Você está na página 1de 48

A T UDOMÁ Ui.

_M_Ű -E-G VE TE M lDL ds ó K Ö R


<,

ÁLT1)L RENDEZETT

VITATKOZÁSOK ELŐlnÓINAK

JUTALMAZOTT JELENTÉSE.

A REFORMÁTIO ÉS KORÁNAK
BEFOLYÁSA

AZ

ORVOSTAN FEJL6DÉSÉRE.

IRTA

SCHUSCHNY HENRIK
orvostan -hall galó.

Ára 30 kr.

-.,

BUDAPEST, 1880.
Nyoma tott Goldstein Mór könyvnyomdájában.
Károly-köru\ 3. Huszárlláz.
BEFOLYÁSA

AZ

ORVOST AN FEJLÖDÉSÉRE.

IRTA

SCHUSCHNY HENRIK

orvostan-hallgató.

BUDAPEST, 1880.
Nyomatott Goldatein Mór könyvnyomdájában.
Károly-körul 3. Buszárház.
c.I-R
"Comm e au jour de la création, Ie chaos se déhrouille,
la Iumiére se sépare des tenebres."

(Daremberq.)
A t.ársadalomnak ép ugy lehetnek betegségei, mint az
embernek, s valamint meg van ez utóbbinak saját patholo­
giája és therapiája, ugy rászorul arra a társadalom is. -

Mert ha ez utóbbi nem a törvényszabta módon fejlődik,


akkor szükségképen oly válságnak kell beállania , mely
mint tisztító vihar megmenti, megszabaditja az oda nem való
elemek től. A tisztátalanító elemeknek ezen természetszerű
kiválása különhözöképen nyilvánul. E folyamatok ugyanis
végbemennek ugyanazon törvény alapján, mint a politikában,
mint a vallásban, tudományban és müvészetben épen ugy,
és nem máskép, mint a természetben, a mely különböző
tényezők segitségével ez' elemeket leköti, mely lekötés lefo­
lyását számtalan névvel tudjuk, kifejezni. - -

Az imént. vázolt különös, s joggal mondhatni kóros


állapotban volt a társadalom a XV. század vége felé és a
XVI. század elején. Szükség volt arra, hogy beálljon oly
állapot, a mely a társadalmat és a tudományt az idegen
elemektől megtisztitja s az életet bennök' ujra feléleszti,
mert ha az addigi közönyösség tovább is tart, 'ez a tudo­
mánynak nagy kárára lesz. S a sokszor megjósolt és tisz­
titó hatásu zivatar nem maradt ki. Luther Márton, Calvin
János és a többi reformátorok, kik nemcsak követőik és
hiveik, hanem kortársaik jó' nagy részének gondolkodási
módját is egészen más irányba terelték, a tudományokra
jótékony hatással voltak. Realisálták a tudományt, fi reali­
salták a költészetet, mely utóbbi irányának főképviselöiül
Shakspeare. Cervantes és Rabelais tekinthetők. S a ki
-

ugyanezen irányt, mondhatni ugyanezt az alapot, százada


és az utókor tudománya számára alapkő gyanánt és mint
éltető elemet lerakta, a ki kimondá azt, hogy a tudomány
valódi czélja az emberiséget uj erőkkel és találmányokkal
gazdagitani, ki az ujabbkori tudományosság tulajjíonképeni
megalapitója és megkezdője volt, kinek alapelve, hogy:'
Scientia est potentia, ezen férfiu: Verulami lord Bacon Fe­
rence
(1561�1626). Az ő tana nem annyira külön philo:"
1� 3- \+
4

sophiai systemának; mint. inkább egymásból kifejlett philo­


sophiai gondolatok sorának tekinthető. Szükségtelen talán.
megjegyeznem, hogy ugyanazon század befolyása alatt ál-'
lottak : Galileo Galilei
{1564-1642), Keppler János (1571 .
.

-1630) Kopernik
és Miklós (1473-1543)...
De térjünk át az akkori tudomány reformálásának
első okozójára, a vallásra. Az egyes' vallások összehasonlí­
tása kimutatta, hogy bizonyos állandó t.örvények szerint
fejlődnek, sőt néha némi tekintetben hanyatlanak is. A tör­
ténelem, mely feltünteti a vallások hatását a korra, mel y
.

hatást. ismét nem annyira a vallási dogmák, mint inkább


a hivek fejlődési foka tételezik fel, azt bizonyitja, hogy
-

a népek vallási szertartása, mely tudvalevőleg nem egyéb' .

a vallási élet nyilvánulásánál, mindig bizonyos viszonyban.


áll általában a miveltséggel, vagy mivelet.lenséggel. S' mert.
az elöbbinek kétségkivül haladnia kell,. azért. a vallási �

szertartásokban általános megállapodás, sem az emberiség


czéljával megegyezőnek, sem általában lehetségesnek" nem
tartható l).
S ezen körülményen alapszik a fejlődés. Az idők
szelleme a tényező, mely, ha egy, vagy több egyénben ér:"
vényre jut, tulajdonképeni reformát.orként. kezd szerepelni,
de hatása ekkor nemcsak a vallásra , hanem a tudo­
mányra valamint a művészetre is kiterjed. Ily esetben
hatása sokkal nagyobb, mintsem gondolhatnók, sőt egyes
nemzetek gondolatmenetét sem hagyja bántatlanul 2). Gyö­
keresen képes ezt. reformálni azon egyének által, kik'

l) Nagyon helyesen mondja ezt Bajza József ",Az emberi míve­


lődés történetei" czimű munkájában (Történeti könyvtár 1844-. II. kt
-

219. 1.), utalván egyszersmind Schiller nézetére az általános megálla­


podás elvének a vallástörvényekre való befolyásáról. -

Schiller igy
szól: »Vallási valamint politikai törvények egyképen elvetendők, ha
az emberi szellem erejét lebilincselik, ha azt valamiben megállapo­
dásra kényszerítik. Oly törvény például, mely által valamely nemzet
meg volna kötve, hitének azon alakjánál örökre megmaradni, mely
neki bizonyos időszakban a legjobbnak tetszett, ily törvény fölségsér­
tése volna az emberiségnek, és semmi még oly látszólagos nézet sem
igazolhatna azt. Az közvetlenül a legfőbb jó, a társadalom legfőbb
czélja ellen volna intézve."
'l) A vizsgálódás és kétely, sőt az ellenszegülés szelleme is be
kezdé tölteni az emberek lelkét. Ez képessé tevé az embereket a ter ...

mészettudomány régi békóit egyszerre elvetni és uj tudományokat


teremteni, melyek nem régi fogalmakon, hanem egyéni vizsgálódá­
sokon és tapasztalatokon alapultak. (Buclele H. Tam. Anglia müvelö­
dés ének története. Pest 1873. -
111. kt. 44. l,)
l) Buckle AngI. müvel. története. Pest 1873.
-
6

áttérnék és az akkori orvostan jellemzéséhe bocsátkoznám,


azon emlitettem tényezön kivül, a mely a XVI. század szel­
lemi harczaiban szerepelt és közvétlenül az orvostudományra
is, befolyással volt., még néhány fonlosabbat felemliteni és
hatásuk mibenlétét. kimutatni.
Ily tényezők voltak a többek között: a holt clas8ikai
nyelvek feléledése, mi első sorban érdemli meg fígyelmünket,
azután a köny'vnyomdászat elterjedése, ct baneztan mioelése, a
lőpor telialálúsa és alkalmazása a háboruban és azon körül­
mény, hogy (f,Z ortosok ft járl'ányos betegs�fJelcet ugyanekkor
kezdték behatobban tanuhnárutozni l) a mi szintén nagy vív­
mánynak tekinthető az emberiség' fel világosodásában, mert

l) Ugyanekkor (1486 körül) kezdtek járványosan fellépni: az


artgolláz (�jtdo.r' o/}1glicanus (1485), a hök- (szamár) hurut (1510), mely
utóbbi a XV:L.:..száz.aa közepéig még több izben lépett fel, továbbá a
skorbot, (scharbock,« süly), s ugyanily alakban mutatkozott a XV. szá­
zad" vége felé (1493) a bujakár is. De ez utóbbi állit ás valószinüt­
lenné válik; h.�_a lttízes (III. könyv, Ul és 14. fejezet) és Susrutha
...

(Ajurvéda) kórleirásait 'figyelemmel kisérjük. Mózestöl kezdve egész a


XV. század végeig-nern akadt iró, ki a bujakóros tüneteket csoporto­
sitva leirta volna. A XV. század felé azonban nagyon elterjedhettek
ezen tünetek, úgyhogy az irók figyeImét magukra vontálc Az akkori
német irók franczia eredeWnek állitották a bujakórt, a miért morbus
galUcus és maia franzos-nak nevezték, a francziák Olaszországból
származtatták imorbus neepolitanus, la grosse vél'ol). állitván, hogy csak
VIII. Károly király olaszországi hadjárata óta lépett fel e betegség
Francziaországban, hová az Olaszországból visszatért katonák hozták
be. Természetes, hogy az olaszok e vád ellen tiltakoztak, ők megint
a spanyol nemzetet vádolták, (mely a bajt bubas-nak nevezte), mint a

bujakór terjesztőjét. A bujakór okát illetőleg különböző tudósok


-

különböző nézeten voltak. Voltak, a kik, a csillagokat, a levegő rossz


voltát, vagy a nedves időjárást és az ennek következtében fellépett
éhséget vádolják. Keletkeztét illetőleg voltak olyanok, a kik amerikai,
s olyanok, a kik aethiopiai eredetűnek mondták, mások ismét a
Spanyolországból elkergetett marranokra (spanyolul: disznók, titkos
zsidók, a titkos rnohamedanok elcJtes-eknek neveztettek) vezették visz­
sza. De már 1497-ben Conradinus Pilinus a nemi szervekből támadt­

nak véli. A syphilis akkori divatos synonymjai a következők: Lues


vene'rea, ffIentag'ra, Pudendaqra és Paturea. Ez utóbbi szó: Passio turpis
Saturnino. első szótagjaiból alkotott szó. A XVL században lépett
-

fel a többek között a járványos tüdölob, igy Velenczében és környékén


(1535) az egész Lombardiában (1537), Felső-Olaszországba (1551), An­
golországban (1564), Németalföldön és Svájczban (1565); azután a
himZő, a mely majdnem egész Európában elterjedt. Ez idő tájban ter­
jedt el Európában a plica polonica (Weichselzopj, lengyel ül : kolttm,)
mely Oroszországban és Lengyelhonban igen gyakori volt. Igen
-

elterjedt volt a hagymáz, mely különösen Magyarországban (1566)


dühöngött. A bélpoklosság (lepra) ezen időtájban Európa több orszá­
gában fordult elő, a mirigyvész szintén sok áldozatot követelt.'
7

addig, a mig az orvosok ezen kérdéssel behatóbban nem


foglalkoztak, általában azt hitték, hogy a járványok és ra­
gályok isten büntetései: vagy hogy a zsidók a betegségek
ezen nemeinek előidézöi, amennyiben a kut.ak vizét meg­
mérgezték. Ennélfogva ilyen betegségek, mint könynyen
képzelhető, .mindíg .a zsidók üldöztetéset vonták maguk
után. De az orvosok tanulmányozván az emlitett beteg­
ségeket, kitűnt azok lényege és ezért ezen tudós orvosok
az emberiség felvilágosodásához is nagy mértékben járultak.

Ebből látható, hogy az emberiségre és a tudományokra egy­


.aránt kártékony hatásu ama körülmény, miszerint. előitéle­
.

tek, az átvettnek és a megtanultnak feltétlen elfogadása


megakadályozták, az uj tanoknak a tudósok és a közönség
által való elfogadását.
A felsorolt tényezők között a classikai nyelvek hatása
volt az, a mely a békóba tett orvost.udományt. szabaddá
tette. Konstantinápolynak (1453) és ezzel kapcsolatban a
görögcsászárságnak következett bukása nienekülni késztette
a görög tudósokat. az uj ozmán birodalomból és szerte
szórta öket. egész Európában, Ezen tudósok itt uj életet
öntöttek a elaseikai nyelvtudományba és ennek következté­
ben közvétlenül az orvostudományba is. Azok, kik eddig a
scholastikusok által tanítot t. görög és latin nyelvvel és or­
vostannal megelégedt.ek, belátták most a scholastikusok ta­
nitásának kérdéses voltát. A?- orvosok, kik eddig nyelvisme­
reteikkel nem voltak képesek a nekik különben is hibásan
magyarázott ezerzök müveit megérteni, a görög tudósoktól
nyert ismeretek segedelmével Hippokraies, Aristoteles) Clau­
dius Galenus) Pedacius Dioskorides, Alexander Trallianue,
Aulus Cornelius Celsus l) és mások müveivel csak most
kezdtek tulajdonképen érdemükhöz képest. méltóan megis­
merkedni, s midőn az orvosok látták, hogy a görög irók
egyszerűségökben egészen mást. mondtak és állit ott ak, mint
a mit a seholastikusok dialektikajukkal belőlük kimagya­
rázták, nagyobb hévvel és kedvvel kezdtek a görög, és la­
tin nyelvek tanulmányozásával foglalkozni, sőt köztük olya­
nok is voltak,' kik a classikus nyelvekben annyira elöreha-

l) IL Hippokrates. Heraklides és Phaenarete fia, szül. 460-ban


Kr, e. Kos szigetén, meghalt 377-ben Larissában. Claudius Galenus
szül, 131-ben Kr. u. Pergamusban, meghalt 200 körül. Halálozási
�-

helye tudatik.
nem -
Dioskorides irta az első (legalább reánk maradt)
materia medicat.
.

ladának, hogy némely egyetem orvosokat hivott a classikai


nyelvek t.anszékének betöltésére.'
.

A classikus' nyelvekkel való foglalkozás eredményezte


azt, hogy Galenus, Hippokrates és az ó-kor nagyobb orvosi
iróinak müvei ujabb meg ujabb kiadásban jelentek meg -

és pedig már nyomtatásban. A könyvnyomdászat ugyanis


kiszorita a. pergamentré írt Hippokrates-féle aphorismákat
.

és Galenu s több rendbeli munkáit,. melyeket az egyet.emi


előadások alkalmával a tanárok a. hallgatóknak lediktáltak 1).
Épen jókor jutott az emberiség a
könyvnyomdászathoz,
mert ha tovább is e nélkül marad oly időszakban, midön
a classikus nyelvek ismét feléledtek s a reformátló kitörő­
ben volt,. akkor a társadalom. fejlődésében meg lett volna gá­
tolva, s a mivelödés nem tudott volna oly szilárd lábra kapni,
(mint az. meg is történt), ha a tudomány továbbra is egyes
rendeknek magán tulajdonát képezte volna. A könyvnyom­
dászat, mint következményeiből látható, első sorban nem
annyira az orvostannak, mint inkább az orvosoknak volt
hasznára, mert. amazt csak nyelvészeti tekintetben és fogal­
mak tisztázásában mozditá elő, a gyógygyakorlatot pedig nem,
mely az akkori korban vajmi kevés haladást mutathat fel,
mig az orvosok látköre ezen emlitett tényezők hat.ása alatt
szélesbedett s képzettségöket növelé Empirikusok voltak
..
-

az akkori orvosok, a mi még nem elég, ha a


tudomány nem
alapos, a melyre az empirismus támaszkodhatik. S ennél
fogva a XV. századbeli orvosokra is illettek azon gúnyos és
megvető szavak, melyekkel a nagy olasz költő Petrarca Fe­
rence már a XIV. században az akkori orvosokról megem­
lékezett 2) .

