Az EGYIPTOMI ŐS-GNÓZIS

ÉS KIÁLTVÁNYA AZ ÖRÖK JELENBEN

Újra kihirdette és magyarázatokkal ellátta

HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ műve, a
TABULA SMARAGDINA és a
CORPUS HERMETICUM
nyomán

J. VAN RlJCKENBORGH

4. kötet

Renova sorozat 5 Rozekruis

Pers - Haarlem - Hollandia
 Eredeti cím: De Egyptische
Oergnosis en haar roep in het eeuwige nu

Az Arany Rózsakereszt
Szellemi Iskolája

LECTORIUM ROSICRUCIANUM

Pelikán Konferenciahely
2528 Úny,

Bakenessergracht 11-15
NL2011 JS Haarlem
Hollandia

és

Svájc
CH1824Caux

ISBN 963 00 9865 2

963 7420 17 7 Ö

Minden jog fenntartva Copyright

© 2002 Rozekruis Pers Hollandia
 Tartalomj egyzék

Előszó.............................................................12
/ A tizenharmadik könyv:
Hermész Triszmegisztosz Táthoz
az általános lelkületről...................................15
II A szív és a kedélyállapot................................24
A három gyertyatartó
A kedélyállapot
Boldogok a tisztaszívűek
A kedélyállapot megváltoztatásának lehetősége
A szív tusája
A szív megkeményítése
III A kedélyállapot megváltoztatása .... 32
A lélek küzdelmének célja
A pozitív értelem
A szív megtámadása önmagunk által
Az ösvény egyik veszélye
IV Természetszülte tudatunk...............................39
Az ember mint állatfajta
A káma-manaszi tudat A
tudatalatti
V Eredj, és többé ne vétkezzél!..........................45
A glandula pinealis avagy tobozmirigy és hatása
Az akupunktúra
Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzője
VI A szentelő Szellem.........................................54
A szív megkeményítése
Miért nincs a kedélyállapotban egyensúly
Az idegéter, a gonosz salétrom és a tobozmirigy
A magunkra erőltetett nyugalom következményei
A Szentelő Szellem
VII Gyógyulás a szentelő Hétszellem által... 60
Az oktalan lények és a lelkület
A rózsaszív és a lelkület
Hogyan semlegesítsük a természetben-születettség lélek-
gyilkos sajátságait
A lélek fénye
Miért van testalakunk?
A kétféle kedélyállapot
A gyógyulás utáni vágy szükségessége
A szellem beereszkedése
VIII A kétszeres gyógyír........................................68
Hatásának feltételei
A csakrák
Az éteri hasonmás
A kettő, amelynek hárommá kell lennie
A tobozmirigy új légzésének szükségessége
A transzfiguráció, a nagy helyreállítás és felgyógyulás
Nem Lélekiskola, hanem Szellemi Iskola
A törvény, amely fegyelmez és nevel
A három sugárrend
A lélek és a személyiség kellő életvitele
IX Isten egyszülött Fia . .'.................................79
Az eredeti lélek, a belső Krisztus Az
emberi életszellem kialakulása Ez az
én szerelmetes fiam
Én és az Atya egy vagyunk - Nélkülem semmit sem tehettek
Az új életvitel a központi életelvből fakad A megszabadulás
- a rózsakeresztes szerzet által kinyilatkoztatott - tudománya
A bűnök egyedüli bocsánata Még ha bűneitek skarlátpirosak
is
X Szenvedés
A pátosz fogalma
A szív és a magsugárzás
Beható lás a szívbe és annak leírása
XI A lelkület és az ige..........................................94
A két halhatatlan képesség
A gégecsakra és a beszéd
Öt percnyi oktalan gondolkodás
Egy percnyi ellenőrizetlen beszéd
Kezdetiben vala az ige
Az okkultizmus visszaél a beszéddel
XII A szív megszabadítása....................................101
A szív nyüzsgése
Elcsöndesülés Isten előtt
Betlehem békéje, a szív szabaddá tétele
Megérkezés arimathiai József udvarába
XIII A két halhatatlan képesség..............................106
A monád magsugárzásáról
A megkristályosodásról, a halálról és a nemek szétválásáról
A tanulók irányulása
XIV A belső törvény...............................................112
A halál nem létezik
A megképzett eszme és megtestesülés A
bűn zsoldja A belső törvény
XV A szellem kardja.............................................121
A rózsakeresztesek fejlődési útja
A lejtmenet
A változások játéka
Ma, amikor megértitek a hangot, ne keményítsétek meg a ti
szíveteket
XVI Az Ige, mely kezdetben volt...........................129
A monádikus folyamat három fő nézete
Rejtett Jcapcsolat Istennel
A monádikus kundalini megjelenése
Az én eltűnése
 A fej három csakrája
A Grál-lovag pajzsa és a Szent Grál kardja
Álmokjelekjóslatok, madarak, zsigerek, tölgyfák A
hatalmas pünkösdi csoda
XVII Jelek, jövendölések, madarak, zsigerek,
tölgyek............................................................137
Fák
Salamon temploma
A madár-jelképrendszer
Lelkemet a zsigerekig megérintették
XVIII A tizennegyedik könyv:
A titkos hegyibeszéd az újjászületésről
és a titoktartási fogadalom............................141
XIX Az újjászületés anyaméhe...............................150
Az újjászületés titka
E világ bölcsei
A bölcsesség magja
Hogyan fejlődik ki a transzfiguráció?
XX A csend magja.................................................157
Az új hordozó képe
A szórna pszichikon További
testeink is volnának? A csend
anyaga és Sophia anyaga Az
atomtudomány és tévedése Az
emberiség elanyagtalanodása
XXI A gnosztikus tudatossá válás..........................166
Mindezt még élve sírommá tettem
A természetben-születés és a Sophia
A kiemelkedés eszméje
A tizenkét kényszer avagy alapvető rossz szokás
A kényszerítő erők kiűzése
A tíz erény vagy erő
XXII A világon, de nem a világból..........................174
A titkos beszéd
A tizenkét rossz tulajdonság magyarázata
 A természetalak feladata
A szent képlet
XXIII A tizenötödik könyv:
Hermész Triszmegisztosz Aszklépioszhoz
a helyes gondolkodásról...............................................182
XXIV A harmadik természet....................................................186
A belső egyenesség Az ideiglenes
harmadik természet
Szeresd Istent mindenek felett és felebarátodat mint tenma-
gadat
A viszálymentesség Isten
erejének egyik hatása
Aszklépiosz és Tát eggyéválása
XXV Tát, Aszklépiosz és Hermész egyesülése . .192
In Jesu morimur
Az indulatok
A teremtő szervek
XXVI Isten tevékenységének hat nézete . . . .198
Az isteniség megalkotása
A klasszikus rózsakeresztesek igéje
XXVII A tizenhatodik könyv:
Hermész Anionhoz a lélekről........................................201
XXVIII A lélek létezik...............................................................210
Ámon, a rejtett ember
Belátás - hit - életvitel A
nagy terv
XXIX Erő és mozgás...............................................................215
A soha be nem fejeződő teremtésfolyamat
A lélek önfeláldozása
Életösztön és sóvár vágy
Akarati és érzésbeli sürgetés
XXX Minden probléma megoldásának a kulcsa . 220
Ketten élnek a mikrokozmoszban
Az oktalan ember
XXXI A tizenhetedik könyv:
Hermész Táthoz a való igazságról .... 223
XXXII Az igazság mindig győz.......................................227
Az igazság munkamódszere
Az égi viszály
XXXIII Hermész, a háromszor hatalmas...........................233
A tizenhat faj
Az alapvető valótlanság
Az igazság útja
XXXIV Az igazság él!.......................................................239
Az Egyetemes Lánc háromszoros munkája
Szómagyarázat.................................................... 243
 Előszó

Mélyről fakadó örömmel és szívbéli hálával adjuk közre Az

egyiptomi ős-Gnózis negyedik, utolsó kötetét.
Ezzel a kiadással minden idők megváltó üzenetét szándé-
kozzuk legegyetemesebb alakjában bemutatva - az Arany Ró-
zsakereszt ifjú gnosztikus szerzetének küldetésével és feladatá-
val összhangban - a kereső emberiség számára ismét kihirdetni
és megmagyarázni, hogy az utat, amely ténylegesen az ember
rendeltetésének beteljesítéséhez vezet, újra tudatossá és látha-
tóvá tegyük.
E végidőkben, amikor minden régi bizonyosság inog és ösz-
szedől, rengetegen kutatnak vágyakozva az Egyetlen Világos-
ság után, amely folyamatosan fénylik a sötétségben, de amelyet
a sötétség nem képes befogadni. Mindezeknek a keresőknek
hangzik fel újra „Egyiptom földjéről" a szeretet-bölcsesség
Őtőle, aki nem hagyja el kezeinek alkotásait.
Mindazok, akik valóban Istent keresik, meg fogják érteni a
hermetikus bölcsességből nekik szóló hívást, és tudni fogják,
mit kell tenniük.
Reméljük, még megfelelő időben e hivatásnak szentelik ma-
gukat.
Korszakunk aratómunkásai készen állnak!
Bárcsak sokan csatlakoznának sietve az aratáshoz!

J. VAN RIJCKENBORGH
12
 A Napba öltözött asszony

A Földön hétfejű, tíz-szarvú sárkány ül, mint kotlós a tojásokon. Far-

kával a csillagok egyharmadát lesöpri az égről. Denevérszárnyai
szemekkel vannak tele: ő uralja a Földet.
Az apokalipszis Napba öltözött asszonya a Holdon és a kígyón áll,
fejét 12 csillagból álló koszorú övezi. Ó a Szerzet, amely a gyermek-
kel, az ifjú Gnózissal, az arany szerzetlánc új láncszemével a pusztába
menekül, hogy megmentse a sárkánytól. A gyermeket ezután az Atya,
a korona, a mindent látó szem kezébe adja, s az magához emeli a
mindenség fátylai mögé.
Az asszonytól jobbra az ősatya, az isteni teremtő hatás, az erőki-
árasztó áll, aki kezében az Allatöv gyűrűjét tartja, amely köré farkát
szájában tartó kígyó tekeredik tizenkétszeresen. Az ősatya az ősanyá-
ra mutat: belé árasztja erejét. Az ősanya a befogadó - ezért tartja két
kezét kehely alakban; ő az, aki, az idő korlátait jelképező Szatur-
nusznak ellenáll - ezért van homokóra a fején. Kettejük ruhája alkotja
azt a függönykárpitot, amelyet a Nap, a központi Krisztus-elv elől
vonnak félre: „ ...senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. "
A gyermek is ezért emeltetik a Nap szférájából az Atyához.
A mindenség Atyjának koronájában megtalálhatjuk a Jang és Jin,
azaz a tökéletes egység jelét, a kört - a Nap az egész mindenségre
árasztja sugarait.
A gnosztikus tanuló helyes útja a középső oszlop útja, a mi élet-
utunk, amely a lelken át vezet el Krisztushoz. így a mindenség Atyjá-
val is megvalósul a kapcsolat, hiszen: „ ...aki engem látott, látta az
Atyát is ". A mindenség Atyjában történő elmerülés minden anyagiság
végét jelenti.

13
 /

A tizenharmadik könyv:
Hermész Triszmegisztosz Táthoz
az általános lelkületről
1.Hermész: A lelkület, ó Tát, magából Isten lényéből való,
amennyiben egyáltalán beszélhetünk Isten lényéről; de
akárhogy van is, csak a lelkület ismerheti meg önmagát
teljesen.
2.A lelkület tehát nem különbözik Isten lényétől; úgy árad ebből
a forrásból, mint a világosság a Napból.
3.Ez a lelkület az emberekben jó; ezért sokukról elmondható,
hogy Istenek; emberi állapotuk nagyon hasonló az isteni
állapothoz. A jó démon ezért az isteneket halhatatlan em-
bereknek, az embereket pedig halandó isteneknek mondotta.
Az oktalan lényekben a természet a lelkület. Ahol azonban
lélek van, ott a lelkület is jelen van, ahogyan az igaz élettel
mindenütt lélek is jár. Az oktalan lényekben azonban a lélek
csak élet, üres, mert nincs benne lelkület. A lelkület ugyanis
az emberi lelkek jótevője: átalakítja és képezi őket, hogy
jobbak legyenek
4.Az értelem nélküli lényekben a lelkület minden természetes
fajtával együttműködik, az emberek lelkében azonban a
természetes fajta ellen dolgozik.
5.Minden egyes lelket, mely bement egy testbe, azonnal fáj-
dalom és élvezet kezd kínozni, mert a besűrűsödött testben a
fájdalom és az élvezet tűzként terjed, s ebben a lélek el-
merül és megfullad.
15
6.Ha az ilyen lelkeket a lelkület vezetheti, akkor kiárasztja rájuk
világosságát, hajlamaiknak pedig ellenszegül. Ahogyan a jó
orvos kiégeti vagy kivágja a testből a beteg részt, ugyanúgy
hagyja megszenvedni a lelkület a lelket azáltal, hogy
megszabadítja az élvezettől, mely minden bajának, betegségének
okozója.
7.A lélek nagy betegsége azonban az istentagadás és az abból eredő
téves gondolkodás, melyből semmi jó nem fakad, csak gonoszság.
Ezért a lelkület e betegség leküzdésével szerzi vissza a léleknek a
jót, ahogyan az orvos visszaadja a test egészségét.
8.Azok az emberi lelkek azonban, akik nem rendelkeznek a vezető
lelkülettel, ugyanolyan helyzetben vannak, mint az oktalan állatok
lelkei. Hiszen a lelkület együttműködik velük, és szabad folyást
enged sóvárgásaiknak, vágyaiknak, melyekhez vonzódnak, mivel
értelem nélküli állapotukban az élvezetet hevesen kívánják és
hajszolják. Mint értelem nélküli lények nem hagynak fel azzal,
hogy zabolátlanul átengedjék magukat szenvedélyeiknek és
vágyaiknak; bűneiket így sohasem elégelik meg, mert értelem
nélkül a szenvedélyek és vágyak határtalan gonoszságot
eredményeznek.
9.Az ilyen lelkek megzabolázására rendelte Isten - szigorú nevelőként
- a törvényt, hogy gonoszságukat tudatosítsa bennük.
10.Tát: Ez, Atyám, úgy tűnik, teljesen ellentmond annak, amit
előzőleg a végzetről mondtál. Hiszen ha valaki mindenképpen
házasságtörés, megszentségtelenítés vagy más vétek elkövetésére
rendeltetett, akkor miért kell bűnhődnie, ha egyszer a sors
kényszerítette tettének elkövetésére?
11.Hermész: Fiam, minden a végzet műve, mely nélkül semmi sem
történhet a testi dolgokban, sem jó, sem rossz. A szépet és jót
tevő ember éppígy a sors által tapasztalja cselekedeteinek
következményeit. Tehát mindenki azért teszi azt, amit tesz, hogy
tapasztalatokat gyűjtsön.

16
12.De most ne a bűnről és a sorsról beszéljünk tovább, amelyekről
másutt már szóltam. Most a lelkületről beszélünk, és annak
hatásáról: hogy különbözőképpen érvényesül az emberekben és
az oktalan lényekben; hogy az utóbbiakra nem gyakorolhat
jótékony hatást, az emberekben viszont kioltja a szenvedélyeket és
a vágyakat. Az embereknél meg kell különböztetni azokat, akik
birtokolják a lelkületet, és azokat, akik nincsenek vele
kapcsolatban. Valamennyien a végzetnek - a születésnek és a
változásnak - vannak alávetve, mert ez a sors kezdete és vége.
13.Mindenki alá van tehát vetve a sorsnak, de azok, akik az értelem
útján járnak, vagy ahogyan mondtuk, akiket a lelkület vezet, azok
nem úgy éreznek, ahogy a többiek. Mivel ugyanis
megszabadították magukat a gonosztól, a sorsot nem érzik
gonosznak.
14.Tát: Hogy érted ezt, Atyám? Ezek szerint a házasságtörő nem
rossz? A gyilkos nem rossz? És a többi bűnös sem gonosz tehát?
15.Hermész: Fiam, akit a lelkület vezet, az éppúgy ismeri a
szenvedést, mint a házasságtörő vagy a gyilkos - mert a
házasságtöréssel és a gyilkossággal szenvedés jár -, noha ő nem
követ el sem házasságtörést, sem gyilkosságot. A változást, mint
a születést is, lehetetlen elkerülni. Aki azonban birtokolja a
lelkületet, az megszabadulhat a gonosztól.
16.Ezért hallgattam én, fiam, mindig a jó démon szavára. Nagy
szolgálatot tett volna az emberi nemnek, ha írásba foglalja
mondanivalóját. Mert, fiam, csakis ő, aki Isten egyszülött fia és
mindent átlát, csakis ő mondott igazán isteni szavakat. Egykoron
azt hallottam tőle, hogy minden teremtett dolog egy, különösen
az értelemmel rendelkező, testtel bíró lények azok; és hogy mi a
lehetőségeket hordozó erőkből élünk, mégpedig a hatóerő és az
örökkévaló lény által. A lelkület ezért, éppúgy mint az ő lelke, jó.

17
17.Ennek következtében a szellem dolgai osztatlanok, és a lelkület,
mely Isten lelke és mindenen uralkodik, mindent, amit csak akar,
meg tud valósítani. Gondolkozz el ezen, és kapcsold össze a
kérdéssel, amelyet az előbb tettél fel nekem a végzetről és a
lelkületről. Mert ha most eltekintesz a kötözködő szójátékoktól,
akkor úgy találod, fiam, hogy a lelkület, Isten lelke, valójában
mindenen uralkodik: a végzeten, a törvényen és minden máson,
úgyhogy számára semmi sem lehetetlen. Az emberi lelket képes a
sorsfolyamból kiemelni, de alá is vetheti végzetének, ha az adott
emberi lélek hanyagnak bizonyult. Szűrd hát le ebből, mily kitűnő
dolgokat mondott a jó démon.
18.Tát: Ezek isteni, igaz és megvilágosító kijelentések, Atyám. De
elmagyaráznád-e a következőket is? Azt mondtad, hogy a lelkület
az oktalan lényekben fajtájuktól függően és szenvedélyeiknek
megfelelően hat. Nos, szerintem az, ami az értelem nélküli
lényeket hajtja, az a szenvedély (pátosz). Ha ugyanis a lelkület
együttműködik az ösztönökkel, ezek pedig szenvedélyek, akkor a
lelkület is egy szenvedély, mivel a pátosz meghatja.
19.Hermész: Nagyszerű, fiam. Kérdésed éleselméjűsegrol tanúskodik
és fontos, hogy megválaszoljam. A testben minden testetlen a
pátosznak (passziónak - szenvedélynek és szenvedésnek) van
alávetve, és alapjában véve maga is szenvedély (pátosz). Minden,
ami mozgást kelt, az testetlen. Minden mozgatott, az test; és
magát a testetlent is mozgatja valami, éspedig a lelkület. S ez a
mozgás a szenvedély (pátosz). Mindkettő szenvedésnek (pátosz)
van tehát alávetve, az is, ami a mozgást okozza, s az is, amit
mozgat; az egyik, mert mozgást gerjeszt, s a másik, mert a
mozgatónak engedelmeskedik. De amikor a lelkület megválik a
testtől, megszabadítja magát a szenvedéstől (pátosztól,
szenvedélytől) is. Talán inkább úgy fogalmazhatnánk, fiam, hogy
semmi sem mentes a

18
 pátosztól (szenvedéstől), sőt minden ennek van alávetve. A
pátosz, azaz a szenvedés különbözik a pátosz elszenvedésétől. Az
egyik aktív (tevékeny), a másik passzív (tétlen). Persze a testek
maguktól is hatékonyak. Vagy mozdulatlanok, vagy mozgatottak.
Mindkét esetben jelen van a pátosz (szenvedés).
20. A testetlen kénytelen ténykedni, és ennek következtében
szenvedésnek van alávetve. Ne hagyd hát, hogy a szavak
félrevezessenek. A hatóerő és a pátosz (szenvedés) egy és
ugyanaz. Az persze nem kifogásolható, ha erre a legvilá
gosabb kifejezést használjuk.
21.Tát: Magyarázatod nagyon világos volt, Atyám.
22.Hermész: Ezen kívül azt is gondold meg, fiam, hogy Isten az
embert - mint egyetlen lényt a halandók között - két adománnyal
ajándékozta meg: a lelkülettel és az igével, s mindkettő a
halhatatlansággal egyenértékű. Ha az ember ezeket az
adományokat helyesen használja, akkor semmiben sem fog
különbözni a halhatatlanoktól. Sőt, mi több, mikor megszabadítja
magát a testétől, ez a két adomány az istenek és boldogok
karához vezeti őt.
23.Tát: Más élőlények nem használják az igét, Atyám?
24.Hermész: Csak a hangképzés képességével rendelkeznek; a szót
nem ismerik. Az ige, a beszéd nagyon különbözik ettől a hangtól.
Valamennyi ember közösen bírja az igét, minden más élőlény
viszont teljesen sajátságos hangot ad ki, ami csak rá jellemző.
25.Tát: De hát az emberi nyelv is minden népnél más és más.
26.Hermész: A nyelvek valóban különböznek fiam, az emberiség
azonban egységet alkot. És az ige is ugyanaz. Ha egyik nyelvről
lefordítják a másikra, kiderül, hogy ugyanaz Egyiptomban,
Ázsiában és Görögországban. Úgy tűnik, fiam, hogy még nem
érted az ige dicsőséges csodáját és lenyűgöző jelentőségét. Az
üdvözült Isten, a jó démon azt mondta, hogy a lélek a testben
van, a lelkület a lélekben,

19
az ige a lelkületben, s ennélfogva mindezeknek az atyja Isten. Az ige
tehát Isten lelkülete és képe, a test az eszme képe, az eszme pedig a
léleké. 2 7. Az anyag legfinomabb része így tehát a levegő (éter), a le-
vegő legfinomabbja a lélek, a lélek legfinomabbja a lelkület, és a
lelkület legfinomabbja Isten.
28.Isten mindent körülölel és áthat, a lelkület ugyanezt teszi a
lélekkel, a lélek a levegővel (éterrel), és a levegő az anyaggal.
29.A sors, a rendeltetés és a természet a kozmikus rend eszköze és az
anyag irányítója. Minden, ami szellemmel van megáldva, az
mind lényeges, és lényegessége egylényegü. A testek viszont,
amelyekből a mindenség összetevődik, oly módon többfélék, hogy
az összetett testek múlhatatlanságban megtartják lényegüket,
amely maradandó, változatlan lényeg éppen abban rejlik, hogy
az egyik formát a másikkal váltogatják.
30.Ezen felül minden összetett testnek saját, egyedi száma van. Hiszen
szám nélkül nem jöhetne létre semmilyen ösz-szetétel vagy
egybeillesztés, sem pedig feloszlás. Az egységek alkotják azokat a
számokat, amelyek őket többséggé teszik, s azokat is, amelyek a
szám feloszlásával az összetevő részeket újra felveszik magukba,
mialatt az anyag egy (egyes számú) marad.
31.Nos, ez az egész világ, ez a nagy Istenség, mely az 0 képe, aki még
nagyobb, és akivel egy, és amely az Atya akaratát és rendjét őrzi,
ez az élet teljessége. Ebben a világban semmi olyasmi nincs, ami -
akár egyetemesen, akár részleteiben, az Atya által elrendelt
visszatérés korszakokig tartó menete során - ne lenne élő. A
világban sohasem volt, nincs és nem is lesz olyasmi, ami halott.
32. Mert az Atya azt akarta, hogy a világ élő legyen, mindad
dig, míg megtartja egységét; így aztán a világ szükségkép
pen Isten.

20
33.Hogyan is lenne lehetséges, fiam, hogy Istenben, aki a mindenség
képe és az élet bősége, előforduljon olyasmi, mint a halál? A
halál ugyanis romlás, a romlás pedig megsemmisülés. Hogy
képzelhetjük hát, hogy a romolhatatlan-nak egy része
elromolhatna, vagy Isten egy része megsemmisülhetne?
34.Tát: Atyám, de hát élőlények halnak meg, holott őbenne vannak és
az ö részei, nem?
35.Hermész: Ne így mondd, fiam, mert így félrevezet az ese-
ményekhez kapcsolt szavak jelentése. Az élőlények nem halnak
meg, csak összeillesztett testük oszlik fel. Ez a feloszlás nem
halál, hanem egy összeillesztés feloldása. Ezt a feloszlást nem
megsemmisülésnek szánták, hanem egy új születésnek,
megújulásnak. Hiszen mi az élet hatóereje? Természetesen a
mozgás. És mi mozdulatlan ezen a világon ? Semmi, fiam!
36.Tát: De a Földet azért mozdulatlannak tartod, Atyám, nem?
37.Hermész: Nem, fiam, sőt, éppen a Föld az, ami mozgásában
sokrétű, mégis állandó. Nevetséges lenne azt hinni, hogy a
mindenség dajkája, mely mindent megszületéssel ajándékoz meg
és felnevel, mozdulatlanul állni kénytelen. Mert mozgás nélkül
nem születhet semmi. Balgaság azt kérdezni, ahogyan te teszed,
hogy vajon a világ negyedik része tétlen-e, mert egy mozdulatlan
test nem jelent mást, mint tétlenséget.
38.Tudd meg hát fiam, hogy a világban kivétel nélkül mindent
mozgatnak, növelve vagy csökkentve azt. Ami pedig mozog, az él
is, és szent törvény, hogy ami él, az semmiképpen nem maradhat
ugyanolyan, nem maradhat változatlan. A világ ugyanis
általános tekintetben változatlan, de valamennyi teremtménye
változik, anélkül, hogy elmúlna vagy megsemmisülne. Csak a
szavak és megnevezések zavarják ösz-sze és nyugtalanítják az
embert.

21
39.Az élet ugyanis nem születésből, hanem tudatból áll, a változás
pedig nem halál, hanem feledés.
40.Ebből a szempontból minden halhatatlan: az anyag, az élet, a
lélegzet, a lélek, a szellem, az értelem, az ösztön, mindaz, ami az
élőlényt alkotja.
41.Ilyen értelemben minden élőlény halhatatlan. Leginkább azonban
az ember, aki képes befogadni Istent, és képes egyesülni vele.
Mert az Istenség csak ezzel az élőlénnyel érintkezik- éjszaka az
álmokkal, nappal különféle jelekkel jósol neki jövendőt: a
madarak röptével, zsigerekből, a levegővel, a tölgyfa által, s így
az ember megismerheti a múltat, a jelent és a jövendőt.
42.Azt is figyeld meg, fiam, hogy a többi élőlény a világnak csak egy-
egy részében lakozik: a vízben élők a vízben, a szárazföldet
benépesítők a szárazföldön, a szárnyasok pedig a levegőben.
Csak az ember érintkezik minden elemmel: a földdel, a vízzel, a
levegővel és a tűzzel, sőt magával a mennyel is. Kapcsolatba
kerül vele, s ismeretei és belátásai gyarapodása révén érzékelni
kezdi.
43.Isten mindent körülölel és áthat, mert ő a mindenség cselekvő és
elszenvedő ereje egyaránt. Emiatt egyáltalán nem nehéz Istent
megérteni.
44.Ha Istenhez gondolkodás révén akarsz közeledni, akkor szemléld a
világ rendjét és e rend szépségét. Figyeld meg minden észlelt
dolog szükségességét és a gondviselést, mely a múlton és a
jelenen uralkodik; nézd, mennyire élettel teli az anyag, s hogyan
mozgat e kimondhatatlan Istenség minden jó és szép lényt:
isteneket, démonokat és embereket.
45.Tát: De hát ezek erőhatások, Atyám!
46.Hermész: Ha ezek csak erőhatások, fiam, akkor ki kelti őket? Egy
másik istenség? Nem látod-e be, hogy miként az ég és a víz, a
föld és a levegő a világ részei, úgy az élet és a halhatatlanság, a
vér, a sors, az elrendeltetés, a termé-

22
 szét, a lélek és a szellem Istennek nézetei, s hogy mindezeknek a
maradandóságát nevezik jónak? Sem a jelenben, sem a múltban
nincs tehát semmi olyasmi, amiben Isten ne lennejelen.
47.Tát: Isten tehát az anyagban van, Atyám?
48.Hermész: Ha az anyag Istenen kívül lenne, fiam, akkor miféle
helyet választanál számára? Mert mi más lenne, mielőtt
működésre nem serkentették, mint zavaros tömeg? Ha pedig
tevékenységre kell sarkallni, akkor ki teszi azt? Azt mondtuk
ugyanis, hogy a hatóerők Isten alkotásai. Márpedig kitől kapta
minden élő az életet? Kinek köszönhetik halhatatlanságukat a
halhatatlanok? Ki végzi el a változtatást a változóban?
49.Akár anyagról beszélsz, akár testről, vagy a dolgok lényegéről,
tudd meg, hogy ezek is mind Isten erőhatásai! Az anyagban lévő
erőhatás képezi az anyagiságot, a testekben lévő erőhatás képezi
a testiséget, és a dolgok lényegében lévő erőhatás határozza meg
a valódi mivoltot. Mindez Isten, a mindenség.
50.A mindensegben semmi sincs, ami ne Isten lenne. Ezért nem lehet
Istent olyan fogalmakkal körülírni, mint a méret, hely,
tulajdonság, forma vagy idő. Mert Isten a mindenség, s így ott
van mindenben, és mindent magába foglal. Imádd ezt az igét,
fiam, és tiszteld. Csak egyetlen istentisztelet létezik, Istent
egyetlen módon lehet szolgálni és tisztelni, azzal, hogy nem vagy
gonosz.

23
 II A szív és a
kedélyállapot

Hermész Triszmegisztosz tizenharmadik könyve, mint látjuk, a

lelkület rejtélyének van szentelve, és igen részletesen foglalko-
zik vele. A hermészi bölcselet korábbi fejtegetéseinél többször
szóltunk már erről a rejtélyről, ám most részletesebben is meg
kell vizsgálnunk.
Amikor valakinek a kedélyállapotáról illetve kedélyének
hullámzásáról gondolkozunk vagy beszélünk, akkor figyel-
münket önkéntelenül is a szívére, annak állapotára irányítjuk.
Az ember szíve csodálatos szerv, s a fejhez valamint a napfo-
nathoz hasonlóan hétszeres jellegű. Ahogy a hét agyüreget hét-
karú gyertyatartóként emlegetjük, ugyanígy tehetünk a szívvel
és a napfonattal is.
A szív hétkarú gyertyatartója tehát központi feladatot lát el az
életrendszerben, és az életút során állandóan a jelölt teljes
tudatához szól. Egyfelől a főszentély összes tudatközege az
agynyúlványon át a szívhez áramlik, s az befogadja. Másfelől a
napfonat gyertyatartója - mely a gyomor alatt, a máj és a lép
között fekszik - is küld bizonyos mennyiségű erőt felfelé a
szívhez. Az ember éteri és asztrális állapotát ugyanis a máj és a
lép közvetíti a szívszentélynek.
Lássák tehát világosan a helyzetet: a három gyertyatartó, a
fő, a szív és a napfonat együttműködik, és közülük a szív
gyertyatartója foglalja el a központi helyet, amit a főszentély és

24
a medenceszentély táplál; a főszentélyből a közvetlen tudatkö-
zegeket kapja, a medenceszentélyből pedig mindazt az éteri és
asztrális befolyást, ami csak létezik a mikrokozmoszban, és ami
oly fontos szerepet játszott az ember múltjában.
A szív ezenkívül, legalábbis sok esetben, közvetlen besu-
gárzást is kap a mikrokozmosz központi szívéből, a rózsa biro-
dalmából.
A szív tehát tényleg központi helyet foglal el az emberi
rendszerben. Sok befolyás, jelzés és sugárzás fut össze benne,
melyek itt keverednek és transzmutálódnak - alakulnak át
-egyetlen alapvető kedélyállapottá. S ennek a kedélyállapotnak
szintén megvan a kisugárzó képessége.
A kedélyállapot ily módon elegyedik a vérrel, az idegkö-
zeggel és a kígyótűzzel, majd fölszáll a főszentélyhez, és ott
betölt minden szervet. Arra következtethetünk tehát, hogy a
kedélyállapot minősége, fajtája és sajátsága az emberi atomre-
aktor, a szív folyománya, amely meghatározza a létállapotot, az
élet menetét. Az embernek tehát feltétel nélkül szíve állapotá-
nak megfelelően kell viselkednie. Ha a kedélyállapot, s ennek
következtében a szívszentély kisugárzása egy meghatározott
pillanatban befejezett ténnyé vált, akkor az ember kénytelen
követni e kedélyállapot befolyásait és irányát.
Minden lehetőségük, valamennyi értelmi és egyéb vívmá-
nyuk tehát kivétel nélkül kedélyállapotuktól, annak minőségétől
és hatókörétől függ, és annak van alárendelve.
Vegyük például, hogy Önök - ahogy ezt általában mondani
szokták - kitűnő neveltetésben részesültek, és a legjobb isko-
lákbajárhattak. Akkor ez olyasvalami, amiért hálásak lehetnek,
mert ez társadalmi tekintetben hasznosnak bizonyulhat az Önök
számára. Ha azonban eközben a kedélyállapotuk nagyon
lemaradt, azaz ifjúkoruktól kezdve semmiféle valódi, lelkileg
megszabadító műveltséget nem szerzett, akkor - egyébként oly
kiváló - képzettségük halálos veszélyt jelent embertársaik
számára. Ezt nem nehéz bebizonyítani. Hogy tehát igazi válto-

25
zás mehessen végbe életünkben, valóban megszabadító értelemben,
ahhoz ennek a változásnak a szívnél, a szívben, a szívvel kell
kezdődnie. Ezért először is a szívszentélyt kell a transzfigurációnak
alávetni.
A szív állapotának fontosságára minden szentírás sokszor rámutat.
A kedélyállapot az embert gyilkossá, megszállottá vagy képmutatóvá
teheti, mérhetetlen fájdalmat okozhat neki, s akár a mélységbe is
taszíthatja. Mégis: „boldogok, akiknek szívok tiszta: mert ők az Istent
meglátják", ujjong a Hegyibeszéd. Ezekről a tisztaszívűekről beszél
Hermész tizenharmadik könyvének bevezetője is:

Hermész: A lelkület, ó Tát, magából Isten lényéből való, amennyiben

egyáltalán beszélhetünk Isten lényéről; de akárhogy van is, csak a
lelkület ismerheti meg önmagát teljesen.
A lelkület tehát nem különbözik Isten lényétől; úgy árad ebből a
forrásból, mint a világosság a Napból. Ez a lelkület az emberekben
jó; ezért sokukról elmondható, hogy Istenek; emberi állapotuk nagyon
hasonló az isteni állapothoz. A jó démon ezért az isteneket halhatatlan
embereknek, az embereket pedig halandó isteneknek mondotta. Az
oktalan lényekben a természet a lelkület. Ahol azonban lélek van, ott a
lelkület is jelen van, ahogyan az igaz élettel mindenütt lélek is jár. Az
oktalan lényekben azonban a lélek csak élet, üres, mert nincs benne
lelkület. A lelkület ugyanis az emberi lelkek jótevője: átalakítja és
képezi őket, hogy jobbak legyenek.

Felületesen szemlélve ez a hermészi következtetés kicsit meg-

hökkentő lehet, de ha megvizsgáljuk a tényeket, belátjuk igazságát.
Amikor a bennünk lévő három gyertyatartót - a főszentély, a
plexus solaris és a szív hétkarú gyertyatartóját - vizsgálva azt
tapasztaljuk, hogy a háromszor hét gyertyatartó a szívszentélyben
egyetlen kedélyállapottá olvad össze, akkor nem szabad azt

26
gondolnunk, hogy itt valami önműködő folyamatról van szó,
amelyből a kedélyállapot elkerülhetetlenül következik, mert
nem így van.
A szívben nemcsak a tudatalatti, vagyis a múlt hangja játszik
szerepet, hanem az Ön ébertudata is, a főszentélyében lévő
hétszeres fény, vagyis a hét agyüreget megtöltő tudatközeg is. A
hét agyüreget tükrökhöz hasonlíthatjuk, amelyek az éber
tudatban összegyűlő erőket azonnal a szívbe tükrözik. Ha tehát
a szívszentély kedélyállapotának kialakulásáról beszélünk,
akkor egyúttal azt is meg kell állapítanunk, hogy ennél a köz-
vetlen tudat is rendkívül fontos szerepet játszik. Más szóval
Önök személyes résztvevői ennek. A szívükben találkoznak
minden olyan befolyással, minden sugárral, minden impulzus-
sal, amely a lényükben valamilyen tekintetben hatást fejt ki.
Mintha ugyanennyi hang beszélne Önökhöz. Ezen kívül pedig,
legalábbis ha az ifjú Gnózis komoly tanulói, a szívükben az
alapvető érintés, a központi szív, a rózsa hangja is jelen van.
Mindennapi ébertudatuk így találkozik a szívben szüntelenül
az összes befolyással, amely minden oldalról Önökhöz sereglik.
Mindeközben a rózsa hangja is szól Önökhöz, és ez a hang
értékmeghatározó, formaadó lehet az Önök számára. Előfor-
dulhat, hogy mindent, ami ily módon Önökhöz jut, a rózsa su-
gallata alapján ítélnek meg, amely így mintegy irányelvként
működik a lényükben. Ez az, amit olykor a lelkiismeret hang-
jának neveznek.
A szívet tehát munkahelynek, műhelynek kell tekinteniük,
amelyre - mint tudatos lények - rendkívül erős befolyást gya-
korolhatnak, s amelyben rendkívül fontos munkát végezhetnek.
Mert ezt a munkát el kell végezni, mielőtt az Önökben ható
befolyások, erők és fények egyetlen elutasíthatatlan ke-
délyállapottá olvadnának össze. Ha ugyanis a kedélyállapot már
kialakult, akkor nem tehetnek mást, engedelmeskedniük kell
neki.

27
 Bizonyára hallottak már a szív vívódásáról, a szívfájdalom-
ról, a szívbéli örömről s a megkeményített szívről, a kőszívű-
ségről is. De tudják-e, hogy a legfontosabb küzdelmet, az igaz
tanulóságért vívott harcot a szívben kell megvívni? Hogy az
igazán megszabadító müvet, amellyel Rózsakereszt Krisztián
alkímiai menyegzője megvalósítható, szintén a szívben kell el-
készíteni?
A világtörténelem során sohasem létezett olyan gnosztikus
szellemi iskola, amelyet félrevezethetett volna - mondjuk - a
szokásos társadalmi ügyeskedés. A valódi nemesség mindig is a
szív nemessége volt. Ezért mondják, hogy Isten, azaz a Szellem
a szívet vizsgálja. Semmi haszna tehát annak, ha valaki még oly
szépen tud is beszélni, vagy ha úgy viselkedik, mintha maga az
Úristen volna, mert a Szellem a szívet nézi. Vagyis az a döntő,
hogy abból milyen kedélyállapot emelkedik ki, hogy körülölelje
egész lényüket.
Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a tanulók többsége (nézzünk
szembe a tényekkel) a szív küzdelmét valójában még nem is-
meri, és a szívet csak az érzelmek szervének tartja.
Azt mondják: „Ezt így érzem..." Ekkor azonban már késő,
mert amit átélnek, az már a kedélyállapot. A szívet továbbra is
csak egy önműködő szervnek tartják, és a belőle fakadó ke-
délyállapotot egyszerűen elfogadják. Biztos, hogy ez az egye-
düli, amit tehetnek? Ha ugyanis a későbbiekben kedélyállapotuk
következményeit nyögik, s ezeknek hadat üzennek, mint már
oly sokszor tették, akkor tulajdonképpen a saját kedélyállapotuk
ellen viaskodnak, amely annyi bajt, bosszúságot és lelki tusát
okozott Önöknek.
Ez a harc persze teljesen reménytelen. Sohasem fognak
győzni. Elgondolkoznak (a főszentélyben, nem pedig a szív-
ben), hogy „mit is kell tennem, mitől kell elallnom, hogyan kell
védekeznem, hogy győzzek?" Addig küzdenek és viaskodnak a
fejükben, míg halálosan el nem fáradnak. Ez azonban teljes
értelmetlenség, a harcot ugyanis a szív műhelyébe

28
hogy az önvalójukkal, a tudatukkal, a főszentély gyertyatartó-
jának erőivel leszállnak a szívszentélybe.
Kedélyállapotuk persze mindenféle változásnak ki van téve.
Lelkiállapotukat vele együtt egyre gonoszabbá, végzetesebbé is
tehetik. Az is módjukban áll, hogy kedélyállapotukat gépiesen
elfogadják. De nagyon tudatosan föl is készíthetik arra, hogy
magát a szellemet be tudja fogadni.
A legtöbben minden további nélkül beletörődnek lelkiálla-
potukba. Erre az alapra aztán a serdülő- és felnőttkorban hamar
rárakódik az egész jellem, a jelleg; és az anyagcsere-folyamatok
ehhez igazodnak. Egy megkristályosodott állapot jön így létre, s
kialakulása után az illető képtelenné válik bármiféle változásra.
Az ember persze néha azt szeretné, ha a Gnózis vigaszként
ott lenne vele. A tanulók közül sokan helyezkednek erre az ál-
láspontra. A Gnózis így segítgeti őket néha az életen át. A
Gnózisnak azonban nem ez a célja, hanem az, hogy megváltson
bennünket ettől a nyomorúságos állapottól! Ehhez pedig le kell
szállniuk a szívszentélybe, és fel kell venniük a harcot a ke-
délyállapotuk ellen.
Vannak persze olyanok is, akik nem törődnek bele a tömeg
állapotába. Ezek hatalmat, elismerést és dicsőséget keresnek:
énjük kiemelését. Ezeket a dolgokat azonban a haláltermészet-
ben csak önérvényesítéssel lehet elérni, amihez olykor hullákon
kell átgázolniuk, vagy mindenféle alattomos ármánykodáshoz
kell folyamodniuk. Ennek következményeként viszont a ke-
délyállapot mélyen az átlag alá süllyed. Az ilyen alakok általá-
ban azt mondják: „Azelőtt én is az erkölcsi megfontolások sze-
rint cselekedtem. De pórul jártam, ezért elzárkóztam az ilyes-
mitől." Nyilván ismernek ilyen embereket.
Remélhetőleg sikerült rávilágítanunk arra, hogy mindazok,
akik nem fogadják el minden további nélkül a kedélyállapotu-
kat, akik szívüket nem akarják elzárni és megkeményíteni,
hanem felveszik a küzdelmet a szívben, azok megváltoztat-

30
hatják a kedélyállapotukat, és ezzel egész életükre, egész lel-
kületükre nézve megújulhatnak. Egy másfajta lelkiállapotra
tesznek szert, olyan kedélyállapotra, amelynél a rózsa teljesen
kibontakozhat, és ennek következtében a szellem - maga Isten -
betérhet a szentélybe, úgyhogy Hermész szavaival azt lehet
Önökről mondani: „A lelkület, ó Tát, magából Isten lényéből
való."

31
 III

A kedélyállapot megváltoztatása

Amikor az ember azzal a megfontolt kívánsággal lép be a szív

műhelyébe, hogy kedélyállapotát magasabb szintre emelje, s
ezzel vállalja a lelki küzdelmet, akkor tudatában kell lennie an-
nak, hogy a lélek ilyen megváltozása, illetve a lélek újjászüle-
tése szerkezetileg és alapvetően valóban lehetséges. Azt is meg
kell értenie, hogy e fejlődésnek milyen erő alapján és milyen
irányban kell végbemennie.
A cél, mint tudjuk, az egész mikrokozmikus természet hely-
reállítása; ezt a természetet vissza kell juttatni eredeti lényéhez,
eredeti rendeltetéséhez, hogy egyesülhessen Istennel, a Szel-
lemmel. Először is vizsgáljuk meg, hogy a jelöltnek kezdetben
milyen erők állnak rendelkezésére, illetve milyen erőket kap
munkája elvégzéséhez.
Ennek először is az értelemnek, az értelmes tanításnak, az
üdvösség értelmes üzenetének kell lennie. Ahhoz viszont, hogy
az értelem érintkezésbe léphessen velünk, bejáratot kell
készítenünk számára. Ha ez még nem történt meg, akkor a
„hallván nem hallunk" állapotában vagyunk. Egy értelmes tant,
a Gnózis tanát csak akkor érthetjük meg, ha elég tapasztalattal
rendelkezünk az ostobaságról. Ezeket a tapasztalatokat a
szükségen és halálon, a siralom völgyén való átvonulással
szerezzük meg, és azzal, hogy iszunk a keserűség kelyhé-

32
bői. Az értelem csak ekkor szólhat hozzánk, és csak ekkor
tudjuk felmérni, hogy eléggé vágyunk-e a megszabadulásra
ahhoz, hogy az értelmet ne csak helyeseljük, hanem kövessük is.
Figyelembe kell vennünk ugyanis, hogy a pozitív értelemhez
meghatározott tettvágyra, cselekedetre és életvitelre van
szükség. Ezt sokan nem értik, és az értelem üzenetét csak az
eszükkel fogják fel, úgy vélve, hogy ezzel már teljesen megér-
tették a dolgot. Micsoda tévedés! Az értelemhez való igazodás
emellett ennek megfelelő életvitelt is jelent, olyat, amely esetleg
homlokegyenest ellentmond a fennálló kedélyállapotnak. A
tanulónak, aki a kapottat belátóan elfogadja, azonnal fel kell
tehát vennie a harcot az értelemmel netán ellenkező kedélyál-
lapot ellen is. Az eredmény pedig majd megmutatja, hogy az,
amit az értelem tanított, az vajon valóban kimutatható és meg-
szabadító módon előtérbe lép-e. Ha ez nem így történik, akkor
az értelem vagy csalóka látszat volt csupán, vagy pedig az illető
még nem szállt le a szív műhelyébe. Ezért beszélünk a Gnózis
üdvének okos-erkölcsös elfogadásáról. Az „okos" itt az értelem
nézete, az erkölcsös elfogadás pedig az ennek megfelelő
életvitelt jelenti.
Láthatjuk tehát, hogy mindenképpen le kell szállnunk a szív
műhelyébe, hogy az értelmet a gyakorlatban vizsgálhassuk meg.
Ismételjük meg még egyszer: azok, akik semmit sem tesznek a
gnosztikus tantétel megvalósításáért, azok csak elméletben
lettek értelmesek. Nekik ismét nagy szükséget kell szenvedniük,
mielőtt komoly kísérletbe kezdenének. Mert egy értelmes
üzenetet átvenni egészen más, mint meg is érteni, azaz
alkalmazni. A leckét általában csak akkor tanulják meg, hajó-
korát kortyoltak a szenvedés keserű poharából.
A világ gyakran tiltakozik a szenvedés ellen, és mindent
megtenne, hogy közömbösítse, megszüntesse. Mégis a szenve-
dés az egyetlen módszer, amely a gonosz vagy éretlen kedély-
állapot uralma alatt álló és emiatt csőlátású természettudatot
ahhoz a belátáshoz juttathatja, hogy valami nincs rendben.

33
Mert a kedélyállapot beárnyékolja, uralja az egész személyisé-
get, az egész lényt.
Mindenki, aki megszerzi a kellő tapasztalatokat - és a ha-
láltermészetben valamennyi ember ezen fáradozik -, az előbb-
utóbb keresővé válik. Amint azonban elkezdődik a kereső élet,
azonnal fel kell vennie a harcot a szívben a kedélyállapot ellen.
Amikor megkezdi ezt a harcot, számtalan hang kezd beszélni
hozzá. Ezek azokra a sugárzásokra és befolyásokra való reak-
ciók, amelyek addig szerepet játszottak a szívszentélyben, és
emiatt egyazon szinten vannak a kedélyállapottal. Ezek a hangok
a jelöltet kezdetben mindenféle szociális, politikai, társadalmi,
erkölcsi és természetvallásos kísérletre késztetik - amilyenekkel
telis-tele van a világ -, s emiatt végül belátja minden dialektikus
próbálkozás és fáradozás értelmetlenségét.
így történhet meg, hogy az ember tíz év, ezer év, vagy talán
egy egész csillagév eltelte után végül bizonyos érettségre tesz
szert ahhoz, hogy életének más irányt szabjon. Ekkor jön el az a
pillanat, amikor a gnosztikus értelem valamelyest szóhoz kezd
benne jutni. És abba az irányba terelgeti, amely az egyedüli
megoldás a gondjaira: a kedélyállapot, a szív lelkiállapota felé.
Abba kell a természetszülte tudatnak mintegy alászállnia. Nem
engedhetjük tovább, hogy a kedélyállapot és fejleményei
önműködő folyamatok legyenek, hanem az éntudatunkkal meg
kell támadnunk a kedélyállapotot.
Hiszen természetszülte emberekként oly erős énnel rendel-
kezünk, annyira énközpontúak vagyunk, és olyan pontosan
tudjuk, mit akarunk. Nagyon öntudatosak, és - éppen a gnosz-
tikus Szellemi Iskolában - legtöbbször igencsak erős személyi-
ségek is vagyunk. Nos jó, akkor hát használják ezt az ént, és
támadják meg vele a kedélyállapotukat! Hiszen énjükkel oly sok
mindent elérnek a mindennapi életben. Tegyék ezt most a
tanulóságukban is, és éntudatukkal támadják meg a saját ke-
délyállapotukat! Kezdjék csak el már ma ezt a furcsa küzdelmet!
Következményeit közvetlenül tapasztalni fogják, és ezál-

34
tal egész életük más irányt vesz. Nem azt mondjuk, hogy nyu-
godtabb, harmonikusabb lesz, hanem egészen más. Hogy mi-
lyen tekintetben? Nos, szenvedéseik, bosszúságaik jellege lesz
másféle, másmilyenek lesznek életük nehézségei. A szenve-
désnek egy egészen más kelyhét emelik ajkukhoz. Többé nem a
haszontalan, bárgyú szenvedés lesz a társuk az örök egyhan-
gúságban, hanem az a fájdalom, amely a szív megtámadásából
keletkezik, s amelyet az öntudatos én okoz önmagának.
Ez tehát nem mások megtámadása, amiben néha oly nagy
mesterek vagyunk, hanem a saját önvalónk megrohamozása,
ami sok keserűséggel jár ugyan, de rendkívül tanulságos és
tisztító. Lehet, hogy ez a fájdalom sokkal hevesebb és gyötrel-
mesebb, mint a korábbi, de - mint mondtuk - tisztító hatású. A
tisztulás pedig a tanulót a megszabadulás útjára, a megszabadító
folyamathoz vezeti.
A tisztító lángok maró fájdalma olykor annyira heves lehet,
hogy a kezdő tanuló gyakran visszaesik régi létállapotába, hogy
elkerülje a növekvő ellenállást. Mert ha tudati gyertyatartójával
megtámadja szíve gyertyatartóját, akkor ennek számos összetű-
zés lesz a következménye. Hiszen mint tudjuk, a szívben folynak
össze mindazok az erők, sugárzások és befolyások, amelyek
együtt a kedélyállapotot alkotják. Aki tehát az énjével megtá-
madja a saját kedélyállapotát, mely már oly sok bajt okozott ne-
ki, az szembesül a szívszentélyben felszabaduló erőkkel és be-
folyásokkal, melyek a lélegzőtérben lakoznak. Életük folyamán
lélegzőterükben Önök tömérdek szentségtelen dolgot halmoztak
fel; megannyi gondolatkép és sóvár vágyárny lakozik ott viruló
egészségben. Ha tehát most megtámadják a saját szívüket, a
saját kedélyállapotukat, akkor mindezekkel az erőkkel és be-
folyásokkal szállnak szembe, a karma és a tudatalatti, valamint
az eonok természettörvényszerű erőivel. Aki tehát így hatol be a
szívébe, az a szó szoros értelmében vihart kavar. Gondoljanak
csak az evangéliumok erre utaló különböző legendáira. Például
Máté evangéliumának 8. részére (24-27), és Márk evangéliumá-

35
nak 6. részére (48-51). A vihar egészen addig erős és tartós lesz,
míg Jézus fel nem jön a fedélzetre, vagy fel nem ébred álmából.
Ez csendesíti le a fergeteget. A vihar addig tart tehát, míg a ki-
tartó küzdelem folyamán meg nem nyílik a mikrokozmosz szí-
ve, Jézus vetőmagja, és sugározni nem kezd a rózsa ereje, a ró-
zsa fénye, ami aztán némi nyugalmat teremt a kedélyben.
Ettől a pillanattól kezd változni a kedélyállapot, vagyis a
lélek fajtája. Ez az átalakulás az egész lényt érinti, mely oly
sokáig döcögött a régi kerékvágásban. A változás a lény egészét
támadja meg, és kiterjed a teljes régi önvalóra.
Megismételjük: természetszülte énjével támadja meg tehát a
kedélyállapotát! Ennek következményeként kezdetben nehé-
zségek, bosszúságok, sőt esetleg veszélyes feszültségek soro-
zata jelentkezik. Eredménye azonban a rózsa kivirulása, a Vi-
lágosság hatásossá válása lesz; a rózsa illata hatni kezd, és eb-
ben a sugárerőben Ön teljesen megváltozik.
Csak akkor beszélhetünk a lélek újjászületéséről illetve a
kedélyállapot megváltozásáról, amikor ez a folyamat elkezdő-
dött. Akkor a középső gyertyatartó, a szív hétszeres gyertya-
tartója ebben a fényben teljesen megváltozik. Egészen új ke-
délyállapot jön létre, s ezáltal a tudat gyertyatartójának termé-
szete és lénye is megváltozik a főszentélyben.
Ha pedig a kedélyállapot megváltozik, akkor az az egész
lényt az új, adott irányba tereli. Ha énjével, énje önátadásával
sikeresen meg tudja változtatni szíve állapotát, akkor emiatt a
főszentélynek, a normális tudatnak is egy mindent megváltoz-
tató életvitelről kell tanúskodnia. Gondoljanak csak arra, amit
már oly sokszor megbeszéltünk: hogy amikor a vér megváltozik
a szívszentélyben, és a kis vérkeringés a megváltozott vért
áthajtja a főszentélyen, akkor ez a főszentély minden szervét is
más állapotba hozza. A kedélyállapot megváltozása tehát az Ön
egész létállapotának megváltozását eredményezi.
Ennélfogva azt is biztonsággal megállapíthatjuk, hogy ha ez
az új állapot nem jelenik meg, akkor Ön nem vívja az önátadás

36
harcát. Akkor a lényeget, mely tantétel formájában, tanulóságá-
ra vonatkozó gyakorlati utasítások alakjában jön el Önhöz, csak
intellektuálisan fogta fel, és semmit sem kezdett vele. Kö-
vetkezésképpen a megszabadító életre irányuló vágyakozás
sincs meg Önben, és az életnek Önt még keményen meg kell
hurcolnia, míg végül elhatározza az önátadást, míg végül rá-
szánja magát, hogy átadja magát egy belső folyamatnak, amely
egész lényét megváltoztatja.
Hogy lehetnek olyan tanulók, akik évek óta az Iskolában
vannak ugyan, de még mindig ugyanazok az emberek, mint
belépésükkor voltak? Mert a harcot nem küzdöttek meg, nem
vállalták fel. Pedig mennyi baj és bosszúság érte őket az eltelt
évek folyamán! Nos, barátaim, ezeket az éveket jobban ki kel-
lett volna használniuk! Akkor a szenvedés már eléggé megtisz-
tította volna őket, és beléptek volna az új életállapotba.
Tudjuk, hogy az említett utat a számtalan nehézség ellenére
sok tanuló bejárta már, vagy éppen azon van, hogy bejárja, csak
kedélyállapota egyedi ütemben változik meg. Ők új lé-
lekminőséget fejlesztenek ki illetve kapnak, amelyet életcse-
lekedetükkel sok tekintetben be is bizonyítanak. Az új élet-
cselekedet a jelöltet többek közt teljesen új kilátásokkal aján-
dékozza meg, aki ezáltal több nyugalomra és bizalomra, va-
lamint fokozott jóságra tesz szert. Ennek következtében azon-
ban - figyeljék csak meg - sokszor bizonyos fölényérzet is
kialakul benne. Ez a jóság egyik kísérőjelensége. A jó embernek
bizonyos fölényérzete van, még akkor is, ha ez némi sze-
rénységgel párosul. Ezáltal az lesz a benyomása, hogy nagy
lépést tett előre. Ez a kísérőjelenség mindazok számára, akik
elértek a határra, új és nagy veszélyt jelent. Mert mi az új ke-
délyállapot, az új lelki minőség értelme? Mi a lélekújjászüle-tés
folyamatának a célja? Nyilvánvalóan az, hogy olyan állapotba
kerüljünk, hogy egész létállapotunk találkozhasson magával
Istennel, a szellemmel, befogadja azt, és ezzel igazán emberré
váljon.

37
 Lássák jól a helyzetet: János, áz előfutár a kedélyállapot
megváltoztatásán fáradozik, és ebben az endúrában végül telje-
sen alá kell szállnia.
A változás kezdetén az önmegtagadással jelenik meg benne
Jézus, az új lélek. A középen álló gyertyatartó megváltoztatja
fényét. Végül pedig a szellem-galamb képében ereszkedik le rá.
Ekkor született meg Isten fia, a valódi ember: \,Ez az én szere-
tett Fiam, akiben én gyönyörködöm. "
Ezért a művet csak akkor lehet befejezni, ha a szellem be-
térhet, és a szívszentélyben megünnepelheti a lélekkel való ta-
lálkozást, s így a szellem, a lélek és a személyiség eggyé válhat.
Csakis ekkor válnak érthetővé Hermész szavai a tizenharmadik
könyv elejéről:

„A lelkület, ó Tát, magából Isten lényéből való. Csak a lelkület

ismerheti meg önmagát teljesen. "
38
 IV

Természetszülte tudatunk

A lelkület magából Isten lényéből való. E mondat jelentését az

előzőekben részletesen megtárgyaltuk: a kiindulóponthoz, az
igazi emberállapot kezdetéhez, a szellem, a lélek és a test hely-
reállított kapcsolatához való visszatérésre vonatkozik, annak
érdekében hogy az ember mint Isten teremtménye és gyermeke
megnyilvánulhasson, és megvalósíthassa a tervet, amelyen a
világ és az emberiség alapul. Hermész pedig folytatja:

Csak a lelkület ismerheti meg önmagát teljesen.

