Você está na página 1de 59

ArcA

ANDRÁs Túl hangos a zene


Nagypapámnak,
A szerző nem tagja semmilyen egyesületnek, egyháznak, aki szerette a verseket.
irodalmi körnek, hivatalnak, klubnak, pártnak, szektának,
szerkesztőségnek, szervezetnek, társaságnak, társulatnak. Neki, a mindig volt úriembernek,
aki mindennél jobban szerette nagymamámat,
akit egy véradáson szólított le ezerkilencszázötvenhatban.
©ARCA ANDRÁS 1997-2009 Az együtt töltött ötvenhárom év alatt
sokat olvasott neki hangosan.

Úgy gondolta,
verset hangosan szavalni
magának vagy valakinek felolvasni
Ez a mű Creative Commons van csak értelme.
Nevezd meg!
Ne add el! (kétezer-kilenc)
Ne változtasd!
3.0 Unported Licenc alatt van.

A licenc szövegének megtekintéséhez látogasd meg a


http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/3.0/ webcímet.

A szerző nem tartja fent a jogot, hogy bármilyen élő


vagy holt személlyel személyében azonosítsák.

Kapcsolat:
h e l o @ a r c a a n d r a s . h u
ELŐSZÓ (ezerkilencszázkilencvenhét)
Balázs említi szabad szerelem most majdnem cím.
Áramlat variáció torzít az elnyomás éveiben mécses
ég csillagok tudatos követője. Állandó megegyezés
hullámok szárnyalnak nihil feltámadt az értelem
halott a jelenségek résén való rács elnöke LSD.
Gyűrűk mint megannyi görbület útjelzőként
helyezkednek el úttalan városok parkettján.
Növények emberek állatok olyan mindegy
úgyis egymás közt vagyunk.
TA R TA L O M

Első fejezet Harmadik fejezet.


SPANYOLóra ......................10 58........... ÜRES füzet LAPOK
Hosszú történet • Neked, nekem • Romantikus • Miheztartás • Félénk formafélék • Szösszenet • Idill
Ég érzés • Várni tőle bármit is • Két színes versszak blues • Mámor • Aludj • Harcolni érte • Üres füzet lapok •
• Pokoli szép • Van • Vele • 04:27 - 05:49 • Béke Részegség • Nemzeti ünnep • Pesti helyek • Tudományos
bennem • Megint • Változás • Elalvás előtt, félrelépés megfigyelés • Szerda • Farsang • Nézni hosszan •
után • Furcsa pár • Utóirat • Nem érdekelsz • Legyen végre Szavaknak élével • Az unatkozó harmadik • Megnyitó •
vége • Nem vagy • Sorról sorra • Csönd • Ez a fájdalom Bárpultnál • Tájkép • Komolyan, kire vársz? • Vidám végzet
• Diszonancia • Remélem ennyi volt • Azok a lányok •
Románc • Valamiért • Szép emlékek felriadnak • Két
vékony sor • Szép mintára ma nyáron • BKV felár • Tabán

Második fejezet Negyedik fejezet

POROS ars POETICA .......34 84...... a KÉPZELET HULLÁI


Litánia • Kérdések, válaszok • Barátom • Litánia II • Ego • Egyedül • Szeretnék • Kirándulás • A képzelet hullái
Lennék költő • Messiása legyek • Jelenések • Mosolygók • Egyik nap hirtelen, mit hoz a véletlen? • Gyorsan •
• Vándorok emlékére • Unalom • Tizenhét • Látomás • Napnyugat • Szemfedőben • Közjáték • Örök tánc •
Írni tudnék gondolatot • József Attila 92. névnapjára • Könny-csepp útja • Idő lepel • Orion öve • Ráckevei híd,
Öntájkép • Tizennyolc • Itt • Káros • Újragondolt so- Duna • Nincs helyem a temetőben • Az idő egyik filozófiája
rok tora • Áramszünet • Tizenkilenc • U.i. • Nem értem • Öngyilkos lett a szomszéd • Csend legyen Budapest! •
miért • Kérdőjelek • Álmatlanság • Szürkület • Summa Emberkert • Néz • Fejlődés • Majdnem vége • Pontosan
Hosszú történet

Hallgass meg egy történetet,


el nem mondott, nem történt meg

spanyolÓRA Neked, Nekem


Neked szép az élet
Nekem nem rossz
¡ No más m ent i ras! Neked tiszta a világ
Nekem csupa kosz
Neked élvezet
Nekem fáj
Neked hepar
Nekem máj
Neked magyar
Nekem cigány
Neked erényed
Nekem hibám
Neked Isten
Nekem bálvány
Neked acél
Nekem márvány
Neked béna
Nekem állat!
Te csak szívod
Belőlem árad.

Neked gyógyszer
Nekem méreg
Neked tucat
Nekem réteg
Neked őszinte
Nekem hazug
Neked pletyka
Nekem tabu

11
Neked rend Romantikus
Nekem káosz
Neked csöpög
Nekem pátosz Romantikus lennék? Nem nagy dolog.
Neked válasz Ha hiszed, hogy kivételes vagyok,
Nekem kérdés
Neked jóslat az leszek, ha nem, hát átlagos maradok.
Nekem érzés
Nincs pompásabb érzés a bűnbeesés óta,
Neked ronda
Nekem szép másfél éve szól erről a nóta:
Neked világ a semmiben született a szerelem,
Nekem kép s a semmi felé menetel szüntelen.
Neked ismerős
Nekem idegen
Neked meleg van A hatások, melyek elmédet érik
Nekem hidegem
cserébe mind az elmédet kérik.
Neked tökély
Nekem hibás Ha odaveted magad környezetnek,
Neked egyszerű
Nekem mintás nem marad semmi szervezetednek,
Neked csíkos lenni, csak a semmi légüres lelkednek.
Nekem kockás Gondolataid lassacskán elkelnek,
Neked új
Nekem használt pénzt kapsz, nem kapsz, tömeg leszel,
Neked ország a közösségbe mindent beleteszel,
Nekem haza cserébe élhetsz, majdnem ahogy akarsz,
Neked szia
Nekem maga meghúzod magad, hullámot nem zavarsz.
Neked férfi
Nekem nő Persze tudom, Te Különleges Vagy,
Neked valaki
Nekem ő Különleges Testben Különleges Agy!
Légy hát az, terjeszd hitedet,
Neked hasonló amíg akad bárki, aki még hisz neked.
Nekem ellentét
Ami téged éltet Ha már nem, idézz emlékeket,
Az engem széttép. idézz kérlek engem, és egy estére megjelenek!

12 13
Ég érzés Várni tőle bármit is

I
Várni tőle bármit is
Gyönyörű veszélyes buja szépség
Beborít végre a hatalmas kékség Önhittség és buta is
Meglátni és megismerni Volt ami marad
Múltamról mindent beismerni Meg nem szakad
Minden vágyam merész álmom Könnyre már csak könyvön fakad
Megszerezni minden áron

II Futni tőle bárhogy is


Próba csak és gyáva is
Összes titok világtalan, Van ami marad
Gondolatom tisztátalan, El nem szakad
Te vagy titkom megfejtője,
Gondolatok megőrzője.
Csókra már csak bortól fakad

III Szemre könny és szájra csók


Felébreszti álmodót
Vágyak-álmok-merengések,
Összes hajnal derengése
Édes álom, édes emlék, Két színes versszak
Felébredek, minden elvész. Pamut fehér melltartó,
tépni vadul milyen jó!
IV Ha pedig csipkés, fekete,
csábításként leveted-e?
Ennek sincs vége
Lám ez vörös!
Sehol sincs nyugalom Szemem ködös!
Követlek téged Tavasszal pedig, ha virágos,
Úttalan utakon füledbe súgom: milyen bájos!

14 15
Pokoli szép 04:27 - 05:49
Kóbor lepkeként bolyongok az éjben
Széthúz a káosz, elfoszlik az éden
Pokoli szép ez az érzés, A sötét utcákat járván
Az életből halálba visszatérés, Gondolatkötegek között
Félem minő járvány
Arcom ismét márvány, Leselkedik hátam mögött

Szíved zokog árván. Sötét a kiserdő


Dereng a táj
Kopár a lelkem
Angyali szép ez az érzés, Kár értem, kár
A halálból életbe visszatérés, Mondja és tovább illan

Arcom ismét forró, A setét telepen körtevillany villan


Szívemnek most mily’ jó!
Arcom egy emberé
Van Testem mint jég
Látok egy seregélyt
Va n f á j d a l o m , a m i é d e s , m i n t a z í z , Adj egy éjjelt még!
‘ m i v e l s z á j a á l l a n d ó c s ó k r a h í v.
Bágyadság
Va n g y ö n y ö r , a m i f o r r ó , m i n t a k í n ,
Kőröz fejem felett
Vándormadár lelket maradásra bír, A vad érzelmektől
Va n g o n d o l a t , a m i c s a k t ő l e s z á r m a z h a t , Óvja kényes lelkemet
Kótyagos fejre, szerelemre kárhoztat
Felszakad a hajnal
Közeleg, látom
Vele Van istenem
Õ is jön, várom!
Nem pusztán idegen Csonka kéz
Deformált arccal
Talán ezért is viselem Nyújtja felém
Minden gondját, minden baját A fertelmes hajnal
Első sugarát
Tompítja a világ zaját Mely talán megéget

16 17
Cigicsikkről Belépek a házba
Cigire lépek Hogy szítsam a káoszt

Merre menjek Törjem a rendet


Most hová? Gyilkoljam a pátoszt
Merre az út? Majd kusza érzés vesz körül
Merre talál
Aki csitítja majd féktelen lelkem? Elámulok
Testemben a düh forr - csak csendben
Elcsuklik a tér
Spontán pompa Melléd beájulok.
Örvénylik körülöttem
Merre tartok? Kérdésekre választ
Honnan jöttem? Ismerős kéz támaszt
Kitalálok felhőt Kimerült testem remeg, de él
Képzelek egy vihart Ölelj mint régen, de ölelj még!
A viharra válaszul
Holló, varjú rivall Megnyugvást csak
Karjaidban lelek
Érzem nyelvemen Ott elfelejtem
Az eső ízét Nevem, de nem tetteidet.
Részeg agyam segíts

Megint
Száraz bort bírj még!