.A lőpor feltalálása, illetőleg ennek használata követ-

l) Ennek folytán a könyvnyomdászat elterjedése a tanitásba is


bizonyos reformot hozott be, a mennyiben kiszoritotta a hibás kéz­
iratokat.
ll) Petrarca Ference egy barátjához intézett levelében, a követ­
kezőket irja: »Timeo, Deo res hominum spectante, impietatem hane
committere, ut credulum vulgus circumveniam capitali fraude. Cui si
notum esset, ut mihi, quam modicum, seu quam nihil aegro medicus
pro sit, et quam saepe multum obsit, minor et minus phalerata esset
acies medicorum. Agant sane, quando et agentium impietas et patien­
tium credulitas tanta est; abutantur simplicitate populorum, vitam
polliceantur, et vitam perimant et lucrentur ! Mihi neminem fallere aut
necare propositum est. Nullius malo ditior fieri velim. Haec me caussa
ad alias artes. quas innocentiis exercerem transtulit." (Petrarc. Epist.
de rebus senil. lib. V. pag. 883. -
Basil. 1554.) .
9

keztében ejt.ett. sebek gyógyítása sok ideig foglalkoztatta


.

orvosokat; ép ugy volt: ez a már· emlitett' ragályos be­


.

az -

t.egségekkel, melyeknek kizárólagps tanulmányozásával sok


orvos foglalkozott akkor: Az enilitett tényező akár mily ha­
tástalannak látszik is, megdöntött egy nagy, századokon ke­
resztül fennállott elvet, azt t. i. hogy Galenus, Celsus 8 II
többi görög és rumai, valamint az arab. orvosok munkáin
javításnak és bövitésnek történnie nem szabad. S most a
szükség kényszerité az orvosokat a .bibliá «'-nak neki ron­
J

tani s ezt saját nézeteikkel böviteni ; ez pedig polemiát vont


'

maga után.
A régi rendszernek követői' a' lehető legnagyobb el­
lentállást gyakoroltak, sőt gyengeségök előérzetében még a
fejedelemhez is fordultak, hogy tiltaná el, ai ujitásokat. Ar­
ról folyt pl. a XVI. század elején a vita, hogy mellhártya­
lobnál melyik helyen és testrészen törlénjék az érvágás, '

Ezen időben Brissot Péter (1.47S:_-1522) a, betegség fellép­


tekor az egészséges oldalon és távolabb fekvő testrésze­
ken alkalmazta az érvágást, még pedig. kevés vérveszte­
séggel, majd a betegség későbbi szakában közelebb a kó­
ros részhez és nem az ép oldalon, a mely eljárás tökélete-
,

sen meg is felelt a hippokratikus módszernek, de, nem az


arabnak. ll. mely akkor még az uralkodó volt. Midön tehát
Brissot Péter l) az érvágás e nemét, mint egyedül czélhoz
.
vezetőt elfogadta, javasolta, sőt alkalmazta is, kinyilatkoz-
tatták ellenei, miszerint tanai ép oly veszélyesek -mint
.

Luiheréi. Németországban V. Károly császárhoz js fordul


tak, hogy tilt.sa el ezen ujitást. Az ujitás ellenségeinek
ezen terve csakugyan sikerül is, ha épen véletlenül ezen
időben nem hal meg a savoyai herczeg, Ill. Károly (t
1553), kit még az arab módszer szarint gyógykezelt ek.
Mily heves lehetett akkor a szellemi küzdelem, ha' még
orvosi kérdéseket is a fejedelem 'szine előtt. tárgyallak !
A' különbözö nézetek nyilvánitása eszmecserét szült,
mely nem volt muló hatással a gyógytan kifejlődésére. A
sebkezelés', valamint a ragályos betegségek keletkezése 2) kö-

l) Brissot értekezése: »Apologia dieoeptat. de oena secanda in


pleuritide" Párizsban 1525-ben jelent meg, tehát 3 évvel Portugaliá­
ban bekövetkezett halála után. Brissotnak t. i. ezen, tana hirde­
tése miatt Francziaországban maradása nem lévén, kénytelen volt
hazájából Portugáliába menekülni. .

2) Különösen fentebb elősorolt járványok voltak azok, a melyek­


ről sem Hippokrates sem Galenus, sem Apicenna nem emlékeztek
2
10

rül támadt. nézetek több pártra osztották az orvosokat, kik


között még olyan párt is volt, és sajnos, hogy az orvosok
legnagyobb része ennek zászlaja körül csoportosult, amely
a mysticismus alapján akart gyógyitani 1). De sokkal fonto­

sabb körülmény mindkettönél az, hogy az eddig miveletlen


bonceion mivelökre akadt.. Azon elöitéletek, a melyek már
Galenus idejéhen uralkodtak és öt az emberi hullák bon­
czolásában meggátolták, az egész középkorban, sőt itt-ott
ma is uralkodnak, a honcztan és ezzel kapcsolatban a többi

orvosi tudomány kifejlödésének hátrányára szelgáltak.


Midön a reformátio bekövetkez tével több bonczolásí
kisérletet tettek emberi hullán, akkor vették csak észre a
.

valóság és Galenus adatai közti különbséget. Galenusnak


nem állván emberi hulla rendelkezésére, majmokat, kutyá­
kat, vagy más házi állatokat bonezolt és ez állatok boncz­
leletéböl hasonlóság utján állapitá meg az ember bonczta­
nának alapelveit 2). Ennek oka azon korszellem volt, mely
ezer meg ezer emberéletet áldozott fel a nép mulattatás ára
a vadállatok dühének, de a tudománynak egy hullát sem
adott. Némi tekintetben a sötét középkorban is uralkodik
azon elv, mely a jámbor katholikussal nem találta össze­
férőnek a gyakorlati boneztán tanulmányozását. S ezen

meg. E körülmény indította az orvosokat gondolkodásra, s önállólag


kezdvén gondolkodni, kisebb-nagyobb javitásokat tettek a reájuk erő­
szakolt tanokon. Es ez döntő befolyással volt a gyógytan további
fejlődésére.
l) Nem ismeretlen dolog, hogy a XVI. század legfelvilágoso­
sedottabb és leghiresebb orvosainak egyike Paré Ambrus, ki különben
a nerval (Monodon monoceross csontj ának, valamint a mumiának
gyógyerejét tagadta (és ezért kortársai által hevesen megtámadtatott),
maga is mystikus szempontból fogta fel a ragályos betegségek erede­
tét, a dögvészt egyedül isten büntetésének tekintvén,
2) Galenus szerint a niusculus scalenus posticus a 6. bordához
tapad, a mi nem az embernél, hanern a kutyánál fordul elő, ép úgy
határozza meg a musc. rectus abdominis eredetét, a mely adata a
majom ezen izma eredetének felel meg. Galenus felemliti azonkivül a
rétractor bttlbit is, mint a hét szemizom egyikét, a mely állatoknál igen,
de embernél épen nem fordul elő. -

Hasonlót találunk különben a


régi hébereknél is, a kik 7 nyak- és 18 hátcsigolyát számitanak.
Ez azt mutatja, hogy a héberek is állatokat vettek zsinórmértékül, és
ha tekintetbe veszszük, hogy a papok, a kik mindennap áldozatokat
mutattak be, voltak a héber boncztudósok is, megérthetjük, hogy
honnan meritették a héberek boneztani ismereteiket. Figyelembe ve­
endő, hogy a héber törvény értelmében emberi hulla érintője tisztá­
talan, mi egyfelől egészségi szempontból nevezetes intézkedés volt,
másfelől a boneztán mivelését hátráltatta.
11

alapelvből indult ki VIII. Bonifácz pápa (1294-1303), ki


egy 1300-ban kiadott bullájában minden keresztény boncz­
tudóst, ha emberi hullát bonczol, egyházi átokkal suj t.
.

S már társadalmi törvénynyé vált az, hogy ami elé


a hatalmasabbak korlátot vonni igyekeztek, sokkal
nagyobb
erővel, és joggal mondhatni legyőző hatalommal lépett fel
az elnyomók ellen, mint a milyen erővel és hatalommal
akarták visszatartani az őt megillető fejlödéstöl. Igy volt ez
nemcsak egyes vallásokkal és állam okkal, hanem ugyanezt
találjuk a, sajtónál, ugyanezt az irodalomnál, a tudomány­
nál, a gondolatszabadságnál. S ha ezen tétel általában áll
a tudományról, ugy ez a tudomány egy ágára sem vonat­
kozhatik annyira, rnint épen a boncztanra. Látjuk és tud­
juk azt, hogy az egyház, a hatóság. és lakosság milyen aka­
dályokat gördítettek a boncztan fejlödése elé,.,s a tudósok
mégis segít.ettek magukon, mert éjjel titkon ásattak ki a
temetőkben egyes hullákat, melyeken tanultak 1), s ezen
tanulmányeredményéből alkották meg azon tanokat, a me­
lyeken a mai boncztan s az orvostudomány többi ága
alapszik ..

Az a körülmény, hogy, miként jutottak a tudósok a


hullákhoz. csak azt mutatja, mennyi önfeláldozással gyüj­
töttek ismereteket és tapasztalatokat, s eljárásuk csak ft tu­
domány iránt táplált lelkesedés kifolyásának tekinthető, a
mely sehol sem ért el nagyobb fokot, mint itt 2). Ilyen kö-

l) Csak itt-ott engedték át a tudósoknak egy-egy bűnös holt


tetemét, a melyen azok napokon keresztül tanultak és tanítottak. Di­
cséretes kivételt képezett Olaszország, a hol számos boncztudós száz­
nál több hullát bonczolt fel, oly körülmény, a mely a többi orsságok­
ban példátlan vakmerőségnek tünt volna fel. -

Olaszországban, mint
Fallopia mondja, nagyobb bűnösök hullái képezték a boncztudósok
anyagát, mely anvagot .a fejedelmek a tudósok kivánsága szerint ren­
delkezésükre bocsátották. -
Már II. Frigyes (1209-1250) császár látta
be a boneztani ismeretek szükségességét, a miért a salernoi egyetem­
nek megparancsolta, hogy emberi hullákat bonczoljon. De már a 16.
század közepe felé oly császárra akadunk, ki a salamancai hittudó­
sokhoz azon kérdéssel fordul, vajjon az ember belső szervezetének
megismerése czéljából bonczolatot megejteni bűn-e és összeférő-e a
tiszta lelkiismerettel. Németországban a boneztari iránti ellenszenv
még a mult században is nagy volt. Igy még a mult században a
tübingai egyetemen a nagy Haller' kutyákat bonczolt és ehhez való
hasonlóságról következtetett és adta elő az ember boncztanát.
2) Ahirneves Vesaliuesal történt, hogy; mint ő maga mondja, e
miatt a lőweni egyetemtől a consilium abeundit kapta. -

Későbben
hivatkozott arra, hogy ő ugyan esküt tett le Galenus tanaira (Lib.
VI. cap. 12. pag. 590.) mégis ugy találja, hogy Galenus boneztanának

2*
12

rülmények között haladt ugyan a boncztan, de a tudósok


mindamellett nem mctték megváltoztatni Galenus tanait. -

Csak 1543-ban lépett fel .o: bencetan Lutherje": Andreas


Vesalius (1514-1564) 1), ki a boneztant egészen ujjá al­
kotta. Hires munkája, a melylyel megalapitá a tudomány
ezen vitéz bajnoka a mai boncztant: »De corporis humani
febrica Libri eeptem" .
(Basileae 1543), mely őt a boncztan
reformátorává te ti e 2). S ezen okból gyülölték őt a régi
rendszerhez ragaszkodó tudósok. De ezen nincs rnit csodál­
nunk, hiszen tudjuk a történelemhöl, hogy minél nagyob­
bat teremt az ember, annál több, annál hevesebb táma­
dója és ellensége van. Ugy volt ez Galileicel, az angol
Harvey Vilmossal, a vérkeringés nagy felfedezöjével, Koper­
nik Mik:l6ssal, a nagy csillagászszal. s ép ugy volt ez Vesa­
liussai.
De azért voltak Vesaliusnak társai, eleintén Olaszország­
ban, későbben akadtak követői Franczia- és Németország­
ban, számra nézve kevesen, kik azonban mégis a bonczt.an
reformálásában közremüködtek. Vesalius társai voltak:
Bartholomaeus Eustachiu» (t 1574) és Gobrielus Fallopia
(1523--1.562). Az ő és ezek nyomdokaiba léptek: Sal omon
Alberti, a mint sebész is kitünö római boncztanár: Hie­
ronymus Fabricius ab Aquapendente (1537 -1619), ki állásánál
fogva (szamos bibornoknak lévén házi orvosa) Galenus tanait
volt kénytelen nyilvánosan védelme alá venni, Julius Caesar
Aranei, Caspar Bauhin (1560-1624), Andreas Caesalpini (t
1603), Julius Casserius (1561--1605), Volcherus Coiter (1534--
1600), Realdus Columbus, Vesalius utódja a paduai egyete­
men, Johannes Philippus Inqrassia (1510-1580), Archangelus
Piccolhominus (szül. 1526), Rondeletius. a boncztan első ta­
nára Montpellierben, Constantinus Varoli (1543-1575) és
mások, mind oly férfiak, kik a. boneztán előhaladásában
buzgólkodtak. Ezen tudósokat önálló kutatásaik és tapaszta-

alapjául majmok, kutyák s más állatok szelgáltak. (Lih.


I
II. cap. 5, p.
233. cap. 26. p. 275.)
-

l) Andreas Vesalius, egy Wesel városból való Wittag nevet viselő


család sarjadeka. 1564-ben zante szigetén, a hol Palesztinából (hová
azon büne végett kellett zarándokolnia. mivel boncztudós vala) visz­
szatérve, hajótörést szenvedett, éhhalállal mult ki.
2) Vcsaliu» ezen művének 2. kiadása 1555-ben jelent meg,
ugyanazon kiadónál s ugyancsak Baselben. Czime: Andreae Vesalii
Bruaelleneis, iuoictissimi Caroli V. itnper'ttorls medici, de kumani
corporis febrica Libri VI!., ab Authore 1·ecogniti. Szerző ezen
-

művét V. Károlynak ajánlja.


13

lataik mindinkább ellenkezésbe hozták Galenussal, At,icenná­


val (Ebn-Sina, szül. 973-ban Kr u.) és a többi régi szer­
..

zövel, kik mind ez ideig irányadók voltak a boncztan, mint


általában az orvostudomány terén. Ekkor látták be általá­
ban a tudósok, hogy a boncztan csak tapasztalati tudo­
mány lehet, nem pedig egy oly orvos által, ki a maga ál­
litásni helyes voltáról meg nem gvözödhetett, megállapított
dogma. Ezen tudósok azonban nemcsak a régi rendszert
döntötték halomra, és fektették ti. boneztant uj alapra, ha­
nem azt gazdagiták saját tapasztalataikkal és saját felfede­
zéseikkel is.
A boncztan óriási haladása nem volt múló ha­
emez

tásu az orvostan ágaira sem, s mint az a test, mely


többi
nehezen veszi fel a delejességet és nehezen vesziti el, olyan
volt e haladás hatása az orvostanra magára. És az emlitett
hasonlat alapján nyilvánult is a boneztán hatása; mert
lassu, de annál biztosabb volt ezen tudomány haladásának
hatása, és azért csak a következő században vált ezen ha­
tás állandóvá. A7. emlitett hatás első sorban a sebészet terén
nyilvánulhatott volna, de a sebészet nagyon kezdetleges és
mystikus alapra volt fektetve, miut.án pedig ily alapon a
boneztán hozzájárultával a sebészet nem haladhatott, oly
körülménynek kellett beállani, mely a sebészet gyorsabb
fejlődését előmozdítsa. És ez csakugyan váratlanul be is
következett, mint rendesen véletlenül jutunk a nagy
-

igazságokra.
A dolog a következőkép történt.

