11.

HEGEL TÖRTÉNETFILOZÓFIÁJA
GEORG WILHELM FRIEDRICH HEGEL 1770–1831
Munkássága: Jenai korszak A szellem fenomenológiája 1807 Nürnbergi korszak: A logika tudománya
1812–16 Heidelbergi korszak: A filozófiai tudományok enciklopédiájának alapvonalai Berlini korszak:
Előadások a világtörténet filozófiájáról
Dialektika: igaz az egész; az egész pedig: folyamat, mely ellentéteken át fejlődik. A fejlődés fokai:
tézis–antitézis–szintézis.
A logika tudománya: a világ fejlődésének magyarázata
1.Tézis: az isteni Eszme fejlődik - a természet: a megkövült Eszme
2. antitézis: a természet, ebből –a véges Szellem emelkedik ki
3. szintézis: a Szellem szubjektív Szellem
objektív Szellem
abszolút Szellem
jog moralitás erkölcsiség

család állam
művészet vallás filozófia polgári társadalom
A világ fejlődése a z isteni Eszme (tézis) elidegenülési (tárgyiasulási) folyamata, aminek eredménye a
Természet (antitézis), majd az Eszme visszatérése magasabb fokon: a Szellem (szintézis). A Szellem
fejlődésének eredményeként az emberiség felismeri ezt az ésszerű fejlődési folyamatot. Az ember
megérti, hogy minden, ami valóságos, az ésszerű. Előadások a világtörténet filozófiájáról: A
történelemben is az isteni Eszme (Ész, Világszellem) érvényesül, de az egyes emberek tettein át – az
Ész csele: az egyes emberek, akik tetteikkel alakítják a történelmet, nem tudják, hogy
valójában az Ész (Isten) céljait valósítják meg.
A történelemben az emberi szabadság bontakozik ki:
1. egy ember szabad: a keleti despotikus társadalmakban
2. néhány ember szabad: az antik társadalmakban
3. minden ember szabadságának eszméje a kereszténység, valósága a protestáns államvallású porosz
abszolút monarchia.
Hegel történetfilozófiája a történelemtanítás számára irányadónak bizonyult.
Tanulságos állítása: „Minerva baglya alkonyatkor kezd
repülni.” (A történelmet utólag érthetjük meg.)