Ézs 39

Kereszthivatkozások
Prostestáns Újfordítás

39:1-2
2Kir 20:12-13 Abban az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának
a fia levelet és ajándékot küldött Ezékiásnak, mert hallotta, hogy
Ezékiás beteg lett. Ezékiás meghallgatta őket, azután megmutatta nekik
egész kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom
olajakat, a fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt.
Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne
mutatott volna nekik Ezékiás.
2Krón 32:31 De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat,
hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az
Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében.
39:3-7
2Kir 20:14-18 Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle:
Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így
felelt: Messze földről, Babilóniából jöttek. Ézsaiás így szólt: Mit láttak
a palotádban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a
palotámban van; semmi sincs kincstáramban, amit meg ne mutattam
volna nekik. Akkor Ézsaiás így szólt Ezékiáshoz: Halld meg az ÚR
igéjét: Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a
palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem
marad meg. Ezt mondja az ÚR! Utódaid közül is, akik tőled
származnak, akiket nemzel, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák
lesznek Babilónia királyának a palotájában.
2Krón 33:11 Ezért az ÚR ellenük hozta az asszír király seregének a vezéreit, akik
horgot akasztottak Manasséba, bilincsbe verték, és elvitték Babilonba.
39:8
1Sám 3:18 Elmondott azért neki Sámuel mindent, semmit sem titkolt el előtte. Éli
pedig ezt mondta: Ő az ÚR. Tegye azt, amit jónak lát.
2Kir 20:19 Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: Jó az ÚR igéje, melyet hirdettél. Mert
ezt gondolta: akkor az én időmben béke és biztonság lesz.

Gyál, 2010. április 9. 1/3

 Ézs 39
John A. Martin: Ézsaiás könyve, A Biblia ismerete IV. KIA, Bp. 1999.
d. Ézsaiás próféciája a fogságról (39. rész)1
39:1 Úgy tűnt, a követek azért mennek, hogy jókívánságaikat fejezzék ki a király-
nak, amiért új erőre kapott. De valószínűleg ennél többre kaptak felhatalmazást.
Meródak-Baladán a hódító Marduk-Apal-Iddina volt. Már kétszer megpróbált el-
szakadni az Asszír Birodalomtól, és egyszer sikerült meghódítania Babilon városát.
Második uralkodása után2 Szanhérib megfosztotta trónjától, ezért Elámba ment.
Míg ott tartózkodott (és amíg továbbra is úgy ismerték mint Babilon királyát), igye-
kezett létrehozni egy szövetséget más népekkel, hogy lerázza az asszír igát. A bará-
ti látogatás Ezékiás betegsége után kétségtelenül azt a célt szolgálta, hogy rávegye
Júda királyát, csatlakozzon az asszírellenes lázadó szövetséghez. Ez Ézsaiás szemé-
ben még rosszabbá tette Ezékiás tapintatlanságát, mert Isten használta fel Asszíriát
az egész térség megbüntetésére3. A látogatás egyben Isten eszköze is volt, hogy
próbára tegye Ezékiás szívét4. Meródak-Baladán látogatása megelőzte Szanhérib
Jeruzsálem elleni 701-es támadását5. Ezért úgy tűnik, hogy mind a három esemény
701-ben történt a következő sorrendben: Ezékiás betegsége, Meródak-Baladán láto-
gatása, Szanhérib támadása.
39:2 Ezékiás büszkén megmutatta a babiloni követeknek mindazt, ami érték volt
kincstárában, palotájában és egész birodalmában. Úgy tűnik, Ezékiás úgy viselke-
dett, mintha mindez a gazdagság az övé lenne, és nem Istené. Ezékiás biztosan azt
hitte, hogy a babiloni követek meglepődnek, de valószínűleg többet gondoltak
arra, hogy mennyivel képes Ezékiás támogatni Asszíria elleni szövetségüket.
39:3-7 Amikor Ézsaiás hallott az idegenek látogatásáról, megkérdezte Ezékiást: Mit
mondtak és honnan jöttek? A király a második kérdésre válaszolt, de az elsőre
nem. Amikor a próféta megtudta, hogy Ezékiás megmutatta egész kincstárát, ak-
kor két részen át prófétált az ítéletről a királynak.
1. A király gazdagságát elviszik Babilóniába. Ez meglepő állítás volt abban az
időben, mert Asszíria jelentette a nagy fenyegetést, nem Babilon. A babilo-
ni követek a lázadóktól jöttek, akik újra meg újra vereséget szenvedtek.
2. Utódaid közül is egyeseket arra fognak kényszeríteni, hogy Babilon királyi
udvarában szolgáljanak. E prófécia első része Kr. e. 605-ben teljesedett be,
amikor Dánielt és más királyi származású fiatalembereket elhurcoltak a
babiloni király szolgálatára6.
39:8 Ezékiás boldognak tartotta magát, mert ezt gondolta: akkor az én időmben
béke és biztonság lesz!
Serendipity Biblie for Groups, Serendipity House, Littleton, Colorado, 1988.
NYITÁS

1 I. Isten büntetése (1-39. rész) – G. Történelmi közjáték: Júda fogságba megy (36-39. rész)
– 2. Júda babiloni fogsága (38-39. rész)
2 Mely kilenc hónapig tartott Kr. e. 703-702-ben.
3 vö. Ézs 10
4 2Krón 32:31 „De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy meg-
kérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudód-
jék, mi minden van a szívében.”
5 Ugyanis az ott lévő kincsek egy részét még nem adták oda Szanhéribnak hadisarcként
2Kir 18:16 „Ugyanekkor vágatta le Ezékiás az ÚR temploma ajtószárnyainak és ajtófélfáinak az
aranyborítását is, amivel maga Ezékiás, Júda királya boríttatta be, és azt is odaadta az asszír ki-
rálynak.”

Gyál, 2010. április 9. 2/3

 Ézs 39
ELMÉLYÍTÉS

ALKALMAZÁS

6 Dán 1:1-7 „Jójákim júdai király uralkodásának harmadik évében eljött Nebukadneccar, Babilónia
királya Jeruzsálem ellen, és körülzárta azt. Az Úr a kezébe adta Jójákimot, Júda királyát és az Is-
ten háza fölszerelésének egy részét; ő pedig elvitte a fölszerelést Sineár földjére, a maga isteneinek
a templomába, és isteneinek a kincstárában helyezte el. A király meghagyta főudvarmesterének,
Aspenaznak, hogy válasszon ki Izráel fiai közül királyi vérből való, vagy nemesi származású ifja-
kat, akiknek semmiféle fogyatékosságuk nincs, hanem szép arcúak, fogékonyak minden bölcsesség-
re, taníthatók az ismeretekre, megértik a tudományt, és így alkalmasak arra, hogy majd a királyi
palotában szolgálatba álljanak. Meg kellett őket tanítani a káldeusok írására és nyelvére is. A ki-
rály elrendelte, hogy adjanak nekik mindennap a király ételéből és abból a borból, amit ő szokott
inni. Így kellett őket nevelni három esztendeig, hogy azután a király szolgálatába álljanak. Voltak
közöttük júdaiak is: Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. A főudvarmester ilyen neveket adott ne-
kik: Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig Abédnegónak
nevezte el.”

Gyál, 2010. április 9. 3/3