UTAZÁSOK A MÚ LT BA N ÉS A J EL E NBEN Ü RÖGDI GYÖRGY

HOGYAN UTAZTAK
A RÉGI RÓMAIAK?

1111111111111111111
·1 5-16560 889 5 53
1-5-1-656-088955-3
Dunaújvárosi Könyvtár
 Lektorálta :
HAHN ISTVAN

APOLLODORUS: Értem, Caesar. Maga Róma nem

alkot művészetet, de felvásárol és
eltulajdonít mindent, amit a többi
nemzet alkot.
CAESAR: Micsoda! Hogy Róma nem alkot
művészetet 1 Hát a béke nem mű­
vészet? A háború nem művészet?
© Ürögdi György, 1979 A kormányzás nem művészet? A
civilizáció nem művészet? Mind-
ezt megkapjátok tőlünk, cserébe
ISBN 963 243 137 5 néhány díszére. Ti csináljátok a
ISSN 0133-7327 jobb üzletet ...

( G. B. Shaw: Caesar és Kleopátra,

V. f elvonás - Ré.z Ádám fordítása)
PANORAMA

A kiadisirt felel: Dr• .Árl<y Istviln

79 /5682 Franklin Nyomda, Budapest
Felelöo vezetó: V'gó SWdorm igazgató
Felelős szerkeSZt6: Szabó József
MGazak1 vczctó: Fraunhoffer Ferenc - Műszaki s:ze:ckesztó: Nagy Kiroly
Az illusztriciólr.at, a bontót és a Jr.ötéstervet készltette: BAnó Attila
Térképek: Biczó Tamia
Terjedelem: 10,75 (A/5) lv - .Ábrik száma: 29
 ELÖLJ A RÓBAN

repülőgéphez,
N apjainknak gépkocsihoz, expresszvona-
tokhoz szokott utasa enyhén szánakozva mosolyog,
ha arra gondol, hogyan is utaztak a régi rómaiak. Ő bele-
született a mai korba, hozzászokott a hajszolt élethez, lépést
akar tartani a gyorsuló idővel, a ezért a mai közlekedési esz-
közöket természetesnek tartja. Megfeledkezik arról, hogy
a vasúti közlekedés mintegy másfélszáz éves, a repülőgép
mint tömegszállitó eszköz mintegy harminc-negyven éves
múltra tekinthet vissza, a gépkocsit pedig a nagyközönség
kb. hatvan éve használja.
Ne feledkezzünk meg tehát arról, hogy a vasúti utazás
előtt az emberek alig utaztak gyorsabban vagy kényelmeseb-
ben, mint a régi rómaiak. Sőt! A rómaiak már kétezer évvel
ezelőtt kitűnően megépített, állandóan karbantartott utakon
haladtak úti céljuk felé, míg eleink a kényelmetlen deli-
zsánszban kátyus, eső mosta, gödrös utakon zötykölődve
utaztak. És ez még nem is olyan régen volt.
A következő lapokon napjaink emberének bemutatjuk,
hogyan utaztak a régi rómaiak, az ókori világ legcivilizál-
tabb nemzetének gyermekei. Nem mulaszthattuk el azon-
ban, hogy ne térjünk ki a közlekedés és szállítás kérdéseire,
hiszen ezek szorosan összekapcsolódtak a személyszállítás
problémáival. Ugyancsak szükségesnek láttuk, hogy a kato-
naság „utazásairól" is szót ejtsünk, hiszen néha egész kon-
tinenseket átgyalogoltak, hogy új helyőrségbe kerüljenek
vagy harcba vessék őket.

7
 Tekintve, hogy könyvünk a régi rómaiak utazásairól UTAK, HIDAK, ALAGUTAK
szól, és a forditásban idézett forrásmunkák is főként latin
nyelvűek, helyesnek látszott, ha az egyöntetűség kedvéért
még a görög neveket és fogalmakat is latinos helyesírással
közöljük.

apjaink turistája Itáliába utaztában, Rómába érkezve,

N szinte kötelességszerűen
felkeresi a Város ősi
magját,
a hajdan oly híres, nagy múltú Forum Romanumot. Ha a
régi Róma dicsőséges múltját hirdető, tiszteletreméltó ro-
mok között nyugati irányban halad, már messziről meg-
,. pillantja a Capitolium (olaszul Campidoglio) halmának lábá-
nál épült, Saturnus istennek szentelt, monumentális temp-
lom oszlopait. A szentély közelében levő kis területen, ame-
lyet felvert a gaz, ellepett a fű, a legtöbb látogató alig veszi
észre az ott álló kis oszloptöredéket. Pedig ez a kődarab
része volt a Miliarium Aureumnak, az arany mérföldkőnek,
mai szóhasználattal élve a „0-kilométerkőnek". Forrásaink-
ból, az idősebb Gaius Plinius Secundus (Nat. Hist. III. 66.),
Publius Cornelius Tacitus (Hist. I. 27.), Gaius Suetonius
Tranqillus (Otho. 6), Cassius Dio (LIV. 8.) közléséből tud-
juk, hogy ezt az oszlopot a római császárság megteremtője,
Gaius Octavianus Augustus i. e. 20-ban állíttatta, amikor is
az utak legfőbb felügyeletének fontos tisztét magára vállalta.
A Miliarium Aureum magasba nyúló, henger alakú már-
ványoszlop volt, amelyet aranyozott bronzlapok fedtek.
Augustus rendeletére rávésették a nagyobb itáliai városok-
nak Rómától való távolságát római mérföldekben számitva.
A számitást azonban nem az oszloptól, hanem a Servius
Tullius király (legalábbis így tudták) építtette ősi városfalak
kapuitól mérték. E mérföldkő elhelyezésével a császár hang-
súlyozni kívánta Róma kiemelkedő helyzetét, Itália és az

9
egész birodalom föiötti urai.mát. Ezt a birodalmi. gondolatot
kifejező oszlopot azért is állíttatta ide, hadd lássa mindenki,
aki a Forum Romanumon a nap fényében tündöklő, már-
ványlapokkal burkolt középületek, szentélyek között jár,
hogy minden út Rómából indul ki és Rómába vezet vissza.
És ezt ne csak Róma - egyébként is öntudatos - lakossága,
hanem a Városba vetődő idegenek is lássák, vegyék ezt az
elvvé magasztosult gondolatot tudomásul. Mert nemcsak a
római legiók fegyverei, hanem a jól megépített közutak is
összekapcsolják a hatalmas birodalom minden területét, tar-
tományát. Ekként vált nevezetessé az „arany mérföldkő"
így lett az augustusi birodalmi politika egyik emlékezetes
jelképévé.
Augustus, akárcsak a korábbi, őt megelőző korok római
államférfiai, jól tudta, hogy a jó utak múlhatatlanul szüksé-
gesek a hadügyek, a közlekedés, a gazdasági élet, az állam-
igazgatás számára. Ezt felismerve, még a köztársaság korá-
ban hozzáláttak kiépíteni Itália, majd pedig a meghódított
tartómányok úthálózatát.
Amíg azonban Augustus i. e. 27-ben megfontolta és el-
határozta, hogy az utakra nagy gondot kell fordítani, s ezért
elrendelte a már megépített itáliai, majd pedig a tartományi
utak teljes tatarozását, addig bizony még sok víznek kellett
lefolynia a Dunán és a Tiberisen!
Az itáliai közutak megépítésére a rómaiak aránylag későn
szánták rá magukat. Az itáliai és római kereskedők már év-
századokkal előbb kitaposott ösvényeken közlekedtek. Ezt
jól példázza a nevezetes „borostyánkő út", amely- többek
között - Savarián, a mai Szombathelyen át vezetett észak
felé.
Az etruszk, majd római kalmárok egészen az Északi- és
Keleti-tenger partjáig elmerészkedtek, hogy az Itáliában na-
gyon becses, nagy értékű kincset, a borostyánkövet meg-
vásárolják és hazaszállitsák, hogy otthon ékszereket készit-
senek belőle. Úttalan utakon, marhacsapásokon, az Alpok
IO
havas h:igóin, foÍyók gázióin áthaladva, vagy inkább átver~
gődve jutottak el u tazásuk célpontjához, ahol a magukkal
szállított árucikkeket borostyánkőért elcserélték. Olykor
öszvérek, szamarak, lovak hátára rakott zsákokban szállí-
tották a cserekereskedelem számára szükséges portékákat, s
ugyanilyen módon hozták haza a borostyánkövet, hogy ott-
hon f~ldolgozva, az etruriai, később pedig más itáliai piaco-
kon értékesítsék őket. Gyakran több kalmár verődött össze,
hogy csapatokban együtt utazva egymáson segítsenek,
illetve együttesen vegyék fel a harcot az erdők sűrűjéből
váratlanul előtörő útonállók vagy ellenséges népek táma-
dása ellen. A „borostyánkő utat" később átépítették, kőla­
pokkal burkolták és így évszázadokon át teljesítette funk-
cióját. (Szombathelyen ma is jól látható egyik feltárt ré-
sze.)
Ezt az utat azonban főként csak a vállalkozóbb szellemű,
merészebb kereskedők vették igénybe. Hiszen Itáliában még
számos településen, községben éltek emberek, akikkel ke-
reskedhettek. Az itáliai utazás mindenesetre kockázatmen-
tesebb, kevésbé kimerítő volt. Miután pedig Róma meghó-
dította, majd bekebelezte az etruriai városokat, az etruszk
kereskedők a római kalmárokkal együtt keresték fel a távo-
labbi piacokat. Minthogy azonban az itáliai félszigeten vé-
gighúzódó, akkor még sűrű erdőkkel borított Appennin-
hegység szinte elzárta az utat keletnek, az Adriai-tenger
felé, ezért a használati tárgyakat inkább északabbra és dé-
lebbre fekvő városok piacain értékesítették, illetve ott vásá-
rolták meg az otthon keresett kézműipari árucikkeket.
A termékeny dél-itáliai területeken már évszázadokkal ko-
rábban alapított görög városokban előnyösen adhatták el
áruikat, ugyanakkor jutányos áron beszerezhették a Rómá-
ban kelendő portékákat. I gy gyakran felkeresték a virágzó
Capuát, Cumaet, Neapolist (ma Nápoly), Paestumot, hogy
csak a Rómához aránylag közel fekvő helységeket említsük
meg a sok közül.
Róma vezető tisztségviselőinek, a censoroknak, valamint
II
ll consuloknak és a praetoroknak lett a feladata, hogy minde-
nekelőtt a hadászati érdekeknek, valamint kormányzati és
gazdasági céloknak megfelelő utakat építsenek. Tehát olyan
vezető tisztségviselők rendelték el az utak építését, akik állá-
suk révén imperiummal rendelkeztek, vagyis a legmagasabb
polgári és katonai főhatalmat gyakorolhatták. Minthogy a
közutak építéséhez rendszerint magántulajdonban levő föld-
birtokrészeket is igénybe vettek, a szükséges területet előbb
ki kellett sajátítani. A kisajátításra pedig csak imperiummal
felruházott tisztségviselőnek, consulnak, praetornak volt
joga. A kezdeti időkben a közutak végső állomásukról kap-
ták nevüket. Így a Via Gabinia Gabiibe, a Via Ardeatina
Ardeába, a Via Portuensis Róma kikötőjébe (portus latinul
kikötő), Ostiába vezetett, tehát aránylag rövid utak voltak.
A nevezetes Via Salaria, a „Só út" északkeletre, a sabinusok
lakta terület felé vezetett.
A Via Salaria létesítése jól példázza, miként hozta Róma
a katonapolitikai, hatalmi és gazdasági érdekeket összhang-
ba. Amikor az i. e. IV. században a közeli kis tengeri kikö-
tőt, Ostiát hatalmába kerítette, mindjárt hozzálátott, hogy
az ottani gazdag sólelőhelyeket kiaknázza. A sónak a szük-
ségességét a mindennapi táplálkozásban nem kell külön
hangsúlyozni. A sóra természetesen nemcsak Róma lakos-
ságának, hanem a sóban szegény vidékeken élő népeknek is
szüksége volt. Minthogy pedig Itáliában kevés könnyen ki-
aknázható sólelőhely akadt, s olcsó ára miatt sem volt érde-
mes érte nagyobb utat megtenni, a Város környékén élő né-
pek az ostiai sót vásárolták. Az ostiai só fontosságát a vezető
római államférfiak hamar felismerték, jól tudták, milyen po-
litikai lehetőségek rejlenek birtoklásában. A só eladása foly-
tán Róma befolyásolhatta, majd később hatalmába kerítette
a tőle északkeletre fekvő Sabinumot, majd más területeket
is. Érdemes volt tehát a Via Salariát megépíteni.
Később szokássá vált, hogy az utakat ne végcéljukról, ha-
nem az építtető tisztségviselő nemzetségéről nevezzék el,
ezzel is hirdetve az utókor számára a család dicsőségét.
I2
A császárkorban természetesen az építést elrendelő uralkod6
nevét kapták. Két hírneves út, a Via Appia és a Via Flami-
nia pedig censorok nevét örökítette meg.
A közutak építésénél mindenkor az az elv vezérelte a
római államférfiakat, hogy azok csak meghódított, tehát
Róma fennhatósága alá tartozó területeken vezessenek át.
Az elsők kezdetben csupán szilárdan megalapozott, kavics-
csal, kőzuzalékkal, murvával borított keskeny utak voltak.
Az i. e. V. században alkotott „Tizenkét Táblás Törvény„-
nek, a rómaiak első írásos törvénygyűjteményének egyik
jogszabálya az utakkal foglalkozik. Eszerint az útnak nyolc
láb, a kanyarban tizenhat láb szélességűnek kell lennie.
(A római mértékek szerint 1 láb 24 centiméterrel egyenlő,
tehát az út szélessége mintegy 192 centiméter volt.) Ezek az
utak megfeleltek az akkori hadászat és a földműveléssel,
állattenyésztéssel foglalkozó rómaiak igényeinek. Inkább
csapások, dűlőutak voltak, amelyeken a csordákat a lege-
lőkre hajtották. Az áruk szállítása, a katonai alakulatok
menetelése azonban az idők múltával már szélesebb úttes-
tet kívánt. Ezért a későbbi szabályozás a közutak építését el-
rendelő tisztségviselő feladatává tette, hogy az úttest széles-
ségét meghatározza. Augustus átlagosan húsz-negyven láb-
ban állapította meg a műutak szélességét. A modern kutatás
szerint a római birodalomban az utak szélessége nem volt
egyforma, míg Itáliában többnyire négy-hét méter között,
addig Galliában öt- hat méter, Arabiában öt és fél- hat mé-
ter, Pannoniában öt és fél-tíz és fél méter között váltako-
zott az utak szélessége. Sok évtizednek, évszázadnak kellett
azonban eltelnie, amíg az ösvényeknek beillő utakat a jól
megtervezett, kőlapokkal borított műutak felváltották, és a
rómaiak létrehozták azt a nagyszerű úthálózatot, amely nap-
jainkig hirdeti az építtetők és a mérnökök alkotó képzeleté--
nek erejét, valamint az utakat megépítő munkások szakér-
telmét, szorgalmát!
A műutak építése nem a rómaiak kizárólagos találmánya
volt. A perzsák a Kisázsiában talált utakat továbbfejlesztet-
ték, nevezetesen a „Királyok útját", amely a tengerparti
kikötővárosokat, Smyrnát és Ephesos városát - a kereske-
delméről híres Sardesen áthaladva, s átszelve a birodalmat-
Susa városával kötötte össze. A perzsák felismerték a „Kirá-
lyok útjának" nagy gazdasági, politikai és hadászati jelentő­
ségét, s ezért hatalmi célkitűzéseik megvalósítására használ-
ták fel. A nagyszabású utat Nagy Sándor macedoniai király
hódításai nyomán a görögök is megismerték, de valószínű­
leg pénzhiány miatt nem tudták hazájukban megvalósítani.
„Hadrianus császár - tudósítja Pausanias az egyik úttal kap-
csolatban - úgy helyreállittatta, hogy elég széles és megfe-
lelő volt még akkor is, ha kocsik egymással szembe jöttek."
A nagy király utódai, a diadochosok és ezek leszármazottai
újonnan megszerzett országaikban már egész úthálózatot
létesítettek, főként azért, hogy vetélytársaik, a többi helle-
nisztikus uralkodó támadásai ellen országukat megvédhes-
sék. De az utakat nemcsak katonai, hanem államigazgatási
szempontból is felhasználták. Ekként az uralkodók elérték
azt, hogy a királyi székhelytől távol fekvő városok, közsé-
gek lakosságát, a falvakban élő földműveseket hatalmuk alá
vonják, és a központilag irányított termelést, a kereskedel-
met, s főként a kivitelt hatékonyan előmozdítsák.
Feltételezhető, hogy a rómaiak útépítésénél részben et-
Rész/el a Via Appiábó/
ruszk, részben hellenisztikus hatás érvényesült. A római
közhit szerint az útépités tudományát a punoktól vették át.
Kezdetben bh:onyára az etruszkok nyomán csinálták, hiszen a gyors hadmozdulatokat, és a gyakran felázott, szűk mezei
azoknak már az i. e. V. században jól kiépített úthálózatuk utakon, dűlőutakon a nehéz fegyverzetű gyalogos légiók
volt, de a műutak építését valószínűleg a hellenisztikus or- csak nehezen vergődtek át.
szágokban tanulták.
Amikor a második pun háborúban (i. e. 218--201) a kar- Római hagyomány szerint az első, kőlapokkal fedett műút
thagoi hadak fővezére, Hannibal seregével északról rátört a építtetése Appius Claudius Caecus nevéhez fűződik. úgy
rómaiakra, hogy hagyományos vetélytársát, Rómát saját tudták, hogy i. e. 312-ben censorként látott hozzá a híres út
földjéa, Itáliában semmisítse meg, a rómaiaknak még csak a Via Appia első szakaszának megépítéséhez. Ez az első sza~
két műútjuk volt. A háború folyamán aztán rájöttek, hogy kasz ~bben az időben még csak a tengerparti Formiae (ma
hadászati szempontból milyen szükségesek a szilárdan mcg- Fornua) városáig jutott el. A Város egyik déli kapujától, a
épftett műutak, hiszen a kedvezőtlen útviszonyok gátolták Porta Capenától vezetett mindössze nyolcvannyolc mérföld

14
 hosszúságban. (Lévén egy római mérföld 1480 méter, a Via
Appia első szakasza alig volt több százharminc kilométer-
nél.) Az útvonal közepe táján, mintegy negyvenhárom mér-
földnyire a Porta Capenától, a censor vásárhelyet alapitott,
Forum Appit (a forum itt ez értelemben piac), hogy a kör-
nyék lakosai termékeiket az ott tevékenykedő kereskedők­
nek eladhassák, egyben a számukra szükséges árukat besze-
rezhessék. Hamarosan fogadók is létesültek, ahol az utazás
fáradalmaitól törődött, éhes, szomjas utasok szállást, élel-
met, italt kaphattak. Az idők folyamán a kezdetben csak
piacnak szánt kis település mezővárossá fejlődött, és Latium
gazdasági életében jelentékeny szerephez jutott. Ilyen fo-
rumnak nevezett községeket szinte minden műút mentén
létesitettek. Amikor a Via Appia építését Appius Claudius
307-ben Capuáig folytatta, az új útszakasz közepe táján is
községet alapított, Forum daudit.
A híres műút mind a mai napig megtartotta nevét. A Via
Appiát pinea-fenyők szegélyezik, ernyőszerű koronájuk jó-
tékony árnyékot nyújt a melegben utazóknak. A mai turis-
ták nagy része nem mulasztja el, hogy megcsodálja az első
1
római műutat és megtekintse az út mentén álló római sír-
1 építményeket, mauzóleumokat, a régi idők jeles emlékeit.
~ Romantikus lelkek ma is gyakran keresik fel, ha nem is any-
nyiszor, mint Lord Byron, a nagy angol költő, aki rövid
római tartózkodása alatt mindennap lóháton látogatta meg
a Via Appiát.
Mint már említettük, a műutak nagy része az építtető,
nemzetségének nevét viseli nőnemű végződéssel (Via
Domitia, Via Flaminia), ugyanis latinul az út, a via nőnemű.
A Via Appia azonban a kiváló államférfi, Appius daudius
személynevét kapta meg. A rómaiak tisztában voltak vele,
hogy az Appius személynevet kizárólag a patrícius daudius
nemzetség előkelőbb ága használta, tehát pontosan tudhat-
ták, kiről nevezték el a nevezetes műutat. Appius Claudius
haladó szellemű államférfiként emelkedett ki kora római poli-
tikusai közül, és nemcsak az első nagy műút építésével szer-
16
zett hírnevet, hanem az Aqua Appia, a kitűnő vizet szállító
vízvezeték léte.sitésével is beírta nevét a római történelem
évkönyveibe. Politikai tevékenysége ma már a feledés ho-
mályába merült, de nevét mind a műút, mind a vízvezeték
megőrizte. A híres műútról bízvást elmondhatjuk, hogy
történelmet látott - és csinált.
A Via Appiát később továbbvezették. Capuát elhagyva
Beneventumon (ma Benevento) áthaladva elérte az Adriai-
tenger yartján fekvő Tarentum (ma Taranto) városát, majd
BrundlSlum (ma Brindisi) kikötővárosig hosszabbították
me~. ~ár a.z é~itést jóv~ Appius Claudius halála után foly-
tattak es fei.eztek be, az ut neve nem változott. A Via Appia
a gazdasági szempontból fontos kikötővárosokat kötötte
össze Rómával, mégis sokkal jelentékenyebb volt hadászati
jelentősége: Brundisiumban szálltak hajóra a római hadak,
hogy keleten, akár Görögorszában, akár Kisázsiában partra
szálljanak.
, A_ Via ~ppia fontosságát a rómaiak ismerték, hangoztat-
tak 1s. Az 1. sz. I. században élt költő, Publius Papinius Sta-
tius „Erdők" (Silvae - II. 2. 12.) című művében egyene-
sen az „utak királynőjének" (regina viarum) nevezte.
A római hagyomány szerint a második műu tat Gaius
Fl.aminius_ c:nsorként i. e. 223-ban kezdte építtetni, és ezt
V1a Flamintának nevezték. Szinte folytatása volt a Róma
városi Via Latának (Széles útnak lehet fordítani), a mai Cor-
sonak, amely a Porta del Popolo után beletorkollik a Via
Flaminiába (így nevezik ma is). A Via Flaminia mindössze
kétszáz mérföld volt (296 kilométer), északi irányban ha-
ladt, t.ervezőjének, építtetőjének az volt a szándéka, hogy
?mb~1án át„kös~e ?ssze egyrészt Rómát az Adriai-tengerrel
es az. 1tt leyo A~1:°11°umm~l (~a ~), másrészt az Alpo-
k?n inn.e~ Galliav~ (Gallia C1salp1na). J avában folyt az épí-
tese, nudon Hanrubal hadseregével rátört Itáliára. Több-
szörös győzelme után Róma C. Flaminius fővezérlete alatt
újabb hadat küldött a punok ellen, hogy seregük előrenyo­
mulását feltartóztassa. I. e. 217-ben Hannibal a Trasimenusi-
 tó melletti harcmezőn megütközött a rómaiakkal, akik ka-
tasztrófális vereséget szenvedtek, maga a fővezér, C. Flami-
nius is elesett. Nevét egyrészt a szerencsétlen kimenetelű
csata, másrészt - és főleg - a műút tartotta fenn. . •
Az útépítési munkák újabb szakasza kezdődött el i. e.
1, 174-ben. „A censorok a Városban kaviccsal borittatták be
az utakat, valamennyi közül ők gondoskodtak először vál-
lalatba adás útján arról, hogy a Városon kívül levő utakat
fedjék be és lássák el peremmel, és több helyen hidakat
építtettek" - írta Titus Livius (XLI. 27. - Muraközy
Gyula fordítása.), Augustus korának történetírója. (Ez a
közlés azért figyelemre méltó, mert bizonyítja, hogy a mű­
utakat ez időben még kőzuzalékkal vagy kaviccsal boritot-
ták. Még a hires Via Appiát is csupán murvával fedték be, s
úgy tudjuk, hogy hosszú időnek kellett eltelnie, míg kőla­
pokkal boritották. Rómába:i az első kő~idat i. e. 179-b~n épí-
tették tehát öt évvel az emhtett censon rendelkezés elott.)
A ~ásodik pun háború győzelmes befejezése után (i. e.
201) Róma helyzete megerősödött Itáliában. Bizonyára a
hannibali háborúkból okulva, a rómaiak több műutat épí-
tettek, s ezek szinte kizárólag hadászati szempontok alap-
ján létesültek. Így lehetővé vált, hogy a legiókat gyorsa~­
ban vethessék be az ellenség ellen. Itáliának egyes részeit
ekkor még nem hódították meg a r ómaiak, és ha tekinté-
lyük gyarapodott is, még jó ideig .tart~tt, ~10g~ R~ma hatal-
mát az Alpoktól a félsziget déli csucsáig kiteqeszthette.
Az építésnél főként a legiókra voltak tekintettel, a kemény-
re döngölt műút ugyanis nem kedvezett a lovak patkolat-
lan patájának (a patkót csak ~z ókor vé~e táján is:nerték
meg, addig - főként - a kocsilovak patáira vastalpu papu-
csot kötöttek). A tervezők ezért akár húsz százalékos emel-
kedésű dombokon is átvezették az utakat, a gyalogosok
ugyanis bírták az emelkedést, még ha a kerekes, fogatolt jár-
művek nehezen evickéltek is át. Ekkor még nem ismerték a
féket, s így lejtőn lefelé menet a kocsikat igen óvatosan kel-
lett hajtani.
18
Az utakat nem csupán hadászati és gazdasági szempon-
tokból, de még politikai fegyverként is fel lehetett használ-
ni. A demokratikus politikai elvek megvalósítására törő
fivérek, Tiberius és Gaius Sempronius Gracchus (néptribu-
nus i. e. 133-ban, illetve i. e. 123-ban és 122-ben) egyik leg-
fontosabb programpontja volt, hogy Róma nincstelen pol-
gárságát földhöz juttassák. Gaius Gracchus utakat építte-
tett, hogy a felosztásra kerülő közföldeket könnyebben le-
hessen megközelíteni, főként pedig, hogy munkaalkalmat
teremtsen, a vállalkozókat haszonhoz juttassa, és ezzel is
erősítse pozícióját a városban. Az i. sz. 1. században Plu-
tarchos görög történetíró és bölcselő így ír C. Gracchus
eme tevékenységéről: „Különösen nagy buzgalmat fejtett
ki az útépítésben; figyelmet fordított a hasznosságra, a tet-
szetősségre és szépségre egyaránt. Az általa épített utak
nyilegyenes vonalban szelték át a vidéket, az útburkolatot
faragott kövekből készítették, alatta keményre döngölt
agyag alépítménnyel. A mélyedéseket feltöltötték, a vízmo-
sások és szakadékok felett hidakat építettek. Az út magassá-
ga mindkét oldalon egyenlő volt, s így az egész mű egyen-
letes és szép látvány volt. Minden utat mérföldek szerint
méretett fel, és minden mérföldnyi távolságban egy-egy
mérföldkövet állitott." (Plut. C. Gracchus, 7. - Máthé
Elek fordítása.) Az i. sz. II. században élt alexandriai törté-
netíró, Appianos ekként tudósít bennünket ugyanerről:
„Gracchus eközben egész Itália területén hatalmas utakat
építtetett, s ezzel a vállalkozók és kézművesek nagy töme-
gét tette készséges hívévé." (Appian B. e. 1. 23. - Hahn
István fordítása.) Forrásaink tanúsága szerint C. Gracchus
nem műutakat építtetett a Via Appia vagy Via Flaminia
mintájára, hanem szilárdan megalapozott bekötő és mellék-
utakat, amelyeken a felosztásra kerülő közbirtokokat és az
egyes parcellákat meg lehetett közeliteni.
Hellenisztikus mintákat követve, hellenisztikus hagyomá-
nyokat felhasználva, saját tapasztalataikon okulva alakítot-
 ták ki a rómaiak műutaik építési módszereit. Az útvonalat
előbb kijelölték, majd az építéshez szükséges szélességben
és mélységben kiásták a műút helyét. Alapját úgy készítet-
ték el, hogy a mélyedésbe legalább harminc centiméter vas-
tag~ágban, öklömnyi nagyságú kődarabokat raktak és azt
jól ledöngölték. Ez volt a műút alapja (statumen). Reá
ugyanilyen vastagságban mésszel kevert kőtörmeléket szór-
tak, s miután ezt is alaposan ledöngölték, egyenletes, tömör
alapot kaptak. Ezt a réteget nevezték rudusnak. Erre durva
szemcséjű kavicsot, murvát, kőzúzalékot borítottak, ame-
lyet akár úthengerrel, akár nyeles bunkókkal addig döngöl-
tek, anúg teljesen szilárddá nem vált. Ezt a réteget - ame-
lyet az úttest kemény magjának (nucleus) neveztek - úgy
készítették el, hogy jobbra és balra enyhén lejtsen, tehát az
esővíz az út melletti árkokba, csatornavájatokba folyhassék.
Kezdetben ezen a szilárd, kemény úttesten mentek az uta-
sok, a katonák, gyalog vagy lóháton vagy kocsin. ~ésőbb,
valószínűleg a császárkor elején mát egy vagy két rétegben
szabálytalan alakú kőlapokkal borították az utat, gondos-
kodva attól, hogy ennek a fedőrétegnek a széle szintén
lejtsen mindkét oldalra, az esővíz elvezetése céljából. A kő­
1) lapokat nem tudták hézagmentesen lerakni, ezért kötőanya­
got, caementumot (a beton őse) öntöttek a hézagokba.
I'
Ennek a kötőanyagnak a legcélszerűbb összeállltását hosz-
szas kísérletezés után állapították meg: három rész kavics-
zúzalékhoz egy rész mészhabarcsot kevertek. A dél-itáliai
Puteoli (ma Pozzuoli) város mellett talált mésztufából állí-
tották elő a legjobb habarcsot. Az ebből készített kötőanya­
got építkezéseiknél oly eredményesen használták, hogy az,
ahol megmaradt, még ma is szilárdan tartja mind a követ,
mind a téglát. Az itáliai útépítéseknél is alkalmazták, a cae-
mentum megkötötte a hézagokat kitöltő kavicsokat. Az igy
készltett útburkolat (pavimentum) szinte teljesen sima volt.
Így elérték azt, hogy az úttesten haladó járművek csaknem
zökkenőmentesen szállitották az utasokat . A kővel borított
utat vfa stratának nevezték a rómaiak, innen származik a
20
napjainkban használatos - olasz közvetítésű - strada szó,
a német Strasse, az angol strada és más nyelvek hasonló ér-
telmű és hangzású szava.
Jól megépített műútjaikon a rómaiak kényelmesen utaz-
tak. Az utasok olvashattak, írhattak, vagy társasjátékkal ver-
hették agyon az időt. Claudius császár (i. sz. 41 - 54 között
uralkodott) utazás közben is zavartalanul hódolhatott ked-
A római mríúl keresz.lmetszete
1. Statumen 2. Rudus 3. Nucleus 4. P:ivimcntum
venc időtöltésének, a kockajátéknak. Claudius „a kockával
nagy buzgalommal játszott, kocsikitándulásai alkalmával is
játszott, e célból játéktáblát erősítettek a kocsihoz, hogy a
játékot semmi ne zavarja" - itta Suetonius. (Sueton. Claud.
33.) Marcus Valerius Martialis (kb. i. sz. 42 - 104 között
élt), az epés epigrammák szellemes költője másban találta
örömét utazás közben. „Ha utazásodon társad a pergamen
kötet, azt hiszed, megrövidül az utad, minthogy Cicero az
útitársad." (Mart. Ep. XIV. 188.) (Az útra természetesen
nem papyrustekercsre írott műveket vittek magukkal az
utasok, hanem egymáshoz fűzött pergamenlapokra másolt
munkákat, a mai könyvek őseit. A papyrusteketcset két kéz-
zel kellett tartani, hogy a hasábokra írott szöveget el lehes-
sen olvasni. Az aránylag szűk járműveken erre aligha nyílt
lehetőség.) Gaius Plinius Secundus, a természettudós ten-
gernagy „utazás közben, mintha egyéb gondja nem volna,
egyedül írói munkájával törődött: mellette könyvvel és
viasztáblákkal felszerelt írnok, akinek a kezét télen kesztyű
21
 védte, hogy még a zord idő se rövidíthesse meg a kutatásra
szánt időt", jegyezte fel róla unokaöccse, az ifjabb Gaius
Plinius Secundus. (Plin. Epist. III. S. - Szepessy Tibor for-
dítása.) Hasonló példákat még tovább idézhetnénk, vala-
mennyien azt bizonyítják, hogy a rugózatlan járművek vi-
szonylag simán gördültek a jól megépített, gondosan köve-
zett műutakon.
Az utak épitését a rómaiak - joggal - nagyon fontos,
sőt lelkesítő feladatnak tekintették. Akadt költő, mint a
már idézett Statius, aki versben énekelte meg a Via Domi-
tiana építését. Az út építését Domitianus császár (i. sz. 81 -
96 között uralkodott) rendelte el. A Via Domitiana a gyógy-
forrásairól nevezetes egykori Sinuessa (a mai Mondragone
mellett feküdt) közelében ágazott ki a Via Appiából, s a
Tirrén-tenger partján Puteoli érintésével Neapolisig veze-
tett. A császár azt kívánta, hogy ezt a tekintélyes, görög ala-
pítású, főként görög lakosú várost Rómával műút kösse
össze. Költeményében Statius szinte teljes pontossággal
mondja el az útépítés műszaki menetét, felsorolva az olyan
nehézségeket is, mint a mocsarak, vízfolyások kiszárítása,
patakok eltérítése.
Láttuk, milyen alapos, körültekintő és nehéz munkát kel-
lett elvégezni ahhoz, hogy egy műút létrejöhessen, ezért
· nem meglepő, hogy az építés igen nagy anyagi terhet rótt az
építtetőre. Tudjuk, egy felirat elmondja, hogy az i. sz. II.
században egy mérföldnyi műút javítása mintegy száztíz-
ezer sestertiusba került. Mennyibe kerülhetett egy műút épí-
tése? Erre sajnos nincs adatunk. [Hogy az említett útjavítás
költségét megértsük, néhány árucikk árát is közöljük abból
a korból: 1 mérő búza (8,733 liter) négy - öt sestertiusba,
egy font olaj egy fél sestertiusba került, egy fél liter bort a
kocsmában negyed sestertiusért mértek ki, egy munkásem-
ber teljes öltözetéért negyven - nyolcvan sestertiust fizet-
hetett.] Nyilvánvaló, hogy ha az úttestet sziklába kellett váj-
ni, ha alagutat kellett fúrni, hogy a műút a hegyen át vezet-
hessen, ha hidat kellett verni a folyók és a patakok fölött,
22
az építkezés költségei jelentősen emelkedtek. Ezért - külö-
nösen a tartományokban - fordult elő, hogy a kisebb for-
galmú utakat nem fedték be kőlapokkal, hiszen nem minde-
nütt találtak megfelelő köveket, s így az út megépítését ol-
csóbbá tehették.
A r ómai földmérők, mérnökök arra törekedtek, hogy az
utak a lehetőséghez képest egyenesek legyenek, ne legyen
sok kanyarulatuk. Emiatt gyakran szükségessé vált, hogy
mocsarakat száritsanak ki, hidakat, alagutakat építsenek,
sziklafalakat „borotváljanak" le, s a kőomlások ellen tá-
maszfalakat emeljenek.
Amikor Augustus megteremtette az új államjogi rend-
szert, a principatust, azt a fegyverekre támaszkodó monar-
chikus államformát, amelyet ma római császárságnak nevez-
nek, Itália úthálózata nagy vonalakban már elkészült. Sőt,
ekkorra már több tartományi műutat is ismertek, így a nar-
bói Galliában (a mai Provence) épített műút Róma későbbi
hódítási tervei számára különösen jelentőssé vált. A tarto-
mány meghódítója, Gnaeus Domitius Ahenobarbus, Nero
császár egyik őse építtette a Via Domitiát, jó szemmel felis-
merve ennek fontosságát. Az út a görög - római monda-
körbe is beleillett.
A Via Domitia ugyanis egyik része volt annak a hatalmas
útvonalnak, amelyet az ókorban Via Herculiának, Herakles
(Hercules) útjának neveztek. Dél-Itáliából indult ki - és
Róma érintésével - a déli, a narbói Gallián át Hispaniába,
Gadesen (ma: Cadix) keresztül „Herakles oszlopaiig", vagy-
is a mai gibraltári tengerszorosig vezetett. Ez az útvonal
a római korban több nagy műútból állott: a Via Appia
Dél-Itáliából Rómáig, a Via Aurelia Rómából a galliai
Aquae Sextiaeig (ma Aix-en-Provence) haladt, innen indult
ki a Via Domitia, hogy kereken háromszázharminc kilomé-
teren át a Pireneusok hegységében levő Summum Pyrenne-
um (Le Perthus)-hágóig vezessen. Itt kezdődött a Via Au-
gusta, amely Tarraco (ma Tarragona) és Valentia (ma Valen-
 da) érlotésével Gadesnél (Cadlx) ért véget. (Napjainkban á
gépkocsin utazó turisták szinte ugyanezen az útvonalon jut-
nak el spanyolországi úticéljukig.) A hitrege szerint Herak-
les megölte az óriás Geryoneust, marhacsordáját elvette és
Hispaniából ezen az útvonalon Görögorszába hajtotta. Az
viszont történeti tény, hogy ugyanezen az útvonalon (akkor
még nem volt műút) menetelt az i. e. 218-ban Hispaniából
Haonibal, hogy az Alpokon átkelve hadseregével, lovaival,
elefántjaival, Itáliában támadja meg Rómát, a nagy vetély-
társat, és így biztosítsa Karthagó vezető szerepét a Födközi-
tenger nyugati medencéjében. (Még ma is ámulatba ejti az
embert a pun hadvezérnek abban az időben szinte páratlanul
merész vállalkozása.) Mintegy száz esztendővel később fog-
lalta el Cn. Domitius Ahenobarbus (i. e. 121.) a déli Galliát,
provinciát szevezett belőle, amelyet Gallia Narbonensis né-
ven a római birodalomhoz csatoltak. A római hódítók jól
tudták, hogy csak akkor képesek a provinciákat megtartani,
gazdaságilag kihasználni, romanizálni és az egységes köz-
igazgatásba bevonni, ha jó utakat építenek. Ezért építették
ezt a több szakaszból álló óriási műutat, hogy Hispaniát
Rómával összekapcsolják.
A Via Domitia azonban a Pyreneusokig úgyszólván a
tengerparti sík területen épült. Ennél sokkal nehezebb volt
Itáliát összekapcsolni az Alpoktól északra fekvő tartomá-
nyokkal. A hegyes vidéken nehéz utat építeni, a hágókon
átjutni pedig nagy megpróbáltatás mind az útépítők, mind
az utasok számára. Több, sziklába vájt keskeny út láttán
elképzelhetjük, milyen - szinte emberfeletti - feladatot
jelenthetett ezeket az ösvéovszerű hegyi utakat megépíteni
- és használni! A hágók szűk utacskáit ugyanis legfeljebb
olyan szélesre építették, hogy csak egy málhás állat és mel-
lette a kötőféket tartó ember férjen el.
De nemcsak a hóborította hágók sziklákba vájt útjain
való közlekedést oldották meg a rómaiak, az afrikai hőség
sem riasztotta vissza őket attól, hogy utakat létesítsenek.
Mint említettük, a római politika megkövetelte, hogy jó
ütakkai biztosÍtsák a hatalmat a távoli provinciákban is, hi-
szen a már említett célokon kívül ezek szükséges felvonulási
területeknek számítottak a további hódítások számára.
Bár az útépltés munkáját rabszolgák tömege, közmunkára
kirendelt vidéki lakosság és nem utolsósorban a katonaság
végezte, az útépítés mégsem volt olcsó. És bármilyen nagy
költséggel, bármily sok verejtékes munkával készültek is el
ezek a műutak, az idők folyamán elhasználódtak. Az úton
járó emberek és a vasszöges bakancsokban menetelő legio-
náriusok kevésbé ártottak a kövezetnek, mint a rugózási
nélküli nehéz társzekerek vas kerékabroncsai. A kedvezőt­
len időjárás is megviselte a rugalmatlan kőburkolatot, a re-
pedésekbe, hézagokba becsorgott víz pedig tovább rongálta
az úttestet. Az időnként fellob banó polgárháborúk is sokat
ártottak, mind az úttorlaszok építése, mind az ostrom- és
hadi gépek szállítása megviselte az útburkolatot. Mivel a
Caesar halála utáni polgárháborúk idején erősen megrom-
lott az itáliai utak állapota, a belső béke helyreálltával
Augustus arra kötelezte a diadalmenetben részesülő hadvezé-
reket, hogy a hadizsákmányból egy-egy utat hozassanak
rendbe. Ő maga jó példával járt elöl, amikor a Via Flaminiát
Rómától Ariminumig, tehát az Adriai-tenger partjáig a saját
költségén kijavíttatta. Később azonban a gazdagok minden
önkéntes közteherviselés alól kibújtak, s az első princepsnek
kellett volna az utak karbantartásának gondját egyedül ma-
gára vállalni. Erre azonban-hiába volt a birodalom leggaz-
dagabb embere - az ő vagyona sem nyújtott elegendő fede-
zetet. Ennélfogva Augustus ezt a költséget a császári kincstár,
a fiscus jövedelméből fedezte, később pedig az utak karban-
tartásának feladatát az állam hatáskörébe utalta. A császárok
uralkodása alatt, miután az állami és az uralkodói feladatok
határai egyre inkább elmosódtak és a két kincstár (az aera-
rium és fiscus) közötti különbségek a fiscus javára eltolód-
tak, az utak javításának a gondját a császárok ismét magukra
vállalták. Karbantartásukra már Augustus szakképzett mű­
szaki alakulatot (centuria accessorum velatorum) szervezett.
Az utak fontosságát minden józanul gondolkodó császár és
államférfi felismerte, ezért a régi utak javításával és új utak
építésével is törődtek. Az úthálózat egyre nagyobb és egyre
jobb lett, úgy hogy a későbbi századok gyermekei is csodá-
lattal tekinthettek az ősök nagyszerű alkotására. Gondol-
junk arra, hogy a 3,5-4 millió négyzetkilométer nagyságú
római birodalom tartományait kilencvenezer kilométer
hosszúságű úthálózat kötötte össze, amely Britanniától
Észak-Afrikáig, Franciaországtól Kisázsiáig terjedt! A
szent életű, tudós sevillai püspök, Isidorus Hispalensis az
i. sz. V. században szükségesnek látta kiemelni, hogy a római
műutak építése előmozdította az utazást és meggátolta a bi-
rodalom lakosságának munkanélküliségét. (Ne csak a mun-
kanélküli polgári lakosságra gondoljunk ez esetben hanem
- ami még aggasztóbb volt - a tétlen, lázongásokra min-
denkor kapható katonaságra is, amelyet békés időkben
közmunkával foglalkoztattak.) Az útépítés munkáját ugyan-
is a tartományok szabad lakosságán és rabszolgák csapa-
tain kívül - mint már említettük - nagyrészt a katonaság
végezte.
A római szokások, a jogalkotás kétféle utat különbözte-
tett meg egymástól: a közutakat (viae publicae) és magán-
utakat (viae privatae). Míg a közutak építése, karbantartása
állami feladatnak minősült, a magánutakat, így a falusi uta-
kat, dülőket, bekötő utakat vagy a földbirtokok tulajdono-
sai, vagy azok a városok építtették, amelyeken az utak átha-
ladtak. A műútból kiágazó, egyes nagyobb birtokok gazda-
sági központjához vagy a községekhez vezető bekötő utakat
olykor hivatalosan is közútnak tekintették. (Így az építés és
karbantartás költsége is megoszlott az állami, illetve a csá-
szári kincstár, valamint a községi pénztárak között.) Műút­
hoz vagy más úthoz vezető utat bárkinek jogában állott épí-
teni, ha az a saját területén vezetett át. Magánszemély saját
birtokán építtethetett utat, és tovább is vezethette, amennyi-
ben a szükséges területet annak tulajdonosától megvásárolta
26
vagy megegyezés útján kapott reá
engedélyt. Ezeknek az utaknak az
építése műszakilag nem hasonlít-
ható a kitünő minőségű műutak­
hoz, ezért jóval olcsóbbak voltak,
még a mérföldköveket is megta-
karították. A karbantartás költsége
az építtetőket, illetve a földbirtoko-
sokat terhelte.
Ezer és ezer kilométernyi mű­
utat (említettük, hogy kb. kilenc-
venezer kilométert) építettek a ró-
maiak. Olyan tájakat, vidékeket is
bekapcsoltak a forgalomba, ame-
lyekről a későbbi idők folyamán
mindenki megfeledkezett. f gy tör-
tént, hogy 1850-ben egy francia
katonai alakulat Észak Afrikában
járhatatlannak minősített szurdo-
kon vonult át. A parancsnok büsz-
ke volt rá, hogy a történelemben
M érföldk8
ő az első, aki csapatával itt áthal-
ad. Egyszer csak a nehéz mene-
telés közben, a szoros közepe táján sziklába vésett római fel-
iratot pillantott meg, amely elmondta, hogy i. sz. 145-ben a
III. Legio Augusta katonái ezt az utat kijavították 1
A gyakorlatias római észjárás megkívánta, hogy az utakon
állandóan számon tarthassa a távolságokat. Ezért mérfölden-
ként megjelölték az utat, hogy az utazó megtudhassa, mek-
kora utat tett meg és a következő helységig hány mérföld
van még hátra. A közutak szélén minden egyes mérföldnél
magas henger alakú vagy négyszögletes jelzőkő állott, ezek
voltak a római mérföldkövek. Azt is elárulták, hogy hány
mérföldet kell még megtenni egy bizonyos városig. A mér-
földkövekre a köztársaság korában az utat építtető tisztség-
 viselő, a császárkorban az uralkodó nevét vésték. A mér-
földkő tehát az utókor számára századokon át hirdette a
közút építtetőjének a nevét. Amikor Augustus magára vál-
lalta a polgárháború sújtotta Via Flaminia helyreállítását,
nagyvonalú adományát az új mérföldköveken örökítette
meg, amelyek a polgárháborúk korát lezáró és békét hozó
1
princeps nevét hirdették, aki a békés közlekedés elősegíté­
'1 sével Itália jólétét előmozdította. Ha a mai turista Rómában
a részint egykori karthauzi kolostorból átalakított Muse~
delle .. Ter~e kerengőjét felkeresi, ott láthat néhány ilyen
mérfoldkovet, amelyek kétezer esztendő elmúltával is hir-
detik Augustus nevét.
Az utak mentén olykor kis szentélyt emeltek Mercurius,
az utasok védnöke tiszteletére. Itt fohászkodtak az úton le-
vők a bajmentes utazásért, a szerencsés hazatérésért: pro
itu et reditu" (az oda és vissza utazásért); a szárazföldö~'uta­
zók olrkor.:gy kőből faragott lábfejet, a jól sikerült hajóút
~-tán kis haiot helyeztek el a szentélyben. (Ilyen áldozati ha-
J ~cska reneszán~z kori másolatát láthatjuk Rómában, a
1
~iazza ~ella Nav1cellán, a Monte Celión. Az eredeti hajót -
ugy .vélik - tengerészek ajánlották fel Isis egyiptomi isten-
1
1
nő tiszteletére, őt tartották ugyanis a hajósok védnökének.)
. A: császárok közül többen, így Traianus, Hadrianus, Sep-
tlmlus Severus jórészt a saját pénzükből a tartományokban
új műutakat építtettek és a régieket helyreálHttatták. E tevé-
kenységüket olyan jelentékeny cselekedetnek tartották,
hogy emlékére szép kivitelű pénzérméket verettek és hozat-
tak forgalomba. Hadd vegye tudomásul a birodalom min-
den polgára, milyen fontos közérdekű cselekedet füződik a
császár uralmához.
A jó utak szükségesek is voltak mind a felvonuláshoz
mind a hadműveletekhez. Csak így érthető meg, miként le~
hetett ~gy britanniai felkelés alkalmával a II. Legio Adiutrix-
et Aqumcumból odarendelni vagy syriai katonai alakulato-
kat vezényelni Intercisába (D unaújváros). A birodalom la-
kossága is megszokta, hogy jó utakon u tazzék. A későbbi
28
korokban az emberek joggal csodálták meg a rómaiak szi-
lárdan megépített útjait, amelyek évszázadokon át szolgál-
ták a civilizációt és a kultúrát. A középkorban ezeknek az
utaknak nagy része tönkrement, nem volt, aki karbantartsa
őket. Az időjárás viszontagságai vagy - ami még rosszabb
- a szándékos rombolás megadta a kegyelemdöfést: sok
nagyszerű műút csak nyomaiban maradt meg.
Már hangsúlyoztuk, hogy a rómaiak a műutak nyomvo-
nalát úgy tűzték ki, hogy azok lehetőleg egyenes vonalban
haladjanak, és így a legrövidebb úton lehessen elérni a ki-
vánt várost vagy kikötőt. És e tekintetben nem ismertek
akadályt. Ha kellett, alagutat fúrtak a hegyekbe, hidakat ver-
tek a folyókon, szakadékok, völgyek felett, mocsaras terü-
leten pedig cölöpökre építették az utat. Hidak építésével a
rómaiak már történelmük legrégibb szakaszában is foglal-
koztak. A szükség vitte rá őket, ugyanis ha át akartak menni
a Tiberis jobb partján fekvő mezőgazdasági ingatlanaikra
(a Város a bal parton épült), cölöpökre épült fahidat kellett
használniuk. Amíg Róma nem terjesztette ki a hatalmát
Közép- és Észak-Itáliára, addig a hidat ideiglenesnek
tekintették, ugyanis a nyugatról érkező ellenséges betörés
esetén a faalkotmányt szétszedték, és így a Várost a Tiberis
is védte. A hidat jelentő pons szó eredetileg utat jelentett,
a hídépítést pedig vallásos cselekedetnek tartották. A híd-
verési műveletből származtatják - okkal vagy ok nélkül,
ezt a kérdést itt nem firtatjuk - a papok pontifices elneve-
zését, a pontifex szót. Már utaltunk arra, hogy Rómában az
~ső állandó jellegü, kőből készült hidat aránylag elég későn,
1. e. 179-ben Marcus Aemilius L epidus, censorként építtette.
Ezt hamarosan több is követte, úgy hogy az ókori Rómá-
ban kilenc hJ.d kötötte össze a bal parton fekvő Várost a
Tiberisen túli, lassan fejlődő városrésszel Az utolsó hidat
i. sz. a III. században a pannoniai születésü Marcus Aurelius
Probus császár (uralkodott 276 - 282 között) építtette.
(Ugyancsak ő fejezte be a Rómát körülvevő - helyenként
 Ró1J1ai híd 111arad11á1!Jai Nami mellett
,I
1
'1
.1.
11
most is~ jól látható - városfalakat, amelyeknek építését
Aurelianus császár kezdte el.)
Itáliában is sok hidat építettek a rómaiak, mind békés,
mind hadi céllal. Lucius Cornelius Sulla dictator i. e. 88
körül, a polgárháborúban Praeneste (ma Palestrina) ostro-
mához kisebb, ma is jól látható kőhidat építtetett. A Via
Flaminia helyreállítása alkalmával Narnia (ma Narni) köze-
lében négyíves kőhídon vezették át az utat a Nar (ma Nera)
umbriai folyó fölött, középső íve húsz méter magas, a nyí-
lása pedig harminckét méter széles volt. Itália legszebb híd-
jának tartották és egy későbbi, i. sz VI. században élt törté-
netiró, a caesareai Procopios „figyelmet érdemlő remekmű­
nek" nevezte. Sorsát ez sem kerülhette el, a VIII. században
beomlott, mivel nem akadt, aki karbantartsa, kijavítsa és
ezért már a XI. századra végképpen használhatatlanná vált.
A reánk maradt romok jól érzékeltetik, milyen magas fokon
A Pont du Gard
állott Augustus korában a hídépítés tudománya Itáliában.
A mérnököknek arra is volt gondjuk, hogy a hidra felve-
zető rámpa hosszú legyen, ne pedig meredek.
A hidakat a tervezők, kivitelezők olyan szilárdan építették
meg, hogy büszkén hirdették: művük az örökkévalóságnak
szól! Midőn i. sz. 105 - 106-ban Traianus császár egyik
építésze, Gaius Lucius Lacer Hispaniában (a mai Alcántara
közelében) a Tagus (ma Tajo) folyó fölött hidat épített, fel-
iratán - miután művét az uralkodónak szentelte - öntu-
datosan így szólt az utókorhoz: „Hidat építettem, amely
évszázadokon át örökké megmarad!" (ILS 287.) Traianus
császár másik nagy építésze, a görög származású Apollodo-
ros tervezte a Vaskapu melletti Duna-hidat, amely húsz
- egyenként ötven méter magas, tizenöt méter széles - ,
egymástól ötvenhét méter távolságban elhelyezett kőpillé­
ren nyugodott. Hadd említsünk meg egy még korunkban is
 használt, csodálatos szépségű hidat, a Pont du Gard-t. Vol-
taképpen eredeti rendeltetése az volt, hogy vizet szállítson
a dél-galliai Nemausus (Nimes a mai neve) városának, egy-
ben úgy építették, hogy hídként is szolgálja a forgalmat. Es
még ma is szolgálja, noha már nem aquaeductusként,
hanem a Gard-folyó völgyét átszelő hídként.
Arra a megállapításra, hogy minden jelentékenyebb
római építmény, a rómaiak észjárásának megfelelően, vala-
1' 11' milyen gyakorlati célt szolgált, Caligula hídja alaposan
rácáfolt. Az elmebeteg Gaius Caligula császár (i. sz. 37-41
1,: között uralkodott) építményéről Suetonius ekként írt:
„Egészen új és soha nem hallott látványosságot eszelt ki.
'
Ugyanis Baiaet Puteoli kikötőjével úgy kötötte össze, hogy
a majdnem 3600 lépés (mintegy egy kilométer) szélességű
1
öbölben hidat veretett. Evégett mindenhonnan teherhajó-
kat gyűjtöttek össze, kettesével horgonyokkal rögzítették
őket, azután pedig földből töltést helyeztek reájuk, hogy a
Via Appiához hasonlítson." (Sueton. Cal. 19.) A császár
kíséretével kétszer vonult át rajta. Utána a hevenyészett
l 1
híddal senki nem törődött, tönkre is ment. Az emberek per-
sze találgatták, vajon mit akart ezzel a híddal a bomlott
.I' agyú uralkodó, hiszen semmilyen gyakorlati célja nem volt.
Egyesek tudni vélték, hogy Caligula a perzsa Xerxes királyt
Római híd A/cdntara mellett
I'
akarta felülmúlni, aki a keskenyebb Hellespontoson (a mai mint ahogy valamennyi híd megtekintése után elismeréssel
Dardanellákon) hidat veretett, hogy hadseregével átkelhes- adózunk a római mérnökök nagy műszaki tudásának és
sen, és az európai szárazföldön ütközzék meg a görögökkel. alkotó szellemének, valamint azoknak, akik arcuk verejté-
T öbb, jól tájékozottnak vélt ember viszont úgy magyarázta, kével készítették el ezeket a jelentékeny műveket.
hogy Tiberius császár (elődje az uralkodásban) annak ide- Nemcsak az utak, a folyók, völgyek fölött átvezető hidak
jén kijelentette volna: „Gaius épp oly kevéssé fog uralkodni, építése kívánt nagy műszaki tudást a római mérnököktől,
mint ahogy nem fog a baiaei öblön át lovakat hajtani." Ezt hanem a hegyeken átvezető alagutak építése is nehéz felada-
a kijelentést akarta volna szerintük Caligula megcáfolni. tok elé állitotta őket. A feladatokat azonban mindenképpen
Az i. sz. II. században épült Augusta Treverorumban meg kellett oldaniuk.
(ma Trier) az a római híd, amelyet - helyreállítása után - Az i. e. I. század vége táján Marcus Vipsanius Agrippa,
ma is használnak. A hétpilléres híd a Mosella (ma Mosel) Augustus odaadó hive, kiv'áló hadvezére, hűséges társa a békés
folyón át vezetett a városból a túlsó partra. N emcsak kitűnő építésben, megbízta Lucius Cocceius Auctus építészt, hogy
megépítésével, hanem szépségével is felkelti csodálatunkat, a Neapolis felé vezető, meglehetősen szűk utat, amelyet az