(Ő hiszem velem van


Talán az egyetlen
Az egész kibaszott
Világegyetememben) Szavak ragaszkodnak semmihez,
Boríts rám padot
csak szavakhoz.
Mellyel elrejthetem
Féktelen kedvemet
Férfi test ragaszkodna bárkihez,
ám minek?
Nevetni szeretnék
De tudom még nem lehet Mutatja nyakát,
Ismerős ház
beleharapok,
Ismerős kapu
Kilencedik kerület
olyan mint én,
Nyomorult kis falu és mégis újra belehabarodok.
18 19
Béke bennem Elalvás előtt,
A szerelem veszi szemem,
félrelépés után
úgy látlak én, mindnél szebben,
látatlan veszi fülem,
hangodon szól másnap énem,
Elalszom és tudom, jönnek. Várom őket,
eszi szám,
már néma tán,
lélekben öltözöm, s ha látom a rőtet,
lopja lelkem, álmodom már, szuszognak szavak,
béke bennem, minden rendben, borús, sírós félébrenlét alatt.
senki máshoz nincs most kedvem.
Tátongó sebben lüktet a szív,
Változás halott vagyok, ágyam a sír,
megbántam ezt, megbántam azt.
Fél éve könyörgök, Nem vagyok más, csak elszáradt haraszt.
lelkem változz,
mutasd meg a szépet. Szemhéjszín fények, lehull a tér
Titkon tilos kívánnom, szoba-testem kivérzett ér,
tűnj el kínom, én meg fekszem, lazán, hanyatt.
ne kínozz kérlek! Ne zargasd a halottakat.

Kínom változik, Felriadok, bőröm csupa verejtékszutyok,


lelkemből eltűnik, testem mellett másik test szuszog,
üres lett mindenem, nem is értem, miért érzem magam
el kell már engednem. egyedül, ha szeret az agyam?

20 21
Furcsa pár A furcsa pár
Létük sivatagában
Puha párnák tengerében Ha keres talál
Nézi egymást furcsa pár Hibát egymásban
Ablakon túl sötét honol Formálódnak
Sehol egy csillag, a mosoly is fáj Át a jövőn
Keresik majd
Emlékhalmok Az elkövetkezendő
Elmaradnak Társban a régit, az egyet
De ők talán Az egyetlen érdek nélküli tettet
Megmaradnak
Különc párnak Hajdanán
Akik voltak Szerelmük hajnalán
S a múló évek Érintések erdejében
Hiába múlnak Veszett róka helyében
El nem felejtik Éltek ők mindig - szerelmük halott
Egymás gondját Haláluk oka fojtó garott
Cipelik majd Környezetük
Évek súlyát Mely mindent átszennyez
Kapcsolatoknak sehogy sem kedvez
Együtt lesznek
Sikoltó szélben
A káosz színes Bár mindkettőnek
Emlékében Nagy volt a mersze
Maradnak úgy Már egyiknek sem
Ahogy voltak Ez a kedve
Egymás minden Jövőjükkel
Titkát tudóknak Kezdeni mit sem tudtak
Sorsuk ellen csak kapálóztak
A titkokat Emlékeik
El nem eresztik El nem vehette
Hiszen már Álmaikat
Nincs más nekik Megtörhette
Meg is törte
Nem kellenek
A rossz emlékek Mást mit tehetnek ezután?
Jó maradjon meg Újhold éjének világló hajnalán
Közös elmének Szakítanak

22 23
Utóirat Legyen végre vége

töltsd ki az űrt Legyen végre


mindenkorra vége,
é s é re z z ! a hisztit unom
nyílt sebként élj és nagyon jól tudom, hogy
é s v é re z z hiába futom
el hitedért ostoba köreidet magamtól,
nem engedsz dacból, magadból.
ha kell. A dacból, mely takonyként
örökké leszünk? borítja szeretetet,
felejtsd el mely tönkreteszi
szánalmas életünket.
Nem érdekelsz
Ha életem célja lenne, hogy szeress,
Nem érdekel semmi nem lépnék tovább, te is keress
Távol akarok lenni újabb férfit, időben szóltam,
Tőled és tőlem
A képektől jobb embert, amilyen én voltam.
Jelentől, jövőtől
Veled töltött holtidőtől

Elég volt a sírás N e m v a g y


Nálad se maradok
Bármennyit hívogatsz
Távolabb szakadok Nem vagy nekem gyönyörű óda,
Szaladok, a kiskutyád
Mögöttem szalad nem hallgatok hívószódra,
Utol nem ér soha
Béna kis vakarcs nem vagy nekem semmi sem,
Nála az erőd, de
nem vagy nekem szerelem.
Nálad a hatalom
Hátad mögött
Múltunk is tagadom Sorról sorra
Önmagam fölött (Annával)
Nem áll már senki
Meguntalak régen
Nem érdekel semmi Lópokrócba burkolózva
... Egymás mellett begubózva
Tagadom az életem Porszem száll a lámpafényben
Tagadom istent
Mindent letagadok Nem mosolyodsz el,
Mert tényleg senkim sincsen És én sem.

24 25
Csönd Ez a fájdalom
kérelem,
néma szólam ne legyen még jó nekem,
őrjítő kánon
Ez a fájdalom
úgyis eljön kényelem,
hiába várom elengedni nem merem,

Ez a fájdalom
Ez a fájdalom mély verem,
kiutat csak képzelem.

Ez a fájdalom Ez a fájdalom
kell nekem. szemtelen.
Fájdalom az életem, Hiába mondja, nem teszem,

Ez a fájdalom Ez a fájdalom
másmilyen, kegyetlen,
csúf forradás lelkemen, ellenáltam, elbánt velem,

Ez a fájdalom Ez a fájdalom
ép eszem, emlékem,
nélküle elveszem, feledésben nincs részem,

Ez a fájdalom Ez a fájdalom
lételem, életem,
levegőnél is több nekem. te okoztad, én kértem.

Ez a fájdalom Ez a fájdalom
tettesem. nem csak ő,
Ha keresem, meglelem, Fájdalomnak neve most minden nő.

26 27
Disszonancia
Románc
Ne m az a baj, hogy nem i t t h o n v a g y e g y e d ü l m a g a d ,
hanem, hogy álland ó a n ö n s a j n á l a t t á m a d n á l a d , Sikolyom: léted kacaja.
ha neked oké, hog y c s a k í g y s z i p o r k á z z a k .
Suttogod az üres szavakat,
Ámulunk, hogy fásulunk. Bámulom, kerek szájjal, heves vággyal,
mennyire ránk sültek a mindennapok! karöltve az éjszakával.
Míg panaszkodsz, érzelmileg elsorvadok.
A végtelen lám, véget ér.
Körbeölel sarki szél,
Remélem ennyi volt varjak többé nem kárognak,
macskakövek nem nyávognak.
Ennyi volt. Remélem, nem látom többet elbűvölő arcodat,
remélem, nem tör többé felszínre akaratlan öntudat,
remélem, hamar elfelejtelek, Félelem a lelkem mélyén,
újra nem űz öledhez rémület lesz bánat a világ végén.
az őrülettől, friss magánytól, Árnyak jönnek kedvedért,
béke, család, szeretet hiányától. eljönnek a lelkemért.
To v á b b á r e m é l e m ne m é rde ke l ,
Csak az kell már, régen tudom,
em lé k e d e t h o v á é s hogya n t e m e t e m e l .
szerelmedet viszontunom,
nézd a Bárányt, felhőképben
közeleg a messzeségben.
Azok a lányok Utolsó esténken bíborszín álom
Va n n a k c s ú n y á k lopódzik a kihalt tájon.
Va n n a k s z é p e k
Némely részeg Szíved látod két kezemben,
Va n n a k r é s z e k Szemed tükör én szememben.
Va n n a k d o m b o k
Némely gombok Szívem látom két kezedben,
Csábítanak - előállítanak Szemem tükör szép szemedben.
28 29
Va l a m i é r t Szép mintára ma nyáron

Ha nem figyelek, felizgatja Szeretném csókolni szemed,


Ha nem érintem, csak nem hagyja Lebegésben fogni kezed,
Ha nem figyelek, hazaviszem
Néha össze roppantani,
Ha nem érintem, terhes tőlem
Világot fölborítani.
Cinizmust, mint szót nem érti
Egész világ bántja, sérti Szeretni téged lételemem:
El van telve nyomorával Vagyok én és én vagyok neked,
Szép leányok bánatával Félni tőled, de nem bántani,
Nem elvenni, mindig adni.
Szép emlékek felriadnak
Poharad vagyok, igyál mélyen,
szája, nyaka, a piciny melle, eljöhetek más képében,
karja, lába, az édes teste, babusgatlak, ahogy tudlak,
füle, haja, formás feneke, nem akarok semmi rosszat.
messze van már, nagyon messze,
köldöke, hasa, az arca, Függőségben furcsa álom
grokkolni őt, voltéletem célja
Tart távol, az álomhatáron
Leszel nekem, vagyok neked,
Így szeretném csókolni szemed.
Két vékony sor
Vékony karok megriasztotok, Szeretjük egymást - egyes számban,
karomba gyorsan karoljatok! vallomásom tisztán hánytan.

