Você está na página 1de 13

A Római Birodalom

A legenda szerint Róma i.e. 753-ban alapul meg, amikor a hét dombon elhelyezkedő
települések egyesülnek. Az új város államformája 510-ig királyság. A királynak van egy
tanácsadó testülete, a szenátus, amelynek ekkor még nincs lényeges szerepe, csak
törvényjavaslatokat terjeszthet elő, illetve ezeket bírálhatja el. A törvényhozás a népgyűlés
feladata, tagjai az uralkodó osztályból, a patríciusokból (földbirtokosok, lovasság) kerülnek
ki. Mivel a plebejusoknak, az elnyomottaknak, semmilyen beleszólási lehetőségük nincsen a
politikába, létrehozzák a plebejus népgyűléseket, amelyeken saját elképzeléseiknek adnak
hangot. Ezek jelentősége később nő, amikor a plebejusok politikai jogokhoz jutnak. Az
etruszkok királysága alatt kezdődik meg a lakosság classisokba való sorolása az emberek
vagyona alapján. Ez fontos lesz, mert aszerint adóznak és katonáskodnak a rómaiak, hogy
melyik classisba tartoznak. A népgyűlés is classisonként és centurionként ül össze, a plebejus
népgyűlés pedig továbbra is megmarad. Tarquinius Superbus alatt meggyengül az etruszk
uralom, ezért a római patríciusok 510-ben el tudják űzni az etruszkokat, és kikiáltják az
arisztokratikus köztársaságot.
A köztársaság élére két consult választanak, akik az államot irányítják, összehívják a
népgyűlést és a szenátust, valamint háború esetén ők a legfőbb hadvezérek. A két consul
egymást is ellenőrizheti, tisztségük egy évre szól. A végrehajtás és az igazságszolgáltatás a
magistratus feladata, ennek tagjai a praestorok (bírák), az aedilisek (városfejlesztők), a
quaestorok (gazdasági irányítók) és a consulok. A törvényhozó szerv a népgyűlés. A
törvényjavaslatok készítését, a népgyűlési határozatok jóváhagyását, az állami vagyon
ellenőrzését és a külügyek intézését a szenátus végzi. Rendkívüli veszély esetén hat hónapra
diktátort választanak, akinek a kezében minden hatalom összpontosul. Mivel patrícius uralom
áll fenn, jogaik védelmére létrehozzák a censori hivatalt, ami ellenőrzi az államvagyont,
összeállítja a szenátus névjegyzékét és ötévenként classisokba sorolja a lakosságot. A
plebejusokat az arisztokratikus köztársaságban is kirekesztik a politikából, ezért a belpolitika
meghatározó tényezője a plebejusok és a patríciusok harca lesz. A plebejusok egyre
erőteljesebben követelnek maguknak jogokat, nő a plebejus népgyűlések szerepe amelyek
határozatait azonban sorra elutasítják. Ez addig fajul, hogy a plebejusok elkeseredettségükben
494-ben kivonulnak a szent hegyre, és addig maradnak ott, amíg követelésüket nem teljesítik,
hogy válasszanak két (később négy, illetve tíz) néptribunust, akik a plebejusok érdekeit
képviselik a szenátus előtt és a népgyűléseken, személyük szent és sérhetetlen, valamint
jogukban áll megvétózni a szenátus és a népgyűlés által hozott törvényjavaslatokat. 451-ben a
plebejusok követelésére a 10 decemvir évente írásba foglalja a törvényeket (tizenkét táblás
törvények), határt szabva ezzel a patríciusok önkényének. Ezzel párhuzamosan folyik a
környező népek támadásainak visszaverése, majd a IV. századtól kezdődően Itália
meghódítása. Ezért a hadsereg és ezzel együtt a plebejusok szerepe megnő, a patríciusoknak
további engedményeket kell tenniük. 367-ben megszületik a Licinius-féle földtörvény, amely
kimondja, hogy a meghódított területeken 500 jugerumnál (230 hold) nagyobb földet senki
sem birtokolhat, de nem sikerül neki érvényt szerezni, mert a gazdagok kezén ennél jóval
nagyobb birtok halmozódott fel, amiről nem akarnak lemondani. 366-ban elérik, hogy az
egyik consul plebejus lesz, 326-ban pedig eltörlik az adósrabszolgaságot. Ezt a sikeres hódító
háborúk miatt tehetik meg, mert a sok hadifoglyot eladják rabszolgának, így bőségesen
rendelkezésre állnak, nem kell rómaiakat rabszolgává tenni. 300-ban törvénybe iktatják, hogy
a censori hivatalon kívül plebejusok bármilyen hivatalt betölthetnek, még papok is lehetnek,
továbbá plebejusok házasodhatnak patríciusokkal. 287-ben eltörlik a népgyűlési határozatok
szenátus általi jóváhagyását, ezáltal a népgyűlés lesz a legfontosabb szerv, ekkortól számítjuk
a római polgárjog kezdetét. A plebejusok jogainak növekedésével együtt jár a társadalmi
szerkezet átalakulása, létrejön a nobilitas, a gazdagok osztálya, amely áll a szenátori rendből
(optimaták) és a lovagrendből, a gazdag plebejusokból. A másik osztályba a szegény
szabadok tartoznak, ők is rendelkeznek polgárjoggal. Az osztályharc is átalakul a társadalmi
változásoknak megfelelően, a szegény szabadok harcolnak a nobilitas ellen, de a nobilitason
belül is vannak ellentétek a szenátori rend és a lovagrend között.
