A Nemzetközi jog alapjai

A jognak nincsen támadhatatlan definíciója, de lényegében áll:

a) magatartás-szabályokból (normák)
b) eljárási szabályokból
c) intézmények-szervezetek szabályozásából

Nemzetközi jog és belső jog

A nemzetközi jog a jogalanyok (államok és/v nk szervezetek által) akaratmegyezésből származó olyan magatartási szabályok
összessége, amely a jogalanyok közötti kapcsolatokat elsősorban a békés együttműködés céljából rendezik, amelyeket
megalkotóik önként követnek, de szükséges esetén egyéni, v kollektív kényszer v egyéb szankciók útján is érvényesítenek.

A NK jog tudományában két alapvető teória van:

1.) dualista elmélet

2.) monista teória

1.) belső és NK jog teljesen különböző fogalmat jelent, nincs kapcsolat közöttük. Ha nincs kapcsolat, akkor összeütközés sem lehet
közöttük.
- mérsékelt dualista: részbeli azonosságot részbeni átfedést képzel el, lehetőség van az összeütközésre.
- ezen belül két nézet van. Primátusság kérdése, (kinek van elsőbbsége)
2.) A monista teória egy rendszerben gondolkozik.

Nemzetközi jog forrása

Jogforrást, mint kifejezést mindig más értelemben használjuk.

1.) anyagi – belső: a jogszabályt létrehozó szervet v hatalmat szokás alatt érteni
2.) alaki – külső: az a forma, amiben megjelenik a jogszabály.

A NK jog forrásait sehol nem határozza meg a NK jog. Hasonló ez ahhoz, h az ENSZ nemzetközi jogalanyiságát sem mondja ki egy
rendeletében sem, viszont objektíve bizonyítható. Így kell eljárni az jogforrás témájával is, tehát közvetve:
Ilyen „bizonyíték” az ENSZ NK Bíróságának a Statútuma:
38. cikk: ebben van egy felsorolás (alább), amelyek nem a NK jog forrásai kimondva, csupán a NK Bíróság használja saját
eljárásaihoz, tanácsaihoz.

1.) az általános v különös nemzetközi egyezmények

2.) nemzetközi szokás, mint a jog gyanánt elismert, tartós gyakorlat bizonyítéka
[A szokásjog sokkal nagyobb szerepet játszik a NK jogban, mint a belső jogban. A XIX. század elejéig NK jog többségében főleg
szokásjogból állt, jóval később beszélhetünk lejegyzett jogszabályokról.]
- miben áll akkor a szokásjog kötelező ereje?
A NK jog alapja az államok közötti akarat megegyezés, ez létrejöhet a szokásjog tekintetében is, nem csak az írott jog esetében.
Ez attól még szintén akarat megegyezés, de a szerződésekkel ellentétben itt hallgatólagos akarat megegyezésről van szó]
3.) a civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek
4.) a megelőző bírói döntések és a kiváló tudósok véleménye, mint a jog megállapításának segédeszközei
Ezeket mind figyelembe veheti a NK Bíróság saját eljárásaiban

A nemzetközi jog alanyai

Jogalany az, akinek az adott jog által előírt kötelezettségei és jogai vannak.
Jogképessége van annak, akinek potenciális lehetősége van jogi kötelezettségek és jogok hordozására.

Legfontosabb jogalanyok:
- állam
- nemzetközi szervezetek

Speciális jogalanyok:
- nép
- nemzet
- hadviselő félként elismert felkelők

1
 - máltai lovagrend
- Vatikán
- egyes emberek, egyén
- emberiség
- nemzetközi jogközösség

Nemzetközi szervezetek, mint a nemzetközi kapcsolatok új jogalanyai és az ENSZ

A nemzetközi szervezetek a nemzetközi jogrendszer viszonylag új szereplői, de a nemzetközi kapcsolatok alakulására a jelenlegi
nemzetközi viszonyok között döntő befolyást gyakorolnak.
Az államok közötti kapcsolatok intézményesült formáinak tekinthetők, melyek az államok közötti együttműködés legfontosabb
fórumaivá nőtték ki magukat. Bár az első nemzetközi szervezetek csak a XIX. sz. második felében jöttek létre, a nemzetközi
szervezetek történeti előzményei hosszabb időre nyúlnak vissza.

[Történeti előzmények
Már az ókorban is léteztek olyan együttműködési formák a görög városállamok között, amelyek az államok közötti együttműködés
kezdetleges formáinak tekinthetők. Ilyen pl. a görög városállamok közöttikereskedelmi célú együttműködések illetve katonai
szövetségek (szümmachia) amelyek Spárta vagy Athén irányításával jöttek létre.
A Római Birodalom tekintetében szintén a háborús/katonai szüvetségek létezését kell megemlíteni, bár ezek semmiképp nem egyenjogú
politikai egységek között jöttek létre.
A középkorban főszabály szerint ideiglenes és alkalmi érdekek mentén szerveződött szövetségek léteztek, melyek több esetben nyertek
vallási jelleget.
Azonban a XVII. században előrelépés történt az államok közötti kapcsolatok nemzetközi történetét illetően. Ehhez az időszakhoz
köthető a vesztfáliai békeszerződés (1648), amely elsőként rögzítette az államok szuverenitásának és egyenlőségének az elvét, eltörölve
ezzel a korábban létező hatalmi rangsort, melynek élén a pápa és a Német-Római császár állt.A szakirodalom megállapításai szerint ezek
a rendelkezések jelentik a modern nemzetközi jog megszületését, de mindenképpen megteremtették az államok közötti nemzetközi
együttműködés lehetőségét és alapját. Az ezt követő időszakra a nemzetközi politikában az ún. hatalmi egyensúly politikája jellemző,
melynek eredményeképp az államok egymás közötti kapcsolataikat, szövetségeiket úgy rendezték, hogy egyetlen állam se erősödjön
meg túlságosan, mindig a legerősebbel szemben szövetkeztek. A napóleoni háborúk koráig kisebb-nagyobb kilengésekkel de
megvalósult, azonban a napóleoni háborúk lezárásaként megrendezésre került konferencia nemcsak az ún. konferencia-
diplomáciakezdetét jelentette, hanem új alapokra helyezte az államok közötti együttműködést.
Az 1815-ben összeült bécsi kongresszuson az akkori kor nagyhatalmai- Anglia, Poroszország, Oroszország, Ausztria- megállapodtak
abban, hogy a fontoabb ügyeket ezentúl közösen fogják intézni, együttesen lépnek fel. A bécsi kongresszuson alakult meg a Szent
Szövetség is, amelyben már csak Ausztria, Oroszország, Poroszország vett részt. A szövetségben résztvevő uralkodók kötelezték
magukat arra, hogy a keresztény erkölcsiség alapján együttműködnek egymással. Valójában arra vállaltak kötelezettséget, hogy az
akkori hatalmi viszonyok, a status quo fenntartása mellett az abszolút monarchiák ellen irányuló törekvéseket együttes erővel hárítják el.
Együttműködés a Szent Szövetség keretein belül a későbbiekben az államközi együttműködés itt már nem ad-hoc, hanem rendszeresített
konzultációk formájában valósult meg, és az együttes fellépés lehetőségének megteremtését jelenti, megteremtve az előképét az ún.
politikai jellegű nemzetközi szervezeteknek.
További előrelépésnek tekinthető,hogy a XIX. század második felében az ipari, gazdasági, műszaki és tudományos fejlődés szükségessé
tette, hogy nemzetközi intézményeket hozzanak létre igazgatási és adminisztratív funkcióval, amelyek a mai nemzetközi szervezetek
jogelődjeinek tekinthetők (Általános Postaegyesület, Nemzetközi Meteorológiai Szervezet, Nemzetközi Közegészségügyi Hivatal.)]

