P. 1
Franck Gertrud Ongyogyito Kiskert Hu

Franck Gertrud Ongyogyito Kiskert Hu

|Views: 31.067|Likes:
Publicado porfreee75

More info:

Published by: freee75 on Mar 26, 2011
Direitos Autorais:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

10/27/2015

pdf

text

original

Sok kertészkedő panaszkodik, hogy beteg a paradicsom: a leve-
lek összesodródnak és lehullanak, a termések megfoltosodnak, el-
rothadnak. A legnagyobb károkat mindig ott figyeltük meg, ahol
a paradicsomot monokultúrában ültetik. Legnagyobb a kór ott,

39

ahol valamilyen oknál fogva az ágyásokban túl sűrűn ültetik a
növényeket, és a tápanyagigényes paradicsomot helytelenül trá-
gyázzák.
A vegyes kultúrában a paradicsomsorok egymástól 2 m-nyi távol-
ságban vannak. Ha paradicsomszükségletünk nagyobb, akkor a
sorokat a hozzájuk tartozó egyéb kultúrákkal együtt megismétel-
jük, amíg a kívánt tőszámot elérjük. Ezekben a sorokban elővete-
ményként mustár, esetleg lóbab volt, és az ültetést csalánleveles
alaptrágyázás előzte meg (lásd később). Hála ezeknek az elővete-
ményeknek, a trágyalevezésnek, a nagy sortávolságnak és a vegyes-
kultúrás szomszédok védő hatásának, a paradicsomot aligha ve-
szélyezteti kártevő vagy kórokozó. A levegő átjárja a sorokat, és
így nem alakulnak ki a betegség melegágyának számító fülledt zu-
gok.
Mivel a paradicsom egyértelműen riasztja a kártevőket, ültessünk
a soron belül az egyes tövek közé kártevőktől veszélyeztetett növé-
nyeket, amelyek nem lesznek túl nagyok. Például káposztát, kara-
lábét, karfiolt. Ezeket azonban idejében fel kell szedni, mert a
paradicsom később az egész helyet igénybe veszi!
A paradicsom ültetésekor döntő jelentőségű a palánta minősége.
A palánták sötétzöldek, zömökek, erősek legyenek, amelyeken
már megjelent a bimbó, vagy épp virágoznak. Vásárolt palánták
esetében ez gyakran nem így van, de nem mindig van rá lehetőség,
hogy a palántát magunk neveljük. Aki teheti, tűzdelje ki a meg-
vásárolt növényeket még egyszer, különösen ha a növény tőzegben
volt! Paradicsomot kockázatos a májusi fagyok előtt kiültetni!
A növényeket olyan mélyre ültessük, hogy az első virágzat kb. egy
tenyérnyire legyen a föld színe felett, és öntözzük meg hígított
csalánlével.
A megnyurgult palántákat ferdén ültessük, s a szárat a megfelelő
magasságig takarjuk talajjal! A csúcsok már néhány nap múlva
felfelé törnek. Az ültetés végén ismét vessünk a sorok közé mustárt
vagy körömvirágot! A későbbiekben mindkettő a takarást növeli,
mert a paradicsom talaját állandóan fedni kell! Később, amikor
már több - lehetőleg gyógynövényi eredetű - takaróanyag áll
rendelkezésre, ezzel a sorközöket teljes szélességében, egész nyáron

40

át takarjuk!

Minthogy a paradicsomnak is, mint minden növénynek, szüksége
van a lombjára, hogy teremjen, nemcsak értelmetlen, de káros is a
levelek eltávolítása. Ezt leginkább azzal indokolják, hogy így a
nap a már megkötött vagy fejlődő terméseket jobban éri és sietteti
beérésüket.
A paradicsomot egy hajtáson termeljük, a levélhónaljakban fej-
lődő mellékhajtásokat, az úgynevezett kacsokat ki kell törni. A cél
azonban az, hogy minél több levelet hagyjunk, hogy azok asszimi-
lálni és a növényt táplálni tudják. Ezért az alsó 3-5 hónaljhajtást
tartsuk meg, amíg a virágzat meg nem jelenik rajtuk. A virágzat
utáni első levél fölött ezeket is csípjük vissza.*
A vegyeskultúrás kert ebben az esetben is egyértelmű segítség
egy olyan kultúrában, amely különben elég sokféle gondot okoz.
Megjegyzés: a nálunk termesztett szabadföldi fajtáknál nincs szükség
a lomb átalakítására, csak hajtáskor kell a kacsozás és lombigazítás.

41

* Megjegyzés: a nálunk termesztett szabadföldi fajtáknál nincs szükség a lomb
átalakítására, csak hajtáskor kell a kacsozás és lombigazítás.

