Absztrakt Kotet Kek2010

Tartalomjegyzék
Program 3
Az Őskörnyezettan szekció absztraktjai 7
Az Archaeobotanika szekció absztraktjai 28
Az Antropológia szekció absztraktjai 33
Az Archaeozoológia szekció absztraktjai 39
Az Archaeometria szekció absztraktjai 47
Szakmai szervezőbizottság
Kreiter Attila, Pető Ákos, Tugya Beáta, László Orsolya, Csippán Péter
Budapest
2010
Előadások programja
2010. október 6., szerda
8:00-8:40 – Regisztráció
8:40-8:50 – A konferencia megnyitása
8:50-9:00 – Technikai tudnivalók ismertetése
I. Szekció – Őskörnyezettan
Szekcióelnök: Dr. Sümegi Pál
9:00-9:20 Szekció elnöki megnyitó
9:20-9:40 Benyhe Balázs – Kiss Tímea – Sipos György – Deák Andrea – Knipl István: Emberi
hatásra átalakuló felszín vizsgálata egy bugaci régészeti feltárás területén
9:40-10:00 Bóka Gergely: A Körös-vidéken zajló településtörténeti változások paleoökológiai
háttér a késő bronzkor végén és a kora vaskorban
10:00-10:20 Dezső József – Kovaliczky Gergely – Kaposvári Ferenc – Csabai Zoltán – Páll-
Gergely Barna – Bódis Erika – Sipos György: Löszhátak tetején, árterek mélyén. A
domborzat formálódása a történelmi korok és természeti viszonyok hatására Szederkény,
Kukorica-dűlő példáján
10:20-10:40: Kávészünet
10:40-11:00 Barczi Attila – Bucsi Tamás – Csanádi Attila – Czinkota Imre – Dani János –
Alexandra Golyeva – Horváth Tünde – Joó Katalin – Molnár Mihály – M. Tóth Tivadar –
Penksza Károly – Pető Ákos – Linda Scott Cummings – Sümegi Pál – K. Zoffmann
Zsuzsanna: A Lyukas-halom komplex természettudományi és régészeti értékelése
11:00-11:20 Gulyás-Kis Csaba – Majerik Vera – Nicklas Larsson: A Bátaszék-Malomréti dűlő, Lajvér-
patak régészeti lelőhely környezetrekonstrukciós vizsgálata malakológiai minták alapján
11:20-11:40 Horváth Zoltán – Kárpáti Zoltán – Krolopp Endre – Gulyás-Kis Csaba –
Medzihradszky Zsófia – Tóth Bálint: Környezetváltozások és az urbanizáció kapcsolata
üledékföldtani, talajtani, malakológiai és paleobotanikai vizsgálatok alapján (Pécs, Búza tér)
11:40-12:00 Ilon Gábor: A környezetrégészeti kutatás jelene és jövőbeni stratégiája az Alpokalján
12:00-12:20 Jakab Gusztáv – Sümegi Pál: Az elmúlt 10000 év klímatörténete a lápok felszíni
nedvesség vizsgálatával Magyarországon
12:20-13:20: Ebédszünet
13:20-13:40 Kiss Tímea – Sipos György: Holocén eolikus folyamatok és átalakuló felszín vizsgálata a
Dél-Nyírség parabolabuckákkal borított területén
14:00-14:20 Knipl István: Út a múltból – avagy töltés-e a „császár töltés”?
14:20-14:40 Kustár Rozália: Harta környékének őskörnyezeti változásai a 2002-2003. évi ásatások
tükrében
14:40-15:00 Nicklas Larsson– Majerik Vera: Környezeti pillanatkép egy neolitikus településről
15:20-15:40 Persaits Gergő: Fitolitokra alapozott geoarchaeológiai vizsgálatok egy neolit korú
régészeti lelőhelyen (Swifterbant, Hollandia)
15:40-16:00 Serlegi Gábor – Fábián Szilvia – Schöll-Barna Gabriella – Demény Attila: Éghajlati és
környezeti változások a késő rézkor folyamán a Dunántúlon
16:00-16:20 Sümegi Pál: Magyarország környezettörténete - ember és környezet hosszú távú
kapcsolata a Kárpát-medencében
16:20-16:40 Szalontai Csaba: A Maty-ér szerepe és jelentősége Szeged környékének
településtörténetében
16:40-17:00 Zatykó Csilla – Sümegi Pál: Táj, település és gazdálkodás: középkori
környezettörténet és régészeti geológia
18:00 Állófogadás kezdete a konferencia helyszínén
Magyar Nemzeti Múzeum 3

2010. október 6-8.
2010. október 7., csütörtök
II. Szekció – Archaeobotanika

Szekcióelnök: Prof. Dr. Gyulai Ferenc
9:00-9:20: Szekció elnöki megnyitó: Kora vaskori fejedelmi sírok archaeobotanikai maradványai
Fehérvárcsurgóról
9:00-9:20 Berzsényi Brigitta – Kovács Zsófia Eszter: Ember és környezete a mikro- és

makromaradványokon keresztül egy középső bronzkori tellen
9:20-9:40 Gyulai Ferenc: Kora vaskori fejedelmi sírok archaeobotanikai maradványai
Fehérvárcsurgóról
9:40-10:00 Kenéz Árpád – Gyulai Ferenc – Pető Ákos: Keszthely-Fenékpuszta késő római erőd
ásatásain előkerült ételmaradványok archaeometriai vizsgálata különös tekintettel az ott élő
lakosság összetételére
10:00-10:20 Pető Ákos – Kenéz Árpád – Herendi Orsolya: Ember és növény kapcsolata egy dél-
alföldi késő avar kori településen. Mikro- és makro-archaeobotanikai adatok
Hódmezővásárhely-Kopáncs II./11. lh. környezetrekonstrukciós elemzéséhez
III. Szekció – Antropológia

Szekcióelnök: Dr. Pap Ildikó
10:40-11:00: Szekció elnöki megnyitó
11:00-11:20 Hajdu Tamás – Szabó Géza: A mészbetétes edények népe bonyhádi temetőjéből
feltárt csontvázas és hamvasztásos rítusú sírok embertani feldolgozása
11:20-11:40 Köhler Kitti – Kirinó Katalin: Hamvasztott temetkezések embertani feldolgozásának
lehetőségei és korlátai – a salgótarján-zagyvapálfalvai késő bronzkori temető vizsgálata
alapján
11:40-12:00 László Orsolya: „Régmúlt gyermekkor” – középkori temetők gyermeknépességeinek
összehasonlító elemzése
12:00-12:20 Ősz Brigitta – Voicsek Vanda: Egészség, betegség egy kora Árpád kori népesség
körében - Lánycsók Gata-Csotola lelőhely csontvázanyagának paleopatológiai vizsgálata
12:20-12:40 Paja László: Tatárjárás-kori ház embertani leleteinek vizsgálata – előzetes
eredmények
IV. Szekció – Archaeozoológia

Szekcióelnök: Prof. Dr. Bartosiewicz László
14:00-14:20: Szekció elnöki megnyitó: Régészeti állattan – egy tudományág anatómiája
14:20-14:40 Alice M. Choyke – Láng Orsolya: Lelet-e a csont? A bio-régészet mintaszerű

beépítése a régészeti munkába az aquincumi múzeumban
14:40-15:00 Csippán Péter: A kulturális ökológia alkalmazási lehetőségei a régészetben
15:00-15:20 Csóri Zsuzsanna: Középkori csontleletek a Báthori rezidencia területéről
15:20-15:40 Gál Erika – Kulcsár Gabriella: Változások a bronzkor kezdetén – A dél-dunántúli
gazdálkodás jellege az állatcsont leletek alapján

2010. október 6-8.
16:00-16:20 Goldman György – Szénászky Júlia: Adatok a Délkelet-Alföld kora rézkori

gazdálkodásához
16:20-16:40 Kalicz Nándor – Siklósi Zsuzsanna – Schöll-Barna Gabriella – Bajnóczi Bernadett:
Aszód-Papi-földek késő neolitikus lelőhelyen feltárt kagylóékszerek származási helyének
meghatározása stabilizotóp-geokémiai módszerrel
16:40-17:00 Rózsa Zoltán – Tugya Beáta: A szaru, mint nyersanyag felhasználása Orosháza,
Községporta-Szűcs tanya szarmata lelőhelyen – régészeti, archaeozoológiai, néprajzi
vonatkozások
2010. október 8., péntek
V. Szekció – Archaeometria
Szekcióelnök: Dr. T. Biró Katalin
9:00-9:20: Szekció elnöki megnyitó: Régészet és archeometria: varázsvessző, divat, rutin?
9:20-9:40 Barlai Katalin – Szűcs-Csillik Iharka: Csillagos égbolt látványa a Kárpát-medencéből a

neolitikumban és ma
9:40-10:00 Csedreki László – Langó Péter – Bollók Ádám: Honfoglalás kori ezüst ékszerek
vizsgálata mikro-PIXE módszerrel
10:00-10:20 Dági Marianna: Aranyművesek és készítési technikák. Későklasszikus-
korahellénisztikus arany mirtuszkoszorúk Makedóniából
10:20-10:40 Gherdán Katalin – Horváth Tünde: Lehetőségek a kerámia-eredetkutatásban
Balatonőszöd-Temetői dűlő rézkori kerámiáinak példáján
11:00-11:20 Havancsák Izabella – Bajnóczi Bernadett – Tóth Mária – Kreiter Attila – Voicsek
Vanda: Régészeti kérdések – természettudományos válaszok a sátorhelyi grafitos kelta
kerámialeletanyag vizsgálatának tükrében
11:20-11:40 Hámorné Vidó Mária: Római kori gagát ékszerek vitrinitreflexió mérése a
nyersanyagok származási helyének azonosítása céljából
11:40-12:00 Jakucs János – Sándorné Kovács Judit: Festéknyersanyag elemzés északkelet-
magyarországi és északnyugat-romániai középső neolit díszkerámián
12:00-12:20 Jevtuhov Boglárka – Kárpáti Zoltán: Pécs, Ágoston téri középkori ágostonos templom
és kolostor falazatainak petrográfiai és habarcsgeneteikai vizsgálata az építéstörténet
tükrében
12:20-12:40 Kelemen Éva: Dél-alföldi Árpád-és későközépkori templomok építőanyagának
összehasonlító archaeometriai vizsgálata
13:40-14:00 Kovács Gabriella: Bronzkori élet a mikroszkóp alatt

14:00-14:20 Lakatos Szilvia – Tóth Mária: Egy bronz Venus-szobor vizsgálata régészeti és
természettudományos módszerek együttes alkalmazásával
14:20-14:40 Molnár Ferenc – Kvassay Judit: Zalai kovácssalakok összehasonlító archeometriai
vizsgálata
14:40-15:00 Oláh István – Kele Sándor: Középkori templom falának kőzettani-izotópkémiai
eredetvizsgálata
15:00-15:20 Pánczél Péter – Kreiter Attila – Szakmány György: Kelta kerámiák archeometriai
vizsgálatának eredményei, Bátaszék-Körtvélyes dűlő
15:40-16:00 Pásztor Emília: A csillagászat szerepe és jelentősége a régészeti kutatásokban

2010. október 6-8.
16:00-16:20 Puszta Sándor – Rácz Miklós: Talajradaros mérés és régészeti feltárás
eredményeinek összevetése a sólyi középkori templom épületbelsőben végzett kutatása
(2004, 2006, 2008-09) alapján
16:20-16:40 Rácz Béla: Kárpátaljai obszidiánok: szakirodalmi adatok és terepi tapasztalatok
16:40-17:00 Sipos György – Horváth Tünde – Tóth Mária: A balatonőszödi maszk keltezése
lumineszcens módszerrel
17:00-17:20 Szakmány György – Sajó István – H. Harsányi Eszter: Trieri kerámiák pannoniai
utánzatainak archeometriai vizsgálati eredményei
17:20-17:40 Szilágyi Veronika: Mire jó az adatbázis építés? – középső neolit és kora középkori
kerámia leletanyagok összehasonlítható archeometriai vizsgálata (Edelény-Borsod)
17:40-18:00 Zsók Ildikó – Kreiter Attila: Balatonszárszó–Kis erdei dűlő neolitikus kerámiák
petrográfiai vizsgálata
18:00-18:10 Zárszó

2010. október 6-8.
I. Szekció – Őskörnyezettan

2010. október 6-8.
A LYUKAS-HALOM KOMPLEX TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS RÉGÉSZETI ÉRTÉKELÉSE
Barczi Attila – Bucsi Tamás – Csanádi Attila – Czinkota Imre – Dani János – Alexandra A.
Golyeva – Horváth Tünde – Joó Katalin – Molnár Mihály – M. Tóth Tivadar – Penksza Károly
– Pető Ákos – Linda Scott Cummings – Sümegi Pál – K. Zoffmann Zsuzsanna
Szent István Egyetem, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék

barczi.attila@mkk.szie.hu
Kulcsszavak: kunhalom, régészet, talajtan, paleoökológia
A kutatás során a régészeti terepbejárás mellett felmértük a halom környezetének

domborzati, botanikai és talajtani viszonyait. Elvégeztük a halomtest 3D
morfológiájának megrajzolását, valamint teljes cönológiai felvételezését. A
keresztmetszeti feltárás komplex mintavételt tett lehetővé, amelynek segítségével
tisztázódott a halom sztratigráfiája, a paleotalaj elhelyezkedése és az építési fázisok.
A talajtani és mikromorfológiai elemzés rávilágított arra, hogy az eltemetett talaj
csernozjom, amelynek posztgenetikus fejlődése során másodlagos vízhatás ért. Az
építési rétegek, valamint egy második, gyengén fejlett paleotalaj és a recens talaj is
elemzésre került. A geokémiai és geostatisztikai vizsgálatokkal pontosítani lehetett a
geokémiai réteghatárokat, modellezhetővé váltak a halomban lezajlott
elemmozgások, anyagmozgási trendek. A paleoökológiai vizsgálatok során
palinológiai, fitolit és malakológiai vizsgálatok történtek. A jól összecsengő
vizsgálatokkal a kurgán környezetében mozaikos, időszakosan vízjárásos
területeket, a halom egykori helyén pedig szárazabb, sztyeppei környezetet sikerült
megrajzolni. A környezetben az árterületeket ligeterdők boríthatták. Kultúrnövényekre
utaló növényanyag kis mértékben került elő, ugyanakkor a régészeti leletek
paleoökológiai elemzése gyümölcs- és húsételekre is utalt, a halottat borító takaró
pedig állati eredetűnek bizonyult. Radiokarbonos kormeghatározással sikerült
pontosítani a paleotalaj és a leletek korát.

2010. október 6-8.
A régészeti feltárások során egy építés előtti, neolit áldozati tűzhely, valamint
növényi eredetű takarók és a kurgán központi temetkezése került elő,
kerámiatöredékek kíséretében. A régészeti elemzés során a halom építéstörténetét,
a temetkezési rítust rekonstruáltuk, gyűjtöttük az életmódra utaló információkat,
elvégeztük a kurgán kronológiai besorolását. A halott antropológiai vizsgálata a fiatal,
robusztus felépítésű férfit a cro-magnoni típusba sorolta, amely megfelel a
halomépítő, nomád népek embertípusának.

2010. október 6-8.
EMBERI HATÁSRA ÁTALAKULÓ FELSZÍN VIZSGÁLATA EGY BUGACI RÉGÉSZETI FELTÁRÁS
TERÜLETÉN
Benyhe Balázs – Kiss Tímea – Sipos György – Deák Andrea – Knipl István
SZTE TTK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, 6722 Szeged, Egyetem u. 2-6.
gyuri@earth.geo.u-szeged.hu
Kulcsszavak: OSL, szarmata, emberi hatás, felszín átalakulás, futóhomok,
A futóhomok-területek igen érzékeny területek, felszínük átalakulását kis mértékű

környezeti változások is előidézhetik. A futóhomok-mozgások elsősorban szárazodással
függnek össze, de olyan antropogén hatásokhoz is köthetőek, amelyek megváltoztatják a
növényzet jellegét, illetve a terület vízellátottságát (pl. legeltetés, vízrendezés.) Korábbi
tanulmányok bebizonyították, hogy a magyarországi futóhomok-területek mindegyikén
megfigyelhetők holocén homokmozgások nyomai, de a legtöbb homokmozgási időszakot
a Duna-Tisza közén dokumentálták, melyek egy része emberi hatásra jött létre.
Vizsgálatainkat Bugactól délre, a MOL vezeték által feltárt 0,5 km hosszú szelvény
mentén végeztük. Célunk az volt, hogy megállapítsuk, mikor mozoghatott a területen a
futóhomok, ez kapcsolatba hozható-e emberi tevékenységgel, s mindez hogyan alakította
át a felszínt. A homokrétegek pontos felvétele mellett a minták korát OSL segítségével
határoztuk meg, majd eredményeinket összevetettük a régészeti adatokkal.
A szelvény mentén 3-8 réteget sikerült elkülönítenünk, amelyek – a bolygatás
következtében – legnagyobb számban a szarmata telep környékén, a mintaterület
legmagasabb részén fordulnak elő. A területet befedő futóhomok-rétegek több
esetben köthetőek a területen megtelepedett kultúrákhoz. A szarmata telep területén
egy, a szarmata réteg feletti vékony homokbefúvás OSL kora 1.41±0.31 ka, míg a
késő-Árpád kori kerámiák feletti futóhomok kora 0.86±0.16 ka. Mivel a futóhomok
alatti rétegek esetében régészetileg bizonyított az emberi jelenlét, a homokmozgások
megindulása valószínűleg emberi hatások következménye volt. A szarmata telepnél
a bronzkor óta 1-1,5 m vastagságban rakódott le homok, míg a teleptől északra
fekvő egykori tómeder területén ez az érték 1,5-2 m, melyből kb. 1 m igen rövid idő
alatt rakódott le időszámításunk kezdetekor.