A köztársaság válsága a II. században kezdődik, ekkorra ugyanis a Római birodalom
meghódította az egész Földközi-tenger medencéjét, egy óriási birodalom épült ki, amit még
mindig városállami igazgatási módszerekkel kormányoznak. A tiszviselőket egy évre
választják, ami nem elég egy refomprogram keresztülviteléhez. Rómának nincs állandó
hadserege, a római plebejusok nem érdekeltek a tőlük távol eső területek meghódításában, a
hadsereg züllik. A vagyoni különbségek növekedtével a leggazdagabbak beavatkoznak a
politikába, a népgyűlés szerepe csökken. A birodalom népei is elégedetlenek, mert
polgárjoggal csak a rómaiak rendelkeznek, ezért mind az italicus, mind a birodalom más népei
is polgárjogot követelnek maguknak. Az italicus népek követelései azon alapszanak, hogy
ugyanúgy adóznak és katonáskodnak, mint a rómaiak, ezért legyenek ők is teljes jogú
állampolgárok. Amíg a parasztok katonáskodnak, földjeiket nem tudják művelni, ezekre a
nagybirtokosok teszik rá kezüket. A latifundiumok erősödésének másik oka, hogy ezek a
birtokok termelnek a hadseregnek, jelentős bevételhez jutva ezáltal. A sikeres háborúk a
szenátori rend megerősödését vonják maguk után, ezért a szenátus olyan törvényt hoz, hogy
politikai hivatalt elsősorban a szenátori rend tagjai viselhetnek. Ez természetesen sérti mind a
lovagrend, mind a szegény szabadok érdekeit, a társadalmi ellentétek nőnek. A
meggazdagodott lovagrend átveszi a gazdaság irányítását, így közvetve nyomást tud
gyakorolni a szenátori rendre. A szegény szabadok további elszegényedése figyelhető meg,
gondjukon úgy próbálnak segíteni, hogy eladják szavazati jogukat (csak a rómaiak) vagy
bérmunkásokká válnak a latifundiumokon, később pedig beállnak a hadseregbe ahol zsoldot,
szolgálati idejük letelte után pedig földet kapnak. A földnélküli szabadokat antik
proletariátusnak nevezzük. A sikeres háborúk és a kalózkodás lehetővé teszi a klasszikus
rabszolgatartás kialakulását, mert a hadifoglyokat eladják rabszolgának. Ez további társadalmi
ellentéteket vet fel, megindulnak a rabszolgafelkelések egy magasabb életszínvonalért. Ezek a
mozgalmak majd Spartacus alatt tetőznek.
A Római Köztársaság válsága

Földszerző és pun háborúk következménye


- 150 év alatt Róma világbirodalom központja lett (alapvető változásokat idéz elő)
- gazdaság:
- klasszikus árutermelő rabszolgaság
- mezőgazdaság:
- nagyüzemi gazdálkodás, belterjesség
kisparaszti gazdaságok pusztulása
- társadalom:
- szenátori rend (optimaták: legjobbak) (Róma földbirtokos arisztokráciája ie.220 lex
claudia:
kereskedelemmel nem foglalkozhatnak
- lovagok (vagyon miatt lovaskatonai szolgálat pénzarisztokrácia: ipar, kereskedelem, nem
viselhettek hivatalt, de vagyonuk miatt mégis befolyással voltak a politikára
- szabad parasztság (Rómába özönlenek mert elvesztik földjüket)
- rabszolgák (számuk nő)
- politika:
- Róma világbirodalom, állami szervek városállami szinten
- hadsereg válsága (birodalom nő, hadsereg csökken)
- lakosság jogállása rendezetlen
- pénzügyi igazgatás rendezetlen (több pénz a birodalmon belül)
Róma hódításaival világhatalommá vált. Az arisztokrácia növelte gazdaságát, a
hadizsákmányok javarészt az ő vagyonukat növelte. A hódítások másik haszonélvezője a
lovagrend volt. Ennek a rendnek a tagjai vették bérbe az államtól a tartományokban a
bányákat, erdőgazdaságokat, s biztosították számukra a tengerentúli kereskedelem hasznának
kisajátítását is. A birtokos parasztság azonban elvesztette érdekeltségét a hódításokban. Az
otthonmaradt családtagok nem tudtak olyan hatékonyan dolgozni, a háború után meg a
gabona a polgári piacokon árubőséget okozott. Az arisztokrácia abbahagyta a
gabonatermelést, s rabszolgák segítségével mást termeltek. A parasztság azonban nem tudott
rabszolgákat tartani, s a kisgazdaságok nagy része tönkrement. A parasztság tömeges
tönkremenése hadkiegészítési válságot idézett elő. A hadseregbe vagyontalanokat nem
soroztak be, mert megbízhatatlannak tartották őket, így kénytelenek voltak olyanokat
besorozni, akik már letöltötték katonaidejüket. A törvényellenesen besorozottak fellebbeztek a
néptribunusokhoz, akik közbeléptek a consuloknál. Miután nem engedték el a besorozottakat,
börtönbe vetették az állam képviselőit. A legyengült hadsereg egyre nehezebben lett úrrá a
rabszolgafelkeléseken, s nehezebbé vált a határok védelme is. A társadalmi, gazdasági és
politikai gondok megoldása érdekében Rómában különböző politikai csoportulások alakultak
ki.
Tiberius Sempronius Gracchus ie. 133-as év néptribunusaként földreform tervezetet
dolgozott ki, mellyel helyre akarta állítani a parasztság gazdasági helyzetét, hogy csökkentse a
szabadok közti politikai feszültséget, és megoldja a hadsereg kiegészítési gondjait.
