HARIS DZSOHARI

CSAKRÁK
REJTETT ENERGIAKÖZPONTOK
 TARTALOM

ELŐSZÓ ______________________________________________________________________________________ 5
A TANTRA ELVEI _____________________________________________________________________________ 7
1. A tompultság állapota (ksipta) ____________________________________________________________ 11
2. Az anyagi világhoz kötöttség állapota (múdha) _______________________________________________ 11
3. A nyugtalanság állapota (vjágra) __________________________________________________________ 11
4. Az egyhegyűség állapota (ékágra) _________________________________________________________ 11
5. Az elmeműködés feletti teljes uralom állapota (niruddha) _______________________________________ 11
1. Rádzsa jóga, a meditáció jógája ___________________________________________________________ 12
2. Dnyána jóga, az igazi tudás jógája _________________________________________________________ 12
3. Karma jóga, az önzetlen cselekvés jógája ____________________________________________________ 12
4. Bhakti jóga, a spirituális odaadás jógája _____________________________________________________ 13
5. Hatha jóga, a testi önfegyelmezés jógája ____________________________________________________ 13
TANTRA JÓGA _____________________________________________________________________________ 13
A CSAKRÁK _______________________________________________________________________________ 14
KUNDALINÍ _________________________________________________________________________________ 16
A NADÍK __________________________________________________________________________________ 19
1. Szusumná ____________________________________________________________________________ 20
2. Idá __________________________________________________________________________________ 24
3. Pingalá ______________________________________________________________________________ 25
4. Gándhárí _____________________________________________________________________________ 25
5. Hasztadzsihviká _______________________________________________________________________ 26
6. Jasaszviní ____________________________________________________________________________ 26
7. Púsá _________________________________________________________________________________ 26
8. Alambuszá ___________________________________________________________________________ 26
9. Kuhú ________________________________________________________________________________ 26
10. Sankhiní ____________________________________________________________________________ 27
11. Szaraszvatí-nadí ______________________________________________________________________ 27
12. Pajaszviní nadí _______________________________________________________________________ 27
13. Váruní nadí __________________________________________________________________________ 27
14. Visvódara ___________________________________________________________________________ 28
A CSOMÓK ________________________________________________________________________________ 29
HOGYAN LEHET FELÉBRESZTENI A KUNDALINÍT? _________________________________________ 32
A TEST KITISZTÍTÁSA ____________________________________________________________________ 32
1. Dhautí, a torok kitisztítása _______________________________________________________________ 33
2. Vaszti, a bélrendszer alsó szakaszának tisztítása ______________________________________________ 33
3. Nétí, az orrjáratok és az orrüregek tisztítása __________________________________________________ 34
4. Trátaka, a szem tisztítási gyakorlata ________________________________________________________ 34
5. Naulí, a has izmainak mozgatása __________________________________________________________ 34
6. Kapálabhátí, fújtató légzés _______________________________________________________________ 34
AZ ELME KITISZTÍTÁSA ____________________________________________________________________ 35
I. Jama_________________________________________________________________________________ 35
2. Nijama_______________________________________________________________________________ 35
3. Ászana_______________________________________________________________________________ 35
4. Pránájáma ____________________________________________________________________________ 36
5. Pratjáhára ____________________________________________________________________________ 36
6. Dháraná ______________________________________________________________________________ 37
7. Dhjána _______________________________________________________________________________ 37
8. Szamádhi_____________________________________________________________________________ 37
A BANDHÁK ______________________________________________________________________________ 38
1. Múla bandha __________________________________________________________________________ 38
2. Uddíjana bandha _______________________________________________________________________ 39
3. Dzsalandhára bandha ___________________________________________________________________ 39

2
 A JÓGAMUDRÁK __________________________________________________________________________ 40
1. Szambhávi mudrá ______________________________________________________________________ 40
2. Khécsarí mudrá ________________________________________________________________________ 40
A CSAKRÁK LÉNYEGE _______________________________________________________________________ 42
MÚLÁDHÁRA CSAKRA _____________________________________________________________________ 42
SZVÁDHISTHÁNA CSAKRA _________________________________________________________________ 48
MANIPÚRA CSAKRA _______________________________________________________________________ 53
ANAHÁTA CSAKRA ________________________________________________________________________ 57
VISUDDHA CSAKRA _______________________________________________________________________ 63
ÁDNYÁ CSAKRA ___________________________________________________________________________ 69
SZÓMA CSAKRA ___________________________________________________________________________ 73
SZAHASZRÁRA CSAKRA ___________________________________________________________________ 77
CSAKRÁK, ÚJRASZÜLETÉS ÉS SPIRITUALITÁS _________________________________________________ 85
RÉSZLETEK A JÓGA KÜLÖNBÖZŐ FOKOZATAIRA VONATKOZÓ HINDU ÍRÁSOKBÓL_______________ 89
JÓGA _____________________________________________________________________________________ 89
ÁSZANA __________________________________________________________________________________ 90
PRÁNÁJÁMA ______________________________________________________________________________ 91
PRATJÁHÁRA _____________________________________________________________________________ 93
DHÁRANÁ ________________________________________________________________________________ 95
DHJÁNA __________________________________________________________________________________ 96
SZAMÁDHI ________________________________________________________________________________ 97
SZANSZKRIT SZAVAK ÉS KIFEJEZÉSEK JELENTÉSE _____________________________________________ 99

3
4
 ELŐSZÓ

A CSAKRÁK ÉRZÉKSZERVEINKKEL ÉRZÉKELHETETLEN ENERGIAKÖZPONTOK az emberi

testben. Állandóan működnek, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Az energia áthalad a
csakrákon, és különböző pszichés állapotokat vált ki. A modern biológia ezt a belső elválasztású
mirigyek által létrehozott kémiai változásokkal magyarázza. E ki vezetőcsatorna nélküli mirigyek
váladékai közvetlenül és azonnal belekeverednek a test véráramába. A régi keleti bölcsek
kapcsolatba hozták ezeket a kémiai változásokat az öt tattvával vagy elemmel - a földdel, a vízzel, a
tűzzel, a levegővel és az ákásával (éterrel). Ezek az elemek állandó, ritmikus, körkörös mozgásokat
végeznek. Az ősi hindu jógatudomány nagy súlyt helyezett ezen elemek megismerésére és
harmonikus működtetésére, mert a csakrákat ezek alapjának tekintette. Az ősi szvara-jóga (a hang
jógája) különböző módszereket ír elő a jelen lévő tattva azonosítására, és a jógik ezen technikák
elsajátításával nagy teljesítményekre képesek sarkallni magukat úgy, hogy közben a lehető
legkevesebb energiát használják fel. A sat-csakra-bhédana (vizualizáció) és a mantra dzsapa
(mantraszöveg ismételgetése) állandó gyakorlásával át tudják változtatni érzékfelettivé a tattvákat,
amelyek a test öt alapcsakráját uralják - vagyis az első öt csakrát -, és ezáltal elérik a polaritás
nélküli tudatállapotot, amely megszabadítja őket a majd illuzórikus világától.
A csakrák ismerete az önmegismerés értékes kulcsa lehet. Megfigyelhetjük önmagunkat, és
láthatjuk az energia mozgását a különböző energiaközpontokon keresztül. Vallásos gyakorlatok,
mint például a böjt, a jótékonyság, az önzetlen szolgálat, elősegítik az energia felfelé áramlását a
magasabb csak-rákba; a múládhára („gyökér, alap") csakrában összetekeredve szunnyadó energia
aktívvá válik - és emelkedni kezd. Miután az áramlás elérte a magasabb erőközpontokat, a
gyakorló teljes magatartása megváltozik: olyan érzése lesz, mintha újjászületett volna. Ha ez az
energiaáramlás tartós, az ilyen személy rendkívüli képességek birtokosává válik. A
vizualizációnak és a mantra szövegek ismételgetésének állandó együttes gyakorlása segíti a
keresőt, hogy fenntartsa az energia áramlását a magasabb csakrákban - és így felülemelkedhessen
az elemek korlátain.
A vizualizáció a csakrák jelképiségének helyes felismerését kívánja meg. Ehhez segítségként a
csakrák szimbolikus ábrázolásait, a jantrákat használják, amelyeket a múltban a látnoki
képességekkel megáldott művészek rajzoltak. Az ilyen eszközök azonban használati utasítások
nélkül semmit sem érnek, és a használati utasítások sem visznek igazán előre megfelelő eszközök
nélkül. E könyv illusztrációi segítik az elmét, hogy hosszabb ideig meg tudja őrizni a csakrák
képeit. A rajzok színeinek lépésről lépésre történő felidézése hatásosabbá teheti a vizualizációt. így
ismételhetjük magunkban azt a sorrendet, amelyben a művész a színeket felvitte a képre, és
képzeletben rekonstruálhatjuk a teljes rajzot. Mindez megváltoztatja az agyhullámok működését
és a pszichológiai magatartás mintáit. A megfelelő színek felidézéséhez a színes illusztrációk
adnak segítséget. A következő sorrendet használtuk a színezésben:
1. A csakra levelei vagy szirmai
2. A csakra jantrája
3. Az állat, amely a bídzsát (magot) hordozza
4. A bídzsa hangja
5. A csakra Saktija
6. A csakra istensége.

5
Ugyanezt a sorrendet kell használni a vizualizációban, vagyis a csakrák teljes rajzának belső
látással történő rekonstrukciójában, amely fejlesztheti az elvont képalkotás gyakorlásának
képességét, s ez idővel mélymeditációhoz vezet.
A rajzokat azért kell kiszínezni, hogy tevékenységre bírják a jobb agyféltekét; a magyarázó
szövegek tanulmányozása pedig azért szükséges, hogy fejlesszék a bal agyfélteke intellektuális
aktivitását. Ez egyensúlyt teremt a "gondolkodó agy" és a "művészi agy" között. A maghangok
(bídzsa mantrák) ismételgetése és a dharma (törvény, rend) segíti a gyakorlót a magasabb
tudatállapotok elérésében.
Szeretnék köszönetet mondani Mary Conorsnak, amiért elkészítette a rajzokat e könyv számára a
csakra festmények alapján, amelyeket korábban készítettem. Nagyon hálás vagyok tanítómnak, Sri
C. Balnak, aki irányította Iszandíp Dzsoharit, hogy megfesthesse a színes illusztrációkat, és Heidi
Rauhutnak, amiért elkészítette a jelen kiadás javított szövegének első kópiáját. Köszönetet mondok
Elaine Mintónak is a kézirat legépeléséért és néhány fejezet megszerkesztéséért.
Nagyon köszönöm H. H. Srípadzsi, Ganés Baba és Ácsárja Csandrasékhar Sásztrí segítségét, akik
magyarázataikkal egyes témákat érthetőbbé tettek, gazdagították ismereteimet tanításaikkal,
áldásukkal és jelenlétükkel. Ezáltal ösztönöztek e munka elvégzésére.
A könyvben található tanítások apámtól származnak, aki a sat-csakra-bhédanát (vizualizációt)
gyakorolta. Sok segítséget kaptam a tantrikus iratokból, szentek írásaiból és különféle
kéziratokból, amelyek más-más módokon ábrázolták a csakrákat. Az ősi koncepciók megértésének
elősegítésére sok rajzot és táblázatot mutatok be abban a reményben, hogy ezekkel gazdagíthatom
az emberek tudását, és segíthetem őket a tantra ősi indiai hagyományának megértésében és
modern megvilágításában.
Végül köszönetet mondok barátaimnak és tanítványaimnak, akik értékes javaslataikkal segítettek
elkészíteni ezt a könyvet. Remélem, hogy ez viszonzásul a csakrák hasznos útmutatójává válik.
Azoknak, akik többet akarnak tudni a különböző csakrákkal kapcsolatban említett szintekről,
ajánlom Lílá* című könyvemet, amely a tudás „játszmáján" alapszik. A csak-rák további
aspektusait a Tools for Tantra** (Eszközök a tantra számára) című könyvemben fejtettem ki.

Haris Dzsohari,
1987. Szeptember

363 Punjabpura
Bareilly, U.P.
India

*Lílá (London: Routledge & Kegan Paul, 1980).

**Tools for Tantra (Rochester, Vermont: Destiny Books, 1986).

6
 Első fejezet
A TANTRA ELVEI

Minden létező test közül, amely magatartásán keresztül fejeződik ki, az ember teste a legfejlettebb.
Képes az önkifejezésre és az Igazság felismerésére az érzékszervekkel felfogható jelenségek
birodalmán túl is. Az emberi szervezet az emlékezet, a képzelet és az intuíció segítségével
megértheti és befogadhatja a rá vonatkozó természeti törvényeket, és kedvező célokra, fejlődésre
és növekedésre használhatja azokat az erőket, amelyek titokzatosnak látszanak (materiális
szempontból tekintve). Szervezetünk a belső és külső ritmus tökéletes szinkronba hozásával a
legkisebb ellenállás útját követi, ezért szabadon evezhet a jelenségek világának óceánján anélkül,
hogy elsüllyedne. Pontosabban fogalmazva: az emberi test a legtökéletesebb eszköz a tudat
kifejezésére.
A tudat a végső, megoszthatatlan valóság, amelyen kívül és amelynek ereje által működik az elme
és az anyag. A megnyilvánult valóság mint elme és anyag csupán az egésznek, vagyis az örök
valóságnak a része. Az elme korlátozza a tudatot, mert az elmének (a tudathoz tartozó egységnek)
a tapasztalatai behatároltak. De az ásványoktól az emberig terjedő széles spektrumban különböző
szintek vannak, amelyek mindegyikében létezik tudat. A nevek és a formák világában
(szanszkritul: náma = rúpa) semmi sem abszolút tudatos vagy abszolút tudattalan. Tudat és
tudattalanság harmonikusan összeolvad a jelenségek világában. Az emberben a tudat öntudatként
jelentkezik. Ez megkülönbözteti a létező tudat minden más formájától.

7
Az emberi lényben a tudat fő központjait a gerincoszlop mentén és a koponyában találjuk. A
gerincoszlop és az agy fejlődik ki a legkorábban a fogamzás után. Ebből anyagiasodik a teljes testi
forma. Ez a rendszer az energia nagy generátora, és fantasztikus idegi hálózattal rendelkezik,
amely a szervezeten belüli kapcsolatteremtést szolgálja. Az agy állandóan energiát termel. Ez az
energia a finom ideghálózaton keresztül folyamatosan ellátja a szervezetet, és növeli az életerőt. A
koponya hátsó és alsó részét mechanikus agynak, a tudatalatti elme szervének tartják. Ez alsó
agyként, kobraagyként vagy hüllőagyként is ismert. Az agy felső része viszonylag később fejlődik
ki, mint az alsó rész, és nyitottabb a változásokra.
Az emberi test minden működését az agyban és a gerincoszlopban végighaladó központi
idegrendszer szabályozza. A pszichét befolyásoló, láthatatlan központok ebben a rendszerben
helyezkednek el. Ezeket az ismereteket évszázadokkal ezelőtt hagyta az utókorra a hindu tantrikus
tradíció, amely csakráknak nevezte el e központokat. Azt tartják, ha a csakrák egyensúlyban
működnek, megfelelő harmónia alakul ki az agy felső és alsó része (a tudatos és a tudatalatti elme
székhelye) között. Az agy felső és alsó része közötti különbség modern kutatásainak eredményei
rámutatnak e kettő belső konfliktusára, és ezzel kapcsolatban azokra a magatartási mintákra,
amelyeket ez befolyásol és érint. Ezek a tanulmányok hangsúlyozzák az alapvető kettősséget az
emberi természetben. Ezt a kettősséget alátámasztja a két agyfélteke különbözősége. Mi, emberi
lények, benne élünk ebben a kettősségben, és örökösen gondok és komplexusok áldozatává
válunk. A gyakorlatban látszik e probléma legelfogadhatóbb megoldásának, ha megpróbálunk
egységet létesíteni agyunk felső és alsó része között, valamint a jobb és a bal agyfélteke között.
Kiegyensúlyozott egység akkor érhető el, ha állandóan munkálkodunk mind a négy
komponensen. Ehhez alapvető igény az emberi természet szisztematikus tanulmányozása - vagyis
az emberi szervezet tevékenységeinek és működéseinek megfigyelése működés közben.
Számos tudományos vizsgálatot végeznek holttesteken vagy beteg emberek testi működésein,
ezekből azonban élő vagy egészséges szervezetre érvényes adatok nem nyerhetők. A tantra és a
jóga ősi tudománya teljességében tanulmányozza az emberi szervezetet. Az egészséges
szervezetek működésének megfigyeléséből nyert eredményeiket még nem egyeztették eléggé
átfogóan a nyugati orvostudomány tapasztalataival és felfedezéseivel. Napjainkban már egyre
inkább elfogadják és széles körben alkalmazzák a jógagyakorlatokat és a légzésszabályozást a
műtétek utáni utókezelésnél vagy a betegségek megelőzésében. Ezek közvetlenül a tantra- és a
jógahagyományokból vehetők át, és sikerrel használhatók a modern ember számára is. De ha
teljesen meg akarjuk érteni jelentőségüket, nemcsak a fizikai dimenzióban kell őket vizsgálnunk,
hanem a pszichológiaiban is.
Valószínűleg a jóga az a rendszer, amelyen keresztül első ízben sikerrel kutatták a
transzcendentális egységet. A jóga szó a szanszkrit judzs szótőből ered, amely annyit jelent, hogy
„egyesülni", „csatlakozni valamihez", „hozzáadni valamihez valamit". Ha a durva fizikai szinten
nézzük, akkor ez az egyesülés az egyéni tudat és a kozmikus tudat között történik (vagyis az
egyéni lélek egyesülése Istennel). A jóga gyakorlati módszert ad, olyan rendszert, amely egységet
teremt két tényező - az elmeműködés és a tudat - között. A jógával különleges önfegyelmezésen és
gyakorlatok végzésén keresztül bárki elérheti ezt az egységet, ha a jóga által előírt rendszerhez
igazodik. E rendszer szerint az egyéni tudat része a kozmikus tudatnak, az isteni valóságnak, a
forrásnak, a megnyilvánult univerzum alapanyagának. Lényegében a kozmikus tudat és az egyéni
tudat egy és ugyanaz. De szubjektív érzékelésünk elkülöníti a kettőt egymástól. Ha azonban

8
túljutunk a szubjektív érzékelésen, az egyéni tudat feloldódik, és megtörténik az eggyé válás. Az
ember isteni természetének megvalósítása felszabadítja őt állati természetének csapdájából, amely
a szubjektivitást és a korlátozott érzékelést okozza. A jóga ezt „az elme csapdájának" nevezi. A
modern pszichológiában „elme" alatt egészen mást értenek; ott ez az agy működését jelenti, amely
felelős a gondolkodásért, az akaratért és az érzésekért. Az agy anyagi valóság és az elme
megnyilvánulási eszköze, de az elme maga nem anyagi valóság. A modern tudósok kutatják a nem
anyagi valóságot az agy fizikai anyagában és ennek két féltekéjében. Keresik a pszichét. Az ősi
bölcseletek sok mindenre fényt derítenek e tárgykörben, és a kétféle szemlélet egyeztetése hasznos
lehet ezen a téren. A modern pszichológia és a modern orvostudomány birodalmában lassan
megértik az igazságot. Kutatják az ősi ismereteket, és vannak olyan tudósok, akik úttörő
tevékenységet folytatnak, hogy egyeztessék ezt az igazságot a saját kutatási eredményeikkel.

Mostanában szorgalmasan törekszünk a harmóniára az emberi psziché racionális és emocionális

megközelítése között. A két rendszer - a modern és az ősi - által alkalmazott módszerek alapvetően
különböznek egymástól. A jóga a pszichológiai magatartások okát az elmében és a tudatban keresi.
A másik részről a pszichológusok a viselkedés tanulmányozásán keresztül próbálják a pszichét
meghatározni. Az eredeti jógaformula szerint nekünk magunknak kell felfedezni önmagunkat; a
mai tudósok viszont másokat figyelnek meg, nem önmagukat, nem az önvalót, amely pedig
mindnyájunkban létezik. A pszichológusok és a többi tudósok belemerülnek az egyéni és a
csoporttudat tanulmányozásába, hogy meghatározzák az elme különböző dimenzióit. A jóga
nemcsak leírja az elme összes állapotát, aspektusát és dimenzióját, hanem gyakorlati segítséget
nyújt működésének szabályozásához, hogy elérjük a tökéletes belső békét, és megszabaduljunk a

9
nyomorúságoktól és szenvedésektől, amelyeket a mentális hullámzások és változások okoznak. A
jógához hozzátartoznak azok a gyakorlati útmutatások, amelyeken keresztül az elme normális
működése fölé kerülhetünk.
A jógafilozófiának spirituális jelentőségén kívül van morális értéke is, és ez nagyon hasznos a
mindennapi életben. A jóga elveiben találjuk meg a jobb emberi kapcsolatok és a világbéke
alapkövét. A jóga alapkoncepcióját a következő elvek képviselik:

Szarvé bhavantu szukhinah,

Szarvé szantu nirmájá.
Legyen mindenki boldog,
éljen mindenki békében.

A jógafilozófia elvei egyetemesek, és az elme összes képességének minden fokára kiterjednek.

Lehetővé teszik a jógával foglalkozó útkereső számára, hogy akarattal állítsa meg elméje összes
változását. Az önfegyelem állandó gyakorlása segíti a keresőt, hogy koncentrálttá és nyugodttá
váljon. A belső párbeszédeket is különösebb erőfeszítés nélkül csendesíti le. A jógaszádhaná
(gyakorlat) gyümölcse a felemelkedés szenvedéseink fölé, valamint az átlépés a megismerő
képességek és az érzékelhető világ határán túlra. Ha ide eljutunk, nem függünk többé a fizikai test
és a fizikai érzékszervek korlátaitól. A jóga gyakorlása az elmét élessé, koncentrálttá,
„egyhegyűvé" teszi. Összpontosított figyelemhez, állandó belső békéhez, a magatartási minták
megváltozásához és végül megvilágosodáshoz vezet.
A figyelem összpontosítása különösen hasznos felgyorsult, technikailag magasan fejlett
korunkban. A szétszórtság és zavarosság nélküli nyugalom bennünk és körülöttünk lényeges az
önkifejezéshez. Egyénileg is szükségünk van arra, hogy megértsük lappangó lehetőségeinket.
Szükségünk van a belső kutatásra, hogy megismerjük önmagunkat. Meg kell értenünk
önmagunkat, saját mikrokozmoszunkat, és meg kell értenünk kapcsolatunkat a makrokozmosszal.
Az összes fizikai jellegű tudomány sok részre osztja az embert, míg a spirituális tudományok
egységet érzékelnek a sokféleségben. Bár valóban szükség van arra, hogy tanulmányozzuk a
részleteket, az is fontos, hogy egészet teremtsünk a részekből, és felismerjük minden ember helyét
a másokkal való kapcsolatában, akik hozzá hasonlóan a nagy egész részei. A túlzott
individualizmus, szubjektivitás és saját érdekeink fontossága elhomályosít - és bezárja nyitott
elménk ablakait. Saját egyéniségünk túlhangsúlyozása magányérzethez és borúlátáshoz vezet.

A jóga rendszere az elmének ötféle állapotát különbözteti meg:

• A tompultság állapota
• Az anyagi világhoz kötöttség állapota
• A nyugtalanság állapota
• Az egyhegyűség állapota
• Az elmeműködés feletti teljes uralom állapota

10
1. A tompultság állapota (ksipta)
Ebben az állapotban az embernek nincs türelme az érzékfeletti jelenségek megfigyelésére. De
szellemi képességei sem elegendők hozzá. Ezért nem tud ilyesmiről gondolkodni, és képtelen
megérteni a nem kézzel fogható elveket. Nagyfokú irigység vagy rosszindulat időnként a
koncentráltság állapotába hozhatja az elméjét, de ez nem azonos a jógakoncentrációval.

2. Az anyagi világhoz kötöttség állapota (múdha)

A elmének ebben az állapotában az ember makacsul kötődik az érzékszervekkel felfogható
világhoz, és ez alkalmatlanná teszi arra, hogy a nem kézzelfogható elveken gondolkodjék. Példa
erre az a személy, akinek elméjét teljesen uralják a pénzügyek vagy a családi gondok, és már szinte
belebolondul ezekbe.

3. A nyugtalanság állapota (vjágra)

Ez az állapot nem azonos a ksipta állapotával. A legtöbb spirituális tanítványnak alapvetően ilyen
az elmeállapota - ez az elme néha nyugodt, máskor zaklatott. Amikor egy nyugtalan elme
időnként nyugodt, képes megérteni a nem kézzelfogható elvek valódi természetét, ha hall ezekről,
és elmélkedhet rajtuk valamennyi ideig. De bár lehetséges a figyelem összpontosítása nyugtalan
elmével is, ez nem tart sokáig. Nem biztos, hogy elérhető a felszabadulás csupán a koncentráción
keresztül, ha az elme általában nyugtalan, mert amikor megszűnik a koncentráltság, ismét feltör a
szétszórtság. Mindaddig, amíg az elme meg nem szabadul a szétszórtságtól, és nem fejlődik ki a
tartós „egyhegyűség" állapota, az üdvösséget lehetetlen elérni.

4. Az egyhegyűség állapota (ékágra)

A Jóga Szutrákban Patandzsáli úgy határozta meg ezt a tudatállapotot, mint amelyben egy eltűnő
gondolatot egy, az előzőhöz szorosan kapcsolódó gondolat követ; amikor az ilyen állapotok
folyamatosan követik egymást, az elmét „egyhegyűnek" nevezik. Az elme számára lassan
megszokottá válik az éber tudatállapot, és még az álom állapotában is tudatos marad. Amikor a
jógi az egyhegyűség állapotát elsajátította, eléri a szampradnyáta szamádhit A szamádhi (tökéletes
boldogság) az igazi jógaszamádhi, és elvezet az üdvösséghez.

5. Az elmeműködés feletti teljes uralom állapota (niruddha)

Ez az állapot mentes az eszmefuttatástól és a töprengéstől. Az ember a ilyenfajta gondolkodás
megszüntetésének állandó gyakorlása által képes igazán megérteni a nevek és a formák világát
mint az elme termékét. Amikor az elme megszűnik létezni gyakorlati értelemben, minden más
szétoldódik.

11
Az elme normális esetben három különböző tudatállapoton keresztül működik:
• Éber tudat
• Álom tudat
• Mély alvás

Az éber tudat állapotában az ember összhangban működik az agy felső és alsó részével, valamint
mindkét agyféltekével. Az álom állapotában az embert inkább a tudatalatti elme uralja, amelynek
székhelye az agy alsó részében van; így az álmok az elnyomott vágyak teljesülésének eszközévé
válnak. Csak azok képesek fenntartani az „egyhegyűséget" az álom állapotában is, akik ennek
művészetét elsajátították. A megszokottá váló egyhegyűség állapota az állandó jógagyakorlásnak
és az önfegyelmezésnek a gyümölcse. Amikor a kereső eléri ezt az állapotot, túljut az ösztönök
birodalmán (a tudatalatti elmén), és elmerül a teljesség állapotában, a szampradnyáta
szamádhiban, egy megváltozott tudatállapotban, amelyben megszűnnek az elme hullámzásai és
váltakozásai; ez a mély alvás alatti tudat.
Van még egy negyedik állapot is, a negyedik dimenzió állapota. A jóga ezt túrijának nevezi. Ez a
tudattalan tudat állapota. A közelmúltban a pszichológia modern képviselői érdeklődni kezdtek ez
iránt az állapot iránt, amelyben a tudatos elme elfojtott, de mégis létezik tökéletes tudat. Ezt az
állapotot is „megváltozott tudatállapotként" ismerik.
A jóga a nyugodt és állandóan összpontosított atmoszféra kifejlesztését szolgálja. Ez egységhez
vezet a gondolkodásban és a cselekvésben, elmetisztítási gyakorlatokat ír elő; tudatosságot ad;
megállítja a belső párbeszédeket; és belső csendet teremt. Lehetővé teszi, hogy ne ragaszkodjunk
túlságosan semmihez; jobb fizikai és mentális egészséget biztosít; útmutatásokat ad a keresőnek
ahhoz a speciális táplálkozáshoz, amely az önfegyelem gyakorlásához szükséges; és kitágítja a
tudatot.
A jóga tudományának vannak különböző fajtái, éppúgy mint ahogyan az emberi temperamentum
is sokféle.

1. Rádzsa jóga, a meditáció jógája

Az ember a gondolkodás elvének felfüggesztése által akarattal képes elérni az eggyé válást.

2. Dnyána jóga, az igazi tudás jógája

Az ember azáltal érheti el az eggyé válást az igaz tudáson keresztül, hogy folyamatosan felismeri a
különbséget a valóság és a nem-valóság között.

3. Karma jóga, az önzetlen cselekvés jógája

Ez cselekvés vagy kötelességvállalás magáért a kötelességvállalásért, nem az élvezetért vagy az
ösztönök kielégítéséért. A karma jóga képessé teszi az embert, hogy elérje az eggyé válást a
szolgálaton keresztül.

12
4. Bhakti jóga, a spirituális odaadás jógája
Az ember az odaadáson, a szereteten és a lemondáson keresztül keresi az eggyé válást.

5. Hatha jóga, a testi önfegyelmezés jógája

Az ember testi és szellemi gyakorlatok által megváltoztatott tudatállapotokon keresztül keresi az
eggyé válást. A hatha jóga azoknak az útkeresőknek való, akik a fizikai edzést igénylik, hogy
rendkívüli erőnlétre tegyenek szert, és így hárítsák el a meditáció útjában álló akadályokat.
Mindezek a jógafajták a maguk módján ugyanazt a célt közelítik meg; a gondolkodás és a
cselekvés egységét; a belső és a külső egységet.