30 31
BKV felár

Metrón nyáron szagot csapnak,


buszon meg csak elbambulnak,
alighanem kapaszkodnak
vagy ülésükhöz ragaszkodnak.
Elzötyögnek, nem törődnek külvilággal,
csak fülükben morajló zeneszámmal.
A villamoson szebb a szemnek,
szebbek a zajok, szebbek a lányok,
szebbek a tájak, a fiús talányok.

Ta b á n
Régebben voltak ronda lányok,
kik leültek
simán egy sörrel
mellém a porba,
s együtt öntöttük később világaink borba.

Régebben sokat mosolyogtam


azon, hogy nincs is messze, de szép kis séta kézenfogva,
a kisközért, ahol mindig sor van
(míg a Mini játszik, Bill csak táncol, Demjén mászik, Charlie csápol).

De ma, ha leülnek lányok mellém a porba,


inkább felállok, míg kedvemre valóbbakat nem találok.
(Lehet, hogy szeretnék már családot?)

32
L i t á n i a

Ü R E S A Z É L E T E M / g y ű l ö l ök és s zer etek

POROS ars POETICA K E R E S A Z É R Z E L E M / t asz ítok és ölelek


E L Ö N T A F É L E L E M / ez v ag y t e, ez vagyok én
ME G Ö L A Z É RT E L E M / t ár sak v ag y u n k , megos ztott én
Ha megérem, hogy megöregedtem
S kisfeleségem eltemettem Kérdések, Válaszok
Az úton végleg láthatatlanná válok
Miután megtérten hazaértem Szabadság?
Nem járok több világot farkasvakság
Nem viselek más arcot, élek álmot szabad vagy?
Nem bámulok vén kecskeként fiatal lányokat legyél az!
Mosolyogva, emelt fővel várom halálomat
komor börtön?
Leszámolok végre szavakkal, csend leszek, alkonyat időd töltöm
Nem táplálok keserűséggel átszőtt légvár ábrándokat Családság?
Halálomról, életemről nem írnak cikkeket, könyveket örök Rabság
Sem dícsőítő/sajnálkozó bejegyzéseket, kommenteket
szabad élet
Szeretnék méltósággal meghalni gyorsan megöl téged
Nem lázálmok után Félelem?
Ennyit kérek csupán gyenge védelem
Úgy megszűnni, ahogy éltem
Nyomok nélkül, bután rövid életen
kitart a végtelen
Igézet?
vidám végzet
35
makacs halál Ego
csak megtalál
Örök élet?
lassan vége J ézus meghalt

minden szép így én élek


gondolt kép Iste n nem fél
Értelem?
képzelem de én félek,

fájó vétség e gyenlőek vagyunk


múló kétség
Képzet? mind a k etten haldoklunk
valami méreg

Szabadság?
gyilkos vadság
Élet?
Litánia II
nekem a halál sem változtat a szerepemen
túlértékelt képek úgy leszek, hogy nem lesz senki nekem
szög vagyok egy fakeresztben
pusztán eszköz szemetekben
Barátom,
egy totemhez beszélsz lyukat ütnek csuklókon velem
mezítelen testtel, rozsdállok még lélegző tetemekben
nem segíthet rajtad maradok én és vérük marad nekem
se isten, se ember. csak a halál nem változtat a szerepemen
36 37
L e n n é k k ö l t ő
Jelenések
l e n n é k k ö l t ő k i k é p e r n y ő r ő l
h i r d e t i a z i g a z h i t e t Béget a Bárány
d e e s z e m b e j u t o t t h o g y Törik egy pecsét
f e l h e v í t e t t Fehér lóról massza
e g y p o r n ó f i l m Folyik földre szét
a z e l m ú l t é j j e l Szennyezés lelke
e l t ö l t ö t t m i n k e t Elindul útjára
b o l d o g k é j j e l Nincsen gyógyír
e l m é n k t ő l Kietlen szomjára
m e g s z a b a d u l v a
ö s z t ö n ö k b e n Reped a második
f e l s z a b a d u l v a Tűzvörös fejjel
é l v e z t ü k a s i k o l y t Nekilódul ő is
a t o c s o g ó l é t e t Háborgó szemmel
n e m l á t t u n k t ö b b é Háború kardja
g y ö n y ö r ű r é t e t Villan a kezében
h o l j é z u s k r i s z t u s Pusztításra termett
s é t á l t e g y r e k l á m s z p o t b a n Öldöklés vérében
v a k í t ó f e h é r
Törik a harmadik
m ű f o g s o r b a n
Fekete lovas
Messiása legyek? Alakra vékony
Nyaka inas
Messiása legyek Elvágtat ő is
e boldog honnak? Csontsovány testtel
Éhségét oltja
E lepusztult,
Megannyi ember
ősi romnak?
Hol emberek Robban a negyedik
csak mennek, mennek, Sárgaszín ló
mennek mígnem Nem lassítja semmi
el nem vesznek? Se hegy se tó
Beszéljek a Béget a Bárány
süket népnek? A sárgaszín üres
Hívjam a létet Hol van a Hatalom
hol a halál lépked? A negyedik követ?

38 39
Hárman jönnek Körbenézünk köröttünk
Arcukon csuklyák Számtalan ház ég
A riadt gyerekek A vihar nem oltja
Szemüket becsukják Aranyló lángjukat
A falakból csöppen Pincékben a népek
Szivárog a vér Kitátják szájukat
A vér sziszegve Még van levegő
Hozzánk beszél Utolsó szavakra

- Nyíljatok sírok! Közelednek felénk


Ébredjetek holtak! A lovasok vágtatva
Hív az uratok! Gúnyánkat felöltjük
Mi vagyunk a holnap! Lovunkra felülünk
Szavainkkal mi is
Pusztító szél söpör A világra törünk
Kietlen utcákon
Megáll az idő is Emberek voltunk
Percet már nem számol Kik elhoztuk a véget
Nem szolgáltunk senkit
Ülünk egy asztalnál Csak gyilkoltuk a szépet
Sörözünk, írunk Istenek vagyunk
Maradék ciginkből Tetteinktől halál
Kartonszámra szívunk Közönyötöknek hála
Pincérlány közeleg Pernyeként szerte száll
Nyakában kereszt
Csikkünk oltjuk rajta
Sikoly felhőt repeszt
Kialszik a nap
Ömlik az eső Eltűnik a hold
Kavarog a szél Robban a csend
Mi már úgy születtünk Elalszik a holt
Hogy közeleg a vég Utolsó képként
Kitárjuk kezünk
A sötét égre nézve Látod egyedül, árván
Istenünk ezt szánta Egy hegyormon
Végső büntetésnek Zokog a Bárány

40 41
Mosolygók
17
olcsó vasfog Ez a dal
Rólam szól
a mosoly hátán Mélyen sérült
kacag az isten Rákkendroll

kacag a sátán Itt ez a világ


Felismerem
Holott résnyire
Vándorok emlékére
Van nyitva szemem
Emlékezzünk vándorokra emberek.
Ahogy tartja kedvetek, de legfőképp elsuttogott imával, Az a faj
talán pár szál réti virággal. Régen halott
Fejfák őrzik nyomuk az úton, rajtuk kövek, Az égtől pedig
körülöttük gyomok, igen, gyönyörű gyomok. Sok földet, vizet kapott
Emlékezzünk emberekre vándorok.
Az a lény

Unalom Nem te vagy


Csodás testben
Semmi agy
Ha a túl sokból elég,
Ez a föld
A világ is fellép. Nem a miénk
Mire mindenből elég lesz, Laposra lakjuk
A világ már kiégett. De mégis miért?

42 43
Ez a folyam Az a pénz
Még nem apad Nincs nekem
Szürke kedvem Elvesztem hát
Fel nem szakad A jókedvem

Az a regény Ez a préda
Maga az élet Én vagyok
Nem olvasod Két part között
Mégis téped Én szakadok

Ez a vers Az a jég
Nem segít Nagyon meleg
Minden agyból De a nyár már
Mást merít Hideg neked

Az a zene Ez a vég
Nem magyar Széjjeltép
Gondolatot Régen rokkant
Nem zavar Most már ép

Ez a fénykép Az a gyilkos
Elhalványult Engem ölt meg
Minden ember Felelősség
Magába bámul Nem érinthet

Az a lány Ez a dal
Nem hevít Rólam szól
Talán szép Tizenhét évem
De nem segít Megerőszakol
44 45
Látomás
Öntájkép
Látomás vagy vízió
színes televízió
az élet Egy szép nap úgy ragyog,
ez a méreg hogy sírnak érte a csillagok.
széttör összerak majd
tönkretesz téged Mind reszket és úgy kívánja,
nem múlhat el nap, nap utána,
Írni tudni gondolatot hogy ne lássák ők is égből a földet,
Írni tudnék gondolatot,
ne kívánjam látni egyszerre mind őket.
rajzolni mozdulatot,
istenem, mily boldog lennék,
talán újra reménykednék
szebb életben, Érzem, egyedül vagyok mégis
ó de várom, - ha fakó a nap, szürke az ég is -
teljesedjék minden álom! egy bűnös, fennkölt érzésben.
Minden hazug kérésben
József Attila 92. névnapjára lobog az árny, de lobog a fény is,
Nincsen apám
Nincsen hazám
Nincs családom
Nincs barátom érzem. Egyedül vagyok mégis,
Nincs istenem elpattan ez az ér is,
Nincs szerelmem
Nincs életem s ottpusztul, még ha szép is.
Mégsincs merszem
Véget vetni
Tiszta szívvel csak szeretni Ember vagyok, de egyben rém is.
46 47
18
Borús napon, borús reggel, Gyertyák égnek az esti ködben,
még a nap is búval kel fel, elalszanak, ha torkom dörren.
harcol még a felhők ellen, Álmos könnycsepp riadva úszik,
majd feladja a harcot csendben. Még több könnyben hason csúszik.

