Eredeti cím:

De Egyptische Oergnosis en haar roep in het eeuwige

Az Arany Rózsakereszt
Vallásközössége

Lectorium Rosicrucianum
Bakenessergracht 1 1 - 1 5
NL 2011 JS Haarlem
Hollandia

és

Svájc
CH 1824 Caux

Minden jog fenntartva

Copyright © 1996 Rozekruis Pers Hollandia
 Tartalomjegyzék

Előszó ................................................. 11
I Hermész Triszmegisztosz.......................... 17
A hermetikus ember háromszor három nézete
Az háromságosan dicső új emberré válás a klasz-
szikus rózsakeresztben
Menekülés Egyiptomba

II A Tabula Smaragdina................................ 23
III A Corpus Hermeticum.............................. 31
IV Az első könyv: Pimander.......................... 36
V Pimander és Hermész................................ 46
A fej és a szív egysége
A szív alapvető megtisztítása

VI A dialektikus rend helye

a kozmikus hétségben............................... 53
Feladata a kozmikus mindenségben
Az egyiptomi Gnózis és Máni Gnózisa
A szellem és az anyag egybeolvadásának tragédiája
Az ember hivatása

VII Megváltás és bűnbocsánat......................... 61

A kibékülés ígérete: a halhatatlanság arany magja
Megmenekülés az élet alapvető megváltoztatásával
VIII Az ember lényének kettős természete . 66
A természetes ember egy látszatalak
A nemek elválasztása, a nemi elfajulások oka
A szív hétséges megtisztítása

IX Sürgesd a halhatatlan lélek megszületését 73

Isten birodalma tibennetek van
Én és az Atya egy vagyunk,
Felmenetel a rejtett országba
A nagy tévedés

X A jó vég...................................................... 80
Az eredeti élethez visszavezető út
Az „eddig és nem tovább"
A jó vég
A lelkileg megszületett ember jellege
Aratás és szolgálattétel

XI Pimander jótétté......................................... 89
Belélegzés és kilélegzés
A gnosztikus tanuló alvása
Hermész himnusza

XII A gnosztikus szertartás szerkezete. . 93

Hermész himnusza és a kilences szám

XIII A dialektikus asztrális szféra . . . . 96

Veszélyei a tanuló számára
A tükörszféra tragikus léte
Az álomélet veszélyei
Egy maró kérdés

XIV Az asztrális kötöttségből kivezető út . 102

Vágytalanság
Az oroszlánfejü erő
A gnosztikus ösvény nyitja
Az igazi üdvrevágyás

XV Az idegenséghez vezető út . . . . 109

Az új szidérikus születés
A rózsakeresztmenet
 Az új irányulás
Nincs hová hajtani a fejet
Ajövevénység

XVI A lélek felébredése (I)...............................117

A gnosztikus asztrális tér
A lélek transzfigurálása
Az élet új elixírje
Pimander jótétté
A nappali élet hangsúlya

XVII A lélek felébredése (II)..............................126

Az eonok keletkezése
A tizenharmadik eon
Az önszentelés szükségessége
A dicsőség hervadhatatlan koronája

XVIII A megszabadulás valósága . . . . 133

Az új asztrális tér színe és rezgése
Kétféle halál a dialektikus életterületen
A sorompók eltávolítása
A gnosztikus segítség utánzata
A vigyázók a határokon
Belélegzés és kilélegzés
A halál határain túl

XIX A gondolkodás megnevelése . . . . 140

Az emlékezet központja
A lipika mágneses hálózata
Az ember nem gondolkodhat szabadon
„Öt percnyi meggondolatlan gondolkodás..."
Zabolázd meg a gondolkodásodat
Életkérdés
Hogyan hatol be hozzánk a Gnózis
Az ösvény kulcsa saját kezünkben van
Álmok

XX Az emberfia jele........................................149
Kenyér és bor: a szent Grál
Kettős kapcsolat az új asztrális térrel
Az arany menyegzői ruha alakulása

i
 A harmadik szem, az arany csodavirág
A gnosztikus megérzés
A boldogság sisakja
A gnosztikus asztrális fényfürdő segítsége

XXI A fényfürdő és a konszolamentum . . 157

A fényfürdő mibenléte
A testüket vesztett alvó lelkek
A konszolamentum

XXII Élj az új lélekelvből..............................160

Tudat, élet, lélek
Az asztrális test három állapota
A mikrosz természetes mágneses rendjének zavara
A sarkok megfordulása
Az új lélektudat kivirulása
Kapcsolat a szellemmel

XXIII A tudat fejlődése az új asztrális térben. 166

Az ifjú Gnózis élő testének rendkívüli állapota
A tanulóság felelőssége
Két példa
A testét vesztett tanuló megsegítése
Az alvó lelkek feltámogatása
Az aratás és az aratómunkások
Az önállóan cselekvő és alkotó szabad kőműves

XXIV A menyegzői terem: az Arany Fej . . 174

A jelöltek megmérettetése
A mennyek birodalma
Én és az Atya egy vagyunk
Ki nem talál rá soha a Parakléta erejére

XXV A második könyv:

Pimander Hermészhez..........................180
XXVI Isten eleven ismerete.............................190
Elvész a népem, mivelhogy ismeret nélkül való
A teológia beképzeltsége
A történelmi materializmus keletkezése
Az igazság sérthetetlensége
 Isten lényegét csak szellemileg lehet megérteni
A szellemmel való kapcsolat helyreállítása nélkül
igazi istenismeret lehetetlen

XXVII Isten egyetemes szeretete..........................195

Isten szeretete mindenütt jelenvaló
A dialektika szeretete; kétféle dialektika
A szent Föld
Isten ideje és az ember ideje
Krisztus halála - hogy mi éljünk

XXVIII Eredetünk titka..........................................201

Mi az élet?
Isten és ember
A szellemlélek Isten gyermeke
Ahol az Úr szelleme, ott a szabadság
A karmikus teher levetése
Isten szükségrendterve
A testben megjelent Isten

XXIX Csendesedjünk el.......................................208

A szellemszikraatom
A Merkúr-ember
A szív és a fej megegyezése
A gége
A három emberi templom
A legszentebb
Csendesedjünk el Isten előtt

XXX Mi a bölcsesség?.......................................214
A csoportegység a Gnózisban
A hetedik sugár isteni valósága
A jobboldali és a baloldali ösvény
Fény és tűz
Az egyetemes szeretettörvény
Minden Istenben van

Szómagyarázat 222

i
 Előszó

Különös örömmel és a hála érzetével tölt el minket, hogy

napjainkban, amikor a világ és az emberiség a nagy kozmikus
időszakok-
újabb fordulójához ért, az egyiptomi Gnózis ősi üzeneté a korok
süllyesztőjéből ismét napvilágra hozhatjuk és a
nyilvánosság elé tárhatjuk.
Minden igazán megváltó tan - bárhol és bármilyen néven
jelenjen is
meg az idők során - a Gnózis egyetemes üzenetében lel
gyökerekre, és azoknak szól, akiket nyugtalanítanak az em-
beriség vándorútjának tragikus fejleményei, s szívből szeretnének-
leszállni a halál végzetes körhintájáról, amelyen kerengve a
emberiség menthetetlenül az eljövendő kozmikus éj feneketlen
sötétsége felé tart.
1'. könyv - már témája miatt is - azokhoz fordul, akik a
gnosztikus
Szellemi Iskola tanulóiként megkísérelnek arra az. ösvényre térni,
amely az ember rendeltetéséhez vezet. Általa-
a megszabadító igazság minden komoly kutatója képes lesz
közeledni
a gnosztikus tanulóság szelleméhez, s e tájékozódás során
megállapíthatja, hogy mennyiben hivatott ő is az ösvény
bejárására.

J. VAN RIJCKENBORGH
 I

Hermész Triszmegisztosz

1956 áprilisának utolsó napjaiban a Lage Vuursche melletti Re-

novában lévő konferenciahelyünkön gyűltünk össze. A konfe-
rencián részt vevő sok külföldi és hazai tanuló figyelmét a mo-
dern Szellemi Iskola új fejlődési és megnyilatkozási hullámára
irányítottuk. Ennek a hullámnak júniusban jött el az ideje, a mi
munkánk számára oly jelentős májust követően. A nagy gnosz-
tikus világmunkának ugyanis, mely Európában az Új Gnoszti-
kus Birodalomból indul ki, éppen az akkor elkövetkezendő hó-
napokban kellett elkezdődnie.
A tanulók többsége érezte, hogy mennyire megrengett az
Iskola ötszörös Élő Teste az eljövendő események fokozódó fe-
szültségétől. Tudatában voltak, hogy nagyszerű időszakba lép-
tünk be, s ebben világosan megmutatkozik, hogy ki melyik tá-
borhoz tartozik: a Gnózis seregéhez - vagy a megszokott ter-
mészet táborához. Rendkívül jelentős szétválásnak kellett be-
következnie.
Meg kellett alapítani a gnosztikus ökuméniát, ami az ős-
Gnózisban, Hermész Gnózisában gyökerezik. Nyilvánvaló te-
hát, hogy az ős- Gnózisra irányuló mélyreható megfontolás a
legnagyobb jelentőséggel bír mindazok számára, akik őszintén
keresik a megszabadító igazság világosságát.

9
 Ezért az eddig csak a modern Szellemi Iskola tanulóival
közölt tanokat azoknak is rendelkezésére bocsátjuk, akik még
az Iskolán kívül vannak, ám ennek ellenére belső állapotuk és
előkészületeik alapján a mai idők „terméséhez" tartoznak.
Ki volt, jobban mondva ki ez a Hermész Triszmegisztosz?
Feleletként itt persze személyiségre is gondolhatunk, a magasz-
tos isteni követek egyikére. Az olvasó ezt minden további nél-
kül megteheti, azzal a feltétellel, hogy nem a történelem egyet-
len alakjára gondol, hanem a követek egész sorára, mert az is-
tenek erőit és megnyilatkozásait a régiek emberalakokkal ábrá-
zolták.
Azt kell tehát mondanunk, hogy Hermész létezik, Hermész
az igazi, mennyei ember, aki átment az Arany Fej kapuin. Ezért
nevezik Hermészt Triszmegisztosznak, „háromszor hatalmas-
nak" vagy „háromszor magasztosnak" is. Mert a mennyei em-
ber háromszoros értelemben abszolút magasztos, mégpedig
vallásos, tudományos és művészeti tekintetben. A vallás, a tu-
domány és a művészet tökéletes, egyenlő oldalú háromszöget
képez benne.
Ha itt vallásról beszélünk, akkor arról van szó, hogy a
mennyei ember a vallását az egyetlen igaz formájában ta-
pasztalja és valósítja meg, mégpedig az Istenség őslényével
való abszolút kapcsolatban. Az ösvényen lévő tanuló, aki ehhez
a vallásossághoz akar közeledni, ezt nagy tisztasággal, szeretet-
tel, igazlelkűséggel és mély komolysággal is bizonyítja. Az
ilyen tanuló arról tanúskodik, hogy egész lényét megérintette a
nagy szeretet - mely Isten -, s hogy ebből a szeretetből kíván
élni, erre vágyik, és tökéletességre törekszik. Ebben a szeretet-
ben, ebben az egyetlen nézetben már felismerhető az egyenlő
oldalú fenséges háromszög, hiszen aki ezt a szeretetet, Isten
szeretetét akarja megkapni, s így igazi gnosztikus szeretne len-
ni, annak először is abba kell hagynia minden önzést, minden
földre irányuló törekvést és cselekvést. Másodszor, a természet

10
szerinti megüresedéssel összhangban kapja meg az isteni szere-
tet fénysugárzásait, melyek eltöltik őt. Harmadszor, aki ebben a
megüresedésben megkapja Isten szeretetét, az ezt a szeretetet ki
is sugározza. így igazolja magát a tanuló az ösvényen a pozití-
van kimutatható, megszabadító cselekedettel. A magasztosság-
nak ez az első Hermészi nézete.
A második pedig ennek a következménye. Ha egy tanuló
megkapja a Gnózis szeretet-világosságát - amilyen mértékben
legyőzi az önzést és áttör önmaga elbocsátásához -, nagy válto-
zás alakul ki az illető természetes lélekállapotának öt fluidu-
mában. Ennek pedig az önelbocsátás az abszolút előfeltétele.
Az endúra az alapképlet, enélkül az „ember fiának", a Gnózis
világosságának nincsen hová hajtania a fejét. Ha viszont a tanu-
ló szíve nyitva áll, s így a gnosztikus világosság beáramolhat és
beköltözhet hozzá, akkor ez a világosság nap mint nap kering
őbenne.
Ennek a keringésnek az egyik első jele a megvilágosodás,
az illumináció, ahogyan a régiek nevezték, vagyis a tudat meg-
változása. Új tudati lehetőségek keletkeznek, amelyek ugyan
rejtve meg voltak már a rendszerben, de eddig a pillanatig nem
tudtak megelevenedni. Ha azonban élni kezdenek, akkor az in-
tellektuális ész háttérbe szorul, és megszületik a bölcsesség. A
tudomány, mely ebből a bölcsességből éled, a magasztosság
második Hermészi nézete. Ezt a nézetet joggal nevezik, a ró-
zsakercszt nézetének, mert az igazi rózsakeresztes Isten ke-
gyelméből bölcs, bölcs az újjászületettség értelmében. O a Gol-
gotán lévő ember, aki naponta meghalván az igazi rózsát tűzi a
keresztre, s így Jézussal és Jézusban hanyatlik alá.
A magasztosságnak ebben a második Hermészi nézetében
is világít az egyenlő oldalú háromszög. A bölcsességnek elő-
ször a szívből kell megszületnie, a szív rózsájából, Betlehem-
ből, majd a főszentélyben bontakozik ki teljes mértékben, és -
mint a szeretet is - az egész lényből sugárzás formájában árad.

11
 Most már talán világosan látjuk a harmadik Hermészi né-
zetet is. Itt a királyi művészetről van szó, mely először is művé-
szi tehetség valóban megszabadult emberként élni tudni; má-
sodszor tehetség mennyei-megszabadított emberként valóban
érinthetetlennek lenni; harmadszor pedig a szolgálat művésze-
te: ebből az életből Istent, a világot és az emberiséget megsza-
badító munkával szolgálni.
Így alakul ki szemünk láttára az Isten kegyelméből lett má-
gus, a Szent Grálhoz tartozó testvér, a szolgáló ember, akit
megvilágosított a rózsakereszt bölcsessége és a Gnózis szere-
tet-ereje. Aki így, ebből a háromszor három nézetből lett tökéle-
tes, az egy Hermész Triszmegisztosz, egy mennyei ember. Aki
ebből a kilenc nézetből kezd élni, és önmagának teljes odaadá-
sával eszerint viselkedik, az jár a hermetikus ösvényen, az lett
Hermész gyermeke, fia, az közeledik a mennyei emberré válás
állapotához. Ez a mennyei emberré-alakulás tehát a háromszo-
ros magasztosságból kel életre, melyet a Rózsakereszt is biztosít:
Először is, miután a jelölt megtisztította a szívszentélyét az
önelbocsátás segítségével, Betlehemnek ezen a kapuján át elta-
lálja őt az isteni szeretet sugara, s így Isten Szelleme lángra
lobbantja;
Másodszor a bölcsességre tesz szert a szeretetnek e vilá-
gossága által. Ez nem hagyományos értelmi tudás, hanem a
benne lévő tűz következménye, mely Betlehemtől Golgotáig
kering, hiszen a jelölt teljesen aláhanyatlott Jézusban, az Úr-
ban;
Harmadszor: ezt a megszabadulást naponta fogja igazi,
mágikus papsággal bizonyítani. Ez az újjászületés a Szent Szel-
lemből.
Az újjászületés az evangélium értelmében persze a teljes
feláldozást magába foglalja. Ezt jól fontolja meg az olvasó, ha
oly nagyon vár a magasztosságra, a Gnózis érintésére és lépése-
inek eredményére az ösvényen. A siker titka mindenekelőtt a

12
teljes áldozatban rejlik. Ha tehát Hermész Triszmegisztoszról
beszélünk, akkor az olvasó figyelmét nem az emberiség ős-
múltjára, az ősidőkre akarjuk irányítani, amikor a tanító egykor
nagyon bölcs dolgokat mondott az emberiségnek, hanem itt az
élő jelenről, a mai napról van szó, minden idők Gnózisának élő
pillanatáról.
Napjaink élő pillanataiban nagyon is érthető és meggyőző
a dialektika, a megszokott természetállapot, mely erőivel telje-
sen lefoglal minket, teljesen igénybe akar venni, hogy azt higy-
gyük, rajta kívül semmi más sincsen. Ön talán egész életében a
világosságot - a rejtélyeket - kereste. Ezért mondjuk, hogy az
eleven jelenben léteznek rejtélyek, melyekhez életvitelének
teljes megfordításával kell közelednie, ha valóban arra vágyik,
hogy lepleikből kibontakozzanak és igazságként világítsanak
Ön előtt.
A dialektikus természet jelen pillanatát a Szentírás „Heró-
desnek" nevezi. Azt a rejtettet pedig, amiről le kell venni a
fátylat, mely a dolgok hajnala óta mindenütt jelen van, itt is, a
dialektikába is beágyazta magát, ezt a rejtettet a Biblia „Egyip-
tomnak" is mondja.
Ha most tehát a kezdet kezdetén, a tanulóság ifjúsága ide-
jén a szent Gnózisban megérintette Önt a rejtély világossága,
hogy ebben a világosságban a rejtély kibontakozhasson fátylai-
ból, akkor Heródes természet-ereje megpróbálja ezt a termé-
szetben idegen elemet megölni, mielőtt teljesen kibontakozna.
Ezért tanácsolják minden komoly tanulónak, mint egykor a
gyermek Jézusnak, hogy meneküljön Egyiptomba. Ez azt je-
lenti, hogy mélyen hatoljon be az igaz élet rejtélyeibe, mert az
igaz élet a jelenben is bizonyítja magát mindazoknak, akik meg
tudják látni, akik el tudnak hatolni hozzá. Ki kell ugyanis jelen-
tenünk: a Szent Grál él!
Végül talán az is érthető, miért mondják az emberiség sok
nagy tanítójáról, mint például Pitagoraszról és Platónról, hogy

13
ismereteiket Hermész Triszmegisztosztól szerezték, s miért
egyezik meg tökéletesen a Hermészi bölcsesség például a Kelet
avatott tanával. Mert csak egyetlen bölcsesség van, melyet
mindenkor megőriztek, mely mindig fennmaradt, amelyből vi-
lágunk különböző helyein merítettek, és mindig is meríteni
fognak.
Azt is megértjük, miért beszélnek számtalan könyvről,
amelyet - úgymond - Hermész írt. Egy szerző százezer könyv-
tekercset említ, mely Hermész bölcsességét tartalmazta. De -
kedves olvasó - a Hermészi bölcsességet a világ minden köny-
ve sem tudná befogadni, mert ebben a bölcsességben egy csepp-
nyi hagyományos tudás sincsen. Ez a bölcsesség valójában nin-
csen benne semmiféle könyvben sem. Aki viszont „a Rózsát
valóban a keresztre tűzi", az tökéletesen megkapja az egészet.
Ha pedig az olvasó figyelmét most mégis egy könyvre, a
Corpus Hermeticumra irányítjuk, miután a bevezetőben meg-
ismerkedhetett a Tabula Smaragdinával, az ősbölcsességnek
ezzel az alapjával és összefoglalásával, akkor semmiképpen
sem azt akarjuk mondani, hogy „tessék, itt a bölcsesség".
Mindössze a régmúlt bölcsességének tanúbizonyságát kívánjuk
Ön elé tárni, melynek az élő jelenben is birtokunkká kell válnia.
Nem állunk meg tehát megsárgult pergameneknél és
romba dőlt szentélyeknél. Ezeknek természetesen tisztelettel
adózunk, és hálásak vagyunk Istennek az előttünk haladó Szer-
zetekért, akik oly sokat tűrtek és szenvedtek értünk, s akiknek a
szeretetereje lehetővé teszi számunkra a Gnózishoz való köze-
ledést. Sohasem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ifjú
gnosztikus szerzetként azért vagyunk a jelenben, hogy most is
megtegyük, amit a régiek egykor tettek.
Az ő tanúbizonyságukat a saját tapasztalataink mércéjével
vizsgáljuk. Mint megérintettek, mint a régi törzs új hajtásai,
együtt menekülünk Egyiptomba. Alámerülünk a rejtélyekben,
hogy feladatunkat Isten gyermekeiként a jelenben betölthessük.

14
 A Tabula Smaragdina

Igaz! Biztos! A teljes igazság!

A lenti a fentinek a hasonmása,
és a fenti a lentinek a hasonmása,
hogy az Egyetlennek a csodái teljesüljenek.
Ahogyan minden az Egyetlenből lett egy közvetítő révén,
úgy minden ebből az Egyből született átvitel által.
Atyja a Nap;
Anyja a Hold,
a levegő hordta ölében,
a Föld táplálta.
A világ minden talizmánjának atyja mindenütt jelenvaló.
Ereje a Földben alkalmazva érintetlen marad.
Szeretettel, éleslátással és bölcsen válaszd el a földet a tűztől, a
finomat a keménytől, töménytől és merevtől.
A földről felszáll a mennybe, majd visszaereszkedik a földre,
miközben felveszi a fentinek és a lentinek az erejét is.
így lesz tiéd a világ minden dicsősége, s ezért minden sötétség
menekül előled.
Ez minden erők hatalmas ereje, mert minden szelídet legyőz, és
minden keményet áthat.

15
így teremtetett a világ, belőle pedig ugyanígy csodás alkotások
keletkeznek.
Azért neveznek engem a háromszor nagy Hermésznek, mert bir-
tokolom az egész világ bölcsességtanainak mindhárom nézetét.
Amit az arany elkészítéséről mondtam, az hiánytalan.
***

Az olvasót a régiek egyik tanúbizonyságával szeretnénk szem-

besíteni, mely Tabula Smaragdina, Smaragd Tábla néven isme-
retes.
Ezzel a táblával kapcsolatban számos legenda kering a
köztudatban, s némelyik az olvasónak is ismerősnek tűnhet. A
nevezett tábla egy teleírt sírkő, melyen a régiek ránk maradt
bölcsességét örökítették meg. Az ős-klasszikus bölcsességet te-
hát kőbe vésték, és e kő alatt találták meg Hermész Trisz-
megisztosz érintetlen, ép testét.
Ez a tény azonnal Rózsakereszt Keresztély sírtemplomát
idézi fel, ahol az egyetemes bölcsesség képleteivel borított sár-
garéz táblát találtak, s ez alatt - a Tabula Smaragdina híradásá-
nak megfelelően - találták meg testvérünk, C.R.C. atya ép testét
teljes díszruhában. Johann Valentin Andrea és köre valóban
nem a fantáziájukból merítettek a Fama Fraternitatis Roseae
Crucis összeállításánál. Arra nem is lehetett szükségük, hiszen
a Szerzet hívása, Fámája minden időkben ugyanaz volt, ugyan-
annak kell lennie, s mindig is az ős- Gnózis bölcsességének is-
métlését tartalmazza.
A régiek tanúbizonyságában az a körülmény szólít meg
minket, hogy smaragd tábláról van szó. Ezt szeretnénk először
megbeszélni. A smaragd élénken zöld színű drágakő. A drága-
köveknek - mint a fémeknek is - megvan az a tulajdonságuk,
hogy rezgéseket és sugárzásokat vesznek fel, ezeket tárolják,
majd újra kibocsáthatják.

16
 A különböző kövek és fémek más és más rezgésfokon po-
larizálnak. Ezt illetően minden kőfajtának és fémnek megvan a
saját, egyéni tulajdonsága. Az okkult tudományban például
azért alkalmazzák olyan sokféleképpen a fémek, kövek és szí-
nek tudományát, hogy bizonyos sugárzásokat és ezeknek a ha-
tását serkentsék, más sugárzásokat pedig tompítsanak. A
Szentírás is sokat beszél drágakövekről. Gondoljunk csak a vá-
rosra, amelyet a jelenések könyve az Új Jeruzsálemnek nevez.
Ennek tizenkét kapuját különös elrendezésben díszítik drága-
kövek. Ezzel azt akarják tudomásunkra hozni, hogy minden
megvilágosító, segítő és erőt adó sugárzás ezen a tizenkét ka-
punjön be, s emiatt a városnak nincsen már szüksége a dialek-
tikus Nap és Hold fényére.
Az a szín, erő és sugárzás, amelyet smaragdnak neveznek,
egy alapvető kezdetre utal, amely nélkül semmihez sem lehet
hozzáfogni. A Tabula Smaragdina tehát a Hermészi filozófia
abszolút kezdetét jelenti. A Gnózis ősbölcsességét e kulcs nél-
kül nem lehet megérteni. Ezt akarták kifejezni a régi Hermészi
bölcsek a smaragd tábla névvel!
A Tabula Smaragdina, a smaragd tábla, a sírkő szövege,
amely alá Hermész Triszmegisztosz nemes, ép testét temették,
a következő szavakkal kezdődik: Igaz! Biztos! A teljes igazság!
Ez a szent kő közleményeinek, a bölcsesség-képleteknek há-
romszoros megerősítése.
Ez a kezdet az első pillantásra látszólag fölösleges kijelen-
téseket is tartalmaz, s tárgyilagossága sem látszik minden két-
ségen felülinek. Nem elégedhetett volna meg a szerző a közlés-
sel, hogy „a tartalom teljesen megfelel az igazságnak"? Nem,
semmiképpen sem! Ez a háromszoros megerősítés ugyanis
mély értelmű, mágikus képlet.
Az első kijelentéssel azt fejezi ki: az igazság, melyről a
Smaragd Tábla tanúskodik, tapasztalat árán teljes mértékben le
van rögzítve az illető személyiségében és mikrokozmikus rend-

17
szerében. Amikor tehát a hermetikus ember azt mondja, hogy
„igaz", akkor egészen másra gondol, mint a dialektikus ember.
Mert a hermetikus ember csak akkor tanúskodik az igazságról,
ha bejárta az ösvényt, és a szóban forgó értékeket megtapasztal-
ta. Mi pedig, ha egy ilyen mágikus ember tanúskodik, teljesen
hihetünk és bízhatunk benne, és megértjük, hogy ha a mi időnk
jön el, és mi járjuk be a tapasztalat ösvényét, akkor ugyanazzal
a biztonsággal ujjongva mondhatjuk: „Ez igaz!"
Az igazság csak akkor ér valamit, az Ön számára csak ak-
kor igaz, ha önmaga tapasztalta, ha saját élményéről van szó.
Mit ér az olyan igazság, amelyet nem követ, amelyet nem él át?
Az igazság önmagában senkit sem képes minden további nélkül
megszabadítani. Az igazság inkább ítélet lehet, vagyis az ember
összeütközésbe kerülhet vele, ha megpróbál a saját feje után
menni. Mihelyt azonban azon fáradozik, hogy közelebb kerül-
jön az igazsághoz, hogy tapasztalja és életmódjával megerősít-
se, akkor azonnal megszabadul az ítélettől. Ezért van jó oka az
ószövetségi embernek minden tekintetben félni az igazságtól és
az igazság ítéletétől, míg az újszövetségi ember az igazságot,
melyet kezd teljesíteni, nagyon is szereti.
A második kijelentés, „ez biztos", azt jelenti, hogy az igaz-
ság nem ér túl, nem mehet messzebb a saját tapasztalatnál, s
hogy ezért Önt minden spekuláló-filozófiai szempont csak el-
rekeszti az igazságtól. Bizonyára tudja, hogy minden dialekti-
kus filozófia csaknem teljes mértékben találgató üzérkedés,
ahogyan ezt a modern Szellemi Iskola már gyakran megmagya-
rázta. Ezért létezik annyi egymásnak ellentmondó filozófiai
rendszer, melyek gyakran tanúskodnak magasra szökellő gon-
dolatmenetekről, az igazság birtoklásának vágyáról, de magától
az igazságtól nagyon is messze esnek!
Az igazság, amelyről a hermetikus ember tanúskodik, elő-
ször is tapasztalaton alapul, másodszor semmiféle találgatás
nincsen benne, minden spekuláló szemponttól mentes. Har-

18
madszor pedig a teljes igazságnak kell lennie. Csak a teljes
igazság lehet megváltó.
A dialektikus ember gyakran hangoztatja, hogy „ami neked
igaz, az nem biztos, hogy nekem is igaz". Azt is kinyilvánítja
ezzel, hogy világunkon számtalan igazság verseng az elsősé-
gért, egymásnak teljesen ellentmondva, meg azt is, hogy a
küszködő természetember magányában gyakran olyan úton jár,
amely számára szükséges és igaz, de másvalakinek teljesen ha-
szontalan, sőt veszélyes is lehet. A teljes igazság azonban her-
metikus értelemben mindent átfogó, mindenkire vonatkozik, és
a világnak és az emberiségnek szól.
Ezért jelenti ki a Smaragd Tábla már az elején: nem olyan
igazságról beszélünk, mely bizonyos pillanatban nagy jelentősé-
gű volt valakinek, esetleg mint valami romantikus életrajz, ha-
nem amit tapasztalni kell, melyben semmi találgatás nincsen, és
ami mindent magában foglal, vagyis az egész emberiségnek szól.
Az ilyen teljes, tökéletes és érinthetetlen igazság háromságát
tartalmazza a Smaragd Tábla, mely a következőképpen folytatja:
Hogy az Egyetlennek a csodái teljesüljenek, a fenti és a lenti
egyforma, ami itt lent van, az ugyanaz, mint ami fent van. Aho-
gyan pedig minden dolog az EGYből lett egyetlen közvetítő ál-
tal, úgy születtek mind ebből az egyetlen átvitelből.
Ebből kiviláglik az ismert Hermészi alaptörvény: mint fent, úgy
lent. Jó lesz ennél egy pillanatra elidőzni. Mert általános érte-
lemben valami nem stimmel ezzel az alaptörvénnyel. Lehetet-
len ugyanis úgy venni, hogy az igazi Világosságbirodalom az ő
dicsőségével és isteniségével olyan értelemben tükröződik a
dialektikában, hogy a dialektika lenne a bizonyítéka. Ellenkező-
leg, mérhetetlen ellentét áll fenn a Gnózis „fentje" és az itteni
haláltermészet „lentje" között.
A Hermészi axiómához tehát másképpen kell közelednünk,
semmiképpen sem a dialektikus ember módszereivel. Minde-

19
nekelőtt az okkultista vétkezik itt helytelen magyarázatokkal,
önző törekvéseit a Hermészi filozófiával próbálja igazolni és
helyesnek mutatni. Az „én" királyságának támogatására irá-
nyulva azt állítja az okkultista, hogy Isten útjain jár, ha a „fen-
tet" egyenlővé próbálja tenni a „lenttel", ami természetesen le-
hetetlen. Mivel abszolút biztos, hogy a Smaragd Táblán a töké-
letes bölcsességgel találkozunk, a Hermészi törvény alapján
egyetlen másodperc alatt megállapíthatjuk, hogy a mindenségi
megnyilvánulásban nagy feszültség és összeütközés uralkodik.
„Lent" egyáltalán nincsen „úgy, mint fent"!
Éppen az képezi a Tábla nagy erejét, hogy közvetlenül a
mindenségi megnyilvánulás e nagy konfliktusával szembesít
minket. Nemcsak azért, hogy ezt az ellentétet hangsúlyozza,
hanem éppen arra akar rámutatni, hogy ezt az ellentétet az em-
berben és a világban meg lehet, sőt meg kell szüntetni. A Her-
mészi alaptörvényben mutatkozik meg a Smaragd Tábla nagy
rendeltetése.
A világmindenségi megnyilvánulásban egykor minden Is-
ten erejéből lett. Ezért lehet a bukott állapotban mindent Isten
erejével feloszlatni, vagy újra az eredeti állapotához felemelni.
Tehát ezzel az erővel lehet transzfigurálni is! Így a Hermészi
alaptörvény tartalmazza a nagy üdvtitkot, ez ajándékoz meg
minket az üdvtitokkal, tudományos képlet, érinthetetlen elv
formájában: ha Ön összeköttetésbe lép a Szeretet Szellemének
erejével, Pimanderrel, akinek neve „az emberiség pásztorát"
vagy „vezetőjét" jelenti, akkor ennek csakis az lehet az ered-
ménye, hogy az alantas újra egyenlő lesz a felettessel, a Lent
úgy lesz, mint a Fent. Ezért folytatja a Tábla a következőképpen:
Atyja a Nap.
Anyja a Hold.
A Levegő hordta ölében.
A Föld volt a dajkája.

20
A világ minden talizmánjának Atyja mindenütt jelen van.
Ereje a Földben alkalmazva érintetlen marad.
Ez a velős megfogalmazás csodásan világos. Azt mondja a
szerző: Vigyázzatok, két atya van! A természetbirodalom atyja
és a szellemterület atyja. A természetbirodalomnak a szellemte-
rületből kell keletkeznie, és onnan lesz fenntartva is.
Az is lehetséges, hogy valaki csak a természetbirodalom-
ból kezd élni, amit persze megtehet, mert a természet birodal-
ma az alkotásnak teljesen felszerelt, önálló területe, és ebbe a
lermészetbe teljesen belemerül az illető, vagyis a szellembiro-
dalom atyját elhagyja és elfelejti. Ezt tette a dialektikus emberi-
ség, így fejlődik ki a megütközés. Mert ettől kezdve „lenf' nin-
csen már „úgy, mint fent"! Akkor ennek fejleményeként a faj-
test megkeményedik, és más megkövesedési jelenségek is ki-
alakulnak a szellemtérből kibukott természetembernél.
Ezért kell ezután a megoldásnak, a megváltásnak követ-
keznie. A megváltásnak pedig megvan a lehetősége, mert:
a világ minden talizmánjának Atyja mindenütt jelen van. Ereje
érintetlen marad, ha a Földön alkalmazzák.
1 la Ön ezt az erőt alkalmazni akarja, akkor a Tábla ajánlása
szerint kell eljárnia:
Szeretettel, körültekintéssel és bölcsen válaszd el a földet a
tűztől, a finomat a keménytől, töménytől és merevtől. A földről
felszáll a mennybe, majd visszaereszkedik a földre, miközben
jelveszi a fentinek és a lentinek az erejét is. így lesz tiéd a világ
minden dicsősége, s ezért minden sötétség menekül előled.
A Gnózis erejével. Isten szeretet-lélegzetének erejével támad-
ják meg egész természet-lényüket, amely a mindenség Atyjától,
a Szellemtől el van választva. Járják az endúra ösvényét, a nagy
változás útját, melyet a modern Szellemi Iskola már hosszú
évek óta tanít és hirdet. így egészen biztosan diadalt aratnak.

21
Mert aki minden erők hatalmas erejével bátran hozzáfog, annak
az áldás lesz a bére.
Akkor minden teljesült, amit a Gnózis kihirdetett az arany
készítéséről és a szellemi Nap hatásáról.

22
 III

A Corpus Hermeticum

Miután elmélyültünk a Smaragd Tábla alapvető bölcsességképle-

teiben, a Corpus Hermeticumhoz fordulunk, és a régieknek ezt a
kulcsát összehasonlítjuk az ifjú Gnóziséval. Ha megvizsgáljuk,
hogy a régiek tana, élete és irányzata mennyiben egyezik a fia-
talabbakéval, akkor kitűnik és megtudjuk, hogy a fiatal Gnózis
joggal veszi-e át az alakuló, nagy, világot átfogó műben a kez-
deményezést és vezetést, vagy ez az igénye téveszméből ered.
Az a Corpus Hermeticum, amelyben szeretnénk elmélyül-
ni, tizennyolc fejezetből vagy könyvből áll. Az első fejezetet,
vagy könyvet Pimandernek nevezik. Ez Hermész és egy titok-
zatos, magát Pimandernek nevező lény beszélgetését tartalmaz-
za. (A görög név Poimandres.)
Hermész itt a természet szülte ember, aki a megszabadulás
ösvényére tért, átment a betlehemi születés barlangján, s így ré-
szesült az újjászületett lélekállapotban, és ennek alapján az
arany menyegzői ruha megszövésén fáradozik, mialatt az új tu-
datállapot, a merkúri vagy Hermészi tudat kezd megjelenni.
Mihelyt ez a tudat érvényesülni kezd, előlép Pimander.
Új lényének kialakulása miatt a hermetikus ember kapcso-
latba lép Pimanderrel, Isten mindenütt jelen lévő bölcsességé-
vel. Igen, Pimander Isten! Pimander az Ige, mely kezdetben
volt, de nem a János-evangélium bevezetőjének általános ér-
telmében („Kezdetben vala az ige"), és nem is általános érte-
lemben, ahogyan a Szentírás említi sok helyen Istent.
Pimander a bölcsesség, az ige, Isten, aki nagyon is határo-
zottan és külön Hermészhez fordul. Sok helyen olvashatjuk a
Bibliában, hogy Isten megszólalt, vagy valamelyik hierofáns-
hoz vagy szolgájához szólt. Ekkor a legtöbb esetben nem Isten
beszédéről van szó általános értelemben, hanem a Logosz pi-
mandrikusan fordul vagy szól az illető hierofánshoz, szolgájá-
hoz, azaz a hermetikus emberhez.
A mindenütt jelenlévő bölcsesség egy sugárzás, egy rezgés,
egyetemes világosságerő, egy nagy és különleges elektromág-
neses erő. Ez a világmindenségi megnyilvánulás legmagassá-
gosabb kisugárzása, magának a Szellemnek a sugárzása. Ha
pedig egy embernek kialakul a mindent átformáló Hermészi tu-
data, akkor ez a tudat a Szellemnek ezt a kisugárzását azonnal
felismeri, tapasztalja és megvizsgálja. Ekkor pedig az egyete-
mes szellemterület és a Hermészi ember között egy fókusz ke-
letkezik, a találkozásnak egy pontja, mely vakítóan, erősen
fénylik: ebben a pontban, ebben a gyújtópontban áll szemben a
szellem és a tudat. Ennek a fókusznak a szelleme akkor Piman-
der, a tudat pedig Hermész.
E fókuszhatás miatt alakul ki az Isten útjain való járás, a
párbeszéd, Isten és az ember,élő kapcsolata. Mihelyt tehát az
ösvényen kifejlesztenek és tapasztalnak valamit az új tudatálla-
potból, azonnal kialakul a személyes összeköttetés az Istenség-
gel, kialakul a „minden nap az Úrral járás".
Az olvasó remélhetőleg megérti, hogy ennek semmi, de
semmi köze sincsen a tükörszférában lakozó, anyagukat vesztett
lények spiritiszta mesterkedéseihez, akik a szellem és az ember
kapcsolatát utálatos módon próbálják utánozni. Világosan fel
kell ismernünk, hogy ami a természet szülte tudathoz, az éntu-
dathoz fordul, az kivétel nélkül utánzás, rögeszme és káprázat.

24
 Amikor a hermetikus tudat a Szellemre irányul, s ennek
következtében a találkozás pontjában meggyullad a szellemtűz,
akkor világító erővonal-szerkezet keletkezik, ahhoz hasonlóan,
amit például minden lángban megfigyelhetünk. Ekkor találko-
zik a Hermészi ember Pimanderrel, és az így kialakított erővo-
nalrendszerből erő, rezgés áramlik a Hermészi emberbe. Ennek
a rezgésnek hangja és színe is van, mely teljesen megfelel az
indítéknak, amivel a Hermészi ember a szellemtérbe emelke-
dik, így lesz ennek a jelenségnek, ennek a találkozásnak, na-
gyon személyes jellege.
Isten csakis így beszél az emberrel. Ez a Kimondhatatlan
Név megtalálása és meghallása. Az olvasó bizonyára hallott
már erről, és arról is, hogy a korszakok folyamán mennyien ke-
resték már ezt a Kimondhatatlan Nevet. Minden idők régi böl-
csessége joggal mondja, hogy a Kimondhatatlan Név megtalá-
lása és meghallása egy gnosztikus-mágikus fejlődés tetőpontját
jelenti. És számtalan ember keresi negatív módszerekkel, ter-
mészetes én-lénye ösztönzésére ezt a Hórebet, az elérésnek ezt
a hegyét. Magától értetődik azonban, hogy mindezek a kísérle-
tek sorozatosan kudarcba fulladnak, ameddig a fáradozás alapja
az én marad.
Ennek a mágikus tetőpontnak a kulcsa azonban minden em-
berszívben benne nyugszik. Ha az ember a szívét megnyitja a
Gnózisnak, akkor megkezdi az út járását, mely az Istenséggel
való mindennapos érintkezéshez vezet. Milyen szegényesnek,
koldusnak, teljesen tudatlannak mutatkozik a teológia, mely Isten
igéjét könyvnek nézi, s szorgalmasan végez ásatásokat, hogy Is-
ten beszédét a földben keresse, azt tanítván, hogy az embernek
naponta kell ebből a könyvből legalább egy fejezetet elolvasnia
és arról beszélnie, hogy meghallhassa Isten hangját. Önt azonban
egyetlen pap sem, semmiféle papi segédeszköz sem kötheti össze
Istennel. Az Istennel való találkozás ünneplésének lehetőségéhez
Önnek kell a Pimanderéhez vezető utat bejárnia!

25
 Ennek fényében most már talán a helytelen meditálás ve-
szélyét is látja. A Hermészi ember meditálva, tudatosan fel tud
emelkedni a szellemtérbe. A hermetikus ember, aki rendelkezik
ezzel az új tudattal, ennek szárnyain felemelkedhet egészen a
Szellem területére, s ott találkozhat a Szellem lángjával. Ha
azonban a nem-Hermészi ember keresi meditálva Istent, hogy
egyesüljön vele, bármilyen okból, bármilyen jó szándékkal is,
ennek a következményei és hatásai mindig is negatívak lesz-
nek: ez felelős azért, hogy az emberiség legnagyobb része a dia-
lektikus erőkhöz, a tükörszférához láncolódik. Ezt viszont
szándékosan okozzák azok az erők, amelyek az embert újra
meg újra meditáló gyakorlatra hívják fel és bátorítják.
Mindez a Nagy Játékhoz tartozik. Ezért ellenezzük határo-
zottan a kimondottan meditálásra irányuló életmódot. Ha Ön
biztos akar lenni, akkor Istent ne meditálva keresse, hanem az
életmódjával. Ne fecsegjen sokat, hanem cselekedjen! Uj élet-
módját, életvitelét teltekkel bizonyítsa, látható életvalósággal.
Tehát járja be az ösvényt!
Amikor templomainkban összegyűlünk, akkor a mi felhí-
vásaink, szertartásaink és imáink nem misztikus-meditáló lég-
kört akarnak teremteni, hanem rá akarnak hangolni az ifjú
Gnózis élő testének elérhető és megengedhető rezgésfokára,
rezgési kulcsára, vagyis az ösvényre. Ezzel azt akarjuk mon-
dani, hogy minden felhívásnak a felhívó ember minőségének,
az ösvényen aktuálisan megélt jelenének, a létállapotának kell
megfelelnie. Ha pedig ezt a jelenlegi minőséget még nem tudja
megállapítani, akkor a „Miatyánkban" talál biztos alapokra,
mely azt mondja: „a mi mindennapi kenyerünket add meg ne-
künk ma". Ebben minden tanuló biztos lehet. A neki járó, min-
dennapi szellemi kenyeret egészen biztosan megkapja, ha imája
valóban éhező lelkéből buzog.
A Hermészi ember és a szellemterület találkozásáról -
amit a hang, a szelíd hang meghallásának is neveznek - a

26
Szentírás sokszor beszél. Például Illyés prófétáról mondják,
hogy amikor Hóreb hegyének barlangjában tartózkodók, íme
lön az Úrnak beszéde őhozzá. Amikor pedig Tiánai Apollós
akarta hallani a szelíd hangot, akkor Illyéshez hasonlóan a pa-
lástjába burkolózott, ami az Istenhez való felemelkedésre utal
az arany menyegzői ruha képében kapott értékek segítségével.
Elképzeléseink szerint eléggé elegyengettük a talajt ahhoz,
hogy az olvasót szembesíthessük a Corpus Hermeticum első
könyvével, Pimanderrel. A témát szándékosan vezettük be
ilyen részletesen, mindenekelőtt azért, mert az olvasónak ala-
posan be kell látnia, hogy a Corpus Hermeticumhoz közeledve
szent földre lép.

27
 IV

Az első könyv: Pimander

1. HERMÉSZ: Egyszer, amikor a lényeges dolgokat fontol-

gattam, és lelkületem felemelkedett, testi érzékelésem telje-
sen elszunnyadt, mint az olyan embernél, aki túl sokat
evett, vagy nagy megerőltetés folytán elfáradt és mély
álomba merült.
2. És úgy tűnt, hogy hatalmas lényt látok, határozatlan kör-
vonalakkal, mely néven szólított, és azt mondta nekem:
3. Mit akarsz hallani és látni, s mit kívánsz lelkületedben
megtanulni és felismerni?
4. Azt kérdeztem: Te ki vagy?
5. Azt felelte: Pimander vagyok, a Lelkület, a magától létező
lény. Tudom, hogy mit kívánsz, és mindenütt veled va-
gyok.
6. így szóltam: a lényeges dolgok oktatására vágyom, szeret-
ném megérteni a mibenlétüket, szeretném megismerni Is-
tent. O, mennyire szeretnék mindent megérteni!
7. Azt felelte: Erősen tartsd a tudatodban, amit meg akarsz
tanulni, és én oktatni foglak.
8. E beszéd közben megváltozott a külseje, és egyetlen
szempillantás alatt feltárult előttem minden. Hatalmas lá-
tomást láttam. Derűs, szívet vidámító világosság lett, s ki-
mondhatatlan öröm fogott el ennek láttán.

28
9. Röviddel ezután ennek egy részében rettenetes, vészjós sötét-
ség keletkezett, mely csavarvonalban forogva lefelé mozgott,
úgy tűnt, mintha kígyó lenne. Ez a sötétség aztán nedves,
kimondhatatlanul zavaros természetté változott, melyből füst
szállt felfelé, mint valami tűzből, és hangot is keltett, mely
leírhatatlan vinnyogáshoz és nyögéshez hasonlított.
10. Aztán a nedves természetből kiáltás hangzott fel, szótlan
hívás, amit a tűz hangjának tartottam. A világosságból
pedig szent Ige terjedt el a természet fölött, és a nedves
természetből tiszta tűz villant felfelé, éles, hatalmas fény.
11. És a könnyű levegő követte a tüzes leheletet: a földből és a
vízből felemelkedett a tűzhöz, mintha ráakaszkodott volna
a tűzre.
12. A föld és a víz összekeveredett és együtt maradt, nem lehe-
tett őket megkülönböztetni, és szakadatlanul mozgatta őket
a fölöttük lebegő Ige lehelete.
13. Megszólalt Pimander: Megértetted ezt a látomást?
14. Azt feleltem: Ezt most fogom megtudni.
15. Ekkor így szólt: A Világosság én vagyok, a lelkület, a te Iste-
ned, aki volt, mielőtt a nedves természet a sötétségből megje-
lent volna. A világító Ige, mely a lelkületből árad: Isten Fia.
16. Mit jelent ez? - kérdeztem.
17. Úgy értsd: Ami benned néz és hall, az az Úr Igéje, és a lel-
kületed az Isten, az Atya: ezek nincsenek egymástól elvá-
lasztva, mert egységük az élet.
18. Köszönöm - válaszoltam.
19. Szívedet most irányítsd a világosságra, és ismerd fel azt.
20. E szavaknál egy ideig a szemembe nézett, oly áthatóan,
hogy pillantásától megremegtem.
21. Amikor ezután újra felemelte a fejét, lelkületemben láttam,
hogyan vált a megszámlálhatatlan erőből álló világosság
valóban határtalan világgá, míg a tüzet hatalmas erő zárta
körül, mely megzabolázta és egyensúlyba hozta.

29
22. Mindezt a látomásban Pimander szavai által tudtam meg-
különböztetni. Amikor egészen magamon kívül voltam, újra
megszólított:
23. Lelkületedben most a szép, eredeti, emberi alakot láttad, az
őstípust, a vég nélküli, kezdet előtti ős-elvet.
24. Honnan jöttek a természet elemei? - kérdeztem.
25. Azt felelte: Isten akaratából, aki midőn az Igét felvette ma-
gába és a világ szép őstípusát meglátta, ennek mintájára
rendezett világgá teremtette a saját lénye elemeiből és az
őbelőle született lelkekből.
26. Isten, a Szellem, aki férfi és nő egyben, és az élet és vilá-
gosság forrása, Igéjével egy másik Szellemlényt teremtett,
a Demiurgoszt, a tűz és a lehelet Istenét, aki hét Rektort
alkotott, akik köreikkel az érzéki világot fogják körül és
irányítják azzal, amit végzetnek vagy sorsnak neveznek.
27. Isten Igéje azonnal kilövellt a lent ható elemekből az éppen
megteremtett természet tiszta területére, és egyesült a
Demiurgosszal, mellyel lényegében egy.
28. így hagyták magukra a természet alacsonyrendű elemeit,
melyek, értelem nélkül maradva nem képviseltek többet,
mint puszta anyagot.
29. A Demiurgosz azonban az Igével egyesülve a köröket át-
fogva és nagyon gyorsan forgatva megindította teremtmé-
nyei körmenetét a határozatlan kezdettől a vég nélküli vé-
gig, mert a vég egybeesik a kezdettel.
30. A köröknek ez a forgása a Szellem akarata szerint az
elsüllyedt elemekből esztelen állatokat teremtett, mert az
Ige már nem volt bennük. A levegő szárnyasokat, a víz pe-
dig vízi állatokat teremtett.
31. A föld elvált a víztől a Szellem akarata szerint, és a föld
az ő öléből is előteremtette az abban foglaltatott állato-
kat, négylábúakat, csúszómászókat, vadállatokat, háziál-
latokat.

30
32. A Szellem, minden lény Atyja, aki élet és világosság, em-
bert alkotott, magához hasonlót, mely iránt, mint saját
gyermeke iránt, nagy szeretetre lobbant. Mert az ember,
mint Atyja hasonmása, nagyon szép volt: Isten így tulaj-
donképpen a saját jelenségét szerette, s a teremtését mind
neki adta.
33. Amikor azonban az ember észrevette az alkotást, amelyet a
Demiurgosz a tűzben teremtett, maga is alkotni akart va-
lamit, és az Atya engedte neki. Amikor ezután bement a
demiurgoszi alkotóterületre, ahol szabad kezet kapott, ész-
revette testvére műveit. A Rektorok szeretetre lobbantak
iránta, s mindegyik a saját rangjában részesítette őt a szfé-
rák hierarchiájában.
34. Amikor aztán megismerte a lényegüket és részesült a mi-
benlétükben, át akart törni a körök határain, hogy megis-
merje annak hatalmát, aki a tűzön uralkodott.
35. A halandó lények és az esztelen állatok világában teljhata-
lommal rendelkező ember áttört a szférák burkán, áthajolt
a szférákat összekötő erőn, és Isten szép alakjában megmu-
tatkozott az alantas természetnek.
36. Amikor a természet megpillantotta őt, aki Isten alakjában
egyesítve magában foglalta a hét Rektor szépségét és min-
den energiáját, akkor a természet szeretettel mosolygott,
mert az ember csodaszép alakját és vonásait látta tükrö-
ződni a vízben, és látta az árnyékát a földön.
37. Az ember pedig, amikor a természet vizében tüliröződni
látta a szép alakot, mely annyira hasonlított reá, beleszere-
tett, és vele akart lakni. Ezt azonnal meg is tette, és az ok-
talan formában kezdett lakozni. Amikor pedig a természet
befogadta szerelmesét, teljesen átölelte, eggyé lettek, mert
vágyakozásuk tüze nagy volt.
38. A természet lényei közül ezért csakis az ember kétféle: a
teste szerint halandó, míg az igazi emberlény halhatatlan.

31
39. Ámbár halhatatlan, és uralkodik minden dolgon, mégis a
halandók sorsának van alávetve, mivel a végzet uralkodik
rajta. Ámbár hazája a szférákat összekötő erőkőn felül
van, ezekben az erőkben mégis rabszolga lett. Ámbár maga
férfi-nő, mert a szintén férfi-nő-Atyából ered, s ámbár nem
kell aludnia, mert a nem-alvó lényből ered, mégis az érzé-
kek vágyai és az alvás győzedelmeskedtek felette.
40. Erre azt mondtam: O, bennem lévő Szellem, én is szeretem
az Igét!
41. Erre Pimander: Megmondom neked a titkot, mely a mai
napig rejtve volt. Amikor a természet egyesült az emberrel,
csodát teremtett. Amint mondtam, az emberben megvolt
mind a hét Rektor jellege tűzből és leheletből. A természet
késlekedés nélkül hét embert alkotott a hét Rektor mintájá-
ra, egyenes tartású férfi-nőket.
42. Felkiáltottam: O, Pimander, forró kívánság keletkezett
bennem, és nagyon szeretném hallani! Kérlek folytasd!
43. Mire Pimander azt mondta: Hallgass, mert még nem fejez-
tem be első magyarázatomat!
44. Hallgatok - válaszoltam.
45. Akkor jó. Az első hét ember teremtése ugyanis a következő-
képpen folyt le: a föld volt a sablon, a víz az élesztő elem, a
tűz a kialakulási folyamatot érlelte, a természet az éterből
kapta az élet lélegzetét, és elkészítette a testeket az ember
mintájára.
46. Az életből és világosságból lévő ember így lett lélek és lel-
kület; az élet lélekké, a világosság lelkületté (szellemiélek-
ké) vált, és az érzéki világ minden lénye ebben az állapot-
ban maradt a körforgás végéig és a fajták kezdetéig.
47. Most pedig figyeld, amit oly szívesen hallanál. Amikor ez a
korszak teljesen befejeződött, Isten akarata elszakította a
mindent egyesítő köteléket. Az állatokat, melyek eddig a
pillanatig hímnősek voltak, az emberrel egyidejűleg két

32
 nemre osztották. így lettek egyes állatok hímneműek, má-
sok nőneműek. Akkor Isten kimondta a szent Igét: „Növe-
kedjetek, gyarapodjatok és sokasodjatok mind, akik teremt-
tettetek! Azok pedig, akiknek birtokában van a lelkület, is-
merjék fel, hogy halhatatlanok, és tudják meg, hogy a halál
oka a test szeretete és a földi eredetű dolgok szeretete!"
/ . v Amikor Isten kimondta ezt, akkor a gondviselés, a sors ál-
tal és a szférák összekötő erejével kialakította az összeke-
veredést és bevezette a szaporodást: és minden lény szapo-
rodott a fajtája szerint. Aki halhatatlan lénynek ismerte fel
magát, azt mindenek közül kiválasztották, míg a vágy őrü-
letéből keletkezett testet szeretők tovább bolyongnak a sö-
tétségben, és a halál tapasztalatait kell átszenvedniük.
I ' ) Mily szörnyű hibát követtek el azok - kiáltottam fel —, akik
a tudatlanság állapotában vannak, hogy emiatt elveszítet-
ték a halhatatlanságot!
><l Ügy látom, nem gondolkoztál el a hallottakon. Nem arra
kértelek-e mindenekelőtt, hogy figyelj?
> l elgondolkozom - mondtam -, és már emlékszem is. Kö-
szönöm.
V Ha elgondolkoztál, akkor mondd meg nekem, miért érdem-
lik meg a pusztulást azok, akik a halálban vannak.
" > » Mert a forrás, melyből a testük ered, az a sötétség, ami a
nedves természetet alkotta; ez állította össze az érzéki vi-
lágban a testeket, amelyekben a halál szomját oltja.
">•/ Ezt megértetted. De miért kerül a magát megismerő ember
Istenhez, Isten Igéje szerint?
">Mert - válaszoltam - minden dolog Atyja, akiből az ember
született, világosság és élet.
v> Igen, világosság és élet, ez Isten, az Atya, akiből az ember
született! Ha tehát tudod, hogy életből és világosságbál
eredsz, és ezekből az elemekből állsz, akkor vissza fogsz
térni az élethez. Ezt mondta nekem Pimander.