TANTRA JÓGA

A tantra jóga az összes fentebb említett jógafajta kombinációja, a jógának gyakorlati típusa,
amelyben a fizikai testet és az elmét egységnek, vagyis a testet az elme hordozóeszközének
tekintik. E szerint a rendszer szerint az elme elvont tényező, a test viszont konkrét; ahhoz, hogy az
elvont elmével dolgozzunk, használni kell a konkrét anyagi eszközt, amelyet testnek neveznek. A
test az, amelyben az érzékfeletti központok tartózkodnak. Az elme hozza működésbe az agyat és az
idegrendszert. Az összes reagálás székhelye a gerincoszlop. A tantra alapelve a sakti (női energia),
amely mint anyag és elme nyilvánul meg, a felsőbbrendű tudatnak azonban nincs szüksége
elmére, ezért anélkül létezik. Amikor nincs elme, nincs korlátozás, és az ember maga a tiszta tudat.

13
Ahhoz, hogy az elmén túljussunk, meg kell állítanunk ennek hordozóeszközét úgy, hogy
felfüggesztjük a tevékenységeit. A prána (légzés) az elme hordozóeszköze. Az apána az a prána,
amelyik a köldök és a végbélnyílás között lakozik, és felelős a medence környékén elhelyezkedő
szervek tevékenységéért, beleértve az ejakulációt, a vizelést és a székletürítést. Ha azt a pránát,
amelyik negatív ionokat hordoz magával, együttműködésre bírjuk az apánával, és arra
kényszerítjük, hogy belépjen a központi csatornán kérészül a gerincoszlopba, létrejön az egyesülés
a prána negatív ionjai és az apána pozitív ionjai között. Ez nagy energiát fejleszt, amely
viszonzásul segít felkelteni az alvó energiát, amely a gerincoszlop alján pihen - a kundalinít. Ennek
az energiának a fejlesztése előtt az útkeresőnek már fel kell készülnie testének kitisztításával,
ászának (jógatesthelyzetek) gyakorlásával, mudrákkal (kéztartásokkal) pránájámával (jógalégzés
gyakorlatokkal) .
A kundaliní gyakorlási rendszer alapvetően tantrikus eredetű. Ez a psziché és az anyag
egyesülésén, valamint az elme és a fizikai test egyesülésén keresztül működik. Elvileg a test nagy
szerepet játszik a különböző kedélyállapotok létrehozásában, beleértve a legmagasabb
kedélyállapotot, a szamádhit, az abszolút boldogság állapotát. Ezt az állapotot úgy érhetjük el,
hogy az energiát felvezetjük a központi idegrendszeren és a gerincoszlopon keresztül. Az energia
egy keskeny folyosón halad felfelé a gerincoszlopban, és átmegy a hat pszichikus központon,
mielőtt eléri végső helyét, a hetedik központot. A hetedik központ a fejtető közelében helyezkedik
el, a két agyfélteke közötti üregben, ahol létrejön az eggyé válás, és ahol az elme tevékenységei
tökéletesen megszűnnek. Mindkét agyfélteke elcsendesedik, leáll a belső párbeszéd, megszűnik az
idő és a tér érzékelése, és nincsenek többé azonosulások és hamis képzetek a jelenségek világáról.

A CSAKRÁK

A csakrák érzékszerveinkkel felfoghatatlan energiaközpontok, amelyeknek mibenléte materiális

vagy fiziológiai fogalmakkal nem határozható meg. Ahogyan a festmény lényegét sem lehet leírni
a vonalak, a formák vagy a színek különböző árnyalatainak közlésével - bár mondhatjuk, hogy
ezek alkotják a festmény alapszerkezetét -, hasonlóképpen a csakrák sem mutathatók be a
pszichológia, a fiziológia vagy bármely más konkrét tudomány szakkifejezéseivel. A csakrák az
érzékszervekkel felfoghatatlan szúksma prána (transzcendens életerő) tevékenységének központjai;
együttműködnek a paraszimpatikus, a szimpatikus és az autonóm idegrendszerrel, és így
kapcsolódik velük a fizikai test.
A csakra szanszkrit szó, amely kört és mozgást jelent. Mivel az emberi testben minden állandóan
mozog és körkörös formában fejlődik, ezeknek a belső mozgásoknak a központjait nevezzük
csakráknak. A csakra szó kereket is jelent. A csakrákat az elme kerekeinek is tarthatjuk, amelyek a
vágyak erdejében lakoznak. Minden egyes csakra a vágyak színpada. Az élet folyamán az ember a
vágyak erdejében lakik, és annak a csakrának a szempontjából gondolja át és érti meg az
élethelyzeteket, amelyben általában a legkényelmesebben érzi magát.
Amikor a csakrákat tárgyaljuk, beszélnünk kell ezeknek a központoknak szövevényes
aspektusairól. Az idegrendszer csupán szállítóeszköz, de az általa hordott üzenet érzékfeletti, és
nem mentes a tudattól vagy az öntudattól. Az emberi szervezetben a kapcsolat az anyagi és a
szellemi között a közvetítő vezetékeken keresztül történik, amelyek az érzékszervekkel és a
munkaszervekkel kapcsolódnak. A jóga mindkét szervtípust edzi. Fejleszti és támogatja a testet,
14
hogy igazán értékessé váljon. A jóga az útkeresőt a saját teste, érzékszervei és munkaszervei
legjobb barátjává teszi, és összhangot teremt a test jobb és bal oldala között, amelyek általában
nincsenek összhangban, hanem nagyon eltérnek egymástól. Annak a jógaágazatnak, amely
elsősorban a csakrákra és a szunnyadó kundaliní energiára helyezi a fő hangsúlyt, többféle
elnevezése ismeretes, mint például kundaliní jóga, laja jóga, kríjá jóga és saktipátamahá jóga.
Ez a könyv a tantra jógáról szól. A bemutatott ábrák illusztrált tantrikus szövegek hasonmásai.
Minden csakra jelképes ábrázolását ismertető leírás követi. Ezek az ábrák sajátos nyelvet
képviselnek, és azzal segítik a keresőt, hogy emlékeztetik a csakrákra. Értékes eszközök annak, aki
megpróbálja elképzelni a csakrákat meditáció közben. Félrevezető, ha a fizikai szervekre és azok
helyére koncentrálunk a testben, ahogyan ezt sok spirituális mester előírja, mert a csakrák nem
anyagi természetűek. Az igazi kereső jobban teszi, ha figyelmét a láthatatlan, transzcendens
központokra irányítja, és a hozzájuk tartozó tudatállapotot hozza létre. Ezek a központok végső
soron összefüggnek a fizikai testtel és ennek érzékelhető működéseivel. A csakrák ábrázolásai
képessé teszik a kundaliní jóga gyarlóját a meditációra azáltal, hogy képzeletében kiszínezi a
rajzokat, és közben mormolja a bídzsa (mag-) és egyéb hangokat, amelyek jelen vannak a csakrák
lótuszszirmaiban.
Az emberi agy egyik féltekéje vizuális, a másik verbális. A vizuális agyfélteke a csakrák vizuális
képeivel dolgozik, amelyeket bemutatunk a sajátosan színezett illusztrációkban. Ugyanakkor a
verbális agyfélteke hangokkal és maghangokkal foglalkozik. A hallás és a látás képességének
együttes használata a tantra egyik jellemzője. Aki ezt elsajátítja, meditatív állapotba kerül, és
közben nem tétlenkedik. Inspirációt kap a formáktól és a színektől.
Ez a könyv bevezető a csakrák klasszikus értelmezéséhez, amelynek gyökerei az ősi
gyakorlatokból származnak, és még ma is működőképesek.

15
 Második fejezet
KUNDALINÍ

Már korábban említettem, a csakrák nem konkrét jelenségek és nem határozhatók meg pusztán
materiális vagy pszichológiai szempontból. Ezért ezeknek az idegekkel, sejtekkel s szövetekkel
együttműködő, transzcendens központoknak érzékfeletti aspektusairól kell beszélnünk.
Összefüggnek a fizikai szervezettel, az érzékszervekkel és a munkaszervekkel. Fontos, hogy
megmagyarázzuk, különösen azoknak, akik fel akarják ébreszteni a kundalinít, hogy ez minden
működés szilárd támasza a testben, és a tudathoz hasonlóin, ennek sincs külön szerve. A kundaliní
tartja életben a világ összes lényét a belégzés és a kilégzés eszközével. A kundaliní az életerő.
A kundaliní szó a szanszkrit kundala szóból ered, amely „összetekeredést" jelent. Egy
összetekeredett helyzetben szunnyadó kígyóhoz hasonlítják. A kígyó és a kundaliní kősóra'
hasonlóság ez utóbbi természetéből adódik, mivel spirál alakú és kígyószerű. A kundaliní az
örökké létező, felsőbbrendű tudat aspektusa. E tudatnak lehetnek jellemző sajátosságai, de létezik
azok nélkül is. A jellemző sajátosság nélküli (nirguna) aspektusban a kozmikus tudat lakozik, és ez
a tiszta tudat. A jellemző sajátosságokkal rendelkezőben (szaguna) a energia gyakran kundaliníként
válik személyes jellegűvé, ez a Nagy Istennő aspektusa. Elsődleges energiának vagy saktinak is
nevezik, mivel Saktiként (istennőként) személyesítik meg. Minden teremtményt a kundaliní
energiája hoz működésbe. Az emberi testben ugyanez az energia szunnyad statikus központként,
amely megtalálható a lét minden formájában. A jelenségek világában mindig van energia, minden
megnyilvánulás mögött ez a statikus háttér.
A hatha jóga és a tantrikus írások szerint a kundaliní energia egyaránt létezik statikus és mozgó
formában, és jelen van minden élőlényben és megnyilvánult jelenségben. A mozgó energiát
használják fel az élőlények az életben maradás biztosítására, míg a statikus energia szunnyadó
állapotban marad az átlagos tudatműködés közben. Mihelyt valaki öntudatossá válik, és felismeri,
hogy van az életnek magasabb célja is, hogy van egy másik tudatállapot is a megszokott ébrenlét,
alvás vagy álom állapoton túl, amikor az ember érzéki jellegű vágyai kielégültek, amikor nem
vonzódik többé a jelenségek világához, akkor tapasztalja meg a nem-kötődés állapotát, a befelé
tekintést. A visszahúzódás a földi élvezetektől kaput nyit a belső világ felé, és az ember
megtapasztalja a fényt, amely az eggyé váláshoz vezeti, az anyag és az elme kettősségének eggyé
válásához.
Ez a teljes változás akkor történik, amikor a szunnyadó statikus energia mozgásba jön, és fittyet
hányva a gravitáció törvényének, felfelé tör a gerincoszlopban, a transzcendens központokon
keresztül. Az erő, amely átlöki az energiát a központi csatornán, a prána negatív ionjainak
egyesüléséből származik az apána pozitív ionjaival. Az apána székhelye a köldök alatti területen
van, a medence táján. Ezért az az energia, amelyik a gerincoszlop alján szunnyad, statikus. Ez
pontosan ott helyezkedik el, ahol a farkcsigolyák (coccyx) felső része és a keresztcsont (sacrum)
alsó része kapcsolódik egy gyökérszálaknak látszó idegcsomóban. A hagyomány ezt múládhára
csakra néven említi, vagy úgy, hogy bázikus idegfonat. A hatha jóga gyakorlásával, a laja karma
(vagyis a mudrák vagy kéztartások) végzésével és az ászanákkal, vagyis a testhelyzetekkel,
amelyeket meditáció, mantra éneklés és vizualizációs technikák kísérnek, mozgásra késztethetjük
ezt a szunnyadó energiát, amely az autonóm idegrendszerrel és a paraszimpatikus idegrendszerrel

16
működik együtt, és kapcsolatban áll a fő idegfonatokat alkotó ideggócokkal. A szunnyadó energiát
felfelé irányítják a legmagasabb helyre, a hetedik csakrába, amelyet a tudat székhelyeként
ismernek. Itt ismét létrejön a negatív és a pozitív ionok egyesülése. Az ilyen egyesülés által
fejlesztett erő nagy megvilágosodást teremt. Ez megszünteti az elme tudatlanságát, amelyet eddig
a kettősség (poláris szemlélet) okozott. Aki ezt az állapotot megtapasztalja, polaritástól mentes
tudatot nyer, és megvilágosodottá válik. A hindu írások szerint az igazi jógi a születés, a betegség,
az öregkor és a halál óceánja fölé emelkedik.
Amikor a szunnyadó energia felébred, a nadíkon keresztül működik. A nadí szó a szanszkrit nad
szótőből ered, és „mozgást" jelent. A legősibb hindu írásban, a Rigvédában, a nadí szó alatt
„folyamot" értenek. A nadík csatornát jelentenek; minden csatorna, amelyen keresztülfolyik
valami, nadí. A nadík közé sorolják az akupunktúra meridiánjait is; az artériás és a vénás
érrendszert; a nyirokereket; az idegvezetékeket; az izmokat. Ide sorolják a manóvahinít vagy a
manóváhát (az elme csatornáját); és a csittaváhát (a csitta, vagyis a lét csatornáját). Ezért a nadít
fordíthatjuk „edénynek", „csatornának", „szalagnak", „csőnek" vagy „vezetéknek".

Kétfajta nadí létezik, a következő meghatározás szerint:

• Érzékfeletti... az érzékfeletti energia láthatatlan csatornái

• Durva... az érzékfeletti energiának azok a csatornái, amelyek láthatók
szalagként, edényként vagy csőként.

Ez a magyarázat világosan mutatja, hogy a nadík nemcsak idegek, hanem mindenfajta csatornák,
és ezért nem használja az „ideg" kifejezést a nádikra az ősi indiai orvostudomány könyve, az
Ájurvéda. A tantrikus anatómia nem bonyolódik bele a durva és a finom idegrendszer leírásába. A
tantrikus hagyomány szerint az univerzum alapvetően két tényezőből áll: anyagból és energiából,
más szóval: szagunából („jellemző sajátossággal bíró") és nirgunából („jellemző sajátosság nélküli").
A tantra az anyagot az energia hordozóeszközének, az energiát pedig tudatosnak tekinti (nem azt
az energiát, amely mentes a tudattól). Amikor ez a tudat megnyilvánul, szállítóeszközt talál
magának, amely a manasz, vagyis az elme. A tudat négyrétegű. A következő rétegek kombinációja:

• Manasz... Elme
• Buddhi... Értelem
• Ahankára... Azonosság („létezés")
• Csitta... Lét

17
Amikor a tudat fizikai formát ölt, öt kosában, azaz rétegben nyilvánul meg, és a fizikai testen
keresztül működik, amely a legjobb kifejeződési eszköze. Ezek a rétegek a következők:

• Annamaja-kósa... az anyag rétege

• Pránamaja-kósa... az éltető levegő rétege
• Manómaja-kósa... az elme rétege
• Vidnyánamaja-kósa... a tudás rétege
• Ánandamaja-kósa... a tökéletes boldogság rétege.

A fizikai test nyolc alkatrészből áll, amelyeknek neve múla prakriti: (1) manasz (elme); (2) buddhi
(értelem); (3) ahankára (ego/önazonosság); és az öt elem: (4) ákása (tér/éter); (5) váju (levegő); (6)
agni (tűz); (7) ápah (víz); és (8) prithví (föld). Az öt elem alakítja ki a három dósát vagy
„alapnedvet" a testben:

• Váju... szél (a levegőelemből)

• Pitta... epe (a tűzelemből)
• Kapha... nyálka (a víz- és a földelem kombinációjából)

Van három guna is, vagyis olyan tulajdonságok, amelyek a dósákon keresztül működnek:

• Szattva (nyugalom, világosság)

• Radzsasz (szenvedély)
• Támasz (tunyaság, sötétség).

18
Ezért érzékeljük a prakriti teljes nyolcasát az emberi szervezetben (a tantra szerint: „A
makrokozmoszban ugyanaz történik, mint a mikrokozmoszban.") Ennek az egész hálózatnak az
összekötő ereje a váju prána, amely sajátságos csatornákon keresztül működik - a pránaváha nadín
(a prána erő csatornáján) és a manóváha nadín (az elme csatornáján) keresztül.

A NADÍK

A nadík kapcsolatban vannak a csakrákkal. A szusumná nevű központi csatorna főszerepet játszik
a jóga- és a tantragyakorlatokban. A csakrák közvetítő központok a fizikai és a pszichológiai
energia között a fizikai dimenzióban. A prána az az erő, amely összeköti a fizikait a mentálissal és
a mentálist a spirituálissal. Valójában a fizikai, a mentális és a spirituális ugyanaz, együttműködik
minden szinten. A durva test néhány csatornáját (nadíját), mint például az idegeket, a vénákat és
az artériákat, ismeri a modern orvostudomány. De mivel nem minden nadí rendelkezik fizikai
formával, és nem látható, lehetetlen megtalálni a helyét a testben és így megfigyelni vagy nyomon
követni az útját materiális eszközökkel. A érzékszervekkel nem érzékelhető nadík két fajtája a
következő:

• pránaváha nadík... a pránaerő csatornái

• manóváha nadík... az elme csatornái

A pránaváha és a manóváha nadík általában párhuzamosak egymással. Bár leírhatatlanok,

valahogyan mégis kapcsolatban vannak az autonóm idegrendszer érzékelő idegeivel. A jóga nadík
és az autonóm idegrendszer idegei együttműködnek, éppen úgy, ahogyan a psziché is
együttműködik a fizikai testtel.
Bizonyos anatómiai tanulmányok ellentmondanak annak a leírásnak, amely a tantrikus írásokban
található a szusumnáról, azt állítva, hogy a központi csatorna csak gerincvelőt tartalmaz, nem
említve az idegrostok jelenlétét. Ez lehetetlen ideg-élettanilag, mert a gerincoszlop a fejtető felé
nyitott, hogy a prána beáramolhasson és kiáramolhasson. Ezért nehéz pontos anatómiai
meghatározást adni a csakrákról. Az akupunktúrában van egy meridián, amelyet Kormányzó Ér
Meridiánnak neveznek. Ez lényegében azonos a szusumná csatornával. Ebben a meridiánban az
energia a farokcsont hegyétől indul el, felszáll a gerincen, eléri a fejtető pontját, és azután
visszafordul, és lefelé halad a meridián vonalán a köldök alatti ponthoz. Az akupunktúra
meridiánjai azonosíthatók a pránaváha nádikkal.
A Siva-szanhitá tantrikus tanulmányok szerint tizennégy fő nadí létezik. Természetesen az idá, a
pingalá és a szusumná nádikat tekintik a legfontosabbaknak: az összes nadí a szusumná nádinak
van alávetve. A prána a szusumná nadín keresztül halad a medencében elhelyezkedő idegfonattól
a bráhmá-randhráig („a brahmán barlangjáig", az üreges térig a két agyfélteke között). A
múládhára csakra a három fő nadí találkozóhelye, és jukta-trivéníként ismerik (jukta,
„összekapcsolt"; tri, „három"; véni, „áramlás").

19
Az első tíz nadí, a Siva-szvaródaja szerint kapcsolatban van a test tíz „kapujával" vagy nyílásával.
1. Szusumná vagy bráhma randhra (a fejtető nyílása, a kutacs)
2. Idá (bal orrnyílás)
3. Pingalá (jobb orrnyílás)
4. Gándhárí (bal szem)
5. Hasztadzsihviká (jobb szem)
6. Jasaszviní (bal fül)
7. Púsá (jobb fül)
8. Alambuszá (száj)
9. Kuhú (a nemi szervek)
10. Sankhiní (a végbélnyílás).

1. Szusumná
A szusumná csatorna központi helyzetben van, és a mérudandán (a gerincoszlopon) fut végig. V.
G. Reál szerint a kandában ered (az idegeket körülvevő rostos anyagban). Ez a hely nagyjából
megfelel a köldök szintjének. Ez azonban ellentmond a legtöbb jógáról szóló műnek, és különösen
a Sdndilja upanisad-nak, amely a múládhára csakrát jelöli meg a szusumná székhelyeként. A Siva-
szvaródaja 72 000 nadít említ, de csak három fő csatornát nevez néven: a idá, a pingalá és a
szusumná nádikat.
A szusumná a múládhára csakrában ered, felszalad a gerincoszlopon, és áttöri magát a tálun (a
szájpadláson a koponya alján), és csatlakozik a szahaszrára csakrához (az ezer nadí fonatához a

20
koponya tetején, amelyet „ezerszirmú lótuszként" ismernek). A szusumná nadí a fejtetőn két ágra
őszük: elülsőre és hátsóra.
Az elülső ág az ádnyá csakrán megy át, amely a szemöldökök magasságában helyezkedik el, és
kapcsolódik a brahmá-randhrához (a két agyfélteke közötti üreghez). A hátsó ág a koponya mögött
vonul, és így kapcsolódik a brahmá-randhrához, az agyféltekék közti hasadékhoz. Ezt az üreges
tért bhramara-gúphaként („a poszméh barlangjaként") és andha-kúpaként („vaküregként") vagy
tizedik kapuként is ismerik - lásd az illusztrációt a 12. oldalon. Ez a „lágy pont", amely nyitva van,
amikor a kisgyermek megszületik. Az újszülött csecsemőben ezen a ponton érezhető a pulzálás az
élet első néhány hetében; a hatodik hónap után ez a rész elkezd keményedni. Később csak a laja
jóga, a szvara jóga, a kríjá jóga vagy a náda jóga speciális gyakorlataival lehet kinyitni. A sásztrák
(ősi írások) szerint, aki elhagyja a testét a tizedik kapun keresztül, átmegy a „vissza nem térés
ösvényén" (vagyis eléri a szabadulást a halál és az újraszületés körforgásából). Némelyik jógi olyan
gyakorlatokat végez, amelyekkel előkészíti a tizedik kaput, hogy az utolsó lélegzet átvigye a lelkét
a szabadulásba. Az igazi kereső, aki vágyik a szabadságra, a szusumná hátsó ágával munkálkodik.

A szusumnának egy másik speciális jellemzője, hogy független az időtől. Amikor a jógi
meditációban a két szemöldök közötti ádnyá csakrára (harmadik szemre) összpontosítja a
figyelmét, és átviszi a pránát a brahmá-randhra területére, túljut az idő korlátain. Trikáladarsinná (a
múlt, a jelen és a jövő ismerőjévé) válik. Az ádnyá csakrában felülemelkedik az idő korlátain, és a
halál többé nem érinti őt. A fizikai test működései lecsendesednek, és az öregedés folyamata
megáll. Közvetlenül a halál beállta előtt minden ember szusumná légzést végez, amelynél mindkét
orrnyílás egyszerre működik. Azt mondják, hogy a halál nem lehetséges - a baleseti halál
kivételével -, ha csak az idá vagy a pingalá uralkodik. Vagyis amikor csak a jobb orrnyílás vagy

21
csak a bal orrnyílás működik a légzésnél, nem történik meg a halál. (*A legtökéletesebb egészség és
boldogság állapotában, amely felé a jógi törekszik, ugyanolyan a légzés (szusumná légzés), mint közvetlenül
a halál beállta előtt. A halál azonban nem azonos a betegséggel és a haldoklással. - A fordító megjegyzése.)

A szaraszvatí-nadít és a brahmá-nadít is szusumnának nevezik. Ez azonban nem pontos

meghatározás, mert a szusumná csatornában vannak még más szúksma-nadík (láthatatlan
csatornák) is, és a szaraszvatí a szusumná nádinak egy kiegészítő csatornája, amely a szusumnán kívül
húzódik, a bal oldalon. A lalitá-szahaszranáman (egy tantrikus szöveg, amelyet az Istennőnek
ajánlottak) szerint a tűzpiros támaszika szusumnában van egy fénylő rádzsaszika-vadzsra-nadí,
amely Nap-természetű és mérgező, és van egy halvány nektárt csepegtető, Hold-természetű
száttvika-csitra-nadí. Ez a nadí felelős az álmokért, a hallucinációkért és a látomásokért. A csitra
szanszkrit szó, képet vagy festményt jelent. Ez a nadí automatikusan működik a festőkben, a

22
költőkben és a látnoki képességekkel megáldott művészekben. A csitra nadí végét brahmá-dvárának
(„a brahman ajtajának") nevezik, és Kundaliní déví ezen az ajtón keresztül száll fel végső lakhelyére
- a mánasza csakrába, a lalana csakrába vagy szóma csakrába - Kámésvara és Kámésvarí (Siva és
Sakti) találkozóhelyére, amely éppen a felett a pont felett található, ahol Kámadhénu (az
akaratteljesítő tehén) lakozik.

Mint fentebb már említettem, a múládhára csakra a három fő nadí találkozóhelye, és jukta-
trivénínek is nevezik (jukta, „belevont"; trivéní, „három áramlás találkozása"). E három nadí a
múládhárából indul el. Az idá és a pingalá nadí spirálvonalban halad felfelé. Minden egyes
csakránál keresztezik egymás útját, amíg elérik az ádnyá csakrát, ahol ismét találkoznak, finoman
összekapcsolódva a szusumnával. Itt a három áramlás találkozását mukta trivénínek nevezik
(mukta, „felszabadult"). Mivel a hatodik csakra (ádnyá csakra) túl van az elemeken, az a jógi, aki
eléri ezt a szintet a jóga ereje által, a szusumnán keresztül felszabadul minden kötöttségből. Ha a
jógi egyszer ide eljutott, fenntartja a kévalí-kumbhaka állapotát (képessé válik arra, hogy csökkentse
a légzés folyamatát). Az ádnyá csakrában lévő összekötő csomón túl végződik az idá és a pingalá a
bal és a jobb orrnyílásban. Az idá a bal, a pingalá a jobb orrnyílásban. így a csitra és a vadzsra
lunáris (Hold-jellegű) és szoláris (Nap-jellegű) áramlásként, a brahmá-nadí pedig tüzes támaszika
szusumnáként működik. A vadzsra és a csitra nadík a szusumná belső szoláris és lunáris
vezetékei. Ezek manóváhí nadík, amelyeket a Szusruta-szanhitá említ, és a buddhista filozófus,
Vidnyánabhiksu is foglalkozik velük. Az a jógi, aki többnyire ebben a csakrában tartózkodik,
tattvátíta lesz (az elemeken túli), de még lehetnek kedélyváltozásai, amelyeket valamelyik guna
(jellemző sajátosság, minőség) túlsúlya teremt; ő még nem gunátíta (nincs túl a sajátosságokon).
Amikor már gunátíta lesz, eléri a nirvikalpa szamádhit (ezt nirbídzsa vagy „önzetlen" szamádhi
néven is ismerik) - ez a mély és tarlós meditáció egyik különleges állapota.
A gerincoszlopon kívüli térben, jobbra és balra van az idá és a pingalá nadí. A középső szusumná
nadí anyag.) háromszoros csatornából tevődik össze, a gunákból. A vadzsra és a csitra nadí
kétujjnyira a szusumná fölött kezdődik.

23
A 75. oldalon látható ábrán (Kámésvara csakra) bemutatott háromszög három nádiból tevődik
össze:

OKOZATI Raudrí Bindu Siva Pára

FIZIKAI Dzsjéstha Náda Siva-Sakti Szthúla
ASZTRÁLIS Várna Bídzsa Sakti Szúksma

2. Idá

Az idá nadí a bal oldali csatorna. Lunáris (Hold-jellegű) energiát hordoz. Az idá csatorna nőies
természetű, és életre hozó, anyai energiát tárol. Az idá tápláló és tisztító, ezért Gangának
(Gangesz) is nevezik. Néha a bal szem képviseli. A szvara jóga szerint a „bal" légzés serkenti az idá
nadí működését, vagyis az a légzés, amely túlnyomó részben a bal orrnyíláson keresztül történik.
A bal oldal a tantra szerint magnetikus, nőies, vizuális és emocionális természetű. A pránájáma
(jógalégzés) gyakorlatában, a szúrja bhédana pránájáma kivételével, a púraka (belégzés) mindig a
bal orrnyíláson át történik.(* "A különböző jógaiskolák alkalmaznak olyan pránájáma
gyakorlatokat is, amelyeknél a belégzés váltakozva, hol a bal, hol a jobb orrnyíláson keresztül
történik. A kezdő és záró belégzés azonban rendszerint ilyenkor is mindig bal oldali. (A fordító
megjegyzése) Ez ösztönzi az idá nadít, mivel az idá nadí a bal herében ered, és a bal orrnyílásban
végződik. A bal orrnyíláson keresztül végzett speciális légzés serkenti a idá nadí működését, és az
így keletkezett tápláló vegyi anyagok megtisztítják a szervezet kémiai háztartását. A légzés
jótékony hatása könnyűvé teszi a meditációt. A Siva-szvaródaja és a Dnyána-szvaródaja szerint
minden fontos tevékenységet, különösen azokat, amelyek stabilitást adnak az életnek, a legjobb
akkor végezni, amikor az idá nadí működése van túlsúlyban.
A szvara jógát gyakorlók megfigyelik, mikor nyitott a bal orrnyílásuk a nap folyamán.
Egyensúlyba hozzák a napenergiát, amelyet a nappali órákban kapnak (amely sok rádzsaszika
energiát tartalmaz). Így tudják növelni a szattvát, amely megteremti a belső egyensúlyt.
Nyugodtabbá válnak, és tisztábban tudnak gondolkodni. A idá nadí felelős az agy frissítő
energiával való ellátásáért. Az idá a gerincoszlop bal oldalán kezdődik, és gyakran összekeverik a
szimpatikus idegvezetéknek nevezett idegrostokkal. Hasonlítanak egymáshoz, talán mert a
szimpatikus idegrendszer szabályozza és befolyásolja a légzést, és mert a légzés kapcsolatban van
az orrnyílásokkal; mivel a csakrák és az endokrin mirigyek kölcsönhatásban működnek egymással,
a nyugati orvostudomány gyakran összekeveri a kettőt. így van ez a transzcendens nádikkal és az
idegrendszerrel is. Az idá sem nem ideg, sem nem szimpatikus vezeték; ez manóváhí nadí (vagyis
az elme csatornája). Különböző népi szólásmondásokban, különösen Indiában a Hold (szanszkrit
nyelven csandra) a pszichére vonatkozik. A Hold felszálló időszaka alatt (újholdtól holdtöltéig), az
idá az uralkodó kilenc napig a két hétben napkeltekor és napnyugtakor. Ennek a nadínak a
létezését modern technikai eszközökkel nem lehet bizonyítani, de az idá pránváhi (életerő
hordozó) aspektusa tisztán érezhető a szvara-szádhaná (a légzés tudománya) tanulmányozásán
keresztül és a pránájáma végzése által.

