Haich Erzsébet

Haich Erzsébet könyvei révén - melyek valódi világsikerré

váltak - a jóga és az emberi lélek kitűnő ismerőjének
bizonyult.
A Szexuális erő és Jóga, a Sport és jóga folytatásaként olyan
műnek tekinthető, amely minden felesleges szégyenérzet
nélkül a szexuális erő lényegét ragadja meg.
E szokatlan könyv ugyanakkor nemcsak a szexuális erő
titokzatos mélységeit tárja fel, hanem ezen erő
megszelídítésének a módját is.
Dr. Helmut Speer, a híres ideggyógyász és
pszichoterapeuta előszavában a jóga és a mélylélektan
összefüggéseit mutatja be utalva a lehetőségekre is,
melyek a jóga területén a pszichoanalízis számára is adottak.
 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Elisabeth Haich: Sexuelle Kraft und Yoga

© Haich Erzsébet, 1985

Borító:
SZENDREI TIBOR

Fordította:
TÓTH ZOLTÁN

ISBN 963 9278 54 8

Hungarian edition © Szukits Könyvkiadó, 2000

Lektor: Barna Ildikó

Tördelőszerkesztés:
SPEKTRUM REPRÓ BT., Szentmiklósi Csaba
Színre bontás, tipográfia: A-Szín Vonal Bt.
Felelős kiadó: Szukits László
Felelős szerkesztő: Tóth Róbert

Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. - 200904

Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató
 E KÖNYVET AMA SZERÉNYTELENEKNEK
ÉS IGÉNYESEKNEK AJÁNLOM,
AKIK CSUPÁN A LEGHATALMASABBAL ÉRIK BE.

...Azoknak, akik a szexuális erő átalakítását még nem él­

ték át, s ezen gúnyolódva és fölényeskedve nevetnek,
csupán azt tanácsolhatjuk, hogy ne ítéljék el ezt, és buta
vicceket se gyártsanak róla. Először meg kellene próbál­
niuk átélni az átalakítást. Elgondolkodni azon, hogy az
összes nagy ember, akik eddig az ember megszabadulá­
sának útjáról szóló - mely az anyag szolgaságából a
szellem mindenható hatalmába vezet - isteni igazságo­
kat megmutatni s elmagyarázni akarták, miért jártak előt­
tünk kivétel nélkül ezen az úton. Ezek a titáni szellemek
megtanították nekünk, hogy a tudatosulás a magasabb
központokban - melyekben nem gondolkodunk valami­
ről, hanem ezzé a valamivé válunk - ez a Valami a leg­
magasabb, isteni állapot. És ebbe az állapotba ösztönző
erőként nem a szexuális élményekre pazarolt, hanem a
befelé irányított, és teremtő isteni energiává alakított
szexuális erő segít belépni...
 Tartalom

Előszó ..................................................................... 9
Bevezető ............................................................... 17
Mi a szexualitás?....................................................22
Valamit felismerni vagy valaminek lenni -
egy és ugyanaz ......................................................36
A teremtő őskígyó .................................................42
A szexuális erő helyes és helytelen felfogásáró....l57
Jákob lajtorjája.......................................................69
Júdás árulása .........................................................79
A mágikus erők, a szuggesztió, a hipnózis
és a meditáció........................................................88
Jákob lajtorjájának hét foka.................................106
Szent György ......................................................123
Az egységre törekvés és elfajzásai......................130
A nap életet ad, de meg is ölhet ..........................147
A varázsvirág ......................................................156
A gyakorlat .........................................................164
Összefoglalás...................................................... 220
 Előszó

Az úgynevezett modern mélylélektan - elméleti kutatá­

sai és a lélekgyógyászat gyakorlati alkalmazása révén -
szoros kapcsolatba került a mitológiával és a vallással.
Például a mondákat és meséket a mélylélektan szempont­
jából is értelmeztük, illetve a középkori misztikát és al­
kímiát szintén bevontuk a mélylélektani kutatásokba.
A keleti filozófiákkal és vallásokkal ugyancsak többrétű
kapcsolódási pontokat fedeztünk fel. Különösen feltűnő
a jóga és a mélylélektan közötti kapcsolat.

A mélylélektan kutatói a mélylélektan és a jóga kap­

csolatának fényéből különböző eredményekre jutottak.
Vannak akik a mélylélektant és a jógát többé-kevésbé
azonosnak tekintik, a jóga - és meditációs tapasztala­
tokat mélylélektani szimbolikaként értelmezik. Mások
magát a jógát éppen a mélylélektannal kívánják magya­
rázni.

J. H. Schultz az autogén tréning felső foka és a rádzsa-

jóga között sok közös jellemzőt állapít meg. Az autogén
tréning tevékenységét - a hatha-jógáéval összevetve -

9
nagyon tanulságosnak tartja. Eszerint az autogén tréning
passzív fekvő- illetve ülőgyakorlat-tartásai a hatha-jóga
két ászanájának felelnek meg: az alapülésnek és a „ halott­
ülés "-nek. Schultz nézete szerint azonban az autogén tré­
ningnek semmi köze a mozgással egybekötött hatha-jóga-
gyakorlatokhoz vagy a jógalégzéshez. Schultz azt reméli,
hogy autogén tréning segítségével ugyanúgy elsajátít­
hatja a jóga lényegét, mint ahogy - legalábbis saját ma­
ga szerint - a racionalista hipnoterápia által a misztikus
magnetizmus lényegét is megismerhette.
Az autogén tréning azonban valójában nem olyan mód­
szer, ami a hatha- és a rádzsa-jóga lényegét tudományosan
megalapozta és kiértékelte volna, hiszen ez egy eddig meg
nem értett, félig értelmezett jóga. A hatha- és rádzsa-jóga
lényegének elsajátítása az autogén tréning segítségével
csak úgy lehetséges, ha az maga válik jógává. Emellett
azt is figyelembe kell venni, hogy - bár különböző jóga-
utak léteznek, azaz különböző jógaformák-, a jógának
csak egy célja van.
Az autogén tréning ma, félig megértett jógaként is a
pszichoterápia legáldásosabb módszere. Mennyivel hasz­
nosabb lehetne akkor a helyesen értelmezett jóga a mély­
lélektan és a pszichoterápia számára!

Langen szerint a legmagasabb tudatállapotok, ame­

lyek a jógagyakorlatok és a meditációk által elérhetőek,
a hipnózis formái. Azt a tényt, hogy a jóga és a meditá­
ció megfelelő körültekintéssel bevonható a mélylélekta­
ni kutatási területekre, messzemenően helyesnek tartjuk.
Csakhogy ez a kutatás nem eshet abba a kísértésbe, hogy
a jóga és a meditáció jelenségeit eddigi mélylélektani is-

10
 mereteinkkel akarja magyarázni. Ez téves következteté­
sekhez vezetne. A kutatóknak ehelyett éveken keresztül
saját maguknak is jógázniuk, meditálniuk kellene, és csak
azután próbálhatnák megmagyarázni az élményeiket.
Az ilyen kutatások révén a mélylélektan eljuthatna
odáig, hogy megkülönböztesse egymástól a mélyebb és
felszínesebb tudatállapotokat. így több tudásra tehetné­
nek szert azon jelenségek lényegéről, melyeket ma a hip­
nózishoz sorolnak.

A mélylélektani kutatások kezdetén sok pszichiáter -

elméleti tudása alapján - elutasította a tudatalatti léte­
zését. Aki mélylélektani munkálkodása révén a tudatalatti
hatalmát önmagán illetve páciensein a gyakorlatban meg­
tapasztalta, ezen az elutasításon már akkoriban is csak
nevetni tudott. Ma is hasonlóan érzünk, ha mélylélektani
munkákat olvasunk a meditációról és jógáról. Aki rég­
óta jógázik vagy meditál, ezt nyilvánvalóan tapasztalja.
A jógagyakorlatok és a meditáció legmagasabb foka
ugyanis nem a csökkentett vagy korlátolt tudat hipnoti­
kus állapotai, hanem egy nagy tudatbővüléssel járó, leg­
magasabb tudatosságé.

Jung szerint a mélylélektani elemzés a beavatás, az ini-

ciáció mai formája. Az elemzés során lejátszódó belső,
lelki folyamatokat azzal a fejlődéssel veti össze, melyet
az egyén a beavatás előtt és alatt él át. Jung a legna­
gyobb keleti filozófusokat szimbolikus pszichológusoknak
tarja. A Kelet „gyémánttestét", a keresztények „lelki
testét" érdekes lelki tényként szemléli. Az egész közép­
kori alkímiát lelki szimbolikának tartja. Az Énről és az

11
 Énhez vezető útról értekezik, Krisztust archetípusnak
tekinti.
Minden bizonnyal igaza van, amikor az ún. metafizi-
kum lelki megtapasztalhatóságát követeli, hiszen semmi
egyéb nem hathatna az emberre. Jung nem akar a meta-
fizikumról igazságokat megfogalmazni, sokkal inkább azt
a formát szeretné leírni, melyben a metafizikum pszichi-
kailag megismerhetővé válik. Ez a forma számára a szim­
bólum.
így azután nyitott marad a kérdés, hogy vajon az álta­
la emlegetett Én a jóga Énjével azonos-e. Az sem dőlt el,
hogy Krisztus archetípusa megfelel-e az élő Krisztusnak.
Jung a Kelet és a Nyugat vallási-filozófiai kincsestá­
rát a lelki szimbolika alapján veti össze, s jelentős kü­
lönbségekre bukkan. Krisztust, a „fájdalmakon edzett
hőst" a Kelet „ aranyvirágával" hasonlítja össze, a „ tör­
ténelmi személyiséggel bíró " Krisztussal pedig a keleti
bölcs, Hui Ming King szavait állítja szembe: „Keletkezés,
elmúlás, múlt és jövő nélkül. "
Ezek a párhuzamba állítások persze sántítanak, hiszen
Jung különböző szintű megismerésformák kifejezéseit ál­
lítja szembe egymással. Ha már összehasonlítunk, úgy a
Kelet-Nyugat-összevetésben a megismerés azonos szint­
jeiről kellene válogatnunk. Kelet „aranyvirágával" a
Nyugat „ rózsakeresztje " vethető össze. Hui Ming King
mondására pedig Krisztus szava a felelet: „Mielőtt Ab­
rahám volt, én vagyok."
Meggyőződésünk, hogy az ilyen, tisztességes párhuzam­
ba állítások esetén nincs különbség Kelet és Nyugat
mondanivalója között.

12
 Felfogásunk leginkább abban különbözik Jungétól, hogy
az anyagon túlinak a jógázó és meditáló ember számára
lelkileg megtapasztalható határa lényegesen kiterjedtebb
az olyanokénál, akik tárgyunkhoz kizárólag mélylélekta­
ni szempontból közelítenek.
A jóga és a meditáció, vagy a rózsakeresztesek gya­
korlatai a tapasztalaton túliban olyan távlatokat nyit­
nak, melyek a mélylélektan mai eszközeivel számunkra
megközelíthetetlenek.
Azok a leírások, melyek - keleti szempontból - a jógá­
ról és a meditációról szólnak, nem a pszichológiai ta­
pasztalás szimbólumai, hanem maguk a tapasztalatok.
A Kelet „gyémántteste" vagy a keresztény Nyugat „lel­
ki teste " nem egy pszichológiai tény szimbóluma, hanem
maga a tény. És az alkímia sem merül ki a mélylélektani
történések leírásában, hiszen egy olyan fejlődési folya­
matot mutat be, ami az ember testében-lelkében végbe­
megy, és amely valóban (és nem szimbolikusan!) a lelki
testben végbemenő szellemi öntudatra ébredéshez vezet.
A mélylélektan végtelen sokat köszönhet Jungnak, hi­
szen ő mutatta meg először a keleti bölcsességhez, a jó­
gához és a meditációhoz vezető utat. A mélylélektan ku­
tatóinak azonban valóban járniuk is kellene rajta.
A félreértések elkerülése végett hangsúlyozni szeret­
nénk, hogy nem célunk szembehelyezkedni a mai mély­
lélektan jógaképével. Csupán a kettő közötti normális
kapcsolatot szeretnénk megteremteni. A jóga ugyanis a
valóságban meghaladja a mélylélektan kereteit. Nem a
jóga része a mélylélektannak - éppen fordítva áll a dolog.
A mélylélektan továbbfejlődését éppen a jógának kell
meghatároznia. A jóga ugyanis egyaránt tartalmazza a

13
tudatalatti, a tudatos, és a tudatfölötti igazságait. Ezen
igazságok vizsgálatakor semmi esetre sem szabad az el­
méleti megfontolásoknak teret engedni, sőt a kutatóknak
csak saját gyakorlataik révén szabad tapasztalatokat
gyűjteniük.
A rendszeresen, hosszabb ideje folytatott jógagyakor­
latok lehetetlenek a mélylélektan mai értelmében vett,
önmagunkkal való konfrontálódás a nélkül. Azon jóga­
rajongók, akik azt hiszik, hogy a jóga útját járhatják anél­
kül, hogy a saját, személyes tudatalattijukkal számolná­
nak, nagyon tévednek. A jógagyakorlatok jót tesznek az
emberrel: általuk egészségesebb, életvidámabb és telje-
sítőképesebb lesz. De egyszer minden jógázó és meditá­
ló eljut a lelki fejlődésében addig a pontig, amikor már
a saját személyes tudatalattijával is foglalkoznia kell.
Ha azonban ezt elmulasztja, még nála is neurózisok lép-
hetnek fel.
Másfelől mindenki, aki mélylélektani eszközökkel követ­
kezetesen és kitartással fejleszti magát, egy napon olyan
tapasztalatokra is szert tesz, melyek túlmutatnak az álta­
lunk ismert tudatalattin, és csupán a jóga segítségével
értelmezhetők.
A jóga és a mélylélektan célja a tudat bővítése. A ne­
urózisok mélylélektani kezelésekor a tudatalattit (ami­
nek életkörülményeink miatt tulajdonképpen már tuda­
tosulnia kellett volna) a tudatba emeljük. A neurózisok
pszichoterápiai kezelésekor tehát az ember öntudatát a
neki megfelelő szintre hozzuk.
A jógázással is a tudatalattit tudatosítjuk, de a jóga­
gyakorlatok és a meditáció révén e tudatosság normális
szintje fölé is kerülhetünk.

14
 Aki tehát a mélylélektani munka során elsajátította a
tudattalan tudatosítását, ezzel együtt már a normális tu­
datot meghaladó bővítés módját is megismerte. Akit pe­
dig a pszichoterápia gyógyított ki egy lelki betegségből,
az könnyebben fejlesztheti tudatát magasabb szintre, mint
az átlagember, akitől teljesen idegen a tudatra ébredés.
A fájdalmas lelki betegség legyőzésekor szerzett tapasz­
talatok által a fokozatos emberi öntudatosítás folyama­
ta érthetővé válik, s az a tény is, hogy ezt a folyamatot
akarattal befolyásolhatjuk.
Itt van hát elrejtve az a pszichológiai kavarodás, me­
lyet neurózisnak hívunk. És ezen nyugszik a pszichotera-
peuta munkájának mélyebb értelme is: segítségnyújtás a
tudatfejlesztésben.
Elisabeth Haich e könyvében megmutatja, mi is tulaj­
donképpen a szexuális erő, és hogy ez az erő a jóga se­
gítségével a legmagasabb tudatosulássá válhat. A szexu­
alitás, és a legmagasabb tudatosulás, a Logosz, a teremtő
isteni erő két különböző megjelenési formája. A szexuá­
lis erő a Logosz legkisebb formájaként az emberben an­
nak legmagasabb formájává: isteni tudattá válhat. Az
erők eme átalakulásában egészen nyilvánvalóvá válik,
hogy a jóga azokat a lelki folyamatokat is egybefogja,
amelyeket manapság mélylélektannak nevezünk. De ez­
által az is feltárul, milyen nagymértékben haladja meg a
jóga a mai mélylélektant.
Elisabeth Haich óv attól, hogy tudati f okozatokat át­
ugorjunk. Először is azt fejti ki, hogyan lehet felismerni
a szexuális erő hatalmát, és hogyan kell megélni a sze­
xualitást, mielőtt átalakíthatnánk. A kötet szerzője azt is
megmutatja, milyen jellemhibák és zavarok léphetnek fel

15
az emberben, ha olyan tudatfejlesztést akar véghezvinni,
amelyhez még nem elég érett. Itt találkozunk a tudatalat­
ti modern pszichológiájával.

A könyv olvasásakor eszünkbejut, hogy Freud helye­

sen érezte meg a szexualitás lényegét. Egész élete a „ li­
bidó "fogalma körül forgott, és újra meg újra ezt fogal­
mazta át. Nem csupán a szexualitás szűkebb értelmében,
hanem egy sokkal bővebb, átfogóbb kontextusban is igye­
kezett megérteni.
Freud azt a tényt is látta, hogy a szexualitást szellemi
teremtő erővé is átalakíthatjuk, s ezt a folyamatot szub­
limációban nevezte.
A szublimáció és az Elisabeth Haich által bemutatott
szexuáliserő-átalakítás azonban mégsem ugyanaz. Freud
a szublimáción azt a lehetőséget értette, hogy kényszer
nélkül közeledhessünk a szexualitáshoz. A jóga által át­
alakított szexuális erő ezzel szemben az embert a legma­
gasabb tudati szintre emeli.
Freud zseniálisan ismerte fel a libidó erejét és a szub­
limáció lehetőségeit, melyek mindegyike alapvetően szük­
séges az emberi személyiségfejlesztéshez.
Az emberi élet értelme a növekvő tudatosság, és ezen
fejlődés végcélja a legmagasabb tudatosság. Ez a fejlő­
dés fokozatosan ível a tudattalan ösztönembertől a tuda­
tos istenemberig.
A kortárs mélylélektan segíthet abban, hogy egy lépés­
sel tovább jussunk ezen az úton. A célhoz azonban csu­
pán a jóga és a meditáció vezethet el minket.

Helmut Speer
 Bevezető

Ezt a könyvet olyan ember írta, aki gondolatait egy­

szerű szavakba önti, és ezért megőrzi a régi, még el nem
koptatott szavakat is, hogy a világ legrégebbi könyvei­
ben előforduló fogalmakat ne kelljen új, tudományosan
hangzó szakkifejezésekkel felcserélnie. így e könyvben
minden élet forrását - melyet nincs tudós, aki elmagya­
rázna - a régi „Isten" szóval jelöljük. Ha azért haszná­
lunk új szavakat, hogy az emberek e szóhoz kötődő régeb­
bi tévedéseinek továbbélését meggátoljuk, ők korábbi
helytelen elképzeléseiket az új szavak jelentéseire is át­
viszik. Hiábavaló harcolni a tudatlanság ellen. De azok
is, akik az ún. modern elnevezések mögött egy „rendes"
istenfogalmat sejtenek, Istent értik majd a régi kifejezé­
sen. Miért kellene hát megváltoztatnunk a szavakat? Elé­
gedettek lehetünk, ha lelkünk legmélyén egy bátortalan,
áhítatos sejtésünk van Istenről. Ésszel lehetetlen Istent
felérni. Tudni, megismerni csak összehasonlítás révén tu­
dunk - a jó és a rossz tudás fájával -, de Istent az égvilá­
gon semmivel sem tudjuk összehasonlítani. így fel sem
ismerhetjük sosem, sohasem tudhatjuk meg, mi is Isten
valójában - „csupán" Istenné válhatunk.

17
 A tudósok gondosan kerülik az „Isten" szó ill. foga­
lom használatát. Érezhetjük a félelmet attól, hogy a vé­
gén tudománytalanul csengene, ha az egyszerű „Isten"
szót használnák. De csak azok félnek ettől, akik nem iga­
zi tudósok. Mert ha például Spinoza, Newton vagy
Einstein a matematika tudománya által eljutott odáig,
hogy Istent mint minden lét eredetét fogja fel és létét bi­
zonyítottnak tekintse, akkor e könyvben is az ősrégi
„Isten" szót mint minden eredet eredetét használhatjuk.
Ezt a szót tehát nem vallásos-szentimentális értelemben,
hanem a Spinoza, Newton és Einstein által használt je­
lentéssel látjuk el. Elégedettek vagyunk, ha az olvasó
átérzi e szó mély áhítatát, alázatosságát, ahogy azt a ré­
gebbi és újabb korok nagy tudósai is átélték. Ezen érzé­
sekben úgy találkozik az olvasó a valóban nagy tudósok­
kal, mint ahogy a Biblia szerint az egyszerű pásztorok
érintkeztek a tudás legmagasabb fokán álló mágusok­
kal. Megpróbáltuk tehát a dolgokat úgy kifejezni, hogy
az egyszerű „pásztoroktól" a „mágusokig" mindenki
értse őket.
Gondot jelent a „szeretet" szó is. Mivel a magyar
nyelv a különböző szerelmi jelenségekre különböző fo­
galmakat használ, mi magyarok nem értjük, hogyan
„szeretheti" az ember Istent, a szülőket, gyermekét, a
hazát, a szeretőjét, de akár egy kutyát vagy egy lovat is,
ugyanazzal a szóval. A magyar nyelv a szeretet/szerelem
minden itt felsorolt fajára külön szavakat használ, me­
lyek egyértelműen kijelölik, hogyan és kit szeretünk.
E könyv megértése szempontjából azonban elengedhe­
tetlen, hogy a szeretet különböző érzéseit helyesen ért­
sük, így - hogy a félreértéseket elkerüljem - a szeretet

18
különböző fajtáit körülírásokkal kellett kifejeznem. Ez­
által a szöveg gyakran nehézkesebb lett, mint szerettem
volna, de nem volt más választásom.
Különben is szó lesz a könyvben olyan dolgokról,
melyekre a nyugati nyelvekben nincsenek megfelelő
szavak. Gondoljuk csak meg, hogy milyen nehézségek­
kel kell megküzdenünk, ha egy álmot akarunk pontosan
leírni. Az Én mélyén nincsenek dimenziók, nincs időfo­
galom, gyakran még személyiségérzés sem. Hogyan ír­
hatjuk le hát a lelkünk mélyén lejátszódó és tiszta tudat­
állapotként megélt élményeinket, ha nincsenek rájuk
alkalmas szavaink?
Nagy nehézséget jelentett tehát, ha olyan fogalmakról
kellett beszélnem, melyekre a német nyelvben nincsenek
jó és találó megfelelők. Még nagyobb gond azonban, ha
olyan fogalmakat akarok elmagyarázni, melyekre itt
Nyugaton egyáltalán nincs is szó. Ezért azután például
az is lehetetlen, hogy szanszkrit, kínai, tibeti vagy ma­
gyar szövegeket egyáltalán nyugati nyelvre fordítsunk,
így körülírásokkal próbálkozunk, de minden törekvé­
sünk ellenére - hogy a létállapotokat szavakkal kifejez­
hetővé tegyük -, ezek a leírások csupán a történés felüle­
tes leírásai maradnak. Nem lesznek belőlük létállapotok,
míg az olvasó maga, a saját bensőjében, saját létállapo­
tokként át nem éli őket.
A fentiek mindkét nemre vonatkoznak, bár a szö­
vegben eddig csak a férfiakról beszéltem. De túl fá­
radságos lenne minden alkalommal ugyanazt a nőkre
is elismételni. A német nyelvben nem lehet a szexuá­
lis problémákról semlegesen beszélni. Például vagy a
„partner", vagy a „partnernő" formulát kell választa-

19
nunk, vagy az ő* szerelméről kell beszélnünk. Hogy a
szöveget túlságosan meg ne nehezítsem, a „teremtés ko­
ronáját", a férfit választottam, hogy a szexualitás prob­
lémáit érzékeltessem. Félreértés ne essék: hangsúlyozni
szeretném, hogy minden, amit ebben a könyvben a ne­
miségről és a tudat fejlődéséről mondtam, egyaránt vo­
natkozik a nőre és a férfira.
Ennek a könyvnek is - mint a többi jógával foglalko­
zó kiadványnak - csak akkor lesz hatása, ha mindezt a
gyakorlatba is átültetjük, és magunkon kipróbáljuk Egy
éhező-szomjazó embernek gyönyörűen leírhatjuk a leg­
jobb, legtáplálóbb ételeket és a legüdítőbb italokat; ha
mégoly szorgalmasan olvas is, de csak olvas, sohasem
lakik jól. A legszebb könyvek olvasása után még mindig
éhes és szomjas lesz, étel-ital után kutat. - Tehát gyako­
rolnunk kell a jógát, nem csupán olvasni róla! - E könyv
tartalmára is érvényes mindez, azaz a jóga magasabb fo­
kainak legmélyebb titkainak kifürkészésére. A jóga ma­
gasabb fokának titka a látens ideg- és agycentrumok fel­
melegítése, használata, melyek a lelki centrumok helyei
(amiket a jógafilozófia „csakráknak" nevez). Az erre egye­
dül alkalmas és ehhez feltétlenül szükséges fűtőanyag a
szexuális erő. Az említett titkot a gyakorlatba átültetni
és igazságát magukon kipróbálni, ezt átengedjük a kere­
sőnek, aki az élet utolsó forrásaihoz igyekszik. Az éhe­
zőnek és a szomjúhozónak magának kell ennie és innia!
Utolsó és talán legfontosabb megjegyzésem: ez a könyv
csak azok számára szolgál helyes útjelzőként, akik a
mennybe vezető meredek útra az Isten iránt érzett oltha-

* A német nyelvben a birtokos névelő (Possessivpronomen) minden eset­

ben egyértelműen megjelöli a birtokos nemét is. (A ford.)

20
tatlan szomjukból fakadóan akarnak rálépni. Azok, akik
azért döntenek ezen út mellett, mert a világi és a lelki
élet harcaira túl gyávák, nem nyernek utasításaimból ta­
pasztalatot. Azok számára, akik az evilági életet - amit
tulajdonképpen mindennél jobban óhajtanak - valami­
lyen okból nem érhetik el, tehát akik a földi életet még
nem győzték le, és félelemből vagy magányosságból ke­
resik Istent, e könyv csupán érdekes olvasmány lehet,
talán még kísérlet is. Csak az igazi istenkereső érzi a
dolog igazi jelentőségét, hiszen amíg nem lehettünk gye­
rekek, nem lehetünk felnőttek sem. A kiéletlen gyermek­
kor visszahúz!
Anyanyelvem egy ázsiai ősnyelv, ezért kellett sok, a
németből hiányzó szót körülírni. Ezen nehézségek áthi­
dalásában kedves barátnőim és barátaim angyali türelme
volt segítségemre, akiknek e helyről is köszönetet mon­
dok. Kedves kötelességem Dr. Helmut Speernek is teljes
szívből köszönetet mondani, aki kötetemet az Előszóval
gazdagította, s ezen kívül egy sor hasznos tanáccsal is
ellátott.

Elisabeth Haich
 Mi a szexualitás?

Istenben egy tökéletes egység két végpontja nyug­

szik, tökéletes egyensúlyban és nyugalomban. Ezen ál­
lapotban nincs ugyan feszültség, de teremtés sincs. A te­
remtés a negatív pólus eltávolításával kezdődik; ekkor a
két pólus elválik egymástól, erőként és ellenállásként
állnak szembe egymással. Ennek dacára sem szűnik
meg - távolodjanak mégoly messze is egymástól - a két
végpont egysége. Örök időkre együtt maradnak, soha­
sem válhatnak el teljesen egymástól, kettejük egysége
hihetetlenül erős mágikus feszültségként tovább hat. Ez
az erő a két pólust szakadatlanul, szüntelenül egymás­
hoz húzza, hogy ezáltal érje el újra egymásban nyugvá­
sa ősi állapotát.
Erre a feszültségre épül az egész teremtés. Nélküle
bármiféle születés, élet lehetetlen, hiszen ez a feszültség
maga az élet. Minden teremtmény mindkét pólust saját
életeként hordozza magában, különben nem is élhetne.
A pozitív pólus koponyánkban van, a negatív a farkcson­
tunkban, s a kettő közötti feszültség az élet.
Az életet új élőlényben kell továbbvinni. Ez azért fel­
tétlenül szükséges, hogy a két szembenálló végpont olyan
új életfeszültséget képezzen, melyre az új élőlény épül.
Bár minden élőlény - s így az ember is - az életfeszült­
séget gerincében hordja, testében csak egy pólus nyilvá­
nul meg, kiegészülését kívülről várva, hogy az életet egy
új élőlénynek továbbadja. Testi tudatában, emberként
fogalma sincs arról, hogy szellemében, valódi Énjében
mindkét pólust magában hordozza. Önmagát a testével
azonosítja, mely a természet mai rendje szerint csak az
egyik végpontot ragadja meg, s kiteljesedését kívülről
keresi; egy másik emberben, aki testében hordozza az
ellentétes pólust. A két pólus tökéletes egyesülése a test­
ben lehetetlen, mert az anyag izolál, elválaszt és ellenál­
lást tanúsít. Ennek ellenére a két pólus mégis arra törek­
szik, hogy a testben és a test által egyesüljenek. Keresik
az utat, hogy egymásban nyugvásukat elérjék, és az ősi
állapotot legalább utánozzák. A két pólust a testben a két
nem jeleníti meg, a nemi szerveken keresztül, melyek a
testi egyesülést - legalábbis rövid időre - létrehozzák.
Mivel a két pólus egymásban nyugvása Isten, és a lét az
élet ősállapota, a két pólus újraegyesüléséből - azaz a
két nem találkozásából - egy ennek megfelelő cellában
egy új feszültség, egy új élet, egy új élőlény keletkezik.
Ez ugyan újra magában hordja az élet isteni feszültségét,
de testében megint csak egy pólus (egy nem) jelenik
meg, mely által a földi élet a nemek újra meg újra ismét­
lődő váltakozásával terjed tovább. Ez a szexualitás.
A szexualitásban megnyilvánuló erő, a szellem és az
anyag közötti összetartó kapocs azzal a fontos tulaj­
donsággal bír, hogy a szellemet a testbe „besegíti", és
egy új életet nemz az anyagba. Ezt nevezzük „szexuális
erő"-nek.

23
 Az ember azonban - noha tudata révén kiesett abból a
paradicsomi ősállapotból, melyben mindkét pólus egy­
másban nyugodott - önkéntelenül is érzi eme ősállapot
lehetőségét, és a megnyilvánuló féltől az egész felé tö­
rekszik, melyet szellemében, saját életében hordoz, ami
mindig is volt, és amivé mindig válni akar. Nem sejti,
hogy ezt az ősi állapotot (hogy saját létében kiegészül­
jön) még testi, földi életében elérheti, azt meg még ke­
vésbé, hogy az egyetlen erő, mely segítheti, saját szexu­
ális ereje. A nemi erő tehát az ember egyik titkát hordja
magában, melynek semmi köze egy új élőlény nemzésé­
hez. Ahogy a nemi erő az embert szellemi állapotából a
testbe segítette, úgy segítheti - teljesen tudatosan - az
egész voltát hordozó, isteni ősállapotába visszakerülni.
Ez a titok azonban egyidejűleg azt is jelenti, hogy az
ember szexuális erejének tulajdonságai által - ha ezt az
életet adó és életet nemző erejét saját teste számára őrzi
meg - egyrészt saját testét új élettel töltheti meg, élet­
energiáját növelheti, teste fiatalságát megőrizheti vagy
regenerálhatja, másrészt a megnövekedett életenergia
magasabb idegi és agyi centrumait (melyek eddig nyu­
galmi állapotban voltak) felrázhatja, "befűtheti" és ak­
tiválhatja. A test ezen idegfonatai és agyi központjai
arra szolgálnak, hogy az ember szellemi testében viselt
pusztán szellemi gyújtópontjait (az indiai jógafilozófia
csakráknak nevezi őket) ellenállásként hordozza, és
megvalósíthassa. S ha ezen - saját testünk számára
megőrzött -, életadó szexuális erőinket szolgáló gyújtó­
pontok vagy csakrák képesek lesznek megnyilvánulni,
akkor az ember a természeti erők birtokosává lesz, a min­
den élőlényben megjelenő saját (vagy általa tudatosan

24
fejlesztett) szuggesztiv-hipnotikus erejével. Elnyeri az is­
teni mindentudást, teljes egész lesz, megvilágosodott, fe­
hér mágus.
Könyvünk ahhoz a titokhoz szeretne utat mutatni, ho­
gyan érheti el egy ember - kordában tartott szexuális ere­
je segítségével - a mindentudás ezen fokát, és hogyan
uralkodhat a természet erőin.
De nem mindenki! Kétfajta ember él a földön: az élők,
akik már „emberek", és a halottak, akik még csak „fér­
fiak" és „nők".
Úgy az élők, mint a halottak testet viselnek - a testben
élnek -, s mivel az emberi test a természet mai rendje
szerint csak az egész felét, az egyik pólust jeleníti meg,
az élők és halottak testükben csak az egész felét, egy pó­
lust, egy nemet hordoznak. Bár az élőknek is van testük,
és talán egészséges, szereteten alapuló nemi életet élnek,
tudják, hogy a szexualitás és minden ebből eredő prob­
léma csak a testből származik, csak a testhez tartozik,
nem a valódi lényeghez, a szellemhez, az Énhez. A szel­
lemnek - a valódi Énnek, amit Magamnak is hívnak -
nincs neme. Ebből következőleg egy, a szellemében, va­
lódi lényegében tudatra ébredt ember, a megvilágoso­
dott, az élő mindenben az egészet, az abszolútot, az örö­
köt, az istenit, s nem a felet, a mulandót, a testit keresi.
A célja ebben a testben tudatosulni, és hogy teste és
minden ereje felett, melyek igazi természetében rendel­
kezésre állnak, elérje az abszolút hatalmat. Ezek az em­
berek tudatukban a szexualitás és a nemiség fölött állnak;
ők már az „emberek", még ha ki is élik nemi hajlamai­
kat. Céljuk, hogy elérjék azt, amit a tarokk legértéke­
sebb kártyája oly találóan példáz: a nagy Magamat, az

25
Ént, ami többé nem nyilvánítja ki a nemiséget, mivel
mindkét nem önmagában tudatosul, s ennek következté­
ben egy Egészet alkot. Tenyerén hordja a kisembert, aki
testi lény s még neméhez tartozik, és a kinyilatkoztatás
eszközeként marionettként táncol, mert annyira el akarja
játszani a testi-anyagi világban játszott szerepét.
A „halottak" szellemileg még tudatlanok, s pusztán
testi létet élnek - melyet persze igazán nem is nevezhe­
tünk életnek, hiszen csak a testük él. Elsősorban még csak
egyedülálló nemi lények, és csakis a nemiség korlátain
belül gondolkodnak. Ők még csak a kis marionettek, a
törpe személyiségek, melyek a nagy Én tenyerén táncol­
nak fel s alá, és szerepeiket játsszák. Csak az egész felei,
csak férfiak és nők. Számukra csak a szex létezik és
semmi más. A másik nagy ösztön, az önfenntartás is
pusztán az érzékiség és a szex eszköze: kizárólag az él­
vezet miatt esznek, isznak, nassolnak, azért, hogy lehe­
tőségeikhez mérten egészségesek maradjanak, s így
testükből a lehető legtöbb szexuális erőt préseljék ki.
Mindennek a hajtóereje a szexuális ösztön: egzisztenci­
át teremteni, a pénzt hajhászni, karriert csinálni, más em­
berekkel kapcsolatokat építeni. Legnagyobb becsvágyuk s
büszkeségük, ha a szexuális potencia és birtoklási kész­
ség legmagasabb fokán állhatnak. Mivel szellemileg so­
hasem tudatosultak, testi teljesítőképességük abnormális
kizsákmányolása után magától értetődően csupán a sem­
mi, saját végtelen ürességük marad nekik, s a testük ha­
nyatlásával egyre fokozódó sötétségbe, szenilitásba es­
nek. Szellemük már születésükkor belehalt a testbe, s
tudatuk is a test életével és halálával együtt hal. Krisztus
halottaknak nevezi őket, akik „saját halottaikat temetik";

26
Pál pedig „természeti embereknek" hívja őket, akik
„a szellem nyelvét nem értik és bolondságnak tekintik".
Nem nekik írtam e könyvet, mert úgysem értenék, s bo­
londságnak tartanák.
De vannak, akik már észrevették, hogy nem csupán
olyanok élnek a világon, akik előrehaladott korukkal
együtt szenilissé és gyengévé válnak. Minden korban
voltak olyan emberek is, akik életük múlásával - s ez
gyakran nagyon hosszú volt - nemhogy nem szenilisek,
de napról-napra szellemibbek, tudósabbak, bölcsebbek,
hatalmasabbak és potensebbek lettek, sőt testük szépsé­
gét is megőrizték, mint például Goethe. Vannak, akik
már észrevették, hogy kétféle ember él a földön - nevez­
zük őket ahogy akarjuk: élők és halottak, megvilágosodot­
tak és alvók, tudatosak és tudatlanok, akik sejtik e kü­
lönbségek hátterét, s ezeket példaként szeretnék követni.
S azoknak, akik már megértették vagy érteni akarják,
hogy Pál miért mondta: „Miért félsz a haláltól, te bo­
lond: mindannyian megváltozunk, de nem mindenki
alszik el!" Eszerint a halálban nem mindenki veszti el
tudatát. Ezeknek írtam e könyvet; azoknak, akik a test
szolgaságából a szellem szabadságába vezető utat ke­
resik.
Szeretnénk továbbadni az ősrégi jógafilozófia kikris­
tályosodott és letisztult eredményeit, és az évtizedek alatt
gyűjtött saját megfigyeléseinket, tapasztalatainkat. Eze­
ket a tapasztalatokat nem könyvekből szereztük, nem
különböző elméleti tézisek megvalósítása által, melyek
minden tíz évben megváltoznak, hanem minden befo­
lyástól mentes, szabad, saját, önálló utakat találtunk, jár­
tunk és fedeztünk fel.

27
 Ehelyütt még valamit szükséges hangsúlyoznunk.
Ahogy nem létezik két azonos ember, úgy nincs két
azonos út sem. Az emberi sorsok nagyon-nagyon kü­
lönbözőek, így az utak is sokfélék, amelyeken minden­
ki jár, hogy elérje célját. Meglehetősen ritka, hogy két
különböző nemű ember egymásra talál, és egy teljesen
tökéletes, harmonikus belső kapcsolatban kiegészítik
egymást, s valóban boldogító egységet képeznek. De
az már gyakrabban fordul elő, hogy két ember, aki ráéb­
redt erre a csodálatos összetartozásra, ezt hosszú ideig,
akár haláláig is megőrzi. Ha tehát Isten különös ke­
gyelméből megadatott valakinek, hogy egy ilyen ösz-
szetartozásban élhet, akkor ezt a ritka adományt őszinte
hálával élvezze! Ha e könyv az ő kezükbe kerül, meg­
győződhetnek róla, hogy nem nekik írtam. Minden­
esetre azt se felejtsék el, hogy egyrészt sok olyan em­
bertársuk van, aki bár talán rádöbbent egy ehhez
hasonló összetartozásra, de azt különféle okoknál fog­
va elveszítette, és egyedül maradt. Másrészt nagyon-
nagyon sokan még sohasem leltek ilyen kapcsolatra,
hanem életüket elejétől a végéig egyedül kell leélniük,
mintha Isten meg akarta volna nekik mutatni, hogy
életük célja nem a közösségben keresendő, hanem más
úton-módon kell megtalálniuk a megoldást. Ezeknek -
s azoknak is, akik mély benső meggyőződésből kutatják
s akarják meglelni Istent - e könyv segítség, s megvál­
tásra vezérlő kalauz lehet.
Nem célunk a jóga utján haladó embert az egészséges
módon megélt földi élettel s szerelemmel szembefordí­
tani. Éppen ellenkezőleg: az a célunk, hogy mindenkit
ide vezessünk, hiszen utunk kiindulópontja csak és kizá-

28
 rólag a jóga lehet s legyen. A jóga persze az emberi fej­
lődés legegészségesebb - s ezáltal a legrövidebb - útja
annak legvégső céljáig, Istenig.
Ezt az utat az első ébredéstől a legmélyebb, derengő,
még félig állati tudatszinttől a tökéletes önismeretig s az
isteni öntudatig, az Istenben leledző valódi létállapotig,
jógának hívjuk.
S mivel az embert ezen az úton egyre tovább űző haj­
tóerő, a szellem és az anyag közötti átmenet s összekötő
kapocs maga a szexuális erő - a jóga és a szexuális erő
egymástól elválaszthatatlanok!
A jóga útjára térés nem jelenti az elvonult élet kezde­
tét. Megtanuljuk, hogyan kell egészségesen, a termé­
szettel, s nem annak ellenére élni. Ez azt jelenti, hogy
egészségesen eszünk-iszunk, s természetesen egészsé­
ges nemi életet élünk. A jóga megtanítja nekünk, hogy
testünkben-lelkünkben-szellemünkben előbb meggyó­
gyuljunk, azután pedig így is éljünk. Hogyan mondhat­
nánk le a nemi életről, ha egyáltalán nem tudjuk, mi is az
egészséges nemi élet?
A többi fokot, melyek során az ember egyre jobban le-
vetkezi testét s egyre inkább szellemivé válik, a tudat
természetes fejlődése során mindannyiunk elérhetné.
Hiszen ez a fejlődés úgy lakik bennünk, ahogy egy virág
vagy növény először gyökeret ereszt, majd lombot s vi­
rágot hoz, hogy végül elérje fejlődése csúcspontját: gyü­
mölcsöt teremjen, mert ez a cél már mag korában is ben­
ne rejlett. Az ember már magzatként szintén magában
hordja azt a tulajdonságot, hogy Istent, a legmagasabb
célt elérje, s istenemberré váljon. A természet törvényei
szerint azonban a természetes fejlődés ezen útja nagyon

29
sokáig, talán évezredeken keresztül tart; nagyon fárad­
ságos, fájdalmas, és sok átalakulást követel. Az ember
azonban saját szexuális erejében - mely által ezt a fejlő­
dést és kibontakozást rövid idő alatt teljesítheti - titkos
lehetőséggel bír. Ahogyan mesterséges eszközökkel a
virágokat is rá lehet bírni, hogy korábban virágozzanak,
mint ahogy odakint a természetben tennék, úgy az em­
ber tudatra ébredésének benső útját - különböző jóga­
módszerekkel, melyek benső fejlődését biztosítják- sok­
kal korábban megérlelheti. Fejlődési fokokat képtelenség
átugrani, de az időt harmonikaként összezsugoríthatjuk.
Ahogy a virág igényli az ehhez a folyamathoz szükséges
meleget, úgy nekünk embereknek is szükségünk van a
titkos tűz által keltett, lecsupaszított melegre, felfűtött
életenergiára. Az ehhez szükséges fűtőanyag, a rózsake­
resztesek titkos tüze - mint már mondtuk - a szexuális
erő. A természetes és a nemi erő segítségével gerjesztett
fejlődés között persze hatalmas a különbség. Nemcsak
abban nyilvánul meg, hogy célunkat - a mindentudást -
sokkal gyorsabban érjük el általa, hanem abban is, hogy
az ember abban az időben, amikor ezt a lehetőséget
megismeri s a gyakorlatba átülteti, még nemi ereje teljé­
ben van. így nem csupán szellemi fejlődésének útját jár­
hatja meg rövidebb idő alatt, hanem ezzel egyidejűleg a
nemi erőben rejtező életadó energiát is isteni teremtő
erővé alakíthatja, birtokába veheti, és igájába hajthatja.
Innen e rendszer neve: „jóga-iga". A fentebb említette­
ken túl ezek az erők a gyakran emlegetett mágikus ké­
pességeket is magukban hordozzák: pl. tisztánlátás, tes­
tünk regenerációja, csodálatos gyógyulások, démonok
kiűzése, halottak feltámasztása, levitáció, telepatikus és

30
profetikus képességek stb. Ezeket a jelenségeket nagy
szentek és jógik életéből ismerjük, akiket a jógafilozófi­
ában "sziddhák"-nak nevezünk.
Egyetlen élet folyamán csak azok érhetik el ezt a leg­
magasztosabb célt, akik már egy korábbi életükből
olyan idegrendszert örököltek, mely az út utolsó, legne­
hezebb ciklusát, az egyre növekvő feszültség magas frek­
venciáit az idegek megbetegedése nélkül képesek elvi­
selni. Nem szabad felednünk, hogy idegrendszerünk
ellenállásának - ha mégoly rugalmas is, és a nem sejtett
feszültségkülönbségeket megbetegedés nélkül át tudja
hidalni s el tudja viselni - megvannak a határai. Gondol­
junk arra, hogy a gorilla s a primitív ősember között sok­
kal csekélyebb a különbség, mint a primitív ősember és
az istenember között. Ahogy nem várhatjuk el, hogy egy
gorilla egyetlen élet alatt emberré fejlődjön, mert testfel­
építése ezt a különbséget nem képes áthidalni, ugyanúgy
azt sem várhatnánk el vagy erőszakolhatnánk ki, hogy
egy primitív vagy akár átlagemberből - aki ugyancsak
„felébredt" - egy tökéletesen tudatos, átszellemiesült is­
tenember legyen. Idegeinek rugalmassága nem tenné ezt
lehetővé.
De ha egy gorillának elmondhatnánk, hogyan fejlesz-
sze tudatosan, állandó gyakorlással az agyi központjait,
s ő azután valóban gyakorolna is, s a betűket, számokat
és a többi, számára teljesen ismeretlen dolgot megpró­
bálná megtanulni s begyakorolni, akkor jelentős mérték­
ben felgyorsítaná emberré válását, még ha nem is érné el
ebben a gorilla-életében. Értsük meg: a gorilla nem tud­
ná megváltoztatni fej formáját s ennek következtében
agyát sem olymértékben, hogy emberré váljon, de a go-

31
rilla-lét lehetőségeinek legmagasabb fokán igen, s a kö­
vetkező életében már sokkal fejlettebb testtel s ennek
megfelelő idegrendszerrel bírna, amit további tudatos
gyakorlással az idegrendszerének megfelelő legmaga­
sabb fokra fejleszthetne. így talán két-három élet múlva
akár emberré - ha mégoly primitívvé is - válhatna. Sok­
kal gyorsabban, mintha a természetes fejlődés egyszerű,
talán több évezreden át tartó útját járná. A gorilla és a
primitív ember nem érti ezt a tudatos önfejlesztést, így a
természet törvényei szerint fejlődnek. Az örökkévalóság
elég hosszú!
De az az ember, aki egyszerű, még rendkívül korlá­
tozott átlaglényét kinőtte, s már régen olyannyira öntu­
datra ébredt, hogy saját alacsony fejlődési fokán többé
nem érzi jól magát, hajlik a tanulásra, mert érzi a ben­
ne rejtőző nagyobb lehetőségeket. Vele már lehet arról
beszélni, hogyan és milyen eszközökkel tud gyorsab­
ban és hatékonyabban fejlődni, mintha a természetes
utat járva kivárná, míg idegeinek ellenállása a minden­
napi életharcok során automatikusan továbbfejlődik. így
egyre ellenállóbb idegei révén fokozatosan egyre ma­
gasabb tudatállapotok elérésére s egészséges elviselé­
sére lesz képes. Mi tehát azokhoz az emberekhez be­
szélünk, akik már értik, hogy a tudatos szellemi és testi
gyakorlás által igenis elérhető a felgyorsított fejlődés.
S nemcsak értik ezt, hanem az az egyre növekvő belső
vágy is űzi őket, hogy vegyék a fáradságot, s tudatosan
fejlesszék magukat. Persze, ha már szilárdan elhatároz­
tuk, hogy továbblépünk, egyet nem szabad elfelejte­
nünk: csak addig juthatunk, ameddig testünk és ideg­
rendszerünk külső fejlődési lehetőségei érnek. Ne

32
várjuk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt istenember­
ré válunk. Ha testünk, lényünk legmagasabb lehetősé­
geit már ebben az életben sikerül megvalósítanunk,
elégedettnek kell lennünk. A gyakorlás is megéri a fá­
radságot, hiszen ennek a „legmagasabb lehetőségnek"
nincsenek általunk előre belátható határai. Legtöbb­
ször nem is sejtjük, mi mindent kibír az ember. Csak
egy háború szörnyű vizsgáján vagy a természeti kataszt­
rófák idején derülnek ki nemlétezőnek hitt képessége­
ink, lehetőségeink, s az ember hihetetlen ellenálló ereje.
Ezek a képességek illetve a test rugalmassága termé­
szetesen eleve adott lelkierőnk - általunk nem is ismert
- lehetőségeitől függnek. Ebből következik, hogy a jó­
ga útján sohasem szabad külső lehetőségeinkről képze­
lődni, s arról sem, hogy milyen fokot érhetünk el - hi­
szen ezeket úgysem tudhatjuk előre. Egyáltalán ne
törődjünk vele, hogy a nagy Jákob-lajtorja mely fokát
érhetjük el ebben az életünkben! Ezt hagyjuk Istenre!
Tökéletes hittel s Istenbe vetett bizalommal, időt nem
vesztegetve gyakoroljunk, hogy - amilyen gyorsan csak
lehet - előrébb jussunk. Az elért fejlődési fokot minden­
esetre vigyük magunkkal halálunk óráján, s a következő
életünket ezen a legmagasabb fokon - új testet öltött ál­
lapotunk legalsó szintjén - kezdjük! így fáradozásaink­
ból semmit sem veszítünk el!
Ezúttal nem a szexuálpatologikus megbetegedésekről
beszélünk. Ha e könyv tartalmát helyesen sajátítják el s
rátalálnak a megváltás útjára, a tehetségesebbek felisme­
rik állapotukat. Csak azokat a fokokat említjük, melyeket
az ember szexuálpatologikus állapotától az egészségig,
majd azután az egészségtől a legmagasabb, isteni-szelle-