Zokog az ég vagy önti vizeletét, Örülök, és meg is hatott


kiönti nekem szomorú szívét, “élj sokáig” fuvallatod,
segítenék hogyha tudnék. örülök, de arcod zavart.
Nem látom a lelked mélyét. Félek versem verset szaval.

- Nem is lehet - zokogja nekem - Éjarcomon, fényszememből,


ha nem nyitod fel lusta szemed! gejzír tör föl életemből.
Durcásan előúszik, Életfonál két part között,
mellé pompás szívárvány kúszik. gyermeklelked mégis örök.

Csillog-villog, kelleti magát, - Ne bánkódj ha magam volnék,


megfésüli sokszín haját, ha kellenél, hidd el szólnék,
nem néz rám, mégis érzem, nem is vagyok soha magam...
tetszel neki fönt az égben. Elmondanám ha lenne szavam.

Két szép szárnyad Magány börtön börtönőröm


küldjön árnyat! érző szíved titkát őrzöm,
Magam vagyok, jön a magány, ketten vagyunk, én, a magány...
bőröm alatt mozog talán. ha lenne kiút megmutatnám.

Félek, hogy jön, de tudom itt lesz, Mit is érzek? Mi az öröm?


az alkonyi pír remegve reszket, Boldogságban mi az üröm?
rettegsz te is, tudom, látom, Ilyen vagyok? Hol a maszkom?
pironkodva nézi félálmom. Ha felteszem, boldog arcom?

48 49
Taníts meg, hogy örülhessek
a csábító öröklétnek. Itt
Ártatlanul bűnhődöm
Minden elmúlik. Most szomorú vagyok?
itt, ezen a földön.
Öröklétet nem adhatok.
Ha van söröm, iszom,
ha van pénzem, költöm!
Ajándékod lehet igen szép,
de egy-két év ha rálép
Újragondolt sorok tora
megmarad-e örök egyben?
Boldogságod lesz még bennem? Áthúzott sorok mind boldogok.
Kiélt képek voltak hamisak, ám szépek.
Fáj ha adnak, fáj ha nem, Üres korsókon, metaforikus torzókon
félek ha kapok rosszkedvem bezzeg nem virít a hiány jele!
hová bújik? Bőröm alá? Rövid élet? Örök halál? Teli pohár? Ide vele!
Hová bújik pazar magány? Kit érdekel, hogy túl hangos a zene?

Alkonyi pír elsötétül lágyan-lassan.


Álmaimat nem kaphattam.
Égből zuhan egy béna angyal
nyomában lecsapó karvaly. Káros
marihuána, hasis
- Miért van ma is szép rosszkedved?
Miért nem éled ünnepedet?
elszívom ma is
- Ünnepemet? Ne nevettess! mindent megértek
Halálomra nincs még tettes. ha LSD-zek
biztos menekvés
- Örülj hogy vagy, nézd az eget...
- Nézhetem a bús felleget.
mögöttem rettegés
- Nézd a szépet, színaranyban... csak jön ha jön
- Hazugság van, szívalakban. én kiröhögöm

50 51
Á r a m s z ü n e t Alkoholmámorban elúszni
fájdalom, fáj,
Rokkant erő, roppant erővel elmosódik bennünk
tépi fel két szemem, az egykor éles táj.
megszűntem létezni,
n e m g o n d o l k o z o m m á r, a z t h i s z e m .
Ismét egy alkalom,
K i é g t e m , m i n t e g y á r a m k ö r, azt mondják, használd ki,
nincs mit írnom az emberről, nincs értelme
nem tudok már írni, tovább őt reménytelenül kutatni.
csak satnya szemem miatt ríni. Mutogatod mi vagy,
de fátyol takar,
Öklömmel nyomom szemeimet, van aki megismer,
nem érzem érzéseimet, és mindenki mást akar.
nem hagyhatom könnyem potyogni,
ma este nem láthat zokogni.
Van egy hely talán,
ami neked való,
világban egy sarok,
19 ahol minden torzítható,
nem kell beszélni
csak a hazugságról,
Néha azt kívánom legyen vége az emberek
olykor bár folytathatnám egyéni igazáról.
néha szűzen hagynám
olykor bár megronthatnám
U.i.:
látom magamat
Felcsendül a dal, lecsúszott értelmiségi
ami mi ketten vagyunk, utcán kéreget
fájdalom önti el agyam, holnapot ígéri
ismét mi maradunk.
imádkozik prédikál
Emlékek, pillanatok
kitörölhetetlenül fekszenek, nem tartja szavát
miközben mindketten összegyűlik kis pénz
azt hisszük, bizony, ez rengeteg. s leissza magát

52 53
Nem értem miért ??????
nem értem miért nem dicsőítjük a múltat Elnézést okosok, ugye nem zavarok?
nem értem miért nem szeretjük a rútat
nem értem miért nem értem magam Mi a téma? Génszabályozási zavarok?
nem értem miért nem hallod szavam Bensőségek? Emberi lélek?
nem értem miért nincs válasz
nem értem miért nincs támasz Jól sejtem, hogy nem érteném meg?
nem értem miért létezem Mert mi a lélek? Hol van az?
nem értem miért nem éhezem
nem értem miért nem szép a világ
Emberi testben furcsa gaz?
nem értem miért nem megyünk akkor tovább Szívja csak az életet?
nem értem miért nem értem Nincs válasz, csak kérdezek.
valaki tehetne valamit már értem!

Dicsőítjük a múltat Álmatlanság


Szeretjük a rútat
Értem magam
Ha hallod szavam Nem bírok olvasni,
Minden válasz keresem a szavakat,
Újabb támasz napnyugatkor gondolom,
Nem létezem
Újra éhezem milyen szép pirkadat!
Szép ez a világ Délben fekszem,
Megyünk mégis tovább este kelek,
Nem értem, miért nem értem, igen többször
valaki tegyen már valamit értem! jelent nemet.
54 55
Szürkület
Mint öreg villanykörte lobban ki a fény,
elszürkül a világ, elszürkül az én,
szürke ruhában, szürke emberek
keresik a tehetségeket.
Elkopnak az ötletek, beszűkül az identitás,
helyette száguld felénk valami merőben más:
biztos siker, biztos élet!
Kérdezem tőletek: biztos élek?

Summa
A verseim, tudom, mit sem érnek,
mindent csak kortárshoz mértek,
nem segítenek a részeg érvek, viszont
(hahó, a versek mit sem érnek!)
mindent, de mindent csak tettekkel mérnek!

56
Miheztartás

Csendet fenni.
Tollnak lenni.
Csak figyelni.
üres FÜZET lapok Miért pont ő és miért pont én, feneklünk a fenekén?
...

...
Hosszú percek nyugalomban, unalomba hogy nem fullad?
Csöpögnek a percek
...
Folynak el a cseppek ...
Ringatózom morajukban
Nincs nyugtom az álmaimban
Úgy él régen, nincs hónapja,
Felkelek É b re n l é t n e k n i n c s e n n a p j a ,
Idő ha múlik, nem veszít,
Hullámzik a parkett Eszét majdnem elveszi.
Újra beteg lettem ...
Imbolyog a hányás Örülök a jókedvednek
Vörösborban fetreng Minden sorban megtörnélek
...
Sugárban szavakkal súrolja az asztalt ...
Halkítsd le a hangokat Új tapéták visszhangoznak,
Nem szeretem ezt a dalt ne figyelj rám, bármit mondjak.

59
FÉLÉNK FORMAFÉLÉK
II

I Elmúlt a rosszkedv
Egyedül a sorokban, Elmúlt a tél
a versszakokban, Helyette derű
lelhetsz megújulást. Vígasság él
Nem élhetsz a múltban, Itt a tavasz
réges-rég letűnt korokban Utána nyár
folyton-folyvást. A kéklő égen
Bízzál a miértben, Madárhad száll
ne kérdezd kiében, Az emberek örülnek
ne keress fogást. A megtalált jókedvnek
Hihetsz az igében
vagy gomolygó felhőkben Majd jön a baljós ősz
lelsz csak megnyugvást. A kopár erdőben megriad egy őz
Törj ki! Dobd le a normákat, Hiába a remény, hiába a hit
talán értelmet adhatsz a kusza formáknak. Az ősz után úgyis tél jön megint

60 61
III
V

Apám gyakran Egy életem van s egy halálom,


Mogorva és komor, Egy életben egy barátom,
Minden szóért Egy egység egy sör,
Engem okol, Egy kocsmában egy kör.
Anyám szerint felnőttem,
Pedig mégsem, Egy részegség egy este,
Neki nem vagyok jó, Egy este csak egy lány teste,
Még nem. Egy időben egy szerelem,
Felnőttnek túl Egy életen át az egy igazit keresem.
Gyerek vagyok Egy nap egy vers,
Értem sír majd
Míg mással andalog. Egy emberből egy nyers.
A szív dolgait nem érti egy gyerek Egy életen át egy társ,
Jobb neked, ha mindenki szeret egy társra, egy életre vágysz.