33
 Appennini-hegység egyik, a Tirrén-tengerig húzódó vonu- azzal a paranccsal küldte Saldae (francia nevén Bougie,
lata még keskenyebbé szorított, tehermentesítse. Ezt csak Algériában) városába, hogy a vízvezeték részére fúrt alagút
úgy lehetett elérni, ha az utat a hegyen át vezetik, tehát ala- megakadt munkálatait fejezze be. A szerencsétlen hadmér-
1 gutakat építenek. Auctus két alagutat épített, az egyiket nököt útközben rablók támadták meg, kirabolták, minden
Cumae mellett, a másikat pedig Neapolis és Puteoli között. ruhájától megfosztották. Nagy nehezen mégis sikerült neki
l' 1
'I
A mintegy három méter széles alagutak magassága elérte a
húsz métert. Az utóbb említettnek a hossza mintegy hétszáz
fogságából megszöknie, s elérnie Saldae városát, ahol maga
a helytartó fogadta. A városban a hangulat rossz volt, a
1 méter volt. Az alagutak megépítése után vagy száz eszten- város lakosai kétségbe estek, hogy a számukra oly fontos
1
dővel Lucius Annaeus Seneca, a költő-filozófus-államférfi vízvezeték talán soha nem készül el, ugyanis a hegy egymás-
egy ízben átutazott az egyiken. Levelében nem is győzi elég- sal szemközti oldaláról fúrt tárnák nem találkoztak.
gé felpanaszolni e vállalkozás keserveit: „Végeláthatatlan Nonius Datus még annak idején, a munkálatok megkez-
volt ez a tömlöc,afáklyákhalványfényenemhatol átasötét- dése előtt pontosan kijelölte a hegy gerincén az alagút nyom-
ségen, csak annyira, hogy a fáklyákat lehet látni. Egyéb- vonalát, megrajzolta a terveket, majd azokat átadta a koráb-
ként, ha ennek a helynek világítása lenne, felfalná a por ... bi helytartónak. A munkákat azonban a tervektől eltérően,
Por kavarog itt, összecsomósodik, ránehezedik az emberre, hanyagul végezték, hibát hibára halmoztak, és ha négy esz-
amely azt előidézte, minthogy az alagútnak nincs huzata." tendő múltán a mérnök idejében nem tér vissza, két alagutat
(Sen. Epist. VI. 5.) Seneca sztoikus bölcselőként elmélkedik fúrtak volna a hegybe. Nonius Datus úgy mentette meg a
ezen és megjegyzi, hogy mindennek ellenére az alagútban kilátástalannak tartott helyzetet, hogy kereszttárnát vága-
semmilyen lelki megrázkódtatás nem érte, csupán hangu- tott, amely a két tárnát egymással összekötötte, így a vízve-
lata változott meg. Hozzáfűzi, lám milyen balgaság jobban zeték kérdése megoldódott. Most már Saldae lakói felavat-
félni az egyik dologtól, mint a másiktól, hiszen a vég mindig hatták az elkészült vízvezetéket, aminek örömére a város
ugyanaz. A szellőzés és :világítás nélküli alagúton való keser- lakossága a helytartó és Nonius Datus jelenlétében nagy
ves átkelés bölcselkedésre késztette a filozófust, az egyszerű ünnepséget rendezett. Ezután a vízvezetéket átadták ren-
utas visz9nt csak bosszankodva, esetleg dühösen vergődött deltetésének. (ILS. 5795.)
át rajta.
Azt, hogy milyen nehéz feladatot kellett a~ alagutak épí-
tőinek megoldani, jól példázza egy Afrikában készített,
hegyen átvezetett vízvezeték megépítése, ami ugyiiocsak
~gy problémát ielentett, és erről egy feliratból értesülünk.
~bl;>ől .. kö.v etkeztetbetünk · a műutak ~agutainak ·építési
·gqndjaira-. .. . . . ..
1866-ban Lambaesis (ma Lambese, Alg~ban) numid_iai
v~r9_s_ ~özelében egy i. sz. m. ~záza,di oltárt.ástak ki,a régé-
sz_ek. Felállitása alkalmával az oltárra terje<lelmes feliratot
véstek, amely elmondja, hogy a tartomány helytartója
Nonius D atust, a III. Legio Augusta vízműépitő mérnökét

34
 ÚTÍALKALMATOSSÁGOK
- SZÁRAZFÖLDÖN

római birodalom terjeszkedésének talán legmélyebb

A benyomást keltő
emlékei közé tartoznak a műutak
ma
is látható maradványai. Rajtuk meneteltek a római legiók
vagy azért, hogy a határokat megvédjék, vagy hogy újabb
hódításokra induljanak. Rajtuk nyargaltak megeresztett
gyeplőkkel a köztársaság, később pedig a császári kormány-
zat küldöncei, hírvivői, hogy utasításokat, parancsokat
vigyenek a közeli vagy távoli tartományok helytartóinak, a
hadseregek parancsnokainak. A műutakon sok ember uta-
zott, hogy ügyes-bajos dolgát a közeli városban vagy éppen
Rómában elintézze, bevásároljon, vagy ha a helyzet úgy hoz-
ta, valamelyik gyógyfürdőben gyógyíttassa betegségét,
esetleg folytassa tanulmányait egy híres szónok, filozófus
vagy jogász mellett. Előfordult, hogy csak világot akart lát-
ni, nevezetes helyeket, épületeket kívánt felkeresni. Termé-
szetesen vetődik fel tehát a kérdési milyen járműveken utaz-
tak a rómaiak szárazföldön és vízen?
Hadd bocsássuk előre: kisebb távolságokra a szegényebb
emberek gyalogszerrel vágtak neki az utaknak. Ló, öszvér
vagy szamár hátán kevesebben utaztak, lovakon főként kül-
döncök, hírvivők vágtattak céljuk felé. Az itáliai lovak, a
rómaiak paripái főként hidegvérű, erős, nehezebb állatok
voltak, nem lovaglásra, hanem vontatásra alkalmasak.
[Egyes feltevések szerint a római lovak leszármazottai a
mai pinzgauiak (Ausztria); kitűnő, hidegvérű, erős igény-
bevételre alkalmas állatok.] A római lovak marmagassága

37
 1,55-i ,60 fuétet volt, a nálunk .tnahapság tenyésztett lovaké ttyekre való lovakat főként ltália déli nagy legelőin, Apu~
1,60-1,70 méter. A hidegvérű lovak ugyan lassúbbak de liában, Calabriában tenyésztették. A lótenyésztők meghatáro-
ellenállóbbak is, jobban bírták a kemény, rugalma~lan zott lófajtákat kereszteztek egymással, hogy az igényeknek
műutak kövezetét. Minthogy a rómaiak a patkolást csak megfelelő állatokhoz jussanak. Lótenyésztőként vált is-
nagyon későn ismerték meg, a fémpapucsba bújtatott patájú mertté Ofonius Tigellinus, aki később a lóbarát N ero ked-
! '1- lovakat nem lehetett nagyobb sebességre ösztökélni, mert velt pajtásaként a testőrség hírhedt parancsnoka lett.
1
könnyen lesántultak. A lovak mellett a rómaiak szívesen
használták az öszvéreket is, akár kocsi húzására, akár lovag-
lásra. Az öszvérek még ellenállóbbak, még kisebb igényű
állatok, mint a lovak.
A rómaiak sokáig nem ismerték a nyerget, de azért nem
szőrén ülték meg a lovakat, hanem rendszerint lótakaró
pokrócot tettek maguk alá. Ugyanígy ismeretlen volt a ken-
gyel is. Ezért a műutak szélén sok helyen kisebb, oszlop-
szerű köveket helyeztek el, hogy arról lehessen a ló vagy az
öszvér hátára ráülni - hacsak lovász nem segített a lovason.
A lovaglás sportja nem vált általánossá Rómában, de azért
akadtak lovaglótanárok, ugyanis a római lovagoknak lóhá-
ton. ~ellett az időnként rendezett szemléjükön megjelenni. Szállító kocsi
És Jaj volt annak a lovagnak, akinek hátasa ápolatlannak lát-
szott, vagy ő maga nem ült elég délcegen a ló hátán l Az elő­
kelő :saládok fiai közül is többen hódoltak a lovaglás nemes
sportjának, de népszerűvé ennek ellenére sem vált. Tudjuk, Minthogy a hidegvérű lovak vontatta j árművek nem ha-
hogy egyes nagy családok, mint a Domitius Ahenobarbusok ladtak elég sebesen, hamar megkedvelték az afrikai telivé-
sarjai, szenvedélyesen űzték a lósportot, akár kocsihajtók- rekkel keresztezett itáliai fajtákat. Ámbár a rómaiak azt is
k~nt, akár lovasokként. E nagy nemzetség utolsó sarja, a tudták, hogy az utazást nem szabad gyorsítani, különösen,
htthedt Nero császár (54--68 között uralkodott), túlzott ha kényelmesen akarják elérni úti céljukat. A gazdagok -
odaadással szentelte magát és idejét a kocsihajtásnak. Azt ha rövidebb távolságra indultak - olykor a Városon kívül
meg különösen rosszallták a senatori rangú rómaiak, hogy is gyaloghintón, lefüggönyzött hordszékben utaztak. Ehhez
~ uralkodó versenykocsisként is fellépett a római és görög több rabszolgára volt szükség, két - néha négy - ember
cucusokban. (Természetesen eredményesen, hiszen a csá- a vállán vitte a rudakra erősített szekrényt, amelyben gazdá-
szárnak győznie kellett!) A sportlovasok és a versenykocsi- juk helyet foglalt, és több rabszolga is ment velük, hogy a
sok természetesen nem hidegvérű lovakat használtak, hanem kimerült teherhordókat felváltsák. Ocero is hordszéken
a versenyzésre gyorsabb járásúakat tenyésztettek. Főként menekült el birtokáról, hogy a közelben horgonyzó hajón
észak-afrikai (mauretaniai, numidiai) származású lovakat találjon menedéket az őt üldöző pribékek elől. Persze Cicero
használtak hátasként, de a kocsiversenyeken is. A verse- ez esetben nem a kényelmet kereste, de a lovas kocsi jobban

39
f'eitfuit volna az üidözőknek, mint a hordszék. Egy felszaba-
dított rabszolgája azonban elárulta a nagy szónokot, és
megmutatta a katonáknak, merre menekült. A katonák utol
is érték és meggyilkolták (i. e. 43. december 7-én).
Az utasember a műutakon többféle járművel találkozott
és több típusú kocsi között válogathatott, ha arra szánta el
magát, hogy így utazzék. Igen kedvelt volt az etruszk erede-
tű, két kerekű carpentum. Látszólag könnyű, elegáns szek-
rényét gazdagon díszitették, sarkaiból négy felfelé nyúló
rúd tartotta a kocsi domború tetejét. Oldalai bőrből vagy
selyemből készültek, hogy megvédjék az utasokat a mostoha
időjárástól vagy a kiváncsiak kandi tekintetétől. Főként elő­
kelő hölgyek szerettek a kényelmesen berendezett carpen-
tumban utazni. Minthogy C. Iulius Caesar i. e. 45-ben alko-
tott városi törvénye (lex lulia municipalis) megtiltotta, hogy
a Vesta-szüzeken kivül bárki más nappal kocsival közleked-
jék a városok, különösképpen pedig Róma utcáin. Azok az
utasok, akiknek útja a városokon át vezetett, csak a nap le-
szállta után, az éjszakai órákban kocsizhattak át akár Ró-
mán, akár más városon, hogy folytathassák utazásukat. A
teherhordó társzekerek is éjjel közlekedtek a városok utcáin.
A súlyos terhekkel megrakott járművek a nem sima köveze-
ten dübörögve szállították árujukat és ez, no meg a kocsisok
kurjongatása még a jó alvókat is felverte álmukból. Decimus
Iunius luvenalis, aki minden visszásságot kipellengérezett
szatiráiban, sokat méltatlankodott az éjszakai lárma miatt:
„Vagyonba kerül Rómában az alvási
Innen a baj. Ha szekér dörög át, kanyarodva, a keskeny
utcán, s szitkokat ont - rnig áll csordája - a hajcsár,
még Drusus vagy a tengeri borjú is felijednel"
(luven. III. 235-238. - Muraközy Gyula forditása)
Később a császári ház néhány hölgye abban a kitüntető
megtiszteltetésben és kiváltságban részesült, hogy ünnepé-
lyes alkalmakkor kocsiban közlekedhetett a Város utcáin.
iiyen kedvezményben részesÍtette Claudius császár a feÍesé-
gét, Messalinát, majd későbbi feleségét, Agrippinát. Ez
annál is nagyobb kitüntetésnek számitott, mert éppen Clau-
dius újította fel Iulius Caesarnak ekkorra némileg feledésbe
merült - előbb említett - törvényét, miután többen nem
tekintették már magukra kötelezőnek. A későbbi császárok
is követték Claudius példáját, és hasonló kiváltsággal ked-
veskedtek asszonyaiknak, sőt a császári hölgyek képmását
feltüntető pénzérmék hátlapjára is - sokat mondóan - a
carpentum képét verették. A lex lulia municipalist Hadri-
anus, majd Marcus Aurelius császár is felújította, sőt meg is
szigorította.
Később, az i. sz. III. században a magasabb rangú császári
tisztviselők Rómában is kocsikon közlekedtek. Alexander
Severus császárról (222-235 között uralkodott) írja élet-
rajzírója, Aelius Lampridius: „Minden senatornak megen-
gedte, hogy Rómában ezüsttel diszitett raedát és carrucát
tartson; úgy vélte, emeli Róma tekintélyét, ha egy ilyen nagy
város senatorai ilyeneket használnak." (SHA. Al. Sev. 43.)
Flavius Vopiscus Syracusius feljegyezte Aurelianus császár-
ról (270-275 között uralkodott), hogy „egy alkalommal
sebesülése miatt nem tudta a lovat megülni, s így kocsin
hajtatott Antiochiába. . . abban az időben gyűlöletesnek
minősült a városban kocsit használni." (SHA. Aurel. 5.)
A carpentumon kívül még többféle kétkerekes kocsit
használtak a római birodalomban. Ilyen volt a könnyű, tető
nélküli cisium is. Két, néha három lovat vagy öszvért fogtak
elébe, s mivel gyors közlekedésre is alkalmasnak bizonyult,
nagyobb távolságokra is használták. E könnyű épitésű jár-
műnek az volt a hátránya, hogy nagyobb málhát nem lehe-
tett reárakni. Ennek ellenére igen elterjedt, és azoknak a tár-
sadalmi rétegeknek, amelyek nem tarthattak kocsit és lova-
kat, nagy szolgálatot tettek a cisiariusok, a szállitási vállalko-
zók. Bérbe lehetett venni fogatukat, és nagyobb távolsá-
gokra is lehetett járműveiken utazni. Ezek a vállalkozók tes-
tületekbe tömörültek, és gondjuk volt arra, hogy előfogat-
41
 állomásaikon pihent lovakkal lehessen a fáradt állatokat fel-
váltani. Egyik észak-itáliai városban, Mantuában elé:Skerült
felirat a gyors kocsikat dicséri. A numidiai Madaurában
(ma Algéria) született Lucius Apuleius egyik regényalakja
Ostiában partra szállva ilyen bérkocsit fogadott fel, hogy
Rómába.siessen. Szinte minden város kapuja elé:S tt ott tartóz-
kodtak ezek a bérkocsisok is, és hangos szóval kínálták al-
kalmatosságokat azoknak, akik a Várost el akarták hagyni.
A rómaiak használta kocsitipusok közül több kelta, gallus
eredetű volt. A gallus, a r ómaiaktól eltéré:Sen lovas nép lévén,
szerette a lovaglást, a kocsizást és természetesen a lovakat
is. Lovaikat külön istenség, Epona védelme alá helyezték.
A lótenyésztés, a lótartás elterjedésével E pona tisztelete
birodalomszerte ismertté vált. Tudjuk, hogy Pannóniában
is hódoltak az istenségnek, hiszen a provincia őslakosai -
akárcsak a gallusok - kelta (illyr) eredetűek voltak.
Minél általánosabbá vált a kocsizó utazás, annál többfajta
kocsi került divatba.Valamennyinek volt előnye és hátránya.
A galliai belgák és a britannusok használta harckocsikból
alakult ki a kétkerekű, könnyű essedum, amelyet már Cicero
korában is használtak. Az erősebb építésű essedumot pedig
teherszállításra alkalmazták. Ugyancsak belga vagy britan- Cisi11m
niai mintára készült a covinus, amelynek a szekrénye csak
elől volt nyitott, s belülről hajtották a lovakat, az öszvére-
ket. Kevésbé kényelmes járműnek számított az ugyancsak A raedát leginkább nagyobb utazásra használták. Iuvenalis
galliai származású petorritum, amely még nevében is utalt megjegyzi, hogy ennek a kocsinak a mélye aká~ egész ház-
eredetére, s egyben kerekei számára (kelta-gallus nyelven népet befogadhatott . Ellentétben a legtöbb kocsifajta tömör
petor jelentése: négy, rit: kerék). Nem annyira személy-, kerekével, a raeda szekrényét négy küllős. kerék vitte, s
mint inkább csomagszállító eszköznek számított. Ha a aránylag könnyen gördült, még rosszabb Ill1nőségű utakon
módos római kényelmes kocsiján útnak indult, málháját - is. A kocsis elől felmagasított bakról hajtotta a befogott
és cselédségét - petorritum szállította. (Már Horatius is négy lovat vagy öszvért. A kocsi szekrényének két oldala
megkülönböztette és ismerte a teherszállitó kocsikat.) mellett padok húzódtak, és - ha nem volt túl sok - az
A vagyonos római polgár, valamint a családja szintén gal- utasok m álhájukat is elhelyezhették benne.
liai eredetű raedán utazott szívesen. E z a kocsi - különösen A császárkor kezdete óta terjedt el a carruca, a raedához
mióta az állami posta (cursus publicus) is használta - biro- hasonló, de elegánsabban kiképzett jármű. Szintén nagyobb
dalomszerte népszeríi közlekedési eszköznek számított. távolságokra való utazásra használták. Akárcsak a raedák, a

42 43
 - amiknek révén az állat egész testével húzhat - ak~ori­
éarrucák is négykerekűek voltak, és sok ember, péidáuÍ ban még nem ismerték.) Érthető tehát, ~ogy így cs~~ ki~ebb
még Martialis sem tett különbséget a kétféle kocsitípus kö- erőkifejtésre voltak képesek a befogott allatok. ~ 1arm~v~k
zött. Főként a nyugodtabb öszvéreket fogták a carruca elé megterhelését szabályozták is, II. Theodos1us cs~szar
és szerszámukat, akárcsak a kocsi szekrényének külső olda- 438-ban közzétett törvénykönyve, a Codex Theodos1anus
11 lait, gazdagon díszítették. Kezdetben csak a főbb tisztség-
viselők vagy éppen a császári tisztviselők tarthattak carru-
cát, akik öszvéreik szerszámát s a kocsit is arannyal és ezüst-
tel ékesítették. Később ezt a kiváltságot a senatorokra is
kiterjesztették. A III. század végén pedig Aurelianus csá-
szár megengedte, hogy minden polgár úgy díszíthesse carru-
cáját, ahogy akarja, ha kedve van akár arannyal is, nem úgy
mint régen, amikor legfeljebb bronz-vagy elefántcsontdi-
szek kerülhettek a kocsira.
A carrucát úgy készítették, hogy tulajdonosaik egyfajta
„hálókocsinak" is használhatták, ezeket carruca dormitori-
ának nevezték. Leginkább asszonyok helyezkedtek el ké-
nyelmesen bennük, vagy akik hosszabb útra indultak.
Ezeken a főbb kocsitlpusokon kívül más járművekkel is
lehetett a műutakon találkozni. Teherszállításra általában a
plaustrumot használták, amelyek rendszerint két tömör
keréken gördültek. Minden bizonnyal ez lehetett a legré- ····-··-····· ..
_ __ _ _ _ ....„.
gibb szállítóeszköz. Kerekeit a tengelyhez rögzítették, és
már ezért is oly éktelenül nyikorgott, hogy Vergilius (Aen. Carruca dormitoria
XI. 138.) s Ovidius (Trist. 10. 59. 12. 31.) fülét is bántóan
hasogatta. A plaustrumot főként a mezőgazdaságban hasz-
nálták, valamint a városokban szemétfuvarozásra . .Több pontos előírásokat tartalmazott, a~elyek ,főkén_t a, császá~i
más teherszállító járműről is megemlékeznek forrásaink: a és állami postára vonatkoztak. A Jogszabály nyilvan a ?1-ar
sarracum is kis átmérőjű tömör (korong) keréken gördült, régóta érvényben levő előírásokat ~o~lalta ö,ssze~ amikor
szálfák vagy egyszerre több ember szállítására volt alkal- egyes kocsifajták legnagyobb terhel~set megallap1totta. A
m as. A katonák poggyászát carrusban vitték a menetelő könnyű, személyszállításra használt birota 200, a v~red~ 300,
legiók után, az arceráben pedig - többek között - főként a currus 600 font terhet vihetett magával (1 romai font
betegeket szállítottak. 327,45 gramm volt), a raeda és a carpentum 1000-1 0~? f?n-
Az ókorban, legalább is a Földközi-tenger térségében, a tot szállíthatott a lassú áruszállításra alkalmas angar1at es a
kocsit, szekeret húzó állatokat a fejükre vagy a nyakukra clabulát pedig l500 fodt súllyal lehetett m~gterhelni., (Cod.
helyezett szerszámmal fogták be a jármű elé. (A könnyű Theod. 357.) Theodosius jogszabálya azt is meghatarozta,
szíigyhámot és a hidegvérű lovak hámigáját, az ún. kumetet
45
44
 h?gy a racdát nyáron nyolc, télen tíz öszvér húzhatja, a
kisebb kocsik elé viszont hármat foghatnak. Elrendeli még,
hogy a carpentumok nem vihetnek több, mint két-három
személyt. A jogszabályok az előírások megszegőire megtor-
lásként súlyos büntetéseket szabtak ki. (Cod. Tbeod. 361.)
D e nemcsak azt sújtották büntetéssel, aki a megengedett-
nél többet tétetett a járműre, hanem a rakodómunkásokat
is. ~ szaba~ polgár~k bü~tetése a száműzetés, a rabszolgáké
pedig az eletfogytiglaru, bányában eltöltendő kényszer-
munka volt.
Már az ókori embert is érdekelte, hogy hány mérföldet
tett meg kocsiján vagy hajóján utazva. Erről nemcsak a
mérföldkövek tájékoztatták az utasembert, hanem olyan
ügyes készülékek is, amelyekkel meg lehetett állapítani a
megtett út nagyságát. Ktesibios, Alexandriában működő
görög tudós már az i. e. III. században feltalálta azt a játékos
gépecskét, amely megbízhatóan mérte a megtett utat. Az i.
sz: I. s7ázadban az alexandriai Heron, majd a római építész,
V1truv1us Pollio leírta ezt az ügyes készüléket, amelyet
„hasznos és több ízben kipróbált berendezés"-nek mondott.
(Vitr. Arch. X. 9.) Ezt az ókori „taxamétert" hodometron-
nak nevezték, s lényege az, hogy a kocsikerékhez kapcso-
lódva ai:nak minden fordulatát számolta, s egy készülék
mutatta 1s a megtett távolságot. A Vitruvius által leírt hodo-
metron viszont kis golyókat ejtett minden kerékfordulat
után egy tartályba. Mivel ismerték a kerék kerületét, a go-
lyók alapján pontosan ki lehetett számítani a megtett utat.
A hajókra pedig kis lapátkereket szereltek, amelynek fordu-
latszámából - fogaskerekű áttétel révén - látni lehetett,
mekkora távolságot tett meg a hajó.
. Iulius Capitolinus írta Helvius Pertinax császárról (akit
1. sz. 1 93-~an pár hónapos „uralkodás" után meggyilkoltak),
hogy ·elődjének, a ·gyűlölt Commodus császárnak (180- 192)
h~~at~kát elárvereztette. Többek között egy igen fényűző
hinto t 1s, amely úgy volt megszerkesztve, hogy kényelmes
üléseit forgatni lehetett aszerint, hogy a császár mit kívánt
inkább, napfényt vagy árnyékot. Ezen a járművön is volt
olyan szerkezet, amely a megtett utat és az időt is mérte.
Az író ezt az elmésen elkészitett kocsit erősen rosszallta, és
Commodus kicsapongásaival hozta kapcsolatba. (SHA.
Pert. 8.)
Az olasz reneszansz nagy festőművésze, Leonardo da
Vintj, aki nem csupán a képzőművészet, hanem a természet-
tudományok iránt is érdeklődött, szintén foglalkozott a
hodometronnal. Nyilván ismerte Vitruvius és - bizonyára
- H eron leírását, s ezek alapján ő is megpróbálkozott egy
ilyenfajta gépezet szerkesztésével.
A római utazókocsik ábrázolását gyakran láthatjuk az
észak-itáliai és a Duna menti tartományokban feltárt sírem-
lékek domborművein, és a sírköveket díszítő faragványok
között gyakran találkozunk raeda-, sőt plaustrum-ábrázo-
lásokkal is. A kutatók úgy vélik, hogy a halott túlvilágra
vezető útjára utalnak ezek, de felmerült az a nézet is, hogy
a halott foglalkozására vagy a mindennapi élettel kapcsola-
tos eseményre céloztak e kocsiábrázolásokkal. Nem hiányoz-
nak róluk a kocsit húzó lovak, öszvérek, de még a kocsisok
sem, akik az állatokat hajtják. Érdekes megfigyelni, hogy
az ábrázolt utazókocsik nem mindig azonos típusúak, oly-
kor nyitottak, máskor zártak, a megrendelő hozzátartozók
vagy a kőfaragók egyéni elképzelése szerint.
47
 HAJÓZNI KELL !

Iházakban
dőszámításunk előtt 67-ben Rómát súlyos élelmezési
válság fenyegette. Veszélybe került a közellátás, a tár-
felhalmozott gabonakészletek elfogytak, a tengeri
szállítás akadozott. Róma - miután a búzaliszt volt a
rómaiak legfontosabb élelmezési cikke - gabonaszükségle-
tét Sardiniából, Siciliából, Egyiptomból és Észak-Afrikából
szerezte be. A kenyérmagvak hajón érkeztek a Város kikö-
tőjébe, Ostiába. Az említett esztendőben azonban a tengeri
kalózok egyre inkább veszélyeztették a szállítás biztonságát.
A tenger szegénylegényei már az itáliai partokig is elme-
részkedtek, és a nem kellően védett tengerparti sávon rabol-
tak, fosztogattak, embereket ejtettek fogságba. Erre Róma
egész lakossága felzúdult! Népgyűléseken követelték a ten-
geri rablók megfékezését és a gabonaellátás biztosítását.
Ügyesen és következetesen irányított hírverés nyomán a
római városi nép egy keménykezű, határozott férfit köve-
telt, hogy az gondoskodjék az élelmezésről és a tenger béké-
jének helyreállításáról. A nép Gnaeus Pompeius Magnusra,
a sikerekben gazdag hadvezérre, a kitünő szervezőre gon-
dolt, és a népgyűléseken ki is harcolta - a senatus huzako-
dása ellenére - , hogy a „nagy" Pompeiust addig szinte
ismeretlen hatáskörű teljhatalommal ruházták fel.
„ Amikor rábizták a gabonaneműek beszerzését és a ga-
bonakereskedelem irányítását, mindenhová elküldte ügynö-
keit és barátait, majd ő maga is elhajózott Siciliába, Sardi-
niába és Libyába, és összegyűjtötte a gabonát. Már induló-

49
 félben volt, de heves szélvihar támadt a tengeren, és a hajók
kapitányai vonakodtak útnak indulni. Pompeius elsőnek
szállt fel az egyik hajóra, parancsot adott, hogy húzzák fel a
horgonyt, közben pedig harsány hangon így kiáltott: »Ha-
józni kell, élni nem kell!"« (Plut. Pomp. 50. - Máthé
Elek fordítása.) Így tudósít bennünket Plutarchos a római
hadvezér-államférfi határozott viselkedéséről, s ilyen büszke
- a köztársaság korának római hadvezéréhez méltó -, el-
szánt fellépést várt Pompeiustól a római nép is. (Pompeius
nevezetes mondását Plutarchos Pompeiusról irt görög
nyelvű életrajzában közli, mégis ennek latin fordítása: „Na-
vigare necesse est, vivere non est necessel" (Hajózni szüksé-
ges, élni nem szükséges!) lett szinte szállóigévé.] Pompeius
bátor kiállásának, határozott szavainak meg is volt az ered-
ménye, a római hajóraj kifutott a tengerre, és nagy gabona-
rakományával hozzájárult a római közellátás rendezéséhez.
Röviddel rá, hadműveleteit kitűnően megszervezve, Pom-
peius felszámolta a földközi-tengeri hajózás rákfenéjét, a
kalózokat is.
Valóban, hajózni szükséges volt! A rómaiakat Itália föld-
rajzi helyzete kényszerítette a tengerre, a hajón való közle-
kedést nem kerülhették el. A földműveléssel foglalkozó
római polgár még minden bizonnyal ódzkodott a tengertől.
A föníciaiak és a görögök viszont akkor már örömet találtak
a hajózásban, és pontosan ismerték hasznosságát. Még a
rómaiak terjeszkedése előtt, a görög hajósok már tekintélyt
szereztek maguknak azzal, hogy a Földközi-tengernek csak-
nem minden öblét, s ha volt, kikötőjét felkeresték, hogy ott
kereskedjenek. Nem egy helyen többen le is telepedtek
közülük, hogy közvetítői kereskedelemmel segítsék a görög
hajósok és az őslakosság üzleti kapcsolatainak megszilárdu-
lását. Példájukat a karthagóiak követték, akik a Földközi
tenger nyugati medencéjében élénk kereskedelmi tevékeny-
séget folytattak. A rómaiak sokáig nem merészkedtek a ten-
gerre, a közeli görög város, Neapolis vezetőségével i. e.
326-325-ben megállapodtak, sőt szövetséget is kötöttek,
50
hogy a görög hajóraj - ha kell- Róma rend:~kezé~~re_áll­
jon. Az etruszkok viszont hajóztak, kereskedoik beJártak„z
tengereket, hogy áruikat értékesítsék . .J;-z etruszk?k legyo-
zése után az ő hajóikkal alapozta meg Roma tengen kereske-
delmét. · , 11 k
A rómaiak nem a tengeri utazás szeretete mlatt sza ta
hajóra .. A gazdasági érdek és a k.öteless~gtu~~s gy?zte le
ellenkezésüket, hogy elhagyják a biztos sz~~azfold~t es ~ ha-
jók bizonytalan deszkáira lépjenek. A~ elso pun haboru pe-
dig egyenesen rákényszerítette a rómaiakat arra, hog~. a ten-
geren számoljanak le ellenségükkel. 1. e. 260-ban e,gy ?t ev7-
zősoros pun hajó zátonyra futott és a tenger hu~am~ ltá~a
partjára vetették. A rómaiak pontosan lemásoltak,mereteit,
a szükséges szerkezeteket és még ~gy~ebben az evben h~~
jóhaduk felvehette a küzdelmet a kiválonak t~tott karthagoi
flottával Gaius Duilius consul parancsnoksaga alatt Mylae
városa kÖzelében (Sicilia északkeleti részén~ m~güt~özte~ a
punokkal. A szárazföldi harchoz szok?tt romai legionan~­
sok számára kieszelték azt a megoldast, hogy az ellen.~eg
megcsáklyázott hajóira hidat vetettek át, é~ eze~ k_eresztul a
római gyalogság rohammal győzte le a szarazfold1 ~arc;no­
dorhoz nem szokott pun tengerészek~;· ~.!"fylae kozc:le~~n
kivívott győzelem történel?1i jelent~~e~u lett: ez. idotől
kezdve Rómával nemcsak millt szárazfoldi, hanem mmt ten-
geri hatalommal is számolni kellett. A kalózkodás felszámo-
lása óta a kereskedelmi hajók biztonságban közlekedtek a
Földközi-tengeren, a császárkor?~ ,pedig, számos fl~tta­
támaszponton horgonyozta~ ~.a,d1ha10 egysegek, hogy ebe-
ren vigyázzanak a tenger bekeiere. ., , ,
A rómaiakból ennek ellenére sem lett soha ha1osne~. ~ar
a hajóhadak parancsnokságát ők - fő~?nt ~ov~~rendi fer-
fiak - tartották kezükben, az egyes haJok usztJeI, a kormá-
nyosok és a kapitányok rendszerin~ g?rögök voltak, a le-
génységet főleg az evezősöket pedig mnen-onnan szedték
össze. A ;enger ellen érzett ellenszenv lassa~skán csökkent
ugyan, mégis többen osztották Marcus Porcms Cato censor,
a, hir~sen szigorú erkölcsbíró és régi vágású római állam- kottan körülbelül négy és fél méter, szélességük hat, hosszuk
húsz méter volt. (Gondoljunk arra, hogy Kolumbus Kristóf
ferfi ~;· e. ~.34-149) véleményét, aki egy alkalommal rá jel-
lemzoe:':1 ~ljelentet:e, hogy életében három dolgot bánt meg: zászlóshajója, a Santa Maria, amellyel 1492-ben Amerikát
ezek ko~ul ~ egyik az volt, hogy hajón ment oda, ahová felfedezte, nem volt teherszállító vitorlás, csak a szokottnál
nagyobb legénységet, felszerelést és élelmiszert szállított.
gyalo!S is eliu~~atott, v?ln~. (Plut. Cato maior, 9.) Ha a
romaiak ne~ tuntettek 1s ki magukat a hajózásban, a római Mindössze 23 méter hosszú, 6,7 méter széles hajócska volt,
űrtartalma pedig 120- 130 tonnára rúgott. A Mayflower
fegyelem teliesen áthatotta a tengerészeket. A rómaiak értet-
hajó, amely az első angol telepeseket, mindössze 120 embert
tek ~hho: is, hogy a kikötők építését magas színvonalra
emelJék es szervezőképességükkel elérték, hogy egy fél szállított 1620-ban Amerikába, 180 tonnás volt.)
Imént utaltunk rá, hogy a rómaiak gabonaszállitásra egé-
ezredéven át uralkodhattak a földközi-tengeri térség fölött.
szen nagy hajókat is építettek. Egy ilyent ír le „A hajó vagy
..A:. h~jó~pítést a, rómaiak részben a punoktól, részben a
a vágyak" című szatírájában a samosatai Lukianos (i. sz.
gorogoktol t~,ul~a,k. ~ezdetben cs~k hadihajókat építettek
125-180). Ez az Isis nevű hajó Itália és Egyiptom között
(a~ár7sak az utep;t~s~él, a hadászati szempontok itt is meg-
eloztek a gazdasag1 erdekeket), később azonban a kereske- közlekedett, és a kedvezőtlen széljárás miatt kénytelen volt
Piraeus kikötőjében horgonyt vetni. Hosszúsága százhúsz öl
?elmi hajózásra is nagy gondot fordítottak. Több hajótípust
(54 méter) volt, szélessége pedig a hosszának negyedrésze,
ismertek, m~st használtak a haditengerészetnél, s másokat a
kereskedelmi flottánál. A hadihajókat főként emberi erővel 13 méter. Ugyanennyi volt a fenék legmélyebb pontja a fe-
délzettől számítva. „J ókora nagy az árbóc is" - lelkendezik
~abszolgamunkával hajtották, persze használták a vitorláka~ Lukianos - „s m ekkora keresztvitorlarudat tart, milyen
1s, .ha kedv:e~ő, szél ~újt, ,a kereskedelmi hajókat azonban
vastag feszitőkötél rögzíti, milyen lágyan emelkedik ki
m~Jdnem kizarolag .v 1torlakkal üzemeltették. Mind a hadi,
arannyal díszített görbeként a hajó fara, a másik végén
rrund a kere~k~?elm~, tengerészet működtetett kisebb és egé-
hogyan emelkedik m essze kinyúlva az orra ! Oldalt a hajó
szen nagy viz1 Jármuveket. Építettek hatalmas öt evezőso­
névadójának, istennőjének, Isisnek a szobra állt. Csodálato-
ros hadi gályákat is, valóságos úszó erődöket,'de ezek nem
san gyönyörű a többi dísz is, a festett minták, a vitorlázat vö-
voltak elég!?~ fürgék: I. e. 31-ben Marcus Antonius ilyen
rös csúcsvászna, aztán a horgonyok, a csörlők és a farában
hatal~as hajokkal szallt szembe Octavianus-Augustus hadi
levő kaji.itök. A rengeteg matrózt akár hadseregnek vélhet-
flottájaval, de ezek nem bírtak a kicsiny, könnyen manőve
néd. Azt mondják, annyi gabonát szállít, hogy elég volna
rező, fürge liburnákkal.
Attika egész lakosságának egy évi ellátására. S ezt a hatamas
A kereskedelmi, a polgári tengerészet általában kisebb
alkotmányt egy apró, öregedő emberke hozta be a révbe.
cg?ségekkel dolgozott és ötszáz tonnánál nagyobb rako-
Kis rúddal hozta be a révbe. Kis rúddal mozgatja a hatalmas
manyt nem szállított. Róma gabonaellátása végett Au"ustus
kormánylapátot; meg is mutatták nekem, göndör hajú, ki-
uralkodásától ~ezdve, nagyobb haj?kat is ~píttettek (a~elye­
csit már kopaszodó férfiú, Heronnak hívják, ha jól emlék-
ket ko~u~ban eppen ugy megcsodáltak, rrunt napjaink óriási
szem." (Kapitanffy István fordítása.) Az egyik matróz azt is
tankhaJÓlt). A hajóépítésben kialakultak a hajók hosszának
közölte vele, hogy tulajdonosának évente tizenkét attikai ta-
és szélességének legmegfelelőbb arányai: 1 : 3, illetve 1 : 4.
lentumot (majdnem háromszázezer sestertiust) jövedelmez
A part z_nen_ti szállításra alka!mas hajók többsége általában
száz- ketszaz tonna terhet vitt magával, merülésük megra- az Isis hajó - egész vagyont!