24
3. Pingalá
A pingalá a jobb oldali csatorna. A szoláris (Nap-jellegű) áramokat hordozza. A pingalá férfias
természetű, és a destruktív energia tárháza. Jamuná néven is ismerik. A maga módján a pingalá is
tisztító, de tisztítása tűz jellegű. A pingalát néha a jobb szem képviseli. A szvara jógában a pingalá
nadít jobb oldali légzéssel serkentik, vagyis a jobb oldali orrnyíláson keresztül történő belégzéssel
és kilégzéssel. A jobb oldal elektromos férfias jellegű verbális és racionális természetű. A pingalá
nadí dinamikusabbá és hatékonyabbá teszi a fizikai testet. Ez a nadí ad több vitalitást és több
férfierőt. A jógik a szúrja bhédana pránájámát (olyan légzést, amely növeli a jobb oldali, Nap-
jellegű energiát) gyakorolják, hogy növeljék az életerőt, az állóképességet és a szoláris energiát. A
szúrja bhédana pránájáma kivétel a jógalégzések között: ebben a pránájámában a belégzés a jobb
orrnyíláson át történik, ezért serkenti a pingalá Hadi működését. A szvara jóga szerint a pingalá
nadí a férfit „teljesen férfiassá" teszi, éppúgy ahogy az idá a nőt „teljesen férfiassá". A jobb
orrnyílás túlsúlyát ajánlják fizikai tevékenységekhez, időszakos munkákhoz, megbeszélésekhez,
vitákhoz, vetélkedésekhez és mindenféle küzdelemhez.
A jobb orrnyílás nyitva tartásának jógagyakorlata éjszaka, amikor a szoláris energia kevesebb,
fenntartja az egyensúlyt az egészséges szervezetben. Az idá nadí nyitva tartása nappal és a pingalá
nadí nyitva tartása éjszaka növeli a vitalitást, és hosszú életet biztosít. A pingalá rádzsaszika
(energikus) természetű, és ha működésben tartjuk az éjszaka támaszika (lusta) óráiban, növeli a
szervezet teljes egészségét.
A jógik szerint a Nap olyan, mint Viráta Purusa szeme. A Purusa-szúkta szerint, „csaksóré szúrja
ádzsájatah", vagyis „a szemből jön a Nap", ami annyit jelent, hogy Viráta Purusa szeméből született
a Nap. A szem a Nap szállítóeszköze. A szem megkülönbözteti a tárgyakat. A szem - és a Nap -
kapcsolatban van az értelemmel és a racionális ésszel. Az éjszaka a fantázia ideje, és az agy
racionális oldalának uralma (a jobb orrnyílás uralma) éjszaka megakadályozza, hogy az ember
felégesse energiáit a fantáziálásban. A nagy gondolkodók az éjszakái használják az elmélkedésre.
Azt mondják, hogy „amikor éjjel van a világi emberek számára, akkor van nappal a jógiknak". A
pingalá az idához hasonlóan manóváhí és pránaváha nadí (az elme és a prána erő csatornája). A
pingalá tevékenyebb a Hold leszálló fázisában (holdtöltétől újholdig), és a két hétből kilenc napon
át napkeltekor és napnyugtakor uralkodik. Akarattal befolyásolhatjuk az idá és a pingalá
csatornák működését a szvara jóga vagy a nadí-szádhaná-pránájáma gyakorlásán keresztül. A
pingalá nadí lehozza az energiát az agy égésközpontjából, ahol az anyag (oxigén és szőlőcukor)
átalakul életadó energiává (pránává). A Jógáról és az Ájurvédáról szóló művek részletesen
foglalkoznak a légzéssel és a légzésszabályozással. A légzéssel pránát vagy vitális energiát is
szívunk magunkba.

4. Gándhárí
A gándhárí nadí a bal szem sarka alól nyúlik lefelé a bal láb hüvelykujjához. Ha egy cérnaszálat
kötünk a bal láb hüvelykujja köré, meggyógyul az árpa a bal szemen; kösd a cérnaszálat napkelte
előtt lazán a nagyujjhoz. A gándhárí nadí működését a bandha-padmászana (zárt lótuszülés)
gyakorlásával lehet serkenteni, amelyben fogjuk a nagylábujjat. Különösen úgy hatásos, ha a
gyakorló keresztezi a karját a háta mögött, miközben lótusztesthelyzetben ül. Azután megragadja

25
a bal láb nagyujját a jobb kézzel, és a jobb láb nagyujját a bal kézzel. A bandha-padmászana
energiát ad ennek a manóváha nadínak (elmét hordozó csatornának), amelyet arra használ, hogy
az érzékfeletti energiát felszállítja a nagy lábujjból az ádnyá csakrába. A gándhárí az idá nadí
mellett helyezkedik el, és támogatja azt. A gándhárí nadí és társa, a hasztadzsihviká nadí felhozza
a test alsó részéből az érzékfeletti energiát.

5. Hasztadzsihviká
A hasztadzsihviká csatorna a jobb szem sarka alól nyúlik lefelé a bal láb nagyujjához. Ez szintén az
idá nadí kiegészítő csatornája, és a három együtt - gándhárí, idá és hasztadzsihviká – alakítja ki a
bal oldali csatornahálózatot. A Siva-szvaródaja szerint a hasztadzsihviká végpontja a jobb szem, bár
a Dzsábálaupanisad (amelyet Szatjaka Dzsábála után neveztek el) fenntartja azt a véleményt, hogy
a végpont a bal szemben van.

6. Jasaszviní
A jasaszviní nadí a jobb láb nagyujjától a bal fülig nyúlik.

7. Púsá
A púsá nadí a bal láb nagyujjától a jobb fülig nyúlik. Ez a nádi alakítja a jobb oldali csatornát a
jasaszviní nádival együtt. A pingalá nadí kiegészítője.

8. Alambuszá
Az alambuszá nadí az végbélnyílásnál kezdődik, és a szájban végződik.

9. Kuhú
A kuhú nadí a torokban kezdődik, és a nemi szervekben végződik. A tantrikus gyakorlatokban,
amikor megpróbálják felvinni az ondót a nemi szervekből a szóma csakrába, a kuhú nadín
keresztül halad felfelé a bindu (az ondó lényege). A gyakorló úrdhvarétává válik (olyan emberré, aki
felfelé irányítja az ondóját). A vadzsrauli néven ismert gyakorlat végzői befolyásolni tudják ennek
a nádinak a működését. Az a jógi, aki uralni tudja a nádikat, eléri a magasabb tudatállapotokat, és
elnyeri a sziddhi néven ismert képességeket („tökéletességeket"), amelyek lehetővé teszik, hogy
teljesen az uralma alatt tartsa a tattvákat (elemeket) és a gunákat (sajátosságokat). Ez a speciális
gyakorlási mód a férfi jógázók számára alkalmas. Azzal kezdődik, hogy vizet szívnak fel a lingán
(péniszen) keresztül. Később tejet öntenek a vízhez, és mihelyt képesek már a tiszta tejet felszívni,
arra a fokra fejlődhetnek, hogy az olajat is beszívhatják, ami sűrűbb a lejnél. A következő lépés a
higany felszívása. Ez alatt a folyamat alatt az útkereső kifejleszti a prána kezelésének képességét,
és ha fel tudja már szívni a higanyt is a lingán keresztül, képes beszívni saját ondófolyadékába a
női vagina váladékát partnernőjétől. Ez a végső gyakorlat a szamádhi állapotába hozza azáltal,
hogy az ellentétek (a kétféle váladék) egyesülnek saját fizikai testén belül.

26
10. Sankhiní
A sankhiní csatorna a torokban ered, és a szaraszvatí - és a gándhárí nadík között húzódik, a
szusumná nadí bal oldalán. A végbélnyílásban végződik. A sankhiní nadí aktívvá válik a vasztin
(jógabeöntésen), vagy a Ganésa-kriján (a végbélnyílás kiöblítésén) keresztül. Ez a két gyakorlat a
gyógyhatás miatt nagyon értékes; szakavatott jógatanártól kell elsajátítani.

Még négy nadít tartanak fontosnak az emberi testben:

11. Szaraszvatí-nadí

A szaraszvatí-nadí székhelye a nyelven található. Indiában általában azt tartják, hogy Szaraszvatí,
a beszéd, a tudás és a szépművészetek istennője a nyelven él, és hogy naponta egyszer
mindenkiben megnyilvánul; ekkor bármit mond az ember, az megvalósul. A gyakorlatok és a
tisztítások által ez a nadí aktív lesz. A jógázó eljuthat oda, hogy minden szava valóra válik. A
nyelv a torokban végződik, ezért néha azt mondják, hogy a Szaraszvatí a torokban lakozik,
pontosabban a hangszalagokon, a beszéd fizikai szervén. A szaraszvatí-nadí kámforfehér színű és
Hold-természetű; párhuzamosan halad a szusumnával, annak kiegészítő csatornája.

12. Pajaszviní nadí

A pajaszviní nadí a púsá és a szaraszvatí-nadí között húzódik. A púsá kiegészítője a pingalának a
jobb oldalon, és a szaraszvatínak (amely a szusumná kiegészítője) a bal oldalon. A pajaszviní nadí
a jobb oldalán a szusumná kiegészítője is, mert végződési pontja a jobb fül mögött található. Az ősi
ikonokon az istenségek, a bölcsek és az avatárák (az Isteni Önvaló megtestesülései) látványos
fülbevalókat viselnek. Ezek a díszek különleges célt szolgálnak. A fülcimpa bizonyos része
kapcsolatban van a koponya idegeivel, és az erre a pontra helyezett tiszta fém fülbevaló ionokhoz
és statikus elektromossághoz juttatja a szervezetet a környezetből. Ezért a jógik átlyukasztok a
fülcimpát, és fülbevalókat helyeznek bele. Így tudják tevékenységre bírni a pajaszviní nadít. A
tantra gyakorlói még ma is kanphahata jógi néven ismertek (a jógik Náth szektájához tartozók), és
nagy, kerek fülbevalókat viselnek.

13. Váruní nadí

A váruní nadí a jasaszviní és a kuhú nadík között helyezkedik el. A váruní nadí pránaváha nadí
(prána energiacsatorna), amely segít kitisztítani a maiakat (toxinokat) a törzs alsó részén. A váruní
nadí a végbélnyílásnál végződik. Ezt a nadít vízbeöntéssel lehet tisztítani, a vaszti és Ganésa-krijá
gyakorlatokkal. Amikor a váruní nadí nem működik rendesen, az apána váju (a hasi részben
lakozó szél vagy levegő) zavarossá válik, és megnöveli a támaszt. Ha felemelkedik a kundaliní, ez
az apána felfelé halad a szamána területére, ahol a prána találkozik vele. Itt összekeveredik a prána
negatív töltése az apána pozitív töltésével. Ez nagy erőt fejleszt, és felszállásra kényszeríti a
kundalinít a brahmá-nadín keresztül. A váruní nadí áthalad a törzs alsó részének egész területén,

27
és segít tisztán tartani az apána vájut a toxinoktól. Az apána váju és a váruní nadí együttesen
támogatják a kiválasztás folyamatát.

14. Visvódara
A visvódara a kuhú és a hasztadzsihviká nadík között húzódik, és a köldök táján lakozik. A
visvódara nadí működését a naulí-krijá és a uddíjana bandha nevű jógagyakorlatokkal lehet
serkenteni, amelyek a végbél és a has izomzatának összehúzásából állnak. A visvódara nadí
kapcsolatban van a mellékvesével és a hasnyálmiriggyel. A váruní nádival együtt javítja a prána
elosztását és áramlását a testen keresztül, különösen azt a pránát, amely felemelkedik a szusumná
nadín keresztül.
A jógával foglalkozó művek sok más kisebb nádiról is említést tesznek, de a fentebb részletezett
tizennégy nagyobb nadí a legfontosabb. Ezek közül is kiemelkedik tíz nadí. Ez a tíz kapcsolatban
van azzal, amit a tantrában tíz kapunak neveznek. A halál időpontjában e tíz kapu egyikén távozik
az ember életereje. Ez a tíz kapu manóváhí nadí vagy jóga nadí. Megfeleltethetők a szimpatikus
idegrendszernek és az akupunktúrás meridiánoknak, mert mindkét rendszer a prána áramlások
segítségével működik. Az akupunktúrás meridiánok pránaváha nadík, és a prána hozza
működésbe a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszert is.
Amikor a kundaliní energia felszáll, az összes manóváhí nadí (elmecsatorna) aktívvá válik. És
amikor a prána és az apána összevegyülése megtörténik, a Kundaliní Sakti nagy erővel
keresztültör a brahmá-nadín, és áthaladva az összes csakrán, eléri lakhelyét a szóma csakrában,
ahol megtörténik a végső eggyé válás. A sásztrák szerint a Kundaliní Sakti különféleképpen
mozog, attól függően, hogy milyen az elemek aránya a személyben:

1. Hangyaszerű mozgás Csúszkáló érzés a gerincben, amikor a földelem, a prithví van

2. Békaszerű mozgás
3. Kígyószerű mozgás
4. Madárszerű mozgás
5. Majomszerű mozgás
uralomban.
Szökdécselő és meg-megálló, majd ismét szökdécselő érzés a
gerincben, amikor a vízelem, az ápah van uralomban. Lüktető
érzés is észlelhető: hol erős, hol gyenge.
Nagy forróság vagy tűz érezhető a köldök táján, amikor a
tűzelem, az agni uralkodik. Tüzes áramlás felemelkedésének
érzete tapasztalható a gerincben. A tűzelemben a kundaliní
néha borzalmasan tüzes energiaként érzékelhető.
Lebegés, könnyedség, könnyűség vagy mindent elsöprő
lendületes repülés érzése; észlelhető a felszálló mozgás a
gerincben, amikor a levegőelem, a váju uralkodik. A mozgás
szabályos, és az érzés gyakran a szív táján tapasztalható. A
gyakorló sugárzó fényt lát a szív tájékán, vagy hideget érez a
gerincben.
Ugráló érzés tapasztalható, amikor az ákása (tér/éter elem)
uralkodik. Ebben az állapotban a kundaliní olyan erővel
mozog, hogy sok csakra kereszteződik egyetlen ugrásban. Az

28
 ákásában a mozgás nem olyan állandó, mint a földelemben,
nem olyan folyékony, mint a vízelemben, és nem olyan tüzes,
mint a tűzelemben. Úgy jön, mint a vihar, és hirtelen száll fel a
legmagasabb központba.

A CSOMÓK

Amikor a kundaliní eléri az ádnyá csakrát, a jógi túljut a tattvákon vagy elemeken, és megtalálja
saját önvalóját. Megszűnik a visszaesés veszélye az érzelmi hullámzások csapdájába. A tantra
szerint a „három csomó" -
Brahmá-granthi (Brahmá csomója)
Visnu-granthi (Visnu csomója)
Kudra-granthi (Rúdra vagy Siva csomója) –

most eggyé válik. A megnyilvánult valóságot átjárja az isteni energia, és létrejön az Önvaló a
Tökéletes Boldogság Rétegében (ánandamaja-kósa).

29
A Brahmá-granthi az első csomópont, és az első csakrában, a múládhárában helyezkedik el. Bár ez a
hely szerepel a Dzsábhál-upanisádban és a Jógasikhá-upanisádhan, néhány tantrikus mű a Brahmá-
granthit a köldök tájára helyezi, mert ez a „nevek és a formák" világának, a szanszárának a
csomója (náma-rúpa). A nevek és a formák világa jelenti az első akadályt az egyéni én vagy dzsíva
spirituális fejlődésében. Az agni-tattva (tűzelem) található itt, amely a rúpa („forma") tanmátrának
nevezett alkategória terméke. Ez a csomó jelenti az első akadályt a kundaliní felszállásában, és
gátolja a kundaliní útját, amikor az elkezd a magasabb központok felé haladni. Brahmá a nevek és
formák e világának a teremtője - ezt a csomót ezért nevezik Brahmá csomójának.
A neveknek és a formáknak ez a világa az öt érzékszerven (szem, fül, orr, nyelv és bőr) keresztül
lép belénk, amelyeket tantrikus szóhasználattal az „öt ablaknak" neveznek. Tudatunk nagy részét
ez a világ foglalja el, - ez teremt ambíciókat és vágyakat, - és csapdába ejti az elmét. Ennek a
csomónak a kioldása megszabadít azoktól a rabszolgaságoktól, amelyeket a ragaszkodás okoz. Ha
valaki nem oldja ki ezt a csomót, nem tud hatásosan meditálni. Ez a csomó nyugtalanságot teremt,
és megakadályozza a figyelem egy pontra irányítását (ékágra). Ha az ember bezárja az öt ablakot a
pratjáhárán (az érzékszervek akarattal történő visszavonásán) keresztül, uralmába kerítheti az
elmét. Amikor a test vegyianyag háztartása kitisztul a nadí-sódhana-pránájáma gyakorlása által,
az energia felfelé halad, és a gyakorló kioldja a csomót. Mielőtt azonban ezt elérné, be kell iktatnia
életébe az öt jamát és nijamát, vagyis az „önuralom szabályait", és el kell sajátítania egy szilárd
ászanát (testhelyzetet), amelyben hosszabb ideig tud ülni mozdulatlanul.
Mihelyt a kereső szakértője lesz a nadí-sódhana légzésnek és a pratjáhárának, elkezdheti a
meditációt a csakrákon. Az első csakrával kell kezdenie, és közben gyakorolnia a vizualizációt úgy,
hogy elméjében rekonstruálja a csakra szimbolikus ábrázolását. Mindezt megfelelő természetes
környezetben kell tennie, tapasztalt guru jelenlétében, aki teljesen beavatott, és akinek a jelenléte
megnyugtatja és lecsendesíti az elmét. A hit a guruban - és kundaliní déví kegyelmében - csodákat
tehet, és a csomó kioldódhat. Miután a kundaliní áthaladt, és a Brahmá csomója megfelelően
kioldódott, a jóga követője koncentrálttá válik. A nevek és a formák világából származó képek
többé nem zavarják a meditációt.

A Visnu-granthi az anáhata csakra (szív csakra) területén található, és a következő akadályt jelenti a
kundaliní útjában. Ez a csomó termeli a karunát („együttérzést"), a kötődést a kozmikus „jóhoz" és
a nagy vágyat a szenvedő emberiség segítésére. Ez az együttérző ragaszkodás a spirituális
szervezetekhez és rendekhez köti az embert. Visnu a megőrzés ura, és a Visnu-granthi az a csomó,
amely a vágyat teremti az ősi ismeretek, tradíciók, intézmények és spirituális rendek megőrzésére.
Ezt a kötődést erősíti és ösztönzi még a szív csakra is, az odaadás, a hit és a szeretet csakrája. De
éppen az írásban rögzített ismeretek és a spirituális rendek tisztelete válik bilinccsé. Csak az igazi
ítélőképesség, tudás és hit által lehet kioldani a Visnu-csomót, és felismerni a Kozmosz igazi
rendeltetését, amely az isteni terv része. Ez a felismerés a megőrzéshez kötődésen túlra viszi az
embert. Felszabadul a hagyományos kötelékektől, amelyek mélyen gyökereznek minden útkereső
genetikus kódjában A jógán keresztül a genetikus kód érzékfelettivé, teljes szabadsággá tehető. A
Brahmá csomójának kioldása után túljutunk a nevek és a formák világához kötődésen, a Visnu-
csomó kioldása után pedig túljutunk azokon a ragaszkodásokon, amelyeket az érzelmi kötődések
okoznak a hagyományokhoz és a kötelezettségekhez. Ez hűségnek látszik egy speciális rendhez.
Az egyéni én itt szétoldódik es Isten akarata érvényesül Többé nem érezzük magunkat felelősnek a

30
nevek és a formák világának sajátosságaiért, teljesen megértjük ennek illuzórikus természetét.
Megértjük a lílát(az isteni színjátékot) és úgy játsszuk szerepünket, hogy többé nem teremtünk
karma-magokat, amelyek visszahoznak a májának ebbe az illuzórikus világába. Hallani kezdjük az
anahad naádot (anáhata náda, a kozmikus hang) és a srutikat (kozmikus frekvenciák); a jógi hallja a
srutikat, és a mantra formák világába kerül; a srutik egységgé szerveződve alkotják a Véda testét.
Mint fentebb már említettem, a Visnu-granthit nehéz kioldani, mert kapcsolatban van a genetikus
kóddal. Ez az egyik oka annak, hogy Indiában létrejött az aszketizmus szanjásza nevű intézménye.
Aki belép ebbe a rendbe, társadalmi értelemben halottá válik; új születése egy spirituális rendben
kezdődik, és „kétszer születettnek" nevezik. A szanjászába belépő személy családja elvégzi az
összes gyászszertartást. Ez képessé leszi a keresőt, hogy megszabaduljon a genetikus kód mély
kötelekéitől. Ezután a kapott beavatás segíti a keresőt a Visnu-granthi kioldásában.

A Rudra-granthi a harmadik szem területén található. Ez az utolsó csomó, és ennek kioldása után a
kereső a Tökéletes Boldogság Rétegébe kerülhet. A nevek és a formák világának megsemmisítése
után el kell pusztítani a maradék kötődéseket, amelyek akadályt képeznek a kundaliní útjában a
szóma csakra felé. Amikor a kundaliní felszáll a visuddha csakrában, és eléri az ádnyá csakrát, a
kereső, aki most már jógi, tattvátítává válik, vagyis túljutott a föld, a víz, a tűz, a levegő és az ákása
öt elemén. A tattvákból fejlődik ki a nevek és a formák teljes világa, és a tattvákban oldódik szét. A
tattvák változtatják állandóan a fizikai test kémiai összetételét és hoznak létre érzelmi
hullámzásokat és kötődéseket az egyénben. Miután a kundaliní áthaladt az ötödik csakrán, a
hatodikhoz ér, ahol a tattvák beleolvadnak forrásukba, a mahatba vagy mahá-tattvába. Itt az idá és
a pingalá nadí keresztezi egymást, majd szétválnak a bal, illetve a jobb orrnyílásban. Mivel az idá
lunáris, a pingalá pedig szoláris csatorna, kötöttek az időhöz. Ez után a csomó után az ádnyá
csakrában szétoldódik az időhöz kötött tudat, és a jógi eggyé válik az örökkévalósággal. Ezután e
csomó egységbe kerül önmagával, és a jógi képes felszállni mozgó energiájával a szóma csakrába.

31
A tantrikus írások szerint, amikor a jógi eléri az ádnyá csakrát, képessé válik arra, hogy nagyon
tisztán lássa a múltat, a jelent és a jövőt. Trikáladarsin lesz (tri, „három"; kála, „idő"; darsi, „látó")
vagy trikáladnya („a múlt, a jelen és a jövő ismerője"), vagyis látnok. Tisztán képes látni, mi történik
bárhol, bármikor, és jelen lehet bárhol, bármikor. Számára nem léteznek az idő és a tér korlátai. De
éppen ez az a pont, ahol a Rudra-granthi akadállyá válik, mert a jógi elveszhet saját intuitív
erejében, a sziddhikben és a csodákban. Ha a jógi nem törődik az ilyen látomásokkal, és túljut a
kötődésen a sziddhikhez, képes továbbhaladni és érzékfelettivé tenni a három gunát, gunátítává
válik (az aspektusokon vagy a minőségeken túlivá), elérkezik az örök boldogságba, a tökéletes
eggyé válásba és a kettősség (polaritás) nélküli tudathoz.
Összegezve: a Brahmá-granthi összefügg a fizikai testtel, valamint a nevek és a formák világával.
A Visnu-granthi az asztrális testtel és az érzelmek világával. A Rudra-granthi a kauzális testtel,
valamint a gondolatok, eszmék, látomások és intuíciók világával.
A csomók kioldásának munkafolyamata alatt a jógi tízfajta hangot hall, amelyek segítik, hogy
elérje a mélymeditáció állapotát:

1. A madarak csiripelése
2. A tücskök ciripelése
3. A csengők csilingelése
4. A kagyló hangja
5. A víná (indiai lant) hangja
6. A mridanga (csörlődob) hangja
7. A fuvola hangja
8. A pakhávádzs (egy másik fajta dob) hangja
9. A trombita hangja
10. Az oroszlán üvöltése

HOGYAN LEHET FELÉBRESZTENI A KUNDALINÍT?

Az első kellék ennek az alvó energiának a felébresztéséhez a test, és ezáltal az idegek, valamint az
elme kitisztítása. A tisztítási gyakorlatok olyan fortélyok, amelyek megszabadítják a szervezetet a
felgyülemlett toxinoktól. Mivel a test és az elme mindig kölcsönhatásban működik egymással, a
test kitisztítása segít megtisztítani az elmét és fordítva.

A TEST KITISZTÍTÁSA
Sokféle módon lehet kitisztítani a test belsejét. Némelyik fortély más kultúrákban is ismert; de a
különböző orvostudományoknak más-más módszerei vannak. Az indiai orvostudomány, az
Ájurvéda, a böjtölést írja elő leghatásosabb módszerként. Háromnapi böjtölés, amikor kizárólag
langyos vizet szabad fogyasztani, megtisztítja a testet a toxinoktól, és meggyógyítja a
rendellenességeket orvosság nélkül. A hatha jóga jól kidolgozott rendszert ad, a sat-karmát (sat,

32
„hat"; karma, „cselekedet"), vagyis „a test kitisztításának hat műveletét". Ezeket a hatha jógik
találták ki, hogy a testet és az elmét egyidejűleg tisztíthassák meg. A sat-karma a következő:
1. Dhautí
2. Vaszti
3. Nétí
4. Trátaka
5. Naulí
6. Kapálabhátí

Ez a hat tisztítási művelet nagyon hatásos, ha helyesen alkalmazzák. Ajánlatos tiszta, nyugodt
helyen és szakavatott mester irányításával végezni őket. A jógik szerint a ksata karmák gyakorlati
technikáit titokban kell tartani a kezdő jógázók előtt.

1. Dhautí, a torok kitisztítása

Végy egy négyujjnyi széles, tizenöt arasz hosszú, valódi pamutból készült szalagot, a mester
instrukciói szerint. (Az arasz olyan hosszú, mint a kéz a mutatóujj hegyétől a csuklóig. Ezekben a
gyakorlatokban az egyéni araszmérték a fontos, mivel ez személyenként különböző; ezért
mindenkinek a saját araszmértékét kell használnia.) Egy hosszú, lágy, új muszlinszalag is megfelel.
Mártsd be ezt meleg vízbe, nyeld le lassan, és azután húzd ki ugyanolyan lassan és gyengéden. Az
első nap csak egy arasznyit nyelj le, és naponta növeld az adagot egy-egy arasszal. Ellenőrizd,
eléggé meleg-e a szalag, amikor lenyeled.
A dhautí gyakorlatot tizenöt napon keresztül kell végezni. Aki nyálka által okozott betegségben
szenved, tovább is végezheti. A dhautí megtisztítja a nyelőcsövet, gyógyítja a légcső betegségeit, az
asztmát, a lép betegségeit, a bőrbetegségeket és minden olyan kórt, amelyet a „nyálka" okozott. Ezt
a gyakorlatot csak hozzáértő guru jelenlétében és segítségével szabad elvégezni.

2. Vaszti, a bélrendszer alsó szakaszának tisztítása

Végy egy mintegy hatujjnyi hosszú, félujjnyi átmérőjű, sima, friss bambusznádat. Vajazd meg,
hogy simább legyen. Ülj bele a fürdőkádba, ahol a köldöködig ér a víz. Helyezkedj el utkatászana
helyzetbe (guggolásszerű testhelyzet), és vezesd be a csövet mintegy négyujjnyira a
végbélnyíláson. Feszítsd meg a végbélnyílás izmait, hogy a víz beszívódjék. Végezd a naulít (5.
tisztítási gyakorlat). Ezzel megmozgatod a felszívott vizet. Majd ereszd ki azt. Sokszor ismételd
meg ezt a műveletet.
A vaszti kitisztítja az alsó bél traktust. Növeli az étvágyat és a„gyomor tüzét" (vagyis az
emésztőképességet). Meggyógyíthatja a mirigyek és a lép betegségeit, a vízkórt és a
gyomorpanaszokat, valamint minden olyan kórt, amelyet a túlságosan sok „szél", az „epe" és a
„nyálka" okozott. A művelet helyes végzése kifinomítja az emberi szervezetet, az érzékszerveket és
a belső szerveket. Ezt a gyakorlatot csak hozzáértő guru jelenlétében és segítségével szabad
elvégezni.