Vizsgáljuk meg, mit jelent ez. Önmagunk megismerése persze

elsősorban bizonyos tudatállapotot, tudatos állapotot tételez fel.
Ha az ember valamit meg akar ismerni, akkor ehhez öntudatra
van szüksége. Mindannyian rendelkezünk eszmélettel, tudatos
lények vagyunk. Tudatunk azonban legfeljebb eföldi értelem,
természetszülte tudatosság. Márpedig ez a természetszülte tudat
az egyik legalantasabb forma, amit egy élőlény birtokolhat.
Minden állat rendelkezik ilyennel. Arra késztet bennünket, hogy
meghatározott érzékszervi észlelésekre reagáljunk, miközben a
kedélyállapotunk uralkodik rajtunk; vagyis hogy a szív által, a
szívünkön keresztül reagáljunk. Természetünk székhelye, lel-

39
kiismeretünk központja tehát a szívben van, mondja az
Egyetemes Tan.
De akkor miért a főszentélyben vagyunk tudatosak? Miért
mondható, hogy a tudat a főszentélyben székel? Mert minden
szervünk székhelye a főszentélyben van, és agyrendszerünk is a
főszentélyben található. Sok állatfajnak még nincs agyrend-
szere, más fajoknál pedig még csak kialakulóban van. Hason-
lóképpen a természetembernek is alakulófélben lévő agyrend-
szere van, mely észmunkára teszi őt képessé.
A földi természet embere tehát nem több egy állatfajnál,
ahogyan ezt Hermész több helyen nyomatékosan megállapítja. A
természetes tudat nem egyéb, mint egy atomi, elemi folyamat
eredménye. Ezért vonatkoztatható a természetszülte emberre is
az a megállapítás, hogy az állatok egymást hozzák létre, és
egymást tartják fenn. Ez azt jelenti, hogy egy-egy állati
életforma automatikusan önmaga fenntartásával jár a különböző
állati életjelenségek közepette. A létért folytatott küzdelem
például eszközök és cselekvésformák kitalálását és alkalmazását
jelenti annak érdekében, hogy az adott létforma jobb és
biztonságosabb helyet szerezhessen magának a halál-
természetben, és megvédhesse magát a halálos veszélyektől. A
számunkra oly ismerős életjelenségek bizonyos sugárfejle-
ményekkel járnak, a létfontosságú szervek éteri és asztrális
sugárzásait vonják maguk után. E sugárzások és elemképző
hatásuk által aztán újra meg újra más állatfajok keletkeznek,
például a különböző mikroorganizmusok - baktériumok és ví-
rusfajták -, ráadásnak pedig a rovarok serege a maga számtalan
alfajával, amelyek következtében megint más állatfajok
fejlődhetnek ki.
Ezért mondjuk azt, hogy az állatok közönséges létfenntartási
folyamataikon kívül egymást is teremtik és fenntartják. Az Is-
kolában ezt már többször megbeszéltük. Most csak azért hozzuk
szóba, hogy természetes tudatunkra utaljunk, arra a tudatfajtára,
amelyhez tartozunk. Ez a tudat természetszerűen onnan

40
ered, hogy egy adott pillanatban testileg a világra jövünk. Még
egyszer hangsúlyozzuk: tudatunkban csakis a természet jut
szóhoz, semmi más. Beleértendő ebbe néhány örökölt tényező
is, ahogyan ez minden állatfajra is jellemző.
Ha pedig most a természetes kiválasztódás és a korszakok
óta tartó művelődés révén az alacsonyrendű állati fejlődési fo-
kokon keresztül azzá lettünk, amik vagyunk, vagy elfajulás és
bukás következtében lesüllyedve azzá lettünk amik vagyunk
-nevezetesen eföldi tudattal és gondolkodási képességgel ren-
delkező állatok -, és itt meg is állunk, nos, akkor annak isme-
rete, hogy mindez hogyan jött létre, mit sem használ. Akkor
csak vagyunk, amik vagyunk.
Ezért az a tudomány, amelyet biológiának neveznek, örökös
vitás kérdéseivel sohasem fogja megtalálni a megoldást, ha
megáll a természetes tudat vizsgálatánál, és csak abból indul ki.
A természetes tudattal rendelkező ember erős fölény-rögesz-
méjével az idők folyamán az okkult tudományt is létrehozta, s
annak gyakorlatait úgyszintén sokan űzik. De ugyan mi haszon
származik ebből? Legjobb esetben is a természetes tudat érzék-
szervi kitágítása, ami azonban a természetes, azaz állati tudat-
fajtához semmit sem tesz hozzá, és nem is vesz el belőle.
Ha az „állati tudat" kifejezés, ahogyan Hermész használja,
netalán zavarná Önöket, akkor áttérhetünk egy idegen szó
használatára is, mondjuk az indiai filozófiából. Alkalmazhatjuk
például a „káma-manaszi tudat" meghatározást. Figyeljék csak
meg, mit mond Blavatsky asszony erről a tudatról: „a káma-
manaszi tudat az állatok - és sok ember - ösztönös tudatának
legalacsonyabb foka. Ez a tudat tehát az érzékelések területéhez
tartozik, és annak keretein belül marad bezárva. Az észle-
léseknek ez a térsége az emberben többé kevésbé tudatossá
vált". Blavatskyné ezután néhány példát is felsorol.
Többek között azt mondja: „A szobába bezárt kutya ösztö-
nösen ki szeretne menni, de nem teheti, mert ösztöne nem elég
értelmes ahhoz, hogy a szükséges segédeszközöket felhasznál-

41
ja, az ember viszont felismeri ezt a lehetőséget, és tudatosan ki-
szabadítja magát a szobából".
Végül azt mondja: „Az ember mint tömeg a káma-manaszi
tudat legmagasabb pontján, a hetedik fokon áll". Más szóval: a
természetes tudattal rendelkező ember állat, és az is marad.
Szeretnénk hozzáfűzni, hogy ismerünk olyan kutyákat is,
amelyek ha ki akarnak jutni a szobából, képesek kinyitni az
ajtót. Ezzel csak azt szeretnénk kifejezésre juttatni, hogy bizo-
nyos határig a fejlődő állati tudatnak is több fokozata van.
Lássunk egy további példát. Az, ha szemüket magasabb vagy
alacsonyabb rezgések érzékeléséhez szoktatják, úgy, hogy
többet látnak más embereknél, az se nem javítja, se nem rontja a
tudatukat. így van ez minden más érzékszervvel is. Ezen felül
azt is könnyű bebizonyítani, hogy sok állatfaj ismeri az efféle
érzékszervi tudattágítást. A gyakorlott okkultista azzal henceg-
het, hogy „látnók vagyok, tisztánhalló vagyok, és el tudom vá-
lasztani a különböző testeimet egymástól, úgy, hogy földi lé-
temmel egyidejűleg teljesen tudatosan mozoghatok a tükörszfé-
rában is". Igen ám, barátaim, de több állatfaj ugyanígy rendel-
kezik a személyiséghasítás képességével. Például a pókok. Ezek
a rovarok nemcsak az anyagszférában, hanem ugyanakkor az
éterszférában is kifejezik magukat. Ami azt illeti, számukra
nincs is különbség e két világ között. Ha tehát egy okkultista
erre hivatkozik, akkor nyugodtan azt válaszolhatják, hogy ehhez
bizony a pókok is értenek.
A madarak is látják az étervilágot, és éteri erők irányítják
őket. A madarak csoportszellemei voltaképpen éteri formák,
éteri életjelenségek. Ha egy madárrajt látnak repülni, akkor
esetleg felmerül Önökben a kérdés, hogyan képes egy ekkora
csapat együtt maradni. Nos, a csoportszellem tartja össze a rajt,
egy éteri erő, meghatározott rezgés, bizonyos fényerő, amelyet a
madarak kitűnően észlelnek, és ez olyan területekre vezeti őket,
ahol szükségleteiknek megfelelő módon élhetnek: nyáron itt,
télen valahol másutt. A legtöbb macska is rendelkezik

42
asztralis látóképességgel. A kutyáknak és a vadállatoknak pe-
dig, mint tudják, igen kifinomult a szaglása.
Megállapítjuk tehát, hogy az érzékszervi észlelés kitágítása
bármilyen formában történjen is, nem helyezi az embert az ál-
lati, természetes létállapot fölé. Ha Ön például egyszerű életvitel
vagy az önmegtartóztatás más formája miatt, esetleg az
öregedés során, a test elhalási folyamata következtében érzéke-
nyebbé válik, úgyhogy képes megfigyelni az éterrezgéseket
vagy asztralis hatásokat, s emiatt számol ezekkel, attól ez még
nem jelenti természetes tudatállapotának valóban megszabadító
megváltozását. Mindaz, amit mások erről állítanak, csalás, fél-
revezetés, önámítás. Az ilyesminek semmi köze egy másik, új
tudatállapot kialakulásához.
Amikor a Gnózisban érzékszervi változásról beszélünk
(márpedig a gnosztikus fejlődés során valóban nagyon furcsa
érzékszervi változások jönnek létre), akkor ennek a változásnak
egészen más a célja, teljesen más a szándéka, és egészen más
eredményhez vezet, nem a természetes tudat felvértezéséhez.
Ellenkezőleg! Ha a gnosztikus fejlődés valósággá válik, akkor
az Ön természetes tudata sok tekintetben csökken, elkezd visz-
szahúzódni.
Miután mindezt megállapítottuk, felmerül a kérdés, hogy az
embernek természetszülte tudatán kívül nincs-e esetleg egy
másik tudata is, mely őt az állati létállapot fölé emelhetné. Pél-
dául a tudatalatti, melynek befolyása alatt világít a napfonat
gyertyatartója, s amely a mikrokozmosz valamennyi korábbi
megtestesülésével, teljes múltjával összeköt bennünket.
Ez a múlt az aurikus lényben van feljegyezve, és óriási be-
folyást gyakorol az ember természetes állapotára. De még ha a
tudatalatti teljesen fel is tárulna előttünk, és ezáltal visszame-
hetnénk az ős-okokig (ami elvben lehetséges is), a természettu-
dat állapotán ez sem változtatna a világon semmit. Gondoljanak
ezzel összefüggésben a korinthusbeliekhez írt első levél 13.
részére, amelyben többek között ez áll: Ha mindent tudnék,

43
ha minden ismerettel rendelkeznék, ha mindent birtokolnék is,
de szeretet nem lenne énbennem, akkor nem lennék semmi.
Tudják, barátaim, a természetünk kutatásával és a különböző
természeterőkkel való kísérletezgetéssel a természetet nem lehet
megváltoztatni, legfeljebb visszafejleszteni és elfajulásra
késztetni. A természettörvények megzavarásával az egész lét-
állapot elkorcsosulhat. Az a tény, hogy természetszülte tudatunk
még nem volt képes a természetes, normális állati mértékek fölé
emelkedni, bizonyítja, hogy az ember a múltból sem tud
felemelő befolyást meríteni. Sőt, a tudatot a természetben
mindig beárnyékolja a tudatalatti.
Mindezek számbavétele után már csak a szív helyzetét kell
feltérképeznünk. Mi a helyzet a szívszentélyükkel? Rendelkez-
nek-e ottani tudattal? Nem, csak érzelmi élettel. A szó szoros
értelmében vett tudattal semmiképpen.
Térjünk vissza tehát a kiindulóponthoz. Meg kell állapíta-
nunk, hogy csupán természetes éntudattal rendelkezünk, amely a
főszentéllyel függ össze. Erről a tudatról semmiképpen sem
mondható Hermész tizenharmadik könyvének értelmében, hogy
„önmagát tökéletesen felismeri". Őrültség volna ezt állítani.
Főszentélyünkön teljes mértékben a kedélyállapotunk uralkodik,
amely lényünk központi atommáglyája, és amelyben
összevegyül minden sugárzás és erő, ami csak szerepet játszik a
lényünkben.
Vizsgálataink után tehát leszögezhetjük, hogy a természet
szülötteiként valójában nincstelenek vagyunk. Az isteni tudatot
pedig - ahogyan azt Hermész Triszmegisztosz érti, amikor a
lelkületről beszél - a teljesen megváltozott kedélyállapottal, azaz
a megtisztított szívvel kell összekapcsolnunk. Es még egyszer
hangsúlyoznunk kell, hogy a szívszentélyben - a lélekkel
tökéletesen összecsengő módon - egy teljesen új tudatállapotnak
kell megszületnie. Egy oly világos tudatnak, oly abszolút
pozitívnak, amely Istent és önmagát, mind a lelket, mind pedig
az ősmúltat tökéletesen fölismeri.

44
 V

Eredj, és többé ne vétkezzél!

Reméljük, világossá vált, hogy az a tudat, mely az embert az

állat fölé emelné és Isten igaz gyermekévé tenné, nem a termé-
szetszülte tudat tágításában keresendő. A természetszülte tudat
nem más, mint érzékelő tudat, érzőtudat, az egész érzékszervi
állapot egyetlen érzékszervvé való összefoglalása. Ilyen érzék-
szerve valamilyen formában minden élőlénynek, minden állat-
nak van, még az olyannak is, amelynek még igen kevés szerve
alakult ki. Ezért egy ilyen érzékszerv birtoklása, még ha az egy
értelmi szerkezettel van is kapcsolatban, az embert még nem
emeli az állat fölé.
Aki az ezoterikus tudományokat legalább érintőlegesen ta-
nulmányozta, az tudja, hogy az érzékelő szerkezet központja a
glandula pinealisban, a tobozmirigyben található. Ez egy rend-
kívül furcsa, fölöttébb csodás szerv. Közvetlenül a fejtető alatt
található, és olyan sugártérrel rendelkezik, amelyet akár a to-
bozmirigy aurájának is nevezhetünk. Ez a sugártér - ha szabad
így fogalmaznunk - néhány deciméterrel a fej fölé is kimaga-
sodik. Ez a nagyon erős sugártér tehát a fej körül és különösen a
fej tetején található.
Sugártérről beszélünk, mert világít, valójában azonban cso-
dásan delejes, vonzó, jellegét tekintve pedig hétszeres. Hét
színt, hét fényárnyalatot különböztethetünk meg benne jól ki-
vehetően. Ha ezt az érzékelőteret megérinti valami (és ez

45
szüntelenül, percről percre megtörténik), akkor a tobozmirigy
sugárterében a színek és sugarak váltakozását figyelhetjük meg.
Ez a tobozmirigy-agyrész ugyanis páratlan érzékszerv, az
emberállat legfontosabb érzékelő antennája. Erre aztán az egész
főszentély reagál, mindahány szervével.
Ráadásul az az erő, amely megérinti a tobozmirigyet - a vi-
lágosság - azonnal leárad a szívhez is. Ami a tobozmirigy su-
gárterét megérinti, az a másodperc töredéke alatt eljut a szív-
szentélyhez. A szívszentélynek is megvan a maga sugártere
-gondoljanak csak a steraumra. A szívnek is hét nézete, hét üre-
ge van. A tobozmirigy-sugártér megérintésére többnyire mind a
hét agyüreg azonnal, közvetlenül reagál. Az agyüregeket tük-
rökhöz hasonlíthatnánk, amelyek felfogják a benyomásokat, és
azonmód levetítik őket a hét szívüregbe. A szív gyertyatartója
tehát nyomban azoknak a benyomásoknak megfelelően sugár-
zik, amelyek a tobozmirigyet érték. A teljesség kedvéért tegyük
hozzá, hogy minden, ami csak az érzékelő tudatba besugárzik,
az a kígyótüzet és az egész idegrendszert is megérinti. Jegyez-
zük meg tehát: mihelyt a tobozmirigy sugárterét benyomás éri, a
főszentély hét tükre felfogja azt, és a szívbe vetíti. Ezek az erők
ugyanakkor a főszentélyen keresztül átsugárzódnak a kí-gyótüz-
rendszerbe, s azon keresztül az egész idegrendszerbe.
Ami tehát egy bizonyos pillanatban bejut a főszentélyünkbe,
az gyakorlatilag ugyanabban a pillanatban megjelenik az ujjunk
hegyében is. Testrendszerünk úgy van felépítve, hogy az a
sugárzás, amely a tobozmirigy-agyrészt éri, abban a pillanatban
elhatol testünk minden egyes részébe. Ez persze megmagyarázza
a leromlás, a betegség és a halál okát is. Hiszen ha az embernek
csak egyetlen pozitív érzékelő tudata van, azaz ha csak a
természetszülte tudat hat a főszentélyben, és a lényeges
tudatközpont mindössze egy automata, akkor a folyamatok és
hatásaik a kedélyállapotot érintetlenül hagyják.
Képzeljék csak maguk elé, hogy nem képesek ellenőrizni, mi
hatol be ebben a pillanatban a föszentélyükbe. Nincs hatalmuk

46
afölött, hogy mi árad szét ezzel egyidejűleg az idegrendszerük-
ben. Pedig ez időnként a legnagyobb feszültségeket okozza az
emberben. Mit kezdjenek ezzel a feszültséggel? Mi történik
Önökkel? Ha erre nem következik megfelelő reagálás, ha nem
tudják, hogyan távolítsák el rendszerükből a feszültség okát, ak-
kor a test hamarosan leromlik, és jelentkeznek a testi panaszok.
A tobozmirigytéren át szakadatlanul nagyszámú benyomás
árad a szívbe és az idegrendszerhez. Ha erre nem következik
helyes válasz, ha ezt nem követi a központi idegrendszer és a
központi tudat teremtő erejű tette, akkor az oly sok feszültség-
nek alávetett rendszer hamar elhasználódik. Ezért öregszünk, és
egy adott pillanatban emiatt nem bírjuk tovább. Közismert,
hogy a haláltermészetben ennek mi a vége.
Ezen a tudáson alapszik az az ősrégi gyógymód, amelyet
már Lao-ce idejében is alkalmaztak Kínában. Ez a nálunk is jól
ismert mágneses gyógymódra épül, amelyet a modern Szellemi
Iskola teljesen elutasít. Ezt a gyógymódot a tanulókra nézve
veszélyesebbnek tartjuk a nyugati gyógymódoknál, mert köz-
vetlenül a rendszerre hat, és ezen kívül olykor még hipnózissal
is együtt jár.
Ez a régi kínai módszer néhány éve Európába, mára pedig
Magyarországra is eljutott, és sok orvos alkalmazza, a nyugati
terápiás módszerek hiányosságait pótló gyógyászati eljárások
utáni kétségbeesett kutatásban. A hivatalosan elismert orvostu-
domány, valamint a homeopátia és a természetgyógyászat
ugyanis együttesen is elégtelennek bizonyult a testi nyomorú-
ságok áradatának feltartóztatásában. A folyóiratok és a kortárs
irodalom olvasása során az sem kerülheti el a figyelmüket, hogy
hányan keresik elkeseredetten a megoldást, mennyien
szeretnének embertársaiknak segíteni. Érthető emberi és em-
berbaráti cselekedet, hogy segíteni próbálnak. Az Iskolának
azonban ügyelnie kell arra, hogy e keresés és kísérletezés mel-
lett azért a tanulóság gyakorlati átélésének lehetősége is nyitva
maradjon, hiszen ezért lettek az ifjú Gnózis tanulói. Ha tehát az

47
útjuk során olyan tényezők jelennek meg, amelyek az Önök
fejlődését hátráltatják, akkor nekünk mint az Iskola vezetőinek
kötelességünk azt mondani, hogy „testvérem, ez nem lesz jó, ezt
ne tegye".
Ha arra az álláspontra helyezkednek, hogy szabadok akarnak
maradni, és azt csinálnak amit akarnak, akkor ez az Önök dolga;
de a felelősség is Önökre hárul, és akkor az Iskolának Önökkel
mint tanulókkal meg kell szakítania a kapcsolatot. Ez logikus.
Az Iskolának megvan a maga terve, módszere és útja. Tanulóit
felvilágosítja és tájékoztatja az ösvényről, valamint az új életről
és az ahhoz vezető módszerről. Ha valaki ezt a módszert nem
akarja, szíve joga, de tanulóságának így a legcsekélyebb értelme
sincs.
Az ifjú gnosztikus Szellemi Iskola kezdettől fogva, 1924. óta
erre az álláspontra helyezkedett, és emiatt sok, kitűnő le-
hetőségekkel bíró embert kellett elutasítania. Ha ugyanis nyu-
godtan néznénk, hogy a tanulók mágnesezőkkel, tenyérjósokkal
és sarlatánokkal kezeltetik magukat, akkor mindenféle negatív
erő ténykedhetne szabadon az Iskolában, károsítva vagy akár
lehetetlenné is téve a művet.
Az mind szép és jó, hogy az ember megpróbál társai hasznára
lenni, de ennek elfogadható úton-módon kell történnie.
Svédországban nemrégiben egy új módszert próbáltak ki állatok
ezrein. Egy sem él már közülük - gyakorlatilag kiirtották őket,
mert az emberen akartak segíteni a protonsugarakkal, amelyek
az atom melléktermékei. Úgy vélték, hogy ha ezeket nagy erővel
átsugározzák az ember testén, ettől az -úgymond - máris
megszabadul minden nyavalyájától. Hogy azonban ezek helyébe
mi kerül, azt nem mondják meg, s többnyire csak később derül
ki.
A Szellemi Iskolában vigyáznunk kell, hogy a különböző
mesterséges eszközök, szerek és kísérletek közepette megma-
radjon a tanulóság gyakorlati megélésének lehetősége. Az Iskola
belső csoportja azon fáradozik, hogy minden hozzánk
48
csatlakozó tanuló útját jó véghez vigye. Ezért kölcsönösen se-
gítenünk kell egymást, és együtt kell működnünk.
Az úgynevezett akupunktúrát is fenyegető, komoly veszély-
nek tartjuk. Ez a művelet abból áll, hogy arany tűt szúrnak kü-
lönböző ideggócokba, nevezetesen az idegrendszer azon ré-
szeibe, ahol fájdalmak és más tünetek lépnek fel. Mint emlí-
tettük, az idegfájdalmak közvetlen kapcsolatba hozhatók a to-
bozmirigy erőterével, mert minden benyomás, amit a tobozmi-
rigy felfog, az idegrendszeren keresztül jut el a test minden ré-
szébe. Gondoljanak bele: ennek következtében valamelyik
szervük esetleg fájni kezd és érzékennyé válik, azaz megbeteg-
szik, mert a sugárzások okozta feszültségeket nem dolgozzák fel
azonnal a kellő módon. így aztán fejfájásra panaszkodnak, sajog
a karjuk vagy a lábuk stb. - aztán valaki fog egy hosszú arany
tűt, ujjai közé szorítja, és beledöfi a fájó testrészbe. Az ilyen
kezelést végző orvos így a saját mágneses fluidumát közvetlenül
a testbe vezeti. A legtöbb ember erre úgy reagál, mintha
áramütés érte volna. A mágneses közeget egy ilyen vezetővel,
mint amilyen a tű, sokkal erősebben és közvetlenebbül lehet a
másik testébe átvezetni, mint a nyugati módon, kézzel végzett
delejezéssel. A mágneses tűvel az orvos a saját bioe-nergiáját
vezeti bele az Önök testébe és ezzel az életébe, az ő személyes
magnetizmusát, mely szüntelenül sugárzik az ujja hegyéből.
Életfolyamatuk tehát már nem az Önöké, hiszen az orvos azt az
ő saját létállapotával megbénítja.
Testi fájdalmuk ezen felül bizony rendkívül hasznos is lehet
a magasabb tudat elérésének folyamatában. Egy hiteles szellemi
iskolában ezért a személyes tényezőket amennyire csak lehet,
mellőzik. Mert például ha az egyik ember mágneses ereje
bekerül a másik ember idegrendszerébe, az sok esetben és sok
tekintetben nemcsak a befogadó, hanem az adományozó szá-
mára is rendkívül veszélyes lehet. Az ókínai gyógyászatban ezt
keserű tapasztalatok alapján úgyszintén belátták. Ezért aztán az
orvos már nem saját kezűleg cselekedett, hanem magánál hor-

49
dott egy olyan képet az emberi testről, amelyen valamennyi
ideggóc fel volt tüntetve, és amelyen egy szűzleánynak - akit
akár ápolónőnek is nevezhetnénk - megmutatta azokat a pon-
tokat, ahová szúrnia kell. Vagyis gyakorlatilag a lány vitte át a
páciensre az orvos gondolati irányulását. Eközben érthető mó-
don gyakorta hipnotikus kapcsolat is létrejött. Mindezzel csak
azt akarjuk közölni, hogy az akupunktúrás kezelés, amelyet so-
kan - leginkább a hölgyek - népszerűsítenek, összeegyeztet-
hetetlen a Szellemi Iskola tanulóságával. A mágneses gyógy-
kezelés úgyszintén. Őrizkedünk minden olyan módszertől,
amelynek következtében a tanuló új tudatra ébredésének fo-
lyamata kárt szenvedhetne.
Reméljük, ez a közbevetett rövid magyarázat annyiban
hasznukra vált, hogy érthetővé tette, mennyire időszerű és fi-
gyelemre méltó a téma.
Vegyük úgy, hogy az olvasó régóta foglalkozik azzal, hogy
természetszülte tudatával transzmutálja, azaz megszabadító ér-
telemben teljesen átváltoztassa kedélyállapotát. Ebben az eset-
ben érzékeivel, különösen a tobozmirigyével mágneses kap-
csolatot teremtett a tobozmirigy és a szívszentély között. Tegyük
fel, hogy ebben a nagyon személyes belső harcban valóban
sikeres volt, és emelkedett lelkiállapotba került, úgyhogy a
megszabadító lélekélet kezd megjelenni a szívében. Akkor a
szívszentélyben teljesen új lélekminőség fejlődik ki; egy egészen
más kedélyállapot kezd megnyilvánulni. Ha ez megtörténik,
akkor magától értetődik, hogy érzékelő mágnesén, a to-
bozmirigyen keresztül az új állapotnak megfelelő sugárerőt
vonzza magához: főszentélye fölött más tűz, más lángjáték
észlelhető, és szívszentélyével egy új erő kapcsolódik össze. Az
ennek az új létállapotnak megfelelő sugárerő mindig szel-
lemlényegű, szellemi minőségű, hiszen a Hétszellem fejedelmi
erejéről van szó. Maguk elé tudják ezt képzelni?
Az éntudat - mint említettük - a küzdelmet a szívszentélyben
kezdi el. Ön minden akadály ellenére keresztülviszi a
50
szándékát. Szívszentélye és kedélyállapota megváltozik, s ezzel
egyidejűleg a tobozmirigy-agyrész megnyílik a Hétszellem
számára.
A Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzője című könyv-
ben tárgyaltuk, hogy a magasabb rendű élet jelöltjei csigalép-
csőn mennek fel a főszentélybe, hogy ott megláthassák a királyt
és a királynőt valamint a kíséretükhöz tartozó hatvan szüzet. A
tobozmirigy-agyrésznek ugyanis hatvan nézete létezik, vagy
más szavakkal ennek a lótuszvirágnak hatvan szirma van.
Amikor aztán ott megünnepelték a találkozást, a menet levonul
a szívszentélyhez. Nos, az alkímiai menyegző negyedik napjá-
nak említett részlete pontosan azt írja le, amit mi is meg szeret-
nénk magyarázni.
Ha felveszi a kedélyállapota elleni küzdelmet, és sikerrel is
jár ebben, akkor ez azonnal megváltoztatja a tobozmirigy ha-
táskörét, és a szellem hét sugara leereszkedik. Mihelyt pedig a
Hétszellemnek ez az ereje összeköttetésbe kerül a szív meg-
tisztított gyertyatartójával, a szívszentélyben új tudatállapot
fejlődik ki. A szív abban a pillanatban érzelmi szervből tudati
szervvé változik. Ezért mondja a Hegyibeszéd, hogy boldogok a
tisztaszívűek, mert ők Istent meglátják. Találkozni fognak a
szellemmel, és tudatára ébrednek a szellemnek.
Ekkor kijelenthetjük:
A lelkület, ó Tát, magából Isten lényéből való.
És milyen?
Tökéletesen ismeri önmagát.
Ettől a pillanattól kezdve a lelkület többé nem különböztet-
hető meg Isten lényétől, sőt ellenkezőleg, egy azzal, mint a fény
a Nappal. Igen, ez a lelkület az ember számára Istenné vált.
Ezért sok emberről elmondható, hogy igazán Isten: emberi
állapotuk nagyon hasonló az isteni állapothoz - mondja Her-
mész a tizenharmadik könyv első szakaszaiban.
E tények alapján dolgozik a Rózsaudvar gyógyszolgálata,
melynek gyógyító és üdvözítő ereje minden valóban valló ta-

51
nuló számára nyitva áll. Azaz minden olyan tanuló számára, aki
kedélyállapotát az említett módon tényleg megtámadja.
Az emberben csak akkor keletkezik valóban új tudat, ha a
szellem bemegy hozzá. Ez egy leírhatatlan, kimondhatatlan ál-
lapot. Minden úgynevezett tudatállapot, ami csak ismeretes a
haláltermészetben, semmi hozzá képest, afféle gyertyaláng csak
a Nap lenyűgöző fényességéhez viszonyítva.
Az Iskola élő testébe belépett a szellem. Az élő test, ez a
klasszikus égi hajó az Egyetemes Gnosztikus Lánc része, és
mindazt, amit az Egyetemes Lánc képvisel, mindazt, amit csak
birtokol, azt az ifjú Gnózis rendelkezésére bocsátják.
Az Egyetemes Lánc - mint tudják - a hatalmas, istenivé vált
emberi lények csoportja, mely az ifjú Gnózison keresztül meg-
érinti a Földet és az egyelőre a haláltermészetben tengődő em-
bereket. A nagy üdvtitok az ifjú Gnózison keresztül találkozik a
haláltermészetben élő emberiséggel. Ezért tehát azok, akik az
ifjú Szellemi Iskolához közelednek, a szó szoros értelmében
nagyon közel vannak az istenséghez.
Egy hatalmas sugártér, az egyetemes Gnózis lelkületéből
eredő óriási sugárbőség érint meg bennünket, és áll a rendelke-
zésünkre. Hasonlíthatunk-e bármilyen erőt, bármilyen segítséget
ehhez? Ahogy a csoport egyre inkább tudatára ébred ennek,
azáltal, hogy belép a folyamatba, annál gyorsabban és tökélete-
sebben válik orvosolhatóvá minden olyan betegség, amely nem
a földi életút végével kapcsolatos. A Rózsaudvar gyakorlata
ennek számos bizonyítékával szolgál.
A helyzet azonban még ennél is sokkal jobb lehet, ha a cso-
port az egyetlen helyes módon működik együtt velünk. Nem
tartják-e hát tragikusnak, hogy az ember mindenféle helytelen
módon keresi a segítséget, holott a segítség már itt van, csak
éppen elutasítják, olykor nagyon is megszégyenítő módon?
Ne gondolják, hogy az Iskolában magukat jól érző orvos
testvéreinket félre akarjuk állítani. Ellenkezőleg! Általános or-
vosi kötelezettségeik mellett a jövő nagyszerű és pompás mun-

52
kajában rendkívül fontos helyet kell elfoglalniuk. Most azonban
arról beszélünk, hogy a leromlott és megmételyezett emberiség
számára ma az igazi gyógyulás a szellem által válik lehetővé.
A második világháború után sokan fáradoztak azon, hogy a
Szent Szellemmel együttműködjenek. Sokat kísérleteztek is,
aminek viszont a tükörszférából jövő befolyás lett a következ-
ménye. Most pedig, hogy ez a vihar valamelyest elcsitult, s az
emberiség közel áll a kétségbeeséshez; most, mikor a világon
mindenfelé egyre több kábítószert fogyasztanak, hogy elfeled-
tessék a feszültséget, a félelmet és a szorongást, amely a világ
fölötti erősen radioaktív tér hatására keletkezik, ebben a káosz-
ban és hamuszürke nyomorúságban azt kell kijelentenünk, hogy
a leromlott és fertőzött emberiség számára lehetővé vált a
szellem által történő valódi gyógyulás. Legalábbis akkor, ha az
emberiség azt az egyetlen mondatban összefoglalható feltételt
betölti, amely szerint: „eredj, és többé ne vétkezzél."

53
 VI

A szentelő Szellem

Hermész Triszmegisztosz oly nagyszerű tizenharmadik köny-

vének 3. szakasza azt mondja:

A jó démon ezért az isteneket halhatatlan embereknek, az em-

bereket pedig halandó isteneknek mondotta.

Előző fejtegetéseinkben részleteztük, hogy az ember központi

tudata a szívszentélyben található, s hogy a szívszentélynek ez a
tudata szüntelen, szoros kapcsolatban áll a medenceszentély-
lyel, vagyis a tudatalattival, valamint a természetszülte tudattal,
azaz éntudattal, melynek székhelye a főszentély.
Ez a három együttműködő központ többnyire nem nyugalmi
állapotban van, hanem ellenkezőleg, a legtöbb embernél a tudat
szakadatlanul működik, s ez különösen a központi tudat, a szív
nyugtalanságában jut kifejezésre. Mindannyian ismerjük a szív
mozgalmas játékát, a nyugtalanságot, a meghasonlást, a félel-
met, rettegést és aggodalmat, mely a szívben létrejöhet, fi-
gyelmünket folyamatosan leköti, és egész idegrendszemnket
óriási feszültségnek teszi ki. Ha ez a szüntelen küzdelem tényleg
megváltoztathatatlan kedélyállapotként jelentkezne, akkor az
illető abban az állapotban találná magát, amit a Szentírás a szív
megkeményítésének nevez. Ez az állapot a legtöbb esetben
gyógyíthatatlan: az illető elveszett.

54
 Be kell látnunk azonban, hogy a gyakran oly heves és fáj-
dalmas, folyamatos kedélyhullámzás mindig a még el nem ért
célra utal. Ameddig az ember nem ért célhoz, addig kedélyál-
lapota az állandó megbolygatottság állapotában marad. Ezért
mondja Hermész:

A lelkület az emberi lelkek jótevője, átalakítja és képezi őket,

hogy jobbak legyenek.

kz embernek még a fajtest mai, megkristályosodott állapotában

is megvan a rendeltetése, s amíg ezt be nem tölti, addig szün-
telen kedélyhullámzás lesz az osztályrésze.
Mi ez a rendeltetés?
Nos, az emberi nem, a mi fajtánk egy halandó isten! Azaz az
ember a szellem uralmára hivatott, hiszen így lett megszer-
kesztve. Ám mindaddig, amíg a szellem nem került benne trón-
ra, addig a szív fókusza nyugtalan, a kedély nincs egyensúly-
ban. Isten népének nyugalma csak akkor jön el Isten gyermeké-
re, ha Isten, a szellem, valóban megnyilatkozhat ebben a gyer-
mekben. Isten a végtelen, tökéletes szellem. Ha azonban ez a
szellem az emberben még nem képes megnyilatkozni, noha ott
lakik benne, akkor az ember még nem ember igazán. Tovább
sodródik életútján, és bármi megtörténhet még vele: tévedhet,
eltévedhet, megkristályosodhat, sőt teljesen meg is kövesedhet,
annak minden következményével, a betegséggel és halállal.
A betegség és a halál - ezt nyomatékosan kijelentjük - kizá-
rólag az életcél elvetésének a következménye, valamint minda-
zon eseményeké, amelyek ebben az életállapotban bekövetkez-
hetnek.
Korábban már kifejtettük, hogy a kedélyt és hatásait az
idegéter gyújtja meg és tüzeli, és ebben a vele összhangban le-
vő többi lélekközeg segíti.
Az idegéter nem más, mint a testrendszerben sugárzó
asztrális tűz, amelyet a lenyűgöző erejű tobozmirigy vesz fel és

55
lélegzik be. Amit belélegzett, az e szerv segítségével és minő-
ségének megfelelően sugárzódik szét a személyiség minden ré-
szébe. A tobozmingy, a glandula pinealis és ennek rendszere az
emberi szervezet legfontosabb része. Már a születéskor a fajnak,
a családnak és az illető mikrokozmikus múltjának megfelelő
állapotban van.
A tobozmirigynek is van sugártere. Ebben az összefüggésben
beszélünk a tobozmirigy aurájáról. Ennek az aurának az
átmérője kb. fél méter. E sugártér és ennek minősége alapján
(amelyet tehát az aura magja is meghatároz) kerül az idegéter
bizonyos állapotba. Ami a tobozmirigy-aura fajtájának és mi-
nőségének nem felel meg, az nem kerül be a rendszerbe, a to-
bozmirigy azt nem képes belélegezni. A Paracelsus által
arheusznak nevezett jelenlegi ideg-éter minősége határozza meg
többek között az Ön egészségi állapotát, esetleges erejét vagy
gyengeségét, netalán betegeskedését vagy erre való hajlamát,
valamint kedélyállapota minőségét és annak hullámzását.
Az ember megszabadulásának szempontjából ez igen pompás
és jó, s a lelkület ezért - tanúsítja Hermész - a lélek jótevője,
hiszen ameddig az Ön arheusza bizonyos színvonal alatt van, a
gondjai nem csökkennek. Amíg nem oldotta meg életének' nagy
rejtélyét, addig nehézségekkel kell küszködnie. Kedélyállapotát
ezért mindaddig hajszolni fogják, míg ki nem puhatolja
szenvedése valamennyi okát, és gyökerestül ki nem tépi
őket.
A tobozmirigy-központnak a szellem érintkezési pontjának,
beereszkedése kapujának és lakóhelyének kell lennie - erre te-
remtették. Rózsakereszt Krisztián egész alkímiai menyegzője
erre irányul. Önnek tehát, kedélyállapota által sürgetve feltétel
nélküli önátadásban fel kell áldoznia önmagát. Ebből a kálvári-
ából, ebből az áldozati menetből aztán új kedélyállapot kelet-
kezik, aminek következtében a szellem, azaz maga Isten érinti
meg Önt, és áramlik be az arheuszába.

56
 Amikor pedig a szellem az első érintésekor kapcsolatba kerül
az Ön személyiségével, akkor ez a szellem a Szent Szellem,
azaz a gyógyító szellem, maga az isteni orvos. (A magyar
„szent" szó a latin „szana" = „egészség" szóból származik. -a
fordító megjegyzése.) Amikor az újszülött lélekállapot először
felsír, válaszul megérint bennünket a szellem, és a toboz-
mirigyet s annak auráját, valamint az arheuszt (az idegétert) bi-
zonyos állapotban találja. Az ember ekkor heves kínokat, erős
fájdalmat és óriási feszültséget érez. Mint valami emésztő tűz,
úgy ég át tisztítótüzével tagjainkon a Szentelő Szellem. S aki ezt
a tüzet elfogadja, és tudja, hogyan kell kihatásait hasznosítania,
az a Szentelő Szellem után a Vigasztalóval találkozik, ami a
Szellem érintése egy magasabb szinten. Mielőtt azonban a
Vigasztaló jelentkezne Önben, az Ön rendszerét előbb meg kell
tisztítani. Ezért jön a Vigasztaló nagy kegyelme előtt először a
Szentelő Szellem.
így már talán belátjuk, hogy a nyugtatók és a különböző
ideggyógyászati eljárások nem jelentenek valódi megoldást testi
bajainkra. Egy gnosztikus tanulónak reménytelen ostobaság
volna hinni bennük. Bizonyos anyagokkal, például kábító-
szerekkel persze nyugalmat lehet kényszeríteni az idegrend-
szerre, vagyis az arheusz tényleg befolyásolható saját termé-
szete ellenében. Belátható azonban, hogy ezzel a módszerrel a
nehézségeket egyszerűen csak más területre szorítják. A fe-
szültségeket a fényruha más rétegére helyezik át, például a vér-
re, vagy a mirigyekre, esetleg a kígyótűzre; vagy, ami a leg-
rosszabb, a főszentély hét tükrére, a „hét súlyra", a hét agy-
üregre vagy agyüregbe.
Ha az idegrendszert így nyugtatják meg, akkor megtörténhet,
hogy a szív is megnyugszik, és fellélegeznek. Ezt a fellélegzést
senki sem sajnálja Önöktől. De ez nagyon is hamis nyugalom,
amely időről időre tanújelét adja annak, hogy a hét tükröt, a hét
gyertyatartót egy időre „elvették a helyéről", ahogyan azt a
Jelenések könyve mondja. Mert a tobozmirigyköz-

57
pontba beáradó erőket a hét tükör, a hét agyüreg vetíti bele az
Ön rendszerébe. És elképzelhető, hogy ez a hét tükör egy időre
beszünteti a tevékenységét, azaz elhomályosul, és nem képes
tükrözni. Az ilyen pillanatokban szokták ezt a végeredményben
hamis nyugalmat érezni, mert a gyertyatartókat elmozdították a
helyükről.
De vegyük úgy, hogy nem ez a helyzet, a Szentelő Szellem
nem távozott a rendszerből, hanem hatásos maradhatott. Akkor
ez a Szent, gyógyító Szellem tisztítótüzével végzett munkáját
más módon folytatja az Ön rendszerében. Nehézségei megma-
radnak, vagy - ahogy az gyakran előfordul - még súlyosbodnak
is. Aki azonban vidáman és megértően, az új lélekállapot-ból
kiindulva elfogadja az oly szükséges szenvedést, a tisztulás
égető tüzét, az a lehető legrövidebb időn belül fölöttébb biztató
módon megmenekül a gyötrelmektől.
Hogy aztán egy-egy olyan orvos, aki maga is benne van eb-
ben a folyamatban, tud a táplálkozásra és egyéb testi szokásokra
vonatkozó tanácsot adni, valamint hogy egyes orvosok képesek
rendbe hozni a szolgálatot felmondó szerveket, annak csak
örülhetünk. Ezért természetesen hálásak vagyunk, hogy bel- és
külföldön orvosok is fordulnak az Iskolához, mert az Iskola által
járt út őket is idevonzza.
Most azonban az a kötelességünk, hogy megmutassuk
Önöknek azt az utat, amelyen mint tanulók a Szent Szellem se-
gítő erejét felszabadíthatják magukban. Erre a segítségre min-
denki rá van utalva, enélkül semmik vagyunk, semmit sem te-
hetünk, és a szenvedés velünk marad. Hát nem volna szomorú,
ha a Szentelő Szellem ott dolgozna bennünk, a szellem kardja
belénk hatolna - ami, Istennek hála, sokaknál már meg is történt
vagy hamarosan meg fog történni -, mi pedig félelmeinktől és
aggodalmainktól űzötten ellenállnánk ennek a folyamatnak?
Az arheuszba csak akkor költözhet nyugalom és ezáltal a
harmonikus kedélyállapot csak akkor ölthet alakot valakiben,

58
ha a Szentelő Szellem őt valóban megszentelte, illetve ha ez a
kegyteljes munka már folyamatban van.
Kedélyállapotát tehát, ha mégoly kényelmetlen és nehéz is,
tekintse az emberi lélek jótevőjének. Hiszen a jó démon, azaz
az alkotó eredeti természet egésze, ahogyan az a valódi em-
beriélekben megnyilatkozik, arra törekszik, hogy mindenkit
halhatatlan, transzfiguráit, azaz átalakult emberré, emberistenné
tegyen.

59
 VII

Gyógyulás a szentelő Hétszellem által

Folytassuk a Corpus Hermeticum tizenharmadik könyvének

megbeszélését, kezdetnek idézzük fel a 4-től a 8. szakaszig:

Az értelem nélküli lényekben a lelkület minden természetes fajtával

együttműködik, az emberek lelkében azonban a természetesfajta ellen
dolgozik.
Minden egyes lelket, mely bement egy testbe, azonnal fájdalom és
élvezet kezdi kínozni, mert a besűrűsödött testben az élvezet és a
fájdalom tűzként terjed, s ebben a lélek elmerül és megfullad.
Ha az ilyen lelkeket a lelkület vezetheti, akkor kiárasztja rájuk
világosságát, hajlamaiknak pedig ellenszegül. Ahogyan a jó orvos
kiégeti vagy kivágja a testből a beteg részt, ugyanúgy hagyja
megszenvedni a lelkület a lelket azáltal, hogy megszabadítja az
élvezettől, mely minden bajának, betegségének okozója.
A lélek nagy betegsége azonban az istentagadás és az abból eredő
téves gondolkodás, melyből semmi jó nem fakad, csak gonoszság.
Ezért a lelkület e betegség leküzdésével szerzi visz-sza a léleknek a jót,
ahogyan az orvos is visszaadja a test egészségét.
Azok az emberi lelkek azonban, akik nem rendelkeznek a vezető
lelkülettel, ugyanolyan helyzetben vannak, mint az oktalan állatok
lelkei.

60
A harmadik szakasz pedig világosan kijelenti: ,,/áz oktalan lé-
nyekben a természet a lelkület".
Az értelem nélküli teremtményben olyan kedélyállapot ural-
kodik, mely mindenestül a természetből magyarázható. Az
ilyen állati lény ezért nem tehet mást, mint hogy teljességgel
azonosuljon, tökéletes összhangban legyen a természettel. Ezzel
aztán elégedett is, hiszen ez a rendeltetése. Fajtája teljes
egyensúlyban él a természettel.
Mennyi, de mennyi ember van ugyanebben a helyzetben!
Tökéletesen feloldódnak a természetben, egészen ahhoz iga-
zodnak, és még be is képzelnek maguknak valamit emiatt az
életvitel miatt, amelyet szinte vallásukká tettek. Gondoljanak
csak a különböző természetimádókra vagy a naturistákra. És
jussanak eszükbe azok a magukat degeszre evő bárdolatlan
alakok, akik csak az anyagra és az érzékek kielégítésére irá-
nyulnak.
A természet, mondja az Egyetemes Tan, megállíthatatlanul
elmosódó valami, nem valóság. Ha megpróbáljuk megragadni,
azonnal megindul az ellentétek játéka. A természet tehát, aho-
gyan mi ismerjük, valószerűtlen, dialektikus. így aztán minden,
ami a természethez kötődik, szintén nagy mértékben valótlan.
A természet a képzelet tükre, legalábbis annak kell lennie, és
a jóság, a szépség, valamint a szeretet képzetével ajándékoz
meg bennünket. A kép azonban a természeti törvények követ-
keztében előbb-utóbb elmosódik és a saját ellentétébe fordul.
Az Iskola már sokszor felhívta erre a figyelmüket. Nem azért,
hogy az embert, aki teljesen egy a természettel, eltanácsolja
ettől az irányulásától - ez ugyanis reménytelen kísérlet volna,
hiszen „az oktalan lényekben a természet a lelkület" -, hanem
azért, mert az ember igazi, eredeti, tehát alapvető fajtájában
-legalábbis meglehetősen sok embernél - jelen van egy olyan
erős tényező, amely teljesen elfordul a természettől. Az egye-
temes bölcselet is annak érdekében emlegeti újra és újra a dia-
lektika tünékeny voltát, és azért mutat rá arra, mennyire okta-

61
lan dolog a dialektikához ragaszkodni, hogy végre hagyjuk ezt
az előbb említett tényezőt a maga teljességében feléledni és
megerősödni.
Amikor aztán az emberek a rögeszméiket hajszolva felfede-
zik, hogy nem képesek őket megragadni, akkor kezd az Iskola
dialektikáról beszélni nekik.
A természetet megtagadni, rögeszméjét figyelmen kívül
hagyni persze teljességgel lehetetlen. A testi ember, természet-
szülte személyiségünk ugyanis az ellentétek világának része.
Személyiségünk belőle születik, ez táplálja és ez is öli meg,
mikor eljön az ideje. Amivel azonban az ember rendelkezik
-legalábbis az emberiség egy része -, az egy nem ebből a termé-
szetből magyarázható lélek. Az ilyen lények mikrokozmoszának
van egy magja. Mi a mikrokozmosz központjáról, szívéről
beszélünk. És ez a mag, ez a rózsabimbó összeköttetésben áll a
természetszülte szívvel, valamelyest kifejeződik benne. Ha a
mikrokozmosznak ez a szíve megszólal bennünk, beszél hoz-
zánk, akkor a kedélyállapot védekezni kezd a múlandó termé-
szet ellen. A szív olyan állapota ez, amelyben talán kétségbe-
esett ellenállásba kezd a valótlanság ellen, és az embert emiatt
mindenféle furcsa dologra és cselekedetre ösztönzi.
Az idők folyamán sokan elcsodálkoztak azon, hogy egyfelől
létezik egy természetből kiemelt lélek, amelyet rózsamagnak
vagy ősatomnak ismerünk, ezzel párhuzamosan pedig ugyanaz
az ember nagyon is természethez kötött lehet. Az okot Hermész
magyarázza meg:

Minden egyes lelket, mely bement egy testbe, azonnal fájdalom

és élvezet kezd kínozni, mert a besűrűsödött testben a fájdalom
és az élvezet tűzként terjed, s ebben a lélek elmerül és megful-
lad.

A Corpus Hermeticum egy réges-régi fordítása szerint, amely

ma is érvényes ránk: „az életnedvek által megfúl a lélek."

62
 Ehhez azonban több rejtély is kapcsolódik. Az ember test-
alakjának eszményi esetben a benne lakó lélek tökéletes eszkö-
zének kell lennie. Az általunk ismert testalak azonban meg-
kristályosodott formájában erre nem alkalmas, mert a lélek
szempontjából nézve ezt az alakot a természettől, apánktól és
anyánktól kaptuk. Ezért aztán ez a testalak erős lélekölő tulaj-
donságokkal rendelkezik. A lelket mindenesetre foglyul ejti.
A lélekgyilkos tulajdonságokat többek között a testalakkal
összefüggő életáramokban, az idegéterben (arheuszban) és
-ahogyan Jákob Böhme nevezi - a gonosz salétromban (só-
éterben, megkristályosító éterben) találjuk. Ezekbe az életesz-
szenciákba, életáramokba fullad bele a lélek. Az arheusz befo-
lyását semmilyen gyógyszerrel nem lehet semlegesíteni. Bár-
csak lehetne! Az életnedveket műtéttel és más módon sem lehet
eltávolítani. Nem, az arheuszt, vagyis a gonosz salétromot
belülről kell semlegesíteni. Ebben a tekintetben Önnek el kell
szánnia magát az élethalálharcra.
Hogy ezt a folyamatot véghezvihessük, ahhoz persze min-
denekelőtt az szükséges, hogy lélekkel bírjunk, olyan lélekkel,
amely szembeszáll a megpróbáltatásokkal és az evilági gon-
dolkodásmódunkkal. Nem negatív védekezésről van azonban
szó, Önnek nem a világ, az emberiség és a társadalom vagy
embertársai ellen kell fordulnia, hanem a saját rendszerében lé-
vő gonoszságok ellen, tehát a fájdalom és az élvezet ellen, mely
Önben a salétrommal egyenlő.
A fájdalmakat jól ismerik. Mindenki átél ilyesmit a legkü-
lönbözőbb változatokban. Ami viszont az élvezetet illeti, szá-
molniuk kell azzal, hogy ezt a szót azelőtt nem olyan kedve-
zőtlen értelemben használták, mint manapság. Amit a herme-
tizmus ért ezen, azt körülbelül így vázolhatnánk: minden szerv
tevékenysége a természetre irányul és ezen irányulás követ-
kezményeihez igazodik.
Ha aztán a lélek ellenszegül ennek, mert a tapasztalatok
mértéke betelt, akkor kiderül, hogy az ősatom, a mikrokoz-

63
mosz központi szíve nagyon erős befolyást gyakorol a szív-
szentélyben található központi tudatra. Ez mindenekelőtt akkor
következik be, amikor az ember valami nagyon keserű
tapasztalatot kénytelen átélni. Akkor a kedélyállapot igencsak
hevesen reagál erre a helyzetre. A léleknek ebből az égéséből
pedig - mondja Hermész - fény, világosság, sugárzás keletkezik.
A léleknek e sugárzása persze teljesen természetellenes, és
semmiképpen sem magyarázható a normális termé-
szetállapotból, hiszen közvetlenül a mikrokozmosz köz-
pontjából, szívéből ered. S ekkor - mondja Hermész - ez a
fényesség, ez a sugárzás, ez a befolyás szembeszáll a bennünk
lévő gonoszsággal. Mi pedig úgy fogalmazunk, hogy a lélek így
új állapotba kerül, legalábbis fennáll ennek a lehetősége, és ez
teljes megváltozáshoz, a lélek teljes újjászületéséhez vezethet.
Ez a lélekfény aztán haladéktalanul megtámadja a gonosz
salétromot, az idegétert, és úgy hat, mint az igazán jó seborvos,
aki a testből minden beteg részt kiéget, kimetsz. Hogy miért? A
lélek, s ugyanakkor a test egészségéért. Nem a dialektikus
egészség, hanem az egyetemes Gnózis értelmében vett valódi
egészség érdekében. Arról az egészségről beszélünk, amely
életcélunk beteljesülése felé visz bennünket.
Miért van az embernek teste? Hogy néhány évig mindenféle
nyomorúságban tántorogjon, valamilyen polgári foglalkozással
küszködjön, valamiképpen talpon maradhasson, s végül meg-
haljon? És évekig az idegéterben fuldokoljon? A gonoszságban?
Szüntelen veszekedés és küzdelem közepette? Ez volna az
életük célja?
Miért van testalakjuk? A testalak, mondja Hermész, a lélek
eszköze, tulajdonsága, hogy felléphessen a lélek szolgálatában,
a lélek szolgájaként.
Létezik tehát egy kedélyállapot, mely tökéletesen rabja a
természetnek, s egészen az idegéternek alávetve működik. Lé-
tezik azonban egy másik kedélyállapot is, amelyben és amely

64
által a tiszta, őseredeti emberlélek ellenáll a zsarnoki uralom-
nak, amelyet a test gyakorol a lélek fölött.
Képzeljék csak el, hogy megszületik egy gyermek, és ez a
gyermek eredeti lélekkel bír. Amikor aztán ezt a lelket össze-
kötik a testtel, akkor találkozik a gonoszsággal, amely egy a di-
alektikus természettel. Mármost az a kérdés, hogy a gyermek,
ha felnő, azaz mikor idősebb lesz és szembe kell néznie az
élettel, akkor vajon küzdeni fog-e a gonoszság ellen, mely be-
lülről jön, vagy ezt a gonoszságot minden további nélkül elfo-
gadja, és a legkisebb ellenállás útját követi?
Léleklényekként mindannyian a testi ember kénye-kedvének
vagyunk alávetve, és emiatt a lelket a megöletés, a fulladás ve-
szélye fenyegeti. A Szentírás azt mondja: a léleknek, mely vét-
kezik, meg kell halnia. Hermész lelkületnek nevezi ezt az egé-
szen különös kedélyállapotot, amely harcba mer szállni a ter-
mészettel. Mi pedig új lélekállapotról beszélünk és ebből az új
lélekállapotból olyan világosság, olyan fény, olyan sugárzás
fakad, mely gyógyszerként hat az idegközegben. Ez a tisztító
tüz persze nagyon sok fájdalmat okoz. Ám ezt a lelkületet, ezt a
kedélyállapotot segítségként kaptuk. S ha Ön, kedves Olvasó,
szintén ismeri ezt a kedélyállapotot, akkor tudja, hogy ennek a
gyógyszernek a fájdalma Önt sohasem hagyja nyugton. Ebben a
nagy lelki küzdelemben minden nap adódik valami új helyzet.
Egyetlen másodpercre sincs nyugta. Minden pillanatban adódik
valami ok a tisztító, maró fájdalomra, mindaddig, míg a lélek fel
nem fedezi, hogy legnagyobb betegsége az istentagadás.
Ebben a viszályban legtöbbször sokkal mélyebb szinten va-
gyunk, és küzdeni kezdünk a fájdalom és szenvedés ellen,
amelyet a testalakban átélünk. Egészen addig, mint mondtuk,
amíg a lélek fel nem fedezi, hogy nagy bűne, legsúlyosabb be-
tegsége az istentagadás és az a téves gondolkodás, mely abból
fakad.
Ha a lélek a gonosz salétrom ellen folytatott mindennapos
küzdelemben mégis a téves gondolkodás mellett tart ki, akkor

65
egy adott pillanatban belefárad a harcba. Nem ezt kellene
azonban tennie, hanem üdvrevágyással a szellemre vágyakozni,
ahogyan ezt oly sokszor mondja a Szentírás. Gondoljanak csak
a Zsoltárok költőjére:
„Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az
én lelkem hozzád, oh Isten!"
A testalak, mely a szellemlélek eszközének avagy tulajdon-
ságának rendeltetett, ahogyan Hermész mondja, a természet
által foglyul ejtett állapotában marad, bárhogy tiltakozik is a
lélek, egészen addig, míg csak a szellem belé nem ereszkedik.
Előző fejtegetéseinkkel már felkészítettük Önöket erre a
rendkívül fontos témára, olymódon, hogy újra és újra a toboz-
mirigyközpontra utaltunk. A testi ember, a természetszülte em-
ber egészen addig a természet rabja marad, amíg a szellem be
nem lép ebbe a központba.
Föltehetik persze a kérdést: akkor mi haszna a lélek világos-
ságának, a lélek fényeskedésének? Ha a lelki erő, a lelki vilá-
gosság rabsága miatt lázadozik, mi haszna van ennek a szellem
nélkül?
Nos, barátaim, a lélek fényének kettős haszna van. Először is
a lélek világossága miatt, amely a gonosz salétromban hat -noha
a lélek a szellemkapcsolat nélkül ugyanúgy meghal, mint a test
-, az egész rendszer nem süllyedhet mélyebbre, és nem fulladhat
bele a lefelé vezető út éjsötétjébe. S bár nyugalom, helybenjárás
nem létezik, csak kiszállás vagy még mélyebbre bukás, a lélek
fénye bizonyos (olykor meglehetősen hosszú) időre akadályozni
képes a testi ember továbbsüllyedését. A lélek fénye ebben az
értelemben olyan, mint egy mentőöv, amelynek segítségével az
ember egy darabig a felszínen tarthatja magát az élet tengerén. A
mélyebbre süllyedést tehát a lélek újjászületése hátráltatja.
Ez egy rendkívül fontos tény, amellyel a Szellemi Iskola
hétszeres testében is komolyan számolnunk kell. Mert azokat,
akik a lélek fényének őrizetében állnak, haláluk után sok eset-

66
ben meg lehet tartani az arany fejnek nevezett életterületen,
hogy innen újabb kísérlet történhessen a megszabadító életbe
való bevezetésükre. A bukásnak a lélekerő segítségével történő
feltartóztatása azonban mégiscsak más, mint a megmentés, mint
az igazi kiszállás, mint a valódi megváltás és az igazi ren-
deltetésünkben való feloldódás.
A lélekújjászületés még nem a transzfiguráció. Márpedig a
modern Szellemi Iskola célja a transzfiguráció. A világosság
hármas szövetségének Szellemi Iskolája a transzfigurációra, a
teljesen új emberré válásra irányul. Legyen tehát világos az
Önök számára, hogy a Szellemi Iskola tanulóiként nem szabad
megállniuk az első eredménynél, az új lélekállapotnál. Nem ha-
salhatnak rá a mentőövre, mely egy ideig a víz színén tartotta
Önöket, mert a léleknek egy másik képessége is van! A lélek, ha
belépett az újjászületés állapotába, az új kedélyállapotba, akkor
képes felhívni és valóra váltani a szellemnek a tobozmirigybe
való beereszkedését.
„Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az
én lelkem hozzád, oh Isten! Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő
Istenhez."
Ha a lélek ily módon emelkedik fel, akkor a szellem be-
ereszkedik az előkészített tobozmirigy-agyközpontba.
Akkor maga a Hétszellem ragadja meg az idegétert az ő tel-
jesen megváltó, szentelő erejében.
Erre a szellemre vágyunk a mi Iskolánkban; ez a szellem ra-
gadja meg Önöket tökéletesen!

67
 VIII

A kétszeres gyógyír

Az eddigiekből kitűnik, hogy aki rendelkezik lelkülettel, annak

a Logosz két csodaszert ajándékozott, amelyek segítségével
minden testi baj meggyógyítható. Ez a két panácea - emlékez-
zenek csak vissza - a lélek fénye és a szentelő szellem.
Ez a kétszeres gyógyír azonban csak akkor hat teljes mér-
tékben, ha az ember ezt önmagában és önmaga által felszaba-
dította. Más szóval: az öngyógyítás folyamatáról beszélünk. A
világ által ismert összes többi módszer csak részben hatásos,
még azok a gyógyítások és szenteltetések is, amelyeket az
Úrjézus vagy a szellem más nagyjai vittek végbe. Ez kiderül
Jézus urunk szavaiból is, amelyeket egy-egy gyógyítása után
mondott: „eredj, és többé ne vétkezzél!" Mert ha az illető
visszaesik régi életvitelébe, akkor a nehézségek azonnal visz-
szatémek. A megszenteltetés csak akkor teljes, ha a három rész,
a szellem, a lélek és a test teljes mértékben egyesült. A
gnosztikus misztériumok jelöltjének tehát erre is irányulnia kell.
A testi ember jellege és pillanatnyi állapota miatt ugyanis
ebben a tekintetben is a legnagyobb zavar uralkodik, és a leg-
nagyobb ellentmondások fakadnak belőle. A testi ember már
igencsak megkristályosodott. Harag dúl benne, oktalan vágyak
uralják, és kizárólag a természetre irányul. A dialektikus termé-
szet eonjainak sugárzásai határozzák meg egész létállapotát.

68
Javasoljuk, hogy ezzel kapcsolatban irányítsák figyelmüket a
csakrákra, amelyekből az ember több kisebb mellett hét nagy-
gyal is rendelkezik.
Ezt a hét csakrát nem lehet kifejezetten anyaginak nevezni,
mert az egész személyiségben szerepet játszanak. Anyagi
szempontból légnemű állapotban vannak; továbbá kétségtelenül
éteriek is; nem utolsósorban pedig az asztrális testben is jelen
vannak. Az egyetlen kivétel a tobozmirigy, amely különleges
szerv, s ugyanakkor belső elválasztású mirigy is. A durvaanyagi
szinten is ki lehet mutatni, hiszen a főszentély egyik szerve; de
emellett a fejtető-csakrával is kapcsolatban áll. Ezért oly
hatalmas a kisugárzása.
Ezek a csakrák folyamatos mozgásban vannak - kerekeknek
is ábrázolják őket -, és mindegyiknek megvan a maga feladata.
Belülről nézve az óramutató járásának irányában forognak, te-
hát balról jobbra, és az ember belső állapotának megfelelően
különböző asztrális erőket vonzanak, amelyeket a forgó mozgás
éterekké változtat, és az étertest segítségével az egész dur-
vaanyagi testre átruház.
E hét nagy csakrán kívül legalább negyvenkét kicsi létezik még.
Együtt hétszer hét erőközpont hálózatát képezik. Ezek alapján
érthető, hogy az asztráltest, az étertest és az anyagtest a lehető
legszorosabb kapcsolatban áll egymással, és hogy e szoros
kapcsolat miatt az asztrális állapot a másodperc töredéke alatt
éteri állapottá, az éteri állapot pedig ugyanabban a pillanatban
durva anyagi állapottá is válik. Hogy is történik ez?
Nos, főként az emberen kívül lévő világ és életterület révén.
Már korábban kifejtettük, hogy a tobozmirigy-központ, a fej-
tető-csakra ténylegesen légzőszervként is működik. A különféle
hatalmas erők pozitív és negatív nézetükkel először a to-
bozmirigy-központba lépnek be, és onnan osztódnak szét a kis
és nagy csakrákon keresztül. Más szavakkal: mindezek az erők
folyamatosan bekerülnek, és szétoszlanak az egész rendszer-

69
ben. Sugárzások, erők, prána és a dialektikus természet eonjai
határozzák meg a testember egész létállapotát.
Ezek az erőáramlatok bizonyos állapotokat idéznek elő az
asztráltestben. Az asztrális erőket, ahogyan már kifejtettük, a
forgó kerekek - melyek feladatuknak megfelelően különböző
sebességgel pörögnek - éterekké változtatják, majd bevezetik a
testrendszerbe.
így tartják fenn a dialektika uralmát a testi emberben. Ha
pedig rendszerén ez a testi ember uralkodik (és százból kilenc-
venkilencnél ez a helyzet), akkor mikrokozmoszát a sorozatos
bukás, azaz a kikelet, virulás és pusztulás folyamatában szün-
telenül a halálhoz vezeti. A lélek pedig, melyet születéskor be-
levezetnek ebbe a furcsa rendszerbe, a lélek, amelyet újra és újra
ebbe helyeznek, a testembernek ezekbe az életfluidumaiba
egyszerűen belefullad.
Ezt a legjobban az bizonyítja, hogy a testembernek két nézete
van. Van egy éber tudatunk, és van egy álomtudatunk. A
különbség abban rejlik, hogy mialatt alvás közben az anyagtest
nyugszik, éteri mása és az asztráltest a durvaanyagi testtel kap-
csolatban maradva ugyan, de kiléphet belőle, és egy kicsit csa-
varoghat a tükörszférában. A személyiség finomabb része al-
váskor legtöbbször azon a csakrán át lép ki, amelyik nagyjából a
léppel esik egybe. Az alvó állapot akkor teljes, ha éteri másunk
valóban kiűzetett a lépből. Ennek az éteri másnak a meg-
pillantása legtöbbször ijesztő. Anyagtestünket ugyanis legalább
valamelyest ruhák mögé rejthetjük, hiányosságait elkendőz-
hetjük, s arra késztethetjük, hogy civilizáltnak, műveltnek mu-
tatkozzon. De hallottak-e már valaha is az éteri hasonmás ki-
műveléséről? Erre még nem képes az ember! Léteznek ugyan
olyan módszerek, amelyekkel az étertest is megdolgozható,
formálható bizonyos fokig, az átlagember azonban ezeket az
eljárásokat nem ismeri, és ez nagyon is helyénvaló. Ezért aztán
az éteri más a legtöbb esetben az anyagember igazi valóját, énjét
láttatja.

