3.

TÉTEL

Ének: 99. oldal, 7. – Huszárgyerek, huszárgyerek

Ének (szép előadás): 100. oldal, 10. – De szeretnék hajnalcsillag lenni…
Furulya: 102. oldal, 14. – Megkötöm lovamat…
Kétszólamú ének: 83. oldal – Üdv rád és házad népére

Barokk zeneszerzők (???)

A barokk zene, vagy más néven generálbasszus- vagy continuo-korszak, a klasszikus

zene történetének egyik korszaka és annak zenei korstílusa. A reneszánsz- és a
klasszicista zene korszakai közé esik, tehát kb. 1600-tól (egyesek szerint 1580-tól), az
első opera megszületésétől 1750-ig, Johann Sebastian Bach haláláig tart.
A barokk zenében is kimutathatók a barokk képzőművészet és irodalom stílusjegyei:
ünnepélyes hangvétel, nagy, lenyűgöző arányok, ellentétek szembeállítása, hirtelen,
váratlan tempómódosítások. Emellett feszültséget teremtő, mozgalmas, dinamikus,
illetve sűrűn alkalmaz díszítéseket.
A korszak stílusjegyei országonként mást jelentettek, eredményeztek. A zenében a
barokk a legnagyobb formaalkotó korszak. Olyan zenei formák és műfajok alakulnak ki,
amelyek ma is használatosak, elterjedtek. Elkezdődött az énekes és a hangszeres zene
szétválása, illetve a vokális zenén belül a szólóének és a kórus.
Létrejöttek a csak egyes hangszereket foglalkoztató kamaraegyüttesek, kialakul a több
hangszercsoportot magába foglaló akkori zenekar, melynek felépítése a későbbi
szimfonikus zenekarok máig érvényes alapmodellje.
A barokk zene fogalma emellett olyan eltérő megnyilvánulásokat sűrít magába, mint
Carlo Gesualdo madrigáljait, Jacopo Peri és Claudio Monteverdi első zenés pásztorjátékait,
Alessandro Scarlatti tragikomédiáit és Jean-Philippe Rameau lírai tragédiáit, Tarquinio
Merula toccatáit, Arcangelo Corelli triószonátáit, Antonio Vivaldi concertóit, illetve
Heinrich Schütz passióit és Johann Sebastian Bach kantátáit.
Viszont mindegyikben közös, hogy ebben az időszakban teljes mértékben hittek a zene
boldogító hatásában. A barokk zenét még az ún. „régi zene” kategóriába sorolhatjuk.