2010. október 6-8.
A KÖRÖS-VIDÉKEN ZAJLÓ TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI VÁLTOZÁSOK PALEOÖKOLÓGIAI HÁTTERE
A KÉSŐ BRONZKOR VÉGÉN ÉS A KORA VASKORBAN II.
Bóka Gergely
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ I. Központi Regionális Iroda,
1036 Budapest, Dugovics Titusz tér 13-16.
boka.gergely@mnm-nok.gov.hu
Kulcsszavak: Körös-vidék, késő bronzkor-kora/középső vaskor, földvárépítés, erdőirtás,

klímaváltozás
A Körös-Maros közén a késő bronzkor végén és a kora/középső vaskorban

lejátszódó, a Körös-vidékről a Békés-Csanádi-hátság irányába mutató
településtörténeti változások mozgatórugója egy komplex életmódbeli, gazdasági és
környezeti változás lehetett. A folyamat kiindulópontjai valószínűleg a késő bronzkor
végén (HB2-HB3, Kr.e. 9-8. század) zajló földvárépítések voltak. Az Urnamezős-, a
Lausitz- és a Kyjatice-kultúrákhoz hasonlóan a Gáva-kultúra kései, Kárpátalján
(Gáva III, szomotori típus, pre-Kustánfalvi horizont) és Erdélyben (Reci-Medias-
kultúra) elterjedt változatának népessége felépíti saját föld/fa szerkezetes erődítéseit
a hegyvidékeken. Az erődített települések és a földvárak építése minden korábbi
emberi hatást meghaladó környezeti rombolást indított el. A földvárak építése
minden esetben nagy mennyiségű faanyag felhasználásával járt. A szubboreális
lehűlési időszakban a bükk (Fagus sylvatica) és a gyertyán (Carpinus betulus) voltak
az erdők uralkodó fafajtái. Mindkét fajta – hosszú egyenes törzséből kifolyólag –
kitűnően alkalmas volt az erődítések gerendaszerkezetes sáncai és a paliszádfalak
építéséhez. Északkelet-Magyarország alföldi és hegyvidéki területein (Kelemér, Báb-
tava, Sarló-hát, Sirok, Bátorliget) valamint Északnyugat-Romániában (Preluca
Tiganului, Steregoin) végzett pollenanalitikai vizsgálatok a bükk és a gyertyán fafajok
erőteljes visszaesését mutatják a HB2-HB3 periódusokban és a HC elején. A késő
bronzkor klíma jellemzői ugyan ideálisak voltak a zárt bükk-gyertyán erdőségek
számára, mégis a folyamatos emberi tevékenység visszavetette ezeket a
természetes folyamatokat (lásd! Bátorligeti-láp környéke).

2010. október 6-8.
A késő bronzkorban induló és a kora vaskorban kiteljesedő tarvágásos erdőirtások
mellett az égetéses mód is szokásban volt. Tehát a késő bronzkor és a kora vaskor
határán az Alföldet ölelő északi és keleti hegyvidékeken (és részben az Alföldön is) a
földvárépítések hatására nagy területeken irtották ki az erdőségeket.
A szubboreális lehűlési időszak (Kr.e. 1450/1300–800/600) hidegebb és
csapadékosabb időjárása mellett kimutatható egy, a Kr.e. 9. század közepére és a 8.
század elejére datálható ún. kis jégkorszak, amely hidegebb és még esősebb
klímával jellemezhető, valamint amely jelentős felszíni és felszín alatti többletvizet
eredményezett.
Ez a megnövekvő csapadékmennyiség a hegyvidékeken kiirtott erdőségek miatt
jelentkező talajerózió és párologtatási felület lecsökkenése okán az Alföldre tartó
folyók (Maros, Körösök, Szamos, Hernád, Tarna stb.) vízhozamát jelentősen
megnövelhette. Az egyre gyakrabban és egyre nagyobb vízmennyiséggel jelentkező
árvizek az Alföld alacsonyabban fekvő folyóvölgyeiben és árterületeiken lassabban
vonultak le, és az egykori vízmentes magasabb területeket is elborították vagy
leszűkítették. Ennek hatására, valamint a lakó és gazdálkodó területek csökkenése
miatt a Gáva-kultúra népessége (majd a szkíták) kihúzódott a bizonytalanabb
vízháztartású, de árvízmentes löszhátságokra (Békés-Csanádi-hát,
Hódmezővásárhely környéke).

2010. október 6-8.
LÖSZHÁTAK TETEJÉN, ÁRTEREK MÉLYÉN. A DOMBORZAT FORMÁLÓDÁSA A TÖRTÉNELMI
KOROK ÉS TERMÉSZETI VISZONYOK HATÁSÁRA SZEDERKÉNY, KUKORICA-DŰLŐ PÉLDÁJÁN
Dezső József1 – Kovaliczky Gergely2 – Kaposvári Ferenc3 – Csabai Zoltán1 – Páll-Gergely

Barna1 – Bódis Erika4 – Sipos György5
1
PTE TTK Környezettudományi Intézet, 7625 Pécs, Ifjúság u. 6. dejozsi@gamma.ttk.pte.hu,
csabai@ttk.pte.hu, pallgergely2@gmail.com
2
Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, Pécs, Széchenyi tér 12.
kovaliczky.gergely@jpm.hu
3
Dél-Dunántúli Regionális Kutatási és Kompetencia Központ, 7635 Pécs Móra Ferenc u.
72/A kferi@fizika.ttk.pte.hu
5
SZTE TTK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, 6722 Szeged, Egyetem u. 2-6.
gyuri@earth.geo.u-szeged.hu
Kulcsszavak: ártér, OSL, lösz, mikromorfológia
A Szederkény Kukorica-dűlő (M60-B095. lelőhely) feltárása során csaknem az

összes történelmi korból kerültek elő leletek. A közeli árterekre halmozódott át az
egykori települések felszínét borító anyag, melyhez a használati tárgyak, építési
anyagok aprózódó töredékei is keveredtek. A régészeti lelőhelyek közelében
található árterek rétegei tehát visszatükrözik az elmúlt korok környezethasználatának
jellemzőit.
A közeli ártér legalsó rétegei kb. 10 ezer évvel ezelőtt keletkeztek, amikor
inkább a völgyi vízfolyás munkája dominált. Később túlnyomórészt a löszhátak felől
érkeztek az üledékek. Több kisebb eróziós ciklus után tavi-mocsári állapotot jelző
szürke réteg alakult ki, felhalmozódása 3,91 +/- 0,42 ezer évvel ezelőtt fejeződött be
(középső-bronzkor, mészbetétes edények népe). A közeli dombok tetején
bizonyíthatóan a késő-vaskorban működtek kovácsműhelyek, 2,8-3,5 m mélyen
találtuk meg a kohósalak maradványait. Igen valószínű, hogy a tavi üledékek
képződését egy mesterséges visszaduzzasztás eredményezte, ami római-kori
beavatkozásnak tulajdonítható. A középkortól (1,16+/-0,16 ezer évtől kezdődően) a
legfelső egyméteres réteg, a jelenlegi ártéri talaj fejlődött. A mikromorfológiai
vizsgálatok számos esetben hozzásegítettek az egymáshoz igen hasonló ártéri
rétegek azonosításához.

2010. október 6-8.
A BÁTASZÉK-MALOMRÉTI-DŰLŐ, LAJVÉR-PATAK RÉGÉSZETI LELŐHELY
KÖRNYEZETREKONSTRUKCIÓS VIZSGÁLATA MALAKOLÓGIAI MINTÁK ALAPJÁN
Gulyás-Kis Csaba – Majerik Vera – Nicklas Larsson

Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Budapest 1036. Dugovics
Titusz tér 13-17.
gkis.csaba @mnm-nok.gov.hu, majerik.vera@mnm-nok.gov.hu,
larsson.nicklas@mnm-nok.gov.hu
Kulcsszavak: Bátaszék, őskor, ókor, malakológia, őskörnyezeti rekonstrukció
2008-ban és 2009-ben Bátaszék határában, Lajvérpusztától keletre végzett megelőző feltárás

során egy neolit telep és temetőrészlet, továbbá egy római épület a hozzá tartozó
objektumokkal, és a közelben létesített temető kerültek elő.
A Bátaszék-Malomréti-dűlő, Lajvér-patak régészeti lelőhelyről 61 db. objektumból
gyűjtött talajmintát vizsgáltam meg malakológiai szempontból. A talajminták vizsgálatakor egy
faj- és egyedszámban igen gazdag mintaegyüttessel dolgoztam, a megvizsgált minták 71
taxon közel 1200 puhatestű egyedet tartalmazták. Alapvetően három régészeti korszak
talajanyagát, neolit, bronzkori, kelta-római és római kori mintákat vizsgáltam meg.
A neolit (Starčevo) gödör betöltés talajmintája bizonyult a leginkább vizi jellegűnek Viviparus
és Unio fajokkal. A legtöbb neolit sírbetöltés mérsékelten nedves-nedves környezetre jellemző
faunaegyüttest tartalmazott (Vallonia pulchella, Succinea sp.) fajokkal, de a szárazabb
körülmények között előforduló fajok (Granaria frumentum, Chondrula tridens) is megtalálták
életfeltételeiket.
Bronzkori gödör betöltés esetében egy szervesanyagban gazdag talajú környezet
rekonstruálható a kevés egyedből. A minták legnagyobb része római korból származott. A
leggyakoribb fajok jelentős része a nedves, mérsékelten nedves környezetet kedveli, de egy
részük magas szervesanyagtartalmú, vagy meszes talajokban él, de kisebb számban
szárazságtűrő és vizi fajok is jelen vannak a mintákban. Összességében a minták alapján az
mondható, hogy meglehetősen kevert, mozaikos és változatos környezet lehetett jelen a
római korban is.

2010. október 6-8.
KÖRNYEZETVÁLTOZÁSOK ÉS AZ URBANIZÁCIÓ KAPCSOLATA ÜLEDÉKFÖLDTANI, TALAJTANI,
MALAKOLÓGIAI ÉS PALEOBOTANIKAI VIZSGÁLATOK ALAPJÁN (PÉCS, BÚZA TÉR)
Horváth Zoltán1 – Kárpáti Zoltán2 – Krolopp Endre † – Gulyás-Kis Csaba1 – Medzihradszky

Zsófia3 – Tóth Bálint 1
1
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, H-1036 Budapest, Dugovics
Titusz tér 13-17, horvath.zoltan@mnm-nok.gov.hu
2
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, H-7630 Pécs, Mohácsi út 18.
3
Magyar Természettudományi Múzeum, H-1083 Budapest, Ludovika tér 2.
Kulcsszavak: geo-pedológia, környezetváltozás, urbanizáció, Tettye
A jégkorszak végétől a jelenkorig a Tettye mederváltozásait, térben és időben

elkülöníthető, eltérő üledék és talajképződési környezeteket azonosítottunk, amelyek
döntően befolyásolhatták a mai tér és a tágabb környezetének használatát, ezen
belül a középkori - kora-újkori urbanizációt. 12 rétegoszlop üledékföldtani, talajtani,
malakológiai és paleobotanikai eredményei alapján többek között kimutattuk, hogy:
1) A jégkorszak végén a mainál tagoltabb felszín a bronzkoron keresztül a római kor
végéig stabilizálódott, a mai mezőségi talajokhoz hasonlító talaj fejlődött.
2) A malakológiai vizsgálatokkal fűnemű és változatosabb vegetációjú (bokros)
környezet váltakozása volt kimutatható.
3) A középkorban a terület felszíni leöblítések, illetve a Tettye szétseprűződő
patakmeder-ágainak hordalék képződési térszíne volt. A lejtőszög a kora-újkorig 3,75
%-ról 2,5 %-ra mérséklődött, majd a jelenkorig ismét 3,75 %-ra emelkedett. Ez
magyarázható a kezdetben természetes felszínalakító folyamatokat felváltó
tereprendezésekkel, beépítéssel a XIX. századtól kezdődően.
4) A középkorban – kora újkorban bizonyosan jelenlevő Tettye meder, a kavicsos
hordalék térbeli elrendeződése alapján ÉÉNy-DDK-i irányúnak adódott. A
beépítésekkel fokozatosan növekedett a patakmederben az „urbanizációs” törmelék.
5) A kora-újkori beépítéseket megelőzően a patak mellett lágyszárú, fűnemű,
gyomos vegetáció rekonstruálható. A kimagasló értékben jelentkező libatop, útifű és
a porcsin keserűfű jelenléte intenzív állati taposásra és állati eredetű nitrogén
felhalmozásra utal, ami a terület egykori piactér jellegével lehet összefüggésben.

2010. október 6-8.
A KÖRNYEZETRÉGÉSZETI KUTATÁS JELENE ÉS JÖVŐBENI STRATÉGIÁJA AZ ALPOKALJÁN
Ilon Gábor
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, II. Régió, 9700 Szombathely,
Szófia u. 33-35.
Kulcsszavak: környezetrégészet, Alpokalja
A szakirodalom és a publikálatlan, de számomra hozzáférhető adatok

teljességre törekvő összegyűjtésére vállalkoztam a kiválasztott területről (Győr-
Moson-Sopron, Vas és Zala megye, valamint a közvetlenül kapcsolódó részek).
Az adatok mennyiségi és minőségi elemzését követően vázolok fel egy
hosszútávú stratégiát a finanszírozással bezárólag. Követendő mintákra teszek
javaslatot és határozom meg azokat. Ennek eredménye egy racionális program,
végeredményét tekintve pedig egy használható és részletes – a jégkor végétől a
középkorig terjedő – környezeti rekonstrukció lehet.

2010. október 6-8.
AZ ELMÚLT 10000 ÉV KLÍMATÖRTÉNETE A LÁPOK FELSZÍNI NEDVESSÉG VIZSGÁLATÁVAL
MAGYARORSZÁGON
Jakab Gusztáv1,2 – Sümegi Pál2

1
Szent István Egyetem, Víz- és Környezetgazdálkodási Kar, 5540-Szarvas, Szabadság u. 1-
3. cembra@freemail.hu
2
Földtani és Őslénytani Tanszék, Szegedi Egyetem, 6722-Szeged, Egyetem u. 2-6.
sumegi@geo.u-szeged.hu
Kulcsszavak: makrofosszília, Holocén, klíma, tőzegmoha, Sirok
A lápok üledékrétegeiben az idők folyamán nagy mennyiségű növényi és állati

maradvány halmozódott fel. A makrofosszília-vizsgálatok lehetővé teszik a vizes
élőhelyek múltbeli változásainak kimutatását, amiből közvetett adatokhoz jutunk a
klíma változásairól is. A siroki Nyírjes-tó tőzegmohalápjának felszíni
nedvességváltozásait a növényi és állati makrofosszíliák (magok, mohák, rizómák,
rügypikkelyek, rákok) vizsgálatával rekonstruáltuk. A vízborítás megjelenése a
mederben 9500 cal. BP év körül történt. 7500 cal. BP évtől a vízszint fokozatosan
lecsökkent, és 6400 cal. BP évnél érte el minimumát. Ez pontosan egybeesik a
holocén klímaoptimum legmelegebb időszakával. 5800 cal. BP évet követően a
felszíni nedvessége fokozatosan emelkedett. 2200 cal. BP év után alakult ki az első
valódi Sphagnum-láp a mederben. A jelenkorig Sphagnum-láp és nádas vagy sásos
láp váltakozását lehetett kimutatni. Mintegy 10 alkalommal tapasztaltuk a
tőzegmohák hirtelen felszaporodását, amit hűvösebb időszakokként értelmezhetünk.
A radiokarbon mérések alapján ezek egybeesnek a Nyugat-Európából leírt hűvös
időszakokkal, 2150, 1750, 1300, 1000, 850, 500 és 200 cal. BP éveknél. Az utóbbi
3000 év leghidegebb időszakának a kis-jégkorszak első évszázada, a XVI. század
vége bizonyult. A hűvösebb időszakok mellett olyan rövid, száraz klímaeseményeket
is ki lehetett mutatni a VIII. és a XIII. századból, amelyek komoly hatással lehettek a
középkori Magyarország társadalmi viszonyaira is.

2010. október 6-8.
HOLOCÉN EOLIKUS FOLYAMATOK ÉS ÁTALAKULÓ FELSZÍN VIZSGÁLATA A DÉL-NYÍRSÉG
PARABOLABUCKÁKKAL BORÍTOTT TERÜLETÉN
Kiss Tímea – Sipos György

Szeged, 6722, Egyetem u. 2-6. Tel: 06-62-544-545
Kulcsszavak: parabola bucka csoport, homokmozgás, emberi hatás, bucka-erózió
A holocén elejére a futóhomok-területek eolikus formálódásának fő időszaka befejeződött,

azonban különböző környezeti és antropogén tényezők hatására lokálisan újra
bekövetkezhetett. Célunk annak megállapítása, hogy mikor milyen hatásra indult el a
homok mozgása a Dél-Nyírségben, s ezek milyen mértékben és hol alakították át a
felszínt. A vizsgálatokhoz pollenanalitikai, radiokarbon és OSL méréseket, illetve a kb. 410
km2-es mintaterületen a pozitív homokformák morfometriai elemzését végeztünk el.
A boreális fázis után kezdődött el a részletesen vizsgált bagaméri szegélybucka
beerdősülése. Később, olyan esetekben, amikor a vegetáció gyérült (pl. tűz, túllegeltetés
vagy mezőgazdasági művelés hatására) a homok újra mozgásba lendült. Ennek kora az
OSL minták alapján: 7.03±0.96, 5.96±0.74, 2.51±0.32, 2.47±0.33, 1.37±0.33, 1.14±0.17,
0.96±0.21, 0.44±0.15, 0.36±0.09, 0.23±0.06, 0.09±0.03 ezer év.
A gyér növényzetű homokbuckák teteje gyorsan kiszárad, ezért sérülékenyebbek az
őket ért hatásokkal szemben. Ráadásul a holocénben a homokformák tetőszintjét
hasznosították, hiszen a nedves-mocsaras buckaközök megtelepedésre alkalmatlanok
voltak. A tetők eróziója és a mélyedések akkumulációja miatt a felszín egyre inkább
kiegyenlítődött. Vizsgálataink szerint a formák legalább 1-2,5 métert alacsonyodtak a
holocénben, bár az intenzív emberi hatás alatt állók akár 4-6,5 métert is. Azokat a dűnéket
kiválasztva, amelyek (a) a csoportátlaguknál legalább 4 méterrel alacsonyabbak, vagy (b)
a felszabdaltságuk 2,8 feletti, vagy a dűnék magassági ritmusába nem illenek,
kijelölhetőek voltak mindazon területek a Dél-Nyírségben, amelyek jelentősebb emberi
hatás alatt állhattak a történeti idők során. Ezen dűnék több, mint fele a korábbi illetve
jelenlegi települések 1 km-es sugarú körén belül fekszik (tehát ezzel a módszerrel további,
eddig még nem kutatott potenciális régészeti lelőhelyek is kijelölhetők).