62 63
X

Nincs válasz bibliában,


nincs kérdés hitvilágban,
kósza metamorf
véglény-szülemény,
VII büntetni könnyű,
nevelni nehéz,
gondolkozol, de csak töröd a fejed,
Lökdösnek az utcán fel se tűnik, hogy az már beteg.
Ingerlésnek tűnik szavad,
Mindenki elgázol rég megadtad nekik magad.
Mindenki beszél

Hitem sosem erősebb nálam.
Ösztöneim szent elmém halála.
De mit sem hall magából
Csupa rohanó XI

Nagyon fontos ember Szép szín színez téged


Beindult a gépezet Világoskék lesz a véred
Híg az a vér - csak kicsit piros -
Itt az újabb rendszer Bármit is tolnál minden tilos
Még egy évtized Piros korong sárgára vált
Rossz érzésed másra most szállt
És én is ott leszek Mindenki veszett kivéve téged
Mindenki fontos és kemény, Szörnyű álom álmodj szépet!
Sárga lámpa majd zöldre áll
Lehet, hogy mégsincs semmi remény Magunkfajta jövőt hol talál?
A jövőnk színe piros csíkos
Csak az jön be ami tilos

64 65
XIX

Élet, mit nincs megélnem


elképzelve, nincs mit félnem,
esélyeket elszalasztva,
XII
nem élni nem elhagyatva.
Autonóm city,
identity zavarok,
Nem szeretni, nem megcsalni,
elnézést szavak, de tényleg elszeretni, tovább menni,
nem zavarok?
Hol van már a nyelv, nem futni és lélegezni,
elveszett a magyar?
Minden nyelven nem feküdni, nem létezni,
csak magáévá akar?
Nem engedek,
nem lázadni, alázkodni,
tartom szavamat, emberekkel tudni bánni,
egészen végsőkig
hallom csak magamat. nem élni, nem élni meg,
Magyar vagyok és én vagyok a nyelv!
Nem értek meg semmit, mert más nem érdekel. mert apám fiát agyonverte.

66 67
Szösszenet
Megköszönöm:
Szerzői dal - Köszönöm szépen.
j o b b v i l á g o t a k a r. - Ugyan, hagyjuk ezt most kérem!
Megcsinált szar Inkább, menj, menj vissza hozzá,
több rajongóra hajt. nem valódi az összes gond már...
Gondolj bele - suttogja halkan -
mennyit jelent az időtartam,
Idill blues egy csók, két csók, egy smár, két smár,
régen volt, megbánta ő már,
Idilli nap, idilli óra, bánd meg te is, rohanj vissza
elcseszett perc, feltörő sóhaj, legalább te leszel teljesen tiszta.
félek, remeg a testem, - Sajnálom, de nem lehet,
szeretlek még, ez izzik bennem. nem feledem a képeket.
Felidézem őket újra meg újra,
Egyik oldalt, szomorú övezet,
lábam alatt koptatott kövezet, bár akkor még csupasz az ujja.
jobb felé egy bordély vár,
a másik oldalt, egy szomorú bár.
- Gondolj inkább, gondolj arra,
Választom mégis az idilli magányt, mi lesz majd, ha nem veled csalja...
valaki beszél a kocsmáros hangján, - Nem is fogja! - sziszegem zordan -
arról beszél, hogy milyen jó nekem! Nem leszek az utolsó a sorban!
Hogy biztosan érzem, hogy tudom, hogy szeretem, - Pedig szereted, vagy nem?
s, hogy ne fájjon a hiánya... - Azt hiszem atyám végeztél velem.
nekem már beszélhet, hiába.

Szépen lassan kiürül a pohár, Idilli hajnal, idilli küszöbén


rendelek még a sokadik után, elcseszett élet, idilli peremén
fizetni készülök, de nem engedi: állok a megállóban, még rád várok,
- Hagyd a vendégem vagy holnap reggelig. talán sajnálom a fáradságot, a fiatalságot.

68 69
Mámor Harcolni érte

Elmosódott arcok Harcolni érte és győzni tudni


homályosan szólnak, Figyelni a mindenséget
motyognak hozzám,
mit hoz a holnap. Játékok játékát játszani képes
Ta l á n k é s ő é s s e m m i t s e m j e l e n t , Veszni érte és tudni bukni
mégis állítom,
biztosan szeretem!
Biztosan szeretem,
Békességről nincsen szó
így jön a holnap, Háborúban állunk, s nem lesz vége
elmosódott arcok Szép soroknak kény-kedvére
homályosan szóltak. Mi szenvedélyre ráható
Aludj! Tegyek úgy, mint tesznek velem?
Lassú körben végetér Boldogságot el nem hiszem
Ájulásban mást remél
Liter borban vígasz tán?
Léleknek nincs nyugodalma
Élni vágyás tovább hajtja
Korlátoltan buta már

Lefekszik egy pohárkával Mentálisan sem érdekel


Űzötteknek mámorával Ha magadhoz nyúlsz magad leszel
Holnap más lesz, holnap másnap Érzelem csak gondolati
Szép emlékek másnak fájnak Keveseknek hagyod hagyni
70 71
R é s z e g s é g

érzem ma el fogok ázni


Üres füzet lapok el fogok ázni ám nem fogok fázni
rum fűt forrón belülről
tompa csillám szemükből
Lenni elérhetetlen, csábít vonz majd kifordít
egyik csillám rámordít
szenvtelen, szemtelen, gorombán - mert nyugalomból -
bújok elő sírboltomból
életre nem jogosult, felmerültem tudatalattimból
csak néha több, mint károsult. kihúztak de szavaimban
látszik már a tudat alatt
Egyenlően egyenletlen, nincs új barát éjszaka alatt
minden mi fontos régen megvan
szabály legyek véletlenben, fésűm macim mosószappan
keserű ízében úszkálok
legyek más, mint aki vagytok, régmúlt poshadt vizében

mégsem az, kit nem akartok. érzem ma be kell még rúgni


utána meg futni futni
Lehetnék ő, bár ő lenni furcsa, véresen heverni a földön
holnapomat kórházban töltöm
hisz ő lenni jó és nem lenni gondja, elvertek ma csúnyán éjjel
hiába jöttem jóval széppel
lehetnék jobb, mint amilyen, inkább
lenni jó, csak pazar legyen! visszabújni magányomba
befeküdni ágyikómba
felejteni majnem mindent
megtalálni féltett kincsem

72 73
Nemzeti ünnep Furcsa falat kapart falat
(2006) minden éjjel lázas hévvel
köszöntött rá unalom,
Mélyen tisztelt emléktársam, húgom, bátyám fogadom!
miért nincs nyugtunk elmúlásban?
(taps!)
Nem állni semelyik oldalon,
v é g s ő s o ro n n y u g a l o m . Kényes forma csak megoldja
nagy szívével csak mértékkel,
Minő öröm köszöntönöm óvatosan, félve, bántva
egybegyűlve népes népet! készül ő a mártírságra.

(rövid hatásszünet - taps) (új szónok szól)


Szépen csendben szavaljatok
Csaljuk félre lépesmézet így legalább nem zavartok!
vadmálnával, csak módjával, Terveim közt tervek terve,
marhavérrel, galambvérrel, tetteimért nem felelve.
iszonytató kedvességgel,
(fúj!)
Farkasvérrel, turulvérrel
fenőkéses díszítéssel! Nincsen semmi? Én tudom mi van!
Uszítani nyugalomban,
egyszer-kétszer jobb szélével,
(hej!)
fiatalok friss vérével,
harcolj!
Megváltásunk pálinkában
minden hosszú hideg télen ria-ria! Régi szónok enged a felkérésnek, félbeszakítja,
szökkengetünk messzeségben. ö m l i k a v é r, h a b z i k a t ö m e g , m a j d c s e n d r e i n t , b e s z é l
Csupa öröm, más is lássa,
dalainkak nincsen párja, Terveim közt nyugalom:
tánc! új korokat uralom,
vérzik vágyad, letört szárnyad,
Soha nincsen végre vége, ideje van számadásnak, táncolj!
űzzünk gúnyt földkerekségre,
erőt elő, minden rendben, (égett szag)
ego olvad nagytömegben!
N a g y p a p a , n e m e m l é k s z e m o l y a n é v re ,
n e k é rd e z t e m v o l n a f é l v e
(oi-oi!)
k i k e z e k a z e m b e re k ,
kedvesek vagy egyebek?

74 75
P e s t i h e l y e k Tudományos megfigyelés
N e m ú l h a t e g y é j s z a k a , h o g y Te g n a p , m i k o r e g y p a d o n ü l t e m ,
n e h í v n a a v é r s z a v a . csak úgy bambán elmerültem
egy csinos lányban, szép lábában,
járásának ritmusában,
Ve s z e t t ü l r á n g o k , fenekének ringásában.
e g é s z t e s t e m r e m e g , A lányok talán nem sétálnak,
k ö r ü l ö t t e m n i n c s m á s , lebegve felhőkön járnak.
c s a k c s i l l o g ó s z e m e k , Szerda
v i l l o g a f é n y i s .
M e g ő r j í t a z e n e , Honnan vajon kecsessége,
l á z b a t a s z í t , ösztönszerű ösztönlénye?
a l á z a t o s s z e m e . Nem is nagyon viselkedik,
N i n c s e n a r c a , mást sem tesz, csak incselkedik.
m i t s e b á n o m !
Hagyom magam elmerülök,
Z u h a n o k f e l é ,
szája felé belendülök,
h o g y k í v á n o m !
szem lehuny, így természetes,
H a n g j a r e c é s ,
nyelvem mohón nyelvet keres.
t ú l s o k d o h á n y
ú s z i k t o r k á n .
Nyelvem mohón nyelvet kerget, de
R e d b u l l v o d k á t i s z i k , elharapja, vége ennek!?
s z l i m e t s z í v, Durvasága mélyen sért,
v a g i n á j á b a n fél percig ha bírom még.
d o b o g k o k a i n s z í v,
m i n i s z o k n y á b a n Megszeppenten kacarászunk,
v o n a g l i k a f ö l d ö n , lábunkon már alig állunk,
n e m f o g m á r f e l s e m m i t , nem is hallom mit beszélünk
t a x i t h í v o k m o s t r ö g t ö n . csóktól csókig alig élünk.
76 77
Farsang
Látlak tisztán, álarcod az ördög.
Taszít, vonz, ám még időt töltök
kihívással, bátorsággal,
pillanatra találással.