33
3. Nétí, az orrjáratok és az orrüregek tisztítása
Végy egy szál cérnát, amelyen nincsenek csomók. Tedd síkossá ghível (finomított vajjal). Helyezd a
cérna egyik végét az egyik orrnyílásba, és zárd el ujjal a másik orrnyílást. Lélegezz be a nyitott
orrnyíláson keresztül, és lélegezz ki szájon át. E folyamat ismételgetése közben a cérnát belélegzed
a torokba. Majd gyengéden húzd ki onnét. Ismételd meg a műveletet a másik orrnyíláson
keresztül. Ezután megpróbálhatod az egyik orrnyílásba helyezett cérnát a másik orrnyíláson át
kihúzni. így teljes a művelet.
A nétí tisztítja az orrjáratokat, az üregeket, a homloklebenyt és a koponya elülső részét. Serkenti a
teljes idegrendszert, javítja a látóképességet, és hozzásegít az érzékfeletti jelenségek meglátásához.
A nétí úgy is végezhető, hogy vizet szívunk fel az orrnyílásokon keresztül, és szájon át kiköpjük.
Ennek a műveletnek a neve dzsala-nétí. A gyakorlat csak guru jelenlétében végezhető.

4. Trátaka, a szem tisztítási gyakorlata

A trátaka olyan jógagyakorlat, amelynél egy meghatározott tárgyat kell hosszabb ideig szemlélni,
pislogás nélkül és a teljes figyelem összpontosításával mindaddig, amíg el nem kezdünk
könnyezni. Amikor könny szökik a szemedbe, hunyd be a szemed, és belső látással nézd az
utóképet, amíg az el nem tűnik. A trátaka gyakorlásával el lehet érni az elme „egyhegyűségét". A
trátaka segítséget nyújt a szembetegségek gyógyításához, és serkenti a tobozmirigy működését.
Fejleszti a „tanúságtevő tudatot" is, ami az ember belső és külső tevékenységeinek zavaró
érzelmektől mentes figyelését jelenti.

5. Naulí, a has izmainak mozgatása

Ez a kríjá (tisztítási gyakorlat) a hatha jóga koronája. Nehéz végrehajtani, és sok gyakorlást igényel.
Eleinte lehetetlennek látszik, de szilárd akaraterővel a naulí is elsajátítható.
Állj terpeszbe, kissé előrehajolva, és kezeddel támaszkodj a térdekre. Lélegezz ki minden levegőt a
tüdőből. Feszítsd meg a hasizmokat, húzd felfelé és befelé a hasat, amennyire lehetséges. Két nadí
(idegvezeték) fog kiemelkedni. Forgasd körbe őket a hasizmokkal együtt, jobbról balra, gyors
körkörös, örvénylő mozgással. Majd az izomforgatás végeztével lazítsd el a hasfalat, és lélegezz be.
Ismételd meg a műveletet többször egymás után.
A naulí serkenti a gyomor tüzét; növeli az emésztőképességet; jókedvre hangol; megszünteti a
rendellenességeket, amelyeket a „szél", az „epe" és a „nyálka" okozott; növeli a bőr hőmérsékletét,
és serkenti az idegrendszert.

6. Kapálabhátí, fújtató légzés

Lélegezz be és ki gyorsan és határozottan, mint a patkolókovács fújtatója. Azonnal hagyd abba,
mihelyt feszültséget érzel. A kapálabhátí megszünteti a „nyálka" által okozott betegségeket.
A hatha jógarendszer a fenti ksata karmát (hat műveletet) írja elő. Ezeken kívül van még egy
tisztítási gyakorlat a hatha jógában. A gadzsa-karní az apána felhúzása a torokba, és valamilyen

34
anyag (étel, víz stb.) kihányása a gyomorból. Ennek a gyomortisztításnak a fokozatos gyakorlása
által a jógi szabályozni tudja a légzést és az összes nadít.

AZ ELME KITISZTÍTÁSA

A jóga rendszere nyolc fokozatból (lépcsőfokból) álló utat ír elő az elme kitisztítására. A jógáról
szóló legnagyobb mű, a hatha jóga-pradípiká, az út fokozatait a következőképpen határozza meg:
1. Jama
2. Nijama
3. Ászana
4. Pránájáma
5. Pratjáhára
6. Dháraná
7. Dhjána
8. Szamádhi

I. Jama
A tíz jama az erőszakmentesség, az igazmondás, a becsületesség, a szexuális önmegtartóztatás, a
béketűrés, a lelki erő, a kedvesség, a határozottság, a mértékletesség az evésben és a tisztaság (a
test tisztán tartása). A jamák állandó gyakorlásának szokássá válása megtisztítja a szavakat, a
gondolatokat és a tetteket.

2. Nijama
A tíz nijama a mértékletesség, az elégedettség, az istenhit, a jótékonyság, az istentisztelet, a
doktrínák vagy írások magyarázatainak meghallgatása, a szerénység, az elme pallérozása, az
imádságok ismételgetése és a vallási gyakorlatok végzése. A nijamák állandó gyakorlása spirituális
attitűdöt teremt, és felébreszti az ember tanúságtevő tudatát. Ezeknek a diszciplínáknak az
alkalmazásán keresztül fokozatosan megszűnnek az elme szükségtelen kötődései az anyagi világ
dolgaihoz, és képessé válik a koncentrálásra.

3. Ászana
Az ászana testhelyzetet jelent (szó szerint „ülő helyzetet"). A hatha jóga klasszikus rendszere
nyolcvannégy ilyen testhelyzetet ismer, de nem mindegyik végezhető bármikor. A gerincet
egyenesen kell tartani, a fej és a nyak a gerinc vonalát követi. A test mozdulatlan és a közérzet
kellemes. A helyes testhelyzetnek kiegyensúlyozó hatása van, összhangba hozza a testben lévő
erőket, lassítja a légzésfolyamatot és a vérkeringést; az embert állhatatossá és kitartóvá teszi,
megkönnyíti a meditációi, segít a betegségek gyógyításában és az elme lecsendesítésében.

35
Némelyik ászana tevékenységre serkenti a különböző idegközpontokat, segíti a test
hormonkiválasztását, és antitesteket termel. Amikor az útkereső hosszabb ideig képes egy-egy
testhelyzetben mozdulatlanul és kényelmesen ülni, energiaáramlás keletkezik a felsőbb
csakráiban. Az ászana szilárdságán keresztül szilárdul meg az elme is.
A padmászana (lótuszülés) és a sziddhászana (tökéletes ülés) a két legtöbbre tartott ászana. Egy-egy
ászana elsajátításához Patandzsáli két útmutatást ad: (1) tartsd ki a testhelyzetet mozdulatlanul
hosszabb ideig akarattal, és fokozatosan növeld az időtartamot; (2) közben meditálj a halhatatlan
istenségről, aki fenntartja és egyensúlyozza a világot, mint a nagy Sésa kígyó.

4. Pránájáma

A pránájáma a prána erő szabályozását jelenti. Mint fentebb már utaltam rá, a prána a légzés
magnetikus árama. Az elme szállítóeszköze, amely nélkül az nem tudna működni. Ezért az elmén
keresztül kifejeződő tudat nem tud érzékelni vagy működni prána nélkül. Ez tartja fenn az
egyensúlyt a testben és látja el azt életerővel.
A mély légzés nem azonos a pránájámával, bár nagymértékben elősegíti az egészséget. A mély
légzésből eredő jó hatások következtében növekszik az oxigénbevitel, amely befolyásolja a pránát
a testben. Az igazi pránájáma akkor kezdődik, amikor a légzést visszatartják bizonyos időre a
belégzés és a kilégzés között. A belégzés púraka; a légzésvisszatartás kumbhaka; a kilégzés récsaka. A
kumbhaka alapvető módon hat a prána áramlásara. Ha az útkereső elsajátította a pránájámát,
közvetlenül tudja irányítani a prána áramlásokat a gerincoszlop központi csatornáján keresztül és
ezáltal segíti a kundaliní felemelkedését. A légzésvisszatartás időtartamát fokozatosan és óvatosan
kell növelni. A váltakozó orrnyílásokon át végzett légzés hat a pránikus áramlásokra, tisztítja az
érzékfeletti finom prána csatornákat (nadíkat), megnyitja a szusumnát, frissíti a jobb és a bal
agyféltekét, felfüggeszti az agy és az elme tevékenységeit és ideiglenesen megállítja a belső
párbeszédet. A pránájáma felkészíti az elmét a vizualizáció és a koncentráció gyakorlására.

5. Pratjáhára
A pratjáhára az érzékszervek általi érzékelések visszavonása, vagyis minden kapcsolat
megszüntetése a külvilággal. A pratjáhára gyakorlásakor úgy érezzük, mintha az elme
szabályozná az érzékeket, de valójában az elme önmagába húzódik vissza. Amikor az útkereső
teljesen elmerül a munkában, elfeledkezik a külvilágról, mert az elmét tökéletesen lekötötte a téma
Az érzékszervek semmilyen kívülről jövő jelzést nem regisztrálnak. Ezzel a példával megkísérlem
megmagyarázni, mit jelent az elme és az érzékszervek visszavonása. Szükséges hozzá a mély
koncentráció, a teljes elmerülés a témában.
A pratjáhára állandó gyakorlása az elme befelé fordulását eredményezi; az érzékek
lecsendesednek és megszűnik a vágyódás a tárgyak után. Ez a gyakorlat képessé teszi a keresőt
arra, hogy ura legyen érzékeléseinek.

36
6. Dháraná
A dháraná koncentrációt, az elme lecsendesítését és a figyelem összpontosítását jelenti. A
hagyomány a szívet tartja az elme fő területének, mivel a szív az egyéni tudat központja vagy
székhelye, szanszkritul dzsíva. Az agy az elme és az érzékek központja, a szív az életé. Az agy
működését meg lehet állítani (ahogyan azt a szamádhiban teszik), de ha a szív teljesen megáll, az
élet többé nem tartható fenn.
A kundaliní jógában a szív a negyedik, a középső, a központi csakránál található; három csakra
van a szív alatt és három fölötte. A dháranában minden egyes csakra az elme koncentrációs
pontjává válik. A csakrákra koncentrálást sorban egymás után kell végezni, kezdve az elsőtől,
vagyis a múládhára csakrától, fokozatosan elérve a hetedik, a szahaszrára csakrát, a tudat
székhelyét. Ez a gyakorlat hozzászoktat az elme egyhegyűségéhez. Minden egyes csakra
kapcsolatban van az öt elem egyikével vagy másikával, és az elme összpontosítása minden egyes
központra segíti a keresőt az elemekre koncentrálásban. Az elemekre koncentrálás is hozzájárul,
hogy az elme egyhegyűvé váljék. Az elme összpontosítása azonban nem végső cél, és így csak a
mély, töretlen meditáció elérésének eszköze, amelyet dhjánának neveznek.

7. Dhjána
A dhjána megszakítatlan, tárgy nélküli meditáció. Az előző fokozatban, a dháranában az ember
egy vágyott tárgyra, képre, csakrára vagy központra összpontosítja a figyelmét. A dháraná
folyamatos gyakorlása által az elme nyugodttá válik, és a kereső eljut az igazi meditációhoz.
Amikor az elme valóban koncentrált lesz, elveszti egyéni tudatát, és lecsendesedik. Érezhetővé
válik az energia folyamatos áramlása a gerincben, és többé nem szakítja meg a nyugalmat a
gondolatok csapongása vagy a belső párbeszéd. A dhjána állapotában csendes az elme.
A dháranában az ember a csakrákra koncentrál; a dhjánában meditál, és a csakra tudat eltűnik. A
dháranában néha előfordul, hogy valami megzavarja a koncentrációt. Még a csakrák elképzelése
(vizualizációja) közben is kizökkenhetünk a képből. De a dhjánában már nem törekszünk akarattal
a koncentrációra vagy a vizualizációra. Az elme teljesen nyugodt, mentes a gondolatok
csapongásától vagy az akaratlagos eszmefuttatástól, és nyitott, üres térként fogadja be az
érzékfeletti benyomásokat. Itt kezdődik a tökéletes boldogság megtapasztalása. A tudat most lép a
negyedik állapotba - túl az ébrenlét, az álmodás és a mélyálom állapotán. Ezt a modern
pszichológiai szóhasználat „megváltozott tudatállapotként" ismeri, és a jógában túrija a neve.
Mivel a dhjána a dháraná gyümölcse, ezért a dhjána gyümölcse a szamádhi.

8. Szamádhi

A szamádhi szó három komponensből tevődik össze, szam (egyensúly, teljes), á (örök) és dhi
(buddhi, megismerés vagy ismeret). Amikor a teljes belső egyensúlyt elérjük, eljutunk a szamádhi
állapotába. Az egyéni tudat számára a szamádhi az önmegvalósítás - megszabadulás az
éntudathoz, az időhöz és a térhez kötöttségtől. A pratjáhára rendszeres gyakorlása által
megszokottá válik az elme visszavonása az érzékszervekkel való érzékelések birodalmából. Az
elme megtanul befelé fordulni és elmerül saját magában. Az érzékszerveken keresztül érzékelő

37
elme csak résztapasztalatokkal képes magához venni. Képtelen felfogni a természetet egészként,
csak a polaritásokat érzékeli és kettősséget teremt. Visszavonásával ez a kettősség megszűnik.
Amikor az elme káprázatai szétfoszlanak, a tudat (amelyet ezek a káprázatok tartottak fogva) eléri
természetes, polaritás vagy kettősség nélküli állapotát.
A tudat végtelen; az elme korlátolt érzékelése okozza, hogy végesnek tetszik. Az elmén keresztül a
tudat az „én" és az „enyém" fogságába kerül. A pratjáhára segíti az egyéni tudatot az elme
központi állapotába hozni azáltal, hogy kifejleszti a visszahúzódás szokását a jelenségek világából.
A dháranán keresztül az elme megszilárdul és lecsendesedik. A dhjánán keresztül eléri a teljes
nyugalmat. Amikor ez a nyugalom az elme szokásává válik, belép a Tökéletes Boldogság
Rétegébe, és belemerül az üdvösség és az igaz tudás óceánjába.
A kundaliní jóga szerint a szamádhi a női princípium, vagyis Sakti egyesülése a férfi
princípiummal, vagyis Sivával. Sakti székhelye, Kundaliní Saktiként, a múládhára csakra (a
medence idegközpontjánál), és Siva lakóhelye a szahaszrára csakra (a koponya felső részében). A
kundaliní a múládhára csakrában szunnyad. Amikor az útkeresőben felébred az önmegvalósítás
vágya - és elindul a nyolclépcsős úton felfelé (az idegek megfelelő kitisztítása, a maghangok
recitálása és a vizualizáció után) - , a kundaliní felébred, és felszáll a második, a harmadik, a
negyedik, az ötödik és a hatodik csakrán keresztül, eléri a szahaszrára csakrát, hogy egyesüljön
urával, Kámésvarával, a „szeretet istenével". Ez az eggyé válás örök boldogságot hoz a keresőnek,
és kinyitja előtte a kapukat az isteni tudás felé.

A BANDHÁK

A bandhák eszközök az energia időszakos tartózkodási helyének lezárására. Céljuk, hogy a jógi az
általa kívánt irányba vezethesse energiáját. Három olyan bandhát szoktak alkalmazni, amelyek
segítenek kinyitni a szusumnát, és felébresztik a kundalinít.

1. Múla bandha
Ezt a bandhát úgy kell végrehajtani, hogy nyomást gyakorolunk a gátra a bal sarokkal, és a jobb
lábfejet a bal combra helyezzük. A szádhakának (gyakorlónak) ezután meg kell feszítenie a
végbélnyílást, felfelé húzva az apánát. A múládhára megfeszítésével az apánát (ahol a folyamat
lefelé irányuló) felfelé kényszerítik a szusumnán keresztül. Amikor a gyakorló a végbélnyílást
nyomja a sarokkal, erővel összepréseli a levegőt. Addig ismételi a műveletet, amíg az apána el nem
indul felfelé. Ezen a gyakorlaton keresztül a prána és az apána egyesül, és belép a szusumnába.
Amikor az apána felemelkedik, és eléri a köldöktájat, megnövekszik a gyomor tüze. Most az apána
összevegyül a manipúra csakra (a harmadik csakra) tüzével. Keresztültör az anáhata csakrán (a
negyedik csakrán), ahol összekeveredik a pránával, amelynek székhelye a szív és a tüdő területén
van. A prána forró természetű, és ez a forróság tovább növekszik a prána negatív ionjainak és az
apána pozitív ionjainak összeolvadása miatt. Ez a folyamat felébreszti a kundalinít.
A tantrikus írások szerint éppen ez a rendkívüli hőség ébreszti fel az alvó kundalinít, ahogyan a
bottal megütött kígyó elkezd sziszegni, és megerősödik. Aztán, ahogyan a kígyó belép a lyukába, a
kundaliní is belép a szusumnába. Ezért a jógik rendszeresen gyakorolják a múla bandhát.

38
2. Uddíjana bandha
Uddíjana szanszkritul „felrepülőt" jelent. A jógi úgy alakítja ki ezt a zárat, hogy a prána nagy
madara folyamatosan felszálljon a szusumnán keresztül. A kereső behúzza hasizmait a köldöktáj
felett és alatt úgy, hogy ezeket hátranyomja a gerinc felé es fel a szív felé. Ezelőtt a művelet előtt
azonban kifúj minden levegői a has területéről, a lehető legteljesebb kilégzéssel; ez megkönnyíti a
hasizmok behúzását A sásztrák szerint ez a bandha megfiatalítja a testet. Úgy mondják, hogy „az
oroszlán megöli a halál elefántját". A korosodó jógázó ifjúvá válhat az uddíjana bandha rendszeres
gyakorlása által. Körülbelül hat hónapnyi állandó gyakorlás szükséges az uddíjana bandha
elsajátításához. Ezután a prána elkezd felfelé áramlani a szusumnán keresztül, és eléri a
szahaszrára csakrát. Itt történik a végső eggyé válás az ezerszirmú lótusz csakrában, és ekkorra a
gyakorló automatikusan eléri a szamádhi állapotát.

3. Dzsalandhára bandha
Ezt a bandhát úgy hajtják végre, hogy megfeszítik a torkot, és azután az állat erősen a mellkas és a
nyak közötti mélyedésbe nyomják (nagyjából nyolcujjnyira a mellkas felett). Ez elvágja a fejből
áramló testnedvek cirkulációjának útját, és egyéni körforgást létesít. Az érzékfeletti nadík hálózata
található ezen a helyen, és e bandhán keresztül a szájpadlás üregéből jövő nektár lefolyásának útja
elzáródik.
A szájpadlás üregéből eredő folyadékot szómának (nektárnak vagy elixírnek) nevezik. Ez a
folyadék különböző tápláló hormonokból tevődik össze, amelyek megnövelik az életerőt.
Általában ez a folyadék lefelé folyik, és a gyomor tüze elégeti, ami felkavarja a pránát. A
dzsalandhára bandha tökéletes elsajátítása után a nektár többé nem folyik lefelé, a lunáris idá és
szoláris pingalá nadík működése pedig csökken.
A torok az ötödik központnak, a visuddha csakrának a helye, és tizenhat támasztószervet kapcsol
össze: a lábujjakat, a bokát, a térdet, a combot, a gátat, a nemi szerveket, a köldököt, a szívet, a
nyakat, a nyelvet, az orrot, a szemöldökök központját, a homlokot, a fejet, a nagyagyat és a
szusumná nadít a koponyában. A dzsalandhára bandha rendszeres gyakorlásával a torok minden
betegsége megszűnik. A tizenhat támasztószerv életerőt kap, és a szóma visszakerül a testbe. A
nektár így más pályára kerül. Ezek az életfontosságú vegyi anyagok, amelyek kárba vesznek, ha a
gyomor tüzében elégnek, így megvédenek az öregedéstől és a haláltól. Ennek a folyadéknak az új
csatornába irányítása a dzsalandhára bandhán keresztül megszünteti az öregséget, és
életenergiával telíti az egész szervezetet. Felfüggeszti az idá és a pingalá tevékenységét az
összeszorítással és így a pránát ráveszi, hogy átmenjen a szusumnán. Ez lelassítja a légzés ritmusát
egészen addig, amíg a légzés mozdulatlanná nem válik. Az élet hossza megnövekszik; a
betegségek megszűnnek, és a gyakorló megfiatalodik.

A három bandha kitűnő eszköz a kundaliní felébresztésére, a szusumná kinyitására, az idá és a

pingalá tevékenységének csökkentésére, a prána összevegyítésére az apánával és a kundaliní jóga
tökéletesítésére.

39
A JÓGAMUDRÁK

A kundaliní jógában a mudrák meditációs gyakorlatok, amelyekben a szemet felfelé irányítják úgy,
hogy a szivárványhártya eleje nem látható. A meditációnak ez a formája jól szolgálja a kundaliní
felébresztését. A tantrikus írások szerint három mudrát kell gyakorolni, hogy elérjük Siva és Sakti
végső egyesülését.

1. Szambhávi mudrá
Ez a mudrá a csakrákkal történő meditációt segíti, és így ezt akkor gyakorolja a szádhaka, amikor
elkezd koncentrálni a csakrákra. Mint fentebb említettem, a csakráknál nem a fizikai szerveken
vagy testrészeken meditálunk, hanem az érzékfeletti központok jelképiségén. A gyakorló úgy
meditál, hogy figyelmét a csakrák ábrázolására összpontosítja, hogy képet alkosson róluk az
elméjében. Ezek a képek magukban foglalják a csakrákban jelen lévő isteni energiákat: a csakrát
uraló istenséget, a Saktit, a bídzsa (mag) hangot, a váhanát (bídzsa hordózóját) és a csakra jantráját
(rajzát). A tantrikus mesterek belső látással fedezték fel azokat a formákat, amelyek ezeknek a
rajzoknak az alapját képezik.
A szambhávi mudrát gyakorlónak először ki kell színeznie a csakrák képeit, és meditálni rajtuk,
hogy felébressze a kundalinít. Miután a kereső a csakra meditáció előkészületeként szemlélte az
ábrákat, a belső meditációt gyakorolja, amely csak akkor lehetséges, ha a képeket már megőrizte
elméjében. A haladás fokozatosan történik, kezdve az első csakrával, folytatva a másodikon,
harmadikon stb. A koncentráció központjai nem lehetnek a test durva anyagi szervei vagy
speciális területei, mint például a szív. Csak azok a jógaiskolák javasolják, hogy a szádhaka
meditáljon a szíven (anáhata csakra), a szambhávi mudrá meditációs székhelyén, amelyek nem
foglalkoznak a csakra istenségek jelképeivel. A tantrikus vizualizáció tudományában azonban
sokkal hatásosabb gyakorlási módok vannak.
Amikor az elme és a légzés elmerült a belső kép szemléletében, és a szem pupillái
mozdulatlanokká váltak (még a nyitott szem sem érzékel külső képeket), megvalósítottuk a
szambhávi mudrát.

2. Khécsarí mudrá
Ezt a mudrát úgy gyakorolják, hogy belső meditációt folytatnak a hatodik csakrán (ádnyá csakra),
amely az idá és a pingalá közötti területen helyezkedik el, a két szemöldök között. Amikor a
pránát a szusumnán keresztül irányítják a két szemöldök közötti támaszpontra, megvalósítják a
khécsarí mudrát. A pránát állandósítják ezzel a mudrával. A nyelvet felfelé kell hajlítani a
szájpadlás tetejéhez; ezt a mudrát „a nyelv lenyelésének" is nevezik. Az ember megtölti a
szusumná száját a végződésénél (gyökerénél) a szóma nektárral, amely a szóma csakrából folyik.
A khécsarí-mudrá gyakorlása által a szádhaka uralmat nyer az elme hullámzásai felett, és eléri az
unmaní avaszthát, vagyis a túriját, a tudatos tudat állapotát. A szádhaka addig gyakorolja a
khécsarí mudrát, amíg nem tapasztalja a jóga nidrát (jóga alvást).
Amikor ez a mudrá megállította a külső légzést - mert a nyelv lenyelése elzárja a levegő útját az
orrnyílások és a tüdő között -, a légzés a testben megszűnik. A prána az elmével együtt

40
lecsendesedik a brahmá-randhrában. A koncentráció a kundaliníra ebben az állapotban meghozza
a kundaliní és a prána végső összeolvadását a Brahmá-randhrában. Az elme és a kundaliní
egyesül. Megtörténik Siva és Sakti eggyé válása és ezzel az igazi kereső elérte a célját.

A fenti technikák rendszeres gyakorlása által a kereső spirituális magatartást szerez. Az ászának
megszüntetnek minden testi tevékenységet és a cselekvés a pránára és az érzékszervekre
korlátozódik. A kumbhaka (légzésszünet) megállítja a prána és az érzékszervek mozgását; csak az
elme tevékenysége marad meg. A pratjáhára, a dháraná, a dhjána, és a szampradzsnyáta szamádhi
megállítja az elme tevékenységét, és egyedül csak a buddhiban, a felsőbbrendű elmében van
tevékenység. A kötődések teljes megszüntetése és a szampradzsnyáta szamádhi hosszabb ideig
tartó rendszeres gyakorlása megállítja a buddhi tevékenységeit is. A szádhaka a lét természetes
állapotát éri el: a szahadzsa avaszthát, amely változtathatatlan állapot, a jóga végső célja. Ezután a
jógi örök egységben marad a Felsőbbrendű Tudattal.

41
 Harmadik fejezet
A CSAKRÁK LÉNYEGE

MÚLÁDHÁRA CSAKRA

(ELSŐ CSAKRA)

42
A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE: A TATTVA FORMÁJA:
„Alap", „gyökér". Négyzet
HELYE: URALKODÓ ÉRZÉKELÉS: Szaglás
A medence idegközpontja, a végbélnyílás és a ÉRZÉKSZERV: Orr.
nemi szervek között; a gerincoszlop alján; az
első három csigolya.
BÍDZSA (MAG) SZÍN: Arany. MUNKASZERV: Végbélnyílás.
BÍDZSA SZIROMHANGOK: VÁJU (LEVEGŐ):
VANG, SANG, KSANG, SZANG Apána váju, az a levegő, amely eltávolítja az
(A „g” hang nem ejtendő.) ondót a férfi nemi szervből; a vizeletet
mindkét nem esetében; és kilöki a gyermeket
ASPEKTUSOK:
az anyaméhből a szülésnél.
Élelem és szálláshely.
TATTVA (ELEM): LÓKA (SÍK):
Föld. Bhulóka (a fizikai sík).
A TATTVA SZÍNE: URALKODÓ BOLYGÓ:
Sárga. Mars (szoláris, férfias).

JANTRA FORMA:
Krómsárga négyzet négy cinóber vörös szirommal. A négyzetnek nagy jelentősége van a földi
tudatossággal kapcsolatban, mivel magát a földet, a négy dimenziót és a négy irányt képviseli. A
földelem alakja lineáris és a négy pont négy oszlopot vagy sarkot képez, amelyet négyszögletes
földként ismernek. A négyes szám jelképezi a beteljesülést, és a föld megtestesíti az elemeket és a
feltételeket a emberi lét számára minden szinten. Ez a jantra a bídzsa hang székhelye, és ezért
nyolc irányban oldja ki a hangot. Ezt mutatja a jantra nyolc „ága", vagyis a négyzet sarkai és a négy
sziromcsúcs. A föld a legsűrűbb az összes elem közül, a többi négy elemnek, a víznek, a tűznek, a
levegőnek és az ákásának a keveréke.

A KÖR A NÉGY LOTUSZLEVÉLLEL:

A négy levél képviseli az idegdúcokat, amelyek négy fontos idegvégződésnél képződnek. A
levelek színe cinóbervörös karmazsinvörössel keverve.

A HÁROMSZÖG:
Az alapvető fontosságú életerőnek, a Kundaliní Saktinak a székhelyét különféleképpen ábrázolják.
Az összetekeredett kígyó, linga (férfi nemi szerv) vagy háromszög alakban található. A Kundaliní
kígyó három és félszer tekeri körül a Szvajambhú („önmagától született") lingát. A kígyó szája
nyitva, felfelé tekint, kapcsolódik a szusumná útjával, a központi idegcsatornával, amely
végigszalad a gerinc mellett. Az alvó Kundaliní Sakti összetekeredve marad, körülvéve a lingát,
saját farkába harapva. Amíg a szája lefelé néz, az energia áramlása is lefelé halad. Mihelyt az

43
ember elkezd dolgozni az első csakrával, ez az alvó energia felemeli a fejét, és szabadon áramlik a
szusumná csatornába.
A lefelé fordított háromszög a linga és a kundaliní jantrája. Jelzi a lefelé tartó mozgást és a három
fő idegvezetéket, az idát, a pingalát és a szusumnát. Ennek a három idegvezetéknek az egyesülése
a múládhára csakrában egy lefelé fordított háromszöget képez, amely szintén okozója az energia
lefelé folyásának. A linga színe füstös szürke, néha azt mondják, olyan színű, mint az új levél.