52 53
 A teherszállító kereskedelmi hajó személyeket is fuvaro- rancsára a vaticanusi circusban felállított obeliszket és négy
zott, s rendszerint annyi utast vett a fedélzetre, amennyi kőkockából álló talapzatát szállította Rómába. A hajó ~­
csak elfért rajta. A hajó, amely Pál apostolt Kisázsiából fo- denesetre a legcsodálatraméltóbb volt, amelyet val~ha ~s a
golyként Rómába szállitotta, hogy ott császári bíróság elé tengeren láttak. Ezen a (kb. ötszáz tonna) terhen kívul rrunt-
állíthassák, 276 embert szállított. Flavius Iosephus zsidó ál- egy nyolcszáz tonna lencsét vitt magával- ballasztként! . ..
lamférfi és történetíró hatszázadmagával utazott egy hajón
Rómába, s mikor az Adriai-tengeren hajótörést szenvedett,
mindössze nyolcvan ember menekült meg l Hivatalos külde·
tésbe utazó államférfiak, magas rangú római tisztségviselők
- ha lehetett - hadihajón utaztak, ez mindenesetre bizton-
ságosabbnak látszott. Tudjuk viszont, hogy a császárrá ki-
kiáltott Vespasianus i. sz. 69-ben kereskedelmi hajón uta-
zott Rómába.
Kivételes alkalmakkor, uralkodói parancsra a szokásostól
eltérő méretű és felszerelésű hajókat is építettek. Egyiptom
királya, Ptolemaios IV. Philopator (i. e. 221-205 között
uralkodott) akkora üdülőhajót készíttetett nílusi kéjutazá-
saihoz, hogy fejedelmi pompájú udvartartása is helyet kapott
rajta. Felépítménye kétszintes volt, magassága mintegy
tizenöt-tizenhat méter, s vízkiszorítását kétezer tonnára
becsülik a modern kutatók. A hajót emberi erővel, evezők­
kel hajtották. Hadihajó
Augustus kortársai bizonyára álmélkodhattak, amikor
megpillantották azt a szállítóhajót, amelyet az első princeps Az ilyen árbócok nyolcvanezer sestertiusba vagy még többe
rendeletére építettek, hogy Egyiptomból egy bizonyos obe- kerültek." (Plin. Nat. Hist. XVI. 40.)
liszket Rómába szállítson és az a Circus Maximusban hir- A császárság korában - a szükségleteknek megfelelően­
desse a császár dicsőségét. Ez a régi, dicső múltat idéző a hajóépítést tovább fejlesztették. A régi típusú hajók meg-
' ' egyiptomi obeliszk már legalább négyszáz év óta a római maradtak ugyan, de kisebb módosításokk:LJ: Mé,g ~di~
Piazza del Popolo egyik legszebb nevezetessége. Valószínű­ forgalomban voltak az úgynevezett rhodos1 tipusu, konnyu
leg hasonlóan nagy méretű volt az a gálya is, amely Caligula felépítményes, mozgékony hajók, amelyeket a görögök part
császár rendeletére egy hatalmas obeliszket szállított Egyip- menti vagy a szigetek közötti hajózásra használtak. A szál-
tomból Rómába, hogy a vaticanusi kertek circusában felál- lító - főként a gabonaszállító - hajókat úgy tervezték meg,
lítsák. Ma a Piazza di San Pietrót díszíti. A természettudós hogy testük zömök legyen, szilárd és széles, ellenálló képes-
admirálist, Gaius Plinius Secundust különösen a hajó ritka ségük pedig nagyobb; itt nem törekedtek a sebesség fokozá-
nagy árbóca érdekelte: „Csodálatra méltó fenyőárbocot le- sára. Ezeknek a gyakran háromárbócos hajóknak a hoss~a
hetett látni azon a hajón, amely Gaius Caligula császár pa- meghaladta a harminc métert, és akár ezer tonna gabonát is

54 55
 szállíthattak rajtuk. A középső árbócra négyszögletes, nagy
vitorlát vontak fel, volt ezenkívül egy orrvitorlájuk, egy há-
romszögletű csúcsvitorlájuk és a hajó farában álló árbócra
olykor egy kisebb farvitorlát is kifeszítettek. Az első és hátsó
vitorlákkal nem a sebességet fokozták, hanem a hajó kor-
mányzását, irányítását segítették elő.
Csak az volt a fontos, hogy mindig kedvező szelek dagasz-
szák a vitorlákat. A tengeren otthonos hajósok jól ismerték.
a szelek hatását, irányát, sebességét, olyannyira, hogy a sze-
leknek, aszerint, honnan fújtak, nevet is adtak. Csak így tud-
ták befogni őket a vitorlába, és ez elengedhetetlen volt, hi-
szen a kereskedelmi hajók evezősökkel nem rendelkeztek.
Az idősebb C. Plinius természettudományi művében lelkes
szavakkal írt a lenről (hiszen tengernagy is volt és nagyra
értékelte az erős len vitorlákat): „Hogy egy általános
hasznú növényen kezdjem, amelynek alkalmazása nemcsak
minden országon, hanem a tengereken is túl terjed ... így a
lent kell itt megneveznem ... Nem csodálatos, hogy létezik
egy növény, amely Egyiptomot Itáliához oly közel hozza,
hogy az utasok a siciliai tengerszorosból hat-hét nap alatt
Alexandriába juthatnak, vagy Puteoliból, gyenge széljárás
ellenére, kilenc nap alatt lehet Alexandriába utazni. Egy nö-
vény bennünket Gadestől (Cadix) Ostiáig juttat el, a narbói
Galliából három, Afrikából két nap alatt gyönge szél elle-
nére is el lehet vitorlázni! Merész az ember, teli vakmerő
vállalkozásokkal; elvet valamit, ami felfogja a vihart és a
szeleket, mintha nem is lenne elég magunkat a hullámokra
bízni!" (Plin. Nat. Hist. XIX. 1.)
A nagy és nehéz vitorlás hajókon kívül könnyebb felépít-
ményű, kisebb, mozgékonyabb szállítóhajókat is készítettek.
Ezeknek kisebb volt a merülésük, ezért az Egyiptom és
India közötti forgalmat a sekély tengeren ilyenekkel bonyo-
lították le. Mintegy huszonnyolc tonna szállítására voltak
csak alkalmasak. A Földközi-tengeren a part menti szállitá.-
sokon pedig kisebb, tizennyolc tonna űrtartalmú vitorláso-
kat használtak.
A kereskedelmi hajókat úgy építették, hogy a hajó fará-
ban a fedélzet magas legyen. Itt foglalt helyet a hajó parancs-
noka és a kormányos. Innen könnyen áttekinthették a hajót,
ellenőrizhették a tengerészek munkáját. Itt állottak az első
tisztek kabinjai, sőt néhány, több-kevesebb fényűzéssel be-
rendezett, kényelmes kajüt is az előkelő, főleg gazdag uta-
sok számára. Akiknek ezt nem állott módjukban megfizetni,
azok a fedélzeten, a szabad ég alatt tartózkodtak. A tehető­
sebb utasok egy-két rabszolgát vittek magukkal az útra,
akik kiszolgálásukról gondoskodtak, éjszakára sátrat vertek
a fedélzeten, meleg ételt készítettek uruk számára. Utasokat
kiszolgáló személyzetet, hajópincért (stewardot) az ókori
hajózás nem ismert. A hajó konyhájában előbb a legénység
ételét főzték meg és csak azután főzhettek az utasok is.
Az ókorban a tengeri hajózás, pontosabban a keres~e­
delmi hajózás november 11-től március 10-ig sztinetelt, de
az Itália és Egyiptom közötti forgalom csak május 27. és
szeptember 13. között számított biztonságosnak. A hajózási
idényt március S-én Isis ünnepén nyitották meg hivatalosan.
A rómaiak használta naptárakban gyakoriak voltak az olyan
napok, amelyeken semmilyen vállalkozásba fogni, tehát ha-
jóutat kezdeni sem volt ajánlatos. Így augusztus 24-én, ok-
tóber S-én, november 8-án nem indult el semmilyen hajó.
Ugyancsak nem volt tanácsos a hónap utolsó napjaiban meg-
kezdeni az utazást. Számos rossz előjelet ismertek a tengeré-
szek, babonás hiedelmeik miatt gondosan ügyeltek arra, mit
álmodtak; tilos volt a hajón káromkodni, táncolni. A leg-
kedvezőtlenebb ómennek számított, ha valaki a hajón meg-
halt, ezért a holttestet azonnal a tengerbe kellett vetni. Az in-
dulás előtt a hajó kapitánya áldozatot mutatott be a tenge-
rek isteneinek, Poseidon - úgy tudták - különösen a bika-
áldozatot kedvelte 1
Míg a kereskedelmi hajókat a téli szünetben partra von-
tatták és tatarozták, javították, a hadihajók állandóan a ten-
geren voltak, legfeljebb egyes kikötőkben horgonyoztak.
Ennek megfelelően élettartamuk is rövidebb volt. „Gálya
57
nem ért meg öregkort", állapította meg Sextus Propertius,
Augustus korának egyik költője.
Az eddig elmondottakból is kiderülhetett, hogy a tengeri
utazás sem kényelmes, sem biztonságos nem volt abban az
időben. Minden utas érezte, tudta, hogy a tenger sós vizétől
csak néhány hüvelyk vastag deszka választja el.
De hajózni kellett! I. e. 51-ben Marcus Tullius Cicerónak,
a nagy szónoknak és államférfinak el kellett foglalnia a kis-
ázsiai Cilicia tartomány helytartói székét. Cicero kedve elle-
nére utazott el szeretett Rómájából, mert így nem tarthatta
szemét a politikai élet mindig forrongó boszorkánykonyhá-
ján, ahol nem tudni, melyik politikai ellenfele sütögeti éppen
a pecsenyéjét. Egyébként sem volt ínyére, hogy egy isten
háta mögötti rideg provinciában töltsön el egy esztendőt.
Éppen ezért nem sietett. Kényelmesen, a kedvező időt meg-
várva indult csak útnak, minden városban kisebb-nagyobb
pihenőt tartott, Athénban például tíz napot töltött. úgy in-
tézte, hogy hajója naplemente után lehetőleg valamely szá-
razföldi vagy szigeti kikötőben horgonyt vethessen, s ő nyu-
godtan tölthesse el az éjszakát, a tenger hullámai ne zavar-
hassák meg álmát. Barátjának, Titus Pomponius Atticusnak
írt egyik levelében így számol be útjáról: „Nehéz dolog a
tengeri utazás, különösen Quintilis (július) havában. Athén-
től Delosig öt napig tartott az utazás ... A rhodosi könnyű
evezőshajókat ismered, kevéssé tengerállóak. Éppen ezért
nem hamarkodom el a továbbutazást D elosból, majd csak
akkor távozok, ha Gyaros szigetének hegyei világosan lát-
hatóak." (Cic. Att. V. 12.)
Cicero két hét múlva érkezett meg a kisázsiai nagy kikö-
tővárosba, a szép, kulturált Ephesosba. Itt ünnepélyesen fo-
gadták, ami a nem kevéssé hiú férfiút mindjárt jobb kedvre
derítette. Most már nyugodtabban írt levelet barátjának,
Atticusnak: „Az utazás veszedelem és tengeribetegség nélkül
zajlott le, azonban meglehetősen lassan, a könnyű építésű
rhodosi evezőshajók miatt." (Cic. Att. V. 13.) Azután jobb-
n~k ~átta, hogy innen .szárazföldön folytassa útját, bár a hő­
seg es a poros utak rruatt állandóan panaszkodott .. . íme a
h~t~a~,.római köztársaság e~yik legmagasabb rangú tis~t­
segviseloie sem utazott valami kényelmesen.
!Y-1:integy másfélszáz esztendővel később, az ifjabb Gaius
Pliruus Secundus (a természettudós-tengernagy unokaöccse)
u!'iY_ancsak helytartóként utazott Kisázsiába. Útjáról rövid
le,;r~ben számolt ~e_Traianus császárnak: ,;Uram, meggyő­
zodesem, hogy torődsz velem, ezért értesítelek: a Malea
hegyfok érintésével, kiséretemmel együtt megérkeztem
Ephesosba, noha a kedvezőtlen széljárás késleltette utamat.
!'1os.t részint parti naszádon, részint kocsin igyekszem el-
J;ttni t~rtomá~yomba. 1fgyani.s a nyomasztó hőség éppen
ugy hatráltat1a az utazast, mmt az ellenszél a hajózást."
A császár udvariasan így válaszolt Pliniusnak: „Helyes volt,
hogy ,értesített~! Secundusom, '?1ert nagyon érdekel, hogyan
utaztál tartomanyodba. Az pedig okos elhatározás hogy hol
ko7sin, ~ol hajón mégy, ahogy ezt a helyzet megkívánja."
(Pl.tn. Ep1st. X . 15. 16. - Maróti Egon fordítása.)
A császárkorban az előkelő, magas állású tisztviselő ké-
nyelmesebben, egy rendelkezésére bocsátott hadihajón uta-
zott, amennyiben hivatalos kiküldetésben szállott tengerre.
De a magánembernek nem volt ilyen egyszerű és kényelmes
dolga. Ha elhatározta, hogy tengeren éri el a kívánt úticélt
akkor mindenekelőtt a legközelebbi kikötővárosba utazot~
és ott megszállt egy fogadóban vagy egy barátjánál. Ezután
a kikötőbe ment, hogy tájékozódjék, melyik hajó a legalkal-
masabb a számára, és mikor fut ki a tengerre. Ezért is volt
szükség arra, hogy minden hajónak neve legyen.
Miután a hajót vízre bocsátották, tulajdonosuk adott neki
nevet. Rendszerint valamely istenség vagy megszemélyesí-
tett erény nevét kapta, az ő szobra ékesítette a hajó elejét.
Az Isis hajóval már megismerkedtünk, de volt Apollo,
C~ncordia, Diana, Mercurius, Minerva, Hercules, Iuppiter,
Virtus, Pie~as, Pax, Triumphus és még sok hasonló nevű hajó.
Másokat viszont földrajzi nevekkel láttak el, járt a Földközi-
59
tengeren Armenia, Danuvius, Euphrates, Padus és még több
ilyenféle nevű hajó is.
Ostiában egy elég nagy területen (ma térnek látszik, neve
Piazza delle Corporazioni) hetven hajózási vállalat kirendelt-
ségét lehetett megtalálni. Az irodákat oszlopcsarnok övezte,
igy a helyiségek árnyasak, szellősek voltak. Mozaikpadlóju-
kon a szállítóhajók képét és kikötővárosának nevét lehetett
látni. Így az érdeklődő utas mindjárt megtudhatta, melyik
ügynökséghez kell fordulnia, ha Alexandriába, az afrikai
Sabrathába, Karthagóba, a galliai Narbóba vagy éppen a
szinte szomszédos Sardinia szigetének fontos városába,
Caralesbe (ma Cagliari) kíván utazni vagy árut szállitani.
Ostiához hasonlóan más kikötővárosokban is tevékenyked-
tek hajózási ügynökségek, így az itáliai Puteoliban (Róma
másik fontos kikötője), a galliai Narbóban, A relateban (ma
Kikötő
Arles), Karthagóban, a hispaniai Gadesben (Cadix), Ale-
xandriában, a kisázsiai Ephesosban, Smyrnában, tehát a
Földközi-tengernek szinte minden jelentékenyebb kikötő­ hajózáshoz a széljárás és elég nyugodt-e a tenger? Ha végül
városában. A hajózási vállalkozók testületekbe tömörültek, is a parancsnok elhatározta a hajó indulásának idejét, azt hír-
és gyakran közös irodát tartottak fenn az említett kikötővá­ nöke kihirdette a kikötőben. Tehát az utasembernek vagy
rosokban, hiszen nem kívántak egymással versenyezni. megbízottjának állandóan a kikötőben kellett tartózkodnia,
A váJlalkozók tekintélyes, gazdag emberek voltak (emlékez- hogy ügyelhessen a hírnök közleményére. H a m ár m inden
tetünk az Isis hajóval kapcsolatban mondottakra), hiszen a rendben volt, az utas hajóra szállhatott. Amennyiben szol-
nagy szállitóhajók drágák voltak és üzemeltetésük, meg- gaszemélyzettel utazott, úgy az gondoskodott arról, hogy
felelő legénységgel, szintén nem volt olcsó. poggyászát a fedélzeten elhelyzze, de ha egyedül volt, akkor
Nos, az utazni készülő ember vagy az ügynökséggel, vagy ő maga vitte pokrócát, cókmókját. Ezenkívül lábosát is,
közvetlenül a hajó parancsnokával állapodott meg az utazás hogy legyen miben a hajó konyháján az ételt megfőznie, és
feltételeiben. És ez nem volt egyszerű feladat. A hajók be- természetesen élelmiszert, vizet, bort.
fogadóképességéhez mérten mindig sokan akartak tengerre Ha ugyan minderre volt ideje. A tyanai Apollonios (még
száJlni, és a hajózási idény is aránylag rövid volt. Előfordult találkozunk vele) kalandos életéből megtudjuk, hogy egy
tehát, hogy az utasnak hosszabb ideig keJlett időznie a ki- alkalommal hajója éppen Chios szigetének a kikötőjébe ér-
kötővárosban, mire hajóra szállhatott . Az indulás pontos kezett, ő azonban Rhodosba sietett. Még a hajón volt, ami-
idejét előre senki nem tudta megmondani, előre nem is kö- kor meghaJlotta a hírnök kiabálását, hogy a szomszédos
zölhették, mivel azt a hajó parancsnoka d öntötte el. Ő álla- hajó Rhodosba vitorlázik. Apollonios habozás nélkül átug-
pította meg, hogy az előjelek kedvezőek-e, a hajó tengerre rott reá . „ Barátai utána ugrottak, anélkül, hogy egy szót is
futásának az időpontja tetszik-e az isteneknek, alkalmas-e a szóltak volna, mert azzal bizonyították be bölcsességüket,

60 61
hogy amit (Apollonios) mondott és tett, azt követték." sidéi (Pamphylia) Aurelia Maeciana. Uram Pharoson át
(Philostr. Apoll. V. 21.) óhajtok kihajózni. Kérlek, írj át Pharos p~rancsnokának,
A hajózás évadában a kikötőben zajlott az élet. Amint egy hogy a rendes szokás szerint bocsásson ki. Pachon hó 1-én.
kereskedelmi hajó befutott az öbölbe, a kikötőben horgonyt Ist~n vel~d" (Moravcsik Gyula fordítása). A papyrus hát-
vetett, vagy a rakpartnál kikötött, az utasok partra szálltak, lapján fatin nyelvű töredék írás tanúsítja, hogy a helytartó az
és megkezdődött az áruk kirakodása. Ezt követően a kikö- engedelyt megadta.
tői munkások a hajó gyomrában elhelyezték az elszállítandó A .(talá1: csak Egyiptomban kötelező) kiutazási engedély
n~m volt ingyenes. A Vörös-tenger partján fekvő Berenice
portékákat. Ehhez nem csupán a hajó legénységére, a kor-
kikötő praefectusa, Lucius Antistius Asiaticus i. sz. 90-ben
mányosra és a parancsnokra volt szükség, hanem a sok
teherhordó rabszolgára is. Az első tisztek például arra ügyel- Domi~anus császár uralkodása idején megállapította a ki~
tek, hogy helyes-e a hajóba beszállított áruk elhelyezése, utazási engedélyért fizetendő illetékeket. Így - többek kö-
megfelelő-e a súlyelosztás. Egész embertömeg nyüzsgött a
zött - a következő illetéket kellett leróni.
rakparton, kíváncsian várták, nem akad-e az érkezők között
ismerős, akitől megtudhatják a legfrissebb híreket. A vára-
A Vörös-tengeren közlekedő hajó
kozó tömeg között törtek maguknak utat a zsákokat, ládá- parancsnoka 8 drachma
kat vagy poggyászokat cipelő fekete, barna vagy fehér bőrű Egy tengerész 5 drachma
te~erhordók_, hangos kiáltással kérve az őgyelgőket, hogy
Egy hajóács 5 drachma
adjanak nekik helyet. Ilyen teherhordó munkás volt ifjabb Egy kézműves 8 drachma
éveiben Ammonios Sakkas, aki Alexandriában (i. sz. II-III. Egy kurtizán 108 drachma
században élt) zsákhordással kereste meg a kenyerét. Neves Egy tengerész felesége 20 drachma
filozófusként nagy tekintélyt szerzett magának, és bár soha Egy katona felesége 20 drachma
egy sort nem irt, tanításaival hatott olyan híres bölcs előkre, Egy teve engedélye 1 obolos
mint Plotinos vagy Origenes. Egy szamár engedélye 2 obolos
A római birodalom területén azonban nem minden kikö- Egy ekhós szekér engedélye 4 drachma
tőben szállhatott egyszerűen hajóra az utas, hogy tengeren
utazzék más tartományokba. Legalább is ezt árulják el a reánk A.kormányzat nyilván nem akarta, hogy a nők elhagyják
maradt egyiptomi források. Tudjuk, hogy a római hódítás Egyiptomot, a katonák feleségét nem ismerték el törvényes-
~ek, a kurtizánok esetében pedig talán erkölcsi szempontok
előtt (i. e. 30) Egyiptomban a Ptolemaios-házból származó
~alkodók szigorú intézkedésekkel, főként a gazdasági élet
!atszottak szerepet. Éppen így meg akarták akadályozni az
irányításával kormányozták országukat; ma már azonban iparosok elvándorlását is Egyiptomból, hiszen egy kézmű­
v,esn~k ugyanannyi illetéket kellett fizetni, mint a hajó kapi-
nem tudjuk, legfeljebb sejthetjük, mi volt annak az intézke-
désnek az oka, amely az országból való kiutazást megnehe- tan!anak. Ugy~akkor komoly bevételi forrást is jelentettek
zitette. És ez nemcsak a vörös-tengeri kikötőkre vonatko- az allamnak, hiszen egy hajó csak úgy közlekedhetett, ha
zott, hanem a nagy forgalmú Alexandriára is. Egy i. sz. parancsnoka, tengerészei voltak.
246-ból származó, görög nyelvű - papyrusra irt - kérvény ~mikor végre, a hivatalos formaságok elintézése után, a
így szól: „Valerius Firmusnak, Egyiptom helytartójának, a hajo elhagyta a kikötőt, az utasok is elhelyezkedtek a fedél-

62
zeten. Ha a hajón kabint is lehetett bérelni, a vagyonos, te-
kintélyes ember beköltözött, és nem volt kénytelen az uta-
sok között tartózkodni. Az utat legtöbben beszélgetéssel,
alvással vagy olvasással töltötték el. A lassú hajóút módot
adott arra, hogy az utasok barátságot kössenek egymással,
és együtt figyelték az égboltot, vajon nem tör-e vihar a ten-
gerre. Noha a hajóút sok tekintetben unalmas volt, akadt,
aki még a hajót is megszerette. Így történt ez Publius ,
Ovidius Nasóval, Róma ünnepelt költőjével. Amikor Au-
gustus parancsára száműzetésbe kellett mennie a Fekete-
tenger partján fekvő kis városba, Tomiba (ma Constanta),
útját hajón tette meg, és keserves sorsa ellenére úgy emléke-
zett vissza hajójára, mint „barátra és útitársra".
Az utasokat tengeri utazások alkalmával időnként szo-
rongó érzés szállta meg. Ha azonban a hajó szerencsésen
révbe érkezett, a kellemetlen emlékek lassan súlytalanná vál-
tak, s a viszontagságok kalandokként jutottak az utasok
eszébe. Példa erre Synesios, az előkelő, gazdag kyrenéi föld-
birtokos, a kiváló bölcselő, akit nős létére a keresztény val-
lás felvétele után hamarosan ptolemaisi püspökké neveztek
ki, amit bizonyos mértékben tekintélyének és nagy tudásá-
nak köszönhetett. [Élete kész regény, s nem is kerülhette el
sorsát: Stefan Andres német író „Die Versuchung des
Synesios" címmel valóban regényt irt róla. (München, 1971.)]
Ez a Synesios egyik tengeri útjáról Alexandriában élő testvé-
rének színes, érdekes levélben számolt be. 404-ben Alexand-
riában egy part mentén vitorlázó hajóra szállt fel, hogy az
egyiptomi és libyai tengerpart mentén Cyrenebe hajózzék.
„A hajó legénysége tizenkét, a parancsnokkal együtt tizen-
három főből állott, több mint a fele, a kapitány is zsidó
volt ... A többiek egyszerű parasztfiúk voltak, akik egy év
előtt még csak nem is nyúltak evezőhöz. Valamennyiüket az
jellemezte, hogy testi hibájuk volt, s ezért - amíg bajba
nem kerültünk - csúfolódva nem nevükön szólították, ha-
nem nyomoréknak, félkarúnak, kancsalnak nevezték egy-
mást, mindenkinek volt valamilyen csúfneve. Ez némikép-
pen szórakoztatott bennünket. De amikor bajba jutottunk,
már nem tudtunk rajta nevetni; inkább volt okunk rá, hogy
testi fogyatékosságuk miatt panaszkodjunk, hiszen ötven
utas volt a fedélzeten, s ezeknek több mint egyharmada nő,
jórészt fiatal és csinos. Ne légy azonban irigy: jó erős füg-
göny, egy nemrég elszakadt vitorla választott el bennünket
egymástól. .. Amaranthus hajóján maga Priapos is (a hit-
rege szerint a termékenység, a szerelem pajkos istene) tisz-
tességes és mértéktartó utas lett volna. A halálveszedelmet,
amelyben állandóan forogtunk, egy pillanatra sem tudtuk
elfeledni."
A hajó kapitánya előbb a part felé vezette a hajót, majd a
kedvező szelet kihasználva, a nyílt tengerre irányította.
Synesios nem bízott a legénységben, egyre idegesebb lett,
és keservesen panaszkodott. Amaranthus nyugodtan meg-
magyarázta neki a helyzetet, Synesiost azonban ez sem nyug-
tatta meg eléggé. Este felé a szél erősebben fújt, éjfélre pe-
dig már viharba kerültek.
„A férfiak sóhajtoztak, az asszonyok jajveszékeltek, min-
denki Istent hívta segítségül, vagy szeretettje nevét szólon-
gatta. Csak az eladósodott Amaranthus volt jókedvű, hogy
így hitelezőit nem kell majd kielégítenie ... Megfigyeltem,
hogy jó néhány katona - az utasok egy nagyobb csoportja
valamelyik arab lovasalakulathoz tartozott - kardot rán-
tott. Megkérdezvén, miért, megtudtam, hogy inkább a fe-
délzeten lehelik ki a lelküket, mintsem a tengerbe fulladja-
nak. Homeros igazi utódai, gondoltam magamban, és igazat
adtam nekik. Majd valaki elkiáltotta magát, hogy akinél
arany van, akassza a nyakába. Az asszonyok ékszereiket
nemcsak magukra aggatták, hanem szétosztották olyan nők
között, akiknek semmijük sem volt. Ennek az ősi szokásnak
az oka a következő: a tengerbe fulladt embernél legyen pénz,
hogy az, aki megtalálja, a temetés költségeit abból a maga
károsodása nélkül fedezhesse ... "
„A száguldó hajó dagadó vitorláit a tengerészek nem tud-
ták bevonni. Minduntalan megkíséreltük, hogy a köteleket
megragadjuk, dc feladtuk a küzdelmet, mert a cövekek közé
szorultak. Titokban az a félelem is gyütört bennünket, hogy
ha a viharos tengertől megmenekülnénk is, éjszaka tehetet-
lenül a szárazföldhöz csapódnánk. De még mielőtt bekövet-
kezett volna, pirkadni kezdett, s megpillantottuk a napot.
Soha így még nem örültünk neki ! Ahogy lassan felmelege-
dett, a vihar is elcsitult, a kötelek megszáradtak, tehát ismét
foglalato~kodhattunk velük és a vitorlával. Viharvitorlát
nem tudtunk felvonni, mert el volt zálogosítva. Ezért úgy ·
redőztük a vitorlát, mint a tunicát szokták, és négy óra múlva
egy teljesen elhagyatott helyen partot értünk. Tizenöt mér-
földnyi távolságban nem volt város, de még egy paraszt-
tanya sem. A hajó nyilt révben hányódott, csak egyetlen hor-
gony tartotta, a másikat már korábban eladták, harmadik
horgonya pedig nem volt Amaranthusnak. Amikor a hőn
szeretett földet lábunkkal megérinthettük, megöleltük,
mintha édesanyánk lett volna." (Synes. Ep. 4., 160-164.)
Az ókorban a gyakorlott kormányosok, kapitányok szá-
mára biztonságosabb volt, ha a partok mentén hajóztak, ott
könnyebben tájékozódhattak. Ekkor még nem ismerték az
iránytűt, és a tájékozódás megannyi, ma már elavultnak te-
kintett eszközét. A hajósok éjszaka a csillagok, nappal a nap
állása szerint igazodtak, de ha a tengerre leszállt a köd vagy
az égbolt borús volt, a tájékozódás nehéz feladatot jelentett
parancsnokoknak, kormányosoknak egyaránt. A part menti
hajózás viszont, hacsak a tengerésztisztek nem ismerték jól
az útvonalat, számos veszedelemmel járt. A tengerben meg-
búvó sziklák, a víz szine alatt rejtőző, alattomos, vándorló
homokzátonyok megannyi veszélyt jelentettek a hajósok
számára. Ilyenkor a mélységmérőt kellett segítségül hívni.
A sziklás partok különösen veszélyes helyein éjjel máglyá-
kat gyújtottak az őrök, hogy a hajósok már messziről láthas-
sák, merre kell járművüket kormányozni.
Gyakran elkerülhetetlenné vált azonban, hogy a kormá-
nyosok a nyílt tengerre merészkedjenek, például más lehe-
tősége nem volt az Ostia és Alexandria között közlekedő
66
szállitóhajóknak, vagy ha egy, Kisázsiából Itália felé vagy
Hispaniából ugyancsak Itáliába tartó hajó röviditeni kívánta
útvonalát. A nagy gabonaszállitó hajók olykor csoportosan
vitorláztak, hogy szükség esetén egymás segítségére siethes-
senek. Mindenesetre a kormányosok, kapitányok azon vol-
tak, hogy a nyílt tengeri hajózást minél rövidebbre szabják,
ezért a szigetek kikötőit keresték fel, hogy ott egy kis pihe-
nőt tartsanak, és nem utolsósorban friss vízzel lássák el a
hajó legénységét és utasait.
A Földközi-tengernek legnagyobb forgalmú kikötője
sokáig Alexandria volt, a Nagy Sándor alapította város,
amely ma is az ő nevét viseli. A nagy király éles szemmel
ismerte fel a Nílus földközi-tengeri deltájának jelentőségét
- ezért elrendelte, hogy azon a helyen, ahol eddig az egyip-
tomi őslakosságnak csak egy szerény községe volt, kikötőt
és várost építsenek. A Ptolemaios-házból származó kirá-
lyok továbbfejlesztették a kikötőt, sőt három új öblöt léte-
sítettek, hajójavító műhelyeket rendeztek be, úgy, hogy a
tengeri ütközetben vagy viharban megsérült hajók nagyja-
vítását is elvégezhessék. Ami azonban a legfontosabb, az i.
e. III. században nagyszerű világítótornyot emeltettek a ki-
kötő bejárata előtt levő Pharos szigetén, amelyet mintegy
1200-1300 méter hosszú töltés kötött össze a szárazföld-
del. A torony 115-135 méter magas lehetett, eredetileg
csak nagyszabású partjelzőként használták, amely - nappal
- megmutatta a kormányosnak, merre fekszik a kikötő.
Csak a császárkor kezdetétől égettek a torony tetején tÜZet,
amelynek fényét tükörberendezés vetítette távolra, hogy a
hajósok éjjel is tájékozódhassanak. Az alexandriaiak a vilá-
gitótoronyra nagyon büszkék voltak, és azt tartották róla,
hogy az ókori világ hét csodája közül az egyik. A torony
neve azonosult a sziget nevével, tehát a világitótornyot
magát is Pharosnak nevezték, s az a szó a mai napig is több
tengerésznemzet nyelvében él tovább (olaszul: pharo, fran-
ciául: phare, angolul: pharos).
 A Földközi-tenger másik, jelentékeny kikötővárosát I.
vagy Nagy Herodes zsidó (judaeai) király alapította, ame-
lyet Augustus tiszteletére Caesarcának nevezett el. (A csá-
szár magát hivatalosan Imperator divi fili Caesar Augustus-
nak neveztette.) Herodes i. e. 20 és 10 között építtette a
várost, s mivel a parton sehol sem volt megfelelő öböl,
nagy, félkör alakú hullámtörőt létesített, amely a caesareai
kikötőben horgonyzó hajóknak védelmet nyújtott. Mint-.
hogy a nagy viharok rendszerint dél felől érkeztek, a kikötő
pompás bejárata északra nyílott.
Athén híres kikötővárosa, Pireus ekkor már jelentéktelen
szerepet játszott a tengeri kereskedelemben. Míthridates szö-
vetségében ugyanis Athén és természetesen Pireus is felkelt
Róma uralma ellen, majd szívósan ellenállt a köztársaság
seregének, melyet Lucius Cornelius Sulla vezetett. I. e.
86-ban a r ómaiak mindkettőt elfoglalták, Athént kifosztot-
ták, Pireust pedig lerombolták olyannyira, hogy az ó korban
már nem nyerte vissza egykori rangját.
Ostiát a rómaiak viszonylag csak később fejlesztették
akkorára, hogy az az idők folyamán forgalmával túlszár-
nyalta Alexandriát és a Földközi-tenger legfontosabb kikö-
tőjévé lett. Claudius, majd Traianus császár a kikötőt kiszé-
lesíttette, új berendezésekkel látta el, biztonságosabbá tette,
hogy a Város számára szükséges árukat szállitó hajók bármi-
kor kiköthessenek. Szállitmányukat kisebb folyami hajókra
rakták át, s így szállitották a Tiberisen Rómába. Ostiában is
építettek nagy, hétszintes világítótornyot, amely később a
város jelképévé lett.
Hogy Ostia kikötőjének nagy forgalmát némileg teher-
mentesítsék, Puteoli kikötőjét is tovább fej lesztették, meg-
felelő új berendezésekkel látták el, az öbölbe pedig két egy-
mással párhuzamos hullámtörőt építettek. Itt is, akárcsak a
többi nagy kikötőben, világítótornyok fénye jelezte a tenge-
részek számára a biztos révet.
Augustus korától Puteoli már Ostia vetélytársa lett. Az
Egyiptomból gabonát szállitó hajók java része Puteoliba
68
érkezett: évente húszmililó mérő gabon~t raktak itt kL
Minthogy ekkora mennyiséget szárazföldön nem lehetett
egykönnyen továbbszállitani, Augustus nagy raktárhá~akat
építtetett a kikötőben. Seneca élénk színekkel ecseteli egJ'.
gabonaszállító kereskedelmi hajóraj megérkezését Puteoh
kikötőjébe: „Egészen váratlanul hajók érkeztek ma Alexand-
riából; többnyire az úgynevezett postahajók megelőzik és
jelzik az őket követő gabonaszállító hajóraj érkezését. Cam-
pania számára örvendetes pillanat ! Az egész lakosság Pute-
oli kikötőgátjain nyüzsög és már messziről felismeri árbo-
caikról, vitorlázatukról az alexandriai hajókat. Csak nekik
szabad sudárvitorlával - amelyet más hajók csak nyílt ten-
geren használhatnak - a kikötőbe behajózni. Semmi nem
gyorsítja annyira a hajót, mint ~z a vitorla, mi~e.~ ~agy e~őt
ad neki. H a azonban a szél Jobban megerosodik, nunt
amennyit a hajó elbír, akkor a vitorla rúdját lejjebb eresztik,
mert lent a szél ereje kisebb. Más hajók, ha elérik Capreaet
(ma Capri) és a hegyfokot, »ahonnan Pallas a viharok kor-
bácsolta csúcsról letekint«, akkor csak a törzsvitolával ha-
ladnak, a sudárvitorla az alexandriai hajók ismertetőjele.
Mindenki nagy sietséggel a partra igyekszik .. . " (Sen.
Epist. IX. 3.)
Emlitettük, hogy a kereskedelmi hajók utasokat is szállí-
tottak. Görögországból és a Közel-Keletről Rómába utaz.ó
követségek is Puteoliig hajóztak a tengeren, innen a V1a
Appián m entek tovább a Városba. Sokkal előny~s~bb1:1e,k
tartották, ha olyan hajóval mennek, amely megkerüli az lta-
liai félszigetet, mert ha las~abban utaz?-~ is, útju~ ~~nyel­
mesebb és olcsóbb volt, mmtha Brundis1umban kihaJoznak
és kocsin folytatják az utat Rómába (ugyanc~ak a Via Appi-
án). Galliából, Hispaniából vagy Észak-Afrika tartománya-
iból is természetesen Puteoliba vagy Ostiába érkeztek,
lévén ez a legrövidebb út. Az utasok szívesen jöttek a Tir-
rén-tcngernek ebbe a két nagy kikötőjébe, ahol mindig hor-
gonyoztak hajók útra készen, hogy Latium és főként Cam~
pania kedvelt termékeit, az olajat és bort a tengeren túli
tartományokba száiiítsák, s onnan a Rómában kelendő áru- hajózható csatornáktói
cikkeket behozzák. átszegdelt dombvidékek.
A folyók olyan nagysze-
A rómaiak a belvízi hajózásnak is nagy fontosságot tulaj- rű helyzetben vannak '::
donítottak. A jól megrakott folyami uszályok olcsón szálli- egymáshoz viszonyítva,
tották a nagy tömegű, súlyos és aránylag nem drága áru- hogy az árukat az egyik
kat, mint például az építőanyagot, szálfákat, építőköveket, tengerből a másikba lehet
amelyeknek tengelyen veló fuvarozása csaknem lehetetlen szállítani, s a rakományt
volt. Noha több természeti körülmény nehezítette a hajó- csak kis darabon kell szá-
zást a Tiberisen, különösen Ostiától Rómáig terjedő szaka- razon vinni, s ott is köny-
szán a forgalom igen nagy volt. A Tiberisen ár ellen haladó, nyen lehet továbbítani,
megrakott uszályokat emberi (rabszolga) vagy állati erővel nagyobbrészt pedig a fo-
vontatták a partról, az uszpyhoz erősített kötelekkel. Az lyókon részint fölfelé, ré-
uszályok egy része nem kötött ki Rómában, a raktárházak szint lefelé hajózva. A
mellett, az Emporiumon, hanem a Tiberisbe torkolló Anio- Rhodanos ezenkívül még
folyón Itália belsejébe hatolt, hogy visszatértében a kőfej­ más szempontból is elő­
tőkből és az erdőkből építőanyagot szállítson Rómába vagy nyös, ugyanis, amint már „...
más tengerentúli tartományba. Észak-Itáliában főleg a mondottuk, a mi tenge-
Padus (Po) folyót használták áru- és természetesen sze- rünkbe ömlik, amely Fo/yami evez.llshajó
mélyszállításra. jobb a külsőnél, s annak
Galliában a folyók egész hálózata szolgálta a közlekedést. a vidéknek a legáldot-
A legfontosabb vízi útnak a Rhodanust (ma Rhőne) tartot- tabb területén folyik keresztül." (Strab. Geogr. IV.
ták ebben a gazdagsága miatt oly fontos tartományban. 1., 2. - fordította dr. ,Földy József.)
Hogy hadserege ellátásának szállítási gondjait enyhítse, és C. Iulius Caesar egyik alvezére, Lucius Munatius Plancus
hogy a kimber-teuton támadásra váró katonáit foglalkoz- kitűnő szemmel ismerte fel, hogy milyen politikai és gazda-
tassa, Gaius Marius i. e. 103- 102-ben csatornát építtetett, sági jelentősége van a Rhodanus és a Sauconna (ma Saőne)
amelyen a tenger felől másik úton is meg lehetett közelíteni találkozásának. Ezért az ottani szervezetlen gallus települé-
a Rhodanust. (Ezt a csatornát még évszázadokig használ- sekből várost szervezett, Lugdunumot (a mai Lyont), amely
ták.) azután Gallia legjelentékenyebb városa lett. Iparának és
Az i. sz. I. században Strabón görög földrajztudós „Geog- kereskedelmének fellendülését a két nagy folyónak köszön-
raphika" című művében Galliáról szólva, többek közt így hette, az élelmes gallusok ugyanis értettek ahhoz, hogy a
írt: „Ezt az egész területet folyók szelik át, amelyek részint belvízi hajózás lehetőségeit jól kihasználják. Észak-Galliá-
az Alpokból, részint a Kemmenonból (ma: Cevennek) és a ban, a b elgának nevezett népek földjén (a mai Hollandiában)
Pireneusokból erednek, és amelyeknek egy része az Okea- a germaniai hadjáratok fővezérei, így Tiberius császár test-
nosba ömlik, más része pedig a mi tengerünkbe. A vidékek, véröccse, Drusus, valamint Gnaeus Domitius Corbulo az
amelyeken keresztülfolynak, legnagyobbrészt síkságok és i. sz. I. században csatornákat építtettek, s ezzel a belvízi

71
 u
hajózást nagyban eÍőmozc.Ütották. gyanigy hlhasznáÍták a A r 6mai vllág ieghosszabb, legnagyobb foiyamának, á
hispaniai folyókat is, ahol szintén élénk hajózás segítette Danuviusnak hadászati és gazdasági fontossága s zámottevő
elő a kereskedelmet. volt. Hadászati szempontból a rómaiak figyelembe vették,
Germaniának két legnagyobb folyama, a Rhenus (ma hogy több tartományukban az északi határt, a limest jelen-
Rajna) és a Danuvius (ma Duna) fontosságát már régen tette, ezért a folyami hadihajó flotta őrnaszádjai cirkáltak
felismerték, hiszen az utóbbin egészen a Pontus Euxinusig
(ma Fekete-tenger) el lehetett hajózni. A Rhenus bal oldali
mellékfolyója, a Mosella (ma Mosel) gazdag területeket '
szelt át. Regényesen szép völgyét a hajón utazók felettébb
csodálták, egyeseket még költemények írására is ihletett.
Decimus Magnus Ausonius, az i. sz. IV. században élt
poéta elragadtatott szavakkal emlékezik meg mosellai hajó-
útjáról:

„ Üdvöz légy, mit a föld s a míves nép áld, folyam árjai

sorra neked köszönik sok uralgó váruk a belgák:
jószagu szőlővel koszorúzott, dombosodó part,
zöld folyamár, pázsit-koszorúzott parti szegéllyel;
tengerként te hajót hordasz; tovazúgsz te habokban,
mint folyam; és medred kristályos, mély tavat alkot.

Már megelégeltük szemlélni a viz habos útját,

s számlálgatni halak tovasikló sok seregét is.
Szőlős dombok egyéb szép látván yt tárnak elébünk;
kósza tekintetet itt elbűvöl Bacchus-ajándék,
hol magas ormok, nyúlt hegyhátak, sziklatsoportok
s napsugaras lankák terpednek katlanaikkal
szőlődíszben is és természet díszleteként is.
Számlálgat viruló ven yigét a hajós, a kigúnyolt,
ringva fatörzs-sajkán hullámzó viz közepén, hol
d ombok rajza rezeg s beleolvad már a habokba,
s árnyak körvonalát tükrén elmossa Mosella."
(Ausonius: Mosella - Kárpáty Csilla fordítása)
Borsz.állitó hajó
állandóan a folyamon, a jobb parton pedig a katonaság
őrtornyokból vigyázta a határt. A Danuvius gazdasági je-
lentőségét szükségtelen hangsúlyozni, már az i. sz. I. század
közepe táján felismerték, hogy a távolsági kereskedelem
szempontjából első rangú vízi útnak számít, különösen,
amióta a nyugati provinciák kézművessége és ipara kifejlő­
dött és új piacokat keresett. Minthogy a Danuvius a Pontus
Euxinusba ömlött, az ottani kikötőkben az árukat tengeri
hajókra rakták át és így juttatták el Kisázsiába. A Danuvi-
usba torkolló pannoniai D ravus (D ráva) és Savus (Száva)
folyó is hozzájárult a nagy folyam forgalmának növeléséhez.

72 73
 1'ermészetes, hogy a foiyam1 uszályokon szíveseh uta2tak egész cohors, öt-hatszáz fő legionarius is elfért. Caesar a
a rómaiak. Mint a legtöbb folyón, itt is evezősök hajtották galliai hadjárat alkalmával ismerte meg a gallusok pontoját,
a hajókat. Különösen lefelé menet gyorsabb, olcsóbb és amely a Földközi-tengeren közlekedett, az igen elterjedt
kényelmesebb volt, mint a kocsikázás. Akár a folyami uszály corbita pedig eredetileg pun hajótípus volt. Még változato-
hálófülkéjében helyezkedett el az utas, akár a fedélzeten ren- sabb képet mutatnak a hadihajók, amelyeket személyszállí-
dezkedett be, s az éjszakát esetleg sátorban töltötte, min- tásra nemigen használtak, hacsak nem vette őket igénybe
denképpen sokkal kellemesebben érezte magát, mint a kétes egy-egy magasrangú személy.
tisztaságú útmenti fogadókban. Nem utolsósorban maga ·a
hajózás is kényelmesebb volt, mint kocsikban zötykölődve
haladni a nem mindenütt egyformán jó közutakon.
A belvízi áru- és személyszállítás miatt a rómaiak nagy
gondot forditottak a folyók partjának és medrének jó kar-
ban tartására. Egyik jogszabályuk le is szögezi: „A köz-
használatú folyókon vagy partjaikon semmi nem történhet,
illetve nem szabad olyasmit tenni, ami az áramlást vagy a
hajózást akadályozza." (Dig. 43. 12. 1.) „Megtorlok minden
erőszakos cselekedetet, amely bárkit meggátol abban, hogy
közhasználatú folyón hajóval vagy tutajjal közlekedjék
vagy a parton ki-, illetve berakodjék." (Dig. 43. 14. 1.) A
törvény mentesítette a rendkívüli terhek viselése alól azokat
a földbirtokosokat, akiknek a birtokán a folyó áthalad.
Ennek ellenében a birtokosok kötelesek voltak a folyó tisz-
taságára őrködni, illetve erről gondoskodni.