Mindig ez van, ne is törődj vele,


míg megtalállak, elveszítlek, Szavaknak élével
közel engedsz, távolodsz,
versengésben mosolyt lopsz.
Szavaknak élével
Sanzonokban elmerengve,
andalogva, nem keverve venni le lábáról,
mással mást, így nincs probléma,
tovasuhan hordaléka.
megfejteni újra
mit mondani tudni,
Ugyanaz a dallam mindig más szavakon
garantálja gondolatom. belebújni életébe,
közben az égvilágon semmiről se tudni.
Nézni hosszan
Mondhatsz nekem filmeket, könyveket,
Kávészínben elmerülve hogy talán így megítéljelek,
magamfajták menedéke. mondhatod, dolgozol,
Nézni hosszan révületben kérdezném, mégis hol?
ráérezni rémületre, Hazudok, nem érdekel.
mi van ha épp másra vár, Mikor csókoltál először,
ha magamfajtát unja már? inkább ezt mondd el!

78 79
C:
Az unatkozó harmadik Felszippant csíkban a szombat este,
Bizarr kedvüket tovább nem keresve
A: Indulok el magam halászatra,
Írni kuszán gondolatban Va d á s z o m i n k á b b m o c s k o s a b b s z a v a k r a
Olvashatatlan külalakban
Felfedezni őtet magát
- Imádom a lelke nyomat! - Megnyitó
Szolga lelkem kiszolgáló urát S z é p sé g é n e k á r a
Ba r o m i n a g y d r á m a
B: M u l a t ó n a k sz é p e
Olvasni, mit le sem írna Mindenkinek kéne
Csak míg alszom elsuttogna,
Esti mese, el se hinném Lá t sz i k n é h a , h o g y v i n n é d t ö b b r e ,
- Ha gerincemen nem érezném - m i n t c sö c se i d d e l ü z é r k e d v e
Lehelete bizsergését b o l o n d í t a sz m á so k a t ,
bolondítod önmagad.
A:
Míg velem van, s engem szeret Ti p e d i g ! H u sz o n é v e s z e n é r e v a g y t o k f i a t a lo k ú jr a ,
Felülírja világegyetemet, é s - h a l k a n sz ó l v a - m i n d e n n ő e g y b ü d ö s k u r v a ,
Átlátja a valóságot, gondoljátok, s ebben hibát túl ritkán találtok.
- Muskátlinál szebb virágot! -
Teremt nekünk más világot
Fiúk ostobán bámulják a lányokat
B: Keresve a butábbakat,
Ha másra hív egy másik világ Szép szavakat nekik szánnak,
Megyünk vajon együtt tovább? Mind közül a legostobábbnak.
Vagy legyőz majd az akarat,
- Bár nincs világunk szabadabb - H ús znak nézem, de nincs tizenhat,
A “minden rendben, hagyjad csak”? tőlem s emmit nem akarhat
már,
AB:
Törvényeink egyszerűek, bár
Érzelemre hülyeséget
Hordunk össze nagy dadogva, harsan a fanfár,
- Egymástól ezt eltanulva - kár, hogy lám,
Fejlesztettük nagy hőfokra már öreg a világ.
80 81
T á j k é p
B á r p u l t n á l
Hegyek messze domborodnak,
lampionok száguldoznak,
Tenyerén a mosolya mulatóhegyek, szórakozó dzsungel,
édesget magához, szalad a talaj, hamarosan elnyel.
szememben sok italommal égek a vágytól,
hogy odalépjek: Komolyan, kire vársz?
“Nevem Péter.” Ha lenne kedved, valaki keresné,
Hazudok. És? Kit érdekel? Ha lenne tested, bárki eltemetné,
Ha lenne tered, kitöltené,
Lelke lehet keserű, Ha lenne időd, vesztegetné,
Ha lenne szíved, összetörné,
egy Unikum emlékmű.
Ha lenne léted, értelmezné.
Szorul össze leány torka,
keserédes hívó szódra, Mikor kivel mutatkozol?
neved legyen Keserű! Mindig mással unatkozol?

Ne legyen nekem soha nevem Vidám végzet


más, mint neked megfeleltem.
Ahogy mosolyog
Biztonságot sokat adok, Az maga a csoda,
viszont sosem viszontkapok. Két gödröcskével arcán
Igéz engem oda
Szíve biztos savanyú, Őzies tartása
szemráncaidat falja bú. Finomságot sugároz,
Összeszorul ember gyomra, Nem adja magát könnyen,
Ez szívügyekre káros
savanyúan hívó szóra,
neved legyen Savanyú! Nem zavarja, hogy zavarom,
De nem örül, hogy akarom
Vi s z o n t h a n e m l e l e m ö r ö m ö m ,
Nevem legyen Szomorú. Ennyi volt, megköszönöm

82 83
Egyedül

Egyedül az egyedüllét
Üldögél egyedül,
Várja az embert, nem is sejti,
A képzelet hullái Hogy az pont előle menekül

És? Szeretnék
Végül elégek, elégünk Szeretnék szabad lenni
Vonzanak a fények Ha kedvem tartja üvölteni
kiváltképp a neonkékek Vagy csöndben bújni
Vak szobában
Hiába szárnyaló, szabad létünk
jövőnk buta rabjai vagyunk Egyesülni lelkem
Ellenállni nem tudunk, nem akarunk Káoszában
vakon követjük bolyongó sorsunk Látni mindent
Elmesélni tudni
Életem egyszerű Harapni csípni
egyszerűségében gyönyörű Karmolni rúgni
Lepke vagyok, nem bánom Ha érdekem
csak emberré ne kelljen válnom
Így kívánja
S olyan embert
Ki így sem bánja
Hogy megszülettem
S szabaddá lettem
Nem magyaráznám
Semelyik tettem

85
Fölöttem pedig Nem lennék
Nem állna senki Soha gonosz
Zokogni és Nem gátolna
Boldoggá lenni Hegy se szoros
Szép életem Repülnék fel
Megbecsülném Fel fel az égbe
Összes kincsem Bárányfelhők
Felbecsülném Lágy ölébe
S nekem bizony több lenne Sütkéreznék
Mint bárkinek az életbe Fényes napban
Vetett hitem Nem hinnék
Erősödne Többé papban
A világ újra A boldogság
Vonzó lenne Itt állna velem
Átkarolnám
Kalandoznék Mindkét kezem
Mulatoznék Szorítaná
Boldog szívvel Barátságból
Sóhajtoznék Lemondanék
Ha mindenki hagyna Szamárságról
Hogy éljem S ha a felhő
Minden napom Elrepülne
Színes égben Követném őt rajta
A harag ismét Elvegyülve
Hiányozna Nap
Minden gondom Sok sugarának
Megoldódna Képében

86 87
Nem hinnék Kirándulás
Életem végében
Nem félnék Hová tűnt a sejtelmes világ?
A gyémánt a bányák mélyéből?
S szorongásom
Látom a pontot, s közeledem hozzá
Tovatűnne
Gondolatok széléről
Szomorkásan
Bátor lenne Csalódtam már mindenben,
Gyáva szívem A hitemben és Istenben,
Megelőzne A lányokban, az érzésben,
Szabad hírem A válaszban, a kérdésben
Tárt karral
Hiszek viszont mindenben,
Várna a Hold Az öngyógyító szellemben,
A kérdésben, a lányokban,
Nem bántana Az érzésben, a válaszban
Élő sem holt
Egy nap meg talán Az egész csak egy kirándulás,
Örökbe fogad Szendvicsek a zsákom mélyén,
Rejtett labirintust ha járok,
Égő szemmel
Elidőzöm az öröm rétén
Sírva fogad
Gyermeke lennék De szakad a gát, rohan a víz
Kicsiny nap Nagy robajjal fürödni hív
Az égen egy
Újabb csillag Rohan le, tör át a völgyön,
Nem zárhatja se fogda, se börtön
Élni édes Rohan a víz, szakad a gát,
Élvezet H i á b a g o n d o l o k , h i á b a m á r,
Mert szárnyalok Elpusztít mindent, felépíti,
S velem a képzelet Megtisztítja, megszépíti

88 89
A képzelet hullái

6. 9.
Fóbiának nincsen fia Hazugságnak nincs kegyelme
Se barátja se rokona Barátság már nem él vele
Fóbiának nincs esélye Hazugságból bármi lesz
Se Zsófija se Eszterkéje Nem csinos és sosem kecses

1. 5.
Bezártságon ki segít? Rettegésnek sincs nappala
Ha régi barát újra hív Se éjszakája nyugodalma
Benne van a miért ne Újra tenni ő nem tud
Csak lehetetlen ne lenne Félelmében belerúg

2. 14.
Depresszió nagy csábító Önhittségnek ereje
Unalomba befásuló Hogy önbizalom lepi be
Kopár lelke merre menne? Gyengesége mélyen marad
Nem lesz már több jövedelme Lelke kopár sosem szabad

4. 15.
Ha erre jársz te Félelem Önkontrollnak komornája
Szerelmemet elrejtem Semmi más csak nyoszolyája
Nem a tied ne is akard Belefekszik mert ő tudja
Puha pöcsöd fájón vakard Se tegnapja se holnapja

8. 20.
Gyűlöletnek nincs kérdése Veled mi van Szomorúság?
Van viszont sok összefüggése Nincsen apád nem volt anyád
Összelopja innen-onnan Várni mindig soha jobbat
Szíve hamar nyílt lángra lobban Unalomba hogy nem fullad?