70
 Az pedig, mint mondtuk, ijesztő. Hogy miért? Mert az ember
éteri képmásában fehéren-feketén nyilvánvalóvá válik a
természetszülte ember romlottsága, hasadtsága és zűrzavaros
volta. Az első ijedelem után pedig az embert mérhetetlen szá-
nalom fogja el. Hiszen mindez egész másképpen is lehetne!
Ehhez azonban a testemberben először meg kell születnie a
lélekembernek. Fel kell ébrednie benne az új kedélyállapotnak.
Ahogyan azt már megbeszéltük, ebből az új kedélyállapotból,
ebből a lélekemberből fény, világosság, sugárzás árad. S ez a
lélekfény minden csakrát megtámad, a hét nagyot és a negy-
venkét kicsit egyaránt. A lélekember fényessége tehát kikezdi a
testembert; felveszi a harcot a harag, az élvezet és a sóvár testi-
ség, azaz a testember egész beállítottsága és irányulása ellen.
Ezenkívül - ezt tekintsék természettudományos folyamatnak
-felveszi a harcot a testemberen uralkodó és benne keringő élet-
nedvek és fluidumok ellen is. Ekkor kezd el hatni az első
gyógyszer.
Lássák tehát világosan, hogyan forognak a testemberben a
csakrák - nagyok és kicsik - bizonyos törvényszerűségnek
megfelelően; hogyan áramlanak be, illetve ki rajtuk keresztül a
személyiség különböző erői és áramlatai, s hogyan hajszolják
ezáltal végig életútján az embert.
Aztán egyszer csak megjelenik a lélek és a lelki fény, s annak
sugárzása megtámadja mindazokat a folyamatokat, amelyek
rabláncon tartják és beteggé teszik az embert. A gyógyszer hatni
kezd.
Hermész pedig - az ezredévek óta hozzánk szóló hang - azt
mondja, hogy amikor a lélek fénye a testemberben ragyogni
kezd, heves kínt és szenvedést okoz. Ez nem is történhet más-
ként!
Amikor ugyanis hajlandók próbálkozni a lélekkel, azonnal
erős fájdalmat idéznek elő egész rendszerükben. Es láttuk, hogy
ez a gyógyszer azonnal és alapvetően megállítja a testember
bukásának folyamatát. A csakrák és természeterők mű-

71
 ködése ugyanis az On rendszerét a halálba vezeti. A lélek ra-
gyogása viszont lefékezi, sőt megállítja ezeket a folyamatokat.
Világosan látniuk kell, hogy az ember egyre növekvő sebes-
séggel, nyílegyenesen siklik lefelé a mocsár, a semmi felé. A
lélek érintése következtében azonban nemcsak lassítani lehet ezt
a folyamatot, hanem a lehetetlent is meg lehet valósítani: meg
lehet állni a halál lefelé vezető ösvényén. Ez a csakrákban
bekövetkező különös változással és mozgással áll összefüggés-
ben.
Mint említettük, a csakrák belülről nézve az óramutató irá-
nyába, tehát balról jobbra forognak. A lélek fényével azonban
ezt a forgást meg lehet állítani, és végül meg lehet fordítani,
azaz ellenkező irányban újra mozgásba lehet lendíteni.
Nyilván megértik, hogy ekkor az ember egész világnézete és
énképe gyökeresen átalakul. A csakrák hatásának megváltozása
miatt Ön egészen új világba lép be, és teljesen más emberré
válik.
Mihelyt a különböző csakrafolyamatok akadozni kezdenek,
azaz a lélek fénye érvényesülni kezd a tanulóban, a lélekember
által megragadott testember figyelme arra a tényre terelődik,
hogy a legnagyobb bün, legnagyobb hiányosság az is-
tentagadó élet; s hogy a léleknek és a testnek ezért a szellem
belépésére kell felkészülnie, vagyis a szellemnek kell helyet
készítenie, hiszen a jövőben nem ketten, hanem hárman lesznek.
Miért kell a kettőnek hárommá válnia?
Miért kell ebben a folyamatban a testembernek is fontos fe-
ladatot betöltenie? Miért?
Nos, a tobozmirigy miatt. A tobozmirigy ugyanis, mint már
mondtuk, nemcsak asztralis és éteri szerv, hanem ugyanakkor
durvaanyagi is. A tobozmirigy a sürü anyagban, anatómiailag is
kimutatható.
Mármost, ha a lélekfolyamat beindul, ha a lélek illata, a lélek
fénye a rendszerben észlelhetővé válik, vagyis a rendszert

72
megtámadja az első gyógyszer, akkor először a tobozmirigynek
kell új módon megnyílnia. Erre azért van szükség, hogy a jelölt
teljesen más pránát lélegezzen be. Másként ugyanis nem ha-
ladhat előre.
Teljesen más lélegzésnek kell kifejlődnie: a tobozmirigynek
meg kell nyílnia a Hétszellem sugárzása számára. A hét sugár-
nak együtt kell behatolnia és megtámogatnia a lélekfejlődés
folyamatát.
Ha aztán ez a három - a szellem, a lélek és a test - már egy-
gyé vált, akkor a szellemnek először is az egész rendszert meg
kell szentelnie, meg kell gyógyítania. Ez a második egyetemes
gyógyszer, amely minden transzfiguráció feltétele.
A transzfiguráció a nagy helyreállítás, felgyógyulás, fel-
épülés. Erre törekszik a Gnózis. Ez a gnosztikus Szellemi Iskola
egyetlen célja és értelme. Ez Rózsakereszt Krisztián alkímiai
menyegzője, Hermész Triszmegisztosz ős-Gnózisa.
A testembert először is megtámadja a lélek fénye, majd a
tobozmirigy-központ megnyílik az új lélegzés, az új életerők
beereszkedése számára, és az új életközegek nyomban kifejtik
gyógyító hatásukat.
A modern Szellemi Iskola a csoport figyelmét szüntelenül és
a legkülönbözőbb módokon erre a lenyűgöző folyamatra irá-
nyítja, mégpedig egyre növekvő nyomatékkal, ami a tanulókban
belső nyugtalanságot okoz. Sok tanuló szinte görnyedezik ez
alatt.
De miért is történik ez az erős támadás?
Azért, hogy felismerjék: életállapotukban elengedhetetlenül
szükséges a hármas egység, és mert a csoport legnagyobb ré-
szénél a lelki fény már többé-kevésbé működik. A lélek és a test
már összeköttetésben áll; ám nem szabad megállnunk ennél az
állapotnál. Az Iskolának tovább kell haladnia, mert csak most
kezdheti meg a tulajdonképpeni munkáját. Nem lelki iskolát
kell alkotnunk, hanem - figyelmezzenek erre - arra vagyunk
hivatottak, hogy szellemi iskolát hozzunk létre!

73
 Lélekképző iskolák elég nagy számban léteznek már széles e
világon. Seregestül élnek olyan emberek is, akiket a tovább-
süllyedéstől a lélek fénye tart vissza. Ezek az emberek ennek
megfelelően komolyan számolnak például az erkölcs követel-
ményeivel, ki akarják nőni az állatiasságot, és arra vágynak,
hogy az emberiséget egyetlen nagy, dicsőséges lélekközösség-gé
ötvözzék. No és hány kitűnő lélekember tartozik a mi cso-
portunkhoz is! Be kell látniuk azonban, hogy tovább kell ha-
ladniuk, s hogy Isten országába hivatottak, a szellem birodalma
hívja Önöket. Ez a birodalom azonban nem ebből a világból
való; test és vér nem örökölheti Isten országát. Az a tény, hogy a
testi emberiség mára a végletekig a bűnözés és a romlottság
rabja lett, elég világossá teszi, hogy a Földön nagy szükség van
újra egy szellemi iskola felépítésére. Lelkiállapotukat ne tegyék
nyomorúságossá, barátaim!
A lelkületté vált lélek képezi a további építkezés alapját. Az
épület négyzetén állnak-e már? Számolnak-e már a lélek kö-
vetelményeivel, értékeivel és erőivel? Akkor építsenek, lépjenek
tovább! Szenteljék magukat a Szellemi Iskola építésének, a
szellem megépítésének magukban. Emiatt tehát a jövőben a
Lectorium Rosicrucianum tanulósága feltételének a lelki fény, a
lelkület jelenlétének kell lennie, amelyet meg kell követelnünk.
Mert ez a lelki fény ajándékozza meg az embert a meg-
különböztetés képességével.
Ez is oly pompás és nagyszerű: ha a lélek fénye működik
Önökben, akkor minden pillanatban tudják, mi a helytelen.
Akkor rendelkeznek azzal a képességgel, amellyel a jót meg
tudják különböztetni a rossztól. Egyes embereknek nincs ilyen
képességük - ám az ilyeneknek akkor lelkük sincs.
Mihelyt rendelkeznek a lélekkel, azonnal képesek megkü-
lönböztetni a jót a gonosztól. Ezt figyelembe kell venniük,
szüntelenül számolniuk kell vele, és le kell vonniuk belőle a
megfelelő következtetéseket. A lelki fénnyel összhangban levő
saját erkölcsöt, saját etikát kell kifejleszteniük magukban.

74
 A lélekfény azzal a képességgel ruházza fel az embert,
amellyel valóban képes megítélni a haláltermészet dolgait. E ké-
pesség nélkül azonban olyan, mint az oktalan állat, és ugyanarra
a sorsra is jut, mondja Hermész a 8. szakaszban. A 8. és 9.
szakaszban pedig - kérjük, figyeljenek oda erre - azt mondja:

...mert értelem nélkül a szenvedélyek és vágyak határtalan go-

noszságot eredményeznek. Az ilyen lelkek megzabolázására
rendelte Isten - szigorú nevelőként - a törvényt, hogy szembe-
sítse őket gonoszságukkal.

A lélek fényessége nemcsak egyetemes gyógyszer, hanem a

szent törvény hatására ugyanakkor fegyelmezőként és vádlóként
is fellép. Ez többek között azt is jelenti, hogy a lélekszü-letésbe
belépett ember nem lel többé nyugalomra magában. Mihelyt
megérzi a lélek fényét, mindent, ami sötét és aminek el kell
tűnnie, kifelé szorít, és többé egyetlen perc nyugta sincs. A lélek
fényessége ekkor nemcsak a tisztulás fájdalmát okozza, hanem
csapásként, támadásként is hat, mert az illetőnek csaknem
naponta keletkeznek lelkiismereti konfliktusai.
A lelkiismeret a vádló, a lelkiismeret-furdalás pedig a fenyítő
nevelő. És mily gyakran, szinte naponta érezzük ennek a
következményeit! Mindennap, újra meg újra szembesülünk
velük. Szüntelen nyugtalanság kínoz bennünket emiatt, szaka-
datlan hányatottság az életünk. Miért? Mert a lélek egészen
más, mint a testember, és folyamatosan küzdenek egymással.
Nyugtalanság, önvád, vágyakozás, levertség és remény válta-
kozik bennünk egyfolytában. E feszültségek pedig mindenféle
testi nehézségeket okoznak. Ily módon az igazi öröm, az élet
valódi beteljesedése és a belső nyugalom, amely ebből követ-
kezhetne, még elég messze van tőlünk.
Kizárt dolog, hogy a lélekember harmonikus legyen. A test-
emberrel való összeláncoltsága ugyanis túl nagy ellentéteket
hoz felszínre. Ezért keletkeztek a századok folyamán különféle

75
misztikus és okkult tudományos rendszerek, amelyeknek az volt
a célja, hogy a lélekembert mindenféle öntükrözésekbe ve-
szejtsék a testember kikényszerített vezeklésével és leigázásá-
val.
Vaskos imakönyvek íródtak a léleknek szánt apró ajándékok
gyanánt: imádkozni kellett reggeltől estig és estétől reggelig,
imákat olvasni, olvasni, olvasni, és meditálásba merülni. A
testembert pedig, mint valami értéktelen rongyot a sarokba
dobni, mindenféle vezeklési gyakorlattal megkínozni, agyon-
gyötörni, de semmi esetre se rendeltetésszerűen használni. A
testi embert leigázták, igába törték.
Ám még ha az ilyen kísérlet érthető is volna, mégis teljesen
helytelen. A haláltermészetbe süllyedt ember teste ugyan tény-
leg jókora kolonc lehet a lélek számára, ám a testember is
fennkölt, nagyszerű feladatra hivatott: transzfigurációval ki kell
emelkednie bukott állapotából, hogy a szellemlélek felma-
gasztosult szolgája, eszköze legyen.
A tizenharmadik könyv 10-15. szakaszában Hermész és Tát a
sorsról és végzetről beszélget. Ez a rész igen figyelemreméltó,
mert bizonyságot téve világítja meg a gnosztikus filozófia sok
kijelentését.
Tudjuk, hogy a mindenség olyan természettörvények által
nyilvánul meg, amelyek szabályozzák a csillagrendszerek, na-
pok és bolygók keringését és pályáját, tehát a Földünkre, vala-
mint az ezen kifejlődő élethullámokra is teljes mértékben érvé-
nyesek.
Ezek a törvények sugárzások formájában nyilatkoznak meg.
Az emberi lény csakráinak hálózata pedig nem más, mint su-
gárzásokat felfogó és feldolgozó rendszer. Az emberi szemé-
lyiséget ezért, ebben a tekintetben akár atomreaktorhoz is ha-
sonlíthatnánk.
A sugárzásoknak, az életerő-áramlatoknak három csoportja,
három rendje van. Az egyik a testemberre vonatkozik, a másik a
lélekemberre, a harmadik pedig a szellememberre.
76
 A testember tehát olyan létállapotban van, amelyben testi
rendeltetése, sorsa beteljesülhet. Meghatározott sugárzások
gyakorolnak ezért ránk befolyást, s így törvényszerűen haladunk
a végzetünk felé. Nem azt a sorsot teljesítjük be, amely
születésünkkel kezdődött, hanem azt, amely már korábban rög-
zült a mikrokozmoszunkban. Mert a tobozmirigy erős befolyást
gyakorol az anyagtestre, és különleges kapcsolatban áll az
étertesttel, az asztráltesttel, valamint az aurikus lénnyel is.
Mindaz, amit egy-egy korábbi élet folyamán a mikrokozmo-
szunkban akkor lakozó személyiség belélegzett és feldolgozott,
az az életút végén visszakerült az aurikus lénybe.
E múltbeli állapot alapján fejlődött ki bennünk születésünk-
kor a tobozmirigyrendszer belégzőképessége. Ez tehát egy
megszakítatlan folyamat. Egyetlen folyamatos sorsvonal, a
természetszülte ember sorsának útja. Ha az illető megszegi az
elemi természettörvényeket, amelyek rá mint testemberre érvé-
nyesek, akkor ezek a törvények helyrepofozzák, és ez lesz a
veszte: elháríthatatlan erővel éppen az általa nem kívánt hely-
zetbe vagy létállapotba sodorják.
Ha a tanuló belép a lélek rendjébe, vagyis lényét a teljesen
más sugárrenddel köti össze, és a lélekvilágnak ezek a sugárzá-
sai befolyást gyakorolnak rá - a testrendszer természettörvé-
nyeknek megfelelő működését zavarják és gyengítik.
Ha tehát felülkerekedik magán, s végig kitart ebben, akkor
búcsút int mostani sorsának, és az Önre érvényes végzet meg-
semmisül. Ha viszont leragad ebben az állapotban, tehát egy-
részt a testember életét éli, másrészt viszont hagyja, hogy test-
rendszerét különböző léleksugárzások zavarják, azaz az élet vad
hullámverését idézi magára, akkor megnehezíti a sorsát. Akkor
valamilyen kényszerhelyzet alakul ki, melyet saját magának
köszönhet.
Ezért kell a léleknek és a testnek az életvitel segítségével,
helyes és következetes cselekvéssel, valamint magas szintű er-
kölcsiséggel teljesen a léleksugárzás szférájába emelkednie.

77
Mihelyt magukhoz merik engedni a lelket, a sors szorítása
azonnal fellazul, és végül semmivé válik.
Ezután lehet az egész rendszert a harmadik sugárrendre, azaz
magára a Hétszellemre bízni.
A fejlődés hatalmas folyamatában egyetlen lény sem kerül-
heti el a fájdalmat, amelyet az említett kétszeres gyógyszer
tisztító és eloldozó hatása okoz. Ezért mondja Hermész
Triszmegisztosz a 15. szakasz végén:

A változástól lehetetlen megmenekülni, éppoly kevéssé a szüle-

tést elkerülni; aki azonban a lelkületet bírja, az megszabadulhat
a gonosztól.

Ezen az úton kell haladnunk mindannyiunknak. Ha elszántan és

állhatatosan kitartanak, akkor valóban hazajutnak.

78
 IX

Isten egyszülött Fia

Az eddig megbeszéltek folytatásaként most a tizenharmadik könyv

16. és 17. szakaszával szembesítjük az olvasót:

Ezért hallgattam én, fiam, mindig a jó démon szavára. Nagy

szolgálatot tett volna az emberi nemnek, ha írásba foglalja
mondandóját. Mert, fiam, csakis ő, aki Isten egyszülött fia és mindent
átlát, csakis ő mondott igazán isteni szavakat.
Egykoron azt hallottam tőle, hogy minden teremtett dolog egy,
különösen az értelemmel rendelkező, testtel bíró lények azok; és hogy
mi a lehetőségeket hordozó erőkből élünk, mégpedig a hatóerő és az
örökkévaló lény által. A lelkület ezért, éppúgy mint az ő lelke, jó.
Ennek következtében a szellem dolgai osztatlanok, és a lelkület,
amely Isten lelke és mindenen uralkodik, mindent, amit csak akar,
meg tud valósítani.

Megkíséreljük megmagyarázni, hogy mit ért Hermész ezen. Ha

sikerül, akkor lehet, hogy a gnosztikus filozófia egész mondanivalója
megvilágosodik az Önök számára.
A jó démon hangja nem más, mint az eredeti lélek hangja. A
démon szónak mifelénk, a nyugati világban, többé-kevésbé rossz
csengése van, mert a démon és a démonizmus fogalmát mindenféle
rossz természeterővel és természeti befolyással

79
kapcsoljuk össze. Az ókorban azonban démonon csupán termé-
szeterőt, természetlényt értettek. Márpedig akkor a jó démon
hangja a fenti összefüggésben nem más, mint az eredeti lélek
hangja, azé a léleké, amely minden mikrokozmoszba beleszü-
letik, s amelyről Hermész azt mondja, hogy mindig is erre a
hangra hallgatott. Hogy miért? Nos, ezt már az előbbiekben ki-
fejtettük.
Aki jól működő lelkülettel rendelkezik, az minden gonosztól
meg tud menekülni, a gonosz minden ellenállását meg tudja
törni. Ha tehát a jó hangját felszabadítjuk magunkban, akkor
mindig kezünkben lesz az a fegyver, amellyel megszerezhetjük a
szabadságot. Az emberi nemnek nagy segítség a belülről fakadó
tudás; azoknak a szíve azonban, akik hagyják, hogy teljesen a
testi ember vezesse őket, megkeményedik, megkövese-dik, vagy
- ahogyan a Szentírás mondja -, „kövér az ő szívok, mint a háj".
A helyzet persze nem az, hogy a testi embert, a testet teljesen el
kéne vetni és megtagadni, ahogyan azt némely jógarendszer
kívánja, hanem az, hogy a testi embert a lelkületnek és az ő
lelkének kellene vezetnie. Mert a jó démon, az eredeti lélek
Isten elsőszülöttje, Isten egyszülött fia.
Ez a kijelentés nagyon ismerősnek tűnhet számunkra, min-
denekelőtt akkor, ha keresztény vallásos neveltetésben része-
sültünk. „Jézus Krisztus Isten egyszülött fia" - így tanították
nekünk annakidején, nemde? Újra és újra dogmaként sulykolták
belénk, hogy Jézus Krisztus az Atya egyetlen fia.
Mi, az ős-Gnózis vallói ezt teljes mértékben elfogadjuk.
Feltétel nélkül hiszünk ebben az abszolút egyetlen és tökéletes
emberben, Jézus Krisztusban, a megfeszítettben. Ezt a ma-
gasztos, isteni igazságot azonban megszabadítjuk minden teo-
lógiai és dogmatikus lepeltől, leoldozzuk a ráaggatott végzetes
egyházi béklyókat. Értsék meg jól: a jó démon, vagyis az ere-
deti, tiszta lélek kezdettől fogva Isten egyszülött fia.
Amikor a mindenségi megnyilvánulás hajnala felvirradt, és
az emberi élethullámot a mikrokozmoszok miriádjai képében

80
elvetették, akkor minden mikrokozmoszban ott volt egy lángoló
fény, mely képes volt az önmegvalósításra: Isten egyszülött fia,
aki a mindenségben megnyilváníttatott; a jó démon, vagyis az
eredeti lélek.
Csakis ő általa, az egyszülött segítségével nyerhetjük el az
üdvösséget, a tökéletességet. Erre nincs más lehetőség. Ha azon-
ban ezt az egyetlent messze magunkon kívül keressük, valahol a
távolban, valamelyik mennyei világban, akkor torz a szemléle-
tünk. Akkor a belső helyett a külső felé fordulunk. S ha ehhez az
egyszülötthöz - aki eltorzult látásunk szerint valahol rajtunk kí-
vül található - könyörgünk összetett kezekkel, segítséget kérve,
akkor bizony rossz helyen kopogtatunk. Ilyen módon az egész
keresztény üdvnyilatkozat teljes mértékben hátráltató lesz.
Mindezzel tisztában lévén ezért vallják szívből a rózsake-
resztesek a Szentírásról: „Áldott, aki birtokolja, még áldottabb,
aki olvassa, a legáldottabb aki valóban megérti, míg Istenhez az
van a legközelebb, aki megértvén engedelmeskedik is neki,
tehát valóban alkalmazza."
Emiatt kimondottan Krisztus-központú, Krisztusra irányuló
mindenki, aki a Világosság hármas szövetségét vallja. Sőt, az
volt már sok tízezer évvel időszámításunk előtt is, mielőtt még a
Názáreti Jézusról szó esett volna. Amikor a Szent Szellem
galamb képében Jézus urunk fejére ereszkedik, és felcsendül a
szózat: „Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm", akkor
a figyelem nem a természetszülte, testi emberre, nem erre a Jé-
zusra irányul, ahogyan a teológia rögeszmésen véli, hanem az
eredeti lélekre utalnak, akit mint isteni fiút, Isten egyszülött fiát
ebben a pillanatban újra összekötnek a szent Hétszellemmel.
Istennek ebben az egyszülött Fiában, ebben a lelkileg megsza-
badult emberben újra megelevenedik és megvalósul az, ami
kezdettől fogva volt. így vezetik el az illetőt igazi, magasztos
rendeltetéséhez.
Miért az eredeti lelket nevezik Isten egyszülött fiának? - te-
hetik fel a kérdést. Nos, azért mert az eredeti mikrokozmoszba

81
 csak ez a lángoló, élő elv, ez a központi szív született bele, ez
volt az egyetlen és legmagasabb rendű teremtmény, az Isten
által életre keltett elv, az egyszülött.
Az eredeti mikrokozmoszban létezik ez a láng, amelyet mi
rózsabimbónak vagy ősatomnak nevezünk. Az egyszülött fiú
tehát lehetőség formájában, elvileg jelen van Önökben. És ez az
isteni elv, amelyet a Logosz minden mikrokozmoszban le-
rögzített, „mindent átlát, és képes a lehetőségeket hordozó erő-
ből megnyilvánulni, a hatóerő és az örökkévaló lény által"
-mondja Hermész. Mindaz, amit az eredeti lélek, a lélekember
tesz, amire vállalkozik, az mind tökéletesen sikerülhet és sike-
rülni is fog. „Mindenre van erőm - mondja Pál, a lélekember
-Krisztusban és Krisztus által, aki (a szellem erejével) engem
megerősít". A Fiú egy az Atyával:
az erővel, mely együttműködik az elvvel, s így élő egységet
képez;
a tevékenységgel vagy hatásossággal, mely ennek a követ-
kezménye, és mindig célhoz vezet, fennakadás nélkül, tökélete-
sen,
és a minden dialektikus jelenségtől való mentesség miatt a
tevékenység eredményét, az örököt, az örökkévalóságbéli lényt
bevezeti az időtlenségbe, igazi rendeltetésébe.
Ezért mondhatta Jézus Krisztus - és minden igaz lélekember
utána mondhatja, sőt kell is mondania -, hogy „én és az Atya egy
vagyunk", valamint hogy „mindent nékem adott az én Atyám".
Ezért logikus az is, amikor az Úrjézus, a lélekember azt mondja,
hogy „nálam nélkül - az eredeti lélek nélkül -semmit sem
cselekedhettek." Bármihez kezd is Ön a testi intelligenciájával,
az csak a halálhoz vezethet. Ha a megváltás örömhírét a testi
emberrel hozzuk kapcsolatba (ami az úgynevezett
kereszténységünk legnagyobb hibája), s ezt ráadásul a
dialektikus ember mai alakjára vonatkoztatjuk abból a helytelen
elképzelésből kiindulva, hogy a testi ember áll az üdvnyilatkozat
központjában, akkor mindez rögeszmévé és őrületté

82
 lesz. Amennyiben On - még ha egy olyan iskola tanulójaként is,
mint a miénk - némileg megváltoztatott és leplezett formában,
de folytatja a testember önfenntartási, önérvényesítő kísérleteit,
akkor minden a visszájára fordul: tanulósága ebben az esetben
képzelgés csupán.
Engedje meg, hogy a legnagyobb testvéri szeretettel meg-
mondjuk Önnek: hagyja már abba a fecsegést! Az ön tenniva-
lója nem a locsogás, hanem a cselekvés - az új életvitel szelle-
mében, a központi lélekelvből kiindulva. A keresztény üdv-
nyilatkozatot nem a testembernek szánták. Az csakis a lélek-
embernek szól, mert ő az egyszülött fiú, aki elbukott, s akit újra
az élethez kell vezetni. Ebben Ön, a testember legfeljebb csak
segédkezhet.
Hermész tizennegyedik könyvében egy hegyre vezetnek fel
minket, hegyibeszédet hallunk. És tanítványainak Hermész el-
sőként a csendet, a hallgatagságot tanácsolja. A lelket csend
jellemzi, és az, hogy az isteni erő által tevékenykedik: erő, hatás
és örökkévalóság. Ha ezt nem vesszük figyelembe, ha ezzel nem
számolunk, akkor a kereszténység vagy rózsakeresztesség
fogalma gúnyrajzzá, torzképpé válik, ahogyan ez már számta-
lanszor megtörtént a világtörténelem során. El kell-e vetnünk
tehát a testembert, ahogyan azt sok jógarendszer javasolja?
Nem, semmi esetre sem: a testembert transzfigurálni kell, át kell
alakítani!
Hermész tizennegyedik könyve az intellektualizálás, az
okoskodás ellen is erősen kikel. A testember azt hiszi, hogy
mindent tud. Hermész azonban határozottan megállapítja: „A
testember semmit sem tud. A testember semmi lényegeset nem
tudhat." Ezért kell elcsendesednie. Engedje meg, hogy még
egyszer megkérjük erre, s ezt meg kell szívlelnie. Mert a szó-
szaporításban mérhetetlen veszély leselkedik a tanulóra. A test-
embernek transzfigurálnia kell. De ne értsék félre, a testember
nem képes saját magát transzfigurálni. Ezt a csodát csak a lélek,
Isten egyszülött fia képes végrehajtani.

83
 Mert a Fiú egy az Atyával. Mint testember, senki sem jó,
egyetlen egy sem - mondja az Úrjézus. Csak Isten Fia tökéletes,
kizárólag a lelkület és a lélek fénye, mely őbelőle árad, csakis az
jó. Mármost a földi természetben a formák sokasága, a
megnyilvánulások sokfélesége található. Ha aztán a sokféleség a
szellem és az élet egyetlen törvénye által tökéletes lett, illetve
teljes mértékben képes engedelmeskedni ennek a törvénynek, ha
tehát Ön teljesen az Önben lévő egyszülötthöz igazodik, akkor a
lelkület, mely Istenből való, mindent megvalósíthat, amit akar.
Ha Ön - tökéletes elcsendesedése által - felszabadítja az ős-
atomban lévő erőt, s ha a rózsaillat ennek folytán teljes mér-
tékben kiáradhat, akkor a rózsaerő, a lelkület, mely Istenből
való, mindent megvalósíthat, amit csak akar.
Ha a testember, bármilyen állapotban is van, teljesen a lé-
lek-szellemember szárnyai alá áll, akkor az erőből, a hatásból és
az örökkévalóságból kialakulhat az egyetlen igazi emberi
alakmegnyilvánulás - és ki is kell alakulnia.
Ezért kell az embert elvezetni ennek felismeréséhez, ezért
beszélünk erről. Hiszen az Úr is így sóhajtott fel: „Elvész az én
népem - lelki testvéreim -, mivelhogy tudomány nélkül való". És
ezért teszi közzé a Rózsakereszt Szerzete a megváltásra, az
üdvösségre vonatkozó ismereteket. Ha azonban ezeket az
ismereteket csak ésszel fogják fel és ragadják meg - és a
testemberből indulnak ki, akkor minden rosszul halad, és a célt
sohasem érik el. Azért kell ezeket a dolgokat a testember
tudomására hozni, hogy képes legyen tudatosan és helyes
módon együttműködni a folyamattal. Most lehet, hogy azt
mondja: „Mindezt már rég tudom, ez így meg így van; ezt és ezt
kell tennem...", Önnek azonban semmit sem kell! Önnek
kizárólag az Önben lévő istennek kell engedelmeskednie,
hallgatagon, csendesen. Értse meg, az Ön mikrokozmoszában
ragyog a fény, a központi szív, és feléje, hozzá kell fordulnia.

84
 A központi szívnek kell növekednie, Önnek pedig alábbszál-
lania. Mivel pedig Önnek el kell pusztulnia, ezért értenie is kell a
folyamatot. Emiatt közlik Önnel ezeket az ismereteket. Nem a
fejét akarják teletömni ezekkel az ismeretekkel, hogy aztán azt
mondhassa: „most már mindent tudok", hanem a megváltás ös-
vényének bejárására akarják képessé tenni. Az általános keresz-
ténység semmit sem tud a megszabadító igazságról, ezért a
vallási tekintélyek a legkülönbözőbb tévutakra vezethetnek
bennünket. Szövegünk 17. szakasza ezért is mondja Tatnak:

Mert ha most eltekintesz a kötözködő szójátékoktól, akkor úgy

találod, fiam, hogy a lelkület, Isten lelke, valójában mindenen
uralkodik: a sorson, a törvényen és minden máson, úgyhogy
számára semmi sem lehetetlen. Az emberi lelket képes a sors-
folyamból kiemelni, de alá is vetheti végzetének, ha az adott
emberi lélek hanyagnak bizonyult.

Hermész nem is fogalmazhatott volna egyértelműbben. Arról

van szó, hogy a testember, bármilyen súlyos vétkeket követett is
el, bármennyire áthágta is az élet legelemibb törvényeit, ha a
benne lévő egyszülött fiúnak, a halhatatlan léleknek szenteli
magát, akkor ez a cselekedet a legvégzetesebb sorsot is sem-
missé teheti. Ez az egyetlen lehetőség a bűnbocsánatra.
Ezért olvashatjuk a Szentírásban a bűnbánó vétkes asszony-
ról, aki az igaz lélekhez fordult, hogy „Aki közületek nem bű-
nös, az vesse rá először a követ."
Ezért nincs tehát semmiféle kifogásunk egyetlen tanulóval
szemben sem, bármit követett is el a múltban, amennyiben most
tényleg határozottan a lélekre bízza magát, és erről életvitelével
is tanúskodik. Ekkor a modern Szellemi Iskola is azt mondja:
„Aki közületek bűn nélkül való, az vesse reá az első követ".
A tanulóságot tettekkel kell bizonyítani, kimutathatóan ki
kell vitelezni. A bűn és bűnhődés tana, valamint a kegyelem

85
tana klasszikus hermetikus tan. Nagy örömmel tölt el bennün-
ket, hogy ezt az ős-Gnózis több ezer éves evangéliuma segítsé-
gével igazolhatjuk is. Ez a nagyszerű vigasz a tizenharmadik
könyv e részében annak a bizonyítékát tárja elénk, hogy az igazi
lélek a sors fölött áll, minden végzetnél hatalmasabb. Ugya-
nezzel az örömhírrel ajándékoz meg bennünket a Biblia is: „ Ha
bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek,
mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú ".
Ezt az Önökben, minden egyes emberben benne lakozó élő
lélek, a lélekember mondja.
Ahol bün van, ott vezeklésnek is kell lennie. És ahol a bűn-
bánatnak csak egyetlen lehetősége is megvan, ott jelen van a
lélek is, hogy megmentsen és megőrizzen.
És ugyanígy a lélekember az, aki kész arra, hogy egykor el-
bukott, majd megmentett testvéreit örömmel és szeretettel át-
ölelje. Azért mondja az írás, hogy „öröm lesz a mennyben egy
megtérő bűnösön" is.
Bárcsak a hermészi megvilágításban teljesen időszerűként
üdvözölnék ezt az ősrégi igét, és élnének a benne rejlő ajánlat-
tal.

86
 X

Szenvedés

Hermész tizenharmadik könyvének 17-20-as szakasza így hangzik:

Ennek következtében a szellem dolgai osztatlanok, és a lelkület, mely

Isten lelke és mindenen uralkodik, mindent, amit csak akar, meg tud
valósítani.
Gondolkozz el ezen, és kapcsold össze a kérdéssel, amelyet az
előbb tettél fel nekem a végzetről és a lelkületről.
Mert ha most eltekintesz a kötözködő szójátékoktól, akkor úgy
találod, fiam, hogy a lelkület, Isten lelke, valójában mindenen
uralkodik: a végzeten, a törvényen és minden máson, úgyhogy
számára semmi sem lehetetlen. Az emberi lelket képes a
sorsfolyamból kiemelni, de alá is vetheti végzetének, ha az adott
emberi lélek hanyagnak bizonyult.
Szűrd hát le ebből, mily kitűnő dolgokat mondott a jó démon.
Tát: Ezek isteni, igaz és megvilágosító kijelentések, Atyám. De
kérlek, magyarázd el a következőket is: azt mondtad, hogy a lelkület
az oktalan lényekben fajtájuktól függően és szenvedélyeiknek
megfelelően hat. Nos, szerintem az, ami az értelem nélküli lényeket
hajtja, az a szenvedély (pátosz). Ha a lelkület együttműködik az
ösztönökkel, ezek pedig szenvedélyek, akkor a lelkület is egy
szenvedély, mivel a pátosz okozza.

87
 Hermész: Nagyszerű, fiam. Kérdésed éleselméjűségről tanúskodik
és fontos, hogy megválaszoljam. A testben minden testetlen a
pátosznak (passziónak - szenvedélynek és szenvedésnek) van alávetve,
és alapjában véve maga is szenvedély (pátosz).
Minden, ami mozgást kelt, az testetlen.
Minden mozgatott, az test;
és magát a testetlent is mozgatja valami, éspedig a lelkület. S ez a
mozgás a szenvedély (pátosz).
Mindkettő szenvedésnek (pátosz) van tehát alávetve, az is, ami a
mozgást okozza, s az is, amit mozgat; az egyik, mert mozgást gerjeszt,
s a másik, mert a mozgatónak engedelmeskedik. De amikor a lelkület
megválik a testtől, megszabadítja magát a szenvedéstől (pátosztól,
szenvedélytől) is. Talán inkább úgy fogalmazhatnánk, fiam, hogy
semmi sem mentes a pátosztól (szenvedéstől), sőt minden annak van
alávetve.
A pátosz, azaz a szenvedés különbözik a pátosz elszenvedésétől. Az
egyik aktív (tevékeny), a másik passzív (tétlen).
Persze a testek maguktól is hatékonyak. Vagy mozdulatlanok, vagy
mozgatottak. Mindkét esetben jelen van a pátosz (szenvedés).
A testetlent (a lelkület által) mindig ténykedésre késztetik, és ennek
következtében szenvedésnek van alávetve. Ne hagyd hát, hogy a
szavak félrevezessenek:
A hatóerő és a pátosz (szenvedés) egy és ugyanaz. Az persze nem
kifogásolható, ha erre a legvilágosabb kifejezést használjuk.

Az idézett szövegrész figyelmünket a szenvedélyre tereli. A görög

nyelvben a pátosz szóval jelölik, mely szenvedést jelent, de a léleknek
azt a szenvedését is, amelyet az élvezet, az ösztön és a szenvedély
okoz. Tát mesterétől, Hermésztől kér felvilágosítást ezekről a
hatásokról, mégpedig Hermész azon kijelentése alapján, hogy a
lelkület az oktalan lényekben a fajtájuknak és

88
ösztöneiknek megfelelően hat. Tát hozzáteszi, hogy az oktalan
lények indítékai a szenvedélyek... lehetséges volna tehát, hogy a
lelkület is egy szenvedély?
Válaszul Hermész arra utal, hogy a test minden hatása, tehát
a kedélyállapot is szenvedés, illetve szenvedély. Jó lesz azonban
még egyszer átgondolni ennek összefüggéseit.
Minden emberi testet valamiféle „lelkület" mozgat. Minden
emberi test egy-egy mikrokozmosz középpontjában áll. Ez a
mikrokozmosz sok esetben nagyon fejlett, és magas színvona-
lon áll. Más esetekben, mint például az életszikra-lényeknél,
nincs mikrokozmosz, csak egy elemi asztrális elv.
Bárhogyan is van, minden mikrokozmoszban és minden
asztrális elvben, tehát még az életszikra-lényeknél és az álla-
toknál is létezik egy mag. Ebből a magból sugárzás árad, mely
az illető teremtmény szívére irányul, és ebben bizonyos álla-
potot, forrongást, erjedést okoz.
Először is ott van tehát az a mag a sugárzásával, amelyet itt
lelkületnek nevezünk. Ennek a magnak a sugárzása egy meg-
határozott pillanatban megeleveníti a teremtmény szívét, lelket
lehel belé, és a teremtménynek erre a lelkesültségre válaszolnia
kell.
Létezik tehát egy anyagtalan mozgás, egy sugárzás, amely a
mikrokozmosz magjából ered; és létezik az, amit mozgat, ne-
vezetesen a test, a személyiség.
Az állatnál az a helyzet, hogy a magsugárzást a szívben
semmi sem akadályozza, és ez a szívből kiinduló sugárzás a
testbe is akadálytalanul hatol be. Emiatt viselkedik minden állat
fajtájának megfelelően.
Az embernél azonban egészen más a helyzet. A magsugárzás
a szívbe történő belépésekor akadályokba ütközik, gyakran
szinte áthághatatlanokba, és sok esetben nem is tud behatolni a
szívbe. Az ilyen szív mintha kővé vált volna, üres, kiszikkadt,
elhízott. Ha aztán ebből a magsugárzásból idővel valami mégis
behatolhat a szívbe és később a szíven át a személyiségbe, ak-

89
kor óriási válság, lelki tusa, nagy szenvedés támad. Ez a tanu-
lóság nagy feszültsége, szenvedése.
Ennek megértéséhez nem árt némi további magyarázat.
A test, a személyiség a saját életét éli. A személyiségben la-
kozó léttudat pusztán atomi tudat, mely a dialektikus embernél
állandó viszályban áll mikrokozmosza magsugárzásával.
A dialektikus személyiség nem eszményi többé; megkristá-
lyosodott, és emiatt elfajult. Bizonyos szervei lappangó álla-
potba kerültek, míg más szervek létrejöttek, hogy a lény a dur-
vaanyagi körülmények között megnyilvánulhasson.
E besűrüsödés miatt az ember szíve is elfajult. A hét központ
bezárult, és a legtöbb emberről elmondható, hogy nála sohasem
is volt nyitva. Az ilyen embert tehát már nem a magsugárzás
mozgatja, hanem kizárólag a dialektikus tudat, a természettudat,
amely táplálékát a tobozmirigyen keresztül kapja.
Amikor Hermész az ilyen állapotú embereket állatoknak ne-
vezi, akkor valójában még derülátó is, mert az ilyen megkemé-
nyedett szívvel rendelkező emberek milliói valójában az állatok
színvonala alatt vannak, vagy legalábbis nem emberiek többé.
Ezek Authádész teremtményei. És ebbe az iszonyatos,
visszataszító valóságba avatkozik be a Gnózis, mert minden
személyiség, amely természetes születés által bekerül egy mik-
rokozmoszba, magában hordozza az eredeti helyreállításának
lehetőségét. Ez a lehetőség elméletileg mindenképpen fennáll.
Hogy aztán a gyakorlatban mi lesz belőle, az majd kiderül.
Most azonban olyan igazságot kell közölnünk Önökkel,
amelyet bizony sokan elrettentőnek találnak majd.
Korszakunkban az Egyetemes Lánc jó néhány nagy erőté-
nyezője azzal foglalkozik, hogy minden emberi mikrokozmosz
magsugárzását erőteljesebb tevékenységre serkentse, és az em-
beriség nagy része e magsugárzás hatását testi, fizikai szívében
tapasztalja. Szinte betörnek tehát az ember szívébe. A behato-
lást, ha ez valamelyest is lehetséges, kikényszerítik, aminek
-mellesleg - sokféle betegség lehet a következménye.

90
 Miért folyik ez a tevékenység, mivégre ezek az erőteljes
próbálkozások? Azért, mert ha ez az erőltetés sikertelen lesz, akkor
semmilyen megmentési lehetőség sem marad már, és az élet
valójában minden megújító kezdeményezésen kívül folytatódik,
vagyis értelmetlenül és céltalanul, míg be nem következik a halál. Az
olvasó itt közbevetheti: vajon az Egyetemes Lánc erői, amelyekről
beszélnek, azt hiszik, hogy a szív ilyen erőltetése megszabadító
következményekkel jár a mikrokozmosz magsugárzása számára?
Erre azt válaszoljuk, hogy figyeljék meg egy ilyen erőltetés
eredményét, valamint az azzal összefüggő tényeket és jelenségeket
társadalmunkban.
Hermész azt mondja a 19. szakaszban:

Minden, ami mozgást kelt, az testetlen.

Minden mozgatott, az test;
és magát a testetlent is mozgatja valami, éspedig a lelkület. S
ez a mozgás a szenvedély (pátosz).
Mindkettő szenvedésnek (pátosz) van tehát alávetve.

Ezen a következőket érti:

Ha a szívet feltöri a mikrokozmosz központi szívének, a szív
rózsájának a magsugárzása, és a fény egyfajta kedélyállapot képében,
a lélek ragyogásaként észrevehetővé válik a személyiségben, akkor
heves küzdelem robban ki a vigasztalan személyiség (és az őt tápláló
forrás), valamint a lelkület között. Ennek következtében, mindkét
harcoló heves kínokat él át:
egyfelől lelki fájdalom keletkezik, a lélek szenved, mert a
személyiségben nem képes összhangot teremteni, csak diszharmóniát
érez és okoz;
másfelől pedig a személyiség is szenved, mert a tőle oly idegen
befolyás teljesen kibillenti az egyensúlyából, és minden létező
kellemetlenséget a fejére idézhet, például - és ez még a jobbik eset -
testi nehézségeket, de mindenféle erkölcsi hiá-

91
nyosságot, heves indulatokat, szexuális eltévelyedést és a bű-
nözés különböző formáit is.
Hogy ennek a konfliktusnak mi az oka, azt nem nehéz el-
képzelni: az efóldi személyiség és a rózsasugárzás összeütkö-
zése okozza.
De hogy ez miként vezethet bűnözéshez és erkölcsi torzulá-
sokhoz, azt már talán nehezebb megérteni. Megkíséreljük
megmagyarázni.
Képzeljenek el például egy természeténél fogva jó hajla-
mokkal rendelkező személyiséget, aki azonban nagyon erős
énközpontú tudattal rendelkezik (az asztrológusok Jupiter-
befolyásról beszélnének), ami erős jóságrögeszmében fejeződik
ki. Ha az ilyen embert teljesen készületlenül éri a szív magsu-
gárzása, akkor rögeszméje csak tovább erősödik, és ez nagy ki-
csapongásokhoz vezet.
Ha értelmiségi típusról van szó, akkor a magsugárzásra kö-
vetkező helytelen válasz a becstelenség lesz.
Ha a testen az érzéslény uralkodik erős, negatív Mars-befo-
lyással, akkor a magsugárzás következménye sokszor erkölcsi
fogyatékosság lesz. Ebben az esetben különböző szenvedélyek
kerülhetnek előtérbe. A tanulóknak az Iskola és a természet
összehangolására vonatkozó kísérleteit is ez a befolyás magya-
rázza.
Feltehetik a kérdést: Hogyan lehet ebből bárkinek is haszna?
Nem butaság-e ilyen feszültségbe hajszolni olyasvalakit, aki
nem képes megfelelő módon reagálni?
Nos, ha szemügyre veszik a bűnözés és elfajulás világon át-
csapó hullámát, és megfigyelik a szinte gyökerét vesztett em-
beriség szokatlan viselkedését, akkor ebből arra kell következ-
tetniük, hogy az ember és az emberiség pillanatnyilag nehéz,
nagyon nehéz karmát szabadított el.
Ezt azonban bizonyos értelemben, bármily furcsán hangzik
is, nagy áldásnak tekintjük: ez az egyetlen áldásos, segítő be-
folyás, amelyre az emberiség nagy része még fogékony maradt.

92
Ennek egyetlen következménye azonban a legtöbb esetben a
szenvedésbe, bosszúságba és névtelen fájdalomba torkolló
konfliktus. Ezek a keserű tapasztalatok olyan mélyen bevésőd-
nek az aurikus lénybe, hogy az érintett mikrokozmoszok ettől a
pillanattól kezdve „megbélyegzettekké" válnak. És éppen ez
hordozza magában azt az óriási lehetőséget, hogy a mikrokoz-
mosz valamelyik következő megelevenítésénél az új személyi-
ség az aurikus szférában jelenlévő súlyos karmát teljesen új
módon dolgozza fel. A múltbéli szenvedés ugyanis erősen be-
folyásolja az arheuszt, a belső elválasztást és a vért, s többé-
kevésbé nyitottá teszi a szívet.
Ennek az lesz az eredménye, hogy ezekben az esetekben ki-
sebb valószínűséggel alakulnak ki a fent ecsetelt konfliktusok,
vagy ha mégis megjelennek, következményeik kevésbé komo-
lyak. Nagyon sok esetben pedig a múltbéli szenvedés az illetőt
elég erőssé tette ahhoz, hogy komolyan megpróbáljon az eredeti
lélek sugárzására válaszolni. Az ilyen esetekben tehát nagyon is
lehetséges, hogy az esetleges tanulóságot jó véghez sikerül
vinni.
Az Egyetemes Szerzet olykor nagyon hosszú távon dolgozik
az emberen: „egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és
ezer esztendő mint egy nap".
Mindezt nem azért mondjuk, hogy a bűnözést és erkölcste-
lenséget jóváhagyjuk, hanem hogy megértsék: létezik egy
szenvedés, mely az élethez vezet, és egy másik, amely a halál-
hoz. Az előbbi a világosság győzelme; az utóbbi pedig, még ha
az út erős szenvedésen vezet is át, szintén a világosság győ-
zelmét eredményezi, csak később.
Bennünk pedig, akik Istent és az emberiséget akarjuk szol-
gálni, a minket mozgató szenvedésnek mély szánalommá kell
válnia mindazok iránt, akiket így a mélységeken vezetnek ke-
resztül, hogy egyszer megélhessék magukban a napfelkeltét.

93
 XI

A lelkület és az ige

Miután megmagyaráztuk a passzió, a szenvedély, a szenvedés

eredeti értelmét, s megmutattuk, hogy a szív sugárzása mögött a
lelkület az ösztönző tényező, mely minden embert feltáma-
dáshoz vagy bukáshoz vezet, valamint azt, hogyan változik a
bukás is áldássá, Hermész a 22. szakaszban azzal folytatja, hogy
az ember az egyetlen a halandó lények közül, akit két
adománnyal láttak el: a lelkülettel és az igével. Ez a két tulaj-
donság a halhatatlansággal egyenértékű. Ha az ember helyes
módon alkalmazza őket, akkor nem különbözik a halhatatla-
noktól. Sőt, elhagyhatja a halandó testet, és a lelkület meg az ige
adománya által az istenek karához, az üdvözültekhez tartozhat.
Van tehát két halhatatlan tulajdonság, a lelkület és az ige.
Hermész továbbá azt mondja erről a két fenséges képesség-
ről:

Az üdvözült Isten, a jó démon azt mondta, hogy a lélek a testben

van, a lelkület a lélekben, az ige a lelkületben, s ennélfogva
mindezeknek az atyja Isten.

Vizsgáljuk meg, hogy mit akar ezzel Hermész mondani.

Kezdjük azzal, hogy mindenekelőtt megállapítjuk a lelkület
igazi fajtáját. A lelkület a mikrokozmosz magjában van. A mag

94
a nagy életelv, amelyet a Logosz gyújtott meg, tehát Istenben és
Istentől való, s mint olyan, halhatatlan. Ez a halhatatlan elv így
mindannyiunk mikrokozmoszában ott nyugszik, s arra kell
késztetnie bennünket, hogy éljünk is vele.
Amikor az ember halhatatlan elvéről beszélünk, akkor helye-
sen kell értelmeznünk az ember fogalmát. A személyiség,
amelyet általában embernek szoktunk nevezni, a teljes ember-
nek csak egy apró részlete. A mikrokozmikus mag sugárzása
viszont, amelyet Hermész lelkületnek (a mi filozófiánk pedig ró-
zsaszívnek vagy központi szívnek) nevez, nemcsak a testi szívre
irányul, hogy - mint említettük - oda betörjön, hanem az egész
lélegzőtérben ott rezeg a mikrokozmosz körül. A lelkület sugár-
zása tehát nemcsak a szívünkben lelhető fel, hanem - akárcsak a
mikrokozmosz - mindenütt körülöttünk. A központi szív e su-
gárzása asztrális jellegű, és az ősanyag tiszta szidérikus erejéhez
hasonlítható, amelyről annak idején Paracelsus is írt.
Amikor aztán ez a magsugárzás behatol, betör a testi szí-
vünkbe, akkor jött el a pillanat, hogy a személyiséget a lelkület
átlelkesítse. Akkor a lélek a testben van, a lelkület a lélekben és
a lelkület Istenben. Hermész pedig azt mondja, hogy az ige,
azaz a beszéd szintén a lelkületben van. Ezzel azt akarja vilá-
gossá tenni, hogy mihelyt a magsugárzás kezdi lelkesíteni a
személyiséget, mihelyt ez lehetségessé válik, akkor a magsu-
gárzás az emberi személyiség más központjaiba, nevezetesen a
csakrarendszerbe is beléphet. Kezdetben leginkább a gégecsak-
rát érinti meg.
Ez a csakra nagyjából a nyúltagy magasságában található.
Ha kezét a tarkójára helyezi, akkor ezt a csakrát érinti, mely a
nyak egész területét és az ott található összes szervet uralja.
Többek között komoly hatást gyakorol a garatra. A garatüreg-
ben egy nagyon erős érzékelőközpont van, mely a koponya
minden szervével kapcsolatban áll, az orral, a homloküreggel
(az arany rózsa székhelyével), a torokkal és a gégével. A garat
tehát mindezeken a csodás szerveken uralkodik.

95
 Nem árt, ha tekintetbe veszik, hogy szinte nincs is olyan
ember, aki el tudná kerülni a garat és a torok ismételt megbete-
gedését, például a náthát vagy a torokfájást. Ezek mindennapos,
szinte megszokott betegségek. S ami még figyelemre méltóbb:
ezek a bajok egyre inkább járványokká válnak. Az a tény, hogy
csaknem mindenkinek újra és újra megfájdul a torka - ami a
személyiségrendszer egyik legfontosabb pontja -, azt bizonyítja,
hogy az élet szent törvényeit igencsak megszegtük.
Amikor a magsugárzás behatol a fizikai szívbe, átlelkesíti a
személyiséget, és ereje az egész testben hatni kezd, akkor ebből
többnyire válsághelyzet alakul ki; akkor ezzel egyidejűleg az
asztrális sugárzás is belép a csakra-rendszerbe. Méghozzá -mint
már mondtuk - elsősorban a gégecsakrába.
A magsugárzás, amely betör a szívbe és az egész testet el-
árasztja, bizonyos gondolatok kifejlődését is serkenti. Minden-
féle érzés hullámzik át a testünkön. Az egész idegéter mozgásba
jön, és a csakra-meridiánok rendkívül érzékennyé válnak.
Ily módon aztán a garatüregben tömény asztrális és éteri
erősűrítmény is összpontosul. A garatüreg ezért olyan rezgési
központ, amelyben mindig a pillanatnyi helyzet tükröződik. Az
asztrális közegnek ez az összpontosulása tehát egészen pontosan
mutatja az illető jelenlegi állapotát. Ezen az alapon aztán egy
neki megfelelő rezgés keletkezik, amely felfelé a koponyatető
alatti különleges szervekhez jut el, lefelé pedig a véren és az
idegközegen át a test minden szervéhez és fluidumához. A
garatüregből pedig kiárad a gégéhez, a beszédszervekhez. Az
adott pillanatban ez alkotja a főszentély rezgési terét; ebből áll-
nak a gondolataink, és a legtöbb esetben ezt foglaljuk szavakba
is, s így a beszéd által elkerülhetetlen ténnyé tesszük. Ez az ál-
lapot a beszéd által rendszerünkben befelé és kifelé is hatásossá
válik életünk minden területén.
Arra is többször utaltunk már, hogy a gondolatok szintén
nagy hatással bírnak. A gondolatok asztrális képződményeket
hoznak létre, amelyek, ha folyamatosan éltetik őket, a lélegző-

96
terünkben maradnak, és különböző lehetőségeket rejtenek. A
beszéd által aztán a gondolatok a testben és a testen kívül is
megelevenítő, élő tényezőkké, hatásokká válnak. Mert a beszéd
teremtő képesség. A beszéd mágikus valami. Továbbá fölöttébb
delejes hatású is. Vonz és taszít, s egész sor eseményt és
folyamatot idéz elő. Fontolják meg jól: a beszéd egy mágikus
eszköz.
Felfedeztük hát, micsoda óriási képesség és kincs az emberi
beszéd. Vagy kifejezetten gyógyító, vagy nagyon káros és
rendkívül mérgező. Áldás vagy átok. Felemelő vagy romboló.
Gondoltak-e már arra, hogy a szükségtelen vagy káros fecse-
gessél önmaguknak okoznak felbecsülhetetlen károkat?
Az Egyetemes Tan azt mondja a gondolatéletről: „Öt perc
megfontolatlan gondolkodás öt év munkáját teheti tönkre".
Ugye ismerik ezt a szállóigét? Hozzá kell fűznünk, hogy
egyetlen percnyi meggondolatlan fecsegés pedig ötven év mun-
káját is tönkreteheti.
Abban a pillanatban, amikor a magsugárzás behatol a lel-
kületbe, a szívbe, ugyanakkor a gégecsakrán át a garatba is
bejut. Az ige, az erő, mely a mikrokozmosz élő szívében rejlik,
ekkor beáramlik a lényünkbe és alakot ölt, megtestesül ben-
nünk. Az ige tehát a nyitottság e kezdeti szakaszában mondatik
ki bennünk; kezdetben mindig az ige van, és az ige Istentől van.
Értik most már a János-evangélium bevezetőjét?
Használatba vesszük-e ezt az igét, mely Istentől van, és a
beszéd által válik jelenvalóvá, tevékennyé bennünk, valóban
pozitívan használjuk-e, vagy sötétségünk, ellentermészetünk
által megsemmisítő módon vetjük be? Ezzel a problémával
szembesítjük Önöket. Az ige egy alkotó erő, és ha a lélek élni
kezd, és a szellem kezd beáramlani a tobozmirigyközponton át,
akkor az ember köteles az ige szerint élni és halni.
Ha a lelkület fáradozik értünk, ha bizonyos erőtérben ki-
mondják Önnek az igét, akkor Ön köteles abból élni. Ha nem

97
abból él, akkor máris elkezdhet borzadozni a következmé-
nyektől.
Ha az ige, mely Istentől van, így kijelentetik Önben, akkor
ezt a teremtő erőt a megszabadulás érdekében teheti hatásossá
azzal, hogy maga is kimondja az igét, s hogy ebből az igéből,
ebből az erőből él és létezik. Érti-e már, miért mondja Hermész,
hogy a beszéd a halhatatlansággal egyenlő képesség? És azt is
érti-e, miért ismételgetjük újra és újra, hogy állítsanak őrt az
ajkaik elé? Lássa be, hogy talán évek óta folyamatosan kárt
okoz önmagának, és csak hátráltatja a megszabadulását! Mert
ha a halhatatlanság Önben lévő ajándékával visszaél, akkor na-
gyon is árt magának.
A legtöbb emberről elmondható, hogy nem uralkodik a be-
széde fölött. Belső káosza miatt nem képes az élet nyelvén
szólni. Gondoljanak csak a számtalan, fájdalmat okozó meg-
jegyzésre. Hányszor viselkednek bántó módon, meggondolat-
lanul, mert metsző szavakat használnak, másokat megsértenek
vagy becsmérelnek. Gondoljanak a szenvedélyek és az énköz-
pontúság kifejezéseire. És gondoljanak az oly ártalmas hazudo-
zásra, képmutatásra, kritizálásra és veszekedésre! Mi mindent
rontottak el ebben a tekintetben már a mai napon is reggel óta!
Az emberiségnek ezt a szokását ugyan meg lehet érteni, de
semmiképpen sem szabad csodálkoznunk azon, hogy a torok-
fájás és az azzal összefüggő bajok állandóan napirenden vannak.
Már szinte nem is gondolkodunk rajta. De föl tudják-e fogni,
hogy a fölös beszéddel a garatüregükben lévő rezgésteret
mérgezik folyamatosan? Már-már nem is betegségről kell be-
szélnünk, hanem olyan létállapotról, amely elől senki sem térhet
ki. Az ember az orvoshoz szalad vele, vagy csak a gyógyszeres
ládikájáig. Kiló- és literszámra fogyasztja a különféle
gyógyszereket. Ennek azonban a legcsekélyebb értelme sincs,
ha nem az igéből élnek. A beszéddel ugyanis az Önökben ható
erőket jelenvalóvá, időszerűvé teszik. Az átlagember és a tanuló
egyaránt ezt teszi. Most már tudjuk, milyen módon, és fel-

98
fogunk valamit abból is, amit ez eredményez. Az okkultista is
így idéz meg bizonyos erőket, az ember mágikus képessége, a
beszéd által. A okkultista azonban mint önző, énközpontú sze-
mély, tudja, hogyan kell ezt alkalmazni, és bőven él is ezzel a
lehetőséggel. S mint tudják, az okkultizmusnak - s így az em-
bernek ajándékozott halhatatlan képességgel való visszaélésnek
is - számtalan formája van.
Azt is megállapítottuk, hogy az ilyen módszerek alkalmazá-
sával az illetők még erősebben a születés és halál kerekéhez
láncolják magukat. Hát nem ostobaság, ha az ifjú Gnózis ta-
nulói is csatlakoznak hozzájuk? Egyrészt a megszabadító életre
akarnak irányulni, másrészt telefecsegik egész környezetüket.
Nagyobb ostobaságot aligha lehet elképzelni.
Gondoljanak például azokra, akik a művelődés és a külön-
böző olyan képzések szabványos kereteibe hagyják belepréselni
magukat, amelyek elsősorban a beszéddel kapcsolatosak. Az
ember például a hangját műveli. Müveit hangon beszél, például
gyöngéden vagy szenvedélyesen, attól függően, hogy mire van
éppen szükség. Manapság egész tudományt csináltak ebből.
Mekkora őrültség, micsoda agyrém kerekedik ki ebből! Micso-
da hatalmas csalás ez! Méghozzá igen buta csalás, mert mindez
megbosszulja magát! Gondoljanak például a papokra, akik azért
gyakorolják a beszédet és a mantramok éneklését, hogy
dialektikus célokat érjenek el velük.
Ok nem azt az igét, nem azt a beszédet alkalmazzák, amelyet
Hermész emleget, hanem a hangjukat edzik egy meghatározott
cél érdekében. Hermész ezért joggal jegyzi meg ezzel
kapcsolatban, hogy minden más lénynek, például az állatnak,
csak hangja van. Az állat trillázhat, mint a csalogány, és károg-
hat, mint a varjú. Az emberi hang azonban megjátszhatja az
angyalt vagy a megszabadultat; a nagy kérdés csak az, hogy e
hang mögött valóban angyal vagy megszabadult van-e. Ezért
fejezi be Hermész az erről szóló mondandóját ezzel a megjegy-
zéssel: Fiam, az ige, a beszéd, nagyon különbözik a hangtól.

99
Mi pedig hozzáfűzzük, hogy ha ez a hamis angyal vagy lát-
szólagos megszabadult kizökken a szerepéből, akkor egészen
másként beszél, mint képmutatása idején.
Mindannyiukat két mágikus képességgel látták el, azaz két
mágikus tulajdonsággal rendelkeznek: ez a lélek és a beszéd -a
lélek és az ige.
A lélekből éljenek! Ily módon lépjenek be a halhatatlanság-
ba, és a beszéd által alkalmazzák az igazi gnosztikus mágiát.

