Nemzeti Jogvédõ Alapítvány

A Képes Krónika titka c. közlemény teljes szövege

2007. július 31.

2007. július 31.

A Képes Krónika titka 2005. február 1.

Már megszokhattuk, hogy amennyiben valaki a hivatalosan elfogadott, bár korántsem bizonyított magyar õstörténet
pontosabb feltárására törekszik, az elõtt bezárulnak az ajtók, rosszabb esetben még a bokáját is megütheti. Nincs ez
másként a Kálti Márk Képes Krónikájának hasonmás kiadását gondozó Nemzeti Kincseinkért Egyesülettel sem. Ha
nem sikerül bizonyítani igazát, akár 40 millió forint kártérítéssel is sújthatják.
A rövid történet a következõ. A nemzet még megmaradt kincseinek felkutatását, ápolását, terjesztését célul tûzõ
Nemzeti Kincseinkért Egyesület (NKE) vezetõje, Dékány Lászlóné több alkalommal is hallgatta Pap Gábor és Szántai
Lajos Képes Krónikáról szóló elõadásait.

Ezek annyira magukkal megragadták, hogy szerette volna megérinteni, kézbe venni, tanulmányozni, megcsodálni
utolérhetetlen miniatura festészetét. Mivel kerek egy határon egyetlen példányt sem sikerült fellelnie, elhatározta,
hogy egyesületével körüljárja egy újrakiadás lehetõségét.

Amikor megtudta, hogy az eredetit az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) õrzik, engedélyt kért annak
lefényképezéséhez. A 2003. március 19-én kelt válaszlevél többek között az alábbiakat tartalmazta: „Mivel a
kódex újrafényképezése állományvédelmi okokból nem javasolt, figyelmébe ajánljuk a Helikon kiadónál 1991-ben
megjelent, igen jó minõségû hasonmás kiadást, mely alapja lehet egy esetleges újabb megjelentetésnek.” A
Helikon kiadó munkatársai örömmel fogadták a megkeresést, még segítséget is adtak az újrakiadás elõkészítéséhez, a
kiadáshoz a kiadó akkori vezetõje pedig hozzájárult. Dékány Lászlóné ezután már csak annyit szeretett volna
elérni, ha az OSZK legalább a hasonmás színösszehasonlítását engedélyezze a nyomtatás elõtt, ám annak ellenére
nem kapott engedélyt, hogy az intézmény igazgatójától a következõk sorokat kapta:

” A könyvtárak nemzetközi szervezete az elmúlt évben Glasgow-ban kiadott deklarációja szerint a könyvtárak sem
politikai, sem erkölcsi, sem vallási, sem tudományos értékrend szerint nem válogathatják az anyagokat, nem
korlátozhatják használatukat. Természetesen a gyûjteményeikben õrzött értékeket mindenki részére
hozzáférhetõvé kell, hogy tegyék.”

Noha az indoklás egyáltalán nem magyarázat a láthatási engedély megtagadására, az újabb kudarc után a
NKE az OSZK javaslatának megfelelõen a Helikon kiadványa alapján jelentette meg sajátját, ezt az amit a
nyomdajelzésben fel is tüntettek Ezek után hidegzuhanyként érte a kiadót, hogy néhány héttel a 2003. december 9-ei
könyvbemutatót követõen az OSZK feljelentést tett a 13. kerületi rendõrkapitányságon. A legmegdöbbentõbb az volt, hogy a
hasonmás mellett kiadott, újra fordított és Pap Gábor, valamint Szántai Lajos tanulmányait tartalmazó második kötetet
is el akarta koboztatni, holott az a hasonmástól független, önálló ISBN számot viselõ kiadvány.

