó módon. Megértem, hogy a
miért kérdése hitek megalapozásához is vezethet, de többnyire csak az előbbre lépés
elkerülésére használjuk. Arra, hogy a csapdába ragadhassunk. Képesnek lenni arra, hogy
visszatekintsünk anélkül, hogy hátrafordulnánk, ez az erőforrás meglelése. Ha megtanuljuk a
fejlődés perspektívájából szemlélni az eseményeket, átlátva azt, hogy mi történt, milyen
szerepünk volt ebben, függetlenül attól, hogy mások miként játszottak közre, és ha ebből a
tapasztalatból tanulni tudunk, és így fejlődünk, ez a múlt erőforrásként való használata.
Tegyük ezt a fejlődést, tudást, tanulást bankfiókunkba! Hogy ha valaha szükség lenne
minderre, újból elővehessük. Ennyiből áll a múlt gyógyítása. Mindannyiunknak vannak olyan
múltbeli fájdalmai, sérelmei, amelyek gyógyulásért kiáltanak. Az a képességünk, hogy tudjuk
orvosolni a múlt sebeit, közvetlenül összefügg ideális önmagunkkal. Miközben célunknak
megfelelően az idő múlásával egyre inkább ideális önmagunk viselkedésmintáit tesszük
magunkévá, hogy az okság birodalmára és az energia áradására egyre jobban ráhangolódjunk,
a gyógyulás is bekövetkezik. Erőteljes módokon jön a gyógyulás. Tapasztalatokból való
tanulás révén. A múlt gyógyulása az oksági birodalom folyamatának része. A múlt gyógyítása
az a képesség, hogy akárhol is voltunk, akármi is történjék épp velünk, továbblépjünk a
késztető erejű ideális jövő, ideális képmás, ideális önmagunk felé. Ez valójában maga az
oksági birodalom folyamatában való létezés.

LAURA SILVA: A tanfolyamaimon, amikor a múlt gyógyításáról beszélek, gyakran

mondják nekem: „De hát fogalmad sincs, milyen életem volt. Fogalmad sincs, hogy milyen
szörnyűségeket mentem keresztül. El sem tudod képzelni, mi minden ért engem. A szexuális

- 47 -
 9047830.doc

megrontást gyerekkoromban. Az érzelmi kifosztást. A testi bántalmazást. Fogalmad sincs,

milyen fájdalmas volt az én életem.” Egyikünk sem mentes az efféle sérülésektől. Lehet, hogy
valaki fájdalmasabbnak tapasztalja a múltat, mint más. De kivétel nélkül mindannyiunkat ért
már keserű tapasztalat a múltban. Mitől mások azok az emberek, akik begyógyították a múlt
sebeit, és pozitívan, erőforrással rendelkezve haladnak a jövő felé? A különbség abban van,
ahogyan a múltra tekintenek. Tanulni akarnak belőle. Mindaz, amin átmentünk életünk során,
csak erősebbé tett bennünket. Megerősített minket abban, hogy saját, egyedi utunkat járjuk.
Ha például a gyermekkori szexuális zaklatást vesszük: mi hasznod származhat belőle? Igen,
megértem, hogy rengeteg fájdalmat okozott. Azt is, hogy talán egész életed során mind a mai
napig fájdalmat okoz. Nem számít, hogy 30, 40, 50 éve történt veled az, amit 5 éves korodban
történt. Ebből csak az következik, hogy már ennyi ideje szenvedsz ettől a sérüléstől. Mert nem
tudtál szembenézni, elbánni vele. Nem tudtál megfelelő választ adni rá. És nem is úgy
tekintettél vissza erre az eseményre, mint valami olyanra, amiből tanulhatnál valamit.
Meglehet, van, aki így gondolkodik: „Tudod, ha ilyen szemszögből nézem a dolgokat, az,
hogy mindezen keresztülmentem, segített abban, hogy szilárd védőpajzsom legyen. Nem
feltétlenül rossz dolog egy ilyen pajzs vagy burok. Nem muszáj távol tartani az embereket.
Lehet ez az erő a személyes szilárdság megnyilvánulása is. Túlélésre tanított ez a tapasztalat.
Talán azóta óvatosabb vagyok az emberekkel. Megtanított arra, hogy miként hagyatkozzak
megérzéseimre, ha az a kérdés, hogy kiben bízhatok. Segített, hogy észrevegyem egyes
emberekben a jó, pozitív vonásokat, szemben más jegyekkel másokban. Választási
lehetőségem van. Választhatom azt, hogy ezekkel az emberekkel ebbe az irányba megyek. S
nem azokkal tartok, akik igazából nem hoznak az életembe semmi pozitív tanulnivalót,
pozitív fejlődést. Élettapasztalatunk, múltunk tragikus eseményei – és mindannyian
rendelkezünk ilyennel – valójában a fejlődés, a tanulás eszközei. Néha találkozom olyan
emberekkel, akiknek annyi, de annyi megosztanivalójuk, adnivalójuk van. És a lelkem mélyén
tudom, hogy nemcsak rengeteg dolgon mentek keresztül, hanem megtanulták azt is, hogy
miként használják hatékonyan a tanultakat. Életed minden tapasztalatából lehet valamit
tanulni. Erre egy lehetőség az, hogy mikor a múltba tekintünk, és fölidézzük a fájdalmas
élményt, föltesszük magunknak a kérdést: „Mit tanulhatok ebből? Hogyan alakíthatom ezt a
negatív helyzetet pozitívvá? Milyen módon választhatnám ezt a hozzáállást?” Hiszen ez
tudatos választás kérdése. És ha egyszer képesek vagyunk rájönni arra, hogy mi a
megtanulnivaló lecke, még ha ehhez fájdalmas tapasztalatokon kellett is keresztülmennünk, és
meg is tanuljuk a leckét, az élmény érzelmi hőfokát is csökkenthetjük. Elvehetjük az erejét. S
ezt az erőt önmagunk erősítésére használhatjuk. Valóban szilárdabb, erősebb emberekké
válunk. Ha egyszer megtanuljuk a tanulnivalókat, vagy legalább észrevesszük, elfogadjuk,
hogy van mit tanulnunk, akkor az adott helyzetet is hatékonyabban tudjuk majd kezelni. Az
okság birodalmában megkérdezhetek egy tanítót, akiről tudom, hogy valami hasonló dolgon
ment keresztül: „Mit tettél te, hogy megoldd ezt a helyzetet? Hogy jutottál túl a fájdalmon?
Hogy szabadultál meg tőle?” Lehet, hogy támogatód ezt válaszolja: „Megbocsátottam.
Megbocsátottam magamnak. Megbocsátottam annak vagy azoknak, akik ezt a fájdalmat
okozták.” Lehet, hogy ez lesz a válasz: „Szembefordultam a fizikai világban azzal a
személlyel, és ezt mondtam: »Amit tettél, fájdalmat okozott nekem.« S mivel kifejezésre
juttattam ezt, nem volt a dolog titok többé. S így energiája is levezetődött.” Ha levezeted az
ügy energiáját, feszültségét, és ebben a tevékenységben lezárod az egész fejezetet, sőt az
egész könyvet is, továbbléphetsz utadon. Te válsz szabaddá ezen az úton. Te magad
szabadítod föl magadat, amikor megfelelően bánsz életed tragikus eseményeivel. Te magad
vagy az, akinek szabad már eztán könnyebben haladnia a jövő felé. S ehhez az úton tanult
leckék juttattak el téged. Azok a leckék, amelyeket másokkal is megoszthatsz majd. A múlt
sebeinek gyógyítása lehet, hogy nem mindig kellemes, de feltétlenül szükséges. Az okság
birodalmában könnyű az időben kalandozni. A múltba menni, s a fájdalmas élményt fölidézni,