100
 XII

A szív megszabadítása

Minden emberi lénynek van tehát két halhatatlan képessége: a

lélek, amely a lelkületből születik, és a beszéd, amely szintén a
lelkületből fejlődik ki. El tudják hát képzelni, hogy micsoda fe-
szültség keríti hatalmába azt a tanulót, aki egész figyelmével a
Gnózisra irányul, és ezzel megnyitja szívét a mikrokozmosz
magsugárzása számára. Ez a sugárzás ugyanis a személyiséggel
minden tekintetben ellentétes. Ez az erő, amelyet az én maga
hív fel, tökéletesen megsemmisítő az én számára, és minden
olyasmi számára, amivel az én foglalkozik. Világos hát, hogy a
nagy küzdelemnek, melyet meg kell vívnunk, a szívben kell el-
kezdődnie. Az önérvényesítő, önmagát központba helyező én
minden törekvését ugyanis a szív sugározza ki, s a megkíván-
takat is a szív vonzza magához. A szívszentély említett műkö-
dése miatt - amely minden emberre jellemző - a szív folyamatos
izgalmi állapotban van, még alvás közben is. Emiatt aztán
igencsak megkristályosodott és rendkívül kimerült, mert
egyetlen pillanatra sem tud megpihenni, megnyugodni.
A tanuló "legnagyobb küzdelmét mindig a szívben, a szív
által és a szívvel harcolja meg. A szív a nagy csatatér, ahogyan
ezt a Bhagavad-Gita is világossá teszi.
A szív szüntelenül zaklatott állapotban van, amelybe az em-
beri én vágyai hajszolják bele. Mivel azonban világunkra az
ellentétek törvénye érvényes, abban a pillanatban, ahogy a

101
vágy kiindul a szívből, rögtön többféle ellenerőt is felhív,
amelyek többek között az ellenlábasainknak tekintett emberek-
ben öltenek alakot. Anélkül, hogy az illetők tudnák vagy akár
csak sejtenék is, énközpontú állapotunk miatt ellenfélnek te-
kintjük őket. Szívkisugárzásunk pedig aztán ezeket az embere-
ket, akiket ellenségeinknek tartunk, megpróbálja semlegesíteni,
mert köztünk és céljaink közt állnak. Ehhez a személyiség
minden képességét segítségül hívja, mindenekelőtt a beszédet. A
beszéddel romboljuk le egymást, szedjük ízekre és öljük meg
egymást kölcsönösen.
Az ember szíve emiatt nagyon tisztátalan. Ez akkor nyilvánul
meg leginkább, amikor megteszi első lépéseit az ifjú Gnózis élő
teste felé. A Gnózis fényében egyetlen ember szíve sem tiszta.
Mert a szív nagyon-nagyon régóta mészárszékké vált. Ha pedig
valaki rá akar térni az ösvényre, akkor meg kell tisztítania, el
kell csendesítenie a szívét. El kell csendesülnie Isten előtt,
ahogyan a Szentírás mondja. Az én szüntelen hajszáját, viadalát
és nyüzsgését be kell végre fejezni. Mert ha az ember ezt nem
teszi meg, akkor szíve sohasem lesz képes harmonikusan
befogadni a mikrokozmosz magsugárzását. Akkor az történik,
amit az előbbiekben már vázoltunk: hogy a behatoló mag-
sugárzás megsemmisít bennünket.
A szív csak akkor képes igazi feladatának szentelni magát, ha
valóban elcsitult és megtisztult. Erre a feladatra pedig - két
isteni képességénél fogva - minden ember hivatott és kivá-
lasztatott: le kell győznie a halált, és így át kell hatolnia az igaz,
új életállapotba.
Hogyan kell ezt elkezdeni, hogyan lehet a szívet elcsende-
síteni, megtisztítani?
Úgy, hogy az ember a szívét teljes mértékben kivonja a di-
alektikus élet folyamataiból, és ennek az új lelki folyamatnak, a
mikrokozmosz közepéből áradó magsugárzásnak szenteli.
Lehetséges-e ez? Képes-e erre az ember? Igen, ez teljesség-
gel elérhető. Ha valóban rátérünk ennek a megvalósítására, ak~

102
kor felfedezzük, hogy egészen új életvitelt tudunk felvenni és
végig is csinálni, anélkül, hogy bármit is magunkra kellene
kényszeríteni. Életünk egy egészen más életáramlatba torkollik,
amelyen aztán életünk hajója továbbhalad. Ha elhatározzuk,
hogy áttérünk egy ilyen új életvitelre, akkor a természet-én jelen
van még ugyan, de nagyon tudatosan elhatározza, hogy a szívet
már nem a mindennapi élet zsibongásához használja, hanem ura
útját fogja egyengetni.
Furcsának tűnhet az a kijelentés, hogy az én a szívet már nem
használja a dialektikus életfolyamatokhoz. A szív ugyanis
természetesen továbbra is betölti normális, biológiai szerepét.
De mindentől megvonja, ami e világból való, ami dialektikus
pezsgés és viszály. A szívbe mélységes béke költözik, Betlehem
békéje. Nem kíván már dialektikus dolgokat. Nem küzd már
emberek, dolgok és körülmények ellen.
Az emberekkel és dolgokkal szemben azonban mégsem
közömbös. Ugye tudják, hogy a szív dialektikus tekintetben
három módon reagálhat a dolgokat: vonzhatja és taszíthatja
őket, illetve teljesen semleges is lehet velük szemben. Márpedig
ez a semlegesség, közömbösség az emberekkel és a világ
dolgaival szemben talán éppen a legrosszabb. Amikor mi, ta-
nulók rátérünk arra, hogy szívünket kivonjuk a dialektikus
dolgok hatásköréből, akkor semmiképpen sem volna szabad a
közömbössé válás hibájába esni. Mindössze arról van szó, hogy
a szív nem száll már harcba az élet porondján. Nem küzd már
dialektikus emberek és dolgok ellen, és e viselkedés mellett a
végsőkig kitart. Minden olyan tevékenységet, amely ahhoz kell,
hogy élni tudjunk és teljesíthessük társadalmi kö-
telezettségeinket, nos, mindezeket kizárólag az intelligenciánk
segítségével visszük véghez, anélkül, hogy a szív ebben részt
venne. Ha rátér erre, akkor felfedezi, hogy társadalmi kötele-
zettségeinek sokkal egyszerűbben eleget tud tenni, mint azelőtt.
Gondoljon csak arra a gyakori helyzetre, amikor az ember
kelletlenül végzi a dolgát. Ez a vonakodás a szív hatása. A

103
szívvel tehát mindennapi munkánkat nagyon is megnehezít-
hetjük.
Felfedezzük továbbá, hogy ha a szív és működései nem áll-
nak többé az én rendelkezésére, akkor ez belülről gúzsba köti az
önérvényesítő természetet. Ha tehát Ön a szívét kivonja a
dialektikus nyüzsgésből, és teljesen a mikrokozmosz magsu-
gárzására irányítja, akkor valamennyi önérvényesítő ösztönét is
leveti. Ha átengedi szívét ennek az új helyzetnek, akkor azt is
megtapasztalja, hogy idegétere teljesen megnyugszik. Ön az
életben áll, teljesíti kötelességeit, de semmihez sem ragaszkodik
már.
Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy a szív emiatt teljesen
tétlenné vált. Ha ugyanis a szívet dialektikus szempontból nem
működtetjük többé, akkor mindenképpen eljut Isten által
elrendelt magasztos feladatáig. S azáltal, hogy az egész szív a
mikrokozmosz magsugárzásának szenteli magát, azonnal meg-
nyílik a rózsa, amely a legcsekélyebb ellenállás nélkül a termé-
szet keresztjére tűzhető. Csakis ekkor válunk valóban rózsake-
resztesekké. Amikor pedig ez a kereszt már áll, akkor szinte
magától értetődően tisztító, megváltoztató hatás árad ki belőle az
egész személyiségre. Röviden: az egész életünk, az egész
életmódunk megváltozik. Az ilyen ember bebizonyítja, hogy
rózsakeresztes lett, hogy belépett a vörös rózsakereszt szerze-
tébe. Az ilyen ember - elcsendesült szíve miatt - nem is lehet
más, mint rózsakeresztes.
A szívet tehát először is el kell csitítani és át kell adni igazi
rendeltetésének, ami a mikrokozmosz magsugárzásának befo-
gadása, felvétele. Ha a szív így elcsendesült és megtisztult, ak-
kor a rózsa megnyílik az egyetemes Gnózis számára és az igét
meg lehet eleveníteni Önben. Ekkor nagy öröm árasztja el, olyan
öröm, mely soha többé el nem múlik. Hatalmas boldogság tölti
el a szívet, és az az érzés, hogy mindennel és mindenkivel
összetartozik. Az ember első lenyűgöző, halhatatlan képessége
megszabadítóan behatolt a rendszerbe. A lelkület,

104
mely Istenből való, ekkor Önben lélekkel lett ellátva, és a szív-
ben, a lelkesülés helyén nem ütközik többé semmiféle ellenál-
lásba. A szívet teljességgel megtisztíthatja. Harmonikusan a
személyiséghez igazodhat, átizzíthatja az egész személyiség-
rendszert, s eközben gyógyítóan és betegségeket elhárító módon
lép fel.
Ez a dialektikus mértékek szerint való meggyógyulás nagy
titka. Ez annak a titka, hogyan végezhetjük munkánkat - akár
egy születésénél fogva gyenge testtel is - az emberi kor végső
határáig.
Ha pedig Ön így belépett a rózsakertbe, akkor virradt Önre az
új hét klasszikus, első napja, az első nap arimathiai József
udvarában.
Ez az udvar egy hegyen fekszik. Az arimathia szó ugyanis
magas hegyet jelent. S ezen a magas helyen, ezen a hegyen tá-
mad fel Önben az új ember második halhatatlansági képessége:
az élő ige. Az élő ige és a hang ekkor egyesül Önben, s élő,
vibráló valósággá válik. Ekkor lehet megünnepelni Önben a
feltámadás ünnepét. A szív csendjében megszületve, a magas
hely, az ami kezdetben volt, újra az életnek szenteltetik. Al-
kalmazni lehet a Szent Grál hatalmas képességét, a gnosztikus
mágiát. A hang, melyet az ige mozgat, megszólal és megtörté-
nik; parancsol és már létezik is! Mert azáltal, hogy az ige meg-
született, feltámadt Önben, megünnepelhető a szellem belépése
Önben. A Hétszellem ebben a pillanatban kapcsolatba lép a lé-
lekkel, megkezdődik az alkímiai menyegző, Rózsakereszt
Krisztián alkímiai menyegzője, a transzfiguráció. Ekkor pedig
beléphet az arany kapun is. S a belső jel csodás álmai beszélni
kezdenek. Hermész pedig hozzáteszi:

A lélek a testben van; a lelkület, a lélekben; az ige a lelkület-

ben, a lelkület pedig Istenben.
Az ige tehát Isten lelkülete és képe, a test az eszme képe, az
eszme pedig a léleké.

105
 XIII

A két halhatatlan képesség

Az ige tehát Isten lelkülete és képe, a test az eszme képe, az

eszme pedig a léleké.

Hermész tizenharmadik könyvében és különösen a fenti kije-

lentésben rejlik a transzfiguráció kulcsa. A transzfigurációt a
jelöltnek a gnosztikus misztériumokban önmagának kell elvé-
geznie, a két halhatatlan képesség, a lelkület és az ige segítsé-
gével.
Ezt a két isteni képességet több-kevesebb részletességgel
megtárgyaltuk már, és az utat is megmutattuk, amelyen fel-
éleszthetjük és szabaddá tehetjük őket. E két képesség nélkül
ugyanis egyetlen lény sem járhatja be a tényleges megszaba-
dulás ösvényét. Hogy mit értünk e két képességen, azt úgy lát-
hatjuk át a legjobban, ha a vizsgálódást a mikrokozmosszal
kezdjük.
A mindenütt jelenlévő, mindent betöltő Logosz hatalmas
eszmeképzése önmagát vetíti abba, amit mi térnek nevezünk. A
tér, mondják a rózsakeresztesek, nem üres: „nincs üres tér". A
tér ösanyaggal van tele. S mihelyt Isten a teremtménnyel, az
emberrel kapcsolatos tervét, eszméjét belesugározza ebbe a
térbe, létrejön a mikrokozmosz.
Úgy képzelhetik el ezt, mint az ősanyag összpontosulását, az
atomok összetömörülését. A mikrokozmosz kezdetben a még

106
megtestesületlen monád, az ősanyagnak egy mágneses elv
alapján képződött besűrűsödése. Az ilyen fénylő elvet a rózsa-
keresztesek a múltban szikrának, istenszikrának is nevezték. A
tulajdonképpeni szikra a monád valódi magja, amelyből egyfajta
sugárzás ered. Ez a magsugárzás hétszeres örvényt okoz,
hétszeres mágneses teret kelt. A sugárzás körül kialakuló mág-
neses tér pedig ezzel a magsugárzással, mint magától értetődő
természetes középponttal egy mikrokozmikus alkotási teret,
megnyilvánulási térséget képez. Ebben a térben kell aztán a
nagy önmegvalósító folyamatnak végbemennie.
A mikrokozmosznak ebben a megnyilvánulási terében bizo-
nyos pillanatban egy jelenség, forma, test fejlődik ki. Ez a je-
lenség - Hermész szavaival élve - az ábrázolat, a szobrász-
munka, a mikrokozmoszt lelkesítő magsugárzás kifejezése. A
magsugárzás természete révén megegyezik a Logosz eszméjé-
vel. Ezért mondja a 26. szakasz, hogy „a test az eszme képe".
Az eszme a lélek által nyilvánul meg, a lélek a lelkület avagy
magelv által, a mag pedig az istenség képe. A 27. szakaszban
pedig azt mondja Hermész:

Az anyag legfinomabb eleme tehát a levegő vagy ősanyag,

az ősanyag legfinomabb tényezője a lélek, a lélek
legfinomabbja a lelkület, a lelkület legfinomabbja pedig
Isten.

Az ősmúltban tehát az ember még tökéletes értelemben önma-

gát megnyilvánító lény volt. A monád magsugárzása által a
monád alkotási térségében nyilvánult meg, mint egy tiszta el-
képzelés, mint az istenség világos eszméje, mint egy rendkívül
pompás személyiség. S ez a személyiség hatalmas képességek-
kel volt felruházva, amelyeket szabadon használva végezhette
feladatát a mindenségben.
Tudjuk azonban, hogy ezeknek a lényeknek egy része beke-
rült abba a folyamatba, amelyet bukásként emlegetünk, s

107
amelyről a továbbiakban még részletesen beszélni fogunk. En-
nek egyik következményeként azonban a testek, az isteni eszme
ábrái megkristályosodtak. A testek besűrüsödtek, és egy adott
pillanatban emiatt zavar keletkezett a monád és magsugárzása,
illetve az egyre tömörebb testek kapcsolatában. Ezért aztán a
magsugárzás végül már képtelen volt kellő mennyiségű
energiával ellátni a testeket. Ekkor jelent meg először az a másik
folyamat, amelyet halálnak nevezünk. A kilökődött, meg-
kristályosodott formákat egyre újabb jelenségekkel pótolták. A
magsugárzás ugyanis folytatta tevékenységét, s a mikrokoz-
moszban állandóan új és új alak jelent meg. Ezért mondják a
mítoszok, hogy az ember kezdetben kétnemű lény volt, hermaf-
rodita, férfi és nő egyben.
Ugye megértik, hogy ez az állapot nem maradhatott tartós.
Az olyan emberi vetület, amely folyamatosan fajtájával ellen-
tétesen működik, végül rendkívüli feszültséget, összeütközést
okoz, amelyet ebben az esetben a monád magsugárzása nem volt
képes tartósan sem kibírni, sem fenntartani. Ennek pedig az lett
a következménye, hogy ez a sugárzás nem tudott többé a
személyiségben kifejezésre jutni. A személyiség - amely akko-
riban sokkal hosszabb ideig élt, mint ma - csaknem kizárólag
asztrális-éteri fajtájú volt. Amikor aztán tovább éleződött a
helyzet a monád magsugárzása és az egyre töményebbé váló
személyiség között, akkor alakult ki az, amit a nemek szétválá-
sának nevezünk, vagyis a személyiség nemi egyesüléssel történő
fenntartása. Ekkor kezdett kialakulni a születés jelensége és
fordultak visszájára a dolgok: az eltestetlenült, kiürült mikro-
kozmoszokat ekkortól próbálják egy új személyiség megszüle-
tésével helyreállítani, úgy, hogy azok a természetbe születvén,
ha csak lehetséges, visszaállítsák az ősrégi folyamatot, és meg-
szüntessék a halált.
Beláthatjuk tehát, hogy egy személyiség születése ugyanak-
kor egy mikrokozmosszal való összekapcsolódást is jelent. A
személyiség és a mikrokozmosz kapcsolatának pedig az a célja,

108
hogy helyreállítsa az eredeti állapotot, újra megnyilvánuláshoz
juttassa az eredeti, halhatatlan embert, mégpedig a
mikrokozmikus, azaz monádikus magsugárzás eszméje alapján.
Az, hogy Ön ennek az Iskolának a tanulója, arra szolgál,
hogy ennek a célnak a megvalósításán együttműködjön, hogy
segítsen az Ön mikrokozmikus világában az eredeti Gnózist
helyreállítani. A modern Szellemi Iskola ennek az egyetlen
munkának a szolgálatában áll. Szó sincs arról, hogy az Iskola
arra irányulna, hogy az Ön mai, természetszülte személyiségét
megnemesítse, vagy természetszülte lényét megjavítsa, istenivé
tegye. Az olvasó is tudja, hány buta és primitív módszer fog-
lalkozik erre irányuló haszontalan kísérletekkel. Ön azonban
kizárólag azért tanulója ennek a Szellemi Iskolának, hogy je-
lenlegi személyiségét, amely ugyanakkor az Ön tudata is, az Ön
monádjával együttműködve ennek a nagy újrateremtő műnek,
ennek a hatalmas transzfigurációs folyamatnak rendelje alá.
Ha ezt Ön nem akarja, akkor tanulóságának a legcsekélyebb
értelme sincs, s az csak fáradalmakat okoz.
Ha viszont valóban véghez akarja vinni ezt az újjáalkotási
folyamatot, ha egész lényével, egész szívével erre törekszik,
akkor - mint mondtuk - két óriási képesség áll a rendelkezésére:
a lelkület és az ige. S mindkettőt tetszés szerint felszabadíthatja
és alkalmazhatja.
Egyes emberek esetében - figyelembe véve az irányulásukat,
gondolkodásmódjukat és viselkedésüket - gyakran elcso-
dálkozhatunk, hogy ugyan miért csatlakoztak az Iskolához.
Azokban az időkben, amikor a Rózsakereszt Szerzete legin-
kább csak rejtve dolgozhatott, az újoncot mindig is őszinte vá-
gyakozása és azon szilárd elhatározása alapján vették fel, hogy
be akar lépni a transzfiguráció pompás folyamatába. Az új tag
emiatt valóban egész lényét bevetve szentelte magát ennek a
folyamatnak.
Mit gondoljunk azonban modern korunkban az olyan tanu-
lókról, akik mondják, ígérik és elhatározzák ugyan, hogy be-

109
lépnek a folyamatba, ezt azonban mégsem teszik meg? Nos, ez
legalábbis fölöttébb értelmetlen és helytelen cselekedet. Az Élő
Test szempontjából pedig, amelybe az ilyen ember behatolt,
nagyon tisztességtelen is. Az ilyen esetek azt bizonyítják, hogy
mai fajtestünk igencsak lesüllyedt és megkristályosodott, va-
lamint hogy az illetők gondolkodása mennyire eltorzult. Ez a
rendkívül szomorú tény nem azt bizonyítja-e, hogy az ilyen
embereken gyakorlatilag már nem lehet segíteni?
A modern Szellemi Iskola az Egyetemes Lánc megbízása
alapján tárta szélesre kapuit. Bárki beléphet bizonyos feltételek
mellett. Ha aztán valaki teljesen szabadon és önként belépett, s a
feltételeket annak rendje s módja szerint elfogadta, akkor egy
őszinte, normális, tisztességes embertől elvárható, hogy elhatá-
rozásához hűen ígéretét be is tartsa. Ha kiderül, hogy ezt nem
teszi, akkor ebből arra lehet következtetni, hogy nagyon mélyre
süllyedt.
Azt mondják Önnek: létezik két hatalmas képesség, amely az
Ön tanulóságát jelöltséggé teheti, s a jelöltséget a győzelemhez
vezetheti. Ez a két képesség nem adomány, nem kell őket az Ön
rendszerébe bevezetni, hiszen már az Ön monádikus rendsze-
réhez tartoznak. De Önnek magának kell felszabadítania őket.
Akkor ezek Önt ellenállhatatlan erővel elvezetik a végcélig.
Ez a két halhatatlan képesség a monád magjában, a mikro-
kozmosz magjában található. Ez először is az, amit a János-
evangélium bevezetője az igének nevez. Ez az isteni eszme,
mely a Logoszból az örökkévalóságba sugárzik. Másodszor
pedig az ezzel összhangban álló magsugárzásról van szó.
A szív elcsendesítése által, azzal hogy abban minden viszályt
beszüntet, és mélységes békét teremt benne, megnyitja
szívszentélyét a lelkület, azaz a monád mag-fényének harmo-
nikus sugárzása számára. Ha valóban ez a magsugárzás lelkesít
és lát el bennünket lélekkel, az számos nagyszerű következ-
ménnyel jár. S ha ezek megjelennek, akkor beszélhetünk igazi
tanulóságról. Akkor lesz igazán és valóban bensőséges kap-

110
csolat a lelkület és a személyiség között. Akkor vannak lerakva
a helyreállítás, a transzfiguráció alapjai.
Ehhez csatlakozik aztán a második képesség: az ige, a be-
széd. A gégecsakra ekkor új módon és egyre nagyobb erővel hat
az Ön rendszerében, és a garatüreg érzékelőközpontja ösz-
szegyüjti az új fényerőt, amelyet majd a hang segítségével kell
alkalmaznia.
Tekintsék át ezt a hatalmas csodát: aki az alapvető képessé-
get, az új lelkiállapotot valóban tökéletesen szabaddá teszi ma-
gában, és ily módon egész szívét a Gnózisra bízza, majd ebből
az állapotból kiindulva él, annak egy új, nagyszerű alkotóké-
pesség áll rendelkezésére: a beszéd vagy ige, amelynek segít-
ségével minden, a rendszerében uralkodó erőt alkalmazhat,
vagy ha káros, akkor semlegesíthet és kiűzhet.
Ezt a két képességet mindegyikünk megkapta. Ha Ön haj-
landó elállni a szív viszályaitól, ha hajlandó bemenni Betlehem
mélységes békességébe, ha hajlandó megszüntetni a hang
anarchiáját, és hangját a helyes módon akarja használni, azaz
túljut az állati ordításon, akkor az Ön számára az igazi, alkal-
mazott tanulóságban megnyílik az új menny-föld.

111
 XIV

A belső törvény

A Corpus Hermeticum tizenharmadik könyvének további ta-

nulmányozása szükségessé teszi, hogy elbeszélgessünk a halál-
ról, amellyel mindannyian szoros kapcsolatban vagyunk, s
amelytől oly sokan félnek.
A halál mint olyan egy nagyon is valóságos kísértet, mely
sokakat újra és újra arra késztet, hogy feltegyék a kérdést: vajon
az eredeti ember, aki oly pompás dicsőségben élt, hogyan
halhatott meg mégis? Nem ad-e ez okot arra, hogy kételkedni
kezdjünk az isteni tökéletességben? Erre a kérdésre csak azt le-
het válaszolni, hogy éppen a halál az isteni tökéletesség bizo-
nyítéka, s hogy lényegében véve az, amit halálnak nevezünk,
valójában nem is létezik.
Ha alaposan megvizsgálják a tényeket és a valóságot, akkor
Önök is erre a megdönthetetlen következtetésre jutnak.
Tudjuk, hogy a szellem - azaz Isten - önnön sugárereje által
nyilvánul meg az anyagban, az ősanyag óceánjában, s általa az
ösanyagban egy szikrázó elv, egy mikrokozmosz, egy monád
keletkezik.
Mi is az az ősanyag?
Az atomok végtelen, mindenütt jelenlévő óceánja.
Mert ahogyan a régi rózsakeresztesek is tanúsították: nincs
üres tér.
Na, és mik az atomok?
112
 Élő, abszolút mozgó, végtelenül apró részecskék, kicsiny
világegyetemek és csillagrendszerek.
Vagyis létezik egy végtelen tér, egyetlen lüktető, hatalmas
élet. Bárhol is kutatnak, sehol a világmindenségben nem talál-
nak olyasmit, amit élettelen volna. Az egész világegyetem lé-
nyege kiirthatatlanul és alapvetően élő. Ezért énekeljük oly
hosszú ideje egyik templomi énekünkben: „Bárhová nézünk,
minden dolog él, csodálást megér, Isten-szívről beszél".
Halál tehát nincs. Gondoljanak a monádra. Mi más az, mint a
szellem által, maga Isten által összeillesztett élő atomok rend-
szere. Az atom egyenlő az élettel: a monád pedig egy élet-
összpontosulás, melyet Isten szelleme lobbantott lángra.
Az így életre lobbantott, összeillesztett, együttműködő élet-
nek célja van; egy eszméből, egy tervből indul ki, amelyet a
sugárzás, a fényerők sokasága vált valóra. A monádból áradó
sugárzás, amelyet lelkületnek is neveztünk, a monád mágneses
terében, az erre szánt kritikus pontban megalkotja az eszme áb-
ráját, amely úgyszintén nem lehet más, mint olyan élő atomok
összekapcsolódása, amelyeknek eggyé válva a képet, az eszme
célját kell kihordaniuk, megszülniük. így képezik az eszme
megtestesülését.
A megtestesülésbe beáramló eszme képezi a lelkesülést, a
szerkezet lelkét. A lelkesültség állapotát pedig az eszme és a
megtestesülés között mintha csak a világosság, a fény tartaná
fenn. Ebből az következik, hogy a megtestesülés, az élő eszme
ábrája kell hogy legyen az eszköz, mely az eszmét kihordja és
megerősíti. A természetes test ezért, bármilyen legyen is, min-
dig a testben megjelent Isten. Mert a mikrokozmoszban folyó
mérhetetlen tevékenység hátterében a szellem, azaz Isten áll.
Ez a fejlődés különböző természettörvények alapján megy
végbe, amelyeket az ókorban kozmokrátoroknak, a világ urai-
nak neveztek. Létezik például az összeillesztés törvénye,
amelynek hatására a monádikus sugárzás következtében élő
atomok sereglenek össze, az eszme képét, azaz testet alkotva.

113
A folyamatot az atomok összeüleszkedésének törvénye szabá-
lyozza. Ennek a törvénynek azonban megvannak a határai. Mert
ha az élő atomok egy testbe való összesereglése vég nélkül
folytatódna, akkor az így keletkező test megkristályosodna,
majd teljesen megkövesedne, mozgásképtelenné válna, és nem
tudna többé a céljának megfelelni. Emiatt az összeilleszkedés
törvénye által keletkező valamennyi testet egy másik törvény
ellenőrzi, amely arról gondoskodik, hogy a test összhangban
maradjon az isteni világmindenséggel. Ez a másik törvény a
feloszlatás törvénye.
Két természettörvény ellenőriz tehát minden testet: az ösz-
szeillesztés törvénye és a feloszlatás törvénye. így keletkezik az
anyagcsere, és ezért érvényes mindenre a tágulás és a zsugo-
rodás törvénye.
Nos, az emberiség fejlődése a jelenlegi, évmilliárdokig tartó
időszakban hét szakaszon halad át. Az olyan tekintélyek, mint
Blavatskyné, Rudolf Steiner, Max Heindel és mások, többé-
kevésbé részletesen írnak erről a műveikben. Heindel például
hét körfolyamatról beszél, a hét égitestről, hét világkorszak so-
rán. Hétszer hét csillagkorszak-fordulót említ. Ezzel csak arra
szeretnénk rávilágítani, hogy a világegyetem, az atomok e ha-
tártalan óceánja maga is óriási rendszert képez, amelyben fo-
lyamatszerüen különböző természettudományos fejlemények
nyilvánulnak meg.
A világmindenség tehát nem statikus, nem állandó, hanem a
szüntelen változás színtere.
Anélkül, hogy belemennénk a részletekbe, megemlítjük még,
hogy az összeillesztés föntebb említett törvénye a különböző
csillagkorszakokban más és más módon lép fel. Azaz egyes
makrokozmikus időszakokban az atomok fokozottabb
összesereglését, nagyobb mértékű kristályosodást, tömörülést
teszi lehetővé, mint az azt megelőző vagy későbbi időszakok
során. Emberiségünk most olyan - a végéhez közeledő - idő-
szakban él, amelyben a testek a lehető legnagyobb mértékben

114
besűrűsödtek. Az ilyen időszakban persze a feloszlatás törvénye
is rendkívül fölerősödik - lendülete pontosan ugyanolyan
mértékben gyorsul fel, ahogyan az összeillesztés törvénye erő-
södik.
A felbontásnak ezt a kifejezett beavatkozását szoktuk halál-
nak nevezni. Vegyék azonban figyelembe, Barátaink, hogy ez
az úgynevezett halál nem más, mint az élő anyagcsere serken-
tése.
Egy test szétesik. Mire esik szét? Élő atomokra. Maga az
atom, a világegyetem egysége, soha sem megy veszendőbe: az
atomok testekké illeszkednek össze, majd eleresztik egymást.
Az élet tökéletes élet marad, a halál csak rögeszme!
Most esetleg azzal az ellenvetéssel élhetnek, különösen ha
vallásos neveltetésben részesültek, hogy a Szentírás szerint a
halál a bűn zsoldja. Márpedig hogy értelmezzük akkor ebben az
összefüggésben a jót és a gonoszt?
Nos, az említett csillagkorszakok során eljön az a pillanat,
amikor az emberiség eléri az atomi összetömörülés mélypontját.
Az eszme ábrázolata, a test egyre töményebbé válik, és egy
meghatározott időpontban a monád magsugárzása - amely
eszmei értelemben együttműködik vele - a testet nem képes
többé kellő mértékben ellenőrizni.
Képzeljék el ezt a helyzetet. Idézzék fel a mikrokozmikus
gömböt. Ebben egy mag található, amelyből sugárzás árad. E
magsugárzás lelket adó hatására atomok sereglenek össze, test
keletkezik, amelyet a magsugárzás tart fenn folyamatosan. A
magsugárzást avagy lelkületet az összeállt atomokkal, vagyis a
testtel a lelket adó lényeg tartja össze. így néz ki a szellem, a
lélek és a test egysége.
Ez a rendszer aztán a csillagkorszakok folyamán egy adott
pillanatban töménnyé válik. A testanyag egyre jobban besűrű-
södik, s e fejlődés folyamán eljön az a pillanat, amikor a mag-
sugárzás - ha szabad így fogalmaznunk - nem képes már kézben
tartani a dolgot. Ha a megtestesülés, az ábrázolat, a kép-

115
viselő belső indítékból együttműködne a magsugárzással, akkor
ez nem következne be. Ellenkező esetben, a fenti összetö-
mörülés állapotában azonban a magsugárzás számára kényszerű
nyugalom alakul ki. A magsugárzás elakad. A lelkület visz-
szahúzódik önmagába, s az eszme ábrázolatát, a testet, melyet
nem táplál többé a mikrokozmikus központ sugárzása, végül a
létfenntartás ismert nemi folyamataival kell természetes születés
révén állandóan megújítani.
Mihelyt tehát a megtestesülés kisiklik a magsugárzás elle-
nőrzése alól, a forma, a test szétesik, feloszlik, és a nemi lét-
fenntartó folyamatok révén kell a mikrokozmoszba újra beil-
leszteni. Ezt az összeillesztés természettörvénye vezérli; az
„ember" felnő, majd a feloszlatás törvénye újra szétszedi, ele-
meire bontja.
Ebben az összefüggésben beszélünk szükségrend-testről.
Ez biztosítja a monád számára, hogy szüntelenül test álljon a
rendelkezésére.
Miért van erre szüksége? Mi ennek a célja?
Az előbbiekben már megpróbáltuk ezt világossá tenni. A
megtestesülésben, az ábrázolatban, a képhordozóban ugyanis
-ezek Önök - tudatosítani kell jelenlegi állapotát és rendeltetését.
Az a rendeltetésük, mindannyiunk rendeltetése, hogy újra
együttműködjünk a monád magsugárzásával, a Logosz eredeti
eszméjével, hogy helyreálljon az ősrégi folyamat.
Amikor tehát a megtestesülés, a képhordozó egészen a leírt út
mélypontjára süllyed, ahol teljesen elfelejti, hogy olyasmi is
létezik, mint a magsugárzás vagy az eredeti lélek, maradéktala-
nul az élet vízszintes síkjára irányul és egyáltalán nem képes
már eltekinteni ettől, azt gondolván, hogy erre a világra van
utalva, ezen a szinten a helye, akkor egyfajta nehézség lép fel.
Nevezetesen az, hogy a szükségrend-test segítségével minden
képhordozót képessé kell tenni arra, hogy ráléphessen a vissza-
útra.

116
 S ez nem minden, egy további nehézség is jelentkezik. Min-
den test - ahogy említettük - élet. Minden porcikája élet, mert
élő atomokból áll. Olyasmi, amit holt anyagnak nevezhetnénk,
nem létezik a világmindenségben.
Hermész azt mondja a 31., 32. és 33. szakaszban:

A világban sohasem volt, nincs és soha nem is lesz olyasmi,

ami halott lenne.
Mert az Atya azt akarta, hogy a világ élő legyen, mindaddig,
míg csak létezik; ezért aztán a világ szükségképpen Isten.
Hogyan is lenne lehetséges tehát, fiam, hogy Istenben, aki a
mindenség képe és az élet bősége, előforduljon olyasmi, mint a
halál? A halál ugyanis romlás, a romlás pedig megsemmisülés.
Hogy képzelhetjük hát, hogy a romolhatatlannak egy része el-
romolhatna, vagy Isten egy része megsemmisülhetne?

„Ne légy olyan értetlen, hogy azt hidd - mondja Hermész

nyomatékosan Tatnak -, hogy létezik valami olyasmi, amit
halálnak nevezhetnél". Minden élet, az atomok egyetlen, élő
óceánja. Minden test élet tehát. Minden élet pedig tudatot is
jelent. És minden tudat végtelen, természete szerint isteni erővel
rendelkezik. Mert az atom - élet. És az élet csakis az ősforrásból
magyarázható meg. Mivel testi állapotuk, az Önök sze-
mélyiségállapota atomok csoportosulása, ezért lényük alapja,
lényegük Isten, a testben megjelent Isten.
Ha azonban ez a személyiségállapot ebben a lefelé haladás-
ban, ezen a mélyponton többé már nem közvetlenül a monád-
ból ered, nem abból magyarázható, és nincs kapcsolatban vele,
nem közvetlenül a monád kelti, mint egykor, akkor ez a test
nem rendelkezik már belső törvénnyel, azaz nincs meg az ere-
deti lelkülete. Csak ha evangéliumi értelemben újjászületett,
akkor birtokolja ismét ezt a belső törvényt, akkor jut újra szóhoz
ez a törvény a szívében. Ha ez a törvény még hallgat, ha a
monáddal való kapcsolata nem állt helyre, akkor még kizárólag

117
 csak a külső törvények szólhatnak Önhöz. Ezért van annyi ne-
hézség az életében. Ami ugyanis kívülről jön, azt könnyen el-
felejtheti. És el is felejti, mert túlságosan nagy érdeklődést
mutat a vízszintes sík iránt.
Ezen a lejtőn, ezen a mélyponton a testnek nem áll már ren-
delkezésére belső törvény, hanem külső törvények kell hogy
vezessék. Ezért mondja a régi ezoterikus tan, hogy az ember
fejlődésének bizonyos pillanatában a test belső szeme becsu-
kódott; ez a szem, a tobozmirigy lappangó állapotba került, és
össze is zsugorodott. A harmadik szem, a tobozmirigy, rejtett,
nyugvó állapotba került.
Am valójában semmi sincs elrejtve, semmi sem nyugszik. Az
Önök tobozmirigye továbbra is természetes állapotában van. Ezt
a belső szemet azonban Önök nem használják, nem is képesek
használni, mert a szívüket még zárva tartják. Szívük alapjában
véve csordultig telt mindenféle mellékes dologgal: csak éppen a
lényeg hiányzik belőle. Mindaddig, míg szívét a magsugárzástól
elzárva tartja, a test-ember szinte vak e sugárzás közvetlen
érintése és fáradozása számára. Ezért beszél az Újszövetség oly
gyakran vakon születettekről.
Ugye tudják, hogy ilyen értelemben véve Önök is vakon jöttek
a világra? Hát nem vagyunk-e mindnyájan vakon születettek?
Hogyan lehetne megszüntetni természetben-születettségünk-
nek ezt az alapvető állapotát?
Krisztus üdvösségében, azaz a magsugárzás lelket adó su-
gárerejében kell meggyógyulnunk.
Értik ezt? Alapvetően az számít vaknak, aki a Szentírás sze-
rint látván nem lát és hallván nem hall. Ilyen állapotban egy-
szerűen képtelenek helyesen cselekedni, és a legnagyobb osto-
baságokat követik el. A sötétben tévelygő mindenképpen aka-
dályokba ütközik, meg is sérül, baleseteket okoz, helytelen
dolgokat tesz, és nehéz helyzetekbe keveredik!
Amikor a lejtőn ez az állapot első ízben megmutatkozott,
akkor, ezen a mélyponton jelent meg a gonosz, éspedig a belső

118
 észlelőképesség elveszítésének következményeként. Ebben a
helyzetben esett aztán a halandó az oly mágikus külső élet ál-
dozatául.
A gonosz, a rossz tehát semmiképpen sem alapvető része a
lénynek. Sötétség formájában mutatkozik meg, amelyben a vi-
lágtalan tapogatódzva, tudatlanul támolyog útján, s időről időre
akadályokba ütközik. Emiatt mondjuk, hogy a tudatlanság egy-
ben a legnagyobb bűn is. Gondoljanak csak az Úr sóhajára:
„Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való". Ne-
hogy azt higgyék, hogy itt a könyvekből vagy oktatás alapján
nyert tudományról van szó. Arról sem, amelyet talán a Szellemi
Iskola valamelyik munkatársa közvetít Önöknek az emel-
vényről.
Nem, itt a belülről jövő ismeretről van szó!
Minden, ami csak létezik, amit csak Isten megnyilvánított, az
mind ott rejlik az Önök monádjában. Nyissák meg a lényüket a
monádikus magsugárzásnak, és fogyatékosságaik eltűnnek,
ismét egészségessé válnak, ahogyan monádjuk kezdettől fogva
egészséges volt. Ha viszont továbbra is a sötétségben
tévelyegnek és tapogatódznak, akkor a feloszlatás
természettörvényének kell Önöket egyre erőteljesebben
helyreigazítania. Attól a pillanattól kezdve, amikor a testi ember
teljesen világtalanná vált, a feloszlatás törvénye nem működött
többé fájdalommentesen. Az életünkben elkövetett hibáink
csaknem minden esetben nagy fájdalmat is okoznak, így vált a
halál is fájdalommá, mert ő lett a bűn zsoldja, következménye.
Ez az oly nehéz anyagcserefolyamat jár a legnagyobb
fájdalmakkal.
A lejtő mélypontján fellépő külső törvényt - mint tudjuk -az
Ószövetség ecseteli. Amikor a nyájat terelik, a tudatlan, látván
nem látó és hallván nem halló nyájat, akkor a külső törvénynek
kell őt, amennyire csak lehet, megoltalmaznia. Ezért emel szót a
törvény dörgedelmesen: „Parancsolom, hogy (...), s ha nem így
cselekszel, akkor így és így jársz." „Azon a napon,

119
amelyen ezt és ezt teszed, ezt és ezt hozol létre, ez és ez lesz a
következmény." így szól a külső törvény, a Tízparancsolat.
Amikor egy lelkésszel beszélgettünk, megkérdezte: betart-
ják-e iskolájukban a Tízparancsolatot? Azt válaszoltuk: igen,
kénytelenek vagyunk, mert másképpen nem megy.
Föl tudják ezt fogni? Ha a belső törvény Önökben nem mű-
ködik, ha nem születtek újjá az Újszövetség fényében, akkor az
Ószövetségnek kell működnie, ami a háború és csatazaj, az ín-
ség és nyomorúság legkülönbözőbb változatait jelenti. Ez a
helyzet. A külső törvény tehát nem a gyűlölet törvénye, hanem
arra szolgál, hogy védje és vezesse a vakokat, hogy a képhor-
dozót, aki kapcsolatban van ugyan a monáddal, de már nem tud
erről, s ennek megfelelően helytelenül is viselkedik, lehetőleg
megtartsa, éspedig annak érdekében, hogy ameddig csak lehet,
megmaradjon helyreállításának lehetősége. A képhordozót ezért
a külső törvény vezeti, s ha szükséges, bünteti is. Ezért utalunk
ebben az összefüggésben Hermész tizenharmadik könyvének
utolsó szakaszára:

Imádd ezt az igét, fiiam, és tiszteld: az istentiszteletnek csak

egyetlen formája létezik, Istent csak egy úton szolgálhatod, az-
zal, hogy nem vagy gonosz.

Ami a következőket jelenti: ha a gonoszságot, amennyire csak

lehet, visszaszorítjuk és elkerüljük, akkor magunkban nyitva
tartjuk annak a lehetőségét, hogy egyszer újra találkozzunk az
igazi világossággal.
Ezek alapján alighanem újabb kérdés merül fel Önökben:
Ugyan miért volt szükség egy ilyen mélypontra a csillagkor-
szakok folyamán? Vajon miért kellett egy ekkora dicsőségnek
elvesznie? Nem a végzet hozta-e magával, nem történhetett
volna ez másként?
Vizsgáljuk meg ezt a kérdést közelebbről!

120
 XV

A szellem kardja

A nadír szó - mint tudják - mélypontot, talppontot jelent. Ám

azt, amikor egy lény a csillagkorszakok során a nadíron halad
át, nos, ezt a tényt igazából soha sem szabad bukásnak látni az
elsötétülés értelmében. Sőt, a talpponton, a nadírban, az asztro-
nómiai időszakok e fontos szakaszában kell megszerezni a mi-
nőséget, itt kell elérni azt a célt, amelyet a Logosz kitűzött ön-
magának, itt kell megvalósítani Istennek a világgal és emberi-
séggel kapcsolatos tervét.
Mi tehát egy nadírmenet lényege? Ugyan mi a sötétségben
lejátszódó tapasztalatszerzés célja?
Nos, a világosság megtalálása a tévelygés során; a gonosz
legyőzése e megtalált és önerőből fenntartott világosság segít-
ségével; valamint az eredeti állapot helyreállítása. Minden rej-
tély erre irányul. Ha az ember megfejtette, akkor fejlődésének
iránya újra felfelé mutat, visszatér eredetéhez. Mérhetetlen
különbség van azonban régi és mostani helyzete között. Tu-
datlanként indult ugyanis, és beavatottként tér vissza; elveszett
fiúként indult, és újra megtalált fiúként tér meg az Atya házába.
Ezért fejlődik ki a világmindenségben egy csillagkorszak-
okon átívelő monádikus üdvmegnyilvánulás, hogy az emberi-
séget egy lefelé vezető ösvényen, majd mélyponton keresztül
tudattal, megtisztulással és bőséges tapasztalattal ajándékozza
meg; vagyis egy ószövetségi, fenyegetéssel, fájdalommal és

121
csapásokkal teli időszakon át elvezessen a Krisztusban való
megforduláshoz és az újszövetségben való felmenetelhez.
Ha ezt fel tudják fogni, akkor megértik a klasszikus rózsake-
resztesek célját is, akik - mint tudják - azt tanították, hogy:
Isten szelleme által lángra lobbantva
az Úr Jézusban elpusztulni,
s a Szent Szellem által újjászületni.
Ezt a fejlődésmenetet a következőképpen értelmezhetik:
Isten megalkotta a monádot,
majd kifejlődik a lelkület, azaz a magsugárzás,
végül megvalósul a négyszeres személyiség, mint az eszme
ábrája, amelyet aztán a monád lélekkel lát el.
íme a hétszeres, tökéletes ember, ahogyan Isten szelleme
lobbantotta életre. Ez tehát a hatalmas isteni megnyilvánulás
kezdete az ő teremtményében és teremtménye által. Amikor
aztán a teremtmény teljessé válik, akkor ennek a kiforratlan le-
nyomatnak értékekre kell szert tennie, tapasztalatokat gyűjtenie,
teljes mértékben megvalósítania önmagát a tapasztalatok
bőségéből kiindulva, Isten nagy iskolájában, gyakorlóterén. Erre
szolgál a fejlődés menete a csillagkorszakok folyamán a hét
körfolyamatban, a hét égitesten, a hét világkorszakban.
Erre a fejlődési időszakra gondolnak a rózsakeresztesek,
amikor azt mondják:
„Jézusban, az úrban aláhanyatlani."
Ez a rózsák keresztútja a kezdettől a végig, amelyet számos
legenda úgy ábrázol, mintha egy alig néhány év alatt lejátszódó
történetről volna szó.
Ebből következik aztán a feltámadás, a nagy helyreállítás,
megrakodva a teljes értékűség kincsével.
„Az örök újjászületés a Szent Szellemből a Szent Szellem
által és a Szent Szellemben."
Mindezek folyamán, e fejlődési út során pedig a halál puszta
káprázat, s a gonosz csak közjáték. Ami valóban fönnmarad, az
a tökéletes élet.

122
 Amit ezért a mélyponthoz vezető menetelés folyamán ter-
mészetes születésnek, a szükségrendi test születésének neve-
zünk, az az általános helyreállítás lehetőségének állandó is-
métlődése, azé a lehetőségé, hogy a lény részesülhessen a tö-
kéletes tapasztalatban. Ezt a folyamatot egyetlen veszély fe-
nyegeti csupán: a rossz, a gonoszság, a rögeszme. Az a rög-
eszme; amelyen minden egyes lénynek előbb-utóbb túl kell
lépnie annak a felfedezésével, hogy minden gonoszság úgy-
szintén csak agyrém és képzelődés, amelyet az ellentétek játéka,
a dialektika idéz elő.
Most már megértjük Hermészt, mikor rámutat, hogy nincs
halál, hogy soha nem létezett egyetlen holt dolog sem, mert
minden atom élő elv, s az ilyen élő elv nem szűnhet meg létez-
ni. Ereje persze ingadozhat, csökkenhet, de újra meg újra meg-
eleveníti és feltölti az Istenség alapenergiája. A halál romlás, a
romlás pedig pusztulás. Az ilyesmi azonban a mindenségi
megnyilvánulásban teljességgel kizárt dolog - hangsúlyozza
Hermész.
Az újra és újra lejátszódó folyamat, amely megtéveszt ben-
nünket, s amelyet halálnak nevezünk, mindössze az összetett
testek feloszlása. Azért oszlatják fel őket, hogy újra élhessenek,
hogy megújuljanak. Mert a világmindenségben minden egyetlen
folyamatos mozgás, a dolgok örökkön örökké folytatódnak; s a
világmindenségnek a szüntelen mozgás a dolga. „Minden
mozgásban van " - ujjong Hermész.
Minden dolog szüntelen mozgásából, folyamatos változásá-
ból és az ezzel járó ellentétekből keletkezik a gonosz, amelyet
minden lénynek magának kell semlegesítenie. Alaposan meg
kell tehát vizsgálnunk a gonosz lényegét.
Már korábban is beszéltünk a monád mibenlétéről és szer-
kezetéről, az ember kezdeti, eredeti állapotáról és a hosszú
fejlődésről, amelyet a természetben-születettség és a talppont-
hoz való lemenetel által kell teljessé tenni.
Mi ez a nadírmenet?

123
 A mélyponthoz, az alaphoz vezető út. Ez a belső bizonyos-
ság, a belső feltétel nélküliség állapota. Ha ugyanis Önök nagy
lehetőségekkel lettek felruházva, s egy nagy mű véghezvitelére
hivatottak, akkor előbb gyakorlatra kell szert tenniük, tapasz-
talatot kell gyűjteniük, hogy tudják, mit nem szabad.
A lefelé vezető útnak egyáltalán nem az az értelme, hogy az
embert a tapasztalatok megszerzése érdekében átkergesse a
sötétségen, mélységen és nyomorúságon, nem, a nadírme-net
végeredményben az üdvnyilatkozat meglétének sziklaszilárd
bizonyítéka. A csillagkorszakokon át vezető vándorlás alkotja a
teremtménnyel kivitelezett üdvmegnyilvánulást. Az egész
monádikus rendszer minden porcikáját annak a
megrendíthetetlen bizonyosságnak kell átitatnia, hogy belőle
valóban az Isten-az-Istenben nyilvánulhasson meg, nem pedig
holmi robot, amely az óramű pontosságával működne és
számtalan azonos példányban népesítené be a világmindenséget.
Lássák be, hogy a Logosz azért nyilvánul meg a teremtménye
által, hogy önmagát megnyilvánítsa. Ezért vezetnek le minden
monádot a talpponthoz, hogy a fához hasonló módon szilárd
kapaszkodót találhassanak a föld mélyében a gyökerei.
Ha ez a cél elég világos számunkra, akkor minden megvál-
tozik.
Hogyan tehetnek szert erre a belső biztonságra? Nemcsak a
tapasztalatok révén, hanem az összeütközések által is. Mi
okozza ezeket az összetűzéseket, konfliktusokat az életükben?
Az, hogy a dialektikába merülve élnek; hogy az ellentétek lé-
nyével, a világossággal és sötétséggel, jóval és rosszal szembe-
sülnek. Minden a visszájára fordul. Az ellentétek, a dialektika
nagy ütköztető lényén keresztül jutnak el az önmagát felfedező
élethez. A tapasztalat és az összeütközés árán tehát. Megkísé-
relnek valamit megtartani? Kisiklik a kezük közül. Megpróbál-
nak valamit létrehozni? A csúcsra érve elveszítik. Felépítenek
valamit? Összeomlik.

124
 Gondoljanak Parszifál legendájára: a Szent Grált keresi.
Parszifál, a jelölt, látja az arany várost a távolban csillogni.
Odasiet, mire azonban odaér, a város eltűnik. Csodaszép alakot
pillant meg. Odasiet, s az alak porrá omlik. Ez a dialektika.
Minden homokként pereg ki az ujjaik között.
Ha fiatalok, akkor ki tudja milyen csodákat várnak az élettől.
Amikor azonban idősebbek lesznek, akkor kiderül, hogy a
vágyott dolgokból nem sok, vagy éppenséggel semmi sem ma-
radt. Mi az egyetlen dolog, ami megmaradt? A tapasztalat. Mi
marad még? Az összeütközés állapota. Sokan teljesen bele
vannak gabalyodva a konfliktusokba. És ez a gonosz.
Ezért mondja Hermész fiának, Tatnak: Drága barátom, sza-
badulj meg a konfliktusoktól. Azaz tartsd magad távol a dialek-
tikától. Egyetlen nekirugaszkodással tedd szabaddá magadat.
Mindig két út áll a rendelkezésükre. Ebben a tekintetben
végtelenül sokat kísérleteztek már. És még mindig ezzel vannak
elfoglalva. Az énjükkel, mármint természetszülte énjükkel. Mert
az énjüknek kell megtanulnia a leckét. A magsugárzás pedig, a
lelkület, az eredeti lélek vár és vár, mígnem Önök is felfedezik
és átlátják hogy milyen állapotban vannak, ezáltal pedig
rádöbbennek rendeltetésükre, és szélesre tárják szívük kapuját.
Ehhez azonban énjüknek kell áthatolnia a megértéshez és
tudáshoz. Az énjüknek kell lerombolnia az önérvényesítés mé-
teres falait önmaga körül.
Egyes tanulók időnként szinte páncélba burkolózva jönnek a
templomba, mintha azt mondanák: nehogy azt higgye, hogy el-
érhet engem, hogy képes lesz elhatolni hozzám. Vajon miért
teszik ezt? Önvédelemből. Annyit ütötte és kínozta őket az élet,
annyi megaláztatásban részesültek már, hogy mindig védekező
állásponton vannak. Mindenkiben ellenséget látnak.
Ezeket a falakat kell lerombolniuk. Ennek a páncélnak el kell
tűnnie. Énjüknek át kell hatolnia a tudás és megértés álla-
potához.

125
 Más szóval a csakis-jó felfedezésének lehetősége a
mélyponttermészet lényében rejlik. És ebben az őstermészetben
kell a föld mélységeit megtalálniuk, mélyen a földbe
gyökerezniük.
Azt jelentené ez, hogy aki csak a nadírmenetben bandukol,
annak az utolsó cseppig ki kell ürítenie a keserűség kelyhét?
Nem, erről szó sincs. Ez teljesen Önöktől függ. Addig szenvedik
el a keserűséget, a nyomorúságot és a fájdalmat, amíg szert nem
tesznek a belülről eredő belátásra, amelyhez a szükségben és
halálban megszerzett tapasztalatok útján, az ellentétek játéka
közepette jutottak hozzá.
A változások játékának soha nem lesznek képesek véget
vetni. Annak sem kezdete, sem vége nincs. Emiatt a dialektika a
mélységek természettörvényszerű határa. És Önök ezen a
határvidéken élnek. Nem tudnak azonban egyszerűen átvonulni,
hanem ki kell emelkedniük belőle. Talán ebben rejlik a té-
vedésük. Át akarnak törni a mélység határain. A mélységből
azonban ki kell emelkedni.
Az ember bármelyik pillanatban elhagyhatja ezt a határt,
hogy felfelé emelkedjen. Minden pillanatban sokan vannak, akik
ezt meg is teszik, elindulnak felfelé, hogy aztán egy csapásra új-
ra elsüllyedjenek. Míg végül elegendő megértésre nem tesznek
szert a tapasztalatokból és konfliktusokból. S ha megvan a meg-
értés, a valódi belátás, akkor megvan az erő is a kiemelkedéshez.
Ezért kell először is a mélységes belátásnak megszületnie.
Ezért mondja az Úr is azt, hogy: „elvész az én népem, mivel-
hogy tudomány nélkül való". Itt nem az agyban elraktározott
ismeretekről van szó, hanem a tapasztalatból nyert ismeretről,
amely az összeütközésekben tisztult és finomodott meg.
Mihelyt valaki keserűsége hosszú ösvényén elérkezett ehhez
a ponthoz, megérti Hermész szavait:

Fiam, imádd ezt az igét és tiszteld; az istentiszteletnek egyetlen

módja létezik csupán, Istent csak azzal tisztelheted meg, ha nem
vagy gonosz.
126
 Ez nem jelent mást, mint hogy a dialektikától el kell bú-
csúzniuk, mégpedig oly módon, hogy önmagukban leszámolnak
ezzel a világgal, és elhagyják a határvidéket; hogy felül-
emelkednek a gonosszal való összetűzéseken, s ezzel teljesen
meg is szabadulnak tőle.
Ez a pusztai megkísértés értelme.
A határvidék erői mindent felajánlanak a jelöltnek, s ha nem
képes ellenállni a csábításnak, akkor bele is gabalyodik a
hálóba. Az igazán belátásra ébredt ember azonban távol tartja
magát ettől. Erre Önök is képesek, mihelyt elegendő belülről
jövő belátásra tesznek szert, mihelyt letisztázzák magukban,
merre kell fordulniuk, s tudják, hogy meg kell szabadulniuk az
ellentétek hullámzásától. Amikor pedig ennek %lóban tudatára
ébrednek, egyetlen pillanatra sem szabad többé késlekedniük.
Azonnal cselekedniük kell és határozottan, gnoszti-kus-
tudományosan ki kell szabadítaniuk magukat, közvetlenül és
tökéletesen:
„ Vajha ma hallanátok az ő szavát, meg ne keményítsétek a ti
szíveteket, hanem hagyjátok bevezetni magatokat az új országba. "
Akkor nem szabad a megkínozott ember fájdalomkiáltásával
csupán úgy imádkozniuk, hogy „Uram, bocsásd meg a mi vét-
keinket", hanem ugyanakkor hozzá kell tenniük, hogy „mikép-
pen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". Ha ugyanis
a lélek útját járják, akkor mindenkivel össze vannak kötve.
(Egyénieskedő individualisták: értsék ezt meg!) Teljességgel
kizárt dolog, hogy az ösvényt egy szál magukban, énként be-
járhatnák. A léleklétben nem létezik én, csak lélek van; ez pedig
mindenkivel kapcsolatban tudja magát. Ha tehát felszabadítjuk
az élethez kellő erőt, akkor azt a csoporttal összhangban
alkalmazni is kell, az erőt, amelynek segítségével oly határo-
zottan elbúcsúzunk mindentől, ami ehhez a természethez tarto-
zik, többé nem lépünk be a gonoszba, nem akarunk többé hozzá
tartozni, és nem hagyjuk, hogy továbbra is magával vonszoljon
bennünket.

127
 Eleget lehet-e tenni ennek?
Igen, mert a tapasztalatból és tisztulásból született tudás két
halhatatlan képességgel ajándékoz meg bennünket: a lelkülettel
és a beszéd képességével. Amikor a test-ember, az eszme ábrája,
a képhordozó ezt a nagy felfedezést az egyetlen lehetséges
istentisztelettel ünnepli, nevezetesen azzal, hogy nem gonosz,
akkor rendelkezik ismét a kezdetben meglévő monádikus ké-
pességekkel, amelyeket maga Isten nyilvánított meg a monád-
ban, mivel hogy önmagát tökéletesen tükrözi benne. Ha azonban
továbbra is ragaszkodnak a mindennapi elkeseredéshez, akkor
soha sem lesznek képesek meghallani a monád hangját. Akkor
nem lesznek képesek bemenni a megszabadulás nagy
nyugalmába, amelyről például A zsidókhoz írt levél 3. és 4. része
beszél. Ha viszont ma belülről meghallják a hangot, akkor meg
ne keményítsék a szívüket, ahogyan ezt azelőtt gyakran tették.
Ha meghallják a szív és a lelkület hangját, akkor tökéletesen
nyissák meg a szívüket. S ha ezt megtették, akkor ne higgyék,
hogy azonnal belépnek a mennyek varázslatos országába.
Ellenkezőleg, ekkor találja el Önöket a Szent Grál kardja. Pál
azt mondja erről a kardról:
A szellem igéje élő és ható, és élesebb a kétélű fegyvernél.
És elhat a léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek
megoszlásáig. Majd megítéli a gondolatokat és a szívnek in-
dulatait tebenned.
Akit pedig a szellem kardja eltalál, az belép a megszentel-
tetés, a kigyógyulás, a transzmutáció és a transzfiguráció fo-
lyamatába.

128
 XVI

Az Ige, mely kezdetben volt

Megállapítottuk, hogy a tapasztalatból és tisztulásból eredő tudás az

embert abba a helyzetbe hozza, hogy abszolút értelemben
rendelkezésére állhat két halhatatlan képesség: a lelkület és a beszéd,
illetve ige. Hermész pedig ehhez még azt is hozzáfűzi a
tizenharmadik könyv 41. szakaszában:

Ilyen értelemben minden élőlény halhatatlan. Leginkább azonban az

ember, aki képes befogadni Istent, és képes egyesülni vele. Mert az
Istenség csak ezzel az élőlénnyel érintkezik - éjszaka az álmokkal,
nappal különféle jelekkel jósol neki jövendőt: a madarak röptével,
zsigerekből, a levegővel, a tölgyfa által, s így az ember megismerheti
a múltat, a jelent és a jövendőt.