A nemzetközi szervezetek meghatározása, ismérvei, és osztályozása

A nemzetközi szervezetek az államközi együttműködés azon formái, amelyek nemzetközi szerződés révén jöttek létre legalább
két állam között, állandó struktúrával, azaz legalább egy, de általában több állandó szervvel rendelkeznek, és apaító okiratukból
következően nemzetközi jogalanyisággal vannak felruházva. (Blahó-Prandler: Nemzetközi szervezetek és intézmények)

Közös ismérvek:
1. El kell különíteni egymástól a kormányközi és a nem kormányközi (NGO) szervezeteket, a nemzetközi kapcsolatokban a
nemzetközi szervezetek alatt az állam-, illetve kormányközi szervezeteket értjük. A nemzetközi szakirodalom azokat a
szervezeteket, amelyben az államok, az államok kormányszintű képviselői vesznek részt kormányközi szervezeteknek nevezi,
míg azokat, ahol a tagsági joggal az egyes államok társadalmi szervezetei rendelkeznek, nem kormányközi szervezetként jelöli
meg.

2. A nemzetközi szervezeteket a nemzetközi szerződés speciális fajtájával, általában alapító okirattal hozzák létre. Az alapító
okirat elengedhetetlen kellékei: a szervezet céljának, funkciójának meghatározása, a szervezet jogainak, kötelezettségeinek
rögzítése, szervezeti keretének, működésének meghatározása. Gyakran használt elnevezés az alapító okirat vonatkozásában az
alapokmány (ENSZ Alapokmány); egyezségokmány (Nemzetek Szövetsége); statútum (Nemzetközi Büntetőbíróság). Vannak
olyan nemzetközi szervezetek is, amelyek nem rendelkeznek ilyen alapító okirattal, pl: EBESZ.

3. Állandó jellegű struktúrával rendelkezik, amely jellemzően 3 nagyobb szervezeti kategóriát jelent:
a) egy plenáris jellegű közgyűlést
b) egy szűkebb körű tanácsot (bizottság)
c) adminisztratív jellegű titkársági szervezetet.
2
 4. Nemzetközi jogalanyisággal rendelkeznek, amely
a) származékos, azaz a jogalanyiság az államok megegyezéséből származtatható
b) korlátozott, amennyiben a nemzetközi szervezet csak az alapító okiratban meghatározott hatásköröket gyakorolhatja,
csak az ott meghatározott mértékben rendelkezhet jogokkal és kötelezettségekkel
c) szubjektív: tagállamain kívül csak azon államok irányában rendelkezik jogalanyisággal, amelyek ezt a jogalanyiságot
részére elismerik.

Osztályozás
Az osztályozás történhet

I. Tagság szerint
i. Univerzális: a nemzetközi szervezet munkájában minden független állam részt vehet. Ezt a nemzetközi
szervezetet vagy abból a célból hozták létre, hogy az államok többsége belépjen vagy az államok többsége már be
is lépett.
ii. Partikuláris: az államoknak csak egy csoportja rendelkezik tagsággal és a szervezetet eleve ilyen céllal hozták
létre.
iii. Regionális: a partikulárison belül egy alcsoport. A nemzetközi szervezet munkájában az államok egy bizonyos
földrajzi egységhez kötődő csoportja vesz részt.

II. Hatáskör szerint

i. Általános: a szervezet minden olyan úggyel foglalkozhat, amely nemzetközi együttműködés tárgya lehet, illetve a
tagjainak egymás közötti kapcsolatában felvetődhet.
ii. Speciális: a nemzetközi szervezet speciális tevékenységet folytat, a nemzetközi együttműködés egy bizonyos
területére terjed ki.

III. Csatlakozás lehetősége szerint

i. Zárt
ii. Nyílt
iii. Félig zárt: Csak akkor lehet csatlakozni, ha a többi fél is hozzájárul. Feltételeket szab a csatlakozáshoz.
iv. Félig nyílt: objektív kritériumok vannak, amelyek teljesítése esetén a tagság már nem lehet kérdéses.

Az osztályozási szempontok egymással kombinálhatóak, így a következő csoportokat állítjatjuk fel:

a) Univerzális jellegű, általános hatáskörű szervezetek: ENSZ

b) Univerzális jellegű, speciális hatáskörű szervezetek: szakosított intézmények (ENSZ Alapokmány 57. cikk 1. Azokat a
különböző szakosított intézményeket, amelyek Kormányok közötti megállapodás útján jöttek létre és szabályzatuk értelmében
gazdasági, szociális, kulturális, nevelésügyi és egészségügyi téren, valamint ezekkel kapcsolatos területeken jelentős
nemzetközi feladatokat látnak el, a 63. cikk rendelkezéseinek megfelelően az Egyesült Nemzetekkel kapcsolatba kell hozni. 2.
Azokat az intézményeket, amelyek ily ódon kapcsolatba kerülnek az Egyesült Nemzetekkel, a következőkben a „szakosított
intézmény” kifejezés jelöli meg.) Pl.: ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet), UNESCO (Egyesült Nemzetek Oktatási,
Tudományos és Kulturális Szervezete), IBRD (Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank), IMF (Nemzetközi Valutaalap).
c) Regionális (vagy partikuláris) jellegű, általános hatáskörű nemzetközi szervezetek: Afrikai Unió, Amerikai Államok
Szervezete, Arab Liga.
d) Regionális (vagy partikuláris) jellegű, speciális hatáskörű emzetközi szervezetek: NATO, OECD, EBESZ, Európa Tanács,
Északi Tanács.

Egyesült Nemzetek

[Már a II. világháború alatt megszülettek azok az elképzelések, melyek a későbbi ENSZ létrehozatalához vezettek. A szövetséges
hatalmak tárgyalásainak, egyeztetéseinek tárgyát képezte egy olyan nemzetközi szervezet felállítása, melynek célja a nemzetközi béke és
biztonság fenntartása. Elsőként az 1941 augusztusában megfogalmazott Atlanti Chartában tekinthető egyértelmű politikai
állásfoglalásnak egy új nemzetközi rend megteremtése tekintetében, majd pedig az 1942-ben a Washingtoni Konferencián elfogadott
Washingtoni Nyilatkozat, melyet egyébként az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatának ismertek el. 1943-ban a moszkvai konferencián
elfogadott négyhatalmi külügyminiszteri nyilatkozat leszögezi, hogy „elismerik annak szükségességét, hogy lehetőleg minél előbb a
békeszertő államok szuverén egyenlőségén alapuló világszervezetet állítsanak fel a nemzetközi béke és biztonság fenntartására,
amelynek nyitva kell állnia minden állam előtt.”
Az 1943 végén tartott teheráni csúcstalálkozón a szövetségesek már konkrétan megjelölték a világszervezet létrehozásának feladatát,
aminek megfelelően az 1945-ben megtartott jaltai konferencián már a Biztonsági Tanácsban alkalmazott szavazási rendtől kezdődően a
gyámsági rendszer felállításának szükségességéről is megállapodtak.]

Az alapokmány egy olyan többoldalú nemzetköz szerződés, amely elsőbbséget élvez a többi nemzetközi szerződéssel szemben. (103.
cikk).
Az ENSZ Alapomány célkitűzéseit illetően az Alapokmány preambuluma is árulkodó lehet:
1. fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot
3
 2. a nemzetek között a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének tiszteletben tartásán alapuló baráti
kapcsolatokat fejlessze és az általános béke megerősítésére alkalmas egyéb intézkedéseket foganatosítson;
3. gazdasági, szociális, kulturális, vagy emberbaráti jellegű nemzetközi nemzetközi feladatok megoldása útján, valamint az emberi
jogok és az alapvető szabadságok mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre, vagy vallásra való tekintet nélkül történő tiszteletben
tartásának előmozdítása és támogatása révén nemzetközi együttműködést létesítsen;
4. az egyes nemzetek által e közös célok elérése érdekében kifejtett tevékenységek összeegyeztetésének központja legyen.