BÍDZSA HANG:
LANG. (A „g" nem ejtendő.) Ezt a hangot úgy képezzük, hogy négyzetet formálunk az ajkakból, és
ebbe a négyzet formába beletoljuk a nyelvet, a szájpadláshoz nyomva. Ez a bídzsa hang vibrációra
készteti a szájpadlást, az agyat és a koponyatetőt.
Amikor tökéletesen képezzük a LANG bídzsát, izgalomba hozza a nádikat az első csakrában, és
zárat teremt, amely megakadályozza az energia lefelé tartó mozgását. A felfelé tartó mozgás akkor
kezdődik, amikor a LANG hang bevégződik, vagyis ANG vibrál a fejtetőnél. A hang ismételgetése
megszünteti a bizonytalanságokat az első csakrával kapcsolatban és anyagi biztonságot,
tudatosságot és belső erőt nyújt a keresőnek. Azt mondják, hogy a LANG bídzsának négy „karja"
van. Ennek a vibrációja segít járatot teremteni a brahmá-nadíban, hogy könnyebben áramolhasson
az energia.

A BÍDZSA HORDOZÓJA:
Az elefánt, Airávata. Indra, az égbolt istene Airávata elefánton lovagol. Az elefánt bőre lágy
szürke, felhőszínű. Airávata hét ormánya a szivárvány hét színét képviseli. Minden személynek
hét aspektusa van, amelyeket fel kell ismernie és harmóniába kell hoznia a természet törvényeivel.

A hét aspektus a következő:

Hang Fül (érzékszerv)

Tapintás Bőr (érzékszerv
Látás Szem (érzékszerv)
Ízlelés Nyelv (érzékszerv)
Szaglás Orr (érzékszerv)
Ürítés Végbélnyílás (munkaszerv)
Szex Nemi szervek (munkaszerv)

44
Hasonlóképpen hét dhátuból (alkotórészből) áll össze a fizikai test:

1. Radzsa Agyag, föld

2. Rasza Folyadékok
3. Rakta Vér
4. Mánsza Hús, idegrostok, szövetek
5. Médha Zsír
6. Aszthi Csont
7. Mágdzsan Csontvelő

A vágy hét típusát (a biztonság, a teremtés, a hosszú élet, a részvétel, a tudás, az önmegvalósítás és
az eggyé válás után) a hét ormány és a hét szín jelképezi. Ezek képzettársíthatók a hét (csakrával,
az oktáv hét hangjával és a hét szabad szemmel látható bolygóval is.
Az elefánt képviseli a táplálék élethosszig tartó keresését a test, az elme és a szív számára. Aki
tevékenységre bírja az első csakrát, az elefánt szilárd, biztonságos testtartásával jár. Arra törekszik,
hogy növelje uralmát, amennyire bírja. Alázattal végzi a munkáját, mint az a kézműves, aki
folytonosan mások rendeléseit teljesíti. Aki megtanult uralkodni indríjái - érzékszervei és
munkaszervei - felett, az Indrává válik.

ISTENSÉG:
Bála Brahmá (a Gyermek Brahmá). Brahmá, a teremtés ura, az Észak felett uralkodik, és ő az első
csakra elnöklő istensége. Ragyogó gyermekként ábrázolják, négy fejjel és négy karral. Bőre a búza
színére emlékeztet. Sárga dhótit visel (hagyományos indiai öltözéket, amely az altestet borítja) és
zöld sálat. Brahmának négy karja és négy feje van, és négy irányba néz egyszerre. Mindegyik feje
az emberi tudat négy aspektusának egyikét képviseli.
Ezek a következők:

1. A fizikai én: Testi kapcsolat az ételhez, a testgyakorláshoz, az alváshoz és a

szexualitáshoz. A fizikai én a földön, az anyagon és az anyán
keresztül nyilvánul meg.
2. A racionális én: Az értelem, vagyis az egyén gondolkodási folyamatának
meghatározott logikája.
3. Az emocionális én: A hangulatok és az érzelmek, amelyek állandóan hullámzanak
a személyben. A hűséget és a szerelmet az emocionális én
befolyásolja.
4. Az intuitív én: A személy tudatos elméjének belső hangja.

45
Brahmá négy kezében a következőket tartja:

· Feltartott bal kezében egy lótuszvirágot, a tisztaság szimbólumát.

· A második bal kezében a szent írásokat, amelyek az összes teremtményről szóló
ismereteket tartalmazzák. Brahmá akkor közölheti a szent tudást, ha teljességgel
megidézik.
· Az egyik jobb kezében egy nektárral teli edényt tart. Ez amrita, az életadó potencia
értékes folyadéka.
· Negyedik kezét felemeli a bátorságot adó kéztartásba (mudrába).

Brahmá a napnyugta és a napkelte félhomályos óráiban jelenik meg. Aki megidézi ezt a látomást,
békés nyugalmat hoz létre elméjében. Brahmá istenség, az örökké éber teremtő, megszüntet
minden félelmet és bizonytalanságot.

SAKTI:
Dákiní. Dákiní Sakti energiája egyesíti magában a teremtők, a megőrzőt és a pusztítót. Ezt az egyik
bal kezében tartott háromágú szigony jelképezi.
A másik bal kezében koponyát tart. Ez jelképezi a megszabadulást a halálfélelemtől - az első csakra
alapvető pszichológiai akadályától.
A felső jobb kezében kardot tart, amellyel megszünteti a félelmet, elpusztítja a tudatlanságot, és
segíti a jógát gyakorlót, hogy legyőzzön minden nehézséget.
A másik jobb kezében pajzsot tart, amely képessé tesz, hogy megvédjük magunkat a problémáktól
Dákiní Sakti bőre rózsaszín és őszibarack-sárga vagy cinóbervörös szárit visel. Némelyik szöveg
szerint dühös, félelmetes istennőként mutatkozik, de a meditációhoz az istenek és az istennők
képét jó kedélyűnek kell elképzelni. Dákiní Sakti szeme csillogó vörös.

URALKODÓ:
Ganésa. Az elefántfejű istent, Ganésát, az összes kezdés urát azért idézik meg, hogy védelemnek
használják minden vállalkozásnál.
Ganésa alakja nagyon vonzó, mégis nehéz racionális ésszel fontos istenségként elfogadni. Ganésa
tisztelete azt is jelenti, hogy elfogadjuk őt az akadályok eltávolítójaként; ez alárendelt szerepet ad a
racionális észnek, vagyis a bal agyféltekének, amely elemző és bíráló természetű. Felszabadítja a
jobb agyféltekét, amely emocionális, és amelynek mindig spirituális vállalkozásra van szüksége.
Ganésa alakjának elképzelése segít megállítani a belső párbeszédet. Akit félrevezet a külső forma,
nem tudja nagyra becsülni Ganésa belső szépségét, de aki áthatol a fizikai valóságon, megláthatja
Ganésában a szeretet és a bölcsesség, vagyis Sakti és Siva egyesülését.
Ganésa bőre korallos narancsszínű. Citromsárga dhótit visel. Zöld selyemsál borítja a vállát. Négy
karja van, amelyek arra szolgálnak, hogy széttörje az akadályokat. Ganésa Siva és Párvatí fia. A
szvasztikát (horogkeresztet) hordja magával, amely az ősi indiaiak szerint a négy irány
egyesülését, Visnu istenség felfelé törő energiáját és a napsugárzást jelképezi.

46
Ganésa négy kezében a következőket tartja:
· Laddút, egy illatosítót, jelképezve a szattvát, a tiszta tudat legfinomabb állapotát. A
laddu egészséget és bőséget is hoz a háztartásba.
· Lótuszvirágot, jelképezve az önzetlen cselekvés és a mocsoktalan természet
minőségét.
· Bárdot, jelképezve a „vágyak elefántja" feletti uralmat és a vágyak kötelékének
elvágását. A bárd elvágja a személyt önvalója téves azonosulásától fizikai testével.
· Ganésa negyedik kezét felemeli a félelemnélküliséget adó kéztartásba (mudrába).

A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:
A múládhára csakra képviseli az egyéni tudat megnyilvánulását emberi formában, vagyis a fizikai
testet. Az orrhegyre történő meditáció előidézi a tudatosság elkezdődését, a megszabadulást a
betegségtől, a világosságot, az inspirációt, a vitalitást, az élénkséget, az állhatatosságot, a
biztonságot, a belső tisztaság megértését, valamint a beszédhang és a belső dallam lágyságát.

MAGATARTÁSI JELLEMZŐK A MÚLÁDHÁRA CSAKRÁBAN:

Ha az összeszorított fogú és öklű ember nem hajlandó harmóniában élni a természet törvényeivel,
amelyek a testét kormányozzák, további karmát teremt, vagy a világi törvényekkel kerül szembe.
Érzékszervei és munkaszervei csak arra szolgálnak, hogy zavart és fájdalmat hozzanak létre múló
örömökért cserébe. Mihelyt valaki elkezd ezekkel a természeti törvényekkel harmóniában
működni, többé nem vesztegeti az energiáját, nem szennyezi tudatát a világi élvezetek túlzott
habzsolásával. Az ilyen ember bölcsen és mértékletesen cselekszik, mert rájött arra, hogy a teste és
az elméje a felszabadulás eszköze az alantas birodalmakból.
Rendszerint az egy és hét év közötti gyermekek viselkednek az „első csakra" motivációi szerint. A
földi életet új tapasztalatként fogják fel. A kisgyermeknek meg kell alapoznia önmagát, és létre kell
hoznia saját világának törvényeit, megtanulva szabályozni evési, ivási és alvási szokásait, mert a
helyes viselkedés szükséges földi identitásának biztosítására. A kisgyermek önközpontú, és
teljesen leköti saját fizikai életben maradása.
Az első csakra motivációjából cselekvő gyermeknek vagy felnőttnek a fő problémája a
bizonytalanság érzésén alapuló erőszakos viselkedés. A félelemmel teli ember vakon és
érzéketlenül üthet, éppen úgy, mint a sarokba szorított állat, amikor úgy érzi, hogy elveszíti
alapvelő biztonságát.
Az az ember, akit a múládhára csakra ural, általában tíz-tizenkét órát alszik éjszakánként, hason
fekve. Ehhez a csakrához tartozik az eredet, az illúzió, a harag, az irigység, az öncsalás, a
fösvénység és az érzékiség. Az első csakrának ezek az aspektusai alapvetően hozzátartoznak az
emberi létezéshez. A több tapasztalás és információ utáni vágy motiváló erőként működik,
alapvető lendületet ad az egyén fejlődéséhez.
A múládhára csakra az összetekeredett kundaliní, az életadó Sakti vagy energiaerő székhelye. A
kundaliní kígyó a Szvajambhú-linga köré tekeredett. Ez a gyökér csakra, isteni természetünk
minden fejlődésének és tudatosságának gyökere.

47
SZVÁDHISTHÁNA CSAKRA

(MÁSODIK CSAKRA)

48
A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE:
„Az Önvaló lakóhelye."
HELYE:
A gyomor alatti idegköteg (hypogastric ple- ÉRZÉKSZERV: Nyelv.
xus), a nemi szervek.
BÍDZSA (MAG) SZÍN: Arany.
BÍDZSA SZIROMHANGOK:
BANG, BHANG, MANG, JANG, RANG, LANG
(A „g” hang nem ejtendő.)
ASPEKTUSOK:
Nemzés, család, fantázia. A múládhára csakra
földeleme szétoldódik a szvádhisthána csakra
vízelemében. Belép a fantázia, és a személy
elkezd kapcsolatba kerülni a családdal és a
barátokkal. A teremtő inspiráció a második
csakrában kezdődik.
TATTVA (ELEM): Víz.
A TATTVA FORMÁJA:
Kerek.
URALKODÓ ÉRZÉKELÉS: Ízlelés.
MUNKASZERV: Végbélnyílás.
VÁJU (LEVEGŐ):
Apána váju, az a levegő, amely eltávolítja az
ondót a férfi nemi szervből; a vizeletet
mindkét nem esetében; és kilöki a gyermeket
az anyaméhből a szülésnél.
LÓKA (SÍK):
Bhúvár-lóka, nága-lóka, az asztrális sík.
URALKODÓ BOLYGÓ:
Merkúr (lunáris, nőies jellegű).
A TATTVA SZÍNE: Sárga.

JANTRA FORMA:
A kör holdsarlóval. A Hold formájú félkör ennek a csakrának a jantrája; ez világoskék színű. A
vízelem formája körkörös. A második csakrát a vízelem uralja - az élet lényege.
A Föld háromnegyed részét víz borítja. Az óceán apályát és dagályát a Hold kormányozza. Az
emberi test súlyának háromnegyed részét víz alkotja. A Hold „érzelmi hullámzások formájában
hat az emberekre. A nők havi ciklusa szinkronba" van a Hold ciklusával. A szvádhisthána csakra a
fogantatás központja, amely közvetlenül összefügg a Holddal.
Az alapvető kapcsolatot a víz és a Hold között a félhold alakú jantra mutatja a víz csakra fehér
körén belül. A Hold nagy szerepet játszik annak a személynek az életében, aki leginkább a
„második csakra" szerint él. Sok érzelmi hullámzáson meg keresztül a Hold változó fázisai alatt.

A HATSZIRMÚ KÖR:
A fehér körön kívül hat vörös lótuszszirom van (a cinóbervörös és a kárminvörös keveréke), a
higany (Merkúr féme)-oxid színe. A hat szirom hat fontos idegvégződést képvisel a második
csakrában. Ahogyan az első csakrában a négy szirom képviselte az energia áramlását a négy
forráson keresztül és mind a négy dimenzión át, a második csakra hat szirma mutatja az energia
áramlását hat dimenzióból. A második csakrában az első csakra lineáris tudatossága körkörössé
válik, több mozgással és áramlással. A fehér kör a vizet jelképezi, a szvádhisthána csakra elemét.

49
BÍDZSA HANG:
A figyelemösszpontosítást a második csakrára kell irányítani a VANG bídzsa ismételgetése
közben. A víz hangjai képezik ennek a bídzsának az erejét. Amikor megfelelő módon szólaltatják
meg ezt a hangot, kinyitja a test alsó részeinek minden elzáródását, akadálytalan áramlást engedve
az ott lévő energiának.

A BÍDZSA HORDOZÓJA:
Krokodil (szanszkritul makara). A krokodil kígyózó mozgásban haladva ábrázolja a második csakra
érzéki természetét. A krokodil sok furfanggal ragadja meg áldozatát. Zsírját valaha a férfierő
növelésére használták. A krokodil vadászó, cselszövő, úszkáló és fantáziáló szokásai a második
csakrában élő személy tulajdonságai. A „krokodilkönnyeket hullatni" kifejezés ismert az indiai
nyelvjárásokban is, és az érzelmi képmutatásra vonatkozik.

ISTENSÉG:
Visnu, a teremtés ura. Visnu képviseli az emberi faj nemzőerejét; ezért ül a második csakrában, a
nemzés központjában, rózsaszín lótuszvirágon helyezkedik el. Bőre levendulakék, és aranysárga
dhótit visel. Zöld selyemsál borítja a négy karját. Visnu a helyes életvitel elveit testesíti meg.
Természete lílá (szanszkritul: játék). Különféle formákat vesz fel akarattal, és különböző szerepeket
játszik. Ő a kozmikus dráma hőse.
Visnu négy karja négy eszközt tart, amelyek lényegesek az élet helyes élvezéséhez:

1. A kagylókürt tartalmazza az óceán hullámainak hangját. Visnu kagylója a tiszta

hangot képviseli, amely szabadulást hoz az emberi lényeknek.
2. A karika a fény gyűrűje, Visnu mutatóujjára húzva. Ez a karika a dharma jelképe. A
Dharma Kereke pörög saját tengelyén; megszünteti az akadályokat, és elpusztítja a
diszharmóniát. Egyensúlyt teremt. A kerékforma az időt képviseli. A csakráknak
kerék formájuk van. Ha egy csakra megmaradva igazi keringési irányában
megteremti az idő ciklusát, mindannak, ami nincs összhangban a kozmikus
ritmussal, be kell fejeződnie.
3. A jogar fémből készült, földelem és eszköz a Föld feletti uralom fenntartására. A
nyele a Föld feletti uralmat helyezi Visnu kezébe. A földi biztonság pénzvagyon
formájában az első igény, mielőtt az érzéki vágyak és a szexuális élet teljesülhet.
4. Visnu a negyedik kezében halvány rózsaszínű lótuszvirágot tart. A lótusz a sárban
növekszik, mégis ragyogó, fénylő és kecses. A lótusz tiszta, abszolút nem érinti a
környezet. Virága az első napsugárral nyílik, és az utolsó sugarakkal ismét
összecsavarja szirmait. Finom és kellemes illatú, a lótusz minden érzékszervet
megnyugtat.
SAKTI:
Rákiní. Rákiní Sakti kétfejű; a bőre halvány rózsaszínű (bár a Sat-csakra-nirúpána szerint ez a kék
lótusz színe). Piros szárit visel, és ékszereket a nyaka körül. Négy karja van. A művészet és a zene
első inspirációja Rákinítől jön.

50
Négy kezében a következő eszközöket tartja:
1. Nyíl: Lövés a Káma (az érzéki szerelem ura) íjából. Ez a nyíl ábrázolja a második
csakrában élő személy természetét, aki kilövi nyílvesszőjét a vágyott pontra; ez jelzi
a lendületet felfelé ebben a csakrában. Rákiní Sakti nyílvesszője az érzések és
érzelmek nyila, amely örömet és fájdalmat hoz, mivel kettősség keletkezik.
2. Koponya: A koponya jelképezi a romantikus természetet. Aki a fejét a kezében
tartja, annak érzelmek uralják a viselkedését.
3. Damaru (dob): A ritmus és az ütem erejét ábrázolja a második csakrában.
4. Parasu (fejsze): A fejsze volt az első fegyver, amelyet az ember feltalált. Rákiní Sakti
ezzel a fegyverrel vág át minden akadályt a második csakrában.

Rákiní Sakti két feje képviseli a szétváló energiát a második csakrában: a második csakrában élő
személy egyensúlyra törekszik a külső és a belső világ között. A személyiség kitágulása kezdődik
el a második csakrában.
Az első csakrában az alapvető motiváció az anyagi biztonság elérése volt; a figyelem lineáris volt,
és egyetlen irányt követett. A második csakrában a figyelem eltérítődik az érzéki természetű
vágyak és fantáziák irányába.

A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:
A figyelem összpontosítása erre a csakrára képessé teszi az elmét, hogy tükrözze a világot,
ahogyan a Hold tükrözi a Napot. Az ember azért szerzi meg ezt a képességet, hogy a kreatív és a
fenntartó energia felhasználásával felemelkedjék a szépművészetekhez és a tiszta emberi
kapcsolatokhoz, miközben megszabadul az érzéki vágyaktól, a haragtól, a kapzsiságtól, a
nyugtalanságtól és a féltékenységtől.
Amikor Visnu istent elképzeljük, békességérzés költözik belénk, olyan nyugodttá válunk, mint a tó
felszíne. A felemelkedés az első csakrából a második csakrába lunáris tudatosságot hoz, a teremtés
és a megőrzés isteni kegyelmét tükrözve. Visnu az egész világmindenséget látja, és megőrzi
Brahmá isten teremtményeit; jótékony és tiszta.

MAGATARTÁSI JELLEMZŐK A SZVÁDHISTHÁNA CSAKRÁBAN:

Az ember általában nyolc- és tizennégy éves kora között viselkedik a második csakra motivációi
szerint. Nyolc-tíz órát alszik éjszakánként, magzati helyzetben. Az elemek vonatkozásában a föld
szétoldódik a vízben. Az elkülönülés és a védekezés helyett a gyermek elkezd közeledni a
családhoz és a barátokhoz, testi kapcsolatot keresve. Képzeletvilága kitágul. Ha már kielégült az
ember táplálék és lakóhely iránti igénye, elképzelhet bármilyen környezetet vagy körülményt,
amilyenre csak vágyik. Az érzékiség belép az emberi kapcsolatok szférájába, mint a fizikai test
fejlődésének új tudata.
A vágy, a testi érzetek és az elme fantáziái után problémát jelenthet a személynek ezen a szinten. A
nehézségi erő lefelé húzza a vizet, és ezért a második csakrának lefelé irányuló, örvénylő hatása
van a pszichére. Emiatt a személy nyugtalanná és zavarttá válik. A testnek és az elmének
természetes korlátai vannak, amelyeket tisztelni és megérteni kell, ha egészségesek és

51
kiegyensúlyozottak akarunk maradni. Az evést, az alvást és a szexuális életet szabályozni kell,
hogy fennmaradjon a test és az elme harmonikus, békés állapota.
Aki a második csakra szerint él, gyakran tetteti magát hercegnek, úrnak vagy hősnek. Szerepeket
cserél, túlságosan nagyra értékeli önmagát, lovagias. Minden kultúra történetek és elbeszélő
költemények tömegét termelte ki ezekről a királyi hősökről, akik elpusztítják a gonoszt.
A szvádhisthána csakra az asztrális síkon helyezkedik el, de idetartozik a szórakozás, a fantázia, a
nemlétezés, a féltékenység, a könyörületesség, az irigység és az öröm is. Az asztrálsík az Ég és a
Föld között helyezkedik el. Itt a Föld ékszerré válik, és a Mennyország elérhető benne. A fantázia
hasznosítható az iparművészeti és a képzőművészeti alkotásokban. A nemlétezés az üresség és a
céltalanság állapota. Amikor valaki negatív elmével szemléli a világot, semmi sem izgalmas
számára, semmi sem tetszik neki, minden elveszett. Irigység és féltékenység keletkezik a vágyból,
hogy mások idejét és tulajdonságait birtokolja. Ez a nyugtalan aggodalmaskodás destruktív
állapotát eredményezi. Az öröm síkja a mély elégedettség érzését hozza. Ez az öröm áthatja annak
a személynek a teljes tudatát, aki a második csakrán túljutott.

52
MANIPÚRA CSAKRA

(HARMADIK CSAKRA)

53
A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE: A TATTVA FORMÁJA:
„A drágakövek városa." Háromszög.
HELYE: URALKODÓ ÉRZÉKELÉS: Látás.
A napfonat idegközpont (Plexus solaris) a ÉRZÉKSZERV: Szem.
gyomorszájnál; köldök.
BÍDZSA (MAG) SZÍN: Arany. MUNKASZERV: Láb és lábszár.
BÍDZSA SZIROMHANGOK: VÁJU (LEVEGŐ):
DANG, DHANG, RLANG (szájpadláshangok); Szamána váju, az a váju, amely a has felső
TANG, THANG, DANG, DHANG részében lakozik, a köldök táján, és segíti az
(foghangok); emésztőrendszert. Hordozza a vért és a vegyi
NANG, PANG, PHANG (ajakhangok). anyagokat, amelyek a napfonatban
(A „g” hang nem ejtendő.) termelődnek. A szamána váju segítségével
szívódik fel és jut el a test minden részébe a
ASPEKTUSOK:
táplálék raszája, vagyis lényege.
Vízió, forma, ego, szín.
TATTVA (ELEM): LÓKA (SÍK):
Tűz. Szvalóka (égi sík).
URALKODÓ BOLYGÓ:
Nap (szoláris, férfias).

JANTRA FORMA:
Lefelé fordított háromszög. Lefelé mutató vörös háromszög, tíz szirommal körülvett körben. A
háromszög a tűzelem formája. Ezt a csakrát napfonatnak is nevezik. A tűzelem uralja, amely segít
az emésztésben és a táplálék felszívódásában, hogy az életben maradáshoz szükséges energiával
lássa el az egész testet. A háromszög a legegyszerűbb geometriai forma: csak három oldalra van
szüksége, és mégis teljes egységet képez. A vizualizáció nagy szerepet játszik a harmadik
csakrában élő személy életében. Tudatát a tűz uralja, és a belőle áradó meleget messziről érezni. A
lefelé fordított háromszög az energia lefelé irányuló mozgására utal.

A TÍZSZIRMÚ KÖR:
A szirmok tíz fontos idegvégződést képviselnek, tíz forrást, amelyekből energia nyerhető. Az
energia tíz irányba áramlik: nem körkörös, nem négyzet alakú; az energia mozgása sem körkörös
többé, mint a második csakránál. A szirmok színe kék, mint a tűz legfénylőbb lángja. A tíz szirom
a tíz pránát vagy alaplégzést is ábrázolja mint Rudrákat (Siva elsődleges alakjait). Minden egyes
szirom vriddha Rúdra (Öreg Siva) egy aspektusára utal.

BÍDZSA HANG:
Ezt a hangot úgy képezzük, hogy az ajkakkal háromszöget alkotunk, és a nyelvet a szájpadláshoz
nyomjuk. A hang megszólaltatása közben a köldöktájra összpontosítjuk figyelmünket. Ha
megfelelő módon ismételgetjük a RANG hangot, növekszik az emésztőképesség, valamint az

54
asszimilációs és a felszívóképesség. A hang hosszú élethez is segít, ez a harmadik csakra által
motivált személy fő célja.
A RANG bídzsa mindig háromszögben található. A manipúra csakra lefelé irányuló
háromszögének három kapuja van, és mindez karmazsinvörös színű. A tűz természete felfelé
törekvő, és amikor megfelelően szólaltatják meg ezt a hangot, a manipúra csakra tüze ennek
megfelelően mozog.

A BÍDZSA HORDOZÓJA:
A kos. A RANG bídzsa hang hordozóállata a kos, a négy sugárzó karral rendelkező tűzisten, Agni
eszköze. A kos ábrázolja a harmadik csakrában élő személy természetét; csoportban él, és a
vágyott cél felé törekszik, nem törődve a következményekkel - éppen úgy, mint a kos. Az ilyen
emberből büszkeség árad, mintha megrészegült volna a hiúságtól. Fontosnak tartja, hogy lépést
tartson az idővel és mindig divatos legyen.

ISTENSÉG:
Vriddha Rúdra (Öreg Siva): A Dél ura, vriddha Rúdra, a pusztító erőt képviseli. Minden létező
visszatér hozzá. Kámforkék bőre és ezüstszakálla van, aranyozott tigrisbőrön ül, hamuval
bekenve, haragos tekintettel. A tigris képviseli a manaszt, az elmét.
A harmadik csakra szerint élő személy haraggal irányít másokat. Ennek a csakrának a fenntartója
idős, független személy. A harmadik csakra motivációi az identitás, a felismerés, a halhatatlanság,
a hosszú élet és a hatalom. Megszűnik az önzetlen lojalitás a barátokhoz és a családhoz, mert a
személy csak saját maga számára cselekszik.

SAKTI:
Lákiní. A harmadik csakrában Lákiní Saktinak három feje van: a látótér itt három síkot határol be: a
fizikait, az asztrálist és az égit. Lákiní Sakti képviseli a függetlenséget és a tüzet. A Sat-csakra-
nirúpána szerint az arcszíne sötét, és a száríja sárga színű.
Lákiní Sakti négy kezének egyikében a mennydörgést, vagyis a vadzsrát tartja, amely a tűz
elektromos energiáját jelzi, és azt a fizikai hőt, amely az emberi testből árad. A második kezében a
nyilat tartja, amelyet Kámának, a szexualitás urának íjából lőttek ki a második csakrában. Ez a nyíl
felfelé céloz, lendületet adva az energia felfelé haladásához. A harmadik kezében a tüzet tartja.
Lákiní Sakti negyedik kezével a félelemnélküliséget adó mudrát (kéztartást) formálja meg.

A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:
A meditálás erre a csakrára a fiziológiának, a test belső működésének, valamint a belső
elválasztású mirigyek és az emberi emóciók közötti kölcsönhatásnak a megértését hozza. A
koncentráció a köldökre, a középpontra az emberi testben megszünteti a rossz emésztést, a
székrekedést és a bélrendszer összes problémáját. Hosszú és egészséges élethez vezet. Megszűnik
az önzés, és az ember hatalmat nyer arra, hogy teremtse és pusztítsa a világot. A második
csakrából jövő cseppfolyós jelleg itt gyakorlati formát ölt. A fantáziák gyakorlati alakot nyernek, és

55
az ember kifejleszti magában a parancsoló- és a szervezőképességet. Képes lesz szabályozni a
beszédét, és nagyon hatásosan kifejezni a gondolatait.

MAGATARTÁSI JELLEMZŐK A MANIPÚRA CSAKRÁBAN:

A manipúra csakra tizennégy és huszonegy éves kora között uralja az embert. Ennek a csakrának a
motiváló energiája arra ösztönzi a személyt, hogy kifejlessze énjét és identitását a világban.
Akit a harmadik csakra ural, hatalomra és elismertségre törekszik, még akkor is, ha ezzel árt
családjának és barátainak. Az ilyen személy hat-nyolc órát alszik éjszakánként, a hátán fekve.
A manipúra csakra síkja magában foglalja a karmát, a jótékonyságot, a vezeklést a saját bűnök
miatt, a jó társaságot, a rossz társaságot, az önzetlen szolgálatot, a szomorúságot, a dharma síkját
és az égi síkot.
A dharma a természet örök törvénye, amely minden létezőre vonatkozik. Ha hűek maradunk a
saját igazi természetünkhöz, a többi emberrel való kapcsolataink stabilabbak és tisztábbak lesznek.
A manipúra csakra kiegyensúlyozása az önzetlen szolgálat, vagyis olyan szolgálat, amelyért nem
várunk viszonzást. A jótékonyság gyakorlása megtisztítja az ember cselekedeteinek útját, vagyis a
karmáját. Minden személynek tudatosan kell cselekednie, hogy egyensúlyba hozza az életét.
Mihelyt eléri ezt az egyensúlyt, beléphet a megvilágosodás égi síkjára.

