Wintermantel Péter

NIPPON-BABONA
A KÜLPOI .ITIKA VILÁGA
Wintermantel Péter

NIPPON-BABONA
A m agyar-japán kapcsolatok története

Osiris Kiadó - Külügyi és Külgazdasági Intézet, Budapest, 2016

A kötet megjelenését támogatta
a Nemzeti Kulturális Alap
n■-'frizoM
< á K'l
z A ao

© Wintermantel Péter, 2016

© Osiris Kiadó, 2016
© KKI, 2016

Minden jog fenntartva. Bármilyen másoláshoz, sokszorosításhoz,

illetve adatfeldolgozó rendszerben való tároláshoz
a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges.

Osiris Kiadó, Budapest

www. osiriskiado. hu

A kiadásért felel Gyurgyák János

Szöveggondozó Macskássy Zsuzsa
Sorozatterv Kurucz Dóra
Műszaki szerkesztő, tördelő Lipót Éva
Nyomta és kötötte a Dürer Nyomda Kft., Gyula
Felelős vezető Fekete Viktor ügyvezető igazgató

ISBN 978 9 6 3 276 2 8 2 1

ISSN 2 0 6 0 -7 7 2 5
Virágnak és Borinak
ÜLÖSZÖ 9
M AGYAR JA PÁN KAPCSOLA POK A HQRTHY-KORSZAKBAN 13
Előjáték: Japán az első vi 1ágháborúban 13
Magyarok japán hadifogságban 14
J apán részvétele a párizsi békekonferencián 16
A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok az 1920-as években 18
A diplomáciai képviseletek felállításához vezető lépések
az 1930-as években 21
Magyar-japán szerződéses kapcsolatok a Horlhy-korban 30
A budapesti japán követség működése 1 9 3 8 -1 9 4 4 között 38
A tokiói magyar követség működése 1939 és 1944 között 45
A I lorthy-kori magyar-japán kapcsolatok jellege 51

A KÉTOLDALÚ VISZONY ALAKULÁSA 1944-BEN ÉS A MÁSODIK

V ll.ÁGE IABORÚ VÉGÓRÁIBAN 57
A Száiasi-rezsim diplomáciai kapcsolatai Japánnal 57
Tengely, nagytérrendszer, földgöm bien d:\Szdlasi külpolitikai.
geometriája 58
Kapu és küszöb: a m agyarság rendeltetése Kelet és Nyugat között GO
„Konnacionalizm us*és„Pax M angalica*: hungarista elképzelések
a külügyi szolgálat átalakítására 62
A tokiói követség működése a második világháború végóráiban 65
A nyilas vezetés kapcsolatai japán diplomatákkal Budapesten
és Berlinben 70
A Japán út" mint végső mentsvár. Magyar-japán viszony
a vi Iágháború végén 75
A budapesti japán követség működésének megszűnése
1945-ben, a diplomaták nyugat-magyarországi tartózkodása
és szovjet védőőr izete 76
A tokiói japán követség működése és felszámolása
1945 és 1950 között 79

A DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK FELÚJÍTÁSÁNAK

TÖRTÉNETI: 0.945-1959) 85
Bckeliarcos önámítás: a kétoldalú viszony beindulásának
szórványos jelei 1 9 5 0 -1 9 5 2 táján 85
A kétoldalú külkereskedelem újraindulása 1953-tól 93
Enyhülés és aktív külpolitika: 1 9 5 3 -1 9 5 6 98
A szovjet-japán diplomáciai kapcsolatok helyreállítása 105
Előkészületek a magyar-japán diplomáciai kapcsolatok
felújítására 107
Az 1956-os forradalom alatti magyar-japán tárgyalások 121
Az 1956-os forradalom és Japán 128
Magyar-japán kapcsolatok 1957 és 1959 között 130
A diplomáciai kapcsolatok felújítása 144

A KÉTOLDALÚ VISZONY ALAKULÁSA A KÜLKÉFVISE LET EK

FELÁLLÍTÁSÁTÓL a d ip l o m á c ia i k a p c s o l a t o k n a g y k ö v e t s é g i

SZINTRE TÖRTÉND EMELÉSÉIG (1 9 6 0 -1 9 6 4 ) 151

A külképviseletek újranyitása 1960-ban 151
A kétoldalú politikai viszony alakulása 1960 és 1964 között 155
A magyar-japán gazdasági kapcsolatok fellendülése a hatvanas
években 159
Magyar és japán tömegszervezetek közötti érintkezés
1960 és 1964 között 163
Kultúra, tudomány sport és turizmus 165
A diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szintre emelése 1964-ben 173

K i t e k in t é s : „Ez l e t t v o l n a a z el ső ja p á n a u t ó g y á r Eu r ó p á b a n '':
az 1968 - 1970- es m a g y a r - ja p á n a u t ó ip a r i t á r g y a i á s o k

tö rtén ete 177

Ö sszeg zés 187

U tó szó 195
Iroda i x jm jegyzék 197
N év m u ta tó 219
ELŐSZÓ

Izgult, főn Paris, hírek jöttének;

Kalákáknak legkelexén nagy baj van.
Sösszekarolta Nippoyi-babona,
Japán-rokonság éltette a gőgünk,
Vágyunk, rabságunk, szerelmünk és lázunk:
Vén Földünknek még majd mi magyarázunk.
A dy E ndre: Margita Parisba jött
(részlet)

A magyar-japán diplomáciai viszony historiográfiánk egy eddig még ke­

véssé feltárt területe. Mivel ez a kétoldalú kapcsolat nem számított egyik
korban sem a magyar vagy a japán külpolitika különösebben hangsúlyos
területének, eleddig nem is került sor még e reláció részletesebb feltárá­
sára: a magyar, illetve a japán külpolitika történetét feldolgozó munkák
csak rövid említés szintjén foglalkoztak a távol-keleti szigetország és Ma­
gyarország közötti kapcsolatok kérdésével.1 Hasonlóképp, a korábbi két­
old alü kapcsolat történeti kutatások - a két nemzet közötti kulturális
érintkezés bemutatása mellett2 - kisebb mértékben az Osztrák-M a­
gyar Monarchia és Japán kapcsolatára, nagyobbrészt pedig a két háborít
közötti, illetve a második világháború alatti magyar-japán érintkezés

1Lásd pl. Josizava 1 9 7 3 ,3 9 3 -3 9 7 ., Kido 1982, 2 3 6 -2 3 9 .; Nagy M. 1993,37.; Fülöp-Si-

pos 1998, 432., 474., Gazdag 1999, 32.; Borhi 2 0 0 0 , 98.; Szobolevszki-Vida 2001, 10.;
Békés Cs. 2 0 0 3 , 17.; Umcmura 20 0 6 a , 2 2 -2 3 .; Békés Cs. 2007, 17-18., Vámos 2006b ,
118. Kivételi ez alól valamelyest az 56-os forradalom japáni visszhangja jelent, lásd Ieda
1982; Kodzsima 2 0 0 3 ; Umemura 2 000b .
2Mezey 1939; Török 1941; Nagy 1. 1941; Nagy L 1943; Harangi 1982; Minamizuka
1982, Vida 1982; Kovács C. 1987; Tokunaga 1988; Farkas 1996; Uő 2001; Uő 2007; Uő
2 0 0 9 , Szerdahelyi 1996; Scnga 1994a, Sato 2 0 0 2 . A legalaposabb összefoglalás e témában:
Kondó 1999. A Japánra vonatkozó információk magyarországi befogadásának korai törté­
netéhez lásd Buda Attila monumentális összeállítását: Buda 2 0 1 0 -2 0 1 2 . Egy közelmúlt­
beli kutatás a japán kulturális identitás kialakulását a kelet-közép-európai nemzeti ébre­
dés folyamatával történő összehasonlító vizsgálata: Farkas 2013; Uő 2015.

9
bemutatására koncentráltak, szinte teljesen figyelmen kívül hagyva az
1945 utáni időszakot.3
Az áttörést Umemura Yuko 2006-ban megjelent A Japán-tengertől a
Duna-panig. Im a o k a Dzsúicsiró életpályája a m agyar-japán kapcsolatok
tükrében című hiánypótló munkája hozta meg ezen a téren.4A legrészle­
tesebb összefoglalást e tárgyban ugyanis mindaddig egy 1981-es japán
konferencia tanulmánykötete, valamint Kovács C. Isabella 1987-ben
Bécsben megvédett német nyelvű disszertációja jelentette.5 Talán nem
túlzás a közelmúlt fontos mérföldköveinek tekintenünk a 2007-ben ki­
adott Japanológiai körkép* című válogatás kapcsolattörténeti fejezeteit,
valamint a 2009-es kettős jubileumra (a Monarchia és Japán közötti dip­
lomáciai kapcsolatfelvétel 165., illetve a diplomáciai viszony 1959-es fel­
újításának 50. évfordulója alkalmából) megjelent két tanulmánykötetet:
a Budapesten szerkesztett Tanulm ányok a m agyar-japán kapcsolatok tör­
ténetéből, illetve a Tokióban A ja p a n -m a g y a r kapcsolatok története, 1869-
2 0 0 9 címmel japán nyelven összeállított munkát, melyek a téma eddigi
legátfogóbb, egymást jól kiegészítő összefoglalásait adják.7 E kötetek
mellett mindenképp említést érdemel még két kiváló munka: Tóth Ger­
gelynek a Monarchia és Japán 1 8 67-1913 közötti kapcsolattörténetével
foglalkozó monográfiája, illetve Kiss Sándornak a kétoldalú kapcsolatok
alaktilását érdekes mikrotörténeti perspektívából, a Japánban élt és
megfordult magyar személyek életútján keresztül a kapcsolatok kezde­
teitől 1959-ig tárgyaló, megjelenés előtt álló munkája.8

3 Alapvetően a kapcsolati ölténél egyes apró epizódjainak feltárására került még Csak
sor korábban: Haha 1982; Harangi 2010; Sallay 2 0 0 6 ; Uő 2007; Senga 1994a; Senga 1999;
Szerdahelyi 1996; Tóth-Zsigm ond 2011; Wintermantel 1996; Uö 1999. Magyar részről
ugyanakkor több ázsiai reláció is jóval előrébb tart m ár ezen a téren: az 1945 utáni ma­
gyar-kínai, magyar-észak-koreai és magyar-indiai kapcsolatokról több tanulmány és do-
kumentumkötet is napvilágot látott az elmúlt években. Kínáról lásd Vida 1994; Chen
1996; Szobolevszki 1996; Szobnlevszki-Vida 2 0 0 1rVám os-Sárdy 2 0 0 3 ; Vámos 2 003; Uő
2 0 0 6 a ; Uő 2 0 0 6 b ; Uő 2007; Uö 2 0 0 8 ; Sen 2 007; Indiáról: Vida 1994; Rahman 2 0 0 6 ;
Gáthy Vera et al. 2 0 0 6 ; Koreáról: Csorna 2 0 0 9 ; U ö 2012; Uő 2013; Fendlcr 1994; Kocsis
2011; valamint magyar szerző munkája az 1 9 5 3 -1 9 6 4 közötti észak-koreai-szovjet kap­
csolatokat bemutató, hiánypótló angol nyelvű monográfia is: Szalontai 2 0 0 5 .
4 Umemura 2 0 0 6 a . Ehhez lásd W intermantel 2 0 0 8 .
Kidó 1982a, illetve Kovács C. 1987.
* Szerda helyi-W interm antel 2007.
' Farkas et al. 2 0 0 9 ; A japán-magyar.. 2010.
6 Tóth 2010 és Kiss 2013.

IC
 A magyar közvélemény Japán iránti érdeklődése már az orosz-japán
habomtól kezdve - amikortól ugrásszerűen megnőtt a magyar olvasó­
közönség számára elérhető japán vonatkozású információmennyiség -
gyakran túlzott szimpátiában öltött testet. Ezt a napjainkban is gyakran
tetten érhető elfogult rajongást Ady „Nippon-babonaként", a Japán ro­
konság éltette gőg"-kénl, Kosztolányi „japán-barátság-láz*-ként fogal­
mazta meg.9 A két ország, illetve a két nép viszonyát gyakran napjaink­
ban .is ilyen érzelmi túlfűtöttség hatása alatt tárgyalják.
Könyvemben ezzel szemben a hazai és részben japán levéltári forrá­
sok, valamint az elérhető hazai és nemzetközi szakirodalom történeti
szempontú feldolgozásával mutatom be a magyar-japán reláció fél év­
százados történetét 1914-től, az első világháború kitörésétől egészen
1964-ig, amikor a két ország nagykövetségi szintre emelte diplomáciai
kapcsolatait.10 A kétoldalú viszonynak az ezt követő időszakokban vég­
bement pontos eseménytörténete meg további kutatásokat igényel,
azonban az 1960-as évek közepére véleményem szerint már jól látható­
an kialakultak azok a jellegzetességek, amelyek a kétoldalú kapcsolatok
egyes szegmenseit egészen az 1989-90-es világtörténeti fordulópontig
meghatározták. Az 1 9 6 8 -1970-b en lezajlott magyar-japán autóipari
tárgyalások időben kívül esnek már az előbbiekben jelzett időhorizon­
ton, azonban az autóipari együttműködésnek a reláción belüli későbbi
stilyára, valamint a tárgyalások kudarcából levonható általánosabb érvé­
nyű tanulságokra tekintettel külön kitekintő fejezet tárgyalja ezen - vé­
gül zátonyra futott - ipari kooperációs lehetőség a történetét.
Jelen munka a doktori disszertációm szerkesztett változata. Témave­
zetőm, Szerdahelyi István mellett elsősorban opponenseimnek, Pritz
Pálnak és Békés Csabának szeretnék köszönetét mondani, akiktől az
évek folyamán nagyon sok segítséget és bátorítást kaptam a téma feldol­
gozásához. A magyar-japán kapcsolattörténet témakörére Senga Toru
irányította rá a figyelmem, neki köszönhetem Szemere Attila miskolci
hagyatékának feldolgozását célzó szakdolgozati témaválasztásom is. Az
elmúlt két évtized során Magyarországon és Japánban is többen segítet­

9 Ady Endre: Margita Parisbei jött:, Kosztolányi Dezső: Heti levél. Bácskai Hírlap, 1905.
január ZZ. A millennium Kelet-divatáról és a magyar irodalomban jelentkező Kelet-kul­
tuszhoz lásd Költ a 2010,
10 E helyütt jelezzük hogy az itt felvázolt képet természetesen tovább árnyalhatják még
az orosz és amerikai levéltárakban folyamatosan hozzáférhetővé váló vonatkozó források
melyeket e disszertáció elkészítésekor a szerzőneknein állt módjában tanulmányozni.

11
ték kutatásaimat, elsősorban Ablonczy Balázs, lirdős György, Gergely
Attila, Jamadzsi Maszanori, Király Attila, Kiss Sándor, Kodaira Kó, Má-
tyus Sándor, Szalontai Balázs, valamint Tamás Lajos tanácsaiért és támo­
gatásáért szeretnék köszönetét mondani. Ugyancsak hálás vagyok Sallay
Gergelynek, akivel közös munkánk lehetőséget terem tett a Horthy-kori
kapcsolatok jellegének alaposabb megismeréséhez és megértéséhez.
Mellettük még Balogh András, Búr Gábor, Csorna Mózes, Farkas Ildikó,
Frank Tibor, Hamar Imre, Lugosi Győző, Majoros István és Umemura
Yuko javaslatai-megjegyzései nyomán sikerült több helyütt pontosítani
vagy javítani a disszertációban foglaltakat. A kötet előtanulmányainak
szöveggondozása során édesapámtól, Wintermantel Istvántól kaptam
nagy segítséget. A kéziratban maradt további hibákért azonban termé­
szetesen a szerzőt illeti az egyedüli felelősség. Végezetül szeretném meg­
köszönni a Külügyi Intézet előző és jelenlegi vezetésének - Király And­
rásnak és Schanda Tamásnak, valamint Schoberl Mártonnak és Vasa
Lászlónak - a könyv létrejöttéhez nyújtott támogatását.

*
A japán nevek helyesírásáról: a kötetben a japán neveket magyaros át­
írásban tüntetjük fel, ettől csak a korabeli forrásokból származó szöveg­
hű idézeteknél, valamint az eredeti írásmódjuk szerint hivatkozott kül­
földi szakirodalmaknál térünk el, megőrizve ezekben az esetekben az
eredeti írásmódot.

12
MAGYAR-JAPÁN KAPCSOLATOK
A HORTHY-KORSZAKBAN

ELŐJÁTÉK: JAPÁN AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN

Japán és az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve Ausztria ás Magyaror­

szág egymáshoz való viszonyát az első és a második világháború során is
alapvetően a német-japán viszony határozta meg* Csakhogy míg a má­
sodik világháború alatt Németország és Japán vállvetve harcolt a szövet­
séges hatalmak ellen, addig az első világháborúba Japán éppen a kínai és
csendes-óceáni német gyarmatok megszerzése érdekében kapcsolódott
be, és ekképp került szembe a Monarchiával is. 1914. július 27-én Japán
megszakította a diplomáciai viszonyt a Monarchiával,11 amiért Bécs
nem volt hajlandó kivonni az 1900-as bokszerlázadás leverése óta Kíná­
ban állomásozó békefenntartó egységeit.12 Augusztus 15-én Japán ulti­
mátumot intézett Németországhoz a kínai területek kiürítésére, mire
23-án Németország megszakította a diplomáciai összeköttetést Japán­
nal, s még ugyanezen a napon Japán is bejelentette a hadiállapot beálltát
Németországgal. A Monarchia és Japán közötti hadiállapot kölcsönös
deklarálására pedig két nappal később, augusztus 25-én került sor.
A közvélemény előtt kevésbé, de a szakirodalomban jól ismert, hogy a
két hatalom között az első világháború kitörését követően nem sokkal
még közvetlen katonai összetűzésre is sor került: a német gyarmati ura­
lom alatt álló Csingtao kikötőjének japánok cs angolok elleni védelmé­
ben - már a bokszerlázadást leverő 1900-as pekingi harcokban is részt
vett - osztrák-magyar cirkáló, a Kaiserin Elísabeth is közreműködött.13
Hadtörténeti érdekességén túl, a magyar-japán kapcsolatok szempont­
jából is érdemes aláhúznunk a csingtaói csata jelentőségét, mert bár a
szibériai expedíció alatt a japánok később tucatnyi olyan fogolytábor ve-1

1' A diplomáciai viszony megszakítását köveiden az Egyesült Államok vállalta el a japán

alattvalók érdekeinek védelmét Németországban és a Monarchia területén i$. Japánban
eleinte szintén az USA látta el a Monarchia állampolgárainak érdekképviseletét, amit
1917-ben a spanyolok vettek át,
í: Ehhez lásd Jözsa 1966; L ehn cr-Leh ner 2002.
13 Ehhez lásd Balogh T. 2 009.

13
zetését átvették; ahol magyar hadifoglyok ezrei tartózkodtak, ám az első
világháború során egyedül a K aiserin Elisabeth legénysége - köztük több
mint félszáz magyar származású matróz - esett a cirkáló 1914. novem­
ber 2-i elsüllyesztését követően eleve japán fogságba, és került Japán te­
rületén működő hadifogolytáborokba.14

MAGYAROK JAPÁN HADIFOGSÁGBAN

A Kaiserin Elisabeth fogságba esett tengerészeit a japán Himedzsi városa

mellett létesített hadifogolytáborba szállították. A legénységet - saját
kérésükre - nemzetiségenként barakkokban helyezték el, míg a tisztek
a táboron belül külön épületben kaptak helyet. A fennmaradt források
tanúsága szerint a japánok jól bántak a foglyokkal, akik a táboron kívül is
szabadon mozoghattak, levelezést, kulturális és különböző sporttevé­
kenységeket is folytathattak, 1916-ban átszállították őket a Harima tar-
tománybeJi Aonogahara táborába, ahol 1919-es haza indulásukig tartóz­
kodtak. A magyar tengerészek 1920. február végén érkeztek japán szállí­
tógőzösön Wilhelmshaven kikötőjébe, s március elején léphettek ismét
magyarföldre.15
Magyar hadifoglyok egy másik, jóval népesebb csoportja közvetett
módon jutott japán fogságba, amikor a japán szibériai expedíciós hadse­
reg partraszállása után, 1918 őszén —többek között - a pervaja-recskai
és a nyikolszk-usszurijszki orosz hadifogolytáborokat japán katonai köz-
igazgatás alá vonták. Ezzel több ezer, a világháború során távol-keleti
orosz hadifogságba került magyar katona sorsa változott pozitív irány­
ban.1* (A magyar Honvédelmi Minisztérium hadifogolyosztályának
1920. márciusi kimutatása szerint a két táborban összesen 6557 magyar
hadifogoly tartózkodott.) A Vlagyivosztokban felállított japán hadse­

14A himedzsi fogolytáborba került hadifoglyokról lásd Balogh T. 2 0 0 9 , 2 3 1 -2 6 6 .,

Csonkaréti 1983; Csonkaréti 1985; Csonkaréti 2 0 0 2 ; Gazda 2003; Mezev 2 0 03; Szabó P.
2 0 0 3. A Kaiserin Flisabethcrt a Monarchia U27-cs hadi-tengeralattiárója 1917 júniusában a
görög partoknál a Japán Földközi-tengeri Hajórajhoz tartozó Siakaki romboló ellen intézett,
59 emberéletet követelő támadással állt bosszút, ehhez lásd Balogh T. 2 0 0 9 , 2 6 7 -2 7 7 .
15 Erről lásd Csonkaréti 2001; Veperdi 2007; Győri L. 1935.
10A szovjet csapatok soraiban harcoló magyar internacionalisták és leszármazottaik
természetszerűleg az itt vázolthoz képest sokkal zordabb képet őriztek meg emlékezetük­
ben a szemközti oldalon álló japán csapatokkal való találkozásról. Ehhez lásd például
Devecska 1946; Pach et al. 1978; Szabó I. 1992; vagy legújabban Demszky 2 0 0 8 .

14
reg-parancsnokságon külön hadifogolyosztályt szerveztek, amelynek
élére Kasimura alezredes (később ezredes) került, s ő irányította 1920
végéig, vagyis hazatérésükig a hadifoglyok ügyeit. A hadifoglyok nem­
csak emberséges bánásmódban részesültek a japán táborokban, de a Ja­
pán Vöröskereszt ruhával, élelemmel és gyógyszerekkel is támogatta
őket.17
Hogy az emberséges bánásmód nem az idő által megszépített emlék
volt csupán, amely az évekkel-évtizedckkel későbbi beszámolókban ke­
rült csak elő, arról egy korabeli forrás is tanúskodik. Baló Zoltán száza­
dos a pervaja-recskai magyar hadifogolytáborban, 1920. október 23-án
kelt emlékeztetőjében részletesen számot ad arról, hogy a búcsúzáskor
mi módon mondtak köszönetét a tábort irányító japán tiszteknek a ma­
gyarokkal szemben m utatott jóindulatukért. Már ebben a dokumen­
tumban szerepel a japán lovagiasság és a magyarok iránti japán szimpátia
gondolata. Érdekes, hogy a magyar katonák a hadifogoly-tábori körül mé-
nyek közepette művészi kivitelű emléktárgyakat és plaketteket készítet­
tek és adtak át a japán tiszteknek hálájuk kifejezéseként.18
Dell'Adamí Géza vezetésével 1920 márciusában indult el Budapest­
ről az a kelet-szibériai magyar hadifoglyokat hazaszállító Vöröskereszt
misszió, amely Amerikán át utazva június 7-én lépett japán földre Joko-
hamában. A tokiói Külügy- és Hadügyminisztériumokban folytatott
tárgyalások után a Japán Vöröskereszt Egylet elnöke, Isiguro őrgróf és
Hirajama alel nők is fogadta a magyar küldöttséget és biztosította őket a
Japán Vöröskereszt további támogatásáról, illetve ajánlólevelet adott ne­
kik a vlagyivosztoki Vöröskcreszt-kirendeltséghez.,y A japán fennható­
ság alatt álló magyar hadifoglyok végül 1920. október-novemberben
szállhattak hajóra, s az év végére mindannyian hazatérhettek Magyar-
országra,20
A Távol-Keleten járt magyar hadifoglyok a japán fogságban szerzett
pozitív tapasztalatok, így a jó bánásmód vagy a fajrokonság gondolatának
megfogalmazódása hatására a kétoldalú kulturális kapcsolatok ápolására
1924-bcn megalapították a Magyar-Nippon Társaságot.21

"D d l'A d am i 1925.

1!* HM HÍM Hadtörténeti M úzeum Kéziratos Em lékanya g-gyűjtemény. Baló Zoltán
hagyatéka. Értesítés, Pervaja-Rjetska, 1920. október 23.
^Dell'Adamí 1925, 5 3 - 5 5 .
ltJ Ehhez lásd még Spóner 2001.
- l A M agyar-Nippon Társaságról lásd Farkas 2007 és Farkas 2 0 0 9 c .

15
 A japán hadifogság negatív vonatkozásai közé tartozik egy szökési kí­
sérlet és annak alkalmával három magyar hadifogoly agyonlövése.22 Az
1920-as évek második felében az esetből hivatalos diplomáciai ügy is
lett, illetve a japán katonák által agyonlőtt magyar foglyok hozzátartozói
kártalanítást kértek. Óno Mórié bécsi japán követ vállalta, hogy mérsé­
kelt igények esetén igyekszik azok kielégítését elősegíteni,23 az ügy azon­
ban a megvalósult kártérítés ellenére is összességében rossz emlékű feje­
zete maradt a magyar-japán kapcsolatoknak.24

JAPÁN RÉSZVÉTELE A PÁRIZSI BÉKEKONFERENCIÁN

Japán részvétele az első világháborút követő békekonferencián az egész

világ számára egyértelművé tette a távol-keleti szigetország nagyhatalmi
státuszát. A japán diplomácia Párizsban két fő célkitűzés elérésére kon­
centrált: egyrészt megpróbálta megszerezni a nagyhatalmak hozzájáru­
lását a Németországtól frissen zsákmányolt csendes-óceáni (Marshall-,
Karolina- és Mariana-szigetek) és kínai (Santung-félsziget) szerzemé­
nyeinek birtoklásához, másrészt egy a faji diszkrimináció eltörlésére vo­
natkozó javaslatot terjesztett be a Népszövetség alapítóokmányának
preambulumához. Az első kérdésben lényegileg sikerrel járt, hiszen
megkapta a kért mandátumokat a vitatott területekre, a faji egyenlőségi
kitétel elfogadtatásában azonban kridarcot szenvedett. Nem kétséges,
hogy ez a fiaskó meghatározó befolyással bírt Japán külpolitikájára az
1 9 2 0 - 1930-as években.25
A békekonferencián tárgyalt egyéb európai kérdésekben, így a többi
vesztessel szembeni békefeltételek vagy Magyarország és az új szomszé­
dai közötti határok megállapítása kapcsán azonban a japán delegáció
szinte teljes érdektelenséget mutatott azt követően, hogy Hara Kei mi­
niszterelnök a jelzett prioritásokon túlmenően teljes passzivitásra utasí-

“ Ehhez lásd Kondó 2 0 0 9 .

21MNL O L K63 114. csomó Japán 1928. 15/7. 1928 január 23.
4Talán kevésbé ismert tény, de magyarok és japánok következő, ezreket érintő tömeges
közvetlen találkozására is szibériai fogolytáborokban került so r a második világháborút
követően ugyanis a németek után japán és magyar állampolgárok kerültek legnagyobb
számban szovjet hadifogságba. A japán foglyokkal való találkozások, a kényszerű közös
raboskodás sok magyar hadifogoly esetében a mai napig - leszármazottaik által is emlege­
te tt - élményként rögzült a családi legendáriumokban. Ehhez lásd még Gazda 2 0 0 3 .
~5Shimazu 1998.

16
tolta a delegátusokat.20 A békekonferencián történő japán részvétel ez-
zel együtt is több ponton közvetlen kihatással bírt az újrainduló kétol­
dalú magyar-japán kapcsolatokra is, hiszen Japán mint az öt „szövetséges
és társult főhatalom” egyike helyet kapott a békeszerződés végrehajtását
felügyelő bizottságokban és testületekben, így többek között a Budapes­
ten felálló Szövetségközi Ellenőrző Bizottságban,27 valamint a trianoni
határ pontos nyomvonalát kijelölő határmegállapító bizottságokban is.
A trianoni békeszerződés 29. cikke a határvonal részletes megállapí­
tását és kitűzését, határkövekkel való állandósítását, a határvonal tér­
képezését és a határokmányok elkészítését a szövetséges és társult ha­
talmak által létrehozott nemzetközi hatámiegállapító bizottságokra
testálta. Minden határmegállapító bizottság a győztes nagyhatalmak
képviselőiből, azaz angol, francia, olasz és japán tagokból, valamint ha­
társzakaszonként az érintett államok képviselőiből, tehát csehszlovák,
román, jugoszláv vagy osztrák tagokból és a magyar delegációból tevő­
dött össze.2* A bizottságok a békeszerződés által megkövetelt helyi deli-
mitációs döntések előkészítésére szakvéleményüket a Nagykövetek Ta­
nácsa elé terjesztették, ahol megszületett a végső döntés a határ pontos
nyomvonaláról és a határ menti települések hovatartozásáról.
A vonatkozó francia diplomáciai iratok közzététele óta tudjuk, hogy a
hat ár m egállapító bizottságok francia tagjai a vizsgált térségek etnikai
összetétele mellett csehszlovák, román és jugoszláv szövetségeseik stra­
tégiai, közlekedési és gazdasági szempontjainak figyelembevételére
kaptak egyértelmű utasítást.- Már csak a békekonferencián az euró­
pai kérdésekben tanúsított japán passzivitásra tekintettel is érdekes
lenne bemutatni, hogy vajon milyen mandátummal indította útra a to­
kiói vezérkar a csehszlovák, román, jugoszláv és osztrák határ megállapí­
tó bizottságok munkájában részt vevő japán tiszteket és diplomatákat,
ám erre vonatkozóan nem állnak még rendelkezésünkre részletes ada­
tok.10 Ismert ugyanakkor, hogy a határmegállapító bizottságok működé-

2l>Bix 2 0 0 1 ,9 2 .
7 Az 1927-ig tevékenykedő Katonai Szövetségközi Ellenőrző Bizottság budapesti japán
delegációját Mijakc Mlkubaru?] alezredes vezette, tagja volt Janagava Heis/.uke alezredes.
Ehhez lásd Suba 2003.
29 Á dám -O rm os 2 0 0 5 .
™Umemura Yukoarra a megállapításra jutott, hogy a határmegállapító bizottságok ja­
pán tagjai az angol tisztekhez hasonlóan inkább szimpatizáltak a magyar féllel, és próbál­
tak neki kedvezni, szemben a francia és olasz delegátusokkal. Umemura 2013, 1 8 6 -1 9 6 .

17
se sem változtatott érdemben a magyar terület- és lakosságvesztés tragé­
diáján, ám a hat ármegállapítás végeredményétől függetlenül a magyar-
országi japánbarát egyesületek kimondottan kedvező képet őriztek meg
az ezen testületekben ténykedő japán küldöttekről. Jellemző, hogy a
leggyakoribb példa is egy magyar kudarccal végződött esetet rögzít:
a helyi határ megállapító bizottság a japán elnök támogató szavazatával
az Alsólendva környéki 23 magyar község visszacsatolására (megtartásá­
ra) tett javaslatot, ám a Nagykövetek Tanácsa végül az érintett területe­
ket Jugoszláviának ítélte. Mindezek ellenére, a „delimitációs eljárás so­
rán tanúsított magyarbarát magatartásukért, a magyar nemzet hálájá­
nak elismeréseképpen' a Magyar-Nippon Társaság később több japán
tisztet tiszteletbeli tagjául választott,3132

A M AGYAR-JAPÁN DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK

AZ 1920-AS ÉVEKBEN

Az első világháború során a Monarchia és Japán között megszakadt vi­

szony magyar félre eső felének „helyreállításáról", azaz a Magyar Király­
ság és a Japán Császárság közötti diplomáciai viszony létesítéséről a tria­
noni békeszerződés preambulumának utolsó két mondata is rendelke­
zett, amely kimondta: „A jelen Szerződés életbelépésével a h ad i állapot
megszűnik. Ettől az időtől kezdve s a jelen Szerződés rendelkezéseinek fen n ­
tartásával\ a Szövetséges és Társult H atalm ak M agyarországgal hivatalos
érintkezésbe lé p n e k ”'2 Rezidens követek cseréjére a két ország között
azonban még több mint másfél évtizedig nem került sor: a japánok bécsi
követüket akkreditálták Magyarországra - elsőként Honda Kumatarót,
aki 1922. február 9-én nyújtotta át megbízólevelét a magyar államfő­
nek” emellett Budapesten tiszteletbeli konzulokat bíztak meg a ja­
pán érdekek helyi képviseletével. Japán követség majd csak 1938 au­

31 Andó R. ezredes, Ö tani K. őrnagy és Szató H. őrnagy. Nagy I. 1943, 112.

32 Mint ismeretes, Japán 1921. június 25-én ratifikálta a trianoni békeszerződést, a bé­
keszerződés hatálybalépésére 1921. július 26-án került sor, amikor a párizsi Külügymi­
nisztérium óratemiében m egtörtént a békeszerződés becikkelyezéséről szóló jegyzőköny­
vek kicserélése. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok szenátusa nem ratifikálta a
trianoni békeszerződést, a két ország között külön békeszerződés aláírására került sor
Budapesten 1921. augusztus 29-én.
33 MNL OL K 4 2 8 MTI Kőnyomatos 1922, február 9.

18
gusztusában létesült Budapesten, amikor az anschlusst követően a bécsi
japán misszió áttette székhelyét a magyar fővárosba.34
1921 és 1938 között 1 londa Kumatarót még öt japán misszióvezető
követte a bécsi japán külképviselet élén: Akacuka Sószuke 0 924-1926),
Óno Mórié (1927-1930), Arita Hacsiró35 (1931-1932) későbbi japán
külügyminiszter, Macunaga Naokicsi (1 9 3 3 -1 9 35) és Tani Maszajuki
(1 9 3 6 -1 9 3 7 ).36
Mivel Magyarországnak nemcsak Japánban, de egyetlen más környe­
ző ázsiai országban sem működött ekkor külképviselete, ezért egy har­
madik államot kellett felkérni a képviselet ellátására: a választás a spa­
nyol diplomáciára esett, vélhetőleg az akkori tokiói misszíóvezető, Don
Jose Caro y Széchényi részbeni magyar származása m iatt.37 A képviselet
természetesen meglehetősen formális volt, protokolláris alkalmakon,
így például a magyar államfőnek Sóvá (Hirohito) császár 1928. novem­
beri beiktatásán történő képviseletén túl nincs tudomásunk olyan érde­
mi magyar vonatkozású diplomáciai ügyről, amely többletterhet jelen­
tett volna a tokiói spanyol követségnek. A spanyolországi polgárháború
kitörését követően, 1936-ban Hollandia vette át a Magyar Királyság ja-
páni diplomáciai képviseletét, és látta el egészen az önálló tokiói magyar
misszió 1939, decemberi felállításáig. Japánban működő magyar tiszte­
letbeli konzulátus felállítására a két világháború között nem került sor,
bár a Dísztéren 1934 és 1938 között folytak erre irányuló előkészületek
Oszaka vonatkozásában, s még a misszió élére kiszemelt japán személy
- Júkava Csúzaburó, Etiópia korábbi oszakai tiszteletbeli konzuljá­
nak - bejelentése is megtörtént a tokiói Külügyminisztériumban.38

14 Egy közelmúltbeli visszaemlékezés beszámol a második bécsi döntés után Kolozsvá­

rott, a Farkas utcában létesített japán konzulátusról is, ám ezt megerősítő adatot máshol
eddig nem sikerült fellelnünk. Lásd Asztalos 1997.
! 93 6 és 1940 között három japán kormányban is a külügyi tárca vezetője, a nevéhez
fűződik a Nagy Kelet-Ázsia Közös Felvirágzásának Övezetet hirdető elmélet.
311Budapesti megbízólevél-átadásuk időpontja: Akacuka Sószuke 1924. május 20., Óno
\1orie: 1927. március 19., Arita Hacsiró: 1931. február 27,, Macunaga Naokicsi* 1934, m ár­
cius 25, és Tani Maszajuki: 1936, július 20. A Budapestre akkreditált japán misszióvezetők
vonatkozásában lényegében használhatatlan a Magyarország és a második világháború: tit­
kos diplomáciai okmányok a háború előzményeihez és történetéhez című kötet vonatkozó ré­
sze (Ádám et al. 1959, 515.) és az ugyanezeket a hibás adatokat újraközlö közelmúltbeli
kötet (Sáringer 2 0 0 4 , 6 8 - 6 9 .). A nyolc japán követ közül kettő egyszerűen hiányzik a fel­
sorolásból, öt esetében pedig a név és/vagv a budapesti szolgálati idő megadása pontatlan.
37 A kővet édesanyja Széchényi Erzsébet ( 1 8 2 7 - 1910) volt,
311Kovács C. 1987, 181.

19
 A magyar diplomáciának a többi közép-európai államhoz képest vi­
szonylagos lemaradását a japán relációban plasztikusan érzékelteti, hogy
Ausztriát leszámítva a Monarchia többi utódállama; valamint Lengyel-
ország is már a húszas évek elejétől fogva mind diplomáciai képviselete­
ket nyitottak Tokióban,39 s Bécs mellett Prágában (1921), Varsóban
(1921), Bukarestben (1922) és Belgrádban (1924) is működött japán kül­
képviselet. Érdekes azonban hogy az osztrák diplomácia (vélhetőleg
anyagi megfontolásokból) a két világháború között hivatalos diplomá­
ciai képviseletet Tokióban nem állított fel, csak tiszteletbeli konzulja
működött a szigetországban 1920 és 1937 között.40
A budapesti japán császári tiszteletbeli konzulátus élén a két világ­
háború között hárman váltották egymást: elsőként Palotay Ödön
(1921-22), aki már az első világháborút megelőzően, 1909 és 1914 kö­
zött is betöltötte ugyanezt a tisztséget. Ő t Prőhle Vilmos 0 9 2 4 -1 9 2 9 )
turanista politikus, ismert orientalista, a Pázmány Péter Tudomány-
egyetem keleti nyelvi tanszékének vezetője, számos japán nyelvészeti,
irodalmi és történeti tárgyú írás szerzője követte.41 Végül pedig Hollós
Ödön (1931-1938), a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ügyvezető igaz­
gatója tevékenykedett Japán tiszteletbeli konzuljaként, egészen az önál­
ló budapesti japán követség felállításáig.42 Hollós a bankvezéri pozíciójá­
ból fakadóan tucatnyi jelentősebb magyar iparvállalat igazgatósági és
felügyelőbizottsági tagjaként is funkcionált,43 és úgy véljük, hogy a két­
oldalú gazdasági lehetőségek fejlesztését szem előtt tartva az !929-es
magyar-japán kereskedelmi megállapodás hatálybalépését követő .idő­
szakban ez a tény is szerepet játszhatott az ő felkérésénél.

^Csehszlovákia: követség Tokióban (192b, 1937-tól nagykövetség), konzulátusok Jo-

kohamában (1921), Oszakában (1929), Kóbéban (193b) es Dairenben (1938). Lengyelor­
szág: követség Tokióban (1922), konzulátusok Oszakában (1926) és Jokohamában (1935).
Románia: követség Tokióban (1921), konzulátus Jokohamában (.1923). Jugoszlávia: konzu­
látus Oszakában (1929).
40 1926-tól tl\ fő konzul.
41 Prőhle 1919 tavaszán te tt skandináviai propaganda kör útja során került kapcsolatba a
japán diplomáciával, amikor Jöhbiapdni diplomatát is megnyert arra, hogy a magyar nemzet
igazai mellen szól emeljenek9. Vidor 1921, í 10, Prőhléröl lásd meg Smor 1995; Ormos 2012.
1l' Kovács C, Isabella szerint Hollós a növekvő magyarországi antiszemitizmus miatt
köszönt le posztjáról. Kovács C. 1987, 181.
1>Tónika 1997,

20
A DIPLOMÁCIAI KÉPVISELETIEK FELÁLLÍTÁSÁHOZ
VEZETŐ LÉPÉSEK AZ 1930-AS ÉVEKBEN

A magyar-japán relációban az 1930-as évek elejétől kezdve bizonyos kö­

zeledés volt érezhető, amelynek jelei a fokozatosan egyre gazdagabbá
váló művelődési kapcsolatok mellett többek között a legfelsőbb szintű
protokolláris érintkezésben is megmutatkoztak. Japán részről két felső
szintű vizitre is sor került, a császári család tagjai közül 1931-ben Taka-
macu herceg,44 1934-ben pedig Kaja herceg45 tett nem hivatalos látoga­
tást Budapesten,
A tokiói magyar külképviselet felállítását a harmincas évek derekán
több irányból, a közvélemény felől és a kormányzaton belülről is szorgal­
mazták, különböző megfontolásokbóL A civil szférából a magyarországi
japánbarát szervezetek és turanista csoportosulások - gondoljunk közü­
lük csak a két legjelentősebbre, a Magyar-Nippon Társaságra és a Turáni
Társaságra — szálltak síkra a japán vonal erősítése mellett. Érveik sorá­
ban. a keleti gondolatnak46 a japán relációig történő kiterjesztése, a roko­
ni szálak ápolása, a maroknyi távol-keleti magyar kolónia érdekvédelmé­
nek biztosítása vagy a gazdasági lehetőségek kiaknázása mellett vissza-

41 Sóvá császár öccse, Takamacu japán császári herceg feleségével, Kikukó hercegnővel
európai nászútja során 1931. január 2 7 -2 9 . közölt tartózkodóit Magyarországon. A díszes
kísérettel Budapestre érkező herceget már a Keleti pályaudvaron ünnepélyes külsőségek
között fogadták: a vasútállomáson megjelent Vertessy Sándor, a Kabinetiroda főnöke, a
kormány képviseletében gróf Khucn-Héderváry Sándor, valamint Darányi Kálmán állam­
titkár is. A hercegi párt érkezésük napján Horthy Miklós és hitvese a Duna Palotában fo­
gadta, ahol a kormányzó átadta Takamacu hercegnek a Magyar Crdemkcreszt nagyke-
resztjét. Este az Opera házban díszelőadást tartottak a „fejedelmi vendégek" tiszteletére,
másnap délelőtt pedig meglátogatták az Országházat. A császár levélben köszönte meg Hor­
thy nak a hercegi pár szíves fogadását és a magas kitüntetés adományozását öccse részére.
MNL d . K62 25. cím 8, csomó Japán 1, rész; Képes Pesti Hírlap, 1931. január 28., 29. és 30.
4-Kaja japán herceg, és felesége, Tosiko hercegnő 1934. június 2 1 -2 4 között járt Ma­
gyarországon. A hercegi pár európai programjában eredetileg nem szerepelt Magyaror­
szág: abba csak utólag, a herceg személyes kívánságára lett felvéve. Horthy Miklós kor­
mányzó június 22-én Kenderesen fogadta Kaja herceget és feleségét, akik másnap a kísére­
tükben uta2Ó Kusibucsi Széni esi alezredessel a Hősök terén megkoszorúzták a Hősök
Emlékkövét. M N L O L K 62. 25. d m 8. csomó Japán i. rész. 7 3 5 5 /1934-K ü m .; Képes Pesti
Hírlap, 193-1. június 24.; Tolnai Világlapja, 1934/28. sz. Erről az eseményről - akárcsak
Takamacu herceg látogatásáról - a magyar újságok és filmhíradók is lelkes beszámolókat
közöllek. Magyar Híradó 363., 1931. február; Magyar Világhímdó 540., 1934. június.
www.filmintezet.hu, megtekintve; 2 0 0 8 . április 1.
4 Erről lásd Ablonczy 2 0 0 6 , Ablonczy 2016 és Koka 2010.

21
térő elemként jelentkezett a magyar revíziós törekvések iránti japán
szimpátia vágyképe.
A „magyar revízió szolgálatában álló japán nemzet" szlogenjének alá-
támasztására külön a turanista lobbi egész anekdotagyűjteményt épí­
tett, amelyben a Magyarország iránt bármilyen apró pozitív vagy éppen
sem leges magatartást tanúsító japán diplomaták és nemzetközi jogászok
cselekedeteit úgy állították sorba, hogy az a magyar békeszerződés igaz­
ságtalanságainak orvoslására kész hivatalos japán álláspontként jelenjék
meg.47 De fontos szerepe volt ebben a legendáriumban a magyarbarát
japáni turanista lobbi segítségéve] Japánban kiadott revíziós propagan­
da-és sajtóanyagoknak is, melyekből 1936-ban még külön kamarakiállí­
tást is rendeztek az Iparművészeti Múzeumban. A japán revíziós támo­
gatás Budapesten sulykolt mítoszával az volt a legnagyobb baj, hogy már
eleve téves helyzetértékelésre épült. A gondolatkör központi elemét
ugyanis az a vágy képezte, hogy Japán mint a versailles-i békeszerződés­
sel elégedetlen, ugyanakkor a magyar sérelmek iránt fogékony nagyhata­
lom egy következő békekonferencián majd a magyar ügy védelmezője­
ként áll ki revíziós törekvéseink érvényesítése mellett.
A japán revíziós támogatás délibábját megteremtő és életben tartó tu ­
ráni lobbisták figyelmét ugyanakkor érthetetlen okból elkerülte az az
alapvető tény, hogy míg Japán az első világháborút követő tárgyalások­
nál még önként maradt távol az európai rendezésben való érdemi rész­
vételtől, addig a globális érdekszféráknak a tengelyhatalmi szövetségesi
rendszerben történt elhatárolását követően már nemzetközi szerződé­
ses kötelezettségei sem engedték meg, hogy Japán majdani győztesként
részt vegyen az új Európai Rend kiépítésében. S cserében az Ázsiában
nyert szabad kézért, a hivatalos japán politika következetesen az európai
háborúban való érdektelenségét hangsúlyozta: „Japánnak csak Ázsia új
rendjére kell gondolnia. Jap án nem a k a r belekeveredni az európai háború ­
b a . M inden erejét a kín ai ügy rendezésére összpontosítja* - idézte például a
japán sajtó Abe korábbi miniszterelnököt 1940 szeptemberében.4*
Ettől függetlenül japán diplomaták magánbeszélgetések során számta­
lan alkalommal mutattak érdeklődést és megértést a magyar revíziós
szándékok iránt. Az első bécsi döntést követően Tógó moszkvai nagy­
követ, későbbi külügyminiszter még azt is jelezte, hogy számukra a ma­

47 A legendakor részletes áttekintését lásd Farkas 2009b .

MNL Ü L K 428 MTI kő nyomató sok 797. csomó 1940. szeptember 4.

22
gyár revízió nem érzelmi, hanem geostratégiai szempontok miatt érde­
kes: „Örömének ad ott kifejezést, hogy Szlovákia m agyarlakta területeinek
visszacsatolásával meginduh a trianoni szerződés területi revíziója és remé­
nyének a d ó n kifejezést, hogy a m agyar-lengyel h atár megvalósítható lesz.
Legfontosabbnak tartja azonban Erdély visszacsatolását. A japán diplom a­
ta R om ániát u.i. m egbízhatatlannak tartja egy orosz-ellenes akcióbanj am i­
ért is an n ak gyengítése mellett foglal állást M agyarországjavára.m Túlzott
jelentőséget persze nem szabad tulajdonítanunk ezeknek az informális
jelzéseknek,50 (már csak azért sem, mert nem tudjuk, hogy a kisantant
diplomatái felé milyen hasonló gesztusokat tett a japán diplomácia), hi­
szen a magánvélemények és vélt vagy valós szimpátiák ellenére a japán
diplomácia egyáltalán nem kívánta még a távoli európai rokon magyar
nemzet érdekében sem megszegni tengelyhatalmi szerződéses kötele­
zettségeit, és a világháború során mindvégig távol tartotta magát az eu­
rópai problémáktól.
A magyar diplomácia a civil szférával ellentétben nem számolt Japán­
nal a revíziós törekvések kapcsán, és világosan érzékelte az érdekszférák
elhatárolásának külpolitikai következményeit is. Jól tükrözi ezt, hogy
amikor a I lonvéd Vezérkar Főnöke 2. Osztálya 1943-ban a második bé­
csi döntés végrehajtására életre hívott német-olasz tiszti bizottság olasz
tagjának esetleges kiválása esetére japán tag belépését javasolta, akkor
Ghyczy Jenő külügyminiszter egyértelműen elvetette ezt a megoldást,
azzal, hogy „a kérdés ilyen m egoldásáról nem lehet szó”.5]
A kétoldalú kapcsolatok elmélyítéséhez a japán relációban is hasznos
ideológiai hátteret nyújtott és rendszeres hivatkozási alapot jelentett a
turanizmus.52 A találó kifejezéssel „az erőtlenségét délibábok kergetésé-
vel kompenzáló magyar imperia]izmus nagyra növéseként"53 jellemzett
túrán ista ideológia mint radikális Nyugat- (és így értelemszerűen ger-*

* JM N L Ü L K 6 3 114. csomó 1938. 15/7. 205/p ol/1938. Moszkva, 1938. november 26.
Beszélgetés Togó japán nagykövettel.
Beszédes az a tény is, hogy a bekövetkezett magyar területgyarapodásokkor a hivata­
los japán reakció az ünnepélyes és visszafogott üdvözletre szorítkozott. M N LO L K63 114,
csomó 1938. 15/7 Napi jelentés, Budapest, 1938. november 9., M NL ÜL K63 115 csomó
1940. 15/7 Napi jelentés, 1940. augusztus 30.
51 HM KIM Hadtörténelmi Levéltár (továbbiakban HL) M. kir, Honvéd Vezérkar (önö­
kének iratai 1 9 1 9 - 1 9 4 5 .1. 89. 1943. 5891/E !n . 1. vkf.-1943.
-'2 A turanizmusról általában lásd Farkas 2 0 0 0 és Ablonczy 2016.
r3Romsics 1. 2007. Ehhez lásd még Rotnsics í. 2012.

23
mán-) ellenes54 utópia azonban érdemben nem érvényesülhetett a tria­
noni Magyarország külpolitikájában. Ezt a hisztérikus Nyugat-gyűlöle­
tet „szolgálta a vélt »keleti gyökerekhez* történő visszafordulás, az űjpo-
gány tanok hirdetése és az áltudományos magyar őstörténeti kutatások
járványszerű elterjedésed53
A turáni elem többféleképpen is felbukkant a magyar-japán diplo­
máciai kapcsolatokban: egyrészt már az 1930-as évek elejétől mindkét
oldalról rendszeres, szinte állandó retorikai elemévé vált a turáni rokon­
sági szál említése a két ország diplomatái közötti informális beszélgeté­
sekben egyfajta összekacsintáskcnt és a kötelező smcill talk részeként a
bizalmi légkör megteremtésére. Másrészt a turáni lobbinak a hivatalos
magyar külpolitika befolyásolására irányuló törekvése56 a japán reláció­
ban is több ponton kimutatható és tetten érhető.
Napjaink politikatudományában a politikai napirend tematizálásá-
nak jól ismert eszköze az álesemények generálása, amelyek eleve azzal a
céllal kerülnek megrendezésre, hogy a média beszámoljon róluk,57
A 1 lorthy-kori magyar-japán kapcsolatok történetében számos ilyen ál­
eseményt generáltak a már említett japán-, illetve magyarbarát turáni
egyesületek. Ilyen á[eseménynek tekintjük például a magyar politikusok
részére felajánlott japán ajándékok esetét: a japán Daidó (Nagy Üt) elne­
vezésű turáni szervezet felajánlására Horthy Miklós kormányzó díszes
szamurájkardot, Bethlen István kormányfő pedig egy Meidzsi császárt
ábrázoló bronz reliefet kapott ajándékba 1930-ban. Egy évvel később,
szintén a Daidó elnökétől, Szumioka Tomojositól érkezett Mayer János
földművelésügyi miniszter részére 5 0 cseresznyefadugvány Talán a re­
lációban tapasztalható tartós diplomáciai uborkaszezonnak köszönhető,
hogy 1933-ban a Daidó és a tokiói Nippon dűráni Egyesület által Göm­
bös Gyulának küldött szamurájkard átadására a budapesti japán tb. kon­
zul mellett még a bécsi és a berni (0 japán követség egy-egy diplomatája
is megjelent. Ezek a hírek kiváló lehetőséget jelentettek a politikai fron­
ton amúgy szinte eseménytelen reláció „feldobására" és kellő ügyesség­
gel könnyen lehetett úgy tálalni a néhány aktivista személyéhez köthető

:“Romsics G. 2 0 0 4 .
* U n g v á ry 2 0 l3 , 1ÜÜ.
',fc>Ehhez lásd Ablonczy 200b , 104.
57 A leggyakoribb példa az áleseményre a jól megválasztoU helyszínekre (adott hivatal
székháza vagy politikus lakhelye előtt) megh írdetett „villámcsődület"' (flashmob) vagy egy
kibe lyczet t saj tótájékoztató.

24
olyan diplomácai PR-célzatű ajándékozási akciókat, melyek Európában
az egész japán népnek „a testvér magyar nép vezérei" iránt érzett szim­
pátiájából fakadó spontán történéseknek tűnhettek.5-
Magyar oldalról leginkább a Budapestre akkreditált japán diplomaták
tiszteletére a visszacsatolt területeken szervezett programok kapcsán ér­
hető tetten a diplomáciai viszony tematizálási kísérlete: 1939-ben Kas-
sán szervezett japán kultúrnapokat Inoue budapesti követ részvételével
a Magyar-Nippon Társaság, a Magyar Nemzetpolitikai Társaság felvidé­
ki osztálya, a Turul Szövetség 11. Rákóczi Ferenc Bajtársi Egyesülete és a
Felvidéki Idegenforgalmi Szövetség.'- 1942 májusában pedig Josmaka
Vataró budapesti katonai attasé tett tucatnyi várost érintő észak-erdélyi
és székelyföldi körutat, s útja során mindenhol fellobogózott és virág­
díszbe borult városkép fogadta a japán tábornokot: a látogatást a Magyar
Revíziós Liga és a Magyar-Nippon Társaság készítette elő, a rendezvény
logisztikai feladatairól pedig a Magyar Idegenforgalmi Hivatal gondos­
kodott (csak Marosvásárhelyen ötezer japán zászlócskát osztottak szét
előzetesen az ünneplők között).**1
A turáni lobbinak a hatalomhoz való törleszkedéseként értékelhető
Móricz Péter volt főkonzulnak, a Turáni Társaság elnökhelyettesének az
a gyakorlata, amelynek során a japán! külkereskedelmi levelezőnek be-
protezsált emberével és a tokiói követség későbbi munkatársával, Metz-
ger Nándorral a japán politikai helyzetről íratott beszámolóit előzéke­
nyen megküldte a Külügyminisztérium Politikai Osztálya részére.*1
A japán reláció elmélyítésére irány uló külső nyomáson túlmenően a
kormányzaton, belül is megfogalmazódott egy távol-keleti külképviselet
felállításának szükségessége, egyrészt a diplomáciai információszerzési
lehetőségek bővítése miatt, másrészt kereskedelemfejlesztési megfonto­
lásokból.

""Érdekes módon magyar oldalról már jóval korábban, még az orosz-japán háború
kapcsán felmerült egy hasonló kardadományozás ötlete: Eötvös Károly Abbázia kávéházi
asztaltársasága ugratására vállalta, hogy az „oroszverő* Tógó admirálisnak elvigyen Japán­
ba egy díszkardot. Ha hihetünk az anekdotikus beszámolóknak, akkor a váratlanul ko­
molyra fordult akciót végül a bécsi külügv többszöri figyelmeztetése után állították csak
le. Budapesti Hírlap, 1931. júl. 26.
:,'M N L OL K 428 MTI kőnyomatotok 795. csomó 1939. december 2 -3 ,; Higgetlensé^
1939. december 5.
(ÍÜM NL OL K 428 MTI kőnyomaiosok 803. csomó 1942. május 2 1 - 2 2 -2 3 ,; Timin (Bue­
nos Aires), 1969/1.
61 lásd például MNL OL Kb3 114. csomó 1935 15/1 és J14. csomó 1936 15/7,

25
 A magyar diplomácia az 1931-től kezdődő japán-kínai villongások
után nem sokkal már felfigyelt a távol-keleti eseményeknek a magyar
külpolitikára gyakorolt esetleges kihatásaira, Pelényi János népszövetsé­
gi követ beszámolója szerint az angol diplomácia a távol-keleti konfliktus
hatására a korábbiakhoz képest, ha lehet, még inkább revízióellenessé
vált: „sajnos a földrajzilag oly távoleső keletázsiai bonyodalom nak reper-
kussziói m áris kedvezőtlenül érezhetők az európai politikában, amennyiben
Anglia Európában m indenképpen sz a ba d kézre és morális engagements-jai-
n ak liqu id álására törekszik. Ezért hidegült el utóbbi időben m indenfajta re-
vizionizmussed szemben, mely világhatalm i szemszögéből nézve nem idősze­
rűdé1 Emellett Pelényi a mandzsuriai konfliktussal kapcsolatosan arra is
felhívta a figyelmet, hogy a japán lépéseket a „természetes evolúciónak a
status quo-való való szembetüzése* motiválta. S minthogy a magyar reví­
zión izmus a status quo ellenes hatalmaktól remélhetett csak támogatást
saját céljai eléréséhez, a követ határozottan jelezte: „kívánatosnak tarta­
nám, h a a h azai sajtó a m andzsúriai kérdésben szigonyán semleges m aga­
tartást tanúsítana s nem ragadtatná el m agát japánellenes kirohanásokra,
amint az sajnálatosan egyes esetekben megtörténtté3 S Budapesten külön
örömmel konstatálhatták, hogy a japán diplomáciát a mandzsúriai kér­
désben elfoglalt álláspontja miatt Eduard Benesnek sikerült jócskán ma­
gára haragítania. A római japán nagykövet a cseh politikus japanellen.es
kirohanásai után egészen odáig ment, hogy *<2japán katon ai köröknek mi
sem okozna nagyobb örömöt mint C sehszlovákiába bevonulni*™
Kánya Kálmán külügyminiszter 1933. őszi balkáni kőrútján is meg­
győződhetett arról, hogy a Szovjetuniót Távol-Keletről fenyegető japán
veszély kapcsán Moszkva számára kiemelt jelentőséggel bír a Balkán
nyugalmának fenntartása.85 A Külügyminisztérium Politikai Osztálya
ezért a londoni, párizsi és washingtoni magyar követek felé is jelezte az
új hirigényt: „A távol-keleti események, illetve az orosz-japán feszültség K e­
let-Európábán és a B alkán on is érezteti hatását, m iért is an n ak szoros figye­
lemmel való kísérése az általános politikai helyzet megítélése szempontjából

K M N L O L IC63 114. csomó 1933-15/28: 14/pol/1933 G enf 1933. március 26. Kelet­
ázsiai konfliktus kiélesedése és hatása.
63M N L O L K 6 3 114. csomó 1933-15/7: 5/p ol/1933 Genf, 1933, január 19. Mandzsúria
s a népszövetségi paktum X . cikke.
64M NL OL K 63 114. csomó 1934 15/1. 99/p o l/1934. Washington, 1934. október 26.
Sugimura iSzugimura Jótaró] új római japán nagykövet.
Pb hez lásd Pritz 1982, 141,
26
elengedhetetlen. Felkérem tehát Nagyméltóságodat, hogy fenti kérdési, illetve
az an gol/jran da/am erikai korm án yn ak ahhoz való beállítottságát különö­
sen figyelni és információiról időnként hozzám jelentést tenni szíveskedjen**
Ugyanekkor a távol-keleti helyzet alakulása - és különösen a Szovjet­
unió esetleges távol-keleti lekötöttsége67 - a magyar katonai vezetők fi­
gyelmét is felkeltette, ezért a Honvéd Vezérkar főnöke 1933 novemberé­
ben átiratban fordult a külügyminiszterhez -.„Kimagasló fontosságot nyert
a m ai kiélezett távol-keleti helyzet kapcsán úgy az orosz, mint a japán vonat­
kozásban m űködő hírszerzésünk, éppen ezért különös fontosságot tulajdoní­
tok N agy méltóságoddal történt abbéli m egállapodásunknak, e vonat­ hogy
kozásban a miniszterelnök úrnál közös előterjesztéseket teszünk:^
A Külügyminisztérium Gazdaságpolitikai Osztálya viszont az ázsiai
piacokon elérni remélt exportfejlesztési lehetőségek miatt már 1934-től
kezdve pártolta a távol-keleti kapcsolatok fejlesztését. A magyar külgaz­
dasági jelenlét megalapozására a kereskedelmi és közlekedési miniszter
1936 júniusában nevezte ki a már említett Metzger Nándort jokohamai
székhellyel és Japánra kiterjedő hatáskörrel a Külkereskedelmi Hivatal
tiszteletbeli levelezőjének.69 Hollós Ödön tiszteletbeli konzul is a „gaz­
dasági összeköttetések fejlesztésére" javasolta 1935 és 1937 között több íz­
ben a Külügyminisztériumnál Japánban működő magyar tiszteletbeli
konzulok kinevezését.70 Az időközben jokohamai főzelékültetvénnyel,
borimporttal és magyar étteremmel is kísérletező Metzger beszámoló
jelentéseinek tanúsága szerint többféle magyar termék (tokaji bor, liba­
máj és tésztafélék) és vállalat (Weiss Manfréd, Richter Gedeon) piacra
jutási lehetőségét vizsgálta.71 A hivatalos képviselet hiányából fakadó ér-

011M NL OI. K63 114. csomó 1934 15/1. 5852/1933. Japán-orosz feszültség. Távirat
Londonnak és Párizsnak, 1933. november ló.
t' Fgv esetleges szovjet-japán háború befolyással lehetett volna a közép-európai térség­
re, például Lengyelország vagy - s magyar szemponthó! ez a fontosabb - Románia teher­
mentesülése által M N LO L K 63 114. csomó 1935. 15/28. Párizsi katonai attasé összefog­
lalója a távol-keleti helyzetről.
(>HM NL OL K63 LM. csomó 1935, 15/28 Honvéd Vezérkar Főnökének levele a külügy­
miniszterhez. Távol-keleti katonapolitikai helyzet tárgyában. Budapest, 1933. november
27. A távol-keleti hadi helyzet alakulásáról 1933 őszétől kezdve a Honved Vezérkar részle­
tes összefoglalót állított össze.
b*M N L OL K69 6 6 8. csomó Japán 7. Magyar exportlehetőségek Japánba.
7UM N L O L K69 78 8. csomó Új külképviseletek felállítása. 5 6 2 3 2 /3 5 . Magyar tiszt élet­
béli konzulátus felállítása Japánban, A tiszteletbeli konzulátusok felállítása tárgyában a
külügyminisztérium kérte a holland, majd a spanyol tokiói missziók közbenjárását is.
71 M NL OL K63 114. csomó 1936. 15/7.

27
dekérvényesítési nehézségek miatt a Gazdaságpolitikai Osztály 1938-
ban Tokióban magyar követség - de legalábbis egy magyar tiszteletbeli
konzulátus - felállítására tett javaslatot, amely misszió Mandzsúriában
és Kínában is biztosította volna a magyar gazdasági érdekek képvisele­
tet.71 Ehhez azonban a szükséges források nem álltak a rendelkezésre a
külügyi költségvetésben, pedig tudjuk, hogy a kormány már a Külügy­
minisztérium 1934-35-ös költségvetésének77 vitájában is támogatta el­
viekben a japáni misszió felállítását, ám a szükséges keret biztosítása év­
ről évre halasztódott.74 A hivatalvezetés még 1938 júliusában is az osza­
kai tiszteletbeli konzulátus előkészítésén munkálkodott, amikor a bécsi
japán követség áttelepül lésével előálló új helyzetben a tokiói magyar kö­
vetség felállítását már nem lehetett tovább halogatni.
A korabeli diplomáciai források alapján a budapesti japán követség
felállítását a japán külügyi vezetés már 1937-ben, az anschluss bekövet­
kezte és a bécsi japán követség kényszerű bezárása (pontosabban tőkon­
zulátussá való lefokozása) és áthelyezése előtt eldöntötte.75 Elhatározásá­
ban elsősorban a Szovjetunió közelsége és az ebből fakadó külpolitikai
információszerzési lehetőségek bővítése vezette a japán felet. A japán
diplomácia figyelme Közép- és Kelet-Európában elsősorban Németor­
szág, a közép-európai, a balti és balkáni országok külpolitikájára és ezen
országoknak a Szovjetunióval szembeni magatartására irányult. De fe­
szülten várták a világháború európai kezdetét is, mert ahogy a moszkvai
japán katonai attasé elmondta Jungerth-Arnóthy magyar követnek: „ily
háború megkönnyítené az ő helyzetüket, mert Anglia, A m erika és Francia-
ország nem segíthetné többé Kínái, azonkívül a Szovjet-Unió is mindent el­
követne, hogy ne keveredjék a Távol-Keleten is háború ba
Rendszeresen napirendre került a kölcsönös követségnyitás kérdése
Jungerth-Arnóthy Mihály moszkvai nagykövetnek japán partnerével
folytatott megbeszélésem: „beszélgetésünk a lk a lm áv al hangsúlyozta, hogy
politikai szempontból igen fontos volna, hogy M agyarország Tokióban követ­
séget felállítson. Kétszer aláhúzta, hogy> nem gazdasági, hanem politikai

T1MNL OL K69 788. csomó Uj külképviseletek felállítása, 536 0 2 . Magyar külképvise­

let felállítása Tokióban
731945-ig a költségvetési év július 1-jétöl a következő év június 30-ig tartott,
74Pritz 1995, 87.
75 Arita Hacsiró bécsi követ már 1931-es megbízólevél-átadásakor úgy nyilatkozott, hogy
szeretne Budapestre áthelyeztetni a bécsi követséget. Mtigyarország, 1931. február 28.
"-M N L O L K 6 3 114. csomó 1938. 15/1 169/p ob l938. Moszkva, 1938. szeptember 28.

28
szempontból volna ez fontos, am i azt a gondolatot ébresztette bennem, hogy
Sigemitsu Úr az Urss európai határain minden eshetőségre való tekintettel
barátot keres h azája szám ára M agyarországban "77„Sigemitsu nagykövet ez
alkalom m al is hangsúlyozta ennek Iti. a tokiói magyar követség felállításá­
nak] fontosságát, am it azzal egészített ki, hogy ő m ár Tokióban azt az állás­
pontot képviselte, hogy az ő szempontjukból fontosabb, hogy Budapesten le­
gyen állan d ó követük, mint Becsben*7* „A nagykövet beszélgetésünk végén
ismét hangsúlyozta, hogy okvetlenül szükségesnek tartja közvetlen összeköt­
tetés létesítését a két korm án y között. Egyben közölte velem, hogy a legutóbbi
fu tárral azt javasolta korm án yán ak, hogy Budapesten állítson fel kitlöYi k ö ­
v etség et„ M eg em líten e, hogy-} a bécsi japán követségnek Budapestre való
áthelyezését ö proponálta korm án y án ak és reményét fejezte ki, hogy Magyar-
ország is nem sokára követséget fog felállítani Tokióban.™
Hasonló értelemben táviratozott Budapestre Hory András varsói kö­
vet is: „M agyarországról beszélve, előadta, hogy bécsi és moszkvai kollégái­
val folytatott megbeszéléseik során az a nézet alaku lt ki, hogy Budapesten
kívánatos egy japán követség felállítása. Ilyen értelemben jelentettek is Tokió­
ba, s e követség feltehetőleg m ár a jöv ő évben m egfogja kezdeni működését**'
A z európai események alakulása végül meggyorsította a budapesti ja­
pán misszió felállítását: Ausztria állami önállóságának megszűnésével
(1938. március 13.) ugyanis a Becsben állomásozó japán követ Magyar-
országra szóló megbízatása is érvényét vesztette. A bécsi követség japán
főkonzulátusként működött tovább, Budapesten pedig hamarosan, s a
történelem során először, japán követség felállítására került sor. A követ­
ség felállítása hivatalos dátumának 1938. augusztus 18-át tekinthetjük,
ezen a napon nyújtotta át ugyanis megbízólevelét Horthy kormányzó­
nak Macumija Hadzsime, a magyar fővárosba újonnan kinevezett japán
követ.
A magyar diplomácia ekkor már lépéskényszerben volt, hogy feloldja
az ázsiai nagyhatalommal szemben fennálló aránytalanságot, ami a dip­

7'M N 1 .0 L K 6 3 114. csomó 1937. 15/7 50/p ol.főn/l937. Moszkva, 1937. március 13.
Sigemitsu moszkvai japán nagykövet tokiói magyar követség felállításáról.
215/pol.-1937. Moszkva, 1937. november 16. Közli Pastor 1992, 117-118.
'*M N L O L K 6 3 114. csomó 1937. 15/1 2 2 3/poL-1937. Moszkva, 1937. november 30.
Beszélgetés Sigemitszu japán nagykövettel. Közli Pastor 1992, 1 1 8 -1 2 0 .
•°MNL OL K63 114, csomó 1938. 15/7 205/pok-1938. Moszkva, 1938. november 26,
Beszélgetés Tógó japán nagykövettel.
8IMNJ. OL K63 114. csomó 1937. 15/7 2 8 1/pck-l937. Varsó, 1937. december J3. Be­
szélgetésem a japán nagykövettel.

29
lomáciai képviseletek terén megmutatkozott. A Külügyminisztérium
felülvizsgálta fél évvel korábbi döntését, és 1938. december 23-án javas­
latot tett a kormánynak a tokiói külképviselet felállítására. Imrédy Béla
miniszterelnök támogatásáról biztosította a Külügyminisztérium elő­
terjesztését, s miután Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter re­
ményét fejezte ki, hogy „e kérdés is a jövő költségvetés keretében rendeltes­
sék* a Minisztertanács elvi hozzájárulását adta a Tokióban felállítandó
magyar követség tervéhez.K1'
A diplomáciai protokoll terén mutatkozó aránytalanság, amelyet a ja­
pánok is szóvá tettek a magyar félnek, különösen a szövetségcsi viszony
beálltával vált szembetűnővé. Villani Frigyes római követ 1939 február­
jában, már a 2 antikom intern paktumhoz történő csatlakozásunkat kö­
vetően jelentette Budapestre: „A japán nagykövet a napokban felkeresett.
Kifejezte azt a reményéi, hogy most m ár minél előbb követet kü ld a m agyar
korm ány Tokióba, ah ol velünk szemben nagy a rokortszenv, tudjak, hogy a
japán és m agyar nép közötti rokoni kötelékek léteznek és politikai célkitűzé­
seink is azonosak. Közösen kell védekeznünk a szovjet veszély ellen; ezt a m a­
gyar korm ány átérezie, am ikor bejelentette csatlakozását az antikomintern
egyezményhez. ^
A tokiói követség megnyitásával a magyar kormányzat egyrészt eleget
tett a Tokióból jelzett (és vélhetőleg Berlinből is sugallt) elvárásnak, más­
részt kielégítette mindazoknak a hazai köröknek az igényeit, amelyek a
keleti gondolat térnyerése vagy a turáni kapcsolatok bővítése mellett ke­
reskedelemfejlesztési okokból vagy épp a Távol-Keleten élő magyarok
érdekvédelmének ellátásara már évek óta szorgalmazták ezt a lépést.

MAGYAR-JAPÁN SZERZŐDÉSES KAPCSOLATOK

A HORTHY-KORBAN

A következő részben a Magyar Királyság és Japán között létrejött nem­

zetközi szerződéseket kívánjuk röviden áttekinteni, egyaránt bemutat­
va a kétoldalú és a többoldalú megállapodásokat, ez utóbbiaknál, így a
magyar történeti irodalomban részletesen tárgyalt antikomintern pak-

*2M N L O L K 2 7 1938. december 23.

MNL OL K 63 1.15. csomó 1939. .15/7 33/pol.-1939. Róma, 1939. február 26. Beszel-
getés a japán nagykövettel; Szovjetoroszország szétesése.

30
tűm, illetve háromhatalmi egyezmény kapcsán is természetesen elsősor­
ban a japán vonatkozásokat vizsgálva*
Ismereteink szerint a békeszerződést követő esztendőkben az 1927-
es légügyi megállapodás volt Magyarország első olyan nemzetközi szer­
ződése, amelynek a négy győztes nagyhatalom egyikeként Japán is része­
se volt. 1927 márciusában a Nagykövetek Tanácsa úgy döntött, hogy
beszüntetik Magyarországon a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tévé-
kenységét, és a továbbiakban a magyar kormány hatáskörébe utaljak a
békeszerződés előírásainak betartását. Ezzel egy időben Franciaország,
Anglia, Olaszország és Japán külön légügyi egyezményt kötött a magyar
féllel, amely lényegében megszüntette az országot terhelő légügyi szank­
ciókat, és megengedte például a nem katonai repülőgépek gyártását.
1929. január 23-án Walko Lajos külügyminiszter és Óno Mórié bécsi
japán követ közötti jegyzékváltás útján köttetett meg Budapesten a ma­
gyar-japán kereskedelemi megállapodás, amelyben a felek biztosították
egymás számára a legnagyobb kedvezményes elbánás elvét.*1A kereske­
delmi megállapodás létrejöttével összefüggésben a korabeli beszámolók
információi alapján gyakran még napjainkban is az 1927-es bécsi áru-
mintavásáron, majd az 1928-29-es Budapesti Nemzetközi Vásáron tör­
ténő japán megjelenés jelentőségét, a Magyar-Nippon Társaság és más
civil közvetítők szerepét szokták hangsúlyozni. Tudni lehet ugyanak­
kor, hogy az 1929-es megállapodás előzményei ennél még korábbra
nyúlnak vissza: 1924-ben ugyanis már folytak sikertelen tárgyalások a
két fél között egy kereskedelmi egyezmény megkötéséről, de mivel a ja­
pán fél akkor még ellenezte a legnagyobb kedvezmény megadását Ma­
gyarországnak, az előkészületek félbeszakadtak.85
Az 1929-es megegyezés sikerében az áruvásárokon történő japán
részvételt segítő személyek és civilszervezetek úgybuzgalma mellett leg­
alább annyit nyomott a latban az a tény is, hogy a korábbiakhoz képest a
japán fél már nem ellenezte a kedvezményes vámtarifák kiterjesztését
a közép-európai partnerekre, amit jól mutat, hogy az 1927. júliusi né­
met-japán kereskedelmi és hajózási megállapodás után az 1930 augusz­
tusában Ausztria és Japán között létrejött kereskedelmi megállapodás is
tartalmazta a legnagyobb kedvezmény elvének kölcsönös biztosítását.

Kihirdetve: 3 7 0 /1 9 2 9 . M, E. Rendelet. Szövege magyarul és franciául: Rendeletek

Tára 1929. évf. 3., franciául és angolul: League ofNations - Treaty Series. No. 2071. 19 2 9
319.
Kidó 1982a, 315.

31
 Érdemes kitérnünk a magyar-japán kereskedelmi kapcsolatoknak
egy napjainkban is jellemző jelenségére, a származási ország problémájá­
nak korabeli megjelenése kapcsán. A Külügyminisztérium Gazdaságpo­
litikai Osztálya ugyanis már az 1930-as évek elején jelezte: „hogy Japán a
m agyar kereskedelm i forgalom a d a ta iba n ilyen kis szám okkal szerepel, an ­
n ak o ka elsősorban az, hogy am íg a szárm azási bizonyítványok rendszere
nem volt bevezetve, a Japán ból behozott illetőleg a Jap án b a kivitt áru k nem
az eredeti szárm azási, illetve rendeltetési ország javára, kanéin a közvetítő
állam ok kereskedelmi forg alm án ak ja v á ra lettek elkönyvelve.”^' Ez a rend­
szereken és évtizedeken átívelő probléma még napjainkban is jelentke­
zik: a kétoldalú kereskedelmi forgalom nyilvántartásánál a közvetítő ke­
reskedelem és a multinacionális vállalatok kereskedelmi gyakorlata mi­
att jelenleg is jelentős különbség mutatkozik a magyar és a japán fél által
készített statisztikái adatsorokban.
A következő nemzetközi szerződés is olyan kétoldalú megállapodás
volt, amelyet azonos időben írt alá több környező országgal és Magyar-
országgal a japán fél: 1930 elején japán kezdeményezésre került sor az
addigi vízumkényszer 1930. június 30-ával Cti. az aktuális költségvetési
cv lezárultával) történő megszrintetéséröl szóló szerződés elfogadására.*7
Ismereteink szerint a magyar egyezményt nem sokkal előzte meg a ja­
pán-osztrák megállapodás, míg Észtország és Japán között 1929 elején,
Csehország viszonylatában pedig 1931 közepén szűnt meg a vízumköte­
lezettség.8*
A korszak egyetlen valóban jelentős kétoldalú nemzetközi szerződé­
sét az 1938. november 15-én Budapesten megkötött barátsági és széllé-
mi együttműködési megállapodás je le n te tte .A z egyezmény, amelyet
magyar részről Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter, japán rész­
ről pedig Macumija Hadzsime japán követ látott el kézjegyével, lényegé­
ben egy kulturális cserekapcsolatokra vonatkozó keretszerződés volt

^ M N LO L K 69 Gazdaságpolitikai Osztály 6 6 8 . csomó, Japán, Japán-m agyar kereske­

delmi forgalom 52081/4. 1936. április Í0.
■'7 MNI. OL K63 114. csomó 1930-15/7 121/M K -res/1930. Napi jelentés 1930. február
hó 25.; MNI. OL K 4 2 8 MTI könyomatosok 1929. január 5,; 1931. június 6.
RSM N L O L K 4 2 8 MTI kőnyomatosok 1929. január 5.; 1931. június 6.
1,9Kihirdetve: 1940. évi I. tv. A magyar kulturális kormányzata? 1930-as évek második
felétől több kétold a lú, tudományos, kulturális és oktatási megállapodási kötött: 1935-ben
Lengyelországgal, Olaszországgal, valamint Ausztriával, 1936-ban, majd 1940-ben Né­
metországgal, 1938-ban Észtországgal és Finnországgal, végül 1941 -ben Bulgáriával. Ebbe
a sorba illeszkedett a m agyar-ja pán egyezmény is.

32
(Japán esetében az első ilyen jellegű szerződés, amelyet valamely más or­
szággal kötött), amely a két ország együttműködését kívánta előmozdítani
a tudományos élet, a tudományos kutatások, a képző-és zeneművészetek,
az irodalom, a színház, a mozgófénykép, a rádió és a sport területén.
A magyar-japán kultúregyezmény kapcsán érdemes megemlékez­
nünk a kevéssé ismert tényről, hogy Klebelsberg Kuno a művészeti és
tudománypolitika tervezésének gondolatával az 1890-es évek elején
külföldi egyetemeken tanuló japán ösztöndíjasok révén ismerkedett
meg, s a külföldi magyar ösztöndíjakciók kidolgozásához, valamint az
Országos Ösztöndíjtanács felállításához többek között a japán állam
külföldi ösztöndíjrendszere szolgált mintául.90
Az 1939 decemberében életbe lépett kulturális szerződés végrehajtá­
sára 1940 őszén Budapesten és Tokióban felállt végrehajtó bizottságok
képezték a Horthy-korszakban a kétoldalú államközi érintkezés lénye-
gében egyetlen rendszeres fórumát.91 A bizottságok által elfogadott
munkalcrvek lehetővé tették többek között ösztöndíjas kutatók és lek­
torok cseréjét, tudományos együttműködések beindítását és különböző
kiadványok finanszírozását, igaz, hogy a tényleges költségviselő az egyez­
mény megkötésével egy időben felállt tokiói Japán-Magyar Kullúrinté-
zet működését is finanszírozó Micui-tröszt vezetője, Micui Takaharu
báró volt.92
A korabeli japán hadiipar egyik legnagyobb vállalkozásaként is fungá-
ló óriáskonszern élén álló Micui bárónak a kulturális cserekapcsolatok
bővítésére tett alapítványát a korabeli beszámolók szellemében gyakran
ma is úgy állítják be, mintha a japán főnemes önzetlen gesztusa kizáró­
lag a nemzetközi művelődés ügyének nemes eszméjét kívánta volna szol­
gálni. Joggal feltételezhetjük azonban, hogy a japán hadigazdaság egyik
legnagyobb konszernjét mecenatúrájában valójában nem a magyar-ja­
pán kapcsolatok elmélyítése vezette, hanem a tágabb értelemben vett
japán hírszerzés közép-európai mozgásterének megteremtése. A kultu-

90 Ehhez lásd Újváry 2 0 )0 , 133. Korábban, az 1920-as évckelejéTi szintén japán példa
alapján merült fel Budapesten a külföldön tanuló magyar diákok információs, illetve pro­
pagandafeladatokkal történő megbízásának lehetősége, ehhez lásd Pritz 1995, 258.
Megjegyzendő, hogy a vezető magyar és japán kulturális minisztériumi tisztviselők,
illetve japán és magyar diplomaták részvételével kimunkált éves kulturális munkatervek
megdöbbentő hasonlóságot mutatnak a Kulturális Kapcsolatok Intézetének nevével fém­
jelzett Kádár-kori tervutasításos kuhúrdiplomáda működésével.
92 Szerepéről lásd Kondó 1998.

33
rális jelenlét növekedésétől is - mint erről amúgy maga a bécsi japán
követ is beszámolt egy jelentésében - azt remélték, teljes joggal, hogy a
japán diplomácia mozgástere is megnövekszik a térségben/3 (Micui báró
az 1930-as évek közepén egyébiránt hasonló, Magyarországon talán ke­
vésbé ismert gesztusokat gyakorolt többek között például az osztrák és a
csehszlovák fél irányába is), A mögöttes politikai szándékoktól függetle­
nül azonban a Micui-alapítvány 1935-ös életre hívása, az 1938-as kultu­
rális és barátsági egyezmény létrejötte és a tokiói kultúrintézet működé­
se valóban meglehetősen termékeny hatást gyakorolt a korabeli ma­
gyar-japán kulturális együttműködésre.'14
Végül két olyan multilaterális egyezményről, az antikomintern pak­
tumról és a háromhatalmi egyezményről kell szólnunk, amelyeknek Ja­
pán eredeti aláíróként, Magyarország pedig Németország szövetségese­
ként mindkét szerződéshez később csatlakozó félként volt részese.
Ha a revizionizmus mellett az antibolsevizmust tekintjük a két hábo­
rú közötti magyar külpolitika másik meghatározó elemének, akkor Ma­
gyarországnak egy Komintern-ellcnes nemzetközi szerződéshez történő
csatlakozását elvben vélhetnénk akár a belső magyar külpolitikai folya­
matok eredményének is. A szerződéshez való magyar csatlakozás japán
vonatkozásainak áttekintése nyomán azonban úgy véljük: az a tény,
hogy Magyarországot és Mandzsukuót - a megszállt kínai területeken
a japánok áltál életre hívott bábállamot - ugyanazon napon léptette be a
három eredeti aláíró nagyhatalom a szerződésbe, azt mutatja, hogy ezzel
a gondosan megkoreografált diplomáciai lépéssel azantibolsevista egyez­
mény nemzetközi elfogadottságát kívánták demonstrálni.
Az eredetileg Németország és Japán között 1936. november 25-én
megkötött szerződéshez „eredeti aláíróként” egy évvel később, 1937. no­
vember 6-án csatlakozott Olaszország, Japán részről már ekkor, az olasz
csatlakozást követően is több jelzés érkezett Magyarországnak az antiko-
mintern paktumba történő esetleges belépéséről, Sigemicu Marnom
moszkvai követ magyar partnerének jelezte: „azt hiszem, m aguk lesznek a
legközelebbiek, a k ik ahhoz csatlakozni fognak"'--' A bécsi japán követség
diplomatájának puhatolózását az ügyben Budapesten még félre is értet­
ték, és úgy vélték, hogy Tokió egy külön kétoldalú egyezményt kíván

lJ3U m cm ura 2 0 0 6 a , 17,

1,4Erről lásd I Iaba 1982 és Umcmura 2009b.
*5 215/pol-l 937. Moszkva, 1937. november 16. Közli Pastor 1992, 117.; Ádám 1970, 481.