33
57. Azt mondd meg még nekem, ó Lelkületem, hogyan fogok én
bemenni az életbe? Mert Isten azt mondta, hogy az ember,
aki rendelkezik a lelkülettel, önmagát ismerje meg. A lelkü-
lettel tehát nem rendelkezik mindenki?
58. Vigyázz, hogy mit mondasz! Mert én, Pimander, a lelkület,
azokhoz jövök, akik szentek és jók, tiszták és irgalmasok,
vagyis az istenfélőkhöz. Jelenlétem lesz a segítségük, úgy
hogy azonnal mindent jelismernek. Szeretetükkel kedvesek
lesznek az Atya előtt, és gyermeki ragaszkodással, dicséret-
tel és himnuszokkal köszönik meg, amivel tartoznak neki.
Mielőtt pedig testüket átadják a halálnak (annak jár a
test), megvetik az érzékeiket, melyeknek hatásait már na-
gyon is jól ismerik.
59. Igen, én, a lelkület, semmiképpen sem jogom hagyni, hogy
a test hatásai, amelyek megtámadják őket, folytassák a
befolyásukat: mert mint az ajtók őre, nem engedem majd
be a gonosz és megszégyenítő tetteket, és a szentségtelen
elképzeléseket távol tarlom tőlük.
60. Távol maradok azonban a bolondoktól, a rosszaktól, a
romlottaktól, az irigyektől, a kapzsiktól, a gyilkosoktól és
istentelenektől. Ezeket a megtorló démonnak hagyom, mely
aztán a tűz ostorával táncoltatja, az érzékeikbe hajszolja
őket, ezzel még istentelenebb tettekre ösztönözvén, hogy
még nagyobb legyen a büntetésük. Ezeknek az embereknek
a vágyai ezért egyre nagyobb kielégülésre törekednek, és a
sötétségben hagyják dühöngeni őket, anélkül, hogy meg-
elégedhetnének. Ebben áll a szenvedésük, s ezáltal lobog
az őket égető láng egyre magasabbra.
61. O, Lelkület, pontosan úgy lanítsz engem, ahogyan kívántam.
Azt mondd meg még, hogyan alakul ki a felfelé vivő út!
62. Erre azt felelte Pimander: Először az anyagtest feloszla-
tást folyamatában ezt a testet alávetik a megváltozásnak,
így az alakod nem lesz már észlelhető. Közönséges énedet,

34
 mely többé nem működik, átadod a démonnak; testi érzéke-
id visszatérnek eredetükhöz, annak részei lesznek, és újból
egyesülnek azok tevékenységével, mialatt az ösztönök és
vágyak visszatérnek az esztelen természethez.
63. így emelkedik az ember felfelé a szférák összekötő erején
át: az első körre ráhagyja a gyarapodás és csökkenés
erejét; a másodiknak otthagyja a gonoszban való jártas-
ságot és a tehetetlenné vált ravaszságot; a harmadiknak
a kívánságok hatalmát-vesztett káprázatát; a negyedik
körnek az uralkodni vágyás hiúságát, melyet már nem le-
het kielégíteni; az ötödik körnek az istentelen elbizako-
dottságot és durva meggondolatlanságot: a hatodik kör-
nek a gazdagsághoz vonzó, hatástalanná lett kötelékeket:
a hetedik körnek otthagyja a szüntelenül csapdákat állító
hazugságokat.
64. I f a aztán mindent levetett magáról, ami a szférák együtt-
működő erőiből eredt, akkor csupán a saját erejéből be-
megy a nyolcadik természetbe, és minden ottartózkodóval
énekli a himnuszokat az Atya dicséretére, és jelenlétének
mindannyian együtt örülnek.
65. I f a pedig azokkal egyenlő lett, akkor más himnuszokat is
hall Isten dicséretére, olyan erőktől, amelyek a nyolcadik
természet fölött vannak. Akkor a helyes rendben felszállnak
az Atyához, átadják magukat az erőknek, és sorban erőkké
válva bemennek Istenbe. Mert ez a jó vége azoknak, akik a
Gnózist, Isten ismeretéi birtokolják: Istenné válnak.
66. Mit tétovázol? Miután mindent megkaptál tőlem, nem
akarsz-e azokhoz menni, akik méltók erre, és vezetni őket,
hogy közvetítéseddel az emberi nemet Isten megmenthesse?
( ) ~ . Amikor ezt mondta Pimander. szemeim előtt elvegyült az
erőkkel. Én pedig, akit erővel ruháztak fel, kioktattak a
mindenség felől, és a magasztos látomás mibenlétéről,
hálát adtam, és dicsértem minden dolog Atyját. Ezután el-

35
 kezdtem hirdetni az embereknek az Istenre irányuló élet és
a Gnózis szépségét:
68. „ O, népek, emberek, akik a földből születtetek, és a bódu-
latnak, alvásnak és az istenismeret hiányának szolgáltattá-
tok ki magatokat, józanodjatok ki és hagyjátok abba, ne
fetrengjetek többé a romlás pocsolyájában, ti elvarázsol-
tak, akik az állatok álmát alusszátok!"
69. Amint ezt hallották, egy akarattal hozzám jöttek. És folytat-
tam: „ O, ti földtől születettek, miért adtátok magatokat a
halálnak, holott hatalmatokban állna a halhatatlansághoz
tartozni! Térjetek meg, ti, akik a káprázatban jártok és a
tudatlanságot választottátok vezetőnek! Szabadítsátok meg
magatokat a sötét fénytől, és részesüljetek a halhatatlan-
ságban azzal, hogy mindörökre elbúcsúztok a romlástól!"
70. Néhányan kigúnyoltak engem, és elmentek, mert a halál
útján jártak Mások azonban térdre vetették magukat előt-
tem, és oktatásért könyörögtek. Felemeltem őket, és az em-
beri nem egyik vezetője lettem, megtanítván őket arra, ho-
gyan menekülhetnek meg. Beléjük plántáltam a bölcsesség
Igéit, és a halhatatlanság vizével itattam meg őket.
71. Amikor este lett, és a Nap világossága csaknem eltűnt,
felhívtam őket, hogy adjanak hálát Istennek. Miután ezt
megtették, mind visszatértek tűzhelyeikhez.
72. Én pedig beleírtam magamba Pimander jótettét. Amikor az
teljesen eltöltött engem, a legnagyobb öröm árasztott el.
Mert a test alvása a lélek ébersége, a szemek behunyása az
igazi látás, a hallgatás a jóval való terhesség és az Igének
az üdv tetteivé való kihordása lett. Mindez pedig azért jött
el rám, mert Pimandertől, lelkületemtől, a magától lévő
lénytől megkaptam a kezdet Igéjét.
így vagyok tele az igazság isteni lélegzetével. Ezért egész
lelkemmel és teljes erőmből dicsérem Istent, az Atyát:

36
73. Szent az Isten, minden dolog Atyja.
Szent az Isten, akinek akaratát a saját erői hajtják végre.
Szent az Isten, aki azt akarja,
hogy az övéi megismerjék: és megismerik.
Szent vagy, aki az Igével mindent létrehoztál.
Szent vagy, akinek képe a mindenség, a természet lett.
Szent vagy, akit nem a természet alkotott.
Szent vagy, minden hatalomnál hatalmasabb.
Szent vagy, mindennél remekebb.
Szent vagy, minden dicséretre méltót felülmúlsz.
Fogadd el a tiszta áldozatot, amit az Ige keltett a lelkem-
ben és a szívemben, melyek Hozzád fordulnak, ó kimondha-
tatlan, ó megnevezhetetlen, akinek nevét csak a csend ké-
pes kijelenteni.
Hallgass meg, aki azt kérem, hogy soha se legyek elvá-
lasztva a Gnózistól, az igazi ismerettől, mely legbelsőbb
lényem tulajdonsága.
Hajolj le hozzám, és tölts el az erőddel; ezzel a kegyelem-
mel elviszem a világosságot emberi nemem minden tagjá-
nak, aki tudatlanságban él; a testvéreimnek, a fiaidnak.
Igen, hiszem és a véremmel tanúskodom: az élethez és a
világossághoz megyek.
Dicsértessél, ó Atya, alkotásod, az ember Veled akarja
szentté tenni, amihez megadtál neki minden hatalmat.

37
 V

Pimander és Hermész

A Corpus Hermeticum bölcsességét nem sorról sorra tanulmá-

nyozzuk, hanem megpróbáljuk egészében áttekinteni, hogy az
olvasó némi elképzelést kaphasson Pimander egész könyvéről,
esetleg Hermész további műveiről is. Ha nem így járnánk el,
akkor dolgozatunk áttekinthetetlenül terebélyessé válna.
Ahogyan tehát a harmadik fejezetben megbeszéltük, a Her-
mészi ember belső állapota és transzfiguráló életmegváltoztatása
révén kapcsolatba lép az egyetemes szellemterülettel. Az ilyen
kapcsolat fókuszában pedig kialakul egy erővonalrendszer:
megjelenik - a Szellemből kialakulva - Pimander, aki azonban
nem a szellemtérben elkülönülten élő lény, hanem a szellemtér
lángra lobbanása, élő valóság, a szellemtér szerves része. A láng-
ra lobbantó tűz mégis Hermész Pimanderéé, mert a jelenség
teljesen megfelel Hermész állapotának és ereje minőségének.
Azt mondják, hogy amikor Hermész átgondolta a lényeges
dolgokat, és lelkülete felemelkedett, megjelent Pimander, aki
van, és mégsincs. Mert ha a Hermészi ember egy darabig nem
összpontosít a szellemtérre, akkor a pimandrikus alak eltűnik,
és elmerül, feloszlik a mindenütt jelenlévő világosság világ-
mindenségében. A tűz lángjai szétfolynak, Pimander itt van, és
mégsincsen itt, mert teljesen egy az egész világossággal.

38
 A szöveg első részéből az érint minket, hogy Hermész a
lényeges dolgokat fontolgatta, s hogy lelkülete felemelkedett,
lizt meg kell jegyeznünk, mert a Hermészi ember számára ez a
folyamat feltétel. Ez a fej és a szív oly szükséges eszményi
együttműködését bizonyítja. A szív és a fej együttműködése ha-
tározza meg az életet. Ezt alaptörvénynek tekinthetjük. „Ezek
elválaszthatatlanok" mondja Pimander. Ezért kell megismerni a
szív titkát.
Ismeretes, hogy az embernek négy teste van: az anyagteste,
ennek éteri mása, a vágyteste és a gondolkodási képessége. Az
élertest építi és tartja fenn az anyagtestet, és a vágytest határoz-
za meg az ember hajlamait, fajtáját, jellemét és adottságait, te-
hát teljes lényét. Figyeljük meg mindenekelőtt a vágytestet, a
szidérikus alakot, ahogyan Paracelsus nevezi. A szidérikus alak
körülfog és áthat minket, és a szidérikus közegek a májon ke-
resztül áramlanak be anyagrendszerünkbe. Az erők szüntelen
keringése ez, melyek a májon be és kimennek.
A vágytest legfontosabb fókusza a máj. Ahogyan születé-
sekor ezt a vágytestet kapta, s ahogyan azóta tovább alakította,
olyan az Ön szív- és főszentélyének minősége is.
A természetszülte embernél a szív és a fej a vágytermészet
rabszolgája; szívének és gondolkodásmódjának működését a
vágytest irányítja. Az érzést és a gondolkodást e természet em-
berénél a medenceszentély kormányozza. így él tehát a meden-
ccszentélyből és ez által, vagyis a lép-máj rendszere által, ami
lermészetlényét az anyaghoz köti, arra irányítja, arra vágyva és
; i /.t gondolva, ami a közönséges természetből való. És minden

s/.idérikus sugárzás a vágyfajtája hatásának megfelelően hatol

be a májába.
Ha aztán valaki a csalódások végtelen sora után a tapaszta-
lás szomorú útján a természethez kötött életében megreked, ak-
kor megtörténhet, hogy megújulásra, megszabadító kiútra kezd
vágyni, vagyis valami üdvrevágyás-szerüség fejlődik ki benne,

39
egy ösztön, hogy valamiféle üdvöt megragadjon és megvalósít-
son önmagának, hogy kimászhasson a halál gödréből. A meg-
újulás keresésének ez az állapota, az üdv egyre tudatosabb ke-
resése a vágyakozás legmagasabb formája, amelyre a termé-
szetszülte ember képes. Többre nem futja. Ami az Ön termé-
szetszülte lényének szívében dúl és forr, az száz százalékig
vágy, kívánság! Ebben pedig minőségileg a legmagasabb az
üdvrevágyás. Ez a dialektikus asztrális sugárzásoknak a legma-
gasabb állapota, határa. És ezen a határon érint meg minket a
Gnózis, de nem a májban, hanem a szívben.
A Gnózis első érintése, alapérintése mindig a szívszentély-
ben történik, de csakis az ember üdvre vágyására jövő felelet-
ként. Ha valaki kísérleti célokból vagy kíváncsiságból közele-
dik egy gnosztikus Szellemi Iskola templomához, akkor ebből
a legcsekélyebb haszna sem lehet. Egy gnosztikus fókuszban
csak akkor lehet eredményesen tartózkodni, ha a szív valame-
lyest megnyílt a Gnózis számára, a vágyakozás legmagasabb
állapotának, az üdvre vágyásnak a következményeként.
A szívet a Gnózisban a szeretet szentélyének nevezik.
Különböző karmikus befolyások és őseink befolyásai miatt
azonban, melyek születésünk órájától kezdve hatnak bennünk
és életünk menetét elkerülhetetlenül meghatározzák, a termé-
szetszülte ember szíve már régen nem a szeretet szentélye. Szí-
vében az igazi szeretetnek nyoma sem található. Világunk em-
berének szíve zsiványtanya és a pestis fertője.
Ha a szívet az ősidőktől fogva a szeretet szentélyének ne-
vezik, akkor itt arról a szívről van szó, amely életerőre, életbő-
ségre, életlehetőségre készült fel, ami joggal nevezhető szere-
tetnek. Ami pedig a szeretetnek e magas színvonala alatt van,
az a vágy és én központúság állapota, mert kezdetben az ember
az üdvöt is önmagának kívánja. Az „én" szorult helyzetbe ke-
rült, s most „én" keresek valami megoldást. Az üdvösségemet
keresem. Mivel pedig ebben az állapotban rendkívül szeren-

40
esetlenek vagyunk, a Gnózis, mérhetetlen és múlhatatlan szere-
tetével megérint minket, hogy segítségünkre lehessen.
Ami a dialektikus természetben ennek a szeretetnek a
színvonala alatt nyilvánul meg, az a vágy valamely állapota. Az
igazi szeretet, mely méltó erre a névre, a dialektikus természet
lényében nem található meg. Mert az igazi szeretet magasabb
rendű dolog, és az igaz élethez, az új élethez tartozik. Ez a sze-
retet Szellem, maga Isten. Ezért mondja Pimander a 17. sza-
kaszban, hogy „a lelkület Isten, az Atya". És a 19. szakaszban:
Szívedet irányítsd a világosságra, és ismerd meg. Eközben egy
ideig a szemembe nézett, oly áthatóan, hogy pillantásától meg-
remegtem.
Ez a vizsga: mi legyen ezután az Ön szívében? Kívánság
vagy szeretet? „Szívedet irányítsd a világosságra, és ismerd
meg Azt." Hogy a világosság beköltözhessen a szívszentélybe,
ahhoz a vágytermészetnek el kell tűnnie. A vágytermészetet,
ezt az önzést, ezt az énösztönt teljesen el kell oltani.
Be kell látnunk tehát, hogy a szívszentély a Szellem alapza-
ta, a szellemnek a szívszentélyben kell lakoznia, s ezt a szen-
télyt ezért minden nézetében e magas színvonalú állapotra elő
kell készíteni. „Ahol a szív van, ott az élet", mondja Pimander.
Ha pedig a szív kész lett a szolgálatra, akkor a lelkületben,
a szívben meglátjuk a szép, eredeti emberi alakot, az emberlét
őstípusát, a vég nélküli kezdet előtti őselvet.
Szívét a dialektikus ember a kívánkozás tanyájává tette,
lássák be ezt világosan! Belsejében az én ösztön tüze lobog,
holott a szív arra lenne hivatott, hogy a Szellem - a bennünk
lévő Isten - lakása legyen, az Istené, aki az ősatomban lehető-
ség formájában van jelen. Érzik-e, mennyire betegek vagyunk,
hogy mily rendkívül mélyre süllyedtünk. A szívszentély, a ben-
nünk lévő Isten temploma zsiványok tanyájává fajult!
Aki aztán szívét újra az O szolgálatának akarja és tudja
szentelni, az ezután a főszentélyt is meg tudja nyitni papi, em-

41
beriséget szolgáló feladatának. Akkor majd On is meg tudja
fontolni a lényeges dolgokat, mert a megújult szívből születik
meg a Merkúr-tudat!
A Gnózis betegeknek, pácienseknek lát minket a szívszen-
télyünk lelkiállapota miatt. Ezért tűrnek meg minket. Ezért tűr-
nek el ennyit mitőlünk. Hiszen az új Merkúr-tudat, a gondolko-
dás, akarás és cselekvés háromszoros, új képessége csakis a
megújult szívből születhet meg. Ekkor pedig megtörténhet,
hogy ha az ember a lényeges dolgokat meggondolja, megtisz-
tult szívvel felemelkedhet a Szellem mindenütt jelenlévő terü-
leteire. A Hermészi fejlődés, a Hermészi élet a fej és a szív tö-
kéletes egyesülésén és együttműködésén alapul, nem az én és a
fej, hanem a megtisztított szív és a fej együttműködésén!
Ebben az szükségességben botlik meg a világ. Látják
ugyan a káoszt és a zavart maguk körül, látják a világot elsüly-
lyedni, és az én felveti a kérdést, hogy „hová vezet mindez?".
Hatalmas energiával, bevetéssel és erővel kísérleteznek, de
végeredményben semmi sem sikerül, mert az ember elfelejti
megtisztítani és a szolgálatnak szentelni a szívszentélyét. Csak
ha a szív megtisztult, felavattatott és a világosság számára
megnyílt, akkor alakul ki egészen más gondolkodásmód. Csak
akkor lesz képes az ember valóban világunk és társadalmi ren-
dünk elevenére tapintani.
Ha tehát a Gnózis hívja Önt, akkor ismerje fel és teljesítse
a feladatát: tisztítsa meg a szívét. Szívét meg kell szabadítania
a vágyak és az önzés hajszájától, szívének meg kell nyílnia a
nagy szeretet számára. Ebben az igazi előkészületben kell a
szívét gyakoroltatnia, mert ezzel kezdődik a dolog. Akkor a fej
követni fogja, mert követnie kell. Akkor pedig Ön is találkozik
Pimanderével.
Pimander Isten szeretetéből születik, nem pedig az akarat
ösztönzéséből, nem a szorult helyzetbe került ember akaratá-
ból. Ezt akarja Hermész Triszmegisztosz tudatosítani. A Gnó-

42
zis kulcsa, az egyetlen igaz élethez vezető út a szív megtisztítá-
sa és teljes odaadása. Ha Ön rátér erre az útra és elvégzi ezt a
munkát, akkor Önnek is megszólal a szelíd hang: Mit akarsz
hallani és látni, s mit kívánsz a lelkületedben megtanulni és
megismerni?
Akkor pedig mi mást akarnának megtanulni és megismer-
ni, mint a lényeges dolgokat, és mi lesz kezdetben a leglénye-
gesebb, amit tudniuk kell? Semmi más, mint a saját magukra
vonatkozó igazság és a saját valóságuk. Mert ha magukat nem
ismerik, hogyan akarják akkor a Mást, a Másikat kifürkészni?
Ezért lát a Hermészi ember ennél az első tájékozódó kísér-
letnél derűs és szívet vidámító hatalmas fényt; ebben a fényben
pedig a csavarvonalban lefelé irányuló mozgást, a sötétség, az
ijedelem és nyomorúság rettenetesen szomorú mocsarát, mely
szüntelenül mozog, és kimondhatatlanul zavaros. Sötétvörös
lángok csapnak ki belőle mindenfelé. Ekkor, a zavarnak ebből
a barlangjából, a szurokfekete sötétségből egy hang hallatszik,
szótlan kiáltás, mely megfelel a körös-körül elterjedő világos-
ságnak. Ebből a világosságból pedig egy szent Ige beszél. Ami
aztán a sötétségben igaz és tiszta, az felemelkedik ebből a szur-
kos szülőbarlangból, a sötét természetből, és légkörré kezd ala-
kulni, így látjuk először az elsüllyedt természetből kiszálló vi-
lágosságot, s ezután a légkört, mely ráhangolja magát az eredeti
világosságra: alattuk van a föld és víz nedves sötétsége. Ez a
dialektikus jelölt létállapota, de olyan jelölté, aki a szívszenté-
lyét megtisztította vagy ezen dolgozik; tisztítja a föld és a víz
nedves sötétségét, amit az Ige hangja mozgat. Az Ige, mely vi-
lágosságból van, s a világossághoz vezet vissza!
Megértetted-e az Igét? - kérdez minket a fiatal Gnózis élő
testének Pimandere. Ő maga válaszol nekünk: „A világosság én
vagyok, mely most már az igaz jelölt szívében lakozik". Ez Is-
ién, aki testben megjelent, a visszatérő Ozirisz, a visszatérő
Krisztus. A világító szellemtér pedig először Pimander, a vi-

43
lágmindenségi megnyilvánulás erővonal-szerkezete. És ó, nagy-
szerű csoda, a világosság, a hatalmas világosság, Isten lángja a
szívet választja lakhelyül. így lesz az Istenségből Fiú. Mert ami
a szívben korszakok óta alszik, azt ez a folyamat felébreszti: az
Istenség Fia megnyilatkozik bennünk!
Az Istenségnek ez a Fia pedig hatalmas képességgel ren-
delkezik, Pimander ezt az Igének vagy Hangnak nevezi. Ha te-
hát Pimander beszél a jelöltben, akkor a szívben beszél és ta-
núskodik, mert a szív Isten lakhelye. Istent és a Fiát, a világos-
ságterületet és a besugárzott világosságot többé már nem lehet
elválasztani egymástól, mert egységükből jön létre az új élet.
Ha tehát Önök én-elbocsátás által ránemesedtek, akkor
irányítsák szívüket a világosságra, és ismerjék fel. Ha pedig
felismerik, akkor az élő Ige hatalmas és nagyszerű képességeit
látják önmagunkban. Szívükben számtalan erőből álló világos-
ságot látnak és tapasztalnak, valóban felmérhetetlen világot, az
Arany Fejet. Felismerjük, hogy a világosság és a világosságon
át bennünk szóló Ige vezetésével hogyan zabolázzuk meg, mi-
ként zárjuk nagy erővel körül és ily módon hogyan hozzuk
egyensúlyba az alantas rend,lobogó tüzét. így látjuk és tapasz-
taljuk, hogy a Gnózis bennünk megszületett világító erejében
hogyan múlik el az alantas természet az által, amit mi transzfi-
gurációnak vagy újjászületésnek nevezünk.
Ez tehát az ős-Gnózis, a Hermészi Gnózis, az igazság,
melyet az emberiségnek kezdettől fogva hirdetnek. Ez Piman-
der Igéje.
Most pedig gondolkozzanak el azon, hogy ez megegyezik-
e azzal az Igével, amit az ifjú Gnózis intéz évek óta Önökhöz;
az emberi őstípusra vonatkozó tanúbizonyságról, az eredeti,
vég nélküli kezdet emberalakjának tanúságáról, az emberalak-
ról, aki volt és a mai pillanatig is van.

44
 VI

A dialektikus rend helye

a kozmikus hétségben

A Corpus Hermeticum aztán folytatja az eredeti kozmikus

megnyilvánulás, a mai világ és emberiség keletkezésének a le-
írását. Pimander megmutatja a szellemtérre, Isten szeretetének
mindenütt jelenlevő területére felemelkedett Hermésznek, az
igazán mennyei embernek az eredeti, örökké létező világrendet.
Ez az, melyhez visszatörekszünk, amelybe a Hermészi ember
bepillanthat, s amelynek kapuin belül időzhet, ha belép az úgy-
nevezett Arany Fejbe.

Aztán láttam a lelkületemben, hogyan lett a megszámlálhatatlan

erőből álló világosság valóban határtalan világgá, míg a tüzet
hatalmas erő zárta körül, megzabolázván és kiegyensúlyozván őt.

Ezt a nézetet alulról, a közeledő jelölt szemszögéből beszéltük

meg. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az eredeti világrend a
kezdetektől fogva a mennyei emberiség világrendje, mely újra
megnyílik számunkra, mihelyst részesülünk a hatodik kozmi-
kus területben.
Hermész szívében ekkor kérdés merül fel, melyet a saját
nyelvünkre szeretnénk lefordítani: Ebbe a nagyszerű megnyil-
vánulásba, melyet általad megpillanthattam, Pimander, hogyan
illik bele a dialektikus természet? Mit kell tartanom a dialekti-

45
kus rendről, a dialektikus világegyetemről? Hogyan esett a
mennyei ember a dialektikus természet fogságába, és hogyan fa-
jult azzá, ami lett? A dialektikus természet is az Őslényből ma-
gyarázható? Hogyan lett akkor ez a természetrend ilyen rossz?
Pimander válaszol: A dialektikus természet a világ tiszta
őstípusának mintájára készült a mérhetetlen alkotási folyamat
haladása folyamán. Óriási műhelyt készítettek, hatalmas
alkémiai laboratóriumot, melyben az embernek kellett volna
dolgoznia a világmindenségi megnyilvánulás nagyszerű tervei-
nek megvalósításán. Mert az alkotó Istenség a teremtményeit, a
gyermekeit minden képességgel ellátja, ami neki is megvan.
Teremtményeit Isten nemcsak megjelenteti, nemcsak elhelyezi
valamiféle világrendben, hanem feladatot is ad nekik: a min-
denségi megnyilvánulás haladásán való munkálkodással bízza
meg őket. Erre a célra pedig egy gigantikus alkémiai laborató-
riummal, a Hetedik világmindenséggel ajándékozta meg őket.
Ahogyan a gnosztikus filozófia már régen magyarázza, az
egész dialektikus természetet ennek a munkaterületnek kell te-
kinteni. Az egész dialektikus világ-megnyilvánulásban ugyanaz
a törvény érvényesül, a felőrlés és összetörés, a kikelet, virulás
és hanyatlás szüntelen körforgásának törvénye. A dolgok jön-
nek és mennek, és visszatérnek a kezdetükhöz. A dialektikus
világmindenségben az elemek, az anyag szakadatlan forgalma
van folyamatban.
Olyan világmindenség ez, amelynek hálását végzetnek
vagy sorsnak nevezik, mondja Pimander, ezzel az alaptörvény-
re, az elkerülhetetlen körforgásra utalva.
A dialektika lényében a hetedik kozmikus területen mégis
nagyszerű rend van, magasztos terv, mely teljesen összefügg a
többi hat kozmikus területtel. Ez a szempont azonnal érthetővé
válik, ha magyarázataink alapján arra gondolunk, hogy a dia-
lektikát eredetileg hatalmas, kozmikus műhelynek szánták. Az
egyiptomi, Hermészi Gnózis a megjelenő természetet ebből a

46
szempontból nézi, míg Máni Gnózisa a dialektika jelenvaló go-
noszságát, kimutatható sátániságát látja, ahogyan mi is mindig
ismertük. Máni Gnózisa a dialektika nyilvánvaló gonoszságát
pillantja meg. Hermész Gnózisa úgyszólván túllát természet-
rendünk elsüllyedt állapotán, és eredeti, isteni céljára tekint.
Máni Gnózisa az emberiségnek meg akarja magyarázni, hogy a
Föld a küszködő és szenvedő emberiség fogva tartásán fárado-
zik, amiért a manicheusok, mint realisták ezt a gonosz világot
elátkozták. Ez a gonosz, romlott természet egyáltalán nem lehet
Istentől, állapították meg, hanem csupán Lucifer alkotása.
A haláltermészetben elszenvedett tapasztalataink alapján
magunkévá tesszük Máni álláspontját, de mindezt ugyanakkor
a Hermészi nézőponttal egyetemben szemléljük. Későbbi írása-
iban Hermész is közeledik a manicheusokhoz. Már első köny-
vében is {Pimander 68, 69, 70), amikor Hermész a megvilágo-
sodás új állapotában az emberiséghez fordul, nagyon is mani-
cheus nyelven beszél:
O népek, emberek, akik a földből születtetek és részegségre, al-
vásra és Isten felőli tudatlanságra vetemedtetek, józanodjatok
k i és ne fetrengjetek tovább a romlottságban, az állati álmok
bűvöletében!
O, ti föld szülöttei, miért adtátok magatokat a halálnak,
holott hatalmatokban állna a halhatatlanságban részesülni?
Térjetek meg, ti, akik a káprázatban vándoroltok és a tudatlan-
ságot választottátok vezetőnek! Szabadítsátok meg magatokat a
sötét fénytől, és részesüljetek a halhatatlanságban azzal, hogy
örökre elbúcsúztok a romlástól!
Néhányan kigúnyoltak engem, és elmentek, mert a halál
utján jártak. Mások azonban térdre vetették magukat előttem,
é s oktatásért könyörögtek. Felemeltem őket, és az emberi nem
egyik vezetője leltem, megtanítván őket arra, hogyan menekül-
hetnek meg. Beléjük plántáltam a bölcsesség Igéit, és a halha-
láltanság vizével itattam meg őket.

47
Ebből kitűnik, hogy a manicheusok és Hermész Triszmegisz-
tosz követői között lényegében nem volt különbség. Időnként
szükséges rámutatni a természet mai jelenségének gonoszságá-
ra, hogy ezáltal az emberiség fénylő hazáját annál tisztábban
állíthassuk az emberek tudata elé. Éppoly szükséges azonban
olykor a figyelmeztetés, hogy a hetedik kozmikus terület a
mennyei emberiség hatalmas munkaterülete. Következéskép-
pen, a Hermészi Gnózis és Máni Gnózisa ugyanazt az utat mu-
tatja, mert egyazon törzs hajtásai.
Kötelességünk utalni erre, mert kereső emberek köreiben
olykor vita tárgya, hogy vajon a manicheizmus ellentétben áll-e
a hermétizmussal, és ha igen, milyen mértékben. Franciaor-
szágban például időnként felmerül ez a kérdés. Valójában
azonban nincsen ellentét, és nem is lehet.
A hermétizmus képviseli a filozófiai tisztaságot. A mani-
cheizmus a nagy, forradalmasító valóságra, az alantas termé-
szettől való tudatos, pozitív elbúcsúzásra szólít fel. Az ilyen
irányulás révén volt a manicheizmusnak a maga korában oly
jelentős hatalma az emberiség fölött. Ezért gyűlölték és féltek
tőle annyira ellenségei, s ezért üldözték még ádázabban, mint a
katárizmust. Míg a katárokat ellenségeik máglya- és éhhalállal
gyilkolták meg, addig a manicheus testvéreket válogatott ke-
gyetlenséggel csonkították meg és kínozták halálra.
Tudjuk, hogy a katárizmust - holott filozófiailag inkább a
Hermészi talajban gyökerezett - ugyanaz a cél lelkesítette, mint
a manicheus testvéreket. Mivel a cél ugyanaz volt, a katárokat
manicheizmussal vádolták, azzal a hátsó szándékkal, hogy
ugyanúgy üldözhessék és irthassák őket. A fiatal Gnózis mind-
két Szerzetnek kimondhatatlanul sokat köszönhet.
Most azonban folytassuk Pimander könyvének vizsgálatát.
A hetedik kozmikus területen, vagyis a dialektikus világ-
mindenségben azt látjuk, hogy nagyobb rendszerek egyre ki-
sebb rendszerekben jutnak kifejezésre. Például a tejútrendszer a

48
zodiákus-rendszerben, ez naprendszerekben, naprendszerek pe-
dig bolygói rendszerekben.
A mi naprendszerünkben, mint más hasonló naprendszerek
miriádjaiban is, hét együttműködő és egymást meghatározó erőt
pillantunk meg. Pimander, hogy rámutasson ezekre az erőkre,
velük kapcsolatban hét uralkodóról vagy Rektorról beszél, me-
lyek az érzéki világot körülzárják a köreikkel. Az olvasó he-
lyezkedjen ez egyszer geocentrikus álláspontra, és szemlélje
így a csillagok keringését, a naprendszerben zajló hatásokat.
Akkor látja, hogyan róják Ön körül pályájukat a csillagok, a
Nap és a Hold. Fényeiket és erőiket küldik le Önre. A fények
kölcsönösen befolyásolják, meghatározzák egymást és Önt is.
Tehát minden, ami a Földön van, a hét Rektor vezetése alatt áll.
Ezek határozzák meg a természet szülte ember sorsát.
Ha esetleg azelőtt foglalkozott asztrológiával, akkor tudja,
hogy mindig jó és rossz aspektusokkal kellett számolnia. Útját
a végzet, a sors határozza meg a dialektikus természetben: így
csüng Ön a sors hálójában. Minden, ami a földön van és a ter-
mészettől való, az a hét Rektor vezetése alatt áll.
Kezdetben az volt a szándék, hogy az elmerült elemek, a
dialektikus természet minden megnyilatkozása értelem nélkül
maradjon, ne hassa át az ész, és csak anyag legyen. Mert amint
az anyag Szellemmel kapcsolódik össze, szinte lehetetlen álla-
pot keletkezik. Akkor - mondja Pimander - az anyagban észte-
vékenység keletkezik, és az anyag, mely szakadatlan változás-
nak van alávetve, foglyával bemegy a halál lényébe.
Itt arról van szó, hogy ha a világító szikra, a Szellem hely-
telenül, szakértelem nélkül köti magát az anyaghoz, akkor a
Szellem és az anyag egymásba folyik. A Szellem örök és vál-
toztathatatlan, míg az anyag szüntelenül változik és átalakul.
Ha tehát egyesülnek, akkor az anyag magával vonszolja a
Szellemet, a fényes szikrát. A természetellenes kapcsolat miatt
kristályosodás alakul ki. Az anyag ellenáll, míg a Szellem ér-

49
vényesülni próbál. A Szellemből, a világosságból eredő önfenn-
tartó hatás miatt (a Szellem létezni akar), az anyag besűrűsödik,
megkristályosodik, mert most már minden a változása ellen hat.
így van az örökkévalóság a fájdalmak sorozatába zárva.
A természettudományokban járatos modern emberként Ön
tudja,, hogy az anyagban élet van. Az anyag minden atomjában
élet és erő van, de nem az élő emberiség értelmében vett erő,
nem Szellem. Ezért - emlékezzünk csak a paradicsomi pa-
rancsra - nem lett volna szabad a mennyei emberiségnek kap-
csolatba lépnie az anyaggal, hanem csakis alkémiai eszköznek
használnia, és így célja elérésére ösztönöznie. A mennyei em-
beriségnek így kellett volna megmunkálnia az anyagot, hogy -
adott időpontban - annak erejéből és életéből olyasvalami fej-
lődjön ki, ami fölötte áll az anyagnak.
Az olvasó gondoljon a bűvészinasra, aki kíváncsiságból
olyan erőkkel lép kapcsolatba, amelyeken aztán mind kevésbé
képes uralkodni: ezek az erők elszabadulnak, hatalmába kerítik
őt, és belesodorják az élet tengerébe.
Ha tehát a tudatos élet, a Szellem hozzáköttetik a hetedik
kozmikus terület anyagához, és azzal teljesen egyesül, akkor
ennek mindig fájdalom és halál a vége. Ha pedig a Szellem az
anyagban akarja magát fenntartani, akkor az következik be,
amit kristályosodásnak vagy megkövesedésnek nevezünk.
Egyszer a természet minden elemét - hatásával, erejével és
lehetőségével együtt - átadták Isten nagy teremtményeinek, a
mennyei emberiségnek, a valóban isteni emberiségnek, mely az
isteni munkaterületen fejtette ki hatását. Az emberiség ott
mintegy csodakertbe, paradicsomba lépett be. Megkísérelt a hét
Rektorral együttműködni, és mindent kifürkészett, ami a termé-
szetből természetes életre kelt. Mivel pedig a munkaterület oly
varázslatosan szép volt és teljesen magas értelemben lélegzett,
a mennyei ember idővel elfelejtette igazi hazáját, és a csoda-
kertben maradt. Önmagát látta középen. Amikor pedig felis-

50
merte saját alakját a vízben, megszerette ezt a képet, és ezzel
akart együtt élni. Ebben a pillanatban azonban az akarat csalfa
képet alkotott. így fejlődött ki az az állapot, amelynek folytán a
természet, az anyag, átölelte szerelmesét és teljesen egyesült
vele. A mennyei ember pedig, aki az Istenek kertjét palotának
kapta, azonmód fogságba esett.
Ezért a Földön minden lény közül csak az ember kettős
természetű. A teste szerint, vagyis ami az anyagot illeti, halan-
dó, míg a mennyei elvet, a lényegi embert tekintve halhatatlan,
így szenved a Halhatatlan kibírhatatlan fájdalmat, az anyaghoz
való kötöttsége miatt, mely a mulandóságnak van alávetve.
I Iolott a magas, mennyei elv, mely a dialektikus emberbe süly-
Iyedt, nemesebb és kiválóbb a burkolatánál, mégis e kéreg
szolgája lett. Kezdetben, amikor a mennyei ember elkeveredett
a dialektikus rend természetével, a ma fennálló végzetes követ-
kezmények még nem mutatkoztak meg. Pimander itt évmilliár-
dos időszakokról beszél. Mindez lépésről lépésre fejlődött ki. A
keveredés kezdeti szakasza és a végleges, teljes megváltozás,
az anyag legmélyére ható kristályosodás között az egész emberi
bukás története húzódik, egy világtörténelem, mely az úgyne-
vezett hét faj fejlődésével kezdődött.
A mennyei ember hímnős volt, férfi és nő egyben, vagyis
önmagától tudott szaporodni. A mennyei emberek serege így
hozott létre önmagából hét főfajt, melyek teljesen a hét Rektor-
nak feleltek meg, a naprendszer hét nézetének. Ez a hét főfaj,
ahogyan az Egyetemes Tan nevezi, nemcsak a földet népesítette
be, hanem nagy dicsőséggel az egész mindenséget, az egész
naprendszert! így lett Isten emberisége lépésről lépésre saját al-
kotásához és teremtményeihez kötve. Sokkal később pedig az
így keletkezett emberből eltűnt a nemek egyik nézete, és a ne-
mek elválasztása által kialakultak a ma is fennálló viszonyok.
így szembesíti Pimander Hermészt a gigantikus emberiség-
lörténelemmel. Hermész azonban nem úgy tanul és hall, ami-

51
képp mi - pillanatnyilag egy Pimander című iratból -, hanem
Merkúr tudatával olvas a természet emlékezetében, és a képeket
panorámaként látja elvonulni maga előtt.
Mindezekből megmutatkozik, hogy az itt fejtegetett ötlet-
sorozat, a Pimander kozmológiája és a Hermészi filozófia
miként követhető nyomon az Egyetemes Tanban és a Szent-
írásban.
Gondoljunk csak Pál apostol erősen Hermészi irányzatára:
miként beszél ő Istennek anyagba kötött teremtményéről és an-
nak szabadság és megváltás utáni vágyáról. Gondoljon ujjongó
felkiáltására, amikor felismeri, hogyan vár vágyakozva az egész
teremtés Isten gyermekeinek a megjelenésére. Ez a megjelenés,
ez a megnyilatkozás pedig gnosztikusan lesz végrehajtva a
megmentésnek egy oly nagyszerű és gigantikus terve szerint,
hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni. Gondoljon az eredeti
mennyei emberiségre, amely a hét főfajt hozta létre, s ahogyan
a hét főfajból számtalan alfaj keletkezett. Gondoljon továbbá az
alfajokból keletkezett lények miriádjaira. Mindezekben a vilá-
gosságelv van lefektetve!
A világosságszikra, mely egykor tökéletes világosság
volt, mibennünk is ott rejlik fényszikraként, „Jézus magja-
ként", így mindannyian részt vehetünk a hatalmas megmen-
tési tervben. Ha akarja, akkor az Ön megmentése nagy sebes-
séggel mehet végbe, ha teljesen a hivatásának szenteli magát,
ha valóban elbúcsúzik a dialektikától, a világosságot tökélete-
sen elválasztja a sötétségtől, a Szellemet az anyagtól, az örö-
köt attól, ami sors és mulandóság. Mielőtt azonban ezt a fo-
lyamatot elkezdheti, mielőtt a vizeket szétválaszthatja, hogy
„jobb" és „bal" megkülönböztethetők legyenek, először meg
kell tisztítania a szívszentélyét, be kell engednie oda a Szel-
lemet, Pimandert, hogy az Önben lévő világosságelv feléled-
hessen, így kell tökéletesen a rendeltetésének szentelnie ma-
gát.
 VII

Megváltás és bűnbocsánat

Mielőtt folytatnánk Hermész Triszmegisztosz Pimanderének

magyarázatát, jó lesz még egyszer részletezni az előzőekben
megbeszélt dolgok következményeit, mert ezek mind felmerül-
nek azok esetében, akik valóban be akarják járni a megváltás
ösvényét. Bevezetésül János evangéliumának 15. részével (9-
17) szembesítjük az olvasót:
„Amiképpen az Atya szeret engem, én is úgy szeretlek ti-
teket. Maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én pa-
rancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetem-
ben, amiképpen én megtartom az én Atyámnak parancsolatait,
és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket beszélem nektek,
hogy megmaradjon bennetek az én örömem, és a ti örömetek
beteljék. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást,
amiképpen én szeretlek titeket. Nincsen senkiben nagyobb sze-
retet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én
barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancso-
lok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgáknak: mert a
szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura: titeket pedig baráta-
imnak mondottalak: mert mindazt, amit az én Atyámtól hallot-
tam, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem
én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti el

ől
menjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök
megmaradjon: hogy ha az Atyát kéritek az én nevemben, meg-
adja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy egymást szeressé-
tek."
Ha még egyszer felidézzük, amit a Pimander szövegének
már megbeszélt részéről kaptunk, akkor először a mennyei em-
bert látjuk, teljes dicsőségében; másodszor kitűnik, hogyan ele-
gyedett el a mennyei ember a dialektikus természettel; harmad-
szor pedig, miként keletkezett a mennyei emberiségből hét faj,
melyeket a dialektikus világmindenség benépesítőinek nevez-
hetünk. Végül felismerhetjük, hogy a bolygó minden lakója,
különböző alakjában és létállapotában, az eredeti hét faj alfaja-
iból keletkezett. Szóval az eredeti mennyei elv mindinkább a
lények miriádjaira hasadt. Ez a hasadás addig a pontig haladt,
amíg a számtalan lényben Isten gyermekei eredeti dicsőségének
már csak egyetlen magszeme maradt. Mindannyian azon lények
végeláthatatlan seregéhez tartozunk, amelyek az eredetiségnek
már csak egyetlen magját hordozzák magukban. Hogy a dia-
lektikus természetben nem lehet mélyebbre süllyedni, vagyis a
világosság vetését már nem lehet tovább osztani, az a követke-
ző tényekből adódik.
A Szellem semmiképpen sem osztódhat és sugározhat ki,
ha a Szellem birtokosa a birtokának nincsen tudatában. Jézus
magszemének, az ősatomnak számtalan birtokosa nincsen tuda-
tában ennek a birtoknak. A MAG akkor csak tétlenül nyugszik
bennük, és képtelen tovább hasadni.
Továbbá a hét eredeti fő fajból szerteágazó mikrokozmo-
szok csak akkor tudnak a fajtájuk szerint fennmaradni, ha meg-
felelnek az eredeti dialektikus természet képletének, amelyből
származnak. Ez a helyzet a lények milliárdjainál, amelyekben a
magszem rejtetten nyugszik, amíg ezek a lények egyensúlyban
vannak a dialektikus törvények mélypontjával. Másképpen
szólva a magszem a mikrokozmosz közepén marad, amíg a

54
természethez kötött mikrokozmosz és a természet, az anyag
törvényei el tudják viselni egymást. Ha egy lény létállapota az
anyag törvénye alá süllyed, akkor a végzet felőrlő hatása alatt
a mikrokozmoszt „elbocsátják", visszafejlődik, majd felosz-
latják, azaz elemeire bomlik. Ekkor nemcsak a mikrokozmosz
által körülfogott személyiség hal meg, hanem maga a mikro-
kozmosz is! Ekkor képtelenné vált az anyagot megtámadni és
saját erejéből megszabadulni tőle. Az eredeti világosság
magjának, mely egy ilyen mikrokozmosz foglya volt, ekkor
már nincsen lakása, s így megnyilvánítatlanul tér vissza erede-
téhez.
Ezt szeretnénk még egyszer megmagyarázni: A mikro-
kozmosz a dialektikus elsüllyedtség bizonyos mélypontjáig me-
rülhet. Ha erre nem következik felemelkedés, akkor ez a mik-
rokozmosz - az ismétlődő személyiség-életrekeltések sorozatá-
ban - felfoghatatlanul hosszú ideig lehet az anyag mulandósági
törvényeinek alávetve. Ezt az állapotot semlegességi állapotnak
nevezhetjük. Ha a mikrokozmosz az anyag törvénye alá süly-
lyed, akkor „elbocsátják", vagyis az anyag az anyaghoz, a vilá-
gosságelv pedig a világossághoz tér vissza. Ez a megsemmisü-
lés állapota. A harmadik lehetőség a megmentés, a visszaút
kezdete a mélypont mélységeiből az eredet hazájába.
Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája erre a visszaútra
hívja fel Önöket. Mint mikrokozmoszok, talán világkorszakok
óta vannak a semlegességi állapotban, mert nem tudják, hogy
világosságelvet birtokolnak. Az Iskola érintése és vonzása kö-
vetkeztében ez a világosságelv az Önök életében feléledhet és
hatni kezdhet. Ekkor azt tanácsolják Önöknek, hogy ezt az el-
vet tegyék életük középpontjává, ezt tekintsék elsőrendűnek, és
a dialektikus természetet nyilvánítsák másodrangúnak.
Ennek a feltétele pedig a szív megtisztítása. A szív szenté-
lyét teljesen ki kell ragadni a vágyösztönök markából, az elcsúfí-
tó degeneráltságból, melynek számtalan életen át volt alávetve.

55
 Ha hozzákezdenek ehhez a szívtisztításhoz, akkor a fény-
elv Önökben feléled és áthatol, egészen a Pimanderrel való ta-
lálkozásig! Ha a fényelv feléledt, és tiszta szentélyt tudnak te-
remteni neki, akkor embertársaik szolgálatában is hatásossá
válhat. Ha a fényelv Önökben még alszik, akkor csak dialekti-
kus-emberbarát módon szolgálhatják felebarátaikat, vagyis fá-
radozhatnak valamiképpen, hogy „betöltsék a feladatukat a vi-
lágon", ahogyan szokták mondani. Isten gyermekeként azonban
csak akkor léphetnek fel, ha a fényelv felébredt Önökben, he-
lyet kapott és képes sugározni.
Gondoljanak azokra, akik ezt a fényelvet időközben mű-
ködésre ösztönözték, és a szív tisztaságában gnosztikus érte-
lemben élnek. Ha ilyen családban születnek gyermekek, akkor
a szülők szíve tisztaságából a fényelv a gyermekekben is meg-
gyullad. Ez azt jelenti, hogy Önök már az életmódjuk miatt is
gyermekeiknek már születésük előtt helyet készítenek a Gnózis
seregének soraiban. Mert ha a világosság valakiben feléledt,
akkor azzal mindenkinek szolgálatára lehet.
A harmadik állapot tehát, a megmentés állapota egyedülál-
ló: az eredet hazájába való visszaút kezdete! Ez a visszautazás
végül a teljes megszabaduláshoz vezet, az anyagtól való teljes
mentességhez, a testetlenséghez, vagyis a bemenethez a Szel-
lem területeire. Ebben a helyzetben van a pimandrikus ember.
Mielőtt azonban elérheti ezt a végpontot, számos helyzetben és
állapotban kell anyaggal dolgoznia, és a fényelvnek egyre fi-
nomabb anyagtestekbe burkolódzva kell megtennie a visszautat
az anyagon át.
Az arany menyegzői ruha, melynek a megszövésére felhív-
juk Önöket, jelenlegi anyagtestünknél, jelenlegi személyisé-
günknél sokkal finomabb szerkezetű. így kell megtenni a visz-
szautat. A lényeknek egyre finomabb anyagtestekbe kell burko-
lózniuk, s az anyagon át, az eredeti alfajokon és fő fajokon át
visszafelé haladniuk a kiteljesedő dicsőség felé. És milyen

56
mérhetetlen csoda alakul ki a végén! Próbálják meg ezt elkép-
zelni! A néhány mennyei lény hibájából elkövetett bukás, az
eredendő bűn azzal a ténnyel lesz kiegyenlítve, hogy soraikat a
megszámlálhatatlanok serege fogja szaporítani. Mert ha egy
emberben a világosságnak csak egy szikrája, egy magszeme is
létezik, akkor ez a magszem a szellem törvénye szerint Isten-
séggé fejlődhet. O, isteni csoda, az eredetileg korlátolt számú
Mennyeinek a hibája és bukása Isten népének sorait a meg-
számlálhatatlanok seregévé növeszti. Mennyei emberek száll-
nak fel a halál mélységeiből, mennyei emberek a világosság
számtalan magjából, melyeket az ősidőkben szórtak ki és kap-
csoltak össze az anyag termőföldjével. így lesz a bűnből bűn-
hődés, a bűnhődésből áldás, az áldásból növekedés, és a növe-
kedésből aratás. így lesz kiharcolva a pokol mélységeiből is a
szeretet győzelme. Aki meg tudja érteni, értse meg.
Komolyan kereső Testvér, bárki is Ön, legyen tudatában,
hogy az eredetiség magszemének birtokosa!

57
 VIII

Az ember lényének kettős természete

A természet összes teremtménye közül csak az ember kettős

természetű, állapítja meg Pimander. Az emberi rendszerben
egyrészt megvan a halhatatlanság magszeme, a szellemszikra,
amelyet a szív rózsájának is neveznek, másrészt itt van a ha-
landó emberlény, a természetalak. Rajta kívül nem létezik
egyetlen ilyen kettős szerkezetű lény sem.
így keletkezett Isten eredeti fiainak bukása által az a furcsa
állapot, hogy a halandó lények miriádjaiban a Szellem magja
elkülönült. Az Isten magját hordozó lények miriádjai együtte-
sen Isten gyermekeinek népeként a megszámlálhatatlanok sere-
gévé növekedhetnek. Így megtörténhet és megtörténik, hogy
ami egykor hibában és bűnben kezdődött, s ennek megfelelő
következményekhez vezetett, végül nem várt áldássá, sokkal
hatalmasabb dicsőséggé válik, mint azelőtt valaha is lehetséges
lett volna.
Azonban az áldás tényleges megnyilvánulásához erős fára-
dozásra van szükség. Akkor történnie kell valaminek! És ebben
rejlik a hatalmas lehetőség, a titok, hogy bukásból, hibából és
bűnből áldás lehet, annak bizonyítékául, hogy a Szellem, a sze-
retet legyőzhetetlen.
Akinek sikerül belátáshoz jutnia természet szülte lényét il-
letően, azt képessé teszik a kettősségétől való megszabadulásra,

58
hogy visszatérhessen eredeti isteniségéhez. Az olvasónak ezt
látnia kell, legalábbis ha pillanatnyilag tudatában van annak,
hogy szellemszikra-tulajdonos; ha két-ségében jelenleg tudatá-
ban van egyrészt természetszülte lényének, másrészt a benne
lévő rózsaszívnek, az eredeti, igazi embernek. Ismerje fel meg-
szabadulási lehetőségét, ha rádöbbent, hogy birtokolja a szel-
lemszikrát.
Nem úgy van, ahogyan hagyományhű protestáns atyáink
sugallják, hogy Ön mint természetlény személyesen bűnös a
bűnbeesés vonatkozásában, mert természet szülte lényként Ön
teljesen egy a dialektikával. A hetedik kozmikus terület dolgai-
nak menete a vele összekötött lények számára elkerülhetetlen.
A Rózsa birtokosaként Ön csupán alapvető méltatlanságára,
léte értelmetlenségére, fogságára döbbenhet rá. Ez az a bűntu-
dat, melyről az Egyetemes Tan beszél kezdettől fogva: hogy az
igazi, szellemi ember rájöhessen jelenlegi állapotára, a fogságá-
ra.
A 39. szakasz szerint a bűntudat az, ha tudatában van az
abszolút halhatatlanságnak, hogy hatalma van minden dolog
fölött, s mégis a halandók sorsát kell elszenvednie, mert a vég-
zetnek van alávetve. Hogy előkelőbb minden dialektikus léte-
zőnél, s mégis a dialektika szolgája. A bűntudat annak a tudata,
hogy az Atya, aki éberen vezérel engem, énbennem van, és
mégis a tudatalatti hatalma tart rabságban. Ez a bűntudat: és
Hermész szavaiból kitűnik, hogy ezt felismeri.
A Hermészi ember ráébred erre a helyzetre, de a legtöbb
ember számára a természet keveredése az emberiséggel egy
érthetetlenül nagy csoda. Ennek tragikus vonatkozása a nyil-
vánvaló bukottság, mely mindebben kifejezésre jut, és a bűn,
mely ebből adódik. Ennek ellenére a Szellem győzni szeretne,
és győznie is kell. E drámai történés folyamán milliószorosan
elhasad hát, s ezzel millióknak ad hatalmat arra, hogy újra Isten
gyermekeivé váljanak.