Az ókorban rendeltetésüknek megfelelő hajókat építet-

tek. A part menti, illetve a folyami hajózásra szolgáló vitor-
lásokból (oraria navis) mintegy harminc típust ismerünk,
valamennyi egyárbócos vitorlás hajó. Az egyik elterjedt
típus hossza 16,6 méter, szélessége 6,4 méter, merülése 0,8
méter volt. A teherhajókat (navis oneraria) a szállítmányuk
szerint nevezték el gabona- vagy élelmiszer-szállító hajónak
(navis frumentaria), borszállítónak (navis vinaria), olajszál-
litónak (navis olearia). A navis vectoria főként darabárút és
személyeket szállított, a tabellariák voltak a postahajók.
Caesar kisebb és közepes nagyságú teherhajókon szállította
csapatait, 105-220 főt, a nagy csapatszállító hajón egy

74
 AZ ÁLLAMI POSTA

közutakon haladó utasok gyakran találkoztak lovukon

A sebesen nyargaló emberekkel, az állami posta ( cursus
publicus) fu táraival. A futárok olykor a Hermes istent idéző
tollal vagy örökzölddel, babérággal díszítették fövegüket,
annak jeléül, hogy jó hirt tartalmazó levelet hordoznak a
tarsolyukban. A posta küldönce rendszerint kötőfékszáron
vezetéklovat is vitt magával, hogy annak nyergében foly-
tassa az útját, ha lova elfáradna vagy lesántulna. A lovas fu-
tárok általában csak nagyon sürgős intézkedést kívánó uta-
sításokat, parancsokat vittek magukkal, egyébként kocsi-
ban, raedában utaztak. Az állami posta raedáit nemcsak kül-
döncök vették igénybe, hanem állami vagy császári tisztség-
viselők, olyanok, akik felsőbb utasításra indultak útnak
hogy valami megbízatást teljesítsenek.
Az állami postát nem a rómaiak találták ki. A központo-
sított perzsa államhatalom vezette be a postai szolgálatot,
hogy a birodalom egységes kormányzását biztosítsa. A per-
zsa-uralom alól felszabadított Egyiptomban a hellenisztikus
módszerekkel uralkodó Ptolemaios-házbeli királyok az ál-
lami posta intézményét átvették, és saját kormányzásuk
hasznára alkalmazták. A posta fontosságát a rómaiak
Egyiptomban ismerték fel, és már C. Julius Caesar foglalko-
zott azzal a gondolattal, hogy a római birodalomban is meg-
szervezi. E tervének (és sok más tervének) megvalósítását
korai halála megakadályozta. Midőn azután fogadott fia,
Augustus ragadta magához a hatalmat, lerakta az állami

77
 posta alapjait: '?.H~g! gyors~ ~s könnyűszerrel jelentést
kaphasson, m1 torténik a provmciákban, minden hadi úton
epmástól. rövid távolságra előbb gyalogos futárokat, ké-
sobb kocsikat helyeztek el. Az előbbit tartotta célszerűbb­
nek, mert így szükség esetén személyesen kikérdezhette
azokat, akik a helyszínről hozták a jelentéseket" - ír-
ja Aug':1stusról szóló életrajzában Suetonius. (Sueton.
Aug. 49.;
MáJ; a köztársas~g korában, még Caesar fellépése előtt,
volt bizonyos postai szolgálat, de csak magánjellegű és alka-
I~mszerű. Az államférfiak (így többek között Cicero is) min-
dtg és elég sűrűn tájékoztatták egymást Rómában de a Vá-
rostól távollevő barátaikat is az időszerű ese~ényekről.
Ugyanígy az üzletemberek, különösen az állami jövedelme-
ket bérlő publicanusok vagy a tartományokban működő
alkal-?"1azottaik szinte állandó futárszolgálatot tartottak fenn.
Ez ~~onr: i?en költs~ges volt, hiszen erre a feladatra meg-
felelo testt es szellenu adottságokkal rendelkező, kiképzett
rabszolgákat kellett tartani. Minthogy az ilyen tabellarius
felfoJSadása, különösen ha a tengeren át hajón vitte a levele-
~~t, tgen k~lt~éges volt, úgr s~ervezték meg, hogy egyszerre
tob? megbtzonak a leveleit 1s magával vitte, a költségeket
pedig az üzletemberek egymás között megosztották. Az
ily~n. k~ldönc szolgálatát nem ritkán a tartomány kormány-
ZOJa ts igénybe vette, s módjában állott, hogy ezt az üzlet-
embereknek kedvezmények nyújtásával viszonozza.
Az Augustus szervezte hírvivő szolgálatot az idők múlá-
sáv'.11, a szükségleteknek megfelelően tovább kellett fejlesz-
teru. Már nemcsak a postai küldemények, hanem az utasok
szállítására is használták -a postát. A közutakon, egymástól
meghatározott távolságban állomásokat (statio, mutatio) lé-
tesítettek, ahol. az előfogatokat (lovakat, öszvéreket) kicse-
rélték, ~ogy pthent állatokkal folytassák útjukat. (Amíg a
vasút ki nem szorltotta a postakocsit, addig a rómaiakéhoz
hasonló állomásokon, reléken cserélték a fogatokat.) Egy-
mástól nagyobb távolságra éjjeli szállásra, étkezésre alkalmai;
házakat (mansio) is építettek, ahol a hivatalos küldött meg-
hálhatott, megvacsorázhatott, és ha szükséges volt, friss, pi-
hent lovakat is kaphatott.
A mutatiokat, statiokat egy postamester gondjára bízták,
akinek az volt a fő feladata, hogy lovakat, öszvéreket bo-
csásson az utas rendelkezésére. Munkájában istállófiúk, lová-
szok.támogatták, akik még a lóháton utazó futárt is felsegí-
tették a ló hátára, miután a nyerget és a kengyelt - mint
már említettük - a rómaiak még nem ismerték. Kívülük
több állomáson állatorvos, kocsimester, kerékgyártó is mű­
ködött, valamennyiük feladata az utas minél jobb kiszolgá-
lása volt. A mansio pedig, amelynek üzemeltetésére a foga-
dós (parochus) ügyelt, mindenekelőtt arra szolgált, hogy a
hivatalos úton járó tisztségviselő, császári tisztviselő minél
nagyobb kényelemben tölthesse ott az éjszakát.
A hivatalos kiküldött Rómában a testőrség parancsnoká-
tól (praefectus praetorio), a tartományban a helytartótól ka-
pott „kiküldetési rendelvényt'', kiváltságlevelet (diploma),
és ezzel az állami posta minden szolgáltatását igénybe ve-
hette. Természetes, hogy minél többen szerettek volna dip-
lomához jutni, éppen ezért a császárkor első két századában
nagyon takarékosan gazdálkodtak velük. Érthető az is,
hogy akinek volt, az nagyon ragaszkodott hozzá, különösen
a zűrzavaros időkben, amikor a postával életet, vagyont le-
hetett menteni. Így érthető meg az, hogy i. sz. 69-ben,
„a négy császár évében" elhallgatták Otho császár halálát,
hogy az általa engedélyezett diplomák érvényüket ne veszít-
sék. Az ifjabb C. Plinius helytartó korában, i. sz. 112-ben
aggályoskodva fordult Traianus császárhoz: „Uram, kérlek,
írd meg, s oszlasd el bizonytalanságomat, hogy mi történjék
az olyan kiváltságlevelekkel, amelyek határideje már lejárt:
egyáltalában figyelembe vegyék-e még, s ha igen, meddig?
Nem szeretnék tájékozatlanságból semmilyen irányban té-
vedni, sem jogtalanságot megerősiteni, sem valami szüksé-
~eset megakadályozni." Traianus császár válaszlevelében
imigyen foglalt állást ebben a kérdésben: „ Olyan kiváltság-
79
 levelek, amelyek határideje lejárt, nem maradhatnak érvény-
be.n. Ezért egyik legfontosabb teendőmnek tartom, hogy
mtnd~ tartományba elküldjem a kiváltságleveleket, mielőtt
még hiányuk mutatkoznék." (Plin. Epist. X. 45-46. -
Maróti Egon fordítása.)
Ez a.császár és helytartója közötti levélváltás is bizonyítja,
mennyire központosítva kezelték a cursus publicus ügyeit.
Természetesen Rómában nem fordultak elő olyan esetek,
amelyekről Plinius írt, ott minden esetben űj diplomát kel-
lett kérni. De - szükség törvényt bont - Plinius is egy íz-
ben arra kényszerült, hogy a diploma kiállításának ügyében
rugalmasan cselekedjék, igaz, hogy ez esetben a tulajdon
feleségéről volt szó. Mindenesetre, nem mulasztotta el,
hogy e cselekedetét bejelentse a császárnak: „Uram, egész
mostanáig senkinek nem adtam kedvezésből menetlevelet s
csakis a te megbizatásaid érdekében küldtem futárt. E szá~­
dékom érvényesítésében a kényszerűség gátolt. Szivtelen-
ségnek tartottam ugyanis, hogy megtagadjam a lehetőséget
feleségemtől, aki nagyapja haláláról értesülve sürgősen
nagynénjéhez akart menni: hiszen az ilyen részvétlátogatá-
sok értéke a gyorsaságon műlik, s tudtam, hoo-y te indokolt-
nak fogsz tartani olyan utazást, amely kegyel~tből történik.
Ezt azért írom meg neked, mert hálátlanságnak tíinne a sze-
memben, ha eltitkolnám hogy egyéb jótéteményeid mellett
azzal is tartozom kegyességednek, hogy benne bízva habo-
zás nélkül, mintha megkérdeztelek volna, megtettem azt,
amivel - ha megkérdezlek - elkéstem volna." A jó csá-
szár előzékenyen oszlatta el a helytartó aggályait: „Méltán
bíztál, kedves Secundusom, jóindulatomban. H abozás nél-
kül meg kellett tenned, amivel elkéstél volna, ha addig vársz,
amíg engem megkérdeztél. Hogy tudniillik feleségedet a hi-
vatalos célra kapott menetlevéllel támogasd, mikor hazaér-
kezése értékét nagynénje előtt a gyorsasággal is növelnie
illc~." ~lin. Epist. X. 120-121. - Maróti Egon fordítása.)
Az 1tt idézett levélváltásból kiderül, hogy az illetékes csá-
i;zári hivatal az uralkodó engedélyezésével ellátott diplomá~
80
kat küldött a helytartóknak,
s nekik csak a kedvezmény-
ben részesülő nevét kellett
beírniuk.
Már csak azért is csínján
bántak a diplomák kiadá-
sával, mert a cursus pub-
licust nem akarták túlságo-
san megterhelni. A diplo-
mával utazónak ugyanis jo-
gában állott, hogy minden
szolgáltatást, kocsit, foga- Csá1z.árkori bronz.érme
tot, szállást, élelmet in- hátlapja
gyen kapjon. Tekintve, kouiábráz.olá11a/
hogy a II. század végé-
től kezdődően nemcsak a
szolgálati ügyekben eljáró személyek, hanem magánosok
is kaphattak diplomát, a cursus publicus fenntartása jelen-
tékeny kiadásokat okozott. Kezdetben ez a tetemes költ-
ség a lakosságot is sűjtotta, éspedig nemcsak a tehervi-
seléshez szokott tartományok polgárait, hanem közterhek
viselésétől általában mentesített, megkímélt Itália lakosságát
is. Claudius császár megkísérelte, hogy ezeket a terheket eny-
hítse, de próbálkozása nem járt eredménnyel, pedig ezek a
terhek n em is voltak jelentéktelenek. A cursus publicus al-
kalmazottainak jogában állott, hogy szükség esetén öszvére-
ket, lovakat, sőt terhek szállítására ökröket is igénybe vegye-
~ek - még a legsürgősebb mezőgazdasági munkák idején
isi Nerva császár a terhek viselése alól már mentesítette a
különleges helyzetet élvező Itália lakosságát, de a provincia-
beliek nem részesültek ebben a kedvezményben. Hadrianus
császár, a nagy utazó, a helyszínen tanulmányozván a kor-
~yzati, közigazgatási, gazdasági kérdéseket, valamint a
birodalom népeinek anyagi helyzetét, elhatározta, hogy a
cursus publicust átszervezi, és az állomásokat az uralkodó
(pontosabban: az e célból szervezett császári hivatal, a com-
81
mentariis vehiculorum) főfelügyelete alá vonja. E reform A cursus publicus nemcsak szárazföldi járműveket és fo-
ellenére a postai szolgálat terhei továbbra is a vidéki és tarto- o-atokat bocsátott a hivatalos kiküldött rendelkezésére, ha-
mányi községek lakosságát sújtották. Bár a Hadrianust kö- ~em hajókat is. A római birodalom valmennyi fontos váro-
vető császárok megpróbáltak a lakosság eme gondjain eny- sát bajos és körülményes lett volna csak műuton megköz~­
híteni, érdemleges javulást nem tudtak elérni. Végül is liteni. A messzi tartományok és Róma között gyakran rövi-
Septimius Severus császár (i. sz. 193- 211 között uralko- debb ideig tartott az utazás a tengeren, mint a:kerülőkre kény-
dott) - talán hogy népszerűségét növelje - a cursus pub- szeritő szárazföldön. A Földközi-tengeren gyorsjáratú, kü-
licus valamennyi kiadását a fiscusra, a császári kincstárra há- lön erre a célra épített postahajók vitték a hivatalos külde-
rította át. Am sem neki, sem utódainak nem sikerült a pos- • ményeket, leveleket és természetesen a diplomával utazókat.
tai szolgálat anyagi kérdéseit a lakosságra nézve megnyug- (Seneca a m ár idézett levelében han~súl~o~ta, hogy a posta:
tató módon rendezni. Az uralkodói hatalom központosítása hajók megelőzik a nyomukban v1torlazo, gabonaszállíto
miatt mind többen keresték fel Rómát hivatalos, szolgálati teherhajókat.) Ilyen postahajóko? ,k.i".'il.-::- ~ később~ _csá-
ügyben vagy csak egyszerű futárként. Útjuk természetesen szárkorban - a két legfontosabb 1taliai kikotoben, Osuaban
Itálián át vezetett, és most már az itteni lakosságot is súlyo- és Brundisiumban állandóan horgonyoztak különleges
san érintették a cursus publicus igényelte szolgáltatások. futárhaj ók és ezek is szállítottak személyeket. A szolgálati
Az i. sz. ill. század nyugtalanító, sőt viharos belviszályai ügyben küldött terjedelmesebb, nagyobb térfo.~atú s,z~llit­
miatt ezt a kérdést nem lehetett nyugvópontra juttatni. mányok számára külön erre a célra tervezett bajokat ep1tet-
A posta alkalmazottai zsarolták a lakosságot és a III. század tek.
egyébként kitűnő jogászainak sem sikerült a szabályozást
véglegessé fogalmazni. Néha szigorral próbálkoztak, s meg-
tiltották, hogy diploma nélkül a posta szolgáltatásait bárki
is igénybe vehesse. Helvius Pertinax, aki i. sz. 193-ban né-
hány hónapig volt császár, korábban egy katonai alakulat
parancsnokaként diploma nélkül akart utazni, de pórul járt.
Syria tartomány helytartója megtiltotta neki a posta igénybe-
vételét és kényszerítette, hogy útját gyalogszerrel folytassa.
(SHA Pert. 1.)
Nagy Constantinus császár (306-337) kemény kézzel igye-
kezett a cursus publicus intézményében rendet teremteni.
(A diplomát most már evectionak nevezték.) Az előfogatállo­
mások távolságát szabályozták, tíz mérföldre feküdtek egy-
mástól, és kötelesek voltak elegendő lovat, öszvért tartani az
istállóban, hogy a lakosságot ne zaklassák. A császár kiter-
jesztette azok körét, akik a postai szolgálat igénybevételének
kedvezményében részesülhettek. Új intézkedés volt az~ is,
hogy a leszerelt katonák a cursus publicus járművein utaz-
hattak.
82
 AZ ÚT I ÖLTÖ Z KÖD ÉS

E nem ismertek. Őltözködésüket meghatározta, hogy mi-

lőrebocsátjuk: mai értelemben vett úti ruhát a rómaiak

lyen időszakban, milyen éghajlatú vidékre akartak utazni.

Nem meglepő, hogy e téren is megmutatkozott a gazdag és
szegény ember közötti különbség. A gazdag, tehát tekinté-
lyes ember annyi és olyan ruhadarabot csomagoltatott be,
amenn yit szükségesnek tartott, hiszen kocsiján vagy az őt kö-
ve tő málhás kocsiban poggyászát magával vihette, rendszerint
néhán y rabszolga gondjára bízva. A szegén y ember viszont
ügyelt arra, hogy poggyásza ne legyen nehéz, hiszen számol-
nia kellett azzal, hogy esetleg magának kell cipelnie.
A római férfi, a szabad római polgár hagyományos öltö-
zetét, a tógát inkább csak az előkelő ember vitte magával,
hiszen terjedelmes, súlyos ruhadarab volt. A tóga fehér
gyapjú anyagból készült, kissé merev, némiképpen a mai
lódenhez hasonlító szövetből szabták ki, hogy viselőjének
méltóságos tartást kölcsönözzön. Alakja olyan ellipszis volt,
amelynek a nagy tengelye elérte a négy és fél méter hosszú-
ságot. Persze alacsony termetű férfiakra is kellett gondolni,
ezért kisebb tógákat is készítettek, amelyeknek nagy tenge-
lye nem haladta meg a három métert. Mindenesetre olyan
nagynak kellett lennie, hogy viselőjét teljesen befedje. Uta-
zásra nem felelt meg, hiszen gonddal kellett felölteni és redő­
zetét elren dezni, s ráadásul a mozgást is korlátozta. De ha
t~nkintélyes ember, magasabb vagy éppen magas rangú
t.J.sztségviselő utazott, esetleg hivatalos minőségben Rómát,
á senatust vagy magát a császárt képviseite, köteles volt szerint gyapjúból vagy lenvászon-
- legalább egy - tógát magával vinni és viselni is, hogy ból készítették. A fázós emberek
római voltát öltözetével is hangsúlyozza. Római polgárjog- télen nem egyet, hanem négyet is
gal nem rendelkező férfi ugyanis nem ölthetett magára tó- öltöttek magukra. A tunica nem
gát, sőt a császárkorban még a száműzöttek sem. Noha el- lazán borult a testre, derékban öv-
terjedt, és igen kedvelték a könnyebb görög öltözetet, sok vel kötötték át, olyanformán, hogy
római megbotránkozott azon, ha egy tekintélyes római em- elől elfedje a térdet, hátul viszont
ber görög városban görög ruhát viselt. Marcus Antonius térdhajlásig érjen. (Ebben is lehe-
triumvir ellen Octavianus érvül hozta fel, hogy Alexandriá- tett egyéni ízlést követni: Gaius
ban, Cleopatra kíséretében görög ruhát hord. A régi vágású Iulius Caesar, a későbbi nagy ál-
Tiberius császár (i. sz. 14-37 között uralkodott) „enyhén lamférfi- hadvezér ifjú korában
megrótta" unokaöccsét, egyben fogadott fiát, Germanicust, azzal keltett feltűnést Rómában,
amiért Egyiptomban a kényelmes, könnyű görög ruhát és hogy lazán kötötte meg tunicája
cipőt viselte. (Tac. Ann. II. 59.) A rangbéli római tehát leg- övét és a ruhadarab mélyen térde
alább egy tógát helyezett poggyászába. A súly nem számí- alá ért. Nem csupán a maradibb
tott, egyik kocsiról a másikra vagy a hajóra a szolgák rak- rómaiak csóválták r osszalóan a
ták. fejüket, ha Caesar öltözködéséről
Az egyszerű, szegény sorsú, az utakon gyalog vándorló esett szó, hanem - ami rosszabb
ember legfeljebb egy váltás ruhát vitt magával iszákjában, - a dictator, L. Sulla is kifogásol-
és ezt maga cipelte. Az a ruhadarab, amelyet mind az előke­ ta az ifjú ember öltözködését.)
lő, gazdag, mind a szegény polgár állandóan hordott, a tu- A római munkás, a kézműves és a
nica volt, esetleg még a bőrből készült ágyékkötőt is felvet- katona nem viselt fehér színű ru-
te a tunica alá. De a tunicából is lehetett következtetni arra, hát, mert az könnyen beszennye-
hogy ki viseli. Nem csupán az aqyag finomságán látszott ződött. Éppen ezért sötétebb szí-
meg, milyen anyagi viszonyok között él gazdája, hanem a nű, barna vagy szürke anyagból Római polgár tógában
színe is elárulta. A tunica általában fehér volt, s csak a sena- készített tunicákat hordtak, főként
tori rendiíek viselhették nyaki résztől lefelé húzódó széles munka közben. A katonák tuni-
bíbor sávval. A lovagrendi férfiak tunicáját két párhuzamos cája rövidebb volt, a térdig érő ruhadarab gátolta volna
keskeny bíborsáv díszítette. Ezt a rangot feltüntető sávot őket menetelés közben. Utazáskor mindenki tunicát öltött
vagy beleszőtték az anyagba, vagy csak egyszerűen rávarr- magára, de fehéret csak a kedvezőbb anyagi helyzetben
ták. A tunica kényelmes, ujj és nyak nélküli, ingszerű ruha- élő rómaiak vettek fel. H a az utasember a fagyos időjárás
darab volt, csak később készítették rövidebb-hosszabb ujjak- ellen védekezni kényszerült, az északi vidékeken élő kato-
kal, de ez már szinte az elpuhulás látszatát keltette a római- nákat utánozva - galliai szokást követve - bő, térdig
akban. Az egyformára szabott hát- és mellrészt oldalt és a érő bőrnadrágot hordott a tunica alatt, tehát egyfajta bőr­
vállon összevarták, a fej részére nyílást hagytak, úgy hogy ből szabott alsónadrágot.
bele kellett bújni, s a fejen át húzni a testre. A tunicát rend- Utazásra csaknem minden római paenulát vitt magával.

86
 Ez a felső ruha egyszerCí, ujjatlan köpeny volt (afféle gallér),
nyitott nyakrészén át bújtak bele. (Olyan lehetett, mint a
mai nők körében is divatos, dél-amerikai eredetű poncho.)
Kényelmes ruhadarab volt, befedte a karokat anélkül, hogy
a mozgásban gátolta volna őket, s mivel csak térdig ért, a
járást egyáltalában nem akadályozta. A paenula különféle
anyagokból készűlt, bőrből vagy vízhatlan gyapjúszövet-
ből; a császárkorban pedig divatba jött a bolyhos, daróc- •
szerű anyagból készített köpeny. Persze, nemcsak utazáskor
vették magukra a rómaiak a paenulát, hanem esős időben
és hideg évszakokban is.
Ugyancsak úti felsőruha volt a birrus: a vastag gyapjúszö-
vetből szabott, csuklyával ellátott kör-
gallér. Ezt főként hidegebb tájakon
viselték.
Melegebb vidékeken viszont a
könnyü, levegős lacernát vették fel
mind utazásra, mind városi sétákra.
A lacerna afféle nyitott köpeny volt,
a rómaiak vállukra vetették és a vál-
lon kapoccsal (fibula, az ókorban nem
ismerték a gombot!) erősítették meg.
Nemcsak hűvös és esős időb en visel-
ték, hanem a kényelmetlen tóga he-
lyett máskor is szívesen vették fel a
tunica fölé. Színes anyagból is készül-
tek lacernák, mégpedig a divat paran-
csára. Minthogy a módosabb, kézi
Cum/lur munkával nem foglalkozó római férfi
csak fehér ruhát viselt, öltözködésé-
nek egyhangúságát a színes lacerna enyhítette. Kedvelték
a vörös vagy ibolyaszínű lacernát, de akadt olyan ember
is, aki bíbor szövetből készíttette a magáét. Ez azonban
nagy fényűzésnek számított, hiszen tízezer sestertiusba ke·
rültl Jó időben az előkelő polgár lacernáját az őt kísérő
rabszolga vitte. Az egyszerű munkásember lacernája, akár-
88
csak a tunicája, sötétebb színű
kelméből készült. A lacernát
rendszerint csuklya egészítette
ki.
A görögöktől tanulták el a
rómaiak a synthesis viseletét.
A s'ynthesis könnyű, szellős kö-
peny volt, különféle pasztell-
színekben. Rómában nem volt
ajánlatos az utcán viselni, de PetaillI
ha valaki görög városokba uta-
zott, feltétlenül magával vitte,
hiszen ott az illő viseletnek számított. A rómaiak főkén t
étkezéseikhez vették fel, sőt tunica nélkül is viselték, ha a
bortól felhevülve nagyon melegnek érezték az étkezőhelyi­
ség levegőjét.
A gallusoktól került a rómaiakhoz a cucullus, rövid,
csuklyás köpeny. Ez olyan bő volt, hogy rossz időben -
akárcsak a lacernát - a tóga fölött is lehetett hordani.
Mivel a rómaiak általában kalapot, fejfödőt nem viseltek,
esős időben a csuklya védte meg fejüket. (A bő, csuklyás
cucullus nem tűnt el egészen, néhány szerzetesrendben ma is
viselik felsőruhaként. )
A katonák csuklyás köpenyét, a caracallát Marcus Aure-
lius Antoninus császár (211-217-ig uralkodott) reformálta
meg. Ő maga is állandóan viselte a bokáig érő katonakö-
penyt, erről kapta gúnynevét, és Caracallaként vonult be a
történelembe. Mindenesetre az általa teremtett divat tartós-
nak bizonyult, még évszázadokkal később is hordták a
caracallát.
Említettük, hogy a rómaiak - főként Rómában - nem
viseltek kalapot, s rossz időben köpenyük csuklyája védte
meg a fejüket. Utazásra azonban rendszerint magukkal vit-
ték kalapjukat, amellyel a tűző napsütés, eső és hó ellen
védekeztek. Többfajta fejfödő is volt. A makedóniai min-
tára készült alacsony nemezföveg karimája felfelé görbült,
~ petasusnak viszont széles karimája volt. Suetonius tudó-
sitása szerint Augustus még a téli nap ellen is petasussal
védekezett, a szabad ég alatt - utazásai során pedig min-
denképpen - kalapot viselt. (Sueton. Aug. 82.) Az egy-
szerű ~mber karima nélküli nemez fejfödőt, pilleust hor-
dott. Ugy tudták, hogy ez a sapka a régi római viselethez
tartozott, ezért a szabadságot jelképezte. A rabszolgák fel-
szabaditása alkalmával a gazda a felszabadított fejére pille-·
ust tett, ezzel is jelezve, hogy most már szabad emberré
vált (persze bizonyos korlátok között).
A rómaiak otthon, s főként a Városban szandálszerű sarut
viseltek, de utazásaikhoz természetesen magas szárú, bokán
felül érő cipőt vettek fel. Az egyszerű ember durvább kiké-
szítésű bőrből varrott cipőben járt, az előkelő senatort
azonban még ebben is kiváltság illette meg. Bokát is eltaka-
ró, magas szárú cipőjét, amelyet a lába szára közepéig cipő­
fűzővel erősitett meg, félhold alakú elefántcsont lapocska
ékesiti:tte. Hajdanában csak a patríciusok kiváltsága volt,
hogy ilyen szabású cipőt viseljenek vörös bőrből. Később
már a senatorok is ilyen lábbelivel igyekeztek kiválni az
egyszerű emberek közül. Hogy utazáskor ez a fajta lábbeli
alkalmas volt-e gyaloglásra, nem tudjuk, hiszen az ilyen
magas rangú ember nem gyalog rótta az utakat, hanem dí-
szes, kényelmes kocsiban, carrucában utazott.
A n éSk ruházata bonyolultabb volt, mint a férfiaké. A leg-
több római asszony igyekezett lépést tartani a divattal, ha
többre nem tellett, hajviseletben és öltözködésében töreke-
dett valamicske fényűzésre. A r ómai polgárasszony ruház-
kodása már az i. e. ill. század vége táján is egész sereg kéz-
művest foglalkoztatott. Titus Maccius Plautus (i. e. III. szá-
zad második felében született, 184-ben halt meg) élénk szi-
nekkel ecsetelte a nők - akkor még viszonylag szerény
- öltözködését.
„i-Iát még mikor fizetni kell a férjnek!
Ott áll az ötvös, tímár és takács,
A himző, rőfös, ingkereskedő,
. A ruhafestő, sárga, kék, piros,
A varga, divatárus és szabó.
Itt a sarukészitők, mályvafestők,
Amott a szűcsök kérik pénzöket,
Meg a szalag- és övkereskedők.
S ha azt hiszed, hogy végeztél velők,
Százával állnak még ajtód előtt
A rojtkészitők, ácsok és takácsok.
Fizetsz s azt gondolod, hogy vége van,
Midőn a sáfrányfestő lép a szobádba,
Vagy bármi más nyűg, aki pénzt akar."
(Plaut. Aulul. III. S. - Csengery János forditása.)
Ez idő tájt Róma még alig heverte ki a második pun há-
ború okozta pusztításokat, ezért tehát feltételezhető, hogy
Plautus inkább csak a gazdag, előkelő nők öltözködéséről
írt s ez nem általánosítható. Az i. e. I. század eleje óta azon-
ba~ mindinkább tért hódított a fényűzés, az igények meg-
nőttek, noha még mindig szerényebbek voltak, mint a csá-
szárság korában, amikor a császár hitvese, illetve az udvar
diktálta a divatot. És ha - anyagiak hiányában - az egy-
szerű polgárasszony nem is tudta követni az előkelő höl-
gyeket, a maga módján egyszerűbb eszközökkel tett eleget
a divat parancsainak.
A római nő ruházata három darabból állott, és csak a
kelme finomságában, színeiben, szabásának eleganciájában
mutatkozott meg a különbség. Valamennyi nő tunicát hor-
dott, h osszabbat, mint a férfiak, ezt magára a testre öltötték
fel (ezért tunica intimának is n evezték). A tunica alatt-csak
melltartót viseltek, hogy jobban érvényre jusson a női kebel
szépsége, az öv pedig a karcsú alakot hangsúlyozta. A tunica
fölé bokáig érő stólát vettek fel, amelyet elöl csak kapcsok
91

fogtak össze. (A kapcsok, a fibulák anyagának megválasz-
tásával s művészi kivitelével még a kevésbé módos nők is
kifejthettek némi fényűzést, s bizonyíthatták egyéni ízlésü-
ket.) A női ruházat ünnepélyesebb jellegét az ugyancsak bo-
káig érő palla adta meg. Ez egy négyzet alakú ruhadarab volt,
amelyet vállra borítva viseltek. Szintén fibula fogta össze
úgy, hogy lazán fedje be a nő testét, s a redőzetet művészi
gonddal rendezték el. Bár a rómaiak a ruházkodásban a fehér •
szint kedvelték, a nőkszívesenhordtak pasztellszínű stólákat.
A női lábbeli nemcsak anyagában, de szabásában is eltért
a férfiak viseletétől. Otthon a nők is szandálszerű cipőben
jártak, de ezt utcán nem volt ill ő viselni. H a elhagyták ott-
honukat, könnyű, gyakran színes, finomabb, könnyebb bőr­
ből készült cip őket vettek fel, sőt a császárkorban az ara-
n yozott cipő sem volt ritka. Az ügyes, élelmes vargák ötle-
tes szabású lábbelik készítésével örvendeztették meg női
megrendelőiket. Minthogy a könnyű, puha bőrcipő az esős,
hideg időben nem védte meg a n ői lábat (hacsak nem gya-
loghintón közlekedett), ezért parafa talpbetétet tettek bele.
Esős, csapadékos idő ben nem mulasztották el a római höl-
gyek, hogy esernyőt is vigyenek magukkal, és mindig velük
volt a finom vászonból készült kendő (a mai zsebkendőnek fe-
lel meg), amelyet lazán megkötve gyakran a nyakon viseltek.
Minthogy sem a férfiúi, sem a női öltözéknek nem volt
zsebe, az övre vagy a nyakra akasztott erszényben (crume-
na) vitték magukkal a pénzt vagy egyéb értéktárgyakat.
Az asszonyok ilyen kis tasakba tették ékszereiket, ha útra
indultak, s utazás közben nem is vették elő, nehogy érték-
tárgyaikra felhívják a figyelmet.
Az előkelő, gazdag római hölgy utazásra nemcsak szá-
mos ruháját, cipőit, ékszereit, pénzét és testápolási eszköze-
inek egész garmadáját vitte magával, ha1Jem szolgálóit is,
akik saját öltözetüket is becsomagolták. Igy érthető, hogy
egy rangbéli asszony egész sor kocsival utazott, külön jár-
művek egész sora szállította a személyzetet és a sok bőröndöt.
E nnek ellenére az előkelő asszonyok között is alig akadt
92
olyan, aki utánozha.tta vo~na..a ;s~­
szár hitvesének úti felkeszuleset.
Nero feleségéről, Poppaea Sabiná-
ról az a kissé felnagyitottnak látszó
hír járta, hogy a kocsiját húzó ös:-
vérek vagy lovak lábára aranybol
készült papucsokat tétetett és. sze~­
számuk is aranyozott volt. Ötszaz
vemhes szamárkanca követte a csá-
szárné menetét, ho gy naponta te-
jükben fürödhessék. A fényűzésben
persze Nero sem m~radt el. Sueto-
nius feljegyzése szennt (ha fenntar-
tással közli is): Nero soha nem uta-
zott ezernél kevesebb carrucával,
öszvéreinek patáját ezüst papucs
védte sakocsisok,acsatlósok, ken-
gyetfutók gazdagon díszített. öl,tö-
zetben követték urukat, a csaszart.
Az efféle, minden bizonnyal végle-
tes eseteket az ókorban szívesen
mesélték elhitték, mert ellenőriz­
ni úgyse~ lehetett, és ki kételke-
dett volna? Ha a császár utazott,
útjára rendszerint elkísérte több ta: Római nó pallával
nácsosa senatorok és magasrangu
tisztvis~lők, és ez azt jelentette,
hogy végtelen kocsioszlop haladt
az úton. A szemb en ·iovo
·· " i•r 0 gatok haJ· tói bosszankodtak, mert
,
a:
•
gyakran meg kellett állítani a lovaikat, félre kellett terru ut-
,
'l h . császárimenetakadálytalanulhaladhassontovabb.
ro Á ~;a s rangú tisztviselő is nagy poggyásszlil: utazott.
Egy Thfo"phanes nevű előkelő egyiptomi g~r?g hi~a~ok
i. sz. 31 7-323 között Egyiptomból a syr1a1 ~~uoch1aba
utazott. Valóságos kis háztartást vitt mag~val .':1tJára, ? e;n
is beszélve ruhatáráról! Könnyű, rendes es uJJaS turucat,
93
könnyű és nehezebb gallért, többféle köpenyt, olyat is,
amelynek csuklyája volt, ezenkívül nemezpapucsot és erős
szandált csomagoltatott be, minden említett ruhadarabból
többet is, s nem hiányoztak a lovaglónadrágok sem. Vitt
magával főző alkalmatosságokat, edényeket, evőeszközöket,
asztalkendőket, többféle olajmécsest, lámpásokat, fürdés-
hez és fehérneműmosáshoz tisztítószereket (a szappant az
ókorban nem ismerték), egész sereg fürdőlepedőt, kéztör-
lőket, fürdőköpenyt, illatszereket. Arról is gondoskodott, "
hogy éjjeli pihenője kellemes legyen. Ha a napnyugta sza-
bad ég alatt, valamely várostól távol érte, akkor sátrában
töltötte az éjszakát. Ezért sátrakat, szőnyegeket, matraco-
kat, párná~at, lepedőket, gyapjútakarókat is szállitott magá-
val. Ha viszont olyan városba ért, ahol vendégbarátjánál
szállt meg, akkor az ő számára kellett ajándékokat vinnie.
Világos, hogy ezt a rengeteg holmit körülményes volt kocsi-
kon szállitani. Hajón pedig nem lehetett eljutni mindenhová.
Hát még ha egy császári helytartó utazott provinciájába,
feleségével együtt! A köztársaság korában a proconsulokat,
p~opraetorokat hitvesük nem kísérte el a tartományokba,
hiszen ~egtöbb esetben csak egy esztendőt töltöttek ott, és a
gyakort háborúk miatt a helytartó amúgy is a hadsereg mel-
lett tartózkodván, az asszonyok jelenléte nem volt kívána-
tos. A császárkorban megváltozott a helyzet. A császári
helytartó hosszabb ideig, esetleg évekig maradt állomáshe-
lyén, s felesége gondoskodott arról, hogy a helytartói palo-
tában rangjuknak megfelelő fényűzést fejtsenek ki. Ha az
ott élő rómaiakat vagy a helybeli előkelőségeket fogadja a
helytartó, a fényűzésből is érzékeljék Róma és a császár ki-
magasló helyzetét.
A kispénzű embernek nem voltak ilyen gondjai. Össze-
csomagolta az utazáshoz szükséges holmiját, majd poggyá-
szával kiballagott (ha volt rabszolgája, az vitte a bőröndöt)
a_':7áros kapuja elé, s ott egy bérkocsissal megalkudva, egy
cisiumra szállt fel. Azzal azután útnak indult. (Iuven. Sat,
UI.11-12.)
UTAZAS - SIETSÉG NÉLKÜL
z ókori utasember abban is különbözött a mai, kénye-
A lemhez, gyorsasághoz szokott turistától, hogy utazás
közben nem hajszolta magát, nem „falta" a mérföldeket.
Nem ismerte korunk gyors közlekedési eszközeit, ezért nem
is hiányoztak neki. Minthogy tisztában volt a rendelkezésére
álló közlekedési eszközök teljesítőképességével, eleve szá-
mot vetett azzal, hogy mennyi idő alatt érheti el útjának cél-
ját. (Ne feledjük el, hogy a gőzmozdony feltalálásáig az uta-
sok nem utaztak gyorsabban, mint az ókorban. A tengeri
hajózásban az iránytű használata kétségtelenül nagy előnyt
jelentett az antik időkhöz képest, hiszen elősegítette a pon-
tos navigációt és tájékozódást, az országutak azonban sokkal
rosszabbak voltak, mint a római műutak, és csak a célsze-
rűbb fogatolás tette lehetővé a lovak húzóerejének jobb ki-
használását.)
A rómaiak többsége gyalogolva rótta az utakat és ezt a
törvényhozás is tekintetbe vette. Amikor meghatározta,
hogy egy idézés kézhez vétele után mikorra kell az ügyfélnek
a hatóság előtt megjelennie, a gyalogos teljesítményét napi
20 mérföldben (mintegy harminc kilométer) állapította meg.
(Dig. 2, 11, 1.) Ez megfelelt egy római legionárius napi
menetteljesitményének, pedig a katona még fegyverzetét,
menetfelszerelését is maga vitte. A legionarius ugyanis pogy-
gyászában köteles volt magával vinni az előírt felszerelést,
ezenkívül jutott hely az élelmiszereknek és a személyes hasz-
nálati tárgyaknak is. A tizenöt- húsz kilogramm súlyú iszák
95
mellett még három- négy kilogramm súlyú hajítódárdát lást. Ha utazásai során katonai tábort keresett fel, a menetelő
kardot, sisakot és mellvértet is hordozott. Az elkényelmese~ legionariusokhoz csatlakozott, és teljes fegyverzetben napi
<lett polgár-katonák restellték ezt a sok terhet cipelni, s ezért húsz mérföldet gyalogolt.
A műutakon gyalogló utasember számára, ha nem volt
szekereken szállíttatták maguk után felszerelésüket. Amikor
málhája, legfeljebb csak a legszükségesebb holmit vitte ma-
Gaius Marius, a kiváló hadvezér és szervező, i. e. 104-től
kezdődően néhány év alatt megreformálta a római hadse-
regszervezetet, elrendelte, hogy a legionariusok maouk kö-
telesek vinni fegyverzetüket és menetpoggyászuka~ A ka-
tona a teher megkönnyítésére az iszákot eo-y vállának tá- ·
masztott, v1'llás végű rúd végére köthette. A "' nehéz málhát
hordozó leg.ionáriusokat ezért - talán becézve, talán gúnyo-
san - Manus öszvéreinek (mull Mariani) nevezték el. Ké-
sőbb az en?edé~enyebb h~dvez_érek hozzájárultak, hogy
- ha erre mod nyilt - a leg1onanusok pogo-yászát a menet-
oszlopot követő társzekerek szállítsák. A l~gionariusoknak
sokat kellett gyalogolniuk, említettük már, hogy ha a szük-
ség úgr, parancsolta, egész legiókat (egy teljes létszámú legio
6000 fo volt), olykor csak egyes csapattesteket messzi vidé-
k~kre vezényeltek át. Az óriási távolságokat napi harminc
kilométeres menetteljesítménnyel kellett bejárni. A római Római férficip6
birod_alom óriási méreteit hadd jellemezzük egy adattal: a
Hadrianus császár építtette skóciai erődvonaltól Egyiptom gával, ez a húsz mérföld - harminc kilométer - nem je-
lentett különösebb megerőltetést, hiszen a szokásos napi
p7ovincia déli h~táráig a távolság légvonalban hétezerötszáz
kilométer. teljesítmény harminc kilométer volt. Sokan olykor még a
A hosszú, olykor több évtizedes katonai szolgálat alatt a hosszabb pihenőkről is lemondtak, hogy hamarabb érjenek
ti~ztek és a legénységi állományú katonák nemcsak meg-
célhoz. Persze, ha a helyzet úgy kívánta, a katonáktól is na-
szokták a gyaloglást, hanem meg is szerették. Ezért szá- gyobb teljesitményt követeltek, többet és gyorsabban kel-
mukra a gyalogszerrel megtett utazás nem jelentett különö- lett menetelniük. Az i. e. II. században a bispaniai harcvooa-
sebb megerőltetést. Az ifjabb C. Plinius Secundus egyik le- loo harcoló legionariusok napi hatvanhárom hatvannégy
velében beszá~olt ismerőse, Vertricius Spurinna megöre- kilométert gyalogoltak, néha még többet is, sőt a hadsereg
gedett katonatiszt tervszerű életmódjáról. Hajnalban kelt, parancsnoka pihenőnapot sem tartva, azonnal ütközetbe ve-
hat óra körül háromezer lépésnyi sétát tett, délután ismét tette be őket. Ezt azonban, valamint a kengyelfutók, gyalo-
ez:r lépést gyalogolt, s mindig nyugodtan töltötte napjait gos hírnökök csúcsteljesítményeit sem lehet a rendszeres
szorakozással, olvasással. A levél megírásakor Spurinna het· közlekedés, az utazás mércéjével mérni.
venhét éves volt. (Plin. Epist. III. 1.) Lóháton általában nemigen utaztak a rómaiak, viszont a
Hadrianus császár is megszokta és megkedvelte a gyalog- fullajtárok, az állami posta futárai lovon nyargaltak az uta-

97
 kon, hogy a rájuk bízott leveleket, híreket minél hamarább
eljuttassák a címzetthez. A hadseregparancsnokok ritkán ül-
tek lóra, hacsak ütközetben nem. Ezenkívül csak akkor ha
siettek, hogy minél előbb eljussanak a reájuk bizott hadse-
reghez. Lucius A~milius Paullus az ·i. e. II. században így
számolt be nem mmdennapi teljesítményéről: „Egyetlen nap
alatt keltem át az !ón-tengeren Brunclisiumból Kerkyrába
(Korfu), ötödik nap már Delphoiba érkeztem, ott áldozatot
mutattam be az isteneknek, majd öt nappal később átvettem •
a hadsereg parancsnokságát Makedóniában." (Plut. Aem.
Paul.__36. - Máthé Elek fordítása.) Nem vitás, hogy
Aemilius Paullus a szárazföldön lovon utazott, és öt nap
alatt öt-hatszáz kilométert tett meg. Ez a teljesítmény még
egy lovas katonának is becsületére vált volna, de hát általá-
ban nem így utaztak a rómaiak.
Az előkelő római nemigen ismerte a sietséget- legalábbis
személyére vonatkoztatva. Szívesen utazott gyaloghintóban.
Inkább lassan, de kényelmesen - ez lehetett a jelszavuk.
A műutakon is békésen baktató lovak, öszvérek húzták a
kocsikat, csak a ~isiariusok, a bérkocsisokjkedvelték:a gyors
utazást. Jó lovaikkal, könnyű kocsijaikkal meg is tehették,
h~gy megeresztett gyeplőszárral vágtassanak a jó utakon,
mlnduntalan megelőzve a többi kocsit. Miután a törvény-
hozók is felfigyeltek erre - ha má.s nem, a sok szerencsét-
l~ség figyelmeztette őket-, hozzáláttak e hajszolt utazás
megakadályozásához. Ez meg is történt. Domitius Ulpianus,
az i. sz. III. század nagy jogtudósa leszögezte, hogy ha egy
.1
~siarius előzés közben bárkinek a kocsiját felborítja, egy
J rabszolgát elgázol vagy éppen megöl, akkor bűnösnek mi-
nősül, mert mé~sékeltebb gyorsasággál kell hajtánia. (Dig.
19. 2. 13. pr.) Cicero sem kedvelte a sietséget. Siciliai qüaes-
tor ~Q;1"ában ötven nap alatt utazta be a szigetet é's fgy ·al-
kalma nyilt, hogy a lakossággal érintkezzék, megiSmerje
p~zaikat, sér~eiket. (Cic. Verr. ~· 2. 6.) Ugyancsak
Cicero derítette ki Sextus Roscius Amerinusért mondott
Védőbeszédében, hogy az ő védencének vesztére törő bü-
nöző egyik szabadosa váltott lovakkal gazd~jának tíz Óra,
tehát egyetlen éjszaka leforgása alatt hozott hírt. Ismerve az
utat kiszámították, hogy ez kereken napi nyocvanhárom
kilo~éteres sebességnek felelt meg, ami szép teljesítmény-
nek szánútottl (Cic. Rosc. 7.) , ·
Az i. e. 49. év januárjának elején, a polgárháború kitöré-
sének megelőzésére két senator felaj~nlo:ta, ~c;igy békítés
végett felkeresik Ravennában Caesart es va~alt~k, hogy h~t
napon belül tájékoztatják a senatust tárgyal~suk ered~~ye­
ről. A Róma-Ravenna útszakasz háromszazhetvenot kilo-
méter, s minthogy éjjel pihentek, ~aponta m~tegy száz-
huszonöt kilométert akartak - termeszetesen váltott lovak-
kal - megtenni. (Caes. B. c. I. 3.)
Augustusról feljegyezték, hogy id?sebb ko~áb~ ~:~szíve­
sebben gyaloghintón utazott, de majdnem ~dig eJJel, -~­
san és többször megállapodva, úgy, ho~ a Romáh?z koz~
eső Tiburig (ma Tivoli) vagy Praenestet? (Palestr111a) ket
napra volt szüksége. Ha azonban val~hova tengeren ~:h:tett
eljutni, szívesebben utazott a·nagyobb kényelmet nyujtO ha-
jón. (Sueton. Aug. 82.) .
A cursus publicus bevezetése előtt, ha valaki nem
akarta a saját lovait igénybe v~, vagy. é~pe~ ne_m volt
sem lova, sem koc.sija, még ha ~ivatal?s kikuld~ttk~t uta~
zott is, gyakran fanyalo.dott ~ ber~ocs1sok ~zolg~la,~ara. .
Caesar ifjú korában 1s reájuk bizta magat. Kesobb - a
történetírók feljegyezték - nagy távolságokat tett ,meg ko-
csin, és mindig nagy sietséggel utazott. !'A ~oss~ utakat,
~ egyszerű táplálkozást, a szaba~ban ':alo alv~s: ve!~e. a leg-
alkalmasabb eszköznek betegsege tavoltartasara. (Plut.
Caes. 17.) Caesarnak valószin~e~ el?~epsz_iaszerű betegség.e
volt és úgy hitte, hogy a tábori elet JO hatass~ van rá. Al\D1-
kor Rómából a Galliában táborozó hadseregehez utazo~, a
Rhodanusig hét nap alatt jutott el, ami napi szá~ö~en kilo-
méteres utazásnak felelt meg. (Plut. Caes. 17.) Caesarnak
hasonló csúcsteljesitményéről számol be Suetonius .is, ki-
emelve, hogy málha nélküli bérkocsin naponta száz mér-
99
földet (mintegy százötven kilométert) tett meg. (Sueton.
Caes. 5~.) Gyakran még éjjel is utazott, kocsiban vagy tett djutni (4,6 tengeri csomó: 8519 m/Óra sebességgel).
gyaloghmtóban aludt, ha pedig ébren volt, titkárának dik- Puteoliból, tehát a Nápolyi-öbölből a part mentén hajózva,
tált, egy percet sem hagyott kihasználatlanul. kedvezőtlen széllel (120 tengeri méföld) Ostiáig az út két és
Hadd emlékezzünk meg egy másik csúcsteljesitményről fél napig tartott (2 tengeri csomó: 3704 m/óra átlagsebesség-
is. Tiberius (a későbbi császár), midőn arról értesült, hogy gel). A hajózás is ismert csúcsteljesítményeket, gyorsan le-
öccse, Drusus súlyos betegként fekszik, azonnal hozzá sie-
tett, és napi háromszori fogatváltással, naponta háromszáz
kilométert megtéve, Pannonia tartomány déli részéből, az ·
Alpokon átkelve, az Elba folyóig utazott. Drusust még
életben találta. Tiberius utazási teljesítménye nemcsak a se-
besség, hanem az út nehézsége miatt is kiemelkedő volt
. azért emlegették annyiszor az ókori írók. (Val. Max.'
nyilván
V. 5. 3. - Plin. Nat. Hist. VIT. 84.)