A lő-sebek akkoriban mérges sebeknek tartatván, egy


ütközet után, melyben I. Ferencz, franczia király, katonái
(1536), Piemontban a Susa mellett levő Villan e nevü hegy­
esnesot ostromolták, Ambrosius Paré (Paraeus), a hirneves
franczia sebész, mint általában akkor szokásban volt a mér­
ges sebekkel bánni, forró bodzaolajat alkalmazott a franczia
sebesültek sebeire. Az olaj elfogyván, a csatatéren még ne­
hány sebesült maradt, kit csak közönséges rózsaolaj os é� ter­
pen lines kötéssel láthatott el. Ezen pár egyénen rövid idő
mulva azt észleltek, hogy sebeik sokkal jobban gyógyulnak
be, mint a kiknek sebeit forró olajjal kezelték. E körül­
mény mindjárt okot és alkalmat szolgáltatott a tudósok­
nak gondolkozásra, de hevesebb polémia nem fejlődhetett
ki ebből, mert világosan szóltak a tények. S ennél fogva
nem maradt egyéb hátra, mint a régi rendszertől búcsút
venni és az egyszerű ujjal megbarátkozni. Azon conserva-
14

tiv szellem, mely az orvosokban s kivált a XVI. századbe­


liekben túlsúlyra vergődött, mely minden ujitást ellenzett, és
a régi korból származott és öröklött tudományo n változta­
tást nem türt, most is ellenezte a tudomány reformálását.
-
.

Az uj sebészettel 'uj kötéseket kezdtek használni, a


melyeknek legkülönbözőbb, sőt ma is divó formái e korból
származnak. Paré Ambrus. ki bár nem találta fel, de leg­
alább megujitá a közvetlen érlekötést, egyszerű és fedő kö­
téseket is alkalmazott; igy haladt a köttan, a sebészet ki­
egészítő része. Ehhez járult még, hogyakönyvnyomdászat
ez eszméket és gondolatokat egész Európában elterjeszté,
közölvén ezeket a tudósokkal. Ily módon nem vesznek el
-

többé sem eszmék, sem gondolat.ok, hacsak azok szerzője


nem gyilkosuk is egyszersmind.
Paré érdemei az orvostan körül többfélek. Először:
lendületet adott a sebészetnek s másodszor tapasztalatait
közérthető (franczia) nyelven, tehát anyanyelvén, irta le. De
ez utóbbi nagy érdem elenyészik, ha megfontoljuk, hogy
Paré Ambrus, ki különben kezdetben borbélyinas volt 1), nem
tudott latinul, innen származott művei egyszerü nyelvezete,
népszerű kifejezésmódja, mely Paréi a tudósok előtt gyü­
löltté tette, mert ezek a tudomány s különösen az orvos­
tudomány népszerüsitésének ellenségei voltak,
A tudományok a reformátio megindultával szamos mi­
velöre és buvárra akadtak. E buvárszellem az orvosokat
szállt.a meg legutoljára, vagy ha előbb szállta is meg, mégis
az orvostudomány ágainak kézzelfogható haladását egyszerre

nem okozhatta 2), nem pedig azért, mert ezen tudomány


legnagyobb részét addig nem is mivelték. Ennek folytán
azt lehet.ne gondolni, hogy az orvosi specialismussal is ugy

l) Ez nem valami feltünő dolog, mert a sebészet akkor a bor­


bélyok kezében vala, kik valamint rokonaik, egyes iparágak üzéséböl
kizárattak. megvetett emberek voltak. Es még ilyen páriakhoz is fo­
lyamodott az akkori emberiség! - -
A borbélyok és fürdőmesterek
között gyakran akadtak olyanok is, kik sem irni, sem olvasni nem
tudtak. Ezek már ezért sem tudták a tudományelőbbrevitelét esz­
közölni.
ll) Ennek is meg van a maga mély lélektani oka, amen y­
nyiben, ha valamelyik tudománynál, úgy az orvostannál kell az uj
irányt mindig skeptikus szemmel tekintenünk. Innét az orvosoknak
conservativ volta, a mely a középkorban onnan eredt, hogy ujitások
el voltak tiltva, mert mindig féltek az uj szerek és felfedezések, szó­
val a régi orvostantól való eltérés nek az emberiségre való káros be­
hatásától.
15

áll a dolog. De ezzel, legalább gyakorlati oldalával, nem


ugy áll. Talán ellenmundásba jövök önmagammal ilyenek
állításával, minthogy a valódi specialiemus al orvost.udo­
mány egyes ágainak kifejlődését feltél elez s -csak alt tar­
tom szükségesnek mentségemül felhozni, hogy én tisztán
a tudományos fejlődést tartom szem előtt, s nem foglalko­
zom itt al orvosi gyakorlat kifejlödésével, sem pedig ft ne­
vezett intélmény változásaival. Ennélfogva elfogadhatónak
tartom Kiihne l) nézet.ét a specialismusról, sőt még azon
állitását is, hogy a középkorban a specialismus az orvosi
gyakorlatban, a korhoz képest. nagyot fejlődött. Tudva levő
dolog különben is, hogy az ókor némely népeinél majdnem
kasztszerü specialismussal találkozunk 2). A közópkori speci­
alismust pedig legjobban feltünteti alon körülmény, hogy
al egyes szeriteknek is más-más tér jutott a
gyógyászatban.
Igy: szeni Apollinarius a lábbajok. szent Balrizs a gégeba­
jok, szent Bálint al idegbajok, seeni Judás a mellbetegsé­
gek, szent Klára a szembajok specialistája s, i. t. Ily ala­
pon e speeialismus nem egyéb, mint az ugyis mystikai
egyptomi specialismus 3) folytatása még mystikusabb alak­
barr').

l) Dr. H. Kilhne. Die organischen Anpassungsmechanismen jn


ihren Beziehungen zur Heilkunde. (Kosmos. Zeitschrift für einheitliche
Weltanschauung, u. s. w.
2
-

Leipzig 1877/8, 10. Heft (Január) 312. lap.


Különösen virágzott a specialismus Egyiptomban. Ebers, a
hires aegyptologus többek közt azt mondja: "Az, a kinek orvosra volt
szüksége, nem ilyennek házába, hanem valamelyik templomba izent.
Itt meg kellett. mondani miféle bajban szenved a segélykereső, mikor
azután a templomhoz tartozó orvosok elnöke jelölte ki azon orvost,
kit ismereteinek természete szerint a fenforgó baj gyógyitására legal­
kalmasabbnak tartott." (Uarda. Regény irta Ebers György, ford. Jónás
János. Bpest. 1878. I. kt. 34. 1.-

Ugyan-e tárgyról szólnak az egyip­


tomi orvosi iratok. Herodot, II. 84. és Diodor. I. 82.)
3) Tudjuk, hogy az egyiptomiaknál azon szokás volt divatban,
hogy gyógyszerek alkalmazásakor vagy azok hiányában a betegnek
áldozatokat kellett bemutatni Toot istenségnek, az orvosok istenének.
A középkor sem külőnhözik ebben a tekintetben az egyiptomi tantól,
mert még 1480 körül (s hány helyen még ma is!) búcsúhelyeket kel­
lett a betegnek felkeresnie, a malyeknek állitólag gyógyitó erejük volt
és ott templomok valamint zárdák, vagy azok védszentei számára
ajándékot adnia. Böjtölés, valamint egyes imák többszöri ismétlese
voltak ez időben az előbbieken kivül azon universalis gyógyszerek,
a
melvek a beteg kóros állapotát megszüntethették.
4) Mysticismusról szólván nem mulaszthatom el, hogy az úgy­
nevezett boszorkányperekről, a melyek az emberiségnek mindig szé­
gyenfoltját fogják képezni, meg ne emlékezzem. Már az ó-kor bőlcsé­
szei közt többen, úgy Aristoteles is kimondá, hogy az isten és ember
16

Azonban bármily fejlettségnek örvend is a' specialis­


mus, ez tudomány haladasán vajmi keveset lendített, azon
a

egyszerű oknál fogva, hogy eme gyógvgyakorlatnak alapját


nem a tudomány alkot.ta meg, s nem is a tiszta empiris­
mus, a mire hivátkoztak mivelöi, hanem a mystikus világ­
nézet a maga járulékaival. A spocialisták között kétségkivül
helyet foglalnak: a sebészek, a borbélyok és a jilrdőmesterek
(Bader), kiket, mint fentebb kimutattam volt, orvosoknak te­
kintettek, s kik ugyszólván kereskedést üztek ismereteikkel,
boltokat nyitottak, elmentek még vásárokra is, hul (mint ez
a rómaiaknál Galenus idejében is divott) kisebb, nagyobb
bódékban l) fogat huztak, tyukszemet vagy eret vágtak s

között léteznek bizonyos értelmi lények, a melyek azonban az embe­


rekkel nem érintkezhetnek. A későbbi időkben azonban az emberek
megszüntették ezen korlátot és azt állíták, hogy ezek t. i. az ördögök
egyes egyénekkel érintkezésben vannak. Ez természetesen maga után
vonta a hatóságok, majd az állam beavatkozását, melyek kinzással
mindenfélét csikartak ki a szegény emberekből, kik, hogya kínzástól
megszabaduljanak a legképtelenebb badarságokat álliták. Még a XVI. sőt
a mi századunk is szemtanuja volt ilyen boszorkánypereknek. Akadtak

ugyan férfiak, a kik ezen, valósággal tudományos rendezerként mivelt,


babona ellen felemelték szavukat és azt erősen megtámadták. Főként
Wye,. János (1515--1588), Vilmos, elévei herceg, orvosa, .volt az, ki
századának emez előitélete ellen bátran kikelt, előadván a számtalan
csalásokat, sőt a császdrhos is fellebbezett, arra kérvén őt, hogy ne
ontsa e rászedett szerencsétlenek ártatlan vérét. (De praesliyiis daemo­
num et incontationibus ac eeneficiis libri YI. -

Liber apoloaeticus,
Pseudomonarchia daemonum, De lamiis. Basil. 1564.) De Wyer csak
mr.gingatta a boszorkányságban való hitet, azonban megdönteni nem
tudta, mert ehhez nagyobb erő kellett, mint a mi nővel egy orvos az
akkori időben rendelkezett. Még 162H-ban találkozunk egy pápával
(XV. Gergely 1521-162R), a ki erősen kikel azok ellen, kik boszor­
kányságokat követnek el, minek folytán, ha halál nem is, de min­
den bizonynyal betegségek, nemzési tehetetlenség s más az állatokban,
terményekben és gyümölcsökben okozott károk származnak, s. a. t:
s elrendeli,
hogy az ilyenek beíalaztassanak. lJfintegy 103 pápa': bulla
szolgált zsinórmértékül az inquisitoroknak különböző büntetések végre­
hajtására. A theologusok és jogtudósok legnagyobb része határozottan
a
boszorkányperek megtartása mellett nyilatkozott ct vallás- és állron
teMntélyéllek fenntartása czéljáb6l!
l) Még a nagy Plinius (2�-79) sem tudott az orvosokkal meg­
barátkozni, és a szigorú Cato sem tartá az orvosi tudományok tanul­
mányuzását a római férfiu méltóságával megegyezhetőnek. Ezért a
rómaiak nem fiaikat, hanem rabszolgaikat küldték el Athenaehe, hogy
ott jó orvosokká képeztessenek ki, mely körülmény folytán az utób­
biak ára a tanulmányok befejeztével, eredeti áruk (vagy 700-800 frt
o. é.) felével emelkedett. (Természetes, hogy voltak olyan római pol­
gárok, kiknél ezen szokás iparággá fejlődött ki.) A többi orvosok na­
gyobbrészt Görögországhól jöttek ltaliába (hiszen : dat Galenus opes),
17

más ezekhez, hasonló, mütétet végeztek. Néha nagy keresett­


ségnek is örvendhettek, mert az orvosok többnyire méltó-
.
ságuk alattinak tartottak ily mütéteket végezni. De ha kérd­
jük, hogy a tudomány' alapján indultak-e, ezen kétség -
...

kivül -

specialis ták, ugy határozott nemmel kell felelnünk:


Egyszerü gyakorlat s a régi korból öröklött szabályok l) vol­
tak az irányadók, melyekből a középkor ezen sebészei indultak,
s
azért, hiányozván a tudományos alap, nem is tekinthet­
ték az akkori tudósok a sebészetet tudománynak, mindad­
dig, a mig Ambrosius Pad (1517-1590), Hieronymus Fab­
ricius ab Aquapendente (1537 -1619)' és mások boneztani is­
.

mereteik segedelmével azt tudománynyá át nem alaki­


tották.
Voltak azonkivül a XV. század vége felé, valamint a
XVI.-nak elején, mint ma is, kuruzslók a betegségek min­
den nemére, a mi természetesen nagy mérvben esőkkentette
a betegnek orvosa iránt való bizalmát. Természetes és ta­
lán be sem bizonyítandó, hogy a kuruzslás nem állott és
nem is álland tudományos alapon. S a midőn a különböző
járványok és ragályos betegségek kitörtek, látták és tapasz­
talták az emberek, hogyabucsuhelyek látogatása, vagy a
kuruzslóktól nyert kenőcs épen nem használt, hanem igenis
az értelmes orvos rendelése, ismét emelkedett, az orvosok
t.ekintélye, mert most ugy tekintették őket, hogy boldogult
Fekete Lajos szavaival éljek, »mint tudósokat, kik a nagy
természetnek elrejtet.t t.itkait, jelenségeit ismerik és tud­
ják 2).«
Az orvosok ugyanis a már akkor virágzásnak 'indult

a hol későbben JUli1t8 Caesar' alatt


polgárj oggal ruháztattak fel. Au­
a

gustusnál nagy kegyben állhattak, ezen császár megszabaditá


mert
őket minden adó alól. Ezen körülmény rendkivüli módon megszaporítá­
Rómában az orvosok számát, a kiknek tudatlansága felett Galenus '

keservesen panaszkodik.
l) A mely öröklött szabályok között az is volt, hogy a borhé-'
lyok életpályáj ukat rendesen boltsepréssel kezdik meg. Ezt követte,
nehány év lefolyása után, egynehány kisebb nagyobb mütét, Külön­
ben a borbélyok igen megvetett emberek voltak, a világ foglalkozásukat
nem tartotta becsületes életmódnak. -
Fennmaradt Vencsel császár ide­
jéből (1406) egy okmány. a melyben ezen fejedelem egy borbély leá­
'

nya iránti szerelemből, a borbélyrendet becsületesnek mondja, söt czi­


mert is adományoz ennek. De ezen emlitett császári. törvény' nem
léphetett életbe, mert Veneeel császár trónjától nem sokára meg lett
fosztva.
ll) 'Fekete Lajos tr. A gyógytan története rövid kivonatban. Pest.
1864.-100. 1.
3
'18

tudományokat' al.' orvostan körébe, Vonták s azokat, nem- .

csak érvényesiteni tudták az orvostanban és gyógygyakorla­


tukban, hanem az által még tudományukat. is mind inkább
fejlesztették. Mi, természetesebb, tehát 'ennél, minthogy a
halálozások és különösen az akkori orvosok gyógykezelése
alatt. álló betegekéi az előbbiekhez viszonyitva kedvező ké­
pet tártak az emberiség elé,' a mely ismét egy kincscsel,
biealmáoal tisztelé meg a nemcsak gyógyit ani akaró, hanem
az igazán gyógyító orvost. Hogy a fentebb emlitett hatás
muló nem volt, mutatja azon körülmény, hogy az uj tanokat
az egyet.emeken tanítani kezdették.