Maximálták a családfők és családok által birtokolhatott terültet. Az elvett földekért a
tulajdonosok kártérítést kaptak, s parcellákra osztva földnélküli parasztoknak adták. A
senatusi arisztokrácia többsége ellenezte a földreformot. Gracchus még egy évre meg akarta
magát választatni, hogy folytathassa reformjait. Emiatt fegyveres összecsapások alakultak ki,
melyben Gracchus is életét vesztette. Halála után kisebb hatékonysággal, de folytatódott a
földosztás.
Bátyja Gaius Gracchus ie. 123-122-i néptribunus törvényeivel a városi köznépnek olcsó
gabonát biztosított, Karthágó területén új provincia létrehozásával munkalehetőséget akart
biztosítani. A lovagrend megnyerése céljából Asia provincia évi adó begyűjtésének jogát adta
nekik bérbe, s úgy döntött, hogy a provinciákban történt visszaéléseket a lovagokból álló
bíróságok vizsgálják felül. Intézkedéseivel kivívta a senatusi arisztokrácia gyűlöletét. Bátyja
földprogramját folytatja, viszont már a provinciákban is oszt földet. Amíg ezügyben
Karthágóban tartózkodik, egy másik, a szenátori rendhez közelálló néptribunus kedvezőbb
feltételekkel földet oszt Róma környékén, ezáltal megnyerve a proletárok nagyrészét. Gaius
Gracchus vesztét az itáliai szövetségeseknek ígért polgárjog okozza. A szenátus a római népet
ellene hangolja, és a haza ellenségének nyilvánítják, ami azt jelenti, hogy bárki büntetés
nélkül megölheti. Grachus ezt nem vállalja, egy rabszolgájával megöleti magát. A Grahhusok
reformjainak eredménye, hogy 60000 proletár földhöz jut, a lovagrend hozzákapcsolódik a
politikához, a lovagrendből kivált néppárt pedig támogatja a reformokat, a többi reformer már
a néppártra támaszkodik.
Amikor azt indítványozta, hogy Róma összes itáliai szövetségese kapja meg a római
polgárságot, az előjogait féltő köznép is ellene fordult. A senatus rendkívüli állapotot hirdetett
ki. Gaius híveit legyilkolták, őt magát pedig saját kérésére egy rabszolgája ölte meg.
A Gracchusokkal kezdődő néppárti politika képviselői meg akarták szüntetni a senatusi
arisztokrácia politikai egyeduralmát. A velük szembenálló optimaták viszont a senatusi
arisztokrácia hatalmát akarták visszaállítani. Marius néppárti politikus a vagyontalanok
zsoldoskatonaként való alkalmazásával kivonta őket a belpolitikai harcokból, s megoldta a
hadkiegészítési problémát is. A zsoldossereg kialakítása azonban újabb problémákat idézett
elő, mert nagyon függtek a hadvezérüktől, így az illető vezér magánhadseregévé vállhatott.
A hadseregreformot Callius Marius hajtja végre 104- től 100-ig. A hadsereget sorozatos
kudarcok érik Észak-Afrikában, Jugurtha numíbiai király elleni harcokban. Mariusnak sikerül
megvernie a numíbiai csapatokat, majd a germánok meg-megújuló támadásait veri vissza
sikerrel, ezért lesz öt éven át consul és imperator. Létrehozza a zsoldoshadsereget amennyiben
részben proletárokból toborozza hadseregét, viszont ők képtelenek ellátni magukat, ezért
zsoldot kapnak. A zsoldosok 16, később 25 évig szolgálnak a hadseregben, majd veteránként
földet kapnak. Mivel kizárólag a győztes vezérek juttathatják földhöz katonáikat, a zsoldosnak
érdekében áll a győzelem. A néppárt és a szenátori rend harcai megosztják a hadsereget, ez
majd polgárháborúkat eredményez az I. században. 91-ben Livius Drusus az egyik
néptribunus, megpróbálja a földkérdést és a polgárjog kiterjesztését az italicus népekre
megvalósítani, de a szenátus ellenáll, Drusust pedig meggyilkolják. Ez vezet a szövetségesek
háborújához 90- től 88-ig. A szövetségesek kezdetben győznek, és létrehozzák az Italicus
államot, amelynek államszervezete a római államéhoz hasonló. A rómaiak itt is alkalmazzák a
jól bevált "Divide et impera" módszerüket, polgárjoggal kecsegtetnek, akik pedig nem
hajlandóak átállni, azokat fegyverrel leverik.
- ie. 91 Livius Drusus (néptribunus): felújítja a földosztást
- javaslat a szövetségesek egyenjogúsítására
- ie. 90 itáliai szövetségesek háborúja: elszakadnak Rómától és új államot alapítanak
- ie. 90 lex iulia de civitas: hű szövetségesek megkapják a római jogot
- ie. 89 lex papiria: azok is megkapják, akik két hónapon belül leteszik a fegyvert
- ie. 88 Itália minden szabad lakosa római jogú
- római polgárjog: 20 éven felüli férfi
- légiókban való szolgálat
- szavazati jog (ius suffragii)
- tisztségviselési jog (ius honorum)
- vagyonjogi jogképesség (ius commerci)
- családjogi jogképesség (ius conubi)
A felszámolásban Marius is résztvesz, ezáltal erősödik a néppárt. A háború végén, 88-ban, a
polgárjogot kiterjesztik az italicus népekre. 88- ban Lucius Cornelius Felix Sullát választják
consullá. Mivel a pontoszi király, VI. Mithridates, el akart szakadni a Római birodalomtól,
Sulla odautazik seregével, és néhány csata után kompromisszumos békét köt VI. Mithridates-
szel. Callius Marius felhasználja Sulla távollétét, és a maga pártjára állítja Rómát. Sulla Asia
provinciából hazatérve seregével bevonul Rómába és megerősíti a szenátori rend hatalmát. A
római lakosság véleménye megoszlik Marius és Sulla elképzelései között, Rómában egy
polgárháború indul meg, ami 82-ig tart. Sulla 83-ban újra arról értesül, hogy a néppárt kezére
került Róma, ezért visszamegy Rómába, megveri a néppárt seregeit, majd véres megtorlást
tart. Sulla nyilvánosan felolvassa 40 szenátor és 1600 lovag nevét, akit proscribál (törvényen
kívül helyez). 82-ben diktátorrá választatja magát, célja a szenátori rend régi hatalmának
visszaállítása. Korlátozza a népgyűlés törvényhozói jogát, a néptribunusoktól megvonja a
vétójogot, továbbá a néptribunusok nem terjeszthetnek elő törvényt, és más tisztséget sem
tölthetnek be; lovagok pedig elvesztik bírói jogukat zsarolási ügyekben. Sulla intézkedései
nyomán a polgárháború befejeződik, mert a proscriptio következtében nem marad ellenfele.