59
 „Bizony a természet és az ember elvegyülése csodás dolgot
eredményez", mondja a 41. szakasz. Aztán Pimander részletezi
a csodát (45):
A föld volt a melegágy, a víz az élesztő elem, a tűz érlelte meg a
keletkezés folyamatát; a természet az étertől kapta az élet léleg-
zetét, és így alakította ki a testeket, a látszatalakot az ember
formájának megfelelően.
Amikor Pimander emberről beszél, akkor az eredeti, isteni em-
berről, a szellemlényről van szó. Más esetekben a test vagy a
természetalak kifejezést használja. A test az embernek csak lát-
szata, ábrája! Továbbá arra is utal itt, mi módon készült a ter-
mészetalak a haláltermészet asztrál és éteri kiáramlásaiból. Ezt
a természetalakot tehát egyszerűen testnek nevezi, ugyanakkor
a dialektikus világ ezt hívja „embernek". Mekkora tévedés! Ez
abból magyarázható, hogy fajtája miatt a természetalak saját
élettel és saját tudattal rendelkezik, vagyis élőlény.
Önben, kedves olvasó, két élet van: az eredeti élet, és a
természetalak élete. A Pimander ezt azzal fejezi ki, hogy „az
igazi ember az életből és világosságból jön". Az igazi ember az
egyetlen isteni életből lett léleklénnyé, és az egyetemes világos-
ságból szellemlélekké. Itt különös lélekfajtájú, érző lényről van
szó, mely a Szellemmel áll kapcsolatban. Az igazi embernek
tiszta a szíve, sőt, ő a szív. Istenként lakozik a természetalak
szívében.
Az igazi ember kétnemű, hímnős, habár külsőleg csak férfi
vagy csak nő. A természetalakokat ellenben nemekre választot-
ták. Erre mindig gondolnia kell, ha mindezt meg akarja érteni.
A természetalak vagy férfi vagy nő, a lélekember ellenben egy-
szerre mindkettő, jóllehet külsőleg néha férfiként, néha nőként
jelenik meg. Van tehát hímnemű és nőnemű léleklény is, holott
nincsenek nemekre osztva. A természetalak azonban, ahogyan
mi ismerjük, mindig egynemű jelenség, hogy végtelen tapaszta-

60
lat és számos természetalak-születés segítségével a megmentési
tervet ki lehessen vitelezni. A haláltermészetben a szakadatlan
felőrlödés és a mikrokozmosz szüntelen újraélesztése miatt
mindig fennáll az eredeti életben való részesülés határozott le-
hetősége.
Az olvasó az újságokból és más hírekből kétségtelenül
tudja, hogy jelenleg is szorgalmasan keresik az élet meghosz-
szabbításának lehetőségét. Azt remélik, hogy belátható időn -
néhány évszázadon - belül képesek lesznek az ember életét
mintegy nyolcszáz évre meghosszabbítani. Hogyan akarják ezt
megvalósítani?
Ismeretes, hogy az atomban hatalmas erők rejlenek. Az
emberi jelenség élet-eleme, élet-elixírje az atomban rejlik.
Korhatárunk korlátoltsága abban a körülményben található,
hogy az ember az atomi életelemet nem képes eléggé haszná-
latba venni. Most aztán a soká keresett és meg talált életelixírt
fel akarják szabadítani. Termelni akarják, és az emberbe fecs-
kendezve kívánják meghosszabbítani az életét. Ha azonban az
olvasó meggondolja, hogy az ember az életből hetven-nyolcvan
év alatt is micsoda káoszt kavar, akkor megérti, hogy két-
háromszáz, sőt nyolcszáz évig tartó emberélet esetén a társa-
dalmi rend teljesen megzavarodna.
így kétségtelen, hogy az ilyen élet-meghosszabbítás ugyan-
akkor az emberiség életének a befejezését jelentené. Ezzel kap-
csolatban nagy jelentőségű a minden igazi rózsakeresztes szá-
mára érvényes törvény is (gondoljanak Backström okiratára!),
hogy „ő nem kíván hosszabb életet, mint amilyet Isten szánt
neki". Mert a dialektikus embernél mindig fennáll annak a ve-
szélye, hogy természet szülte állapotának ösztönzésére a dialek-
tikus rend színvonala alá süllyed.
A nemek megoszlásának az újabb természetlények születé-
séről való gondoskodás a célja, és az élet maga gondoskodik ar-
ról, hogy ezek időben újra felőrlődjenek. így érvényesül a meg-

61
mentés terve a tapasztalatok szigorú iskolájában. így lehet be-
járni az önismeret útját. Ennek feltétele pedig a terrmészetalak
nemekre osztása. Mert emiatt a születés és a halál kereke szünte-
lenül forog: és az életen át vezető út a tapasztalatok, né lkülözhe-
tetlen iskolája, mondja Pimander. Akit tehát az életneik ezen az
iskoláján hajtanak át, s akinek megvan a lelkülete - vagyis olyan
szívszentélye, mely együtt tud rezegni a rózsával és: amely a
gnosztikus fénynek megnyílt -, az egyszer megismeri valódi mi-
benlétét, és mélyen átérzi saját két-ségét. Az ilyen em ber azt is
megérti, hogy a természetalak iránti szeretet, a testbörtön vá-
gyai okozzák a halált, ennek minden következményével együtt.
Látjuk tehát, miként lépett életbe a keveredés és a szaporo-
dás a nemek megosztása által, mint az állatok és a növények bi-
rodalmában is. Aki ezen az úton jut el az önismerethez, azt a
lélekemberiség útjára vezetik. Aki pedig a természetalakhoz
ragaszkodik, az tovább bolyong a sötétségben, és a természetes
halál lesz az osztályrésze.
Talán jó lesz itt rámutatni a nemek elválasztottsága miatt
előálló abnormális jelenségekre. Időnként olyan természetalak
jön létre, mely se nem férfi, se nem nő. Az ilyen típus; egyrészt
az isteni terv, az embert bűnnel és bűnhődéssel az anyagon át
ösztönző isteni terv visszautasítása miatt fejlődik ki, inásrészt a
nemek elválasztottságának és a következményeinek vissza-
utasítása miatt. Nem akarják elfogadni Isten tervét, mely az
embert ismét az eredeti lélekalakba emelné, viszont a vissza-
utasítás kérlelhetetlen következményeitől is visszariadnak,
hogy ugyanis ekkor kénytelenek a dialektikus állapotban élni.
így keletkezik például a homoszexuális embertípus a termé-
szetalak elszigeteltsége következtében. Az ilyen ember akkor
gyógyulhat meg, ha teljes odaadással az ösvényre irányul és
határozottan rá is tér. A természet szülte ember csak akkor
mondhat le a természetalakról, csak akkor utasíthatja vissza, ha
tudatosan vágyik a lélekalakra, és tetterősen törekszik az abba

62
\ aló felmenetelre. Ha azonban a felfelé vezető utat nem keresi
\ agy nem akar rátérni, s így a hormonálisán meghatározó ösz-
t ö n ö k tüze a régi marad, akkor előbb-utóbb elkerülhetetlenül
természetellenes fejlődés keletkezik! A századok folyamán so-
kan vonultak vissza az élettől zárdákba és kolostorokba, ezzel
természetellenessé téve önmagukat.
Pimander könyvének 48. szakaszával kapcsolatban még
egy szempontra kell felhívnunk a figyelmet. E szakaszt ugyanis
mindig félreértették, és a Hermészi filozófiában itt valamiféle
intést akartak látni:
míg a vágy őrületéből keletkezett testei szeretők tovább bo-
lyongnak a sötétségben.
Hermész kijelentését gyakran óvásnak, a földi házasságtól és
ennek körülményeitől való eltanácsolásnak vették. Ilyesmiről
azonban szó sem lehet! Ellenkezőleg. Az ős-Gnózisban meg-
mutatkozik, hogy a nemek elválasztása és ennek a következ-
ményei szükségesek a születés és halál kerekének a forgatása-
in)/. A vágy őrületéből keletkezeit testek szerelésénél a dia-
lektikus természet szeretéséről van szó, amiről a 37, 38 és 39-
es szakasz beszél, s aminek a halandó természetalak keletke-
zése lett a következménye. Hogy pedig Ön házasságban vagy
a/.on kívül, a természettől undorodva vagy enélkül, magányo-
san vagy párosan szembesül ezzel, az teljesen mindegy. Aki a
lermészetalakból ki akar emelkedni, annak az isteni megvál-
tási terv szerint a dialektikus világot mindenestől el kell
hagynia, hogy a lélek útjára, a felfelé visszavezető útra térjen.
Ka aztán a mai emberiséget nemsokára megakadályozzák
ebben, nem hagyják a természet útján normálisan haladni, ha
sikerülne ezt az életet meghosszabbítani, akkor az elkerülhetet-
lenül a véget jelentené. Mert akkor ez a szükségrend az emberi-
ség viszonylataiban rövidesen a természettörvényszerűség szín-
vonala alá süllyedne.

63
 A saját természetalak szeretése, a természetalakban való
maradéktalan elmerülés, ennek a központosítása, vagyis ha ezt
az alakot tartjuk „embernek", az a hiba. Erre a hibára hívja fel a
figyelmet Hermész a 48. szakaszban.
Ha Ön mindezt megértvén azon gondolkodik, hogyan
tisztulhatna meg és juthatna élete megtisztításához, ami a fel-
menetre való megszabadulás feltétele, akkor tudnia kell, hogy a
természetalakjában lévő embernek mindig a szíve tisztaságára,
a szívszentély hétszeres megtisztítása kell törekednie. Mert a
szív bizonyos értelemben a Rózsa lakása. A szívszentély az
egyetemes világosság tükre. A szívszentély maga Isten.
Pimander a jelölthöz a szívben beszél. Ezért fog a Gnózis
minden igaz tanulója komolyan a szív hétszeres megtisztítására
törekedni. Ha az ember a szívszentélyét illetően tisztává válik,
ha a jelölt őszintén és állhatatosan törekszik az ilyen tisztaság-
ra, s a világosság ennek következtében beköltözhet hozzá, ak-
kor érzéki életével együtt a gondolkodási élete is teljesen meg-
változik. A szív hétszeres tisztulásának aztán a tett világa is
megfelel. Akkor ez az ember mindenben tiszta, bármit is tesz
vagy enged megtörténni.
Az emberi rendszer hormonműködése csak ekkor változik
meg, és a jelölt ekkor lép csak be az igazi léleknövekedés álla-
potába, a jónak a területére, ahogyan Pimander mondja.

64
 IX

Sürgesd a halhatatlan lélek megszületését

A Hermészi Gnózis nagyon is világosan megmagyarázza, hogy

lermészetalakunktól nem várhatunk el megszabadító üdvössé-
get. A hal ál természetben élünk, s mivel ebből születtünk, egyek
is vagyunk vele. így egész természetalakunk a halálnak van
alávetve. Természeti jelenségekként a szomorú sötétségből ke-
letkeztünk, ami minden dialektikus előtt volt. A modern Gnózis
tanulóinak ez a tény nem új keletű. A modern Szellemi Iskola
tanai és magyarázatai nyomán erről mélységesen meg vannak
győződve.
Mégis nagyjelentőségű, hogy az ős-Gnózis mindezt meg-
erősíti számunkra. Az is fontos továbbá, hogy magyarázataiban
a Pimander az ember kétféleségéről is szót ejt. Újra meg újra
hangoztatni kell, mert soha sem szabad szem elől veszíteniük,
hogy akiről az Egyetemes Tan és a Szentírás beszél és tanús-
kodik, teljesen más, mint az a testalak, amit általában a világ
tévesen az embernek tart.
Két természetű, két-ség-lények vagyunk. Az igazi ember,
aki természetalakjában fogolyként él bezárva bennünk, meg-
szabadulásra vágyik. Ha ezt nap mint nap szem előtt tartjuk,
akkor nagy szolgálatot teszünk magunknak!

65
 A Pimander az elterjedt felfogásoknak még egy másik
nagy tévedésére is rámutat: minden dolog Atyja nem életből és
világosságból áll, hanem maga az élet és a világosság. Ha va-
lami életből és világosságból készült, akkor megosztott állapot-
ról, korlátozásról van szó. Ennek következtében mindig fennáll
annak a lehetősége, hogy valami működési zavar esetén egy
semmi, vagy valami elrontott dolog marad hátra. Ha azonban
kijelentik, hogy minden dolog Atyja élet és világosság, akkor
ez valami abszolút múlhatatlanra és elronthatatlanra, mindenütt
jelenlévőre utal.
így a természetalakban raboskodó igazi ember sem életből
és világosságból lett, hanem maga élet és világosság: maga Is-
ten. Ezért mondhatta az Úrjézus joggal, hogy „én és az Atya
egy vagyunk". A természetszülte embernek, vagyis nekünk
pedig azt mondják a Bibliában, hogy „Isten birodalma, az isteni
ember tibennetek van"!
Ennek hallatán, az ösvényről és a megszabadító életálla-
potról szóló dolgok láttán jó néhány tanuló csodálkozik, sőt
hitetlenkedik, egyáltalán nem hisz önmagában, ami ahhoz a
végzetes gondolathoz vezet, hogy „ezt én soha sem érem el!"
Az ilyenek valóban túl korán lettek itt tanulók. Csodálkozásuk
vagy hitetlenségük ugyanis azt mutatja, hogy élettapasztalatok
hiányában még nem jutottak el a bennük rejlő birodalom felfe-
dezéséhez, így még nem képesek a megszabadító élet kulcsát
használni.
Aki ennyire elfogult, az nem képes - tapasztalatból - saját
magában hinni, az legtöbbször a Szellemi Iskolában való hitét
is hamarosan elveszíti. Ebben a helyzetben viszont könnyen
ellenséggé is válhat, amire az Iskola története, de az emberiség
története is elég bizonyítékkal szolgál. Gondoljanak csak a
Szentírásra. Amikor az Úr Jézus mint Hermészi értelemben tu-
datos ember tanúskodott, kijelentvén, hogy „én és az Atya egy
vagyunk", akkor kora teológusai istenkáromlónak, őrültnek
nézték, és bolondnak mondták. Amikor pedig a katárok perfekt-
jei az életmódjukkal bizonyították az általuk felfedezett, rejtett
birodalom titkát, koruk papsága, mely hozzájuk képest semmi-
vé törpült, dühödten döntött kiirtásuk mellett.
Hermészben olyan probléma körvonalazódik, mely kétség-
telenül Önben is felmerül. Mondd meg, kéri Pimandert, hogyan
mehetek be az életbe, a rejtett birodalom életébei
És Pimander felel: A lelkületet birtokló ember ismerje meg
önmagát, amivel arra hívja fel a figyelmet, hogy a lelkületet
birtokló embert ez a tény az önismerethez segíti.
így reagál Hermész: Hát nincsen-e minden embernek lelkü-
letei Amire ez a válasz jön: vigyázz, hogy mit mondasz! Mert
én, Pimander, a lelkület csak azokhoz jövök, akik szentek és
jók, tiszták és irgalmasok, istenfélők: jelenlétem segítségükre
lesz, úgy, hogy azonnal mindent megismernek.
Képzeljük el, kedves olvasó, hogy tapasztalatokban gazdag
utakon, az élettől megtörve és megtaposva tudatába jut az Ön-
ben lévő birodalomnak és az Ön számára ebben rejlő hatalmas
lehetőségeknek. Tételezzük fel, hogy a mikrokozmosz drámai
utazásában a haláltermészeten át, számos létállapot után, az élet
sorscsapásai és a nemek elválasztottságának számtalan követ-
kezménye közepette a tudatossá válás Önben belső bizonyság-
gá érlelődik, és az Önben rejlő birodalom birtokát ennek követ-
keztében teljes mértékben elfogadja.
Ebben az állapotban jelenik meg a probléma, amelynek
következtében milliók sóhajtoznak, s amely a mai napig is mil-
liókat vezetett félre. Az a kérdés ugyanis, hogyan kell a belső
birodalmat szabaddá tenni, megnyitni, miként juthat élethez az
igazi ember, hogyan lehet bemenni a rejtett birodalomba. Éle-
tük folyamán milliók fedezték fel a rejtett birodalmat. Éppen ez
a tény vezeti félre őket, mert a felfedezéssel együtt úgy vélik,
hogy már a birodalom birtokából élnek és bementek abba.

67
 Tételezzük fel, kedves olvasó, hogy a szíve rózsája már
erősen beszél, és szívszentélyében ez a rejtett élet lüktet és do-
bog, és ennek következtében a Gnózis Önt a szívszentélyén át
egészen a véréig, lénye minden porcikájáig megérinti, hogy Ön
már belülről tudja: „Amit az Arany Rózsakereszt Iskolájában
hirdetnek, az igaz!" és hogy Ön azt gondolja, hogy már bement
a birodalomba.
Ez hatalmas tévedés lenne! Ha ugyanis Ön, mint termé-
szetszülte ember, rájön a rejtett birodalom birtokára, akkor ez a
folyamatnak csak a kezdete.
Tévedése érthető ugyan, de éppoly végzetes. Mert most mit
tesz? Ezt a birodalmat ápolja és gondozza az Ön természetszül-
te én-lényével, természetalakja tudatával; meditál és okoskodik,
dorombol, mint a macska megelégedettségében; ketyeg, mint a
vekker, annyira tele van misztikus feszültséggel. És órákig be-
szél erről a barátaival. Életében nagy felfedezést tett, és most
fecseg erről, mert ezt már nem is lehet normális beszédnek ne-
vezni.
Valójában azonban még semmi új sem született meg Ön-
ben! Valójában semmi sem történt Önben. Csak magába bámul,
a rejtett birodalom képe után kutatva, melynek létezésére rájött,
így áll itt, beszél és ábrándozik.
Könyörtelen igazság ez, amit itt kijelentünk, de legyen bá-
torsága ezzel szembenézni. Ezért beszélünk Hermész Pimande-
réről! A belső birodalom tapasztalata még nem jelenti annak a
birtokát is. Aki pedig még nem birtokolja, az hajlamos kinyújtani
a természet-én karjait, hogy természetalakjával az igazi embert
még nagyobb fogságba taszítsa. Mert ez lesz az eredmény. A
természet-én él és fényeskedik, ragyog és nevet, mert Ön a
megérkezettet játssza, aki már teljesen győzedelmeskedett. A
természetszülte embernek azonban ebben a viszonylatban
semmi győznivalója sincsen, mert a természetszülte embernek
cl kell pusztulnia, és a mennyei Másiknak kell növekednie!

7(>
 Aki e tévedés útján halad tovább, az okkult pályára vagy a
misztikus oldalra sodródik. Ez tehát mindazoknak a nagy hibája,
akik a rejtett birodalom felfedezésénél ezt már birtokolni vélik.
Akkor hát mi itt a siker titka? Szemébe kell néznünk a
ténynek, hogy e nagyszerű tapasztalat után először a megvalósí-
tás folyamatát kell elvégezni: a lelket kell megépíteni, megszü-
lettetni, ami Hermész a lelkületnek nevez. Ha Ön felfedezi ön-
magában ezt a birodalmat, akkor ennek még lakóhelyet kell ké-
szíteni. Erről van szó. Amikor pedig Iskolánkban szüntelenül
beszélünk erről, és a filozófiai szemponton túlhaladva azt
mondjuk, hogy „építsék meg a lelket", akkor nem egyszerűen
prédikálunk. Az ösvénynek ez a követelménye lényeges és el-
engedhetetlen. És Pimander tanúskodik erről. Ha tapasztalati
tudáshoz jutott, akkor Önnek is rá kell térnie a megvalósításra,
a lélek megépítésére és megszülettetésére. Önnek ugyanis nin-
csen minden további nélkül lelke a Gnózis értelmében. Ebben a
tekintetben számtalan ember téved súlyosan.
Ha tehát természet szülte lényekként találkoznak az Iskola
munkahelyein, ahol tiszta, igazi megértés uralkodik, akkor első
feladatuk, amelyhez hozzá kell fogniuk, a lélek megszületésre
való ösztönzése lesz. Mert a lelket birtokló ember aztán életből
és világosságból állhat és élhet, felszabadíthatja magában a
benne lévő Istent, Pimandert.
Az Ön rendszerében van ugyan bizonyos mennyiségű hatá-
sos közeg, ami ebbe a természetalakba „lelket lehel", élővé te-
szi és életben tartja, de ezek a közegek, ezek az erők mind a
haláltermészetből erednek! A halhatatlan lélek és ennek pi-
mandriküs tudata azonban - az új életállapot, a dicsőséges élet
- csak a szentekhez, a jókhoz, a tisztákhoz és az irgalmasokhoz
jön el, akik valóban istenfélő életet folytatnak. Nem pottyannak
az ember ölébe, hanem a természet ellenállásai ellen meg kell
hódítani őket. Ezért fog a modern Gnózis mindig is arról tanús-
kodni, ezért fogja tanulóit arra az elengedhetetlen követelmény-

69
re irányítani, hogy az egész embert - éntelenség segítségével -
meg kell tisztítania és szentelnie, hogy a lélek megszülethessen
és növekedésre lehessen ösztönözni.
A léleknövekedés Pimanderben, ennek a Szellem és a lélek
közötti gyújtópontnak a kialakításában csúcsosodik. Ettől a
pillanattól kezdve pedig Pimander a jelölt segítsége. Felismeri-
e ennek a nagyszerűségét? Ha Ön - életvitelének alapvető meg-
fordításával - a lelkét megszületésre késztette, akkor a pimand-
rikus tudat azonnal hathatós segítséget nyújt, úgyhogy attól a
pillanattól kezdve mindent felismer, és szeretet-cselekedettel
imádkozik az Atyához. A jelölt e szeretetcselekedetben mind-
azokhoz fordul, akik még természet szülte állapotuk fogságát
szenvedik el; és mielőtt testét a halálnak ajándékozná, megveti
a dialektikus természetalak minden érzékét, mert - mondja Pi-
mander - ezeknek hatását nagyon is jól ismeri.
Ha a lélek megszületett, akkor a lélekerő átveszi a vezetést,
és legyőz minden földhözkötöttséget, ezeknek minden hatását
és következményét. Helytelen beállítottságunkkal szüntelenül
kiforgatjuk a dolgokat! Ha bizonyos pillanatban valami jellem-
tulajdonság hátráltat minket, akkor felvesszük a harcot ellene,
amivel felélesztjük a dialektika törvényét, a kikeletet, a virulást
és a hanyatlást. Ma azt hisszük, hogy elértünk valamit, ami pe-
dig holnapra semmivé foszlik.
Ezért kell az igazi életmegtisztítás érdekében először a lel-
ket felépíteni, és a lélekerő fogja aztán Önt átvinni minden ne-
hézségen. A lélekminőség mindent megváltoztat az Ön életé-
ben. Akkor felfedezi, hogy amin azelőtt töprengett, amivel
annyira küszködött, az mind folyamatszerűen lehull Önről.
Azért jelenti ki a Pimander 59. szakasza világosan:
Igen, én, a lelkület (a szellemlélek, az új lélekállapot) semmi-
képpen sem fogom hagyni, hogy a test hatásai megtámadják
őket és folytassák befolyásukat: mert mint az ajtók őre, nem

70
engedem be majd a gonosz és megszégyenítő tetteket, és a
szentségtelen elképzeléseket távol tartom tőlük.
Mik ezek a gonosz és megszégyenítő tettek? Ezekkel kapcso-
latban mindenekelőtt a szokásos erkölcsi elméletektől kell az
olvasónak megszabadulnia; mert a „gonosz és megszégyenítő
cselekedetekkel" itt egészen biztosan nem elsősorban az ismert,
állatias életről van szó, habár a perverzitást bizonyosan a meg-
szégyenítő dolgokhoz sorolhatjuk. De a komolyan az ösvényen
törekvő tanuló esetében itt a lélegzőtérben a féltékenység,
szenvedélyek, gyűlölet, rágalom, kritika, viszályok és hasonló
dolgok vészes hatásának kialakulására utalnak.
Továbbá a 60. szakasz szögezi le, hogy a lélek milyen em-
bertípusokban nem születhet meg, akikhez így aztán Pimander
sem fog tudni beszélni:
De távol maradok a bolondoktól, a rosszaktól, a romlottaktól,
az irigyektől, a kapzsiktól, a gyilkosoktól és istentelenektől.
Ezeket a megtorló démonnak hagyom, amelyik a tűz ostorával
táncoltatja meg őket, az érzékeikbe hajszolja őket, ezzel még
istentelenebb tettekre ösztönözvén, hogy még nagyobb legyen a
büntetésük. Ezeknek az embereknek a vágyai akkor egyre na-
gyobb kielégülésre késztetik és a sötétségben hagyják dühön-
geni őket, anélkül, hogy megelégedhetnének: ebben áll a szen-
vedésük, s ezzel lobog az őket égető láng egyre magasabbra.

71
 X

A jó vég

A 60. szakaszban Pimander azokat sorolja fel, akiktől távol ma-

rad. Azt is megmondja, mi az eredmény, ha egy életterületen,
mint amilyen az emberiségé is, egyazon időben egyrészt olyan
lények laknak, akik a természetalakhoz ragaszkodnak - ez a
közönséges dialektikus emberiség -, másrészt pedig olyanok,
akik lélekben megszülettek.
A világot sok millió ember népesíti be; ezek között kifej-
lődik és egyre erősödik egy gnosztikus jellegű csoport, amely-
ben bizonyos pillanatban a lélek világossága félreismerhetetle-
nül bebizonyosodik. Ez a lélektűz nem fér össze a sötétvörös
földi tűzzel. Márpedig ha a lélektüz nem válhat tisztitóan, meg-
szabadítóan hatásossá, akkor mindig büntetőén hat. Azért
mondják:
Ezeket a megtorló démonnak hagyom, amely rajtuk a tűz osto-
rát táncoltatja, az érzékeikbe hajszolja, s ezzel még istentele-
nebb tettekre ösztönzi őket. Vágyaik akkor egyre nagyobb ki-
elégülésre késztetik, és a sötétségben hagyják dühöngeni őket
anélkül, hogy megelégedhetnének: ebben áll a szenvedésük, s
ezzel lobog az őket égető láng egyre magasabbra.
Ez a keserű tapasztalat útja, melyet élete során Önnek is kétség-
telenül meg kell ismernie. Aki a keserűségből még nem képes

72
tanulni, az egyre nagyobb keserűségeket tapasztal, míg... egy-
szer csak nem bírja tovább, és lelkében megfáradva végül meg-
érik a nagy leckére. Mert ennek a nagy tapasztalatútnak, ennek
a menetelésnek a mélységes sötétségben nincsen más célja,
mint a jó vég, a Szellem győzelme.
Aki ezt megértette, és tudja, hogy a lélek születése a meg-
váltás első lépése, az felteheti a kérdést, hogy mit értünk a kez-
det világosságbirodalmába visszavezető, az eredeti életbe fel-
vezető úton. Pimander a 62-től a 65. szakaszig válaszol erre a
kérdésre:
Először az anyagtest feloszlatást folyamatában ezt a testet átad-
ják a megváltozásnak, és az alakod nem lesz már észlelhető;
közönséges énedet, mely többé nem működik, átadod a démon-
nak; a testi érzékek megtérnek eredetükhöz, amelyhez újra csat-
lakoznak és amelynek tevékenységével ismét egyesülnek; míg az
ösztönök és vágyak visszatérnek az esztelen természethez.
így emelkedik az ember felfelé a szférák összekötő erején
át. Az első körre ráhagyja a gyarapodás és csökkenés erejét; a
másodiknak otthagyja a gonoszban való jártasságot és a tehe-
tetlenné vált ravaszságot; a harmadiknak a kívánságok hatal-
mát vesztett káprázatát; a negyedik körnek a büszke uralkodni
vágyást, melyet már nem lehet kielégíteni; az ötödik körnek az
istentelen elbizakodottságot és durva meggondolatlanságot; a
hatodik körnek a gazdagsághoz vonzó, hatástalanná tett köte-
lékeket; a hetedik körnek otthagyja a szüntelenül csapdákat
állító hazugságokat.
Ha aztán mindent levetett magáról, ami a szférák együttmű-
ködő erőiből eredt, akkor - csupán a saját erejével - bemegy a
nyolcadik természetbe, és minden ottlévővel énekli a himnuszokat
az Atya dicséretére. És jelenlétének mindannyian örülnek.
Ha pedig azokkal egyenlő lett, akkor más himnuszokat is
hall Isten dicséretére, olyan erőktől, amelyek a nyolcadik ter-

73
mészét fölött vannak. Akkor a helyes rendben felszállnak az
Atyához, átadják magukat az erőknek, és sorban erőkké válva
bemennek Istenbe. Mert ez a jó vége azoknak, akik a Gnózist,
Isten ismeretét birtokolják: ők Istenné lesznek.

Ha a lélek megszületett, és a lélekalak, a lélekjármü fejlődik,

akkor a régi természetalak eltűnik, úgyszólván feloszlik. Az
anyagtest közönséges halálához hasonlóan ez a folyamat sem
megy végbe azonban egyszerre. Ha a lélek megszületett és az
arany menyegzői ruha meg lett szőve, akkor a természetszülte
test ereje megcsappan, s bizonyos pillanatban eltűnik. Ezt a
kétszeres folyamatot nevezzük transzfigurációnak. Ismételjük
azonban, hogy habár a régi természetalak eltűnt és láthatatlan
lett, erői egyelőre megmaradnak. Ezeket az erőket, amelyek
kezdetben a természetalak kialakulását, megszületését és
fennmaradását kezdeményezték, ugyancsak el kell tüntetni,
semlegesíteni kell, fel kell oszlatni, helyükre vissza kell kül-
deni.
Már korábban is beszéltünk a körről, amelyen nem lehet
átlépni, ahogyan az Egyetemes Tan nevezi. Itt a mikrokoz-
moszról van szó. Az aurikus lényben, a mikrokozmosz mágne-
ses rendszerében hét kört fedezünk fel, hét mágneses teret,
melyek a hét interkozmikus területnek felelnek meg. A hét
mágneses terület mindegyike szintén hét nézetre osztható. így
az aurikus lényben hétszer hét, azaz negyvenkilenc mágneses
különbséget állapíthatunk meg. Ha aztán a lélekember megszü-
letik és felnő, s az ezzel kapcsolatos mágneses területeket, a
hatodik kozmikus terület mágneses állapotait életre keltik, és
ennek következtében ez a mágneses égbolt felragyog, akkor a
feleslegessé vált hetedik mágneses szférát a szó szoros értel-
mében kioltják, használaton kívül helyezik. Erről nemcsak
I lermész Pimanderében van szó, hanem a Pistis Sophia is leírja
mint a lélekember utazását a hetedik kozmikus terület hét mág-

74
neses terén át. Ott maga mögött hagyja a régi, láthatatlanná
vált, feloszlott életállapot minden erejét.
így jut végül minden régitől megszabadulva az úgynevezett
nyolcadik szférába. Ez a hatodik kozmikus terület első szférája,
amelyet a régiek olykor a nyolcadik szférának neveztek, a mo-
dern Gnózis pedig az Arany Fejnek mond. A megszabadult
életnek erre a területére megy be tehát, teljesen saját, új erejé-
vel. Ezért mondja a 65. szakasz:
ha pedig azokkal egyenlő lett, akkor himnuszokat is
hall, me-
lyeket Isten dicsőítésére olyan erők énekelnek,
amelyek a nyol-
cadik természet fölött vannak.
Ennek az új hallásnak semmi köze az okkult tisztán-halláshoz.
Itt arról a hallásról van szó, amire már a régi kínai filozófia is
felhívja a figyelmet. Ha a Gnózis világossága megérint valakit,
belehatol, és megkezdi keringését benne, akkor az új világosság
nemcsak a látást befolyásolja, hanem a hallást is, az újonnan
született lélekember látását és hallását.
Ahogyan pedig a lélekember bizonyos pillanatban látja
Pimandert, úgy fogja bizonyos pillanatban hallani is. Magától
értetődik tehát, hogy az a testvér, aki bejut az Arany Fejbe, lelki
tekintetben új érzékszervekkel is teljes mértékben fel lesz sze-
relve, így hallja a lélekember a nyolcadik szféra fölötti erőket is
Isten dicséretére himnuszokat zengeni; így emelkedik felfelé az
új életállapot minden erejéhez. Végül pedig bemegy Istenbe.
Ez a jó vég mindazok számára, akik birtokában vannak a
Gnózisnak, Isten igazi ismeretének: ezek Istenné válnak. Az el-
érésnek ezt a pontját nevezik a Gnózisban mindig „a jó vég-
nek". Régen a katárok kívánták egymásnak szolgálati összejö-
veteleiken: „Isten vezessen el a jó véghez!". Ön is megérti tehát
ezután, amikor egy gnosztikus szertartásban ezt hallja: „remél-
jük és imádkozunk, hogy mindent a jó véghez viszünk". Az új
életállapotban lévő jó vég pedig ugyanakkor dicső kezdet.

75
 így oktatják a Hermészi embert a visszatérés nagy folyama-
tára, amelyben részt vesz, amelyben lépésről lépésre azon fára-
dozik, hogy a jó véghez vigye.
Tegyük fel, kedves olvasó, hogy belépett ebbe a folyamat-
ba, tehát hozzáfogott a lélek újjászületéséhez vezető első lépés
megvalósításához. Akkor Pimander 66. szakaszban álló kijelen-
tései Önnek is szólnak:
Mit tétovázol? Miután mindent megkaptál tőlem, nem akarsz-e
azokhoz menni, akik méltók, és vezetni őket, hogy közvetítésed-
del az emberi nemet Isten megmenthesse?
Később aztán a 67. szakaszban:
Én pedig, aki erővel lettem felruházva, és akit kioktattak a min-
denség és a magasztos látomás felől, hálát adtam és dicsértem
minden dolog Atyját. Ezután az embereknek hirdetni kezdtem
az Istenre irányuló élet és a Gnózis-élet szépségét.
Erre a jellegre kell mindenekelőtt felfigyelnie: aki Hermészi,
lélekben-született ember lett, az nem képes tétlenül ülni a vi-
lágmindenség eseményei közepette. Teljesen kizárt dolog, hogy
az ilyen ember évekig elnézné, miként végzik a munkát mások.
Ha valaki ölbe tett kézzel ülve, csak kritikus szemmel nézi, mi-
ként dolgoznak mások a Gnózis szolgálatában, akkor biztosak
lehetünk, hogy ez az ember lélekben nem született meg. Talán
van valami fogalma a belső birodalomról, esetleg tapasztalja is
annak jelenlétét, de ezen a ponton megállt. Az ilyen ember ok-
kult vagy misztikus káprázatban rekedt meg, és a saját rögesz-
méjében gyönyörködik. Akkor az énjével szorgalmasan igyek-
szik fogva tartani belső felfedezését és belátását.
Ha a világirodalmat átböngésszük, akkor jó néhány ilyen
emberre bukkanunk, akiket a szó szoros értelmében „gazdag
ifjaknak" lehet nevezni. Nagy gazdagsággal vannak megáldva,
de kincseikkel nem tesznek semmit sem, hanem csak öntükrö-

XI
ző, elmélkedő, énközpontú gondolkodással gyönyörködnek
kincseikben. Olykor vaskos köteteket is írnak, melyeknek tar-
talma a legjobb esetben néhány oldalnyi tiszta munkából áll,
itt-ott az ős-Gnózisnak egy-egy szikrájával, csak tükröződő fé-
nyével. A többi oldal tele van szemlélgető, én-központú fecse-
gessél, gyakran nagyon intelligens összeállításban és okosan
megfogalmazva. De mi haszna mindennek az emberiségmeg-
szabadító szolgálat szempontjából? Mert ez lenne a fontos: erő-
sen nekilátva, felgyűrt ingujjal tettre térni, s szükség esetén
késznek lenni arra, hogy emberlelkek megmentése érdekében a
mocsáron is átgázoljunk.
A Pimander vezetése alatt álló lélekember jól tudja, hogy
az aratók száma csekély, s hogy ezen a területen mindig elkel a
munkáskéz. Azt is tudja, hogy az emberiséget milyen roppant
veszélyek fenyegetik, például a negatív elanyagtalanodás, a
pusztulás veszélye, a mély fájdalom-tapasztalat útja, mely egy-
re nagyobb keserűségekhez vezet.
A Gnózis szüntelenül dolgozik az emberiség megváltásá-
ért. Ez egyeseknek feltámadást, azonnali megváltást, másoknak
pedig bukást, azaz végtelen távoli jövőben lehetséges megvál-
tást hoz. A bukást azonban egyetlen gnosztikus testvér sem kí-
vánja senkinek sem. Nem az a beállítottsága, hogy „menj csak
nyugodtan a pusztulásba, a keserű tapasztalatokból majd csak
tanulni fogsz", hanem szeretetszívéből soha sem fogy ki a re-
mény, hogy ez másképp legyen, hogy mindennek jó vége le-
gyen.
A megszületett lelkű ember nem nézi tétlenül, hogy vajon
más kikaparja-e a gesztenyét a tűzből, hanem vállát nekivetve
munkához lát, vállalva a nagy, szent mű terheit is. A lélekben-
született embert mindig a megingathatatlanul tetterős élet jel-
lemzi a Gnózis szolgálatában. Bármilyen formában, tétovázás
nélkül, teljes erejét veti be. Ezért világít rá erre a következ-
ményre részletesen a Corpus Hermeticum első könyvének vége

77
(68-71). Ez következetesen minden léleklényre érvényes. Eb-
ben felfedezzük a szőlőskertben való munkálkodás ismert néze-
teit. Hermésznek azt kell mondania a népeknek:
Szabaduljatok meg a sötét fénytől, és részesüljetek a halhatat-
lanságban azzal, hogy mindörökre elbúcsúztok a romlástól!
Ezt viszont sokan nem akarják, nem is értik, mert azt vélik,
hogy a sötét fény az igazi világosság. Ha valaki eljut a belső bi-
rodalom birtokának a felfedezéséhez, erős én-életet folytat, s
ahogyan az előbb írtuk, birtokát gazdag ifjúként negatívan gon-
dozza, és odamegyünk hozzá azt mondva: „életviteled semmit
sem ér, te a káprázatnak szenteled magadat", akkor egészen
biztosan nagyon megharagszik. Erre felhívjuk a figyelmet, aho-
gyan már gyakran tettük, mert az olvasót ez önvizsgálatra
készteti, és mert mi Önt önfelfedező életre akarjuk ösztönözni.
Szabaduljatok meg a sötét fénytől, és részesüljetek a halhatat-
lanságban, azzal, hogy örökre elbúcsúztok a romlástól.
A megszabadító szeretetnek ezt az igéjét a szüntelenül tevé-
keny Gnózistól nem akarják elfogadni, és talán még nem is ér-
tik meg, mert azt hiszik, hogy a sötét fény az igazi világosság.
A dialektikus ember fejedelmi lény a mindenségtermészet-
ben, és hatalmas erővel látták el. A dialektikus természet min-
den lehetősége felszabadulhat benne és általa. Ez a fejedelem
pedig nem hagyja magát a trónjától minden további nélkül
megfosztani. Mert gyakran, sőt majdnem mindig úgy vélik,
hogy ez a természetalak az igazi ember. Ezért kelt a Hermészi
szolga sokaknál ellenállást, hitetlenséget és gúnyolódást. És
éppen ezért hajt sokakat a Hermészi ember akaratlanul is
számtalanszor a halál útjára, a tapasztalat csaknem végtelen
útjára, a büntetés útjára, mind nagyobb keserűségekbe.
Hála Istennek olyanok is vannak, akik hallanak és értenek. Ők
képezik a termést, az aratást. Olyan csoport ez, mely alul-
ról kezdi bejárni ösvényt. Ez a csoport Szerzetet képez, egy
Gnózist és munkaterületet. Így növekszik egy gnosztikus-
mágneses sugártér, egy élő test, mely ötszörös lesz, és áttör az
isteni bőség területeire. Ennél a munkánál pedig, melyet sokan
végeznek sokakért, a lélekmunkások megtanulnak minden utat
és módot, mely győzelemhez vihet. Végül pedig mindőjüket
belemerítik a bölcsesség elixírjébe, az igaz élet vizébe.
A fiatal Gnózis résztvevőinek mindez teljes mértékben is-
meretes. Mi mindannyian egy ilyen csoportba lettünk felvéve, s
együtt egy ilyen hermetikus Szerzetet képezünk. Az ős-Gnózis,
mely évezredek óta Hermész Pimander ében tanúskodik, napja-
inkban is a legkisebb részletekig bebizonyosodik a modern, fia-
tal Gnózisban. Mi is tovább megyünk erőről-erőre a biztos
győzelemig, feltételezve, hogy Ön is velünk jön, és velünk
együtt levonja a következtetéseket. Mert egy gnosztikus Szel-
lemi Iskola tanulóságának csak ilyen esetben van értelme. Ha a
tanuló nem ügyel a következményekre, akkor csak veszélyeket
idéz fel, mert az ilyen negatív fejlődés esetén elkerülhetetlenül
az egyre nagyobb keserűségek útjára kerül, a halál útjára, aho-
gyan Pimander mondja.
Végül vegyék figyelembe a 71. szakaszt is:
Este, amikor a Nap világossága csaknem eltűnt, felhívtam őket,
hogy adjanak hálát Istennek. Miután megtették, mind visszatér-
tek tűzhelyeikhez.
A Gnózisra irányuló csoportnak a lélek szerint összefüggő
egységet kell alkotnia, mely teljes marad, tagjai bárhol legye-
nek is a világon. A lélekben-születettek csoportja a lélekerő
csodája miatt akkor is élő egységet képez, ha szétszóródik a
világban. Összejöveteleik után mindig visszatérnek lakóhelyük-
re. Éppen ez mindig a megszabadító. Mert amikor egy-egy kon-
ferencia után hazatérünk, akkor ezzel az egész világra kiter-
jesztjük lélekközösségünket. Német, francia és svájci testvére-

79
ink, belgák, osztrákok, hollandok, svédek, brazilok, magyarok,
mind hazatérnek a lakóhelyeikre. Kezdetben sokan sajnálkoz-
nak: „kár hogy nem maradhattunk együtt". A pimandrikus
Szellem azonban ujjong: Mily kimondhatatlanul nagyszerű,
hogy visszatérünk a lakóhelyeinkre! Mert nézzék, Testvérek,
így vonulunk ki lélekközösségünk mágneses terével az egész
világra. És senki sem állhat ellen nekünk. Életre vagy halálra,
de mindig mindenkinek az üdvösségére!
 XI

Pimander jótette

Közeledünk Hermész Triszmegisztosz első könyvének, a

Pimandernek a végéhez. E nagy hatású és szent iratra vetett, lé-
nyeget kutató pillantásunk révén betekintést nyertünk az igazi
ember mibenlétébe, és megismerkedtünk jellegével. Arra is rá-
döbbentünk, hogy ő a természetalakban mintegy börtönben
sínylődik. Ez a könyv leplezett formában az emberiség egész
történetét elbeszéli, és megmutatja a megszabadulás útját - a
Hermészi ember, a lélekember kialakulását, aki megtalálta Pi-
manderét. Végül pedig egy gnosztikus Szellemi Iskola keletke-
zésének folyamatát szemlélhettük, mely a lélekszületettek cso-
portjának a tevékenysége folytán növekszik, és az egész világra
kiterjedő élő testet képez.
Az első könyv vége aztán visszavezet Hermészhez, aki -
mint C.R.C., mint Rózsakereszt Keresztély - a megszabadult
ember prototípusa azaz mintája, akinek még megvan a termé-
szetalakja. Minden dolog Atyjával és az emberiséggel szem-
beni feladatát betöltötte, és most is ezen dolgozik, szakadatla-
nul törekedve és küzdve. Amikor pedig megállapítja, hogy a
Gnózis birodalma learatandó mezőként terül el az országokon,
akkor hála és egyre megújuló, mértéktelen energia tölti el.
„Beleírta magába Pimander jótettét", mondja a 72. szakasz.
Feltölti magát a Szellem múlhatatlan és mérhetetlen erejével.

81
 Ebben pompás egyszerűség rejlik, melynek nagy gyakor-
lati jelentősége lehet. Az első könyv -a Pimander — olyasmi,
mint egyetlen nap leírása, amely természetesen az estével vég-
ződik. A Gnózis szolgálatában minden dolog ritmikusan* szinte
hullámokban megy végbe megannyi kezdettel, tetőponttal,és
véggel. Ha egy hullád tovavonult, akkor szünet következik,
belélegzés, amely után újabb hullám emelkedik.
A 72. szakaszban tömören mutatnak rá egy ilyen beléleg-
zés folyamatára és ennek következményeire. Aki a szolgálat
mezején áll, annak itt értékes útmutatókat adnak. Ha ezeket
megszívlelik, akkor ennek-az érintett munkatársaknál ~ két-
ségtelenül jótékony hatásai lesznek.
Aki a Szellemi Iskola szolgálatában dolgozik, az gnoszti-
kus értelemben lélegez ki.A megkapott világosságot kisugá-
rozza, és most feltölteti magát „Pimander jótettével". Ez a
belélegzés, ez az úgy nevezet nyugalom vagy szünet tehát épp-
annyira erős tevékenység. Gnosztikus erők felvétele ez , ami az
elvégzendő munkához szükséges, s amely a munkástól, a jelölt-
től egészen más beállíttságot,más testi állapotot követel meg,
mint ezek kisugárzása. A gnózist szolgáló munkásnak ezért
nem szabad elhanyagolnia nyugalmi időszakait, mert ez nagy
tévedés lenne. Ha ugyanis a szüneteket nem tartja be, akkor bi-
zonyos pillanatban azt fogja meg állapítani, hogy gnosztikus
értelemben erőtlen, és az eredmények elmaradnak. A Gnózis
szolgálatában álló testnek vagyis az igazi János-ember testének
nem csak a világosság-kisugárzás, hanem az erőfelvétel folya-
matára is reagálnia kell -
Ha a Gnózis szolgája nyugalomra térés előtt - a munka
miatt, amit szabad volt elvégeznie _ hálával telten feltöltheti
magát Pimander jótettével vagyis világosságerővel, akkor a
test alvása a lélek ébesége lesz, a szemek behunyása az igazi
látás, a hallgatás a jóval való terhesség,s az ige kihordása az
üdv gyümölcsöző tetteivé válik.

82
 Ez valóban nagyszerű téma, érdemes közelebbről meg-
vizsgálni és átgondolni! A gyakorlati tanulóság „nappali" olda-
lának már nagyon sok részletét ismerjük, erről szüntelenül be-
szélünk és írunk. Mit tudnak azonban a tanulóság „éjszakai"
oldaláról? Mit tesznek ezalatt az olyan komoly tanulók, akik-
nek szabad volt a lelket megszületésre ösztönözni? Lehet-e er-
ről mondani valamit, anélkül, hogy az ismert álomélet találga-
tásaihoz folyamodnánk? Amiket ezzel kapcsolatban közlünk,
annak természetesen semmi köze az okkultizmushoz. Nem
afelől kíváncsiskodunk, vajon mi történik az elalvóval, amikor
személyisége elhasad, s egyik fele az ágyon fekszik, vagy hogy
mit tesz a másik fele, hanem témánkat kizárólag az újonnan
született lélekállapot szempontjából, tehát Pimander 72. szaka-
sza alapján folytatjuk.
A Szellemi Iskola tanulóinak meg kell érteniük mindezt,
hogy a munka az élet éjszakai felében is rendre haladhasson.
Aki a Gnózist akarja követni, annak tudnia kell, hogy mit ka-
pott Hermész a Lelkületétől - a Szellemiélektől -, hogy egyszer
ő is mondhassa:
Mindez eljött hozzám, mert Pimandertől, lelkületemtől, a magá-
tól létező lénytől megkaptam a kezdetek igéjét. így hát most el-
tölt az igazság isteni lélegzete, s ezért egész lelkemmel és teljes
erőmmel a hála himnuszával fordulok Istenhez, az Atyához:
Szent az Isten, az egyetemesség Atyja,
Szent az Isten, aki akaratát a saját erőivel végrehajtja.
Szent az Isten, akit az övéi megismernek mert O ezt akarja.
Szent vagy, aki az Igével mindent létrehoztál,
Szent vagy, akinek képe minden természet lett,
Szent vagy, akit nem a természet alkotott.
Szent vagy, minden hatalomnál hatalmasabb.
Szent vagy, mindennél remekebb.
Szent vagy, minden dicsértetésen felül.

83
Fogadd el a tiszta áldozatot, melyet az Ige keltett a lelkemben
és a szívemben, mert ezek Hozzád fordulnak, ó Kimondhatat-
lan, ó Megnevezhetetlen, akinek a Nevét csak a csend képes
hangoztatni.
Hallgass meg, mert arra kérlek, hogy soha se legyek elvá-
lasztva a Gnózistól, az igazi ismerettől, mely belső lényem tu-
lajdonsága.
Hajolj le hozzám, és tölts el a Te erőddel: ezzel a kegye-
lemmel a világosságot elviszem emberi nemem minden tagjá-
nak, aki tudatlanságban él, a testvéreimnek, a Te fiaidnak.
Igen, hiszem és a véremmel tanúskodom: az élethez és a vilá-
gossághoz megyek.
Dicsértessél, ó Atya, alkotásod, az ember Veled akarja
szentté tenni, amihez megadtál neki minden hatalmat.
 XII

A gnosztikus szertartás szerkezete

Hermész 73. szakaszban felcsendülő himnuszában elmélyülve

azt vesszük észre, hogy kilencszeres „szentnek" mondással
kezdődik. A „szent" szóban, melyet Szellemi Iskolánkban
gyakran használunk „meggyógyult" vagy „egészséges" érte-
lemben (a „szana" latin szóból), ezen kívül a tisztaság, tökéle-
tesség, bűntelenség ötlete is benne rejlik. Minden dolgok Atyja
valóban szent, tökéletes. Ez a tökéletesség a Fiúban jön hoz-
zánk és érint meg bennünket. Az érintés pedig a Szent Szel-
lemben válik egészségünkre és gyógyít meg minket.
Aki a megtisztított szívet megnyitja a Gnózis számára, az
lényét a Tökéletesnek nyitja meg. Akinek szabad megkapnia a
tökéletesség erejét, az ezt kétszeres cél érdekében nyeri el. Az
érintés egyrészt arra irányul, hogy az ember rendszerében fel-
élessze az igazi embert, nélkülözhetetlen táplálékkal lássa el, és
így újra életlehetőséghez juttassa. Másrészt viszont ennek az
érintésnek az erejében kell megszüntetni a természetben-szüle-
tettség akadályozó állapotát, és egyúttal másik járműre cserélni
a személyiséget. A természetalak így keresztet hordoz: a pusz-
tulás keresztjét, de ezzel az újjászületés vagy transzfiguráció
keresztjét is.
Ez jut kifejezésre a dicsőítő ének kilencszeres, megrendít-
hetetlen, örök szentnek mondásában.

85
 A kilenc az emberiség, az igaz emberiség száma, azé az
emberiségé, amely a természetszülte látszatemberi állapotban
rabságát éli. Ez a magasztos, egyetemes ember száma, aki bu-
kásából eredeti pompájában támad fel.
A kilences szám az egyetemes kört jelképezi, amelyből
fénysugár lép ki és hatol a földbe. Aki rátér az ösvényre és Isten
birodalmát szabaddá teszi önmagában, az újra világító oszloppá
lett az örökkévalóság körének templomában. Érthető tehát,
hogy a kilences szám miért az egyetemes ember jelképe.
Ez a himnusz mind szent felhívása, mind tartalma révén a
9-es szám jelképes erejét közvetíti. A kilencszeres felhívást ki-
lencszeres kérelem és hitvallás követi. Ez a himnusz egy mági-
kus, Hermészi ima- és hálaszertartás, mely egészében az örök-
kévalóság köréből származó ragyogó lángként olvad ismét a
kilencesbe. Ha a 73. szakaszt még egyszer megvizsgálva az ol-
vasó megpróbálja benne a Hermészi himnusz mágikus formáját
nyomon követni, akkor meg kell gondolnia, hogy mint lenni
szokott, az eredeti ősi szöveg a fordítást némileg megsínylette.
Szükségesnek tartjuk, hogy a himnusz szövegén kívül,
melyhez nem kell további magyarázat, ennek a nagyszerű
éneknek a gnosztikus-tudományos szándékáról is hírt adjunk.
Mindenekelőtt azt akarjuk megmutatni, hogy egy ima, egy há-
laadás, egy ének az igaz ember gyakorlati életében nemcsak
zengzetes szavak felsorolása vagy szép és értelmes gondolatok
csokorba szedése. A Gnózis szertartásainak értelme gyakorlati-
lag mindezt messze túlszárnyalja.
Egy gnosztikus-szertartásos ének vagy ima először is olyan
gondolatot hoz felszínre, mely a jelen pillanatot tökéletesen
jellemzi, és amely a helyzet miatt szükséges lett. Másodszor
pedig: a pillanatra hangolt és ebből magyarázható belső élettel
van kapcsolatban. Harmadszor: az ilyen szertartás mögött az
akarat hatalmas ösztönző ereje tevékeny, hogy a szertartás
szándéka cselekedetben jusson kifejezésre. Negyedszer pedig

86
az egészet már a végső győzelmet megelőlegező cselekedeti
élet hordozza és tartja fenn.
Ezzel azonban az igazi gnosztikus szertartás törvénye még
nincsen betöltve; mindez csak a kezdet. A szertartásnak ezen-
kívül minden nehézség nélkül képesnek kell lennie áthatolni
azokra a területekre, ahová irányul, a hangra, ritmusra és felépí-
tésre vonatkozó matematikai szabályoknak megfelelően. Tud-
nia kell ott erőhatást kifejteni és visszafelé választ is hozni.
Hermész himnusza ebben a tekintetben minden feltételt
betölt. Egyszer remélhetőleg megadatik nekünk, hogy együtt
folytathassuk a gnosztikus-szertartásos énekek és imák pompás
törvényeinek a tanulmányozását.