2010. október 6-8.
HARTA KÖRNYÉKÉNEK ŐSKÖRNYEZETI VÁLTOZÁSAI A 2002-2003. ÉVI ÁSATÁSOK
TÜKRÉBEN
Kustár Rozália
BKMÖ Múz. Szerv. Viski Károly Múzeum Kalocsa
rozinakustar@t-online.hu
Kulcsszavak: Dunamente, Harta, ember és környezet, régészeti feltárás
Az 51-es főút nyomvonal-korrekciója és a Hartát északról elkerülő 5303 jelű út

építésekor több helyen folytak megelőző régészeti feltárások, viszonylag közel
egymáshoz, melyek egy része nemcsak a régészeti kutatás, hanem az őskörnyezeti
vizsgálatok számára is mintavételi, kutatási lehetőséget adott. A feltárások mellett a
környék régészeti terepbejárása is intenzívebbé vált.
A vizsgált terület a Duna magas árterén fekszik.
Előadásomban a Harta és Solt határában fekvő közelítőleg 100 km2
alapterületű mesterségesen lehatárolt terület geoarcheológiai értékelésének
eredményeit szeretném röviden bemutatni.
Először az ásatások régészeti eredményeit jellemzem röviden. Ezután az
egykori környezetre vonatkozó, talajtani, palinológiai, archeobotanikai, malakológiai,
archeozoológiai adatok ásatásonkénti, és amennyiben lehetséges volt,
korszakonkénti bemutatása következik.
A különböző megközelítésű adatsorok egymás melletti értékelésével próbálom
ember és környezete viszonyát, Harta környékének őskörnyezeti változásait vázolni
az elmúlt mintegy 6500 év során.

2010. október 6-8.
KÖRNYEZETI PILLANATKÉP EGY KÖZÉP NEOLITIKUS TELEPÜLÉSRŐL
Nicklas Larsson – Majerik Vera

Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Budapest 1036, Dugovics
Titusz tér 13-17.
nicklas.larsson@mnm-nok.gov.hu; vera.majerik@mnm-nok.gov.hu
Kulcsszavak: közép-neolitikum, Nyírség, pollenvizsgálat
A nyírségi táj a holocénben folyamatosan alakult eolikus homokmozgások

következtében. Ezek a folyamatok visszatükröződnek az M3 autópálya,
Nyíregyháza-Vásárosnamény szakasz között végzett megelőző feltárásokon.
Ófehértó-Kishomok 207. lelőhelyen hét, a középső neolitikumhoz tartozó objektumot
tártunk föl – egy kutat, egy kemencét és gödröket. Az objektumokat 1,4 méter
vastagságú homokréteg fedte.
A kútból meglepően jó állapotban lévő bütyökdíszítésű, vonaldíszes festésű
„bomba” alakú csupor – amelyen a kút iszapjának köszönhetően a teljes festés
konzerválódott – és egy nagyméretű kiöntőcsöves korsó került elő. Mindkét edény a
kút aljának közelében helyezkedett el.
A 4, 3 méter mélységű kút alsó felének betöltése, amelyből a minta származik,
szürke, nagyon jól osztályozott homogén finomabb anyag (eltérően a környékben
megtalálhatótól), amely lassú, víz által befolyásolt betöltődést feltételez. A kút
valószínűleg néhány év alatt, esetleg néhány évtized alatt töltődött be. A kútból
három pollen illetve földmintát vettünk egymástól egy méteres távolságokban.
A kút betöltéséből vett pollenminta vizsgálata kiváló pillanatképet ad a régészeti
lelőhely környezetének vegetációjáról, annak használatának idején. Egy olyan lokális
képet kapunk, melyet egy nagyobb horderejű regionális mintavételi eljárás nem
adhatna. Ugyanakkor a helyi, pillanatnyi kép fontos részét képezheti a már meglévő
és egy esetleges későbbi regionális mintavételből származó adatsornak.

2010. október 6-8.
FITOLITOKRA ALAPOZOTT GEOARCHAEOLÓGIAI VIZSGÁLATOK EGY NEOLIT KORÚ RÉGÉSZETI
LELŐHELYEN (SWIFTERBANT, HOLLANDIA)
Persaits Gergő
Szegedi Tudományegyetem TTIK Földtani és Őslénytani Tanszék, 6722 Szeged, Egyetem
utca 2-6. www.oslenytan.hu
Kulcsszavak: georchaeológia, fitolit, gabonatermesztés, neolitokum, Swifterbant
A környezettörténeti és régészeti geológiai vizsgálatok során az egykor élt emberi

közösségek, valamint az őket körülvevő környezet kapcsolatát kutatjuk. Ezeknek az
összetett vizsgálatoknak az egyik eszköze a fitolitelemzés, mely az egykor élt
növények bőrszövetében kialakult mikroszkópikus méretű opálszemcsék alapján
próbálja az egykori vegetációt rekonstruálni. A módszer nagy előnye az, hogy a
fitolitok szerkezete, felépítése igen ellenálló, valamint jellemzően helyben
halmozódnak fel.
Az előadásban a hollandiai Swifterbant (S4) lelőhely neolit korú mintáin végzett
fitolitelemzés eredményei kerülnek bemutatásra. A vizsgálat céljai közé tartozott, az
egykori gabonatermesztés igazolása növény opalitok segítségével, mivel a pollenek
száma alacsony, megtartásuk igen rossz volt, valamint a talajszelvényben kimutatott
struktúrák eredetének tisztázása is (ásóbotnyom vagy természetes alakzat).
A talajszelvény és a vizsgált struktúrákon kívül neolit korú sertés koprolitokból és
sertés őrlőfogról származó fitolitokat is elemeztünk, így az egykor elfogyasztott
növényekről kaptunk áttekintést.
A vizsgálatok eredményeképpen újabb adatokkal egészíthettük ki az egykori
árapály-övhöz közeli, patakokkal és folyókkal sűrűn szabdalt, mozaikos területen
elhelyezkedő neolit lelőhely vegetációjára vonatkozó ismereteinket.

2010. október 6-8.
ÉGHAJLATI ÉS KÖRNYEZETI VÁLTOZÁSOK A KÉSŐ RÉZKOR FOLYAMÁN A DUNÁNTÚLON
Serlegi Gábor 1– Fábián Szilvia1 – Schöll-Barna Gabriella2 – Demény Attila2

1
MTA Régészeti Intézete
1014 Budapest, Úri utca 49.
2
MTA Geokémiai Kutatóintézete
1112 Budapest, Budaörsi út 45.
Kulcsszavak: környezetrégészet, Balaton, éghajlatváltozás, bádeni kultúra, Unio Pictorum,

stabilizotóp geokémia
A Balaton déli partvonala mentén, az utóbbi évtized során számos nagy kiterjedésű
lelőhely került feltárásra az M7 autópálya építését megelőző munkálatoknak
köszönhetően. Ezen feltárások tudományos feldolgozásának első részeredményei a
közelmúltban láttak napvilágot. A nagykiterjedésű, több korszakú lelőhelyek és a
terület speciális környezeti elemei (tó, meridionális völgyek, berkek, löszhátak),
valamint ezek összefüggéseinek tanulmányozása számos környezetrégészeti
következtetés kialakítására alkalmas. Előadásunk egy esettanulmány, a területen
feltételezhetően éghajlati és környezeti változásokat jelző régészeti információkból
levonható következtetések és természettudományos mérési eredményeinek
összehasonlítására.

2010. október 6-8.
MAGYARORSZÁG KÖRNYEZETTÖRTÉNETE: EMBER ÉS KÖRNYEZET HOSSZÚ TÁVÚ
KAPCSOLATA A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
Sümegi Pál
Földtani és Őslénytani Tanszék, Szegedi Tudományegyetem, 6722 Szeged, Egyetem u.

2-6. sumegi@geo.u-szeged.hu
A régészeti lelőhelyek, az egyes régészeti rétegek, valamint a rétegekben eltemetett

szerves maradványok és leletek természettudományi feltárása, a XVIII. század végi,
elszórtan jelentkező kezdeteket követően a XIX. század közepén, a geológiai, majd a
régészeti időskála megfogalmazását követően, váltak általánossá. Az első átfogó
környezettörténeti, régészeti geológiai munkát is ekkor, az 1850-as években dániai
kagylóhalmokon végezte el a világ első geoarcheológus csapata, a geológus
Forchammer, a paleontológus Streenstrup és a régész Vorsaae. A magyarországi
környezettörténeti vizsgálatok is ebben az időben kezdődtek el, Deininger Imre
keszthelyi tanár archeobotanikai kutatásaival. Majd a magyarországi
ősemberkutatásokhoz kapcsolódó, a XX. század kezdetén megindult vizsgálatok
nyomán alakult ki a magyar régészeti geológiai iskola, amelynek résztvevői már
kialakulásának pillanatától kezdődően egymástól elkülönülve, eltérő intézményekbe,
eltérő felfogásban dolgozó kutató csoportokban végezték munkájukat. Ez a felfogás
még akkor sem változott meg, amikor Andrew Sherratt angol kutató régész 1970-es
évek végi látogatása és kutatásai nyomán egyértelművé vált, hogy a magyar
régészeti geológiai és környezettörténeti kutatások több szakterületen is 30-50 éves
lemaradásban vannak a nemzetközi kutatásokhoz képest. Ennek a szemléleti és
módszertani lemaradásnak a felszámolására az első kísérlet a Sopron Krautacker
lelőhely, majd Gór Kápolnahalom lelőhelyek feldolgozásához kapcsolódott, de ezek a
kezdeti kísérletek elszigeteltek és folytatás nélkül maradtak egészen a Debreceni
Egyetemen kialakult Paleoökológiai Csoport megalakulásáig (1989). Ez a csoport
ugyanis a cambridgei és oxfordi egyetem kutatóinak segítségével már az 1990-es
évek kezdetén kidolgozták a hazai környezettörténeti és régészeti lelőhelyek
komplex feldolgozásának szabályait (1997), egyesítették a bioarcheológiai,
geoarcheológiai és környezettörténeti kutatási irányokat és megkezdték több
régészeti és környezettörténeti lelőhely egységes szempontú feldolgozását.

2010. október 6-8.
A kutatások a Szegedi Tudományegyetem és az MTA Régészeti Intézet
tudománypolitikai döntéseit követően az új évezred kezdetén felgyorsultak és a két
intézmény együttműködési szerződése nyomán a szegedi Földtani és Őslénytani
Tanszéken kialakították az első magyarországi környezettörténeti-geoarcheológiai
laboratóriumot (2002), majd akkreditálták a geoarcheológiai szakot és PhD
szakirányt (2005). Ezt követően pedig a hazai kutatások mellett romániai, szerbiai,
horvátországi, kárpátaljai és szlovákiai lelőhelyre is kiterjesztették a vizsgálatokat. Az
alapkutatási munka és az oktatás természetes összekapcsolódásának
eredményeként napjainkra ez a szegedi-budapesti kutatókból álló csoport egységes
szempontú vizsgálata 80 löszfeltárásra, 51 üledékgyűjtő medencére, és több mint
100 régészeti lelőhely több mint ezer objektumára terjedtek ki. Az itt bemutatott
anyag ezen vizsgálatok eredményeire: a Kárpát-medencei negyedidőszak végi
éghajlati változások rekonstrukciójára (1989-től), az erdő és lágyszárú refúgiumok
(1995-től), a paleoszikesedés (1989-től), a Dél-, Kelet-, és Nyugat-Európa határán
kifejlődött erőteljes regionalitást és mozaikosságot mutató egykori környezet (1995-
tól) megfogalmazására és bizonyítására terjed ki. Ugyanakkor bemutatásra kerül a
mozaikos (fraktál) jellegű környezet egykori emberi közösségekre gyakorolt
hatásainak (1996-tól) elemzése, az eltérő éghajlati és vegetációs adottságokkal
rendelkező régiók lehatárolása (1995-től), az alluviális szigetek (2002)
megfogalmazása, ezen szigeteknek a neolitizáció és a tellkultúrák kifejlődésében
(2003) játszott szerepének tisztázása, az őskori, antik, népvándorlás kori és
középkori közösségek környezeti, köztük éghajlati hátterének megrajzolása is. A
bemutatásra kerülő anyag tartalmazza a kutatócsoport legújabb vizsgálati
eredményeit, a balatoni, sárréti és más tavi rendszerek vízszintváltozásai nyomán
végzett közép-európai csapadékviszonyok elemzését, éghajlati modelleket, és az
emberi hatásra történő környezet- és vegetációátalakulás különböző
következményeit, köztük a talajfejlődésének megváltozását is.

2010. október 6-8.
A MATY-ÉR SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE SZEGED KÖRNYÉKÉNEK TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉBEN
Szalontai Csaba
Szeged 6726, Izabella u. 5.
csaba.szalontai@gmail.com
Kulcsszavak: Maty-ér, vízrajzi rekonstrukció, régészeti lelőhelyek, településföldrajz
A Maty-ér Szegedtől nyugatra található, mintegy 20 km távolságra a Tisza–Maros

torkolatától. A kiskunsági homokhátság felszíni vizeit összegyűjtő folyó Szegedtől
Ény-ra tűnik fel a homokbuckák között, majd Szeged mellett elhaladva a várostól
nyugatra eltűnik a homokhátságon.
Az egykor bővizű folyó több, egymással párhuzamos mederrel tagolja a határt, ezek
mindegyikét hosszan elnyúló magaspartok szegélyezik.
Az elmúlt évtizedben az M5 autópálya nyomvonalának megelőző régészeti feltárása
során nagy intenzitású munkák folytak a Maty-ér mentén, ugyanis az autópálya
mintegy 7 km hosszan a folyómeder magaspartján halad.
Az itt folyó régészeti kutatások mintegy 60 hektárnyi településmaradvány feltárását
eredményezték az utóbbi évtizedben és számos, eddig nem ismert régészeti lelőhely
felbukkanását is. A nagy mennyiségű régészeti eredmény birtokában lehetőségünk
nyílott arra, hogy a Maty-ér mentén található mikrorégió és a régészeti lelőhelyek
településtörténeti és stratégiai jelentőségét újragondoljuk. Ugyancsak lehetőségünk
nyílott arra is, hogy a Tisza–Maros torkolatvidék természetföldrajzi adottságait
elemezve a kistérség településtörténeti vonatkozásait felülvizsgáljuk, és ezek
segítségével új megállapításokat tegyünk.
Előadásunkban kitérünk a Maty-ér településszervező hatására, különös tekintettel
azokra a folyami átkelőkre, amelyeken a történeti utak áthaladtak. Ezek egy része
eddig ismert volt, néhányat azonban az utóbbi években, régészeti módszerekkel
sikerült kimutatni.

2010. október 6-8.
TÁJ, TELEPÜLÉS ÉS GAZDÁLKODÁS: KÖZÉPKORI KÖRNYEZETTÖRTÉNET ÉS RÉGÉSZETI
GEOLÓGIA
Zatykó Csilla1 – Sümegi Pál2

1
MTA Régészeti Intézet 1014 Budapest, Úri u. 49., zatyko@archeo.mta.hu
2
Földtani és Őslénytani Tanszék, Szegedi Tudományegyetem, 6722 Szeged, Egyetem u.
2-6. sumegi@geo.u-szeged.hu
Kulcsszavak: régészeti geológia, középkor, tájhasználat, településtörténet
A régészeti geológiai mintavételek kezdetben főként az őskori rétegek

elemzését érintették és csak fokozatosan terjedt ki a kutatás figyelme a fiatalabb,
sokszor bolygatott, a fúrásmintákban nem is mindig megfogható középkori rétegekre.
Mára több olyan lelőhelyet ismerünk, ahol a környezettörténeti vizsgálatok középkori
adatokkal is szolgáltak. Előadásunkban néhány ilyen példát mutatunk be.
A röviden tárgyalandó Nagybárkány-Nádas-tó (Nógrád megye) és Szenta-
Baláta-tó (Somogy megye) területén végzett vizsgálatok eredményei nem csak
regionális szinteken árnyalták a középkori környezet- és településtörténet
összefüggéseit, de kutatásuk jól jellemzi a természettudományos adatok történeti
kontextusba helyezésének problémáit.
Ezen vizsgálatok eredményei és tanulságai is ösztönözték azt a 2008-ban
indult programot, mely a Dráva-völgyben kiválasztott vizsgálati területen – Berzence
(Somogy megye) és környéke – középkori környezetének, tájhasználatának,
települési és gazdálkodási sajátosságainak felmérését tűzte ki célul. A kutatások
alapvetően három tudományterület eredményeire támaszkodnak, a környéket
kivételes részletességgel leíró, 14. századi birtokmegosztó oklevélre, a régészeti
terepbejárások során rögzített lelőhelyek adataira, valamint a geoarchaeológiai
mintavétel pollen- és mollusca elemzésére. Jelen előadásban vizsgálatok eddigi
eredményeit és a belőlük levonható következtetéseket mutatjuk be.