7. 11.
Függőségnek bús barátja Ostobának nincsen vére
Megölheti mégse bánja Nincs jövője vesztesége
Szenvedélye élteti Ha van társa nincsen párja
Minden percben kell neki Senkije sincs ostobának

90 91
13. 22.
Nimfománnak nincs magánya Túlpörgésnek nincsen párja
Öle mindig másnál járna Nincs nappala nem volt álma
Tüzes teste sokszor báj Nem van benne semmi valós
Kielégülést sehol talál Csak más utakon elutazós

21. 10.
Szenvedélynek nyugodalma Művészetnek nincsen esze
Ha mindig van ki őt akarja Nem kérdezi szeretnek-e
Lejönni róla nem lehet Egoista hedonista
Nem segít a képzelet Ha nem kedvelik nem mozgatja

16. 18.
Őrületnek nincs hatalma Részegségnek van reménye
Emberenként más a sarja Édes Búsnak feledése
Habzó szájjal kevés egy élet Vedeled a száraz bort
Bármely kérdés értéséhez Kitől tanulsz jómodort?

17. 3.
Őszintének van szép bája Feledésre nem emlékszem
Szerelmese Elmúlásnak Feles pohár van csak képben
Több barátja társa nincs Nem igazodom el a gépeken
Szeretni neki talált kincs Nincs kit hívjak részegen

12.
Komor és bús Melankóniának Egyik nap hirtelen, mit hoz a véletlen?
Nincs testvére nincsen lánya
Se Ádámja se kedvese Egyik nap hirtelen nem tudom,
Továbblépni merre merne?
mit hoz holnap.
19. Lehet, hogy józan ész,
Rosszkedvnek sincs barátja, talán holnap vész el,
Ha tehetné csak távol állna
Ő már tudja nincs esélye
ami ma van.
Se mosolya se Nettikéje Ami ma este egészen egyedül van.

92 93
Gyorsan Napnyugat
Utálom magány-estém mocsokhegyét,
Mindenszentek éjszakáján szép vagy mint egy látomás mikor érző szívvel szerethetnék,
Ereimben Jézus vére vérem helyett csordogál,
Megőrjít a túl sok festék, megőrjít, hogy üres vagy,
napnyugaton nyugszik a nap,
Színes festék arcodon van, fejedben meg sima agy. napkeleten nem zavarhat.
Ösztönszerű mozdulatok, csótánylárvák torkodban,
Fészket raknak, házasodnak, szorgoskodnak szorgosan, Napkeleten vidám romok
Repül perc és röpülnek ki szájadon,
Szárnyuk lágyan csiklandoz,
tövénél dúdolgatok,
A nyálban úsznak szárazon. napom lustán gyorsan jár,
napnyugaton velem hál.
Halak jönnek, összevesznek, te csak állsz és bámulod
Társaidat, társadalom összes terhe válladon,
Szenny az utca, mocskos cucca csepeg le egy csatornán,
Nem alszom, nem nyugszik lelkem,
Esernyővel fehér ember incselkedik mogorván, nem talál rám álomszentem,
Nézel vissza üres szemmel, rágyújtasz a Margit hídon, mocskos szobám, mint múltam terül,
Ideje már újra szenvedj minden üres régi kínon, majd rendbeteszem hajnal körül.
Gyógyszeresen kezelnek, míg kásás lesz a kék szemed,
Üvöltenél, ordítanál: vágjam le a kezedet
Szívószállal, egy bárkával elhajózol szigetre, Szemfedőben
Otthon vagy már, minden más így bevetve,
Minden szert és minden növényt, Fent a felhőkben látom őket,
Egyedül vagy, egy magányos sövény, Rosszkedv magok égig nőnek,
Lélegzel a leveleken, zöld az ujjad, tested barna, Esik és kopog, roppan az ég,
Gondolod, hogy bárki téged meghallgatna? Érted Kesze-kusza féléber nép.
Vörös golyó lángol égen, csillagodban megváltásod
Láblógatva ereszkednek,
Suttogva veszekednek,
Kérd el szépen, táncolj térden!
Ovális arcukon géppuska düh,
Ólomból öklük államra üt.
Jézus testét megetted már, megmérgezted összes véred,
Nyers hús íze szádban olvad, roppan szét a csontja kérge, Színek kergetőznek míg szürke a képzelet
Kiszívod a velejét, csurog le a torkodon, Fekete gyászban táncol türkiz öröm lelet,
Isten mégis megbocsát majd Eltemetve fehér ingben, nyakkendőben,
bocsásd meg a holnapom! Szemén lila szemfedőben.

94 95
Fönn a kékben érzés szárnyal Süssön a nap ismét,
Két gipszelt törött szárnnyal, Ú j r a e g y s z e r, k é r l e k e n g e d d !
Szemfedője szemén féltve, Va k a s z e m e m , d e é r z e k m i n d e n t ,
Vad szellő le ne tépje. Mit hideg szíved tapintani enged.

Gyermek arcban öreg szemek J ö h e t ú j l á n y, m e l y f e l f o r r ó s í t ,


Ráncos bőrén árnyat temet Ki fellobbantja hűlt szívemet.
Tömegsírba, vígan sírva.
A szőke nap meg mosolyog ránk,
S ontja majd a meleget.
Közjáték (késelés, leukémia)
Tu d j u k j ó l , h o g y m i n d e n ú j t á n c
Rákos patak Rákos patak Rákos patak
Egy ideig a régiről szól,
Csobog az éjben Csobog az érben Csörög a szélben
Ártatlan ember Ártatlan sejtek Ártatlanok együtt Ám nem gondolom, hogy táncolunk még
Kúszik a vérben Úsznak a vérben Utaznak a fényben A csillagok közt valahol.

Örök tánc Könnycsepp útja


Orrom völgyében bánat-könny csúszik,
Felettünk táncol sok fénytelen csillag,
Kövér könnycsepp halkan búcsúzik,
Fekete frakkban az ezüst hold,
Elhagyta kék-szürke szemem,
Örök táncában szőke nappal
Engedni vissza többé nem merem.
Eljárják mindazt, mi valaha volt.

Lepottyan a földre, az beissza gyomrába,


Minden érzés eltűnik az éjben,
Beesik véletlen’ fűzfamag-szobába,
K ö r b e n t á t o n g a v o n z ó ű r,
Én nézem a Vénuszt - mosolyog rám szépen
Életre kelti, bíztatja, sürgeti,
Az ő ajkaival - egyedül.
Adjon álmokat, sietve nőjön ki.

Ismét izzó, boldog meleg Duzzad a mag, dagadva feszíti


Lép elő az éj lepléből, Földanya gyomrát belülről hevíti,
Bíztat minket, felforrósít, Szárba szökken, növekszik az élet,
vad hév tör fel krátermélyről. Alkotott ismét valami szépet.

Az örök tánc lelassul, Szomorú estéken, ha magány-táncom járom,


Körülöttünk befagy az idő tava, Átnézek a testeken, és látom fűzfámon
Egyre csak utánam üvölt Madárfészek honol rejtve,
Fagyott lelked mocskos szava. Élet született álomkertben.

96 97
Orion öve
Három kis pont
az éjszakában,
az évnek csak
ezen szakában,
tündököl
fenn, lenn az égen,
én meg fekszem
egy fagyott réten.
Idő lepel
Minden éjjel
várom őket,
Alkonyi fények izzadnak a város peremén, mint három
emberek dolgoznak az idő rost-szövetén, égi megmentőmet,
görnyedve járnak de tűz lobog szívükben, s míg csendben
mintákat szőnek a szövetbe szelíden. nézem őket
gondjaim mind
felejtődnek.
Ha van értelem, legalább formában legyen,
elhaltak vágyaik, kihűlt a szerelem, Jaj istenem!
bonyolult ábrákban egyszerű az élet, Hová tűntek?
szövik bele a rútat, szövik szét a szépet. Tán csak nem
elrepültek?
Három fénypont
Vérmocskos kezüket szájukhoz emelik, merre vagytok?
így isznak ők, kancsóra nem telik, Nyugalmat
miért nem adtok?
Jézus vére szivárog lyuggatott kezükön, Gyertek vissza,
újabb ember áll elkopott küszöbön. kérlek szépen!
Hiányoztok
fenn az égen!
Beront és ordít, körbe-körbe rohan,
gyorsabban emberek, mint a legvadabb futam! De válaszuk:
Lovak helyett most emberek, néma csönd.
este már mind el-elszendereg.
Jöhet akár
vízözön!
Szellő lebbenti az idő-fátylat,
Nem mozgat már,
megjelenik Isten, a felügyelő nyomában vágtat, mit se bánom,
végigszalad az álmodók testén, csillagaim
eljut az égbe ezen az estén. nem találom!

