Você está na página 1de 3

Az érintés varázsa

A ’40-es évektől kezdve egyre inkább szaporodnak a bizonyítékok arra, hogy az érintésnek
alapvető szerepe van az egészséges testi és lelki fejlődésében.
A gyermekkorban elmaradt, bőrön át érkező gyengéd inger fizikai problémákhoz és
viselkedési zavarokhoz vezet

Részletek - Eric Berne: EMBERI JÁTSZMÁK című könyvéből

1. A társas érintkezés

„A társas érintkezésnek az az elmélete, amelyet részletesebben Tranzakcionális elemzés című


könyvemben fejtettem ki, röviden a következőkben összegezhető:

Spitz arra a következtetésre jutott, hogy ha kisgyermekekkel hosszabb időn át nem foglalkoznak,
megkezdődik leromlásuk visszafordíthatatlan folyamata, és állapotukhoz könnyűszerrel társulhat
valamilyen betegség is. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy az érzelmi nélkülözés – ő így nevezi –
végzetes kimenetelű lehet. Ezek a megfigyelések vezetnek el az ingeréhség fogalmához, és arra
vallanak, hogy az ingerek legkedvezőbb formáit a fizikai intimitás nyújtja. Mindennapi
tapasztalataink alapján nem nehéz elfogadnunk ezt a következtetést.
Hasonló természetű jelenség figyelhető meg olyan felnőtteknél, akik az ingerektől való
megfosztottság állapotába kerülnek. Kísérletek bizonyítják, hogy az ingerszegény környezet múló
pszichózist vagy legalább is átmeneti lelki zavarokat válthat ki. … a társaiktól és ingerektől való
megfosztottság hasonló állapotba juttatta a hosszú ideig magánzárkában tartott embereket is.”

„Ha biológiai oldalról nézzük: az érzelem és ingerhiány könnyen maga után von vagy elősegít
szervi elváltozásokat.
Ha az agytörzs retikuláris aktiválórendszerét nem éri elegendő inger, akkor az idegsejtekben –
legalábbis közvetve – elsorvadási folyamat indulhat meg.”

„Az eddig elmondottakat „köznyelvi kifejezéssel” valahogy így összegezhetjük: „Ha nem
simogatják a gerincagyadat, kiszikkad.”

„A „simogatást” az intim fizikai kapcsolat általános fogalmának értelmében használjuk; a


gyakorlatban ez különféle formákat ölthet.

A „simogatás” fogalmát, jelentésbővítéssel, köznyelvileg minden olyan aktus jelölésére


alkalmazhatjuk, amely egy másik személy jelenlétét nyugtázza. Így tehát a „simogatás” szót a
társas cselekvés alapvető egységeként használhatjuk.

A simogatások cseréje „tranzakció”, ez pedig a társas érintkezés egysége.”

*-*-*

Móricz Zsigmond szerint is „Akit nem simogatnak eleget, annak kiszárad a lelke.”

Nem kellene ezen elgondolkodni? – ebben az elembertelenedett világban?

Az érintés nyelve

Érzékeink közül az érintés fejlődik ki először.


Csecsemőkorunkban elsődlegesen fontos, hogy a tapintáson keresztül felfedezzük és érzékeljük a
világot, s a növekedésünkhöz is szükség van a szerető érintésre. Amíg érintésigényünk a
megérintésünkkel kielégül, egészségesen fejlődünk, ám ha ebben akadályoztatva vagyunk, a
fejlődésünkben károsodás következhet be. Az ölelés és a simogatás, amelyben csecsemőként
részesülünk, segítségünkre van abban, hogy egészséges képet alakítsunk ki önmagunkról, táplálja
azt az érzést, hogy mivel megérintenek, elfogadnak és szeretnek bennünket.

Újszülött főemlősökön végzett kísérletek azt bizonyították, hogy - mennyire fontos a szerető,
törődő anyával való testi érintkezés, s megfordítva, mennyire káros lehet testileg és érzelmileg az
érintéstől való megfosztottság.

Az érintés az a nyelv, amivel ösztönösen kimutatjuk érzéseinket.

Az érintés, a simogatás egyidős az emberiséggel, megérintjük, simogatjuk gyermekünket, párunkat,


szeretteinket, ha úgy tetszik, a masszírozás ősi fogásait alkalmazzuk.

Részletek – Orosz Éva: AZ ÉRINTÉS VARÁZSA című írásából

„A ’40-es évektől kezdve egyre inkább szaporodnak a bizonyítékok arra, hogy az érintésnek
alapvető szerepe van az egészséges testi és lelki fejlődésében.
A gyermekkorban elmaradt, bőrön át érkező gyengéd inger fizikai problémákhoz és viselkedési
zavarokhoz vezet.