Az e9yetemek a reformátio idejében részint szapórod­


tak, részint ujjá alakultak, részint pedig, a mi az orvost u­
dománynak inkább ártott mint használt, felekezeti jelleget
kezdtek ölteni, a melyböl ma sem tudt.ak némelyek teljesen
kiszabadulni. Következő uj egyetemeket alapitották : rt mar­
burgit (1527 -ben Fülöp, hesseni tartománygróf'), a strass­
bU1'git (1538-ban, nagy felvirágzását Sturm János igazgató-.
ságának, a. rnely 1538---1.583 tartott, köszönheti), a königs..;.
bttrgit (1544-ben Albrecht, brandenburgi őrgróf), a jenait
(1548-ban János Frigyes, szász választó fejedelem) és a
braunsbergit (Lyceum Hosianum, 1568-ban). Külön tantárgy­
ként kezdtek szerepelni a sebészet, bonez- és élettan, majd
az ismeretek szaporodtával a vegytan és növénytan, mely
körülmény a tanszékek szaporítását vonta maga után 1).
.

Mindezen felemlitett körűlmények nemcsak az orvos­


tan, hanem a felvilágosodás terén is nagy tényezök voltak.
Mint utóbbiak azonban korántsem voltak képesek az em­
berekben az astrologia, csodaszók, amulettek, valamint más
varázs, vagy gyógyerővel felruházott tárgyak iránt. táplált.
hitet megszüntetni, mert hiszen tudjuk, hogy mindennemü
előítéletek legnagyobb ellensége nem a tudomány, n-m a
fegyver, vagy a csak egyeseknél előforduló meggyőződés
hatalma, hanem az idő. De van még egy tényező; ezek
megszüntetésére, egy tényezö; a melyre minden kormány
forditson éber figyelmet: a népnevelés. S ez az, a mit a re-

t) Igy a lipcsei egyetem orvosi karán 1531-ig csak két tanszék volt
rendszeresitve, 1531-ben élettani, 1M3-ban boneztani tanszéket álli­
tottak fel. Epen ugy volt ez egyéb egyetemeken is. (Lásd: Dr. Th.
..

Billroth. Uber das Lehren und Lernen der medicinischen Wissenschaf­


ten an den Universitaten dér deutschen Nation etc. Wien 1876. 15.-

és 19. lap.)
19

formátio és vívmányai közé" kell szá­


nagyobb eredményei
mitanunk, nem tekintve a szabad vizsgálódást. s" főkép a '

csak késöbb érvényre jutott gondolatszabadságot.


S kérdés, hogy mely főtényezőnek köszönhéti tulaj­
donképen azorvostudomány óriási, haladását a XVI. szá ...

zadban ? Vajjon csupán csak azon emlitett körűlmények


játszottak-e ezen tudomány újjászületésénél közre, á malyeket
föle ml it.ettem ·s vajjon hirtak-e azok elég hatalommal a nem
,

gondolkodó orvosokat tespedtségükböl, -

a mint ez a XVI.
.

század első felében csakugyan meg is történt; felébresz-


-

teni? - - -

'. .

Fentebb elősoroltam azon okokat és körül ményeket,


melyek, ha nem is fojtották el, de megingatták azon hitet;
mely a középkor tudósait Galenushoz stanaihöz füzte. __;.

Roskadozni kezdett a sok támadástól a Galenus alapitotta


épűlet, mert. az alap, a melyen épült volt, nem' tudott többé
a korszellemnek megfelelni és életképességet rég elveszitette.

A tudományok elöbbrehaladtak, nem értek be ennél. fogva


"

az ezeréves alappal, s az orvosok mindamellett igyekeztek


e tanoktól el nem' térni, malyekre tudvalevőleg esküt is.
kellett.' letenniök. Hiszen ki is merte volna esküje' ellenére' a
tisztességes régiségből származó tudományos rendszert meg­
támadni, avagy' talán megsemmisíteni s ezt ujjal pótolni,' a
nélkül, hogy ki ne tenné, magát azon veszélynek, hogy, min­
den oldalról megtámadják, vagy talán törvényszék elé idé­
zik? Ennek keresztül vitelére nemcsak vállalkozó szellem,
hanem még nagy tehetség is szükségeltetik, mint a milyen
csakugyan, bár nagy mérvü charlataneriával egyesülve azort
férfiuban volt összpontositva, ki pálczát tört Galenus rend­
szere fölött, egy férfiuban, kinek rombolnia és épiteni e 'kel­
lett. És ezen férfiu, li ki. ar. orvostudománynak óriási hasz­
not okozott, Luther Márton kortársa volt, a hires Philippus
Aureolus 'I'heophrasius Bombastus,
Paracelsus ab Hohenheim l);
kl az bámulatát nem annyira azzal vivta ki ma­
utóvilág
gának, a mit felépített, hanem azzal, a mit lerontott, Para­ .

celsus tehát nem annyira relormátora az. orvosi tudomány­


nak, mint inkább békóba tett szellemének megszaba­
ditója.
. .

1) PhilippU8 Theophrastus Paracelsus, ·Bombastus ab


Aureolus
Hohenheim, professor Theologiae, artium liberalium et utriusque Medi­
einae Doctor, Médicus et Germaniae philosophu», Monarcha Medicorum, .

et Mysteriarcha, Chemicorwm princeps, Helvetius Eremita.


3*
20

Felléptének még azt is köszönheti a humanismus,


hogy valamint ezen, ugy a következő· században is az or­
vost.udomány oly szabad nézeteknek lőn menhelye, a me­
lyeket a természettudományokban általában kárhoztatlak.
Paracelsusnak jutott azonkivül még a nagy feladat megújitani
az orvostudományelméletét, a mely eddig mind Galenus,
mind pedig nagyobbára az arab orvosok l) művei köré
csoportosult, Tehát rombolnia s alkotnia kellett.
Hogy fellépte jogosult volt, mutatja a Galen-féle és
arab tanoknak azon gyors megsemmisülése, mely fellépte
után nem sokára bekövetkezett; de hogy az általa alkotott
t.an nem volt az életre jogosult, mutatja a tudós világ azon
itélete, mely Paracelsus tanaitól megtagadta az életet. Tana
olyan volt, mint az ókori népek létele, mely népek eltün­
tek a föld szinéröl, és csakis a történet lapjaiban tétetik ró­
luk emlit.és. Ha áll ezen feltevés, hogyaköltök, tudósok és
egyátalában az irók müvei legnagyobbrészt szerzőik életkö­
rülményeinek szülöttjei, és mint ilyenek ugyanezeknek hű
tükörképét nyujtják, ugy nincs író, a kire ezen feltevés job­
ban illenék, mint a kora nézeteinek befolyása alatt álló
Paracelsusra. Ha Paracelsus életkörülményeit ismerjük, is­
merjük eszméinek eredetét és szülő okát.
Paracelsus életéről nines sok biztos adatunk, s mint.
egész magaviselete mystikus alapra volt fektetve, ép oly
mystikus volt egész élete is.
Paracelsus született 1493-ban Marien-Einsiedelnben,
Svájcznak Sehwyz nevü kantonjában. Atyja, ki Hoehener
vagy Höehner nevet. viselt, orvos és vegyész volt, s kora
ifjuságában bevezette őt ezen tudományok elemeibe. Majd a
sponheimi apát Trdhemins és Fugger Zsigmond az alchymia
t.itkait ismertették meg vele. Már akkor tűzte ki magá­
nak a heves, tüzes ifju azon ezélt, a melyet el nem ér­
hetett, de amelyezél ezen időben szegényt és gazdagot,

l) A arab orvosok voltak: Avicenna (Abu Ali


legtekintélyesebb
Hosseinben Abdallah ebn Sina, 97;3-1037), idősb Mesue (Jahjah ebn Ma­
seweih, Janus Damascenus, 780-875), ifj. Mesue (Jahjah ben Mase­
weih ben Achmed, t 1015), Rhazes (Hasis, Muhamed ebn Zakarija abu
Bekr er Razi 850-932), Ihn ul Nafis, Ali ben Abbas, Jahjah ben
Serapion, Ali ben Isa, Chaluf ibn Abbas Albukasem (t 1106). Aserrhoes
(Muhamrned Abul Walid Ebn Achrned Ebn Rosehd, 1149-1198), Aren­
eoar (Abdel-malek Abu Merwan Ebn Zohr, t 1179), Jaltjah ben
Dschesla, Jshak ben Soleiman, Ebn Beithar (Abdallah ben Achmad
Dhiaéddin) és Jakob Ebn Ishak Alkhendi.
-
21

tudóst és fejedelmet egyaránt foglalkoztatott, tudni illik a


bölcsek kövének feltalálását és az egyetemes gyógyszer (pa­
nacea), valamint az élethosszabbitó (elixir) szerek elkészitését.
Elment azért utazni, mely utazása alatt. roppant sok ismere­
tet szerzett magának. Beutazta Némp.t-, Orosz-, Magyar­
és Törökországot, sőtKis-Ázsiát is, mely országokban rend­
kivül sokat látott és hallott, a mi azelőtt teljesen ismeretlen
volt előtte. Vegytani és gyógyisrnereteket szerzett magának
főiskolákon, kórházakban, tudósoktól. vénasszonyoktól és a
nép alsó rétegeiben, a melyeknek egyéneivel való társalgás
gyógyászatára, illetőleg ennek irányára, rendkivül nagy befo �

lyással volt. Ezen hatás főleg mystikus voll, mi egész rend­


szerén át is vonul és ennek határozott. jelleget kölcsönöz.
Tág látkörrel és mint tapasztalt férfiu tért vissza hazájába,
magát nemcsak a legtapasztaltabb embernek tartván, hanem
azt nyiltan hirdetvén is. Egyeduralkodója akart lenni az or­
.

vosoknak: ő, a kinek, hogy saját szavaival éljek, szakala


tapasztaltabb volt. akármelyik föiskolánál, s kinek czipöjének
t.alpa többet tud vala, mint Galenus és Aoicenna. Néhány
gyógyszernek sikeres alkalmazása, szegényeknek ingyen való
gyógyitása, valamint azon sikeres merészsége, melyfyel ne­
hány erősebb gyógyszert, mint a higany és ant.imon készit­
ményeket, bet.egeken használt., a rnely rendelési rnódja mel­
let. sok beteg visszanyerte egészségét, de sok ismét el is.
pusztult, tették nevét ismeretessé, majd egész N émetország­
bau hiressé, ügy hogy fejedelmekhez is hivatott, mig végre
Basel városa hivta meg őt 1.527-ben az ottani egyetemhez
a gyakorlati orvostani és természettani tanszék betöltésére.
A meghivást elfogadta, s azzal nyit.otta meg előadásait, hogy
Galenus, Aoicenna és a többi görög s arab irók müveit az
előadási teremben elégette, ki véve Hippokrates-éit, azután ----.

német és nem lahn nyelven adott elő. Mindkét dolog hal­


latlan merészség gyanánt tünt fel Európa minden körében.
Hallgatóinak száma nagy volt, de azért előadása nem vál­
tozott meg. Ugyanazon szenvedélylyel adott elő, mint első
.

előadásai alkalmával.
Előadása sokszor zavart volt, az uj, ő általa alkotott,
szókat hallgatói nem értették meg. De már a következő
esztendőben 1528-ban a baseli városi tanácscsal való egyet
nem érthetese miatt elhagyta az egyetemet és Basel városát.

Ezóta egészen megváltozott magaviselete és életrendje. Dol­


gozott ugyan szobájában, sőt irt is igen sokat, de azért er-·
kölesileg és testileg sülyedt. Elvetemült emberekkel ismerke-
22

dett meg, ellátogatott a koresmákba és iszákos emberré vált,


úgy hogy későbben emlitett helyeken egész napokat és éjje­
leket töltött l).
'

Az, hogy sokat ivott, valamint az, hogy durva kifeje­


zésekkel élt, ne tegyen reánk hatást, vagy pusztán azért ne
itéljük .el személyét.. Ha felette e tekintetben itéletet akarunk
mondani, úgy tekintsünk arra a korra is, melyben Paracel­
sus élt, s melynek hatása alatt vált ő azzá, a mivé csak­
ugyan idővel lett. Azon korban, a melynek Paracelsus IS
szülöttje volt, mindennapi dolog vala a tudósok elbizakodása,
valamint a túlságos ivás is. Ez,' utóbbi körülmény nem szol­
gál ugyan Paracelsus mentségére, de mégis sokat von le ama
nehéz vádböl, a mely őt terheli. De még .ily körülmények
között sem veszté el Paracelsus orvosi hirnevét, hanem gyó­
gyitott, mint azelőtt.
Salzburgban halt meg, állítólag az ottani kórházban
1541-ben. -
Ha itéletet akarunk róla mondani, úgy azt a
I

következőkben foglalhatjuk össze: Nagy tehetség, tapasztalt


férfiu és charlatán. Phantásiája vezette őt néha tévutakra .is,
de ez különös kisérője volt azon időszaknak, amelyben
Paracelsus élt. Az elméletnek, a szorosan vett tudománynak,
soha nem volt nagyobb ellensége, mint Paracelsus, ki az
empirismus legnagyobb hivei közé tartozik. A'/. empirismust \1)
tartja t. i. czélhozvezetönek, s a tudás föforrásának, habár
máshelylt ezen nézettől eltérőleg a felülről jövő világosságot

,
l) Hogy mind ez igaz-e, kérdés tárgya, mert tekintetbe veendő,
hogv Paracelsus ujitó és e mellett merész ujitó is volt. Csoda-e tehát
ha ellenfelei a legrosszabb világitáshan tüntetik fel ezen kétség kivül
nagy tehetséget? Különben bármilyen lett légyen élete, ez nem von
le sokat abból a dicsőségéből, hogy reformátora volt nem csak az or­
vostudománynak, hanem az emberi szellemnek, jóllehet sok tévedése
is volt, melyek azonban inkább azon kornak számitaadók be, mely­
ben Paracelsus élt.
ll) »Der Artzt soll seyn ein Landfahrer. .Gibt Wandern nicht,
.

mehr Verstand, denn hinter'rn Ofen sitzen ? Wer die Natur durchforschen
will, der muss mit Füssen ihre Bücher treten. Welches ist zur rech ..

ten, Thür hineingegangen in die Arzney? Durch den Aoicennam, Ga­


lenum, J.l1esue, Rasim etc. oder durch das Liecht der Natur? Die ist
die rechte Thür, die das Liecht der Natur ist." Máshelytt meg.
�-

azt mondja, hogy: "Diese Thüre gieng ich ein, das Liecht der Natur
und kein, Apothekerlampchen leuchtet mir auf meinem Wege? Das
.

Speculiren macht noch keinen Arzt; was der Mensch schreiben und
lehren will, das soll er aus der Erfahrung thun. Der Grund ist nicht
-

aus unseren Köpfen, noch aus Hörensagen, sondern aus Erfahrenheit


aus der Naturzerlegung und ihrer Eigenschaftsergründung!"
23

tartja tudás föforrásának, a mely világosság a tudományt


a

feleslegessé teszi.
.