A Demokrata megkereste kérdéseivel az OSZK-t, ahonnan Rády Ferenc általános fõigazgató helyettes tõmondatos,
rövid, írásos válaszából megtudtuk, hogy a Képes Krónikát Kézirattáruk páncélszekrényében õrzik. Megtekintésére
5-10 évenként kerül sor, utoljára 2002-ben a könyvtár alapításának 200. évfordulóján állították ki. Arra is kitért, hogy
Dékány Lászlóné ugyan kért engedélyt a hasonmás kiadás megjelentetéséhez, ám azt nem kapta meg. A magyar
kulturális örökség ismeretlen szerzõtõl származó, egyedülálló ereklyéje állami, kincstári vagyon, amelynek vagyonkezelõi
(tulajdonosi) jogait az OSZK gyakorolja. E jogokról az Államháztartási törvény és a Ptk. Rendelkezik - olvashatjuk a
válaszban. Rideg, tényszerû megfogalmazás, amelyben szó sem esik arról, hogy az OSZK elõzõleg a Helikonhoz
irányítva a kiadót, tiltakozás nélkül lényegében megadta hozzájárulását. És ezen a ponton kapcsolódik történetünkhöz dr.
Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd Európa jogi szakjogász, a kiadó jogi képviselõje:

A kiadó elleni szabálysértési eljárást megszüntették és vélhetõen erre a sorsra jutott a szerzõi és szomszédos jogok
megsértése miatt megindított büntetõeljárás, bár utóbbiról értesítést nem kapunk, mivel gyanúsításra sem került sor,
csupán tanúmeghallgatásra. Sem a szabálysértési hatóság, sem a rendõrség nem találta megalapozottnak az
OSZK vádjait. Emellett a Széchényi Könyvtár – amely megítélésem szerint nem is tekinthetõ a Képes Krónika
vagyonkezelõjének, minthogy nincs olyan jogszabályi és szerzõdéses felhatalmazása, amelyek alapján tulajdonosi
jogvédelem ügyében a bíróság elõtt eljárhatna- tulajdonvédelmi pert indított a Fõvárosi Bíróságon nemcsak az egyesület,
hanem a nyomda – amelyet dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány elnöke képvisel - és a
könvvkötõ ellen is. - nyilatkozta az ügyvéd, aki egyben a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány kuratóriumának tagja.

Az OSZK ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, hogy úgy a hasonmás, mint a kísérõ tanulmánykötet a
forgalmazásától, elõállításától, nyomtatásától teljes körben tiltsák el a kiadót, a bíróság csípõbõl elutasította, hiszen ebben
az esetben minden további vizsgálat nélkül lefoglalhatták volna a raktárkészleteket. Ezt a döntést a Fõvárosi
Ítélõtábla nemrég hatályon kívül helyezte, az elsõfokú bíróságtól alaposabb indokolást kérve, tehát a jogi csata még
folyik, amely egy klasszikus nemzeti jogvédõ ügy.

A per lényege, hogy a Képes Krónika valódi tulajdonosa, az állam, üzleti megfontolásokból megtilthatja-e, hogy a kódexrõl
hozzájárulása nélkül bárki a Helikon Kiadó által 1964-ben és 1987-ben megjelentetett hasonmás kiadások alapján,
http://nja.hu Készítette a Joomla! Generálva: 6 May, 2010, 14:26
 Nemzeti Jogvédõ Alapítvány

saját átdolgozásban kiadványt készítsen. Az OSZK - és nem az állam - a forgalmazástól való eltiltás mellett jogalap
nélküli gazdagodás címén 32 millió forintot, jó hírnevének megsértése miatti nem vagyoni kártérítés címén pedig 6 millió
forintot követel - tájékoztat dr. Gaudi-Nagy Tamás.

Az eset a maga nemében példátlan, mert az intézmény még soha nem indított tulajdonjogi pert, mert egy saját
állományában levõ, védett mûvet hasonmás kiadásban más megjelentetett. Hasonlattal élve, olyan ez, mintha egy
festmény tulajdonosa mindenkit eltilthatna a festményrõl történõ hasonmás készítéstõl, holott erre a Polgári Törvénykönyv
lehetõséget nem biztosít. A könyvtár tévesen olyan igényeket akar érvényesíteni, amely csak a szerzõt illeti meg. Mivel a
szerzõ már igen régen elhunyt, ezért a Képes Krónika szabad felhasználás tárgyát képezi. A magyar állam
tulajdonjogát senki sem sértette, ráadásul a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, mint rendelkezésre jogosult
hozzájárulását adta a kiadvány megjelenéshez, amikor annak kiadásához írásbeli megállapodásban
támogatási kötelezettséget vállalt, védjegye szerepel is a hasonmás kötetben.