34
kötni a magyar féllel „kommunista üzelmekre vonatkozó adatcsere' tár­
gyában/1* De jelentkezett a téma kapcsán a japán turáni lobbi is: Szumio-
ka Tomojosi Darányi miniszterelnöknek küldött táviratban sürgette
Magyarország csatlakozását az egyezményhez.-17
A német és olasz nyomásgyakorlás mellett 1938 decemberében in ár a
japán diplomácia is a korábbiaknál határozottabban jelezte a magyar
csatlakozásra vonatkozó elképzeléseit: „M a megjelent nálam Takeuchi ja ­
pán köv, titkár s közölte velem, hogy a tokiói korm ány igen nagy örömmel
venné M agyarországnak az antikom iniem paktum hoz való csatlakozását
Ennek technikai lebonyolítását illetőleg főnöke, M aisum iya követ azon a né
zeten van, hogy a csatlakozási form alitásn ak itt Pesten kellene megtörténnie.
(A követ ugyanis úgy van informálva, hogy Ribbentrop német kűlügyminisz-
ler azt szeretné; h a a form alitás Berlinben történnék meg)!m Litvinov kül­
ügyi népbiztos is úgy értékelte 1939. január 7-i, Sztálinnak írott feljegy­
zésében, hogy a magyar csatlakozás elsősorban Japán érdeke.9-' Mindet­
től egyáltalán nem függetlenül, az antikomintern paktumhoz történő
magyar csatlakozás kérdésével egy időben a japán fél Mandzsukuónak a
magyar kormány általi elismerését is szorgalmazta, jelezve, hogy ha nem
sietünk, Csehszlovákia megelőz majd bennünket ezen a téren.100 Talán
Berlin felől is megfogalmazódott ilyen értelmű elvárás, mindenesetre a
kérdés 1938. december 23-án került a Minisztertanács elé (ugyanekkor
tárgyalták a tokiói követség felállításának kérdését is), és a kormánydön­
tése nyomán 1939. január 9-én került sor Mandzsukuó magyar elisme­
résére.101
Az egyezményhez való csatlakozásra Magyarországot végül 1939. ja­
nuár 13-án szólította tel a budapesti német, olasz és japán követ, a csat­
lakozási okmányok ünnepélyes aláírására pedig 1939. február 24-én ke­
rült sor Budapesten102 (a fenti idézet értelmében elképzelhető, hogy az
aláírás helyszínének eldöntésében szerepet játszott a japán fél támogatá-

‘M,M N L O L K63 114. csomó 1937. 15/7 1937. december 4. Kommunista üzelmekre
vonalkózó adatcse re magyar - japá n. viszony latban.
-'M N L O L K 6 3 114. csomó 1937. 15/25 1937. november 24.
lJSM NL ÜL K63 114. csomó 1938. 15/7 Napi jelentés 1938, december 21.
-S e r e s 2 0 0 5 ,2 1 8 .
lüaM NL OL K63 114. csomó 1938. 15/7 Napi jelentés 1938. december 15.
JIJl M NL OL K 428 MTI kőnyom atosok 1939. január 10.
102Vörnle János külügyminiszter-helyettes szerint 1939. február elején Japánban járt
egy magyar küldöttség „az aláírandó egyezmény szövegének tanulmányozása végett"
Frank T, 2 0 0 2 , 213.

35
sa is), illetve Mandzsukuó részéről Hszinkingben, Érdekes, hogy egy má­
sik fontos tengely hatalmi szövetséges, Spanyolország csatlakozása csak
egy hónappal később, 1939. március 17-én következett be.503 Az egyez­
mény kibővítése kapcsán meleg hangú táviratokban köszöntötték egy­
mást az eredeti aláíró nagyhatalmak és a két új csatlakozó állam is.lí)A
A két időpont között a japán sajtó nagy örömmel üdvözölte a magyar
csatlakozási szándékot, és az antibolsevista egyezményt több helyen
már négyhatalmi szövetségnek aposztrofálták.fíh Mások viszont az egy­
idejű magyar cs mandzsu csatlakozás jelentőségét méltatták, Hiranuma
miniszterelnök például a „kommunista-ellenes arcéi kiterjesztésének igen
Örvendetes jeleként" é rtékelte a történteket.lnhA lépéssel az addig kevéssé
ismert közép-európai kisállam egy csapásra a japán napilapok címlapjára
került.11)7 Az ugyanakkor talán senkinek nem tűnt fel Budapesten, hogy
a német-japán tengely hatalmi szövetség demonstrálásaként végrehaj­
tott diplomáciai lépések eredményeképp a Japán mellett az egyezmény­
be beléptetett mandzsu bábállam, illetve a Német Birodalom oldalán
ugyanazon a napon a paktum részesévé tett Magyarország a két nagy­
hatalomtól ugyanolyan alávetett függésben lévő csatlósként jelent meg a
diplomáciai porondon.
Az antikomintern paktumhoz történt magyar csatlakozásnak melles­
leg még egy japán vonatkozású következménye is volt a magyar 'diplomá­
cia számára: Magyarország csatlakozása hírére a szovjet vezetés a ma­
gyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok felfüggesztéséről döntött. A bu­
dapesti szovjet követ hazahívása mellett felszólították a magyar felet,
hogy egy harmadik állam révén képviseltesse magát Moszkvában. A for­
rások tanúsága szerint a magyar diplomácia választása a japánokra esett.
A felkérés tényén és az első meglepődést követő pozitív japán reakció­
kon - amelyek során többek között a moszkvai magyar külképviselet.

Az antikom intern paktumot ötödik évfordulóján, 1941. november 25-én további öt

évre meghosszabbították, s ebből az alkalomból csatlakozott hozzá Bulgária, Dánia, Finn­
ország, Horvátország, Románia, Szlovákia és a Nankingban székelő japánbarái kínai kor­
mány is.
IWMNL Ü L K.428 MTI kőnyomatosok 1939. február 24. Az üdvözlő táviratok szövegét
lásd Ádám 1970, 4 8 6 - 4 8 7 es 4 9 2 - 4 9 5 .
lü5M N L Ü L K 4 2 8 MTI kőnyomata sok 1939. január 14.
lüüM N L O L K 4 2 8 MTI könyomatosok 1939. január 17., január 20.
107 1939. február 10 én a tokiói Nicsi i^icsi Simhitn Csáky István külügyminiszterrel
készített interjút közöli az első oldalon, s ugyanaznap a/. Oszaka Mainicsi Simbwi is címla­
pon foglalkozott a magyar csatlakozással.

36
kibérlése is felmerült10^ - túlmenően ugyanakkor annak nincs nyoma,
hogy a végül mindösszesen fél évig szünetelő magyar-szovjet kapcsola­
tokban a moszkvai japán nagykövetség ténylegesen fel is lépett volna
közvetítőként.109 Ismert viszont a szovjet külügyi vezetés utasítása a ma­
gyar állampolgárok jogvédelmét felvállaló moszkvai külképviseletek el­
utasításáról/ [í) a magyar érdekek Japán általi képviseletére tehát vélhető­
leg a szovjet elutasítás miatt nem került sor, A magyar diplomácia lépé­
seket tett egy közös német-olasz-japán tiltakozó akció tető alá hozására
is, de a nagyhatalmi partnerek elzárkóztak a közös demars gondolatá­
tól.111 Sajátos - mint erről később még szó esik - , hogy 1944 őszén a Szá-
lasi-rezsim újból a japánokat próbálta felkérni a magyar érdekvédelem
ellátására, igaz, hogy cr/t a képviseletet a Szovjetunió és Bulgária mellett
MagyarországraO), a „m agyar nép szovjet-megszállta'' része lóié is ki kíván­
ták terjeszteni.112
A Berlinben 1940. szeptember 27-én megkötött német-olasz-japán
háromhatalmi egyezményhez Magyarország 1940. november 20-án
Becsben csatlakozott/13 s ezzel feladta az cinem kötelezettség elvét. Az
antikomintern paktumtól eltérően itt nem az aláíró nagyhatalmak sür­
get lék, hanem, a magyar fél (elsősorban Sztójay Döme berlini követ) kar­
doskodott a magyar csatlakozás mellett. Ennek révén aztán teljessé vált
Magyarország betagolódása a tengelyű atalmi. szövetségi rendszerbe. Ta­
láló Kánya Kálmán volt külügyminiszter értékelése, aki úgy vélte, hogy
ezzel a lépéssel,,sikerük felJzapaszkodnunk a süllyedőhcijóraV ]AA három­
hatalmi egyezmény rögzítette a tengelyen belül az egyes érdekszférák
pontos elhatárolását: Japán elismerte a német és olasz partnerek vezető
szerepét az európai „új rend''' megteremtésénél, míg Németország és
Olaszország a nagv-kelet-ázsiai. térben megvalósítandó új rend kiépítésé-

,,HMNL OL K63 115. csomó 1939, 15/7 Napi jelentés. 1939. március 13. .Jungerth-
Am.óthy 1989, 275. és 284,
m Adám 1970, 4 2 4 -4 2 5 ., 474. M NL OL K63 115. csomó 1939. 15/7 Napi jelentés,
1939. február 3.r február 5.; február 8.; február 2b.
""Seres 2 0 0 5 , 228. leves ezért vélhetőleg a japán képviselet tényét rögzítő adat
lungerth-Arnóthy naplójának jegyzetapparátusábari, lásd Jungerth-Arnóthy 1989, 3íS5.
11 Adám 1970, 480. M N L O L K 63 115. csomó 1939. 15/7 Napi jelentés, 1939. februári.
; 12M NL OL X IX -J-45 4/res-1945 1945. március 16. Magyar érdekvédelem Szovjet­
em s ■/o rszá gban é s Bu Igári áb an .
113 Kihirdetve: 1941. évi L tv .
Kánya bon tnot-ját Eckhardt Tj.bor idézi viss/.aoml éke zéseiben, lásd Eckhardt
2 0 0 8 , 104.

37
hez adott szabad kezet Japánnak. Japán viszonylatban a magyar csatla­
kozást kővetően sor került az ilvenkor
✓ szokásos üdvözlő táviratváltásra,'
míg az ismételten címoldalas publicitásban jelentkező sajtóvisszhangok
is a szerződésnek a magyar-japán relációra gyakorolt áttételes hatását
emelték ki: „M agyarország szerepe nagyban elősegíti Európa új rendjének
kiépítését, ennek pedig Kelet-Ázsia új rendjére is kih atása leszV15
S bár Csáky István külügyminiszter úgy nyilatkozott a japán sajtó­
nak, hogy ez az egyezmény „politikai szövetségei teremt az eddig is fennálló
baráti viszony helyébe*,116 a csatlós államok részvétele a tengely szövetségi
rendszerében merőben formális maradt, az egyezmény nyomán felálló
katonai és gazdasági szakbizottságokban eleve csak a bárom nagyhata­
lom részvételével számoltak, sőt, a szükségtelen magyar lobbizást elke­
rülendő, előfordult, hogy ezt hivatalosan is megerősítették. 1942. febru­
ár 4-én a budapesti japán, német és olasz követek felkeresték Bárdossy
László miniszterelnököt, s von Jagow német követ kifejtette, hogy a há­
rom ország között 1941. december 11-én létrejött politikai megegyezés
nyomán Németország, Olaszország és Japán 1942. január 18-án katonai
egyezményt kötött, amely a hadműveleti területek egymás közötti fel­
osztását, az e területeken végrehajtandó műveleteket, illetve az ezek so­
rán alkalmazandó együttműködést körvonalazta. A követ hangsúlyoz­
ta, hogy az egyezmény nem érinti közvetlenül a Magyar KirályiHonvéd-
seget.115*17 A háromhatalmi egyezmény eredeti aláírói tehát kifejezésre
juttatták, hogy sem katonailag, sem politikai szempontból nem tekintik
Magyarországot számottevő tényezőnek.

A BUDAPESTI JAPÁN KÖVETSÉG MŰKÖDÉSE

1 9 3 8 -1 9 4 4 KÖZÖTT

1938 cs 1943 között három japán követ állt a budapesti japán külképvi­
selet élén: Macumija Hadzsime (1 938-1939), Inoue Kódzsiró (1 9 3 9 -
1940) és Ókubo Tositaka (1 9 4 1 -1 9 4 3 )3 18 Ókubo 1943 végi távozása

115 M N LO L K428 MTI kőnyomatotok 1940. november 20., november 2 1,r november 22.
1,nM NL OL K 428 MTI kőnyomatotok 1940. december 2,
lJ'H L M. leír. Honvéd Vezérkar főnökének iratai 1 9 1 9 -1 9 4 5 . 1, 89. 1942. 99/kül.
sztgd-1942.
110 Megbízólevél-átadásuk időpontja: Macumija Hadztime 1938. augusztusi 18., Inoue
Kódzsiró 1939. október 4., Ókubo Tositaka 1941. február 6. 1939 novemberétől a buda-

38
után már egészen a háború végéig ideiglenes ügyvivő (Teraoka Kóhei kö­
vetség! titkár) vitte a követség ügyeit.Jíl* Móri Takahasi személyében
ugyan 1944 májusában kinevezték az új japán követet, elhúzódó beteg­
ségére hivatkozva azonban ezt pár hónappal később visszavonták.120
A követeken kívül két követségi titkár (egyikük tolmács-titkár} és kato­
nai attasé (majd 1940-től helyettes is.) képviselte a japán érdekeket Ma­
gyarországon.121
Érdekes, hogy 1944-ig a magyarországi állomáshelyen szolgáló japán
diplomaták a Balkánon, Törökországon és a Szovjetunión át érkeztek és
utaztak haza,122 mivel Japán és a Szovjetunió között a semleges viszony
egészen 1945 augusztusáig fennállt. Josinaka vezérőrnagy, budapesti ka­
tonai attasé esetében például 1942 nyarán került szóba, hogy hamaro­
san felmentik beosztásából és visszahívják hazájába. Ehhez meg kellett
várnia, amíg a szovjet hatóságok kiadják az átutazási vízumot az ő és csa­
ládja részére. Természetesen felmerült annak a lehetősége is, hogy a ke­
leti fronton zajló hadműveletek miatt az utazás nem válik lehetővé. Ez
esetben a tábornok továbbra is megmaradt volna budapesti japán kato­
nai attaséi beosztásában.123 Josinaka végül 1942. november 23-án jelen­
tette be, hogy megkapta a szovjet vízumot, s december 7-én elhagyta
Budapestet.124 A Magyarországról még 1943 novemberében távozó
Ókubo követnek is Szófia felé vezetett az útja, hogy aztán Törökország
érintésével a Szovjetunión át hazájába visszatérjen. 1944-re a háborús

pesti japán követ képviselte országát Belgrádban is. A köztes időszakokban követségi titká­
rok működtek ideiglenes ügyvivőként: 1939. február vége és szeptember vége között
Takeucsi Tokinoszuke, 1940. szeptember vége és 1941. január vége között Inoue
M ászul a ró, J 94 3 novemberétől a háború végéig Teraoka Kóhei állt a képviselet élén. 1938
nyarán rövid ideig Szuva Cutomu követségi titkár is ilyen minőségben működött az új
budapesti japán követ megérkezéséig. HL HM 1938. Elnökség B. oszt. 23.577.
119Ókubo követ működéséhez lásd Ókubo 2001 és Takagava 2015.
l2üM N L O L K.62 26. cím 8. csomó Japán II. rés/.. 23/2,/K ü m .-1944. A japán fél kérte a
kinevezés visszavonásának bizalmas kezelését, azonban a kijelölt japán követ neve addigra
már nyomtatásban is megjelent a budapesti diplomáciai testület tagjainak névsorában. Lis-
redcMm. 1944, 14.
■2i Beosztott diplomaták a budapesti japán követségen: Takeucsi Tokinoszu ke követsé­
gi titkár (1938 - 1941), Szuidó Iszaotolmács-titkár (1 9 3 8 -1 9 4 3 ), Inoue Maszutaró követsé­
gi titkár (J9 3 9 -1 9 4 1 ), Aojama Josinori tolmács-titkár (1 9 4 3 -1 9 4 5 ), Teraoka Kóhei követ­
ségi titkár (1 9 4 3 -1 9 4 5 ). A katonai attasékról bővebben lásd W intcrm antel-Sallay 2 0 0 9 ,
1 4 1 -1 4 8 .
122 MNk OL K 428 MTI kőnyomatosok 8 0 6 . csomó 1944. január 26.
m I rí.HM 1942. Elnöki B. oszt, 4 0 ,5 7 6 . Prodomo.
t24I IL HM 1942. Elnöki R. oszt. 42,878.} Magyar Katonaújság, 1942. december 12, 2.

39
helyzet bizonytalanná tette a hazatérésnek ezt a módját, ezért a buda­
pesti követség többi munkatársa a későbbiekben már nyugat felé vette
útját a front közeledtével.
Az 1938 nyarán újonnan felállított budapesti japán követség székhe­
lye először ideiglenesen a belvárosi Duna Palotában volt, majd az évvégé­
től átköltöztek, a XI, kerületi Kelenhegyi útra. A katonai attasénak 1941-
től saját irodája volt a [T, kerületi Nagyajtai utcában. Tekintettel az ott
őrzött „igenbizalmas természetű" iratokra, a katonai attasé az iroda léte­
sítését követően - biztonsági okokra hivatkozva - bekérte az irodának
helyt adó ház lakóinak adatait a Honvédelmi Minisztériumból,ll?r-
A követség hatéves fennállása alatt a budapesti japán követek külön­
féle eseményeken képviselték kormányukat a magyar fővárosban. Ma­
cumija követ írta például alá 1938. november 15-én a japán-magyar ba­
rátsági és szellemi együttműködési egyezményt és 1939. február 24-én
Magyarországnak az antikom.intern paktumhoz történő csatlakozásáról
szóló jegyzőkönyvet. Ókubo Tositaka budapesti japán követ több ma­
gyar államférfi temetésén vett részt: Csáky István gról külügyminiszte­
rén 1941 januárjában,1-* Teleki Pál gróf miniszterelnökén 1941. április­
ban,17"7 Győrffy-Bengyel Sándor vezérezredes, közellátásügyi tárca
nélküli miniszterén 1942. jimiusban12* vagy vitéz nagybányai Horthy
István kormányzó-helyettesén 1942. augusztusban.1771
A budapesti, japán követek és a követség diplomatái számos, elsősor­
ban kulturális jellegű rendezvényen jelentek mega korszakban. Ezek kö­
zül hivatalos jellege miatt kiemelendő a japán-magyar barátsági és szel­
lemi együttműködési egyezmény végrehajtására megalakult budapesti
biz.ottság tevékenysége: annak évi rendes ülései jelentették a két ország
államközi érintkezésének egyetlen rendszeres fórum át.I3:>Emellett a ja­
pán követek neveivel különböző ünnepségekről tudósító forrásokban is
találkozunk: 1939. december 4-én Inoue Kódzsiró követ fővédnökségé-127

1271 IL I IM 1941. Elnöki B. oszt. 38.527.

Ókubo 2 0 0 1 ,3 9 .
127 MNL OL K 428 MTI kőnyomatosak 798 csomó 1941. április 5 7., Magyar Nemzeti
Mú zeu in Történeti Fénykept ár 10 6 9 / 1954. f k „ 6 2 .5 3 0 0 , 62.5315.
I2S} IM HÍM Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívum 91.078.
IZ1?Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár 62.790.
|:?ÍJ Ezeken japán részről 1940. szeptember 23-án Maszutaró követségi titkár, 1941. jú­
lius 8-án Ókubo Tositaka követ és ln.oue Maszntaró köveiségi titkár vett részt. Külügyi
Szemle, 1940/6. sz. 525. cs 1941/6. s*. 4 8 3 - 4 8 4 .

40
vei Kassán japán kuhúrnapokat rendeztek.111 A követ ottani koszorú­
zásáról a filmhíradó is megemlékezett.132 1940. február I l-én a japán
államalapítás 2600, évfordulójának ünnepén Inoue követ üdvözlő be­
szédet mondott és estélyt adott.133 Kiemelt esemény volt a Magyar Tűz­
harcos Szövetség és a Magyar-Nippon Társaság által szervezett ma­
gyar-japán. bajtársi ünnepség 1942. április 19-én Budapesten, amelyen
részt vett Ókubo japán követ, Josinaka Vataró vezérőrnagy katonai atta­
sé és helyettese, Nakamura Kenicsi őrnagy valamint Szuicló Iszao követ­
ség! tolmács-titkár. Az ünnepségre meghívták a Honvédelmi Miniszté­
rium tiszti, tiszthelyettesi karát és legénységét.134 Természetes, hogy a
budapesti japán diplomáciai testület tagjai a Magyar-Nippon Társaság
és a Turáni Társaság egyéb rendezvényein is megjelentek, illetve részt
vettek például kiállításmeg nyitókon,13C'
A budapesti japán diplomaták időnként Magyarországra érkező japán
vendégeket is fogadtak - a legkülönbözőbb szinteken. Az 1940-es évek
elején az európai japán diplomáciai gépezet irányítójaként funkcionáló
Ösima tábornok, berlini japán nagykövet 1941 nyarán hivatalos minősé­
gében, 1942 áprilisában pedig magánlátogatáson, Ókubo budapesti ja­
pán követ vendegeként járt Magyarországon.13" Ósima 1941. július 22-
én érkezett Budapestre, ahol Bárdossy László miniszterelnök július 24-
én délután a miniszterelnökségi palotában d é j c u n e r - 1 adott tiszteletére.
Az eseményen megjelentek a budapesti német es olasz követség, illetve
a magyar kormány és hadsereg képviselői, valamint a budapesti japán
követség diplomatái teljes számban. I lorthy Miklós Kenderesen fogadta
a magas rangú vendéget.137 A magyarországi sajtó erről a látogatásról is
részletesen tudósított.

" MNL OL K 428 MTI kőnyom atos*ok 796. csomó 1939. december 2 -3 .; Függetlenség,
1939. december 5. 4.
132 Japán kuk űrnapok Kassán. MFT 824. 1939. december, www.fiImintezet.hu. (Megte­
kintve; 2 0 0 8 . április I.)
Külügyi Szende, 1940/2. sz. 171-172.
IV1H L HM 1942. Elnöki oszt. 21.827. Az eseményről részletesen lásd Sallay 2 0 0 8 ,
1 0 -1 3 .
135 A Turáni Társaság vacsorája. Tolnai Világlapja, 1940. május 29, 22.; Japán elemisták
kiállítása a magyar fővárosban. Külügyi Szemle. 1941/4. 394.; Előkelőségek a haditudósító
kiáll itás on. Magyar Katona újság. 1943. május 8. 3. és Tolnai Világlapja. 1943. május 12. 4,
13,1M NL OL K 428 MTI kőnyoma Losok 803. csomó 1942. április 3-6.
137 M NL ÜL Kő2 25. cím 8. csomó Japán 1. rész. 22.377/1941 -Küm.; MNL OL K428
MTI kőnyomatosok 798. csomó 1941. július 22., 24. és 26.; Pester LloydMorgenblan. 1941,
július 27. 7.

41
 Budapest 1940 januárjában az európai japán (nagykövetek találkozó­
jának helyszínéül szolgált. A megbeszéléseket az európai japán diplomá­
cia legjelentősebb képviselői, a berlini, ankarai és római misszióvezetők
részvételével a budapesti japán követ rezidenciáján tartották meg, s erről
a nemzetközi sajtó szenzációs hírként számolt be.13*
1942 augusztusában a Japán és Mandzsu kuó részvételével zajló Buda­
pesti Nemzetközi Vásárt Berlinben élő magas rangú japán és mandzsu
diplomaták és újságírók tekintették meg, akik látogatást tettek a Magyar
Sajtó Házában is. Kíséretükben Szuidó budapesti japán követségi titkár
és a Magyar—Nippon Társaság elnöksége is ott volt.13*
Katonai vonatkozásban is meglehetősen gazdag volt a budapesti japán
diplomaták programja. Horthy Mik lós kormányzó ünnepélyes kolozsvá­
ri bevonulásán 1940. szeptember 15-én Josinaka Vataró katonai attasé
helyettesével, Nisí Hiszasi őrnaggyal együtt vett részt,140 s az ő kíséreté­
ben tett látogatást 1941. február 10-én a Ludovika Akadémián is.141
Ókubo követ jelen volt a magyar Gyorshadtest keleti hadszíntérről való
hazatérési ünnepségén 1941 decemberében Budapesten.142 A budapesti
japán katonai attasék és helyetteseik rendszeresen vettek részt a Magyar
Királyi Honvédség hadgyakorlatain.143 Az 1940-es évek első éveiben
mind gyakoribbá vált japán katonai küldöttségek látogatása Magyaror­
szágon. Japán mérnök már 1938 őszén megfordult a M. kit. Állami Ha­
dianyaggyár repülőmotor osztályán alkatrészvásárlás céljából, igaz, belé­
pési engedélyt azzal a megkötéssel kapott, hogy a gyártásba semminemű
betekintést nem nyerhet,144 (A dolog pikantériája, hogy ugyanekkor a
kínai-japán háborúban a kínaiak többek közölt a magyar Gamma gyár
légvédelmi automata lőelemképzője segítségével lőnék le a japán vadász-
repülőgépeket.145} 1942. november végén japán katonai főmérnök ma­
gyar hadihidakat tekintett meg és katonai közszállítási ügyekben tájéko-

Külügyi Szemle, 1 9 4 0/2. 162.; Magyar Nemzet, 1940. január 30. 6.;
’ ^M N L C L K.428 MTI kőnyomata sok 8 0 4 . csomó 1942. augusztus 13.; Az Országos
Magyar Sanokamara évkönyve, 1943. Budapest, 1943. 3 4 - 3 5 .
M:- HL HM 1941. Elnöki B. oszt. 43.611.
Ml Uttíovikás évkönyv, X IX . évi'., 1941. decem ber 100.; HL HM 1941. Elnöki R. oszt,
8497,
142Magvar Katonaújság, 1941. december 2 0 .3 .
HL HM 1939. Elnökség B. oszt. 30.977.; 1941. Elnökség B. oszt. 6 6 .9 3 9 . és 71.212.
K4H L H M 1938. Elnökség B. oszt. 51.126.
145 H LM , klr. Honvéd Vezérkar főnökének iratai 1 9 ( 9 - 1 9 4 5 .1. 89. M. kir. Honvéd Ve­
zérkarfőnöke k oszt. 1938. 2636. Hungárián eamnmic 1946 , 10.

42
zódotl Magyarországon.146 1943 júniusában Berlinben, illetve Rómában
tartózkodó japán tisztek és mérnökök a budapesti Gamma Műveknél
tettek látogatást. Ugyanez a delegáció Diósgyőrött orosz vas-és acél hadi-
zsákmányt is megtekintett, illetve ellátogatott a Ganz gyárba, a MA-
VAG-ba és a Weiss Manfréd Művekbe.147 A japánok nemcsak a magyar
hadiipar, hanem a magyar lótenyésztés iránt is érdeklődést mutattak.
1936-ban a japán katonai attasé 1 0 0 0 magyar ló vásárlását helyezte ki­
látásba, amelyből kifolyólag 1937-ben japán állatorvos őrnagy tekintette
meg a bábolnai ménest.148 1941, októberben ismét japán állatorvos őr­
nagy látogatott el a bábolnai ménesgazdaságba.149 Mindezeket a látogatá­
sokat a mindenkori budapesti japán katonai attasé (vagy helyettese) ko­
ordinálta.
A rendelkezésre álló források alapján megállapítható, hogy 1938-
tól150 Magyarország hadszíntérré válásáig a magyar Honvéd Vezérkar
egyes részlegei a szovjetellenes katonai hírszerzés, rejtjelfejtés és kémel­
hárítás terén szorosan együttműködtek a budapesti japán katonai atta­
séval (és a mellé beosztott tisztekkel és tisztviselőkkel),151 A Magyaror­
szággal ápolt hírszerző kapcsolatok felértékelődéséhez japán szempont­
ból hozzájárulhatott egyrészt az a tény hogy Kárpátalja visszacsatolásával
Magyarország is szomszédos lett a Szovjetunióval, másrészt a német­
szovjet megnemtámadási egyezmény 1939. augusztusi megkötésével
egyértelmű visszalépés történt a japán-német hírszerzési együttműkö­
désben is.152 Ráadásul Lengyelország szeptemberi katonai lerohanását
követően az ottani japán rejtjelfejtő részleg tagjai a Szovjetunióval hatá­
ros államokba, többek között Magyarországra települtek át.151 A magyar
határokon túl hasonló természetű együttműködés jött létre többek kev

14l>H L H M 1942. Elnöki B. oszt, 71.686,

147 H L HM 1943, Elnöki B. oszt. 33.312,, 3 4 .2 0 2 és 40.127. Ehhez lásd Japán katonai
delegáció a W M gyárban. B FLXV . 19. doboz - Vegyes iotógyüjtcmeny,
143H L HM 1936. Elnökség B. oszt. 35.573.; HL HM 1937. Elnökség B, oszt. 11.093.
14*H L H M 1941. ElnökiB. oszt. 68.645.
A z együttműködést 1938-ban Andorka Rudolf vezérkari ezredes, a Honvéd Vezér­
kar főnöke 2. osztályának vezetője létesítette, lásd Haraszti 2007, 4 1 5 - 4 16.
' -1 Egy Liza 1inas levelében Arnbrózy Lajos bécsi magyar követ már 1927-ben arról tájé­
koztatta Walko Lajos külügyminisztere hogy ottani vélemény szerint a bécsi japán követ­
ség egyetlen komoly feladata a Szovjetunió elleni kémszolgáiat teljesítése volt. M N L ÜL
K.62. 26, d m , 8. csomó Japán. L rész. 143/pol. sz 1927. december 21,
Inaba 2 0 0 8 , 127,
151 Inaba 2 0 0 8 , 126,

43
zott a moszkvai, a helsinki és a stockholmi japán katonai attasékkal is.154
Utóbbi magyar együttműködéssel tervezte egy Svédországot, Spanyol-
országot és Portugáliát összekötő titkos japán rádióhálózat felállítását J-5
Erre végül nem került sor, azonban amikor 1942-ben Magyarország dip­
lomáciai kapcsolatai Egyiptommal megszűntek, a Kairóból hazatérő
Marosy (Mengele) Ferenc ügyvivő a korábban britellenes hírszerzésre
használt követségi rádiófelszerelést a kairói japán követnek adta át.15*
A magyar-japán hírszerzési-rejtjelfejtési együttműködés összességében
az alábbi területekre terjedt ki: szovjet táviratok elfogása magyar terüle­
ten,157 híranyag és rejtjelezett táviratanyagok cseréje158 és rejtjelfejtés.
A katonádíplomáciai kapcsolatoknál említjük meg azt a tényt is, hogy
a magyar vezetés a később Hitler bizalmasaként elhíresült Ósi m a159 ber­
lini japán nagykövet révén kísérelt meg célzott lobbitevékenységet foly­
tatni a német kancellárnál Ujszászy István feljegyzéseiben olvashatjuk,
hogy a 1940 nyarán a Honvéd Vezérkar főnöke, „Werth vezérezredes Josi-
n ak a vezérkari ezredes útján az erdélyi kérdés rendezésénél Q shim a berlini
k ö v e t »közbenjárását« Hitlernél érdekünkben szintén igénybe v e t t e " Míg
ettől az egy kivételtől eltekintve a magyar-japán katonadiplomáciai
kapcsolatok a diplomáciai kapcsolatok egészére jellemző protokolláris
külsőségek szintjén maradtak, addig a szovjetellenes hírszerzés és rejtjel­
fejtés területén mindkét vezérkar számára fontos együttműködés ala­
kult ki.

W interm antcl-Sáliay 2009, 145 -1 4 6 .

"s Charles Fenyvesi: 1leírom összeesküvés. Kundsxedr tábornagy, Ccwarh tengernagy és a
zsidó mérnök, akt megmenthvne volnü F.nrópát. Budapest, 2007, 475.
IMHaraszti 2007^ 5 1 9 -5 2 0 .
ínaba 2 0 0 8 ,1 2 6 .
1?s Haraszti 2007, 415.
™Ősim a, 1 9 4 0 -1 9 4 5 között berlini japán nagykövet, a második világháború éveiben
- tudtán kívül - folyamatos értesülésekkel látta ela szövetségeseket, hiszen Berlinből To­
kióba küldött rád lejelentéseinek rejtjel kódját az amerikaiak már 1940-ben megfejtették,
sőt azokat az oroszok is olvasták. Paradox módon a Hitlerrel és Ribbentroppal is bizalmas
viszonyban álló Ósimától szerezték talán legértékesebb értesüléseiket példának okáért a
normandiai partraszállás tervezői i$r hiszen Ósima húszoldalas jelentést küldött Japánba
az Atlanti Falnál tett 1943. novemberi látogatásáról, amelyben részletesen beszámolt az
észak-franciaországi óceáni partszakaszt védő német erők létszámáról, összetételéről és
pontos elhelyezkedéséről. Lásd Boyd 1993.
1MÍHaraszti 2ÜÜ7r 416.; Ádám 1970, 4 9 9 - 5 0 0 .

44
A TOKIÓI MAGYAR KÖVETSÉG MŰKÖDÉSE
1939 ÉS 1944 KÖZÖTT

A tokiói magyar követség élén 1939-től a második világháború végéig

két követ, Ghika György (1882-1966J és tassi Végh Miklós (1 8 9 2 -7) vál­
totta egymást.161 Ghika 1939. szeptember lö-án kapott megbízást a to­
kiói követség vezetésére, 1939. december elején érkezett meg Japánba,
megbízólevelét pedig csak egy jó fél évvel később, 1940. június 17-én
nyújthatta át Sóvá (Hirohito) császárnak, így alig több mint fél évet töl­
tött hivatalosan is a követség élén, am ikor 1941 februárjában átvezényel­
ték Washingtonba, ahol a Pearl Harbort követő magyar hadüzenetig
hátralévő szűk öt hónapban vezette a magyar külképviseletet,162 Végh
Miklós kinevezésére 1941, március 12-én, tokiói megbizólevél-átadására
pedig 1941. június 11-én került sor, Mandzsúriában már Ghika is ren­
delkezett akkreditációval fő 1940. június 17-én, utóda pedig 1942. ápri­
lis 25-én adta át megbízólevelét Pu-ji császárnak), emellett Végh 1942.
március 25-én a nankingi kínai nemzeti kormányhoz is akkreditálta­
tott, s megbizólevél-átadására Vang Csing-vei elnöknél 1942. április 25-
én került sor.'63
Kiküldetésükkor mindkét misszióvezető a tényleges követi cím el­
nyerése helyett csak a rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri
ranghasználattal lett felruházva. Tényleges diplomáciai rangjuk 1. o. fő­
konzul, illetve I. o. követ tanácsos volt, Ghika New York-i áthelyezése
után, 1941 júliusában, Végh pedig csak 1943 decemberében, jó másfél
évvel tokiói hivatalba lépését követően kapott tényleges rk. követi kine­
vezést. Ghika és Végh is a korabeli magyar külügyi szolgálat második
vonalába tartozott, ugyanakkor mindketten több évtizedes diplomáciai
rutinnal rendelkeztek: Ghika 1906-ban lépett még közös külügyi szol-

lo[ Életrajzi adataikra, illetve a tokiói követség működésére vonatkozóan lásd Pritz
1994, 4 4 0 ., 4 4 9 - 4 5 0 ., 4 6 4 - 4 6 5 .
ÍWEzt követően 1941. december 15-én nyugdíjaztatok, s külügyi pályafutása végezté­
vel 1943 februárjában a Magyar Érdemrend nagykeresztje kitüntetésben részesült. K é­
sőbb aktív szerepet vállalt az emigráns diplomatákból alakult - Horthy Miklósnak a né­
met megszállás nyomán is az államfői székben maradása után jelentéktelenségre ítélt -
Követi Bizottság munkájában. A Követi Bizottság történetéhez lásd Kellner 1983,
2 5 1 -2 5 6 ,
Mandzsu részről Lü Í-Wen berlini követet akkreditálták Magyarországon, aki a kor­
mányzónak 1940. október 4-én adta át megbízólevelet. Ugyanő látta el a mandzsu bábál­
lam bulgáriai, finnországi, dániai és szlovákiai képviseletét is.

45
gálatba, míg Végh 1918-ban, a Honvédelmi Minisztérium állományából
lépett át az immár önálló Külügyminisztériumba* Tokió előtt Ghika
Misben, Milánóban, Hamburgban és New Yorkban, Végh pedig Prágá­
ban, Párizsban, Madridban, Bukarestben és Washingtonban szolgált.
Sőt, Ghika 1919 után folyamatosan - igaz, hogy konzuli vonalon - misz-
szióvezetői állásban dolgozott: 1919 cs 1927 között a hamburgi, 1927 és
1939 között pedig a New YorH főkonzulátust vezette. Végh pedig több
külszolgálatán első beosztottként, tehát a követ helyetteseként dolgo­
zott például a madridi és a washingtoni külképviseleten (ahonnan töb­
bek között a japán külpolitika alakulásának amerikai értékeléséről is
küldött jelentést164), és a miniszteri kabinetben (1924-1927) vagy a Pro­
tokoll Osztály élén (1 938-1941) eltöltött belföldi évei is hozzájárultak a
szükséges diplomáciai tapasztalat megszerzéséhez.
A misszióvezető mellett kezdetben még két központi kiküldött
- dr. I labán Jenő, és Halász Zoltánnc - szolgált Tokióban, akiknek a sze­
mélyében a követség rövid fennállása alatt nem történt változás. Habán
Jenő közgazdász, hírlapíró sajtóelőadóként,1-5 a Külkereskedelmi Hiva­
tal levelezőjeként és a Magyar Távirati Iroda japáni tudósítójaként évek
óta kint élő, s Jokohamában többek között egy magyar éttermet is üze­
meltető Metzger (Watanabe) Nándor pedig 1943 őszétől követségi tol­
mács-titkárként kapott tiszteletdíjas megbízást a követségen.1*6 Kette­
jük életrajzában is sok a közös vonás: mindketten jól beszéltek japánul,167
olyannyira, hogy korábban tanították is Budapesten a nyelvet, később

]tiiMNL Oh K63 114. csomó 1930 42/p o l/1930. Washington D O B O Z C , 1930. okió­
bor 20. Japán külpolitikájának új orientációja.
'^Követség! titkári előléptetését főnöke 1945 tavaszán kezdeményezte Budapestnél.
MNL C L X IX -J-4 5 4 5 /1 9 4 4 1 la bán Jenő dr. sajtóelőadó titkári kinevezése.
,Wl MNL OL X IX -J 45 Tokiói követség iratai, l, doboz 3 0 8 /1 9 4 3 . Tokió, 1943, október
1, Metzger Nándor tiszteletdíjas ünnepélyes fogadalomtétele. Metzgerhez lásd még Kiss
2 0 1 3 .1 2 3 - 1 2 8 .
Ifi7 Habán több éven keresztül vezette a Turáni Társaság nyelvtanfolyamait Budapes­
ten; Mctzgernek pedig, aki a ma gyár-csehszlovák hat ár megái lapító bizottság japán tagjai­
nak és a SZEB japán delegációjának titkáraként került kapcsolatba a távol-keleti szigetor­
szággal, több műfordítása (Arany János: Toldi, Petőfi Sándor: János vitéz) és egy magyar
történelemről összeállítóit 272 oldalas kézikönyve (Hangarisi. 1listoria Nobilis Gentis Un-
garorum. A primis exodiis per saeculorum glóriám necnon tribulationes usqneaddies nostros
Compinxit ín lingua iaponca ediditque Ferdinandus W. Mct/.ger. Prooemium seribente
Prof Dr. K. Siratod [A magyar nemzet történetei, 1937) jelent meg japánul.

46
pedig szótárírásra is adták a fejüket,168 kiküldetésük előtt Magyarorszá­
gon rendszeresen publikáltak japán vonatkozású írásokat,1169 bekapcso­
lódtak a japán cserekapcsolatok ápolásába, illetve a Turáni Társaság
szervezeti életébe.170 Később is mind a ketten aktívan foglalkoztak új­
ságírással is: 1945 után Habán argentínai, Metzger pedig egyesült álla­
mokbeli emigrációja során rendszeres szerzői lettek a helyi magyar
folyóiratoknak.
A tokiói követségen a Gazdaságpolitikai Osztály javaslatára eredeti­
leg még egy kiküldött, egy külgazdasági ügyekben is jártas diplomata, a
braziliai ügyvivősége idején ezen a téren már bizonyító Szentmiklósy
Andor tanácsos is megbízást kapott, ám az ő kihelyezését végül érthető
személyzeti okokból hatálytalanították.171 (A tapasztalt diplomata
ugyanis a politikailag teljesen érdektelen tokiói kiküldetés helyett - egy
rövid berlini kitérőt követően - 1941 őszétől előbb a Politikai Osztály
vezetőjeként, 1943 júliusa és 1944 áprilisa között pedig külügyminisz­
ter-helyettesként dolgozott, mígnem a német megszállók letartóztatták
és 1945-ben a dachauí koncentrációs táborban vesztette életét. Szent­
miklósy Andor nevét ma emléktábla őrzi a Külügyminisztérium Bem
rakparti épületén).
A tokiói követség a legelső időszakban az Imperial Hotelben műkö­
dött, majd a japán főváros Kódzsimacsi kerületében béreltek ingatlant a
misszió részére. 1942 és 1943 nyarán Hajamában, az előkelő tengerparti

16? Habán volt az első portugál-japán szótár szerzője: Diccionario JaponvS'Portugués-

Espanol de ideogramas de uso cotidiano (Bueanos Aires, 1985); Metzger töredékben maradt
Nagy magyar-japáni szótáráról (Tokió, 1945) lásd Máté 2 0 0 9 .
,b9 Metzger Nándor; Japánok a magyarokért. Magyarország, 1918. december 20.; Uő:
Egy japán követségi dragomán a magyarokról. Magyarország, 1918. december 22. Habán
1936; Habán 1937.
1'" Metzger az 1930-as évek első felében magyar nép- és iparművészeti kiállítást szerve­
zett több japán nagyvárosban, am iért 1938-ban a kormányzó a Magyar Érdemrend lovag­
keresztjével tüntet le ki, MNL OL K27. 1938. június 23. Habán is több előadást tartott a
M agyar-Nippon Társaság vagy a Turáni Társaság rendezvényein, ez utóbbiban Habán vá­
lasztmányi tagként, Metzger pedig a társaság titkáraként tevékenykedett.
Kirendelve 1940. február bő elejével. A kirendelés hatálytalanítását lásd Külügyi
Közlemények 1940/4. 60. levesen szerepelteti ezért 1 9 3 9 -1 9 4 0 -r e vonatkozóan a Ma­
gyarország és a második világháború című dokumentumgyűjtemény a diplomatát a tokiói
követség személyi állományában (Ádám etal. 1959, 509,). Szegedy-Maszák Aladár vissza­
emlékezése szerint ugyanakkor Szentmiklósy megfordult Japánban. (Szegedy-Maszák
1996/11, 12. és 214.) Kiküldetésének elrendelése után az ingóságai bizonyosan kiszállíttat­
tak Tokióba, a kiszállított bútorokon a misszió felszámolását végző sajtóelőadó 1947-ben
adott túl.

47
üdülővárosban vett ki „nyári házat" a képviselet számára Végh követ.
1944 januárjában a misszió éppenhogy csak átköltözött Tokió Sibuja ne­
gyedébe - Josida Sigeru későbbi japán miniszterelnöktől (1946-1947,
1 9 4 8 -1 9 5 4 ) bérelve az új ingatlant - , amikor a japán Külügyminiszté­
rium a világháborús helyzetre való tekintettel a teljes diplomáciai testü­
letet vidékre költöztette: így 1944, márciustól lényegében 1945 végéig
Szengokuharában, a Hakone-tavi üdülőtelep egyik szállodájában végez­
ték munkájukat a kiküldöttek.
Tekintettel arra, hogy a két világháború között Magyarország és Kína
között nem létesült diplomáciai kapcsolat, 1940-től a Tokióban felállí­
tott követség gyakorolt konzuli érdekvédelmet a japánok által megszállt
kínai területeken élő magyarok felett is. A távol-keleti magyar kolónia
érdekeit szem előtt tartva a Külügyminisztérium 1942 folyamán - a to­
kiói követség felügyelete alá rendelve - Sanghajba, illetve Harbinba,
Mandzsúria fővárosába is tiszteletbeli konzult nevezett ki Hudec (Hu-
gyec) I .ászló építész - Sanghaj számos ma is álló art-deco épületének vi­
lághírű tervezője illetve Schulteiss László személyében.172
A konzuli érdekvédelem ezekben a háborús időkben nem csak üres
szólam volt, a kiküldöttek valóban életeket mentettek: a tokiói külkép­
viselet jóváhagyásával végezte munkáját a több ezer - zömében német
cs osztrák, valamint számos orosz, lengyel és cseh - sanghaji zsidó mene­
kült173 között menedéket lelt magyar zsidók lejárt személyi okmányait
meghosszabbító sanghaji tb. konzulátus17417és az igazolványok felülbé­
lyegzésével szintén fontos zsidómentő tevékenységet folytató Komor Bi­
zottság.1- Sőt, a rendkívüli helyzetre való tekintettel a követség a Tokió­
ban élő Nagy József szalézi szerzetes nyomdájában után is gyártatott
(tehát lényegében hamisított) üres magyar okmányokat, hogy ezzel is

172 A sanghaji képviselet felállításáról 1942. augusztus II-én, a harbiniról 1942. decem­
ber 22-én döntött a Minisztertanács, a képviseletek 1943-ban kezdték meg működésüket.
j7:: A sanghaji zsidó menekültek életéről lásd Vámos 2005.
1:4MNL OL X I X -M 5 Tokiói követség iratai, 1. doboz K -42/1945 1945. április 20.
Sangháji m. kir. konzulátus által kiállított személyazonossági igazolványok. Ehhez lásd
még: Winterrnantel-Sallay 2009, 156-157.
17SM N L O L K 1 0 3 2. csomó 1 9 4 1 -1 9 4 4 2. K-259/1943. Tokió, 1943. június 5. Személy­
azonossági igazolványok szövege. A Kuhn&Komor jokohamai műkincs kereskedő cég
egyik alapítójának, Komor Szigfridnek liát gyakran említik - tévesen - sanghaji tisztelet­
beli konzulként. Komor Pál a világháború alatt valójában az ún. Nemzetközi Bizottság
(vagy Komor Bizottság), teljes nevén az International Com m ittcc fór the Organization of
Europcan Refugees in China tiszteletbeli titkáraként tevékenykedett Sanghajban.

48
segítsék a térségben élő honfitársaik helyzetét.17*' A konzuli védelem
mellett a tokiói, követség egyfajta kultúrmissziót is folytatott a térségben
élő magyarok irányába, magyar nyelvű hírblokkokat készíttettek több
távol-keleti adó részére, s Metzger Nándor szerkesztésében jelent meg a
Keletcízsiai M agyarság című folyóirat, melyet tucatnyi kelet-ázsiai or­
szágban terjesztettek.
A tokiói követség működésének feltérképezéséhez csak töredékes le­
véltári források és a korabeli sajtójelentések állnak rendelkezésünkre.
A misszió politikai jelentömunkájáról részleges képet nyújtanak a Ma­
gyar Országos Levéltárban fellelhető követjelentések, a mindennapi dip­
lomáciai tevékenységről sokkal konkrétabb és természetszerűleg bizal­
masabb információkat tartalmazó, Budapest és Tokió között váltott évi
több tucat rejtjelezett üzenetváltásból, az un. számjeltáviratokból azon­
ban alig maradt fenn egy-kettő* A fennmaradt követjelentések túlnyo­
mó része két témát taglal: a japán belpolitika változásait vagy a csen­
des-óceániai hadszíntér alakulását. (Nagy kérdés persze, hogy ezek a
Budapestre jókora késéssel érkező, 3-5 oldalas elemzések bírtak-e egyál­
talán bármilyen jelentőséggel a magyar külpolitika döntéshozói számá­
ra, Főleg, hogy a jelentések alapjául szolgáló információk a világ vezető
hírügynökségeinek tudósításait átvevő Magyar Távirati Iroda kőnyoma­
tosainak revén napi frissességgel, magyar nyelven - mai szemmel elké­
pesztő részletességgel és mennyiségben - amúgy is elérhetők voltak Ma­
gyarországon.) A megőrződött számjeltáviratok sem okoznak nagy meg­
lepetést a korszak magyar diplomáciatörténetével foglalkozó kutatónak,
amennyiben megerősítik azt a sejtésünket, hogy a japán kormánynál el­
érendő, szigorú értelemben vett politikai feladata a tokiói magyar követ­
nek nemigen akadt.
Érdekes ugyanakkor, hogy ha hihetünk Ujszászy István visszaemléke­
zéseinek, akkor Végh Miklós tokiói követ is azon misszióvezetők közé
tartozott, akik állomáshelyükön a Honvéd Vezérkar főnöke 2* osztálya
részére katonapolitikai felderítést is végeztek.177
Ugyancsak kevés támpontot kínálnak a követjelentések a magyar dip­
lomaták japán kapcsolati körére vonatkozóan, ezért bizonyosan csak a
japán arisztokrácia néhány magyarbarát tagjáról (Nabesima Naokazu őr-

M N L OL K 103 1941 L 792/1941. Tokió, 1941. november 28. Személyazonossági

igazolvány űrlapok nyomtatása.
177 Haraszti 2 0 0 7 592.

49
gróf, Micui Tákaharu báró) állítható, hogy összeköttetéseik révén segí­
tették a magyar követ munkáját..17* Eckhardt Tiborra hivatkozva egy
amerikai kutató beszámol arról is, hogy Ghika György magyar követ kö­
zös lepidopterológiai érdeklődésüknek köszönhetően kimondottan jó
személyes viszonyt ápolhatott Sóvá császárral, azonban a japán udvari
etikett ismeretében nem tartjuk valószínűnek, hogy a Magyar Királyság
követe a japán uralkodóval a teljes tokiói misszió vezetői kar számára ren­
dezett évi 2-3 kötelező udvari fogadáson és cercle-ön váltott udvariassági
mondatokon túli viszonyt ápolhatott volna a második világháború évei
alatt.
A korabeli sajtóbeszámolók alapján elmondható ugyanakkor, hogy a
tokiói követség a háborús évek miatt Magyarországon és Japánban is be­
vezetett hadigazdasági korlátozások ellenére is kísérletezett bizonyos
gazdaságdiplomáciái tevékenységgel, elsősorban magyar agrártermékek
promóciójával. Az 1930-as évek végére valamelyest fellendülést mutató
kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok további bővülését a háborús viszo­
nyok miatt ellehetetlenült tengeri szállítás is jelentősen gátolta: korabeli
beszámolók több száz vagon nyi, magyar vevőik által kifizetett, ám a szál­
lítási kapacitások hiánya miatt amerikai és japán kikötőkben veszteglő
áruról tettek említést.17*’ 1940-ben többször megfordult ugyan Jokoha-
ma kikötőjében a Neptun Rt. Nyugat gőzöse is - s ezen alkalmakkor a
magyar követ fogadást adott a hajó tisztikarának1X0 - azonban ekkor
már a hajó ausztrál bérletben volt, és a magyar tengerhajózás többi gőzö­
séhez hasonlóan a szövetségesek felé teljesített szállításokat.IHI
A kétoldalú kapcsolatok jellegének megfelelően a tokiói követség a
kulturális diplomácia területén mutatkozott legaktívabbnak, számos
kulturális esemény, kiadvány, rádióműsor és csereprogram valósult meg
1 9 4 0 -1 9 4 4 között Japánban a magyar követ és beosztottai segítségével,
ösztönzésére vagy részvételével. Nagy sikere volt például Haar Ferenc
kolozsvári fotóművész tokiói és vidéki kiállításainak vagy Veress Sándor

l7* 19 4 0 augusztusában például „a japán politikai és társadalmi élet előkelőségei* ftigá­

tlást rendeztek a tokiói Főnemesi Klubban Ghika György tiszteletére. M NL O L K428
MTI kőnyomatosok 797. csomó, 1940, augusztus 23.
L?qSeres 2 0 0 8 , 78.
'* JM N L O L K 4 2 8 MTI kőnyomatosok 796. csomó 1940. január 20.
IS1 Horváth József: Magyar kereskedelmi hajók hadi szolgálatban: a Kelet ás Nyugat gő­
zös sorsa a második világháborúban. Hadtörténél™: Közlemények, 2 0 0 5 /4 . 1119-1139.;
Zsigmond Gábor: A Nyugat gőzös háborús szereplése. Haditechnika, 2 0 0 6 /5 .

50
zeneszerző - a japán császárság fennállása 2 600, évfordulójára kompo­
nált - szimfóniájának a tokiói Kabukiza színházban tartott 1940. de­
cemberi ősbemutatóján. A japán háborús helyzet romlásával és a Tokió
elleni légitámadások sűrűsödésével természetesen a kulturális együtt­
működés lehetősége is beszűkült.

A HORTHY-KORT M AGYAR-JAPÁN
KAPCSOLATOK JELLEGE

Nem kétséges, hogy ennek a kétoldalú relációnak a két világháború kö­

zötti évtizedekben igen szerény volt a jelentősége. A századelőn Japán az
európai kérdésekbe nem kívánt beleszólni, az első nagy háború után is
önkorlátozóan viselkedett. Azután a harmincas évekre megváltozott a
helyzet. Az 1936-ban Németországgal megkötött antikomintern pak­
tum, amelyhez majd hamarosan Olaszország is csatlakozott, e hatalmak
Szovjetunió elleni együttműködését tette nyilvánvalóvá. Az 1940 szep­
temberében e három nagyhatalom között létrejött három hatalmi szer­
ződés már nem csupán a Szovjetuniót, hanem a Brit Birodalmat és az
Amerikai Egyesült Államokat is fenyegette.
A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok látszólagos felívelése és a to­
kiói követség 1939 derekán történt felállítása ebbe a keretbe illeszkedik.
Bár ismert tény, hogy a trianoni sokk hatására a magyar politikai-külpo­
litikai gondolkodásban felerősödtek a Nyugat-ellenes érzések, hódított a
turanizmus, a keleti gondolat, a tokiói követség felállítását a közvéle­
mény két évtizeden át nem tudta kikényszeríteni. A külügyi igazgatás
ellenállását ugyanakkor az igen nyomorúságos anyagi viszonyok is erősí­
tették. Hiszen magyar külképviseletek felállítására döntően Európában,
illetve a nagyvilágban főleg csak ott került sor, ahol számottevő magyar
diaszpóra élt.
Az is tudnunk kell, hogy a tengelyhatalmak táborán belül az azonos
szövetségi rendszerhez tartozás ténye nem teremtette meg automatiku­
san a közvetlen politikai összeköttetést a tábor egyes tagjai között. És az
is tény, hogy a német-japán szövetség is jóval ellentmondásosabb volt
annál, mint azt sokan gondolják még napjainkban, is.
A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok tehát sokáig meglehetősen
súlytalanok voltak. És ezt a súlytalanságot a szakember szeme előtt ter­
mészetesen nem fedheti el a tcngelyhatalmi szövetségi rendszernek a

51
sajtóban és a politikai nyilatkozatokban megjelenő képe; a látványosan
bővülő kulturális cserekapcsolatok, a turisztikai hivatali apparátus által
a visszatért felvidéki és észak-erdélyi területeken szervezett japán propa­
gandarendezvények, a turanizmus napjainkban is újból lei-fel búk kanó
délibábos mítosza, s végül a még szerény diplomáciai eszköztárral sem
rendelkező Száiasi-rezsim Japánnal kapcsolatos vágyképei. Az 1945
előtti „szoros magyar-japán viszony" illúziójának fenntartásában úgy
véljük, hogy a népbírósági, perekben felmerülő japán utalások vagy a ren­
deletileg betiltott „fasiszta" kiadványok között felsorolt japán vonatko­
zású művek, réven szerepe volt egyébként a második világháborús össze­
omlást idővel követő szuvjetizálásnak is.
Ha megvizsgáljuk, hogy a magyar hivatalosság különböző szintjein
hogyan jelent meg Japán, mi volt a japán relációhoz való hozzáállás, ak­
kor úgy tűnik, hogy lényegében senki nem tulajdonított a japán kapcso­
latnak különösebb jelentőséget. Ami az államfőt illeti, Horthy Miklós a
nyilvánosság előtt a protokolláris elvárásoknak megfelelően udvariasko-
dott és felmondta a „baráti és rokon" Japán kapcsán megszokott szokásos
szólamokat: „a m agyar nép mindig meleg érdeklődéssel fordult Japán , a
messze Kelet vezető országa, nemzete felé. Meleg rokonérzésének m indenkor
kifejezést is adott" - hangoztatta például az 1931-es művészeti kiállítás
megnyitóján a Nemzeti Szalonban.182 Nagy nemzetközi „keresztes há­
borújának" eltervezéselcor a kormányzó a távol-keleti nagyhatalommal
is számolt; az 1932 októberében készített, nemzetközi szovjetellenes
összefogást kezdeményező, ám végül kéziratban maradt memorandu­
mát a nyugati világ vezetői mellett a japán császárnak is megcímezte.183
A színfalak mögött viszont Horthy később meglehetősen lesújtó véle­
ménnyel nyilatkozott - történetesen épp a budapesti amerikai követ
előtt - a japánokról,184
Teleki Pál bizonyosan egészen átfogó ismeretekkel rendelkezett Ja­
pánról, hiszen a szigetország felfedezésének történeti kartográfiája ké­
pezte földrajztudományí munkásságának egyik központi témáját, és e

M X L O í. MTI Kőnyomatosok IC128 791. csomó. 1931. május 2.

1X3Horthy Miklós emlékirata huszonhárom államfőhöz a Szovjetunió elleni nemzetközi ösz-
szefogás ügyében. Közli Színál-Szűcs 1962. 1 2 1 -J 25.
^ Frank T 2 0 0 2 , 158.

52
tárgyban írott műve, az Atlasz ajap d n i szigetek cartographiájának történe­
téhez - rangos svájci és francia elismerésben is részesült.10'
Márai Sándornak egészen a közelmúltig kéziratban lappangó vissza­
emlékezéseiből tudjuk ugyanakkor, hogy például Bethlen István is meg­
lehetősen pontos ismeretekkel bírt a távoli szigetországról: „Emlékezem,
egyszer Japán ról beszéli valaki, s Bethlen az előad ó szavába vágott, tíz percen
át helyesbített, és e tíz percben olyan tökéletes képei rajzolt Japán történelmé­
ről, társadalm i berendezéséről, a csendes-óceáni Létben elfoglalt szerepéről és
hivatásáról, mini h a valam ilyen szakm ai előadási tartott volna, amelyre so­
káig készük.***6
Gömbös Gyula több beszédében, így az Ébredő Magyarok 1926-os or­
szágos nagygyűlésén is elismerően nyilatkozott a „japán, fájj öntudat és
egység" erejéről, és többek között a numerus clausus módosításának
1928-as vitájában is a „szamuráj rend szellemét" állította példaként a „faji
és kulturális szempontból" egyaránt „öntudatos" magyar szellem elé.187
Más vezető politikusok korabeli hivatalos nyilatkozataiban és későbbi
visszaemlékezéseiben - eddigi ismereteink szerint - sem nagyon találni
olyan politikusi értékelést, amelyből fel lehetne térképezni, hogy ho­
gyan vélekedett, illetve milyen ismeretekkel rendelkezett egyáltalán a
magyar politikai elit Japánról. (Kivéve természetesen a nyilasokat és
hungaristákat: az 1938-as kultúregyez meny becikkelyezésekor egyedül
Hubay Kálmán méltatta a magyar-japán közeledés politikai jelentősé­
gét, és a kormányprogram szintjére is csupán egyszer, a Szálasi-rezsim
alatt emelkedett a japán reláció). Ezért a hazai külpolitika, külpolitikai
gondolkodás általános jellemzői alapján megkockáztathatónak véljük
annak megállapítását, hogy a kormányzat és a magyar politikai elit a ma­
gyar külpolitika szempontjaiból közvetlenül egyáltalán nem, csak kül­
gazdasági megfontolásokból számolt Japánnak
Nem túlzás kijelentenünk, hogy a két háború között a magyar-japán
diplomáciai kapcsolatokban bilaterális politikai kérdések egyszerűen
nem merültek fel. A reláció politikamentességét jelzi az a tény is, hogy
néhány interparlamentáris delegáció magyarországi felbukkanásától, il-

B‘ Ablonczv 2 0 0 5 , 7 2 -7 4 . A japán történelem ismeretéről tanúskodik továbbá Teleki­

nek Nacionalizmus és internacionalizmus címmel a Kathnlikus Szemle hasábjain megje­
lent 1937-es tanulmánya, lásd Ablonczv 20ÜÜ, 3 2 2 -3 2 3 .
ISli Márai 2013, 144.
,p7 Vonyó 2 0 0 4 , 3 0 8 - 3 0 9 . és 3 5 3 - 3 5 4 .

53
let ve a japán császári család néhány tagjának magánlátogatásaitól elte­
kintve a vizsgált korszakban nem történt semmilyen fontos felső szintű
látogatás.1** Magyar és japán politikusok között egyetlenegy megbeszé­
lésre sem került sor a korszakban: magyar vezető nem utazott Japánba,
az Európába látogató vezető japán politikusok pedig csak Moszkvában,
Berlinben és Rómában (s elvétve Londonban) álltak meg tárgyalni.
A hivatalos politikától eltérően a civil szféra egy jól körülhatárolható
része, a vezető posztjaikon neves politikusokat és közéleti személyisege­
ket is felvonultató baráti társaságok, a magyarországi turáni és japánba­
rát szervezetek maroknyi aktivistája belekapaszkodva a magyarság kele­
ti eredetébe, s délibábos világlátásuktól sarkallva viszont a jelek szerint
politikai szempontból is számolt Japánnal, s különösen a magyar revízi­
ós törekvések japán részről történő felkarolásával.1*9 Japán a békeszerző­
dést valóban igazságtalannak tartotta, s ezt háborús propagandájuk so­
rán számtalan alkalommal ki is fejtették: „A m ai háború okai ab b an a
békerendszerben keresendők, am elyet az an g o l-a m erikai h atalm ak létesítet­
tek imperialista kizsákm ányoló hegemónia rendszerében, am elynek egyetlen
célja volt saját uralm ukat m ás nemzetek rovására fenntartani. A z így elő­
idézett nemzetközi egyenlőtlenségek L.l vetették meg az alap ját a mostani vi­
lágégésnek* - közölte például 1942 novemberében a tokiói Tájékoztatási
Minisztérium.190 A status quo ellenes tevékenység azonban Japán szá­
mára az „ázsiai Monroe-elv" megfogalmazásában merült ki, amelyre hi­
vatkozva a kínai-japán konfliktus kezdetétől fogva hangsúlyozták jogu­
kat az ázsiai rendteremtésre.191
A japán revíziós támogatásra is igaz tulajdonképpen C. A. Macart-
ney-nak az angol revíziós propaganda kapcsán tett észrevétele, amely
szerint Rothermere „Igazságot Magyarországnak1." kampányának jelen-

J8BAz Interparlamentáris Unió 1927-es párizsi ülését követően látogattak el a japán de­
legátusok a magyar fővárosba, majd 1936-ban az 1PU budapesti értekezletére hat fős képvi­
selői delegáció érkezett Japánból.
láyVértelensége ellenére a korabeli magyar-japán viszony egyébként ma is sokak szá­
mára jelent hivatkozási alapot. Az emigráns nyugati magyar sajtóban 1945 után is tovább
élt, majd a rendszerváltozás után új erőre kapva búvópatakként újból a felszínre tört a ma­
gyar-japán rokonságeszme is. Ehhez lásd például a Baráthosi-Imaoka M agyar-Japán-Tu­
ráni Egyesület kiadványait.
jyüMNL OI. K428 MTI kőnyomatosok <304, csomó 1942. november 11.
iyi Némiképp hasonló törekvés jelentkezett német részről is: a térségidegen népek be­
avatkozási joga kizárásának rögzítésével Cári Schm itt végezte cl a Német Birodalom terü ­
leti törekvéseinek ideológiai megalapozását. Ehhez lásd Pritz 1999 és Pritz 2 0 0 0 a ,

54
tős hatása volt Magyarországon, mivel bátorította az angolok - amúgy
tettekben is rendre kimutatható - jóindulatára való hivatkozást, ami a
későbbi években oly jellemző vonása volt a magyar politikának, de az
angol politikára gyakorolt közvetlen hatása elhanyagolható volt.192
Ugyanez elmondható a vélt és remélt japán revíziós támogatásról: a ma­
gyar túrán isták számára mindez rendszeres hivatkozási alapot jelentett
a japánoknak Magyarország iránti (egyebek mellett a határmegállapító
bizottságok némely tagjának szimpátiájában megragadható) jóindulatá­
ra, Japánban azonban a szétszórtan jelentkező magyar revíziós propa­
ganda lényegében teljesen hatástalan maradt.
Diplomáciatörténeti szempontból kiemelten érdekes a japánok által
támogatott távol-keleti bábállamok magyar elismerése. Utólag úgy tű­
nik, hogy ezekre a gesztusokra a tengeiyhatalmi szövetséges! rendszer
nemzetközi legitimációja érdekében volt szükség. Japán ázsiai támogató­
kat is fel kívánt mutatni a szerződésekhez, s ezért volt szükség Mandzsu-
kuó elismerésére magyar részről az antikomintern paktumhoz való csat­
lakozás előtt. A háromhatalmi egyezménybe sebtiben beléptetett szö­
vetségesek közötti diplomáciai viszony rendezésére, így a magyar
kormány és a nankingi kínai nemzeti kormány között a diplomáciai
kapcsolatok felvételére csak valamivel később kerülhetett sor.
Az antikom i ntern paktumhoz és a három hala Imi egyezményhez tör­
ténő magyar csatlakozás a látszattal - és részben a közfelfogással is - el­
lentétben nem eredményezett szoros szövetségesi viszonyt Japán és Ma­
gyarország között. Sőt, némi túlzással épp ennek az ellenkezője történt:
a tengelyhatalmi szövetségesi rendszer belső logikájából és az érdekszfé­
rák egyértelmű elhatárolásából fakadóan a Berlin-Róma-Tokió szövet­
ségi rendszerbe 1939-től Németország oldalán belépő Magyarország és a
rendszerben saját jogán, politikai, katonai és gazdasági súlyával részt
vevő távol-keleti nagyhatalom között 1939 után még valamelyest csök­
kent is az önálló kapcsolattartás joga és lehetősége.
A korszakon belül markánsan megkülönböztethetünk két szakaszt,
amelyek között 1.938-1939 képezi a válaszvonalat. Az első az 1938-as
magyar-japán barátsági szerződésben193 és a budapesti, illetve a tokiói

lf)2 Ma cárt ney 2 0 0 6 /1, 122,

Kihirdetve: 1940. évi I. tv. Sajnos napjainkban is gyakran tévesztik össze a barátsági
szerződés létrejöttét a magyar-japán diplomáciai kapcsolatok - több mint másfél évtized­
del korábbi - felvételével: „Ő [ti. TrnaokaDzsúicsiró] fektette le ajapán-magyar diplomáciai
kapcsolatok alapját, melyet 1938-ban Hadiüme Ma cumija és Teleki Pál írtaid/ A M agyar-Ja-

55
rezidens diplomáciai képviseletek felállításában kicsúcsosodó lassú, de
fokozatos bilaterális érintkezés időszaka, A második pedig a ten.gelyha-
talmi együttműködés 1 9 3 9 -1 9 4 5 közötti időszaka, amikor a szövetsé­
ges Japán látványos protokolláris elemekben és a kötelező üres szólamok
szintjén jelent csak meg a magyar külpolitikában, és japán oldalról is
csak a két tengelyhatalmi szerződéshez csatlakozó Magyarország tudta
néhány pillanatra magára vonni a japán politika és a közvélemény fi­
gyelmét,
A világháború idején a magyar-japán kapcsolatok ezért az 1920-as és
1930-as évekhez képest jelentősen átalakultak: a bilaterálisán teljesen
politikamentes relációt a csak jelszavakban szoros, ám valójában verte­
ién szövetséges! viszony váltotta fel, a korábbi vérmes gazdaságpolitikai
elképzeléseket keresztülhúzták a hadigazdasági körülmények, és érde­
mi érintkezés alapvetően csak a kultúra, valamint technikai szinten a
szovjetellenes hírszerzési együttműködés terén tudott kibontakozni.

pán Baráti Társaság meghívója Ima oka Dzsúicsiró emléktáblájának koszorúzására, 2013.
nőve mbc r 29-re . Iit tp :/úrvjbt.h u/2013/11 /im aoka-d zsu icsi ro ■
-vm IvkUíMa -ko szóró zasa/.

56
A KÉTOLDALÚ VISZONY ALAKULÁSA
1944-BEN ÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ
VÉGÓRÁIBAN

A SZÁLASI-REZS1M DIPLOMÁCIAI
KAPCSOLATAI JAPÁNNAL

A Berlin-Róma-Tokió tengely létrejöttével természetesen Magyaror­

szágon is felerősödött az igény a Japánnal ápolt viszony még szorosabbá
tételére, A tengely országai közötti közeledés fordulópontot jelentett az
odáig igencsak szerényen fejlődő magyar-japán bilaterális kapcsolatban
is, S bár kétségtelenül léteztek a fentebb jelzett belső, saját értékek és ér­
dekek a Budapest és Tokió közötti kétoldalú viszonyban, ezek önsúlyu­
kon már nem igazán mérettethettek meg, amikor Magyarország erősbö-
dő német orientációja miatt a német-japán közeledés fősodra még mér­
sékelte is valamelyest az önálló bilaterális viszony továbbfejlesztésének
lehetőségét. Bizonyos tekintetben igaz tehál, hogy a magyar diplomácia
leginkább a nagyhatalmak diplomáciai érintkezésének oldalvizén vető­
dött el Tokióba: Japánig ugyanis még maga is csak-csak eljutott volna, de
a német befolyás fokozatos erősödésével az önálló manőverezésre ott
már nem nagyon maradt lehetősége A kapcsolat a német megszállást
követően természetesen csak fokozódott, és a Szálasi-rezsim hatalomra
jutását követően sorvadt el teljesen.
Úgy véljük, hogy a magyar-japán kapcsolatok eme dicstelen fejezeté­
nek áttekintése - az ország egyre kisebb része felett uralkodó, a meg­
szálló német csapatokkal fokozatosan Nyugatra menekülő hungarista
bábállam és az ázsiai kontinens új rendje megteremtésének őrületében
kimerült, szintén utolsó hónapjait élő japán birodalmi vezetés közötti
államközi viszony ismertetése - diplomáciatörténeti szempontból
ugyan szinte teljesen jelentéktelen, ám lehetőséget nyújt a nyilas vezetés
külpolitikai és közigazgatási, szervezési-vezetési elképzeléseinek bemu­
tatására is.

57
Tengely; nagytérrendszer, földgöm brend: Szálast
külpolitikai geom etriája

Szálasi Ferenc „külpolitikáját* a Berlin-Róina-Tokió tengely mentén, az

antikomintern paktum és a háromhatalmi egyezmény szellemében kí­
vánta megvalósítani. Ami a tengelyt illeti, az annak fogalmához társított
politikai ideológiáját - beszédkényszeres lévén - még 1945 decemberé­
nek utolsó napjaiban is szívesen osztotta meg az őt börtöncellájában fel­
kereső újságíróval és pszichológussal: Tengely nélkül nincsen mozgás sem
az em beri, sem. a szemeződen életben. A tengely minden életmegnyilvánulás­
sal egy üli megváltozik. Tengelye van az integrálódásnak is, a differenciáló­
d á sn a k is. De tengelye van a politikai életnek is. A liberalizmus tengelyében
p éld á id an n ak idején a London-Párizs tengely állott. Ez a tengely azután a
liberalizmus minden megnyilvánulására rányomta a bélyegét. S ez természe­
tes is. Minthogy az új világnézet lényegében más, m in ta régi, természetes te­
hát, hogy új tengelye is van. Ez az új tengely: Berlin-Róm a-Tokió. Ez a három
hatalom fogja elöbb-utóhh leváltam a m ásik tengely körül forgó három h a ­
talm at és az új tengely körül fog az élet és a társadalom és a gazdasági rend
kialakulni... Bérlin-Róm a-Tokió, mint anyagi, B erlin-R óm a, m im erkölcsi
tengely."19*
A tengely mellett Szálasi másik kedvelt rendezőelve a földgöm brend
volt. 1940 decemberében a Dóméi japán hírügynökség tudósítójának ki­
fejtette: „Meggyőződése, hogy az új földgömTrendet Berlin-R óm a-T okió
fog ják kialakítan i. Nagytérrendszerek jo g ia k kialakulni, keleten p éld áid
az Á zsiai Nagytér, am elyet egyértelműen Tokió fog szervezni és irányíta­
ni.w Hitlerhez intézett 1944. júliusi memorandumában így fogalma­
zott: „az új földgömbrendet, fölgöm bünk erkölcsi, szellemi és anyagi jószág­
készletének igazságos felosztását és elosztását nacionalista és szocialista a la ­
pon kell megépíteni és elvégezni a B erlin-R óm a-T okió földgöm birányítása
a la tt álló népek és nemzetek jóléte és életbiztonsága érdekében és szolgála­
tában ”.'^
A tengelyhatalmak közötti hármas szerződések meghatározó voltát
pedig olyannyira komolyan vette., hogy az Edmund Veesenmayer teljha­
talmú birodalmi megbízottnak 1944. október 3-án átadott elképzelései

IWSzirmai 1993, 2Z1.

'"Kársai £. 1978, 100.
-lJt' A memorandumot közli: Karsaí L 1994, 1 6 7 -1 8 0 .

58
szerint még a német és a magyar állam közötti „viszonyrendezés* során
is azokat tartotta egyedül irányadónak,^ I Iárm ashatalm i és Aniikomin-
tern Egyezményt világnézeti szellemben és szempontból kell magyarázni és
a lk a lm a z n i'J97
Magyarországnak a három hatalmi egyezményhez való csatlakozása
egyébiránt oly mértékben megfeleli Szálasi külpolitikai elvárásainak.,
hogy az aláírást követően nem sokkal, még 1940 decemberében „el­
határozta": „külön kü lpolitikát nem kezdem ényezünk m in daddig, míg a
m indenkori korm ányok B erlin - Ró m a - Tok ió szellem ének megfelelőén fog­
n ak eljárni".19*
Az 1944. október 15-i fordulatot követően bizonyos értelemben ez a
tendencia folytatódott, illetve vált egyeduralkodóvá: a tengely hatalmai­
nak közös ideológiai alapját megteremtő antikomintern paktumnak és
az együttműködésük katonai szárnyat jelentő háromhataimi egyez­
ménynek való totális megfelelés képezte a Nyilask.eresztes Párt - Hunga­
rista Mozgalom vezetője külpolitikai gondolkodásának alapját.197*199 Szálasi
saját megfogal mazása szerinted vezetést nacionalista és szocialista szellem.-
ben intézte azzal az eltökélt sz á n d ék k a l hogy erőinket Berlin-R óm a-Tokió
old alán gyüjLi fel és veri végső h a r c b a aM) A háromhataimi egyezményt
illetően ráadásul Szálasi több ízben kijelentette, hogy reményei szerint a
megállapodás nemcsak a háború időtartamára szól, hanem „a háború
után is fen n m arad és m egfogja határozni az új földgöm brend jólétét és élet-
biztonságátV™
A tengelyhatalmak küzdelmét Szálasi is a marxizmussal íazaz a Szov­
jetunióval) és a liberalizmussal [ti. a „zsidók világuralmával* és az egész
nyugati világgal) szembeni egyfajta keresztes hadjáratként tüntette fel.
Ezt példázza a következő két idézet: „Washington, London és Párizs vezető
szerepe elmúlik a liberalizmus és marxizmus elm ú lásával helyükbe lép és
em elkedik hatalm i és uralmi tényezőnek a nemzetiszocializmus hárm as csil­

197 Karsai L, 2 0 0 8 . 448.

19HSzálasi beszéde a Nyilaskercsztcs Párt nagytanácsán, 1943. január 9. Lásd Laczkó
I9ÍS6, 249.
,,::9A S'/á la si-jelenség létrejöttéről lásd Sipos 1997, 9 - 4 6 .; Szálasi hungarizmusához
lásd Paksa 2013; külpolitikai elképzeléseihez Ungváry 1998, 11 7 -133.
:"(l Karsai E. 1978, 138.
Zü- Karsai E. 1978, 223., illetve Enomoto Mo rnóta ro japán közelségi saj tó előadó búcsú­
látogatása aNemzetvezetőnélj Budapest, 1944. november 13. MNL O L K 707 Nyilas Kül­
ügyminisztérium 1944 45 2. csomó, szöveget közli: Titkos történelmi... 1977, G fejezet
(oldalszám nélkül).

59
laga: Berlin, Róm a és Tokió ' JTeljesen indokolt azonban Berlin-Róm a-Tokíó
háború ja London-Párizs-W ashington ellen, melyek egyrészt erőszakkal tet­
ték lehetetlenné, hogy a nem ei az itáliai és a jap án nép és velük együtt a többi
népek is m egkaphassák méltó helyüket a nap alatt■ másrészt viszont olyan
világkép kialakítását szorgalmazták, am ely kim ondottan az alacsony re n-
dűség hatalm át és uralm át rögzítene és szentesítette volna csak azért, hogy a
zsidóság világuralmát m indenkorra biztosíthassa. Berlinnek Londonnal,
Rím iának Parissal, Tokiónak W ashingtonnal és m indhárm uknak a szovjet-
tel volt, van és lesz leszámolnivalójuk, hogy az új világképet teljes egységben
megalkothassák. B erlin-R óm a-T okió élet-, társ- és sorsközössége tehát nyil­
v án v aló^ 01

K apu és küszöb: a m agyarság rendeltetése Kelet és Nyugat között

Magyarországnak a tengelyek metszéspontjában lévő, „erőközponti" hely­

zete a hungaristák szemében egyértelműen meghatározta Budapest sze­
repét a tengelyhatalmak együttműködésében: „a Hungarizmus nagy fe l­
a d a t a és kötelessége, hogy népünket és az á lta la vezetendő élet teret nagy hiva­
tására nevelje és szervezze. Ez pedig nem leket kevesebb, mint közvetítés
Nyugat és Kelei között K apu és küszöb vagyunk. K apu Kelet felé és küszöb;
am it át kell lépnie annak, a k i Keletről Nyugat felé tartZ'203 Szálas! a pozíci­
ókból eredő politikai feladatok mellett rámutatott a régi eszmetörténeti
elgondolást tükröző, s kül- cs biztonságpolitikai toposzként napjaink­
ban is gyakran visszaköszönő kűszöb/hídCfő)/közvetítő stb. szerepben
rejlő gazdasági lehetőségekre is: MErőközponti helyzetünk folytán Kelet
Terményeinek közvetítő kereskedője lehetünk Európa felé."20* Sőt, elgondo­
lásaiban néha még a , hungarizmus D una-polirikája" is ennek a közvetí­
tő szerepnek rendelődött alá: „A m agyarn em zetre ugyanis nagy közvetí­
tő szerep vár a háború végével, m ert fe la d a ta , hogy az európai gazdasági
ja v a k a t és értékeket közvetítse a Távol-Kelet fe lé és ezért a m agyar politika
súlyát a Fekete-tenger és a Perzsa-öböl fe lé kell terelni, hogy így m ódjában
legyen ezt a dön tő szerepel betölteni és a kelet-ázsiai tér gazdasági értékeit
viszont E urópába eljuttatni. Ezért foly tat a Hungarizmus Duna-politikát,

ií?2 Szálas! 1982, 17. és 49.

203 Szálasi 1982, 22.
2Q4 Szálasi 1982, 22.

60
hogy így a D anán és a Fekete-tengeren keresztül megtalálja a kapcsolatot K ö­
zel- és ’T ávol-KeletteT™
Ami a magyar-japán diplomáciai kapcsolatokat illeti, ha ptisztán a
magyar állami vezetők részéről elhangzott nyilatkozatokat vesszük ala­
pul, akkor azok szívélyessége és hőfoka alapján olybá tűnhetne, hogy a
kapcsolattörténet egésze során —azaz az Osztrák—Magyar Monarchia és
Japán közötti 1869-es kapcsolatfelvételtől kezdve egészen napjainkig -
a nyilas rezsim 170 napos uralma alatt került egymáshoz talán politikai
értelemben legközelebb a magyar és a japán nemzet. Mindez persze csak
a nyilas vezetők ezen a téren is önáltató szólamaiban tükröződött így!
A valóságban a kétoldalú államközi viszony ekkor már, a világháború
utolsó hónapjaiban teljesen elhalt, és a relációban a hivatalos érintkezés
1944 vegétől tulajdonképpen egy-másfél évtizedig szinte teljesen szüne-
telt. Szálasi 1940-ben például kijelentette: „a nyilasok úgy érzik, Tokió
m ár nincs hétezer kilométerre Magyarországtól, mindenesetre közelebb van,
mint a nyolcszáz kilométerre eső Berlin'™ A turáni rokonság eszméjétől
vezérelve japán diplomaták előtt Szálasi több ízben kifejtette, hogy a ma­
gyar nép ugyanolyan büszke a rokon japáni nép hatalmas erejére és sike­
reire, mint a Magyarországon élő német népcsoport a Német Birodalom
hatalmára és sikereire.205*207
Egyes nyilas politikusok - a totális német befolyás realitásáról nagy­
vonalúan megfeledkezve - ezt egyenesen tigy próbálták beállítani,
mintha a hungarista állam inkább a japánokon keresztül kapcsolódna a
tengelyhez. Mint egy későbbi visszaemlékezés rögzíti: „Budapest bekap ­
csolódása [egy a háború utáni London-Berlin-Tokió-Budapest tengely­
be] a m agyarság ázsiai szárm azására és a ja p á n -m a g y a r szimpátiára épült
volna. Merem állítani, hogy a jap án ok velünk szemben több bizalom m al vol­
tak, mint a k á r a ném etekkel vagy plán e az angolokkal szemben. M agyaror­
szágnak e szövetségbe való bekapcsolódását szerintem elsősorban a japán ok
szorgalm azták volna"™ A magyar-japán viszony különlegessége ráadá­
sul a hungarista vezetés szerint még Hitlerre is nyomást gyakorolt. Ke-

205 Szálasi találkozója Teraoka Kóheí id. ügyvivővel 1943. május 12-én, Lásd Karsai fi.
1978, 223., illetve Enomoto Momoiaro japán követ ségi sajtóelőadó búcsú látogatása a
Ncmzetvezetőnél: uo.
20fiKarwu E. 1978,101.
2l-’ Karsai E. 1978, 223.
Andreánszky Jenőnek Goszlűnyi Péterhez í980-b an írott leveléből. Gos/Aonyi
1989, 177,

öl
 meny Gábor külügyminiszter egy 1944. decemberi feljegyzésében leg­
alábbis ezt jelezte Nemzetvezetőjének: „Lehmann Gestapo vezető a kö­
vetkező kijelentést tette: Tulajdonképpen érthetetlen, hogy a m agyarok a
japán okon keresztül a Führerre milyen befolyást gyakorolnak.*"7™

„Konnacionalizm us" és „Fax Hungarica": hungarista elképzelések

a külügyi szolgálat á ta la k ítá sá ra

A hungarista külkapcsolati ideológia természetesen megfelelő szerveze­

ti változásokat is igényelt, aminek fontosságát jelzi, hogy ez a feladat a
Szálasi-rezsim kormányprogramjában a négy mondatos külpolitikai feje­
zet legelején kapott helyet: „A külügyi szolgálai á iállílá sa . Délkelét-Euró-
p a nemzetiszocialista elismert m ozgalm ainak vezetőivel való érintkezés felvé­
tele. A helyzet és viszony tisztázása a z o k k a l az á lla m o k ka l, am elyek a llá r-
m ash atalm ak egyikével hadiállap otban á lla n a k ; valamint a semleges
állam ok és a liá rm a sh a ta lm a k között is. A Ilá rm ash atalm ak állam aiv al
való legszorosabb érintkezés felvétele.*2'0
A nyilas állam legfőbb diplomáciai célkitűzéseként megfogalmazott
„Vax H ungarica* - az elképzelés teljes irrealitása felett szemet hunyó
hangzatos megnevezés valójában kimerült a Németország kialakította
európai politikai vend elfogadásában és az ahhoz való igazodásban —
megvalósítását a „konnacionalizm us" eszméjének gyakorlatba ültetésé­
vel, azaz a többi nemzetiszocialista nemzetközösséggel együttműködés
revén kívánták megvalósítani: „Fax H ungarica: A hungarizmus külpoliti­
k á ja az európai nemzetközösség nemzetiszocialista rendjének elismerése.
G yakorlata a connacionalizmas. Az a gyakorlat, melyben az Európában
egymás mellett élő nemzetiszocialista állam ok egymás erkölcsi, szellemi és
anyagi, valam int politikai, társadalm i és gazdasági, életét kiegészítik és a m a­
gyar nemzet haza- és honterületével együtt e közös európai érdekközösséget
képezik!™

-■^Tilkos lörléntilmL. 1977. H fejezet (oldalszám nélkül). Fia eljátszunk ezen japán tá­
mogatás gondolatával, nem kizárt, hogy annak kulcsfigrirája a később Hitler bizalmasa­
ként el hí resült Ósima F-Tirosi tábornok, herJini japán nagykövet - előzőleg, 1 9 2 3 -1 9 2 4 -
ben Becsből Budapestre is akkreditált katonai attasé - lehetett.
210Idézi l évai 1943. I IS.
2,1 Szálasi 193b, 10.