- 48 -
 9047830.doc

hogy tudatosan szembesülhess vele. Hogy megszabadulhass tőle. És figyelj föl arra is, amit
tanultál a dologból! Ahogy visszatérsz a jelenbe, csak a tanulságot, személyiséged
megerősödését hozd magaddal! Azt a megerősödést, amit múltbeli tapasztalatodnak
köszönhetsz. Legyen bármilyen tragikus is maga a tapasztalat. Már nem vagy ugyanaz a
kisgyerek, aki egykor voltál. Felnőtt vagy, aki elrendezi magában a múltat. Eközben – még az
okság birodalmában – elképzelheted magadat a jövőben is ezekkel a frissen tanult leckékkel,
új erőkkel felvértezetten. Elképzelheted, hogyan használod majd szabadon, találékonyan,
hatékonyan ezt a tudást. A tudást, amit a leckék megtanulása révén szereztél. Sőt azt is, hogy
miként válsz ezen az úton te magad is mások tanítójává.

GERALD SEAVEY: Ha belegondolsz, rájössz, hogy személyes múltunk csak gondolatok

és emlékek formájában létezik. Néha pontosan emlékszünk a múlt eseményeire, néha torzítva.
De akár pontos az emlék, akár nem, számunkra csak gondolat és memória formájában létezik.
Nem tapinthatjuk meg kezünkkel. Nem láthatjuk szemünkkel. Nem hallhatjuk fülünkkel a
múltat. De emlékezhetünk rá. Gondolkodhatunk felőle. Forgathatjuk elménkben. Gyakran
ahogy a múltra gondolunk, az valójában a saját nézőpontunkról árulkodik. Ugyanezt a
helyzetet másvalaki meglehetősen másként látta volna. A következő gyakorlatban, amelynek
címe: Isten nézőpontja, képessé válsz arra, hogy kilépj, kívülről vizsgáld magad, és kiválaszd,
hogy miként kéne megváltoztatni kapcsolatteremtő létedet. Ha ezekre a dolgokra képes leszel,
annak komoly következménye lesz minden élethelyzetben. A legcsodálatosabb azonban az
lesz, ahogy ezt rendszeresen végezve másokkal szemben is együttérzőbbé, türelmesebbé és
megértőbbé válsz. Tehát egyre kevésbé hajlasz majd arra, hogy egód határozza meg, ki is
vagy valójában. Az Isten nézőpontja gyakorlat segítségével egyre gyengül majd benned az
ítélkező magatartás is. De az első lépés az elme rugalmassá tétele. Képessé válni arra, hogy
változó nézőpontokból szemléld a helyzeteket. Egyedi önmagad nézőpontjából és a nagyobb,
tágabb személyiség nézőpontjából is.

