DUALIZMUS RENDSZERE

KÖZIGAZGATÁSI TÖRVÉNYEK
1870. tkp. az állam és a vármegye kiegyezése – a magyar közigazgatás kialakulása!
- felső szintű igazgatás: minisztériumok és állami főhivatalok rendszere
- középszintű igazgatás: alapját a törvényhatóságok alkották (vármegyék v. törvényhatósági jogú városok)
- a megyei, városi közigazgatás testületi szervét, a törvényhatósági bizottságot fele részben választották, fele részben pedig a
legtöbbet fizető polgárok alkották (virilizmus – tkp. a vagyonosok, illetve a legtöbb adót fizetők számára kitüntetett jogokat,
elsősorban aránytalan választójogot [nagyobb képviseletet] biztosító politikai és jogi elv;
porosz mintára honosodott meg a kiegyezés után, a törvényhatóságok és a községek
közigazgatásának rendezéséről szóló 1870. és 1871. évi és a Budapestet létrehozó
1872. évi törvények vezették be a törvényhatósági bizottságok és a községi
képviselőtestületek választásánál. Megszüntetésére Budapesten 1920-ban, vidéken
viszont csak a második világháborút követő demokratikus átalakulás során került sor…)
- a törvényhatóságok élén álló főispán jogkörét kibővítették
- 1872. Buda, Pest és Óbuda egyesítésével rendezték az ország fővárosának, Buda-Pestnek az igazgatását is (a Budapest név
ebben a formában csak 1892-től használatos) – legfőbb területi szerve a Fővárosi Törvényhatósági Bizottság; a főváros élén a
polgármester állt; a fővárost 10 kerületre osztották
- az alsó szintű közigazgatási egységek a községek voltak (városok, mezővárosok, nagyközségek, kisközségek); ezek élén a
községi elöljáróság, ill. a jegyző állt
- különválik tehát a közigazgatás és az igazságszolgáltatás és megjelenik a szakigazgatás (pl. gyámügy, oktatásügy,
közegészségügy)

ANDRÁSSY GYULA POLITIKÁJA

- a fr.-porosz háborúban a Monarchia semleges maradt – Andrássy szerint ugyanis a német egységet nem lehetett megakadályozni, ezért a
születőben lévő új nagyhatalmat nem érdemes magára haragítania a Monarchiának
- 1871. a király a Monarchia külügyminiszterévé nevezte ki (1873-ban ő hozta tető alá a „három császár szövetségét”)

A PÁRTVISZONYOK ALAKULÁSA
- fő választóvonal az Ausztriához fűződő viszony, közjogi kérdések  a parlamenti küzdelmeket alapvetően két párt sokszor
felszínes, közjogi kérdésekkel foglalkozó vitája képezte…
A Szabadelvű Párt létrejötte
- a Deák-párt 1867 óta igen nehéz helyzetben politizált: fenn kellett tartani a dualizmus rendszerét, pedig a magyar
közvélemény nagyobbik része nem támogatta a dualizmust; lassan vezér nélkül is maradtak; parlamenti többségük fenntartása
érdekében emelték a választási cenzust, ezzel szűkítették a választójogot (és nem volt ritka a korrupció és a választási csalás
sem!) - mérsékelt ellenzéke közeledett a kormánypárthoz
+ az ellenzék sem egységes (a Tisza Kálmán által vezetett balközép szeretett volna már álláshoz jutni… hajlottak a kormánypárt
felé)
1875. pártfúzió! – a balközép és a Deák-párt egyesülése
- az új párt neve: Szabadelvű Párt, vezetője Tisza Kálmán; Szabadelvű Párt 1875-1905 között folyamatosan kormányon volt
- 1875 októberében így Tisza Kálmán lett a miniszterelnök!!! s viselte a tisztséget 15 éven keresztül, 1890-ig
- Tisza Kálmán kiváló szónok, jó taktikus, képviselőitől feltétlen engedelmességet követelt (a kormánypárti képviselőket ettől
kezdve nevezték nem kevés gúnnyal „mamelukoknak”)

Negyvennyolcas Függetlenségi Párt – tkp. a fúzióval egyet nem értők egyesültek az Országos ’48-as Párttal