62
 A „konnacionalizmusból" illetve Berlin regionális vezető szerepéből
kövelkezeli viszont, hogy külpolitikai kérdés valójában már nem is me­
rülhet fel az egyes államok részéről az „Európaközösségen" belül, hiszen
az egyetlen politikai, gazdasági és társadalmi egység. Elképzelt külpoliti­
kai kérdései csupán magának az európai nagytérnek vannak a többi
nagytérrel, ám ezt a külpolitikát Berlin irányítja az „Európaközösség"
minden államának egyetértésével.
Mindezt Szálasi is kifejtette Veesenmayernek a hatalomátvételt meg­
előző napokban, amikor a német követ Kemény Gábor, a fiatal és telje­
sen rutintalan, hungaristává züllött báró helyett két tapasztalt diploma­
tát, Szabó Lászlót [a volt római katonai attasét, későbbi követet), illetve
Marosy Ferencet (a volt zágrábi, majd helsinki és madridi követet) aján­
lotta Szálasi figyelmébe. Felvetése süket fülekre talált, mert a nyilas ve­
zető ragaszkodott párthívéhez, és hangsúlyozta, hogy: „Elvi a k a d á ly a i
vannak, ezek: a Hungarista, ideológia, külügyi szolgálat alatt, ennek gyakor­
lati végrehajtásán m.ást ért, mint a liberális világ; nagytérben és élettérben
gondolkozik, ennek megfelelően állította be egész külügyi szolgálatát, am i te­
hát tulajdonképpen nem is külügyi szolgálat, a régi. világ értelmében, hanem
előkészítése a nacionalista és szocialista Európa-közösségnek (...) ilyen szem­
pontból volt szükségessé, hogy egyéb kiválósága mellett is PV [pártvezető] ár.
báró K em ény G ábort bízza meg ezzel a súlyos feladatúd."212
Kemény „rátermettségét" mi sem bizonyítja jobban, minthogy képes
volt maradéktalanul elsajátítani vezére gyakran térgeometriai okfejté­
sekbe hajló külpolitikai „eszmerendszerét". Legalábbis erről tanúskodik
a beiktatása után a hungarista politikáról és a külügyi szolgálat átalakítá­
sáról közzétett rövidke írása, e hungarista külpolitikai hitvallás, mely­
nek szinte minden bekezdése szó szerint megtalálható vagy tartalmilag
megfeleltethető a Hungarista. N apló valamely bekezdésének, A külügy­
miniszter így büszkén jelenthette ki első nyilatkozatában, hogy „a m. kin
Külügyminisztérium a m ai nappal megszűnik az úgynevezett szalondiplo­
m ácia - gyakran a Nemzet érdekeit veszélyeztető eszköze lenni, Hungarista
állam vezetésünk gondoskodik arról, hogy a nemzet külügyi szolgálata kizá­
rólagosan és m aradéktalan u l töltse be felad atát: a m agyarság és a körülötte
lévő világ között az erkölcsi, szellemi, és anyagi élei ossz hangnak politikai, tár­
sadalm i és gazdasági vonatkozásban való megteremtését es b iz to s ítá s á t^

ll2'K arsaiE. 1 9 7 8 ,4 4 4 .
-n A Külügyminisztérium a Nemzet szolgálatában. In Kemény 1944.

63
 Döntően a hadi helyzet alakulása, valamint ennek következtében az
államigazgatás nyugatra menekülése, illetve a külföldi állomáshelyeken
a külügyi szolgálat további (ugyanis már március 19. után elkezdődött)
eróziója következtében a külügyi szolgálat tervezett és megkezdett hun­
garista átalakításának véghezvitelére nem kerülhetett sor. A magyar-ja­
pán viszonyrendszer szempontjából kimondottan érdekes ugyanakkor
az a mód, ahogy Japánnak a hungarista Magyarország „hídkapcsolatai­
ban" elfoglalt szerepét a nyilas állam közigazgatási rendszerében is meg­
próbálták a párt ideológusai megjeleníteni, illetve leképezni.
Egyrészt a japán követ minden pénteken délután 17:30-tól 18:00-lg a
Külügyminisztérium 1/1945. sz. bizalmas rendelettel szabályozott szer­
vezeti és ügyrendjébe illesztett audienciát kapott Keménytől.21-1 Itt érző­
dik csak igazán a Pax l hm garica minden „előnye*: a „kon náción ál is* dip­
lomácia kiegyensúlyozottsága ugyanis lehetővé tette a külügyminiszté­
rium „stratégái* számára, hogy a váratlan diplomáciai események
rendszerszerű hiánya okán állandó heti beosztást készítsenek a külügy­
miniszternek. (Az elgondolás teljesen irracionális volta ellenére utal­
nunk kell annak paradox voltára is: a japán követ rendszeres fogadása
voltaképpen ellenkezik a Németország vezette „Európaközösség" kizá­
rólagos külkapcsolati jogának alapelviével).
Másrészt született egy másik elgondolás is Berlin, Róma és Tokió fele­
lős döntéshozói legteljesebb körű tájékoztatásának, biztosítására: „A hite­
lesített részjegyzetekből állítja össze a Nemzetvezető személye körüli miniszter
a Koronatanács végleges és hivatalos jegyzőkönyvét, melyet öt példányban
kell elkészíteni Az öt p éld án y közül további rendelkezésig: L) egy példán y a
Nemzetvezető személye körüli miniszternél m arad, am elybe a miniszterek
bárm ikor személyesen, aláírás mellett betekinthetnek, további egy-egy pél­
dán y 2Jctz Országos Levéltárnak 3.) a német követnek 4 j az olasz követnek
5.) a jap án köveinek kü ld en d ő meg. A K oronatanács anyaga titkos, az egyes
követségek csak saját korm ányaiknál, saját országukban való felhaszn álás­
ra kapják. M inden visszaélést a Nemzetvezető megtorol.,r2]e>A tervezet sze­
rint a külföldi követek ekképp még a magyar kormánytagoknál is széle-

114A ni. kir Küliigyminisztériion szervezet és ügyrendje. K.707 Nyilas Külügyminiszteri

um 1944-45 1. csomó, szöveget közli Pritz 1994, ] 12-119. Mason ló „kitüntetésben* része­
sült még a rléméi és a japán követ mellett a dán és a szlovák misszióvezető is.
- 1'1Dr. Langsfeld Géza, Magyarország Nemzetvezetője Polgári Irodájának Főnökének
levele Ilennyey Árpád úrnak, a Nemzetvezető személye körüli m. kir. támariéiküli mi
niszternek. Gyepű 11. 1945. [. 19. In Koronatanács 1945.

64
sebb jogokat élveznének a magyar állam legfőbb döntéshozó szervének
jegyzőkönyveibe történő betekintési jogokat illetöen, és ugyanígy nehéz
elképzelni azt a helyzetet is, amikor a Nemzetvezető kénytelen megto­
rolni a baráti ál la cmok diplomatái, által elkövetett visszaélést.,.

A TOKIÓI KÖVETSÉG MŰKÖDÉSE

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉGÓRÁIBAN

Ismeretes, hogy a nyilas hatalomátvételt követően a magyar diplomáciai

kar több képviselője megtagadta az engedelmességet az új vezetésnek.
A Szála sí-kormány a magyar követségekhez intézett táviratában felszólí­
totta külföldön dolgozó képviselőit, hogy ismerjék el az üj kabinetet,
egyben tegyenek közzé nyilatkozatot arról, hogy velismerik Hitler európai
vezető szerepét, és csatlakoznak ahhoz a küzdelemhez,, am ely a nemzeti szo­
cializmust az egész föld ön meg a k a r ja valósítani ”2["
Kemény Gábor külügyminiszter népbívósági perében tett táruivá 1ta­
mása szerint hatvanra tehető azon követek és beosztott diplomaták szá­
ma, akik nem voltak hajlandók felesküdni az új vezetésre, s közülük 18
ellen kezdeményeztek eljárást.217 Teleki Éva a diplomáciai kar elhatáro­
lódása mértékének jellemzésére felidézi, hogy a Törvényhozók Nemzeti
Szövetsége 1944. december l-jei ülésén az egyik képviselő a külképvise­
leti szervek dolgozói ellen hozandó rendszabályok tárgyalásánál ekképp
fakadt ki: „Hol van olyan diplom áciai képviselőnk, a k i nem disszidens?"11*
A szóban forgó diplomatákat végül külön miniszterelnöki rendeletben
fosztották meg állampolgárságuktól,2h) és közleményben tudatták a saj­
tóval, hogy a vatikáni, ankarai, berni, stockholmi, koppenhágai., vj.cbyi,
bukaresti és párizsi követeket, konzulokat és egyéb beosztottakat a tá­
bornoki bíróság hűtlenség címén kötél általi halálra és vagyonelkobzásra
ítélte.221'

- lö'Teleki 1 9 7 3 ,9 0 .
2h A vádirat megt alá 111ató: M M .Q L K 707 Nyilas Kiiiügy minis/, tér iurn 1944-45 1 c:so-
tnó, kő/JiPril/. 1994, 4 2 3 -4 2 7 . A perről lásd Karsai 17 - Karsai L. 1988, 245.; Abrakain—
Kusíiins/.ky 1945, 68.
218 Teleki 1 9 7 3 ,9 0 .
Zl“ 6 1 5 0 /1 9 4 4 . M.E. rendelet.
ZZÜRánki 1978, 16.3.; Teleki 1.973, 9J.; Ábrabám-Kussins/.ky 1945, 68.; Karsai F.. -
Karsai L. 1 9 8 8 ,2 4 5 .

65
 A felsorolt kiküldöttek döntésénél még fájóbb lehetett az a tény, hogy
egyes berlini magyar diplomaták mellett a tokiói követség teljes személy­
zete is megtagadta az együttműködést az új rendszerrel. Amit fontos
azért is hangsúlyoznunk, mert a Tokióban szolgáló magyar diplomaták
magatartása korábban nem volt ismert, és igy a két háború közötti ma­
gyar diplomáciai karról rajzolt első feldolgozás szerzője, Pritz Pál azt álla­
pítja meg Végh Miklós, illetve a tokiói követség kapcsán, hogy a kikül­
döttek a nemet megszállást követően is a helyükön maradtak.-21 S mivel
a nyilas Külügyminisztérium érthető presztízsszempontok miatt a leg­
főbb szövetségesekhez akkreditált magyar diplomaták „árulását" nem
kívánta megosztani a nyilvánossággal, a vonatkozó levéltári iratok feltá­
rásáig a tokiói magyar diplomaták magatartása egészen a közelmúltig
nem is vált ismertté.
A Tokióban történteket Végh Miklós tokiói követ későbbi összefogla­
lójelentéséből ismerhetjük meg pontosan:
„Amint azt fen ti táviratomban a S zálán régime tudom ására hoztam,
1944. október 19-én délután Matsumoto (Macuinolo Sun-icsi) helyettes
külügyminiszter magához kéretett és érdeklődött aziránt, hogy vannak-e in­
form ációim a Magyarországon legutóbb lejátszódott eseményeket illetően.
I..J közöltem Matsumoto úrral, hogy a Szálasi régíme-et forradalm inak tekin­
tem és hogy nézetem szerint nem tartja m agát sokáig Í..J A fentiekhóí azt az
impressziót nyertem, hogy a japán korm ány egyelőre várakozó álláspontot fog­
lal el Í J A fenti konverzáúóról hivatkozott táviratomban számoltam be Bu­
dapestre, kiemelve, hogy amennyiben a Szálasi régime lépéseket tenne olyan
irányban, hogy a japán korm ány ne ismerjen el többé engem mint M agyaror­
szág képviselőjét és ez a kísérlet sikerre vezetne, a jelenleg otthon lévőket terhelné
a felelősség azért, hogy a Távol-Keleten a m agyar kolónia érdekvédelem nélkül
m arad. f . J Nem volt módomban megállapítani, hogy a Szálasi régime tett-e
lépéseket további el nem ismerésem kierőszakolására; de mindenesetre megálla­
pítható\ hogy a japán korm ány velem szemben továbbra is olyan módon visel­
kedett, mintha teljes mértékben elismernének mint egy idegen ország képvise­
lőjét. Esetleges kényes kérdések elkerülése végen a Szálast régime uralomra
jutása óta kerültem a személyes érintkezést a külügymínisterium vezetőivel
Í J 1944. október 18-í kelettel egy utasítás érkezett báró Kemény Gábor a lá ­
írásával, am elyben felszólítást kaptam , hogy a Szálast régime korm ányra

>?l Pritz 1994, 44 0 . és 465.; Sáringer 2 0 0 4 , 68.

66
jutását notifikáljam. benti, álláspontomra való tekintettel az utasítást termé­
szetszerűleg nem hajtottam végre.
O któber hó 2 0 A kelettel egy újabb távirat érkezett, amelyben úgy én, mint
a követség m agyar állampolgárságú hivatalnokai és alkalm azottai fe l lettek
szólítva új esküt letenni a Szálasi régime-re, A távirat szövegét felolvastam az
illetők előtt és felkértem őket, ftugy 24 órai gondolkodás után közöljék velem
vonatkozó elhatározásukat. Ezen í4o letelte után dr. H abán Jenő sajtóelő­
a d ó , özv. H alász Zoltánné és Meizger N án dor tiszteletdíjasok kijelentették,
hogy az eskü letételére nem hajlan dók, ennélfogva, a szóhanlevő táviratot vá­
lasz nélkül hagytam,
7945, jan u ár 14A kelettel Szombathelyről egy újabb távirat érkezett báró
Kem ény aláírásával, am elyben a követség beosztottjai és saját magam ismé­
telten fe l lettünk szólítva az eskü letételére azzal a meghagyással, hogy erről a
hó 25-éig feltétlenül távirati jelentés küldendő. Ezen táviratot szintén válasz
nélkül hagytam .
Í J Am int N agy méltóságod fen tiekből látni méltóztatik, a m agyar érde­
k ek védelme a Szálasi régime-el szemben elfoglalt álláspontom leszögezése
után is zavartalan ul m ű ködött A z itteni politikai helyzetre való tekintettel
természetesen a Szálasi régime általam történi el nem ismerésének sajtó útján
vagy más úton való nyilvánosságra h ozatala minden valószínűség szerint
csak azt eredményezte volna,, hogy a japán korm ány tekintenél német szövet­
ségesére kénytelen lett volna tőlem a további elismerést megvonni és mivel a
követségnek egy tagja se lett volna hajlan dó ez esetben további hivatalos mű­
ködést kifejteni, a publikálás a követség m unkájának megszűnésére vezetett
volna,
Végül még jelentem N agym éltóságodnak, hogy a japán helyettes külügy-
ministerrel folytatott fenti beszélgetésem óta Stahm er német nagykövettel
minden érintkezési megszűntettem"222

122 M NL OL X IX -J-45. Külügyminisztérium, Tokiói követség j rátái 1.945 -1 9 6 4 . J. do­

boz, 2/res-1945. Szengoku, 1945. március 16. A követség magatartása a Szálasi-régimé­
rnél szemben. Mint korábban rnár jeleztük. 1944 tavasza és 1945 decem bered kozott a
Sizuofca tartomány beli Hakone-lónál fekvő Szengoku(hara) nevű üdülőtelepen működött
a tokiói magyar követség, ide költöztette ki ugyanis a japán kormány a tokiói bombázások
elöl a teljes diplomáciai testületet. Végh Miklós követ mellett érdemes megemlékeznünk
az első tokiói (és a világháború alatti utolsó washingtoni) misszióvezető, Ghika György
magatartásáról is, aki aktív szerepet vállalt az emigráns magyar diplomáciai testületek
munkájában, először Svájcban az 1944. március 19-i megszállást követően a magyar kül­
képviseletek ne metel lenes vezetőiből létrejött, és 1945 novemberéig működő Követi Bi­
zottság egyik rangidőseként, majd a háború után Washingtonban működő Nemzeti Bi-

67
 Első hallásra talán protokolláris fór maiságnak vagy akár színjátéknak
is tűnhet a követ azon eljárása, ahogy a Budapesten lezajlott fordulat
után kerülte az érintkezést, és ekképp az elkerülhetetlen színvallást és
konfrontálódást a japán külügyi vezetéssel, valamint a német nagykövet­
tel. Valójában viszont éppen ez a lépés [valamint a magyar külképviselet
státusa felett szemet hunyó japán külügyi vezetés) tette lehetővé a magyar
külképviselet státuszának megőrzését. Végh követ és kiküldött munka­
társainak magatartása vélhetőleg meghatározó szerepet játszhatott abban,
hogy nem születhetett meg a Szálasi és Kemény által várt és többször sür­
getett császári választávirat, amely a Szálasi-rezsimmel kapcsolatos bu­
dapesti és berlini de facto japán együttműködés helyett Szálasi Japán
részéről történő de jure elismerését lett volna hivatott igazolni.223
Végh Miklós a Szálasi-kormány elismerésének megtagadására vonat­
kozó döntéséről tájékoztatta a sanghaji tiszteletbeli konzult, Hudec
Lászlót is, aki örömmel konstatálta, hogy erről „a jap án megszálló h ató­
ságokat, úgy látszik, nem értesítette a japán Külügyminisztérium, m ert
nem z a k la tta k és így a konzulátus 1945. május 18-ig nyitva tartottam , s
azóta is folytatom a m unkát m in ta m ag y ar közösség elnöke és képviselem
az érdekeiket
A zt meg sem kísérelték Budapestről, hogy a hűségesküt megtagadó
tokiói kiküldöttek őrizetbe vételéi és kiadatását kérjék a japán hatósá­
goktól, hiszen ezt még Németország vonatkozásában sem tudták elérni.
A Nyugatra menekülő nyilas külügyminiszter legalábbis ekként panasz­
kodott 1945 ápri 1isában: „M egállapítottam, hogy u gyanakkor Kitzbükel­
ben p ld . 2 7 albán miniszter és diplom ata tartózkodik, és ugyancsak itt élvez­
nek vendégjogot a régi berlini követség általam elbocsátott tagjai is, akiket
letartóztatásra sohasem tudtam haza kapni!'12- S noha a magyarországi
nyilasuralom névleges diplomáciai kapcsolatai is tulajdonképpen a még

zoiliiiáiiy tagjaként. Ehhez lásd Barcza 1994, 1 1 /1 2 1 1 3 4 ., 3o3., 356., 358., 364.; Borba ndi
1 9 8 9 ,1 /3 3 ., 2 2 1 -2 2 2 .; Űipétery 1987, 350.
2-J S míg a tokiói kiküldöttek között nem akadt a nyilas kormány japáni képviseletére
vállalkozó, ennek az ellenkezőjére is akadt példa: Lisszabonban Budapest német megszál­
lását követően W odiancr Andor követ elöl saját munkatársai tartották vissza a Sztójay-
kormánytól érkező utasításokat, és beosztottja, Ujpélery Elemér történetesen Inoue taná­
csostól, a korábban Budapesten szolgáló japán diplomatától értesült arról először, hogy a
magyar kormány őt nevezte ki ideiglenes ügyvivőnek (Jnouét pedig a budapesti japán kö­
vet ség tájékoztatta minderről távirati úton). Űipétery 1987, 3 1 8 -3 1 9 .
C sej dy-Ponccll.ini 2010, 140.
21í
22j Karsai E. 1965, 661.

68
német ellenőrzés alatt álló európai területekre korlátozódtak,226 a kora­
beli források tanúsága szerint fel-felmerült egy új diplomáciai képviselő
Tokióba történő kiküldésének gondolata, A felvetésre a japán követség
jelezte, hogy az új magyar követ tengeralattjárón nagyjából 2-4 hónap
alatt kijuthat Tokióba.., Kemény Gábor saját jelentése szerint „komolyan
foglalkozott a gondolattal", hogy ezt az utat igénybe vegye. És a külügy­
miniszternek természetesen megvoltak már a jelöltjei is a posztra And-
rcánszky Jenő, Zajthy (ZajtO Ferenc és Blaskovich Miklós személyében.
Az új követ ki küldéséig pedig összekötő tiszt küldését fontolgatták Ósi­
ma tábornok, japán nagykövet mellé Berlinbe.22''
Végli Miklós követ idézett beszámolójától eltérően egy alkalommal
mégis végrehajtotta Tokióban a nyilas Külügyminisztérium utasítását:
„1944. október 23 A keletű távirati utasítás szerint a japán korm ány Jel vak
kérendő, hogy vállalja a m agyar érdekvédőm et Bulgáriában és Szovjetorosz-
országban"22* Érdekes módon ez a kérdés már jóval a nyilas hatalomát­
vételt megelőzően foglalkoztatta Szálasiékat. Olyannyira, hogy Kemény
Gábor és Csia Sándor már 1944. április közepén, tehát pont fél évvel az
októberi fordulat előtt utasítást kaptak pártvezetőjüktől annak tisztázá­
sára a japánokkal, hogy „szükségeseién, h a a német hadvezetőség szükségét
látná a Duna-medence katon ai kiürítésének, is, a ja p á n i hivatalos tényezők
hajlan dók volnának-e elvállalni M agyarország felelt a védnökséget, különös
tekintettel a m agyar nemzetiszocialista mozgalm ak párttagjainak személyét
illetően is"'.229 1944. október első napjaiban Szálasi isméi ugyanezzel a
megbízatással látta el Keményeket, újra hangsúlyozva, hogy „kötelességé­
nek tartjaf hogy a m agyar nép szovjet-megszállta részének sorsáról legalább
ilyen módon gondoskodjon; különösen kérné ezt a pártfogást m indazok szá-2

i2" Kemény Gábor összeállítása szerint 1945 januárjában az „egyelőre működő külképvi-
seletek": Berlin, Bécs, Prága, München, Zágráb, Pozsony Belkgio, M N L O L K 707 Nyilas
Külügyminisztérium 1944-45 Z. csomó (sz. n.).
21' A külügyminiszter jelentése diplomáciai viszonyaink alakulásáról 1944. október
lfvtó1 november I l-jg. In Titkos történelmi... 1944, I fejezet (oldalszám nélkül). Andrc-
ánszkyt mint Szálasi kiszemelt tokiói követét említi még Andreanszky 2003, 82. And­
rea nszky Jenő, a nyilas külügyminisztérium miniszterhelyettese képviselte egyébként a
vádat a Totális Mozgósítás m. kir. Minisztere mellett működő Tábori Bíróság előtt a vdisz-
szidens külképviseleti tisztviselőkvperében.
2z* MNT. O I. X IX - J - 45. K ü1ügy mi n is zté rí um ,' fok ió i követs ég irata i 1 9 4 5 -1 9 6 4 . 1 .do­
boz. 4/res-1945r Szengolcu, 1945 március 16., Tárgy: Magyar érdekvédelem Szovjetorosz-
or szagban és Bulgáriában.
22CKarsai F,. 1979, 180,

69
m ára, a k ik a Nyilaskeresztes Párt es Hungarista mozgalom tagjai és a meg­
szállt területeken visszam aradtak"P°
A kérést végül 1944. október 12-én fejtette ki Kemény a budapesti
japán ügyvivőnek, majd mi ntegy három héttel később Habán Jenő sajtó­
előadó is elővezette azt a tokiói Külügyminisztérium Politikai Osztá­
lyán. A diplomáciailag teljesen szokatlan és a kialakult európai hadi
helyzetben teljességgel kivitelezhetetlen megoldást illetően a japán fél
válasza érthető okokból elmaradt.
Jelentősége az egész kérdésnek egyrészt azért lehet számunkra, mert
a nyilas vezetés és a japán diplomácia közötti érintkezésben ez az ügy le­
hetett volna az egyetlen konkrét és valamilyen gyakorlati jelentőséggel
bíró téma.221

A NYILAS VEZETÉS KAPCSOLATAI JAPÁN

DIPLOMATÁKKAL BUDAPESTEN ÉS BERLINBEN

Ami a magyar szélsőjobboldal és a japán diplomácia közötti korábbi

érintkezést illeti, felmerült többek között annak lehetősége is, Hogy a
bécsi japán követség anyagi támogatást nyújtott az 1932-es Van nay-puccs
előkészítéséhez.232 Talán nem véletlen az sem, hogy a magyar-japán ba­
rátsági és szellemi együttműködési egyezmény 1939. júniusi parlamenti
ratifikációjakor Hubay Kálmán nyilas képviselő volt az, aki a legmelegeb­
ben üdvözölte a megállapodást.233

2:ii:Szé1esi 1959, 33-34.

211 Ugyanezt a témát Szálasi nép bíró sági tárgyalásán Frank László népügyész a volt
Nemzetvezetö rosszhiszeműségének bizonyságára hozta fel példaként vádbeszédben:
„Szálasi olyan eszméket hirdetett, amelyeknek valótlanságáról és helytelenségéről maga is tudott
{...} Tudta azt is, hogy a háborút Németország elfogja veszítem. 1944-ben ezt a kérdést naplója
szerint fel is vetette és azt írja naplójában, hogy szükség szerint ki fogjuk üríteni az országot a
Tiszáig, söl a Dunántúlt is és elmegyünk Nyugatra. Ezért bízta meg C siát és a többieket az or­
szág kiürítésének előkészítésével hogy menjen el tárgyalni olyan irányban, hogy a japánok
vegyék ál a megszállott Magyarországon a magyar érdekek képviseletét. Szálasi tehát számít
arra, hogy az országot el fogják foglalni és ennek ellenére belemegy mégis október 15-én ebbe a
ka landha. Szálasi rosszhiszemú!9 Ábra h á m - Kn ssinszky 1945. 178-179.; Ka rs a í E . - Ka rsa i
L. 1988, 618.; Frank L. 1975, 1 8 6 -1 8 7 .
232 Rorsányi 1986, 212.
233 Képviselőház... 1939, 2 2 3 -2 2 7 . Hitbaynak a japán külképviselettel való érintkezését

természetesen a magyar belügyi szervek is nyomon követték: a képviselő és a japán követ

70
 1944-ben a nyilasok már jóval azelőtt megkezdték a szervezkedést
mind bel- mind külpolitikai vonalon, hogy közvetlen felhatalmazást
kaptak volna az októberi puccsra, és ennek során több ízben jártak a né­
met, olasz, japán és román követségen.274 A japán ügyvivővel való talál­
kozása után Szálasi fél is jegyzi a Hungarista Naplóba: „Tokió és Budapest
között feltétlenül jó viszony fen n tartására m indenkor a legnagyobb gondot
kell fordítani ".225
S noha az hamar kiderült, hogy sem Mussolini, sem a japán császár
nem nyújthat semmiféle anyagi vagy erkölcsi támogatást Szálasi hata­
lomra jutásához, a tengelyhatalmak diplomatái fontos pótlólagos in­
formációforrást is jelent(het)ettek a mozgalom számára. A Hungarista
Napló bejegyzéseinek tanúsága szerint 1944 októberének első napjai­
ban japán diplomaták többek között a szovjet hadsereg előnyomulásá­
nak részleteiről, sőt, Berlinből kapott információk révén a m agyar-né­
met (!) viszony alakulásáról tájékoztatták Csia Sándor és Kemény Gá­
bor nyilas párttagokat: „Japán forrásból: N ém etország X. 9-én erélyes
hangú jegyzéket intézett a m agyar korm ányhoz, am elyben határozott kér­
dést tett fe l a h áború foly tatását illető szán dék fe ló t Tárgyalások f olynak.
Jap á n értesülés X. 10-én 16 óra 3 0 perckor ném et forrásból: Kecskem ét el­
len m a délelőtt 15 szovjet hk. tá m a d á st intézett, ebből ötöt kilőttek, a többi
visszafordult.^36
A hatalomátvételt követően a nyilas vezetők nem fukarkodtak ten­
gelybarát elkötelezettségük kinyilvánításával. A Berlin-Ró ma-Tokió
melletti harcra szólított fel Szálasi első hadparancsa: „Fennmaradásunk,
életünk m egtartásának egyedüli záloga: M inden erőnk harcbavetése a törté­
nelmi harc döntő menetébe■hogy hűségesen, megalkuvás nélkül, becsületesen
és győzelmesen fejezzük be a világtörténelem legnagyobb, legvéresebb és min­
den népnek sorsát és jövőjét jelentő küzdelmei: Németország, Itália és Japán
old alán , E dön tő harcban N ém etország Itália és Japán barátai a mi bará­
taink, ellenségei a mi ellenségeink [...] I ütem és meggyőződésem, hogy Nemze-

kapcsolat felvételéről tudósít egy 1939 márciusában kelt belügyminisztériumi jelentés

(M N L O L K.63 115. csomó 1939 15/7 9 4 0 /1 939/V II. titk.).
--''Rozsnyói 1962, 41. A budapesti japán követség 1 9 3 9 -1 9 4 4 közötti működéséhez
lásd W interm antel-Sallay 2 0 0 9 .
' 235 KarsaiE. 1 9 7 8 ,2 2 5 .
226 Szélesi 1 9 5 9 ,3 4 - 3 5 . és 38.

71
tünk történelmi kötelességét teljesíteni fogja és hogy Németország, Itália, J a ­
pán, valam int szövetségeseink old alán a biztos győzelem fe lé h alad .*2*7
Kemény Gábor külügyminiszter pedig 1944. október 17-i rádiónyi­
latkozatában köszöntötte a távol-keleti szövetségest; „Köszöntjük Távol­
kelet Urát, a Telkelö N ap országának fejedelm ét, a Tennot. C sodáljuk benne
a keletázsiai nagytér nagyszerű vezérét. Bennünket m agyarokat, a k ik et bár
ezer esztendő minden harca és győzelme, áld ozata és beteljesülése, reménysége
és kitartása az élet-, társ- és sorsközösség felbonthatatlan kötelékével Európá­
hoz fűz, a múlt végtelenjébe láncolt eredet titokzatos szálai mégis kiváltkép­
pen av atn ak a távolkeleti élet m isztérium ának az érzékelésére. A Keletázsiá-
ban élő turáni népek élet-, társ- és sorsközösségben egym ásra találtak és ezt a
hatalm as szövetséget az ázsiai nagytéren belül a Tenno szentesítette. És a Ten-
no parancsára, a Távolkelet bajtársiasan áll a nacionalista és szocialista Eu­
rópa old alán az Uj Világ harcában."2™
A fellengzős nyilatkozatok mellett a kialakult gyakorlatnak és a kor­
mányprogramban foglaltaknak (ti. elsődleges a hármashatalmak álla­
maival való legszorosabb érintkezés felvétele) megfelelően Szálasi és
külügyminisztere is diplomáciai úton, táviratokban köszöntötték part­
nereiket, s izgatottan várták az új rezsim elismerését jelentő választáv­
iratokat. A szövetséges hatalmak általi elismerést amúgy Szálasi olyany-
nyira fontosnak tartotta, hogy az október 15. előtti napokban Veesen-
mayert egyenesen azért kérlelte: „az új korm ány hivatalba lépése napján
nocsak a német korm ány üdvözölje, hanem h assan ak oda, hogy az itáliai és
japán i korm ányok is azonnal elismerjék; azonkívül célszerű volna, h a a h ár­
m ash atalm akkal szövetséges népek korm ányai és a felállításra került ellen-
korm ányok is üdvözlő táviratokat küldenének".23927*

227 Hadparancs a fegyveres nemzethez. Budapest, 1944, október 15. Közli: Frank L.
1 9 7 5 ,8 9 - 9 3 .
Kemény 1944, 19.
239 Karsai E. 1978, 4 4 4 ., Szélesi 1959. 20. A nyilas külügyminisztérium 1944, •novem­
ber végi kimutatása szerint az új kormányt a következő államok ismerték el de fűre: N é­
metország, Olaszország, Japan, Horvátország, Szlovákia, Szentszék. Törökország, Spanyol-
ország és Dánia, valamint a norvég Qu is ling- és a francia (de már a baden-^vúrttembergi
Sigmaringenben székelő) De Brinon-kormány; míg „de facto elismerés svájci, svéd és portugál
kormány részéről történt* MNL OL K 707 Nyilas Külügyminisztérium 1 9 4 4 -1 9 4 5 2. cso­
mó; illetve Karsai E. - Karsai L. 2014, 566.

72
 A válasz megjött Hitlertől Berlinből, majd Mussolinitól Rómából, de
Tokióbólj a testvéri és baráti japán nép isteni császárától hiába várták.2'10
Sigemicu külügyminiszter Kemény üdvözletét egy héttel később viszo­
nozta ugyan, üdvözletében visszaigazolva a nyilas rendszer elismerését,
de Szálasinak a Tennóhoz intézett terjedelmes francia nyelvű üdvözleté­
re a császári udvarból sosem érkezett válasz. Ehelyett a japán külügymi­
niszter lakonikusan csak annyit táviratozott vissza végül több mint öt
hét elteltével (vélhetőleg miután Budapestről a választ többször megsür­
gették), hogy van szerencséje visszaigazolni a nyilas hatalomátvételről
küldött külügyminiszteri értesítést2*11 A Japán Külügyi Levéltár vonat­
kozó iratainak áttanulmányozása után úgy tűnik, hogy Szálasi távirata
rendben megérkezett a császári udvarba. Azonban a tokiói külügymi­
nisztérium budapesti ügyvivőjük mellett a berlini, moszkvai, stockhol­
mi és berni japán követek véleményét is meghallgatva végül a hatalomát­
vétellel kapcsolatos alkotmányossági aggályokra, illetve a bizonytalan

710Szálasi Ferenc 1944. október 20-án az alábbi szövegű üdvözlő táviratot intézte Sóvá
(Hirohito) császárhoz:,, A S ít Majesté Impcnale le Termo de PEmpire Japonais, Tokyo. Piacé á
la tétédu Gouuernement de fT.iat HungaristecommePrésidentResponsabíe du Conseildes Mi­
nistrés Royal Hongrois je salue trés respcctueusement Votre Majesté lmpér iale comme le Chef
SnprémeResponsable de la Grnnde Pitissance de la Grande Asie Orientál? du Paci? Tripartite
StopAvecla journée histnrique dit lőoctobre 19441a tiongri.eveut définitivement incondition-
nellementet totalementp rendrep a r i á la luttepoitrla réalisation d'nn ordre universellumgroise
[síd] combat résolument aux cötes de són gmnd frére d'armes allcmand pour déjendnt l'exis-
tence de la naiion ei assurer sort avenir stop La nation hongroise mmbatavec une amour fráter­
nél et une fois inébranlable dans le cadre de cetre alliance dönt Pun des facteurs dirigeants est
soits la covduite de Votre Maiesté Impériale l'Empire Japonais et le grande espace de TAsie
Orientál? slop Nrms combcitlmns jusqu'á la victoire finálé sur le irama nőt re globe térrestre et
partani la uraié lihertéet la véritahié indépendance de tnns les peuples el nations sains et forts
du monda entier deviendront une réalitc uiuante stop La nation lumgroise est infiniment fier de
pojivoir combaTtre et vainerv pour le mérne but avec le peuple japonais apparent. vivanr en Ex­
trémé Qrient stop Que Votre Majes té lmperia le da igne accepte r les vcvux lesplussincéres de mon
peuple et les miens propres pour une rcconstruction preine de succés de són magnífiqtte empire
stop Perséuerence [sic1] Francois Szalasy [sid] Président du Conseil des Minist rés Royal Hon-
grois chargé pár interim de pouvoirs de Régent * Japán Külügyi Levéltár, JACAR: Rcel No.
A -0635. 0216.
2A'JH A 1 iriHONNEUR DflACCUSER RECEPTION A VOTRE EXCELLENCE DE
SÓN TFJ.FXj RAMMF EN DATL DU 17NOVEMBRE ANNONCANT NUS SÓN ALTESSE
SERFNJSSIMF NJCOLAS HORTHY DE NAGYBÁNYA AYANT R F.SIGNE SES F'ONCTION
DE REC 'rENTDU ROYAUME DEIIONGRIE LA C HARGF DF OHFF Dl 'JETAT EST CONFE-
RE A MONSJFUR FRANCOIS SZALAS1 STOP VEUILLEZ AGREER MONSIEUR LE ML
VJSTRE LES ASSURANCES DE MA TRESHAUTE CONSIDERATION* Japán Külügyi Le­
véltár, JACAR: Reel No. A -0 6 3 5 .0 2 2 8 .
magyarországi állapotokra tekintettel úgy döntött, hogy eltekint a Bu­
dapesten oly hőn áhított japán császári válaszüzenet kiküldésétől.242
A budapesti japán követség diplomatái ettől függetlenül teljes létszám­
ban megjelentek a Nemzetvezető ünnepélyes beiktatásán a budai Vár­
ban 1944. november 4-én.
Ám a bilaterális viszony „kiteljesedésének" valójában volt még egy na­
gyobb szépséghibája is: azáltal, hogy a tokiói magyar követség tagjai nem
voltak hajlandók felesküdni az itthoni nyilas vezetésre, az új rendszer
nemcsak jelentős presztízsveszteséget szenvedett távol-keleti szövetsé­
gese előtt, de egyúttal diplomáciai mozgástere is beszűkült Tokió irányá­
ba, és saját kinti képviselő hiányában kénytelen volt a későbbiekben a
budapesti japán követségre hagyatkozni a kétoldalú érintkezés során.
A Tokión keresztül is szorgalmazott sajátos érdekvédelmi elgondolás­
ra vonatkozó kérését maga Szálast is elővezette a berlini japán nagykö­
vettel, Ösima Hirosi tábornokkal folytatott megbeszélésén. A berlini
japán nagykövetnél tervezett látogatásra vonatkozó szándékát Szálasi
már az októberi hatalomátvételt megelőzően készített forgatókönyvé­
ben rögzítette: „Előmunkálatok, melyeket P V nem ad o tt át dr. Háttérnek,
hanem saját m agának tartón meg: 1. hadparancs beolvasása a m agyar
rádióba. 2. látogatás l litlernél, elvek rögzítése 3. látogatás O sim ánál, elvek
rögzítése 4. látogatás Mussolininál, elvek rögzítése. '-41Tekintettel arra, hogy
Ősim a tábornok volt ekkoriban az európai japán misszióvezetők doyen­
je is (ami a japán külügyi gyakorlatban nagyjából az európai ügyekért
felelős külügyminiszter-helyettesi pozíciónak felelt meg), teljességgel
érthető, hogy noha Budapesten is működött külön japán követségekkor,
Szálasi őnála kívánt tisztelgő látogatást tenni a háromhatal.mi egyez­
ményben részes államok vezetőinek felkeresésekor. Az Ósima nagykö­
vettel Vccsenmayer birodalmi, megbízotton, illetve a budapesti japán
ügyvivőn keresztül kezdeményezett találkozóra 1944. december 4-én
kerülhetett sor, a Hitlernél tett bemutatkozó látogatás programjába il­
lesztve.244

7':? JACAR Red No. A 635. 2 0 8 - 2 3 8 . alatti iratok.

2 0 K arsaiE. 1 9 7 8 ,4 4 7 -4 4 9 .
OL K.707 Nyilas Külügyminisztérium 1944—1945 2. csomó 13CM8/1944.
Tárgy: Nemzet vezető látogatása Mussolininál ésOshimánál. [1944. november 17.1; illetve
Vccscnmaycr birodalmi megbízott, távirata a Külügyminisztériumnak, Budapest. 1944.
november 15. Szövegét közli Ránki 19ü 8r 9 1 L; Karsai K. - Karsai L. 2014, 427 428.

74
 A találkozón Szálasi megismételte a szokásos relációs szólamait: Ma­
gyarország büszkén telei nt fel távol-keleti nagy rokonára és tisztában van
az új világ elrendezésében. Nyugat és Kelet közötti összekötő szerepével;
Magyarország és Japán között nem 8 ezer km távolság feszül, hanem
mindössze 8 (9 repülőóra. Emellett tájékoztatást kért Ósimától a japán­
szovjet és a japán-német kapcsolatok helyzetéről cs megítéléséről, aki
részletes tájékoztatást nyújtott egy katonai térkép segítségével a csen­
des-óceáni hadszíntér alakulásáról is.245 Egy másik beszámoló szerint a
magyar fél érdeklődött a németek különbeké irányába tett lépéseiről,
melyekről a japán diplomata is hallott, de kétségét fejezte ki az erre vo­
natkozó hírek valóságtartalmát illetően/4'1Szálasi a japán nagykövet en­
gedélyét kérte, hogy összekötőt küldhessen hozzá, valamint segítségét
egy hungarista követ Tokióba küldésében, a „-politikailagcsődöt mondott"
magyar követ lecserélésére. Ósima a hozzá rendelt ügyvivőre vonatkozó
meglehetősen szokatlan felvetés elől udvariasan kitért, míg az új magyar
követ kijuttatására egy Leningrádbóí induló, japánok és németek által is
esetleg igénybe vehető légi járatot ajánlott a magyar politikus figyelmé­
be.217 A találkozó végén Szálasi a japán nagykövetnek is megismételte
azon kérését, hogy Japán gyakoroljon diplomáciai védelmet a szovjet
megszállta m agyar területek" felett,24R

A JA PÁ N ÚT" MINT VÉGSŐ MENTSVÁR, MAGYAR-JAPÁN

VISZONY A VILÁGI IÁBORÚ VÉGÉN

Szálasi 1945. május első napjaiban, a bekövetkezett német vereség után

is tovább folytatta fantazmagóriáit a jövőt illetően, amelyekben termé­
szetesen Tokió vezető globális szerepe is hangsúlyos helyet foglalt cl:
„Németország és Itália összeomlása d acára Japán nem fogja elveszíteni a h á ­
borút, mert igen kedvező politikai és h adászati konjunktúrában van és kerül
különösen m ost”249 „A közeljövőben erősen kívánatos és egyedül célravezető

^ Titkos történelmi... 1977, G fejezet 1 2-14.

^ Z in n e r-R ó n a 1 9 8 6 ,2 0 8 .
24' Nem világos, hogy I.eningrád miképp kerül itt. szóba, hiszen 1944 decemberében a
várostól - melynek német ostroma 1944. január 27-én véget ért - a front már több száz
kilométerre Nyugatra volt.
2/* 7 'irkos történelmi... 1 9 7 7, C f e j e z c t 1 2 — J 4 .

2lMÁbrahám-Ku$sinszky 1945, 7(J,; Karsai F. 1978, 25Ü. és 482,

egy B erlin-London-T okió rendszerszövetség.*2™ Elgondolásait kijelölt to­
kiói követe, Andreanszky Jenő útján az immár Bad Gastcinbe menekült
Ósima nagykövettel is megosztotta, akit még meg is sürgetett, Hogy kö­
vetkező találkozóinkig Tokióból tudakolja meg a választ a magyar fél fel­
vetéseire.251 Emellett éberen figyelt a megvert szövetséges lehetséges el­
hajlásaira is, és jegyzékben szólította fel a német birodalmi kormányt,
hogy az: pminden olyan lépéséről értesítse a m agyar kormányt, amelyek,
nem. egyeztethetők össze a három hatalm i egyezménnyel*.252 Amikor a nyilas
kormány megmaradt tagjai az utolsó, immár német földön, Mattsec-ben
tartott 1945. május l-jei „Koron atanács" alkalmával, személyes bizton­
ságukat féltve a lehetséges menekülési utakat próbálták számba venni,
akkor nemcsak Szálasi, de hű külügyére, Kemény báró is „természetes
lehetőségként" említették a „japán utat" mint az egyik lehetséges egér-
utat, bár megállapították, hogy a körülmények nem igazán biztosítottak
a kormány Tokióba történő átmentéséhez,.,251

A BUDAPESTI JAPÁN KÖVETSÉG MŰKÖDÉSÉNEK

MEGSZŰNÉSE 1945-BEN, A DIPLOMATÁK
NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TARTÓZKODÁSA
ÉS SZOVJET VÉDŐÖRTZETE

A második világháború utolsó szakaszában a hadi helyzet fokozatos

romlásával lényegében elhaltak a magyar-japán államközi kapcsolatok
is. Természetszerűleg mindkét állam külképviselete kapcsolatba került
a fogadó államában megjelenő idegen csapatokkal és a megszálló hatósá­
gokkal.
Széles körben ismert a második világháború alatt több ezer zsidó ül­
dözött életét megmentő Csiune Szugi’hara litvániai japán konzul hősies
szerepvállalása. Fontos megemlítenünk, hogy bár japán segítséggel meg­
valósult tömeges mentőakcióra nem került sor Magyarországon, több
olyan egyedi esetre is fény derült a vészkorszakról elérhetővé vált vissza­
emlékezésekben, amikor Budapesten élő japán hivatalos személyek
nyújtottak kisebb-nagyobb segítséget vagy átmeneti védelmet magyar

Karsai r.. 1978, 483.

:f" Gosztonyi 1989, 178.
2“ KarsaiF.. 1 9 7 8 ,4 8 8 .
Vincellér 1 9 9 fi, 249.

76
zsidóknak. Egy alkalommal a japán követség munkatársa a zsidó lakás­
nak nyilvánított ingatlan bérlőjeként adott nyilatkozatot az ingóságok
.„felelősség terhe mellett történő megőrzésére'1,2f: 1másik esetben pedig a
japán követségnek a Dóméi hírügynökség budapesti tudósítója be köl­
töztetése apropóján kihelyezett hivatalos táblája révén sikerült diplomá­
cia i védelemben részesíteni, a rózsadombi Lányi-villát és annak lakóit.2 54255
Ami a budapesti japán követséget illeti, az 1943 novembere óta Terao-
ka Kóhei ideiglenes ügyvivő által irányított misszió alig pár nappal a ber­
lini találkozót követően, 1944. december 12-én a hadi helyzetre való
hivatkozással beszüntette működését. A külképviselet „polgári" kikül­
döttei a magyar közigazgatás Nyugatra történő hurcol kodását követően
Teraoka ügyvivő vezetésével elhagyták a fővárost. A források tanúsága
szerint azonban eleinte meg követték a nyilas kormányszervek áttelepü-
lését a „Gyepűre": a német és az olasz követséggel együtt a japán külkép­
viselet is a szombathelyi szeminárium épületében kapott helyet (míg a
horvát és a szlovák követségnek már nem jutott hely a városban, azokat
a környező fa vakban helyezték el).25' Szombathelyről azonban már nem
követték a nyilas vezetést a Németországba,257 hanem Tapolcára veze­
tett az útjuk, ahol is a helyi szovjet katonai parancsnokság „oltalma"' alatt
leltek menedéket. Zala vármegye alispánja 1945. május végén, amikor
már nem bírta tovább teljesíteni a tízfös japán 'követség! kolónia teljes
körű ellátásának és részükre további napi 3 0 0 pengő ellátmány biztosí­
tásának a Helyi szovjet parancsnok által részére előírt kötelezettségét,
kétségbeesetten igyekezett a Külügyminisztérium „közbenjárását kiesz­
közölni a helyzet orvoslására*. Erre a tárca átiratban fordult a Szövetséges
Ellenőrző Bizottsághoz, a testület döntését leérve a Magyarországon ma­
radt követségi kolónia további sorsát illetően.255 Vélhetőleg a megszálló

254 Gergely M. 20Ü2, 6 1 - 6 3 .

155 Zolnay 1986, 3 2 9 -3 3 1 .
25* Ehhez lásd Békés M. 2 0 0 6 , 27. A szerző ezúton szeretne köszönetét mondani Békés
Mártonnak, hogy felhívta a figyelmét a japán diplomaták szombathelyi ténykedésére.
25' 1945. május első napjaiban a már néniét területre menekült Szálast Ferenc: azzal bíz­
ta meg Andreánszky Jenőt, külügyminiszter-helyettesét, és egyben kijelölt tokiói köveiét:
keresse léi a berlini magyar nagykövetség kiküldötteihez hasonlóan szintén Bad-
Gasteinben megszállt Ósima Hirosi tábornokot, a berlini japán nagykövetet, és próbáljon
meg a japán nagykövetség személyzetéhez, csatlakozva Tokióba eljutni, 1 .ásd Aridreátiszky
Jenő visszaemlékezései, HM HÍM Personalia, 117-210 f.
2-*M NL O L X IX -J-1 -k KÜM J 9 4 5 - I 9 6 4 Japán adm. 1. doboz 4/aa 1 !75/n i.l945. sz.
Zalavármegye alispánjának levele a japán követség ellátása ügyében; illetve Uo. 2 0 .0 5 8 /2 -

77
Vörös Hadseregnek a japán diplomatákkal szemben tanúsított ilyetén
fellépésének köszönhető az is, hogy a tárca 1945 júniusában elhárította
annak az ügyvédnek a megkeresését, akia„Szrilasi-korm ány hivataloskor
dúsa" alatt a japán külképviselet által állítólag ön kényesen igénybe vett
villa tulajdonosának kártérítési igényével jelentkezett a Külügyminisz­
tériumnál.-™ Ez a mégoly furcsának tűnő védőőrizet amiágy teljességgel
megfelelt a pillanatnyi helyzetnek, hiszen a Szovjetunió és Japán között
ekkor még nem volt hadiállapot: a szovjet fél ugyan 1945 áprilisában
- egy évvel annak lejárta előtt - érvénytelennek nyilvánította az 1941-
es szovjet-japán semlegességi egyezményt, de egészen 1945. augusztus
8-ig nem üzent hadat Japánnak.-*0
További források hiányában csak valószínűsítem tudjuk, hogy a ja­
pán kolónia tagjainak többsége különösebb gond nélkül hagyta el Ma­
gyarországot, vezetőjük, az utolsó budapesti ügyvivő a világháborút
követően, többek között az NSZK-ban és Iránban misszióvezetőként
folytathatta diplomáciai karrierjét. 1956-ig Mandzsúriában volt hadifo­
goly viszont inába Akira, a japán követség katonai attaséi, irodájának
munkatársa, aki Szombathelyen át menekült Becsbe 1944 novemberé­
ben a közelgő szovjet front elő) .261
Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg: ugyanekkor, 1.945 júliu­
sában a potsdami konferencián az amerikai delegáció felvetette, hogy a
csendes-óceániai hadszíntéren a japán ellenféllel küzdő szövetséges csa­
patok ellátását nagyban megkönnyítené, ha a nyugat-európai ellátási igé­
nyek mintegy negyedének kielégítését a Vörös Hadsereg által felszabadí­
tott kelet-európai olajmezők termeléséből fedeznék, kiváltva ezzel a

1945 A Külügyminisztérium 1945. június 2-iátirata a Szövetséges Fegyverszüneti tllcn -

örző Bizottságnak.
2:11 M NÍ. Oí. X ÍX -í-l-k K.ÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 1. doboz. 4/a Sommer Alfréd
ügyvéd levele a Külügyminisztériumhoz, illetve a Külügyminisztérium 1945. június 12-i
válaszlevele.
'•uA hadiéi lapot beálltára augusztus 9. 0 órát jelölte meg a szovjet hadüzenet, ami a
legvégső határúid volt, ameddig Sztálin kitolhatta a Japán ellent hadba lépést, hiszen a jal­
tai megállapodás értelmében ezt az 1945. május 9-én bekövetkezett német vereségtől szá­
m ított három hónapon belül kellett megtennie.
ín aha Akira levele Kieffer Gyulának, 1958. november 4., levélmásolat a szerző tulaj­
donában. A szerző ezúton is szeretne köszönetét mondani a japán katonai attasé hivatalá­
ban 1942 és 1944 között, a MH rádíófelderítő zászlóalja részéről táv ír ás /ként. szolgálatot
teljesítő Koppány (Kieffer] Gyula szíves segítségéért. A világháború alatti szovjetéllenes
rríagy a r -j apán hí rs ze rzési é s rej t jel íe jtési egy üt t m íiköd ésr öl b 6 vei >ben lásd Wi nter m a nte 1-
Salíay 2007, 1 45-147.

78
közvetlen nyugati szállításokat, és ezért a Szovjetunió hozzájárulását
kérték napi 50 ezer hordónyi mennyiség átengedésére az osztrák, ma­
gyar és román kőolajtermelésből. Az elképzelések szerint dollárban fize­
tettek volna a Magyarország esetében történetesen részben amerikai
tulajdonban lévő olajtársaságok szállításaiért, azonban a szovjet fél kitért
a javaslat elől.262

A TOKIÓI JAPÁN KÖVETSÉG MŰKÖDÉSE

ÉS FELSZÁMOT Á S A 1945 ÉS 1950 KÖZÖTT

A japán főváros elleni légitámadások elől már 1944 tavaszán a diplomá­

ciai testület többi tagjával együtt a Eudzsi lábához, a fővárostól mintegy
80 km-re fekvő Hakone-tavi üdülőhelyre, Szengokuharába átköltözte­
te tt263 tokiói magyar külképviseletet a japán kormány végül 1945. május
18-án szólította fel tevékenységének beszüntetésére, „tekintettel az euró­
p a i hadszíntéren beállott változásokra, illetve arra a lényre, hogy nincs olyan
m agyar korm án y melyet a japán korm ány elis m ern e 264 A hadi helyzet
miatt az fel sem merülhetett, hogy a kiküldöttek elhagyják Japánt, s a to­
kiói vezetés azt is jelezte, hogy a misszió a továbbiakban is elláthatja a tér­
ségben élő magyar állampolgárok érdekképviseletét. A külképviselet en­
nek megfelelően továbbra is funkcionált [igaz, hogy a kiküldötteket már
nem illették meg a megfelelő diplomáciai kiváltságok és mentességek).
Magyarország és Japán között végérvényesen lezárult egy korszak a
követség 1945. június 25-i jelentésével, melyben hírül adták a felszaba­
dult Budapestnek, hogy: „az európai háború befejezése á lla l előállott új
helyzet következtében Jap án a következő szerződéseket nem tekinti m agára
nézve kötelezőnek: három hatalm i egyezm ényA nükom iniern Paktum, B a­
rátsági és kulturális egyezmény Japán és M agyarország közöttV 6' Fontos
ugyanakkor jeleznünk, hogy bár a japán fél felmondta a tengelyhatalmi
szövetségi rendszer alapjait képező politikai egyezményeket, a két or-

162 FRUSPotsdam, 9 4 2 -9 4 3 ; 1 3 7 8 -1 3 8 8 .
Z6-'MNL OL K I03 1. csomó 1 9 4 4 -lt. 127/1944. Követség vidékre költözése Tokióból.
Sxengoku, 1944. május 10.
**M_\TL OL X 1X -J-45 KOM Tokiói követség 1 9 4 5 -1 9 6 4 , 1. doboz 34/res-l945,
Szengoku, 1945. május Z2. Követség hivatalos működésének megszűnése.
a ? M NL O L X IX -J-4 3 KÜM Tokiói követség iratai 1945- -1964. 1. doboz, 33/pol-1945.
Tokió, 1945. június 25. Szerződések felmondása.

79
szág külgazdasági kapcsolataiban a legnagyobb kedvezmény elvét bizto­
sító 1929-cs kereskedelmi megállapodás továbbra is hatályban maradt.
A japán fegyverletételt követően a világháborúban ugyancsak a vesz­
tes oldalra került magyar állam —immár diplomáciai kiváltságaiktól és
mentességeiktől megfosztott - kiküldöttei sajátos ex-lex állapotba kerül­
tek: diplomáciai státuszukat még a japán fél szüntette meg, ekképp elv­
ben fennállt annak a veszélye, hogy a megszállás kezdetével az amerikai
hatóságok egyszerűen hadifogolyként kezelik majd őket. Ennek elkerü­
lésére a Külügyminisztérium a budapesti SZEB-en keresztül próbálta
1945 októberében a Nemzetközi Vöröskereszt „védőoltalma” alá he­
lyeztetni a külképviselet tagjait2^ S noha ez a kísérlet nem járt sikerrel,
a követség munkatársai ekkor már szabadon távozhattak az országból.
Igaz, a hazatérést egyikük sem siettette különösebben: özv. Halász Zol­
tánná és Metzger Nándor tiszteletdíjasok 1946 februárjában, Végh Mik­
lós kövei pedig csak a japán fegyverletétel után több mint fél évvel,
194b. április 4-én utazott el - budapesti utasításra -Japánból, azonban
a hazatérés helyett Portugáliába távozott.2''7 Felettébb sajátos ugyanak­
kor az a tény hogy a tokiói misszió felszámolása egészen 1950-ig(I), tehát
a második világháború végét és az amerikai megszállás kezdetét követő­
en még majdnem öt esztendőn át „elhúzódott".
Figyelemre méltó, hogy 1945 őszén Magyarország egy másik vonatko­
zásban js napirendre került a szövetséges hatalmak japáni politikája kap­
csán: a megszállt Japán közigazgatását irányító szövetséges ellenőrző tes­
tület mandátumának kialakításakor ugyanis az amerikai és a szovjet fél
egyaránt hivatkozási alapként kívánta felhasználni - természetesen
ki-ki saját szája íze szerint értelmezve — a magyarországi [illetve romá­
niai és bulgáriai} Szövetséges Ellenőrző Bizottság esetében meghatáro­
zott hatáskör-megosztási gyakorlatot.208 Harrimán moszkvai nagykövet
1945 őszén több alkalommal is hosszas eszmecserét folytatott Sztálin­
nal, illetve Molotovval arról, hogy a SZEB szovjet elnöke számára a fon-

SbM N L O L X lX -J-l-k KÖM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán adm. 1. doboz 1/a, d. Nemzetközi vö-

röskeresztcs védőoltalom a tokiói magyar követség személyzetének részére.
:!í'7 M NL OL X lX -J-l-k KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán adm. 5. doboz 30/d A budapesti ame­
rikai misszió jegyzéke: Re pátriát ion of members o fth e fór mer Hungárián Legation at
Tokyo, Japan. Budapest, Kcbruary 15, 1946. Ugyancsak emigráltak a beosztott munkatár­
sak, Metzger Nándor az Egyesült Államokban, míg a követség felszámolásával megbízott
Habán Jenő Argentínában talált új hazára - később mindketten aktív szerepet vállaltak a
helyi magyar közéletben.
Lásd Borhi 21)05,43.

80
tosabb döntések meghozatala előtt a társhataí makkal folytatott konzul­
táció (szoglaszovanyije) előírása vajon vétójogot vagy pusztán tanácskozá­
si kötelezettséget jelent-e.2*' Mint tudjuk, végül Vorosilov marsall nem
sokat bajlódott a vonatkozó szabályozás értelmezésével: egyszerűen fi­
gyelmen kívül hagyta a potsdami megállapodás ezen passzusát, ugyan­
akkor M acArthur tábornok későbbi ténykedését sem tudta érdemben
korlátozni a Távol-keleti Bizottság (FarEastern Commission) és a Szövet­
séges Tanács (Allied CoímciO működése.27'1
A követség felszámolásával, illetve irattárának'71 és értékeinek vedel-
mével megbízott dr. Habán Jenő sajtóelőadó sem siette el az ország el­
hagyását: feladatát 1950 őszére, az amerikai megszállás ötödik esztende­
jére sikerült csak befejeznie.277 Tokiói működése során az amerikai meg­
szállás miatt közvetlenül Budapesttel nem érintkezhetett, így a
washingtoni magyar követség útján próbálta a hazai adminisztráció felé
igazolni kinti tevékenységét.27-
A megszállás miatt Ha bán természetesen csak Japánban folytathatta
tevékenységét, így átmenetileg megoldatlan maradt a japán hadszíntér
összeomlását követően szintén nehéz helyzetbe került több ezer fős tá-

:''\we ivould ahuays be ready to covsuit the Somét authorities biti amid nőt in my opinion
agree ro give them a vető. [...] The Rnssian partém sel in Hungary, Bulgária and Rumania is a
gtwd precedeni although l assume ive u/ouid alu/ays consult them in ad vemre on anv questions of
p o licy F R U S 1945 Vol VI: 689, Lásd méguo. 7 8 5 , 8 2 0 - 8 2 1 , 8 4 5 - 8 4 7 , 8SG-8GQ,, 8 6 5 -
867.; Simotomai 2011, 6 1 -9 4 .
2;ü És hasonló volt a helyzet az olasz megszáll ásnál is, a szovjeteknek o tt sem volt végül
semmi beleszólásuk a háború utáni helyzet kialakításába.
2 1r lábán 1947. november 16-i táviratában a washingtoni magyar követségtől kért se­
gítséget; jelezve, hogy őt a megszálló hatóságok őrizetbe vették, és távolléte alatt átkutat­
ták az ingatlant és dokumcntumoktűn.tck el a volt.külképviseleti irattárból, lásd M NL OL
X IX -J-45 Tokiói követség 1. doboz Amikor Herberi Normant, a világhírű kanadai
jipa nológ üst és diplomatát azzal gyanúsították meg, hogy Tokióban a szovjet titkosszolgá­
lat javára kémkedett a megszállás évei alatt, akkor többek közöli az elhagyott magyar kö­
vetség tokiói ingatlanában végzett kutakodása volt az egyik főbb vádpont ellene, lásd
M iwa-Ram scycr 2 0 0 5 , 9. A szuezi válságot követően isméié llen le lbukkanó kémvád ha­
tására az akkor hazája egyiptomi nagyköveteként szolgáló Norman végül 1957 áprilisában
öngyilkosságot követett el Kairóban,
- 2Ténykedését sokkal tovább nem is húzhatta volna, hiszen 1952-ben a San Franciscó-i
békeszerződéssel megszűnt az amerikai megszálló hatóságok Japán feletti fennhatósága,
2,3 Levelezését a washingtoni követséggel lásd MNL OL X IX -J-45 KÜM Tokiói követ­
ség. 1. doboz Az amerikai megszálló hatóságoknak a (volt) tokiói magyar követségre vonat­
kozó iratait láscl N A RA RG 331. Recortls of the Allied Operáimnál and Occupátion
Headquarters, World W arll, 1 9 4 5 -1 9 5 2 , 4 8 6 0 0 9 1 .1 Hungary.

81
vol-keleti magyar kolónia érdekvédelmének ellátása.27J Hudec László
- azt követően, hogy előzőleg a tokiói orosz külképviseleten keresztül
üzente meg Budapestre, hogy „a magyar kolónia minden tagja jól és biz­
tonságban van Kínában"775 - 1946 tavaszán Londonon keresztül kért
távirati úton segítséget a Külügyminisztériumtól.276 Telezte, hogy a dip­
lomáciai kapcsolatok hiánya m iatt a magyarok Kínában hontalannak
minősülnek, és javasolta, hogy akár az ő személye, akár harmadik állam
felkérése által Budapest gondoskodjék a magyar érdekvédelem biztosítá­
sáról. Gyöngyösi János külügyminiszter azonban röviden csak annyit
táviratozott vissza 1946 áprilisában, hogy „a távol-keleti diplom áciai kap ­
csolatok felvételére egyelőre nem óhajtok intézkedni",277 Elsősorban persze
nem Gyöngyösin és a magyar diplomácia akciórádiuszán múlott, sokkal
inkább a Szovjetunió elvárásainak volt köszönhető, hogy míg három esz­
tendővel később, már 1949-ben Magyarország és a népi Kína között dip­
lomáciai viszony létesült278 (és ugyanebben az évben jött létre a kapcso-

7711944 őszén 1 Iudec László, satighaji m. kir.tb. konzul további bárom konzuli megbí­
zottat nevezett ki maga mellé az észak-kínai magyarok érdekvédelmének a japán megszál­
lás alatt történő hatékonyabb ellátására: Peking, Ka Igán és Taming körzetére Alexics
Emilt, Ticncsin körzetére Palotás Tibort, míg Csingtao és Csifu körzetére Adorján Jaka­
bot, A kinevezésekhez Végh követ utólagosan kérte Budapest jóváhagyását, lásd XLX-J-l-k
KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adni. 3. doboz 6/a, K -38/l 9 4 4 Észak-kínai magyar érdekvédelem,
1944. január 24.
?'*Cscjdy—Poiiccllini 2010, 140.
2/l! MNL OL XIX-.M -k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. I. doboz 4/a. Magyar érdekvéde­
lem Kínában, 1946. március 1.
77' M NL OL XIX-J-1-k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm, f. doboz 4/a. A téma érdekes mó­
don pár hónappal késölib újból téma volt Budapesten: a Szövetséges Ellenőrző Bizottság
1946. október 17-i ülésén szabályos napirendi pontként, amerikai kezdeményezésre tárgyal­
ta „az VSA-nak azt a javaslatát t .f hagyat magcím vállalia Magva rország érdekeinek védelmét
Kínában*. Szviriclov tábornok Nagy Ferenccel folytatott megbeszélésére hivatkozva értetlen­
ségét telezte ki a kezdeményezés iránt, mire Weems tábornok pontosításában azt jelezte,
hogy általánosságban vétó dőli csupán fel, hogy Magyarország érdekei nek védelmét Kínában
valamely ország vállalja magára. A kérdést végül egyetértésben levették a napirendről. Ehhez
lásd Fcitl 2 0 0 3 , 243. Két évvel később, Sík Endre washingtoni követ, későbbi külügyminisz­
ter 1948. októberi-novemberi távirataiban merült fel újból a kínai érdekképviselet kérése:
„Kérem, hogy c tárgyban hazai tartózkodásom aluli kapott közlést- miszerint Kínában a magyar
érdekeket a lengyel külképviselet fogia a jövőben ellátni - rendeleti úton megismételni". MNL OL
X lX -J-l-k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 USA adm. 3. doboz 4379/1948. Washington, 1948. október 14.
Kínai érdekképviselet és 4821/1948. Washington, 1948, november 20. Ua.
2,,f Ismeretes, hogy 1949 novemberében a párt Káderosztálya és Külügyi Osztálya
Nagy Illírét javasolta közös előterjesztésében az MDP Titkárságának az újonnan felálló pe­
kingi külképviselet első követének, lásd Rainer 1 9 9 6 -1 9 9 9 , í, 455.

82
lat a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal is), addig Japánnal a vi­
szony normalizálása még egy egész évtizedet váratott magára.
Ezalatt dr. Habán az évek során szabályos konzuli érdekvédelmi tevé­
kenységet folytatott Tokióban, úti okmányokat hosszabbított Japánban
élő honfitársai részére és 1948 februárjára Vámbéry Rusztem washing­
toni magyar követ közbenjárásával sikerült elérnie a megszálló hatósá­
goknál „a Jap án ban élő m agyar lakosokra, mint ellenséges idegenekre meg­
szabott korlátozások" érvénytelenítését.77''1 Sőt, érdek-képviseleti műkö­
désén túl még kulturális propagandát is próbált folytatni: 1947-48-ban
szintén Washington közbenjárásával magyar filmek japáni forgalmazá­
sát szorgalmazta Budapestről a Magyar Művészeti Tanácsnál, ám ötletét
a „valuiáris nehézségek m iatt9 nem tartották meg valósít hat ónak.
A volt sajtóclőadó a működését, ezekben az években jobbára a leltári
tárgyaknak a feketepiacon történő eladásából finanszírozta. Miután a
követségí bútorok, írógépek, perzsaszőnyegek és az alt-deutsch ivókész­
let után már a kincstári gáztűzhelyen és a hűtőgépen is túladott, ameri­
kai vízumkérelme elutasítását követően három hajó ládában elpostázta a
washingtoni magyar külképviseletnek a tokiói követség nemzeti lobogó­
ját, ezüstneműjét,2*1 iktató könyveit és a misszió könyvtárát képező tu­
catnyi könyvet, majd 1950 októberében Argentínába távozótt.ZR2

2/11 M M . OL X IX -J-l-k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 1. doboz 4/a, Japánban élő rna-
g ya ruk 1lóiv zc te. Wa slii ng tón, J 948, feb ni á r 16.
ZHÍI M n L OL XIX-J-1-k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 1. doboz 4/a.
Jól jdzi a kot megszálló hatalom eltérő viszonyát a magántulajdonhoz az a Lény, hogy
míg Tokióból épségben sikerült Habánnak kijuttatnia a maradék értékeket, addig Budapes­
ten hiába élte túl a háborút a volt japán követség 40 kilónyi ezüstneműjét tartalmazó láda,
azt a Külügyminisztérium meg sem kísérelte eljuttatni a japán felhez, hanem annak „érték-
letétben való megőrzését" választotta, lásd M NL OL XlX-J-L-k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán
adm, 5, doboz 23/d 21682, Volt budapesti Japán Követség ez üst neműje 1948. október 18.
Argentínai emigrációja alatt Ha bán Jenő később utazási irodát és angol nyelviskolát
nyitott. Uj V7/<íg(Los Angeles), 1976. szeptember 24. A Külügyminisztérium lián készült
későbbi összefoglalókban rendszerint az áll, hogy a tokiói követség felszámolása még 1947-
ben is folyt. Lényeges, hogy 1950-ber. } Tabán aki a rendelkezésünkre álló források sze­
rint részben vélhetőleg az amerikai megszállásra tekintettel nem keresett kapcsolatot az
ekkoriban 21 nyugati országban „diplomáciai" képviselővel bíró emigráns testülettel, a
Magyar Nemzeti Bizottmánnyal - formálisan elszámolt a tevékenységével és a leltárral
a Magyar Népköztársaság washingtoni külképviselete felé. Vele szemben például a tokiói
melletti másik „továbbszolgáló"' m. kin misszió vezető, a tevékenységét Madridban meg
évtizedekig folytató Marosy (Mengele) Ferenc követ egyáltalán nem ismerte el az 1945
utáni budapesti vezetést (ugyanakkor viszont Marosy működését sokáig hivatalosnak te­
kintette a spanyol kormány is)r ehhez lásd Anderle 2ÜÜ2,

83
A DIPLOMÁCIAI K APCSOLATOK
FELÚJÍTÁSÁNAK TÖRTÉNETE (1945-1959)

BÉKEHARCOS ÖNÁMÍTÁS. A KÉTOLDALÚ VISZONY

BEINDULÁSÁNAK SZÓRVÁNYOS JELEI 1950-1952 TÁJÁN

Mivel a magyarországi harcok 1945. áprilisi befejezése hónapokkal meg­

előzte a Japánnak szóló szovjet hadüzenetet/83 az 1944 decemberében
megalakult debreceni Ideiglenes Kormány nem üzent hadat a korábbi
szövetségesnek.284 Tekintettel arra, hogy ebben a helyzetben nem került
sor a két ország között a diplomáciai kapcsolatok tényleges megszakításá­
ra, nemzetközi jogi szempontból a magyar-japán diplomáciai kapcsola­
tok az 1 9 4 5 -1 9 5 9 közötti másfél évtizedben sem szakadtak meg, még
ha lényegében majdnem minden szinten, és politikai, gazdasági, illetve
kulturális téren is egyaránt szüneteltek.
Az 1945 utáni években a Budapest és Tokió közötti államközi érint­
kezés természetszerűleg teljesen megszűnt. A kétoldalú kapcsolatok új­
raindulásának első szórványos jelei a formailag az amerikai megszállás
véget jelentő, és Japán szuverenitását (legalábbis a nyugati blokkban és a
harmadik világban) visszaállító San Franciscó-i békeszerződés létrejöt­
tét követően kezdtek mutatkozni.285

2í<:: Haszegava Cuiosi a korábbi történészi közmegegyezéssel szemben meggyőzően ér­

vel könyvében amellett, hogy a Hirosimára és Nagaszakira ledobott amerikai atombom­
bák helyett döntően a szovjet hadüzenet vezetett el a feltétel nélküli japán ka pitulációhoz,
lásd Ilasegawa 2006a.
Szemben a Németországnak még 1944. december 28-án megküldött magyar had­
üzenettel
Az amerikai csapatok további jelenlétének jogalapját a San Francisavi békeszerző­
dés aláírásának napján, 1951, szeptember 8-án megkötött amerikai-japán biztonsági szer­
ződés biztosította. Szembeötlő a párhuzam a Magyarországon állomásozó szovjet csapa­
tok itt-tartózkodásának jogszerűségét, megteremtő Varsói Szerződés 1955. május 14-i lét­
rejötte, illetve az ideiglenes megszállást elvben lezáró osztrák államszerződés egy nappal
későbbi aláírása kozott.

85
 A csendes-óceáni háborúnál történetesen majdnem kétszer hosszabb
ideig tartó amerikai megszállás évei alatt Japán külkapcsolatai kénysze­
rűen szinte csak a Távol-Keleti Bizottsággal és a Szövetséges Tanáccsal
történő kapcsolattartásra korlátozódtak.286 Japán a békeszerződés 1952.
áprilisi hatálybalépését követően kezdte meg rohamléptekben újból el­
foglalni helyét a nemzetközi színtéren: öt év leforgása alatt több mint
hetven országgal vette fel, illetve állította helyre a diplomáciai kapcsok-
tokát.287 Tekintettel azonban arra, hogy a San Francíscó-i konferencián
részt vevő szovjet, csehszlovák és lengyel delegációk végül nem írták alá,
és nem ismertek el a békeszerződést (a Kínai Népköztársaságot pedig
eleve meg sem hívták a konferenciára), a kommunista országok közül
ekkor még csak egyedül Jugoszlávia állította helyre 1952 áprilisában
diplomáciai kapcsolatait Japánnal. Más lehetett volna valamelyest a
helyzet, ha a korabeli angol javaslatnak megfelelően Japánt a békeszerző­
dés előírásai kötelezték volna a korábbi olasz, bolgár, román, magyar,
finn, thaiföldi, illetve a „majdan létrejövő" német és osztrák békekötések
elismerésére,288 ezt azonban az USA elvetette.289 Josida Sigeru minisz­
terelnök 1952 januárjában amúgy is harcos nyilatkozatban utasította
el, hogy Japán bármilyen kapcsolatot tartson fenn kommunista orszá­
gokkal.290
A „különbekét'' elutasító szovjet álláspont egyértelmű üzenet volt a
magyar diplomácia számára is, s amelyik magyar kiküldött „nem érzett
rá" magától a Japánnal szemben tanúsítandó helyes (ti. hűvös) magatar­
tásra, azt Budapestről határozottan helyreutasították. így járt például
Kalló Iván római követ, akihez 1952 júniusában az utolsó budapesti ja-

^ A megszállás történetéhez lásd Dowcr 2 0 0 0 . Japán I9S0 februáriéban néhány fos

külképviseleti irodákat állíthatott fe( New Yorkban, Los Angelesben, San Franciscóban.
Honoluluban, Tajpejben, Párizsban és Londonban, elsősorban kereskedelmi képviseleti és
konzuli érdekvédelmi funkciók ellátására, Okazaki 1956, 156.
21,7 Mosely 1957, 3 1 3 - 3 14. Összehasonlításképpen: ugyanekkor az FNSZ-nek 82 tagál­
lama volt, a Magyar Népköztársaság 1957-ben pedig alig 4 0 állammal állt diplomáciai ösz-
szeköttetésben.
** „Japan should undertake tv recogníse the fali force and efject vf the trealies ofpeace and
Telelted arra ngemenfs a Iready signed and to hesigned between theAllied and Associated Pou/ers
and haly, Bulgária, Roumania, Hungary, Finiand, Thciiland, Germany and Aaslria* In
FRUS1951 voi, VI., 912,
-85>Uo. 923. A San-Francíseó-í békeszerződésnek a kommunista tömbön belül elterjedt
értékelését lásd Kende L 1970, 1 9 6 -1 9 7 .; Ha rsinyi-Szántó 1977, 5 8 —60,
3yu „Japancannot keep cumpany wilh Comm unist countries" New/ York Times, bírnia ry
9 ,1 9 5 2 .

86
 pán ügyvivő 1945-ben Magyarországon hátrahagyott magyar feleségé­
nek és kislányuknak kivándorlása ügyében informálódva, vagyis lénye­
gében egy magánjellegű kéréssel fordult a vatikáni japán ügyvivő. A ma­
gyar diplomatát először még csak finoman figyelmeztették Budapestről,
hogy „a konkrét ügy elintézésén kívül m ás kapcsolatot a japán ügyvivővel ne
tartson, miután Jap án n al nincsen diplom áciai kapcsolatunk és ennek o k a ,
mint ahogy Követ elvtárs tudja, politikai jellegű*. Mikor azonban legköze­
lebb a japán misszióvezető - csakúgy mellesleg - a demokratikus orszá­
gokkal történő kapcsolatfelvétel lehetőségéről puhatolózott magyar
partnerénél, a felvetés elől amúgy semlegesen és diplomatikusan kitérő
magyar követet a Külügyminisztérium indulatosan utasította helyre „az
incidens* miatt; „Súlyos h ibán ak tartom, hogy K alló elvtárs beugrott a ja ­
pán követ, véleményem szerint provokációs kérdésének, a dem okratikus or­
szágokkal terem tendő kereskedelm i vagy diplom áciai kapcsolatok ügyében.
K alló elvtárs lényegében azt m ondja, hogy mi hajlan dók vagyunk foglalkoz­
ni ezzel a p roblém áv al Világos, hogy a jap án korm ány ilyen lépést nem fog
tenni, de könnyen lehet, hogy K alló válaszát ügyesen k o lp on álják”.2:11 Mivel
semmi nyoma nincs annak, hogy erre a puhatolózásra a japán fél a későb­
biekben valaha is visszatért volna, ez az 1952-es közjáték minden bizony­
nyal nem volt több a japán diplomata spontán, egyéni akciójánál.
A kifelé elzárkózó magatartást tanúsító magyar diplomácia ugyanak­
kor már 1952-től kezdett a korábbinál nagyobb figyelmet fordítani Ja­
pánra. A Távol-keleti Népi Demokratikus Osztály vezetője az 1951. IV.
negyedévi terv keretében a San-Francíscó-i békeszerződésnek a távol-ke­
leti országokra gyakorolt hatásáról és a távol-keleti amerikai agresszió
újabb fejleményeiről és jelenségeiről írott feljegyzésének összeállítása so­
rán konstatálta, hogy „a minisztériumban lényegében Jap án n al senki nem
foglalkozik, m agám Jap án ra vonatkozó anyagot az angolszász osztálytól
nem tudtam kapni. G ondolom ezen sürgősen változtatni kellene".2'--1 Kezde­
ményezésére 1952 szeptemberében meg is alakult - az immár Távol­
keleti Osztályra átnevezett egység keretein belül - az önálló japán refe­
rátum.
Több magyar külképviseletet, így a pekingit, a washingtonit és a
phenjanit is utasították, hogy az eddiginél behatóbban foglalkozzanak

291M NL Ü L X lX -J-l-j KÜM Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 001172 104/szig.biz/1952. 1952.

június 18. Beszélgetés a vatikáni japán ügyvivővel.; Uo. 001172/1 109/szig.biz/1952.
'Róma, 1952. június 26.
2S- M X L O LXIX-J-l-k KÜM 1 9 4 5 -1964 Japán adm. 2. doboz 5/bd.

87
a Japánra vonatkozó kérdésekkel, és ezekről rendszeres jelentésekben
számoljanak he..2-3 A Központ által megfogalmazott hírigény ncgy főbb
területre terjedt ki: Japán belső helyzetére; az „ am erikain álás fokozódó
ütemére'' és ezzel kapcsolatban a hadiipar fejlesztésére; az amerikai-ja­
pán katonai együttműködés új fejleményeire az ázsiai népek, és különö­
sen a Kína elleni agresszió* tervekkel és tényekkel kapcsolatban; vala­
mint a japán külkereskedelmi volumen fejlődésére és az ezzel összefüg­
gő „im perialista ellentétekrev.
A Japánra vonatkozó értesülések felterjesztésén kívül a pekingi nagy-
követség a Kínában élő baloldali japán emigránsokkal, másrészt a rend­
szeresen oda látogató japán (párt-, szakszervezeti, békeharcos, ifjúsági és
újságíró-} delegációkkal próbált kapcsolatot teremteni, és a közvetlen
kontaktusok mellett tájékoztató anyagok postázásával és cikkek elhelye­
zésével is igyekezett a „ h alad ó jap án társadalom " felé irányuló propagan­
datevékenységet kifejteni. Ez irányú munkájáról a pekingi külképviselet
külön éves jelentésekben számolt be, melyekben - a valóságtól nem za­
vartatva vágyképeiknek megfelelően formálták a japán helyzetről szó­
ló beszámolókat: „az elmúlt esztendőben Jap án fasizálása és m ilitarizálása
erőteljesen fokozódott [ J ennek következtében 1953-ban a japán nép harcá­
nak ébredése várható" - fogalmazott például az 1952-es összefoglaló.2^
A Japánnal kapcsolatos aktuális irányelvek és feladatok áttekintésére
legközelebb a Külügyminisztérium Kollégiumának 1954. április 31-i
ülésén került sor.2f)SAz önkritikus beszámoló elismerte, hogy Japánnal a
lehetőségekhez m érten (értsd: alig) foglalkozik a Távol-keleti Osztály, és
a kevés rendelkezésre álló információjuk is többnyire a pekingi nagykö­
vetségtől származik. Fő feladatként ekkor távlatilag az imperialista tö­
rekvések, illetve a japán békeerők harcának eredményei mellett elsősor­
ban a japán-szovjet és a japán-kínai együttműködés alakulásának figye­
lemmel kisérését jelölték meg, rövid távon pedig az angol és orosz nyelvű293

293M N L OL X IX -M -k KÜM 1 9 4 5 - J 9 6 4 Japán adm. I. doboz 0 1 0 9 0 5 Félix Pál ősz

tályvezetü távirata Pekingnek és Pb enj annak, Budapest.. 1952. szeptember 27.; L'o. 3, do­
boz 07078/litk . Korbarű-.s Pál osztályvezető távirata Pekingnck, Budapest, 1953. július
16,; Uo. 3. doboz 05047/K Ü M ., A japán békeszerződéssel kapcsolatos amerikai vélemé­
nyekről Budapest, 1952. április 16.
M N L OL X I X J-l -j KÜM 1 9 4 5 - 19 6 4 Japán S 2T 2. doboz U59/szig.biz/1953 Japán­
ról évi jelentés, Peking, 1953, január 15,
MNL OL X IX -J-l-o KÜM Kollégium 3. doboz 31/Koll.-1954 A Távolkclcii Osztály
munkája és feladatai. Budapest 1954. április 27.