33
mi fokig fokozatosan átél, és hogy honnan s hogyan sze­
rezheti ehhez az erőt.
Meg szeretnénk mutatni az összefüggéseket a jóga
(azaz a tudat kibővítésének) útja és a szexuális erő fö­
lötti uralom elengedhetetlenül fontos, normális és egész­
séges, bár felgyorsított megszerzése között. Emellett az
életadó nemi erő valódi, egészséges átváltoztatásának
és átszellemiesítésének kulcsát is a jógázók kezébe
akarjuk adni, akik gyakran e kérdéssel jönnek jógais­
kolánkba. Végül azoknak is segítenénk, akik a jógát
otthon szeretnék sikerrel gyakorolni.
Egy idős, bár még férfi ereje birtokában lévő barátom
mesélte: egyszer egy kedves, nála még sokkal idősebb
barátjával sétált. Ez alkalommal barátja elmesélte, hogy
bár már elhagyta férfiereje, az életet mégis a maga tel­
jességében élvezi, mert szellemi örömei hihetetlenül na­
gyok. Csodálatos könyveket olvas, gyakran jár színház­
ba s operába, jókat utazik, golfozik stb. A barátom egy
darabig hallgatta, majd ezt mondta neki: „Kedves bará­
tom, hagyd az örömeid felsorolását, mert így sem tudsz
kedvet csinálni az impotenciához!"
Könyvünk persze senkit sem akar rábeszélni az impo­
tenciára - éppen ellenkezőleg: meg akarja mutatni a jó-
gázóknak a legnagyobb potenciához vezető utat. S ha
ezen az úton elérjük végcélunkat - az egész emberiség
végcélját -, akkor ezzel a szellem végtelen hatalma is
birtokunkba kerül, mely az ember s minden élőlény nagy,
isteni Énjében megtalálható erőt uralja. A szellem eme
hatalmát - ha már egyszer birtokunkba került - többé
nem veszíthetjük el, még a test öregedése miatt sem,
mert az isteni teremtő erők nem a testből származnak,

34
hanem éppen ezek teremtik meg a testet. S aki felismer­
te magában, átélte és megtanulta kulcsként felhasználni
őket, tudatosan uralkodik a teste fölött is.
A legnagyobb potencia forrása Isten.
Ez a könyv az Istenhez vezető legrövidebb utat szeret­
né megmutatni.
 Valamit felismerni
vagy valaminek lenni -
egy és ugyanaz

Az emberi fejlődés új iránya szerint minél kevesebbet

dolgozunk, annál több, rajtunk kívül álló energiát (pl.
fényt, meleget, elektromosságot, mágnesességet, radio­
aktivitást vagy atomenergiát) hasznosítunk. Ezt magától
értetődőnek tartjuk. Naponta találkozunk ezekkel az
energiákkal, s nélkülük aligha tudjuk már elképzelni az
életünket. Ha azonban egyszer meg szeretnénk tudni,
hogy mik is valójában ezek az energiák, s ehhez áttanul­
mányozzuk korunk legnagyobb tudósainak könyveit, ar­
ra az eredményre jutunk, hogy a különböző energiákat (s
egyáltalán a dolgokat) csak kívülről ismerhetjük meg. A
felfűtött, elektronizált, mágnesezett, radioaktivált vagy
ionizált dolgoknak csak a viselkedését tudjuk leírni. De
hogy mik is ezek az energiák illetve dolgok valójában,
azt sohasem tudhatjuk meg; méghozzá azért, mert ezek
nem mi vagyunk, ezekkel nem azonos a létállapotunk.
Minden dolog kizárólag egyedül magát ismerheti, s
csupán egyedül magáról mondhatja meg, hogy mi a lé-

36
 nyege: egy energiaforma vagy egy élőlény (pl. kutya,
macska). Hiszen csak az energiaforma illetve a kutya
vagy a macska maga tudná vagy mondhatná el, hogy mi
egy energiaforma, egy kutya vagy egy macska; de csu­
pán akkor, ha beszélni tudna, és - ami a legfontosabb -
önálló tudattal bírna!
Ez persze lehetetlen, mivel minden teremtett dolog
magától értetődően az, ami. A különböző energiafor­
mák, az elemek, a növények, az állatok s végül a még tu­
dattalan emberek is azok, amik, mégsem tudják maguk­
ról, hogy mik is valójában, hiszen nem ébredtek tudatra.
Egyedül az ember képes teljes önismeretre, öntudatra
szert tenni, és csak a megvilágosodott, valódi lényegét
tökéletesen ismerő egyén tudja magáról, hogy micsoda.
S csak ha elértük ezt a tökéletesen öntudatra ébredt álla­
potot, akkor leszünk képesek felismerni a teremtésben ha­
tó egyetlen energiát (de ebben az esetben sem kívülről,
hanem belülről, létállapotunkból megismerve) a maga
teljes valójában. És ez az egyetlen életenergia, minden
megjelenési formájában: a legalacsonyabb, materiális
formától (amit szexuális erőnek hívunk) a legmagasab-
big, a teremtő isteni erőig. Mivel ezen energia egyidejű­
leg a saját lényegével azonos, ő maga az! Egyes szám
első személyben: ÉN VAGYOK AZ!
Ez a felismerés útjának utolsó állomása. Hiszen az em­
ber pályafutását öntudatlan élőlényként kezdte, s ember­
ségének legmélyebb fokán az állatokhoz hasonlóan csu­
pán kívülről irányított öntudattal bír. S míg nem ébredt
öntudatra (és hosszú, talán világkorszakon átívelő fejlő­
dése során magával, teljességével egy bizonyos létálla­
potban nem egyesül), addig nem is tudhatja - s nem is

37
tudja -, hogy mi is ő valójában. S a tudattalan állapotában
azt sem tudja, hogyan ismerheti meg az elektromosság,
a mágnesesség, a radioaktivitás, az atomenergia vagy ál­
talában az energiaformák lényegét. Azt sem, hogy ő maga
micsoda, hogy mit jelent az energia az ő legbelső lényege
számára, amitől pedig az életét kapta, s ami képessé te­
szi az élet továbbvitelére - tehát hogy mi a szexuális erő.
Pál apostol a Korinthusbeliekhez írott első levelében
világosan elmagyarázza, hogy minden dolog csak ön­
magát ismerheti, mivel csak önmagával lehet azonos lét­
állapotban: „Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő
Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Is­
tennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek kö­
zül az emberek dolgait, hanemha az embernek lelke, a
mely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem is­
meri senki, hanemha az Istennek Lelke. Mi pedig nem e
világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket;
hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott
nékünk. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel,
melyeket emberi bölcsesség tanít, hanem a melyekre a
Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. Érzéki
ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolga­
it: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy
lelkiképen ítéltetnek meg." (I. Kor. 2, 10-14.)
Mai nyelven ezt talán így mondanánk: „ha nem len­
nénk emberek, nem tudhatnánk, mi van az emberben.
Ha nem hordanánk magunkban Isten szellemét, azt sem
tudhatnánk, hogy egyáltalán van Isten, s hogy mi is va­
lójában. Mi azonban megkaptuk Isten szellemét, s tudat­
ra ébredtünk benne; így tudunk az isteni dolgokról is.
A még tudattalan - Pál szavaival »természetes« - ember

38
nem tudja, mi van a tudata mögött, így a szellemi igazsá­
gokat bolondságnak tartja. A tudatra ébredt ember azon­
ban tudja, hogy emberként Isten szellemét bírja, így min­
den földi-világi dolog felett áll."
Az ember emberségének első, legmélyebb fokán még
csupán „állat plusz értelem". Összetéveszti Énjét a tuda­
tával. Azt hiszi, ha „én"-t mond, egész valóját megne­
vezte, noha ezáltal énjének csupán azt a kicsi, személyes
részét jelölte meg, ami már tudatosult benne. Ez azon­
ban még nagyon kevés. Énjének tudattalan részét még
nem ismeri, ebből következően a létét sem ismeri el, sőt
arról sincs sejtése, hogy egyáltalán létezik. Tudatalattija
idegen lényeg számára; így jött létre az „ördög" és „an­
gyal" fogalma. Fejletlenségének e fokán azt sem tudja,
hogy ezek a fiktív lények a valóságban a saját tudatta­
lanjának erői, tehát ezek ő maga. Még egyáltalán nem
tudja, hogy primitív tudata mögött Énjének határtalanul
nagy része számára még megközelíthetetlenül, teljesen
öntudatlan állapotban létezik.
Honnan tudhatná hát, mi az ő teljes, igazi lénye? Hon­
nan tudhatná, hogy Isten maga lakik benne, hogy ő a va­
lóságban isteni lény, ha sem Istent, sem a saját, valódi
énjét nem ismeri, és azt sem tudja, hogy éppen Isten az
ő saját lényege?!
Az (Istenben) teljes öntudatra (azaz mindentudásra)
ébredt emberek nagyon ritkák a Földön. Mégis mindany-
nyiunk számára az egyetlen cél az legyen, hogy eljussunk
ehhez a tökéletes tudáshoz, s a lelkünk legmélyén lakó
Teremtővel egy monisztikus létállapotban ÉN VAGYOK-
ként egyesüljünk.

39
 Hogyan ébredjen azonban tudatára az állati, tudattalan
ember? Hogyan érje el célját, ha semmit sem tud róla?
Hogyan juthat előrébb tudata nagy Jákob-lajtorjájának
legalsó fokáról lépésről-lépésre, az isteni öntudatig, a tö­
kéletes beteljesülésig, feltámadásig, ha nem is tudja,
hogy ez a cél egyáltalán létezik, s hogy rendelkezik az
ehhez szükséges képességgel? Mi segíti, mi kényszeríti
arra, hogy kifelé irányított állati öntudatát először hirte­
len befelé fordítsa, hogy megtérjen, hogy az első ébre­
déstől, az először felsejlő öntudattól a mindentudáshoz,
az isteni fénylő fény lényhez emelkedjék (hisz ez valójá­
ban ő maga), s hogy eljusson a megváltáshoz, a megsza­
baduláshoz, a feltámadáshoz?
Az az erő, ami erre kényszeríti, s felemelkedését segí­
ti: a saját szexuális ereje!
Ez a gigantikus energia minden élőlényben benne la­
kozik. Ez segíti először az embert szülei révén az anyag­
ba, a testbe születni; majd - ha a testben teljes értékű, fel­
nőtt lényt fejlesztett ki - képessé teszi arra, hogy más
lényeket is életre hívjon. A tudattalan embernek még fo­
galma sincs arról, hogy ugyanez az energia nem csupán
utódnemzését teszi lehetővé, hanem ez az egyetlen erő,
az ösztön, amely abban segíti, sőt arra kényszeríti, hogy
tudatát lépésről-lépésre az isteni öntudatig emelje mind­
addig, míg öntudatlan lény marad. A szexuális erő
nyomja, sőt löki az ember tudatát mind magasabbra. Azt
persze nem tudja - míg el nem érte öntudata illetve fej­
lődése legmagasabb fokát -, hogy emberként csak és ki­
zárólag ezt az energiát ismerheti meg teljes valójában,
de tudatosíthatja és tudatosítja is magában, mert ez az
energia a saját lényege, ő maga.

40
 Maga a szexuális erő teszi képessé az embert arra,
hogy e szexuális erő fölébe kerekedjen! Nem végtelenül
bölcs terv ez?
Ha mi magunk tapasztaljuk ezt az igazságot, akkor
megértjük, miért szimbolizálták a beavatottak a szexuá­
lis erőt a skorpióval. A skorpió megöli magát, és így öli
meg a saját szexuális erejét, mert az az öntudatlan em­
bert kényszeríti, a tudatos embert pedig segíti abban, hogy
szexuális erejét magasabb erőkké alakítsa, s hogy ezek­
ben ébredjen öntudatra - azaz ő maga legyen ez az erő!
Persze, ez akkor már nem szexuális erő, s így az ember
önmagát ölte meg.
Próbáljuk meg feltárni a szexuális erő titkait, hogy fel­
ismerhessük magunkban, és uralmunk alá hajthassuk!
Hogyan? E kérdésre válaszolunk a következő fejeze­
tekben.
 A teremtő őskígyó

János evangéliuma a következő szavakkal kezdődik:

"(...) s a sötétség nem fogadta be őt." Milyen gyönyörű­
en magyarázza meg e pár szó a teremtést!
E szavakkal azonban csak akkor érthetnénk egyet s
méltathatnánk azokat helyesen, ha az eredeti görög szö­
veget olvasnánk, hiszen a német fordítás nem mindig
pontos. A németből hiányoznak azok a szavak, melyek a
görög eredetit pontosan adnák vissza. A görög „logosz"
szónak például nincs német megfelelője, így Luther ezt
„szó"-nak fordította, ami azonban egyáltalán nem adja
vissza a „logosz" szó jelentését. Jobb lett volna rá az
„ige", mert ez (még mindig jobban) kifejezi a teremtés
első mozgását, illetve önmozgását. A „logosz" a görög
nyelvben a teremtő elvet, Isten erejét, eszközét jelenti,
mely Isten akaratát teljesíti s mozgásba hozza a terem­
tést, mint például az ember keze, mely egyidejűleg a sa­
ját szerszáma is, mellyel valamit tesz.
Amikor a „logosz" még látens ősállapotában volt, mi­
kor Isten még semmit, sőt első kinyilatkoztatását, a han­
gokat s a betűket sem teremtette meg, maga a betűkből
kirakott „szó" sem létezhetett. Ez már a teremtés lénye-

42
Istenben egy tökéletes egység illetve harmónia két végpontja tökéletes
egyensúlyban van. Az indiai vallásfilozófia ezt az igazságot Síva isten
alakjában ábrázolja, aki mindkét nemet egyesíti magában. (A zürichi
Rietberg-múzeum szíves engedélyével.)
gesen későbbi stádiuma. Ezenkívül még egy nehézség
gátolja a szöveg megértését. Minden egyes ember - ala­
csonyabb vagy magasabb tudatállapota okán - mást és
mást ért egy-egy szón. Az „Isten" szó minden ember
számára mást jelent. Igaz, s a görög szövegben is utána
lehet nézni, hogy Isten az embert saját képmására terem­
tette, s teremti a mai napig úgy, ahogy a kesztyűt a kéz­
re felhúzzuk; ugyanígy az is igaz, hogy az ember ezt
fordítva teszi: Istent a saját emberi képmására teremti.
Emellett manapság más szavakat is használunk, mint
Luther idejében. Ha tehát a görög eredeti alapján pró­
báljuk a mondatok értelmét ma használatos szavakkal
visszaadni, akkor ez körülbelül így fog hangzani: „Kez­
detben a Logosz, a tettvágy - az az erő, mely mozgásba
hozza s véghez viszi a teremtést - még Istennél volt, ön­
tudatlan állapotában, mint Isten képessége. Isten maga
(volt) ez az erő. Lényegében Isten, és az ő teremtő elve,
teremtő ereje egy és ugyanaz. Mindent Isten teremtett,
a Logosz által. Isten maga a lét, az élet, s minden létező
csak Isten teremtő elve, szempontja, »logosza« által szü­
lethetett meg, s marad fenn. Isten, az örök lét, az élet
építette fel az embert is - az eredeti szöveg szerint - sa­
ját képére és hasonlatosságára. Tehát az ember igazi énje,
legfelső lényege maga Isten. De az ember - tudattalan
állapotában - még sötétségben leledzik, s nem ismeri
fel magában Isten fényét. Tudattalan, s nem tudja azt
sem, hogy Isten - az ő legsajátabb lényegeként - a tudat­
talanjában lakozik."
Az élet tehát a teremtő erő - a Logosz -, és mindaz,
amit teremtett, a Logosz által jött létre. Mindent (a leg­
magasabb szellemtől az anyagig) a Logosz teremtett, te-

45
remt, és tart fenn. De a legmagasabb, hetedik szinten Is­
ten szelleme van, tehát maga Isten, egy teljesen kiegyen­
lített, nyugalmi állapotban. Innen teremti meg - mivel ő
maga a Logosz - a teremtés egész palettáját. A végtelen
térből, a világegyetem minden pontjából, mindenhon­
nan élet árad. Először a legmagasabb frekvenciák tisztán
szellemi energiái jönnek létre s hatnak, azután fokozato­
san lelassulnak a rezgések, a hullámok megnyúlnak, s a
kinyilatkoztatás formái egyre sűrűbbek s anyagibbak lesz­
nek, a legmélyebb fokig, az úgynevezett „holt anyag"-
ig, mely persze nem halott, mert tudjuk, hogy az anyag
maga is egy energiaforma. Az anyag atomjában is, ha­
sonlóan a nap- és világrendszerekhez, Isten teremtő ere­
je, az Élet köröz. Benne lakozik Jákob lajtorjájának min­
den fokában, mely a mennyből, az Isten birodalmából az
anyagi világig, a földig ér.
Mi emberek a teremtés minden energiaformáját ma­
gunkban hordjuk. Mi vagyunk a mikrokozmoszok a mak-
rokozmoszban. Szellemünk, valódi Énünk Isten, ahogy
azt már Pál is megállapította. Azután a Logosz, saját
Énünk teremtő ereje bennünk is, akárcsak a világűrben,
egyre mélyebbre száll, megteremti gondolatvilágunkat,
annak érzelmi-lelki vetületeit, s végül ennek nélkülöz­
hetetlen ellenpólusát, minden magasabb energia hor­
dozóját, anyagi testünket is. Mint ahogy a Logosz - az
emberen kívül - a teremtés minden szintjén magát a leg­
különfélébb energiaformákban jelenti ki és teremti meg,
így hordjuk mi emberek is a Logosz-kinyilatkoztatások
egész Jákob-lajtorjáját, az egész teremtést saját Énünk
különböző aspektusaiként magunkban. S mint ahogy a
Logosz a makrokozmoszban a teremtés minden fokán

46
teremt, úgy sugározza és nyilatkoztatja ki az ember saját
mikrokozmoszában, lénye minden fokán, a teremtő erő
különböző frekvenciáinak megfelelő szervek által ugyan­
azon isteni teremtő energia minden megjelenési formá­
ját, azaz saját Énünket.
Ha gerincünket az aggyal és folytatásával, a gerincve­
lővel ábrázoljuk, kígyóformát kapunk. Ez a kígyó a Logosz
kinyilatkoztatásának képe a makrokozmoszban, s az em­
berben, mint mikrokozmoszban. Ellenpólusának, emberi
testbéli hordozójának a képe is: a gerincvelője. Ez a leg­
finomabb, legéteribb anyagból teremtett velő-kígyó az
isteni teremtő erő, saját életünk hordozója. Az isteni te­
remtő erő hét szellemi központon keresztül sugárzik, fo­
kozatosan gyorsuló frekvenciákkal, megfelelő szerveken
keresztül, melyek a teremtő erőt ellenállásként hordozzák.
Ó-Egyiptomban a beavatottak fej díszükön egy arany­
ból készített pántot hordtak, mely egy feltartott fejű kí­
gyót ábrázolt. „Beavatottnak lenni" azt jelentette, hogy
az ember az önkinyilatkoztatásnak, az öntudatnak mind
a hét fokán, azaz az egész Logosz-kígyóban öntudatra
ébredt. Az aranykígyó a tökéletes öntudatot szimbolizál­
ta, melyben semmi sem maradt rejtve, tehát azt az em­
bert, aki elérte a mindentudást.
A kiegyenesedve álló kígyó, amint egy lapos pohárból
az élet vizét issza, ugyancsak az ember gerincoszlopá­
ban lévő teremtő életerő-kígyó szimbóluma. Ez az ab­
szolút teljesség tehát az egészség, s ebből következőleg
minden betegség gyógyszere - tehát az elfajzásoké is.
Indiában ugyancsak megtaláljuk ezt a kígyót, csak ott
„kundalini"-nek hívják. Míg az ember öntudatlan és a
magasabb idegi központjai még látens állapotban nyug-

47
szanak, a kígyó összetekeredve a legalsó energiacent­
rumban pihen, melynek székhelye az alsó csigolyacsont­
ban, a farkcsontban található, tehát az életfeszültség ne­
gatív pólusának (szék)helyén. Ha az ember fokozatosan
öntudatra ébred, s ezáltal energiacentrumai is aktiválód­
nak, a kundalinikígyó lassan kitekeredik, és egyre maga­
sabbra kúszik: egymás után birtokába veszi az idegi
centrumokat, élettel tölti meg őket, majd tovább halad a
legmagasabb centrumig, ami a fej legfelső részében, a fej­
tetőn található. Ott egyesül a pozitív pólussal, melynek
itt, a hetedik energiacentrumban van a központja. Ekkor
már az aesculap-kígyóhoz hasonlóan áll.
Az indiai jógafilozófia különbséget tesz az életáram
és az ellentéte, azaz a test szervei és az idegközpontok
között, melyek magát az életáramot hordják. A teremtő
erő (azaz az életáram) az ember bensőjében hét energia­
központot képez, s minden egyes energiacentrum - a jóga-
filozófiában „csakrák"-nak nevezzük - transzformátor­
ként működik, mely az isteni teremtő erő (a következő/
legközelebbi kinyilatkoztatási központnak megfelelően)
mélyebbre transzformálja. így a teremtő erőt a legmaga­
sabb központtól kezdve hatszor alakul át, s ebből követ­
kezőleg 7 energiacentrumunk, azaz csakránk van.
Mivel ezt az energiát a földi, anyagi szinten ismertük
meg, az energia-gyújtópontokat (melyek egyidejűleg ki­
nyilatkoztatási fokok is) alulról felfelé számoljuk. A jó­
gafilozófia ezt a hét centrumot szanszkrit kifejezésekkel
a következőképpen nevezi:
Az első, legalsó csakra neve „muladhára" (a „mula" szó
velőt jelent); ez a negatív pólus helye, ami a farkcsont­
ban nyugszik.
48
 A második csakra a „szvádhiszthána", helye a nemi
szervek felső részében található idegfonat.
A harmadik csakra a „manipúra", a napfonatban talál­
ható.
A negyedik az "anaháta", a szív idegközpontjában van.
Az ötödik a „visuddha" a pajzsmirigy idegközpontjában.
A hatodik az „adzsnya", a homlok közepén, a két szem­
öldök között található.
A hetedik a „szahaszrára", a koponya legfelső részé­
ben van, mely egyidejűleg a pozitív pólus helye is. Ezen
agyi központ aktiválása az embert eljuttatja az isteni
mindentudásra.
A Bibliában a nap, a fény jelentése „tudat". Az éjsza­
ka, a sötétség a „tudatlanság". Ezért teremti Isten -
ahogy azt Mózes, a nagy beavatott mondja - a tudatosu­
lás minden fokán - minden „nap" - a szinteknek megfe­
lelő rezgéseket, s csak a hetedik tudati szinten - a hete­
dik „napon" - nem teremt, hanem pihen. Ebben az
állapotban nincs feszültség, melyen a teremtés felépülhet­
ne, mivel mindkét pólus tökéletes egyensúlyban, egymás­
ban egyesülve, abszolút egységben nyugszik. Ezt csak
eksztatikus állapotban, tiszta tudati állapotként élhetjük
meg, különben a testünk halálát jelentené.
Néhány nyugati tudós szerzőnél azt olvashatjuk, hogy
az indiai jógi az eksztatikus szamadhi-állapotban öntu­
datlan. Nagy tévedés! Ellenkezőleg: a tökéletes tudat ál­
lapotában van, tehát a „mindentudásban". Csak kívülről
látszik öntudattalannak, mivel ekkor nincs testi tudata.
Aki már átélte a szamadhi-állapotot, az tudja, hogy a jó­
gi ebben az állapotban teljesen tudatánál van, tökélete­
sen éber.

49
 Ebből is láthatjuk, hogy csupán egy az igazság, s hogy
minden vallás magva éppen ez az egyetlen igazság. As­
sisi Szent Ferenc, Szent Teréz és a többi nagy szent Isten­
tudatát ugyanúgy egy eksztatikus állapotban élte meg,
mint ahogy az indiai jógi Ázsiában ugyanezt „szamadhi"-
ként élte meg, s éli mind a mai napig.
Mi emberek a Logosz-kinyilatkoztatások e különböző
fokait, ezeket az eltérő frekvenciákat különböző tudatál­
lapotként éljük meg. Ennek megfelelően más-más ne­
vekkel látjuk el őket.
A teremtő erő első, legmélyebb fokán ható (a legalsó
centrumban, a szellem és az anyag között hidat képező)
energiaformát tudatunkban faj fenntartási ösztönként,
szexuális-testi ingerként - kívánságként éljük meg, és -
ha beteljesedik - pusztán testi kielégülésként szexuális
erőnek nevezzük.
A második fokon az önfenntartási ösztön megnyilvá­
nulásaként éljük meg, anyagcsereként; tudatunkban éh­
ségként, szomjúságként - ha beteljesül: telítettségként.
A harmadik szinten a teremtő erő akaraterőként nyil­
vánul meg, tudatunkban pedig akaratvágynak tapasztaljuk.
A negyedik fokon a teremtő erő a szívcentrumon, az
érzéseken, az emóciókon keresztül uralkodik. Tudatunk­
ban ezek érzésekként, érzelmekként jelennek meg; a gyű­
lölet és a szeretet közötti egész skálát átéljük, melyek
egymás tükörképei.
Az ötödik szinten a teremtő erő idő- és térfogalmunk­
ként jelenik meg. Eszköze a pajzsmirigy, ami a véges vi­
lághoz, az időhöz kapcsol minket, összeköt bennünket
vele, s időritmusunkat biztosítja. Ettől a centrumtól függ,
hogy milyen gyors vagy lassú a szívritmusunk, gondola-

50
taink vagy mozgásunk ritmusa; hogy egy bizonyos idő­
tartamot hosszúnak vagy rövidnek találunk, hogy éjjel­
nappal rohanunk, vagy mindent lassan csinálunk. Ennek
megfelelően ez a központ döntően hat egész életritmu­
sunk sebességére, tehát életünk időtartamára is.
A hatodik fokon a Logosz-energia intuíciókét nyilvánul
meg. Tudatunkba villámlásszerű, szellemi fényt áraszt,
mely új ötletekre, felismerésekre sarkall. Tudatállapot­
ként mindent átvilágító szellemi fényként, szemlélődés­
ként érzékeljük, s - ami ezzel azonos - mindent átfogó,
univerzális szeretetként. Az egész világegyetemmel egy­
nek érezzük magunkat, és a természet nyelvét, illetve
minden vonal, minden forma szimbolikus tartalmát is
megértjük.
A hetedik, legmagasabb szinten (a koponya legfelső
részén lévő centruma révén) a teremtő erőt tiszta szelle­
mi létállapotként éljük meg, mely tudatunkban a legma­
gasabb önismeretként, „öntudatként" jelenik meg, amit
„VAGYOK, AKI VAGYOK"-ként élünk meg. Itt már
nincsenek tudattalan érzések, érzelmek, vagy kifelé irá­
nyuló ismeretek. Többé már nem vagyok boldog és ba­
rátságos - mert mindez vagyok; minden érzés, gondolat,
a tudat sugárzó fénye - „ÉN MAGAM VAGYOK" a bol­
dogság, „ÉN MAGAM VAGYOK" a béke! Sugárzó, min­
dent átfogó, mindenen átható öntudat vagyok.
Mexikói ásatások során olyan szimbolikus istenábrá­
zolásokat találtak, melyek ezt az igazságot - Isten e kü­
lönböző megnyilvánulási formáit a különböző teremtés­
szinteken - találóan és világosan elénk tárják. Alul kígyó
vagy néha sárkány található: a kundalini, a szexuális erő.
Ezen emberi alak áll, mely a testről gondoskodó, emoci-

51
onális, mentális és intuitív megnyilvánulásokat szimbo­
lizálja, egészen felül pedig, az ember fölött egy sugárzó
arc, Isten képe, a tisztán szellemi-isteni öntudat szimbó­
luma: Isten áll! Hogyan is ábrázolhatták volna jobban egy
és ugyanazon istenség különböző kinyilatkoztatási for­
máinak igazságát?
Egyedül az ember képes a teremtés minden fokán ön­
tudatra ébredni, s minden kinyilatkoztatási szintet, egyet­
len isteni mindentudásban összefoglalni, mert csak az
ember testében találhatók meg a teremtő energia külön­
böző formáinak megfelelő szervek. E szervek képesek
arra, hogy - megfelelő ellenállásként - az univerzális
teremtő energia különböző megnyilvánulási formáinak
különböző rezgéseit és frekvenciáit hordozzák. Sőt
nemcsak fel tudják venni e rezgéseket és frekvenciákat
a világegyetemből, de arra is képesek, hogy ugyaneze­
ket a teremtő energiákat feladóként kisugározzák. E
szerveink a legfontosabb idegi és agyi centrumaink, me­
lyek a különböző teremtő energiaformák rezgéseit to­
vábbadják a nekik megfelelő, velük szorosan összetarto­
zó mirigyeknek, melyekben végül megtörténik az
átalakulás. Az emberben - embersége legmélyebb fokán
- a legtöbb ilyen ideg- és agyi centrum még látens álla­
potban szunnyad. Tudatfoka ennek megfelelően mély és
primitív. Fejlődésének útja a következő: e centrumokat
- egymás után - növekvő tudatának birtokába veszi és
aktiválja, mígnem minden ideg- és agyi centrum aktivá­
lódott, és az ember a teremtés egész skáláját - a Terem­
tőig - tudatosította magában.
Az a fűtőanyag, mellyel az ember látens idegi és agyi
központjait mint egy rádiólámpát felfűti és aktiválja,

52
a szexuális erő, melyet saját testében hordoz. Míg az em­
ber egy mélyebb tudatállapotban leledzik, addig nem ura
a szexuális erejének, hanem éppen fordítva: az uralko­
dik rajta. Ő még teljesen a szolgája, még teljesen ki van
szolgáltatva neki. azt sem sejti, hogy ezen erő titkot
rejt magában: a saját szexuális ereje a szellem hatalmá­
hoz vezetheti el, ezen erő segítségével tudatra ébredhet
isteni önmagában - azaz Istenben, s ezzel elérheti a hal­
hatatlanságot, az anyag és az egész természet fölötti ural­
mat. Ezzel megtalálta a bölcsek kövének titkos kulcsát:
fehér mágussá lett.
A középkor alkimistái, a rózsakeresztesek, a nagy be­
avatottak figyelemreméltó írásaikban (melyekben min­
dig kerülték a meztelen igazság kimondását) újra meg új­
ra utaltak arra, hogy az az anyag, melyből a bölcsek
kövét előállíthatjuk, nagyon könnyen megtalálható, s hogy
minden ember a birtokában van. Meg akarták óvni tudá­
sukat az alacsonyabb rendű emberektől, akik már ekko­
riban is mindenkivel paráználkodtak volna, és szexuális
erejük titkát pusztán tudatlanságból beteges perverziók­
ra használták volna. Ezzel együtt persze, e titok kulcsát
csak olyanoknak akarták továbbadni, akik már kellően
elmélyültek voltak ahhoz, hogy ne használják rosszra
ezt a tudást. A gondolkodó embereket arra a helyes útra
akarták terelni, ahol keresniük kell a titkot, remélve,
hogy néhányan majd meg is találják. Irataikból félreért­
hetetlenül kiderül, hogy a bölcsek kövének anyaga ma­
gában az emberben van. Már ez az ártatlan utalás is
szörnyűségeket okozott. Ismerünk olyan pereket a kö­
zépkorból, melyekből láthatjuk, hogy várurak, akik a
bölcsek kövét magából az emberi testből akarták előál-

53
lítani, a vért tartották a titkos anyagnak. így azután job­
bágyaikat elképzelhetetlen kegyetlenséggel halomra öl­
dösték, hogy hozzájussanak a szükséges anyaghoz. Ezek
a félművelt várurak - Pál apostol „testi emberéhez" ha­
sonlóan - tudatlanok, „halottak" voltak, s nem gondol­
tak arra, hogy a dolog sokkal egyszerűbb, mint hinnék.
Csak azt kellett volna eszükbe idézniük, hogy az a for­
rás, melyen keresztül az élet a Földön továbbterjed, a
szexuális erő. Tehát az élet forrását - a rózsakeresztesek
híres életelixírjét - magunkban hordozzuk! E forrásból
folyik egy áramlás, az élet maga, ami „tűz, még ha víz­
ként folyik is". Hogyan is magyarázhatták volna el job­
ban, milyen az az energia, amely - bár az elektromos­
sághoz és a vízhez hasonlóan folyik - mégsem víz,
sokkal inkább tűz. „Tüzes víz, vizes tűz", egy „tűzáram,
mely a vízhez hasonlóan folyik", mint ahogy ezt a ró­
zsakeresztesek írásaiban is olvashatjuk. A tudatlan em­
ber ezt a „saját forrás"-t, a saját szexuális erejét legtöbb­
ször nem gyermeknemzésre használja, hanem csupán
arra, hogy nemi örömöt szerezzen magának. Nem is sej­
ti, hogy ha az életáramot, mely saját forrásából folyik,
a saját teste számára megőrzi, s ezt az életforrást a maga
hasznára fordítja, akkor ezzel felfűtheti, aktiválhatja ma­
gasabb energiacentrumait - csakráit -, s ezzel hatalmá­
ba kerítheti azokat. Ha ezt az életáramot - azaz magát az
életet - saját testére használná, akkor testének új életet
adhatna, regenerálhatná, sőt elérhetné a sejtek halhatat­
lanságát is, azaz a „transzmutáció-t", ahogy ezt a folya­
matot a rózsakeresztesek nevezik. A szexuális erőt - te­
remtő szellemi erővé átalakítva - a magasabb szellemi
központok által a saját szolgálatába állíthatná, alkotó mó-

54
don felhasználhatná, s ezzel együtt a nagy művet (a Föld
szellemivé tételét) is elősegíthetné vele. Magától értető­
dik, hogy e titok elsajátításához elengedhetetlen az emel­
kedett, erkölcsös beállítottság és életfelfogás! S mivel
ezzel igen ritkán találkoztak, az „alkimisták" (a rózsake­
resztesek és más beavatottak) csak szimbólumokban be­
széltek vagy mélyen hallgattak.
Ma, azokkal az időkkel ellentétben, már beszélnünk
kell erről, azért, hogy az emberek erkölcsi állásfoglalá­
sát felébresszük. És nem szentimentális vallási okokból,
hanem az általános emberiesség okán, mivel az ember
szellemi alkatát Isten úgy teremtette, hogy ha belső er­
kölcsi törvényei ellenére cselekszik, elkerülhetetlenül
boldogtalanná, kétségbeesetté válik, lelki sötétség lesz
úrrá rajta. Az emberek félreértettek vagy félreértelmeztek
néhány, a nagy pszichiáterek által felfedezett igazságot.
Ráadásul félművelt sarlatánok által terjesztett tévesz­
mék következtében még szexuális erejüket is elpocsé­
kolják azáltal, hogy egyre inkább elanyagiasítják, s végül
szinte csak erotikus örömszerzésre használják. Ez a ma­
gatartás nagy veszélyt rejt magában: a kereső emberek,
valamint az „elfojtások", „a testi és lelki gátlások levet­
kezése" és a „gátlástalanság" beteg jelszavaival megfer­
tőzött fiatalság figyelmét akarjuk felkelteni. Ezt annak
ellenére tesszük, hogy sokan minden bizonnyal a sze­
xuális erő titkát beteges perverziók kiélésére fordítják.
Végre egyszer már nyíltan ki kell mondani, hogy a sze­
xuális erőt sokkal magasabb célok megvalósítására is
lehet fordítani, mint csupán arra, hogy saját végtelen
ürességünkből fakadó unalmunkat erotikus élmények
segítségével űzzük el. A szexuális erő maga az isteni

55
teremtő erő; „mennyeien" és „pokolian" is használhat­
juk. De ha „pokolian" használjuk fel visszaüt, és meg-
rontóját magától értetődően s kikerülhetetlenül pokol­
ra juttatja.
Talán a sok félrevezetett fiatal s felnőtt között lesznek
olyanok is, akik felfigyelnek erre. Talán puszta kíváncsi­
ságból, de megkockáztatnak egy kísérletet, melynek so­
rán olyan mélyreható tapasztalatokat szereznek, hogy
véglegesen az igazság útjára lépnek, s ezt az utat soha
többé nem hagyják el. S bizonnyal sokan lesznek azok
is, akik Isten utáni őszinte vágyakozásuk miatt gyako­
rolnak majd. S ha csak kevés ember jutott is el a helyes
útra, e könyv elérte célját.
Ahhoz azonban, hogy gyakorlatainkat helyesen végez­
hessük, s egyáltalán felfoghassuk, miből állnak, végül még
néhány dolgot meg kell ismernünk, s át kell gondolnunk.
Mert e könyv meg szeretné mutatni a helyes, jól végzett
gyakorlat útját is. Krisztus a Bibliában megjósolja egy
olyan kor eljöttét, melyben az igazság titkait a háztetők­
ről fogják hirdetni. Különböző feltűnő jelek adják majd
tudtul e korszak jöttét. A szexuális erő titkát végre fel
kell tárni. Hogy azután az emberek mit csinálnak vele,
az erkölcsi érettségüktől függ. Az atomenergiával is le­
het értelmesebb dolgokat működtetni a fegyvereknél,
melyekkel az emberiség saját kiirtását tervezi! Ugyan­
úgy a szexuális erőt is - mivel szellemi teremtő erő,
Logosz, sőt maga az emberi lényeg - mennyei és poko­
li célokra is használhatjuk. Ha az ember egyszer megka­
parintotta e szellemi, mágikus erőt, s ezzel a hatalmat,
rajta múlik, hogy fekete vagy fehér mágussá válik!
 A szexuális erő helyes
és helytelen felfogásáról

János jelenéseiben (5, 6) olvassuk, ahogy a Logosz

hét szemű és hét szarvú bárányként magára vállalja,
hogy elrejtőzve az anyagban, életre kelti azt, szellemivé
teszi, s az anyagot visszavezeti Istenhez: „És láték a ki­
rályiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között
egy Bárányt állani, mint egy megölöttet [a szellem az
anyagban, a testben megfojtva érzi magát], hét szarva és
hét szeme vala, a mi az Istennek hét lelke, a mely elkül­
detett az egész földre." És: „ímé az Istennek ama bárá­
nya, a ki elveszi a világ bűneit!" (Ján. 1, 29). „E világ
bűneit hordozni" a szellem számára azt jelenti, hogy ma­
gára veszi az anyag tulajdonságait. Az anyag tulajdonsá­
gai a test számára - mert anyag - nem bűnök. Ugyan­
ezen tulajdonságok a szellemre nézve azonban már
vétkek. Az anyag törvényei, azaz tulajdonságai pontosan
a szellemével ellentétesek. Pál a következőket mondja a
Galáciaiakhoz írott levelében (5, 17-18): „Mert a test a
lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pe­
dig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjé-

57
tek, a miket akartok. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek,
nem vagytok a törvény alatt." [a hús, az anyag törvénye
alatt]. - Az anyag törvényei az összetartozás, lehűlés,
megmerevedés, megkeményedés, sűrűsödés. A szellem
törvénye tűz, meleg, forróság, kiterjedés, kisugárzás.
A szellem számára tehát az anyag tulajdonságainak
megjelenése a bűn. S ugyanígy az is bűn, ha az anyag a
szellem tulajdonságait jeleníti meg. Isten báránya szel­
lem, s ha az anyagban ölt testet, annak tulajdonságai kö­
telezőek rá, s ezeket - melyek a bárány számára vétkek
- kell hordoznia. Csak így tudja a Logosz az anyagot át-
szellemiesíteni és Istenhez visszavezetni.
A teremtő elv (a Logosz), Isten báránya a következő­
ket mondja magáról a Biblia egy másik helyén: „Én va­
gyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az
Atyához, hanemha én általam. " (Ján. 14, 6) így az élet
- ami én magam vagyok a Logosz saját szavai szerint -
maga az út, amin keresztül az Atyához jutunk. Ehhez az
élet először az anyagba költözött, ebből alkalmas külsőt,
egy testet formált, s ebbe szerveket épített, melyek képe­
sek arra, hogy mindig új testeket nemzzen velük. Ebben
az élet isteni fogalma gát nélkül folyik tovább, mindig
újabb s újabb burkot formálva, melyek egyre alkalma­
sabbak lesznek arra, hogy a szellem rezgéseit ellenállás­
ként hordozzák, s jelenítsék meg. S míg az anyagi, élő,
bár öntudatlan burok a személy árnyékéletét éli, az élet
- ami anyagi formájában maga a szexuális erő - meg­
dolgozza, sőt kínozza, hogy öntudatára ébredjen. A pri­
mitív embert szexuális ereje szünet nélkül arra kénysze­
ríti, hogy saját magában, anyagi testében tudatosuljon, s
azt, ami a saját legmélyebb lényege (azaz Istent) megis-

58
Istenábrázolás Ó-Mexi­
kóban: Alul egy kígyó -
a szexuális erő -, e fölött
egy emberalak, aki a tes­
tet ellátó emocionális,
mentális és intuitív meg­
nyilatkozásokat szimboli­
zálja; legfelül pedig a tes­
tetlen, tisztán szellemi és
sugárzó öntudat: ISTEN.
Az első, legkisebb tarok-kártya a még „halott" embereket ábrázolja,
melyek szellemileg még tudattalanok, s csupán egy pusztán testi
életet élnek. Még különálló nemű lények - „férfi" és „nő" -, s csupán
a nemek határain belül gondolkoznak. Kis marionett figurák, „sze­
mélyek", akik a nagy, hímnős Én tenyerén táncolnak, ahogy azt földi
szerepük megkívánja.
merje, vagyis jusson el önmaga ismeretére. Míg az em­
ber öntudatlan, Istent önmagában szexuális vágyként éli
meg, de ha öntudatra ébredt, saját magaként, saját igazi
lényeként, ÉN VAGYOK!-ként. Isten az ember számára
az abszolút öntudati állapot.
Az élet az örök lét, Isten e módon segíti önmagát ah­
hoz, hogy az anyagban, a testben egyre jobban tudato­
suljon, míg teljesül a legnagyobb csoda: egyetlen iste­
ni öntudatban egyesülnek az ellentétek, a szellemi és az
anyagi törvények. Az anyag átszellemiesült, s ezen átala­
kult testben - az anyagba a születéskor belehalt teremtő
elv - a Logosz, az áldozati bárány végül - világkorszako­
kon át tartó fejlődés során - feltámadt, s újra önmaga,
Isten lett. A bárány, menyasszonya a Logosz, és a testi lény
tudata egyesült. A mennyei misztikus nász beteljesült!
A szent iratok félreértése és a helytelen vallásos neve­
lés odáig juttatták a nyugati embert, hogy az e célhoz fel­
tétlenül szükséges életvezetést, az új generációk nemzését,
az ezzel összefüggő testi élvezetet és boldogságérzést az
ördög művének tekintette. Az „ősbűn" fogalmát olyany-
nyira emlékezetébe véste, hogy az erre teremtett s ehhez
feltétlenül szükséges testrészeket a mai napig bűnös-
obszcén dolognak tekinti. Milyen csodálatos és isteni
ezzel szemben az antik, s a ma is élő ázsiai népek felfo­
gása, mely a férfi nemi szervet, a lingamot szentnek tart­
ja, s ezt az isteni külső anyagi formájaként imádja. Hiszen
arra szolgál, hogy a legnagyobbat: az életet, az örök lé­
tet, Istent, az anyagon, a testen keresztül kinyilvánítsa
és továbbplántálja. Mértéktelen naivitást tükröz az a
felfogás, mely szerint a lingam imádása a férfi nemi
szerv imádását jelenti. Még mindig komolyan hiszi a

61
 nyugati ember, hogy a legmagasabb kultúrfokon álló an­
tik és keleti népek olyan buták azóta is, hogy egy bizo­
nyos testrészt imádnak? A keletiek sohasem az anyagot
vagy a testet imádták, hanem az anyagi formában testet­
öltött istenséget! Egész vallásfilozófiájuk, a testiség iránt
tanúsított megvetésük világosan mutatja ezt az emelke­
dett mentalitást. Ugyanígy teljességgel hamis a nyugati
ember azon felfogása, mely szerint a nemzési aktus emel­
kedett ábrázolásai (melyek a konaraki és bubanesvari
gyönyörű napisten-templomokat s más indiai templo­
mokat díszítik) pornográf öncélt szolgálnak. A megvilá­
gosodott indek, akik ezeket a lélegzetelállítóan díszes
műveket alkották, a nemzést nem obszcén cselekvésnek
tekintették, hanem Isten ősállapotának utánzását, az élet
mintáját látták benne, melyben a két pólus egymásban
nyugszik, s egy új életet, egy új teletöltést tesz lehetővé.
A nemzési aktust magának az istenségnek tekintették,
mely az anyag révén két fél részre, két nemre oszlott, és
a nemek által újra egyesült, hogy a földi életet továbbvi­
gye, és elérjük a nagy célt, az anyag szellemiesítését. így
lehet az anyagban isteni öntudatra jutni, az emberi tudat
feltámadását Istenben átélni!
Érthetetlen számomra, hogyan jutott el odáig a fehér
faj, hogy a nemzési aktust, mely gyermekeinknek életet
ad, obszcén dolognak tekintse, melyről nem szabad be­
szélnünk. Ha szégyellnivaló dolog lenne, miért csinálják
mégis az így gondolkodó emberek? S miért teremtette
Isten - legalábbis e gondolatmenet szerint - olyannak a
világot, hogy ez a megvetendő aktus feltétlenül szüksé­
ges legyen az élőlények nemzéséhez?