2010. október 6-8.
ÚT A MÚLTBÓL – AVAGY TÖLTÉS-E A „CSÁSZÁR TÖLTÉS”?
Knipl István
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Budapest 1036, Dugovics
Titusz tér 13-17.
Kulcsszavak: Császártöltés, XVIII. század, Hajós
A mai Császártöltés község a XVIII. század derekán, németek betelepítésével jött

létre. A falu korai történetéről nehezen tudunk képet alkotni, mivel sem a falu mai
külterületének terepbejárása során, sem a rendelkezésre álló középkori forrásokban
nem találhatjuk nyomát a településnek. A név keletkezése a távoli múltba vész, bár a
fennmaradt dokumentumok és a lakosság emlékezete több mondát is megőrzött
számunkra. Minden esetben közös, hogy a település a közelében épült töltésről
kapta nevét. A töltés megépülését a mondák minden esetben uralkodói látogatáshoz
kötik. A kérdés, hogy a császár elnevezés mely uralkodóra utalhat. A mondák e
kérdésben már nem adnak biztos támpontot, mivel több uralkodó látogatásáról is
megemlékeznek.
2005-ben a mondák, és a település környezetének vizsgálata alapján, arra a
következtetésre jutottunk, hogy ha a területen épült valaha töltés, annak valahol
Császártöltés és a Hajósi-pincék között - feltehetőleg a magaspart közelében - kell
elhelyezkednie. A továbbiakban a vizsgálatokat kiterjesztettük a XVIII. század során
készített térképekre, leírásokra. A térképek tanulmányozása során több lehetséges
helyszínt is kijelöltünk, melyek közül a helyszíni szemrevételezések során, csak a
Császártöltés-Kétvölgy elnevezésű területen találtuk nyomát, egy lehetséges épített
útnak. Gyanúnk igazolására a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani
Tanszékének közreműködésével, a feltételezett töltésen és környezetében 4 fúrást
mélyítettünk 5 cm átmérőjű, 5 cm léptetésű spirálfúróval. A minták elemzése
bebizonyította, hogy az utat mesterségesen kialakított töltésen helyezték el, azonban
a töltés korának meghatározására végzett C14 vizsgálat nem várt eredménnyel
szolgált.

2010. október 6-8.
II. Szekció – Archaeobotanika

2010. október 6-8.
EMBER ÉS KÖRNYEZETE A MIKRO- ÉS MAKROMARADVÁNYOKON KERESZTÜL EGY KÖZÉPSŐ
BRONZKORI TELLEN
Berzsényi Brigitta1 – Kovács Zsófia Eszter2
1
Archeo-Doc Kft., 8000 Székesfehérvár, Munkácsy M. u. 4/B 3/16, bbrigi72@yahoo.co.uk
2
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti örökségvédelmi Központ, 6724 Szeged, Árvíz utca 61,
kovzsofi@yahoo.com
Kulcsszavak: bronzkor, tell, archaeobotanika, mikrofaunisztika, környezet
Százhalombatta-Földvár bronzkori tell-településen folytatott szisztematikus

mintavételezés során (házakból, gödrökből és egyéb jelenségekből) több száz liter
földminta került iszapolásra archaeobotanikai és mikrofaunisztikai vizsgálat céljából.
A lelőhelyen folyó ásatás egyik lehetséges feladata a társtudományok segítségével
egy-egy időszak természeti képének, valamint a lelőhely emberi befolyás alatt álló
környezeti viszonyainak (flóra és fauna) rekonstruálása.
A célzott archaeobotanikai mintavételezés során a makromaradványok
segítségével kimutatható a feldolgozási folyamatok eltérő megjelenése a házakon
kívül és belül egyaránt. A házakból előkerült növényi maradványok a feldolgozási
folyamatok térbeli elrendeződését is jelzik.
Emellett a mikrofaunisztikai vizsgálat eredményeként az indikátor fajok
(melyek előfordulása meghatározott környezeti feltételekhez kötött) segítségével a
lelőhely környezetében előforduló élőhelyek típusáról is információhoz jutunk. Az
emberi településekhez kötődő antropofil fajok jelenléte pedig az adott objektum
használati módjáról is információt adhat.
Az archaeobotanikai és a mikrofaunisztikai információkat összevetve és
kiegészítve, összetettebb képet kaphatunk a településen élők életmódjáról,
mindennapi tevékenységeik elhelyezkedéséről.

2010. október 6-8.
KORA VASKORI FEJEDELMI SÍROK ARCHAEOBOTANIKAI MARADVÁNYAI
FEHÉRVÁRCSURGÓRÓL
Gyulai Ferenc
Szent István Egyetem, 2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1.
Email: Gyulai.Ferenc@kti.szie.hu
Kulcsszavak: Hallstatt kultúra, archaeobotanika, növényi makromaradvány, ételmaradvány,

italmaradvány
Fehérvárcsurgó–Eresztvényi erdő lelőhelyen kilenc kora vaskori (Hallstatt C, Kr.e.

700–600) hamvasztásos halomsírt tártak fel 1982–´87 között. A halmok belsejéből és
az egykori sírépítmények máglyamaradványaiból vett mintákban szenült árpa-,
tönke-, kölesszemeket, gyommagvakat, húsos som csonthéjat találtunk.
Valamennyien gabonaáldozatként kerülhettek a halott mellé a máglyára. A
mintákban kelesztés nélkül készült gabonakása szenült töredékei is voltak. Az
elvégzett analitikai kémiai (makro- és mikroelem, aminosav és zsírsav) vizsgálatok
megerősítették azok gabona eredetét. Az egyik érintetlen állapotú halomsírban,
ahová valószínűleg fejedelmet temettek, az égett emberi csontokat tartalmazott
halotti urna közelében két edénytöredék belső falán kis kiterjedésű színes, foltszerű
lerakódásokat figyeltünk meg. Az elvégzett analitikai kémiai vizsgálatok
italmaradványra utalnak. Megtaláltuk a bor valamennyi nem illó alkotórészét:
borkősavat és sóit, polifenol vegyületeket, illetve azok fémkomplexeit, továbbá
valamennyi, a borra jellemző fémet és fehérjét. A kora vaskori fejedelmi sírban talált
italmaradvány Közép–Európa legkorábbi bormaradványa. A máglya szélén álló
edénybe tett ételek és az „áldozati” bor, vagy a temetésnél az urna mellé tett kása és
bor nem semmisült meg, hanem a máglya vagy a kihűlő csontok hőjétől elszenült,
illetve betöményedett. A team-munka (a szerző mellett Berzsényi Brigitta, Kállay
Miklós) keretében elvégzett feldolgozó munka hozzásegít bennünket a Hallstatt kori
halotti szokások (rituális étel–ital áldozatok) jobb megismeréséhez.

2010. október 6-8.
KESZTHELY-FENÉKPUSZTA KÉSŐ RÓMAI ERŐD ÁSATÁSAIN ELŐKERÜLT ÉTELMARADVÁNYOK
ARCHAEOMETRIAI VIZSGÁLATA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ OTT ÉLŐ LAKOSSÁG
ÖSSZETÉTELÉRE
Kenéz Árpád1 – Gyulai Ferenc1 – Pető Ákos2

1
Szent István Egyetem Gödöllő, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Agrár-
környezetgazdálkodási Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter Károly utca 1.
kenezarpad@gmail.com
2
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, 1036 Budapest, Dugovics tér
13–17.
Kulcsszavak: Keszthely-Fenékpuszta, késő római erőd, ételmaradványok, archaeometria,

archaeobotanika
Keszthely-Fenékpuszta a hazai régészet folyamatosan és az egyik legrégebben

kutatott területe. Annyi bizonyos, hogy a közel 14 hektáros területen fekvő késő
római castrum környékén kiterjedt római mezőgazdálkodás folyt, sokrétű és fejlett
növénytermesztéssel, növényfeldolgozással.
Növényi maradványok már 1904-től ismertté váltak, de ételmaradványok csak
az 1970-es évektől kerültek elő. A szenült állapotú leletek makro- és mikroszkopikus
vizsgálatai alapján igen változatos táplálkozási szokásokkal és étrenddel rendelkező
lakosság képe látszik kibontakozni, de a társadalomban betöltött helyzettel is
összefüggésben állhatott az élelmiszer feldolgozottsága és összetétele.
Eredményeink szerint Fenékpusztán csupasz árpa, kenyér búza, köles, olasz
muhar és más muharfajok felhasználásával öt különböző ételféleséget fogyasztottak:
lepénykenyér, kelesztett kenyér, gabonakása, gabonakása kölesszemekkel,
gabonakása kölessel és muharfajok szemeivel.
A kimutatott növényfajok figyelembevételével, valamint az archaeobotanikai és
fitolit vizsgálataink eredményeképpen számos következtetéseket vonhatunk le az
élelmiszer előállítás fázisaira, minőségére vonatkozóan.

2010. október 6-8.
EMBER ÉS NÖVÉNY KAPCSOLATA EGY DÉL-ALFÖLDI KÉSŐ AVAR KORI TELEPÜLÉSEN
MIKRO- ÉS MAKRO-ARCHAEOBOTANIKAI ADATOK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY-KOPÁNCS II./11.
LH. KÖRNYEZETREKONSTRUKCIÓS ELEMZÉSÉHEZ
Pető Ákos1 – Kenéz Árpád2 – Herendi Orsolya1 – Gyulai Ferenc2
1
13–17. peto.akos@mnm-nok.gov.hu
2
Szent István Egyetem Gödöllő, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Agrár-
környezetgazdálkodási Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter Károly utca 1.
Kulcsszavak: Hódmezővásárhely, makro- és mikro-archaeobotanika, növénytermesztés,

tájhasználat, környezetrekonstrukció,
Hódmezővásárhely közigazgatási területén, a várostól délnyugatra, egy homokbánya

területén fekvő Hódmezővásárhely-Kopáncs II./11. késő avar kori lelőhelyen mikro- és
makro-archaeobotanikai vizsgálatokat végeztünk.
Vizsgálataink célja az volt, hogy a módszertanilag egymástól eltérő kutatási irányzatok
eredményeinek összevetésével a késő avar kori társadalom növénytermesztéshez és
tájhasználathoz kapcsolódó viszonyát feltérképezzük.
A vizsgálati anyagot egy talajszelvény-sorozat talajmintái, több telepobjektum
padlójának, kemencéjének, cölöphelyének betöltése, valamint a kutakból származó minták
szolgáltatták.
A lokális környezet interpretálásában egyaránt szerepet kapott a növényi
opálszemcsék (fitolit) elemzése, a korábbról származó pollenanalitikai és faszénadatok,
valamint a makrobotanikai maradványok feldolgozása.
Az eredmények alapján kirajzolódó változás a természeti környezetben, valamint a
lelőhely egykori táji jellege megfelelő élőhelyi potenciált jelentethetett a letelepülő avar
populáció számára a gabonatermesztéshez, a száraz és nedves élőhelyfoltok biztosította
változatos növénytársulások egyes fajainak mindennapi életükben történő felhasználásához.

2010. október 6-8.
III. Szekció – Antropológia

2010. október 6-8.
A MÉSZBETÉTES EDÉNYEK NÉPE BONYHÁDI TEMETŐJÉBŐL FELTÁRT CSONTVÁZAS ÉS
HAMVASZTÁSOS RÍTUSÚ SÍROK EMBERTANI FELDOLGOZÁSA
Hajdu Tamás1 – Szabó Géza2

1
ELTE-TTK Biológiai Intézet, Embertani Tanszék 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány
1/C., hajdut@elte.hu
2
Wosinsky Mór Megyei Múzeum 7100 Szekszárd Szent István tér 26. kaladea@freemail.hu
Kulcsszavak: Korai és középső bronzkor; Mészbetétes edények népe; Sírban hamvasztás;

Történeti embertan;
Bonyhád térségében a Pannónia Zrt. biogáz üzemének építésekor 2008-ban és

2009-ben a mészbetétes edények népe által használt temető került napvilágra. A
bronzkori temetkezések között csontvázas és hamvasztásos (urnás és szórthamvas)
temetkezések egyaránt előfordultak. A hamvasztásos temetkezések közül két sír
különösen érdekesnek bizonyult. A halotti máglyát mindkét temetkezésnél a
sírgödörben készítették el, a két testet bizonyíthatóan helyben hamvasztották. A
csonttöredékek ennek eredményeként megtartották eredeti anatómiai rendjüket. Az
egyik egyént a sírban a hátára fektették, lábait oldalra döntötték, kismértékben
felhúzták, majd ebben a pózban égették el. Ez a temetkezés – egy csontvázas rítusú
sír mellett – „in situ” kiemelésre került. A hamvasztásos rítusnak erre a változatára a
bronzkorból egyelőre sem a hazai, sem az európai irodalomból nem találtunk példát.
Tanulmányunkban elsődlegesen arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a
bonyhádi temető hamvasztásos rítusú sírjainál alkalmazott feltárási technika hogyan
segített az embertani eredmények gazdagításában és az embertani feldolgozás
során így kapott eredmények milyen új, a rítusra vonatkozó következtetések
levonását tették lehetővé.

2010. október 6-8.
HAMVASZTOTT TEMETKEZÉSEK EMBERTANI FELDOLGOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTAI
– A SALGÓTARJÁN-ZAGYVAPÁLFALVAI KÉSŐ BRONZKORI TEMETŐ VIZSGÁLATA ALAPJÁN
Köhler Kitti – Kirinó Katalin

MTA Régészeti Intézet, 1014, Budapest, Úri u. 49
Kulcsszavak: hamvasztásos temetkezések, antropológia, késő bronzkor, Salgótarján-

Zagyvapálfalva
Hamvasztásos temetkezésekből származó csontleletek embertani vizsgálata során,

az azokból nyerhető információk a csontvázas temetkezések szolgáltatta embertani
leletekhez viszonyítva jelentősen korlátozottak. A sok esetben csak kevés és apró
kalcinált maradvány számos esetben még az alapvető demográfiai adatok felvételét
sem teszi lehetővé. Egyértelműen nincs lehetőségünk az ily módon temetkező
népességek embertani képének, fizikai megjelenésének, egészségi állapotának stb.
meghatározására sem. Mindemellett korábban a hamvak megőrzésére sem igazán
fordítottak figyelmet. Szerencsére az utóbbi időben feltárt hamvasztott rítusú
temetkezésekből származó embertani maradványok már szinte kivétel nélkül
antropológus szakemberekhez kerülnek, ugyanakkor a feltárások és azt követő
anyagkezelés folyamán számos hasznos információ vész még mindig el.
Előadásunkban egy késő bronzkori temető (Salgótarján-Zagyvapálfalva) vizsgálata
alapján mutatjuk be a hamvasztott temetkezések embertani feldolgozásának
lehetőségeit és korlátait.

2010. október 6-8.
„RÉGMÚLT GYERMEKKOR” – KÖZÉPKORI TEMETŐK GYERMEKNÉPESSÉGEINEK
ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE
László Orsolya
13–17. laszlo.orsolya@mnm-nok.gov.hu
Kulcsszavak: Árpád-kor, késő középkor, stressz-tényezők, táplálkozás, fertőzések,

növekedés
A gyermekeket, mint külön társadalmi csoportot sem a régészet sem az embertan

nem vizsgálja általában, annak ellenére, hogy a legközvetlenebb információt ők
nyújtják a történeti népességek gyereknevelési szokásaival kapcsolatban.
Mindemellett, a nagyobb tápanyagigényű és a gyengébb immunrendszerű
gyermekek a legérzékenyebbek a környezeti vagy akár társadalmi átalakulásokból
eredő kulturális változásokra, mely tényezők, mint stressz-hatások érvényesülhetnek.
Mindezek által közvetetten indikátorai lehetnek az egész népességet érő
behatásoknak és egyúttal a populáció kondíciójának is.
A gyermekkori halálozást legfőképp két tényező határozza meg: a táplálkozás és a
fertőzéses megbetegedések. E két összetevő hatását elemezzük a hozzájuk köthető
patológiás elváltozások alapján két Árpád-kori és két késő középkori temető
gyermeknépességen. Ugyancsak kitérünk arra, hogy ezek a hatások milyen
mértékben befolyásolták a gyermekek fejlődését. Az eredmények kiértékelésével
kísérletet teszünk a különböző korszakokban és földrajzi területeken élő népességek
életkörülményeinek rekonstruálására.

2010. október 6-8.
EGÉSZSÉG, BETEGSÉG EGY KORA ÁRPÁD KORI NÉPESSÉG KÖRÉBEN - LÁNYCSÓK GATA-
CSOTOLA LELŐHELY CSONTVÁZANYAGÁNAK PALEOPATOLÓGIAI VIZSGÁLATA
Ősz Brigitta – Voicsek Vanda
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, III. számú Regionális Iroda
7630 Pécs, Mohácsi út 18., brizsitte@yahoo.co.uk
Kulcsszavak: paleopatológia, X-XII. század, Lánycsók Gata-Csotola, autópálya ásatás
Tanulmányunk célja, hogy adatokat szolgáltasson egy X-XII. századi temető

(Lánycsók Gata-Csotola) népességének életmód-rekonstrukciójához a
paleopatológiai elemzés eredményeinek segítségével. Az általános
következtetéseken túl néhány egyedi eset bemutatásán keresztül azt is
szemléltetjük, hogy az egyes csontvázakon megfigyelhető jelenségek milyen
következményekkel járhattak az egyén életében. A vizsgálati anyagban nagy
számban előforduló degeneratív ízületi elváltozások, valamint az izom- és íntapadási
helyeken túlterhelés miatt kialakult csontkinövések (enthesopathiák) együttes
jelenlétéből arra következtethetünk, hogy azok nagyfokú fizikai igénybevétel
következményeképpen alakultak ki. Bár a pontos foglalkozás természetesen a
csontok vizsgálata alapján nem állapítható meg, bizonyos sérülések előfordulása
utalhat harcos életvitelre. A lánycsóki temető vázanyagán ilyen jellegű elváltozásokat
nem találtunk, így a katonáskodást, mint fő tevékenységet nem tartjuk valószínűnek.
A népesség általános egészségi állapotát jellemzi, hogy minden vizsgált
korcsoportban nagy számban fordultak elő fertőzésre utaló tünetek. Ezek
leggyakrabban nem specifikus gyulladások nyomai, de néhány esetben
tuberkulózisra utaló csontelváltozásokat is megfigyeltünk. A lánycsóki népesség
fizikai antropológiai vizsgálata bizonyos társadalmi-kulturális szokásokra is enged
következtetni, megismerhetünk például korabeli gyógyító eljárásokat és a
betegápolásra is találhatunk bizonyítékot. Eredményeink, a régészeti
megfigyeléseket kiegészítve, azok eredményeivel együtt, hozzájárulhatnak Lánycsók
X-XII. századi népességének megismeréséhez és a leletanyag összetett
értelmezéséhez.
2010. október 6-8.
TATÁRJÁRÁS-KORI HÁZ EMBERTANI LELETEINEK VIZSGÁLATA – ELŐZETES EREDMÉNYEK
Paja László 1,2
1
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, IV. sz. Regionális Iroda,
Szeged, Árvíz utca 61., H-6724,
2
Szegedi Tudományegyetem, Embertani Tanszék, Szeged
H-6722, Szeged, Egyetem u. 2.
pajalaca2000@yahoo.com
Kulcsszavak: paleopatológia, égett csontok, tatárjárás-kor
A magyar-horvát gázszállító vezeték építéséhez kapcsolódóan Szank - Haladás Tsz.