Majd száz esztendeje amerikai tudósok vizsgáltak intézetben nevelkedő gyerekeket, akik alig
érintkezhettek a többi emberrel. A szakértők az tapasztalták, hogy a gyerekek többsége testileg és
lelkileg fejletlen volt, és sokukat korán elragadta a halál. Mivel a gyerekek jól táplálkoztak,
tisztaságban éltek, visszamaradottságukra és váratlan halálukra egyetlen magyarázat maradt: az
emberi érintés hiánya.
A megállapításokat állatkísérletek is igazolták: azok a laboratóriumi állatok, amelyeket
rendszeresen simogattak, az érintést nélkülöző társaiknál gyorsabban nőttek, erőteljesebben
szaporodtak, ritkábban betegedtek meg, és jobban tűrték a stresszt.

- Harry Harlow professzor az ’50-es években rhesusmajmokkal folytatott kísérleteket. Megfigyelte,


hogy az anyai melegség és gyengédség nélküli felnőtt állatok érzelmi fejlődésükben
visszamaradtak.

- Ashley Montagu antropológus még egy lépéssel előre-, jobban mondva, visszament; nevezetesen
a szüléshez. Megállapította, hogy azok a csecsemők, akik császármetszéssel születnek és emiatt
nem kapják meg az anya bőrének stimulációját, kevésbé ellenállóak … Sokáig tanulmányozta a
császármetszéssel világra jött újszülötteket, s arra az eredményre jutott, hogy ezek a csecsemők
több fejlődési rendellenességnek és betegségnek vannak kitéve, mint a normálisan született
gyermekek, és halálozási arányuk is három-négyszerese azoknak.

A kapcsolat

Lássuk mi történik a gyermek és a szülő között, különös tekintettel a kettőjük energetikai


kapcsolatára. Nem kell extraszensz képességekkel rendelkezni ahhoz, hogy belássuk: a
gyermeknek születése pillanatától szüksége van a szülő - vagy más felnőtt – energiájára, mivel a
sajátja még kialakulatlan.
Az energia sokféle lehet. Létezik nagyon sűrű, alacsony rezgésű, mint pl. a harag, vagy a
féltékenység, és van magasabb rezgésű, „légies”, pl. a szeretet és a tudás. Elmondható, hogy a
magasabb rezgésű energiát egyfajta általános boldogság – és teljességérzet kíséri. Ez az energia,
amelynek megszerzésére a gyermek törekszik (sőt, a felnőtt is, azzal a különbséggel, hogy a felnőtt
már a gyerekkori beidegződések alapján választ magának energiát.)
A tapasztalat - miszerint a gyermeknek elsősorban szeretetre van szüksége – szépen egybevág a
fent leírtakkal, hiszen a szeretet igazán magas szintű energia.

Vajon mivel magyarázható az érintésnek ez a rendkívüli szerepe?

Egy ausztrál pszichiáter, Ainslie Meares az érintés terápiai értékét az „atavisztikus regresszió”
elméletével magyarázza.
Az agy – jelenti ki – rendelkezik egy ösztönös funkciószinttel, amelyen érzelmi reakció, illetve
intuitív és nonverbális gondolkodás megy végbe. Ez a regresszió olyan tudatállapotot hozhat létre,
amelyben az ember meghallhatja testének „üzenetét” és mozgásba hozhatja a szervezet természetes
gyógyító erejét. Ennek az állapotnak az elérésében fontos szerep jut az érintésnek. A mai ember
elfelejtette, hogy agyának erre a primitív részére odafigyeljen.
Meares rákos betegek kezelésénél is alkalmazta az „érintés útján létrejövő atavisztikus
kommunikációt” – ahogyan terápiáját nevezi -, és figyelemreméltó eredményeket ért el.

Az érintés erejét sokan a placebo-hatáshoz hasonlítják. A placebo gyógyhatása egyértelműen


bizonyított.”

ÉRINTS MEG!

A gondozási műveleteket ki kell egészíteni a baba bőrének érintésével, simogatásával.


A bőr érintésének szerepe nagy jelentőségű mind az emberek, mind az állatok világában.
Gyakran elég egy-egy gyengéd „kézrátétel”, egy-egy cirógató mozdulat, és a nyugtalan gyermek
lecsillapodik, megnyugszik.

Soha ne siessük el tehát a gyermekek körüli teendőinket, hiszen a baba ápolása, gondozása a
védelemnyújtásnak és az intim kétszemélyes kapcsolat kiépítésének az ideje, s a legjobb
alkalom arra, hogy megalapozzuk gyermekünk egészséges érzelmi fejlődését!