62
 Milyen óriási különbség van a keleti felfogás, mely a
lingamot az élet isteni erői megnyilvánulásának tekinti s
benne az istenséget imádja, hogy általa gyermeke le­
gyen, és a nyugati felfogás között, mely szerint a görög
és római istenek klasszikus, tökéletes ábrázolásairól le­
törték a nemi szervet, és a megcsonkított helyet egy sző­
lő- vagy fügefalevéllel fedték be. (Ez persze éppen úgy
hat, mintha szántszándékkal akarták volna ráirányítani a
figyelmet.) Az így cselekvő emberek elárulják maguk­
ról, hogy nemi szempontból orvosi esetek. Ahelyett, hogy
a szexuális nemzőaktust az egység - és szerelem - utá­
ni törekvés emelkedett beteljesüléseként, s életadó, Is­
tent utánzó, örömöt ajándékozó cselekedetnek tekinte­
nék, állati öncéllá degradálják, ami csak arra jó, hogy
buja és beteges kéjvágyat okozzon, melynek semmi kö­
ze a szerelemhez, s az igazi boldogsághoz. Ha az embe­
rek nem így gondolkodnának, nem lenne okuk arra, hogy
nemi szervüket obszcén dolog gyanánt rejtegessék. Ők
csinálnak sekélyes szellemiségük révén a nemi szervük­
ből obszcén dolgokat. Ezek az emberek az istenséget sa­
ját tisztátalanságukkal mocskolják be. De ebben nem az
isteni, éltető erő és a szexuális cselekvés a ludas, hanem
azok, akik ebből valóban szégyellni való dolgot csinál­
nak. Nem csoda, hogy eljött az az idő is, amikor az inga
a prüdériától a másik véglet felé lendült. Ennek a követ­
kezménye az is, hogy manapság sok olyan beteg ember
van, akik egyrészt a szexualitásnak túl nagy jelentőséget
tulajdonítanak, amennyiben minden lelki zavart egy sze­
xuális okra vezetnek vissza; másrészt a szexuális erőt el­
bagatellizálják azáltal, hogy mindenütt, ahol csak arra
alkalom adódik, gátlástalan nemi kapcsolatot provokál-

63
nak. Mintha a nemi egyesülés legalábbis egy cigaretta
volna, amit ha elszívunk eldobunk, s ezzel az egész ügyet
lezárjuk! Ezek az emberek nem tudják, hogy a nemi erő
maga az ember lényegének megnyilvánulása, s hogy sen­
ki sem folytathat nemi kapcsolatot anélkül, hogy magát
- szándékosan avagy öntudatlanul - bele ne adná. A part­
ner nem tárgy, amit használat után eldobunk, hanem élő­
lény, akinek emberi lelke van - még a prostituáltnak is!
Ezek az eltévelyedett emberek a boldogság és a lelki
egyensúly utáni vágyakozást egy pusztán testi nemi kap­
csolattal kívánják kielégíteni. Az emberek szerelemre
vágynak, nem testi kielégülésre.
Veszélyes tévedés a szerelmet a nemiségben (szellemi
vagy lelki kapcsolatok nélkül) keresni, és azt gondolni,
hogy a szexualitás pótolja a szerelmet. Például az olyan
asszonyok, akik élettelen, érdektelen és unalmas, „ha­
lott" férjük mellett sohasem érezték a szerelem legkisebb
jelét sem, természetesen azt gondolják, hogy már az is sze­
relem, ha a férj az izgalom rövid ideje alatt érdeklődik
felesége iránt, s a szexuális erő hatása alatt a gyengédség
jeleit kinyilvánítja. Ezért a nők - amilyen gyakran csak
lehet - nemi kapcsolatot akarnak kezdeni. Ez nem azért
történik, mert a nő szexuális kapcsolatra, hanem mert
„egy kis szeretetre" vágyik. S ha azután ezt nem sikerül
férjénél elérnie, megpróbálja alkalomadtán - s erre min­
dig talál módot - egy másik férfi szerelmét elnyerni, s ne­
mi vágyát vele kiélni. Legtöbbször anélkül, hogy ezt va­
lóban szexuális testi kielégületlenségből tenné. A test
sokkal gyakrabban igényli a nemi kielégülést, mint gon­
dolnánk! A férfiak arra vágynak, hogy a nő felnézzen rá­
juk, s őket Isten legmagasabb rendű kinyilatkoztatása-

64
ként, férfiként csodálja. S ha otthon nincs része ezen el­
ismerésben, biztosan talál egy másik nőt, aki csodálattal
adózik neki, s akkor úgy néz ki, mintha ő kereste volna
a szexuális kapcsolatot. A férfi és a nő egyaránt „szerel­
met" keres szeretőjénél, s tévedésük abban áll, hogy ezt
„attól a másiktól" remélik, mert a titkos találka alatt csak
a nemi kapcsolat reményében, tehát izgalmi állapotban
találkoznak. És a nemiség a szerelmet utánozza. Arra
kényszerít minket, hogy gyengédek legyünk egymás­
hoz, öleljük át a másikat, húzzuk magunkhoz, és kölcsö­
nösen vakítsuk el egymást a nemiség kinyilvánításával,
mintha valódi szerelem dúlna közöttünk. Mi követi az
ilyen élményeket? Kölcsönös csalódás, keserű utóíz, egy­
más hibáztatása, vagy sivár magányosság uralkodik el
rajtunk. Nők esetében gyakori a kihasználtság és a be-
mocskoltság kétségbeesett érzése is. Kettőjük közül egyik
sem adott igazi szeretetet, csak a másiktól várta el ugyan­
ezt, így nem is kapott igazi szerelmet! A szerelmet soha­
sem helyettesíthetjük üres, pusztán testi kapcsolattal! És
az emberiség szerelemre éhes! Ez a sok szegény fiatal,
akik még alig nőtték ki a gyermekcipőt, s talán gyer­
mekkorukban sem kaptak szüleiktől igazi szeretetet, mi­
vel a „civilizált" életforma már nem a szeretetről szól,
nemi kalandok után rohan, nemi kicsapongásokra va­
dászik, mert szeretetre vágyik! A sok fiatal vagy felnőtt
lelki beteget csak szeretettel gyógyíthatjuk és nem azzal,
hogy elbagatellizáljuk a számukra oly fontos nemi kap­
csolatot, vagy hogy ilyenirányú gátlásaiktól megszaba­
dítani igyekszünk őket. Azzal pedig végképp nem, hogy
rábeszéljük őket, éljenek csak féktelen, gátlástalan és igény­
telen nemi életet. Közülük milyen sokan keresnek segít-

65
séget egy-egy felelőtlen lelki „gyógykezelés" után, hogy
újra visszanyerhessék testi-lelki tisztaságukat! S ha csu­
pán egy kevés szeretettel és megértéssel fordulunk hoz­
zájuk, már gyógyultan térnek vissza a mindennapi élet­
be, hogy idővel a társadalom hasznos tagjaivá váljanak.
S még egy olyannal sem találkoztunk, aki a számára
ajánlott tisztaságtól „elfojtást", vagy bármilyen „trau­
mát" kapott volna. „Tisztaságon" természetesen nem csu­
pán önmegtartóztató, hanem egészséges, szeretetre épü­
lő szerelmi életet értünk.
Próbáljuk meg tehát az ingát középre lendíteni, és az
„elfojtás", a trauma miatt fellépő kibillenést a túlhajszolt,
igénytelen szexuális „gátlástalanság" és a szexuális
„szabadság"-ról alkotott helytelen elképzelések oldalára
hajtani, azaz jussunk el végre a nemiség normális felfo­
gásához!
A nagy beavatottak példáját kell követnünk, akik a ne­
mi erőt nem az ördög művének tekintik, hanem ismerik
ezen erő titkát és tudják, hogy egyes-egyedül nekünk em­
bereknek segít abban, hogy végső célunkat - Istent - el­
érhessük. S itt újra megláthatjuk az egész teremtettségben
ható végtelen bölcsességet. Ha valami tudatlanságunk el­
lenére meghozza számunkra a tudást*, úgy az egyes­
egyedül a nemi erő, ami megszabadíthat bennünket saját
magától, a szexuális erőtől! A szexuális erő megszabadít
bennünket az általa okozott, s újra meg újra ismétlődő
szexuális vágyaktól, s a halandóságból, a halálból a meg­
váltásra, a feltámadáshoz, az Életre vezet bennünket.
A középkori alkimisták, a rózsakeresztesek ezt a fejlődé­
si folyamatot rendkívül szellemesen mutatták be: a bölcs a

* Lásd: ELISABETH HAICH: Jóga a mai életharcban

66
bölcsek kövét úgy állítja elő, hogy életfáját egy életvízzel
megtöltött mosóteknőbe állítja, amit alulról a nemi erő sár­
kánya tüzével szüntelenül fűt, hogy felvirágoztassa.
Ne vessük meg tehát a szexualitást, s ne tekintsük ör­
dögi erőnek, amely állattá teszi az embert, de ne is csi­
náljunk belőle ördögi erőt, amely az embert elállatiasítja!
A nemi erőt tekintsük kulcsnak, mely a szellemi és az
anyagi világ közötti ajtót nyitja - fentről lefelé, de lent­
ről felfelé is! Tekintsük tehát isteni ösztönnek, mely to­
vábbi nemzedékek teremtésére képesít, arra, hogy az
életet fentről lefelé, a testben vezesse tovább. Másrész­
ről ugyanannak a hatalmas erőnek, mely az embereket
lentről felfelé, állati énükből szellemi emberré változtat­
ja, és segít legyőzni a halált. Hálásnak kell lennünk, mert
a szexuális erő - helyesen használva - mindkét úton oly
sok örömet okoz. A fentről lefelé vezető úton rövidet és
mulandót, lentről felfelé örök boldogságot.
Tüzét arra használjuk, hogy életfánkat a magasba nö­
vesszük s virágba borítsuk! Gondoljuk meg: a primitív em­
ber még csupán a tudat legalsó fokán áll. Állati önzésében
teljesen elszigetelten, befalazva él, szíve még halott, s fo­
galma sincs arról, hogy mi a szerelem. A szexuális erő, ez
az elemi tűz képes csak halott szívét felmelegíteni. S ha
az izgalom rövid ideje alatt még a szerelem előszelét is
megérzi és kinyilvánítja, az már az isteni szeretet első fel­
derengése. A nemiség által ismeri meg először az adás
örömét. S bár ez az először megsejtett szeretet még nem
több egy állati szenvedélyes sóvárgásnál, ennek ellenére
izgatott állapota - még ha öntudatlan s rövid ideig tart is
- már egység, szeretet utáni vágy! Még ha e szerelmi vá­
gyát csak a testében éli is meg, és ezáltal a kielégülést is

67
 csupán testi szinten keresi, ez már akkor is a szellemi
egység első visszfénye a nagy Énben, melyet öntudat­
lanul keres, és csupán hosszú, talán világkorszakokon át
tartó fejlődéssel fog megtalálni, mert lényéből fakad, hogy
egyszer végre rátaláljon. A szexuális erő bensőnkben
nyugtalanságot kelt, mely soha sem hagyja, hogy meg­
pihenjünk, mindig tovább űz, és arra kényszerít, hogy
sok kerülő után rátaláljunk a belső ösvényünkre. Öntuda­
tunk egy váratlan pillanatban születik meg, az állati ösz­
tönök közül az „éjszakában", azaz a tudatlanság sötétjé­
ben; mint ahogy az isteni gyermek is az állatok között,
egy istállóban született „éjszaka", a sötétségben. És az
ember felkerekedik, és a nagy út mellett dönt, Énje első
tudatosulásától a célig, a paradicsomi mindentudásig.
Amilyen mértékben folytatódik tudatosulása ezen a
hosszú úton, úgy bontakozik ki benne a képesség, hogy a
teremtő erő minden megjelenési formáján uralkodhasson,
s ezeket saját akarata szerint hasznosíthassa. S ha egyszer
végre elérte a legmagasabb fokot, a teremtő erő forrását,
képes lesz arra is, hogy az isteni teremtő erő alacsonyabb
energiaformáit a saját magasabb formáivá alakítsa. Azért,
hogy ezekkel a magasabb, szellemi energiaformákkal az
alacsonyabbakat uralhassa, irányíthassa, és ezen energiák
mindegyikét a megfelelő idegcentrumokon keresztül élet­
re hívja. Ismerjük meg hát ezt az isteni erőt, és segítségé­
vel próbáljunk meg mind magasabbra hágni Jákob lajtor­
jáján, s ezzel együtt neki magának, a szexuális erőnek
segíteni, hogy magát magasabb rezgésekké, szellemi erő­
vé alakíthassa. Ahol a tudatunk van, ott hat a teremtő erő.
 Jákob lajtorjája

Azok, akik a jóga útját a szexuális erő tagadásával, és

egy hirtelen életmódváltással kezdik, tettükkel elárulják,
hogy nemcsak ezen erő isteni eredetét, de egyáltalán
magát az erőt sem ismerik! És hát hogy akarunk ural­
kodni valamin, vagy arról áldozat nélkül lemondani, ha
ezt a valamit először nem ismertük meg alaposan, s így
nem jártunk a végére?
Míg a szexualitásban a gyönyör legkisebb ki nem
használt lehetőségét sejtjük, nem adhatjuk, s ne is adjuk
fel nemi életünket! Hiszen akkor abban a tudatban él­
nénk, hogy valamit elmulasztottunk illetve elvesztettünk.
Még ha nagyot is tévedünk, e hamis elképzelésünk újra
meg újra, ellenállhatatlanul szexuális élményszerzésre
kényszerít. Istenhez csak az juthat el, aki a szexualitás
poharát - annak minden lehetőségével - ebben vagy egy
korábbi életében, fenékig ürítette. Különben - ha nem
ismeri a nemiséget - Istent sem érheti el. A nemi erő az
élet hordozója, tehát egyfajta isteni megnyilatkozás,
még ha a legalacsonyabb szintű, anyagi jellegű kinyilat­
koztatás is! Ha Istenhez akarunk jutni, Jákob lajtorjája leg­
alsó fokán kell kezdenünk utunkat. Nem ugorhatunk át

69
fokokat, és hogyan is adhatnánk fel valamit s léphetnénk
tovább anélkül, hogy ezt az előző fokot alaposan megis­
mertük volna?
Ha a szexuális erőt - anélkül, hogy megismertem vol­
na - ki akarom irtani magamból, ez az erő minden erő­
met szembefordítja velem, hiszen ez az öntudatlan erő
én magam vagyok! Pontosan ezért ugyanolyan erős, mint
én! Semmi esetre sem pusztíthatom el, hiszen az a saját
végemet jelentené. A nemi erőt nem tudjuk egyszerűen
megszüntetni, csak átalakíthatjuk! Csak átélni tudjuk!
Át kell élnem tapasztalataimat, meg kell ismernem a
szexuális erőt alaposan, minden fortélyával, csapdájá­
val, melyet az embereknek állít; tökéletesen át kell lát­
nom a teremtő energia e formáját. Előfordulhat, hogy
valaki e tapasztalatokra már egy korábbi életében szert
tett, s így vele születtek e mostani életébe. Ő már nincs
rászorulva, hogy újra megszerezze ezeket az ismerete­
ket. Erre a bizonyosságra azonban mindenkinek magá­
nak kell rádöbbennie. Megfigyelhetjük, hogy magasabb
szellemi fejlődési fokon álló emberek is alacsonyabb
szinten kezdik pályafutásukat - szexuális tárgyként -
pubertáskorukban, de azután ugyanazt a fejlődési ívet
követik, rendkívül rövid idő alatt, amit a primitív ősember
talán csak évmilliók alatt él át. Az egysejtűek évmilliók
alatt fejlődtek a hüllők, madarak, majd emlősök szintje­
in keresztül a mai emberré, az emberi magzat azonban
összes fejlődési fokát - a fogantatástól a születésig -, rö­
vid 9 hónap alatt teljesíti. így járja végig a magas fejlő­
dési fokon álló ember a szexuális megnyilvánulások min­
den fejlődési szintjét (a serdülőkor legegyszerűbb ürítési
vágyától a felnőtt legmagasabb, szellemi, szerelmen ala-

70
puló összetartozás-érzéséig) az ifjúság rövid szakaszában.
Persze, sok kivétel is van, hiszen a fejlődés változatai és
az elért szintek különbségei rendkívül változatosak.
Ha tehát valaki a szexuális erejéről (úgy az előző,
mint a mostani életében) szerzett tapasztalatait magáé­
nak tudhatja, hatalmuk alól felszabadulva ő maga hajtja
igájába azokat, és teremtő erőként is használhatja őket.
Ezzel szemben ha valaki - számára ismeretlen és átala-
kítatlan - szexuális erejét nem éli ki, tehát önmegtartóz­
tatást gyakorol, akkor ezt az őserőt tudattalanjába űzi, s
ott elfojtja. Később ez persze nagyon kellemetlenül nyil­
vánul meg: hihetetlen ravaszsággal gyakran a legsúlyo­
sabb testi és lelki zavarokat, megbetegedéseket s pana­
szokat okozhatja. Legtöbbször nem is sejtjük, hogy az
elfojtott szexuális erők okozzák ezeket a problémákat.
Főként házaspárokra nézve veszélyes, ha akár az egyik
fél hirtelen az önmegtartóztató életvezetés mellett dönt.
Mindenekelőtt az a gyanús, hogy valaki egyáltalán ezt
kívánja. Először tanácsos nagyon őszintén és alaposan
megvizsgálni magunkat, miért szottyant kedvünk hirte­
len az önmegtartóztatásra. Gyakran kiderül, hogy nem is
annyira az Isten utáni vágy, mint inkább a szeretet és
megértés utáni hiábavaló vágyakozás, egy általános
életképtelenség, s az ennek következtében fellépő kielé­
gítetlen szexuális vágyak vagy éppen a kellemetlen csa­
lódások állnak a dolog hátterében. Sokan nem eléggé
őszinték önmagukhoz, nem akarják meglátni az igazi
okot, vagy éppen elfojtják, és azt mondják, hogy Istenért
„mindenről" le akarnak mondani. Mit értenek ezek az
emberek „Istenen", hogy érte „mindent" feláldoznának?
A szexualitás „minden" számukra? Igen. Mert legtöbb-
ször csak erről van szó! Ha „mindent" fel akarnak adni,
ha következetesen gondolkoznak, barlangban kellene
lakniuk. Ezt persze megint csak nem akarják, legföljebb
képzeletükben. Vagy talán egy központi fűtéses, fürdő­
szobás barlangot képzeltek maguknak?
Vigyázzunk! Amíg valaki az önmegtartóztatást a „le­
mondással", a „mindent feláldozással" vagy a „feladással"
azonosítja, éppen hogy nem kellene „mindenről" lemon­
dania, mindent feladnia, hanem először „mindent" meg
kellene ismernie. Meg kellene próbálnia házastársával
egy valódi szerelmen alapuló, kölcsönös odaadást meg­
valósítani, és egészséges, kielégítő, tiszta szexuális életet
élni. Semmi esetre se szuggerálja magát, hogy az egész­
séges nemi élet valami ártó, tisztátalan dolog! Ha mégis
ezt teszi, nyilvánvaló, hogy beteges szemléletmóddal van
dolgunk. Önmegtartóztató életet a partnerrel vagy önma­
gunkkal szemben még tudatalatti bosszúból sem élhe­
tünk, csalódás, kielégületlenség vagy kudarc miatt sem!
Maga a nemi élet - helyes szemlélet esetén - semmi
esetre sem ártó, vagy bemocskoló. A Bibliában ez áll:
„Ne állítsatok magatok elé akadályokat, hogy - ha átlé­
pitek őket - bűnösöknek érezzétek magatokat." Nem a
nemiség dönti romlásba vagy teszi tisztátalanná az em­
bert, hanem maga az ember, aki állattá süllyed ahelyett,
hogy egészséges, igaz szerelmen és összetartozáson ala­
puló nemi életet élne, sőt ebből tudatosan állatias és be­
teges, sőt perverz öncélt kovácsol. Ő maga mocskolja be
magát, s degradálja le önmagát, és a nemiséget.
Aki a jóga útjára lépett, s ezen a belső úton akar ha­
ladni, nem fog a szexualitásból állati öncélt csinálni, és
a házasságban, azaz a testi egységben sem az állati ki-

72
elégülést, hanem egy magasabb szellemi kapcsolat meg­
nyilvánulását keresi majd. Őt nem fogja lehúzni vagy
bemocskolni a testi önátadás, mivel testi kapcsolatte­
remtésének mozgatórugója éppen a szerelem, az egység
iránt érzett mélyebb, lelkibb vágyakozás. Miért kellene
akkor a jógázást rögtön önmegtartóztatással kezdenie?
Ha még nem képes a szexuális erő átalakítására, akkor a
túlhajszolt, önmegtartóztató életmód következménye sú­
lyos idegesség, diszharmónia, vitakényszer, sőt a házas­
ság szétrombolása is lehet, mivel a szexuális erő a ma­
gasabb centrumokhoz vezető utat még nem fedezte f el
A házastársaknak meg kell gondolniuk, hogy nem vélet­
lenül házasok, s éppen ő a társuk. Karmájuk vitte őket
ebbe a kapcsolatba, s így fejlődésüket is éppen ez a há­
zasság munkálja. Karmájuk majd megmutatja, hogy mi­
kor értek meg az önmegtartóztató életre, hogy kéz a kéz­
ben, tökéletes szerelemben, s kölcsönös megértésben
lépjenek az új útra. így a házasság nem válik elhordoz­
hatatlan teherré, sőt mindkettőjük számára nagy, boldo­
gító segítséggé nemesül. De ha a házasság mégis nehéz
teherré, szolgasággá és a haladás gátjává alakulna, akkor
a karmikus idő elteltével - azaz amikor a karmikus tar­
tozás letelik - elkoptatott ruhaként hullik le rólunk. A me­
nekülés sohasem jelent megoldást ebből a terhes szituá­
cióból. A problémákat meg kell oldanunk, különben tovább
élnek velünk! Ha sikerül ezektől a kínos kapcsolatoktól
belülről függetlenednünk, sorsunk a külvilágban is el­
mozdul a holtpontról, s egészen váratlanul feltárul előt­
tünk a szabadság kapuja. Maga a házasság nem jelent
akadályt a jóga útján. Sok nagy nyugati és indiai szent
házasságban érte el a legnemesebb célt. A legnagyobb

73
indiai mesterek egyike, Ráma Krisna feleségével, Szarada
Dévivel haláláig együtt élt, s mindketten nagy jógivá vál­
tak. Ugyanígy számtalan szentet lehetne felsorolni, akik
itt Nyugaton házasságban érték el a szentség legmaga­
sabb fokát, az isteni mindentudást. Pl. Szent Mónika,
Szent Ágoston anyja és még sok más szent, sőt a beava­
tott rózsakeresztesek is.
A testi vágy érésünkkel lankad. Az ember megismerte
a szexualitás csodás művét, átlátta azt. Ez az erő legala­
csonyabb, szexuális erő állapotában csupán kötőelem­
ként, a szellem és a test közötti katalizátorként, az elő-
rébbjutást segítő ösztönként érdekli. De azután többé már
nem mondja, hogy „mindent" fel kell adnia azért, hogy
Istenhez jusson. Semmit sem kell „feladnunk", semmiről
sem kell „lemondanunk"! Míg képesek vagyunk a szexu­
ális erő magasabb szintűvé alakítására, birtokunkban van,
méghozzá egy magasabb és sokkal értékesebb formájá­
ban. Semmit sem veszítünk el, sőt inkább mindent megnye­
rünk Hiszen a nemiségben megélt - vagy pontosabban
megélni remélt - boldogságunk egyszer s mindenkorra
ezen a magasabb szinten marad birtokunkban. Mivel nem
pazaroljuk, sőt megőrizzük erőnket, bennünk és nekünk
marad meg! Nem veszítjük el. Többé nem rövid ideig tar­
tó s gyorsan elmúló nemi örömként éljük meg, hanem ép­
pen egy lelki-szellemi boldogság magasabb formájaként,
mely örökre megmarad nekünk. Amit soha többé nem ve­
szíthetünk el, mert Mi magunk vagyunk azok! Tat tvam
asi! Az te vagy! - mondja a védikus filozófia.
A teremtő erőt többé nem testi, nemi erőként vagy
vágyként éljük meg, mely amint kielégít, eltűnik, hanem
közvetlenül teremtő erőként, egy egyre magasabb tudat-

74
szint teremtő örömeként, sőt egy egyre magasabbra törő,
s úgy is maradó, örök létállapotként. Többé már nem va­
gyok boldog, hanem én magam vagyok a boldogság!
Hogyan is veszíthetné el a boldogság saját boldogságér­
zetét, ha egyszer ő maga a boldogság? Ez egyszerű tu­
dati kérdés: Ha a Logoszban - tehát magában az életben
- még nem tudatosultam, ittlétemet szexuális erőként,
vágyként élem meg, mely a testemben hat, s egy harma­
dik személy számára éltető erő. S ha magasabb tudati
szinten állok, a Logoszt - azaz az életet - szeretetként
élem meg, mely a lelkemben magasrendű érzésként
nyilvánul meg. És ha végül a Logoszban - magában az
életben - tudatra ébredtem, a szellemben, az Énemben
öntudatlan állapotként, magamként élem meg: ÉN VA­
GYOK AZ!
De ha a Logoszban, az életben ébredtem tudatra, azon­
nal leírhatatlan, múlhatatlan boldogságérzet kerít hatal­
mába! Megtaláltuk, amit az első ébredés, az első tudato­
sulás óta múlhatatlan igyekezettel kerestünk! Átéltük a
tökéletes beteljesülést, megváltozást, feltámadást! Szik­
laszilárd magabiztosság, napnál világosabb öntudat a ré­
szem, mely nem ismer félelmet vagy bizonytalanságot!
A mindenkori tudatszintnek megfelelően változik a
megjelenési forma, az elnevezés, az élmény, s a lelkiál­
lapot, de az erő lényege mindig az marad, ami korábban
is volt: isteni teremtő erő - Logosz -, mely maga az éle­
tünk, az Énünk; ez a valami bennem, melyet - ha tuda­
tomra ébredtem - saját magamként, „Én vagyok"-ként
élek meg. Hogyan is uralkodhatna többé rajtam a halál,
ha én magam vagyok az Élet? Hogyan halhatna meg az
Élet?

75
 Ha képessé váltunk arra, hogy a magasabb rezgéseket
ellenállásként hordozó idegi és agyi centrumokat látens,
szendergő állapotukból felrázzuk - hiszen minél maga­
sabb szintű a tudatállapot, annál magasabbak a testben
ható frekvenciák és rezgések -, akkor arra is képesek va­
gyunk, hogy a teremtő erőt Jákob lajtorjáján tetszés sze­
rint szállítsuk le s fel, s hogy kedvünk szerint hasznosít­
suk őket. Minél magasabb szintű a kinyilatkoztatás, annál
magasabbak a frekvenciák, a feszültség és a boldogság.
A magas feszültség tudatunkat egyre magasabb állapo­
tokba juttatja, egyre közelebb viszi Istenhez. Istent csak
„Vagyok, aki vagyok"-tudatállapotként élhetjük meg,
mint a nagy beavatott, Mózes, aki Istennel szemtől­
szemben szólt, s akinek Isten maga mondta: „Vagyok,
aki vagyok..." Csak éppen az emberek nem értik, hogy
mit akart ezzel mondani.
Gondoljuk csak meg, hogy példaképeink - Nyugaton
a nagy szentek; Keleten a nagy mesterek, a „visik" - so­
hasem lettek volna olyan bolondok, hogy eldobják ma­
guktól a nemi örömöt, hogy feláldozzák vagy lemondja­
nak róla, ha az valódi és tartós öröm lenne. Ők elérték
céljukat az istentudatot, s ezzel az ezerszer nagyobb örö­
möt s mennyei beteljesülést! Csak az a kérdés, hogy mi
vajon tünékeny, nagyon gyorsan elmúló, vagy örök örö­
met keresünk-e? Hiszen a szexuális öröm feltétlenül idő­
függő. Előre tudjuk, hogy ezt a boldogságot és örömet
előbb-utóbb mindenféleképpen elveszítjük, függetlenül
attól, hogy ez tetszik-e nekünk, vagy sem. Minél na­
gyobb a boldogság, annál nagyobb lesz majd a hiánya,
ha letelt az idő. S ha ezzel nem állítom szembe a testem­
ben lakozó erőt, hanem - mivel magam vagyok ez az erő

16
- benne tudatosulok. Ha elérem azt az állapotot, mely­
ben a szexuális erő újra önmaga lehet, akkor nem veszí­
tem el többé ezt a boldogságot, mivel én magam vagyok
az! És az „Én" örök, és nem pusztul el a testtel, csak sze­
xuális erőként a testbe vetíti ki magát, ott megnyilvánul,
s azután újra visszavonul. De ha én a tudatommal többé
nem a kivetítéssel s a kinyilatkoztatással, hanem a kive­
títővel, tehát a kinyilatkoztatóval - ami az én valódi lé­
nyegem - leszek egy, akkor az életet tudatosan hordo­
zom magamban. ÉN VAGYOK AZ! És az Én örök. így
az Én örömei is múlhatatlanok!
Az olyan ember, aki az életet - a Logoszt - nem élhe­
ti át a tudatában, mivel az idegei ezeket a legmagasabb
frekvenciákat még nem viselik el, aki tehát a fokozatos
fejlődés átmeneti korszakában leledzik, nyugodtan élhet
az egészséges szellemi egységre alapozott szexuális éle­
tet. A nemi egyesülés által két ember sok szeretetet és
boldogságot szerezhet egymásnak, még ha a boldogság
múlékony is. Ez nemhogy nem húzza le őket, de még
egy bensőséges kapcsolat felépítésében, s a valódi, emel­
kedett tudatállapotok megélésében is segíti őket. S a ter­
mészet bizony kihasználja a szerelem és annak betelje­
sülése utáni vágyakozásukat, megbolondítja őket csodás
hatalmával, s a szexualitás révén a legnagyobb boldogsá­
got ígéri nekik, hogy további generációkat nemzzenek.
Ha két ember a szexuális egyesülést igaz szerelemből s
egy bensőséges szellemi kapcsolat céljából kereste s él­
vezte, akkor a beteljesülés után még mindig megmarad
nekik vigaszként az összetartozás és a szerelem! Hogy
meddig? Ez más kérdés. Hiszen ha nemi kívánságaiknak
szentelték magukat s kiélték azokat, s a testi kielégülés

77
pillanatában azt gondolták, hogy „most" jön a megígért
boldogság, éppen hogy elmulasztották azt, s ráadásul a
saját erejüket is elpazarolták. De az emberek a nemi
kapcsolatot legtöbbször nem a benső egyesülés céljából
keresik, hanem csupán mondvacsinált okokból s a testi
élvezet iránti vágyból. Ebből azután nem is marad más,
mint egy nagy üresség és unalom, ahogyan azt sok idő­
sebb illetve fiatalabb párnál láthatjuk. De a természetnek
utódokra van szüksége, hogy az élet tovább plántálód-
jon; a magányos és magára hagyott ember pedig megér­
tést és szeretetet keres a szexualitásban. Újra meg újra a
természet csapdájába esik, mígnem rájön, hogy valójá­
ban nem azt kereste, s a szex sem azt adja neki, ami után
vágyakozott. Csak ekkor fordul egyre nagyobb figye­
lemmel - talán élete párjával kéz a kézben - a szellemi
út felé.
A megvilágosodottak számára mindez nyilvánvaló.
Átlátnak a szexualitás álörömein és tudják, hogy a leg­
nagyobb örömet, gyönyört és boldogságot megszakítás
nélkül, tartós tudatállapotként csak akkor élhetik át -
sőt ezek csak akkor lehetnek ők maguk-, ha nemi erejü­
ket nem pocsékolják. Sokkal inkább szendergő idegi és
agyi központjaikat kell felfűteniük vele, hogy öntuda­
tukra ébredjenek s aktiválódjanak. Ez teszi képessé az
embert arra, hogy valódi lényegével Istenben tudatosul­
jon, azaz elérje az isteni mindentudást. Ahogy a tenger­
ben úszó vízcsepp maga a tenger, úgy időzhetünk mi is
Istenben, úgy tudatosulhatunk benne, úgy lehetünk Isten
maga. Mert hogyan is mondta Krisztus: „Nincs-é megírva
a ti törvényetekben: »Én mondám: Istenek vagytok?«"
(Ján. 10, 34 és Zsolt 82, 6)
 Júdás árulása

Ahogy az előző fejezetben már bemutattuk, csak ak­

kor van értelme önmegtartóztató életet élnünk, ha ebből
az életformából hátrányunk nem, csak előnyünk szárma­
zik. Egyedül az képes az elfojtás kellemetlen következ­
ményei nélkül egészségesen és boldogan önmegtartóz­
tató életet élni, s eme életmód rendkívüli eredményeit és
bámulatra méltó értékeit sikerrel hasznosítani, aki ma­
gasabb idegi központjainak szelepeit nyitva tartja, és
ezért nemi erejét is magasabb szintűvé tudja alakítani,
így éppen hogy nem fojt el semmit, hanem erejét maga­
sabb szinten, szellemi formában hasznosítja, mely így ösz-
szehasonlíthatatlanul több örömet nyújt számára, mintha
nemi erőként, testi módon élne vele.
Az ilyen magasrendű ember egy rendkívül szenvedélyes
testi szerelmet is kinyilváníthat. Ő - és egyedül ő - képes
csak arra, hogy magasabb frekvenciáit ne a már aktivált
szellemi centrumokon keresztül, szellemi csúcsfrekven­
ciákként élje meg, hanem az alacsonyabb centrumokon ke­
resztül, nagy feszültséggel, a testen keresztül, nemi erőként
szenvedélyesen juttassa érvényre. Egy kakas szexuális
feszültsége összehasonlíthatatlan egy fajtiszta csődörével!

79
 De a legfejlettebb embert is fenyegeti a kicsapongó
élet veszélye. A megszerzett tudásban és képességekben
mindig benne van egy veszélyforrás: önmagunk számá­
ra tudatosított képességeinket két módon - jól vagy
rosszul - is felhasználhatjuk. A teljesen vagy félig öntu­
datra ébredt ember a tévedés lehetőségét is magában
hordozza. Ahelyett, hogy a nemi erőt szellemi teremtő
erővé alakítaná, a fekete mágia eszközévé is teheti,
amennyiben a szellemi erőket alakítja nemi erővé, fent­
ről lefelé, s a testtel azonosítja őket. Ezért kell fokozato­
san felfűteni és aktiválni a magasabb központokat, mert
csak így fejlődik az ember erkölcsi ereje a fentebb emlí­
tettel párhuzamosan, azaz egyensúlyban a teremtő-szel-
lemi erőivel, s csupán ezáltal óvhatja meg azt mindenféle
eltévelyedéstől!
Vannak olyan jógautak, melyek ezt a veszélyt bizony
magukban hordozzák. Közéjük tartozik például az úgy­
nevezett kundalini- és a tantra-jóga is. Ezek révén a ma­
gasabb idegi vagy agyi központokat drasztikus módsze­
rekkel rázzák fel, tekintet nélkül az ember fokozatos,
bizonyos törvényszerűségek szerint felépülő, valamivel
lassabb, de annál biztosabb testi-lelki fejlődésére. Ezért
az igazi guru - a beavatott szellemi tanító - mindig na­
gyon óvatos a tanítványaival. Csak egy sarlatán játszik
felelőtlenül ezekkel a magasabb, magukkal ragadó, min­
dent átható teremtő mágikus erőkkel.
Akkor nevezünk valakit „fehér mágus"-nak, „isten­
emberének, ha a jóga útján, kiegyenlített fejlődés révén
tudatosult a legmagasabb isteni szinten, és Jákob lajtor­
jájának legmagasabb fokára ért. Ekkor a teremtő erő egész
megnyilvánulási skálája felett rendelkezik, de ezt csak

80
törvényesen, isteni erkölcsiséggel, tehát tökéletesen sze­
mélytelenül és önzetlenül, Isten eszközeként használja.
Mivel testben él, ebbe is kisugározza magasrendű erőit,
de tudata Istent mint forrást sohasem feledi. Tudatában
egy Istennel, és sohasem azonosítja magát a testtel.
Szándékosan az marad, ami valójában igazi lényege is:
élet, Logosz, maga Isten.
A fekete mágus ezzel szemben egy mágikus cselek­
mények segítségével mesterségesen megnövelt tudat­
szinten áll, bár még teljesen egoista és önző, erkölcsi
szempontból fejletlen, s éppen fordítva cselekszik, mint
a fehér mágus: az isteni erőket saját önző céljainak és
kéjvágyának kiélésére fordítja. Tudatát a testtel azono­
sítja, nem Istennel. Az isteni erőket fentről lefelé tereli,
a szellemi centrumokból, a szexuális-testiek felé. Mihelyt
azonban valakinek szellemi teremtő erőre van szüksége
- noha azt a mágusnak magasabb, már aktivált idegi és
agyi centrumain keresztül, szellemileg teremtően kelle­
ne felhasználnia -, az erőt fentről lefelé irányítja, és sze­
mélyes, önző testi céljaira pocsékolja el, tehát fekete má­
giát űz.
A „fehér" és „fekete mágia" közötti alapvető különb­
ség abban áll, hogy aki az isteni erőket használja, feke­
te mágus; aki pedig az isteni erők szolgálatába áll - te­
hát eszközként használja azokat -, fehér mágus. A fehér
mágus teljesen személytelenné vált, így már nem is cse­
lekedhet személyként. Személyisége nem létezik többé,
hanem - mivel tudata Istennel azonos - az isteni akarat
működik benne és általa.
A fekete mágus személyes önző életmódja révén a tes­
ti vágyak és élvezetek szolgálatába áll. Ezzel eltékozol-

81
ja, elárulja és megöli az isteni erőt - a Logoszt -, isteni
Önmagát. Nagy erejével ő is tehetne csodákat, de ezen
erők és saját valódi énje - azaz Isten - elárulása által vé­
gül megöli, megsemmisíti saját magát is. A fekete mágu­
sok mindig szörnyű véget érnek! Ezt az árulást a Bibli­
ában Júdás története példázza.
Hogy történetét helyesen értsük, először is tudnunk
kell, hogy a Biblia tele van kozmikus összefüggésekre,
azaz asztrológiai igazságokra való utalásokkal. Már az
Ószövetségben is találunk ilyen utalásokat, például Ezé-
kiel látomásában, a Biblia egyik legfontosabb helyén.
Ezékiel a világegyetemet óriási, négyszögletű, kiterített
vászonkendőnek látja, s a kendő négy sarkán négy „ál­
latot" lát: az oroszlánt, a bikát, az angyalt és a sast. Ezek
Isten négy arca, a világegyetem négy sarkpontja, a Zo­
diákus négy legfontosabb állatövi jegye: oroszlán, bika,
vízöntő (angyal) és sas.* A legutolsót legalacsonyabb
formájában skorpiónak hívják. Ugyanezt a négy állatövi
jegyet találjuk a négy evangélista szimbolikus ábrázolá­
sában: Márk-oroszlán, Lukács-bika, Máté-vízöntő és Já­
nos-sas, a legutóbbi a legalacsonyabb formájában Júdás-
skorpió. Pál apostol is szól a Korinthusbeliekhez írott
első levelében az égitestek sugárzásáról (15, 41): „Más
a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más
a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbö­
zik dicsőségre nézve."
A sugarak, a skorpió állatövi jegyének frekvenciái
megfelelnek a teremtő erő frekvenciáinak, melyeket na­
gyobb oktávjaikban, azaz szellemi formájukban magasan
repülő sasként János apostol képvisel, aki fejét Krisztus

* Lásd: ELISABETH HAICH: Beavatás

82
kebelén nyugtatta. Alacsonyabb testi formájában szexu­
ális erőként, önmagát megölő skorpióként Júdást szim­
bolizálja. Krisztus, a Logosz prófétálja Júdásról: „A ki
kenyeremet eszi, az tapos lábbal." És: „Egy a tizenkettő
közül [árul el engem], a ki velem együtt márt a tálba."
A nemi erőt, ami az életet magában hordja, Júdást, „aki­
nél az erszény van", a teremtő elv - Krisztus - táplálja.
„Annak mártja be a kenyeret és adja oda", és Júdás csók­
kal árulja el: „Jézus azt mondta neki: Júdás, csókkal áru­
lod el az Emberfiát?" A „csók" erotikus cselekedet, tehát
szexualitás. A fekete mágus, aki már - az „erszény" ál­
tal - rendelkezik a teremtő ereje fölött s magát ennek da­
cára a testtel azonosítja, saját szellemi erőit fentről lefe­
lé irányítja és - nemi erejét testi élvezeti szerré alakítva
- öncélúan pazarolja. Az övéinek adja ki Krisztust - az­
az a teremtő mágikus Logosz-erőknek -, elárulja, az
anyagi világnak szolgáltatja ki. Júdás Jézust 30 ezüsttal­
lérért adta el. (Ez a skorpió állatövi jegyének 30 fokoza­
ta, melyeknek a nemi szervekkel közös a rezgése, s ép­
pen ezért a nemi szerveket és a nemi erőt szimbolizálja.)
Abban a pillanatban, amikor az Isten - akit elárult és fel­
adott - meghal a kereszten (a kereszt az anyagi világ
szimbóluma), magától értetődően Júdásnak is meg kell
halnia, bár öngyilkossága által. Ahogy a Bibliában áll:
Krisztus halála pillanatában Júdás is felakasztja magát
és meghal. A Teremtővel együtt magát is megöli, mert az
isteni teremtő- és a nemi erő ugyanaz: mindkettő Logosz.
Ha egy ember kicsapongó életével, túlzásba vitt nemi
életével elárulja s az élvezet eszközévé silányítja teremtő
erejét, a szexualitás is meghal. Az ember elveszíti poten­
ciáját, lényegi, szuggesztív erejét, ellenállásra képtelen,

83
puha jellemmé válik; a külvilág rengeteg benyomása szét­
forgácsolja, megsemmisíti és kiszolgáltatja legfőbb el­
lenségének, a félelemnek.
Júdás megölte a teremtő elvet (Krisztust), önmagát, és
ma is megöl mindenkit, aki magasabb tehetségeit elpa­
zarolja és elméjét arra használja, hogy gondolatait szü­
net nélkül a nemi szerveibe irányítsa; aki eszét és nemi
mirigyeit izgató ételekkel-italokkal és szellemi segéd­
eszközökkel, pornográf olvasmányokkal, filmekkel vagy
színdarabokkal korbácsolja fel, és nemi erőit túlzott mér­
tékben, abnormálisan éli ki. Ez persze együtt jár az alko­
hollal és más szenvedélyekkel. A tapasztalat azt mutatja,
hogy az ilyen életmódot folytató emberek - és azok is,
akik a túlzott önkielégítéssel teremtő erőiket elpocsékol­
ják - előbb-utóbb (sajnos inkább előbb, mint utóbb) aka­
ratgyengeségbe, lelki megsemmisülésbe, sötétségbe és
félelembe zuhannak. (A pubertáskor átmeneti önkielégí-
tései nem feltétlenül károsak az egészségre. Ehelyütt csak
a betegesen túlhajszolt önkielégítésről beszéltünk.)
Az átlagos tudatszinttel rendelkező egyszerű ember nem
Júdás, s nem is lehet azzá. Fogalma sincs az erőátalakítás
lehetőségéről. Erőit nem terelheti felfelé, nem képes át­
alakítani őket. Ha egy ilyen ember a nemi vágyait köve­
ti és normális, egészséges nemi életet él, nem vétkezik a
tudatalattijában lakozó teremtő elv ellen, mert az egész­
séges nemi élet nem bűn! Nem húzza le a testbe a teremtő
erőket, magasabb Énjét - aminek még egyáltalán nincs
tudatában - nem azonosítja a testével, ebből következőleg
magasabb Énjét táplálni sem képes, nemhogy elpazarol­
ni. Tehát csak testi szexuális erőit használhatja normáli­
san, nem a teremtő szellemi erőket.

84
 Az ember idegi és agyi központjai úgy vannak megal­
kotva, hogy a Logosz-erők csak egyenletes fejlődéssel,
a tudatosulás minden fokán fokozatosan nyilvánulnak
meg. Ám a földi élet során ezen centrumok nem mindig
egyenletesen, alulról kezdve, a legfelső központok irá­
nyába aktiválódnak. Néhány embernél - manapság a ci­
vilizáció következtében sajnos nagyon soknál - a maga­
sabb centrum korábban aktiválódik látens állapotából, mint
az alacsonyabbak, amiknek pedig előbb kellene feléb­
redniük. Ez a szabálytalanság azután mindenféle testi­
lelki megbetegedéseket és abnormitásokat okoz, melyek
egészen komoly és súlyos tudathasadásokhoz vezethet­
nek - és sajnos vezetnek is! A két világháború, a külön­
böző technikai felfedezések, melyek használatára még
persze nem ért meg az emberiség, s a természet és az
ember között létrejött nagy szakadás azt eredményezte,
hogy korunkban - mint a nagy kultúrák lerombolásakor
és pusztulásakor mindig - ijesztően sok embernél lépett
már fel a látens idegi központok rendszertelen aktiváló­
dása, és még többnél fog ezután megjelenni - úgy a fe­
hér fajnál, mint az ázsiai és afrikai népeknél. Aki nyitott
szemmel jár, láthatja, mi történik a Földön. Kisebbren­
dűségi érzésben és hatalomvágyban szenvedő, pubertás­
korukban megrekedt - tehát a valóságban soha fel nem
nőtt - egyének, akik ma is a tudatosulás nagyon alacsony
fokán állnak, de már hipnotikus-mágikus erők fölött ren­
delkeznek, ilyen lelkibeteg emberek foglalnak el egyre
több olyan pozíciót, melyből aktivált, átütő, túlfrekven­
tált energiájuk segítségével az embertömegeket maguk­
kal ragadják, s úgy a politikai mint a gazdasági élet­
ben, a saját népüknek vagy másoknak, hatalmas károkat

85
okoznak. De csak addig, amíg egy hasonlóan rendszer­
telenül fejlődött, primitív, de mégis mágikus áttörő ener­
giákkal rendelkező másik ember ki nem billenti őket a
nyeregből, s a többségnek - ha egyáltalán képes rá - még
nagyobb károkat okoz. Nem csoda hát, hogy az egész
Földön hol itt, hol ott, teljesen zűrzavaros állapotok ural­
kodnak, hogy az emberek dühöngő őrült módjára ok nél­
kül lemészárolják egymást, s ezáltal egy nyugodt, termé­
szetesen boldog életvezetést - amihez pedig Isten bőven
adott lehetőséget - szinte teljesen lehetetlenné tesznek.
Manapság mindenütt félelem, nyugtalanság, tehetségte-
lenség és boldogtalanság uralkodik a Földön. Az ember
már szinte teljesen elvesztette valódi énjét a Júdások mi­
att, akik magas szellemi teremtő erejüket a legalacso­
nyabb rendű ösztöneik szolgálatába állították.
Ezek hát a jó és rossz tudás fájának veszélyei, a tudó­
vá lett ember erkölcsi erejének párhuzamos fejlesztése
nélkül. Énje határait még nem terjesztette ki a minden-
ségre, azaz önzését még nem alakította át egyetemes sze­
retetté. Magában hordja annak veszélyét, hogy a maga­
sabb erőt tudása révén fentről lefelé, természetellenesen,
fekete mágus módjára visszájára fordítja, s ezzel az egész
emberiségnek hatalmas kárt okoz. Csak a „tudó" embe­
rek, akik idegi és agyi centrumaikat egyenlőtlen ütem­
ben fejlesztették, voltak képesek arra, hogy az Én leg­
magasabb rendű megnyilatkozásait, mint például az
irodalmat, a színházat, a filmet, a művészetet, a zenét a
legalsóbb erők, a gátlástalan demagógia, az érzékiség,
az erotika, a kéj vágy, az obszcén szexualitás és a porno­
gráfia szolgálatába állítsák. Az állatok képtelenek a ne­
miségből bűnt csinálni. Ha a természet egészséges ereje

86
felizgatja őket, ösztöneiket egészen természetesen élik
ki, utódokat nemzenek és az egészséges nemiség öröme­
it is élvezik. Részükről ezzel az egész ügy el van rendez­
ve. De az egyrészt még fejletlen, másrészt már tudálékos
ember mindenfajta módszert kifundál, akár érzékszervei
segítségével, még ha egyáltalán nem is kívánja. Pusztán
az élvezet és a perverz kéjvágy kedvéért még mestersé­
ges eszközöket is igénybe vesz, a lehető legnagyobb iz­
galmi állapot eléréséhez. Ezek az eszközök az egészsé­
ges szerveket előbb meggyengítik, majd elkorcsosítják,
mert az lesz a feladatuk, hogy a kéjvágyó embereket az
egészséges funkciójukon túl még további élvezetekkel is
szolgálják. Az alacsony társadalmi státuszú alvilági figu­
rák természetesen kihasználják az emberi gyengeségeket,
s ezekre építik legmocskosabb üzleteiket és vállalkozá­
saikat, például a kábítószerbarlangokat, s az ezekhez
hasonló alvilági jelenségeket. Azoknak az embereknek
pedig, akik életenergiájukat - lényegtelen, hogy szeren­
csétlenségükből vagy kéjvágyukból fakadóan, melynek
forrása szintén a szerencsétlenség - legfőképp a nemi
szerveikbe irányítják (méghozzá ezek az állandó izgalmi
állapotukból fakadóan újra és újra a kielégülést keresik),
egyre kevesebb erejük marad a főbb szervek funkciói­
nak ellátására. Azokéra, melyek a szellemi tevékenysé­
geket szolgálják. Ennek következménye azután a meg­
gyengült akaraterő, az elfojtott félelmek, a testi-lelki
gyengeség és ellenállóképesség-hiány, a passzivitás és
az életképtelenség. így veszti el az ember magasabb
szellemi képességeit, így válik egyre szenilisebbé s ki­
égettebbé.
A mágikus erők, a szuggesztió,
a hipnózis és a meditáció

Ebben a könyvben eddig már többször is előfordult a

„mágikus", „szuggesztív-mágikus" és a „hipnotikus-
mágikus képességek és erők" kifejezés, melyeket azon­
ban közelebbről is meg kellene vizsgálnunk. Mivel eze­
ket s az ezekhez hasonló kifejezéseket mind a múltban,
mind a jelenben sokan, sokféleképpen használták, körvo­
nalaik is egyre bizonytalanabbá, homályosabbá váltak.
Ezért kell e szavak jelentéséről kissé bővebben szól­
nunk, s azért is, hogy ezáltal néhány félreértést elkerül­
hessünk.
Hogy mit jelentenek a szuggesztív vagy a hipnotikus
erők, már mindannyian tapasztaltuk vagy megfigyeltük.
Tudjuk, hogy vannak olyan emberek, akik át tudják vinni
az akaratukat másokra - akár állatokra is! Azt is tudjuk,
hogy ez az akaratátvitel az egyszerű befolyásolástól a rá­
beszélésen keresztül a szuggesztióig, sőt akár a kívülről
vezérelt hipnózisig is terjedhet. Az e hatalommal visz-
szaélő ember kezében öntudatlan szerszámmá válik, s az
alany teljes kiszolgáltatottságában egyszerű bábfigura lesz.