Müvei csak halála után (1562, 1578, 1583, 1589-91.)


jelent.ek meg. Ertelemnélküliek sok helyen, ezt okozza az,
hogy Paracelsus szereti a hosszú mondatokat, képes beszé­
deket, rendszerének dícsérgetését és az uj szókat. Megtámadja a
régi' rendszert, de úgy, hogy a magáét égig magasztalja és
hibátlannak tartja. De nemcsak dicsekvéssel l) találkozni
lépten-nyomon műveiben, hanem goromba kifejezésekkel is,
a
melyekre fentebb utaltam s a melyekkel Galenust és az
arab orvosokat ostorozza, s a melyelmek felemlitésére, külö­
nös voltuk rniatt, itt. nem vállalkozhatom, Ép oly gúnynyal
nyilatkozik a sebészetről is, mint Galenus követöiröl és sa­
ját elleneiről, elvetvén úgy a ehirurgia incisoriat, ·mint a
chirurgia ustoriat, egyedül a medicament.ariat (chirurgia sym­
pathica) tartván helyesnek és czélszerünek.
Ennyi Paracelsus felléptéről és életéről. A mi azt il­
leti, hogy Paracelsus mit és ezt ismét miért tanitot.ta a kö­
.

vetkezőkben fogom előadni. -


Ha hű képét akarjuk nyerni
tanainak, úgy mindig vissza kell gondolnunk azon korra, a
melyben Paracelsus élt. Hibái közvetlenül nem az ő hibáikép
fognak feltünni, hanem mint századának és korának hibái,
kinövései ; de egyszersmind a következő' századok orvostana
tudományos feldolgozásának elökészitöi gyanánt is tekinten­
dők. S igy t.ekintve, Paracelsus nem áll egyedül. Voltak tár­
sai, mint voltak azok, a kik előtte a talajt feldolgoz t.ák , a
kik számára az utat egyengették, s voltak követői mint el­
lenei is 2). Paracelsus nem tudott volna oly nagy hatást

l) " Und müsset mir nach, ich nicht euch nach, ihr Mir nach,
Mir nach Avicenna, Galene, Rhasis, Montagnana, Mesué etc. Mir nach,
und nit ich euch nach, ihr von Paris, ihr von Mompelier, ihr von
Schwaben, ihr von Meissen, ihr von Cöln, ihr von Wien und was an
der Thonaw und Rheinstrom Iig t, ihr Insulen im Meer. Du ltaJia,
du Dalmatia, du Sarmatia, du Athenis, du Griech, du Arabs, du Is­
raelita, Mir nach und ich nicht euch nach, ewer wird keiner im hin­
dersten Winkel bleiben. an den nicht die Hunde seichen werden : ich
wirdt Monarcha und mein wird die Monarchey seyn, und ich führe
die Monarchey, und gürte auch ewere Landon," s. a t.
2) Paracelsus és az ő által alapított spagyrikus rendszernek
legnevezetesebb követői a következők voltak: Claude Aubery, Ada­
mus Bodenstein, (1528-1577), Bartholomaeus Carrichter, Oswald us
Croll Ct 1609), Claude Dariot, Gerardue Dorneue, Jacobus Gohorri,
(Leo Suavius), Johannes Huseue, Petrus Seoerlnus (15-í2-1602), Julius
Sperber. Leonardus Thurneleser zum Thurn (t 1595), Valentin Weigel
Ct 1588), Johannes Winther von Andernach (t 1574), Theodor Zwingel'
24

előidézni, ha elözöi az előmunkálatokat meg' nem tették


volna, mely előmunkálatokat a mystikus irányu korszellem 'S
a vegytannak ez által' okozott haladása tételezte fel. Ezen
két utóbbi tényező hatása alatt élt és alkotta ,Paracelsus
tanát.
Bíráló csakhamar felfogta, hogy hol vannak
eszével
tulajdonképen tekintélylyel biró régi orvosok és ezek kö­
a

vetőinek gyengéi. Ezeket megtalálván keresé a pontokat,


honnan legkönnyebben megdöntheti azok tanait. Midön ezt
teszi, elismeri Hippokrates álláspontjának helyességét, elfo­
gadja tudni illik a Hippokrates-féle vis medicatrix naturae-t,
a melyet szintén megtalálunk nála, csakhogy más néven. E�

erő itt szellem (spiritus naturae) alakjában szerepel ugyan­


azon hatáskörrel) ugyanazon működéssel. E szellem az úgy­

nevezett archaeus, a mely nemcsak az emberben van meg,


-
kinek gyomrában lakik és uralkodik, hol mint annak látha­
tatlan része kilöki a roszszat, és helyet csinál a jónak, s
végzi az emésztést, hanem az egyes gyógyszerekben is
-

benne van.
A mint az ember testi és szellemi részből áll, úgy a
világot is testek, és szellemek népesitik be. Emez, a világ, a
makrokosmos, amaz, tehát az ember, a mikrokosmos. A
makrokosmcs és mikrokosmos közötti rokonságat a betegsé­
gekre is visszavezeti, úgy a többek között II nekézkór nem
egyéb .mint a mikrokosmos földrengése, a vizibetegség a mik­
rokosmos árvize, II szélhűdés megfelel, a villámütésnek, nap­
és holdfogyat.kozás fi' mikrokosmos ütereinele rendetlen ve­
rése ,I). Maga az archaeus ezen mikrokomos alchymistája.
Az archaeus a halál ellen küzd, s mint a vegyész az arany­
ból a nemtelen fémeket eltávolitja vagyis eltávolitani igyek­
szik, ugyanazonigyekvést megtaláljuk az archaeusnál, a
mely betegséget előidőző anyagot igyekszik eltávolit.ani.
a

A régi rendszertől eltérőleg nem a földet, tüzet, 'vizet


és levegőt nézi elemeknek, hanem uj sorozatot állapit meg,
mely sóból, kénből és higanyból áll. Az embert három elem

(1533-1588) és masok. -
EUenei között voltak: Bernhardus Desse­
niu«; (Cronenburgius, szül. 1510), Thomas Erastue (t 1583) Andreas
Libavitts (1540-1616), Henricus Smetiu« (15:37-1614) és az orvosok'
nagy része. .

. 1) Az érverés a rmkrokosmosban hétféle, megfelelőleg a mak- .

rokosmosban levő csillagzatoknak. A lábon kétféle érverés, van (Sa­


turnus és Jupiter), kettő a nyakon (Venus és Mars), ket.tő a halánté­
kon (Luna és és egy a sziven (Sol).
Merc�r�us)'
25 -

alkotja'. E három elem közti viszonynak vagy valamelyik


természetének megváltozásában benne van a betegség fogal­
ma. Paracelsus ennélfogva a betegséget vegyifolyamatra ve­
veti vissza. A betegségeket egyes chemiai processusokhoz
hasonlí tja, igy a kén elégéséhez. a higany coagulásához vagy
pedig egyes kosmikus változásokhoz. mint a földrengéshez s
i. t., a miröl már fentebb tettem emlitést.
A belső lázas betegségek eredetét a kén rendhagyó
állapotának rójja fel, az inkább külsö és láz nélkül megje
lenő a sótól és. higany tól függenek s i. t. A betegségek külső
okai szerinte ötfélék, még pedig: Ens astrorum, ens »eneni,
ens naiurale, ens spirituale és ens deale. Különös azon fel­
tevése a mely szerint a ragály kitörése a természeti és ter­
mészetfölötti dögmirigy általokoztatik, az utóbbit a külön­
ben gyermekölő Saturnus tól származtatván. És mindezen
nézeteinek megfelelőleg akadunk müveiben arra a mondatra,
hogy: »Ehe ich eine Krankheit heile, muss die Ursache
derselben beseitigt sein."
A mi Paracelsus gyógyszertanát illeti, a következőket
tartom szükségesnek megemliteni. Az ezen korig használat­
ban volt szerak (decoctumok, syrupok sat.) helyett hasz­
nálni kezdi a specificus gyógyszereket, a tincturákat és essen­
tiákat, valamint az extractumokat., mely gyógyszereknek ható
anyaga a quinta essentia. Az általa sokszor hangoztatot.t ar­
canumok olyan ezerek, melyek természetét vizsgálni nem
kell, s a melyek nála azért specificumokká lesznek. A sok
gyógyszer egybekeverését sem tartja czélszerünek (Symplicia).
A vegytan előhaladásának sok gyógyszert köszönhetünk, a
melyeket az orvosok nagyobb merészséggel alkalmazván, néha
nagyobb sikert is arattak. Igy jöttek a higany és' a mákony
(opium) alkalmazásának gondolatára) mely utóbbi szernek
készitési és használati módjára vonatkozólag Paracelsus bi­
zonyosan Kis-Ázsiában és Törökországban tapasztalatokat'
gyűjtött. Már'a higany gyógyitó erejével szintén ez időben
ismerkedének meg az orvosok. (Legelőször 1497-ben alkal­
mazták). Látván, hogy ezt nagyobb sikerrel alkalmazhatták
venericus betegségek ellen, idővel oly nagy mérvben hasz­
nálták, hogy a beteg nyálfolyásba vagy tremor mercurialisba
(higany folytán való' remegés) vagy más az egészséget töké-'
letesen aláásó betegségekbe esett, s későbben az idült hi­
ganymérgezésnek áldozatává lett.' Paracelsus gyógyszerei
között foglalnak .még helyet az' arsenicum, az antimonium
(dárdany), ezüst, arany, ón, a gránát, rubin, smaragd, más
26

férnek é� ékkövek, azután gyógyfüvekböl nyert essentiák, li:'


quorok, succusok stb. Paracelsus azonkivül a delej t is felru­
házza gyógyitó erővel: mint más csodaerővel biró tárgyakat,
mint amuletteket stb. A delej szerinte olyan gyógyszer, a
�81y titkos győgyerővel bir.
.Kortanát gyógyszereitől teszi függővé, s az alkalma­
zandó gyógyszerek után nevezi el az egyes kórokat. azok
lefolyása idejét krisisnek nevezvén. Minthogy azonban az ar­
chaeus a test egészségének fenntartója, a gyógyszer főfela­
data az archaeüst működésében gyárnolitani. A betegségek
keletkezését visszavezeti rossz daemonokra. Azt mondja,
hogy hús és vérnélküli fejedelmek azok, a kik ellen az or­
vosnak harczolnia kell.
Ezek voltak a tételek, melyekre Paracelsus rendsze­
rét alapítá, ez elvek uralkodtak tanaiban. Benső titkos erők
vagy külső hatalmak, melyek az akkori idők korszelleméhez
illöek, egész tudományos rendszerén átvonulnak s ennek
mystikus szinezetet kölcsönöznek.
Hippokrates orvostanában nem találjuk a mysticismust
olyan nagy mérvben képviselve, habár itt is szellemi erőről
van szó. Ez ebben a tekintetben Paracelsus tanához hasonlitva

tiszta. Hogy ilyen nézeteket, a milyeneket. Paracelsus taní­


tott, .tudósok elfogadtak, csak a korszellem bizonyítéka, s
hogy ezek sokáig fenn nem állhattak, az csak a XVI. és
XVII. század által kezdeményezett gondolatszabadságnak
volt követ.kezménye. A gondolatok harczában a gyengéb­
bek legyőzettek, s ujak, tiszták léptek helyökbe. Nem szük­
séges talán megjegyeznem, hogya gyengék Paracelsus tanai
voltak, az erősebbek és ujak pedig az addigiaktól elütő, tu­
dományos kisérletekre fektetett tanok, a melyek a maiaknak
előkészitől voltak. S Paracelsus tanának idejét annyiban kell
interregnumnak vagy átmeneti kornak tekintenünk, a meny­
nyiben ez váltotta fel a scholasztikusok és arabok orvostanát,
az övét. a iatromathematikusok által alapított tan váltván fel.

Az egymást érő felfedezések az orvostanban is termé­


keny talajra akadtak, minek az lett a következménye, hogy
a gyógyt.an is termékenyebbé lett. Hogy ezen hatás mennyi­

ben folyt be az orvostudomány, egyes ágaira, legjobban fel-,


tűntetik azon adatok a melyek azok történelmére vonat­
koznak.
Boneztan. A már fentebb elősorolt tényezők hatása
alatt indultak,
.

virágzásnak az orvostan egyes ágai. Legna­


gyobb haladást mutathatott fel a boncztan, melynek min-
den részét mivelték. A csonttant tanulmányozták a boneztu­
dósok, azután a koponya boncztanával foglalkoztak hosszu.

ideig s itt különösen az idegrendszer és fül boncztanával.:


A sziv és véredények billentyüinek vizsgálódásai közben
sokat déritettek fel, igy azt is, hogy a visszerekben a' vér
mindig csak egy irányban, még pedig a sziv felé folyik. A
gondolatszabadság vértanujának Sertei Mihály-nak (1511�
1.553) felfedezését legfontosabbnak mondhatjuk. Seriet ugyanis
a kis vérkört fedezte fel,
mely tudvalevőleg a sziv és a tüdő között
van. De a mi a vérkeringés felfedezését illeti, azt némelyek sze­

rint már Harvey előtt is ismerték egyes tudósok. Ilyen tu­


dósok volnának Healdus Columbu« és Caesalpini (t 1609),
de ezek orvosi irataiban a gondos olvasó csak sejtelmét
találja annak, a mit. Harvey felfedezett. Ép ilyen joggal fo
gadhatnók el azon nézetet, hogy a vérkeringés ismeretének
nyomaira már a Cabalában és Seneca .irataiban is lehet
akadni. Colombo-t nem lehet. a vérkeringés felfedezőjének el­
ismernünk, mert ő a jobb és bal sziv közti válaszfal likacsos­
ságáról szól, s azután mint társa is a májat tekinti a vér­
keringés központjának. A zsiger- és edény tan is a tudósok
tanulmánya tárgyát képezte, ugy szintén az idegtan is, mely
azonban már kevesebb haladást mutat fel Hogy Paracelsus
mennyir.e becsülte a boncztant, mutatja a következő két
mondata: »Nit das genugsam sei, so der Körper der Men­
schen gesehen wird. Item aufgeschnitten vnd besehen, item
gesotten und abermals gesehen.
-

-�« és .ohn die


wirt vns die Natur nicht Artzt hoissen."
�.�.( HJ Sebészet. A boncztan haladása" a lősebek ujabb gyó­

(gyitása, valamint a nagy Paré Ambrus, fellépre nagy mérv­


ben folytak be a sebészet előbbre vitelén, daczára annak,
.

hogy sok kit.ünő orvos vonakodott még mindig sebészi mü­


tétet végrehajtani. Számos sebész, élt a XVI. században,
kinek nevét az orvosi történelem megőrizte. Nevezetesebbek
voltak: Hieronymus Fabricius ab Aquapendente, Franciscus
A'i'caeus (de Arce), Jacobus Berenqarius (Jacobus Carpen­
sis), Leonhardús Botallus (Botalli), Andreas it Cruce, Gabri­
eius Fallopia; Alphonsus Ferrus, Pierre Fronco, Johannes
Gerhardas (Gérard) Johannes Geredorff, Stephanus Gour­
melenus, Johannes Griffonius .(t 1605), Bartholomaeus Mdg­
gius, Julius Pozzi, Johannes de Iiomanis, lit svájczi Jacobus
Ru eifu s, 'Casl'arlls Tagliacozzi (Taliacolius, .1546-1599),
Johannes de Vigo, Felix Würz és másole Talán nem lesz
-