56
ANAHÁTA CSAKRA

(NEGYEDIK CSAKRA)

57
A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE: A TATTVA FORMÁJA:
„Töretlen." . Hatágú csillag.
HELYE: URALKODÓ ÉRZÉKELÉS: Tapintás.
A szív melletti idegköteg; a szív. ÉRZÉKSZERV: Bőr.
BÍDZSA (MAG) SZÍN: Arany. MUNKASZERV: Kéz.
BÍDZSA SZIROMHANGOK: VÁJU (LEVEGŐ):
KANG, KHANG, GANG, GHANG, JONG, Prána váju. A mellkasban lakozik, ez az a
KANG, CHANG, DZSANG, DZSHANG, levegő, amelyet lélegzünk; és gazdag életadó
JUANG, TANG, GHANG. negatív ionokban.
(Hátrahúzott nyelvheggyel képzett hangok,
egyik „g” hang sem ejtendő.)
ASPEKTUSOK:
Egyensúly elérése a szív feletti három csakra
és a szív alatti három csakra között.
TATTVA (ELEM): LÓKA (SÍK):
Levegő (alaktalan, szagtalan vagy íztelen). Mahá-lóka, az egyensúly síkja.
A TATTVA SZÍNE: URALKODÓ BOLYGÓ:
Színtelen, némely írás füstös szürkének említi, Vénusz (lunáris, nőies).
mások füstös zöldnek.

JANTRA FORMA:
A hatágú csillag. Az anáhata csakra szürkészöld hatágú csillagát tizenkét cinóbervörös szirom
veszi körül. A hat irányba mutató csillag jelképezi a levegőelemet. A levegő prána az alapvető
fontosságú életlégzés. Segíti a tüdő és a szív működését a friss oxigén és életerő, vagyis a pránikus
energiával való ellátásban. A levegő felelős a mozgásért, és a negyedik csakra minden irányban
mozog.
Ez a jantra két egymásra fektetett, egymást keresztező háromszögből tevődik össze. Az egyik
háromszög felfelé mutat, Sivát, a férfi elvet jelképezi. A másik háromszög lefelé mutat, Saktit, a női
elvet jelképezi. Akkor keletkezik egyensúly, ha a két erő harmonikusan kapcsolódik egymással.

A TIZENKÉT SZIRMÚ KÖR:

A tizenkét lótuszszirom kifelé redőzik a körből, és mélyvörös színű. Képviseli az energia
szétáradását tizenkét irányba, tizenkét forrásból. A negyedik csakrában élő személy gondolkodása
nem lineáris (mint az első csakrában), nem körkörös (mint a másodikban), nem háromszög alakú
(mint a harmadikban). A negyedik csakra kiterjed minden dimenzióban és minden irányban, mint
a hatágú csillag. A szív csakra az egyensúly székhelye az emberi testben, az egyetemes
energiaáramlás halad felfelé és lefelé egyaránt.

58
A NYOLCSZIRMÚ KÖR:
Az anáhata csakrában van egy nyolcszirmú lótusz, amelynek közepén nyugszik a spirituális vagy
éteri szív. Ez a szív az ánanda-kanda, a jobb oldalon van, mivel a fizikai szívet a bal oldalon
találjuk. Ezzel a spirituális szívvel meditálunk a szeretett istenségről vagy a fényről. A nyolc
szirom különböző érzelmekkel kapcsolatos, és amikor energia áramlik át rajtuk, a megfelelő
sziromra vonatkozó vágy tapasztalható (lásd az ábrán).

BÍDZSA HANG:
JANG. Amikor a JANG hangot képezzük, a nyelv a levegőben pihen a szájban. Közben a szívre
kell koncentrálni. Ha tökéletesen formáljuk a JANG bídzsát, a szív vibrálni kezd, és minden
bezáródás kinyílik a szívtájon; amikor a szív kinyílt, az energia szabadon, akadálytalanul áramlik
felfelé. Ez a bídzsa képessé tesz a prána és a légzés szabályozására. Azt tartják, hogy a bídzsának
négy karja van, és aranyszínben fénylik.

A BÍDZSA HORDOZÓJA:
Őz (antilop). Az őz vagy a fekete antilop magának a szívnek a jelképe. Az antilop vidáman ugrál
és mindig vonzzák a tükörképek káprázatai.
A nagyon tudatos, nagyon szenzitív és mindig inspirációval teli őz a negyedik csakrában élő
személy természetét ábrázolja. Az őz szeme a tisztaság és az ártatlanság jelképe. A negyedik csakra
szerint élő személy szeme ugyanilyen ártatlan és tiszta, ugyanakkor mágikus is.
Azt mondják, hogy az őz meghal a tiszta hangért. A belső hangok, az anáhata náda szeretete a
negyedik csakrában élő személy szeretete.

59
ISTENSÉG:
Ísána Rudra Siva. Ísána Siva, az Északkelet Ura teljesen független a világtól. Kámforkék bőrével a
negyedik csakra szerint élő személy természetét képviseli, élete örökös boldogság. Tigrisbőrt visel,
az elme jelképes tigrisének bőrét, amely a vágyak erdejében lakozik.
Ísána természete békés és jóindulatú. Háromágú szigonyt tart a jobb kezében, damaru dobot a
baljában. A hajának hullámaiból kiömlő szent Gangá (Gangesz) az önmegismerés frissítő és tisztító
folyama: a tudás, hogy „én vagyok AZ" (Aham brahmászmi, „Én vagyok Brahmán"). A teste köré
tekeredett kígyók a szenvedélyek, amelyeket megszelídített. Örökké fiatal marad, mivel a
harmadik csakra idős, haragos aspektusa eltávozott.
Nincs többé semmilyen kötődés a világi örömökhöz, dicsőséghez vagy megaláztatáshoz. A vágyak
többé nem jelentenek problémát, mert a negyedik csakra energiája mind a hat irányban
kiegyensúlyozott. A negyedik csakrában élő személy tudata harmóniában él a belső és a külső
világgal.

SIVA A LINGÁBAN:
A negyedik csakrában van egy linga, amelyben Rudra Siva jelenik meg, mint Szadá Siva (szadá,
„örök"; siva, „jótevő"). Ó Sabda-Brahmá, vagyis az örök Logosz. Így ő Ómkára, a három guna, a
szattva, a radzsasz és a tamasz kombinációja, amelyet az A, az U és az M hangok képviselnek,
illetőleg a szent AUM vagy OM szótagból áll össze. Háromágú szigonnyal ábrázolják, jelképezve a
három gunát. A bőre kámforkék és arany tigrisbőrt visel. A másik kezében tartott damaru dob
fenntartja a szívverés ritmusát.
A sivalinga a második linga az emberi testben, és bána (nyíl) lingaként ismert. Az első az első
csakra Szvajambhú-lingája, amelyet beborít a rátekeredett kundaliní kígyó. A negyedik csakra
lingája lelki vonatkozású. A linga ereje az ember gurujaként (tanítójaként) működik. A szív linga
útmutató lehet, minden lépésnél őrizve vagy ösztönözve a keresőt a felfelé haladó energia útján -
mindaddig, amíg figyeli a szívverését. A felgyorsult vagy lelassult szívritmus intő jelként szolgál,
hogy hibás az életvezetés.
Ez a linga aranyfényt sugároz, és szövetek tömegéből képződik az idegközpontban, az anáhata
csakránál. Ékszerként fénylik a csakramála („csakrafüzér", vagyis a gerincoszlop) közepén, felette
három csakra, alatta is három csakra. A szúfí és egyéb misztikus hagyományok azt az utasítást
adják a tanítványoknak, hogy képzeljenek el egy tiszta fényt a szívben, amikor elkezdik a
kundaliní erő felkeltésének gyakorlását, és a tudat magasabb állapotaiba lépnek. Itt jön létre az
anáhata náda vagy sabda-rahmá - a töretlen kozmikus hang is.

SAKTI:
Kákiní. Kákiní Sakti négy feje képviseli az energia megnövekedését a negyedik csakrában. A bőre
rózsaszín (a Mahánirvána-tantra szerint aranysárga). A szárija égszínkék. Rózsaszín lótuszvirágon
ül. Kákiní Sakti zenére, költészetre és képzőművészetre ösztönöz. A negyedik csakrában az
energia öntermelő és önmagából eredő.

60
Kákiní Sakti négy kezében azokat az eszközöket tartja, amelyek az ember egyensúlyának
elnyeréséhez szükségesek:

· A kard az eszköz arra, hogy elvágjuk az akadályokat, amelyek elzárják az energia

felfelé áramlásának útját.
· A pajzs védi a keresőt a külvilági állapotoktól.
· A koponya jelzi a függetlenné válást a testtel történő hamis azonosulástól.
· A háromágú szigony jelképezi a három erő - a megőrzés, a teremtés és a pusztítás -
egyensúlyát.

Kákiní Sakti mindent áthat a negyedik csakrában. Behatol minden helyre, mint a levegő és ellátja
energiával az egész testet a bhakti (odaadás) emocionális csatornáin keresztül. A negyedik
csakrában a bhaktit Kundaliní Saktiként személyesítik meg, aki kiegészítővé és segítővé válik
Kákiní Sakti számára az energia mozgásának felfelé irányításánál.
Kákiní Sakti boldog, emelkedett hangulatban van, és a meditációban „holdarcú" (csandramukhin),
négyfejű, gazdagon díszített Saktiként jelenik meg. Négy feje egyformán kiegyensúlyozott, ezekből
az energia az „én" négy aspektusába áramlik, vagyis a fizikai énbe, a racionális énbe, az érzékelő
énbe és az emocionális énbe.
Kákiní Sakti felelős a költészet és a szépművészet alkotásaiért, amelyek a kifinomult látnoki
képesség elvén alapulnak. A világi művészet és az a zene, amelyet a második csakra saktija
ösztönöz, képtelen felemelni az emberi elmét a tudat magasabb birodalmaiba, csak a szórakozást
szolgálja. Ezzel ellentétben az a művészet, amelyet a negyedik csakra Kákiní Saktija ösztönöz,
szinkronban van a szív ritmusával, következésképpen a kozmosz ritmusával. Az idetartozó
művészet túlmutat a múlton, a jelenen és a jövőn. A negyedik csakra tudatossága képessé teszi a
keresőt, hogy érzékfelettivé tegye az alsóbb csakrákban élő személyek időhöz kötött téves tudatát.

KUNDALINÍ SAKTI:
Kundaliní Sakti a szív csakrában jelenik meg először, mint gyönyörű istennő. Lótuszülésben
helyezkedik el egy háromszög belsejében. A háromszög felfelé mutat, jelezve a Sakti felszálló
tendenciáját, és felemelve a keresőt a lét magasabb síkjaira.
Kundaliní Sakti fehér száriba öltözve derűs és önmagába mélyedt. Ő a szűz anya, és azonos
saktival, az önzetlen spirituális odaadással. Többé nem személyesítik meg pusztító kígyóerőként,
mint az első csakrában. Kundaliní Sakti most tiszteletet érdemlő istennővé vált, energiája felfelé
haladó. Többé nem tekeredik a linga köré, hanem önállóan ül a lótusztesthelyzetben.
A lótuszülésben elhelyezkedő Kundaliní Sakti az anáhata nádát testesíti meg, a kozmikus hangot,
amely mindenütt jelen van, és „fehér hangként" ismerik. Ez a hang a szívben kezdődik mint AUM,
minden hangok magja. A szív és a légzés alapvető szerepet játszik az anáhata csakrában, mert a
szív az érzések legfontosabb székhely e a testben. Amikor az ember a saját légzését szabályozni
tudja, a szívritmus is szabályos lesz. Az a személy, aki megvalósította a negyedik csakra tudatát,
kifinomult egyensúlyi állapotot hoz létre testében és pszichéjében. Ebben a csakrában a tisztaság
síkja az isteni kegyelem érzékelését teremti meg a teljes létezésben.

61
A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:
Aki a fejlődésben átjut a negyedik csakrán, a nyelv, a költészet és minden verbális törekvés,
valamint saját indríjái, vagyis vágyai és fizikai működései fölé kerül. A személy önmaga urává
válik, mert bölcsességre és belső erőre tesz szert. A férfi- és a női energia egyensúlyba kerül, és a
kétféle energia polaritása többé nem jelent problémát, mivel minden emberi kapcsolat megtisztul.
Az érzékek szabályozottak, és a személy megszabadul minden külső akadálytól. A negyedik
csakrára koncentráló ember túljut a körülmények és a környezet határain, hogy függetlenné és
önmagából eredővé váljék. Életinspiráló forrás lesz mások számára, mert jelenlétében békét és
nyugalmat lelnek. Kifejlődik az isteni látás a tiszta hanggal együtt az anáhata csakrában, amely a
cselekvés és az öröm egyensúlyát hozza. Az ember uralmat nyer a váju, vagyis a levegőelem felett.
És mivel a levegő alaktalan, a negyedik csakrában élő személy láthatatlanná válhat, utazhat az
űrben, és beléphet más személyek testébe.

AZ ANÁHATA CSAKRA MAGATARTÁSI JELLEMZŐI:

Az ember huszonegy éves korától huszonnyolc éves koráig vibrál az anáhata csakrában. Tudatára
ébred a karmájának, élete cselekedeteinek. Számára a bhakti, vagyis a hit a motiváló erő, mivel
egyensúlyra törekszik minden szinten. Ez a személy négy-hat órát alszik éjszakánként, a bal
oldalán.
Az anáhata csakra őze fürgén szalad, gyakran változtatva az irányt, sarkított fordulással. A szerető
embernek hasonló tulajdonságai és tendenciái vannak, mint az őznek. Ilyen például az álmodozó
szem, a nyugtalan vándorlás és a gyors repülés. Amikor ezek uralom alá kerülnek, az összes
érzelmi zavar megszűnik.
Az anáhata csakra magában foglalja a szudharmát (gyors észjárást vagy helyes vallást), a jó
tendenciákat és a tisztaságot, az egyensúlyt és a kellemes illatot. A purgatórium az anáhata
csakrában tapasztalható meg, amikor a negatív karmák a törvény értelmében bekövetkeznek. A
lelkiismeret tisztasága a tiszta ember megvilágosodása, aki kifejlesztette a jó tendenciákat és
megtisztította életét a dnyána-lókára, az emberi síkra.

62
VISUDDHA CSAKRA

(ÖTÖDIK CSAKRA)

63
A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE: A TATTVA FORMÁJA:
„Tiszta." . Félhold.
HELYE: URALKODÓ ÉRZÉKELÉS: Hallás.
A nyaki idegköteg, a torok. ÉRZÉKSZERV: Fül.
BÍDZSA (MAG) SZÍN: Arany. MUNKASZERV: Száj (hangszalagok).
BÍDZSA SZIROMHANGOK: VÁJU (LEVEGŐ):
ANG, ÁNG, ING, ÍNG, UNG,. ÚNG, RING, Udána váju, amely a fej alsó részén és a. torok
RRÍNG, LRING, LLRING, ÉNG, AING, ÓNG, területén lakozik. Ez a váju hajlamos felvinni a
AUNG, ANG, AHANG. levegőt a fejen keresztül, és segít a
(A „g” hang nem ejtendő.) hangképzésben.
ASPEKTUSOK:
Tudás; az emberi sík.
TATTVA (ELEM): LÓKA (SÍK):
Ákása; hang. Dnyána-lóka (emberi sík).
A TATTVA SZÍNE: URALKODÓ BOLYGÓ:
Füstös bíbor. Jupiter.

JANTRA FORMA:
A félhold. A visuddha csakra jantrája az ezüst félhold fehér körben, amely úgy ragyog, mint a
telihold. A kört tizenhat szirom vesz körül. Az ezüst félhold a náda, a tiszta kozmikus hang lunáris
jelképe. Az ötödik csakra a hang székhelye az emberi testben, amely a torokban helyezkedik el. A
félhold a tisztaságot jelképezi, és a megtisztulás a visuddha csakra alapvető aspektusa.
A Hold minden aspektusában behatárolja a pszichikus energiát, a tisztánlátást és a szavak nélküli
kommunikációt; az ötödik csakrában élő személy megérti a nem verbális üzeneteket, mert minden
energiát kifinomított már. A Hold jelképezi a hűsítő mechanizmus jelenlétét is a torokban. Itt
minden ital és étel a testnek megfelelő hőmérsékletűvé válik.

A TIZENHAT SZIRMÚ KÖR:

A tizenhat lótuszszirom levendulaszürke vagy füstös bíborszínű. A tizenhat teljessé teszi a kört,
mintha egy oktáv szállna fel és le, körkörös formában. Itt fejeződik be a szirmok számának
növekedése. Eddig minden egyes csakrában nőtt a szirmok száma. Az ötödik csakrába tizenhat
dimenzióból áramlik az energia. A tudat kitágulása a keresőt az ákása látásához viszi. Az ákása
természete ellentétes az anyagéval. Az ötödik csakrában az alsó csakrák összes eleme - föld, víz,
tűz és levegő - kifinomul a legtisztább lényegéig, és beleolvad az ákásába. A visuddha csakra a
sztúpa, templom vagy a tető a testben (lásd az ábrán).

BÍDZSA HANG:
HANG. Ennek a bídzsának a színe arany (egyes források ragyogó fehérnek írják le, négy karral). A
HANG hangot úgy képezik, hogy tojás alakot formálnak az ajkakkal, és kilökik a levegőt a

64
torokból. A figyelmet a nyak alsó részének bemélyedésére összpontosítják. Amikor ezt a hangot
tökéletesen szólaltatják meg, vibrációra bírja az agyat, és hatására a nektár teljesebben áramlik a
torokba, édes és dallamos hangot hozva létre.
A kimondott szavak az ötödik csakrából jönnek, hangot adva a szívből jövő érzelmeknek. Az
ötödik csakrában élő személy hangja a hallgató szívéig hatol. Ez a tiszta hang azáltal hat a
hallgatóra, hogy megváltoztatja elméjének és létének helyét.

A BÍDZSA HORDOZÓJA:
Gadzsa, az elefánt, a növényevő állatok legfőbb ura. Füstös szürke színű, mint a felhők. Bizalom, a
természet és a környezet megismerése és a hang tudata keletkezik a visuddha csakrában, amelyet
az elefánt nagy füle és kecses testtartása illusztrál. Az elefánt, a jelenleg élő állatok legősibbje,
hordozza az összes eddigi ismeretet a Földről, a növényekről és a gyógynövényekről. Az állattól
tanulni lehet türelmet, emlékezőképességet, önbizalmat és a harmónia teremtést a természettel.
A egyetlen ormány a hangot képviseli. Az első csakra elefántjának, Airávatának a hét ormánya itt
már eltűnt. Csak a tiszta hang maradt meg, amely felszabadulást hoz.

65
ISTENSÉG:
Pancsavaktra Siva. Pancsavaktra bőre kámforkék, öt feje képviseli a szaglás, az ízlelés, a látás, a
tapintás és a hallás spektrumát, valamint mind az öt elem egyesülését a legtisztább formában. Siva
arcai a következő aspektusokat jelképezik:
· Aghóra. Tágra nyitott szeme haragot tükröz. A hamvasztó földben van. Arca kerek;
természete az ákása természete.
· Ísána. Sivalingában jelenik meg. Kerek arca van, és a természete olyan, mint a vízé.
· Mahádéva. Arca az öt közül a középső, tojás alakú. Iránya Kelet; természete olyan,
mint a földé.
· Szadá Siva. Az „örök Siva", szögletes arcformája van, és ezért minden irányba
kiterjed; természete olyan, mint a levegőé.
· Rudra. A Dél ura, háromszög alakú arccal jelenik meg; a természete olyan, mint a
tűzé.
Pancsavaktrának négy karja van. Az egyik jobb kezének tartása a félelemnélküliséget adja. A
másik jobb kezével, amely a térdén nyugszik, málát (rózsafüzért) tart a dzsapa számára. Az egyik
bal keze a damaru dobot tartja, amely folyamatosan zümmögi az AUM hangot. A másik bal
kezében háromágú szigonyt tart, Siva botját.
Pancsavaktrát az ötödik csakrában mint Nagy Tanítót vagy Guru Mestert lehet elképzelni. Minden
elem eggyé olvad, és az emberi sík érthetővé válik a maga teljességében. Az ember felismeri
korlátait minden elemben. Megragadja az örök ismereteknek ezt a tudatosságát, amikor minden
vágya felfelé halad a hatodik csakrába. A koncentráció a testi elemek összességének egyensúlyba
hozása által a boldogság osztatlan állapotát hozza. A Pancsavaktrára történő meditáción keresztül
az ember felemelkedik, és megtisztul minden karmától; meghal a múlt számára, és megszületik
ismét az egység valóságába.

SAKTI:
Sákiní. A tisztaság megtestesítője. Sákiní Saktinak halvány rózsaszín bőre van, és égszínkék szárit
visel zöld mellénnyel. Rózsaszín lótuszvirágon ül, ötfejű Siva urának balján. Sákiní Sakti az összes
magasabb tudás és a sziddhik (különleges képességek) letéteményese. Négy kezében a következő
tárgyakat tartja:

· Koponya, amely az érzékszervekkel érzékelhető, illuzórikus világtól való

elkülönülést jelképezi.
· Ankusa, azaz elefántfegyelmező pálca, melyet Gadzsa fegyelmezésére használnak.
Az értelem elefántja túlságosan önálló lehet, ha a maga mérgezett tudásában halad.
· Írások, amelyek az ismereteket képviselik a komplexusok nélküli helyes élet
művészetéről.
· Málá, amely erőteljes koncentrációs eszközként működik, mert a gyöngyöket
egyenként érintik meg az ujjakkal. Amikor a gyöngyök fából vagy magokból
készülnek, felszívódnak, és fenntartják a személy saját energiáját. Amikor a

66
 gyöngyöket kristályból, drágakövekből vagy más értékes anyagból faragják ki,
erősen fel töltődnek saját elektromagnetikus energiájukkal. Az ujjhegyek közvetlen
kapcsolatban vannak a tudattal, és ezért, amivel az ujjhegyek foglalkoznak, azzal
foglalkozik a tudat is. Amikor a málával foglalatoskodunk, megszűnik az idegesség
és a szórakozottság, és lecsendesül a belső párbeszéd.

A memória, az éleselméjűség, az intuíció és a rögtönzőkészség mind kapcsolatban van Sákiní

Saktival. Az ötödik csakra az álmok központja a testben. Sákiní Sakti tanításainak legtöbbje
álmokon keresztül tárul fel a kereső ember számára.

A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:
A meditáció a toroktájék bemélyedésére nyugalmat, derűt, tisztaságot, dallamos hangot, a beszéd
és a mantrák parancsát adja, valamint költői képességet, készséget az írások tolmácsolására, és az
álmokban elrejtett titkos üzenetek megértését. Ez is fiatallá, ragyogóvá (ódzsasz) és a spirituális
tudományok jó tanítójává (brahmá-vidjá) teszi az embert.

MAGATARTÁSI JELLEMZŐK A VISUDDHA CSAKRÁBAN:

Aki belép a visuddha csakrába, teljes énjének urává válik. Itt az összes elem (tattva) beolvad a
tiszta és önmagától világító ákásába. Csak a tanmantrák maradnak fenn, az elemek finom
frekvenciái.
Öt munkaszerv teremti az összes karmát: a kéz, a láb, a száj, a nemi szervek és a végbélnyílás. A
tudatnak is öt kósája (rétege) van: a durva, a mozgó, az érzékelő, az intellektuális és az érző.
Egyensúly is öt van, egy középen és kettő-kettő a két oldalon. Mivel az öt ilyen sajátos szám,
szoláris számnak tekintik. A visuddha csakra uralkodó bolygója a Jupiter, amelyet szanszkritul
Gurunak neveznek. A guru az az ember, aki közli az ismereteket.
A föld beleolvad a vízbe, és a második csakrában marad mint a szaglás lényege. A víz elpárolog a
tüzes harmadik csakrában, és megmarad az ízlelés lényege. A tűz alakja belép a negyedik
csakrába, és ott marad a forma és a látás lényege. A negyedik csakra levegője belép az ákásába, és
tiszta hanggá válik. Az ákása megtestesíti mind az öt elem lényegét; színtelen, szagtalan, íztelen,
tapinthatatlan - vagyis alaktalan - mentes minden durva elemtől.
A visuddha csakra kormányozza az embert a huszonnyolcadik és a harmincötödik életéve között.
Az ötödik csakra által motivált személy hat órát alszik éjszakánként, hol az egyik, hol a másik
oldalán.
A világi dolgok, az érzékszervek és az elme csapongása többé nem okoz problémát. A
felsőbbrendű gondolkodás legyőzi az elemeket és az szív érzelmeit. Az ember csak az igaz tudást
keresi, az idő, a kulturális feltételek és örökségek korlátain túl. A fő probléma, amellyel szembe
találjuk magunkat az ötödik csakrában, a negatív intellektus, amely abból eredhet, hogy nem
ismerjük fel a tudás oktalan használatát.
A visuddha csakra magában foglalja a dnyána (tudatosság) öt síkját, így a boldogság
letéteményese; a pránát (a testet átható alapvető erőt), ezért befolyásolja minden elem egyensúlyát;
az apánát (a levegőt, amely tisztítja a testet); és a vjánát (a levegőt, amely szabályozza a

67
vérkeringést). A dnyána-lóka (az emberi sík) alapvetővé válik, mert itt összeköttetésbe kerülünk az
isteni bölcsességgel, amely tizenhat dimenziós, gyakorlati birodalmakból áll. Itt valóban
újjászületünk.
Aki belép a visuddha csakra síkjára, követi a tudás útját, azt az utat, amely az ember igazi
születéséhez vezet isteni állapotba. Az összes elem átalakul kifinomult lényeggé, legtisztább
megnyilvánulásává. Az ember megállapodik a tiszta tudatban. A személy csittává válik,
megszabadul a világ béklyóitól, és teljes énje urává válik. A visuddha csakra megtestesíti a csitet,
vagyis a kozmikus tudatot.

68
 ÁDNYÁ CSAKRA

(HATODIK CSAKRA)

A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE: A TATTVA FORMÁJA:

„Tekintély, parancs, korlátlan hatalom." Hatágú csillag.
HELYE: URALKODÓ ÉRZÉKELÉS: Tapintás.
Medula plexus; tobozmirigy-idegköteg; a két ÉRZÉKSZERV: Bőr.
szemöldök közötti pont. MUNKASZERV: Kéz.
BÍDZSA SZIROMHANGOK: VÁJU (LEVEGŐ):
HANG, KSANG. Prána váju. A mellkasban lakozik, ez az a
(A „g” hang nem ejtendő.) levegő, amelyet lélegzünk; és gazdag életadó
negatív ionokban.

69
TATTVA (ELEM): BÍDZSA (MAG) SZÍN:
Mahá-tattva, amelyben az összes többi tattva Arany.
jelen van kifinomult, tiszta lényegében LÓKA (SÍK):
(tanmantra). A szánkhja filozófia szerint
Tapasz-lóka, a mértékletesség vagy a
mahat vagy mahá-tattva a három gunából áll,
bűnbánat síkja (tapaszja).
és magában foglalja a manaszt, a buddhit, az
ahankárát és a csittát; a mahá-tattvából A TATTVA SZÍNE:
származik az öt mahábhúta (az öt durva elem, Áttetszően fénylő kékes vagy kámforfehér.
vagyis az ákása, a levegő, a tűz, a víz és a URALKODÓ BOLYGÓ:
föld). A tantra szerint azonban a mahá-tattva
Szaturnusz (szoláris, férfias).
ugyanaz, mint a buddhi-tattva, a manasz, a
buddhi, az ahankára és a csitta okozója.

JANTRA FORMA:
Fehér kör, két fénylő szirommal. Ezek a szirmok a tobozmirigy függesztőnyelei. A lingá a kör
közepén jelenik meg.

BÍDZSAHANG: AUM.

A BÍDZSA HORDOZÓJA: Náda, vagy más néven Ardhamátra.

ISTENSÉG:
Ardhanarésvara, a félig férfi, félig nő Siva Sakti, az alap-polaritás jelképe; a jobb oldala férfias, a
bal oldala nőies. Ardhanarésvara a lingában áll, amelyet Itara-lingaként ismernek. A linga sugárzó
fehér, mint a fény színe.
Ardhanarésvara férfias felének kámforkék a bőre. Jobb kezében háromágú szigonyt tart, a tudat
három aspektusát képviselve: az észlelést, az akarást és a ragaszkodást.
Ardhanarésvara női oldala rózsaszín. Piros szárit visel, a nyaka és a karja körül sugárzó arany
ékszerek vannak. A kezében rózsaszín lótuszvirágot tart, a tisztaság jelképét. Megszűnt minden
kettősség. Ardhanarésvara tökéletes egységgé vált, önmagát teremtővé és fénylővé.
Siva teljességgel uralkodik az önvaló minden aspektusa felett a felszabadulás ezen síkján, vagyis a
móksában. Siva harmadik szemét szva-nétrának, a tisztánlátás szervének nevezik. Aki Szadá-Sivává
válik, örök életű lesz. Siva többé nem válik külön Saktitól mint önálló férfientitás. Dévatá-Siva a
tudás adományozója. Ez a tudás hozza a légzést (pránát) és az elmét Ardhanarésvara uralma alá.

SAKTI:
Hákiní. Hákiní Saktinak négy karja és hat feje van. A bőre halvány rózsaszín, arany ékszerek és
sugárzó drágakövek díszítik. Piros szárit visel, rózsaszínű lótuszvirágon ül, felemelt bal lábbal. Ő
adja át a feltétel nélküli igazság tudását, az egységgé vált tudatosságot.

