A múzeum története/History of the Museum Page 1 of 1

1999. november 4.-2000. január 13.,

Musée belge de la Franc-Maçonnerie,
Brüsszel

A Magyar Nemzeti Múzeum gyûjteményeibe a 19. század második felétõl kezdve kerültek
szórványosan szabadkõmûves tárgyak és iratok, elsõsorban hagyatékból, vásárlás vagy
ajándékozás útján. A magyarországi szabadkõmûvesség három évszázadon átívelõ
történetének sorsfordulói meghatározók lettek a "használati tárgyakból" lassanként történeti
relikviákká nemesedõ tárgyaik számára. Így a 18. századi kezdeteket mesterlevelek,
mesterkötények, továbbá néhány unikális darab
reprezentálják, amelyeket tekintélyes irattárral
egyetemben sikerült megmenteni és elrejteni az
1795-ben bekövetkezett betiltás és a Martinovics
Ignác vezette jakobinus mozgalmat sújtó megtorlás
után. Sajnálatos módon azonban a dégi kastélyban
õrzött iratanyag tûzvész áldozata lett, s csak részben
maradt fenn másolatban, amelyet a Magyar Országos
Levéltár õriz. Az Ausztria és Magyarország
kiegyezése nyomán (1867) létrejött Osztrák-Magyar
Monarchiában újra megteremtõdtek a feltételei a
szabadkõmûvesség szervezõdésének. Míg a 18.
században az arisztokrácia, az értelmiség szûk
köreibõl kerültek ki tagjai, addig a 19. századtól fogva
kibõvült e kör, megjelent és döntõvé vált a polgárság,
a polgári értelmiség. A dualista államban a magyar
polgári társadalom virágkorát élte, számos egyesület,
különféle társadalmi szervezet alakult és mûködött,
többek közt kulturális céllal, avagy szociális
problémák megoldására. Ugrásszerûen növekedett a szabadkõmûves páholyok száma és
taglétszáma. A kedvezõ társadalmi légkörben a szabadkõmûvességnek nem pusztán
filozofikus törekvései bontakoztak ki, hanem hatékony lépésekre is sor került. Így alapítói,
avagy támogatói voltak olyan szervezeteknek, mint a Társadalomtudományi Társaság
Szabadiskolája, a Galilei-kör, a Gyermekbarát
Egyesület, az Országos Anya- és Csecsemõvédõ
Intézet, a Mentõ Egyesület, a Siketek és
Gyengénlátók Intézete. Az elsõ világháború, a polgári
demokratikus forradalom, majd a Tanácsköztársaság
eseményei megszakításra kényszerítették a páholyok
mûködését, betiltásra azonban a megtorlás idején
1920-ban került sor. A Magyarországi Symbolikus
Nagypáholy házába a Magyar Országos Véderõ
Egyesület (MOVE) költözött. Az ott talált tárgyak,
iratok egy része levéltárba, múzeumi letétbe került,
amelyek azután 1946-ban visszakerültek a
nagypáholy tulajdonába. Az 1950-ben bekövetkezett
újabb betiltás után a korábbi anyag töredéke jutott
vissza a Magyar Nemzeti Múzeumba. A szétszóródott
irat- és tárgyi anyag összegyûjtését és megõrzését
Auer Miklós (Régi Hívek Páholy) kísérelte meg több
évtizedes kitartó munkálkodással, sokak
segítségével. Rendszeres munkakapcsolatban állt a Magyar Nemzeti Múzeum
munkatársaival. Az együttmûködés eredményeképpen, a gyûjteményt annak együtt-tartása
és megõrzése érdekében a múzeum védetté nyilváníttatta, majd Auer Miklós halála után
1981-ben örököseitõl megvásárolta. Az évszázadok alatt ide-oda hurcolt, emiatt sokat
sérült, azóta részben restaurált gyûjtemény folyamatosan gyarapszik. 1987 óta a Magyar
Nemzeti Múzeum rendszeresen szerepelteti a szabadkõmûvességet történeti témájú
kiállításaiban, publikációiban az azt megilletõ helyen és súlyban. Így mindenekelõtt a
Magyarország történetét bemutató állandó történeti kiállításában, de idõszaki kiállításokon
is, hangsúlyozva, hogy a szabadkõmûvesség története szerves része a magyar
történelemnek a felvilágosodástól kezdve napjainkig. Idõnként lehetõség nyílik arra, hogy
külföldön is bemutatkozhasson a gyûjtemény.

Rendezte: Aczél Eszter

http://origo.hnm.hu/kulf1.html