98 99
Bízhatok még
magamban, Nincs helyem a temetőben
hihetek-e (az elfeledettek egyikének emlékére - Peter Marshall tiszteletére)
tavaszban,
hogy újra itt lesz Hiszek a földben, a sokszínű gömbben,
és nem hagy cserben, Hiszek a szépben, szép életében
s bízhatok-e Minden lénynek, hiszek a fénynek,
csodaszerben? Ki hozzám dalol, s árnyakat rabol.
Tudok-e még
Szemhártyámra ráfagyott tájak,
felrepülni,
Felém nyúló csókos szájak,
csillagok közt
Mind szeretnek, megvezetnek
körülnézni?
Messzi földre, egyenes vagy netán görbe
Ha nincsenek is Az élet, mindegy nekem, eljövendőket
fenn az égen, Elvezetem a színes édenkertbe,
fakó szemem Hol véretekben hazug hold nem tombol,
lágy tükrében, S magában igazat nem rombol már többé
megcsillannak Ember, ki született hályogos szemmel.
mind a hárman,
egy magányban, Hiszek a jóban, s őrült Joe-ban,
ketten párban, Isten álmában, a virágok szárában,
ott játszanak, Az édes ízben, az életvízben,
virgonckodnak, Keserűen szeretőkben.
duhaj kedvvel, S hiszek még mindenben, vallásban, istenben,
jót mulatnak, De csak azokban, melyek azon nyomban
csillag hangon Szétolvadnak, amint őket láthatom,
nevetgélnek, Hitemet rád nem hagyom. Üvegburát emelek
úgy érzem Ne érjenek az emberek,
szeretnének S védjen minden jótól, sokkhatástól,
szeretni tisztán engem. Kimegyek a nagyvilágból,
Nem akarok többé szépet, nem akarok
Megmaradni tavasszal is bennem. Pitypangos rétet, nem szeretnék hallani,
Sem verseitek’ szavalni, ha hívtok se megyek
Az édenbe, nem engedek véremnek,
Ráckevei híd, Duna Nem akarok csókokat, csak hideg
Bronzszobrokat, két szemmel, üvöltő szájjal,
Tüdőmbe maró gyilkos gázzal egyesülök,
a dübörgő folyam Elmerülök a Pokol fenekére,
mindig is várt rám Nem gondolok szeretőkre.
sodrásába zuhanok S ha már nem hiszek a szeretőkben,
teljesen némán Nincs helyem a temetőben.

100 101
Költészet mint szó
Az idő egyik filozófiája
Pusztán pénzre használható
Bár minden mi rég volt beköszönt megint
A múlt meghalt a jövő éled Nem tanulunk semmit egyesek szerint.
A jelenből hát a jövőbe lépek Ebben a körben valaki kiesik
A jelen így már múlttá vált Társaim sajnálnak de igen megesik
Te g n a p p é l d á u l e g y t o l l p i h e s z á l l t . A lapjárásnak vége
A pihe akkor élt most már halott Elönt a valaki vére
A pillanattól mit sem kapott Vörös vér
Csak egy reményt, hogy újra élhet Felvágott ér
A következő kockán újabb pihe éled. Gyengülök
Új pihe vállamra szállt
A vállamon csúf álmot hált, Mind gyáván menekültök!
belehal a múltba. És elmúlik a halál
A pihe felébred más lélek már
Megérintette a múlt míg meghalt
Kétségbeesetten verset szaval.
Csend legyen Budapest!
Az ima azonban semmit sem ér Neonreklámok egy pohár vízben
A halál benne makacsul él Villognak, bántva szívem,
A kis pihe tova is rebben Város közepén sodró folyó,
Majd megáll kicsit megszeppenten Hostelek mellet forgalmas itatók.
Puha pihét tovább fújom
Maradna még rágódna múlton Dübörög a rendszer, elpusztít mindent,
A múltam meghalt a jövőm éled Mi ezernyi hangjával tapossa földem,
A múlt bár megölt mégis élek Felhős égen diszkófények
Az idő számára pillanat egy élet Csak álomittas amfetaminképek.
a pillanatból kényszerűen tovább lépek.
Asztalomnál ülök, két lábbal a földön,
Én vagyok a gépezet, a harmóniát őrzöm,
Lekapcsolok minden fény-zajt,
Öngyilkos lett a szomszéd Elvakítok minden ricsajt.
Kerek asztal halk beszéd
Tollam alatt zúzódnak a csontok,
Majd csend lesz osztó beszél
Roppannak a térdek, földön vérpöttypontok
“Egy kör egy eszme egy élet”
Megadom és mindegyikből kérek
Sírnak, zokognak, de csendben teszik, némán
Mindent mi fontos elhagytam rég Vége van a táncnak, üres már a sétány.
Lángol a lelkem a testem is ég.
Utolsó szavaim már semmit sem érnek Pincéknek megyek, hol villanyzene szól
Mindenhez csak zsetont kérnek Hamarosan csak a csend dalol.
Csupa fölösleges ahány fontos dolog Romos házak közt egykedvű emberek
Mögöttem az élet csupa kín és robot. Nem zavarják érzékeny fülemet.

102 103
Nyugodt már, arctalan a város, Néz engem
Megtaláltam kedvem, mind halálos a sok kis állat,
Némaságban hever, madár se dalol. rám bámulnak,
Egy dobbanást hallok, dobhártyán dobol. simogatnának.
Ősi tamtam, testnélküli fantom, Repül be valami,
Bújj elő hát, küzdj nyílt fronton!
száraz kenyér.
Merre rejtőzöl a kihalt földön?
A csend őre vagyok, a nyugalmunkat őrzöm!
Elmosolyodom:
- Valaki kér?
Tovább dobol amaz, majd rájövök honnan, Nem értenek,
A testemben ver az őrült tamtam, riadtan néznek.
Látok egy hidat, arrafele megyek - Milyen nyelv ez? -
Levetem magam és elsüllyedek. kérdezik a népek.
A csendek őre már nem hallja a csendet, Az értelem az enyém,
Szíve nem dobban, nem őrzi a rendet, ez tartja ép eszem,
Az égre mered, s a hullámokon át a száraz kenyeret
Látja fönt fellobban egy négynegyedes villám rágcsálni kezdem,
közben nőstényem
magamévá teszem.

Néz
Emberkert
Néz téged a monitorod
Előttem a rács, Lehallgat a telefonod
mögötte nem emberek, Elemez a technika
etetni akarnak Minden rendszer legjobbika
de tudják, hogy nem lehet, Téged akar, gondolatod
kinyújtom a kezem, Elveidet csak feladod
rémülten hátrálnak, Te vagy nekünk az átlagember
ha esetlen lennék Érdekes vagy reklámszemmel
mégis megszánnának.
Egyedül vagy
Előttem a rács Egyedül voltál
elhatárol engem Keresed az
kitörni szeretnék Elveszett normát - hiába
mégsincs most mit tennem (Magadfajtának nem marad párja)

104 105
F e j l ő d é s Majdnem vége

Szót se szólok
Nem szavalok
Elborít mindent, Üresek a viadalok
Megszűntek a diadalok
Beborít minket Ve s s z e n e k a v i a d o r o k !

Pontosan
Közösségekbe, de

Végül is, miért ne?

Napra nap
Legyünk vadak,
Hadd ne maradjon

Egy tenyérnyi falat Hétre hét


Sem belső világból,
Percre perc
Egyetlen szó se
Hitetlen imádból.
Évre év
Mindig jön
Elköszön
106
TÁRGYMUTATÓ

04:27 - 05:49 - 17

Álmatlanság - 55
Aludj - 70
Áramszünet - 52
Azok a lányok - 28

Barátom - 36
Bárpultnál - 82
Béke bennem - 19
BKV felár - 32

Csend legyen Budapest! - 101


Csönd - 26

Diszonancia - 28

Ego - 37
Egyedül - 85
Egyik nap hirtelen, mit hoz a véletlen? - 92
Elalvás előtt, félrelépés után - 21
Emberkert - 103
Ez a fájdalom - 26

Ég érzés - 14

Farsang - 78
Fejlődés - 105
Félénk formafélék - 60
Furcsa pár - 22
Gyorsan - 93 Megint - 20
Megnyitó - 81
Harcolni érte - 71 Messiása legyek - 38
Hosszú történet - 11 Miheztartás - 59
Mosolygók - 41
Idill blues - 68
Az idő egyik filozófiája - 101 Napnyugat - 94
Idő lepel - 97 Neked, nekem - 11
Írni tudnék gondolatot - 46 Nem érdekelsz - 24
Itt - 51 Nem értem miért - 54
Nem vagy - 25
Jelenések - 39 Nemzeti ünnep - 74
József Attila 92. névnapjára - 46 Néz - 104
Nézni hosszan - 78
Káros - 51 Nincs helyem a temetőben - 100
A képzelet hullái - 90
Kérdőjelek - 55 Orion öve - 98
Két színes versszak - 15
Két vékony sor - 30 Öngyilkos lett a szomszéd - 101
Kérdések, válaszok - 35 Öntájkép - 47
Kirándulás - 89 Örök tánc - 95
Komolyan, kire vársz? - 83
Könnycsepp útja - 96 Pesti helyek - 76
Közjáték - 95 Pokoli szép - 16
Pontosan - 106
Látomás - 46
Legyen végre vége - 25 Ráckevei híd, Duna - 99
Lennék költő - 38 Remélem ennyi volt - 28
Litánia - 35 Részegség - 73
Litánia II - 37 Románc - 29
Romantikus - 13
Majdnem vége - 104 Sorról sorra - 25
Mámor - 70 Summa - 56
Szavaknak élével - 79
Szemfedőben - 94
Szerda - 77
Szeretnék - 85
Szép emlékek felriadnak - 30
Szép mintára ma nyáron - 31
Szösszenet - 68
Szürkület - 56

Tabán - 32
Tájkép - 83
Tizenhét - 43
Tizenkilenc - 52
Tizennyolc - 48
Tudományos megfigyelés - 77

U.i. - 53
Újragondolt sorok tora - 51
Unalom - 42
Az unatkozó harmadik - 80
Utóirat - 24

Üres füzet lapok - 72

Valamiért - 30
Van - 16
Vándorok emlékére - 42
Változás - 20
Várni tőle bármit is - 15
Vele - 16
Vidám végzet - 83
Arca András

az ezerkilencszáznyolcvanas évek elején született


Budapesten, Ferencvárosban.

Négy évesen tanult meg olvasni, öt évesen írni.


Arcát személyisége tizenhat éves kora körül kezdte
felismerni, megkülönböztetni, fejleszteni.

www.arcaandras.hu
e-mail: helo@arcaandras.hu