Ha készen állsz, helyezkedj el kényelmesen, s ha alkalmas a hely hozzá, csukd be a

szemedet is! Lazíts! Képzeld el, mintha egy erdő peremén elterülő, gyönyörű réten, fönn a
hegyoldalban lennél! Képzeld el, hogy már ott vagy! Hogy látod, amit ott látnál, hallod, amit
ott hallanál, érzed, amit ott éreznél. Ha fönn a magas hegyoldalban, ezen az erdő peremén
elterülő réten lennél, lehet, hogy távoli hegycsúcsokat látnál. Vagy kanyargó folyót lenn a
buja zöld völgyben. Ahogy élvezed a távoli dolgok látványát, s míg figyeled a madarakat, a
pillangókat, a kis állatkákat a közeledben, egy hangot hallasz elméd mélyéről. Hangot, amely
ezt mondja: „Én vagyok.” Tudatában vagy annak, hogy te magad egy különálló személy vagy.
Egy réten élvezed a csodálatos látványt. Különálló fűszálakat, különálló fákat, bogarakat,
madarakat, állatkákat. Mind különálló, egyedi megnyilvánulása az okság birodalmának. És
most hangot hallasz: „Légy egy velük!” S nézőpontod megváltozik. Átérzed, hogy eggyé válsz
a teljes képpel. Te vagy a hegy a réttel, a fák, a fű, az állatkák, egy vagy velük. Egy vagy
mindennel. Az oksági energia, ami átárad minden létezőn. És most képzeld el, hogy csupán a
tudatod vagy! S kezdj fölemelkedni a levegőbe! Föl a rét fölé, messze a hegyek fölé, föl a Föld
fölé. Most teljes szabadságod birtokában kezdesz visszafelé haladni az időben. Évről évre,
helyszínről helyszínre a múltadba. Ahogy lassan ereszkedsz, elérkezel koragyermekkorod egy
időpontjához, egy helyszínéhez. És most ebből a nézőpontból – ítélkezés nélkül – nézd meg:
kik befolyásoltak téged? Kiket befolyásoltál te? Küldj szeretetet, megbocsátást és pozitív
energiát ezeknek az embereknek! Azoknak, akik hatottak rád, s akikre te is hatottál. Most
előrefelé haladva az időben jöjj vissza a jelenbe! És itt a jelenben figyelj föl néhány személyre
azok közül, akik befolyásolnak téged! És olyanokra, akiket te befolyásolsz. Küldj szeretetet,
megbocsátást és pozitív energiát ezeknek az embereknek! És most indulj a jövő felé! Jövőd
nézőpontjából is vizsgáld meg: vajon milyen hatása lesz a befolyásodnak? Most, ahogy

- 49 -
 9047830.doc

visszatérsz a jelenbe, érzékeld légzésedet, érzékeld, hogyan érintkezik tested ruháddal! Majd
lassan nyisd ki a szemedet, és őrizd meg mindazt, amire érdemes és hasznos emlékezni!

