A 17.

században három nagy háború dúlt Európában, melyek

alapvet?en meghatározták a történelem további menetét a
kontinensen : Az angol-holland háborúk, melyek a
világtengereken és a gyarmatokon is folytak, a 30 Éves Háború
(1618-1648) mely nyugat-és közép Európában zajlott le
els?sorban, ám a világtengereket és a gyarmatokat is
érintette, és a Szent Liga háborúja a Török Birodalom ellen
(1684-1699).
Ezen utóbbi háborúban a Szent Liga tagjai közé tartozott a
Habsburg Birodalom, a Lengyel Királyság, a Velencei
Köztársaság, a Pápai Állam, valamint kés?bb az Orosz
Birodalom is. Ennyi ország összefogása kellett ahhoz, hogy az
évszázadok óta Európán terpeszked? Oszmán Birodalmat
siker?ljön legy?zni, és visszaszorítani a Balkánra.Ám ahhoz,
hogy ezt a háborút a keresztény hatalmak megnyerjék,
kellettek a magyarok is, akárcsak ahhoz, hogy a háború
egyálltalán kitörjön.
Hogyan ker?lt egyálltalán sor erre a háborúra? Úgy, hogy a
Köprülü-reneszánsznak nevezett id?szakban( 1657-1697) a
Köprülü-család tagjai ker?ltek a nagyvezíri posztra, akiknek
írányításával a birodalom gazdaságilag és katonailag újra olyan
er?s lett, hogy megkockáztathatott egy támadó háborút a
Habsburgok ellen.
Kara Musztafa már 1682-ben elkezdte gyüjteni hadait, és egy
évvel kés?bb 200 000 katona tört Magyarországra. A gigászi
oszmán hadseregben ott volt a Tatár kán 20 000 lovasával, az
erdélyi vajda szintén 20 000 katonával, és ugyanennyi harcost
hozott Thököly is. Jöttek még a román vajdák és a balkáni
helytartók és kormányzók is a maguk hadaival, valamint a
magyarországi viláyetek pasái is hozták csapataikat. Ez a
hatalmas, gigászi hader? mindent letarolva özönlött
Magyarország nyugati ter?letei felé.

A fentiek után képzelhetjük a bécsi udvar pánikját, mely az

elmúlt évtizedekben mindent megtett a törökkel való békéért
cserébe : adót fizetett, megbüntette a török betörésekre
válaszúl visszacsapó magyarokat, és a gy?ztes csata ellenére is
el?nytelen békét kötött 1664-ben a Portával.
Az Udvar most mindent bevetett, és úgy határoztak, hogy
amíg elegend? sereget tudnak gyüjteni nyugaton, addig magyar
földön kell feltartóztatni az oszmánokat. Magyar földön, ott,
ahol eddig is vérzett a magyar a Habsburgok védelme
érdekében, ott, ahol eddig is pusztultak a városok és falvak,
csakhogy ne német ter?letek vesszenek el. Nyugati alakúlatok
támogatásával fegyverbe szólították a magyarokat, és
meglehet?sen er?s védelmi vonalat építettek ki a dunántúlon.
Ám a 200 000-es közelg? hadsereget látva mégis minden
keresztény szív megremegett félelmében.
A török hadsereggel kényszerb?l tartó Thököly - akárcsak az
erdélyi vajda - minden pilanatban készen állt a
keresztényekkel való egyezségre, s arra, hogy minél jobban
megkímélje szegény, sokat szenvedett hazáját.Így aztán alkut
ajánlott a Porta jóváhagyásával a dunántúlt véd? tiszteknek,
és a nagyhatalmú magyar nagyuraknak. Azok feladták védelmi
állásaikat, cserébe ígéretet kaptak, hogy a törökök várható
gy?zelmének esetében saját uradalmakat, fejedelemségeket
kapnak az elfoglalt ter?leteken.
Még térkép is kész?lt, melyen a néhány magyar f?úr
kiegyezett a törökökkel felosztva egymás között a
ter?leteket.. Thököly azt is elérte, hogyha ? hódoltat meg egy
várost vagy falut, azt a törökök és szövetségeseik a haramia
tatárok, vagy az állatiasan fosztogató oláhok nem bánthatják.
Igaz, így négy-öt részre szakadt volna a Magyar Királyság, ám
a középs?, hódoltsági ter?letek kivételével mindegyik
tartomány élén magyar kormányzók, vagy vajdák álltak volna,
akárcsak az osztrákoktól elfoglalt ter?letek élén. Így kimélték
meg a hódítók a Dunántúlt, és a Királyi Magyarország jelent?s
részét. Az már persze más kérdés, hogy vajon a gyakran
hitszeg? törökök betartották volna-e ígéreteiket.
Míg a hadm?letek és az alkudozások zajlottak, Sobieski János
lengyel király ( a képen) 40 000 katonájával megindúlt Bécs
felé, hogy csatlakozzon a törökök elleni keresztény
seregekhez.