II. Horvát tranzit 113. lelőhelyen 2010 márciusában végeztek régészeti feltárásokat a
Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat munkatársai. A területen egy, a régészeti
mellékletek alapján a tatárjárás korához köthető, a munkálatok során erőteljesen
megrongálódott épület maradványai közül jelentős mennyiségű emberi
csontmaradvány került elő. A vázak nem anatómiai helyzetben feküdtek, egy részük
elszenesedve került elő. Wilhelm Gábor régész elmondása alapján a ház és a benne
tartózkodó személyek a tatárjárás áldozatául eshettek, a vázak feldúlására pedig az
1246-os kun betelepüléskor kerülhetett sor.
Az elszenesedett és ép csontrészek szétválogatása és rekonstrukciója alapján
a házból előkerült egyének minimális egyedszáma 33, a maradványok közt
gyermekek és felnőttek vázai egyaránt megfigyelhetőek. Az embertani vizsgálatok
között, a klasszikus nem- és kormeghatározás mellett egyéb vizsgálatokat is
elvégeztünk. A színelemzés és a mikroszkópos vizsgálatok a házban keletkezett tűz
hőfokára adtak támpontot. A vázakon csekély számban észlelt patológiás
elváltozások nem köthetők a ház felgyújtását megelőző traumához.

2010. október 6-8.
IV. Szekció – Archaeozoológia

2010. október 6-8.
LELET-E A CSONT? A BIO-RÉGÉSZET MINTASZERŰ BEÉPÍTÉSE A RÉGÉSZETI MUNKÁBA AZ
AQUINCUMI MÚZEUMBAN
Alice M. Choyke – Láng Orsolya
Aquincum Múzeum, Záhony u. 4., H-1031 Budapest

choyke@iif.hu, choyke@ceu.hu, lang.orsolya@mail.iif.hu, lang.orsolya@aquincum.hu
Kulcs szavak: archaeozoologia, ásatasi technika, gazdasági kérdések, társaldalmi

identitások, rítusok
Az archaeozoológia, mint önálló tudományág 19. századi előzmények után valójában

csak a II. világháború után fejlődött ki. Magyarország az elsők között volt a
folyamatban, Bökönyi Sándor állatorvosnak köszönhetően, aki akadémikus, majd az
MTA Régészeti Intézetének igazgatója is lett. A nagy múltú kutatások, a
régészettudomány, illetve az archaeozoológia között meglévő nyilvánvaló és szoros
kapcsolatok ellenére mind Magyarországon, mind külfödön adódnak még problémák,
elsősorban a régészeti interpretáció és a bio-régészeti adatok integrációja miatt. A
problémák nagyrészt az oktatásban gyökereznek a tekintetben, hogy mit nyújthat az
archaeozoológia a régésznek, milyen technikákat kell/lehet alkalmazni, hogyan
jelenjenek meg az archaeozoológiai adatok, illetve sokat számít a nyitott, komoly
kommunikáció hiánya is. Az ásató régészeknek és archaeozoológusoknak végre
meg kellene tanulniuk jól kérdezni egymástól, túllépve a szokásos tipo-kronológiai
megfontolásokon. Másrészt viszont az intézményeknek is át kellene gondolniuk a
biorégészet komolyabb integrációját a múzeumi szerkezetben. Az Aquincumi
Múzeum ásató régészei és a múzeum laborjának 3 archaeozoológusa között már
megindult ez a folyamat: olyan témákat járnak körül, mint az egyes állatfajták
hasznosítása, hentestechnikák, húsfeldolgozás, ipari tevékenységek (bőr, szarv és
csontfeldolgozás) ételpreferenciák (mint egy-egy közösség azonosításának és
társadalmi helyzetének leképezései) és végül az állatok kultuszokban betöltött
szerepe. Meg kell tanulni tehát megérteni egymást: ehhez ugyanúgy szükség van az
ásatási technikák megvitatására, mint annak megértésére, hogy mit adhat az állati
maradványokból nyert adat a régészeknek.
2010. október 6-8.
A KULTURÁLIS ÖKOLÓGIA ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI A RÉGÉSZETBEN
Csippán Péter
13–17., csippan.peter@mnm-nok.gov.hu
Kulcsszavak: kulturális ökológia, archaeozoológia, ökológiai antropológia
Julian H. Steward 1955-ben megjelent, Theory of Cultural Change című

esszékötetének egyetlen fejezetében foglalja össze az általa kulturális ökológiaként
elnevezett ethnológiai kutatási módszertan elméletét. Alapfeltevése, hogy az ember
és az őt körülvevő élő és élettelen környezet folyamatos kölcsönhatásban van
egymással, amely kapcsolat leginkább az emberi kultúra alkalmazkodása és az ezt
elősegítő technológia mentén kísérhető figyelemmel.
Steward kulturális ökológiája mára önálló tudományággá vált, melyet ökológiai
antropológiának neveznek. Az ökológiai antropológia mindamellett, hogy alapvetően
társadalomtudományi megközelítés, olyan analógiákkal operál, melyeket a
természettudományokból kölcsönöz. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek
jelentése nem teljes mértékben fedi azok eredeti ökológiai jelentését.
A környezet, az egykori élővilág és az ehhez való adaptáció szerepe már az Új
Régészet hajnalán kiemelt szerepet kapott a régészeti kutatásban. Bár a
processzualista irányzatnak sok bírálója akadt, a kulturális ökológiai módszerek
használatát, illetve a környezeti tényezők kiemelt szerepét a régészet egyetlen új
irányzata sem kérdőjelezte meg, csupán az adaptáció szerepének jelentőségére
hívták fel a figyelmet.
A klasszikus stewardi kulturális ökológia módszerének bemutatására álljon itt
példaként egy esettanulmány Dunakeszi – Székes-dűlőről, melynek részletes
archaeozoológiai feldolgozása lehetőséget adott a fenti módszerek
alkalmazhatóságának vizsgálatára egy olyan lelőhely leletanyaga kapcsán, amely
négy különböző régészeti korszakot érint.

2010. október 6-8.
KÖZÉPKORI CSONTLELETEK A BÁTHORI REZIDENCIA TERÜLETÉRŐL
Csóri Zsuzsanna
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, V. régió, Nyíregyháza
Kulcsszavak: Báthori, lakoma, osztriga, juh, kecske állkapocs
A nyírbátori Báthori család központi nemesi rezidenciájának régészeti kutatása során

(ásató régész: Virágos Gábor), 2006-ban előkerült egy hatalmas gödör. Betöltésében
két hatalmas amorf kő mellett egy vagy több lakoma „teljes” hulladék anyaga került
elő: nagy mennyiségű állatcsont (köztük kiemelkedő arányban halak és kisebb
szárnyasok maradványai), továbbá kagylóhéjak (osztriga), valamint számos edény
töredéke. Az objektum a 15. sz. végére – 16 sz. elejére keltezhető. A csontok nagy
részén bárdolás és vágás nyomok voltak megfigyelhetők. Az anyagban a háziállatok
közül a legnagyobb számban juh/kecske, szarvasmarha és sertés váztöredékei
fordultak elő. Vadállatok (őz, gímszarvas, róka) egy-két töredékkel szerepeltek.
A leletegyüttes további érdekességét adja az a 144 kiskérődző (juh vagy
kecske) állkapocstöredék, amelyek közel azonos életkorú, max. 4 hónapos állatoktól
származtak (a minimális egyedszám 71). A többi vázelem töredékszáma alapján
maximum csak 14 egyed lenne feltételezhető. Másképp fogalmazva, aránytalanul
magas a száma a fejtájékról származó töredékeknek a test többi részéhez képest. Mi
lehet vajon az oka az effajta szelektív felhalmozódásnak? Vajon tényleg egy lakoma
maradványaival van dolgunk?

2010. október 6-8.
VÁLTOZÁSOK A BRONZKOR KEZDETÉN – A DÉL-DUNÁNTÚLI GAZDÁLKODÁS JELLEGE AZ
ÁLLATCSONT LELETEK ALAPJÁN
Gál Erika – Kulcsár Gabriella

MTA Régészeti Intézet
H-1014 Budapest, Úri utca 49.
gal_erika@yahoo.com, kulcsar@archeo.mta.hu
Kulcsszavak: kora bronzkor, Dél-Dunántúl, települések, archaeozoológia, gazdálkodási

rendszerek
A Kárpát-medencei bronzkor legkorábbi időszakának gazdálkodásáról mind a mai

napig nagyon keveset tudunk. Néhány átfogó elképzelés mellett részletesebb
vizsgálatokra eddig csak kevés lehetőség nyílt. Előadásunkban az eddigi elméletek
felvillantása mellett a település- és archaeozoológiai kutatások legfrissebb dél-
dunántúli eredményei alapján vizsgáljuk a korszak gazdálkodását. A Dél-Dunántúlon
a Kr. e. 3 évezred középső harmadában a késő Vučedol és Somogyvár-Vinkovci
korszak települései ismertek. A településszerkezet vázát a nagyobb, magaslati
települések alkotják, mellettük kisebb méretű településeket ismerünk. A települések
belső szerkezete, illetve a települési hierarchia nehezen rekonstruálható. A elmúlt
évtizedben feltárt nagyobb településeken a hagyományos régészeti leletanyag
mellett az archaeozoológiai leletanyag vizsgálatára is lehetőség adódott. Ennek
eredményeképpen a korszak szempontjából mindenképpen jelentős mennyiségi és
minőségi adatok alapján tudjuk bronzkor kezdetének dél-dunántúli gazdálkodási
rendszerét vizsgálni és távolabbi kitekintéssel további kérdéseket felvetni. Így pl.:
Kimutatható-e gazdálkodási különbség az egymást követő, régészeti leletanyagban
stílusbeli változást mutató korszakok között? Kimutatható-e különbség a kisebb és
nagyobb települések gazdálkodása mögött? Megfogalmazhatóak-e általános
érvényű következtetések a korszak egészét illetően, tapasztalhatóak-e különbségek
regionális és interregionális szinten?
Előadásunk az OTKA F 68548. és PD 71965. számú pályázatok
támogatásával készült.

2010. október 6-8.
ADATOK A DÉLKELET-ALFÖLD KORA RÉZKORI GAZDÁLKODÁSÁHOZ
Goldman György – Szénászky Júlia

goldman.szenaszky@gmail.com
Kulcsszavak: tiszapolgári kultúra, település, állattartás, magleletek
A tiszapolgári kultúrát a hatvanas évekig szinte kizárólag temetőiből ismertük, csak

amióta rendszeres terepjárások folynak, kerültek elő viszonylag kevés felszíni leletet
nyújtó, kis alapterületű települései. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a
80-as években Battonyán, a Vertán major nevű lelőhelyen feltárhattuk a kultúra egyik
kis településének mintegy 75-80 %-át. Ez éppen csak megközelítette az 500
négyzetmétert.
A település a Battonya-Parázs tanyai tell közelében, a Száraz-ér, egykori
Maros-ág partján fekszik, kis része az elmúlt évezredek során a vízbe omolhatott. A
házakat a vízre támaszkodó félkörívben árok vette körül, ezt két helyen vágtuk át,
rövid szakaszát fel is tártuk.
A település leégett, a házak alakját a masszív, vörös, átégett paticsomladékok
rajzolták ki, bár helyenként cölöpkonstrukciót is találtunk.
A leletek zömét, mint mindenütt, a kerámia adta. Két egymást követő szűkebb
időszakot képvisel, az átlagosan 60 - 80 cm rétegvastagságú település alján a teljes
egészében még ki sem alakult, feljebb a korai tiszapolgári kultúra kerámiája került
elő. Ez azt jelenti, hogy a Délkelet-Alföldön ezt a kultúrát in statu nascendi
figyelhetjük meg.
A kialakuló tiszapolgári kultúra gazdálkodásának rekonstrukciója szempontjából
kiemelkedő jelentőségűek az állatcsont- és magleletek.

2010. október 6-8.
ASZÓD-PAPI-FÖLDEK KÉSŐ NEOLITIKUS LELŐHELYEN FELTÁRT KAGYLÓÉKSZEREK
SZÁRMAZÁSI HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA STABILIZOTÓPGEOKÉMIAI MÓDSZERREL
Kalicz N.1 – Siklósi Zs.1 – Schöll-Barna G.2 – Bajnóczi B.2
1
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet 1088 Budapest, Múzeum
krt. 4/B, nkalicz@mail.datanet.hu; siklosi.zsuzsanna@btk.elte.hu
2
Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Kutatóintézet,1112 Budapest, Budaörsi út. 45.
Kulcsszó: késő neolitikum, Spondylus, stabilizotóp
A késő neolitikus kapcsolatrendszerek és a Spondylus ékszerek társadalmi

szerepének értelmezése szempontjából kiemelkedően fontos e tárgyak illetve a
nyersanyag származási helyének meghatározása. A korábbi kutatások alapján a
nyersanyag túlnyomó többsége a neolitikumban recens lehetett, vagyis az Égei- és
Adriai-tengerből származhatott. A származási hely pontosabb meghatározása
céljából stabilizotóp-geokémiai vizsgálatokat végeztünk az Aszód-Papi földeken
feltárt ékszereken.
A Spondylus héjból készült ékszerek átlagos oxigénizotóp-összetétele (δ18O) -
0,4 és 2,1 ‰ között változik. Az összehasonlításul vizsgált modern adriai Spondylus
héjak δ18O értékei -1,8 és -0,5 ‰ közé esnek, míg Égei-tengeri Spondylus héjak
irodalomból származó δ18O értékei -0,8 és 2,2 ‰ között szórnak. Az eddigi
eredmények alapján feltételezhető, hogy az aszódi ékszerekhez használt Spondylus
héjak az Égei-tengerből származnak.
Stronciumizotóp-vizsgálat eredményére támaszkodva korábban kizárták a
fosszilis Spondylus héjak használatának lehetőségét. Az utóbbi években azonban
többen ismét felvetették, hogy a neolitikumban fosszilis kagylókat is használhattak
ékszerkészítésre. Az ép aszódi ékszerek δ18O értékei általában pozitívabbak, mint az
összehasonlításul mért fosszilis Spondylus és Ostrea héjak δ18O értékei, ami a
vizsgált ékszerek fosszilis eredetét nagy valószínűséggel kizárja. Az aszódi
gyöngyök között talált átkristályosodott példányok azonban további kérdéseket
vetnek fel.

2010. október 6-8.
A SZARU, MINT NYERSANYAG FELHASZNÁLÁSA OROSHÁZA, KÖZSÉGPORTA-SZŰCS TANYA
SZARMATA LELŐHELYEN – RÉGÉSZETI, ARCHAEOZOOLÓGIAI, NÉPRAJZI VONATKOZÁSOK
Rózsa Zoltán – Tugya Beáta

Szántó Kovács János Területi Múzeum, 5900 Orosháza, Dózsa Gy. u. 5.
rozo30@hotmail.com
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, 1036 Budapest, Dugovics T.
tér 13-17. tugya.beata.@mnm-nok.gov.hu
Kulcsszavak: szaru, szarvcsap, szarmata
Magyarországi régészeti lelőhelyeken csak a kérődzők üreges szarvnyúlványa, a

szarv csontos csapja található meg. A szaru felhasználásának, hasznosításának
egyedüli bizonyítékát a szarvcsapokon lévő vágás-, és darabolásnyomok jelentik.
Orosháza, Községporta-Szűcs tanya lelőhely szarmata kori leletanyagában közel két
tucat ilyen szarvasmarha szarvcsap került elő és a szaru nagy mennyiségű
felhasználására utalnak. Az eltávolításnak két különböző módját lehetett megfigyelni.
Vagy vékonyabb pengéjű, késszerű eszközzel körbevágták a szarut, miközben a
mélyebb vágások nyomokat hagytak a szarvcsap tövén is. A szarut ezután lehúzták
a csontos alapról. Másik gyakori mód, hogy szélesebb, általában ferde irányú erős
bárdolásnyomokkal távolították el a szarut, sokszor vele együtt a szarvcsapot is.
Az előadás során nemcsak régészeti és archaeozoológiai kitekintést teszünk a
szaru felhasználásáról térben és időben, hanem néprajzi párhuzamokat,
megfigyeléseket is felhasználunk.