Silva – 12
Ideális éned a legkülönfélébb helyzetekben
LAURA SILVA: Ahogy most visszatekintek az Elménk univerzális ereje elnevezésű
anyagunkra, fölpezsdít a gondolat, hogy milyen utazásra is vállalkoztál. Ez az életeden
keresztüli utazás az, amitől életed egyre jobbá és jobbá válik minden egyes lépéssel. De csak
akkor, ha te magad vállalkozol az útra. Ha te magad teszed meg a szükséges lépéseket. Egy
kicsit kövessük nyomon: honnét is jutottunk ideáig? Mi mindent fedeztünk föl, hoztunk
felszínre? A program elején az egyetemes energiáról és az okság birodalmáról volt szó. Ez
mindennek forrása. Eredete. Magunkat is beleértve a mindenségbe. Megtanultuk, hogy miként
térhetünk vissza létünk kiindulási pontjához azzal, hogy ráhangolódunk arra a
megszemélyesítőre, akit az okság birodalmában alkottunk. S így magából az egyetemes
energiából merítünk, amelyen létünk is alapszik. Megtárgyaltuk, hogy miként lehetséges,
hogy vannak olyan emberek, akikben inkább kifejeződik az okság birodalma, mint saját
egójuk. És akik képesek ezt mindennapi életükben tapasztalható módon is megmutatni. Ha
rendelkezésünkre áll az energiaminta, mi is képesek vagyunk ekként élni. Ezeket az
embereket tanítóknak neveztük. És megvizsgáltuk jellemző jegyeiket, hogy kialakíthassuk, és
hasznosítani tudjuk majd ezeket az összetevőket magunkban is. Így alkotjuk meg az
egyetemes energiából ideális önmagunk képmását. Egy képmást, ami olyan erős, vonzó
tényezővé válik, hogy segítségével az általunk választott irányba mozdulunk. Különösen
megpróbáltatások, betegségeink, emberi kapcsolataink problémái idején mutatkozik ez meg.
Ilyenkor irányít ez vissza bennünket a helyes útra: az egészség, a szeretet és a siker útjára.
Megtanultuk azt is, hogy ha erre a képmásra hangoljuk magunkat, akkor az életünket pozitív
irányban befolyásolja. Innét továbbléptünk az egészség terén önmagunkkal kialakított
kapcsolatunk kérdéskörére. Konkrétabban azzal foglalkoztunk, hogy miként őrizzük meg,
illetve hogyan javítsuk egészségünket. Megtanultunk elszakadni olyan sablonoktól, mintáktól,
amelyek már nem kívánatosak. És megtanultuk újból integrálni az egyetemes energiát a jó
egészség mintájába. Ezt a megközelítést átvittük a szokásokra is. Kialakítottuk a jó szokások
mintáját az okság birodalmában, hogy erős vonzó tényezők legyenek ezek is. Nekifogtunk
feldolgozni azokat a mintákat is, amelyek feszültség, félelem és harag formájában jelennek
meg az életünkben. Az érzések hátterében meghúzódó okok valójában az elhagyatottságtól, az
elutasítottságtól, a reménytelenségtől, a tehetetlenségtől való félelem, a rettegés attól, hogy
kicsúszik kezünkből az irányítás. Föltártuk azt is, hogy ezek a háttérben meghúzódó érzelmek
hogyan befolyásolják életünk minden területét. Fölfedeztük, hogy miként használhatjuk az
okság birodalmát a produktivitás forrásaként. És hogyan érhetjük el az intelligencia
különböző síkjait, hogy ennek révén problémákat oldhassunk meg. Méghozzá kevesebb
erőlködéssel és hatékonyabban, mint eddig. És bármiféle helyzet problémáit. Az anyagi
jellegű problémákat is beleértve. Ezután továbbléptünk, hogy gyógyulást találjunk múltunk
sebeire. Azokra az eseményekre, amelyek még ma is befolyásolnak minket. Amelyek
megakadályozzák, hogy teljességében örülhessünk az életnek. És végül beláttuk, hogy ha
ideális önmagunkhoz igazodunk, akkor sokkal inkább lehetővé tesszük, hogy az oksági
birodalom egyetemes energiája betöltse, minden szempontból gazdagítsa életünket. Azért
lelkesít mindez, amit Merilou, Gery és én átadhattunk neked, mert pontosan tudjuk, hogy ez
az információ milyen óriási hatással lehet az életedre. Egy dolgot kell csak észben tartanod.
Azt, hogy az információ, ha nem használják, bármilyen jó is, semmit sem ér. Reméljük, te is

- 50 -
 9047830.doc

egyike leszel azoknak, akik még annál is tovább mennek, hogy kizárólag csak használják,
amit tanultak. Olyanná válsz, aki a tanultakat éli. Azzá válik, amit elsajátított.

GERALD SEAVEY: Kérlek, jegyezd meg, hogy az Elménk univerzális ereje sokkal több,
mint technika- és fogalomgyűjtemény! Ez egy életmód ahhoz, hogy egyre inkább azzá
válhass, amivé és akivé válni akarsz. Hogy túljuss egód korlátain. Hogy egy sokkal tágabb
személyiséggé válj. Hogy az egyetemes oksági energia, ami pozitív teremtő erőként
jelentkezik, minden szempontból segítse jobbá alakítani saját életedet és mások életét is. Ezen
a lelki utazáson sok mintát érintettünk az igazság keresése során. Nincs egyetlen kizárólagos
út sem arra, hogy hogyan éljük életünket. A valóság egyetlen modellje sem fog
maradéktalanul illeni ránk. A gondolkodás sokfélesége, az ösvények szétágazó sokasága az,
ami utazásunkat igazán izgalmassá teszi. A másoknak köszönhető valóságokból fedezzük föl,
hogy miként válhatunk jobbá önmagunk átalakítása révén. Az energiaminták, amelyek minket
egyedi létezővé tesznek, folytonosan fejlődnek. A kihívásokra képesek vagyunk felelni. S
felelünk is. Fogadd el a feladatot! Állj készen annak megoldására! Az Elménk univerzális
ereje olyan keretet ad, amelynek segítségével az élet minden formáját egységbe foglaló ős
princípiumhoz, az oksági birodalom mindent életre keltő alkotóeleméhez igazíthatod te is az
életedet. Több vagy, mint a tested magában. A gondolkodás korlátai sem jelentenek végső
határt. Még ha van is tested, még ha a gondolkodás határoz is meg nagyon sok mindent abból,
amit tapasztalunk. Az okság birodalmát használva a mindenen túlmutató, transzcendens erőt
tapasztalhatod meg. Annak a valakinek, aki te valójában vagy, annak a szívében, a lelkében
következnek be alapvető, mélyen gyökerező változások.