87
 XIII

A dialektikus asztrális szféra

Én pedig beleírtam magamba Pimander jótettét, és amikor tel-

jesen eltöltött, a legnagyobb öröm árasztott el. Mert a test al-
vása a lélek ébersége lett, a szemek lehunyása az igazi látás, a
hallgatás a jóval való terhesség és az igének az üdv tetteivé
való kihordása lett nekem.
A Hermészi Pimander szövegének 72. szakasza alkalmat ad ar-
ra, hogy bevezethessük Önt a komoly tanulóságnak egyelőre
csaknem ismeretlen éjszakai részébe, amikor a test alszik.
Napjaink huszonnégy órájának egyharmadát töltjük ilyen nyu-
galmi állapotban, anélkül, hogy valóban tudatosan részt vehet-
nénk benne. Azt mondhatjuk, hogy életünk egyharmada úgy-
szólván nélkülünk telik el. Ez egy nagyon kellemetlen gondo-
lat. Senki sem vonul szívesen az ismeretlenbe minden előké-
szület nélkül és védtelenül. A komoly tanuló számára tehát a
legnagyobb jelentőséggel bír, hogy ezzel kapcsolatban megér-
tésre jusson. Vannak olyan veszélyek és életfolyamatok, ame-
lyeknek az ember valóban nincsen tudatában, s amelyeknek
ezért naponta sokan esnek áldozatul. Másrészt tudatlansága
miatt az ember nagy lehetőségeket hagy kihasználatlanul.
Persze egyáltalán nem szándékozunk pusztán általánosan
az ember éjszakai tapasztalatairól beszélni. A negatív vagy ok-

88
kult irányulása embereknél kedvelt téma ez, amelyről sokat be-
szélnek és írnak. Az álomfejtés olykor pszichológiai vizsgálat
alapjául is szolgál, mert segítségével gyakran megállapíthatók
az ember mélyről feltörő ösztönei.
Figyelmünket fejtegetésünkben mi a lélekember életének
arra a szakaszára irányítjuk, amikor a test alszik. Vizsgálatun-
kat a komoly tanuló létállapotára korlátozzuk; a lélek megszü-
letésére, amelyről életvitelével is bizonyságot tesz.
Ami először is magyarázatra szorul, az az alvás állapota
tágabb értelemben. Elalváskor személyiséghasadás keletkezik,
és a személyiség egy része kilép önmagából. A vizsgálók fi-
gyelmét azonban legtöbbször elkerüli, hogy a személyiséghasa-
dásnál a tudat is elhasad.
A dialektikus tudatot azon atomok együtthatása okozza,
amelyek egy adott pillanatban személyiségrendszerünket képe-
zik. Ennek megfelelően négy tudatjelenséget különböztethe-
tünk meg: közülük kettő inkább a durvább anyagtesthez és éter-
testhez tartozik, további kettő pedig a finomabb asztráltesthez
és mentáitesthez.
Amikor az ember alvó helyzetbe kerül, és a személyiség
finomabb része kilép az anyagtestből, akkor a tudat is elhasad.
A tudat anyagi nézete az anyagi oldalon marad, olykor teljesen
nyugvó, hatástalan állapotban, máskor esetleg félig működő
állapotban. Az utóbbi például olyankor fordul elő, amikor az
ember a testét napközben túlságosan megerőltette, vagy ha na-
gyon ideges, vagy aggodalmak gyötrik. A tudat többi nézete a
kilépő asztrális és mentális testekkel vonul. Mivel azonban az
emberek mentáiteste még nagyon elemi, hiányos szervezetű, az
alvástudatot gyakorlatilag teljesen az asztrális tudat kormá-
nyozza. A mai emberre tehát teljes biztonsággal azt mondhat-
juk, hogy alvási időszakának tudata asztrális tudat.
Ebből a megállapításból minden további vizsgálat nélkül
arra következtethetünk, hogy az ember éjszakai tudatos élete

89
semmiképpen sem hasonlítható az anyagi oldalon megszokott
tudatos élethez, ahol a négy tudatszerkezet egymásba illeszked-
ve együttműködik, s így egymást ellenőrzi. Az ember éjszakai
tudata kizárólagosan asztrális tudat. Aki pedig valóban tudja,
hogy ez mit jelent, az nem esik ismételten áldozatul ezerféle
tévedésnek.
Bolygónk asztrális területe korszakunkban nagymértékben
szennyezett és bonyolult lett. Ha bolygónknak van olyan élette-
rülete, mely világosan bizonyítja, hogy a mai emberiség szín-
vonala hová jutott, akkor az bizonyára az asztrális terület. Ott
megy végbe minden, ami a természet vallásainak hívőit, a ne-
gatív és okkult mozgalmakat annyira izgatja. Minden további
nélkül kijelenthetjük, hogy az asztrális terület valamennyi úgy-
nevezett „élete" káprázat és csalás. Ez nem azt jelenti, hogy az
asztrális területen nincsen élet és mozgás: ellenkezőleg, csak
úgy nyüzsög ott az élet. Ennek az életnek azonban nincsen
igazi alapja, nincsen tartalma! Üres és romlott. Csak kép, csak
látszat, amit a tudatlanok valóságnak tartanak. Aki tehát a dia-
lektikus asztrális életet bámulja, aki azt szépnek és magasztos-
nak tartja, az elveszett.
Térjünk vissza egy pillanatra eredeti témánkhoz. Ha egy
emberiségkorszak folyamán a megnyilvánulásnak új napja vir-
rad meg, és a világszférák megtisztítása után valóban új kezdet-
ről beszélhetünk, amikor az emberiség dialektikában maradt ré-
szét újra megnyilvánítják, akkor a tiszta asztrális terület semmi
más, mint bizonyos ötletek, tanok, folyamatok képszerű és kép-
sorozatszerű vetítési területe. Ezt rendkívül hasznos és tanulsá-
gos filmvetítéshez hasonlíthatnánk. Mivel pedig éjtudatos éle-
tében minden ember asztrálisan észlel, ez a tájékoztató asztrális
betekintés nagy fontosságú. A magasabb célra irányuló, tiszta
személyiségnél ez az éjszakai asztrális látás a nappali cseleke-
det-életre jó kihatással lehet, mert az ember így belülről tudja,
hogy mi a dolgok helyes menete.

90
 Képzeljék el, hogy az asztrális terület teljesen tiszta, s az
egyetemes Gnosztikus Lánc az egész területet feltölti erőivel és
tantételeivel. Ekkor alvás közben, asztrális énünkkel kilépvén,
ezekkel a pompás erőkkel frissíthetnénk magunkat, mindazok-
kal a tiszta képsorozatokkal, amelyeket az Egyetemes Szerzet a
mi hasznunkra tárt elénk az asztrális területen. Akkor a kapott
nagyszerű támogatást átvehetnénk éber tudatunkba, s belső
nyereségként hasznosíthatnánk.
Mióta azonban az asztrális terület bepiszkolódott, és töb-
bek között az okkultisták vették birtokukba, a tükörszféra-szer-
zetek építették meg ott álomkastélyaikat és az egyházak úgyne-
vezett mennyországaikat, számtalan igaztalanság halmozódott
fel az egész területen. Így az asztrális szféra nem tudott tovább
belső útmutatással szolgálni. Nagyon nehézzé vált az őszintén
kereső ember belső oktatása, a korábban használatos módszer
halálosan veszélyes lett. A Szerzetnek más módszerhez kellett
tehát folyamodnia, hogy a komoly keresőknek segíthessen.
Ezeket a veszélyeket az olvasónak jól kell ismernie, mert
éjszakai közönséges tudatával minden éjszaka ezen az asztrális
területen tartózkodik. Amiről tehát itt beszélünk, az teljes mér-
tékben Önre is vonatkozik! Kizárt dolog, hogy minden további
nélkül távol tarthatná magát ettől a területtől.
Minden kollektív, csoport-tudatból származó ötlet vetüle-
tet, tükörképet hoz létre az asztrális területen. Ezért beszél, a ró-
zsakeresztesek filozófiája ezzel kapcsolatban „tükörszféráról".
Emiatt létezik jelenleg a tükörszférában a mi munkánknak és
szervezetünknek a tükörképe is!
Mindez valóság, ugyanakkor rendkívül veszélyes valóság.
Mert ezen a beszennyezett és szerencsétlenül járt dialektikus-
asztrális területen lakoznak mindazok a szentségtelen erők is,
amelyek minden vetülettel visszaélnek, hogy az emberiséget
félrevezessék. Jó néhányan vannak miközöttünk is, akik asztrá-
lisan erősen tudatosak, s ezért asztrális benyomásaikat át tudják

<)91
ruházni éber tudatukra is. Éppen ezek az emberek válnak gyak-
ran áldozattá. Esetleg azt hiszik, hogy az Arany Fejben és a
Gnózis belső életében részesülnek: de tévednek, s másokat is
tévútra vezetnek.
Az álomélet ezért a legtöbb esetben rendkívül nagy ve-
szélyt jelent, már csak azért is, mert akiknek érdekében áll az
Ön fogva tartása, azok megjelennek azokban a képsorozatok-
ban, amelyeket Ön látni akar. Ahogyan a filmstúdiókban felvett
filmeket is lehetséges térhatású képsorozatokban bemutatni,
úgy az asztrális területet is valami színházhoz hasonlíthatjuk,
amelyet Ön minden éjjel felkeres, hogy megnézze, ami legin-
kább tetszik Önnek. Ha pedig nappali tudatával a jó tanulóságra
törekszik, éjjeli tudatával azonban ezt még nem képes elérni,
akkor holtpontra kerül, ahol megáll, és tanulóságában nem tud
bizonyos határt átlépni. Ha éber tudatával és életvitelével az Is-
kolával és a Gnózissal szemben pozitívnak mutatkozik, akkor a
nappal ajándékba kapott világosságerőket éjszaka a legtöbb
esetben újra elveszíti, illetve azokat elveszik Öntől.
A Pistis Sophia sorsát a tanulónak tehát a saját sorsának
kell néznie. A Pistis Sophia megjelenik a Szerzet kapui előtt,
de visszaküldik, hogy járja be az ösvényét. Amikor pedig küzd
és töri magát, hogy haladjon, újra meg újra mély fájdalommal
kell tapasztalnia, hogy Authádész és csatlósai kirabolják őt, el-
veszik tőle világosságerejét. Aki tanulmányozta már ezt a
gnosztikus evangéliumot, az bizonyára emlékszik erre.
Minden éjszaka, amikor nem sikerül távol maradnia az
asztrális területtől, kirabolják, világosságerejét elveszik Öntől,
s így egy tapodtat sem haladhat előre. Csak a rendszere gyen-
gül, a csalódása fokozódik, és az ideje múlik. Ha ezt jól megér-
tette, akkor tudja, hogy az asztrális területen való naponkénti
automatikus tartózkodás minden tanuló számára halálos ve-
szélyt rejt magában. Ez pedig fokozódó mértékben érvényes az
eljövendő hónapokban és években.

92
 Ezért végül sürgős kérdést kell feltennünk: lehetséges-e
megválni az asztrális területtől, melyet a dialektikával tartott
egyik legfontosabb kapcsolatnak kell látnunk? Lehet-e éjszakai
nyugalomra térni, és mégis megmenekülni ettől a kiszámítha-
tatlan, csaknem öntörvényű veszélytől?
Igen, ez lehetséges. Ezért is kell erről a hovatovább kényes
témáról beszélnünk. Meg lehet szabadítani Önt ettől a nagy ve-
szélytől, mely mindenkit fenyeget, amelyben mindenki része-
sül, s ami miatt - akár a Pistis Sophiát - Önt is minden éjszaka
kirabolják, hogy mindig elölről kelljen kezdenie.
Most hát szeretnénk megbeszélni, hogy az ifjú Gnózis ta-
nulói hogyan menekülhetnek meg ettől a veszélytől.

93
 XIV

Az asztrális kötöttségből kivezető út

i

Lehetséges-e elszakadni életterületünk asztrális szférájától?

Ez teljesen a négyszeres, természetes Én állapotától függ. En-
nek a négyszeres énnek vagy tudatnak van bizonyos minősé-
ge, ami egyaránt részt vesz és megnyilatkozik a tudatnak
mind a négy nézetében. Ha valaki olyasmin gondolkodik,
amit lényegében nem kíván, amit tulajdonképpen nem akar,
akkor az azzal kapcsolatos érdeklődés hamarosan eltűnik a
rendszeréből.
Az olvasó képzelje el, hogy nem ismeri a Szellemi Iskolát,
s hogy valaki érdeklődésre akarja késztetni a Gnózis iránt,
mondjuk egy könyvet nyomnak a kezébe, hogy „olvassa el és
gondolkozzon el rajta". Ha érdeklődése a Gnózis iránt nem be-
lülről eredne, akkor a könyvre való irányulása nemsokára szinte
elpárologna: a dolog untatná, tudata az olvasottat nem tartaná
meg. Legtöbbször csak olyasmin gondolkodunk, amit valóban
kívánunk is.
Kívánás vagy vágyakozás a szív gondolkodása, a szív te-
vékenysége. És a vágy az, amely a rendszer minden képességét
- így a főszentélyét is - tevékenységre ösztönzi. Túlzás nélkül
kijelenthetjük, hogy a négyszeres tudatban az asztrális tudat a
hangadó, hogy az emberi rendszerben a vágytest, mely erősen
összefügg a kívánságokkal, az érzelmekkel, abszolút meghatá-

94
m/ó szerepet játszik. Minket tehát a vágy, az asztrális tudat ve-
zérel, ez él mivelünk és uralkodik rajtunk. Ha tehát életterüle-
tünk asztrális szférájától és minden ezzel kapcsolatos káprázat-
tól távol akarjuk tartani magunkat, akkor a vágyakozásnak
olyan állapotához kell eljutnunk, amelyet a közönséges termé-
szet asztrális területe nem képes befolyásolni, amelyet ezek az
asztrális szférák nem tudnak kielégíteni. Ezt az állapotot általá-
ban vágytalanságnak nevezik. Ezt az állapotot, a kívánás teljes
hiányát azonban nem lehet kikényszeríteni, s ez teljesen ha-
szontalan is lenne. Ezzel sokan próbálkoztak, de abbahagyták,
mert tapodtat sem jutottak előre.
Ha valaki éber tudati állapotban nem mutatja meg igazi
jellegét, ha életmenete nem nevezhető teljesen hitelesnek, életét
egyes esetekben úgy éli, ahogyan környezete kényszeríti rá, sa-
ját természetes jellegével ellentétben, akkor féken tartja, kény-
szeríti magát. Civilizációnk szokásai például gyakran tartják
ilyen kényszerhelyzetben az embert. Belül olykor forrhat a vér,
de kifelé mégsem mutatja az illető, mert az bizonyos helyze-
tekben nem ildomos, vagy egyenesen tilos. így a legtöbb ember
rutinos színészkedő. Enyhén szólva az a helyzet, hogy azon az
úton járunk, amelyre a környezetünk kötelez minket, s így
szüntelenül erőszakot követünk el önmagunkon. Ezzel pedig
feszültséget keltünk az asztrális tudatban. így bizonyos, hogy
ha testünk nyugalomra tér, és az asztrálisan-tudatos rész a szo-
kásos módon kilép életterületünk asztrális területeire, akkor
a/okkal az asztrális erőkkel és képekkel töltjük fel magunkat,
melyek alapvető, igazi jellegünknek megfelelnek. Felébredés
után pedig az asztrális tudat még erősebben kezébe veszi éle-
tünk fonalát, mint azelőtt. Ilyenkor csak egyetlen lehetőség ma-
riul az ember számára: vagy bemutatkozunk, azaz fölfedjük
igazi jellegünket, vagy pedig hagyjuk, hogy asztrálisunk biztos
lejk-k mögött kitombolja magát. Valójában a legtöbb ember az
utóbbit teszi.

95
 Ezzel kapcsolatban az Iskolával szembeni ellenséges be-
állítottságra is gondolunk, ami szintén ott szunnyadhat egyes
tanulókban. Ez azon alapulhat, hogy a dialektikus ember pilla-
natnyi asztrális tudata természetesen és érthetően a Gnózis el-
lensége. Nagyon is lehetséges, hogy a tanuló ennek nincsen tu-
datában, vagy csak homályosan sejti, mert például valami vérál-
lapot, karma-befolyás az Iskolához s így a Gnózishoz vonzza.
Természeténél fogva esetleg gnosztikusan nagyon érzékeny le-
het, talán már fiatalkorában kereste a kapcsolatot az Iskolával,
de asztrális tudatának annyira szükséges megváltoztatása érde-
kében még semmit sem tett. Asztrális tudata akkor még ugyan-
az, mint évekkel ezelőtt, sőt, tulajdonképpen olyan, mint a
barlanglakóé, az eredeti, szenvedélyesen ordító természetembe-
ré, mialatt valami karmikus befolyás vagy öröklött hajlam miatt
mégis a Szellemi Iskola tanulója lett. Asztrális tudatánál fogva
ekkor a Gnózissal szembeni ellenségesség az Iskola iránti ér-
deklődéssel párosul benne.
Ez az ellenségesség kezdetben csak szórványos elégedet-
lenség vagy ingerültség formájában jelentkezik, mert vélemé-
nye szerint az Iskola túlságosan beleavatkozik az életébe. Ha
az Iskola a mű érdekében bizonyos szabállyal folyamodik
hozzá, akkor bosszankodik. Tanulósága érdekében sokáig
küzd ellenséges érzelmei ellen, és meghitt barátai segítségé-
vel, akiket ügyesen bevon töprengéseibe, egy darabig ural-
kodni tud a dolgon. Ellenségessége azonban növekszik! Ha
Ön az asztrális tudatot meg akarja szelídíteni, akkor - mint a
legmagasabb hőségszférákban is - feszültségek keletkeznek,
és bizonyos pillanatban kitör a vihar, a feszültségek kirob-
bannak. Ez elkerülhetetlen. Ez a fejlődés akkor is kialakul, ha
egy tanuló természeténél fogva vagy szándékosan valami
asztrálterületi csoport vagy erő befolyása alá kerül. Akkor ezt
a tanulót, ha nincsen is tudatában, minden lehetséges pillanat-
ban az Iskola és a többi tanuló ellen használják fel, hogy a

96
munkál hátráltassák, vagy ha lehet károsítsák, s így a Szer/.et
aratásai lehetőleg semlegesítsék.
így próbál a köreinkben - hogy a Pistis Sophia szavaival
éljünk „az oroszlánfejű erő" bujtogatni. Az oroszlánfejü erő,
mely a halál természet asztrális területein lakozik, mindig a
(inózist játssza meg, folyvást azt utánozza, s bőkezűen osztja a
köveket - kenyerek helyett. Ha asztrális tudata sokat kapott eb-
ből a kenyérpótlékból, akkor Ön azt hiszi, hogy a Gnózist bir-
tokolja, és sértve érzi magát, ha az Iskola Önt nem ismeri el.
Az erre nyitott embereket aztán esetleg felhasználják arra,
hogy az Iskolába ellenséges asztrális erőket sugározzanak be.
I la hagynánk, hogy az ilyen tanulók ezt folytassák, akkor elő-
ször is az Iskola vallana kárt, másodszor pedig az illető terhelné
meg magát nagy bűnnel. Ha valamelyik tanulóról tudnánk,
hogy legmélyebb lényében az Iskolát károsítja, s így súlyos
karma-terhet vesz magára, akkor az Iskolára ható következmé-
nyektől eltekintve, ridegség lenne tőlünk, a szeretet hiánya len-
ne, ha nem avatkoznánk be. Ilyen esetben az illetőt arra kérjük,
hogy rövid időn belül hagyja el az Iskolát, mert számára ez lesz
a legjobb megoldás.
A karmikus bűn, amivel a Gnózis ellen harcoló ember
megterheli magát, rendkívül súlyos. Semmiképpen sem lehet
tehát helytelen szánalomból vagy buta emberbarátságból az il-
letőt az Iskolában hagyni vagy az Iskolába felvenni, ha szem-
mel láthatólag az asztrális tudata uralkodik rajta. Mert akkor az
ember csaknem szándékosan ad neki alkalmat egy megbocsát-
hatatlan bűn elkövetésére. Ha nem engedik be az Iskolába, ak-
kor az inkább a szeretet, a készülő bűnössel szembeni előrelátó
rokonszenv jele. Ebben a tekintetben az Iskola munkatársai
szigorú utasítást kaptak a szellemi vezetőségtől, hogy csak
olyan új tanulókat vegyenek fel, akik bizonyos minimális köve-
telményeknek mindenképpen megfelelnek. E tekintetben szigo-
rú előírás áll fenn mindkét fél érdekében, mert életterületünk

97
asztrális területe napról napra zavarosabbá és rendkívül fontos
tényezővé válik a Nagy Játékban, amelyről Az eljövendő dolgok
előrevetett árnyéka (Leleplezés) beszél. Minél közelebb jut a
Gnózis a céljához, annál ellenségesebben fogadják. Talán kö-
nyörtelennek hangzik, de meg kell mondanunk, hogy aki fiatal-
korától kezdve féktelenül hagyta, hogy asztrális tudata, vagyis a
benne lévő ragadozó állat irányítsa, az korszakunkban, amikor
az asztrális tűz oly rettenetesen dúl, az ettől való megszabadí-
tást nem várhatja el az Iskola segítsége révén sem. Az ilyenek-
nek még a keserű tapasztalatok gátjainál kell megrekedniük,
mielőtt segíteni lehetne rajtuk.
A Szellemi Iskola nem úgy segít, hogy „gyere csak hoz-
zánk, akkor minden rendbe jön". Minden tanulónak azzal kell
kezdenie, hogy megtanul magának segíteni, és az Iskola ennek
az útját, vagyis az ösvényt mutatja meg neki. Mert a Gnózis
segítsége, az ösvény segítsége és ereje csak annak jelenik meg,
aki az ösvényen valóban jár. A megszabadulás ösvényének kul-
csa a tanulónak abban a lehetőségében rejlik, hogy mennyire
képes az asztrális tudatot az asztrálisan tudatos én segítségével
más irányba terelni. Az ösvény ajtaját csakis ez a kulcs nyitja.
Az asztrális én nem változik meg azáltal, hogy szülei, bará-
tai vagy ismerőse elviszik Önt a modern Szellemi Iskolába,
vagy mert felszólítják Önt vagy együtt éreznek Önnel. Asztrális
énjének önkéntelenül, vagy nagy szükségben, magának kellett
az ösvényt keresnie és az ösvény követelményeinek eleget ten-
nie. Nekünk nem egyszerűen csak keresők kellenek, hanem
olyanok, akik, ha találtak, ennek megfelelően viselkednek is!
Az emberek többsége a lép-máj rendszerből él, vagyis ter-
mészetes szükségleteiből és ösztöneiből. Az asztrális én a lép-
máj rendszerben gyökerezik, pontosabban a plexus solarisban,
a napfonatban, és a szív- és fejműködések teljesen ennek az
asztrális énnek vannak alárendelve. A szív és a fej rendkívül
nagy műveltséggel rendelkezhet: a szív például, ami a jó ízlést

98
és a megérzőképességet illeti, a fej pedig abban, amit jó észnek
neveznek. Amíg azonban az asztrális én a napfonatban, a
plexus solarisban raboskodik, aminek következtében az ember
maga a megtestesült önzés és énközpontúság, és a földre irá-
nyul, addig teljesen értelmetlen egy gnosztikus Szellemi Iskola
tanulójának lennie. Az Iskola csak akkor jön az ember elébe,
csak akkor nyújthat neki segítő kezet, ha a tanuló bebizonyítja,
hogy az asztrális énnek a napfonatból való felemelésén fárado-
zik, hogy ezt az ént ki akarja oldozni a természet-törvényszerű-
ségnek ebből a székhelyéből és fel akarja emelni a szívbe.
Ha pedig valaki ezen fáradozik - ezt nem lehet akarni, ha-
nem ezt el kell érni -, akkor azt bizonyítja, hogy ami a termé-
szetet illeti, teljesen megrekedt, és felismeri a dialektika kilá-
tástalanságát, így hamarosan legyőzi elsődleges természetösz-
tönét, mely a természetben oly boldoggá tesz, és amely teljesen
ennek a természetnek felel meg.
Ha valaki az asztrális énnek a szívbe való felvonásán fára-
dozik, ha az asztrális énje a szívében keres lakást, mely a tulaj-
donképpeni otthona, akkor azonnal csodás felfedezést tesz. Mi-
vel természete színvonala fölé emelkedett, és nem a napfonat-
ból, hanem a szívből nézi a világot, megtalálja annak a bizonyí-
tékát, amit talán tudat alatt sejtett, vagy részben belátott: a dia-
lektika, a haláltermészet abszolút kilátástalan.
Az ember ezt a mondatot utánunk mondhatja, ezt az igaz-
ságot vég nélkül mormolhatja vagy másoktól hallhatja, de mi-
helyt az asztrális tudatot felvonta a szívbe, azonnal maga is fel-
fedezi. Akkor testileg látja ennek az igazságát! Akkor nem csu-
pán valami hit alapján vagy filozófiai megfontolás következté-
ben állapítja meg, hanem tudja! Amíg az ember tudata a lép-
máj rendszerben gyökerezik, addig az asztrális terület és annak
csaknem korlátlan ábrázolóképességei és lehetőségei becsap-
hatják őt. Ha azonban a tudat felmegy a szívbe, akkor ennek az
őrületnek vége. Mivel azonban az asztrális tudat természeténél

99
fogva szüntelenül kíván valamit, mivel állandóan vágyakoznia
és irányulnia kell valaminek az elérésére, ekkor egy új vágya-
kozás fejlődik ki: az üdvrevágyás.
A plexus solarisból, a napfonatból jövő üdvrevágyás bo-
londság, csak valami címke, és valójában mindig az én meg-
szabadítását célozza meg mások költségén. Az igazi üdvrevá-
gyás a szívszentéíyből fakad: ez egy eddig ismeretlen vágyako-
zás a dialektika nem-kívánása, elutasítása alapján. Csak ez ad
az asztrális tudatnak valóban pozitívan új irányt.
A dialektika asztrális területe az embert mindig ki tudja
elégíteni, amíg a vágyai nem emelkednek az önző, közönséges
éntudat foka, a közönséges természet színvonala fölé. Ha azon-
ban az ember megválik ettől a foktól, akkor megjelenik a
megmenekülés lehetősége, akkor a Gnózis elébe jön. Ekkor
azonban az első feladat a szív megtisztítása.
A napfonatban lakozó asztrális tudat vezetése alatt fiatal-
kortól kezdve az emberben dúló vadállat a szívszentéllyel - és
nem kevésbé a főszentéllyel - annyira visszaélt, hogy ha Ön az
asztrális tudatot felvonja a szívbe, akkor rettenetesen károsult
és rombadőlt szentélybe jut, amelyet lelkiismeretesen helyre
kell állítania és meg kell tisztítania.

lux
 XV

Az idegenséghez vezető út

Ha sok tapasztalat és hosszú, a napfonatból származó élet után

közönséges, alacsonyrendü természetállapotunk fölé emelked-
vén az asztráltudatos ént felvonjuk a szívbe, akkor a szívszen-
télyt, mint megállapítottuk, szörnyű, károsult állapotban talál-
juk. Az alantas természet olyan régóta tartja szolgaságban és
annyira meggyötörte, hogy a napfonatból jövő önző élet a szív
lehetőségeit sokkal erősebben elzárta, begubózta, mint a szüle-
tésből magyarázható természetállapotból eredhetett volna. így
csaknem minden emberre azt mondhatjuk, hogy fiatal korában
sokkal nagyobb lehetőségei voltak, mint később. A hosszú
évekig tartó dialektikus botladozás miatt a szívszentélyben sok
minden elromlott. Ha tehát az új gnosztikus reggelre ébredünk,
akkor a szív megtisztításába ettől a pillanattól kezdve tetterősen
kell belekezdeni.
Ebben az összefüggésben vett példaként jellemezzük a
modern Rózsakereszt Szellemi Iskoláját jelenleg benépesítő ta-
nulók átlagtípusát. Azt mondhatjuk, hogy csaknem minden ta-
nuló az asztrális énnek a szívbe való felvonásán fáradozik. A
természetre irányuló állapoton tehát valóban ablakot nyitnak,
amelyen keresztül mintegy pirkadatot, új világosságot látnak.
Mihelyt képesek a szív ablakán át nézni, rájönnek, hogy igaz,
belső boldogságukat az életnek csak egy egészen más szintjén
találhatják meg. Ebben az új állapotban, amelybe belépnek,
ugyanakkor a szív rózsája is beszélni kezd. Harmadszor pedig a
gnosztikus világosság behatolt a vérükbe, ami miatt rendsze-
rükben, szerkezetükben egészen más rezdülések keletkeznek.
Ezek nagyrészt olyan emberek tehát, akik egy egészen új fejlő-
dési folyamat kapui előtt állnak, vagyis a Pistis Sophia nyelvén:
a tizenharmadik eon kapuja elé jutottak.
Aki ebben az állapotban van, azt a régi fejlődések még
nem hagyták el! A régi élet kerékvágásai mélyen belevésődtek
a szívszentélyébe. Ezért kell a szívszentélyt megtisztítani. Mert
amíg a szív nem lett megtisztítva a Gnózis mértéke szerint,
addig az asztrális tudat más irányba terelése csak részben sike-
rülhet. A szív nyugvó lehetőségei így még nem szabadulhatnak
fel: a régi állapot még állandóan fontos szerepet játszik az éle-
tünkben, és az álomtudat minden éjszaka visszatér a halálter-
mészet asztrális területeire, ennek minden rossz következmé-
nyével.
Ön tehát a létállapota miatt a tükörszféra-erők nagy fára-
dozásának a tárgya. Sőt, most már fokozottabb mértékben fá-
radoznak Önért a tükörszféra lakói, mert nagyon jól tudják,
hogy hamarosan elveszíthetik. Így érthető, hogy élete pilla-
natnyilag nehezebb, mert ebben a helyzetben a Gnózis is meg
a természet is szerepet játszik az életében. Belső konfliktusát
ez persze kiélezi. E fejlődés részletes leírását megtalálja a
Pistis Sophia gnosztikus evangéliumában, amely elejétől vé-
géig az olyan tanuló tapasztalatait ecseteli, aki az alantas ter-
mészetéletről a szívére ébred, és ebből komolyan levonja a
következtetéseket.
Aki az asztrális tudatot felvonja a szívbe, az önkéntelenül
áthatol az Egyetemes Gnosztikus Szerzet szent csarnokaiba;
csakhogy a jelöltet, mint a Pistis Sophiát, hamarosan elutasít-
ják, visszaküldik, hogy szívét - különböző fokozatokban - a
lóitok sokaságától tisztítsa meg.

i lo
 Mi, a modern Szellemi Iskola tanulói a hamisítatlan, tiszta
világosságot, a megszabadító életet keressük. A tény által pe-
dig, hogy tudatunkat felvontuk a szívünkbe, belülről tudjuk,
hogy a tiszta világosság létezik. Ez a tiszta világosság a maku-
látlan, eredeti szidérikus anyag, a tiszta asztrális erő, ahogyan
az az egyetemes Gnosztikus Láncban jelen van. Ez után pedig
arról van szó, hogy a tanuló a szidérikus testét, vagyis a vágy-
testét vagy asztráltestét egészen újonnan, a Gnózis mércéje
szerint alakítsa. Ezt kell tehát kiviteleznie minden tanulónak.
Transzfigurálnia kell az asztrális énjét, amelynek oly tisztává
kell válnia, mint amilyen maga a gnosztikus világosság. Min-
denekelőtt ennek érdekében érinti meg Önöket a világosság.
Új, belső tudásuk miatt így Önök is mindannyian reményked-
hetnek, hogy ezt a szükséges tisztítást, a transzfigurálás első
formáját elvégezhetik. Ezért mondja János 1. levele (3. rész, 2-
3. vers): „De tudjuk, hogy ha ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká
leszünk Őhozzá: mert meg fogjuk Őt látni, amint van. És aki-
ben megvan ez a reménység Őiránta, az mind megtisztítja ön-
magát, amiképpen Ő is tiszta."
Ezért kell az énjét alaposan megmunkálnia. Persze nem
erőszakkal, mert az még több feszültséget okozna. Ha azonban
az énnek az alapjait támadja meg, akkor az a hatalmas és pom-
pás folyamat fejlődik ki, amit már részleteztünk. Mert a meg-
tisztított szívben megszületik a halhatatlan lélek, ami egy egé-
szen új emberfajta alapját képezi. Ennek a lélekalapnak négy új
tudat-elv felel meg, mégpedig az új anyagtudat, az új étertudat,
az új asztráltudat és az új mentáitudat alapelve. Először az
asztráltudatosnak kell tökéletessé alakulnia, ezután a mentái
(gondolati) tudatosnak, majd az étertudatosnak, s végül az
anyagtudato snak.
így érvényesül az új lélekállapot a vérben és az idegközeg-
ben, továbbá így nyilatkozik meg erőteljesen lényünk asztrális
anyagaiban, amitől viszont az egész újjászületési állapotunk

103
függ. Végül pedig azon fáradozik a megújító elv, hogy ezen az
alapon új gondolkodási képességet állítson talpra: ezzel lesz az
új tudatállapot tökéletes. Az egész folyamatot nevezik az új
szidérikus születésnek.
Ezzel a munkával, az új szidérikus születéssel és az ezzel
kapcsolatos folyamatokkal foglalkozunk mi a modern Szellemi
Iskolában. Ha tehát a tanulóval minden rendben van, akkor
bárhogyan is fogalmazza meg a szándékát, valójában azért jött
az Iskolához, mert asztráltudatos énje ténylegesen próbál meg-
szabadulni a lép-máj rendszertől, és próbálja felküzdeni magát
a szívbe. Ezen az alapon üdvözlik az Iskolában, s ezután a szív-
szentély nagy műhelyébe kell bemennie, ahol állhatatosan cse-
lekvő élettel kell megvalósítania a szidérikus születést, az új
lényvalóságot. Ezért tanúskodik egyik szertartásunk: „Szentel-
jük meg a rózsánkat ma, hogy koronává váljon, amelyet Te, ó
Gnózis, a fejünkre teszel." Ezt a szertartást minden előttünk
haladó szerzet alkalmazta: és a komoly jelöltek, az Iskolában
fáradozó lények szintén határozottan, mindennapi törekvéssel
tanúskodnak: „A rózsánkat szenteljük ma, hogy koronává vál-
jon, amit Te, ó Gnózis, a fejünkre teszel".
Figyelmünket a korona az új tudati állapotra irányítja. A
fogalom tehát, hogy a szív rózsáját a gnosztikus folyamat nagy
és szent művének, a Pistis Sophia Önben lévő ösvényének
szenteli, nem csak szép álom, nem csak kilátásba helyezett le-
hetőség, hanem aki az ifjú Gnózis Iskolájában sikeresen akar
megnyilatkozni, aki feszültségei tűzvészéből a megszabadulás-
ba akar felemelkedni, annak ez abszolút szükségest jelent. Ek-
kor azonban ezt a folyamatot ereje teljes bevetésével el is kell
kezdenie!
Mihelyt az Önben lévő asztráltudatot felvonta a szívébe,
azonnal két világ fáradozik Önért. A régi és az új szinte meg-
támadják Önt. Ezt a helyzetet egyre nehezebb lesz kibírni a
velejáró feszültségek miatt. Ezért kell Önnek a keresztjét, a ró-

1 1 .»
zsakeresztjét a vállára vennie és az ösvényt járnia, amely M e l l e
hemből a Golgotára vezet, hogy egykor az új világosságban
járjon, ahogyan Ő is a világosságban van.
Ennek érdekében az a legfontosabb, hogy az Önben lévő
asztráltudatos a testi nyugalom idején, az alvás óráiban ne
menjen többé a haláltermészet asztrális területeire. Ez az első
feladat. Ha sikerülne néhány éjszakára megszabadulnia a dia-
lektika asztrális szférájától, akkor megtudná, hogy ez milyen
áldásos!
Új lehetőségeit tehát azonnal alkalmaznia kell, el kell kez-
denie ezekkel a lehetőségekkel élni, a nap minden órájában
szem előtt tartva őket és levonva a szükséges következtetése-
ket: Ne hagyja magát vonszolni az emberek szokásai és nyüzs-
gése által, sem egyedül, sem csoportosan, hanem mostantól
kezdve az egyetlen célra irányuljon, és egész lényét hangolja
erre. Ahogyan az ember fiatal korában a felnőttségre és a társa-
dalmi előrehaladásra törekszik, úgy kell most gnosztikus tanu-
lósága zsenge, reményteli fiatalságával, az új élet kapui előtt
állván, teljesen erre az életre felkészülnie, hogy lélekemberként
felnőtté válva megérkezzen a lélekvilágba.
Természetesen továbbra is eleget kell tennie társadalmi
kötelezettségeinek. Mindannyi ónknak megvannak a kötelessé-
gei és felelősségei, amelyek beteljesülésre várnak és fontosak.
Ezeket nem szabad elhanyagolni! Ha azonban világosan látja
maga előtt annak örök jelentőségét, hogy az Önben lévő lélek-
embert életre keltse, akkor minden társadalmi és dialektikus
dolog, bármennyire is teljesítendő még, bármennyire foglal-
koznia is kell vele egyelőre, valójában mégis háttérbe szorul,
másodrendű jelentőségűvé válik! Ez nem azt jelenti, hogy a
dialektikus már egyáltalán nem fontos, hanem hogy az Egyet-
len-nagy éjjel-nappal előtérben álljon.
Ennek - önkéntelenül - minden más alárendelődik. Mialatt
Ön mindennapi dolgaival, kötelességeivel foglalkozik, bármik

105 t
is ezek, hallani lehet a lélek hangját, a lélek ujjongását. Minden
más szinte magától háttérbe vonul, ha az asztrális önvaló a
szívbe felvonva vágyakozását a tágas, új életre irányítja és ki-
sugározza. Ennek a vágynak éjjel-nappal harangként kell csen-
geni Önben! Akkor azonnal és gyakorlatilag az önátadás útján
jár, ami a transzfigurálás logikus útja.
Ön is ismeri a vágyakozást. Mi mindent nem kívánt már
élete folyamán! S ha ezekre visszaemlékezik, akkor tudja, hogy
egy-egy kívánság olyan erős lehet, hogy az emberen teljesen el-
uralkodik. Ha tehát a megszabadult életre, a Gnózisra vágyik
ilyen erősen és mélyen, akkor fogja magát az Önben lévő
asztrális én odaadással, teljesen „Annak", a „Taonak", a rózsák
rózsájának, a Gnózisnak szentelni. így énekli tizenhárom ve-
zeklő énekét, mint Pistis Sophia!
Ha ebben az állapotban van, ha az akarat legcsekélyebb
erőltetése nélkül ebben a folyamatban halad, akkor asztrális
énje már nem gyarapodhat, nem élhet, szinte nem kap már le-
vegőt a haláltermészet asztrális szférájában. Ha ennyire az üdv-
re, az egész-ségre vágyás tölti el Önt, akkor asztrális énje már
nem tud bemenni a haláltermészet asztrális területeire; közön-
séges természetállapotának asztrális énje meghal, elpusztul. A
halál természet asztrális szférájának ekkor el kell eresztenie
Önt, mert már nem tudja elérni Önt; vagyis Ön - asztrális énjét
illetően - a természet szerint meghalt.
Ekkor pedig mi történik? Mi történik, ha Önöknél is valóra
válik, amit Jézusról, az Úrról mondanak, hogy a földkerekségen
nem talált helyet, ahová lehajthatta volna a fejét? Értik-e, hogy
mily csodás kijelentés ez? A tudatlan természet-vallásos ember
ezt rettenetesnek tartja: képzeljék el, Jézus, az Úr, sehol sem
hajthatta a fejét nyugalomra!
Itt azonban valójában felfoghatatlanul nagy kegyelemről
van szó. Mi történik hát, ha asztrális énünkkel már nem tudunk
bemenni a haláltermészet asztrális területeire, ha a személyi-
séghasadás már valóban lehetetlen, s az igazi alvás, mely a dia
lektikus életben normális, már nem mehet végbe?
Ha álomtudatunk számára a haláltermészetben már egyet-
len hely sem található, ahová a fejét hajthatná, akkor megnyílik
számunkra a Másik!! Mert az ifjú Gnózisnak van egy csoport-
teste, egy új életterülete, egy tiszta asztrális szférája, amelybe a
csoport burkolódzik. Ez az Önök új nyugodalma, nyughelye,
mely felfelé irányuló fejlődési menetük szükségleteihez igazo-
dik: egy csodásan tiszta hely, ahol éjszakai életüket teljes biz-
tonságban, a modern Gnózis élő testében tölthetik.
Még egy szempontot kell részleteznünk. A szidérikus szü-
letést eddig csak saját fejlődésünk összefüggéseiben vizsgáltuk.
Aki azonban a lelki fejlődés útján jár, az nem szorítkozik erre,
hanem egyre fokozottabb mértékben bizonyosodnak be rajta a
lélekembert jellemző tulajdonságok, mint például a sohasem
lankadó személytelen szeretet ereje, a saját érdekek teljes mel-
lőzése, az abszolút, önkéntelen szolgálatkészség. Aki a lelket és
ennek életfolyamatát teszi élete központjává, az az egész életét,
társadalmi és magán viszonylatban is, mindennapi kötelességeit
és felelősségeit, mindent, ami a még fennálló természetszülte
helyzetéből adódik, tökéletes, megbízható, jól működő renddé
teszi.
Ha Ön a lélekből kezd élni, asztrális énjét illetően meg-
újult, és legmélyebb vágyakozása az Iskolára és ennek magasz-
tos fáradozásaira irányul, akkor nemcsak csend lesz Önben, ha-
nem ez a csend, ez az összhang ki is sugárzik Önből, közvetlen
környezetére. Akkor környezetében is új helyzet keletkezik:
oda is beköltözik a csend, a nyugalom és az egyensúly. Ami
pedig azelőtt talán aggodalmat keltett és feszültségekhez veze-
tett, az egyszerre csak eltűnik. Olyan jelentéktelen lesz, mint
egy madár ugrálása a háztetőn, vagy egy légy zümmögése az
ablak mögött; vagyis ami az Ön számára lényegében a máso-
dik, harmadik vagy utolsó helyre szorul, az nem akadályozza

I I s
többé. Nem okoz nehézségeket és konfliktusokat. Mindazt el-
bocsátja, mert teljesen a lélek hatalmas, pompás életébe merül.
A lélek pillantásával néz a többiekre, teljesen megérti az Ön
mellett haladókat és azoknak a fáradozását, akik valamiféle fe-
szültséggel küszködve néhány dolgot helytelenül vagy másképp
csinálnak, mint ahogyan Ön szokta.
Aki valóban a lélekből kezd élni, az az élet minden terüle-
tén az igazi összhang megerősítéséhez járul hozzá, bárhol is
tartózkodik. Mert a lélekből fakadó emberiségszolgálat az élet
minden szempontját magában foglalja.
Aki teljesen ezekbe a dolgokba merül, az a földön valóban
idegen lett. Akinek az asztrális énje transzfiguráit, az nem ide-
gennek „érzi" magát a földön, hanem valóban idegen! Belső
lénye számára nem talál már nyugvóhelyet a földön, olyan,
mint akit kitaszítottak. Az ilyen embernek nyílik meg ekkor a
lelkek nagy otthona, az élő test Arany Feje, az új gnosztikus
asztrális terület. így lesz az ő számára a test alvása a lélek
ébersége, a szemek lehunyása az igazi nézés, a hallgatás a jó-
val való terhesség és az igének az üdv termékeny cselekedeteivé
való kihordása.

i K>
 XVI

A lélek felébredése (I)

Az előzőekben megtárgyaltuk, hogy a tanulóság teljesítése a ta-

nulót a Földön mindenképpen és alapvetően idegenné teszi.
Ennek a jelentőségét mélyen meg kell érteniük. Itt nem arról
van szó, hogy a tanuló szélsőséges álláspontra helyezkedik
mindazzal szemben, amit az Iskola dialektikusnak nevez. Épp-
oly kevéssé szabad ebben az idegenségben bármi élővel szem-
ben közömbössé válni. És végképp nincs szó valami forradalmi
életmódról a társadalommal szemben.
Az világtól való idegenség egy alapvető létállapot, a
„másképpen lehetetlen" állapota, mely a személyiség megvál-
tozásából adódik. Ha pedig ez a változás valóra vált, akkor az
illető számára nincsen már nyugvóhely a halál természetben. Ez
azt jelenti, hogy amikor elalvás után a személyiség belső, fino-
mabb része kilép, akkor a halál természetében nem talál már
nyugvóhelyet, s így kitaszítottnak látja magát.
Ebbe a helyzetbe kerül minden tanuló, aki asztrális tudatát
felvonta a szívbe és ezt következetes tanulósággal támogatja,
aki szívét szüntelenül tisztítja és önfeledten szolgálatkész életet
él. Akkor kerül ebbe az olykor szerencsére csak rövid ideig
tartó sajátos helyzetbe, hogy az éjszaka nyugalmát keresve va-
lójában nem tud bemenni az alvás állapotába. Mert amikor a
test elfáradása miatt álomba merülne, a személyiség linóm

1 1 /
többé. Nem okoz nehézségeket és konfliktusokat. Mindazt el-
bocsátja, mert teljesen a lélek hatalmas, pompás életébe merül.
A lélek pillantásával néz a többiekre, teljesen megérti az Ön
mellett haladókat és azoknak a fáradozását, akik valamiféle fe-
szültséggel küszködve néhány dolgot helytelenül vagy másképp
csinálnak, mint ahogyan Ön szokta.
Aki valóban a lélekből kezd élni, az az élet minden terüle-
tén az igazi összhang megerősítéséhez járul hozzá, bárhol is
tartózkodik. Mert a lélekből fakadó emberiségszolgálat az élet
minden szempontját magában foglalja.
Aki teljesen ezekbe a dolgokba merül, az a földön valóban
idegen lett. Akinek az asztrális énje transzfiguráit, az nem ide-
gennek „érzi" magát a földön, hanem valóban idegen! Belső
lénye számára nem talál már nyugvóhelyet a földön, olyan,
mint akit kitaszítottak. Az ilyen embernek nyílik meg ekkor a
lelkek nagy otthona, az élő test Arany Feje, az új gnosztikus
asztrális terület. így lesz az ő számára a test alvása a lélek
ébersége, a szemek lehunyása az igazi nézés, a hallgatás a jó-
val való terhesség és az igének az üdv termékeny cselekedeteivé
való kihordása.

11<>
 XVI

A lélek felébredése (I)

Az előzőekben megtárgyaltuk, hogy a tanulóság teljesítése a ta-

nulót a Földön mindenképpen és alapvetően idegenné teszi.
Ennek a jelentőségét mélyen meg kell érteniük. Itt nem arról
van szó, hogy a tanuló szélsőséges álláspontra helyezkedik
mindazzal szemben, amit az Iskola dialektikusnak nevez. Épp-
oly kevéssé szabad ebben az idegenségben bánni élővel szem-
ben közömbössé válni. És végképp nincs szó valami forradalmi
életmódról a társadalommal szemben.
Az világtól való idegenség egy alapvető létállapot, a
„másképpen lehetetlen" állapota, mely a személyiség megvál-
tozásából adódik. Ha pedig ez a változás valóra vált, akkor az
illető számára nincsen már nyugvóhely a halál természetben. Ez
azt jelenti, hogy amikor elalvás után a személyiség belső, fino-
mabb része kilép, akkor a halál természetében nem talál már
nyugvóhelyet, s így kitaszítottnak látja magát.
Ebbe a helyzetbe kerül minden tanuló, aki asztrális tudatát
felvonta a szívbe és ezt következetes tanulósággal támogatja,
aki szívét szüntelenül tisztítja és önfeledten szolgálatkész életet
él. Akkor kerül ebbe az olykor szerencsére csak rövid ideig
tartó sajátos helyzetbe, hogy az éjszaka nyugalmát keresve va-
lójában nem tud bemenni az alvás állapotába. Mert amikor a
test elfáradása miatt álomba merülne, a személyiség fmom-

1 111
anyagi része szinte fallal találja szemben magát, és visszakény-
szerül a testbe, mert az asztráltudatos rész számára nem találta-
tik életterület, nincsen lélegzőtér. Ez valójában a személyiség
megváltozására utal. Ha a tanuló ebben a helyzetben nem tudja,
hogy mit tegyen, akkor esetleg testi nehézségek keletkezhetnek.
Ezért beszélünk tehát erről.
Az idegenség állapotát már sok tanuló ismeri, és hála Is-
tennek egyre többen fognak ebbe a sajátos helyzetbe bemenni.
Akkor pedig a tanulónak tudnia kell, hogyan viselkedjék. Tud-
nia kell, hogy van otthona, egy gnosztikus asztrális terület, amit
előkészítettek számára. Csak ekkor látja be a jelölt teljesen,
hogy mit jelent neki az Iskola. Mert a Szellemi Iskola - mint
élő test, mint gnosztikus csoport - már fenntartja a tanuló szá-
mára a nyugalomnak egy ilyen kegyes helyét.
Ahogyan anyagtestünket hatja át és veszi körül egy asztrál-
test, mely nagyobb az anyagtestnél, úgy veszi körül a modern
Szellemi Iskolát is az asztrálteste. Az Iskola,élő testének is
megvan az asztrális nézete. Ezt pedig a tiszta gnosztikus termé-
szet életkenyere táplálja. Ez az asztrális terület az egyetemes
Gnózisban, az eredeti szidérikus anyagban lélegzik. És ez a lé-
lekotthona mindazoknak, akik növekvő lélekállapotuk miatt
idegennek találják magukat a Földön.
Azt akartuk megmagyarázni, hogy a léleknek van egy po-
zitív asztrális nézete, mely a lélekalakulás kezdetekor már fel-
ismerhető. A lélek kezdetben asztrális anyagból lévő ruhába
burkolódzik. Ha pedig a tanuló nagyon határozott, pozitív
életmóddal serkenti a lélek növekedését, és bizonyos pillanattól
kezdve a haláltermészet nagyon veszélyes asztrális szférájában
már nem kap levegőt, ott nem tud megélni, akkor nem szabad
légüres térbe kerülnie, hanem új lélekotthonnak kell őt felvennie.
Ehhez hozzá kell fűzni, hogy amilyen mértékben az új
asztrális ruha alakul, olyan mértékben fogyatkozik a régi. A
gnosztikus ösvényen nem asztrális kultúráról, a vágyak etikájá-

112 is
ról van szó, amivel az emberek a mindennapi életben oly gyak-
ran álcázzák magukat. A dialektikában újra meg újra valamiféle
etikai szabályrendszerrel, vágyetikával próbálnak megszaba-
dulni egy csomó vágyfeszültségtől. Ilyen szabályrendszer pél-
dául az aszkézis. A Szellemi Iskola tanulója azonban nem gya-
korol aszkézist, asztrális etikát, vágyetikát, hanem egy asztrális
transzfígurációt, átváltozást visz véghez.
Ha valaki bizonyos etikát alkalmaz, s ezért itt már nem érzi
magát teljesen otthon, bizonyos mértékben idegen, akkor az
etika gyakorlásának a megszüntetésével azonnal visszakerülhet
régi állapotába. Mintha egy napra hozzáigazodna egy más kör-
nyezet szokásaihoz, hogy azután saját viszonyaihoz visszatérve
a kívánatos módon újra másképpen viselkedjék. A tanulóban
azonban nem történik sem több, sem kevesebb, mint egy átala-
kulás, asztrális állapotának a transzfigurálása, ami az új gon-
dolkodási képesség kifejlődését előzi meg.
Mellékesen megemlítjük, hogy amikor az Iskolában bizo-
nyos dolgokat megbeszélünk, akkor eljött a megvalósításuk
ideje. A fentiek így azok számára, akik a komoly tanulóság út-
jára tértek, felhívást jelentenek a cselekvő-teljesítő életre. A
felső terem elkészült, és az ifjú gnosztikus Szerzet hangja min-
denkit felszólít: „Lépjetek be, ha készen álltok a feltételek be-
töltésére!"
Vegyük úgy, hogy asztrális tudatát Ön felvonta a szívébe,
hogy rendkívül komoly és dinamikus tanuló, akinek sikerül le-
vonnia a szükséges következtetéseket, vagyis nem riad vissza
és nem keresi az alkut. Ebben az esetben bizonyos, hogy a szí-
vében megszületett a lélek. Ha erőteljesen folytatja a szív meg-
tisztítását, hogy az újszülött lélek gyarapodhasson, akkor ennek
megfelelően és ezzel egyidejűleg kibontakozik az új asztrális
ruha. így az Ön személyiségének a szerkezete észrevehetően
különbözik embertársaiétól, mert - ismételjük - azonnal valami
transzfiguráció-féle kezd megjelenni. Mihelyt komolyan neki-

11()
vág tanulóságának, azonnal megkezdődik a transzfigurálás,
mely egy bizonyos krízis-pontig vezet, amit úgy nevezünk,
hogy „idegenség a Földön". Az Ön teste akkor szerkezetileg
feltűnően különbözik közönséges dialektikus embertársaiétól,
ugyanis félreismerhetetlenül új asztrális életszükségletei van-
nak, melyek az egész személyiség számára elengedhetetlenek
lettek.
Sok bizonyíték van arra, hogy az ifjú Gnózis tanulóserege
ezeket az új életszükségleteket igényeli és tapasztalja. Példa er-
re a konferenciáinkat látogatók számának gyors növekedése. A
tanulók, akiket a lényük ösztönöz, a lehető leggyakoribb kap-
csolatot keresik a fókuszokkal, templomokkal és a csoporttal.
Ezt pedig a legjobban a konferenciahelyeinken lehet, megterem-
teni a néhány napos ottlét alatt. A konferenciákat ezért látogat-
ják egyre többen.
Ha az olvasó mindezt megértette, akkor maga is eldöntheti,
hogy már ezekből az új asztrális életszükségletekből él-e, hogy
egész lénye erre az új élet-elixírre vágyik-e már. Tegye fel ma-
gának a kérdést: megvan-e bennem az állandó törekvés, hogy
lehetőleg egyetlen konferenciát se mulasszak el?
Ezeket a szükségleteket az Iskola eddig a templomszolgá-
latokon és konferenciákon tudta kielégíteni; a különös jellegű,
asztrális táplálékot itt tudta nyújtani. Ahogyan azonban az
asztrális transzfiguráció a tanulóknál halad, úgy növekszik en-
nek a gnosztikus szidérikus táplálkozási lehetőségnek, a külö-
nös növekvés építőanyagának a szükséglete. Ezt pedig most az
ifjú Gnózisnak az erre alkalmas asztrális területén lehet teljes
mértékben kielégíteni. A tanulónak ezért nemcsak az úgyneve-
zett nappali tudatával kell velünk lennie templomaink egyiké-
ben, hanem a Mű fejlődésének megfelelően az is fontossá vá-
lik, hogy mihelyt elérte a szükséges állapotot, teste alvása ide-
ién is az ifjú Gnózis szent csarnokaiban időzzön velünk, a lélek
nappali tudatában.

