Você está na página 1de 1

MIÉRT NORMÁLIS AZ, AMI NEM NORMÁLIS ???

Úgy tudjuk, hogy - a szokásos vegyes étrend teljes értékű táplálkozást jelent, míg - a
vegetárius étrenddel hiányállapotok következnek be, holott ennek az ellenkezője igaz.
József Attila Óda című versében így fogalmaz: „Elmémbe, mint fémbe a savak, ösztöneimmel
belemartalak”. Ugyan szerelemről ír ily módon, de nagyon találó témánkra is!

Szüleink, rokonaink, barátaink, ismerőseink, tanítóink, később tanáraink, majd professzoraink,


orvosunk, és minden rendű és rangú egészségügyi dolgozó, előadások, könyvek,
intézményrendszerek, mindenkori környezetünk _ mint fémbe a savak _ belénk marták, hogy az
ember mindenevő, aki pedig növényevő, az jobbik esetben csak lefogy és elgyengül, rosszabbik
esetben megbetegszik, és bele is hal a „hiányos táplálkozás”-ba. Ebben az országban, ahol
amúgy is céltábla az egyéni magatartás, a másság, különösen céltábla az életreformer, a
vegetárius: „Sárgarépán akarsz élni, mint a nyulak?!
Minden ünnepi alkalmat húsokkal, süteményekkel és alkohollal ünnepelünk. Még nemzeti
érzésünkbe is beprogramozták, hogy „magyar konyha” való a jó magyar embernek, a zöldség a
„kákabelű német”-nek való. A magyarnak csak a húsleves, a gulyás, a ropogós malacsült, a
füstölt oldalas babfőzelékkel, a többször felmelegített tejfeles töltött káposzta az étel. Nemcsak a
lakodalmi rigmusok és közvetlen átlagemberi környezetünk, hanem legjobb íróink is ezt
sugalmazzák.
Mikszáth Kálmán, külföldi utazásáról hazatérve, alig várja, hogy nekilásson a „magyar
ebéd”-nek, amit elérzékenyülten, poétikusan így jellemez: „Akkor tör ki rajtunk a furor
hungaricus (az étvágy), midőn a paprikás pörkölt illata újra megcsapja orrunkat, s a túrós
csusza haván pirosló töpörtyűk nevetve megszólalnak.”
A közmondások, az állítólagos „bölcsmondások” is így bombáznak bennünket: „Jó gyomor _
mindent megőröl”; „Ami ízlik _ nem árt”; „Jó bor _ jó egészség”; „Bor, búza, szalonna _ égnek fő
adománya”; „Bor nélkül szegény a vendégség”. A szólásmondások csak tódítják mindezt.
„Egészségünkre!” _ lódítják vidáman a szeszesitallal koccintók. Kisgyerekek nézik, hallják őket.
Olyan kisgyerekek, akiket cukorkával, édességgel, tortával jutalmaznak minden alkalommal. A
falusi édesanya cukros kenyérrel hallgattatja el a kis pulyát, a városi anyuka drága bonbonnal
békítgeti husikáját.
Bizony nemcsak tudatunkra ható, ösztöneinkbe befészkelődő, meggyőző, mert ismételt és sok
irányból ható érvelésben volt és van részünk, hanem kemény leckékben is, melyek drasztikusan,
erőszakosan is a vegyes étrend, a húsevés elfogadására kényszerítik az embert. Főként akkor,
amikor még gyerek az ember, és ősi növényevő ösztönére hallgatva _ az ember ugyanis élettani
és anatómiai felépítése szerint növényevő _, nem akar húst enni, hanem minél több, sőt kizárólag
nyers növényi ételt, gyümölcsöt, zöldséget kíván. Pofonok csattannak, kemény verések esnek,
és a pedagógiai erőszak különböző fogásai érvényesülnek, hogy az állítólag mindenevő
ember gyerekét rátereljék a húsevés egyedül üdvözítő útjára.
Ritka hang Ady Endréé: „Hej, gyomor, hej kutyabendő, ti vagytok a Magyarország sírja!”
Ez nem „csak” irodalom, ez az élet.

Így alakult ki állítólagos „természetes” mindenevő ösztönünk! Mindebből az a tanulság, hogy


nem test és vér ellen tusakodunk, hanem a belénk programozott tévhitek, előítéletek, az
igazi egészséggel ellentétes, belénk erőszakolt, egészségtelen szokás, hamis tudata ellen.
Ismerjük meg a vegyes és a reform étrendre vonatkozó igazságot, és térjünk rá a természetes
táplálkozásra, valósítsuk meg az életreformot. Legyünk képesek a negatív szuggesztiókkal,
akadályokkal szemben képviselni és megvalósítani egy jobb, egészségesebb életutat. Egyre
jobban meg fogunk győződni magunk is előnyeiről. A tapasztalat a tudás anyja.

Készséggel elhinném, hogy az „úgymond” vegyes táplálkozás az üdvös, de … - az orvosi leletek,


korházi esetek, az országos helyzetkép valahogy nem ezt látszik bizonyítani …!!!!????

Você também pode gostar