88
 Mágikus-szuggesztív illetve mágikus-hipnotikus em­
bernek nevezzük azt, aki képes az akaratátvitelre. Ezzel
szemben a „mágus", a hipnotizőr akaratát végrehajtó
személy, a médium.
Ha az ilyen erőátviteleket pusztán kívülről szemlél­
jük, csupán külső hatásaikat figyelhetjük meg. S még ha
erősen koncentrálunk, akkor sem állapíthatunk meg töb­
bet, e jelenségek létezésénél. De azt, hogy ezek egyálta­
lán hogyan jönnek létre s valójában mi is a szuggesztió,
a hipnózis és a meditáció, csak azok tudhatják, akik hip­
notizőrként (tehát mágikus-hipnotikus akaratátvivőként)
vagy médiumként (tehát befogadóként) ezen akaratátvi­
teleket tudatosan megfigyelik, illetve megtapasztalják.
Még egyszer hangsúlyozzuk a tudatos tapasztalatszerzést,
mert a legtöbb ember, aki birtokolja s használja ezeket
az erőket, lehet, hogy világhírű hipnotizőrré - vagy mé­
diummá - vált, még sincs fogalma a saját erejének mi­
benlétéről. Az erők megjelenési formáit és törvényeit
csak kívülről tudják leírni, mert ezeket csupán öntudat­
lanul birtokolják s használják. Csak a hatásaikat figyel­
hetik meg, de magát az erőt és funkcióit nem ismerik.
Persze, nem is könnyű ezeket az erőket megismerni,
tudatosan megfigyelni. Egy bizonyos veleszületett képes­
ség elengedhetetlenül szükséges hozzá. Még ennél is ne­
hezebb azonban ezen tapasztalatokat és élményeket - ha
sikerül - tudatosan megélni, szavakba foglalni, illetve
azoknak is elmagyarázni, akik nem gyűjthettek róluk köz­
vetlen, saját tapasztalatokat. Ez ugyanolyan nehéz fel­
adat, mintha egy vak embernek kellene elmesélnünk az
olyan, tudatunkkal és szemünkkel felfogott rezgéseket,
melyeket más úton nem észlelhetünk. Azt persze még

89
nehezebb lenne elmagyarázni, hogy e tapasztalás során
nem magukat a rezgéseket látjuk - sőt a rezgéseket egy­
általán nem is láthatjuk -, hanem a „fényt", melyről ön­
tudatlanul is tudjuk, hogy a valóságban mérhető rezgé­
sek összege.
Ugyanígy állunk az összes lelki élménnyel is. Csupán
saját, közvetlen tapasztalatok s létállapotok segítségével
foghatjuk fel, élhetjük át és tudatosíthatjuk őket. Az ész a
dolgokat csak megértheti, de sohasem észleli, látja, hall­
ja, ízleli, érzi, s így át sem éli azokat. Mégis csupán az ő
segítségével tudjuk belső, lelki élményeinket közvetíteni,
hiszen egyedül az ész képes arra, hogy szavakat teremt­
sen, felfogja őket, és az át nem élt dolgokat kézzelfog­
hatóvá tegye. Csak az ész tud hidat verni a tudatlanság
és a tudás közé. Most tehát - közvetlen élményeink alap­
ján - érthetően elmagyarázzuk, hogy mit is értsünk szug-
gesztión, hipnózison és meditáción.
Tudjuk, hogy az ember - környezetéből s a világűrből
- különböző sugarakat vesz fel. Ugyanígy ő maga is kü­
lönféle energiákat sugároz ki magából, hiszen ő is önál­
ló középpont, „Én". Hét fő energiaközpontja - csakrája
- van, melyek segítségével felveszi a világűrből sugár­
zó energiákat, átalakítja azokat, majd hétféle energia­
formában testébe, környezetébe s a külvilágba sugá­
rozza őket. Mivel ezen energiacentrumok az emberben
általában még inaktív, többé-kevésbé látens állapotban
vannak, és az egyén fejlettségi foka szerint különböző­
en működnek, magától értetődik, hogy a különböző em­
berek összes sugárzásának minősége és mennyisége is
nagyon eltérő; az egyes ember egyéni fejlettségi fokától
függ.

90
 A tudományos hullámelméletből tudjuk: a különféle
sugárzások hullámai erősíthetik, gyengíthetik, vagy akár
ki is olthatják egymást, a hullámok hosszától és fajtájá­
tól függően. Ha különböző jellegű hullámok úgy talál­
koznak, hogy általuk rezgések jönnek létre, akkor erősí­
tik, ha pedig egymással szemben rezegnek gyengítik,
vagy akár ki is oltják egymást, mert így a folytonossá­
guk megszakad. Ezeket az üres helyeket „interferenci-
ák"-nak nevezi a tudomány.
Az emberek által kibocsátott hullámok természetesen
ugyanezen törvények szerint, hasonló elv alapján mű­
ködnek. Hermes Trismegistos a következőket mondta:
„Amint fent, úgy lent." E hullámok környezetünkre s a
külvilágra is hatnak; mindegy, hogy növények, állatok
vagy emberek vesznek bennünket körül. Tény, hogy a sze­
retetteljes emberek környezetében minden kivirul; a nö­
vények frissebben és bujábban tenyésznek, a gyerekek
és az állatok gondoskodásuk révén egészségesebbek,
erősebbek lesznek, s közelükben a felnőttek is egészsé­
gesebbé, frissebbé, erősebbé, sőt boldogabbá válnak.
Velük ellentétben persze olyanok is vannak, akiknek a
jelenlétében minden növény kipusztul, a gyerekek és az
állatok beteggé válnak, legyengülnek, s ők maguk is el-
magányosodnak, elszigetelődnek, mert embertársaik el-
kerülik őket.
Ezt a serkentő hatást megfigyelhetjük a jó orvosok,
ápolók, masszőrök vagy kertészek estében; de az olyan
embereknél is, akiknek nem ilyen jellegű a munkája: ta­
lán családfő vagy anya, egy a családban megöregedett
dajka, néha a „nagybácsi", egy barát vagy munkatárs,
akit mindenki szeret, mert feltűnően pozitív, meleg kisu-
gárzása van. Minden élőlényt vonzanak, s a társaságban
vagy párkapcsolatukban mindig ők állnak a középpontban.
Mi a titka ezeknek az embereknek?
A titok a következő: minél nagyobb rezgésszámú s
minél rövidebb hullámokat bocsát ki valaki, ezek annál
jobban közelednek azokhoz a frekvenciákhoz, rezgések­
hez és sugarakhoz, melyeket ugyan tudományosan nem
tudunk leírni, mégis közvetlenül érezzük, és egyszerűen
„szeretetnek" nevezzük őket. A szeretet frekvenciái a
legmagasabb rezgésszámú legrövidebb hullámok; min­
den energiaformát átjárnak, sőt át is alakítják azt. Ezek­
nek senki és semmi nem állhat ellen, semmi sem zárkóz­
hat el előlük. Ezek a legmagasabb isteni frekvenciák,
mert a szeretet maga Isten!
Az emberek persze alacsonyabb rezgéseket is kibo­
csátanak, mert minden állapot, érzés, gondolat, kimon­
dott szó s cselekedet alacsonyabb vagy magasabb kisu­
gárzással és hatással bír, s ennek megfelelően ezek a
megnyilatkozások vonzanak vagy taszítanak, erősítenek,
gyengítenek vagy akár megszüntetnek, adnak vagy el­
vesznek valamit.
Vannak olyan emberek, akik ezeket a sugárzásokat
ugyanolyan tisztán és közvetlenül érzékelik, ahogy az
összes élőlény a napsugarakat a szemén keresztül. Erre
persze értelmes magyarázatokat adhatunk, analógiák, ha­
sonlatok segítségével, mint ahogy például a telepátiát a
rádió vagy a TV működési elvével magyarázzuk.
Az ember tehát - az összes többi élőlényhez hasonló­
an - kombinált energiákat sugároz ki magából, s ezek
azután úgy ölelik körül, mint a lámpát az általa kibocsá­
tott fény, meleg stb. Ez az összetett sugárzás minden

92
egyes ember esetében más, s minél inkább öntudatra éb­
redt, annál erősebben hat a környezetére: a növényekre,
állatokra és embertársaira. Ahogy a lámpa fényt bocsát
ki s ezáltal őt magát is - minél erősebb fénnyel világít,
annál jobban - láthatjuk, így van az ember is a saját ki­
sugárzásával. Amilyen messze ér az, addig tart a kibo­
csátó szellemi látóképessége és akarata is. Ahogy a nagy
lámpa elnyomja a kisebbet, de fordítva ez nem sikerül,
úgy árasztja el sugaraival az öntudatos ember a még ön­
tudatlanokat - anélkül, hogy azok megfordíthatnák az
irányt, vagy egyáltalán láthatnák őt. Az emberiség törté­
nete számtalan példával szolgál arra, hogy bár a zsenik
embertársaikat lelki szemükkel átvilágították s tisztán
felismerték, azok őket sem meglátni, sem felismerni
nem voltak képesek, sőt az ilyen titánokat gyakran mág­
lyára küldték, vagy valamilyen más módon ölték meg.
A nagy ember tehát látja ugyan embertársait, de azok
nem ismerik fel. S ahogy a nagyobb emberek sugárzása
átjárja a kisebbeket - rezgései felerősítik, gyengítik vagy
talán meg is szüntetik azok hullámait -, ugyanilyen mér­
tékben találják őt a többiek (un)szimpatikusnak, vagy
fordulnak el végleg tőle. Ez történik akkor is, ha azonos
fejlettségű emberek találkoznak s hatnak egymásra. Elő­
fordulhat, hogy azonos fejlettségi fokuk dacára az egyik
bizonyos szempontból fejlettebb (áll) a másiknál, noha
más szempontból talán éppen ő maradt vissza. így bár
fejlettségük összege azonos is lehet, találkozásuk esetén
mégis erősíthetik, gyengíthetik vagy (az interferenciák
miatt) akár ki is olthatják egymást. Az emberi lényben
(mint az egész teremtésben) matematikai törvények ér­
vényesülnek, mert az ember is matematikai törvények

93
szerint van megteremtve. Ezért találjuk egymást kölcsö­
nösen szimpatikusnak, unszimpatikusnak, vagy éppen un­
dorítónak.
Ha egy magasabb fejlettségi fokon álló ember egy
alacsonyabb rendűre hatást gyakorol, előfordulhat, hogy
az erősebb rezgései a gyengébbéivei úgy találkoznak,
hogy intenzíven felerősítik annak bizonyos frekvenciáit,
s így az ő rezgései dominálnak a gyengébben is. Más
szavakkal: a benne lappangó, talán még öntudatlan és
gyenge tulajdonságok az erősebb ember hasonló kisu­
gárzása révén hirtelen megelevenednek, erőre s öntudat­
ra ébrednek. Ekkor mondjuk, hogy az erősebb „szugge­
rálta" a gyengébbet. De szuggesztió esetén a páciens nem
veszíti el saját akaraterejét, önmaga marad, mivel rezgé­
sei, saját kisugárzásai maradnak, csupán bizonyos alko­
tórészei erősödnek fel. Akaratereje tehát nem gyengül,
sőt a másik még tovább erősíti azokat. Szó sincs tehát
megszállottságról. A hipnotikus állapot csak akkor jön
létre, ha az erősebb egyén frekvenciái által a gyengébbe
beavatkozik, és rezgései által - melyeket mindketten kö­
zös nevezőre hozhatnak - amannak legbelső lényegébe
ássa magát. Ekkor az erős annyira hatalmába keríti a
gyengét, hogy annak (az) akaratereje összeomlik, s meg­
adja magát a másik akaratának, egy idegen hatalomnak.
Ez akár addig is mehet, hogy az erősebb - aki ebben az
esetben hipnotizőrré vált - közös rezgései által a gyen­
gébbet (a médiumot) olyannyira hatalmába keríti, hogy
emennek a többi, vele nem közös rezgéseit erőszakkal
megváltoztatja, úgyszólván a saját képére formálva őt.
Végső soron ezáltal a médiumot arra kényszeríti, hogy
az olyan sok idegen rezgést vegyen fel, hogy megszaba-

94
 duljon a saját tudatától, és látens állapotba kerüljön. Ez
az állapot különböző szinteket érhet el: az egyszerű szug-
gesztiótól a verbális rábeszélésen keresztül a teljes hip­
nózisig, a totális birtokba vételig.
A szuggesztió tehát olyan állapot, melyben a szugge­
rált még megőrzi önrendelkezési jogát, és tiszta öntuda-
ti állapotban veszi át a szuggeráló akaratát.
A szuggesztióból azonban könnyen hipnózis lehet, ha
a befolyásoló hatás a befolyásolt akaratát fokozatosan
olyannyira legyengíti és megszünteti, hogy az alany az
önrendelkezéshez való jogát öntudatlanul is feladja, aka­
ratát vakon alárendeli a hipnotizőrnek, ezáltal önálló aka­
rat nélküli szerszámmá válik.
A teljes hipnózis állapotában a hipnotizőr bevésődött,
idegen rezgései teljesen átjárják a médiumot, birtokukba
veszik, s ezáltal öntudatlan állapotnak teszik ki őt. A rez­
gések hatalmának hajlékony eszközévé válik, hiszen a hip­
notizőr, médiumának tudatát a tudattalan legmélyére űzte,
s így akarata automatikusan teljesül. Hogy a médium
ezen állapotát pozitív (például gyógyításokhoz) s nega­
tív, sőt káros és bűnös módon is fel lehet használni, álta­
lánosan ismert.
S ezzel nagyon fontos kérdéshez érkeztünk!
Láthattuk, hogy az erősebb, azaz a tudatosabb (hiszen
egy ember ereje mindig attól függ, hogy milyen mérték­
ben ébredt öntudatra) a gyengébbre erőlteti akaratát, sőt
akár teljesen uralma alá is hajthatja, tehát hipnotizálhat­
ja őt. S akkor mégis hogyan lehetséges, hogy egy na­
gyon tudatos, azaz erős ember embertársára gyakran
csupán nagyon csekély, vagy egyáltalán semmilyen mó­
don sem tud hatni, és hogy - ezzel ellentétben - mégis

95
 elegendő embert találhatunk, akik (bár távolról sem eny-
nyire tudatosak és alacsony fejlettségi szinten állnak)
sokakra erősen, szuggesztíven, sőt hipnotikusan hatnak?
Elegendő példa van arra, hogy nagy zsenik embertársa­
ikra egyáltalán semmilyen szuggesztív (s még kevésbé
hipnotikus) erővel sem hatottak, ezzel szemben közép­
szerű átlagemberek hipnotikus erejük által nagy ember­
tömeget vezéreltek, s ezt ki is használták. Esetleg híres
hipnotizőrök lettek, akik hipnotikus erejükkel számtalan
csodálatos gyógyítást vittek véghez. Megint mások a
gyengébb jellemeket bűnözésre használták fel.
Erre a kérdésre a matematika nem válaszol.
Nem akarjuk ehelyütt alaposabban tárgyalni a számel­
méletet vagy a számmisztikát. Mégis, ha az emberi lélek
belső törvényeit meg akarjuk ismerni, a legegyszerűbb
megoldás az, ha a számokat hívjuk segítségül, hiszen az
ember - akárcsak a teremtés - matematikai törvénysze­
rűségek alapján működik.
Tudjuk, hogy a természetes számok között rengeteg
olyan van, melyek nem csupán eggyel s önmagukkal
oszthatók, hanem más számokkal is. Azt is tudjuk azon­
ban, hogy végtelen sok szám van (nem is beszélve a mil­
liós nagyságrendű, valóban nagy számokról), melyek
csak eggyel s önmagukkal, de másokkal nem oszthatók,
tehát oszthatatlanok. Ezen számokat nevezi a számelmé­
let „prímszámoknak".
Mint már említettük, az emberek - éppúgy, mint min­
den energiacentrum - különböző rezgéseket és frekven­
ciákat sugároznak. Ezeknek meghatározott, az egyénre
jellemző rezgésszámuk van. Mivel az emberek a külön­
böző jellemek végtelenül sok variációját testesítik meg,

96
a rezgésszámaik is olyan számosak s különbözőek, hogy
úgy az osztható, mint az oszthatatlan (azaz prím) számok
kategóriájához is tartozhatnak. Ha figyelembe vesszük
azt a törvényt, mely szerint a különböző rezgéshullámok
csak akkor hathatnak egymásra, ha közöttük bizonyos
összefüggés, hasonlóság vagy akár azonosság áll fenn, azt
is meg fogjuk érteni, hogy az erősebb ember csak akkor
hathat a gyöngébbre, ha rezgésszáma osztható a gyen­
gébb rezgésszámaival.
így végre megérthetjük, hogy az alacsonyabb fejlett­
ségi fokon álló ember másoknál sokkal nagyobb szug­
gesztív és hipnotikus erővel rendelkezhet, mert rezgés­
száma alapján a több számmal oszthatók közé tartozik.
Vegyük például a 60-at. Ez ugyan nem túl nagy a szá­
mok végtelen tengerében, mégis 12 számmal osztható:
eggyel, kettővel, hárommal, néggyel, öttel, hattal, tízzel,
tizenkettővel, tizenöttel, hússzal, harminccal s önmagával.
Egy a 60-as számmal szimbolizált ember tehát 12 külön­
böző embertípusra hathat szuggesztíven vagy hipnotiku-
san. De ha például a 257-et választjuk felfedezhetjük,
hogy ez a szám - bár a 60-nál négyszer nagyobb - csak
eggyel s önmagával osztható maradék nélkül, mással
nem. Ez tehát oszthatatlan prímszám. Az az ember, aki
ezt testesíti meg - vagy talán egy még nagyobb prímszá­
mot -, senkire sem bír majd szuggesztív vagy hipnotikus
hatással, ha mégoly magas szinten áll is. Embertársai kö­
zött elszigetelt és hatástalan marad, mert erői nem felel­
nek meg másokénak, s ezáltal hatni sem képesek rájuk.
Elegendő hasonló példát találunk, melyekben egy ma­
gas szinten álló emberrel ellentétben egy alacsonyabb
szinten lévő, tehát egyszerűbb, primitívebb ember nagy

97
szuggesztív és hipnotikus erőt képvisel, mert a „túlfej-
lettet" talán a 65537 szimbolizálja, a primitívet pedig
például a 12. Bár a 65537 összehasonlíthatatlanul nagyobb,
ennek ellenére oszthatatlan prímszám - tehát nem érint­
kezik a többi számmal. Ezzel szemben a 12, ha mégoly
kicsi is, mégis hat számmal (saját összegének felével!)
osztható. Ebből következőleg ez az ember hat embertí­
pussal szemben bír szuggesztív hatalommal - természe­
tesen olyanokkal szemben, akik még nála is mélyebb tu­
dati szinten állnak. Az átlagemberek általában ugyancsak
alacsony tudati szinten állnak. így már azt is értjük, mi­
ért lehetséges az, hogy magasrendű zsenik nemritkán
magányosan, kapcsolat és szuggesztív erő nélkül, egye­
dül állnak a társadalomban; ezzel szemben korlátolt, fej­
letlen emberek - sajnos gyakran primitív jósnők - ért­
hetetlenül nagy hatalommal bírnak. Egy magasrendű
ember, akit például a 30240-nel jellemezhetünk, egy na­
gyobb tömegen magától értetődően gyakorol hatalmat,
gyakran anélkül, hogy egyáltalán akarná. Mindenütt
szimpatizánsokra s követőkre lel, mert csupán nagyon
kevesen képesek átható szuggesztív és hipnotikus ereje
alól kivonni magukat. Egészen nagy embertömegeket
vonz magához - ha akarják, ha nem -, mert a 30240 ép­
pen kilencven számmal osztható. Ez az ember kilencven
embertípushoz fog utat találni, tehát abnormális hipnoti­
kus erővel bír majd. S így érthetővé válik az is, hogy né­
hány ember teljes szívből gyűlölni fogja! Mindemellett
ez a szám még mindig kevesebb mint a fele a korábban
például vett 65537-nek!
Ha olyan rendkívüli emberekre figyelünk, mint példá­
ul Mózes, Buddha, Konfúciusz és Jézus, elképzelhetjük,

98
milyen magas frekvenciával bírtak ezek a „fehér mágu­
sok". S mekkorát sugároztak ki, milyen magas rezgés­
számot, amellyel őket s a többi nagy tanítót jellemezhet­
nénk, ha ezt a rezgésszámot ismernénk! Ezek az egészen
nagyok nem csupán abban az időben és térben működ­
tek, amikor és ahol éltek, hanem hatásuk a Föld egész
légkörében, az idő s tér fölött mind a mai napig, s az
örökkévalóságban is tovább hat.
A feketemágusok példáit szándékosan kerülöm.
S most felmerül a kérdés: A számokat tekintve mi a
különbség a magasrendű, általunk „fehér mágusoknak"
nevezett fejlett emberek, s megfelelőjük, a szintén ma­
gasrendű, fejlett, de fekete mágiát űzők között, akik min­
dig velünk voltak s ma is velünk vannak?
Mindenki, aki mások önrendelkezési jogát elnyomja
vagy akár elveszi, hogy ezeket az embereket azután ma­
rionettfiguraként a saját céljai megvalósítására használja,
már fekete mágus. Nem abnormális, mágikus, a szexuá­
lis erő átalakításából nyert erőkkel, hanem emberi erő­
vel lehet s kell küzdenie mindannyiunknak ezen a vi­
lágon. Ezt az erőt a legfejlettebb ember is csupán a
legnagyobb teljesség érdekében használhatja, mert tud­
nia kell, hogy mi mindannyian (s persze ő maga is) csak
a nagy Egész egyik parányi részecskéje. Ha egy ember
kiegyenlítetten fejlődik, ha a még látens állapotban
nyugvó energiaközpontjait a helyes sorrendben, egyiket
a másik után aktiválja, akkor - míg a legmagasabb ener­
giacentrumait igénybe nem veszi - már felnyílt belső,
szellemi szeme, s így ezt az igazságot is felismerte, vilá­
gosan látja. Nem áhítozik arra, hogy mágikus-hipnotikus
erőit önző módon, hatalomvágyból, a saját személyes

99
 céljaira használja. De nem azért, mintha annyira „önzet­
len" lenne, hanem mert a Teljességgel egynek érzi ma­
gát, merő önzésből tekint az Egész javára, és ezt szolgál­
ja minden mágikus hatalmával s erejével. Mert csupán
egyetlen szeretet létezik: az önző szeretet. Csak az a kü­
lönbség, kit és mit vonok be önző szeretetem bűvkörébe.
Egy személyt, egy családot, egy emberek alkotta társa­
ságot vagy egyesületet, egy nemzetet, az egész Földet
vagy a világmindenséget, de akár egy állatot is beemel­
hetek ebbe a körbe. Ezt nevezik azután az emberek „ön­
ző" vagy „önzetlen" szeretetnek, mert önszeretetem kö­
rét az egész világmindenségre kiterjesztettem. Maga a
szeretet azonban egyáltalán nem változott, csupán fej­
lődött. Kezdetben magamat szeretem, végül az egész
mindenséget mint magamat, jobban mondva magamnál
jobban, hiszen fejlődtem, s ezzel együtt szeretetem is
fejlődött; s felismerem, hogy az egész világegyetem ÉN
VAGYOK! - Tat tvam asi!
A fehér mágus tehát sohasem akarja majd egy másik
ember tudatát megsemmisíteni, saját maga akaratát a
másikra erőltetni s őt szolgájává tenni, éppen fordítva:
segíteni fogja a többi ember tudati fejlődését, hogy azu­
tán ők is, szabad akaratukból, az isteni tervek és szándé­
kok szolgálatába álljanak. A fehér mágus a saját közép­
pontjában marad, de onnan - önmagából - a szeretet éltető
erejét, azaz magát az életet sugározza szerteszét. A töb­
bieket a befolyásolás legcsekélyebb szándéka nélkül bé­
kén hagyja a saját középpontjukban, úgyhogy ezek nem
csupán megőrzik öntudatukat és az önrendelkezéshez
való jogukat, hanem ezt a fehér mágus segítségével még
tovább is fejlesztik.

100
 A fekete mágus ezzel szemben - puszta hatalomvágy­
ból - arra használja teremtő erejét, hogy másokat a saját
bűvkörébe vonjon, s szolgaként tartsa őket. A szuggesz-
tió vagy hipnózis által mások középpontját magához ra­
gadja, s azután ezeket önmaga körül forgó műholdként
saját személyes, önző céljaira használja; tekintet nélkül
arra, hogy a másik ezáltal testileg-lelkileg tönkremegy.
A fehér mágus a saját középpontjában marad, és innen
sugározza szét az őt körülvevő világba a szeretet isteni­
mágikus erejét. A fekete mágus belenyúl a másik Énjé­
be, belefúrja magát a lelkébe, akarata szolgálatába hajtja,
megöli, és öntudatlan, csak őt szolgáló automatát csinál
belőle.
A fehér mágus - amíg oly magas frekvenciákat sugá­
roz - tudatával az Egyben marad, Isten számában, ami
maga ugyan oszthatatlan, de vele minden szám a vég­
telenségig osztható. Az Egy által hat minden élőlény­
re, a szeretet ellenállhatatlan kisugárzásával s erejével.
A fehér mágus, amint már említettük, tudatát az Egyben
őrzi, és onnan sugároz a végtelenbe. Ezzel teljes mérték­
ben személytelenné vált. A fekete mágus tudatával kilép
az Egyből, az egységből a sokaságba, a tudás és a hata­
lom nagyon magas szintjére ér, saját személyes frekven­
ciái tömegével azonosítja magát. Ezáltal olyan hatalmas
személyiséggé válik, aki kizárólag a saját érdekeit nézi s
juttatja érvényre. Persze, magától értetődik, hogy végül
a fekete mágus által okozott minden rossz a saját fejére
hullik vissza, és ő maga is szörnyű véget ér.
Az Egy Isten száma. Nélküle egyáltalán nem is létez­
ne más szám. Az Egy a kezdet, mint ahogy Isten nélkül
sincs kezdet, illetve teremtés. Az Egy Istenhez hasonló­

101
an oszthatatlan. Minden más szám osztható vele, mert az
Egy minden számban maradék nélkül megvan, s mind­
egyiket áthatja. Még a legnagyobb prímszám is ellenál­
lás nélkül megadja magát neki, s ő átjárja azt, mint
ahogy Isten is átjárja, átvilágítja a magányos embert sze­
retete ellenállhatatlan erejével, s az őket egymástól elvá­
lasztó réteget a tüze emészti el.
Isten az egész teremtésben - a legkisebbtől a legna­
gyobb teremtményig - maradéktalanul jelen van, mert
Isten az egész teremtés Atyja. Ugyanígy az Egy is min­
den számok atyja!
Isten száma az Egy. De mégis van egy másik, a véges
emberi elme számára elképzelhetetlen szám, mely az Egy
tükörképe a végtelenben. Ahogy az Egy a teremtés kiindu­
lópontja, úgy ez az elképzelhetetlen szám a beteljesülés, a
teremtés vége. Ahogy minden szám osztható az isteni
Eggyel, úgy a beteljesülés és a végtelenség e száma is
osztható minden számmal. Nincs tudós, aki kiszámíthat­
ná, mert ez maga a végtelenség száma, s ennek ellenére is
az Egy mindent magába foglaló, végtelenül nagy tükörké­
pe. S ahogy egyetlen szám sem létezhet az Egy nélkül,
úgy egy szám sem létezhet anélkül, hogy ne osztaná ma­
radék nélkül a végtelenség ezen elképzelhetetlen számát.
Isten a Szeretet, s a szeretet frekvenciái olyan magasak,
hogy csupán ezzel a számmal lehet kifejezni őket; minden
más számot magába foglal, s így maga a végtelenség szá­
ma. Ahogy az idő fogalmát nem ismerő örökkévalóság
csak és kizárólag a véges teremtéshez tartozó időn át nyil­
vánul meg, mi magunk is csupán a korlátozottan végtelen
számok felismerése által sejthetjük meg Isten - azaz a Sze­
retet - frekvenciáinak végtelenül nagy számát. Az örökké-

102
Az utolsó, legnagyobb értékű tarokk-kártya, a nagy Én, melynek nincs
neme, mivel mindkét pólust egyesíti a tudatában. Marionettfiguraként
tenyerén táncoltatja a kinyilatkoztatás eszközeként a testtel és nemmel
rendelkező kis „személyt", a földi-anyagi világban játszott szerepének
megfelelően.
 Mestrovic: Az örök Megfeszített (Ottavice)

Az öntudatlan ember nem tudja, hogy tudatalattijában ISTEN lakik,

aki a valóságban a saját igazi, magasabb Énje.
valóság maga mentes az időtől, de ennek ellenére az idő az
örökkévalóságban van. Ezért találjuk a számtalan véges
számot Istenben: a végtelenségben, örökkévalóságban,
mely nem ismer végességet és széttöredezettséget.
Míg az Egy Isten száma s az Ő változatlanságát, oszt­
hatatlanságát és örökkévalóságát fejezi ki, a végtelensé­
gig képezi a számokat. Ahogyan Isten mindenütt jelen
van, mindent megteremt és élettel tölt el anélkül, hogy a
teremtés nyomot hagyna rajta, úgy képzi az Egy az ösz-
szes számot, s létet biztosít nekik anélkül, hogy az általa
s belőle felépített számok őt magát érintenék. S ahogy a
minden számot teremtő Egy a kiindulópont, úgy tükörké­
pe - a végtelenség és a beteljesedés száma, mely minden
számot magában hordoz - minden teremtés és végesség
végét jelenti. Ott már csak a Semmi létezik, ami a Minden-
ségből jött, ahová vissza is tér majd, s ahol végleg eltűnik.
Énünk Isten, az Egy bennünk. De a beteljesedésben ez
az Egy a végtelenség - ember számára elképzelhetetlen -
számáig ér. Az ember útja az Egytől, a tudat születésétől
a végtelenség számáig tart, ahol az egész Mindenséget egy
tudatban foglaljuk össze.
Ahogy a teremtés első őshangja saját felhangjai által
az összes többi hangot megteremtette s mi ezt az egyet­
len őshangot az egész világmindenséget átható erővel
hallottuk hangzani, ha az összes felhangot egyszerre
hallatjuk, akkor az Egy minden rezgésének életre kelté­
sével Eggyé, az egyetlen, az egész világmindenséget be­
töltő isteni Énné válunk. S egykoron majd minden em­
bert, minden élőlényt, az egész teremtést átjárja az ősi
Egy mindent átható ereje; átmelegíti, felébreszti, s egy
új, örök Életre hívja őket Istenben.
 Jákob lajtorjájának hét foka

Míg az ember öntudatlan lény, Logosz-erői öntudatla­

nul, automatikusan hatnak benne, a természet törvényei
szerint - csakúgy, mint az állatoknál. Szexuális ereje
tiszta állati-testi ösztönként hat, s arra kényszeríti, hogy
az elraktározott nemzőerő révén már kellemetlenné váló
idegi feszültséget szabadjára engedje. Ennek megfelelően
tudatállapota sem más, mint egy állati önkiüresítő kény­
szer. A szeretetről még fogalma sincs, hiszen a tudatalat­
tijában lappangó szeretetvágyat szellemileg még nem él­
hette át ill. nem nyilváníthatta ki. Magasabb központjai
még látens állapotban vannak, szíve halott. E tetszhalál­
ból kelti életre a nemi ösztöne. Testi gerjedelmében, me­
lyet ráadásul nemi ereje még tovább fut, ösztönszerűen
társkeresésre indul. A természet uralkodik felette. Hiszen
az élőlények egész szexuális izgalmának nem más a cél­
ja, mint hogy utódokat nemzzen, az élet nagy áramát to­
vább vezesse, és a föld szellemiesítésének nagy célját
bevégezhesse. A primitív embernek persze fogalma sincs
erről: nemi vágyainak célját, a kielégülést keresi. De az
embert az általánosan érvényes szokások legtöbbször
nem engedik, hogy kiélje magát, miközben az ürítési ösz-

106
töne hajtja. Tetsszen bár neki avagy sem, arra kénysze­
rül, hogy ösztöne kiélésével hosszabb-rövidebb ideig
várjon. Még a primitív néger vagy busman törzsekben is
várniuk kell a már érett fiúknak egészséges szexuális
töltésükkel a nagy ünnepig. Csupán akkor avattatnak be
a szexualitás titkaiba. Legyen szó bár más földrészekről
vagy a nyugati fehér emberről, tény, hogy az embernek
addig féken kell tartania ösztöneit, míg végre lehetősége
nyílik vágyai kielégítésére. A nemi ösztöneinek teljesen
kiszolgáltatott állat ezzel szemben megfelelő társat ke­
res, s ezt rögtön „meg is kapja". A helyzet tehát a követ­
kező: az embernek hosszabb-rövidebb ideig várnia kell.
A várakozás ideje alatt feszültsége tovább fokozódik,
s mivel normális úton nem szabadulhat meg tőle azonnal,
ez az erő más idegi csatornát keres a kiürüléshez. A ki-
elégületlen feszültség automatikusan tovább fokozódik,
s így az ember egyre nagyobb feszültséggel, frekvenci­
ákkal töltődik fel. De ha egy feszültség frekvenciái nö­
vekednek, ez az erő már nem ugyanaz, ami korábban
volt. A szexuális erő első átalakulása - ha mégoly kicsi
is - tehát már megtörtént!
Az új feltöltődés által tovább növelt feszültség ma­
gasabb frekvenciái által már nem a nemi szerveken ke­
resztül hat, hanem a magasabb rendűek által, melyek
képesek ezen megnőtt frekvenciák elhordozására, sőt
megjelenítésére is. Az ösztön kreatívan hat az elmére is,
amennyiben az alany újabb és újabb megoldásokon töri
a fejét. A testi vágy a tudatot is serkenti, s így az első tu­
datosulás - még ha pislákoló is - befejeződött. Előbb-
utóbb alkalmat is talál, hogy kiélhesse nemi vágyát, tehát
nem kell elfojtania, s így megtette a nemi erő átalakítá-

107
sának első lépését. Ez természetesen nem megy olyan
egyszerűen és gyorsan, mint az a fentebb leírtakból tű­
nik: a folyamat hatásai minden egyednél különbözőek,
bár az eredmény ugyanaz.
Ahogy már mondtuk, az ember - amennyiben maga­
sabb idegi központjait még nem aktiválta, tehát szexuá­
lis erejét még nem alakította teremtő erővé s ennek okán
még önmegtartóztató életet él - bensőjében betegesen
ideges, gyakran nagyon veszélyes állapotokat gerjeszt,
melyeket a mai pszichiátria „elfojtásoknak" nevez. Ha
azonban ugyanebben a fejlettségi állapotban nemi erejét
akár rövid időre is visszatartja s később akadálytalanul
kiéli, ez nem okoz elfojtást. Ekkor öntudatlanul is meg­
tette a nemi erő átalakításának első lépését, anélkül, hogy
ezt egyáltalán akarta volna. Mi kényszeríthette erre? A ki­
elégítetlen szexuális erő. A nemi erő tehát segíti önmaga
átalakítását. A feszültséget tovább fokozta (éppen a hi­
ányzó kielégülés által), a tudatot pedig a szellemi kény­
szer segítségével kissé kitágította. S így halad az ember
lépésről-lépésre minden egyes alkalommal - amikor ne­
mi vágyait nem élheti ki rögtön - a tudatosulás létráján
egy lépcsőfokkal feljebb, míg végül elér odáig, hogy
hirtelen nem csupán testi vágyát, hanem saját Énjét is tu­
datosítja magában. De az ösztön nem fejezi be a ráha­
tást, sőt újra meg újra ismétlődő feszültségbe kergeti, se­
gíti és arra kényszeríti, hogy fokozatosan magasabb
tudatállapotokat éljen át. így lassan eléri azt a fokot, me­
lyen izgatottsága folytán már nem egy pusztán állati ürí­
tési ösztönt, hanem az emberi összetartozásvágy első
derengését is felismeri, s ezt ki is nyilvánítja, ha mégoly
egyszerű testi odaadás által is. Még ha ez nem is külön-

108
bözik a szenvedélyes birtoklási vágytól vagy függőségtől,
mégis új emberi kapcsolat jön létre közte és a partnere kö­
zött, akit a testi kapcsolat révén megismert. Megjelennek
az első gyengédségre utaló jelek, a szerelem első előfu­
tárai, így a halott szív idővel fokozatosan átmelegszik s
feléled. A pusztán nemi vágyból az önkiürítés révén egy
magasabb kinyilatkoztatási fokra ér: a szere-
tettségre. És itt el is kezd jelentéktelen tömegemberből
egyéniséggé fejlődni, így legközelebb már neki jobban
megfelelő, fejlettebb ízlését jobban kielégítő partnernőt
választhat. Talán több élet is eltelik, míg a primitív, a fej­
lődése legelején álló öntudatlan ősemberből erre a szint­
re ér. Van elég idő az örökkévalóságban...
A primitív ember - a lassú, természetes és világkor­
szakokon át tartó fejlődés tömlöcében - talán csak az
egyik következő életében jut el a harmadik tudati szint­
re. Most már nemi ösztönét választékosan éli ki. Válo­
gatóssá lesz, sőt megpróbál partnernőjének tetszeni.
Kapcsolata a másik nemhez tartozó személlyel a követ­
kezőkből épül fel: nemi és összetartozási vágy plusz bir­
toklási vágy, mely a szerelem nagyon primitív és önző,
alacsony foka. Eredetileg tisztán nemi ösztöne szere­
lemmé vált, mely egy bizonyos személyhez köti. Ezt a
szeretettséget még a várakozás által tovább tüzelt nemi
ereje is hevíti. Szexuális vágyát ezzel szemben az is fo­
kozza, hogy ezt az egyetlen, általa választott személyt
óhajtja megszerezni. Ezek a feltüzelt nemi erők a maga­
sabb központokra is nagyobb mértékben hatnak, ha kiürí­
tésük akadályba ütközik. Gyakran középszerű embere­
ket is szokatlan teljesítményekre sarkallnak. Az emberiség
történetéből egy sor példát hozhatunk, melyek azt bizo-

109
 nyitják, hogy a szerelmesek milyen éles elméjű s ravasz
teljesítményekre képesek kielégületlen nemi vágyaik ré­
vén, ha a számukra elérhetetlen szerelmi partnert min­
den akadály ellenére meg akarják hódítani. A kielégület­
len nemi erő megtermékenyítőleg hat a magasabb
központokra, mindenekelőtt az értelemre. A feltüzelt ér­
telem a szerelmesnek nemi vágyai kielégítése révén a
legnagyobb boldogságot ígéri. Ez az ellenhatás növeli a
szeretettség érzését, és családalapításra készteti. Ha elérte
célját és megházasodott, megtalálja nemi ereje kielégíté­
sének természetes útját, s akadály nélkül meg is teheti
ezt. Legtöbbször azonban a ravasz szerelmi hős(nő)ből
elégedett és unalmas nyárspolgár lesz, míg a sors rende­
léséből újabb erőátalakításra kényszerül. A férfi - a ter­
mészet csapdájában - elkezd többet gondolni a munká­
jára, hogy családjának jobb életet biztosíthasson, még ha
nem is pusztán a saját örömére. Többet akar nyújtani. Ez
kényszeríti arra, hogy több erőt irányítson a magasabb
csatornákba, és teremtő erőinek nagyobb részét ezeken
keresztül élje ki. így ő, az átlagember, szexuális ereje,
szeretettsége által arra kényszerül, hogy ösztönerejét rész­
ben szellemi szinten irányítsa, és gondolati erőkké ala­
kítsa át. Fokozatosan megismeri a teremtő munka örö­
mét, és ezzel egyidejűleg egyfajta önbizalmat is szerez.
Öntudata növekszik s kiterjed. Idővel élettársa iránt ér­
zett bírvágya és sóvárgása (aki végül is gyermekei any­
ja lett) testi-lelki kapcsolattá vált, szeretetteljes, családi­
as összetartozássá a szerelem magasabb, önzetlenebb
formájává.
így nemi erőit észrevétlenül és öntudatlanul egyre ma­
gasabb központokba irányítja, és fokozatosan eléri a tu-

110
datosulás utolsó, negyedik fokát. Egyre magasabb frek­
venciákat kezd felvenni és kisugározni. Ezek további
magasabb idegközpontokat izgatnak és nyitnak meg; ő
maga még többet gondolkodik ezután arról, hogyan tud­
ná még jobban kielégíteni ösztöneit, s hogyan tudna még
több nemi örömhöz és élvezethez jutni. Magasabb dol­
gok iránt kezd érdeklődni. Tartalmat akar adni életének,
egyre egyénibbé válik. Tudja, hogy a testi szerelemben
csak egy vele lelkileg is összhangban lévő, megértő part-
nernő elégítheti ki. Szeretőjétől hasonló gondolkodás­
módot, ízlést vár. Egyre növekvő szerelmi igényei miatt
azonban egyre ritkábban találja meg a megfelelő part­
nert, s így egyre ritkábban juthat el a teljes szexuális ki­
elégüléshez. Minél kényesebb az ízlés, annál nehezebb
azt kielégíteni. Kielégítetlen, felhalmozott nemi erői tu­
datát még gyorsabban, még magasabbra emelik, a maga­
sabb frekvenciákat is érzékelnie kell. Ezzel a legma­
gasabb idegi központot is mozgósítja: érdeklődése a
tudásra irányul! így éri el a negyedik fokot, és fel is nő
hozzá. Tanulni kezd, meg szeretné fejteni a világ titkait.
Szellemi horizontja kitágul. Teremtő erői többé már nem
testi, nemi erőként nyilvánulnak meg, hanem érzelmi és
szellemi erőként, acélos akaratként. „Karriert" csinál, ta­
lán vezető állásba kerül, kitűnik a tömegemberek közül.
Azáltal, hogy magasabb életfeszültséget hordoz magában
és magasabb frekvenciákon tudatosul, nemi szerveibe is
magasabb rezgéseket irányít, ennek megfelelően testi­
nemi potenciája is sokat erősödik! Minél magasabb
szintű a tudata, annál magasabb és erösebb energiákat
irányíthat az ember alacsonyabb idegi központjaiba és
szerveibe, és annál nagyobb örömöket él meg a szexuá-

111
 lis egységben is. Ehhez persze ugyanilyen magas szin­
ten álló partnernőre van szüksége. Szerelmi életében
hasonló, megértő, értékes társat keres, akivel mély lel­
ki-szellemi kapcsolatba léphet. Már sokat tapasztalt és
tudja, hogy valóban boldogító öröm és tökéletes kielé­
gülés - úgy a testben, mint a lélekben - csak egy mél­
tó, azonos rangú partnernővel lehetséges. A nőnek ké­
pesnek kell lennie arra, hogy férjét ugyanolyan magas
frekvenciákig kövesse s ezeket egész lényével, szenve­
délyes és mégis emelkedett szerelem által viszonozza!
Már ismeri a mennyiség és minőség közötti óriási el­
lentétet, és eszerint is él. Mert másként egyszerűen
nem élhet.
Mélységesen elszomorító, ha egy magasabb fejlettsé­
gi fokon álló ember a szerelemben nagyon magas fe­
szültségeket élhetne át s adhatna, de partnernője nem
tudná követni. Milyen szörnyen magányosnak érzi ma­
gát az ilyen ember!
A tengerparton apálykor számtalan kagylót találunk,
melyeket a hullámok partra vetettek s a nap kiszárított.
Gyermekként megpróbáltam az ilyen fél kagylókat ösz-
szerakni, hogy újra eggyé váljanak. Ezek közül sok egy­
szerű, egészen sima volt, s a széle is sima és lapos. Ha
nem is egy kagyló két feléről volt szó, gyakran mégis
egészen jól összepasszoltak, s így össze tudtam őket il­
leszteni. A hátukon nem sima és szélükön hullámos
kagylók már ritkábbak voltak. Ezek sokkal szebbek és
különlegesebbek voltak. Ezeket már csak akkor tudtam
összeilleszteni, ha egy és ugyanazon kagyló két feléről
volt szó, tehát csak ha összetartoztak. Egy idegen fél
kagylóval nem alkottak egy egészet...