Tagsággal kapcsolatos kérdések

ENSZ tagsággal rendelkezhet: „minden békeszerető állam, amely a jelen Alapokmányban foglalt kötelezettségeket vállalja, és a
Szervezet megítélése szerint e kötelezettségek teljesítésére képes és hajlandó.” (4. cikk 1. pont)
A tagságról való döntés a 4. cikk 2. pont szerint „a Biztonsági Tanács ajánlására a Közgyűlés határozatával történik.”

Tagsággal kapcsolatos problémák

A hidegháború időszakában a kiéleződő ellentétek a Biztonsági Tanácsban is megnehezítették a döntések meghozatalát. Ebben a
helyzetben hol az USA, hol a Szovjetunió akadályozta meg újabb, az ellentétes blokkhoz tartozó ország felvételét vétójogának
gyakorlásával.
1947-ben az ENSZ Közgyűlése tanácsadó véleményt kért a Nemzetközi Bíróságtól azzal kapcsolatban, hogy össze lehet-e a tagfevételi
kérelmet kapcsolni és az államok csatlakozásáról együttesen dönteni. A Nemzetközi Bíróság nemleges választ adott a kérdésre és
kifejtette, hogy a lehetséges tagok vonatkozásában külön-külön kell megvizsgálni a csatlakozás lehetőségét. 1950-ben a Közgyűlés
újabb tanácsadó véleménnyel a Nemzetközi Bírósághoz azzal a kérdéssel, hogy a Közgyűlés határozhat-e egy állam felvételéről,
melynek tagságát a BT nem javasolja, tehát tekinthető-e a BT negatív állásfoglalása is ajánlásnak. A Nemzetközi Bíróság véleménye
azonban egyértelműen rögzítette, hogy a negatív ajánlást nem lehet a tagfelvételhez szükséges ajánlásnak tekinteni.

Felfüggesztés, kizárás
Olyan állam tagsági jogai felfüggeszthetők, amely ellen a Biztonsági Tanács kényszerintézkedéseket foganasított, tehát az ENSZ
Alapokmányból folyó kötelezettségeit súlyosan megsértette. Az az állam kizárható, amely az „Alapokmányban foglalt elveket
következetesen megsértni” mindkét esetben a Biztonsági Tanács javasolja a tagságot érintő döntést, majd a Közgyűlés határoz róla.

Az ENSZ legfontosabb szervei

Közgyűlés (General Assembly)

Az ENSZ plenáris jellegű szerve, az Egyesült Nemzetek összes tagjából áll. A szuverén egyenlőség elve alapján
valamennyi tagállamnak egy szavazata van. (Jelenleg a szervezet 192 tagállamot tart nyilván. Eredetileg 51alapító
tagállama volt. Magyarország 1955-ben lett tag, az ENSZ alapokmányt pedig az 1956. évi I. törvény hirdette ki. A
Vatikán és a Máltai Lovagrend megfigyelői státussal rendelkezik, és nem jelezték óhajukat a felvétel iránt.)
Szervezete, eljárása: van rendes ülésszak, rendkívüli ülésszak (15 napon belül) és sürgős rendkívüli ülésszak (24
órán belül). Munkáját 6 főbizottság segítségével végzi (pl. Jogi Főbizottság).
Hatásköre: ENSZ Alapokmány 10-17. cikke alapján:
i. a Közgyűlés megvizsgálhatja a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló kéréseket, ezek
tekintetében ajánlásokat tehet a Szervezet tagjainak, vagy a BT-nak, vagy mindkettőnek.
ii. Minden olyan kérdést, amely a nemzetközi béke és biztonság fenntartására vonatkozik megvitathat, és az
ilyen kérdések tekintetében ajánlásokat tehet.
Hatásköri korlátozások
i. minden olyan kérdést, amelyben cselekvésre van szükség, a Közgyűlésnek a vita előtt, vagy azután a BT
elé kell terjesztenie, illetve
ii. amennyiben a BT már foglalkozik a kérdéses üggyel, ezen viszály vagy helyzet vonatkozásában a
közgyűlés nem tehet ajánlásokat.
Azonban a Közgyűlés 1950-ben elfogadta a 377/V. számú határozatát az „Egyesülve a békéért” címmel, amely szerint
ha a BT döntésképtelen egy olyan helyzetben, ami veszélyezteti a nemzetközi békét, a Közgyűlés ajánlásokat tehet a tagállamoknak
kollektív intézkedések megtételére.
iii. a Közgyűlés felhívhatja a BT figyelmét olyan helyzetekre, amelyek a nemzetközi béke és biztonság
vezsélyesztetésére vezethetnek
iv. a nemzetközi jog fokozatos fejlődését és kodifikálását támogatja
v. a nemzetközi együttműködést gazdasági, szociális, kulturális, nevelésügyi és egészségügyi téren
előmozdítja
vi. a Közgyűlés a BT-tól és más szervektől évenként jelentést kap, amelyeket megvizsgál
vii. Szervezési feladatokat lát el: a BT javaslatára dönt tagsági kérdésekben, megválasztja a BT nem állandó
tagjait, a Gazdasági és Szociális Tanács tagjait, és a BT-vel közreműködve a Nemzetközi Bíróság tagjait.
Szavazás (18. cikk):
1. Fontos kérdésekben a Közgyűlés határozatait a jelenlévő és szavazó tagok szavazatának 2/3 többségével hozza. Ilyen fontos
kérdés: a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló javaslat; a BT nem állandó tagjainak megválasztása, a Gazdasági
és Szociális Tanács Tanács tagjainak megválasztása, a Gyámsági Tanács tagjainak a 86. cikk 1. c) pontja alapján történő
megválasztása; új tagok felvétele, a tagok jogainak és kiváltságainak felfüggesztése, kizárása; költségvetési kérdés; a Gyámsági
Rendszer működésére vonatkozó kérdések.
2. Egyéb kérdésekben, ideértve a 2/3-os többséggel eldöntendő kérdések további csoportjainak meghatározását, a jelenlévő és
szavazó tagok egyszerű többsége határoz.

4
 Biztonsági Tanács (Security Council)
Összetétel (23. cikk)
A. Állandó tagok: A Biztonsági Tanács a Szervezet 15 tagjából áll. A Kínai Köztársaság, Franciaország, A Szovjet Szocialista
Köztársaságok Szövetsége, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok a
Biztonsági Tanács állandó tagjai.
B. 10 további tagot- az ún. nem állandó tagokat- a Közgyűlés választ meg,különös tekintettel elsősorban az Egyesült Nemzetek
tagjainak a nemzetközi béke és biztonság fenntartása és a Szervezet egyéb céljai tekintetében nyújtott hozzájárulásra, valamint
a méltányos földrajzi elosztásra is. A Biztonsági Tanács nem állandó tagjait 2 évente választják. (A jelenlegi nem állandó
tagok: Ausztria, Burkina Faso, Costa Rica, Horvátország, Japán, Líbia, Mexikó, Törökország, Uganda, Vietnám. Magyarország
eddig két alkalommal volt a BT tagja: 1968/69-ben és 1992/93-ban).
A BT minden tagja egy szavazattal rendelkezik. A határozatokat legalább 9 tag igenlő szavazatával hozzák meg. Fontos kérdésekben az
öt állandó tag szavazatának is benne kell lenni, ez a „nagyhatalmi egyetértés elve”, amelyre gyakran mint vétójogra hivatkoznak
(ugyanis egy állandó tag nemleges szavazata a döntés meghiúsulását eredményezi, ez már mind az öt államnál előfordult). Ha egy
állandó tag nem támogat egy határozatot, de elfogadását nem akarja akadályozni, akkor tartózkodhat. Az alapokmány értelmében az
ENSZ minden tagja elfogadja és végrehajtja a BT határozatait. A BT feladatai és hatásköre:
• Fenntartani a békét és a biztonságot.
• Megvizsgálni bármely viszályt, amely nemzetközi problémát jelenthet.
• Ajánlást tenni a viták elsimításának módszerére és feltételeire.
• A fegyverkezés szabályozására vonatkozó tervek elkészítése.
• Az agresszió megelőzése érdekében a tagállamok felszólítása gazdasági vagy más (nem katonai) szankciók megtételére.
• Javaslat kollektív katonai akciókra.
• Javaslat a főtitkár személyére.
• A Nemzetközi Bíróság bíráit megválasztani a Közgyűléssel együtt.
• Ajánlás új tagok felvételére.
Szerepéből adódóan a BT folyamatos működését biztosították: minden tagállam egy képviselőjének állandóan jelen kell lennie az ENSZ
székhelyén. A BT bárhol ülésezhet (pl. 1972-ben Addisz-Abebában, 1973-ban Panama Cityben). Amikor egy konfliktus harcokhoz
vezet, a BT dolga, hogy minél hamarabb véget vessen annak (pl. tűzszüneti irányelvek kiadása, a főtitkár személyes fellépése, megbízott
kijelölése, vagy békefenntartó, „kéksisakos” alakulatok küldése a harcoló térségbe, akik a szemben álló felek között közvetítenek,
figyelemmel kísérik a konfliktus alakulását, védik a civilek érdekeit, megakadályozzák a harcok kiszélesedését, előkészítik a békés
rendezés feltételeit). Az alapokmány VII. fejezete alapján a BT kényszerítő intézkedésekről is dönthet (gazdasági embargó, katonai
akciók).