78- ban abban a hiszemben mond le a hatalomról, és tér vissza vidéki birtokára, hogy
megszilárdította a köztársaságot, a valóságban azonban a válság csak mélyül. Ez abban
mutatkozik, hogy a Rómától távol eső provinciákban sorozatos felkelések törnek ki,
amelyeket csak nagy erőfeszítéssel tudnak a hadvezérek leverni. A válságot és a hadsereg
tehetetlenségét jól mutatja még a Spartacus-féle rabszolgafelkelés 74-től 71- ig. Spartacus
kétszer végigvonul seregével Itálián, sorra megveri az ellene küldött római seregeket, vesztét
egy vihar okozza, amelyben megsemmisülnek azok a hajók, amellyel a rabszolgák
szülőföldjükre szerettek volna visszatérni. A felkelést kegyetlen megtorlás követi, 6000
rabszolgát feszítenek keresztre. A felkelés valamennyire mégis sikeresnek tekinthető, mert a
rabszolgák helyzete javul, ha tudják, megválthatják magukat, és libertinusokká válhatnak.
82-ben kirobbant polgárháború idején Sulla, az optimata párt kiemelkedő alakja
zsoldossereggel Rómára támadott, s diktatúrát hozott létre. Célja a senatusi arisztokrácia
hatalmának visszaállítása. Politikai ellenfeleit legyilkoltatta. Számára a diktatúra nem cél,
hanem eszköz volt, ezért ie. 79-ben lemondott hivataláról.
- népgyűlés és néptribunus jogainak korlátozása
- proscribálás: ellenségeinek törvényen kívül helyezése
rabszolgafelkelések
- ie. 137-132 Eunus féle
- ie. 104-100 Salvius féle
- ie. 73-71 Spartacus féle
- oka: számuk nő, nem becsülik meg őket
- hatása:
- rabszolgák helyzete javul (saját jövedelme lehet, amivel megválthatja magát)
- libertinusok és colonusok megjelenése
- libertinus: pénz ellenében felszabadított rabszolga (utána sem teljes jogú)
- colonus: eredetileg: mezőgazdasági kishaszonbérlő, később: röghöz kötött paraszt,
aki terményhányadért műveli a földet
A néppárti politika egyik vezére Julius Caesar. Crassus-al szövetkezett, aki ie. 71-ben
Spartacus rabszolgafelkelést verte le. Caesar megegyezett még a hadsereg kedvencével, a
senatus által ugyancsak háttérbe szorított Pompeiusszal, s így hárman létrehozták az első
triumvirátust. Céljuk a senatus kiszorítása a tényleges hatalomból. Ez a szövetség ie. 53-ig
maradt fenn, míg Crassus elesett a parthusok elleni háborúban. Ie. 59-ben Caesar konzul lett.
Földet osztott Pompeius veteránjainak, s a lovagrend érdekében leszállította Asia provincia
adóbérletének összegét. Ie. 58-50 között Pacifikálta Galliát, s evvel hatalmas vagyonra tett
szert. Miközben Caesar Galliában harcolt, állandósultak a fegyveres összecsapások Rómában
az arisztokráciát támogató Milo és Caesart támogató Cloidus emberei között. Ie. 52-ben
megölik Cloidust, s Pompeiust az arisztokrácia maga oldalára állítva kinevezi consullá.
Caesar ie. 49 januárjában elindult katonáival Róma felé. A hagyomány szerint a Rubicon
folyón átlépve mondta híveinek: „alea iacta est”, „A kocka el van vetve”. Ie. 48. augusztus 9-
én Pharszalosznál került sors Caesar és Pompeius seregei között az összecsapásra, ahol Caesar
nyert. A csata után Caesar menekülő ellenfelét üldözve jutott el az egyiptomi Alexandriába,
ahol szerelmi viszony kezdődött az általa trónra emelt Kleopátra és közötte. Innen Kis-
Ázsiába ment, ahol legyőzte Pharnakészt, s rövid jelentésében adta hírül győzelmét: „Jöttem,
láttam, győztem!”. Ezután leszámolt Pompeius maradék híveivel, s fiaival is. Ezután a Római
Birodalom egyedüli ura lett. Caesar leszámol a köztársasággal, minden hatalmat saját kezében
összpontosít
Címei: dictator perpetus, imperátor, consul, censor, néptribunus, pontifex maximus
Intézkedései:
- földreform
- szenátus létszáma 900 fő ( saját hívei)
- szenátusba, hadseregbe lehet provinciabeli is
- néhány provinciai település római jogot kap
- naptárreform
- adóreform + aranydénár bevezetése
Caesar azonban túl gyorsan szakított a köztársasági hagyományokkal. Ezt a konzervatív
arisztokrácia nem tudta elfogadni. Ie. 44. március 15-én Brutus és Cassius vezette
összeesküvők meggyilkolták.