112
 így vagyunk mi emberek is. A primitív ember sok tár­
sat találhatna, akikkel békében élhetne együtt. A férfi
megteremti az egzisztenciát, dolgozik a családért; az
asszony gondoskodik a férjéről és a gyerekekről - ők
ketten békében, együtt viselik az élet terheit. A szokás­
jog, a közös gyerekek és a család összeköti őket, bár
még minden mélyebb szellemi összetartozás nélkül, mi­
vel ők maguk még nem szellemiek, nem egyéniek. Mi­
nél szellemibb, differenciáltabb és egyénibb egy ember,
annál fontosabb számára, hogy házastársa minden szem­
pontból megfeleljen a saját fejlettségi fokának. Minél
egyénibb egy ember jelleme, annál kevésbé tud egy hoz­
zá nem illő társsal együtt élni, s békesség sem lehet kö­
zöttük. Minél magasabban áll egy ember, annál fontosabb
számára, hogy társnője szellemi szintje, intelligenciája,
gondolkodásmódja, ízlése, szerelme minden részletében,
sőt egész természete, tökéletesen megfeleljen az övének.
Csak vele lehet boldogító, kielégítő szexuális kapcsola­
ta, melyben mindkét rész szellemben, testben és lélek­
ben, tökéletes Egységet alkot.
így növünk fel lassan az ötödik szinthez. Ezen a tuda­
ti szinten az ember már eljutott odáig, hogy teremtő ere­
jét lelki és szellemi energiaként s mindig fejlődő, sugár­
zó akaraterőként nyilváníthassa ki. Erőit tudatállapota
szerint jelenlegi érdeklődése irányába részben tisztán
szellemileg, részben lelkileg és testileg sugározza ki.
Aktiválta idegi és agyi központjait is, melyek képesek a
magasabb, tisztán szellemi energiák s feszültségek elvi­
selésére. Idegei és teste ellenállása annyira kifejlődött,
hogy magas szellemi frekvenciáit károsodás nélkül elvi­
seli, és teste szexuális erejeként meg is jelenítheti. A sze-

113
relemben szenvedélyes; azt belső, szellemi összetarto­
zásként nyilvánítja ki. Születésétől fogva erős, ellenálló
nemi szervei a magas érzelmi feszültségek hordozására
is képesek. Teremtővé vált; az öt szint minden szelepe -
a szellemiességtől a testi megnyilvánulásig - nyitott. Már
csak két agyi centruma van lappangó állapotban, melyek
a legnagyobb, isteni energiákat fogják hordozni, és meg­
jeleníteni a jövőben.
Ha egy ember minden erejét egyforma mértékben su­
gározza ki, akkor minden megjelenítő szervét automati­
kusan egyformán fejlesztette, tehát a legfejlettebb ember
nagyon szépen kifejlesztett, egészséges, erős testtel bír.
Ez az a fokozat, melyet először károk nélkül (beteges
idegesség és más nehézségek nélkül) nemi megnyilatko­
zásaként - ha akarja - feladhat, mivel ezen erőit már a
magasabb szinten is képes akadálytalanul megjelení­
teni. S ahová érdeklődését (azaz tudatát) irányítja, ott
magasrendű teremtő ereje a megfelelő idegi és agyi
centrumok s az erre szolgáló szervek által jelenik meg.
Teremtő erejét nemi erőként jelenítheti meg és szere­
lemként élheti át, gyermekeket nemzhet, vagy - ha ér­
deklődése az ideák világa felé fordul - azokat legszelle-
mibb, teremtő-szuggesztív gondolatokként fejezheti ki,
és termékeny magként szórhatja szét. Intuitívvá és szug­
gesztívvé vált, hipnotikus, mágikus képességei kibonta­
koznak és kézzelfoghatóvá válnak. Gondoljunk csak a
nagy zsenikre, akik nemcsak nagy nemi potenciállal bír­
tak és szenvedélyesen szerettek, hanem az egész embe­
riséget az inspiráció által elért nemes, teremtő ötleteik­
kel árasztották el. Az emberiségnek szellemi gyermeket
nemzettek, új világokat teremtettek, és a Föld sorsát új

114
utakra irányították, mint ahogy a nőt testi erőikkel bol­
dogíthatták, s velük gyermekeket nemzhettek.
A történelemből tudjuk, hogy a nagy zsenik teremtő
munkájuk alatt gyakran több hónapig sem éltek nemi
életet. Minden erejüket a szellemi megnyilatkozásra pa­
zarolták, később azonban változatlan erővel és odaadás­
sal élték meg szenvedélyes szerelmüket. Ezek az embe­
rek a tudatosulás ötödik fokán már létállapotként élték
meg a teremtő erőt. A teremtés örömeként élték meg, itt­
létként, és minden szempontból mágikus-teremtőként
hatottak. Mindegy, hogy egy ilyen ember tudósként, po­
litikusként, államférfiként, uralkodóként, filozófusként,
művészként, zeneszerzőként, festőművészként, szob­
rászként vagy íróként nyilvánítja-e ki erejét. Nagyságát
működésének átütő ereje jelzi. Mindegy, hogy a Föld
mely szegletében s mikor éltek vagy hatottak illetve él­
nek és hatnak. Idő s tér fölött állnak és hatnak! Működé­
sük mindenkor isteni fényként ragyogja be a Földet, és
ez a fény a végesség és múlandóság világára is kiterjesz­
ti világosságát. Arisztotelész, Pitagorasz, Platón vagy
Plótinosz ugyanúgy tér és idő felett állnak mint Spinoza,
Leibniz, Kant, Shakespeare, Goethe, Michelangelo, Le­
onardo da Vinci, Tiziano, Rembrandt, Rubens vagy Bee­
thoven, Mozart, Bach vagy Galilei, Edison, Marconi, Pa­
racelsus vagy Hahnemann és más titánok, akik e Földön
éltek. Belepillantottak a teremtésbe, lehozták s megmu­
tatták nekünk embereknek azt, amit a magasabb szinte­
ken átéltek. „Nincs nagyobb boldogság, mint az isten­
séghez közeledni, s őt az emberekhez lehozni." - írta
Beethoven a Weigeler-házaspárnak az egyik levelében.
Milyen nagy volt szellemi szeretete, ha a legnagyobb

115
 örömet abban találta meg, hogy az embereknek elhozza
a boldogságot!
Ezen zsenik közül sokan ismerték a testi szerelmet, és
éltek is vele. De nem szükséges és nem is lehetséges
ehelyütt felsorolni, milyen sok titán változtatta át a föl­
di szerelmet mennyeivé. Gondoljunk például Platónra -
róla nevezték el az ideális szerelmet „plátóinak" -, és
Daniéra, aki Isteni Színjátékában Beatrice alakjában a
tiszta, égi szerelem képét alkotta meg. Sokuknál látjuk,
hogy - bigottság nélkül - mélyen vallásosak voltak, s
ISTEN után vágyakoztak. És sok példát ismerünk arra
is, hogy ezek a titánok hosszú ideig mindenfajta szexu­
ális kapcsolat nélkül éltek, és elfojtás nélkül is harmoni­
kusak és egészségesek maradtak. Egyszer megkérdezték
Beethovent, hogy miért nem nősül meg. „Hogyan is ír­
hatnám a zenémet, ha az erőmet a házaséletre pazarol­
nám?" - hangzott a felelet.
Nem szolgálhatunk két úrnak. Döntenünk kell, hogy
teremtő erőinket a magasabb, vagy az alacsonyabb köz­
pontokra irányítjuk. Az igazán nagy emberek sohasem
éltek kicsapongó életet. A szoknyavadászok ezzel szem­
ben sohasem voltak s nem is lesznek nagy emberek. Ezt
az igazságot nagyon szemléletesen mutatja be Sámson
története a Bibliában: összehasonlíthatatlanul nagy és
legyőzhetetlen mágikus erővel bírt, melyet sűrű hajko­
ronaként magasabb agyi központjaiból, tehát a koponyá­
jából sugárzott ki. Ez az erő - melytől legendás testi ere­
jét is kapta - levágott hajához hasonlóan eltűnt, mikor a
Delilával folytatott nemi kapcsolatban mágikus teremtő
erőit a legalsóbb centrumokba űzte. így azután „meg is
vakult", elvesztette szellemi látását és szellemi szabad-

116
ságát: „börtönbe" került, magába zárkózott és elszigete­
lődött. Mivel azonban „börtönében" később újra magára
talált és megőrizte erejét, ismét teremtő-mágikus erővé
alakíthatta azt. Újra mozgósította magasabb központjait,
és azok megint mágikus erőt sugároztak. Erőt adó „ha­
ja" tehát újra hosszúra nőtt, ismét emberfeletti teljesít­
ményre lett képes és lerombolta a királyi palotát, a tudat­
nak az anyagival való azonosítását. így szabadult meg
szenvedéseitől.
így emelkedik az ember tudata fokozatosan Jákob laj­
torjájának hatodik fokára. Ezen a szinten vannak a pró­
féták, a szentek, a nyugati nagy tanítók és a Kelet nagy
mesterei és risiei. Minden szint teremtő erejét megis­
merték, és tökéletesen birtokukba vették. Tudták, hogy
azoknak, akik az életenergiát teremtő erőként használják
s ennek következtében a szellem örömeit és boldogságát
megismerhették és átélhették, feltétlenül szomorú pazar­
lást jelent ezt a testi isteni erőt eltékozolni. Szexuális, tes­
ti kívánságuk az érett gyümölcshöz hasonlóan hullott alá.
Ugyanolyan egészséges és erős nemi szervekkel rendel­
keznek mint mások, hiszen a szellem építi fel a testet, és
a szellem ereje a tökéletes testben nyilvánul meg. Mivel
azonban a test a szellemnek engedelmeskedik, a nemi
szervek a saját testért dolgoznak: ellátják a szükséges
hormonokkal, hogy egészséges és erős maradjon, s min­
dig kész legyen az életerő befogadására. A szexuális po­
tencia az ilyen testben nyugalomban van. Az ezeket a
szerveket új nemzedékek nemzésére késztető erőket a
magasabb idegi és agyi központjaikba irányítják, és szel­
lemi erőként, isteni teremtő módon élik meg őket. Ezek
az emberek abbahagyják emberi teremtő tevékenységü-

117
 ket: sem irodalmi műveket nem írnak, sem zenét nem
szereznek. Nem törekszenek a dicsőségre vagy világi si­
kerekre, hanem teremtő energiájukat csupán isteni szel­
lemi intelligenciaként, univerzális, isteni szeretetként su­
gározzák ki. Ez a legmagasabb, legelkerülhetetlenebb,
mindent átható erő - Isten ereje.
A próféták egyetlen tevékenysége a Földön, hogy az
olyan embereknek, akik még sötétségben vagy félho­
mályban élnek, szenvednek, és minden erejükkel azért
harcolnak, hogy szenvedéseiktől megszabaduljanak, a
megváltáshoz és a feltámadáshoz vezető utat megmu­
tassák. Ezek az emberek Isten szolgái. Legtöbbször
küldetéssel jönnek világra, de sokan voltak és ezután
is sokan lesznek, akik csak az első fokot érték el illet­
ve fogják elérni. A múltban s a jövőben is sok ilyen
ember volt és lesz közöttünk. Nálunk Nyugaton szen­
teknek, misztikusoknak, prófétáknak hívják őket, Ke­
leten nagymesternek, risinek. Nehéz rájuk találni, mert
külsőre éppen olyanok, mint minden más ember, s
csak azok ismerik fel és értik meg őket, akik csak egy
fokkal állnak alacsonyabban náluk. A többiek talán
még imádkoznak is hozzájuk, mert érzik nagyságukat,
de nem érthetik meg azt. Sőt néhányan gyűlölik is
őket, mert érzik a kísértésekkel szemben tanúsított
nagyságukat és megközelíthetetlenségüket, ezért hoz­
zájuk képest csökkent értékűnek és erkölcsi csődtömeg­
nek tartják magukat. De aki Istent teljes szívéből kere­
si, mégis rájuk talál, mert: „gyümölcseiről ismeritek
meg a fát..."
A hetedik szinten az ember olyannyira kifejlesztette
tudatát, hogy a teremtő isteni erő fenn említett összes

118
Az okos ember úgy állítja elő a bölcsek kövét, hogy életfáját egy élet­
vízzel töltött mosóteknőbe ülteti, melyet a sárkány - a szexuális erő -
tüzével szakadatlanul forral, hogy a bölcs életfáját virágba borítsa.
(Rózsakeresztes rajz.)
Szent György elérte a mindentudást és legyőzte a sárkányt - a szexuális
erőt -, de nem ölte meg, mert szüksége volt a tüzére, azaz az erejére,
hogy általa ISTENhez jusson. (Kolozsvári testvérek, Hradzsin, Prága)
energiaformáját egy nagyobb frekvencián uralhatja, és
bármely formában használhatja anélkül, hogy tudatával
alacsonyabb szintekre süllyedne. Eletét tudatosan éli,
azaz tudatában ű maga az élet. Egy tökéletes önismeret­
ben, egy isteni önkívületi állapotban, az abszolút ittlét
állapotában, amelyben lényének legkisebb része sem ma­
radt rejtve, tudatosan azonosult, vált eggyé Istennel.
Megérti, sőt elmondhatja magáról, amit Mózes is mon­
dott, mert ő is szemtől-szembe beszélt Istennel, hogy
Isten neve a „Vagyok, aki vagyok."
Isten az örök lét. És ha valóban vagyok - a lét formá­
ját egyes szám első személyben kifejezve -, tudatomban
maga a lét, Isten lettem.
Ez a tudat legmagasabb foka, amelyben a teremtővel
szemben megélt dualisztikus Te-állapot megszűnik, és
az emberi Én egy monisztikus mindentudásban Istennel
egyesül. Az ezt a szintet megélő embereket nevezzük is­
tenembernek.
Ezért mondja az istenember - akit az emberek Nyuga­
ton bár a legjobban ismernek, mégis a legkevésbé érte­
nek - magáról: „Én és az Atya egy vagyunk."
Az istenek a mindentudás, az isteni tudat állapotá­
ban élnek, és minden megnyilatkozásuk ebből az iste­
ni tudatból, magából Istenből származik. Időről-időre
jön hozzánk, földi emberekhez egy-egy istenember, hogy
megmutassa: ezt a tudati állapotot minden ember elér­
heti. Megmutatja az Istenhez, a tudatalattinkban lako­
zó mennyei Atyánkhoz vezető utat, megmutatja nekünk
az elveszet fiú útját, aki egy napon felébred állati ösz­
töneit őrző állapotából és azt mondja: „Útra kelek, és
elmegyek az én mennyei Atyámhoz..." Tehát dönt, és

121
a tudatosulás hosszú útjára indul: elkezdi vándorútját
a Paradicsomba, a szerető Atya egykoron elhagyott,
mennyei honába, mely őt - minket - tárt karokkal fo­
gad, őt - minket - a karjába vesz, atyai kebelére von
és vele - velünk - az isteni tudat boldog állapotában
egyesül.
 Szent György

Aki azért jógázik, hogy a tudatosulás Jákob-lajtorjá­

ján gyorsabban léphessen egyre feljebb, annak alaposan
meg kell ismernie, teljesen tudatosítania és szelleme
igájába hajtania saját szexuális erejét (mely egyes-egye­
dül képes a legalacsonyabbról a legmagasabb fokra fel­
segíteni), azaz szexuális energiáját szellemi teremtő ener­
giává átalakítani.
Amint már fentebb bemutattuk, a szexuális erő, ez a
világot mozgató energia a teremtő elv (Logosz) - s füg­
getlenül attól, hogy tudatában vagyunk-e vagy sem -, ez
az erő az ember valódi lényege, saját Énje, saját maga
teremtője. Első személyben kifejezve: ÉN VAGYOK AZ!
Ezért nem semmisíthetjük meg, mert az azt jelentené,
hogy az ember saját magát semmisíti meg. A szexuális
erőt csupán átalakíthatjuk, csak élhetjük! S ha egy em­
ber ezen erő segítségével tökéletesen öntudatra jutott s
ezzel úrrá lett önmagán, ezzel egyidejűleg a szexuális
(minden erő között a legmágikusabb) erőt is hatalmába
kerítette, mivel ő maga ez az erő. A teljes öntudatra ju­
tott ember a szexuális erőt Énnek nevezi. Az ilyen em­
ber az isteni teremtő erővé alakított szexuális erő segít-

123
ségével csodákat tehet, s maga körül új világokat teremt­
het. Úrrá lett a természeten, annak minden erőjén és te­
remtményén; fehér mágussá, istenemberré vált.
Szent György jól ismert ábrázolása nagyon szemléle­
tesen érzékelteti ezt az igazságot: a nagy szent, a min­
dentudó, legyőzi a sárkányt - a szexuális erőt -, de nem
öli meg, noha dárdájával a földhöz szegezte. Mert feltét­
lenül szüksége van rá, a tüzére, azaz az erejére, hogy ál­
tala Istenhez jusson, Istenné váljon. Nem ölheti meg sa­
ját hajtóerejét, csupán igájába hajtja. Mert ha megölné a
sárkányt, saját magát ölné meg, és azután magasabb ide­
gi és agyi központjait sem futhetné fel a sárkány tüzével,
s a szexuális erőt sem sugározhatná ki isteni teremtő
erőként. Ha valóban el akarjuk érni célunkat (Istent), ak­
kor bizony szükségünk van a szexuális erőre, hogy álta­
la igánkba hajthassuk és - teremtő erővé átalakítva -
ösztönző erőként szellemiesítésre, megváltásra és feltá­
madásra használhassuk!
A jóga útját járó emberek legtöbbször már néhány fo­
kozatot maguk mögött hagytak és - még ha öntudatlanul
is - előző életeikből magukban hordozzák azt az alapve­
tő tapasztalatot, miszerint a szexuális erőt nem szabad
sötét célokra felhasználni. Nem akarják, hogy a termé­
szet csillogása elvakítsa őket, sőt inkább meg akarnak
tőle szabadulni. De egyszer már nekik is tapasztalatokat
kellett gyűjteniük a szexuális erőről, hiszen ez ugyanúgy
Isten teremtő erejének megnyilvánulása, csak éppen a
legalsó fokon, az anyag szintjén, az anyagba belesűrűsö­
dött, tehát materializált szellemi erőként. Ha az ember
ezt az erőt a természet törvényei szerint, egészségesen
éli ki, nem vétkezik. Ez bűnné csak akkor válik - ha

124
 egyáltalán joggal használjuk e szót -, ha a szexualitást
arra pazaroljuk, hogy a magasabb, szellemi energiákat a
saját szintünkre degradáljuk, ést öncélként, belső össze­
tartozás nélkül, a perverzitásokkal és művi eszközökkel
felkorbácsolt ösztöneinkkel természetellenesen és túl­
zott mértékben éljük ki. Ezáltal elveszítjük szuggesztív
akaraterőnket, s nagymértékben meggyengítjük a nemi
szerveinket. Minden, amit a természet egészséges kíván­
ságain túl, élvhajhászásként, öncélként, abnormális mér­
tékben túlizgatott szerveinkkel teszünk, általában csökken­
ti életenergiánkat, szellemi képességeinket, és lerontja
az ember jellemét. Ahhoz azonban jogunk van, hogy a
nemiséget egészségesen és normálisan éljük meg. Az
emberiség történetéből ismerünk ma is élő, rendkívüli
mértékben fejlett embereket, akik nagy szellemi erővel
rendelkeztek, és a szerelmet annak testi megvalósulási
formájában mégis erősen és szenvedélyesen élték meg,
anélkül, hogy szellemi erőiket ledegradálták volna. Ép­
pen hogy teremtő energiájukat az isteni természeti tör­
vények szerint helyesen és normálisan hasznosították.
A testi szerelmet és odaadást egészséges szeretettségük-
ből fakadóan élték meg, tehát testi erőiket testi módon
használták fel. A szellemi, isteni teremtő energiát nem
változtatták testi erőkké, s nem fordították a visszájukra,
nem húzták le a perverzitások, érzéki bujaságok szintjé­
re. Sohasem voltak akarat nélküli, a szexualitásnak tel­
jesen kiszolgáltatott kéjencek, hanem továbbra is ural­
kodtak magukon és szexuális erejükön. Ennek ellenére
bizonyos, hogy ezek a szenvedélyesen szerető zsenik -
ha mégoly nagyok voltak is - nem lehettek próféták, fe­
hér mágusok, szentek vagy istenemberek, míg szerelmi

125
életüket fel nem áldozták. Emberi nagyságuk ellenére
nemiségüket megtartották, nemmel bíró lények marad­
tak. Még ha teremtő munkájuk ideje alatt az isteni szel­
lem - melynek nincs neme! - magasságába emelkedtek
s ezalatt géniuszukkal azonosak voltak is, munkájuk be­
fejeztével tudatuk újra egy mélyebb, emberi szintre süly-
lyedt, ahol azután újra nemmel rendelkező lényekké vál­
tak, így éppen nem voltak egy "Egész" csak az Egésszé
válás útján jártak.
Egy szent, egy istenember ezeket a tapasztalatokat
már az előző életeiben megszerezte, s őt a természet már
képtelen csapdába csalni. Teremtő erejét többé nem pa­
zarolja a nemi szerveire, hanem saját teste számára őrzi
meg őket anélkül, hogy az anyaggal, a testtel azonosulna.
Tudatosan marad az isteni potencia forrásánál, ő maga a
saját Énjének forrása, s ebből a tudatállapotból többé
már nem hull vissza a nemi, anyagi síkra. így végletesen
szellemi, magas frekvenciájú energiáit a testébe irányít­
ja, melyek azt azután teljesen átalakítják, olyannyira,
hogy a szent vagy istenember testének anyaga alapvető­
en különbözik az átlagemberétől. A szellemi erők meg­
ölik az összes baktériumot és vírust, így a beavatottak
minden betegséggel szemben ellenállóvá válnak. Ezek
az erők a testet fiatal állapotában tartják, mert annak
sejtjeit a magas frekvenciák és feszültségek állandóan
regenerálják. A nemi ösztönök hormonjai nem csupán
arra szolgálnak, hogy az emberi testnek az utódnemzés
képességét biztosítsák, sokkal inkább a testünk számára
fontos fiatalkori erők felépítésében és megőrzésében ját­
szanak hallatlanul nagy szerepet. A szexuális erő maga
az életerő, a szellem és az anyag közötti kulcs. Nem csu-

126
pán egy új élőlénynek biztosít életet a nemi egyesülés
alkalmával, hanem saját testünket is szüntelenül élet­
energiával tölti fel, ha megőrizzük a magunk számára,
és átalakításának titkát is ismerjük. A szent, a beavatott
nem hanyagolja el a testét, hanem a Kijelentés csodála­
tos eszközeként mélyen tiszteli, hiszen a Jákob-lajtorja
megmászáshoz az egyetlen hathatós segítséget nyújthat­
ja. Mivel azonban a beavatott a saját isteni Énjében -
melynek nincs neme - ébredt tudatra, nincs szüksége
testi-lelki kiegészítőre. Tudatában minden szempontból
egy Egész lett. így életenergiáját saját tetszése szerint
megőrizheti a teste számára, bár teste még mindig telje­
sen normálisan az Egész egy oldalát, egy nemet, egy pó­
lust képvisel.
Ahogy azt már többször is hangsúlyoztuk, a szexuális
erő a szellem és az anyag közötti összekötő kapocs, ka­
talizátor. Ha nem lennénk képesek kifejezésre juttatni
szexuális erőnket - például hiányoznának a nemi szer­
veink, fejletlenek, elöregedettek, vagy talán károsodot­
tak lennének -, akkor a saját szellemiségünk és a testünk
- illetve a saját szellemiségünk és a természet - között
sem tudnánk közvetlen kapcsolatot létesíteni. Bár tuda­
tunkban a legmagasabb szellemi szintre érjünk is fel, a
szellem mágikus erőit mégsem tudjuk a saját testünkre -
vagy éppenséggel másokéra - átvinni. A legmagasabb
szellemi öntudatot is elérhetjük - ez még a halálos ágyun­
kon sem lehetetlen -, de a sziddhának nevezett mágikus
képességeket aligha. Megvilágosodottá, szentté lehetünk,
de beavatottá, mágussá soha. Ahol nincs fűtőanyag, ott
tűz sem gyúlhat. „A lámpában olajnak kell lennie, ha jő
a vőlegény..." - mondja a Biblia.

127
 De ez ne bátortalanítsa el azon kedves Olvasóimat,
akik azt hiszik, hogy szexuális képességeiket már elve­
szítették. Hiszen az ember sohasem tudhatja, mikor éri
el a végleges impotencia. Ismerünk olyan eseteket is,
amikor idős férfiak hirtelen elképzelhetetlen potenciát
éreztek, noha már évek óta teljesen terméketlennek tud­
ták magukat. S ez nem is olyan ritka, mint gondolnánk!
Másfelől pedig feltehetjük a kérdést: Mindannyiunk szá­
mára valóban annyira fontos testünket regenerálni tudni,
sasszeműnek lenni, a föld felett lebegni s még más má­
gikus-okkult képességek birtokába jutni? Nem elegendő,
ha a legmagasabb tudatállapotot átélhetjük, ha szelle­
münkben Istennel szemtől-szembe beszélgetünk, végte­
len békességben élünk a Földön, s majd a kozmikus idő
lejárta után elhagyjuk? Az emberek sorsa különböző!
Mindenkinek magának kell tudnia, hogy Isten mit kíván
tőle. Ha valaki érzi magában a számára Istentől rendelt
utat, akkor minden lehetőséget megragad, hogy ezt az
utat megtalálja. De nem csupán a természeti, az isteni
törvények is kérlelhetetlenek és áthághatatlanok. Min­
den attól függ, hogy mit akarunk elérni! Mert az, amit el
akarunk érni - legmélyebb meggyőződésünkben - azt is
megmutatja, hogy mire vagyunk érettek. Azoknak, akik
még nem akarják felszámolni szexuális életüket - s az
impotens embereknek is -, azzal kell számolniuk, hogy
bár szellemi síkon egészen magas szintet is elérhetnek,
szexuális erőik teremtő erővé alakítását - beavattatásuk
reményében - egy eljövendő életre tartogatják. Egyszer
minden ember eléri majd a legmagasabb, isteni fokot, s
akkor már nem is akar majd mást, mint csupán az isteni
ÉNné válni, ami persze mindent jelent. De amit nem ta-

128
pasztalatból ismertünk meg s próbáltunk ki, az mindig
visszahúz majd bennünket. Az emberben rejtőző isme­
retlenség akarja így. Ne álljunk tehát ellent, hanem pró­
báljunk meg mindent, amit eddig nem ismertünk, a lehe­
tő leggyorsabban megismerni, s magunk mögött hagyni
- ha lehetséges, még mielőtt a „saját kútfő", az „olaj a
lámpából" elfogy. S kérdezzük meg magunktól: az
anyag - a test - szolgái akarunk maradni, vagy úrrá aka­
runk lenni az anyagi világ, a természet, saját testünk fe­
lett? Az „Egész" tudására és hatalmára s örök béke után
áhítozunk Istenben? Továbbra is halandók akarunk ma­
radni, vagy fel szeretnénk támadni, s „élőkké" válni?!
Az isteni törvények csak addig tűnnek kérlelhetetlen­
nek, míg nem a saját személyünkön, saját bőrünkön érez­
zük őket. Ha kellően bátrak vagyunk, hogy ezeket a tör­
vényeket és lehetőségeket saját magunkon kipróbáljuk s
istenhitünkben eszerint is éljünk, akkor meglepetés ér
bennünket: ezek a törvények csupán a tudatlan ember
szemében tűnnek „kérlelhetetlennek". Csak a vak ember
fél attól, hogy ki van szolgáltatva ezeknek a törvények­
nek, és hogy valamit elmulaszt, ami neki - korlátozottan
tudatos lényében - oly szörnyen fontosnak tűnik. Nem
gondolja át s nem tudja, hogy ez a „kérlelhetetlen" Isten
ö maga, hogy tudatalattijában ő Maga az, akit „Istennek"
nevez, aki azonban valójában saját igazi, bár még öntu­
datlan Énje. Saját tapasztalata feltétlenül együtt jár annak
felismerésével is, hogy saját Énünk, amit - míg még ön­
tudatlan állapotban vagyunk - „Istennek" nevezünk, so­
hasem vesz el tőlünk valamit anélkül, hogy azért mérhe­
tetlen nagy boldogságot és örömet ne adna cserébe!
 Az egységre törekvés
és elfajzásai

Isten az öröklét - az élet -, s betölti a világegyetemet.

Isten az öröklét, az élet - ahol a két pólus még egymás­
ban nyugszik -, Egység, mely számára ismeretlen a ket­
tősség. Isten, a lét, az élet, oszthatatlan. Ez az abszolút,
isteni, egyetlen és egyszeri egység az élőlényekben ön­
magaként jelenik meg. Ezen élőlény anyagi formáját,
burkolatát veszi magára illetve építi maga köré, hogy ki­
nyilváníthassa magát. Tehát csupán egyetlen, oszthatat­
lan, határtalan, végtelen Én van: Isten! S bármely élő­
lény belső lényege ez az egyetlen, oszthatatlan, isteni Én.
Pál apostol a következőket mondja: „Mert az Isten, aki
szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott vilá­
gosságot a mi szívünkben..." (2Kor. 4, 6) „Mert hiszen
egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltet­
tünk meg (...); és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk
meg" - „És akár szenved egy tag, vele együtt szenved­
nek a tagok mind (...). Ti pedig a Krisztus teste vagytok,
és tagjai rész szerint." (1Kor. 12, 13. 26. 27.) Mai sza­
vakkal: Isten Énje maga a szellem, az egész teremtés, a

130
látható világegyetem pedig a teste. Mi emberek vagyunk
e gigantikus test sejtjei, melyek képesek kijelenteni a
legnagyobbat, úgy, ahogyan testünk agysejtjei a legna­
gyobbat mikrokozmikus lényünkben kijelentik.
Minden élőlény a tudatalattijában hordozza tehát -
ahol az Egész székel - Énje egységét, s ez az egység az­
által nyilvánul meg benne, hogy az Egésszel, minden
élőlénnyel újra az egységesülés tudatalatti vágyát hor­
dozza. Az Én, melyre az élet továbbadásának az anyag
átszellemiesítéséhez van szüksége, ezt az egyesülési vá­
gyat használja ki, azt jeleníti meg, s az élőlényekben az
önfenntartás és a fajfenntartás nagy ösztöne által teljesí­
ti be. Mindkettő tehát az Egység utáni vágy megnyilvá­
nulási formája.
Az önfenntartás megnyilvánulási formájában a Logosz
készteti az élőlényeket a többivel való egyesülésre, hogy
az életet egy és ugyanazon anyagi formában - egy és
ugyanazon testben - őrizhesse meg. Ez a faj fenntartási
ösztön megnyilvánulási formájában az élőlényeket arra
indítja, hogy az életet más, őket követő élőlényekbe, tehát
más anyagi formákba, egy másik testbe plántálják tovább,
s így az élet folytonosságát bármely úton-módon fenn­
tartsák.
Az önfenntartási ösztön hatása okozza, hogy a nagyobb
élőlények a kisebbeket az egységesülés vágya céljából
felfalják. A természet arra használja fel ezt a késztetést,
hogy teremtményeit egyszerre táplálja. Az élőlények
azonban ezt a kényszert éhség nélkül is érzik. Aki már
megfigyelte, ahogy a macska - miután néhány egeret
megfogott és megevett, tehát semmi esetre sem lehet
éhes - olthatatlan szenvedéllyel egy újonnan felbukkanó

131
 egér után vetette magát, majd gyorsan lenyelte, hogy
azután rövid idő múlva kihányja, annak feltétlenül észre
kellett vennie, hogy az éhség, az evésvágy mögött egy
nagyobb erő, tudniillik az Egység utáni vágy működik.
Az élőlények arra kényszerülnek, hogy nemi egyesülés
nélkül, közvetlenül egyesüljenek más élőlényekkel, s ez­
által velük együtt új önazonosságra jussanak. S mivel
bensőnk kapuja a szánk, a többi élőlénnyel a lehető leg­
rövidebb úton akarnak egyesülni, tehát a szájukba venni
őket, megrágni és lenyelni. Az állatok engedelmesked­
nek ennek a vágynak, és szó szerint felzabálják egymást.
Mi emberek is ezt tesszük, csak előbb megfőzzük vagy
megsütjük a többi élőlényt. A tigris is engedelmeskedik
ennek az ösztönnek, amikor az antilop után ered és le­
nyeli. Az összes állat, melyek egymásba harapnak s
megeszik egymást, ugyancsak az egyesülés öntudatlan
vágyából fakadóan cselekszenek. Mi emberek is ismer­
jük ezt az ösztönt, leginkább azokban az esetekben, me­
lyeknél nemi egyesülésről szó sem lehet. A kisgyermek
éhségérzet nélkül is mindent a szájába vesz, s mi felnőt­
tek, ha valakit nagyon szeretünk, a következőket mond­
juk: „Úgy szeretlek, majd megeszlek!" S ha szeretünk,
az a - megvalósíthatatlan - vágy hajt bennünket, hogy a
másik torkának essünk, megharapjuk, behatoljunk a tes­
tébe, íme az egyesülés utáni öntudatlan vágyakozás!
A faj fenntartási ösztön révén mutatják ki az élőlények
az Egység utáni késztetésüket, melyen keresztül Isten
mindkét pólust magába foglaló Egységét a nemi szervek
segítségével utánozzák.
A természetben is előfordulnak olyan esetek, amikor
az Egység utáni kényszer mindkét ösztönön át megnyil-

132
vánul, mint például a nőstény pók és az imádkozó sáska
esetében, melyek a nemi egyesülés után minden további
nélkül megeszik férjüket.
Milyen bölcsen van elrendezve, hogy az isteni egység
megvalósításának kényszere mindkét ösztön által arra
kényszeríti az élőlényeket, hogy egyrészről megőrizzék
az életet - etessék a testet -, másfelől pedig továbbadják
az életet az újabb élőlényeknek, tehát új élőlényeket
nemzzenek!
Mivel az isteni szellemi ősállapotban a teremtés két
pólusa, a pozitív és a negatív, az adó és a kapó, az erő és
ellenállása egymásban tökéletes egyensúlyban nyugsza­
nak, szellemi szinten nincs különváló férfi és női nem,
csak a kettő egymást kiegészítő egysége. A szellem egy­
séges egész! Krisztus a következőket mondja a Bibliá­
ban: „E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak. De
a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és
a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem
férjhez nem adatnak: Mert meg sem halhatnak többé:
mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivel­
hogy a feltámadásnak fiai." (Luk. 20, 34-36)
Az anyagi világ teremtésében a negatív pólus kivette­
tik az Egységből; így jön létre a kétpólusúság, s a két
végpont Isten és Lucifer, erő és ellenállás, férfi és nő
kettősségeként áll egymással szemben. A kettő közötti
egység azonban sohasem szűnik meg, s akkor is megje­
lenik, ha a kettő elválik egymástól: ez a feszültség, mely
a két pólust egymáshoz és egymásba vonzza. A szellemi
isteni szinten egymásba olvadnak és egymásban nyug­
szanak a pólusok, és a testi nemi egyesülés eme isteni
Egység visszatükröződő, önmagát imitáló képe. A be-

133
teljesedés azonban lehetetlen az anyagi testben, hiszen
az anyag elszigeteli, elválasztja és távol tartja egymástól
a pólusokat, az igazi Egység létrejöttének megismételt,
kétségbeesett kényszere és próbálkozásai ellenére. A ne­
mek megpróbálnak egyesülni, de azután újra szétesnek, és
ez örökkön-örökké ismétlődik. Az anyagi szinten tehát
lehetetlen a valódi Egység létrejötte. Az ember azonban
- egyes-egyedül az összes élőlény közül - a végpontok
egyesülését önmagában tisztán szellemi tudatállapotként
élheti meg, bár teste a természet mai törvényei szerint
- ha egészséges - csak egy nemet visel. Mert a szellem­
ben a két pólus sohasem különült el: egymásban nyug­
szanak, de az ember ezt az Egységet tudatállapotként
csak akkor hordozhatja magában, ha a szelleme öntudat­
ra ébred.
A nemek elkülönülése tehát csak az anyagi szinten, az
anyagi, elszigetelő, ellenállást hordozó világban, a test­
ben létezik. A test Isten egységének csak az egyik felét
jeleníti meg, s megpróbálja ezt az Egységet nem befelé
(mint a szellemben), hanem kifelé, egy kívülálló másik
lényhez tartozó testtel újra előállítani. így jön létre a te­
remtő életet adó nemzési aktus.
A világ legrégebbi játékkártyái - melyekből minden
más játékkártya származik - eredetileg nem „játékkár­
tyák" voltak, hanem a zsidók szent iratainak, a Kabba­
lának egy része, melyek az ábécét és az ember külön­
böző tudati szintjeit ábrázolják -, az ősrégi tarotkártyák
tizenöt lapjukon eme igazság szellemes és kifejező ábrá­
zolását nyújtják. Sátán, Isten tükörképe - Krisztus sza­
vai szerint: „az anyagi világ fejedelme [törvénye]" (Ján.
14, 30) -, aki az anyag szellem által életre keltett törvé-

134
nye, elkülöníti a két nemet egymástól (jobb karján a
"Solve" felirat áll), hogy azután bal karjával (melyen
„Coagula" olvasható) újraegyesítse őket. De nem ősál-
lapotában a szellemben befelé, hanem a testből kifelé.
A két nemet, a férfit és a nőt, melyek Isten Egységének
belső törvénye alapján egymáshoz tartoznak, kifelé láncol­
ja egymáshoz. Ezáltal a két nemet szolgákként a végtelen­
ségig összeköti külsőleg, anélkül, hogy azok az eredeti
isteni Egységet elérhetnék. Hiszen az anyagi külvilág az
elszigetelődés, az elválás, a jó és a rossz, az adó és a ka­
pó világa. A külvilágban lehetetlen az Egység újbóli
megteremtése. Tudatunkkal a végtelenségből (ahová tes­
tünk tartozik) az örökkévalóságba (ahová énünk tarto­
zik) kell átlépnünk, és azt, ami a külvilágban lehetetlen,
belső világunkban, szellemünkben, tudatállapotként kell
keresnünk, elérnünk s átélnünk. Mert csak bensőnkben,
Énünkben - ami maga Isten - találhatjuk meg szellemi­
leg a két harmonikusan egymásba nyugvó, egymást ki­
egészítő rész egységét. Az ember a két pólust tudatában
egyesítheti.
A legmagasabb, szellemi tudatállapotban, a belső, is­
teni Egység utáni vágyakozást és annak beteljesülését
nagyon érdekes érzésként élhetjük át. Ez az érzés az át­
lagemberek számára azért nem érdekes, mert ők ezt
mindannyian ismerik, és magunkban hordozzák, vagy
legalábbis azt a vágyat hordozzák magunkban, hogy
másoktól szerezzék meg. Olyannyira megszokták, hogy
magától értetődőnek találják, és nem is gondolnak arra,
hogy nem az, hanem rendkívül érdekes. Akikben ez még
nem tudatosult, éppen ezért képtelenek megérteni, hogy
mi és milyen is ez! Ennek semmi köze sincs a testhez.

135
Ezt az érzést nevezzük szeretetnek A félreértések elkerü­
lése végett nevezzük univerzális szeretetnek.
Természetesen minden ember a saját tudati szintjének
megfelelően mást és mást ért ezen a kifejezésen. Ettől el­
tekintve - ha elemezni szeretnénk a szeretetet - körülbe­
lül a következőképpen fejezhetnénk ki magunkat: Szívünk­
ben kellemes, boldogító melegséget érzünk. Hőmérővel
mérhetetlen, mégis „melegségnek" érezzük. Ezt a me­
leget akaratlanul ki is sugározzuk. Ezek a sugarak lát­
hatatlanok, mérhetetlenek és bizonyíthatatlanok, mégis
éppolyan tagadhatatlanul érezzük szerelmi kisugárzá­
sunkat, mint ahogy más élőlényekét is. Magától sugár­
zik, és ezen érzés hatása alatt az a kívánságunk, hogy lé­
nyünket egyesítsük az egész világegyetemmel vagy
valamivel, amit „szeretünk". Ismerjük a kifejezést: „Olyan
boldog vagyok, hogy legszívesebben átölelném az egész
világot!" Tehát: Egység iránti vágy, testi reakció nélkül
Ennek az érzésnek egyáltalán semmi köze sincs a nemi
vágyakhoz, a testhez, mert az egész nagyvilággal szem­
ben sincsenek érzelmi-szexuális vágyaink, mégis meg­
van; ez tisztán szellemi érzés, tisztán szellemi állapot.
Szeretnénk a világegyetembe beleolvadni, feloldódni ben­
ne, eggyé válni vele, ahogy az esőcsepp egyesül az óce­
ánnal, ha beleesik. Erre a tisztán szellemi szeretetre csak
az a magas szinten lévő ember képes, aki magasabb idegi
és agyi központjait már aktiválta, ennek következtében
tisztán szellemi magas frekvenciák elviselésére is képes.
A fejletlen öntudattal rendelkező, alacsonyabb szinten
álló ember az isteni szeretetet a testbe vetíti, és szexuá­
lis látványosságot formál belőle. Szellemi frekvenciákat
még nem tud elviselni, ezért elméjével képtelen felfog-

136
ni őket. A szellemi szint tehát nem azt mutatja, amit az
ember tud, hiszen csillogó értelmünk is lehet szellemi
fokozat nélkül. Attól sem függ, hogy jótét lelkek va­
gyunk-e, mert irgalmasok azzal az értelemmel is lehe­
tünk, mellyel egy szerető szívű embert kívülről utánzunk.
A szellemi fokot a bennünk élő szeretet gazdagsága mu­
tatja!
Ezért mondja Pál is: „Ha embereknek vagy angyalok­
nak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én ben­
nem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cim­
balom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden
titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hi­
tem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok is ki
helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi va­
gyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha teste­
met tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem,
semmi hasznom abból." (1kor. 13, 1-3)
A legalacsonyabb, még öntudatlan szinten lévő embe­
reknél az Én egysége utáni vágy - mivel tudata még
azonos a testével -, a nagy tévedés, az elfajzás is megje­
lenik: a kényszer, hogy a szellemi egységet, az egész vi­
lággal való egységesülés vágyát, a testben átélje és ki­
nyilatkoztassa. Mindenkinek odaadnák a testüket, akivel
lehetőség nyílna az egyesülésre, s ezt válogatás nélkül
meg is teszik. Ennek azután nagyon szomorú következ­
ménye lesz az, hogy ezek az emberek - akik alapjában
véve másokhoz hasonlóan ugyancsak a szeretetet kere­
sik, még ha egészen rossz úton-módon is - eldobják, fel­
adják, elveszítik emberi méltóságukat, és prostituálódnak.
A szellem törvényei ellentétben állnak az anyag, a test
törvényeivel. Ha tehát a szellem törvényei szellemi szin-

137
ten isteniek, akkor az anyag szintjén a testen keresztül,
sátáni módon nyilvánulnak meg. Ugyanígy megfordítva
is igaz: Az anyag törvényei a szellemen át megnyilvá­
nulva sátániak. Pál szerint: „Mert a test a lélek ellen tö­
rekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással
ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket
akartok." (Gal. 5, 17.)
Érthető, hogy a prostituáltak az egész Földön a vala­
mivel magasabb szinten álló emberek szemében megve­
tést érdemelnek. Prostituáltakon itt nemcsak a hivatalos
prostituáltakat értjük, mivel nagyon gyakran olyan em­
berek is vannak közöttük, akik csupán leírhatatlan nyo­
moruk okán süllyedtek ilyen mélyre. Itt azokat értjük
prostituáltakon, akik a nyomor kényszere nélkül, többé-
kevésbé válogatás nélkül vetik oda magukat bárki kénye­
kedvének. Aki már beszélt prostituáltakkal (lett légyen
szó akár nőkről, akár férfiakról), látta a védtelenség, ér­
téktelenség és reménytelen tönkremenés szomorú érzé­
sét; és ha megkérdezte, hogy miért éppen ilyen életet él­
nek, szinte mindig ugyanazt a kétségbeesett választ
kapta: „Csak egy kis szeretetre vágyom!" - Ezek a sze­
gények nem tudják, hogy éppen életvezetésükkel árulják
el a keresett szeretetet. „Csókkal" árulják el, kiárusítják,
lábbal tapossák saját Krisztusukat, tehát megölik, mert
nem bensőséges, két embert belülről összekötő érzés
alapján cselekszenek. Ez különösen szomorú az olyan
asszonyok esetében, akiknek a férfiak „útkészítőinek"
kellene lenniük a hosszú, Istenhez, az isteni öntudat­
hoz vezető úton. Isten azt mondta a kígyónak: „És el­
lenségeskedést szerzek közötted és az asszony között,
a te magod között és az ő magva között; az neked fe-

138
jedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod." (1 Móz.
3, 15)
A nagyon alacsony fejlődési fokon álló ember, aki
bensőséges vonzódás, választás és a partnernője -
vagy partnere - iránt érzett lelki szerelem nélkül, pusz­
tán „nemi ürítésként" éli meg a testi egységet, előbb-
utóbb szörnyű félelmet és ürességet tapasztal. Az ön­
tudatlan emberek nem tudják, hogy milyen mélyreható
kapcsolatot hoz létre a férfi és nő közötti nemi egye­
sülés. A férfi és a nő egyaránt magáévá teszi a másik
láthatatlan lényének egy darabkáját. Gondoljunk csak
arra, hogy egy ember már a puszta jelenlétével is meny­
nyire fel tudja dobni egy élettelen tér, szoba, vonatful-
ke vagy színpad hangulatát. Jelenlétét később - ha már
régen el is hagyta a termet - még mindig érezzük. Hát­
rahagyta kisugárzását, s ezzel feltöltötte - a falakat, a
bútordarabokat, talán még a hintaszéket is, melyben
ült. Egy kutya (de akár az érzékeny ember is) felismeri
s érzi ezt a kisugárzását. Mennyivel erősebb ennél az
olyan emberek kölcsönös egymásra hatása, akik már
nemi kapcsolatban is voltak! Gyakran megfigyelhetjük,
hogy egyes emberek azáltal, hogy nem a nekik megfe­
lelő partnerrel folytatnak szexuális kapcsolatot, saját
természetüket, jellemüket fokozatosan (gyakrabban rossz,
de egyes esetekben jó irányba) megváltoztatják, s part­
nerük tulajdonságait elsajátítják. Két, egymással rend­
szeres szexuális életet élő vagy akár csupán alkalmi
kapcsolatot folytató emberben abnormális, láthatatlan
nemi erők hatnak, hiszen a szexuális erő teremtő, sőt
maga az ember! - S ha egy ember mégoly biztos is ab­
ban, hogy rá - ahogy gyakran halljuk - egy „érdekte-

139
len" vagy „jelentéktelen" egyén ereje vagy kisugárzása
nem hat, mégis magában hordozza ennek mély nyoma­
it. De az emberek sohasem akarják elismerni azt, ami a
tudatalattijukban játszódik.
Dante Alighieri találóan ábrázolja ezt az igazságot mes­
terművében, az „Isteni Színjátékában: a Pokol egyik ré­
szében Dante sok összenőtt lelket - mindig egy férfit és
egy nőt - pillant meg, akik reménytelenül röpködnek
körbe-körbe. Minden törekvésük ellenére nem szabadul­
hatnak egymástól, és ettől kimondhatatlanul szenvednek.
Földi életük idején csak testi kapcsolatban voltak, nem
igaz szeretetben és mély egymáshoz tartozásban. Köze­
ledésük oka az állati öncél és a nyers érzékiség. Ezért kö­
ti össze őket saját tisztátalan lelki aurájuk, szétválasztha-
tatlanul, az idők végezetéig.
Az ember láthatatlan lényegének beszennyezése azon­
ban nem csupán abból következik, hogy alacsonyabb,
tisztátalan lényekkel élünk nemi életet. Akkor is színre
lép, ha nem feltétlenül rossz, jellegtelen, tisztátalan em­
berek, hanem egyszerűen csak tudatlan személyek, egy­
más után több partnerrel, válogatás nélkül élnek nemi
életet. Hiába kenjük egy palettára a legszebb, legtisztább
színeket, mégis vigasztalan koszt kapunk, ha mindegyi­
ket összekeverjük a másikkal. Az egykor oly szép színek
teljesen elveszítik önálló jellegüket, s többé már nem le­
het felismerni őket. Megérthetjük tehát, miért bírnak a
prostituáltak mind ezzel a tipikusan vigasztalan, tisztáta­
lan kisugárzással; miért veszítették el annyira saját em­
beri jellegüket, hogy már messziről prostituáltként is­
merjük fel őket.