A Gazdasági és Szociális Tanács (Economic and Social Council):

Koordinálja az ENSZ és szakosított szervezeteinek gazdasági és szociális munkáját. Céljai közé tartozik az életszínvonal emelése, a
munkanélküliség csökkentése. 54 tagja van, akiket 3 évre választanak. Minden tagnak egy szavazata van, a szavazás egyszerű
szótöbbséggel történik. Feladata, hatásköre:
• Nemzetközi gazdasági és szociális kérdések megvitatása, ezzel kapcsolatos ajánlások kidolgozása.
• Tanulmányok, jelentések készítése, vagy kezdeményezése.
• Elősegíti az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását.
• Konferenciák szervezése a hatáskörébe tartozó kérdésekben.
• Koordinálja a szakosított intézmények tevékenységét.
Évente általában egy 5 hetes ülésszakot tart, felváltva New Yorkban és Genfben, gyakran miniszterek és tisztviselők bevonásával.

A Gyámsági Tanács (Trusteeship Council):

Célja a nemzetközi gyámság alatt álló területek lakosságának politikai, gazdasági, szociális előrehaladásának biztosítása. A BT 5 állandó
tagállamából áll, de létszáma nincs előírva. Mára már valamennyi gyámsági terület önkormányzatra tett szert, vagy független lett, ezért
csak akkor és ott ülésezik, amikor és ahol a helyzet ezt megkívánja.

A Nemzetközi Bíróság (International Court of Justice):

Az ENSZ legfőbb bírói szerve. Székhelye: Hága. Minden tagállam kötelezi magát arra, hogy minden olyan jogvitában, amelyben
félként szerepelnek, alkalmazkodnak a Bíróság határozataihoz. 15 állandó, más-más tagállamból érkező, a BT és a Közgyűlés által 9
évre megválasztott, de újraválasztható bíró alkotja a testületet (eddig egy magyar, Herczeg Géza volt a tagja, akit 1994-ben választottak
meg). Feladata:
• A tagállamok közötti jogi viták rendezése.
• Jogi tanácsadás az ENSZ-nek és intézményeinek.
• Magánszemélyek előtt nem nyitott!

A Titkárság (Secretariat):
Az ENSZ mindennapi munkáját végző, tisztviselőkből álló szervezet (jelenleg 8600 személyt foglalkoztat mintegy 170 országból).
Egyetlen kormánytól, vagy kívülálló hatóságtól sem fogadhatnak el, vagy kérhetnek utasításokat, csak az ENSZ-nek tartoznak
felelősséggel, erre esküt is tesznek. Vezetőjük a főtitkár, akit a BT javaslata alapján a Közgyűlés nevez ki ötéves, megújítható
időtartamra. Ő a szervezet legfőbb igazgatási tisztviselője. Funkciója politikai jellegű feladat, amely aktivitást, jó diplomáciai készséget
igényel, egyúttal feltételezi a bizalom meglétét a főtitkár és a tagállamok között. A főtitkár a világ előtt az alapokmányba foglalt értékek

5
képviselője, morális súlya nagy. Bármilyen ügyet a BT figyelmébe ajánlhat, amely veszélyeztetheti a nemzetközi biztonságot.
Folyamatosan konzultál a világ állam-és kormányfőivel, vagy más vezető személyiségekkel. Minden évben jelentést tesz közzé,
amelyben értékeli az ENSZ munkáját és előterjeszti nézeteit a jövőt illetően. Eddigi főtitkárok:
• Trigve Lye (Norvégia) 1946-52 (1952 novemberében lemondott)
• Dag Hammarskjöld (Svédország) 1953-61 (1961 szeptemberében Afrika felett lezuhant a gépe)
• U Thant (Burma, ma Mianmar) 1961-71
• Kurt Waldheim (Ausztria) 1972-81
• Javier Perez de Cuéllar (Peru) 1982-91
• Boutros-Ghali (Egyiptom) 1992-96
• Kofi Annan (Ghána) 1997-2007
• Ban Ki-Moon (Dél-Korea) 2007-
A Titkárság székhelye New Yorkban van, hivatalai azonban a világ valamennyi régiójában. Három hivatal emelkedik ki közülük, a
Genfben, a Bécsben és a Nairobiban található központok.

[Az ENSZ költségvetése:

Az ENSZ pénzének nagy részét a fejlett államok bankjaiban tartja. Az ENSZ rendes költségvetését - kb. 1,5 millárd dollár - (kivéve a
szakosított intézményekét és az ENSZ-programokat) a Közgyűlés kétévente hagyja jóvá (a tágabb értelemben vett „ENSZ –család”
évente kb. 10 milliárd dollárt költ). A különböző tanácsok és szakértők bevonásával elkészülő költségvetés-tervezetet a főtitkár nyújtja
be. A pénzügyi alap fő forrása a tagok befizetése (tagdíja), amelyet a Közgyűlés határoz meg a Tagdíjbizottság javaslata alapján
(figyelembe veszik a tagállamok reális fizetőképességét és részesedésüket a világ teljes nemzeti össztermékéből). AZ ENSZ pénzügyi
helyzete évek óta bizonytalan, mert számos tagállam (több mint 80!) nem fizeti, vagy késve fizeti a kiszabott hozzájárulást, vagy nem
járul hozzá a békefenntartó műveletekhez, amelynek külön költségvetése van. Néhány ország önkéntes felajánlásainak és kölcsönöknek
köszönhető, hogy a költségvetés nem omlott össze. A nem fizető országok (ha a be nem fizetett összeg eléri, vagy meghaladja a tagállam
két évre szóló tagdíját) az alapokmány 19. cikkelye értelmében megfoszthatók szavazati joguktól a Közgyűlésben, tartozásaikat kamattal
terhelhetik. A költségvetés alakulása nagyban függ attól is, milyen konfliktusokban kell a békefenntartókat finanszírozni, az elhúzódó,
nagy kiterjedésű konfliktusok sokat emészthetnek fel. Néhány békefenntartó művelet helyszíne és időpontjának kezdete:
• India-Pakisztán 1949
• Ciprus 1964
• Szíria(Golan-fennsík) 1974
• Irak 1991
• Volt Jugoszlávia 1992
• Uganda-Ruanda 1993
• Bosznia-Hercegovina 1995
• Koszovó 1999
• Etiópia 2000
• Kelet-Timor 2002
Más, ismertebb konfliktusok, amelyek megoldásában segített, közreműködött az ENSZ:
• berlini válság 1948-49
• kubai rakétaválság 1962
• közel-keleti válság 1973
• Irak-Irán-háború 1980-88
• salvadori polgárháb. 1992]

A nemzetközi jog alapelvei

1. az államok szuverenitásának és egyenlőségének elve

2. nemzetek önrendelkezésének joga
3. erőszak tilalma – háború
4. beavatkozás tilalma
5. [viták békés elrendezésének kötelezettsége]

Az ENSZ 1970-es közgyűlési határozatában két további elvet határoztak meg, melyeket azóta kitöröltek:

• jóhiszeműség elve: azért törölték ki, mert nem speciális nemzetközi jogi kategória
• államok együttműködési kötelezettsége: azért törölték ki, mert az államokat együttműködésre kötelezve a szuverenitásról szóló
alapelv sérülne, és az 5. alapelv már egyébként is magában foglalja ezt.