88
információs anyagok sürgős beszerzése mellett a magyar birkózóváloga­
tott közelgő japám szereplése kínált tájékozódási lehetőségei.
A Szovjetunió távol-keleti politikájának megfelelően az 1945 előtti
időszakhoz képest jócskán átformálódott a hivatalos magyarországi Ja­
pán-kép is, hiszen a tájékoztatáspolitika és közművelődés - már szinte a
Vörös Hadsereg első csapatainak érkezésével megkezdődő - ideológiai
áthangolása természetszerűleg nem kímélte a magyarul hozzáférhető,
Japánnal kapcsolatos műveket és híreket sem. Az információs centraliz­
mus két irányban is érvényesült. A Horthy-kori tengelybarátság szelle­
miségét hirdető művek megsemmisítéséről, birtoklásuk és terjesztésük
büntetőjogi tilalmáról még 1945 februárjában intézkedett Dalnoki
Miklós Béla debreceni kormánya: a rendeletileg betiltott könyvek listá­
ján többtucatnyi részben vagy egészében japán tárgyú tétel szerepelt.21^
Az új kurzus szemléletmódját tükröző, s eleinte inkább oroszból fordí­
tott új kiadványok pedig a korábbitól gyökeresen eltérő szemléletet tük­
röztek: a japáni kérdést a távol-keleti történelem marxista és a szovjet
birodalmi érdekeknek megfelelő értelmezésétől kezdve tárgyalták, a vi­
lágháború kelet-ázsiai hadműveleteiben oroszlánrészt vállaló Szovjet­
unió dicsőséges győzelmem és a japán háborús bűnösök felelősségre vo­
násának témáján át egészen a „japán imperializmus" új, amerikai gazdái­
nak felforgató szándékainak leleplezéséig.207 A „japán fasizmusról* és a
„japán militarizmusrór többször szó esett az Országgyűlés falai között
is, Kiss Károly külügyminiszter például 195]-ben így fogalmazott: „Az
Egyesült Á llam ok korm ánya minden téren és minden eszközzel továbbfokoz-
za háborús előkészületeit. A Szovjetunió és a népi dem okratikus országok el­
leni tám adás céljaim létrehozott Északatlanti Szövetségbe bevonja Görögor­
szágot és Törökországot, a »középkeleti parancsnokság« cégére alatt a K ö­
zel-Keleten is új felvonulási Területet a k a r m agának biztosítani, leplezetlen
form ában éleszti fe l a német és jap án imperializmust, hogy ezek fasiszta és

-"'Az Ideiglenes Nem/.eii Kormány 530/1 9 4 5 . Vt.P. számú rendeleté a fasiszta széllé
mú és szovjetdlenes sajtótermékek megsemmisítéséről.
Lásd A japán különbéke 1951; A japán háborús 1951; Avarin 1950; Bíró 1955; Uő,
1901; Ejdus 1950; Galkin 1951; Géllé rt-K im 1950; Gömöri 195Z; Ja naguk 1959; Uő
1961; A Japán Kommunista Párt 1952; Krajnov 1951; Molotov 1950; Pirogova 1962;
Poltavszkij-Vasziin 1952; Rejsznycr—Rjubcov l955;Sarkov 1953, Szekeres 1966; Szmir-
nov J95Ü; Zsukov 1952.

89
militarista rendszerét használhassa fe l főtám aszu l Európában és Távol-Kele­
ten agressziós tervei végrehajtására" Z98
Japán kezdettől fogva kulcsfontossággal bírt a hidegháborús hatalmi vi­
szonyok szempontjából: a Távol-Keleten Japán lett a semleges államok kö­
rének bővítését célzó szovjet külpolitikai célkitűzések elsődleges célpont­
ja, míg az amerikai, vezetés egészen az 1960-as évek közepéig lehetséges
kockázatként kezelte a korabeli retorika szerint csak „szuperdominóként"
aposztrofált Japán balra tolódásának és a kommunista tömbhöz való át-
sodródásának veszélyét.21'11 A japán-amerikai biztonságpolitikai együtt­
működést ellensúlyozandó „semlegesítési törekvések” szellemében a kele­
ti blokk sajtójában tálalt hírek ezért - a vágy vezérelt gondolkodás iskola­
példájaként - azt sugallták, hogy- már csak rövid idő kérdése, és az amerikai
elnyomás alatt sínylődő japán nemzet a milliós támogatottsággal bíró „ha­
ladó" belföldi tömegmozgalmak révén egy csapásra lerázza magáról a meg­
szálló amerikaiak által reá erőszakolt imperialista rabigát.300 A japán ipari
munkásság helyzetének, valamint a japán kommunista és szocialista poli-
ti kai tényezők befolyásának és lehetőségeinek túlzó beállítása az egyszerű
magyar újságolvasóban is azt a benyomást keltQiJették, hogy Japán eseté­
ben egy alapvetően baloldali érzelmű társadalommal van dolga. Amibe jól
beleillett többek között a Japán Kommunista Párt vezetőségétől Sztálin
legjobb magyar tanítványának 60. születésnapjára - természetesen előze­
tes budapesti felkérésre - érkező üdvözlete is: „H álásak vagyunk Rákosi
M átyás elvtársnak tanításaiért és a japán nép iránti barátságáért" m
1953 nyarán került sor a háború utáni első japán delegáció magyar-
országi útjára, amikor a 35 ország képviselőinek részvételével megrende­
zett BékeVilágtanács magyarországi ülésére a Sztálin-díjas Ójama Ikuo

Kiss Károly felszólalása az Országgyűlés 1951. december 18-i íilésnapján,

2üy A z amerikai megközelítést részletesen elemzi D owcr 1972, a szoviet felfogáshoz
lásd Bckcs Cs. 2Ü(>7# 11.
1ÍIIJA gondolat „ i n a g y a r n y e l v ű szinkronja* Rákosi Mátyás hangján: „Helytelen lenne

azoyihan azt gondolni, hogy»örök időkre* minden»rendben« maradhat hogy ezek az országoka
végtelenségig tűrni fogják az Egyesült Államok uralmát és jármát n(ini próbábák meg, hogy az
amerikaiak rabságából kiszabaduljanak és az önálló fejlődés útjára lépjenek...!r. Rákosi felszó­
lalása az Országgyűlés 1952. december 15-i ülésnapján.
3"' M NL O L X I X J -l - k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 5. doboz 0 5 3 4 5 A JK P üdvözlő
távirata Rákosi Mátyás elv társ 60. születésnapjára. Budapest. 1952. április 24. A kérést a
pekingi nagykövetség továbbította a KKP útján: vKérje meg kínai pártol Rákosi elvzdrs év­
fordulójára vonatkozó közlést japán párthoz is továbbítsa9, MNL OL X IX -J-l-zK Ü M rejtjel-
táviratok Fcking 1950 1989 12. doboz A Külügyminisztérium rejtje [távirata Pekingbe,
1952. február 15.

90
felsőházi képviselő vezetésével tízfős japán küldöttség utazott Buda­
pestre.31-- A látogatáshoz kapcsolódóan békeharcos japán festőművészek
kiállítása nyílt mega Műcsarnokban, a Japán Országos Béketanács lapja
pedig rövid ismertetést közölt a magyar békemozgalomról.302303 Jól jellem­
zi a kommunista mozgalmak belviszályáit és személyt áskálódásait,
ahogy a Budapestre érkező japán csoport tagjai jó előre feljelentették
egymást magyar partnereiknél, akik az információt a szokásos ügyme­
netnek megfelelően továbbították az ÁVl 1, valamint a szervező Orszá­
gos Béketanács részére.304 ügy évvel később a japán békemozgalom egy
másik vezetője, a Japán Békebizottság főtitkára látogatott Budapestre a
Japán Demokratikus Tudományos Szövetség elnökének társaságában.30*
Szakszervezeti fronton is ekkortájt kezdődött meg az érintkezés Ja­
pánnal. Az MDF Titkársága 1953. augusztus 17-i döntése alapján érke­
zett a két első japán szakszervezeti képviselő Magyarországra,3110 akiket
az 1950-os években tucatnyi ágazati szakszervezeti küldöttség követett.
A békeharcos vonal taktikai és részben talán költségtakarékossági okok­
ból a későbbiekben több esetben összekapcsolódott a szakszervezetivel
- de hasonló összefonódás volt megfigyelhető egyházi vonalon is.3n7
1956 nyarán így a SZOT meghívására Magyarországra látogató japán
építőipari delegáció tagjai között kapott helyet a hirosímai atomtáma­
dás első Magyarországon járó szemtanúja is. .Az atombomba pusztítá­
sát a Föld nemzetei közül mindmáig egyedül elszenvedett japán társa­
dalomban amúgy páratlanul értékes partnerre lelt az internacionalista
békemozgalom, hiszen a Hirosimái és nagaszaki pusztítás titán a japán
túlélők és aktivisták szájából bárkinél hitelesebben hangzottak a paci­

302 MNL OL M K S -2 8 8 . f. 32. csomó MSZMP KB Külügyi Osztály 1957. II. Külföldi
kommunista pártok. 15. Japán 0 0 3 7 0 /1 /1 9 57.szig.titk. Magyar-japán kapcsolatok, Buda­
pest, 1957. október 10.
2jlNó*)&zai/a, 1953. június 21.; Heim Siwbun, 1953. május 28,
3IWMNL OL X lX -M -k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 3. doboz 0 5 4 8 8 Tógó Kamrda
levele. Budapest, 1953, ápr. 28.; Uo. 0 5 4 8 8 /B -I 9 5 3 A Külügyminisztérium átirata Piros
1.ászlóvezérórnagyelvtársnak, 1953. jümiis 4., IJo. 0 5 4 8 8 /1 9 5 3 ,titlc/1. aKülügyminiy/.té
rium átirata Benkc Valéria elvtár,snőnek, 1953. június 13.
3üi Magyar i\emzet, 1954. j ú 1iu s 13.
JÜOMNL OL M KS 276. f. 54. csomó 259, ő. e. 1953. augusztus 17.
Ehhez lásd az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának galyatetői ülésére ér­
keze ti japán egyházi vezető nyilatkozat át: Szabad "Nép, 1956. augusztus l.

91
fizmus, az általános leszerelés és a teljes atomfegyver-mentesség jel­
szavai.308
A Japánnal folytatott - magyar részről leginkább álcivil - kapcsola­
tok köre az Országos Bcketanáes mellett kiterjedt olyan más, szoros
pártellenőrzés alatt működő és formális önállósággal bíró transzmisszi­
ós szervezetekre, mint a Nószövetség vagy a Demokratikus Ifjúsági Vi­
lágszövetség (DÍVSZ).3ÍWA kapcsolatokat tovább színesítették a gyer-
mekrajzcserék,310 a tudományos együttműködés kezdő lépései,311 vala­
mint a sport-312 és művészeti cserekapcsolatok elindulása.313
Annié Krígcl vezette be a koncentrikus körök szovjet birodalmi mo­
delljének fogalmát, amelyben a nyugati és a harmadik világban működő
kommunista pártoknak, de még a nemzetközi nőmozgalmaknak is
megvolt a helyük.31'1Ugyanez a koncentrikus modell sejlik fel. az ötvenes
évek elején újrainduló magyar-japán közeledés mögött is; a baloldali ja­
pán politikusok, békemozgalmi küldöttségek, tudományos kutatók és

308 A japán békcmozgalotn hoz JásdYamamoto 2 0 0 4 ; Zicmann 2007. A Japán Tudomá­

nyos Tanács felhívását a világ tudóbajhoz az atom- cs hidrogénhomba-kisérietek betiltása
tárgyában 1957-ben közölte a Magyar Tudomány folyóirat is (1957/5-6, 233-4.),
^ A DÍVSZ-nél 1 9 5 4 -1 9 5 9 között Budapesten dolgozott egy I Iidzsikata vezetéknevei
japán önkéntes, ehhez lásd MNL 0 1 . XTX-J-l-j KÜM Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 1, doboz
0 0 6 4 5 b 1960. szeptember 20. Fordító alkalmazása; illetve az MDP Titkárság 1954. m ár­
cius 15-i döntése hontalansági útlevél kiállításáról japán DlVSZ-vezetönek.
-,JÜA z d s ő ilyen tárgyú megkeresés még 1951 elején érkezett japán részről, ám a buda­
pesti Külügyminisztérium az ügy UNESCO-s kapcsolódásai m iatt elzárkózott az együtt­
működéstől. ü s d M N LO LXIX-.T-1 -k KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japánadm . 5. doboz 18/h. Érde­
kes, hogy egyedülálló japán jelenségként a szigetországban 1947-től helyi (azaz nem kor­
mányzati) UNESCO-szervezetek alakultak (Menju 2002). melyek öntevékeny szerepet
játszottak a nemzetközileg elszigetelt ország kútkapcsolatainak szélesítésében, majd Ja­
pánnak magához az U N ESCO-hoz történő csatlakozásában is, melyre 1951 májusában,
négy és fél évvel az ország ENSZ-tagsága, és hónapokkal a San Eranciscó-i békeszerződés
aláírását megelőzően került sor,
311 1953 márciusában történt először „spontán"' kiadványcsere a Budapesti Műszaki
Egyetem és a Tóhokui Egyetem között, ugyanekkor a Szegedi Tudományegyetem és a
Vaszeda Egyetem közötti kapcsolatfelvételhez viszont a Külügyminisztérium nem járult
hozzá. Lásd M N L O L X IX -J-l-k KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán adm. 5. doboz IS/g.
3J2 A magyar birkózóválogatottat japánt útjára kísérő Zágoni Ferenc újságíró útleírása is
jól példázza a Japánnal kapcsolatos hivatalos magyar politika pozitív jelű irányváltását,
lásd Zágoni 1956,
313 M N L O l. XIX-J-42-a Moszkva SZT 1 9 4 5 - 1 9 6 4 ,5 , doboz, Mo. cs a többi ország kap­
csolata, Japán 0 6 2 6 1 /l/titk -1954.I Filmküldés Japánba. 1953-ban mutatták be Japánban
Radványí Géza Valahol Európában és Kalmár László Fekete hajnal című liírnjét.
314 Lásd Kriegel 1982.

92
szakszervezeti küldöttek rendszeres budapesti látogatásai mind azt pék
dázták, hogy Magyarország milyen kiváló kapcsolatokat is ápol ezzel a
haladó - nevezzük így - J a p á n Népköztársasággal*.

A KÉTOLDALÚ KÜLKERESKEDELEM
ÚJRAINDULÁSA 1953-TÓL

A fenti, zömében ideológiai indíttatású, és a japán oldalon (is) term é­

szetszerűleg meglehetősen szelektív körben ható kétoldalú érintkezés
mellett a „hivatalos" Japán mindeközben egészen másfajta képet su-
gallt Magyarországról: 1954 tavaszán tett például hosszabb el őadó kör­
utat a szigetországban a Japán Külügyi Intézet meghívására - amerikai
támogatással - Nagy Ferenc volt miniszterelnök, aki előadásaiban az
európai helyzet koronatanújaként fellépve ismertette a kommunista
terjeszkedési műveleteket.315
Ekkoriban azonban javában zajlott már a két ország külkereskedői kö­
zötti puhatolózás is.316 A magyar állami kiküldöttektől 1952-1953 so­
rán több helyről, így például Argentínából és Indiából is olyan jelzések
érkeztek Budapestre, Hogy japán vállalatok szeretnék áruikat elhelyezni
Magyarországon, s ilyen irányban konkrét ajánlatokat is tettek már Ma­
gyarországot érdeklő árucikkekben.317 Mivel a Magyar Népköztársaság
már viszonylag kiterjedt nyugati gazdasági kapcsolatrendszerrel rendel­
kezett, és mintegy húsz kapitalista állammal bonyolított a nemzetgaz­
dagság szempontjából relatíve egyre nagyobb fontossággal bíró, sokrétű
külkereskedelmi forgalmat,318 a Japánnal kölcsönös előnyöket magában

315Borbándi 1989/1, 133. Nagy Ferenc 1962 októberében, az Ázsiai Népek Antikom-
m u n isu Ligájának ólése alkalmából később újból megfordult Tokióban. Javaslatára a
kongresszus nyilatkozatban szorgalmazta, hogy az ENSZ a magyar ügy mellett foglalkoz­
zon a kelet-európai népek önrendelkezési jogának kérdésével is. / Űrünk a világban. Ma­
gyar kulturális figyelő (Washington), 1962. ósz-tél.
m A kétoldalú gazdasági kapcsolatok történetéről átfogóan lásd Kiss 2 0 0 9 .
-il7 M N L Ü L X IX -J-l-k KUM 19 4 5 - 1 9 6 4 Japán adm, 5. doboz 23/a 023/21-1 Bankközi
kapcsolatok esetleges felvétele Japánnal. Budapest, 1953. december 23.
318 MNL C L XÍX -J-i-j KOM Kína SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 6. doboz 001157 Magyarország
külkereskedelmi kapcsolatai a kapitalista államokkal, Budapest, 1951. július 2. A nyugati
külkereskedelmi relációk jelentőségét a volumen mértékén túl menően természetesen a
nyugati devizabevételhez jutás lehetősége is növelte.

93
rejtő áruszállítások beindításának lehetősége azonnal kedvező fogadta­
tásra talált Budapesten.
Ráadásul a koreai háború kitörése miatt ezekben az években a ma­
gyar külkereskedelem nern várt nehézségekkel is szembesült. Egyrészt a
háborús termelésre való átállás következtében egyes importálni kívánt
ipari nyersanyagok világpiaci ára lényegesen nagyobb mértékben emel­
kedett, mint a magyar export legnagyobb részét képező mezőgazdasági
termékek ára, másrészt ezzel összefüggésben több árucikk (pl, a svéd
acél vagy a cellulóz) besorolása is megváltozott, aminek következtében
beszerzésük lényegesen megnehezült. A háborús időszak alatt a magyar
külkereskedők tigyanakkor fokozódó diszkriminációt is tapasztaltak a
tőkés partnerek részéről (import- és exportengedélyek megtagadása
szerződéses kontingens ellenére, amerikai embargólista kiterjesztése,
szállítmányok feltartóztatása, tranzitszállítások fokozott ellenőrzése
stbj. A diszkriminációs intézkedések hatásának mérséklésére kiváló le­
hetőséget kínált a külgazdasági kapcsolatok új partnerországra történő
kiterjesztése.
Érdemes kiemelnünk, hogy a források tanúsága szerint a Japánnal
való kapcsolatfelvételt megelőzően a magyar vezetés budapesti külkép­
viseleteik útján kikérte a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság bele­
egyezését is, és csak azután m ert tárgyalásokba bocsátkozni a japán fél­
lel, mihelyt megbizonyosodott arról, hogy „a m a g y ar-jap án nem hivata­
los kereskedelm i kapcsolatok felvétele ellen szovjet és kín ai részről nem
em ellek kifogást".™ Egy jelentősebb külpolitikai lépés Moszkvával tör­
tént egyeztetése nem kíván magyarázatot, de miért volt szükség vajon
jelen esetben a kínai e.lvtársak előzetes beleegyezését is elnyerni a ma­
gyar kezdeményezéshez? Ismeretes, hogy Sztálin meg 1949 nyarán meg­
állapodott a KKP vezetésével:, m iközben a Szovjetunió marad, a nemzetkö­
zi kommunista mozgalom központja, Kelet-Ázsiában a világforradalom
irányítása a K ín ai Kommunista Párt fe la d a ta lesz;,?7{] Ráadásul mivel az
ötvenes években a magyar és a kínai pártvezetés között még amúgy is
meglehetősen szoros volt a viszony, a kelet-ázsiai diplomáciai lépések
előtti kínai konzultáció kötelezettsége nem eshetett nehezére a magyar

m A Központ rejtjeltáviratai Moszkvának: Japánnal való kereskedelmi kapcsolatok,

M N L OL XIX-J-42-a KÖM Moszkva SZT 1 9 4 5 -1 % 4 5. doboz Magyarország és a többi
ország kapcsolata, Japán 002194/szig.biz. 1953.1. Japánnal való kereskedelmi kapcsolatok
Budapest, 1953. január 6. és IJo. 067/1 9 5 3 . I. Szí*. Biz. Budapest, 1953. március 24.
32,1 Vámos 2 0 0 6 , 235.

94
félnek. A. baráti nagyhatalmak zöld jelzését követően a konkrét külke­
reskedelmi szállítások beindításához biztosítani kellett még az alapve­
tő technikai összeköttetés megteremtését is: a Bel- és Külkereskedelmi
Minisztérium ezért gondoskodott a bankközi kapcsolatok felvételé­
ről,321 a Postaügyi Minisztérium pedig végre intézkedett a Japán és Ma­
gyarország között 1945 óta szünetelő posta- és távíróforgalom helyre-
állításáról.322
Bár már a B’VT budapesti ülésére utazó 1953-as japán küldöttségben
is helyet kaptak külkereskedők, a japán sajtóban is beharangozott első
konkrét kétoldalú tárgyalásokra Gyöngyösi Nándor, a N IKEX Nehéz­
ipari Külkereskedelmi Vállalat főosztályvezetője és a Mitsubishi keres­
kedőház képviselői között került sor 1954-ben Japánban. A japán cég
késznek mutatkozott a magyar ipar számára igen fontos, részben embar­
gó alá eső cikkek (például golyóscsapágy és rézhuzal) eladására, s végül
250 ezer USD értékben sikerült, üzletet kötni: a Mitsubishi tömbrezet
szállított, amiért a magyar fél egyiptomi és burmai rizzsel fizetett. 1955
szeptemberében Tanabe Minoru, a Japán-Szovjet Társaság igazgatója
vezetésével hatfős japán kereskedelmi delegáció folytatott tárgyalásokat
Budapesten,323* 1955 decemberében pedig Gál Endre, a Külkereskedel­
mi Minisztérium főosztályvezetője kötött Tokióban 6 0 0 ezer dolláros
kompenzációs üzletet, és emel lett előkészítette a Bank of Tokyo és a Ma­
gyar Külkereskedelmi Bank közötti, 1956. február 22-én aláírt kölcsö­
nös fizetési megállapodást is.3-'1
Ezekben az első években jellemzően harmadik országból beszerzett
exportáruk továbbértékesítésével, ún. kompenzációs ügyletek formájá­
ban zajlott Japánnal a magyar külkereskedelem. 1955-ben a magyar ex­

321 MNT. O l.X IX -J-l kKÜ M 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán adm. 5. doboz 023/21-1 Bankközi kap­
csolatok esetleges felvétele Japánnal. 1953. december 23.
3:2M N I. OT. XTX-J-l-j KOM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán SZÍ" 4. doboz 0 0 1 9 rostaforgalom Ja­
pánnal, 1953. január 3. 1945 -után a postaforgalmat Magyarország a világ valamennyi or­
szágával helyreáll flott i-i, kivéve Japánt és Spanyolországot, amelyek esetében ehhez a Szö­
vetséges Ellenőrző Bizottság nem járult hozzá, 1953 tavaszán Budapest és Tokió között
történtek már telefonos próbabeszéigetésekis, ám végül a japán kormány nem engedélyez­
te a távbeszélő-forgalom megindítását.
32J Japán kereskedelmi delegáció látogatása Budapesten. Népszabadság, 1955. szep­
tember 6.
21A„A kereskedelmi kapcsolatok fejlődését megnehezítette, hogy korábban nem rendelkezhet­
tünk közimellen fizetési lehetőségekkel. Ez a kérdés most. megoldást nyeri..." Magyar Nemzet,
1955. december 6. Kidó 1982a, 319.

95
port szintén rizs volt (ezúttal olasz forrásból);325 az importot pedig
csapágyak és nyersanyagok (réz, titán-oxid, gyapjúfonál és gyógyszer-
alapanyag) képezték. A forgalom volumene eleinte elmaradt a többi szo­
cialista országétól: 1954-ben a 0,25 millió USD értékű magyar forga­
lomhoz képest Csehszlovákia 7-5, az NDK 6,4, Lengyelország pedig ür9
millió USD értékben kereskedett Japánnak"26
A magyar-japán reláció áruösszetételét tekintve iskolapéldája az öt­
venes évek gyakran „öncélú" külkereskedelmi gyakorlatának. A szov-
jetizálás velejárójaként jelentkező erőltetett iparosítás által igényelt, és
1953 után szovjet forrásból egyre kevésbé beszerezhető gépeket és
nyersanyagokat nyugati forrásból kellett pótolnia Magyarországnak,
ám az államadósság és a kereskedelmi deficit növekedése, valamint az
aranytartalék csökkenése mellett az állandó konvertibilis fizetési ne­
hézségek m iatt sok esetben akár gazdaságtalanul is, pusztán importfi­
nanszírozási okokból kellett exportálnia, jelentős exporttöbbletet be­
állítva az előző évi importtöbblettel szemben.327 A folyamatos árualap-
hiánnyal küzdő magyar külkereskedelem számára kapóra jött a japán
tárgya lófelek ajánlata, hiszen amellett, hogy embargós termékeket kí­
náltak fel Magyarországnak megvételre, már az első megbeszéléseken
hangsúlyozták, hogy szívesen vesznek Budapest számára könnyen, el­
érhető kínai árukat: szenet, szójababot és nyersanyagokat, illetve bár­
milyen élelmiszert.
Magyarország a későbbiekben a kínai mellett más forrásból is próbál­
ta a Japánba irányuló „baráti reexportot* növelni, melynek inkorrektsé­
gét - hiszen a magyar fél a kedvezményes keleti áron beszerzett árut a
világpiaci áron adta tovább Tokiónak, lefölözve a köztes hasznot - az

325 A Külkereskedelmi M inisztérium előterjesztését a kormány 1955, november 30-i

ülésén hagyta jóvá: M agyar-ja p án-olasz három szögűdet jóváhagyása. 4 5 8 8 /1 9 5 5 . (XII.
6.J Mt. sz, hat, melyet Hegedűs András miniszterelnök saját hatáskörben adott ki.
B -157 6 /T U K /1 9 5 5 . Figyelemre méltó, hogy ez a konstrukció milyen múltra tekinthe­
te tt m arékkor vissza: „Nagyon érdekli a japánokat, hogy; milyen konstrukciós lehetőségeink
\>annak, lehetséges-e pld. hármas konstrukció es itt utak arra. hogy a jelszabadulás előtt
Olaszország, Magyarországét Japán közölt volt ilyen ügyiéi. A japánok gépeket szállítottak
Olaszországba, az olaszok meg rizst szállítottak Magyarországnak." M N L O L XIX-J-1-i
KÜM Japán SZT 1 9 4 5 - 1 9 6 4 1. doboz 4/aa. 00257732 Kiniura nagykövet meghívása, Prá­
ga. 1959. október 17.
3ze Félix 1955.. 1 4 5 - í 57.
-r Vö. Pető-Szakáes 19R5/J, 9 0 - 9 5 ,; Földes 1995, 39 52.

96
érintett (pl. vietnami) partnerek több ízben fel is panaszolták a magyar
vezetésnek.328
A kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok újraindulásakor ekként mind­
két fél részben a hidegháborús logikából fakadó saját világkereskedelmi
pozíciója kijátszására, illetve az őt sújtó szigorítások könnyítésére próbál­
ta kihasználn i az iij külkereskedelmi viszonylatot; Japán alternatív úton
igyekezett a saját, kétoldalú kontingensét meghaladó mértékben is kínai
árukat vásárolni, Magyarország pedig olyan nyugati embargós terméke­
ket próbált így beszerezni, melyekhez más tőkés partnerektől nehezeb­
ben tudott volna hozzájutni.370 lé tté ezt részben belgazdasági kénysze­
rűségből, részben vélhetőleg szovjet nyomásra, hiszen - mint azt a kül­
kereskedelmi forgalom adatsorainak elemzésével az 1970-1980-as
évekre vonatkozóan sikerült már kimutatni - a magyar nem rubelelszá­
molású import jelentős része a rubelexportba épült be, azaz a magyar
külkereskedelem elsősorban a Szovjetunió felé egyfajta sajátos közvetí­
tői szerepet is betöltött. Ennek során a szovjet gazdaság részére szüksé­
ges, dollárért beszerezhető javak egy része a magyar exportba beépülve
vált elérhetővé a szovjet gazdaság számára, ami közvetlen okozója lett a
konvertibilis behozatal növekedésének és a konvertibilis áruforgalmi
egyensúly megromlásának.330 Ügy véljük, hogy ennek a tendenciának
az előjelei már jóval korábban, a japán relációban történetesen már az
1950-es évek közepétől felfedezhetők.

Az ilyen üzletek szükségességéi rögzítette a reláció általános feladatterve ként ké­

szült 1956. május 22-i összefoglaló is: „2.)Sürgősen megkell vizsgálni, lehetséges-e háromolda­
lú kereskedelmi megállapodások létrehozása Magyarország, Japán és egy távol-keleti baráti or­
szág vagy semleges ország részvételévei Pl. Magya. rorszag gépeket, közszükségleti cikket szállíta­
na Vietnamnak Vietnam szenet Japánnak, Japán pedig rezet., golyóscsapágycU Slh.-T
Magyarországnak. L J 4. A kapcsolatok felvétele után vállaljuk el baráti országok érdekképvi­
seletét és vállaljunk közvetítő szerepet Japán és a barati országok kereskedelmében." M NL OL
X lX -J-l-k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 1. doboz Határozatok a Japánnal való diplomáciai
kapcsolatok újra fel vétel ének módjára és az ezzel kapcsolatos feladatokra. 1956. május 19.
Los
vJapánból már eddig is vásároltank embargó alá eső számunkra igen jón cikkeket. To­
vább kell kutatni azokat, a cikkeket, melyek számunkra fontosak és Japánból beszerezhetők és
megkell vizsgálnir hogy mi milyen magyar árut szállít!latunk Japánba.7’ MN1. OL XIX-J-1-k
KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán a dm. 1. doboz Határozatok a Japánnal való diplomáciai kapcsola­
tok újra felvétel ének mái Íjára és a/, ezzel kapcsolatos feladatokra. 1956. május 19.
Nyers 1993, 3 0 -3 1 .

97
ENYHÜLÉS ÉS AKTÍV KÜLPOLITIKA: 1 9 5 3 -J9 5 6

A Szovjetunióból 1945 után lényegében pártvonalon vezérelt magyar

diplomácia az ötvenes évek közepén az ugyancsak a Szovjetunió által
meghirdetett „aktív külpolitika" doktrínája értelmében jutott a korábbi­
nál önállóbbnak és nagyobbnak tűnő statisztaszerephez a nemzetközi
kapcsolatok terén.3-1 A formailag önálló magyar fellépéshez szükséges
nemzetközi szalonképesség minimumát előbb Magyarországnak az
1947-es párizsi békeszerződés révén névleg helyreállt szuverenitása,
majd az 1955-ös ENSZ-tagság biztosította. A Moszkvából ösztönzött
külpolitikai nyitás térnyeréséhez a nemzetközi helyzetben 1951-1952
körül kezdődő, majd a Sztálin halálát követő időszakban felgyorsult eny­
hülés terem tett megfelelő hátteret, melynek hatására, az 1 9 5 3 -1 9 5 6 kö­
zötti vízválasztó éveket követően a szuperhatalmak viszonyának fő jel­
legzetessége a hidegháborús szembenállás helyett valójában az Amerikai
Egyesült Államok és a Szovjetunió „folyamatos egymásrautaltsága és
kényszerű kooperációja*’lctt.331332
A Moszkvában előírt külügyi irányváltásra a magyar pártvezetés is
reagált. Az MDF 111. kongresszusán Rákosi kifejtette, hogy a magyar kül­
politika vezérelve szerint az országnak nincs olyan vitás vagy megoldat­
lan kérdése, amelyet ne lehetne megoldani békés úton és az érdekelt fe­
lek közös megegyezése alapján. Ugyanakkor továbbra is közvetlen ve­
szélyként számolt egy üj világháború lehetőségével, s a békepolitika
csupán annak időbeli kitolását jelentette.333 A kongresszusra készült
KV-beszámoló leszögezte: „A szocializmus építésének feltételeit m a is csak
úgy tudjuk biztosítani, h a cselekvőén kivesszük részünket a béke és a háború
erői közölt világméretekben folyó nagy mérkőzésből, h a a béketábor sorai­
ban, a felszabadító Szovjetunió old alán , mint független ország, saját aktív
külpolitikával járulunk hozzá a béke megszilárdításához, a nemzetközi fe ­
szültség enyhítéséhez, a népek közötti együttműködés minél szélesebb körű

331 Békés Cs. 1997, 2 0 1 -2 1 3 .

332 Ehhez lásd még Balogh A. 1999.; Békés Cs. 1997; Békés Cs. 20 0 4 a ; Borhi 2 0 0 0 . Ér­
dekes, hogy a szakirodalom hiába m utatott rá az ötvenes évek közepére bekövetkezett
enyhülésnek a kortársak számára - mint később látni fogjuk - amúgy teljesen nyilvánvaló
és érzékelhető folyamatára, sajátos és sajnálatos módon ez a felismerés a köztudatba mind­
eddig még nem szűrődött át: a hazai és a nemzetközi közvélemény egyaránt még mindig
elsősorban a hetvenes évekhez köti a hidegháborús szembenállásban bekövetkezett eny­
hülés fogalmát.
333 Szabó B. 1986, 175.

98
megvalósításához. Ez az egyetlen lehetséges, valóban nemzeti külpolitika'?2*
Ismeretes, hogy 1956. januári feljegyzéseiben Nagy Imre is az önálló
nemzeti külpolitika szükségessége mellett érvelt, hozzátéve persze,
hogy ez az önállóbb diplomácia „a m agyar-szovjet viszonynak az eddigi­
nél is sokkal szilárdabb és tartósabb alapot teremtene és a szocialista orszá­
gok közötti kapcsolatokat is szorosabbá tenné" m
Eligazító lehet a korabeli magyar külpolitika célkitűzéseit felidéz­
nünk a Külügyminisztérium egy 1955-ös belső kiadványából. A doku­
mentum kiindulásként rögzítette: a magyar külpolitikának az a célja,
hogy „békés feltételeket biztosítson a szocializmus magyarországi építéséhez"
majd rámutatott, hogy e fő feladat teljesítéséhez egyrészt tovább kell
mélyítenünk kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi baráti ország­
gal, másrészt kezdeménvezőcn és magabiztosan - természetesen a béke­
tábor érdekeivel mindig a legteljesebb összhangban - kell normalizál-
mink viszonyunkat a tőkés országokkal.3-6 Hasonlóan fogalmazott a kül­
politikai prioritásokról a Külügyminisztérium Kollégiumának 1955.
július 8-i ülése is: „Külpolitikánk dön tő fe la d a ta abban áll, hogy minden
erőnkkel elősegítsük a varsói egyezmény következetes megvalósítását, hogy
minden tőlünk telhetőt elkövessünk a Szovjetunió újabb diplom áciai kezde­
ményezéseinek alátám asztására és hogy mindezek alapján még jobban elmé­
lyítsük és megerősítsük a Szovjetunióhoz és a béketábor többi országához f ű ­
ződ ő kapcsolatain kat''337 A Kollégium ülése emellett büszkén nyugtázta
az aktív külpolitika eszméjének az adminisztráció által végrehajtott gya­
korlati honosítását is: „az L sz. Politikai Főosztály dolgozói általában meg­
értették az aktív külpolitika lényegét és többet kezdeményeznek ezen a téren,
mint azelőtt L J az osztályok önállósága növekedett",
Hruscsov 1956 januárjában tartott részletes eligazítást Moszkvában a
kommunista országok pártvezetőinek az új külpolitikai doktrínáról,338
melyet aztán az SZKP X X . kongresszusa is szentesített. 1956 februárjá­
ban még javában zajlott a moszkvai pártkongresszus, amikor a szovjet

534 Útmutató 1955, 7.

J3- Nagy 1 .1984, 237.; Rainer 1 9 9 6 -1 9 9 9 /1 1 ,1 7 7 -1 8 0 . Nagy Imre írásának pártos elem­
zése azonban épp ennek fordítottját, a szocialista országokhoz fűződő szövetségi kapcsolat
megbontásának és a Szovjetuniótól való eltávolodásnak a szándékát olvasta ki a szövegből,
Berecz 1981, 5 5 - 5 6 ; Szabó B. 1986, 2 8 3 - 2 8 4 .
m Útmutató 1 9 5 5 ,7 - 8 .
^ 7MNL Ü L X IX -J-1 -oK Ü M Kollégium 4. doboz 1955. júliu s8. 13/Koll/1955. Az Tsz.
Politikai Főosztály munkája 1955. első hónapjaiban. Kollégiumi előterjesztés.
m Békés Cs. 2 0 0 6 , 5 3 -5 4 .; Békés C$. 2007, 12.

99
nagykövetség diplomatája már jelezte Budapesten a Külügyminisztéri­
umban, remélik, hogy: „a kongresszus eredményes lesz abb ól a szempontból
is, hogy h atására a baráti országok bátrabban fogn ak kezdeményezni kül­
politikájukban 1/3313
Az önálló külpolitika meghirdetésével párhuzamosan a kommunista
blokk érdekérvényesítő képességének növelésére Moszkva természete­
sen hatékony koordinációt követelt meg szövetségeseitől. A nagyobb
horderejű külpolitikai kérdésekről Budapesten is minden esetben esak
„a Szovjetunióval való konzultálás, illetve a népi dem okratikus országokkal
való előzetes eszmecsere alap ján *lehetett dönteni, A szólamok szintjén az
is kimondatott, hogy a kapitalista országokkal ápolt kapcsolatok fejlesz­
tése mellett „minden m ódon tovább kell szilárdítanunk a szocialista orszá­
gok egységét*3*0 - holott az egyes országok között egyáltalán nem volt
olyan mély a kapcsolatrendszer, mivel az éppen nem esett egybe Moszk­
va érdekeivel. Az összehangolt külpolitikai fellépés szükségességét nem­
zetközi szerződés formájában szentesítette a Varsói Szerződésnek az
osztrák államszerződéssel létrejött új nemzetközi helyzetben történő
életre hívása, pártközi viszonylatban pedig a testvérpártok vezetőinek
1957. novemberi, illetve 1960. novemberi moszkvai nyilatkozata erősí­
tette meg.341 Az érdekazonosság mentén egyesített diplomáciai fellépés
természetesen nem pusztán mennyiségi többletet hordozott, hanem
minőségi előrelépést is jelentett a diplomácia frontján: „a nemzetközi szín­
téren tetterőfeszítések egyszerű összeadása helyett az érdekelt országok kidol­
gozzák az egész közösség egyeztetett külpolitikai irányvonalát*342
Az összehangolt fellépés megtervezésére szinte a X X . kongresszussal
egy időben megkezdték a csatlós államok külkapcsolati rendszerének

■*3yMNT. O L X IX -J-l-j KÜM Szovjetunió 1 9 4 5 -1 9 6 4 9. doboz 3 5 /1 9 5 6 Maráz László

feljegyzése Tyimofjcv szovjet nagykövetségi titkár látogatásáról. 1956. február 20,
14UMN’L OL M-Ks 276. f. 5 3 /239. ő. e, 1955. június 3 0 . A nemzetközi helyzet és az eb­
ből adódó feladatok. Előterjesztés a Politikai Bizottsághoz.
341 A multi laterális külpolitikai koordinációról az ötvenes évek közepén lefektetett el­
vek jelentőségét még három évtizeddel később is a következőképp méltatta az SZKP és az
MSZMP közös szakértői bizottsága: „A testvérpártok külpolitikai együttműködése, amely a
marxizmus-feninizmus és a szocialista internacionalizmus elvem, a nemzetközi politika főcél­
jainak közös voltán alapul lehetővé teszi, hogy a szocialista közösség tagjai szervesen egyeztessék
nemzeti és nemzetközi érdekeiket, eredményesen megoldják aktuális külpolitikai jeladataikat,
elősegíti valamennyi szocialista állam nemzetközi pozícióinak megszilárdítását, a nemzetközi
életben betöltött, szerepük növekedését" Huszár István etal. 1989, 317.
3A1Uo.

100
módszeres feltérképezését és teljes körű átvilágítását.^ Szovjetunió Kül­
ügyminisztériuma az utóbbi időben kialaku lt helyzetnek megfelelően a b a ­
ráti országokkal való együttműködés és koordináció fokozása, valamint a
tapasztalatok áw étele céljábóV a magyar partnerektől elsőként 1956 feb­
ruárjában a Mexikóval, majd márciusában a közel-keleti, illetve afrikai;
végül 1957 novemberében az ázsiai és dél-amerikai országokkal ápolt
politikai, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatokról kért átfogó
tájékoztatást.343 A szovjet fél országonkénti bontásban igényelt összefog­
lalókat a diplomáciai kapcsolatok történeti előzményeire, és az érvény­
ben lévő kétoldalú politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokra vonat­
kozóan, valamint a fennálló egyezményekre és az egyes relációkban ha­
tályos vízumrezsimekre is kiterjedően. Részletesen informálódtak
továbbá a kapitalista országokba utazó magyar kulturális, tudományos
és egyéb delegációkról, illetve az ide látogató afrikai és ázsiai küldöttsé­
gekről, a Budapesten működő külföldi kulturális intézetek tevékenysé­
géről és a külföldi magyar kulturális intézetek, valamint a Magyarok
Világszövetsége munkájáról.
A teljes magyar külkapcsolati spektrum 1 9 5 6 -1 9 5 7 során elvégzett
átvilágítását követően - az MSZMP KB külügyi osztályán keresztül a
Külügyminisztérium felett gyakorolt hazai felügyelet mellett - a köz­
vetlen szovjet kontroll negyedéves-féléves rendszerességgel jelentke­
zett: a budapesti szovjet nagykövetség politikai beosztottjai rendre fel­
tűntek ugyanis a Külügyminisztérium területi osztályvezetőinél, hogy
utólagos tájékoztatást kérjenek a relációs fejleményekről, illetve előzetes
információkhoz jussanak a magyar diplomácia tervezett lépéseiről és to­
vábbi elképzeléseiről.-44 Igaz, a magyar külpolitika alakulásáról a tárca
más baráti országok diplomatáit is rendszeresen informálta. (Az ellen-34

343 M N L OL X IX -J-1-f Szo vj et u nió SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 29/1956 Feljegyzés Tyimofje v

szovjet nagykövetségi titkár látogatásáról, 1956. február 14.; Uo. Maráz László 5 8 /(9 5 6
1956. március 30.; Uo. 295/M á-57 Petunyiny szovjet nagykövetségi JI. titkár látogatása
Mányik Pál osztályvezetőnél J 957. november 27. Az ázsiai és afrikai országokra vonatkozó
összefoglalót lásd MNL O L X IX -J-l-u KÜM miniszteri és miniszterhelyettesi iratok. Sík
F.ndre-1957, 68. doboz Tájékoztató a nemzetközi helyzetről: Kapcsolataink az ázsiai és af­
rikai országokkal.
344 Vö. például: M NL O L X lX -J-l-j Kína SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 . 6. doboz, 3 2 6 /1 9 5 8 Asztaf-
jev szovjet nagykövetségi tanácsos látogatása Radványi János osztályvezetőnél, 19.58. no­
vember 1.; 2 2 /6 2 Popov szovjet nagykövetségi tanácsos látogatása Nagy János osztályveze­
tőnél. 1962. január 30., 157/1963 Beszélgetés S/orokín szovjet l. titkárral, 1963. novem­
ber 21., 187/63 Baráti találkozó a szovjet nagykövetségen. 1963. december.

101
őrzés legutolsó - és egyelőre talán legkevésbé feltárt - körét a szovjet,
nagykövetségeknek az egyes külföldi országokban akkreditált baráti
diplomaták körében végzett koordinációs tevékenysége jelenthette).
A X X . kongresszus hatására az egész ál lám párti rendszeren végiggyű­
rűző desztalinizációs önkritikái hullám elérte a magyar diplomáciai
kart is. Az 19 4 5 - f956 közötti időszak külpolitikájának számvetését, va­
lamint a Külügyminisztérium reformprogramjának téziseit, az 1956. II.
és III. negyedévi külpolitikai irányelvek rögzítették, szűk nyilvánosság
előtti bemutató előadásukra pedig a tárca történetének első misszióve­
zetői értekezletén, az 1956. évi követi konferencián került sor.™*
A pártos, és ezért természetesen torz képet nyújtó önkritika -rámuta­
tott a Magyar Népköztársaság diplomáciai gyakorlatában elkövetett hi­
báira, így „a szovjet külpolitika mechanikus m ásolásából fa k a d ó külpoliti­
k a i passzivitásra", a nemzetközi helyzet értékelésénél „a valóságot elfedő
dogmatikus szemellenzők használatára*, valamint a proletár internacio­
nalizmus szellemében szinte kizárólag a fogadó ország haladó köreivel
ápolt szűk és egyoldalú személyi kapcsolatok gyakorlatára, amelyek ösz-
szességében jelentős befelé fordulást eredményeztek. Az 1956-os ma­
gyar forradalom vagy az 1962-es kubai rakétaválság során megmutatko­
zó globális érdekszféra-politika ismeretében mai szemmel is érdekes,
ahogy meg a követi konferenciára összeáIlitőlt miniszteri beszámoló
készítői is olyan mértékben hatása alá kerültek a kelet-nyugati kapcsola­
tokban az 1956-ot megelőző esztendők során bekövetkezett enyhülés
eredményeinek, hogy több esetben úgy utaltak vissza a szupcfhatalmi
szembenállás korai, Sztálin 1953-as halálát megelőző időszakára a „hi­
degháború" kifejezéssel, mint egy végérvényesen lezárult periódusra.3U>
A baráti kommunista országok nemzetközi kapcsolatainak bővítését
és nemzetközi elismertségük növelését a Szovjetunió folyamatosan bá­
torította. A hidegháborús logikából fakadóan ugyanis a népi demokrati-

Irányelvek a Külügyminisztérium és a külképviseletek munkájához 1956 II. és LIL

negyedére. M N LO I. M-Ks 276 f. 71/29. ő. e.; 1956. évi követi konferencia. M N L O L X IX -
J-l-j KÜM v egves-0049öö/0956, 27. doboz Az első misszió vehetői értekezletet megelőző­
en a követek részt vettek a 11, öteves terv tör vény 1956. június 2 6 -án kezdődő parlamenti
tárgyalásán.
^A'\A hidegháborús években külpolitikánk sok esetben [...] túlzott merevséget tanúsítón, ma­
ximális követeléseket támasztott.* MNL OL XIX-J-1-j KÜM vegyes 27. doboz 0 0 4 9 5 6 /0 9 5 6
1956. évi követi konferencia, miniszteri beszámoló, 2.; „A diideghábonh éveiben részünkről
is történlek helytelen lépések ”Uo, [2. „Ismeretes, hogy a ^hidegháború". időszakában a személyi
kapcsolatok rendkívülszűkekés egyoldalúak voltak*. Uo. 27.

102
kus országok külképviseleteinek megjelenése a tömbön kívüli országok­
ban szélesebb körű információszerzést és hatékonyabb gazdaságdiplo­
máciai teljesítményt tett lehetővé, a kommunista delegációknak a
nemzetközi szervezetekben való fokozottabb részvétele pedig markán­
sabb fellépést biztosított „az imperializmus elleni, világméretű harcban \
A „proletár in tern acion alizm u sszellemében nem számítottak a magyar
külügyi szolgálat, ilyen, rövid idő alatt történő intenzív bővítéséből faka­
dó anyagi terhek sem, hiszen ahogy a budapesti szovjet követség politi­
kai tanácsosa később fogalmazott: „a diplom áciai kapcsolatok további ki­
építése, főleg az ázsiai országokkal, politikai és gazdasági szempontból min­
den költségvetési áldozatot megér*...347
Az MDP KV Nemzetközi Kapcsolatok Osztályán a Külügyminiszté­
rium és a Külképviseletek munkájához készített irányelvek is rögzítet­
ték, hogy „törekedni kell a nemzetközi kapcsolatok további szélesítésére: dip­
lom áciai kapcsolatok felvételére a latin-am erikai és ázsiai, a frik a i országok-
kaÍ'.2AS A szovjet ösztönzés hatására és a pártutasítás szellemében 1956
nyarán a magyar diplomácia tucatnyi nyugati relációban készült előre­
lépésre: „Az a célunk, hogy m ind több és több országgal létesítsünk ilyen vi­
szonyt. T árgyalásokat folytatunk ebből a célból, vagy? rövidesen lépéseket te­
szünk, hogy L íbiával, Etiópiával, Tunisszal M arokkóval, L ib a n o n n a lP a ­
kisztánnal, Ceylonnal, Thaifölddel\ Laosszal, Japán n al', Brazíliával,
Uruguay-jal, Chilével, M exikóval és K a n a d á v a l diplom áciai kapcsolatba
lépjünk. Ugyancsak szándékunkban áll m ár eddig meglévő diplom áciai
kapcsolataink realizálása, valam int ezután létesítendő kapcsolataink nyo­
mán új követségek felállítása elsősorban Athénben, Indonéziában, Burm á­
ban, Szudánban, Brazíliában és Ja p á n b a n T 4*
S bár Biszku Béla később szóvá tette a PB ülésén, hogy „mennyibe kerül
nekünk ez az aktív külpolitika?''™ az ország nehéz gazdasági helyzetében
a Moszkvából szorgalmazott külpolitikai nyitás lényegében elkerülhe­
tetlen belső kényszer is volt a „kapitalista" országoktól remélt nyersanya-

1,47 MNL O L XIX-J-1-j KUM Szovjetunió SZT 9. doboz 295/M 4-57 Pcttmyiny szovjet
nagykövetségi II. titkár látogatása Mányik Pál osztályvezetőnél. 1957. november 27.
M NL O L M-Ks 276 f. 71/29. ő. e. Irányelvek a Külügyminisztérium és a külképvise­
letek munkájához 1 9 5 6 II. és DJ. negyedére.
^ M NL O L X IX -J-I-j KÜM vegyes 27. doboz 0 0 4 9 5 6 /0 9 5 6 1956. évi követi konferen­
cia 19.1.
í5° M NL O L M-Ks 288 f. 5 7 6 2 . ő. e. (1958. január 15.).

103
gok, áruk és hitelek m iatt.351 A kialakult gazdasági helyzetben a külke­
reskedelemre a tőkés országok viszonylatában hatalmas elvárás neheze­
dett.352 Ezért a legtöbb nyugati országgal a diplomáciai kapcsolatok
normalizálása Budapest számára azt a célt is szolgálta, hogy ezáltal mér­
séklődjenek a külgazdasági téren a „tőkés országok részéről M agyarország­
gal szemben politikai okokból tám asztott nehézségek”353 Magyar szempont­
ból a japán reláció fejlesztéséhez is elsősorban külgazdasági érdekeink
fűződtek, hiszen okkal lehetett remélni, hogy a politikai kapcsolatok
létrehozása és a diplomáciai kapcsolatok rendezése ösztönzőleg hat majd
a kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztésére is. Már ekkor nyilván­
valónak tűnt persze, hogy a majdan felálló tokiói képviselet is egy lesz
azon külképviseletek sorában, melyeknek elsősorban gazdasági jelen­
tőségük van, csekély politikai feladattal: „Különösen új területekre; ezek­
be az új közel-keleti, ázsiai országokba olyan em bereket kell kikü lden i,
a k ik ott gazdasági kérdésekkel fog lalkozn ak, és közben elintézik azi a mini­
m ális kis külügyi m un kát is"- fogalmazott pár évvel később a PB ülésén
Apró Antal.334
A globális kelet-nyugati enyhülés hatására beindított ambiciózus
magyar külügyi reformprogram már rövid idő alatt konkrét diplomáciai
eredményeket hozott az ország nyugati kapcsolataiban: az IBUSZ szer­
vezésében beindultak az első nyugati turistautak Becsbe és Londonba
(ugyanekkor jelentős utazási könnyítéseket vezettek be a szocialista
tömbön belül is), 1956 őszére lebontásra került a műszaki határzár az
osztrák határon, és felvettük a diplomáciai kapcsolatot Görögországgal
és Indonéziával Emellett számos bilaterális relációban - így az USA, az

351 Békés Cs. 2004b , J35.; Borhi 2 0 0 0 , 5 5 - 8 6 . és 1 6 5 -1 6 6 .; rlokcs 1998, 38.

352 A magyar gazdaság tragikus állapotát és ilyen mértékű külgazdasági függését belső
fórumokon később nyíltan be is ismerte a vezetés. A Külkereskedelmi Minisztérium
1958-ban készített, szigorúan titkos összefoglalója a kialakult helyzetet így jellemezte: „a
nemzetközi fizetési mérleghiányait a szerény aranykészlet felélése mellett külföldi hitelek igény­
bevételével kellett kiegyenlíteni. [ J a 2,7 Mrd Dft, zömében rövid lejáratú tőkés devizaadósság
annyit jelentett, hogy negyedévenként adagban kétszer annyi adósság vált esedékessé, mint
amennyi devizabevételt a tőkés országokba irányuló exportunk eredményezett. A fizetési kötele-
zettségek teljesítése sokszor csak úgy volt lehetséges, hogy a külkereskedelem bonyolult és kockáza­
tos nemzetközi műveletek útján [...] teremtett elő devizát”. MNP OI. M-Ks 288 f. 5./62. ő. e.
(1958. január 15.) 2 -0 0 7/1958. A külkereskedelem munkája és káder helyzete. Előterjesz­
tés a Politikai Bizottsághoz. A tém ához lásd még Mong 2012, 4 9 - 7 3 .
35:1 M NL OL M-Ks 2 8 8 f. 5762. o. e. (1958. január 15.) 2 -0 0 7 /1958. A külkereskedelem
munkája és káderhelyzete. Előterjesztés a Politikai Bizottsághoz,
334 M NL OL M-Ks 2 88 f. 5762. ő. e. 0 9 5 8 . január 15.).

104
NSZK, vagy például Japán vonatkozásában is - kezdeményező lépések
történtek és ígéretes fejlemények voltak tapasztalhatók 1956 őszéig.
Az októberi forradalom és az azt vérbe fojtó szovjet beavatkozás azon­
ban derékba törte és évekre visszavetette a Nyugat felé történő magyar
diplomáciai nyitás érdemi kibontakozását.355 A magyar diplomáciának
az elkövetkezendő években ugyanis, egészen 1962-ig kényszerűen újból
az ország nemzetközi szuverenitásának helyreállítására - az 1955-ben
éppen csak elnyert, ám a magyarkérdés miatt felfüggesztett ENSZ-man-
dátum visszaszerzésére - kellett elsősorban koncentrálnia.

A SZOVJET-JAPÁN DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK

HELYREÁLLÍTÁSA

Ahhoz képest, hogy a szuperhatalmi feszültség enyhülésével, a koreai

háborúban elért tűzszünetet, az osztrák államszerződést és a genfi négy­
hatalmi csúcstalálkozót követően a Szovjetunió és a Német Szövetségi
Köztársaság közötti viszony rendezéséről Adenauer kancellár 1955.
szeptemberi moszkvai útja során mindössze öt nap alatt sikerült meg­
egyezésre jutni, a szovjet-japán relációban ehhez egy és egynegyed évre,
illetve több mint harminc tárgyalási fordulóra volt szükség.356 Igaz, eb­
ben a kétoldalú viszonyban egyszerre voltak tetten érhetők a globális ke­
leti-nyugati szembenállás mellett a hidegháború regionális távol-keleti
vonatkozásai, és jelentősen befolyásolta a tárgyalások menetét a szovjet
és a japán belpolitika alakulása is.
Az alaphangot a Japánnal való kapcsolatokról kiadott 1954. októberi
szovjet-kínai nyilatkozat adta m eg/57 A közeledés első jelei már 1 9 5 3 -
1954 során, Sztálin halálát, illetve Josida Sigeru miniszterelnök távozá­
sát követően kezdtek megmutatkozni, s ugyanekkor az ázsiai kommu-

75:1 A későbbi tapasztalatok ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy a külpolitikai nyitást

a külső tényezők mellett maga az apparátus is hátráltatta: az ideológiai gyorstalpalók után
diplomáciai pályára került, gyakran felsőfokú végzettség (és esetenként érettségi) nélkü­
li, nyelveket rosszul vagy alig beszélő párt káderek többségének érthető nehézségeket
okozott a >; aktív külpolitikai fel lépéshez elvben megkövetelt stílus- és menta Irta sva ltás
végrehajtása.
J~bEhhez lásd 1 Iara 2 0 07; Hasegawa 2006a; Tauaka 2 0 0 0 .
5 Kende L 1970, 284., H ajdu-H alm osy 1 9 5 8 ,2 0 9 - 2 1 0 .

105
nista államok, így Észak-Korea is jelezte készségét a japán kapcsolatok
rendezésére.358
Az 1955 júniusától Londonban megkezdett szovjet-japán megbeszé­
léseken a legfőbb problémát a megoldatlan területi kérdések jelentették.
Kevésbé közismert, hogy a tárgyalások egy adott szakaszán már majd­
nem sikerült megegyezést elérni a vitatott négy sziget közül kettő (Ha-
bomai és Sikotan) visszaadásáról Japánnak, ám Tokió végül amerikai ta­
nácsra elállt ettől a kompromisszumtól. Fontos hangsúlyoznunk ugyan­
is, hogy bár Moszkva és Tokió kapcsolatának rendezése épp beleesik az
1 9 5 3 -1 9 5 6 közötti hidegháborús vízválasztó időszakba, tekintettel
arra, hogy a Moszkva és Tokió között fennálló területi vita rendezése
már az 1945-ös status quót is érintette volna, ezért Washington a nyitó­
pozíciókból fakadó lehetséges kompromisszumtól megrettenve közbelé­
pett: a szovjetek inkább ne tegyenek Japánnak látványos engedménye­
ket, főleg, ha aztán cserébe az amerikai biztonságpolitikai mozgásteret,
kívánják szűkíteni.3^
Az amerikai fellépés hatására a tárgyalások átmenetileg megreked­
tek, és a szovjetek 1955 decemberében újból megvétózták Japán tagfel­
vételi kérelmét az ENSZ-bc. Moszkva csak a halászati jogok 1956. május
15-i befagyasztásával fenyegetőzve tudta visszakényszeríteni a tárgyaló-
asztalhoz a japán felet, a halászati kérdés megoldását a diplomáciai kap­
csolatok felvételéhez kötve.31"0 A tárgyalásokat végül 1956, október 19-
én, I latojama miniszterelnök moszkvai látogatásán sikerült csak az elő­
zőévi „Adenauer-formuLT alkalmazásával lezárni: megállapodás csupán
a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról született, az egyéb nyitott
kérdések rendezését is megkövetelő békeszerződés tető alá hozását azon­
ban bizonytalan időre elnapolták. (Jól tudjuk, hogy nemzetközi jogi
szempontból az azóta is megoldatlan területi vita miatt Japán és Orosz­
ország között a mai napig is mindössze tűzszüneti megállapodás van ér­
vényben). A szovjet viszony rendezése döntő jelentőséggel bírt a háború

J5S Simotomai 2007, 77., Sza [untai 2 005, 75.

3-'l>A négy vitatott hovatartozású sziget közül keltőnek a visszaadásához fűzött szovjet
feltételek ugyanis már a japán-amerikai biztonsági rendszer tekintetében is megengedhe­
tetlen korlátozásokat kívántak volna meg. Az amerikai beavatkozás „Dulles threat
inetde ni"-ként vonult be a diplomádatörténetbe. A sziget vitához lásd Tanaka 1995;
Ellem auet al. 1999 ; Kiinura-W elch 1998; Hasegawa 2 0 0 6 a és Uö 2006b .
^-'Miközben otthon is befolyásos érdekcsoportok (kereskedőhizak, hajóépítő vállala­
tok és halászati cégek) gyakorollak nyomást a japán vezetésre.

106
utáni japán diplomácia látókörének .kiszélesítése szempontjából; hiszen
azon túlmenően, hogy megteremtette Tokió számára a kommunista
blokk több más országával is a kapcsolatfelvétel lehetőségét, egyben
megnyitotta az titat Japán ENSZ-tagsága előtt is.361

ELŐKÉSZÍT .ETEK A M AGYAR-JAPÁN DIPLOMÁCIAI

KAPCSOLATOK FELÜJÍTÁSÁRA

A magyar sajtó a Japán Szocialista Párt (JSZP) három parlamenti képvi­

selőjének 1955. októberi budapesti látogatása kapcsán foglalkozott első
ízben a magyar-japán viszony rendezésének lehetőségével; amihez ter­
mészetesen a Szovjetunió és Japán között 1955 júniusában beindult tár­
gyalások teremtették meg a minimálisan szükséges hátteret, A Külügy­
minisztériumnak lehetősége volt a Londonban zajló szovjet-japán tár­
gyalások menetének követésére; legalábbis a szovjet fél értékeléséről
részletes jelentést küldött az ottani magyar követség.*’- A Japán felé tör­
ténő nyitás hazai előkészületeit jelezte a Külügyminisztérium egyik ve­
zető munkatársának az MDP ideológiai folyóiratában; a Társadalmi
Szemle 1955. októberi számában - Sík Endre külügyminiszter-helyettes
engedélyével - megjelent írása is /h’
A delegációban Tahara Harudzsi, a JSZP KB tagja. Óhasi Kei, a Ja­
pán-Szovjet és a Japán—Kínai Baráti Társaságok elnöke és a Japán Kül­
kereskedelem-fejlesztési Társaság igazgatója, valamint Ónisi Szeido tör­
ténész kapott helyett. A baloldali politikusok Moszkvából érkeztek,
ahol delegációjuk több csoportra oszlott, egy részük Pekingbe utazott,
mások Lengyelországba, a Budapestre látogató három képviselő Romá­
niából érkezett, majd innen Prágába indult tovább.31-'4 Megérkezésükkor,
október 4-én Keleti Ferenc, az Országgyűlés külügyi bizottságának el­
nöke fogadta őket a Keleti pályaudvaron. Ittlétük alatt tárgyalásokat

-'c1MN l.. O í. XIX-J-1 -k KÜ íví 19 4 5 19 6 4 J a pá n acim. 1. doboz 4/b f I Iorváíh Imre kül-
ügyminiszter üdvözlő távirata Sigemicu külügyminiszternek Japán ENSZ-tagsága alkal­
mából, 1956. dei:ember 19,
O L X IX -f-l-j Szovjetunió adm., 19 4 5 -1 9 (1 1 ,9 . doboz 38.t.
:ib] Félix, 1955. Sík hozzájárulását lásd MNL OL XlX-.M -u KÜM miniszteri és minisz­
terhelyettesi íratok 1945-J.989 66. doboz 3 i/5 , 1955. Félix Fái: Vaku zás ok Japán politiká­
jában című, Társadalmi Szemében közlendő cikkének véleményezése.
?l:'1Bu1ganyin és Hruscsov elvtárs beszélgetése a japán parlamenti küldöttséggel. Tarlós,
békéén, népi demokráciáért! I955. október 9.; A Japán Kommunista. Párt feladatairól, uo.

107
folytattak Hegedűs András miniszterelnökkel, Rónai Sándorral, a parla­
ment elnökével és Apró Antallal, a Minisztertanács elnökhelyettesé­
v el3*- Emellett fogadta őket az oktatási miniszter, a külügy- a külkeres­
kedelmi és a népművelési miniszterhelyettese, a Kulturális Kapcsolatok
Intézete valamint a Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkára, a Pedagó­
gusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke, valamint az Országos
Testnevelési és Sport Bizottság elnökhelyettese. Fővárosi programjai
mellett a küldöttség ellátogatott Sztálinvárosba, Kisbérre és Bábolnára
is. Tárgyalásaik során a japán politikusok ismertették I latojama. minisz­
terelnök el képzeléseit a kelet-nyugati kereskedelmi kapcsolatok fejlesz­
téséről, és jelezték, hogy Japán már a békeszerződés megkötése előtt is
békés kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére törekszik a Szovjetunióval,
valamint a Kínai Népköztársasággal és a kelet-európai népi demokráci­
ákkal. A képviselők magyar partnerei kkel „szívélyes eszmecserét folytattak
a két nép közötti kapcsolatok kiépítésének lehetőségéről*, s a kétoldalú keres­
kedelmi, kulturális és sport kapcsolatok fejlesztési lehetőségeiről szólva
- különféle küldöttségek, művészek, sportolók, kulturális programok és
művészeti alkotások cseréjénekelőmozdítása mellett - a japán delegáció
arra is ígéretet tett, hogy hazatérésük után élet re hívják a Japán-Magyar
Baráti Társaságot.
Az ellenzéki JSZP-külclöttség látogatása iskolapéldája az önámító bal­
oldali kapcsolatoknak: magyar kormányzati oldalról olyan szinten és
körben fogadták őket, mintha legalábbis a japán külügyminiszter veze­
tésével érkezett volna magas szintű állami küldöttség Budapestre,
ugyanakkor pártvonalon még csak külön találkozóra sem volt szükség,
hiszen a magyar partnerek többsége egyaránt rendelkezett magas párt-
és kormánytisztségekkel,
A tudományos és művészeti kapcsolatok terén is tovább folytatódott
a puhatolózás és a közeledés: az év első hónapjaiban Magyarországon járt
Szonobe japán zenekritikus, aki többek között a Magyar Kereskedelmi
Kamara képviselőivel folytatott tárgyalásokat egy Japánban rendezendő
népművészeti kiállításon való magyar részvétel érdekében; Mizusita ja­
pán közgazdász február végén tartott előadást Budapesten a modern

305 M NL O L XIX-.I-I-k KOM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán aűm. 1, doboz 4/a 887/szíg.biz/i955

Japán parlamenti képviselők látogatása Keleti Ferenc elvtársnál, 1955. október 4.; Uo. 0 8 5 /
sz.ig.biz/l 955 Japán parlamenti képviselők látogatása Rónai elvtársi iái. 1955. október 4.;
Szocialista Ifjúság, 1955. október 8,; MafyarNemzet, 1955, október 8.

108
japán kapitalizmus kialakulásáról; itt koncertezett Tanaka Kjóko zongo­
raművész; májusban pedig hazánkba látogatón Ilata színházi rendező.
A Külügyminisztériumban 1956 tavaszán gj^orsultak fel az előkészü­
letek a Japánnal való diplomáciai kapcsolatok rendezésére. Április végén
készült el a tárcánál az egyik első relációs összefoglaló anyag, amely a
kétoldalú kapcsolatok Horthy-kori alakulását tekintette át.3tó A ma­
gyar-japán viszony rendezésének kérdése 1956 májusában került a Párt
vezető testületé elé: Boldoezki János külügyminiszter előterjesztése
alapján a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Politikai Bizottsága (PB) 1956.
május J7-i ülése határozott a diplomáciai kapcsolatok felújításáról.-™7
A fennmaradt források alapján jelenleg úgy tűnik, hogy a magyar diplo­
mácia számára ehhez a lépéshez a végső lökést egy Pekingben járt japán
békedelegáció konkrét biztatása adhatta meg.
A pekingi magyar nagykövetség ekkor már évek óta folytatott a meg­
lévő baloldali csatornákon keresztül Japán felé irányuló propagandatevé­
kenységet. Ez egyrészt propagandaanyagoknak párt-, szakszervezeti és
iljúsági vonalon történő terjesztéséből, sajtóanyagok elhelyezéséből állt,
másrészt a Pekingben élő baloldali japán emigránsokkal, illetve rendsze­
resen oda látogató japán! delegációkkal való tendenciózus kapcsolatfel­
vétel eredményeképpen a magyar diplomatáknak, elsősorban a nagykö­
vetnek és Száll József első beosztottnak személyes kontaktusokat is sike­
rült kiépíteniük.Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a tokiói magyar
külképviselet 1960-as újranyitását megelőző évtizedben a budapesti
külügyi (és párt-) vezetés Japánnal, kapcsolatos legfőbb közvetlen infor­
mációs lorrása a pekingi nagykövetség volt. Ezzel lényegében megfor­
dult az az 1939 és 1945 között fennálló helyzet, amikor Japánból látta el
a magyar külügyi szolgálat a Kínában élő magyarok érdekképviseletét és
tájékoztató-kulturális anyagokkal történő ellátását, valamint Tokió gya­
korolta a felügyeletet a világháborús években működő kínai cs man­
dzsu r iái tb. konzulátusok felett is.

^ M N L OL X lX -J-l-i Japán SZT 1 9 4 5 - 1 9 6 4 2. doboz 0 0 5 0 0 0 /1 9 5 6 Magyar-japán

kapcsolatok, 1956. április 26.
M NL OL M-Ks 276. f. 52 csomó 287. o. c. 73/B .J./1956 (1956. május 17J M agyar-ja­
pán kapcsolatok felújítása. Előterjesztés a. Politikai Bizottsághoz,
3hKJavaslatuk alapján .születeti döntés például a kínai elmünk ás kongresszuson cs a kí­
nai május elsejei ünnepségeken részt vett japán szakszervezeti delegáció budapesti meghí­
vásáról. MNL OL X JX -J-l-k Kf'JM 1945 1964 Japán adm. 5. doboz 27/d 0 0 4 6 4 2 1956.
május 7. Japán delegáció meghívása.

109
 A korábbi bátortalan baloldali kapcsolatépítési próbálkozásokhoz ké­
pest Szkladán Ágoston nagykövet 1956. május 11-i jelentőse azonban
merőben új dolgot tartalmazott: rejtjeltáviratának tanúsága szerint egy
Pekingben járt japán békedelegáció tagjai ezúttal a magyar-japán állam ­
közi kapcsolatok normalízációjának lehetőségéről tettek nagyjelentősé­
gű nyilatkozatot: Az „említett jap án delegáció tagjai hangsiUyozták: m a­
gyar-japán norm ális diplom áciai és gazdasági stb. kapcsolatok helyreállítá­
sa lényegesen könnyebb' mint japán-szovjet vagy ja p á n -k ín a i viszony
rendezése, ígéretet tettek: jap án korm án yn ak felvetik a m agyar-japán kap ­
csolatok mielőbbi helyreállításának kérdését, eredményről levélben beszá­
m olnak nagykövetségnek. Konkrét jav aslatokat tettek vállalatok közötti
m egállapodás útján árucsere fejlesztésére, filmcserére, m agyar-észak-vietná-
m i-japán három oldalú áruszállítási m egállapodás létrehozására csehszlo­
vák-jap án m egállapodás mintájára. (Japán szállítana nekünk árut, ezért
mi gépeket a d n á n k V ietnám nak, ezek ellenértékéként Vietnam Jap án n ak
szenet adna). Közölték, hogy M ITZ U I nagy ja p á n tröszt nyom ást gyakorol a
korm ányra a m agyar japán kapcsolatok rendezése érdekében. M egállapod­
tunk: a jövőben konkrét gazdasági ja v aslataikkal a pekingi m agyar kü lke­
reskedelmi kirendeltséghez ford u ln ak levélben, egyéb jav aslataikat a nagy-
követséggel közük. Javaslom megfontolni külügyi tisztviselő félhivatalos tájé­
kozódó rövid látogatásra Ja p á n b a küldését".3™
A pekingi nagykövetségnek a japán küldöttséggel történt találkozás­
ról nyílt táviratban hazaküldött részletesebb jelentésének hiányában
nem tudni pontosan, hogy személy szerint mely japán politikusok tet­
ték a magyar félben csalóka reményeket keltő kijelentéseket.370 Az
ugyanakkor világos, hogy a biztató pekingi üzenetek hatására már más­
nap, május 12-én elkészült a Külügyminisztériumban a PB-előterjcsztés
szövege a magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításáról, melyet a
párttestület öt nappal későbbi ülése tárgyalt meg és fogadott el. Az elő-

3-,ri MNL OL X I X J -l - z KOM Rejtjeltáviratok Pcking 12. doboz 1956. május 11. A nap­
jainkban is a szigetország egyik jelentős gazdasági szereplőjeként ismert Mitsui, cégcsoport
kapcsán fontos jeleznünk, hogy a konszern az akkori vezetője, Micui báró 1 9 3 5 -1 9 4 0 kö­
zött tett évi 15 ezer pengős alapítványa révén meghatározó szereppel bírt a Horthy-kori
m agyar-ja pán kultúrkapcsol átok történetében,
1,<]Egy októberi pekingi jelentés alapján úgy tűnik, hogy a májusi béke delegáció tagjai­
nak egyike Sibuja Sóicsi, a Japán Szocialista Párt volt parlamenti képviselője lehetett, MNL
0 1 . X IX -J-l-jK Ü M Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 2.d ob o z4/b d 5 0 0 0 /1 9 5 6 . május 18. Magyar­
éiapán kapcsolatok, 0023/4/szig.iitk./1956. 1956, október 12. Szkladán pekingi nagykövet
jelentése.

no
terjesztés rögzítette, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a diplomá­
ciai viszony csak szünetel, valamint még érvényben van a legnagyobb
kedvezmény elvét biztosító 1929-es kétoldalú megállapodás is, bár „mi­
vel erről illeiékes szerveink nem tudtak, az érvényben levő kereskedelmi meg­
állap od ást eddig kereskedelmi forgalm unkban nem is használtuk jel". A ja­
vaslat indoklása egy az egyben átvette a japán szocialista képviselők pe­
kingi értékelését: „feltételezhető, hogy L.J javaslatunkat kedvezőbben
fog ad ják, mint más népi dem okráciák hasonló jav aslatait Amennyiben J a ­
p án n al kedvező helyzetben [sicl] ju tn á n k jj közvetítő szerepet tölthetnénk be
a baráti országok és lapun közölt. Ez h o z z á já r Ina M agyarország nemzetkö­
zi tekintélyének növeléséhez "
Az előterjesztés végen lakonikus egyszerűséggel szerepel a szovjet jó­
váhagyásra utaló hagyományos kitétel: „javaslatunkai illetékesekkel kon­
zultáltuk és pozitív választ kaptunk". Egy relációs háttéranyagból tudjuk
azonban, hogy a nem hivatalos kereskedelmi kapcsolatok 1953 eleji fel­
vételéhez hasonlóan a budapesti vezetés a diplomáciai viszony rendezé-
se tárgyában is kikérte a kínai partnerek beleegyezését. Van Ce-fu, a bu-
dapesti kínai nagykövetség tanácsosa a felvetésre válaszul jelezte, hogy
„ a K N K korm ánya helyesli a m agyar korm ány kezdeményezését a m agyar­
japán diplom áciai kapcsolatok újrafelvételére•, örömmel üdvözli ezt és úgy
véli, hogy ez a lépés az egész szocialista tábor hasznára válik"J71
Felmerül a kérdés: helytálló volt-e a magyar diplomácia helyzetérté­
kelése, nem voltak-e túlzóak a Pekingben kapott mégoly biztató jelzések,
valóban kedvezőbb helyzetben volt-e Magyarországa többi kommunista
országhoz képest a Japánnal való diplomáciai viszony rendezése kap­
csán? Ebben az esetben Budapest egy pillanatra valóban központi szere­
pet játszhatott volna az egy évvel korábban megkezdődött szovjet-japán
közeledési folyamatban, ahogyan erre Békés Csaba elemzése rámuta­
tott.372 A későbbi történések alapján úgy véljük, hogy ha a magyar diplo­
mácia kezdetben még ámította is magát ezzel a hízelgő közvetítőszerep­
pel (bár a nemzetközi helyzetről Budapesten is rendelkezésre álló infor­
mációk ehhez nem igazán nyújthattak alapot377), ennek az illúziónak a

3/1 M N LO L X lX -J-l-k KUM j 9 4 5 - 19 6 4 Japán adni. 2. doboz Japán, ürszágis mentető,

lejárva: 1956. V. 22-én.
J/2BckcsCs. 2 0 U7, 18.
-'■3Ha figyelembe vesszük, hogy az 1952 tavasza és 1957 nyara között Japánnal diplo­
máciai viszonyát rendező több mint 70 ország kétharmada 0) 1941 decembere és 1945
augusztusa között valamikor hadat üzent Japánnak, könnyen beláthatjuk, hogy 1956-ban

111
kergetésére lényegében akkor is csak napjai álltak rendelkezésre. A japán
diplomaták felé 1 9 5 4 -1 9 5 5 során tett csehszlovák és lengyel közeledési
kísérletek kudarcáról a magyar tárcához érkező információk elvben va­
lóban bizakodásra adhattak okot, bár a lengyel és csehszlovák partnerek
a bécsi, hágai, párizsi, londoni és New York-i japán külképviseleteken ke­
resztül megtett próbálkozásaikra rendre olyan választ kaptak, amelyből
Budapestnek is értenie kellett volna: előbb Moszkvával kívánnak meg­
egyezni^74
Ráadásul miután a japán Külügyminisztérium 1956. május 21-én To­
kióban hivatalos formában is bejelentette, hogy a kelet-európai népi de­
mokráciákkal Japán csak a szovjet-japán tárgyalások sikeres lezárultát
követően kívánja felvenni a diplomáciai kapcsolatokat - cs erről a beje­
lentésről az United Press hírügynökség tudósítása alapján Budapest még
aznap értesült Magyarország már nem áltathatta magát semmilyen
közvetítő szereppel vagy pozícióelőnnyel. Fbelyett immár azért kellett
igyekeznie, hogy behozza a tömbön belüli lemaradását, hiszen a japán
külügyi szóvivő által megnevezett, Tokió által elismerni tervezett négy-
ország (Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország és Románia) közül
ketten egyértelmű lépéselőnyben voltak, mivel a magyar és a román fél
hivatalosan még csak nem is deklarálta Japán felé a diplomáciai kapcso­
latok normalizálására irányuló szándékát.375 így az a sajátos helyzet állt
elő, hogy mire a belgrádi magyar követ 1956. május 24-én felkereste a
magyar közeledési szándékot deklaráló szóbeli jegyzékkel japán partne­
rét, Budapesten már senki sem. ringathatta magát a kereken egy héttel
korábban született PB-döntésben szereplő fellengzős közvetítési szerep
által remélt diplomáciai babérok 1earatásával.
A magyar-japán nyitási szándék kapcsán egy másik értelmezési lehe­
tőséget kínált Borin László, aki rámutatott, hogy Moszkva többek kö­
zött a Japánnal történő kapcsolatfelvétel esetében is mintegy kísérleti

szinte semmilyen helyzeti előnyt nem jelenteti az a tény, hogy a magyar-japán, kapcsola­
tok történetesen nem szakadtak meg, csupán szüneteltek.
s7AA magyar pozícióelőnyhöz egyaránt feltételezni kellett volna, hogy Moszkva bele­
egyezik abba, hogy \lag)rarország a japán relációban beelőzze* San Trandscó-i békekonfe­
rencián a szovjetek mellett részt vett Csehszlovákiát és Lengyelországot, az USA pedig el­
tűri a kapcsolatok rendezését egy harmadrangú kelet-európai kommunista állam és Japán
között a szovjet-japán viszony normalizációja nélkül.
-'75M \ L O L X lX -J-l-k K Ü M 1£>45—196-1 Japán adm. 2. doboz. OrszágJ.smertető, 1956.
május 22.; Jbsizava 1973, 3 9 3 - 3 9 6 .; Vaga Gaikó 1957; VagaGailiá 1960.

112
próbaballonként használta a magyar diplomáciát.-7hEzt az állítást annyi­
ban finomíthatjuk, hogy a kclcl-curópai csatlós kisállam lépése nem fel­
tétlenül a Japán felé irányuló szovjet nyitás előhírnöke volt. A Japánnal
ápolt kapcsolatok normalizálására irányadó magyar szándéknyilatkozat
Moszkva szempontjaiból értelmezésünk szerint sokkal inkább az 1956
márciusában megrekedt szovjet-japán béke- (végeredményüket tekint­
ve azonban fegyverszüneti) tárgyalások továbblendítését célzó újabb
gesztusként, a Szovjetunió jóindulatának és megegyezési szándékának
kinyilvánítása ként játszhatott szerepet, 1,77 Borhinál maradva: a szovjet
tömb kliens államai által Moszkvának nyújtott - a szerző hivatkozott
művében idézett luttwaki fogalom szer inti37? - „külpolitikai szolgáltatá­
sok" egy másik formáját jelentették ugyanakkor a nyugati országokban
működő forradalmi/szeparatista/terrorisla mozgalmak részére nyújtott
támogatások. Szakmai berkekben lassan közhelyszámba megy, hogy eb­
ből Magyarország is kivette a részét az 1970-es és 1980-as években, ám
az kevésbé ismert (és feltárt), hogy a magyar segítségnyújtás nemcsak az
ismertebb palesztin vonalon vagy Carlos (llich Ramírez Sánehez) kap­
csán valósult meg, hanem a dél-afrikai ANC-nek vagy a japán Vörös
I ladsereg Frakciónak és tagjainak nyújtott anyagi és/vagy logisztikai tá­
mogatás révén is.
Vámos Péter értelmezése szerint a magyar-japán közeledés szovjet
támogatása mögött nyilvánvalóan a japán-ameri kai viszony gyengítésé­
nek szándéka állt.379 Fordított szemszögből ugyan, de hasonlóan értékel­
te a helyzetet egy korabeli külügyi elemzés is: „az Egyesült Á llam ok eddig
mindent elkövetett a Japán, valam int a Szovjetunió és Kína, s a népi dem ok­
ráciák közötti diplom áciai és más kapcsolatok m egakadályozására. Ezek-

’7f: Boriii 2 0 0 0 , 98.

17' Egy újabb ilyen gesztusként, tehetjük hozzá, hiszen a csehszlovák és lengyel kártyá­
kat Moszkva, ebben a játszmában már több ízben kijátszotta... Olyan forrás ugyanakkor,
amely a.Japán felé történő magyar nyitásra irányuló szovjet ösztönzésre utalna, eddig nem
került elő. A I lorválh Imre külügyminiszter cs Andropov nagykövet 195b. szeptemberi
(tehát a Japánra vonatkozó PB-döntés után negyedévvel későbbi!] találkozásiról készült,
Borhi állal is hivatkozott íeljegyzésben török és nyit gat német viszonylatban szó esik ugyan
szovjet kérésről, a japán ügyben viszont inkábba magyar fél ajánlkozott: „Kérdésemre And
ropni/ nagykövet helyesnek tartaná, ha mi megkísérelnénk a Japánnal megszakadt diplomáciai
kapcsolatok újbóli felvételét* MNL OL X iX -J-l-j Szovjetunió 55Z T 1 9 4 5 - 1 9 (14 9. doboz
1455/56 Szovjet nagykövet látogatása, 1956. szeptember 12,
Lí7* Borin 2 0 0 0 , 96.
3?* Vámos 2 0 0 8 , 24/55. j.

113
nek a létrejötte ugyanis a jelenlegi helyzetben a szocialista tábor nemzetközi
pozíciójának erősödésével járn a,, ugyanakkor Jap án belpolitikájában a bal­
oldali irányzatok és az Egyesült Á llam októl való fokozott függetlenedésre irá­
nyuló törekvések jellendülését hozn a.^ 80
A PB döntését követően a Külügyiminisztériumban tovább folytak a
diplomáciai kapcsolatok rendezésére irányúlö előkészületek A pekingi
nagykövetségnek jelezték az ügyben Budapesten kapott kínai hozzájá­
rulást; másrészt megerősítették; hogy a külképviselet Japán irányában
végzett munkáját [jelentések, japán újságírókkal és delegációkkal való
kapcsolatok megteremtése) igen hasznosnak tartják és pozitívan értéke­
lik. Utasították, hogy a jövőben még behatóbban foglalkozzanak Japán­
nal, igyekezzenek részletesen tájékozódni Japán kül- és belpolitikájáról
és a Japán irányában történő kínai vagy egyéb lépésekről, kiemelve, hogy
továbbra is keressék a kapcsolatot a Kínában tartózkodó japán delegáci­
ókkal.381
Egy május 19-i tervezet alapján 22-én került elfogadásra a Japánnal
való diplomáciai kapcsolatok felvételével kapcsolatos teendőket összeg­
ző feljegyzés,382 és ugyanezzel a politikai, gazdasági és kulturális relációs
feladattervvel együtt készült el a japán félnek Belgrádban383 átadandó
szóbeli jegyzék tervezete is. A jegyzékben a magyar fél „a két ország kö­
zötti hagyom ányos jó viszonyt és a de )uyc fen n álló diplom áciai kapcsolato­
kat, valam int e. kapcsolatok fejlesztésének szükségességét" tekintetbe véve
„elhatározta, hogy újból megnyitja tokiói követségét, an n ak vezetésére rövid
időn helül ideiglenes ügyvivőt kü ld és a közeljövőben agrément-t k ér Tokióba

'•°MNTL O I.X ÍX -J-l-k KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japánadm . Z.doboz.Japán O rsz agis mértét öf

lezárva: 1956. V. 22-én.
:,sl MNL OL XIX-J-1-j Kína SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 6, doboz Majdik Zoltán osztályvezető
rejtjellávirata Pék ingbe. 1956. május 17. R/.en utasítás fényében megkésettnek tűnik Száll
József tanácsos június eleji javaslata a magyar külpolitika távol-keleti aktivitásának szüksé­
gességéről, és a pekingi nagykövetség közvetítő szerepének liangsúlyozásáról. Fhhez lásd
M NL OL X IX J-1 -j Kína SZT 5/b 001075. 1956. június 6.; valamint Vámos 2 0 0 8 , 24. 55. f.
v? M NL O L X ÍX -J-l-k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 1. doboz 4 / b I9S6. május 19. Ja­
vaslatok a Japánnal való diplomáciai kapcsolati>k felvételének módjára és a/.ezzel kapcsola­
tos feladatokra,
A helyszín kiválasztásában vélhetőleg a belgrádi magyar misszió vezető és japán part­
nere között kialakult személyes kontaktus játszhatott szerepet, melyet jól m utat, hogy a
japán követ a diplomáciai viszony hiányában is részt vett a magyar misszió 1956. április 4-i
ünnepi fogadásán.
akkred itálan d ó követe szám ára A határozatok még a jegyzék átadása­
kor közlendő szóbeli üzenetet is megszabták: a követnek a beszélgetés
során többek között céloznia kellett a magyar nép ázsiai eredetére [a ma­
gyar-japán rokonságra való kifejezett hivatkozás kerülésével), azonban
az elfogadott szövegből kimaradt a tervezet azon kitétele, mely szerint
„a jegyzékben foglalt lépést időszerűnek tartjuk és régi mulasztást teszünk
jóvá akkor, m ikor ezt megteszi ük
A magyar jegyzék kézhezvételekor Hirosze Szádao japán követ „az el­
m ondottakat látható örömmel fog ad ta és kijelentette, hogy véleménye szerint
a m agyar-japán viszony rendezésére a szovjet-japán kapcsolatok megterem­
tése után kerülhet sor, mely - szerinte - szeptemberre várható *.3m A japán
követ emellett jelezte, hogy a kérdést felveti az európai japán követek
május 29-én Londonban összeülő értekezletén is, azonban a hivatalos
japán válasz még sokáig váratott magára.3*7
Az elfogadott belső féladatterv értelmében a magyar-japán viszony
rendezésére irányuló szándékról tájékoztatást kaptak a magyar külkép­
viseletek is. Elsőként a londoni, a párizsi, a bécsi, a hágai, a berni és a
brüsszeli magyar külképviselet kapott ilyen utasítást, mely leszögezte,
hogy „Japán n al úgy kell foglalkoznunkr mint olyan országgal, mellyel nin­
csenek vitás kérdéseink, s diplom áciai kapcsolataink csak szünetelnek*.
A magyar kiküldötteket arra ösztönözték, hogy ragadjanak meg minden
alkalmat a japán partnereikkel történő találkozásra és igyekezzenek
bensőséges viszonyt kialakítani velük.30* I Iasonló utasítás ment május
30-án Ankarának, június 2-án Moszkvának, 4-én Damaszkuszinak, 5-én
Rómának, Teheránnak és Tel-Avivnak, 8-án Washingtonnak, 13-án

Jy4 M NL OL X lX -J-l-k KÜM 1945 196 4 Japán adni. I. doboz 4/b 1956. május 19. Ja­
vaslatok a.Japánnal való diplomáciai kapcsolatok felvételének módjára és az ezzel kapcsola­
tos feladatokra.
2,85 M NL OL XIX-J-1-j Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 2, doboz 5 0 0 0 /1 9 5 6 . május 18. M agyar-
japán kapcsolatok, Utasítás "Rt*lírádnak, 1956. május 21. A japán visszaigazolásból tudjuk,
hogy az átadott jegyzéket egy nappal korábban, május 22-án keltezték.
* t:U o .
J:“:/A japán reakció nem okú/.hatolt nagyobb meglepetést Budapesten, hiszen a lengye­
lek és a csehszlovákok is rendre hasonló választ kaptak az előző években a bécsi, hágai, pá­
rizsi, londoni, New York-i japán külképviseleteken keresztül megtett próbálkozásaikra, és
a május 21-i UP-hir is ugyanezt a japán álláspontot rögzítette.
388 M N L O L X lX -J-l-j Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 2, doboz 5 0 0 0 /1 9 5 6 . május 18. M agyar-
japán kapcsolatok.