Ie. 43-ban Caesar fogadott fia, Octavianus összefogott Caesar leghűségesebb alvezérével,
Marcus Antoniusszal, és a lovasság főparancsnokával, Aemilius Lepidusszal. Ők hárman
létrehozták a második triumvirátust, melynek elsődleges célja Caesar gyilkosainak
megbüntetése. Erre ie. 42-ben a philippi csatában került sor. Ezután a Birodalom
kormányzását egymást között osztották fel. Lepiduszt azonban kiszorították a hatalomból, s a
Birodalom nyugati fele Octavianus, keleti része Antonius fennhatósága alá került. Octavianus
és Antonius együttműködése kezdetben problémamentes volt. Antonius feleségül vette
Octavianus nővérét. Azonban Antonius Kleopátrához fűződő szerelmében elhanyagolta Róma
érdekeinek védelmét. Elhagyta feleségét, s megromlott a viszonya Octavianusszal. Antonius
Kleopátrától született gyermekének római tartományokat ajándékozott, amivel növelte
Egyiptom területét. Octavianus a senatusban a nép ellenségévé nyilvánítatta őt, ami újabb
polgárháborúhoz vezetett. Ie. 31-ben Actiumnál legyőzték Kleopátra egyesített flottáját, s ie.
30-ban megtámadták Alexandriát. Antonius és Kleopátra öngyilkos lett. Egyiptom Róma
provinciájává alakult. A Római Birodalom egyedüli ura Octavianus lett.
Ie. 31- isz. 14 Octavianus (felvette az Augustus=fenséges nevet) monarchiája, principatus:
burkolt egyeduralmi forma, ahol a köztársaság intézményei még időlegesen jelen vannak
- ie. 31-től minden évben consul
- ie. 27-től censor: saját híveit veszi be a szenátusba
- ie. 27 princeps, pontifex maximus, néptribunus
- hatalmának támasza: hadsereg + letelepített veteránok
- cél: rend és nyugalom helyreállítása:
- bíróságok újjászervezése
- erkölcs és családvédelmi törvények
Az Augustus által megkezdett principatus rendszere közel 300 évig állott fenn. Ezalatt a
császár legtöbbször a szenátussal kormányzott. ( történtek kísérletek a szenátus
felszámolására, de ezek nem voltak sikeresek ) 300 év alatt igen sok császár uralkodott
( legtöbbször életében kijelölte utódját )
- ie. 31 Actiumi csata: Octavianus győz Antonius felett ( Antonius Egyiptomba menekül,
majd ie.30 Egyiptom provincia )
- ie. 31- isz. 14 Augustus monarchiája, principatus: burkolt egyeduralmi forma, ahol a
köztársaság intézményei még időlegesen jelen vannak
- ie. 31-től minden évben consul
- ie. 27-től censor: saját híveit veszi be a szenátusba
- ie. 27 princeps, pontifex maximus, néptribunus
- hatalmának támasza: hadsereg + letelepített veteránok
- cél: rend és nyugalom helyreállítása:
- bíróságok újjászervezése
- erkölcs és családvédelmi törvények
- társadalom:
- szenátori rend ( 1 millió sestercius )
- lovagrend ( 400 ezer sestercius )
- antik proletariátus
- colonusok
- rabszolgák
- új közigazgatás:
- szenátusi provincia ( légió nem állomásozik, élén a proconsul ) kisebb jelentőség
- császári provincia ( légió, élén a parancsnokkal ) nagy gazdasági jelentőség
- Egyiptom: kiváltságos helyzet ( gabonaraktár )
- új magistratusok:
- princeps ( szenátus feje, elsőnek szavaz )
- praefectus urbi ( városi rendfenntartás vezetője)
- praefectus praetorio ( testőrség parancsnoka)
- császár által kinevezett helytartók
- külpolitika:
1. hódító háborúk ie. 27- isz.6
alapja: 250 ezer fős zsoldos hadsereg
Hispánia, Pannónia, Germania
2. isz. 6-14: Pax Romana ( római béke )
Vázlatosan

Róma kialakulása:
- monda: a Trójából elmenekült Aneas királyfi leszármazottai Romulus és Remus alapítják i.e.
753-ban - Romulust tekintjük Róma első királyának;
- i.e. X. sz. latin vándortörzsek Latium vidékén létrehozzák 30 latin település szövetségét.