114 '()
 Amikor aztán a Jelenések Könyvében az új Jeruzsálemről
olvas (21:23), akkor megérti, hogy az újra megszületett lélek
számára nincsen már nappal és éjjel, hanem csak szüntelen élet
a világosságban!
Tanulóink legtöbbjénél az asztrális életszükségletek gyor-
san növekednek. Eletük világosan az adott irányban mozog.
Felmerül hát a fontos kérdés: hogyan mehetünk be az Iskola új
testének új asztrális területére? Hogyan élhetünk a kegyelem-
nek ezzel a nagy lehetőségével?
Hogy Ön a modern Szellemi Iskola gnosztikus asztrális te-
rületében részesülhessen, ahhoz belsőleg teljesen meg kell sza-
badítania magát a szokásos dialektikus taposómalomtól, szakí-
tania kell természetszülte emberléte életjellegével. Arra kell tö-
rekednie, hogy nappali élete teljesen a lélek jegyében álljon.
Nappali életének következetesen kivitelezett és életre keltett
tanulósággá kell válnia ént-vesztett szolgálatkészségben, amit
teljes viszálymentességben az igaz lélek félreismerhetetlen em-
berszeretete hordoz. A lehető legerősebben bele kell vésnie a
tudatába, hogy a normális, természetszülte életmód a konfliktu-
saival, mindenféle szenvedélyekkel való megszállottságával,
ingerültségeivel, szeszélyeivel és hangulataival mindent telje-
sen megsemmisít, ami új asztrális tudatként épült fel. A konf-
liktusmentes, viszálymentes élet ezért abszolút elengedhetetlen.
Az ilyen nappali élet már önmagában is nagy kegyelem, a
lélek növekedésének nagy lehetősége. Nagy mértékben tanul-
ságos, ha természetszülte emberként már tárgyilagosan láthat-
ja a világot, s az azelőtt jelentékeny dolgokat - melyek feliz-
gatták és egész figyelmét megkövetelték - szinte filmként
hagyja elhaladni szemei előtt. Eszleli ugyan őket, de nem rea-
gál rájuk, és korántsem közömbösségből, hanem az új lélek-
születés állapota miatt.
Ha lát valakit, aki a legbutább és leggonoszabb dolgokat
cselekszi, akkor erre képmutatással, fölényesen, vagy közöm-
bősen reagálhat: „jó, hogy nem vagyok olyan, mint ez az em-
ber", vagy „ebbe én nem akarok belekeveredni, semmi közöm
hozzá", vagy „ez nekem mindegy". De tárgyilagosan is észlel-
heti ezt az embert, és belső irgalmassággal lelke egész szerete-
tét reá fordíthatja. így nem kerül kapcsolatba az ő hamis létál-
lapotával - az előzőleg leírt reagálás esetén viszont nagyon is!
-, hanem minden pillanatban támogatja őt lelke sugaraival. így
segíthet tanulótársának nap-, mint nap, megkönnyítve útját a
gyakran oly göröngyös ösvényen, az élő lélekállapotba való át-
törésig.
Aki valóban ismeri az ilyen nappali élet áldásosságát, az
megérti a lélekben született ember életmódját, aki látszólag
nem vesz észre, nem reagál, látszólag mindent elereszt a füle
mellett, mégis nagyon is pozitívan tevékeny. Aki ismeri az
ilyen nappali élet áldásosságát, az este kétségtelenül belsőleg
elismétli Hermész szavait:
Én pedig belevéstem magamba Pimander jótettét, és amikor
teljesen eltöltött, a legnagyobb öröm árasztott el engem.
Ha valaki a lélekből él, akkor a nap minden órájában tudatá-
ban van a Gnózis nagy jóságának és szeretetének. Ha Ön lé-
lekben megszületett és részesül a Gnózisban, akkor Önnek
már semmi baja sem lehet, semmi sem hozhatja szorult hely-
zetbe, hanem ahogyan a Szentírás mondja, egyetlen hajszála
sem görbülhet meg. A tény, hogy olyan életterületben szabad
részt vennie, ahol semmi sincsen a dialektika meghasonlott-
ságából, ahol nincs ellenségeskedés s ahol teljesen hiányoz-
nak a gyűlölet, a kritika, a konfliktus és a bűnök tüzes láng-
nyelvei, a mértéktelen öröm tapasztalatával ajándékozza meg,
amiről sok lélekember tanúskodott az emberiség-történelem
folyamán.
A lélekben megszületett embernek így kell befejeznie a
napot. Amikor mindennapi munkánk befejeztével a hálószobá-
ba megyünk s testünket nyugalomba helyezzük, akkor gondola-
tainknak és elmélkedéseinknek nem szabad többé a dialektika
különböző nézeteinél bolyonganiuk, mert a dialektikának
mindig van valami baja. A dialektika mindig szomorú, és
mindig a természetszülte énhez fordul. Mi pedig, ha napi mun-
kánk végére értünk, Pimander jótettét véssük magunkba. A
gnosztikus áldások erőáramát hagyjuk átáradni magunkon,
hogy tiszta öröm töltsön el minket, még akkor is, ha valami
miatt dialektikus szempontból minden okunk meglenne az ag-
godalomra vagy panaszra. Ha pedig így összhangba hoztuk
magunkat a Gnózis élő üdvösségével, és lélegzetünk a benső-
séges megelégedettség és a hála nyugodt ritmusát vette fel, ak-
kor az ember úgy alszik el, mint egy gyerek, és teljesen az igazi
világosságra irányul. Ekkor lesz a test alvása a lélek ébersége,
vagyis a lélek tökéletes ébersége a saját világában, a gnosztikus
asztrális területen.
Nem szabad hagyni, hogy az ember a tipikus dialektikus
önzőséggel és énre-irányulással aludjon el, bármilyen ártatlanul
teszi is azt, hanem az alvásnak a tökéletes lélekre-irányulással
kell kezdődnie. Ha egész nap a lélekből él, ha minden mást en-
nek rendel alá, akkor ez Önnek nem kerül sok fáradságába: így
serkenti a lélektudatot, s ezzel a lélek felébredését a neki szánt
és elkészített területen. Ez szinte törvény: aki lélekre irányulva
megy aludni, az a lelket tudatossá, éberré teszi. Ennek a rend-
kívüli előnyösségét és nagy jelentőségét az előbbiek után bizo-
nyára Ön is felismeri.
Itt mindenekelőtt az asztrális én rezgéséről, irányulásáról
van szó a test elalvása időszakában. Ez határozza meg egész éj-
szakánk tapasztalatait. Aki ezt tudja, az bizonyára tapasztalta,
hogy az ember úgy ébred, ahogyan elaludt. A töprengő, aggá-
lyoskodó ember, aki a bajairól beszél, azt mondja: „ezzel ébre-
dek és ezzel alszom el". Ez mindent kifejez! Ezt a helyzetet
azonban ő maga teremti, a saját helytelen irányulása ejti őt
loj'.lyul. Ahogyan asztrális énje elalváskor rezeg, úgy fog reggel
felébredni is. Az esti irányulás helyezi Önt alvás idején az en-
nek megfelelő környezetbe, s eszerint ébred fel reggel, ugyan-
abban az állapotban.
E törvény alapján azt mondhatjuk, hogy aki lélekirányulás-
sal alszik el, az lelkét a lelkek hazájába küldi, a Szellemi Iskola
élő testébe.
A levert, töprengő ember, aki úgy véli, hogy okkal harag-
szik valakire, egy fáradságos élet rossz napja után kimerült
testtel megy aludni. Mielőtt elalszik, gondolataival fáradságai-
nál és kellemetlenségeinél időzik, s azoknál, akik megharagítot-
ták, így alszik el. Ahogyan aludni tért, úgy fog reggel feléb-
redni is. A teste többé-kevésbé helyreállt, valamelyest felélén-
kült, de szemei kinyitásának pillanatában már ellensége - úgy-
nevezett ellensége - áll előtte, s a gonoszságot éltető és fenntar-
tó, égető erő hatol be érzéslényébe. Új élénkségével pedig azt
mondja: „ma megteszem, ma jól megmondom neki, így és így
fogok fellépni vele szemben". Már ébredéskor kész a veszeke-
désre. Ugyanaz a küzdelem kezdődik újra. így soha sem szaba-
dulhat meg az ellenségeskedéstől!
Ugyanezt a törvényt megszabadító eredménnyel is lehet al-
kalmazni. Aki lélekirányulással alszik el, az a lelket a lelkek
otthonába küldi, amit az ő számára az Iskola formájában meg-
valósítottak. Az egyenlők vonzzák egymást.
Most viszont nem kell félénken töprengnie, hogy elalvás-
kor eléggé a lélek dolgaira irányul-e, hogy a helyes módszert
alkalmazza-e. A hangsúlyt a nappali életére kell helyeznie!
Egész napjának a lélek jegyében kell állnia, szolgálatkész élet-
ben. Akkor este, alvás előtt is a lélek dolgai felé tájékozódik, és
mély hála tölti el. Akkor az alvó állapot beálltakor a lélek
azonnal az Iskola asztrális terében lesz a józanságnak és az
éberségnek olyan állapotában, mely a tanuló által elért lélekfej-
lőclésnek felel meg.

118
 A lélekfej lödésben persze vannak különbségek. Vannak
közöttünk nagyon érett lelkek, kevésbé érettek, és éppen feléb-
redt lelkek. Bármilyen állapotban is van az Ön lelke, az biztos,
hogy ha a lélekre irányulva alszik el, akkor lelke a lelkek hazá-
jába, a gnosztikus asztrális területre megy. Ott pedig azonnal az
éberségnek abba az állapotába kerül, amely lelkének fejlettsé-
gével egyezik. Amit pedig a lélek ebben a helyzetben átél, azt
reggel tapasztalati kincsként hozza vissza a testbe. A test eköz-
ben kipihente magát, elevenebb lett, s Ön kész az új életmód
előre ösztönzésére a még nagyobb dicsőség felé. Meglesz az
ereje ahhoz, hogy ne álljon meg a jó gondolatnál, kívánságnál,
hanem áttörhessen a cselekvéshez. Erősebb, új képességek töl-
tik el egész lényét, s a transzfiguráció folyamata ennek megfe-
lelően felgyorsul.
Úgy véljük, hogy mindezeknek az elutasíthatatlan igazsá-
gát most már belátja, és felismeri, hogy gnosztikus fejlődésé-
nek mértéke a saját kezében nyugszik. A sorsát saját kezében
tartja! A dialektikában a sors tetszés szerint játszik az emberrel,
a Gnózisban azonban Ön a saját sorsának az ura. A Gnózis ös-
vényén nincsenek súlyos következményekkel járó, nehezen ért-
hető módszerek, nincsenek lélegzési gyakorlatok, vég nélküli
ima-előírások és más ilyesmi. Az egyetlen feltétel, hogy a lé-
lekre irányulva éljen. Ez üdvösségének a kulcsa!
Ha ezt Ön is világosan belátja, és valóban a lélek felé
hajló élethez, a lélekben megszületett ember állapotához
emelkedik fel, akkor Ön is beleírhatja szívébe Pimander jótet-
tét, és kimondhatatlan örömmel nézhet a lélek naponkénti fel-
ébredésének pillanatai elé. Ha ez egyszer megtörtént Önnel,
akkor többé nem ereszti el. Az ilyen tapasztalat nem hasonlít-
ható dialektikus örömhöz, ez nem hurrá-hangulat, mely nem-
sokára elmúlik, mint egyetlen napsugár a felhős égből. Az
ilyen tapasztalat tartós öröm, tartós üdv, mely a komoly tanu-
lót teljesen eltölti.

l.'s
 XVII

A lélek felébredése (II)

A téma, amelyre most rátérünk, a tanulóság fejlődésének annyi-

ra új nézeteivel foglalkozik, hogy fontosnak tartjuk az előbbie-
ket röviden áttekinteni.
Megbeszéltük a Hermészi Pimander 72. szakaszát, amely-
ben többek között azt mondják:
A test alvása a lélek ébersége lett, a szemek behunyása az igazi
látás, a hallgatás a jóval való terhesség, és az ige kihordása az
üdv termékeny tetteivé vált.
Feltettük a kérdést, hogy hol tartózkodik a személyiség kilépő
része a test alvásakor, és mit tesz az éjszaka óráiban, illetve mi
történik vele. Megtudtuk, hogy az éjszakai ember - ha szabad
így neveznünk - a test alvása idején a dialektikus természet
asztrális területein tartózkodik. Ezeknek az asztrális területek-
nek a jellegét is vizsgáltuk.
Az asztrális területnek erős alakító képességei vannak.
Gondolatok, vágyak, érzések és az akarat tárgyai vetületet ké-
peznek, tükröződnek benne. Tekintettel a mai emberiség tükör-
szféra-életére és általános viselkedésére, érthető, hogy a dia-
lektika asztrális szférája nagymértékben szennyezett és bonyo-
lult lett. Puszta káprázat lévén a gnosztikus élet számára telje-
s e n alkalmatlan, mivel az asztrális anyag rendkívül mágneses

i.'(.
tulajdonságú. Ami az asztrális szférának nem felel meg, azt
egyszerűen elveszik az éjszakai embertől, az asztrális szférába
kerülő finomanyagi személyiségtől. Ezzel szemben megkapja
az asztrális szféra fajtájának megfelelő asztrális anyagot. Ezért
írja a Pistis Sophia evangéliuma, hogy világosságerejét szünte-
lenül elrabolják tőle.
A közönséges élet asztrális területei tele vannak az úgyne-
vezett eonok szentségtelen erőivel, melyeket természeti erők-
nek nevezhetünk. Az eon szó „idők folyását, korszakot, mérhe-
tetlen időszakokat" jelent. Ennek a fogalomnak a segítségével
megértjük, hogy mik az eonok az asztrális szférával kapcsolat-
ban. Az eonok olyan asztrális erők, asztrális hatások, amelyek
hosszú idők folyamán képződtek és nagyon hatalmasok lettek:
például olyan emberi vágyak és gondolatok vetületei, amelye-
ket hosszú időkőn át tápláltak, míg végül az asztrális szférában
életre keltek.
Tegyük fel, hogy egy bizonyos elképzelést fontolgatunk.
Évekig foglalkozunk vele, gyermekeinkre is átruházzuk, és
mindenkinek tovább adjuk, aki velünk akar tartani. Művészeink
lerajzolják, megfestik, kőbe vésik, költőink megéneklik. így
keletkezik az asztrális területeken egy Eon. Emberi vágyakozá-
sok és gondolatok szüntelen áramlatainak a kivetítései ezek,
amelyek végül annyira élni kezdenek, hogy az emberiségen el-
uralkodnak, és az embert leigázzák. Ezek az egyre erősödő
eonok, amelyeket az emberiség szüntelenül táplál, minden
gnosztikus hajlamú embert megrabolnak, mindenkinek a vilá-
gosság-erejét elveszik, aki belép az asztrális területre. Ez tör-
ténik általában minden tanulóval is, aki testét éjjel az alvásra és
a nyugalomra bízza.
Ebből a tényből a komoly tanuló számára jelentős követ-
kezmények adódnak. Többek között az a logikus és kényszerítő
követelmény, miszerint szakítania kell a haláltermészet asztrá-
lis szférájával. Ha megállapítjuk, hogy éjszakánként odakerülve

121
minden alkalommal e térség rendkívül veszélyes befolyásának
esünk áldozatul, akkor kézenfekvő a kérdés, hogy milyen mó-
don tudunk megszabadulni tőle? Hogyan tudunk védekezni e
befolyások ellen? Ez tehát az első követelmény.
A második pedig az, hogy a haláltermészet asztrális terüle-
tétől megszabadult emberek alvásuk idején személyiségük fi-
nomabb részeit másik asztrális területre vigyék, ahol nincsen
szennyeződés és veszély. Bizonyára Ön is egy véleményen van
velünk abban, hogy ezek elemi követelmények, amelyek alól
egyikünk sem vonhatja ki magát. Ezek teljesítése nélkül min-
den gnosztikus tanulóság teljes mértékben tévedés lesz.
Ám nem alkalmazhatunk erőszakot, az ember nem kény-
szerítheti magát. Ezzel legfeljebb néhány napig kísérletezhet,
tovább nem bírná ki. Az ilyen harc a biztos vereséget helyezné
kilátásba. Ezért állapítottuk meg, hogy a gnosztikus ösvény
kulcsa abban a lehetőségben rejlik, hogy az asztráltudatos ré-
szünket az asztrális énnel más irányba terelhetjük.
Ezt csak úgy lehet véghezvinni, hogy én-lényünk köz-
ponti elvét a lép-máj rendszerből felvonjuk a szívbe. Ez vi-
szont csak akkor mehet végbe, ha az ember érett rá, ha élete
az anyagban, a haláltermészetben megrekedt, s ha felfedezi,
hogy a vízszintes síkon maradó embernek a megszabadulásra
még csak kilátása sincsen. Ekkor az én alapelvét a lép-máj
rendszerből felvonja a szívbe. Akinek énje a lép-máj rend-
szerben, a napfonatban, a plexus solarisban nyugszik, az kő-
kemény, önző, énközpontú természetember, aki az anyaghoz
ragaszkodik, minden reményét ebbe fekteti, és mindent az
anyagtól vár el. Az ilyen ember számára azonban előbb-utóbb
eljön annak a pillanata - ha esetleg a mikrokozmoszban le-
forgó sok létállapot után is -, amikor a haláltermészetben
megreked és felfedezi, hogy léte végtelen, kilátástalan körfor-
gás. Amíg azonban a lép-máj rendszerből él, vagyis életével
önérvényesítésről és énközpontúságról tanúskodik, addig egy

i :K
szellemi iskola tanulósága az ő számára teljesen értelmetlen.
Csak az képes legyőzni elsődleges természetösztönét, aki tu-
datát fel tudja vonni a szívbe, akinek az asztrális énje a szív-
szentélyben keres lakást. S csak ekkor kezdi olyannak látni
majd a világot, amilyen az valójában.
Az asztrális énből aztán új vágyakozás indul ki, az igazi
megszabadulás vágya, amit a szent beszéd üdvrevágyásnak ne-
vez. Csak ez a vágy nyitja meg az ember szívét a Gnózis szá-
mára, a Szent Grál világossága számára, és így lesz a szív ró-
zsája megérintve. így kerül a tanuló egy teljesen új életállapot
kapui elé az üdvrevágyással, ami az asztráltudatos én szívbe
való felvonásának az eredménye.
Sok millió ember áll e kapuk előtt, sok millió ember vá-
gyik így már korszakok óta az igazán megszabadító életre.
Ezek a vágyuk által egymással kapcsolatban levő milliók szin-
tén eont teremtettek, amit a gnosztikus iratok a tizenharmadik
eonnak neveznek. A tizenharmadik eon és a sóvárogva sóhajto-
zó emberiség között kölcsönhatás alakult ki, aminek következ-
tében az emberek égető vágyakozása egyre erősebb lesz, és a
ziláltság és zavar állapotának az érzése és belátása egyre foko-
zódik. Mert az üdvrevágyás önmagában nem elég. Az asztrális
én az éjszaka óráiban változatlanul a halál természet asztrális te-
rületére vonul, és másnap reggelre-annyira kirabolják, annyira
elveszik a világosság-erejét, hogy egyre erősebben megsérül.
Ezért ismétlődnek a Pistis Sophia gnosztikus evangéliumában a
vezeklő énekek!
Megértjük tehát, hogy az üdvrevágyás mellett önmagunk
üdvözítésére, szentelésére is szükség van. Mert aki valóban a
szentelésre, az üdvösségre vágyik, az minden lehetőt, sőt a le-
hetetlent is megpróbálja, hogy a céljához közeledhessen! Ön
bizonyára egyetért velünk ebben. Az erősen önmagán dolgozó
ember mindig is azt bizonyítja, hogy az üdvrevágyás tüze
tisztít minket, s ez az önálló, önmagában működő hálás

i ">
mindig is a szívből fog kiindulni, ami az ember egész életál-
lapotát befolyásolja. Ezért beszélünk a Rózsakereszt Iskolájá-
ban a szívnek olyannyira szükséges megtisztításáról. Akinél
pedig az üdvrevágyáshoz valóban öntisztítás társul, az az üd-
vösséget és ennek következményeit a lélek megszületésében
kapja meg.
Bizonyára ismerik az emberek visszataszító, negatív forgo-
lódását, amivel segítségért és támogatásért kiabálnak mindenfé-
léért, amire a dialektikus háztartásban szükség van. Meg kell
azonban érteni, hogy az igazi üdvösséghez az ember csakis
önmagának és egész létének a bevetésével juthat el. Az üdvre-
vágyás mellet elkerülhetetlenül az önüdvözítésnek is ki kell
fejlődnie. És ekkor fog a szentelés, az üdvözülés, minden kö-
vetkezményével, a lélek születésével bebizonyosodni.
Ha most újra áttekintjük a megbeszélt fejlődést, akkor
megmutatkozik, hogy a jelöltet ez először is az asztrális énnek
a lép-máj rendszerből a szívbe való felvonásának a szükséges-
ségével szembesíti, amivel le lehet győzni a természetállapotot.
Másodszor, a jelölt az üdvrevágyás kifejlesztésének és a halál-
természet önfelfedezésének a feladata előtt áll. Harmadszor
pedig az önmagában, önállóan kifejtett hatás, az önüdvözítés, a
szív és az egész élet teljes önátadással való megtisztítása az,
amivel szemben találja magát. Ennek aztán a lélek megszületé-
se lesz a következménye.
A lélek születése először is egy új asztrális lény megszüle-
tése. Egy léleklény elsősorban asztrális lény, aki a születés után
mindjárt közli magát a vérrel, az idegközeggel és a belső elvá-
lasztású mirigyekkel, továbbá az intelligencia-szerveket is befo-
lyásolja. Mihelyt ebből az új léleklényből behatol valami az
emberbe, mihelyt ezek az új asztrális befolyások beáramlanak,
azonnal új képesség keletkezik bennünk. Ekkor új erő kering
egész lényünkben, amely befolyást gyakorol minden normális,
emberi képességünkre.

i ni
 Most pedig érthető, hogy minek kell a negyedik lépésnek
lennie, mely teljesen a mi hatalmunkban áll: az élet vezetésé-
nek a következetes és rendszeres átruházása az újonnan meg-
született lélekre, a bennünk levő új lehetőségekre. Ez azt jelen-
ti, hogy a természet-énnek teljesen vissza kell vonulnia, hogy
már ne a közönséges természet szerint viselkedjünk, hanem
egész életünkben a lelket hagyjuk kormányozni. Akkor az új
asztrális lény, az új lélekállapot növekedni fog bennünk. Egy
teljesen újonnan készült szidérikus test jelenik meg, míg a régi
vágylény és vágyélet maradéktalanul eltűnik.
Ekkor tehát beléptünk a transzfígurálás folyamatába. Mert
amilyen mértékben az új fejlődés érvényesül, úgy halunk el a
haláltermészet asztrális szférája számára, és a dialektikus aszt-
rálisba bizonyos pillanatban nem tudunk már bejutni, új
asztrális énünknek semmi helye sincsen ott. És ekkor megnyílik
az élő test új asztrális térsége: a földi eseményekben idegenné
vált embert üdvözlik új otthonában. Magyarázatainkkal minde-
nekelőtt azt akartuk világossá tenni, hogy egy ilyen új otthon
létezik, hogy ez létrejött sok embernek az ifjú Gnózisért folyta-
tott fáradozása árán. Szó sem lehet tehát találgatásról, valami
eljövendő üdvre való spekulálásról, valamiféle későbbi meg-
szabadulásról, hanem mindegyikőnk számára most, ma létezik
a szabadság hazája, amelybe bemehetünk, ha tudjuk kezelni a
hozzá illő kulcsot, és levonjuk a következtetéseket.
Az egyetlen feltétel, hogy meglegyen a lelkünk, s ezt a
nappali életünkben bebizonyítsuk a következetesen kivitelezett
gyakorlati tanulósággal, önfeledt szolgálattal, ami az igazi lé-
lekállapot félreismerhetetlen emberszeretetén alapul. A lelke-
megszületett embernek pedig az életét a napi munka elvégzése
után is teljesen a lélek szférájába kell helyeznie, tehát lefekvés
előtt nem szabad már a dialektika szempontjainál időznie. így
lesz a test alvása a lélek ébersége. Aki lélekre irányulva megy
aludni, az a lelket tudatossá, éberré teszi. Az asztrális én alvás

i 125
előtti rezgése, irányulása határozza meg az egész éjszakai életet
és a következő napét is.
Aki így előkészülve megy be az új asztrális térségbe, az
napról napra erősebben és világosabban tapasztalja, hogy a test
alvása valóban a lélek éberségét vagy felébredését jelenti, ami
igazi látással jár. Egy új fejlődés kezdődik, amit az új tudatálla-
pot koronáz: ezt nevezi a szent beszéd a dicsőség hervadhatat-
lan koronájának.

I !.'
 XVIII

A megszabadulás valósága

Az ifjú Gnózis élő testének asztrális térségét külsőleg szín és

rezgés jellemzi. Színét leginkább ibolyaszínnel kevert aranynak
lehetne nevezni, nem vöröses, sem kékes ibolyaszín, hanem ab-
szolút egyenletes, nagyon különös szín ez, mely aranyibolya
fényben ragyog.
Az arany az újjászületett lélekállapot színe. Ezért beszé-
lünk arany rózsakeresztről, és énekelünk az arany csodavirág-
ról. Hogy az arany a fényessége és rezgése folytán az újjászüle-
tett állapottal van kapcsolatban, azt régóta tudják. Gondoljunk
csak a régi festményekre. Ezért van a mi Renova-templomunk
is ennek a két színnek, az aranynak és az ibolyának szentelve.
A tiszta ibolyaszín a lélekemberiség új színképének az alapszí-
ne, amelyben az újjászületett lelket, az arany csodavirágot új
életre lehet felvenni.
Az olvasó talán különösnek találta, hogy az előző fejeze-
tekben egyrészt a haláltermészet asztrális teréről, másrészt a
modern Szellemi Iskola újonnan felépített asztrális térségéről
beszéltünk. Talán túl földi képet alkotott róla, amint e két tér-
ségre mintegy egymás mellett lévőre, jóllehet egymástól elhatá-
rolt és különféle módon védett létezőre gondolt. Kétségtelenül
másképpen fog azonban vélekedni erről, ha megtudja, hogy itt
egy rezgéskülönbségről van szó. A szidérikus vagy asztrális

l 11
anyag rezgésszáma a hetedik kozmikus területen másodpercen-
ként körülbelül 450 billiótól 700 billióig terjed. (Ezeket a szá-
mokat az Egyetemes Tan adja meg.) Ezen a skálán belül nyilat-
kozik meg minden asztrális jelenség, forma és hatás, ami a he-
tedik kozmikus területhez tartozik. Ez az élénk vöröstől, a leg-
alsó rezgéstől az ibolyakékig, a legmagasabb rezgésig ér, ami a
dialektikus asztrális életterületen lehetséges. Az ezekkel kap-
csolatos sugárzások hullámhossza 650-től 450 nanométerig
terjed. (A nanométer a milliméter milliomod része.) Minél sza-
porább a rezgés, annál rövidebb a hullámhossz.
Ha ezt a rezgéshatárt negatív értelemben lépjük át, ha fé-
kező vagy gyengítő hatás áll elő, hogy a hetedik kozmikus terü-
let említett határai alá kerülünk, akkor összetörés, felőrlődés,
robbanás, a feloszlatás halála következik be.
Ha pedig valaki ezeket a határokat pozitív értelemben lépi
át, tehát felfelé, a hatodik kozmikus terület irányában, akkor
bekerül a hatodik kozmikus területre, és új megjelenési formát
nyer: a lélekemberét. A hetedikből a hatodikba való átmenet
tehát visszavonhatatlanul egy átalakulást, transzfigurációt
eredményez. Ez tudományos szükségszerűség.
Ha egy személyiséget - egy mikrokozmoszt - bizonyos
állandó rezgés fenntart, aminek következtében e személyiség
járművei koncentrikusan egymásban maradnak, akkor a szemé-
lyiség bizonyos életerőt kap, és az élet a személyiség lehetősé-
geire támaszkodva fenntartja magát. Ha a személyiség gyengül,
akkor ez az életrezgések lassulásával jár. Ha a lassulás folyta-
tódik, akkor bizonyos pillanatban a személyiség nem tudja ma-
gát tovább fenntartani a testben, és meghal. Ez röviden a testi
halálunk oka.
A másik lehetőség az, hogy a szokásosnál magasabb rezgé-
sü térség érint meg minket. Most az a kérdés, hogy tudunk-e
reagálni, felelni erre. Ha belemerülünk ebbe a térségbe, vagyis
pozitívan reagálunk, akkor ennek a térségnek a rezgését folya-

I H
matszerűen fokozzák. A dialektikusan normálisnál magasabb
rezgés miatt erre a mikrokozmosz, az aurikus lény, s ezzel
együtt a személyiség megváltozásának, vagyis a transzfíguráci-
ónak kell bekövetkeznie. A transzfigurálás az ember számára
bizonyos pillanatban tudományosan szükségszerű.
Az első esetben tehát a feloszlatás általi halál következik, a
másodikban pedig az újjászületés általi halál. Kétféle halál, két-
féle meghalás van tehát a dialektikus életterületeken. De mily
nagy különbséggel! Az egyik halál a ki tudja hányadik ismétlést
jelenti a születés és halál kerekéhez kötözve, a másik halál csak
egyszer következhet be az Ön számára. Ha ezt a halált halja,
akkor feltámad az örök életben.
A modern Szellemi Iskola új asztrális térsége egy asztrális
anyag-összpontosulás. Az ebben ható rezgések tartománya a
800 billió Hertz (másodpercenkénti rezgésszám) fölött van, a
legnagyobb hullámhossz pedig 400 nanométerrel határos. Ha
most a hullámhosszat gondolatban csökkentjük, a rezgésszámot
fokozzuk, akkor némi elképzelést kaphatunk a hatodik fölött
elhelyezkedő kozmikus térségekről. Ezeken a területeken bizo-
nyos pillanatban eltűnik az idő tényezője, s egy új állapot ke-
letkezik, amivel az örökkévalóság fogalmához közeledünk.
A fentiek alapján elképzelhetjük, hogy a hetedik kozmikus
terület rezgésszámát és hullámhosszát meghaladó szidérikus
térség a hetedik kozmikus terület lényei számára teljesen hoz-
záférhetetlen. A modern Szellemi Iskola asztrális térsége így
önmagát védi, s lényegében érinthetetlen.
Az Élő Testnek ez a tere azonban - és az olvasó ennek
örülhet - időnként úgy működik, hogy látszólag veszélyezteti
önmagát. Olyasmi ez, mint például egy láng, mely időnként
valamilyen oknál fogva gyengül, vagyis a fénye időről időre le-
csökken. Egy gnosztikus asztrális tér ugyanis a rezgésfokát idő-
szakos törvényszerűséggel szándékosan gyengíti, ami miatt át-
lépi a hetedik kozmikus terület határait, s így a Gnózis, vagyis

129
az új asztrális tér látszólag beleereszkedik a dialektikus élette-
rületbe, az idő és tér világába. Ennek az a következménye,
hogy sokan, akik a hetedik kozmikus terület rezgéshatárain él-
nek, azonnal élhetnek a sorompók eltávolítása által nyújtott le-
hetőségekkel, hogy bejussanak a hatodik kozmikus területre.
így a Rózsakereszt Keresztély alkémiai menyegzőjében
ecsetelt helyzet keletkezik. Ha az új rezgésteret valami beava-
tó templomhoz hasonlítjuk, mert valóban az, akkor a szándékos
rezgéscsökkentés idején sok méltatlan is bejuthat oda. Ezek a
méltatlanok általában hajlamosak az első helyekre tolakodni, s
Rózsakereszt Keresztély ennek láttán eleinte nagyon csalódott.
Azután azonban a jelöltek megméretése, a próba következik,
vagyis a templomtér rezgését fokozzák, felviszik az eredeti
magasságba. A rezgés fokozódása folyamán aztán világosan
kitűnik, hogy ki nem felel meg ennek. Akik lényük fajtája miatt
ezt a világosságerőt nem bírják, vagyis könnyűnek találtatnak,
azoknak a szentélyt el kell hagyniuk.
Az új asztrális tér rezgésének változtatása elengedhetetlen
ahhoz, hogy akik méltók erre, akiknek szükségük van rá és
odáig jutottak, beléphessenek a megújulás szent csarnokaiba.
Ezért mondja a Szentírás sok helyen, hogy az Úr a zarándok elé
megy. Ne valami méltóságos alakra gondoljanak tehát, aki a fá-
radt vándor felé lépked, hanem itt a világosságrezgés lelassítá-
sáról van szó, s ez a világosságrezgés burkolja be a közeledő
vándort, felvonván őt az új életterületre.
Mindezt hangsúlyoznunk kell, mert oly sok dialektikus
mágia van a világon, mely az egyetemes gnosztikus láncnak ezt
az üdvözítő művét utánozza, például a zene segítségével. Kü-
lönböző dialektikus-mágikus templomokban bizonyos hangot
keltenek, melynek rezgését lassan fokozzák, majd újra csök-
kentik, hogy a templomban jelenlévőket szinte foglyul ejtsék,
felvegyék egy rezgési térbe, s így a tükörszféra finomabb anya-
pú területei felé vezessék.

l w>
 Az olvasó talán már valamelyest megérti, hogy a Gnózis és
ennek szolgái mily nagy áldozatot hoznak a világért. Mert ha
egy ember átlépte a hetedik rezgéstér, a hetedik kozmikus terü-
let határait felfelé, akkor megállásról szó sem lehet többé, és az
illető tovább halad, egyre magasabbra az egyetemes fény és
rezgéstérségben. Egyre fényesebb és hatalmasabb rezgés kelet-
kezik, melynek eredményeit csak matematikailag tudjuk vala-
melyest elképzelni. Ez azonban azt jelentené, hogy az utánuk
jövőket a rezgések mérhetetlen szakadéka választja el az elől
haladóktól, s a kapcsolatot így nem lehetne már helyreállítani.
Ezért létezik mindig egy gnosztikus Szerzet, vagy ennek egy
csoportja, mely vállalja a kapcsolat fenntartását. Ezeket nevezik
a határon állóknak, vagy őröknek. Testvérünk és barátunk,
Antoine Gadal is egy ilyen őr, az előttünk haladó Szerzet pátri-
árkája, aki vállalta a feladatot, hogy Önre is várjon.
Mint mondtuk tehát, a tér-idő rendben mindig van egy
gnosztikus Szerzet, mely szeretetáldozatával helyet készít
mindazoknak, akik akarnak és tudnak jönni. Ezek az őrök pe-
dig nem mennek tovább a csoportjukkal, amelyhez tartoznak,
hanem visszamaradnak a később jövők kedvéért, s most már az
Úr közlését is értjük a János-evangéliumból:
„Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek." „Jobb nektek,
hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok
a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok."
„Mikor pedig eljön majd a Vigasztaló, akit én küldök nektek az
Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz
majd énrólam bizonyságot."
A „határőrök" szidérikus térségéből tehát állandó rezgés,
sugárzás árad a jelöltekhez, amely az igazán törekvőkre van
hangolva, hogy újra meg újra megérinthesse, megragadhassa
őket, s e kapcsolat kötelét tartva, ezt követve kiszállhassanak a
dialektika mélységeiből. Ezért mondja a János-evangélium azl
is, hogy „ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, isméi

I 131
eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti
is ott legyetek".
Értse meg a kedves olvasó a gnosztikus üdvtudománynak
ezeket az utalásait! És mindenekelőtt lássa be, hogy ezt a szent
tudományt minden időkben alkalmazták és alkalmazni fogják.
Ha tehát itt az ifjú Gnózis élő testének új asztrális teréről
beszélünk, akkor ez azt jelenti, hogy aki őszintén keresi a meg-
szabadulás lehetőségét, annak újra helyet készítettek, amit tel-
jesen a mi korszakunkhoz igazítottak. Rózsakereszt Keresztély
testvérnek ebből a nem anyagi beavatótemplomából most is vi-
gasztaló, segítő, mindent betöltő sugárzás árad. Ha megvan az
új lelke, ez már most képessé teszi Önt arra, hogy két világban
létezzen: a hetedik kozmikus területen a természetszülte állapo-
ta miatt, másrészt - legalábbis alvása idején - C.R.C beavató-
templomában az ifjú Gnózis élő testének asztrális térségében
való megszületése miatt.
Ezt valami belélegzéshez és kilélegzéshez hasonlíthatjuk.
Az új gnosztikus beavatótemplomból naponta asztrális sugár-
zást, szentelő, erőadó impulzust küldenek ki. Aki erre az im-
pulzusra pozitívan reagál, aki ezzel a gyakorlatban hűségesen
együttműködik, azt - mihelyt a test elalszik - a gnosztikus aszt-
rális templom belélegzési áramlata magával viszi, az részesül a
kegyelemben, hogy másnap reggel az ösvényen való haladásra
szolgáló erővel telítve ébredjen. A lélek kapcsolata a gnoszti-
kus asztrális térséggel így egyre bensőségesebb és erősebb, vé-
gül csaknem feloldozhatatlan lesz, és a jelölt nappali élete fo-
lyamán is fennáll. A hetedik kozmikus területen tartózkodik,
ugyanakkor azonban a hatodik kozmikus területen lakik. Akkor
átkelt a halál határain. Aki komolyan alkalmazott tanulósággal
elnyerte új lelkét, az átlépett a halál határán! Mi is veszélyez-
tethetné akkor már őt?!
Az anyagi jármű halála akkor már nem a mikrokozmosz
kiürülése, hanem csak a természetiségtől való megszabadítás,

i ix
mialatt a lényeg a múlhatatlanságban marad. Ilyen körülmények
között a halál már nem választ el minket, és a dialektikus halál-
lal együtt járó, olykor erös hiányérzetet is okozó gyász tárgyta-
lanná válik.
Az ifjú Gnózis élő testében így hamarosan két embertípust
különböztetünk meg: az egyik lélekember dialektikus jármű
nélkül, a másik lélekember dialektikus járművel. A két típus
eleven kapcsolata azonban állandóan lehetséges.
Ezt azért mondjuk Önnek, hogy áthassuk ezzel a gondolat-
tal, mert a halál miatt nem érdemes gyászolni, ha komolyan ta-
nulóként él, s eltávozott rokonai vagy barátai is ezt tették. Több
világos esetről tudjuk pontosan, hogy a Szellemi Iskola testvé-
rei az ifjú Gnózis asztrális területén csodás fiatalságban élnek,
mialatt az itteni „túlélőket" a gyász és szomorúság nyomasztja,
mert még nem értik a nagyszerű, megszabadító lehetőségeket,
és ők maguk még nem törtek át ehhez a ragyogó valósághoz.
Ez a szomorkodás a mi köreinkben teljesen fölösleges. A
két lélekemberfajta, a dialektikus járművel rendelkező és az
anélkül lévő között teljesen élénk kapcsolat lehetséges. Hogy
azonban mindenféle tükörszféra-beárnyékolást elkerülhessen,
ahhoz a földön élő lélekembernek a lélek éberségébe kell fel-
emelkednie, a teljes ébrenlétbe, mert a lélekemberek, akik
anyagtestüket már letették, azok az említett rezgés és hullám-
hossz-különbség miatt az anyagszférában nem tudnak már testi-
leg megjelenni, hanem itt csakis sugárzás formájában jelent-
keznek. Ahol mi szolgálaton vagyunk együtt, ott az egyetemes
lánc testvérei, akik előttünk mentek, mindig körülöttünk és
velünk vannak, és hozzánk küldik a világosságukat.

133
 XIX

A gondolkodás megnevelése

Az emberi agy, ez az agysejtekből álló szerkezet sok csodás

képességgel rendelkezik. Minden agysejt képes bizonyos be-
nyomást, olykor többet és különböző fajtájút is felvenni és
megtartani. Különösen érvényes ez az emlékezet központjára.
A benyomásokra való érzékenységünk azonban teljesen szemé-
lyes jellegünktől és irányulásunktól függ. Amikor egy temp-
lomszolgálaton vagyunk együtt, akkor bizonyos, hogy nem
mindenki hallgatja azt egyformán, a benyomásokat különböző
módon vesszük fel, s így a végén nem lesz mindenki teljesen
ugyanabban a hangulatban. Az egyazon hangulat kívánatos len-
ne, de mai létállapotunkban ez még lehetetlen.
A benyomásokra való érzékenységünk, mint megállapítot-
tuk, személyes jellegünktől és irányulásunktól függ, ami vi-
szont mágneses rendszerünkkel, a lipikával van szoros kapcso-
latban. A lipika aurikus lényünk mágneses pontjainak hálózata,
amelyet a természetben-születésünk időpontjában elevenítenek
meg, s ez a mi aurikus lényünk úgynevezett hetedik köre mág-
neses pontjainak a hálója.
Ez a mágneses háló, amely az összes karmikus befolyást
tartalmazza, belevetítődik az agyba, azt is mondhatnánk, hogy
tükröződik az agyban, s az agysejteket bizonyos állapotban
tartja. De nem csak befelé vetítődik, hanem kifelé is, az aszt-

134
ralis térségbe. így bensőséges rokonság, erős kapcsolat van
egyfelől az asztrális térségkülönböző nézetei és erői, másfe-
lől pedig az emberi személyiség között. A mágneses rendszer
egyrészt az asztrális térséggel, másrészt az aggyal áll kapcso-
latban.
A főszentélyben ezen kívül ég egy láng, a mentalitásunk,
alantas gondolkodásunk, a közönséges agy gondolkodás lángja.
Ez a láng a hét agyüregben lévő hét fókuszból fejlődik ki, indul
ki. A felnőtt emberi személyiség gondolkodásmódja tehát telje-
sen megegyezik az agysejtek, a lipika, a mágneses rendszer és a
közönséges természet asztrális térségének az állapotával. Ter-
mészetszülte gondolkodásmódunk így teljes egyensúlyban van
a haláltermészet asztrális szférájával.
Azt lehet mondani, hogy a haláltermészet asztrális tere,
különösen pedig bizonyos részlegei, erői, vagyis eonjai ellen-
őrzik az emberi gondolkodást. Amikor tehát a test alvása
idején az emberi személyiség elhasad, és az asztráltest és a
gondolkodási képesség az asztrális területen időzik, akkor
teljesen magától értetődik, hogy az agysejtek teljes mértékben
azokkal az erőkkel és befolyásokkal lesznek feltöltve és azok-
ra hangolódnak, amelyek az ember természetszülte állapotá-
val megegyeznek. Ez mindenekelőtt azért magától értetődő
folyamat, mert a nappali életben az illető agysejtjei azzal az
irányulással töltődnek fel, amely az emlékezetében összpon-
tosul.
A gondolkodásmódon kívül azonban a főszentélyben talál-
ható az emberi akarat képessége is. Az akarat központjában is
találunk erős asztrális sugárösszpontosulást, amely szintén tűz-
ként ragyog. A fejben így két tűz ég: a gondolkodás lángja és az
akarat lángja. Mindkettő az asztrális térből, a szidérikus sugár-
zásokból ered.

Az átlagembernél a gondolat az akarás - tehát a kívánság -

előtt keletkezik. A gondolat hat az agysejtekre, s az agysejtek-

éi l
nck ezáltal keletkező ingerülete hat arra a szervre, amelyben az
akarat székel. így keletkezik a cselekvés vagy nemcselekvés
akarása vagy kívánsága. Mindig a gondolkodásunk határozza
meg és indítja meg a kívánásunkat vagy akarásunkat. Az
Egyetemes Tan ezért az ösvény minden jelöltjét komolyan fi-
gyelmezteti: „Öt percnyi meggondolatlan gondolkodás öt évi
munkát tehet tönkre."
Ezt a figyelmeztetést könnyű észben tartani, és nem kell
hozzá semmi magyarázat; a tanulónak csupán vigyáznia kell a
gondolataira! A helytelen gondolatokat el kell oltani, mielőtt
feléledne a kívánság. Az ember gyakran érzi magában fellob-
banni a vágy vagy az akarás tüzét, s ez aztán olyan cselekede-
tekre ösztönzi, amelyeket megbán. Ilyenkor nagyon sajnálják,
hogy ilyesmire vetemedtek, hogy ennek kellett történnie Önök-
kel, de világos, hogy a kívánságot a gondolat váltotta ki! Mie-
lőtt tehát a kívánkozásaikat megsemmisíthetik, ki kell oltaniuk
a helytelen gondolataikat. Mielőtt a felfelé törekvő ember szer-
kezetében, rendszerében számottevő változás mehetne végbe,
meg kell változtatnia a gondolkodását. A gondolatok ellenőrzé-
séről az átlagembernél szó sem lehet. Mi csak vaktában gon-
dolkodunk.
Ki ez a „mi"? Az én-lényünk, amelynek székhelye az át-
lagembernél a lép-máj rendszer. Ez az énlény csak találomra
gondolkodik. Gondolataink pedig teljesen megfelelnek az irá-
nyulásunknak, a természetes beállítottságunknak, s meghatá-
rozzák az akarásunkat, a kívánságainkat és a cselekedeteinket,
vagyis vérünk és lényünk állapotát. Egész személyiségünket
asztrális befolyások dirigálják és tartják bizonyos állapotban
gondolkodásmódunk segítségével. Aki tehát gondolkodását
nem képes ellenőrizni és megváltoztatni, az ne higgye, hogy a
Szellemi Iskola igazi tanulója.
Amikor például összejönnek egy templomunkban, akkor a
legkülönbözőbb és gyakran furcsa gondolatokkal ülnek ott. Ha
valami készülékkel fel lehetne jegyezni és le lehetne játszani
gondolataikat, akkor meghallgathatnák, hogy mi mindent gon-
doltak, amikor bementek, amikor leültek, hogy min gondolkod-
tak általában - különösen pedig tanulótársaikról -, s miféle
gondolatfoszlányok suhantak át az agyukon. A fejüknek ezek a
kerekei szüntelenül forognak, anélkül hogy ellenőriznék őket.
Azért mondtuk, hogy aki a gondolatait nem képes ellenőrizni,
gondolkodásmódját nem tudja teljesen megváltoztatni, az ne
higgye, hogy a Szellemi Iskola igazi tanulója.
Amikor tehát a természetes létállapotukból magyarázható
különböző gondolatmenetekkel ülnek a templomban, a békés
együttlét látszata mellett az asztrális kisugárzások rettenetes
örvényét keltik. Mert gondolataik a közönséges asztrális tér-
ségből származnak! És az asztrális örvényeknek ebben a káo-
szában, a heves asztrális vihar közepette kell a munkát elvé-
gezni! Értik-e, milyen rendkívül végzetesek a mi polgári, mű-
velt szokásaink? Tulajdonképpen nem vagyunk ám műveltek,
hanem nagyon is neveletlenek, lényegében fütykössel hadoná-
szó ősemberek. Divatosan öltözködünk ugyan, a helyzetekhez
illő, előírt módon viselkedünk, a legjobb szándékkal megjátsz-
szuk magunkat, de gondolataink tisztaságára és tisztességes
voltára általában nem ügyelünk.
Ezek a dolgok elgondolkoztatok. Itt azonban témánkkal
kapcsolatban csak néhány nézetet fogunk megbeszélni. Mert
most az a kérdés, hogyan lehet a mi szerkezetünket a lehető
legjobban és leghamarabb elválasztani és megvédeni a dialekti-
ka asztrális térségének befolyásaitól, s hogyan kerülhetünk a
lehető legrövidebb úton teljesen az új-asztrális tér befolyási
körzetébe.
Ennél a kijelentésünknél figyeljék meg a reagálásukat.
Szavainkat elméleti jelentőségűnek veszik-e, amely hidegen
hagyja Önöket, vagy pedig nagy érdeklődést kelt a probléma
rejtegetése? Kívánják-e, bensőséges vágy keletkezik-e Önök-
él \
ben, s a legszívesebben hamarosan megvalósítanák-e a kapcso-
latot az új életterülettel?
Arra az álláspontra is helyezkedhetnek, hogy érdekesnek tar-
tanak egy másik asztrális területen való tartózkodásról és követ-
kezményeiről tartott beszédet, s magyarázatainkhoz úgy közeled-
nek, mint valami tudományos vizsgálathoz. Ezzel azt bizonyíta-
nák, hogy létállapotukban még semmi sem kezdett megváltozni.
Megmagyaráztuk, miként képez tökéletes egységet az
asztrális tér, aurikus lényünk mágneses pontjainak a hálója,
valamint agyunk, vérünk és testünk, s hogyan befolyásolja
mindez gondolkodásmódunkat, akaratunkat és vágyakozásun-
kat, egymást átható folyamatok alapját képezvén, amelyek fo-
gaskerekekként működnek együtt egy szervezetben. Ezért
egyáltalán nem egyszerű egy ilyen szervezetbe bejutni és ter-
mészetünket más irányba terelni.
Ha az új asztrális térbe való belépés és ebben a nagyszerű,
isteni asztrális életben való részvétel a legerősebb érdeklődésü-
ket kelti fel, ha bensőségesen vágynak rá, akkor reményteli ál-
lapotban vannak. Miért? Mert ha az igazi érdeklődés gondolata
indul ki a Gnózishoz és üdvösségéhez, ha vágynak rá, hogy ré-
szesülhessenek az új asztrális térségben, s ezzel a kívánsággal
akár csak a legcsekélyebb akarathatás is jár, akkor ezek a gon-
dolat és akarattevékenységek bizonyára nem a közönséges ter-
mészetállapotból magyarázhatók. Ezek akkor félreismerhetet-
lenül nem dialektikus befolyások.
Fent megmagyaráztuk, hogyan van az asztrális területhez
kötve egész lényünk és annak minden tevékenysége, vagyis ho-
gyan vagyunk mindannyian mentális életünk következtében a
haláltermészet foglyai. Hogyan magyarázható akkor, hogy gon-
dolataink és vágyakozásunk a Gnózis felé árad?!
Erzik-e, hogy ez a kérdés létfontosságú? Eszreveszik-e,
hogy a gnosztikus életen való elgondolkodás létfontosságú?
M e r t hisz ezért fejtegetjük ezt ilyen nyomatékkal.