A hajón való utazás sebességét jelentékenyen befolyá-

solta a kedvező vagy kedvezőtlen széljárás, nem kevéssé a
parancsnok, a kormányos tudása, ügyessége, tapasztaltsága
s végül a tengerész legénység gyakorlottsága is. A hadihajó-
kon evező rabszolgák munkája a kedvezőtlen széljárás ese-
tén is előrehajtotta a gályát.
A kereskedelmi hajók, a nagy vitorlások lassabban halad-
tak a tengeren. Részben nem szívesen hagyták el a part
menti vizeket, hiszen bizonyos fokig mindig kockázatos
kalandnak számított a nyílt tengeri hajózás, részben pedig a
Nlgykereklí ktmi
szállítóhajókat már eleve úgy tervezték meg, hogy nagy ter-
hek szállítására legy~nek alkalmasak, a gyorsaság nem volt
lényeges szempont. Igy nem meglepő, hogy (a reánk maradt
adatok szerint) kedvezőtlen széljárással egy kereskedelmi betett utazni hadihajókkal, amelyeknek vitorlái és evezősei
hajó az Alexandria-Massilia (Marseille) közötti ezerötszáz is voltak. Az evezős rabszolgákat kíméletlenül hajszolták,
tengeri mérföldes (1 tengeri mérföld: 1,852 km), vagyis így a hadihajó olyan sebességgel tudott haladni, hogy a lo-
2,778 kilométeres utat harminc nap alatt tette meg, ami 2,1 vassággal is versenyezhetett. A part mentén vágtatva egy
tengeri csomó sebességnek (1 csomó: 1852 m/óra) felel meg, lovascsapat ugyanolyan gyorsan ért célba, mint a vele szinte
vagyis mintegy 3,9 km óránkénti sebességnek. Ha a hajó egy vonalban hajózó ellenséges hajóhad. (Appian. B. c. V.
kedvező széljárással vitorlázott, akkor Puteolitól Alexand- 110.)
riáig (1000 tengeri mérföld: 1852 km) kilenc nap alatt lehe- A belvízi, a folyami hajózás sebességéről viszonylag ke-
vés adattal s·zolgálnak forrásaink. A folyókon való szállitás
100
IOI
olcsobbsá.ga miatt érthető, hogy a hajókon főként á.rut szál-
lítottak, és ez a kereskedelem szempontjából lényeges volt.
A sebességre itt sem fordítottak nagy gondot. Galliát a
Földközi-tengertől az óceánig harminc nap alatt lehetett át-
szelni. Természetesen vízmentében hajózva növekedett a se-
besség, amely különben a vízszint magasságától is függött.
Magas vízállásnál ugyanis mintegy félszeresével nagyobb
gyorsaságot lehetett elérni, mint alacsony vízálláskor. A ked- •
vező vízállást, időjárást jól ki lehetett használni, s olykor
egész hadseregeket szállítottak folyami hajókon, hogy mi-
nél hamarabb harcba lehessen vetni őket. A hitehagyottnak
(Apostatának) nevezett Iulianus császár (361-363) csapa-
tait a németországi Fekete-erdőből kiindulva, a mai Ulm
városánál ültette hajóra, hogy a Danuvius folyón a Dél-Pan-
noniában levő Sirmium városáig jusson el. Hadereje tízezer
főből állott, s feltételezve, hogy egy hajóra csak ötven ka-
tona jutott, Ulmnál mintegy kétszáz hajónak kellett vára-
koznia. Az ezerkétszáz kilométernyi utat húsz-huszonnégy
nap alatt tették meg. (Am. Marc. XXI. 8.)
többszörös fogatváÍtással nem egészen hat nap alatt tette
meg az utat.
Minthogy a római birodalom az egész földközi-tengeri tér-
séget magában foglalta, a szárazföldi utazást gyakran ten-
geri hajózással kellett összekapcsolni. A cursus publicusnak
voltílk postahajói, mozgékony, jól kormányozható vitorlá-
sok ezeken a hivatalos úton levő utas átkelhetett a tenge-
ren: megrövidítve a szárazföldi utat. Jó széljárással ~z állami
posta hajói óránként 7,2-13 kilométeres óránkénti gyorsa-
ságot értek el. Sokanazonbaninkább a biztonságosnak érzett
szárazföldi utat választották, még akkor is, ha kerülő utat
kellett tenni. Így többen a hosszabb, szárazföldi út mellett
döntöttek, ha Rómából Constantinopolisba utaztak s
Aquileia, Sirmium érintésév7l jutottak el_ c~jukhoz. Pers~e
sokkal rövidebb volt tengeri úttal komblnalva, ha Brundi-
siumban hajóra szálltak, s az Adriai-tengert átszelve
Dyrrhachiumig (ma Durres, Albánia) vitorláztak, és innen
folytatták tovább útjukat a szárazföldön.

Említettük már, hogy a római világ közlekedésében az

állami posta, a cursus publicus különleges helyet foglalt el.
Szervezete (mindenekelőtt a fogatváltó-állomások, relék) le-
hetővé tette, hogy gyorsabban szolgálják ki utasaikat, akik
így gyorsabban is utazhattak, mint máskülönben. A gyors
utazás nevezetes példájaként emlegették, hogy egy hírvivő
i. sz. 68-ban napi kétszáz kilométert tett meg. Hasonló gyor-
sasággal utazott i. sz. 238-ban egy futár: Aquileiából, váltott
lovakkal három nap alatt ért el Rómába. (SHA. Maxim.
25,2.)
Más példákat is ismerünk a cursus publicus kiemelkedő
teljesítményeiről. I. sz. 387-ben Flavius Caesarius, magas
rangú császári tisztviselő, erőltetett menetben utazott a,
syriai Antiochiából Constantinopolisba (ma Isztambul), hogy
uralkodója, I. vagy Nagy Theodosius császár (379-395)
előtt megjelenjék. Éjt nappallá téve, egy könnyű raedán,

102
 AZ ÉJ JELI SZALLÁS

a a régi római ember hosszabb útra indult, már eleve

H számolnia kellett azzal, hogy több éjszakát idegenben
tölt el. E tekintetben is megmutatkozott a különbség a gaz-
dag és a szegény ember között. Ha vagyonos, rangbéli em-
ber utazott, már előre gondoskodott arról, hogy megfelelő
szállása legyen, és ne kelljen éjszakáját holmi kétes tiszta-
ságú, gyanús, esetleg r ossz hirű vendégfogadókban eltölte-
nie. Ha módjában állott, előre értesitette valamely rokonát,
barátját vagy vendégbarátját, akinek a tervezett útvonal kö-
zelében állott a háza, hogy megérkezésekor tárt kapuk fo-
gadják. Sőt, ha valakinek úgy hozta a sorsa, hogy évente
esetleg többször is felkeressen valamilyen gyógyffu:dőt,
üdülőhelyet, vagy éppen a Rómától távol eső falusi birtokát
kellett gyakorta látogatnia, a műút mentén egymástól egy-
egy napi járóföldre házat építtetett, vagy kis birtokokat vá-
sárolt, és itt élő rabszolgái, szabadosai gondoskodtak ké-
nyelméről. Í gy Cicero, ha Arpinum (ma Arpino, R ómától
délkeletre) határában fekvő birtokát kereste fel, az utat
Anagniában (ma Anagni) szakította meg, hogy ottani villá-
jában pihenje ki az egynapi utazás fáradalmát. A tengerparti
nyaralójához vezető út mentén két másik kis birtoka is volt,
ahol ugyancsak megszállhatott. E z a fényűzés nemcsak
Cicerónak jutott osztályrészül, hanem több más gazdag és
előkelő r ómainak is, a polgárok nagyobb részének azonban
nem állott m ódjában ez a luxus. Nem szólva arról, hogy ha
valaki valamely távoli tartományba utazott, nem számíthatott
 arra.- még ha oiy gazdag voÍt is - , hogy saját birtokain
szálljon meg.
A gazdag, rangbéli római megkívánta, hogy annak a tar-
tománynak, amelyen átutazott, minden városában, községé-
ben a helyi elöljáróság gondoskodjék számára megfelelő
éjjeli szállásról és fogadásról, főleg, ha hivatalos kiküldetés-
ben .utazo~t. Egy római magistratus megkövetelte, hogy ott-
horu rangjának megfelelő elszállásolásban, ellátásban része-
sítsék őt és kíséretét, és a provinciabeliek - ha kedvük elle-
nére is - mindent elkövettek, hogy az előkelő vendég ked-
vében járjanak.
A legtöbb ember útjának azonban nem volt hivatalos
jellege, és nem is tartozott az előkelők közé. Ha az útba
ejtendő városban történetesen nem volt vendégbarátja,
gondoskodott arról, hogy valamely ajánlólevéllel felsze-
relve keljen útra, s olyan helységekben szálljon meg, ahol
- reménye szerint - megfelelő szállásra találhatott. Vagy
úgy segített magán, mint az ifjabb Marcus Porcius Cato
(az uticai, i. e. 95-46), aki már fiatal korában is puritán egy-
szerűségű életmódjával tüntetett a rómaiak fényíizése és ké-
nyele~szeretet~ ~llen: Cato ~atonai szolgálata után apai
barátja, a galatla.t Detotarus király meglátogatására indult.
„Utazását - közli velünk Plutarchos - a következőképpen
rendezte el. Kora reggel előreküldte pékjét és szakácsát arra
a helyre, ahol aznap meg akart szállni. Ezek szerényen és
csendesen mentek be a városba, és ha úgy esett, hogy ott
Catonak nem volt közeli barátja vagy ismerőse, egy vendég-
fogadóban készítettek szállást a részére, és senkinek nem
':olta~ a terhére; ha pedig nem volt vendégfogadó, a városi
tlsz.tvtselőkhöz fordultak szállásért, és örömmel elfogadták,
a~t kaptak. Gyakran bizalmatlankodva fogadták őket, és
rajuk sem hederítettek, mert nem fordultak kellő hangos-
sággal és az ilyenkor szokásos fenyegetésekkel a városi ható-
ságokhoz; így aztán Cato dolguk végezetlenül érte őket
sőt a tisztviselők még lenézőbben bántak vele, amikor meg~
látták, hogy csendben ül poggyászain, s ezért valami ala-
106
ésony származású és félénk embert gyanítottak benne. llyert„
kor magához hívatta a hatósági embereket és így szólt hoz-
zájuk: »Ti gazfickók, jó lesz, ha abbahagyjátok aljas viselke-
désteket a városotokba érkező idegenekkel szemben. Nem
mindenki Cato, aki hozzátok érkezik. Szelídítsétek meg szí-
ves ,vendéglátás tokkal azok hatalmát, akik csak ür~gyet ke-
resnek rá, hogy erőszakkal vegyék el, amit szépszenvel nem
kaphatnak meg.«" (Plut. Cato min. 1.2;,----;: Má~hé, Elek ~ord~­
tása.) Plutarchosnak ez a közlése kitunoen erzekelteti, mi-
ként utaztak a rangbéli rómaiak. Persze, Cato idézett szavai-
ból az is kiderül, hogy az előkelők korántsem viselkedtek
olyan szerényen, mint ő, hanem követelőzően léptek fel a
tartományokban. Sőt, Itália egyes városaiban is felháborod-
tak a polgárok azon, hogy akadtak olyan tisztségviselők,
akik fönnhéjázóan léptek fel a helyi hatóságokkal szemben.
Ha valamilyen előkelő ember Iudaeába utazott, és J eru-
zsálemet is útba ejtette, ott I. vagy Nagy Herodes király
(i. e. 73-4) fényes palotájában lakhatott és étkezhetett.
Ennek pompásan berendezett helyis~geiben a~ár száz ven-
déget is elszállásolhattak az ur~lkodo emberei. f gy az ~tas
egyáltalán nem nélkülözte, amit otthon megszokott, es a
királyi szolgasereg minden kényelméről gondoskodott.
(Ios. B. I. V. 4, 4.) · . .
A császárság korában a fényűzés mindinkább elterjedt.
A növekvő jólét, az új és nagy vagyonok keletkezése továb-
bi igényeket szült, s a gazdag emberek utazása,sorá~ a pompa
nem éppen mértéktartó és ízléstelen fitogtatasa mindenben
megmutatkozott. A gazdag, tehát előkelő embert egész
szolgasereg kísérte útjára, kocsija előtt fullajtárok loholtak,
akik a gyalogjárókat leterelték az úttestről, hogy uruk ko-
csija és a poggyászt szállító járművek akadály nélkül tovább-
haladhassanak. A kocsikban, illetve az öszvérek vagy lovak
hátára kötött málhákban sátrakat, fekvőhelyeket, kristály-
ból és nemesfémből készült drága étkészleteket szállítottak.
Így aztán nem kellett neki a nem éppen kifogástalan tiszta-
ságú és berendezésű vendégfogadókban vagy egyszerű pol-

gári házakban a köznéppel együtt laknia. Napszálltakor
serény rabszolgakezek felállították a sátrakat, asztalokat,
heverőket, ágyakat, hogy uruk igényeinek megfelelően tölt-
hesse éjszakáját, és reggel pihenten folytathassa útját. Bizo-
nyos fényűzésről még Iulius Caesar sem mondott le, holott
hadjáratai során katonái között élve, jót, rosszat egyaránt
megosztott velük. Mégis Suetoniusnál olvashatjuk, hogy
hadjáratain lerakható márvány- és mozaikpadlót vitetett '
magával. (Suet. Caes. 46.) Ezt azzal is lehet magyaráznunk,
hogy Caesar idegen népek követeivel és küldöttségeivel a
római proconsult megillető, díszes szálláshelyen akart tár-
gyalni.
Különben a pompa kedvelésében egyáltalán nem állott
egyedül. Amikor i. e. 48-ban legiói Pharsalos stkján roham-
mal foglalták el a „nagy" Pompeius táborát, dühös felhábo-
rodással pillantották meg az előkelő politikusok és főtisztek
sátrait. Caesar erről - mondhatjuk, a sokat nélkülöző kato-
na megütközésével - így ír: „Pompeius táborában mester-
séges lugasokat, eZÜst asztalteritéket lehetett látni, a sátrak
padlózatát friss gyeptégla borította. Lucius Lentulus (a 49.
év egyik consulja) és mások sátrát borostyán boritotta, és
sok más is utalt a túlzott fényűzésre, a diadalba vetett hitre,
szóval könnyen el lehetett képzelni, hogy azok, akik ilyen
fölösleges gyönyöröket hajszoltak, nem tartottak ennek a
napnak a kimenetelétől. Mégis, éppen ők hányták Caesar
szűkölködő és mindent tűrő seregének a szemére a fényűzést,
noha azok minden szükségesnek a htján voltak." (Caes. B.
c. ID. 96.) Valóban, Caesar előkelő, gazdag ellenségei Rómá-
tól távol, úton, táborban sem mondtak le a megszokott
luxusról.
A későbbi idők gazdag polgárainak a fényűzése túltett
Pompeius és társai luxusán is. Ha leszállott az alkonyat, az
előkelő utas és nagyszámú kisérete valóságos sátortáborban
tért nyugovóra. Qoggal kérdezheti a mai olvasó: hát az
ókorban is kempingeztek az emberek? Valóban felfedezhe-
tünk némi hasonlóságot a római utasok sátorozása és a mai
108
turisták kedvelt sátoros, lakókocsis kempingezése között.
Pedig a különbség igen nagy. Míg a régi rómaiak közül is
csak a gazdag embereknek tellett ilyenfajta táborozásra,
főleg a kényelem kedvéért, addig korunk turistái éppen a
városi szállodák tetemes költségeit akarják megtakarítani,
vállalván inkább a kényelmetlenséget.)
Legyünk azonban igazságosak. Nem minden vagyonos
ember áhítozott a fényűző utazásra. Lucius Annaeus Seneca,
a jeles bölcselő, költő és államférfi az efféle luxust merőben
feleslegesnek tartotta. Éppen ezért idézte a kortárs rómaiak
emlékezetébe a szigorú erkölcsű idősebb Cato, a censor pél-
dáját, aki rossz gebéjén utazott szerény poggyászával, egy
zsákba tett köpennyel és takaróval együtt. Seneca - a saját
közlése szerint - maga is szívesen utazott egyszerű paraszt-
szekéren, barátja társaságában. A szabad ég alatt, egy mat-
racon hált, két köpenyének egyikét fekvőhelyére borította,
a másikkal pedig takarózott. Utazása közben egyszerű volt
az étkezése, elkészttése nem tartott tovább egy óránál (1), s
mindig volt nála szárított füge, valamint viasszal bevont fa
írótábla. Ha valahol kenyeret vásárolhatt>tt, akkor a füge
pótolta a húst, ha azonban nem jutott kenyérhez, akko.r ahe-
lyett is fügét evett. A táblára pedig gondolatait jegyezte fel,
ami számára szinte életszükségletnek számított. És - írja
Seneca - soha nem szárnyaltak olyan kiválóan a gondolatai,
mint amikor ilyen egyszerűen élt. (Sen. Epist. XI-XIII. 87.)
A legtöbb utasember azonban nem utánozhatta a gazda-
gok pazarló utazási módját, de Seneca tanitását és az idő­
sebb Cato példáját sem követte. Ha beesteledett, megszál-
lott egy útmenti vendégfogadóban, ha megéhezett, betért
egy útjába eső vendéglőbe vagy kocsmába. Ezekben sehol
nem volt hiány, hiszen sokan utaztak, s tekintettel a közle-
kedés lassúságára, ha leszállott a nap, kénytelenek voltak az
éjszakát vendégfogadóban tölteni.
Már az i. e. II. században sok vendégfogadó volt I táliában.
Polybios görög bölcselő és történetíró ebben az időben
 R:ómában élt és sokat utazott. Ő írta meg, hogy Itália északi hanem az első útjába eső vendégfogadóban, kocsmában
vidékén, az Alpokon inneni gazdag Gallia tartományban pihent meg. Zuhogó esőben meg minden vendéglő szépnek
számos beszálló-vendéglőt lehetett találni, ahol olcsó árakat látszott.
számítottak; a szállásért és ellátásért mindössze fél ast már A reánk maradt cégérek nagyrészt valamilyen állatra, ele-
akkor is potom összeget kellett fizetni. (Polyb. II. 1S. S.) fántra, sasra, kakasra vagy éppen sárkányra utalnak. Afriká-
(Öss~ehasonlításul:. ez idő tájt Rómában egyharmad liter,
vagyis egy font olaj ára nyolc as volt, másfél liter közönsé-
ges as.ztali bor pedig mintegy tizenhat asba került.) Igaz,
hogy ilyen csekély összegért az utas nagy kényelemre vagy
bőséges ellátásra aligha tarthatott számot.
Az utasok hamarosan nem érték be ilyen szerény vendég-
látással. Az idők folyamán az egykori igen mérsékelt igé-
nyek megnőttek, az utak mentén, a városokban, községek-
ben, s így természetesen Rómában is, jól megépített beszál-
ló-vendéglők fogadták az utasokat, ételből-italból nagyobb
választékot kínálva. Valamennyi vendégfogadóban volt
kocsma vagy vendéglő, ahol a betérők megpihenhettek,
étkezhettek, ihattak és szórakozhattak. Kocsmákban, tal-
ponálló italmérésekben egyébként sem volt hiány a váro-
sokban. Az utóbbiakban közvetlenül az utcáról lehetett
bort kapni. A rómaiak különösen a forró vízzel vegyített,
mézzel, fűszerrel ízesített bort kedvelték. Ilyen helyeken
ét~~t nem szolgáltak fel. Az italmérések elterjedéséről Pom-
Kocsma Pompejibm
pe11 ad példát, ahol egy hétszáz méteres útvonalon húsz
különböző fajta kocsma volt, s ezekből nyolc egy 75 méte-
res szakaszon.
A fo~adósok között élénk verseny alakult ki, hiszen akadt ban volt egy szarvasról elnevezett fogadó, Hispaniában az
olyan kis község - közel Rómához - a Via Appia mentén, oroszlánt választotta valamelyik fogadós cégérül. Egy gal-
ahol három fogadó is működött, innen is kapta a nevét: liai fogadós imigyen csalogatta vendégeit: „Mercurius itt
Trestabernae. A történelemben meg is emlékeznek róla, hasznot, Apollo egészséget, Septumanus (a fogadós) szál-
mert a Puteoliból Rómába igyekvő Szent Pál apostol itt lást és élelmet igér. Aki ide betér, utána jobban érzi magát.
szállt meg eléje siető hittestvéreivel. (Nyilván valamelyik Vendég, nézd meg, hol szállsz meg!" Egy másik fogadó cé-
fogadóban.) gére pedig emígy szólt az utashoz: „Vendég, itt jól érzed
.A fogadósok többsége általában kitett magáért, hiszen magad, itt a legfőbb jó a gyönyör." Ezek után ne lepődjünk
minél több vendéget akart szerezni. Pedig az utazástól elpil- meg, ha Rómában ilyen sokat mondó cégérre is bukkanunk:
ledt, a hőségtől tikkadt utasember olykor nem is válogatott, „A négy nővérhez." Akadtak fogadók, amelyek - egyikük