Az alkuk tehát lezajlottak, és a bécsi udvar döbbenten látta,

hogyan foszlik semmivé a jól és költségesen megszervezett
Dunántúli védvonal. Bécsben pánik tört ki, a lakosok ész nélk?l
menek?ltek, a n?k rettegtek a janicsároktól, a tatároktól,
kurucoktól.
Itt ütött vissza az a bánásmód, amelyben az Udvar a
magyarokat részesítette : a század elején lezajlott, számtalan
hazaárúlási per, a szégyenletes Vasvári béke 1664-ben, a
Wesselényi-féle összeesküvés résztvev?inek kíméletlen
lemészárlása, a magyarokkal való álltalános, kegyetlen
bánásmód, nem beszélve a magyarokhoz beszálásolt nyugati
katonák és tisztek féktelen rablásairól, fosztogatásairól,
gyilkosságairól.
Roppant gyorsan kider?lt, hogy a Királyi Magyarországot-
amely Bécs városát is védelmezte - a magyarok nélk?l nem
lehet megvédeni. Az is kider?lt, hogyha egy olyan büszke
néppel, mint a magyarral rútúl bánnak, akkor a magyar
visszaüt, és az mindig fájdalmas. Mint ahogy fájdalmas volt az
osztrák lakosok kínja, amikor a vadállatként rájuk tör? török-
tatár-oláh hordák kirabolták és lemészárolták ?ket. Igaz,
többször is el?fordúlt, hogy a törökök becsaptak osztrák
ter?letre, de soha nem ilyet mértékben nem történt még
pusztítás. Most tudták csak meg igazán, mi zajlott le
Magyarországon az elmúlt 150 évben!
Ám a Habsburgoknak megint csak szerencséjük volt. Mert
egész Európa melléjük állt (nem úgy mint a magyarok
esetében!) , és Lotharingiai Károly hamarosan már 40 000
katonával rendelkezett. És itt volt már Sobieski is a
lengyeljeivel, köztük 8000 szárnyas huszár ( a képen), akiknek
a kahlenbergi dombokról lezúdúló lovasoszlopai elsöpörtek
mindent, ami az útjukba ker?lt.
Európa összefogott a szánalmas Habsburgokért ( bár inkább a
török ellen), és az egyesített, roppant nagy hadsereg
szétszórta a hosszadalmas ostromban amúgy is meggyeng?lt
török sereget, ami Kara Musztafa rossz döntései miatt amúgy
is meglehet?sen szét volt szórva. I. Lipót császár még ekkor, a
gy?zelem után is békejobbot nyújtott a sért?dött szultánnak,
amit az elutasított, és a háború folyt tovább (Lipót nem volt
nagy ember barát, amikor a gy?ztes csata után találkozott
Sobieskivel, nem volt hajlandó kezet fogni annak fiával. Ezzel
magára haragította a lengyel királyt, aki sért?dötten
hazavonúlt).
1684-ben jött létre, a már fentebb is említett Szent Liga
mely megkezdte 15 éves háborúját az oszmánok ellen. Tovább
tartott volna ez a háború, ha a váradi pasa nem fogatja el
Thökölyt 1685-ben. A hírre 15 000 magyar katona állt át
azonnal a Habsburgok oldalára, ugyanakkor sorban nyitották
meg kapuikat a városok és er?dötk a császári csapatoknak.
A Felvidék és a Dunántúl nagy része szinte kardcsapás nélk?l
ker?lt a keresztény koalició kezébe, és ezzel a hadm?letek
jelent?sen felgyorsúltak.
Mi ebb?l a tanúlság? Hogy bizony a magyarokon múlt a
Habsburgok védelme, és amikor elpártoltak t?le, Lipót császár
végveszéjbe ker?lt. A törökök szívósan harcolva vonúltak
vissza, mégis villámgyorsan elveszítették Magyarország
jelent?s részét, mert a magyarok most az oszmánok ellen
fordúltak. Még mindig nagy divat úgy oktatni a történelmet,
hogy a keresztény koalició verte ki magyar földr?l a
törököket, mi túl gyengék voltunk ehhez, és joggal tartotta
meghódított ter?letként Magyarországot a bécsi udvar. Ám a
fentebbi tények önmagukért beszélnek, a magyarok nélk?l az
oszmán sereg talán el sem jutott volna Bécs falaihoz, városok,
falvak, er?dök tucatjai álltak át a keresztények oldlalára,
legalább 15 000 magyar katona minden jelent?sebb csatában
és ostromban - így Buda visszavívásában is -is részt vett, és
ott vannak a nagy h?seink, a magyar parancsnokok és
közkatonák, akiknek h?siessége nélk?l sokkal lassabban
haladtak volna a hadm?letek Magyarország ter?letén.
Ezért is mondhatjuk : a magyarok nélk?l nem megy!