Isten mindenütt jelenvaló. O az erő és a hatás is. És egyáltalán nem

nehéz őt megérteni.
Elképzelhető, hogy furcsának találják a hermetikus tan fönt idézett
szavait; de próbáljuk meg értelmezni őket. Először is foglaljuk össze
röviden, amit eddig megállapítottunk.
Az Istenből fakadó monád-folyamatnak három fő nézete van.
Először is a szellem-beereszkedés, azaz istenfáradozás; másodszor a
lelkület - ez a monádikus mag, amely a szellemmel összekapcsolódva
sugárzást áraszt; ez a sugárzás pedig

129
aztán harmadsorban lelkesíti, lélekkel látja el a négyszeres
személyiség szívszentélyét.
Ha ez a lelkesülés - abban a természetszülte emberben, aki
teljesen megnyitotta magát az újjászületési folyamatnak - való-
sággá vált, akkor ez a jelölt újra rendelkezni fog egy teljes
mértékben halhatatlan, isteni erővel.
A testi ember természetszülte alakjában csupán elvileg Isten
kép-mása, csak ilyen szempontból ábrája az isteni eszmének. A
dialektikában való tévelygés, a sok összeütközés mindahány
következménye és a Szent Grál keresésének elhúzódása ugyanis
nagy károkat okozott a természetszülte alakban. A lelkület lélek-
belépése által azonban ez az ember megkapta a szükséges erőt
ahhoz, hogy újra tökéletesen Isten gyermekévé válhasson és az
is maradjon: újra teljes mértékben az eszme ábrázolata legyen. A
monádikus folyamat ebben a pillanatban áll alapvetően helyre.
Ennek következtében aztán kifejlődik a transzfiguráció, a nagy
átalakulás is. Mindent, de mindent meg kell tenni annak
érdekében, hogy a szükségrendi testünk alapján újra létrehozzuk
az eredeti alakot, mégpedig a szellem és a lélek, vagyis a
Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjében szereplő király
és királyné vezetésével. De azt is belátják majd, hogy ez a
hatalmas folyamat semmiképpen sem lehet önműködő.
Mindenkinek, akit csak belevonnak ebbe a folyamatba, nagyon
is érdekeltnek kell lennie, rendkívül értelmesen és személyesen
együtt kell működnie a folyamattal. Ezt az ösvényt önmaguknak
kell lépésről lépésre kikutatniuk. Ha az alapvető lehetőség a
lelkület lélekbelépése folytán egy bizonyos pillanatban adottá
vált, akkor egy másik halhatatlan képesség is kifejlődik, az,
amelyet - mint említettük - Hermész beszédnek vagy igének
nevez. Ennek segítségével jön aztán létre az, amit a Szentírás az
Istennel való rejtett kapcsolatnak nevez.
A magsugárzás ugyanis, amely - mint tudjuk - össze van
kapcsolódva a szellemmel, a legkülönbözőbb módokon nyilvá-
nul meg a jelölt testi lényében, aminek következtében egy

130
meghatározott pillanatban egyáltalán nem lesz nehéz Istent
megérteni.
A múltban talán úgy véltük, hogy a Szentírásban említett
rejtett kapcsolat Istennel valamiféle szent életre tett misztikus
célzás. Ez a vélemény azonban helytelen.
Minden magasabb ismeret, elmélyült belátás és olyan irá-
nyulás, amely a jelöltet kivezetheti a dialektika káprázataiból és
szolgai lakásából, az mind e második képesség általjön létre.
Mindaz, amit a múltban jó értelemben vett valódi beavatás-
nak neveztek, az e második halhatatlan képesség, az élő, alkotó
ige segítségével nyilvánult meg. A valóban megszabadító ös-
vény kezdete így ugyancsak abban az igében rejlik, mely „kez-
detben volt". Ezzel a bevezetővel, ezzel a ténnyel a János-
evangélium a legjelentősebb evangéliumnak bizonyul; nem
véletlenül kedvelték annyira minden idők gnosztikus szerzetei.
Már a bevezetője alapján is bebizonyosodik, hogy a legkiemel-
kedőbb hermetikus evangélium.
Amikor a magsugárzás betört a szívbe, és az egész lényt
betöltötte, valamint ha a testi ember már valamelyest ráhango-
lódott erre a hatalmas sugárzásra, és hallgatni kezdett a szívébe
beáramló Gnózisra, akkor a magsugárzás egy adott pillanatban
bejuthat a főszentélybe is. Ebben a folyamatban az egész csak-
rarendszer, különösen pedig a fej három csakrája játssza a köz-
vetítő szerepét. A tobozmirigy-csakra lesz a monádikus kunda-
lini bejárati csakra-kapuja, és ez a kundalini eszközli ki a Hét-
szellem beereszkedését.
A homlokcsakra a homlokcsont mögötti nyílt térségben
összpontosul, ahonnan a természetszülte ént ki kell űzni, és ahol
az új lelket kell mint uralkodó tényezőt újra trónra emelni. Ha
ön erős énnel rendelkezik, ez megállapítható a homlok vilá-
gosságából; különös fény, sajátos tűz árad onnan, s ez a tűz a
szemekben is tükröződik.
Nos, ebben a tervezett folyamatban az énnek háttérbe kell
szorulnia, el kell tűnnie. Valójában az a helyzet, hogy az új

131
gnosztikus tudatossá válás folyamatában az én a csakrarendsze-
ren keresztül egyszerűen lefelé siklik, mígnem a plexus sacra-
lison át teljesen eltűnik a rendszerből.
Mihelyt ez megtörténik, az újszülött lélek azonnal helyet
foglal a kezdettől fogva neki szánt, neki járó trónon. Ettől a
pillanattól kezdve többé már nem a természetszülte én, hanem
az új lélek az életet vezető tudati tényező.
Ahogy már említettük, a fej három csakrája alkotja a közve-
títőt a második halhatatlan képesség számára:
a tobozmirigyközpont a monádikus kundalini csakra-kapuja,
s ez a kundalini teljesíti be a Hétszellem beereszkedését;
a híres homlokcsakra az a hely, ahonnan a természetszülte
ént kell elűzni, és ahol az új lelket kell ismét uralkodó tényező-
vé tenni, újra trónra emelni;
a harmadik pedig a gégecsakra, amelynek segítségével fel-
szabadul a magasabb, megszabadító, alkotó képesség; az a ké-
pesség, mely a jelölt számára lehetővé teszi, hogy a halhatat-
lanság második elemét is hatékonyan működő tényezővé tegye
életében.
Az első halhatatlan képességet, a szívét a Grál-lovag pajzsá-
nak is nevezhetjük; a második halhatatlan képességet, az igét
pedig a Szent Grál kardjának.
A szellem, avagy - ahogy az Alkímiai menyegző nevezi - a
vőlegény vagy király belépését a tobozmirigyközpontba úgy ír-
hatjuk le, mint egy pozitív erőáramot. A lélek (avagy a meny-
asszony illetve a királynő) fogalma, amely belép a homlokköz-
pontba, viszont egy negatív töltésű erőáramot jelöl. Ez a két
áramlat - a tobozmirigyközponté és a homlokközponté - a ga-
ratüreg felső részében egy gyújtópontot, szikrát, világosságot
hoz létre, s ezáltal hatásos alkotóképességet is. Ez a képesség te-
szi lehetővé a jelölt számára a mélypontról való megszabadulást,
ennek segítségével emelkedhet ki a dialektika határvidékéről.
Mindannyian tapasztalták már, vagy éppen e tapasztalat
megszerzésének időszakában vannak, hogy a dialektika az a

132
végső határvidék, amelynek korlátait nem képesek átlépni. A
dialektikában ugyanis minden az ellenkezőjére fordul. Egy
dologgal foglalkoznak, s hirtelen másikkal találják szemben
magukat. Más módon próbálkoznak, s bizonyos pillanatban újra
az ellenség, az ellentermészet állja el az útjukat. Ezért nem
tudnak kikecmeregni a dialektikából, nem bírnak vele, ez a
határ, ahonnan nincs tovább.
Nos, a második képesség kiszabadíthatja Önöket innen, s
felemelheti a megszabadító életbe. Ez a Szent Grál csodás
kardja. A legenda burkából kihámozva, értelmére ráébredve
hatásos tényezővé vált az életükben.
Ezt a kardot mindenki megkapja, aki - annak érdekében hogy
beléphessen a transzfigurációba - helyreállítja a kapcsolatot a
monád és a testember között. E fegyver hatását és lehetőségeit
Hermész a következőképpen írja körül:

Mert az Istenség csak azzal az élőlénnyel — vagyis emberrel —

egyesül és érintkezik, amely e fegyvert birtokolja - éjszaka az
álmokkal, nappal különféle jelekkel jósol neki jövendőt: a ma-
darak röptével, zsigerekből, a levegővel, a tölgyfa által, s így az
ember megismerheti a múltat, a jelent és a jövőt.

Ezt a kijelentést persze alaposabban is szemügyre kell vennünk,

magyarázat nélkül ugyanis kétségtelenül tévedéseknek esnénk
áldozatul. Hermész szavait - mint a múltban ez sokszor
bebizonyosodott - egyáltalán nem értették meg. Mert - valljuk
be - nagyon is médiuminak, negatív-okkultnak hangzanak. A
félreértett szavak aztán számos tollat is mozgásba lendítettek, és
sokakat arra késztettek, hogy a hermetizmust átkozott po-
gányságnak tekintsék a Szentírás azon figyelmeztetéseire utal-
va, hogy például az ember ne figyeljen a madarak rikácsolására,
s ne foglalkozzon varázslással meg hasonló dolgokkal.
Nem arról van azonban szó, hogy Hermész a figyelmet
ilyesmire akarná terelni. Itt a komoly tanulónak szánt rejtett

133
utasításokról van szó, amelyek nem valók világi embereknek.
Sorra megmagyarázzuk majd, hogy mit ért Hermész álmok,
jelek, jövendölések, madarak, zsigerek illetve tölgyek alatt.
Többször elmondtuk már, hogy a fő- és a szívszentély át-
változásaira vonatkozó folyamatok szoros kapcsolatban állnak
az asztrális légkör áramlataival, sugárzásaival és fejleményeivel.
Ha az ösvényt járják, és keresik a monáddal való kapcsolatot,
akkor a tiszta asztrális légkör eljön Önökhöz, hogy ösz-
szeköttetésbe lépjen Önökkel. Egy meghatározott pillanatban
aztán egész testüket áthatja. A tiszta asztrális anyag és a tiszta
éterek, az úgynevezett szent eledelek összekapcsolódnak
Önökkel.
Ha visszagondolnak az előbbiekben ecsetelt háromszoros
folyamatra a tobozmirigy-központban, a homlokközpontban,
valamint a garatüregben, ahol a másik kettő, a pozitív és a ne-
gatív találkozik, hogy szikrát pattintson, új képességet hozzon
létre, akkor nem lesz nehéz elképzelniük, hogy ez az új légköri
anyag, amely megérinti Önöket, ezen a főszentélyben lángoló új
elven keresztül az ideg-éterrel is kapcsolatba lép.
Az idegéter, az idegközeg átveszi ennek az új fejlődésnek
minden befolyását és kihatását. Megfelelő pillanatban aztán az
idegéterben ható új impulzusok bizonyos életfontosságú szer-
veket is megszólítanak. Mert az Önök gondolkodási folyamata -
valamint minden érzékszervük - az idegéter segítségével
működik, hat, él és világít. Idegéterük minősége határozza meg
a gondolkodásmódjukat, az érzékszerveik viselkedését stb.
Most már el tudják képzelni, hogy amikor az új erő kiárad
Önökre, és az ecsetelt előkészületek után megérkezik Önökhöz,
akkor valamennyi hatása és ösztönzése az idegéterükön ke-
resztül jelentkezik. Ha ezek az új impulzusok szóhoz jutnak és
hatnak az idegéterben, akkor a jelölt az új alkotóképesség se-
gítségével megérti őket.
Ebben a pillanatban lép a jelölt - és Hermész ezt akarja ki-
fejezésre juttatni - a Logosszal igazi, pozitív, élő kapcsolatba.

134
Az új asztrális világosság, ez az új asztrálanyag (gondoljanak
csak ebben az összefüggésben az arany fejre, mint az élő test
csúcsára, ahol számtalan tiszta asztrálérték összpontosul) és
annak minden hatása az idegéterben tükröződik. A jelölt pedig,
aki ránemesedett erre a létállapotra, s aki fejlődése folyamán
eljutott erre a pontra, az valódi, élő, bensőséges kapcsolatba lép
az arany fejjel. Az ilyen új impulzusok - mint említettük - fel-
vehetők, és a második új képességgel, mely a főszentély minden
szervét ellenőrzi, meg is érthetők.
Nos, ezek azok az álmok, amelyekről Hermész beszél. Nem
mások, mint olyan látnoki benyomások, látomások, amelyek
teljesen megfelelnek például a Péter pünkösdi beszédében
mondottaknak, amikor a prófétákat idézi, mondván: „És lészen
az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, (hogy) a ti ifjaitok lá-
tásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak". Ez az az új,
látomásos megérzés, új érzékszervi állapot, amelyre Péter cél-
zott. Hermész „álmai" tehát egészen mások, mint amit általában
értenek ezen, s mint amit az ember „énként", énközpontú-
ságban átél. Azt kell megérteniük, hogy a gnosztikus-filozófiai
sugallatokat és impulzusokat, ahogyan azok az Egyetemes
Láncban kifejlődnek, ily módon közvetítik a hét Iskolán át az
erre nemesedett jelölteknek.
így alakul ki az élő kapcsolat Isten valamennyi gyermeke
között. Ebben a tekintetben nem lehet félreértés, nem akadá-
lyozhatja sem tér, sem idő. Az új képesség segítségével Önök
mindenkivel kapcsolatba kerülnek. Az ösvény bejárását illető
utasításokat csakis ezzel az idegekbe történő átvetítéssel lehet
átruházni a jelölt tudatára.
Itt tehát a láthatatlannal való bensőséges kapcsolatról van
szó. Ezzel kezdődik a dolog. És ugye érthető, hogy ez a kezdet
egyáltalán nem rendkívüli. Ez a Betlehem békességébe bevonult
lelkek Istennel való rejtett kapcsolatának kezdete. Akik beléptek
ebbe a Logosszal való nagyon bensőséges kapcsolatba, azok
nem beszélnek erről, hanem csendesen haladnak útju-

135
kon, és végzik munkájukat. Most már azt is láthatják, hogy ez
az, amire a Szent Szellem kitöltése vonatkozik: a nagy pünkösdi
csoda. Az új nyelv, amelyen az apostolok beszélnek, ennek az
új, alkotó képességnek az alkalmazása, e második halhatat^ lan
képesség használata az asztrális megújulás lángoló tüzében.
Bizony erről beszélt Hermész, és az ő példájára Jóel próféta:
„És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az
én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leá-
nyaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat
álmodnak. "
Ha Önök az igaz ösvényen akarnak járni, és tényleg az ifjú
gnosztikus Szerzet fiai és leányai, a szó valódi értelmében, ak-
kor ez az Önök jövője. Olvassák csak el az Apostolok cseleke-
deteiben, hogyan árad ki a megfelelő pillanatban a Szentelő
Szellem, vagyis az alkotó képességnek ez a második hatása ez-
rekre egyidejűleg.
Kiváltságosnak érezzük magunkat, hogy beszélhetünk erről
Önöknek, s reméljük, hogy nem élnek vissza vele.
Kérjük, őrizzék meg ezt a tudást a szívükben.
136
 XVII

Jelek, jövendölések, madarak, zsigerek,

tölgyek

Korántsem beszéltük meg teljesen, hogy Hermész mit ért ál-

mok, jelek, jövendölések, madarak, zsigerek és tölgyek alatt.
Az álmokról már beszéltünk, a többiekből pedig önkényesen
kiragadunk néhányat, mert ha valamennyit részleteznénk, az
kétségtelenül messzire vezetne témánktól. Több okból is első-
sorban a Bibliára szeretnénk hivatkozni, mert annak nyelvezete
közelebb áll hozzánk, mint Hermészé. Ezenkívül ennek alapján
azt is megállapíthatják majd, hogy a Biblia könyvei milyen
gyakran nyúlnak vissza Hermész ősi szövegeihez.
Talán hallottak már róla, hogy a régmúlt idők papjai és ki-
rályai beavatottak voltak, és legalább két halhatatlan képesség-
gel rendelkeztek.
A papságot a régmúltban vidékenként egy-egy nagy iskolá-
ban nevelték ki, és csak akkor kezdhettek nyilvánosan a világért
és emberiségért dolgozni, miután teljesen felkészültek és éretté
váltak erre.
A katárok szerzete többek között éppen azt a fennkölt célt
tűzte ki maga elé, hogy a mi korszakunkban újjáélessze ezt a
fajta papságot; törekvésüket azonban - mint ismeretes - Róma
vérbe és máglyák füstjébe fojtotta. Ez után lépett akadálytalanul
előtérbe a ma ismert, úgynevezett papság. Ennek tagjai ugyanis
- bármilyen képességekkel rendelkezzenek is - egészen biztosan
nem birtokolják a két halhatatlan képességet.

137
Mert ha ezek a halhatatlan képességek megelevenednének az
egyházak papjaiban, akkor az érintettek késedelem nélkül visz-
szahúzódnának egyházuktól. A világosság közösségéhez tartozó
testvér semmiképpen sem lenne hajlandó olyan társaság tagja
lenni, melyet a katárok és szentek vére terhel.
A klasszikus birodalom, a régi királyság, melyről a miszté-
riumok beszélnek, réges-régen időszámításunk előtt eltűnt már,
s ezért semmi értelme nincs annak, hogy tovább tárgyaljunk
róla. Arra azonban fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy a
múltban minden igazi papot és beavatottat a misztériumok
nyelvén fához hasonlítottak és fának neveztek. Ennek tudatában
már visszatérhetünk kiindulópontunkhoz és megérthetjük
Hermész kijelentését, hogy Isten az őbenne feltámadt jelölttel
egylényegű, és többek között tölgyek - vagyis az Egyetemes
Lánc beavatottjai - által beszél vele.
Ezzel máris bibliai területre kerültünk. Gondoljanak csak a
cédrusokra, Libanon cédrusaira. A mítoszok szerint Salamon
templomát ezek fájából kell megépíteni. Márpedig ezt a temp-
lomot, Barátaim, soha nem rombolták le, mert soha nem is állt
az eföldi Jeruzsálemben. Salamon temploma ugyanis az isteni
életterület igazán élő templomainak egyike, mely élő fákból,
azaz Istenben élő lélekemberekből épült és áll ma is.
A rejtélyek nyelvén a fa maga az ember. Ezért nevezték ezen
a nyelven Jézust az élet fájának. Hogy még világosabbá tegyük
a dolgot, szeretnénk rámutatni arra, hogy a Bibliában azokat,
akik valóban Isten gyermekei, szó szerint az Úr tölgyfájának
nevezik, amivel többek között a tölgyfa rendkívüli szívósságára,
erejére és tartósságára akartak utalni.
Beszélnek továbbá az igazságosság tölgyeiről is, valamint
Mamré és Móré tölgyeiről, amelyekben különös jelenések tör-
téntek. Móré-val a beavatott tanítót, Mamré-vel pedig a túláradó
gazdagságot jelölik.
Az előzőekben már világossá tettük, hogy amikor az új al-
kotóképesség a jelölt rendelkezésére áll, akkor már ezen az

138
elemi alapon, ezzel az elemi alkotóképességgel is eleven kap-
csolatba léphet - és lép is - az Egyetemes Lánccal. Méghozzá
olyan mértékben, amilyenben az Egyetemes Lánc kapcsolatban
áll az ifjú Gnózis élő testének arany fejével.
Ez a kapcsolat az Egyetemes Szerzet beavatottaival, „az Úr
tölgyfáival" nem holmi tiszteletre méltó urakkal és hölgyekkel
való találkozásként jön létre. Szó sincs ilyesmiről. Az eleven
kapcsolat belső élményből fakad, belső találkozásból a két em-
lített képesség segítségével.
Az „én" azonban - ezt jól jegyezzék meg - teljesen ki van
zárva ebből. Okkult módon kifejlesztett képességekkel, éteri
látással, tisztánlátással, tisztánhallással és hasonló tulajdonsá-
gokkal az Úr tölgyfái, a gnosztikus Szerzet beavatottjai sem-
miképpen sem észlelhetők. Ezekkel a képességekkel, amelyekre
egyesek oly büszkék, csakis a tükörszférával lehet kapcsolatba
keveredni.
Most már csak annak a kérdésnek a megválaszolása maradt
hátra, hogy a jelképek közül miért éppen a fával, a tölggyel
utalnak a fent elmondottakra. .
A válasz kézenfekvő. Mint azt mindannyian tudják, a kígyó-
tüz-rendszert az élet fájának nevezik. Aminek tehát az Úr
tölgyfájává kell válnia, kifejlődnie, az bennünk van, és min-
dannyiunkban megtalálható. Ezért olyan rendkívül fontos ezeket
a dolgokat megbeszélni. Az élet fáját a három csatornával
egyébként semmiképpen sem lehet mesterkélt jelképnek ne-
vezni, hiszen a vele szorosan együttműködő hétszeres csakra-
rendszert valóban a fa gyümölcseihez, a kiterjedt, tizenkétszeres
idegrendszert a fa ágaihoz és leveleihez, az ideg-étert vagy
arheuszt pedig e szent fa éltető nedvéhez hasonlíthatjuk.
A megbeszélt új képességek a nagy beavatottaknál igen ma-
gas színvonalra fejlődtek, rendkívüli minőségűvé váltak, ami-
nek következtében teljesen átalakult, transzfiguráit kígyótűz-
rendszerük már régóta az ő megváltozott, Istenben felébredt
igazi emberlétük szolgálatában áll. A klasszikus kígyó, a ma-

139
nász, a gondolkodó, az észképességgel összhangban, őnáluk
már a magasztos, új gondolkodási képességgé vált. Ez a kígyó
tehát többé már nem csábítja el őket, hanem továbbra is a dia-
lektika határvidékein marad.
Aki az eszme ősrégi ábrájában helyreállította az élet fáját,
annak ugyanakkor megvan a szárnya és a hatalma ahhoz is,
hogy megszabaduljon a haláltermészettől és belépjen az új
életállapotba.
S ezzel máris a madárjelképhez értünk: a Szent Szellem ga-
lamb képében ereszkedett alá az Úrjézus fejére. A halhatatlan-
ságot és lényét, a szellem, a lelkület és a lelkesülés monádikus
erőit mindig madarakhoz hasonlítják. Gondoljanak csak a sas
bibliai jelképére, Hansára, a halhatatlanság madarára. így be-
szélhet és beszél is az Úr szelleme a felébredt emberhez, s így
ereszkedik le a madársereg, az isteni érintés éjjel-nappal a lé-
lekemberre. Végül pedig a megváltott lélekember emelkedik fel
saját merkúr-szárnyain az új reggel világosságába, mint a híres
tűzmadár, a főnix.
A teljesség kedvéért tegyük még hozzá, hogy a régiek a föld
zsigereiroi is beszéltek, illetve egy ízekig (zsigerekig) hatoló
belső érintettségről, ahogyan a Biblia is mondja (és persze nem
a bélrendszert érti rajta).
„Az Úr szelleme - így van megírva - a szívéig és veséjéig is
megtámadja ". „ És lelkem meghatódott egészen az ízekig. "
Esedezünk és reménykedünk, hogy magyarázataink valóban
elhatoltak Önökhöz, legbensőbb lényükhöz, egészen a zsigere-
kig. És hogy az elhatározás, hogy az egyetlen ösvény bejárják,
minden korábbinál határozottabban jelen van Önökben.

140
 XVIII

A tizennegyedik könyv:
A titkos hegyibeszéd az újjászületésről
és a titoktartási fogadalom
1.Tát: Amikor általánosságban beszéltél, Atyám, akkor rejtélyesen és
érthetetlenül fejezted ki magad az isteni természetre
vonatkozóan. Nem fedted fel teljes egészében előttem, mit jelent
az, hogy aki nem született újjá, az menthetetlen.
2.Amikor azonban a hegyről lejövet, a veled való beszélgetés után
kérdezősködni kezdtem az újjászületés tana felől, kérlelvén téged,
hogy megismerhessem - mert az egész tanból már csak ez
ismeretlen előttem -, akkor megígérted, hogy megosztod velem,
mihelyt megszabadítottam magamat ettől a világtól.
3.Nos, immáron megtettem ezt, s belsőleg megerősödtem a világ
rögeszméivel szemben. Töltsd hát fel bennem azt, ami hiányzik
még, ahogyan megígérted, és oktass ki az újjászületés felől, akár
szóban, akár misztériumok által. Mert nem tudom, ó
Triszmegisztosz, hogy minek a mintájára, és milyen magból
születik az igaz ember.
4.Hermész: Abból a bölcsességből, fiam, mely a csendben
gondolkodik, és abból a magból, amely az egyedül-jó.
5.Tát: Na de ki veti el ezt a magot, Atyám? Ez teljességgel érthetetlen
számomra.
6.Hermész: Isten akarata, fiam.
7.Tát: Es milyen lesz a megszülető, Atyám? Hiszen sem földi

141
 lényemben, sem elemző gondolkodásomban nem részesül majd.
8.Hermész: Az újjászületett egészen másféle lesz: Isten lesz, Isten
gyermeke lesz, minden mindenben, és mindenre képes, tehát
valamennyi képességgel felruházott.
9.Tát: Talányosan szólsz hozzám, Atyám, nem pedig úgy, mint apa a
gyermekéhez.
10.Hermész: Ezeket a dolgokat nem lehet tanítással átadni, fiam. Ám
ha Isten úgy akarja, akkor ő maga adja vissza neked az erre
vonatkozó emlékeidet.
11. Tát: Olyasmiket mondasz nekem, Atyám, amik meghalad
ják a felfogóképességemet, és fájdalmat okoznak nekem.
Ezért csak azt válaszolhatom erre: olyan fiú vagyok, aki
apja fajtája számára idegen.
Ne tagadd meg tőlem a tudást, Atyám, elvégre törvényes fiad
vagyok: magyarázd meg nekem részletesen, hogyan megy végbe
az újjászületés.
12. Hermész: Mit mondhatnék erre, fiam? Csak annyit, hogy:
Amikor egy meghatározatlan látomást észleltem ma
gamban, melyet Isten irgalma keltett bennem, akkor ki
léptem magamból halhatatlan testben. így aztán nem az
vagyok többé, aki voltam egykor, hanem a szellemlélek
nemzett.
Az ilyesmit nem lehet tanítani, és az anyagi szemünkkel, amelyet
most használunk, nem is láthatjuk. Ezért nem is törődöm többé
azzal az összetett alakkal, amely egykor az enyém volt. Nincs
színem többé, sem érzékszerveim, sem kiterjedésem, semmilyen
dimenzióm. Mindez idegen számomra.
13.Most a szemeddel látsz engem, fiam; de azt, ami vagyok, azt nem
vagy képes felfogni, ha a testi szemeiddel nézel. Ezekkel a
szemekkel igazából nem is látsz engem, fiam!
14.Tát: Teljesen összezavartál, Atyám. Most már önmagamat sem
látom!

142
15.Hermész: Adja Isten, hogy te is kilépj magadból, mint azok, akik
alvás közben álmodnak; csak te alvás nélkül álmodj.
16.Tát: Azt mondd meg még nekem: ki az, aki az újjászületést
előidézi?
17.Hermész: Isten fia, az egyetlen ember, Isten akarata szerint.
18.Tát: Nem találok szavakat, Atyám, most már végképp nem értek
semmit; hiszen még mindig ugyanabban a testalakban látlak,
ugyanúgy nézel ki, mint régen.
19.Hermész: Nagyon tévedsz, a halandó alak ugyanis nap mint nap
változik. Mivel valótlan, ezért az idő előrehaladtával átalakul —
gyarapszik, majd fogy.
20.Tát: Akkor hát mi igaz és valóságos, óh, Triszmegisztosz?
21.Hermész: Az, ami szeplőtelen, ami nincs bemocskolva, fiam, ami
határtalan, színtelen, megváltoztathatatlan, leplezetlen,
alaktalan, ragyogó, amit csak önmaga fürkészhet ki, a
változatlanul jó, a testetlen.
22.Tát: Ezt már nem tudom felfogni ésszel, Atyám. Azt hittem, a
segítségeddel bölccsé váltam. Ezek az fejtegetések azonban
zátonyra futtatták minden eddigi elképzelésemet.
23.Hermész: így van ez, fiam, mindennel, ami felfelé tör, mint a tűz,
vagy lefelé halad, mint a föld, folyékony, mint a víz, vagy átlebeg
az egész mindenségen, mint a levegő. De hogyan is észlelhetnél
eföldi érzékszervekkel olyasmit, ami se nem szilárd, se nem
folyékony, össze nem illeszthető, meg nem fogható, és csakis
önnön képességéből, hatóerejéből magyarázható; ez csak azok
számára lehetséges, akik az Istenben-születést átlátják és
megértik.
24.Tát: És én erre még nem vagyok képes, Atyám?
25.Hermész: Nem így gondoltam, fiam. Szállj magadba, és eljő.
Akard, és megtörténik. Csendesítsd el a test érzékszervi
működését, és akkor megszületik az isteni. Tisztítsd ki magadból
az anyag ostoba kényszereit.

143
26.Tát: Kényszerítő erő volna bennem, Atyám?
27.Hermész: Nem is egy, fiam, hanem számos borzasztó, kényszerítő
erejű rossz tulajdonság.
28.Tát: Nem ismerem őket, Atyám.
29.Hermész: Éppen ez a tudatlanság az anyagban élt élet első
kényszere, fiam. A második a bosszúság és a fájdalom. A
harmadik a mértéktelenség. A negyedik a sóvárgás. Az ötödik az
igazságtalanság. A hatodik a kapzsiság. A hetedik a csalás. A
nyolcadik az irigység. A kilencedik az álnokság. A tizedik a
harag. A tizenegyedik a meggondolatlanság. A tizenkettedik
pedig a gonoszság. Ez a tizenkét kényszerítő erejű rossz
tulajdonság, amely számtalan másikat is magában rejt, s azok a
test fogsága következtében az embert természeténél fogva arra
kényszerítik, hogy az érzékszervek hatásai miatt szenvedjen.
Mindezek azonban elmúlnak, ha nem is egyik napról a másikra,
mihelyt Isten megkönyörül az illetőn. Es ez utóbbi magyarázza
meg az újjászületés természetét és értelmét.
30.Most azonban hallgass, fiam, s figyelj tiszteletteljes hálával. Akkor
soha nem szűnő állandósággal részesülünk Isten irgalmában.
Örvendj tehát, fiam, most, hogy Isten erői teljesen megtisztítanak,
éspedig az ige (mely az eljövendő új ember, Isten igéje bennünk)
tagjainak egyesítése érdekében. Isten ismerete eljött hozzánk:
érkezése elűzte a tudatlanságot-Az öröm Gnózisa jött el hozzánk.
Érkeztével a fájdalom
azokhoz menekül, akik helyet adnak neki. Az erő, melyet
örömömben felhívok: a visszavonultság. Óh, pompás erő! A
legnagyobb örömmel vegyük magunkhoz, fiam: íme, érkezésével
kiűzte a mértéktelenséget. Negyedikként az önuralmat emelem ki,
azt az erőt, amely a mohó, sóvár vággyal száll szembe.

144
 Ez a fok, fiam, a jóravalóság támasza: mert íme, azonmód kiűzte
az igazságtalanságot.
Igazak lettünk hát, miután az igazságtalanság eltűnt. A hatodik
erő, amelyet magunkra felhívok, a kapzsiság ellen küzd: ez a
jóság, mely másokkal megosztja önmagát. Ha pedig a csalás
eltűnt, akkor felhívom az igazságot. Mihelyt az igaztalanság
menekül, azonmód megjön az igazság. Nézd, fiam, hogyan vált
tökéletessé a jó, most, hogy megjött az igazság: mert meghátrált
tőlünk az irigység, és az igazságot a jóság követte, az élet és a
világosság kíséretében. A sötétség egyetlen kényszere sem ér el
bennünket többé, mert legyőzetett, s hanyatt-homlok elmenekült
innen.
31.Nos, fiam, immáron ismered az újjászületés folyamatát: a tíz nézet
megérkezése kieszközli a szellemi születést, és elűzi a tizenkét
nézetet: e születési folyamat révén válunk istenivé.
32.Aki Isten kegyelméből eljutott ehhez az Istenből-születés-hez és a
testi érzékszervszerkezetet feladta, az tudatában van annak, hogy
isteni erőkből teremtetett, és belülről fakadó öröm tölti el.
33.Tát: Most, hogy Isten rendelése szerint rálátást nyertem a
dolgokra, azok nem a hétköznapi látási képesség által válnak
láthatóvá számomra, hanem a kapott erők szellemgaz-
dagságának hála.
Vagyok a mennyben, a földön, a vízben és a levegőben; vagyok
az állatokban és a növényekben: vagyok a születés előtti, a
születési és a születés utáni állapotban; igen, mindenütt ott
vagyok!
De áruld el még nekem azt, hogy a sötétség kényszerítő erőit, a
tizenkettőt, hogyan űzi ki a tíz? Mi módon történik ez,
Triszmegisztosz?
34. Hermész: Lakósátrunk, melyet elhagytunk, az állatöv, a
zodiákus köréből épült, s e kör tizenkét elemből áll: egyet-

145
 len természet, de sokrétűnek mutatkozik az emberek tévelygő
gondolatai miatt.
35. E rossz tulajdonságok közt vannak olyanok, fiam, amelyek
egyként lépnek fel. Az elhamarkodottság és a meggondo
latlanság például elválaszthatatlan a haragtól. Az ember
meg sem tudja különböztetni őket.
Érthető hát és logikus, hogy együtt tűnnek el a tíz erő jöttére.
Mert ez a tíz erő vezeti el, fiam, a lelket a megszületéshez.
Az élet és a világosság egyesült. így születik meg az egység
száma a szellemből. És éppily ésszerű, hogy az egység tar-
talmazza a dekádot, azaz tízséget, a tízség pedig az egységet.
36.Tát: Atyám, a szellemlélekben az egész mindenséget látom — és
önmagamat is.
37.Hermész: Ez hát az újjászületés, fiam: erről nem lehet há-
romdimenziós képet alkotni.
Mindezt az ,, újjászületésről tartott beszédnek" köszönhetően
ismerted és tapasztaltad meg, amelyet kizárólag a te számodra
írtam le, hogy ne kerüljön a tömeg kezébe, hanem csak azoké
legyen, akiket Isten erre kiválaszt.
38.Tát: Mondd csak Atyám, ez az új test, amely a tíz erőből tevődik
össze, ez is feloszlik egyszer?
39.Hermész: Megállj! Ne beszélj képtelenségeket, mert ezáltal
vétkeznél és elhomályosítanád a szellemiélek pillantását. Az
evilági érzéktest nagyon távol áll az igazi isteni születéstől. Mert
az előbbi feloszlatható, az utóbbi viszont nem; az első halandó, a
másik halhatatlan.
Nem tudod-é, hogy Isten lettél, ugyanolyan fia az Egyetlennek,
mint én?
40. Tát: Atyám, nagyon szívesen meghallgatnám azt az erők
által énekelt dicshimnuszt, amelyet - mint mesélted - ak
kor hallottál, amikor elérted az Ogdoas-t, azaz a nyolcadi
kat, azt a fázist, amelyben beléptél Istenbe, a tökéletes
szellemlétbe.

146
41. Hermész: Annak megfelelően, amit Pimander feltárt a
nyolcadikban, üdvözlöm azt a sietséget, hogy lakósátradat
mielőbb le akarod bontani: mert most már tiszta vagy.
Pimander, a szellem, nem fedett fel előttem többet annál,
mint amennyit leírtam, tudván tudva, hogy magam is képes
vagyok mindent megérteni, meghallani és meglátni, amit
csak akarok: és azt parancsolta, hogy tegyek meg mindent,
ami jó.
Ezért énekelnek folyvást a bennem lévő erők.
42.Tát: Atyám, én is hallani és ismerni akarom mindezt.
43.Hermész: Maradj csendben akkor, és hallgasd az ide illő
dicséretet, az újjászületés himnuszát — nem állt szándékomban
minden további nélkül közzétenni, csak veled akartam
megismertetni, aki most e beavatás végére értél. Ezt a
dicshimnuszt nem tanítják, a csendben rejtezik.
Állj ki a szabadba, arccal a déli szélnek, napnyugta után, és ott
imádkozz; majd tedd ugyanezt napkelte idején, de akkor kelet
felé fordulva. Most pedig csitulj el, fiam.
44. A TITKOS DICSHIMNUSZ: A SZENT KÉPLET
„A kozmosz egész természete hallja e dicsőítő éneket! Nyílj
meg, óföld!
A mennyek vizeinek csatornáit nyisd meg hangom hallatára!
Fák, ne mozduljatok!
Mert dicsérni akarom az alkotás Urát, a Mindent és Egyetlent!
Nyíljatok meg, egek! Szelek,
csendesedjetek!
Hogy Isten halhatatlan körfolyama felvehesse igémet. Mert
annak dicséretét zengem, aki az egész mindenséget alkotta, a
földnek helyet adott és a mennyboltot a helyére erősítette; aki a
édesvíznek megparancsolta, hogy hagyja el az óceánt, és
áradjon ki minden lakott és lakatlan földre, így biztosítván
minden ember létét és életét;

147
 aki a tűznek megparancsolta: lobbanjon lángra, hogy istenek és
emberek hasznát vehessék.
Dicsérjük őt együtt mindannyian, őt, ki minden mennyeket
felülmúl, és ki az egész természet alkotója. 0 a szellem szeme: őt
dicsérje mindennek az ereje.
45. Óh, ti bennem lévő erők, dicsérjétek mind az Egyetlent és
Mindent; énekeljetek akaratom szerint, óh ti bennem lévő
erők. Óh Gnózis, Istennek szent ismerete, megvilágosítot
tál, s ezzel megadatott nékem a tudomány világosságának
dicsérete és a szellemiélek megörvendeztető öröme.
Óh, minden erő énekelje velem ezt a dicshimnuszt! Te pedig, óh
visszavonultság, és te, bennem lévő igazságosság, énekeld meg a
nevemben az igazat; óh te, mindenség szeretete bennem, énekeld
meg a mindenséget bennem. Óh igazság, dicsőítsd az igazságot:
óh jóság, dicsőítsd a jót!
46. Tőled jön a dicséret, óh élet és fény, és hozzád is tér vissza.
Köszönöm néked Atyám, aki az erőket megnyilatkoztatod.
Köszönöm néked, aki a lehetségest tettekre sarkallod.
Igéd általam zengi a Te dicséretedet.
Fogadd el általam a mindenséget, mint igét, mint az ige
áldozatát.
47. Halld, mit kiáltanak az erők bennem: megéneklik a min
denséget, teljesítik a Te akaratodat.
A Te akaratod belőled ered és minden hozzád tér vissza. Fogadd
el hát mindentől az ige áldozatát!
48.Mentsd meg a mindenséget, mely bennünk rejlik! Világosíts meg
minket, óh élet, világosság, lélegzet, Isten! Mert a szellemlélek az
ige oltalmazója!
49.Óh, szellem hordozója, óh Demiurgosz, te vagy az Isten! Ezt
kiáltja neked a hozzád tartozó ember a tűz, a lég, a föld, a víz, a
szellem és a te teremtményeid által.
Tőled kaptam e örökkévalóságból fakadó dicshimnuszt, ahogy a
keresett nyugalmat is a te akaratod szerint találtam meg.

148
50.Tát: Láttam, Atyám, mi módon kell a te akaratod szerint bemutatni
ezt a dicshimnuszt. Most pedig már az én világomban is
bemutattam.
51.Hermész: Mondd csak ki, fiam: az igazi, azaz isteni világban.
52.Tát: Igen Atyám, már az igazi világban is van hatalmam ehhez.
Dicshimnuszod és hálaadásod miatt szellemlelkem megvi-
lágosodása tökéletes lett. S most én is legmélyebb lényemből
szeretnék hálát adni Isten előtt.
53.Hermész: Azért fogalmazz óvatosan, fiam!
54.Tát: Halld hát Atyám, mit mondok a szellemlélekben: „Néked, az
újjászületés eredendő okának, Istenemnek áldozom én, Tát, az
igét.
Oh Isten, te Atya, Uram, te Szellem, fogadd el hát az áldozatot,
melyet tőlem kívánsz. Mert minden (az újjászületésnek ez az
egész folyamata) a Te akaratod szerint megy végbe. "
55.Hermész: Fiam, Istennek, minden dolog Atyjának néki tetsző
áldozatot ajánlottál fel. Tedd azonban hozzá azt, hogy: Az ige
általi
56.Tát: Köszönöm tanácsaidat, Atyám, melyeket adtál nékem.
57.Hermész: Örvendek, fiam, hogy jó gyümölcsöket szüreteltél az
igazság fájáról. Valóban halhatatlan dolgokat takarítottál be.
Most, miután mindezeket megtanulod tőlem, ígérd meg, hogy
titokban tartod e csodás képességet, és senkinek sem árulod el az
újjászületés véghezvitelének módját, nehogy azokhoz soroljanak
bennünket, akik otrombán megcsúfolják a tant.
Elegendő, hogy mindketten megtettük a magunkét: én azzal,
hogy szóltam hozzád, te pedig azáltal, hogy meghallgattál. Most
már a szellem fényében is megismered magadat: önmagadat és
mindkettőnk atyját.

149
 XIX

Az újjászületés anyaméhe

Figyelmüket most Hermész tizennegyedik könyvére szeretnénk

terelni, amely a titkos hegyibeszédet foglalja magában és az
újjászületésről, minden Gnózis központi problémájáról beszél -
ezért is olyan fontos számunkra e könyv tartalma, s emiatt
tervezzük részletes vizsgálatát. Az ugyanis a feladatunk, hogy
ezt a témát a lehetőségekhez mérten minél alaposabban
átvegyük.
Tervünk kivitelezése során szem előtt kell tartanunk mindazt,
amit az idők folyamán a modern Szellemi Iskolában a Gnózisról
és szándékairól elmondtunk vagy leírtunk. Ha ilyen előkészüle-
tek után mélyedünk bele Hermész tizennegyedik könyvébe, ak-
kor egyáltalán nem fogunk csodálkozni, ha mindjárt az első sza-
kaszban kijelentik, hogy újjászületés nélkül senkit sem lehet
megmentem; vagyis hogy senki, egyetlen testi ember sem léphet
a megszabadító életbe anélkül a hatalmas folyamat nélkül, ame-
lyet elméletileg újjászületésként ismerünk.
Az újjászületés minden transzfigurisztikus fejlődés alapja és
az új létállapot feltétele. Érthető tehát Tát kérése, hogy Trisz-
megisztosz világosítsa fel az újjászületés útja és módja felől.
Hozzáfűzi azt is, hogy:

Amikor általánosságban beszéltél, Atyám, akkor rejtélyesen és

érthetetlenül fejezted ki magad az isteni természetre vonatko-

150
zóan. Nem fedted fel teljes egészében előttem, mit jelent az,
hogy aki nem született újjá, az menthetetlen.
Amikor azonban a hegyről lejövet, a veled való beszélgetés
után kérdezősködni kezdtem az újjászületés tana felől, kérlelvén
téged, hogy megismerhessem — mert az egész tanból már csak
ez ismeretlen előttem -, akkor megígérted, hogy megosztod ve-
lem, mihelyt megszabadítottam magamat ettől a világtól.

Véleményünk szerint ez a válasz teljesen egyértelmű. Aki ki

akarja fürkészni az újjászületés alapjait, annak el kell fordulnia
a dialektikus természettől. Hiszen mi haszna lehet a halandónak
abból, ha értelmével felfogja ugyan az újjászületés miértjét és
hogyanját, de mélyen a szívében nem született meg az ebből a
kilátástalan létből való megszabadulás vágya - és nem fordul el
a világtól, valamint az ahhoz tartozó létállapottól?
Ezen alaposan el kell gondolkodni. A modern Szellemi Is-
kola joggal várja el, hogy a hozzá csatlakozó ember szívében
megszülessen a megszabadulás iránti vágy. Ha ez nincs jelen,
akkor a tanulóság csak folyamatos kínlódás forrása a tanuló és
az Iskola számára egyaránt. Mert az újjászületés indítéka, ér-
telme, fénye és lényege teljesen ellentétes ezzel a világgal. A
gnosztikus rejtélyek jelöltjének ezért önmagában fel kell olda-
nia ezt az antitézist, ezt az ellentétet - mégpedig azzal, hogy el-
fordul ettől a világtól. Aki erre nem hajlandó vagy nem képes,
az lelkileg egyelőre alkalmatlan egy gnosztikus szellemi iskola
tanulóságára. így már világos, miért emlegetik a tizennegyedik
könyvet az újjászületés hegyén tartott titkos beszédként.
Ha az ember a természetszülte énjével, dialektikusan ma-
gyarázható életvágyával veti magát a gnosztikus filozófiára,
bármekkora erőfeszítéseket tesz is, a legkevésbé sem lesz képes
az újjászületés titkáról fellebbentem a fátylat. Az ilyen ál-
lapotban levő ember a legcsekélyebb mértékben sem képes a
titkos beszédet megérteni, hát még reagálni rá. Az pedig isme-
retes, hogy a folyamatot csupán utánzó ember mindenképpen

151
elbotlik, és csakhamar elárulja magát. Az újjászületésről szóló
beszéd értelme tehát a kívülálló számára mindig is tökéletesen
rejtett marad, még akkor is, ha mindent fejből megtanult, amit a
századok folyamán közzétettek róla. Itt például Máté 11,25-re
gondolunk:
„Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura,
hogy ezeket elrejtetted az okosok és a föld bölcsei elől, de nyil-
vánvalóvá tetted Isten gyermekeinek."
Mint tudják, az evilági bölcsek, ha csak valamelyest is val-
lásos irányultságúak, máris Isten gyermekeinek nevezik magu-
kat. Azt képzelik, hogy értelmük és tudásuk isteni adomány,
ebben az összefüggésben nagy szellemi képességekről is be-
szélnek, és a tömeg meghajol tekintélyük előtt. Ezáltal zárva is
marad számukra a titkok kapuja. Mert aki bármilyen formában
is, de hódol még az én rögeszméjének, s aki a természetszületés
kígyóját nem távolítja el - akinek lénye tehát a legcsekélyebb
mértékben sem változott meg - az nem ismeri, nem birtokolja az
alapvető vágyakozást. Az ilyen ember számára pedig a modern
Szellemi Iskolának nincs semmi mondanivalója. A titkos beszéd
az ilyenek számára rejtély marad.
Tát ekkor így szól szövegünk harmadik szakaszában:

Atyám, elfordultam a világtól és rögeszméjétől. Töltsd hát fel

bennem azt, ami hiányzik még, ahogyan megígérted és oktass ki
az újjászületés felől, akár szóban, akár misztériumok által.

így kell a szív kiáltásának az igazi tanulóságot bizonyítania. Az

újjászületésre való törekvés a teljes belső felkészülés és a dia-
lektikától való tökéletes elszakadás által valósul meg. Akár a
másik Hegyibeszédet is idézhetjük, a számunkra ismeretes
evangéliumit. Annak már az elején elhangzik, hogy boldogok,
akik a szellemre vágynak, mert övék a mennyeknek országa. És
ebből a vágyakozásból fakad az ima: „Felkészültem, lelkületem
megszabadult a világ rögeszméjétől. Add meg hát, hogy

152
megértsem az újjászületést". Aki így, legmélységesebb lényéből
kiindulva tárta fel az Isten rejtélyeihez vezető kaput, annak
szólal meg az újjászületés beszéde a rejtekből, mert ez a rejtek
nem más, mint a mennyek országa maga. Akkor megnyílik a
belső hallás, hogy e titkos beszédet megérthessük.
Világos persze, hogy ha ebből az állapotból kiindulva aka-
runk irányulni, akkor először néhány látszólagos problémát kell
megoldanunk. Ezeket szeretnénk most szövegünkben rendre
megközelíteni.
Először is: mely méhből és milyen magból születik újjá az
ember? Hermész azt válaszolja:

Abból a bölcsességből, fiam, amely a csendben gondolkodik

és abból a magból, amely az egyedüli-jó.
Tát: Na de ki veti el ezt a magot, Atyám? Ez teljességgel
érthetetlen számomra.
Hermész: Isten akarata, fiam.
Tát: És milyen lesz a megszülető, Atyám? Hiszen sem földi
lényemben, sem elemző gondolkodásomban nem részesül majd.
Hermész: Az újjászületett egészen másféle lesz: Isten lesz,
Isten gyermeke lesz, minden mindenben, és valamennyi képes-
séggelfelruházott.
Tát: Talányosan szólsz hozzám, Atyám, nem pedig úgy, mint
apa a gyermekéhez.
Hermész: Ezeket a dolgokat nem lehet tanítással átadni, fi-
am. Am ha Isten úgy akarja, akkor ő maga adja vissza neked az
erre vonatkozó emlékeidet.

Vizsgáljuk meg valamelyest ezt a négy problémát: a kezdő ta-

nulóság összegyűjtött ismereteivel nem is lesz nehéz megoldani
őket.
Milyen magból, milyen méhből születik újjá az ember?
A Sophiából, vagyis a bölcsességből.
Tételezzük fel, hogy a bölcsesség - ahogy azt sokan gon-

153
dolják - valami magasabb rendű, kibővített ismeret. Beszélnek
például a bölcsesség ismeretéről. Emiatt azt hihetnénk, hogy a
bölcsesség ésszel felfogható, értelmünkkel megismerhető, s
elménkkel meg is tanulható. De ne essenek önök is áldozatul
ennek az oly gyakori tévedésnek. A dialektikában az számít
bölcs embernek, a Sophia állítólagos birtokosának, aki eszével
kutatja a világot. Amikor pedig már minden számára elérhető
forrást kimerített, akkor begyűjtött ismeretei alapján saját vé-
leményt, saját világnézetet alakít ki. Ez a vélemény olykor per-
sze gyönyörűen van megfogalmazva, sok tekintetben nagyon
szépnek, jónak, tisztának nevezhető, ám mivel ésszel szer-
kesztett építmény, mindig is spekuláció, találgatás marad,
amelyet egy ideig sokan kedvelnek, követnek és amelyet életük
vezérfonalául választanak. Néhány év múlva azonban jön egy
másik bölcselő, aki ellentmond az előző felfogásnak, a dialek-
tikus bölcsesség, fantázia és spekulálás fent említett termékének.
Közben pedig újabb filozófiai divatot hoz létre.
Hermész a Sophia - a bölcsesség - méhéről szólva nem az ész
e közismert, általában terméketlen és félrevezető kalandozásáról
beszél. Ő a négy test működési területére gondol, sze-
mélyiségünk négy alakjára: az anyagtestre, annak éteri mására
(étertestre), az asztráltestre és a gondolkodási képességre
(mentáitestre). Tudjuk, hogy anyagi szervezetünket az étertest
éterei tartják fenn. Ha azonban az éterek gyengén és nehézkesen
áramlanak, akkor az anyagtestben zavar keletkezik, és a
szervezet legyengül.
Az anyagtestet tehát az éterek tartják fenn, az étertestet vi-
szont az asztráltest sugárzásai mozgatják. És úgy kellene lennie,
hogy az asztráltest teljes mértékben a gondolkodási képességből
és az által éljen, mégpedig tökéletes értelemben. A gon-
dolkodási képességnek pedig teljesen a Sophiából kellene léle-
geznie, ami még a gondolatanyagnál is finomabb és nemesebb.
A testember gondolkodási képessége (mentáiteste) azonban
semmilyen tekintetben sem nevezhető még kifejlődöttnek, sőt,

154
a természetszülte emberrel kapcsolatban egyáltalán nem be-
szélhetünk gondolattestről, mert az egyelőre csak kezdetleges
formában létezik! A testember mai állapotában ráadásul ez a
test nem is fejlődhet ki, a gondolkodási képesség a mai ember-
nél nem válhat teljessé.
Észszerkezetünk és működése az igazi, nemes gondolattest-
nek csak az alapját alkotja. Az alacsonyrendű gondolkodást
pedig a mi létállapotunkban teljesen a személyiség három
alantas teste gerjeszti. A testember ezért nem tud kiemelkedni
természetben-született állapotából, hiszen gondolkodása eföldi
és az is marad, szó sincs semmiféle Sophiáról. A testembert
ugyanis a haláltermészet asztrális anyaga táplálja.
Gondoljanak csak bele!
Itt állnak dialektikus személyiségükben: létezik egy anyag-
test, az éteri hasonmás és az asztrális hordozó. Gondolkodási
képességük azonban a legjobb esetben is mindössze csak egy
többé-kevésbé világító pont a főszentély magasságában. E gon-
dolkodási képesség segítségével nem képesek magukhoz venni,
felszívni a Sophiát. Személyiségüknek azonban valahogyan
működőképesnek kell maradnia, emiatt aztán azt szükségképpen
a haláltermészet asztrális anyaga táplálja. Ez az igazság.
Ezért nem képes a testember természetben-születettsége ál-
lapotán felülemelkedni. Eföldi lény, és az is marad, s esetében
Sophiát meg sem említhetjük. Mert a testembert a haláltermé-
szet asztrális anyaga táplálja. Nem önállóan él, hanem élnek
vele, s a már sokszor említett visszafejlődés rabja marad.
A probléma így már nagyon is kézzelfogható. Milyen méh-
ből, milyen anyagból születik hát újjá az ember?
Hermész azt válaszolja:
Abból a bölcsességből, fiam (Sophiából), amely a csendben
gondolkodik.
Ez a méh, ez a mátrix, Sophiának ez az anyaga, az ősanyag
messze a haláltermészet kiszipolyozó forgatagán kívül létezik.
Sophia a csendben él, a szabad, eredeti térben, s ennek az

155
anyagnak minden részecskéje nagy, isteni erőkkel, a Logosz
eszméjével van feltöltve. Ez az egyedül-jó magja.
Mihelyt pedig ez a páratlanul pompás mag, a Sophia anyaga
hozzáférhet a gondolkodás már meglévő, de még üres testéhez,
s a gondolkodási képesség újra valódi testet ölthet, azonnal
valóra válik az eredetileg tervezett, négyszeres élet: a rendkívül
pompás alak a főszentélyen keresztül újra Sophiát lélegzi be.
Ettől kezdve ebből a gondolatanyagból él az asztráltest, az aszt-
ráltestből az étertest, az éteriből pedig az anyagi.
így kezdődik a transzfiguráció.

156
 XX

A csend magja

Az előző fejezetben láthattuk, hogy a Sophia és a gondolattest

egyesülése által valósul meg az újjászületés.
A közönséges természet testembere a haláltermészet asztrá-
lis anyagából él, abból is tevődik össze, és nem emelkedhet ki
belőle, mert legmagasabb rendű teste nem jut hozzá a csend
Sophiájához. Az üdvösség ösvénye, a megszabadulás útja ezért
az alulról induló és ott kivitelezett felkészülésben rejlik,
amelynek a csalóka dialektikus világtól való elfordulással és a
hétszeres szívnek minden eföldi vágytól való megtisztításával
kell elkezdődnie. Aki ezt megteszi, azt megérinti, átlelkesíti a
monád sugárzása. És ennek az érintésnek, ennek a lelkesedett-
ségnek kell a gondolkodási képességet a szellem beereszkedé-
sére, a Sophiának, a csend lényének, a Szentelő Szellemnek a
beáramlására felkészítenie.
- De ki veti el a jelöltbe a csend magját? - kérdezhetik.
Ne higgyék, hogy bármilyen úgynevezett mester, adeptus
vagy beavatott megajándékozhatja Önöket vele. Valójában
önmaguk teszik ezt meg, az előkészületeikkel és önátadásuk-
kal. A még igencsak kezdetleges gondolkodásukat ezzel meg-
nyitják az isteni bölcsesség, a beereszkedő szellem előtt. S
ezáltal az ennek megfelelő isteni törvény is azonnal beteljesül.
Az isteni bölcsesség mindenkibe beereszkedik, aki megnyitja
magát neki.

157
—És milyen lesz a megszülető, Atyám? Hiszen sem földi lé
nyemben, sem elemző gondolkodásomban nem részesül majd —

kérdezi Tát. Mire Hermész azt válaszolja:

- Az újjászületett valóban egészen másféle lesz: Isten lesz, Isten

gyermeke lesz, minden mindenben, és valamennyi képességgel
fel lesz ruházva.

Mindazok az erők alkotják majd, amelyek az istentervben és az által

megnyilvánulnak. Tát úgy véli, hogy már megint csak burkoltan
közlik vele a dolgokat. A királyi művészetet azonban nem tanítják,
nem tartanak róla előadásokat, nem lehet előtanulmányokat folytatni
hozzá, és megérteni sem lehet, mielőtt eljön az ideje. Ha a jelölt az
egyetlen helyes módon belép a megszenteltetés folyamatába, akkor az
igazság megvilágosodik előtte, mert ha megnyílt, akkor szentélyébe
beereszkedik a Sophia, és összekapcsolódik az emlékezőközponttal. S
a jelölt abban a pillanatban belülről fakadóan érteni kezdi a királyi
művészetet. Csak ekkor jutott a bölcsesség birtokába. Ezért mondja a
tizedik szakasz:

Ezeket a dolgokat nem lehet tanítással átadni, fiam. Am ha Isten úgy

akarja, akkor ő maga adja vissza neked az erre vonatkozó emlékeidet.

Tát azonban nem hagyja nyugton Hermészt. További felvilágosítást

kér. Erre a következő választ kapja:

Mit mondhatnék erre, fiam? Csak annyit, hogy:

Amikor egy meghatározatlan látomást észleltem magamban,
melyet Isten irgalma keltett bennem, akkor kiléptem magamból
halhatatlan testben. így aztán nem az vagyok többé, aki voltam
egykor, hanem a szellemlélek nemzett.

158
 Az ilyesmit nem lehet tanítani, és az anyagi szemünkkel,
amelyet most használunk, nem is láthatjuk. Ezért nem is törő-
döm többé azzal az összetett alakkal, amely egykor az enyém
volt. Nincs színem többé, sem érzékszerveim, sem kiterjedésem,
semmilyen dimenzióm. Mindez idegen számomra. Most a
szemeddel látsz engem, fiiam; de azt, ami vagyok, azt nem vagy
képes felfogni, ha a testi szemeiddel nézel. Ezekkel a szemekkel
igazából nem is látsz engem, fiam!

Válaszképpen Tát panaszára Hermész megkísérli megfogalmaz-

ni azt, amit tulajdonképpen nem lehet szavakba önteni. A lélek
által megvilágosított és a Sophia által megújult tudata önmagá-
ban és maga körül új hordozókat, testeket lát kibontakozni,
egyelőre még határozatlanokat, de már alakulókat. Ezek a testek
még nem léteznek, de létük már körvonalazódott. Ez még csak
egy ideiglenes köntös, amelyet arany menyegzői ruhának nevez-
nek. Ez a köntös azonban már halhatatlan, s az ábrázolat ezen az
alapon tökéletesedik új megtestesüléssé. Ez a menyegzői ruha
Isten irgalmasságából keletkezett. „Az egyedüli-jó magja, a
bölcsesség, mely a csendben gondolkodik", a lélek arany csil-
logásában létrehozta a még megformálatlan új lény ábráját.
A titok a következő:
Mihelyt a beereszkedő szellem találkozik az újszülött lélek-
kel, egyetlen szempillantás alatt létrejön az a létállapot, amelyet
arany menyegzői ruhának, lélektestnek, szórna pszichikon-nak
nevezünk.
Amikor a monád magsugárzása belép a szívszentélybe és a
rendszerben kifejti hatását, akkor az a cél, hogy ez az új, lelket
adó anyag, ez az új, lelkesítő erő elfoglalhassa helyét a hom-
lokcsont mögött, a szemöldökök közt.
A jelöltnek először ezt a harcot, a lélekszületés küzdelmét
kell megvívnia. A léleknek a homlok ablaka mögött kell ra-
gyognia. Mihelyt pedig ez a lélekminőség találkozik a szel-
lemmel a fő szentélyben, azonnal ott terem a királyi palást, az

159
arany menyegzői ruha. „Ekkor - mondja Hermész - kiléptem
magamból halhatatlan testben. így aztán nem az vagyok többé,
aki voltam egykor, hanem a szellemlélek nemzett."
Ez magától értetődik, hiszen a dialektikus ember természet-
szülte énje is ott áll a királykamra közepén, a homlokcsont mö-
götti nyílt térségben. Ez a mi természetes, eföldi állapotunk. Az
új, alakuló léleknek ezután ki kell űznie az énlényt a király-
kamrából, s annak el kell folynia a csakra-rendszeren keresztül.
Amikor aztán a lélek elfoglalta helyét ebben az Isten terve
szerint neki járó térben, tehát a természet-én eltűnt, akkor erre az
állapotra utalva jegyzi meg Hermész: „Kiléptem magamból, s
felmentem egy halhatatlan testben. így aztán nem az vagyok
többé, aki voltam egykor, hanem a szellemlélek nemzett (azaz
újjászülettem a monád eredeti ideájából)". Mindezt
természetesen nem lehet oktatás tárgyává tenni, csak átélni,
megharcolni.
Nyomatékosan felhívjuk figyelmüket arra, hogy a termé-
szetszülte, alkotóelemekből összeillesztett testben nem lehet
rálátáshoz jutni. A természetes ember semmilyen mélyebb vagy
magasabb érzékszervi élménnyel nem juthat hozzá a gnosztikus
rejtélyekhez. A dialektikus ember persze anyagi testében akar
teljes körű mindentudáshoz, a magasabb rendű valóság
megértéséhez, átéléséhez jutni. Ez azonban teljességgel
lehetetlen. Bármit kísérel is meg Ön ebben a tekintetben, az
színtiszta erőpazarlás. Mindaz, ami ily módon alakot ölt, s amire
gyakran oly büszkék vagyunk, az az elejétől a végéig eföldi,
természethez kötött, nem megszabadító és gnosztikus értelem-
ben egészen biztosan hamis. Ezért aztán a negatív és pozitív
okkult élettel szemben egyaránt nagyon határozott az állás-
pontunk. Emiatt látjuk szükségét annak, hogy minden okkul-
tizmussal kapcsolatos dolgot gyökerestől kiirtsunk az Iskolából.
Alkotóelemekből összeillesztett testtel nem lehet látáshoz
jutni; de gnosztikus tudatossá váláshoz sem.