140
 Még ennél is szomorúbb, ha tisztességes, jó családból
származó fiatal lányok pusztán tudatlanságból és una­
lomból azzal mocskolják be magukat, hogy válogatás
nélkül az első - hasonlóan járt - leghelyesebb fiúval ne­
mi kapcsolatot létesítenek, és már másnap vagy egy hét
múlva ugyanezt teszik egy másodikkal, azután egy har­
madikkal vagy akár negyedikkel.
Mennyi türelmet, mennyi fáradozást és szeretetet igé­
nyel, míg egy ilyen megtört fiatal lélekből eltávolítjuk a
rossz benyomásokat, az összes lelki tisztátalanságot, a ri­
asztó kisebbségi érzést, s önbecsülését újra felépítjük!
S akinek nem volt arra lehetősége, hogy ezeket a körül­
ményeket személyesen figyelje meg, nem is hinné, hogy
ezek a partnerek közös szexuális élményeik alapján mi­
lyen kétségbeesettek voltak, mennyire tisztátalannak és
védtelennek érezték magukat, s mennyire közösek vol­
tak azok a rossz, lehúzó benyomásaik, melyeket végül
hazavittek. Tehát nem a személyek teszik egymást tisztá­
talanná - hiszen közülük senki sem tisztátalan - hanem
az egymással válogatás és szerelem nélkül megélt nemi
kapcsolat.
A mai civilizált életforma annyira elfajult, hogy az
embereknek egyénenként és személyesen nincs többé
lehetőségük arra, hogy valami hősieset nyújtsanak, ami
által átélhetnék az értékesség s a nagyszerűség érzését.
A fiatalok beülnek a moziba és lenyűgözve bámulják a
filmet, melyben a csodálatra méltó cowboy vagy de­
tektív emberfeletti képességeivel mindenki mást túl­
szárnyal és legyőz; arra azonban általában nincs alkal­
muk és lehetőségük, hogy saját hőstetteket vigyenek
véghez és kitűnő képességeiket kibontakoztassák. Mi

141
marad hát nekik? Legtöbbjüknek a sport. A fiatalok
nagy tömegei számára azonban nem marad más hátra,
minthogy szexuális hódításaikkal dicsekedjenek, s ez­
által nemileg felizgassák magukat. Az unalom, az üres­
ség és a teljesítőképesség hiányának vigasztalan érzése
szexuális élményekbe és más szenvedélyekbe hajszolja
őket. így egymást is bemocskolják és lehúzzák. A leg­
többen azért nem akarják elismerni ezt a kölcsönös,
mélyreható hatást, mert nem képesek felismerni mind­
azt, ami a tudatalattijukban, s nem a tudatukban játszó­
dik le. Mert ha a tudatuk valamit nem vesz észre és
nem él át, nem is akarják elhinni, hogy az mindezek el­
lenére rájuk is tartozik, s hogy velük (tudatlanságuk
okán) bármi megtörténhet. S éppen mert a tudatalattiban
játszódott le, ezerszer erősebben hat, mintha tudatuk
képes lett volna feldolgozni. A tudatalattiban a dolgok
megemésztetlenek maradnak, s ezért gyakran méreg­
ként hatnak az emberre. Érzik - még ha öntudatlanul is
- a méltatlan partnerrel folytatott nemi kapcsolat mér­
gező hatását, s úgy próbálják magukat megóvni, hogy
tudat alatt az egész ügyet a testre bízzák, és a méltatlan
szexuális aktus alatt a tudatot a „lehető legjobban" hát­
térbe szorítják. így testileg még egy egészséges és ki­
elégítő beteljesüléshez sem juthatunk el, éppen mert
nem vagyunk teljesen ott! Ennek következménye a tes­
ti-lelki zavarok tömege, melyek szemmel láthatóan im­
potenciát okozhatnak.
A szellem, a lélek és a test szétválaszthatatlan egysé­
get alkot. Míg az ember él, ezeket nem választhatjuk el
egymástól. A test a szellem vége, legtávolabbi megnyil­
vánulása a teremtési skálán, de mégis hozzá tartozik,

142
mégis összenőtt a szellemmel, s ebből következőleg egy­
séget is alkot vele. Nagy tévedés azt hinni, hogy a szel­
lem anélkül élhetne át valamit, hogy abban a test részt
venne, illetve ugyanazt átélné - s fordítva: minden, ami
a testtel történik, visszahat a szellemre, azt a szellem is
megtapasztalja, mivel a szellem az, aki felépíti s életre
kelti a testet, és mindent abban s azáltal él meg. A test a
szellem nélkül érzéketlen holttest. így az ember csak
szellemében, Énjében, tudatában érzi s éli át mindazt,
amit a testében tapasztal. Ha kikapcsoljuk a tudatot -
mint például a narkózisban -, akkor egyáltalán nem érez­
zük mi történik a testünkben, és mit él át a testünk. Tehát
nincsenek egymástól elkülönített testi és szellemi élmé­
nyek és tapasztalatok, csak szellemi élmények vannak!
Akkor is, ha ezek az élmények a testben jelennek meg.
Csak azt élhetjük át, amit a tudatunk - ami tiszta szellem
- megtapasztal.
így van ez a szexuális élményekkel is. Ha egy ember
mégoly megingathatatlanul gondolja is, hogy csupán
testi vágya miatt egyesül szexuálisan valakivel, élmé­
nyét mégsem csupán testiként éli meg, mivel maga az
„élmény" csak szellemi szinten, csak a tudatban lehetsé­
ges. Egy nő esetében még megtörténhet, hogy csak a
teste vesz részt a közösülésben - természetesen teljesen
passzív módon -, tudniillik ha elkábították vagy elaltat­
ták. Ez azonban egy férfi esetében elképzelhetetlen. És
a nőnél sem tekinthetjük az ilyen esetet „részvételnek"
vagy „élménynek".
Ha megpróbáljuk szellemünket távol tartani a közösü­
léstől - mivel az nem szellemi egyesülésből származott
s virágzott ki -, lényünkben feszültség keletkezik, sza-

143
kadék. Akár (el)felismerjük, akár nem. A tudatos embe­
rek érzik ezt, és az ilyen testi ürítésektől távol tartják
magukat. A tudatlanok ezzel szemben azt képzelik, hogy
pusztán testi szükségletükből fakadóan lehet szexuális
kapcsolatuk anélkül, hogy szellemüket is magával ra­
gadná. S ez bizony nagy tévedés. Ha cselekedetünk mi­
att titokban mérgelődünk vagy szégyenkezünk - függet­
lenül attól, hogy kielégültünk vagy sem -, már részt
vettünk benne. Hiszen az elégedetlenkedés, a szégyen­
kezés vagy a mérgelődés belső tudatállapot, nem testi
reakció. A szexuális energia a testben megjelenő emberi
lényeg - maga a Logosz. így az is lehetetlen, hogy iga­
zi Énünk nélkül akarjunk közösülni. Nem kell bővebben
magyaráznunk, hogy csupán akkor beszélhetünk valódi
testi örömről, testi kielégülésről és szexuális boldogság­
ról, ha a testi egyesülés igazi szerelemből, valódi össze­
tartozásból fakad, tehát egész lényünket átadhatjuk a
szexuális örömérzetnek anélkül, hogy utólag szégyen­
keznünk kellene. A primitív ember beéri annyival is,
ha partnere a másik nemhez tartozik és egyszerű ízlé­
sének testileg megfelel. A „szellemi", belső egység
nem fontos számára, mivel még ő maga sem szellemi,
éber és tudatos. De a fejlettebb tudatú, bonyolultabb
egyéniséggel bíró ember valódi szerelmi örömet és -
úgy testileg, mint lelkileg - igazi kielégülést csak egy
olyan társ mellett élhet át, aki mindenek előtt szelle­
mileg harmonizál vele, és szerelmét minden tekintetben
viszonozni képes.
Csak az olyan cipőkben és ruhákban érezzük jól ma­
gunkat, melyeket a lábunkra s a testünkre szabtak. Ez
valóban csupán testi ügy s mégis egész kedélyünkre

144
kihat. Mennyivel fontosabb, hogy az ember megtalálja
a saját szerelmi partnernőjét, aki szellemileg, lelkileg
és testileg is minden szempontból hozzá illik, minden
szempontból kiegészíti őt, akit valóban szeretni tud,
aki valóban képes odaadni magát neki, akiben valóban
megbízhat!
Amint már mondtuk, nagyon gyakran megtörténik,
hogy fiatal s felnőtt emberek is összeadják magukat az
első „legjobbal"; ez azután azt eredményezi, hogy elál-
latiasodnak. De az ember nem állat! - Ne felejtsük ezt
el! Ezeket a szavakat nem a szentimentális vagy vallási
álszentség mondatja velem, hanem több mint harminc
év alatt szerzett tapasztalataim, melyeket nagyon sok fi­
atal és felnőtt embernek köszönhetek, akik - egyre nö­
vekvő számban - testi-lelki szükségükben segítségért
fordultak s fordulnak hozzám ma is. A nyugati ember is
felfedezte, hogy szexuális elfojtásai súlyos lelki és testi
zavarokat okozhatnak. Ebből következőleg az inga bal­
ra lendült: sokan azzal akarják rendbe hozni minden lel­
ki bajukat, hogy - már meglévő vagy saját maguk által
gerjesztett - szexuális vágyaikat válogatás, mérték nélkül
igyekeznek kiélni, illetve lelki gátlásaikat túlzott szexu­
álisélmény-hajhászással próbálják meghaladni. De már
közel az idő, amikor az inga újra a másik oldalra leng ki,
és az embereket mesterségesen kitenyésztett állati lé­
nyükből újra tiszta emberségre vezérli. Sok kétségbe­
esett ember tér vissza a teljes életuntság, sőt az öngyil­
kossági kényszer zsákutcájából egy tiszta, emelkedett
gondolkodás- és életmód révén a normális életbe, Az el­
tévelyedett emberek jogtalanul hiszik s tanítják, hogy a
különböző lelki bajokból az egyetlen menekülési mód

145
feltétlenül és egyedül a féktelen szexuális élet és a válo­
gatás nélküli erőpocsékolás. Az emberek a szeretetet ke­
resik - a szexualitásban is szeretetet keresnek, még ha
téves úton-módon is. Pedig az élettől való félelmünktől
és ittlétünk problémáitól sohasem szabadulhatunk meg a
szexualitás segítségével.
 A nap életet ad, de meg is ölhet

Ha a jógázó önmegtartóztató életre vágyik azért, hogy

útján gyorsabban haladjon előre, először alaposan meg
kell vizsgálnia önmagát, hogy elég érett-e erre. Ne úgy
cselekedjen, mint a róka, amelyik a szőlőt savanyúnak
találja mert nem éri el, s ezért nem is akar enni belőle.
Késznek és képesnek kell lennie arra is, hogy a maga­
sabb rendű ételt is meg tudja emészteni, mert a „szőlő­
ből" már annyit evett, hogy megismerte, és nem kér töb­
bé belőle. Tanácsokkal is elláthatjuk arról, hogyan élhet
veszélytelenül önmegtartóztatóan, de ennek az életnek
csak akkor van értelme, ha ebből az életformából csak
előnyünk származik, nem hátrányunk.
E ponton ismét szükséges a türelemről beszélnünk,
hiszen időbe telik az, amíg a magasabb idegi központo­
kat egy tökéletesen önmegtartóztató életvezetés által moz­
gásba lendítjük. Egy gyerekből nem csinálhatunk felnőt­
tet, ha még nem jött el az ideje. Ha elvennénk játékait és
arra kényszerítenénk, hogy egy felnőtt életmódját élje,
akkor nem felnőtté válna, hanem lelkibeteggé. Ugyanígy
türelmesen várnunk kell mindaddig, míg magasabb idegi
központjaink aktiválódni kezdenek s ezt nekünk is jel-

147
zik, valamint azt, hogy a szexuális erő magasabb energi­
aformákká alakulása lehetővé vált. Ez nem megy máról
holnapra. Tehát ha eljutottunk addig, hogy érettnek érez­
zük magunkat az önmegtartóztató életformára, eszerint
rendezzük be életünket és ezt gyakoroljuk, akkor sem
szabad türelmetlennek lennünk, s rögtön nagy eredménye­
ket várnunk. Elégedettek lehetünk, ha végül feltűnő élet­
örömöt, boldogságot, világló szuggesztív fényt és emel­
kedett tettrekészséget tapasztalunk.
Hosszú évek alatt szerzett tapasztalataink azt mutatják,
hogy az arra érett emberek esetében az önmegtartóztató
élet olyan nagy mértékben képes az életerő létrehozására
és megőrzésére, hogy ezen erő helyes felhasználásával
és tudatos irányításával hosszú évek óta tartó krónikus
betegségeket is gyógyíthatunk, s a súlyos neuraszténiás
panaszok is eltűnnek. Testtartásunk frissé és hajlékonnyá
válik, kedélyünk világos és tiszta lesz, még súlyos dep­
ressziónk is eltűnik. Koncentrációs képességünk hihe­
tetlen mértékben megnő, elkezdünk szuggesztívvé vál­
ni, a testet új életerő tölti el. Gyakran megfigyelhettük,
hogy az önmegtartóztató élet eredményeképp az ősz ha­
jú jógázók visszanyerték eredeti hajszínüket, a fogíny
elhalása és a különböző öregkori tünetek (melyek pedig
manapság sajnos oly gyakoriak) eltűntek, sőt néhányan
még szemüveg nélkül is tudtak olvasni.
Ha szexuális erőnket helyesen alakítjuk át, akkor idő­
vel - némelyeknél korábban, másoknál később - nem
maradnak el a magasabb szellemi eredmények sem. Hir­
telen felfedezzük a bensőnkben szunnyadó tehetségein­
ket, melyekről eddig a leghalványabb fogalmunk sem
volt. E tehetségek már adottak voltak, mint ahogy min-

148
den ember rendelkezésére állnak, bár még lappangó álla­
potukban. Ha szexuális erőinknek gátat szabunk, akkor
ezek az energiák felhalmozódnak, és kezdetben feszült­
ségeket, nyugtalanságot okoznak. Ha ennek ellenére áll­
hatatosak maradunk, akkor ezek az energiák új utakat ke­
resnek maguknak és képesek lesznek arra is, hogy
fokozatosan magasabb erőkké alakuljanak. A magasab­
ban vezérelt szexuális erő mindenekelőtt a váladékmi­
rigyeket izgatja, s így a test frissebbé, erősebbé válik,
azután a magasabb idegi központokat ingerli, melyek ké­
pesek arra, hogy az eddig csupán potenciálisan adott te­
remtő erőket különböző tehetségekként nyilvánítsák ki.
Azok az idegi központok ugyanis, melyek képesek vol­
tak nyilvánosságra hozni ezeket a tehetségeket, eddig
nem bírtak megfelelő ellenállással, s lappangó állapot­
ban voltak. Milyen gyakran találkozunk az emberiség
történetében olyan esetekkel, melyekben az addig kicsa­
pongó életet élő emberek hirtelen, bármely okból ön­
megtartóztató életet kezdtek, vagy ezt kellett kezdeniük.
Ennek hatására már rövid idő alatt kitűnő tehetségekre
tettek szert, sőt szokatlanul erős mágikus-szuggesztív erő­
ről tettek tanúbizonyságot, melynek létéről senkinek -
legkevésbé nekik - sem volt fogalmuk. Gondoljunk csak
Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend alapítójának eseté­
re, aki egy baleset miatt hosszabb időre apja kastélyába
kényszerült, és pusztán unalomból titkos gyakorlatokkal
kísérletezett, mert önmegtartóztató életvezetésre kény­
szerült. Ezáltal azután olyan váratlan felfedezéseket tett,
hogy életmódját teljesen megváltoztatta, néhány barátjá­
val megalapította a jezsuita rendet, és tizenöt év alatt az
egész világra - Kínát is beleértve - kiterjesztette hatal-

149
mát. Saját állítása szerint híres mágikus-hipnotikus aka­
raterejére önmegtartóztató életmódja, és titkos gyakorla­
tok révén tett szert.
Ezen a helyen szükséges újra megjegyeznünk, hogy
egy átlagemberből az önmegtartóztató élet által csak ak­
kor válik magasabb rendű, mágikus-szuggesztív erők fe­
lett rendelkező lény, ha tapasztalataiban, fejlődésében és
érettségében olyan messzire jutott, hogy a visszatartott
szexuális erőknek az idegi és agyi központokra gyako­
rolt izgató hatását nyugodt idegekkel, teljes nyugalom­
ban és beteges izgalmi állapot nélkül el tudja viselni s ki
bírja állni. Ehhez a legjobb segítséget azok a különösen
megfelelő jógagyakorlatok adják, melyekről később még
alaposabban fogunk beszélni.
Ha valaki még éretlen a szexuális ereje átalakítására,
ha tehát magasabb szelepei még nem nyitottak, tudata még
nagyon korlátozott, de bármely okból ennek ellenére
mégis arra kényszerül, hogy önmegtartóztató életet éljen
- legyen szó például testi, vele született rendellenesség­
ről, zavarról vagy bármi hasonlóról -, akkor meg fog be­
tegedni. Először legtöbbször a pajzsmirigyet ingerlik
túl, ami azután talán szívritmuszavarokhoz, de feltétle­
nül elviselhetetlen gondolatfolyamhoz, félelemhez s még
más, súlyos zavarokhoz vezet. A felkorbácsolt szexuális
erő ilyen esetekben nem talál magának szelepet, melyen
át kiürülhetne a szervezetből. S nem találja a magasabb
központokhoz vezető utakat sem, melyeken keresztül
magasabb, szellemi erőként jelenhetne meg. Betegesen
túlfűtött izgalmat okoz, mely nagy veszélyt hordoz ma­
gában az idegekre nézve, mert belülről állandóan, meg­
szakítás nélkül fűti azokat. Ez a veszély súlyos idegösz-

150
szeomlást, sőt talán még veszélyesebb állapotot is okoz­
hat, melyet manapság „tudathasadásnak", „lelkibeteg­
ségnek" vagy „skizofréniának" nevezünk. Ha valaki­
nek alkalma lenne arra, hogy egy elmegyógyintézetben
olyan betegeket tanulmányozzon, akik ebben az állapot­
ban vannak, feltűnne neki, hogy szinte mindannyian,
kivétel nélkül valamilyen akadállyal vagy zavarokkal
küzdenek szexuális erejük kiélésekor - teljesen mindegy,
hogy testi vagy lelki okokból. Azt is észrevenné, hogy
ezek a betegek nagyon gyakran megdöbbentő szellemi
szinten vannak, és határtalan képességekkel rendelkez­
nek. Gyakran a magasabb, szellemi világokba pillant­
hatnának bele és egészen rendkívüli szellemi igazságok­
ra döbbennének rá, másfelől mégis fejletlenek lennének,
érdemtelenek erre a magas, szellemi szintre, és a magas
szellemiség feszültségét képtelenek lennének elviselni,
megemészteni és magukévá tenni. Semmit sem tudná­
nak vele kezdeni, az idegek pedig nem viselnék el ezt a
magas feszültséget, ezt a megtépázott állapotot, mivel
nem lenne kiürülési lehetőségük. A dühkitörések és a ki-
elégületlen szexuális feltöltöttség között tagadhatatlan
összefüggés van. A lelkibetegekkel foglalkozó és önmeg­
tartóztató életet élő ember - aki tehát saját tapasztalatok­
kal bír és saját megfigyeléseket tett - könnyen átlátja e
betegek állapotát. De ezek a megállapítások sajnos nem
elegendőek ahhoz, hogy segítsünk ezeken a betegeken,
még ha mégoly tisztán látjuk is állapotukat. Más az ok,
ami miatt e könyv keretei között ezekről a betegségek­
ről beszélünk. A betegekkel való foglalkozás ugyanis egy
érdekes tapasztalatot is igényelne. Legtöbbjük ugyanis
nem szándékosan mondott le a nemi életről, sőt éppen

151
ellenkezőleg: nagyon szívesen éltek volna érzéki, perverz
és kicsapongó nemi életet, ha ebben különböző testi és
lelki okok nem gátolták volna őket. Néhányan mégis -
legalábbis akik eléggé intelligensek voltak - olyannyira
megértették a szexuális erő lényegét, hogy szexuális aka­
dályaikat arra használták, hogy ezen erő átalakítása végett
egészen tudatosan és szándékosan éltek önmegtartózta­
tó életet. Ezen esetekben állapotukban egészen rendkí­
vüli javulás állott be, mely fokozatosan ahhoz vezetett,
hogy az emberi társadalom munkaképes, hasznos tag­
jaivá váltak. A tudatos önmegtartóztatás ezeknél a bete­
geknél erkölcsileg magasrendű szellemiséggel párosult.
Visszataláltak Istenhez! Ezt az ilyen betegek esetében
nem is olyan könnyű és egyszerű megtenni, ezért csak
néhányuknál érhetünk el eredményt. Ám azok az esetek,
melyekben olyan erős javulás állott be, hogy valóban
gyógyulásról beszélhettünk, a skizofrénia és a véletle­
nül, akaratlanul gátolt szexuális erők közötti mély kap­
csolatot bizonyítják. Megmutatják az erős istenhit vagy
legalábbis egy erkölcsileg tiszta gondolkodásmód általi
gyógyulás lehetőségét, összekötve egy szándékos önmeg­
tartóztatással, melynél - mivel tudatos folyamatról van
szó - nem beszélhetünk elfojtásról. Ezzel szemben soha­
sem láttunk még zabolátlanul vagy válogatás nélkül ki­
élt szexualitás által végbement gyógyulást, csak romlást!
Minden ember csak magán segíthet, mert nem nyúl­
hatunk bele a másik tudatába s nem is rakhatunk benne
rendet. Legfeljebb az ehhez vezető utat mutathatjuk meg
- ha egyáltalán mi magunk is ismerjük azt! Sajnos azon­
ban mindig kiderül, hogy a legtöbb segíteni vágyó em­
ber még maga is nagyon messze van attól, hogy a terem-

152
 tő erő bármely megjelenési formáját akár önmagában
felismerje és irányítani tudja. Ezt éppen hogy nem lehet
egyetemen vagy könyvből megtanulni, csak saját ta­
pasztalatokból! Ugyanilyen ritkán találunk olyan profi
lélekbúvárt vagy lelki tanácsadót, aki a saját szexuális
erejével kísérletezik, és ezáltal saját tapasztalatokat gyűj­
tött. Ha az önmegtartóztató életet az egyetemeken hosz-
szabb időre - csupán kísérletként - előírnák, kevesebb
tévedés terjedne el a nyugati pszichiátriában!
A tapasztalt sportolók már régen felismerték, hogy az
önmegtartóztató élet sok energiát képes tárolni. A ver­
senyzőknek a megmérettetés előtt minimum hat héttel
már tilos alkoholt fogyasztani, dohányozni és szexuális
kapcsolatot létesíteni. Nagyon tanulságos lenne az orvo­
si, különösen a pszichiátriai fakultáson hasonló abszti-
nens időszakokat bevezetni, hogy a hallgatók személyes
tapasztalatokat gyűjthessenek.
Ha mégoly lehetetlennek is tűnik, mégis igaz a követ­
kező történet. Szoros barátságban voltunk egy nagyon
híres orvossal. Miután öt kitűnő fiút nemzett gyönyörű
feleségének, az önmegtartóztatás mellett döntött, mely­
nek révén saját véleménye szerint sokkal jobban tudott
pácienseire koncentrálni, sokkal pontosabb diagnózisokat
tudott felállítani, és - intuitív módon - a betegek számá­
ra legmegfelelőbb gyógymódot is ki tudta választani, mi­
vel minden erejét megtartotta önmagának. Szép, egészsé­
ges és nagyon intelligens felesége pedig teljes szívéből
egyetértett a felebaráti szeretet iránt elkötelezett férjével.
S - Istennek hála - ez az eset még csak nem is rendkívüli!
A Biblia a következőket mondja: „Mert vannak herél­
tek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak he-

153
réltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak herél­
tek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek or­
szágáért. A ki beveheti, vegye be!" (Máté 19,12) (A szer­
ző kiemelése. - A ford. megjegyzése.)
Mindezt azért kellett elmondanunk, hogy elmagyaráz­
zuk: az olyan ember, aki vette a fáradságot, hogy saját
tapasztalatait ne az elméletből, hanem a gyakorlatból
gyűjtse, Nyugaton vagy Keleten mindig azt mondja majd,
hogy az önmegtartóztató élet nem mindenkinek ajánlott,
hanem csupán a szellemileg érett embereknek, és csak
náluk hoz áldásos eredményeket. Egy ilyen ember is­
merte fel azt is, hogyan irányíthatjuk teremtő erőinket
lentről felfelé, fentről lefelé, illetve hogyan hasznosítsuk
őket tetszésünk szerint. De azokat a veszélyeket is észre­
vette, melyek a szexuális erő átalakításában rejlenek.
Csak akkor próbáljuk ki ezt a folyamatot, ha szilárdan
elhatároztuk magunkat, és nem félünk semmitől! De még
ekkor is veszélybe sodorhatjuk erre még éretlen házas­
társunkat. Mindenesetre nem célunk ezzel a megjegy­
zéssel elijeszteni a jóga útját járó embertársainkat, hi­
szen az összes veszély elleni legjobb fegyver van a
kezünkben: saját tudatunk! Ha ragaszkodunk ehhez, az­
az ha mindig éberen, mindig tudatosan éljük meg az "Itt
és most"-ot, semmi rossz nem történhet velünk!
Az önmegtartóztató élet próbájánál sokkal veszélye­
sebbek azok a gerincvelőre ható jógagyakorlatok, melye­
ket jelenleg a tudatlan és gátlástalan emberek propagálnak.
Hiszen az önmegtartóztatással összefüggő veszélyek el­
len az az egyedüli védekezés, ha rögtön abbahagyjuk ezt
az életformát, amint kellemetlenségeket, például beteges
idegességet vagy túlfűtöttséget okoz. Ezért tudatában kell

154
lennünk annak, hogy a teremtő erő nem játék, és ezeket
a dolgokat nagyon komolyan kell vennünk. Azok, akik
már többször bepillantást nyerhettek férfi vagy női ko­
lostorokba tudják, milyen szomorú következményekkel
járhat, ha éretlen embereket a szexualitásról való lemon­
dásra és „mindennek" a feláldozására kényszerítenek. Míg
ezt áldozatnak tekintjük, még éretlenek vagyunk az el-
hordozására. Isten nem követel tőlünk áldozatot. Nagyon-
nagyon kevesen vannak, akik már elérték ezt a szellemi
érettséget, és a szexuális erőt át tudják alakítani isteni te­
remtő erővé. Sokan vannak a „hivatalosak" és kevesen a
„választottak"! De mindig voltak s mindig is lesznek ki­
választottak, kolostorokon kívül s belül, az egész vilá­
gon, nálunk Nyugaton éppúgy, mint Keleten! - Folytas­
suk tehát bátran utunkat!
 A varázsvirág

Tulajdonképpen értelmetlenség a szexuális erő átala­

kításáról beszélni, mert arról hiába is beszélünk. Tenni kell!
Ha megtesszük, saját tapasztalataink lesznek, és minden
erről ejtett szó feleslegessé válik. így tehát nagyon keve­
set mondhatunk, de ha ezt a „keveset" megtesszük, min­
den lesz belőle!
Mert mit is értünk a szexuális erő szellemi teremtő­
vé alakításán? Semmi esetre sem azt, hogy a szexuális
erőt a szellem és a test közötti összekötő kapocsként a
szellem elanyagiasítására - tehát gyermeknemzésre -
használjuk, hanem éppen fordítva: arra, hogy a testből
szellemi energiákat nyerjünk. A szexuális erőt ne a tes­
ten keresztül pazaroljuk, ehelyett inkább a magasabb
központokon át, melyeken keresztül a szexuális erő már
nem szexuális erőként, hanem szellemi és teremtő-má-
gikus energiaként jelenik meg. Hogyan nyithatjuk meg
ezeket? Ha a hatha-jóga gyakorlatainak segítségével
uralmunk alá hajtjuk testünket, szellemi koncentráció és
meditáció által, önmegtartóztató élet és munka árán! Ez­
zel tulajdonképpen mindent meg is mondtunk.

156
 És mégis megpróbálunk még erről pár szót szólni, hogy
a jógázók e problémakörre vonatkozó számtalan kérdé­
sére is válaszoljunk. Természetesen tudatában vagyunk
annak, hogy nem minden kérdésre tudunk kielégítő vá­
laszt adni. Mivel a téma nagyon kényes problémákat
érint, lehetetlen az idevágó részletekről nyíltan beszélni.
Itt a jógázónak csak egyvalami segít: saját tapasztala­
tai! Ezek ugyanis nem csupán kielégítő választ adnak
minden kérdésre, de még váratlan, csodálatos eredmé­
nyeket is hoznak. A tapasztalat még olyan titkokat is le­
leplez majd, melyeket az ember - és az emberi test -
ugyan mindig is magában hordozott, de nem sejtette ró­
luk, hogy egyáltalán lehetségesek, azaz nem csupán szim­
bolikusan, hanem valóban léteznek. Megpróbáljuk tehát
bemutatni az ezen az úton tett első lépéseket s azt is, ho­
gyan haladhatunk tovább. A többi magasabb szintet
azonban szándékosan csak jelezzük. Azok, akik ezt az
utat komolyan veszik és gyakorolják, látják majd a foly­
tatást, és azt is tudni fogják, mi a további teendő. Mint
az olyan ember, aki a sötétségben kis lámpáját maga
előtt hordja és látja, hova kell lépnie.
Azoknak pedig, akik ezeket a dolgokat csupán kíván­
csiságból akarják megtudni, de nem veszik a fáradságot,
hogy valamit tegyenek is, nincs szükségük arra az elmé­
leti tudásra, hogyan és mi által szabadíthatjuk fel terem­
tő erőinket - melyeket mindannyian magunkban hor­
dozunk -, és hogyan fordíthatjuk mindezeket a saját
javunkra. A leghitetlenebb ember sem tagadhatja, hogy
mindig voltak és lesznek hatalmas mágusok - nevezzük
bár úgy őket, ahogyan akarjuk. Megpróbáljuk tehát a tit­
kos kamrához vezető ajtó kulcsát átnyújtani, de az ajtót

157
már mindenkinek magának kell kinyitni. S hogy azután
mit találunk majd a kincseskamrában és mire használjuk
ezeket a kincseket, arról fölösleges beszélni. Azt minden­
ki maga - minden további magyarázat nélkül is - tudni
fogja.
Ha tovább akarunk lépni Jákob lajtorjáján, mindenek­
előtt arra van szükségünk, ami nélkül nincs haladás: tü­
relemre! - A szellem, az Én, időfeletti. A szellem időtlen.
A türelem az időtlenség állapota. Ebből következőleg -
ha szellemi tudatunkra akarunk ébredni - legelőször az
időtlenségre kell felkészülnünk. És ha a türelmetlenség
ördöge hatalmába akar bennünket keríteni, rögtön a kö­
vetkező gondolattal vigasztaljuk magunkat: Van idő az
örökkévalóságban! Ahogy a kínai vagy az indiai mű­
vész, aki időtlen műalkotásait a „gyorsan, gyorsan, ha­
táridőre elkészülni" szellemben készíti - különben soha­
sem alkothatná meg ezeket a lélegzetelállítóan szép
műalkotásokat -, úgy kell a jógázónak is belső fejlődé­
se szempontjából mindenfajta időfogalomnak búcsút
mondani. Még ha az ember az isteni öntudatra ébredésé­
nek gyorsított módszerével ezt az utat talán évezredekre
lerövidíti is, akkor is igényel bizonyos időt ez a fejlődé­
si folyamat. Van elegendő idő az örökkévalóságban, és
Isten pontosan tudja, mennyi időre van szükségünk ah­
hoz, hogy elérjük célunkat. Nem kell foglalkoznunk az
idővel: csak személyiségünk él az időben, a végesség-
ben; szellemünk - mely Isten szelleme - nem ismeri az
időt és a teret. Tegyünk meg bár mindent, hogy ezt az
utat, amennyire csak lehet, lerövidítsük, de sohase gon­
doljunk arra, mennyi időre lesz majd ehhez szükségünk.
Ez a gondolat megbénítana minket, általa az idő ostor-

158
 csapásait éreznénk a bőrünkön. A szellem időtlen, és
mindig, ha az időre gondolunk, saját szellemünket, a sa­
ját Énünket feszítjük keresztre általa. Ezért leszünk
olyan idegesek ha sietnünk kell, vagy ha valaki türelmet­
lenül hajt bennünket. Hiszen az Én - a Krisztus-logosz
- az idő és a tér keresztjére van feszítve, és ha saját
Énünkkel - saját Krisztusunkkal - ugyanezt tesszük, el­
veszítjük a szellem erejét és bátorságát, melyre pedig
oly sürgősen szükségünk van. A jógázó számára az a
legnehezebb vizsga, hogy észreveszi-e a saját fejlődését.
Ahogy a gyermek sem érzékeli, mikor válik felnőtté, úgy
az ember sem tudja pontosan - vagy legalábbis csak rit­
kán -, hogy mikor tágul ki, mikor emelkedik fel a tuda­
ta, és mikor ébred öntudatra. Mint ahogy az olyan em­
ber, aki a földszinten liftre száll, magára csukja az ajtót
és elindul felfelé, de nem veszi észre, hogy már milyen
magasra jutott, mivel mindig is "ott volt, magánál, a
kis kabinban, és csak akkor tudja felmérni, hogy milyen
magasra jutott, ha fölül kiszáll és letekint - úgy a jógá­
zó sem veszi észre, hogy mikor tágul ki tudata, és a nagy
Jákob-lajtorja hány fokát tudhatja már maga mögött.
Csak ha hébe-hóba hátrapillant, akkor látja, hogy - je­
lenlegi állapotához képest - milyen tudatlanságot, mi­
lyen sötétséget hagyott maga mögött.
Nem szabad tehát türelmetlennek lennünk, mert min­
den pillanat értékes, mindegyik új, érdekes tapasztalattal
gazdagít, még ha pillanatnyilag mégoly érdektelennek
és unalmasnak tűnik is. Minden, még a legkisebb ta­
pasztalat is előrébb visz utunkon. Visszaesés lehetetlen,
legföljebb látszatkudarc. Azok akik előttünk már meg­
járták ezt a hosszú utat, eljutottak a célhoz és segíteni

159
akarnak rajtunk, bemutatják nekünk a haladás jellemző­
it és a mérföldköveket, melyeket nekünk - egyiket a má­
sik után - le kell győznünk. Azt is megmutatják, hogyan
hagyhatjuk magunk mögött ezeket. Ahogy a lift azáltal
is segít rajtunk, hogy mindegyik emeleten szám mu­
tatja, hogy hányadik emeleten vagyunk, úgy az előt­
tünk járó mesterek támogatásával megállapíthatjuk, hogy
hányadik fokon vagyunk. Felismerjük a mérföldköve­
ket, utunkon bátran és reménykedve haladhatunk to­
vább és - a csúcsra érve, ott szilárdan megállva - se­
gíthetünk követőinknek a mászásban.
A gyorsított fejlődés - akár a virágok, akár az emberi
tudat esetében - mindig bizonyos veszélyeket rejt magá­
ban, hiszen mégsem ez a természet legegyszerűbb útja.
Ezeket a veszélyeket persze kikerülhetjük, ha ismerjük
őket, és kezdettől fogva védekezünk ellenük. A legmere­
dekebb sziklafalon is fel bírunk mászni a hegycsúcsra,
ha jó a felszerelésünk és tudjuk, hol kell különösen vi­
gyáznunk. Sokan egy tapasztalt hegyivezető segítsé­
gével győzik le a hegyet; míg mások a hódítókhoz ha­
sonlóan vezető nélkül jutnak el a hegycsúcsra. De ha
felérnek, mindketten fent vannak! Ezért kell megismer­
ni szexuális erőnk felgyorsított átalakításának veszélyét,
és ezért kell az előttünk járók példáján okulni, hogyan
léphetünk veszélyek nélkül tovább.
A legjobb s legbiztosabb fegyver az összes veszély el­
len az, ha tudatunkat sohasem hagyjuk elkalandozni. Ez
azt jelenti, hogy a tudatnak mindig - itt és most - önma­
gával azonosnak kell lennie, ezen állapotából nem sza­
bad kizökkennie, és nem szabad más külső dolgokkal
azonosulnia. Saját tudatunkhoz foggal-körömmel ragasz-

160
kodnunk kell és sohasem szabad eleresztenünk, tehát min­
dig ébernek, mindig itt kell lennünk! A tudat az a varázs­
virág, mely a királyfit a hegycsúcsra vezető úton vezér­
li, ahol a jegyese lakik. E tudat azután a sötétség minden
veszélyétől megóvja, melyben gonosz szellemek és gnó-
mok fenyegetik - ugyanakkor varázslatos tündérek is,
akik tévútra akarják csalni. A földöntúli fényt árasztó va­
rázsvirágot maga elé tartja, és e virág fénye távol tartja
tőle a sötétséget, a gonosz szellemeket, a gnómokat és a
veszélyes tündéreket, elűzi őket és megvilágítja az utat,
úgyhogy a királyfi már soha többé nem tévedhet el. Va­
rázsvirágunk fénye a tudatunk! Meg kell vizsgálnunk
összes érzésünket és tudatunkat, és tudatunk fényével
kell átvilágítanunk azokat. Szellemünk, kedélyünk leg­
apróbb rezdülését is észre kell vennünk, s rögtön meg
kell vizsgálnunk azt, hogy honnan származik, mi rejtő­
zik mögötte, a tudatalattinkban. A maszkot, mely alatt
ösztönök, érzések rejtőznek - melyek a tudatalattiból
bukkannak föl, de nem akarjuk azokat felismerni -, kí­
méletlenül le kell tépnünk. Vannak olyan veszélyek, me­
lyek a jótevőink szerepében tetszelegnek, és a magas­
rendű hit vagy kegyesség álarcát öltik magukra. Fedjük
fel, mi bújik meg emögött! Milyen gyakran rejtőznek el­
tévelyedett nemi vágyak, érzékiség és perverzitások a
jótétemények - az úgynevezett felebaráti szeretet - álar­
ca mögé, vagy akár a legmagasabb rendű vallási extázis
és látszólagos istenélmények mögé. Tudnunk kell, hogy
minél magasabbra tör az ember öntudata, ő maga annál
egyszerűbb, szerényebb, higgadtabb, éberebb és nyugod­
tabb lesz. De figyeljünk arra is, hogy egyszerűségünk és
szerénységünk ne szerepjátszás, bemutató legyen! Aki egy-

161
szerű és szerény akar lenni, még távolról sem egyszerű
és szerény! Az érzelmeink és a kedélyállapotunk hul­
lámzása is jelzi a rossz irányt. Ami kívül van, az nincs
belül! Milyen gyakran rejtőzik az egészen hétköznapi
hiúság művészien megformált, „szent" arcok és gesztu­
sok mögé! Személytelenné vált „szentekként" akarunk
tündökölni és - ami különösen fontos! - magasabbra
akarunk kerülni, mint a többi "átlagos" halandó. Minél
magasabb szinten áll a tudatunk, annál természetesebbek,
sőt együgyűbbek leszünk. Nem azért, mert ezt a szere­
pet játsszuk, hanem mert olyanok vagyunk, amilyenek.
Már értjük és tudjuk, miért válaszolta Krisztus az őt „jó
Mester"-nek szólító fiatalembernek: „Miért mondasz
engem jónak? Csak Isten jó!" - Ha tehát valami jóra
gondolunk, azt mondjuk vagy tesszük, akkor Isten volt
benne, aki által az mint „jó" jelent meg. A magas szin­
ten lévő ember nem hiú és fellengzős, mert nem felfu­
valkodott. Sohasem döbben meg saját „nagyságán" és
„jóságán"; magától értetődőnek tartja hogy ilyen, és so­
hasem találja magát „nagynak" és „jóságosnak". Tuda­
tában többé már nem személy, nem külső, hanem maga
a mag! S az ember tudatos, belső látása megnyílik, ez­
által a jó és a rossz tudás fájának két oldala eggyé válik
számára. A „jó" és a „rossz" fogalma elveszti jelentését.
Már csak a törzset látja, ami egy. Többé már semmit sem
ismer, ami jó vagy rossz. Az ilyen mondatok csak a lát­
szatot szolgálják. A megvilágosodott azonban átlát a lát­
szaton, számára eltűnnek ezek a különbségek. Semmi
sincs, ami „jó" vagy „rossz" lenne, csak Isten megnyi­
latkozásai vannak, melyek mind jók; és csak akkor tűn­
nek „rossznak", ha öntudatlan emberek tévedésből, tu-

162
datlanságból fordítva használják és helytelenül élik meg
őket. Minden jó, csak felhasználása teheti ördögivé. Nin­
csenek rossz, csak rosszul felhasznált erők! „A dolgok
sohasem rosszak önmagukban, csak az, ahogy te róluk
gondolkozol" - mondja Epiktétosz.
Ha szüntelenül résen vagyunk, ha a legkisebb kedély­
hullámzást sem engedjük meg magunknak, akkor - anél­
kül, hogy tudatában lennénk - lehetetlenné válik az ön­
megtartóztató élet elfojtása vagy bármely más káros
hatása.
 A gyakorlat

A szexuális erő átalakítása egészen egyszerű, és sokak

számára éppen ezért tűnik nehéznek. Akaratlanul is az
aranykészítő tanoncról szóló anekdota jut eszünkbe, aki
megkapta az aranycsinálás nélkülözhetetlen receptjét
(hogyan és miből lehet aranyat készíteni), és eszerint
akart aranyat csinálni. A legfontosabb kikötés az volt,
hogy semmi esetre sem szabad egy vízilóra gondolnia,
mialatt a keveréket elkészíti és megfőzi. A következő
reggelen, amikor mestere a kísérlet sikeréről kérdezte,
egészen lehangoltan a következőt válaszolta: „Minden
utasítást követtem, mindent eszerint készítettem el, s
minden jól is sikerült volna, csakhogy - bár eddig egy­
általán nem is tudtam, mi is az a víziló - most egy egész
csorda rohangált a fejemben. így azután a keverékemből
sem lett arany!"
Feltéve, hogy az időtlenség állapota, a türelem a tanít­
vány állandó kedélyállapota, első tanácsunk ezen az
úton a következő: annak a tanítványnak, aki belső meg­
győződéséből fakadóan akar önmegtartóztató életet élni,
semmi, de semmi esetre sem szabad fogadalmat tennie!
Mert ha valaki azt hiszi, hogy már valóban érett, többé

164
már nem is gondol a szexuális vágyaira s fölöttük áll,
teste engedelmeskedik neki, s ezért fogadalmat tesz,
akkor az ördög rögtön magával ragadja, és szörnyű
pánikba ejti. Azt fogja hinni, hogy most már „mindent"
visszavonhatatlanul elveszített. Mostantól fogva meg­
szakítás nélkül a fogadalmára gondol majd - arra kell
gondolnia -, semmi másra nem lesz képes koncentrál­
ni, függetlenül attól, hogy akar-e vagy sem, mintha
minden ördög rászabadult volna. Ezek az ördögök nem
mások, mint „az állat bennünk", ahogyan Paracelsus
a test ezen erejét nevezte; vagy a „hús, mely a Lélek
ellen cselekszik, hogy ne azt tedd, amit tenni akarsz" -
ahogy azt Pál leírásából tudjuk. És mivel gondolataink
újra meg újra a szexualitás körül keringenek, a nemi
szerveket is izgatják, ezért a jelöltnek állandóan szexuá­
lis kívánságai lesznek, és szexuális fantáziaképeket vizi­
onál. Hirtelen megérti majd Szent Antalt a Szaharában,
aki a sivatagban negyven évig szüntelenül vad, erotikus
jeleneteket, vonzó meztelen nőket s még sok egyebet lá­
tott, s egyfolytában harcolni kényszerült ellenük. Termé­
szetesen az „ördögök" varázsolták elé ezeket a képeket;
ma azt mondanánk, a „tudatalattija" vetítette elé azokat,
de az eredmény ugyanaz - csupán megfogalmazás kér­
dése. Végül negyven év elmúltával Szent Antal mégis
legyőzte ezeket az ördögöket. De hasztalan! Mert lám
csak, ma is mind él, sőt azóta megsokasodtak, és most
már minden szegény aszkétára rárontanak, aki valaha is
esküt tett.
Az eskütételt tehát nem javasoljuk senkinek!
Azt azonban újra ajánljuk, hogy hagyjunk fel az önsa­
nyargatással, és egy igazi szerelemre alapozott szexuális

165
életet éljünk, még ha elviselhetetlen kínokat kellene is
kiállnunk érte. Ez nem szégyen és nem bűn. És így is
előrébb juthatunk, még ha lassabban is.
Aki azonban kitart amellett, hogy a magasabb szinte­
ket a lehető leggyorsabban elérje, annak azt ajánljuk,
hogy az eskünek és az ahhoz hasonló dolgoknak teljes­
séggel intsen búcsút, és így annak is, amire esküdni akar.
A szexualitást - annak minden tartozékával - teljesen el
kell felejtenie! Nagyon egyszerű, nem igaz? - Lenne, ha
ördögök nem léteznének. Hiszen - lássunk át bár telje­
sen a természet mesterkedésén és tartsuk bár nagyon
unalmasnak a nemiséget állandó ismétlődésével - a leg­
biztosabb recept arra, hogy a hirtelen fellépő, elviselhetet­
len szexuális vágyat és a neki megfelelő testi reakciókat
felkeltsük, ha értelmünk azzal a nemiséggel foglalkozik,
amit tulajdonképpen le szeretnénk győzni. így megta­
pasztaljuk majd, hogyan bújik elő a negatív pólus tudat­
alattinkból az ellenállás szellemeként, és hogyan hat
ránk. Nem csoda, hogy a vallás ördögnek nevezi. És
nem olyan egyszerű ezt az ördögöt úgy elintézni, hogy
én vagyok az! - ÉN VAGYOK AZ. - Tat tvam asi!
A tudatalatti ördögén kívül egyelőre testünk maga
sem hagy bennünket békén. A test eddig nemi életre volt
beállítva; a mirigyek továbbra is igénylik az ürítést, és
míg a szexuális erő nem találja meg a magasabb meg­
nyilvánulási központok felé vezető utat, a nemi miri­
gyekben tárolódik. Később, amikor a szexuális erő a
megfelelő jógagyakorlatokon keresztül a magasabb ide­
gi központokhoz vezető utat megtalálta és ott már a te­
remtő erő magasabb formájaként tud megjelenni, az át­
változás sokkal könnyebben megy. Azután már sokkal

166
A Sátán az Anyag szellem által életre kelt törvénye. Elválasztja egymástól
a két nemet - Solve -, hogy azután szolgaként a végtelenségben egymás
ellen űzze őket - Coagula - anélkül, hogy végül az eredeti isteni egység­
ben egymásra találhatnának. (A 15. Tarotkártya)
így ábrázolják a rózsakeresztesek a szexuális erő kettős szerepét és képes­
ségét: vagy a „kegyelem királyi székéhez" vezet - azaz az isteni öntudat­
hoz és boldogsághoz -, vagy a "tisztítótűzhöz" - az öntudat elvesztéséhez,
a lelki sötétséghez, félelemhez és megsemmisüléshez.
több nyugalmunk lesz. Az első idő éppen azért a legne­
hezebb, mert a szexuális erő - mivel még nem talált ki­
utat helyzetéből - túlzott mértékben ingerli a nemi szer­
veket, így az embernek kezdetben dupla nehézséggel
kell szembenéznie: egyfelől a fantáziájá, az értelme nem
hagyja nyugodni, másrészről a visszatartott szexuális
erő testét még erősebben fűti, mint eddig bármikor. De
éppen erre van szükségei Hiszen ez a túlzott fűtés foko­
zatosan visszahat a magasabb idegi centrumokra is, iz­
gatja őket, és ez az izgalom felrázza őket látens, szuny-
nyadó állapotukból, akárcsak a királyfi „csókja" az alvó
Csipkerózsikát. (A „csók" a szexualitás megnyilvánulása.)
Ha tehát az első nehézségeket magunk mögött tudjuk,
ha a testi-lelki izgalomnak ellenálltunk és legyőztük azt,
akkor az átalakulás már sokkalta könnyebben megy -
szinte jutalom. De az is nagyon fontos, hogy mi is - akik
a felfelé űző szexuális erő számára biztosítjuk annak a
lehetőségét, hogy a magasabb idegi központokon keresz­
tül nyilvánuljon meg - kiáramoljunk rajta keresztül. Mi
van ebben leginkább segítségünkre?
A jógagyakorlatok, a koncentráció, a meditáció és a
munka! A testi és szellemi munka!
A jógagyakorlatok a pranayamával, azaz légzőgyakor-
latokkal kezdődnek.
A légzésszabályozás fontosságát csak akkor ismerjük
fel teljes súlyával, ha tudatosul bennünk az a tény, hogy
a nemek minden egyesülése a légzést - azaz a levegő rit­
mikus egyesülését a tüdővel - utánozza. Minden léleg­
zetvétel, akárcsak a nemek találkozása, életadó aktus.
A légzés minden egyes levegővétellel újult életet bizto­
sít nekünk, a nemek egyesülése ezzel szemben új élő-

169
lénynek ad életet. Ezért a helyes légzés éppolyan betel­
jesedett örömérzetet nyújt nekünk, mint a nemek egye­
sülése.
A pranayama- és a testi gyakorlatok - az indiaiak hatha-
jóga-gyakorlatoknak nevezik őket - arra szolgálnak,
hogy a testet általánosságban keltsék életre, átszellemi-
esítsék, magától értetődően meggyógyítsák és egészsé­
gét is megőrizzék. Ezt a Selvarajan Yesudian közremű­
ködésével kiadott „Sport és jóga" című könyvünkben
alaposan leírtuk. Jelen kötetünk tulajdonképpen ennek a
folytatása. Ezért itt csupán azokat a jógagyakorlatokat
közlöm, melyek az önmegtartóztató életformához külö­
nösen ajánlottak. Ezek a gyakorlatok a vért az altestből
a felsőtestbe irányítják, és ezáltal a nemi szervekre
nyugtatóan, a magasabb központokra pedig serkentőleg
hatnak. Végül azoknak a speciális gyakorlatoknak a le­
írása következik, melyek a szexuális erőt szellemivé ala­
kítják, illetve amelyek képessé tesznek bennünket arra,
hogy az életenergiát éltető, mágikus tűzként uralhassuk
és használhassuk.

GYERTYAÁLLÁS (SZARVANGÁSZANA)
E gyakorlat révén a vért a lábakból illetve az altestből
a fejbe, az agyi központokba, a nyakba és a vállakba irá­
nyítjuk. Ezáltal megerősítjük az agyi vezérlésű szerve­
ket, melyek emlékezőképességünk és koncentrációs kész­
ségünk alapját képezik. Megerősítjük a pajzsmirigyet is,
melynek székhelye a nyakban van. Ez értelmünket és
szívünket vezeti, és az idő áramába kapcsol be bennün­
ket, így a szív nagy tehertől mentesül, és ez a szívműkö­
désre is kiegyenlítőleg hat.
 Kivitelezés: A hátunkon fekve testünkhöz szorított, te­
nyérrel lefelé fordított karjainkat párhuzamosan nyom­
juk a földre. Nyugodtan és mélyen kilélegzünk, előre­
nyújtott lábainkat lassan, óvatosan addig emeljük, míg
merőlegesek lesznek a talajra. Ha idáig elértünk, a vese­
tájékon két kézzel alátámasztott törzsünket is addig
emeljük, míg ez és a lábaink is függőleges helyzetbe ke­
rülnek. Hasi légzést végzünk s addig maradunk ebben a
testhelyzetben, míg azt nem érezzük, hogy az már meg­
erőltető számunkra. Akkor azután - a törzzsel kezdve -
lassan visszaengedjük kinyújtott végtagjainkat, és rövid
ideig még a talajon fekve nyugodtan, egyenletesen lé­
legzünk. Ennek hatására a vérkeringés normális medré­
be tér vissza. A gyakorlat végzése közben semmi esetre
se tegyünk hirtelen és gyors mozdulatokat, mert ezáltal
még a szív is károsodhat.

VÁLLÁLLÁS (VIPARITA KARANI)

E gyakorlat hatása hasonló a gyertyaálláséhoz, a kivi­
telezése azonban egyszerűbb.
Kivitelezés: Háton fekve, karjainkat párhuzamosan a
testhez szorítva, lassan kilélegezve emeljük a lábainkat.
A csípőt a kezeinkkel megtámasztjuk, lábainkat egy­
másra keresztbe rakjuk. Ebben különbözik ez az állás a
gyertyaállástól. Nem a törzsünket, hanem a csípőnket tá­
masztjuk alá a kezünkkel. Nyugodt hasi légzéssel addig
maradunk ebben a helyzetben, míg erőlködés nélkül
tudjuk tartani magunkat. Azután lassan visszaereszke­
dünk a hátunkra, és csendes, koncentrált légzéssel pihe­
nünk.

171
 FEJENÁLLÁS (SIRSÁSZANA)
Hatását tekintve ez az állás a gyertyaálláshoz hason­
lít, bár a legmagasabb agyi központokat - melyek az át­
lagembernél még látens, lappangó állapotban vannak -
nagyon igénybe veszi. A gyakorlat ezeket a központokat
aktiválja (és természetesen a kiegészítő koncentrációs
gyakorlatok is). Ezáltal jutunk el a tudatba, mely meg­
erősíti a bennünk lévő teremtő erőt és az emlékezetün­
ket, és magasabb szellemi képességeket ébreszt bennünk.
Kivitelezés: Alapállásban a talajon térdelünk és a sar­
kunkon ülünk. Kezeinkkel csészealakot formázunk, kéz­
fejünk lefelé néz. Ezután lehajtjuk a fejünket, s homlo­
kunkat a csészébe hajtjuk. Könyökünk a talajon van,
közel a testünkhöz. Végül megemeljük a testünket és ki­
nyújtjuk a lábunkat. Miután megtaláltuk az egyensúlyi
helyzetet, mindkét lábunkat függőlegesen a levegőbe nyújt­
juk. Ezt egymás után vagy egyszerre is megtehetjük. Eb­
ben a helyzetben - egyenletesen és nyugodtan lélegezve
- addig maradjunk, amíg ez nagyobb erőlködés nélkül
lehetséges.
A szabad fejenállás kezdetben nehézségeket okozhat.
Ebben az esetben a gyakorlatot a szoba sarkában vagy
egy heverő előtt kezdjük, hogy függőlegesen felemelt
lábaink szükség esetén támaszt találhassanak.
A kiinduló helyzetbe visszatérve leeresztjük a lábain­
kat, újra térdelő állásba jutunk és a sarkunkra ülünk. Ezen
a módon néhány perc erejéig nyugalomba kerülünk.
Semmi esetre sem szabad fejenállásban elesnünk, vagy
más hirtelen mozdulatot tennünk.