érdektelen a magyar, sebészet történetével foglalkoznunk. Az


28 _._

egyházi rendek között a benezések rendje volt az, amely


egész Európában nagy tudományosságáról ismeretes volt, s
ez volt. azon rend, mely Magyarországban legelőször ter­
jeszté a miveltséget, foglalkozott a tudományokkal, nagyobb
gondot forditván az orvosi tudományokra is. Majd. más
szerzetek települtek le hazánkban, raelyek között nevezete­
sen a hospitalariusok, czisztercziták és prémontreíek 'foglal­
keztak az orvosi tudományokkal és gyakorlattal, egyrészt
gyógyfüveket, másrészt sebészi mütéteket alkalmazván. Ez
utóbbi foglalkozástól azonban eltiltattak, mit aztán egyedül
a tudatlan borbélyok ra és fürdősekre bíztak, kiknek nem
volt tudományos képzettségük. Ez időtől fogva (1279) ha­
nyatlásnak indult nálunk a sebészet, mint egész Európában
is. A borbélyok száma, daczára annak, hogy foglalkozásuk,
a melyhez mégis folyamodtak az emberek, megvetett vala,
folyton szaporodott. Ezen borbélyaink a külföldiek módjára
a nagyobb városokban czéheket is alakitottak (Buda, Po­
zsony. Debreczen, Kassa, Nagy-Szombat, Győr, Székesfehér­
vár, Pécs sat.) melyeknek szabályai szerint, az ezen pá­
lyára lépöktöl, megkövetelték, hogy »tis7.tességes, jóhirű és
nevü, törvényes házasságban élt szülöktöl származottak le­
gyenek." Az idővel előrehaladó korszellem nem tűrte maga
mellett ezen rendet mert a sebészet elöbbrehaladtával sü­
lyedt a borbélyrend tekintélye, a mennyiben az orvosok
voltak azok, a kik a sebészettel jobban s tudományosabban
kezdtek foglalkozni.
Szemészet. A szemészet a physika optikai részének
a XVI. században történt haladása következtében nagy len­

dületet nyert, még pedig azon törvények alkotása által,


melyek szerzöje a hires Keppler, s a melyek a gömbfelüle­
.

tek kettős törésére vonatkoznak és később Sebeiner és Des­


cartes (1637) által böviUettek.
Lassabban haladt az ophthalmologiánál az empirikus
hályogszúrókkal harczban álló ophthalmochirurgia, melynek
képviselői Francziaországban Paré, Olaszországban Hiero­
nymus Eabricius ab Aquapendenie és Németországban a hi­
res Georgius Bortieeli (szül. 1535). Az utóbbi rák kiirtása
végett végzett egy exstirp'1tio bulbit és a szemüvegekkel
való visszaélésre figyelmeztetelt.
Különös ezen kor festőinek azon szokása, hogy ünne­
pelt férfiukat és szenteket nagyobbára szemüveggel ábrá­
zoltak.
Ez utóbbi �ljárásukban anachronísmust követtek el,
:
.-
29

miután tudvalevőleg a szemüveget csak a XII. század utolsó


éveiben találták fel. A festőknek ezen emlitett. szokása ké­
sőbbi századokban azon hamis következtetésre adott okot,
hogya szemüveg a régi szentek idejében már lé­
.

tezett.
Hogy' a hályog székhelye a lencsében fekszik, csak
most kezdték gyanítani és igy. Daviel-nek utját egyengették,
ld a médszeres hályogkívonást megkezdte (1750). Bartisch.
megkülönbözteti a fehér, szürke, kék, zöld és sárga hályo­
got, említést is tesz a veleszületettröl. Ő a hályogot az
az agyból származtatja. Hasonló nézetet vallott A1)icenna, a

ki azt az agyból lejövö nedvességből (deseensus aquae) szár­


maztatja, mig Avenzoar véleménye szerint a gyomorból fel­
szálló gázok okozzák a hályogot. Pad már ismerte a
-

mesterséges szemeket és alkalmazta is a prothesis


oculi-t
II '\.
Fülgyógyászat. Vesalius, Fallopia, Eustachius és Ju ..

1ius Caeeeriu» voltak az elsők, kik a fül finomabb boncz­


tanával foglalkoztak, de még sem voltak képesek a furcsa
nézeteket megszüntetni. Varolius pl. a középfül izmait ide­
geknek nézte, s midön későbben ezen ferde nézetéről le­
mondott, akkor megint a tensor és laxator tympanit tartá
olyanoknak, a melyek az akarat által mozgathatók volná­
nak, Fabricius ab Aquapendente a chorda tympani-t nem
tartá idegnek, hanem külön testnek. A fül boneztánával
.

párhuzamban haladt a fülgyógyászat, mely utóbbi csak ezen


században nyert számbavehető mivelöket, De a mig egy­.

részről folytonos haladás észlelhető a fülgyógyászat terén,


.

addig másrészről a régi nézeteknek is akadnak hívei, sőt


mívelői is, mi nekik csak szégyenére válik. Ilyen, hogy
többet ne emlitsek, Alexander Benedictus (Benedett i) taná­
csa a fülfájás megszüntetésére. Téves nézetet vallott. és.
hirdetett Fallopia, a ki azt állítá, hogyafülböl eredő geny­
folyást gyógyit ani nem .szabad, mivel ez által az agy tisztá...

talan anyaga távolittatnék el. Copioaccius a dobhártya egyes,


betegségeit jól ismerte, le is irta ezeket, de főleg azon né­
zete érdemei figyelmet, hogy a halló 'ideg 'megbetegedése­

folytán fellépett süketség gyógyithatatlan. A kitünő Paré, a,


modern sebészet atyja, első használta a halljárat tisztitá­
sára a fülfecskendőt. -
A fülgyógyászat nagyobb fejlődését
.

megakadályozták az élettan és hangtan fejletlen volta:


i Élettan A boncztan, a mely a tudósokkal az egyes
..

szervek hollélét s külső alakját


megismerteté.:
nem magya-
rázta meg az egye�' szervek müködését. "Eú��' mül<öd'es ki�
mutatásának 'szükségét kezdték' .belátni -a tudósok s külö­ '

nösen Verulami Bacon volt. az; a ki ezeke t kisérletek vég­


rehajtására 'özt.önözte. A némely ,egyetemen',' emelt élettani
.
tanszékek mutatják, hogy az orvusok ezen fiatal tudományt
nagy kedvvel üzték, Kitüntek ezen tudományágban : Johannes
Baptista Monianu» (1531-1604), Jaeobus Seqarra, Petrus de
Peramato és mások. Azon nagy fordulat melyet a górcső
feltalálása az élettanban előkészitett a XVI. században azért
nem következett be, mert azt csak 1590-ben találták fell).

Azon szöveteket és anyagokat, II melyek a betegségek oko­


zói voltak, 'csak későbben hirták tanulmányozni a tudósok, '

ezáltal a kórboneztán alapját vetvén meg.


Tünettan. (Semiotika). A tünettan ezen uj időszakban
a hippokratikusok példája szerint karoltatott fel, s különö­
sen Petrus Foresius-é az érdem, hogy a babonás uromanii­
ának hatalmasabb ellenségei támadtak, mint. valaha. Fores­
tus önálló kutatásokat végzett. és nagymérvű tapasztalatai
voltak.
Ennélfogva haladt a tünettan, úgyhogy az első se­
miotikai kézikönyvek szintén ezen időszak termékei, így:
Pyen Tamás semiotikája, mely azonban még a XIV. század
elmés seholastikájának jelleget viseli magán. Búvárok, kik a
tünettannal foglalkeztak a következők: Aemilius Campclon­
gus (1550-1604), Euricius Cordo (Cordus, t 1538), Johannes
Lommius, Johannes Langius (1485-1565) és az olasz
Sanctorius (Sant.orio Santoro). Az érverést (sphygmographia)
tanulmányozták Josephus Stndhius (1510-1568), ki Izabella,
magyar királynének, később pedig III. Zsigmond lengyel
királynak orvosa volt, Franciscus Emericus bécsi tanár,
Hieronymus Capioaccius és Leo Rogani.· A húgyvizsgálattal
foglalkeztak Clementius Clementinue, Christopherus Olauser,
Cordo, Eustachius Iiudiu« (t 1612), Ludovicus Mercatus,
Scribonius és Leonardus Thumeisne» (1530-1596), utóbbi
.

azonkivül naptárkészitéssel, könyvnyomdászattal, könyvke­


roskedessel s más egyéb dolgokkal foglalkozott. Főkép
-

az érverés és húgyvizsgálat a semiotika azon részei, mel ye­

ket. a XVI. század folyamában tanulmányozták, s mely

l) Az összetett góresövet 1590-ben, Harting bizonyitgatásai


szerint, Zaeharias Janssen, hollandiai üvegköszörülő, találta fel, még
pedig gyermekei játéka közben, midőn ezek egy fémes őbe véletlenül
köszörült leneséket esusztattak be.
31

vizsgálatok eredményei gyógytanban is tért foglaltak. Kü­


a"
lőnösen "'a" húgyvizsgálat volt az,
melyet e században nem
használnak "többé mystikus czélokra, mint. a milyenekre ezt
az arab" orvosok" alkalmazták.
(A vizellet szine sőt. ize szerint
kezdtek kórismét megállapítani). A többi téves fogalmak el­
leni. harczban' az émliteU bnvárok vettek részt.
.

Szülészet. A szülészet ezen században nagymérvü ha­


ladást tett. Yesalius (1542) ugyanis azon téves nézetet dönté
meg, miszerint a medencze a szülés előtt és után is szük
volna és csak a. medencze különbözö izületeinek egymástól .

való eltávolodása tenné lehetségessé a szűlést, Yesalius ezen


nézetét megerősitette a: medencze boneztani leirásával. Ezen
nézetéhez csatlakoztak tanitvánval Columhu« (1559) és Amn·
tius (1587), mig Paré (1573) és különösen Severinus Pinaeus
(1597) a fancsontok egymástól való eltávolodása mellett ra­
gadtak fegyvert. Aran tius felfedezte (1572) a szük meden­
czét, s ismerte ennek befolyását a szülésre, De felfedezéséré
súlyt nem fektettek, úgy hogy nézetei feledékenységbe men­
tek, s csak száz év mulva keltek ismét életre. Ezen század­
nak volt fenntartva, különbözö fogalmak téves voltát felde­
ríteni. Igya többek közölt a méhre vonatkozó helyesebb
boneztani és élettani 'ismeretekre csak most akadunk. Plato
élö állatnak tart.otta, és Ali ben Abbas »animal sperma deside­
ransc-nek nevezte. Berengarius Carpensis (1502) és különö­
sen Yesalius az emberi méhen történt vizsgálataikat ismer-
o
tették, hivátkozván arra, hogy Galenus sohasem láthatott
i emberi méhet. A szűlészet terén különösen Eucharius Röslin
(Rhodion), Alexander Benedictus (1525), Antonius Benicieni.
Jaeobus Guillemeau, ki Paré tanítványa volt, Mathias Oornax,
bécsi egyetemi tanár és I. Ferdinand király orvosa, ki 1549�"
ben Bécsben végzett. császármetszést, Adam Lonicerus, a
zürichhacobus Rue.ff és Franciscus Rousset tüntek ki. E nemből
az első jeles kézikönyvet Röslin szerkeszté (czime : Der ..

Swangern Frtuoen und hebammen Iiosenqarten." Worms 1513),


mely müben ugyan kevés az önállóság, de annál ügyesebb
összegyújtese a már Aristoteles és későbbi orvosok által kö-
: zölt adatoknak 1). "

I Bábaiskolák mind ez ideig nem léteztek. Egyes


bábák tanulókat vettek fel és tanitották nemcsak szű-

1) RösUn müve. a mely Katalin, braunschweig-lüneburgi her­


czegnönek Ct 1524). volt ajánlva, sok kiadást ért. Igy 1513, 1522, 1528, "

1532, 1544, 1551 és 1582-ben.


32 -

lészéti ismeretekre, hanem előitéletekre is. Hogy azonban


a hatóságok nem nagy súlyt fektetbettek a bábák ismereteire
mutatja a következő eset. Lipcsében a bábajelölteket a pol­
gármester neje, választotta és ugyancsak ő kérdezle ki és
képesitette öket. 'A XVI. században találunk Németország na­
gyobb városaiban bábákra vonatkozó rendeleteket. Azonban
.

sok és súlyos esetben sem bábát sem orvost. nem hívtak,


hanem juhászokat és pásztorokat, kiknek Járnbor Lajos
wirtemLergi herczeg, 1580-ban kiadott külön rendelete által a
szülésekbe való beavatkozást eltiltotta.
A nevezetes szülészeti mütétek közül találjuk ezen század­
ban a különböző magzatfordításokat. Paré a magzat lábra való
forditasát honositotta meg a gyakorlatban. Ezen műtéti mód las­
sankint kiszorirá a fejre való fordítást, mely midön Solayres és
Boer által a XVIII. század második felében ajánlatba hozatott új
műtéti módnak t.ekintetett. A íogómütét, il mely többé nem
halott gyermekek kihúzására szolgál, bár kezdeileges módon,
élő gyermekeknél is alkalmazásba vétetett. (Pierre France,
1561). Használták a császármetszést .Is, (sectio caesarea),
melynek eredetéről azonban nincs biztos adatunk. A csá­
szármetszés nyomára akadunk már a görög mythologiában.
Ismeretes ugyanis, hogy Dionysiost, Seulele fiát, anyja holt.
testéből Zeus parancsára Hermes vette ki, és hogy Aeskulapot
saját atyja (Apollo) vágta ki az Art.emis által megölt Coronis
testéből. Ovidius, Vergilius és Plinius müveiben szintén aka­
dunk a régieknél is alkalmazásban volt császármetszésre, s
főleg Numa Pompilius azon törvénye (lex regia) érdemel itt
még említést, mely szerint meghalt terhes nőt csak akkor
szabad eltemetni, ha a magzat hasmetszés folytán eltávolit­
tatott az anya testéből. De a hány nyomára akadunk is 'a
régieknél honos császármetszésnek, mégis élő terheseken
csak a XVI. században kezdték alkalmazni. Charles Etienne
és Franciscus Rousset ismertették ezen mütételi módot az
akkori orvosok kal.
Kórtan. A kórtan csak ezen században nyert Petrus
Forestus (1522-1597) által tudományos alapot, miután ő
volt az, a ki majdnem leghevesebb en kelt. ki a középkorra '

emlékeztető' meghatározások ellen. Paracelsus tanai már eze·


Jőtt meghódították maguknak az orvosok jó részét, de 'vi-'
szont sokan meg is támadták azokat. Az arabok mystikus
tanai, mint ParCl:�el.'Sus-éi is mindinkább kiszorultak, mignem
végre a tudósok 'a kórtan t egész tisztaságában tanulmányoz­
hatták. Porestus-on kivül különösen Guilielmus Baillon (Bal-
33 -

lonius, 1538-1616) Eustachi, Koyter és Schenk von Graf­


fenberg foglalkeztak behatóbban ezen tudománynyal.
Belgyógyászat. Az eddig előadottakból következtethetni
a belgyógyászat állapot.ára. Az egyes orvosi tudományok ha­

ladása és sülyedése okozta és maga után vonta mindig a


belgyógyászat haladását és sülyedését. Képtelen feltevések
más irányba terelték az orvosok figyelmét, s igy tört.ént,
hogy végre nem is annyira a gyógyászattal foglalkoztak az
orvosok, mint. az ast.rologiával vagy mathematikával és köny­
nyen belátható, hogy a gyógytan hátrányára. Ismeretek e
két. tudományból jobban ajánlták az orvost a közönségnek
rnint bármilyen boncztani, élettani v.llgy más orvosi ismere­
tek. A reformátio sokat lendített a dolgon. Az összes tudo":
rnányok feléledésével járt a kór- és gyógytan feléledése is. A
\gondolats�mbadság tudományok mindegyikében meginditotta
a

laz eszmecserét, mely a gyógytanra jótékony befolyással


a

megingatván a régi kor tudósai által megállapitott ta­

�Olt,
okat. Hogy mely tényezők hatása folytán történt ezen je­
entékeny fordulat, azt már fentebb kimutattam, most csak
zen század egyes kitűnöbb orvosai l) neveinek felsorolására
'

lakarok szoritkozni. -

Az olasz orvosok közül nevezetesek : Prosper Alpinus,


L
��onatus Antonius ab Altomari (Altimarus), Alexander
.