M I
 A Gnózissal szembeni lelkes, őszinte, meleg érdeklődés
tehát nem a közönséges természetből magyarázható. Mert kö-
zönséges természetállapotunk a haláltermészet vezetése alatt
áll. Honnan jönnek akkor nem dialektikus gondolataink és ér-
zéseink? Csakis kívülről jöhetnek! Betörnek a szerkezetünkbe,
s mentalitásunkat más irányba terelik. Ha az olvasó sajátjaként
ismer rá erre a helyzetre, akkor azzal foglalkozik, hogy a tuda-
tát a lép-máj szerkezetből a szívébe vonja fel. Mert csakis az
ilyen tudat képes gnosztikus befolyásokat felvenni a szerkezet-
be. A szív ekkor megnyílik a gnosztikus sugárzások számára,
e/.ek összekeverednek a vérrel, a kis vérkeringéssel felhatolnak
a főszentélybe, és furcsa befolyást gyakorolnak az Önök men-
talitására, úgy hogy az emiatt keletkező gondolataik nem felel-
nek meg a közönséges élet vízszintes síkjának. így tör be a
(inózis egy ember rendszerébe, amelynek új képességet ado-
mányoz. Ez kezdetben talán csak gondolatfoszlány, amellyel
egy akaratvillanás, vágyimpulzus ér minket, hogy a Gnózisban
rejlő idvességet megragadhassuk.
Ha tehát a Gnózis belénk hatol, ha olyan gondolataink ke-
letkeznek, amelyek nem a karmából, nem a lipikából, nem az
asztrális területről és éppoly kevéssé a természet véréből ered-
nek, hanem Istentől születtek, akkor attól az órától kezdve hall-
gathatjuk a lélek hangját, vagy misztikusan kifejezve: Isten
hangját. Akkor kapcsolatban vagyunk az új asztrál területtel, a
Gnózissal, az Egyetemes Gnosztikus Lánccal.
Ily módon önmagukban találják meg annak a bizonyítékát,
hogy birtokolnak-e már valamit ebből. Ha igen, akkor velünk
örüljenek, mert akkor az ösvény kulcsa a kezükben, a saját
rendszerükben van. Akkor ezzel az új képességgel például
minden további nélkül leállíthatnak régi típusú gondolatmene-
teket - amelyek a természet-énből ütik fel a „fejüket" s gon-
dolkodásuknak az ösvény követelményeinek megfelelő új
i rányt adhatnak.
 Ha ezt nem tudják megtenni, akkor a mondottakat értelmi-
leg befogadhatják ugyan, esetleg pontosan megjegyzik és to-
vább is tudják adni, mégsem származik semmi hasznuk belőle,
mert semmi sem változik meg Önökben. Ezt a képességet
ugyanis - bármilyen kezdetleges is még - azonnal használatba
kell venniük, hogy a gondolkodásukat megtámadják vele, s új
irányt adjanak neki. Ha ez sikerül, akkor az akaratukat, vágya-
kozásukat, a kívánságaikat is ellenőrizni tudják majd, mert -
mint mondottuk - az akarást a gondolat előzi meg. így a csele-
kedeteiket is ellenőrizhetik és összeegyeztethetik az életükben
megjelent nagyszerű, új befolyás követelményeivel.
Mindebből az következik, hogy az önszentelésüket, az
önmegszabadításukat, az egász-ségessé válás ösvényén való
menetüket a gondolatéletükkel kell elkezdeniük. Aki ezt még
nem tudja megtenni, annak várnia kell, míg a tudata a lép-máj
rendszerből a szívbe vonul.
Ha pedig megvan ez az új képesség, de nem használják,
akkor a tanulóságuk folyamatát elrontják. Gondoljanak tehát
mindenkor a Nagyok figyelmeztetésére: ötpercnyi helytelen
gondolkodás, rideg gondolatok, kritizálás, irigység, gyűlölet
stb. a tanulóságuk ösvényén végzett munkájuk eredményét
megsemmisíti.
Ha az ösvényen akarnak járni, akkor sürgősen meg kell ne-
velniük a gondolkodásukat. Ennek az értelmi nevelésnek akar-
juk a modern Szellemi Iskolában alávetni magunkat. Ez az ön-
megszabadítás útja. Gondolatéletünket alaposan meg kell tisztí-
tanunk, gondolkodásunknak tökéletesen őszintévé kell válnia.
Felismerik-e ennek a mérhetetlen jelentőségét? így kell önfor-
radalmunknak megkezdődnie. Aki elkezdi megtisztítani a gon-
dolkodását, az nagy erővel összetöri a személyiségrendszer és a
lipika, vagyis az asztrális térség kapcsolatát. Mert ezek a kap-
csok teszik természetlényünket dróton rángatott bábuvá, és az
asztrális térből jövő impulzusok kényszerítenek a nekik megfe-
nt.
lelő cselekvésre. Ha pedig a belénk hatolt Gnózis-erő segítsé-
gével elkezdjük a gondolkodásmódunkat megváltoztatni, akkor
megszabadítjuk magunkat ettől a végzetes befolyásolástól.
Eközben pedig a szív is egyre jobban megnyílik, a jelölt
egyre erősebben elidegenedik a haláltermészettől és annak
asztrális terétől, és a gnosztikus erők nagy hullámokban hatol-
nak be a rendszerébe. Emiatt az Önök új képessége óráról órára
erősödik, s ezzel a nagyszerű önfeláldozással nagy sebességgel
transzfígurálják az asztráltestüket. így már tanulóságuk legele-
jén teljesen új kezdet előtt állnak.
Gondolkozzanak el még egyszer: Valóban megvan-e ben-
nem annak a bensőséges kívánsága, hogy a Gnózishoz közeled-
jek és bemenjek az új életbe? Ez a kívánság őszinte-e? Ha a
felelete határozott „igen", akkor már belépett az új kezdetbe.
Akkor már megkapta ezt az új képességet. Most már csak arról
van szó, hogy következetesen használja is. Csak ekkor beszél-
hetünk jogosan és sikeresen a lélek életéről az új asztrális tér-
ségben.
Megpróbáltuk megmutatni, hogy a kezdet teljesen Önöktől
függ. Akkor hát térjenek rá lélekszületetten erre az új kezdetre!
Mert akkor beszélhetünk valóban nagy sikerrel a nagyszerű ki-
látásokról, amelyek az új asztrális területen várnak Önökre.
Végül még egyet kell közölnünk: ne nyugtalankodjanak
olyan dialektikus álmok miatt, amelyek következtében úgy vé-
lik, hogy az éjszaka óráiban nem vettek részt az új asztrális
életben. Ezen nem kell aggódniuk. Csaknem minden álom az
agysejtek - különösen az emlékezet központjának - kisüléseire
vezethető vissza. Ha az olvasónak erős a fantáziája, s napköz-
ben bizonyos banális dolgokon sokat tűnődött, vagyis mentáli-
san eleresztette a gyeplőt, akkor az agysejtjei sokféle erővel
töltődnek fel. Amikor aztán a test alszik, akkor az agysejtek ki-
sülnek és álmokat okoznak, melyek zavarosak és töredékesek, s
nappali tépelődésekből erednek. Az is lehet, hogy nappal sok

11/
volt a dolguk, társadalmi pozíciójuk folytán sok kötelességük-
kel foglalkoztak, így testileg fáradtan mennek aludni. Agysejt-
jeik ekkor is túl vannak töltődve, alvás közben kisülnek, s en-
nek mellékjelenségeként álmokat közvetítenek. Ne nyugtalan-
kodjanak tehát túlságosan emiatt, álmaikra ne fordítsanak túl
sok figyelmet akkor sem, ha nagyon jelentősnek tűnnek. Őriz-
zék meg azokat a saját lényük csendjében, s így nemsokára
bebizonyosodik, hogy mit tarthatnak róluk, és mit várhatnak el
tőlük.
 XX

Az emberfia jele

Ha a tanuló örömmel él az új kezdet fázisában, amelyről az

előző fejezetben beszéltünk, s szívében lévő kincsét odaadással
és állhatatosan a tanulóság teljesítésére irányuló törekvéssel
ápolja, akkor szüntelenül növekszik a készsége, hogy a gnosz-
tikus pránát felvegye a szívszentélyébe. Teljesen megnyitja
magát, hogy minden nap a gnosztikus-mágikus eledelekből él-
hessen, amelyek a kenyér és bor, vagy Szent Grál néven ismere-
tesek.
A Szent Grál Szerzete olyan papi testvérség, amely minden
gnosztikus csoportban és csoport által megnyilatkozik, hogy
Isten egyetemes pránáját, az élet vizét, az Isten és a Bárány
trónjából áradó életáramlat vízét kétszeres, összpontosított,
mágikusan elkészített állapotban ruházza át mindazokra, akik
készek átvenni és belőle élni. A Szent Grál Szerzetét minden
időkben azok képezték, akiket a határon álló őröknek is nevez-
nek. Ezek azok a testvérek, akik várnak, mindenkire várnak,
amíg csak jönnek, míg végül az utolsó vándor is átvonul az új
életállapot határán.
Mindazoknak átnyújtják tehát a két mágikusan készített
erőt, akik azokból kívánnak élni és hatni, akik Isten pránájának
táplálékára éheznek. És érthető, hogy ezzel táplálkozni lehet, ha
a rendszer, a szerkezet valóban kívánja, mert szüksége van rá.

143
A jelölt, aki megkapja ezt a kenyeret, ezzel bizonyítja, hogy
ebből él; egyébként ugyanis nem kellene neki.
Másodsorban az életnek ez a pránája „bor" képében is
megkapható. A Szent Grál kenyere az újmisztikus embert táp-
lálja, aki az új életnek szentelte magát. A bor a mágikus nézetet
képezi; a teljes odaadás újmisztikus nézete mellett a tökéletes,
aktív szolgálat újmágikus nézete áll. Akik így, kétszeresen
kaphatják a Grált, azok az odaadás és a szolgálat ösvényén jár-
nak. Amikor a Jelenések könyve 22 azt mondja, hogy „Megmu-
tatta nekem az élet vizének tiszta folyóját, mely ragyogó volt,
mint a kristály, s az Istennek és a Báránynak királyi székéből
jött ki", akkor a kétszeres Grálról van szó: a pránáról, mint
tápláló és megmentő elemről.
Amikor az ifjú Gnózis egyik templomában beszélnek
Önöknek ezekről a szent erőkről, akkor Önöket is ezzel a
szent papsággal szembesítik, s akik ekkor e papságot képvi-
selik, azok a Szent Grált azzal a kéréssel ajánlják fel Önök-
nek, hogy: „Testvéreink, az élet kenyere és az igaz szolgálat
bora legyen az Önök étele és itala mostantól örökkön örökké,
Ámen".
Aki ebből a szakadatlanul áradó kétszeres, összpontosított
Istenáramlatból kezd élni, az ugyanakkor lélekember lett. A
kétszeres gnosztikus világosság a nyílt szívben felébresztette a
rózsát, s ez a világosság tölti el a rendszer minden életközegét,
ennek minden megbeszélt következményével. A világosság be-
hatol a fejbe, miután a szíven és a véren keresztül megtalálta az
útját. Átizzítja az egész lélegzőteret, és elkezdi a jelölt asztrál-
testének a transzfigurálását. Ha a jelölt megszívleli a Nagyok
figyelmeztetését: öt perc meggondolatlan gondolkodás öt év
munkáját semmisíti meg, akkor nagyon hamar eljön az a pilla-
nat, amikor az illető kapcsolatba lép a Szellemi Iskola új
asztrális térségével. A Szent Grál rejtélyének megfelelően ez a
kapcsolat is kétszeres: az egyik kapcsolat a nappali emberrel
jön létre, aki a természetben-született testben él, a másik kap-
csolat pedig az éjjeli emberrel jön létre, aki a természetszülte
testen kívül él.
Már említettük, hogy az élő test asztrális terének külső né-
zetét aranyszínű területnek lehet látni, amely a hatodik kozmi-
kus terület ibolyakékségével keveredik. A kétszeres gnosztikus
lény folyamatban pozitívan haladó tanulónak a lélegzőterében
nemsokára ez az aranyszínű dísz, az életpránának ez az arany
ragyogása kezd megmutatkozni. Erről az arany menyegzői ru-
háról tanúskodik a Biblia is. Aki az élet ösvényén pozitív érte-
lemben halad, s ennek következtében a Gnózishoz közeledik,
az megkapja az élő test asztrális térségének asztrális értékeit.
Ezek a világosságerők betörnek a szívbe, összekeverednek a
vérrel, felhatolnak a fejbe, a főszentélybe, és szétterjednek a
testben.
Most már értik a Jelenések könyvének 3. részét is (18):
„Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált
aranyat, hogy gazdaggá légy."
Ilyen arany ragyogású alakot kezd ölteni a jelölt megválto-
zó asztrálteste. A közönséges, művelt dialektikus ember asztrá-
lis alakjának ködös, határozatlan, vöröseslila alakja van, melyet
tojásdad pasztellkék vesz körül. Az egész fölött pedig a közön-
séges színkép többi színei csillámlanak, mint a víztükör hullá-
mai. Ha a napsütésben szél fodrozza a víztükröt, akkor kelet-
keznek olyan színhatások, amelyek tükröződve a felületen su-
hannak. Körülbelül így képzeljék el ezeknek a színeknek a
csillogását az ember vöröslila asztráltestében. A színek pedig
arról tanúskodnak, hogy ez az ember mivel foglalkozik, mutat-
ják a jellemét, az irányulását, a gondolatait, s hogy pillanatnyi-
lag az egész lénye mire összpontosul. Minden gondolat, min-
den vágy, az akarat minden hatásos tárgya a lélegzőtérben a
neki megfelelő színjelenségben mutatkozik be. Az ezt látó
megfigyelő számára az ember nyitott könyv.

I M
 Ha tehát a jelölt lélegzőterét megérinti a Gnózis, s a jelölt
ebből az érintésből kezd élni, akkor ez a lélegzőtér - mint
mondtuk - más alapszínre hangolódik: pompás aranyszínre. A
megfigyelő ezért nem azt nézi, hogy az illető mit mond, hogyan
viselkedik, hanem hogy - gnosztikusan kifejezve - valóban ezt
az aranyruháját szövögeti-e, hogy asztrális köntöse valóban
kezd-e pompásan aranyszínű lenni, s hogy az aurikus lény kék-
sége kezd-e eltűnni. Erről a jelenségről azt lehet mondani, hogy
az aurikus ruha valóban aláhanyatlik, eltűnik a menyegzői ruha
arany tündöklésében.
A közönséges dialektikus ember lélegzőterét, mint említet-
tük, különböző, váltakozó színek jellemzik. A gnosztikusan
irányuló embernél, aki tényleg az ösvényen jár, ezek az ala-
csony színárnyalatok eltűnnek. Például az erősen anyagra irá-
nyuló élet vöröse; a minden segítségét és üdvét a vízszintes
szinttől remélő ember homályos zöldje; szintúgy a közönséges
éterek lilája, stb. az ilyen tanulónál teljesen eltűnik. Csak az
arany ragyogás marad.
Továbbá, s ez nagyon jelentős, egy tüzes lángoló jel jelenik
meg azon a helyen, ami a homloknak és a fej tetejének felel
meg: az úgynevezett harmadik szem. Ez a tüzes jel, ez a láng az
egész koponyatetőt fedi a homloktól a fej tetejéig. Ez az Em-
berfia jele, amiről a Jelenések könyvének hetedik része beszél.
Itt nem valami misztikus jelképről, hanem tudományos tényről
van szó. Ez az újszülött lélek jele. Ha a tanuló megnyitja, a szí-
vét a Gnózisnak, ha az élet pránája beléphet hozzá, ha elkeve-
redhet az életközegekkel és felhatolhat a fejbe, a tanuló pedig
kitart és őrt állít a gondolatai elé, akkor ez a láng nemsokára
megjelenik: ez az Emberfia jele, az újszülött lélek jele, az arany
csodavirág, melyről templomainkban énekelünk.
I la az Emberfiának ez a jele megmutatkozik, vagyis a tanu-
ló az új lélekruhájába kezd burkolódzni, akkor már nagyon is
közvetlen kapcsolatba került az élő test új asztrális területével.
A természetszerű kapcsolat fennállt már a gnosztikus asztrális
térség és az ember szíve között, most azonban közvetlen kap-
csolat fejlődik ki e térség is a főszentély, az asztrális tér és az
arany rózsa között.
Aki a homlokán viseli az Emberfia jelét, az már megmen-
tett ember, össze van kötve az örök üdvösséggel. Az élő üdvvel
való feloldozhatatlan kötelékek a nappali, éber életében is
fennállnak. Ha pedig a harmadik szem - ahogyan az arany ró-
zsát, az arany csodavirágot szintén nevezik - fejlődik, akkor
szüntelen nézésről, a lélekvilág szüntelen látásáról beszélhe-
tünk, s ennek következtében a felébredt lélek számára nem kell
sötétségnek léteznie. Ezt a nézést gnosztikus intuíciónak neve-
zik: a lélek közvetlenül a dolgok mélyére lát. Ez a lélek látása,
ugyanakkor pedig az új értelem, az új-tudatos állapot megjele-
nése, ami szoros kapcsolatban van az előbbiekkel, mert a har-
madik szemközpont összeköttetésben van a tobozmirigy-
agyrésszel. És ezt az egészet nevezik misztikusan, például az
Efézusbelieknek írt levél hatodik részében az üdvösség sisakjá-
nak, míg a Hermészi filozófia Pimanderről beszél.
Mindez mindig is ismeretes volt, ez az ősbölcsesség
mindig is itt volt az emberek között. Ahogyan azonban az ere-
detinek és igaznak az elfajulása a dialektikában mindenhol egy-
re nyilvánvalóbb lett, úgy tűnt el az üdvösség sisakjával kap-
csolatos ősbölcsesség ismerete is. Gondoljanak csak a lovas-
katonákra: fejükön sisak vagy csákó, a sisakon nagy tollbokré-
ta, az üdv sisakjának eltorzult ábrázolása. Lehet ezen nevetni,
de ez ugyanakkor nagyon tragikus is. Amikor főúri fogadáso-
kon és más hivatalos alkalmakkor a tekintélyek összeseregle-
nek, méltóságuk jeléül a fejüket mindenféle feltűnő dísszel
ékesítik. Ezek teljesen elerőtlenített külsőségek, az üdv sisakjá-
nak értelmetlen ábrázolásai!
És mit látunk a szívszentéllyel kapcsolatban? A méltóság
és érdemek jeléül mindenféle érdemrendet és színes szalagot

I s i
aggatnak a mellre. Itt is az ősrégi, megváltó bölcsesség hanyat-
lása mutatkozik meg a teljes tudatlanság bemutatóján. Nem is-
merik már az ősbölcsesség múlhatatlan gazdagságát, nem tud-
ják, hogyan kezd ragyogva sugározni a szívszentély, ha az em-
ber rájön az eredetére és rendeltetésére, ha szívét megnyitja a
Gnózisnak, s teljes odaadással, önmagának a teljes kiszolgálta-
tásával elindul az örök atyai házba vezető úton.
Ám ne nyugtalankodjanak, ha szembeállítjuk Önöket a
gnosztikus szentelési módszer teljes, dicső végeredményével.
Jó ha szinte elhaló érzékekkel látjuk ezt a végeredményt, és e
háttér előtt az a tudás fűtsön minket, hogy elindultunk az üdv-
nek ezen az útján! Ha pedig az ösvény alapvető követelményeit
naponta szem előtt tartják és a megvalósításukra törekszenek,
akkor már a kezdeti fokon is meg lehetnek győződve arról,
hogy - mint valami fonál által - össze vannak kötve az élő test
új asztrális terével. De több is van itt, sokkal több. Mert a test
alvása a lélek ébersége lesz! Figyelmünket tehát a nappal em-
beréről most az éjjel emberére tereljük.
Ha a homlokcsont mögötti új központ kezd megerősödni,
és a Gnózis világossága ég benne, ha az üdv sisakja, vagyis az
Emberfia jele elemi fokon kialakul, és ennek megfelelően az
aranyszínű asztrális ruha jelensége kezd kiemelkedni, akkor a
jelölt, aki szorgosan ezzel a szent szövögetéssel foglalkozik, a
test alvása idején az új asztrális területre jön, hogy ebben az
új létállapotban segíthessenek neki és tovább vezethessék.
Tudatos lélekéletről, valódi ébrenlétről kezdetben szó sem le-
het. Egyelőre csak valami éberségről, az anyag káprázataitól
való mentességről beszélhetünk a fiatalság, a tisztaság értel-
mében.
Amikor új jelöltek érkeznek az élő test asztrális területére
újszülött lélekállapotukban és ennek megfelelő asztráltestük-
ben, akkor még egyáltalán nem képesek érzékelve, észlelve re-
agálni. Újszülöttekhez hasonlíthatók, s a Szentírás alvó lelkek-

I M
ml beszél. Ezért az új asztrális térben sugáráradatba merítik
okét. Ifjú tisztaságukban elárasztják őket a Szent Grál világos-
ságerőivel, vagyis a legmagasabb adománnyal, amit az élő test
ajándékozhat. Nem nehéz megérteni, hogy ennek a fényfürdő-
nek nagyszerű hatásának kell lennie.
Az új asztrális tér munkatársainak az új lelket akkor sem
kell elereszteniük, ha az éjszaka órái elmúltak, mert fennáll a
kapcsolat az arany rózsán, a harmadik szemen, az üdv alakuló
sisakján, a csodavirágon, Pimanderen keresztül, mert ez már
létrejött. A megújulás főpapjai ezzel a szüntelen intuíció-
áramlattal éjjel-nappal tovább segíthetnek. Ebben az állapotban
lehetséges, hogy a zsenge, újonnan keletkezett lélek a test alvá-
sából felébredvén egyáltalán nem emlékszik az üdvösség
gyógyfürdőjére, amiben részesülhetett az új asztrális területen,
mert a lélek még nem ébredt fel teljesen. Mégis megmutatko-
zik, hogy az öntudatlan élmény következtében a lélek „a jóval
lett terhes", ahogyan a Pimander fejezi ki. A lélek fényfürdői
ugyanis ebben az állapotban bizonyos célokra irányulnak, és
ezekre kell a jelöltnek a test éber állapotában reagálnia, amit
kétségtelenül meg is fog tenni.
Ennek a fényfürdőnek többek között az a következménye
is lesz, hogy az újonnan képződő asztráltestbe erős benyomá-
sok vésődnek be. És a megfelelő pillanatokban ezek az im-
pulzusok bejönnek a gnosztikus intuíció huzalán át, vagy be-
lliitől, az asztráltest hatására a jelölthöz. Megérintik a fejet, a
szívet, a vért, és a jelöltnek gyakran az az érzése, hogy újra
lel fedezi, amit már régen tudott, vagy hogy egy régebbi elha-
tározás szerint cselekszik, vagy mintha valami beszélgetésre
reagálna, amit azelőtt folytatott, csak már nem tudja mikor és
kivel.
Ha aztán így közelednek Pimander könyve 72. szakaszá-
nak igazságaihoz, akkor megértik, miért örvendez Hermész ez
i g;izságok. áttekintésénél:

149
Mindez pedig azért történhetett velem, mert
Pimandertől, lelkü-
letemtől, a magától létező lénytől megkaptam a
kezdet Igéjét,
így teltem be az igazság isteni lélegzetétől. Ezért
egész lelkem-
mel és teljes erőmből dicsérem Istent, az Atyát.
 XXI

A fényfürdő és a konszolamentum

Az előző fejezetekben megbeszélt témának két további nézeté-

re szeretnénk felhívni figyelmüket. Beszéltünk a világosságfür-
ilőről, amelyben a még fel nem ébredt, nem tudatosodott, újjá-
született lélek részesül az új asztrális területen. Feltesszük a
kérdést: mi ez a világosságfürdő?
Talán tudják, hogy egy asztrális térnek erős alakító-felvevő
képessége van. Az egyetemes gnosztikus lánc ezért az ösvény
minden nézetét, erejét, az üdvfolyamat minden fokozatát,
amely a tanuló számára jelentőséggel bír, az Iskola asztrális te-
rébe vetíti. Az egész gnosztikus lánc így önvetítéssel közli ma-
gát az Iskola asztrális terével. Ez az asztrális tér magában foglal
egy egyetemes tant, egy gnosztikus filozófiát, egy mindent át-
ölelő tudást a képek és jelképek sorozatában, amelyet ennek a
térnek az anyagába vetítettek. Aminek a jelölt számára bizo-
nyos pillanatban jelentősége van, azt a test alvása idején az
említett fényfürdőben átruházzák az asztráltestére. A tanuló
ezek szerint a testében a Szerzet által írt üzenettel ébred. Ezek
az írások, vésetek, impulzusok természetesen a jelölt ébrenléte
idején is hatnak.
A lélegzőtér asztrális anyagai az egész test körül kering-
nek, és a testen át is áramlanak. (Lásd J. van Rijckenborgh: Az
eljövendő új ember.) A máj,jelentős szerepet játszik ebben. Az.

I sy
asztrális erők a májból indulnak felfelé a test körül, majd e kör-
forgás után ismét visszatérnek a testbe. Világos, hogy ennek
következtében a jelölt asztráltestével az Iskola asztrális fény-
fürdőjében közölt impulzusok bizonyos pillanatban a jelölt in-
telligenciaszerveivel is érintkeznek, s ezekre is átruházódnak.
Ennek aztán megfelelő cselekvés lesz az eredménye, amely az
illető ösvényen való támogatásához járul hozzá, ugyanakkor
pedig a gnosztikus világosságerőkkel szemben nagyobb nyílt-
ságra serkenti a jelölt intuícióközpontját, az aranyrózsának, az
Emberfia jelének a központját. Ennek következtében az Iskola
térsége egyre közvetlenebb kapcsolatba léphet az illető lélek-
kel. Meg lehetnek győződve arról, hogy ha csak valamelyest is
lehetséges, a Szent Grál Szerzete minden nap tevékeny Önök-
kel és Önökért.
Figyelmüket végül azokra az alvó lelkekre is felhívjuk,
akik az anyagtestet a halál miatt elveszítették. Ezeket folyama-
tosan felveszik a gnosztikus-asztrális tér fényfürdő gondviselé-
sébe, mely továbbra is segíti a végső felébredésüket, s megóvja
őket az újabb anyagbamerüléstől.
Hogy azonban ez a hatalmas és nagyszerű munka sikeres
legyen, ahhoz az Iskolának az Arany Fejben tevékenykedő
munkatársak egyre növekvő csoportjával kell rendelkeznie. Az
Egyetemes Tan ugyanis, ahogyan ez az Arany Fej asztrális
anyagába bevésve található, csak akkor hathat megszabadítóan,
ha gyakorlott munkatársak gondoskodnak az alvó lelkekről,
asztráltestükbe belevetítve a megszabadító jelképeket, hogy
felébredhessenek.
Minden lehetségest megtesznek, hogy egyengessék az
Önök gnosztikus asztrális térbe vezető útját. Az Iskola, élő tes-
tének egész külső nézete annak a hű tükröződése, ami az új
asztrális életterületen, az élő test asztrális területén van, aho-
gyan ez minden idők gnosztikus szerzeténél volt. Gondoljanak
például az ussati szent hegyre. A barlangoknak ez a hatalmas

I >K
rendszere, a barlangok különböző jelentésével a különböző jel-
képes tulajdonságok hü másolata, amelyek az élő test asztrális
térségében találhatók. Bensőségesen reméljük, hogy mindany-
nyian belátják, mily rendkívüli előjogban részesül, aki az új
asztrális térség lakójaként Isten házanépét képezheti, s így a ha-
lál világából kivonulhat.
Azt is elképzelheti az olvasó, milyen előjogban részesül az,
aki a testét elhagyhatta, hogy teljesen az új asztrális térségben
élhessen és dolgozhasson. Közölhetjük, hogy ha a komoly tanu-
lóságban a megbeszélt értelemben kitartanak, és a szentelés
folyamatába belépnek, akkor az előttünk haladó Szerzetek utó-
daiként a konszolamentum (vigasztalás) szakramentumával
minden esetleg még fennálló bizonytalanságnak véget szabad
vetnünk. A konszolamentum minden testvért megerősít az új
életterületen. Minden komoly tanulót, aki földi testének leadá-
sához közeledik, abszolút biztossá tesz abban, hogy az élő test
területével össze lett kapcsolva és abba felvétetett. Az ilyenek
számára a halál semmi más, mint a földi siralomvölgy örömteli
elhagyása.

153
 XXII

Élj az új lélekelvből

Az előző fejezetben megbeszéltekből kiindulva most elmélked-

jünk a lélek felébredt, tudatos életéről. Gondoljuk át, hogy ez a
tudat hogyan fejeződik ki az új asztrális térben, hogyan fejlő-
dik, hogyan folyik az élet, és milyen kilátásokkal jár.
Hogy ezekre a kérdésekre felelhessünk, ahhoz előbb elkép-
zelést kell kapnunk a tudat, az élet és a lélek fogalmáról. Tudat
akkor keletkezik, ha a lelket adó elv, mely életet eredményez, a
rendszerben teljesen benne lakik, tehát ennek a központját ké-
pezi. Az olvasó talán tudja, hogy a látható természetben sok
olyan élet van, amelyben „lelkesítő" elv van ugyan, de ez az elv
nem bennlakó, hanem az illető életrendszerre kívülről hat. Az
ilyen életmegnyilvánulásban nem lehet tudat. Itt például a rova-
rok és a növények világára gondolunk. Sok állatnál, sőt a leg-
több állatfajnál még egyéni „lelkesítő" elvről sem beszélhe-
tünk. Létét a legtöbb állatfaj egy úgynevezett csoportlélektől
kapja.
Más állatfajoknál valami féltudatos állapotot találunk. A
lelket adó elv ekkor csak részben bennlakó, nem központi a
testi jármüvekben, hanem részben azokon kívül fekszik. Né-
hány magasabb állatfajnál, mint például lónál és kutyánál a lel-
kesítő elv ahhoz a központisághoz, bennlakósághoz közeledik,
amilyent az embernél látunk. Ha ez a fejlődés ezeknél az állat-

154
fajoknál haladna, akkor természetszülte állapotukban a kutya és
a ló az emberrel egy szintre kerülne, s valóra válna, amit a tör-
ténelem folyamán sok író tartott lehetségesnek: megjelennének
a gondolkodó, tudatosan élő állatok, és állatközösségek kelet-
keznének. Gondoljanak csak Jonathan Swift könyvére, amely-
ben utazása során Gulliver egy lóközösségbe kerül, mely embe-
rek mintájára gondolkodik, cselekszik és él.
A bennlakó lélekelv, mely koncentrikusan nyugszik a sze-
mélyiség testeiben, gondolathatásokat is lehetővé tesz, vagy
legalábbis agytevékenységet a természetember értelmében.
Mint ismeretes, az anyagtest olyan szervezet, mely sejtekből és
atomokból épül. Azért eleven és élő, mert van egy éteri mása.
Ez az éteri társ állandóan négyszeres életerőt hajt bele a szerve-
zetbe. Ha ez az éteri jármű nem működik jól, akkor az ember-
nél mindenféle testi nehézség keletkezik. Az anyagtestet és en-
nek éteri mását egy lelkesítő elv látja el élettel. Ha a lelkesítő
elv és a szervezet közötti huzal valamiképpen megszakad, ak-
kor bekövetkezik a halál, a szervezet szétesik, a lelket adó elv a
rendszerben nem tudja fenntartani magát.
Megállapíthatjuk tehát, hogy az élet egy lelket adó elv és
két hasonmás - egy éteri és egy anyagi test - együttműködésé-
ből keletkezik. Tudat pedig akkor keletkezik, ha a lelket adó
elv ezekben a testekben teljesen bennlakó lesz. így tudatos,
féltudatos stb. állapotok is vannak attól függően, hogy a lélek
hogyan viszonyul a szervezethez. Mindig az a kérdés, hogy a
lélekelv koncentrikusan vagy csupán részlegesen található-e a
járművekben. Vizsgálatunk mindenekelőtt azt teszi világossá,
hogy a lélekelv minden tekintetben magasan az élet, az élet-
formák és jelenségek fölött áll. Minden a lélekelvtől, a
„lelkesítéstől" függ.
Mi ez a lélekelv? A lélekelv asztrális, szidérikus dolog. A
személyiség asztrál-járművével lehet kapcsolatba hozni, amely
köpenyként burkolja az anyagtestet és ennek éteri mását. Ez az

155
asztrális jármű szintén atomokból épül, de az éteri és anyagi
atomoknál finomabb és magasabb rendű atomokból. Vannak
tehát anyagatomok, éteratomok és asztrális atomok, melyek a
három szférának: az anyagi, az éteri és az asztrál szintnek felel-
nek meg.
Földünk anyagi teste körül éteri szférát, ekörül pedig egy
asztrális szférát találunk. Az ember asztrálteste éjjel vagy al-
vás idején ezen az asztrális területen tartózkodik, ide vonják
fel. Ez az asztráltest három létállapotban, három töménységi
állapotban vagy három különböző rezgésű egységben létezik.
A dialektikában - s ezt jól gondolják meg, mert akkor megér-
tik, mi a transzfíguráció - a három asztrális állapot egyike
pozitívan hat, a másik kettő negatívan. Az asztrális jármű
pozitív sarka a lép-máj rendszerrel egyezik meg, különösen a
májjal, míg a két negatív sark a szívvel és a fejjel. így csak-
nem minden dialektikus ember tudata a lép-máj rendszerben
összpontosul, itt a tudat székhelye, és a gondolati és érzéki
élet erre hangolódik.
Ez minden dialektikus, vagyis természetszülte ember éle-
tének az alapállapota. E rövid bevezetés elég lesz ahhoz, hogy
témánkkal áttekinthetően foglalkozhassunk.
Lélekszületetten akarunk új kezdetbe lépni. Vagyis: egy
új asztrális elv megvalósítására törekszünk. Az elv, mely
születésünk óta lelkesít minket, dialektikus szerkezetű. A
Szellemi Iskolában, az ifjú Gnózisban azért jövünk össze,
hogy új lélekelvet kapjunk, amelyet aztán a mikrokozmo-
szunkban erős tevékenységre akarunk serkenteni. Ha Önök
ezt teszik, ha teljesítik, amire törekszenek, akkor azt fogják
tapasztalni, hogy ennek mérhetetlen és csodálatos következ-
ményei lesznek, amelyek mégis teljesen természettudományo-
san magyarázhatók.
Mint természetszülte lényeket, asztrális én lelkesít minket,
melynek atomi szerkezete teljesen a haláltermészetből magya-
rázható. Életünk és helyzetünk következtében azonban sokan
arra az eredményre jutottunk, azzal foglalkozunk, hogy tuda-
tunk központját a lép-máj rendszerből felvonjuk a szívünkbe.
Már ez a kezdet is furcsa zavart kelt megszokott életfolyamata-
inkban. Mert aki a tudatát fel tudja vonni a szívbe, az ezzel
nemcsak a szív kapuját nyitja meg a gnosztikus világosságnak,
hanem az asztrális ént, ezt a lelkesítő, természetszülte elvet,
mely eddig egész életünkön uralkodott, ezzel a viselkedéssel
azonnal kitaszítja a polaritásából, mágneses rendjéből.
Ebben az összefüggésben gondoljanak a Pistis Sophia
gnosztikus evangéliumára. Amikor a Pistis Sophia énekli ti-
zenhárom vezeklő énekét, és a haláltermészet különböző terüle-
tein vonul át, akkor úgymond megzavarja e területek rendjét,
így kell a Szellemi Iskola komoly tanulójának is megzavarnia
az őt lelkesítő, mozgató és éltető természetszülte elvnek a
rendjét. Ez pedig úgy sikerül neki, hogy tudatközpontját a lép-
máj rendszerből felvonja a szívébe azzal, hogy erősen a meg-
szabadító világosságra vágyik, ezt a világosságot állhatatosan
keresi!
Vizsgálják meg önmagukat, hogy ismerik-e ezt a vágyako-
zást, ezt a világosságkeresést. Ha igen, akkor Önök is a tudat-
nak a lép-máj rendszerből a szívbe való felemelésével foglal-
koznak. Az ilyen üdvrevágyás, a szívnek e vágyakozása által
nyílik meg a szív kapuja abban az órában a Gnózis világossága
számára. A pozitív májközpont és a negatív szívközpont rendje
ekkor felbomlott. A mágneses rendnek ez a megváltoztatása,
megzavarása legyengíti a haláltermészet asztrális világának a
jelöltre vonatkozó hatalmát, ugyanakkor kialakul annak a lehe-
tősége, hogy egy másik lélekelv, mely bement a szívbe, és a ró-
zsabimbót felélesztette halálos álmából, kifejlődhet és lé-
nyünkbe behatolhat. így az a tanulóság első feltétele, hogy a
jelöltnek sikerüljön megvalósítani a lélek transzfigurálását. Ez
az ösvény sikerének a kulcsa.

157
 Ha az újjászületett lélekállapot útján járunk, akkor kez-
detben ugyanaz a helyzet, mint a növénynél vagy állatnál.
Amíg ugyanis az asztrális elv, az új lélekelv nem fekszik kon-
centrikusan a többi testben, addig nem alakulhat ki új tudat.
Jelen van ugyan az új lélekelv, hat és dúl bennünk, mindenfé-
le más életvitelre ösztönöz, de új tudat még nem alakul ki,
mert az új lélekelv még nem foglalja el helyét a járművek
központjában. Az új lélek befolyásolja ugyan az életet, vagyis
hála Istennek új, alakuló lélekéletről beszélhetünk, de még hi-
ányzik az ellenőrzés, még nem tudatos, nem keletkezik ta-
pasztalat. Azért biztatja az Iskola - ahogyan ez az egyetemes
Gnózisban mindig is volt - a tanulót szüntelenül arra, hogy
önfeláldozásával és teljes mértékben szolgálattevő együttmű-
ködéssel élje az életét az új lélekállapot szabályai szerint. A
legtöbb tanulót, esetleg mindet is, eltalálta és megjelölte a
Világosság. Ezért szólítgatja őket az Iskola állandóan:
„Tudatában vannak-e vagy sem, mindenképpen éljenek az új
lélekelvből, abból a lélekerőből, mely már megvan Önöknek.
Akkor egyszer valóban élni fognak!"
Ha ezt teszik, akkor ez az új életvitel serkenti az úgyneve-
zett lakáskészítést. Amikor az Úrjézus azt mondja az evangéli-
umban, hogy „eljövök hozzátok, és a hajlékomat közétek he-
lyezem", az azt jelenti: Az új, halhatatlan lélekelvnek a többi
testben teljesen központilag kell alakot öltenie. A megújulás
lelkének teljesen be kell költöznie a jelöltbe. Ahogyan a régi
lélek volt minden test központjában, úgy kell az új lélekelvnek
is a központban lennie.
Fennáll azonban a nagy különbség, a megfordulás. A régi,
természetszülte lélekállapotban a lép-máj rendszerben van a
pozitív sark, a szívben és a fejben a negatív. Az újban pedig a
pozitív sark került a szívbe és a fejbe, míg a máj-lépben a ne-
j -alív sark nyugszik. Ha Önök megvalósítják ezt a megfordu-

lást, és következetesen az új lélekerőből élnek, akkor az új lé-

H. i
lektudat is ki fog virulni, és gnosztikus értelemben beszélhe-
tünk majd a lélek teljesen tudatos, felébredt életéről.
így azt mondhatjuk: Abban a lélekállapotban lehet az új
asztrális területeken élni, amely egy teljesen fordítva polarizált
asztráltest terméke. Ha az ember a gnosztikus világossághoz
fordul, akkor ez a szó szoros értelmében ugyanakkor „megté-
rést", „visszatérést", megfordulást jelent. Gondoljanak ebben
az összefüggésben az Úr anyjáról, Máriáról szóló hírre, mely-
ben ez így hangzik: amikor a Szent Szellem eljött hozzá, akkor
megfordulván látá őt.
Még nem beszéltük meg, hogy az ember asztrális elve, az
asztráltest, a léleklény is kapcsolatban van egy forrással,
amelyből él és táplálkozik. A természetszülte ember esetében
ez a forrás közvetlenül az asztrális világban a természet-
eonoknál található. A transzfiguráit lélekállapotban azonban, a
megfordult lélekállapotban a jelölt eléri az eredeti kezdet alap-
életét. Csakis ebből a kezdetből lehetséges az igazi, örök fejlő-
dés, az örök alakulás. Ebben a lélekállapotban a természet-
eonokkal már semmiféle kapcsolat nincsen: ekkor csakis a
Szellemmel, a világmindenségi megnyilvánulás eredeti, élet-
élesztő, életadó erejével áll fenn kapcsolat. Csak ebben az új
lélekállapotban valósul meg újra a kapcsolat a kezdet
Pimanderével, csak ekkor lesz helyreállítva, ami egykor meg-
szakadt. Akkor az örök Szellem fog a halhatatlan lélekelv által
megnyilvánulni az egész életben.
Van egy egyetemes, szent törvény: Aki a lelket megújítja,
az megtalálja a Szellemet, és találkozik vele.

159
 XXIII

A tudat fejlődése az új asztrális térben

A modern rózsakereszt Szellemi Iskolájának új asztrális terüle-

te, az úgynevezett Arany Fej, mint már említettük, a dialektikus
asztrális világtól a sokkal magasabb rezgésfokban különbözik.
Ez a hatodik kozmikus terület asztrális térsége, az eredeti kez-
det alaptérsége, ahol a szellem meg tud nyilvánulni, s ahol az
ember valóban a szellemmel élhet.
Ez az asztrális térség valójában ugyanolyan atomokból áll,
mint a hetedik kozmikus terület asztrálisa, de sokkal magasabb
rezgés tölti el őket, és így egészen más tulajdonságokat mutat-
nak. Nem nehéz elképzelni, hogy emiatt a hatodik kozmikus te-
rület életterületein egészen más világkép, egészen más világ-
mindenség, és ebből következőleg a mi világunk lényei szem-
pontjából egészen más életfeltételek állnak fenn. Egészen más
Föld ez, a kezdet szent Földje.
Kifejezetten hangsúlyozzuk azonban, hogy mi az Iskola
asztrális teréről vagy az élő test asztrális teréről beszélünk. Ezt
azért tesszük, hogy világos legyen: itt a hetedik kozmikus terü-
let asztrál anyagának összpontosulásáról van szó, mely az őt
körülvevő haláltermészet asztrális világánál sokkal magasabb
rezgésfokon van. Ez a belterület, ha szabad így neveznünk,
természeténél fogva kapcsolatban van a hatodik kozmikus terü-
lettel, s a szellem meg tud nyilatkozni az élő testnek ezen az

K.(,
asztrálterületén. Persze nagyon is rendkívüli állapotról van itt
szó, mert az ifjú Gnózis itt egy lélek-szellemteret vont maga
köré, mialatt még teljesen a haláltermészetben nyilvánul meg.
Az Iskola élő teste tehát két kozmikus területen nyilvánul
meg: egyrészt a haláltermészetben - ha szükséges, akkor egé-
szen a legmélyebb mélységekig, mert az isteni szeretet a pokol
közepéig is behatol, hogy egy elveszett, szegény embernek
segíthessen és szolgálatot tehessen -, másrészt az Iskola élő
teste felemelkedik, amennyire lehetséges, az asztrális területek
legmagasabb térségeibe, olyan állapotba, amely a hatodik
kozmikus terület asztrálisának felel meg.
Feltehetik a kérdést: hogyan lehetséges egy ilyen rendkí-
vüli térségnek a jelensége, mely két kozmikus területet érint?
Ez két tényből magyarázható. Egyrészt van egy sugárzó erő,
mely a hatodik kozmikus területből kiárad a mindenség-
környezetbe: ez az eredeti kezdet sugárereje, vagyis a szellem,
a tiszta asztrális tüz, a szent étertér sugárereje, amelyet itt az
úgynevezett szent eledeleknek és másfajta anyagerőknek isme-
rünk. Másrészt ehhez törekvő emberek is kellenek! Lenni kell
olyan embereknek, akik lentről, a múlt szent gnosztikus mód-
szerei szerint véghez viszik a transzfigurációt.
Akik ezt megvalósítják, a hatodik kozmikus terület erőit
levezetik a hetedikbe. Mintegy belekapaszkodnak ezekbe a
kozmikus sugarakba, s felhúzódzkodnak rajtuk. (Gondoljanak
ebben az összefüggésben a kötélre, amellyel Rózsakereszt Ke-
resztély szabadul ki a haláltömlöcből, a veremből.) Ha pedig ez
jól meggondolt csoportegységben, sokak közös munkájának
eredményeként bekövetkezik, akkor ennek rendkívüli eredmé-
nye lesz. Ezenfelül az előttünk haladó gnosztikus szerzetek az
ilyen folyamathoz egészen biztosan nagy és szeretetteljes segít-
séggel járulnak hozzá.
Nos, az ifjú Gnózis Iskolájának van egy ilyen különös
asztrális területe, melyet az Iskolában felszabaduló lélekerő tart

161
fenn. Mivel pedig ez a lélekerő állandóan növekszik, egyre na-
gyobb lehetőségek kelnek életre. Ha a csoport és minden tagja
az univerzális Gnózis irányvonala mentén halad, akkor - ez
nem is lehet másképpen - közös fényruhánk lehetőségei egyre
nagyszerűbb megnyilvánulásokhoz vezetnek. Itt tehát a növe-
kedésnek és teljesülésnek olyan módszeréről van szó, amely
egyre bensőségesebb kapcsolatot hoz létre a hatodik kozmikus
területtel, hogy végül teljes hazaérkezést, a hatodik kozmikus
területre való felvételt biztosítson.
Meg kell azonban fontolniuk, hogy az Iskola asztrális tér-
ségének az állapota teljes összhangban és egyensúlyban van az
azt építő tanulók lélekminőségével. Ez a tény erőink teljes
megfeszítésére serkentsen minket, hogy a lehetőségeket egyre
nagyobbá és átfogóbbá tehessük. Mert az asztrális tér egy lélek-
terület: a lélekterület és lélekállapot pedig mindig teljesen egy,
és tökéletesen egymásba merül. Aki a lelket megfordító folya-
maton dolgozik, az ennek megfelelően az új asztrál térben is
részesül, míg aki ezt a folyamatot még nem kezdte el, az termé-
szeténél fogva e téren kívül van.
Továbbá arra is emlékeztetnünk kell, hogy új lélektudat
csak akkor lehetséges, ha a lélek bennlakó. A lélektudat birtoka
nem csupán az új asztrális térben való részesedést jelenti, az
ember nem csak az Iskola élő testének egy sejtje. A tanulóság-
nak az a célja, hogy az elnyert új lélekállapotot elvezesse a lé-
lektudatosság állapotához.
A tanuló háromszoros feladat előtt találja magát:
1. Be kell mennie az Iskola új asztrál térségébe és része-
sülnie kell abban;
2. Fokozott, megerősített új lélekélettel a lelket egyre
bennlakóbbá kell tennie a saját életrendszerében;
3. Ezáltal végül részesülnie kell a fentiek miatt folyamat-
s /erüen bekövetkező lélektudatosságban.

I(,K
 Aki lélektudatos lett, az Hermész Triszmegisztosz példájá-
ra beszélhet Pimanderével, élő kapcsolatba léphet a szellem-
mel, s szolgálatokat tehet az ifjú Gnózis élő testének minden te-
rületén és belső nézetében.
Képzeljünk el például két lényt. Mindkettő a Szellemi Is-
kola tanulója. Az egyiknek még megvan a dialektikus teste, a
másik ezt már elveszítette a halálban. Az elsőnek, aki még itt
él, s amíg az új lélek lakáskészítési munkája még nem tökéle-
tes, testi alvása idején az Iskola asztrál teréből annyit segítenek,
amennyit csak lehetséges: abszolút biztosra veheti, hogy az éj-
szaka néhány óráját az új területen tölti.
A legtöbb átlagos tanuló alvását három részre oszthatjuk.
Az éjszaka első felében a halál természet közönséges asztrál te-
rületén tartózkodik. A nappali élet annyira tele van elfoglalt-
sággal, mindenféle vízszintes irányulással, hogy a tanulónak
kezdetben nehéz megválni a dialektika közönséges asztrális te-
rétől. Mihelyt a test az alvás első óráiban valamelyest kipihente
magát, s mindenekelőtt a vegetatív idegrendszer egyensúlya
többé-kevésbé helyreállt, az alvás második szakasza követke-
zik, amelynek folyamán a tanuló és az Iskola asztrális területe
között érintkezés fejlődhet ki. Az éjszaka vége felé, az alvás
harmadik szakaszában a tanuló legtöbbször visszatér a közön-
séges természet asztrális terének a határvidékeire. Ekkor az Is-
kola asztrális szférájának és a közönséges szférának a benyo-
másai összekeverednek benne. így olykor félig gnosztikus és
félig dialektikus álmok fejlődnek ki, mindenféle elképzelések
és helyzetek, melyek általában kibogozhatatlan csomóvá kuszá-
lódnak. így olykor van valami igaz az álomképben, de még in-
kább egy csomó bolondság és zavar van benne. Álmaikat
emiatt a legnagyobb tartózkodással kezeljék. Nyomatékosan fi-
gyelmeztetjük Önöket: álmaiknak ne tulajdonítsanak jelentősé-
get, ne fordítsanak rájuk figyelmet. Csak akkor emlékezzenek
rájuk, ha hasznos és szükséges lehet; a tapasztalat idővel majd

163
rávezeti Önöket annak megítélésére, hogy esetleg mit kezdhet-
nek velük.
Amilyen mértékben aztán a lélekmegfordulás folyamata
halad, úgy szélesedik ki az éjszakai tapasztalatok középső sza-
kasza. Az élő test asztrális terével való egyesülés időszaka egy-
re hosszabb lesz, míg bizonyos pillanatban már a teljes alvás, a
test nyugalmának egész időszaka az élő test asztrális szférájá-
val való kapcsolatot jelenti majd.
Példánk másik tanulójánál, aki a teste szerint meghalt, a
viszonyok természetesen egészen másak. Ha a lélek már a test
elhunyása előtt felébredt, akkor minden egyszerű; ha a lélek-
embernek megvan az arany menyegzői ruhája, a helyesen pola-
rizált asztrális test, mely halhatatlan jármű lett, akkor tovább
halad erőről erőre.
Ha ellenben az új lélek alakul ugyan, de még nem ébredt
fel - s ez a Szellemi Iskola sok tanulójánál van így -, és a dia-
lektikus test ebben a helyzetben hal meg, akkor a viszonyok
valamivel nehezebbek. Az alvó lélek persze tétlen. Az alakuló
új lélekképesség hatástalan, amíg nem nyugszik a tanuló testei-
nek a központjában, úgy hogy ő ezt használhatná. Az alvó lélek
tehát nem lehet tevékeny, s gondozni kell. Ha egy mikrokoz-
moszból a halálban kiürül az anyagtest és annak az éteri mása,
akkor egy nagyon összekuszált asztráltest, illetve két asztrális
jármű marad meg. Az egyik a dialektika asztrálisára irányul, a
másik az új élet területére. Ez a kétszeres asztrál jármű még
nincsen sarkosítva, csak részben ment be a megváltozási fo-
lyamatba. Az elhunytat ilyen helyzetben két asztrális térség
vonzza, a dialektikus asztrális tér, és az Iskola asztrális tere.
Megtörténhet, hogy a dialektikus asztrális irányulás mutat-
kozik a legerősebbnek. Ilyenkor ez a lény az új életterület szá-
mára elveszett, abban az értelemben, hogy erre a mikrokoz-
mosz újabb anyagbamerülésének kell következnie. A megszer-
zed új lélekképesség azonban nem veszhet el! Erőközpontként

i /ti
vésődik bele az aurikus lénybe. Ezzel megmutatkozik, hogy az
elmúlt élet nem vezetett ugyan teljes megmeneküléshez, még-
sem maradt nyereség nélkül, ami aztán a mikrokozmosz új
személyiség-megnyilvánulásának lesz a javára.
Az is gyakori, hogy a tanuló új lélekállapota a test megha-
lásakor még nagyon fiatal és zsenge, a léleknyereség emiatt
aránylag csekély, de a tanuló mégis teljesen az új életre és a Já-
nosi önátadásra irányul és egészen az Iskolába merül: habár te-
hát kevés új lélekminőséggel rendelkezik, a dialektikát mégis
alapvetően elutasítja. Az ilyen esetben bizonyos, hogy ez a ta-
nuló a test halálakor felvétetik az új térségbe. Ezt a folyamatot
az Iskola haláleset-szolgálata támogatja. A hátramaradt testvé-
rek közösen azon fáradoznak, hogy az illetőt egy világosság-
erővel az Iskola asztrális térségébe vezessék, és lehetőleg min-
denféle káros befolyástól megvédjék.
Vegyük például azt az esetet, amikor az illető léleknézete
még kilencven százalékig dialektikus és csak tíz százalékig
új asztrális tájékozódású. Ekkor az Arany Fejbe való megérke-
zésekor ezt a főleg dialektikus irányul ású tudatot gyengének
fogja tapasztalni, s mivel az Iskola asztrális tere nem egyezik
meg ezzel a dialektikus tudattal, a térséget vakító világosság-
nak fogja látni. Az ilyen tanuló semmit sem észlel, nem tapasz-
tal; csak világosságot lát. Ez a világosságérzet pedig egy külö-
nös folyamat kifejlődése miatt egyre csökken, feltéve, hogy a
segítség, amelyben az illetőt részesítik, eredményes.
Már korábban magyaráztuk, hogy az új lélek tudata az
asztrális test új polaritásával függ össze. Az ember dialektikus
állapotában az asztrális test pozitív sarka a lép-máj rendszerben
van, míg a negatív sark a szívben és a fejben. Az új lélek kiala-
kulásakor a sarkok kicserélődnek. A pozitív sark tehát a szív-
ben és a fejben lesz, a negatív pedig a lép-máj rendszerben. A
Szellemi Iskola nagy asztrál térségének a polarizációja termé-
szetesen megegyezik az új lélektest polarizációjával. Az élő

165
test asztrális tere, a hatodik kozmikus terület asztrális szférája
tehát a hetedik kozmikus terület asztrális szférájához viszonyít-
va ellentétes polaritású.
Az élő test asztrál terébe bevezetett alvó lelket e tér erős
sarkosító áramlatai mintegy egyenirányítják, kiegyenesítik,
felállítják - ez szó szerint így történik, például a karok és a fej a
térség pozitív sarka felé, a lábak meg az ellenkező irányba néz-
nek. Az említett áramlatok hatására, melyek mintegy átizzítják
és éltetik, a felállítás sikeres befejezésekor az új lélek teljesen
tudatos állapotra ébred, s ugyanakkor a régi lélekállapot telje-
sen kialszik. Ami itt a dialektikában évekig tartó küzdelembe
kerül, az ott esetleg rövid idő alatt megtörténhet. Ha a lélek
teljesen felegyenesedett, akkor abban a pillanatban teljesen
éber, él és tudatos. A nagy, pompás csoda pedig valóra vált: a
mikrokozmosz megszabadult a születés és halál kerekétől. Be-
fejeződött az utolsó személyiség-megnyilvánulás. Nincs már
szükség újabb lemerülésre az éj, halál és ijedelem helyeire,
csak akkor, ha a lélek erre később önkéntesen vállalkozik az
elmúlhatatlan szeretet ösztönzésére, amely mindig az elveszett-
nek a megkeresésén és megmentésén fáradozik Jézus Krisztus
Urunk szolgálatában.
Meg kell azonban érteni, hogy a Szellemi Iskola asztrális
terének sarkosító áramlatai nem önműködő hatások, hanem az
Arany Fej ezen áramlatait állandóan fel kell éleszteni és fenn
kell tartani. Ezt a munkát pedig az Arany Fej munkatársai vég-
zik, azok a testvéreink, akik barátaik szolgálatára ennek a fel-
adatnak szentelik magukat. Ez a belső templom munkája,
melyhez egyre több szolgálattevőre van szükség. Amilyen mér-
tékben ugyanis a munkások kimennek az aratásra és behordják
a termést, ahogyan a magtárak megtelnek, s egyre több lényt öl-
töztetnek fel, olyan mértékben kell egyre több aratómunkás is.
Az olvasót végül talán az is érdekli, hogy mi történik a
i'nos/.likus asztrális tér sarkosító áramlatai által éberséghez ve-

i / •
zetett lélekkel. Ez azonnal, mintegy villámsugárként lép kap-
csolatba a szellemmel, Pimanderével. Mert a szellem is sugár-
zás. Mihelyt egy lelket felébresztenek, és az új asztrális térség-
ben, a gnosztikus élő test Arany Fejében felegyenesedik, a
szellem azonnal egyesül vele, a másodperc töredéke alatt belé
költözik. Az illető ettől a pillanattól kezdve önállóan cselekvő,
önalkotó, a szó legmagasabb értelmében szabadkőműves lett:
az élő lélekállapot otthonában együtt szolgáló, ezt az otthont
együtt építő munkás.
Bensőségesen reméljük, hogy e magyarázat révén az olva-
só világos bepillantást nyert az üdvösségbe, ami a Gnózisban
mindenkire vár.
„Akik pedig befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy
újra Isten gyermekeivé legyenek".
Értsék meg ezt az életre hívó ébresztőt! Ha tudják, hogy az
üdvösség örökösei, akkor azonnal vegyék át az örökségüket!