MERILOU SEAVEY: Tanfolyamainkon gyakran előfordul, hogy odajön valaki a

szünetben, és azt mondja: „Úgy beszélsz mindenről, mintha ez könnyű dolog lenne. Pedig
nagyon is nehéz.” Hadd emlékeztesselek: én is meg tudtam csinálni, Gery is, Laura is! Tehát
bárki képes rá. Nem nehéz. Valakinek a gondolkodásmódja, az bizony lehet nehézkes. Ha én
meg tudom tenni, bárki képes rá. Semmiben sem különbözök senkitől. Gery se. Laura se.
Emberek vagyunk. Vannak jó napjaink, vannak rosszabbak. Épp csak gyorsabban jutunk ki a
hullámvölgyekből, mint sokan mások. Megtanultuk, hogyan lehet egyre tudatosabbá válni. És
egyre jobban követni az ösvényt, amit életünk útjává választottunk. Vannak esetek, amikor
ideális önmagunk kellemes módon, az öröm formájában szól hozzánk. És vannak helyzetek,
amikor arra emlékezünk, hogy ideális önmagunk egyre hív minket, hogy haladjunk még
tovább, előre. Szeretnénk megköszönni neked, hogy részt vettél ebben a programban. S egy
történettel búcsúzunk el.

Régestelen régen egy távoli országban élt egy csúnya ember. Tudta magáról, hogy
csúnya. Abban a faluban, ahol élt, minden embert elriasztott magától, pedig sokukat tisztelte,
csodálta. Nem akart kapcsolatba kerülni velük, mert tudta, mit gondolnak felőle. Teltek az
évek, s ahogy egyre csak idősebb lett, egyre jobban belevésődött, hogy csúnya. S így csak
tovább riasztotta magától az embereket. Lehorgasztott fejjel járt, senkire se nézett. Szálltak az
évek, egyre szomorúbb lett. Nagyon magányos volt. A falu szélén lakott, és ritkán ment
emberek közé. Noha sok falubélit tisztelt, kedvelt, sosem talált módot arra, hogy kapcsolatot
teremtsen velük, s elmondhassa, miként érez. Ahogy az évek múlásával egyre érettebbé vált,
folyton csak figyelt. Hallgatott. De beszélni nem tudott senkivel. Teljesen magára maradt. Élt
a faluban egy fiatal nő is, aki olyan szép volt, hogy távolról nézve is sokszor megakadt rajta
emberünk tekintete. Végül aztán belészeretett. Olyan tulajdonságokat látott meg benne,
amelyekért mélyen csodálta őt. Egy napon idegen kopogtatott az ajtaján. Az idegen nem tudta,
hogy a csúnya ember otthonába zörget. Csúnya emberünk annyira meglepődött, amikor
meghallotta a kopogást, hogy gondolkodás nélkül sarkig tárta az ajtaját. Ott állt előtte az

- 51 -
 9047830.doc

idegen vándor. Árnyékos zugot keresett, ahol megpihenhetne. S kért egy pohár hideg vizet. A
csúnya ember, aki az évek alatt megismerte a magányt, jól tudta, mi az együttérzés, mi a
segítő figyelmesség, s megadta a vándornak, amit az kért. Árnyas helyre vezette, inni adott
neki, s beszélgetni kezdtek. Az idegen vándor furcsa mód nem törődött a férfi csúfságával.
Kedves volt hozzá. Elmesélte neki, mi mindent látott utazásai során. Elmondta, merre készül
továbbmenni. Sok csodás helyen járt, sok érdekes emberrel találkozott már. Csúnya emberünk
olyan jól, olyan kellemesen érezte magát ennek a vándornak a társaságában, hogy végül is
arra gondolt, hogy talán ő is képes lenne kifejezni akár legmélyebb érzéseit is. Azt, hogy
mennyire szomorú és elkeserítő olyan világban élni, ahol folyton bujkálni kell az emberek
tekintete elől, akik ismerik csúfságát. A vándor erre egy távoli faluról kezdett mesélni. Ahol
egy álarckészítő mester él, aki csodálatos maszkokat tud készíteni. Olyan élethű álarcokat,
hogy ha valaki felvesz egyet közülük, senki meg nem mondaná, hogy álarc van rajta. Később
elbúcsúzott a vándor, és útjára indult. Ahogy telt az idő, az ismét magára maradt csúnya
ember egyre jobban érezte, hogy mi is kell neki valójában. Arra vágyott, hogy ő is a faluhoz
tartozzék. Arra, hogy a számára fontos emberekkel kapcsolatba kerülhessen. Arra, hogy több
lehessen, mint csúnya ember. Egy nap aztán eladta mindenét, és útra kelt. Messzire utazott,
sokhelyütt megállt, de mindenütt úgy bántak vele, mint otthon. Csúfsága miatt és amiatt,
ahogy ezt viselte, az emberek széles ívben elkerülték. Mindenki rosszul érezte magát a
környezetében, s ő is a többiek között. Nem teltek boldogan utazásának napjai. Nem volt
öröm újból és újból ugyanazt megtapasztalni. Útjának minden egyes állomása egyre jobban és
egyre mélyebben meggyőzte őt arról, hogy csúnya ember. Minden állomásnál egyre jobban,
egyre erősebben vágyott arra, hogy felkeresse az álarckészítő mestert. S felvirradt a nagy nap.
Elérkezett végre abba a faluba, ahol meglelte a csodák csodáját. Megtalálta azt a lehetőséget,
amivel megváltoztathatja az életét. Sokba került neki. A hosszú út, a sok szenvedés, a
föláldozott megtakarított pénze, de végül is elkészült az álarc. Ami csodálatosra sikeredett.
Amikor az utolsó igazítás után fölpróbálta, örömtől sugárzott az arca. A tükörbe nézve
szebbnek látta önmagát, mint amiről valaha is álmodni merészelt. Senki meg nem mondta
volna, hogy álarc van rajta. Büszkén viselte maszkját. S míg távoli faluja felé tartott, minden
egyes lépéssel, minden egyes állomással egy kicsit jobban kihúzta magát. Egy kicsit
magasabb lett. Beszéde is megváltozott. Egyre tisztább lett. Úgy találta, hogy az emberek is
másként bánnak vele. Amikorra hazaért a szülőfalujába, senki sem tudta megmondani, ki is ő.
Nyoma sem volt az eredeti csúfságnak. Hamarosan ő lett a női nem számára a falu
legígéretesebb férfija. Álmai hölgyének udvarolt, aki viszonozta is szerelmét. S látta közelről,
hogy ez a nő valóban az, akinek gondolta, akit tulajdonságaiért egykor csupán távolról
csodált. Minél jobban megismerte, annál inkább megszerette őt. S minél jobban szerette,
annál közelebb kerültek egymáshoz. Szemében szerelmet látott. Mély, feltételekhez nem
kötött szeretet volt kettejük között. Érezte, hogy ezt a szerelmet el nem ronthatja. Így aztán
amikor kettesben ültek kedvenc helyükön, a folyóparton, egy ragyogó nyári napon, a
kristálytiszta víz fölött elmondta neki az igazságot. S ahogy párja szemébe nézett, lassan
lehántotta saját arcáról a maszkot. Mindvégig bizonytalanság uralta eközben, hogy mi is fog
történni, ha meglátja szerelme, ki ő valójában. S amikor lehullt az álarc, kedvese szemében
ugyanaz a feltétel nélküli szeretet tükröződött.