A népesség gyarapodásával, a népesség elvándorol, településeket alapít: i.e. IX. sz. Alba
Longából kivándorolt csoport letelepszik a Palatinus dombon ill. a VIII. századig a környező
6 dombon
i.e. VIII.: 7 domb szövetsége = Róma
i.e. VI.sz. etruszk dinasztia kerül Róma élére; fallal veszik körül - várossá válik- megindul a
római állam kialakulása /központ: Capitolium Forum Romanum/
Róma
- ie. II. sz.: itallicus népek bevándorlása ( latinok és szabellek )
- ie. X. sz.: etruszk bevándorlás ( Etruria )
- ie. VIII-VII. sz.: görög gyarmatosítás ( Tarentum, Szürakuszai )
- ie. VIII. sz.: föníciaiak Szicíliában
- legrégebbi település a Palatinus dombon jött létre ( latinok )
tőlük északra: szabellek
délre: etruszkok
- ie.753: város alapítása
Királyság: ie. 753-510:
- 7 király: Romulus, Numa Pompilius, Tullius Hostilius, Ancus Martinus, Tarquinius
Priscus, Servius Tullius, Tarquinius Superbus
- Róma városállam
- gazdasági viszonyok: naturális gazdálkodás
- társadalom: egység a család (élén a pater familias)
- patrícius: ők vesznek részt az öregek tanácsában
- cliensek: engedelmeskedők
- plebejusok
- államszervezet:
- király (rex): állam legfőbb hadvezér, pap, bíró (nem örökölhető cím)
- szenátus:
- ha a király meghalt és még nincs új király a szenátus tagjai 5 naponként interrex-ként váltják
egymást
- patrícius nemzetségfők 100 tagú testülete
- király tanácsadó testülete
- népgyűlés (comitia curiata): csak patríciusok
- ie. VII.sz.: Róma etruszk uralom alá kerül, városfejlesztés: fellendül a plebejusok
kereskedelme és ipara
- ie. 510 etruszk uralom vége (Tarquinius Superbus elűzése) a hatalom az arisztokrácia kezébe
kerül
Arisztokratikus köztársaság ie. 510 - ie. 31:
- államszervezet:
- 2 consul
- magistratusok
- szenátus (tisztségeiktől megvált magisztratusok)
- népgyűlés:
- comitia curiata: szakrális funkció, örökbefogadási ügyek
- comitia centuriata
- Servius Tullius féle reformok:
- katonai századok (centuriák)
- lakosság kerületekre ( később katonai jelleg csökken, választási és adózási rendszerré alakul)
- 193 centuria (98 vagyonos, 95 vagyontalan), mindegyiknek egy szavazata van
- funkció: consul, praetor, censor választás, törvényhozás, háború v. béke kérdése
- comitia tributa: területi egység szerint
- 20 kerület (4 városi, 16 vidéki)
- funkció: aedilis curilis, questor választás
- consilium plebis (plebejus népgyűlés)
- elnöke a néptribunus
- magistratus: állami főhatalmat gyakorló tisztségviselő és tisztség
- consul:
- imperium militare: hadvezér (legfőbb)
- imperium iurisdictio: jogszolgáltatás
- ius cum populo agendi: népgyűlés összehívási jog
- törvényjavaslatok benyújtása
- ius cum senatu agendi: szenátus összehívási jog
- kikérheti a szenátus véleményét
- praetor:(ie. 366-tól)) csak patrícius: jogszolgáltatás vezetője
- aedilis curilis (ie. 336-tól) " rendőrség", vásárbírák (rabszolgák és igásbarmok adásvételével
kapcsolatos kellékszavatossági perekben)
- quaestor (ie. IV. sz.) pénzügyek vezetője
- censor:
- 5 évre választják
- adószedés, népgyűlésbe és hadseregbe való besorolás
- közreműködik a szenátus névjegyzékének összeállításában
- erkölcsi felügyelet Róma előkelő családjai felett
- dictator: szükséghelyzetben választják 6 hónapra (addig a consuloknak nincs hatalmuk)
- néptribunus (tribuni plebis) ie. 494-től
- hivatalok sajátosságai:
- annuitás: egy hivatali évre választják (kiv: censor, dictator)
- collegalitas: 2 db. (segítik egymást, de intercessio útján korlátozzák is )
- imperium: főbb magistratusokban parancskiadási jog
- potestas: alacsonyabb rangú magistratus, parancskiadási jog nélkül
Patricius-plebeius polgárjogi harc: I.e. 494 - 287:
- patríciusok egyre jobban rá vannak utalva a plebejusokra (gyalogság)
- plebeius: - városi: ipar, kereskedelem (politikai szerepet kíván)
- falusi: elszegényedett tömegek földet akarnak + adósrabszolgaság ellen
- ie. 509-től: harc az etruszkok és a szomszéd törzsek ellen
- ie. 494 kivonulás a Szent Hegyre: néptribunus (szent és sérthetetlen + vétójoggal
rendelkezik)
- ie. V. sz. gyalogság szerepének növekedése, védekező harcok
- ie. 451-450: lex duodecim tabularum: szokásjog írásba foglalása - "Tizenkét táblás
törvények"
- ie. 449: létrejött a comitia tributa - kerületenkénti népgyűlés
- ie. 445 lex canubia: érvényes a patrícius és plebeius közötti házasság
- ie. 444 katonai tribunuszi tisztséget consuli jogkörrel ruházzák fel (plebeius is lehet)
- ie. 443 censori hivatal (csak patrícius)
- ie. 396 Veii elfoglalása (Róma Latium legjelentősebb állama)
- ie. 387 gall betörés Rómába (győzelem az Allia folyónál)
- ie. 367 Licinius Sextius féle földtörvény (max.500 iugerum bérelhető az ager publicusból)
- ie. 366 egyik consul plebeius lehet
- ie. 340-338 latin háború
- ie. 343-290 samnis háború
- ie. 326 lex poetilia papiria: adósrabszolgaság eltörlése
- ie. 312 plebeius lehet szenátusban
- ie. 300 lex ogulniae: papi hivatal is megnyílik a plebeiusok előtt