167
 XXIV

A menyegzői terem: az Arany Fej

Megbeszéltük, hogyan fejlődik a lélekember tudata az új

asztrális térségben, felébresztés céljából hogyan vezetik be a
léíekembert az Istenek kertjébe, az igazán emberi élet alapjának
a területére. Mert a tevékenységnek ezen a területén, ezen a lé-
lekterületen állt helyre a szellem és a lélek egykor széttört egy-
sége, itt egyesült újra Pimander és Hermész.
Engedjék meg, hogy további részleteket közöljünk arról,
hogyan nyilvánul meg és folyik le ez a lélekélet az Iskola aszt-
rális területén. Újra a komolyan az irányt követő tanulót vesz-
szük példaként, aki a teljes önátadás és az ezt követő lélekszü-
letés ösvényén jár, s akit asztrális transzfigurálása, átváltozása
miatt az Iskola asztrális tere, az élő test Arany Feje magához
vonz és felvesz. Mindegy, hogy ez a tanuló az anyagteste sze-
rint meghalt-e, vagy még használja dialektikus testét, hogy tel-
jesen áttört-e már, vagy naponta még csak néhány órára képes
alvó lélekként áthatolni az Iskola asztrális terére, hogy ez a
tartózkodás lélekmegnyilvánító impulzusokkal lássa el anyagi
léte idejére.
Az új asztrális térbe kerülő előkészült lélek a magasztos
gnosztikus beavatótemplom szent csarnokaiba, az Arany Fejbe
l e p be: ez atyánk-testvérünk C.R.C beavatótemploma. Ez a
l e m p l o m időnként csökkenti a rezgési fokát, s leszáll a dialek-

i /1
tika felső határáig, mintegy üdvözletként kezet nyújtván, hogy
egy közeledő csoportnak lehetővé tegye a bevonulást. Amikor
pedig ez a menyegzői terem megtelt vendégekkel, megkezdő-
dik a nagy ünnep, az alkémiai menyegző.
Az olvasó tudja a bibliai hírekből, meg Rózsakereszt Ke-
resztély alkémiai menyegzőjéből, hogy a terembe olyan vendé-
gek is behatolnak, akiknek nincsen menyegzői ruhájuk. Az
ilyeneket esetleg azonnal visszaküldik, vagy pedig megméret-
nek és hiányosnak találtatnak, hogy ezután az ítélet szégyene
kíséretében szintén eltávolítsák őket. Most már megértjük,
hogy ezek a látszólag romantikus történetek teljes mértékben
valóságon alapulnak, s újra meg újra megismétlődnek. Akik az
igazságon erőszakot követnek el, azokat napjainkban is eltá-
volítják a menyegzői teremből.
Ezt a menyegzői termet, az Arany Fejet, az Iskolának ezt
az asztrális térségét, C.R.C beavatótemplomát határtalan térnek
kell elképzelniük, amely azonban szerves egységet képez, és a
legcsekélyebb mértékben sem igazodik ahhoz, amit a dialekti-
kus elképzelés tart magasztosnak. A tükörszférával ellentétben
Ön ott nem kerül hatalmas éteri katedrálisba, kupolákkal, tor-
nyokkal és pompás termekkel, amelyek fehérben tündökölnek
és aranytól ragyognak. Ilyesmiről szó sem lehet. Habár ilyen
elképzelések esetleg bizonyos helyzetekben a közönséges aszt-
rális világban egyeseknek hasznosnak vagy jelentősnek tűnhet-
nek, a Gnózis menyegzői termében csakis határtalan térség van,
amelyet azonban szerves egységnek tapasztalunk.
Ha Ön belép Ussat-Ornolac katedrálisába, akkor csak bar-
langot, dialektikus hideget érez és sötétséget lát. Pedig ez a
barlang a gnosztikus asztrális térségben úszik! Akik érettek er-
re, azok ezt nagyon különös rezgésnek tapasztalják, amelyről
beszéltünk, s ami a határtalan térben érvényesül.
Ha mégis valami hasonlatot akarnak, akkor gondoljanak
egy gömb alakú térségre, amely a jelöltet felveszi. E'bben a tér-

169
 ben erős sarki, mágneses áramlatok lépnek fel, amelyek a dia-
lektikus asztrális térség áramlataitól eltérő természetűek, lévén
azokkal teljesen ellentétesek. A határtalan térnek ez a jelensége
a gnosztikus rejtélyek legfontosabb kapuja. Aki képes áthaladni
ezen, az nem „fog" megszabadulni, hanem már megszabadult.
Magyarázatként még a következőket mondhatjuk:
Említettük, hogy az oda belépő lelket az ott uralkodó sar-
kosító asztrális áramlatok kiegyenesítik, felállítják; hozzátehet-
jük azonban, hogy „vagy pedig nem"! Mert a lélek kiegyenesí-
tése, feltámasztása csak akkor lehetséges, ha a lélek megfelelő
szerkezetű, azaz testével együtt megfelel az arany menyegzői
ruha szerves állapotának. Ezért az új életterületen már nincsen
megtévesztés, a tévedés lehetetlen. Aki maga az igazság, csak
az léphet kapcsolatba az igazsággal. Aki az igazságról csak be-
szél, de nem él vele, azt ez a térség teljesen elutasítja. A látszat
csakis az elködösítés, a megtévesztés rendjében lehetséges.
Dialektikus létterületünkön minket téveszmék és bolondságok
vesznek körül. A téveszmék pedig félrevezethetik az embert.
Ha azonban Ön belépett a rejtélyek kapuján, akkor vége min-
den megtévesztésnek. Aki az állapota miatt az átvonulás köve-
telményeinek nem tud megfelelni, az a sarki áramlatok rezgés-
fokának megemelésekor a területen nem tud fennmaradni, azt
el kell hagynia.
A szent történeteket és legendákat így a gyakorlat igazolja.
Gondoljanak csak C.R.C. beavatótemplomának elbeszélésére.
Az első helyeken kezdetben sok király, császár, herceg és báró,
nemes és közönséges ember, gazdag és szegény is ül. A helyzet
eleinte minden, csak nem magasztos; a legtöbben csak lármáz-
nak. Amikor C.R.C szerényen belép, rendkívül hálásan, hogy a
kapu bezárása előtt még éppen besurranhatott, akkor kinevetik,
mert kérdésükre, hogy „ni, csak Rózsakereszt barátom, te is itt
vagy?" Azt válaszolja, hogy „igen testvéreim, Isten kegyelme
engem is beengedett"! „Testvérei" ugyanis minden nehézség

i /(»
nélkül bejutottak: amikor azonban elkezdődik a megmérettetés,
vagyis a sarki áramlatok rezgését fokozzák, akkor az úgyneve-
zett testvérek sorra elmaradnak.
A többieknek azonban, akik minden súlyt kiegyensúlyoz-
tak, minden súlynak megfeleltek, azoknak a lélek felegyenesí-
tése, felemelkedése a teljes felébredést, a tudatossá válást je-
lenti, valamint az örökkévalóságban való egészen új életet. A
jelöltet eddig egy gnosztikus szentelő erő, a Szent Szellem, a
gyógyító, a Parakléta ereje vezette. Aki így ébred, az itt újszü-
lött Fiúnak, az Istenség, a Szellem fiának találja magát. Mert az
Arany Fej egész asztrális térségét ugyanakkor a szellemsugár-
zás tölti el.
Mi a szellem? Ezt nem lehet megmagyarázni: ezt nem le-
het fejtegetni. A Szellem (megkülönböztetendő az úgynevezett
Szentlélektől!), az Egyetemes Logosz, Isten, szent jelenlétével
betölti a lélekvilág egész térségét. A lélekvilágot ezért is a
mennyek birodalmának, a Krisztus-emberiség területének
mondhatjuk. Ahogyan Jézus Krisztus mondhatja, hogy „én és
az Atya egy vagyunk", ugyanúgy mondhatja ezt az Arany Fejbe
hazatért, feltámadt lélekember is, mert az Istenség ezt az egész
területet átizzítja és besugározza. Szellem és lélek, Atya és Fiú,
Isten és lélekvilág ott teljes egységet képez.
A dialektikus életben - ezt tapasztalatból vagy a Szentírás-
ból tudjuk - a szellemtől való elválasztottság uralkodik. Az
ember ennek következtében kísérletezni kezd, s megalkotja a
gonosz rögeszméjét. így halad aztán a dialektika a fáradság,
szenvedés és bánat útján. Emiatt is lehetetlen a dialektika terü-
letén hasonlatokat találni az Arany Fej szellemterére.
Az egyetlen, ami a dialektikában a birtokunkban van, az a
Parakléta szelleme. Az egyetlen, amit ebbe a siralomvölgybe
elküldtek nekünk, az a vigasztaló szellem, a Szent Szellem vi-
lágosságereje. Ez egy szentelő és gyógyító világosságerő a lé-
lekvilágból, a hatodik kozmikus területről, mely behatol a he-

171
tedik kozmikus területre. Ez a világosságerő azonban soha sem
egyesül a dialektikával, távol tartja magát minden dialektikus-
tól, de annál inkább itt van és létezik, s csakis az a feladata,
hogy minket hazavigyen, a dialektikából az élő lélekállapotba
kivezessen.
Érthető tehát, hogy teológusok és egyházi körök meg min-
denféle szekták annyira keresik a Szent Szellemet, de nem ta-
lálják, s fáradozásaik újra meg újra szellemidéző, spiritiszta
értelmetlenségekbe torkollnak. Mert aki Isten birodalmát a víz-
szintes síkon, a földön akarja megvalósítani, az soha sem fogja
megtalálni a Parakléta erejét, ha még olyan jóakaratúan beszél
is Krisztus követéséről.
Az a lélek pedig, akit a Parakléta szelleme, az igazság
szelleme vezet az új élettérre, a szellem mezejére, ahol a szel-
lem és a lélek a szellem megnyilvánulása által tökéletes egy-
séggé olvad, az abszolút igazságnak tapasztalja a János-
evangélium 14. részének kijelentését:
„Nem hagylak titeket árván; eljövök tihozzátok! Még egy
kevés idő, és a világ nem lát engem többé; de ti láttok engem:
mert én élek, ti is élni fogtok! Azon a napon megtudjátok, hogy
én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek.
Ezen a napon felismered, hogy én az én Atyámban vagyok, te
énbennem és én tebenned."
Ha Ön világos tudattal felemelkedhetne az Atya házába,
ahol sok lakóhely van, akkor láthatná és tapasztalhatná, amit mi
emberi szavakkal - dadogva és tökéletlenül - próbálunk elma-
gyarázni. Tapasztalhatná ezt a térséget, amely a szellem és a
lélek egysége, amely maga az örökkévalóság, halhatatlanság,
mindentudás, tökéletes szeretet, jóság és egység minden elvá-
l a s /.tottság nélkül; amely egyetlen határtalan egység, és amely
mégis tudatosan, intelligensen és szervileg érzékelhető. A je-
l ö l i , aki ide bemegy, az szellemiélek lett, Jézus Krisztus eredeti
s z e l l e m rendjének részese.

I /N
 Most már azt is elfogadhatja az olvasó, mennyire helyes az
Úrjézus kijelentése keresztelő Jánosról: „Az asszonyoktól szü-
löttek között nem támadott nagyobb keresztelő Jánosnál, de aki
legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál."
A mennyeknek ehhez az élő jelenben fennálló birodalmá-
hoz hívják Önt, s minden segítséget felajánlanak. Mert a Para-
kléta szelleme az ifjú Gnózis minden fókuszában és egész élő
testében hat.

Az élő jelenről van szó,

a mai napon kezdjük el,
lépteink számára ez irányadó:
munkára fel, mit a Gnózis vár eV.

173
 XXV

A második könyv:
Pimander Hermészhez

1. Nos, ó Hermész Triszmegisztosz, légy csendben, és jegyezd

meg jól, amit mondok. Mindjárt mondom, ami eszembe ju-
tott.
2. HERMÉSZ: Sokan és sokat beszéltek a mindenségről és Is-
tenről, de a vélemények ellentmondanak, s az igazságot így
nem tudtam felismerni bennük. Megmagyaráznád ezt ne-
kem, Uram? Mert csak azt fogom hinni, amit Te nyilvání-
tasz meg nekem.
3. Halljad tehát, fiam, hogyan van mindaz Istennel és a min-
denséggel, vagyis Istennel, az örökkévalósággal, a világgal,
az idővel és a genezissel (keletkezéssel, születéssel).
4. Isten alkotja az örökkévalóságot; az örökkévalóság alkotja
a világot; a világ alkotja az időt; és az idő teremti a kelet-
kezést.
5. Isten lénye úgyszólván a jóból, a szépből, a boldogságból és
a bölcsességből áll; az örökkévalóság lénye a változatlan-
ság; a világ lénye a rend; az idő lénye a változékonyság; a
keletkezés lénye pedig az élet és halál.
6. A szellem és a lélek Istennek az aktív, megnyilvánító ereje;
a tartósság és halhatatlanság az örökkévalóság hatása; a
világ hatása a tökéletességhez való visszatérés és a termé-

i.so
 szettelenítés; az idő hatása a gyarapodás és csökkenés; a
keletkezés hatása a tulajdonság.
7. így az örökkévalóság Istenben van, a világ az örökkévaló-
ságban, az idő a világban, és a keletkezés az időben.
8. És mialatt az örökkévalóság Isten körül nyugszik, a világ az
örökkévalóságban mozog, az idő a világban folyik, a kelet-
kezés pedig az időben alakul.
9. Minden dolog eredete ezek szerint Isten; minden dolog lé-
nye örökkévalóság; a világ pedig minden dolog anyaga.
10. Isten készen álló ereje az örökkévalóság. Az örökkévalóság
műve a világ, melynek nem volt kezdete, hanem szüntelen
keletkezésben mozog az örökkévalóság hatására. Ezért a
világon semmi sem fog elmúlni (mert az örökkévalóság
múlhatatlan), sem megsemmisülni, mert a világot teljesen
körülveszi az örökkévalóság.
11. Mi tehát az Isten bölcsessége?
12. A jó, a szép, a boldogság, minden erény és az örökkévaló-
ság.
13. Az örökkévalóság a világot elrendezi azáltal, hogy az anya-
got halhatatlansággal és tartóssággal szövi át. Mert az
anyag keletkezése az örökkévalóságtól függ, ahogyan az
örökkévalóság Istentől függ.
14. Van keletkezés és idő, úgy a mennyben, mint a földön is, de
különbözőképpen. A mennyben nem változnak és elmúlha-
tatlanok; a földön változnak és elmúlnak.
15. Isten az örökkévalóság lelke; az örökkévalóság a világ lel-
ke; és a menny a föld lelke.
16. Isten a lelkületben van; a lelkület a lélekben van; a lélek az
anyagban van az örökkévalóság által.
17. Ezt a nagy testet pedig, mely minden testet magában foglal,
belül betölti és kívül körülöleli egy szellemtudattal és Isten-
nel tele lélek. Egy lélek, mely a mindenséget élteti;

175
18. Kívül a világ terjedelmes és tökéletes életét; belül minden
élő teremtményt; fent a mennyben változatlanul tartós,
mindig ugyanaz; mialatt itt lent a földön a keletkezés válto-
zásait viszi végbe.
19. Mindezt az örökkévalóság tartja fenn, azzal, amit sorsnak,
gondviselésnek vagy természetnek neveznek - vagy esetleg
egyéb névvel illetnek. Aki azonban mindezt véghez viszi, az
Isten, Isten megnyilvánító, aktív ereje.
20. Isten, akinek erőlehetőségei felülmúlhatatlanok, s aki sem
emberihez, sem istenihez nem hasonlítható.
21. Ezért, Hermész, ne hidd, hogy idelent vagy odafent valami
is Istenhez hasonló lenne, mert akkor eltérnél az igazságtól.
Az elmúlhatatlan, egyetlen és egyetemes Istenhez semmi
sem hasonlítható.
22. így azt sem szabad vélned, hogy erőlehetőségeit bárkivel is
megosztja. Mert kicsoda rajta kívül még az élet, a halhatat-
lanság és a változás alkotója?
23. És mit tehetne mást, teremtésen kívül? Isten nem tétlen,
mert egyébként minden tétlen lenne, mivelhogy minden Is-
tennel teli!
24. Sehol sincsen tehát tétlenség, sem a világban, sem bármi
más lényben. A tétlenség egy hiábavaló fogalom Istennel, az
alkotóval kapcsolatban éppúgy, mint a létrejövő dolgokkal
kapcsolatban.
25. Mindennek létre kell pedig jönnie a befolyás miatt, ami
minden helynek a tulajdonsága.
26. Mert az alkotó minden teremtményében él, nem marad csak
az egyikben, nem teremt csak az egyikben, hanem mindet
alkotja;
27. Mivel szüntelenül ható erő, nem elégszik meg a lények
megalkotásával, hanem gondozza is őket.
28. Nézd tehát rajtam keresztül a világot, ahogyan a szemeid
elé tárul, és vedd fel mélyen magadba, hogy milyen szép;

IK.'
 tiszta és múlhatatlan test, belül erős és fiatal, és szüntelenül
erősödik!
29.Nézd a hét alapvető világot is, melyeket örök rend szerint
készítettek, s amelyek együtt, de saját menetük szerint az
örökkévalóságot teljesítik. Nézd, minden fénnyel telt, anél-
kül, hogy bárhol is tűz lenne.
30.Mert a szeretet, az ellentétek és egyenlőtlenségek összeol-
vadása világossággá vált, mely kisugárzik Isten megnyil-
vánító ereje által, aki minden jónak a teremtője, a hét világ
egész rendjének ura és fejedelme.
31.Nézd a Holdat, mindezen világok előfutárát, a természetes
növekedés eszközét, mely az anyagot itt lent átváltoztatja.
32.Nézd a Földet, mely a mindenség közepén fekszik, s e szép
világ alapjának szánták; ez minden földön lévőnek a táplá-
lója és ellátója.
33.Figyeld meg, mily számtalan a halhatatlan lények sokasá-
ga, és mekkora a halandók tömege, és nézd, hogyan rója
köreit a Hold a halhatatlanok és a halandók között.
34.Minden tele van lélekkel, minden lényt a saját fajtája szerint
mozgat; egyeseket a mennyben, másokat a földön. Amelyek-
nekjobbra kell menniük, nem mennek balra, s amelyeknek a
baloldalon kell lenniük, nem mennek jobbra; amelyeknek
fent kell lenniük, nem mennek le, amelyeknek lent kell len-
niük, nem mennek fel.
35.Hogy mindezek a lények teremtmények, szeretett Hermé-
szem, arra már nem kell utalnom: testek, van lelkük, és
mozgatják őket.
36.Mindezek soha sem válhatnának egységgé, ha nem lenne
valaki, aki összehozza őket. E valakinek tehát léteznie kell;
és mindenképpen az egyetlennek kell lennie.
37.Mivel a mozgások különböznek és sokfélék, s a testek sem
egyenlők, mialatt mégis egyetlen közös sebességre vannak
hangolva, nem létezhet két vagy több teremtő.

177
38. Ha többen lennének, akkor a rend nem maradna egységes,
és hatalmi versengés keletkezne.
39. Ha a változó és halandó lényeknek másik teremtője lenne,
akkor ez is akarna halhatatlan lényeket teremteni, míg a
halhatatlan lények teremtője is akarna halandó lényeket al-
kotni.
40. Ezen felül: Ha két teremtő lenne, s van egyrészt anyag, más-
részt pedig lélek, akkor melyiküké a teremtés; s ha mindket-
ten teremtenének, melyiküknek jutna a nagyobbik rész?
41. Tudd meg hát, hogy minden élő test - mind a halandó, mind
a halhatatlan, mind az értelmes, mind az értelem nélküli -
anyagból és lélekből áll.
42. Mert minden élő test lélekkel teljes. Aminek nincsen élete,
az puszta anyag, míg a lélek, maga az élet oka, a teremtő
kezében marad. A halhatatlanok teremtője tehát az élet ab-
szolút teremtője; ezzel viszont más élőlények, a halandók
teremtője is.
43. Aki halhatatlan és a halhatatlanságot teremti, miért ne al-
kotna meg ugyanúgy mindent, ami az élőkhöz tartozik?
44. Hogy tehát van valaki, aki mindezt teremti, az világos.
Hogy pedig EZ a Mind-Egy, azt nem kell bizonyítani; mert
egy a lélek, egy az élet, és egy az anyag.
45. Akkor ki ez a Teremtő?
46. Ki más lenne, mint az Egyetlen Isten! Kinek lenne joga lé-
lekkel ellátott élőlényeket alkotni? Senki másnak, csak Is-
tennek! Ezért van egyetlen Isten.
47. Tulajdonképpen nevetséges: ha felismered, hogy egy világ
van, egy Nap, egy Hold, egy isteni természet, hogyan gon-
dolhatnád, hogy Isten többszörös?
48. Ezek szerint Isten az, aki minden dolgok alkotója. Egyéb-
ként mi a meglepő abban, hogy Isten teremti az életet - a
lelket, a halhatatlanságot és a változást — mialatt te magad
oly sokfélét cselekszel!

I K-I
49. Te magad látsz, beszélsz, hallasz, szagolsz, ízlelsz, érzel,
mégy, gondolkodsz és lélegzel. Nem úgy van, hogy az egyik
ember lát, a másik hall, a harmadik beszél, a negyedik sza-
gol, az ötödik ízlel, a hatodik megy, a hetedik gondolkodik,
egy nyolcadik meg lélegzik. Ugyanaz teszi mindezt.
50. Ugyanígy lehetetlen az isteni hatásokat elválasztani Isten-
től. Mert ahogyan te nem lennél élőlény, ha abbahagynád a
tevékenységeidet, szintúgy nem lenne Isten sem Isten, ha
abbahagyná a tevékenységét.
51. Ha bebizonyosodott, hogy tétlen lény nem létezhet, akkor
mennyivel inkább érvényes ez Istenre!
52. Ha valóban lenne valami, amit nem Isten teremtett, akkor
Isten nem lenne tökéletes. Mivel azonban Isten nem tétlen,
hanem ellenkezőleg, tökéletes, O minden dolog teremtője.
53. Ha még egy kicsit figyelsz, ó Hermész, bizonyára megérted,
hogy Isten egyetlen célja: mindent létrehozni, ami alakuló-
ban van, meg ami egykor volt, és ami valaha is lesz.
54. Ez az élet, szeretett gyermekem. Ez a szép, ez a jó, ez Is-
ten.
55. Ha saját tapasztalatodból akarod mindezt megérteni, akkor
gondolkozz el, hogy mi történik, ha te akarsz alkotni. Isten
viszonylatában az alkotó cselekedet persze nem ugyanilyen.
Isten bizonyosan nem érez észlelhető örömöt, és senki sin-
csen, aki együttműködik vele.
56. Mivel teljesen egyedül cselekszik, műveiben mindig is
bennlakó; önmaga mindenben, bármit is keletkeztet; O az
alkotó és az alkotás egyaránt. Mert ha a teremtményei tőle
elválnának, akkor összeroppannának s óhatatlanul elpusz-
tulnának, hiszen nem lenne bennük élet.
57. Mivel azonban minden él, és az élet egyetlen, Isten minden-
képpen a Mind-Egy. Másrészt: mivel a mennyben is meg a
földön is minden él, és az élet mindenben egy, az életet ma-
ga Isten teremtette, és az élet maga az Isten. Ezek szerint

179
 minden Isten munkája által jön létre, és az élet a szellem és
a lélek egyesülése.
58. Ami a halált illeti, ez nem az összetett elemek megsemmisí-
tése, hanem az összetartó egység feloszlatása.
59. Az örökkévalóság tehát Isten ábrája; a világ az örökkévaló-
ság ábrája; a Nap a világ ábrája, és az ember a Nap ábrá-
zolója.
60. Az átlagember a változással kapcsolatban halálról beszél,
mert a test feloszlik, és az élet a láthatatlanba vonul.
61. De kijelentem neked, kedves Hermészem, hogy az így eltűnő
lények csak transzformálódnak, átalakulnak. A világ egy ré-
sze minden nap átmegy a láthatatlanba, de ezzel semmikép-
pen sem szabadul fel.
62. Ez a világ baja: körforgás, és eltűnés abban, amit halálnak
neveznek. A körforgás azonban ismétlődés, a kerék forgása;
az eltűnés pedig megújulás.
63. A világ minden lehetséges formával fel van ruházva. Nem
mintha magában hordozná ezeket, hanem a formákban és a
formák által transzformálódik.
64. Ha formájára nézve a világ egyetemes, milyen lehet akkor a
teremtője? Nem mondhatjuk, hogy alaktalan! Ha viszont O
is egyetemes formával rendelkezne, akkor a világra hasonlí-
tana. Ha pedig egyetlen formája lenne, akkor e tekintetben
a világnál kevesebb lenne.
65. Miben maradjunk tehát? Mert Isten megértésében nem sza-
bad hézagot hagynunk!
66. Csak egyetlen alak van, ami Istené lehet, amit testi szemek
nem észlelhetnek, egy testetlen alak, mely minden formát a
testek által nyilvánít meg.
67. Ne csodálkozz, hogy létezhet testetlen alak. Gondolj egy ki-
mondott szóra! De így van ez a képekkel is: magasba mere-
dező hegycsúcsokat látsz rajtuk, mialatt a kép valójában
sima és lapos.

INí.
68.Gondold át még egyszer alaposabban, amit mondtam. Aho-
gyan az ember nem élhet az élet nélkül, szintúgy nem élhet Is-
ten a jó megteremtése nélkül, mert Istennek úgyszólván ez az
élete és a mozgása: mindennek mozgást és életet ajándékozni.
69.Bizonyos dolgokhoz különös értelemben kell közeledni, mint
például a következőkhöz is:
70.Minden Istenben van, de nem mint valami meghatározott
helyen, mert a „hely" testi és mozdulatlan, és aminek vala-
hol helye van. az nem mozog. A testetlenben a dolgok egé-
szen más módon jelennek meg.
71.Ha reá gondolsz, aki mindent magában foglal, akkor min-
denekelőtt gondold meg, hogy a testetlent semmi sem tudja
körülhatárolni, semmi sem gyorsabb és hatalmasabb nála.
72.Vizsgáld meg saját magadnál. Parancsold meg a lelkednek,
hogy menjen Indiába, s ott lesz, mielőtt még megparancsol-
tad volna neki.
73.Parancsold az óceánhoz, s ott is azon pillanatban ott lesz;
nem mintha utazott volna egyik helyről a másikra, hanem
mintha már ott lett volna.
74.Parancsold fel a mennybe, s ehhez nem kell neki szárny.
Semmi sem akadályozhatja, sem a Nap tüze, sem az éter,
sem az égbolt törvényszerű mozgása, sem a csillagok teste;
átsiet minden téren, s röptében a legszélsőbb égitestig
emelkedik.
75.Ha pedig magán a világmindenség boltozatán akarsz át-
törni, hogy megnézd, mi van kint (ha létezik valami a vilá-
gon kívül) akkor azt is megteheted.
76.íme, micsoda hatalom, micsoda gyorsaság van a birtokod-
ban! Ha pedig te mindezt megteheted, akkor épp Isten ne
tehetné?
77.Ezért kell Istent a következőképpen látnod: ami van, azt
mindet gondolatként foglalja magában; a világot, saját ma-
gát, a mindenséget!

181
78. Ha nem teszed magadat Istennel egyenlővé, akkor nem ért-
heted meg Ót; mert csak az egyforma érti meg az egyfor-
mát.
79. Növekedj mérhetetlen nagyra, szállj ki minden testből,
emelkedj minden idő fölé, válj örökké! Akkor megérted Is-
tent.
80. Itasd át magadat a gondolattal, hogy semmi sem lehetetlen
neked, tartsd magadat halhatatlannak és képesnek arra,
hogy mindeneket megértsél, minden bölcsességet, tudo-
mányt, és minden élőnek a természetét!
81. Válj minden magasságnál magasabbá és minden mélység-
nél mélyebbé!
82. Gyűjtsd magadba minden alkotás érzését: a tűz, a víz, a
száraz és a nedves érzését, és gondold, hogy egyszerre vagy
mindenütt: a földön, a tengerben, a levegőben; hogy még
megtéremtetlen vagy, anyád méhében vagy; hogy ifjú, agg
és halott vagy, hogy a halál másik oldalán vagy! Ha mind-
ezt egyszerre tudod a tudatodban tartani: időket, helyeket,
eseményeket, tulajdonságokat és mennyiségeket - akkor tu-
dod Istent megérteni.
83. Ha azonban a lelkedet fogva tartod a testedben, ha vissza-
húzod s folyton azt mondogatod, hogy „nem értek ebből
semmit; semmire sem vagyok képes; félek a tengertől, nem
tudok felmenni a mennyekig; nem tudom mi voltam és mi le-
szek", akkor mi közöd Istenhez?
84. Semmit sem tehetsz magadévá az igazán szépből és jóból,
amíg a testet szereted és rossz vagy. Az a tökéletes rossza-
ság, ha az ember az istenit nem ismeri.
85. A megismerésre képesnek lenni, azt akarni és erősen re-
mélni, ez a jóhoz vezető egyenes út, egy könnyű út! Mert AZ
az ösvényen mindenütt eléd jön, mindenütt megmutatkozik
neked, ott is, ahol abszolút nem vártad el; mindegy hogy
virrasztasz vagy alszol, vizeken vagy, vagy földön, nappal

IKK
 van, vagy éjszaka; hogy beszélsz-e, vagy hallgatsz. Mert
semmi sincsen, ami nem O.
86. Mondhatod-e ekkor, hogy Isten láthatatlan? Ki nyilatkozik
meg inkább Istennél? Mindent azért teremtett, hogy felis-
merd Ót minden teremtményében!
87. Ez a nagyszerű, a csodás Istenben, hogy minden a teremt-
ményei által nyilvánul meg.
88. Mert semmi sem láthatatlan, a testetlennél sem: A Lelkület,
a Szellemlélek, megnyilvánul és bebizonyosodik az élő lá-
tásban, Isten pedig megnyilvánul a teremtő tevékenységé-
ben.
Ezeket kellett feltárnom előtted, ó Triszmegisztosz.
így folytasd a gondolkodást, és nem jutsz majd tévútra.

183
 XXVI

Isten eleven ismerete

A Corpus Hermeticum második könyve, amelyet itt Önök elé

tárunk, szintén Pimander és Hermész Triszmegisztosz beszél-
getését írja le, mely teljes mértékben Isten lényére irányul, és
azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan lehet Isten lényét és hatá-
sát felismerni és megérteni.
Az olvasó bizonyára egyetért velünk abban, hogy ez az is-
meret a legnagyobb jelentőségű, sőt, nélkülözhetetlen. Isten fo-
galmán mindeneknek a forrását, a legmagasabb rendű létezőt
értjük, amelyből minden ered. Aki be akarja járni az ösvényt, a
visszautat, ahogyan a legmagasabb létezőben elhatároztatott,
aki tudja, hogy Isten gyermekének hivatott, annak legalábbis fel
kell kutatnia és ismernie mindannyiónk Atyját. Az igazi gnosz-
tikus végcélja így mindig is Isten ismerete volt, mert ennek az
ismeretnek alapján minden másra következtethetünk és min-
dent meghatározhatunk.
A természetes vallásos csoportok valamennyien emlegetik
Istent. Esedeznek, s a legszebb misztikus kifejezésekkel hívják
és imádják. Naponta tartanak istentiszteleteket és prédikálnak,
ahol Isten a téma és a végcél. Sok-sok ezren vallják magukat
Isten dolgaiban járatosnak. A mindennapi élet eredményei és a
számtalan irányzat teljesen ellentmondó véleménye és véleke-
dése azonban kétségtelenül azt bizonyítja, hogy az emberek is-

l'HI
tenismerete valójában siralmas, ha egyáltalán lehet itt ismeret-
ről beszélni. A természetvallások jámbor beszéde és írása,
egész valósága csupán találgatás és szajkózás, s így semmit-
mondó. Aki a világ vallásos irodalmát áttanulmányozza, és ah-
hoz igazodik, az a végén még mindig nem tud semmit sem ar-
ról, amit keresett. A szavak fullasztó áradata ez, lényeges alap
nélküli tantételek, dogma, teológia.
A századok során hozzánk hasonlóan számtalan ember fe-
dezte fel és állapította meg ezt. így keletkezett az istentagadás.
Tudatosan és pozitívan megtagadták, amiről a vallásos seregek
azt gondolták, hogy Istennel kapcsolatban ki kell jelenteniük.
Visszautasították a nagyképű tekintélyt is, amivel a teológus
urak állították, hogy „így meg így van, és nem másképpen".
Lázadoztak az egyház más csoportosulásai ellen is, amelyek a
tekintély mellett kényszert is alkalmaztak, kegyetlenséget, gyil-
kosságot, kínzószerszámokat, máglyákat, börtönt, és más ör-
dögi módszereket. Azt is felfedezték továbbá, hogy az úgyne-
vezett egyházatyák nem rettentek vissza az eredeti iratok ello-
pásától és elrejtésétől sem, hogy utódaik ne szerezhessenek tu-
domást azokról. A világ sok könyvtárában a legnagyobb kin-
csek rejlenek, sok gnosztikus szerzet hiteles hagyatéka. Ezeket
az iratokat gondosan lakat alatt tartják, hogy tartalmuk ismeret-
len maradjon. Olykor talán még anyagi haszonra is számítanak.
Idővel bizonyos egyházi intézményeknek azt a ravasz
módszerét is felfedezték, amivel az eredeti iratok tartalmát ala-
posan megváltoztatták, hogy az így meghamisított írások által
táplált helytelen benyomások - az igazságon erőszakot elkö-
vetvén - látszólag az egyházatyák tantételeit igazolják. Az em-
beriségnek így sajnos sok hazugság van a birtokában, éppen-
séggel a legszentebb írások formájában. Az emberiség a ha-
misítás sebeivel borított „szentbeszédet" melengeti a keblén.
Ami az igazságból, valóságból és eredetiségből megpróbált az
emberiséghez áthatolni, azt megszűrték és ellenőrizték, ameny-

185
nyire csak lehetett. Alapítottak egy tekintélyosztályt, s rangok-
kal látták el. A teológia doktorairól beszélnek. Ezek az urak
pedig nemrégen még nagy hatalommal rendelkeztek a tömegek
felett. Amit azonban ilyen ravaszul megszerveztek és szervez-
nek, hogy csaknem valódinak tarthatnánk, az a dialektika saját
törvényei szerint elkerülhetetlenül véget fog érni. Önmagát
fogja megsemmisíteni. Mert aki az élet helyett a halált választ-
ja, az a halált kapja.
Mint mondtuk, az idők folyamán sokan felfedezték a nagy
árulást és megtévesztést. Ezek sajnos az ateizmushoz, az isten-
tagadáshoz folyamodtak. Radikálisan elfordultak. Ismeretes,
hogy ebből eredt a „történelmi materializmus", a rettenetes ha-
nyatlás, mely szintén véres nyomokat hagyott mindenütt, ahol
az akaratát érvényesítette. Ennek a következményei terhelik a
mai emberiséget is.
A bűnösöket kutatónak kétségtelenül azokra kell találnia,
akik annak idején papságnak nevezték magukat, s a tömeg te-
kintélyeként azt állították, hogy ismerik Istent, hogy Isten útjain
járnak, mindamellett ennek bizonyítékával abszolút adósak ma-
radtak: ellenkezőleg, számtalan ember vérét ontatták emiatt.
„Az ateizmus", mondta egy kétségbeesett teológus, „az egyház
egyik le nem törlesztett adóssága". így van! Minden hiba azok-
hoz tér vissza, akik eredetileg felelősek érte. Az árulók utódai
pedig utálatos örökségükön tanyáznak.
Akik a századok folyamán vagy ma is észreveszik, hogy a
hivatalos vallásgyakorlók nem ismerik Istent, azoknak emiatt
egyáltalán nem kell ateizmusra és materializmusra, anyagiságra
vetemedniük! Teljesen meg tudtak és ma is meg tudnak szaba-
dulni az örökölt rögeszméktől, árulástól, és maguk kereshetik
az istenismeretet! Aki valóban keres, az valóban talál; mert az
egyetlen igazság elmúlhatatlan és megsemmisíthetetlen.
Az igazság bebörtönzésének még a kísérlete is teljesen re-

niényiclen dolog. Aki az igazságot akarja, az meg fogja szá-

ri ■
badítani az igazságot. Abszolút helytelen - ahogyan ezt a világ
teszi - Istent ismerhetetlennek és láthatatlannak mondani. E
dogma mögé ugyanis a teológia rejtőzik el oly szívesen. Ami-
kor az Úrjézus azt mondja, hogy „Az Istent soha senki nem
látta, hanem az emberfia, az jelentette ki őt", akkor nem arra
utal, hogy a Gnózis egyesek magántulajdona, hanem hogy aki
visszatér a Gnózishoz, az istenemberi nemzedékek eredeti
alapjához, a lélekvilág lélekemberiségéhez, az újra Isten gyer-
meke, újra „Isten Fia" lesz. Az ilyen ember számára pedig az
isteni titok teljesen feltárul. A Hermészi filozófia a Corpus
Hermeticum második könyvében - amelynek írója ilyen Isten-
gyermeke volt, ennek mély értelmében - nem határozatlan
dogmát ad számunkra Istenről, hogy hogyan kellene hozzá
imaházakban fohászkodni, neki hálát adni és őt tisztelni. A teo-
lógus odáig vitte az embert, hogy ez mindenért köszönetet
mond Istennek, amit a dialektikában el kell viselnie és szen-
vednie. Mert, ugyebár, semmi sem történik a mennyei Atya
akarata nélkül! A leglehetetlenebb dolgokat is Istennek, a
mennyei gondviselésnek tulajdonítják, mindegy, hogy áldásról,
büntetésről, jutalomról vagy bünhődésről van-e szó.
Nem. A Hermészi filozófia arról világosít fel minket, ho-
gyan lehet Istennek, minden dolog forrásának a tulajdonságait
és hatásait abszolút megismerni. Hermész, második könyvének
már az elején meghatározza, hogy „Isten alkotja az örökkévaló-
ságot, a világot, az időt, a keletkezést, ugyanakkor maga az
örökkévalóság, világ, idő és keletkezés". E művek és hatások
alapján az ember mindenképpen áthatolhat Isten lényéhez, ma-
gához az isteni bőséghez.
Megjegyezhetik: „Ebből még nem sokat vettünk észre: az
emberiség ugyanis évszázadok óta állandóan tanulmányozza a
teremtés különböző jelenségeit, ír és beszél az örökkévalóság-
ról, világról, időről és keletkezésről. A tudomány minden fé-
nyes értekezését össze lehet foglalni az örökkévalóság, a világ,

187
az idő vagy a keletkezés rovatában, de ez nem segített istenis-
merethez, ellenkezőleg, a meghasonlást és vitát csak növelte."
A Corpus Hermeticum erre az esetleg felmerülő ellenvetés-
re már a hatodik szakaszban kijelenti, hogy Isten lénye csakis
szellemileg látható, hogy szellem és lélek képezi Isten meg-
nyilvánító erejét. Ezért tér rá erre a problémára csak a második
könyvben, miután az elsőben, a Pimanderben megmagyarázta,
hogyan jön a Gnózis, a kinyilatkoztató istenismeret a jelölthöz,
aki az ösvényt járja, és mint újjászületett lélek a szellemi kép-
másával, az eredet szellemi képével találkozik.
Az istenismerethez való áttörésre csak az lett érett és kész,
aki bejárja az újjászületés ösvényét, ezen megtalálja Piman-
derét, elveszett szellemét, és egyesül vele. Aki így lett Istenfia,
Isten gyermeke a szó igazi értelmében, annak van joga ismerni
az Atyát, aki mindenben van és mindenek fölött áll. Amíg tehát
„lelki szegények" vagyunk, amíg hiányzik a szellemünk, vagyis
még teljesen a halál természetébe merülünk, addig semmi
olyasmit sem találhatunk, ami a szellemhez tartozik.
Mit csinált a világ ebből a helyzetből? A dialektikus gon-
dolkodást, a halandó tudatot, az énembert nevezte ki szellem-
lénynek! Ennek a felelőtlenül szörnyű tantételnek az emberrel
való összekapcsolása a legnagyobb bűntett, amit az emberisé-
gen valaha is elkövettek. Ezért utal az Arany Rózsakereszt
Szellemi Iskolája - minden idők Gnózisának nyomdokán - a
félrevezetett embernek a lélek-újjászületés szükségességére.
Csak az újjászületett lélekember fog találkozni Pimanderével.
Mihelyt pedig a szellem így feléledt az emberben, azonnal fel-
tárul számára az istenismeret.
 XXVII

Isten egyetemes szeretete

Az igazi istenismerethez csakis a lélekbenszületett ember képes

áthatolni, aki megtalálta a kapcsolatot a szellemtérrel és Piman-
derével. Ezt jelentettük ki az előbbi fejezetben. Ennek alapján
tegyünk kísérletet arra, hogy Hermész második könyvét vala-
melyest megértsük. Az olvasó emlékszik, hogy ennek folyamán
Istenről, örökkévalóságról, világról, időről és keletkezésről kell
elgondolkoznunk.
Isten teremti az örökkévalóságot; az örökkévalóság teremti a vi-
lágot; a világ teremti az időt, és az időben keletkezik az alakulás.
Isten lénye a jóság, a szépség, a boldogság és a bölcsesség; az
örökkévalóság lénye a változatlanság; a világ lényege a rend; az
idő lénye a változás, a keletkezés lénye pedig az élet és halál.
A mindenségi megnyilvánulásnak öt jelensége létezik: Isten,
örökkévalóság, világ, idő és keletkezés. Isten, mint forrás: a
szellem, az Egyetemes Szellem, amelyben semmi más sincsen
- amelyből tehát semmi más sem eredhet - mint jóság, szépség,
boldogság és bölcsesség. Ami a dolgoknak ebből az ősforrásá-
ból buzog, az örök, állandó és változatlan; ereje és képessége
sztatikus; Isten és az örökkévalóság úgyszólván önmaguk.
Az örökkévalóság — mint Isten első megnyilvánulása - a
jót, a szépet, a boldogságot és a bölcsességet teszi nyilvánvaló-

189
vá: vagyis az egyetemes szeretetet, a legnagyobb boldogságot, e
teljes, abszolút, mindenütt jelenlévő és mindent átfogó ismere-
tet. Ezek olyan értékek, amelyeknek nem lehet vége. Isten hatá-
sára van őbelőle az örökkévalóság, s ennek olyan értékek van-
nak a tulajdonában, amelyeknek egységét szeretetnek lehet ne-
vezni.
Isten egyetemes szeretete mindenütt jelen van; a mindnyá-
junkat körülölelő örökkévalóságban sugárbőség, mindent ma-
gában foglaló térség formájában létezik. Az olvasó az örökké-
valóságot ne a messzeségben képzelje el. Az örökkévalóság itt
van, következésképpen az egyetemes szeretet is. Ön megkap-
hatja, magába fogadhatja, részesülhet benne itt és most. Dia-
lektikus állapotunkban persze ez egészen másként van.
A jó, a szép, a boldogság és a bölcsesség az örökkévaló-
ságban mindenütt jelen van, ahogyan egy szobát betölthet, a ró-
zsaillat vagy a világosság. Ebben a térben egyetlen helyet sem
lehetne elképzelni, ahol az illat vagy a világosság ne lenne je-
len, így hatja át, így tölti el Isten is a mindenségi megnyilvánu-
lást. Ez pedig maga az örökkévalóság a tartósság értelmében,
tehát folytonos és változatlan.
Ezt megbeszélhetjük ugyan, de mihelyt Önök megkapnak
valamit a lélekből, azonnal teljes mértékben tapasztalni is fog-
ják a fentieket. A dialektikában persze ez lehetetlen. Bármilyen
jó dolgunk volna is itt, a dialektikus dolgokat és viszonyokat
soha sem szabad az örökkévalóság egyetemes szeretetéhez ha-
sonlítani, mert ez valami egészen más. Ha Ön elnyeri a lélek
nyíltságát, akkor ezt azonnal megérti. Ugyanakkor azt is meg-
érti, hogy ilyen hatalmas, ilyen értékekkel rendelkező, min-
denütt jelenlévő szellemtérnek célja is van. Ezért mondjuk
egyik imánkban, hogy „a szeretetnek meg kell nyilatkoznia,
mert ez a léte célja". Az egyetemes szeretet, mely Istenből van,
mindig adni akar. Legfőbb célja a keletkezés. A keletkezésből,
az. alakulásból, a születésből pedig az önmagához való felemé-
re.
lés következik, hogy a „szeretetben lett" örökké a legnagyobb,
legpompásabb és legszebb boldogságot élvezze és terjessze, s
végül teljesen Isten szeretetébe, olyan végcélokba merüljön,
amelyeket mai állapotunkban képtelenek vagyunk kifürkészni.
Az örökkévalóságból azért alakul világ - mondja Hermész
Triszmegisztosz -, mert Isten szeretete valamiképpen alakot
akar ölteni.
Az örökkévalóság a világot rendszerré alakítja azzal, hogy az
anyagot halhatatlansággal és tartóssággal szövi át. Mert az
anyag keletkezése az örökkévalóságtól függ, ahogyan az örök-
kévalóság Istentől függ -
mondja a tizenharmadik szakasz. Minden atom fel van töltve a
Logosz egyetemes és örök értékeinek a lehetőségeivel. Ezek
szerint a tér az örökkévalóságból fejlődik ki. A térben ősanyag
van, és ebből az ősanyagból képződnek a csillagrendszerek és a
világ.
Ne kövessük el azt a hibát, hogy itt elsősorban a dialekti-
kus világra gondolunk. A világ fogalma itt nem a Földre utal, a
siralmakra és szenvedésekre, ahogyan mi ismerjük, hanem a
Szent Földre, amelyről a gnosztikusok beszéltek, Isten világ-
egyetemének egyik részére, melynek pompáját azok nézhetik,
akik felemeltettek az élő lélekállapot világába. Érthető, hogy
egy ilyen megnyilvánult világegyetemnek megvan a rendje, s
hogy bizonyos sugártörvényeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy
előmozdíthassa és elérhesse az egyetlen nagy célt. Ezért a rend
a világ lénye, s ez a rend teljes összhangban van magával a
Logosszal.
Minden világnak megvan a maga rendje, mely törvénysze-
rűen tökéletes összhangban van a nagy egésszel, hogy a min-
dent összekapcsoló törvény ne zavartasson meg. így az is érthe-
tő, hogy az ilyen világnak, mely saját rendjén alapul, megvan a
saját ideje is. Minden világnak saját ideje van. Minden világ

191
egy folyamat kifejezése, melynek teljesülnie kell. Minden tör-
vény és rend bizonyos cél elérését, meghatározott fejlődés jó
véghez vitelét szolgálja. A mi világunkon a törvény legtöbbször
valaminek a korlátozását szolgálja. Az egyetemes életben
azonban egy törvény közvetlenül bizonyos céllal van kapcso-
latban, amely az örök szeretet betöltésére irányul. Ha Isten sze-
retetének a léte miatt közölnie kell magát, akkor a világ és a
világ ideje ennek az egyetlen célnak az elérését szolgálja. Az
idő lényege tehát a változás.
Az olvasó esetleg azt hiszi, hogy a változás lényegét na-
gyon jól ismeri. Óvakodjon ettől a tévedéstől. Mert ehhez a
fogalomhoz is szellemileg kell közeledni, ezt is szellemileg
kell érteni. A Biblia azt mondja, hogy „Van Isten ideje, és van
az emberek ideje," vagyis kétféle időt kell megkülönböztet-
nünk. A vallásos ember Isten idejével kapcsolatban úgy véli,
hogy életünkben megtörténhetnek olyan dolgok és lejátszód-
hatnak olyan folyamatok, melyeket rajtunk kívül eredő erők
és hatalmak visznek véghez, amelyeket nem befolyásolhatunk.
Ha napjainkban hirtelen, olykor robbanásszerűen történnek
mélyreható, váratlan események, vagy alakulnak ki előre nem
látható helyzetek, akkor vallásos körökben Isten idejének eljö-
veteléről beszélnek. Ilyen felfogással tanítja a teológus a nyáját
egyrészt engedelmességre, másrészt félelemre; a szenvedés
megadó tűrésére és a büntetéstől, a jóvátehetetlentől való féle-
lemre.
A világmindenségen azonban sugártörvények uralkodnak!
Ezek időnként változásokat visznek végbe, hogy ezekkel végül
megvalósuljon az egyetlen élet, ami maga a szeretet; hogy Isten
szeretetének nagy célját el lehessen érni. Ez pedig az igazán
emberré válást, az ige testté válását jelenti a legmagasabb érte-
lemben. A keletkezés célja, a születés lényege élet és halál.
Ezért kell isteni időnek lennie, mely a folyamatszerű változást
hordozza lényében, aminek következtében egyik dolog a má-
sikba megy át, egyre magasabbra, egyre nagyszerűbben, állan-
dóan haladva erőről erőre és dicsőségről dicsőségre.
Kétfajta dialektikáról van tehát szó. Az egyik a mi ismert
dialektikánk, változásaival, egy tarthatatlan életnek a halálban
való feloszlatásával. Ezt alaposan ismerjük, ez a kikelet, virulás
és hanyatlás dialektikája. Van azonban egy Hermészi dialektika
is, amelyet csakis szellemileg lehet megérteni, s amely az örök
keletkezés folyamatára vonatkozik.
Hogy ilyen dialektika van, hogy olyan idő, mely nem halál,
hanem változás, létezik, azt könnyű bebizonyítani. Ha a Nap
süt, és világosságot bocsát ki, akkor tegnapi fénysugarai nem
ugyanazok, mint amelyek ma jönnek el hozzánk. A tegnapi su-
garak elérték a céljukat lényünkben, bizonyos hatást fejtettek ki
bennünk, legalábbis ha fogékonyak voltunk erre. A tegnapi su-
garak így alámerültek, elhunytak mibennünk; eltűntek, felosz-
lottak. Ma pedig újak jönnek hozzánk.
Gnosztikus szempontból a Gnózis világossága is naponta
meghal bennünk, miután a célját, a változtatást elérte. Ebből a
magát állhatatosan feláldozó világosságból szüntelenül változó
élet fakad, örök keletkezés, mely erőről erőre és dicsőségről di-
csőségre halad. Ezért mondja Pimander, hogy a keletkezés lé-
nye élet és halál.
Aki ennek a folyamatnak ellenáll, aki a lélekkeletkezés
menetét nem ismeri vagy elutasítja, azt mindig a haláltermészet
dialektikája ragadja meg. így pedig nem az élet, hanem a halál
lesz a sorsa. Ez pedig nem az isteni dialektika, amelyről Piman-
der beszél, hanem a haláltermészet, a megszüntetés dialektikája.
Ezért van az, hogy a jelölt csakis Krisztus által győzhet,
vagyis az egyetlen életet csakis az isten természet világosságá-
val, az élő lélekállapot világosságával lehet megvalósítani. A
Gnózis világossága mindig ragyog. Ez az egyetemes világos-
ság, az univerzális nap világossága, amely szüntelenül felál-
dozza magát, ahogyan a dialektika világossága is teszi. Ezért

193
mondják, hogy nekünk Krisztus halála, Krisztus áldozata az
életet jelenti. A teológusok magyarázatait figyelmen kívül
hagyva ezt meg is értjük. Krisztus világossága örök: naponta
nekünk ajándékozza magát, meghal bennünk, egész lényünk
átváltoztatása érdekében. Aki megnyitja magát őelőtte, az ré-
szesül a Hermészi dialektikában.
 XXVIII

Eredetünk titka

Isten lénye a jóság, a szépség, a boldogság és a tökéletesség;

az örökkévalóság lényege a változatlanság; a világ lényege a
rend; az idő lényege a változás; a keletkezés lényege az élet és
halál."
Ha ezeket a Hermészi alaptételeket úgy vizsgáljuk, ahogy az ed-
digiekben tettük, bizonyára megértjük a felvetett gondolatokat. A
Corpus Hermeticumnak azonban az a szándéka, hogy az öt meg-
határozás jelentését egészen új értelemben mérjük fel, nevezete-
sen mint az élet okára és legmélyebb lényegére utaló tanítást.
Hermész Triszmegisztosz leplezett szándéka az, hogy megma-
gyarázza eredetünk titkát.
Ha megkérdezzük az embereket, hogy mi az élet, akkor igen
valószínű, hogy a legkülönbözőbb válaszokat kapjuk. A száza-
dok folyamán filozófusok tarka sokasága fejtegette már ezt a té-
mát. Úgy tűnik azonban, hogy egyikőjük véleménye sem egyezik
Pimander kijelentésével.
Pimander azt mondja: a keletkezés, a születés hatása a tu-
lajdonság.
Valóban különös válasz! Úgy tűnik, hogy életállapotunkat,
életjelenségünket a Hermészi Gnózis nem tekinti teljesnek, füg-
getlennek, hanem csak egy másik élet tulajdonságának, bizonyos
létező élet következményének. A négyszeres személyiség szüle-

