A GÖRÖG ÉPÍTÉSZET

(i. e. VIII-I. század)

Az építészetben nagyon ritka a "találmány", az előzmények nélküli, váratlan felfedezés. Az

ókori görögök építészetével sem azért ismerkedünk meg legelőször, mert ők voltak az elsők,
akik az emberiséget az építés tudományával megismertették. Ma már világosan látjuk, hogy
felhasználták az egyiptomiak és más ókori népek művészeti eredményeit, tanulságait. Sőt a
múlt század közepe óta folytatott ásatások feltárták a Peloponnészosz félsziget és Kréta
szigetének elpusztult kultúráit, melyek szintén hatottak a hódító görög törzsek építészetére. A
görög nép érdeme, hogy a sokféle hatásból fejlett művészi érzékkel egységes, önálló
művészetet alakított ki. Művészetük olyan forrás, amelyhez az egész európai művészet mindig
visszatér új meg új ihletért.

A görögök társadalmában nagyfokú munkamegosztás volt, a művészet, az építészet önálló

hivatás lett. Az építészeket jól képzett mesterembergárda, kőfaragók, szobrászok együttes
munkája segítette. A kőfaragó mesterek technikai tudása bámulatosan magas színvonalat ért el
: kezdetleges szerszámaikkal a hatalmas kőtömböket olyan pontosan faragták ki, hogy az
összeillesztéskor centiméternyi eltérés sem mutatkozott. A görög építészetet a tervszerűség, a
szabályok tisztelete is jellemzi. Keresték a legkedvezőbb arányokat, kutatták a részletek
megformálásának és egybefűzésének törvényszerűségeit. Ezért az egyes oszlopok formájában,
valamint az oszlopokat lefedő és az épület egész terét áthidaló gerendázat összeállításában, a
részletek kiformálásában állandóan ismétlődő szabályokat figyelhetünk meg.

Parthenón az athéni fellegvárban (i.e. 447-431)

 Az építményeket legkönnyebben az oszloprendek (1) alapján különböztethetjük meg.

Dór oszlopfő

Jón oszlopfő

Az egyik görög törzsről, a dórról elnevezett oszlopfajta felső lezárása a dór oszlopfő (2) két
részből áll : a felső, négyszögletes fedőlaphoz alul kör alaprajzú, lefelé keskenyedő tagozat
csatlakozik. Az oszloptörzs felületét enyhén bemélyített vájatok élénkítik. A jón oszlopfő (3)
legjellegzetesebb eleme a csigavonalban csavarodó voluta.

korinthoszi oszlopfő

Törzse karcsúbb, mint a dóré, és kis lábazaton áll. A korinthoszi oszlopfőn (4) egymás felett
több sorban levelek helyezkednek el.

Mindhárom oszloptípushoz háromrészes gerendázat (1 /b) tartozik, de mindegyik eltér

egymástól részleteivel, arányaival. A szerkezetek elárulják, hogy az ősi faépítészet is hatott a
kőépítkezésekre, és annak a megoldásai éltek tovább az új anyagok megjelenése után is. A
görög építészet legjelentősebb emlékei a templomok. A templomépítés közben alakultak ki a
kor művészetének jellegzetes elvei. A templom megformálását, belső elrendezését
természetesen a vallási szertartások határozták meg. A görögöknél az épület elsősorban a
kegyszobor elhelyezésére szolgált, a belső térben csak az istenség papjai tartózkodtak. Az
áldozatokat a templom előtt álló oltáron mutatták be. A görög ember az épületet így többnyire
csak kívülről szemlélte.

Ezért vált a homlokzat az építmény legdíszesebb részévé. Kialakítása egyszerre könnyed és

mégis méltóságteljes. Az épület négyszögű, ridegnek tűnő, ablak nélküli falait feloldja, mély
fény-árnyék hatásokkal fellazítja a külső oszlopsor. Az athéni fellegvárban álló Parthenón, a
város védőistennőjének, Athénének szentelt templom még romjaiban is nagyszabású alkotás.
A homlokzat oszlopait a timpanon (1/a) háromszöge díszíti. Mindössze egyetlen ajtó nyílik a
fehér márványból épült templom homlokzatán. A Parthenón eszményi elhelyezése, a
környezetbe illesztése csak fokozza a hatást. A nagyszerű arányok, a kitűnő kivitel, a gazdag
szobordísz (melynek ma már csak kis töredéke áll eredeti helyén) az épületet a
legtökéletesebb ókori alkotások közé emeli. A számos szép templom közül a korfui Artemisz-
templom dór oszloprendjét és a szoborcsoporttal díszített timpanont figyeljük meg.
Érdekessége miatt szólunk még az athéni Erekhtheionról is.

A korfui Artemisz-templom (i.e. VI.század eleje)

Gerendázatát ugyanis az egyik oldalon oszlopok helyett hat kariatida (márványból faragott
leányalak) tartja. Belsejében a támaszok már ismét oszlopok. A görög építészet még nem
alkalmazta a boltozatot, az egyenes gerendák csak kisebb távolságokat hidalhattak át
biztonságosan. Az alátámasztó oszlopokat ezért sűrűn kellett elhelyezni a belsőben, s ahogy
kívül is, úgy belül is az oszlopsorok határozták meg az összképet. Az oszlopsor és a
gerendázat finoman tagolt részletekből, áll, és ezek a tagozatok szép arányaikkal, finoman
stilizált növényi díszítéseikkel, a faragás, a kidolgozás műves gondosságával a klasszikus
szépséget árasztják.

Epidaurosz színház (i.e. IV.század közepe)

Az enyhe mediterrán éghajlaton a középületek fedetlenek, nyitottak lehettek, ilyen volt a
görög kultúrában fontos szerepet játszó színházépület (2) is. A színház félkörű nézőtere
domboldalra épült, felhasználta a terep emelkedését is a padok elhelyezésekor. A nézőtérrel
(2/a) szemben látjuk az egyenes falú, magas színpadot (2/b). Középen kör alakú térségben
helyezkedett el az ókori drámákban szinte elmaradhatatlan kórus (2/c).