Tényfeltárásunk közben nem szabad figyelmen kívül hagynunk a könyvtár ellátásról szóló jogszabályt sem, ami
egyértelmûen meghatározza, hogy a nemzeti könyvtárnak biztosítania kell kulturális javaink széleskörû hozzáférését.
Mint láttuk, ezt ismerte el Dékány Lászlónénak írt válaszlevelében az OSZK igazgatója is.

A könyvtárat senki sem akadályozza a Képes Krónika újbóli kiadásában, és az sem állja meg a helyét, hogy a
hasonmást üzleti haszonszerzés céljából jelentette meg a Nemzeti Kincseinkért Egyesület. Csupán tagjai, támogatói
számára biztosított hozzáférést, emellett a szervezet közhasznú, tehát profitra nem is törekedhet.

Amennyiben a felsoroltak ellenére mégis a Széchenyi Könyvtár javára születik kedvezõ döntés, akkor a többi hasonmás
kiadó is ilyen jellegû perekkel számolhat.

A fentiek ismeretében az ember elgondolkodik, hogy vajon mi válthatta ki az OSZK bõszült haragját, hiszen hasonló
esetért és indokkal már számtalan esetben felemelhette volna a szavát?

Próbáljuk kideríteni!

A lelõhelyérõl sokáig Bécsi Képes Krónikának nevezett kódexet valószínûsíthetõ összeállítójáról Kálti Márk Képes
Krónikájának nevezték el, aki a Budai Krónika õsének kézirata alapján látott munkához, amelynek szerzõje már
összeolvasztotta Kézai Simon Gesta Ungarorum-ját Anjou Károly Róbert király történetével.

Kálti feladatát 1358. május 15-én kezdte el, és a mûvészettörténeti kutatásokalapján 1370 júliusa és novembere
között fejezhette be. Ezt arra alapozzák, hogy nem jelenik meg a címlapon az uralkodó Anjou Lajos magyar, ekkortól már
lengyel királyi címere, márpedig ezt aligha hagyhatta volna el fõvesztés nélkül Kálti Márk. A július utáni befejezést
viszont az igazolhatja, hogy szerepel viszont a címlapon e , ónapban született lányának Katalinnak a védõszentje. A
magyar király a Krónikát valószínûleg ajándékként küldte Franciaországba, amikor tárgyalások kezdõdtek Katalin a
francia király fiával kötendõ eljegyzésérõl. Ehhez jól jöhetett a mennyasszony õseinek, ’szent’ királyaink
dicsõ tetteit méltató, díszes kiadvány. A kódexet a francia király késõbb Brankovics György szerb fejedelemnek
ajándékozta, tõle török kézbe jutott, ahonnan visszaajándékozták valamelyik királyi követnek.

Az eddig ismert ’ereklye’ csonkítatlan utánnyomása - ez ellen nem is tiltakoztak - nem lehetett kiváltó oka
az OSZK pereskedésének. Vihart minden bizonnyal az kavart, amikor tudomására jutott, hogy a Nemzeti Kincseinkért
Egyesület új fordítást készíttetett, ahhoz két, hivatalos berkekben nem igazán kedvelt szakember, Pap Gábor és
Szántai Lajos tanulmányát, magyarázatát csatolta. Sejtésünket igazolja, hogy ezek betiltását is követelte, jóllehet
ezekhez már semmi köze, annak esetleges pontatlansága miatt csak néha Kálti Márk, a szerzõ emelhetne szót.
Vizsgáljuk meg, hogy õ vajon kifogásolná-e az újabb fordítást!

Annyit tudunk, hogy a XIX.-XX. század folyamán ezekbõl több is készült, Barsi Jánosé ebbe a sorba illik. Elõdeiétõl
abban különbözik, hogy egy-két, a magyar történelmet alapvetõen meghatározó helyen pontosítja a fogalmakat. Hogy ez mit
jelent, arról Szántai Lajos mûvészettörténész illetékes nyilatkozni.