Konzervatív Párt – a Deák-párt konzervatív képviselői szintén nem álltak be a fúzióba; a kormány jobboldali mérsékelt
ellenzéke lett
- a Szabadelvű Párt a kiegyezés rendszerét támogatta; a Függetlenségi Párt az áprilisi törvények talajáról támadta a kiegyezés
formáját (de ő sem volt igazi ellenfele a kiegyezésnek)
- a két párt nem jelenítette meg a társadalom vezető rétegeinek valódi ellentéteit (liberálisok, konzervatívok mindkét pártban
voltak!) – ami biztos: Mo.-on nem alakult ki igazi parlamenti váltógazdálkodás

A választójog alapvetően a 48-as alapelveket tartotta meg!

kb. a társadalom 7-8%-a szavazhatott, a probléma az volt, hogy a dualizmus évtizedeiben
érdemben nem bővítették, még akkor sem, amikor Ausztriában már az általános
választójogot is bevezették
 DUALIZMUS – ÚJ JELENSÉGEK A POLITIKÁBAN

ÚJ PÁRTOK
- a magyar munkásmozgalom kezdetén főleg önsegélyező munkásegyletek alakultak
- az első munkáspárt Mo.-on az 1880-ban alakult Magyarországi Általános Munkáspárt volt, amely 1890-ben vette fel a
MSZDP=Magyar Szociáldemokrata Párt nevet (cél: választójog megszerzése; „közönség”: nagyüzemi munkásság – nem érdekli
a nemzetiségi kérdés, sem a parasztság és azok problémái… és nem akarnak földosztást; nem nacionalista; lapja: Népszava)
- 1897. Független Szocialista Párt – Várkonyi István szervezte agrárszocialista párt; földreformot sürgetnek
- keresztényszocialista mozgalom – megalapozója Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök
- 1909. megalakul az Országos 48-as Függetlenségi Gazdapárt – az első jelentős parasztpárt; vezetője: Nagyatádi Szabó István
(cél: a birtokos parasztság védelme; általános és titkos választójog); bejutnak az országgyűlésbe
- polgári radikális csoport – a középosztályba tartozó polgári értelmiségiek; egyik vezérük: Jászi Oszkár
- 1895. Néppárt megalakulása – vezető: Zichy Nándor és Esterházy Miklós

A SZÁZADFORDULÓ PROBLÉMÁI
- a monarchiában dúló nemzetiségi ellentétek
- az ogy. és a kormányzat működésében zavarok mutatkoztak
- az állam és egyház viszonya feszültté vált
- egyre fokozódó szociális problémák: munkásmozgalom, agrárszocialista mozgalmak
- egyre feszültebb nemzetközi helyzet, háborús fenyegetettség: fegyverkezés, a hadsereg modernizálásának kérdése (ill. a
király hatáskörének további bővítése)

- az 1890-es években a pártstruktúrában nem történt jelentősebb változás: a Szabadelvű Párt maradt kormányon – de a
folyamatos kormányfőváltások jelezték a politikai instabilitást
- a kormánypárt jobboldali ellenzéke, az Egyesült Ellenzék felvette a Nemzeti Párt nevet, vezérük Apponyi Albert volt
- Függetlenségi Párt – Ugron Gábor, Irányi Dániel
- a frakciók között nagy volt a mobilitás, a viták során könnyen elszabadultak az indulatok
- az ellenzék gyakran alkalmazta a parlamenti obstrukció fegyverét (obstrukció: ha egy képviselőcsoport kihasználva a
törvényhozás demokratikus szabályait hosszú beszédekkel, napirend előtti felszólalásokkal, indokolatlan név szerinti
szavazásokkal lehetetlenné teszi egy törvény megszületését)
- 1896. A millennium – az ünnep alatt a politikai ellenfelek beszüntették vitáikat...

- 1903. a hadügymin. az újonclétszám felemelését kérte az ogy.-től; erre az ellenzék obstrukcióval válaszolt –
kormányozhatatlanná váló ország…
- 1903. okt. az uralkodó új kormányfőt nevez ki: Tisza Istvánt (Tisza Kálmán fia; cél: egy magyarok által irányított Monarchia
kialakítása)
- 1904. módosított házszabály az obstrukció eltörlésére – ún. „zsebkendőszavazás”…
- 1905. az ellenzéki pártok koalícióra léptek és győzelmet arattak a választásokon (és nem ismerték el a dualizmus rendszerét!)

