Életvitel gyakorlat II évf. I.

félév
(Természetes anyagok)

Csodáltál már meg színes kavicsot egy folyóparton üldögélve?

Városiasodó, egyre sivárabb, egyre inkább „műanyag"” világban élünk, és bizony egyre ritkábban
húzzuk fel a túrabakancsunkat, hogy sétáljunk erdőn, mezőn. Ennek legbelsőbb emberségünkre mért
hatását már sok lélek-tudomány vizsgálja.
Érezhető viszont az erősödő igény, hogy némi „természetessel” vegyük körbe magunkat. Egyre több
fabútorral, természetes anyagból készült használati tárggyal színesítjük környezetünket, otthonunkat.
Gyermekünket is szívesebben visszük olyan óvodába, ahol hasonló törekvéssel találkozunk, hiszen ők
még igazán természetesek.

A környezetünkben található anyagok két csoportja:

- mesterségesen előállított anyagok és az ezekből készült tárgyak

- a természetben található anyagai és az ebből készült tárgyak (egyre inkább helyet kérnek)

Műanyagközpontú világunkban egyre fontosabbak a természetes anyagok (berendezési tárgyak,

ruhák, játékok).
A városban (lakótelepi közeg, kevés kintlét a szabadban, számítógép- és tv függőség) a felnövő,
száguldó villanyvasúttal, irányítható robotokkal, zenélő babákkal, digitális játékokkal körülvett
gyerekek alig, vagy egyáltalán nem ismerik a természetes anyagokból készült játékokat.
Igaz sérülékenyebbek, és nem olyan hosszú életűek mint műanyag társaik, de elkészítésük során a
gyermek közelebb kerül a természethez, amely hat rá;
- Manuális-finom-motorikus fejlődés.
- Megismeri a különböző anyagok tulajdonságait.
- A gyermek játékkészítés közben egyre közelebb kerül a természethez.
- A környezettudatos gondolkodás erősítéséhez szükséges értékrend kialakítása érdekében
elengedhetetlen a természetes anyagok, a népi természetszemlélet, ismerete és tisztelete.
- A hagyományainkhoz való kötődést erősítése.
- Fejlődik a logikus gondolkodása, gazdagodik érzelemvilága, alakul esztétikai értékrendje, növekszik
kreativitása.
- Ha a fémépítő leesik, nem törik össze, de a termény játékra vigyázni kell, mert törékeny, sérülékeny.
A gyermek hamar megtanulja, hogy óvatosan kell hozzányúlnia. Gondosan kell elkészíteni is, mert ha
a ragasztás elengedi pl. a csutkababa haját, éppen a megkezdett játék öröme vész el.

A mai gyerekeknek sok minden megadatik. Mégis úgy tűnik, több a problémás gyermek, mint
régebben. Amiben szegényebbek, azt a családi együttlét, a törődés, az odafigyelés hiányával
magyarázhatjuk.
A gyermek a maga készítette babácskáját többre becsüli, mint a drágán vásárolt játékot, szívesebben
játszik vele, hiszen Ő alkotta.
A régi mesterségek a maguk korában közösségnevelők, közösségteremtők voltak. Ebben a saját munka
öröme és az egymással való kapcsolatteremtés is dominált.
A szabadidő hasznos és tartalmas eltöltése, a gyermekkel közös játék ma is nagyon fontos (játékot
készíthetünk is, vagy megtaníthatjuk gyermekünket azok elkészítési módjára)!
Ahogy megismertetjük a gyermeket a magyar és más népek meséivel, énekelgetünk nekik népdalokat,
ugyanezt kialakítható a tárgyak, játékok világában is.

Tantárgyi kapcsolódások: környezetismeret, történelem-honismeret, olvasás-irodalom, ének-zene,

rajz, technika, testnevelés.

Már a gyűjtögetés is életre szóló élmény lehet. A gyerekek megismerkedhetnek a lelőhelyekkel, a

„kincsek” tulajdonságaival.
Már kisgyermekkorban el kell kezdenünk a körülöttünk lévő környezetben fellelhető anyagok
megismertetését!