115
 Koppenhágának, Oslónak és Stockholmnak, július 3-án újfent Belgád­
nak, majd lü-én Karturcmak és végül augtisztus 2-án Buenos Airesnek.
Több külképviselet is beszámolt e2t követően a londoni japán követi
konferencia kimeneteléről: a belgrádi, a londoni és a tel-avivi japán követ
is úgy tájékoztatta magyar partnerét, hogy az értekezlet megerősítette
azt ajöl ismert japán álláspontot, mely szerint a kelet-európai kommu­
nista országokkal való diplomáciai kapcsolatfelvételre a szovjet viszony
rendezése után kerülhet sor.3- Ugyanezt tolmácsolta a Kjódó japán hír-
ügynökség június 21-i híradása is, ami után nyilvánvalóvá vált az is, hogy
közvetlen választ a magyar fél egyelőre nem remélhet japán részről*3™
Budapesten ugyanakkor megnyugodva dőlhettek hátra, hiszen sikemlt
ledolgozni a lengyelekkel és csehszlovákokkal szembeni másfél-két éves
késést: Magyarország ugyanúgy az e.lső körben szerepelt a szovjet vi­
szony rendezését követően elismerni tervezett államok sorában, mint a
Japán felé nálánál jóval hamarabb nyitó kelet-európai országok.
Ugyanekkor több más vonalon is zajlottak az előkészületek. A Kül­
ügyminisztérium átiratában jelezte a külkereskedelmi tárcának, hogy
szeretnék, ha a tokiói külképviselet felállításával egy időben állandó ki­
küldöttel működő kereskedelmi kirendeltséget is nyitnánk Tokióban.
Itt is hangsúlyos érvként szerepelt a lehetséges magyar közvetítő szerep:
ffa kapcsolatok felvétele után, a m agyar-japán árucsere-forgalom növelése
m ellen eredményesen kapcsolódhatnánk be - mint közvetítő - a baráti orszá­
gok és Jap án közötti kereskedelem be isv*191 A Magyar Tudományos Akadé­
mia is felkérést kapott osztályainak és intézményeinek a japán tudomá­
nyos intézetekkel és kutatókkal ápolt kapcsolatainak teljes körű feltér-

M N L O í.X IX -J- 1-j Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 2. doboz 5 0 0 0 /1 9 5 6 . május 18. M agyar-

japán kapcsolatok, jelentés Belgrádból; 1936. június 19.; Londonból: 1956. június 2 0 ;T e l-
Avivból: 1956. júIius 14.
3aoA japán közszolgálati rádióban sugárzott hírről a moszkvai nagykövetség küldött
jelenteiést: M NL 0 1 . X íX -J-l-j Japán SZT 1 9 4 5 - 1 9 6 4 1 . doboz 4/bc 0 0 5 6 9 7 Japán vissz­
hang a magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújítására vonat kozó javas lat a ikra, Moszk­
va, 1956. június 25. A külképviselet érdeklődésére a TASZSZ távol-keleti osztályán meg­
erősítettek, hogy ez a tárgyban született első japán hivatalos közlemény.
391 M NL OL X I X - 1-1-j Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 2. doboz 0 0 5 2 7 8 /5 6 .S Z T Diplomáciai
kapcsolatunk Japánnal. Sík Endre külügy miniszter-helyettes átirata Baczoni Jenő minisz­
ter-helyettes elv társnak, Budapest, 1956. június 4, Ekkoriban látott napvilágot az állami
kereskedelem-fejlesztési célok elősegítésére a Külkereskedelmi Munkaközösség Külkeres­
kedelmi útmutató sorozatában a szigetországra vonatkozó kötet (Japán. Nippim. Külkereske­
delmi úrmatató, 1956.1, melyet a diplomáciai kapcsolatok 1959-es rendezésekor újabb Ja­
pánt érintő külkereskedelmi kiadvány követett (Japán, 1959J.

116
képezésére, melynek eredményeképp kiderült, hogy egyedül a háború
alatt japán ösztöndíjjal kint járt belvinczi-Takács Zoltán művészettörté­
nész és az általa vezetett Kelet-Ázsiai Múzeum ápol érdemi japán kap­
csolatokat. Az 1956. évi japáni gyermekrajz-kiállitásra küldött anyag
mellett filmszakmai tárgyalásokra is sor került, a MOKÉP két munka­
társa Tokióban folytatott megbeszéléseket a lehetséges japán partne­
rekkel.392
A májusi fejlemények hatására az 1956 júniusában érkező japán épí­
tőipari szakszervezeti küldöttséget is jóval magasabb szinten fogadták
Budapesten, mint az protokollárisán indokolható lett volna.393 A kül­
döttséget - melynek egyik tagja volt Hirosima első Magyarországon járó
szemtanúja - több nagy építkezés és Sztálinváros megtekintése után
Hegedűs András miniszterelnök is fogadta, aki a munkásküldöttekkel
beszélgetést folytatott a magyar-japán kapcsolatokról is. A kiadott kom­
müniké szerint a kormányfő kijelentette: „M ind Jap án , mind M agyaror­
szág szám ára hasznos volna a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok
szélesítése és a m ásodik világháború következtében jelenleg szünetelő diplo­
m áciai kapcsolatok újjáélesztése. Ez an n ál is in kább lehetséges, hiszen semmi­
féle nézeteltérés és problém a nem m.erüh fe l a két ország között, és a társadal­
mi rendszerek külön bözösége sem lehet akad ály . ”
Az augusztus elején Budapesten tartott követi konferencián Horváth
Imre miniszter lényegében még az ambiciózus PB határozat önámító
szellemében informálta a külügyi apparátust a japán relációval kapcsola­
tos magyar elképzelésekről, elhallgatva kollégái elől a megelőző hetek fej­
leményeit, Igaz, hogy a magyar helyzeti előnyre és a baráti országok felé
játszott esetleges közvetítő szerepre való utalást önmagában is megkér­
dőjelezte az a mondat, amely a X X . kongresszus keltette önkritikái hul­
lám hatására valahogy benne maradt a beszámolóban: „Kissé megkésve
ugyan, de kezdem ényeztük a két ország közötti diplom áciai kapcsolatok fel­
újítását".-4 Mindezt csak azért érdemes megjegyeznünk, mert ez a zárt­
körű beszámoló volt lényegében az egyetlen alkalom, amikor a külügyi
vezetés elismerte a japán viszony rendezése esetében Prágával vagy Var­
sóval szemben elszenvedett kezdeti késedelmét.

3*2M N LO Í. XÍX -J-l-k KÖM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 5. doboz. 18/g.

Magyar Nemzet, 1956. jtm iu s 13.; Népszava, 1956. jún iu $ 14., Szabad Nép, 1956. jó -
nius 20.
■VJámMNI- O LX IX -J-1 i KÜM vegyes 27. doboz0 0 4 9 5 6 /0 9 5 6 1956. évi követi konferen­
cia, miniszteri beszámoló, 16-17.1.

117
 Mivel 1956 őszére mindenki megegyezést remélt a szovjet-japán tár­
gyalásokon, az előkészületek következő lépéseként Budapesten kijelöl­
ték a magyar főtárgyalót is a japánokkal való konkrét megbeszélések le­
folytatására. A választás Szántó Zoltán veterán kommunista politikusra,
egykori belgrádi követre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének igazgató­
jára esett. Kádár János szóbeli javaslatára az MDP PB 1956, szeptemberi
7-i ülésen az a döntés született, hogy Szántó októberben, a Kínai Kom­
munista Párt QCKP) VIII. kongresszusára Pckingbe utazó magyar párt­
delegációról leválva utazzon át Tokióba.31'5 A politikus részére a Külügy­
minisztérium ezután szabályos francia nyelvű tárgyalási felhatalmazást
állított ki va jap án K ü lügym i nisztériu ni ma l való tárgyalások folytatására
a M agyar N épköztársaság és Jap án közötti diplom áciai kapcsolatok rende­
zésével kap csolatban *** a belgrádi japán nagykövetségen pedig Hong­
kongba telepítendő japán vízumot igényeltek számára. Még arról is dön­
tés született, hogy a politikust a tokiói megbeszélésekre a pekingi nagy­
követségegyik fiatal attaséja, a később újságíróként ismertté vált P. Szabó
József kíséri majd á tV 7
Úgy tűnik azonban, hogy ezen a ponton Budapesten valaki nagyot
hibázott, amikor nem csupán aktívabb, hanem önállóbb külpolitikát is
akart folytatni. Talán a japán vonalon elszenvedett késés felismerése csa­
pott át kapkodásba, mindenesetre a főtárgyaló kijelöléséről túl későn tájé­
koztatott (tehát előzetesen nem konzultált) kínai partnerek vétót emel­
te k -8 a magyar politikus személye ellen: „ C sőm En-lajnak az voh a vélemé­
nye, hogy egy kín ai kommunista kongresszuson részt vevő m agyar politikai
vezető, nagy kommunista múlt tol ne menjen a diplom áciai kapcsolatok felvé­
telére Ja p á n b a ” ™ Döntésüket először diplomáciai úton4u0 jelezték, majd
a Kádár János vezette MDP-küldöttség tagjaként Pekingbe érkező Szán-

3y5MNI.OLM-Ks 276.f.53/302.ő.c. 1956. szeptember7. UK/65.

MNL O L X IX -J-l-j KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán SZT2, doboz 0 0 6 9 8 6 Felhatalmazása
magyar-japán diplomáciai kapcsolatok he Ívreál lírásával kapcsolatos tárgyalásokra. 1956.
szeptember 12.
3y7 MNL O í. XTX-J-l-z KÜM Re [tjeit áv íratok Peking 12. doboz 3 7 2 9 /1 9 5 6 A Központ
távirata Pekingbe 1956. szeptember 8.
Szobolevszki-Vida 20Ü1, 10.
^ U n g v á ry 2 0 0 3 , 19.
4í,f'A z ezzel kapcsolatos távirat váltást lásd MNL QL X IX -J-l-z KÜM rejtjeltáv íratok,
Peking 12. doboz 2 6 9 9 /1 9 5 6 1956. szeptember 6.; 3 7 97/1 956 1956. szeptember 11.;
4 0 1 6 /1 9 5 6 , 1956. szeptember 25., 4 0 3 0 /1 9 5 6 1956. szeptember 26,

118
tóval maga Csang Ven-tien külügyminiszter-helyettes közölte.4'11 A kí­
naiak újból biztosították a magyar felet, hogy helyeslik kapcsolataink
rendezését Japánnal, sok mindenben tudnak ők is segíteni, hiszen nekik
is javultak a kapcsolataik az utóbbi időben a japánokkal (azonban azt is
hozzátették: olyan otrombaságot ugyan ne kérjünk tőlük, mint a román
elvtársak, akik egy közös kínai-japán turnét kívántak megszerveztetni
velük az állami nép együttesük számára}.401402
Fontos megjegyeznünk: azon túlmenően, hogy meglehetősen kelle­
metlen lehetett a magyar fél számára a diplomáciai lépéseibe történő
közvetlen beavatkozás, a kínai elv társaknak a proletár internacionaliz­
mus diplomáciájának belső logikája szerint, lényegében még igazuk is
volt: egy kormánytisztséggel nem rendelkező magyar veterán kommu­
nista politikusnak, a KB tagjának egy a nyugati tömbbe tartozó országba
történő, eladdig példátlan beutazása feleslegesen cs szándékolatlanul
kölcsönzött volna politikai színt a magyar kezdeményezésnek.
A kínai vétót a magyar párvezetés természetesen tudomásul vette, és
immár a kínai fél egyetértésével bízta meg a korábban erre amúgy táv­
iratilag önként is ajánlkozó403 pekingi diplomatát, Száll József tanácsost
azzal, hogy Tokióba utazva megbeszéléseket folytasson a japán féllel a
diplomáciai kapcsolatok helyreállításának lehetőségéről404 A japán tár­
gyalások szándékáról Horváth Imre külügyminiszter és Vég Béla KV-tit-
kár is beszámolt a „testvérországok'' nagyköveteinek, amikor 1956. októ­
ber 8-án „a testvérpártok közötti kölcsönös információcsere keretében
ismertették Magyarország bel- és külpolitikai helyzetét: J „ J tervezzük,
hogy Jap án n al helyreállítjuk a diplom áciai kapcsolatot. A kínai nagykövet­
ségünk tanácsosából es az in diai nagykövetségünk gazdasági, tanácsosából
álló delegáció Ja p á n b a megy, ah ol megfigyelőként részt vesz a {z ENSZ] Tá­
vol-Keleti G azdasági Bizottságial ülésén, és az ülés után jap án hivatalos
szervekkel nem hivatalos találkozókat folytat. Megbeszélik a kétoldalú gaz­

401MNL OL XIX-J-1-j Japán SZT 1945- i 9 6 4 2. doboz 0023/4/szig.titk./1956. Szkk-

dán pekingi nag ykövei jele ntése Peking, 1956. október 12.; Szobűlevszki-Vida 2001, 69.,
71.és 123.
^ M N Í .O L X I X - J - l -z KUM rejtjcltáviratok, Peking 12. doboz 3797/1956 1956. szep­
tember I i.; Szobo1evszki-Vida 2001, 69. és 123.
410 M NL OL XrX-J-l-z KÜM rejtjeltáviratok, Peking 12. doboz Pekingi nagykövetség
távirata a Központnak 32 5 4 /1 9 5 6 , 1956. augusztus 9.
4ÜM 0 5 1 /1 9 5 6 . 1956. szeptember 27.; 3 9 9 3 /1 9 5 6 1956. szeptember 27. Száll József
viss za emléke zései l lásd Szó bolevszki-Vid a 2001, 10., illetve Ungváry 2 0 0 3 , J9. A diplo­
mata elmondása szerint őt a kínai miniszterelnök javasolta erre a feladatra.

119
dasági és kulturális kapcsolatok kérdéseit, és beszélnek a két ország közötti
diplom áciai kapcsolatok helyreállításának kérdéséről is".40*
Miközben Budapesten japán kommunista plakátokból nyílt kiállítás
a Párttörténeti Intézetben/06 a tokiói út előkészületeként Száll részletes
eligazítást kapott a Külügyminisztériumból; többek között a Japán-
Magyar Baráti Társasággal kapcsolatos feladatokra vonatkozóan.407
A tárca ekkor; Száll kijelölése kapcsán értesült először arról; hogy a Japán
felé történő nyitáshoz májusban a kezdőlökést Pekíngből megadó japán
baloldali politikusok az eltelt hónapokban milyen aktív lobbitevékeny­
séget folytattak hazájukban a magyar-japán kapcsolatok előbbre mozdí­
tása érdé kében / Í)HA Japán Szocialista Párt képviselői ugyanis egyrészt
1956 nyarán a japán parlament külügyi bizottságában sürgettek a ma­
gyar-japán diplomáciai kapcsolatok mihamarabbi rendezését, másrészt
vezető külügyi tisztviselők és más parlamenti képviselők körében is
szorgalmazták a kérdést.
További biztató fejleményeket hozott Szkladán nagykövetnek az ép­
pen Pekingben járt többpárti Japán-kínai Külkereskedelem-fejlesztcsi
Képviselői Csoport (N kcsú Bóeki Szokusin Giin Renmei) tiszteletére
adott, október 10-i vacsorája.40-' A japán delegációt a kormányzó Liberális
Demokrata Párt képviselője; a japán részről a negyedik; 1957-es nem hi­
vatalos kínai-japán kereskedelmi megál lapodás tető alá hozásán fárado­
zó Ikeda Maszanoszuke vezette; és tagja volt az 1955 őszén Budapesten
is megfordult I loasi Kei JSZP-s képviselő is. Magyar oldalról részt vett a
vacsorán a szintén kétoldalú tárgyalások miatt éppen Pekingben tartóz­
kodó Bognár József külkereskedelmi miniszter Ikeda a vacsorán kijelen­
tette, hogy a szovjet-japán viszony rendezése után a legrövidebb időn
belül sor kerülhet magyar—japán kapcsolatok rendezésére; amit ők a par­
lamentben is elő fognak segíteni. Megegyezés született arról is, hogy a

403 Vámos 2 0 0 8 , 1 0 9 - NO,

4':J■'Magyar Nemzei, 19 5 6 , s zeptembcr 3 0 .
-j
107 M N L ÜL XIX-J-1 KOM Kína SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 6. doboz. 27*. 0 0 7 5 6 4 Száll elv társ
utazása Japánba, 1956. október 1 1.
,;ÜKM N LO LX 1X-J-1 -zK Ü M rcjtjcltáviratok, Peking 12. doboz. 4 0 3 0 /1 9 5 6 1956. szep­
tember 26. és '1306/1956. 1956. október 13.; M N LO LX lX -T -1-j K Ü M Japán SZT 1945
1964 2. doboz 4/bd 0023/4/szig.titk,/1956. Szkladán pekingi nagykövet jelentése; Peking
1956, október 12.
4MMNL ÜL X lX -J-l-z KÜM Rejtieltáviratok Peking 4 3 0 6 /1 9 5 6 . 1956. október 13..
M NL Ü L X IX J-1 -j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT2. doboz. 4/bd (X)23/4/szig.titk./1956.
Szkladán pekingi nagykövet jelentése; Peking 1956. október 12.

120
magyar parlament kereskedelmi bizottsága levélben felkéri majd a Ja­
pán-Kínai Külkereskedelem-fejlesztési Képviselői Csoportot, hogy az
lehetőségeihez mérten vállalja fel a magyar-japán kereskedelmi lehető­
ségek előmozdítását .is, amire az LDP-s politikus ígéretet tett.430A JSZP
részéről Hoasi képviselő pedig beszámolt a budapesti bejelentésükhöz
híven életre hívott - igaz, egyelőre a Szovjet-Japán Társaság helyiségé­
ben működő - Japán-Magyar Társaság megalakulásáról.
A biztató jelek ellenére a két héttel később kirobbant budapesti, forra­
dalom miatt, konkrét folyománya nem született ennek az előre nem ter­
vezett kétoldalú találkozónak. A viszony helyreállítását célzó magyar
nyitási szándék és a kereskedelemfejlesztési törekvések miniszteri szin­
tű deklarálása, valamint az ismert és pozitív japán álláspontnak egy ve­
zető kormánypárti politikus általi megerősítése azonban mindkét olda­
lon kölcsönösen megerősíthette a bizalmat és a megegyezési szándékot.
Időközben I latojama japán miniszterelnök moszkvai tárgyalásainak
eredményeképp létrejött a megállapodás a Szovjetunió és Japán között,
és 1956. október 19-én aláírták a hadiállapot megszűnését, illetve a dip­
lomáciai kapcsolatok fel vételét rögzítő egyezményt. Ez a fejlemény meg­
nyitotta az utat a japán diplomáciai, kapcsolatok rendezése kapcsán ko­
rábban várólistára tett kelet-európai népi demokratikus országok szá­
mára is. Pár napon belül a lengyel és a csehszlovák fél is megújította a
japán félnél korábbi szándéknyilatkozatait, míg magyar részről Száll to­
kiói tárgyalásain nyílt ugyanerre lehetőség.

AZ 1956-OS FORRADALOM ALATTI MAGYAR-JAPÁN

TÁRGYALÁSOK

Száll József 1956, október 24-én, az ENSZ Ázsiai és Távol-Keleti Gazda­

sági Bizottsága (EC A FE)i1il kereskedelmi albizottságának októberi 28,
és november 5. között Tokióban rendezett ülésére delegált magyar meg-

41l>A megkeresésre az októberi forradalom miatt már nem kerülhetett sor. Szkladán
nagykövet jelentésében felvetette, hogy más olyan nyugati relációk vonatkozásában, akikkel
még nincs diplomáciai kapcsolatunk, így az NSZK felé is érdemes lenne megfontolni a felek
külkereskedelmi ügyekért, felelős parlamenti bizottságai közötti kapcsolat létesítését.
411 Japán 1 9 5 2 - t ő l e l ő s z ö r társult tagként kapcsolódhatott he a2 ECAFfc munkájába,
majd 1954-ben Ckct évvel az F.NSZ-ugság előttiJ nyerte d a testület formális tagságát, ami
az ország nemzetközi közösség általi fokozatos elismertségének jele volt.

121
figyelőként érkezett Japánba, ahonnan csak három héttel később, no­
vember 16-án tért vissza pekingi állomáshelyére. Azt követően, hogy
Szkladán Ágoston október közepén végleg eltávozott Pekingből,412 Száll
vette át a pekingi misszió vezetését, így az októberi forradalom idején is
ideiglenes ügyvivői minőségében maradt távol a kínai fővárosból.41341An­
nak ellenére, hogy tokiói útjára a Központ engcdélvével/utasítására ke
rült sor, a pekingi kiküldötteknek a forradalom napjaiban tanúsított
„megingása" miatt távollétéből majdnem fegyelmi ügy lett: maga Száll,
majd későbbi új főnöke, Nógrádi Sándor nagykövet is több igazoló jelen­
tést volt kénytelen készíteni ez ügyben.114
Noha Száll tokiói útjáról a későbbi összefoglalókban és cseménynap-
tárakban rendre az az értékelés szerepel, hogy útja során „az ellenforra­
dalm i események m iatt konkrét tárgyalásokra nem került sor", a pekingi
ügyvivő valójában több fontos és érdemi megbeszélést folytatott Tokió­
ban, 415 A magyar diplomata ráadásul a budapesti események alakulásá­
nak megfelelően sajátosan rugalmas pozícióból - ti. három hét alatt há­
rom magyar kormány nevében - tárgyalt japán partnereivel: a forrada­
lom hírére október 26-án Nagy Imre kormányának nevében lépett fel,
november 8-án, a Kádár-kormány megalakulását követően pedig már az
új magyar vezetést próbálta képviselni. Igaz, sikertelenül, mert addigra
a japán partnerek várakozó álláspontra helyezkedtek, cs jelezték, hogy a
magyarországi helyzet rendeződéséig nem kívánnak foglalkozni a diplo­
máciai viszony helyreállításának kérdésével. Mégis tanulságos áttekinte­
nünk a megbeszélésekről készült feljegyzéseket, hiszen remekül tükrö­
zik a korabeli japán álláspontot, valamint az 1956-os forradalommal
kapcsolatos elsődleges tokiói reakciókat is.

412 Erről vélhetőJég nem értesült a KíiJügymInisztorinm forradalmi bizottsága, amely

november 1-jén többek között Szkladán Pekingből történő hazahívását is követelte a M j-
n isztert aná cs tó 1, IJfM agya ro rszag. 1956. növe mber 3.
4n$zobolevs2 ki-Vjda 2001, 10. és 97.
414 M NL O L X ÍX -J-l-u KÜM miniszteri és miniszterhelyettes! iratok 1 945-89 XS/sz-
4/57. Nógrádi Sándor nagykövet levele Horváth Imre külügyminiszterhez, Pcking, 1957.
június 17.; Szobolevszki-Vida 2001, 10. és 97.
41' Száll tokiói tárgyalásaihoz lásd, illetve a következő idézetek fórrá sí! mind: M N I, OI.
X IX -J-l-z KÜM Rejtjeltáviratok Peking 5 1 7 0 /1 9 5 6 .1 9 5 6 . december 11.; M N L O L X IX -J-
1-j KÜM Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 2. doboz 002()2/szig.titk./1956. Japán-m agyar kapcsola­
tok helyreállítása érdekében folytatott megbeszélések, Peking, 1956. december 27.; MNI.
Oí .X lX -J-l-k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 4. doboz Japán-niagyar kulturális kapcsola­
tok, Peking, 1957. január 25.

1.22
 A magyar diplomatát 1956. október 26 ;ín logadta Jamasita Sigeacu,
a japán Külügyminisztérium helyettes európai igazgatója, a Szovjetuni­
ót és a közép-európai országokat felügyelő területi osztály vezetője, aki
jelezte, hogy tárcája szerint „a m agyar-japán diplom áciai kapcsolatok
helyreállításának e b i a k a d á ly a nincsen, szükségesnek és hasznosnak tartják
diplom áciai kapcsolataik kiszélesítését a közép-európai népi dem okratikus
országokkal",41* majd röviden ismertette a hasonló célú korábbi csehszlo­
vák és lengyel kezdeményezéseket. Jamasita itt homályos utalást tett
arra, hogy a Japán és a közép-európai népi demokratikus országok kö­
zötti viszony rendezésére am erikai kifogások m iatt nem kerülhetett sor a
japán-szovjet diplomáciai kapcsolatok felvételét megelőzően. Jelezte
azt is, hogy legkorábban a Külügyminisztérium következő évi költség-
vetésében tudnak forrást biztosítani az újonnan létesítendő közép-euró­
pai külképviseletek felállítására, ezért Japán és a közép-európai államok
közötti diplomáciai kapcsolatfelvételre legkorábban a pozitív költségve­
tési döntés után, a parlament februári ülésszakát követően kerülhet sor.
Kiderült, hogy a japán külügyi vezetés számára még kapóra is jött az el­
lenzéki Japán Szocialista Párt 1956 nyári, külügyi bizottsági magyar lob­
biakciója: a szocialista kezdeményezést is figyelembe véve a költségvetési
javaslatban külön keretet kérnek már a budapesti japán követség felállítá­
sára. A japán diplomata hangsúlyozta ugyanakkor, hogy „az október 23-i,
24-i és 25-i események alapján úgy látják, hogy a m agyar belső helyzet sem
szilárd, és m ár csak ezért is jó a diplom áciai kapcsolatok f e b é telével várni"4)7
Száll válaszában igyekezett megnyugtatni partnerét, hogy a kor­
mányváltás önmagában nem kell hogy késleltesse a diplomáciai kapcso­
lataink felvételét, hiszen 9a N agy-korm ány álláspontja a Jap án n al való
diplom áciai kapcsolatfelvételének kérdésében nem különbözik az előző kor­
mány á l l á s p o n t j á t ó l Áthidaló megoldásként felvetette, hogy az előze­
tes elvi egyetértés alapján Londonban vagy Belgrádban kezdődjenek két­
oldalú tárgyalások a diplomáciai kapcsolatok, felvételéről, melyek eredmé­
nyeképp közös nyilatkozatban deklaráljuk a kapcsolatok helyreállítását,
cs a követségek felállítására májusban kerüljön sor. A japán partner
hangsúlyozta, hogy ezekhez a tárgyalásokhoz is szükség lenne a japán

4,L'M N L OL XIX-J-1-j Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 2. dobo7 5/b 00202/5zig .titk /1956. Ja-
pán magyar kapcsolatok helyreállítása érdekében folytatott megbeszélések, Peking,
1956. december 27.
4P Uo.
413 L'o.

123
parlament előzetes hozzájárulására, ám erre a január-februári üléssza­
kon nyílik legkorábban lehetőség, hiszen a decemberi rendkívüli ülés­
szak kizárólagos témái a japán-szovjet megállapodás ratifikációja és az
új miniszterelnök megválasztása lesznek,
A találkozó második felében a gazdasági kapcsolatok lehetőségeiről
tárgyaltak. A japán fél elmondta, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak
a Kína bekapcsolásával történő háromoldalü kereskedelmi ügyletek­
nek, tekintettel arra, hogy a japán-kínai diplomáciai kapcsolatok ren­
dezésére a japán kormány az amerikai politikai és gazdasági nyomás
miatt rövid távon nem számíthat. A találkozó végén megállapodtak
abban, hogy a kétoldalú kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fejlesz­
tése a diplomáciai viszony rendezéséig is mindkét részről akadálytalanul
folytatódhat.
Október 29-én Szállnak módjában állt a magyar álláspontot szemé­
lyesen a kormányzó Liberális Demokrata Párt akkor legfajsúlyosabb po­
litikusának, a pár héttel később pártelnöknek és miniszterelnöknek
megválasztott ísibasi Tanzan külkereskedelmi és ipari miniszternek is
tolmácsolni. A japán politikus is biztatóan nyilatkozott a kétoldalú vi­
szony rendezéséről és a kereskedelmi lehetőségekről, és jelezte, hogy re­
ményeik szerint a magyarországi helyzet rövid időn helüli konszolidáció­
ját követően sor kerülhet a diplomáciai viszony helyreállítására.
A kérdés legközelebb november 3-án merült fel, amikor a magyar
küldött az ECAFE kereskedelmi albizottsági ülésén elnöklő Kavaszaki
japán követtel folytatott rövid eszmecserét. A japán diplomata is a gaz­
dasági kapcsolatok lehetőségeit hangsúlyozta, majd kifejtette azt az el­
mondása szerint számos japán politikus által is osztott véleményt, mely
szerint „a m agyar konszolidáció m ár nem késhet soká, mert a jelenlegi hely­
zetben, tekintetbe véve M agyarország földrajzi viszonyát; elképzelhetetlen,
hogy a m agyar korm án y tartósan szembeforduljon a Szovjetunióval, és el­
hagyja a szocialista tábort. Szerinte a szocialista országok és elsősorban a
Szovjetunió ragaszkodni fo g ahhoz, hogy M agyarország a szocialista tábor
tagja m aradjon és e d ön tő kérdésnek a felismerése m agyar részről m.egteremti
és m egfogja gyorsítani a konszolidálódás feltételeit7
Száll Tokióban eligazításra jelentkezett a szovjet halászati képviselet
- 1956 decemberéig az egyetlen Japánban működő szovjet kirendelt­
ség - vezetőjénél, Tyihvinszkij követnél, és részt vett a szovjet misszió-
vezető november 7-i fogadásán, ahol alkalma volt újból találkozni a Pe-
kingben megismert JSZP-s politikusokkal („konspirációs okokból tuda­

124
tosan elkerülve" ugyanakkor a JKP vezetőivel való találkozást41-4), majd
Tyihvinszkij tanácsára bejelentkezett Kadovaki Szuemicu külügymi­
niszter-helyetteshez. A japán diplomácia második emberével való talál­
kozásra november 8-án került sor, és ekkor már a japán fél lényegében
csak annak megismétlésére szorítkozott, hogy aa m agyar belső helyzet
konszolidálásáig nincs m ódjukban a m agyar-japán kapcsolatok helyreállí­
tásán ak kérdésével foglalkozn i” 420
A tokiói tartózkodásról készült jelentések egy fontosabb gazdasági té­
májú találkozóról tesznek említést: Száll elmondása szerint „T. M acudaí-
ra herceggel, a B an k oj Japan vezérigazgatójávalp tárgyalt, azonban vélhe­
tőleg a Macudaira Icsiróról, a Bank of Tokyo igazgatójáról lehet szó.421
A japán bankár is megerősítette, hogy a magyar-japán kereskedelmi
kapcsolatokban Tokióban különösen akkor látnak fantáziát, ha sikerül
az embargó422 megkerülése érdekében Kína bekapcsolásával háromolda­
lú megállapodásokat kötni, elsősorban kínai vas és szén, illetve mező-
gazdasági termékek (szójabab, szójaolaj) szállítására. Hangsúlyozta, hogy
a közvetlen kereskedelmi kapcsolatok kisebb jelentőséggel bírnak, azon­
ban szó lehet bizonyos japán Intelek igénybevételéről, olcsó japán fo­
gyasztási cikkek vásárlásáról, magyar bauxitszállításokról vagy esetleg
Magyarország részére történő japán, tengeri hajógyártási együttműkö­
désről.
A fentieken túl a pekingi ügyvivő baráti követségek diplomatáitól és
a japán Külügyminisztérium alacsonyabb szintű szakértőitől részlete­
sen informálódott a tokiói magyar követség felállításával összefüggő te­
endőkről, többek között a korábbi követségi ingatlan helyzetéről,422 a

4-MM N L C L X IX -M -j Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 5. doboz 0(W 4 /sz t/1 9 5 7 Japán Kommu­

nista Fárt, Peking, 1957, január 24.
420 MNL OL X 1X -J-H Japan SZT 1 9 4 5 - 1 9 6 4 1. doboz 5/b 00202/szig.titk./1956. Jh-
pán-m agyar kapcsolatok helyreállítása érd ekeben folytatott megbeszélések. Pék ing,
1956. december 21.
411 Előbbi a szigetország jegybankja, utóbbi a japán külkereskedelem finanszírozásában
meghatározó szerepet játszó pénzintézet, mellyel, mint fentebb említettük, a Magyar
Nemzeti Bank 1956 februárjában kötött kölcsönös fizetési megállapodást.
422 A CO CO M helyett a Kínai Népköztársaságra egy külön expori-ellcnőrzcsi embar­
gós rezsim, a japán-kínai kereskedelmet jelentősen megnehezítene) CH IN CO M előírásai
vonatkoztak, ennek kijátszására törekedett a japán fél harmadik országok közbeiktatásá­
val zajló tranzakciók révén.
4“ ^Macimé és Imaoka szerint a követségi épület ügye rendkívül kellemetlen a japán kor­
mánynak mert a volt horthysta képviselet vezetője és kulturális attaséja, 1947-ben ügynökök
segítségével egy japán gyárosnak adták el az épületet. Később derült ki, hogy az épület a magyar

125
háború előtti baráti szervezetek prominens képviselőivel és a JSZBT égi­
sze alatt megalakult új Japán-Magyar Baráti 'Társaság vezetőivel pedig a
kétoldalú kulturális cserekapcsolatok lehetőségeiről tájékozódott.424 Je­
lentéseiben Száll részletes javaslatokat tett mind a diplomáciai kapcsola­
tok rendezésével összefüggő további külügyi teendőkre, mind a gazdasá­
gi kapcsolatokban rejlő lehetőségek kiaknázására - köztük a nyugat-eu­
rópai vagy amerikai bankoknál, kedvezőbb feltételek mellett elérhető
hosszú lejáratú japán hitelekre - vonatkozóan. A kulturális termékek
exportja kapcsán őszinte rácsodálkozással rögzítette a japán társadalom
demokratikus berendezkedéséből fakadó előnyöket: „a központi állam i
ellenőrzés hiánya lehetővé teszi a legkülönbözőbb nézeteket képviselő és irány­
zatú müvek kiadását, liz a helyzet hátrányai mellett megkönnyíti a kulturá­
lis kapcsolatok szervezését"*25
A magyar diplomácia képviselőjének 1956 októberében és novembe­
rében folytatott tokiói, tárgyalásai a kedvező előjelek és biztató jelzések
ellenére a Magyarországon időközben kitört, majd levert forradalom ha­
tására nem hozhattak áttörést a háború utáni kétoldalú viszony rende­
zésében. Száll tokiói megbeszélései mindezzel együtt fontos diplomácia­
történeti jelentőséggel bírnak: vélhetőleg ez volt ugyanis az egyetlen
olyan eset, amikor egy vezető beosztású magyar diplomata rutinszerű
hivatásos tárgyalásokat folytatott egy nyugati országban a kétoldalú po­
litikai és gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről az 56-os forradalom kellős
közepén.
Ugyanakkor Bognár külkereskedelmi miniszter 1956. október I.O-i
pekingi nyilatkozata után ezúttal a japán fél is miniszteri szinten dekla­
rálta álláspontját,42* a japán Külügyminisztérium illetékes vezetői pedig

állam tulajdona es a volt horthysta diplomatáknak az eladáshoz nem volt joguk." M NP OL

X lX -JT -j KÚM Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 1. doboz 1/a 0 0 9 5 8 Követség felállításának lehető­
sége Tokióban. Peking, 1957. január 25. Fenntartásokkal kell fogadnunk Száll arra vonat­
kozó jelzéséi, hogy Végb Miklós és Habán Jenő ériékesítették volna a tokiói külképviselet
épületét - már csak azért is, mert a jelenlegi ismereteink szerint a magyar állam nem szer­
zett tulajdonjogot egyik általa bérelt tokiói ingatlan vonatkozásában sem.
M NL O L X IX -J-l-j KUM Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 4. doboz 2 i/a Japán-M agyar Bará­
ti Társaság; M X I.O F X JX -J-l-j K Ü M JapánSZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 .1, doboz Követség!elállításá­
nak lehetősége Tokióban. Peking, 1957. január 25.
425 M N LO I.X T X -J-J-k K Ü M 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 4. doboz 18/b Japán-m agyar kul­
túrál is kap csoki ok, Peking, 1957. január 25.
J'r: Ráadásul a már em lített Isibasi Tanzan pár hónapos kormányfői ténykedése során
került sor a japán-csehszlovák, illetve japán- -lengyel tárgyalásokra a diplomáciai kapcsola­
tok felvételéről.

126
részletesen ismertették a kapcsolatok helyreállításához szükséges admi­
nisztratív lépések menetrendjét (költségvetési vita szerepe, országgyűlé­
si felhatalmazás a tárgyalásokhoz stb.) is. Az ekkor felvázolt kép teljesen
megegyezett azzal, ahogyan Japán végül felvette a diplomáciai kapcsola­
tokat a másik két közép-európai kommunista országgal: 1956 októberé­
ben a lengyel és a csehszlovák fél újból kinyilvánította tárgyalási szándé­
kát, ezt követően a szükséges országgy űlési felhatalmazás létrejöttét kö­
vetően 1957 februárjában zajlottak mindkét fellel a tárgyalások, melyek
eredményeképp helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok, s végül 1957
májusában Tokióban, illetve Prágában és Varsóban is megkezdték műkö­
désüket az új külképviseletek.
A japán diplomácia ilyetén precizitása szokatlan lehetett a magyar fél­
nek, a mai szemlélő számára viszont a japán fél pragmatizmusa és a ma­
gyarországi eseményekre vonatkozó teljesen helytálló és józan helyzet-
értékelése lehet szembetűnő. Szemléletes az, ahogyan a magyar diplo­
mata előtt japán tárgyalópartnere 1956. november 3-án, tehát már a
forradalom leverését megelőzően rámutatott a Szovjetunióval való
szembefordulás és a tömbből való kiválás lehetetlenségére, maid aho­
gyan ezt követően az ügyvivő - talán e figyelmeztetés hatására, saját
bőrét is mentendő táviratozik a távollétében már forradalmi bizott­
ságot is felállított pekingi nagykövetségre, hogy ottani kollégái „csakis
szocialista eredm ényeket megvédő, p roletár internacionalizmus alapján
álló és szocialista táborral szolidáris korm ány utasításait kövessék és képvi­
seljékV 27
A magyar-japán diplomáciai viszony rendezésének kérdése, mely a
kedvező előjelek után 1956 októberében úgy tűnt, hogy már a célegye­
nesbe jutott, az utolsó előtti pillanatban végül a magyarországi forrada­
lom és az azt követő megtorlás hatására évekkel el halasztódott. Ismere­
tes, hogy a magyarkérdés egészen 1962-ig szerepelt az ENSZ közgyűlésé­
nek napirendjén, és az 1 9 5 3 -1 9 5 6 közötti kelet-nyugati enyhülés
nálunk is tapasztalható kedvező jelei ellenére, illetve az 1956 nyarán
egyértelműen deklarált külpolitikai nyitás véghezvitele helyett nagy­
részt a forradalom és leverése következtében előállt helyzet kezelése kö-427

427M M . 0 1 . XIX-J-1-j Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 2, doboz 5/b 00202/szig .titL /1956. Ja­
pán-m agyar kapcsolatok helyreállítása érdekében folytatott megbeszélések, Peking,
1956. december 27.

127
tötte le a magyar diplomácia erejét42* Ilyen körülmények között az ak­
tuálisan meglehetősen csekély külpolitikai és külgazdasági jelentőséggel
bíró magyar-japán viszony helyreállítására Budapesten meglehetősen
kevés figyelem jutott.

AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS JAPÁN

Két szempontból is érdemes lehet röviden kitérni az 1956-os magyar-

országi forradalom japán „vonatkozásaira'7: először azt vizsgálva meg,
hogy a magyarországi történések milyen reakciókat váltottak ki a japán
politikusok, a japán értelmiség és a japán társadalom soraiban,429 más­
részt hogy milyen kihatással voltak a magyar-japán diplomáciai kapcso­
latok rendezésére.
Japánban a magyar forradalom híre a többi nyugati országhoz hason­
ló reakciókat váltott ki: a kormányzat nyilatkozataiban együttérzéséről
biztosította a szabadságáért küzdő magyar népet, a magyarországi szov­
jet beavatkozás a japán baloldali szocialista és kommunista pártok sorai­
ban Moszkvától való fokozatos eltávolodást eredményezett és egy balol­
dali újhullám kialakulását hozta magával/30 míg a civil társadalom azon­
nali gyűjtésekkel és külön segélyszervezetek létrehozásával reagált a
magyarországi eseményekre.
Sigemicu Mamoru külügyminiszter nyilatkozataiban azt hangsú­
lyozta, hogy Japán mindenáron el akarja kerülni a nemzetközi viszá­
lyokba való bebonyolódást, de ez nem tartja vissza attól, hogy kifejezze
„mély rokonszenvét a m agyar nép iránt, am ely alapvető em beri jogait, és
ugyan akkor polit ik a i szabadságát követeli"^

;2S Ehhez lásd Békés Cs. - Kecskés 2 0 0 6 ; Békés Cs. 2012, 8 8 - 9 3 .; Borhi 2015,
1 7 3 -2 1 8 .
Ehhez lásd Ieda 1982; Kodzsima 2 0 0 3 ; Umemura 2 000b , 4 6 - 5 6 .; Umemura
2 0 0 6 b ; Umemura 2011.
43u Ehhez lásd A tid o2013.
4-11 A magyarországi események külföldi visszhangja. AhP Bizalmas! 1956, november
16. w w w .I95b.m ti.hu. Hasonló szellemben S2óli a japán külügyminiszter a magyar hely­
zetről New Yorkban az ENSZ Közgyűlésén 1956. december 18-án: J n regard to tke simád­
on írt Easiem Europe, we Japanese cetnnőt bút fed deep sympathy fór the plight of the people of
Hungary. Wefervently hope lkat the voice of the Hungárián people will be heardand their simá­
don rdkved in accordance wilh tke resoluiions of the United Na twms.#liU|>://w ww.mofa.go.jp/
policy/un/address5612.html.

128
 A „haladó Japán" részéről sikerült azért biztosítani egy a hivatalos
magyar politikát támogató nyilatkozatot is: a ÍKP első titkárának a leve­
lét a N épszabadság 1957. február 17-i száma tette közzé. „Am ikor M a ­
gyarországon az ellenforradalm i felkelés kezdődön , nú láttuk, hogy az
ugyanúgy, m intáz Egyiptom elleni nyílt fegyveres lázadásf az imperialisták
összeesküvése, am elyet az Egyesült Á llam ok és a m agyar fasiszták irányítot­
tak és am elynek célja a szocialista rendszer megdöntése, a fasiszta politikai
uralom és egy háborús tűzfészek létrehozása volt" - írta a magyar munká­
sokhoz szóló üzenetében Noszaka Szanzó.432
A forradalmat követő években azonban japánul is napvilágot láttak a
magyar forradalommal kapcsolatban Nyugaton megjelent legfontosabb
könyvek.433 Emellett számos magyar emigráns közéleti személyiség
- többek között Király Béla, a Nemzetőrség főparancsnoka/34 Nagy Fe­
renc korábbi kormányfő, Kovács Imre író, parasztpárti politikus,435 Zila-
hy Lajos író és Bujdosó Alpár, a több mint 7 0 0 0 taggal bíró emigráns
diákszervezet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének
egyik vezetője - kapott japáni előadókörútra szóló meghívást, hogy éb­
ren tartsák a „magyar ügyet" hirdessék a magyarországi forradalom esz­
méjét, és hitet tegyenek a szovjet elnyomás ellen.43*
1956 diplomáciatörténeti jelentősége a magyar-japán kapcsolatok vo­
natkozásában nyilvánvaló: a forradalom hatására évekkel elhalasztódott
a kétoldalú viszony normalizálása. Magyarország Japán szemében a népi41

41"’ A JKP szovjet beavatkozás melletti, kiállásához lásd meg; G créb-H ajdú 198b, 199.
és 219,
433 Ehhez lásd J lungarian Relief Society Japan* 24 August 1957. HU OSA 3 98-0-1-
1510; Recordsof the UN SpecialCom m ittee on the Problem of Hungary: UN Docu ments;
Open Society Archives at Central Huropean Universíty, Budapest. A tokiói Magyar Se­
gélyalap 1958 novemberében jelentette meg kiadványát, melyben a Nagy Imre-per világ­
visszhangját gyűjtötték össze japán írók. A többi 56-os vonatkozású japán kötet ismerteté­
sét láivd Umernura 2 0 0 0b , 5 0 - 5 5 .
434 Király 2 0 0 3 , 5 0 - 7 3 .e s 1 3 8 -1 4 0 .
435 Kovács I. 1980.
436 Ehhez lásd Bujdosó 2 003, 5 1 -6 3 .; 111. A megtévesztő képaláírás szerint a küldött­
ség találkozott a japán külügyminiszterrel is, ám a magyar diákokkal közös csoportképen
szereplő Szató Naotakc két évtizeddel korábban, 1937 tava szán-nyarán állta külügyi tár­
ca élén. A később a felsőház elnökeként 0 9 4 9 - 1 9 5 3 ) tevékenykedő politikus vette át a vi­
lágháború utolsó moszkvai japán nagyköveteként Molotovtól 1945. augusztus 8-án a szov­
jet hadüzenetet. Várailyay 2 0 0 6 , 1 5 9 -1 6 9 . A magyar forradalomban részt vett észak-ko­
reai diákokat hasonló prop agandaszerephez juttatta az amerikai kormányzat, lásd Csorna
2012, 8 4 - 8 5 .

129
demokráciák második körébe - Békés Csaba szóhasználatával élve, a fej­
lett alblokkból a fejletlenek csoportjába437 - sorolódott, hiszen míg
Csehszlovákia és Lengyelország már 1957-ben felvette Japánnal a diplo­
máciai kapcsolatokat, a magyar fél Románia és Bulgária társaságában
csak 1959-ben tudta ezt megtenni,438 Ez a fáziskésés évtizedeken át
éreztette hatását: a többi szocialista országhoz képest Magyarország
szinte minden téren, így a gazdasági kapcsolatok terén és a külkereske­
delmi forgalom vonatkozásában, a szerződéses kapcsolatokban, vala­
mint a felső szintű látogatásokban is jól kimutathatóan folyamatosan
hátrább tartott - lényegében egészen az 1980-as évek közepéig - , mint
a többi kelet-európai kommunista ország.439
A kétoldalú kapcsolatoknak még egy érdekes „56-os vonatkozása"
van, a későbbiekben két olyan magyar nagykövet is szolgált Tokióban,
akik a forradalom alatt is diplomáciai funkciót töltöttek be, igaz, törté­
netesen épp ellentétes oldalon. Kos Péter, a New York-i magyar ENSZ-
misszió 1956. október 29-én leváltott, majd november 5-én funkciójába
visszahelyezett vezetője 1 9 7 6 -1 9 8 3 között szolgált misszióvezctőkcnl
Tokióban, míg Szarka Károly, aki 1956-ban külügyminiszter-helyettes,
majd a forradalom napjaiban Nagy Imre körül alakult külügyi tanács­
adócsoport tagja volt,140 1 9 8 3 -1 9 8 8 között kapott tokiói nagyköveti
megbízatást.

MAGYAR-JAPÁN KAPCSOLATOK 1957 ÉS 1959 KÖZÖTT

A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok rendezésének kérdését Száll

József későbbi pekingi jelentéseiben is visszatérően szorgalmazta. A ke
let-európai kommunista államok világpolitikai súlyát túlbecsülve úgy
értékelte, hogy Magyarország számára kedvező lehet az a nagypolitikai
légkör, melynek hatására a tokiói kormány a japán-szovjet viszony lo-

'1-í7 Békéi Cs. 2004br 138.

41REgy 1957. május Tjei japán kimutatás szerint Magyarország a világ országai közül
abba a legutolsó, J I orszagot tartalm azó csoportba került így, melynek tagjaival Japán sem­
milyen kapcsolatot nem tarto tt fenn: Albánia, Bulgária, Ghána, Írország, Jemen, Líbia,
Liechtenstein, Monaco, Románia, Tunézia. Musely 1957, 314.
1?-Vo. Robinson 1978.; Terada 1972.
11:>A Heltai György vezetésével \Tagv Imre körül formálódott külügyi tanácsadó cso­
port tagja volt még Szarka mellett a Külügyminisztérium forradalmi bizottságának elnö­
ke Mód Péter, titkáraFéliv Pál. Lásd Raitier 1996/11, 314.

130
vábbfejlesztése, illetve a japán-kínai diplomáciai kapcsolatok rendezése
helyett - a japán parlamentben működő baloldali ellenzék nyomásának
is engedve - „in k á b b a népi dem okratikus országokkal fogja szorgalmazni
a diplom áciai kapcsolatok helyreállítását hogy ezzel elodázhassat és k a le­
het, minél hosszabb ideig elkerülhesse a ja p á n -k ín a i diplom áciai viszony
n orm alizálását' A kínálkozó) alkalom megragadása érdekében Száll egy­
részt magyar diplomáciai lépéseket javasolt a japán partnerek felé a belg­
rádi vagy a londoni magyar külképviselet, illetve az ENSZ-ben működő
missziónk útján, másrészt újból felvetette a magyar és japán parlamen­
tek kereskedelmi bizottságai közötti kapcsolatfelvétel szükségességét/41
Hangsúlyozta, hogy az 1956 őszi tokiói tárgyalásai, valamint Tahara
JSZP-képviselő decemberi pekingi útja óta „a japán külkereskedelmi vál­
lalatok, a m agyar-japán társaság és a japán kereskedelmet fejlesztő p a rla ­
menti bizottság rendszeresen sürgeti leveleiben a kapcsolatok felvételét*.
Mégha a magyar diplomata el is túlozta némileg jelentéseiben a japán
fél érdeklődését, tény, hogy 1957 tavaszán a Japán Szocialista Párt kép­
viselői az alsó-és atelsőház külügyi bizottságában újból felvetették a ma­
gyar-japán diplomáciai kapcsolatok normalizálásának, kérdését, és a
párt támogatását A szán urna JSZP-elnök a sajtóban is megerősítette*'1'12
Figyelemre méltó, hogy Kádár János - napjainkban is helytállónak
tűnő —értékelése szerint ez a közvetítő szerep nem elsősorban Magyar-
országnak szólt: a párt első titkára úgy vélte, hogy a JSZP saját kormány­
képességének alátámasztására szorgalmazza 9a Szovjetunióval, a népi K í­
nával és á lta lá b a n a szocialista országokkal való jó viszony* meglétét.443
Kedvező reakció érkezett ugyanekkor diplomáciai vonalon a japán
kormányzat felől is: amikor 1957 májusában utasították a belgrádi ma­
gyar nagykövetet, hogy sürgesse meg a japán fél válaszát az egy évvel ko­
rábbi jegyzékre, a japán ügyvivő jelezte, hogy ffa japán korm ány kom o­
lyan foglalkozik a ja p á n -m a g y a r diplom áciai kapcsolatok felújításának

AA' MNL OL XIX-J-1-j KOM Japán SZT 1945-1964 1. doboz 00958/1. Japán-magyar
diplomáciai viszony helyreállításának lehetőségei a japán kormány változás után. Peking,
1957. március 4.; MNP OLXIX-J-l-i Japán SZT 1945-1964 .5. doboz 25/c Japán-magyar
kereskedelmi kapcsol átok 0045/szig.titk./195 7. Péking 1957. március 23.
4A2A /. ellenzéki intervenciókra a/. Alsóházi külügyi bizottságának 1957. március 15-i,
illetve a Felsőház külügyi bizottságának április 2-i ülésén került sor. Az MTI pekingi tu­
dósítójának A szán urnával készített interjúja a Népszabadság, 1957. április 25-i számában
jelent meg.
4 ~ Jegyzőkönyv a Központi Bizottság 1957. november l-jén ta rtott üléséről Soós 1997,
42-43.

131
kérdésével és a jap án Külügyminisztérium az 1958. évi költségvetésben m ár
keretei kért a Budapesten felállítan d ó japán követség részére is". Hasonlóan
nyilatkozott ugyanekkor az athéni japán ügyvivő, és mindezt megerősí­
tette a budapesti kínai nagykövetség diplomatája is.444
Szintén biztatóan hatott, hogy míg a megelőző években kizárólag ja­
pán ellenzékiek, kommunista és szocialista politikusok jutottak el Ma­
gyarországra, 1957 nyarán első ízben kormánypárti japán politikusok
látogatására is sor került, Nakaszone Jaszuhiró későbbi miniszterel­
nök445*és Nakatani Takejo, a japán Kultúrdiplomádai Tanács tagja, az
Ázsia Egyetem professzora júniusban - Kisi miniszterelnöktől kapott
megbízatására hivatkozva! - Horváth Imre külügyminiszternél, Rava­
sza ki képviselő augusztusban pedig Ajtai Miklósnál, az Országos Terv­
hivatal elnökénél tett látogatása során puhatolózott a diplomáciai kap­
csolatok helyreállításának lehetőségei felől.44íl
A kádári Magyarország diplomáciai mozgásterének megteremtését
eredményesen segítette 1957 nyarán egy magyar diplomáciai küldöttség
páratlanul gazdag, nyolc ázsiai és afrikai országot érintő útja is* A Szarka
Károly külügyminiszter-helyettes vezette delegáció felkereste Indiát,
Burmát, Indonéziát, Nepált, Ceylont, Szíriát, Egyiptomot, valamint
Szudánt, és mások mellett Nehru és Nasszer is fogadta a magyar kül­
döttséget, melynek legfontosabb feladata természetesen a felfüggesztett
ENSZ-mandátum visszaszerzéséért való lobbizás volt,447
Egy újabb pekingi látogatásán a magyar-japán viszony rendezését
szorgalmazta Ikcda Maszanoszu ke LDP-s képviselő is.44* A magyar veze­

444 A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok, Athén, 1957. november 20. M NL OL

XTX-.I-l -j-Japán 4 5 -6 4 -1 25/1957/SzT, 2. doboz; Magyar-japán kapcsolatok, 1957. október
10. M NL OL M K s -2 8 8 . f. 32. csomó MSZMP KB Külügyi Osztály 1 9 5 7 -1 9 6 0 , 1957.11.
Külföldi Kommunista Pártok. 15. Japán, 00370/l/1957.szig .titk .
44- Nakaszone Jaszuhiró 1 9 8 2 -1 9 8 7 között állt a szigetország kormánya élén.
4411Horváth Imre, Japán érdeklődés a diplomáciai kapcsolatok felvételéről, 1957. június
13. MNL OL X lX -J-l-u KÜM miniszteri és miniszterhelyettesi iratok 45-8 9 , 26. doboz;
Népakarat, 1957, június 16,; Palanovics Norbert: A „katedrasztálinizmus* vége. Népsza­
badság, 2 0 0 6 , június 16.; Palanovics Norbert - Horváth Gyöngyi: Provokáltam a minisz­
tert. Interjú Nakaszone volt japán kormányfővel 1957-es budapesti útjáról. Népszabadság,
2 0 0 6 . október 18.
447 Mindeközben Fudzsijama japán külügyminiszter az 1957. évi ENSZ közgyűlési fel­
szólalásában a v. ENSZ Alapokmányának reformját sürgette a világszervezetnek a magyar
forradalom kapcsán az előző évben m utatott erőtlenségére hivatkozva, lásd Va tan a be
2005.
44RNépakarat, 1957. november 2.

132
tőket meglepte a jobboldali japán politikusokkal folytatott tárgyalások
pozitív légköre, Horváth Imre a Nakaszone-tárgyalás után írott feljegy­
zésében fontosnak tartotta rögzíteni vendégei - általa érezni vélt - ha­
tározott Ameri ka-el lenességét is.449
Nem szüneteltek persze mindeközben a haladó Japánnal ápolt kap­
csolatok sem: a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bi­
zottsága (KB) 1957 júliusában egész párttagsága nevében küldte üdvöz­
letét a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának „harcokban
edződött lestuérpcírtunk fen n állásán ak 35. évfordulója alkalm ából*.45"
Nyáron Budapestre látogatott a japán fogyasztási szövetkezetek elnök-
helyettese,451 októberben először a Szóhjó szakszervezeti központ nem­
zetközi kapcsolatokért felelős J a p á n b itn s o á * funkcionáriusa tartott
egy Szővosz-ülésen olyan lelkesítő hozzászólást, hogy azzal még Kádár
elismerését is kiváltotta,452 majd Katajama Tecu, korábbi miniszterelnök
(1947-1948) vezetésével pedig a Japán Szocialista Párt kilencfős delegá­
ciója érkezett Moszkvából Budapestre, hogy 9az ellenforradalm i esemé­
nyekről tájékozódjon Z53 A japán politikusokat Kádár János miniszterel-

445ÍM N L O L X L X -.M -u KÜM miniszteri ás miniszterhelyettesi iratok 1S J45-1989

26. doboz Horváth Imre, Japán érdeklődés a diplomáciai kapcsolatok felvételéről, 1957.
június 13.
45uNépszabadság, 1957. július 14. A.IKP illetékesei természetesen semmit nem bízlak
a véletlenre: magyar c Ívtársaitól Nosza ka Szán zó pártfőtitkár levélben kérte az üdvözlő
sorokat. MNL ü l M K s-2R8. f. 32. csomó MSZMP KB Külügyi Osztály 1 9 5 7 -1 9 6 0 ,
1957. ü. Külföldi Kommunista Pártok. 15.
4?i Népszabadság, 1957. augusztus 29.

A5z „Elmondta, hogy amit a saját szemével látón, talán akkor sem hitte volna el, ha legjobb
barátja mesélte volna. Nem hitte volna éppen az egy év alatt hallott mindenféle hírek alapján,
hogy az emberek így élnek, mint azt saját szemével most látta. Ez őt megnyugtatta és nekünk is
hasznos." Jegyzőkönyv a Központi Bizottság 1957. november l-jén tarto tt üléséről. Soós
1997,43.
Népszava, 1957 október 23.; Népakarat, 1957. október 25.; Népszabadság, 1957. ok­
tóber 25.; Népszava, 1957. október 27. A meghívásáról meg október 2-án tiöntött
röpszavazással a PB (M NL OL M-Ks 288. f. 8/56. ő. e.), a vendégekkel kapcsolatos szemé­
lyenkénti politikai iránymutatást pedig Boldoczki nagykövet útján Andropovtól kért a
magyar vezetés. M NL O L X IX -J-l-z KÜM Rejtjeltáviratok Moszkva 1 9 5 4 -1 9 6 2 168/Bu-
dapcst, 1957. október 15. és 127/Moszkva, 1957. október 17. Jól jelzi, hogy milyen fontos­
ságot tulajdonítottak a japán politikusok látogatásának, hogy a Moszkvából érkező delegá­
ció tagjairól a magyar vezetés rejtjeltáviratban kért és kapott Andropovtól - aki ekkor az
SZKP Központi Bizottsága Szocialista Országok Együtt működési Főosztályát vezette -
tájékoztatást és személyenkénti jellemzést: „Delegáció fele jobb, fele baloldali, mindannyian
a bandungi elveket vallják magukénak és U S A ellenesek. Általában jobbak, mint. bármely más
szocialista vezetők. A Nlo-n lezajlott tavalyi októberi ellenforradalmi eseményekkel kapcsolat­

133
 nők mellett a párt részéről Marosán György is fogadta, s a megbeszélé­
sekről kiadott közlemények tanúsága szerint a JSZP-delegáció harcias
szellemű nyilatkozatban szállt síkra a kétoldalú diplomáciai viszony ren­
dezése mellett: „A JSZP erősen követeli a kapcsolatok helyreállítását, s a
jap án nép nagy része tám ogatja ezt a követelést. A JSZP hazatérése után újult
erővel síkraszáll a m agyar-japán diplom áciai viszony rendezéséért és ilyen
irányban mozgósítja a tömegeket is"AH
A japán szocialista politikusok látogatását a magyar vezetés kimon­
dottan hasznosnak tartotta. Rónai Sándor házelnök azt hangsúlyozta,
hogy ezek a küldöttségek „személyesen is meggyőződhettek békepoliákán k
őszinteségéről’ népünk békeakaratáról és a szocializmus építésében elért sike­
reinkről*.455 Kádár János a KB 1957 november Kjei ülésén megjegyezte:
„Ezekről a látogatásokról meg kell m ondani, nem csak az elsődleges hatása jó
p olitikailag hanem jó m aga az, hogy a Jap án Szocialista Párt képviselője itt
járt, és ez köztudom ásúvá válik, és a M agyar N épköztársasággal szembeni
megítélésük pozitív irányba befolyásolhatja az ottani dolgozókat. /.../ Ezekre
az em berekre mély benyomást lett a konszolidáció, és általáb an olyan ta­
pasztalatokkal mennek el, am elyek az ő környezetükben rom bolólag hatn ak
az im perialista propagandára'.™ Bármennyire túlzónak és vágyvezérelt­
nek tűnik is Kádár János értékelése, az bizonyos, hogy az 1956 decembe­
re és 1957 novembere között Magyarországon járt japán politikusok
őszintén rácsodálkoztak a vártnál jobb magyarországi állapotokra, hi­
szen előzetes elvárásaik, illetve az 1956-os forradalomról a nyugati sajtó
révén keltett benyomás alapján sokkal nagyobb pusztítás nyomaira és a
lakosság nyugtalanságára számíthattak.457

bán ezideigaz a nézetük - szinte valamennyinek - hogy kezdetben forradalmi, volt, majd ellen-
forradalomba csapon át Felvilágosítást erről a szovjet elviársakiól nem kértek. Javasolja, hogy
tartózkodásuk végén a part vezetői, lehetőleg Kádár elvedrs fogadja őket* MNL OL X ÍX -J-l-z
KÜM rejtjeltáviratok Moszkva, 1957. október 15. kimenő, 1957. október 17. bejövő.
AbANépszabadság, 1957. október 25.
A-- Rónai Sándor felszólalása az Országgyűlés 1957. decemberi 19-i ülésnapján. Képvi­
selőházi napló, 1957, 2 0 9 8 .
^ “Jegyzőkönyv a Központi Bizottság 1957, november l-jén tarto tt üléséről. Soós 1997,
4 2 - 4 3 . A delegáció magyarországi tartózkodásáról készült fénykép fellelhető a pártfőtit-
kár hagyatékában is. M N L OL P 2065. 11. doboz 19. t. Japán Szoc. Párt küldöttsége Ma­
gyarországon.
457 A z 1956-os forradalom áldozatait százezresre tevő nyugati képhez lásd Kende P,
2 0 0 6 ,1 5 4 .

134
 Ugyan csak egy tréfa erejéig, de úgy tűnik, hogy Japán szóba került
Hruscsov és Kádár 1957 márciusi 21-i találkozóján is, A Magyarorszá­
gon „ideiglenesen állomásozó" szovjet csapatokkal összevetésben a szov­
jet pártfőtitkár jelezte magyar partnerének: a kölcsönösség jegyében
neki az ellen sincs kifogása, hogy magyar csapatok tartózkodjanak
Moszkva alatt, vagy védjék a Szovjetunió határát esetleg Japán felé, „a
szocialista táborn ak a jap án im perializm us elleni kollektív védelme céljá­
ból"...4*9 Talán Hruscsov ezen álnok fricskája magyarázza, hogy Kádár
miért tartotta fontosnak külön is felhívni japán vendégei figyelmét arra,
hogy a magyarországi konszolidáció eredményei - a látszat ellenére -
nem a szovjet csapatok magyarországi, jelenlétének köszönhetők: „Én
ezeknek a jap án em bereknek azt m ondtam : »önök bizonyára úgy gondolják,
hogy M agyarországon szovjet csapatok vannak, itt népköztársaság van, a
szocializmus épül, de azért van népköztársaság, s azért épül szocializmus,
meri itt szovjet csapatok vannak. M eri ezt a propagandát vitték maguk felé.
De - és Őket is figyelmeztettem a történelmi múltra - egyet ne felejtsenek el,
a k ik a m agyar nép m agatartását helyesen a k a r já k megítélni, hogy L J a m a ­
gyar munkásosztály - s m indjárt hozzáteszem - a m agyar falu dolgozó
népe 4 0 esztendővel ezelőtt kezdte meg karcát a szocialista társadalom értés
4 0 esztendeje harcol erte...«/^9
Hiába sikerült azonban 1957-re Japánban mind a kormánypártok,
mind az ellenzéki erők szimpátiáját is megnyerni az ügynek, ha végül a
kérdés rendezését a meglehetősen nagy befolyással bíró tokiói központi
adminisztráció a budapesti külképviselet felállításához szükséges költ­
ségvetési forrás meglétéhez kötötte. A pekingi nagykövetség JSZP-s kap­
csolatai ugyanakkor előre jelezték, hogy a kormányzat a magyaroknak
(és többek között a bolgároknak is) kedvező előterjesztés ellenére köny-
nyen kihúzhatja végül Budapestet a listáról, ezért azt javasolták, hogy a

45SA moszkvai tárgyalásokról Kádár az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának 1957.

április 2-i ülésen adott tájékoztatást, lásdSzereda-SztikaLin 1993, 3 0 7 - 3 0 8 .; N ém ethné-
Urbán 1993, 3 4 9 - 3 5 0 .; Huszár 2003/11, 151. Ugyanez a történet másképp: Kanyó 1989,
392. Nem sokkal később, 1957. május 27. került végül aláírásra a Magyarországon állomá-
soztatott szovjet csapatok jogi helyzetének rendezésére vonatkozó, meglehetősen általá­
nos kétoldalú egyezmény.
4511Kádár János felszólalása az Országgyűlés 1958. január 28-i ülésnapján. Országgyűlé­
si Napló, 1958, 2 3 2 1 -2 3 2 2 . Kádár szavait érdekes megvilágításba helyezi az a tény, hogy
pár hónappal később, 1958 áprilisában nem élt Hruscsovnak a szovjet csapatok kivonására
vonatkozó - Romániát követően Magyarország felé is megtett - felajánlásával. Ehhez lásd
Rainer 1994, 1 8 4 -1 8 7 .; Földes 2015, 28 és 4 2 - 4 3 .

135
jövőben a magyar fél is újból és újból hivatalosan kezdeményezze a dip­
lomáciai kapcsolatok normalizálását.460 Az 1958-as költségvetési vita so­
rán a budapesti japán misszió létrehozására végül nem jutott keret, és
kérdéses, hogy ha az egyetlen erőtlen belgrádi érdeklődésen túl bármi­
lyen más minimális erőfeszítést is tett volna 1957 során - az 1956-os
forradalom leverése által keletkezett kedvezőtlen nemzetközi környezet
enyhítésével egyébként érthetően lefoglalt - magyar diplomácia, akkor
kedvezőbb döntés születhetett volna-e az ügyben. A nyilvánosan hozzá­
férhető források egyelőre nem utalnak arra, hogy voltak-e más, politikai
megfontolások is a pénzügyi kifogások mögött, például igyekezett-e fé­
kezni az Egyesült Államok a magyar-japán közeledést a magyarkérdés
rendezetlensége miatt...
Mindenesetre Budapest a kudarc után, 1958 folyamán már sokkal ha­
tározottabban lépett fel az ügyben, és erre elsőként egy, a SAS skandináv
légitársaság tokiói próbaütján meghívottként részt vevő magyar diplo­
mata, Forgács Egon osztályvezető 1958. februári tokiói látogatása kínált
remek lehetőséget.461 Az osztályvezető magával vitte a japán fővárosba
Sík Endre külügyminiszternek japán partneréhez intézett levelét, mely­
ben Magyarország megerősítette a diplomáciai kapcsolatok felújítására
vonatkozó szándékát.462
A magyar diplomatát Tokióban Kanajama Maszahide, a japán külügy­
minisztérium kelet-európai osztályának vezetője fogadta 1958. február
23-án. A japán fél közölte, hogy kormánya szerint sem szakadtak meg a
két ország közötti diplomáciai kapcsolatok, ezért a viszony d e jure ma is
létezik, csupán szünetel. Megerősítette továbbá, hogy szándékukban állt
1958-ban megnyitni a budapesti követséget, azonban ezt költségvetési
okokból végül nem állt módjukban megtenni: 23 milliárd jent kértek
nyolc külképviselet, köztük a budapesti felállítására, de a Pénzügymi­
nisztérium miatt végül csak 8 milliárdot kaptak. Utalt rá, hogy Japán
minden állammal, így Magyarországgal is, normális kapcsolatokat akar

460 M N L OL XIX-J-1 -k KOM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm 5. doboz A JSZ P vezetőjével foly­

tatott beszélgetés, Peking, 1957, december 23.
4*J M N L O L X IX -J-4 2 KÜM MoszkvaSZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 5. doboz001869/szig.titk. Ma­
gyar-japán diplomáciai kapcsolatok.
” < « M N L O L X IX -J-l-j KOM Japán SZT 1 9 4 5 - 1 9 6 4 2. doboz 0 0 1 8 6 9 /3 Sík Endre kül­
ügyminiszter levele Fudzsijama Aiicsiró japán külügyminiszterhez, Budapest, 1958, feb­
ruár 18. Japán kimutatás szerint hasonló érte Inul megkereséssel fordult ezekben a hóna­
pokban japán partneréhez a kabuli, a berni ás a stockholmi magyar misszióvezető is.

136
létesíteni, „velünk szemben semmilyen averzióval nem viseltetnek, közös
ázsiai eredetiink, régebbi kilűnabh kapcsolataink összekötnek bennünket*4^
Forgács válaszában jelezte, hogy Magyarország hajlandó lenne tokiói
külképviseletét még 1958 folyamán megnyitni, ami magyar részről is
igen nagy anyagi áldozattal jár ugyan, „de a kapcsolatok fejlesztése s a nem­
zetközi helyzet további enyhüléséhez való hozzájárulás érdekében örömmel
vagyunk hajlan dók m axim ális erőfeszítésekre i$"4(i4 Ugyanakkor próbált
megoldást kínálni a diplomáciai kapcsolatok normalizálásának a költ­
ségvetési források kérdésétől történő elválasztására: ha a japán költség-
vetés most nem is teszi lehetővé új misszió felállítását, kössön a két fél
elvi megállapodást a követségek kölcsönös felállításának szükségességé­
ről, amiről jelenjen meg egy közös közlemény, az elvi megállapodás vég­
rehajtása pedig a későbbi lehetőségek figyelembevételével valósulhat
majd meg. A japán tél nem zárkózott el ez elől a formula elől, de Buda­
pest számára a legnagyobb jelentőséggel természetesen Kanajama osz­
tályvezető azon bejelentése bírt, melyben biztosította Forgács főosztály-
vezetőt, hogy a „magyar kérdés* a kétoldalú kapcsolatok rendezését nem
fogja hátráltatni: az „októberi események" ugyanis, melyek nekik is „komoly
gondokat okoztak, m a m ár politikai tényezőként nem jönnek számításba*.4Vtí
A sikeres tokiói megbeszélést követően újból beindult a magyar diplo­
máciai gépezet. A látogatásról készült feljegyzést Budapest megküldte a
moszkvai, washingtoni, londoni, párizsi, római, hágai, brüsszeli és Bue­
nos Aires-i külképviseleteknek, jelezve, hogy a magyar misszióvezető „a
közöltek figyelembevételével igyekezzék jó személyes kapcsolatokat létesíteni
a jap án követtel és a beosztottainak figyelmét is hívja fel a kapcsolatok á p o ­
lásán ak fontosságára"
A várható diplomáciai siker babérjaiért versengve több magyar kül­
képviselet önként ajánlkozott a japán viszony rendezésére: a brüsszeli
követség például a világkiállításon részt vevő japán delegációval kívánt
volna kapcsolatba lépni, míg a stockholmi követ minden előzetes felha-

4GAM NL OL X I X - J - U KÖM vegyes SZT 79. dokv/ 4/h, 0 0 4 509/S zT /1958 SAS
lég ijárat a Tokióba.
'1MlJo. Vegyük észre, hogy „az enyhülés" itt nem puszta diplomáciai szólam, hiszen
1958-ban még nagyban folyt a következő négyhatalmi találkozó előkészítése, majd 1959
szeptemberében sor került Eiscnhower és Hruscsov elhí resült Camp David-i találkozójára.
4C5Uo.
AhbForgács Egon osztályvezető látogatása a japán Külügyminisztériumban. 1958, feb­
ruár 25. MNI. OI.. X IX -J-1 -j-Japán 4 5 -6 4 -0 0 1 8 6 9 , 2. doboz.

137
talmazás nélkül már tárgyalásba is bocsátkozott japán partnerével a két­
oldalú diplomáciai viszony helyreállításáról. A magánakcióra a japán kö­
vet őszinte politikai állásfoglalással felelt: meggyőződése, hogy bár a ma­
gyar nép a régebbi baráti meleg viszony és a közös ázsiai eredet miatt
teljesen megérdemli a japán nép rokonszenvét, az viszont már erősen
kétséges előtte, hogy a japán kormánynak diplomáciai viszonyra kellene
lépnie azzal az új magyar vezetéssel, amelyik szovjet segítséggel elfojtot­
ta a magyar nép forradalmát és egyáltalán nem bírja a magyarok bizal­
mat. Bebrits Lajos követet a kamikaze stílusú tárgyaláskezdés mellett
leginkább azért feddték meg a Központból, mert teret engedett a japán
követ - a diplomáciai érintkezésben valóban szokatlanul őszinte —„ki­
rohanásán o k Ú Ll7
De kedvező jelek érkeztek ugyanekkor például Tamás Aladár nagy­
követtől Új-Delhiből .4ÍVSS mivel a teheráni követség már azt is tudni vél­
te, hogy a japánok a viszony rendezéséhez szükséges tárgyalásokat
Moszkvában kívánják majd rendezni, felajánlotta szolgálatait Boldoczki
János moszkvai magyar nagykövet is: „Japánnal való diplom áciai kapcso­
latok rendezésére itteni japán követtel kapcsolatokat Jelvettem. Kezdem énye­
zést láthatólag örömmel fo g a d ta " aki ezt követően, biztos, ami biztos ala­
pon utasítást is kapott az előkészületek megtételére/'11'
A magyar-japán viszony rendezésére irányuló szándékokról 1958
nyarán a közvélemény is újból értesülhetett: az AP hírügynökség június
10-én részletesen beszámolt arról, hogy Japán helyre akarja állítani a
diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal, Romániával és Bulgáriával,
amire válaszul Gyáros László, a Minisztertanács Tájékoztatási I livataIá­
nak elnöke a következő kormányszóvivői tájékoztatón megerősítette,
hogy Magyarország jó kapcsolatokra törekszik Japánnal/™
A kormányszóvivő bejelentéséről természetesen a magyar újságolva­
sók is értesülhettek, nem adhatott hírt ugyanakkor természetesen a ma-

' íVlNL OL XIX-J-1-j KÜM Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 2. doboz 5/b 52/2/szig,titk,/1958.

A japán követtel folytatott beszélgetés. Stockholm, 1958. március 5.
Al,hLátogatás a japán nagyköveinél, Uj-Delhi, 1958. február 17.
M NL OL Z (rejtjel táv foltok) Moszkva. 1958. június 4. M NL O LX IX-J-l-j-Japán 45-
6 4 -8 2 /1 9 5 8 , 3. doboz M N L OL XJX-Jkl-z KÜM Rejt jelt áviralok Moszkva 1954-62-16/
Budapest és 58/Moszkva, 1958. június 4., M NL O L X lX -M -j KÜM Japán SZT 1 9 4 5 -
1964 5/b., 2. doboz 225/szig.iilk./195S Látogatás a japán nagyköveinél, Moszkva, 1958.
június 13.
''"Népszava, 1958. június II.; Népszabadság, 1958. június 12.; ZIs7i Jlíriap, 1958. jú­
nius 28.

138
gyár sajtó Nagy Imre mártír miniszterelnök kivégzése utáni japán reak­
ciókról Fudzsijama külügyminiszter így nyilatkozott, hogy ez a megrá­
zó és sajnálatos esemény „a kommunista országokat belengő baljós légkör
bizonyítéka, mely árnyékol vet az ott élőkre". Közleményben tiltakozott a
Liberális Demokrata Párt mellett a Japán Szocialista Párt, előbbi barbár,
embertelen és kegyetlen cselekedetről beszélt, utóbbi a Szovjetuniót bí­
rálta az eset kapcsán, hangsúlyozva, hogy ez a kivégzés is bizonyítja,
hogy „a Szovjetunió Hruscsov vezetésével visszatérőben van a titkos perek és
gyilkosságok sztálini módszeréhez".471
Az 1958 őszén Budapestre látogató liberális demokrata párti képvise­
lők, a pekingi puhatolózások kapcsán már említett Ikeda Maszaneszü­
ké, illetve Nakamura Keidzsi a magyar, román és bolgár .kapcsolatfelvé­
telről jelezték, hogy az elképzelések szerint csak egy új kelet-európai ja­
pán külképviselet létesülne kezdetben, történetesen Budapesten, és az
itteni japán követet akkreditálnák majd Bukarestbe és Szófiába. Hozzá­
tették még, hogy a diplomáciai kapcsolatok felújításáról és az új képvise­
let létesítéséről az év vegén kezdődő parlamenti ülésszak dönt majd,472
Itt jegyezzük meg, hogy a magyar-japán diplomáciai tapogatózások
iránt ekkor már élénk érdeklődést mutatott a budapesti kínai nagykö­
vetség is: a nagykövetség diplomatái több alkalommal megfordultak a
Külügyminisztérium különböző vezetőinél, cs a két LDP-képviselő láto­
gatása kapcsán a magyar-japán diplomáciai viszony rendezése mellett
külön érdeklődtek a japán politikusok esetleges Kínát érintő megnyilvá­
nulásai iránt is,472
A magyar vezetés természetesen továbbra is figyelmet fordított a „ha­
ladó japán. kapcsolatok'' ápolására: 1958 júliusában az MSZMP KB - is­
mét csak az aktuális japán felkérésre válaszul - üdvözletben köszöntötte

4/1Durnbach Alajos et al. 2 0 0 8 : 3 5 7 -3 5 8 .; OSA 3 0 -3 -5 4 Reac.tíon in A sk to the

Hungárián Rxeeutions; Japarussc mdignant. New York Times, June 28. 1958. http://
osaarchivum.org/fi le$/holdings/selection/rip/4/pc/336-0-7--5-4-l _000355.jpg.
4': Ikeda Masanosuke és Nakamura Keiii japán liberális képviselők magyarországi láto­
gatása. 1958. október 1 4.M N L O L X IX -J-l-k K Ü M 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 1. doboz A po­
litikusok látogatásról a IV. Politikai Osztály részletesen tájékoztatta a budapesti kínai kö­
vetséget, akik a magyar-japán kapcsolatok helyzete mellett a japán képviselők esetleges
kínai tárgyú állásfoglalásai iránt érdeklődtek, M NL OL XI.X-J-l-j Kína SZT 19 4 9 -6 4 7,
dől >o/. 36.t.
^7- M NL 0 1 . X IX -J-l-J Kína SZT, 1949-64. 7. doboz 36. t. 111/1958. Kínáink, tanácsos
látogatása (1958. június 7.); Lu Pcj-jc kínai nk. 11. titkár látogatása (.1958. október 16.); Lu
Pej-je kínai nk. I I . titkár látogatása (1959. január 15J.

139
a japán testvérpárt VII. kongresszusát.474*478 Kkkorra már ágazati szintű
kapcsolatfelvételre is sor került többek között a magyar, illetve a japán
nyomda-és papíripari, a pedagógus, az építő és a vasutas érdekképvisele­
tek között, s a japán dolgozók békeszeretelci tolmácsolta a legújabb ide
látogató japán szakszervezeti küldöttség isd75
Az előző évi budapesti látogatása során Kát aja ma volt szocialista mi­
niszterelnök állandó japán kereskedelmi képviselet felállítását sürgette
Budapesten,17üs kivették a részüket a magyarok a nemzetközi béke moz­
galmi küzdelmekből is: egy Budapesten járt japán ifjúsági delegáció a
nukleáris fegyverek betiltása mellett szállt síkra, míg 1958 augusztusá­
ban Straub E. Brúnó akadémikus, az Országos Béketanács alelnókén.ek
vezetésével magyar küldöttség utazott Japánba az atom- és hidrogén-
bomba betiltásáért és a leszerelésért küzdő japán szervezet 4. világkon­
ferenciájára."77 Az egyre szélesebb körű álcivil kapcsolati háló újabb ele­
met a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Japán Nőtanács között a Nem­
zetközi Demokratikus Nőszövetség 1958-as bécsi, kongresszusán
megkezdődő érintkezés jelentette.
A magyar diplomácia 1959-re vonatkozó irányelvei - melyek első he­
lyen természetesen a magyarkérdésnek a nemzetközi fórumok napi­
rendjéről történő levételét szabták feladatul - újból rögzítették a japán
diplomáciai viszony rendezésének szükségességét,47* Az előkészületek
komolyságát tükrözi, hogy a diplomaták szakmai továbbképzésének ke­
retében indított nyelvtanfolyamok között beindult a japán nyelvi kép­
zés is,
A külügyi vezetés 1958 végén értesült arról, hogy az Európába akkre­
ditált japán misszióvezetők november 2 0 -2 3 . között rendezett bécsi ér­
tekezlete i.s azt javasolta Tokiónak: 1959 során Budapesten létesüljön új
japán külképviselet, és ennek vezetőjét egyben Bukarestbe és Szófiába is

474 MSZMP KB Külügyi Osztály Külföldi kommunista pártok. 15. Japán, 1958. \ÍNL
ÜL M K s-28R . f. 32. csomó
47' Népszabadság, 1958. július 24. és 27,
4/f>Népszabadság, 1958. szeptember 3.
4,7 Magyar Ifjúság, 1958. május 9. M NL OL M K^-288. f. 7/28. ő. e. Javaslat a magyar
bckcmo/galorn képviselőinek a Japán Atom- és Hidroficnbomba Rí lenes ÍV. Világkonfe­
rencián való részvételére; M N L O L X IX -J-l-k K U M 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japánadm. 2. doboz 12/h
478 M N 1. OL X lX -J-l-u -K Ü M miniszteri és miniszterbe! veitesi i rátok 45-89-Szarka-sz.
n„ 72. doboz A Külügyminisztérium munkájának irányelvei az 1959, évre.