IIO III
például Hispaniában - a vámállomás közelében állottak.
így is címezték őket: „A vámszedőhöz". Pompejiben pedig
egy fogadós így hívta fel a figyelmet fogadójára: „Sittius
renováltatta az Elefántot". Egy másik pompeji felirat ek-
ként szólt az arra járókhoz: „Edone közli: itt egy asért italt
adnak, ha két ast fizetsz, jobb bort kapsz, de ha négyet fi-
zetsz, falernumit ihatsz." A csalogató reklám ellenére akad-
tak olyan fo,!p-dósok, akik nem mindig váltották be ígéretü-
ket. PompeJlben egy elkeseredett vendég mérgében a falra
karcolta: „Bár mennél efféle csalások miatt tönkre, kocs-
máros! Nekünk vizet adsz, te magad meg színbort iszol."
Síremléknek szánták, de talán korábban cégér volt a Rómá-
tól délkeletre fekvő, erődített Aesernia városában az a fara-
gott kőlap, amelyen egy utast láthatunk, aki csuklyás kö-
penyt, tehát úti ruhát visel, öszvére kötőfékjét tartja és a
- nem látható - fogadósnéval beszél: „Fogadósné, a
számlát! - Volt egy sextarius (mintegy fél liter) borod,
kenyered, ez egy as, a húsétel két as. - Rendben van. - A
leány nyolc as. - Ez is rendben van. - Széna az öszvéred-
~e~, két as; - Ez az öszvér még tönkre tesz engem!" Mint
latjuk, az arak nem voltak drágák, a szobáért a fogadósné
nem kért semmit, feltételezhető, hogy a leányért fizetett
nyolc .asban a szoba ára is benne foglaltatott, az utas pedig
semmit sem drágállt, csak az öszvér szénájának az árát.
A beszálló-vendéglők alaprajza az épület célszerű belső
elrendezésére vall. (A célszerűséget mi sem bizonyítja job-
?an, min:hogy a mi egykori beszálló-vendéglőink alaprajza
1s hasonlo volt.) A pompeji ásatások során feltárták egy bi-
zonyos ~ermes vendégfogadóját, amely az egyik városkapu
mellett allott.
Tágas kapualjába a műútról széles, kövezett út vezetett,
ezen lehetett az udvarba behajtani. Itt állottak a kocsik és a
szekerek. A lovakat, öszvéreket kifogták és az épület végé-
ben (rendszerint az úttal párhuzamosan) elhelyezett istállóba
kötötték be. A kapualjból jobbra és balra két, a műútra
néző kocsmahelyiség nyilott. Közvetlenül a bejárat mellett1
az emeletre vezető lépcsőnél helyez-
ték el a konyhát, tehát az éhes ven-
dég megnézhette, mit, hogyan főz­
nek. A konyhával szemközti fülké-
ben a házat őrző és a fogadósnak
különösen kedves istenek szob-
rocskái állottak. A földszinten, az
emeleten, sőt az istálló fölött is
vendégszobák sora várta a pihe-
nésre vágyó utasokat. Berendezé- A ne11ez.etes
aeserniai felirat
sük egyszerű, sőt több mint egy-
szerű volt: egy fekvőhely, egy mé-
cses és egy - éjjeli edény. (Es ha az éjjeli edény hiányzott?
Egy pompeji fogadó falán látható a következő bekarcolt fel-
írás: „BeronditottunkJ az ágyba; megvallom, fogadós, vét-
keztünk. Ha azonban kérdezed, miért? Nem volt kéznél
éjjeli edény.")
A beszálló-vendéglők berendezése, felszerelése, termé-
szetesen a vidék éghajlatától függően változott. Más volt a
vendég igénye Egyiptomban, Itáliában, és megint más a
messzi északi tartományokban. Britanniában például feltár-
tak egy fogadót, amelyben két fűtött helyiség, hat hálószo-
ba, sőt még fürdő is állott a vendégek rendelkezésére, nem
szólva a konyháról és az istállóról.
A fogadósok nem örvendtek éppen a legjobb hírnévnek,
gyakran a bordélyosokkal egy szinten emlegették őket, s
bizonyára nem minden ok nélkül. A pompeji fogadók falain
több felirat árulkodik a szobában töltött éjszakák kellemes-
ségeiről. Néha maga a fogadósné is kitett magáért, hogy szó-
rakoztassa vendégeit. Ilyenféle könnyűvérű kocsmárosnéról
emlékezik meg egy Vergiliusnak tulajdonított költemény,
a „Copa."
„Cifrán illeg a szír fogadá"sné, csörgeti dobját,
hellén nők módján körbe lekötve haját,
füstös kocsma előtt buja táncát járja becsípve,
 míg könyökén tompán egy ütemet ver a nád:
»Lankadtan mire jó port nyelned e kánikulában,
nem jobb, hogyha ledőlsz itt egy üres nyoszolyán?«"
Azután felsorolja a nála található kényelmet, a kitűnő éte-
leket, a sajtot, és főként a gyümölcsöket: szilvát, geszte-
nyét, epret, diót, almát, szőlőt, uborkát, és persze a bort.
Végül megismétli hívását, félre nem érthető módon csá-
bítva a vendéget:
„»Dőlj ide, szőlőskert árnyéka takar be, pihentesd
rózsás melltartón, elnehezült fejedet,
ifjú lány formás ajkáról tépve a csókot!
Vesszen a nagyképű, ósdi erényt papoló !
Illatozó fűzért mért őrzöl hűlt tetemednek,
jobb lesz tán, ha virág ékiti sírkövedet ?«"
A vendég bölcsen enged a hívásnak, és így szól:
„»Bort ide és kockát! Vesszen, ki a holnap után síri
Sarkunkban 'mulatozz, már jövök' int a halál.«"
(Szabó Kálmán fordítása)
Érthető, hogy a vidéken élő vagyonosabb parasztok,
falusi gazdák, intézők szívesen keresték fel a lakóhelyüktől
nem távol eső fogadókat, vagy éppen a római vendéglőket,
ahol a vidám kocsmai hangulatban, borközi állapotban elfe-
ledték a nehéz munkában eltöltött heteket, hónapokat, éve-
ket. A városi szórakozások vonzották Rómába Horatius tibu-
ri (ma Tivoli) intézőjét is, amit gazdája nemigen helyeselt:
„ ... No de látom, mért áhitod a várost:
zsíros kocsma, lebuj csábit oda, és az is aggaszt,
hogy hamarabb nő majd tömjén vagy bors ama zúgban,
mint szőlő, és nincs a közelben csárda, ahol jól
és kedvedre ihatsz, s nem fújja kacér fuvoláslány
talpad alá nótáját; ám ehelyett ma ugart törsz ... "
(Horat. Epist. I. 14. 21-26. - Urbán Eszter fordítása.
II4
Horatius a falun lakozót nevezi boldognak, míg az intéző
a várost dicséri. „Ki más sorsát áhitja, sajátját gyülöli" -
fűzi hozzá bölcselkedve a költő.
A kocsmárosnéknak nemcsak laza erkölcsüket vetették
szemükra, hanem varázslással is vádolták őket. Sőt, ha Ga-
len0snak, az ókor kiváló orvosának (i. sz. 129-199 között
élt) hitelt adhatunk, az egyik vendéglős arra vetemedett,
hogy emberi húst szolgált fel a vendégeknek. A fogadóso-
kat általában jóízű beszédű, furfangos embereknek tartot-
ták, kedvelt alakjai voltak a tréfáknak, mókáknak.
Ha a helyzet úgy hozta, vagyonosabb emberek is meg-
szálltak fogadókban. Nyugodtan lerakhatták úti málháju-
kat, ugyanis a fogadósnak a nála elhelyezett holmikért fe-
lelni kellett. Ha pedig valamelyik kereskedelmi alkalmazott
főnöke utasítására kelt útra, bízvást számíthatott arra, hogy
a fuvarköltségen kívül a szállásért és élelemért kifizetett
pénzt gazdájának felszámíthatja, mert ezt jogs~ab~ly bizto-
sította számára. Egy római jogszabály még azt 1s kimondta,
hogy a fogadói szerelmi kaland nem számít házasságtörés-
nek.
Azonban nem csak ilyenfajta mulatozással és italozással
töltötték a vendégek idejüket. A gyakran csinos, falfestmé-
nyekkel díszített ivóban a népszerű - noha több ízben is
betiltott - kockajátékkal is szívesen elszórakoztak. A foga-
dók helybéli törzsvendégei pedig örültek annak, ha a közel-
ről vagy messziről érkezett utasember leült közéjük az ivó-
ban, és elmondta a legújabb híreket.
Hírek pedig mindig akadtak. Az utasok beszámolójuk
során természetesen még kissé ki is szinezték őket. Olykor
erre sem volt szükség, ha valóban izgalmas esemény tör-
tént, mint például i. e. 52-ben a bovillaei fogadóban. Ez a
község a Via Appia mentén, Rómához közel feküdt, és
éppen a fogadó előtt összetűzött két r ómai politikust kísérő
gladiator csapat. Az egyiknek P. Oodius Pulcher (az ő őse
építtette a Via Appiát) volt az ura, a másiknak pedig vetély-
társa és ellensége, T. Annius Milo. Az összetűzés véres
„
 ver~kedéssé fajult. Amikor a megsebes1tett Clodiust emberei
bev1t~~k a f?~dóba, ide is berontottak Milo gladiatorai, a
sebesultet kicipelték az útra és megölték. A verekedésnek
tizenháro~ ~alálos áldozata volt, köztük maga a szerencsét-
len fogados is. Mondanunk sem kell talán, hogy az esemény
szomorú hírnevet adott Bovillaenek és kocsmájának.
_Nero c~ászárról feljegyezték, hogy egész fiatal korában
sz1vesen ~~to?atta a csapszékeket, kocsmákat. Együtt italo-
zott, egyutt enekelt a legegyszerűbb sorból származó ven-
dégekkel. Ez növelte népszerűségét a nép között, de a se-
n~torok és az előkelő körök zokon vették, méltatlankodtak
miatta, mondván, hogy Nero nem méltó a császári bíborra.
Persze, nem ez, hanem kormányzási módszerei zsarnoki
hajlama volt oka bukásának. ' ezek nem lehettek kicsiny, kezdetlege-
Beszálló-vendéglők, sőt „szállodák" már az i. sz. I. szá-
zadban elég gyakoriak voltak, s nemcsak az út mentén állot-
tak, hanem _városokban és természetesen a fürdőhelyeken is.
Sei:eca egyik. levelében arról panaszkodik barátjának, hogy
a ~vatos B~aeban a fürdő fölött lakik. „Képzelj el most
mindent, ami csak a fülnek kellemetlen. Amennyiben egye-
sek m<;per~ltetőbb testmozgást végeznek és súlyzóznak, ha
megeroltet1k magukat vagy az erőltetést színlelik, nyögést
hallok, . s valahányszor kilélegeznek, lihegést és rendkívül
he_ves zihálást; ha pedig valaki dögönyözteti magát, hallom,
mint csap le ~eá a k_éz, s ~ ?ang aszerint változik, hogy lapos
vagy ~omoru te~yerrel er1-e a testet. Ha pedig még egy lab-
dá.zo is akad, a!d ütéseit számolja, jaj nekem! Vegyed még
mindehhez. a c~.va~?d~k~t, a tett~ ért tolvajt és az olyan
embert, aki gyonyorkod1k a hang1aban fürdés közben to-
vább~ azokat, akik hangos vízcsobbantással ugranak a'me-
dencebe ... Vedd ezekhez még a kalács- és kolbászárusok a
cukrászok kiáltozásait, s minden kocsmárost és szatócs~t
akik á~t jellegzetes és feltűnő hanglejtéssel kínálgatják"'.
(Sen. Ep1st. VI. 4.) Az efféle szállások bizony nem voltak
alkalmasak arra, hogy a gyógyulást és nyugalmat kereső
u6
utas a fürdőhelyen kipihenhesse ma·
gát. Ezért a gazdag emberek kényel-
mes nyaralókat építtettek s igy távol
tarthatták magukat a lármától és -
az emberektől.
Az évszázadok során, mivel mind
többen utaztak, mind több beszálló-
.vendéglő épült. Még olyanok is akad-
tak, amelyek az otthon minden kényel-
mét k1nálhatták az utasembernek. Az
Egyiptomban élő, előkelőbbnek szá-
mító görög családok ünnepségeiket IOM,
szállodákban rendezték meg, tehát Fogadó-alaprajz.
sen megépített és gyatrán berendezett
fogadók. Memphisben állott az „Arsinoé városa" nevű
szálloda, amely igen jó hírnévnek örvendett. És ilyen szál-
loda több is volt Egyiptomban.
Az eddigiek során többször is szó esett már az állami
postaszolgálatról, a cursus publicusról, ideje tehát, hogy rö-
viden szóljunk a hivatalos uton levők éjjeli elszállásolásáról
is. Minthogy az idők folyamán egyre többen utaztak „kikül-
detési rendelvénnyel" (manapság használt forditása a diplo-
mának vagy evectiónak), természetesnek tartották, hogy az
állami posta gondoskodjék éjszakai elszállásolásukról és el-
látásukról is. A nagy főútak mentén egymástól öt- nyolc
római mérföldnyi (7,3 illetve 11,8 km) távolságban állottak
a már említett vendégházak (mansio), attól függően, milyen
sűrűn lakott vidéken vezetett át az út. Két mansio között
hat- nyolc lóváltó állomás (mutatio) volt, ahol a fáradt
állatokat pihent előfogattal lehetett felváltani.
Minthogy a mansiokat rendszerint nagyobb községekben
építették, a gazda, a parochus feladata volt, hogy megfelelő
fekhelyről, ágyról, főzéshez és fűtéshez való fáról, az állatok
számára pedig abrakról gondoskodjék. Élelmiszerrel is fel
ke~let~ szerelnie éléstárát, tehát elég sokrétű munkája lévé11,
ny1lv~n volt segítsége feleségén kívül is. Hiszen takarítani,
mosru, mosogatni, a hideg téli időben a szobákat fűteni kel-
lett, nem szólva a főzésről és a sütésről. A mansio szolgálta-
tásaiért vagy a kiküldöttnek meghatározott téritést fizetnie
vagy az áll~mi pos~ától kapott átalányösszegből fedezte ~
~aroc?us mtnden kiadását. A legtöbb utas hozott magával
elelnuszert, s ezt - ha szolgaszemélyzet nem utazott vele -
legfeljebb el kellett neki készíteni, viszont a főzéshez szük-
séges fá~, sót, olaja~ a parochus adta. Az pedig természetes,
hogy mtnden mans10 istállójában előfogat állott a kiküldött
rendelkezésére.
Oly~or, a _császárok is megszálltak mansiokban. (Aurelia-
nus csaszar 1. sz. 275-ben egy Byzantion és Heraclea közötti
mansioban lett orgyilkosok áldozata.) Idővel az uralkodók
és magas állású császári tisztviselők számára külön vendég-
ház~ént olyan fényűző épületeket emeltek, hogy azokat csá-
szári palotáknak (palatium) is nevezték az egyszerű embe-
rek.
kiKÖLDETESI KÖLTSEGEK
z utazás mindig kiadással jár. Ha valaki kedvtelésből
A vagy saját ügyében utazott, a felmerült költségeket ter-
mészetesen maga fedezte. Ha azonban valakit valamilyen
hivatalos céllal felettesei más városba vagy. tartományba
küldtek, a kiküldött személy utazási költségeit a kincstár
fizette. Az állami postaszolgálat bevezetése után a császári
tisztségviselők úti kiadásai jelentősen csökkentek, hiszen a
közlekedési eszköz, a szállás, sőt esetleg még az ellátás is térí-
tés nélkül állott rendelkezésükre.
A köztársaság korában a hivatalos kiküldött némi költ-
ségmegtérítést kapott. A tisztségek viseléséért fizetés nem
járt (ellenben igen sokba kerültek), a tartományokba kül-
dött tisztségviselők kiadásairól viszont a ~r~vincia gondos-
kodott. Bár nem kiküldetési költség, még is 1tt kell megem-
líteni a vasariumot, azt az összeget, amelyet a senatus a ki-
küldött magistratus úti felszerelésére megállapított. Ebből
kellett megvásárolnia maga és kísérete számára a szükséges
sátrakat, lovakat, öszvéreket, kocsikat, felszerelési és beren-
dezési tárgyakat, hogy Róma kiküldöttje rangjának meg-
felelően utazzék. A vasarium nagysága attól is függött, hogy
milyen viszonyban volt a kiküldött senator a senatus tagjai-
val. A senatus azonban rendszerint nem volt szűkmarkú, jól
tudta, hogy a kiküldött Rómát képvi~e~. . , . ,
Lucius Calpurnius Piso (Caesar kesobb1 aposa), midőn
két évre (i. e. 57- 56) Macedoniába utazott helytartónak,
tizennyolcmillió sestertius vasariumban részesült. E z feltű-
JlŐen nagy összeg lehetett, mert többen hevesen kifogá-
solták. Cicero egyenesen azzal vádolta Pisot, hogy ezt az
összeget saját hasznára fordította és nem a meghatározott
célra költötte el. Való igaz, hogy a kiküldött ezt könnyen
meg is tehette, hiszen a senatus engedélyezte költségtérí-
téssel nem kellett elszámolni.
Minthogy a helytartó otthonától, Rómától távol élt, ház-
tartási és egyéb költségeit a tartománynak kellett megfizet-
nie. Ez nem is lehetett csekély összeg. Az átlagon felül be-
csületes, a tisztességére nagy gonddal ügyelő, lelkiismeretes
Cicero egy éves ciliciai proconsulsága alatt annyit takarított
meg, hogy egymillió sestertiust befizetett a kincstárnak, és
még így is tekintélyes összeget utalhatott át bankárjának.
Kísérete ezen nem ütközött meg, csak azt kifogásolták,
hogy a senatus kincstárának adta. Jobban szerették volna,
ha hívei között osztja szét. Cicero azonban ellenállt minden
unszolásnak, mondván: „jó hírneve mindenek felett áll".
(Att. VII. 1. 6.)
A helytartónak kellett azon személyekről gondoskodnia,
akik illetményre való igény nélkül elkísérték a provinciába.
(Ezért zúgolódtak Cicero hívei.) A kíséretnek ezen tagjai,
addigi tisztüket, rangjukat figyelembe véve, egyfajta napi-
díjat (congiarium, salarium) kaptak, amelyet a helytartó
kincstárosa, a quaestor folyósított nekik. A közérdekből kö-
vetségbe küldött személyek utazási, szállítási és ellátási költ-
ségeit (viaticum) is közpénzekből fedezték.
Az augustusi reformok ezt a kérdést is rendezték. A hely-
tartók, a főtisztek rendszeres havi illetményben részesültek,
de a császári kiküldöttek továbbra is kaptak viaticumot.
Jelentős összeg volt ez, de hát a kiküldöttek nem élhettek a
tartományok lakosainak a nyakán. (Mint említettük, a cur-
sus publicus bevezetése - később - ezt megváltoztatta.)
A magángazdaságban sem volt ismeretlen a „napidíj".
Említettük már, hogy ha egy kereskedő útnak inditotta al-
kalmazottját, a törvény gondoskodott arról, hogy minden
költséget a kiküldőnek kell megfizetnie.
120
AZ UTAZÁS VISZONTAGSÁGAI
z útonállás kárhozatos „mestersége" csaknem egyidős
A termő
az utazással. A zord, barátságtalan, rosszul vidé-
kek szinte ellátatlan lakosai hamarosan ráeszméltek arra,
hogy szerény megélhetésüket aránylag könnyen, kevés
munkával és kockázattal biztosíthatják, ha az áthaladó kal-
márokat megtámadják és kirabolják. Lesbe álltak hát, rajta-
ütöttek az utazó kereskedőkön, és ha a megtámadott ember
védekezett, súlyosan bántalmazták, esetleg meg is ölték.
Árujukat és pénzüket elrabolták, ruházatukat elszedték, s
idővel a szerencsétlen utasokat fogságba is vetették, hogy
majdan váltságdíj ellenében bocsássák őket szabadon, vagy
- ha nem tudnak fizetni - eladják rabszolgának. Az utazó
kereskedők úgy igyekeztek magukon segíteni, hogy az egy
irányba haladó kalmárok összeszövetkezve, csapatban utaz-
tak, s vagy alaposan felfegyverkeztek, vagy fütykössel ellá-
tott, erős szolgákkal kísértették magukat.
Az utasok tehát csak magukra számíthattak. Itáliának a
pún háború (i. e. 218- 201) következtében elnéptelenedett
vidékein, különösen a nagybirtokok, a legelőgazdálkodás
földjén, Apuliában és Lucaniában az útonállást alig lehetett
megszüntetni. (De így volt ez Görögországban, Kisázsiában
és Afrikában is.) A nagy műutak mentén megbújtak a betyá-
rok, hogy kirabolják vagy elrabolják a tehetősebbnek vélt
utasokat. (Az útonállót latronak vagy grassatornak nevez-
ték. A grassator ·eredeti értelmében kóborló, a latrok -
amelyből talán a mi lator szavunk származik - zsiványt
121
 jelentett.) Gyakran szökött rabszolgák és katonaszökevé-
nyek, akik nem bírták a szigorú fegyelmet, az erős igénybe-
vételt, verődtek csapatokba, hogy útonállással keressék
meg a kenyerüket. I. e. 185-ben - írja Titus Livius -
„nagyarányú rabszolgalázadás tört ki Apuliában. Tarentum
(ma Taranto) Lucius Postumius praetor provinciája volt,
ő vezette a szigorú nyomozást az összeesküvő pásztorok
ügyében, akik útonállásukkal bizonytalanná tették az utakat
és közlegelőket, és mintegy hétezer embert ítélt el. Sokan
elmenekültek, sokat kivégeztek." (Liv. XXXIX. 29, 41. -
Muraközy Gyula fordítása.)
Mintegy száz esztendőnek kellett eltelnie, amíg végre i. e.
81-ben Lucius Cornelius Sulla dictatorként törvényt hozott
(talán egy régebbi jogszabály felújitásaként), amely az úton-
állást az orgyilkossággal, a méregkeveréssel azonosan el-
bírálandó súlyos bűncselekménynek minősítette, és szigorú
megtorlást helyezett kilátásba a bűnösök ellen. Nyilvánvaló,
hogy a Sulla dictaturáját megelőző polgárháború következ-
tében keletkezett zűrzavaros belpolitikai helyzetet sokan
arra használták fel, hogy útonállásra adják a fejüket. Hiszen
egyéb sem kellett, mint hogy a polgári fegyelem és közrend
meglazuljon, a végrehajtó hatalom bizonytalanná váljék, az
útonállás máris felütötte a fejét. A Iulius Caesar meggyilko-
lását követő polgárháború idején Itáliában ismét felborult a
rend, s noha a béke helyreálltával a félsziget gazdasági élete
újból felvirágzott, az útonállás megszüntetésének sürgető
követelése soha nem kerülhetett már le a napirendről. Bár
Itália közjogilag a senatus felügyelete alá tartozott, mégis a
császárnak kellett katonáival a rendet biztosítania. Augustus-
ról meséli Suetonius, hogy „igen sok rossz, a társadalomra
veszélyes jelenséget számolt fel, amely a polgárháborúk
okozta törvényen kívüli állapot kezdete óta, vagy éppen
már a béke idején keletkezett. Útonállók kószáltak minden-
felé bandákba verődve és - mint ők mondták - önvédel-
mükre nyíltan viselték fegyverüket. Válogatás nélkül rabol-
ták el az utasokat, akár szabad emberek, akár rabszolgák
122
voltak, majd földbirtokosoknak adták el, akik rabszol~a­
tömlöcökben tartották őket fogva. A bandák újonnan alakí-
tott egyesületek cégére alatt verődtek össze, hogy gaztette-
ket kövessenek el. Augustus a megfelelő, alkalmas helyeken
őrségeket szervezett, hogy az útonállást megfékezze; a rab-
szolgatömlöcöket megvizsgáltatta, és az egyesületek, ha nem
voltak régiek és nem törvényes alapon működtek, felosz-
latta." (Sueton. Aug. 32.)
A tartományokban sem volt jobb a helyzet. A kisázsiai
Isauria lakosai előbb útonállással kezdték, majd a római ura-
lom ellen lázadó emberek közül egyre több csatlakozott
hozzájuk, úgy hogy végül Augustus hadseregének valósá-
gos háborút kellett ellenük folytatnia. Hispaniában például
egy Coracotta nevű bandita tette bizonytalanná a környék
lakosainak életét és a helyi hatóságok sem bírtak vele.
Augustus - aki Hispania „megbékítése" érdekében több
háborút is vezetett - maga is felháborodott a bandita
merészsége miatt. O lyannyira, hogy kétszázötvenezer dena-
rius (egy millió sestertius !) vérdíjat tűzött ki Coracotta
fejére. Amikor azonban a bandita önként jelentkezett, nem-
csak hogy bűnbocsánatban részesült, hanem a vérdíjat is ki-
fizették neki. (Végeredményben a zsivány elérte célját: nagy
vagyonhoz jutott és azt teljes biztonságban élvezhette.)
Augustus minden igyekezete és erélye ellenére sem sike-
rült egy csapásra az utakon a közrendet maradéktalanul
helyreállítani. Ekkor egy Sabinus nevű lovagrendi katona-
tisztet bízott meg az itáliai banditizmus felszámolásával.
Sabinus az elfogott útonállók nagy részét kivégeztette, és
egy év leforgása alatt közbiztonságot teremtett. Erre ekkor
már nagyon is szükség volt. Augustus idősebb kortársa,
Marcus Terentius Varro „A mezőgazdaságról" írt művében
arra figyelmezteti olvasóit, hogy nem ajánlatos ott földmű­
veléssel foglalkozni, bármily jó legyen is a termőföld, ahol
a szomszédok rajtaütésétől kell tartani, ezért különösképpen
óvakodni kell Hispaniától és Sardiniától. (Varro agr. I. 16.
2.) Az Itáliával szomszédos Sardinia szigetének közállapotai
sok gondot okoztak Augustusnak. Az ott dúló útonállás
megfékezésére és felszámolására lovagrendi, jól bevált kato-
natisztet küldött ki, javaslatára a senatus a helytartói posztra
nem is nevezett ki senatort. A szigetre helyezett katonaság
őrállomásokat szervezett s így őrizte a békés lakosság nyu-
galmát.
Birodalmi viszonylatban tehát nem sikerült Augustusnak
az utazást teljesen veszélytelenné tenni és az útonállást vég-
érvényesen felszámolni. Utódjának, Tiberius császárnak
(i. sz. 1~37) még maradt ezen a téren is elég tennivalója.
Tiberius ismét elrendelte a vidéki földbirtokosok rabszolga-
tömlöceinek vizsgálatát, mert az a nem éppen alaptalan
gyanúja támadt, hogy útonállók, kalózok által elrabolt békés
utasokat, távoli provinciákból származó szabad embereket
tartanak fogva bennük. Suetonius szerint a császár legfőbb
gondjai közé tartozott, hogy a közbiztonságot a kóborló
útonállók támadásától, valamint a lázongó elemektől meg-
védje. Gondoskodása különösen Itáliára terjedt ki, ezért a
szokásosnál nagyobb számú katonai őrsöket szervezett.
(Sueton. Tib. 37.) Ez a közlés arra látszik utalni, hogy már
akkoriban is igyekeztek a római uralom ellen felkelt tarto-
mányok népeit, valamint a társadalmi és gazdasági helyzet
miatt lázongó lakosságot az útonállókkal közös nevezőre
hozni. Az is lehet különben, hogy az útonállók nagy része
éppen az ő soraikból került ki.
Claudius császár (i. sz. 41-54 között uralkodott) a ki-
kötőkbe érkező vagy onnan szállitásra váró áruk védelmére
Ostia és Puteoli kikötővárosokba helyőrséget telepitett, to-
vábbá Augustus és Tiberius nyomán a leginkább veszélyez-
tetett itáliai vidékeken megszaporította a katonai őrségek
számát. Voltaképpen a városok vezetőségének lett volna a
feladata, hogy a környék biztonságára ügyeljen. A provincia
helytartóját jogszabály is kötelezte arra, hogy a „tartományt
a gonosztevőktől megtisztítsa, a rablókat felkutassa és meg-
büntesse." (Dig. I. 18, 13.) A rablók és az útonállók garáz-
dálkodását azonban mindezek ellenére sem lehetett soha
124
teljesen felszámolni. Egyiptomban sem volt sokkal jobb a
helyzet, noha ott a Ptolemaiosok szigorú köziga.zgatása
többé-kevésbé rendet teremtett. Megesett azonban az1s, hogy
a kormányzat jóindulatúan szemet hunyt és eltűrt.e a rablá-
sokat. Különös hagyományról emlékezett m~g I~hus Caesar
„A polgárháború" dmű művében: Phar?s sz1~eten, amely az
alexandriai kikötő előtt fekszik, „az egy1ptoffilaknak vannak
házaik, a helységük akkora, akár egy, V:áros; Az elő~igy~at­
lanság vagy vihar következtében az uquktol csa~ kisse Is el-
térő hajókat kalózok módjára ki szokták foszt~." .(Caes. ~·
c. Ill. 112.) Akárhogy vesszük, útonállás ez is, hiá?a pro-
bálja elfogadhatóan magyarázni a hagyományra valo hivat-
kozás. .
Már megemlékeztünk az Afrikában állomás~zó ill. Legio
Augusta szerencsétlen hadmérn?kének~ Noruus Datus?ak
az esetéről akit az útonállók teliesen kifosztottak. A biro-
dalom má; tartományaiban is garázdálk.odtak az út~>náll?k.
A rablótámadások élményeinek romantikus hangvetelii ab-
rázolásaival nem ritkán találkozunk is irodalmi művekben.
Az i. sz. IT. századi Apul~us „Az aranyszamár" cimű, görö~
földön játszódó, mulatságos kalandre~ényében a kó.borlo
gonosztevők útonállók nagy szerepet Játszanak. Lukianos,
az i. sz. II. s;ázadban élt iró e~ik szat1;t~jában a m~gholtaf
árnyai bizonyos Ismenodorosrol meselik, hogy „őt a K -
thairon közelében, útban Eleusis felé (tehá.t nem messz,e
Athéntől) rablók gyilkolták meg: _nyögött, ffil?dké_t tenyeret
sebére szorította, s közben apro gyermekeit ~-z~long~tta,
akiket árván hagyott, és átkozta rnagá: vakmerosege mia~t,
hogy a Kithairoson a háborúban teliesen lakatlanná vált
Eleutherai vidékén á~ vette az útját, és mindössze két szolgát
vitt magával, noha öt aranycsésze és né!?Y aranykehely volt
nála." (Lukian. mort. dial. 27, 2. - Janosy I stván fordi-
tása.) , , k'
Valóban, egyedül utazni nem volt -~ao~csos, meg eg~- et
szolga kísérete sem nyújtott elegeodo biztonságot. Akine~
módjában állott, nem is utazott egyedül, és ha megfelelő
~ssze~öttetése volt, valamely tisztségviselőhöz, császári
tisztv1selőhöz csatlakozott, akit útján mindig fegyveresek
kísértek.
Itáliában különösen Septimius Severus császár uralkodása
alatt (193- 211) harapózott el az országúti banditizmus.
Az ura~kodó szakított a hagyománnyal, és a testőröket, a
p~etor1anusok~t ?;lár nem a~yira Itáliában, hanem Hispa-
ruában, Macedoruaban, Noncumban (a mai Ausztria déli
részén) újoncoztatta. Talán ez is közrejátszott abban, hogy
sok fiatalember - menekülve a katonaság kényszere elől -
a kal'.l°dos élet vágya és a könnyebb pénzkereset végett a
b~d1ták.hoz állott. Cassius Dio írja: „Ez idő tájt az itáliai
Felix Bulla hatszáz rablót toborzott és szinte a császár vala-
mint nagyszámú katonasága szeme láttára két esztendőn át
s~colta, f?sztogatt~ ltáliá~. ~elentékeny számú katonaságot
kuldtek ki ellene, es Septimms Severus erélyesen nyomoz-
tat;:itt utána. De látták őt, és mégsem látták, megtalálták és
megsem találták meg, és nem fogták el, mikor azt hitték,
~ogy már kézre ker!tették. Ilyen bőkezűen vesztegetett, és
ilyen r~':asz volt. ~~dig tudta, ki utazott el Rómából vagy
Brundmumban ki szallt partra, hányadmagával érkezett és
mennyi pénze van. Ha a készpénz egy r észét elvette tőlük,
azonnal szabadon bocsátotta őket; csak a művészeket tar-
totta egy ideig magánál. Igénybe vette szolgálataikat, majd
gazdagon ~egajándékozva, útnak bocsátotta őket. Egy íz-
ben bandáJa két tagját elfogták, és arra ítélték, hogy a vad-
állatok elé vetik ő~et. Ekkor elment a fogda őréhez, úgy
~uta,~~oz?tt, be, ~rntha ő lenne a vidék legfőbb tisztség-
v1selo1e, es eppen ilyen emberekre lenne szüksége. Ily mó-
don sikerült is kiszabadítani őket. Elment ahhoz a centurió-
hoz, akinek őt kellett volna kézre kerítenie, gyalázkodva
beszélt saját magáról, és megígérte neki, hogy ha a centurio
követi őt, a rablóvezért a kezére juttatja. Ekként elcsalta egy
erdei völgybe, mintha Felix Bullához vezetné és könnyű­
szerrel elfogta. Ezután főparancsnoki egyenruhát öltve, ma-
gához vezettette a centuriót, lenyíratta a haját és így szólt
rz6
hozzá: »Mondd meg az uraidnak, tartsák jobban rabszolgái-
kat, hogy ne legyenek rablókká.« Valóban, sok császári
rabszolga volt a csapatában, akiket egyáltalában nem, vagy
csak nagyon rosszul fizettek. A hír hallatára Septimius Seve-
rus éktelen dühre gerjedt. Hogyan, ő, aki Britanniában
annyi .c satában győzedelmeskedett, most Itáliában nem
tudna egy rablóval elbánni? Egy katonai tribunust nagyobb
lovastestőr alakulat élén a banditák ellen küldött. A császár
szigorúan megparancsolta főtisztjének, hogy élve kerítse
kézre Felix Bullát, különben súlyosan megbünteti."
„A katonai tribunus körültekintően járt el: nyomozókat
küldött ki, hogy felderítsék, merre van a banditavezér búvó-
helye. Így megtudta, hogy Bullának viszonya van egy
asszonnyal, és ez az asszony okozta vesztét. A parancsnok
büntetlenséget ígért neki, ha segít a rablóvezért kézre kerí-
teni. Így is történt. Amikor Bulla egy barlangban aludt, a
katonák elfogták. Rómába szállították, és itt a testőrség
parancsnoka, Papinianus (a nagy jogtudós) kihallgatta őt.
Megkérdezte tőle: »Miért vagy rabló?« Erre így válaszolt:
»Miért vagy testőrparancsnok?« - amivel azt akarta mon-
dani, hogy mindenkit a sorsa irányít, és ebbe bele ke!l
nyugodni. Az ítélet hamar készen volt: Bullát az amph1-
theatrumi »játékok« alkalmával vadállatok elé vetették és
szétmarcangoltatták. Közben egy hírnök kihirdette az egy-
begyűlt nézőknek, mik voltak Felix Bulla bűnei. Bulla
halálával bandája szétszóródott. Ennyire tőle, egyetlen
embertől függött hatszáz ember cselekvése" - fűzi a törté-
net elbeszéléséhez Cassius Dio. (Dio 76. 10.)
' A központi hatalom gyengültével a banditizmus meg-
erősödött. A kisázsiai Isauria vidékéről került ki a legtöbb
útonálló. Különösen a nagy fontosságú kereskedelmi út-
vonalak, amelyek egyfelől Ephesost Sardessel, másfc:Iől
Antiochiával Palmyrát kötték össze, az útonállók miatt
állandóan veszélyben voltak. (A szájhagyomány úgy tudta,
hogy az isauriai szegénylegények egyik vezetője, Trebelli-
anus a császári bibor megszerzésére is törekedett.) A pan-
127
 garázdálkodtak. Az
noniai Sirmium (ma Mitrovica) szülötte, Probus császár is útonjárók sorsa tehát
(276-282 között uralkodott) rendet akart teremteni. Ez kevésbé volt viszon-
időben az egyik legveszélyesebb bandavezér, bizonyos tagságos, mint a ké-
Lydius, Lyciát és Pamphyliát veszélyeztette. Ha a római sőbbi időkben.
hadsereg ellene küldött alakulatai megszorongatták, vissza-
vonult a mások számára meg nem közelíthető Cremna váro- Az. utazás tengeren
sába. Itt Lydius mindig elegendő élelmiszert halmozott fel, sem volt sokkal biz-
hogy ostrom esetén kine éheztethessék. A város lakosságát tonságosabb, mint
elűzte, s amikor a római helytartó a szerencsétlen embereket szárazföldön. Itt nem
visszaküldte Cremnába, Lydius és emberei szakadékokba az útonállók, hanem a
taszították őket. Midőn a Cremna ostromára és elfoglalására kalózok veszélyeztet-
készülő római sereg megszállta a környéket, Lydius föld ték a hajósokat. Már
alatti alagutat építtetett, amely a római tábor alatt vezetett, jóval a római uralom . . . ..
és a harácsolt élelmiszert itt szállították az ostromlott előtt, a görög világ- Az osttat kikotó
városba. Mégsem tudott a rómaiaknak huzamosabb ideig ban is garázdálkodtak , , .,
ellenállni, s miután emberei már nélkülözni kezdtek, sorra a tenger zsiványai, talán azota mar, hogy az ember haiora
megölette őket, csak annyinak hagyta meg az életét, amennyi szállott. A hajózó népek egy :része békés kere~kedelem­
a város védelméhez szükséges volt. (Néhány nőt is életben mel próbálta kenyerét megkeresni, más rész~ pedig a ~i:res­
hagyott, mint „ köztulajdont" 1) Végül is emberei megelé- kedők kirablásával. A Földközi-tenger keleu medenceiene~
gelték Lydius rémuralmát, s egyikük lenyilazta. (Zosim. 69, tengerparti sáv jain és a kevés termőföld~el ren~elkező szi-
1.) Probusnak egy másik isauriai bandita is gondot okozott, geteken élő lakosság már ifjú korában hajóra szallott, ~ogy
„aki nagy hatalommal rendelkezett". Rövidesen ezt is el- kenyerét így vagy úgy megkere~~e. A te~~eren otthon erez-
fogták és kivégezték. A két bandavezér halálával a rómaiak ték magukat, hiszen szinte a haJ?, de~z~~m cseper~~tek fel,
felszabadították Isauriát és a sokat szenvedett vidéknek értették is a ·hajózás minden ~s!nJ~~-J:>mJat. A~ ~dna.Henger
visszaadták a békét. Probus császár „félelemkeltés végett partján élő illyrek és a kizsázs1at Cllicia lakosai h1rhedtek vol-
vagy csak egyszerűen udvariasságból bejárta az isauriaiak tak arról, hogy tengeri rablásból élnek.. , . , „
közt lakó barbárok területeit, majd így nyilatkozott: Már emlftettük, hogy az ókorban nem ismertek az iranyt?~·
»Könnyebb ezektől a helyektől távoltartani a rablókat, sem azokat a szerszámokat és műszereket, amelyekkel a ha)O~
mint kiűzni őket innen.« A nehezen megközelíthető helye- sok immár évszázadok óta kormányozzák hajóikat. Az ókori
ket veteránjainak adományozta birtokul, de kikötötte: a parancsnokok, kormányosok könnyebben _tájékozódtak, ha
fiúgyermekeket tizennyolc éves korukban küldjék a had- a csillagok és a nap állását figye_l.ték, va~! ismert ten~erp:ir­
seregbe, nehogy valaha is rablókká váljanak." (SHA tok közelében vitorláztak ahol eiszaka tobb helyen 1s mag-
Probus, 16. - Terényi István fordítása.) lyát gyújtottak az illetéke~ hatóságok: a hajó~ok tájé~ozó­
Bár a banditizmus birodalomszerte elterjedt, mégis az i. sz. dására. Csak kevés, nagy tapasztalatu tengeresz mereszke-
első két évszázadban, amikor a gazdasági élet és a szabad dett el a nyílt vizekre - de csak ha a szükség parancsolta.
emberek jóléte fellendült, az útonállók csak hellyel-közzel
129
128
 Ha nem rajban, fegyveresekkel megrakott hajók kíséreté-
ben, hanem csak magányosan haladtak a tengeren a szállító-
hajók, könnyű prédáivá lettek a part menti sziklák között
megbúvó kalózoknak, akik fürge hajóikon utánuk eredtek
és megcsák.lyázták őket.
Említettük már, hogy Cn. Pompeius Magnus i. e. 67-ben
felszámolta a kalózkodást. Addig azonban szabadon garáz-
dálkodtak. Kártékony „mesterségük" nem kis mértékben a
Földközi-tenger térségében vívott háborúk következménye-
ként terjedt el. A szárazföldön folytatott hadjáratok annyira
elfoglalták Rómát, hogy nemigen tudott a tenger békéjére
ügyelni, s kellő eréllyel fellépni a tengeri zsiványok ellen.
Később megkísérelte, hogy a kalózok ellen i. e. 101-ben
hozott törvénnyel fékezze meg a tenger szegénylegényeinek
a garázdálkodását. Ez a törvény utasította a római tartomá-
nyok helytartóit, valamint a szövetséges városokat és ural-
kod ókat, hogy területükön akadályozzák meg a kalózok
hajóinak kikötését és azt is, hogy élelmiszert és vizet sze-
r~zzenek. Nem volt sok foganatja ennek a jogszabálynak,
hiszen a kalózok tovább folytatták bűnös üzelmeiket. Róma
ezután több alkalommal hajóhadat indított katonákkal, hogy
a kalózokat felkutassák, hajóikat felégessék, s vagy ki-
V:ég~zz~k, vagy rabszolgának eladják őket. Részben a poli-
tikai viszonyok okozták, részben pedig a hajóhad parancs-
nokainak tehetetlensége, hogy Róma minden igyekezete
kárba veszett.
A kalózok erre vérszemet kaptak. Már nem érték be
azzal, hogy saját partjaik mentén garázdálkodjanak, hanem
elszemtelenedve vagy vakmerővé válva (ki milyen néző­
pontból ítélte ezt meg) Itália nyugati partjai közelébe kezd-
tek kalandozni. Nemcsak áruszállitmányokra tették rá a
kezüket, hanem emberrablással is nyugtalanították a római-
akat. Ró mai követeket ejtettek foglyul, akiket a köztársaság
kénytelen volt kiváltani. Caieta (ma Gaeta, a Tirrén-tenger
partján) kikötőjébe behatoltak és egy római praetor tehetet-
lenül nézte, amint a kalózok kifosztják a várost. Marcus
Antoniusnak, a kor egyik legkiválóbb szónokának a leányát
például, amikor falusi birtokára utazott, elrabolták és csak
nagy váltságdíj ellenében bocsátották szabadon. (Ennek az
Antoniusnak a fia később sikertelenül hadakozott a kalózok
ellen, unokája pedig majdan triumvirként vált hire~sé.)
A rómaiak egyik legszégyenletesebb kudarca az vol.t, amikor
a kalózok behatoltak Ostia kikötőjébe és az egyik consul
parancsnoksága alatt álló hajóhadat megcsáklyázták és fel-
gyújtották. , . .
Plutarchos (és több más forras is) elmondJa, hogy egy
fiatal római patrícius, bizonyos G aius Iulius Caesar kíséreté-
vel együtt a kalózok fágságába esett. A kalózok húsz talen-
tum (százhúszezer sestertius) váltságdíjat kö"."eteltek ér~e,
mire Caesar a szemükbe nevetett, hogy csak ilyen csekely
összegre értékelik az ő személyét? 1 Önként felajánlotta,
hogy ötven talentumot fizet, ha szabadon ??csá9ák; A _ki:Ió-
zok örömmel fogadták különös foglyuk a1ánla~at, _es ~isere­
tének két tagját szabadon engedték, hogy a váltsagdiJat el-
hozzák. Közben, míg a váltságdíj meg nem érkezett, a
mindössze huszonkét esztendős fiatalember fölényesen bánt
a haramiákkal, szinte uralkodott rajtuk. Amikor aludni ki-
vánt, megüzente nekik egy rabszolgájával, hogy ma~adjana~
csendben. H armincnyolc napig tartott Caesar fogsaga, mi-
közben ő költeményeket, szónoki beszédgyakorlatokat irt,
felolvasta a kalózoknak és ha nem csodálták kellően alkotása-
it műveletlen barbároknak nevezte őket. Részt vett minden
jÍtékukban, szórakozásukban, és n~:etve gyakran n:egf~­
nyegette őket, hogy majd valamennyiuket keresztre feszittetl.
A kalózoknak nagyon megtetszett a fiatalember nagy-
zolása kedélyes természete, dehogy is vették komolyan
fenye~etéseit. Mikor azonban Miletos kisá: siai görög város-
ból megérkezett a váltságdíj, és a tengeri rablók szabadon
bocsátották foglyukat, Caesar azonnal Mil~tosba uta~ott, .s
jó néhány hajót felszerelve ~ k~lózo~ ellen_ mdu~t..Rajtuk ~s
ütött (hiszen jól ismerte buvohelyeik~~, ~letm~dJ;'k~t), es
szinte valamennyit elfogta. A náluk levo penzt, ertektargya-
 kat elkobozta, s a rablókat a tartományi székhelyre, Perga-
mon városába vitette. Itt megkérte a helytartót, hogy szigo-
rúan büntesse meg őket, de azt csak az elkobzott nagy
értékű kincsek érdekelték. Caesar végül is, megunva a
várakozást, Pergamonba utazott, s a foglyokat kihozatva a
börtönből, valamennyit keresztre feszíttette. Ahogy ő ezt
nevetve megígérte nekik! (Plut. Caes. 1-2.)
A kalózoknak mindenütt voltak be~ített kémeik, és meg-
tudták, ha gazdag ember száll hajóra. Igy - i. e. 68. körül-
hírt kaptak, hogy egy előkelő fiatalember, Publius Clodius
Pulcher hajón indult útra. Rajta is ütöttek, foglyul ejtették
és közölték vele, hogy illő váltságdíj fizetése ellenében sza-
badon bocsátják. Clodius a közeli Oprus szigetének királyá-
hoz fordult, hogy váltsa őt ki fogságából. A király mind-
össze két talentumot ajánlott fel a banditáknak, amit persze
Clodius kevesellt, bántotta, hogy a fukar uralkodó, Ptole-
maios király (a nagy Kleopatra apjának öccse) csak ilyen
kevésre értékeli az ő személyét. A kalózok ennek ellenére
szabadon bocsátották Clodiust, mert megtudták, hogy Róma
Gnaeus Pompeius Magnust nagy haderővel, hajóhaddal a
tengeri rablók felszámolására indította. (Hadd említsük
meg, hogy Clodius megbosszulta Ptolemaios sértően kevés-
nek érzett felajánlását. I. e. 58-ban Róma, amely már régóta
meg akarta kaparintani a szigetet, Clodius agitációjára fog-
lalta el Ciprust, a király pedig öngyilkos lett.)
Mint már említettük, Pompeius felszámolta a kalózok
tengeri uralmát. A Caesar halálát követő években Pompeius
fi~, Sextus Pompeius hajóhadával Sicilia támaszpontjáról
viselt hadat a hatalom akkori birtokosai ellen. A régi senatus
tagjainak jó része benne látta a megmentőjét, az uralmon
levő triumvirek és híveik viszont közönséges tengeri hara-
miáknak tartották Pompeius embereit. Mintegy tizenhárom
évi háborúskodás után végül is Octavianus, a későbbi
Augustus hadihajói diadalmaskodtak.
Augusztus büszkén hangoztatta, hogy megtisztította a
tengert a kalózoktól s uralkodása alatt, és még utána is jó
ideig vaióban béke voit a tengeren. Amíg a központi hata-
lom erős volt, az útonállókhoz hasonlóan a kalózok sem
tevékenykedtek, noha maga a kalózkodás igazában soha
sem szűnt meg. A legújabb korig mindig akadtak olyanok,
akik bizonytalanná tették a tengereket, sőt az újkori hábo-
rúk során az uralkodók a magánjellegű hajózást folytató
_vállalkozókat is hivatalos engedéllyel, pátenssel látták el,
hogy joguk legyen az ellenséges kereskedelmi hajók meg-
csáklyázására, s ezzel is gyöngítsék az ellenséges állam gazda-
sági helyzetét.
A tengeri utazást nemcsak a kalózok, hanem a viharok is
nyugtalanították. A hajótörések szinte mindennapos ese-
ménynek számítottak, és a kereskedők a szállítás költségeibe
beszámították az elvesztett hajók vagy az áruk árát is.
Ha valaki tengeri útra vállalkozott, családja és barátai
érthető aggodalommal várták és figyelték utazását. Amikor
Augustus korának ünnepelt költője, Vergilius hajón utazott
Görögországba, barátja, Horatius őszinte aggodalomtól el-
telve így búcsúzott tőle:
„Cyprus mennyei asszonya
óvjon s szép ragyogó fényű Dioscurok,
s nyűgözzön le a szél ura,
Iapyxot ne csupán, minden ~rős szelet,
mert hisz Vergiliust viszed,
kincses terhű hajó, Attika partjain
épen tedd ki, könyörgök és
oltalmazd meg az én lelkem egyik felét.
Tölgy s háromszoros érc borult
annak szíve köré, aki a kis hajót
vad tengerre vetette ki
elsőként, s nem ijedt meg .. . "
(Horat. Carm. I. 3. - Weöres Sándor fordítása.)
r33
 Bizonyára nemcsak a költők búcsúztak szorongással tel-
ten, ha ő maguk vagy valamely hozzátartozójuk hajóra
szállott, hiszen a bizonytalanság érzése soha nem szűnt meg.
Az a kéreskedő, akinek az áruját hajón szállitották, nemcsak
a kalózok, hanem a viharok miatt is aggódott. Petronius
Arbiter „Satyricon" című szatirikus regényében a gazdag
Trimalchio elbeszéli vendégeinek, hogy első vállalkozása
alkalmával áruja a tengerbe veszett. De sebaj 1 Másik szál-
litmánya viszont megérkezett és a kár busásan megtérült.
A tengeri utazás kockázatos volt még akkor is, ha a hajó
a part mentén haladt. Synesios püspök levelét, amelyben be-
számolt kalandos útjáról, már idéztük. De még az ő leírása
sem mutatja be olyan érzékletesen az ókori tengeri utazás
viszontagságait, mint az Újszövetségi Szentirás Apostolok
cselekedeteinek 27. fejezete, amely Szent Pál apostol útjának
mozzanatait drámai feszültséggel és rendkivül érdekesen
mondja el. A megvádolt Pált a római hatóságok Kisázsiából
Rómába küldték, ugyanis mint római polgárnak a vád ellen
joga volt a császárhoz fellebbezni. Meglehetősen őszre for-
dult már az idő, ilyenkor csak kevés hajó merészkedett a
nyílt tengerre, de mindig voltak olyan vállalkozó szellemű
hajósparancsnokok, akiknek útja, szállitmánya sürgős volt,
s úgy gondolták, hogy a part mentén hajózva célba érnek.
Az apostolt az I. Augusta cohors egyik részlege tartotta
őrizetben, Iulius centurio parancsnoksága alatt. A katonák-
nak egyébként is Itáliába kellett utazniok, tehát rájuk bizták
Pált és még néhány elitéltet. Valamennyiükről sejtették,
hogy Rómában előbb-utóbb amphitheatrumi „ játékokon"
fejezik be életüket.
A katonák és foglyaik Caesareában egy kisebb, part menti
utakra alkalmas hajón indultak útnak, hogy valamelyik ki-
kötőben átszálljanak egy nagyobb tengerjáró hajóra, amely
Rómába szállítja őket. A kis hajóval elérték a föniciai Sidon
városát, ahol a centurio megengedte Pálnak, hogy ottani
barátait felkeresse. Másnap folytatták útjukat, de az erős
ellenszél miatt nem tudtak - tervük szerint - egyenesen
134
Myra kikötőjébe hajózni, hanem Ciprus szigetének keleti
partja mentén haladtak, hogy mentesüljenek az erős nyugati
széltől. Innen lassan, óvatosan vitorláztak ismét a kisázsiai
partok mentén, míg Myrába nem értek, amelynek öble a
viharos szelek ellen mindig biztos menedéknek számított.
M yra kikötőjében a centuriónak sikerült egy éppen Alex-
andriából érkezett, s Itália felé tartó teherhajón csapata és
foglyai számára helyet biztosítani. Bizonyára örültek a cse-
rének, mert az alexandriai gabonaszállitó vitorlás hajók
koruk legszebb és legnagyobb tengeri járműveinek számí-
tottak, s a képzett egyiptomi tengerészeket jártasságuk és
ügyességük miatt az ókorban nagyra értékelték. A szállít-
mánynak el kellett jutnia Rómába, különösen most, a tél be-
állta előtt. Ez a hajó nem tartozott a legnagyobbak közé,
háromszáz tonnás volt, közepén egy árboccal, s az orrában
egy kis előárboccal. Viszont a jól megépített hajók közé
tartozhatott, hogy a hajózási idényen túl is tengerre bocsá-
tották. Annyi hely volt rajta, hogy kétszázhetvenhat embert
is szállithatott.
A kedvezőtlen széljárás miatt napokig tartott, amíg a
vitorlás a part mentén haladva nagy nehezen eljutott Cnidus
kikötőjébe (Cos ·szigetével szemben). Innen is csak nehezen
evickélt tovább a tengeren, végre Creta déli részén, a sziget
hegyeinek védelmében meghúzódó, Jókikötőnek nevezett,
patkó alakú öbölbe értek, ahol horgonyt vetettek. Az idő
azonban egyre múlt és a hajózás egyre kockázatosabbá vált.
Pál óvta útitársait attól, hogy folytassák útjukat, a centurio
azonban nem hallgatott reá és - ami egyébként természetes
- a hajóstisztek véleményét fogadta meg. A tisztek pedig
inkább vállalták a kockázatot, sémhogy egész télen, a rako-
mánnyal együtt, itt vesztegeljenek. Ugy vélték, okosabb
lesz Phoenixbe (ma Port Lutro) hajózniuk, hiszen ott a ki-
kötő védettebb, alkalmasabb arra, hogy átteleljenek, és a
nagy tárházakban elhelyezhetik gabonarakományukat.
Csalóka déli szél fújt, és úgy látszott, mégiscsak sikerül
tervüket megvalósítani. Váratlanul azonban reájuk támadt a
1 35
rettegett északkeleti viharos szél, végigsöpört a hajón ugy,
hogy a kormányos képtelen volt széllel szemben irányítani.
Beletörődött tehát a változtathatatlanba, s a hajót azután
már a szél sodorta tovább. A parancsnok óvintézkedéseket
tett, s hogy a hajó bordáit, törzsét megvédje, erős köteleket
húzatott át a hajótőke alatt és átkötözte a hajótestet. Ezután
csa~ ~s vitorlákat vonatott fel az árbocokra, nehogy az
afrtka.J. partok mentén a Syrtiseknek (Tunisz közelében)
veszedelmes homokzátonyaira kerüljenek, ugyanis itt már
sok hajó elsüllyedt. A rettenetes vihar annyira dobálta a
vitorlást, hogy elsüllyedésétől tartottak, s ezért másnap a
gabonarakomány egy részét a tengerbe vetették. A legény-
ség a foglyokkal együtt dolgozott a tomboló viharban, a
kötélzetet, s talán még a nagy árbocot is a tengerbe dobták,
hiszen hasznavehetetlenné vált és veszélyeztette a navigálást.
(Ehhez a hajó parancsnokának joga volt. A Földközi-tenger
keleti medencéjében hatályos régi rhodosi tengerészeti tör-
vény értelmében veszély esetén a szállítmányt, sőt az árbo-
cokat és a felszerelést is a tengerbe lehetett dobni. A hajóban
és áruban keletkezett kárt ez esetben azok térítették meg,
akiknek áruja vagy élete megmenekült. - Lex Rhodia de
iactu. Dig. 14. 2. 1; 14. 2. 2.)
.A boldogtalan tengerészek és utasok több napon át sem
csillagot, sem napot nem láttak, tehát lehetőségük sem volt
a navigálásra. A tisztek sem tudták megállapítani, merre
vetette a hajót a vihar. A személyzet és az utasok kialvat-
lanul, éhesen, a legrosszabbra is elkészülve várták végüket.
Csak Pál nem vesztette el hitét és bátorságát, éberen fi-
gyelte, mi történik. Az emberek imádkoztak és egyre csüg-
gedtebbek lettek. Már tizennégy napja hányódott a hajó a
nyílt tengeren, valahol Görögország és Sicilia között. Az éj-
szakában a minden zajra ügyelő, tapasztalt tengerészek észre-
vették, hogy hullámtörés moraját hallják, tehát szárazföld
közelében kell lenniük. Erre lebocsátották a mélységmérőt,
és húsz ölet, majd kevéssel odább tizenöt ölet mértek. A sö-
tétben végképp nem tudták, hogy merre járnak, s attól
tartva, hogy a hajó zátonyra fut, titokban mentőcsónakon
akartak megszökni a pusztulásra ítélt hajóról. - Az apostol
felfigyelt készülődésükre és figyelmeztette a centuriót, hogy
ha a legénység elmenekül, a hajón maradók biztosan elvesz-
nek. A tiszt parancsára a katonák kardot r ántottak, elvágták
a mentőcsónak vontatókötelét, s egyben a szökés útját is.
Virradat előtt Pál kitartásra buzdította a legénységet és az
iitasokat, biztatta őket, hogy egyenek végre, hiszen mind-
inkább hallani lehet a hullámtörés zaját. Tudta, hogyha
szárazföldre érnek, mindnyájuk erejére szükség lesz, hogy a
hajót a partra vontassák. Mikor már elég erősnek érezték
magukat, a hajóban maradt maradék gabonát is a tengerbe
dobták. Végre megvirradt - s noha a tengerészek ismerték
Máltát - , senki nem jött rá, merre járnak, de észrevettek
egy öblöt, amelynek lapos partja volt. Gondolták, ha lehet-
séges, erre futtatják föl a hajót. A horgonyok köteleit el-
oldották, s hagyták, hogy a tengerbe vesszenek. A maradék
vitorlát kifeszitették a még meglevő árbocra, s így igyekez-
tek a part felé. Egy földnyelvhez érve, rá akarták futtatni a
hajót, de orra m egakadt, fara pedig a viharos hullámverés
következtében annyira elmállott, hogy már-már teljesen el-
vált a törzsétől. Ekkor a katonák, ahogy ez szokásban volt,
le akarták mészárolni a foglyokat, hogy ne szökhessenek
meg. A centurio azonban meg akarta menteni értékes fog-
lyának, Pálnak az életét, s megtiltotta nekik tervük végre-
hajtását. „Megparancsolta tehát, hogy először szálljanak ki
azok, akik úszni tudtak, és igyekezzenek kijutni a száraz-
földre. A többieket aztán úgy vitték ki: némelyiket deszká-
kon, másokat a hajó roncsain. Így azután mindenki épség-
ben kijutott a partra." A partról emberek közeledtek a hajó-
töröttek felé, és most tudták meg a szerencsétlenek, hogy a
vihar Málta szigetére vetette őket. Így végződött ez a híres
hajótörés.
Pál apostol és útitársai három hónapig vesztegeltek a
szigeten, majd egy alexandriai gabonaszállító hajón, a „Dios-
curosok" -on folytatták útjukat. (Dioscurosok, Iuppiter fiai,
137
~ast~r és Pollux, az ókori hajósok képzeletében a hajózás
1s~em védnökei voltak. Az éjszakai égbolton két ragyogó
cs1ll~got i::veztek el róluk, és a tengerészek e csillagkép
alapján tá~ekozódta~. a tengeren.) A vitorlás Rhegiumtól
(ma Regg10) Puteoliig a százhetvenöt tengeri mérföldnyi
~tat (3,24 km) m.ásfél,nap alatt tette meg, ami öt csomónyi,
oránkent 9,26 kilometeres sebességnek felelt meg. Puteoli-
ban vége szakadt Pál tengeri útjának, és az ott élő első
keresztények kérésére egy hétre megpihenhetett. Ezután
híveivel ~gyütt útnak indult és Rómába gyalogolt, hogy ott
a császári blróság elé álljon, amely ez alkalommal az apostolt
felmentette.
Szinte ugyanebben az időben utazott Rómába Flavius
Io_sephus~ zsidó történetlró és államférfi is. Az ő tengeri útja
szintén viszontagságos volt, s erről maga számolt be önélet-
rajzában: „Miután betöltöttem a huszonhatodik évemet
történt, hogy Rómába kellett utaznom ... Ez a római ú~
azo1:b.an sokféle veszélyt rejtegetett számomra: hajónk az
Adnat-tenger közepén elsüllyedt, úgy hogy mi körülbelülhat-
~zázan egész éjjel a tengerben vergődtünk, míg végre Isten
Jóságos gondoskodásából egy cyrenei hajó bukkant fel előt­
tünk, s engem néhányadmagammal, mert fürgébbek vol-
tunk a többinél, mindössze nyolcvan hajótöröttet felvett.
M!ut~n éR bőrrel menekültem a veszedelemből, eljutottam
Dikaiarchiába, amelyet a rómaiak Puteolinak neveztek. .. "
(Flavius Iosephus önéletrajza - Révay J ózsef fordítása.)
Ezek után megértjük Horatius aggodalmát Vergilius ten-
geri útja miatt. Valóban, a hajózás nem járt minden kockázat
nélkül.
VAMOK
apjaink turistája természetesnek találja, hogy hazája
N vagy más ország határának átlépé~e ~~almával .meg-
vizsgálják úti okmányait, a vámőrség egyik koze~e pe~1g fe~­
teszi az elmaradhatatlan kérdést: van-e valami elvamolni-
valója? Ha az utas válaszával a vá~o~ nc:m éri ?e~ jog~ van
a poggyászt átkutatni, szükség eseten mtezkedm, es az arura
a vámot kiróni. .
Vámon ma az állami jövedelemnek azt a nemét értjük,
amely a más országból b~hozott v~g~.oda ki"."~tt ár': utá~ -
a vámtarifa alapján - kivetett penzossz~gbol -~ .~m:_st~rba
befolyik. A r ómai vám (portorium) annyiban kulonbozot_t a
maitól, hogy magában foglalta az út- és hídvámot, valamint
a kikötői illetéket is.
A vámot a rómaiak már régóta ismerték, alkalmazták és
az államkincstár egyik legfontosabb be".'ételi forrása lett. De
már a rómaiak előtti korban sem volt ismeretlen, a szerve-
zett államhatalom sehol sem nélkülözhette. A görög :'áros-
államok éppen úgy alkalmazták, rnU:t a, köz~~~~eleu m<;>-
narchiák vagy Egyiptom, s valamennyien allami )~ve~el~e1~
növelésére. Egyiptomban· különösen a ptolemai~st-,hazbol
származó uralkodók alatt (i. e. 323-30) olyan t~kele~e~re
finomították a vámrendszert, hogy az a gazdasági poliuka
fontos fegyvere lett. Ilyen gazdaságpolitikai jellege a római
vámnak soha nem volt. .
A rómaiak, szinte terjeszkedésük kezdet,e óta, nund~n el-
foglalt, bekebelezett területet bevontak vamszervezetukbe.
139

Minthogy a vámok, adók, illetékek beszedésére - akárcsak
a görögöknek - hivatalnoki apparátusuk nem volt, a köz-
társaság árlejtés (versenytárgyalás) útján, a legelőnyösebb
ajánlatot tevő vállalkozónak (publicanusnak) rendszerint öt
esztendei időtartamra bérbe adta az államkincstárt, az aerari-
umot megillető jövedelmek behajtását. A vállalkozó publi-
canus köteles volt meghatározott átalányösszeget fizetni, s
az ő gondja maradt, hogy ennél többet szedjen be a tarto-
mányok lakosaitól. Minthogy az idők folyamán, a hódítások
következtében mind nagyobb közigazgatási egységek, egész
tartományok állami jövedelmeinek beszedését kellett bérbe
adni, ez meghaladta egyetlen vállalkozó anyagi képességét.
E zért a publicanusok társaságokat alapítottak, hogy ele-
gendő pénzt adhassanak össze és egy-egy tartomány vala-
m ennyi állami jövedelmének behajtását kibérelhessék. A
publicanusok egész hivatalnoki kart képeztek ki (rend-
szerint felszabadított rabszolgákból vagy éppen rabszolgák-
ból), és ezek a „vámosok"-nak nevezett alkalmazottak köte-
lességüknek tartották, hogy kíméletet nem ismerve, minél
több pénzt szedjenek be a publicanus-társaság részére. Ért-
hető, hogy emiatt a tartományi lakosság gyakran zúgolódott,
de a távoli provinciákban élő emberek dühe rendszerint
már lelohadt, haragjuk elszállt, mire panaszuk Rómába
érkezett.
Itália északi határán, a kikötőkben is szedtek vámot, amit
a Város lakossága nehezményezett, mert megdrágította a be-
hozott árukat. I. e. 60-ban Quintus Caecilius Metellus Nepos
praetor törvényt alkotott, amely megszüntette az itáliai vá-
mokat. E zzel volt főparancsnoka, Gnaeus Pompeius Mag-
n us népszerűségét akarta növelni. A népnek tetszett az
intézkedés, de a vámbérletekben érdekelt tőkések rosszal-
lották, mivel jól j övedelmező bevételi forrástól ütötte el
őket. A kincstárnak különösebben nem hiányzott ez a
jövedelem, mert Pompeius közel-keleti hódításaiból szár-
m azó kincsek és az új tartományok adói, vámjai kárpótolták
érte.
A rómaiak nem sokáig örülhettek az itáliai vámok meg-
szüntetésének, mert másfél évtized sem telt le, és Gaius
Iulius Caesar elrendelte a külföldről Itáliába behozott áruk
elvámolását. Ezzel egyrészt az egyre fokozódó fényűzést
kívánta visszaszorítani, másrészt nem akarta, hogy sok
pénz, arany és ezüst' áramoljék ki Itáliából haszontalan
luxuscikkekért. Caesar meggyilkolása után a zűrzavaros
helyzetben a hatalmat birtokló triumviratus (Octavianus,
Antonius és Lepidus) még emelte is ezeket a vámokat, mert
sok pénzre, nagyon sok pénzre volt szükségük.
A császárság első évtizedeiben a vámbérlet rendszere
ugyan megmaradt, de a vállalkozók sz,ái:n~a m.ár ~em volt
olyan kívánatos, mint régen. A császar1 tisztv1selok. egyre
inkább körmére néztek a publicanusoknak és embereiknek,
így nemigen szedhettek be több pénzt, mint ameru:yit a
vámtarifa, az adókulcs megszabott. Lényegesen megváltoz-
tatta a helyzetet az az intézkedés, amelynek értelmében e~yes
tartományok mindennemű adóját, vámját, illetékét a kincs-
tárnak közvetlenül kellett beszolgáltatni. Ott, ahol még meg-
maradt az adóbérlet régi rendszere, császári tisztviselők
ellenőrizték az adóbérlők tevékenységét, noha ez mit sem
változtatott a publicanusok és alkalmazottaik kíméletlen
magatartásán. N éhány tartományban· nem a bérlő társaság
felszabadított rabszolgái végezték a vámszedést, hanem a
provincia lakosságából választották ki alkalmazottaikat.
Az evangéliumokból tudjuk, hogy Iudaeában zsidó „vámo-
sok" tevékenykedtek. A tartománybeliek megvetették, meg-
gyűlölték őket, mert az ellenséges r ómaiak szolgálatában
álltak, részükre hajtották be az esedékes adókat, vámokat,
illetékeket. .
A fiatal Nero császár az egész birodalomban meg akarta
szüntetni a vámszedést, s ezt az intézkedését „az emberi
nem gyönyörűséges ajándékaként" akarta a bir?dalom
népeinek nyújtani (legalább is így fogalmazta meg Javasla-
tát). Ez idő tájt még hatottak reá nevelője, majd tanácsad ója,
L. Annaeus Seneca sztoikus eszméi, az emberséges maga-
 tartásról szóló tanításai. Kétségtelen, hogy az egész biro- mástól a provinciákat, a vámok kizárólag pénzügyi jellegűek
dalom lakossága fellélegzett volna, ha a vámokat eltörlik. voltak.) Ezek a belső vámterületek hol nagyok, hol egészen
Minthogy Nero senkivel nem tárgyalta meg és titokban kicsinyek voltak. Önálló vámterületnek számított Sicilia,
dolgozta ki javaslatát, a megrökönyödött senatorok meg- Róma első tartománya, Hispania (az egész Ibériai-félsziget),
győz ték az ifjú és tapasztalatlan uralkodót, hogy az állam de Gallia három, közigazgatásilag külön provinciája és
nem nélkülözheti egyik legfontosabb bevételi forrását, a Észak-Afrika ugyancsak három tartománya is. Önálló vám-
vámokat. Nero kénytelen-kelletlen beadta a derekát. Hogy
azonban terve, amely most már egész Rómában ismertté
vált, ne enyésszen el teljesen, elrendelte, hogy ezentúl min-
den, a lakosságot érintő és eddig nyilvánosságra nem hozott
adónemet közhírré kell tenni. A vámtarifákat tehát minden
vámházban ki kellett függeszteni, minden utas láthatta és
tudhatta, miért és mennyit kell fizetnie. Nero elrendelte még,
hogy a visszaéléseket elkövető publicanusok ellen akár
Rómában, akár a tartományokban az illetékes tisztségviselő
soron kívül eljárást indítson. Megtiltotta, hogy a vámosok a
a megállapított vámon kívül egyéb összeget is felszámítsanak.
Ugyanis elterjedt az a jogalap nélküli gyakorlat, hogy a
vámosok az utasoktól és kereskedőktől a vámon felül külön
illetékeket követeltek és az ügykezelés, az áruk megvizsgá- A Borostyánkő TÍJ részlete és a vámház tnaradványai Savariaban
( Szombathely)
lása, idegen pénznemek átváltása címén mintegy két száza-
lékot hajtottak be. Nero vámmentességben részesítette a
katonákat, amennyiben nem visznek magukkal árukat
kereskedelmi céllal. Ezt a rendelkezését Domitianus császár terület volt Britannia, azután Asia provincia és a pénz-
i. sz. 87-ben a kiszolgált és leszerelt katonákr~, a veteranu- ügyileg mindig kitűnően megszervezett Egyiptom. A biro-
sokra és velük utazó családtagjaikra is kiterjesztette. A vá- dalom legnagyobb vámterületének az Illyricum számított,
mok addigi rendszerét azonban fenn kellett tartani, a császár amely többek közt Pannoniát is magában foglalta. Központi
nem mondhatott le az egyik legnagyobb állami jövedelem- vámigazgatósága Poetovióban (Pettau, Ptuj) székelt, innen
ről. ellenőrizték, irányították a birodalom Duna menti tarto-
Noha a római birodalom hatalmas gazdasági egységnek mányait, a mai Észak-Olaszországot, Dél-Ausztriát és Jugo-
számított, mégis több vámterületre osztották fel. A belső szláviát is egybe foglaló vámterületet. A mai Magyarorszá-
vámhatárok többnyire egybeestek a bekebelezett tartomány gon, a dunántúli részen, a határon és a Duna átkelőhelyein
egykori határaival. A határ menti állomásokon kívül voltak voltak vámállomások, így Brigetióban (Ószőny), Aquin-
vámosok a fontosabb útkereszteződéseknél, a hidaknál, át- cumban, Intercisában (Dunaújváros), Altinumban (Mo-
kelőhelyeknél is, hogy az utasoktól kövezet- és hídvámot hács) és a borostyánkő út mentén, Savariában (Szombathely)
szedjenek. (A bels ő vámhatárok nem választották el egy- is.