1
Hagyományainkkal, ünnepeinkkel is szoros kapcsolatban állnak, a készülődés időszakának fontos
részei, a természetes anyagokkal való foglalatosság.

Mindenki szívesen nézi a tévé képernyőjén az ismeretlen tájakat, a különös természeti jelenségeket, az
állat- és növényvilág megannyi rejtelmét. A kamera mindent látó szeme behatol az odúk, fészkek
belsejébe, feltárja a víz alatti világ megkapó titkait. Egy percbe sűríti a növény növekedését, virágba
borulását. A lassított felvételek költészetté, zenévé, ritmussá, tánccá varázsolják az állatok futását, a
csontok, inak, izmok tökéletesen összerendezett mozgását. (kép)
Mindez igazi élményt ad és bővíti az ismeretek tárát, de soha nem pótolhatja az ember és a természet
közvetlen kapcsolatát. A film vizuális élménye nem helyettesítheti a szemlélődés útján szerzett
tapasztalatokat. A legszebb felvétel sem adhatja a tér valós, sokszor lélegzetelállító élményét. A
legérdekesebb természeti formák fotói sem lehetnek a rajzoló ember modelljei, mert ezeket nem lehet
körbeforgatni, megtapintani, szétbontva elemezni. Így fedezhetjük fel a környezetünket, amely
évszakonként mindig mást kínál. Lehet, hogy sétáink és kirándulásaink közben csak szerényebb
élményt kapunk, viszont annál több tapasztalatot, feldolgozható anyagot és díszítményként is
alkalmazható elemet gyűjthetünk össze.

Mit tekintünk a természet kincseinek?

3 csoportba sorolhatjuk:
- ásványi eredetűek
- növényi eredetűek
- állati eredetűek

1. Ásványi eredetű természetes anyagok:

- viszonylag könnyen hozzáférhető anyagok
- a kisiskolásokkal is alakíthatók; pl. a természetes kövek, (agyag)

Természetes kövek
A kőkorszakban - amely 3 millió éve kezdődhetett - az ember névre méltó első élőlény először a követ
munkálta meg. A követ, amely a természetben található anyagok közül az egyik legszilárdabb. Ez a
megmunkálás abból állt, hogy a kavicsot addig ütötte, míg egyik felülete alkalmas nem lett a vágásra.
Azaz, ennek a vadászó élőlénynek szüksége volt vadászhoz illő szerszámokra: hajító vagy parittyába
való kövekre, éles szélű kődarabokra, melyekkel az elejtett vadat szét lehetett darabolni. Az évezredek
folyamán megtanult különbséget tenni a kő különböző fajtái között és a szerszámkészítésre
alkalmasakat részesítette előnyben: a kovát, a szarukövet, a kvarcot, a jáspist, az obszidiánt és a
különböző kristályokat. Ezek az ásványok viszonylag jól hasíthatóak, kemények és kitűnnek éles
törésszélükkel. Az értelmes ember megjelenése - 200-350 ezer évvel ezelőtt - abban jelentett újat,
hogy a marokkő mellett a kőkések, kaparók is felbukkannak. A cro-magnoni ember volt az első, aki
nagy pontossággal megmunkálta a követ. Éles dárdahegyeket, kő késpengéket, tökéletes
marokköveket és baltafokokat készített célzott ütögetéssel és pattintással. Más kőzeteket (pl. gránit,
homokkő, mészkő) csiszolással munkálta meg.
A kő átfúrása fémeszköz nélkül igen nehéz feladat volt.
Korunkban, a kő megmunkálás nélkül is használható:
szerszámként (diótörés) . fegyverként (védekezés) · tűzhely alapjának stb.
Néhány kőfeldolgozó eljárás az idők folyamán külön mesterséggé fejlődött. Ilyen például a kőfaragás,
malomkővágás. Felhasználható még útburkolat készítésére és házak terméskő alapzatához, valamint
díszítésekhez, művészeti mozaik képek kirakásához.