140
akkreditálják.'17'1 Mindezt megerősítette a japán külügyminisztérium
szóvivője is, aki december 18-i sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy Ja­
pán 1959-ben diplomáciai kapcsolatot kíván létesíteni Magyarországgal,
Romániával és Bulgáriával. A híradások szerint a diplomáciai viszony
rendezésére Japán 1959. február végén közös nyilatkozatot ad majd ki
a három kelet-európai országgal, és ezt követően állna fel március végé­
ig a tokiói magyar, román és bolgár külképviselet, illetve a budapesti ja­
pán. misszió.
A Japan Times közlése szerint a japán fél úgy értékelte, hogy elhárul­
tak a kapcsolatok normalizálása előtt álló korábbi akadályok: „a Japán
korm ány m ár hosszú ideje keresi az alkalm at, hogy helyreállítsa kapcsola­
tait M agyarországgal, R om ániával és Bulgáriával, de a tervet mindig a k a ­
dályozták a helyzet változásai, beleértve N agy Imre volt miniszterelnök ki­
végzését".4*"
Az AFF azt is közölte, hogy a szükséges tárgyalásokat a japán fél az
érintett országok belgrádi, kairói vagy jakartai követségén keresztül kí­
vánja lefolytatni, Teherán viszont azt jelentette, hogy Moszkva lehet a
megbeszélések helyszíne.4í!l
A magyar diplomácia azonban nem kívánt újból az előző évi hibába
esni, hiszen még hátra volt a japán parlament döntése a budapesti nyitás­
hoz szükséges költségvetési í orrás biztosításáról. Ezért egyelőre arra uta­
sították csak az említett követségeket, hogy szigorúan nem hivatalos jel­
leggel tájékozódjanak a kérdésről japán félnél: Hangsúlyozzuk, hogy mi
nem kívánunk kedvező lépéseket tenni, d e a jap án ok közeledéséi szívesen vesz-
szük"4*1 Nemsokára aztán az athéni és a bécsi követség is jelentette, hogy
japán partnereik tájékoztatták őket a kedvező döntésről: a Kúlügymi-

in*M N L OL XÍX -J-l-k KUM I 9 4 5 - I 9 6 4 Japán adni. 1. doboz Kanckó Shizuo japán
újságíró látogatása. 1958. december 4.; M N L O L XrX-.T-l-k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm.
Z. doboz Nyílt távirat, Peking, 1958. december 28. M N L O L XIX-J-1-k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4
Japán adm. 2. doboz.
''m M NLOLX1X-.Í-1 -k KUM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adni. 2. doboz 4/a Nyílt távirat, Pék ing.
1959. január 15.; M N L O L X IX -J-l-j KÜM Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 1. doboz 4/aa 0 0 2 5 7 /2
Japán-m agyar diplomáciai kapcsolatok létesítése. Washington, 1959. január 1L; M N LO L
XIX-J-L-k KÜM .1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 1. doboz 4/bd Washington, 1959. február 26.
161 Az A FF jelentéséről Budapest érdekes módon a Times oj Indonesia és a Kanadai Ma-
gyar ÁJwnkds Hasábjairc;1 értesült elnóként.
4fl2Belgrádnak 1959. január 10-énr Kairónak január 13-án, Jakartának pedig február
11-én ment az utasítás. Magyar-japán diplomáciai kapcsolatok. M N L O L XlX-J-l-j-Japán
4 5 -6 4 -0 0 2 5 7 , 1, doboz.

141
nisztérium 1959 áprilisában érvénybe lépő új költségvetésében végre
megkapták a szükséges forrást a budapesti követség felállításához. Az
athéni japán követ hozzátette, hogy a költségvetés mindössze egy új kö­
vetség felállítását engedélyezi a szocialista államokban és erre három
igénylő volt: Magyarország, Bulgária és Románia, Tekintettel azonban
arra, hogy Magyarország volt az első, amely lépéseket tett már három
évvel ezelőtt a diplomáciai kapcsolatok felvételére, úgy döntöttek, hogy
ezt az egy követséget Magyarországon állítják fel.483
A költségvetési döntés után nem sokkal a japán diplomácia megkezd­
te az új külképviselet felállításával kapcsolatos költségek és adminisztra-
tív-technikai teendők pontos felmérését, bécsi követségük például a
magyarországi árviszonyokról kért részletes tájékoztatást, és általában is
informálódott a magyar gazdaság általános állapota, az egyes iparágak
fejlettsége és a külkereskedelem mértéke felől.48' A diplomáciai kapcso­
lat rendezésétől természetesen mindkét fél elsősorban a külkereskedel­
mi forgalom fellendülését remélte. A japán ipari és kereskedelmi mi­
nisztérium (MITI) export hivatalának 1958 februárjában Budapesten
tárgyaló helyettes vezetője és magyar partnerei pedig újfent rögzítették,
hogy egyelőre „háromszögüzletek" bonyolítása kínál elsősorban lehető­
séget a japán-magyar kapcsolatok bővítésére.485
A moszkvai nagykövetség - a szovjet diplomácia véleményét tolmá­
csolva - ugyanekkor rámutatott, hogy Tokió számára a kelet-európai

M N L O L X IX -J-l-jK Ü M Jap án S Z T 1 9 4 5 -1 9 6 4 1,doboz0 0 2 7 5 /5 A.magyar-japán

diplomáciai kapcsolatok ügye. Athcn, 1959. január 23,, U o -00257/4 Osato japán tanácsos
ebédje és látogatása. Bécs, 1959. január 29.
484M N L OL X lX -J-l-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT L doboz 0 0 2 5 7 /9 Bécs, 1959.
március 14,
485 Népszabadság, 1959. február 17., MNL OL XIX-J-1-k KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán adm.

L doboz 2 0 6 /1 9 5 9 Joshiro Hayashi budapesti látogatása, 1959. március 6. A lehetséges

harmadik országbeli áruknak egész széles körét érintették az elképzelések: Mkubai nyers­
cukor, indiai vasérc és nyersvas, pamut - Irán, Törökország, India, Pakisztán, Egyiptom, mező­
gazdasági cikkek gyengén fejlett országokból, kubai eredetű aszfalt, krómérc, kanadai alumi-
niumtömb, koreai és vietnami cikkek (mezőgazdasági és bányatermékek)*. MNL OL XIX-J-1-j
KÜM Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 5. doboz 2 5 /c02117 1961. február 16. Japán tárgyalások; ill.
Uo. 2 -0 0 5 /2 5 . Tőkés Államközi O. előterjesztés a Kollégium részére. „Ázsiai szocialista
országokból is biztosítható lenne bizonyos áruféleségek reexportálása Japánba.* Uo.
L 0 0 8 7 /1 1 /1 9 6 2 . KKM Kereskedelmi kapcsolataink alakulása. A korábbi kellemetlen ta­
pasztalatok m iatt azt is rögzítették ugyanakkor, hogy a felsorolt (koreai, vietnami stb.)
re exportjavas latok „csak az érintett baráti országok hivatalos jóváhagyása után jöhetek szá-
mitásba*.

142
kisállamokkal való diplomáciai viszony rendezése a külkereskedelmi
megfontolások mellett belpolitikai okokat is szolgál: a japán kormány így
próbálja csökkenteni „azt a rossz hatást, amit a K ínával való kereskedelmi
kapcsolatok megszakítása keltett a japán közvéleményben és amit a japán szo­
ciáldem okrata p árt alaposan kihasznált a korm ány elleni programjában'™
A kétoldalú viszony rendezését célzó diplomáciai lépések sorozatá­
ban Kimura prágai követ 1958. március 15-i budapesti látogatása érde­
mel figyelmet487 A japán diplomata a Külügyminisztériumban részlete­
sebb tárgyalásokba nem bocsátkozott, csupán hivatalosan tájékoztatta
Csatorday Károly protokollfőnököt a diplomáciai viszony rendezésére
irányuló japán szándékról, utalva arra, hogy a diplomáciai viszony felvé­
tele „elvileg elintézett k érd és' és közölte, hogy az ehhez szükséges tárgya­
lásokat a két állam belgrádi külképviseletei révén szeretnék lefolytatni.
Hasonlóan nyilatkozott Szarka Károly külügyminiszter-helyettesnek a
Budapesten tárgyaló Sima Sigenobu japán nagykövet is/483 A belgrádi
magyar misszióvezető viszont úgy értesült, hogy Prágában kerül majd
sor a kétoldalú egyeztetésre, és jelezte, hogy Bulgária esetében Varsó és
Belgrád között hezitál a japán fél. Az egykor a spanyol polgárháborúban
a magyar önkéntes zászlóaljat vezető veterán nagykövet, Cséby Lajos a
helyszínekkel való labdázás kapcsán türelmét elveszítve indulatosan je­
lentette, hogy meglátása szerint a japánok csak csúnya játékot űznek ve­
lünk, és „az időnként hozzánk látogató jap án előkelőségek bizonyára feld erí­
tést folytatn ak országunkban”™’
A japán fél döntése végül Prágára esett, amint ezt Fudzsijama Aiicsiró
külügyminiszter magyar partneréhez intézett üzenete tartalmazta,490
A japán diplomácia vezetőjének 1959. július 2-án Belgrádban átadott vá­
laszlevele volt az első hivatalos japán dokumentum, mely a magyar fél

4*6 M NL OL X IX -J-l-z KÜM rejtjeltáviratok Moszkva 1 954-62 7. doboz, Moszkva

5 6/1959. március 14.
467 M N L OL XIX-J-1-j-Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 1. doboz 0 0 2 5 7 /7 Magyar-japán diplo­
máciai kapcsolatok, Prága, 1959. március 5.; 0 0 2 5 7 /8 Prága, 1959. március 1 4 00257/10
Távirat Belgrádnak, Budapest, 1959. március 27., Reuters: Tokió, 1959. március 18.
m M N LO L X1X-J- l-u KÜM miniszteri és miniszterhelyettesi iratok 1 9 4 5 - 1 9 8 9 Szar­
ka, 71. doboz 6 4/S z-1959. Shigenobu Shima japán nagykövet látogatása. Budapest, 1959.
május 20.
4Ö?M NL O T X IX -J-l-j KÜM Japán SZT 1 9 4 5 - 1 9 6 4 1. doboz 0 0 2 5 7 /1 1 Látogatás a ja­
pán nagykövetnél. Belgrád, 1959. június 4.
400 Belgrád, 1959. július 24. M N L OL XIX-J-1-j-Japán 4 5 -6 4 -0 0 2 5 7 /1 5 ., 1. doboz; Ja­
pán külügyminiszter válaszlevele, 1959. június 9. Uo-OG257/16,

143
1956. májusi belgrádi jegyzékére, valamint Sík Endre külügyminiszter
1958. februári levelére válaszul kinyilvánította a japán fél arra vonatko­
zó szándékát, hogy rendezzék a két ország közötti diplomáciai viszony
kérdését.

A DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK FELÚJÍTÁSA

Miután eldőlt, hogy a Magyarország és Japán közötti diplomáciai kap­

csolatok helyreállítására irányuló tárgyalásokra Prágában kerül majd sor,
Marjai József prágai nagykövet 1959. július 14-én bemutatkozó látoga­
tást tett Kimura Sirosicsí japán nagykövetnél, majd részletes tájékozta­
tást kért Budapesttől a követség felállításával kapcsolatos problémákról
és elképzelésekről.491 Szarka Károly külügyminiszter-helyettes megerő­
sítette Marjainak, hogy a magyar kormánynak 1959 végén - 1960 elején
szándékában áll megnyitni külképviseletét.492
Előzetesen a kapcsolatfelvétel szintjére és módjára vonatkozó két lé­
nyeges szempontra hívták fel a kijelölt magyar főtárgyaló figyelmét: egy­
részt Magyarország a kapcsolatokat nagykövetségi szinten kívánja reali­
zálni, másrészt hangsúlyozni kívánta, hogy esetünkben nem a magyar-
japán diplomáciai kapcsolatok megteremtéséről, hanem az ideiglenesén
szünetelő viszony felújításáról van szó.4"31 (Július 22-i találkozójukon,
amikor Kimura nagykövet formálisan is bejelentette, hogy megbízást
kapott a tárgyalások levezetésére, Marjai, mindezt még azzal is megpró­
bálta alátámasztani, hogy a tokiói követség személyzetét a második vi­
lágháború után az amerikai megszálló hatóságok utasították ki Japán-
ból.<1ö‘9 23-án mindkét nagykövetség tájékoztatta a csehszlovák Külügy­
minisztériumot a kezdődő megbeszélések lényéről, majd másnap Sík

^t,J M NI. O LXTX-J-J-j KÜM Japán SZT 1915 -1 9 6 4 1. doboz 4/aa 00 2 5 7 /1 4 . Magyar­
japán diplomáciai kapcsolatok, Prága, 1959. július 21.
492M N L OL XIX-J-1-j KOM Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 1. doboz 4/aa 0 0 2 5 7 /1 3 Szarka
Károly miniszterhelyettes utasítása Marjai József nagykövet elvtársnak. 1959. július 24,
4-,? Tévesen ír ez,ért. 1959. július 29-cn a magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felvéte­
léről kezd ő dó l á rg ya Iá se>król NIagy jYI, 1993,37.
m Ez a már 1956-ban is használt érv persze téves, hiszen a követséget diplomáciai tevé­
kenysége beszüntetésére még a vi lágh aború s vereséget megelőzően a japán hatóságok szó­
lították fél. A korabeli felfogáshoz képest ráadásul ez a magyar álláspont meglepően elné­
ző az itthoni igazoló bizottságok helyett a nyugati emigrációt választó, amúgy többnyire
egyszerűen leíasisztá/.olt volt tokiói kiküldöttekkel szemben.

144
Eridre külügyminiszter kiállította a magyar nagykövet nevére szóló sza­
bályszerűi hivatalos meg bízólevet. ^'Július 25-én a két nagykövetség el­
sőbeosztottja találkozott a tárgyalások konkrét előkészítése céljából, s a
japán tel a magyar nagykövetséget javasolta a megbeszélések induló hely­
színéül.
A prágai megbeszélések három fordulóban, július 29-én, augusztus
12-én cs augusztus 22-én folytak a magyar és a japán rezidencián felvált­
va, Marjai József és Kimura Sirosicsi nagykövetek és két-k.ét beosztott
diplomatájuk részvételével.*”5 A negyedik, augusztus 29-i találkozón
már csak a protokolláris lezárásra került sor.
A japán fél mindjárt az első forduló kezdetén átnyújtott egy-cgy jegy­
zéktervezetet, melyek a korábban kötött kétoldalú szerződések érvény­
telenítését és a diplomáciai kapcsolatok követi szinten történő létesítését
tartalmazták. Jól illusztrálja a magyar tárgyalási pozíció szűkösségét az a
tény hogy az egy hónappal később kicserélt okmányok lényegileg alig
tértek el ezektől a japán tervezetektől.
A tárgyalások öt fő kérdéskört érintettek: a diplomáciai kapcsolatok
szintjét (követi, illetve a legmagasabb - és a világháborút követően im­
már nem kizárólagosan a nagyhatalmak közötti diplomádai kapcsola­
tokra jellemző - nagyköveti szinten álljanak-e helyre a kapcsolatok); a
kapcsolatfelvétel mikéntjét (a kétoldalú kapcsolatok létrehozásáról vagy
felújításáról van-e szó); a korábbi szerződések érvénytelenítését; a meg­
állapodás tormáját (jcgyzékváltás vagy közös nyilatkozat) és egyéb, eset­
leg fennálló követeléseket.
A diplomáciai kapcsolatok szintjét illetően a magyar fél a hagyomá­
nyosan jó kétoldalú kapcsolatokkal, Japán világpolitikai jelentőségével,
és a nagyköveti szintű kapcsolatok általános nemzetközi elterjedésével
próbált a nagyköveti szint, mellett érvelni. Tette mindezt vélhetőleg a

A hangsúly valójában a szabályszerűségen van: a Magyarország cs a Japán Császárság

közötti diplomáciai kapcsolatok felújítása tárgyában a tárgyalási felhatalmazást megadó
kormány-elöterjesztést ugyanis csak július 2 9 -érc, a tárgyalások tényleges kezdőnapjára
sikerült a Külügyminisztériumnak elkészítenie, és azt a kormány csak augusztus 6-án -
tehát több mint egy héttel a tényleges tárgyalások megkezdése utáni - fogadta el a Magyar
Forradalmi Munkás-Paras/t Kormány 3194/1959. (VILI. 6.) Korm. sz. határozatával. A 2
előterjesztést lásd M N L O L X IX -J-l-j KI JM Japán SZT 1 9 4 5 -1 9 6 4 1. doboz. 4/aa 00 2 5 7 /1 2
1959. július 29.; a kormány határozatot lásd MNL ÜL XJX-J-.H KUM Japán SZT 1 9 4 5 -
1964 1. doboz 4/áa 0 0 2 5 7 /2 2 1959. augusztus 6.
‘1y'TJrága, 1959. július 31. MNL OL XIX-J-1-j-Japán 45-64-0 0 2 7 5 /1 7 , 1. doboz; Prága,
1959. július 3L U o -00257/19; 1959. augusztus 23. U o -00257/23.

145
felvetés biztos elutasításának tudatában, hiszen ekkor, az ötvenes évek­
ben még egyetlen nyugati ország som kívánta nagyköveti, szintre emelni
diplomáciai kapcsolatait a szovjet blokk államaival.497 - és amikor erre
1963-64 folyamán több relációban is sor került, akkor is „csomagban"
történt meg a szintemelés. A japán fél jelezte is, hogy ez számukra egy­
részt költségvetési kihalások miatt sem lehetséges, másrészt követeket
kívánnak akkreditálni Bukarestbe és Szófiába is, ami protokollárisán
nem engedi meg, hogy a Budapesten állomásozó, és a másik kct országba
is akkreditált misszióvezetőjük Magyarországon nagykövetként tevé­
kenykedjen. Kompromisszumként annyit sikerült csak kiharcolni, hogy
a japán fél szóbeli ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy megfelelő idő­
pontban a két fél tárgyalásokat kezd majd a kapcsolatok nagyköveti
szintre történő emelésről Marjai jelentésében érzékeltette, hogy a japán
fél e kérdésben tett állásfoglalása láthatólag „más, külső erők hatására jött
volna létre" - ami így is, úgy is egyaránt igaz lehetett: a magyar nagykövet
feltehetően amerikai nyomásgyakorlásra gondolt, japán partnerét vi­
szont. vélhetőleg tényleg kötötték az említett költségvetési/proto kollár is
szempontok.
Az, hogy a kapcsolatfelvétel módjának kérdése napirendre került, azt
jelzi, hogy a japán diplomácia a csehszlovák és lengyel megállapodások
mintájára, futószalagszerűen és „csomagban" kívánta rendezni diplomá­
ciai kapcsolatait a többi kelet-európai kommunista országgal is. Hiszen
japán diplomaták az előző évek során számos alkalommal megerősítet­
ték, hogy osztják a kétoldalú kapcsolatok helyzetére vonatkozó magyar
álláspontot: a viszony a két ország között sosem szakadt meg, csupán a
világháború következtében kialakult helyzet m iatt pillanatnyilag szüne­
tel. Minden bizonnyal meglepetést jelentett Marjai József és kollégái szá­
mára, amikor szembesültek az első japán szövegjavaslatokkal, melyek
egy új diplomáciai viszony létesítéseként utaltak a formálódó megegye­
zésre, azonban ebben a technikai kérdésben sikerült végül jobb belátás­
ra bírniuk a japán felet.
E nemzetközi jogi szőrözésnél sokkal nagyobb jelentőséggel bírt a ko­
rábbi kétoldalú megállapodások érvénytelenítésének kérdése. A japán
álláspont szerint az 1945 előtt kötött szerződések többsége a megválto­
zott nemzetközi helyzet következtében már nem tekinthető érvényben

A9/ Rz olöl Lengyelország és Csehország voll a kivétel, mely országokkal a nyugati nagy­
hatalmak már 1945 előtt nagyköveti szintűre emelték kapcsolatai kai.

146
lévőnek, az egyetlen, esetleg még hatályosnak tekinthető 1929-es keres­
kedelmi megállapodás rendelkezései viszont már .idejétmúltak, és nem
felelnek meg a mai követelményeknek. Bár a magyar oldal szerette volna
megőrizni a legnagyobb kedvezmény elvét is tartalmazó 1929-es szerző­
dést, erre végül nem volt lehetőség, és itt is csak egy ígéretet sikerült ki­
csikarni, hogy a japán kormánynak rövid időn belül szándékában áll új
kereskedelmi egyezményt kötnie a Magyar Népköztársasággal.
A megállapodás formáját illetően a magyar lel kezdetben közös nyi­
latkozatot szeretett volna elfogadtatni, végül a jcgyzékváltás mellett ér­
velő japán álláspontot fogadták el a felek. A fordulók között a magyar
diplomatáknak a csehszlovák elvtársak próbáltak taktikai tanácsokat
adni az ő 1957-es japán tárgyalási tapasztalataik megosztásával/98 a Prá­
gába akkreditált baráti —szovjet, kínai, koreai., bolgár és román - misz-
szióvezetőket pedig a magyar nagykövet tájékoztatta a magyar tárgyalá­
sok menetéről.'1yy
A tárgyalások sikeres befejezését a japán nagyköveti rezidencián au­
gusztus 29-én rendezett ünnepélyes jegyzékváltás koronázta meg: a fe­
lek fél 10-kor egyidejűleg látták el kézjegyükkel a diplomáciai kapcsola­
tok követi szintű felújításáról és a korábbi szerződések érvénytelen ítész­
ről szóló két angol nyelvű jegyzéket.-00 A pezsgővel koccintó diplomatákat
a Csehszlovák Távirati Iroda fényképésze örökítette meg, majd 9 óra 40
perckor telefonon bejelentkezett Tokió, hogy a japán külügyminisztéri­
um üdvözletét tolmácsolja a tárgyalásban résztvevő diplomaták rcszcre.
Kimura nagykövet pohárköszöntőjeben utalt arra, hogy ,jhár ez az ese­
mény viszonylag későn következett, be és egy sor országgal jóval korábban ren­
dezték kapcsolataikat, szilárd meggyőződése, hogy az illetékes és felelős té­
nyezők és állam férfiak aktív segítségével és tám ogatásával ezt a lem aradá-

41,pA cseh szlovák-japán tárgyalások napirendjén a következő kérdések szerepeltek: bé­

kekötés, hadiál lapot megszűnte (Tokió a San Prondscó-í kon fér encián értesült csak arról,
hogy ök 1941. december 16-tol hadban álltak Cseh Szlovákiavall, diplomáciai kapcsolatok
újbóli felvétele nagyköveti szinten, kőiüliktusok rendezése az ENSZ Alapokmány szelle­
mében, be nem avatkozás elve, követelések tisztázása és ígéret kereskedelmi tárgyalások
mihamarabbi folytatására. M N L Ü L X lX -J-J-j KUM Japán SZT 1 9 4 5 - 1 9 6 4 1. doboz 4/aa
0 0 2 5 7 /1 8 . Prága, 1959. augusztus I.; 0 0 2 5 7 /2 0 Prága, 1959. augusztus 4.
439 M NP C l. X rX -H -j KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán SZT 1. doboz 4/aa 0 0 257/21 Prága,
1959. augusztus 5.
5fJ0 A mai diplomáciai gyakorlatban már igen ritka forma m iatt jegyezzük meg, hogy a
megállapodás a magyar és a japán nagykövet azonos szövegű, egymáshoz cím zett személye*
jegyzékeinek kicserélésével jött létre.

147
sunkat rövid időn belül nem csak be fogju k tudni hozni, hanem kapcsolataink
fejlesztésében el is fogjuk hagyni a többi országokat".501 Hasonló szellemben
üdvözölte a megállapodást Marjai nagykövet is, aki a japán fél nagyon
szűk mozgásteret hagyó tárgyalási pozícióit konstatálva azzal egészítette
még ki a jegyzékváltásról írott jelentését, hogy a magyar-japán tárgyalá­
sokból az adott körülményekhez képest sikerült a maximumot kihozni,
1959. augusztus 29-én - a jcgyzékváltás értelmében aznapi h a tá l­
lyal - helyreállt tehát a Magyarország és Japán között 15 évig szünetelő
diplomáciai kapcsolat.502 Tévesek ezért azok a diplomácíatörténeti leírá­
sok, melyek 1960 elejére vagy 1960 februárjára teszik a magyar-japán
viszony helyreállítását,Sín A prágai megegyezésről hírt adott a magyar
sajtó is,504 majd a megállapodást - a Külügyminisztérium előterjesztése
alapján - határozatban erősítette meg a Népköztársaság Elnöki Taná­
csa.50'5Kisebb adminisztrációs hiba miatt két hétbe is beletelt, mire lét­
rejött az ilyenkor szokásos felső szintű üdvözlet, ám végül szeptember
15-én megszületett Münnich Ferenc kormányfőnek a magyar-japán
diplomáciai kapcsolatok felújítása alkalmából Kisi japán miniszterel­
nökhöz intézett üdvözlő távirata, amely legmagasabb szinten is megerő­
sítette a kétoldalú viszony felújításának tényét.506

50J M N L OI. X IX -M -j KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán SZT l. doboz 0 0 2 5 7 /2 5 1959. szep­

tem ber 1.
502 Az utolsó kanyarban sikerült lehajrázni a román tárgyalódelegációt; a rom án-japán
diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról Varsóban ugyanis csak 3 nappal később, 1959.
szeptemher 1-én jött létre a megállapodás.
' ü3Vö. Fülöp-Sipos 19 98, 432. „ 1960 elején helyreállta japán-magyar diplomáciai vi­
szony*; Gazdag 1999, 32.; Gergely J. - Izsák 2 0 0 0 , 4 0 9 , MI960 elején helyreállt a japán-ma­
gyar viszony"; Romsics 1. 2 0 0 5 , 510. „Nagy publicitást kapott a japán-magyar diplomáciai
kapcsolatok helyreállítása is 1960-ban M ; Győri Sz 2012, 197. Ugyancsak pontatlanul teszi
1 9 6 0 helyett egy évvel korábbra, 195 9 -re a külképviseletek újra nyitásának dátumát
Umemura 20 0 6 a , 23. A magyar történeti szakirodalomban egyedülállóan pontosan adja
meg a kapcsolatfelvétel 1959-es dátumát: Balogh S. et al. 1985, 527,
5u4 Népszabadság, 1959. augusztus 30.
5üSM N L O L X 1X -J- l-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT I. doboz 4/aa 0 0 2 5 7 /2 4 Sík Endre
külügyminiszter előterjesztése a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához. 1959. szep­
tem ber 2.; 10 /1 9 5 9 (IX, 17.) N ET határozat a Magyar Népköztársaság és Japán közötti
diplomáciai kapcsolatról.
306 M NL OI. X IX -J-l-k KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán adm, 1. doboz 4/bb; XIX-J-1-j KÜM
1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 1, doboz 4/aa 0 0 2 5 7 /3 0 1959. szeptember 18., Népszabadság,
1959. szeptemher 16. Érdekes, hogy az üdvözlő távirat piszkozata még Dobi István nevé­
ben született Sóvá (Hirohito) császár részére, azonban nincs arra vonatkozó adatunk, hogy
ez a változat is kiküldésre került volna. Lehet, hogy a budapesti vezetés nem tartotta cél-

148
 Talán csak a látogató személye miatt érdemes feljegyeznünk, hogy
1959 szeptemberében került sor az ekkoriban a kormánypárt belső el­
lenzékéhez tartozó Miki Takeo LDP-képviselő, későbbi japán miniszter­
elnök (1 9 7 4 -1 9 7 6 ) budapesti látogatására. Úgy tűnik, hogy ez az út a
japán politikusok később egyre rendszeresebbé váló, turisztikai célú
magyarországi magán látogatásainak sorába illeszthető, és a kétoldalú
kapcsolatok szempontjából ugyanúgy nem játszott szerepet, mint ahogy
moszkvai megbeszélése Hruscsovval is inkább csak Miki saját pártján
belüli pozíciójának javítását célozta.507

szerűnek a magyar sajtókan a megelőző másfél évtized során leginkább háborús bűnösként
emlegetett japán államfő nevét közreadni ezen diplomáciai eredmény propagálásakor,
-L'7Népszabadság, 1959. szeptember 19,; MNJ. OL X IX -J-l-z KÜM rejtjeltáviratok
Moszkva 1954-62 7. doboz Moszkva/207 1959. szeptember 16., Moszkva/20 8 1959.
szeptember 16. Miki 1967-ben külügyminiszterként is visszatért Budapestre,

149
A KÉTOLDALÚ VISZONY ALAKULÁSA
A KÜLKÉPVISELETEK FELÁLLÍTÁSÁTÓL
A DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK
NAGYKÖVETSÉGI SZINTRE TÖRTÉNŐ
EMELÉSÉIG (1960-19643

A KIJLKÉPV1SEI .ETEK ÚJRANY1TÁSA 1960-BAN

A diplomáciai kapcsolatok 1959, augusztusi rendezését követően meg­

kezdődtek az előkészületek a budapesti és tokiói követségek felállításá­
ra, melyek 1960 első felében kezdték meg működésüket. Bár a tokiói
követség újbóli megnyitása értelemszerűen következett az 1959-es
irányelvekben meghatározott diplomáciai feladat végrehajtásából, Szar­
ka Károly külügyminiszter-helyettes a tárca előterjesztésében mégis 2,1
millió Ft póthitelt kért a kormánytól.508 A moszkvai japán nagykövet is
költségvetési megfontolásokra hivatkozott, amikor tájékoztatta Bol-
doczki Jánost, hogy 1960 első hónapjaiban kívánják megnyitni a buda­
pesti külképviseletüket,509 és a magyar fél segítségét kérte megfelelő
ingatlan és diplomatalakások felkutatásában, 1959 decemberében az
athéni és prágai japán nagykövetség is aktívan kivette a részét az élőké'
szülétekből;510 Athénből Hotta lszojukí - a második világháború alatt
Budapesten külszolgálatot teljesítő és magyarul jól beszélő japán taná-

5fJfi M N LO L XIX-.M -j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT L doboz 4/aa 0 0 2 5 7 /2 7 Kormány-

előtérjesztcs a tokiói magyar követség felállításához, 1959. szeptember 18. Az előterjesz­
tést 1959. szeptember 24-i ülésén tárgyalta a Minisztertanács, de határozat végül nem
született az ügyben.
S(1°M N L O L X IX -J-l-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT i. doboz 4/aa 00257/31 Moszkva,
Kadovaki japán nagykövet látogatása. 1959. október 8,; M NL OL X IX -J-l-z KÜM rejtjel­
táviratok Moszkva 19 5 4-62 7. doboz Moszkva/223 1959. október 8.
5,0 MNL OL XlX -J-l-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 1. doboz 4/aa 0 0 2 5 7 /2 6 A buda­
pesti japán követség felállításával kapcsolatos tervek. Prága, 1959. szeptember 3.; Uo.
0 0 2 5 7 /3 2 Ki mura nagykövet meghívása, Prága, 1959. október 17.; Uo. 0 0 2 5 7 /3 4 Prága, ja­
pán követség ház-és lakásigénye. 1959. november 19,; Uo. 0 0 2 5 7 /3 5 Budapesti japán követ­
ség felállítása, Athén, 1959. november 20.; MNL O L X IX -J-l-k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán
adm, 1. doboz 4/a Isoyuki Hotta japán követségi II. titkár látogatása, 1959 december 16.

151
esős - utazott Budapestre a gyakorlati előkészületek megtétele céljából,
majd Prágán keresztül kérték meg az agrément-t. a kijelölt budapesti kö­
vet részére."11Magyar részről Gál Endre, a Külkereskedelmi Miniszté­
rium 1960. január-február során ismét Tokióban, tárgyaló főosztály-
vezetője kapott megbízást a japán Külügyminisztériummal való meg­
beszélésekre, és a külképviselet-alapítás szempontjából lényeges ár- és
bérviszonyok feltérképezésére.c'12
Pár hónapos előkészületek után Japán második világháború utáni
első új budapesti követe, Ogava Szeisiró 1960. február 20-án érkezett
meg állomáshelyére.30Megbízólevelét 1960. február 26-án adta át Dobi
Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének. Mai szemmel már megmoso­
lyogtató az a retorikai csipkelődés, mely az előzetesen egyeztetett beszé­
dekben. a japán követ és az államfői jogokat gyakorló magyar politikus
között zajlott le ezen ünnepélyes alkalom során. A japán misszíóvezető
köszöntőjében - kimondatlanul is az 1956-os forradalomra utalva - né­
pének a „nemes és bátor magywr nemzet"iránti mély csodálatáról és rokon-
szcnvéről biztosította partnerét. Mire Dobi válaszában a *nem esés béke-
szerető jap án népről” szólt, amivel természetesen a béketábornak a ja-
p>án-amerikai biztonsági szerződéssel szembeni aggályait engedte
sejtetni a vájt fülűek számára.'14

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 209/1 9 5 9 . (X ll, 15J sz. határozatával já­
rult hozzá Ogava Szeisiró rendkívüli követi kinevezéséhez. 1V1NE C L X.IX-JT-f KÜM
1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 1, doboz 4/aa ÜÜ732 Agrément kérés japán követ részére. Prága.
1959. december 10.; Uo. 0 0 7 3 2 /1 Ogava Szeisiró megbízólevél-átadása,
51zM N L O L X IX -J-l-j KOM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 1. doboz 4/aa 00271 Ogava japán
követ látogatása; Uo. 0 0 2 7 1 /6 Jelentés Gál Endre tokiói látogatásáról.
bJJ Az előkészületekről a moszkvai magyar misszíóvezető a kővetkezőket jelentette: J a ­
pán követ október 7-én látogatást tett nálam és közölte, hogy budapesti követségüket kh. január­
ban Tervezik megnyílni. F.zt megelőzőlegjapán KÜM egyik Tiszí viselője Magyarországra kíván
utazni követség felállításának előkészítésére. Nagykövet segítségei kén követhégi épület és kovet-
ségl alkalmazol li lakások kereséséhez. Sürgős Távirati tájékoztatási kérek jennek alapján reff
intézkedésekről/M N I,O L Z (rejtjeltáviratok) Moszkva 1959. október 8. bejövő. M N L O L
XIX-J-1-j KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán SZÍ' 1 .doboz 4/aa 0 0 2 7 1 /2 Ogava budapesti japán kö­
vet megbízólevelének átadása.. Prága, 196Ü. február 2.; Uo. 0 0 2 7 1 /3 Ogava követ látogatása
Sík Endre külügyminiszternél, 19(50. február 19.; Uo. 00271/4 Ogava budapesti japán kö­
vet jellemzése, Prága, 1960. február 23.; Uo. 002 7 1 /5 , Ogava budapesti japán követ jellem­
zése, Prága, 1960. március 11,
r>J1M NL O L X I X J-l-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 1. doboz 4/aa 0 0 7 3 2 /1 Ogava
Szeisiró megbízólevél-átadása, 1960. február 26.; Népszabadság, 1960. február 27. Érde­
kes, hogy ugyanakkor a japán követnek Miinnich Ferenc ko ittiány főn él április 5-én tett
bemutatkozó látogatása során politikai téma nem került szóba, holott, a japán gyakorlat,

152
 Nem sokkal később sor került az új tokiói magyar követség vezetőjé­
nek kijelölésére is: a választás Csatordav Károlyra (1926-1972), a Kül­
ügyminisztérium 1 9 5 6 -1 9 6 0 közötti protokollfőnökére, Magyarország
1951-1955 közötti pekingi, majd 1962-1971 közötti ENSZ-nagyköve-
tére, 1971 -1972-ben külügyminiszter-helyettesére esett, akinek részére
már természetesen Ogava követ útján kért március 30-án a magyar fél
agrément-t.515 A követség felállításának előkészítése céljából április vé­
gén Tokióba utazott Widcíer Jenő III. o. titkár, és május végén az új követ
is megérkezett Japánba. Sóvá (Hirohito) császár 1960. június 16-án vette
át Csatordaytól annak megbízólevelét, majd egy héttel később fogadta
bemutatkozó látogatáson a követet a japán külügyminiszter.516
A tokiói követség 1960 novemberétől, a kereskedelmi kiküldött meg­
érkezését követően összesen négy diplomata kiküldöttel működött.
A misszió rövid idő alatt széles körű kapcsolatokat létesített a japán ha­
ladó szervezetekkel, a fontosabb parlamenti pártok és tömegszervezetek
vezetőivel és funkcionáriusaival, kulturális személyiségekkel. Jó együtt­
működést sikerült kialakítani a baráti követségek tokiói kiküldötteivel
is. Kapcsolatokat építettek a japán sajtó képviselőivel, és tízezer (í) pél­
dányban megjelenő japán nyelvű információs kiadvánnyal maguk is ak­
tív propagandatevékenységbe kezdtek,-17 Felterjesztett jelentéseikben
feldolgozták a Japánban működő legfontosabb pártokat és tömegszerve­
zetéket, a japán-amerikai viszonyt, a tömegmozgalmak jelentőségét, a
japán mezőgazdaság helyzetét, valamint az újjáéledő „japán imperializ­
mus" kísérleteit. Az újonnan megnyílt külképviselet munkatársainak
kezdeti ügybuzgalmát azonban Budapesten nem igazán honorálták, leg­
alábbis egy 1961-es értékelés azt ál lapította meg, hogy a követség tül szé-

mdv a császári audiencián alkotmányos megfontolásokból tiltja a politikai témák tárgyalá­

sát, épp ennek fordítottját sugallhatta volna, vö. MNL OL XIX-J-1-j KOM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán
SZT I. doboz. 4/aa ÜÜ271/7 Ogava kövei bemutatkozó látogatása Mümiich Ferencnél.
5:5 3 0 8 6 /1 9 6 0 . (111. 24.) Korín. sz. hat. Csatordav Károly rendkívüli követ és meghatal­
mazott miniszter megbízatási a tokiói magyar követség vezetésével. MNL O L X IX -J-l-u
KUM miniszteri és miniszterhelyettesi iratok 1945-1989 71. doboz (Szarka)30/Sz-1960
Ogava japán követ látogatása. 19 6 0 . március 10.; Uo. 49/SZ-l 9 6 0 Agrcmcnt-kérés Csator-
day-ei. részére, 1 9 6 0 . március 30.; Népszava, 1960. április 29. Csatorday elet útjához lásd
Baráth-G ecsényi 2015, 152,
51bM N L OL X1X-J - J -k K UM 194 5 - 1 9 6 4.1 apá n ad m . J. do boz 1/c Sz ,n,, Népszaha dság,
1.960. június 23.
517 M NL O L X JX -J-l-k KUM 1945 1964 Japán a dm. 2. doboz 15/a. A Hungárián Bulié
lin számai fellelhetők a Japán Országgyűlési Könyvtár gyűjteményében.

153
les körű és szerteágazó kapcsolatokat épített ki, melyekből szelektálni
javasoltak.518 A követség személyi és munkakörülményei rendezettek
voltak, tevékenységüket - lehallgatástól tartva vagy csak a munkamorál
emelésére? - időnként parkokban tartott munkaértekezleteken értékel­
ték, és a külképviselet ideológiai éberségének biztosítására 1960 augusz­
tusában a követségen 8 párttag részvételével megalakult a Magyar Szó
cialista Munkáspárt tokiói alapszervezete is.5H
A magyar-japán reláció újbóli beindításán munkálkodó magyar dip­
lomaták meglepetéssel konstatálták, hogy a kétoldalú kapcsolatokban
1945 után bekövetkezett másfél évtizedes kényszerű szünet ellenére
a japán közvéleményben és beszélgető partnereikben milyen élénken él
a korábbi szoros és szívélyes viszony emléke.520 Különösen zavarba ejtő
lehetett a magyar kiküldöttek számára a Horthy-kori magyar-japán
érintkezés eszmetörténeti hátterét adó legfontosabb toposzok, így a ma­
gyarság ázsiai eredetének, a közös rokonság - immár (többnyire) turáni
felhangok nélküli - mítoszának521 továbbélése, bár a két ország által a
másiknak a saját régiójához való kölcsönös hozzá férés t/piacr a jutást ga-

„Örömmel állapitól luk meg, hogy a követségen jó, egészséges kollektív szellem alakulj ki.
Szükségesnek tartjuk azonban figyelmét felhívni, hogy a jövőben szelektálja a kapcsolatokat,
mert. a munka hevében kiépített szerteágazó kapcsolatokkal a kis létszámú kövérség később eset­
leg nem fog tudni megfelelően foglalkozni Törekedni kell az értékesebb, hazánk szempontjából
hasznos kapcsolatok megtartására és bővítésére.* M NL OL X IX -J-45 2 9/b 0 0 6 4 5 7 /1 /
szl/1 9 6 0 . Követség munkája 196 L február 27.
sl9MNT. OL M K s -2 8 8 . f. 32. csomó MSZMP KB Külügyi Osztály, 1960. III. Külkép­
viseleti pártszervezetek Widder Jenő párt titkár levele az MSZMP KV Külügyi Osztályá­
nak, Tokió, 1960. szeptember 8. Az 1952 novemberében megszüntetett külképviseleti
pártcsoportok újbóli létrehozásáról 1955 júliusában elöntött az MDP PB. 1956 áprilisáig
3 0 külképviseletnél alakullak meg a párta kp szervezetek, további 2 helyen pedig csak
megfelelő létszám hiányában nem jöhetett létre pártcsoport.
^ Kosza ka külügyminiszter a következőkkel lepte meg Csatordayt búcsú ebédjén; „Ja­
pán andI Jungary had long mainlained a tradition of jriendly relcttions, whidi was unfortuna-
tely intermpted bythe Second World Wfor/MNL OL X ÍX -J-l-j Japán A5 -6 4 SZT 4, doboz 5/f
1962. február 2 7 ,0 0 2 6 2 3 Koszaka lallügyminisztér ebédje Csatorday et. tiszteletére.
í 2lA témát maga a japán császár is felvetette: „Császár konvencionális kérdéseket veteti
fel, megemlítve a magyar rokonságot. Nagy érdeklődéssel hallgatta a magyarok eredetére vonat
kozó rövid ismertetésemet* M NL OL XIX-J'1-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 3. doboz
1,24/1960. Tokió, 1 9 6 0 . november 3 0 .; „Elmondotta, hogy Magyarország iránt a japán nép
körében igen nagy a szimpátia és az érdeklődés, bizonyos mértékig rokon népnek tartanak ben­
nünket." 1960. február 10. Ilirooka japán 1. titkár látogatása a moszkvai nagykövetségen
J03/SZT: M NL O L XIX-J-1-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 3. doboz, 5/f.

154
rantáló híd (pontosabban hídfő) vagy kapocs szerepét mindkét fél elő­
szeretettel használta,'22
Az első követeket viszonylag hamar, már 1962 nyarán váltották utó­
daik. A New York-i ENSZ-misszió élére áthelyezett'21 Csatorday Károly
helyére Zalka András,52*524 addigi argentínai követ került, míg Ogava köve­
tet Josida Kcn-icsiró követte posztján. Zalka 1962. június 4-én, Josida
1962. július 18-án adta át megbízólevelét.525 A két ország külügyminisz­
tériumai közötti együttműködés szorosabbá fűzésére rnár az első évek­
ben megkezdődött az a mai napig is tartó gyakorlat, hogy a területi (fő)
osztályok vezetői diplomáciai futánit keretében látogatnak el a partner-
országba, és ott misszióvezetőjük társaságában politikai konzultációt
folytatnak a fogadó állam külügyminisztériumában, 'tudomásunk sze­
rint az első ilyen konzultációs futárütra japán részről 1960 októberé­
ben, magyar oldalról pedig 1964 februárjában került sor.

A KÉTOLDALÚ POLITIKAI VISZONY ALAKULÁSA

1960 ÉS 1964 KÖZÖTT

A magyar-japán relációról sajátosan őszinte pillanatfelvétel Csatorday

kövei 1961 elején készített írásos összefoglalója, melyet a baráti államok
fővárosaiban - Berlinben, Phenjanban és Prágában - szolgáló magyar
misszióvezetőknek küldött meg a Külügyminisztérium tájékoztatása
céljából: „Kapcsolataink Jap án n al nem m ondhatók jónak. Japán am erika-
barát; im perialista politikát foly tat és ez gátja a jo b b kapcsolatok létesftésé-

522 Érdekes, hogy már az első 1956-os előterjesztésben cs feladattér vekben visszatér a
magyarság Kelet és Nyugat, Ázsia és Európa, Japán és a baráti kelet-európai szocialista or
szagok tömbje (legújabban pedig Japán és az Európai Uniói) közötti „közvetítő", „kapocs"
vagy „híd" szerepének toposza. Tapán perspektívából ugyanehhez a. hídszerephez lásd
Jorden 1957. Sigemicu japán külügyminiszter 1956-ban az ENSZ Közgyűlésén elmondott
beszédében is deklarálta Japán elkötelezettségét arra, hogy hidként szolgáljon a Kelet és a
Nyugat között, lásd Vatana.be 2005.
-23 3337/1961. (XII. 23.) Komi. sz. hat.: Csatorday Károly rendkívüli követ és meghatal­
mazott miniszter felmentése a tokiói követség vezetésére kapott megbízása alól, valamint
kinevezése Magyarország New York-i állandó ENSZ képviselőjévé, rendkívüli és meghatal­
mazotti nagykövetté,
524 3 0 6 4 /1 9 6 2 . Korm, hat.: Zalka András rendkívüli követés meghatalmazott minisz­
ter megbízása a tokiói követség vezetésevei Zalkához lásd B aráti-G ecscn y i 2015, 294.
-15 Népszabadság, 1962, június 5.; Népszabadság, 1962. július J9.

155
nek a szocialista országokkal. A jap án küldött ellenünk szavaz526 a nemzet­
közi szervezetekben, a jap án sajtó gyakran terjeszt rágalm azó cikket h azán k­
ról. Politikai célkitűzéseink szűkre szabottak. Igyekszünk kapcsolatot
teremteni olyan körökkel, am elyek szabadulni a k a r n a k az am erikai szorítás
alól és nem zárkózn ak el a szocialista országokhoz való valamelyes közeledés
elől. Egyes esetekben m egpróbáljuk elérni, hogy a jap án korm ány - h a nem is
támogat - ne lépjen fe l ellenünk a nemzetközi szervezetekben. A hurzsoá sajtó
tájékoztatásai alapján, Európában járó tekintélyes politikusokat és kiem elke­
d ő személyiségeket szándékozunk meghívni, a k ik tárgyilagosan tájékoztat­
já k a közvéleményt. Tapasztalataink szerint a jelenlegi m agyar helyzetet itt
megismerő egyének és delegációk hazatérésük után pozitívan nyilatkoztak
országunkról. Mi vei Ja p á n b a n igen sok ellenséges nezet és rágalom terjeng h a ­
zánkról. A rágalm ak szétfoszlatása érdekében igyekszünk kihasználni azt a
körülményt, hogy Japán ban , különösen az értelmiség körében - a fasiszta
korm ányok szoros kapcsolataiból kifolyólag - viszonylag nagy a régebbi ke­
letű érdeklődés M agyarország iránt, sok tudós, kulturális személyiség stb.
járt itta háború előtt. A h ol a körülm ények ezt megengedik, igyekszünk ezt az
érdeklődést új tartalom m al megtölteni.*527
A követségek megnyitását követő esztendőkben a magyar-japán vi­
szonyt sajátos kettősség jellemezte. Politikai síkon még a szocialista in­
ternacionalizmus által megkövetelt ideológiai harcon volt a hangsúly,
ugyanekkor - mint később látjtik - külgazdasági vonalon már a kapcso­
latok határozott bővülése és a kereskedelmi forgalom fellendülése volt
tapasztalható.
Kiválóan tükröződik ez a kettősség a Japánnal szembeni külpolitikai
feladatokat rögzítő 1961-es feladattervben, amely politikai téren „az á l­
arc mögé rejtett jap án imperializmus* távol-keleti feléledésének figyelem­
mel kísérését, a Japánt aktuálisan az imperialista háborús tömbhöz fűző
sokoldalú kötelékek enyhítését, valamint a japán nép béke- és semleges-
ségi törekvéseinek támogatását tűzte ki célul a magyar diplomácia elé:

~26A diplomáciai kapcsolatok rendezésének tényét némileg félreértelmezve a hatvanas

évek elején a magyar Külügyminisztérium több ízben kifogásolta, hogy Japán az ENSZ-
ben és annak szakosított nemzetközi szervezeteiben (pl. az ILÜ-ban) is a magyar mandá­
tum ellen szavazott, amit természetesen a szigetország Amerika-barát imperialista politi­
kájával magyaráztak. MNL Ok XIX-J-1-j KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán SZT L doboz 4/aa
0 0 2 5 7 /3 2 . Kirmira nagykövet meghívása, Prága, 1959. október 17.
527 MNL OL XIX-J-1-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT i. doboz 4/aa 1961. február 17.
0 0 2 1 5 6 M agyar-japán kapcsolatok (NDK cs cseh szlovák egyeztetésre); Uo. 1961. március
1 5 .0 0 3 0 2 7 Japán-m agyar kapcsolatok (távirat Pbenjannak).

156
„Japánra vonatkozó külpolitikánk célja: elősegíteni azokn ak a sokoldalú kö­
telékeknek a gyengítését, am elyek japán t jelenleg az imperialista háborús
tömbhöz fűzik. A japán h a la d ó erők támogatása, valamint a korm ány reak­
ciós politikájával nem szimpatizáló, az am erikai elnyomás alól valamilyen
form ában szabadulni a k a ró polgári és tőkés körökkel való kapcsolataink
erősítése mellett keresni kell és ki kell használni a z o kat az ellentéteket, am e­
lyek a japán u ralkodó körök es az A m erikai Egyesült Á llam ok között felm e­
rü ln ek”51*
Ugyanekkor gazdasági vonalon Magyarország nyugat-európai im­
portjának tehermentesítése és a szabad devizájú tőkés export fokozásá­
nak lehetősége kapott hangsúlyt. Kulturális téren pedig már ekkor meg­
fogalmazásra került a magyar kultúra japáni megjelenésének impresszá-
riós alapon történő fokozása, hangsúlyozva persze, hogy a „fasiszta
korm án yok" közötti időkből eredő hagyományosan jó kapcsolatok régi
formáiból „át kell venni mindazt, am i átvehető, d e ugyanakkor fel kell k é­
szülnünk arra, hogy minden olyan jap án megnyilatkozást vagy törekvést,
am ely a jelenlegi kapcsolatainkat a régi tartalom m al, fasiszta illúziókkal
igyekszik megtölteni, visszautasítsunk*
A politikai kapcsolatok terén így a hatvanas évek első felében is foly­
tatódott a korábbi tendencia: Budapest elsősorban a haladó, baloldali J a ­
pán n al ápolt szívélyes, igaz, egyre üresebbnek tűnő kapcsolatokat, a
pártsajtó pedig továbbra is „japán führerekrőVf és az „am erikai pórázon
sínylődő* Japánról cikkezett.529 Az MSZMP továbbra is küldözgette
kongresszusi üdvözleteit az egyre kisebb befolyással bíró, bár továbbra is
minimális parlamentáris képviselettel rendelkező Japán Kommunista
Partnak,530 melynek japáni rendezvényeiről immár a tokiói külképvise­
let kiküldöttei közvetlenül is tudósíthatták a magyar vezetést,5'31 1962
augusztusában a JKP háromfős küldöttséggel képviseltette magát az
MSZMP VII. kongresszusán.

323 M NL O L X IX -J-l-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 2. doboz 4/b f 004213/1 Direktí­

vák a magyar-japán kapcsolatokhoz. Jóváhagyva: 1961. február 11.
5:9 Magyar Nemzai, 1961. november 17,; Népszava, 1962. december 16.
53,jMNL OL M-K s. 288. f. 5/233. ő. e.: A z MSZMP PB döntése a Japán KP kongresszu­
sának táviratban történő üdvözléséről, 1961. június 20.
331 MNL O L X IX -J-l-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 5, doboz 27/a 114/1962 Noszaka
elvtárs 70. születésnapja. Tokió, 1962. április 5.; Uo. 0 0 7 0 4 2 . A JKP 4 0 éves évfordulójá­
nak megünneplése, Tokió, 1962. augusztus 1.

157
 Elvben fokozottabb figyelmet fordított a magyar fél a kommunisták­
nál jóval erősebb ellenzéki erőre, a Japán Szocialista Pártra is, igaz, a gya­
korlatban nem mindig sikerült meggyőzően demonstrálni ezt az érdek­
lődést. A I lazafias Népfront meghívására 1961 augusztusában Budapes­
ten járt hatfős JSZP-küldöttség vezetői Tokióba visszatérve például arról
panaszkodtak a követségen, hogy „magyarországi látogatásuk során nem
volt m ódjuk politikai kérdésekről beszélgetni, meri Rónai elvtársnál csak 10
percet töltöttek, és Ö rtutay elvtárs ebédjén pedig viccm ondással töltötték ide­
jüket"'22 1964 áprilisában látogatott Magyarországra Kató Sizue felsőhá­
zi JSZP-s képviselő, júliusban pedig az MSZMP KB meghívására járt itt
a JSZP főtitkára vezette hatfős pártküldöttség.5-3
Csalóka lehet az a tény, hogy a vizsgált időszakban több japán kor­
mánypárti politikus is megfordult Magyarországon, hiszen ezekre az
utakra mind magánlátogatások keretében kertiltsor: 1961 szeptemberé­
ben Mórija ina Kindzsi közlekedésügyi miniszter-helyettes,5^ 1963 jú­
liusában Kavaszaki Hidedzsi volt népjóléti miniszter,5- majd 1963 szep­
temberében Pukunaga Kendzsi volt munkaügyi miniszter, az Interpar­
lamentáris Unió (IPU) japán csoportjának vezetésével ötfős parlamenti
delegáció járt Budapesten.532*536 Hivatalban lévő magas rangú japán politi­
kus hivatalos látogatására első ízben 1965 augusztusában került sor,
amikor az Alsóház elnökének vezetésével érkezett parlamenti küldött­
ség Magyarországra, és 1967-től kezdődtek meg az első miniszteri láto­
gatások.537

532MNL C L M-Ks. 288. f. 5 /234. ő. e.: Az MSZMP PB határozata a Japán Szocialista

Párt parla mc nti cleJegác:ióián ak meghívásáról, 19 6 1. jú Iiu s 4 .Népszabedság, 1961. au g usz-
tus 8,; Népszabadság, 1961. augusztus 10., MNL O L X IX -J-i-i KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán
SZT 4. doboz 5/f 0 0 5 7 2 3 /6 Konc látogatása a követségen, .1961. október 10. Későbbi
JSZP-s delegációk budapesti látogatásáról lásd Magyar NemzttT, 1964. július 25., Népsza­
badság, 1965. április 21. Rónai Sándor ekkor az Országgyűlés elnöke volt, Ortutay Gyula
pedig a Hazafias Népfront főtitkári tisztét töltötte be.
5:l3Narita főtitkár még a látogatást megelőzően nyilatkozott a Népszabadság moszkvai
tudósítójának, Népszabadság, 1964. július 12.
-14 A magánlátogatás keretében érkező japán politikust 1961. szeptember 23-án fogad­
ta Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter.
S^ M N L O L X lX -M -j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 1. doboz 1/a OÜ5462 Kawasaki
volt japán miniszter látogatása, 1963. július 8.
530 A delegációt Budapesten egyedül Molnár Erik, a magyar IPU-csoport elnöke fogadta.
?37 Japán részről; Miki Takeo külügyminiszter, 1967. július; Óhira Maszajosí ipari és
kereskedelmi miniszter, 1969. április; magyar részről: Bíró József külkereskedelmi mi­
niszter, 1969, április; Péter János külügyminiszter, 1973. április.

158
 Magyar részről ezekben az években mindössze egy képviselői és egy
mmiszterhelyettesi látogatásra került sor: a korábban több miniszteri
tisztséget betöltő Molnár link és Dezséry László 1960 júliusában részt
vettek az Interparlamentáris Unió tokiói konferenciáján, míg Karádi
Gyula külkereskedelmi miniszterhelyettes az 1963. évi oszakai vásár ab
kalmából vezetett kereskedelmi küldöttséget Japánba.518
A japán látogatások túlsúlyánál is figyelemre méltóbb lehet az a tény
hogy a politikai kapcsolatok szorosabbra fűzése elő) a magyar fél zárkó­
zott el: japán képviselők ugyanis lényegében a hatvanas évek eleje óta
visszatérően szorgalmazták, hogy a két ország parlamentjeinek IPU-ta-
gozatain belül kölcsönösen alakuljanak baráti csoportok, azonban en­
nek megvalósítását Budapest „a két ország közötti politikai kapcsolatok
szempontjából nem tartotta időszerűnek

A MAGYAR-JAPÁN GAZDASÁGI KAPCSOLATOK

FELLENDÜLÉSE A 1 1ATVANAS ÉVEKBEN

Külgazdasági téren viszont a várakozásoknak megfelelően igazi áttörést

hozott a kétoldalú diplomáciai viszony rendezése. 1960. november 30-
án, nem sokkal azt követően, hogy a magyar követség megnyitotta ka­
puit, Székács Imre vezetésével állandó kereskedelmi képviselet létesült
Tokióban.540 Ugyanekkor egyre gyakoribbá vált Budapesten japán üzleti
delegációk látogatása. A korabeli sajtó híradásaiban is nyomon követhető
a relációban felmerülő gépipari, alumíniumipari, gyógyszeripari vagy

- ífiM-Ks 288. f. 5/193. ő. c., az MSZMP PB 1960. július 26-i határozata,

' ?'9 5 8 /6 5 X . Területi Főosztály Japán referatúra, A magyar-japán kapcsolatok alakulá­
sa 1964-ben. 1965. március 30. Így nem csoda, hogy 1970-ig kellett várni a magyar O r­
szággyűlés hivatalos meghívására érkező első japán parlamenti küldöttség budapesti látoga­
tására. Fgy évvel később, 1971 októberében került sor a viszontlátogatasra: Beresztóczy
Miklós, az Országgyűlés alelnöke - a „papi békemozgalonT egyik fő személyisége - vezeté­
sével utazott az első hivatalos magyar képviselői delegáció Japánba. (Összehasonlításképpen:
Csehszlovákia ezen a téren is tíz évvel előttünk járt; Václav Skoda, a Nemzetgyűlés elnöke
vezetésével 1961 májusában már járt csehszlovák parlamenti delegáció Japánban.)
-Aü3317/1962. Korai, hat,: Székács Imre kinevezése a Tokiói Kereskedelmi Kirendelt­
ség vezetőiévé kereskedelmi tanácsosi minőségben.

159
éppen agrárexportra vonatkozó üzleti lehetőségek iránt megmutatkozó,
egyre növekvő érdeklődés.541
1961. márcms 25-től tartó tárgya lások után 1961. április 11-én Tokió­
ban Magyarország és Japán egy évre szóló, automatikusan egy-egy évre
megújításra kerülő kereskedelmi és fizetési megállapodást kötött egy­
mással, s a megállapodást kiegészítő levélváltás rögzítette a legnagyobb
kedvezmény elvének kölcsönös érvényesítését is.542 „A m egállapodás ex­
port-import á n d is iá k a t tartalm az, mennyiségi vagy érték kontingensek nél­
kül, a listák nem korlátozó jellegűek, s az azokban nem. szereplő cikkek keres­
kedelm e szintén lehetséges és ugyanolyan elbírálás a lá esnek, mint. a listában
foglaltak. Külön fizetési m egállapodás nincs, a fizetések sz a b a d devizában
történnek. A m egállapodás szerves részét képező levélváltás rögzíti, hogy min­
két fé l egyetért és hozzájárul barter és három szögüzletek létrehozásához.
A két korm ány áruival szemben a lehető legkedvezőbb elbánást, a minimális
vámtételek alkalm azását fogja b iz to síta n i^ 3
A Figyelő 1961, május 21-i száma is beszámolt a megállapodás létrejöt­
téről: „Az első háború utáni m agyar-japán kereskedelm i és pénzügyi egyez­
mény keretében Jap án többek között hengeracél term ékeket, textilgépeket,
szerszámgépeket, vegyi term ékeket és textíliákat, M agyarország pedig b á ­
nyászati felszereléseket, szerszámgépeket, traktorokat, olajos m agvakat szál­
lít. Jap án becslés szerint a szerződés következtében a forgalom hatszorosára
fog növekedni",
Hasonlóan fontos mérföldkövét jelentette magyar-japán külkereske­
delmi kapcsolatoknak a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Japán Keres-

vn Népszabadság, 1960. augusztus 7,; augusztus 13.; augusztus 16., 1961. március 5.;
196 3. május 2 1 július 11.; Esti Hírlap, 1962. január 3.; július I L; A Figyelő 1961. szeptem­
ber 13-i beszámolója a Technoimpex 65 szerszámgépre vonatkozó japán meg rendelés erői
ír. Szabados István, a Küíkereskedelmi Minisztérium japán referense tollából Japán gazda­
sági helyzete és kereskedelmi kapcsolataink címmel közölt tanulm ányt a Külkereskedelem
1962. januári száma. A lap februári számának híradása szerint az Elektroimpex import-
kapcsolata is egyre erősebbé vált Japánnal.
3 0 8 3 /1 9 6 1 . (III. 24.) Korín. sz. hat: Török Istvánnak, a Külkereskedelmi Minisztéri­
um főosztályvezetőjének felhatalmazása a magyar-japán kereskedelmi tárgyalások veze­
tésére és a megállapodás aláírására. Magyar-japán áruforgalmi megállapodás. "Népszabad­
ság, 1961. április 12.; Megkezdődött a m agyar-japán kereskedelmi kapcsolatok kiépítése.
Népszabadság, 1961. április 23. Trade and Paymcnts A greem entbetw eenthe Government
of the Hungárián People s Kepublic and the Government ofJapan signed in Tokyo on I Ith
April, 1961.
543MNL OL XIX-J-1-j KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán SZT 5. doboz 25/c 0 02117/6 Kereske­
delmi és fizetési megállapodás 1961. május 22.

160
kedelmi Arbitrázs Szövetség között az 1961 őszén megkötött arbit­
rázs-egyezmény, mely megteremtette a választott bírósági vitarendezés
feltételeit a két ország kereskedelmi ügyleteihez.^4
A fizetési megállapodás létrejöttét követően a gazdasági kapcsolatok­
ban - minden várakozást felülmúló545 - minőségi ugrás és dinamikus
növekedés következett be: 1960 és 67 között 3 0 0 ezerről 7 millió
USD-re, vagyis huszonötszörösére 0 bővült a magyar-japán kereskedel­
mi forgalom volumene, majd ez a mennyiség az évtized végére megdup­
lázódott (1968:7,9 M USD; 1970:16 M USD). Az árucserén belül kezdet­
ben továbbra is nagy volt a valamely harmadik állam bevonásával bonyo­
lított ügyletek aránya - a „baráti" reexport adta majdnem a teljes magyar
export kétharmadát!54* Megélénkült ezt követően a gazdaságdiplomá­
ciai mozgás is: 1962 áprilisában a magyar fél információs pavilonnal je­
lent meg az oszakai vásáron, és 1962 májusában Japán a világháború
után első ízben képviseltette magát mintegy húsz céggel a Budapesti
Nemzetközi Vásáron.547
Az 1960-as évek elején a japán fél több ízben panaszkodott a forga­
lom alacsony volumenére, 1962-ben az akkor 2 millió USD körüli for-

*4AA dokumentumot a japán fél 1961. október 25-én, az MKK részéről Kallós Ödön
pedig 1961. november 13-án látta el kézjegyével.
3,fSSajátos, hogy Csatorday nagykövet Tokióból mennyire kilátástalannak látta eleinte a
gazdasági lehetőségeket* „a magyar-japán kereskedelmi kapcsolat a háború óta minimális,
nagy fejlődésre mind politikaimind gazdasági okok miatt nincs sok remény" MN L OL X IX -J-
1-j KUM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán SZT 1. doboz 4/aa 0 0 2 1 5 6 Magyar-japán kapcsolatok 1961.
február 17.
1963-ban az 1,07 M USD magyar exportból 6 6 0 ezer USD reexport volt. „C él az
1955. évihez hasonló hármas üzlet/ Japán szállít nekünk, és mi ezt olasz rizzsé/ vagy indiai vas
érccel ellentételezzük, és saját áruval egyenlítjük ki az olasz és indiai követelést. Ilyen üzlet köté­
sére a jelenlegi helyzet nagyon megfelelő, előkészítésére már tárgyaltunk is az NSZK-bán székelő
japán kereskedelmi szervekkel/ M NL OL X lX -J-l-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 1. doboz
4/aa 002 7 1 Ogava japán követ látogatása. 1 9 6 0 után ugyanakkor már egyre inkább gondol
jelentett a japán exportcikkek ellenei tökeinek beazonosítása, amikor a távol-keleti ország
a javuló termésátlagoknak köszönhetően rizsexportőrre vált. F.k kor tájt még az is felme­
rült, hogy „Japán reexportálná szerszámgépeinket Indiába, miután saját gépekkel nem rendel­
kezik ilyen célra, viszont Indiából van mtf importálnia* MNL OL X IX -J-45 Tokiói követség
[. doboz 1 5 8 /1 9 6 0 , Tokió, Félhivatalos magyar gazdasági delegáció kiküldése Japánba.
1963. júliusi látogatásán Kitamura, a Japan-Soviet and East-EuropeanTrade Association
elnöke a Szovjetunió bevonását szorgalmazta a magyar-iapán kereskedelmi ügyletekbe.
M N L O L X IX -J-l-k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 4. doboz 18/a 1963. július, T. Kitamura
látogatása Magyarországon.
-A~Népszabadság, 1962. május 6.

161
galom kapcsán hangsúlyozták, hogy .J a p á n csak 10 m illió dolláron f e ­
lüli partn ereket vesz komolyan".54* S bár ezt a határt pár éven belül si­
került nemcsak elérni, de jócskán túl is szárnyalni, úgy tűnik, hogy a
magyar árualap hiánya .mellett a magyar vezetés hozzáállása, illetve
a szocialista tömbön belül rögzült merev beidegződések is nehezítet­
ték a konkrét üzletkötések létrejöttét: ÁJa p á n n a k nincs p roblém ája j a ­
p án á ru k elhelyezésében, azonban a szocialista országok, köztük M agyar-
ország is igyekszik kiegyensúlyozott külkereskedelem re és h a Jap án keres­
kedni a k a r M agyarországgal ilyen a la p o n , nagyon nagy gondot okozhat
az. hogy Ja p á n m it vegyen M agyarországtól,, mert ismerve M agyarország
külkereskedelm i lehetőségeit, kétséges, hogy M agyarországnak vannak-e
olyan term ékei, am i kielégíthetné a ja p á n v á sá rló k at L J Jap án nem kíván
magasszintű delegációk útján kereskedelm et lebonyolítani, hanem helyes­
nek tartan á, h a m agáncégek tárgyaln án ak ja p á n v álla la to kk a l. kössenek
kereskedelm i üzleteket és azt bonyolítsák is le. Nem tartja kívánatosnak,
hogy korm ány- vagy p olitikai jellegű delegációk jöjjenek kereskedelm i cél­
l a l Többször aláhú zta, hogy m agán alapon tartja csak lehetségesnek a ke­
reskedelem fo ly ta tá sá tü54-
1964 során a japán fél felajánlotta hosszú lejáratú hitelek igénybevéte­
lét az áruforgalom bővítésére, valamint jelezték, hogy magyar és román
viszonylatban Tokióban vizsgálják egyfajta lazított kereskedelempoliti­
ka (soft trade policyj bevezetését.550
Fontos megjegyeznünk, hogy a többi közép-európai népi demokrati­
kus ország a diplomáciai-politikai kapcsolatokhoz hasonlóan előttünk
járt a japán relációban bonyolított külkereskedelem terén is: egyrészt ál-

348 M NL OL XIX-J-1-j KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán SZT 3. doboz, 5/e 0 0 8 4 2 3 74/szt/l 962.

A japán K Ü M fö o sn . vezetőjének meglátogatása, Tokió, 1962. szeptember 25. Ugyanezt
Ikeda miniszterelnök is megerősítette a magyar nagykövetnek: „kihangsúlyozta azt, hogy
őkel csak a IQ millión felüli forgatom kezdi érdekelni* M N L O L X IX -J-l-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4
Japán SZT 3. doboz, 5/e 0 0 8 4 2 4 270/szt/1962. Ikeda miniszterelnök meglátogatása Tokió,
1962, szeptember 24.
549M NL OL XTX-J-l-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 3. doboz, 5/e 0 0 8 4 2 3 274/
szt/1962, A japán KÜM főoszt, vezetőjének meglátogatása, Tokió, 1962. szeptember 25.
55DM NL OL XIX-J-1-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 2. doboz 4/i 1964. október 6.
0 0 5 4 8 6 1964. november 15-20, között 22 tagú japán küldöttség tárgyalásai Magyarorszá­
gon; M NL O L X IX -J-l-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 1. doboz 2 /b " l% 4 . augusztus 12.
Külkereskedelmi kirendeltség jelentcsmásolatainak felterjesztése.

162
tálában jóval nagyobb volt a forgalmuk/5,1 másrészt míg nekünk csak
1975-ben, addig többüknek már évekkel hamarabb sikerült átfogó ke­
reskedelmi egyezményt kötniük Japánnal (Lengyelország: 1958, Cseh­
szlovákia: 1959, Jugoszlávia: 1959, Románia: 1969, Bulgária: 19701.551552*

MAGYAR ÉS JAPÁN TÖM EGSZERVEZETEK KÖZÖTTI

ÉRINTKEZÉS 1960 ÉS 1964 KÖZÖTT

A baloldali pártkapcsolatok kiegészítésére természetesen a követségek

megnyitása után is tovább folytatódtak az álcivil - korabeli megfogal­
mazás szerint: társadalmi -kapcsolatok. 1959 szeptemberében Gáspár
Sándor SZOT-főtitkár járt Japánban/51 decemberében pedig Budapest­
re látogatott a SZÓHJÓ, a JSZP-hez közel álló Japán Szakszervezetek Fő­
tanácsának főtitkára, s a látogatáshoz időzítve a Népszava több részletes
írásban és interjúban mutatta be a szigetország szakszervezeti mozgal­
mát.554A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa és a SZÓI 1JÓ veze­
tői a budapesti megbeszéléseket követően közös közleményt adtak ki,
melyben a tartós világbéke és a nemzetközi szakszervezeti egység meg­
valósítása mellett a kétoldalú baráti kapcsolatok elősegítését jelölték meg
elsődleges feladatul. Ügy véljük, hogy ez a közös nyilatkozat bátran ne­
vezhető a magyar-japán szakszervezeti érintkezés csúcspontjának, hí-

551 1 9 6 0 : Lcngydország: 1,3, Csehszlovákia: 4,5; Magyarország: 0,3 M USDOBOZ

1965: Lengyelország: 7,4; Csehszlovákia: 12,6; Bulgária: 23,9; Románia: 31,6; Magyaror­
szág: 4,9 M USDOBOZ 1975: Lengyelország: 36 3 ,3 ; Csehszlovákia: (56,3; Bulgária: 76,7;
Románia: 219,1; Magyarország: 6 8 ,6 M USDOBOZ Lásd Robinson 1978, 10.
Robinson 1978, 12. Magyar részről az illetékes külkereskedelmi vezetők rendre az­
zal nyugtatták magukat, hogy „a kereskedelmi alapszerződés, hiánya áru csereforgalmunkban
zavart nem okoz*. Aminek megkötését, igaz, más megfontolásból, a japán diplomácia sem
siettette: PA Továbbiakban kereskedelmi kapcsolataink fejlesztésének lehetőségeiről beszélget­
tünk Szerinte a japánokban megvan a szándék, hogy Magyarországgal kereskedjen, »Onok« -
mondotta - ^szerződéseket szeretnek aláírni, mi pedig üzletet szeretünk kölni, mert a papír üzlet­
kötés nélkül nem sokat én * M N L OL XIX-.T-1-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 2. doboz
0 0 2 8 2 8 1961, március 9. H otta japán II, titkár látogatása. Mindazonáltal Magyarország
volt az egyetlen kelet-európai szocialista ország, amelynek nem volt Japánnal kereskedel­
mi szerződése, és Budapest volt az egyetlen olyan kelet-európai főváros is, ahol nem enge­
délyeztek japán kereskedőházak irodáinak létesítését. Terada 1972, 44.
-33 Baráti küldetésben Japánban, 'Népszava, 1959. szeptember 13.
^Népszava, 1959, december 8.; Népszava, 1959. december .16.; Népszava, 1959. de­
cember 18.

163
szén ágazati szakszervezeti küldöttségek látogatására későbbiekben is
rendszeresen sor került ugyan,555 és a SZÓI IJÓ vezetősége is megfordult
újból Budapesten 1962 decemberében is, valamint az MSZOT több íz­
ben is magas rangú delegációkkal képviseltette magát a SZÓHJÓ kong­
resszusain55* - és az időben ehhez igazított békemozgalmi gyűléseken
azonban a két fél között a későbbiekben nagyobb jelentőséggel bíró meg­
egyezésre vagy bármilyen gyakorlati együttműködésre ismereteink sze­
rint már nem került sor.
A békcmozgalmj együttműködés előmozdítására 1960-ban. Mün-
nich Ferenc miniszterelnök készségesen tett eleget a 6. Atom és Hidro-
génbomba-ellencs Világkonferencia szervezőitől érkezett kérésnek,
hogy üzenetben köszöntse a találkozó résztvevőit, hiszen a konferenciá­
hoz békemenet is társult, amely a Japánban lévő amerikai katonai bázi­
sok és a nukleáris erők veszélye ellen tüntetett.557 Az Országos Béketa­
nács 1960 októberében Hirosimáról szóló vándorkiállítást rendezett
több magyar városban, majd novemberben főtitkáruk, Dezséry László
evangélikus lelkész látogatott el Tokióba. 1961 tavaszán a japán Atom-és
Hidrogénbomba-ellenes Tanács küldöttsége járt Budapesten, 1961
őszén egy buddhista hátterű Hirosima-Auschwitz békemenet magyar-
országi fogadását biztosította az Országos Béketanács, 1962 decemberé­
ben pedig egy négyfős békeharcos-küldöttség érkezett a szigetországból.558
Úgy tűnik, hogy a szakszervezeti front utánbékemozgalmi téren sem
sikerült a protokolláris felszín mögött érdemi együttműködést kialakí­
tani: a Japán Bélcebizottság vezetői legalábbis jelezték, hogy egyáltalán

'^Népszava, 1959. szeptember 13.; Népszava, 1960. szeptember 10.; Népszabadság,

1960. november 12.; Népszava, 1 9 6 1, ja mi ár 31.; Népszabadság, 1961. augusztus 2., Nép­
szava, J961. december 2.; Népszabadság, 1961. december 7,; Népszabadság, 1962. július
20.; Népszava, 1962. augusztus 23.; Népszava, 1962. szeptember 18.
ÍV:' Népszabadság és Magyar Nemzet, 1962. december 18.; MNL OL M-Ks 288. f. 5/193.
6. e. Az MSZMP PB 1960. július 26-i határozata Beckl Sándor részvételéről a Japán Szak-
szervezetek Főtanácsa X V . kongresszusán és az Atom- és Hidrogénbomba ellenes Világ-
kongresszuson; Népszava, 1960. július 30.; M N L O L XIX-J-1-j KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán
SZT 5. doboz 27/d 0 0 2 6 9 0 Szakszervezeti delegáció tokiói szereplése, 1961. március 27,;
Brutyó János főtitkár beszéde a Szó.hjó kongresszusán, Népszava, 1962. augusztus 31.;
szeptember 18.
557 M NL OL X lX -Jd -k KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán adm. 2. doboz 11/g.
Népszabadság, 1 9 6 0 .november [9., Népszabadság, 1 9 6 0 .december 14.,Népszabad­
ság, 1961. április 30.; M N L OL XIX-J-1-k KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán adm. 2. doboz 12/g
1/49/1961 Buddhista Békemozgalom, Tokió, 1961. október 26.; Népszabadság, 1962. de­
cem ber 9.

164
nem elégedettek u kapcsolatokban rejlő lehetőségek kihasználásával, és
jóval aktívabb együttműködést szeretnének kialakítani a magyar part­
nerekkel559 Panaszuk talán nem volt hiábavaló, legalábbis a magyar-ja­
pán békemozgalini kooperációnak érdekes módon még nem sokkal a
rendszerváltást megelőzően is tapasztalhattuk jeleit; a brutális rendőr­
ségi feloszlatás nyomán elhíresült 1984-es ptisztavacsi békefesztivál
egyik előadója Jamamoto Hidenori, az atomsérültek tokiói szövetségé­
nek főtitkárhelyettese volt.560
A „haladó tömegszervezeteken" belül az ifjúsági szervezetek közötti
kapcsolatok kiépítésére is történt kísérlet, amihez segítséget jelenthetett
többek között a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DÍVSZ) buda­
pesti központjában az 1950-es évek közepén dolgozó japán fiatal ittléte.
A japán baloldali ifjúsági szervezetekkel a tokiói követség megnyílása
előtt a pekingi magyar nagykövetség tartotta a kapcsolatot, a hatvanas
évek elején pedig a japán kommunista és szocialista ifjúsági szövetségek
vezetői is ellátogattak Budapestre,561

KULTÚRA, TUDOMÁNY, SPORT ÉS TURIZMUS

Ami a két ország lakosságának szélesebb rétegeit is érintő, valódi civil

kapcsolatok lehetőségeit illeti: „magyarbarát" japán társadalmi szervezet
formális létrehozására a második világháborút követően 1955-ben ke­
rült sor először, amikor Hoasi Kei alsóházi képviselő vezetésével Buda­
pestre is ellátogatott a Japán Szocialista Párt háromfős küldöttsége. Ke­
let-európai kőrútjukról hazatérve a japán politikusok a Japán-Szovjet
Baráti Társaság kebelén belül külön japán-lengyel, japán-magyar, ja­
pán-csehszlovák, japán-román és japán-jugoszláv baráti csoportok fel­
állítását kezdeményezték.562 Ezek a fiókszervezetek amellett, hogy tag-

5* M N L O L X r X - J - l- k
KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 2. doboz 12/g 0 0 5 5 4 3 . Vacsora a
Békebizottság titkárával, Tokió, 1961. július 4,
560Müller 2007.
561 MNL O LX IX -J-l-k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 2. doboz 12/a 22<Vszt Beszélgetés a
kommunista ifjúsági szövetség vezetőjével, Tokió, J9 6 1. szeptember 27.; Uo. 0 0 4 1 5 3 /2 Japán
Szocialista Ifjúsági Szövetség delegációjának látogatása Magyarországon 1962, június 22.;
ugyanezen japán diákszervezet képviselői J9 6 4 júniusában. is megfordultak Budapesten.
562 A m agyar-japán társaság leendő alapítói között. Szocialista Ifjúság, 1955. október 8.,
I lazatérésünk után megalakítjuk a Japán-M agyar Baráti Társaságot, Magyar Nemzet,
1955. október 8.

165
ságga] alig, viszont szinte teljesen azonos vezetőségi körrel rendelkeztek,
szervezeti életet sem éltek, és semmilyen érdemi, tevékenységet nem
tudtak felmutatni.561
A diplomáciai, kapcsolatok felújítását előkészítő tárgyalások lefolyta­
tása céljából az 1956 októberében Tokióban tartózkodó Száll József pe­
kingi ügyvivő beszámoló jelentéséből tudjuk ugyanakkor, hogy a JSZP
kezdeményezte JMBT életre hívásakor a Haár házaspár tokiói magyar
éttermében állandó asztaltársaságként többen még mindig összejártak a
második világháború végén formálisan megszűnt baráti társaság tagjai
közül,564 Szervezeti életet ugyanakkor ez a csoport sem élt, a rendszeres
augusztus 20-i összejöveteleiken túl tevékenysége a Japánban élő magya­
rok alkalmi megsegítésére szorítkozott, A pekingi magyar nagykövetség
kiküldött munkatársa először külön-külön, majd az említett magyar ét­
teremben együtt is találkozott a két társaság képviselőivel, és szorgal­
mazta a két csoport egyesülését, illetve munkájuk összehangolását. Ez a
kezdeményezése azonban nem járt sikerrel.
A.TSZBT magyar tagozatának további sorsáról nem rendelkezünk in­
formációkkal, az ugyanakkor rekonstruálható a magyarországi irat­
anyagból, hogy a tokiói magyar étterem említett törzsasztala 1959-ben
- vélhetőleg a magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának híré­
re - adott hivatalos kereteket működésének, és formálisan is megalakí­
tották a Japán-Magyar Baráti Társaságot. Az új szervezetben valame­
lyest ötvöződött a „magyarbarát" japánok két legfontosabb irányzata, a
világháború előtti kapcsolatok ápolásában is tevékeny szerepet vállalóké
és az új Magyar Népköztársasághoz ideológiai alapon vonzódó balolda­
liaké. Hz a tény jól tükröződik az 1959-es JM BT tagságának összetételé­
ben is: a szervezet elnökének ugyanis Inoue Kódzsirót, a japán Ex­
port-Import Bankvezető tisztviselőjét,-65 Japán korábbi budapesti köve-

S/áll jelentése szerint a társaság megalakulásakor felkérték „a regi magyar-japán tár­

saság" tagjait a társaságban való részvételre, sőt Imaoka Dzsúicsirót az igazgatóságba is be­
választották. M M . O L X IX -J-l-j KÜM 19-'15-1964 Japán SZT 4. d o b o z/952 M agyar-Ja­
pán Társaság, Peking, 1957. február 13.
",v|M N I. O I. X IX -J-I-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 4. doboz 95 2 M agyar-Japán Tár­
saság, Peldng, 1957, február 13. Haár Ferenc (1 9 0 8 -1 9 9 7 ) világhírű fényképész 1939-től
kisebb megszakításokkal mintegy két évtizedig élt Japánban, Irén Magyarországa nevet
viselő ginzai étterm üket 1950-ben nyitották meg. Életéhez lásd Csapiár 20CM.
A magyar diplomáciai jelentések rendszeresen a bank elnökeként tüntetik fel
Inouél, de a JM BT által készített vendéglista angolul „inspec tor "-kent adja meg a volt kö­
vetnek a japán E xp o rt-Im p o rt banknál betöltött pozícióját.