AZ ALKOTMÁNYOS RENDSZER VÁLSÁGA

- a Függetlenségi Párt, a Nemzeti Párt és a Katolikus Néppárt alkotta koalíció!!! (programjukban szerepelt pl. az önálló
vámterület, magyar vezényleti nyelv stb.)
DE! Ferenc József a koalíció abszolút többsége ellenére sem fogadta el a programot és szakértői kormányt nevezett ki
(„darabont-kormány”); a miniszterelnök Fejérváry Géza lett (korábban hadügymin., a darabont testőrség parancsnoka)
- a koalíció pártjai nemzeti ellenállást hirdetve felszólították a törvényhatóságokat, h. tagadják meg az adófizetést és az
újoncozást – erre a kormány felvetette az általános választójog bevezetését, amit a király is támogatott; az így kirobbanó
választójogi vitában a koalíció egysége megbomlott + a király adminisztratív eszközökkel letörte a megyék ellenállását
- a koalíció végül feladta a dualizmus átalakítására vonatkozó programját… s hogy a király eltűrje kormányzatukat, le kellett
mondania a hadsereg vezényleti nyelvének magyarosításáról, meg kellett szavaznia az újoncokat és ki kellett dolgoznia a
választójog reformját…
(- 1906. hazaszállították és a kassai dómban újratemették II. Rákóczi Ferenc hamvait)
- regresszív adózást vezettek be (növekedtek az adóterhek)
- 1907. Apponyi-féle iskolatörvény (kötelezővé tette a nemzetiségi iskolákban a magyar nyelv tanulását…)
- folytatódott a választójogi vita
- 1910-ben a koalíciós kormányzat megbukott (főleg mert az ígéreteiket nem tudták betartani és kudarc a választójogi
tervezetük…)
- 1910. Tisza István a régi Szabadelvű Pártot Nemzeti Munkapárt néven alakította újjá – és a választásokon abszolút többséget
szerzett
VÉDERŐJAVASLAT
- 1911. súlyos véderőjavaslatot akart Bécs elfogadtatni (500e fős hads.; a tartalékosok létszámát emeljék kétszeresére; a királyi
hadseregbe 68e újonc és a honvédségbe 25e újonc besorozása) – az ogy.-ben újra elindul az obstrukció
- Tisza az ogy. elnöke lett – 1912. máj. 23. „vérvörös csütörtök”
- 1912. jún. 4. a Munkapárt egyszerű felállással megszavazta a véderőjavaslatot (…az ülésteremben egy képviselő rálőtt
Tiszára…) – októberben felállították a parlamenti őrséget és megnövelték a házelnök jogkörét

TISZA ISTVÁN MÁSODIK MINISZTERELNÖKSÉGE (1913-1917)

- legfontosabb feladat: a háborúra való felkészülés
- elfogadták a hadiszolgáltatásokról szóló tv.-t (tkp. az üzemek militarizálása…)
- szűkítették a választójogot
- új sajtótörvény

- a dualizmus alatt a választójoghoz szükséges magas cenzus nem kedvezett a nemzetiségeknek…

- a parlamenti vitákban többnyire szóba sem kerültek a nemzetiségi követelések…
- 1914. jún. 28. Gavrilo Princip meggyilkolta Ferenc Ferdinánd trónörököst… (és a következő évek egy szörnyű világháborút, a
Monarchia felbomlását, forradalmakat, kommunista diktatúrát és az ország feldarabolását hozta Mo. számára)

A POLGÁRI JOGÁLLAM
- a hatalmi ágak szétválasztása, a polgárosodó társadalom fejlődésének megteremtése
- a kormány és a törvényhatóságok hatáskörének rendezése (megyék, városok, községek)
- kétkamarás ogy.: képviselőház (413 fő– 413 választókerület) + főrendiház
- törvényhozás: képviselőház →főrendiház →uralkodó (költségvetés megállapítása, újonctartalék)
+ obstrukció fogalma (képviselői adminisztratív tiltakozás, véget nem érőbeszédek, a századfordulótól már általánossá válik)
- Főrendiház: születési előjogok: mágnások, főispánok, főpapok; 1884-es reform: vagyoni cenzus bevezetése, 50 főt az
uralkodó nevez ki, bevett vallások képviselői, főispánok kikerülnek
- választójog: régi jog, vagyoni cenzus (ház, birtok), jövedelmi cenzus, értelmiségi cenzus; az összes állampolgár 5,2-6,4%-a a
korszakban
- választójogi tv: 1848-as, módosítás: 1874-ben és 1913-ban; választókerületek arányosításának kérdése, nyílt szavazás – nem
követi a társadalmi, demográfiai változásokat - 1887-ig 3 évente, onnantól 5 évente tartanak választásokat (karhatalmi terror,
fizetett kortesek; nemzetiségek lakta részek problémái; választókerületek arányosításának szükségessége)