Az iskolai munka során gyűjtött kavicsokból emberi és állati figurákat készíthetünk. A kavicsok
befoglalása úgy történik, hogy tűbe fűzött vékony rézdróttal hurkoljuk körbe a formához igazodva.
Rátétként bármilyen alapra (textilre, bőrre stb.) fel is varrhatjuk a drótszállal, majd formailag és
technikailag rokon együtteseket hozhatunk létre: pl.: öv, karkötő és nyakpánt.
Kavicsállatok. Kavics játékok.

Agyag

2
A Kr.e. 1000 és 3000 közötti időszakban, az un. újkőkorban az őskortól alapvetően különböző
kulturális váltás kiváltó oka a növénytermesztés, a földművelés kezdete. Ez vezetett a helyhez kötött
életmódhoz. A letelepedő ember első házai formájukban kőkori prémsátrakra emlékeztettek: kerekek
voltak. Kő alapú, fa állványzatú, bőrrel illetve szalmával fedett építmények készültek.
Ezt követték az első agyagkunyhók, majd a napon szárított agyagtéglák és az ezekből való építkezés.
Ugyanennek a kornak az újdonsága volt a fazekasság, a kerámia mestersége. A történelemben először
fordult elő, hogy az ember nem csupán új formát adott a kezével egy új anyagnak, hanem
struktúrájában változtatta meg a nyersanyagot.
Az agyag nagyon gyakori, a közvetlen környezetünkben előforduló közönséges anyag. Minőségre és
színre nézve különböző, hol vöröses, hol barna, hol meg világos, vagy sötétszürke. A közönséges
agyag nem tiszta, így a színét mindig a helyi szennyeződések befolyásolják. A kibányászott agyagot
ezért célszerű megtisztítani.
Az agyagnak a vízzel való kapcsolatát vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy a száraz agyagban (ami
kőszerű, kemény) egyáltalán nincs víz. Ha ezt a száraz anyagot képlékennyé akarjuk tenni, akkor
össze kell törni és vízzel fel kell áztatni! Ha több vizet öntünk hozzá, akkor hígfolyós anyagot kapunk,
amely festékként funkcionál.
Az agyagban, amelyet meg tudunk munkálni, viszonylag kevés víz van. Ezt, az így elkészített
képlékeny anyagot használják a fazekasok. (Természetesen a megfelelő mennyiségű víz hozzáadása
után jól összekeverve, kigyúrva).
Az agyagot azért nevezik képlékenynek, mert a legkisebb nyomás, erő hatására megváltozik az alakja.
Ha az így megformált munkadarabokból kivonjuk a vizet (kiszárítjuk) az agyag újra keményebb lesz,
ha ki is égetjük, akkor kemény, kőszerű cserép lesz belőle, ami vizet már nem vesz föl, vagyis nem
lesz képlékeny.

Az általános iskola alsó tagozatában az agyag tulajdonságai a vele való különböző műveletek
elvégzése során tudatosulnak a tanulókban. A manuális mozgás fejlesztésére a képlékeny anyagok
kézzel formázása, alakítása során nyílik lehetőség (ideg - izom koordináció). Ilyen tevékenységi
formák: gömbölyítés, hengerítés, kúposítás, lapítás, ütögetés, darabolásával, formázás. Különböző -
az agyagban lenyomatot hagyó - tárgyakkal, különböző mintákat készíthetünk. Agyag- műveletek
munkadarabjai: golyók, hengerek, gyümölcsök, kocka, dominó, edények, kosarak, állat/ember
figurák, dísztárgyak, ház-makettek stb.

Növényi eredetű természetes anyagok

Ősidőktől fogva az ember használati tárgyai, a gyermekek játékszerei a természetben előforduló
anyagokból készültek. Így került sor a növények felhasználására is. Mivel a növények szín- és
formavilága rendkívül gazdag, változatos, ezért igen nagy hatással van a gyermekek érzelemvilágára.
Különösen a városban élő gyerekekre hat jelentősen a természetes anyagokkal való munkálkodás,
hiszen ez számukra pótolja a hiányzó természeti környezetet!