2010. október 6-8.
V. Szekció – Archaeometria

2010. október 6-8.
CSILLAGOS ÉGBOLT LÁTVÁNYA A KÁRPÁT-MEDENCÉBŐL A NEOLITIKUMBAN ÉS MA
Barlai Katalin1 – Szűcs-Csillik Iharka2

1
MTA Konkoly Obszervatórium, barlai@konkoly.hu
2
Kolozsvári Csillagvizsgáló, iharka@gmail.com
Kulcsszavak: Archaeoasztronómia
Ha felnéz a mai ember az éjszakai égboltra, vajon mit tud megállapítani? És mit
tudott a neolitikumban élő ember a csillagokról? A technika fejlődése sok mindent
vont maga után. Ebben a cikkben a Kárpát-medence általunk kutatott neolitikumi
objektumait mutatjuk be, kiemelve a használt archaeoasztronómiai módszereket.
Például Basatanya neolitikumi temető tájolása kielemzéséből következtetéseket
vonhatunk le az adott neolitikumi társadalom fejlettségéről, sőt mi több szokásairól.
Méréseket végeztünk a szoláris ív meghatározására neolitikumban és ma. A szoláris
ív meghatározása és elemzése során meglepő eredmények láttak napvilágot a
Parácban (Románia) felfedezett neolitikumi szentély kapcsán.

2010. október 6-8.
HONFOGLALÁS KORI EZÜST ÉKSZEREK VIZSGÁLATA MIKRO-PIXE MÓDSZERREL
Csedreki László1 – Langó Péter2 – Bollók Ádám2
1
MTA Atommagkutató Intézete (ATOMKI) Ionnyaláb-alkalmazások Laboratórium, 4026
Debrecen, Bem tér 18/c, Email: csedreki_laszlo@freemail.hu, csedreki@namafia.atomki.hu
2
MTA Régészeti Intézete, 1041 Budapest, Úri u. 49
Kulcsszavak: Honfoglalás kor, ezüst-arany ékszerek, PIXE
A Kárpát-medence 10. századi emlékanyagának rendszeres archaeometriai

vizsgálatai mára
elkerülhetetlenek, melynek szükségességére az ausztriai Gnadendorf lelőhelyen
feltárt temetkezés leleteivel kapcsolatban, Németországban elvégzett vizsgálatok
hívták fel a figyelmet.
A korabeli emlékanyagok egy részét képezik a különböző formájú és
összetételű ezüst-arany tárgyak, melyek összetétel meghatározásához
elengedhetetlenek a fizikai-kémiai analitikai módszerek.
A Bács-Kiskun megyei Harta község közelében 2002-ben feltárt honfoglalás
kori sír együttes a terület egyik leggazdagabb lelőhelye, melyről több száz ezüst
tartalmú lelet került elő. A 3. jelzésű sír egy középkorú nő maradványait rejtette, mely
mellé mintegy másfélszáz tárgyat helyeztek el. Ez az első analitikai vizsgálata ennek
a lelőhelynek.
A vizsgálatunk tárgyát a lelet együttes egy részét alkotó ezüst-arany ékszerek
képezik. Annak eldöntésére, hogy készítés technológiai szempontból milyen
kapcsolatban vannak ezek a tárgyak egymással az MTA-ATOMKI-ban található
pásztázó ionmikroszondán végeztünk elem analitikai méréseket. 15 minta vizsgálata
történt meg Részecske Indukált Röntgen Emissziós (PIXE) módszer segítségével.
Meghatároztuk a fő összetevőket alkotó Ag, Cu mellett a mellék és nyomnyi
mennyiségben található: Ca, Fe, Mn, Zn, As, Au stb. elemeket.
A kapott adatok alapján következtetni lehet az aranyozási technikára, arra, hogy
a tárgyak egy része ugyanabból az öntésből készült, valamint a tárgyak korrózióját
az összetételük is alátámasztja.
2010. október 6-8.
ARANYMŰVESEK ÉS KÉSZÍTÉSI TECHNIKÁK. KÉSŐKLASSZIKUS-KORAHELLÉNISZTIKUS ARANY
MIRTUSZKOSZORÚK MAKEDÓNIÁBÓL
Dági Marianna
Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény, 1146 Budapest, Dózsa Gy. út 41.
mariann@szepmuveszeti.hu
Kulcsszavak: arany mirtuszkoszorú, készítési technika, attribúció, Makedónia, Kr.e. 4.

század
Az előadás az „Aranyművesség Makedóniában a későklasszikus-

korahellénisztikus korban” című doktori disszertációhoz kapcsolódó kutatás néhány
részeredményéről kíván beszámolni. Az ókori aranyékszerek kutatásában ma már
alapvetőnek számít a készítési technika alapos vizsgálata. Az előadás négy (illetve
öt), az ókori Makedónia területéről előkerült arany mirtuszkoszorút mutat be ebből a
nézőpontból. A Thesszaloniki Régészeti Múzeumban őrzött, a derveni B sírból
származó, és 2006-ig intaktként ismert mirtuszkoszorú készítéstechnikai vizsgálata
kimutatta, hogy a technikai részletei minden elemükben megegyeznek egy, a
múzeumban szórványleletként számon tartott arany mirtuszág technikai részleteivel.
Mindez arra utal, hogy ugyanaz az aranyműves készítette mindkét darabot, és a
mirtuszág a derveni koszorúhoz tartozott. A derveni ∆ sírban, a Stavroupolisban és a
verginai ún. Philippos-sírban talált koszorúk, valamint a J. P. Getty Museum-ból
nemrégiben Görögországba visszatért arany mirtuszkoszorú összehasonlító
technikai elemzése lehetővé tette azoknak a részleteknek a meghatározását,
amelyek a mirtuszkoszorúk esetében készítőre, illetve készítési helyre lehetnek
jellemzőek. A készítési technika minden részletre kiterjedő vizsgálata tehát ásatásból
származó aranyékszerek esetében is kiindulópontja lehet további, régészeti és
művészettörténeti kérdések (például műhely- és mesterkéz-azonosítás)
megválaszolásának.

2010. október 6-8.
LEHETŐSÉGEK A KERÁMIA-EREDETKUTATÁSBAN BALATONŐSZÖD-TEMETŐI
DŰLŐ RÉZKORI KERÁMIÁINAK PÉLDÁJÁN
Gherdán Katalin1 – Horváth Tünde2

1
ELTE Régészettudományi Intézet, 2MTA Régészeti Intézete
Kulcsszavak: kerámia, eredethatározás, petrográfia, rézkor
2001–2002 folyamán Balatonőszöd–Temetői dűlőben feltárt Boleráz/badeni

kultúrák településének kerámiaanyagán szisztematikus régészeti és archeometriai
vizsgálatsorozatok készültek, amelyek célja az életmód és a környezet
rekonstruálása, a kerámiakészítési technológiák megismerése, a helyi készítésű,
illetve import áruk azonosítása volt. A vizsgálatok fontos részét képezték a
petrográfiai elemzések. A minták közt valamennyi fontosabb edényforma és V.
Nĕmejcová-Pavúková által körvonalazott tipológiai csoport megjelent.
Ha egy vizsgált területen a lehetséges geológiai nyersanyagok lokális
elterjedésűek, a kerámiák összetételét a nyersanyagokéhoz hasonlítva nagy
biztonsággal azonosítható a származási hely. Ha azonban a lehetséges
nyersanyagok nagy területen, nem lehatároltan fordulnak elő, akkor a régészeti
anyagok jellegzetességei alapján a leletanyagot csoportosítjuk.
Balatonőszöd-temetői-dűlőben feltárt kerámiák származási helyének
meghatározásakor a leletanyagon belüli összehasonlító elemzéseket végeztünk: a
kerámiák petrográfiai tulajdonságait a minden bizonnyal helyben készült selejtek és a
kerámiakészítés során keletkezett hulladék-anyagok, valamint háztapasztások
összetételével vetettük össze.
A kerámiák többségéről bebizonyítottuk, hogy a lelőhelyen, helyi (lelőhely-
közeli) nyersanyagból készültek. Egy minta esetében valószínű, de petrográfiai
vizsgálataink alapján nem bizonyított a helyi eredet. Két kerámiakészítési receptet
azonosítottunk: az uralkodó kerámiazúzalékos soványítást, valamint egy esetben
karbonátos homokos soványítást.

2010. október 6-8.
RÉGÉSZETI KÉRDÉSEK – TERMÉSZETTUDOMÁNYOS VÁLASZOK A SÁTORHELYI GRAFITOS
KELTA KERÁMIALELETANYAG VIZSGÁLATÁNAK TÜKRÉBEN
Havancsák Izabella1 – Bajnóczi Bernadett1 – Tóth Mária1 – Kreiter Attila2 – Voicsek Vanda2
1
MTA Geokémiai Kutatóintézet, 1112 Budapest Budaörsi út 45., havancsaki@geochem.hu
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ,
1036, Budapest, Dugovics tér 13-17.
Kulcsszavak: grafitos kerámia, kelta, archeometriai vizsgálatok, proveniencia, Cseh-

masszívum
A kerámiakutatásban felmerülő régészeti kérdések a MIT?, HONNAN/HOL? és

HOGYAN? témák köré csoportosulnak elsősorban. Az egyes lelőhelyekre adaptálva
a kérdésekre a választ archeometriai vizsgálatok segítségével kaphatjuk meg.
Kutatásunkban Sátorhelyről származó grafitos és nem grafitos kelta kerámiák
archeometriai (petrográfiai, röntgen-fluoreszcens spektrometriai és röntgen-
diffrakciós) vizsgálatát végeztük el, annak érdekében, hogy választ adjunk az alábbi
régészeti kérdésekre: honnan származik a grafitos kerámiához felhasznált grafit; a
nyers grafitos kőzetet vagy a grafitos készterméket szállították-e, vagyis helyben
készült-e a grafitos kerámia vagy import, valamint hogyan égették ki az edényeket?
Petrográfiai vizsgálatok alapján a nem grafitos kerámiák alapanyaga
finomhomokos aleurit, melyet néhány esetben gránittörmelékkel soványítottak. A
grafitos kerámiákat grafitos metamorf kőzettel (grafitos gneisz) soványították,
melyben sillimanit és kianit indexásványok is előfordulnak. A grafitos kőzet ásványos
összetétele alapján a felhasznált grafit a Cseh-masszívum déli részéről származhat.
Mindkét fajta kerámia általános összetevője a lekerekített karbonátos csomó, mely
valószínűleg az agyagos alapanyag komponense. Ez a kétfajta kerámia közös
alapanyagára utal, melyet alátámaszt a hasonló fő- és nyomelem-geokémiai jelleg is.
A kerámiák kiégetése viszonylag kis hőmérsékleten (grafitos: max. 850°C. nem
grafitos max. 650°C) történt. A kapott eredmények j ól illeszkednek a régió más kelta
lelőhelyein általunk korábban végzett archeometriai vizsgálatok eredményeihez.

2010. október 6-8.
RÓMAI KORI GAGÁT ÉKSZEREK VITRINITREFLEXIÓ MÉRÉSE A NYERSANYAGOK SZÁRMAZÁSI
HELYÉNEK AZONOSÍTÁSA CÉLJÁBÓL
Hámorné Vidó Mária

Eötvös Loránd Geofizikai Intézet 1145 Budapest, Columbus u. 17-23.
Kulcsszavak: gagát ékszer, vitrinitreflexió, pannóniai sírok
A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat római kori sírokban talált gagát karkötők

eredetének megismerését tűzte ki célul. A féldrágakő szemekből álló karkötők
vitrinitreflexió vizsgálatát az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben végeztük, azért,
hogy a mérési adatok alapján és a szénült fosszilis fák szöveti tulajdonságainak
megismerésével képet kaphassunk a gagát ékszerszemek tulajdonságairól, ami
segíthet a nyersanyag eredetének meghatározásában. A vizsgálatra 3 mintát
választottunk, melyek Bátaszékről és Szentendréről származtak.
A gagátot, mint féldrágakövet, a történelem előtti idők óta használja az ember. A
gagát olyan féldrágakő, mely ellenálló képessége és homogenitása miatt jól
formálható, polírozható és a borostyánhoz hasonlóan hosszú időn keresztül
megtartja formáját. A kőszénképződési környezetekben levegőtől elzárt körülmények
között képződik, bakteriális hatásnak kitett, többnyire fásszövetekből felépülő
anyagból áll. Fizikai tulajdonságai és kémiai összetétele változó, adott származási
területre jellemző, ezért származási helye részletes vizsgálatokkal azonosítható.
Bár a 3 vizsgált karkötőszem kisebb-nagyobb mértékű mállást szenvedett és
fizikai állapota alapján az irodalmi adatokhoz képest alacsonyabb vitrinitreflexiót
mutat, a rendelkezésre álló adatok és a mért értékek alapján a sírokból származó
minták lelőhelyének Magyarországhoz viszonylag közeli előfordulást érdemes
feltételezni. A minták vitrinitreflexió-adatai alapján a származás szempontjából
Ausztria és a Balkán-félsziget lelőhelyei a legvalószínűbbek.

2010. október 6-8.
FESTÉKNYERSANYAG ELEMZÉS ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI ÉS ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIAI
KÖZÉPSŐ NEOLIT DÍSZKERÁMIÁN
Jakucs János – Sándorné Kovács Judit

SZTE-BTK Régészeti Tanszék, Szeged, 6720 Egyetem u. 2. jakucs86@gmail.com
Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet, 1087 Budapest, Mosonyi u. 9.
judit.sandor@orfk.police.hu
Kulcsszavak: neolitikum, festék, infravörös spektroszkópia, nyírfakátrány, bitumen
Az ÉK-Alföldön a középső neolitikumban feltűnő sajátos festett kerámiás csoport (ún.

Szamos-vidéki típus) kutatása hazánkban kevés figyelmet kapott. A szomszédos
területeken azonban, különösen ÉNy-Romániában és K-Szlovákiában, valamint
Kárpátalján is intenzív kutatása zajlott. A bemutatott festék- és nyersanyag-
elemzésre a régiót az adott korszakban egységes szempontok szerint vizsgáló,
összetett kutatás részeként került sor. A kapott eredmény alapján lehetőség nyílt egy
többször publikált őstörténeti következtetés mérhető adatokra alapozott cáfolatára,
és a hazai régészetben még kevéssé ismert nyersanyag újabb azonosítására. A
vizsgálat során három magyarországi és egy romániai lelőhelyről származó
festékminta Fourier-transzformációs infravörös spektrofotometriás (FT-IR)
elemzésére került sor. Az egyes festékminták elemző-összehasonlító vizsgálata
mellett - a festékbevonatok eredetének pontosabb tisztázása céljából - kontroll
minták vizsgálatára is sor került. A kontrollmintákat a berettyószéplaki (Suplacu de
Barcău) bitumenes forrásból származó bitumen, valamint az előadásban szintén
bemutatásra kerülő kísérlet során előállított, ún. nyírfa kéregkátrány szolgáltatta. A
elemzések bizonyították, hogy mind az AVK 1 rétközberencsi, mind a fiatalabb korú
festett kerámia csanálosi/Urzicen, vállaji és nyíregyházi (54. sz. lh.) telepéről
származó festett kerámia esetében a fakéreg kátrány használata igazolható. Ezt a
feltevést a kísérleti úton előállított nyírfa kéregkátrány IR spektrumának elemzése is
megerősítette. Az ásványi bitumen használata azonban az IR spektrumok
összehasonlítása alapján egyik esetben sem feltételezhető.

2010. október 6-8.
PÉCS, ÁGOSTON TÉRI KÖZÉPKORI ÁGOSTONOS TEMPLOM ÉS KOLOSTOR FALAZATAINAK
PETROGRÁFIAI ÉS HABARCSGENETEIKAI VIZSGÁLATA AZ ÉPÍTÉSTÖRTÉNET TÜKRÉBEN
Jevtuhov Boglárka – Kárpáti Zoltán

Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Budapest, Dugovics Titusz tér
13-17.
Kulcsszavak: építéstörténet, építőanyag-vizsgálat, nyersanyaglelőhelyek
Pécsett, az Európa Kulturális Fővárosa 2010, „Közterek és parkok megújítása”

beruházáshoz kapcsolódóan, az Ágoston téren lévő középkori ágostonos kolostor és
templom területén végzett megelőző régészeti feltáráson az épületkomplexum
építéstörténetének meghatározása volt elsődleges feladatunk. A direkt régészeti
módszerek alkalmazása mellett, a falazatokon megfigyelt építőanyagbeli
jellegzetességek miatt, azok természettudományos módszerekkel történő vizsgálatát
is elvégeztük. Célunk az volt, hogy a közvetlen építéstörténeti megfigyeléseket
további egzakt vizsgálatokkal egészítsük ki, egy összetett eredménycsomag
kialakítása érdekében, amelynek segítségével a várostörténet egyházi építészetének
összetett vizsgálatához szeretnénk adatokat szolgáltatni. Vizsgálatunk során az
alábbi kérdésekre kerestünk választ: - a kolostor építési fázisai elkülöníthetőek-e az
építőanyag-vizsgálatok alapján; - az egyes periódusok esetében megfigyelhetőek-e a
tudatos és funkcionális jellegű építőanyag-választás jegyei a kőzethasználat és a
habarcstechnika tekintetében; - az egyes építési fázisokban, a nyersanyag lelőhelyek
térbeli kapcsolatai milyen összefüggésben vannak a falazat és a faragvány
alapanyagával? A laboratóriumi vizsgálatok eredményei bizonyították, hogy a
kolostorkomplexum legalább három főperiódusban épült fel, amelyet további
alperiódusok egészítettek ki. Ezt támasztják alá a kőzettani vizsgálatok eredményei
is, melyek szerint az egyes építési fázisokban eltérő arányban találhatóak meg a
mecseki Miocén és Triász korú kőzetek.

