Escolar Documentos
Profissional Documentos
Cultura Documentos
A jelenleg
legelfogadottabb nézet szerint ősünk a vadállatokkal teli szavannán próbált meg megállni a
saját lábán. Ez az elmélet több ponton sántít. Bár első hallásra meghökkentően hangzik, de
sok tényező mutat arra, hogy az ember alapvetően vízi élőlény volt. Ezek közül a tényezők
közül sorolok most fel párat:
Gondolju
nk csak arra, mennyire szeretünk strandra járni, pancsolni, fröcskölni, víziparkokban tölteni a
szép nyári napokat. Ez a tulajdonság egyik majomfajtára sem jellemző, sőt, távoli rokonaink
pedig egyenesen utálják a vizet.
Pl.:egy csimpánzt semmivel sem lehet jobban kihozni a sodrából, mintha
belelöknénk a sekély vízbe. Ebből aztán olyan hiszti lenne, amit csak úgy lehetne
fokozni, ha közben a banánját is kitépnék a kezéből.
Szabályozható légzésünk teszi lehetővé (megfelelő gyakorlás után), hogy szárazföldi emlős
létünkre akár 180 méterrel a tenger szintje alá merüljünk egy lélegzetvétellel. Ez a
tulajdonság vízi életmód esetén létfontosságú, a legtöbb szárazföldi emlős azonban nem
rendelkezik ezzel a képességgel. Az elmélet szerint a szabályozható légzés tett minket képessé
a beszéd kialakulására, mivel így vagyunk képesek hangokat képezni.
• A mai emberek körülbelül 7 százaléka úgy születik, hogy ujjai között kisebb-
nagyobb úszóhártya van, ennek kialakulása is az egykori vízi életmóddal függhet
össze.
• Az embernek lefelé néző orrnyílása, mozgatható orrcimpája van (nem úgy mint
például a gorilláknak), ami vízi életmód esetén előnyös, mivel nem folyik be a víz
úszás közben.
• a víz
alatt a percenkénti 70-ről 30-ra csökken. Magyarázat az lehet, hogy a szervezetnek
a víz alatt takarékoskodni kell a levegővel és ezt az alacsony pulzusszám segíti.
Forrás: www.wikipedia.org,
Szendi Gábor: Vízimajom (cikk)