A francia forradalom előzményi

A nagy francia forradalom mintegy negyed századot vett igénybe, lényeges változásokat
hozott, hatására pedig az 1848-as forradalmak a francia példát követték.
A forradalom kialakulásához gyenge, alkalmatlan uralkodók sora járult hozzá. XV.
Lajos erkölcstelen, apolitikus volt és önkényessége miatt közgyűlöletnek örvendett. Az élet
minél kellemesebbé tételét tekintette fontosnak: fényűző, pazarló ünnepségek, színház, balett.
Kegyencnőkkel vette körül magát (Pompadour, Dubarry).
XVI. Lajos uralma alatt gazdasági válság következett be, a merkantilizmus kifulladt.
Fényűző életmódot folytatott, főleg a királyné, Marie Antoinette járt ebben az élen. Sok és
felesleges háborút kezdeményezett: Hollandia elfoglalására tett kísérlete és spanyol
örökösödési háború is kudarcba fulladt. A politikai válság az abszolutizmus elgyengülésében
mutatkozott meg: a király jámbor, jóindulatú volt, de alkalmatlan uralkodónak, főleg az órák
javításában lelte örömét.
A forradalom előtti korszak vége szociális és pénzügyi válságot hozott az 1774 és 1789
közötti években. A válság kialakulásában a franciaországi természeti csapások, a rossz
termés, a királyi udvar költekezései (XV. Lajos) és a háborúk nyomán kialakuló pénzügyi
államcsőd egyaránt nagy szerepet játszottak. Franciaország sok pénzt költött az osztrák
örökösödési háborúban, a hétéves háborúban, majd az amerikai függetlenségi háborúban is.
Az egymást követő pénzügyi szakemberek – mint Turgot, Necker, Calonne majd Brienne -
képtelenek voltak arra, hogy megoldják a válságot. A király késve ugyan, de ráébredt arra,
hogy a nemesség segítsége nélkül nem tudja felszámolni a pénzügyi katasztrófa-helyzetet.
A király 1789. május ötödikére hívta össze a nemeseket abból a célból, hogy pénzt
kérjen tőlük, a válság megoldására. Ám a rendi gyűlésen a polgárság szembefordult a
királlyal. Mivel szavazataik alapján a nemzetgyűlés egyharmadát, létszámilag pedig a felét
tette ki a Sieyes abbé által harmadik rendként meghatározott polgárság, így azt követelték,
hogy ezentúl a polgárság ne csak egyetlen szavazatot kapjon, hanem a létszám alapján
történjen minden szavazás, méghozzá közös ülés keretében. Az uralkodó eleinte elzárkózott a
követelés elől, sőt, bár június 17-én a harmadik rend alkotmányozó nemzetgyűléssé
nyilváníttatta magát, mégis megpróbálta feloszlatni őket. A labdaházba átvonult képviselők
eltökéltsége után azonban a király június 27-én meghátrált, és beleegyezett a közös
ülésezésbe.
XVI. Lajos meghátrálása látszólagos volt, ugyanis a nemzetgyűlés első ülésekor már
zsoldos seregeket rendelt fel Párizsba. A nép (látva a megjelenő katonaságot) azt gondolta, a
király vissza akarja vonni hozzájárulását az új alkotmányhoz, és a fiatal újságíró Camille
Desmoulins vezetésével megrohamozták a királyi hatalmat jelképező Bastillet (június 14.).
Kitört a forradalom.