160
 Mi is az alkotóelemekből épült test?
Nos, ez a mi természetszülte testünk. Hát léteznek más testek
is? Igen, Hermész tanúsága szerint: a test, amely a lelkületből, a
szellemietekből, Sophiából, a létek és a szellem egyesüléséből
született.
Ismételjük el ezt még egyszer.
Amint a lélek megszületik a szívszentélyben, és az új lélek,
az új lelkesülés át tud törni a főszentélyhez s elfoglalja helyét a
homlokcsont mögött - ami ugye azt is jelenti, hogy az én ki-
űzetett és az illető jelölt hagyja, hogy a lélek kormányozza az
életét - ha tehát a lélek arany rózsaként felragyog a két sze-
möldök között, akkor a szellem egyesül a lélekkel. Ekkor óriási
tűz, villám lobban fel, s ebben a tűzben a jelölt megkapja arany
menyegzői palástját, amely az új személyiség, az új megteste-
sülés alapjául szolgál.
Hermész tehát arra a kérdésre, hogy létezik-e más test, a kö-
vetkezőket válaszolja: igen, a lelkületből és a Sophiából, a lé-
lekből és a szellemből lett test, mely az őseredeti anyagból ala-
kul ki a monád magsugárzása következtében. Ez a megteste-
sülés az arany menyegzői ruhában és az által kezdődik.
Megpróbáljuk bemutatni az elemekből összeillesztett test és a
Sophia teste közti óriási különbséget. Mint tudják, az elem egy
olyan alapanyag, amely nem hasítható el, s ezért a természetben
változatlan módon jelenik meg. Ezekből az elemekből egy
igazán élő test illeszthető össze, mert minden egyes elem és az
elemek minden atomja életerővel rendelkezik. Tudatunk,
természetszülte éntudatunk nem más, mint a testünket alkotó
atomok életerejének összessége. Az atomok összeadódott élet-
ereje képezi és határozza meg a tudatunkat. Az ilyen - elemek-
ből összeillesztett - test tudata soha, de soha nem léphet ki abból
a természetből, amelynek anyagából felépült. Reméljük, hogy
ezt nem túl nehéz belátni. A föld elemeiből álló test tehát
semmiképpen sem tud a földtől megszabadulni, bármit tesz,
bármivel próbálkozik is.
161
 E börtön falai közül persze több irányban is meg lehet pró-
bálni a kitörést. Az elemi test állapota például kétségtelenül
megváltoztatható, ahogyan azt az okkult tudomány szorgalma-
san gyakorolja is - az egyik elemet gyengítve, a másikat pedig
felerősítve; vagy megváltoztatva a személyiség ásványi össze-
tételét, mondjuk az asztrális anyag és a visszatükröző éter se-
gítségével.
Az okkult tudomány minden időkben így cselekedett, s oly-
kor nagy sikereket is ért el - ám a végeredmény mindenkor az
evilág keretei közt maradt. Most már talán be is látják ennek
igazságát. Megismételjük: elemekből álló személyiséggel nem
lehet eljutni a megszabaduláshoz és Sophia megpillantásához,
mert az ilyen test a haláltermészet foglya, és az is marad.
Léteznek anyagi, éteri és asztrális elemek. De mint említet-
tük, a tiszta mentális elemmel, Sophia anyagával, a csenddel az
ember nem rendelkezik. A megszabadulás elemét tehát nem
birtokoljuk. Hogy miért nem? Mert gondolattestünk, gondol-
kodási rendszerünk tökéletlen. Nincs még készen. Amit mi ész-
szerű gondolkodásnak nevezünk, az az igazi gondolkodási ké-
pességnek csak elenyésző töredéke. Az ésszel való gondolko-
dásból semmi megszabadítót sem meríthetünk; a kijáratot, a
csend lényére nyíló kaput csakis az igazi gondolkodási képesség
nyithatja meg.
Gondoljanak a Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjé-
ben ecsetelt veremre. Ebben a gödörben, a sötétben mindenki
nyüzsög, mindenki szabadulni próbál. De hiába! A menekülésre
kizárólag a verembe leeresztett kötél nyújt lehetőséget. Csak az
itt leírt hét kötél segítségével szabadulhatunk meg. Börtönünk
falain belül, a veremben az anyagi, az éteri és az asztrális eleme-
ket egyaránt fellelhetjük, de a csend eleme, a csend anyaga hi-
ányzik. Egyszóval: az ember és mikrokozmosza mindenképpen
fogoly marad, akár az anyagi, akár az éteri vagy asztrális terüle-
ten próbálkozik. Az anyagi világban a durvaanyagi test őrlődik
fel; az éteriben az éteri hasonmás foszlik semmivé, természet-

162
rendünk asztrális területén pedig a személyiség asztrális burka
párolog el. Csak a mikrokozmosz marad meg, amelynek aztán
megint ebben a sírgödörben kell újabb életlehetőséget keresnie.
Itt persze közbevethetik, hogy az atomtudomány a gyakorlatban
képes áttörni a börtön falain, mert el tudja hasítani az elemeket,
s ezáltal meg is változtatja őket. Nos, ne tévessze meg Önöket a
természettudomány e rögeszméje: még a magfizika, az
atomtudomány sem tud változtatni börtönünkön. A maghasítás
művészetét az okkult tudomány mindig is ismerte, csak az iram
volt lassúbb. A test okkult módszerekkel kieszközölt
megváltoztatása ugyanis szintén a személyiség elemi szer-
kezetének átalakításával jött létre. Az atomtudomány viszont,
mint tudjuk, kierőszakolja a maghasadást, de csak a díszleten, a
külsőségeken tud változtatni.
Magas hőmérsékleten az ember az elemek többségét el képes
hasítani. Mi történik ekkor? Anyagelemeket éteri illetve asztrá-
lis elemekké változtatnak. Az így elszabadított elektromágneses
és hősugárzás azonban folyamatszerüen feldúlja a természet elemi
rendjét, s egyúttal egész életterületünk működését is összezavarja:
mindaz, ami a személyiséget alkotja, s mindaz, ami az emberek-
ben, az állatvilágban és a növényekben természetszülte, az meg-
változik ennek következtében. Az anyagban megnyilvánult életet
így erőszakkal visszavezetik az éteri és asztrális életmegnyilvá-
nuláshoz. Vagyis kicsikarják visszatérését azokba a történelem
előtti időkbe, amikor még nem az anyagi, hanem az éteri, még
korábban pedig az asztrális élet állt a középpontban. Ez minden.
Az okkult beavatott pedig az ő asztrális köpenyében, aszt-
ráltestében már vissza is került a hiperboreai korszakba.
Erről a mélypontról az ember így nem a megszabadító fel-
támadást éli át, hanem egy teljesen haszontalan és rendkívül sok
időt elpazarló elanyagtalanodást, a világ tűz által történő
elpusztulását.
Ezzel foglalkoznak tehát a tudós magfizikus urak az ő kor-
mányaik megbízásából. És nem állnak le a kísérletekkel; ha

163
nem háborús, akkor békés célokat hangoztatnak, pedig a kettő
egyre megy: mindenképpen a véget jelenti - a kierőszakolt
elanyagtalanodást.
Ismét, ki tudja hányadszor, eljutottunk annak belátásához,
hogy a gnosztikus tudatossá válás valami egészen más, aminek
semmi köze az anyagi, éteri és asztrális elemekhez. Anyagele-
mekből képzett testben nem alakulhat ki az új gnosztikus tu-
datosság, mert az kifejezetten és alapvetően távol tartja magát
minden ilyen területtől.
A gnosztikusan tudatossá vált lényt nem lehet a Földön
megtalálni, de a Marson vagy a Vénuszon sem! Nem lesz be-
lőlünk marslakó, hiszen az, akinek sikerül felemelkednie a
gnosztikus tudatosságig, az túllép az egész állatövi rendszeren,
elhagyja a zodiákust.
Ennek a tudatossá válásnak a mikrokozmoszból jövő mag-
sugárzás lelket adó, megelevenítő hatásából kell erednie, amely
az összeillesztett testiséget megtámadja és betölti, ezáltal téve
lehetővé a Sophia, a csend anyagának beereszkedését.
A csend anyagának e beereszkedése következtében alakul ki -
mint mondtuk - az arany menyegzői ruha, Rózsakereszt
Krisztián alkímiai menyegzőjének alapja. A csend anyaga tehát
a léleksugárzással közösen új palástba burkolja a jelöltet, új
jármüvei, a lélektesttel látja el. A lélek egy szempillantás alatt
elkészíti ezt a ruhát a csend anyagából, mihelyt az, a Sophia,
belép a rendszerbe. Ez a lélektest nagyon finom anyagból áll, s ő
alkotja a pompás feltámadási test halhatatlan alapját. Ez is
elanyagtalanodás tehát, de a megszabadulás értelmében.
Látják már korszakunk tébolyult voltát? Látják már az
atomtudomány rögeszméjét, korunk nagy tragédiáját a maga élő
valóságában? A megszabadító elanyagtalanodás egészen más.
Most már értjük Hermészt:

Ezért nem is törődöm többé azzal az összetett alakkal, amely

egykor az enyém volt.

164
Mihelyt az új lélek életre kel a homlok ablaka mögött, azonnal
az egész lény középpontjába kerül; és ez a lélek alkotja a tudatot
- nem természetszülte börtönünk tudatát, hanem az igazinak a
magját, az új lélekpalást igazi tudatát, a tökéletesen másikét, aki
mellettünk és velünk, sőt részben bennünk is van. Az új
lélektestet birtokló ember tudniillik nem a természetszülte test
központjában él már, de nincs is elválasztva tőle. Az ösz-szetett
testet érezni és mérni lehet - mondja Hermész -, de az új lélek
legfeljebb csak kapcsolatban áll vele.
A Bhagavad-Gita azt mondja erről, hogy a természetszülte
embernek az új léleklényt, az eredeti lény(egé)t, ha alakot öltött
bennünk, barátként kell üdvözölnie, s így is kell hozzá viszo-
nyulnia. Hermész már megfordítja ezt, és úgy fogalmaz: ez a
jóbarát, az új lélek már uralkodóvá vált az új rendszerben, mi-
helyt a szórna pszichikon, az arany menyegzői ruha létrejött. S
akkor az arany menyegzői ruha középpontjában lévő lélek uralja
a természetszülte személyiséget, és mindaddig eszközéül
használja azt a haláltermészetben, amíg szükséges, hogy az
küldöttként, Isten követeként kimenjen az éji sötétség területei-
re, menteni, ami menthető.
Hermész, a királyi ember még birtokolja természetszülte lé-
nyét, amikor ezeket a szavakat kimondja; azaz egyelőre nincs
elválasztva természetszülte alakjától. Ebben a testben még közel
tudunk kerülni hozzá, még észlelhetjük. De már nem a látható
test középpontjában áll, hanem a lélekalakban. Már nem a
földtől való, nem efóldi lény többé. A földhöz már legfeljebb
csak barátként kötődik. Tehát két alakban nyilvánul meg: egy
pusztulóban és egy másikban, amely örökké élni fog.

165
 XXI

A gnosztikus tudatossá válás

Amikor az ember életében először közelít a gnosztikus rejté-

lyekhez és felfedezi, hogy az anyagi, éteri és asztrális elemek
egyáltalán nem részesülhetnek a gnosztikus tudatossá válásban,
valamint hogy az elemekből összeillesztett természetszülte
testtel nem lehet igazi látáshoz jutni; hanem hogy ahhoz - kez-
dettől fogva - a haláltermészet anyagaiból álló testnek a Sophia
anyagából való testté kell változnia, nos, akkor a tanuló aligha-
nem igencsak zavarba jön.
Tát viselkedése is erről tanúskodik, s a tapasztalat azt mu-
tatja, hogy ennek a zavarnak sok esetben a Gnózis elutasítása és
a tőle való elfordulás lesz a következménye. Tát kijelenti:

Teljesen összezavartál, Atyám. Most már önmagamat sem látom!

Valamivel később pedig:

Nem találok szavakat, Atyám, most már végképp nem értek

semmit; hiszen még mindig ugyanabban a testalakban látlak,
ugyanúgy nézel ki, mint régen.

A misztériumokhoz közeledő természetszülte ember énje így

lesz megfosztva trónjától. De éppen ebben az állapotban juthat
el annak felfedezéséhez, hogy mégis éppen az elemekből

166
összeillesztett személyiség az az alap, amelynek segítségével
kell megvalósítani a feltámadást. Hiszen ha feltámadásról van
szó, akkor sírnak is lennie kell, és először ezen a síron kell át-
haladni.
Most már megértjük, mire utal a Fáma Fraternitatis a Ró-
zsakereszt Krisztián sírboltjában olvasható felirattal: „Mindezt
életemben sírommá tettem ". A dialektikus személyiséget ugya-
nis semmiképpen sem kell elhajítani, mint valami haszontalan,
értéktelen vagy káros rongyot; ellenkezőleg, az élő lélek a maga
eszközeként veszi azt használatba. Ezt az eszközt azonban
megfelelő módon elő kell készíteni a használatra. A jelöltnek
persze nem szabad többet elvárnia tőle, vagy többet belekép-
zelnie, mint amire az képes. Emiatt mondja Hermész a 12. sza-
kaszban:

Ezért nem is törődöm többé azzal az összetett alakkal, amely

egykor az enyém volt. Nincs színem többé, sem érzékszerveim,
sem kiterjedésem, semmilyen dimenzióm. Mindez idegen szá-
momra.

Ezt már megbeszéltük. Amikor az Úrjézus feltámad, akkor a sírt

Hermészi-hermetikus következetességgel üresnek találják. A
természetszülte személyiség és a Sophia-test végig együtt
marad. Ezért ábrázolja ezt a gnosztikus evangélium, a Pistis
Sophia úgy, hogy az Úrjézus még élő, el nem hunyt mesterként
jelenik meg tanítványainak; majd pedig az őt beburkoló hatal-
mas, háromszoros fénypalástról beszél.
Ha aztán visszaemlékeznek Hermész tizenharmadik könyvé-
re, akkor tudják, hogy a monád, azaz a mikrokozmosz az
anyagvilág mélypontján át vezető útja során egy bizonyos pil-
lanatban szükségszerűen elveszíti eredeti személyiségének
fényruháját, s annak helyére a szükségrendi személyiség lép,
amely viszont teljesen a nadír, a mélypont természettörvényei-
hez igazodik.

167
 Ezt követően pedig a szükségrendi személyiségnek és a
benne rejlő életnek rá kell jönnie, hogy ez a mélyszint olyan
határ, amelynek leküzdésére a dialektika törvényei miatt nyil-
vánvalóan képtelen. Emiatt viszont előbb-utóbb - szintén ter-
mészettörvényszerüen - megjelenik a felébredés, a megváltás
utáni vágy. A monádikus ösztönzés folyamatosan hajt bennün-
ket, egyre magasabbra, egészen az örökkévalóságig.
A mélypont törvényszerűségei azonban megálljt parancsol-
nak, s az ezáltal növekvő feszültség új ötletet szül: a mélységből
való kiszállás, a feltámadás ötletét. Az ember eltöpreng azon,
hogy ha már a korlátokon nem lehet áttörni, akkor talán át lehet
rajtuk mászni, kitörni a végtelen térbe, amelynek jelképe a
világűr. Az ember ezt persze az énjével fontolgatja. Az én-
ember az űrrepüléssel ösztönösen az énjét akarja kimenteni a
haláltermészetből, hogy a halál lényét az egész mindenségre
kiterjessze.
Kiderül azonban, hogy a mélypont korlátait az énnel nem
lehet leküzdeni, mert a szükségrendi személyiség nem alkalmas
erre; hiszen ő csak egy szükségrendi test, mely az anyagosulás
mélypontján, ennek a szintnek az elemeiből épült, s ennélfogva
mint természetszülte személyiségnek a menekülés teljes lehe-
tetlenségét is át kell élnie és el kell szenvednie.
Ha aztán ez a tapasztalat már elég mélyen bevésődött, és az
illető az ösvény bejárásával - az endúrában és az által - élve
elhunyt, akkor a helyes életvitel révén az eredeti monádikus
fénypalást, a Sophia fényruhája leereszkedhet rá, és betöltheti,
hogy ezzel a jelenben valóra váltsa a feltámadást.
- Mi hát az igaz, és mi a való? - kérdezzük a hermetikus fi-
lozófiával. A válasz:

Az, ami szeplőtelen, ami nincs bemocskolva, fiam, ami határ-

talan, színtelen, megváltoztathatatlan, leplezetlen, alaktalan,
ragyogó; amit csak önmaga fürkészhet ki, a változatlanul jó, a
testetlen.

168
Ez röviden a monád szikrázó, eredeti fényruhájának kilencsze-
res ismertetőjele, amely mindenkinél újra megjelenik, aki az
Úrjézussal feltámadott.
Aki a megszabadulás iránti törekvésével a helyes életvitelhez
igazodik, hogy azáltal végül ténylegesen kiléphessen természet-
rendünkből, annak tudnia kell, hogy ez az érzékszervi észlelés
természetszülte formájának és működésének semlegesítését is
megköveteli, valamint a természetszülte állapot minden hibájától
és romlottságától való megtisztulást, hogy az ember végül az
ezáltal túlhaladott testet használható eszközzé tegye.
Képzelje el, kedves Olvasó, hogy azzal van elfoglalva, hogy
a lélekerő segítségével megmeneküljön a haláltermészetből.
Aztán képzelje el, hogy testét szikrázó fényruha burkolja be
-ahogyan ennek a szikrázó palástnak az első elemei az ifjú Gnó-
zis sok testvérénél jelentkeznek is már. Ha aztán ez a fényruha
valóban körülölelte Önt, s egyre inkább erőt nyer, akkor az élő
lélek segítségével meg kell tisztítania a természetszülte sze-
mélyiséget, így téve alkalmassá arra, hogy a világ és az embe-
riség számára eszközként szolgálhasson.
Tát pedig csodálkozva kérdezi Hermésztől:

Hibákra kényszerítő erő volna bennem, Atyám?

Ahogyan sok tanuló is kínosan csodálkozna, ha hibákat, rossz

szokásokat tulajdonítanának neki. Hermész azt válaszolja, hogy
minden természetszülte lénynek - a dialektikus-természetszülte
állati viselkedésformán felül - tizenkét alapvető rossz tulajdon-
sága van. Rámutat, hogy Tatot valóban szörnyű rossz tulajdon-
ságok teszik próbára; és meg is nevezi az alapvetőket: ezek a
tudatlanság, bosszúság és fájdalom, mértéktelenség, sóvárgás,
igazságtalanság, kapzsiság, csalás, irigység, álnokság, harag,
meggondolatlanság és gonoszság.
Ezek kivétel nélkül mindannyiunkban megtalálhatók. Isten
szőlőskertjének a haláltermészetbe küldött munkását nap mint

169
nap figyelmeztetik: a haláltermészet lakóival való kapcsolatod
során mindig számolj a tizenkét alapvető rossz tulajdonsággal!
Ha pedig ezek egyike valamilyen okból háttérbe szorul, akkor a
többi általában kettőzött erővel jelentkezik.
így a belső ember rab marad, ha a lelkileg már kiemelkedett
tanuló nem semlegesíti rossz tulajdonságait a lélek erejével.
Ilyen állapotban ugyanis megrekedne félúton. Rossz tulajdon-
ságainkat gyakran letagadjuk. Azokat pedig, amelyeket felfe-
dezünk, illetve amelyekre mások felhívják a figyelmünket,
azokat legtöbbször - telve jó szándékkal! - megpróbáljuk az
énlényünkkel semlegesíteni. Ennek azonban így semmiféle
megszabadító eredménye nem lehet. Rossz tulajdonságainkat az
élő lélek erejével kell kiirtanunk.
Nem árt odafigyelniük, hogy a Sophia anyagából megszülető
belső ember olyan jelenség, amely a lélek kibontakozása után
fejlődik ki. Az új emberből már valamit birtokló tanulók
haladását emiatt időnként nagyon is akadályozza a tizenkét
alapvető rossz tulajdonságuk. Ezzel komolyan számolniuk kell.
Ha aztán ezt az igazi újjászületést, a Sophia-fényruha kifej-
lődését megértik (a megértést pedig csakis a folyamat mara-
déktalan igenlése teszi lehetővé), ha tehát eljutottak a Gnózis, a
Sophia felismeréséhez, akkor ezzel kiűzték az első rossz tulaj-
donságot, a tudatlanságot. Hermész úgy fogalmaz, hogy aki
valóban belső ismerethez, belátáshoz jut, az megtisztul. Tegyük
fel, hogy a Gnózis igazságát nem parancsra fogadja el, hanem
belülről tapasztalja meg: akkor a tudatlanság elmúlik.
A tisztulás kisöpri a tudatlanságot, s amikor eljutnak ehhez az
önfelfedő tudáshoz, öröm rezeg át a lényükön. Ez az öröm
kitaszít minden bosszúságot: azaz megszünteti a második rossz
tulajdonságot. Ezt az örömöt persze ne tévesszük össze azzal a
vidámsággal és jókedvvel, amelyben a változások játéka a ha-
láltermészetben időről időre részesít bennünket. Nem, itt az élő
lélekállapot életterületének szikrázó erejéről van szó. Ez a bel-

170
ső öröm olyan állapottal ajándékoz meg bennünket, amely soha
többé nem múlik el.
Képzeljék el, hogy a tudatlanságukat valamilyen alapvető
értelemben megszüntetik, és természetszülte állapotukban azt
tapasztalják, hogy ellebben a fátyol a szemük elől, s a tudatlan-
ságuk eltűnik. A Sophia-fényruhából - már amennyiben birto-
kában vannak - abban a pillanatban pompás sugárzás árad le
Önökbe, olyan belső örömmel, amely mindent betölt és minden
észt felülmúl. Ezzel pedig a mértéktelenség is kiűzetik. Mert ez
a tápláló belső öröm olyan folyamatos ritmusban árad be a je-
löltekbe, amelynek következtében minden diszharmónia (ezt
nevezi Hermész mértéktelenségnek) eltűnik. Aki ebből a bőség-
áradatból él, az mindenképpen kitér a haláltermészettel való
újabb kapcsolat elől. A dialektikától való ilyen tartózkodás, ez a
mértékletesség aztán kiűzi a következő rossz tulajdonságot, a
sóvárgást.
Hermész ezen a földi célok hajszolását érti, a vízszintes sí-
kon lévő, eföldi dolgok hajhászását. A sóvárgás tehát kiűzetik,
mihelyt a fénylényből folyamatosan áradó erő körülöleli Önö-
ket.
Ha mármost az ember tárgyilagosan kezd viszonyulni a
haláltermészetben folytatott élethez és ténykedéshez, mert tu-
datában van annak, hogy birtokolja a belső embert, akkor ez
-mondja Hermész - az igazságosság alapja lehet és lesz is
számára. Akkor az összes igazságtalanságot minden további
nélkül kisöpri magából. Azt is látni kell továbbá, hogyan ra-
gyogtatja a megvilágosult lélekember a fényét körös-körül jóra
és rosszra, mindenre és mindenkire. Ezt az erényt nevezi
Hermész bőkezűségnek, amely kiűzi a kapzsiságot. A tizen-
negyedik könyvben említett birtoklási vágyon ugyanis Hermész
nem a pénzhez és javakhoz való mohó ragaszkodást érti, hanem
az egymás iránti rokonszenv-megnyilvánulásainkkal
kapcsolatos féktelen vágyakozást, szeretetsugaraink szétszó-
rását.

171
 Léteznek ugyanis olyanok - még a gnosztikus Szellemi Iskola
tanulói között is - akik egymást teljesen, de tényleg tökéletesen
elutasítják. Meg vagyunk győződve róla, hogy nálunk is vannak
ilyenek, akik meg se látják egymást, soha nem néztek még
egymás szemébe, s egymást levegőnek tekintik. Jóval
elgondolkodtatóbb a dolog, ha ez tudatosan történik, szándéko-
san, ahogyan az a haláltermészetben szokás. Képzeljék el, hogy
lelkileg megszülettek, és van lélekruhájuk, majd ilyen állapotban
megengedik, hogy természetszülte testük, az élő lélek
szolgálatában álló eszköz rokonszenvesen vagy ellenszenvesen
viselkedjen. Ugye nyilvánvaló, hogy ebben az esetben ez az
eszköz eleve használhatatlan?
A lélek mindenkié, és mindenkiben jelen van: nem tesz kü-
lönbséget. A lélek úgy ragyog, ahogy a nap is süt: jókra és go-
noszokra egyaránt. A kivételezés és a mellőzés, rokonszenvünk
és ellenszenvünk valamint az ebből eredő ostoba, siralmas ön-
kény az a rossztulajdonság, amelyet Hermész a leggyalázato-
sabb, legkárosabb vágynak nevez. Aki ezt legyűri, méghozzá
teljesen személytelen léleksugárzással, az az igazság erejében
áll. Akkor megnyilatkozik az igazság, mely minden csalást és
minden hazugságot megsemmisít. Mert csalás és hazugság az a
szeretet és rokonszenv, amelyet a természetszülte ember civili-
zációs megszokásból vagy diplomáciai okokból megjátszik. Az
utóbbit illetően gondoljanak például a politikára!
Tájékozódjanak egy kicsit, hogyan gyalázzák egymást az
urak ezeken a nyilvános nagygyűléseken, káromkodva, mint a
kocsis, kölcsönösen egymást hibáztatva. A közvéleménynek
szánt hivatalos változat szerint hallani sem akarnak egymásról,
öt perccel később pedig - olvashatjuk - összeülnek ebédelni az
ellenfeleikkel, hogy meghitten megbeszéljék a lehetséges meg-
oldásokat. Csalás és hazugság, amit nem élnek át, és nem gon-
dolnak komolyan, de profi színész módjára adnak elő. Ez az
igaztalanság pedig - érthető módon - végzetes következmé-
nyekkeljár: megosztja a tömegeket. Az embereket, akik amúgy

172
társas lények volnának, távol tartja egymástól. Harci kakasként
állnak szemben egymással, félelem és a gyűlölet emészti őket.
Hogy a diplomata urakat mi készteti erre a magatartásra, az
most már világos.
A világ sóhajtozva esedezik igazságért. Csak ha az igazság
abszolút értelemben bevonulhat a jelöltbe, akkor válik teljessé és
tökéletessé benne az egyedül-jó. Az igazsággal együtt a jó, az
élet és a világosság is megjelenik. Akkor az irigységnek,
rosszakaratnak és az összes többi rossz tulajdonságnak is el kell
vonulnia, s egy adott pillanatban az elhomályosult, dialektikus,
természetszülte testből egyetlen rossz tulajdonság sem kerül
napvilágra többé. A szóma pszichikon vihara minden rossz
tulajdonságot elsodort, kiűzött. Ha a tíz jó tulajdonság bevonult,
akkor a tizenkét rossz tulajdonság legyőzetett.
A Sophiából való újjászületés csak így lesz tökéletes. Sokan
rendelkeznek rendkívül szép és pompás lélekminőséggel; ezzel
kell kiirtaniuk személyiségük rossz tulajdonságait, nagyon ha-
tározottan, a vihar erejével. így teszik testüket és személyisé-
güket az Istenért és emberiségért végzett szolgálat megfelelő
eszközévé.
Akkor semmi sem akadályozza már az anyagiság mély-
pontjáról való kiemelkedést. Akkor válik igazán valóra a fel-
támadás.
Reméljük és azért imádkozunk, hogy ezt a munkát, ezt a
tisztítást hamarosan mindannyian véghezvigyék.
173
 XXII

A világon, de nem a világból

Miután alaposan meghánytuk-vetettük a hermetikus újjászületés

lényegét, felfedeztük, hogy Hermész Triszmegisztosz -mint mondja -
Isten irgalmasságából elnyerte az Istentőlszületést, nem irányul többé
az anyagra, és belső örömben él, Istentől nyert állhatatossággal.
Miután így valóra vált, hogy „a világon van, de nem ebből a világból
való", Tát megkérdezi Hermészt:

De áruld el még nekem azt, hogy a sötétség kényszerítő erőit, a

tizenkettőt hogyan űzi ki a tíz? Mi módon történik ez, Triszme-
gisztosz?

A válasz:

Lakósátrunk, melyet elhagytunk, az állatöv, a zodiákus köréből épült,

s e kör tizenkét elemből áll: egyetlen természet, de sokrétűnek
mutatkozik az emberek tévelygő gondolatai miatt.
E kényszerek közt vannak olyanok, fiam, amelyek egyként lépnek
fel. Az elhamarkodottság és a meggondolatlanság például
elválaszthatatlan a haragtól. Az ember meg sem tudja különböztetni
őket.
Érthető hát és logikus, hogy együtt tűnnek el a tíz erő jöttére. Mert
ez a tíz erő vezeti el, fiam, a lelket a megszületéshez.

174
Az élet és a világosság egyesült. így születik meg az egység
száma a szellemből. És éppily ésszerű, hogy az egység tartal-
mazza a dekádot, azaz tízséget, a tízség pedig az egységet.

Mire Tát így válaszol:

Atyám, a szellemlélekben az egész mindenséget látom - és ön-

magamat is.

Hermész pedig összefoglalja azt, ami ebből következik:

Ez hát az újjászületés, fiam: erről nem lehet háromdimenziós

képet alkotni.
Mindezt az »újjászületésről tartott beszédnek« köszönhetően
ismerted és tapasztaltad meg, amelyet kizárólag a te számodra
írtam le, hogy ne kerüljön a tömeg kezébe, hanem csak azoké
legyen, akiket Isten erre kiválaszt.

Az itt közölt titkok értelmezéséhez gondolatainknak az eddigi-

eknél is magasabbra kell szállniuk, mert a kozmoszból immáron
a makrokozmoszba vonulunk át. Tát kérdése és Hermész
válasza következtében ez így szükségszerű. „A sötétség kény-
szerítő erőit, a tizenkettőt, hogyan űzi ki a tíz?" A válasz az,
hogy a jelenleg általunk lakott személyiség, amely tulajdon-
képpen mi magunk vagyunk, nemcsak efóldi, hanem ugyanak-
kor a zodiákustól, az állatövből is való. Aki folytatott már aszt-
rológiai tanulmányokat, az tudja, hogy naprendszerünk, vala-
mennyi bolygójával és holdjával az állatöv tizenkét jegyén belül
mozog, ez a tizenkét erő fogja körül, s ez a zodiákus-rendszer
mindazzal, ami benne található, egyetlen összefüggő rendszert
képez. Ez az állatövi rendszer mozgatja, irányítja az egész
életünket, s ezáltal a személyiségünket is meghatározza. A
lakósátor - ez az a személyiség, amelyben lakunk - az állat-öv
tizenkét hatásának kegyelméből él. Ha ebbe alaposan bele-

175
gondolt már az olvasó, ha tüzetesen megvizsgálta, mi ebből az
igazság, például asztrológiai tanulmányokkal és azok alkalma-
zásával, akkor világossá vált számára, hogy az egész állatöv
egyetlen asztrális rendszert képez, s ebből kell élnie és léteznie
minden benne lakozó lénynek, bármelyik bolygón tartózkodjon
is. Ezért nevezzük ezt a rendszert - mindennel, ami csak benne
található - haláltermészetnek, amely nem állandó, nem statikus,
s amelyben folyamatosan egymást váltják és oltják ki az
ellentétek erői. Ezt persze asztrológia nélkül, a csillagászat segít-
ségével is könnyedén megállapíthatják, ha egy ideig figyelem-
mel kísérik a kikelet, virulás és hanyatlás szakadatlan ismétlődé-
sét ebben a haláltermészetben. Világosan észlelhetik azt is,
mennyire zárt tér ez az állatöv, amelybe - mint Jákob Böhme
mondja - Isten az emberiséget bezárta, hogy a benne alakot
öltött gonosz ki ne terjedhessen az egész világmindenségre.
Hermész azt is kimondja, hogy a tizenkét kényszerítő erejű
rossz tulajdonság közvetlenül az állatöv tizenkét hatásából ma-
gyarázható. Úgy fogalmaz, hogy az állatöv tizenkét elemből áll,
s bár egyetlen természet ugyan, megjelenésében azonban
sokrétű. Ez azt jelenti, hogy az állatöv egyik jegyében születünk,
ez az egy nézet határozza meg alapvetően az életünket, a többi
áramlat pedig csatlakozik hozzá, és együtt munkálkodnak azon,
hogy az embert tévútra vezessék. Tökéletes egységet alkotnak,
és korlátlanok. A tizenkét rossz tulajdonság tehát nagyon is
alapvetően le van horgonyozva mindannyiunkban. Ezeket a
rossz tulajdonságokat Ön nem tanulta, nem a gyakorlásukkal
alakította ki őket, meglétük nem a gonoszság vagy a
felhalmozódott bűnök eredménye, hanem ez tizenkét olyan
eleve meglévő hiányosság, tökéletlenség, amely az Ön életében
rossz tulajdonság képében mutatkozik meg.
A tökéletlenség annyit jelent, hogy valami még nem kész,
nem tökéletes. Hatása ennek megfelelően elég zűrzavaros.
Vagyis természetünk még alakulófélben van, elmosódott után-
zata csupán annak, amivé majd válnia kell.

176
 Ezért különböztetjük meg a természet szerinti és a szellem-
ben való születést; emiatt beszélünk lélekszületésről és szel-
lemszületésről, tehát kétezer-születettségről. A tizenkét rossz
tulajdonság bennünk van mindkét (pozitív és negatív) nézetével,
jó és rossz oldalával, s emiatt súlyos karmát alakíthat ki,
úgyhogy az ember szinte meggörnyed saját természetének
bűnterhe alatt. Mert az, ami még nem tökéletes, az bizony a tö-
kéletlenség rabja marad.
Az emberiség mindig is tudott ezekről a hatásokról, és kö-
vetkezményeiket is jól ismerte. Akármilyen messzire nyúlunk is
vissza a világtörténelemben, az állatöv mibenléte és hatása
közismert volt. Gondoljanak csak a hatalmas egyiptomi jelkép-
re, a nagy piramisra, amely teljes egészében az állatöv és a
naprendszer arányainak megfelelően épült. A zodiákus hatásai
az istenkeresőket is állandóan összezavarták.
Ez a mai napig így történik, míg az ösvényt járó tanuló fel
nem fedezi, hogy ezt a tökéletesen egységes, korlátlan tizen-
kettőt meg lehet támadni a tíz erővel, s hogy csakis ez jelenthet
megoldást, mégpedig úgy, hogy a tíz erő megjelenésekor a ti-
zenkettő azonnal, magától eltűnik.
Szóval: ez az élet, amelyet élünk, ez a természetszülte alak,
amelyben egymás előtt mutatkozunk, még nem kész, nem tö-
kéletes. Egy második születésnek kell még végbemennie.
Immár teljesen világossá válhatott Önök előtt e második
születés szükségessége. Ha leragadunk az első születésnél, ak-
kor a tökéletlenségben veszteglünk. Lelkileg kell megszület-
nünk, hogy egyesülhessünk a szellemmel. A lélektestben lakozó
léleknek meg kell tisztítania a személyiséget a tizenkét rossz
tulajdonságtól. Amint kiűzte őket, a személyiség méltó, földből
kiemelt eszközzé válik a Gnózis szolgálatában; mivel pedig ki-
zárólag a tíz erő befolyása alatt él, gyorsan át is alakul, transz-
figurái.
Csak ekkor juthat kifejezésre az eredeti természet. Meg kell
érteniük, hogy Isten tágas világmindenségében semmi olyan

177
nem létezhet, nem maradhat meg, ami nem tökéletes. Ha kö-
rülnéznek, akkor nem csak a gonoszság megnyilvánulásait lát-
ják, hanem azt is, hogy az úgynevezett gonoszságot a tökélet-
lenségben álló ember kelti életre. Isten világmindensége azon-
ban egy terven alapul. Be kell látnunk, hogy jelenlegi, termé-
szetszülte alakunkban az első születésben vagyunk, és hogy a tíz
erő segítségével minden tökéletlenséget, minden rossz tulaj-
donságot kiűzhetünk magunkból. Ez a tízség szüli meg az új
lelket - fogalmaz Hermész. Benne egyesült az élet és a vilá-
gosság. Ezáltal születik meg a szellemből az egység száma.
Tehát az egység - ha jól értelmezzük - tartalmazza a tízséget, a
tízség pedig az egységet. Tényleg jól megértettük ezt? A her-
metikus tízség nem más, mint az élet őseredeti szelleme, amely
átlelkesítheti és át is lelkesíti azt, aki az első születésben állva
megnyitja magát neki.
Az egyes szám a szellem egyetemes jelképe, a nulla illetve a
kör pedig a tiszta ősanyag, a Sophia anyaga, szőnyegünk kör-
vonala. A tíz ezért a minket körülölelő menyegzői ruha lehet, a
lélektest, mely körülvesz bennünket, s mely a szellemmel egye-
sült: a tízség. Ez a létállapot és a belőle áradó erő aztán kiűzi az
alapvető rossz tulajdonságokat.
Ennek hallatán ujjong fel Tát:

Atyám, a szellemiélekben az egész világmindenséget látom - és

önmagamat is.

A természetalakot ebben a létállapotban nem kell eldobni, mint

valami értéktelen holmit, hiszen most válik csak igazán jó esz-
közzé Isten és az emberiség szolgálatában. így lesz a természet-
alak a lélekalakkal kapcsolatba kerülve az Atya fia, Isten
gyermeke.
Ez az az újjászületés, amelyről az olvasó most már - ha va-
lóban megértette - nem próbál magának háromdimenziós el-
képzelést alkotni.

178
 Isten így támadhatja meg bennünk a haláltermészet világát az
újjászületés érdekében, és a téridőrendet így nyeli el az
örökkévalóság. A természet-alak ugyanis az időnek van aláren-
delve; a lélekalak viszont a mennyei erőkkel áll kapcsolatban, s
ennélfogva az örökkévalóságban él. így semmisíti meg hát az
örökkévalóság az időt. így győzetik le a halál a lélektest meg-
jelenése által. És így lehet az újjászületett léleknek feltenni a
kérdést: Nem tudod-é, hogy Isten lettél, az Egyetlennek a Fia?
Csakis ő nevezhető joggal és igazán embernek.
Az általunk észlelhető külső, természeti test távol áll az igazi
isteni születéstől. Az igazi születés ugyanis a halhatatlan vi-
lágrajövetele. Mi tarthat még itt bennünket, akik rendelkezünk
azzal a hatalmas kiváltsággal, hogy mindezekhez a dolgokhoz
közelebb kerülhetünk és megbeszélhetjük őket? Nem furcsáll-
ják-e, hogy gyakran a természet dolgait részesítjük előnyben a
szellem dolgaival szemben? Miként lehetséges, hogy hagyjuk
magunkat az ittlétben visszatartani? Mit nyújthat nekünk a halál,
ha egyszer az élet vár ránk? És talán azt is megértették, hogy a
haláltermészet világa nem más, mint a monádikus lejtmenet
határa, az alászállás törvényszerű feltartóztatása. E leereszkedés
során kell megtanulnunk a feltámadás, az örökkévalóságba való
kiemelkedés, a beteljesülés leckéjét.
Egyszóval a haláltermészet az örökkévalóság szülőméhe,
ahogyan azt de Hartog professzor annak idején kijelentette. Ha
így látják az állatöv természetét, akkor nincs többé ördögi vi-
lágmindenség, amely megpróbál feláldozni bennünket, mert
rájövünk, hogy az ördögöket mi alkotjuk magunknak, amikor
nem értjük az ösvényt. Belegabalyodunk a tizenkét rossz tulaj-
donságba, amelyek akkor keletkeznek, ha az alantas természet-
hez ragaszkodunk és életünk célját abban véljük megtalálni. Aki
megakad az első születésnél, az a másodikat soha nem fogja
megérteni.
Nos, titkos beszédében Hermész már világosan vázolta e
kétszeres születés körvonalait. Tát pedig megértette, a tapasz-

179
tálatokat megszenvedte és valóban magáévá tette. Ezért végző-
dik a tizennegyedik könyv a titkos dicshimnusszal, a „szent
képlettel". E dicshimnusz egy rövid részletét szeretnénk vége-
zetül felidézni.
Hermész így énekel:

A kozmosz minden természete hallja e dicsőítő éneket!

Nyílj meg, óföld!
A mennyek vizeinek csatornáit nyisd meg hangom hallatára!
Fák, ne mozduljatok!
Mert dicsérni akarom az alkotás Urát, a Mindent és Egyetlent!
Nyíljatok meg, egek!
Szelek, csendesedjetek!
Hogy Isten halhatatlan körfolyama felvehesse igémet.
Mert annak dicséretét zengem, aki az egész mindenséget al
kotta, a földnek helyet adott és a mennyboltot a helyére erősí-
tette; aki a édesvíznek megparancsolta, hogy hagyja el az óce-
ánt és áradjon ki minden lakott és lakatlan földre, így biztosít-
ván minden ember létét és életét;
aki a tűznek megparancsolta: lobbanjon lángra, hogy istenek
és emberek hasznát vehessék.
Dicsérjük őt együtt mindannyian, őt, ki minden mennyeket
felülmúl és ki az egész természet alkotója. Ő a szellem szeme: őt
dicsérje mindennek az ereje.
Oh, ti bennem lévő erők, dicsérjétek mind az Egyetlent és
Mindent; énekeljetek akaratom szerint, óh ti bennem lévő erők.
Oh Gnózis, Istennek szent ismerete, megvilágosítottál, s ezzel
megadatott nekem a tudomány világosságának dicsérete és a
szellemlélek megörvendeztető öröme.

Ugye érthető, hogy ez nem holmi felületes ömlengés, a termé-

szet magasztalása, ahogyan azt a haláltermészetet a legmagas-
ságosabb célnak tartó ember énekelheti, hanem hogy ez a dics-
himnusz Hermész szívéből buzog fel, aki kiemelkedett a ter-

180
mészét erőiből, és most a menny ereje által pillantását Isten
igazi szándékaira vetheti. Minden élet és megnyilvánulás, ami
nem az újjászületésből lett, véges. Az újjászületésből eredő élet
viszont örök és sérthetetlen.
Ha tehát a Szellemi Iskola az ő hétszeres testével arany fejét
fel tudja emelni az élő lélekállapot érinthetetlenségébe, akkor
semmi baj nem érheti többé. Ezért mérvadó munkánkban az
arany fej és az eklézsia közösségét alkotók fáradozása. Ha
ugyanis az élő test nem tudna eljutni a valódi kiemelkedésig,
akkor a tizenkét rossz tulajdonság az Iskola élő testét is meg-
támadná. Akkor a mi Iskolánkat is a tizenkét kényszerítő erő
jellemezné.
Szívleljük ezt meg, és határozzuk el: mindent megteszünk,
hogy természetes állapotunkból a lélekszületésbe felemelked-
hessünk, s hogy mi is kétszer születettekké váljunk.

181
 XXIII

A tizenötödik könyv:
Hermész Triszmegisztosz Aszklépioszhoz a
helyes gondolkodásról
Hermész: Mivel távolléted alatt a fiam, Tát, felvilágosítást kért a
világmindenség mibenléte felől, s ezt az oktatást nem engedte
későbbre halasztani (mivelhogy az én fiam, és fiatal tanuló, aki
csak nemrég szerzett tudomást a dolgokról), kénytelen voltam
részletekbe bocsátkozni, hogy a tant könnyebben
megközelíthetővé tegyem a részére. Számodra azonban a
megbeszéltekből kiválasztottam a legfontosabb fejezeteket és - a
te érettebb korodra valamint már megszerzett bővebb
ismereteidre való tekintettel - misztikus formában foglaltam össze
őket. Ha minden dolog, ami létezik, valahogy létrejön vagy lét-
rejött, s ezt nem önmagától tette, hanem más által; s mivelhogy a
megjelent dolgok különböznek egymástól, és létezésüket valaki
másnak köszönhetik, léteznie kell valakinek, aki a teremtőjük.
Maga a teremtő azonban nem keletkezett, ha olybá vesz-szük,
hogy minden teremtett dolog előtt léteznie kellett már.
Mert ami teremtetett, az másvalaki által jött létre. Semmi sem
létezhetett tehát a teremtés előtt azon kívül, aki soha nem
keletkezett: s ez a Teremtő.
O hatalmasabb is, és az egyetlen. Csakis ő az igazán bölcs, mert
semmi olyan nincs, ami előtte létezett volna.
Mert ő az első, ahogy rangban, úgy nagyságrendben is, nemkülönben
az őközötte és a teremtmények között fennálló különbség miatt,
valamint alkotásának állandósága miatt. Ezen felül minden
teremtmény látható; ő viszont láthatatlan. Éppen ezért alkot, hogy
önmagát láthatóvá tegye! Szüntelenül alkot tehát, így teszi magát
láthatóvá. 5. így kell gondolkodni, e gondolkodásmódon át a
csodálatához eljutni, és magunkat boldognak tudni, hogy megismertük
az Atyát. Mert mi lehetne pompásabb egy igazi Atyánál?!
Kicsoda ő, és hogyan kell őt megismernünk? Rendjén való
dolog-e, hogy csak Istennek mondjuk? Vagy nevezzük
Alkotónak is? Netán Atyának? Esetleg mindháromnak?
Istennek a hatalma miatt; Alkotónak a tettei miatt; Atyának a
jósága miatt?
Mert valóban hatalmas: vesd csak pillantásodat a keletkezett
dolgok sokféleségére. Alkotóereje pedig végtelen, mert minden
őáltala kel életre.
6.Minden további szószaporítás helyett meg kell különböztetnünk ezt
a kettőt: a teremtményt és a teremtőt. Mert kettejük közt nincs
közvetítő, nincs harmadik.
7.Mindennél, amit csak észlelsz és felfogsz, különböztesd meg e kettőt,
s légy meggyőződve, hogy együtt mindent felölelnek; e
tekintetben ne legyenek kételyeid - sem a fenti, sem a lenti, sem
az isteni, sem a változó, sem pedig a rejtett dolgokkal szemben.
Mert minden létező összefoglalható ebben a kettőben, a
teremtettben és a teremtőben, és lehetetlen őket elválasztani.
Hisz' a teremtő nem létezhet a teremtése nélkül. Mindkettő
pontosan az, amit a szó jelöl, semmi több. Ezért nem lehet őket
elválasztani egymástól, de önmaguktól sem.
8. Ahogyan a teremtő csak egyetlen, egyszerű, nem összetett
működés, úgy kell önmagával is egyenlőnek lennie, mert az

183
alkotás egy létállapot keletkezése, elvégre a teremtmény nem
képződhet úgy, hogy önmagát hozza létre. A teremtményt tehát
szükségképpen másnak kell megalkotnia: a teremtő nélkül tehát
semmi sem keletkezik és semmi sem létezhet.
Ha a teremtőt és a teremtettet elválasztjuk, akkor mindkettő
elveszíti lényegét, mert megfosztották a másik, kiegészítő felétől.
Ha felismerjük, hogy a valóság e kettőben (teremtőben és
teremtményben) összefoglalható, akkor az is világossá válik,
hogy kölcsönös nélkülözhetetlenségükben egységet képeznek:
először az alkotó Istenség van jelen, utána pedig az alkotás, a
teremtmény, bármi legyen is az. Ne tarts attól, hogy ez a
megkülönböztetés csorbítaná Isten munkáját vagy dicsőségét,
mert számára egyetlen dicsőség létezik csupán: minden
teremtményt létrehívni. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ez a
teremtés, a forma- és életadás Isten teste. És ne gondold, hogy a
teremtő bármi rosszat vagy rútat elrendelne. A rossz és a csúf
tudniillik olyan tényező, mely elválaszthatatlanul összefügg a
létrehozatallal, ahogyan a vassal rozsda, a testtel pedig
tisztátalanság jár. De nem a vasműves csinálja a rozsdát, nem a
szülők mocskolják be a testet, s nem Isten az, aki a rosszat
teremtette. Hanem az alkotott dolgok elhasználódása,
felemésztődése okozza ezt a mellékhatást, amit mi rossznak
nevezünk. Isten a változékonyságot éppen az alkotás
megtisztítása érdekében rendelte el.
Hiszen ha bármelyik festő ábrázolni tudja az eget és az isteneket,
a földet és a tengert, az embereket és az állatokat, s a lélektelen
dolgokat is, akkor Isten ne lenne képes mindezt megalkotni?
Micsoda oktalanság és tudatlanság ilyesmit gondolni Istenről!
Azok, akik így gondolkodnak, a legfurcsább hozzáállást
tanúsítják:
 azt állítják ugyan, hogy Istent dicsérik és megadják neki a
tiszteletet, közben azonban vonakodnak őt minden dolog
alkotójának elismerni, s ezzel nemcsak azt bizonyítják, hogy nem
ismerik, hanem a legförtelmesebb istentelenséget is elkövetik,
mert Istent dölyfösnek és tehetetlennek tartják.
Mert ha nem Isten lenne minden lény teremtője, akkor úgy
tűnne, mintha rangján alulinak tartaná létrehozásukat, vagy
nem lenne rá képes. Bizony a legnagyobb istentelenség így
gondolkodni.
11. Mert Istennek csak egyetlen tulajdonsága van: a jóság.
És ez az egyedül-jó nem gőgös, s nem is erőtlen.
Bizony, ez az Isten: a jóságos, a mindenható, aki mindent
megalkot. J
Minden alkotás Istenből lett; aki tökéletesen jó, és hatalmában
áll mindent létrehozni.
12. Ha pedig tudni akarod, hogyan alkot Isten, s a teremtmény
miként jön létre, akkor lásd eme gyönyörű hasonlatot:
gondolj a magvetőre, aki magot szór a szántóföldre; ide
búzát, oda árpát, máshová pedig valami mást.
Lásd, ahogyan ide szőlőt ültet, oda almafát, máshová pedig
megint csak valami mást. így vet Isten halhatatlanságot a
mennybe, változékonyságot a földre, életet és mozgást pedig az
egész mindenségbe.
Cselekvésének nézetei tehát nem megszámlálhatatlanok, hanem
kevesek és könnyen megszámolhatok: összesen négy létezik
ugyanis, amihez hozzájön maga Isten és a teremtmény. Ez a hat
képez együtt mindent, ami létezik.

185
 XXIV

A harmadik természet

Hermész tizenötödik könyvét Aszklépiosznak írja Tatról. Tát az

ösvényen küszködő tanuló, aki még a természetszületésben, s
így a haláltermészetben áll. Ezért szüntelenül az a veszély fe-
nyegeti, hogy áldozatul esik az ellentétek különös, megtévesztő,
gonosz és sajátosan makacs hullámzásának. Olyan gondokkal és
kérdésekkel van még tele, amelyeket szinte percenként kellene
megoldani vagy megválaszolni.
Ezt a Tatot, akit Önök oly jól ismernek, azt az embert, akit
-mivel a legnagyobb veszélyek közepette is Tatként viselkedik
-oltalmaz a Gnózis világossága, az igazi keresőt, aki egész élet-
vitelével az ösvényre irányul, a Gnózis mindig körülveszi és fi-
gyelemmel kíséri, ami az asztrális hatásának természetes kö-
vetkezménye.
Ezt a Tatot Aszklépiosz kíséri. Önök ismerik már ezt a nevet:
ő a segítő, a gyógyító, az orvos, akit a kígyós bottal, a hatalmat
sugárzó Merkúr-jellel ábrázolnak.
A komoly tanulót, aki az új életvitel mellett kitart és az ös-
vényt nem hagyja el, egyre észrevehetőbben, hatásosabban és
kitartóbban kíséri az élő lélek, s egyre szorosabb kapcsolatuk
végül a kígyótüz-oszlopban is megmutatkozik.
Tudjuk, hogy csakis az élő, azaz a szellemmel egyesült lélek
a valódi segítő és orvos, a teljes ember megszabadítója, aki az
egész emberben megmutatkozik.

186
Aki tehát rendelkezik a merkúrbottal, az erős és diadalmas. Aki
pedig még nem rendelkezik vele, az gyenge, bukdácsoló,
sötétben tévelygő halandó.
A tizenötödik könyv első szakasza a következőképpen
hangzik:

Mivel távolléted alatt a fiam, Tát, felvilágosítást kért a világ-

mindenség mibenléte felől, s ezt az oktatást nem engedte ké-
sőbbre halasztani (mivelhogy az én fiam, és fiatal tanuló, aki
csak nemrég szerzett tudomást a dolgokról), kénytelen voltam
részletekbe bocsátkozni, hogy a tant könnyebben megközelít-
hetővé tegyem a számára.

Ezzel azt a tanulót ábrázolják, akiben az élő lélek még nem

nyilvánult meg, ahogy az a Pistis Sophiával is megesett, aki
ismételt vezeklő énekek után sem kapott még választ megsza-
badítójától. De az igaz tanulót ebben az úgynevezett magányban
sem hagyják el, hiszen a háromszor nagy Hermész őrködik
fölötte.
Hermész - mint tudják - a tökéletesen megszabadult embe-
riség, a másik birodalomban lévő ember magasztos képviselője,
mintaképe. Egy a Gnózissal, ő maga a Gnózis, teljességgel
azonos Istennel. Tizenötödik könyve pedig azt szeretné tudo-
másunkra hozni, hogy ha a lélek még nem képes beszélni, vagy
még nem ébredt fel teljesen, akkor az ösvényen kitartó komoly
tanulónak az egyetemes Gnózis siet a segítségére, a személyi-
séget és a lelket illetően is, tehát ahogy Tatnak, úgy Aszklépi-
osznak is.
A tizenötödik könyv azért olyan jelentős, mert elmagyarázza
a dolgok valódi természetét. Szem előtt kell tartanunk ugyanis,
hogy a lélek és a személyiség különböző természetrendből ered.
A léleknek a haláltermészetben lakozó személyiséghez kell
fordulnia, a személyiségnek pedig az élet természetéből való
lélekhez. így aztán a gnosztikus alkímia és a
187
belső fokok igazi gondja az, hogy a léleknek és a személyi-
ségnek először
egymás felé kell fordulnia, ezután következik
a találkozás, majd
az összeolvadás, végül pedig
a megváltozás, a transzfiguráció, s mindezek után jön
a megszabadulás maga.
Ez az ötszörös folyamat azt vonja maga után, hogy először is
egy közös kiindulópontot kell találni, készíteni - két olyan
természettel és két olyan természetben, amelyek nem tartoznak
egymáshoz, amelyek nem járhatnak együtt és nem is szabad
összejönniük; mert a személyiségnek teljesen bele kell olvadnia
a lélektermészetbe.
Az új kiindulópont - főleg kezdetben - valójában egy har-
madik természetet alkot. Ennek segítségével érhetjük el a meg-
szabadító életet, és tölthetjük be rendeltetésünket.
E harmadik természet mibenlétét illetően persze minden ta-
nulót fel kell világosítani. Egyfelől tehát adva van az élet ter-
mészete, másfelől pedig a haláltermészet. A jelölt az élet ter-
mészetének erejében kezdi el útját, és búcsúzik el a haláltermé-
szettől. A kettő között található az ideiglenes harmadik termé-
szet, amely sem az egyikhez, sem a másikhoz nem tartozik. A
tizenötödik könyv ezzel a harmadik természettel (amelyet gya-
korlatilag az ösvénynek nevezhetünk, és egészen más lelkiálla-
pottal jár) kapcsolatos bölcsességet bocsátja rendelkezésünkre.
Képzeljék el, hogy bizonyos ideje elhatározták: bejárják az
ösvényt, amely a két végletet, az élet természetét és a halál
természetét ugyan nem köti össze magától értetődően, de ösz-
szekapcsol/za/ja, ha önök az első pillanattól kezdve egy harma-
dik természetet alakítottak ki maguknak. Az ösvény nem eleve
adott, maguknak kell kitaposniuk. Ez nem valami kikutatott,
hivatalos harmadik természet, hanem mindenkinek magának
kell életre keltenie, önmagának kell utat vágnia. Ha valaki azt
mondja: „Mutasd meg nekem az ösvényt, akkor talán elhatáro-

188
zom, hogy rátérek", akkor Ön ennek nem tehet eleget, mert az
Ön ösvénye csakis az Öné, az Ön harmadik természete, s ezen
senki mást nem vihet magával, mert a harmadik természet akkor
kezdődik, amikor Ön elkezdi, s akkor nyilatkozik meg, amikor
Ön igazi tanulóvá válik.
Ami azonban lehetséges és kívánatos, sőt szinte szükséges-
nek nevezhető, az az, hogy a csoport teljes önátadásban, feleba-
ráti szeretetben és viszálymentességben együttműködve egy
közös harmadik természetet hozzon létre, amelyet bárkának, égi
hajónak vagy élő testnek is neveznek. Minél tartósabb ez a
bárka, minél jobban megfelel a követelményeknek, vagyis minél
közelebb áll ez a harmadik természet az élő természethez, annál
jobban és hamarabb teljesedik ki az ösvény. Elméletileg tehát
minden tanulónak magának és önállóan kell létrehoznia
ösvényét, harmadik természetét; gyakorlatilag azonban a leg-
nagyobb jelentőséggel bír az, hogy a csoport együtt haladjon
rajta az isteni törvény utasításai szerint.
A harmadik természet sok tekintetben magányos és veszé-
lyes ösvény. Ha ugyanis az én még túlsúlyban van, akkor rend-
ellenességek alakulhatnak ki.
Mint tudja, a törvény azt mondja: szeresd Istent mindenek
felett. így aztán ha az isteni célra irányul, akkor ez az irányulás
feltárja Ön előtt az ösvényt. A törvény azonban azzal folytatja,
hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ha Ön valóban
tanuló, és harmadik természete már megnyilvánult Önben, ak-
kor nem csupán Isten iránt van szeretet Önben, hanem a te-
remtménye iránt is. Ha előre és felfelé halad, akkor az Önben és
Önnel lévő szeretet arra fogja ösztönözni, hogy felebarátját
tökéletesen szeretettel szolgálja, s így a csoportegység magától
értetődővé válik.
Biztosan tudja, hogy az egyetemes szeretetet gyakorló élet-
vitel a gnosztikus tanulóság kulcsa, s hogy ennek a szeretetnek
viszálymentességgel kell kezdődnie és folytatódnia. Ha hajlan-
dó ebbe belépni, akkor megnyílik Önnek a harmadik természet,

189
és tulajdonképpen akkor kerül be igazán, a csoportba, az égi
hajóba, azaz a csoport harmadik természetébe.
A harmadik természet a tanuló és a csoport számára termé-
szettudományos tény. Ahogyan mondtuk, ez a természet min-
denütt-jelenvalóvá lesz, mihelyt Ön Istenre, azaz a Gnózisra
vagy Samballára irányul.
Ha az olvasó ezt megértette, akkor egy lépéssel tovább me-
hetünk a bölcsesség ösvényén, és feltehetjük a kérdést: Mi a
természet? Természeten mi megnyilvánulási teret értünk, lát-
ható, felismerhető, megtapasztalható értékekkel, erőkkel és
dolgokkal. Hermész azt mondja:

Mert ami teremtetett, az másvalaki által jött létre. Semmi sem

létezhetett tehát a teremtés előtt azon kívül, aki soha nem kelet-
kezett: s ez a teremtő.
Rendjén való dolog-e, hogy csak Istennek mondjuk?
Vagy nevezzük Alkotónak is? Netán Atyának? Esetleg
mindháromnak?
Istennek a hatalma miatt; Alkotónak a tettei miatt; Atyának a
jósága miatt?

Hermész így folytatja:

Minden további szószaporítás helyett meg kell különböztetnünk

ezt a kettőt: a teremtményt és a teremtőt. Mert kettejük közt
nincs közvetítő, nincs harmadik.

Ne feledjék, hogy Hermész itt az ösvényen lévő tanulóhoz beszél,

aki teljesen tudatosan harmadik természetében áll, az egyetlen
célra, Istenre irányulva. Csakis így kelhet életre Isten hatalma,
hatása és jósága. Ezen nem a gonoszság teremtményét, a rosz-
szat és a szégyenleteset kell érteni, hiszen mindezt nem Isten
hozza létre, hanem a szenvedélyek. Hermész ezt tovább is ma-
gyarázza a tizenötödik könyvben, amire még visszatérünk.

190
 Lássák tehát a következőket: mi, természetszülte emberek,
akik a haláltermészetből valók vagyunk, elhatározzuk, hogy az
eredeti életterületre, a tökéletesség Samballájára irányulunk. Ezt
az elhatározást nem csupán gondolatban vagy érzelmi fel-
lángolásból tesszük, hanem végre is hajtjuk az új életvitellel,
amelybe teljesen bele is merülünk. Ezt cselekedve pedig fel-
hívjuk Isten mindenütt jelenlévő erejét. Ebben az erőben és ez
által személyes asztrális terünkben egy olyan hatás keletkezik,
mely az asztrálisból az éteribe, és onnan az anyagba is átgyűrű-
zik. Bennünk és körülöttünk így egy megnyilvánulás, alkotás
jön létre, amely teljesen abban a jóságban, szeretetben és böl-
csességben áll, amely Isten. így jelenik meg a valóságban, köz-
vetlenül Isten háromsága.
A láthatatlan láthatóvá válik alkotásában, a teremtményben,
méghozzá teljesen a teremtmény létállapotának megfelelően.
Emiatt van a harmadik természet-megnyilvánulás is a válto-
zékonyságnak alávetve, mert ha a tanuló halad, s így Aszklépi-
osz és Tát újra eggyé válik a hermészi szárnyak oltalmában,
akkor a harmadik természet megnyilvánulása is folyamatosan
változik. Mert az alkotó együtt halad teremtményével egészen a
jó végig.

191
 XXV

Tát, Aszklépiosz és Hermész egyesülése

Az előző fejezetben filozófiai értelemben valamelyest már

megismerkedtünk a három természettel.
Tapasztalatból ismerjük a haláltermészetet; és egy kicsit, tá-
volról az élet természetét is - az irodalomból, a Szellemi Iskolán
keresztül, és remélhetőleg a Gnózis világossága által, mely
megérintett bennünket. Ezek között terül el az úgynevezett
harmadik természet, amely a másik kettőtől teljesen el van vá-
lasztva, s amelyet a jelölt maga készít magának az ösvény bejá-
rásával, az új életvitellel. Ez az a természet, amelyet a csoport is
létrehoz - az égi hajó, a bárka képében - mindenki hasznára.
Mindennek célja pedig Tát, Aszklépiosz és Hermész egyesülése
a tökéletességben.

Továbbra is szem előtt kell tartaniuk azt, amit már tapasztala-

taikból és megfigyeléseikből is tudnak, nevezetesen hogy min-
den, ami csak megnyilvánul, minden teremtett dolog a legkisebb
részletekig az egyetlen teremtőből és őáltala született, lett,
illetve jött létre.

...a teremtő nélkül tehát semmi sem keletkezik és semmi sem

létezhet. Ha a teremtőt és a teremtettet elválasztjuk egymástól,
akkor mindkettő elveszíti lényegét, mert megfosztották a másik,
kiegészítő felétől.