6
Az államok szuverenitásának és egyenlőségének elve: A szuverenitás a főhatalom gyakorlását jelenti. Ennek van egy belső és egy
külső oldala.
Belső szuverenitás: Az államhatáron belüli államterületen a hatalmi tényezők – jogszabályalkotók – döntik el, hogy az államban milyen
játékszabályok érvényesek. Pl. büntetőjogban az országgyűlés törvényt alkot, ott döntik el, hogy milyen magatartás tilalmazott, és
hogy a tilalmazott magatartás mely esetben minősüljön szabálysértésnek, illetve bűncselekménynek az adott országban. Ezt nem
lehet befolyásolni – pl. iszlámban bűncselekménynek számít a nő házasságtörése.
Külső szuverenitás: Az állam a nemzetközi jog alanya, saját maga döntheti el, hogy más nemzetközi jogalanyokkal, pl. nemzetközi
szervezetekkel akar-e kapcsolatot teremteni.
Az egyenlőség jogi egyenlőséget jelent, ennek legmarkánsabb megjelenési helye az ENSZ közgyűlése, itt látható legjobban ez a
folyamat. Az ENSZ tagállamai öt fős delegátusa megjelenik az ENSZ rendes ülésszakán. Az államok itt egyenlők, nincs
jelentősége a költségvetés befizetési arányának (USA – nagyon sokat ad bele), jogi egyenlőség nyilvánul meg.

Önrendelkezési jog
Az ENSZ Alapokmány csak egy félmondatban utal rá. 1960: egy közgyűlési határozat dönt arról, hogy a gyarmati népeknek
biztosítani kell a függetlenséget.
a) Az önrendelkezési jog belső oldala: szabadon választhatja meg a politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedését, az emberi
jogok és a demokratikus jogelvek biztosítása jegyében.
b) Az önrendelkezési jog külső oldala: egy nép kikiálthatja függetlenségét, önálló államalakulatot hozhat létre, sőt, akár egy másik
államhoz is csatlakozhat.
A mai napig vannak olyan területek, amelyek helyzete nemzetközi jogi szempontból nem egészen tisztázott. Ezek közül 16 még
önkormányzattal sem rendelkezik. Pl: Amerikai-Virgin-szigetek, Amerikai-Szamoa-szigetek, Kajmán-szigetek)

Az erőszak tilalma
Négy évszám fontos: 1919, 1928, 1945, 1975.
A nemzetközi jog a háború indítás tilalmával a 20. században kezdett el foglalkozni. De a nemzetközi jog legitimálta a háborút
azzal, hogy nem tiltotta meg. Így háborút folytattak az államok. A hadifoglyok helyzetét nemzetközi szerződés szabályozta.
[A Népszövetség – mely az első világháború eredményeként jött létre – már tovább lépett, felhatalmazást adott arra, hogy a
nemzetközi békét és biztonságot megóvja. A Népszövetség alapokmánya már foglalkozik az erőszak tilalmával, de csak 50 %-
ban, mert igazságos és igazságtalan célokért vívott (de mégiscsak) háborút választ el egymástól.
1928 Briand-Kellog paktum: francia-amerikai külügyminiszterek nevei
A paktum itt nemzetközi szerződést jelent. Ez valamiféle újszerűséget jelentett, a háború generális tilalmát mondta ki. Kritikája: a
záró rendelkezésben a szankcióról nem szólnak, büntetést nem ír a szerződés megszegők ellen.
1945 október 24. ENSZ létrejötte: San Fransisco-ban 51 állam képviselője írta alá az ENSZ alapokmányát. Az alapokmány II.
cikk 4. pontja tiltja az erőszakot. Az államoknak az egymás közötti kapcsolatában tartózkodniuk kell az erőszak alkalmazásától,
illetve az azzal történő fenyegetéstől. Taxatív felsorolás:
erőszaknak minősülő cselekménynek minősül:
- Ha egy állam fegyveres csapataival megszállja egy másik állam egy részét vagy egészét. Ha az egész országot, devellációnak
nevezzük, ha csak részleges, akkor annexió. Bombázás, rakétázás is annexiónak minősül.
- Ha nyílt tengeren, nemzetközi légtérben egy állam hadihajója, repülőgépei támadnak meg egy másik állam hadihajóját,
repülőgépét.
Ha pl. A államnak B állam területén kell áthaladnia ahhoz, hogy megtámadja C államot. Ekkor A állam nyilvánvalóan agresszor,
mivel nemzetközi jogokat sért, de B állam is, mert tudja, mi történik, és közútjait, reptereit A állam rendelkezésére bocsátja.
Tehát B állam részéről is erőszakos a magatartás, bár ezt nem tevéssel éri el.
A nemzetközi jog azt mondja:
- Az az állam is ez ellen vét, amely saját államterületét olyan katonai erő kiképzésére bocsátja rendelkezésre, amely katonai
kontingens aztán elmegy a saját országába és ott a legitim vagy legitimnek tűnő államhatalmat megdönti.
- A nemzetközi jog megadja a védekezés jogát az agresszor által megtámadott államnak, védekezhet a támadás nagyságával
arányítottan. A nemzetközi jog a kollektív védekezés lehetőségét is elismeri.
NATO tagállamok:
USA, Kanada
Norvégia, Dánia, Izland
Nagy-Britannia, Franciaország
Olaszország, Spanyolország, Portugália
Törökország, Görögország – 1952-ben csatlakoztak
Csehország, Lengyelország, Magyarország
1975. Helsinki záróokmány aláírásának dátuma
USA, Kanada, 30 európai állam elnöke az ENSZ alapokmányának erőszakra vonatkozó passzusát aktuálisnak minősítette. A
záróokmánynak 3 pillére van:
1. Erőszak tilalma
2. Emberi jogok érvényesülése a záróokmányt aláíró országok területén. Nyugat a polgári és politikai jogok fontosságát
preferálta, Keleten a szociális, kulturális jogokat hangsúlyozták.
3. „Gumipont”, általánosságokat fogalmaz meg: kölcsönös tiszteletadás, békés szándék.]

7
Beavatkozás tilalma: ENSZ alapokmány II. cikk 3. pontja szól róla.
Beavatkozás fogalma: akkor beszélünk beavatkozásról, ha egy állam kormánya egy másik állam kormányát politikai és/vagy
gazdasági eszközökkel arra kényszeríti, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. Csak egy állam kormánya tud beavatkozni
úgy, hogy ez egy másik állam kormányát érinti.
[Bár a nemzetközi jog nem minősíti beavatkozásnak, azonban de facto beavatkozásnak minősül az is, ha egy dollármilliárdos
ember egy szegény országban létrehoz egy alapítvány, a pénzből az ország egészségügyi ellátását biztosítja, vagy kulturális
célokat támogat. Később kéri a kormányt, hogy cselekedjen az ő kedve szerint, mert különben nem támogatja tovább az
országot.]