195
tésének lényege, mondja a Gnózis, semmi más, mint az élet tu-
lajdonsága, megnyilatkozása. Az olvasónak itt meg kell gondol-
nia, hogy értekezésünk nem a természetes állapotot veszi alapul,
hanem az élő lélek állapotát, mert csakis ez a lélek képes a szel-
lemi megértésre.
Rá kell jönnünk, hogy az igazi élet - ahogyan Pimander érti
és amely valóban megérdemli ezt a nevet - a szellem élete, Isten
élete. Bensőséges kapcsolat áll fenn a tulajdonság vagyis életje-
lenség és maga az élet között, azaz Isten és az ember között. A
személyiségállapot csak egy tulajdonság, egy jelenség, az egyet-
len élet megnyilatkozása. Miért kell a szellem életének felru-
háznia magát ilyen tulajdonságokkal?
E tulajdonságoknak az egyetlen élet kiterjesztését kellene
szolgálni, hogy az hatalmasabbá, magasztosabbá váljék. A tulaj-
donság-megnyilvánítás fejlődési menete - a jóból az örökkévaló-
ságon, a téridőrenden és a változáson át a születésig -, a tulaj-
donságok gigantikus kialakulása egyszerűen a kiteljesedést, a
szellem tulajdonságokban való előtörését, az isteni állapot dicső-
ségének megnyilvánítását célozza.
Ezért jelenti ki a második könyv 6. szakasza: Isten aktív
megnyilvánító ereje a szellem és a lélek. Pimander, a szellemié-
lek az egyetlen igaz életmag, a szellemszikra. Ez az életmag
pedig természeténél fogva maga az élet; ez van „lelkesítve",
vagyis lélekkel ellátva. Pimander és Hermész, szellem és lélek
képezik Istent. A lélek képezi a világosságot, a szellem „for-
mai" nézetét. Aki a lélektől újjászületett, az beszélhet a benne
élő Krisztusról, a benne lévő viiágosság-szülte Istenről. Szel-
lem és lélek, Atya és Fiú, Pimander és Hermész eggyé lett. A
lénylélek Pimanderrel együtt Isten gyermekét képezi. Piman-
derrel lesz a lélek a háromszor hatalmas Merkúr (Hermész
I riszmegisztosz), amely név az újtudatos állapot legdicsőbb
megnyilvánulására utal. Mindez az eredet lélekemberére vonat-
k o z i k . Ezért a halhatatlanság az örökkévalóság hatása.
 Az olvasóban most az a kérdés támadhat, hogy a lélekem-
ber hogyan sodródhatott ilyen pokoli, halandó állapotba. A vá-
lasz aránylag egyszerű. Az örökkévalóság hatása a halhatatlan-
ság, a lélekembernek mindazonáltal folytatnia kell a megnyil-
vánulását. Ha a szellem, világossággá - következésképpen lé-
lekké - lett, ha az Atya Fiút nemzett, akkor a lélekembernek
tovább kell mennie a megelevenítő szellemiség állapotáig. Ami
lélekkel van ellátva, annak tovább kell nyilatkoznia! Azért is
mondjuk, hogy valami „mardossa a lelkemet". Akit valami lel-
kesít, annak azt ki kell nyilatkoztatnia. Mihelyt a szellem vilá-
gosság lett, mihelyt az Atya Fiút nemzett, a fiúnak, a léleknek,
a világosságerőnek folytatnia kell a megnyilvánulást. Ekkor itt
tűz van, melynek ki kell törnie. A lelkesültség sohasem öncélú
állapot. A lélek ég a vágytól, hogy megnyilatkozzon, hogy va-
lamit tegyen. A lélekállapot egy lehetőség, megnyilvánulásra tö-
rekvő erők összpontosulása; fókuszpont, amely a célra irányul.
Mihelyt tehát a szellem, világosság lesz, azonnal történnie
kell valaminek. A lélekállapot így valójában egy állandó vágya-
kozás. Ha tehát a szellemszikrának megvan a lélektulajdonsága,
akkor a folyamatnak folytatódnia kell, ez feltartóztathatatlan.
Bizonyára ismerik azonban a Korinthusbeliekhez írt 2. le-
vél 3. részének 17. szakaszát: „Ahol az Úrnak lelke, ott a sza-
badság". A szellem élete, a szellem elve a szabadság. A szel-
lem a kényszert nem ismeri. Ezért kell a léleknek ebben a sza-
badságban tovább nyilatkoznia, hogy bizonyítsa azt, ami lel-
kesíti. Ami kényszer alatt áll, az sohasem lehet valódi, mivel
nem belülről jön. Az nem lehet szellem; mert ahol a szellem,
ott szabadság van. A mindenségi megnyilvánulásban a szabad-
ság elvét alapvetően és gyakorlati értelemben tartják fenn. Amit
nekünk fájdalom és szenvedés formájában kell elviselnünk, azt
mikro kozmikus tekintetben magunk okozzuk és tartjuk fenn.
Fájdalom és szenvedés a számtalan butaság eredménye, ame-
lyet vagy mostani életünkben követtünk el, vagy pedig a mik-

197
rokozmoszunkban korábban élt személyiségek okoztak. Ezt a
hatalmas bűnterhet nevezik karmának, melyet a szabadság el-
vének megfelelően magának a kerékhez kötözött embernek kell
semlegesítenie.
Ezért oly pompás az ajándékba kapott lehetőség, hogy ezt a
karmát a Gnózis ragyogó kegyelemvilágosságában megsem-
misíthetjük! Ha ugyanis személyesen ez adóssághoz kötve ma-
radnánk, s mindenért magunknak kellene megbűnhődni, ami a
korszakok folyamán a mikrokozmoszban bünteherként felgyü-
lemlett, akkor gyakorlatilag kilátástalan helyzetben lennénk.
Ezért siet a Gnózis, Isten szeretete a megmentésünkre. Hát nem
örömteli-e a tudat, hogy ezt a karmikus terhet mindenki leráz-
hatja magáról, aki valóban rá mer térni a gnosztikus ösvényre?
Lássuk ezért világosan a második könyv további kijelentését:
A tökéletességhez való visszatérés - a denaturúlás - a világ
rendeltetése; az idő szerepe a gyarapodás és csökkenés; a ke-
letkezésé pedig a tulajdonság.
A szellemlelket szabad állapotban beküldik a hetedik kozmikus
területre, az istenek kertjébe, az alkémiai műhelybe, hogy a
szellemszikra vezetésével és támogatásával megnyilvánítsa,
ami lelkesíti. A hetedik kozmikus terület világmindenségében a
felépítés vagy a megsemmisítés abszolút szabadsága uralkodik.
Itt az ember abban a helyzetben van, hogy minden folyamatot
serkenthet vagy fékezhet. így minden szellemiélek bizonyíthat-
ja önállóságát, és tanúskodhat állapotának magas mivoltáról.
Az istenterv, a mindentudás, a módszer hiánytalan leírása a
szellem birtoka. Ha tehát a lélek tettrekészen egyesül a szel-
lemmel, akkor szabadon megvalósíthat mindent. Az önmegva-
lósítás teljes mértékben lehetséges.
A szellemlélek egyik sajátsága az a lehetőség, hogy a sze-
mélyiségnek nevezett tulajdonsággal, eszközzel lássa el magát.
A szellemlelket elsősorban azért küldik a hetedik kozmikus te-

'0 i
rületre, hogy minden tekintetben alkalmas személyiségre, egy
tökéletes eszközre tegyen szert, hogy Isten nagy tervét bizo-
nyíthassa és kihordhassa. Az istenek paradicsomába belépő
Adámi emberiség legendája szerint „Ádám" feladata az, hogy
minden teremtménynek nevet, vagyis egy erőt adjon. Mert a név
egy erő, egy pecsét. Megértik-e, mily hatalmas a világgal és
emberiséggel kapcsolatos istenterv?
így a személyiséget a szellemlélek tulajdonságaként lehet
megítélni, és eldönthető hogy a születés sajátsága azt bizonyít-
ja-e, hogy a folyamat során balesetek fordultak elő, és hogy
emiatt esetleg valami elromlott, vagy épp ellenkezőleg, a nagy
alkémiai mű valósult meg.
Ebben az összefüggésben jó lesz röviden kitérni közönsé-
ges létállapotunkra a haláltermészetben. Mint személyiségek,
eszközök vagyunk ugyan, de természetes állapotunkra nézve
ugyancsak valószerűtlen állítás lenne, hogy az eredeti szellem-
iélek tulajdonságai vagyunk! Van ugyan lélek bennünk, de ez a
személyiségünkben hatékony lélek nem a szellemből magya-
rázható! Egészen más erők „lelkesítenek" és befolyásolnak
bennünket, s ezeknek az eredménye anyag, vízszintes sík, dia-
lektika, haláltermészet. Természetszülte állapotunkban, mint
tulajdonságok, biztosan nem valósítjuk meg az eredeti lélek
célját.
A lélek, mely mikrokozmoszunkban eredetileg a szellem-
szikra burka volt, visszaélt a szabadságával, mire a szellemmel
való pimandrikus kapcsolat megszakadt. Mert a szellem örök
és tökéletes. Ha a szellem lelke a tökéletlenségben van, és a
magasztos céllal szemben helytelenül viselkedik, akkor a kap-
csolat megszűnik. A szellem nélküli lélek pedig halandóvá vá-
lik: „a bűnös léleknek meg kell halnia" - figyelmeztet a Szent-
írás.
Azt mondhatjuk tehát, hogy bizonyos pillanatban így már
nem voltak élő lelkek. Ebben a helyzetben a dialektikus fenn-

199
tartási folyamat létrehívása képezte a segélynyújtást. Mert a lé-
leknek mindig megvan a hasadási, önsokszorozó képessége. A
természetes létfenntartási (szaporodási) folyamat biztosítja te-
hát annak a lehetőségét, hogy egy halandóvá lett lélek az en-
dúra révén felhívja az eredeti lélek újraszületését. Ezáltal hely-
reáll a kapcsolat a szellemmel, Pimanderrel. Ezt nevezi a mo-
dern Szellemi Iskola Isten szükségrend-tervének.
Az eredeti lélek - mint a szellem kifejezése - visszaélt
szabadságával, s ennek következménye lett a halál. Mivel
azonban a lélek Istenből való volt, egy élő tulajdonság, létét
folytatva egy személyiséget alkotott magának, ezt céljának te-
kintvén. Amilyen mértékben az első lelkek letértek az útról,
úgy szakadt meg fokozatosan a kapcsolat a szellemmel. A lélek
akkor még elképzelhetetlenül sokkal tovább élt, mint a mai
halandó lélek. Majd a kozmokrátorok befolyásával alkalmat
kapott arra, hogy egy személyiséget alkosson magának, amely
fokozatosan a mai állapotáig fajult. A szellemszikra pedig el-
némulva nyugszik a mikrokozmosz szívében.
Ily módon be kell látniuk, mennyire logikus, hogy szemé-
lyiségünk halandó. Amikor a bűnös lélek, az Én, az endúrában
elpusztul, meglesz a lehetőség a Pimanderrel való újraegyesü-
lésre. Ez aztán újra világít majd a mikrokozmosz szívében, s
mint Lelkület beszél a hermetikus lélekhez. így lesz jóvá téve
az egykori hiba, az eltévelyedés.
Nem szabad tehát túl soká időzni a mai ember bűnös ter-
mészeténél, hanem rá kell mutatnunk a visszaútra, a transzfigu-
ráció ösvényére. Ezzel a folyamattal helyesbítjük a hibát, ha-
tálytalaníthatjuk a botlást. Ha pedig majd a lélekvilág, a lélek-
ember-állapot alapján állunk, akkor újra bizonyítjuk, hogy
„ahol az Úrnak szelleme, ott a szabadság".
Az eltévelyedés így végül is csak közjátéknak mutatkozik
az örökkévalóság átfogó művében. Ne maradjanak hát meg
primiiív szokásaiknál és bűnös hajlamaiknál, hanem térjenek
tetterősen és elszántan a transzfigurálás útjára; így minden hi-
bát eltörölnek majd.
Mindezekből azt kell megtanulnunk, hogy aki át akar ha-
tolni a Gnózishoz, Isten élő ismeretéhez, annak a transzfigurá-
lás ösvényén át kell alakítania magát a szellemlélek tulajdonsá-
gává. Akkor az ebből eredő ismeret megmutatja, hogy a szel-
lemlélek minden tulajdonsága közvetlenül a szellemre, az ős-
forrásra vezethető vissza, s hogy a szellem, a lélek és a test
egysége valóban a testben megjelent Isten.
Minden újjászületett léleknek fel kell fedeznie magában
Istent, találkoznia kell Vele és Őt kell követnie. Akinek pedig
szabad volt ezt a Gnózist elnyernie, az kérheti Hermésszel
együtt: ., Beszélj nekem most Isten bölcsességéről! Micsoda Is-
ten bölcsessége? "

201
 XXIX

Csendesedjünk el!

Légy hát csendes, ó Hermész Triszmegisztosz, és jegyezd meg

jól, amit mondok -
mondja Pimander a második könyv kezdetén. Hermész azt vá-
laszolja:
Sokan és sokat beszéltek a mindenségről és Istenről, de a véle-
mények ellentmondanak egymásnak, s az igazságot így nem
tudtam felismerni bennük. Megmagyaráznád ezt nekem, Uram?
Mert csak azt fogom hinni, amit Te nyilvánítasz meg nekem.
Az előző fejezetekben Pimandernek Hermész kérdéseire adott
válaszaiban mélyedtünk el. Mivel pedig az a fontos, hogy Her-
mészhez hasonlóan minden jelölt megtanulja belül/ől megér-
teni Pimander szavait, szeretnénk most Önnek ugyanazt taná-
csolni, amivel Pimander kezdi: Légy csendes!
A Szentírás is többször említi ezt a különös csendességet.
Például a 4. zsoltárban: „beszéljetek a szívetekkel, és csillapod-
jatok", vagy a 62. zsoltárban: „Csak Istenben nyugoszik meg
lelkem", és Ézsaiás találó kijelentése (18): „Nyugodtan nézek a
sátoromba", míg Pál azt tanácsolja tanulóinak a Thesszalonika-
beliekhez írt 1. levélben: „és becsületbeli dolognak tartsátok,
hogy csendes életet folytassatok".

'(>,X
 Ez a „csendes élet" a szív bizonyos állapotára vonatkozik.
Személyiségünk szíve körülbelül egybeesik a mikrokozmosz
szívével. És ebben a középpontban található a rózsa, a szellem-
szikraatom, a fókusz, ahol a Gnózis találkozik a tanulóval, a
szellem a lélekkel, Pimander Hermésszel.
Természetes állapotunkban azonban a szív az a hely, ahol a
sokfelé irányuló vágyak, félelmek és szenvedélyek forrnak és
dúlnak. Az ember közönséges állapotában a szív minden más,
csak nem csendes!
Ha Önök hermetikus emberek akarnak lenni, akiket Her-
mésznek, vagyis merkúrembernek lehet nevezni, akkor a szí-
vüknek el kell csendesednie. Hermész vagy Merkúr fogalma
azt az embert jelöli, aki kezd felébredni az új lélektudatban,
akinek megnyilatkozik az isteni bölcsesség, s aki ennek követ-
keztében főszentélyét magas rendeltetése színvonalára emeli.
Ezt a rendeltetést azonban lehetetlen betölteni, ha a tanuló nem
tanulja meg a szívét csendesen megnyitni a szellem számára.
Aki a Gnózist valóban keresi, az a szív elcsitításának a megva-
lósítását kapja feladatul. Ez azt jelenti, hogy a szívet teljesen
meg kell tisztítani, el kell csitítani, egyensúlyba kell hozni és
meg kell nyitni.
Bizonyára hallottak a kis vérkeringésről. Ez mintegy vér-
kapcsolatot hoz létre a szív és a fej között. A szív teljesen egy a
fejjel, s így mindig kölcsönös összefüggésükben kell vizsgálnunk
őket. Az ösvényen járó tanuló számára ezért a szív és a fej abszo-
lút egysége a gondolkodás, akarás, érzés és cselekvés, valamint
a reagálás és felfogás tekintetében elutasíthatatlan követelmény.
Ha szívük nyugtalan, akkor semmiképpen sem tudnak jól
és szabadon gondolkodni. Ha szívük tele van félelemmel és
meghasonlással, akkor érzékszerveik pontatlanul és szabályta-
lanul működnek. Akkor sem embereket, sem helyzeteket nem
tudnak helyesen értékelni és megítélni, tehát kritizálni kezde-
nek, ennek minden következményével.

203
 Ha a szív a természetes tisztátalanság állapotában marad -
és így marad, ha egész lényünkkel a halál természetre hangoló-
dunk -, akkor képtelenek vagyunk jól odahallgatni, s így meg-
érteni sem tudunk. Mert a haláltermészet lényege a káosz!
Emiatt a természetre irányuló ember szív-fej rendszerében újra
meg újra nagy feszültségek keletkeznek, amelyek őt helytelen
cselekvésre ösztönzik.
A szív-fej rendszerben az embernek van egy biztonsági
szelepe: a gége, amely a gégecsakrával van kapcsolatban. En-
nek a csakrának, ennek a gócnak a szerepéről az Iskolában
még nem beszéltünk, mert ennek nem jött el az ideje. Ezért
elég lesz annyit mondani, hogy a dialektikus ember a gégével
visszaél, hogy felhalmozódott feszültségeit levezesse. Mert a
gége egy alkotó szerv! Sokan a szüntelen fecsegessél, a vég
nélküli, tartalmatlan társalgással, vagy éppenséggel rendkívül
kétes témájú beszélgetéssel vezetik le feszültségeiket. Ez a
„lereagálás" pedig mindig mások költségére vagy kárára tör-
ténik. A szív elcsendesítésének és megtisztításának a szüksé-
gessége ebből a szemszögből nézve tehát még inkább sürgető
követelmény.
Ha a szívüket megnyugtatják és megtisztítják, akkor a fejet
is szabaddá teszik azon működések számára, amelyekre rendel-
tetett. Ekkor az érzékszervek egészen másképpen működnek, és
csak ekkor tudnak majd odahallgatni! Az ős-Gnózis testvérei
megszokták, hogy egymás figyelmét újra meg újra felhívják
ennek a szükségességére. Összejöveteleiket ezért így kezdték:
„Csendesedjünk el az Úr előtt! Hogy igazán hallhassunk,
hogy igazán megérthessünk."
Amint megbeszéltük, a Hermészi filozófia fényében az
ember személyisége a mikrokozmosznak egy tulajdonsága, a
szellemlélek eredménye. Mint tulajdonság tehát a terv megtes-
tesülése: a tervé, mely a szellemben van, és amely a lélekben
szellemi ösztönzés képében mutatkozik meg. Következéskép-

204
pen a tulajdonságban vagy megtestesülésben a szellem és a lé-
lek a testtel egy háromságot képez.
A szellemben a saját fajtája és a lélek fajtája mellett a tu-
lajdonság, a test fajtája is meg van határozva. A lélekben a
szellem tükröződik, és a tulajdonság, vagyis a test kifelé vetí-
tődik. Ez a három dolog a testben lett eggyé. így háromszor há-
rom, azaz kilenc nézetet látunk: így jelenik meg előttünk a
klasszikus emberi kilenc-ség. Ebből megérthetjük, hogy miért
mondták mindig is a kilencet az ember számának.
A testben találunk három szentélyt is, amelyeknek az a
rendeltetése, hogy az emberi háromságnak dicsőséget szerezze-
nek: a fej a szellem szentélye legyen; a szív a lélek szentélye; a
lép-máj rendszer pedig, amelyet biológiai templomnak is
mondhatunk, a test szentélye. Érthető, hogy ennek a háromnak
teljesen harmonikusan kellene együttműködni, mégpedig
mindegyiknek a saját feladata szerint. A medenceszentélynek, a
biológiai templomnak a személyiség természetes folyamatait
kell a lélek és a szellem szerint irányítania és kiviteleznie. Ha
az irányulás hangsúlyát a biológiaira, a dialektikusra, a vízszin-
tes síkra helyezik, ahogyan a legtöbben teszik, akkor a szív és a
fej alárendelt helyzetbe kerül. Ekkor a személyiségben megkö-
vesedési folyamat lép fel, a szív asztrális nyugtalanság zűrzava-
ra lesz, és az agyi értelem csak a közönséges, természetes, állati
életre lesz alkalmas. Akkor a szív nem tud elcsendesedni a
Gnózis előtt, az Úr előtt, hanem a létért folytatott harcot tükrö-
zi, ami mindig a halállal végződik.
Mivel a biológiai szívvel körülbelül egybeesik a mikrokoz-
mosz szíve, és a csendes őr, a rózsa, a bennünk lévő istenember
ebben a szívben raboskodik, s mivel ebből a rózsából szüntele-
nül hangzik a kiáltás az egész lényben, hogy az igazi, hallgató
szfinxet váltsák meg a sivatag homokjától, világos, hogy az Is-
kola miért hívja fel tanulóit újra meg újra arra, hogy életük
súlypontját helyezzék át a biológiai templomból a szív temp-

205
lomába. Mert a szív temploma a lélek temploma! A léleknek
Krisztus világosságának kell lennie. A léleknek az Atya Fiává
kell válnia. Ezért kell a szívnek újra Betlehemét, újjászületését
ünnepelnie.
Ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy biológiai templomu-
kat megfosztják a fényességétől. Ellenkezőleg! Ha a lélektemp-
lomban újra világosság gyúl, akkor ez a biológiai folyamatok-
nak is hasznára válik. Ugyanakkor pedig megnyitják a szentek
szentjéhez, a legfőbb templomhoz, a főszentélyhez. a szellem
és a bölcsesség templomához vezető ajtót.
Azt látjuk tehát, hogy a gnosztikus rejtélyek kulcsa a szí-
vünkben rejlik. A királyt - aki a szellem - ott kell megváltani,
és a legmagasabb szentélyben trónjára emelni. Ebben a lélek
világossága játszik vezető szerepet. Ezért kell számunkra ál-
landóan, mély értelemmel hangoztatni:
Csendesedjünk el az Úr előtt!
így térítsük meg a szívet!
Nyissuk meg az oltárt, s melengessük az ott rejlő szentet az
egyetemes Nap világosságánál!
Hagyjuk abba a munkát a biológiai szentélyben, és a pozi-
tív oltárszolgálatot helyezzük át a szívbe!
Ha ebben sikerünk lesz, akkor az üdv világosságáramlatai be-
lénk ömlenek, megtöltik egész lényünket, s új világosságból
szőtt ruhát borítanak ránk: az arany menyegzői ruhát, amely az
új lélegzőterünk. És az ebbe a hatalmas fénytérségbe ágyazott
személyiséget vezetik el a transzfigurációhoz. A lélek helyre-
állítása után megvan a kapcsolat az élő szellemmel: a szembesí-
tés Pimanderrel. Végül pedig teljesen megújul a tulajdonság, az
eszköz, a személyiség!
Erre a folyamatra mondja egyik szertartásunk: „Ez az
egyetlen rejtély, a kizárólagos hittitok, amit a Gnózis ad ne-
künk. Az élet fájának a mi számunkra, a természetszülte ember
számára levágott törzsökéből új vesszőszál hajt ki, a kapcsolat
helyre lesz állítva. Csak akkor kezdődhet meg az újraalkotás
nagy munkája."
Ezt a kezdetet pedig a szívben kell megünnepelni. Nyissák
meg a szívüket, miután életük súlypontját a szívbe helyezték.
Tisztítsák meg a szívüket, hogy a tiszta világosság behatolhas-
son. Ebben az összhangban, ebben a kristálytiszta csendben le-
het a nagy művet elvégezni.
Csendesedjünk hát el az Úr előtt, hogy az eredet kilencsze-
res embere kiszállhasson a természet sírjából.

207
 XXX

Mi a bölcsesség?

Mi a bölcsesség? Bizony klasszikus kérdés ez! Hermész az

után a bölcsesség után puhatolódzik, amin a mindenség léte
alapul. A Hermészi Gnózis válaszol is. A válasz pedig Tiánai
Apollós alakját juttatja eszünkbe, akiről - miként az Urjézusról
- szintén elmondható, hogy „Egyiptomból hívtam ki az én fia-
mat".
Mi Isten bölcsessége?
A jóság, a szépség, a boldogság, minden erény és az örökkéva-
lóság. Az örökkévalóság alakítja a világot rendszerré azzal,
hogy az anyagot halhatatlansággal és tartóssággal itatja át.
A 12. és a 13. szakasz szerint itt arra a tényre utalnak, hogy Is-
ten bölcsessége elválaszthatatlanul összefügg az ősanyaggal, az
anyaggal, minden atommal. Abraxasz, Isten egyetemes szeretet-
lénye, négy kisugárzásával - vagyis az egyetemes Nap, amely-
ből a szeretet, az akarat, a bölcsesség és a hatás ered - minden
atomban benne van. Ebből az ősanyagból, amelyben tehát Isten
maga rejlik, ebből alkották a tulajdonságokat, amelyek Her-
mésznél a személyiségek. Ezen az építkezésen, ebben a folya-
matban az erők és elemek sokasága jelenik meg; az erők és
anyagok szüntelen átalakulása következtében a személyiség
állandóan változik és tökéletesedik, míg végül teljes összhang-

I I
ba kerül a lelkülettel és a lélekkel, Pimanderrel és Hermésszel,
a szellemlélekkel. Ekkor pedig az egész lény a változatlanság-
ban áll.
így azt látjuk, hogy Isten, örökkévalóság, világ, idő és ke-
letkezés egybefolyik, Isten és teremtmény ebben a létállapotban a
szó szoros értelmében egyesült. Akkor Isten van a lelkületben, a
lelkület a lélekben, és lélek az anyagban, mindez pedig örökké.
A tény, hogy Isten és a teremtmény hermetikus szempont-
ból a mindenségi megnyilvánulásban egyetlen lény, világossá
teszi, hogy a Szellemi Iskolában miért beszélünk csoportegy-
ségről. Próbáljanak meg ennek a mélyére hatolni. Ha azt látjuk,
hogy a szellemtér, a lélektér és az ősanyagi tér teljes elválaszt-
hatatlanságban létezik, akkor azonnal rájövünk, hogy az elvá-
lasztottság, a különlét a Gnózis világosságában teljes képtelen-
ség. Az elkülönült lét, az eltúlzott egyéniség, az „én vagyok" -
ami különösen a nyugat-európai embert jellemzi - teljes mér-
tékben ellentmond a Logosz természetének. Azt olvassuk a 17.
szakaszban:
Ezt a nagy testet pedig, mely minden testet magában foglal,
belül betölti és kívül beburkolja egy lélek, mely szellemtudattal
és Istennel teli. Ez a lélek a világmindenséget élteti.
Szóval: A mindenségi megnyilvánulás egy gyönyörű csoport-
egység, pompás együttes. Nem úgy csoport, mint valami nyáj,
ahogyan az állam és az egyház mindenre ráterpeszkedő rend-
szere akarja, s ahogyan a Nagy játék rendezői (lásd a „Leleple-
zés" című könyvet, „Az elkövetkező események előrevetett ár-
nyéka") próbálják majd megvalósítani. Tehát nem kikényszerí-
tett csoportosulás, nem valami összeverődés, hanem valóban
intelligens egység a teljes szabadságban. Mint a szabad lelkek
mozaikja: a világosság egysége, az úgynevezett hetedik sugár
isteni valóságának egysége, a tökéletes Hétvilágosság egysége
és valósága.

209
 Önök tudják, hogy vannak kozmikus sugártörvények, és a
sugártörvény, a sugárbőség, amely most hatalomra jut az em-
beriség fölött, s amelyre az ifjú Gnózis tökéletesen akar rea-
gálni, az a hetedik sugár törvénye. Ez a sugár minket az igazi
csoportegységbe akar bevezetni. A világosság minden minden-
ben. Ebben a világosságban lett eggyé minden, Isten hatására.
Minden jó alkotójának, a hét kozmikus terület rendszere urának
és fejedelmének tevékenysége folytán olvadt össze minden el-
lentét és egyenlőtlenség a szeretetben: így mondja a 30. sza-
kasz.
Mi tehát nem társadalmi értelemben akarunk szerzetet
alakítani, vagy olyan testvériséget, amelyet a világ demokrati-
kusnak nevez, hanem arra a szeretetre törekszünk, amiről Jézus
Krisztus beszél. A gnosztikus rejtélyekben a jelöltnek megada-
tik, hogy lássa ezt a hatalmas, új világképet, mindenekelőtt pe-
dig azt, hogy ez lélekkel teli! Felismeri, hogy a sugártörvények
ritmusa mindent a saját fajtájának megfelelően, és mégis teljes
egységben mozgat. Mindennek mindennel, mindenkinek min-
denkivel való egységét a Szellemi Iskola tanulójának teljes
mértékben fel kell fognia, jóllehet erről még meglehetősen ne-
héz helyes képet alkotni.
A megszabadult gnosztikus ember ért ennek az egységnek
a kialakításához, a baloldallal és a jobboldallal is, mondja a 34.
szakasz, s Önök esetleg tudják, hogy miről van szó. A jobbol-
dali ösvény a pozitív, tudatosan istenkereső élet útja, az én el-
halásának, a lélekszületésnek és az erre következő megszabadu-
lásnak az útja. A baloldali út az Istentől elvezető élet, az eltéve-
lyedés, a vakság és a rögeszmék útja.
Mindenképpen távol tartjuk magunkat a baloldali úton já-
róktól, mivel mi annak az egyetlen, egyetemes törvénynek en-
gedelmeskedünk, amely az élő lélekállapoton uralkodik. Gya-
korlatilag azonban senkitől és semmitől sem tekinthetjük ma-
gunkat elválasztottnak! Mert minden és mindenki egységet ké-
pez. Ezért folyamodik Isten szeretete lankadatlanul minden té-
kozlóhoz is, ahhoz is, ami az egyetemes törvénytől eltér. Az
emberrel megy, mindenen keresztül, míg az ember az 0 erejé-
ben meg nem újítja magát.
Hogyan működik hát Isten szeretete? A sugártörvény kü-
lönböző nézetei együtt egyetlen törvényt, egyetlen magasabb
rendű sugárrendet képeznek. Ez a sugártörvény Abraxasz, az
egyetlen szeretet, az egyetemes Nap, mely mindenben és min-
denkiben mélyen benne rejlik. Aki harmonikusan alkalmazko-
dik az örök szeretetnek e törvényéhez, az tapasztalni fogja en-
nek az áldását. Aki azonban ellenkezik, azt ugyanez a világos-
ság megégeti, mert ez akkor tűzként jelentkezik. Aki az alapve-
tő összhangot megzavarja, az számítson rá, hogy a zavar követ-
kezményei utolérik. Az illető minden baját maga okozza magá-
nak. Mert az összefüggésnek csak egyetlen törvénye létezik, a
hetedik sugár törvénye, az igazi csoportegység törvénye, ami az
ifjú Gnózis élő testének a törvénye is.
A Hermészi filozófia tehát megkülönbözteti a világosságot
a tűztől. A világosság Isten szeretetének a melege; a tűz ugyan-
abból a szeretetből eredő megpróbáltatás. így mondja a 29.
szakasz. A tűzben azonban - s ezzel a megpróbáltatásban is - a
mindenható szeretet jelenlétének és hatásának a bizonyítékát
látjuk, hogy végül minden és mindenki áttörhessen a világosság
melegébe.
Tudd meg hát - mondja a 41. szakasz -, hogy minden élő test
anyagból és lélekből készült, mind a halandó, mind pedig a
halhatatlan, mind az értelmes, mind pedig az értelem nélküli.
Most fel lehet vetni a kérdést, hogy Isten fáradozása elhatol-e
mindenhová és mindenkihez. Igen, abszolút értelemben elhatol
az egész élő természethez, minden természeti birodalomhoz, a
legszélsőségesebb részekig. Ebbe beleértendő tehát a pokol
minden területe, s minden, ami szörnyűség és méreg. Mert ne

211
feledjék, hogy végeredményben minden, bármennyire elfajult
és romlott legyen is, az egyetlen, nagy, hétséges lélekbirodalom
lehetőségeiből és erőiből származik. Ami pedig ezzel nincs
összhangban, ami eltévelyedett, azt csakis a senkit és semmit
el nem eresztő szeretettörvénnyel lehet megfordítani, kijavítani,
meggyógyítani!
Gondolkozzanak el, mi minden történik a mi világrészün-
kön. Mekkorák a problémák; mindenfelé félelmek és aggodal-
mak tömkelege, gyűlölet, fenyegető veszélyek. Ugyan ki hiheti
komolyan, hogy mindebből csak valamit is meg lehet oldani
erőszakkal?! Fenyegetéssel, gyilkossággal, vérrel vagy köny-
nyekkel?!
Csak egyetlen megoldás van: a szeretet ereje. Isten szere-
tetének tüze. Ennek a szeretetnek le kell szállnia az elsüly-
lyedtség legalsó mélységeibe, hogy a megfelelő pillanatban
segíthessen a rászorulóknak. Ennek az egyetemes, mindent
elviselő és hordozó szeretetnek a következményeit á világiro-
dalom jó néhány írója felismerte és ábrázolta. Gondoljanak
csak Jacob Wasserman pompás művére, a Wahnschaffe Krisz-
tiánra, vagy Buddhára, aki a legjelentéktelenebb lény megölé-
sét is megtagadta.
Minden elsüllyedtnek a megmentése, a mindenségi meg-
nyilvánulás összhangjának a helyreállítása csakis az alkalma-
zott szeretettel lehetséges. Ezért harcol Siegfried a sárkány el-
len, és ezért tapossa Hermész a sziszegő kígyó testét. A kard, a
fegyver azonban, amelyet Siegfried és Hermész is használ, nem
az erőszak, a gyűlölet, a fenyegetés és gyilkosság fegyvere, ha-
nem Isten szeretettüzének kardja, mely legyőzhetetlenné teszi
őket. Ha az olvasó ezt megérti és valóban belátja,.akkor azt is
tudja, hogy a természetrend, melyet haláltermészetnek neve-
zünk, nem reménytelen. Iskolánk két természetet különböztet
meg: a halál természetét és az élet természetét. Erre kényszerü-
lünk, mert számolnunk kell a tényleges állapottal, s arra kell

.' I X
megtanítanunk egymást, hogy forduljunk el a tűztől a világos-
ság felé. Először a világosságba kell bemennünk és belemerül-
nünk, hogy azután, a világosságból kiindulva alakítsuk át a tü-
zet világossággá, a világot és emberiséget szolgálván.
Valójában és alapjában véve csak egyetlen természet,
egyetlen birodalom létezik. Mint lélekemberek, belsőleg nem
ismerünk semmiféle el választottságot. Gyakorlati okokból,
utunk körülírása és célunk tiszta meghatározása végett azon-
ban különbséget kell tennünk, és ki kell jelentenünk, hogy „a
világosság felé fordulunk!" Mihelyt azonban felemelkedhe-
tünk a világosságba, azonnal megjelenik a csodaszép feladat,
hogy az emberiséget szolgáljuk, s ennek minden következmé-
nyét vállaljuk.
Ha továbbra is választóvonalakat vonunk, akkor - ahogyan
a második könyv hatvanadik szakasza mondja - közönséges
emberek vagyunk. „A közönséges ember a változást halálnak
nevezi, mert a test feloszlik, és az élet a láthatatlanba vonul."
Mily nagyszerű azonban, hogy a világosság tűzzé lesz, hogy
ami elég, az világossággá válhasson! Nem tapasztaltuk-e éle-
tünk folyamán mindannyian a tűz forróságát? A próbák izzó fe-
szültségét, a tisztulás tüzét, a minden alacsonyrendűt meg-
emésztő tűzvészt, hogy az emésztő tűzből az új tűzmadár kel-
hessen szárnyra?
Térjünk most át mélyebb összefüggésekre, melyek az isten-
ismeretből erednek, s vizsgáljuk meg a mindenütt jelenlévőség
nézeteit.
Most már tudjuk: Minden Istenben van, tehát az Ön újjá-
született lelke is, ha ez már megvan Önnek. Minden Istenben
van, de nem egy bizonyos helyen; mert a hely testi és mozdulat-
lan, mondja Pimander a hetvenedik szakaszban. Mi pedig lát-
tuk, hogy a lélektest és a megszabadult személyiség a szellem-
lélek tulajdonsága. Szellem, lélek és test háromságot képez. Rá
kell tehát döbbennünk, hogy az újjászületett mikrokozmosz,

213
mint Istenben elmerült egység, egyidejűleg mindenütt jelen van
és mindent magában foglal! A világmindenséget, amelyben
szellem, lélek és test egységben létezik, lélek- és szellemtudat
tölti be. Mindez pedig egy csoportegység, vagyis az egyes lélek
tudata ugyanakkor a mindenütt jelenlévőség tudata is. Az újjá-
született mikrokozmosz ezért mindenütt jelen van és mindent
magában foglal.
Gondolja meg az olvasó, hogy ebből a szempontból nincs
olyan lény, amely többet megért, többet foglal magában: nin-
csen tehetségesebb és hatalmasabb lény, mint aki a halálter-
mészetből kiszállt; a legintelligensebb, a leggyorsabb és a
leghatalmasabb az újjászületett szellemlélek, mondja a 71.
szakasz.
„Parancsold meg a lelkednek - mondja Pimander ujjongva
Hermésznek a következő szakaszokban (72-74) -, hogy men-
jen Indiába, s ott lesz, mielőtt még megparancsoltad volna
neki. Parancsold az óceánhoz, s ott is azon pillanatban ott
lesz. Küldd fel a mennybe, s ehhez nem kellenek neki szár-
nyak. Semmi sem akadályozhatja, sem a Nap tüze, sem az
éter, sem az égbolt törvényszerű mozgása, sem a csillagok
teste: átsiet minden téren, s röptében a legszélsőbb égitestig
emelkedik."
Aki ezt a szabadságot, ezt az abszolút szabadságot szeretné, az
megkapja. Megszerzésétől semmi sem tarthatja vissza, ha - ez
magától értetődik - bejárja az ehhez vezető utat.
Értsék meg tehát, hogy mekkora hatalom van a birtokuk-
ban! A teljesség hatalmát már birtokolják, Önökben nyugszik,
csak még nem vették használatba. Még túlságosan a megszo-
kott dolgokhoz ragaszkodnak. Még mindig a vízszintes sík dé-
libábjait bámulják. Önmagukat hátráltatják.
Pillantásukat irányítsák a mindenütt jelenlétbe. Szabadítsák
meg a lelküket, s Isten mindenhatóságát fogják magukban meg-

o
valósítani. Szabadítsák fel magukban a teljesség hatalmát azzal,
hogy a világosság ösvényén, a Gnózis világosságának ösvényén
járnak. Akkor Önökre is mondhatják egyszer:

„Egyiptomból hívtam ki az én fiamat."

Ámen!

215
 Szómagyarázat

ABRAXASZ: Isten egyetemes sze- BETLEHEM KAPUJA: Azon tanuló

retetlényének gnosztikus jelölése - szívének az állapota, aki igaz
például Tiánai Apollós tanaiban. üdvrevágyással kieszközli élete tel-
ANYAG SZFÉRA - TÜKÖRSZFÉRA: A jes megváltoztatását. Ezzel feltárja
dialektikus természetrend területé- szívét a gnosztikus világosság szá-
nek két fele. Az anyagszféra az a mára, az „istállót" tehát, az elcsúfult
terület, amelyben anyagi megjelené- és elpiszkolódott szívet felkészíti a
sünkben élünk. A tükörszféra pedig belső Krisztuslény megszületésére.
az, amelyben többek között a halál
és a reinkarnáció közötti folyamat
játszódik le. A pokol-területen és a
tisztulási területen („tisztítótüzön")
kívül az a terület is a tükörszférában
van, amelyet a természet nagy és kis
vallásai és az okkultizmus alaptala-
nul neveznek mennyországnak és
örök életnek. Ezek az égi területek
éppúgy az időnek és végességnek
vannak alávetve, mint anyagi létünk.
A tükörszféra tehát a halottak ideig-
lenes tartózkodási helye, ami nem
jelenti azt, hogy az elhunyt szemé-
lyiség ott új életre kel. Mert a négy-
szeres személyiség életének nincsen
folytatása. Csak a tudat belső magja,
a szellemfellobbanás, a dialektikus
szikra lesz ideiglenesen visszavonva
az aurikus lénybe, és képezi majd egy
új személyiség tudati alapját, melyet
az aurikus lény épít fel az anyában
ható erőkkel együttműködve.
AURIKUS LÉNY: <=> Lipikarendszer.
A/ ember aura-égboltja, erőközpon
tokkal és fókuszokkal, melyekben
az ember egész karmája, sorsának
fonadéka le van fektetve. Földi, ha-
landó lényünk ennek az égboltnak a
vetülete, így ez az égbolt határozza
meg. Ez képviseli a bukott mikro-
kozmosz egész bünterhét. Ez az a
régi ég, melynek a Gnózis vezetésé-
vel, az élet teljes megfordításával el
kell múlnia, hogy új ég keletkezhes-
sen, aminek következtében új föld is
keletkezik, az igazi ember feltámad.
Ebben pedig a szellem, a lélek és a
test újra Isten tervével összhangban
lévő, múlhatatlan egységet képez.
AUTHÁDÉSZ: Ez a név Valentinusz
gnosztikus evangéliumában fordul
elő; az anyagszülte ember szentség-
telen akaratának a neve, amit
oroszlánfejű erőnek is neveznek.
Authádész teremtményei azok a
vész-erők, amelyek a különc, önfejű
emberi akarat következményei, és
az Eonok (■=> Eonok) fennállását
biztosítják.
így lesz minden igaz tanulóban DIALEKTIKA: Mai életterületünk,
Betlehem az ősrégi út kezdete, mely melyben minden csak az ellentété-
dicsőséges betetőzését Golgotán, a vel fordul elő. Nappal és éjjel, vilá-
koponya helyén találja meg az igazi gosság - sötétség, öröm és üröm,
istenfia feltámadása képében a mik- fiatalság - öregség, jó és rossz, élet
rokozmoszban. és halál. Ezek elválaszthatatlanok,
BIRODALOM, az új gnosztikus: A az egyiket elkerülhetetlenül követi a
kezdetek tiszta asztrális anyagából másik, s így az egyik a másiknak a
készült gnosztikus asztrális tér, me- létrehozója. Ez az alapvető törvény
lyet a gnosztikus egyetemes lánccal irt mindent a szüntelen változásnak
együttműködve ennek legifjabb és felörlődésnek, kikeletnek, viru-
tagja, az ifjú gnosztikus Szerzet lásnak és hanyatlásnak vet alá. Lé-
épített. Két területre, a mi terünkre tünk területe ez által a végesség, fáj-
és a hatodik kozmikus terület feltá- dalom és szenvedés, lebontás, be-
madási terére kiterjedő tevékenysé- tegség és halál területe. Magasabb
ge az igazi megváltásra vágyó em- szempontból viszont mégis az isteni
bert az aratási időszakban képessé kegyelemhatás törvényéről van szó,
teszi arra, hogy az ifjú Gnózis élő mert a dialektikus terület és törvény
testén keresztül belépjen a feltáma-
dási térbe. Tehát az Iskola élő teste
képezi a két kozmikus terület kö-
zötti nagyon is ideiglenes hidat. Az
új gnosztikus birodalom testesít meg
minden szükséges erőt, amellyel a
tanuló ezen a hídon áthaladhat az
élethez. Európában keletkezett, és
innen kiterjedt az egész világra. Hí-
vása az egész emberiségnek szól.
CSOPORTEGYSÉG: Az ifjú gnoszti-
kus Szerzet élő testében részesülők
igazi egysége, amit a Szellemi Isko-
la lényege megkövetel, az nem va-
lami összetartozás jó szándékú je-
lensége, hanem a Gnózisban növek-
vő új lélekélet belső egységessége,
mely a Hegyibeszéd szellemének
megfelelő új életvitelben mutatkozik
meg.
DEMIURGOSZ: Szellemlény, aki az
Atya-Istenből indul ki; a Demiur
gosz a világ teremtője az ősanyag-
ból, amit nem ő, hanem az Atya-Is-
ten teremtett. A Demiurgosz egyen-
lő az Igével, a Világlélekkel.
DÉMON: Természeti erők. Ha az
ember egyesül velük az isteni terv
betöltése révén az Atya akaratának
önkéntesen engedelmeskedve, akkor
a démonok hatalmas segítők az em-
ber istenülésének útján. Ellenkező
esetben az ember bosszúálló ellen-
ségnek, a sors erőinek tapasztalja
őket; ezek egybeesnek a karmikus
következményekkel, melyek az em-
ber sorsát határozzák meg a tapasz-
talatok fájdalmas útján. Démonok-
nak nevezik a bukott emberiség vak
csörtetése által keletkeztetett termé-
szeti eonokat is, ugyanígy az
asztrális erőelveket is, melyeket az
ember intellektuális agytevékenysé-
ge hoz létre.
a szüntelen összetöressél, lebontás- GNÓZIS, ötszörös egyetemes: A
sal és megújítással megelőzi az em- fejlődés öt lépésének összefoglalá-
ber (a mikrokozmosz) végleges sa, melynek révén a tanulóban
megkövesedését, vagyis pusztulását, megjelenik az élethez vezető ös-
így időről időre újabb megnyilatko- vény: 1 . felszabadító belátás, 2. len-
zási lehetőséggel ajándékozza meg, dületes üdvrevágyás, 3. teljes önát-
hogy egyszer felismerhesse léte adás, 4. pozitív, új életvitel, 5. fel-
egyetlen célját, s rátérjen a visszaté- támadás az új életterületen.
rés ösvényére a transzfigurálással, HlEROFÁNSOK: C > Egyetemes
ami a „víztől és lélektől való újjá- Szerzet.
születés". JÉZUS MAGVA: A rózsakeresztesek
EGYETEMES SZERZET: A Mozdu- klasszikus kiáltványa, a Fama
latlan Birodalom isteni hierarchiája. Fraternilatis Roseae Crucis így ne-
Ez képezi az Úr egyetemes testét. vezi a szellernszikra-atomot. ■=> Szív
Sok más néven is emlegetik: Krisz- rózsája
tus egyetlen láthatatlan egyháza, a
Krisztushierarchia, a Gnózis. A bu-
kott emberiség érdekében folytatott
tevékenységében többek között úgy
is fellép, mint Samballa Szerzete, a
Világosság hármas szövetsége, a
Krisztushierofánsok rejtély iskolája,
vagy hierofáns Szellemi Iskola.
EGYETEMES TAN: EZ nem „tan" a
szó szokásos értelmében, és köny-
vekben sem található. Legmélyebb
lényegében Isten,élő valósága, ami-
ből az arra nemesedett tudat, a
Hermészi vagy Pimanderi tudat le-
olvashatja és megértheti az Alkotó
összbölcsességét.
ENDÍJRA: AZ Én összetörésének út-
ja, az énfeloszlatás ösvénye, az
arany halál, amikor az ember átadja
magát az őbenne lévő Másiknak, az
igaz, halhatatlan embernek, a benső-
jében lévő Krisztusnak. A „néki, a
mennyei másiknak növekednie kell,
nékem pedig alább szállanom, hogy
ö élhessen" ige gyakorlata. Ez min
den idők klasszikus útja, melyen a
bukott, sötétségbe, szenvedésbe és
halálba süllyedt ember élete teljes
megfordításának tisztító tüze által
feltámad igazi, halhatatlan lényében,
és benne és vele visszatér az Atyá-
hoz. Életutunk a dialektikán át az
elhalálozás útja; az endúra az
éntermészet önkéntes elveszejtésé-
nek a halála, mely a Másikban
folytatott örök élethez vezet. „Aki
az ő életét hajlandó elveszíteni éné-
rettem, az megtalálja ezt."
GNÓZIS: a) Isten lélegzete, Isten, a
Logosz, minden dolog forrása, mely
szellem, szeretet, világosság, erő és
egyetemes bölcsesség képében nyil-
vánul meg; b) Az Egyetemes Szer-
zet, mint Krisztus sugárterének
megnyilvánítója; c) Az Istentől és
Istenben lévő eleven ismeret,
amelyben azok részesülnek, akik
lélek-újjászületés révén belépnek
Isten fényszületésébe, a pimandri-
kus tudatállapotba.
KOZMOKRÁTOROK: Hét, istenek- veznek, az csak egy reménytelenül
nek is nevezett hatalmas természeti elfajult mikrokozmosz súlyosan
lény, szoros kapcsolatban az alkotás megcsonkított személyisége. Mai
eredetével. Ők tartják fenn az alap- tudatunk csak személyiségtudat, s
vető kozmikus természeti törvénye- így csak annak a területnek van tu-
ket és azoknak a hatáskörét, képezik datában, amelyikhez tartozik.
a mindenség-megnyilvánulás Hét- NAGY JÁTÉK: Nagyban megrende-
szellemét (lásd az első könyvet is: zett, ravaszul felépített tükörszféra-
Pimander). tevékenység, amelynek folyamán az
LÁNC, EGYETEMES: O Egyetemes egész másvilági okkultizmus beve-
Szerzet tésével és hatalmas természeti jelen-
LÉLEGZŐTÉR: A legközelebbi erő- ségekkel fogják az Úr újraeljöve-
tér, amely a személyiség életét teszi telét megjátszani. Ennél a nagy mé-
lehetővé. Közvetítő közeg az retekben és hosszasan előkészített
aurikus lény és a személyiség kö- hanyatlásnál, mely mai kozmikus
zött. Erőket és anyagokat vonzó és napunk végével társul, fennáll annak
taszító tevékenységével teljesen a
személyiséghez igazodik, hogy ezt a
személyiséget fenntartsa
LELKÜLET (KEDÉLY): A dialekti-
kus ember szívszentélye, ha az telje-
sen megtisztult minden természet-
szülte hatástól és befolyástól, s töké-
letes összhangban rezeg a rózsával,
a szellemszikra-atommal (■=> Szel-
lemlélek). Amikor a tiszta, újjászü-
letett lélek egybeolvad a szellemsu-
gárzásokkal; a rózsának, a mikro-
kozmosz közepének a kapcsolata a
Hétszellem sugárzásaival. A lelkü-
letben és a lelkület révén nyilatkozik
meg Pimander, a szellem.
LIPIKA: A firmamentum, az aurikus
lény, minden erő, érték és kötöttség
összegét képviseli, mely a megnyil-
vánulási térben valaha létezett; ez
különböző személyiség-megjelené-
sek életének az eredménye. Ezek az
erők, értékek és kötöttségek képezik
együttesen mikrokozmikus égbol
tunk fényeit, csillagait. Ezek a fé-
nyek mágneses fókuszok, melyek
minőségükkel meghatározzák a
mágneses szellemtér szerkezetét,
tehát az erők és anyagok fajtáját,
amit ez magához vonz a légkörből,
amit felvesz a mikrokozmikus rend-
szerbe és ezzel a személyiségbe. így
ezek a fények határozzák meg a
személyiséget! A személyiség lé-
nyeges változását tehát a firmamen-
tum lényeges változásának kell
megelőznie, és ez csak az én-lény
önfeláldozása, a teljes énfeloszlatás
árán lehetséges.
MIKROKOZMOSZ: AZ ember mint
minutus mundus, azaz kis világ.
Gömb alakú, sokrétű életrendszer,
melyben belülről kifelé megkülön-
böztethető: a személyiség, a meg-
nyilvánulási tér, az aurikus lény és
egy hétszeres, mágneses szellemtér.
Az igazi ember egy mikrokozmosz.
Amit ezen a világon embernek ne-
a veszélye, hogy az emberiséget ez- Atya házába való visszatérésében
zel foglyul ejtik és belevonszolják a bizonyosodik be. A szellemlélek az
káprázatosan ellenállhatatlan illúzi- a lélek, mely ezt a kapcsolatot ün-
óba. Ezeket az eseményeket tárgyal- nepelheti, az egyesülést azzal, akit
ja J. van Rijckenborgh könyve, a az egyiptomi Gnózis Pimandernek
Leleplezés. (Poimandres) nevez. Ez Ozirisz
ÖNÁTADÁS: O Gnózis, ötszörös, (szellem) és ízisz (lélek) egysége,
egyetemes. Krisztus-Jézus egysége, az Atya és
ŐSATOM: O SZÍV rózsája. Fiú egysége. Ez Rózsakereszt Ke-
ŐS-GNÓZIS, Hermészé: Ez az el- resztély Alkémiai Menyegzőjének
nevezés annak tenyéré utal, hogy a beteljesedése, a Mennyei Vőle-
mai emberiségkorszakunk minden gény és a Mennyei Menyasszony
igazán működő gnosztikus tevé- menyegzője.
kenysége az egyiptomi Gnózis ős- SZELLEMSZIKRA-ATOM: ■=> Szív
forrásából indult ki, és minden rózsája.
gnosztikus üdvözítő munka abban
az őstudásban gyökerezik, hogy az
ember csak a hermetikus, azaz Mer-
kúr-ember, az igaz istenember fel-
támadása révén szabadulhat meg,
aki aztán az Istenben megvilágosult
tudatban él. Ezért tanúskodik Máté
evangéliuma: „Egyiptomból hívtam
ki az én fiamat".
PERFEKTEK: A Katarok e szerzete-
seit a nép Bonshommesnek (Jóem-
bereknek) nevezte. A perfektek
megvalósították az újjászületett lel-
ket, mely megtalálta Pimanderét.
PISTIS SOPHIA: a) Valentinusznak
tulajdonított gnosztikus evangélium
az i.sz. II. századából, mely sértet-
lenül maradt ránk, és a Krisztusban
való megváltás egyetlen útját, a
transzmutálás és transzfigurálás út-
ját rendkívül világosan és részlete-
sen írja le; b) Az igazi tanuló jelölé-
se is, aki minden akadály és vissza-
húzó erő ellenére megrendíthetetlen
bizalommal és hittel tart ki a célig.
RÓZSÁT a keresztre tűzni: A tanu-
lóság folyamatának egyik fázisa,
amikor a tanuló a helyes belátás és
az igazi üdvre-vágyás vezetése alatt
az én-embert - anyagszülte emberlé-
tét - a „naponta a halál révén állás-
sal" (Pál) elpusztítja, hogy az igazi
Istenember, a Pimander-ember fel-
támadhasson benne.
SZELLEMI ISKOLA: A Krisztushie-
rofánsok rejtélyiskolája. ■=> Egyete-
mes Szerzet.
SZELLEMLÉLEK: AZ endúra ösvé-
nyének, egy gnosztikus szellemi
iskola tanulóösvényének elsősor-
ban az a célja, hogy az igazi, halha-
tatlan lelket felébressze szendergő
állapotából. Mihelyt ez a lélek fel-
ébred halálos álmából, helyreáll a
kapcsolat az Egyetemes Szellem-
mel, Istennel. A szellemnek és a
léleknek, Istennek és az embernek
ez a kapcsolata a Másik dicső fel-
támadásában, az elveszett fiúnak, a
bennünk lévő igazi embernek az
Szív RÓZSÁJA: A szellemszikra-
atom misztikus jelölése; ősatomnak
és Krisztus-atomnak is mondják. Ez
körülbelül a jobb szívpitvar legma-
gasabb pontjával esik egybe, és a
mikrokozmosz mértani középpontja.
Ez az isteni, eredeti életnek egy ösz-
szezsugorodott maradványa. A Szív
Rózsája, amit arany magnak, Jézus
magvának vagy a lótuszvirág gyön-
gyének is neveznek, egy teljesen új
mikrokozmosz csírája, az isteni
mag, amit a kegyelem ígéreteként
őriztek meg a bukott emberben,
hogy egyszer eljöhessen a pillanat,
amikor emlékeztethetik eredetére,
hogy az Atya háza utáni vágyakozás
töltse el. Ekkor kialakul annak a le-
hetősége, hogy a Szellemi Nap Vi-
lágossága, a Gnózis Világossága a
szunnyadó rózsabimbót felébressze,
és a tanuló pozitív reagálása és ki-
tartó, belátó irányulása következté-
ben az ember istenterv szerinti re-
generálódásának kegyes folyamata
kezdetét vehesse.
SZÜLETÉS ÉS HALÁL KEREKE: A
dialektika kerekének is nevezik. A
személyiség ismétlődő születése és
halála, melyet a mikrokozmosz újra-
megelevenítése követ egy újabb
személyiség segítségével.
TERMÉSZETEMBER: Az anyagszül-
te, a dialektikus természet törvénye-
inek alárendelt ember.