Gyűjthető anyagok:

a./ Vízparti növények: káka, gyékény, nád, fűz

A fűz
Ősszel, a levelek lehullása után gyűjtik össze és a levágott fűzfavesszőket a tisztítás és a nagyság
szerinti válogatás után kötegekbe kötve hűvös helyen tárolják. Általában szalmával bélelt gödörben
tartják.
A fűzfavessző felhasználása játék-készítésre. A vessző darabolása, hasítása, fonása kiváló alkalmat
biztosít a vessző tulajdonságainak megismerésére. Készíthetünk állatfigurákat, fűzfa sípokat,
különböző alátéteket stb.
A kosárkötés régi mesterség. Alapfogásainak elsajátítása azonban nem egyszerű dolog. Tanórai
keretben nehéz a magvalósítása, inkább szakkörön, v. táborban. Ezért

Nád

3
A múlt század közepéig, sőt helyenként a végéig egyes területeken mint például a Sárrét, jellegzetes
vízi világ volt. A lakosság fő foglalkozása a halászat, vadászat, réti állattartás valamint a nád és
gyékény feldolgozása volt. Ezeknek a vidékeknek a legnagyobb kincse a nád volt.
nádkunyhók
szárvágó
A nád aratását télen, a vizek befagyása után végezték. Kévébe kötés után kúpokba rakták.
Ezeket az embereket a nád a bölcsőtől a sírig elkísérte. Ugyanis ezt tették a bölcsőbe a gyermek alá, de
a sírba is, ha feltört a talajvíz. Ezen kívül házfedésre, kerítésnek, jószágok számára szélvédő helynek
használták.
A nád napjainkban az egész földön elterjedt növény, amely főként álló- és lassan folyó vizek partján
található. Üreges szárai akár négy méter magasra is megnőnek. Felhasználásuk igen sokrétű: építőipar
(nádpadló, nádszövet), hangszerkészítés, cellulózgyártás.

Gyékény
A gyékény általában nádasokban található meg. Már augusztusban csónakról vagy a vízben derékig
gázolva gyűjtötték be. A parton megszárították, majd otthon előkészítés után kosarak, lábtörlők,
szatyrok, méhkasok és más tárgyak készültek belőle.
gyékényparipa
kosár
A sásfélék főleg a mérsékelt égövben terjedtek el. Háromélű, ritkábban hengeres száruk csupán a tőnél
csomós. Két családjuk van a kákafélék és a sásfélék.

Káka
A káka nedves, mocsaras területeken gyakori, többnyire a náddal alkot társulásokat, vagy azt
helyettesíti.

Sás
A sás igen sok faja Magyarországon is megtalálható, fontos gyepalkotók. Ez is mocsaras, illetve szikes
termőhelyeken él.
kákamadár
békamerettyű
kákacsónak

b./Szántóföldi növények: kukoricaszár és -csuhé, búza- és rozsszalma.

Kukoricacsuhé (kukoricafosztalék)
A kukoricacsövet burkoló puha, hajlékony, de erős, rostos levél. A csövet közvetlenül fedő selymes
levelek a legvékonyabbak.
A csuhét langyos vízben áztatva, puhítás után lehet vág ni, hajlítani, fonni, formálni.
Ruhafestékkel színezhető, a színeket könnyen magába szívja, főzni nem szükséges.
A gyerekek is könnyen alakíthatják. Babákat, állatokat, kunyhót, háztetőt stb. lehet belőle készíteni.

Kukoricaszár (kukoricakóró)
Ízekből álló, kívül kemény, belül szivacsos szár. Külső, kemény burka könnyen hasítható. Hasítéka
ívelhető.
Fogatos szekeret, kóróökröket, lovakat, gémeskutat, itatóvályút, kóróhegedűt és sok más mindent lehet
belőlük készíteni.