2010. október 6-8.
DÉL-ALFÖLDI ÁRPÁD- ÉS KÉSŐKÖZÉPKORI TEMPLOMOK ÉPÍTŐANYAGÁNAK
ÖSSZEHASONLÍTÓ ARCHAEOMETRIAI VIZSGÁLATA
Kelemen Éva
Debreceni Egyetem, Ásvány- és Földtani tanszék. Debrecen, Egyetem tér 1. 4032
Kelemene69@yahoo.com
Kulcsszavak: Árpád- és későközépkor, falusi templomok, építőanyag, geológia, geokémia
A Dél-alföldön nagyon kevés Árpád- és késő középkori műemlékünk maradt fenn,

ezért rendkívül fontosak az elmúlt évtizedekben feltárt falusi templomok és
monostorok kutatási eredményei. A tatárjárás, a török uralom és az azt követő
társadalmi és gazdasági változások a földdel tették egyenlővé az egykori
településeket, és templomaikat az építőanyag-hiány miatt az alapokig elhordták.
Közel 30 régészeti ásatás által feltárt Árpád- és későközépkori egyház természetes
(kő) és mesterséges építőanyagán (tégla, habarcs) végeztünk el geológiai és
geokémiai vizsgálatokat. A tárgyi leletek mellett, az Alföld kőben való szegénysége
ellenére nagyon sokféle építő- és díszítő kőanyag került elő, amelyeket részben a
Maroson Erdélyből, részben a Tiszán Észak-Magyarországról hozhattak, de néhány
értékes kő esetében (pl. vörös mészkő) a Dunántúlról is ideszállítottak már
megmunkált faragványokat. A kőanyag beazonosítása és bányahelyük behatárolása
mellett, a korabeli szállítás útvonalainak, s a helyi építtetők gazdasági kapcsolatainak
rekonstruálására nyílt lehetőség, valamint értékes információkat nyertünk az egyes
kőzetek felhasználásának elterjedésére vonatkozóan (pl. „Kárpáti” homokkő). A
természetes építő- és díszítő kőanyagok mellett az összehasonlító tégla és
habarcsvizsgálatokkal, az összetétel és az égetési hőmérséklet különbségekre
kerestünk választ, valamint arra, lehet-e az egyes építési periódusokhoz kötni az
előkerült építőanyagokat.

2010. október 6-8.
BRONZKORI ÉLET A MIKROSZKÓP ALATT
Kovács Gabriella
„Matrica” Múzeum, 2440, Százhalombatta, Gesztenyés u. 1-3., Tel: (0036)-23-354-591
Kulcsszavak: Bronzkor, régészeti talaj- és réteg-mikromorfológia
A régészeti talaj- és réteg-mikromorfológia a régészettudomány egy speciális

segédtudománya, mely a régészeti jelenségek mikroszkopikus szintű vizsgálatával
foglalkozik. Ennek a több évtizedes múlttal rendelkező kutatási területnek két fő
irányvonala különböztethető meg. Az egyik, az egykori környezeti viszonyok
rekonstruálást kíséreli meg. A kutatás középpontjában a természetes folyamatok és
azok környezetünkre gyakorolt hatásai állnak. A kutatás alapját földtani és talajtani
eredetű mikroszkopikus vizsgálatok képezik és elsősorban eltemetett talajokra,
feltöltődött folyómedrekre, a régészeti lelőhelyeket magukba foglaló talajokra stb.
koncentrál. Ez az irány geo-archaeopedológia néven vált nemzetközileg ismertté és
Magyarországon is egyre több kutató alkalmazza. A másik irány sokkal kisebb
léptékű, és középpontjában az ember és a mindennapi élet áll. Az angolszász
irodalomban használt „archaeological sediment” (régészeti üledék) elnevezés igen
találó és jól kifejezi a különbséget a két irány között. Itt ugyanis nem csupán a
szigorú értelemben vett régészeti talajok vizsgálata a cél, hanem azoknak az ember
által hátrahagyott üledékeknek (a magyar régészeti terminológiával élve rétegeknek)
a vizsgálata, melyek segítségével bepillantást nyerhetünk a korabeli emberek
mindennapi életébe. Jelen tanulmány Százhalombatta-Földvár bronzkori tell
település példáján keresztül kívánja bemutatni azt, hogy ez utóbbi kutatási terület
milyen gyakorlati jelentőséggel bír a régészet számára.

2010. október 6-8.
EGY BRONZ VENUS-SZOBOR VIZSGÁLATA RÉGÉSZETI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYOS
MÓDSZEREK EGYÜTTES ALKALMAZÁSÁVAL
Lakatos Szilvia1, Tóth Mária2

1
Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény, email: szilvia.lakatos@szepmuveszeti.hu
2
MTA Geokémiai Kutatóintézet
Kulcsszavak: bronz, Venus, röntgen-pordiffrakció, szemcseközi korrózió
A Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye mintegy másfél évtizede foglalkozik

határon lefoglalt extra Hungariam ókori műtárgyakkal. A Gyűjteményben elhelyezett
tárgyegyüttesek feldolgozása 2005-ben kezdődött az Országos Bűnmegelőzési
Bizottsághoz benyújtott pályázat keretében. A mostani előadásban ennek a jelenleg
is folyó, szisztematikus archeometriai vizsgálatokkal kiegészített kutatásnak az egyik
fő problémakörét szeretném egy esettanulmányon keresztül bemutatni. A határon
lefoglalt műtárgyaknál két alapvető kérdés merül fel: az eredetiség és a származási
hely megállapítása. Az itt bemutatandó Venus-szobor esetében a fő feladat az
eredetiség kérdésének megválaszolása volt. A készítési technika alapos
megfigyelése, valamint a stíluskritikai elemzés mellett archeometriai vizsgálatokat is
végeztünk. Meghatároztuk a műtárgy felületén található többféle korróziós termék,
valamint az alapanyag és a szobor belsejében található salak összetételét, továbbá
megvizsgáltuk a szemcseközi korrózió mértékét. A Venus-szobor eredetiségének
kérdését a készítéstechnikai, a régészeti és az archeometriai vizsgálatok együttes
alkalmazásával lehet megválaszolni.

2010. október 6-8.
ZALAI KOVÁCSSALAKOK ÖSSZEHASONLÍTÓ ARCHEOMETRIAI VIZSGÁLATA
Molnár Ferenc1 – Kvassay Judit2

1
ELTE TTK Ásványtani Tanszék
2
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, 1036 Budapest, Dugovics Titusz
tér 13-16.
Archeometriai vizsgálataink során egy szűk földrajzi környezetből előkerült különböző

korú kovácssalakok összehasonlítását végeztük el. A lelőhelyek kor szerinti
megoszlása a következő volt: Nagyrécse, Bakónaki patak, 725. lh. – kelta;
Eszteregnye, Ojtó-dűlő, 710. lh. – római; Galambok, Hársas-erdő, 726. lh. – késő
népvándorlás; Balatonmagyaród, Koloni-dűlő, 10. kút – Árpád-kori; Nagyrécse,
Tüskevári dűlő, 717. lh. – késő középkori; Balatonmagyaród, Koloni-dűlő, 59. lh. –
késő középkori. Az e lelőhelyekről származó ép és töredékes vassalak darabokat
morfológiai jellegei alapján tipikus plan-konvex kovácssalakoknak minősítettük. A
vassalakok összetételében a változó Ca- és Mg-tartalmú fayalit (vas-szilikát), a
wüsztit (vas-oxid) és az üveges alapanyag az uralkodó, a kisebb mennyiségű
salakképző adalékanyag (monacitos-csillámos és káliföldpátos homok) maradványai
és a salak anyagába ágyazott fémszemcsék mellett.
A kovácssalakok különböző alkotóinak kémiai összetételét
elektronmikroszondás vizsgálatokkal határoztuk meg. A kovácssalakokban
előforduló vasszemcsék esetén azt találtuk, hogy míg a kelta kor (Nagyrécse 725.
lh.) esetén jelentős az egyéb fémtartalom (Ni, Cu, Co, As), addig a római kor esetén
(Eszteregnye, 710. lh.) még e jellemző elemháztartás ugyan megvan, de már csak
igen kicsi koncentrációkkal. A középkori lelőhelyek (Nagyrécse, 717. lh. és
Balatonmagyaród 396. obj.) fémszemcséi már nyomelem-szegények, de ugyanakkor
egymás között a foszfor-, és réztartalomban különböznek. E sajátosságok az eltérő
nyersanyageredetet tükrözik (vagyis a feldolgozott bucák eltérő eredetét), mely
annak fényében is figyelemre méltó, hogy a balatonmagyaródi Árpád-kori salakokból
származó fémszemcsék esetenként nagy Ni-, Cu-, és As-tartalmához képest a késő
középkori salakok fémszemcséi lényegesen eltérő összetételűek: ez szintén jól
bizonyítja azt, hogy egy adott helyen folytatott hasonló technológiájú ipari
tevékenység nyersanyagbázisának változása kimutatható a megfelelő eszközökkel
végzett archaeometriai vizsgálatokkal.

2010. október 6-8.
A kovácssalakok fayalit-összetételű alkotóiban és üveges alapanyagában
szintén különbség mutatkozik a Ca-, Mn-, Mg- és P- tartalom tekintetében: az adatok
egyes korszakokra és lelőhelyekre jellemző csoportosulását tapasztaltuk. A
kovácssalakok teljes anyagán végzett főelem-vizsgálataink eredményeinek
értelmezéséhez a magyarországi római-, avar-, Árpád- és egyéb középkori
vaskohászathoz és vaskovácsoláshoz kapcsolódó salakok főelem összetételét
Gömöri János adatbázisát1 vettük figyelembe. Az adatbázis kiértékelése alapján
megállapítottuk, hogy a kohó- és kovácssalakok az aluminium-oxidra normált Si-, Ca-
, és Mn-oxid tartalom alapján egymástól elkülöníthetők. A zalai salakok a kicsi Mn-
tartalmú kovácssalakok összetételéhez állnak közel.
A szűk földrajzi elterjedésű, de különböző korú kovácssalakokon végzett
összehasonlító vizsgálataink eredményei arra utalnak, hogy a hasonló szempontú
vizsgálatok, megfelelően kiválasztott lelőhelyek sorozatán, egy olyan adatbázishoz
juttathatja a régészettudományt, mely a hasonló technológiához kapcsolódó
vas(kovács)salakok kémiai összetétele alapján kor-, és lelőhely-specifikus kémiai
„ujjlenyomatokat” tartalmaz. Ezek alapján kovácsműhelyek, ipari központok, és
nyersanyaglelőhelyek egy adott időszakon belüli gazdasági, illetve időszakokon
átölelő térbeli kapcsolatait lehet pontosítani.
1
Gömöri János (2000): Az avar-kori és Árpád-kori vaskohászat régészeti emlékei Pannoniában.
Sopron, 373p.
2010. október 6-8.
KÖZÉPKORI TEMPLOM FALÁNAK KŐZETTANI-IZOTÓPKÉMIAI EREDETVIZSGÁLATA
Oláh István, Kele Sándor

Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, 1036-Budapest, Dugovics
Titusz tér 13-17., olah.istvan@mnm-nok.gov.hu keles@geochem.hu
Kulcsszavak: petrográfia, eredetvizsgálat, riolit, travertínó, stabilizotóp
A Paks-Cseresznyés régészeti lelőhelyen feltárt középkori templom falmaradványát

vizsgáltuk. Célunk az építőkövek anyagának kőzettani meghatározása, majd a
nyersanyagok geológiai lelőhelyének azonosítása volt. Összehasonlító vizsgálatokat
végeztünk ismert magyarországi travertínó-lelőhelyekről származó kőzetekből,
valamint a sárszentmiklósi kőbányában található riolitból. A kőzetanyagot
makroszkópos vizsgálattal tipizáltuk. A típuscsoportok mintáiból vékonycsiszolatok
készültek, két travertínó mintán stabilizotóp-geokémiai vizsgálatokat végeztünk. A
templom falának kőzetei 3 típusba sorolhatók. Ezek gyakorisági sorrendben
travertínó, kalcittal cementált homokk, és riolit. A riolit lelőhelye a Sárszentmiklós
község melletti kőfejtő. A travertínó a stabilizotóp-vizsgálatok alapján nem a rómaiak
óta bányászott, közismert hazai lelőhelyekről származik. A vizsgált minták δ18O
értékei megegyeznek a hazai travertínók δ18O értékeivel. A δ13C értékek azonban
jelentősen eltérnek a hazai pliocén-pleisztocén travertínók értékeitől, és a Bükk- és
Mecsek-hegységbeli hidegvízű patakokban recensen képződő mésztufák δ13C
értékeihez hasonlítanak. Ezért valószínűleg a felsőpleisztocén-holocén Vértesszőlősi
Travertínó Formáció helyi kőzetváltozatáról van szó, amely Sárszentmiklós
környékén megtalálható a talajtakaró alatt. A harmadik kőzettípus a kalcittal
cementált homokkő. Ez folyóvízi szállítást szenvedett törmelékanyag kalcitos
cementálásával keletkezett. A templomfal kőzetei a Sárszentmiklós községtől
délkeletre nyitott középkori, külszíni bányából származnak. Itt bányászták a
travertínót, és e bánya pereméről (ahol a travertínó átmegy a környező
mészcementált homokkőbe) származhatnak homokkövek. E nyersanyagok fogytával
vehették igénybe az építészeti célokra kevésbé alkalmas riolitot.

2010. október 6-8.
KELTA KERÁMIÁK ARCHEOMETRIAI VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI,
BÁTASZÉK-KÖRTVÉLYES-DŰLŐ
Pánczél Péter1 – Kreiter Attila2 – Szakmány György1
1
ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány P. sétány 1/c
2
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, 1036-Budapest,
Dugovics Titusz tér 13-17.
Kulcsszavak: kelta, nem grafitos, petrográfia, katódlumineszcens mikroszkópia,

röntgenfluoreszcens
Vizsgálataim során Bátaszék-Körtvélyes-dűlő (régebbi néven Kálvária-domb)

lelőhelyről származó kelta, nem grafitos kerámiáinak archeometriai feldolgozását
végeztem el. Vizsgálataim célja a kerámiák nyersanyagának – elsősorban – nem
plasztikus elegyrészeinek jellemzése, és a kerámiák nyersanyagának, illetve
eredetének minél pontosabb meghatározása volt.
Munkám során 127 kerámián és 3 potenciális nyersanyagként szóba jöhető
helyi agyagos üledéken részletes makroszkópos és petrográfiai mikroszkópos leírást
végeztem. Emellett műszeres anyagvizsgálati módszereket is felhasználtam. A
röntgenfluoreszcens (XRF) módszerrel végzett kémiai elemzések segítségével a
kerámiák és a helyi nyersanyagok geokémiai tulajdonságait jellemeztem,
katódlumineszcens mikroszkóppal (CL) a soványítóanyagként felhasznált törmelékes
elegyrészeket hasonlítottam össze, míg a pásztázó elektronmikroszkópos
vizsgálatokkal (SEM-EDS) a CL-ben megfigyelt ásványfázisokat azonosítottam,
illetve pontosítottam.
A petrográfiai vizsgálatok során a kerámiákat a törmelékes elegyrészeik alapján
csoportosítottam. A kerámiákban uralkodóan kvarc (mono- és polikristályos), földpát
(káliföldpát, plagioklász), csillám (muszkovit, biotit) és karbonát alkotta a törmelékes
elegyrészeket, illetve granitoid törmelék fordult elő jelentős mennyiségben.

2010. október 6-8.
A mikroszkópi megfigyeléseim szerint a kerámiaminták nyersanyagai
egymáshoz nagyon hasonlóak voltak, annyiban tértek el, hogy a durva kerámiák és a
hombárok nyersanyagához a fazekasok durva, granitoidos soványítóanyagot
adagoltak. A helyi üledékminták összetétele jó egyezést mutatott a kerámiák nem
plasztikus elegyrészeivel. A petrográfiai eredményeket megerősítette a kerámiák és
helyi üledékek fő- és nyomelem összetételének nagyfokú hasonlósága is.
A nem plasztikus elegyrészek részletesebb elemzése során a CL-vizsgálat
alapján a kerámiákban soványítóanyagként felhasznált törmelékes elegyrészek
megegyező lumineszcens színt mutattak az összehasonlító nyersanyag megfelelő
elegyrészeivel. Az elektronmikroszondás vizsgálatok alapján az azonos
lumineszcens színű fázisok ásványos összetétele a kerámiákban és a potenciális
nyersanyagokban egymáshoz hasonló volt. A vizsgálat során az egyik kerámiaminta
káliföldpátja jelentős Ba-tartalmat mutatott, ami a közeli Mórágyi-rög granitoid
kőzeteinek káliföldpátjára is jellemző.
Összefoglalóan, vizsgálataim eredményei azt bizonyítják, hogy a kerámiák igen
nagy valószínűséggel helyi nyersanyagból, helyben készültek.

2010. október 6-8.
A CSILLAGÁSZAT SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A RÉGÉSZETI KUTATÁSOKBAN
Pásztor Emília
Magistratum Stúdió, 6000 Kecskemét, Lestár tér 1. Tel/Fax: 06-75-341-749
Kulcsszavak: archaeoasztronómia, tájolás, őskor,
A kognitív régészet segédtudományaként az archaeoasztronómia is fontos szerepet

játszik abban, hogy minél többet tudhassunk meg egy adott terület, korszak vagy
régészeti kultúra szimbólum rendszeréről, a természeti környezethez való
viszonyáról. Jelentősége az írott forrásokkal nem rendelkező korszakok esetében
különösen figyelemre méltó.
A feltűnő vagy rendszeresen ismétlődő égi jelenségek az antropológiai
kutatások szerint nyomot hagynak minden nép kultúrájában, így hatásuk az anyagi
kultúrában is tanulmányozható. A módszer és a vizsgálatok eredményeinek
értékelése azonban fokozott elővigyázatosságot igényel a túlzások elkerülése miatt.
Az előadás célja rövid esettanulmányokon keresztül bemutatni a csillagászat,
kutatási módszerekben és az eredmények kiértékelésében játszott szerepét, a
régészeti és csillagászati módszerek viszonyát és a csapatmunka fontosságát.