192
 Hermész azt szeretné világossá tenni: szó sincs arról, hogy
sorsunk eleve elrendelt módon, akaratunktól függetlenül pe-
regne le. Amikor ugyanis a teremtmény megszületett a terem-
tőből, szabadságot is kapott, maga választhatja meg a célját, és
teljes cselekvési szabadsággal rendelkezik, mely a mindenségi
megnyilvánulás leghatalmasabb erejéből, magából Istenből fa-
kad. Azt is szabadon megteheti, hogy eltávolodik, elválik al-
kotójától.
Ezért mondja a klasszikus rózsakereszt: Istenből született, ex
Deo nascimur.
Az Ön mikrokozmosza monádként Istenben fogant. E mik-
rokozmosz magelve lélekként úgyszintén Istenből született.
Még az Ön személyisége is, bár efóldi eredetű, és sok gonos-
zság terheli, szükségrendi testként mégis ugyancsak az Istentől
kapott lehetőségekből jött létre.
Az egyetlen törvény, az Istenből születés törvénye tehát még
a legmélységesebb bukásban is érvényes marad. Létünk lényege
szerint Istenből születtünk, s ez továbbra is érvényes; bármilyen
elfajulás ment is végbe közben - és alkotja most börtönünk
falait -, az Istenből-születettség tény marad.
Lássák be, milyen nagyszerű ez. Mert amelyik tanuló rátér az
ösvényre, az egészen biztos lehet a jó végben: „Aki befogadja
őt, hatalmat ad annak, hogy újra Isten gyermeke legyen". Ez a
János evangéliumának bevezetőjében található „újra" szó arra
utal, hogy megszabadíthatjuk magunkat a börtönből, amely
gyakorlatilag távol tart bennünket Istentől. Ha tökéletesen új
életvitellel a tiszta őseredetükre irányulnak, akkor egy
szempillantás alatt létrejön a kapcsolat Istennel.
„Isten a hatalma miatt; Alkotó a tettei miatt; Atya a jósága
miatt."
Egy erő jön el hozzánk, mely mindent betölt; hatást gyako-
rol, majd egy folyamatot indít el, s megszüli a egyedül-jót. Az
ellenfél hatalmát, a haláltermészet hatását és a gonoszt, melyet
ez a természet keltett az Ön Istenből született rendszerében,

193
arányaiban össze sem lehet hasonlítani a háromszoros isteni
tulajdonsággal. Szükséges és magától értetődő azonban, hogy teljesen
elbúcsúzzon az Önben lévő háromszoros gonosztól az „in Jesu
morimur" révén, azaz azáltal, hogy Jézusban meghal, az endúra által,
s hogy így megszabaduljon a vértől, a karmától és a haláltermészettől.
Tulajdonképpen könnyűszerrel legyőzheti önmagát, mert Ön
mérhetetlenül erős. „És ne gondold, hogy a Teremtő bármi rosszat
vagy rútat elrendelne. "
Akkor hogyan keletkezett a gonosz, amely már annyiszor
keresztülhúzta számításainkat és annyiszor félrevezetett bennünket? -
kérdezik sokan. Hermész így válaszol:

A rossz és a csúf olyan tényező, mely elválaszthatatlanul ösz-szefügg a

létrehozatallal, ahogyan a vassal rozsda, a testtel pedig tisztátalanság
jár. Az alkotott dolgok elhasználódása, felemésztődése okozza ezt a
mellékhatást, amit mi rossznak nevezünk. Isten a változékonyságot
éppen az alkotás megtisztítása érdekében rendelte el.

Mit tartsunk erről a válaszról?

Minden tisztátalanság avagy szenvedély egyértelműen ke-
délyhullámzás, és a szívvel is közvetlen kapcsolatban áll, min-
denekelőtt pedig a tímusszal (thymus), azaz csecsemőmirigygyei. A
tímusz, a szív és a mellcsont (a sternum) - mint tudják - hármas
egységet képez.
A csecsemőmirigy fontos belső elválasztású szerv, amely
hormonokat, mégpedig nemi hormonokat termel. Na mármost: az
embernek két nemi szerve van, az egyik a főszentélyben (a fejben), a
másik a medenceszentélyben. A fejben ez a pajzsmirigy, az agyalapi
mirigy és a gége; az altestünkben pedig az ivarmirigyek és a nemi
szervek. A két rendszer - a fej és a medence - együttműködik, s így
mindkettőnek megvan a belső elválasztású szerve is. Mindkét említett
szerv működését, azaz a

194
fej és a has tájék belső elválasztását - vagyis hormontermelését -
a tímuszhormon uralja, ellenőrzi és irányítja.
A szív hatalmas érzületrendszere az érintkezés központja. A
mellcsonttal, ezzel a páratlan, radarként működő szervvel Ön
benyomásokat fog fel, és ezeket a mások gondolataira, érzéseire
és cselekedeteire vonatkozó benyomásokat, mindenekelőtt
azokat, amelyek emberektől és dolgoktól jönnek, felveszi a
szívébe, és ott feldolgozza. Az eredmény a tímuszt hormonter-
melésre készteti, s erre a hormonra, ennek minőségére és faj-
tájára válaszol a két alkotó szerv a fejben és a medencében.
Ebből a két szervből aztán sürgetés indul ki, egy alkotó-
ösztön, afféle megnyilatkozási hajlam, és ez a törekvés vala-
milyen cselekvésre unszol, serkent bennünket, megmozdítva
vagy a fejet, vagy az úgynevezett alantas alkotószerveket, vagy
mindkettőt.
Ez mindig az idegéter feszültségével és az életerő tékozlásá-
val jár, hiszen nyilvánvaló, hogy e hormonhatás és következ-
ményei a vért és az idegétert is ehhez a hatáshoz igazítják.
Amikor pedig az Ön vére és idegétere ebbe az állapotba került,
akkor minden egyes szerv - tehát a szív háromszoros rendszere
is - igazodik hozzá. így zárul a kör - és a bilincs.
Ha tehát sternuma egy bizonyos benyomásra, befolyásra
vagy érzelemre hangolódik, akkor elkerülhetetlenül bekövetke-
zik annak felvétele, feldolgozása, az ehhez igazodó hormon-
termelés, a szív és a fej megelevenítése és az erre szükségsze-
rűen bekövetkező reakciók.
Természetszülte emberként Ön rengeteg ehhez hasonló kör-
forgás rabja. Egész sor befolyásra hangolódott rá, s mihelyt
valaki mond vagy tesz, illetve nem mond vagy nem tesz vala-
mit, esetleg bizonyos állapotba kerül, vagy a fénysugarak meg-
határozott beesési szöget zárnak be, netán a légköri viszonyok
adnak okot rá - nos, akkor Ön hormonálisán ilyen vagy olyan
indítékból reagál erre, mentálisan (gondolatilag) és ezzel
asztrálisan (érzelmileg) is, valami csípős megjegyzéssel vagy

195
sajnálatos cselekedettel, illetve valami olyan feszültséggel,
amely valamilyen módon megbosszulja magát. A másokra irá-
nyuló támadáson kívül ugyanis ezáltal önmagát és egész élette-
rületét is egyre erőteljesebben mérgezi.
Tulajdonképpen ez hozta létre a gonoszságot és az egész
haláltermészetet. A főszentély alkotóösztöne, alkotó cseleke-
detei és reakciói, vagyis a fejünkben felhorgadó szenvedélyekre
adott hormonális válaszok sok esetben jóval erkölcstelenebbek,
végzetesebbek, halálosabbak és ördögibbek a medence-
szentélyen keresztül kiélt legerkölcstelenebb kicsapongásnál is.
Egyelőre semmiképpen sem bátorkodhatnak a fej alkotó-
szervét magasabb rendű alkotószervnek nyilvánítani. Mert ez a
legalantasabb és legaljasabb, amit csak el lehet képzelni.
Az előzőekben arra kértük Önöket, azért esedeztünk Önök-
höz, hogy velünk együtt lépjenek be a viszálymentességbe.
Hogy miért? Most már belátják, ugye?
Hogy a csoporttal és annak minden tagjával véget vessünk
ennek a legmocskosabb és legistentelenebb erkölcsi romlott-
ságnak, amit a haláltermészet hozott létre és tart fenn; vagyis a
főszentély erkölcstelenségének, amelyet a szenvedélyek okoztak
és tartanak életben. Ha Ön állat módjára él, attól még a világ
folyását nem teszi tönkre, hiszen akkor Ön mindössze csak egy
állat.
Ha azonban királyi templomát, Olümposz tornyának torony-
szobáját, ahol Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjét kell
megünnepelni, a főszentélyt alacsonyítja ördögtanyává, ahonnan
istenkáromlásait, bíráló gondolatait és megjegyzéseit,
gyűlölséget, ellenszenvét és feszültségeit villámként lövöldözi
szerteszét, ezáltal gyilkolva embertársait, olyan következmé-
nyekkel, amelyek a kéj gyilkosságnál is rosszabbak, akkor mér-
hetetlen bűnnel terheli meg magát.
Ezeket a szenvedélyeket ne minden élet urának számlájára
írják; hanem velünk együtt szabadítsák meg magukat a szenve-
délyek kényszerzubbonyától és következményeitől: támadják

196
meg az önmaguk által alkotott ellenfelet a viszálymentesség
fegyverével, oly messzemenően és tökéletesen, hogy végre há-
romszoros szívrendszerük is az isteni tulajdonságra hangolód-
hasson.
Hogy Hermész mit ért ezen, azt a következő fejezetben vilá-
gítjuk meg.

197
 XXVI

Isten tevékenységének hat nézete

Mert Istennek egyetlen tulajdonsága van csak: a jóság.

És ez az egyedül-jó nem gőgös, s nem is erőtlen.
Bizony, ez az Isten: a jóságos, a mindenható, aki mindent
megalkot.
Minden alkotás Istenből lett; aki tökéletesen jó, és hatalmá-
ban áll mindent létrehozni.
Ha pedig tudni akarod, hogyan alkot Isten, s a teremtmény
miként jön létre, akkor lásd eme gyönyörű hasonlatot: gondolj a
magvetőre, aki magot szór a szántóföldre; ide búzát, oda árpát,
máshová pedig valami mást.
Lásd, ahogyan ide szőlőt ültet, oda almafát, máshová pedig
megint csak valami mást. így vet Isten halhatatlanságot a
mennybe, változékonyságot a földre, életet és mozgást pedig az
egész mindenségbe.
Cselekvésének nézetei tehát nem megszámlálhatatlanok, ha-
nem kevesek és könnyen megszámolhatok: összesen négy létezik
ugyanis, amihez hozzájön maga Isten és a teremtmény. Ez a hat
alkot együtt mindent, ami létezik.

Isten azon tulajdonsága, amelyet az Úr jókedvének neveznek, s

amely teljes mértékben a jóból áll, tulajdonképpen Isten sugár-
bőségére vonatkozik, amellyel a mindenségi megnyilvánulásban
az ősanyag végtelen óceánjában megmutatkozik. Gondol-

198
janak csak bele ebbe a fennkölt tevékenységbe: Isten ereje,
mely az csillagközi asztrális térben megnyilatkozik. Ebben az
asztrális térben atomilag bármilyen megnyilvánulás lehetséges,
hiszen minden feltétel megvan hozzá.
Ezt a teret egy hatalmas, semleges, magas rezgést keltő su-
gárzás tartja tökéletesen tiszta állapotban. Semmilyen szenve-
délyből fakadó következmény, bármilyen szenvedélyből eredjen
is, nem hatolhat be ide, és nem tevékenykedhet ebben a tér-
ségben.
Nos, ezen a területen dolgozik Isten ereje, hatalma és esz-
méje. Minden élet Ura az asztrális ősanyag egy részében nyil-
vánítja meg a világra és emberiségre vonatkozó ideáját. Ez az
idea kizárólag csak jó lehet: ő maga a jóság. Ahogy a csillag-
közi térben, úgy a bolygói asztrális területen is Isten szelleme
megnyilvánulásra ösztönzi a jót.
Mivel Isten Szelleme a mi bolygói térségünkben miránk,
természetszülte emberekre, s a bolygói megnyilvánulásban ki-
jelölt feladatunkra irányul, s mert Isten Szelleme a leghatalma-
sabb erő, ezért bármilyen létállapotban vagyunk is, magától
értetődik, hogy az élet számtalan nehézségéhez képest nem is
olyan nehéz Isten e nagy erejével kapcsolatba lépnünk.
Az egyedül-jó tehát nagyon közel van hozzánk.
Ahhoz, hogy összeköttetésbe kerüljünk vele, mindössze arra
van szükség, hogy az erre vonatkozó törvényt életvitellel és
életbeteljesítéssel belső indíttatásból megvalósítsuk. És figyeljék
meg, hogy a törvény ily módon való betelj esítésének ered-
ménye életünkben azonnal és teljes egészében megmutatkozik.
Ne higgyék azonban, hogy mihelyt az egyedül-jó dolgozni kezd
bennünk, rögvest és kizárólag csak öröm, békesség és boldogság
lesz az osztályrészünk. Mert az a természetszülte ember, aki
csak az örömöt, békességet és boldogságot élvezi, biztos, hogy
nem részesült az egyedül-jó érintésében. Ismerik a közmondást,
amely szerint a szerelem gyötrelem. Hiszen nagyon sok mindent
ki kell még égetni belőlünk. A tanulónak

199
késznek kell lennie arra, hogy az isteni szeretet tüze megtá-
madja és megtisztítsa.
És lásd, „hogyan alkot Isten, s a teremtmény miként jön létre:
Isten halhatatlanságot vet a mennybe,
változékonyságot a földre,
életet és mozgást pedig az egész mindenségbe."
Értsék meg ezt az igét, mert az egész Gnózis nyilatkozik meg
benne. Az igazi szent földet tekintve az a dolgok isteni rendje,
hogy két tényező van adva: a születés és a halhatatlanság. Az
igaz, valódi születésben pedig, amelynek középpontjában a
léleknek kell állnia, szüntelen változásról van szó: ez az eredeti,
tiszta dialektika.
E változás célja a folytonos előrehaladás - a születéstől a
gyarapodáson át igazi fejlődésben erőről erőre és dicsőségről
dicsőségre, örökkévaló halhatatlanságban. Ezt a születést aka-
dályozza a mi természetes születésünk, akadályozzák a szenve-
délyek és következményeik. Ezért kíséri a mi születésünket
szüntelenül a betegség és az összetörést, megsemmisülést je-
lentő halál. Ezért szembesít bennünket Hermész tizenötödik
könyve a nagy feladattal, amelyet mindegyikünknek meg kell
tanulnia és be kell töltenie: a természetes születésből önátadás
révén az istenszületésbe kell átlépnünk, új életvitelben.
„így nem létezik oly sok dolog: számuk csekély, és könnyen
áttekinthetők: Isten és a belőle való megszületés. "
A földön azután is lesz változékonyság, de a halálban nem
lesz már semmi ijesztő. Megsemmisítő jellege megszűnik, mert
minden változás a halhatatlansághoz igazodik majd.
Zárjuk ezt a fejezetet a klasszikus rózsakeresztesek igéjével:
Istenből születünk, azaz azonmód új életre kelünk.
Jézusban meghalunk, azaz a régi, természetszülte életünket
megsemmisítjük, és új születéssel rátérünk a harmadik természet
megalkotására, az ösvényre, s végül
a Szent Szellem által újjászületünk a tökéletes halhatatlan-
ságban.

200
 XXVII

A tizenhatodik könyv:
Hermész Anionhoz a lélekről

1.Hermész: A lélek egy testetlen lény, s létvalóságán az sem változtat,

ha testben tartózkodik. Mert lényege szerint szüntelen
mozgásban van. A gondolathatások által önállóan mozog, nem
más mozgatja - sem valamiben, sem valamire nézve, sem
valamiért. Mert létezik, mielőtt az erők hatni kezdenek, és az
előbb levőnek nincs szüksége a később érkezettre.
2.A „ valamiben" a hely és az idő, a természetes fejlődés mozgása;
a „ valamire nézve " az összhang, a saját forma vagy alak; a
„ valamiért" pedig a test.
3. A hely, az idő és a természetes gyarapodás mozgásfogalma
csupán a test érdekében létezik. Ezek a fogalmak eredetük
szerint rokonok, már amennyiben igaz az, hogy
-egy testnek helyre van szüksége (hiszen hely, azaz tér nélkül nem
jöhet létre);
-hogy a test természetes változásnak van alávetve (idő és
természetes mozgás nélkül nincs természetes változás);
-valamint az, hogy összhang nélkül nem lehet testet alkotni.
4. Tér és hely tehát a test érdekében létezik: mivel ugyanis a
test változásai a térben mennek végbe, ennélfogva a tér
akadályozza meg azt, hogy a változó lény megsemmisül-

ik
jön. A változás következtében kerül a test egyik állapotból a
másikba. S noha ekkor megfosztatik előző létállapotától, ennek
ellenére mégiscsak összetett test marad. Ha pedig már valami
mássá változott, akkor azt a létállapotot birtokolja. A test így test
marad, csak az állapota nem ismer állandóságot. A testnek tehát
csupán az állapota változik.
A hely és a tér testetlen — az idő és a természetes mozgás
ugyancsak.
Ezek mindegyikének megvan a maga sajátossága. A hely
sajátossága a befogadóképesség, az időé az, hogy képes
megszakítani és hozzátenni, a természetet a mozgás jellemzi, az
összhangot a barátság, a test a változást képviseli, a lélek pedig
saját azonosságán gondolkodik. Minden mozgatottat a mindenség
mozgatóereje mozgat. Mert a mindenség természete kétféle
mozgást tesz lehetővé a maga számára: az egyiket saját
teljesítőképességénél fogva, a másikat a hatáskeltő képességéből
végezheti. Az első az egész világot áthatja és belülről tartja össze;
a második bővüléshez, gyarapodáshoz segíti a világot és kívül-
rőlfogja össze. Ez a két mozgás mindenben egyidejűleg lép
fel " '^ " '
A mindenség természete hoz létre mindent és tesz képessé a
gyarapodásra, egyrészt azzal, hogy hagyja, hadd vesse el önnön
magját, másrészt pedig azzal, hogy mozgásban lévő anyaggal
ajándékozza meg. Ez a mozgás felhevíti az anyagot, s így tűz és
víz keletkezik. A tűz erővel és hatalommal van tele, a víz tétlen.
A vízzel szemben ellenséges érzületű tűz a víz egy részét ki-
szárítja, így jött létre a föld, mely a vízből lett. A föld körüli víz
további párologtatásával e háromból - a vízből, földből és tűzből
- gőz szabadult fel. így keletkezett a levegő.
9.Ezek az elemek aztán az összhang törvénye szerint összekeveredtek:
a meleg a hideggel, a száraz a nedvessel. Az elemek egyesülése
révén életlélegzet és mag született: a mag pedig megegyezett az
őt beburkoló életlélegzettel. Ha ez az életlélegzet egyszer
beereszkedett a szülőméhbe, akkor nem marad hatástalan a
magra nézve. Megváltoztatja a magot, amely ezáltal növekedni
kezd és kiterjedést nyer. A kiterjedés során a mag egyfajta külső
formát vonz magához, és annak alakját ölti magára. Ez a forma
burok gyanánt szolgál belső alakja számára. így jut minden do-
log saját külsőhöz.
10.Az életlélegzet ugyan a szülőméhben nem nyert élethez kellő
mozgást, csupán az eleven gyarapodás lehetőségét, ez utóbbi
azonban lehetővé tette, hogy az élethez szükséges mozgás is szép
lassan létrejöjjön, s hogy benne megfoganhasson a gondolkodó
élet, mely oszthatatlan és állandó, s e megváltoztathatatlanságát
soha nem veszíti el.
11.Ez vezet aztán a számokkal összhangban mindannak a
megszületéséhez, ami a méhben létezik; segít a születési
folyamatnál, és támogatja a születendő világra jöttét. A
legközelebbi lélek pedig hozzá igazodik, nem a vele született
tulajdonságok alapján, hanem a sors végzése szerint. Hiszen
természeténél fogva a lélek semmiképpen sem kívánna testben
lenni.
12.A lélek csupán a végzet iránti engedelmességből ajándékozza meg
a megszülető lényt a tulajdonképpeni élet gondolatmozgásával és
gondolatanyagával: a lélek behatol az életlélegzetbe, és abban
életet keltve mozog.
13.A lélek testetlen lény, s ha teste lesz, akkor már nem képes
fenntartani magát. De minden testnek létezésre van szüksége,
olyan életre, mely az Isten-rendben gyökerezik.
14.Ami csak születik, az mind a változásnak is alá van vetve; mert
minden, ami megszületik, az bizonyos nagysággal jön a világra.
Mert születésekor gyarapszik, a növekvés

203
 aztán csökkenésbe megy át, s azt a feloszlás, a szétesés követi.
15.A megszületett a léleklétből él, azaz a lélekkel kapcsolódik össze,
hogy élő formát ölthessen. Ami azonban más tekintetben a
létezést okozza, az marjával korábban is létezett.
16.Léten azt értem: értelemmel megáldottnak lenni és részesülni a
gondolkodó életben. Márpedig a gondolkodó életet a lélek teszi
lehetővé.
17.Ami megszületett, azt élete miatt élőlénynek nevezik; gondolkodási
képessége miatt értelmesnek; teste miatt pedig halandónak. A
lélek viszont testetlen, minthogy erejét töretlenül megőrzi. Hiszen
hogyan beszélhetnénk élőlényről, ha semmi lényeges nem lenne
benne, ami életet adjon neki? Éppily kevéssé lehetne szó értelmes
lényről, ha nem létezne gondolkodásmód, amely a gondolkodó
életet eszközli ki.
18.A test összetétele miatt azonban a gondolkodás nem mindenkiben
jut el az összhangig. Ha ugyanis megszerkesztésekor túltengett a
tűz heve, akkor az illető könnyelmű lesz, izgága és heves; ha
viszont a hideg került túlsúlyba, akkor nehézkessé és restté válik.
A természet az, amely az összhang érdekében a test összeállítását
elvégzi.
19.Háromféle összhang létezik: a meleg szerinti, a hideg szerinti és a
közbülső. A természet a csillagok együttállását éppen uraló
bolygónak megfelelően végzi munkáját. A lélek pedig, mely a sors
döntése szerint testet kapott, ezt elfogadja, és a természet művét
élettel ajándékozza meg.
20.A természet tehát a test összhangját a bolygók állásához igazítja,
azaz úgy egyesíti a különböző elemeket, hogy azok a csillagok
harmóniájának megfelelő összhangban legyenek egymással. A
csillagok összecsengé-sének ugyanis éppen ez a célja: mindent a
sors rendeléséhez hangolni.

204
21.A lélek tehát egy önmagában tökéletes lény, amely a kez-
detkor a sors rendelésének megfelelő életet választott ma-
gának, és olyan formát vonzott magához, amely pezsgő
életerőből és vágyakozásból tevődik össze.
22.Az életerő a léleknek anyagként áll rendelkezésére. Amikor
ez az életerő a lélek elképzeléseinek megfelelő létállapotot
alakított ki, akkor bátorsággá változik, és a gyávaság nem
gyűri le többé.
A vágy úgyszintén anyagként kínálkozik fel. Amikor aztán
eléri a lélek megfontolásainak megfelelő létállapotot, akkor
önmérsékletté változik, és nem hagyja többé, hogy az
élvhajhászás irányítsa. Mert a lélek értelmi képessége tölti
be azt, ami a vágyból hiányzik.
23. Ha pedig az életerő és a vágy együtt halad; ezáltal össz
hangba kerül; s mindkettő továbbra is a lélek értelmi ké
pességéhez igazodik, akkor együttesük megfelelő maga
tartássá válik. Mert az így elért, jól kiegyensúlyozott lét
állapot határt szab az életerő túltengés ének, a vágyat vi
szont kiegészíti azzal, ami hiányzik belőle.
24.Ennek során a gondolkodási képesség vezeti őket, amely
-saját, megfontolt értelmének hála - a maga ura, és így ha-
talma van önnön értelme fölött.
25.A lélek lénye az úr, aki kormányoz és vezet, a benne foglalt
értelem pedig tanácsadó.
26.A lélek lényének megfontolt értelme azon gondolatok ösz-
szege, amelyek az értelem nélküli, oktalan lénynek is ér-
telmi képességet adnak. Ez a lehetőség magához a képes-
séghez viszonyítva gyenge és homályos, az oktalannal
szemben azonban mégis értelmes, ahogyan a visszhang vi-
szonyul a hanghoz, avagy a Holdvilág a Naphoz.
27.Az életerőt és a vágyat az értelmes latolgatás hozza tehát
összhangba; ez a kettő kiegyensúlyozza egymást, és magá-
hoz vonzza a - szüntelenül körbe-körbe járó - értelmes
gondolatmenetet.

205
28.Minden lélek halhatatlan, és állandó mozgásban van. Az általános
ismertetésben elhangzott, hogy mozgást vagy erők vagy testek
hoznak létre.
29.Kijelenthető továbbá, hogy a lélek nem abból a valóságból
keletkezett, amiből az anyag, hanem egy másikból. Mert a lélek
testetlen, miként az is, amiből keletkezett. Mindannak ugyanis,
ami csak létrejön, szükségképpen valami másból kell születnie.
30.Minden lény, amely megszületik, majd a megsemmisülésnek
vettetik alá, szükségképpen kétféle mozgást végez; az egyik a
léleké, amely által a lény mozog, a másik pedig a testé, amely
által a lény előbb gyarapszik, majd fogyatkozik, s végül
széteséssel feloszlik. így magyarázom a múlandó testek mozgását.
31.A lélek szüntelenül mozgásban van, mert őt magát is mozgatják, s
a mozgást más dolgokra is átruházza. Ebből a szempontból
minden lélek halhatatlan, és szakadatlan mozgásban van, mert
saját fajtájának hatása mozgatja.
32.Léteznek isteni, emberi és értelemmel nem rendelkező lelkek. Az
isteni lélek saját isteni testének hatóereje, mert ebben a testben
mozog, s ezzel a testet is mozgásra készteti.
33.Ha megszabadítja magát a halandótól, akkor - megszabadulva
attól, ami benne nem felelt meg az értelemnek — belép az isteni
testbe, amely örökkévaló mozgásban hordozza magával a
világmindenségen át.
34.Az emberi lélek is birtokol valamit az isteniből, emellett azonban
az értelmet nélkülöző tényezőkkel, a vággyal és az életerővel is
kapcsolatban áll. Ezek a tényezők kétségtelenül halhatatlanok,
mindaddig, amíg csak erők maradnak; ámde halandó testekben
lakoznak. Emiatt igencsak távol állnak a lélek isteni részeitől,
amelyek az isteni testben lakoznak.
35.Az oktalan lények lelke életerőből és vágyból áll. Azért nevezik
őket értelem nélkülinek, mert nincs meg bennük a lélek értelmes
nézete.

206
36.Negyedszer pedig és végezetül, gondolj a lélektelen dolgok lelkére,
mely az adott testen kívül tartózkodik ugyan, ám befolyásával
mozgatja azt. Ez a lélek csak egy isteni testben mozoghatna - így
aztán itt a dolgokat közvetetten, mondhatni másodkézből
mozgatja.
37.A lélek tehát egy örök, értelemmel megáldott lény, mely a
gondolkodás képében saját értelemmel bír, s ha egyesül egy
testtel, akkor összhangot kereső gondolkodásmódot ölt magára,
ha viszont megszabadult a fizikai testtől, akkor önálló, szabad, és
az isteni világhoz tartozik. A lélek uralja önnön értelmét, és azt,
ami életre kel, gondolataival összhangban álló mozgással
ajándékozza meg - ezt nevezik életnek. A lélekre ugyanis jellemző,
hogy saját lényének egy részével ajándékoz meg másokat.
38.Kétfajta élet és kétfajta mozgás létezik tehát. Az egyik a lélek
lényének mozgása, mely a lélekre korlátozódik, a másik pedig a
természetszülte testé, amely általános. A lélek mozgása önálló, a
testé kényszerű: mert minden mozgatott az őt kényszerítő
mozgásnak van alávetve. A lélek mozgása azonban
elválaszthatatlan a szeretettől, mely őt az isteni valósághoz
vezeti.
39.A lélek valóban testetlen, mert nem része a fizikai testnek. Ha
ugyanis teste lenne, akkor nem lennének gondolatai, és nem
rendelkezne értelemmel, mert minden test gondolatok nélkül való.
Az élőlény ellenben életlélegzetét annak a ténynek köszönheti,
hogy részesül a lélek lényében.
40.Az életlélegzet vagy szellem a testhez tartozik, az értelem pedig a
lélek lényéhez. Az értelem a szépet teszi megfigyelése tárgyává;
az érzékszervekkel észlelő szellem viszont jelenségeket
különböztet meg, és az érzékszervekre terjed ki, amelyek a részeit
alkotják - más szóval a szellem a látóképesség szelleméből, a
hallás szelleméből, a szaglás szelleméből, az ízlelés szelleméből
és a tapintás szelleméből áll. Ha a testnek ez az életszelleme vagy

207
 életlélegzete egyfajta értelemmé vált, akkor érzékszervi-leg
észlel. Ha azonban nem így tesz, akkor a dolgokat csak
beképzeli.
41.Mert a testhez tartozik, és mindenre fogékony. Az értelem
ezzel szemben a lélek lényegéhez tartozik, és belátás vala-
mint megértés alapján ítél. Az értelem sajátja, hogy az isteni
dolgokat is ismeri, míg az életszellem csak elképzeléseket
(azaz látszatot) alkot magának. Életerejét az életszellem a
környező világtól kapja; a lélek életereje viszont önmagából
származik.
42.Létezik tehát a lélek lényege, valamint az értelem, a gondolat
és a belátás (a megértés képessége). A képzelőtehet-ség és
az érzékszervi észlelés a belátáshoz (a megértéshez) járul
hozzá. Az értelem a lélek lényéhez tartozik, a gondolatok
pedig az értelmen keresztül képződnek, és összefolynak a
belátással (a megértés képességével). Ez a négy, mely
áthatja egymást, egyetlen alakká vált, a lélek alakjává.
43.A lélek belátásához hozzájárul a képzelőtehetség és az ér-
zékszervi észlelőképesség. Az utóbbi kettő azonban nem
állandó, hanem egyszer túloz, másszor hiányos, vagy eltér
egymástól. Minél inkább el vannak választva a belátástól,
annál silányabbak. Ha azonban a megértés képességét kö-
vetik és engedelmeskednek neki, akkor a tudás közvetítésé-
vel összhangba kerülnek a magasabb értelemmel.
44.Mindannyian rendelkezünk a választás lehetőségével: sza-
badságunkban áll a jót vagy - akár anélkül, hogy akarnánk
- a rosszat választani. A gonoszhoz kapcsolódó döntés a
testi természethez közelít. Aki így dönt, azon emiatt a végzet
uralkodik. Másfelől viszont a gondolkodó lény bennünk, a
magasabb értelem önálló és mindig ugyanaz marad, s ezért
a végzet nem befolyásolhatja.
45.Ha azonban a gondolkodó lény elfordul a Logosztól, mely
mindent létrehozott, s aki az első Isten után az első, akkor

208
ezt a lényt is összekötik azzal a tervvel, amelyet a természet
minden teremtett dolog számára létrehozott. Ha tehát a
lélek egyszer kapcsolatba lépett a teremtettel, akkor - noha
nem tartozik a természet által teremtett dolgokhoz - ő is a
sorsnak lesz alávetve.

209
 XXVIII

A lélek létezik

Térjünk rá Hermész tizenhatodik könyvének megbeszélésére,

melyet majd a tizenhetedik könyv, az Igazság könyve követ, s
ezzel valamelyest elláttuk feladatunkat: az ifjú Gnózist meg-
ajándékoztuk Hermész Triszmegisztosz ős-Gnózisának modern
magyarázatával és az eredeti szöveg új fordításával.
Talán ismeretes már Önök előtt, hogy a Corpus Hermeti-
cumként ismert iratokat a tizenegyedik század körül találták
meg. Vágjunk hát bele a tizenhatodik könyv megbeszélésébe,
amely Ámonhoz szól. Ámon olyasmit jelent, mint „Isten gyer-
meke, Isten fia, Isten teremtménye". Itt azonban ne az Úrjézus-
ra gondoljanak, hanem az emberre általában. Mert az ember te-
remtmény, Isten alkotása. Isten gyermekei vagyunk, Isten ter-
véből született teremtmények.
Az óegyiptomi egyetemes tan két további fogalmát ismer-
hetjük meg ezúttal, a kétegységként megjelenő Hnumot és
Ámont. Mindkettőt kosfejjel ábrázolják, s emiatt gyakran össze
is tévesztik őket. Nos, azt mondják, hogy az embert Ámon
nemzette, alakját pedig Hnumtól kapta. Ezt a gondolatmenetet
többek közt H. P. Blavatskynál is megtalálják. Nem árt azonban
egy kicsit mélyrehatóbban is foglalkozni vele.
Biztosan hallottak már a világtojásra illetve a tojásból szü-
letettekre vonatkozó elképzelésekről, valamint arról a rengeteg
zavaros találgatásról, ami ezek kapcsán elárasztotta a világot. A

210
mi felfogásunk szerint a tojással és a tojásalakkal mindig a
mikrokozmoszra gondoltak, az aurikus lényre, amely - mint
tudják - tojás alakú.
Mert mindennek, ami csak igaz emberként él, s aminek Isten
terve szerint meg kell jelennie, annak a mikrokozmoszból kell
életre kelnie. Ezért leszünk és maradunk mindig is „a tojás
szülöttei" - hiszen a mikrokozmoszból kerülünk elő.
A régi egyiptomi elképzelés tehát nem is akkora badarság, és
semmit sem veszített igazságából és erejéből. Az ember
mikrokozmosz formájában való megjelenését egyfajta első al-
kotásnak nevezhetnénk. Az ember minden lehetőségének, min-
dannak, amire az ember valaha is képes lesz, ebből a mikro-
kozmoszból kell előkerülnie. Ennek az első alkotásnak a te-
remtőjét nevezték Hnumnak, „az idősebbnek".
Ebből az idősebből, ebből a mikrokozmoszból, ebből a to-
jásból kell az igazi, rejtett embernek, Ámonnak előjönnie, aki
azonban mégis egy Hnummal, ezért nevezik Hnum-Ámonnak:
az idősebb, aki a rejtettet beburkolja, és a rejtett, aki a nagyon
öregből megnyilvánul. Pogány elképzelésekről volt szó, de lám,
azok egyetemesnek és igaznak bizonyultak...
Valójában az egész Corpus Hermeticum egy arra szolgáló
tan, filozófia, üdvnyilatkozat illetve módszer, hogy a mikro-
kozmoszból a rejtettet, Ámont, az egyetlen helyes módon meg-
szabadítsuk, s amely komolyan int mindentől, ami a valódi
megnyilvánulástól eltérít bennünket.
Hermészről beszélünk, ő a megszabadított. Ő a háromszor
nagy. Igen, ő a mikrokozmosz is, a rejtett, végtelenül rejtelmes
ember is, valamint a megjelentetett is, a háromszor nagy.
Nos, tizenhatodik könyvében Hermész Ámonhoz fordul, ah-
hoz, aki a mikrokozmoszban rejlik és megpróbál megnyilatkoz-
ni, pontosabban köteles megjelenni. És ahhoz beszél, ami még
csak részben ébredt fel, hozzánk tehát, mégpedig a lélekről.
Hogy miért? Mint tudjuk, a mikrokozmoszban egy lelkesítő
elv lakozik elzárva. Mihelyt ugyanis a lélekember kilökődik a

211
mikrokozmoszból, azonnal megjelenhet a másik nézet is, a
személyiségember, aki igazán eggyé válhat a lélekkel és a mik-
rokozmosszal, s ebben az egységben szintén háromszor naggyá
lehet.
Csak az a gond vele, hogy a rejtett embert lelkesítő elv
anyagtalan, a személyiségember viszont az anyagtalan anyagi
megnyilvánulása kell hogy legyen. Ebből egyenesen következik
a lelkesítő elv és a személyiségember összetűzése, mert az
utóbbi nem csak holmi automata végrehajtó, amely kizárólag azt
jelentetheti meg, amit a lélekelv előír. A személyiségembernek
ugyanis ahhoz, hogy valóban ember lehessen, a hármas egység
megnyilvánulásának rá eső részében saját élete és életereje van,
valamint külön, egyéni indíttatása a megnyilvánulásra, ahogyan
minden atomnak is megvan a maga élete.
A rejtett ember, Ámon nagy titka az, hogy minden nézete
önként, szeretettel és megértéssel eltelve működik együtt. Ami
viszont bennünket, tanulókat és minden természetben született
embertársunkat illet, nos, jelenlegi személyiségünk és mikro-
kozmikus elődeink miatt mindenképpen konfliktusban állunk a
lélekelvvel. A lélekelv és mi mint személyiségek emiatt eltá-
volodtunk egymástól: és ennek következtében mi, anyagembe-
rek, nagyon megkristályosodtunk.
Ezért aztán, amikor ezt a hibát belátjuk, először is vissza kell
hogy térjünk a kiindulópontunkhoz. Vagyis helyre kell ál-
lítanunk a lélekelvvel való összeköttetést. Amikor pedig a kap-
csolat újra létrejött, akkor meg kell változtatnunk mindazt, ami a
hibából származik.
Ezt a változást nevezzük transzfigurációnak. Ezek után lát-
hatunk hozzá ahhoz, hogy az újra felébresztett rejtett embert,
Ámont megnyilvánuláshoz segítsük.
Hogy ez megfelelő módon menjen végbe, s ne essünk vissza
a régi hibákba, ahhoz először is tiszta belátáshoz és tudáshoz
kell jutnunk; másodszor ennek megfelelő valódi hithez; har-
madszor pedig új életvitelhez, amely mellett aztán ki is tartunk.

212
 Ha Önök az ifjú Gnózis tanulói, akik a helyreállítás és meg-
nyilvánítás most ismertetett folyamatát élik, akkor a Corpus
Hermeticum tizenhatodik könyve tényleg óriási jelentőséggel
bír majd az Önök számára, mert igen értékes, konkrét felvilá-
gosításokkal szolgál.
Mélyüljünk hát el benne.
Hermész mindjárt azzal a megállapítással kezdi, hogy a lélek
testetlen lény, akkor is, ha a személyiségben illetve a testben
jelenik meg. A lélek minden körülmények között megtartja
önnön lényegét. Ez a lényegiség megváltoztathatatlan, de na-
gyon erős kisugárzó képességgel rendelkezik.
A lélek tehát nem lesz, hanem van, létezik, mielőtt bármilyen
erő hatni kezdene. Ha például a testben mozog, akkor nem
kialakul vagy növekszik, hanem egyszerűen csak létezikl Még-
hozzá minden más alkotás előtt - mondja Hermész. Azaz ha a
lelket és a személyiséget - a testet - a rejtett emberrel össze-
függésben vizsgáljuk, akkor a lélek itt már egy isteni képesség.
A lélek már rég tökéletessé vált. Ezért mondjuk, hogy létezik]
A személyiségre a léleknek a legcsekélyebb mértékben sincs
szüksége, a lélek bizonyos értelemben a saját életét éli. Az el-
lenkezője azonban nagyon is igaz: a személyiségembernek
igencsak kell a lélek, nevezetesen annak segítő, lelket adó,
erőteljesen sugárzó képessége, hogy valóban azzá válhasson és
az lehessen, amit számára a rejtett tartogat.
Miért beszélnek akkor oly gyakran lelki fájdalomról? Ez
alighanem a szeretet fájdalma, amely a nagy tervnek akarja
szentelni önmagát. Mert bár a lélek önálló életet él, a terv sze-
rint a mikrokozmosz, a lélek és a személyiség Hermészhez ha-
sonlóan háromszor naggyá kell hogy váljon.
Ezen felül az a kérdés is felmerülhet, hogy mi a személyi-
ségember célja, feladata ebben a háromságban, és mi haszna
lesz belőle.
Nos a személyiségember egy kivitelező eszköz a mindenségi
megnyilvánulás nagy alkotási területén; léte egy határozott,
213
kimutatható feladaton alapul, valamint egy másik, még rejtett
feladaton, amely a fejlődés fázisában van, és halad erőről erőre,
megnyilvánulásról megnyilvánulásra és dicsőségről dicsőségre.
Hogy ezt a feladatot betölthesse, ahhoz a személyiségembernek
az elmosódásban, az ellentétek harmonikus mozgásában kell
állnia. Minden változást nyomon kell követnie, eközben
alkalmazkodnia, hogy újra meg újra és mindig másképpen
megnyilváníthassa Isten nagy müveit. A személyiségember bi-
zonyosan sikeres lesz ebben, mert a lélekkel születésénél fogva
rokon.

214
 XXIX

Erő és mozgás

Vizsgáljuk meg valamivel részletesebben a rejtett ember,

Ámon kialakulásának folyamatát.
Tizenhatodik könyvében Hermész kifejti, hogy mielőtt a
rejtett ember teljes testi-lelki szépségében előkerülhetne a mik-
rokozmoszból, először egy teremtési folyamatnak kell leját-
szódnia, amely létrehozza a teremtményt. Vagyis léteznie kell
egy kozmosznak, hogy megjelenhessen benne a mikrokozmosz,
lennie kell továbbá makrokozmosznak, amely a kozmoszt
hordozza, mögötte pedig annak a hajtóerőnek, amit Hermész
természetnek nevez.
Ez a természet két elemből áll: erőből és mozgásból. Az
egyik, az erő, áthatja és belülről fogja össze a világot. A másik
pedig, a mozgás, bővüléshez segíti és kívülről öleli át. Ez a két
jelenség mindig mindenben együtt lép fel, így teljesítve a nagy
tervet, - a saját, belső erő és a mozgás tágító hatása révén ugya-
nis alkímiai folyamat megy végbe. A mozgás és az erő együtt-
működése tudniillik hőt fejleszt, a hőség pedig tüzet okoz.
Az olvasó talán tudja már, hogy az ősanyag határtalan óce-
ánját víznek szokták nevezni, élő víznek. Amikor az erő és a
mozgás következtében fellobban a tüz, és megérinti a vizet,
akkor besűrűsödés indul meg, „vízkő" keletkezik.
így történt meg, hogy egy adott pillanatban föld sodródott a
vízen.

215
 Az erőből és mozgásból víz, tüz és föld képződött.
A víz, a tüz és a föld alakuló egyensúlyának további folya-
mata során pedig gőz szabadult fel, azaz levegő, légkör kelet-
kezett. Es ebben a légkörben nyilvánul meg az életlélegzet.
Miért taglalja Hermész itt az általunk részben már ismert te-
remtési folyamatot? Azért, mert ez a folyamat szakadatlanul
ismétlődik. Bennünket, természetben-születetteket ugyanis fo-
lyamatosan mozgásban tartanak. És mindaz, ami körülvesz
bennünket, szintén mozgásban van. Ugyanakkor belülről is tá-
mad bennünket egy erő.
Ha az a helyzet, hogy ez a belülről ható erő, a lélek ereje
valójában a Gnózis világossága, és életét Ön teljesen az új élet-
vitel követelményeihez hangolja, akkor a belső erőre reagáló és
azzal együttműködő életvitele egyfajta hőséget kelt, tüzet lob-
bant lángra, s így transzfigurálva az egész hordozót megvál-
toztatja, más létállapotba hozza.
Emellett egy új sugárzó tulajdonság, új életlégkör is ki-
bontakozik, amelybe aztán beereszkedik - s amelyben meg-
nyilatkozik - a szellem. Az alkímiai alkotófolyamat eredmé-
nyeként új életállapot jön létre. Ez a folyamat - az alakulás és
megújulás - kezdettől fogva szüntelen tökéletességben, milli-
ószorosan megy végbe a világmindenségben. így jön létre
minden dolog az erő és a mozgás által az idő és tér világában.
Majd szüntelenül változik is az erő és a mozgás révén, ezáltal
tovább haladva a tökéletesedés útján, egészen a kitűzött vég-
célig.
Ha pedig a rejtett ember, Ámon valamelyest életre kelt és
befogadta a szellemet, akkor lénye az erőt és a mozgást előidéző
lelken keresztül meg is nyilvánul. A lélek nélkül nem is lé-
tezhetne.
Ezért mondja - joggal - a tizenötödik szakasz, hogy a lét
okozója, a lélek már jóval korábban létezett.
így mehetne végbe minden teremtés, változatlanul, logikusan
és tökéletesen. Ebben a helyzetben azonban adódik egy ne-

216
hézség, mert a lélek a teremtés első pillanatától kezdve semmi-
képpen sem kerülhet összhangba a teremtménnyel - a lélek
ugyanis tökéletes és változatlan, a személyiség teste viszont
folyamatos változásnak van alávetve.
A másik nehézség abban áll, hogy a személyiségnek a koz-
mosz ereje és mozgása alapján kell kialakítania magát, hiszen a
mikrokozmosz abba van beágyazva. Természetünk ugyanis
mindig a Föld állapotának és a csillagok állásának megfelelően
működik. Emellett azonban a személyiség és a lélek konfliktusa
is jelen van. Mert létezik egy erő és mozgás, amelyet a lélek
okoz, valamint egy másik erő és másik mozgás, amelyet a mik-
rokozmosz kelt. Ez az ellentét csak akkor szűnik meg, ha a
csillagokkal és a kozmosszal összhangban elérkezik természet-
ben-születettségünk vége. Csak akkor beszélhetünk barátságról
a lélek és a személyiség között, és a rejtett ember, Ámon csak
akkor szállhat ki a sírjából.
Az igazi lélek áldozati menete most már biztosan érthető az
Önök számára. A lélek kezdetben egy olyan élettel kapcsolódik
össze, amelyet teljesen a haláltermészet végzete tart a marká-
ban, s amely ezáltal ennek a természetnek minden dühét és
mohó szenvedélyét magához vonzza. Párharc alakul ki, amely-
ben mindig a lélek győz, bármeddig tartson is a harc.
Természetszülte állapotunknak két végzetes tulajdonsága
van: az életösztön vagy életerő, valamint a vágy vagy szenve-
dély. Mindkettő az egyik korábbi fejezetben megbeszélt ke-
délyállapot következménye, illetve az arra hangolt tímusz-
hormonok fejben és medencében kifejezésre jutó hatása. Ha
azonban a tanuló átadta magát a léleknek, akkor mindig a lélek
értelmének sugallataira kell hagyatkoznia, ahogyan Hermész
mondja. Ez ugyanis mindig összhangot teremt, s ennélfogva
helyes cselekvést. Az életerő túltengését és a vágy hiányossá-
gait ugyanis a lélek értelmi képessége egyensúlyba hozza, il-
letve kiegészíti.
Időzzünk el itt még egy pillanatig.

217
 Az életerő avagy életösztön, és a vágy avagy sóvárgás -ezt
tapasztalatból tudjuk - a rendszerünk reakciói. Az ösztön
ugyanolyan akarati reakció, mint a vágy. Az akarat e reagálá-
sainak azonban nem kell kisiklaniuk a tudatos ellenőrzés alól.
Ha eszünket vesztjük, akkor ez a vér és az idegéter mérgezé-
sének következménye. A vér és az idegéter azonnal válaszol a
tímuszhormonra, amelyet viszont kedélyünk hullámzása moz-
gat.
Ezért aztán mihelyt kedélyállapotunk a lélekre hangolódik,
lényünk azonnal megnyugszik. így válik - mondja Hermész -az
életerő és a vágy együttese végül megfelelő magatartássá. Mert
az így elért, jól kiegyensúlyozott létállapot határt szab az életerő
túltengésének, a vágyat viszont kiegészíti azzal, ami hiányzik
belőle.
Mindez elég világossá teheti számunkra, hogy mennyire rá
vagyunk utalva a lélek vezetésére és együttműködésére. Ámon,
a rejtett ember nem kelhet életre a lélek nélkül. Annak a ténynek
pedig, hogy velünk együtt a lélek is felvétetett a mikro-
kozmoszba, arra kell serkentenie bennünket, hogy minden
szükségeset megtegyünk - minden hátráltatót pedig elkerüljünk -
annak érdekében, hogy a legrövidebb úton kapcsolatba ke-
rüljünk ezzel a lélekállapottal.
A lélek Istentől való. Ugyanezt azonban a személyiségünkről
már nem mondhatjuk el. Arról legfeljebb azt jelenthetjük ki,
hogy van benne valami isteni. Ez magától értetődik, mert az élő
anyag végül is az isteni teremtés része. Mégis az a helyzet, hogy

az emberi lélek emellett az értelmet nélkülöző tényezőkkel, a

vággyal és az életerővel is kapcsolatban áll.

Mert amíg a haláltermészet fennáll, addig az életösztön és az

alantas vágy is létezni fog, mert ezek a halandó test termékei és
tulajdonságai.

218
 Az ösztön és a vágy a lélekkel szembenálló erők. Mert az
ösztön és a szenvedély - mint az előzőekben rámutattunk
-akarati és érzelmi sürgető erő.
Mi lesz azonban a rejtett ember, Ámon ősösztöne?
Nos, az isteni erő megnyilvánítása, a rejtett ember alapját
képező terv teljesítése.
És mi a rejtett ember ősvágya? Az, hogy minél közelebb
hozza a nagy terv beteljesülését, mihamarabb kivitelezze azt.
Ezzel kiderült, hogy az ösztön és a vágy az ős-természeterők
-nevezetesen a már említett erő és mozgás - elfajulása, meg-
csonkítása. Az erő és a mozgás csak akkor fog újra helyesen
működni, ha a lélekkel harmonikus módon egyesültünk. Amíg
ez nem történik meg, addig az ellenerők, az ösztön és a szen-
vedély rabjai maradunk.
így bizonyítják a tomboló ösztönök és szenvedélyes kicsa-
pongások - valamint ezek következményei az életben -, hogy az
ember egy rejtett Isten, aki azonban az esztelenségekbe be-
legabalyodva a tudatlanság rabja lett, s akit ez elválaszt az isteni
lénytől.
219
 XXX

Minden probléma megoldásának a kulcsa

Ha létezik olyan hermetikus irat, amely a keresőt a látható élet va-

lóságával szembesíti, akkor az bizony a tizenhatodik könyv. Mert
nagyon is világosan bebizonyítja, hogy minden olyan testben,
amely a haláltermészetben megnyilvánul, sokféle erő hat. Ezek
az erőhatások azonban sajnos csak a halandó test működései, s
éppen emiatt el vannak zárva a valódi istenné válás folyamatától.
Az istentelen élet következményeit az emberiség gyakran
fájdalmasnak tapasztalja. Ezért aztán komoly erőfeszítéseket
tesz, hogy megmeneküljön a végzettől, ám ezek eredménye si-
ralmasnak nevezhető. Jelenlegi állapotában ugyanis az emberi-
ség nem ismeri gondjai megoldásának kulcsát, noha ez a kulcs a
birtokában van!
Mihelyt azonban a lélekhez folyamodik és arra bízza magát,
azonnal fordulat következik be az életében. Mert amint a lélek
belép egy halandó testbe, hathatós erői továbbsegítik az illetőt
az újjáalakulás útján.
A valódi lélekerőt nélkülöző ember olyan, mint az oktalan
állat. Semmije sincs az életerőn és a vágyon kívül: az erővel
nem bír, a szenvedélyek pedig tetszésük szerint hajszolják bele
dolgokba.
Amikor azonban a lélek átvette a vezetést, akkor az ösztön és
a vágy rögvest erővé és mozgássá változik, amelyek aztán
megszületésre késztetik Ámont, a rejtett embert.

220
 Meg kell tanulnunk - amint azt Hermész is kimondja a 37.
szakaszban -, hogy a lélek egy örök, értelemmel megáldott lény.
A mikrokozmoszban a lélek mindig és változatlan formában
kapcsolatban van a szellemmel, Istennel. Amikor el van vá-
lasztva a természetes testtől, akkor szabad, önálló, és az isteni
világhoz tartozik. A természetszülte testtel azonban folyamato-
san tartja a kapcsolatot, hogy ha a személyiség megfordulna
ösvényén, és belátásra tenne szert, akkor azonnal lehetősége
nyílhasson a lélek és a test egységének megvalósítására.
Ezt a lehetőséget nevezi a hermetikus szóhasználat szel-
lemléleknek. Mi ősatomról, avagy a szív rózsájáról beszélünk.
Na mármost, ha mi, természetszülte emberek az új életvitel
útjára térünk, amelyen és amely által a rózsabimbó kinyílhat,
akkor a lélek tulajdonságai teljesen egészében megnyilatkoznak.

A lélekre ugyanis az jellemző - közli Hermész -, hogy saját lé-

nyének egy részével ajándékoz meg másokat.

A mikrokozmoszban két élet létezik tehát: a lélek élete és a

természetes élet. Rendkívül furcsa azonban - állapítja meg
Hermész is -, hogy bár minden mikrokozmoszban jelen van ez a
nemes, magasztos és sajátos lélekélet, s ugyanígy minden
mikrokozmoszban egy természetes élet is folyik, ez a kétféle
élet még sincs összhangban egymással.
Hát nem ez a helyzet oly sok embernél?
Nem szörnyű ez?
Az isteni és a legméltatlanabb együtt ugyanabban a mikro-
kozmoszban...
Hermész leszámol az úgynevezett lelki betegségek meséjével
is, vagyis azzal az elképzeléssel, hogy egy lélek beteg lehet, s
ez indokolhatná az emberek rendellenes viselkedését.
Hermész leszögezi, hogy a lélek testetlen lény, s nem oszto-
zik a természetes testen. Mert ha a léleknek teste volna, akkor
nem tudná magát fenntartani.
221
 Ezen nagyon elcsodálkozhatnak. Mégsem lenne hát a lélek-
nek magasabb értelme? - kérdezhetik. De igen, a lélek magas
színvonalú isteni értelemmel rendelkezik, s emiatt gondolkodási
képessége is van. Éppen a testember az, aki mindezt nélkülözi:
sem értelme, sem gondolkodási képessége nincs - mondja
Hermész.
Korunkban nyilván számtalan olyan ember él, aki nem értene
egyet vele. Mi azonban tudjuk, hogy amikor a hermetikus
bölcselet értelemről beszél, akkor semmiképpen sem a testi
agykapacitásra és észtevékenységre gondol.
Hermész azt a testembert, aki nincs a lélek védőszárnyai
alatt, oktalannak nevezi. Igazát a mindennapi élet bizonyítja is.
Az ember és a társadalom életének eredményei pedig ijesztő
mértékben teszik világossá ezt számunkra.
A rózsakereszt modern filozófiája is alátámasztja azt, hogy a
testember csak akkor hatolhat el az értelemhez és belátáshoz, ha
a lélek belép a főszentélybe. Csak akkor születik meg ugyanis az
igazi gondolkodási képesség.
Végkövetkeztetésként és az eddigiek összefoglalása gyanánt,
az igazság jobb megértése érdekében idézzük Hermész ti-
zenhatodik könyvének 44. szakaszát:

Mindannyian rendelkezünk a választás lehetőségével: szabad-

ságunkban áll a jót, vagy - akár anélkül, hogy akarnánk ~ a
rosszat választani. A gonoszhoz kapcsolódó döntés a testi ter-
mészethez közelít. Aki így dönt, azon emiatt a végzet uralkodik.

Mikrokozmoszunkban - nagyon közel hozzánk - itt van a lélek!

Mindegyikünk képes ezzel az igazi felettes énnel egyesülni
engedelmességben és önátadással.
Ha pedig nem ezt tesszük... akkor a haláltermészet végzete
uralkodik az életünkön.
Ugy véljük, hogy a döntés nem lesz túl nehéz.

222
 XXXI

A tizenhetedik könyv: Hermész

Táthoz a való igazságról

1.Hermész: Hogyan is merne az ember, ez a kezdetleges tagokból álló

gyarló teremtmény - mely burkát tekintve egy sor furcsa testből
áll - az igazságról beszélni? Amit azonban közölni lehet és kell,
azt ímé elmondom - éspedig azt, hogy igazság csak az örök
testekben van, melyeknek elemei mind valódiak: a tüz, mely
egyszer s mindenkorra tűz és semmi más; a föld, mely
mindörökre föld, és semmi más; a levegő, mely örökkön-örökké
csak levegő, és semmi más; valamint a víz, mely soha el nem
múlón víz és semmi más.
2.A mi testünk ugyanezekből az elemekből tevődik össze, ám
-noha a tűz és a föld, a lég és a víz egyaránt ott van benne
-ő maga mégsem tűz, sem föld, sem levegő, sem víz, sem bármi
más, ami igazi lenne.
3.Márpedig ha testfelépítésünk kezdettől fogva nem tartalmazta az
igazságot, akkor hogyan is láthatná vagy fejezhetné ki azt?
Csakis akkor értheti majd meg, ha Isten is úgy akarja.
4.A Földtől való dolgok tehát nem igazak, óh Tát, hanem az igazság
utánzatai; és ráadásul még ez sem mondható el mindőjükről,
hanem csak egy kis részükről. A többi pedig hazugság és tévedés,
óh Tát — látszat és délibáb, baklövés az egész. Mindazonáltal ha
ezt a látszatot felülről érkező befolyás éri, akkor a valóság
utánzata lesz, a felülről jövő

223
 erő nélkül azonban mégis valótlan torzkép marad csupán. Ugy,
ahogy egy festmény is ábrázolja ugyan a tárgyát, mégsem
testesíti meg azt. Van szeme, de nem lát; van füle, de nem hall; s
az össze többi részlet is adva van, mégis mindez csak látszat,
mely megcsalja a szemlélőt, aki az utánzatban az igazságot véli
megpillantani, holott valójában hazugság az egész.
5.Ha viszont olyasmit nézel, ami nem hazugság, akkor láthatod az
igazságot. Ha tehát a dolgokat olyannak látjuk, amilyenek
valójában, akkor értünk meg igaz dolgokat. Ha mások, mint
amilyenek, akkor nem leszünk képesek semmi igazat megérteni,
sem tudni.
6.Tát: A Földön is van tehát igazság, Atyám?
7.Hermész: Tévedsz, fiam. A Földön egészen biztos, hogy nincs
igazság, s ott nem is jöhet létre. Az azonban előfordulhat, hogy
azok, akiknek Isten hatalmat ád erre, azok megláthatják az
igazságot.
8.Tát: Semmi igaz nincs tehát a Földön?
9.Hermész: Hiszem és mondom: „Minden látszat csak, és csalási" Ez
az az igaz dolog, amit vélek és szólok.
10.Tát: Azt sem vehetem igaznak hát, hogy ,, igaz dolgokat gondolsz
és mondasz"?
11.Hermész: Hogy is tehetned?! Úgy kell gondolnunk és mondanunk,
ahogy van: a Földön semmi igaz nincs. Az az igazság, hogy itt
lent semmi igazság nincs. Hogy is lehetne, fiam? Az igazság a
tökéletes, dicső nagyszerűség, az abszolút jó, melyet sem anyag
nem mocskol, sem test nem takar. Az igazság a leplezetlen,
ragyogó, sérthetetlen, magasztos és megváltoztathatatlan jó.
12.De lásd, fiam, hogy a dolgok itt lent mily tehetetlenek, mennyire
képtelenek befogadni ezt a jót, mert mulandók, a szenvedésnek
vannak alávetve, feloszlathatok, mozgathatók, szüntelenül
változnak, s egyik formát a másikkal cserélgetik. Hogy is
lehetnének ezek a dolgok igazak, ha egy-

224
 szer nem valóságosak? Hisz' minden, ami változik, az hazugság,
mert nem azt adja, mi lényege, hanem egyik formáról a másikra
vált, s folyton új alakban mutatkozik.
13.Tát: Maga az ember sem igaz, Atyám?
14.Hermész: Mint ember, nem igaz, fiam. Mert az az igaz, ami
önmagából tevődik össze, s önmaga által marad az, ami. Az
ember viszont tömérdek különböző elemből áll össze, és nem
marad az, ami. Éppen ellenkezőleg, változik és átalakul, egyik
életkorból a másikba, egyik megjelenési formából a másikba,
amíg csak porhüvelyében tartózkodik. Sok szülő bizonyos idő
elteltével fel sem ismeri gyermekét - és sok gyerek is így van a
szüleivel.
15.Lehet-e igaz az a lény, óh Tát, amely annyit változik, hogy fel sem
ismerhető végül? Nem valótlan-e éppenséggel, mivelhogy oly sok
különböző megjelenési formán megy át? Értsd meg hát: csak az
igaz, ami tartós és örök. Márpedig az ember nem örök. Tehát
nem is lehet igaz. Látszatalak csupán, s mint ilyen, fölöttébb
valótlan.
16.Tát: De atyám, a változó örök testek sem igazak?
17.Hermész: Semmi olyan nem, amit létrehoznak és ami változásnak
van alávetve. Mivel azonban a testeket az első Atya alkotta,
lehetséges, hogy anyaguk valós. Am ezek a testek is magukban
hordozzák az igaztalanságot, mert változók. Ami ugyanis nem
marad azonos önmagával, az nem valóságos.
18.Tát: De hát Atyám, akkor mit nevezhetünk egyáltalán igaznak?
19.Hermész: Csakis a Napot (Vulkánuszt) lehet annak nevezni! Mert
míg minden más változik, a Nap azonos marad önnönmagával.
Ezért bízták meg egyedül őt azzal, hogy a világon mindennek
formát adjon, mindenen uralkodjon és mindent létrehozzon: őt
tisztelem, s imádom lényének igazságát; az Egyetlen-és-Első után
őt ismerem el Demiur-gosznak, a világ megépítőjének

225
20.Tát: Es mit mondhatunk, mi az első igazság, Atyám?
21.Hermész: Az Egy-és-Egyetlen, óh Tát. 0, aki nem anyagból való,
aki nem testben lakozik, akinek sem színe, sem alakja nincs, aki
nem változik és akit nem változtatnak. Ő, aki mindig van - az
örökkévaló. Vele szemben minden valótlanság romlandó. Az Igaz
terve, a Gondviselés minden Földön lévőt romlandóságban tart
fogva, és mindig is ezt fogja tenni. Mert romlandóság nélkül
keletkezés sem létezhetne. Minden teremtést romlás követ, hogy
ezáltal újabb teremtmények születhessenek. Mindennek, ami
megszületik, szükségképpen a romlandóságból kell világra
jönnie: és mindennek, ami csak életre kel, szükségszerűen el kell
romolnia, hogy a lények létrejöttében ne állhasson be szünet.
Tudd meg, hogy a lények megalkotásának ez az első oka. Ezért
van az, hogy ami a romlandóságból születik, csak igaztalan lehet,
mert egyszer így, másszor úgy jön létre. Hiszen teljességgel
lehetetlen, hogy pontosan ugyanolyannak szülessen újjá, mint
amilyen volt. Márpedig ami nem születhet újjá változatlan
formában, az hogy is lehetne igaz? Ezeket a látszatlényeket valódi
nevükön így kell nevezned: az embert látszatembernek, a
gyermeket látszatgyermeknek, az ifjat látszatfiatalnak, a felnőttet
látszatra felnőttnek, a vént pedig vénnek tetszőnek. Mert az ember
nem igazán ember, a gyermek nem igazán gyermek, az ifjú nem
igazán ifjú, a felnőtt nem igazán felnőtt, s az agg nem igazán
aggastyán. Mert a dolgok - mihelyt megváltoznak -hazudnak: az
elmúlt dolgok éppúgy, mint a jelenlegiek. Ennek ellenére azonban
értsd meg jól, fiam: idelent még az igaztalan hatások is a
fentiektől, az igazságtól függenek. Mivel pedig ez így van,
kijelentem, hogy a látszat az igazság műve.