70
Kezeiben a következő tárgyakat tartja:
· Siva damaru dobját, amely állandóan zúg, és vezeti az útján a keresőt.
· Koponyát, a függetlenné válás jelképét.
· Málát a dzsapa számára, koncentrációs eszközként.
· A másik jobb kezét a félelemnélküliséget adó mudrá helyzetébe emeli.

A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:
Aki ezen a csakrán meditál, gyökerestől kiirtja minden bűnét vagy tisztátalanságát, és belép a
hetedik ajtón, az ádnyá csakrán túlra. Ennek az embernek az aurája olyan, hogy a jelenlétében
mindenki nyugodttá és érzékennyé válik az AUM kifinomult hangfrekvenciáira; az AUM zengése
az ilyen ember testéből jön létre. Ő most már tattvátíta - túl van a tattvákon. Minden vágy
alapjában a tattva játéka, és ezért, amikor valaki a két szemöldök közötti pontra koncentrál, túlteszi
magát mindenfajta vágyakozáson, amely az életet motiválja, és amely miatt a gondolkodásunk
szétszórt és csapongó. Az elme most egyhegyűvé válik; ebben az csakrában az ember trikáladarsin
lesz, a múlt, a jelen és a jövő ismerője. Az idá és a pingalá időhöz kötött; az ötödik csakráig a jógi is
időhöz kötött. De mivel az idá és a pingalá itt végződik, a jógi belép a szusumnába, amely kálátíta,
vagyis meghaladja az időt. A visszaesés veszélye elmúlik; nincs spirituális visszafordulás.
Bármeddig marad a jógi a fizikai testében, a polaritás nélküli tudat állandó állapotát élvezi.
Akarattal beléphet bármely más testbe. Képes megérteni a kozmikus tudás belső természetét és
szent könyveket létrehozni.
Az, aki túljutott az ádnyá csakrán, felfedezi önmagában és másokban az isteni lényeget. A
negyedik csakrában az ánandán (boldogságon) keresztül fejlődik, és az ötödikben, a csiton
(kozmikus tudaton) keresztül. Az ádnyá csakrában szat (igaz) lesz belőle. Nincs többé megfigyelt
tárgy, és nincs többé megfigyelő. Eléri az önmegvalósítást „Az vagyok én, és én vagyok Az;"
vagyis tudatosítja azonosságát az isteni önvalóval. Így megtestesíti a szat-csit-ánandát, vagyis a „lét-
tudat-boldogságot."
Az önmegvalósítás az ötödik csakrában a SZÓHAM („Az vagyok én" szó „az", aham „én vagyok").
A hatodik csakrában ezek a szótagok megfordulnak, így lesz belőle HANSZA. Amikor a jógi
meditál az átmanon, vagyis az önvalón a binduban (a „pont" képviseli az örökkévalóságot az AUM
szótag szanszkrit írásos jelében), ez az önvaló HANSZA-ként vált ismertté, amely a szanszkrit
nyelvben vadludat jelent. Ez a madár elrepülhet ismeretlen helyekre, és bárkit felkereshet. Azt az
embert, aki ebben a tudatban lakozik, Paramhanszának nevezik.

MAGATARTÁSI JELLEMZŐK AZ ÁDNYÁ CSAKRÁBAN:

A tobozmirigy előrenyúlik a harmadik üregbe, és folyadék veszi körül. Ez a tiszta vizes folyadék a
szóma csakrából (a Hold csakrából) folyik, amely az ádnyá fölött helyezkedik el. Áthalad az
üregeken az agyban, és lefolyik a gerincoszlopon a gerinc aljáig. A tobozmirigy szabályozza és
kiegyensúlyozza a lefolyást. Maga a tobozmirigy nagyon érzékenyen reagál a fényre. Amikor a
személy belép az ádnyá csakrába, a feje körül fénylő aura keletkezik.

71
Mivel a jógi már szabályozni tudja a légzését és az elméjét ezen a szinten, a szamádhi állandó
állapotát (az egység megvalósítását) tartja fenn minden cselekedetében. Minden vágya valóra
válik, mivel képes előidézni a múlt, a jelen és a jövő képét.
Az idá (lunáris áramlás), a pingalá (szoláris áramlás) és a szusumná (központi, semleges áramlás)
találkozik az ádnyá csakrában. Ez a három „folyó" eggyé válik a trivéniben, a tudat fő székhelyén.
A hatodik csakra magában foglalja a tudat síkját (Vivéka), a semlegesség síkját (Szaraszvatí), a
szoláris síkot (Jamuná), a lunáris síkot (Gangá), a mértékletesség síkját (tapasz), az erő síkját
(himszá), a földi síkot (Prithví), a folyadék síkját (dzsala) és a spirituális odaadás síkját (bhakti).
A harmadik szem a lélek látószerve. A két fizikai szem látja a múltat és a jelent, míg a harmadik
szem előtt feltárul a jövő. Minden tapasztalat és eszme csak az ember észleléseinek tisztítását
szolgálja az ádnyá csakrában. A semlegesség síkja (Szaraszvatí) egyensúlyként jelenik meg a
szoláris és a lunáris energia között a testben. A negatív és a pozitív pólus, a kettősség komponensei
egyformává válnak a Szaraszvatíban. A tiszta zene és a semlegesség állapota jön létre. A szoláris
(Jamuná) és a lunáris (Gangá) idegi energiák egybefonódnak felfelé az összes csakrán keresztül, és
találkoznak a Szaraszvatíval, eggyé válva az ádnyá csakránál. Ez egységérzetet hoz a kozmikus
törvényekkel, amely a mértékletesség síkján jelenik meg. A személy felismeri, hogy valójában
halhatatlan szellem egy időhöz kötött testben. A lunáris folyadék síkja lehűti az összes túlzott hőt,
amelyet a megnövekedett erők fejlesztettek, és a lélek megtisztul. A spirituális odaadás síkja, a
bhakti-lóka fenntartja a helyes egyensúlyt a jógiban.
Az ádnyá csakrában maga a jógi válik isteni megnyilvánulássá. Megtestesíti az összes elemet a
legtisztább formájában vagy lényegében. A külső és a belső változások többé nem okoznak
problémát. Az elme eléri az egységes kozmikus tudatosságot. Minden kettősség megszűnik.

72
 SZÓMA CSAKRA

A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE: „Nektár; a Hold."

HELYE: Az egyik kisebb csakra a hetedik csakrában. A szóma a „harmadik szem" felett
helyezkedik el, a homlok közepén.

URALKODÓ BOLYGÓ: Ráhú (Sárkányfej; a Hold északi vagy felszálló csomópontja).

JANTRA FORMA:
Ezüstszínű félhold, fénylő, kékesfehér lótuszvirágban. A szóma csakra amrita csakraként is ismert;
mindkét szó, a szóma, és az amrita is „nektárt" jelent. Ez tizenkét lótuszszirommal rendelkező
csakra (némely írás szerint tizenhattal), a közepén pihen a félhold, a nektár forrása.

73
Ez a nektár Kámadhénutól ered, a kívánságteljesítő tehéntől. A nektár állandóan szivárog a
nirdzsara-gúphából, vagy brahmára-gúphából, a két agyfélteke közötti üregből.
A Kámadhénun kívül három nadí: az ambiká, a lambiká és a táliká a nektár négy forrása. Ez a
nektár természetes folyásában lefelé halad, és amikor eléri a manipúra csakrát, a napfonat
idegköteg szoláris energiája elégeti. A jógik a khécsarí-mudrá gyakorlásával tudják elzárni ennek a
nektárnak a levezető útját, miközben élvezik a csodálatos náda hangokat, amelyeket a Kámésvara
csakra nyolcszirmú lótuszvirágjára történő meditáció idéz elő (a Kámésvara-csakra egy másik
kisebb csakra a hetedik csakraban). Itt fut keresztül a jógik által jól ismert Á-KÁ-THÁ
háromszögből eredő három nadí, a várna, a dzséjstha és a raudrí. Ebben a háromszögben
helyezkedik el Kámésvarí és Kámésvara örök eggyé válásban, kékesfehér lótuszszirmokkal
borítva.

Á-KÁ-THÁ HÁROMSZÖG.
Ez a forma három energia kombinációul hordozza: Bráhmí a teremtő Brahmá energiája; Vaisnaví, a
fenntartó Visnu energiája; és Mahésvarí, a pusztító Mahésvara energiája, aki az istenek istene,
vagyis maga Siva. Ez a három sakti három nadín folyik keresztül, a vamán, a dzséjsthán és a
raudrín, amelyek az Á-KÁ-THÁ háromszögből erednek. Ugyanez a három nadí alkot ugyanilyen
háromszöget a múládhára csakrában, ahol Siva szvajambhú-linga alakját veszi fel, és Sakti
összetekeredett kígyó formájában e köré a linga köré tekeredik. A várna, a dzséjstha és a raudrí
nadí megfelel a Bráhmínak, a Vaisnavínak és a Mahésvarínak. Ezek az energiák a tudat három
aspektusából erednek: a tudásból, az érzésből és a cselekvésből, amelyek az emberi élet szummum
bonumából származnak - az igazságból, a szépségből és a jóságból. Az igazság (szatjam), a szépség
(szundaram) és a jóság (sivam) megvalósítása a kifejeződések minden formájában a élet
legmagasabb célja. Megtestesülésük az ember magatartásában az önmegvalósítás legmagasabb
állapota.

ISTENSÉGEK:
Kámésvara és Kámésvarí. Kámésvara maga Siva isten. Ó a vágy elvének ura (káma, „vágy", isvara,
„isten"). Ő helyezkedik el a híres Á-KÁ-THÁ háromszögön. Dévíje (Ádja, Kundaliní, Kula,
Tripúra-Szundarí, Tripúra és Kámésvarí) mohón sóvárog a találkozásra; Kámésvarí a múládhára
csakrában szunnyadó energiaként jelenik meg. A brahmá-nadí szűk folyosóján rohan keresztül,
hogy találkozzék urával, Kámésvarával, mind az ötféle mozgást használva. A különböző csakrák
összes lótuszvirágának szirmait megforgatva éri el a legmagasabbat, hogy találkozzék vele.
Kámésvarát a férfialakok legszebbikeként említik az írások. Jógaülésben helyezkedik el, és örökre
átölelve tartja imádott Tripúra-Szundaríját, aki azonos Kámésvaríval, a legszebb női lénnyel a
három világban (tri, „három"; púra, „sík, világok"; szundarí, „gyönyörű"). Kámésvara
Urdhvarétaként is ismert (úrdhva, „felfelé"; réta, „áramló"), mert képes felhúzni az ondófolyadékot
a szusumnán keresztül; ő az energiafelvezetés tudományának az ura. A vámácsára- („balkezes")
tantra teljes leírását adja ennek a felvezetési folyamatnak, és megköveteli, hogy erre a helyre
hozzák a magot; itt a fizikai ondó (bindu) egyesül a lunáris női energiával, és a külső és a belső
egyesülés tantrává (kitágult tudattá) válik, mert ez a bhóga és a jóga kombinációja, vagyis az élvezet
és a függetlenné válás eggyé válása. Kámésvara a felfelé haladó energia és a visszatartott mag
letéteményese; ezért a Kámésvarára történő meditáció az én háttérbe szorítását okozza; és a szóma
74
csakrában ülő jógi a brahmánandát (Brahmán áldását) élvezi. Kámésvarí most békésen egyesül
imádott urával. Többé nem a dühös kígyó, aki tüzet okádva sziszeg, amikor hirtelen felébresztik
álmából.

A TUDAT ASPEKTUSAI

Várna Akarás Érző Finom Hang Teremtés Brahmí

(Icchá) (Pasjanti)

Dzsjéstha Ismeret Tudó Átmeneti hang Megőrzés Vaisnaví

(Dnyána) (Madhjama)

Raudrí Cselekvés Tevő Kiejtett hang Szétoldódás Mahésvarí

(Kríjá) (Vaikhari)

A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:
Aki ezen a csakrán meditál, és megállítja az amrita, vagyis a nektár lefelé folyását - a khécsarí-
mudrá gyakorlásával (khe, „éter"; csara, „mozgó") -, halhatatlanná válik ebben a fizikai testben.
Képes megállítani az öregedés folyamatát, és így örökké fiatal marad, telve vitalitással és
életerővel. Legyőzi a betegségeket, a pusztulást és a halált, és örök boldogságot élvez Siva és Sakti
egyesülésén - a kundaliní-jóga végső célján - keresztül. A khécsarí mudrá fokozza az energia felfelé
áramlását, és a jógi képes a gagana-mandalában vagy a súnja-mandalában, az „üresség"
75
állapotában maradni, vagyis a két agyfélteke közötti üregben, amelyet a test tizedik kapujaként
ismernek. Ez a szahaszrára csakrán, a hetedik csakrán belül helyezkedik el. A szóma csakra az
ádnyá csakra fölött és a Kámésvarí-csakra alatt van. A szóma csakra egy vonalban van a homlok
közepével, és a Szóma (Hold), az amrita (nektár) és Kámadhénu székhelye. Kámadhénu színe
fehér, az arca varjú alakú; a homloka ahankára (az én) és a szeme emberi, brahmikus termeszem.
Tehénszarva, lónyaka, pávafarka és fehér hattyúszárnya van (hansza).

76
 SZAHASZRÁRA CSAKRA

(HETEDIK CSAKRA)

A CSAKRA NEVÉNEK JELENTÉSE: BÍDZSA SZIROMHANGOK:

„Ezerszirmú." Nevezik súnja („üres") Minden tiszta hang az A-tól a KSA-ig,
csakrának és niralambapúri („a támasz nélküli beleértve a szanszkrit nyelv összes
lakóhely") csakrának is. magánhangzóját és mássalhangzóját. Ezek a
szirmokra írva találhatók, meghatározott
rendben.
HELYE: LÓKA (SÍK):
A koponya teteje; agyi idegköteg. A szóma Az igazság és a valóság síkja.
csakra és a Kámésvara-csakra ugyanezen a URALKODÓ BOLYGÓ:
helyen van.
Kétu (Sárkányfarok; a Hold déli vagy leszálló
BÍDZSA (MAG) SZÍN: Arany. csomópontja).

77
JANTRA FORMA:
Egyes írások a jantrát púrnacsandraként („teliholdként") említik; másokban mint nirákára
(„alaktalan") szerepel. A kör tetején ezer lótuszsziromból álló, a szivárvány színeiben pompázó
ernyő.

BÍDZSA HANG: viszarga (a magyar „h" kiejtésében).

BÍDZSA HORDOZÓJA: Bindu, a félhold fölötti pont.

BÍDZSA MOZGÁSA: Olyan, mint a bindu mozgása.

ISTENSÉG: A belső Guru.

SAKTI: Csaitanja. Némely írás Paramátmát említi, mások Mahásaktit.

A SZAHASZRÁRA CSAKRÁHOZ TARTOZÓ SÍKOK:

A jógi a következő síkokat érzékeli, amikor eléri a hetedik csakra tudatát:
· A sugárzás síkja (tédzsasz-lóka). Tédzsasz fény, tűz vagy a látás legtisztább lényege. A
jógi megvilágosodottá válik, mint a Nap. Fénylő aurája állandóan sugárzó.
· Az eredendő vibrációk síkja (Ómkára). AUM (vagy OM) az első hang, folyamatos és
örökké tartó. Itt a AUM frekvenciája a jógiban belül nyilvánul meg.
· A légnemű sík (Váju-lóka). A jógi hatalmat nyer a prána fölött, amely olyan finommá
válik (szúksma), hogy minden prána a testen belül mintha hüvelyknyi lenne (angustha-
mátra); ha egy üvegdarabot tartunk a jógi orra elé, semmi pára nem rakódik rá.
· A pozitív értelem síkja (szubuddhi-lóka). Minden értékítéletnek vagy poláris
érzékelésnek ki kell egyenlítődnie, különben a negatív értelem (durbuddhi), az isteni
tagadása feltámadhat az elmében.
· A boldogság síkja (Szukha-lóka) akkor ébred fel, amikor a testben, a pszichében és az
elmében a helyes egyensúly létrejön.
· A lustaság síkja (Tamasz-lóka) akkor következhet be, amikor a jógi csak azért éri el a
tökéletes boldogság állapotát, hogy beszüntessen minden cselekvést: amikor belemegy a
szamádhi állapotába, a fizikai test teljesen tétlenné válik.

A MEDITÁCIÓ HATÁSAI:
A halhatatlanság érhető el a szahaszrára csakrában. Mielőtt a jógi eljutna ehhez a csakrához,
képtelen elérni a tudattalan tudat állapotát, amelyet aszam-pradnyáta-szamádhinak neveznek. Ebben
az állapotban nincs elmetevékenység, nincs megismerő, nincs ismeret, semmi nincs, amit meg
lehetne ismerni: az ismeret, a megismerő és a megismert tárgy mind eggyé és felszabadulttá válik.

78
A szamádhi a teljes tétlenség tiszta boldogsága. Egészen a hatodik csakráig a jógi olyan
transzállapotba léphet, amelyben még marad tevékenység vagy forma a tudatban. A szahaszrára
csakrában a prána felfelé halad, és eléri a legmagasabb pontot. Az elme a súnja-mandala tiszta
ürességébe jut, a két agyfélteke közötti térbe. Ekkorra az összes érzés, emóció és vágy, amely az
elme tevékenysége, beolvad eredendő okaiba. Az egyesülés létrejött. A jógi szat-csit-ánanda,
igazság-létezés-boldogság. Ő saját valódi énje, és mindaddig, amíg fizikai testében létezik,
megtartja egységes tudatát, élvezi a lílá játékát. Nem zavarja többé az öröm és a bánat, a dicsőség
és a megaláztatás.

Amikor a kundaliní feljut a szahaszrára csakrába, az „egyéni én" illúziója szétfoszlik. A jógi
megvalósította önmagát, eggyé vált a kozmikus elvekkel, amelyek kormányozzák a teljes
univerzumot a testen belül. Elnyeri az összes sziddhit (képességeket), amikor feljut a szóma
csakrába, ahol találkozik Kámadhénuval, a kívánságokat teljesítő tehénnel, saját magában. Ő
sziddha, de már felülemelkedett azon, hogy azoknak a kívánságoknak a megvalósulására
vágyakozzék.
A sásztrák szerint a szahaszrára az önmagát megvilágosító lélek székhelye, vagyis a csitta, a
létezés lényege. Itt a csitta olyan, mint a képernyő, amelyen a kozmikus önvaló tükröződése
látható, és ezen keresztül az isteni lényeg tükröződik. A kozmikus önvaló jelenlétében bárki
érezheti az isteni lényeget, és valóban tudatára ébredhet az istenségnek önmagában.

79
80
81
 Az első csakra úgy viselkedik, minta a hangya.
A második csakra úgy viselkedik, mint a pillangó.
A harmadik csakra úgy viselkedik, mint a kobra.
A negyedik csakra úgy viselkedik, mint a káprázat után rohanó őz.
Az ötödik csakra úgy viselkedik, mint a páva.
A hatodik csakra úgy viselkedik, mint a hattyú (hansza).
A hetedik csakra tiszta megvilágosodás.

82
1. Föld A poszméh meghal az illatért.
2. Víz A hal meghal az ízért.
3. Tűz A molylepke meghal a látványért.
4. Levegő Az elefánt meghal az érintésért.
5. Ákása Az őz meghal a hangért.

83
84
 Negyedik fejezet
CSAKRÁK, ÚJRASZÜLETÉS ÉS SPIRITUALITÁS

A SPIRITUALITÁS AZ ISTENSÉG FELÉBREDÉSE A TUDATBAN. Ez a legfőbb jó a földi életben,

amely megszabadítja a tudatot az elme és a test csapdájától. Ez a felszabadulás az érzékszervekhez
kötött tudat (elme) fokozatos fejlesztésével és átalakításával érhető el.
Az érzékszervekhez kötött tudat felfogja a világot, és az irányítás nélküli gondolatok állandó
halmazát hozza létre. Vágyakat teremt, örömet és fájdalmat érzékel, gondolkodik és akar - és néha
gyönyörkereső aspektusában túlzásokra ragadtatja magát.
Lehet valaki nagy gondolkodó, tudós, művész vagy nevelő az érzékszervekhez kötött tudat
átalakítása nélkül is. De ha létének csak egy aspektusát tapasztalja meg - azt, amelyet csupán az
érzéki világ által körülvett „én" képvisel -, érzékei kielégítésének elkötelezettje marad, testi
sóvárgásokkal és kapzsisággal telve, céltalanul vergődve a szanszára óceánjában. Ha átalakítja
érzékszervekhez kötött tudatát, megszabadulhat az elme, az érzékiség, a kapzsiság, az
ellenőrizetlen gondolatok és a belső párbeszéd rabságából. Ha átalakítja érzékszervekhez kötött
tudatát, megtapasztalhatja létének másik aspektusát, amelyben az elme teljesen független az érzéki
világtól, és nem gondolkodik semmin, nem vágyódik semmire, nem akar semmit megváltoztatni.
Ebben az aspektusban az „én" beleolvad a felsőbbrendű tudatba, és az egyén eltávolodik a születés
és a halál állandóan ismétlődő ciklusától.

85
Az „én"-tudat leköti az elmét a folytonos élvezethajhászás különböző formáiban, és az élvezetnek
ezek a tapasztalatai ragaszkodást fejlesztenek ki az elmében az érzékszervekhez kötött tudat
számára. Az elme egyik témáról a másikra csapongva vándorol, és elveszíti középpontját. A
„középpontját vesztett" elme az érzéki világ tárgyainak csapdájába esik, amely az elemek és a
gunák játéka. A tisztátalan elme - vagy a vágyak-csapdájába esett, nem központosított elme –
kötöttségekhez vezet, és ha az elme kitisztítása nem sikerül a mantra segítségével történő
koncentráció állandó gyakorlásával, megmarad az „én"-tudat - még a fizikai test elhagyása után is.
Az „én" tudat különböző síkokon (lókák) lakozik. Ezek a síkok vagy lókák közvetlen kapcsolatban
vannak az emberi testtel a csakrákon keresztül (lásd az ábrán).

Az első öt csakra összefügg az öt elemmel, és az első öt csakrához tartozó síkok (lókák) szintén
kapcsolatban vannak az elemekkel (lásd az ábrán). Az összes elmebeli és fiziológiai tevékenység,
az összes vágy és szükséglet összefügg ezzel az öt elemmel. Mivel ezek az elemek meghatározott
sorrendben ébrednek fel és uralkodnak valamelyik orrnyílás légzésideje alatt,( * A két orrnyíláson át
azonos időben különböző intenzitással lélegzünk. Normális esetben átlag kétóránként változik, melyik
orrnyílás lélegzik erősebben. Ha a változás egy napnál hosszabb ideig sem következik be, akkor valami
rendellenesség kezd kialakulni a szervezetben. -A fordító megjegyzése) az érzékszervekhez kötött tudat
állandó változáson megy keresztül. Az elemek - a föld, a víz, a tűz, a levegő és az ákása - a tudat
eredendő tehetetlenségének eszközei. Az anyagi területhez tartoznak, az érzékszervekkel
érzékelhetetlen és az érzékelhető anyagot teremtik. Az energia folyamatosságát hozzák létre a
legfinomabb vibrációs szinttől a legdurvábbig.

86
Nem a Föld nevű bolygót nevezik földelemnek, hanem a földelem uralkodik a Föld bolygón; ezt a
Föld bolygót bhúlókaként ismerik. Székhelye a múládhára csakra. A testben a csontok, a hús, a
bőr, a nadík és a haj tartoznak a földelemhez. Jellemvonásai a türelem és a kapzsiság, vágya az
életben maradás, tevékenysége a gyűjtés és megőrzés. Ezeket termeli a földelem uralma, amelynek
természete szilárd. A légzésciklusok minden egyes órájában (amikor a légzés a jobb vagy a bal
orrnyíláson keresztül áramlik erősebben) ez az elem húsz percig uralkodik. Ilyenkor az ember
átmegy a földelemmel kapcsolatos vágyakon és tevékenységeken, természeten és
jellemvonásokon. Ha az életben maradás vágya nem elégül ki a földi életben, az ember a bhúlókán
marad a halála után, majd többször újra megszületik emberi lényként.
A testben az ondó, a vér, a zsír, a vizelet és a nyálka (nyál és nyirok) tartoznak a vízelemhez.
Jellemvonásai a tisztaság és a ragaszkodás, vágya az emberekkel találkozás (család). Ennek az
elemnek a tevékenysége békés munka. A víz hűvös természetű; minden egyes hatvanperces
légzésciklusban ez az elem 16 percig uralkodik. Ha a második csakra vágyai nem teljesülnek, az
ember a bhúvár-lókán (asztrális síkon) lakozik a haláll után. Egy idő után megszűnik tartózkodása
a bhúvár-lókán, ismét leszületik a földre, hogy teljesítse vágyát - mint például művész, zenész,
táncos vagy költő.
Az éhség, a szomjúság, az álmosság, a letargia és a csillogás utáni vágy (ódzsasz, ragyogás) függ
össze a tűzelemmel. Ennek jellemvonása a harag. Akinek természetében túlsúlyban van a tűz,
forrófejű, és a siker utáni vágy uralja. Ennek az elemnek a tevékenysége kemény munka. Minden
hatvanperces légzésciklusban húsz percig uralkodik a tűz. A teljesítmény utáni vágyak - név,
hírnév, halhatatlanság, hatalom stb., - kapcsolódnak a harmadik csakrához. Ha ezek nincsenek
kielégítve az életben, a halál után az ember a szvarga-lókán (égi síkon) tartózkodik, ha jó karmákat
teljesített a földön (sokat dolgozott). A szvarga-lókában eltöltött idő után ismét leszületik a földre
mint király vagy más hasonló előkelőség.
A futás, a vadászat, az erő használata, az összehúzódás és a test növekedése függ össze a
levegőelemmel. Nyugtalanságot, tevékenységet, mozgást és cselekvési vágyat teremt. A levegő
felelős mindenfajta mozgásért a testen belül és kívül, legyen az akár a vérkeringés vagy a
nyirokkeringés, vagy az idegrendszer működése. A levegő prána, energia életerő formájában,
amely élő és tudatos lénnyé teszi az embert; minden hatvanperces légzésciklusban nyolc percig
uralkodik a levegőelem. Ha a negyedik csakra vágyai nem teljesülnek az ember életéhen, akkor a
halála után a mahá-lókában tartózkodik. Ide kerül, ha földi életében jó karmákat csinált, amelyek
összefüggnek a szeretettel, a részvéttel, az odaadással, az önzetlen szolgálattal és az együttérzéssel.
A mahá-lóka (az egyensúly síkja) után ismét megszületik a földön mint újító, szent ember, hívő,
gyógyító vagy valamilyen spirituális művész.
A szeretet, a gyűlölet, a szemérmesség, a félelem és a kötődés kapcsolódik az ákása elemhez.
Ennek jellemzői az én vagy „énség". Természete az üresség, vágya a magány, tevékenysége a
gondolkodás és az eszmefuttatás. A hatvanperces légzésciklusban ez az elem négy percet
uralkodik. A végső tíz légzésben kinyílik a szusumná, és a másik orr kezd erősebben lélegezni. Ha
az ötödik csakra vágyai nem teljesülnek az életben, akkor az ember a halál után a dnyána-lókán
(emberi síkon) tartózkodik egy ideig jutalmul jó karmájáért, amelyet a Földön véghezvitt. A
dnyána-lóka után a személy ismét világra jön mini tanító, bölcs vagy szent írások tolmácsolója.
Amikor az ember túljut az elemeken a jóga valamelyik fajtájának gyakorlásával, eléri a tapasz-
lókát, és teljesíti a tapaszt (mértékletességet), kitisztítja elméjét, és az érzékekhez kötött tudat

87
átalakításával megtapasztalja az emberi lét másik aspektusát. Megszűnik birtoklási vágya, az élet
tiszta, boldog és semleges megfigyelőjévé válik. Könyörületesség, becsületesség, megbocsátás és
határozottság gazdagítják e személy életét, és megtapasztalja a ragyogó, isteni belső erőt, amely
megszünteti a testtudat terhét. Teljes uralmat nyer légzése és elméje felett, de mégis megszülethet
újra, ha az önmegvalósítás feladatát - amely az „énség" beolvadása a felsőbbrendű tudatba - még
nem teljesítette. Akkor aszkétaként, jógiként, avátaraként, bódhiszattvaként vagy prófétaként jön
újra a világra. Már túljutott az elemeken, de még túl kell jutnia a gunákon is, és ez csak a kundaliní
felébresztésének gyakorlatán keresztül lehetséges.
A kundaliní a múládhára csakrában szunnyadó spirituális energia. A test ennek kémiai,
mechanikai és elektromos energiájával működhet. Ha a spirituális energiát nem ébresztik fel, az
elme az általa érzékelt képzetekhez köti a tudatot, és az „énség" visszahozza az embert az élet és a
halál ciklusába. Minden élőlény a karma törvényének van alávetve. A jó karma jó lókákhoz vezet,
a rossz karma föld alatti helyekre vagy narakákba. Ezek kapcsolatban vannak a múládhára csakra
alatti hét csakrával, amelyeket ebben a könyvben nem részletezünk. A kundaliní az az energia,
amely támogatja az életet és a tudatot összetekeredett helyzetében, de amikor felébred, spirituális
felsőbbrendű tudatot hoz. Az érzéki elme átalakul tiszta elmévé, amely felszívódik a tudat
áramába, és Kundaliní Saktivá alakul. Az elme minden fölé kerül, és megvalósul a tiszta lét, a
változatlan és az egyetlen igazság a nirvikalpa szamádhi formájában.
Miután a kundaliní eléri a szahaszrára csakrát, és egyesül SIVÁval, megmarad ebben az egységben
egy ideig, azután visszaereszkedik a múládhára csakrába, és ismét összetekeredik. Ez alatt a
leszállási folyamat alatt a csakrák és az istenségek ereje visszaáll a normálisba. Az ember most a
tudat kitágult állapotában él. A testében él, és kimeríti karmáit, de mint megváltozott személy, és
amikor elhagyja a testét, eljut a nirvánába.
Így a jóga által megtisztult test nem pusztul el, vagy nem oszlik könnyen szét, mint annak a teste,
aki az anyagi világhoz kötődik, és akinek vágyai világi természetűek.