- Krónikát lefordítani egyáltalán nem egyszerû, hiszen ahhoz a latin tudás önmagában nem elég, kiváltképp nem a
Képes Krónika esetében, amelynek szöveganyaga rendkívül összetett. Nem csupán történelmi idõrendiségû mûrõl van szó, a
magyarság történelmét az egész világegyetem mûködéstörténetébe ágyazva meséli el. Tele van olyan latin
szavakkal, amelyek nem csak irodalmi, hanem a csillagászati szakszavak. Következésképp úgy is le lehetne fordítani,
hogy a történelmi eseményeket a hátterükben húzódó csillagászati eseményekkel meséli el. A fordítás másik
nehézségét az okozza, hogy a többi magyar krónikához hasonlóan ennek eredeti nyelvezete is magyar volt. El lehet
képzelni, hogy mekkora fejtörést okozott már az eredeti latinra történõ átfordítás, hiszen ezen a nyelven sok olyan
fogalom nincs meg a jelenségek leírására, ami a magyarban létezett – ecseteli a fordítás nehézségeit
Szántai Lajos.

Nos, errõl, az eredetihez képest is átalakított latinról kellett a késõbbi korokban visszafordítani a szöveget. Ki tudja miért, a
több jelentésû szavak esetében, õseinkre mindig az elõnytelenebbet használták fel.
http://nja.hu Készítette a Joomla! Generálva: 6 May, 2010, 14:26
 Nemzeti Jogvédõ Alapítvány

Szántai egyik példaként Attilát említi, akit az eddigi krónikafordítások kéjsóvár természetûnek írták le, holott a latinban
nyoma sincs az ilyen meghatározásnak. Az ott szereplõ szó venereus ugyanis venerikusból származik, ami azt jelenti,
hogy Attila módfelett vénuszi természetû volt. Ez tehát egy Vénusz bolygói tulajdonság, amit a magyarság
Esthajnalcsillagnak, Szerelemcsillagnak nevez. A fordításban tehát annak kellett volna megjelennie, hogy Attila
Esthajnalcsillag természetû volt. Ezt a megközelítést támasztja alá, hogy a hun király tulajdonságait hét tételben
sorolja fel a Krónika, ami kozmikus jellegére is utal.

A másik hasonló példára Pap Gábor mûvészettörténész hívta fel a figyelmet, ez pedig Álmos halálának kérdésköre. A
legrégebbi krónikafordítások is úgy szólnak, hogy Álmost a Kárpát-medencében megölik. Mivel a magyar történetírás
ezzel a kérdéssel nem igazán tudott mit kezdeni, ezért ószövetségi elõzményeket keresett és azokkal próbálta
megmagyarázni az occido jelentését. Csakhogy ennek elsõdleges jelentései: a Nap leszentülése, Napszentület, ember
elhunyta, élet megszakadása és csak legvégül a meggyilkolni - fejti ki véleményét Szántai, majd hozzáteszi, hogy
ennek alapján elképzelhetjük mekkora gondot jelentett a Képes Krónika összeállítójának az elevenen lüktetõ, sokoldalú,
szerves magyar nyelvet egy ilyen gépies szerkezetû latin nyelvbe fordítása, fõleg ha tudjuk, hogy nevezett hõsünk
nevében benne van az álmos jelentés is? Mivel ez elsõsorban álomba révülést takar, nem halált, hanem szentté
válást, nevezetesen Álmos szentülését írja le, azt a pillanatot, amikor lemegy a Nap, és feljõ az álom ideje. Ez a gyönyörû
költõi kép méltó párja Attila király Esthajnalcsillag természetûnek nevezésével.

- Úgy tûnik, valakik azt szeretnék elérni, hogy a magyarság saját történelmi múltját, annak értékeit ne ismerhesse
meg, azokat szabályszerûen dugdossák elõle, középkori magyar nyelvû irodalmunk - mert ilyen bizonyítottan volt -
emlékeit az elmúlt századokban elpusztították. 1276-ban Kun László király idején Szent Margit szentté avatási
eljárásán a vele élõ nemes asszonyok, az apácák elmondták, hogy Margit anyanyelvén, tehát magyarul olvasta
az Evangéliumot. Hová lettek a magyar nyelvû krónikáink, legendáink? - osztotta meg velünk tépelõdõ gondolatait
Szántai Lajos.

A Nemzeti Kincseinkért Egyesület megmaradt értékeink közül szeretett volna egyet közkinccsé tenni. Lehet, hogy megfizet
érte ?

Szakács Gábor

http://nja.hu Készítette a Joomla! Generálva: 6 May, 2010, 14:26