LAURA SILVA: Életünk tanítói közül oly sokan, akik bátorítottak minket az utunkon,
ugyanolyan emberek voltak, mint mi magunk. Ők is útra keltek egykor, egy olyan útra, ami
sokkal messzebbre vitte őket, mint hitték, minden álmukon is túlra. Azt kívánjuk neked, hogy
életed során ez a segédanyag kísérjen utadon! Segítségével leld meg az eszközöket, amelyek
révén megtalálhatod azt, hogy ideális önmagad egyre nagyobb mértékben legyen része
mindennapjaidnak! Szívből kívánunk neked biztonságos, jó utazást!

- 52 -
 9047830.doc

Silva – 13
Ráadás = Mentális gyakorlat a „minták” átalakításához
GERALD SEAVEY: A következő gyakorlat segíteni fog abban, hogy felhasználd az okság
birodalmát bármilyen általad vágyott cél elérésében. A gyakorlat 1. része arra összpontosít,
hogy az egészség és a jól lét területén megalkosd ideális önmagadat.

Helyezkedj el kényelmesen! Csukd be a szemedet, végy egy mély lélegzetet, s ahogy

kiengeded a levegőt, juss el a relaxáció ideális állapotába! Engedj el minden feszültséget!
Lazítsd el testedet teljesen! Csöndesítsd le elmédet, lassítsd le gondolataidat! Lélegezz
lágyan, természetesen! Lazíts! Lépj most az okság birodalmába! Merülj bele oly módon, hogy
figyelmedet tested különböző területeire irányítod! Fejed tetejétől le egészen lábujjadig.
Irányítsd az egyetemes energiát, hogy átjárja és betöltse lényed minden részét! Ha bárhol
bármi feszültséget vagy kellemetlenséget érzel, engedd, hogy ezek a területek is
beleolvadjanak az okság birodalmába! Érezd, ahogy árad beléd és belőled az egyetemes
energia! Az okság birodalmának egyetemes energiájával tölts föl egy testet, egy elmét, a test
minden szervét, a szöveteket, sejteket, molekulákat és atomokat! Teremtsd tökéletessé testedet
az okság birodalmában úgy, hogy az egyetemes energiát tökéletes önmagad kifejezőjévé
formálod! Helyezd ezt a megszemélyesítőt a lelki síkra! Adj ki hangot! S a kezeiddel irányítsd,
ahogy átviszed alkotásodat a mentális síkra! Vetítsd ki most egészséges testedet a fizikai
világba úgy, hogy önmagadat tökéletesen egészségesnek jeleníted meg! Különböző
helyzetekben, az idő múlásával változó formákban jelenítsd meg tökéletes egészségedet!