Kukoricacsutka
A lemorzsolt kukoricaszemek torzsája nagyon kemény felépítésű anyag.
Csutkababának, állatoknak, házikónak, kocsinak és kerekének is kitűnő alapanyag.
Sok csutka építőjáték helyett is jól funkcionál.

Szalma
Érett búza vagy rozs üreges szára. A rozs merevebb, nehezebben kezelhető.
A kalászt levágva, a szárat ölelő hártyalevelet húzzuk le.
4
Langyos vízben áztatva megpuhul, könnyen formálható, kötözéssel rögzíthető.
Ugyanúgy színezhető, mint a csuhé.

Mák
Toktermése (gubója) változatosan használható. Könnyű, puha, üreges szerkezete miatt a gyerekek is
könnyen alakíthatják.
Máktündérek, babafejek, állatkák képzelhetők el belőlük.

c./ Mezei növények: bodza, mogyoróvessző

Bodza
Ligetek, erdők, útszélek vadon termő bokra. Az ágak kérge frissen könnyen lehántható, a laza szövetes
bodzabél kivájható. Rugalmas, erős ágai kiválóan alkalmasak építő, konstrukciós játéknak.
+ Gesztenye, makk, zöldségfélék (burgonya, uborka, répa), magvak, szárazvirágok, cirok,
dísztök, lopótök, tapló, mind kiváló alapanyagok.
++ A csigák, kagylóhéjak, kavicsok, gubacsok pedig különleges díszítőelemei lehetnek a
terményjátékoknak.

d./Erdei növények:
makk, gubacs és más érdekes magvak, termések, moha, tapló, „furcsa” ágak-bogak

e./ Egyéb: alma-, szilva-, barack- és cseresznyemag, dióhéj, különböző tökfaj (korsó-, lopó-, kígyó-,
dísztök)
Kiegészítő anyag ként jól használhatók a parafadugók, hurkapálcák, gyufaszálak, valamint a zsineg és
a kenderkötél. A textilhulladék, a gyapjú, kender és a bőr mind fontos alapanyag.

Gyűjtés:
Ahhoz, hogy ezeket az anyagokat meg tudjuk munkálni, először össze kell gyűjteni azokat. A
természetben járva - pl. kirándulásokon - alkalomszerűen is végezhetünk gyűjtést. Sokkal fontosabb
azonban a tudatos gyűjtés, amelyet nagyon fontos szempontok vezérelnek. Mint például a
maradandóság, tárolhatóság, az érés és pusztulás különböző fázisai, felhasználhatóság,
továbbalakíthatóság.

Ősszel valóságos kincsesbánya a természet. Ilyenkor gyűjthetjük be a kukorica szinte minden részét, a
csövét, a csutkát, a csuhét, a kórót sőt még kukoricabajuszt is. Felhasználhatjuk az érett búza vagy rozs
üreges szárát. A kalászát levágva, a szárat ölelő hártyalevelet lehúzzuk. Langyos vízbe beáztatva
megpuhul és így könnyen formálható.
A dió, a mákgubó, a gesztenye, a makk, a fenyőtoboz és különféle magvak szintén jól használhatók
különféle játéktárgyak, dísztárgyak készítésére.
A gyűjtés során a tanulók figyelmét fel kell hívni a környezet- és táj védelmi szempontokra.
A védett növények megkímélésén túl, ez a fák, bokrok épségének megőrzését jelenti. Vigyáznunk kell
az állatok élőhelyeire, meg kell őrizni nyugalmukat. Az évszakok változása miatt más-más minőségű
anyag keletkezik, ezek az idő múlásával változnak, növekednek, érnek majd megsemmisülnek. Ezért a
gyűjtés egész éven át tartó tudatos munka. A tudatos gyűjtőmunka után kezdődhet meg a feldolgozás,
a továbbalakítás.