166
tét (1 9 3 9 -1 9 4 0 ) víilosztották meg, míg alelnöke Ham Goro marxista
történész, volt felsőházi képviselő lett.
Az 1945 előtti korszak prominens képviselői között Inoue követ mel­
lett ott találjuk többek között Josinaka Vataró volt budapesti katonai
attasét és egykori helyettesét, Misi Hiszasit, de szerepet vállalt a Társa­
ságban a kétoldalú kapcsolatok ápolásában már a húszas évek óla aktívan
közreműködő Imaoka Dzsúicsiró műfordító is.5*1' Vada Tosiakí újságíró
személyében ugyanakkor a korabeli szóhasználattal „progresszív" japá­
nok adták a társaság főtitkárát, s bekapcsolódott többek között a szerve­
zet munkájába Hoasi Kei JSZP-képviselő, Icsinosze Icsidzsi, a Japán-
Szovjet és Kelet-Európai Külkereskedelmi Szövetség ügyvezető
igazgatója, s a budapesti DlVSZ-központból nemrégiben hazatért, elő­
zőekben már említett japán kommunista fiatal is,
A budapesti Külügyminisztérium az 1959-es Japán-Magyar Baráti
Társaság létéről a tokiói követség felállását követően értesült. A Társaság
1960. július 27-én díszvacsorán látta vendégül az 1945 utáni első tokiói
magyar követet, Csatordav Károlyt, akinek az első találkozást követően
nem voltak vérmes reményei a japán civil szervezettel kapcsolatban:
„A Társaság eredetére, az 1956-os események alatti helyzetére vonatkozólag
különféle véleményeket hallottunk. A legvalószínűbb az, hogy 1956-ban a
Társaság közel állt a felbom láshoz, mert Im aoka professzor új társaságot
a k a r t szervezni az ellenforradalmi, események idején, de az események alaku-

Nem tudni, hogy politikai dilettantizmus vagy a konstans szereplési vágy hajtotta-e
az idősödő japán szobatudóst - aki egyik fő kedvezményezettje a Kulturális Kapcsolatok
Intéz ele 1953 lói kezdődő anyagküldő tevékenységének de a korábban is megkérdője­
lezhető tevékenysége (ehhez lásd Wintermantel 20 0 8 ) után az 19b0-as évekre egyre zava­
rosabb politikai megnyilvánulásokra ragadtatta magát. Ugyan 1956-ban az egyik leglelke­
sebb szervezője volt a japáni Magyar Segélyalap munkájának, J 960-ban mégis április 4. al­
kalmából küldött - a nem létező japán-m agyar kultúr intézet igazgatójaként - üdvözlő
táviratot a Szabad Európa Rádió (0 magyar szerkesztőségébe (HU-OSA, 3 0 0 -4 0 -1 Box
865. 1960. április 7.), maid Király Béla általa magyarra tolmácsok 1 9 6 1-es japáni vendég-
szereplés eir ől mag ya ror szá g i ügy nök ftke l ti legszégy c nltő együtt m fi kő tiési h aj la iíd ó sággá 1
- Király Béla hozzá intézett leveleit is bemutatva! - számolt be a Magyar Népköztársaság
tokiói i\gvvivőjének, lásd MNL. O h X rX -M -j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 4. doboz 2ü/t
0 0 5 5 5 3 . Király Béla Japánban 1961. július 4., végül ugyanekkor az emigráns sajtóban a
globális bolsevik veszély elleni turáni összefogásra buzdító felhívás jelent meg a neve alatt
[A Nap fiai. Buenos Aires, 1984. május}. Ellentmondásos politikai szerepvállalásai felett
szemet hunyva a hálás utókor kizárólag szót ári rói-míí fordítói munkássága és buzgó ku líü-
ra köz ve U tót evekenys égé okán gondol vissza Imaokára, amit jól példáz a Cenlrál Kávéház­
ban 2 0 09-b en felavatott kétnyelvű emléktáblája.
 Idsának hatására ettől a szándékától elállt l . J A 'társsággal kapcsolatos
jövő terveink még nem a la k u lta k ki. M indenestre úgy tekintünk arra, mint
egy tőlünk független, ön álló japán szervre, am elynek belső ügyeibe beleszólni
nem kívánunk. U gyanakkor m ár most m egállapítható, hogy túl sokai nem
lehet várni tőle, mert csak meghatározott zárt keretek között m ozoghat/*-
A magyar külképviselet és a tokiói baráti társaság viszonya a követke­
ző magyar misszióvezető, Zalka András hivatali ideje alatt változott va­
lamelyest. Noha a csehszlovák és román partnerszervezeteket a baráti
országok tokiói külképviseletei már évek óta rendszeres költségvetési
támogatásban részesítették, a magyar fél még 1963-ban is csak népmű­
vészeti tárgyak ajándékozásával próbálta segíteni a JMBT-t, majd 1964-
ben támogatta első ízben összesen 160 ezer japán jen értékben a magyar
követség a JMBT működését.5^ Zalka a tokiói egyesületet a Jiá b o r ú előt­
ti szervezet önkéntes újjászerveződésének" tekintette, melynek , összetétele
politikailag tőlünk távol álló, d e gyakorlatilag hazán k kulturális, gazdasági
és társadalmi, életének népszerűsítése érdekében kihaszn álhatóU 69
A szervezet vonzereje a magyar külképviselet számára elsősorban lob­
bierejében rejlett, a magyar követ leszögezte: „a JM B T tokiói szervezetét a
jövőben aktívabban arra kívánom felhasználni, hogy fontosabb állam i és
közéleli személyek felé befolyásukat kapcsolataim szélesítésére gyümölcsöz-
tessem/ 5/0
A tokiói JM BT mellett 1961 májusában Okajamában létesült egy Ke­
let-Európai Társaság, majd 1962 októberében Szapporóban, Hokkaidón
sor került az első vidéki JMBT-szervezet. megalakulására is.5?; Az osza­
kai JMBT-szcrvezet felállításának 1963 eleji kudarca után a magyar fél
felhagyott a társaság országos szer vezetőnek további bővítésével. Ugyan­
ebben az évben az Á szain Simbun beszámolt egy magyarországi japán-

M NL O L XIX-J-1 -j KOM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 4. doboz 6 4 6 6 Magyar-Japán Ba­

ráti Társaság helyzete, Tokió, 1960. szeptember 20.
5(>* M NL OL XIX-J-1-j KÜM 1.945-1964 Japán SZT 4. doboz 5 8/S Z 'l/I963 A JMBT
ülése és költségvetési terve.
s^ M N L O L X IX -J-T jK U M 194.5-1964 Japán SZT 4. doboz. 1.061 Japán-M agyar Ba­
ráti Társaság.
í7üUo.
“yl A hók kaidéi szervezet titkára Tanimoto ICazujuki „zeneművész, népdal kollektor''
lett. MNL OL XLX-J-l-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 4. doboz 1061 Japán-M agyar Bará­
ti Társaság.

168
barát, társszervezet létéről is,572 a híradás azonban természetesen alapta­
lan volt, hiszen a Magyar-Japán Baráti Kör, majd Társaság megalakítása
Budapesten ekkor még elképzelhetetlen lett volna, és arra csak negyed
század elteltével kerülhetett sor.
A „magyarbarát" japán szervezetek vezetőit a Kulturális Kapcsolatok
Intézete több ízben is vendégül látta Magyarországon: 1961 januárjában
Hani Goro, a JMBT alelnöke,573 1964 májusában és 1966 novemberé­
ben Takahara Sótaró, az okajamai Kelet-Európai Társaság főtitkára,
majd szintén 1966 november végén pedig Inoue Kódzsiró JMBT-elnök
tett eleget magyar állami meghívásnak. Jól jelzi ugyanakkor az egy kap­
tafára zajló országimázs-körutak verklijének hiábavalóságát, hogy ami­
kor valódi kapcsolatfejlesztési igény mutatkozott, azzal a magyar szerve­
zők nem tudtak mit kezdeni. Inoue egykori követ, JMBT-clnök - az
1960-as években a japán EXIM Bank egyik vezető munkatársa ami­
kor a kalocsai népművészeti szövetkezet és a dunaújvárosi vasmű után
saját kérésére elvitték a Chinoin gyárba is, a gyárlátogatás alatt hiába je­
lezte, hogy őt a japán export szempontjából szóba jöhető gyógyszerek és
gyógyszeralapanyagok érdeklik és a bankja készséggel finanszírozna is
ilyen üzletkötést* Vendéglátói elhárították érdeklődését arra hivatkoz­
va, hogy a gyár termékeinek exportja az állami külkereskedelmi vállala­
tok kezében van, és az ajánlatra sem a látogatás végéig, sem a későbbiek­
ben nem. tértek vissza.574
A JMBT-ben kezdetben szerepet vállaló baloldali japán személyek
tagsága ellenére a magyar nagykövetség összességében úgy értékelte,
hogy „a JM B T jelenlegi vezetőségének és tagságának nagy része olyan volt
japán politikusokból és közéleti személyiségekből áll, a k ik nem rokonszenvez­
nek hazán k szocialista rendszerével*' hozzátéve ugyanakkor, hogy pa
JM B T ennek ellenére aktívan közrem űködik a nagykövetség kulturális ren­
dezvényeibenV75

■'■Ásza ki Simbun, .1963. november 3. A híreidé Kovát s Gus/.távol jelölte mega buda­
pesti M JBT igazgatójaként,
A marxista történésznek nem sokkal később A japán nép története című munkáját is
kiadlak magyarul [Budapest, 1967, Gondolat).
57<5M N L O L X ÍX -J-l-j KOM 1945 -1964 Japán SZT 1 9 6 6 -68-265 Inoue magyarorszá­
gi látogatása. A volt japán követ közgazdasági érzékét dic séri, hogy a gyógyszeripa rj együtt­
működés az 1980-as évekre a reláció egyik sikerágazatává vált.
5/-M N L O L X lX -J-l-j KOM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 61. doboz 196 5 -6 8 -2 6 5 Jap án -
Magyar Baráti Társaság.

169
 Érdekes, hogy a magyar fél a források tanúsága szerint nem merte a
későbbiekben sem bolygatni a baráti társaság kialakult helyzetet. Leg­
alábbis erre utal az a tény hogy amikor 196ö-ban a második világháború
előtt és alatt Budapesten dolgozó, önmagukat „Budapestiek Klubjaiként
aposztrofáló japán személyek képviseletében két befolyásos japán újság­
író - aTokyo Times elnökeként a korábban zsidómentő szerepe kapcsán
már említett egykori Dómei-tudósító - Oda Josikazu, és Szaszamoto
Sundzsi - a japán közszolgálati televízió, az NH K hírmagyarázója-6 - a
JMBT-vel kapcsolatos terveikkel bejelentkeztek a tokiói nagykövetsé­
gen, a Külügyminisztérium leszögezte, hogy nem látja időszerűnek a
JM BT tagságának bővítését.-77 A mintegy húsz főből álló csoport képvi­
selői hiába hangsúlyozták, hogy a JMBT vezetését túlságosan konzerva­
tívnak és „amenkabarátinak tartják, ők maguk viszont kiváló kapcsola­
tot tartanak fenn a kormányzó Liberális Demokrata Pártnak az USA-tól
önállóbb japán politikát szorgalmazó Kóno-frakciójáva) és csoportjukkal
szívesen csatlakoznának a társasághoz, kivéve részüket a magyar kultúra
aktívabb propagálásából. Csak találgatni lehet, mi vezette arra a magyar
felet, hogy a magas politikai összeköttetések cs a megnyíló propaganda­
lehetőségek ellenére sem kívánt élni az ajánlattal.
Vélhetőleg a JMBT-vel kapcsolatos felemás magyar hozzáállás - vagy­
is a minimális elvárásokhoz hasonlóan csekély működési támogatás - is
okolható azért, hogy az 1970-es évek elejére a szocialista országok közül
Tokióban egyedül Magyarországnak nem volt életképes és használható
civil baráti szervezete. „Több ország nem i$ egy baráti társasággal m űködik
együtt (szovjetek, k u b a ia k , mongoloki és csaknem valam ennyinek vidéken is
m űködnek filiáljai [sic!], pl. a csehszlovákoknak 13 vidéki városban." A le­
maradást a tokiói nagykövetség szomorúan konstatálta: „Ezen a téren" -
is, tehetjük hozzá - Ju liu l kullogunk a többi baráti országhoz képest, am i
fontos lehetőségektől foszt meg m inket* S7*
1972-re aztán végül már a magyar nagykövetség is megelégelte, hogy
a kapcsolat mindössze évi 1-2 kxilturális rendezvényre korlátozódik, és
előkészületeket tett a JMBT újjászervezésére. A korábbi távolságtartó

A második világháború alatt a magyar haditudósító századhoz beosztott tartalékos

főhadnagy, az Aszahi Simbun tudósítója.
77 M NL O I*X JX -j-l-j KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán SZT 62. doboz 1 9 6 6 -6 8 -2 6 5 A Jap án -
Magyar Baráti Társasággal kapcsolatos kérdések, Tokió, 1966. április 9,
a70M N L O l.X iX -J-l-j KÜM 1 9 4 5 -1 .9 6 4 Japán SZT 55. doboz 1349/2 A Japán-M a­
gyar Baráti Társaság újjászervezése Tokió, 1974. május 14. és Uo. Tokió, 1974. március 28.

170
magatartás helyett azonban a magyar diplomácia ekkor már igyekezett
közvetlen befolyást gyakorolni a JMBT belső ügyeire, például a vezető­
ség összetételének meghatározásában. Ráadásul ennek során szinte min­
den lényegi lépéshez előzetesen kikérték a Japán Kommunista Párt bele­
egyezését is: „Az alapos helyi tájékozódást nem mellőzzük és ebben legfonto­
sabb segítőtársunknak a Kommunista Pártot tekintjük, mellyel kezdettől
fogva szoros konzultációt tartunk fenn*.-79 A JKP színfalak mögötti „bábás­
kodása" mellett a magyar baráti társaság átalakítási folyamata a kor­
mányzó Liberális Demokrata Párt részéről Kóno Ken zóna k, a felsőház
elnökének mára már közismert támogatását is élvezte, Ikeda Cuneo
könyvkiadó, a JMBT új főtitkárjelöltje Kóno útmutatásai alapján tár­
gyalt például a társaság élére megnyerni kívánt japán személyiségekkel.
Említést érdemel, hogy Takeda Cunejos.i. herceg, a Nemzetközi Olim­
piai Bizottság iapán tagja, a császári család Jib erá lis nézeteiről és sportkap-
csolatoktól motivált m agyarbarátságáról* ismert távoli rokona a tokiói
nagykövetség vonatkozó jelentései szerint személyesen is elfogadta már
- a természetesen előzetesen a JKP által is jóváhagyott - felkérést a
JMBT elnöki tisztségére, s csak a császári udvartartás vétója tudta végül
megakadályozni, hogy a császári család tagja töltse be egy szocialista or­
szág baráti társaságának vezető pozícióját.580
A budapesti Külügyminisztérium először kifogást emeli az ugyan­
csak főnemesi származású Nabesima Naocugu szenátor személye ellen
is, nagybátyja szerepét kifogásolva az 1945 előtti magyarbarát szerveze­
tekben, ám végül elfogadták a tokiói nagykövetség álláspontját, és hozzá­
járultak Nabesima elnöki kinevezéséhez.
Mindezen előkészületek után, a tokiói magyar nagykövetség hosszas
és alapos diplomáciai szervezőmunkájának eredményeképp kerülhetett
végül sor 1975 elején a Japán-Magyar Baráti Társaság formális újjáala­
kulására. A napjainkban is aktívan tevékenykedő szervezet aztán az idő
múltával - a zömmel persze üzleti, impresszáriós alapon megvalósuló
professzionális magyar kulturális megjelenés mellett - egyre meghatá­
rozóbb szerephez jutott a magyar-japán cserekapcsolatok ápolásában és
a két ország között zajló különböző társadalmi-civil együttműködések
előmozdításában.

fT*M N L OL X IX -J-l-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 55. doboz 1549/2 A Jap án -M a­

gyar Baráti Társaság újjászervezése, Tokió, 1974, március 28,
^ ’M N L OL XIX -J-l-j KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán SZT 55. doboz 1 349/2 A Japán-M a­
gyar Baráti Társaság újjászervezése Tokió, 1974. január 18. és Uo. Tokió, 1974. március 28.

171
 A magyar fél kezdetben szorgalmazta egy államközi kulturális egyez­
mény megkötését is, azonban a japán Külügyminisztérium elzárkózott
ettől.531 Az 1961 -es Liszt-Bartók-emlékév jelentette a komolyzenei elő­
adóművészek kölcsönös vendégszerepléseinek kezdetét (magyar részről
az elsők között Kovács Dénes hegedűművész, L ehel György és Ferencsik
János karmesterek, illetve Fischer Annié zongoraművész jutottak japán!
turnélehetőséghez), de a magyar cigánymuzsika (I ,akatos Antal és zene­
kara, a KISZ Rajkó együttese) is hamar népszerű lett a japán közönség
körében.
Már az első feladattervek rögzítették, hogy fejleszteni kell a Japán fe­
lől elérhető műszaki és tudományos tapasztalatok megszerzését, melyre
elsősorban a két ország tudományos intézményeinek egyre rendszere­
sebbe váló kapcsolatai, illetve az 1965-től beinduló állami ösztöndí­
jas-csere kínáltak lehetőséget.
Japán nyelvű tájékoztató kiadványok megjelentetésével és élénk sajtó­
munkával a tokiói követség széles körű ismeretterjesztési tevékenységet
is végzett a japánokban élő Magyarorszag-kép minél kedvezőbbé tétele
érdekében, amit jelentősen megkönnyített, hogy a hatvanas évek elején
már minden cvben tucatszám (1964-ben például, ötvenen) látogattak
Budapestre japán újságírók, rádiós és televíziós riporterek. 1960-ban a
12 fős delegációval érkező Kobajasi Dzsúcsit, a japán Újságíró Szövetség
elnökét Kádár János is fogadta hivatalában.
Az 1961. májusi jokohamai birkózó-világbajnokságon részt vevő ma­
gyar csapat kiutazása, illetve a japán súlyemelő-válogatott 1962. szep­
temberi budapesti szereplése kínált bizonyos sajtónyilvánosságot, azon­
ban sportdiplomáciai szempontból természetesen az 1964 októberében
rendezett tokiói olimpia jelentette a csúcsot, ahol a magyar csapat ki­
magasló eredménnyel, 22 érmet szerezve hatodik lett a részt vevő 93
ország közül az éremtáblázaton.532
A tokiói követségen 1962-től egyre sűrűbben érdeklődtek turistaví­
zum megszerzésének lehetősége iránt, aminek hatására a követség az
IBUSZ felkérésére: megkezdte az előkészületeket voucher-megállapodás
megkötésére a Japan Travel Bureau-val és a Japán-Szovjet Baráti Társa-

561-V1NL O L XÍX-J-l.-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 3. doboz 5/e 0 0 5 4 2 7 Látogatás

Ka maya főosztályvezetőnél, 1960. július 19.
:!S-A tokiói olimpia - kevésbe dicső - magyar álfonibiztoiuági vonail«r/.ásairól lásd
Kralm lesári el aJ. 2 0 0 8 ,

172
Sággal.5831962 őszén a ISZBT által szervezett turistaút keretében Buda­
pestre is ellátogatott a/, első tízfős japán turistacsoport, és a Japánba vá­
gyó és ezt akkoriban maguknak megengedni tudó és útlevélhez jutó ke­
veseknek sem kellett sokáig várniuk, hogy eljuthassanak Japánba: 1964
őszén, a tokiói olimpia apropóján 1Ü5 fős magyar turistacsoport utazha­
tott Tokióba az IBUSZ szervezésében.

A DIPI jOM ÁQAI KAPCSOLATOK NAGYKÖVETI

SZINTRE EMELÉSE 1964-BEN

A Külügyminisztérium mindeközben igyekezett folyamatosan napiren­

den tartani a diplomáciai képviseletek szintjenek kérdését. A kapcsola­
tok követiről nagyköveti szintre történő emelését érintő magyar puhato­
lózásokra az első budapesti japán kővel 1 9 6 1 -1 9 6 2 során több ízben is
úgy nyilatkozott, hogy a szintemeléshez elsősorban amerikai döntésre
van szükség, és amint a magyar misszióvezető nagykövet lesz Washing­
tonban, hamarosan a Budapesten akkreditált nyugati követek is mind
nagykövetté avanzsálnak.584 A kérdés folyamatos szorgalmazása mellett
ugyanakkor a tokiói követséget Budapest visszafogottságra is intette, je­
lezve, hogy „továbbra is célunk a m agyar-japán, diplom áciai kapcsolatok
nagykövetségi szintre való emelése, ezt azonban elsősorban kölcsönös óhaj
alapján kívánjuk realizálni ' 5B5
Mi re a japán álláspont a magyarkérdés rendeződését követően, 1963 -
1964 fordulóján kedvezőbben alakult, már mindkét fővárosban új mísz-
szióvezetők álltak a külképviseletek élén.s*f3 1963 novemberében Tokió-

--'J MNL OL X iX -J-l-k KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán adm. 4. doboz Túr ista-vízum gyakor­
lat. 1962. április 10.
534M N L O L X ÍX -J-l-i KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 JapánSZT 3. doboz 5/f 26/Sz-1961 Beszélge­
tés Ogava japán követtel. .19íS J. március 13.; M N L OL XIX-J-1-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán
SZT 1. doboz 0 0 2 3 7 9 Ogava japán követ látogatása a Területi Osztályon. 1962. február 19.
Ismeretes, hogy végül nem kellett Washingtont bevárni: magyar-am erikai viszonylatban
ugyanis csak 1967-ben került sor a szint eme lésre!
585 M N L OL X ÍX -J-l-i KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 2. doboz 007048/sü g .titk ./l 962
Rcjtjcltávirat Tokiónak.
5S* Ugyanekkor számos nyugati relációban, így például Angliával, Belgiummal, Francia-
országgal és Luxemburggal egyaránt m ár 1963 decemberében, míg Svédországgal, Olasz­
országgal, Kanadával és Svájccal 1964 folyamán került sor a nagyköveti szintem elésre.
Borii i László szerint a kád ári diplomácia „nyugati nyitása'' egyértelműen gazdasági motivá­
ciójú volt, amit az is alátámaszt, bogy nem változott sem a magyar rendszer kemény Ame-

173
bán, majd decemberben Budapesten is jelezte a japán diplomácia: lehet­
séges, hogy immár kedvező választ kapnánk javaslatunkra a japán
kormánytól, 1964 januárjában pedig Óhira külügyminiszter erősítette
meg Zalka Andrásnak, hogy tárcája már dolgozik a szintemelés előfelté­
telein.587
A japán fél 1964. május I l-én kelt szóbeli jegyzékében végül bejelen­
tette, hogy Budapest egyetértése esetén 1964. június l-jével javasolják a
két országban működő képviseletek nagykövetségi szintre történő eme­
l é s é t . A szint emelést a kormány május 14-i ülésén,589 az Elnöki Tanács
pedig 1964. június 2-i határozatában hagyta jóvá.590 Ezt követően Buda­
pesten és Tokióban ugyanazon a napon, 3.964. július 7-én került sor az
addig követi rangban szolgáló misszióvezetők nagyköveti megbízólevelé­
nek átadására.
A tokiói protokolláris eseményen a két ország közötti ideológiai szem­
benállást jelezte a négy évvel korábbi budapesti követi megbízólevél-át­
adáson elhangzott üdvözlő beszédekben elhelyezett „fricskák'" megis-

rika-ellenes retorikája, és az sem, hogy Budapest a szovjet álláspontot képviselte minden

világpolitikai kérdésben. Borhi 2010, 227.
5a7 Érdekes, és némiképp lehangoló a japán külügyminisztérium munkatársának őszin­
te összefoglaló értékelése a kétoldalú kapcsolatukról: „ Felhasználva Hotta pozitív értékeléséi,
megkérdeztem, hogyan látja a japán-magyar hivatalos kapcsolatoknak a fejlődését a jövőben.
Holla hosszas magyarázkodásba kezdett; fwgy Japánnak nincs különösebb érdeke, hogy jejlesz-
sze, vagy akadályozza a hivatalos kapcsolatok fejlődését Magyarországgal. Az érintkezési felü­
let mind gazdasági, mind politikai téren csekély, nem úgy, mint például Nyugat-Németország-
gal, ahol a gazdasági kapcsolatok meghatározó tényezők, és ezért mindkét országnak érdeke a
kapcsolatok fejlesztése. Amikor a diplomáciai kapcsolatok felújítására került sor, a japán kor­
mány azért nem fogadta el a nagykövetségi szintet, meri ez Japán részéről demonsnáció lett vol­
na Magyarország mellett és semmi nem indokolt egy ilyen demonstrációt. A másik ok az volt,
hogy a Kínai Népköztársaság nagykövete volta doyen és ilyen szituációban a japán kormány
nem akarl egy nagyköveti»besorolású a diplomáciai testűiden belül a nyugati követekkel szem­
ben. Ma már azonban sok tényező megszűnt vagy megváltozott. Több nyugati kormány nagy­
követségi szintre emelte a diplomáciai, kapcsolatait Magyarországgal, ezért Hotta "lehetségesnek
tartja, hogy kedvező választ kapnánk javaslatunkra a japán kormánytól**. M N L OL X IX -J-
1-j KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán SZT 3. doboz Ü 079081 Iotta II. titkár meghívása. Tokió, 1963.
november 25.; Uo. 0 0 2 3 8 3 Látogatás a japán KÜM-ben Ohira külügyminiszternél és
Móri külügytniniszter-helyettesnél Tokió, 3964. január 31.
?^ M N L O L X lX -J -l-k KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán adm. 2. doboz 1/42/15-1. Jegyzék fel-
terjesztése. 1964, május 16.
3177/1964. Korm. hat.: A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok nagykövetségi
szintre való emelése és Zalka Márton Isicll nagyköveti kinevezése.
3W 11/1964. 0 1 2.) N t T határozat a Magyar Népköztársaság és a Japán Császárság kö­
zötti diplomáciai kapcsolat nagykövetségi rangra eme léséről.

174
métlése: a japán császár - 1956 emlékét felidézve - a „nemes és bátor"
magyar nemzet iránti jóindulatáról tett említést, míg a magyar diploma­
ta válaszában - vélhetőleg a japán-amerikai biztonsági szerződésre utal­
va - a „szorgalmas és békeszerető" japán nemzetről emlékezett meg.
A nagyköveti szintemel est követően 1964 második féle a korábbiak­
hoz képest igazi csúcsszezont jelentett a Magyarországot felkereső japán
kormánypárti politikusok számát tekintve: júniusban a japán parlament
legfiatalabb képviselője, Obucsi Keizó5-'J későbbi miniszterelnök (1 9 9 8 -
2000), szeptemberben egy háromfős LDP-csoport, októberben Fudzsi-
jama Aiicsiró volt külügyminiszter vezetésével egy 8 tagú LDP-küldött-
ség, decemberben pedig további 3 képviselő látogatott a kormánypárt
soraiból Budapestre.
Nagyköveti megbízólevele átadásakor Siina Ecuszaburó japán kül­
ügyminiszter már jelezte a magyar misszióvezetőnek, hogy meglátásuk
szerint „a jelenlegi helyzetben a békés egymás mellett élés légköre lehetővé te­
szi hogy politikai kapcsolatain kat is fejlesszük".™2 Éveknek kellett még el­
telniük, amíg ezt a megközelítést a magyar fél is magáévá tette: nagyjá­
ból az 197ü-es évek elejére alakult ki a Japánnal szembeni új magyar ál­
láspont, amely az ideológiai szembenállás helyett szintén a „békés egy­
más mellett élés” lehetőségét szorgalmazta, a kölcsönös előnyök mentén
történő kapcsolatfejlesztésre, illetve a gazdasági és műszaki-tudományos
együttműködés fejlesztésére helyezve a hangsúlyt

5Í*MNL OL XIX-J-1-k KÜM 1 9 4 5 - 1 9 6 4 Japán adm. 2. doboz 4/i 2/42/49-2 K.eiw

Obuchi japán képviselő magyarországi tartózkodása. Obucsit mint a japán Országgyűlés
legfiatalabb (26 éves?) tagjai Dóra János, a magyar törvényhozás legifjabb (akkor negyvene­
dik életévében járó) képviselője fogadta Budapesten. 1999 nyarán felmerült a lehetősége
annak, hogy - a rá következő év tavaszán agyvérzésben elhunyt - Obucsi Kei zó immár
kormányfői minős égébe ti újból ellátogat Magyarországra, azonban erre az útra végül nem
került sor.
?D: M N I. OL X IX -J-1-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 3. doboz0054CS1 rlokió, 1964. ok­
tóber 30. Esusaburo Shiiua külügyminiszter meglátogatása.
KITEKINTÉS: „EZ LETT VOLNA AZ ELSŐ
JAPÁN AUTÓGYÁR EURÓPÁBAN*.
AZ 1968-1970-ES MAGYAR- JAPÁN
AUTÓIPARI TÁRGYALÁSOK TÖRTÉNETE

A magyar-japán kapcsolatokban a rendszerváltást követő évtizedekben

meghatározó jelentőségre tett szert a japán Suzuki atitógyár esztergomi
beruházása, mely napjainkra nemzetgazdasági jelentősége tett szert: 20
év alatt több mint 2 millió gépkocsi készült a gyárban, 45 országba ex­
portálják az itt készülő autókat, és a Magyar Szuzuki Zrt. kivitele adja
jelenleg az éves magyar exportteljesítmény 2%-át. A 2011. tavaszi f'uku-
simai hármas katasztrófa (ti. a földrengést követő szökőár hatására be­
következett nukleáris baleset) titáni rengéshullámok Magyarországon is
érezhetők voltak, nemcsak műszeresen és sxeiztnográfiailag, hanem
képletesen, a globális árupiac revén is: a katasztrófa után kialakult alkat­
rész-ellátási problémák miatt ugyanis több hónapig az addigi két műsza­
kos munkáról egy műszakosra kényszerült átállni az esztergomi gyár.
Fukusima hatására negyvenhárom éves mélypontra esett vissza a japán
autógyártás: 1968 óta nem regisztrált mélypontra csökkent 2011 tava­
szán az gépkocsieladások száma Japánban. Véletlen egybeesés, de 1968
volt az az esztendő, amikor megjelentek Európában az első japán autó­
gyárak. Napjainkban inkább a külföldi japán autógyárak bezárásáról ér­
keznek hírek, az elmúlt fél évszázad során azonban folyamatosan ter­
jeszkedtek, és érdekes azt látnunk, hogy már az első hullámban egész
Magyarországig ért a japán tapogatózás.5-'
Az 1960-as évek végén Magyarországon létesítendő japán autó-össze­
szerelő üzem létrehozásával kapcsolatos sikertelen tárgyalásoknak több
különböző, egymásnak némileg ellentmondó változata is ismertté vált.
A történeti irodalomban a Nissan Motor Co. Győrben létesítendő gyárá-

sy3 Tényszerűen iga./. Horváth Edének, a győri Rába Vagon- és Gépgyár igazgatójának a
fejezet címében szereplő idézete: valóban ez lehetett volna az első japán autógyár Európá­
ban, m ert a Toyota gyára a portugáliai Ovarban csak 1968-ban létesült (itt az első Toyota
haszongépjárművek csak 1971-ben gördültek le a futószalagról), mig az első japán személy-
autógyár Európában a Nissan I98ö-ban létesített üzeme volt az angliai Sunderlandben,
lásd Horváth 1990, 7 5 - 7 6

177
val kapcsolatos 1 9 6 8 -1 9 7 0 közötti előkészítő tárgyalások ténye Honvári
János 2005-ös gazdaságtörténeti áttekintésében jelenik meg először.594
Az azóta forrásokkal is alátámasztott kutatási eredmények mellett
ugyanakkor még számos kérdőjel maradt a történetben: több visszaem­
lékező ugyanis a Nissan helyett más japán autógyárakat (Honda, Toyota
és Mazda) nevez meg, más lehetséges magyar együttműködő partnert
(Csepel Autó) említ, illetve más helyszínre (Tatabányára, illetve Moson­
magyaróvárra) teszi a tervezett autógyárat.595 Amiben egyetértenek a visz-
szaemlékezők, az a Zsiguli-program miatti korabeli szovjet vétó, amely
megakadályozta az ígéretesnek tűnő együttműködés létrejöttét.596
A magyarországi autógyártás beindulásának nemrégiben ünnepel­
hettük a százéves évfordulóját - igaz ugyan, hogy ennek az évszázadnak
a felében egyáltalán nem készültek személyautók Magyarországon.597
1945 után a személygépkocsi olyan kiemelt hiánycikknek számított,
melynek vásárlóerő-szabályozását többek között a kötelező előtörlesz­
tés, a beszerzésinél jóval magasabb eladási ár, valamint az alkatrészeken
és az üzemanyagon érvényesített magas forgalmi adó révén sikerült biz­
tosítani. Ugyan a gépkocsi-ellátottság érezhetően javult (az 1956-ban en­
gedélyezett 9845 darabhoz képest - melynek csupán ötödé volt magán-
személyek birtokában - 1968-ra már 150 ezer autó volt forgalomban),
azonban még így is hatalmas kielégítetlen igény mutatkozott. Míg 1968-

Honvári 2 0 0 5 , 7 8 8 - 7 8 9 . Ehhez lásd még Szeghalmi 2012; W ínterm antel 2012;

Honvári 2013.
595 A Hondát Horváth Ede említi [Horváth E. 1990, Simon 1997), a Mazdát [és partne­
reként a Csepel Autógyárat) Berecz János (Berecz 2003), a Toyotát pedig Sűdy Zoltán
[Sűdy 200 9 ).
5%„Horváth Ede 1964-ben rég dédelgetett álmát, a személyautó-gyártási szerette volna meg­
valósítani: »A Hondát szerettem volna idehozni. Minden feltétel adott volt. Ez lett volna az első
japán autógyár Európában^. Mégis lett a jutalma, kizárták a párt központi bizottságából Az
oroszok pedig megcsinálták a Zsigulit!' Simon 1997; 9Magyar Honda helyett szovjet Zsiguli:
A KGST-szakosodás jegyében nem Magyarországnak jutott a személyautó ágazat, pedig a hat­
vanas években komolyan érdeklődtek külföldi autóscégek, ám amikora Rába mára megállapo­
dás küszöbén volt a Hondával, a Zsiguli-program miatt leállították a tárgyalásokat. A szovjet
beavatkozás miatt két évtizedes hátránnyal indulhatott az újkori magyar személyautó-gyártás,
csak 1992. március 13-án gördült le az első»Made in Hungary« Astra a szentgotthárdi szalag­
ról/'B oros 2010.
-97 Ehhez lásd Hídvéghi 2 0 0 5 ; Kozma 2 0 0 5 ; Bálint 2 0 0 9 . Az érdekesség kedvéért rög­
zítjük csupán, hogy a két világháború között a Magyar Általános Gépgyár járműveit, noha
kis példányszámban, de Wohl-MÁG márkanéven többek között Japánba is exportálták;
h ttp ://b u d a p e stcity .o rg /02-to rten et/B u d ap est-g y arai/M ag y ar-A ltalan o s-G ep g y ar-
hu.htm .

178
bán még csak 21 ezren, 1969-ben már 75 ezren, 1972-ben pedig már
105 ezren várakoztak a befizetett autóikra.59*
Külön állami vállalat, a Merkúr foglalkozott az autóforgalmazással, és
része volt a személyautóhoz jutás kérdése az aktuális ötéves tervnek is.
Mivel a KGST-n belüli gyártmányszakosodás értelmében Magyarország
autóbuszgyártásra509 rendezkedhetett be, a személyautókat döntően
szocialista, s kisebb részben, nyugati behozatalból kellett biztosítani.
A gépkocsi-ellátottság növelésére azonban az import fokozása mellett
több alkalommal felmerült már a hazai gépkocsigyártás hazai tervezésű
törpeautók tömeggyártása1’00 réven, illetve nyugati kooperációs alapon*01
történő bei ndításának lehetősége.
1968-ra kedvezően változott a hazai szabályozási környezet is; az új
gazdasági mechanizmus bevezetése eleve viszonylagos önállóságot biz­
tosított a kiemelt magyar nagyvállalatok számára, a tőkés országok vál­
lalataival folytatott termelési kooperációk ügyében pedig külön
MSZMP GB-határozat s született.602 Ugyanekkor a magyar-japán gaz­
dasági kapcsolatokban is páratlan felfutás volt tapasztalható, amit a
forgalom dinamikus növekedése*03 mellett jól példázták a magas rangú
japá n gazda sági. kü 1döttsége k ren dsz e rés m ag varor szági Iátóga tá sai is.MH
Ebben a légkörben került sor 1968. április 2 -9 . között, a Japán-Szovjet
és Kelet-európai Kereskedelmi Társaság (SOTOBO) alelnöke, Nitta Josi-

WBEddig 21 ezren várják az -új személygépkocsijukat. Páratlan roham a személy au Ló­

fronton. Népszabadság, 1968. március 30.: Személygépkocsi ellenében műbőr. A Chemo-
liiripex és a Graboplast üzletkötése a Hat, a Volkswagen és a Ford-gyárral. Népszabadság,
1969. december 3.
5*,J A 7. autóbuszexport ti magyar járműgyártás húzóágazata lett: a-/. Ikarus üzemeiből
több mint 3 0 0 ezer darab, 10 méternél hosszabb jármű került a világ 75 országába kivitel­
re. Az 1980-as évek közepére közel évi 14 ezer darabszámra felfutott gyártásával Magyar-
ország a világ legtermékenyebb autóbuszgyárának számítolt: csuklás buszból akkoriban
egyedül több épült itthon, mint Európa összes többi autóbuszgyárában együttvéve. Ehhez
lásd Karászy 20Ü5.
K:::: Az 1 9 4 5 -1 9 4 8 , illetve 1 9 5 4 -1 9 5 6 között folyt kísérletekről lásd Négy esi 2 0 0 4 .
öl>J 1 9 5 6 -1957-b en a Mogü.rt és a Symca, 19 5 7 - 1 9 6 2 között pedig az Országos Tervhi­
vatal és a Fiat között folytak ez irányú megbeszélések, lásd 1 Ionvári 2 0 0 5 .
* * MSZMP GB 1967. május 8-i ülése.
1960 és 1967 között 3 0 0 ezerről 7 millió USD-re, vagyis a 25-szörösérc nőtt a két­
oldalú forgalom volumene.
171'" 1963. július Rita mura Tok ut a ró a Japán-Szovjet és ICelet-európai Kereskedelmi
Társaság (SOTOBO) elnöke; 1964, november Koszaka Toku szabii ró vezette japán gazda­
sági kü ld öt ts cg; 1965. au gu s zt us K ita m u ra SOTO RO - el nö k; 19 (>7. sz epte mbe r Uno ke re s-
kedelmi és ipari miniszterhelyettes.

179
mi vezette tízfós japán delegáció egyhetes látogatására, melynek során
számos vállalati, kooperációs lehetőség merül fel a tárgyalásokon.™5
A küldöttséget fogadták Baczoni Jenő és Szalai Béla külkereskedelmi
miniszterhelyettesek, és Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara
elnöke.606
A Budapesten járt delegáció tagjai hazaérkezésüket követően jelzik a
tokiói magyar kereskedelmi kirendeltség vezetőjének, hogy több koope­
rációs projektet különösen érdekesnek tartanak, köztük az autógyártás­
ra vonatkozó elképzelést. Ennek hírére a HUNICOOP 1968. május 24-
én utasította a kereskedelmi képviseletet, hogy kezdjen tárgyalásokat a
Toyotával és a Nissannal. A kapcsolatfelvételre a források tanúsága sze­
rint ugyanakkor már eleve csak a Nissan céggel került sor, ahonnan au­
gusztus végén meg is érkezett a pozitív visszajelzés. A kedvező japán vá­
laszt ugyanakkor a Külkereskedelmi Minisztérium a kezdetektől fogva
bizonyos fenntartásokkal fogadta: kifogásolták a japán javaslat méretét,
valamint rámutattak a tervezett kooperáció tisztázandó kérdéseire: „a
cég évi 120 ezer d arabos kapacitású összeszerelő üzemről ír, a mi tudom á­
sunk és a Hunicoop inform ációja szerint az eddigi itthon folytatott megbeszé­
lések során 50-70 ezer d arabról vall szó. Nem világos előttünk az általunk
átveen dő gépkocsik szám a, az összeszerelt gépkocsik értékesítése, a vállalat
form ája, a tulajdonjogi viszonyok, az igényelt beruházás m értéke és ezen be­
lül a mi részesedésünk a beru házásból,^07
A minisztérium távolságtartó reakcióját - az augusztus végi csehszlo­
vákiai bevonulás ténye mellett - minden bizonnyal befolyásolta az az új
fejlemény is, hogy időközben, 1968. október 24-én Moszkvában a ma­
gyar kormány aláírta magyar-szovjet autóipari együttműködési megál­
lapodást.™* Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes ezért már

„ A közeljövőben Budapestre érkező'Nitta úr által vezetett *Econom icStudy Mission egyik

jó feladata, hogy az ipari együttműködési lehetőségeket nálunk a helyszínen tanulmányozzák \

M NL OL X lX -J-í-j KÜM 1968 Japán SZT 47. doboz 003 1 4 /3 . 1968. május 6. Külker, ki-
rendeltség jelentései, 0 0 2 4 3 4 /1 , 1068. június 10. Beszélgetés a Magyarországon járt japán
gazdasági küldöttség vezetőjével, Tokió, 1968, május 20.
I,ül>Kormányszintű japán gazdasági delegáció érkezett Budapestre. 'Népszabadság,
1968. április 3.; Jól együtt működhet ülik a harmadik piacokon. Magvar Nemzet, 1968. áp­
rilis 10.
tü7 MI\T. O l.X ÍX -J-l-j KÜM 19 6 8 Japán SZT 47. doboz 1968. szeptember 2 .1 0 5 5 /1 0 /
1968. Kooperáció a japán autóiparral,
“ “ MNT. OL XIX-J-1-i KÜM 1968 Szovjetunió SZT 83. doboz 0 0 3 2 3 7 /1 , 1968. au­
gusztus 27. A Magyar Forradalmi M unkás-Paraszt Kormány 3 3 2 /1 9 6 8 . sz. határozata a

180
 1968. szeptember olt'jói 1 óvatosságra intette a szabadságon itthon tartóz­
kodó Szigeti nagykövetet: „az elképzelések szerint 1972-től személygépkocsi
részegységeket szállítunk egy szovjet autógyár részére és ennek fejében gépko­
csikat veszünk át hazai értékesítésre. Figyelembe véve a korlátozott hazai je l
vevőpiacot a jap án ok által összeszerelt gépkocsikból átveendő darabszám
várhatóan nem képvisel szám ottevő volument. Az elm ondottak alapján in­
dokolt a tájékozódó jellegű tárgyalások rendkívül gondos és körültekintő
folytatása, kihangsúlyozva ennek kötelezettség nélküli jellegéLm9
A Magyarországon létesítendő japán, autó-összeszerelő üzem elképze­
lése sajátos módon már ebben a fázisban ki került a sajtóba: a Kjódó japán
hírügynökség részletes hírére az MTI is kénytelen volt elismerni a tár­
gyalások tényété'J0 A szivárogatással vélhetőleg a magyar szándék ko­
molyságát akarta tesztelni a japán fel, vagy egyben azt is, hogy a Zsigu-
li-programról létrejött megállapodás ellenére is fennáll-e a magyar szán­
dék a magyar-japán termelési kooperáció létrehozására,
A kezdeti bizonytalanságok ellenére 1969 folyamán a magyar kor­
mányzati apparátus evidenciaként kezeli a projektet, számos tárgyalási
előkészítő és kormányzati döntés-előkészítő dokumentum is tényként
számol a Nissannal közösen beindítandó magyarországi autógyártás ter­
vével Ezzel egy időben más nagy volumenű gépipari együttműködés is
kezdetét vette a relációban: a Tech női mpex és a Marti be ni között meg­
állapodás született arról, hogy két év alatt félmillió USD értékben prccí-

s/.ovj et-m agyar „FIAT" kooperációs megállapodásról. A nemzetközi szerződés szövegét

lásd Magyar szovjet kapcsolatok 1948-1970. Dokumentumok. Budapest, 1973, Kossuth,
4 4 8 - 4 5 1 . A /. egyezmény végrehajtásával összefüggő későbbi rendszeres problémák tükré­
ben különösen érdekesnek tűnik a 3. cikkely megfogalmazása: „a felek abból fognak kiin­
dulni., hogy a Magyarországról a Szovjetunióba kerülő komplettéló alkatrészek éves szállításai
és a Szovjetunióból Magyarországra szállításra kér ülő'személygépkocsik és az azokhoz szükséges
iurialék-alkairészek éves szállításai azonos értékűek lesznek7
rjL:üM NL O L XIX-J-1-j KÜM 1968 Japán SZT 47. doboz 1 /0 0 5 5 /1 0 /1 9 6 8 . 1968. szep­
tember 2. Bíró elvtárs útja Japánba, japán akcióprogram, Szigeti elvtárs látogatása Szalai
elvtársriák
tiIUA Kjódó hírügynökség tokiói jelentése: Japán autógyár Budapesten? Magyar-japán
autóipari tárgyalások. Magyar Hírlap, 1968. szeptember 17. A tárgya Iásokról hírt adott az
amerikai szaksajtó is: „A Hungárián trade mission to Tokyo has proposed the assembly in To-
kyo of knock ed-doivn Nissan cars, fór sale in Hungary and other Danubian countries7 The
American Revieiv ofEast-West Trade. 1968. Vol 1 :6 6 .; „The ambition of Japan is quite abvio-
tts, rhat is, to use every means fór a break-through on the EastEuropean markét. This is dearly
indicated in rhe plán, fór example, according to which the Nissan Motor Co. is to establish an
assembling plánt is Buda pes t.’ H ungarian Si tua tion Repor r/8 0 . 2 £>ecembe r 19 6 8 .3 .

181
ziós szerszámgépet vásárol a japán fél Magyarországtól/11 a Nissan pedig
felajánlotta, hogy motorokat szállítson 1 tonnás kisteherautók magyar
gyártásához. Az év folyamán sorra került két szakminiszteri látogatás
- Bíró József külkereskedelmi miniszter 1969, áprilisi tokiói, illetve
Óhira Maszajosi japán kereskedelmi és ipari miniszter októberi buda­
pesti útja —során is szerepelt a napirenden a közös autóipari kooperá­
ció kérdése.
A projekt konkrét tartalmában azonban továbbra is lényegében elbe­
szélt egymás mellett a két fél. A Nissan kezdetben még vállalta, hogy a
Magyarországon készülő gépkocsikat saját értékesítési hálózatán ke­
resztül Nyugat-Európában értékesíti, azonban a későbbiekben már
nem m utatott hajlandóságot a harmadik piaci értékesítés kockázatá­
nak vállalására és „most m ár csak abban érdekelt, hogy technikai segítséget
nyújtson egy esetleges önálló m agyar személygépkocsi-gyártás megvalósításá­
hoz". A kiinduló javaslat szerint 1 millió USD beruházással, havi 2 0 0
autó összeszerelése képes üzem létesült volna a belföldi szükségletek fe­
dezésére, amit egy későbbi fázisban újabb 1 M USD beruházással 2 0 0
db/hó kapacitású kisteherautót (60%-ban exportra) összeszerelő üzem
követett volna. Az átdolgozott javaslat szerint első ütemben 5-7 év alatt
évi 7500-ről 3 0 ezer darabra futott volna fel a termelés. Az üzem létesí­
tése 42 M USD beruházást igényelt volna, melynek csak a felét biztosí­
tották volna japán tőkéből, és az értékesítés KGST-országokban vagy ha­
zai piacon történt volna, A második lépcsőben további 21 M USD be­
ruházással évi 63 ezres darabra bővült volna a magyar-japán autógyár
kapacitása. A különböző elképzeléseket nem sikerült áthidalni az 1969.
december 1—11. között Magyarországon tartott tárgyalásokon sem.612
1970 tavaszára magyar oldalon érezhetően lanyhul a lelkesedés, a bel­
ső döntés-előkészítő anyagok már egyre pesszimistábban nyilatkoznak a
japán kooperációs lehetőségről: Jly e n körülm ények között a m a g y a r-ja ­
pán személygépkocsi kooperáció lehetőségei ebben az összefüggésben szá­
munkra érdektelenekU 13 Igaz, ezt a japán féllel senki nem hajlandó közöl-

h1' Három hét Japánban. Magyar Nemzet, 1969. január 31.

Í1ZHonvári 2013.
M N L CL X IX -G -3-b Külkereskedelmi Minisztérium, visszaminősített T Ű K iratok
2. doboz 1 9 7 0 .003 9 3 /1 3-ig m agyar-japán ga/.dasági kapcsolatok alakulása, NGKB előter­
jesztés.

182
ni, ehelyett megkezdődik a sajtóban való üzengetés és a másik fél hibáz-
tatása.614
A projektötlet iránt 1970 nyarára enyészik el teljesen az érdeklődés:
ANisscm-ék fen d jav aslata alapvetően eltér a korábbi állásponttól, mert ön­
álló m agyar személygépkocsi gyártás megteremtését célozza, melynek értéke­
sítési kockázata értelemszerűen a m agyar félre hárulna. A kapcsolatos be­
ruházási költségek lényegesen m eghaladják korábbi elképzeléseket (évi
120.000 gépkocsi összeszerelése cca 25 millió dolláros beruházással). Ilyen
körülmények között - megítélésünk szerin t- a jap án kooperációs személygép­
kocsi összeszerelési elgondolás aktu alitását vesztette. Fentieket előzetes tájé­
koztatásként közöljü k A K G M ezzel kapcsolatos végleges álláspontja még
nem került írásban kidolgozásra, inform ációink szerint azonban a tárgyalá­
sok érdem i folytatását nem látják célszerű nek*'*
S míg a magyar fél a projekt csendes kimúlására szavaz, a nyugati saj­
tóban és szakirodalomban később számos híradás jelenik meg, melyek a
magyar-japán autóipai kooperáció kudarca mögött szovjet vétót sejte­
nek.*10 A korabeli hazai szereplők közül is többen utalnak kifejezett
moszkvai tiltásra a projekt lefújása kapcsán későbbi visszaemlékezéseik­
ben. Berecz János például így emlékezik: „A 70-es évek elején majdnem
m egállapodás született a M azda és a Csepel Autógyár között egy autó össze­
szerelő üzem. beindításáról M agyarországon. A ztán ezt m egakadályozta a
gazdasági vezetés, nehogy a szocialista országok gépkocsigyártásának kon­
kurenciája keletkezzék n á lu n k .^ 7

b}4„The Jíq/anesc NISSAN Motor Companysaid today it was negoiiaíingto butid its cars in
Hungary. A NISSAN spokesman said the company ivas a írniling a reply from the H U govem
ment to ciproposal thai itshould form a jointfirm with the state-run I hingarian Raiíway Vehic-
le Vaciory ’R á b a Japanesenegotiating with H U to bulid a.uios. Tokyo, May 11, 1970, Reu­
ters; Egy kérdőjeles hír margójára. Mag var-japán közös autóipari vállalkozás? Magyar
Hírlap, 1970. május 13.
bl5 MNL OL XIX -G -3-b Külkereskedelmi Minisztérium, visszaminősített T Ű K iratok
2. doboz 1 -0 0 1 2 1 /5 /1 9 70 KKM feljegyzése a Paveb Károly kereskedelmi tanácsos részére.
Tárgy: Személygépkocsi összeszerelő üzem.
tlöI-Iarinan 1974, 55.; Bhaskar 1980, 272.; Hármán 1983, 48. Figyelemre méltó, hogy
mind a három idézet Magyarországon meghiúsult Honda-kooperációról tesz említést!
617 Berecz 2 0 0 3 , 33 4. Egy másik visszaemlékezés szerint: nA magyarországi japán autó­
gyártás nem volt Teljesen új gondolat. Csak szájhagyomány útján tudok róla-így akár legenda
is lehet hogy a magyar vezetés 1967 körül a Toyotával tárgyalt egy autógyár létesítéséről,
amelyet a Fiattal akkoriban szerződést aláíró (s ennek alapján a Lada-programot elindító) szov­
jet kormányzat tiltott meg/Sűdy 2 0 0 9 .

183
 Egyértelmű forrás hiányában nehéz tisztán látni a tekintetben, hogy
érkezhetett-e ténylegesen valódi moszkvai tiltás a Nissan-prujekt kap­
csán, vagy a hazai gazdasági vezetés önkorlátozása*lfí miatt nem került
sor az amúgy is döcögősen haladó tárgyalások folytatására, belső szintű
beavatkozást sejtet ugyanakkor az az eljárás, amely még azt sem tette
lehetővé, hogy hivatalosan is pont kerülhessen a több mint két éven ke­
resztül vizsgált projektterv végére: az MSZMP Gazdaságpolitikai Bi­
zottságának 1970. augusztus 24-i ülésén ugyanis végül nem került meg­
tárgyalásra - ti. a napirendi pont még az ülés előzetesen el készített em­
lékeztetőjéből is törlésre került - Horgos Gyula könnyű- és gépipari
miniszternek az az előterjesztése, melyben a tárca a Nissan javaslatainak
elutasítására és a tárgyalások lezárására tett javaslatot/'19
A magyar-japán autóipari együttműködési lehetőség leállítása mö­
gött persze meghúzódott a magyar gazdaság egy megoldandó, rendszer-
szintű hibája: a külföldi (tőkés) partnerrel alapítandó közös vállalatokkal
összefüggő szabályozás tisztázatlansága. A Nissan-tárgyalások során
ugyanis visszatérő problémaként jelentkeztek alapvető elvi jellegű kér­
dések: a magj'ar vezetés nem rendelkezett stratégiával és világos szándé­
kokkal arra nézve, hogy kívánatos-e egyáltalán japán tulajdonban lévő
termelőeszközt Magyarországon működtetni? Ha igen, milyen jogi és
törvényes keretek között üzemeltethető, irányítható az üzem közös ve-'
zetéssel? Milyen pénzügyi rendelkezések biztosíthatják a partnerek
anyagi érdekeit? A megoldatlan vagy felemás szabályozás ellenére a tőkés
ipari kooperációk mégis egyre elterjedtebbek lettek, 1 9 6 9 -7 0 folyamán
fejlett tőkés országokkal és Jugoszláviával 63 kooperációs megállapodás
jött létre, ennek 75%-a a gépipar terü letén /Zü
A Japánnal létesítendő autóipari együttműködés ötlete tucatnyi alka­
lommal visszatért 1970 és 1990 között. A számtalan formában és külön­
böző potenciális partnerekkel megvalósítandó projekt lehetőségek közül
csak néhány példát eml (tünk meg: a Hód gép 1 9 8 4 -1 9 8 7 között tárgya-

hls Erre utal példul Horváth Ede: „Kimentünk Japánba - 1forgós miniszter tiltakozása el­
lenére hogy megnézzük az autógyártást Láttuk, hol tartanak: az autógyárak, mint a pati­
kák. Amikor hazaértünk, Horgos azt mondta, álljunk le az egésszel, mert a szovjetek megvették
az egyik FIAT kocsit és 100 százalékig ki tudják elégíteni a magyar igényeket is. Ez volta Zsigu­
lié’ Simon 1990.
17'qMÓL M-KS-288T5 cs-187. jegyzőkönyv a Gazdaságpolitikai bizottság 1970. au­
gusztus Z4-i (12.) üléséről.
20Tájékoztató a Gazdasági Bizottság 1970. december 9-i ülésérőlr 5. pont: Termelési
kooperációk a fejlett tőkés országokkal, valamint Jugoszláviával.

184
lásokat folytatott a Toyotával és a Mitsubishivel kisméretű városi sze­
mélyautó összeszerelésére, és néhány kísérleti példány is készült a japán
motorral felszerelt járművekből, ugyanígy sor került 1987-ben néhány
Isuzu motorral ellátott Ikarus 506-os kisbusz próbagyártására. A Suzu-
kival a tárgyalások már az 1980-as évek közepétől folytak - meglehető­
sen vontatottan, időnként már a politikai kapcsolatokat is károsan befo­
lyásolva621 - a végül csak a rendszerváltást követően megalakult későbbi
esztergomi gyár létrehozásáról. Tálán kevésbé ismert, hogy ezzel párhu­
zamosan 1 9 8 7 -1 9 9 0 között magyar vezetők a Nissan, a Toyota, a Mi­
tsubishi, illetve a Daihatsu japán autógyárakkal is folytattak - a többi
nyugati relációban folytatott hasonló megbeszélésekkel, és természete­
sen egymással is rivalizáló622 - puhatolózó jellegű tárgyalásokat.

n2] „A PB 1985. augusztusi idevágó, valamint a Gii 10793/85 sz. határozata ellenére két év
óta az ajánlat kérdésében döntés még mindig nem született. A japán üzleti körök szerint a döntés
tludázódása, igényeink és kívánságaink gyakori módosítása kedvezőtlen hatást gyakorolnak a
magyar-japán magas szintű politikai érintkezésre is,. Na haszoné miniszterelnök ez év januári
kelet-európai utazásával összefüggésben erre utaltak is a japánok/ M N L O L X lX -J-l-i KÜM
1968 Japán SZT 1987/68. doboz Mag var-ja pán személy gépkocsi kooperáció.
62?Koltay-Br<xly 1 9 8 9 ,9 7 .

185
ÖSSZEGZÉS

Nem kétséges, hogy a magyar-japán diplomáciai kapcsolatoknak a két

világháború közötti évtizedekben igen szerény volt a jelentősége. A relá­
ció súlytalanságát a szakember szeme előtt természetesen nem fedheti
el a tengelyhatalmi szövetségi rendszernek a sajtóban és a politikai nyi­
latkozatokban megjelenő képe: a látványosan bővülő kulturális csere-
kapcsolatok, a turisztikai hivatali apparátus által a visszatéri felvidéki és
észak-erdélyi területeken szervezett japán propagandarendezvények, a
túrán izmus még napjainkban is fel-felbukkanó délibábos mítosza, s vé­
gül a még szerény diplomáciai eszköztárral sem rendelkező Szálasbre-
zsim Japánnal kapcsolatos vágyképei is. Az 1945 előtti „szoros magyar­
japán viszony" illúziójának fenntartásában úgy véljük, hogy a népbírósá­
gi perekben felmerülő japán utalások vagy a rendeletileg beül lőtt
„fasiszta" kiadványok között felsorolt japán vonatkozású művek révén
szerepe volt a második világháborús összeomlást követő szovjet izá-
lásnak is.
A világháborús évekre a magyar-japán kapcsolatok ezért az 1920-as
és 1930-as évekhez képest jelentősen átalakultak: a bilaterálisán teljesen
politikamentes relációt a jelszavak szintjén szorosnak tűnő szövetségesi
viszony váltotta fel, a korábbi vérmes gazdaságpolitikai elképzeléseket
keresztülhúzták a hadigazdasági körülmények, és érdemi érintkezés
alapvetően csak a kultiira, valamint technikai szinten a szovjctellcnes
hírszerzési együttműködés terén tudott kibontakozni. A tengelyhatal­
mi együttműködés 1 9 3 9 -1 9 4 5 közötti időszakában a szövetséges Japán
látványos protokolláris elemekben és a kötelező üres szólamok szintjén
jelent csak meg a magyar külpolitikában, és a japán oldalon is csak a két
tengelyhatalmi szerződéshez csatlakozó Magyarország tudta néhány pil­
lanatra magára vonni a japán politika és a közvélemény figyelmét
Reméljük, a Horthy-kori kétoldalú érintkezés összetevőinek, majd a
Szálasi-puccsot követő diplomáciai vesszőfutás történéseinek bemutatá­
sával sikerült láthatóvá tennünk a ritka felsőszintű érintkezések koráb-

187
bán sosem látott magaslatokba emelkedő szólamai mögött rejlő valódi
kapcsolati hálót/ és kimutatnunk azt a tematikai (illetve japán részről
részben személyi) kontinuitást, amelynek révén a magyar-japán viszony
továbbélhetett és űj lendületre kaphatott a hidegháborús szembenállás
- természetesen különböző intenzitású - évtizedeiben.
A tokiói magyar követség .1944 utáni működésének bemutatásával
úgy véljük. Hogy sikerült új információkkal gazdagítanunk azt a képet,
melynek segítségével megítélhető a német megszállást követően is az ál­
lomáshelyén maradt magyar követ., Végh Miklós tevékenysége. Koráb­
ban nem volt ismeretes ugyanis, hogy a tokiói követség megtagadta az
együttműködést a hungarista bábkormánnyal, és Tokióban maradva a
magyar diplomaták - többek között a sanghaji magyar zsidóság vonatko­
zásában - fontos embermentő tevékenységben tudtak közreműködni.
Korábban is ismert volt az a tény, hogy a Magyar Népköztársaság és
Japán közötti diplomáciai kapcsolatok felújítására 1959, augusztus vé­
gén - a két ország prágai nagykövetségén folytatott egy hónapos szakér­
tői tárgyalásokat követően jegyzékváltással - került sor, s a következő év
folyamán Budapesten és Tokióban is újból megkezdték működésüket a
külképviseletek, kezdetben követségként, majd a diplomáciai kapcsola­
tok szintjét 1964-ben emelte a két ország kölcsönösen nagykövetire. Sa­
játos ugyanakkor, hogy az ismert eseménytörténet ellenére —ahogy ezt
bemutattuk - a hazai történeti szakirodalomban eddig szinte kivétel
nélkül tévesen adatolják a kapcsolatok felújításáról és a külképviseletek
újra nyitásáról szóló történéseket.
Ráadásul eleddig még nem kerültek bemutatásra ennek a kapcsolat-
felvételnek már az 1950-es évek elejétől kiinduló előzményei/ így példá­
ul a pártvonalon és a „haladó" tömegszervezetek útján/ illetve a külke-
reskcdclemi, kulturális és sportterülcten folyó érintkezések, valamint a
viszony normalizálásának konkrét diplomáciatörténeti részletei és bel-
ső/külső mozgatórugói. - így e relációnak a hidegháború nagyhatalmi
diplomáciájához való kapcsolódása - sem.
Köztudott, hogy a második világháborút követően a tengelyhatalmi
szövetségi rendszerben egy oldalon álló két ország 1945-ös vereségüket
és megszállásukat követően a vasfüggöny két külön oldalára került. Ez
természetesen azt is jelenti, hogy ha nagyhatalmi erőtérben vizsgáljuk a
Magyarország és Japán közötti kapcsolatokat, akkor immár a két szem­
ben álló szuperhatalom egy-cgy (persze a saját szövetségi rendszerén be­
lül kezdettől fogva különböző fajsúlyú) „csatlósa" közötti viszonyrend­

188
szerről beszélhetünk, mely tény meghatározó befolyással bírt a ma­
gyar-japán relációban a hidegháborús évtizedek alatt bekövetkező
mindennemű változásra.
A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok 1945 utáni normalizálásá­
nak összetevőit keresve leszögezhetjük, hogy ami a szuperhatalmakat
illeti, a szovjet és kínai jóváhagyás mellett zajló kapcsolatfelvétel Moszk­
va szempontjából egyrészt mérősített az éppen zajló szovjet-japán ren­
dezés folyamatára, másrészt a „konstruktív lo ja litá sje g y é b e n jól de­
monstrálta a kelet-európai államoktól elvárt „aktív külpolitika" doktrí­
nának való magyar megfelelési szándékot is. Ha hihetünk egy elejtett
japán megjegyzésnek, akkor az Amerikai Egyesült Államok eleinte,
amíg a magyar-japán kapcsolatok elmélyítése nem esett egybe az érde­
keivel, fékezte a kapcsolatfelvételt. Támogatta viszont akkortól, amikor
a kádári Magyarország és a „japán imperializmus papír tigrise" között
élénkülő külgazdasági kapcsolatok már beleillettek a kommunista tömb
alávetett országainak a felszabadítása helyett immár a szovjet gazdasági
függésből történő fellazítását célzó - 1958 májusában-júniusában el­
határozott - amerikai törekvésekbe.61^ Ez annál inkább is így lehetett
m ert Washingtonban abban bízhattak, hogy a reményekhez képest jó­
val szerényebb gazdasági eredmények majd segítenek a Moszkvával
szemben táplált túlzott japán i várakozások lelohasztásában.
Sporthasonlattal élve: a hidegháború időszakában a szuperhatalmak
főtáblás rangadói mellett a szemben álló tömbök különböző súlyú szö­
vetségesei közötti közvetlen, „kispályás" találkozókra is sor került ter­
mészetesen. Ügy véljük, hogy ha ilyen perspektívából, a nagyhatalmi,
törekvések biztosította mozgástéren belül vizsgáljuk e kétoldalú reláció
helyzetét, leszögezhetjük: a magyar-japán kétoldalú kapcsolatok szoro­
sabbra fűzése a partnerállamok körének bővüléséből fakadó általános és
kölcsönös (például a különböző EKSZ-testületekben realizálható) diplo­
máciai előnyökön, vagyis a diplomáciai mozgástér növelésén túlmenően
mindkét ország számára külgazdasági megfontolásokkal is indokolható
volt. Magyar részről a kereskedelemfejlesztési elképzelések és a deviza-
bevétel növelésének szükségessége nyomtak sokat a latban, a japán fél
pedig eleinte elsősorban az embargós kínai árukhoz való könnyebb hoz­
záférés miatt látott lehetőséget a magyar relációban.

c2J Be kés Cs. 2011. 112.

^ Borhi 2000.. 1 9 8 -1 9 9 . és 227/14. j.; Uő 2015, 1 7 6-183.

189
 Fontos kiemelnünk, hogy a kapcsolatkeresés magvar-japán vonalon
már jóval 1956 előtt, lényegében a japán szuverenitás 1952, áprilisi visz-
szaszerzését követően megkezdődött, de eseti puhatolózásokra ezt meg­
előzően is sor került. És ez még inkább így történt az 1954 körüli hideg­
háborús enyhülés időszakában, amely jöl tetten érhető volt a japán relá­
cióban is, A diplomáciai kapcsolatok rendezéséhez kellő ösztönzést
jelentett a más-más okból, de mindkét felnek fontos külkereskedelmi
forgalom beindulása és fokozatos felfutása. S bar a japán-szovjet kiegye­
zés 1956 nyarára megteremtette a magyar-japán közeledés nagyhatal­
mi feltételeit, a pár hónappal később kitört magyar forradalom jelentő­
sen lelassította a kapcsolatfelvételt, és a szocialista tömb többi országá­
hoz képest ekkor elszenvedett hátrányunk lényegében a Kádár-korszak
végéig megmaradt.
Hangsúlyoznunk kell Száll József pekingi magyar ügyvivő 1956. ok­
tóberi-novemberi tokiói tárgyalásainak diplomáéi atörténeti jelentősé­
gét, vélhetőleg ez volt ugyanis az egyetlen olyan eset, amikor egy vezető
beosztásit magyar diplomata rutinszerű hivatásos tárgyalásokat folyta­
tott egy nyugati országban a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok
fejlesztéséről a forradalom kellős közepén.
Emellett jelentős magyar sikernek tekinthetjük azt, hogy a magyar­
japán diplomáciai kapcsolatok 1959-es rendezését az 1956-os forrada­
lom leverése miatt a nyugati államok által kirótt büntetési időszak kellős
közepén - jó három évvel a diplomáciátörténetben csak magyarkérdés­
ként elhíresült kényszerű diplomáciai elszigeteltség 1962 legvégén be­
következett feloldása előtt - sikerült elérni. Akkor is így van ez, ha eb­
ben vélhetőleg a japán diplomáciai gépezet pragmatizmusa játszotta a
legnagyobb szerepet: Magyarország ugyanis 1956 miatt lecsúszott
ugyan a japán diplomáciai viszony rendezésére a szocialista tömb orszá­
gai közül 1957-ben elsőként lehetőséget kapó lengyel-csehszlovák cso­
portból, így kézenfekvő volt a japánok számára, hogy - az amúgy nyuga­
ti diplomáciai karanténba zárt - magyar felet a következő körbe, a ro­
mán-bolgár páros mellé sorolta.
A gazdasági kapcsolat fokozatos erősödésével, illetve hazánknak a
nyugati tőkére és technológiára való ráutaltságának nőve kedésével pár­
huzamosan a viszony magyar részről fokozatosan és jelentősen megsza­
badult az ideológiai kölönctől, s ahogy ritkábbak lettek a japán fasizmus
cs fegyverkezés veszélye elleni kirohanások, Japán a hazai döntés-előké­
szítő anyagokban és a sajtóban, már nem a távol-keleti agresszió újjáclcdé-

190
sének fészkeként, hanem egyre inkább mint a technológiai fejlődés min­
taországa jelent meg.
Itt jegyezzük meg, hogy a szocialista tömbön belüli munkamegosztás
részeként a magyar diplomácia és külkereskedelem számára japán vona­
lon is kiemelt feladatot jelentett a COCOM tiltólistán szereplő fejlett
nyugati elektronikai és ipari technológiák [többek között integrált áram­
körök, félvezetők, nagy teljesítményű számítógépek stb.) megszerzése, s
ebben a magyar törekvésben számos japán nagyvállalat már az 1960-as
évektől hálás partnernek bizonyult. Amerikai részről többször Tokió
szemére is vetették, hogy 1952-es csatlakozása után a szigetország jelenti
az egyik leggyengébb láncszemet a nyugati embargós rendszerben, amit
egyaránt jól példáz az elhiresült Toshiba-botrány, vagy az a washingtoni
vád, hogy míg az Egyesült Államokban egy időben több mini ötszáz ex-
portellenőr ügyködött a COCOM rezsim fenntartásán, addig Japán
ugyanekkor összesen két főt foglalkoztatott hasonló munkakörben/’-5
Az amerikai panasz megalapozottságát jól jelzik a tokiói kereskedel­
mi kirendeltség diadalmas beszámoló jelentései is: „A rend kedvéért rá­
mutatok a rra , hogy elektronikus iparunk szám ára rendszeresen kapunk tar­
tozékokul, HL produktív alkatrészeket japán partnereinktől A legnagyobb
kereskedelm i h á z a k többsége az eddigi tapasztalat szerint nem vonakodott
á tló i hogy a részünkre szükséges és tilalmi (C O C O M ) listán szereplő cikke­
ket belföldi forgalom ban, Yen fizetés ellenében a d ja át kirendeltségünk­
n ek/*7* „Nem egyszer tapasztal luk - és az utóbbi 1-2 évben egyre g y akrab­
ban - hogy a jap án cégek a bennünket érdeklő, az embargó-listán szereplő
cikkeket m ind szélesebb skálán kezdik - persze konkrét érdeklődésünk esetén
- ajá n la n i Ezek az akciók természetesen még nem. hivatalos jóváhagyással
bonyolódnak, a jap án cégek m aguk is fe d ik ezt a tevékenységüket és szinte
minden esetben ók m aguk kérik a. részünkről való titoktartást. A jap án nagy
cégek egy jelentős része nem csak a konkrét üzlet reményében hajlandó enged­
ményt tenni az embargó rovására, de az ilyen értelmű üzleti tevékenysége tük­
rözi azt a ki-nem-mondott igyekezetét is, hogy: elszakadni a világpiac szem­
pontjából részére hátrányos am erikai megkötöttségektől; gyorsabban növelni

h25Ehhez lásd Bertsch 1988.

O L X T X -J-H KOM 1968 Japán SZT 47. dobo/. 003 1 4 /3 . Külkereskedelmi ki-
rendeltség jelentései, Tokió, 1968. április 24. Embargós cikkek szállítása Japánból.

191
az önállóságot, pontosabban: a patent-önállóságot; hogy az újabb profitlehe­
tőséget biztosító, eddig még érintetlen piacokon őlehessen az első.**27
A hatvanas években a reláció egészét egy a kádári Magyarországra
más vonatkozásban is teljességgel jellemző kettősség határozta meg: míg
politikai síkon a magyar fél az ideológiai szembenállásból fakadó küzde­
lem szükségességét hangsúlyozta, addig külgazdasági téren a nagyfokú
pragmatizmus volt a jellemző. Hasonlóan ahhoz, ahogy eleinte magát a
külpolitikát is Moszkva fullasztó fölénye és a szocialista internaciona­
lizmus ideológiai lózungjaiban egyaránt testet öltő követelményei mo­
tiválták, míg később a nemzeti érdek mind hatékonyabb érvényesítése
mozgatta a magyar külkapcsolatokat, és ez többek között a külgazdasá­
gi előnyökre való törekvésben, a „külkereskedelem által vezérelt előre­
menekülésben" öltött testet.626
Az 1 9 5 6 -1 9 6 4 közötti magyar-japán politikai érintkezésen belül a
„haladó" kapcsolatok előzőekben bemutatott túlsúlya láttán elmondha­
tó, hogy japán vonalon bizonyosan nem sikerült érvényesíteni az SZKP
X X . kongresszusa hatására az 1956-os budapesti misszióvezetői érte­
kezleten is deklarált diplomáciai irány- és stílusváltást, mely a tőkés or­
szágokban a befelé forduló és kizárólag baloldali kapcsolattartás helyett/
mellett a kormányzó erőkkel való kapcsolattartást jelölte meg fő feladat­
ként.62"
A politikai kapcsolatok fejlesztését Budapestnél pragmatikusakban
szemlélő Csatorday Károly követ is már első összefoglaló jelentéseiben
igyekezett felhívni küldő tárcája figyelmét arra, hogy az esetlegesen zaj­
ló, látszólag talán élénknek tűnő politikai érintkezés szinte kizárólag a
haladó japán tömegszervezetekre vagy a japán kormányzattal szembeni

1,17M NL OL XlX-.Ll-j KOM i 968 Japán SZT 47. dohoz 68-5 0 0 3 1 4 /7 Kereskedelmi
ki rendeltség jc lenié sniásolatai, Biencrth János kereskedelmi tanácsos levele Dicncs Béla
vezérigazgató et. kezéhez, F.gyesült Izzólámpa és Villamossági Rt, Tokió, 1968. december
2. SZT, 25/68.
Í,2STőkés 1 9 9 8 ,3 8 . és 445.; Pritz 2010. A szakíród a lom egyébként már bőségesen doku­
mentálta, hogy az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus előzményei 1953 után
kimutathatóak.
fe29Több ilyen önkritikus értékelés olvasható tokiói jelentésekben is: ffA Magyarorszá­
gon járt küldöttségek vagy haladó tömegszerve "etektől vagy a kormánnyal szembeni ellenzéki
csoportokból kerültek ki. Ugyanakkor törekednünk kell hivatalos vonalon is kapcsolataink ja-
yztásara AVINL OL XIX-J-1-j KÜM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 2. doboz 4/b f 196U. november
30. Tokió, 5 8 /1 /1 9 6 0 . M agyar-japán kapcsolatok. „Figyelmet fordítunk arra, hogy kapcsola­
taink minél sokoldalúbbak legyenek és ne kizárólag a pártra támaszkodjanak.* M N L OL
X ÍX -J-4 5 1960. december 2. 1 51/1960 Tokió, A követség munkája.

192
ellenzéki csoportosulásokra korlátozódik.1b3QA misszióvezető javaslatai­
ban a parlamentek közötti együttműködés és a testvérvárosi kapcsola­
tok beindítását is szorgalmazta, azonban a magyar vezetésben ekkor
még munkált az ideológiai megközelítésből fakadó tudathasadásos álla­
pot, és annak ellenére elzárkózott a politikai viszony szorosabbra fűzé­
sét célzó japán javaslatoktól, hogy közben például feltett szándéka volt a
diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szintre történő emelése.
Míg 1945 előtt a magyar-japán bilaterális kapcsolatokat a ncmel-ja-
pán viszony determinálta, addig 1945-öt követően a reláció alakulása
természetesen leginkább a mindenkori szovjet-japán, illetve japán-
arnerikái viszony függvénye volt. Budapesten főleg persze ez utóbbi füg­
gőségi viszonyt, Japán „am erikai alávetettségét* hangsúlyozták: „a m a­
gyar-japán kapcsolatok alapvető jellemzője - jap án oldalról - az a körül­
m én y h o g y függvényéi az am erik a i-m a g y a r kapcsolatok a la k u lá sá n a k
A japán közeledést fő vonatkozásban a m ag y ar-am erikai kapcsolatok fejlő­
dése egyenes következményének lehet m on dan i0.631
Magyar szempontból az 1950-es években a szovjet-japán normalizá-
ció eleve erőteljes katalizáló hatást jelentett; az idelátogató japán dele­
gációk szinte kivétel nélkül a Szovjetunió felkeresése után látogattak el
Magyarországra (ráadásul sok esetben úgy, hogy Moszkva után több ki­
sebb csoportra oszlott az eredeti küldöttség, és a kisebb csatlósokhoz már
csak az eredeti küldöttség egy-egy részdelegációja ment tovább). Ugyan­
így, az amerikai megszállással egyidejűleg Japánban betiltott magyar ba­
ráti társaság is a Szovjet-Japán Baráti Társaság fiókszervezeteként és a Ja­
pán Szocialista Párt bábáskodása mellett kezdte újból működését Tokió­
ban (ráadásul részben a háború előtti személyi összetételben). A vizsgált
időszakban magyar részről a szovjet ráhatást a kapcsolatfelvétel 1956-os
kezdeményezésénél, majd a politikai kapcsolatok fejlesztésének az 1960-
as évek elején tanúsított visszafogásában, japán részről pedig az amerikai
beavatkozást a diplomáciai képviseletek szintjenek nagyköveti rangra tör­
ténő emelésénél érhetjük tetten. A magyar-japán normalizáció lépéseit
emellett szoros figyelem övezte Pekingből is, ez legközvetlenebbül Kádár
János 1956. szeptemberi pekingi látogatása során volt érezhető, amikor a

Ö3ÜMNLOL. XIX-1-l-j KUM 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 2. doboz 4/b f 5 8 /1 /1 9 6 0 Magyar ■

japán kapcsolatok. Tokió, 1960. november 30.
631 M N L O L X IX -J-l-jK Ü M 1 9 4 5 -1 9 6 4 Japán SZT 1. doboz 1/a 0 0 2 3 8 4 /5 /1 9 6 4 Japán
bel- és külpolitikája, gazdasági helyzete és kapcsolatainak alakulása Magyarországgal.

193
kínai fél egyenesen megvétózta a Tokióba küldeni tervezett magas rangú
budapesti főtárgyaló személyét.
Ami a diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szintre történő emelését
illeti, érdemes megemlítenünk, hogy noha ezt a lépést Magyarország az
1959. augusztusi megállapodás óta folyamatosan szorgalmazta, a belső
külügymimsztérmmi anyagokban azonban mégis következetesen japán
kezdeményezésnek aposztrofálják a követi kapcsolatok szintemelésének
szándékát. A nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatok 1964-es létre­
jöttével a magyar-japán viszony normalizálását követően nem sokkal
teljesült tehát a magyar külügyi vezetés egyik fontos relációs célkitűzé­
se, és a „békés egymás mellett élés" légkörében megnyílt a lehetősége
a kétoldalú viszony további elmélyítésének.1ü3- Szembetűnő, hogy már a
kezdeti időszakban megjelenik több, a későbbi évtizedekben a kétoldalú
gazdasági kapcsolatok meghatározó pilléreit jelentő együttműködési te­
rületnek a gondolata. így már 1956-ban a japán hitelfelvételnek,633 vagy
már 1968-ban egy Magyarországon létesítendő japán autó-összeszerelő
üzem létesítésének a gondolata.

t,?:ZJóJ példázzák ezt a lmlügy miniszterek és a kü[gazdasági tárcák vezetőinek kölcsönös

látogatásai: 1967: Miki Takeo kiilügy miniszter látogatása Budapesten, 1969: Bíró József
külkereskedelmi miniszter Tokióban, illetve Óhira Maszajosi ipari és kereskedelmi m i­
niszter látogatása Budapesten, 1973: Péter János külügyminiszter látogatása Tokióban,
A magyar államadósság alakulásának történetéről lásd Bozzai-Farkas: 1990; Mong
2012; a japán hitelfelvételhez lásd Perber 2010, 9 0 - 1 0 3 . Ismeretes, hogy a japán hitelek­
nek a magyar adósságállományon belül olykor 4 0 -4 5 % -o t is elérő aránya különböző elője­
lű félelmek forrásául szolgált később a rendszerváltás éveiben. Míg a japánok egyszerűen a
visszafizetés miatt aggódtak, addig Csurka „sárga veszedeleméről beszélt. Antall József az
Ellenzéki Kerekasztal megbeszélésein pedig - az 1989. június 15-i LKA-ülésről szobale­
hallgatás nyomán keletkezett operatív jelentés szerint - egyenesen azt jelezte Mark Fal mer
amerikai nagykövetnek, hogy ha tovább nő a távol-keleti országok szerepe a magyar gazda­
sági folyamatokban, az számunkra kedvezőtlen volna, m ert megítélése szerint Japán és
Dél-Korea elnézőbb a hazai antidemokratikus rendszerrel szemben, „kevésbé érzékenyek a
politikai rendszerünk liberális és demokratikus jellegének támogatására". Lásd Révész 2 0 0 0 ,
34. j.; Rozóki et al, i 9 9 9 -2 0 0 0 /1 1 , 36.; Bodzabán-Szalay 1994,149.

194
UTÓSZÓ

A kétoldalú kapcsolatoknak az 1964-cs nagykövetségi szintre emelésé­

től kezdődő időszaka még további kutatások tárgyát kell hogy képez­
ze.634 Mindenképp figyelemre méltó, ahogy a magyar-japán diplomáciai
viszony 1959-es rendezését követően pár esztendő leforgása alatt - lé­
nyegében már 1964-re - kialakultak a kétoldalú politikai érintkezés­
nek, gazdasági kapcsolatoknak és kulturális cserénekflJb azon keretei,
melyek aztán a következő negyedszázad folyamán, egészen az 1980-as
évek közepéig/végéig meghatározták a magyar-japán kapcsolatokat.
Szintén külön kutatást érdemel majd a későbbiekben a kelet-európai
[azon belül is különösen a lengyel és a magyar) rendszerváltáshoz nyúj­
tott japán támogatás - méltatlanul kevéssé ismert - témája is. Magyar
állami vezetők még napjainkban is rendszeresen köszönetét mondanak
japán partnereiknek azért az erkölcsi támogatásért és anyagi segítségért,
amit Japán a magyarországi demokratikus társadalmi fordulathoz, az
ország pénzügyi és gazdasági stabilitásához, illetve modernizációjához,
valamint műszaki fejlődéséhez, környezetvédelmi gondjainak megoldá­
sához és a piacgazdasági átalakuláshoz elengedhetetlen szakemberkép­
zéshez nyújtott. Tanulságos lesz áttekinteni, hogy milyen közép- és hosz-
szú távú kelet-európai pozíciók kiépítésére adott lehetőséget Japánnak
az akkori szerepvállalás, illetve ezzel párhuzamosan azt megvizsgálni,
hogy mennyire tudta kihasználni a magyar gazdaság az átmenetileg
megnövekedőit japán figyelmet.636

b-4A korszak első rövid áttekintését lásd Sűdy 2009.

rj-° Úgy véljük, hogy az impresszáriós alapon megvalósuló kulturális „cserekapcsolatok"
(helyesebben magyar művészeti exporttevékenység) révén a magyarországi (és nyugati)
jegyárak többszörösét is megfizetni kész japán közönség napjainkban is százalékosan ki­
mutat ható részt vállal a legnagyobb magyarországi művészeti együttesek - többek között
a Magyar Állami Operaház, a hővárosi O perett színház, a N emzeti Filharmonikus Zene­
kar vagy a Budapesti Fesztiválzenekar - rendszeres japáni tum éztatá sával a magyar kultú-
rafinanszírozásban.
Ennek első közelítését lásd Wintermantel 2012,

195
 A közép-európai országcsoport japán relációs mezőnyében Magyar-
ország hullámzó teljesítményt nyújtott. Az 1950-es évek közepétől há­
rom évtizeden át lemaradásban volt a szocialista tömb néhány más or­
szágához, különösen Lengyelországhoz és Csehszlovákiához képest már
a diplomáciai kapcsolatok felújításának időpontjától kezdve a felső szin­
tű látogatások szintjen és gyakoriságán át, a külkereskedelmi forgalom
nagyságát és az átfogó kereskedelmi szerződés megkötését illetően is, de
nyilvánvaló volt a magyar fel lemaradása a japán partnerrel létesítendő
vegyesvállalatok létrehozása terén is. Ezt a lemaradását Budapest az
1980-as évek közepére-végére szinte minden területen behozta, és túl­
zás nélkül állítható, hogy a legfontosabb mutatóik, így a közvetlen tőke-
befektetések, a külkereskedelmi volumen vagy épp a turistaforgalom
tekintetében 1985 után egy-másfél évtizeden át Magyarország volt Ja­
pán első számú partnere Közép-Európában. Az ezredforduló után ez a
magyar éllovas szerep több vonatkozásban is megkérdőjeleződött, és a ja­
pán reláció tekintetében újból élesebbé vált a régiós verseny például a
visegrádi országok között.
A magyar diplomácia egyes korokban bizonyosan túlértékelte a japán
irányból remélhető támogatás realitását, más alkalmakkor meg jócskán
alulbecsülte a Tokió felől biztosítható gazdasági vagy világpolitikai elő­
nyöket. Előbbire a két világháború közötti időszak kínál több példát,
utóbbira pedig elsősorban a magyarországi rendszerváltás időszaka.
A kapcsolatrendszerben rejlő lehetőségek téves megítélése végigkísérte a
magyar-japán kapcsolatok alakulását, talán itt érhető tetten a kötet cí­
mében is jelzett Nippon-babona...