[Viták békés rendezésének kötelezettsége: ENSZ 33. cikk.

tárgyalás
jószolgálat
közvetítés
nemzetközi vizsgáló bizottság
nemzetközi egyeztető bizottság
nemzetközi választott vagy eseti vagy ad hoc bíróság
állandó nemzetközi bíróság – Hágai Nemzetközi Bíróság

Tárgyalás: egymással vitában lévő államok nem háborúzni akarnak, hanem tárgyalnak. Ennek előnyös oldala, hogy az információ
gyorsabban jut el az egyik államtól a másikig. Hátránya, hogy a tárgyaló delegáció elemei emberek, szubjektumok, akiket ugyan
köt a diplomáciai fegyelem, de sokszor mégis pofozkodnak, stb. Ez visszaveti az elért előnyöket.

Jószolgálat: az az ember, aki leginkább az ENSZ Biztonsági Tanácsának felkérésére jár el, és igyekszik rávenni a két felet, hogy
tárgyalóasztalhoz ültesse őket.

Közvetítés: miután a tárgyalás negatívumainak kiküszöbölése érdekében leül az asztalhoz a jószolgálatot tevő, innentől kezdve
közvetítő, ő vezeti a tárgyalást, az ő feladata a napirendi pontok felvétele, dokumentálás

Nemzetközi vizsgálóbizottság
Egy páratlan számú plénumot felkér két érintett állam, összetételben a két államnak szabad keze van. Tényfeltárást végez, hogy mikor,
mitől keletkezett a konfliktus, stb.
A két ország küld egy-egy tagot, melyek külön-külön felkérnek egy-egy országot, hogy küldjenek egy-egy bizottsági tagot, majd ez a
kettő megválasztott tag közösen választ egy újabb, kívülálló országból egy újabb tagot.

Nemzetközi egyeztető bizottság

Nemcsak száraz tényfeltárást végez, de megoldási javaslatokat is beleír a jelentésébe.

Eseti választott bíróság

Csak annak az ügynek a tárgyalására és igazságszolgáltatásra áll össze a két ország kérésére. Döntése, amint meghozza, jogerőssé válik,
az országoknak el kell fogadniuk. Az ítélet meghozása után felszámolja magát a bíróság.

Állandó nemzetközi bíróság

Leginkább a Hágai Nemzetközi Bíróság.
Olyan testület, mely 15 tagból, bíróból áll, minden tagja más-más állampolgár. Az összetételnél a földön található jogi kultúrák,
jogrendszereknek is képviseltetniük kell. 9 évre szól a bírák megbízatása. Megválasztásához az ENSZ BT-nek és Közgyűlésnek is
egyaránt igent kell mondjon, csak ekkor lesz bíró.
3 évenként 5 bíró cserélődik, váltja egymást. Magasak a követelmények, de ennek megfelelő a fizetésük is, más kereső foglalkozást a
bíró nem folytathat.

A Hágai Bíróság
Egyfokozatú bíróság, a meghozott ítélet azonnal jogerőre emelkedik, előtte csak államok vehetnek részt, önkéntesség alapján
(magánszemélyek nem).
Az eljárás két fő részből áll:
írásbeli: peranyagok tanulmányozása
szóbeli rész: közvetlenség és szóbeliség figyelembevételével meghallgatja a bíróság a két ország képviselőit, valamint a bizonyítási
eljárást lefolytatja.]

A háború joga, a terrorizmus

A beavatkozás tilalma alól négy kivétel van:

1. Ha azt az állam maga kéri: pl.2008-ban Pakisztánban történt földrengés esetén. Hivatalos, fegyveres erők segítsék a rend fenntartását
és a romeltakarítást (de a rossz nyelvek szerint atombombára költöttte a kapott pénzt.)
2. Ha azt a nemzetközi szerződés megengedi (lsd. ENSZ Alapokmány.)
3. Nemzetközi jogi végszükség esete áll fenn.
4. Humanitárius intervencióra kerül sor.
8
Humanitárius intervenció:
Egy vagy több állam, vagy nemzetközi szervezet által végrehajtott fegyveres erőszak egy másik állammal szemben, azért, hogy
megállítsák az ezen állam által véghezvitt tömeges emberi jogi jogsértéseket. A beavatkozást a célállam nem kéri, annak
végsődleges jellege van. A beavatkozást érdektelenül és a nemzetközi jog releváns szabályainak a betartásával kell véghezvinni.
Jogszerűen csak a Biztonsági Tanács felhatalmazása alapján kerülhet sor ilyen jellegű beavatkozásra.

A fogalmi elemek egyenként:

1. A nemzetközi jog más alanya nem avatkozhat be (pl. népek, nemzetek, Máltai Lovagrend.)
2. Fegyveresen végrehajtott támadásról van szó, tehát agresszív erőszakról.
3. Csak államokkal szemben lehet ilyen módon beavatkozni.
4. Egy állam gyakran, nagy mértékben és tömegek sérelmére követi el a jogsértést.
Csak az első generációs jogok megsértése esetén kerülhet sor humanitárius intervencióra. [Az emberi jogoknak 3 generációja alakult ki.
a) Polgári és politikai jogok (1966). Pl.: szabad és titkos választás, élethez való jog, kínzás tilalma, vallás és szólás szabadsága.
b) Gazdasági, Szociális és kulturális jogok. Pl. munkához, oktatáshoz való jog.
c) Harmadik generációs jogok: képlékenyek, állandóan alakulnak és nem mindig elismertek. Pl.: TB, élelemhez való jog,
egészséges környezet]
5. Célállam: ahol a beavatkozás történik.
6. Ha az állam maga kéri a beavatkozást, az már nem humanitárius intervenció, akkor más eset áll fenn.
7. Végsődleges jelleg: először békés tárgyalás útján kell megpróbálni megegyezni és kikényszeríteni, hogy az állam ne kövessen
el jogsértéseket.
8. Érdektelenül: az államok és a szervezetek ne azért avatkozzanak be, hogy ebből előnyre tegyenek szert. (Pl. hiába a
fegyverfejlesztés, ha nem vethetem be, akkor elavul, kidobott pénz…)
9. Releváns: ami ide vonatkozik: ENSZ Alapokmány, emberi jogi egyezmények (pl. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata,
ENSZ, 1948; Emberi Jogok Európai Egyezménye [az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről], Európa Tanács,
1950); hágai jog.

A humanitárius intervenciót meg kell különböztetni a humanitárius segítségnyújtástól. Az utóbbi nem tartalmaz kényszert, vagy
fegyveres erőszakot, az adott állam előzetes hozzájárulása is kell. (Még akár a Vöröskereszt esetében is szükséges a kormány
engedélye, hogy a polgári lakosságot elláthassák.)

A hadviselés joga
Ha az állam jogsértően indít háborút, akkor is köteles betartani a szabályokat. (Ius ad bello helyett ius in bellum).
A hadijog kifejezetten a katonaágra vonatkozik, míg a humanitárius jog a emberiességi központú, a háború borzalmainak enyhítését kell,
hogy szolgálja.

Milyen szabályokat kell követniük a hadviselő feleknek?

1. A hadviselés joga a szokásjogból alakult ki. (Pl. mérgező nyilak tilalma: Hammurapi)

2. Hágai jog
1899 (hadi jog szabályainak összeírása) és 1907 (2. hágai békekonferencia): összesen 16 egyezményt fogadtak el, de ebből 13 lépett
életbe. (Pl: léghajóról bombázás tilalma, dumdum-fegyverek használatának tilalma, fojtó- és mérgesgázok használatának tilalma).

3. A Genfi konvenció keretében 4 egyezményt fogadtak el:

a) a szárazföldi sebesültekre vonatkozó szabályok
b) tengeri sebesütekre vonatkozó szabályok
c) hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkozó szabályok (ruha, élelem és fekvőhely biztosítása)
d) polgári lakosság védelme. (a II. világháború alatt hatalmasra nőtt a civil áldozatok száma!)