LAURA SILVA: Ahhoz, hogy egy új vállalkozásod, ügyed megvalósításához fölhasználd

az okság birodalmát, gyűjtsd egybe az okság világának anyagát: az egyetemes energiát! S
kezedet mozgatva alkosd meg annak lényegét, esszenciáját, amit el akarsz érni! Vidd át ezt az
alkotást a mentális síkra! Használd eközben is a kezedet! Alakítsd ki itt is vágyott célod
esszenciáját! Kezeiddel irányítsd, és adj ki hangot is közben! Most vidd át az alkotást a fizikai
világba úgy, hogy a cél fizikai megvalósulásának különböző változatait jeleníted meg lelki
szemeid előtt! Ahhoz, hogy az okság birodalmát akármilyen problémás terület
megváltoztatására vagy javítására használd, először azonosítanod kell ezt a problémás
helyzetet vagy tapasztalatot. Képzeld el, hogy átviszed a fizikai valóságból a mentális
tartományba! Majd gyűjtsd egybe a problémához kapcsolódó mentális mintákat! Vidd
mindezeket a mintákat tovább, az okság birodalmába, és itt oszlasd szét őket teljesen! Alakítsd
vissza mindet egyetemes energiává! Meríts most az oksági birodalom egyetemes energiájából!
Alkosd olyanná a tapasztalatot, amilyennek szeretnéd! Gyűjtsd ehhez egybe az oksági
birodalom anyagát, és így gyúrd ki kezeiddel az alakot! Formázd meg vágyott célod
esszenciáját! Vidd ezt az alkotást a mentális síkra, s míg ezt teszed, használd kezedet! S ha
jólesik, adj hozzá hangot is: „Szsssz…” Most vidd tovább ezt az újjáalkotott teremtményt a
fizikai világba úgy, hogy alkotásod számos fizikai megvalósulását jeleníted meg lelki szemeid
előtt! Ahhoz, hogy újból megerősítsd a létrehozott célt, irányíts egyetemes energiát az okság
birodalmából a mentális síkon át a fizikai dimenzióba! Jelenítsd meg közben mindazokat a
variációkat és előnyöket, amelyek alkotásodnak a fizikai világban történő megvalósulását
tükrözik! Úgy tedd ezt, mintha már be is következett volna mindaz, amit elképzelsz! Szánj rá
még néhány percet, hogy tovább erősítsd! Érezd át! Élvezd! Emlékezz rá! Most végy egy mély
lélegzetet, s ahogy kiengeded a levegőt, lassan és lágyan tereld vissza figyelmedet a jelen

- 53 -
 9047830.doc

időpontra és helyre! Hozd magaddal az ideális állapot minden előnyét, s mikor készen állsz,
nyisd ki a szemedet!

Domján László: Jobb jövőnkért

Szeretettel köszöntelek. Laura, Gery és Merilou anyagának meghallgatása után,
remélem, jobban hiszed már, hogy elménknek tényleges valóságteremtő ereje van. De
nemcsak saját testünk folyamataira és saját életünk eseményeire tudunk meglepően
nagymértékben hatni. Képesek vagyunk segíteni például beteg szeretteinken, akár távolról is,
illetve elménk erejével nagyobb közösségek életét is pozitívan tudjuk befolyásolni. Részben
közvetett módon, vagyis úgy, hogy a mifelénk ma még sajnos divatos panaszkodás helyett a
pozitív, megoldáscentrikus hozzáállásra mutatunk példát. Részben azonban elménk közvetlen
valóságteremtő erejével. Aki elvégezte a 4 napos agykontrolltanfolyamot, az ezzel a
lehetőséggel pontosan tisztában van. Ráadásként amerikai barátaim 7 kazettája mellé fogadd
szeretettel ezt a 8.-at, amelyen nemcsak a saját életed jobbra fordulásáért, hanem
Magyarország nevű közös családunkért is latba vetheted elméd hatalmas erejét. Érdemes
tudnod, hogy minden hónap 1-jén este 10 órakor országszerte több ezer agykontrollos adja
össze mentális energiáját, hogy országunk és bolygónk anyagi és lelki életszínvonala
növekedjen. Ezt az irányított meditációt ilyenkor is használhatod. Ha kedved van, tarts velem
a következő percekben!

Megkérlek, helyezkedj el kényelmesen, ülve vagy fekve. Hunyd be a szemed! Sóhajts