196
IRODALOMJEGYZÉK

FELHASZNÁLT FORRÁSOK

Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár

MNL OL K27 Minisztertanácsi jegyzőkönyvek

MNL OL K59 Külügyminisztérium levéltára, Elnöki Osztály iratai
MNL OL K62 Külügyminisztérium levéltára, Protokoll Osztály iratai
MNL OL K63 Külügyminisztérium levéltára, Politikai Osztály iratai
MNL OL K66 Külügyminisztérium levéltára, Sajtó- és Kulturális Osztály
iratai
MNL 0 1 ,K69 Külügyminisztérium levéltára, Gazdaságpolitikai Osztály iratai
MNL OL K73 Külügyminisztérium levéltára, Hadifogoly Osztály iratai
MNL OL KI03 Külügyminisztériuma levéltár, Tokiói követség iratai
MNL OL K428 Sajtó Levéltár, MTI Kőnyomatosok
MNL OL K429 Kozma Miklós iratai
MNL OL K589 Államfői hivatalok levéltára, Kabinetiroda, Horthy Miklós
iratai
MNL OL K609 Külügvminisztériumi levéltár, Sajtó levéltár
MNL OL K707 Külügyminisztériumi levéltár, Nyilas Külügyminisztérium
iratai
MNL OL M Ks 276 Magyar Dolgozók Pártja iratai 53 cs. Politikai Bizottság
MNL OL M Ks 276 Magyar Dolgozók Pártja iratai 54 cs. KV Titkárság
MNL OL M Ks 276 Magyar Dolgozók Pártja iratai 98 cs. Nemzetközi Kapcso­
latok Osztálya
MNL OL M Ks 288 Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, 5. cs. Politikai Bi­
zottság
MNL OL M Ks 288 Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, 32, cs. KB Külügyi
Osztály
MNL OL R170 Stahel CSzámvald) Gyula iratai
MNI. OL XIX-F-6-la Könnyű- és Gépipari Minisztérium, Miniszteri Műszaki
Titkárság
MNL OL XIX-F-6-a Könnyű- és Gépipari Minisztérium, Miniszteri Titkárság
MNL OL XlX-F-6-b Könnyű- és Gépipari Minisztérium, Igazgatási Főosztály

197
MNL OLXIX-F-6-hb Könnyű- és Gépipari Minisztérium, Miniszteri értekez­
letek
MNL OL XlX-F-6-o Könnyű- és Gépipari Minisztérium, Közúti Járműipari
Igazgatóság
MNL OL XIX-G-3-an Külkereskedelmi Minisztérium, Nyerges János főosz­
tályvezető
MNL OLXIX-G-3-b Külkereskedelmi Minisztérium, Általános iratok
MNL OL XlX-G-3-b Külkereskedelmi Minisztérium, visszaminősített TŰK
iratok
MNL OL XIX-G-3-h Külkereskedelmi Minisztérium, TŰK iratok
MNL OL XlX-G-3-k Külkereskedelmi Minisztérium, Nyugati Országok Ál­
lam köz i Főos zt álya
MNL OL XlX-G-3-p Külkereskedelmi Minisztérium, visszaminősített TŰK
iratok
MNL OLXlX-J-l-j Külügyminisztériumi levéltár, Japán SZT iratok
MNL OL XIX-J-1-j Külügy minisztériumi levéltár, Szovjetunió, adrmn. iratok
MNL OL XIX-J-1-k Külügyminisztériumi levéltár, Japán admin. iratok
MNL OL XIX-J-l-o Külügyminisztériumi levéltár, Kollégium iratai
MNL OL XIX-J-l-u Külügyminisztériumi levéltár, miniszteri és miniszterhe­
lyettesi iratok
MNL OL XIX-J-l-z Külügyminisztériumi levéltár, Rejtjel távi rátok
MNL OL XIX-J-42-a Külügyminisztériumi levéltár, Moszkvai nagykövetség
iratai
MNL OL XIX-J-45 Külügyminisztériumi levéltár, Tokiói követség iratai

IIMIIIM Hadtörténelmi Levéltár

HL HM 1941-1944 Elnöki B. oszt

HM HÍM M. kin Honvéd Vezérkar főnökének iratai 1919-1945
HM HÍM Personalia: Andreanszkv Jenő visszaemlékezései
IIV11 IIM Personalia: Baló Zoltán hagyatéka
HM I IIM Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívum

Japán Külügyi Levéltár

JACAR: JReel No. A-0635. tekercs

198
FEI HASZNÁLT IRODALOM

A japán háboríts bűnösök baktérium pere 1951. Budapest, Szikra.

A Japán Kommunista Párt új programja 1952. Budapest, Szikra.
A japán különbéke, az amerikai agresszió fegyvere 1951. Budapest, Szikra.
A japán-m agyar kapcsolatok története 1869-2009 2010. Tokió, Japán-Magyar
Baráti Társaság.
A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 7.95 7-1958. évi jegyző­
könyvei. Budapest, Magyar Országos Levéltár.
A Szálasí féle Koronatanács titkos ülésének miniszteri beszámolói 1945. febr. hó­
ban. 1979. Englewood, NJ, Magyar Történelmi Kutató Társaság,
Ablonczy Balázs (szerk.) 2000. Teleki Pál: Válogatott politikai írások és beszédek.
Budapest, Osiris.
Ablonczy Balázs 2005. Teleki Pál Budapest, Osiris.
Ablonczy Balázs 2006. „Lándzsahegy*, néprokonság, smali talk. Turanizmus
és keleti gondolat a két világháború közötti magyar külpolitikai gondolko­
dásban. ín Pritz Pál (szerk.): Magyar külpolitikai gondolkodás a 20. század­
ban. A VI. I Iungarológiai Kongresszus (Debrecen, 2006. augusztus 22-26.)
szimpóziumának anyaga. Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 87-106.
Ablonczy Balázs 2016. Keletre, magyar] A magyar turanizmus története. Buda­
pest, Jaffa,
Ábrahám Ferenc - Kussinszky Endre (szerk.) 1945. ítél a történelem... A Szálasi
per: A vád, a vallomások és az ítélet. A Magyar Országos Tudósító és a Magyar
Távirati iroda hivatalos kiadásaiból. Budapest, Híradó.
Ádám Magda - Ormos Mária (összeáll, és sajtó alá rend.) 2005. Mi derül ki a
határmegállapító bizottságok jegyzőkönyveiből? Előszó. Francia diplomáciai ira­
tok a Kárpát-medence történetéről. „Trianon*, 7920-/927. Budapest, Akadé­
miai.
Ádám Magda (szerk.) 1970. Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához.
Budapest, Akadémiai.
Ádám Magda et al. (szerk.) 1959. Magyarország és a második világhábont: titkos
diplomáciai okmányok a háborii előzményeihez és történetéhez. Budapest, Kos­
suth.
Anderle Ádám (szerk.) 2002. A Marosy-íratok. Magyar királyi követség Madrid­
ban 1948-1957. Szeged, Hispánia,
Ando, Takemasa 2013. Japans New Lejt Movements: Legacies fór Civil Society.
London, Routledge,
Andreánszky Jenő emlékezései. 2003. Közreadja Szakálv Sándor. Rubicon,
7-8. 82-88.
Asztalos Lajos 1997. Konzulátusok Kolozsvárt. Szabadság (Kolozsvár), 1997.
február 24.

199
Avarin, V. A. 1950. Harc a Csendes-Óceánért. Budapest, Szikra.
Az 1939. évi június hó 10-ére hirdetett Országgyűlés Képviseló'házának Naplója.
I. kötet. Budapest, Athenaeum.
B. Lőrincz Zsuzsa 1959. A magyar Külügyminisztérium levéltára. Repertórium
I-II. Budapest, Levéltárak Országos Központja.
Bálint Sándor 2009. Autógyártás Magyarországon. In Németh József (szerk.):
Fejezetek Magyarország technika- és tudománytörténetéből. http://www.
sci-tech.hu/autogyartas.sci-tech.hu/00home/00home.htm (Megtekintve:
2011. március 15.)
Balogh András 1999. Az 1947-48-as fordulat a világpolitikában. Külügyi Szem-
le, tavasz-nyár, 119-134.
Balogh András 2002. A jaltai rendszer. In Balogh András - Fülöp Mihály: A jal­
tai rendszer. Európa a világháborútól az unióig. Rubicon, 9-10. 4-10.
Balogh Sándor 1988. Magyarország külpolitikája 1945-1950. Budapest, Kos­
suth.
Balogh Sándor et al. 1985. Magyarország a XX. században. Budapest, Kossuth.
Balogh Tamás 2009. A „piros-fehér-piros" s Sárga tengeren. A Kaiserin Elisabeth
cirkáló története. (Hajózástörténeti füzetek. Az Osztrák-Magyar Monarchia
haditengerészete 1.) Szekszárd, Schöck.
Baráth Magdolna - Gecsényi Lajos (szerk.) 2015. Főkonzulok, követek és nagy­
követek 1945-1990. Budapest, MTA BTK TTL
Barcza György 1994. Diplomataemlékeim. Budapest, Európa.
Békés Csaba - Kecskés D. Gusztáv 2006. A forradalom és a magyar kérdés az
ENSZ-ben, 1956-1963. Tanulmányok, dokumentumok és kronológia. Buda­
pest, Magyar ENSZ Társaság.
Békés Csaba 1997. Hidegháború, enyhülés és az 1956-os magyar forradalom. Év­
könyv V. 1996-1997. Budapest, 1956-os Intézet, 201-213.
Békés Csaba 2003. Titkos válságkezeléstől a politikai koordinációig. In Rainer
M. János (szerk.): Múlt századi hétköznapok. Tanulmányok a Kádár-korszak
kialakulásának időszakából. Budapest, 1956-os Intézet, 9 -5 4 .
Békés Csaba 2004a. Európából Európába. Magyarország konfliktusok kereszttü­
zében 1945-1990. Budapest, Gondolat.
Békés Csaba 2004b. Magyar külpolitika a szovjet szövetségi rendszerben,
1968-89. In Gazdag Ferenc-Kiss J. László (szerk.): Magyar külpolitika a 20.
században. Budapest, Zrínyi Kiadó.
Békés Csaba 2006. Az 1956-os magyar forradalom a világpolitikában. Buda­
pest, 1956-os Intézet.
Békés Csaba 2007. Magyarország és a nemzetközi politika az ötvenes évek kö­
zepén. In uő (szerk.): Evohíció és revolúció. Magyarország a nemzetközi politi­
kában 1956-ban. Budapest, 1956-os Intézet - Gondolat, 9-28.

200
Békés Csaba 201 L Magyar külpolitika a bipoláris világban, 1945-1991. Kül­
ügyi Szemle, 4. 95-127.
Békés Csaba 2014. Magyarország, a szovjet blokk és a nemzetközi politika az eny­
hülésidőszakában 1953-1991 MTA doktori disszertáció, Budapest.
Békés Márton 2006. Egy vidéki „újságkirály" sorsa. Lingauer Albin (1877-
1962) politikai pólya-vázlata és népbírósági pere. I. Vasi Szemle, 1. 15-34.
Berecz János 1981. Ellenforradalom tollal és fegyverrel 1956. Budapest, Kossuth.
Berecz János 2003. Vállalom, Budapest, Budapest-Print Kft.
BerendT. Iván - Ránki György 1966. Magyarország gazdasága az első világhá­
ború után 1919-1929, Budapest, Kossuth,
Berend T. Iván - Ránki György 1972, A magyar gazdaság száz éve. Budapest,
Kossuth - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Bertsch, Garv K. (ed.) 1988. Controlling East-West trade and Technology tramfer:
Power, politics, andpolicies. London, Duke University Press.
Bhaskar, Krish N. 1980. The future ofvhe world motor industry. Norfolk, Nichols
Pub. Co.
Bíró Lászlóné 1955. Japán szerepe a távol-keleti politikában. Útmutató. Buda­
pest, TIT
Bíró Lászlóné 1961. A japán imperializmus. Budapest, Marx Károly Közgazda­
ságtudományi Egyetem,
Bix, Herbert P. 2001. Hirohito and the Making o f Modern Japan, New York,
Duckworth.
Bodzabán István - Szalay Antal (szerk) 1994. A puha diktatúrától a kemény
demokráciáig Budapest, Pelikán.
Borbándi Gyula 1989. A tnagywr emigráció életrajza 1945-1985. Budapest, Eu­
rópa.
Borhi László 2000. A vasfüggöny mögött Magyarország nagyhatalmi erőtérben.
1945-1968. Budapest, Isler.
Borhi László 2005. Magyarország és a hidegháború 1945-1956. Budapest, Cor­
vina.
Borhi László 2010. A nemzeti külpolitika határai: az Egyesült Államok és Ma­
gyarország, 1941-1989. Történelmi Szemle, 2, 209-236.
Borhi I iszló 2015. Nagyhatalmi érdekek hálójában. Az Egyesült Államok és Ma­
gyarország kapcsolata a második világháborútól a rendszerváltásig. Budapest,
Osiris - MTA BTKTTI.
Boros Jenő 2010. Robogás lőtereken és szárazföldeken át. Magyar Honda he­
lyett szovjet Zsiguli. Népszabadság, 2010. december 4.
Borsányi György 1986. Válságévek krónikája 1929-1933. Budapest, Kossuth.
Boyd, Cári 1993. Hitlers Japanese Confidani: General Hirosíii Qshima and M a­
gié Intelligence, 1941-1945. Kansas, Lawrence.

201
Bozóki András etál. fezerk.) 1999-2000, A rendszerváltás forgatókönyve. Kerék­
asztal-tárgyalások 1989-ben. I-IV. kötet. Budapest; Magvető; V-VHL kötet.
Budapest, Új Mandátum.
Bozzai Rita - Farkas Zoltán 1990. Hitelválság Adósságaink története. Budapest;
Morál.
Buda Attila 2010-2012. Messziről felmerülő, vonzó szigetek 1-1L Japánról szóló
magyar nyelvű ismerle lések a kezdetektől 1869-ig; itt. 1870-től a japán-kínai
habomig. Budapest, Ráció,
Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága által az 1945. évben tartott köz­
gyűlések jegyzőkönyvet. Budapest; 3 0 -3 2 . szám
Bujdosó Alpár 2003. 299 nap. Szerkesztette L. Simon Lászkó. Budapest; Ma­
gyar Műhely Kiadó - 1956-os Intézet.
Burds; Jeffres 2007. The Soviet War against „Hfth Columnists:" The Case of
Chcchnya, 1942-1944, Journal o f Contemporary History 42. évf. 2. sz. (ápri­
lis) 267-314.
Chen, Jian 1996. Peking és az 1956-os magyar válság. Rubicon, 8 -9 . 5 6 -6 0 .
Csapiár Ferenc 2004, H aár Ferenc fotói 1930-1990. (Katalógus a 2004. június
26-október 3. között látogatható kiállításhoz.) Budapest, Kassák Múzeum
és Archívum.
Csejdy Júlia - Luca Poncellini 2010. Hudec László. (Az építészet mesterei) Bu­
dapest, Holnap,
Csorna Mózes 2009. Magyarok Koreában. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó,
Csorna Mózes 2012. Koreaiak Magyarországon az I950-es években. Budapest,
Könyvpont Kiadó - L'Har mattan.
Csorna Mózes 2013, Korea. Egy> nemzet, két ország - a közös gyökerektől. Buda­
pest, Napvilág,
Csonkaréti Károly 1983. Magyarok japán hadifogságban. Határőr, 30. 14.
Csonkaréti Károly 1985. Magyar tengerészek japán fogságban. Élet és Tudo­
mány, 41. 1290-1292.
Csonkaréti Károly 2001. Őfelsége cirkálója, a Kaiserin Elisabeth. Belvedere me-
ridionale, 1, 5 8 -6 6 . és 2. 355-359,
Csonkaréti Károly 2002. Császári és királyi hadihajók. Debrecen, Hájjá, 81-87.
Dell Adami Géza 1925. Megváltás Szibériából. Budapest, Stephaneum.
Demszky Gábor 2008. Keleti éden. Budapest, Nórán.
Devecska Kálmán 1946. Magyar hadifoglyok harca a japán imperialistákkal.
Szabad Élet (Szatmár), január 26.
Dornbaeh Alajos et al. 2008. A per. Nagy Imre és társai 1958, 1989. Budapest,
1956-os Intézet - Nagy Imre Alapítvány.
Dower, John 1972. The Supcrdomino in Postwar Asia: Japan in and out of the
Pentagon Papers. In Noam Chomsky - Howard Zinn (edsj: The Pentagon

202
 Papers: The Senator Gravel Edilion. Vol. 5. Crilical Essays. Boston, Bcacon
Press, 101-42.
Dower, John 2000. Emhracing Defeat. Japan in the Aj termáik of World Word II.
London, Pcnguin Books.
Eckhardt Tibor 2008, Visszaemlékezések 1941-1943. Budapest, L'Harmattan,
Ehrenburg, Hja 1958. Japánijegyzetek. Budapest, Európa.
Ejdús, H .T 1950. /lz amerikai imperializmus gyarmatosító politikája Japánban.
Budapest, Szikra.
Elleman, Bruce A. et al. 1999. A Históriád Reevaluation of America s Role in
the Kuril lslands Dispute, Pacific Affairst Winter, 489-504.
Farkas Ildikó 1993. A turanizmus. Magyar Tudomány 7. 86 0 -8 6 8 .
Farkas Ildikó 1996, A magyar-japán kulturális kapcsolatok jellege a két világ­
háború közötti korszakban. In Yamaji Masanori et al. (szerk.): Japán-kutatás
Magyarországon. Múlt és jelen. (ELTE Japán-Tanulmányok 1.) Budapest,
ELTE Japán. Tanszéki Szakcsoport, 21-32.
Farkas Ildikó 2000. A turanizmus. PhD-disszertáció, ELTE BTK, Budapest.
Farkas Ildikó 2001. A turanizmus és a magyar-japán kapcsolatok a két világ­
háború között. Fólia Japonica Budapestinensia. Budapest, Károli Gáspár Re­
formátus Egyetem BTK Japán Tanszék, 2 8 -4 4 .
Farkas Ildikó 2007a. A Magyar—Nippon Társaság. In Szerdahelyi István - Win-
lermantel Péter (szerk,): Japanológiai körkép, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
87-110.
Farkas Ildikó 2007b. A magyar-japán kapcsolatok történetéből. In Farkas Ildi­
kó - Molnár Pál (szerk.): Japanisztikai konferenciák a KGRE-en 2 0 0 5 -
2006. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem, 57-72,
Farkas Ildikó 2009a. Japán képe Magyarországon a 20. század elején. In Farkas
Ildikó - Molnár Pál (szerk.): Japanisztikai konferenciák a KGRE-en 2007-
2008. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem, 6 5 -8 0 .
Farkas Ildikó 2009b. Japán megjelenése a két világháború közötti Magyaror­
szágon. In Farkas Ildikó - Molnár Pál (szerk.): Japanisztikai konferenciák a
KGRE-en 2007-2008. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem,
186-215.
Farkas Ildikó 2009c. A Magyar-Nippon Társaság. In Farkas et ah 2009, 2 2 6 -
246.
Farkas Ildikó 2013. The Japanese Nation Building in European Coroparison.
ActaAsiatica Varsoviensia, No. 26, 85-105.
Farkas Ildikó 2015. A japán kulturális és nemzeti identitás alakulása a2 Edo-kor-
ban. In Farkas Ildikó - Sági Attila (szerk.): Kortan japanológia l. / I KRE Ja ­
pán szak 20 éves jubileumi konferenciáján, 2014. október 15-én elhangzott elő­
adások válogatott és szerkesztett tanulmányai. Budapest, Károli Gáspár Refor­
mátus Egyetem - L'Harmattan, 283-296.

203
Farkas Ildikó et al. (szerk.) 2009. Tanulmányok a magyar-japán kapcsolatok tör­
ténetéből Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
Feitl István 2003. A magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság jegyzőkönyvei
1945-47. Budapest, Napvilág.
Félix Pál 1955. Változások Japán politikájában. Társadalmi Szemle, 1955. októ­
ber, 145-157.
Fendler Károly 1994. A magyar-koreai kapcsolatok száz éve (1892-1992). In
A Hermán Ottó Múzeum Évkönyve. Miskolc, 151-166.
Fenyvesi, Charles 2007. Három összeesküvés. Rundstedt tábornagy; Canaris ten­
gernagy és a zsidó mérnök, aki megmenthette volna Európát. Budapest, Európa.
Ferber Katalin 2010. Érdemeink beismerése mellett. A rendszerváltás kívülről
és belülről. Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó.
Földes György 1995. Az eladósodás politikatörténete 1957-1986. Budapest,
Maecenas.
Földes György 2015. K ádár János külpolitikája és nemzetközi tárgyalásai I-IL
Budapest, Napvilág.
Frank László 1975. Zöld ár. Budapest, Zrínyi.
Frank Tibor (szerk.) 2002. Roosevelt követe Budapesten. John E Montgomery bi­
zalmas politikai beszélgetései 1939-1941. Budapest, Corvina.
FRJJS 1945 vol. V I1969. Foreign Relations oj the United States: diplomaticpapers,
1945. The British Commonwelth, The Far East. Washington, United States
Department of State.
FRUS 1947 vol. V I1972. Foreign Relations ofthe United States: diplomatic papers,
1947. The Far East. Washington, United States Department of State.
FRUS 1951 vol. V I1977. Foreign Relations o f the United States: diplomatic papers,
1951. Asia and the Pacific. Volume VI, Part 1. Washington, United States
Department of State.
FRUS Potsdam vol. I 1960. Foreign Relations oj the United States: diplomatic pa­
pers: the Conference of Berlin (the Potsdam Conference), 1945. Volume I (1945),
Far Eastern questions. Washington, United States Department of State.
Fülöp Mihály - Sipos Péter 1998. Magyarország külpolitikája a XX. században.
Budapest, Aula.
Galkin, I. Sz. 1951. Japán 1870 és 1914 között. A SzK(b)P Pártfőiskoláján tartott
előadás gyorsírói jegyzete. Budapest, Szikra.
Gáthy Vera et al. (szerk.) 2006. India és a magyar forradalom, 1956. Dokumen­
tumok az Indiai Köztársaság Külügyminisztériumának archívumából. Bu­
dapest, Argumentum.
Gazda József 2003. Emlékek Ázsiája. Budapest, Terebess.
Gazdag Ferenc 1999. A kommunista típusú konszolidáció szovjet modellje és a
magyar 1956; nemzetközi aspektusok. In Huszár Tibor - Szabó János

204
 (szerk.): Restauráció vagy kiigazítás. A kádári represszió intézményesülése. Bu­
dapest, Zrínyi, 7-4Z.
Gellert György - Kim, Román 1951. A szucsongi füzet. Egy japán kém naplója.
Budapest, IJj Magyar Könyvkiadó.
Geöcze Bertalan 1936. Adacsi élete és működése. Magyar Jogászegyleti Szemle,
193 6. 233-247.
Geréb Sándor - Hajdú Pál 1986. Az ellenforradalom utóvédharca: 1956. novem­
b er- Í957. március. Budapest, Kossuth.
Gergely Attila 2005. Japán külpolitika: az azonosság megújuló esélyei. Válto­
zás és folytonosság a japán külpolitika azonosság-napirendjén. In N. Rózsa
Krzsebel (szerk.): Nemzeti identitás és külpolitika a Közel-Keleten és Kelet-Ázsiá-
han. Budapest, Teleki László Alapítvány 243-231.
Gergely Jenő - Izsák Lajos 2000. A huszadik század története. Budapest, Panno­
niéa.
Gergely Jenő - Pritz Pál 1998. A trianoni Magyarország. Budapest, Vince Ki­
adó.
Gergely Magda 2002. Anka naplója. Budapesti Negyed, 3. (37).
Gusztonyi Péter 1989, Légiveszély Budapest Szemelvények Magyarország máso
dik világháborús történetéből (1939-1945). Budapest, Népszava.
Gomöri Endre 1952. A japán imperializmus és új gazdái. Budapest, Szikra.
Győri Lajos 1935. A császári és királyi haditengerészet békében és háborúban.
Debrecen, Nagy Károly és Társai grafikai műintézete.
Győri Szabó Róbert 2012. A magyar külpolitika története 1848-tól napjainkig.
Budapest, Helikon.
1 laba Kumiko 1982. Nihon bún ka kjótci no baikei to kekka. In Kidó 1982a,
210-215,
Habán Jenő 1936. A japáni írás rendszere. Távol Kelet, 3 -4 .
Ha bán Jenő 1937. A japán történelem vázlata. Túrán, 38.
Habán Jenő 1985. Diccionario Japonés-Portugités-Espanol de ideogramas de uso
cotidiano. Bueanos Aires - Tokyo, Editorial Este-Oeste.
I Iajdu Gyula - Halmosy Dénes et al. (szerk.) 1958. Nemzetközi szerződések gyűj­
teménye•, 1945-1958. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Hani Goro 1967. A japán nép története. Budapest, Gondolat,
Hara, Ki mié 2007. (Zöld War Frontiért in the Asia-Pacific. Divided Territories in
the San Francisco System.. Oxford, Routledge.
Harangi László 1982. Ha ugari-ni hon bunka kórjú no rekisi to gendzsó. Szen-
kanki, Daini székaitaiszén go. In Kidó 1982a, 79-96.
Harangi László 201.0. A japán-ma gyár interkulturalizmus historikuma. Han
Bengoro alias Benyovszky Móric, a nyugati világ Bodhisz3tvája. Közösség és
Kultilra, 7. 47-52.

205
 Haraszti György 2007. Vallomások a holtak házából. Ujszászy István vezérőr
nagynak, a 2. vkf osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének azÁVH fog­
ságában írott feljegyzései. Budapest, Corvina,
Hármán, Chris 1974. Bureaucracy and revolution in Eastem. Europe. London,
Plútó Press.
Hármán, Chris 1983. Cláss struggles in Eastem Europe, 1945-83. London, Plútó
Press,
Harsányi [vén - Szántó György 1977. A nemzetközi munkásmozgalom története
1945-1974. Budapest, Kossuth.
Hasegawa, Tsuyoshi 1998. Stalemate in an Éra of Change: New Sources and
Questions on Gorbaehcv, Yeltsin, and Soviet/Russian-Japanese Relations.
Cold War International I-listory Project Bulletin 10. March 1998. 192-196.
Hasegawa, Tsuyoshi 2006a. Raáng the Enemy: Stalin, Truman, and the Sitrren­
dé r of Japan. Cambridge, MA, Harvárd University Press.
Hasegawa, Tsuyoshi 2006b. Treacherous Ground: Soviet-Japanese Relations
and the United States, In Larres, Klaus - Osgood, Kenneth: The Cold War
af tér Stalin s Deatk: A Missed Qppotunity fór Peace? Lanham, Rowman&Litt-
lefield.
Havas Henrik 2002. Pro Domo avagy Fejezetek a '80-as évek sajtótitkaibóL Pécs,
Alexandra.
Híclvéghi János 2005. A magyar autógyártás 100 éve. Közlekedéstudományi
Szemle, 8. 306-310,
Honvári János 2005. Magyarország gazdaságtörténete Trianontól a rendszervál­
tásig Budapest, Aula.
Honvári János 2013. Elsőként a Nissan ajánlkozott... Magyar-japán közös autó­
gyártási tervek 1 9 6 8 -1970-ben. Archívnet, 2. http://archivnet.hu/gazdasag/
elsőként_ a_ níssan_aj anlkozot t.hl m1.
Horváth Ede 1990. Én volnék a vörös báró? Budapest, Idegenforgalmi Propa­
ganda és Kiadó Vállalat,
Horváth Zoltán - Lindner András 1988. HVG portrék. Budapest, Múzsák
Közművelődési Kiadó.
Hungárián economic resistance against Germán penetration 1946. Budapest, Te­
leki Pál Tudományos Intézet.
Huszár István et al. 1989. Történelem és jelenkor. Az MSZMP és az SZKP nemzet­
közi együttműködése. Budapest, Kossuth.
Huszár Tibor 2003. K ádár János. Politikai életrajz I-II. Budapest, Szabad Tér -
Kossuth,
Ieda Oszamu 1982. Hangari dzsiken to nihon no csisikidzsin. In Kidó 1982a,
256-258.

206
Inaba Chicaru 2008. Japanese Inlelligence Operations in Scandinavia during
World War II. Cryptographic Cooperation with the Finns and Onodera's
Activítics in Sweden. Scandinavian Journal ofHisurry, 33. évf. 2. sz. 122-138.
Janagida Kcndzuró 1959. Vívódásaim, Budapest, Gondolat.
Janagida Kendzuró 1961. A szabadság filozófiája. Budapest, Kossuth.
Japán 1956 Nippon. Külkereskedelmi útmutató. Budapest, Közgazdasági és Jogi
Kiadó.
Japán 1959. Budapest, Magyar Kereskedelmi Kamara Piac-és Konjunktúraku­
tató Főosztály.
Joó István 2006. Zsidómentő magyarokra emlékeztek. Szita Szabolcs történész
szerint sok ezer magyar állt helyt a vészkorszak idején. Magyar Nemzeti,
2006. augusztus 5., 2.
Jorden, William J, 1957. JapaiVs Diplomacy Betwecn Fást and West. In Mosely
1957,240-287.
Josizava, Szeidzsiró J973. Nikon gaikósi. Dai 29 kő. Kővágó no gaikó I. Tairekko-
ku kankei II. Tókjó, Kadzsima Heiva Kenkjúdzso.
Józsa Sándor 1966. Kína és az Oszirák-M agyar Monarchia, Budapest, Akadé­
miai.
Juhász Gyula 1964. A Teleki-kormány külpolitikája 1939-1941. Budapest, Aka­
démiai.
Juhász Gyula 1969. Magyarország külpolitikája 1919-1945. Budapest, Akadé­
miai.
Jungcrth-Arnőthy Mihály 1989. .Moszkvai napló. Budapest, Zrínyi
Kanyó András 1989, K ádár János - Végakarat. Budapest, Hírlapkiadó.
Karászy György 2005. Az IKARUS sikertörténete. Az autóbuszgyártásunk a
világ élvonalában. Autótechnika, 8. 6 9 -7 )
Karsai Elek - Kársai László 1988. A Szálasi-per. Budapest, Reform.
Karsai Elek - Karsai László 2014. Vádirata nácizmus ellen. Dokumentumok a
magyarországi zsidóüldözés történeiéhez 4. 1944. október 15. - 1945. január
18. Budapest. Balassi.
Karsai Elek fszerk.) 1978, Szálast naplója. A nyilasmozgalom a II. világháború
idején. Budapest, Kossuth.
Karsai Elek 1965. A budai vártól a Gyepűig 1941-1945. Budapest, Táncsics
Kiadó.
Karsai László 1994. Szálasi és Hitler 1944 nyarán. Történelmi Szemle, 1 -2 .1 6 7 -
180.
Karsai László 2008, [Szálasi Ferenc naplója, 1943. szeptember 15. - 1944. jú­
lius 18.1 Karsai László; Reflektor a sötétbe. Beszélő, 3 -4 .
Kellner György 1983. Magyar antifasiszták Angliában 1940-1945. Budapest,
Magvető.

207
Kemény Gábor 1944. A magyar külpolitika hungarista útja. Kemény Gábor m.
kir. külügyminiszter nyilatkozata és rádióelőadása 1944. X. 17-én. Budapest.
Kende István 1970. Forró béke - hidegháború. A diplomáciai kapcsolatok történe­
te 1945-1956. Budapest, Kossuth.
Kende Péter 2006. Eltékozolt forradalom?1 Budapest, Üj Mandátum.
Kidó Sigeru (szerk.) 1982a. Nihon to tóósokoku no bunkakórjú ni kanszuru kiszo-
kuteki kenkjú. Tókjó, Nihon Tóó Kankei Kenkjúkai.
Kidó Sigeru 1982. Zentaiteki kanszacu: Dainidzsi szekaitaiszengo no nihon to
tóó no bunkakórjú no somondai. In uő 1982a, 236-252.
Kimura, Masato - Welch, Dávid, A. 1998. Specifying „interests": Japan's claim
to the Northern Territories and its implications fór international relations
theory. International Studies Quarterly, June, 213-243.
Király Béla 2003. A forradalom folytatása Ázsiában 1961. Szerkesztette Balogh
Piroska - Vitek Tamás. Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány, Budapest.
Kiss Sándor 2009. A szaggatott magyar-japán kereskedelmi kapcsolatok kró­
nikája: gazdasági kapcsolataink áttekintése a kezdetektől 2008-ig. In Farkas
et al. 2009, 307-363.
Kiss Sándor 2013. Magyarok, akik szerették Japánt. Kézirat, Budapest.
Kocsis Piroska 2005. Magyar orvosok Koreában Q950-57). Archívnet, 6. http://
archivnet.hu/politika/magyar_orvosok_koreaban_19501957.html.
Kodzsima Rjó 2003. Hangarí dzsiken to nihon. 1956nen, siszósiteki kószacu.
Tókjó.
Kolta Dóra 2010. A Kelet-motívum újjáéledése. Orientalista gondolatok Ady
prózájában. Napút, 6. 103-114.
Koltay Gábor - Bródy Péter 1989. Érdemei elismerése mellett. Beszélgetések
Havasi Ferenccel. Budapest, Szabad Tér Kiadó.
Kondó Maszanori 1998. Micui Takaharu no Tai-Tóó bunka gjódzsi. Hangarii
no készu o csúsin ni. Csiba Daigaku Sakai bunka kagaku kenkjú, vol. 2.,
3 3 -6 3 .
Kondó Maszanori 1999. Szenkanki ni okeru nicsi-ha bunkakórjú no siteki tenkai.
Disszertáció, Csiba Egyetem.
Kondó Maszanori 2009. A szibériai magyar hadifoglyok és Japán. In Farkas et
al. 2009, 177-186.
Koppány Gyula 2004. Koppány Gyula rövid visszaemlékezése. In Koppány
Béla: Történelem sodrában. Kézirat. Budapest, 87-90.
Kovács C. Isabella 1987. Historische Dokumentation dér ungarisch-japanischen
Kulturbeziehnngen von ihrer Anfángen bis zűr Gégénwart. Kézirat. Wien.
Kovács Imre 1980. Elindultam szép hazámból - onnét-e? És hova jutottam. Új
Látóhatár (Múnchen), 4. sz. 4 4 6-473.
Kozma László 2005. A magyar személyautó-gyártás. Autótechnika, 6. 6 8 -6 9 .
és 8. 311-313.

208
Krahulcsán Zsolt et al. 2008. Állambiztonság és olimpia 1956-1988. Buda­
pest, Állambiztonsági Szolgálatot Történeti Levéltára - L'IIarmaUan
Kiadó,
Krajnov, P. A. 1951. Harca békeszere ró] demokratikus es független JapánérL Buda­
pest, Szikra.
Kriegel, Annié 1982. Lesdimension de Fexpansion soviétique. In Kende, Pierre
- Dominique Moisi - Ilios Yanakakis (eds.): LeSystemeCoimmmiste: un muri­
dé en expansion. Paris, IFRI, 249-277.
Laczkó ív4iklós 1966,iVy?7a5(>£, nemzetiszocialisták. Budapest, Kossuth.
Legeza Enikő 1997. A gépjármű- és gépjárműalkatrész-gyártás versenyképességét
befolyásoló tényezők. Budapest, BKE Vállalatgazdaságtan Intézet.
Lelmer, Gcorg - Mónika I .diner 2002. Österreich-Ungarn und dér „Boxer-
aufstand" in China. Wien, Studien Verlag.
Lévai Jenő 1945. líorogkereszt, kaszáskereszt, nyilaskereszl Budapest, Müller
Károly.
Listádé Mm. les membresdu corps diplotncnique á Budapest 1944. Budapest, Kül­
ügyminisztérium.
Macartney, C. A. 2006, Október tizenötödike: a modern Magyxi rország törté neve
1929-1945. Budapest, Gede.
Magyarország Liszti cím- és névtára 1931. XLI, cvf. Budapest.
Magyarország tiszti cím- és névtára 1932, XLIl. évi, Budapest.
Magyarország tiszti, cím- és névtára 1942. ÍL. évf. Budapest.
Májtény i György - Seres Attila 2002. Magyarország és a KGST. A KGST ira­
tainak utóélete - a KGST történelmének nyitott kérdései. Levéltári Szemle,
2. 34-43.
Márai Sándor 2013. Hallgatni akartam. Budapest, Helikon.
Máté Zoltán 2009. Japán-magyar, magyar-japán szótárak, szógyűjtemények.
In Farkasét al. 2009, 511-529,
Menjur Toshihiro 2002. The Grovvth of International Exchange in Earlv Fost-
war Japan. GrassNei, Issue 5, October 1.
Metzger Nándor 1945. Nagy magyar-japáni szótár. Tokió.
Mezey István 1939. Az igazi Japán. Budapest, Magyar Nippon Társaság.
Mezcy István 2003. Magyarok japán hadifogságban. In Gazda József: h v lékek
Ázsiája. Budapest, Terebess, 125-141,
Minamizuka Singó 1982, Hangari nihon bunkakórjú no rekisi to gendzsó. In
Kidó 1982a, 5 6 -6 4 .
Míwa, Yoshiro - Ramseyer, J. Mark 2005. The Good Oecupaüon. CIR.IL l)is-
eussion Papers CIRJE-F-340, MavrTokyo,
Molotov, V. M. 1950, A japán-német trockista ügynökök kártevésének, diverziójá ■
nak és kémkedésének tanulságai. Budapest, Szikra.

209
Mong Attila 2012. K ádár hitele, A magyar államadósság története 1956-1990.
Budapest, Libri.
Mosely Philip E, fedj 1957. Japan Between Eastand West. New York, Harpe and
Brothers,
Mül ler Rolf 2007 Béke/harc. Fényképfelvételek az 1984-es pusztavacsí tömeg­
oszlatásról. Betekintő’r 4.
Nagy Imre 1984, A nemzetközi kapcsolatok öt alapelve és külpolitikánk kérdé­
se. In A magyar nép védelmében. Vitairatok es beszédek 1955—56. Párizs, Ma­
gyar Füzetek, 225-243.
Nagy Iván 1941. Magyarország kapcsolata a 2600 éves Japánnal- 1láthatár,
1941. május
Nagy Iván 1943. Magyár-japán kapcsolatok. In uő (szerk.): Nagy-Kekt-Ázsia.
Da i-To-A. Budapc st, Ma gya r Nippon Tá rsaság, 105-135.
Nagy Miklós (összeáll.) 1993. A magyar külpolitika 1956-1989. Történeti kro­
nológia. Budapest, MTA Jelenkorkutató Bizottság.
Négyesi Pál 2008. Magyar törpeautók az 50-es, 60-as években. http ://stipÍ5top,
com/blog/2008/07/03/rrtagyar-torpeautok-az-50-es-60-as-evekben/ [meg­
tekintve: 2011. március 15.).
Némethné Vagyi Karola - Urbán Károly (szerk.) 1993. A Magyar Szocialista
Munkáspárt ideiglenes vezető testületéinek jegyzőkönyvei II, kötet, 1957. janu­
ár 25-1957. április 2. Budapest, Intera Rt.
Nikon G aikó nenpjó narabini sujó hunsó 1965. Tokió.
Nikon Gaikósi dzsiten 1992. Tokió.
Nyers Rezső [ifjj (szerk.) 1993. Külső eladósodás és adósságkezelés Magyarorszá­
gon. MNB Műhelytanulmányok 2. Budapest, Magyar Nemzeti Bank.
Okazaki, Katsuo 1956. Japan s ForeignRelations, Annalsof the AmericanAca-
demy of Political and Sodal Science, Vol, 308, JapanSince Recovcry oflnde-
pendence [Nov.), 156-166.
Ókubo Tosikó 2001. 70nen no kiszeki. Csicsi ro vatasi no 20szeiki. Tokió.
Ormos István 2012. Adalékok Pröhle Vilmos alakjához. Keletkutatás, 2012, ta­
vasz, 3 3 -6 5 ,
Ószugi Csieko 2003. Hangari ni okeru ni hon go kjóikushigaikan. Kókuszai kai-
hacu kenkju fóram, 23 (3) 177-200.
Paeh Zsigmond Pál et al, (szerk.) 1978. Magyar internacionalisták Szibériában és
a Távol-Keleten 1917-1922. Budapest, Kossuth.
Pájer Ivett 2005. A hazai gépjárműipar fejlődésének legfontosabb tendenciái az el­
múlt másfél évtizedben. Szakdolgozat, Budapesti Gazdasági Főiskola, Külke­
reskedelmi Főiskolai Kar, Nemzetközi Kommunikáció Szak. Budapest.
Paksa Rudolf 2013. Szálast Ferences a hungar izmus. Budapest, Jaffa.
Pete r Pastor (szerk.) 1992 .A m aszkita i ma gya r hőt >etség bizaln ias jele hrései 1935-
1941. Budapest, Századvég-Atlantisz.

210
Peter, Peter 1973. Japan und Österreich-lJngarn. D k diplomatischen, wirtschaft-
lichm und kukurellen Beziehungen von ihrer Anfnahme bis zum Ersten Welt-
krieg. (Bcitráge zűr Japanologie, Veröffcntlichurigen des Instituts für Japa­
nologie dér Universitát Wien. Bánd XI). Wien.
Pető Iván - Szakács Sándor 1985. A hazai gazdaság négy évtizedének története
1945-1989. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Pirogova, I.M. 1962. A japán munkásosztály harca a békéért és a nemzeti füg­
getlenségért. In Munkásmozgalmit a kapitalista országokban (1959-1961).
Budapest, Kossuth. 322-343.
Poltavszkij 1. - Vasziín A. 1952. Japán amerikai megszállás alatt. Budapest,
Szikra.
PritzPál (szerk.) 1994. Iratok a magyar külügyi szolgálat történetéhez 1918-1945.
Budapest, Akadémiai,
Pritz Pál 1982. Magyarország külpolitikája Gömbös Gyula miniszterelnöksége
idején 1932-7936. Budapest, Akadémiai.
Pritz Pál 1995. A külügyi szolgálat története 19 3 6 -1941. Magyar diplomácia a két
háború között Budapest, Magyar Történelmi Társulat.
Pritz Pál 1999. Fax Germanica. Német elképzelések Európa jövőjéről a második
világháborúban. Budapest, Osiris.
Pritz Pál 2000a. Cári Schmitt és a német nemzetiszocializmus. In Fischer Fe­
renc et al. (szerkJ: Magyarországa (nagy)hatalmak erőterében. Tanulmányok
Ormos M ária 70. születésnapjára. Pécs, University Press, 485-496.
Pritz Pál 2000b. A magyar külügyi szolgálat 1944-ben a német megszállástól
október 15-ig. Múltunk, 4. 120-137,
Pritz Pál 2002. Magyarország helye a 20. századi Európában. In uő. (szerk,):
Magyarország helye a 20. századi Európában. Budapest, Magyar Történelmi
Társulat, 27-50.
Pritz Pál 2004. Magyarország külpolitikája a 20. században. In Gazdag Fe­
renc - Kiss J. László: M agyar külpolitika a 20. században. Budapest, Zrí­
nyi, 13-36.
Pritz Pál 2005. Az a „rövid" 20. század. Történetpolíiíkai tanulmányok. Buda­
pest, Magyar Történelmi Társulat,
Pritz Pál 2006. Magyar külpolitikai gondolkodás a 20. században. In uö: Ma­
gyar külpolitikai gondolkodás a 20. században. Budapest, Magyar Történel­
mi Társulat, 4 -3 8 .
Pritz Pál 2010. Nemzeti érdek a magyar külpolitikában a 20. században. Kül­
ügyi Szemle, 1. 171-179.
Pritz Pál 2011. Az objektivitás mítosza. Budapest, Magyar Történelmi Társulat.
Raliman budapesti indiai ügyvivő beszámolói az 1956, novemberi-decemberi
napokról. 1994. Közli Vida István. Múltunk, 1-2, 257-282,

211
Rahman, M. A. 2006. Magyarország 1956-1959: egy indiai diplomata emlékei.
Budapest, I Iámvas Intézet.
Rainer M. János 1994, Hruscsov Budapesten, 1958 április. Egy látogatás anató­
miája. Budapesti 'Negyed, nyár (4J 159—190.
Rainer M. János 1996-1999. Nagy Imre. Politikai életrajz J - I l Budapest, 1956-
os Intézet.
Rainer M. János 2007, Szovjetunió. In Békés Csaba (szcrkO: Evolúció és revolú-
áő. Magyarországa nemzetközi politikában 1956-bem, Budapest, 1956-os In­
tézet - Gondolat, 31-54.
Ránki György (szerk.) 1968. A Wilhelmstmsse és Magyarország Német diplomá­
ciai iratok Magyarországról 1933-1944, Budapest, Kossuth.
Ránki György 1978, 1944. március 19. Budapest, Kossuth.
Rejsznyer, I. M. - Rubcov, B. K. 1955. A keleti országok újkori története I-II. Bu­
dapest, Művelt Nép Könyvkiadó.
Révész Béla 2000. Az Ellenzéki Kerekasztal és az állambiztonsági szervek. In
Kerékasztal-tárgyalások 1989-ben Hetedik kötet. Alkotmányos forradalom.
Tanulmányok Budapest, IJj Mandátum Könyvkiadó, 440-478. Általunk
idézett és bővített változata: Ellenzékiek megfigyelése a kerékasztal-tárgyalá­
sok Idején, wwv.rev.hu/rev/html/hu/tigynok/mu nka/.revesz2 .html.
Robinson, WilliamF. 1978.Japan'sGrounngPresenceinEastern F.nrope. RFERe­
search, RÁD Background Report/242 [East-West Relatíons), 9 November.
Romsics Gergely 2004. Mítosz, kultusz, társadalom. Mozgó Világ, 7. 55-65.
Romsics Ignác 2005. Magyarország története a XX. században. Budapest,
Osiris.
Romsics Ignác 2007. A „katasztrófa" okai Avagy „a Mohácsok és a Trianonok
története" valóban „olyan logikus, hogy nemzedék hanyatlik nemzedék
után"? Szekfű Gyula: Három nemzedék, Kgy hanyatló kor története. Ko­
runk, 7. 15-27.
Romsics Ignác 2011, A 20. század rövid története. Budapest, Rubicon.
Romsics Ignác 2012. A birodalmi gondolat. Mozgó Világ, 8. 57-69.
Rozsnyói Ágnes 1962. A Szálast-puccs. Budapest, Kossuth.
Sallay Gergely Pál 2006. A Horthy-kori japán-magyar kapcsolatok katonai és
kitüntetési vonatkozásai a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtá­
ra felvételeinek tükrében. In Fólia Historica XXIV. A Magyar Nemzeti Mú­
zeum Történeti Évkönyve 2005-2006. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,
213-225.
Sallay Gergely Pál 2007. Japán-magyar katonadiplomácia] kapcsolatok, 1938-
1944, Hadtörténelmi Közlemények, 1, 183-202,
Sallay Gergely Pál 2008. Hungárián Flag and Native Soil tothe Japanese Front-
line Fighters. Magyar Front [Vancouver), 2 .1 0 -1 3 .

212
Sáringer János 2004. Adattár a magyar külügyi szolgálat történetéhez 1920-
1944. A külügyi tárca költségvetése, a magyar külpolitika fő irányai és a külföl­
di szolgálat Budapest, Szekipress.
Sarkov, A. 1953. A japán nép leigázása és a japán-angol-amerikai ellentétek ki­
éleződése. Budapest, Szikra.
Sato Noriko 2002, A japán kultúra fogadtatása Magyarországon. BGF Tudomá­
nyos Évkönyv, Budapest, 309-316.
Sen, Csen-Hua 2007 Mao Ce-Tung szerepe a katonai beavatkozásról hozott
szovjet döntésben. In Rainer M. János - Somlai Katalin (szerkj: Az 1956-os
forradalom visszhangja a szovjet tömb országaiban. Évkönyv XIV. 2 0 0 6 -
2007 Budapest, 1956-os Intézet, 109-125.
Senga Toru 1994a. Tokutomí Soho, Vámbéry Ármin és a millenáris Magyar-
ország. Századok, 708-722.
Senga Toru 1994b. Vámbéry Ármin a japán diplomácia szolgálatában az orosz­
japán háború idején. Századok, 723-736.
Senga Toru 1999. Strausz Adolf japán kapcsolataihoz az I, világháború előtt.
Századok, 1011-1026.
Seres Attila 2005. Orosz levéltári források a magyar-szovjet diplomáciai kap­
csolatok történetéhez (1939J. In Ujváry Gábor (szerkj: Lymbus Magyarság*
tudo niányi Fo rrásh özlem ényék. Budapest, 249-267.
Seres Attila 2008. Magyar-szovjet kereskedelmi kapcsolatok 1939-1941,7or-
ténelmi Szemle, 1.
Shímazu, Naoko 1998, Japcm, Race and Fqnality. The Racial Equality Proposal
of 1919. London - New York, Routledge.
Shimotomai, Nobuo 2007. The Cold War in East Asia and the Northern Terri-
tories Problem. Issuesand Insights (Washington), April. 73-85.
Shimotomai, Nobuo 2009. The Cold War in East Asia and the Northern Terrilo-
ríes Problem. Routledge, London,
Simon Tamás 1997 Agyőri Vörös Báró, R eform , május 20., 32-34.
Simotornai Nobuo 2011. Nikon reiszensi Teikoku no hókai kara 55-nen taszei-e.
Tokió, Ivanami Soten.
Sinor Dénes 1995. Emlékezés Prőhle Vilmosra, Magyar Nyelv, 1. 100-103.
Sipos Péter 1997, Egy politikai eszmerendszer kialakulása, I.n Csiffárv Járnás
(szerkj: Szálasi Ferenc börtönnaplója 1938-1940. Budapest, BPL-Filum,
9 -4 6 .
Soós László (szerk.) 1997 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­
nak 1957-58. évi jegyzőköny vei. Budapest, Magyar Országos Levéltár.
Sources of the history of Africa, Asia, Australia and Oceania in Hungary: witk a
supplement: Latin-America. The National Archives of Hungary 1991. (Guides
to the sources fór the history of the nalions). K. G. Saur, München - London
- New York - Paris.

213
Spóner Péter 2001. 42 nap a világ körül. Hadifogság Kelet-Szibériában 1918-
1921. In A Hermán Ottó Múzeum, évkönyve, 40. Miskolc, 315-333.
Suba János 2003. Magyarország állam határának változásai 1867-1947között: a
határmegái lapító bizottságok működése Magyarországon a XIX—XX. század­
ban. Budapest, Tipico Design.
Sűdy Zoltán 2009. A magyar-japán kapcsolatok 1964-1989 között In Farkas
e ta l 2009, 364-372.
Szabó Bálint 1986. Az „ötvenes évek" Elmélet és politika a szocialista építés első'
időszakában Magyarországon 1948-1957. Budapest, Kossuth.
Szabó István 1992. Valahol Oroszországban... Egy szolnoki hadifogoly első világ­
háborús feljegyzései. [Folklór és etnográfia 62 J Debrecen, K.LTE Néprajzi
Tanszék,
Szabó Péter 2003, Az első és második világháború során ejtett magyar hadi­
foglyok helyzete. ín Gazda József: Emlékek Ázsiája. Budapest, Terebess,
117-124.
Szakadat István 1992. Harcok és herce-hureák. Esettanulmány egy licencvásár­
lásról. In Tamás Pál (szerkj: Modernizációs szigetek Budapest, MTA Politikai
Tudományok Intézete - MTA Társadalmi Konfliktusok Kutató Intézete,
141-193,
Szálasi Ferenc 1936. Üt és cél. Budapest.
Szálasi Ferenc 1982. Nagytér; élettér, vezetőnép. Szálasi Ferenc előadása a Nyilas­
keresztes Párt - Hungarista Mozgalom pártküliigyek értekezleteinek sorozatá­
ban Budapesten, 1943. június 1 5 -16-án. Sydney, A Hungarista Mozgalom
kiadása.
Szalontai Balázs 2005. Kim llSungin ihe Khru.shc.hev Éra; Soviet-DPRKRelations
and the Roots of North Koreán Despotism, 1953-1964. (Cold War Internatio­
nal Hislory Project SeriesJ Stanford, CA, Stanford Univcrsity Press.
Szegedy-Maszák Aladár 1996. Az ember ősszel visszanéz... Egy volt magyar diplo­
mata emlékirataiból. Budapest, Európa,
Szeghalmi Balázs 2012. Az Audi előtt a Nissan is Győrbe jött volna - videó [inter­
jú Honvári Jánossal]. Kisalföld, 2012. április 23. http://www.kisalfold.hu/
gyori_hárek/az_audi_elott_a_nissan_Js_gyorbe_jott_volna_-_vi-
dco/2274179/.
Szekeres József 1966. Japán gazdasági és politikai fejlődése a második világhábo­
rú után. A japán munkásmozgalom néhány problémája. Budapest, MSZMP
KB Pártfőiskolája Nemzetközi Munkásmozgalom Története Tanszék.
Szélesi Jenő 1959. Hitler döntött... Történelmi tények Szálasi naplójában. Newark,
Szerdahelyi G. István 1996. Az orosz-japán háború és a magyar politikai köz­
vélemény. In Jamadzsi Maszanori 1996, 33-55.

214
Szerdahelyi István - Wintermantel Téter (szerk.) 2007. Japanológiai körkép.
Emlékkönyv az ELTE BTK japán szakos képzésének húszéves jubileumára. Bu­
dapest, ELTE Eötvös Kiadó,
Szereda, Vjacscsz.lav - Sztikalin, A.lekszandr [szerk.) 1993, Hiányzó lapok 1956
történetéből. Dokumentumok a volt SzKP KB levéltárából. Budapest, Zenit
könyvek.
Szinai Miklós - Szűcs László [szerk.) 1962, Horthy Miklós titkos iratai. Buda-
pest, Kossuth, 121-125.
Szirmai Rezső - [Gartner Pál] 1993, Easiszta lelkek Pszichoanalitikus beszélgeté­
sek a háboríts f őbűnösökkel a börtönben. Budapest, Pelikán.
Szmim ov, L. N. 1950. Vádbeszéd a japan háborús bű nösok baktér iumpe rében.
Budapest, Szikra.
Szobolevszki Sándor - Vida István [szerk.) 2001. Magyar-kínai kapcsolatok,
1956-1959. Dokumentumok. Budapest, MTA Jelenkor-kutató Bizottság.
Szobolevszki Sándor 1996. 1956: Kína és Magyarország. Adalékok a magyar
kérdést érintő kínai álláspont formálódásához és szerepéhez. Társadalmi
Szemle, 11.75-95.
Takagava Kuniko 2015. Hangarí kosi Qkubo Tositaka ga mita szangokudómei.
Áru gaikókan noszendzsi hiva. Tokió, Fújó Sobó,
Tanaka, Takahiko 1993, The Soviet-Japanese Normalization in 1955-6 and
US-Japanese relations. I liiotsubaski Journal of Law and Politics (Tokyo). Vol
21.65-93.
Tanaka, Takahiko 2000. „The Structure of Soviet-Japanese Relations in the
Cold War: Normalization in the Mid-1950s". In Edstrom, Bért (ed.): The
Japanese and F.urope. Images and Perceptions. Richmond, Curzon Press,
260-274,
Teleki Bva 1973. Nyilas uralom Magyarországon. Budapest, Kossuth.
Terada, Yataro 1972. The System of Trade Between Japan and East European
Countries, Including the Soviet Union. Law and Comemporary Problemst
Vol. 37, No. 3, East-West Trade: Part 1 [Summer), 429-447
Titkos történelmi ad atok Az 1944 oki. 15-i események Sopronkőhidai kihallgatá­
sok. 1977. Englewood, N J., Magyar Történelmi Kutató Társaság. G fejezet
(oldals'/ám nélkül).
Tokunaga Yasumoto 1988. A magyar-japán kultúrkap csői átok rövid történe­
te. Keletkmatás, ősz, 78-82.
Tomka Béla 1997. Személyi összefonódás (interlocking directorates) bankok és
iparvállalatok között a századforduló Magyarországán, Replika, március,
37-46.
Tóth Gergely 2010. Birodalmak asztalánál. A monarchiabeli Magyarország és Ja ­
pán kapcsolattörténete 1869-től 1913-ig, korabeli és új források alapján. Buda­
pest, Ad Librum.

215
Tóth Gergely Mátyás - Zsigmond Gábor 2011 Két magyar gőzös elkobzása az
orosz-japán háború idejen, Aetas, 11. 78-93.
Török László 1941, A Turáni Társaság és a magyar-japán kapcsolatok. Túrán,
december.
Tőkés Rudolf 1998. A kialkudott forradalom: Gazdasági reform, társadalmi át­
alakulás és politikai hatalomutódlás, 1957-1990, Budapest, Kossuth
Üjpétery Elemér 1987, Végállomás Usszabon. Budapest, Magvető.
Ujváry Gábor 2004. „A magyar kultúra külföldi őrszemei" A magyar kulturá­
lis és tudományos külpolitika és a külföldi magyar intézetek, tanszékek és
lektorátusok. In figer György - Kiss J. László (szerk.): Stratégia és kultúra.
Kulturális külpolitika az új kihívások tükrében, Budapest, Teleki László Ala­
pítvány, 25-76.
Ujváry Gábor 2010. A harmincharmadik nemzedék Politika, kultúra és történe­
lemtudomány a „neobarokk társadalomban' Budapest, Ráció.
Umemura Yuko 2000a. Egy fejezet a japán-magyar szellemi kapcsolatok törté­
netéből Valóság, 1. 82-90.
Umemura Yuko 2000b. Az 1956-os forradalom képe Japánban. Hitelf 10.
4 9 -5 6 ,
Umemura Yuko 2006a. A Japán-tengertől a Duna-partig. Imaoka Dzsiiicsiró élet­
pályája a magyar-japán kapcsolatok tükrében. Budapest, Gondolat,
Umemura Yuko 2006b. Az 1956-os forradalom Japánban. A baloldali értelmi­
ségi körökben kialakult vita a sajtó nyilvánossága előtt zajlott. Magyar Nem­
zet, 2006. október 30.
Umemura Yuko 2009a, Az 1938-as kulturális egyezmény megkötése és a Ja­
pán-Magyar Kultúrintézet működése. In Farkas et al. 2009, 247-260.
Umemura Yuko 2009b. A magyarság képe Japánban a két háború között. In
Farkas etal. 2009,261-274.
Umemura Yuko 2009c. Az 1956-os forradalom képe Japánban. In Farkas et al,
2009, 2 9 4 -3 0 6 .
Umemura Yuko 2011. Az 1956-os forradalom emlékei a japán írótársadalom­
ban, In Kiss Gy. Csaba - Pápay György (szerk,): Közép-f.urópa jegyében: író­
szövetségek a demokráciáért és a nemzeti függetlenségén. Budapest, Kortárs,
8 5 -8 9 .
Umemura Yuko 2013. A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok fejlődése és
alakulása Imaoka Dzymcsiró életének tükrében. Kókuszai kankei Ronsó (To­
kió), 2, 1-48.
Ungváry Krisztán 2013. A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpoliti­
ka és antiszemitizmus Magyarországon 1919-1944 Pécs-Budapest, Jelen-
kor-OSZK.
Ungváry Krisztián 1998. Szálast Ferenc. In Romsics Ignác (szerk.): Trianon és a
magyar politikai gondolkodás 1920-1953. Budapest, Osiris, 117-133.

216
Ungváry Krisztián 2003. SzállJózsef-interjú. 1956-os Intézet Órai Ilistory Ar­
chívuma, 778. sz.
Útmutató. 1955. A külképviseletek feladatai és munkája. A Magyar Külügymi­
nisztérium Diplomáciai Tanfolyama, Budapest, Külügyminisztérium.
Vaga Gaikó no Kinkjó 1957. Tokió, Gaimusó. http://www.mofa.go.jp/rnofaj/gai-
ko/bluebook/19 57/s32-contents.htrn ►
Vaga G aikó no Kinkjó. 1960. Tokió, Gaimusó. hup://www.mofa.go.jp/mofaj/
gai ko/ bluebook/1960/s 3 5 -contents.ht m.
Vámos Péter - Sárdy Lóránt 2003. Kína és Magyarország, 1959. História, 5 -6 .
Vámos Péter 2003. Magyar jezsuita misszió Kínában. Budapest, Akadémiai.
Vámos Péter 2005. Távoli menedék. Közép- és kelet-európai zsidó menekültek
Sanghajban a második világháború idején. Világtörténet, ősz-tél, 72-85.
Vámos Péter 2006a. Az SZKP X X . kongresszusának hatása a magyar-kínai
kapcsolatokra. Múltunk, 2.
Vámos Péter 2006b. Kina. In Békés Csaba [szerk.): Evohkió és revolúció. Ma­
gyarországa nemzetközi politikában 1956-ban. Budapest, 1956-os Intézet -
Gondolat, 111-154.
Vámos Péter 2007. A magyar forradalom szerepe a Kínai Kommunista Párt po­
litikájában. In Rainer M. János - Somlai Katalin [szerk.): Az 1956-os forrada­
lom visszhangja a szovjet tömb országaiban. Évkönyv XIV. Budapest, 1956-os
Intézet. 154-176.
Vámos Péter 2008. Kína mellettünk? Kínai külügyi iratok Magyarországról,
1956. Budapest, História - MTA Magyar Történettudományi Intézete.
Várallyay Gyula 2006. „Tanulmányúton* Az emigráns magyar diákmozgalom
1956 után. Budapest, Occidenal Press.
Veperdi András 2007. A Kaiserin Elisabeth cirkáló története és szerepe Csing-
t ao védel mében. Hajózás LŐr lén e ti K özlem ények, 2. bttp://www. kríegsmarine.
hu/hk/va00702.html.
Vida János 1982. Hanga ri ni hon bunkakórjú no rekisi to gendzsó, Daiicsi sze-
kaitaiszen mae. In Kidó 1982a, 6 4 -7 8 .
Vidor Gyula [szerkJ 1921. Nemzetgyűlési almanach 1920-1922. A Nemzetgyű­
lés tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1921
Vincellér Béla 1996. Szálasi hat hónapja. Budapest, Makkabi.
Vonyó Gyula [szerk.) 2004. Gömbös Gyula. Válogatott beszédek és írások. Buda­
pest, Osirís.
Watanabc, Hirotaka 2005. Japan s UN Diplomacy: History and Current Issu-
es. Japan Echo. Special Issue: UN Reform, Japan Speaks Up,
Wintermantel Péter - Sallay Gergely Pál 2009. A magyar-japán diplomáciai
kapcsolatok története, 1918-1945. In Farkas Ildikó etal. [szerk.): Tanulmá­
nyok a magyar-japán kapcsolatok történetéből. Budapest, ELTE Eötvös Ki­
adó, 115-176.

217
Wintermantel Péter 1996. Bettelheim Bernét missziója Rjúkjú szigetén. In Ya-
maji Masanori et al. (szerkj: Japán-kutatás Magyarországon, Múlt és jelen.
(ELTE Japán-Tanulmányok 1J Budapest, ELTE Japán Tanszéki Szakcso­
port, 55-65.
Wintermantel Péter 1999. Szemere Attila hagyatékának orientalisztikai vonat­
kozású anyagai. In A Hermán Ottó Múzeum Évkönyve, 37-38, Miskolc, 2.
kötet, 793-815.
Wintermantel Pcter 2007. A Szál as.i-rezsim diplomáciai kapcsolatai Japánnal.
In Szerdahelyi István - Wintermantel Péter (szerk.): Japanológiai körkép.
Emlékkönyv az ELTE BTK japán szakos képzésének húszéves jubileumára. Bu­
dapest, ELTE Eötvös Kiadó. 111-134.
Wintermantel Péter 2008. Umemura, Yuko: A Japán-tenger tői a Duna-partig.
Imaoka Dzsúicsíró életpályája a magyar-japán kapcsolatok tükrében. Száza­
dok, L 238-239.
Wintermantel Péter 2009a. A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújítá­
sának története (1945-1959). Külügyi Szemle, 2, 117-149.
Wintermantel Péter 2009b. A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok történe­
te, 1945-1964. In Farkas Ildikó et al. {szerkj: Tanulmányok a magyar-japán
kapcsolatok történetéből. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 277-293.
Wintermantel Péter 2 0 0 9 c Adalékok a Japán-Magyar Baráti Társaság 1945-
1975 közötti történetéhez. In Farkas Ildikó et al, (szerkj: Tanulmányok a m a­
gyar-japán kapcsolatok történetéből. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 612-617.
Wintermantel Péter 2012. „Ez lett volna az első japán autógyár Európában" Az
1968-70-es magyar-japán autóipari tárgyalások kudarcáról. Konferen­
cia-előadás: Japán nap. Hadtörténeti. Múzeum, Budapest, 2012. február 11.;
illetve V1L Japanológiai konferencia, Károli Gáspár Református Egyetem
Japanológiai tanszéke. Budapest, 2012. április 23.
Wintermantel Péter 2014. Japán és a magyarországi rendszerváltás - 25 év távla­
tából. Konferencia-előadás: A Károli Japán szak 20 éve, jubileumi konferen­
cia, Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Keleti
Nyelvek és Kultúrák Intézete, Japanológiai Tanszék. Budapest, 2014. októ­
ber 15.
Yamamoto, Mari 2004. Grassrooxs Pacifism in Post-War Japan: The Rebirth of a
Nation. Oxford, Routledge Curzon.
Zágoni Ferenc 1956 . Japánt élet, japán emberek. Budapest, Ifjúsági,
Ziemann, Benjámin 2007. Peace Movements in Western Europe, Japan and the
USA cluring the C'old War. Essen, Klartext
Zinner Tibor - Róna Péter J986. Szálasiék bilincsben. Budapest, Lapkiadó.
Zolnay László 1986. Hírünk és hamvunk. Budapest, Magvető,
Zsukov, J. M. - Kádár Barna 1952. Japán az 1940-1950-es években. Az SzK(b)P
Pártfőískoláján tartott előadás gyorsírói jegyzete. Budapest, Szikra

218
NÉVMUTATÓ

Abe Nobujuki 22 Baráth Magdolna 153, 155

Ablonczy Balázs 12, 21, 23, 24, 53 Barcza György 68
Ábrahám Ferenc 65, 70, 75 Bárdossy László 38, 41
Ádám Magda 17, [9,34,36, 37, 44,47 Rebrits I-ajos 138
Adenauer, Konrad 105, 106 Beckl Sándor 164
Adorján Jakab 82 Békés Csaba 9, 11, 90, 98, 99, 104,
Ady Endre 9, 11 111,128, 130, 189
Ajtai Miklós 132 Békés Márton 77
Akacuka Sószuke 19 Benes, Eduard 26
Alexics Emil 82 Benke Valéria 91
Ambrozy Lajos 43 Berecz János 99, 178, 183
Anderle Ádám 83 Beresztóczy Miklós 159
Andó R. 18 Bertsch, Gary 191
Andó Takcmasza 128 Bethlen István 24, 53
Andorka Rudolf 43 Bhaskar, Krish 183
Andreánszky Jenő 61, 69, 76, 77 Bienerth János 192
Andropov, Jurij 113, 133 Bíró József 158, 181, 182, 194
Antall József 194 Bíró Lászlóné 89
Aojama Josinori 39 Biszku Béla 103
Apró Antal 104, 108 Bix, Herbcrt E 17
Arany János 46 Blaskovich Miklós 69
Arita Hacsiró 19, 28 Bodzabán István 194
Ászanuma Inedzsíró 131 Bognár József 120, 126
Asztafjev, V .V 101 Boldoczki János 109, 133, 138, 151
Asztalos Lajos 19 Borbándi Gyula 68, 93
Borhi László 9, 80, 98, 104, 112, 113,
BaczoniJenő 116, 180 128, 173, 174, 189
Bálint Sándor 1.78 Boros Jenő 178
Baló Zoltán 15 Borsányí György 70
Balogh András 12, 98 Boyd, Cári 44
Balogh Sándor 148 Bozóki András 194
Balogh Tamás 13, 14 BozzaiRita 194

219
Bródy Péter 185 Farkas Ildikó 9, 10, 12, 15, 22, 23
Brutyó János 164 Farkas Zoltán 194
Buda Attila 9 Feitl István 82
Bujdosó Alpár 129 Félix Pál 88, 96, 107,130
Bulganyin, Nyikolaj Alckszandrovics Felvinczi-Takács Zoltán 117
107 Fendler Károly 10
Fenyvesi, Charles 44
Carlos (Ilich Ramírez Sánchez) 113 Ferber Katalin 194
Chen, Jian 10 Ferencsik János 172
Fischer Annié 172
Csáky István 36, 38, 40 Forgács Egon 136, 137
Csang Ven-tien 119 Földes György 96, 135
Csapi ár Ferenc 166 Frank László 70, 72
Csatorday Károly 143, 153-155, 161, Frank Tibor 12, 35, 52
167, 192 Fudzsijama Aiicsiró 132, 136, 139,
Cséby Lajos 143 143, 175
Csejdy Júlia 68, 82 Eukunaga K.cndzsi 158
Csia Sándor 69-71 Fülöp Mihály 9, 148
Csiutie Szugihara 76
Csorna Mózes 10, 12, 129 Gál Endre 95, 152
Csonkaréti Károly 14 Gáspár Sándor 163
Csou En-laj 118 Gáthy Vera 10
Csurka István 194 Gazda József 14, 16
Gazdag Ferenc 9, 148
Dálnoki Miklós Béla 89 Gecsényí Lajos 153, 155
Darányi Kálmán 21,35 Gellert György 89
Dell Adami Géza 15 Geréb György 129
Demszky Gábor 14 Gergely Jenő 148
Devecska Kálmán 14 Gergely Magda 77
Dezséry László 159, 164 Ghika György 45, 46, 50, 67
DienesBéla 192 Ghyczy Jenő 23
Dobi István 148, 152 Gosztonyi Péter 61, 76
Dóra János 175 Gömbös Gyula 24, 53
Dóriiba eh Alajos 139 Gömöri Endre 89
Dower, John 86, 90
Gyáros László 138
Fckhardt Tibor 37, 50 Gyöngyösi János 82
Eisenhower, Dwight 137 Gyöngyösi Nándor 95
El lemán, Brucc 106 Győr ffy-Bengyei Sándor 40
Enomoto Momotaró 59, 61 Győri Lajos 14
Eötvös Károly 25 Győri Szabó Róbert 148

220
I Iaar Ferenc 50, 166 Hory András 29
HaarFerencné 125, 166 Hotta Iszojuki 151,163, 174
Fia ha Kumiko 10, 34 Hruscsov, Nyikita Szergejevics 99,
Habán Jenő 46, 47, 67, 70, 80, 81, 83, 107,135,137, 139,149
126 Hubay Kálmán 53, 70
Hajasi Josiró 142 Hudec (Hugyec) László 48, 68, 82
Hajdú Gyula 105 Huszár István 100
Hajdú Pál 129 Huszár Tibor 135
I Ialász ZoJtánné 46, 67, 80
Halmosy Dénes 105 Icsinosze Icsidzsi 167
Hani Goro 167, 169 Ieda Oszamu 9, 128
Hara Kei 16 IkedaCuneo 171
Hara Kimie 105 Ikeda Maszanoszuke 120, 132, 139,
Harangi László 9, 10 162
Haraszti György 43, 44, 49 Imaoka Dzsúícsiró 10, 54-56,125,
Hármán, Chris 183 166, 167
Harsánvi Jván 86 ímrédy Béla 30
Haszegava Cujosi 85, 105, 106 Inaba Akira 78
Hatojama Jukio 106, 108, 121 Inaba Csiharu 43, 44
Hegedűs András 96, 108, 117 Inoue Kódzsiró 25, 38,40, 41, 68,
Heltai György 130 166, 167, 169
Hennyey Árpád 64 Inoue Maszutaró 39, 40
Hídvéghi János 178 Isibasi Tanzan 124, 126
Hirajama Narinobu 15 IsiguroTadanori 15
I Iiranuma Kiiesiró 36 Izsák Lajos 148
Hirosze Szadao 115
Hitler, Adolf 44,58,61, 62, 65, 73, 74 Jagow, Dietrich von 38
Hoasi Kei 120, 121, 165, 167 Jamamato Hidenori 165
Hollós Ödön 20, 27 Jamamoto Mari 92
Honda Kumataró 18, 19 Jamasita Sigeacu 123
Honvári János 178, 179, 182 Janagava Heiszuke 17
Horgos Gyula 184 Janagida Kenzuró 89
I lorthy István 40 Jorden, William 155
Horthy Miklós 12, 13, 21, 24, 29, 30, Josida Ken-icsiró 155
33, 41, 42, 45,51,52, 73,89, 109, Josida Sigeru 48, 86, 105
110,125,126,154, 187 Josinaka Vataró 25, 39, 41, 42, 44,
Horváth Ede 177,178, 184 167
Horváth Gyöngyi 132 Josizava Szeidzsiró 9, 112
Horváth Imre 107, 113, 117, 119, 122, Józsa Sándor 13
132, 133 Júkava Csúzaburó 19
I Iorváth József 50 Jungerth-Arnóthy Mihály 28, 37

221
Kádár János 33, 118, 122, 131-135, Kodzsima Rjó 9, 128
172,189, 190, 192,193 Kolta Dóra 11, 21
Kadovaki Szuemicu 125, 151 Koltay Gábor 185
Kaja Cunenon herceg 2 1 Komor Pál 48
Kálló Iván 86, 87 Komor Szigfrid 48
Kallós Ödön 161, 180 Kondó Maszanori 9, 16, 33
Kalmár László 92 Kóno Ken zó 158, 170, 171
Kanajama Maszahide 136, 137 Koppány ŰCieffer) Gyula 78
KanekoSizuo 141 Korbarics Pál 88
Kánya Kálmán 26, 37 Kós Péter 130
Kanyó András 135 Kossá István 158
Karádi Gyula 159 Koszaka Tokuszaburó 179
Karászy György 179 Koszaka Zentaró 154
Karsai Elek 58, 59,61, 63, 65, 68-72, Kosztolányi Dezső 11
74-76 Kovács C, Isabella 9, 10, 19, 20
Karsai László 58, 59,65, 70, 72, 74 Kovács Dénes 172
Kasimura alezredes 15 Kovács Gusztáv 169
KatajamaTecu 133, 140 Kovács Imre 129
KatóSizue 158 Kozma László 178
Kavaszaki Hidezsi 132,158 Krahulcsán Zsolt 172
Kavaszaki Icsiró 124 Krigel, Annié 92
Kecskés D. Gusztáv 128 Kuclzsó Tosiko hercegnő 21
Keleti Ferenc 107, 108 Kusibucsi Szemest 21
Kellner György 45 Kussinszky Endre 65, 70, 75
Kemény Gábor 63-73, 76,
Kende István 86, 105 Laczkó Miklós 59
Kende Péter 134 Lakatos Antal 172
Khuen-Héderváry Sándor 21 Langsfeld Géza 64
Kidó Sigeru 9, 10, 31, 95 Lehner, Georg 13
Kim, Román 89 Lehner, Mónika 13
Kimura Maszato 106 Lehel György 172
Kimura Sirosicsi 96, 143-145, 147, Lchmann 62
151, 156 Lévai Jenő 62
Király Béla 129, 167 Litvinov, Makszim Makszimovics
Kisi Nobuszuke 132,148 35
Kiss Károly 89, 90 Lu Pej-je 139
Kiss Sándor 10, 12, 46,93 Lü I-Wen 4 5
KitamuraTokutaró 161, 179
Klebelsberg Kuno 33 MacArthur, Douglas 81
Kobajasi Dzsúcsi 172 Macartney, Carlile Aylmer 54, 55
Kocsis Piroska 10 Macudaira Icsiró 125

222
Macumija Hadzsime 29, 32, 3s, 38, Nagy Imre 82, 99, 122,123, 129,
40, 55 130, 139, 141
Macumoto Sun-icsi 66 Nagy Iván 9, 18
Macunaga Naokicsí 19 Nagy János 101
Majdik Zoltán i 14 Nagy József 48
Mányik Pál 101, 103 Nagy Miklós 9, 144
Márai Sándor 53 Nakamura Keidzsi 139
Maráz László 100, 101 Nakamura Kenicsi 41
Marjai József 144-146, 148 Nakaszone Jaszuhiró 132, 133, 185
Marosán György 134 Nakatani Takejo 132
Marosy (Mengele) Ferenc. 44, 63, 83 Nasszer, Gamal Abdel 132
Máté Zoltán 47 Négyesi Pál 179
Mayer János 24 Nehru, Dzsavábarlál 132
Meidzsi császár (Mucuhito) 24 Némethné Vagyi Karola 135
Mendzsu Tosihiro 92 Nisi Hiszasi 42, 167
Metzger (Watanabe) Nándor 25, 27, NittaJosimi 179, 180
46, 47, 49, 67, 80 Nógrádi Sándor 122
Mezey István 9,14 Norman, Herbert 81
Micui Takaharu 33, 34, 50, 110 Noszaka Szán zó 129, 133, 157
Mijake Micuharu 17
MikiTakeo 149, 158,194 Nyers Rezső 97
Minamizuka Singó 9
Miva Josiró 81 ObucsiKeizó 175
Mód Péter 130 OdaJosikazu 170
Molnár Erik 158, 159 Ogava Szerisió 152, 153,155, 161, 173
Molotov, Vjacseszlav Mihajlovics 80, Öhasi Kei 107
89,129 Óhira Maszajosí 158, 174, 182,194
Mong Attila 104, 194 Ójama Ikuo 90
Móri Takahasi 39, 174 Okazaki Kacuo 86
Móricz Péter 25 Ókubo Tositaka 38—42
Mórijaim Kindzs 158 Ónisi Szeido .107
Moscly, Philip 86, 130 Óno Mórié 16, 19, 31
Míiller Rolf 165 Ormos István 20
Münnich Ferenc 148, 152, 153, Ormos Mária 17
164 Ortutay Gyula 158
Mussolini, Benito Amücare Andrea Ósima Hirosi 41,44,62,69, 74-77
71, 73, 74 Ótani K, 18

Nabesima Naocugu 171 P Szabó József 118

Nabesima Naokazu 49 Pach Zsigmond Pál 14
Nagy Ferenc 82, 93, 129 Paksa Rudolf 59

223
Palanovics Norbert 132 Sáringer János 19, 66
Palmer, Mark 194 Schulteiss László 48
Palotás Tibor 82 Seti, Csen-Hua 10
Palotay Ödön 20 Senga Toru 9-11
Pastor, Peter 29, 34 Seres Attila 35, 37, 50
Pavela Károly 183 Sibuja Sóicsi 110
Pelényi János 26 Sigemicu Mámoru 29, 34, 73, 107,
Péter János 158, 194 128,155
Pető Iván 96 Siina Ecuszszaburó 175
Petőit Sándor 46 Sík Endre 82, 101, 107, 116, 136, 144,
Petuiiyiny, M. L 101, 103 148, 152
Piros László 91 Sima Sigenobu 143
Poncellini, Luca 68,82 SimazuNaoko 16
Pritz Pál 11,26, 28, 33,45, 54, Simon Tamás 178, 184
6 4 -6 6 ,1 9 2 Simotornai Nobou 81, 106
Prőble Vilmos 20 Sinor Dénes 20
Pu Ji 45 Sípos Péter 9, 59, 148
Siratori Kurakicsi 46
Radványi Géza 92 Skoda, Václav 159
Radványi János 101 Sommer Alfréd 78
Rahman, Moha mmad Ataur 10 Soós László 131, 133, 134
Rainer M. János 82, 99, 130, 135 Sóvá császár (Hirohito) 19, 21, 45, 50,
Rákosi Mátyás 90, 98 73,148, 153
Ramscyer, John Mark 81 Spóner Péter 15
Ránki György 65, 74 Slraub F. Brúnó 140
Reményi-Schneller Lajos 30 Suba János 17
Révész Béla 194 Sűdy Zoltán 178, 183, 195
Ribbentrop, Joachim von 35, 44
Ríchter Gedeon 27 Szabados István 160
Robinson, William 130, 163 Szabó Bálint 98, 99
Romsics Gergely 24 Szabó H. 18
Romsics Ignác 23, 148 Szabó István 14
Róna Péter 75 Szabó László 63
Rónai Sándor 108, 134, 158 Szabó Péter 14
Rothermere lord (Sidney Harold Szakács Sándor 96
Harmsworth) 54 Szalai Béla 180, 181
Rozsnyói Ágnes 71 Szálasi Ferenc 37, 52, 53, 57-63,
65-78, 187
Sallay Gergely Pál 10, 12, 39, 41, 44, Szalay Antal 194
48, 71, 78 Száll József 109, 114,119-126, 130,
Sárdy Lóránt 1.0 131, 166, 190

224
Szalont ai Balázs 10, 12, 106 Takeuesi Tokinoszuke 35, 39
Szántó György 86 Tamás Aladár 138
Szántó Zoltán 118 Tanabc Minoru 95
Szarka Károly 130, 132, 140, 143, Tanaka Kjóko 109
144, 151, 153 Tanaka Takahiko 105, 106
Szaszamoto Sundzsi 170 Tani Maszajuki 19
Szató Naotake 129 Tanimoto Kazujuki 168
Szató Noriko 9 Teleki Éva 65
Széchényi Erzsébet 19 Teleki Pál 32,40, 52, 53, 55
Széchényi, Don Jose Caro y 19 TeradaJata.ro 130, 163
Szegedy-Maszák Aladár 47 Teraoka Kóhei 39, 61, 77
Szeghalmi Balázs 178 Tógó Kameda 22, 23, 25, 29, 91
Székács Jrnre 159 Tokunaga Jaszumoto 9
Szekeres József 89 Tomka Béla 20
Szélesi Jenő 70-7 2 Tóth Gergely 10
Szemere Attila 11 Tőkés Rudolf 104, 142, 192
Szentmiklósy Andor 47 Török István 160
Szerdahelyi István 9-11 Török László 9
Szereda, Vjacseszlav 135
Szinai Miklós 52 Tyihvinszkij, Szergej Leonidovics
Szirmai Rezső 58 124,125
Szkladán Ágoston 110, 119-122
Szobolevszki Sándor 9, 10, 118, 119, Újpétery Elemér 68
122 Ujszászy István 44, 49
Sztálin, Joszif Visszarionovics 35, 78, Ujváry Gábor 33
80, 90, 94, 98, 102, 105 Umemura Yuko 9,10, 12, 17, 34,
Sztikalin, Alekszandr 135 128,129,148
Sztójay Döme 37, 68 Ungváry Krisztián 24, 59, 118, 119
Szugimura Jótaró 26 Unó Szószuké 179
Szuidó Iszao 39, 41, 42 Urbán Károly 135
Szumioka Tomojosi 24, 35
Szuva Cutomu 39 Vámbéry Rusztem 83
Szűcs László 52 Vámos .Péter 9, 10,48, 94, 113,114,
Szvíridov, Vlagyimir 82 120
Van Ce-fu 111
Tahara Harudzsi 107, 131 Vang Csing-vei 45
Takagava Kuniko 39 Vannay László 70
Takahara Sótaró 169 Várallyay Gyula 129
Takamacu herceg (Nobuhito) 21 Vatanabe llirotaka 132, 155
Takamacu hercegnő (Kikuko) 21 Veesenmayer, Edmund 58, 63, 72, 74
Takeda Cunej ősi 171 Vég Béla 119

225
Végh Miklós 45, 4 6 ,4 8 ,4 9 ,6 6 -6 9 , Weiss Manfréd 27, 43
80, 82,126, 188 Welch, Dávid 106
Veperdi András 14 Werth Henrik 44
Veress Sándor 50 Widder Jenő 153
Vértessy Sándor 21
Vida István 9,10, 118, 119,122 Zágoni Ferenc 92
Vidor Gyula 20 Zajthy (Zajli) Ferenc 69
Villani Frigyes 20 Zalka András 155, 168, 174
Vincellér Béla 76 Ziemann, Benjámin 92
Vonyó Gyula 53 Zilahy Lajos 129
Vörnle János 35 Zinner Tibor 75
Vorosilov, Kliment Jefremovics 81 Zolnay 1..ászló 77

Walko Lajos 31, 43 Zsigmond Gábor 10, 50

Weems, George Hatton 82

226