A 70-es évek rohamos technikai fejlődésének köszönhetően újabb 2 kiegészítő jegyzőkönyvet fogadtak el: az első a polgári lakosság
védelmére vonatkozott, a második az államon belüli fegyveres konfliktusra (tehát a polgárháborús helyzetekre.)

Kik a hadviselők (kombattánsok)? 4 feltételnek kell teljesülnie

1. alá-fölé rendeltségi viszony (parancsnokság alatt álljon)
2. legyen egy messziről felismerhető jel vagy jelvény
3. nyílt fegyverviselés
4. hadijog szabályait vegye figyelembe.

Ez azért fontos, mert elfogásuk esetén hadifogoly státuszt kapnak, ami védelmet biztosít.

Békefenntartás

Az ENSZ Alapokmány 6,5. fejezete, vagyis nem szerepel az alapokmányban, mégis kialakult ez a hatáskör.
3 formája lézetik, és mindegyikhez szükséges az adott állam beleegyezése.

9
1. Klasszikus békefenntartás (peace-keeping): 1948-ban kerül rá sor először Izrael és a szomszédos államok között. A
békefenntartás olyan eljárás, amely kiszélesíti a lehetőségeket a konfliktus megakadályozása és a béke megteremtése terén.
2. Béke-teremtés (peace-making): olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy rávegye az ellenséges feleket a megállapodásra,
elsősorban olyan békés eszközök útján, amelyeket az ENSZ Alapokmányának VI. fejezetében elődeink lefektettek. Célja
továbbá a demokratikus rend visszaállítása, pl. a választások felügyeletének biztosításával. (Pl.: Namíbia elválása Dél-
Afrikától, ma: Szomália, Nepál, Miammar, Irak, Libanon.)
3. Béke-építés (peace-buliding): a 90-es évek végén alakul ki, olyan területeken, ahol a stabilitás, a rend már fennáll. Cél a
konflikus kkiújulásának a megakadályozása, illetve azon intézmények beazonosítása és támogatása, amely a demokrácia
stabilizációjában segíthetnek. Szakértői csoportok alkalmazását jelenti a teljes jogi-gazdasági- berendezkedés a feladat. (Pl.
Sierra Leone, Burundi).

Terrorizmus

A terrorizmus fogalmát körülírni igyekvő politikai és tudományos kísérletek gyakran ütköznek abba a problémába, hogy
megkülönböztessék a terrorizmust a köztörvényes erőszaktól és a háborútól. A problémát az is fokozza, hogy senki nem nevezi magát
terroristának, ezt a jelzőt mindig ráragasztják valakire.
A terrorizmus egységes nemzeti, nemzetközi jogi definíciójának hiánya kulcsproblémja a témával foglalkozó irodalomnak. Rengeteg
definíció „van forgalomban”, ami nem kedvező a jelenség megértése szempontjából. A nemzetközi terrorizmus egy neves szakértője,
Walter Laqueur 35 különböző definíciót tárt fel, és ő maga is alkotott egyet: „a terrorizmus az erő alkalmazása és az erővel való
fenyegetés abból a célból, hogy riadalmat (pánikot) keltsen a társadalomban, vagy politikai változást idézzen elő.” Fontos lenne
az egyéges és pontos meghatározás abból a szempontból is, hogy ez jelentené az előfeltételét az ellenség, a terroristák
meghatározásának, illetve ez képezné a terrorizmus elleni fellépés legitimitásának alapját. A másik oldalról: egy nemzetközileg
elfogadott terrorizmus-definíció kizárná azt is, hogy pl. a gerillaharcra vagy a szabadságharcra ne süthessék rá a terrorizmus bélyegét (és
vice versa).

Terrorizmus és háború

Mindkét jelenség központi eleme a megfélemlítés és az erőszak, mi lehet akkor a különbség?

A háborúkat államok vívják, míg a terrorizmus azoknak az eszköze, akik túl gyengék ahhoz, hogy nyíltan szembeforduljanak az
állammal. A terrorizmus lényege egyértelműen a nyílt ütközet tagadása. Célpontjait úgy választja meg, hogy kizárja az önvédelem
lehetőségét. Fő jellemzője, hogy kész nemcsak kjelölt, hanem véletlenszerű helyszíneken is támadni.
A terror alkalmazása egy folyamatnak tekinthető, amelynek első szakasza az emberek figyelmének a megragadása: a sokk, a félelem, a
rettegés drámai mértékben fokozza a társadalomban a bizonytalanságot, az ebből eredő szorongást, a zavarodottságot, amely által a
kormányzatot a követelések teljesítésére tudja kényszeríteni.
Fontos eleme a terrorizmusnak, hogy valamilyen cél elérése érdekében alkalmaz erőszakot a cél alapján beszélhetünk:
forradalmi, társadalmi, vallási-spirituális, nemzeti-etnikai (nacionalista) indíttatású terrorcselekményekről.
Fontos különbség még, hogy a háború elsősorban fizikai és kényszerítő jellegű, míg a terrorizmus inkább hatáskeltő, mentális jelenség: a
szubjektív lélektani nyomásgyakorlás útján érvényesül.

A terrorizmus jelensége az idők folyamán nagy változásokon ment keresztül.

Az első terrorhullám a XIX. sz. végén volt, amit főleg anarchisták követtek el, de itt általában 1-1 személy megölése volt a cél. Ilyen
volt a II. Sándor cár elleni sikertelen merényletek sora és az Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné ellen 1898-ban, Genf-ben
végrehajtott sikeres merénylet.

IRA és ETA: a terrorizmus konszolidáltabb (?) formája

Pl. IRA: nyílt fegyveres felkelés volt [1916] Dublinban, amit a hatóságok elfojtanak. Ekkor szerveződött meg az IRA, amely fegyveres
erőszakot alkalmaz az állam hatalom felfegyverzett képviselőivel szemben, de azok ellen is irányult, akik kollaboráltak a brit
rendszerrel. Ez a taktika 1998-ig maradt fenn, de az IRA-ról leválló szakadár csoportok továbbra is erőszakos cselekményeket
folytatnak, civilekkel szemben is.
A baszk terrorizmus alapja is egy nemzeti felszabadítási szeparatista ideológia.
(Érdemes megfigyelni, hogy ezek a szeparatista csoportok Európa peremvidékein vannak!)
A terrorizmus ezen célja, hogy válaszreakciókat csikarjon ki az államból, és nem feltétlenül az öldöklés. Célzott támadásokat
kívántak végrehajtani a célból, hogy megmutassák, az állami apparátus igenis sebezhető. Éppen ezért előtte figyelmeztették az államot,
hogy időben megtehesse a megfelelő intézkedéseket (pl. evakuálás.)

Az 1970-es évek: Olaszország és Németország

Cél: az állam elnyomó lényegének a bemutatása. Ideológiai cél: az állammal szembeni elégedetlenség kiterjesztése a társadalomban,
vagyis hogy a politikai rendszer ellen fordítsák a lakosságot. De! az államot mégsem sikerült megdönteni. Közvetlen cél: híres
politikusok elfogása és kivégzése: pl. Aldo Moro.
Gyakran a politikusok elfogásának az volt a célja, hogy saját embereikkel cseréljék ki őket.
[Az állam kísérletet tett a visszavágásra: Bolognában felrobbantották a pályaudvart.]