2010. október 6-8.
TALAJRADAROS MÉRÉS ÉS RÉGÉSZETI FELTÁRÁS EREDMÉNYEINEK ÖSSZEVETÉSE A SÓLYI
KÖZÉPKORI TEMPLOM ÉPÜLETBELSŐBEN VÉGZETT KUTATÁSA (2004, 2006, 2008-09)
ALAPJÁN
Puszta Sándor1 – Rácz Miklós2

1
Fractal Bt., fractal@fractal.hu
2
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, 1036-Budapest,
Dugovics Titusz tér 13-17. racz.miklos@mnm-nok.gov.hu
Kulcsszavak: középkor, templom, épületrégészet, talajradar, temető
A sólyi református templomban szondázó feltárás után az épületbelső talajradaros

felmérésére, majd 2008-’09-ben a teljes templombelső régészeti kutatására került
sor. A különböző kutatási módszerek így egymást követő kölcsönös kontrollt
jelentettek, melyből jól összevethető eredmények születtek. Ilyen típusú és mértékű
vizsgálat a lelőhelytípuson - belül álló középkori eredetű templomok közül - elsők
között történt, így az azonos jelenségek különböző módszerekkel való észlelése
fontos tapasztalatokat jelent a további kutatások számára, dokumentálható és
részletesen követhető a különböző mélységű beásások, sírok, kövek és
habarcskötésű alapozások azonosíthatósága az ásatás és a talajradaros mérés
módszereivel.
A sólyi református templom korábbi előzmények nyomán a 13. században épült.
A templombelsőben több periódusból származó temetkezések és különböző
alapozások kerültek elő.

2010. október 6-8.
A BALATONŐSZÖDI MASZK KELTEZÉSE LUMINESZCENS MÓDSZERREL
Sipos György1 – Horváth Tünde2 – Tóth Mária3
1
SZTE, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék: 6722 Szeged, Egyetem u. 2-6.
e-mail: gysipos@geo.u-szeged.hu
2
MTA Régészeti Intézete: 1014 Budapest, Úri u. 49. e-mail: valdemar@archeo.mta.hu
3
MTA Geokémiai Kutatóintézete: 1112 Budapest, Budaörsi út 45. e-mail: totyi@geochem.hu
Kulcsszavak: archeometria, régészeti kerámia, késő rézkor, termolumineszcencia, optikai

lumineszcencia
2002-ben az M7 autópálya nyomvonalának megelőző feltárásakor Balatonőszöd falu

határrészén került elő mintegy 30 cm-es mélységből egy feltehetően rituális
szertartásokon használt cserép maszk fél töredéke. A tárgy megtalálásáig egy kettős
gödör belső gödrének tetején pihent. Mindkét objektumban számos, a klasszikus badeni
kultúra III. és IV. fázisára utaló motívumokkal ellátott kerámiatöredék helyezkedett el. Egy
közeli másik gödörből feltárt állatcsontok radiokarbon kora 3090-2920 cal BC-nek adódott.
Ennek ellenére, mivel a vizsgált kultúrréteget kelta és Árpád-kori objektumok is átvágták, a
maszk késő rézkori eredetét eddig nem lehetett minden kétséget kizáróan bizonyítani.
A balatonőszödi maszk korának tisztázásához magából a maszkból, illetve 3 db
kerámiatöredékből gyűjtöttünk mintát, karbid fúró- és marófejek segítségével. Előzetes
termolumineszcens (TL) méréseink során (hozzáadott dózis módszer) kitűnt, hogy
számottevő a földpát alkotók spontán jelvesztése, ami a valósnál fiatalabb kort
eredményez. Ezt követően optikai lumineszcens (OSL) vizsgálatok szempontjából is
teszteltük a cseréptöredékeket, amelyek alapján megállapítottuk, hogy a vizsgált minták
kvarc-frakciója nem, földpát-frakciója viszont alkalmas az ilyen irányú mérésekre. Az OSL
alkalmazásának előnye, hogy segítségével számszerűsíthető a földpátok fakulásának
mértéke, így a mérések korrigálhatóak. A lumineszcens koreredmények jó egyezést
mutattak a régészeti tipológiával, és a maszk késő rézkori eredete is megerősítést nyert:
készítési ideje 4700±500 évvel ezelőttre tehető. A külső gödörből előkerült
kerámiatöredékek kora 5000-5200 évesnek, míg a belső, maszk alatti gödörből származó
töredék kora 4400±500 évesnek adódott.
2010. október 6-8.
TRIERI KERÁMIÁK PANNONIAI UTÁNZATAINAK ARCHEOMETRIAI VIZSGÁLATI EREDMÉNYEI
Szakmány György1 – Sajó István2 – H. Harsányi Eszter3
1
2
MTA Kémiai Kutatóközpont, 1025 Budapest, Pusztaszeri út 59-67
3
Archäologisches Institut der Universität zu Köln, Albertus-Magnus-Platz, 50923 Köln
Kulcsszavak: római kor, petrográfia, röntgen-pordiffrakció, trieri fekete bevonatos kerámia
A fekete bevonatos trieri kerámia a 3. és a 4. század kiemelkedő minőségű és ezért

több provinciába exportált edénytípusa, amelyet a 3. sz. első felében Pannoniában
tömegesen utánoztak. Ezen utánzatok makroszkopikus jegyei több különböző
műhely létére utaltak. Négy lelőhely (Aquincum, Komárom/Brigetio,
Dunaújváros/Intercisa, Nagykanizsa) leleteinek természettudományos (petrográfiai
és röntgen-pordiffrakciós) vizsgálati eredményei megerősítette ezt a feltételezést. Az
aquincumi, komáromi és dunaújvárosi kerámiák szöveti jellegzetességeiben és
nyersanyag előkészítési technológiájában sok hasonlóságot mutatnak egymáshoz,
ezek készítési technológiája hasonló az eredeti trieri kerámiákéhoz. A nagykanizsai
utánzatok nyersanyagában jelentősen különböznek a másik három lelőhely
kerámiáinak összetételétől. Ugyanakkor azonban, a petrográfiai vizsgálatok alapján
az egyes lelőhelyek kerámiái között további elkülönülések mutatkoznak, amely
elsősorban a nem plasztikus elegyrészek mennyiségi különbségében mutatkozik. A
különböző lelőhelyekről származó kerámiák a röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján
is jól elkülönülő csoportokat alkotnak, elsősorban az illit tartalmuk és a Ca- ill. K-
földpát tartalmuk mennyiségi aránya szerint. A kerámiák kiégetési hőmérséklete a
mátrix izotropitása és az XRD vizsgálatok eredményei alapján meghaladta a 800 oC-
t.

2010. október 6-8.
MIRE JÓ AZ ADATBÁZIS ÉPÍTÉS? – KÖZÉPSŐ NEOLIT ÉS KORA KÖZÉPKORI KERÁMIA
LELETANYAGOK ÖSSZEHASONLÍTHATÓ ARCHEOMETRIAI VIZSGÁLATA (EDELÉNY-BORSOD)
Szilágyi Veronika
MTA Izotópkutató Intézet, 1121 Budapest Konkoly-Thege M. út 29-33.
Kulcsszavak: kerámia, potenciális nyersanyag mintázása, proveniencia, adatbázis építés,

petrográfia, geokémia, ásványos összetétel
A régészeti kutatást szolgáló archeometriai vizsgálatok a proveniencia és a

technológia kérdéseire irányulnak. A kerámiák lehetséges nyersanyagainak
felkutatásakor a geológia terepi és kőzettani-ásványtani-geokémiai ismereteire
alapozva jó eséllyel gyűjthetünk olyan, kerámiakészítésre alkalmas természetes
anyagokat, amelyeket az éppen vizsgált korszakban is használhattak. Egy adott
térség hozzáférhető nyersanyagait azonban nem kizárólag egyetlen régészeti
korszakban alkalmazhatták. Ilyen módon a nyersanyag kapcsolatot teremt a
régészetileg csak elkülönítve értelmezhető leletanyagok között. Ez egyben azt jelenti,
hogy egy adott földrajzi helyzetű lelőhely különböző korú régészeti kerámia leleteinek
archeometriai vizsgálatakor ugyanazzal a nyersanyag mintavétellel mindkét
lelettípusra vonatkozóan kaphatunk adatokat. Így lokális léptékű összehasonlító
adatbázist hozhatunk létre. Példaként a bükki kultúra klasszikus lelőhelyének,
Edelény-Borsod-Derékegyháza, illetve a közeli Edelény-Borsodi földvár kora
középkori kerámia leleteinek archeometriai vizsgálatát mutatjuk be. Két régészetileg
eltérő leletanyag, amelyeket azonban összeköt földrajzi és földtani helyzetük. Így
egyetlen geológiai mintavételi kampánnyal mindkét korszak kerámiájára vonatkozóan
nyerhetünk összehasonlító adatokat.

2010. október 6-8.
RÉGÉSZET ÉS ARCHEOMETRIA: VARÁZSVESSZŐ, DIVAT, RUTIN?
T. Biró Katalin
Magyar Nemzeti Múzeum, 1088 Bp. Múzeum krt. 14-16, email: tbk@ace.hu
Kulcsszavak: régészet, archeometria, Magyarország
A természettudományok szerepe látványosan és örvendetesen növekszik a régészet

(és általában, a kulturális örökség) körébe tartozó tárgyak, jelenségek és folyamatok
vizsgálatában. Az előadás röviden összefoglalja a téma legfontosabb magyarországi
"mérföldköveit" és megkísérli felmérni az archeometriai kutatások jelentőségét és
szerepét a történettudományok között.

2010. október 6-8.
A BALATONSZÁRSZÓI NEOLIT KORÚ KERÁMIA LELETEGYÜTTES ARCHEOMETRIAI VIZSGÁLATA
Zsók Ildikó
A Balaton déli partvidékén elhelyezkedő Balatonszárszón feltárt középső neolit korú

település kerámia leletanyagából 86 db reprezentatív minta kiválasztására került sor,
amelyeket makroszkópos, vékonycsiszolatos polarizációs mikroszkópos és röntgen-
pordiffrakciós módszerrel vizsgáltunk. A kutatás során arra kerestük a választ, hogy a
többperiódusú leletegyüttesben, a régészetileg elkülönített különböző, egymást
követő időszakokban készült kerámiák között – petrográfiai módszerekkel
megfigyelhető – milyen egyezések és eltérések jelennek meg.
A szöveti bélyegek alapján, a fázisok közötti különbségek az eltérő
edénykészítési és anyagelőkészítési eljárás használatából fakadnak. Az 1. fázisra
jellemző pelyvás soványítású kerámiák egy, a többi fázistól eltérő edénykészítési
technológiát jelölnek. Az agyagos kőzettörmelékekben gazdag 2-es és Sopot fázis
szintén egy eltérő anyagelőkészítési eljárást jelez, míg a karbonátdús minták
megjelenése (1-2. fázis), majd a későbbi fázisokban való kiteljesedése (4-5. fázis, 5.
fázis), a kerámiákhoz felhasznált nyersanyag összetételbeli változását mutatja.
A balatonszárszói neolit kerámiák kiégetése váltakozó atmoszférájú
környezetben történt, melyre bizonyíték a teljes keresztmetszetben vörös (oxidatív), a
teljes egészében fekete (reduktív) valamint a fekete-vörös (reduktív-oxidatív)
színsávos kerámiák előfordulása.
A többperiódusú leletegyüttes edénytöredékei ásványtani és szöveti
jellegzetességeik alapján feltételezhetően hasonló nyersanyagból készülhettek,
melyek helyi eredetűek lehettek, a nyersanyag származási területei pedig
egymáshoz közeliek illetve egyes fázisokon belül akár azonosak is lehettek. A
kerámiákat egy uralkodóan agyagos-finom-aprószemcsés homokos üledékből
készítették, mely folyóvízi és tavi eredetre is utalhat.
A kutatás az OTKA NK 68255 számú pályázat támogatásával készült.

2010. október 6-8.
KÁRPÁTALJAI OBSZIDIÁNOK: SZAKIRODALMI ADATOK ÉS TEREPI
TAPASZTALATOK
Rácz Béla
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Történelem és Társadalomtudományi
Tanszék, Beregszász, Kossuth tér 6.
raczb@kmf.uz.ua
Kulcsszavak: Kárpátalja, obszidián, nyersanyagok, paleolitikum, mezolitikum
Kárpátalja változatos geológiai felépítésének köszönhetően rendkívül gazdag

potenciális kőeszköz nyersanyagbázissal rendelkezik. A pattintott kőeszköz leletek
nyersanyagai közül az egyik legfontosabb kőzet kétség kívül a vulkanikus eredetű
obszidián, amelynek felhasználása a mai Kárpátalja területén már az alsó
paleolitikum időszakában megkezdődött. Az előző évszázad 60-as éveitől ismert
rakaszi (Rokoszovo – huszti járás) obszidián az elmúlt években – igazodva a Kárpát-
medence obszidiánjainak nevezéktanához – kárpáti III-as néven újra a figyelem
középpontjába került. A rakaszi obszidián felhasználása a paleolitikum korszakában
a helyi telepeken elérte a 80-90 százalékos arányt. Szakirodalmi leírások szerint
regionális szintű nyersanyagként még a mezolitikumban is használták. A geológiai
szakirodalmi leírások szerint az obszidián több helyen is megtalálható a Vihorlát-
Gutini vulkáni hegyvonulat, az Oas (Avas)-hegység és a Beregszászi-dombvidék
területén. Az obszidiánt magok, törmelék, tömb és bomba formájában írják le,
előfordulásuk legtöbbször a perlitekkel együtt történik. Felmerül a kérdés, hogy a
geológusok által leírt kárpátaljai obszidián források közül miért csak a Rakasz
környéki változatokat használták az őseink?

2010. október 6-8.

Absztrakt Kotet Kek2010

Enviado por

Dados do documento

Título original

Direitos autorais

Formatos disponíveis

Compartilhar este documento

Compartilhar ou incorporar documento

Opções de compartilhamento

Você considera este documento útil?

Este conteúdo é inapropriado?

Direitos autorais:

Formatos disponíveis

Absztrakt Kotet Kek2010

Enviado por

Direitos autorais:

Formatos disponíveis

Tartalomjegyzék

Az Őskörnyezettan szekció absztraktjai 7

Az Archaeobotanika szekció absztraktjai 28

Az Antropológia szekció absztraktjai 33

Az Archaeozoológia szekció absztraktjai 39

Az Archaeometria szekció absztraktjai 47

9:00-9:20 Szekció elnöki megnyitó

18:00 Állófogadás kezdete a konferencia helyszínén

Magyar Nemzeti Múzeum 3

II. Szekció – Archaeobotanika

9:00-9:20 Berzsényi Brigitta – Kovács Zsófia Eszter: Ember és környezete a mikro- és

III. Szekció – Antropológia

10:40-11:00: Szekció elnöki megnyitó

IV. Szekció – Archaeozoológia

14:00-14:20: Szekció elnöki megnyitó: Régészeti állattan – egy tudományág anatómiája

14:20-14:40 Alice M. Choyke – Láng Orsolya: Lelet-e a csont? A bio-régészet mintaszerű

Magyar Nemzeti Múzeum 4

16:00-16:20 Goldman György – Szénászky Júlia: Adatok a Délkelet-Alföld kora rézkori

2010. október 8., péntek

9:00-9:20: Szekció elnöki megnyitó: Régészet és archeometria: varázsvessző, divat, rutin?

9:20-9:40 Barlai Katalin – Szűcs-Csillik Iharka: Csillagos égbolt látványa a Kárpát-medencéből a

13:40-14:00 Kovács Gabriella: Bronzkori élet a mikroszkóp alatt

15:40-16:00 Pásztor Emília: A csillagászat szerepe és jelentősége a régészeti kutatásokban

Magyar Nemzeti Múzeum 5

Magyar Nemzeti Múzeum 6

Magyar Nemzeti Múzeum 7

Szent István Egyetem, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék

Kulcsszavak: kunhalom, régészet, talajtan, paleoökológia

A kutatás során a régészeti terepbejárás mellett felmértük a halom környezetének

Magyar Nemzeti Múzeum 8

Magyar Nemzeti Múzeum 9

Kulcsszavak: OSL, szarmata, emberi hatás, felszín átalakulás, futóhomok,

A futóhomok-területek igen érzékeny területek, felszínük átalakulását kis mértékű

Magyar Nemzeti Múzeum 10

Kulcsszavak: Körös-vidék, késő bronzkor-kora/középső vaskor, földvárépítés, erdőirtás,

A Körös-Maros közén a késő bronzkor végén és a kora/középső vaskorban

Magyar Nemzeti Múzeum 11

Magyar Nemzeti Múzeum 12

Dezső József1 – Kovaliczky Gergely2 – Kaposvári Ferenc3 – Csabai Zoltán1 – Páll-Gergely

Kulcsszavak: ártér, OSL, lösz, mikromorfológia

A Szederkény Kukorica-dűlő (M60-B095. lelőhely) feltárása során csaknem az

Magyar Nemzeti Múzeum 13

Gulyás-Kis Csaba – Majerik Vera – Nicklas Larsson

Kulcsszavak: Bátaszék, őskor, ókor, malakológia, őskörnyezeti rekonstrukció

2008-ban és 2009-ben Bátaszék határában, Lajvérpusztától keletre végzett megelőző feltárás

Magyar Nemzeti Múzeum 14

Horváth Zoltán1 – Kárpáti Zoltán2 – Krolopp Endre † – Gulyás-Kis Csaba1 – Medzihradszky

Kulcsszavak: geo-pedológia, környezetváltozás, urbanizáció, Tettye

A jégkorszak végétől a jelenkorig a Tettye mederváltozásait, térben és időben

Magyar Nemzeti Múzeum 15

Kulcsszavak: környezetrégészet, Alpokalja

A szakirodalom és a publikálatlan, de számomra hozzáférhető adatok

Magyar Nemzeti Múzeum 16

Jakab Gusztáv1,2 – Sümegi Pál2

Kulcsszavak: makrofosszília, Holocén, klíma, tőzegmoha, Sirok

A lápok üledékrétegeiben az idők folyamán nagy mennyiségű növényi és állati

Magyar Nemzeti Múzeum 17

Kiss Tímea – Sipos György

Kulcsszavak: parabola bucka csoport, homokmozgás, emberi hatás, bucka-erózió

A holocén elejére a futóhomok-területek eolikus formálódásának fő időszaka befejeződött,

Magyar Nemzeti Múzeum 18

Kulcsszavak: Dunamente, Harta, ember és környezet, régészeti feltárás

Az 51-es főút nyomvonal-korrekciója és a Hartát északról elkerülő 5303 jelű út