egy mélyet, és ahogy kiengeded a levegőt, lazítsd el minden izmodat! Hogy tested még jobban
ellazuljon, most megkérlek, lazítsd el a bőrt fejed tetején. Most lazítsd el homlokodat! Lazítsd
el szemhéjadat és a szem körüli izmokat! Lazítsd el arcod minden izmát! Lazítsd el torkodat
kívül és belül! Lazítsd el mindkét válladat és karodat! Lazítsd el mellkasodat kívül és belül!
Lazítsd el hasadat kívül és belül! Lazítsd el combodat! Lazítsd el lábszáradat! Lazítsd el
lábfejedet! Most egész tested ellazultan pihen. Csodálatos érzés mélyen ellazult állapotban
lenni. Csodálatos és nagyon egészséges. Lazíts! Végy egy mély lélegzetet, s ahogy kiengeded
a levegőt, lazulj el még jobban!
Hogy lelkileg is ellazulj, képzeld el, hogy most egy gyönyörű, nyugalmat árasztó folyó
partján ülsz! Hátadat egy árnyékot adó, lombos fa törzsének támasztod. Arcodat lágy szellő
simogatja, és virágillatot sodor feléd. Nézed a folyó csaknem tükörsima, nyugodt felszínét.
Látod, ahogy a napfény csillogva táncol a vízen. A folyó mindkét oldalán dús lombú fák
sorakoznak. A közelben madarak énekelnek. A kék égen fehér gomolyfelhők úsznak át.
Végtelen nyugalom és mélységes béke jár át. Szinte beleolvadsz a tájba, eggyé válsz a
természettel. Nyugodt és laza vagy. Lazíts! Végy egy mély lélegzetet, s ahogy kiengeded a
levegőt, lazítsd el magad teljesen! Engedd, hogy egész valódat átjárja ez a finom nyugalom!
Induljunk most képzeletbeli, közös utazásra! Képzeld el, hogy fölemelkedsz, és egyre
magasabbról látod a tájat! Alattad szelíden kanyarog az ezüst színű folyó. Tovább emelkedsz.
A távolban magas hegyeket pillantasz meg. A Mátra és a Bükk vonulata rajzolódik ki. Tovább
emelkedsz. Fokozatosan látóteredbe kerül egész Magyarország. Milyen szép! Utak és folyók
hálózzák be keresztül-kasul. Most nézz körül itt fönt! Nem vagy egyedül. Sok-sok csodálatos
ember vesz körül. Mind jó barát, hiszen egy óriási család tagjaiként összekapcsolódik
sorsunk. Jó ez a nagy találkozás. Erőt és remény önt szívünkbe. Képzeletben fogjuk meg most
egymás kezét, és érezzük a hatalmas energia áradó hullámait! A legnagyobb erő hullámai
ezek. A szereteté. Fogjuk biztosan egymás kezét! Vigyázzunk, hogy soha ne szakadjon meg ez
a testvéri lánc! Egymáshoz tartozunk. Egyet akarunk. Türelmet, megértést, bizakodást, együtt
gondolkodást, megfontolt, előre vivő tetteket, emberséget, bölcs belátást, békességet
határainkon belül és kívül. Képzeld el, hogy ez a szeretet és bölcsesség éltető esővízként kezdi

- 54 -
 9047830.doc

öntözni az egész országot! Lásd, ahogy szemerkélni kezd a langyos eső! Minden cseppje
lemossa a bánatot az emberek szívéről, és az összetartozás és tenni akarás érzését ébreszti
bennük. Hagyd, hogy a zenével képzeleted is szárnyra kapjon! Saját fantáziádra hagyatkozva
képzeld el, hogy egyre hatékonyabban tudjuk megoldani előttünk álló feladatainkat! Hogy
egyre jobban megy mindnyájunk sora. Hogy egyre többen ismerik fel a lelki értékek és a lelki
fejlődés fontosságát, tiszteletben tartva mások meggyőződését. Hogy bölcsen együttműködünk
közös céljaink elérésében. Hogy kesergés helyett a gondok megoldásának legjobb módjait
keressük. Hogy békében élünk szomszédainkkal. Lazíts, és képzelődj bátran! Forró vággyal és
bizakodó hittel. Lazíts! Most időt hagyok, hogy elképzeld saját, egyéni életed jobbra
fordulását is. Forró vággyal és erős hittel, és az eredményt elvárva képzeld el, hogy elérted
céljaid! Álmodozásnak tűnik? Nem baj. Te már tudod: az álmok valóra válhatnak. Álmaidat
valóra válthatod.
Lazíts! Most pedig lássuk lelki szemeinkkel az egész földgolyót, közös otthonunkat!
Képzeljük el, hogy az erdő fái tisztábbá teszik a levegőt! Hogy erősebbé válik az ózonpajzs.
Megtisztulnak a folyók, tavak, tengerek. S hogy mi emberek a jövőben jobban vigyázunk a
minket éltető természetre.
Lazíts! Most újra a folyóparton ülsz. Hátadat ismét az árnyas fa törzsének támasztod.
Egyedül vagy, de elmédben őrzöd az összetartozás képének emlékét. Szívedben több már a
szeretet, testedben nagyobb az erő. Ezek az új kincsek is segítenek utadon. A boldog és teljes
életnek van egy nagy-nagy titka. Ahogy Laurától, Gerytől és Marilou-tól is hallhattad, ez az,
hogy túl tudjunk lépni énünk határain. Számomra a Nobel-díjas chilei költőnő, Gabriela
Mistral egyszerű szavai fogalmazzák meg legszebben ezt a nagy titkot. Hadd búcsúzzak el az
ő soraival: „A természetben, mindenben a szolgálat vágya él. A szél szolgál, a víz szolgál. Ha
fát találsz, ültesd el magad! Ha hibát találsz, javítsd ki magad! Ha olyan feladatot, amit
mindenki kikerül, vállald föl magad! Öröm jónak és egészségesnek lenni, ám még nagyobb
öröm szolgálni tudni. Ne hidd, hogy csak a nagy szolgálat érték! Az apró szolgálat öröme is
létezik. Például amikor meglocsolod a kertet, rendet raksz a könyvek közt, vagy megfésülöd
egy kislány kócos haját. Ne hidd tévesen, hogy szolgálni kis emberek dolga! Az életet és fényt
adó Isten is szolgál, s joggal hívhatnánk akár így: Ő, aki szolgál. Naponta néz kezünkre, s
kérdezi: Szolgáltál-e ma? Kit? Egy fát, barátot, szerettedet, idegent? Köszönöm, hogy
megengeded, hogy szolgáljalak!”

- 55 -