143
 Az i. sz. I. század végén, a II. század elején a publicanus
társaságok működése szinte teljesen megszűnt. Nemcsak
azért, mert a tartományok lakossága meggyűlölte a publi-
canusokat és túlbuzgó alkalmazottaikat, hanem azért is,
mert a császári kormányzat nem szívesen látta, ha Rómában
nagy, tőkeerős kereskedelmi társaságok uralkodnak a pénz-
piacon és esetleg keresztezik a birodalmi politikai elgondolá-
sokat. A császár felügyelete alá tartozó tartományok vám-
bevételeinek beszedését egyes személyek, conductorok bé-
relték, akik megfelelő anyagi bázissal és képzett személy-
zettel is rendelkeztek. (A későbbiek során a conductorok
tevékenységi köre kiszélesedett.)
Az utas számára mindegy volt, akárhogyan nevezték a
vámost, publicanusnak vagy conductornak, a vámot meg
kellett fizetnie. Vámmentességet pedig alig élvezett valaki,
még a tartományába utazó helytartónak is kellett vámot
fizetnie. A császár természetesen nem fizetett és a császári
vagyontárgyak is vámmentesek voltak. A császárok egyes
személyeknek kiemelkedő szolgálatukért csak nagy ritkán
adományoztak vámmentességet.
Az utas egy napon belül több alkalommal is találkozott
vámosokkal, akik nemcsak a vámot szedték be, hanem a
birodalom határain azt is ellenőrizték, hogy az utasember
vagy az utazó kereskedő nem visz-e magával nagy tételben
fegyvert, nyers- vagy feldolgozott vasat (hiszen ebből fegy-
vert lehet kovácsolni), bort, olajat, gabonát, sőt és - ara-
nyat! Mindezek kivitelét megtiltották.
A birodalom határain, különösen a közel-keleti határo-
kon, gondosan megvizsgálták az utasok poggyászát, mál-
háit, mert egyes árucikkekre, mint a Keletről behozott fű­
szerekre, illatszerekre, ópiumtermékekre vagy ezek alap-
anyagára, továbbá prémekre, gyapotból szőtt kelmékre,
selyemfonalra vagy selyemszövetre, más szövetekre, rab-
szolgákra, amphitheatrumi vadállatokra nagy vámot vetet-
tek ki, mégpedig értékük huszonöt százalékát, hogy e fény-
űzésre szolgáló áruk behozatalát csökkentsék. Nagyon sok
144
pénz sok arany áramlott ki a birodalo mból, hogy a keres-
kedcÍem a luxusigényeket kielégíthesse. Az idősebb Gaius
Plinius Secundus, a természettudós szerint évente mintegy
százmillió sestertiust vittek át a közel-keleti határokon, s
ennek az összegnek a fele Indiába, Kinába és Arábi~ba
(gyöngyökért) vándorolt. „Ennyibe kerültek az élvezetemk
és az asszonyok!" - sóhajtott fel az idős tudós. (Plin. Nat.
Hist. XII. 18, 84.)
A római birodalom belső határain fizetendő vám általában
az áru értékének két és fél százaléka volt, és csak a IV.
században a teljesen leromlott gazdasági helyzet miatt kel-
lett tizenkét százalékban megállapítani.
A vámállomásokon dolgozó alkalmazottak, valamint az
összegyűjtött pénz biztonságára. vigyázni kellett. A köz-
társaság korában felfegyverzett, izmos rabszolgákat helyez-
tek el a vámház közvetlen közelében, a császárkorban
pedig ugyancsak a közelben vagy kis távolságra katonai
alakulat táborozott, amelynek parancsnoka időnként meg-
látogatta a vámosokat, hog~ eIIc;:nörfzze ő~et. ?rre szüks~g
is volt, mert akadtak buzgo, sot rulbuzgo vamosok, akik
nem riadtak vissza a túlkapásoktól, s persze az utasok sem
átallottak csempészni. , . „ ..
Egyszer egy római hölgy négysza: darab 1gazgyongy~t
akart a határon - természetesen a vam megfizetése nélkül
- átvinni, és az értékes csomagot a keblébe rejtette. A vá-
mos valahogy megtudta, hog~ gyöngyöket akar. átcsem-
pészni, de nem tehetett semmit, mert ~ss_z,onyt tilo~ v<:>lt
testi motozás alá vetni. E zt persze a nő 1s Jol tudta, es biz-
tatta a vámost, hogy vizsgálja csak meg nyugod~ őt.
A vámos azonban tisztában volt azzal, hogy ez a tevekeny-
sége kifogásolható, ezért eitekintett a motozástól. A hölgy
tehát továbbmehetett de amikor távolabbra került, -a vámos
utolérte, megállitotta 'és követ~lte, ?ogy -~dj~ át a gyö~~ö­
ket. Most már nem lévén a vamhaz teruleten, megkiserel-
hette ezt a módszert.
Amikor az utas - akár kereskedő, akár tisztviselő, eset-
145
leg turista - elérkezett a vámállomáshoz, köteles volt vám- vámkalandjáról. Ez a csodákat is művelő vándor filozófus
nyilatkozatot készíteni, azon feltüntetni a magával vitt áru- fiatal korában elhatározta, hogy elvándorol Ba?ylon~a és a
kat, értéküket, illetve vételárukat. (A kocsit húzó vagy a t a'voli Indiába is' hogy az ottani bölcselők tanait meg1smer-
h , . rk"
málhákat hordozó állatok és a legszűkebb értelemben vett hesse. Utazása során a római birodalom ataran Ie ·vo
személyes használatra szolgáló tárgyak nem voltak vám- Zeugma városának vámállomásához érkezett, hogy onnan
kötelesek.) A vámnyilatkozat alapján a vámos átkutathatta Mezopotáffii.ába utazzé~. A,v~mos ~evez~tte a vámép~et?e~
az utas poggyászát, málháit, a férfiakat meg is motozhatta, megmutatta neki a vámilletek-Jegyzeket, es feltette a kerdest.
sőt az írásokba, levelekbe is betekinthetett, nincs-e bennük mit visz magával? Apollonios öntudatosan így felelt: „A
elrejtve valamilyen vámköteles áru. T évesen kiállított vám- Mértékletességet, Igazságot, Erényt, Önmegtartóztatás.~,
nyilatkozat esetében az utasnak a vám kétszeresét kellett Bátorságot és Béketűrést." Ezeket a görög_ nyelvben no-
megfizetnie, ha valamit kihagyott belőle, azt a vámos el- nemű szavakat a vámos félreértette, s azt lutte, hogy rab-
kobozhatta. Tőle azután az utas magasabb áron vissza- nők. Ezért csak a „maga hasznát tartv~ szem előtt:', ~el­
vásárolhatta, amin a vámosok igen jól kerestek. (A vám- szólitotta Apolloniost, k~szitsen v~.1:1nyilatkoz~tot, es tu~­
előirások, jogszabályok nem ismerése nem szolgálhatott tesse fel azon valamennyi rabszolga1at. A filozofus erre sej-
mentségül.) Amennyiben az utasembernek nem volt annyi telmesen mosolyogva igy válaszolt: „Ez nem megy. Ezek
pénze, hogy a vámilletéket kiegyenlithesse, a vámosok az nem rabszolgáim, hanem úrnőim." (Philostrat. Apoll. I.
árut letétbe helyezték és zálogként kezelték. Ha valaki rab- 20.) 11 . b'k
szolgáját (mert a rabszolgák is vámköteles árunak számítot- Nem minden utas volt azonban olyan sze emes es e . e-
tak) furfangosan szabad embernek, esetleg római polgárnak tűrő, mint a tyanai Apollonios, és bizony sokan morol?tak,
mondta, hogy vámot ne kelljen érte fizetnie, és a rabszolga zsörtölődtek a vámosok okozta kényelmetlenségek miatt.
a vámosnak elárulta a valódi helyzetet, a vámosnak jogában
állott őt helyben felszabadítani, és tulajdonosa nem kap-
hatta vissza. Ha viszont valamely áruért a vámos több taksát
számított a kelleténél, a különbözetet vissza lehetett térít-
tetni vele. (Az utas természetesen nyugtát kapott a ki-
fizetett illetékről.) Akadtak persze utazók, akik óvakodva
kerülték ki a vámházakat, és úttalan utakon, csapásokon,
gázlókon át gyalogolva lépték át a vámhatárt. Ha ilyen
csempészt elfogtak, áruját elkobozták, sőt a kései császár-
korban halállal is büntették.
A vámállomás több helyiségből álló épület volt (Savariá-
ban padlófűtéssel ellátva), s ebben lakott a több emberből
álló yámszemélyzet. Az irodahelyiségben függesztették ki
jól látható helyen a vámilleték-jegyzéket, hogy az utas
könnyebben készíthesse el a vámnyilatkozatot.
Mulatságos történetet jegyeztek fel a tyanai Apollonios
 MIERT ES HOVA UTAZTAK A RÉGí
RÓMAIAK?

ódításaik során a rómaiak előtt kitágult a világ, látó-

H körük kiszélesedett. Le akarták gyfu:ni a távolságokat.
Az i.sz. I. és II. század „ római békéjének" áldásait élvezték, és
egyre többen vágytak az utazás kalandos izgalmainak meg-
ismerésére. Nem törődtek a viszontagságokkal, vállalkozóbb
szelleműek voltak, mint őseik. Nekivágtak az utaknak,
hajóra szálltak, hogy megismerjék a világot, amelyről eddig
csak olvastak vagy elbeszélésekből hallottak. Másokat pedig
hivatásuk késztetett utazásra.
Az utazási láz tehát fellángolt. A nagy műutakon sokan
gyalogoltak, kocsiztak s nem egyszer kellett az utasnak ki-
térnie, hogy helyet adjon egy-egy valóságos karavánnal
utazó előkelőségnek. Az általánossá váló utazási vágyat így
magyarázta Seneca: „ ... némelyek szerint valami velünk
született izgalom fűti lelkünket, hogy lakóhelyünket válto-
gassuk és szüntelen máshol és máshol vegyünk szállást;
mert az ember lelke állhatatlan és nyugtalan; megállapodni
nem bír sehol; ide-oda kalandozik; gondolatai ismert és is-
meretlen dolgokon szerteszét rajzanak; szüntelen kóborol,
nem bírja a tespedés nyűgeit, a változatosság felettébb
gyönyörködteti." (Sen. Cons. Helv. VI. 2 - Révay József
fordítása.)
A római birodalom hatalmas és egységes elvek szerint
kormányzott gazdasági terület volt. Nem akadt olyan távoli
pontja, amelyet a kereskedők fel ne kerestek volna, hogy az
ott beszerezhető értékes különlegességeket, ritkaságokat

149
 fuegvásárolják, és azokat a birodaiom nágy városaiban
piacra dobják.
A vállalkozó szellemű és merész kalmárok - mint több-
ször is említettük - nem állottak meg a birodalom határai-
nál, messzi földekre is elkalandoztak, hogy az ottani népek-
kel kereskedjenek. Ezt igazolják a távoli Indiában, Kíná-
ban vagy az északi német földön kiásott pénzérmeleletek.
A rómaiak terjeszkedése még alig lépte át a Város hatá-
rait, amikor már megjelentek az Itáliában élő görög keres-
kedők Rómában. A görög hajósok huzamosabb idő óta be-
utazták a Földközi-tenger nyugati medencéjének parvidékét,
s velük tartottak a föniciai kereskedők, akik Byblus, Tyrus,
Berytus vagy Sidon kikötőjében berakott kizsázsiai árukat
hoztak magukkal, hogy a távoli Hispania vagy Gallia part-
jain létesített kereskedelmi kirendeltségeik közvetítésével
értékesítsék vagy másutt kapós árukra cseréljék be.
Amint azonban Róma hatalmát mindinkább kiterjesz-
tette, uralma alá vonta a Földközi-tenger egész medencéjét,
s bekebelezvén a régi, független országokat, tartományként
csatolta a birodalomhoz. Egyidejűleg mindenhol megjelen-
tek a római és itáliai üzletemberek, és sikerült is nekik meg-
vetni lábukat a meghódított vagy baráti, „szövetséges"
országokban. Sok vállalkozó szellemű kalmár még a le nem
győzött népekkel is kereskedett, tehát már a legiók előtt be-
hatolt a távoli vidékekre. A római üzletemberek sokat utaz-
tak, s ha maguk nem vágtak neki, akkor megbízottaikat,
alkalmazottaikat indították útnak. Ezeknek feladatai közé
tartozott, hogy üzeneteket, híreket hozzanak-vigyenek, áru-
szállítmányokat kísérjenek, ügyeljenek a pontos kiszállí-
tásra és a vételár beszedésére. Sokszor viszont a pénzembe-
rek maguk mentek távoli városokba, hogy összeköttetést
létesítsenek az ott élő bankárokkal. Így elérték azt, hogy :i.z
utasnak nem kellett készpénzt vinnie magával, ami kocká-
zatos és kényelmetlen volt (hiszen nagyobb összeg pénz-
érmékben tekintélyes súlyt jelentett), hanem az egyik bankár
a másik bankárnak szóló hitellevelet írt, vagy csak kifizetési
utalványt á.ltított ki és az ui:as ezi: vitte magával. :füzto~
lehetett abban, hogy az utalványt vagy hitellevelet a másik
bankár elismeri, ha az okirat átadója kellően igazolja sze-
mélyazonosságát (például pecsétgyűrűje lenyomatával), s
menten ki is fizeti a feltüntetett pénzösszeget.
A kereskedőknek azért is kellett sokat utazniuk, mert
csak akkor tudtak jövedelmező üzleteket lebonyolítani, ha
jó piac-, illetve áruismereteik voltak. A kalmárok általában
nem szakosodtak, éppen úgy vásároltak és eladtak vasat,
mint füstölt húst, selymet, tömjént, s általában mindent, ami
éppen kínálkozott, és amiről tudták, hogy nagy keletje van.
„Számtalan ember hajózik mostanában a megbékített ten-
gereken, és bizonyosak lehetnek abban, hogy a partokon
vendégszerető emberek barátságosan fogadják, azonban
nem a tudás, hanem a nyereség vágya hajtja őket" - álla-
pította meg az idősebb Plinius. (Plin. Nat. Hist. XVII. 12.)
A római kereskedő tehát, ha boldogulni akart (és ki ne
akart volna?), szinte szüntelenül úton volt. Még a hajózás
szempontjából aggasztó téli hónapokban sem pihent, ha
szükségét látta, nekiveselkedett a kockázatos tengeri útnak,
hogy áruját a megfelelő időben, a megfelelő piacra elszállítsa
és ott értékesítse.
Valóban, a bátor hajósok, kalmárok, vakmerő tengeré-
szek vállalkozó kedve és erőfeszítése lendítette fel a biro-
dalom kereskedelmét, enélkül az általános jólét soha nem
ért volna el magas színvonalat. Ahhoz azonban, hogy a
távoli vidékek termékei a birodalom különféle piacaira el-
kerüljenek, a kereskedőknek sokat kellett tapasztalniok,
számos vészen, viharon át, verejtékezve küszködniük, míg a
nélkülözéssel teli élet után befogadta testüket a hazai föld.
Végre megpihenhettek sírjukban, miként az a görög szár-
mazású római hajós, akinek az i. sz. I. század derekán Pute-
oliban állítottak síremléket. A sírkőre rávésték:
„Gaius Octavius Agathopus Minor,
Keletről Nyugatra hajózva, elfáradtan nyugszik itt."
151
 A kereskedőkön kívül sok római. utazott a tartományokba Epist. X. 43, 44.) Így legalább a csiszárnak nem kellett idlSt
hivatal~.s minőség?e~, _a tartományi lakosok közül pedig fecsérelnie a követek fogadásával.
egyre tobben vettek utjukat Rómába. Itt székelt a császár Gyakran lehetett találkozni olyan utazókkal, akik lakó-
itt működtek a legfőbb hivatalok, bíróságok. Ha valakl helyüket elhagyva, másutt akartak szerencsét próbálni, ez-
peréb_en a császárhoz fellebbezett, akkor - saját költségén ért családjukkal együtt útra keltek. Sokan igyekeztek
- ~omában kellett a császári bíróság elé állnia. Hány haj- Rómába, és közülük tudjuk, többen - tanítók, orvosok -
dam nagy nép képviselője, követsége tartózkodott a Város-
b~, hogf a senatustól vagy a császártól lehetőleg vala-
núlyen v1tás ügyben kedvező döntéssel térhessen haza.
Maguk a helytartók és a provinciák tisztviselői is gyakran
fordultak tanácsért, útmutatásért Rómához; leveleiket be-
adványaikat, kérvényeiket hordó kiildönceik futhaik
s~!nte áll~dóan úton voltak. Hát még a tartor:iányi kül-
d,ott~k, ~~ ~sak ~ér~ jö~~ek, hogy a c~ászárnak polgár-
tarsaik Jokívanságait atadiak. Sokan nyilván szívesen is
vállalkoztak az ilyen nagy útra, hiszen kiadásaikat köz-
pénzekből fedezték, és kit ne csábított volna a híres-neveze-
tes Róma ;árosának talmi ragyogása? A takarékos Vespasia-
nus császar (?ra~kodott 69-79-ig) nem nézte jó szemmel, Kocs111ai jelenet
hogy a provmc1ák városai népes küldöttségeket meneszte-
nek Rómába, hogy az uralkodóknak uralomra jutásuk vagy
más esernér:y alkalmából üdvözlő feliratot nyújtsanak: át.
Néha hetekig kellett várakozniuk, míg sorra kerülhettek és szépen boldogultak. A katonai áthelyezések is sok embert
hiába költötték a sok pénzt, a császár nem fogadhatta őket mozgattak meg. Nemcsak magas rangú tisztek utaztak új
előbb. Ezért Vespasianus a követségek létszámát három állomáshelyükre, új csapattestükhöz, hanem gyakran egész
főre csökkentette, de arról, hogy mekkora személyzettel katonai alakulatokat is megmozgattak, hogy a legiókat
utazhatnak, nem esett szó. Az ifjabb Plinius helytartó korá- mindig ott vethessék be, ahol erre a legnagyobb szükség
ban megvizsgálta Byzantium városának számadásait, és volt . Nero halála után (i. sz. 68) több tartományból, így
megírta Traianus császárnak, hogy a város vezetősége min- Hispaniából, Germaniából, az Illyricumból Cn:a. ?almácia),
?en évben. követet küld az uralkodóhoz, hogy hálaadó fel- Iudaeából egész hadseregek meneteltek Itáliába, hogy
u atot nyújtson át neki, s útiköltség fejében tizenkétezer császár-jelöltjüket fegyverrel juttassák hatalomra.
sestertiust számolnak el. Plinius takarékossági okokból A menetelő csapategységek, amelyeket gyakran tár-
m~gszüntette a követjárást, mondván, küldjék el az üdvözlő szekerek kísértek a szükséges felszerelési eszközökkel, az
felir~.to~ a rendes futárpostával. Traianus helyeselte hely- egyébként sem túlságosan széles utakat szinte eltorlaszolták.
tartoia intézkedését és így válaszolt: „Megteszi ugyanazt a Az egyéni utazónak ilyenkor félre kellett állnia, s megvárnia,
szolgálatot, ha csak az írást továbbítják hozzám." (Plin. amíg a menetoszlop elvonul. Ilyenkor legjobban tették, ha

152
 i
' 1
betértek valamely Űtmenti fogadóba, hogy a melegtől ki-
l száradt torkukat jóféle borral locsolják meg.
1
Az úton járók között sok jómódú fiatalember is volt. Ezek
a görög városokba utaztak, hogy az ott tanító neves bölcse-
lőktől filozófiát és szónoklattant tanuljanak. Tudjuk, hogy
- többek között-Cicero fia és Horatius is Athénban tanult.
J ó híre volt ebből a szempontból Rhodosnak is Tiberius a
későbbi császár, Augustus uralkodása alatt sér;ődötten ..:o-
nult vissza „önkéntes számkivetettségbe" Rhodosra s mint-
egy négy évig itt tanult. Amikor az ifjú Nero császár túl
terhesnek érezte az uralkodás gondjait, arról ábrándozott
~ogy követi Tiberius példáját, Rhodos szigetén telepszik le:
es ott készül fel művészi pályájára. Ebből azonban nem lett
semmi.
~g a ~a?~ vágyó római fiatalemberek a syriai Antio-
ch1át, a c1hC1a1 Tarsust, Alexandriát vagy más, nagy hírnév-
nek örvendő várost kerestek fel, hogy ott tanulmányaikat
töb~ _éven_ át folytassák, addig számos - főként görög -
t~t? pedig Rómába -~~nt szer~ncsét próbálni. Cicero egyik
m~~V:e~_en.:gész sor gorog filozofust sorol fel, akik elhagyva
szulőfold1uket, rengeteget utaztak. Minden tudós kutatót
tiszteletreméltó kíváncsiság sarkall, hogy mindazt, amiről
hallott vagy olvasott, személyesen is megismerje, s mások
tanítását meghallgassa. Érthető tehát, hogy a kiváló termé-
szetbúvár<:>k és bölcselők gyakran voltak úton, hiszen ren-
geteg látruvaló akadt a római birodalomban.
A kutatók nagy része a görög városokba s kivált Ale-
xan,<:1riáb~ tarto~~' 3;°1elyne~ c~odálatos könyvtára, ritkaság-
gyűjtemeny7,. sot allatkertje 1s volt - tanulmányi célból.
Az alexandrw uralkodóknak, a görög-macedón Ptolemaios-
ház királyainak büszkesége, szívügye volt, hogy Alexandria
veg ye át Athén egykori szerepét, a görög kultúra székhelye
legy~n. Athén ekkor már csak régi, dicső múltjából élt.
Luc1us Cornelius Sulla i. e. 87- 86. évi ostromát a város
soha nem heverte ki, ezért valóban Alexandria lett a görög
1 54
kultúra otthona. A Nagy Sándor aÍapitotta v:i.ros széppé
fejlődött, kikötőjének nagy forgalma és a sokféle ember
színessé, elevenné tette képét; lakossága pedig szinte szünet
nélkül dolgozott, serénykedett, folyton azon törve a fejét,
hogyan lehetne újabb keresethez jutni.
Aki eljutott Alexandriába, nemigen állhatta meg, hogy a
Níluson el ne hajózzék Egyiptom belsejébe, amelynek
titokzatosságáról, érdekességéről annyit meséltek az utazók
és az írók (akik még a saját képzeletük termékeivel is
gazdagították a kevéssé vagy alig ismert tájakat). Az utasok
csodálattal nézték a sok ismeretlen állatot, madarat, a régi
egyiptomi kultúra megmaradt épületeit, a nagy hírű szenté-
lyeket és a piramisokat. Egyiptom déli részébe utazva,
Thebais körzetében láthatták az ún. Memnon-oszlopokat,
voltaképpen III. Amenophis fáraó két óriási méretű ülő­
szobrát az uralkodó temploma előtt. Az egyikből röviddel
napfelkelte után különös hangok törtek elő, és ez az ókori
turisták képzeletét módfelett izgatta. Természettudományos
magyarázatot nem tudtak adni erre a jelenségre, ezért mesét
költöttek róla, mely szerint Memnont, a Trójánál elesett
mondabeli aethiopiai királyt ábrázolja a szobor és ő üdvözli
minden hajnalban vigasztalhatatlan anyját, a rózsaujjú Eost.
A turisták már délután, napnyugta előtt letáboroztak a
szobrok előtt, hogy el ne mulasszák a csodálatos hangot.
Egyiptom római helytartói, Thebais kor~ányz~ja, de ~é~á­
nyan a császárok közül is, például Hadrianus es Septlm1us
Severus, elzarándokoltak Memnon oszlopaihoz, hogy meg-
csodálják. Alig akadt valaki, aki nevét bele ne karcolta volna.
Miután i. e. 27-ben egy földrengés derékban törte ketté a
szobrokat, Septimius Severus, aki egyenesen lelkesedett
értük, elhatározta helyreállításukat. Így is történt. A szobro-
kat újjáépítették, de a nagy hírű hangot nem lehetett többé
hallani. így a „világ hét csodájának" egyike ezután már
kevésbé vonzotta az ókori turistákat. Ennek ellenére to-
vábbra is akadtak látogatói, így költők, akiket a szobormű
megihletett, s versüket a szobor talapzatára, lábára felvésték.
155
, 4~é~ c;s~d.~ másik nevezetessége a Pharos szigetén levő
o~iasi _vllagitotorony volt, ~ harmadik pedig az egyiptomi
pirai_rusok. Ha, tehát. a ,turista elhatározta, hogy felkeresi
Egyiptomot, harmat is lathatott a hét csoda közül. Ha pedig
u~azva, partra szállott Rhodos szigetén, ott is láthatott egy
világcsoda-maradványt. A sziget leginkább tisztelt isten-
ségét, Heliost, a napistent ábrázoló harminchét méter magas
·aztán utat vágtak a sűrű bozótban. Valóban igaza lett Cice-
bronzszobor volt ez, amelyet a lindosi Chares i. e. 304--292
között, győzelmi emlékműként mintázott meg. I. e. 227-
226-ban földrengés következtében ez a kolosszális mű is
súlyosan megrongálódott, összetört, de felújítására senki
nem gondolt, így a nevezetes rhodosi kolosszus hatalmas
töredékeiből csak következtetni lehetett a szoborműre.
A többi világcsoda felkeresése már kissé nehezebb vállalkozás
volt, különösen, ha a turista egy utazás alkalmával akarta
valamennyit megtekinteni. Mert Babylon városfalai, ugyan-
ebben a ~árosban Semirarnis királynő hírneves függőkertjei
meglehetősen messze feküdtek a turisták szokásos útvona-
laitól. Lényegesen könnyebb volt megközelíteni Pheidi~s
~agyszerű Zeus-szobrát Olympiában. (A hét világcsodát az
okorba:11 nem általános egyetértéssel állapították meg. Vol-
tak, akik a már felsorolt nevezetességek egyikét-másikát el-
ha~yták, ho~y helyettük a pergamoni Zeus-oltárt vagy a
halikarnassosi Mausoleumot említsék meg. Kinek-kinek
tetszése szerint.)
, ~z _érd~kesség~k és a kuriózumok nagyon érdekelték a
regi ro~~akat. Cicero harmincegy éves korában, quaestor-
ként S~ciliába_ került, és lelkiismeretes ember lévén, meg
akarta ismer°!" az egés~, tartományt. Utazásai során eljutott
Syrac;usaeba is, ahol foleg Archimedesnek, a város nagy
polgarának, a híres matematikusnak és fizikusnak az emléke
foglal~oztatta; Cicero elhatározta, hogy felkutatja a sirját,
mert ugy emlekezett, hogy ebben a városban temették el
és a siremléke - korabeli vers szerint - egy gömbre helye~
zett hengert ábrázolt. A város vezető polgáraival az egyik
városkapu mellett fekvő temetőbe ment, a helybeli elő-
kdőségek azonban csak a fejüket csóválták, fogalmuk setn
volt, merre van híres pogártársuk sírja. Halála óta már
mintegy százharminc esztendő telt el, és a régi sírokat szinte
á0atolhatatlan tüskebozót borította. Cicero végre szorgos
vizsgálódás után észrevette, hogy a bozótból egy helyen
egy henger vége áll ki. Úgy érezte, helyes nyomra akadt.
A syrácusaei polgárok menten munkásokért küldtek, akik
rónak, ez volt Archimedes sírja. A meglehetősen viharvert,
kopott sírfelirat néhány megmaradt verssora elárulta, hogy
itt nyugszik Syracusae nagy fia. Cicero később büszkén
meg is jegyezte: „A leghíresebb és egykor nagyon művelt
város nem tudna az ő igen éles elméjű polgártársának sír-
emlékéről, ha azt egy arpinumi polgár meg nem mutatta
volna neki." (Cic. Tusc. S. 64--66.) Cicero ugyanis i. e.
106-ban, Arpinumban született.
A nagy szónokhoz és államférfihoz hasonlóan sok római
kereste fel a híres görög tudósok, filozófusok emlékét
idéző helyeket. Látni akarták a házat, ahol laktak, meg
akarták tekinteni használati tárgyaikat. Ismét Cicerót idéz-
zük, aki így beszélteti az egyik művében szereplő személyt:
„A velünk született érzésnek tulajdonítsam-e vagy tartsam
csalódásnak, hogy olyan helyek megpillantásakor, amelyek-
ről már korábban hallottuk, hogy ott egykor nevezetes
férfiak gyakran tartózkodtak, mélyebben meghatódunk,
mintha cselekedeteikről hallanánk, vagy valamilyen írásukat
olvasnánk." Cicero még hozzáfűzi, hogy egy alkalommal
Dél-Itáliában járva Metapontum (ma Metaponto) városba
jutott el, de mindaddig nem ment le vendégbarátjához,
amíg meg nem tekintette azt a házat, ahol Pythagoras be-
fejezte életét s ahol lakott, majd megjegyzi, hogy ez a
látvány nagyon meghatotta. (Cic. Fin. V. 2. 4.) És bizony
nem Cicero volt az egyetlen művelt római, akit a nevezetes-
ségek vonzottak.
Mi érdekelte tehát a rómaiakat? Szinte minden. Ezt a
görög városokban élelmesen ki is használták. Mindenütt
1 57
 akadtak idegenvezetők, valamint a műemlékeket ismertető
h~lybeliek, akik pénzért kalauzolták az érdeklődő turistákat.
A göröglakta vidékek módfelett érdekelték a rómaiakat,
számos hitrege és költemény színhelyét, számos hős emlékét
kutatták ezeken a területeken, meg akarták ismerni a földet,
ahol a héroszok éltek. Minden oly mélyen hatott rájuk, hogy
többen áldozatokat is mutattak be a halhatatlan isteneknek a
mondabeli hősök emlékét idéző helyeken.
Sokakat a történelmi jelentőségű csataterek látványa
vonzott. A római turisták szívesen felkeresték a görög hős­
kor nevezetes csatamezőit, így Marathont, ahol a kis görög
hadsereg legyőzte a túlerőben levő, hódító perzsa ármádiát;
megcsodálták a templomokat az előttük álló oszlopokkal,
amelyekre az elesett athéni katonák nevét vésték. Az ő
sírjuk után megnézték a boeothiai plataeaeiek sírját és emlék-
oszlopait, valamint az elesett rabszolgák nevét tartalmazó
táblákat, mert „akkor először a rabszolgák is együtt harcol-
tak a szabadokkal" - írta az i. sz. II. századi földrajztudós,
Pausanias. (Paus. 1. 32. 4.) Nem mulasztották el azt sem,
hogy síremléke láttán kegyelettel adózzanak a marathoni
csatasíkon a szerencsétlen sorsú Miltiades emlékének. Miltia-
des volt a görög sereg főparancsnoka, és a híres győzelmet
nagy hadvezéri tehetségének tulajdonították. Miltiades
ugyan nem itt halt meg, de itt temették el. „Éjszaka hall-
ható a lovak nyerítése, a harcoló férfiak fegyvereinek zaja
errefelé" - írja Pausanias, de senkinek sem ajánlja, hogy
személyesen is meggyőződjék róla, mert az istenek bünteté-
sét vonhatja maga után. (Paus. 1. 32. 4.)
Más turistákat a chaironeiai ütközetek színhelye érde-
kelte. 1. sz. 338-ban a makedón sereg II. Philippos király
vezérlete alatt itt mért döntő csapást az egyesült athéni és
thébai hadakra. A látogatók megálltak és eltűnődtek az el-
esett katonák emlékét hirdető kőoroszlán előtt, sokan Nagy
Sándor királyra gondoltak, aki már szintén · itt küzdött.
Azoknak, akik a nagy király életének regényes életrajzokból
ismert állomásait keresték fel, a chaironeiai idegenvezetők
azt is megmutatták, hol állott Alexandros sátra. Chaironeia
csatasíkja más okból is érdekelte a rómaiakat. Büszkén em-
legették, hogy (i. e. 86-ban) itt verte meg L. Cornelius Sulla
hadserege Róma engesztelhetetlen ellenségének, VI. Mithri-
dates királynak nagy seregét.
Ha pedig Kisázsia északi partvidékére jutott el a római
utas, ném mulasztotta el, hogy felkeresse lliont, amely a
nevezetes Trója romjaira épült. A rómaiak ugyanis a trójai-
aktól származtatták magukat, és alig akadt közöttük mű­
veltnek számító ember, aki ne olvasta vagy tanulta volna a
trójai háború történetét, Homeros Ilias-át, amelynek egyes
részleteit bizonyára könyv nélkül is el tudta mondani. Szinte
becsületbeli kötelességüknek tartották, hogy - esetleg még
kerülővel is - felkeressék Iliont, s itt csodálattal adózzanak
az ősök emlékének. A hagyomány alapján több kedvez-
ményben részesítették Ilion városának lakóit, már Sulla és
Caesar is. Claudius császár pedig adómentességet biztosított
az ilioniaknak. Az uralkodó ugyanis a lulius- Claudius-ház
tagja volt, s a luliusok Aeneas trójai hős fiát, lulust tar-
tották ősüknek. (Erre már lulius Caesar is mindig büszkén
hivatkozott.)
A turisták szívesen látogatták a műemlékekről nevezetes
városokat is. Különösen a göröglakta helységeket, ahol ál-
mélkodó tisztelettel tekintették meg a remek templomokat
és a templomok műkincseit. Szokás volt régebben, hogy a
görögök jeles műalkotásokat ajándékoztak kedvelt szen-
télyeiknek, így a templomok valóságos múzeumokká váltak.
Bennük helyezték el azokat a pompás szobrokat, amelyek-
nek még ma is csodájára járunk. Oly sok szobor került a
régi templomokba, hogy korunk majdnem minden neveze-
tesebb múzeumának jutott belőlük. '
A görögök (és később a rómaiak is) nemcsak műalkotá­
sokkal gazdagították templomaikat, hanem költött vagy
valóban élt híres emberek emléktárgyait, fegyvereit is a
szentélyeknek ajándékozták. A római hódítók nem is
mulasztották el, hogy a műkincseket elrabolják, s Rómába
159
 szállítva velük a Várost ékesítsék. A görögök szép városai tartott hónapban, augusztusban merték a politikai küzdő­
azonban minden f9sztogatás ellenére szinte kimeríthetetlen teret magára hagyni. Aki tehette tehát, vidéki birtokára
kincsesbányáknak bizonyultak, és sok gazdag ember pén- utazott, hogy elfeledje a nyüzsgő nagyvárosi életet, és él-
zért is szár;ia;s műalkotást megvásárolt, hogy római házát vezze a falusi élet nyugalmát.
vagy vidéki villáját,diszitse vélük. Ha pedig az eredetit Mások - és ezek is sokan voltak - a gyógyfürdőkben
nem tudták m; szerezni, jó másol~kat készíttettek róluk, kúráltll;tták betegségüket. A birodalomban sok fürdőhely
hogy emlék · · enek az eredetire.
· Már Augus kerában is sok görög műkincs ékesítette
Róma köztereit,. szólva az előkelőségek házairól, ahová
.,. . a kivfocsiskodók'.n ··•uthattak be, hogy megszemléljék a
:;;:.."'41űtárgyakat: :fyfüZ:C ...:__ a mai értelemben - még nem
-voltak az ókorban. ~u tus kiváló hadvezére és munka-
társa, Marcus Vipsanius Agrippa egyik beszédében azt
javasolta, hogy minden festményt és szobrot állitsanak ki
közszemlére, hogy mindenki élvezhesse a művészi alkotást.
„Valóban - jegyezte meg az idősebb Plinius - jobb lett
volna, mint vidéki villákba száműzni őket." (Plin. Nat.
Hist. XXXV. 4, 26.)
I. sz. 64-ben nagy tűzvész pusztította el csaknem az egész
Utikocsi
Várost, és rengeteg műkincs ment veszendőbe. Hogy az
újjáépítendő Rómát kitűnő szobrokkal és festményekkel
díszítse, Nero császár két műértő hívét elküldte, hogy bár-
honnan is - főként hatalmi szóval - szedjék össze a mű­ volt, a m a nevezetes gyógyhelyek nagy részét már az ókor-
kincseket és szállittassák Rómába. Képzelhető a tartományok ban ismerték és látogatták. Ha nem találtak is mindig gyó-
lakosságának elkeseredése és dühe, amikor a megmaradt gyulást a betegek, a környezetváltoztatás miatt is szívesen
műemlékeiket is elvitték. utaztak a divatos fürdőhelyekre. Az orvosok már ekkor
felismerték az utazás és a környezetváltoztatás előnyeit, és
Természetesen Itáliában is akadt elegendő történelmi azt tanácsolták betegeiknek, hogy töltsenek hosszabb-
emlék, amely kielégíthette a turista kiváncsiságát. Tiburban rövidebb időt bizonyos gyógyhelyeken.
Horatius házát nézhette meg a római turista, Caietában Akik viszont meggyógyultak, hálából oltárköveket álli-
pedig azt a helyet, ahol a triumvirek pribékei i. e. 43-ban tottak a gyógyító istenek tiszteletére, a gyógyforrásba pedig
meggyilkolták Cicerót. Mindenütt akadt elég látnivaló. pénzérméket dobtak, olykor még aranyakat is. (Az Aquin-
A módosabb római polgárok egyébként is gyakran voltak cum polgárvárosa melletti források foglalatában, a mai
úton, hiszen a császárkorban senkinek a jelenlétét nem Rómaifürdőben, régészeink is találtak ilyen leleteket.)
igényelték a Forum Romanumon lezajló események, még a A legkedveltebb gyógyfürdő az idő tájt a nápolyi öbölben
köztársaság idején csak a legmelegebb, egészségtelennek fekvő Baiae volt. Nemcsak a szép környezet és a kénes hé-

160 161
vízforrások csábították ide a gyógyulást keresőket, hanem
a nagyvilági élet talmi gyönyörei is. Már a köztársaság
korában is fényűző helynek számított, többen villát is
építtettek itt, hogy állandóan visszatérhessenek. A híres
hadvezér, Gaius Marius csúzát kezeltette Baiaeban, „fényes
villát építtetett és olyan fényűző ni.ódon élt, ami semmi-
képpen nem illett az annyi háborúban és hadjáratban olyan
tevékenyen résztvevő férfihez", állapította meg Plutarchos,
és még azt is elárulja nekünk, hogy a divatos fürdőhelyen
az ~gatlanok ára rohamosan emelkedett. Marius villáját,
„mint mondták, Cornelia hetvenötezer, majd nem sokkal
később Ludus Lucullus két és félmillió drachmáért vásá-
rolta meg." (Egy drachma egy denariust, illetve négy ses-
tertiust ért.)„ Ilyen gyorsan emelkedtek az árak, és ilyen
sok pénzt fizettek egy fényűző módon berendezett házért."
(Plut. Mar. 34. - Máthé Elek fordítása.)
Cicero is szívesen járt Baiaeba. Nemcsak a fürdőkben gyó-
gy~ttatta magát, hanem irt is itt, dolgozott és folytatta politi-
kai tevékenységét. Egy időben Horatius is kúrálta magát
Baiaeban, de orvosa, Antonius Musa (egyben Augustus
orvosa is) nem ajánlotta neki a hőforrások vizét. A császár-
korban továbbra is nagyon kedvelték: Baiaet, Claudius
császár és fogadott fia s egyben utóda, Nero is gyakran
időzött itt. Nero különben azt is Baiaeban határozta el,
hogy anyját, Agrippinát megöleti, és itt adta ki a parancsot
a gaztett végrehajtására. Hadrianus császár is kedvelte
Baiaet, s itteni villájában halt meg.
Felkapott fürdőhelynek számított Rómától északra, a
Tirrén-tenger partján fekvő Pyrgi. Itt gyógyíttatta magát és
itt halt meg Cn. Domitius Ahenobarbus, Nero édesapja. Ma
már csak néhány villa romja emlékeztet arra, hogy hajdan
divatos fürdő volt ezen a helyen.
A rómaiak szükség esetén még távoli vidékekre is el-
utaztak, hogy betegségükre gyógyulást találjanak. Alexand-
ria klímája, az egyiptomi száraz meleg a tüdőbajra, de más
betegségekre is kedvezően hatott. Senecát fiatal korában,
amikor pályafutását még csak elkezdte, súlyos betegség dön-
tötte le a lábáról. Orvosi tanácsra Alexandriába utazott, ahol
nagynénje történetesen a császári helytartó felesége volt.
Bátyja, L. Annaeus <?aIBo is ~,~xandriá?3? gyócyit,tatta
tüdőbaját, de - jegyzi meg az 1dosebb Plinius - fokent a
hosszú tengeri út volt az, ami jó hatással volt a betegekre.
(Plin. Nat. Hist. XXXI. 6. 62-65.)
-A rómaiakat a természeti szépségek és a vadregényes
tájak kevéssé vagy egyáltalában n~m érd,e~elték:. Ha" v~la:
mit látni akartak, annak: történeti, vallas1 vagy muvesz1
okokból kellett csábítónak lennie. A ma annyira becsült
szép vidékeken az utasember egyszerűen átutazott, figye-
lemre sem méltatta.
Kivétel persze itt is akadt, a későbbi~k során maj_d me~­
ismerkedünk az utazó császárral, Hadnanusszal, aki egyál-
talán nem volt érzéketlen a természeti érdekességek és szép-
ségek iránt.
Az utazás i ránt lelkesedők népes táborával szemben
akadtak olyan rómaiak is, akik - nem látván be ~~ak
hasznosságát - sok mindent fontosabbnak tartottak a vilag-
látásnál. Közéjük tartozott Seneca is, a.. sztoik~~ fi.lozóf~s,
aki - igaz, hogy idősebb korában - a kovetkezo feJtegetest
vetette papírra. ·
Mire is volt jó bárki számára önmagában véve az utazás?
N~~ mérsékelte élvezetvágyát, nem zabolázta meg kíván-
ságait, nem fojtotta vissza haragkitöré~eit, ne~ törte meg a
szerelem fékezhetetlen rohamait, tehat semmilyen rosszat
nem vetett ki a lélekből. .."
Az utazás megismertet népekkel, új hegyalakzatokat,
soha nem látott kiterjedésű siksá?okat, állan~óan cs_?bogó
források öntözte völgyeket tár eled; valamelyik folyo meg-
figyelése során természeti. törvénr,eket:, akár az~, _hogy_a n
dagad meg a Nilus a nyári árvíztol, akar a;t, mikent vesz
el szem elől a Tigris .. . Egyébként a~ u~as nem tesz ~e?,1
jobbá, sem egészségesebbé. Tanulmanyaiddal kell az 1dot
tölteni, a bölcsesség mesterei között, hogy megtudhassuk,
mi vár még felkutatásra, s amit még nem találtak fel azt ÚTIKÖNYVEK, ÚTIKALAUZOK
ki~uta~lmsu~. • ·. B.~z~ny, amíg .n:m tudod, mitől menekülj,
mire tore~edJ, nu folosleges, nu tisztességes, mi jogos és mi
nem, addig nem fogsz utazni, csak kóborolni." (Sen. Epist.
XVII- XVIII. 104. 13-15.)