- ie. 287 lex hortensia: plebeius népgyűlés határozatai szenátusi jóváhagyás nélkül is
érvényesek
- jogilag megszűnt a különbség a két réteg között: patrícius + gazdag plebeius = nobilitas
(gazdasági és politikai hatalom)
I.e. IV. sz. Róma küzdelme a fennmaradásért:
- harc az etruszkokkal, gallokkal
- hódítások /a lakosság nagy száma miatt/
Itália meghódítása III. század:
• italicusok legyőzése
• Etruria elfoglalása
• gallok visszaszorítása
• dél-Itáliai görög városok meghódítása
• 509: megkezdődött az etruszk háború - 369-ig, Veii visszafoglalásáig tarott;
• 387: gall támadások - 387: gall győzelem Alliánál, 344: visszaszorultak a Pó-vidékére;
• 343 - 290: samnis háború;
• 280-272: görög városállamokkal: Pürrhosz - 280: Herakleia, 279: Ausculum - nyert
i.e. 272-re Róma Itália ura:
• sajátos szövetségi rendszer jön létre - jogilag különböző területek:
• latin jog: legszorosabban kapcsolódik Rómához, lakói könnyen megkaphatták a római
polgárjogot
• szövetségesek/eltérő szerződések/
• coloniák /a római és latin jogú polgároknak juttatott területek/
Hadsereg /a hódítások alapja/:
a római polgárokat hadkötelezettség terheli 17-47 éves korig
- alapszerv a légió /centúriakra tagolódik/
- 3000 nehézgyalogos, 1200 könnyűgyalogos, 300 lovas
- vezetője a konzul vagy diktátor / tribunusok, centúriák/
- a győztes hadvezért megilleti a diadalmenet
I. pun háború i.e. 264-241
- cél: Szicília megszerzése
- Róma kiépíti hadiflottáját
- megszerzi Szicíliát, Szardíniát, Korzikát – provinciák - a római nép közös tulajdona
II. pun háború i.e. 218-201
- cél: Földközi-tenger nyugati részének uralma
- Hannibál átkel az Alpokon, Róma sorozatos vereségei: Cannae i.e. 216- római vereség
- Cornelius Scipiónak sikerül elvágnia Hannibál utánpótlási vonalait nyílt ütközetek nélkül
i.e. 204 - Afrikába hajózik, Hannibált hazarendelik
i.e. 202 - Hannibál veresége /Záma/
i.e. 201 - béke
- Róma a Földközi-tenger nyugati medencéjének korlátlan ura lesz
- Karthágó lemond tengerentúli területeiről
- adót fizet Rómának
- flottáját kiszolgáltatja Rómának
- Róma engedélye nélkül háborút se kezdhet
III. pun háború i.e. 149-146
• Karthagó teljes lerombolásával végződött
A Földközi-tenger medencéjének meghódítása i.e. 201-146
- Makedónia és a görög városállamok leigázása
- Szeleukidák visszaszorítása - Kis-Ázsia meghódítása /Pergamon/, Karthágó megsemmisítése
Következményei:
- A provinciákat 1 évre választott helytartók /prokonzulok/ irányítják teljhatalommal
- adóbérleti rendszer a nobilitás meggazdagodását, a provinciák kifosztását eredményezi i.e.
220 lex Claudia: kizárja a szenátus tagjait a kereskedelemből
- földbirtokokat növelik a provinciákon is, rabszolgatartó árutermelő nagybirtokok alakulnak
ki
- igyekeznek kizárni másokat a hatalom gyakorlásából /a szenátus zárt testületté válik/
- a kereskedelmi és pénzügyek lebonyolítása a lovagrend kezébe kerül /plebejus származású,
új elkülönülő rend/
- a parasztság tönkremegy a háborúk során /vérveszteség, birtokok pusztulása + a nobilitás
felvásárolja a tönkremenő paraszti birtokokat/
- csökken a paraszti birtok - csökken a hadseregbe besorolható birtokos római polgárok száma
elszegényedett polgárok, Rómába mennek - proletariátus kialakulása A principátus
rendszere, császárszág:
- Az augustus által megkezdett principatus rendszere közel 300 évig állott fenn. Ezalatt a
császár legtöbbször a szenátussal kormányzott. ( történtek kísérletek a szenátus
felszámolására, de ezek nem voltak sikeresek ) 300 év alatt igen sok császár uralkodott
( legtöbbször életében kijelölte utódját )
- 14-68 Julius-Claudius dinasztia
- 14-37 Tiberius: önkényuralom ( felségsértési perek és testőrgárda kiépítése )
- 37-41 Caligula ( kiscsizma: bolond volt )
- 41-54 Claudius:
- felszabadított rabszolgák bevonása az államapparátusba
- polgárjog kiterjesztése ( Gallia )
- Ostia kikötő megépítése
- 54-68 Nero:
- anyagyilkosság
- Róma felégetése
- 69-96 Flavius dinasztia
- 69-79 Vespasianus:
- felvilágosult szellemű monarchia
- polgárság és tartományok bevonása a hatalomba
- római jog Hispániának
- a pénznek nincsen szaga
- 79-81 Titus
- 81-96 Domitianus
- 96-192 Antonius dinasztia
- 96-98 Nerva
Antoninusok: - 98-117 Trajanus:
utolsó hódító császár ( 105-106 Dacia );
védekezésre rendezkedik be ( limes );
birodalom legnagyobb kiterjedése;
- 117-138 Hadrianus:
- csökkenti a birodalom területét + megerősíti a határokat
- államszervezet bürokratizálódása ( oka: jobban kormányozható a birodalom kinevezett, mint
választott tisztségviselőkkel )
- császári tanács ( consilium princeps )
- császári rendeletek törvényerejűek
- 138-161 Titus Antonius
- 161-180 Marcus Aurelius:
- filozófus császár (Vallomások)
- védekezése a parthusok és germánok ellen
- 180-192 Commodus ( Madách drámája )- 192-193 polgárháború
- 193-tól Severus katonacsászárok - 193-211 Septimus Severus:
- szenátus jogköre bővül: ( hivatalnokválasztás + törvényeket is hozhat ) de a császári akarat