10
Az erőszak-alkalmazás módja a hidegháború utáni nemzetközi rendben

A hidegháború alatt szinte kizárólag Nyugat-Európában történtek terrorista támadások, ezt a szabadabb társadalommal lehet magyarázni,
ugyanis a kommunista rendszerekben olyan erős hatalma volt az erőszakszervezeteknek, hogy nem lehetett még egy vallási
közösséget sem létrehozni a hatalom figyelő tekintete nélkül, ráadásul hiányzott az információk szabad áramlása, ami
elengedhetetlen a figyelemfelkeltéshez, és a nyugat-európai titkosszolgálatok- ellentétben a szovjetekkel- nem tekintették feladatuknak
az ilyenek szervezését.
A hidegháború utáni időszakban a nemzetközi rendszerben változás kövezkezett be: a tömbidentitások (kelet-nyugat, szocialista-
imperialista) helyett az identitások történelmi sokféleségéhez való visszatérés erősödött meg. A nemzetközi rendszer megváltozását és
ezzel új nemzetközi rend kialakulását rendszerint nagy háborúk előzték meg, és minden nemzetközi rendszerre az erőszak-alkalmazás
meghatározott formái jellemzőek. 1989 után egy ilyen fejlődésnek lehetünk szemtanúi, jóllehet a hidegháború esetében vitatható, hogy
vajon a klasszikus értelemben vett nagy háború volt-e.
A hidegháború, de leginkább ) 9/11 után véget ért a merev és átjárhatatlan szövetségek kora, a nemzetközi rendszerben sokkal
inkább az időre kötött és változó célszövetségek időszaka következett be elsősorban a terrorizmus megfékezése érdekében.
A terrorizmus ugyanis veszélyezteti a kialakuló új, posztvesztfáliai rendet, amelynek fontos jellemzője, hogy a globalizáció korában
az államok között korábban elképzelhetetlen interdependencia alakult ki, amelynek következtében az államok belpolitikája mindenki
politikáját jelenti, és ezzel a kül-és belpolitika megkülönböztetése mindinkább mesterségessé válik…

Napjainkban…

A mai terrorista csoportok esetében már nincs szelektálás, a cél ugyanis a minél nagyobb károkozás és pánikkeltés. Emellett a
hálózatos modell jellemzi, azaz nincs egy központi irányítás, hanem minden csoporttal külön kell leszámolni. Ez a fenyegetettség
szétterjedését eredményezi.

[Érdemes lehet megfigyelni, hogy a nemzetközi közösség reakcióideje folyamatosan csökken (Bosznia: 3 év; Koszovó: ¾ év…)]

A mai terrorizmus jellemzője még, hogy egyre nagyobb figyelmet keltő akciókra van szükség, mivel a politikai küzdelem része lett a
látványkeltés.
[Példa: Koszovó: önálló albán társadalom létesül az államon belül. 1998-ig nem volt erőszak, ekkor kezdődött meg a támadás a szerb
rendőri és katonai szervezetekkel szemben. A Koszovói Felszabadítási Hadsereg nem volt terroristacsoport, módszeresen működött. A
szerbek brutális válasza: támadások és etnikai tisztogatások az egész koszovói lakosság ellen. A KFH a lakosságtól kapta a támogatást.]

Továbbá a modern terrorista mozgalmak egyik ellentmondására is fel kell hívni a figyelmet: bár sok esetben a nyugati értékek
terjedése ellen harcolnak, mégis, maguk is gyakorta használják fel a modern technológia ás a globalizáció eszközeit.

A terrorizmus fogalmának meghatározása különösen ebben a palesztin viszonylatban nehézkes, hiszen a terrorizmus és a fegyveres
felszabadítási mozgalom közötti határ összemosódik. (Izraelben mindenki- még a nők is- hadkötelesek, ezért a palesztin nézőpont szerint
nincs olyan, hogy civil áldozat.) Kérdés tehát, hogy a cél legitimálhatja-e az erőszakot? A legtöbb állam nem a célokat, hanem az
eszközt (tehát magát a terrorizmust) ítéli el. [Egyébként az arab álláspont szerint az a terrorizmus, amit Izrael művel. A terrorizmus lehet
tehát állami szereplők jelzője is, pl. a totalitárius rendszereké.]

Ma már vannak Európába importált más jellegű terrorista csoportok is, amelyek EU-n kívüli célokkal rendelkeznek (lsd. Örmények
célcsoportja: török közszereplők).
A palesztin terroristacsoportok jelenlétének alapja például az arab-izraeli konfliktusra vezethető vissza. Bár Európa a terrorista csoportok
célpontjává és utánpótlási helyévé is vált, ez azonban nem jelenti azt, hogy az eredeti területen véget ért volna a konfliktus.
A közel-keleti terrorista mozgalmak kérdését tovább bonyolítja, hogy politikai funkciót is ellátnak (pl. Hizbullah: Libanon; Hamas:
Palesztina).

Al-kaida: a palesztin konfliktushoz hasonlóan az irakiak helyzete is sérelmi politika. Kiindulópontja a vallási fundamentalizmuson
alapuló csoportok. A nyugattal szimpatizáló politikai elitcsoportok a célpontjai.

Arab országok
Itt a probléma abból fakad, hogy olyan politikai erők vannak hatalmon, akik mögött nincs széles társadalmi támogatottság.
Egyiptom esetében az Iszlám Testvériség politikai mozgalmat hozott létre a vallási konzervatív ideológia alapján. Nem lehetett azonban
hagyni, hogy az iszlám fundamentalisták hatalomra jussanak.
Algéria: az 1991-es választásokon az iszlám fundamentalisták pártja nyer, de kérdés, hogy kormányra kerülhetnek-e? A válasz egy
katonai puccs volt, majd véres polgárháború következett (GIA).

Európa
A modern terrorizmus megjelenése Európában a 60-as évek második felére tehető. A modern európai terrorista szervezetek általában 2
nagy csoportba sorolhatók: az egyik a baloldali terroristák, akik a világforradalmat akarják előmozdítani, és a szeparatista
mozgalmak, amelyek egy terület vagy nép önállóságáért küzdenek.

11
Baloldali Csoportok
C.C.C. /Belgium/
November 17. /Görögország/
RAF /Németország/
Brigate Rosse /Olaszország/
Szeparatista mozgalmak
Front de La Liberation Nationale
de Corsica /Franciaország-Korzika/
ETA /Spanyolország-Baszkföld/
Irish Republican Army /Nagy-
Britannia- Ulster/

Forrás:
Bokorné Szeghő Hanna: Nemzetközi jog
Gazdag Ferenc: Biztonságpolitika
Órai Jegyzetek: Biztonságpolitika, Bevezetés a nemzetközi viszonyok elméletébe I.-II.; Nemzetközi Jog I-II.

Róna Zsuzsa 12. oldal 2009.10.23.

Kiegészítés
Nemzetközi jogi szolgalom

Cél a saját államterület rendeltetésszerű használata idegen államterületen gyakorolt jogok segítségével.
Példa:
- az 1982. évi 14. tvr értelmében az osztrák vasutak jogosultak Sopronon és környékén keresztül vasúti forgalmat lebonyolítani

Pozitív szolgalom: tűrni köteles az állam

Negatív szolgalom: nem tehet meg valamit az állam, amire amúgy joga volna (pl. Rajna-vidék demilitarizálása az I. világháború után)

(2) Nemzetközi szomszédjog

Olyan jogi probléma, amely az államok területének közeliségéből származik. Lényege, hogy az államnak tekintettel kell lennie a
területén folytatott tevékenység során a szomszédaira.

Leginkább negatív kötelezettségeket ír elő, pozitív tevést csak annyiban, amennyiben meg kell előznie az államnak azt, hogy a területén
kifejtett állami vagy magántevékenység sérelmet vagy anyagi kárt okozzon a szomszédos államnak. Pl. egy bányászati koncesszió
megadásánál.

Alapelv: úgy használd a magadét, hogy a másét ne sértsd („Sic utere tuo ut alienum non laedas”)

(3) Közérdekű korlátozások

A kedvezményezett ekkor nem egy konkrét állam, hanem az államok közössége. Ilyen pl. a parti tengeren való áthaladás joga.

12