IBenerlictus, Antonius Benivenius, Antonius Musa Brasa-


(t 1555), Hieronymus Fracaetorius Ale­
(1483-155,,3),
�OlUS,
ander Massarias_ (t 1598). Hieronymus Capivaccius (t 1589
=>aduában), a nagy tehetségű, de gyenge jellemű Hieronymus
Cardanus (1501-1576), Taddeo Duno, Dominicus Leo, Hie­
ronymus Mercurialis) .Johannes Baptista Montanus, F. Nola,
Helidaeus de Padoanis (Paduanus t 1576), Eustachius Ru­
dius, (t 1612), Hercules Saxonia (1551-1607), Ludovicus
Septalius (1550-1633) és Benedictus Victorius ct 1561).­
A francziák orvosai közül nevezetesebbek Guilielmus Ballo­
niue (1538-161.6), Petrus Brissot (Brissotus), Guilielmus
Copus, mindkettő a latino-barbarusok ellene s a görög or­
vosok tisztelője, Ludovicus Duret (Duretus, 1527-1586),
Johannes Fernelius, Jacobus Hollerius (Houlier t 1562): And­
reas Laurentius
(du Laurens), Johannes Rioianu«, a chemiku­
sok heves ellensége (t 1609), Johannes Ru elliu« , a, hires
forditó és növénybuvár (1474-�1537), Lazarus Riviere (Ri-

l) Talán szükségtelen megjegyeznem, hogy a fentebb emlitett


rvosok nagy részét itt ismétlés elkerülése végett nem emlitem.
4
34

verius) és Guilielmus Rondeletius (1507-'-1566). Á neveze­ -

tesebb, spartyol és' pO'J'tugali orvosok = Nicolaus Bocangelinus,


Franciscus Bravo, Ludovicus Brozco, Capella. Francieco Peres
Cascolee. Ludovicus Collado,Wranciscus Diaz, Jaime de Estere,
Franeisco Fiqueroa, dé Fonseca, Juan 'Alonso de los Ruizes de
Fontecha. Johannes Valeerde de lIamusco, Christobal Perez de
Herrera. Ludovicus Lobera. Alfonsus, Jacobus és Casparus
Lopez, Ludovicus és Petrus Mercaius (de Mercado), Nico­
laus Wonal'des (1578), Alfonso Nun ez, Petrus de Peramato;
...

Petrus Seqarra, Ferdinandus


Paulu,s Pn,'ed,a, ,JaCObUs
veda, Tarrega, Rodriguez de Tudela. Christopherüs de Vega é
Juan de Villareal. Ide sorolható a spanyol származású vér sepul�.i I

tanu Michael Servetus (Miguel Servede, Micbaelus Villanovanusi

1509-1553), a restitu'uo« hires szerzője és


vérkeringés felfedezésének »,Clwistiani,smi
előkészítője. Angol orvosok: a
cambridge-i tanár Johannes Cajus (Kaye 1510-15n),
mas Linacer, VIII.
-

Tho-I
al
király orvosa, (1460-1524), Robert
szamos
Henribajnok
k,'
Fludd (t 1637) és Thomas Monfettus ct 1590). Németaljöld, -

hi-i j'
mely ország ot szerzett a tudománynak, a

res Petrus Forestus, Jodocus Lommius, Jodocus Harchius,


Balduinus Ronsseus, Rembertus Dodonaeus, Thomas Fuen«,
Mat.hias Lobelius (de l'Obel, 15B8-1616) és még több kitűnő
orvos szülöföldje.
Magyarország nem szült ezen században kitünőbb]
orvost, daczára annak, hogy I. Ferdinánd és utódjai
alatt. hazánk politikai és társadalmi Iejlödése, ax előre-l
haladó míveltségnél fogva, mindinkább gyarapodott. De e:
körülménvék oka abban rejlik, hogyegyetemünk, vagy leg_!
alább orvosi tanintézetünk, nem volt, mi lényegesen meglá-l
sebbité azok számát, a kik az orvosi pályára lépni akartak.
Mindamellett elég nagy számmal keresték fel az akkori ma-,
gyal' ifjak a külföldi egyetemek 1) orvosi karát (leginkább,
látogatták a magyar ifjak Bécs, Leyden, Prága, Krakkó és'
Bologna orvosi egyetemeit) hol a magyar nemzet díszére,
váltak. De sokkal nagyobb volt azok száma, a kik minden
tanulás nélkül üzték az orvosi gyakorlatot. Nevezetesebb 01'-1
vosaink, kiknek nevei a külföldre is eljutottak: Blandraia

l) De ezt is megszoritották úgy. hogy már Miksa király (156,.{


-1576) uralkodása alatt, csak oly orvosoknak engedték meg Magvar­
honban az orvosi
gyakorlatot, kiket bécsi orvosi kar felavatott
a a

azoknak pedig, kik nem Bécsben nye dék az orvostudori oklevelet, it


nyilvános vizsgának kellett magokat alávetniök. Hasonló volt a sebé
szek elfogadása.
-_o 35

György (t 159'5): es rho�as' Jordanlt�, Az utóbbi Kolozs­


.

vártt 153�-ben született; külföldön tanult, hol számos tudós


.

kedvencz tanítványa volt. Külföldről visszatérvén, mint »kai­


sorlich Feldtrnedikus" Magyarországba küldetett a törökök
elleni háború alkalmával" hogy. tanulmányozza az akkor kiü­
tött és nagy mérvben dühöngő hagyrnázszerü járványt. El­

hagyván a harcz tért Brtmnbe' neveztetett ki Morvaország


protornedicusának. Brünnben mint egy' Julius Alexandrinus
nevü barátjához irt. levelében. rnondja: nélkülöznie' kellett
minden szellemi táplálékot és társalkodás L E mellett nincs
a lakossággal megelégedve, a mely gyermekeivel mitsem
gondol, a mely, mert salétrorntartalmunak tartja az ivóvizet,
borral és sörrel tölti meg gyomrát Jordanus a bujakórral
.

is foglalkozott, szerjnte ezen betegség nem egyedül tisztáta-


an közösülés folytán keletke7.hetik,. 'hanem borbély-köpöly
által is átvihető másra. Morvaország ásványvizeit tíz évig
anulmányozta, az ezekről irt müvét 1580-ban cseh nyelvre
lefordittatta, a miért a morva rendek »kolozsvári« előnévvel
nemességgel tünt.ették ki. A latin eredeti rnunka 1586-ban .egy
évvel Brünnben bekövetkezet; halála után, jelent meg Frank­
furtban, Jardanus a bujakór ellen a higany t nem alkalmazta,
Isőt. =rösen kikel azok ellen, a kik használják. Modern nézetei­
röl tesz tanuságot az, hogy orvosi földrajzzal is foglalkozott,
Megemlitendő még az olasz származásu Johannes .Ma­
I
nardo (Manardus, 1.462-1536), II. Illászlónak udvari orvosa,
s
valószinü, hogy mint ilyen irta »Epistolae medicinales"
czimü hires művét. Nevezetesebb magyar orvosok voltak
még: Balsartui Vitus János, V. Pál pápa udvari orvosa, ké­
sőbben sárospataki tanár és lelkész (szül. Dombegyházán
1529�ben, meghalt. Sárospalakon 1575. április 7·én), Baus­
ner
Sebestyén, brassói orvos, Beythe István, Horclunoitzai
Dudith András (szül. '1533. Febr. 16-án, megh. 1589. Febr.
23-án). Ez utóbbi kitűnő miveltségeért úgy bel- mint külföl­
dön nagy tiszteletben állott. J. Ferdinand király titkos ta­
nácsosi czimet és alinai (Dalmatíáhan) czimzetes püspök­
séget adományozá neki. Később mint a magyar papság
képviselője a tridenti zsinaton vett részt, melyen valameny­
nyi jelenvoltnak osztatlan tiszteletét vivta ki magának. Ké­
.öbb visszahivatván pécsi püspökké neveztetett ki, de állá­
'áról nem sokára lemondott s megházasodott. A pápa ki­
tkozta, de Ferdinánd király nem vonta el Dudiíhtól kegyét
s császári lengyel követté nevezte ki. Bártfai Henisch
fyörgy (1549-1618), Hunyadi Ferencz, Jesseni (Jeszentzky)
4*
36

János, Kyr Pál,' Laszky Albert Lénárt (Laszky Jeromos fia),


Likai Scalich Pál (1531--1575), Sámbuky János, ki egyszer­
smind orvostörténelmi iró volt (1531-1584), Squarcialupue
Marcel Camill, Stein. (Steinensis) Kristóf, Wernher György
sárosi praefectus, a Magyarország ásvány vizeiről szóló elsö
munkának szerzöje, (a munka czime: »Hypomnemation de
admirandis Hungariae aquis«) és fVit;th György (1470
-1524) l). -

Lengyelország ez idő tájban érte el virág­


zásának tetőpontját és ez idöszakkal esik egybe a tudomá­
nyok virágzása Lengyelországban 2). Nevezetesebb lengyel
orvosok voltak: Johannes Benedictus, krakkói egyetemi tanár,
Cyprianus de Loioicz krakkói tanár, Simon de Lounce,
Mathias de Miechow (Miechowiczky t 1523), Antonius Schnee­
bergerus ct 1581), Simon Simonius, Josephus Siruthius
(Strus, 1510-1568) s. a. t. Oroszor·szágban. még csak
-

csirájában sem volt. az orvosi' tudomány. Orvosait külföldröl,


Német-, Angol- és Olaszországból kapta, kik a czárok fel­
szólitásának engedve jöttek Oroszországba. Richter 3) álli­
tása daczára nem lehetett jó dolguk, mert többen a behi­
vott orvosok közül haza kivánkoztak, azonban csak kevesen
nyertek házatérési engedélyt. Az első orosz nyelven irt or­
vosi mű, a mely ezen századból (1588) való, nem egyébb
mint egy a XV. század első évtizedeiben megjelent lengyel
mű fordítása. Az első orosz gyógyszertár azonban csak a

l) Talán nem lesz érdektelen a következő ezen időből való ma­


gyar vényeket idézni: "Az Emyztetlensegrewl: Re Mezzel kend meg
kywewl az gyomrath kyewldeke kerewl Es azt hynch meg gewngherrel
Es kenyereth kyt megpyrytotthak thywzhe Eczethhe Marthwan he Es es­
meth tewreth genghberrel meg kell hyntheny Es reá kewthny Es meg­
gyogwl etc." (Magyar Nyelvőr 1879. évf, 2141ap.)- "Ad Orbonte (többi ...

latin.) -Contra Zyzetel (Vadsalyad terd megh, es az porath hinch az sebbe)


kibe fereg vagyon, akar my allath legyen az . Hat nehezek
. . . . .

Herba que vocatur pinponya Budai mezel


. . . ." Későbbi koru
. .

a következő: A kibe az vér megrtlszik : V eg nyol cz penz ara. gyeng­


beért serez belóle tikmonnyal laxat, es forraly vizet, fed be a laxat
thyztha fazikwal esd meg a vízzel, add parolkodyek meg a laxa oz­
than kend meg mezwel, ahol fay, ke sd rea a laxat alyon harmadyk .

ray tha ez el ozlathya. (M Nyelvőr. 1879. (VII.) évf. 169. l.) Az -

..

idézett vények már azért is érdekesek, mert fényt vetnek XVI. szá­
zadbeli botanikai és orvosi műnyelvünkre.
2) Gens polonica viros hujus temporis inter prima sidera sua
refert, qui non solum domi, verum etiam in peregrinis terris utpluri­
mum valuere. (Nicodemus Betkovsky: Historia medicinae in inclytis
Poloniae terris ab antiquissimis temporibus ad annum 1622. Vin­
dobonae -

20. lap.
3) Dr. Wilh� Mich. v. Richter; Geschichte der Medicin in Russ­
land, Moskwa, 1813. I. Bd.
-
-
37 �

XVII. században (1601) alapittatott Moszkvában. Nevezetesebb


. orvosok voltak: az olasz eredetű Arnolph, a hollandi szár­
mazásu Elisens Bonelius, ki 1f>79-ben Moszkvában kivégez­
tetett, a milanoi születésü Paulus Ciiadin, az Angolországból
jött Richard Elmes és Robertus Jacob/ls, mely utóbbi kisérelé­
ben (1581) több katonai sebész és gyógyszerész érkezett Orosz­
országba, Nikolai Lttjeff, Marcus Rydle.ll, cambridge-i egye­
temet végzett orvos, ki 1496-ban hagyta el hazáját, az an­
gol Standish, ki 1557-ben jött Moszkvába és a német eredetü
Theophil. Ezen század legbefolyásosabb orvosai voltak a
-

német orvosok, kik közt legnevezetesebbek : Henricus Cor­


nelius Agrippa, ki mvstikus irányáról ismeretes (1486--1535)
Otto Brunsfeldius, Johannes Caesarius (t 1551), Janus Cor­
narius (Hanbut, Hagenbut, egyike volt a legtermékenyebb
forditóknak, 1500-1558), Leonhardús Fuchs (1501- -1565) az
arabok heves ellensége s Galen bámulója, 8amuel Eisen­
menqer (8iderocrates, 1534--1585), Thomas Erastus (1523
.

;_1583), Johannes Crato von Kraftheim (1519--1585), Jo­


hannes Guinierius (Winther von Andernach, 1487-1574), a
tudós Conradus Gesnerus (1516-1665), Johannes Harimann (t
1631), Theophrastus Paracelsus, Reyrnundus Mindererus (II.
Mátyás, magyar király, udvari orvosa t 1621), Casparus
Peucer (1525-1602), Guilielmus Adolphus Scribonius, Da­
niel Sennertus (1572-1637), Johannes w.'1erus és Theodo­
rus Zwinge1'us (1533-1588).
Megemlékeztem itt különfele nemzet orvosairól, de nem
emlitettem azon nemzetéit, a mely nemzet a reformátio ide­
jében még külön népet képviselt, és mint il yen egyedül és
erőtlenül állott. ma azonban nem szerepel többé a nemze­
tek sorában. De azért a tudománynak s leülönösen az or­
vost.udománynak számos bajnokot szerzett, a mit annál is
inkább kell becsülnünk, mert tudvalevő dolog, hogy a zsidók
elött akkor zárva voltak a tudomány kapui, mignem II. Jó­
zsef császár ezeket 1785-ban (s ugyanezen idő tájban a
külföld egr része) számukra megnyitotta. »8 különös '
mondja Rózsay József 1), »hogy épen elnyomott, üldözött
nemzet a szenvedök vigasztalóiul s a betegek jóltevöiül any­
nyi és oly jeles orvost adott." A történelemböl t.udjuk, hogy
a társadalom minden rétege kereste ezen orvosokat. Számos

római pápa (III. Gyula. X. Leo, III. Pál és mások), török

l)' Dr. R6zsay József. A gyógyászat a hébereknél


.
és a zsidó
orvosok Pest. 1862. � 11.
a középkorban. lap.
38 _,.