KÖZIGAZGATÁS (Tisza Kálmán kormányzása idején egységesítik – erőteljes centralizáció)

- alapszint:
vármegye - élén főispán (képviseli a megyét); az operatív munka: alispán (a megyei küldöttgyűlés vezetője)
megyei küldöttgyűlés - fele választott (6 évente), másik fele virilisták (legnagyobb vagyonnal rendelkezők; rendeletet
alkothatott)
járások – járási főszolgabíró + jegyzők, körjegyzők
Törvényhatósági jogú városok (23 db) – törvényhatósági bizottság irányítja
- 1873-ban létrejön Budapest mint főváros

- liberális elvek: minden nép és egyén egyenjogú, nem kell területi autonómiáról és kollektív politikai jogokról egyeztetni
- emancipációs törvény: zsidóság egyenlősítése (a századfordulón majdnem 1 millió fő)

KÜLPOLITIKA
- 1871. osztrák-német kiegyezés
- Három császár szövetsége: osztrák, orosz, porosz (1873)
- 1879. kettős szövetség
- Balkán: orosz-osztrák szembenállás, nemzetiségi és függetlenedési mozgalmak erejének növekedése
- 1875. törökellenes felkelés Hercegovinában: orosz támadás Töröko. ellen, orosz győzelem, Anglia a Monarchiát kapacitálja
- 1878. San Stefanoi béke, Berlini Konferencia (Andrássy műve): Szerbia, Bulgária függetlenné vált, Románia növelte területét
- 1878. Bosznia-Hercegovina megszállása (okkupációja) → hatalmas költségek, egy millió fővel gyarapodó népesség
(Oroszo. Bulgáriában, OMM B-H.-ban kap szabad kezet)
- Nagy Véderővita – hadseregreform, a közös hadsereg létszámának növelése (1889) időbeli korlátok nélkül –
támadások érik a kormányt, nemzeti jelszavak
A) Iparvárosok (Pécs, Bp., Győr, Miskolc, Vajdahunyad)
URBANIZÁCIÓ B) Agrárvárosok (Békéscsaba, alföldi városok, Szabadka stb.)
- 1880 után felgyorsult az urbanizáció! C) Bányavárosok (Beszterce, Pécs, Ajka, Ózd)
1. Belső vándorlás: vidékről a városokba D) Kereskedővárosok (Fiume, Brassó, Bp., Szeged)
2. Kivándorlás (Amerika) E) Tanyavilág (Alföld)
F) Majorságok (egykori nagybirtok helyén (aprófalvak) - Vályog, kő, tégla, nád
ZSIDÓ EMANCIPÁCIÓ (EGYENJOGÚSÍTÁSA)
- Magyarországon már az államalapítás idején is voltak zsidók; a feudalizmus évszázadaiban a társadalomból kirekesztve,
jogfosztottan, szétszórtan éltek; birtokuk nem lehetett, iparűzéshez sem volt joguk; megélhetésüket a kereskedelem és a
pénzzel való üzletelés biztosította különböző szinteken; a XVIII. századtól fejlődésnek induló mezőgazdasági árutermelés
kedvező lehetőséget nyújtott számukra; felvásárolták a nagybirtokon termelt árukat, s kisebb-nagyobb haszonnal adták
tovább; ez az üzleti tevékenység a nagybirtokosok érdekét is szolgálta, ezért nemcsak megtűrték a zsidókat, hanem a
haszonvételek kiadásakor előnyben is részesítették őket: a jobbágyoktól elvették, és
a zsidóknak adták a malmokat, kocsmákat és egyéb bérleteket, ez pedig a jobbágyság elszegényedését növelte…
- a zsidó bérlők így meggazdagodtak; az összegyűjtött pénzüket jól forgatták; a pénzváltás és a hitelezés is jó üzlet volt; a városi
polgárok és a zsidó kereskedők között is kialakult társadalmi feszültség
- a felvilágosult abszolutista uralkodók, Mária Terézia és II. József nem voltak hajlandók polgárjogot biztosítani számukra; a
kalapos király azonban engedményekben részesítette őket, hogy hasznos polgárai legyenek az államnak: megengedte a szabad
vallásgyakorlatot, zsinagóga építését, az iparűzés és a tanulás szabadságát, városi polgárjog megszerzését DE! egyenjogúságról
szó sem lehetett
- 1848-ban a magyarországi zsidók is reménykedtek abban, hogy a forradalom és szabadságharc számukra is igazságot