172
 ÁTALAKÍTÁS (ODSASZ)
Ez a gyakorlat a legfontosabb és a leghatékonyabb a
szexuális erő átalakítása céljából. Padmászanában (ló-
tuszülésben) ülünk, tökéletes jógalégzést végzünk, és
aktivált képzelőerővel azt képzeljük, hogy mi magunk -
tehát a tudatunk, szellemi Énünk - minden belélegzés­
kor leszáll a farkcsontunkba, és onnan lassú kilégzéssel
a gerincoszlopunkon felkúszik, azaz teljesen öntudatos
állapotban a fejbúbunkig jutunk, ahol a szahaszrara
csakra található. E gyakorlat leírása nagyon egyszerű,
általa mégis a nemi mirigyekből a magasabb központok­
ba irányíthatunk minden ingert, és a szexuális erőt ott te­
remtő erőként tárolhatjuk - feltéve, hogy a gyakorlatot
helyesen végezzük. Ez tehát a legfontosabb átalakító
gyakorlat, mert segít a szexuális erőt a magasabb köz­
pontokba felvezetni, hogy azután ezeken a központokon
keresztül, átalakított formában, teremtő-mágikus erő­
ként nyilvánuljanak meg, s ekként használhassuk őket.
Végül a szexuális erő segítségével a szervek ellenálló
erejét - melyekben a teremtő erő eddig csupán szuny-
nyadt - olyannyira megnövelhetjük, hogy az utolsók
lappangó állapotukból kiléphetnek és aktiválódhatnak.
Többé már nem szexuális, hanem szellemi-anyagi erő­
ként jelenik meg. Ekkor jön el annak az ideje, hogy
megtanuljuk a következő gyakorlatot: a szellemi erőt,
mely ÉN MAGAM VAGYOK, a testem minden porciká-
jába szétküldeni, azaz Énemmel mindenhová eljutni, és
az egész testemben szétsugározni magam. Mert nem ele­
gendő a szexuális erőt - mely a saját anyagiasított Énem
- átalakítani, hanem az a legtávolabbi célunk, hogy ugyan­
ezen magasabb idegi központok segítségével az élet-

173
 energiát mágikus erőként sugározzuk ki és használjuk.
Nem elég a bölcsek kövét előállítani. Tudnunk kell azt
is, hogyan és mire használhatjuk. Hiába van a varázs­
­essző a birtokunkban; ha nem használjuk, nem va­
gyunk mágusok.
Ez a gyakorlat tulajdonképpen nagyon egyszerű. Nem
más, mint a teremtő-mágikus erőt kísérő és ezáltal má­
gikus - élő, életet adóvá vált tudatirányítás. Miáltal vált
mágikus élővé és életadóvá? Azáltal, hogy ÉN MAGAM,
szándékosan, ezzé az erővé váltam. Az Én az élet, és
ahol tudatosan ott vagyok, ott van az élet. Ahová szán­
dékosan megyek, ott minden élő és életet adóvá válik
Ha valaki ennek a két mondatnak utánagondol és helye­
sen érti őket, az élet és halál minden titkát ismeri.
A gyakorlat kivitelezése a következőképpen történik:
Tökéletes jógalégzéssel egészen mélyen belélegzünk, egé­
szen tudatosan, teli tüdőből lélegzünk. Azután a kilég­
zéssel - melyet lassan és ellenállva kissé vissza kell
tartanunk - a tudatot először a két lábfejünkbe kell irá­
nyítani, azaz én magam megyek az Énemmel oda. Pon­
tosan érezzük majd, hogyan születik lábainkban egy
áramlás, egy kezdetben meleg, később - ha már gyakor­
lottabbak vagyunk - égetően forró bizsergés. Ekképpen
kezdetben 5-10 percet gyakoroljunk, később tovább is
csinálhatjuk, mert ez a gyakorlat semmi esetre sem árt­
hat. Nem szükséges az órát néznünk. Ha ezt a gyakor­
latot végezzük, pontosan érezni fogjuk, amikor a kon­
centrációnk fokozatosan gyengül, és ekkor abba is
hagyhatjuk. Tökéletes koncentráció nélkül - azaz ha
nem vagyunk tökéletesen „ott" - semmit sem használ ez
a gyakorlat. A legjobb a hátunkon fekve végezni, hogy a

174
 vérkeringés a testben mindenütt egyenlő mértékben
folyhasson. Idővel érezni fogjuk, hogy összpontosított
tudatunk magasabb frekvenciái hogyan töltik fel a lába­
inkat, és a bizsergető meleg hogyan terjed fokozatosan
egyre tovább a testünkben. Ennek megfelelően tudatun­
kat, és ezzel kisugárzásunkat is fokozhatjuk, lábainkat
pedig magasabb életenergiával tölthetjük fel. Azután
folytathatjuk a kezünkkel: először a jobb kézzel, majd
a ballal, azután mindkettőt egyszerre sugározzuk,
mígnem itt is meleget és bizsergést érzünk. Ezután a
törzsünket sugározzuk át belülről úgy, hogy egész tes­
tünkben fokozott életenergiát illetve bizsergető mele­
get, sőt forróságot érezzünk. Ettől egész testünk éber­
ré válik! A test ezt a sugárzást nyitott héjként fogadja,
és elkezd sokkal intenzívebben élni! Az egész test, a
lábujjaktól a koponyatetőig élni kezd, mindenütt éber­
ré válik, olyan aktívvá, olyan élettel telivé, hogy az az
érzésünk, hogy fénnyel, sőt egészen intenzív fénysu­
garakkal töltöttük fel.
Ez nem pusztán érzés. Megfelel annak a ténynek, hogy
ezen gyakorlat révén egy fényből szőtt, éteri testet fejlesz­
tünk ki. Néhány misztikus ezt a láthatatlan testet „gyé­
mánttestnek" nevezi. A Biblia az evangéliumokban ír ró­
la. Krisztus a Tábor hegyén tanítványainak ebben az
elváltozott testben jelent meg: „És hat nap múlva magá­
hoz vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost,
és felvivé őket magokban egy magas hegyre. És elválto-
zék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhá­
ja pedig fehér lőn, mint a fényesség." (Máté 17, 1-2.) -
„És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez ha­
sonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet." (Márk 9, 3.)

175
 Ahogy egy darab „holt" vasat az elektromosság vagy
bármely más mágnesesség által mágnesessé - tehát
„élővé" - tehetünk, úgy ezzel a gyakorlattal az ember
testét is mágnesessé, élővé változtathatjuk. Ahogy a mág­
nesesség egyfajta mágikus erő, éppúgy az ember teste is
képessé válik arra, hogy az emberi mágikus képessége­
ket és erőket megjelenítse és kisugározza. így jutunk a
mágikus teremtő energiák birtokába. De ez kizárólag az
átalakított szexuális erő segítségével történhet.
Ahogy a szexuális erő életet adhat egy új élőlénynek
(egy gyermeknek), úgy ez az életadó erő bennünk is egé­
szen új élőlényt képes teremteni, azaz az új lény életerejét
a saját testünkbe irányítani. így válik a jó öreg halandó
Ádámból új, feltámadott és halhatatlan „Krisztus-em­
ber". A magasabb, feszültebb tudatállapot erejéből emel­
kedett életerő születik, melynek magas frekvenciái nem
viselnek el vírusokat vagy baktériumokat. Ez tehát az is­
tenember védettsége minden betegséggel szemben. Még
ha nem is váltunk istenemberré, akkor is - a nekünk
megfelelő szinten - használhatjuk az összpontosított tu­
dat először alacsonyabb, később fokozatosan egyre ma­
gasabb, szellemibb erőit.
Ha testünkben bárhol zavar lép fel, ezt a sugárzást ké­
pesek vagyunk egészen intenzív formában erre a helyre
összpontosítani. És meglepve fogjuk tapasztalni, hogy a
fájdalom - gyakran egészen hirtelen - az irányított élet­
energia révén eltűnik, a hurut meggyógyul, és más egész­
ségügyi panaszok is rendbe jönnek. A tudat rezgésszá­
mai összehasonlíthatatlanul magasabbak az úgynevezett
rövidhullámoknál, a röntgen- vagy rádiumsugaraknál,

176
ezért magától értetődően a hatásuk is összehasonlíthatat­
lanul nagyobb az előbbiekénél.
Nem csupán a saját testünkben hozhatunk létre cso­
dás változásokat, hanem ezeket a magas frekvenciákat
más élőlényekbe is átirányíthatjuk, ha az akaratátvitel­
ben járatosak vagyunk. Ezáltal ezen élőlények testében
rendet teremtünk. Ennél a pontnál megáll a toll a ke­
zünkben. Ha arra gondolunk, hogy mennyi gyalázatos­
ságot követtek el ezekkel a dolgokkal a tudatlan, ala­
csony szinten álló és hiú emberek, csak akkor látjuk be
igazán, hogy jobb az egészről inkább hallgatni. Voltak
nagy mágusok, mint például Mesmer, du Potet, Marquis
Puységur és mások, akik ezekről a dolgokról egészen
nyíltan beszéltek. Ez eredményezte - és eredményezi
mindig - azt, hogy a tudatlan emberek elkezdenek ját­
szani ezekkel az erőkkel. Legtöbbször a hiúságuk ösz­
tönzésére akarnak agresszív módon „megmágnesezni"
olyanokat, akik ezt egyáltalán nem akarják. Ezzel pe­
dig át is viszik ezekre a szenvedő emberekre a saját
tisztátalan kisugárzásukat, melytől azután valóban meg­
betegszenek, vagy korábbi állapotuk még tovább romlik.
Tehát maradjunk annyiban, hogy a magunk számára te­
remtünk magasabb életenergiát, s ezt azután megtanul­
juk irányítani és használni is. Tegyük testünket élővé
és - éberré!
Az olyan ember, aki az Isten utáni vágytól űzve végzi
ezeket a gyakorlatokat, olyan új, belső tapasztalatokra
fog szert tenni, olyan titkos ajtók fognak feltárulni előt­
te, hogy előbb vagy utóbb, igaz szerelemből - nem hiú­
ságból, hogy saját magát csodáitassa - másoknak is akar
és tud majd segíteni. Ezen a szinten már nem kell má-

177
soktól tanulnia azt, hogyan és mire használja a saját ma­
gasrendű kisugárzásait. Loyolai Szent Ignác, Barré páter
vagy Valentin Greatrakes sem tanulta senkitől, hogyan
kell megszállottakat vagy más, súlyosan beteg embere­
ket gyógyítani, ezért erről nem is beszélünk a további­
akban.
Gyakoroljunk tehát vasakarattal, és megszerezzük majd
a szexuális erő teremtő isteni erővé alakításának kulcsát.
Még egyszer felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy
a jógagyakorlatok alatt semmi esetre se gondoljunk arra,
hogy gyakorlunk, mert nemi mirigyeinket akarjuk le­
nyugtatni azért, hogy önmegtartóztató életet élhessünk.
Az ördög nem alszik, és ha gondolatainkat a nemi szer­
veinkre irányítjuk, akkor az akaratátvitel izgatja és ezál­
tal fel is ébreszti őket. Gondoljunk tehát jógázás közben
az egészségre, nyugalomra, egyensúlyra, legfőképpen
azonban az egész érzetét kellene felkelteni, átélni és
megvalósítani magunkban. Próbáljuk meg a teljes önál­
lóság érzetét átélni! Ébresszük fel magunkban a bizton­
ságot, hogy semmilyen szempontból sincs szükségünk
kiegészítésre, nem szorulunk külső segítségre; hogy sze­
relmet sem kell másoktól várnunk, hanem - éppen ellen­
kezőleg - másoknak adnunk; hogy mindent - mindent -
birtoklunk, és mi magunk vagyunk azok. Egész vagyok!
Ez az érzés megingathatatlan biztonságot és bátorsá­
got nyújt! Olyan létállapot lesz belőle, melyet megsza­
kítás nélkül hordozhatunk magunkban. Mindig elége­
dettek vagyunk, mert minden bennünk van. Ez az állapot
segít bennünket leginkább a szexuális vággyal szemben.
Mert a szexuális vágy a hiányérzetből keletkezik, a kiegé­
szítőfél rész kereséséből, mely hiányzik nekünk, s amely

178
 nélkül magányosnak és elhagyatottnak érezzük magun­
kat! Ha azonban mindent megtaláltunk magunkban, ha
egy egész vagyunk, akkor mire van még szükségünk? Mi
-hiányzik még nekünk?
A hatha-jóga gyakorlatainak általánosan jó hatását még
a kétkezi munka is javíthatja. A fizikai munka - éppúgy,
mint a hatha-jóga gyakorlatai - segít a gondolatokat és a
nemi szerveket érő felesleges vértolulást elhárítani. A sze­
xuális erő az az életerő, melyet az ember saját teste szá­
mára képes megőrizni. Jó segédeszköz ehhez a fizikai
munka-végzés, mely kiegészítheti a jógagyakorlatokat.
A munka nem csupán a testet mozgatja meg, és egyen­
lően osztja el az izmokba a vért, hanem az értelmet is
igénybe veszi, és ezáltal nem engedi, hogy. a gondolatok
helytelen irányba kalandozzanak. A szerzetesek és apá­
cák szellemi munkájukon kívül a háztartásban, a zöldsé­
geskertben, a gyümölcsösben vagy a kolostor különbö­
ző munkahelyein is tevékenykednek. Más testi munkát
is végezhetünk vagy akár sportolhatunk is. Csak az ilyen
- testi - munkáknál fordulhat elő, hogy szellemünk rossz
irányba kalandozik míg krumplit pucolunk, evezünk,
teniszezünk vagy bármi mást teszünk. Mindig tudatosul­
nia kell bennünk annak, hogy azért dolgozunk, hogy a
szexuális erőt eltereljük, és ezáltal megakadályozzuk a
nemi szervek vérrel való telítődését. így azután persze
megint az összes gondolatunk, egész tudatunk és ennek
következtében az egész vérutánpótlásunk is a nemi szer­
vekbe áramlik. Érdekes, hogy már az első ilyenirányú
küzdelemben nagyon hasznos tapasztalatra teszünk szert:
nem a test okozza a nemi kívánságokat, és nem a test
nem hagy bennünket nyugton, hanem az eszünk! Azt vá-

179
laszolhatnánk erre, hogy a szexuális vágy az értelmet a
tudatalattiból irányítja. Igen, de csak addig, amíg a sze­
xuális erő rá nem talált a magasabb idegi központokhoz
vezető útra. Mert ha saját tapasztalatainkban már odáig
jutottunk, hogy a szexuális erőt - átalakítva - teremtő
erőként vagyunk képesek megjeleníteni, akkor azt többé
már nem kell a tudatalattiban elfojtani, és ott többé már
biztosan nem hat méregként. Az értelem segítségével a
szexuális erőt még ekkor is visszavezethetjük a nemi
szervekbe és ekként ki is élhetjük, ha egyáltalán akarjuk.
A tudat képes oda fordítani a kormányrudat, ahová a tu­
dat parancsolja. És már a teremtő erőkkel folytatott har­
cunk kezdetén megtapasztalhatjuk, mekkora jelentőség­
gel bír értelmünk, az Istenhez vezető utunk során. Ó, ez
az áldott kígyó, mely életenergiánkat nem csupán lefelé,
de felfelé, Istenhez is képes eljuttatni - ha tudatunk
uralkodik rajta!
Nagyon jól tudjuk, hogy a kamaszkorban a test kíván­
sága elementáris erővel jelentkezik. Hatalmas az életfe­
szültség, s a szexuális erő is nagyon erős. így a fiatal
ember már pubertáskorban is képes arra, hogy - ha ura
szexuális erejének és azt szellemi teremtő erővé tudja
alakítani - a leggyorsabban haladjon a szellemi úton, és
Istenhez jusson! A fiataloknak van a leginkább kalória­
gazdag fűtőanyaguk, melynek segítségével a magasabb
centrumokat is képesek felfűteni. A szexualitás által tel­
jesen uralt állatoknál is láthatjuk azonban, hogy a nemi­
ség sokkal kisebb szerepet játszik életükben, mint az olyan
embereknél, akik szexuális reakcióikat az értelem segít­
ségével még inkább megsokszorozzák, valósággal felda­
gasztják. Hogy milyen elképzelhetetlenül nagy szerepet

180
játszik a szellemi beállítódás a szexuális mirigyek szem­
pontjából, megmutatják azok a tapasztalatok, melyekre
életveszélyes helyzetekben tehetünk szert.
Budapest 1945-ös megszállása után sok férfi és nő az
iszonyatos vérfürdő és a leírhatatlan halálfélelem okán
impotenssé vált. Vajon honnan tudták a nemi szervek,
hogy az ember tudatán, értelmén a halálfélelem uralko­
dott? Honnan tudja minden ember és állat szaporító
szerve, hogy életveszélyben nem szabad utódot nemze­
ni? A természettudósok nagyon jól ismerik ezt a termé­
szeti katasztrófák esetén megnyilvánuló bölcsességet.
Budapesten a halálfélelem sok nőnél a menses elmara­
dását, sok férfi esetében pedig impotenciát okozott. Ez­
zel szemben ismerünk egy olyan esetet is, amikor egy
férfit egy ellenséges női katona akart megerőszakolni és
- mivel annak nem volt kedve hozzá - pisztollyal kény­
szerítette. A férfi azonban - mivel ez idő alatt annyira
ideges volt, hogy szemmel láthatóan impotenssé vált -
férfi voltának bármiféle kinyilvánítására képtelen volt.
Ám a revolvertől való halálfélelmében - az idegen, ag­
resszív nővel szemben érzett averziója ellenére - hirte­
len képessé vált rá, hogy a nő vágyát kielégítse. Ebben
az esetben a halálfélelem éppen ellenkezőleg hatott: po­
tenciát okozott.
További példákat is hozhatunk annak bizonyítására,
hogyan hat mentalitásunk a nemi szerveinkre, s ebből
következőleg a szexuális vágyainkra. Azt azonban, hogy
a természet ellenállást is kifejthet - egyébként ez a ho­
meopátia alapelve! -, egy másik eset is bizonyítja. Egy
már hosszú évek óta impotens férfi állapotát arra akarta
felhasználni, hogy „szentté" váljon, mivel így is, úgy is

181
 önmegtartóztató életre volt kárhoztatva. Figyelemre mél­
tó módon teste abban a pillanatban, amikor így döntött,
eddig elképzelhetetlen potenciáról tett tanúbizonyságot.
Az akadály tehát ez esetben nem a testben volt, hanem a
mentalitásban, a gondolkodásmódban.
Az önmegtartóztató élet kezdetén tehát önkéntelenül is
rögtön felismerjük az értelem és a gondolatok hihetetle­
nül nagy hatalmát! És ezzel megtettük az első nagy fel­
fedezést - ráadásul a saját bőrünkön tapasztaltuk azt. Az
első, legnehezebb lépésen túljutottunk!
A nemi szervekből képesek vagyunk tehát testi mun­
kával elűzni az erőt, de ez csupán akkor hatékony, ha ez­
zel párhuzamosan az ősi ellenséget - az őskígyót: a szel­
lemet, a gondolatokat - is elűzzük, elnémítjuk addig,
míg nem hajtottuk uralmunk alá a szexuális erőt. Ez ak­
kor sikerülhet a legjobban, ha gondolatainkat valami
másra irányítjuk. „Két dolog nem lehet egyszerre egy s
ugyanazon helyen", így értelmünkben minden szexuális
gondolatot egy más jellegűvel kell felcserélni.
Megmondtuk már, hogy ne kezdjünk önmegtartóztató
életet élni, míg szexuális vágyaink maguktól, érett gyü­
mölcsként le nem hullanak. De itt felmerül a kérdés: ha
mégis kell a harc, miért vesszük fel a küzdelmet?
Először is: Nincs „kell". Ezeket a tanácsokat csak és
kizárólag olyan embereknek adjuk, akik azért akarnak
jógázni, hogy ezen az úton a lehető leggyorsabban ha­
ladjanak, mert olthatatlan vágyat éreznek Isten iránt. De
egyet nem szabad elfelejtenünk: az olyan ember, aki belső
fejlődésében már odáig jutott, hogy belső meggyőződés­
ből akarja feladni a nemiséget, és a szexuális erőt csupán
a saját magasabb, idegi és agyi központjainak felfűtésé-

182
A rózsakeresztesek a mindentudásra jutott embert (tehát aki egye­
sítette magában a két pólust) "hermafroditának" hívták - ez egy szó­
összetétel, mely a „Hermész" és „Aphrodité" szavakból áll -, és két fejjel
ábrázolták. A sárkánynak, „e világ urának" szexuális erejével bír, azon
áll, míg a sárkány a Földet uralja. A mindentudó embernek a sárkány
erejére van szüksége ahhoz, hogy magasabb idegi és agyi központjait
felfűthesse, és ebben az aktivált állapotban tarthassa.
 Fejenállás Gyertyaállás
(lásd A gyakorlat fejezetet) (lásd A gyakorlat fejezetet)

Vállállás (lásd A gyakorlat fejezetet)

hez akarja használni (gondoljunk csak a villanylámpák­
ra, melyeket az elektromos áram izzít fel!), még mindig
„állat az emberben", ahogy Paracelsus mondta.
Akkor is olyan teste és ebben olyan mirigyei vannak,
melyek a rendszeres nemi élethez szoktak. S mivel ezek
a mirigyek nem képesek megérteni, hogy miért akar tu­
lajdonosuk hirtelen önmegtartóztató életet élni, továbbra
is igénylik a felhalmozott szexuális erő által okozott
feszültség kiürítését. De a természet nagyon hajlékony!
Ahogy a mirigyek rendszeres ürítéshez szoktak, éppen
úgy a tudat által uralt értelem - a megfelelő jógagyakor­
latok segítségével - fokozatosan le is tud majd erről szok­
ni. Természetesen ehhez időre van szükség, némelyek­
nél rövidebbre, másoknál hosszabbra, míg az ember -
függetlenül attól, hogy nő-e az illető vagy férfi - képes
lesz átállítani mirigyeit, és akaratát a testére is át tudja
majd vinni. Ezáltal meg fogja tanulni, hogyan szabadul­
hat meg a test rabszolgaságából, s hogyan lehet úr a sa­
ját portáján. Ebben a már említett szellemi és testi jóga­
gyakorlatok is a segítségére lesznek, melyek szoros
kapcsolatban vannak egymással és - teremtő tevékenysé­
gek! Mert a magasabb központokat csak akkor tudjuk ki­
nyitni, ha biztosítjuk számukra annak a lehetőségét, hogy
kiereszthessék a teremtő erőt.
Azok a gyakorlatok, melyek erőink átalakítását segí­
tik, leginkább szellemi természetűek. A testi gyakorlatok
abban segítenek, hogy a teremtő erőt a magasabb köz­
pontokba vezessük, ezzel szemben a szellemiekkel a te­
remtő erőt hasznosíthatjuk. Meg kell tanulnunk, hogyan
uralkodhatunk gondolatainkon, szellemünkön, s hogyan
irányítsuk ezeket oda, ahová akarjuk. Meg kell tanul-

185
nunk arról gondolkodni amiről akarunk, és nem arról,
ami a gondolatainkat valahonnan az értelmünkbe vezet­
né, és minket ennek továbbgondolására késztetne. Mi­
lyen sokat beszélnek erről, s mégis - még a buzgó jógá-
zók közül is - milyen kevesen veszik a fáradságot, hogy
kipróbálják, s a gyakorlatba is átültessék. A legtöbben azt
várják a testi jógagyakorlatoktól, hogy általa képesek
lesznek jobban, erőlködés nélkül koncentrálni. Éppen
fordított a helyzet: a testi jógagyakorlatokat csupán ak­
kor leszünk képesek helyesen és hatásosan végrehajtani,
ha minden figyelmünkkel befelé koncentrálunk. A gon­
dolatok összpontosítását egyes-egyedül úgy tudjuk elsa­
játítani, ha mi magunk is koncentrálunk! Nincs mágikus
csodaszer, mely által az elkényelmesedett emberek saját,
belső fáradság nélkül összpontosíthatnának! Testi jóga­
gyakorlatok révén elérhetjük, hogy az agysejtek több
vért kapjanak s ezáltal erősebbé, élettel telibbé váljanak,
hogy nekünk annál inkább engedelmeskedjenek és szol­
gáljanak. De az agysejtek csupán akkor tudnak nekünk
engedelmeskedni, ha van valami olyasmi, ami parancsol
nekik, és helyesen használja őket. És ez a „valami" éppen
mi magunk vagyunk! Különben ki vagy mi lenne erre
képes? Tehát parancsoljunk az agysejtjeinknek, irányít­
sunk a fejünkbe sok erőt, és úgy és azt gondoljuk, aho­
gyan mi akarjuk, és nem ahogy a gondolataink akarják.
És ehhez felhasználhatjuk az átalakított szexuális erőt is,
melyet nem pazarolunk el, hanem magunknak őrzünk meg.
A koncentrációs készséget természetesen önmegtartóz­
tató élet nélkül is fokozhatjuk, s magasabb szellemi
szinteket is elérhetünk. De az eredmény összehasonlít­
hatatlanul gyorsabban jön, és a hatás is feltűnően erő-

186
sebb, ha életünk tüzét teljesen a magunk számára őriz­
zük meg. A szexuális erő a saját Énem megnyilvánulási
formája - ÉN VAGYOK AZ, még ha öntudatlanul is.
Meg fogjuk érteni tehát, hogy - ha a szexuális erőt, az­
az magamat nem a testemen keresztül pazarlom el, hanem
magamban őrzöm - ezáltal önmagamat erősítem, tehát
az akaraterőmet és mágikus, szuggesztív kisugárzáso­
mat, így azután egyre inkább önmagam lehetek
Meg kell szilárdítanunk a testtel szemben érzett aver­
ziónkat. Ha a mirigyek izgalmi állapotban vannak és a
tudat képernyőjére szexuális fantáziaképeket és nemi vá­
gyakat vetítenek, akkor ne hagyjuk magunkat, hanem
kérdezzük meg: „Ki az erősebb: én vagy a testem szexu­
ális vágya? - Magától értetődően: Én!" s rögtön nagyon
intenzíven kezdjünk mással foglalkozni, ami leköti a fi­
gyelmünket! Megtanultuk, hogy egy és ugyanazon he­
lyen egyszerre két különböző dolog nem lehet, és min­
den szexuális gondolatunkat az összes többivel együtt ki
kell söpörnünk a tudatunkból. És - most jön a meglepe­
tés! - a test engedelmeskedik, a nemi vágyak pedig hall­
gatnak! Hogy azután sétálni megyünk vagy a madarak
röptét figyeljük, hogy horgászni megyünk és minden fi­
gyelmünket arra összpontosítjuk, mikor harap a hal, hogy
otthon maradunk és jógázunk vagy egy érdekes könyvet
olvasunk, hogy zongorázunk vagy más hangszeren ját­
szunk, hogy kerti munkát végzünk vagy a kutyánkat ido­
mítjuk, vagy egyszerűen csak a mindennapi munkánkat
végezzük - ez teljesen magánügy. Mindannyiunkat más
érdekel, minden embernek más a sorsa. Mindenkinek
magának kell éreznie, mihez van tehetsége, kedve és
lehetősége, mi érdekli annyira, hogy annak gyakorlása

187
közben képes legyen megfeledkezni nemi vágyairól.
Mindegy, hogy mivel tereljük el a figyelmünket a szexu­
ális vágyainkról, a fő az, hogy eltereljük!
És hogyan reagál a test ezen a szinten? Addig amíg
teljesen feloldódunk egy teremtő tevékenységben, a test
egyáltalán nem reagál. Élvezi, hogy magasabb rezgések­
kel töltjük fel, miáltal egészségesebbé válik, és az Én
megvilágosodott állapotából is részesül. Előfordulhat,
hogy egy összefüggő munka befejezése és az azt követő
néhány napos pihenés után álmunkban először erotikus
álmok jelentkeznek, majd ezt éber állapot követi. Nyil­
vánvalóan nem vagyunk még azon a szinten, amelyiken
a testet - azaz az életáramot - képesek vagyunk mindig
tudatosan irányítani. Végezzük továbbra is a speciális
jógagyakorlatokat, és újra kezdjünk el teljes erővel és
koncentrációval dolgozni!
Ha valaki az erejét teremtő munkára is tudja fordítani,
és mégis elviselhetetlen nehézségei adódnának a testé­
vel, úgy azt tanácsoljuk neki, hogy testét normális nemi
élettel nyugtassa meg! A test mindenesetre sokkal rit­
kábban igényli a szexuális kielégülést, mint az olyan
emberek gondolnák, akik nem hagyják békén mirigyei­
ket, hanem fűszeres ételekkel és izgató italokkal, eroti­
kus olvasmányokkal, filmekkel és más izgatószerekkel
felkorbácsolják azt. Ezáltal túlterhelik a mirigyeket, idő
előtt meggyengítik és öregedésre ítélik őket. Az állatok
esetében is megfigyelhetjük, milyen gyakran igényli a
természet a nemi kapcsolatot.
Minden attól függ, hogy mit kívánunk. A kívánság a
legnagyobb erő, és éppen oda vezet bennünket, ahová
igyekszünk - amire egész lényünkkel törekszünk!

188
 Ebben az összefüggésben valami egészen különlege­
set ajánlunk: Ne azért imádkozzunk Istenhez, hogy se­
gítsen legyőzni szexuális vágyainkat! Ne feledjük, hogy
Isten bennünk lakik, emberi tudatunk mögött, a tudat­
alattiban, és Ő maga - Isten - akar bennünket a fejlődés
útján vezetni. Tehát így is, úgy is segít - legtöbbször
még kényszerít is bennünket -, sőt sokkal gyakrabban,
mint azt a tudatlan ember sejtené. Hiszen Isten maga
akar bennünk és általunk tudatra jutni.
De azzal, hogy azért imádkozunk: Isten vegye el a
szexuális vágyainkat (ahogy ezt sajnos sokan teszik, el­
tekintve attól, hogy ez olyan gyerekes), újra a nemiség­
re korlátozzuk a figyelmünket. Értelmünket újból a ne­
mi szervekre irányítjuk - és az ördög újra elszabadul!
Ne azért imádkozzunk Istenhez, hogy segítsen elgyőzni
a szexuális kívánságainkat, hanem hogy nekünk ma­
gunknak segítsen! Aki el akarja érni a legmagasabb, is­
teni fokot és olyan erősen, mélyen vágyakozik Isten
után, hogy semmi más nem érdekli, azt erős vágya arra
az útra vezérli, melyen kínok nélkül elfordulhat szexuá­
lis gondolataitól és vágyaitól, és nyugodt idegekkel az
átalakításnak szentelheti erőit anélkül, hogy segítségért
kiáltozna. De ha egy már magasabb szinten álló valaki
hébe-hóba engedelmeskedne nemi vágyainak, az sem
szégyen, s a legkevésbé sem bűn! Még mindig hús-vér
ember, és senki sem tiltotta meg neki, hogy nemi életet
éljen. És éppen ezért ne tegyen útja kezdetén könnyel­
műen fogadalmat, hogy később se kelljen majd szégyen­
keznie, ha egyszer mégis megengedi magának, hogy en­
gedelmeskedjen szexuális vágyainak. Szégyenkeznie
kellene, s nem azért, mert nemi életet élt, hanem mert

189
megszegte az esküjét. Ami történt, megtörtént, s ha egy­
szer méltóvá válik arra, hogy igaz szerelemből, belső
odaadással és egészséges testi vágyából fakadóan sze­
relmesével testileg is egyesüljön, semmi esetre sem sza­
bad magát gyenge, bukott és bűnös embernek tartania.
Miért is kellene? Isten nem szabott gátat nekünk és nem
is írja elő, hogy önmegtartóztató életet éljünk. Ezért te­
hát mi se írjunk elő magunknak semmit, hanem kérdez­
zük meg magunktól, hogy mit akarunk! És ha a szabad­
ság utáni vágy erősebb a test hatalmánál, akkor tegyük
szabad akaratunkból azt, amit teszünk!
Gyakoroljunk tehát tovább! Egy napon azután elérjük
azt is, hogy a mirigyek az állandó gondolatkontroll révén
megnyugodnak, és minket is nyugton hagynak. Ekkor
továbbmehetünk a szellemi fejlődés útján! A férfiak szá­
mára ez a pont új vizsgát jelent. Mert a férfi öntudatla­
nul is érzi, hogy az egyén számára sokkal nagyobb a
szexuális erő jelentősége, mint egy újabb generáció
létrehozása. Legbelső lényegünk mélyén érezzük, hogy
a szexuális erő az ember lényege. Ez magyarázza azt is,
hogy a férfiak - már gyermekkorukban - miért óvják kí­
nos gondossággal nemi szervüket (melyet a szexuális
erővel azonosítanak) minden lehetséges veszélytől. Az
a - rendkívül helyes - előérzetük, hogy valami vissza­
fordíthatatlan szörnyűség történne, ha férfiasságuk szer­
vét s ezáltal potenciájukat elveszítenék. A férfi ösztön­
szerűen érzi, hogy szexuális ereje elvesztésével anyagi
léte szűnne meg.
Hogy ezt a vizsgát érthetőbbé tegyük, elmesélünk egy
jellemző történetet: Volt egy nagyon értékes, szellemileg
magasan álló barátunk, egy szerzetes, aki azért lett szer-

190
zetessé, hogy egész életét tudatosan és szándékosan Is­
ten keresésének szentelhesse. Erős, temperamentumos
férfi volt. Egész éjszakákon át képtelen volt aludni, mert
teste nem hagyta nyugodni. Mindent megtett, ami segít­
hette volna, de nyilvánvalóan még nem telt le az ördög
ideje. Egy napon szemmel láthatóan kétségbeesve jött
oda hozzánk: „Képzelje", mondta, „hirtelen nagyon jól
tudok aludni, zavartalanul összpontosíthatok a munkám­
ra, a testem nem reagál, teljesen nyugton hagy. Az Isten
szerelmére, nem gondolja, hogy hirtelen impotenssé vál­
tam?" Hangosan kellett nevetnem: „Hallja", mondtam
neki, „hosszú ideje teljes erőbedobással azt gyakorolja,
hogy megnyugtassa a mirigyeit, és akadálytalanul a szel­
lemi fejlődésének szentelhesse magát. És most, amikor
a szexuális erejét magasabb központokba irányító erőfe­
szítései végre sikerrel jártak megijedt, hogy sikerült az,
ami minden kívánsága volt? Nyugodjon meg, nem lett
impotens, éppen ellenkezőleg. Közel jár ahhoz, hogy
minden potencia forrásává váljon."
Ilyen az ember - még ha zárkózott, erős jellem is,
mint barátunk, a szerzetes! Ezek azok a „gyermekbeteg­
ségek", melyeket ki kell állnunk, mielőtt tapasztalat­
gyűjtésbe kezdünk, még ha „felkentnek" - „kiválasz­
tottnak" - is születtünk volna. És az sem szégyen, ha
gyermekbetegségbe esünk. „Szoros és keskeny az út,
mely a mennyországba visz" - mondta Krisztus, és azt
is tudta, hogy miért mondta ezt. A mennyországért is
harcolt, negyven napig böjtölt a pusztában; és éppen ak­
kor kísértette legerősebben az ördög, amikor Názáreti
Jézusból Krisztussá lett. Az „ördög" természetesen min-

191
ket sem kímél, de a nagy példát szem előtt kell tarta­
nunk, és tudnunk kell, hogy lehetséges a győzelem!
Persze, akkor is előfordul - ha elértük a megfelelő fo­
kot -, hogy a mirigyeink békén hagynak bennünket, de
példának okáért déli szélben újra felélednek, és erotikus
álmokat vetítenek elénk. Akkor jógázzunk vagy foglal­
kozzunk tovább testi és szellemi munkánkkal, ami azu­
tán újra meg újra - és egyre hatásosabban - segít és
nyugtat. És ha a szexuális erő magasabb központjainak
kapui meg is nyíltak előttünk, jó ideig még egyre a leg­
alacsonyabb szintű megnyilvánulási formákba áramlik,
ahol testi-szexuális erőként jelenik meg. A korábban
egyszer már széles és kényelmes út még mindig magá­
hoz vonzza az életáramot.
A következő szint már sokkal több örömet ígér. Ez­
után már nem azért harcolunk, hogy a nemi szerveinket
megnyugtassuk és gondolatainkat uralmunk alá hajtsuk,
hanem elkezdjük a nemi szervekből átirányított szexuá­
lis erőt átalakított formájában, szellemi erőként használni.
Az első nagy lépést megtettük - a legmagasabb meg­
nyilvánulási központokhoz vezető zárt kapukat kinyi­
tottuk. Hogyan használhatjuk fel hát ezeket a szellemi
erőket?
Önkéntelenül is az a nagy bölcsesség jut eszünkbe,
melyet egy Walt Disney-filmben a bagoly mond a va­
rázslónak, amikor az el akarja magyarázni egy gyerek­
nek, milyen szárnyakra van szüksége egy madárnak, hogy
felemelkedhessen a földről, és azután milyenekkel száll­
jon odafönn. A bagoly hallgatja egy darabig a varázslót,
azután idegesen és rendkívül tiszteletlenül a következő­
ket mondja: „Mit magyarázol összevissza arról, hogyan

192
kell repülni tanulni? Akkor tanulunk meg repülni, ami­
kor repülünk!" Milyen bölcs, milyen igaz! Csak úgy ta­
nuljuk meg a szexuális erő átalakítását - ha átalakítjuk.
Gondoljuk csak meg, mit jelent a szexuális erőt szelle­
mivé alakítani! Van olyan készülék az emberben, mely-
lyel az erő rezgéseit, frekvenciáit át tudjuk alakítani más
megnyilvánulási formákba? Igen! Sőt több is. Ezek a
csakrák, melyek nemcsak sugároznak, hanem transzfor­
mátorként is működnek. Ezt azonban csupán az eszünk­
kel tudjuk. Ha a csakrák székhelyeként funkcionáló ide­
gi központokat igénybe veszem, a különböző rezgéseket
nem „rezgésekként" vagy „frekvenciákként" élem meg,
hanem közvetlenül, tudatos létállapotokként. A füleket
veszem példának, azaz a fülidegeket, melyek a hangok
minden rezgését felveszik és közlik a tudatommal. Bár
tudatommal tanultam és tudom, hogy a hangok rezgések,
és a különböző hangoknak különböző a rezgésszáma,
ezeket a tudatom nem különböző rezgésekként érzékeli
majd, hanem különböző hangokként - egyszerűen halla­
ni fogom őket! És nem tudom majd érzékelni, milyen
rezgésszámmal vibrál egyik vagy másik hang, hanem
mélyebb és magasabb hangokként fogom hallani őket!
így van ez a teremtő erővel is. Alacsonyabb rezgései­
ben nem leszek képes észlelni, hogyan vibrálnak, hanem
szexuális kívánságként fogom a testemben érezni őket.
Magasabb rezgésszámaikban - a lelkemben - szerelem­
ként, az Egység iránti lelki vágyként fogom érezni őket;
sőt még magasabbnak: a teremtő kinyilatkoztatás utáni
vágynak, tehetségnek, intuíciónak és teremtő ötletnek.
Legmagasabb frekvenciáin tiszta szellemi létállapotként
- ÉN VAGYOK-ként - élem meg őket!

193
 Ahogyan a fül és idegei képessé tesznek arra, hogy
halljam a hangokat úgy, hogy ezeket - és nem a fület
vagy annak idegeit - észlelem, a teremtő erőt is - a kü­
lönböző kinyilatkoztató szervek és csakrák által - nemi
kívánságként, érzésként és közvetlen létállapotként ész­
lelem. Csak annyit észlelek a magasabb idegi és agyi
központok aktiválásából, hogy hirtelen kreatívvá válok,
termékeny ötleteim támadnak, és kedvet kapok a terem­
tő munkához, hogy nem is sejtett tehetségeim derülnek
ki, hogy akaraterőm és koncentrációs készségem feltű­
nően megerősödik, hogy magabiztos leszek, és az em­
bertársaimra tett hatás eredményeként észreveszem, hogy
szuggesztívvé, s ennek következtében középponttá vál­
tam. Tehát nem szabad addig várnom, míg a csakrák és
székhelyeik - a magasabb idegi és agyi központok - bár­
milyen érzésekkel vagy egyéb módon jelzik, ha akcióba
léptek. Csak akkor érzékelem a füleimet, ezek idegeit és
más érzékszerveimet - ugyanúgy, mint a magasabb ide­
gi és agyi központokat és a csakrákat -, ha nincsenek
egészen rendben s talán fájnak is. Míg egészségesen dol­
goznak, nem is veszem észre, hogy léteznek.
A rezgés- vagy frekvenciakülönbségeket ugyanolyan
kevéssé fogom tudni megszámlálni, ahogy füleim -
hogy a példánknál maradjunk - sem képesek megszám­
lálni a hangok rezgésszámainak különbségét, hanem azo­
kat mélyebb vagy magasabb hangokként közvetítik tu­
datomba, amiket azután egyszerűen hallok. A teremtő
erő különböző formáinak frekvenciakülönbségeit csak
különböző tudatállapotokként fogom majd közvetlenül
érezni, átélni vagy - a legmagasabb formában - megél­
ni! És ha ezeket a megnyilvánulási formákat alacsonyabb­

194
nak vagy magasabbnak titulálom, azt ugyanazon okból
teszem, mint ami miatt egy hangot mélyebb vagy maga­
sabb hangnak nevezek, mert mélyebbnek vagy magasabb­
nak hallom. Ha elmagyarázzuk, mi is egy hang, akkor
olyan alaposan, ahogy csak lehet, leírhatjuk a hangok
rezgéseit vagy rezgésszámait is; ennek ellenére egy olyan
lénynek, melynek nincsenek fiilei, a legkevésbé sem
tudjuk elmagyarázni, hogyan hallunk egy hangot, vagy
hogy egyáltalán mit jelent az, hogy valamit hallunk! Még
kevésbé tudnám elmagyarázni, hogy egy hang „maga­
sabb" vagy „mélyebb" is lehet, azt pedig a legkevésbé,
hogy például mi a különbség a fuvola, a hegedű vagy az
orgona hangja között! Ha ez a lény egyszer megpróbál­
na hallani - és ez sikerülne is neki -, akkor saját tapasz­
talatából pillanatok alatt, közvetlenül, s minden további
magyarázat nélkül hallani fog!
Egy másik példa: Az olyan embernek, aki még soha­
sem evett gesztenyét, nem tudjuk elmagyarázni, milyen
a gesztenye íze, még ha ennek az íznek a frekvenciáit és
rezgésszámait tudományos szempontból tökéletesen le
is tudnánk írni, sőt akár könyvet is írhatnánk róla. Ennek
az embernek a gesztenye ízéről a leghalványabb fogal­
ma sem lesz mindaddig, míg ő maga meg nem kóstolta
azt. Minden, ami a fejünkben van, csupán kívül van, és
nem tudatos létállapot. Nem én vagyok az! A gesztenye
íze csak akkor válik tudatos létállapottá, ha nyelvünkkel
megízleljük, átéljük, és így a gesztenyével azonosítjuk.
A nyelv és az összes többi érzékszerv tapasztalatait tudat­
állapotként közvetítheti, a fej, az értelem erre sohasem
képes! Láthatjuk, milyen nehéz a teremtő erő átalakí­
tását megmagyarázni! Az ésszel teljesen hiába próbálko-

195
zunk. Ezen dolgok lényegét csupán közvetlenül átélve
ismerhetjük meg. Értelmem segítségével semmit sem él­
hetek át, az ugyanis képtelen arra, hogy valamivé le­
gyen! Ha valaki ezeket a dolgokat jól értette, és át akar­
ja őket élni, akkor tudatából létállapotként a lényébe kell
vinnie, és saját, követlen tapasztalatként kell átélnie,
hogy azzá váljon. Ekkor tapasztalni fogja, hogy ő maga
vált a gesztenye ízévé, ha megkóstolta, és ízét a saját
bensőjében átélte.
A szexuális erő átalakítására csak annyiban adhatunk
magyarázatot, amennyiben megmutatjuk, hogy ezt ho­
gyan tesszük Akkor mindezeket a dolgokat közvetlenül
átéljük és meg is értjük! Míg nem fáradozunk érte, soha­
sem fogjuk megtapasztalni, mi a boldogság, a beteljesü­
lés, az abszolút elégedettség és a magabiztosság, melye­
ket tudatos létállapotként élünk meg. Képessé váltunk
rá, hogy a teremtő erőt szexuális formájából a magasab­
ba átalakítsuk és azt mondhassuk, hogy ÉN VAGYOK AZ.
Hogyan is tudhatná és érthetné egy ásványi oldat, hogy
mi történik, ha kikristályosodik! A molekulák automatiku­
san kristályformába, kristályrácsba rendeződnek, melyet
egyedül csak ez az oldat hozhat létre, mert ö maga az!
így közülünk bárki csak az lehet, ami valójában, és
ezt előre nem lehet elmagyarázni, mert mindegyikünk
Isten egyéni megnyilvánulási formája, tehát különbö­
zünk másoktól. Ahogy az ásványi oldat elkezdett vala­
mit csinálni és mást nem is tudott tenni, minthogy saját
magává, azaz saját jellemző énjévé váljon és a lényegét
kristályos formában jelenítse meg, úgy nekünk is ten­
nünk kell valamit, és nem leszünk képesek arra, hogy
valami mást tegyünk, minthogy saját magunkká váljunk,

196
és kikristályosodva nyilvánuljunk meg! Ezáltal a terem­
tő erő titkát közvetlenül élhetjük át, és a lét segítségével
meg fogjuk érteni. Csak azok, akik már értik (mert már
azok), tudnak tanácsot adni. Mindenkinek saját tapaszta­
latból kell lennie, és saját élményei által magának kell
képessé válnia erre.
Hogyan kezdjük? Szellemi, teremtő munkával. És mi­
lyennel? - Ne kérdezzük! Úgysem tehetünk majd mást,
mint amik vagyunk. És amihez kedvünk van, azok va­
gyunk! Tehát valami olyat fogunk tenni, amihez tehetsé­
günk és kedvünk is van, és idővel azt űzzük majd, ami a
szakmai, egzisztenciális tevékenységen kívül rendelke­
zésünkre áll. Hiszen olyan sok ember van, oly sok sors
és oly sok út!
Azoknak a férfiaknak vagy nőknek, akiknek szakmá­
juk és olyan stabil elfoglaltságuk van, ami mellett alig
marad idejük tenni valamit a szellemi ösvényen való to­
vábbhaladásért, azt ajánljuk, hogy egy nyugodt napszak­
ban meditáljanak*. Ha valaki önmegtartóztató életet
kezdett élni, észre fogja venni, hogy a meditáció össze­
hasonlíthatatlanul jobban megy neki, mint korábban.
Már elmagyaráztuk, hogy az elfojtott nemi élet felkor­
bácsolja az embert, megnő az életfeszültség, és ez a ma­
gas feszültség erős ingerként, futőerőként hat a gerinc­
oszlopra. Ezáltal a magasabb idegi és agyi központok
automatikusan felforrósodnak, felizgulnak és - a rádió­
készülékben található égőhöz hasonlóan - aktiválódnak.
Ez az állapot az ember tudatában úgy jelentkezik, hogy
éberebbé válik. Elkezd élni! Csak most veszi észre,
hogy eddig alig élt. Élete vegetálás, komédia volt. Lé-

* Lásd: YESUDIAN-HAICH: Rádzsa-jóga (Jóga a két világban)

197
legzett, evett-ivott, még dolgozott is, és mégis mindig az
volt az érzése, hogy nem vette ki részét az életből - mert
nem is volt benne része. Minden álomnak (legtöbbször
rossz álomnak) tűnt. Nem volt ott - nem volt ott most...
Nem is volt ébren!