Kis helyen is elfér, egyben áttekinthetőbb a gyűjtemény, ha megtisztítva, rendszerezve tároljuk. Ezt
meg is kell tennünk, hiszen a nem egészen érett termések megpenészedhetnek, a gabonaszárakat
díszítő kalászokban pedig kárt tehet a gabonamoly. El kell tehát döntenünk, hogy mit teszünk
fóliazsákba, papírzacskókba vagy üvegekbe.
A városlakó ember is kincsekre lelhet a parkokban, hiszen a dísznövények, cserjék és fák szép
magvaiból időálló díszítményeket készíthet.
A magokat, a csonthéjas terméseket és a gubacsokat könnyen ki lehet lyukasztani egy fanyélbe ütött,
izzásig hevített tűvel vagy szöggel.

Minél többféle között válogathatunk, annál szebb tárgyakat készíthetünk.

5
Megvásárolható anyagok:
- Agyag, gyapjú, parafin, üveggyöngyök, fonalak
- Különböző prémek, szőrmék, bőrök (nyúl, birka, disznó, marha), agancsok, csontok, ásványok,
kövek.

1.4 Az állati eredetű szálasanyagok

Gyapjú
A juh (birka) szőre, anyaga fehérje. Legjobb minőségű a merinói, (csak finom pehelyszőrt tartalmaz).
A rackajuh bundája a pehelyszőrön kívül hosszabb, vastagabb, durvább felszőrt is tartalmaz.
A lenyírt gyapjúban levő zsírszerű anyagot a lanolin-t a kozmetikai ipar használja fel.
Tulajdonságai:
- Erő hatására nagymértékben nyúlik, de az erőhatás megszűnésévei visszanyeri
eredeti alakját (nem gyűrődik).
- Nedvességfelvevő képessége igen jó (30-35%), de a felvett nedvességet lassan
párologtatja el (meggátolja a test hirtelen kihűlését).
- Rossz hővezető, kitűnően szigeteli a testet.
- Jól festhető.

Selyem
A selyem selyemhernyó fonómirigyeinek szállá szilárdult váladéka. Az egyik legértékesebb textilipari
nyersanyag. A petéből kikelt, és teljesen átalakult selyemhernyó mirigyváladékából gubót készít, hogy
benne bábbá alakuljon. Mielőtt a bábból kialakult lepke elhagyná a gubót, azelőtt kell feldolgozni.
Forró gőzzel elpusztítják, rövid forró vizes áztatás után a szál végek felszabadulnak
felgombolyíthatók.
Tulajdonsága:
- nagy szakítószilárdságú, tartós anyag - kitűnően festhető
- nedvszívó képessége igen jó
- lágy esésű szövet készíthető belőle (blúzok)
- nagy szilárdsága miatt ejtőernyőket is készítenek belőle
A selyemhernyó bebábozódása kép

1.5 Ásványi eredetű szálasanyagok

Azbeszt: fénylő, rostos szerkezetű ásvány. Anyaga: magnéziumszilikát.

Tulajdonságai:
- a kristálynyalábok elég hosszúak, puhák és hajlíthatóak
- nem gyúlékony
Felhasználása: tűz és vegyszerálló textíliák készítésére, (ruhák, kötények, kesztyűk, függönyök)

A természetes anyagok használatának feltételei:

1. A hely

Szükség van egy olyan kialakított helyre is, ahol nyugodtan tevékenykedhetünk.
-osztályteremben elkerített barkácshelyiség (ahol a kézműveskedés nem zavarja az éppen mással
foglalatoskodó gyermekeket, és a pedagógus pedig mindkét helyiségrészt átláthatja.
- a környezet praktikus, átgondolt kialakításával elkerülhetjük az állandó
rendetlenséget
- a kézműves sarkunk műhely-hangulatot fog sugározni, melybe jól beleillik a
szépen elhelyezett természetes anyagok látványa, melyek egyúttal díszítik is a
helyiséget

2. Az idő
- tudatos szervezéssel minden tevékenység végzésére elegendő idő jusson!
- az épp aktuális témákkal kapcsolatos teendők több napon át tarthatnak

6
3. Anyagok (l.fent)

4. Eszközök

A kézművesség tevékenységét sokféle szerszám használata színesíti.

