A nem verbális kommunikáció

Kutatók szerint az átlagos kétszemélyes társalgásban 65% a nem verbális, 35% pedig a szóbeli
alkotóelemek, közlések aránya.
A nem verbális viselkedésnek három forrását feltételezik. A legelfogadottabb nézet sze-rint a nem
verbális viselkedések részben ösztönösek, részben tanítottak, részben pedig utánzottak, ugyanakkor
vannak a kultúrától független, egyetemes és a kulturális különbsé-gekből adódó eltérések egyaránt. A
kommunikációs formáknak számos eszköze van, ezek-nek csupán egyike (és legkisebb mértékben
használt változata) a szóbeli közlés. A közlése-ink hangneme, és a testbeszéd ennél sokkal nagyobb
mértékű (38, és 55 %) mint a verbális jelek. Ezek a megnyilvánulások megerősíthetik, gyengíthetik,
helyettesíthetik, ellentmond-hatnak, kiegészíthetik, hangsúlyozhatják vagy szabályozhatják a
közlendőnket. A meta-kommunikációt sokan a testbeszéddel azonosítják, holott az csak egyik területe,
mint pél-dául képünkön, ahol különböző testhelyzetet vesznek fel a szereplők.
32. kép Az „Amerikából jöttem” testbeszéden alapuló társasjáték karikatúrája

Az ábra120 a nonverbális kommunikáció korlátait karikírozza ki: csupán testbeszéddel nem lehet pontosan
gondolatokat, eszméket közvetíteni.

A verbális viselkedés többrétegűségéhez hasonlóan a nem verbálisról is elmondhatjuk, hogy nagyon

összetett és többszintű. Egyes kutatók szerint közléseink 2/3-a nem szóban, hanem testbeszéd által jut
el másokhoz, a verbális közlések mindössze 1/3 részét teszik ki közléseinknek. A szóbeli közlést kiegészíti
nem tudatos, nem is mindig szándékolt automa-tizált cselekvés, amelyek kiegészíthetik,
alátámaszthatják, de helyettesíthetik is a verbális kommunikációt.

András Tamás