szolgáltat, de nem így történt…
- 1849-ben a kormány Szegeden a nemzetiségi törvény elfogadása után határozott a zsidók emancipációjáról is, de az akkor
még nem valósult meg, nem lett belőle törvény
- önkényuralom éveiben a Habsb. hatalom nemcsak a magyarságot büntette, hanem a nemzetiségeket is, és legszigorúbban a
zsidókat
- zsidóság emancipációja a Habsb. Bir.-ban az 1850-60-as években, a gazdasági és társadalmi reformokkal összhangban,
nagyobb politikai ellenállás nélkül ment végbe
- 1851: a bécsi kormányzat felfüggeszti a zsidó községek autonómiáját
- 1859: az osztrák ipartörvény Mo.-on is valláskülönbség nélkül biztosítja az iparűzés jogát
- 1860: uralkodói rendelet a hazai zsidóságot is felruházza a birtokképesség jogával
- 1867: a XVII. tc. elfogadásával a magyar ogy. tv.-be iktatja a zsidó emancipációt
- 1875: a politikai antiszemitizmus kezdete, Istóczy Győző fellépése a képviselőházban…
- 1882-83: a tiszaeszlári vérvád… (Solymosi Eszter)
- 1883. az Országos Antiszemita Párt megalakulása
- 1895: az izraelita vallás recepciójával az izraelita felekezet is bevett felekezetté válik
- 1910: a népszámlálás szerint a zsidók száma 911 ezer, 71%-uk vallja magát magyar anyanyelvűnek
- a zsidóknak jelentős volt a szerepük a kapitalizmus hajnalán a modern gyáripar megteremtésében, (pl. Weiss, Chinoin) a múlt
században folyó kórházépítésben és az ott folyó munkában (Korányi), szerepük a filmiparban (Czukor), a színházak világában
(Bródy), a művészeti fotózásban (Robert Capa) stb.
DE! a kispolgári körökben erősödik az antiszemitizmus (ahol foglalkozási konkurencia van: zsidó kereskedők, iparosok…)
- az antiszemitizmus az ország elmaradott gazdasági, társadalmi viszonyaiban, az ellentmondásos polgári átalakulásban
gyökerezik; a kialakuló kapitalizmus nyertesei, a tőkések általában a hazai és bevándorolt német és zsidó polgárok soraiból
kerültek ki; az elszegényedő, nyomorgó kispolgárok, szegényparasztok a tőkések hatalmában, a kapitalizmusban látták
nyomorúságuk okát, s az ő antikapitalizmusuk antiszemitizmusban jutott kifejezésre (kormányoknak kapóra jött az
antiszemitizmus, elterelte a figyelmet a súlyos gazdasági és politikai problémákról…)
- sok zsidó a szabadfoglalkozású értelmiségi pályákon (írók, szerkesztők: Osvát Ernő, Fenyő Miksa, Ignotus, Jászi Oszkár…)
- Kossuth személyes véleménye az antiszemitizmusról: „Az antiszemitikus agitációt mint a XIX. század embere szégyellem, mint
magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom [...]”
- a prédikáció és a felekezeti ügyintézés magyar nyelvűvé válása, majd a hitközségi elemi iskolai hálózatban a magyar nyelvű
oktatás igen gyors elterjedése + névmagyarosítás DE! a kikeresztelkedés csak elenyésző számban jellemezte a magyar
zsidóságot
- az urbánus kultúra német-zsidó gyökerű Mo.-on!!!
- a zsidóság sem volt egységes (boltos zsidó vs. házaló/batyus zsidó…) + a neológok (városi, a vallást megreformált formában
gyakorlók) az asszimilációra nem hajlandó ortodoxokban látták az antiszemitizmus fő okát, azok pedig vallásgyalázóknak
tartották az elvilágiasodott reformereket…
- a falusi ortodoxia ezt mereven elutasította, elsősorban az északkeleti területeken élő, galíciai eredetű zsidók voltak azok, akik
mindvégig megőrizték tradicionális életvitelüket, nyelvüket
- a zsidóság gyors és látványos magyarosodásának is köszönhető az, hogy az országban élő nemzetiségekkel szemben először
az 1910-es népszámlálás során sikerült 54%-os magyar többletet kimutatni