„Álom volt, mély álom e földi éltünk,

Árnyékként lebegünk a hullámokon - s tovatűnünk.
Nehéz lépteinket tér és idő méri;
Az öröklét közepén vagyunk, bár egyikünk sem érti."
(Herder)

Most kezd az ember élővé, tudatossá válni, időtől s

tértől megszabadulni. Az élet tüzét érzi magában, elkezd
ő maga lenni. Most döbben rá hirtelen, mire gondolt
Krisztus, amikor némelyeket „halottaknak", másokat
pedig „élőknek" titulált.
A valóságban ezeket az állapotokat ugyanolyan lehe­
tetlen leírni, mint a gesztenye ízét. Csak példázatokban
beszélhetünk. Az „ébrenlét", „az eddiginél tudatosabbá
válni", „élővé válni" és hasonló kifejezések csupán sza­
vak, melyek az ezeket az érdekes állapotokat jellemző s
nyelvünkből hiányzó kifejezéseket pótolják. A legjobb
talán az, ha azt mondjuk: ha eddig mégoly biztosak is
voltunk abban, hogy éberek, tudatosak és élők vagyunk,
most mégis csupán a teremtő erő magasabb frekvenciá­
inak hatása által ébredtünk fel és láttuk meg azt, hogy
nem voltunk éberek, tudatosak vagy élők, hanem csak
vegetáltunk és egy - az álomhoz hasonló - életet éltünk.
Ahogy az alvó álmában meg van győződve arról, hogy
álomképeiben „ébren van" és „él", csak akkor döbben

198
rá, hogy csupán álmodott, ha nappali tudatában „ébred
fel". Ugyanígy csak akkor jövünk rá, hogy eddig ál­
modtunk, árnyékéletet éltünk, ha a „sárkány tüzének"
hatására fokozatosan öntudatra ébredünk. Milyen gyö­
nyörűen írta meg Andersen ezt az állapotot „Az árnyék"
című meséjében, illetve Gustav Meyrink „A zöld arc"
című nagyszerű regényében!
Ha átéljük ezt az „ébrenlétet", nem is értjük, hogyan
hihettük eddig, hogy ébren vagyunk és élünk. Egy sok­
kal nagyobb élettűz ébred fel az emberben, de ez nem a
testünkben hat, nem érzünk forróságot (ahogyan ezt né­
hányan már várják is), hanem a tudatunkban, a szelle­
münkben, magunkban érzünk tüzet, fényt! Az erre az
„ébredésre" vágyó emberek közül sokan próbálják átél­
ni magukban ezt, és a meditációban elkövetik azt a nagy
hibát, hogy valamilyen misztikus állapotot testileg akar­
nak megélni. Tévednek! Az összes ilyen állapot kizáró­
lag tudatállapot. Ez azt jelenti, hogy ÉN MAGAM vagyok
a tudat fénye, és a testnek ehhez csupán annyi köze van,
hogy sokkal intenzívebben kezd élni. Újult életerővel töl­
töm fel, ezáltal fiatalabbá és egészségesebbé válik. Saját
énünk simulékony és engedelmes szolgájává válik.
Emelkedett életállapotban fogunk élni általa. De ez nem
hisztérikus, önkívületi állapot - éppen ellenkezőleg: emel­
kedett, tiszta, világos szellemi tudatállapotban találjuk
magunkat, melyben sokkal nyugodtabbak vagyunk, mint
egyébként. Az önkívületi állapotban elengedjük magun­
kat, elveszítjük az uralmat az idegeink és saját magunk
fölött. Az emelkedett szellemi állapotban összehasonlít­
hatatlanul nyugodtabbak, objektívebbek vagyunk, jobban
tudunk uralkodni magunkon, mint korábban a minden-

199
napi állapotunkban. Éppen mert „itt és most" vagyunk,
sokkal jobban „magunknál vagyunk", mint azt korábban
egyáltalán lehetségesnek tartottuk volna. Szellemileg meg­
világosodott, éber állapotunkban magunk vagyunk a
nyugalom, az önuralom; saját magunk, saját énünk urai
vagyunk. Ez az igazi szellemi jelen idő, melyet a medi­
táció idején kívül is szakadatlan „nappali tudatként" hor­
dozhatunk magunkban. Ebben az állapotban nincs tuda­
tunk, mert mi magunk váltunk tudattá.
A meditálók eközben „jelenségekre" vagy „látomá­
sokra" várnak, vagy félálomban bóbiskolnak, és talán
azt hiszik, hogy a meditációban a magasabb Én idegen
lényként tör be a tudatukba, és ezáltal más ént, más tu­
datot kényszerít rájuk. Nagy tévedésben vannak, és ez­
zel azt igazolják, hogy a valódi meditációról - az énné­
levésről - halvány fogalmuk sincs. A valóban szellemi
tudatállapotok nagyon egyszerűek: Egészen egyszerűen
most itt vagyunk! És tökéletesen éberen, mint a Nap va­
kító fénye! Ezt a vakító fényt tökéletesen világos, áttet­
sző, tudatos létállapotban, ÉN VAGYOK!-ként éljük át.
Nem csupán gondoljuk ezt a két szót, hanem mi magunk
vagyunk azok, anélkül, hogy szavakkal kifejeznénk!
Ezt az állapotot a munkában is elérhetjük! Lebilincse­
li figyelmünket, segít „itt" és „most" „ébernek" lenni.
Annak a fiatalembernek, aki megkérdezte Krisztustól,
hogy mit tegyen az üdvözülésért, a Mester csupán egy
szót válaszolt: „Ébredjetek!" Ezzel mindent megmon­
dott! - A munkában is egyre éberebbek s éberebbek le­
szünk, ha tökéletes összpontosítással, tökéletesen tuda­
tosan - de anélkül, hogy a „tudatosságra" gondolnánk -
végezzük azt. S hogy milyen munka legyen ez? Bármi-

200
lyen! Hiszen nem az a fontos, hogy mit dolgozunk, ha­
nem hogy hogyan. Bármi munka - s ide számítjuk a
sportot vagy az akrobatikát is -, minden tevékenység,
amelyik arra kényszerít, hogy a szellem ura legyen az
anyagnak, a testnek. Aki sportolt már valaha teljes össz­
pontosítással, és fokozatosan egyre nagyobb eredménye­
ket ért el, az ismeri a test és a természeti erők fölött ara­
tott győzelem magával ragadó, mámorító érzését. Egy
cirkuszi akrobata a produkciójában nyújtott emberfeletti
teljesítmények következtében magasrendű szellemi bol­
dogságot és örömet él meg. Közismert, hogy néhány lég­
tornász, akik a produkcióval saját és munkatársaik életét
kockáztatják, a szerzetetesekhez hasonlóan aszketikus
életet élnek. Előadásaik sikere révén szerzett örömüket és
boldogságukat rövid ideig tartó szexuális élményként
élik meg. Még az életüket is kockáztatják ezért a nemes
örömérti (Amit pedig az átlagember szexuális öröm­
szerzés céljából nagyon ritkán tenne meg.) - Aki a cir­
kuszosok életével megbarátkozott, tudja, hogy közülük
sokan vannak, akik Beethovennel mondhatnák: „Nincs
nagyobb boldogság a test fölött aratott győzelemnél" -
vagy a vadállatok legyőzésénél, és annál, ha a szellem
(az Én) e diadalát másoknak is megmutathatják!"
Azok, akik munkájuk mellett még szabadidővel is ren­
delkeznek, vagy e nélkül kell szellemi tevékenységet foly­
tatniuk, ezt a munkájukat tudati létraként - Jákob-lajtor­
jaként - is használhatják. Amihez kedvünk van, ami
teljes szívből, valóban érdekel bennünket, azt kell válasz­
tanunk. Hogy rajzolunk, festünk, modellezünk, szőnye­
geket vagy gobelineket szövünk, zenélünk vagy barkácso­
lunk, kerti munkát végzünk vagy verseket és könyveket

201
 írunk, nincs különösebb jelentősége. Csupán arra kell fi­
gyelnünk, hogy sohase elégedjünk meg a középszerű tel­
jesítménnyel, hanem feltétlenül a legmagasabb szint felé
törekedjünk. Semmi sem segít annyira könnyen előrejut­
ni, a szexuális erőt teremtő erővé átalakítani és szellemi
erőként kisugározni, mint a teremtő munka. Teremtsünk
tehát egy olyan valamit, amire egyébként is vágyódunk.
Azután már nem kell többé azzal foglalkoznunk, hogyan
„tereljük" el a gondolatainkat. Akkor már a munkára
összpontosítunk, a legkisebb személyes én-tudat nélkül
is. Olyan erősen kötődünk a jelenhez, hogy a múltat a
jövővel összekötő gondolataink ebbe a tartós jelenbe
nem tudnak behatolni. Önkéntelenül is kikapcsoljuk
magunkat az időből és térből. A szexuális erőt automa­
tikusan s önkéntelenül a magasabb központokba irányít­
juk, ahol teremtő mágikus erőként hatnak. Ha valami­
lyen művészeti ágban tevékenykedünk, nem kell azzal
törődnünk, hogy elismert, híres művésszé válunk, avagy
sem. Ez a büszkeség a kis „Én"-ből származik, az olyan
személyből, aki hiú, ezzel egyidejűleg nem bízik magá­
ban, s kívülről várja a megerősítést, elismerést. Nem
szabad azért dolgoznunk, hogy „ismert személyiséggé"
váljunk. A munka a legfontosabb, hiszen általa fejlő­
dünk. Az önmagáért, a fejlődésért való munka előrébb
viszi az embert. Az a legfontosabb, hogy a munkát -
bármely fajtájáról legyen is szó - teljes koncentrációval,
teljes lélekkel és teljes érdeklődéssel végezzük. Aki az
örömért dolgozik, boldog. Számára maga a munka a leg­
nagyobb jutalom. Az olyan ember számára, aki munkáját
teljes szívből végzi, tökéletesen mindegy, hogy nagy te­
hetséggel bír, vagy alacsonyabb szinten kezdi azt, hiszen

202
minden relatív. Arról a szintről, melyen jelenleg va­
gyunk felfelé kell törekednünk! Ez a legfontosabb! Ma­
gasabbra jutni! A világ legnagyobb művészeinek is az
emberség s a művészet legalacsonyabb fokáról kellett
kezdeniük karrierjük építését, sőt lehet, hogy több inkar-
nációval ezelőtt. Ne vesztegessük az időt: munkánkat
próbáljuk meg oly tökéletesen végezni, ahogy csak - a
legnagyobb fáradozással és koncentrációval - lehet. így
majd tapasztalni fogjuk, hogy a tehetség hihetetlen mér­
tékben képes fejlődni! Ne elégedjünk meg alacsonyabb
rendű vagy középszerű munkával! Próbáljuk meg még
tökéletesebben, még alaposabban végezni, hogy a legfi­
nomabb részleteket is kihozhassuk belőle. Törekedjünk
arra, hogy anyagunkat tökéletesen megismerjük, s igánk­
ba - a szanszkrit jógába - hajtsuk. Észrevesszük majd,
hogy koncentrációs készségünknek nincs határa. Ha már
eddig is hatalmas összpontosítással dolgoztunk, a követ­
kező napon felfedezzük, hogy még intenzívebben va­
gyunk képesek koncentrálni, és újabb lehetőségekre
bukkanunk, melyeket az előző napon még nem vehet­
tünk észre. Felismerjük a munka lényegét, és még más,
új, mélyebb szépségeit, melyeket eddig egyáltalán nem
láthattunk, csak miután egy magasabb szintre értünk, és
egy fokozattal erősebben tudunk összpontosítani. Új vi-
lág(ok) tárul(nak) fel előttünk, melyekről korábban -
többi embertársunkhoz hasonlóan - fogalmunk sem volt.
Benne, illetve bennük éltünk, de a szemeink még nem
nyíltak ki: vakok voltunk. Most, munkánk közben a dol­
gok lényegi magjának legbelső világaiba fúrjuk magun­
kat, és ezzel egyidejűleg saját bensőnk kellős közepébe
is! Munkánkon kívül is megnyílnak számunkra más vi-

203
lágok. Elkezdjük világosan felfogni a nagy emberek és
próféták írásait, melyeket eddig helytelenül értelmez­
tünk, melyek eddig ködösek és rejtélyesek voltak szá­
munkra. Kimondhatatlan öröm tölt el bennünket, új test­
vérekre, új barátokra lelünk, akik elmúlt évszázadokból,
évtizedekből szólnak hozzánk, a téren és időn keresztül.
Hozzánk, mert mi megértjük őket, mert eggyé váltunk
velük!
És folytatjuk tevékenységünket, mindenekelőtt saját
magunkon. Élvezzük azt a tisztán szellemi örömöt és
boldogságot, amely össze sem hasonlítható a rövid ide­
ig tartó testi örömökkel. A teremtő tevékenység leírha­
tatlan gyönyöre tölti el egész valónkat a munka, és a pi­
henés alatt is. A teremtő erő tovább dolgozik bennünk.
Alig várjuk, hogy újra visszatérjünk tevékenységünk­
höz, mert az az érzésünk, hogy csak a munkavégzésünk
ideje alatt élünk valóban. Valami megnyílt bennünk.
Az egyre gyarapodó teremtő erők révén felvirágzik
a szabadság és a határtalanság öröme. Az az érdekes ér­
zés lep meg minket, mintha nem is mi dolgoznánk, ha­
nem valami dolgozna bennünk, ami mindent tud, irányít,
és azt is megmutatja, hogy milyen úton-módon érhetjük
el s nyilváníthatjuk ki munkánkban a tökéletes harmóni­
át, magát a tökéletességet. Ez a Valami és Én tökélete­
sen egyek vagyunk. És azt is megértjük, hogy mit érte­
nek a zen-buddhisták „zen"-en, és hogy mit jelent a
misztikus esküvő - a rózsakeresztesek és a nagy miszti­
kusok „unió mysticá"-ja -, hiszen ezeket munkánk so­
rán állandóan átéltük s átéljük.
Én és a teremtő elv - a Logosz - egyek vagyunk!
Én - s én - egyek vagyunk!

204
 Láz ragad magával bennünket, elfelejtjük az egész vi­
lágot, nem vagyunk többé olyanok, akiknek valahol a
külvilágban van nevük, mert a határtalan óceán egy
cseppjévé váltunk. Részesei vagyunk Isten teremtésé­
nek, és új világokat teremtünk, legyen bár ez a világ
mégoly apró, de érezzük, tudjuk, hogy annak képességét
is magunkban hordozzuk, hogy a kicsiben éppoly töké­
leteset alkossunk, mint amilyen tökéleteset Isten nagy­
ban teremt. A belső világunk felé vezető ajtó még jobban
kitárul; mindig újabb világokat, újabb gyönyörűségeket
pillantunk meg. Új igazságokat fedezünk fel, új ötletek­
re teszünk szert. Hogy honnan? Magunkból, ahol kime­
ríthetetlen forrás található - Istenből. Mi a különbség?
Van egyáltalán valami különbség? Ezek csak szavak. Az
ötletek, melyek tudatra ébrednek bennünk, éppúgy fény-
nyé válnak, mint Isten csillogó fénye, és e fény világá­
nál mindent látunk, az ég és Föld minden igazságát, ahová
csak tudatunk reflektorát irányítjuk. Ez a fény kimond­
hatatlan boldogsággal és leírhatatlan örömmel tölt el ben­
nünket. A testünk is részt kér ezekből az örömökből:
szívünkben, mellkasunkban, a fejünkben, a koponyánk
csúcsán, minden idegszálunkban új életet érzünk, ami
élettel tölt el, ami életerőt, bátorságot, magabiztosságot
- azaz magát az Eletet - nyújtja úgy, hogy többé semmi­
től, egyáltalán semmitől sem kell félnünk. Még a haláltól
sem! Isteni, megingathatatlan nyugalom uralkodik ben­
nünk, mi magunk vagyunk ez a nyugalom és magabiztos­
ság. Nem várjuk az okot a „boldogságra", mert magunk
vagyunk a boldogság! Mi tehetne még boldoggá? ÉN
VAGYOK AZ, aki boldogságot sugároz. Tudatos - vagy
öntudatlan vagyok? Milyen szavak ezek? Mit jelente-

205
 nek? Ezek az állapotok az ilyen fogalmak fölött állnak.
ÉN VAGYOK! - ez nem elég? Igen! ÉN VAGYOK a va­
lóság! Én élek! ÉN VAGYOK az élet! Mit kell még a tu­
datomnak értve észlelnie és feljegyeznie? Ha én magam
váltam gesztenyévé, minek arról dolgozatot írni, hogy
milyen az íze - az én ízem -, ha ÉN MAGAM vagyok
az? Gondolnom kell-e még erre, s kell-e még egyáltalán
mondanom, ha úgy élek, ahogy még sohasem? Nem
elég, hogy magam vagyok az öröm, a boldogság, a lét?
Többé már nem kell ezen töprengenem. A „tudatalatti"
és a „tudat" szavak csak szavak, a külvilágban, Énemen kí­
vül, valahol a fejemben. Belső világomban ÉN VAGYOK!
S erre sem gondolok, hanem csak most törekszem arra,
hogy leírjam, valahogyan érthetővé tegyem, szavakba
foglaljam az ezzel a kérdéssel birkózó emberek számára
is. ÉN MAGAM VAGYOK jelen a lét átszellemiesíté-
sében anélkül, hogy gondolkodnék, töprengenék rajta.
Semmi sincs, ami a Létemből kizökkenthetne. Idő... Tér...:
a külvilág fogalmai. Számomra csak az abszolút egzisz­
tencia - a Lét maga - létezik, mert ÉN VAGYOK AZ!
A Lét állapotát éppoly kevéssé lehet leírni és érthető­
vé tenni, mint ahogy azt sem tudjuk elmagyarázni, ho­
gyan hallunk egy hangot, hogyan szagolunk egy illatot,
hogyan kóstolunk meg egy ízt, hogyan látunk egy színt
vagy egy formát. Azok, akik ezeket a dolgokat már átél­
ték és tapasztalták, megértően nevetnek, mert tudják,
hogy miről beszélünk. A többiek csupán egyet tehetnek:
saját maguk tapasztalják meg ezeket! így van ez a sze­
xuális erő szellemi isteni erővé alakításával is. Aki meg­
értette, helyeslően mosolyoghat, s ez a nevetés Buddha
jól ismert mosolya, aki mindent tud, aki ismeri a legma-

206
gasabb rendű igazságot Istenről - az örök Létről... Aki
ezt még nem tapasztalta s nem élte át, azt sem értheti
meg, hogy mi annyira boldogító a szexuális erő átalakí­
tásában, ami megérné a fáradozást. Hogyan tudjuk pél­
dául egy olyan lénynek elmagyarázni, melynek nincse­
nek nemi szervei, hogy mi annyira boldogító a nemi
élményben? Hogy a nemi szervvel bíró emberek egy bi­
zonyos személlyel folytatott nemi aktus révén a legna­
gyobb bolondságokra is képesek és készek lesznek?
Azoknak, akik a szexuális erő átalakítását még nem él­
ték át, s ezen gúnyolódva és fölényeskedve nevetnek,
csupán azt tanácsolhatjuk, hogy ne ítéljék el ezt, és buta
vicceket se gyártsanak róla. Először meg kellene próbál­
niuk átélni az átalakítást. Elgondolkodni azon, hogy az
összes nagy ember, akik eddig az ember megszabadulá­
sának útjáról szóló - mely az anyag szolgaságából a
szellem mindenható hatalmába vezet - isteni igazságo­
kat megmutatni s elmagyarázni akarták, miért jártak előt­
tünk kivétel nélkül ezen az úton. Ezek a titáni szellemek
megtanították nekünk, hogy a tudatosulás a magasabb
központokban - melyekben nem gondolkodunk valami­
ről, hanem ezzé a valamivé válunk - ez a Valami a leg­
magasabb, isteni állapot. És ebbe az állapotba ösztönző
erőként nem a szexuális élményekre pazarolt, hanem a
befelé irányított, és teremtő isteni energiává alakított
szexuális erő segít belépni. A saját farkába harapó kí­
gyó! - akinek füle van a hallásra, hallja...
És a test? - Abban sohasem élednek újjá a szexuális
vágyak? - Hogyan reagálnak a mirigyek?
Egyet ne feledjünk: a testnek csak akkor vannak sze­
xuális vágyai, ha benne vagyok ebben a testben. Nem a

207
testnek vannak szexuális vágyai, hanem az isteni egység
utáni vágyam jelenik meg szexuális vágyként a testben.
Egy holttestnek nincsenek nemi vágyai. Ha tudatomban
elértem az isteni Egységet - az unió mysticát -, azaz ha
szellememmel, lényemmel eggyé, tehát egy egésszé vál­
tam, akkor többé már nem vetítek szexuális vágyakat a
testembe. A legbelső, igaz énnek - a szellemnek - nincs
neme. A testem megnyugszik, akár egy megkötözött ál­
lat, mely tökéletesen engedelmeskedik nekem, és az em­
ber testénél mégis sokkal intenzívebben és potensebben
él, mert még a szexualitás rabja, és pazarolja az életadó
erőt. Az élőlények minden nemi aktussal meghalnak egy
kicsit. Mindig pazarolják saját életenergiájukat, függet­
lenül attól, hogy elérik-e céljukat (hogy egy másik élő­
lénynek új életet adjanak). Ha egésszé váltunk, az egész
életenergia saját testünk szolgálatában marad, mivel az
átszellemiesített szexuális energiát, a teremtő erőt, tes­
tünk által is felhasználjuk, s kisugározzuk. Legkisebb
idegszálainkat a legmagasabb, isteni mágikus áram tölti
fel. így már megérthetjük, hogy a nagy emberek leg­
többjének - akik a hosszú úton előttünk jártak - miért
volt nagyon egészséges a teste, és miért értek el szokat­
lanul magas életkort. Csupán két példát említünk, me­
lyek általánosan ismertek: Szent Antal a Szaharában 90
évesen kezdett el földet művelni, és a sivatagban olyan
sok búzát aratott, hogy attól kezdve kizárólag abból élt.
104 éves korában látogatta meg Szent Pál, aki ekkor már
112 éves volt. Antalnak több mint két napot kellett gya­
logolnia, míg elért arra a helyre, ahol Pál megszállt. Ezek
történelmi tények, melyeket az akkori alexandriai püs­
pök, Athanáziusz jegyeztetett fel! Még sok hiteles példát

208
sorolhatnánk fel, hogy milyen sokáig, milyen egészsége­
sen és munkaképes állapotban töltötték napjaikat a telje­
sen remeteéletet élő nagy emberek, az emberi élet végső
határáig.
De nem az a fontos, hogy sokáig, hanem hogy egész­
ségesen éljünk. Csak annyira kell törődnünk a testünk­
kel, hogy egészségben, tökéletes egyensúlyban, s meny-
nyei nyugalomban őrizzük meg. Ahogyan a Nap sugarait
egyenlő mértékben szórja szét a térben, nekünk is úgy
kell az erőt, az Énemet, ami Én vagyok, a tudatvezérlés
segítségével az összes idegi központon keresztül kisugá­
roznunk. Mert ne feledjük, hogy nemi mirigyeink nem
csupán a fajfenntartás célját szolgálják, hanem a már
fentebb említett fontos szerepet játsszák a saját testünk
fenntartásában! Az életfeszültséget hordozzák testünk­
ben, s így tőlük függ annak fiatalsága. Egyensúly, har­
mónia, biztonság, testi-lelki nyugalom - és a magam ura
vagyok! így az ember legnagyobb ellensége, a félelem
éppoly kevéssé keríthet hatalmába, mint ahogy a sötét­
ség képes legyőzni a világosságot!
A boldogság és a belső nyugalom, melyet ezen élet­
forma által elérhetünk, ugyanúgy ezerszeresen nagyobb
boldogságot és örömet ad, mint ahogy a szellem is ezer­
szeresen nagyobb erővel és hatalommal bír a húsnál, a test­
nél. A szellem az ok, a test a hatás. A test csupán a szel­
lem visszatükröződése. A szexuális öröm, sőt maga a
legnagyobb kéj is csak az öröm, a beteljesedés és a bol­
dogság visszfénye, melyet a szexuális erő átalakítása ál­
tal nyert teremtő erőből - a Logoszból - nyerünk, és tu­
datállapotként őrzünk meg, mert ÉN VAGYOK AZ. Ezt
a boldogságot nem pazarolhatjuk el, hogy azután újra fel

209
kelljen építenünk, és újra kiéljük, azaz elvesztegessük,
míg testünk lestrapálttá, kimerültté és impotenssé lesz.
Megőrizzük, szakadatlanul magunkban hordozzuk a bel­
ső isteni örömöt, mi magunk vagyunk ez az öröm. És így
napról-napra tovább gyarapszik, ahogyan a szeretet arany­
almája a mesében annál jobban növekszik, minél többet
eszünk belőle. A teremtő erő, melyet a szellem összpon­
tosítása révén növelünk, egyre nagyobb lesz, míg szán­
dékosan elérjük az isteni Én határtalanságát. És a test is
részt vesz a teremtő erők ilyetén fejlesztésében. A folya­
matosan bővülő tudat magasabb frekvenciái által egyre
egészségesebb lesz, és egyre inkább a szellem odaadó
szolgájává válik. Az embertől függ, hogyan használja te­
remtő erőit, hogyan éli ki őket, hogyan gazdálkodik ve­
lük. Megérthetjük tehát, hogy a legmagasabb fokot elért
emberek - a próféták, a szibillák, az istenemberek - te­
remtő erőiket többé miért nem pazarolják szexuális erő­
ként. Nem bolondok, hogy valamit, ami örömet és élve­
zetet okoz, egyszerűen eldobjanak maguktól. Mivel a
másik pólust is tudatosan élték meg önmagukban, ebből
következőleg nincs szükségük kívülről jövő kiegészítés­
re. Saját magukat egészítették ki, félből egésszé neme­
sedtek. Saját maguk által - tudatosan - teremtő erővé
(Logosszá), saját isteni Énjükké váltak.
Ez a szexuális erő szellemi, isteni teremtő erővé ala­
kítása. Ez a feltámadás a halálból, az örök életre! És a
szexuális erő titka abban áll, hogy az anyagi és a szelle­
mi világ közötti összekötő kapocsként ahhoz segíti az
emberi szellemet, hogy anyagi testbe születhessen bele.
Azután pedig hajtóerőként arra kényszeríti az embert -
és segít is ebben neki -, hogy saját magával - a szexuá-

210
lis erő mint fűtőanyag által - felfűthesse magasabb ide­
gi és agyi központjait, s ezáltal tudatát még a testében, is­
teni mindentudásra segítse. Ezért kell e lehetőséget még
a földi életünkben - míg a testben élünk - arra használ­
ni, hogy minden élőlény végcélját, Istent elérhessük.
Lássunk egy hasonlatot. Egy darab tűzifa egész lényé­
vel a tűz után vágyakozik. Hideg, merev, élettelen s arra
vágyik, hogy átmelegedjen. Arra törekszik, hogy éljen,
hogy felemelkedjen. Minden erejével az isteni tűz után
sóvárog! S azután egy napon meggyújtják, elkezd égni,
és így a fa eggyé válik a tűzzel, ami átmelegíti, élettel
tölti meg s felemeli. De éppen azért, mert a tűz élettel
tölti el, a fa elég, hamuvá porlik, s meghal. Nem tudja,
hogy ebből a halálból van megváltás, és lehetséges a fel­
támadás. Ha az égés idejét arra használná, hogy ezalatt
„fa-tudatát" a tüzével azonosítsa, hogy azután ebben éb­
redjen tudatára, egyesüljön vele, azaz magává a tűzzé
váljon, akkor tudatának a „fa-tudat" halálával nem kel­
lene meghalnia. Akkor közömbös lehetne számára, hogy
a fából, mely egykor volt, por és hamu lett, vagy az is,
hogy a tűz, mellyé éppen most vált, még további fadara­
bokat is eléget. Hiszen tűzként is meglenne arra a lehe­
tősége, hogy láthatatlan, megfoghatatlan, szellemi formá­
jában éljen tovább, ha a tűz semmit sem éget el belőle.
A tűzzel a fa tudata újjászületett, feltámadt, valódi énjé­
ben élne tovább - tűzként!
Ugyanez a mi utunk is! Ha mi emberek felismerjük,
hogy nem kell meghalnunk anyagi testünkkel együtt, ha
az időt és az alkalmat kihasználjuk és tudatunkat az em­
beri lényből a szellembe, az égő tűzbe (az életbe) míg
élünk átplántáljuk, akkor tudatunk nem hal meg a test

211
halálával. A tűzben (a szellemben), az életben születtünk
újjá s támadtunk fel. Ahogyan Pál apostol mondta: „Mi­
ért félsz a haláltól? Mindannyian megváltozunk, de nem
mind alszunk el!"
Ki kell tehát használnunk a megfelelő időt s alkalmat
míg a testben élünk, míg a testünk éltet bennünket, ég,
és ereje teljében van. A szellem biztosítja számunkra az
életet. Ha tudatunkban még az izzás ideje alatt - míg
élünk - tüzünkkel, szellemünkkel azonosulunk, akkor az
életben mi magunk ébredünk fel. Egy új szinten ébre­
dünk öntudatra, azaz magunk leszünk az élet, mely so­
hasem halhat meg, mivel éppen ő maga az élet. Akkor
mi magunk is tűzzé (életté), Logosszá váltunk, ami min­
dent megteremt, tüzével éltet s megtart. Azok is voltunk
mindig, csupán a tudatunk szellemi, paradicsomi állapo­
tából a „fába" (a testbe) hullott, s azonosult vele. Ha
azonban az ember valódi lényegében nem ébredt öntu­
datra, akkor testével együtt a tudata is meghal, és ez már
valóban a halált jelenti számára. De ha földi élete alatt,
testet öltése idején - tehát míg a szellem tüzében ég -
valódi, magasabb énjében, szellemében ébred öntudatra,
akkor tudata nem hal meg a test halálával, hanem tuda­
tánál marad és tovább él, mint a vízcsepp az óceánban -
a mindentudás állapotában, Istenben! Ez (legalábbis a
keresztény értelmezés szerint) a feltámadás, és ez - ke­
leti nevén - a nirvána. És ezt a tudatállapotot - a tudat
azonosítását az élettel, az örökléttel, Istennel - tanította
nekünk legmagasztosabb, de az ember számára elérhető
célként minden nagy próféta, minden szibilla és minden
istenember, akik a Földön éltek. Ez megváltás az anyag,
a test törvényeitől, megváltás a haláltól, és szellemünk

212
megfeszítésétől a tér és idő kettős keresztgerendájára.
Ez a öntudatra ébredés, az élet lényegének felismerése
Istenben, megszabadítva azt az öntudatlan szellem test­
beli kiszolgáltatottságától. Az új tudatra ébredést tanítot­
ta nekünk Krisztus, ezt tanítják a keleti jóga- és vallásfi­
lozófusok, a középkori alkimisták, a rózsakeresztesek, a
múlt és a jelen minden vallása, és az összes nagy beava­
tott. Ez minden vallás magja, mert létünknek csupán egy
igazsága és egy titka van. Minden megvilágosodott egy
és ugyanazon igazságot ismerte fel s tanította, még ha
tanításuk magvát - fajuk s hazájuk klimatikus feltétele­
inek megfelelően - különböző köntösbe rejtették is.
A vallások sokfélesége által különböző utakat mutattak
- ahogyan azt az egyes népek berendezkedése és termé­
szete megkövetelte -, de az Istenhez vezető legrövidebb
utat - tudniillik a szexuális erőt „fűtőanyagként" a ma­
gasabb idegi és agyi központok felfűtésére használni és
ezáltal a mágikus erők birtokába jutni, amiket csupán a
fiatal, potens test termelhet ki magából -, ezt tanították
nekünk a XVI-XVII. századi Európában az úgynevezett
alkimisták, a rózsakeresztesek. A keresztes hadjárat volt
az egyetlen oka annak, hogy a keleti beavatottak tudása
a „bölcsek kövéről" hozzájuk is eljutott. Egy mécsesről
beszéltek, melyben a tűznek szakadatlanul és egyenlete­
sen kell égnie, hogy a bölcsek kövét - a nagy művet -
előállíthassa. írásaikból és zseniális rajzaikból egészen
világosan látható, hogy a bölcsek kövét magából az em­
berből állították elő. A mécses az ember teste, a sárkány
a testben működő teremtő erő, a sárkány tüze pedig az
önmegtartóztató élet révén felfelé irányított és fűtőanyag­
ként használt szexuális erő. A bölcsek köve az isteni

213
mindentudás, és ennek mágikus-szellemi hatalma az egész
természet fölött. Az életelixír pedig a „vízként folyó tűz"
és a „tüzes víz", tehát az isteni öntudat magas frekven­
ciái, melyeket ugyanúgy teljesen tudatosan a testbe irá­
nyíthatunk és sugározhatunk, ahogyan egy darab vasat
eltéríthetünk és feltölthetünk elektromossággal és mág­
nesességgel, tehát mágnesessé tehetünk. A keresztények
ezt az áramot „Krisztus vérének" nevezik, a rózsake­
resztesek „életelixírnek". Ez a Logosz, az élet, az isteni
Én életárama!
A múlt nagy népeinek beavatottjai, prófétái, szibillái,
főpapjai és -papnői, valamint az istenemberek, akik idő­
ről-időre megjelennek a Földön, nem (voltak) bolondok.
A nemi örömöket, melyeket nagyon sokan az élet egyet­
len tartalmának s az egyetlen életcélnak tekintenek, nem
dobnák ki feleslegesen az ablakon, ha ezerszeres hasz­
not nem remélnének érte. Csak a „fát" váltották fel a
tűzre. Tudóként a testi, nagyon rövid ideig tartó, múlan­
dó nemi örömöt szenvtelenül minden öröm és boldogság
forrására, az örökké tartó, múlhatatlan boldogságra, sza­
badságra, és a mindenek fölötti hatalmat biztosító po­
tencia lényegére cserélték. Nekünk mi a kedvesebb? Az
időről-időre kitörő gejzír vagy a Föld mélyén forrongó
vulkán, mely minden gejzír, és minden vulkánkitörés
forrása?!
A misztikus esküvő, melyről a Bibliában az Énekek
Énekében és a Jelenések Könyvében írnak, az emberi tu­
dat egyesülése annak valódi Énjével, az isteni szellem­
mel, az egyesített szexuális erő által.
Csipkerózsika mára már klasszikussá vált meséjében
ugyanezt az igazságot találjuk. Az alvó Csipkerózsikát

214
(az alvó tudatot) a szerelem ereje által - a szexuális erő
tüzének segítségével - a királyfi csókja, a szellem, a va­
lódi Én tüzes érintése örök életre kelti. A Szigfrid-mon­
da is ugyanezt jelenti. Szigfrid a tudat kardjával győzi le
a sárkányt, azután megfurdik a vérében, ami örök életet
és mágikus természetfeletti erőt biztosít neki. Végül át­
lépi a tűzgyűrűt, ami az alvó Brünhildát öleli körül, és
egy csókkal - mint a királyfi Csipkerózsikát - örök élet­
re és múlhatatlan egyesülésre éleszti. A két pólus egy­
másra talál, hogy újra tökéletes egyensúlyba kerüljenek
egymással.
Még sok szimbolikus elbeszélést és legendát említhet­
nénk, melyek ugyanezt a titkot mesélik el: az emberi tu­
dat felébresztését, a megőrzött szexuális erő segítségé­
vel, az örök, isteni mindentudás állapotába. Ez azonban
túl messzire vezetne. Tagadhatatlan tény, hogy az ember
magában hordja ennek lehetőségét, még ha egészen ön­
tudatlanul is. A tudatalattijában Isten lakik, és - mint már
említettük - a két pólus Istenben (egymásban) nyugszik.
Az ember csak addig gondolkodik és él a nemiségben,
míg tudatát a testével azonosítja. De ha Istenben ébred
öntudatra, akkor felhagy a nemi lénynek való beállított­
sággal, és a nemekről szóló elképzeléseivel, és megtalál­
ja önmagában - leleplezett, s ennek következtében tu­
datra ébredt tudatalattijában (ami ebben az állapotában
már nem öntudatlan „tudatalatti") - a másik pólust, saját
kiegészítését, ami eddig is ott volt, de lappangó, öntu­
datlan állapotban, és egyesül vele. Most, mivel benne,
egyes szám első személyt használva: bennem, minden tu­
datosult, úgyhogy már nem vagyok öntudatlan lény, a má­
sik pólus is öntudatra ébredt bennem, és felismerem,

215
hogy az is én magam vagyok, a másik nemhez tartozó
partnerben, akivel bensőséges kapcsolatban voltam, és
ezt megpróbáltam a testemben is megélni. Abszolút, va­
lódi Énemnek ezt a bensőmben - mint az alvó Csipkeró­
zsika - még látens állapotban szunnyadó kiegészítését.
Ebben mindkettő mindig egymásban nyugodott, és nyug­
szik is tovább, az örökkévalóságig, mert összetartoznak,
mivel mindkét rész ÉN MAGAM VAGYOK! Ha elértük
a tökéletes mindentudás isteni egységét, akkor a tökéle­
tes hímnős állapotban tudatosultunk.
A rózsakeresztesek az olyan embert, aki elérte ezt az
állapotot, hermafroditának nevezték. A szóösszetétel a
Hermész és Aphrodité görög szavakból származik, és azt
jelenti, hogy az ilyen ember tudatában mindkét pólust
egyesítette. Képeiken a rózsakeresztesek a "hermafrodi-
tát" két fejjel ábrázolták, mert a szexuális erő irányításá­
val - melyet fűtőanyagként használt - elérte a megvilá­
gosodott állapotot, és egy sárkányra, e világ, a Föld urára
állították. Hiszen a szexuális erő uralkodik a Földön.
Az emberiség különböző szent iratai mind erről a
hermafrodita vagy kétnemű állapotról beszélnek. A Bib­
liában Ádám történetében ábrázolják, aki először hím­
nős élőlény volt. Csak amikor mély álomba esett (azaz
elvesztette isteni tudatát és öntudatlan lénnyé vált), ak­
kor vált ki belőle a negatív pólus, a női elv. Akkor Is­
ten mindkettőre ruhát, bőrt húzott - ahogy a Biblia
mondja -, azaz szellemük egy olyan anyagi testbe öl­
tözött, mely csak egyetlen nemet képvisel, és ezzel ne­
mi tudatra is szert tettek. Azt képzelték, hogy férfivé és
nővé váltak, és elfelejtették, hogy énjük szellem, és egyet­
len egész.

216
 A kétneműség állapotát a természet mai rendje szerint
persze nem érhetjük el, nem valósíthatjuk meg; csak a
szellemi állapotban, ősi tudatunkban lenne ez lehetsé­
ges. Ezt az isteni ősállapotot, melyben mindkét pólus
egymásban nyugszik, tudatunkban tudatállapotként ér­
hetjük el, s élhetjük át.
Hangsúlyoznunk kell, hogy az ember teste akkor is
változatlanul egy nemhez tartozik, ha már a legmaga­
sabb fokot is elérte. Ha jógagyakorlataink révén lényünk
másik, lappangó felét is tudatosítjuk, és önmagunkban
egészülünk ki, az ember - testében - akkor is férfi vagy
nő marad! Tehát semmi esetre sem válik hímnőssé, testi
hermafroditává. Ez a természet mai rendje szerint a test
egy abnormális, beteg állapota volna. A rózsakereszte­
sek a „hermafrodita" kifejezést tehát csak a tudatra vo­
natkoztatva használták!
Minden állapot, melyet fejlődésünk során átélünk, ki­
zárólag tudatállapot. És ha a másik nemet is öntudatra
ébresztettük magunkban, az akkor is tisztán szellemi ál­
lapot marad. A testnek ehhez csupán akkor van köze, ha
nincs nemi kívánsága. A vágy ugyanis nem a testben van
- mint már említettük, a holttestnek nincsenek nemi vá­
gyai -, hanem az ember tudatállapotában, míg az a test­
tel azonosítja magát. A szellem a nemzéskor kerül a test­
be, azt saját hasonlatosságára építi fel, és életre is kelti.
Mivel a szellem szigetel és fényét nem ereszti át, szelle­
münk elveszíti saját szellemi tudatát, testi lénnyé válik
és azt képzeli, hogy testté vált. Ennek következménye­
ként az elvesztett Egység utáni vágyát a testbe vetíti, és
ezáltal abban nemi vágy jön létre, mivel a mirigyek él­
nek, és a szellem, meg az élet hatására dolgozni kezde-

217
nek. Ha a szellem a testben a saját szellemi tudatát újra
megvalósítja, és annak is tudatára ébred, hogy ő maga
szellem, akkor a tudatában is kiegészül, és a szexuális
vágy megszűnik a testben. Ez a titka annak, hogy a szel­
lemben, a megvilágosodott ember igazi Énjében - tehát
a szentek, próféták, szibillák és istenemberek esetében -
már nem találkozunk többé nemi vággyal, noha az ő tes­
tük is csak egy nemet tükröz, mégis beteges elfojtás,
nyugtalanság és nehézségek nélkül élnek. A félreértések
elkerülése végett megjegyezzük, hogy ezek a megvilá­
gosodott emberek - azáltal, hogy „Egésszé" váltak - nem
lettek impotensek, még ha a tudatlanok ezt olyan szíve­
sen állítják is. A célba ért emberek ráébrednek minden
potencia forrására, ezért a saját szándékuknak megfele­
lően használhatják fel erőiket. A - nemi! - kinyilatkoz­
tatás ajtaja nyitva áll előttük! Nem impotensek tehát, ha­
nem kiegyensúlyozott, harmonikus, teljesen nyugodt és
önmagukon uralkodni tudó emberek. Mindannyian a tu­
datalattinkban hordozzuk ezeket az igazságokat és tör­
vényeket.
Az Abszolútumot (Teljességet) keressük! Nem köthe­
tünk kompromisszumokat! - Hogy miért? - Mert ezt az
„Abszolútumot", ezt az „Egészt" már magunkban hor­
dozzuk, mert ősidők óta azok voltunk és vagyunk! „Énünk"
tiszta szellem, mely nem ismer nemek közötti megosz­
tást, elválást és feszültséget! Ha valóban öntudatra éb­
redtünk, akkor minden nemiséget levetkeztünk, ahogyan
az érett gyümölcs is elhullajtja héját, éppúgy, ahogy a
gyermek különösebb fájdalom, áldozat nélkül - amint
felnőtté válik -nem játszik többé az ólomkatonákkal. És
testünk engedelmeskedik akaratunknak, mivel a szexuális

218
erő többé már nem izgatja mirigyeinket. Ezeket a teremtő
erő ezután a magasabb központok feltöltésére használja.
Minden ember maga is átélheti ezeket a tényeket, ha az
itt bemutatott, legrövidebb úton próbál előrehaladni!
Sohasem szabad félnünk attól, hogy Isten valamit is
elvesz tőlünk anélkül, hogy valami sokkal értékesebbet
ne adna érte cserébe. Legbelső lényegünkként, valódi
Énünkként él bennünk. Földi létünkben saját magát
akarja megvalósítani! Míg öntudatlan élőlényként ten­
gődünk, mérhetetlenül nagy, határtalan tudatalattinkban
él. Ha pedig tökéletesen öntudatra ébredtünk, Isten saját
isteni Énünkként él bennünk tovább.
„A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyüle­
kezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról,
a mely az Isten paradicsomának közepette van. Légy hív
mind halálig, és néked adom az életnek koronáját." (Jel.
2,7 és 10)
 Osszefoglalás

Próbáljuk meg az eddig elmondottakat összefoglalni,

hogy egységes képet kapjunk.
Csupán egy teremtő erő (Logosz) létezik, mely a leg­
alacsonyabb kinyilatkoztatási formától, a szexuális erő­
től, a legmagasabb szellemi teremtő erőig, a mindentudá­
sig az egész teremtési skála, a nagy Jákob-lajtorja
minden egyes fokán át - úgy a makrokozmoszban, a vi­
lágegyetemben, mint a mikrokozmoszban, az emberben
- kinyilatkoztatja önmagát.
Az ember lényéből fakadóan képes a teremtő erőt an­
nak minden formájában, a teremtés minden fokán meg­
jeleníteni, mivel a teremtő erő (a Logosz) a saját igazi
Énje, és testében a különböző energiaformákat kisugá­
rozni képes szervekkel rendelkezik.
A földi élet normális esetben arra kényszeríti az em­
bert, hogy tudatát egyre magasabbra, egyre szellemibb
fokra emelje, egyre tudatosabbá tegye, míg el nem éri az
isteni mindentudást. Ez az egyetlen életcélja, önmegva­
lósítása. Mindenesetre ez a normális folyamat is elég so­
káig tart, s fáradsággal, fájdalommal és szenvedéssel tel­
jes. Az ember azonban egy titkot rejt magában. Ha erre

220
rádöbbent, a tudatosulás hosszú útját képes lesz annyira
lerövidíteni, hogy akár egy emberöltő alatt is elérheti
célját. A titok abban áll, hogy - célja elérése érdekében
- a testében még lappangó idegi és agyi központjait -
egy éltető tűz segítségével - sokkal gyorsabban felfűtheti
és aktiválhatja. Ez az „éltető tűz" a saját szexuális ereje.
Ez az erő köti össze a szellemet az anyaggal, ezáltal vá­
lik az anyagból élő test, hiszen az anyagot szellemmel
tölti meg. Ugyanígy biztosítja azonban a szexuális erő a
szellem számára annak lehetőségét, hogy testi, lefoko­
zott öntudatát - még a testből - Istenhez, az isteni min­
dentudáshoz visszavezesse. A szexuális erő hordozza
magában az emberi tudat lassított fejlesztésének lehető­
ségét a feltámadásig, az isteni tudat halhatatlanságáig.
A nemi erő az emberben teremtő szellemi erővé válik, és
ezt az átalakulást az egyén állandóan emelkedő, tisztán
szellemi tudatállapotokként éli meg. Egyre éberebbé,
élettel telibbé, és tudatosabbá válik. Tökéletesen éberré
lesz! Ezzel egyidejűleg a magasabb szellemi-mágikus
képességek is kifejlődnek benne.
A szexuális erő titka tehát a következő: nem csupán a
nemzőképességet birtokolja, hanem egy másik, az ember
számára még sokkal fontosabb feladata is van: az ember
tudatát a tudatosulás nagy Jákob-lajtorjáján fokozatosan
egyre magasabbra, Istenhez vezetni. Ezáltal a szexuális
erő - mely végső soron maga a teremtő elv, a Logosz -
maga is visszakerül eredeti, ősi állapotába. A teremtő
energia eme átalakulását (a legalacsonyabb formájából,
a szexuális erőből a legmagasabb szintű szellemi-isteni
életenergiává) a szexuális erő segítségével magunk is
felgyorsíthatjuk, mert kizárólag a szexuális erő segíthet

221
nekünk abban, hogy a még lappangó, magasabb idegi és
agyi központjainkat annyira felizgassuk, hogy azok az
isteni öntudat legmagasabb frekvenciáit is különösebb
probléma nélkül hordozhassák.
A teremtő erő legalacsonyabb formáját - melyet sze­
xuális erőnek nevezünk - előbb öntudatlan testi-szexuá­
lis ürítési kényszerként, a legmagasabb szinten azután már
tisztán szellemi állapotként, isteni-univerzális szeretet­
ként és isteni mindentudásként - ÉN VAGYOK-ként él­
hetjük meg magunkban.
A legalacsonyabb szinttől (melyen még „állat plusz
értelem" vagyunk) a legmagasabb isteni-szellemi foko­
zatig, a mindentudásig, a tudatosulás Jákob-lajtorjájának
hét fokát hagyjuk magunk mögött. Ezek a következők:
Első lépcsőfok: Az ember még öntudatlan lény, akit vak
végzete kénye-kedve szerint vet ide-oda. Nemi élete az ál­
lati, kérlelhetetlen ürítési ösztön kiélésére korlátozódik.
Második lépcsőfok: Az első, halványan pislákoló tu­
datosulás, első ébredés. Nemi életében számára testileg
megfelelő társat keres, már válogat is.
Harmadik lépcsőfok: Érzelmi élete is tudatossá válik.
Érzelmileg megfelelő munkát, nemi életében pedig tes­
ti-lelki-érzelmi társat keres. Egyre erősebben vágyik a
családi élet után.
Negyedik lépcsőfok: Szellemi szinten is tudatosul,
megjelenik a tudás és tanulás utáni vágy; szellemi elfog­
laltságot és szellemi munkát keres. Nemi életében egy
minden szempontból megfelelő, intelligens, megértő tár­
sat keres, akit szeretetből vesz el.
Ötödik lépcsőfok: Mágikus, szuggesztív erői is feléb­
rednek. Ennek megfelelően teremtő tevékenységet ke-

222
res. Megfontolt. Törekszik arra, hogy embertársaira szug­
gesztíven hasson. Sorsát és saját Énjét is uralja. A tudat­
alattijában rejtőző kiegészülést, a szellemileg és testileg
megfelelő szerelmi partnert keresi. Tökéletesen megsza­
badul az összes - emberek által kifundált - polgári előírás­
tól és törvénytől, sőt - énjéből fakadóan - szembeállítja
ezekkel magas erkölcsiségű életfelfogását, és a belső, is­
teni törvényt
Hatodik lépcsőfok: Univerzális szeretet, prófétai, pa­
pi hivatás, egy Egészet alkotó, tisztán szellemi kinyilat­
koztatások. Szellemi egyesülés - misztikus esküvő - sa­
ját magasabb Énjével, az egész élővilággal.
Hetedik lépcsőfok: Mindentudás, unió mystica - az
ember tudata egyesül saját legbelső lényegével. A Bá­
rány és Jeruzsálem egyesülése. Saját lényegében, Isten­
ben ébred öntudatára: „Én és az Atya egyek vagyunk."
Egyetlen emberöltő alatt az összes lépcsőfokot - a
legalacsonyabbtól a legmagasabbig - természetesen
nem tehetjük meg. Hiszen az ember idegei ezt a legala­
csonyabb és legmagasabb tudatállapot közötti különbsé­
get egyszerűen képtelenek elviselni, bár hihetetlenül ru­
galmasak. Nagyon sok időre van szükségünk ahhoz,
hogy a legalacsonyabb fokokat meghaladhassuk, és az
idegek ellenálló képességét fokozatosan növelhessük; eh­
hez többször is újjá kell születnünk. A középsőtől azon­
ban, melyen már öntudatra ébredtünk - és amelyről már
szándékosan szeretnénk haladni a legmagasabb fokig -,
csupán egy emberélet alatt is továbbjuthatunk. Ezt a fo­
kot a testünkben eleve adott szexuális erő segítségével
gyorsított tempóban, sokkal rövidebb idő alatt is elérhet­
jük, ha a természet egykori fejlődését követjük. Ha nem

223
pazaroljuk el szexuális erőnket, hanem élő fűtőanyagként
a magunk számára megőrizzük azért, hogy segítségével
a még lappangó idegi és agyi központjainkat fokozato­
san felforrósíthassuk és aktiválhassuk, szellemi-mágikus
erőink birtokába jutunk, és elérjük életünk célját, az is­
teni mindentudást.
Ezen a lerövidített úton a több ezer éves és tudatosan
végrehajtott jógagyakorlatok mellett a nem elpazarolt,
hanem belső fűtőanyagként felhasznált szexuális erő is
segít bennünket.

„Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szo­

rongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és
ínségbe jutottam.
Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallga­
tott és tágas térre tett engem az Úr. Velem van az Úr,
nem félek. Erősségem és énekem az Úr.
Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr
jól tett teveled.
Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, sze­
meimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől.
Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak
tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén."
(Zsoltárok Könyve, 116-124)