226
 XXXII

Az igazság mindig győz

Belátásunk érdekében nem véletlen, hogy Hermész ránk maradt

írásai Az Igazság könyvével végződnek, hiszen minden
hermetikus filozófia elsősorban és végeredményben az igazság-
ra, az egyetlen és abszolút valóságra irányul.
Ha meg akarjuk érteni, hogy Hermész mit ért igazságon,
akkor igen fontos megállapítanunk, hogy figyelmét nem valami
vallásos érzületre, bölcseleti rendszerre vagy más efféle
jelenségre irányítja: mert az ilyen formákat nem tartja valónak.
Hermetikus értelemben a mindent magában foglaló igazság
tulajdonképpen Isten maga! Ő, a megváltoztathatatlan, aki ma-
gában foglalja a jelenségek világmindenségét, és aki - lévén
megváltoztathatatlan - az ő Hétszellemével a teremtett min-
denséget irányítja is.
Ezért beszél az Egyetemes Tan is hét igazságról. Ez az Is-
tenből, a Szellemből áradó hét sugár. így jó okkal állapíthatjuk
meg, hogy a mindenség-megnyilvánulás határtalan terében nem
létezhet abszolút igazság. Az igazság tükröződik ugyan minden
megnyilvánult dologban, ám ez a dolog ettől még nem az
igazság maga.

Az igazság a tökéletes, dicső nagyszerűség, az abszolútja, me-

lyet sem anyag nem mocskol, sem test nem takar. Az igazság a

227
leplezetlen, ragyogó, sérthetetlen, magasztos és megváltoztat-
hatatlan jó.

A mindenség-megnyilvánulás terében minden állandóan válto-

zik. Egyvalami jön, másvalami megy. S ami jön, abban benne
foglaltatik a majdani változás is. Következésképpen a folya-
matosan változó - az állandóhoz képest - egyáltalán nem valódi.
Ezért jelenti ki Hermész, hogy az igazság csak örök testben
lakozhat, amely a maga tökéletességében az igazságot testesíti
meg.
Igazság és igaztalanság - vagyis valóság és valótlanság -tehát
teljesen el van választva egymástól. És igaztalanság alatt ne
hazugságra, az isteni értelem szándékos elferdítésére gon-
doljunk, hanem mindenre és mindenkire, aki és ami a változás-
ban, az ellentétek világában, a folytonos átalakulás folyamatá-
ban áll.
Az igazság az abszolútum.
A hamis és valótlan pedig az, ami átalakulásban van, azaz
ami még nem tartozik az igazsághoz. Ha a változót igaznak ne-
vezzük, akkor megállítjuk a fejlődését. Lassítjuk és hátráltatjuk,
ezáltal pedig megkristályosodás lép fel, és az, ami alapvetően
nem igaz, valóban istentelen, hazug valótlansággá válik. Az
igazság - ha minden rendben halad - az alapvetően hamisat is
olyan magas szintre kényszeríti, amilyet az csak el tud érni. Az
igazság ezért mindig is meg fog nyilvánulni, hogy az alapjában
még igaztalan folyamatszerűen felemelkedjen hozzá.
Nagy vigasz rejlik ebben: az, hogy az igazságot semmikép-
pen sem lehet megölni. Az igazság az abszolútumból, Istenből
áradó hétszeres sugárzás, amelynek meg kell nyilvánulnia - és
meg is fog - az alkotás egyetlen nagy céljának elősegítése és jó
véghez vitele érdekében.
A sugárzó igazságot - hadd ismételjük ezt meg - semmi-
képpen sem lehet megölni. Aki e mindent átfogó törvényt
megpróbálja megszegni, az mindig a saját sírját ássa. A jobb

228
megértés érdekében azért vessünk egy pillantást arra, miként
mennek végbe az életfolyamatok. Tegyék fel maguknak a kér-
dést, hogy az igazság vajon milyen eszközökhöz folyamodik,
hogy bejáratot találva igenlő válaszra késztesse az embert?
Először is az alapvetően igaztalant szüntelen mozgásban, s
ezáltal a változás állapotában tartja. Ezért keletkeznek és múlnak
el a dolgok és jelenségek: ezért van születés és halál - kikelet,
virulás és pusztulás. Az igazságnak ez a hatása azonban nem
elegendő. Ez csak azt akadályozza meg, nehogy az, ami
alapvetően valótlan, egyszer csak a megkristályosodás olyan
szintjéig jusson, amely már visszafordíthatatlan, s ott megre-
kedve változatlanná s így fölöttébb nem kívánatos „valósággá"
váljon. Ebből a szempontból még a haláltermészet is áldásnak
nevezhető.
Célját az igazság csak úgy érheti el, ha ismertté is teszi ma-
gát. Ez pedig amiatt lehetséges, mert az alapvetően igaztalan él,
tehát rendelkezik a reagálás képességével. Helyes cselekvéssel,
az igazság sugallatainak átvételével folyamatos logikus meg-
va/ósulásnak - megz'gazulásnak - kell létrejönnie. Jegyezzék
meg tehát, hogy az igazság kétféleképpen hat az igaztalanra:
1.a még alapvetően hamisat mozgásban tartja, és
2.az igazságot ismertté teszi.
E két tényező hatása által mindennek, ami az istentervben
rejlik, akadozás nélkül sikerülnie kell. Két további jelenséget is
figyelembe kell azonban vennünk.
Először is az önfenntartást, az önérvényesítést, tehát az ön-
megvalósítást, amely minden teremtmény veleszületett tulaj-
donsága. Ha az egyház, az állam és a társadalom egész rend-
szere a beáramló, önmagát megismertető igazságra irányulna és
arra hangolódna, akkor az önérvényesítés ellen semmiféle ki-
fogást sem lehetne emelni. Éppen ellenkezőleg! A megmutat-
kozó igazság éppenséggel mindenkinek megmutatná az utat,
amelyen járva velünk született motorikus önmegvalósító haj-
lamunkkal elérhető az egyetlen cél.

229
 Másodszor azonban arra is oda kell figyelnünk, hogy tulaj-
donképpen a mennyekben is viszály dúl, azaz hogy a minden-
ség-megnyilvánulásban és a bolygói térségben olyan erők is
hatnak, amelyek szakadatlanul az ellentétek mozgásának meg-
állításán munkálkodnak; de olyan erők is, amelyek megpró-
bálják megakadályozni az igazság ismertté válását. Az ember
csak csodálkozik, hogyan szegülhet valaki ennyire ellene az
igazságnak, holott nyilvánvaló, hogy ez nem csak hiábavaló, de
az emberiség nyomorát is fokozza.
Mi azonban, akik ezt pillanatnyilag filozófiailag, elfogulatlan
tárgyilagossággal vizsgáljuk, felocsúdhatunk a csodálkozá-
sunkból, ha tudjuk, hogy minden teremtmény könnyűszerrel és
egyre gyakrabban áldozatul eshet annak, amit rögeszmének,
őrületnek nevezünk. A kényszerképzeteket az állati éntudat
okozza.
Ha például Ön tudomást szerzett az igazságról, s az igazság
Önnek sugallt valamit, akkor egy elképzelés fejlődik ki Önben.
Ha ez az elképzelés tiszta, sértetlen, hiteles és kapcsolatban
marad az igazsággal, akkor jó.
Nagyon gyakran megtörténik azonban, hogy elképzelésünk
az igazság helytelen vagy hiányos befogadása miatt nem tiszta
többé. Akkor elképzelésünk eltávolodik az igazság erőitől, és
rögeszmévé, tudatzavarrá válik, amelynek ki kell teljesednie,
hogy a következményekből fel lehessen ismerni: agyrémről van
szó. Ha Önnek egy megrögzött szemlélete van, amely
asztrálisan, elektromágnesesen rögzült Önben, akkor attól senki
sem képes Önt eltántorítani, csak a tapasztalat térítheti észre.
A rögeszme ráadásul fölöttébb fertőző is, és - lévén asztrális
befolyásolás - járványszerűen terjed. Mivel pedig az asztrális tér
a mi életterületünk és lélegzőterünk, vagyis egünk, ennélfogva
természetes, törvényszerű jelenségnek tekinthetjük, hogy
„viszály van a mennyekben".
Ezért mondja Hermész a 4. szakaszban, hogy

230
ha a látszatot felülről érkező befolyás éri, akkor az igazság
utánzatává lesz; a felülről jövő erő nélkül azonban mégis va-
lótlan torzkép marad csupán.

Egy asztrálisan fellobbant rögeszméből kiindulva az ember

egész környezetét megmérgezheti tehát, ezzel a méreggel má-
sokat tönkretehet, megállapodásokat köthet, törvényeket és
rendeleteket hozhat, „rendet" teremthet, s másokat arra kény-
szeríthet, hogy teljes mértékben ahhoz igazodjanak. Ennek kö-
vetkezménye persze az ellentétek kiéleződése és az életfolya-
matok drámai leromlása lesz. De mi más is következhetne az
effajta iszonyú tébolyból...?
Ennek a rögeszmés létnek sok változata lehetséges, más és
más jelleggel, és kétségbeesett küzdelemmé fajulhat, hogy meg
lehessen tartani mindazt, ami valótlan, megtartani minden áron,
egyszerre csak sutba vágva mindazt, amit korszakok óta a leg-
magasságosabb igazságként ápoltak. Erre számítanunk kell at-
tól, ami alapvetően hamis.
Két lehetőség létezik tehát: a még alapvetően igaztalan fel-
fejlődése a teljes igazságig; illetve az alapvetően hazugnak a
rögeszmében a teljes pusztulásig vezető fejlődése, hogy így a
keserű tapasztalatokat megszerezve jusson vissza az alapvetően
igaztalanhoz. Nyilvánvaló, hogy miközben elvakultan járja út-
ját, mindenkit ellenségnek tekint, aki a másik fejlődési úton
halad.
Ezt a hatodik sugárra adott negatív reakció okozza. Az agy-
rém ugyanis tántoríthatatlanul csügg önmagán: ez asztrális
megszállottság, amely mindig rendíthetetlenül ragaszkodik
foglyához.
Jegyezzék meg azonban, hogy az igazságot nem lehet meg-
ölni. Mert szabad, mert minden teremtéstől és teremtménytől
független! Az egész történelem azt bizonyítja, hogy a rögeszme
és kultusza szüntelenül küzd az igazság ellen, de mindig veszít
és veszíteni is fog.

231
 A világot és az emberiséget időről időre elárasztják a kény-
szerképzetek következményei. Mindez azonban semmiség ah-
hoz a dicsőséghez képest, amely akkor vár ránk, ha a jelenleg
mindannyiunkat fogva tartó rögeszmét tökéletes viszálymen-
tességgel semlegesítjük.

232
 val (gyermekeivel) kapcsolatban tehát csakis egyetlen fajról
beszélhetünk.
A mi emberi élethullámunkhoz tartozó lényekről azt mondja
az Egyetemes Tan, hogy tizenhat faj létállapotának, tapaszta-
latainak ösvényét kell végigzarándokolniuk. Az első faj ezek
közül a lemúr korszak végén jelent meg. Akkortájt, a Holdkor-
szak utáni első faj idején tudatosult az emberben először önnön
létezése.
Az atlantiszi korszakban hét faj létezett, s a mai árja kor-
szakban is összesen hét fajnak kell megjelennie. A tizenhatodik
faj lélektudatos emberekből áll majd. Ami pedig azután jön, azt
már nem lehet fajnak nevezni.
Akkor mindenki beleolvad Isten fiainak egyetlen egyetemes
láncába. Ezt a tizenhat fajt joggal nevezik a megsemmisülés ti-
zenhat útjának is, hiszen mindannyian tudjuk, mennyire meg-
semmisítőén hatnak ránk a rögeszméink itt, ezen a mélyponton
át vezető úton.
Nos, Hermész azon lények rendjébe tartozik, akik ösvényük
végéhez érve beléptek Isten fiainak magasztos seregébe, a
háromszor - azaz szellemben, lélekben és megnyilvánulás
szerint is - nagyok közé. Ily módon tehát világossá vált, hogy
sok Hermészről lehet szó. Mert a világtörténelem egy pontjától
kezdve Isten sok gyermeke fáradozott az emberiség fejlődésén.
Ahhoz, hogy ezt megértsék, tudniuk kell, hogy azokban az
időkben, amikor az emberi élethullám még nem volt tudatában
annak, hogy létezik, Isten fiai - vagyis a Hermész hierarchiájá-
hoz tartozók - dolgoztak az emberiségért, illetve helyette.
Később aztán eljött az az idő, amikor az ember fejlettsége
már lehetővé tette, hogy a hierarchia az emberre/ együtt dol-
gozzon. Isten fiai eljöttek az emberiséghez, beszéltek hozzá, ve-
zették, példát mutattak a számára, és elmagyarázták neki az utat.
Most pedig azt a korszakot éljük, amikor a hierarchia az
emberiség által tevékeny. Hiszen tudják: a nagy feladat az ön-

234
megvalósítás: az alapjában véve hamisnak fel kell emelkednie
az igazsághoz.
Isten fiai nem jelennek meg többé a Földön abban a formá-
ban, ahogy azt a történetek leírják, hacsak a megnyilvánulásban
lévő fajok olyan mértékben meg nem semmisítik magukat, hogy
nem lehet többé általuk hatva dolgozni - vagyis úgy, hogy
egyetlen igaz sem található többé közöttük, mint Szodomában és
Gomorában.
Mármost, ha a Hermészről hírt adó legendákat és elbeszé-
léseket a fentiek fényében vizsgáljuk, tekintetbe véve e kül-
döttek rendkívüli magasztosságát (hiszen szinte mindenhol, ahol
megjelentek, nemes és felemelő papkirályi kultúrát alapítottak),
akkor azok zavarát és hitetlenségét is megértjük, akik kizárólag
értelmiségi szemszögből közelítik meg ezeket a
történettöredékeket. Őket az igazság még nem képes meg-
világosítani, az ilyen embereket ugyanis rögeszméjük elzárja a
valóságtól.
Az igazságot azonban ismertté kell tenni, s fenn kell tartani
annak lehetőségét, hogy aki akar, eljuthasson hozzá. Azt már
tudjuk, hogy az igazságot nem lehet megölni, mert nem ebből a
világból való.
Senki sem tagadhatja azonban, hogy ebben a tekintetben mai
életünkben óriási nehézségek alakultak ki. Vegyük úgy például
(a példa persze nem valóságos), mintha az igazságot kizárólag
az egyiptomi ásatások leleteiből lehetne megismerni, elvégre
Egyiptom az óidőkben egy valóban hatalmas szellemi kultúra
központja volt. Akkor kétségtelenül az lenne a helyzet, hogy az
úgynevezett egyiptológusok professzori és doktori címekkel és
rangokkal gazdagon ellátott serege az iratok, dolgozatok
valamint egymásnak ellentmondó következtetések és felfogások
akkora lavinája alá temetne bennünket, hogy az igazságot végül
senki sem tudná már kibogozni.
Kétségbeejtő volna, ha az igazságot ily módon kellene
megtalálni. Mert tudják-e, mi történt? Figyeljék csak meg.
235
 Elmagyaráztuk, hogyan válhat az ember vele született ön-
megvalósítási hajlama a helytelen elképzelések és a képalkotó
tudat elferdülése valamint az agyszerkezet károsodása miatt igen
könnyen önfejűséggé. Ennek aztán asztrális betokosodás és
elpiszkolódás lesz a következménye, abból pedig leromlás és
végül őrület alakul ki. Ez pedig mindenekelőtt az igazsággal
szemben érzett ellenségességben és dühben nyilvánul meg.
Az igazság ugyanis nem tehet mást, mint hogy az embert
tovább vezesse a cél felé vivő úton. Az énközpontú ember persze
ellenáll ennek, mert azt hiszi, hogy már célhoz ért, már nagyon
is előrehaladt, és már „Isten gyermeke"! Elvégre megvan neki a
keresztény egyháza, papjai vannak, és sok-sok tekintélye, akik
mindent tudnak, s hamarosan még többet is tudni fognak majd.
Akad ugyan még néhány apróbb szépséghiba, de ezeket
nemsokára úgyis kiküszöbölik. Nem utolsósorban pedig
mennyország is létezik az üdvözültek számára.
Önök ismerik ezt a felfogást, amely az egyházra és a tudo-
mányrajellemző.
Nos, létezett egy olyan időszak, amikor az emberiség fejlett-
ségét a mai faji jellemzőkhöz képest még nagyon zsengének
lehetett nevezni, s amikor az igazság egészen más módon nyi-
latkozott meg, mint ma. Akkoriban még nem volt iskoláztatás,
sem olyan módszeres gyermeknevelés és -oktatás, amilyet ma
ismerünk. Az emberek egyszerű nyelvet beszéltek, s írásjelek,
azaz a tanulást és megértést elősegítő feljegyzések még nem
léteztek.
Isten fiainak megjelenése és tevékenysége révén azonban
lassan kialakult egy irodalmi nyelv, amellyel nagyobb csoportok
is kapcsolatba léphettek egymással - mindenekelőtt pedig
könnyebben lehetett általa ismertetni az igazságot. Ezért nevezik
Hermészt a nyelv megalkotójának is.
A régi kultúrákban persze sok közvetítőre volt szükség ah-
hoz, hogy a nagy igazságokat eljuttassák az arra érett emberek-
hez. Templomokat építettek, amelyeknek egész szerkezetükkel

236
Isten magasztosságát kellett kifejezésre juttatniuk. Oszlopokat
emeltek, tele jelképekkel és feliratokkal, amelyekből mindenki
előtt, aki csak ismerte ezeket a jeleket, megvilágosodhatott Isten
fiainak mondanivalója. Számtalan kéziratot is készítettek
(milliókról beszélnek), hogy segítségükkel minél több embert
elérhessenek.
Gondoljanak arra, hogy akkoriban nem létezett sajtó és nem
volt elterjedt kultúra sem. A tömeg iskolázatlan volt, és kevés
volt az intelligens ember. Az utóbbiak két csoportból álltak:
a) az alapvetően igazakból, és
b) az alapjában véve hazugokból, akiket különböző kény
szerképzeteik mérgeztek meg. Mihelyt ugyanis működni kezd
az értelem, azonnal jelentkezik a rögeszme.
Az első csoport folytatta útját a megszabadulás felé; a má-
sodik pedig üldözte az elsőt, egészen a halálig. Az első csoport
azonban az üldöztetésre nem válaszolt küzdelemmel, vagy más
olyasmivel, aminek asztrális kötöttség lett volna a következ-
ménye, mert tudta, hogy akik közelednek az igazsághoz, követik
és szolgálják azt, azoknál minden jóra fordul. A második
csoport viszont rögeszmés viselkedésével elérte, hogy az első
műve nem bontakozott ki akkora méretekben, ahogy lehetett
volna. Mivel pedig a nagy tömeg még műveletlen volt, s a harc
okát és célját nem értette (mert az ész még alakulóban volt), a
második csoport tetszés szerint uralkodhatott. Hozzá is látott,
hogy az Isten fiainak vezetése alatt épített templomokat, em-
lékműveket és épületeket lehetőleg mind megsemmisítse. Jel-
képeket és feliratokat vakartak le vagy hamisítottak meg, a
kéziratok után pedig igazi haj tó vadászatot rendeztek.
Egészen időszámításunkig külön erre kiképzett csoportokkal
kerestették az írásokat minden olyan országban, ahol az egyet-
len igazság valaha is lakozott, gyökeret vert, vagy azon volt,
hogy ezt megtegye, s minden számba jöhető helyet feltúrtak,
hogy a második csoport számára veszélyes iratokat megkapa-
rinthassák és eltüntessék a föld színéről.

237
 Számtalan olyan írást semmisítettek meg, amely kendőzetlen
formában tartalmazta Isten fiainak bölcsességét. Kész csoda,
hogy itt-ott megmaradt belőlük néhány oldalnyi.
Manapság, amikor a tömeg értelmi képessége már jelentősen
megnövekedett, és a nép tudata érettebb lett, a megsemmisítés
ilyen módszerei már nem alkalmazhatók. Napjainkban ezért
másként cselekszenek. Ha találnak valami régi, értékes iratot,
akkor a fordítást egy zártkörű tudományos bizottságra bízzák,
elborzasztó mennyiségű fejtegetést csatolnak hozzá, és a leletet -
kizárólag régészeti vonatkozásait taglalva - közönséges
furcsasággá fokozzák le. Megdicsérik a tartalmát, hogy nagyon
szép, és már bizonyos teológiai belátásokról is tanúskodik
(persze nem olyan értelmes, mint a mai teológia, de azért már
egészen takaros), és további vizsgálatokat helyeznek kilátásba.
Ezzel aztán már holtvágányra is tolták az egészet - legalábbis azt
hiszik.
Lássuk hát, hogyan tölti be feladatát az igazság minden vele
szemben elkövetett bűn és árulás valamint az évezredek óta tartó
üldöztetés és megsemmisítés ellenére is minden időben.

238
 XXXIV

Az igazság él!

Az olvasó tökéletesen megérti, ha kijelentjük, hogy amikor Isten

Fiainak Egyetemes Szerzete valamely élethullám javára
dolgozni kezd, akkor ez a munka soha nem kísérletező, s szá-
mításnak vagy találgatásnak sincs alávetve. Az ilyen munka
mindig egy terven alapul, mindenkor a kellő időpontban kez-
dődik, és mindig teljes sikerrel jár. Ezért tehát amikor Hermész
Szerzete, Isten Fiainak Szerzete az árja korszakban elkezdett az
emberiségért dolgozni, hogy megismertesse az igazságot és
bejáratot készítsen neki, akkor a siker eleve biztosítva volt.
Már említettük, hogy e munka hosszú távon háromságos, és
három szakaszból áll:
-az első időszakban az Egyetemes Lánc az emberiségárt
dolgozott,
-a másodikban az emberiséggé/,
-a harmadikban pedig az emberiség által működik.
Ez azt jelenti, hogy amikor az árja korszak kezdetén az em-
beriség fajteste még nemigen volt alkalmas arra, hogy bármilyen
ébredező tudatot kifejezésre juttasson az anyagban, sőt, még
csak tudatos életútról sem lehetett szó, akkor Isten Fiai
szabályozták és irányították az iíjú emberiség életét és életfo-
lyamatait. Akkoriban tehát Hermész magasztosai a szó szoros
értelmében az emberiségért, azaz tulajdonképpen helyette dol-
goztak. Ezt a munkát bizonyos fokig a különböző állatfajok
239
 csoportszellemei által kifejtett tevékenységhez hasonlíthatjuk.
Feltehetik a kérdést: Kik voltak hát Isten Fiai? Azt kell
válaszolnunk, hogy nem földi eredetűek voltak, hanem a
miénket messze megelőző élethullámokhoz tartozók, ám mégis
azon egyetlen egyetemes faj egyedei, amely fajhoz Isten terve
szerint mi is hivatottak vagyunk tartozni.
A második időszakban az ifjú emberiség tudata már eléggé ki-
fejlődött. Az ember tovább járta egyre mélyebbre vezető útját a
földi rónaságokon, ám értelmi fejlődése odáig jutott, hogy már
ismertetni lehetett vele az igazságot, amelyen minden létezés ala-
pul. Ettől a pillanattól kezdve fordultak Isten Fiai közvetlenül az
emberiséghez. Értik, ugye, hogy erre mekkora szükség volt? Mert
hogyan is jöhetett volna rá az ember magától erre az igazságra?
Azoktól kellett megtudnia, akik az egyetlen igazságban éltek.
így kezdődött el az a hatalmas és pompás emberiségkorszak,
amelyről a legendák és mítoszok mesélnek, az istenek csodás
megjelenésének kora, akik eljöttek a földre, hogy az emberiség
valódi papjai és királyai legyenek. Közösségüket Melkhisédek
rendjének is nevezik.
így jött el az igazság, hogy közöttünk lakozzék. Eljött hozzánk,
hogy igazi hazánkba hívjon bennünket. Aztán elérkezett a
harmadik időszak: az ember hallott az igazságról, sokakban látta
is az eleven igazságot alakot ölteni, létrejött a nagy áttörés.
Ekkor aztán az embernek be kellett bizonyítania, hogy képes a
saját erejéből megszabadulni. Ettől kezdve az igazságnak az
emberiségben és az emberiség által kell ismertté válnia.
Megszületett az emberi pap-királyság. Isten Fiai pedig
visszahúzódtak saját életterületeikre, hogy onnan biztosítsák a
netán még szükséges segítséget és vezetést. Napjainkban senki
sem várhatja el, hogy Isten Fiai újra megjelenjenek a Földön,
mint régebben, bár a tükörszféra-lények a Nagy Játékban
lelkesen utánozzák majd ezt az újra eljövetelt. Mi tudjuk ezt!
Most azt kell világosan látniuk, hogy emberemlékezet óta
megrendíthetetlenül és megsemmisíthetetlenül létezik az embe-

240
ri papkirályi hierarchia is, amely teljesen Isten Fiainak Egye-
temes Láncára van hangolódva és ahhoz fűződik szoros kap-
csolatban. Az első hierarchia csak akkor vonult vissza az anyag
területéről, amikor ez a második működni kezdett.
És bármit tesz is a rögeszme és hazugság hierarchiája, az
igazinak a győzelme már tény és való. Már csak a „termést kell
betakarítani" a földekről az egymást követő időszakok folyamán.
Ezért érhet és ér el bennünket is az igazság, emiatt érkezik el
hozzánk is fejek, szívek és kezek munkája által, ha felkészülünk
rá! Ahogyan a hazugság hierarchiája sugárzást bocsát ki, és
keményen dolgozik az ember megtévesztésén, úgy az igazság
hierarchiájából is árad a sugárzás, és folyik a munka az
emberiségért. Aki megnyitja magát az igazi hierarchia asztrális
bőségének, az részesül is benne.
Mert az igazság nem csupán szóban és írásban jön el hoz-
zánk, hanem már réges-régen jelen van emberek által össz-
pontosított és emberek által az emberek rendelkezésére bocsá-
tott asztrális érték formájában. Az évszázadok bizonyítják ezt.
A történelem sok olyan papkirályi emberről tud, aki az igazsá-
got szóban, tettel és erő által közvetítette nekünk.
Példát szeretnének? Gondoljanak Mózesre. Ő az igazság
egyik legrégibb küldötte, akiről a történelem hírt ad. És - fi-
gyeljenek erre - Egyiptomból érkezett!
Gondoljanak a későbbi próféták sorára, mindenekelőtt az
Úrjézusra, az emberektől született Istenfiára.
A századok félresöpörték üzenetüket, annak tartalmát pedig
az ellenség sok tekintetben meghamisította. Ez valóban fájdal-
mas gonosztett volt - de teljesen hasztalan!
Az igazság él. Elevenen létezik minden évszázadban, minden
időkön át.
Hirdetői újra meg újra fölbukkannak, hogy a termést be-
gyűjtsék a csűrökbe.
Ugye értik most már, miért végződik Hermész Triszmegisz-
tosz müve Az Igazság könyvével?

241
 Szómagyarázat
Akupunktúra: magyarázatát lásd a 49.
és azt követő oldalakon. Alapvető
vallás: ■=> egyetemes tudomány.
Alkímiai menyegző: a középkori
rózsakeresztesek ezt a kifejezést
használták a transzfiguráció folya-
matának burkolt megnevezésére.
Anyagszféra - tükörszféra: a dia-
lektikus természetrend két fele. Az
anyagszféra az a terület, amelyben
anyagi megjelenésünkben élünk; a
tükörszféra pedig az, amelyben többek
között a régi személyiség feloszlása és
az új személyiség által történő
újjáéledés folyamata lejátszódik. A
pokol szféráján és a tisztulási térségen
(„tisztítótűzön") kívül az a terület is a
tükörszférában van, amelyet a
természetvallások és az okkultizmus
alaptalanul mennyországnak, az örök
élet helyszínének neveznek.
Valamennyi említett „égi terület" és az
ott folytatott élet éppúgy alá van vetve
az időnek és az elmúlásnak, mint
anyagtestben leélt életünk. A
tükörszféra tehát a holtak ideiglenes
tartózkodási helye, ami azonban nem
azt jelenti, hogy az elhunyt személyiség
ott új életre kelne. Mert a négyszeres
személyiség életének nincs folytatása.
Csak a tu-
dat legbelső magja marad meg, a un.
szellemfelvillanás, a dialektikus szikra,
amelyet átmenetileg az ■=> aurikus
lénybe vonnak vissza; ez képezi majd
egy vadonatúj személyiség tudati
alapját, amelyet az aurikus lény épít fel
az anyában ható erőkkel
együttműködve.
Apokalipszis - a négy elemé: a tűz, a
víz, a levegő és a föld által meg-
jelentetett világ.
Arany csodavirág: az isteni világosság
megszületése a főszentély-ben, a
homlokcsont mögötti nyílt térben, ami
által a hét agyüreg -teljesen a ■=>
Gnózis világosságával, az élet
pránájával megtelve - hétszirmú
rózsaként a új tudatosságot nyerő
jelöltnek betekintést nyújt az új
életterületre.
Arany fej: az ifjú ■=> Gnózis élő tes-
tének egyik nézete, amely a hétséges
misztériumiskola belső fokainak te-
réhez tartozik. Ezzel jelölik a feltá-
madási teret, az új életterületet is.
Archonok: az ■=> eonok urai.
Arheusz: az az idegéter, idegflui-dum,
asztrális erő, amelyet a tobozmirigy
vonz be az ember rendszerébe, s amely
pontosan megfelel az illető lényének.
243
Aurikus lény: az aurikus firma-
mentum (mennybolt), a lipika;
egyéni karmánk sorsfonadékának,
ösztönző erőinek és gyújtópontjainak
összessége. Eföldi, halandó lényünk
e mennybolt vetülete, s lehetőségeit,
korlátait, valamint fajtáját teljesen ez
határozza meg. Az ~ képviseli a
bukott ■=> mikrokozmosz egész
bűnterhét. Ez az a régi ég, amelynek
a => Gnózis vezetésével, életünk
teljes megfordítása által el kell
múlnia, hogy új ég keletkezhessen,
aminek következtében új föld is
létrejön, s feltámad az igazi ember,
akiben a szellem, a lélek és a test újra
Isten tervével összhangban lévő,
múlhatatlan egységet alkot.
Authádész: Valentinus gnosztikus
evangéliumából, a Pistis Sophiából
átvett fogalom, amelyet oroszlánfejű
erőnek is neveznek; az anyagszülte
ember istentelen akaratát, azaz - ál-
talánosságban - az én-ember szent-
ségtelen tombolását jelölik vele. ~
teremtményei azok a vész-erők,
amelyek a különc, önfejű emberi
akarat következményei, és az <=>
eonok fennállását biztosítják.
Belső Krisztus: ■=> másik.
Calw: ■=> gyújtópontok.
C.R.C.: Rózsakereszt Krisztián ne-
vének hagyományos rövidítése. Azt
az embert értik rajta, aki a transz-
figurációval visszajutott az igazi,
halhatatlan emberlét állapotába. Az
ösvény hét szakaszát a Rózsakereszt
Krisztián alkímiai menyegzője című
könyv részletezi.
244
Csoportegység: az ifjú gnosztikus
Szerzet élő testében részesülők va-
lódi egysége, amit a Szellemi Iskola
lényének természete követel meg.
Nem az összetartozás jó szándékú,
külsődleges kimutatása, hanem a ^>
Gnózisban növekvő új lélekélet bel-
ső egységessége, amely a Hegyibe-
széd szellemének megfelelő új élet-
vitelben mutatkozik meg.
Demiurgosz: az Atyaistenből eredő
szellemlény; ő teremtette a világot az
Atyaisten által alkotott ősanyagból.
A ~ azonos az Igével, a Világ-
lélekkel, az Atya fiával. Egyetemes
építőmesternek is nevezik.
Démonok: természeti erők. Ha az
ember egyesül velük, s ezáltal Isten
tervének megfelelően az Atya aka-
ratát önkéntes engedelmességben
betölti, akkor a ~ roppant segítő
erőkként viselkednek az ember iste-
nülésének útján. Ellenkező esetben
azonban bosszúálló ellenségnek, a
végzet erőinek tapasztaljuk őket;
ilyenkor azokkal a karmikus követ-
kezményekkel esnek egybe, amelyek
meghatározzák a tapasztalatok
fájdalmas útján járó ember sorsát.
Rossz értelemben vett ~nak nevezik
a bukott emberiség vak csörtetése
által kialakult természeti ■=> eonokat,
valamint azokat a velük összefüggő
asztrális erőelveket is, melyeket az
ember intellektuális agytevékenysége
hoz létre.
Dialektika: mai létterületünk,
amelyben minden csak az ellentété-
vel fordul elő: nappal és éjjel, vilá-
gosság és sötétség, öröm és üröm,
fiatalság és öregség, jó és rossz, élet
és halál itt elválaszthatatlan egy-
mástól, az egyiket elkerülhetetlenül
követi a másik, s így az egyik mindig
létre is hozza a másikat. Ez az
alapvető törvény világunkban min-
dent állandó változásnak és felőrlő-
désnek, kikeletnek, virulásnak és
hanyatlásnak vet alá. Létünk területe
ezáltal a végesség, fájdalom és
szenvedés, a lebontás, betegség és
halál világa. Másfelől - magasabb
szempontból - viszont a változás
törvénye az isteni kegyelem meg-
nyilvánulása, mert a szüntelen ösz-
szetöréssel és megújítással megelőzi
az ember (a ■=> mikrokozmosz)
végleges megkövesedését, azaz
pusztulását, s mindig újabb megtes-
tesülési lehetőséggel ajándékozza
meg, hogy egyszer felismerhesse léte
egyetlen célját, s a transzfigurá-ció,
azaz a „víztől és szellemtől való
újjászületés" által rátérjen a vissza-
térés ösvényére.
Dialektikus: a dialektikával kap-
csolatos.
Egyetemes Gnosztikus Lánc: "=>
Egyetemes Szerzet.
Egyetemes Szerzet: a Mozdítha-
tatlan Birodalom isteni hierarchiája.
Ez alkotja az Úr egyetemes testét.
Sok más néven is emlegetik, például:
Krisztus egyetlen láthatatlan
egyháza, egyetemes gnosztikus lánc,
Krisztus-hierarchia, a O Gnózis. A
bukott emberiség érdekében folyta-
tott tevékenysége során többek kö-
zött úgy is fellép, mint a Világosság
Hármas Szövetsége, Samballa Szer-
zete, a Krisztus-hierofánsok miszté-
riumiskolája, illetve Hierofáns Szel-
lemi Iskola, s az ifjú gnosztikus
Szerzetben ölt alakot.
Egyetemes Tan: ez nem „tan" a szó
szokásos értelmében, és könyvekben
sem található meg. Legmélyebb lé-
nyegét tekintve Isten élő valósága,
amelyből az arra ránemesedett her-
mészi vagy pimanderi tudat kiolvas-
hatja és megértheti az Alkotó egész
bölcsességét.
Egyetemes tudomány: az ~, az
alapvető vallás és a királyi művészet
a Rózsakereszt Szerzetének, a Kata-
rok Szerzetének és a Szent Grál
Szerzetének mindenkori tevékeny-
ségi területe. Ezek együttesen al-
kotják a Világosság Hármas Szövet-
ségét, amely jelenleg az ifjú gnosz-
tikus Szerzetben öltött alakot, és a
világ felé a Lectorium Rosicrucia-
num képében lép fel.
Ellentermészet: dialektikus létte-
rületünk (■=> dialektika), amelyben a
bukott, vagyis a szellemtől, Istentől
elválasztott emberiség éli ki akara-
tosságát. Ebben az Isten kozmikus
rendjétől független életben fejlődött
ki a gonoszság, ami itt mindent jel-
lemez, s ami ellen ugyanazzal az
akaratossággal próbálunk harcolni.
Keletkezésének körülményei folytán
azonban ezt az istentelen s ennél-
fogva természetellenes helyzetet csak
azzal lehet megszüntetni, amit a
Szentírás „Istennel való megbé-
külésnek" nevez, s e kiengesztelődés
következetes és hűséges kivitelezé-
sével - vagyis a szellemkapcsolat
245
helyreállításával a transzmutálás és
transzflgurálás ösvényét járva, ami
tulajdonképpen az egyetemes koz-
mikus renddel szembeni önkéntes
engedelmességhez való visszatérést
jelenti.
Endúra: az én-összetörés, én-fel-
oszlatás ösvénye, az utolsó, arany
halál útja, amikor az ember tökélete-
sen átadja magát a benne lévő má-
siknak, az igaz, halhatatlan ember-
nek, a bensőjében lévő Krisztusnak.
Ez a János-ember ösvénye, aki az
„Úr útjait egyengeti" -eza „néki (a
mennyei másiknak) növekednie kell,
nékem pedig alább szállanom (hogy
ő élhessen bennem)" ige gyakorlata.
Az ~ ösvénye minden idők klasszi-
kus útja, melyen a bukott, sötétségbe,
szenvedésbe és halálba süllyedt
ember élete teljes megfordításának
tisztító tüze által feltámad igazi,
halhatatlan lényében, hogy vele és
általa visszatérhessen az Atyához.
Életutunk a => dialektikában a halá-
lig vezet; az ~ viszont az önkéntes
halál annak érdekében, hogy valóban
élhessünk; ez a valódi istenkereső
útja, amelynek során énjét tekintve
meghal, hogy a ■=> másikban örök
életet nyerjen: „Aki elveszti az ő
életét én érettem, megtalálja azt."
Eonok: a) a szentségtelen termé-
szeterők szörnyű képződményei,
amelyek az idők során a bukott em-
beriség Istentől elrugaszkodott élete
(gondolkodása, akarása, érzése,
cselekvése és sóvár vágyakozása)
következtében jöttek létre. Tizenkét
fő csoportjuk különböztethető meg.
246
Az emberiség alkotta ugyan őket, de
kivonták magukat az ellenőrzése
alól, s most ők tartanak a markukban
minden halandót, olyan ellen-
állhatatlan, önfenntartó hatalmat al-
kotva, amely arra kényszeríti az em-
beriséget, hogy a magavájta vészes
kerékvágásban haladjon tovább, s
így továbbra is a ^ dialektika fo-
lyamatosan forgó kerekéhez ma-
radjon kötve.
b) Szintén ~nak hívjuk azt a téridő-
rendet uraló hierarchikus csoportot,
amelyet dialektikus hierarchia illetve
e világ fejedelme néven is emle-
getnek. Ez a bukott emberiségből el-
származott legmagasabb érzékfeletti
hatalmi csoportosulás egyesült az a)
pont alatt ismertetett természet-kai, s
a bukott, dialektikus világ felett így
nyert luciferi főhatalmából kiindulva
visszaél a természet és az emberiség
erőivel, azokat saját sötét céljai
érdekében megállás nélküli
szentségtelen tevékenységre sar-
kallja. Ezek a lények az emberiség
iszonyatos szenvedése árán szerzik
meg maguknak a O dialektika kere-
kétől való átmeneti függetlenséget,
amelyet önfenntartási kényszerükben
csak úgy tudnak megőrizni, hogy a
világ szenvedéseit a végsőkig
fokozzák. (Ezzel kapcsolatban lásd J.
van Rijckenborgh: Leleplezés című
könyvét, illetve Az eljövendő új
ember című könyvében az első rész
X. fejezetét.)
A teljesség kedvéért megjegyezzük,
hogy a bukott ember minden gon-
dolata, érzése, vágya és akarása -
még azok is, amelyeket jónak tekint!
—at, azaz szentségtelen természet-
erőket hoz létre, amelyek aztán rajta
is, másokon is eluralkodnak és fogva
tartják a ■=> haláltermészetben. E
szentségtelen természeti hatások
mellett ide tartoznak az isteni, hét-
szeres Földkozmosz természeterői is,
amelyek az ember számára szintén
ellenségesnek mutatkoznak, mert
bukott állapota következtében az
ember a bolygói kozmosz össz-
hangját folyvást zavarja, természeti
törvényeit pedig áthágja.
Égi hajó: az egyiptomi ős-Gnózis
így nevezi a gnosztikus élő testet. Ez
a bárka, amelyről a teremtéstörténet,
Mózes első könyve beszél. Ez az a
megszabadító erőkből, az Egyetemes
Gnosztikus Lánccal együttműködve
felépített test, amely elősegíti a
jelenlegi kozmikus nap végére
beérett termés betakarítását és
biztonságba helyezését az új élet
csűrében. Ez az Újszövetségben sze-
replő ,jó pásztor akla".
Életszikralények: a <=> szív rózsájá-
val, azaz szellemszikra-atommal
nem rendelkező természetszülte lé-
nyek. Az ilyen ember teljesen az e-
földi, durvaanyagi létre irányul, ab-
ban minden tekintetben otthonosan
érzi magát, és semmiféle belső életet
nem él. Valójában nem ember, csu-
pán természeti jelenség, amelyhez
semmilyen szellemi érintés nem fér-
het hozzá. Az Istentől elrugaszkodott
életnek, melyet az ember nem-
zedékek óta folytat, elkerülhetetlenül
~ keletkezéséhez kellett vezet-
nie, melyek anélkül jönnek-mennek,
hogy bármilyen pozitív életered-
mény maradna utánuk. A jelenlegi
emberiség soraiban sok százmillió
ilyen emberjelenség található.
Élő test: ■=> égi hajó.
Felső terem: a) mikrokozmikusan a
főszentély; b) a gnosztikus élő test
arany feje.
Főszentély és szívszentély: az ember
feje és szíve arra hivatott, hogy Isten
emberben folytatott működésének
megszentelt munkahelye legyen, ha
az ember helyreállította a kapcsolatot
a szellemmel, ■=> Piman-derével. E
magasztos rendeltetésnek
megfelelően a fej és a szív az => en-
dúra ösvényén átélt teljes, alapvető
és szerkezeti megtisztulás után újra
igazi szentéllyé egyesül Isten, vala-
mint annak a világért és emberiségért
folytatott fáradozása szolgálatában.
Amikor a komoly tanuló rájön erre,
akkor ez állandó ösztönzést jelent
számára, hogy teljes gondolat-és
érzelemvilágát, egész akarati mű-
ködését, és valamennyi cselekedetét
megtisztítsa minden olyasmitől, ami
gátolhatná abban, hogy eleget tegyen
magasztos rendeltetésének.
Gnosztikus: a ■=> Gnózissal kap-
csolatos, arra vonatkozó.
Gnózis: a) Isten lélegzete, a Logosz,
minden dolog forrása, amely szel-
lem, szeretet, fény, erő és egyetemes
bölcsesség formájában nyilvánul
meg; b) az <=> Egyetemes Szerzet,
mint Krisztus sugárterének meg-
nyilvánító] a; c) az Istentől és Isten-
247
ben lévő eleven ismeret, amelyben
azok részesülnek, akik a lélek-
újjászületés folytán elérkeznek az
isteni fény megszületéséhez, a pi-
manderi tudatállapotba.
Gyújtópontok: a külvilág felé
Lectorium Rosicrucianumként fellé-
pő nyugat-európai misztériumiskola
különböző szellemi munkahelyei,
ahol a ■=> Gnózis fényerői erősen
összpontosulva működnek. Ilyen ~ok
Hollandiában, Németországban,
Svájcban, Franciaországban, Ma-
gyarországon és más országokban
találhatók.
Haláltermészet: élni - valóban élni!
- az öröklétet jelenti. Jelenlegi
létterületünkön azonban a szüntelen
változás és felmorzsolódás törvénye
uralkodik. Ami itt megszületik, az
léte első pillanatától kezdve az el-
múlás útján halad. Amit tehát mi
életünknek nevezünk, az csak lát-
szatlét,, tévedésben leledzés, amihez
értelmetlen, sőt ostobaság ragasz-
kodni, ahogyan azt csaknem az egész
emberiség teszi. Az összetö-retés
kínja, amely mindannyiunkat
állandóan oly fájdalmasan érint, s
ami ellen eredménytelenül próbálunk
védekezni, csak arra akar bennünket
a lehető legrövidebb úton
megtanítani, hogy nem eza^ dia-
lektika, nem ez a ~ az embernek
szánt életterület, hanem az élet ter-
mészete, az eredeti ádámi élettér,
amelyet a Biblia a mennyek orszá-
gának nevez. A minden lényben ki-
irthatatlanul benne munkáló ösztön,
ami a tartós boldogság, az el nem
248
múló szeretet és az örök élet keresé-
sére serkenti, a benne nyugvó élet-
magból, az igazi, halhatatlan ember
őselvéből ered. Ebből az ősatom-ból,
a O szív rózsájából, ebből a
Krisztusatomból, ebből a rejtett bi-
rodalomból, „Isten országából, mely
tibennetek van", ebből fog a "=>
Gnózisban, a teljes életmegfordítás
alapján a halhatatlan, valódi ember
feltámadni, és visszatérni az élet-
természetbe, az Atya házába.
Iskola: ■=> Egyetemes Szerzet.
Istenek: <=> Kozmokrátorok.
Johann Valentin Andreáé: a kö-
zépkori rózsakeresztesek élenjáró
alakja, ő írta meg a Rózsakereszt
Krisztián alkímiai menyegzője című
könyvet, amely kendőzött formában
ugyan, de a transzfiguráció ösvényén
járó jelölt útjának valamennyi
nézetét bemutatja.
Jó démon: az őseredeti, teremtő lé-
lek, Isten egyszülött fia, ahogyan a
valódi emberietekben megnyilvánul
- ekképpen az eredeti lélek hangját is
jelöli.
Kedélyállapot: <=> lelkület.
Kígyótűz: a gerincoszlopban szé-
kelő lélek- és tudattűz.
Kígyótűzrendszer: agy-gerincvelő
rendszer, a lelki vagy tudati tűz
székhelye.
Királyi művészet: => egyetemes tu-
domány.
Konferenciahelyek: a modern
Szellemi Iskola bel- és külföldi ta-
lálkozóhelyei, "=> gyújtópontjai, ahol
rendszeresen többnapos nemzetközi és „tökéletes, mint mennyei Atyja".
összejöveteleket tartanak sok száz A dialektikus létterületen való je-
résztvevővel. A konferenciák mindig lenlétünk egyetlen igazi célja az ő, az
teljes mértékben a megszabadító tan Egyszülött Fiú, a bennünk lévő
különböző nézeteinek és gyakorlati Krisztus-lény feltámasztása; s ilyen-
megvalósításának vannak szentelve. formán ez minden őszinte, gnoszti-
Kozmokrátorok: hét, isteneknek is kus rózsakeresztesség értelme is (^
nevezett hatalmas - az alkotás ere- szív rózsája).
detével legszorosabb kapcsolatban Mikrokozmikus: a ^ mikrokoz-
álló - természeti lény. Ők tartják fenn a mosszal kapcsolatos.
kozmosz alapvető törvényeit és Mikrokozmosz (rövidített formájában
szereznek érvényt nekik. Együtt a mikrosz): az ember, mint minu-tus
mindenség-megnyilvánulás Hétszel- miindus, azaz kis világ, egy
lemét alkotják (bővebben lásd az első rendkívül összetett, gömb alakú
kötet első könyvében). Krisztus-atom: életrendszer, amelyben belülről kifelé
<=> szív rózsája. Leleplezés: O eonok, haladva megkülönböztethetjük a
ill. nagy játék. személyiséget, a megnyilvánulási te-
Lelkület: a dialektikus ember szív- ret, az aurikus lényt és egy hétséges,
szentélyének az az állapota, amelybe mágneses szellemteret. A ~on azonban
akkor jut, miután teljesen megtisztult a valódi embert kell érteni. Amit
már minden természetszülte hatástól ezen a világon embernek neveznek, az
és befolyástól, s tökéletes csak egy elkorcsosult ~ súlyosan
összhangban rezeg a rózsával, a csonkult személyisége. Mai tudatunk
szellemszikra-atommal (■=> szív ró- csak személyiségtudat (azaz testtudat),
zsája). Az a helyzet, amikor a tiszta, s így csak annak a létterületnek van
újjászületett lélek egybeolvad a tudatában, amelyhez tartozik. A ~
szellem sugaraival; azaz amikor a firmamentuma (^ aurikus lény) jelenít
rózsa, a mikrokozmosz középpontja meg minden olyan erőt, értéket és
összekapcsolódik a O Szent Hét- kötöttséget, amely a ~ban régebben
szellem sugárzásaival. A -ben és a megnyilvánult különböző
~en át nyilatkozik meg O Pimander, személyiségek élete következtében
bekerült a rendszerbe. Ezek közösen
a szellem.
alkotják mikrokozmikus égboltunk
Lipika: <=> aurikus lény. Magasabb fényeit, csillagait. E fények
képesség: a Merkúrtudat, a tulajdonképpen vonzó-taszító hatású
Szellemlélek tudata. Másik: a erőközpontok, amelyek jellegükhöz
valódi, halhatatlan embert nevezik igazítva meghatározzák a mágneses
így, aki igazán Istenből való szellemtér természetét, vagyis az erők
és anyagok fajtáját, amiket ez a
légkörből

249
magához vonzva felvesz a ~ba és
ezzel a személyiségbe. így tehát e
fények milyensége határozza meg a
személyiséget! Azaz a személyiség
tényleges megváltozását a firma-
mentum - a fények - lényegi átala-
kulásának kell megelőznie, és ez csak
az énlény önfeláldozása, a teljes
énfeloszlatás árán lehetséges. A
megnyilvánulási térség vagy Iéleg-
zőtér az az erőtér, amelyben a sze-
mélyiség élete lezajlik. Ez az ■=>
aurikus lényt és a személyiséget
összekötő kapocs, amelyben a sze-
mélyiség fenntartását szolgáló erő-és
anyagcsere lezajlik.
Nagy játék: nagyszabásúan meg-
rendezett, ravasz tükörszféra-cselek-
mény, amelynek az a célja, hogy a
túlvilági okkultizmus egész eszköz-
tárának bevetésével, hatalmas ter-
mészeti jelenségeket előidézve
megjátsszák az Úr újraeljövetelét. E -
jelenlegi kozmikus napunk végét
kísérő - nagyon alaposan előkészített
hanyatlási jelenség következtében az
a veszély fenyeget, hogy az egész
félrevezetett emberiség e káprázat
fogságába esik. Bővebben lásd J. van
Rijckenborgh: Leleplezés című
könyvét.
Oroszlánfejű erő: ■=> Authádész.
Önátadás: O Ötszörös egyetemes
Gnózis, ill. endúra.
Ötszörös egyetemes Gnózis: az
élethez vezető ösvény - minden
komoly tanulóban megnyilvánuló -öt
szakaszának összefoglalása: 1.
felszabadító belátás; 2. lendületes
250
üdvrevágyás; 3. teljes önátadás; 4.
pozitív, új életvitel; 5. feltámadás az
új életterületen.
Ősatom: ■=> szív rózsája.
Ós-Gnózis, Hermész ős-Gnózisa: a
kifejezés arra a tényre utal, hogy
jelenlegi emberiség-korszakunk
minden valóban gnosztikus tevé-
kenysége az egyiptomi <=> Gnózis
ősforrásából eredt, és hogy minden
gnosztikus üdvözítő munka abban az
őstudásban gyökerezik, amely
szerint az ember csak a hermetikus
(hermészi), azaz merkúr-ember, az
-Istenben megvilágosult tudatban élő
- igazi istenember feltámadása révén
szabadulhat meg. „Egyiptomból
hívtam ki az én fiamat" - tanúskodik
erről Máté evangéliuma.
Pimander (görögül Poimandrész):
Az életre keltő szellem, aki az újjá-
született lélekembernek - és általa
-nyilvánul meg (■=> szellemlélek). Ez
a megnyilvánulás kétféle: egyrészt a
"=> mikrokozmosz hétszeres magsu-
gárzása ölt alakot azáltal, hogy belép
a ■=> főszentélybe; később pedig,
miután végbement a (halandó lélek
önfeláldozása által lehetővé tett)
megszenteltetés, a tökéletes, nagy-
szerű mennyei ember, a belső
Krisztus-lény feltámad a természet
sírjából, az ősatomból, a mikro-
kozmikus Föld középpontjából. Ez a
fejlődés tehát teljesen krisztocentri-
kus, azaz Krisztus-központú. Krisz-
tus, keresztre feszítése (azaz az isteni
világosságnak a bűnös, halandó
személyiségbe való belemerülése)
után leszáll a Föld középpontjáig,
hogy miután ott véghezvitte üdvö-
zítő művét, sírjából feltámadjon.
Pistis Sophia: a) egy sértetlenül
ránk maradt gnosztikus evangélium
az i. sz. II. századából - szerzőjének
Valentinust tartják -, amely a Krisz-
tusban való megváltás egyetlen útját,
a transzmutálás és transzfigurá-lás
ösvényét írja le rendkívül világosan,
a legapróbb részletekig; b) így
jelölik az igazi tanulót is, aki kitar-
tóan halad egészen a célig. Renova:
a nyugat-európai rejtélyiskola
központja Lage Vuursche-ben,
Hollandiában.
Rózsakereszt Krisztián és sírja:
annak a folyamatnak a jelképe,
amelyet a rózsakeresztesek a „Jé-
zusban, az úrban aláhanyatlani" ki-
fejezéssel is jelölnek. A földi, kü-
lönválasztott éntudat teljes semlege-
sítését, elölését jelenti, mivel az az
egyetlen valódi akadálya annak,
hogy az igazi, halhatatlan lélek újra
megnyilatkozhasson a O mikro-
kozmoszban. Krisztus azon kijelen-
tése, miszerint „aki elveszti az ő
életét én érettem, megtalálja azt" is
erre a megszabadító folyamatra utal,
ugyanúgy, mint Keresztelő János
következő szavai: „Néki (a mennyei
másiknak, a bennem levő Krisztus-
nak) növekednie kell, nékem pedig
alább szállanom."
Rózsát a keresztre tűzni: a meg-
szabadító útnak az a szakasza, ami-
kor a tanuló a helyes belátás és az
igazi üdvrevágyás által vezettetve az
énembert, anyagszülte emberlétét
(Pálhoz hasonlóan, aki így fogal-
maz: „naponként a halál révén ál-
lok.") hagyja aláhanyatlani, hogy az
igazi istenember, a pimanderi ember
feltámadhasson benne.
Szellemi Iskola: O Egyetemes
Szerzet.
Szellemietek: Az endúra ösvényé-
nek, egy gnosztikus szellemi iskola
tanulóösvényének elsősorban az a
célja, hogy az igazi, halhatatlan lel-
ket felébressze szendergő állapotá-
ból. Mihelyt a lélek felébred halálos
álmából, helyreáll a kapcsolat az
Egyetemes Szellemmel, Istennel. A
szellem és a lélek, Isten és ember e
megújított kapcsolata a <=> másik di-
cső feltámadásában, az elveszett fiú,
a bennünk lévő igazi ember atyai
házba való visszatérésében bizonyo-
sodik be. Az a lélek, amely ezt a
kapcsolatot ünnepelheti, ezt az
egyesülést azzal, akit az egyiptomi
ős-Gnózis ■=> Pimandernek nevez, az
a szellemiélek. Ez Ozirisz (a szel-
lem) és ízisz (a lélek) egysége,
Krisztus-Jézus egysége, az Atya és a
Fiú egysége. Ez Rózsakereszt Krisz-
tián alkímiai menyegzőjének betel-
jesedése, a mennyei vőlegény és a
mennyei menyasszony egybekelése.
Szellemszikra-atom: O szív rózsája.
Szent Hétszellem: a háromságosan
megnyilvánuló Istenség harmadik
nézete. Ez az Atya mindent átölelő
szeretete, amelyet a Fiú nyilvánít
meg, és amely hatalmas, hétszeres
sugártér formájában árad le a bukott
emberiségre, hogy megmentse, ami
elveszett. Ez az Egyetemes Héterő,
251
amely az ^> Egyetemes Szerzetben
nyilvánul meg; vezetésével és segít-
ségével válik lehetővé a transzfigu-
rálás, az átalakulás. E hatalmas fo-
lyamat révén a hétszeres Szent
Szellem újra beköltözik a jelöltbe.
Ez <$ C.R.C. alkímiai mennyegzője,
azaz a halhatatlan lélek és a hétsze-
res Szellem egyesülése.
Szent Szellem háza: a feltámadási
tér, az új életterület (<=> arany fej).
Szív rózsája: A szellemszikra-atom
misztikus jelölése; ősatomnak és
Krisztus-atomnak is nevezik. A ■=>
mikrokozmosz mértani középpontja,
testünkben nagyjából a jobb szívpit-
var legfelső pontjával esik egybe.
Valójában az eredeti isteni élet ösz-
szezsugorodott maradványa. A szív
rózsája, amit Jézus arany magvának
illetve a lótuszvirág gyöngyének is
neveznek, egy teljesen új mikro-
kozmosz csírája, az isteni mag, amit
a kegyelem ígéreteként őriztek meg a
bukott emberben, hogy egyszer
eljöhessen az a pillanat, amikor
visszaemlékszik eredetére, és eltölti
az Atya háza utáni vágyakozás. Ek-
kor jön létre annak lehetősége, hogy
a szellemi Nap világossága, a "=>
Gnózis fénye felébressze a szunnya-
dó rózsabimbót, és a tanuló pozitív
reagálása esetén, valamint kitartó,
belátó irányulása folytán kezdetét
vehesse az ember - istenterv szerinti -
megújulásának kegyes folyamata.
Szívszentély: ■=> főszentély - szív-
szentély. Szőnyeg: „a szőnyegen
állni" a sza-
252
badkőművesek kifejezése, amely a
tanuló azon belső magatartását jelöli,
amikor komolyan, teljes odaadásával
és kitartásával az ■=> ötszörös
egyetemes Gnózist igyekszik magá-
ban megvalósítani.
Szükségrendi személyiség: a „bu-
kás" vagy „bűnbeesés" néven ismert
mérhetetlen kozmikus tragédia kö-
vetkeztében az emberi élethullám
azon része, amely elvesztette kap-
csolatát a szellemmel, nem volt töb-
bé képes fenntartani magát eredeti
életterületén. így az oktalan termé-
szet rabja lett, és ahhoz tartozónak
tekinti magát. Hogy bukottságában
megkapja a lehetőséget a megszaba-
dulásra e rögeszme fogságából, a
kozmikus hétség egy lezárt területén
elszigetelve, a ■=> dialektika törvé-
nyének, azaz a szüntelenül ismétlődő
születés és felőrlődés szabályának
vetették alá, hogy a dolgok vé-
gességének szakadatlan, fájdalmas
megtapasztalása következtében ma-
gasztos eredetének és halhatatlan lé-
nyének tudatása ébredjen, s elveszett
fiúságának ismeretében letépje az
anyag, a „test és vér" láncait, és a
szellemmel, az Atyával való kap-
csolat helyreállítása által visszatérjen
az emberiség eredeti életterületére.
Ezért nevezi a rózsakereszt filo-
zófiája a dialektikus létterületet Isten
által elrendelt szükségrendnek, a
testet pedig, amelyben az ember itt
megjelenik, szükségrendi testnek. A
tanuló az Atya házához visszavezető
úton a «=> Gnózis világosságának,
Krisztus szeretetfényének („nálam
nélkül semmit sem cselekedhettek") térbe. Vagyis az Iskola élő teste al-
elengedhetetlen segítségével megta- kotja a két kozmikus terület közti
nulja ezt a testet egy megdicsőült és nagyon is ideiglenes hidat. Az ~
halhatatlan testre cserélni. Az átala- testesít meg minden szükséges erőt,
kulást, a transzfigurációt nevezi az amellyel a tanuló ezen a hídon át-
evangélium a „víztől és szellemtől haladhat az élethez. Európában ke-
való újjászületésnek". Ez minden letkezett, majd innen kiterjedt az
szentségtelen és halandó átváltozta- egész világra. Hívása az egész em-
tása (az ősvizekből, a kezdet ős- beriségnek szól.
anyagából eredő) szentté és halha- Vezeklő ének a megváltásért: Va-
tatlanná, a helyreállt szellemkap- lentinus gnosztikus evangéliumából,
csolat erejében. a >=> Pistis Sophiából származó ki-
Születés és halál kereke: a "=> mik- fejezés. Aki betölti a megváltás ös-
rokozmosz állandóan új és új sze- vényének a követelményeit, az a
mélyiség születése és halála által Pistis Sophia vezeklő énekeit énekli.
történő, folyamatosan ismétlődő
megelevenítése a dialektika törvé-
nyével összhangban. A «=> dialektika
kerekének is nevezik.
Természetember: . a dialektikus
természet törvényeinek alárendelt
anyagszülte ember. Tükörszféra: ■=>
anyagszféra. Új asztrális tér: ■=> új
gnosztikus birodalom.
Új gnosztikus birodalom: az ere-
deti, tiszta asztrális anyagból épült
gnosztikus asztrális tér, amelyet a
gnosztikus Egyetemes Lánccal
együttműködve az ifjú gnosztikus
Szerzet épített. Két térségre, a mi
világunkra (azaz a hetedik kozmikus
területre) és a hatodik kozmikus te-
rület feltámadási terére kiterjedő te-
vékenysége az igazi megváltásra
vágyó embert - mindaddig, míg az
aratási időszak tart - képessé teszi
arra, hogy az ifjú ■=> Gnózis élő tes-
tén keresztül belépjen a feltámadási

25
3