végrehajtójává válik
- népgyűlés ezen jogosítványai megszűnnek ( III.sz. megszűnik a népgyűlés )
- hatalmának alapja a hadsereg
- szenátusban tartománybeliek többségben az itáliaiakkal szemben
- tartományok egyenrangúak Itáliával
- 212 Caracalla: Constitutio Antoniniana ( kiv: peregrini dedictii)
• kiterjeszti 212-ben a római polgárjogot a birodalom minden szabad polgárára;
- III. sz.: - anarchia az országon belül
- perzsák, germánok támadása
- ebből próbálnak kiutat keresni a dominatus császárai
- gazdasági viszonyok:
- mezőgazdaság: I.sz. belső béke ( gazdasági fellendülés )
- legnagyobb földbirtokosok a császárok + szenátori rend tagjai + városi arisztokrácia
- kisüzemek száma csökken ( veteránok is föld helyett pénzbeli kielégítést kapnak )
- provinciák jelentősége növekszik: mezőgazdasági ellátó területek ( gabona: szicília,
Egyiptom, bor és olaj: Szicília, Hellász, állat: Gallia )
- munkaerőhiány ( kevesebb hódítás kevesebb rabszolga ) colonusokkal próbálják
megoldani, ez nem igazán sikeres
- III.sz. törekvés indul meg a colonusok röghözkötésére
- ipar: fellendülését sok tényező segíti
- legtöbb nyersanyag megtalálható
- városi lakosság növekedése új piacot teremt
- kereskedelem:
- központja Róma ( Ostia )
- utak építése ( posta is működik )
- megfelelő mennyiségű és minőségű pénz
- társadalmi viszonyok:
- folytatódik a városok fejlődése ( önkormányzattal rendelkeznek, amelynek vezetője a
városi tanács )
- azonos foglalkozású iparosok önsegélyező egyesületekbe ( collegium) tömörülnek
- II.sz. császári központosítás: a városi tisztviselők a császári akarat végrehajtójává válik
- a III.sz. súlyos belső és külső válságát a század végén sikerült felszámolni
- 270 után Aurelianus helyreállította a birodalom egységét, visszaverte a támadó
barbárokat (határvonal megrövidítése + Dacia kiürítése )
Hanyatlás /Dominátus kora/
III. sz. Új perzsa állam jön létre, támadások a birodalom ellen. Ekkora birodalom nem
képes fennmaradni.
- germán törzsszövetségek támadása
- 395 a birodalom kettéválik
- 476 nyugatrómai birodalom bukása
- 284-305 Diocletianus:
- dominatus létrehozása: nyílt egyeduralmi forma, a köztársaság intézményeinek
megszűnése vagy teljesen névlegessé válása jellemzi
- birodalom: hellenisztikus jellegű monarchia: súlypontja egyre inkább keletre helyeződik
- négyes uralom ( tetrarchia ) bevezetése ( 2 főcsászár: augusti, 2 alcsászár: caesares )
előnye: könnyebb kormányzás + utódlás könnyebb
hátrány: kettészakadás alapjainak megteremtése
- császár: legfőbb bíró, tv.hozó, államvagyon tulajdonosa
- 2 szenátus ( Róma és Konstantinápoly ) városi tanáccsá süllyed
- a császár intézkedéseit a bürokratikus hivatali szervezet hajtja végre
- hatalmának alapja: hadsereg
- fő magistratusok:
- praefectus praetorio: 4 db. birodalmi rész vezetője
- praefectus urbi
- magister officorum: udvari hivatalok vezetői
- questor sacri palatii: császár jogi tanácsadója + rendeletek előkészítője
- comes sacrarum largitionum: pénzügyminiszter
- Diocletianus és Constantinus adminisztratív rendeletei
- stabil ( új ) aranypénz
- adóreform ( fej és földadó )
- ár és bérmaximalizálás
- röghöz ill. hivatáshoz kötés
- Constantinus felismerte: a kereszténységet nem lehet megsemmisíteni, ezért kiegyezett
vele
- 313 Edictum Mediolanese: vallásszabadság
- 325 Niceai Zsinat: első dogma ( Jézus isten fia )
- kelet: a dominatus intézkedései hatásosabbak, iparilag fejlettebb, kevésbé van kitéve a
népvándorlásnak ( a birodalom súlypontja ide tolódik )
- nyugat:
- válság és hanyatlás
- rabszolgatartó rendszer válsága:
- kevesebb hódítás, kevesebb rabszolga
- a nagybirtokosok colonusként foglalkoztatják őket
- patrocinium: szabad parasztok a nagybirtokosok védelme alá helyezték magukat, igy
próbálván védekezni a hatóságok túlkapásai ( kegyetlen adóbehajtás ) ellen védekezni,
ezért földjük és terményeik egy részét a földbirtokos hatalmába adták
- városok hanyatlása: ipar és kereskedelem hanyatlása: adókat terményben ( társadalom az
önellátás szintjére hanyatlik )
- rabszolgák, colonusok és elnyomott szabadok mozgalmai ( Gallia: Bagaudák, É-Afrika:
Agonisztikusok )
- 395 birodalom kettészakad: Theodosius császár két fia között felosztja a birodalmat
(Arcadius és Honorius)
- kelet: Konstantinápoly
- nyugat: Róma, majd Ravenna, (és Milánó)
- bukás: népvándorlás:
- IV.sz. germánok ( kénytelenek befogadni )
- V.sz. kunok: 451 Catalaunum ( Attila és Aetius) (453: Attila halála)
- a római császár hatalma csökken:
- 476 Odoaker germán fejedelem megfosztja trónjától Romulus Augustulust
- 527-565 Iustinianus: kísérlet az egységre
- hódító háborúk: Itália és É-Afrika elfoglalása
- jogegység megteremtése
- 528: Codex Iustinianus: császári rendeletek gyűjteménye
- 533: Digesta: jogtudósok iratainak gyűjteménye
- 533: Institutiok: tankönyv
- 534: Codex: Hadrianustól kezdve a császári rendeletek tárgyanként