88
 Függelék
RÉSZLETEK A JÓGA KÜLÖNBÖZŐ FOKOZATAIRA

VONATKOZÓ HINDU ÍRÁSOKBÓL

JÓGA

A jóga a tudat valódi visszahúzódásának állapota, miután már mindentudóvá vált.

(Aksjópanisad 2.3)

A jóga a mély figyelemösszpontosítás állapotát adja.

(Sárdátilaka 25.1)

A jógi csak a felsőbbrendű koncentrációban éri el a jógát.

(Rudrajámalatantra, 2 rész, 27. 43)

Ha nyugalmat teremtünk elménkben, ha nem törődünk többé az ellentétekkel a világban és saját

testtudatunkban, képessé válunk felismerni valódi lényünket, amely örökkévaló, független a
gondolkodástól és a beszédtől, és az egyetlen igazság az elme-energia-anyag világában. Ez a
brahman közvetlenül megismerhető a jógában, mint nirvikalpa szamádhi.
(Mahánirvánatantra 3,7-8)

A jóga a vrittik (a gondolatcsapongások) szabályozása.

(Sándiljópanisad 1.7.24)

89
 ÁSZANA

(Testhelyzet)

A testet edzeni kell, hogy hosszabb ideig mozdulatlan helyzetben maradhasson kellemetlen érzés
vagy fájdalom nélkül.
(Nádabindu Upanisád 3.3.1)

A szamádhiban minden érzékszerv működése szünetel, és a test mozdulatlan marad, mint egy
darab fa.
(Nádabindu Upanisád 3.3.2)

Aki testhelyzetét uralja, legyőzi a három világot.

(Trisikhibráhmanópanisad, mantra rész, 52)

A test kitisztításához és a sikeres haladáshoz a jógában feltétlenül szükséges a testhelyzetek

elsajátítása.
(Rudrajámalatantra 2.24 rész, 28-39)

A testhelyzet segíti létrehozni az elme nyugalmát.

(Tantrádzsa-tantra 27, 59)

A testhelyzetek gyakorlásától a test egészséges, szilárd ós hatékony lesz.

(Grahajámala 2. fejezet, 85.oldal)

A testmozgás (mudrá) magában nem segít, egymagában a koncentráció sem hoz sikert. Aki
összeköti a koncentrációt a test szabályozásával, sikert ér el, és halhatatlanná válik.
(Ísópanisad 9 és 11)

A jóginak úgy kell használnia a testét, mintha egy támasztó fadarab lenne, melyre ráhelyez egy
másik fadarabot, a pránavát (AUM). Addig ütögeti őket egymáshoz, amíg a megismerés tüze ki
nem gyullad, és a jógi meg nem ismeri a felsőbbrendű ént.
(Svétásvatarópanisad 1.14)

Amikor a jógi megtisztítja testét a jóga tüze által, megszabadul a pusztulástól és a betegségektől,
sokáig fiatal marad és hosszú életű lesz. Megtapasztalja a felsőbbrendű illatérzékelést, ízlelést,
látást, tapintást és hallást.
(Svétásvatarópanisad 2.12)
Az ászanák elsajátításával megszüntethetjük az összes betegséget, még a mérgekre is immúnissá
válhatunk. Ha az összes ászanát nem sajátíthatod el, válassz ki csak egyet, és érezd magad jól
benne.
(Sándiljópanisad 1.3.12-13)

90
 PRÁNÁJÁMA

(A légzés szabályozása)

Két oka van az elme csapongásának: (1) a vászanák - a vágyak, amelyeket az érzések lappangó
hatása hoz létre - és (2) a légzés.
Ha egyiket szabályozzuk, a másik is magától szabályossá válik. A kettő közül a légzést kell elsőnek
szabályozni.
(Jógakundaljupanisad 1.1-2)

A légzés folyamata képeket hoz létre az elmében. Amikor a légzés nyugodttá válik, az elme is
megnyugszik.
(Jógakundaljupanisad 89)

A légzés szabályozása testi és szellemi fejlődést okoz.

(Varáhaupanisad 5.46-49)

Amikor a nadí-sódhana-pránájáma (váltott orrnyílásokon történő légzés) kitisztítja a nádikat, a

prána erővel belép a szusumnába, és az elme nyugodttá válik.
(Sándiljópanisad 1.7.9.10)

Helyezkedj el először jógatesthelyzetben (ászanába), tartsd a hátad egyenesen, tekinteted irányítsd

szilárdan egyetlen pontra és lazítsd el az állkapcsodat úgy, hogy a felső fogsor ne érintkezzen az
alsó fogsorral. Alkalmazd az állzárat (dzsalandhára bandha), és jobb kezed ujjaival zárd be
váltakozva hol az egyik, hol a másik orrnyílást; tartsd tested mozdulatlanul, és engedd, hogy a
gondolatok maguktól jöjjenek. Azután gyakorold a pránájámát.
(Trisikhibráhmanópanisad, mantra rész, 92-94)

Először fújd ki a levegőt a tüdőből a jobb orrnyíláson keresztül úgy, hogy a jobb kéz ujjaival
befogod a bal orrnyílást. Aztán lélegezz be a bal orrnyíláson keresztül, miközben számolsz
tizenhatig - aztán tartsd vissza lélegzeted, miközben számolsz hatvannégyig, aztán lélegezz ki a
jobb orrnyíláson keresztül, miközben számolsz harminckettőig. (* A jóga első és legfontosabb szabálya
az erőszaknélküliség. Ez vonatkozik a gyakorlatok végrehajtására is. A légzésgyakorlatoknál úgy
alkalmazandó ez a szabály, hogy csak olyan hosszú légzésszünetet tartsunk, amennyi kellemes és magától
kívánkozik. Az erőltetett légzés veszélyes és káros lehet. A szövegben előírt hatvannégy másodperéig tartó
légzésvisszatartás kizárólag azok számára megengedett, akik hosszú éveken át folytatott állandó gyakorlással,
fokozatosan jutottak el idáig (A fordító megjegyzése).
(Trisikhibráhmanópanisad, mantra rész 95-98)

91
A pránának tíz fajtáját szabályozza a pránájáma: (1) Prána, (2) Apána, (3) Szamána, (4) Vjána, (5)
Udána, (6) Kúrma, (7) Krikila, (8) Nága, (9) Dhanandzsaja és (10) Dévadatta.
(Mundamálátantra, 2. fejezet, 3. oldal)

A pránájáma a prána lüktetését szabályozza, és az elme nyugodttá válik.

(Gandharvatantra)

A pránájáma megszünteti a belső tisztátalanságokat. Ez a legjobb jógagyakorlat. Ennek segítsége

nélkül nem lehetséges a felszabadulás.
(Gandharvatantra, 10. fejezet, 47. oldal)

A pránájáma kitisztítja az elmét és az érzékszerveket.

(Kulárnavatantra, 15. fejezet, 75. oldal)

Aki egészséges, mértéktartóan táplálkozik, és szabályozni tudja a légzést, jógivá válik... Aki tisztán
él, és kontroll alatt tartja szexuális életét, képes szabályozni a légzést. A rendszeres gyakorlás
feltétlenül szükséges. A jóga nem lehet meg pránájáma nélkül.
(Rudrajamálátantra, 2. rész, 17.40-43)

A pránájáma első fokozatában a gyakorló verejtékezni kezd, a második fokozatban a test

megrázkódik, a harmadik, vagyis a legmagasabb fokozatban a test felemelkedik. A pránájámát
rendszeresen kell gyakorolni, hogy elérjük a harmadik fokozatot.
(Sárdátilaka 25.21-22)

Amikor a légzés szabályozása tökéletes, a test könnyűvé válik, az arckifejezés derűssé, a szemek
ragyogóvá, javul az emésztőképesség, és ez a belső megtisztulás örömet hoz.
(Grahajámala-tantra, 13. fejezet, 102. oldal)

92
 PRATJÁHÁRA

(Befelé fordulás)

Az érzékszerveket és a munkaszerveket vissza kell vonni a manaszba (az érzéki elmébe), és a

manaszt be kell olvasztani a dnyánátmanba (tudatba).
(Kathópanisad 1.3.13)

Az érzékeket akarattal szabályozni kell a hriten belül (nyolcszirmú lótusz a szív csakrában, vagyis
a ánandakanda vagy spirituális szív).
(Svétásvatarópanisad 2.8)

Az összpontosított elmével kell szabályozni az érzékeket gyökereiknél - a csakrákban.

(Trisikhibráhmanópanisad, mantra rész, 115)

Az elmét úgy kell befelé fordítani, hogy koncentrálunk egymás után a tizennyolc ádhárára
(lényeges pontra), a következő sorrendben, miközben kumbhakát gyakorolunk
(légzésvisszatartást): (1) nagy lábujj, (2) boka, (3) alsó lábszár, (4) térd, (5) comb, (6) végbélnyílás,
(7) nemi szervek, (8) hasi szakasz, (9) köldök, (10) szív, (11) csukló, (12) könyök, (13) nyak, (14)
orrhegy, (15) szem, (16) a szájpadlás töve, (17) a két szemöldök közötti pont, és (18) homlok.
Pratjáhárának nevezik az érzékelések (indríja-áharana) visszavonását egy tárgyról az akaratlagos
szabályozás erejével.
(Darsanópanisad 7.1-2)

A légzést fel kell függeszteni, miközben koncentrálunk sorrendben a következő pontokra: (1) a
fogak gyökere, (2) nyak, (3) mellkas, (4) köldök, (5) a gerinc alja, vagyis a kundaliní területe, (6)
múládhára (a farokcsont területe), (7) csípő, (8) comb, (9) térd, (10) lábszár és (11) nagylábujj. Az
ősi jógik ezt pratjáhárának nevezik.
(Darsanópanisad 7.5-9)

Az elme szabályozása az érzéki tárgyak vonatkozásában a pratjáhára.

(Mandalabráhmanópanisad 1.7)

Pratjáhárának nevezik az érzékek visszavonását azoktól a tárgyaktól, amelyek számunkra nagyon

vonzóak.
(Jógalattuszópanisad 68.69)

93
A pratjáhára az érzékszervek visszavonása tárgyaikról, az érzékelhető képek istenítésétől,
elengedve a cselekedetek gyümölcseit, elfordulva minden tárgytól, és a figyelmet a tizennyolc
ádhárára összpontosítva a következő sorrendben, felfelé és lefelé haladva: (1) lábfej, (2) nagylábujj,
(3) boka, (4) lábszár, (5) térd, (6) comb, (7) végbélnyílás, (8) nemi szervek (9) köldök, (10) szív, (11)
nyak, (12) torok (13) szájpadlás, (14) orrnyílások, (15) szemek, (16) a két szemöldök közötti rész,
(17) homlok és (18) fej.
(Sándiljópanisad 8.1-2)

Az elme hullámzásait a vágyak okozzák; amikor a vágyakat szabályozzuk a pratjáhárával, az elme

lecsendesül, és Istenre koncentrál.
(Rudrajámalatantra, 2. rész, 24.137)

Az érzékvilághoz kapcsolódó elme és tárgyai nehezen szabályozhatók, és nem akarnak

engedelmeskedni; ezeknek akarattal történő visszavonását pratjáhárának nevezik. A pratjáhára
gyakorlása által a jógi nyugodttá válik, és képes mélyen koncentrálni. Ez vezeti a jógához.
(Rudrajámalatantra, 2. rész, 27.28-30)

A kumbhakában (a légzés visszatartásában) az elmét összpontosítani kell; A múládhárától kezdve

lépésről lépésre felfelé a csakrákon. Ezt nevezik pratjáhárának.
(Tantrarádzsatantra 27, 70)

94
 DHÁRANÁ

(Koncentráció)

A dháraná az isteni szellemnek a tudatban tartása a koncentráció alatt.

(Amritanádópanisad 15)

A tudat visszavonása az érzéki világból és a tudatfölötti területen tartása a dháraná.

(Mandalátabráhmanópanisad 1.1.8)

A jóga gyakorlójának a jama, a nijama, az ászana és pránájáma gyakorlása után elméjét az elemek
öt formáján kell tartania, a nekik megfelelő központokban, a testben. Ezt nevezik dháranának.
(Trisikhibráhmanópanisad, mantra rész, 133-134)

Három fajta dháraná van:

1. az önvaló isteni aspektusára koncentrálás
2. az ákására (üresség) koncentrálás a hrit központban (a nyolc lótuszszirmú
spirituális szív az anáhata csakrában)
3. koncentrálás az öt istenalakra: (1) Brahmá, (2) Visnu, (3) Vriddha Rúdra, (4) Ísána
Siva és (5) Pancsavaktra
(Sándiljópanisad 1.9.1)

Mindent, amit a szem lát, a fül hall, az orr szagol, a nyelv ízlel és a bőr tapint, isteni lénynek kell
tekinteni. Ily módon az érzékelés tárgyát át kell alakítani isteni lénnyé, és a tudatban megtartani.
(Jógatattvópanisad 69-72)

Dháranának nevezik a koncentrálást a nagylábujjra, a bokára, a térdre, a herezacskóra, a nemi

szervekre, a köldökre, a nyakra, a torokra, a nyelvgyökre, az orra, a két szemöldök közötti részre, a
mellre és a fejre, kumbhakában (légzésvisszatartás közben).
(Gandharvatantra, 5. fejezet, 25. oldal)

Dháranának nevezik bizonyos alapvetően fontos pontoknak a tudatban tartását, miközben

visszatartjuk a légzést.
(Prapancsaszáratantra 19,21-22)

A dháraná koncentráció a hat érzékfeletti központra és a kundaliníre (az összetekeredett

energiára).
(Rudrajámalantra, 2 rész, 27,34-35)
Koncentrálás Isten egyetemes alakjára, amelyet a mantrára koncentrálás által ismerünk fel, és
azután az alak nélküli Istenre koncentrálunk. Ez a dhjána.
(Darsanópanisad 9.1-2-3-5)

A dhjána (meditáció) a figyelem összpontosítása a teljes isteni formára, míg a dháraná

koncentráció egyszerre csupán egyetlen pontra.
(Bhútasuddhitantra, 9. fejezet, 8. oldal)

95
 DHJÁNA

(Meditáció)

A szem nem láthatja a legfelsőbb lényt, szavak nem fejezhetik ki, nem lehet elérni a többi
érzékszervvel és érzékelőképességgel sem. A legfelsőbb lény csak a dhjánában fedi fel magát. A
dhjána (az igazi meditáció) csak akkor lehetséges, ha az önismeret megtisztítása spirituálissá tette a
tudatot.
(Mundakopanisad 8.1.8)

A dhjána koncentráció az isteni lényre, aki nyugodt, fénylő, tiszta, és áldott a hrit központban
(spirituális szív).
(Kaivaljópanisad 5)

Koncentrálás Isten egyetemes alakjára, amelyet a mantrára koncentrálás által ismerünk fel, és
azután az alak nélküli Istenre koncentrálunk. Ez a dhjána.
(Darsanópanisad 9.1-2-3-5)

Amikor a koncentráció eléri a polaritás nélküli tudat fázisát (amikor mindenben a legfelsőbb lényt
látjuk), ez a dhjána.
(Mandalabráhmanópanisad 1.1.9)

Kétféle dhjána van: (1) szaguna meditáció a formával és tulajdonságokkal rendelkező Istenen és (2)
nirguna dhjána meditáció a formával és tulajdonságokkal nem rendelkező Istenen.
Szaguna dhjána az, amikor visszatartjuk a légzést, és meditálunk az istenségen. Nirguna dhjána az,
amikor meditálunk az alak nélküli legfelsőbb lényen. A nirguna dhjána vezet a szamádhihoz.
(Jógatattvópanisad 105)

Dhjána az istenség megtartása a tudatban, megszakítás nélkül.

(Prapancsaszáratantra 19.22-23)

Dhjána koncentráció a mantra isteni formájára.

(Kulárnavatantra, 17. fejezet, 83. oldal)

96
 SZAMÁDHI

Az az állapot, amelyben a tudat koncentrációban van, és az isteni fény által megvilágosodott -

vágy nélkülivé vált - a tudatfeletti állapot, amelyet szamádhinak neveznek.
(Annapúrnópanisad 1.48)

Ha a jógi szabályozza érzékeit, uralkodik vágyain, koncentrációt és aszkézist végez, eljut a

szamádhiba. A szamádhiban minden szeretet a legfelsőbb lény felé irányul; az ember teljesen
eggyé olvad Vele, és a tökéletes boldogságot tapasztalja meg. A szamádhiban minden tudás
(pránava) feltárul a jógi előtt.
(Nriszinghalapinjópanisad 2.6.4)

A tudat állandó áramlása a brahman formájában, a legfelsőbb lény, amelyben az énség

szétoldódik. Ezt szamprádnyáta szamádhinak nevezik. Ezt a dhjána állandó gyakorlásával lehet
elérni.
(Muktikópanisad 2.53)

Az érzéki szinten működő elme minden világi tudás gyökere. Ha az elme szétoldódik, nem lesz
többé világi tudás. Ezért a tudat a legfelsőbb lényhez kötődik a legmélyebb koncentrációban.
(Adhjátmópanisad 26)

A szamádhi az az állapot, amelyben a tudat eggyé válik a koncentráció tárgyával, és olyan

csendes, mint a lámpa lángja szélcsendes helyen. A koncentráció tevékenység érzése és az énség
(„én koncentrálok") teljesen eltűnt.
(Adhjátmópanisad 35)

A szamádhi az az állapot, amelyben az elme megszabadul n nyugtalanságtól, az énségtől, az

élvezet hajszolástól, a fájdalmaktól, és amelyben a tudat abszolút mozdulatlan mint a szikla, a
legmélyebb koncentrációban. Az az állapot, amelyben teljes nyugalom van, a szamádhi állapota.
(Annapúrnópanisad 1.49-50)

A szamádhi az a tudatállapot, amelyben nincsenek tárgyak, nincsenek szenvedélyek, nincsenek

averziók, helyettük van a legmagasabb boldogság és a legfelsőbb erő.
(Mahópanisad 4.62)

A szamádhi a tudatnak az az állapota, amelyben egységgé válik (nincs többé polaritás).

(Amritanádópanisad 16)

Szamádhi az az állapot, amelyben a tudat a legmélyebb koncentrációban és tudatosságban eggyé

válik a tudatfelettivel.
(Darsanópanisad 10.1)

97
A szamádhi az az állapot, amelyben az éntudat beleolvad a tudatfelettibe.
(Gandharvatantra, 5. fejezet, 26. oldal)

Mint ahogy a vízbe dobott sókristály szétolvad a vízben, és eggyé válik a vízzel, így a szamádhi az
az állapot, amelyben létrejön az egység az éntudat és a felsőbbrendű tudat között.
(Szaubhágjalaksmí Upanisad 2.14)

A szamádhi az az állapot, amelyben az éntudat és a felsőbbrendű tudat eggyé válik. Polaritás

nélküli lesz, telve boldogsággal, csak felsőbb tudat marad.
(Sándiljópanisad 1.11.1)

A szamádhi az az állapot, amikor elvész a koncentráló tudat.

(Mandalabráhmanópanisad 1.1.10)

Amikor az egységes koncentráló tudat a legintenzívebb koncentráció által szétoldódik, csak a

felsőbbrendű tudat marad meg.
(Annapúrnópanisad 1.23)

Amikor magától megszűnik a legmélyebb koncentráció is a felsőbbrendű brahmanra, létrejön a

nirvikalpa szamádhi - amelyben az érzések minden lappangó lenyomata kiküszöbölődik.
(Annapúrnópanisad 4.62)

98
 SZANSZKRIT SZAVAK ÉS KIFEJEZÉSEK JELENTÉSE

ádnyá csakra hatodik csakra, „tekintély, parancs, korlátlan hatalom"

agni tűz
aham én
Aham brahmászmi Én vagyok brahman
ahankára azonosság, identitás, létezés, ego
ákása éter
amrita nektár, a halhatatlanság itala
anáhata csakra negyedik csakra, „töretlen"
anáhata-náda, anahad naád kozmikus hang
ánandamaja-kósa a tökéletes boldogság rétege
andha-kúpa „vaküreg", tizedik kapu, üreges rész a koponyában
angustha-mátra hüvelykujjnyi
ankusa elefántfegyelmező pálca
annamaja-kósa az anyag rétege
ápah víz
apána a köldök és a végbélnyílás között lakozó prána
aszam-prádnyáta-szamádhi a tudattalan tudat állapota
ászana testhelyzet
aszthi csont
átman lélek, önvaló
avátara az isteni önvaló megtestesülése
bandha az energia időszakos tartózkodási helyének lezárása
bandha-padmászana zárt lótuszülés
bhakti jóga a spirituális odaadás jógája
bhóga élvezet
bhramara-gúpha „a poszméh barlangja", üreges rész a koponyában
Bhúvár-lóka, nága-lóka az asztrális sík
bídzsa mag
bídzsa mantra maghang
bindu az ondó lényege
Brahmá a teremtő istenség
brahman a személytelen, láthatatlan abszolútum
brahmá-dvára „a brahman ajtaja"

99
brahmá-randhra „a brahman barlangja", üreges tér a két agyfélteke között
brahmá-vidjá spirituális tudományok
brahmánanda Brahmá áldása
buddhi értelem
buddhi megismerés, önismeret
csakra kerék; érzékszerveinkkel érzékelhetetlen energiaközpont
az emberi testben
Csandra Hold
csandramukhin holdarcú
csitta gondolkodás, vágy, elme
csittaváha a lét csatornája
damaru dob
darsin látó
dharma törvény, rend
dhátu alkotórész
dhautí a torok és a nyelőcső kitisztítása
dhjána meditáció
dnyána jóga az igazi tudás jógája
dósa alapnedv
durbuddhi negatív értelem
dzsala-nétí az orrtisztítás egyik gyakorlata
dzsalándhára bandha torokzáró gyakorlat
dzsíva az egyéni tudat székhelye
dzsíva egyéni én
ékágra az egyhegyűség állapota
gándhárí bal szem
ghí olvasztott vaj
granthi csomó
guna tulajdonság
hárana koncentráció
hasztadzsihviká jobb szem
hatha jóga a testi önfegyelmezés jógája
idá nadí a bal orrnyílásból induló csatorna
indríja érzékszerv
isvara isten
jama a megszüntetendő magatartás

100
jamuná a pingalá nadí másik neve
jantra meditációs célra készített jelképes geometriai formák rajza
jasaszviní bal fül
jóga egyesülés, csatlakozás valamihez
jóga-szútrák a jógával foglalkozó ősi írások
judzs egyesülni, csatlakozni valamihez, hozzáadni valamihez
valamit
jukta összekapcsolt
jukta-trivéní a három fő nadí találkozóhelye az első csakrában
kála idő
Káma az érzéki szerelem ura
kanda az idegeket körülvevő rostos anyag
kapálabhátí tisztító légzés
kapha nyálka
karma cselekedet és annak következménye
karma jóga az önzetlen cselekvés jógája
karuná együttérzés
Kétu Sárkányfarok, a Hold déli vagy leszálló csomópontja
kévalí-kumbhaka a légzés nagymértékű lelassítása
khécsarí-mudrá a prána irányítása a két szemöldök közötti pontra
kósa réteg
kumbhaka légzésszünet
ksipta a tompultság állapota
kuhú nemi szervek
kundala összetekeredés
kundaliní összetekeredett energia
laddú illatos édesség
Lalitá-szahaszranáman tantrikus szöveggyűjtemény neve
lílá a tudás játszmája, az istenek játéka
lílá az isteni színjáték
linga pénisz
lóka sík, világ
mágdzsan csontvelő
mahábhúta az öt durva elem
májá illuzórikus világ
makara krokodil

101
málá rózsafüzérszerű gyöngysor
manasz elme
manipúra csakra harmadik csakra, „a drágakövek városa"
manómaja-kósa az elme rétege manóváhí
nadí az elme csatornája
manóváhiní, manóváha az elme csatornája
mánsza hús, idegrostok, szövetek
mantra dzsapa meghatározott szótagok vagy szövegek folyamatos
ismételgetése
médha zsír
mérudanda gerincoszlop
mridanga csörlődob
múdha az anyagi világhoz kötöttség állapota
mudrá kéztartás, gesztus, pecsét
mukta felszabadult
múla-bandha a végbél záróizmának összeszorítási gyakorlata
múládhára csakra első csakra, gyökér csakra, „alap"
nadí folyó, folyam, csatorna, mozgás, edény, szalag,
csővezeték
náma-rúpa nevek és formák világa
naraka föld alatti helyek
naulí hasizommozgatási gyakorlat
nétí orrtisztítási gyakorlat
nijama a követendő magatartás
nirákára alaktalan
nirálambapúri a támasz nélküli lakóhely
nirdzsara-gúpha a két agyfélteke közötti üreg
nirguna jellemző sajátosság nélküli
niruddha az elmeműködés feletti teljes uralom állapota
nirvikalpa szamádhi, nirbídzsa önzetlen szamádhi
ódzsasz fiatal, ragyogó
padmászana lótuszülés
pakhávádzs indiai dob
paramhamsza magasabb tudatban lakozó
parasu fejsze
pingalá nadí a jobb orrnyílásból induló csatorna

102
pitta epe
prakriti természet, megnyilvánult jelenségek
prána életerő, légzés
pránájáma az életerő vagy a légzés szabályozása
pránájáma jóga-légzésszabályozás, az életerő szabályozása
pránamaja-kósa az éltető levegő rétege
pránaváha nadí a prána erő csatornája
pratjáhára az érzékszervek feletti uralom, befelé fordulás
prithví föld
púra város
púraka belégzés
púrnacsandra telihold
púsa jobb fül, az egyik nadí neve
rádzsa király
rádzsa jóga „király jóga", a meditáció jógája
radzsasz szenvedély, mozgás
Ráhú Sárkányfej, a Hold északi vagy felszálló csomópontja
rakta vér
rasza folyadék
récsaka kilégzés
Sakti istennő
sankhiní végbélnyílás
sásztrák ősi írások
sat hat
sat-csakra-bhedana vizualizációs gyakorlat
sat-karma a test kitisztításának hat művelete
Siva-szanhitá tantrikus szöveggyűjtemény
Siva-szvaródaja „Siva hangjának felemelkedése", jógáról szóló tanulmány
sruti hallás útján szerzett tudás
súnja üres
sza az
szádhaka gyakorló
szádhaná gyakorlat
szaguna jellemző sajátosságokkal rendelkező
szahadzsa avaszthá természetes állapot, a jóga végső célja
szahaszrára csakra hetedik csakra, „ezerszirmú"

103
szam együtt, össze
szamádhi a tökéletes eggyé válás állapota
szamádhi megvilágosodás
szambhávi mudrá felfelé néző gyakorlat
szampradnyáta-szamádhi a jóga legmagasabb foka
szanszára a születés és a halál állandó körforgása
Szaraszvatí a szusumná nadí egyik kiegészítő csatornája, a beszéd és
a tudás istensége
szat-csit-ánanda lét-tudat-boldogság
szattva nyugalom, világosság, tisztaság
sziddhászana tökéletes ülés
sziddhi rendkívüli, transzcendens képességek
szóham az (vagyok) én
szóma nektár, elixír
Szóma Hold
szóma csakra kisebb csakra a hetedik csakrában, „nektár, a Hold"
szúksma finom
szudharma gyors észjárás, helyes vallás
szúksma nadí láthatatlan csatorna
szúksma prána transzcendens életerő
szundarí gyönyörű nő
Szúrja Nap
szusumná a központi csatorna a gerincoszlopban
szvádhisthána csakra második csakra, „az önvaló lakhelye"
szvara jóga a hang jógája
szvara-szádhaná a légzés tudománya
tálu a szájpadlás
támasz tunyaság, sötétség, sűrűség, anyag
tantra kitágult tudat
tapasz-lóka a vezeklés, aszkézis síkja
tapaszja aszkézis, vezeklés
tattva elem (az öt tattva: föld, víz, tűz, levegő, ákása vagy éter)
tattvátíta az elemeken túli
tédzsasz fény
trátaka látásjavító gyakorlat
tri három

104
trikáladarsin a múlt, a jelen és a jövő ismerője
túrija a tudattalan tudat állapota, a „negyedik tudatállapot"
túrija megváltozott tudatállapot
uddíjana-bandha has beszívás
uddíjana felrepülő
unmaní avaszthá, túrija a tudatos tudat állapota
úrdhvaréta aki felfelé irányítja ondóját
utkatászana „széktartás", guggoló helyzet
vadzsra mennydörgés
vádhana a bídzsa hordozója
váju levegő, szél
vaszti jógabélmosás, beöntés
véni áramlás
vidnyánamaja-kósa a tudás rétege
víná indiai lant
visuddha csakra ötödik csakra, „tiszta"
viszarga speciális légzőhang szanszkrit kiejtése, ,,h'
vjágra a nyugtalanság állapota
vritti gondolatcsapongások

105