Vegyes növényzet ágyásokban

Eddigi fejtegetéseinkben mindig egy szabad kertterületet feltéte-
leztünk, amit tavasszal teljesen a mi elképzeléseink szerint tudunk
beosztani, tehát megvan a lehetőségünk, hogy elhagyva az eddigi
gyakorlatot, áttérjünk az újra; a soros művelésű vegyes kultúrára.
Vannak azonban kertkedvelők, akik nem akarnak az ágyás rend-
szerű kertműveléstől eltérni, ugyanakkor vannak kertek, ahol az
ágyakat már régebben szilárd utakkal vagy kőlapokkal elválasztot-
ták. Itt is át lehet térni a vegyes kultúrára?
Ha az ember ilyen körülhatárolt ágyban vegyes kultúrával akar
termeszteni, különösen kell ügyelnie arra, hogy helyes növénytársu-
lásokat alakítson ki, másodszor: hogy az ágyak szélére olyan növé-
nyek kerüljenek, amelyeknek nem túl kiterjedt a gyökérrendszere
és kicsi a tenyészterület-igénye. Ilyenek például a póré- és a vörös-
hagyma vagy a sárgarépa. A szegély megfelelő hely lehet a petrezse-
lyem vagy más alacsony növény számára is.
Ne kerüljenek szélre nagy gyökérzetű növények, amelyek körben
minden irányban növekszenek. Ezért nem lehet itt például zeller,
amely könnyen rozsdával fertőzött lesz, különösen, ha a lapok nyá-
ron visszasugározzák a nap melegét.
Aki nem tudja kertjét utak nélkül elképzelni, de vegyes kultúrá-
val kíván termeszteni és a talajápolás módszerein változtatna, né-
hány sor után ismétlődve egy-egy deszkát fektessen le a járáshoz.
Hamarosan elegendő takaróanyag áll rendelkezésre, és már erre
sem lesz szükség.
Ez az éppen "elegendő takaróanyag" döntő fontosságú az ágyas
jellegű kultúráknál, hogy a növények közt a talajt takarni tudjuk.
Ez nem hagyja a vizet elpárologni, hanem éppen visszatartja.

42

A nagy felületű takaróanyaggal felfogjuk a harmatot, és ezt a nem
elhanyagolható vízmennyiséget is hasznosítjuk.
Az ágyas rendszerű művelésnél a növényeknek kisebb tenyész-
terület áll rendelkezésre. Ezt a hátrányt mi úgy igyekeztünk ellen-
súlyozni, hogy ott a lehető legjobb minőségű, tápanyagokban gaz-
dag talajt teremtünk. A növények közt levő minden üres területre
például gilisztakomposztot terítettünk. Ezen felül még félkész és
friss komposzttal is takartuk, hogy az ágyas kultúrákban könnyen
fellépő víz- és tápanyaghiányt kiegyenlítsük.
Szerepeljen itt egy nagyon ajánlható dísznövény-vegyeskultúra,
amelyet kőlapok közt alakítottunk ki.
Főnövénye a középső sorban a rózsa. Alá a nárciszok legválto-
zatosabb fajtáit ültettük. Az ágy kerete a zsálya (Salvia officinalis),
amely illatával odavonzza a méheket, és egyben riasztja a kártevő-
ket.
Még egy példa : régi rózsáink alá indás ínfüvet (Ajuga reptans)
és esetleg a sarkokba tűzliliomot (Haemerocallis) ültessünk. Hason-
lóan szép és tartós az Anjou liliom (Lilium candidum) és a genyőte
(Dictamnus albus) is.
Az ilyen ágyakat mindig évelő gyógynövényekkel szegélyezzük
A már említett zsálya mellett ültethetünk levendulát (Lavandula
officinalis), izsópot (Hysopus officinalis) és kakukkfüvet (Thymus
vulgaris) is. Így szolgálhatja a vegyes kultúra a gyógynövények
segítségével is egyszerre a szépséget és az egészséget.
Tehát igenis lehetséges a már ágyakra osztott zöldséges- vagy
díszkert vegyeskultúrás művelése a növények kölcsönös támogatá-
sának minden előnyével együtt. Ha azonban választhatunk, akkor
sokkal jobb az átgondolt egysoros vegyeskultúrával a fáradság
nélküli vetésváltást előnyben részesíteni.

43

Mindig zöldellő növénytömeg és talajtakarás

A tapasztalt, biológiai szemlélettel gondolkodó kertész tudja,
hogy egy növény növekedése, egészsége és hozama attól függ, hogy
mennyire humuszgazdag és élő a talaja. Gyengébb talajok esetében
a talajjavítás az első feladat, hogy állandó és gazdag növénytöme-
get tudjunk előállítani. Az átgyökeresedett és árnyékolt talaj már
korán és folyamatosan szállítja a tápanyagokat a növények szá-
mára, s ezek növekedve, majd elpusztulva szabaddá válnak a talaj-
ban zajló átalakulási folyamatok számára. A növényi gyökerek
helyén levegő- és vízszállító pórusok alakulnak ki. Mindkettő szük-
séges a tápanyagszállításhoz és -cseréhez; röviden az élet fenntartá-
sához.
A vegyes kultúrát művelő kertész azt is tudja, hogy ezt a talaj-
felületet nem szabad csupaszon hagyni, hanem takarni, árnyékolni
és ezáltal védeni kell. A számunkra olyan fontos giliszták is ebből
a takaróanyagból veszik táplálékukat. A folytonosan zöldellő nö-
vényzet kialakítása, fenntartása és a talaj takarása, illetve a felületi
komposzt felépítése azok az eljárások, amelyek a talajt figyelemre
méltóan és tartósan javítani tudják.

You're Reading a Free Preview

Descarregar
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->