'"

zultán, fejedelem, főpap és nemes ember birt' -:- tal áll' 'az
akkori divatnak engedvén -

zsidó orvossal -:- H'o'gy a


zsidók ol y előszeretettel ragaszkodtak az orvostan hoz,annak
mély psychologiai alapja van; mert első .sorban, a rni itt
tekintetbe is veendő, a tudomány s' leülönösen az 'orvostu-'
domány kosmopolita, minl a nép, mely azt 'a világ minden
részében, a történelern minden szakában oly' hagy' ,hévvel
tanulmányozá, s másodszor, mert a zsidó nép felis-nerte,
hogy más tulajdona nincs oly biztos helyzetben, mint ez, a
mely tőle erőszakkal el nem vehető, 1). Feltünő azonban,
hogy a zsidó orvosok majdnem kivétel nélkül az orvostan
gyakorlati ágaival foglalkoztak nagyobb sikerrel. Nevezete­
sebb zsidó' orvosok voltak ezen időben: Albri de Balmes,
Vidal Baleon, mint csillagász is ismert Bonet de 'Lates, X.
Leo pápa udvari orvosa, Mantinus, III. Pá] udvari orvosa
(szül, 1492), Amatus Lusüanu« (tulajdonképeni neve Johan­
nes Rodriguez de Casielblanco t 1562), Brutus és Zacutus
Lusitanus, ez utóbbi (1575-1642) orvostörténelmi iró is
volt, Jehuda Ibn Jachja (1529-1560)" Josephus Naei, II.
Szelim zultán udvari orvosa, David de Po mis, Theodorus
Sacerdoti, III. Gyula pápa udvari orvosa} Obadia Sforno (t
1550) és Josephus Tamari (szül, 1520), Különös figyelmün­
ket érdemli meg Abrooonel. 'porlugali és Porta Leone olasz
család azon szarnos orvos miatt, melylyel az emberiséget
megajándékozta. Ez utóbbi család tagjai közölt nevezeteseb­
bek voltak: Benjamin Porta Leone, J. Ferdinánd nápolyi
király udvari orvosa, ennek fia Eliezer, unokája Dávid, és
dédunokája Ábraham da Porta Leone (szül. t542) kik mind­
hárman kitünő orvosok vollak. Sőt hazánkban is találkozik
király, kinek zsidó orvosa volt. II. Ulászló király t í. egy
Zachariás nevü pozsonyi zsidó orvost hivatott magához Bu­
dára 1511-ben.
Gyógyszertan. Az a kor, mely a' csillagjóslást szen­
tesité, mely a ránczokat, anyajegyeket, képzelödést, emléke­
zetet, rokon- és ellenszenvet a csillagokra vezette vissza,
kedvező volt a csillagjóslat és az orvosi tudomány közölti
összeköttetés fenntartására. Csak lassankint szaporodik azok
száma, a kik a csillagoknak és egyéb tárgyaknak fentebb,
emlitett befolyást nem tulajdonítják. Azok táborában találjuk :

l) S a zsidó orvosok még igy is sok zaklatásnak voltak kitéve.


Igy többek között XIII. Gergely pápa (1572-1585) eltiltotta a zsidó
a

orvosoknak a keresztényeket gyógykezelni.


39
. .

Valleriola-t, Mándelia-t és' Manardo-t. Kevesebb' sikerrel har­


ezoltak. a titkos gyógyszerek 'használata ellen, melyek te�jesz­
tője, rnint ma is; a nép hiszékenysege volt, Fortunato Fidelis
és "mások kikelnek azok 'ellen, a kik a gyógyszereket nagy
.adagokban rendelik vagy pedig titkos szavakkal és. amulet­
.
.

tekkel akarnak betegséget. gyógvitani, A higanyt. és dárdanyt


sokan csak méregnek 'tartották, igy: a párizsi parliament,
amely egy 1566'-ban hozott arréiben (a mely t666-ig érvényben
volt). a dárdanyt es ennek készitményeit méregnek tekinti és
az orvosoknak eltiltja használását, mig Heidelbergában 1580
óta minden felavatandó orvostudornak esküvel kellett fogad­

nia, hogy higanyt, dárdanyt vagy ezek valamelyikének ké­


szitményeit betegeinek belsőleg nem fogja rendelni.
A gyógyszertanban főleg Paracelsus fellépte okozott
nagy' változást. Az Íillat-, növény- és ásvány tan i ismeretek
gyarapodtaval a gyógyszerek száma. is szaporodott, ehhez
járult még Paracelsns merészsége, melylyel sok' hatékony
.

gyógyszert. alkalmazott. Anémeteknél különösen Valerius


Cordas (1515-1.M�4), Johannes Bretschneider (PIacotomus,
t 1574), Gualtherus Hermannus Ryffus, Casparus Schnoenek­
lelt (t 1609), Bartholomaeus Carrichter és Eucharius Röslin
tűntek ki e téren, Itt. említhető, Vesalius is, a ki V. Károly
császárnál sikerrel' alkalmazta rt Rhizoma Chinae-t l), mi­
nek folytán ennek gyógyhatásáról értekezést is irt (»De ra­
dice Chinae epistola", 1546.), azonkivül, Hutieni Ulrich is
(1488-:-1523), á hirneves német tudós, költő és Író, ki a
lignum Guqjáci-ról irt értekezést,' mint olyan szerröl, a
mélyet ő önönmagán mint bujakórellenes gyógyszert ismert
fel. Értekezésének, a melyet pártfogójának Albrechtnek, a
tudós mainzi érseknek aján], czime: » De Guajaci medici/ta
J
«
et morbo Gallico. .Moguntiae 1519. -

A francziáknál Jo­
sephe du Chesne (Quercetanus), Anut.ius Foesius (1528--1596),
az olaszok nál .különösen Fallopia, Petrus Andreas Matthio·­
lus (1500-1577) és mások buzgólkodtak e téren. Ugyan­
csak a XVI. században terjedt. el a dohány használata, s

l) A Rhizonfa Chinae. a Smilaceaek családjába tartozó és Ázsiá­


han honos Smilax Chinae gyökere, korántsem tévesztendő össze a Ru­
biaceak (Cinchonaceaek) családjába tartozó, Dél-Amerikáhan (a boliviai
és perui cordillerákon) honos és del Chinchon. grófnöröl, (ki ennek al­
kalmazása által lázától megmenekült) elnevezett Cinchona növényből
nyert, Cortex Chinae-vel.
--

Ez utóbbi készitmény csak 1639 óta is­


meretes. -A China szó a Quina, perui szóból ered, a mi annyit jelent,
mint kéreg.
40

említésre méltó, hogy nem annyira dohányzásra s bumóto­


zásra, mint inkább gyógyszerkép, használták s főkép nemi
bajok ellen. Nicot, ld a dohány t. 1560-ban Portugaliából
Francziaországba küldte, maga mondja, hogy az »de certu
admirable pour guerir toufes naorures, playes, ulcéres, chan­
eres, dartres, et autres tels accidens au corp humain." Hogya
-

fejlődés, vagyis jobban mondva a gyógyszertan reformálása.


mikép ment végbe azt már Paracelsus tanai ismertetésében
elmondtam. most csak a
gyógyszereknek azon idő ben való
elárusításáról akarok szólani,
A XVI. században Németország és Európa többiországai
nagyobb városaiban aránylag csak kevés gyógyszertár volt.
Münsterben (1267 óta), Augsburgban (1285 óta), Londonban
(1.384· óta) Ulmban, Badenben (1364ót.a) Nürnbergben (1378
óta), Baselben (a04 óta), Bécsben, Lipcsében, Prágában (1409
óta) Stuttgartban (1458 óta), Kopenhágában (146f> óta), Halle­
ban (1.493 óta) és más helyeken voltak ugyan gyógyszertá­
rak, de azok tulajdonosai nem maguk gyártották a gyógy­
szereket, hanem készen kapták Olaszországból, vagy pedig
orvosok készítették azokat. A gyógyszerészek e mellett a
czukrászatot is üzték, valószinüleg azért, mert a gyógysze­
rek puszta eladásából nem tudtak megélni. Szigorubb rend­
szabályokat csakis Francziaországban alkalmaztak a gyógy­
szerészekre, a hol orvosi ellenőrzés alatt állottak, hol a
gyógyszere k ára külön gyógyszer-árszabvány által is szabályoz­
tatott. Gyógyszer-árszabványok Németország nagyobb váro­
saiban is voltak úgy Drezdában (1558) és még más váro­
sokban is. Svájczban, igy Zürichben (1553) évenkint több
izben az orvosok vizsgálatot tartottak a gyógyszert.árakban.
A gyógyszerek elárusitása korlátolt volt. a gyógyszerek ára
itt is hatóságilag meg volt szabva. Hogy mi okozta a gyógy­
szerészek szabadságának e megszoritását, nem nehéz kitalálni.
Magyarhonban a gyógyszertárakat szintén megvizsgálták, még
pedig évenként legalább egyszer kellett ennek megtörténnie.
Ez ellenőrzés a következő században tovább ment, a meny­
nyiben egy 1678-ban kiadott császári határozat értelmében
gyógyszerészszé csak római-katholikus hitvallású lehetett.
Áll am- és törvényszéki orvostan. Ezen két. tan még
bölcsőjében volt. V. Károly egy 1532-hen kiad ott rendele­
tében megparancsolja, hogy halálos sebeknél, mérgezéseknél,
gyilkosságoknál; gyermekelvetéléseknél s más efféle esetek­
ben orvosok mint szak férfiak hivassanak meg a törvényszéki
vizsgálatra. Irodalmi téren is elkezdték az orvosok ezen két
41

tant mivelni. Első tudományos mü az orvostudomány e ré­


széből időből való Fortunatus' Fidelis (t 1630) a szer­
ezen ..

zöje, s müvében a boszorkányperekről és a kinpadról is szól,


Jelentek meg azonkivül több-kevesebb becscsel biró ilynemű
értekezések, melyekben azok szerzői részint a boszorkányok
léte mellett, részint ez .ellen síkra szállanak. A már emli­
tett Johannes Wyerusr6l (Wier) nem is szólván Hermannus
Neuioaldus volt az, ki a .De pUl'gaUone sagarUfit per aquam
frigidam« czirnü müvét irván, abban a boszorkányokon ej­
tett hideg vizpróba ellen nyilatkozik, a miért is Adolphus
Scribonius őt a Physiologia de saga'i'um natum et potestate
»

czimü értekezésében hevesen megtámadja. Thomas Erastus


Paracelsus heves ellensége; a boszorkányok léte mellett nyi­
latkozik s nagy bünnek tartja, ha keresztény hatóságok nem
igyekeznek a világot a boszorkányoktól megmenteni, kiknek
nyomára akadni lehet már a zsidók szent hagyományaiban
is. -

A törvényszéki orvostan fejezetei közöít még a mé­


regtanra is forditottak nagy figyelmet. Ennek mivelöi
-

közé tartoznak: Hieronymus Cardanus. a .De venenis libri


tres" czimü mü ismeretes szerzöje, Faloppia, Conrad us Ges­
ner, Ambrosius Paré, az utóbbi megmérgezett egyének hul­
láit bonczolta. A méregtannal együtt a törvényszéki orvos­
tan is' fejlődött Az II tóbbi előbbrevitele körül buzgólkodtak: a
a már fentebb emlitett Fideli», ki szerzője az első műnek,
a mely az egész törvényszéki orvostant magában foglalja,
Johannes Bohn, Johannes Strilgge, Paulus Zacchiae, X. In­
cze pápa orvosa, és mások.

Mindezek tekintetbe vételével, ha kérdjük, hogya re­


formátiónak befolyása az .orvostan terén mikép nyilvánult,
úgy a következő itéletet mondhatjuk, hogy t. i. a reformá­
Hónak sikerült az orvosokat és az orvostant uj életre kel­
teni, a mi a tudomány és az emberiség hasznára volt. Az
uj felfedezések és uj igazságok ugyanis az emberi kutató és
vizsgálódó észt maguk számára absorbeálták� a régi tudo­
mányt alapjából is kiforgatván. De ezen hatás nem csak a
tudomány külsö szinezetére és benső erejére terjedt ki, ha­
nem az erkölcsökre és a mivelődésre is. A politikai és val­

lási, szóval a társadalmi élet megváltozott, ezt követte a


gondolkozási mód, malynek minöségében vissza látjuk tükrö-.
42

zödve a reformon keresztül ment tudományt, az emberiség


életerejét és érzületét. Az uj fogalmak keletkezése más
irányba terelte a tudósok és müveik olvasóinak gondolko­
zásmódját és szülté k mint az eszmecsere eredményét a li­
heralismust, amely elökészitöje volt. a mai állapotoknak.
Legelőször nyilvánult e" a gondolatszabadságban, a melyet
ma meg nem támadható szentély gyanánt tisztelnek a mü­

velt államokban, a modern társadalomban. A tudomány re­


formálása és a társadalom ujjászületése a liberalisruus hű
kisérői. S mik az egészséges liberalismus életföltételei ? Nem
mások, mint a tudományos élet és a tudomány, mint a
miveltség terjesztése és a népnevelés. S ezen három tényező
kétségkivül a reformátlónak köszönheti keletkeztét S ezért
nem mondhatjuk, hogy a reformátio a vallásban s az Of­

vostanban anarchikus állapotokat szült volna. A reformát.io


csak ujra szántotta fel a t.ermékeny talajt. és. mint a törté­
nelemből látható, nem minden siker nélkül. S mert jól fel­
hányták a t.alajt., azért a termés nagyon jól s joggal mondhatni
még a várakozáson felül is sikerült. A szóban levő talaj termet t
jó, nemes gyümölcsöt, mely minden tekinletben hasznára és
javára vált az emberiségnek. A reformátio százada nem látta .

e termést, ezt csak az ezt követő századnak tarlá fenn a


sors, a mely időszakban nagy mérvű haladás történt. A re­
formátiót követő század feladata lett az orvostant még job­
ban megtisztitaní az astrologiától és mindenféle babonától s
a tudományt fl. vérkeringés nagy felfedezésével (1.619) meg­

ajándékozni.
Szaktanári vélemény,
melynek alapján ezen előadói jelentés sajtó alá 'rendeztetett:

Schuschny Henrik orvostanhallgató urnak f. é. april


hó 17 -én az Egyetemi Olvasókörben »A reformátio és korá­
c
nak befolyása az orvostan fejlődésére czim alatt. tartott
előadását mint meghivott szaktanár, figyelemmel kisértem.
Noha az értekezés tárgyának felosztására vonatkozó­
lag egyes megjegyzéseim voltak; nemkülönben a scholasti­
cismus jellegzésének és befolyásának, valamint e befolyás
megszünésének bővebb pragmatikai fejtegetését óhajtottam
volna;. végre a jellegzett. korszakbeli magyar férfiak műkö­
désének terjedelmesebb tárgyalását követelmény gyanánt
állitanám fel: mégis teljes elismeréssel kell kijelentenem,
hogy a velem kézirathan is közölt előadás egészben véve
a szerzö jelentékeny olvasottságáról s kiváló szorgal máról ,
a tárgyalt korszakbeli orvostudományi elveknek, nemkülön­

ben ezek jelentőségének alapos, beható ismeretéről, az or­


vostudomány fejlődési menetét jelző mozzanatoknak helyes
megbírálásáról tesz bizonyságot, ugy hogy -

véleményem
szerint -

jutalomra is érdemes.
Budapest, 1880. május 3,
ld. Dr. PurJesz Zsigmond
az ókori orvostud. történ. m. tanára.
kornak befolysa az o
reformtio s

I IiIi I I i I i I i I I I I i I I I I I I I
086 881 060