A gyékény- és csuhémunkához elegendő egy olló.
Nemezeléshez szappan és edény szükségeltetik.
Az évek gyakorlata azt mutatja, hogy még a kicsik is, folyamatos tanítgatás mellett nagyon ügyesen
bánnak „komolyabb” szerszámokkal is:
-fűrész (kisméretü, kisfogú, un. csontfűrész); kiválóan használható a bodza, bürök, fenyőág,
kukoricaszár darabolására.
Satu, minibak
-a sikeres fürészelés elengedhetetlen feltétele a munkadarab rögzítése. A satuba fogott anyag
megfelelően stabil lesz, csakúgy, mint az asztalra helyezett minibakba illesztett és kézzel leszorított
.anyag. A minibak különösen alkalmas hengeres munkadarabok fűrészeléséhez.
Reszelők, csiszolópapír
A lapos- és hengerráspoly
-a hengerráspoly a bodza belsejének kipucolására kiválóan alkalmas
-a csiszolópapír az elkészült munkák szépségét fokozza
Fúró ( cigányfúró, bognárfúrót, és amerikáner)
Ár, érete legyen gyermekkézbe illő.
-Fontos szempont, hogy hegyes legyen, a tompa szerszám balesetveszélyes !
Szerszámos tábla: véső
pl. hosszanti hasíték készítésére, kukoricaszárba
Kalapács(10 dkg-os, amit a gyermekkéz is elbír, de már alkalmas egy szög beverésére)
Harapófogó
A szerszámok beszerzése: barkács- és hobbi-boltban (de fontos, hogy csak az igazi munkához való,
fanyelű, fém eszközöket válasszuk! A rossz minőségű szerszám munkára alkalmatlan, nem nyújt
sikerélményt a gyermek számára, é nagyobb balesetveszélyt hordoz magában.)
Gyertyamártáshoz érdemes egy speciális, öblös, vastag falú mártóedényt beszerezni (hosszan melegen
tartja a parafint), ill. fémdoboz. Kanócnak pamut felvetőfonalat használjunk.
A szövés, fonás, sodrás során is természetes anyagokból készült fonalakat használjunk (pl. gyapjú,
pamut stb.) Sodrásra vagy egyszerűbb fonás okra a gyékény, csuhé, raffia, káka is alkalmas. Szép
munkák készíthetők a ruhafestékkel megfestett pamut felvetőfonalból. Itt is szükségünk van
különböző eszközökre.
Szövőkeretek, sámántábla, körmöcske, nyolc szögletű tábla. Ezek egyre több helyen beszerezhetőek.

Felhasznált irodalom:

- Népi játszóház, szerk.: Beszprémi Katalin, Hagyományok Háza, Bpest, 2002.

- Játék tér, játék tár (Játékok a hagyományban, hagyományos játékok – DVD oktatási
segédanyag), Hagyományok Háza, Bpest, 2008.
- Tarján Gábor: Mindennapi hagyomány, Magyar Médiapedagógiai Műhely, Bpest, 1993.
- Kiss Sándor (2004, szerk.): Technika, (74-83. oldal, 128- 167. oldal) Kölcsey F.
Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen
- Kovács Imréné (2003, szerk.): Technika tantárgypedagógia szöveggyűjtemény, ELTE
TÓFK, Budapest
Ajánlott irodalom:

Baktay Patrícia-Koltai Magdolna: Beszélő tárgyak, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989.

Benedek Krisztina, Sándor Ildikó: Útravaló (A néphagyomány közvetítésének módszerei az
óvodában), Hagyományok Háza, Budapest, 2006.
Ké(s)zcsodák, szerk.: Rádu Ibolya, T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2002.
Pető Éva: Csutkanépek, Média Kiadó, Veszprém, é.n.
Színia: Az öltözködés mágikus titkai, Püski-Masszi, Budapest, 2009.