római embernek, mielőtt útnak indult volna, tájékozód-

A nia kellett,
kedvezőbb
hova, hogyan utazzék, melyik időpont
a leg-
erre, milyen éghajlati viszonyok közé kerül,
vannak-e említésre méltó látnivalók azon a vidéken, mennyi
időt vesz igénybe maga az utazás és hol töltheti az éjszakáit?
Megannyi lényeges kérdés, amelyre a választ meg kellett
találni. (Természetesen a katona és az állami tisztviselő nem
válogathatta meg úti célját és időpontját. A kereskedő is
akkor utazott el és oda, amikor és ahová dolgai szólították.)
A felvilágosításokat azután gondosan meg kellett fon-
tolni, hiszen nem minden tá jékoztatás felelt meg a valóság-
nak, a messziről jött emberek szívesen nagyzoltak, a tények-
nek nem megfelelő állításaikkal a maguk útjának érdekessé-
gét akarták kidomborítani.
Gyakran a mérföldkövek felirata utalt arra, hogy milyen
távolságban vannak az út mentén épült városok. Említet-
tük, hogy Rómában, a Forum Romanumon álló Miliarium
Aureum felirataiból az érdeklődő megtudhatta, hogy a
Város kapuitól számítva milyen messze vannak az itáliai
városok. D e ez még nem volt minden. Feltételezhető, hogy
a császári Rómában voltak hivatalos és magánkézben levő
utazási irodák is, ahol - illő díj lefizetése ellenében - az
utazó a kért felvilágosítást megkaphatta.
A hadvezérek, a katonai egységek parancsnokai pontos
menetelési tervet készítettek. A birodalmon belül ez nem is
ütközött nagyobb akadályokba, de ha a hadsereg elhagyta a
 határokat és ellenséges területre hatolt be, akkor a had-
vezérek lehetőleg pontos tájékoztatást akartak kapni arról,
hogy milyenek az utak, merre vannak az útba eső folyókon
a gázlók, milyenek az élelmezési viszonyok, és sok más,
ehhez hasonló kérdést kívántak tisztázni, mielőtt a mene-
telési tervet összeállították. Elfogott ellenséges katonák, ki-
küldött hírszerzők és nem utolsó sorban a helyi lakosság
közleményei alapján készítették végül is el. Alexander Seve-
rus császárról (222-235 között uralkodott) írja életrajzának
feltételezett szerzője, Aelius Lampridius (amit különben
minden más jelentősebb római hadvezérről elmondhatott
volna): „Egy-egy hadjárat hadi terveit titokban tartotta, de a
menetelés időtartamát napnyi pontossággal előre kihirdette.
Már két hónappal előbb kiáltványt bocsátott ki és ebben
közölte, hogy »ezen vagy azon a napon, ebben vagy abban
az órában el fogok indulni a fővárosból, és ha az istenek is
úgy akarják, megszállok az első állomáson.« Utána fel-
sorolta pontosan az egyes állomásokat, majd a táborhelye-
ket, azután azokat a helyeket, ahol a hadsereg élelmet fog
felvenni - egyszóval részletesen ismertette a hadsereg út-
vonalát egészen a barbár ország határáig. A továbbiakat
azonban titokban tartotta, és minden illetékes személy nagy
gonddal ügyelt arra, hogy a barbárok meg ne tudják a
rómaiak haditerveit." (SHA Sev. Alex. XLV. - Terényi
István fordítása.) Az ilyen úti terv készítése szinte kötelező
volt minden hadvezér számára. S végeredményben ezt már
valamiféle útikalauznak is tekinthetjük, amely a katonák
számára készült.
Az efajta tervkészítéssel a rómaiak már régóta foglalkoz-
tak. Publius Flavius Vegetius Renatus (i. sz. IV-V. század-
ban élt) „A hadtudomány foglalata" című művében össze-
állította mindazt a hadászati-katonai ismeretet, amelyet a
rómaiak ~yszázadok során szereztek és eredményesen alkal-
maztak. 0 is irt ilyenféle útikalauzról: „Akik a hadtudo-
mányt elmélyültebben tanulmányozták, bizonyítják, hogy
több veszély szokott adódni menet közben, mint magában
166
az ütközetben... A hadvezernek ezert nunaen
' • j ' i gond'á '
) t es
figyelmét arra kell fordítania, hogy menetelés közben meg ne
rohanják, vagy ha ez már megtörtént, azt könnyen és. vesz-
teség nélkül verje vissza. Az első ,dolo~, hogy~ legt~liesebb
útjegyzékek álljanak rendelkezésere minden vidékrol, ame-
lyen h~dműveletek folynak. ~z útjegyzék a hely~á;,olsá~~ál
ne csak a léptékszámot közölje, hanem az utak nunoséget is;
adjon pontos leírást a legrövidebb ut~król, a melléku~król,
a hegyekről és folyókról. Ugy~annyua, hogy tu~omasu?k
szerint a legképzettebb hadvezernek nemcsak szoveges ut-
leírásaik, hanem térképeik is voltak azokról a r_ai;ományok-
ról, amelyekben hadiállapot volt, hogy az, aki ua;~ kel~ ne
csak elmebeli megfontolással, hane:n maga elott. latv,a
válassza meg az utat. Err~ a célra.a ~epzettebbe~, a tl~~tse­
geket viselők és azok, akik a helyi viszonyokkal 1smerosek,
külön-külön szerezzenek be minden szükséges adatot, és a
többféle adatból kell a helyes képet kialakítani." (Vegetius: A
hadtudomány foglalata III. 16. - Várady László fordítása.)
V egetius tehát háromféle i~er~iumo~ ~ülö?b?ztet meg.
Az egyik csak a távolságokat Jelzi, a mas1k nem! ~agyar~­
zattal is szolgál (itinerarium a~notat~m), a harn:adik pedi?
rajzolt, festett térkép (itineranum pictum). ~m!t ma kézi,
úti térképnek nevezünk, azt az ókorban nem ismerték, noha
többen is megkísérelték, hogy az akkor me~ismert világ~t
szemléltetően ábrázolják. Róma .r:agy, má~an~la:pokra ve-
sett várostérképét ki is ásták a régeszek. A romai bu~dalo~­
ról pedig Augustus barátja ~s,se~itőtársa, Marcus Vipsaru~s
Agrippa festett egy nagy faliterkepet, amelyet a Mars-mezőn
lehetett látni.
A rómaiak nem voltak úttörők az itinerariumok készitésé~
ben. Ilyenfajta úti jegyzé.ket ~ár a p~rzsá~ ~~ ~~mert:k, a
görögök pedig tovább 1s feiles~tette~. Kituno °;1dosok,
mint a görög Erastosthenes, aki az 1. e. III. szazadban
Alexandriában tevékenykedett, már koordináta-rendszerbe
foglalta az ismert földrészeket, s, ~iszámit?tta terület!ik
nagyságát. Az i. sz. II. században elo Claudius Ptolemaios
 (nem volt rokona a királyi háznak) csillagászként dolgozott
- ugyancsak Alexandriában. Ő bonyolult csillagászati
matematika segítségével próbálta nagy térképét elkészíteni.
Egyikük térképe sem maradt reánk, viszont Ptolemaios írá-
sos művének egyes részeit megtalálták és azok segítségével
kísérelték meg még a múlt században elkészíteni a térképet.
Mai szemmel nézve Ptolemaios számításai egyáltaláµ nem
helytállóak, mégis el kell ismerni, hogy az alexandriai tudó-
sok rakták le az alapjait ama tudománynak, amelyet ma
kartográfiának nevezünk. A modern tudomány tőlük vette
át a fokokra való beosztást, valamint az észak-dél, kelet-
nyugat tájékozódási irányok használatát.
Ha tehát az utas útnak indult, térképet nemigen vihetett
magával, hiszen amit kaphatott volna, az nagyon terjedel-
mes jószág volt, nem fért bele a málhába. Ehelyett inkább
egy útikalauzzal szerelte fel magát, valamelyik utazási irodá-
ban megvásárolhatta vagy lemásolhatta az itinerariumot.
Alig képzelhető el, hogy ilyen kalauz nélkül valaki nagyobb
távolságra utazott volna. Igaz viszont, hogy mind Itáliában,
mind a tartományokban működtek útépítést irányító ható-
ságok, amelyek bőven rendelkeztek kellő adattal, s az utas-
ember nyugodtan hozzájuk fordulhatott további felvilágosí-
tásért. Esetleg felkereshette az ismerős kereskedőket, pénz-
váltókat vagy katonatiszteket, hogy tájékozódjék.
Néhány útikalauz (egy részük csak töredékesen) reánk
maradt. Egyikük, az „Itinerarium Antonini Augusti" Cara-
calla császár (212-217 között uralkodott) idejében készült,
minden bizonnyal nem hivatalos kiadványként, hanem
magánhasználatra szánták. Ez rendszertelenségéből és szá-
mos hibájából is sejthető. (Noha hivatalos útikalauz nem
maradt fenn, bizonyára léteztek ilyenek, hiszen a kiküldetés-
ben utazóknak is tájékozódniuk kellett.) Hiányosságai elle-
nére az Itinerarium Antonini szinte nélkülözhetetlen forrás
a _történelem kutatói számára, mivel a III. század eleji római
birodalom úthálózatának csaknem teljes áttekintését adja.
Sorra veszi az utakat, feltünteti az utak mentén fekvő köz-
ségek, városok, sőt vendégfogadók neveit, valamint ezek-
nek egymástól való távolságát, római mérföldben számítva.
Az utak felsorolását az itinerarium provinciánként közli, de
nem tökéletesen, mert jobbára csak a nyugati tartományokat
részletezi, Kisázsiában csak a Byzantiumtól induló utakat
nevezi meg, amelyek Asia provinciáig haladnak. Ezután egy-
fajta függelékben közli a tengeri útikalauzt, megjelöli a ki-
kötőket és a szigeteket, görög mértékegységgel adja meg
ezeknek egymástól való távolságát. (Stadium: 600 láb; egy
láb: 0,38 méter; tehát egy stadium: kb. 1,8 kilométer.) Az
Itinerarium Antoniniben nem találunk szöveges magyaráza-
tokat, tehát ez csak egyszerű útikalauz.
Szöveges útikalauz (itinerarium adnotatum) is maradt re-
ánk de ez más természetű utazásra készült, másféle érdeklő­
dés 'kielégítésére szolgált. A kereszténység megerősödésével
és térhódításával egyre többen akadtak a római birodalom-
ban, akik fel akarták keresni Palaestinát, hogy az Újszövet-
ségből, továbbá az egyházi írók munkáiból megismert
szent helyeket saját maguk is láthassák, s ott - elmondván
imáikat - bocsánatot nyerjenek bűneikért. Ezt a kegyes
igyekezetet maga az uralkod~ is támogatt;a: A ~ediolanum:
ban (ma Milano) 313-ban kiadott császar1 edictum vallási
türelmet rendelt el és a keresztények most már nyugodtan
utazhattak a Szentföldre. Maga a császár, I. vagy Nagy
Constantinus 326-ban elrendelte, hogy a szent sír fölé
templomot emeljenek, anyja, Szent Helena, vallásos buz-
galomtól eltelve kutatott minden tárgyi emlék után, amely
összefüggött Jézus Krisztus életével és halálával. Ma úgy
mondanánk: régészeti vagy történelmi gyűjtőmunkásságot
fejtett ki. Ennek híre hamar elterjedt és felcsigázta a kc:resz:
tények érdeklődését Palaestina iránt. 333-ban egy burd1gal:u
(ma Bordeaux) polgár is elhatározta, hogy elzarándokol a
szent helyre. Beszerzett egy itinerariumot, hogy tudja,
hogyan és merre utazzék. Ez az útikalauz minden való-
szinűség szerint erre az útra készült. Az utas Burdigalából
indulva a szárazföldön keleti irányba haladt; végigment
 Gallia déli részén, s átkelt az Alpok szorosain, hogy Észak-
Itálián át a pannoniai Poetovióba utazzék. (Jellemző, hogy
ezúttal nem akarta Rómát felkeresni, hanem a legrövidebb
úton tartott Palaestina felé.) Poetovióból a Balkán-félszige-
~~ ,i. ,1„1\" J.I'< • G.WiltN
.... .... lY · - · „„. ' • • „11, 0
•

ten át elérte Constantinopolist (most már így nevezték. az

egykori Byzantiumot), majd délnek vette útját, hogy Syrián
és a föníciai tengerparton utazva, megálljon Caesareában és
folytassa útját Jeruzsálembe. Innen több fontos helyre
utazott, így meglátogatta Jericho városát, azután a Holt-
ten~ert kereste fel, majd pedig elment Bethlehembe, s meg-
tekintette a nevezetes Jordán folyót, mielőtt ismét vissza-
tért volna Jeruzsálembe. Végül Róma érintésével utazott
haza - előbb azonban száz mérföldet tengeren át kellett
hajóznia - , s útba ejtette még Mediolanumot is. Itt végző­
dik az útikalauz, a burdigalai utas innen már tudta, hogyan
ér haza.
A burdigalai zarándok alighanem kocsival utazott, mert a
kalauz pontosan feltüntette, hol talál előfogatváltó-állomást
(mutatio), szállást (mansio), várost, helységet, s közölte va-
lamennyinek egymástól való távolságát római mérföldben
számítva. Az itinerarium készítője, amíg a bibliából ismert
helyekhez nem ért, nemigen fűzött megjegyzéseket az egyes
városokhoz. Bár ebben sem volt következetes, ugyanis
Tyanánál megjegyezte, hogy innen származott Apollonios,
a varázsló. Constantinopolisnál összegezte, hogy Burdigalá-
tól idáig kétszázharminc előfogatváltó-állomást és száztizen-
két vendégfogadót talált. Tarsusnál felemlítette, hogy Pál
A Tab11/a Pmtíngeriana egyik szelvénye
apostol idevalósi. Természetesen más érdekes helyeket is
érintenie kellett a burdigalai utasnak, a Sinai-hegynél nem
mulasztotta el az útikalauz összeállítója megjegyezni, hogy tak. Ugyanígy - noha csak pár szóval - ismertette a
ha egy asszony az ottani forrás vizében megmosakszik, más- Jeruzsálem közelében fekvő községekhez fűződő legendá-
állapotba kerül, és utalt arra a helyre is, ahol a bibliai Dávid kat. (Rómának a nevezetességeiről egy szót sem ejtett.)
legyőzte Góliátot. A legbővebben Jeruzsálemről írt, így ki- Ez az „Itinerarium Burdigalense" műfajában vegyes : ré-
emelte, hogy két nagy közfürdője van, az egyikben már igen szint csak száraz felsorolásban közli a tudnivalókat, részint
sok beteg meggyógyult. Mindenekelőtt azonban azokkal a szöveges mag yarázatokkal tájékoztatja az olvasót. Az emlí-
helyekkel foglalkozott, amelyek Jézus életéhez kapcsolód- tett kétfajta útikalauzon kívül reánk maradt egy festett tér-
 kép középkori másolata is, amelynek alapján fogalmat alkot-
hatunk a V egetius említette itinerarium pictumról. Ez a
nevezetes „ Tabula Peutingeriana", a római birodalom képes
úti térképe. Érdekes és nem kevésbé tanulságos, miként
maradt reánk ez az egyedülálló mű.
„Habent sua fata libelli" (a könyveknek megvan a maguk
sorsa) - idézgették régebben Terentianus Maurus, i. sz. IV.
századi nyelvész és költő egyik verssorát. Valóban ennek a
Tabula Peutingerianának különös sorsa volt. A térképet a
XII-XIIl. században másolták egy ókori eredetiről és az-
után egy kolostor könyvtárában lappangott. Konrad Celtes,
a jeles bécsi humanista bizonyára valmelyik utazása során
találta meg és hozta el Bécsbe. 1507-ben elvitte Augsburg-
ba, és ott barátja, Konrad Peutinger városi tanácsjegyző
őrizetére bízta. Celtes 1508-ban bekövetkezett halála után
- végrendelete értelmében - a térképet Peutinger örö-
költe azzal a kikötéssel, hogy bocsássa a köz rendelkezésére
illetve adja át valamelyik könyvtárnak. Peutinger nyomta~
tásban akarta a művet közzétenni, de ez nem sikerült neki.
Halála után a térképről mindenki megfeledkezett. 1597-ben
könyvtárának leltározása alkalmával ismét előkerült, 1598-
ban Amszterdamban másolatot készítettek róla és kinyom-
tatták. Az eredetiről azonban ismét megfeledkeztek. Peutin-
ger .egyi~ kései leszármazottja a hagyatékot a Tabula
Peutingenanának nevezett térképpel együtt eladta egy
k?nyvkereskedőnek, akinek utódai egy lipcsei újságban
hirdetést adtak fel, hogy áruba bocsátják. 1720-ban Savoyai
Jenő herceg, a kiváló hadvezér, a török elleni háborúja köz-
ben, zimonyi táborából megbízást adott, hogy száz dukátért
(akkor órási összeg volt) vásárolják meg könyvtára részére.
A törökverő hadvezér szerette a könyveket, metszeteket és
műértő gyűjtő volt. Halála után 1737-ben ill. Károly ma-
I ' gyar király s német császár Savoyai Jenő örököseitől meg-
vásárolta a nevezetes Tabula Peutingerianát és az udvari
könyvtárban helyeztette el. Mind a mai napig Bécsben van,
az Osztrák Nemzeti Könyvtár féltve őrzött kincse.
A Tabula hosszú, aránylag keskeny, szalag alakú térkép,
amely tizenkét, pergamenre festett szelvényből áll. Az első
szelvény sajnos elveszett, 1gy Írországnak, továbbá Anglia
és az Ibériai-félsziget nyugati részének ábrázolása nem ma-
radt reánk. A tizenegy szelvény egymás mellé illesztve hat
és háromnegyed méter hosszú és harmincnégy centiméter
széles. Az ókorban használt tekercsformának felel meg
(a könyveket is pergamenlapokra irták, amelyeket szélüknél
egymáshoz ragasztottak). Az utas az összetekert térképet
két végénél kibontotta és máris előtte feküdt az egész.
Az ókori hiedelmeknek megfelelően a szárazföldet tenger
vette körül, tehát hogy a szalag alakú tekercsen az akkor
ismert világ elférjen, a térkép készítője kissé torzitva ábrá-
zolta földünket. Ugyanezen ok miatt az arányok is igen el-
térnek a valóságtól. Minthogy a római birodalom utazóját
főleg Itália és az európai tartományok érdekelték, a legna-
gyobb helyet ezek kapták a térképen. Kisázsiának már jóval
kevesebb hely jutott, Eszak-Afrikát, Egyiptomot és a Közel-
Keletet pedig elég felületesen rajzolta meg a térkép készí-
tője. A tengerek, mindenekelőtt a Földközi-tenger, a föld-
részek között keskeny csíkká szűkültek, ami arra vall, hogy
ezen a térképen a hajóközlekedés alárendelt szerepet kapott.
A Tabula nem csupán a római birodalmat ábrázolja, a
Kaszpi-tengeren túl is folytatódik, egészen Elő-Indiáig és
Ceylon (Shri-Lanka) szigetéig. A Nagy Sándor király hódí-
tása révén megismert és a róla szóló regények alapján elkép-
zelt területek ábrázolása nyilván általános igény kielégítését
szolgálta. É rdekes, hogy a térképen Európa és Azsi31 ha-
tára a Don folyó, Afrikát pedig a Nilus választja el Azsiá-
tól.
A térkép elsődleges célja az volt, hogy a főbb útvonala-
kat helyesen ábrázolja. Ezért kellett az arányokat eltorzítani
annyira, hogy az itáliai félsziget hozzávetőleg kétszer olyan
hosszúra sikeredett, mint Kisázsia. Ez is arra vall, hogy a
Tabula főként itáliai utazók számára készült. A térkép alap-
színe sárga, amely a szárazföldet jelzi, a tenger és a folyók
1 73
s~íne ~öld, az utak pirosak és rajtuk betű-számok jelzik a
t~volsagokat:,:\ hegyeket különféle színekkel festette meg a
terkép ~észitOJe, a. városokat csak nevükkel, a jelentősebbe­
ket p~d1g ábrával Jelezte. Őtszázötvenöt helységet külön kis
ábra Jelez. Az egyes ábrákat a modern kutatás eltérően ma-
gyarázza. Van olyan nézet, hogy az ábra nagysága a helység
~agyságát vagy közjogi helyzetét emeli ki, más felfogás sze-
rint a szállás nagyságát és minőségét akarja érzékeltetni
hogy az utas előre tudhassa, mire számíthat. Ábrák jelzik:
hogy merre vannak templomok, bástyafallal megerősített
városok, kikötők. A római birodalom három legfontosabb
váro.sát a térképész megszemélyesítette. Rómát egy kör
veszi körül, amelyből utak ágaznak ki, középen egy fiatal
koronás férfi trónol, egyik kezében jogar, a másikban a gló-
bus (országalma), amely a világmindenség fölötti uralmat
jelenti. Az eredeti térképen valószínűleg Róma istennő (Dea
~~ma) ü~t a trón~son! a középkori másoló azonban egy
kozépkori német-romai császárt festett a helyébe. A körben
nagybetűkkel áll a város neve: ROMA. A másik fontos vá-
ros, Ko nstantinápoly ábráján a várost jelképező személy
trónuson ül, bal karja pajzsra támaszkodik, kezében lándzsa
jobbját pedig magasra emeli, mintha a tömeghez szólna. It~
is nagybetűkkel írta fel a térkép készítője: CONSTANTI-
NOPOLIS. A harmadik nagyváros, Antiochia, a legna-
gyobb és legszebb rajzot kapta, ezzel is hangsúlyozva jelen-
tős .szerepét Rómához és Konstantinápolyhoz viszonyítva.
Sy;1~ ga;dag, ~ompás építkezésű nagyvárosa egy ideig csá-
szari szekhely 1s volt, de a térképész a korai kereszténység
szán:ára kiemelkedő helyzetét kívánta hangsúlyozni, hiszen
az ÚJ vallás követőit itt nevezték első alkalommal kereszté-
?yeknek (christi~ - christianoi) és az antiochiai patriarcha
is olyru:1 nagy tekintélynek örvendett, hogy magának ugyan-
olyan Jogokat követelt, mint amilyenekkel a római pápa
rendelkezett. A térkép ábráján a várost jelképező istennő
m~~as trónuson ül, bő, redőzött bíborköpeny fedi testét,
fejen hármas korona (tiara) van, s a fejét dicsfény övezi.
1 74
Alul vízvezeték ívei láthatók. Az alaktól jobbra és balra áll a
nagybetűs felirat: ANTIOCHIA.
Az utas számára minden információ fontos, s ennek a tér-
kép nemcsak ábráival, hanem felirataival is igyekszik eleget
tenni. A gyógyfürdőket például épületekkel körülvett kék
medence jelzi, s több helyen rövid szöveg hívja fel az utas
figyelmét' egyes helyek nevezetességeire. Ilyenféle felirato-
kat olvashatunk többek között: „itt skorpiók születnek",
„itt elefántok születnek". Vagy a Sinai-félszigeten: „siva-
tag, amelyben Izrael fiai Mózes vezetésével negyven évig
bolyongtak"; Sinai hegyénél pedig: „Itt, Sinai hegyénél
kaptak törvényeket".
Mivel a Tabula Peutingeriana több kérdésre is választ ad,
ezért igen becses mű. Megtudjuk, milyenek voltak a rómaiak
földrajzi ismeretei, hogyan ábrázolták az ismert világot,
hogy festett a római utasok kalauza, s milyen is lehetett a
Vegetius említette itinerarium pictum. A Tabula és más iti-
nerariumok megmaradását nem csekély mértékben a közép-
kori szerzetesek földrajzi érdeklődésének köszönhetjük.
A nagy műveltségű Cassiodorus római senator (490-583)
az általa alapított kolostor szerzeteseinek lelkére kötötte,
hogy a biblia tanulmányozása során előforduló földrajzi
fogalmakkal ismerkedjenek meg külön is, és becsüljék meg
a geográfiai szakmunkákat. Ezt a bölcs javaslatot később is
megszívlelték, ezért másolták le a.i ókori itinerariumokat.
(Így kerülhettek a Tabulába a betoldott bibliai magyaráza-
tok.) .
Az itinerariumok lényegében nem mások, nunt az utas
tájékozódását megkönnyítő adattárak. A távolságokon, a
pihenőhelyeken, szállásokon, előfogatváltó állo1:1á~o~o!;1 ~i­
vül jelezték az egyes helységeknél a legközelebbi kikoto t l~.
A hajón utazók számára azonban nem készült külön úu-
kalauz, elégnek tartották, ha az utas megtudta, hol vannak
tengeri kikötők. . " ., , .
A tengerészek, s nundenekelott a haiok kormanyosa1,
parancsnokai mégis használtak egyfajta útikalauzt, mégpe-
1 75

dig főként a görög tengerészek periplusait amelyekből a
le!5l~nyeg~sebb hajózási adatokat megtudhat~ák. A periplus
gorog szo, po~tos fordítása: körülhajózás. A szóhasználat-
b~, egy-e~y szi~et v~gy nagyobb tengermedence part menti
hajO~ás~t ertettek rajta. A periplusok a tengerészek megfi-
gye.leseinek, tapasztalatainak felhasználásával készültek ere-
?~tileg főként a hajózó kereskedők számára. Később ~ ha-
JO~ kor~yosai, tisz~jei is a periplust vették igénybe, ha
szamukra ismeretlen vizekre kerültek. A periplusok számos
h;szno~, 1:'.1dniv~l~~ ~-artalmaztak: a tengerészek megtudhat-
~a~ beloluk a k1kotok távolságát egymástól és a megfelelő
";~~yt, hogy a kívánt révbe jussanak. A periplus arról is
tajekoztatott, hogy hol rejtőznek szemmel nem látható alat-
tomos,an .megbú~ó s~irtek, homokpadok, a tengerész~k ősi
ellensegei. T~dnivalokat közölt az árapályról, röviden jelle-
mezte a parti lakoss_ágot, ~elsorolta mindazt, amit egy rév-
~alau~;iak_ k.~~- tudnia, amikor egy hajót bevezet a számára
ism~ros kikotobe, tehát hogy milyenek a kikötő létesítmé-
nyei, ho! v_~ak horgonyvetésre alkalmas helyek. A perip-
lusok keszitőt olykor azt is jelezték, hogy egy bizonyos út-
szakas.z n:e~~tele ~ennyi ideig tart, bár ez a tengeri hajózás
akkori
„
sz10tjen
. 'k(amikor még-
. mint említettük - az i·r ány-
~ut sem ismerte ) nem kts mértékben az időjárástól és a szél-
járástól füg~ött. A periplus tehát sok hasznos tudnivalóval
szo~~ált a hajósok számára, de a hajón levő utas aligha okult
belole.
'f!:p i!yen tengerészeti munka, a „Periplus Maris Eryth-
raet reank maradt. A mű szerzőjének kilétéről semmit nem
tudunk, c;:sak arra követk~ztethetünk, hogy az i. sz. I. század-
b~~ készült, a Kelet felé irányuló kereskedelem megkönnyi-
tesere és szolgála:ár~. Leír~ a t~ger~ ~tat a Vörös-tengertől
a Malabar-p,ar.~ vege~g?. t:hat India deli csúcsáig. A távolsági
adatokon kivul ~ ktkotők helyzetéről, minőségéről is tájé-
koztatta a tengereszeket, ezenkívül kitért a rómaiak számára
még megl~hetősen ismeretlen lakosság leírására, elmondva,
hogyan viszonyulnak a számukra csaknem teljesen idegen
görög-római hajósok.hoz, kalmárok.hoz. A Periplus Maris
Erythraei ina elsőrangú bizonyitéka a Távol-Kelet és a
római birodalom gazdasági kapcsolatainak. Természetesen
- biztosra vehetjük - valamennyi ismert tengernek lehe-
tett ilyenféle útmutatója.
Az itinerariumok, periplusok hasznos kézikönyvek vol-
tak ugyan, de mégsem pótolhatták azt a műfajt, amelyet a
mai útikönyvek jelentenek számunkra. A mi útikönyveink
- a hasznos tudnivalókon kívül - megismertetnek a vidék
vagy város látnivalóival. Ilyen útikönyveket, amelyek a
megtekintésre érdemes dolgokat leírták, megmagyarázták,
ismertek az ókorban is. Ezek rendszerint csak egy ország-
résszel, s annak műemlékeivel foglalkoztak, mintegy pó-
tolva a nevezetes műemlékek és történeti helyek körül leb-
zselő idegenvezetőket, akik szerény díjazás fejében bőbeszé­
dűen mindent elmeséltek az érdeklődőknek, s meg is mutat-
tak mindent, amit kívántak látni. Sokan azonban inkább
bíztak az írott szóban, mint az ő bőbeszédűségükben. Ezért
a görögök már régen felismerték, hogy útikönyvekre is
szükség van. Többen is írtak ilyenfajta műveket, tudunk is
róluk részint reánk maradt töredékekből, részint korabeli
szerzők utalásaiból.
Ha a római turista nem jutott útikönyvhöz, akkor beérte
azokkal a földrajzi művekkel, amelyek a birodalom egészét
vagy egyes részeit leírták. Augustus korában élt Strabon
görög történetiró és földrajztudós, aki „Geographika" című
művében érdekesen ábrázolta az akkor ismert görög-római
világot, az oikumenét. Strabon nem járta be mindazokat a
területeket, amelyekről írt, tehát nem személyes tapasztalat
alapján szerzett ismereteit dolgozta fel, hanem mások be-
számolóira támaszkodva írta meg művének egyes részeit.
Az egész birodalmat le akarta írni a „Geographiká"-ban,
ezért nem törekedett arra, hogy a műemlékekről, különösen
érdekes látnivalókról is megemlékezzék. Munkája tizenhét
részből (könyvből) áll, és beosztására jellemző, hogy mig
Hispaniának, Galliának és Itáliának (Sicilia nélkül) egy-egy
177
 könyvet szentelt, addig Görögország és a görög szigetvilág ható ismerete, sűrűn idéz mind az Odysseából, mind az
leírására három részt szánt. Aki annak idején útnak indult, Iliasból.
elolvashatta Strabon művét, vagy csak az őt érdeklő köny- A műemlékek leírásában Pausanias gyakran közölte a rá-
veket, de semmi esetre sem tekinthette útikönyvnek. juk vésett feliratokat és po~to.sságá_t bi~onyitja, ho~! köz-
Csaknem két évszázaddal Strabon „Geographiká"-jának lése megegyezik a még ma 1s lathato feliratokkal. Muvének
megjelenése után (az i. sz. II. században, 170-180 körül) - noha a modern kutatás sokat bírálta - hibái ellenére is
írta meg a görög Pausanias „Görögország leírása" cimű nagy a jelentősége. Számos olyan műemléket látott és leírt,
művét, amelynek tíz könyvében behatóan ismertette az ál- amelyek ma már csak romjaikba.~ ':annak me~, é~ n;~csa~
tala fontosnak tartott műemlékeket. A mű talán annak a művészettörténész hanem a tortenész, kultúrtortenesz is
köszönhette megírását, hogy az utazások addig soha nem sok adalékot talál m~nkájában. Még a mai turista is. haszon-
tapasztalt mértékben megszaporodtak, a birodalomban béke nal forgathatja (és sokan teszik is), ha görögországi u.tazása
honolt, s mind többen akarták a híres vidékeket, városokat során az ókori műemlékekkel behatóbban kíván megismer-
felkeresni. Pausanias bizonyára a turisták utazási gyakorla- kedni. Akik huzamosabb időt töltenek Görögországban és
tát követte, amikor művéből kihagyta az északi, a műemlé­ művészettörténeti, történeti érdeklődésüket ki akarják elé-
kek szempontjából kevéssé érdekes országrészeket, tehát gíteni, nem érik be a modern útikönyvekkel, hanem leg-
nem foglalkozott Acarnaniával, Epirussal, Thessaliával és alábbis fordításban magukkal viszik Pausanias művét.
más - egyébként fontos - vidékekkel. Olvasói kezébe (Német és angol nyelven megjelent, magyarra még nem
nem csupán műemléki ismertetéseket tartalmazó könyvet ültették át.)
akart adni, hanem művének útikönyv jellegét azzal is hang-
súlyozta, hogy közölte az egyes városok közötti távolságo-
kat.
Pausanias nem tagadta meg történeti érdeklődését, úgy
látta, hogy a római hódítás óta megszűnt a görögök szabad-
. sága, és ez az oka a művészetek hanyatlásának. (Ugyanezt
a nézetet vallották a művelt rómaiak is, Cicero, Plinius is
megírták, hogy a görög művészet az i. e. IV. században
megszűnt, a nagy mestereket nem követték jelentékenyebb
utódok.) Ennek ellenére Pausanias nem kifogásolta a római
uralmat, hiszen éppen a „jó császárok" korában, Hadrianus,
Antoninus Pius és a bölcselőként is jeles Marcus Aurelius
uralkodása idején élt.
Pausanias nem mulasztotta el, hogy a műemlékek némi-
képpen száraz leírását történetük elmondásával élénkítse, de
művében a néprajz is helyet kapott. Különösen a mitológia
foglalkoztatta, minthogy meggyőződéssel hitt az ókori hit-
regékben. Művében kidomborodik Homeros eposzainak be-

179
1

,I
 HÍRES UTASOK,
NEVEZETESUTAZASOK

z i. e. 44. év március havának 15. napján a senatusban

A az összeesküvő
senatorok megölték Róma nagy fiát,
Gaius Iulius Caesart. A merényletet követő
vérzivataros
évekből csak nehezen sikeriilt a kibontakozás valamilyen
járható útját m egtalálni. Két államférfi, Gaius Octavianus,
Caesar örökbe fogadott fia, és Marcus Antonius, Caesar ked-
velt híve egymás között felosztották a birodalmat. Antonius
a gazdag, kulturált Keletet, Octavianus pedig a Nyugatot,
s ami a legfontosabb, I táliát és Rómát választotta. Ez a ren-
dezés azonban nem elégitette ki az ellentétes álláspontokat
képviselő feleket, mindketten a főhatalom megszerzésére
törekedtek. Előbb azonban elhatározták, hogy tárgyalások
útján kisérlik meg az ellentétek kiküszöbölését, így legalább
a végső leszámolásra is időt nyerhetnek. Az i. e. 37. év kora
tavaszán került sor a találkozóra a két római államférfi kö-
zött, a calabriai Tarentum városában (ma Taranto). Mind
Octavianus, mind Antonius tanácsadókat is hívott a tárgya-
lásokra. Octavianus egyik legjobb diplomatája Gaius Cilnius
Maecenas volt, aki már több alkalommal bebizonyította ki-
emelkedő tárgyaló képességét. Természetes tehát, hogy
Octavianus őszinte hívét, Maecenast is meghívta.
Maecenas szerette a költészetet, ezért őszinte támogatója
volt az irodalomnak, a művészeteknek; több költő tehetsé-
gét ő fedezte fel, és minden támogatást megadott nekik.
(Azóta is mecénásnak nevezik a művészetek, tudományok
bőkezű pártolóit, neve tehát fogalommá lett.) Maecenas

181
 kedvelte a fényűző életmódot és mindennél többre becsülte
a független, kényelmes életet. Abban a viharos időben, ami-
kor annyi jo romainak kellett az életével fu:etnie azért, mert
máshogy képzelte el Róma és a birodalom sorsát, Maecenas
nem kívánt résztvenni a politikai életben, nem akart tisztsé-
geket vállalni. Seneca feljegyezte egy mondását: „A hegy-
csúcs fölött az égbolt már önmagától is dörög." (Sen. Epist.
II. 7, 9.) Ezzel Maecenas azt akarta mondani, hogy aki a
hatalom csúcsára ér, veszélynek teszi ki magát. Ekkor ugyan
Augustus tanácsadójaként lépett fel, de azért megmaradt
előkelő magánembernek.
Maecenas a római nagyurak módján kísérettel akart
Tarentumba utazni. Ahogy a tekintélyes senatorokat szá-
mos lekötelezett hívük kísérte a Porom Romanumon,
ugyanúgy kívánt Maecenas a tárgyalások színhelyén meg-
jelenni. De nem lett volna Maecenas, ha nem a szellem
embereivel, költőkkel és írókkal akart volna útra kelni.
Nem államférfiak és katonák társaságára vágyott, hanem a
művészekére, hiszen a velük való társalgás útközben és a
nehéz tárgyalások után szellemi felüdülést jelentett számára.
A fiatal, még alig ismert, mindössze huszonnyolc esztendős
Quintus Horatius Flaccust is felkérte1 hogy csatlakozzék tár-
saságához, s útközben még más költőkkel is találkozva,
együtt utazzanak a tárgyalás színhelyére. Horatius erről az
utazásról vidám, g unyoros hangvételű, önmagát sem kí-
mélő költői elbeszélésben számolt be. Elmondta, hogy
Rómából együtt indult el Heliodorus görög filozófussal és
szónoklattanárral. A Via Appián utaztak, valószínűleg ko-
csin, de már tizenhat mérföld megtétele után megpihentek
Aricia egyik szerény vendégfogadójában. Másnap reggel
nagy kényelmesen folytatták útjukat, de akkor sem tettek
meg többet huszonhét mérföldnél, s így Forum Appiba
értek. A költő meg is állapította, hogy lusták voltak, mert
két nap alatt tettek meg egy napi utat, mintegy negyven
kilométert. Forum Appiban nyüzsgő , színes élet fogadta
utasainkat, és a belvízi hajósokkal megállapodtak, hogy az
182
éjszaka folyamán öszvérek vontatta bárkájukon végighaj~z­
nak a pontinusi mocsarakat átszelő csatornán. Horatius
azonban - még hajóra szállás előtt - a rossz víztől elron-
totta a gyomrát, s étlen-szomjan várta, hogy az útitársai
megvacsorázzanak. Ezután útnak indultak, de a költő
gyomorrontása miatt nem lelt nyugalomra.
„Indult már a sötét éj,
hogy fent égi jegyét, lent árnyait öltse magára,
itt a hajósok a szolgáknak kiabáltak, azok meg
vissza ezeknek; »Idébb hajts I« - »Háromszázzal is
elmész!«
- »Hó, ez elég! « Míg a pénzt beszedik, s megkötve
az öszvér,
eltelik egy jó óra. Gonosz szunyogok, tavi békák
tartják távol az álmot, amíg távol szeretőről
zengedezik versenyt sok bortól kába hajós meg
útas. V égül a megfáradt utazó is aludni
kezd. Öszvérét fűre bocsátja a lomha hajós, és
kőhöz kötve kötőfékét, horkol leheverve.
Feljött már a nap is, mire meglátjuk, hogy a vízen
vesztegelünk. Egy mérges utas kiugorva hajósnak
s öszvérnek füzfavesszővd páholja fejét és
hátulját."
A bárka maglehetősen lassan haladt a csatornán. Ámbár
sötétedéskor indultak el Forum Appiból, délelőtt tíz órakor
szálltak csak partra, de hát az ókori utasok nem szoktak
nagyobb sebességhez. Reggeli után útju~ hegynek felfelé
vezetett s három mérföldet tettek meg, amikor megérkeztek
a „ragy~gó-falú, kőre rakott Anxurhoz". (Ma a Terracina
fölött emelkedő hegyen láthatók romjai.)
A megbeszélés értelmében Anxu.rban csatl.akoztak Maece-
nashoz, akivel együtt utazott Lucms Coccems Nerva sena-
tor. Nerva mind Octavianusszal, mind Antoniusszal baráti
kapcsolatban állott, és már korábban is megbékitette a most
ismét szembeforduló vetélytársakat. (Ez a senator alapította
meg - még Caesar idejében - a hirnevét annak a család-
nak, amelyből dédunokaöccse, a későbbi Nerva császár szár-
mazott. Uralkodott i. sz. 96-98-ig.) Velük utazott Gaius
Fonteius Capito, Antonius feltétlen és odaadó hive, aki a
keleti tartományokból érkezett Rómába és csatlakozott Mae-
cenashoz, hogy részt vegyen a tárgyaláson. Huszonhét mér-
földet, mintegy negyven kilométert utaztak, míg Formiaebe
értek, ahol Aulus Terentius Varro Murena villájában száll-
tak meg, az étkezésekről pedig Fonteius Capito vidéki háza
gondoskodott. Emlitettük már, hogy számos előkelő, gaz-
dag rómainak I táliában több helyen is volt kisebb-nagyobb
birtoka, kényelmes lakóházzal, hogy ott megpihenhessenek,
távol a Forum Romanum zajától. A házak arra is szolgáltak,
hogy a birtokos vagy barátai - ha útjuk arrafelé vezetett -
szálláshoz és étkezéshez juthassanak. Nos, Murena igen szí-
vélyes viszonyban állott Maecenasszal, aki később Murena
nővérével házasságot kötött.
„ Másnap sokkal kellemesebb nap várt, mivel addig
Vergilius, Varius meg Plotius összefutottak
mind Sinuessában: lelkek, kiknél ragyogóbbat
nem hord föld, s nálam jobb hívük nincs e világon.
Mily ölelések voltak, mekkora volt a vidámság 1
Míg eszem ép, tudom én: nincs oly kincs, mint a
barátság !"
Tehát másnap mintegy harminc mérföldnyi utazás után a
társaság megérkezett Sinuessába, ebbe a kis tengerparti
városba, amely éppen Campania és Latium határán feküdt.
(Ma Mondragone közelében csak a romjai láthatók.) Itt ki-
egészült a társaság, végre megérkezett Publius Vergilius
Maro, akit Maecenas méltán szeretett és becsült, valamint
két poétatársa, Lucius Varius Rufus és Plotius Tucca. Varius
műveit a maguk korában nagyra értékelték, de reánk csak
olyan csekély töredék maradt, hogy abból nem lehet költé-
szetére következtetni, Plotius Tuccától pedig semmi nem
maradt fenn. D e Vergiliusnak jó barátai voltak, s nekik
tulajdonitották Vergilius nagy hőskölteményének, az
„Aeneis"-nek a kiadását.
A kis csapat együtt ment tovább a két államférfi találko-
zójára. H oratius akkor még „két elfor~ult régi barátna~"
tartotta Octavianust és Antoniust, nem ismerte fel - mmt
"brkezés a fogadóhoz
sok kortársa - , hogy a kettejük közötti ellentét áthidal-
hatatlan. Maecenas és útitársai nem hajszolták magukat:
kényelmes7n utaztak a Via .Appián, ,~mely_ - Horatius
szavai szermt - „nem fárasztja a lustát . A tarsaság Cap?á-
ban Cocceius Nerva nagyszerű villájában pihent meg. 1:fti-
társuk és egyben vendéglátójuk kitűnő vacsorát adott tlsz-
teletükre s hogy szórakoztatásukról gondoskodjék, két
helybeli bohócot léptetett fel, akik meglehetősen otromba
tréfáikkal megnevettették a jó ételektől, boroktól némileg
felhevült társaságot. „Kellemesen telt _hát az idő, míg meg-
vacsoráztunk" - jegyezte meg Horatlus.
Capuából Beneventumba utaztak, ahol a fogadós ki akart
tenni magáért, hogy előkelő vendégeit méltó módon fogad-
ja, és amíg soványka rigóit a konyhában nyárson sütötte, a
l ángok felcsaptak, s majdnem leégett az egész fogadó a
fogadóssal együtt.
 Ezután a társaság --.:. úgy látszik - meg akarta rövidíteni
útját, é.s elhagyva a Via Appiát, a samniumi hegyeken át-
vágva igyekezett a tengerpart mentén vezető útra rátérni.
Estére eljutottak az 1090 méter magasan fekvő hegyi város-
kába, Trivicumba (ma Trevico). A fogadó itt felettébb egy-
szerű lehetett:
,„ .. Itt füst volt, könnyre fakasztó,
mert nedves gallyal s lombbal volt tömve a kályha."
Horatiusnak megtetszett a szolgálóleány, és a költő
könnyű úti kalandot remélve, megbeszélte vele, hogy éjszak~
a szobájába jön. úgy látszik azonban, hogy az alacsony ter-
metű, hízásra hajló poéta nem nyerte el a szolgáló tetszését.
Horatius éjfélig hiába várta, a leányzó nem jött el.
Másn~p huszonnégy mérföldnyi utat tettek meg, hogy
egy másik hegyi városkába érjenek. A vízellátás itt nem volt
~elégítő,. sőt még a silány minőségű vízért is pénzt kértek,
viszont kitűnő kenyeret lehetett kapni. Horatius megjegyzi:
„A gondos utas vállán visz az útra belőle." Ami annál is in-
kább megfogadandó jó tanács volt, mert a következő állomá-
son, Canusiumban a kőkemény, rossz kenyér szinte csikor-
gott a fogak alatt. Horatiusnak ez a közlése csak azért fel-
tűnő, mert a görögök alapította Canusium jelentékeny sze-
repet játszott Itália déli részén. Itt már csak mintegy húsz
mérföldre voltak az Adriai-tengertől. Ekkor Varius, érzé-
keny búcsút véve, elvált útitársaitól, akik esőben a rossz
felázott úton harminc mérföldet utazva jutottak ei Rubiba:
Nagyon fáradtan tértek pihenőre, hogy másnap jó időben,
de változa~anul rossz úton jussanak el Bariumba (ma Bari),
onnan pedig Gnathiába érkeztek. (A kis városnak ma már
csak a romjai láthatók Fasano közelében.) Itt megtekintet-
tek egy természeti tüneményt, a városnak azt a nevezetessé-
gét, hogy az egyik szentélyében a tömjén tűz nélkül enyé-
sz~tt el. Jót mulattak rajta, egyikük sem hitte el a „csodát".
Visz ont Horatius ezt az alkalmat használta fel, hogy költe-
186
ményét rövid és derűs vallásbölcseleti elmélkedéssel fejezze
be. A természetfölötti dolgokban hivő zsidók hihetnek az
efféle „csodákban", ő azonban nem, hiszen az epikureusi
bölcselet híveként elutasította azt a föltevést, hogy az iste-
nek beavatkoznak a földi élet bármely megnyilvánulásába.
„ ... · - én tudom azt) hogy az istenek élete vidám,
és ha a természet csudadolgot művel e földön,
azt nem az istenek adják tág mennybéli lakukból.
Brundisiummal vége az útunknak s e levélnek."
(Horat. Sat. 1. 5. - Bede Anna fordítása.)
ű gy látszik, az utazás itt befejeződött, nem utaztak el
Tarentumba. Ocavianusnak és Antoniusnak ugyanis !lZ ere-
deti megállapodás értelmében Brundisiumban kellett volna
találkoznia, Octavianus azonban bizalmatlankodott, és csak
nővérének, Octaviának, Antonius hitvesének unszolására
lépett kapcsolatba ellenfelével, de most már Tarentumban.
Az egyezség létrejött ugyan közöttük, de egyik fél sem tar-
totta meg, hanem folytatta a maga politikáját. Hat évvel
később, i. e. 31. szeptember 2-án az Actiumnál vívott nagy
tengeri ütközet döntötte el a hatalmi kérdést (az actiumi
csata volt az ókor utolsó nagy tengeri ütközete). Octavianus
győzött, s ezzel véget ért a több mint egy évtizede tartó
vetélkedés a hatalomért. A győztes új korszakot nyitott meg
Augustus néven a rómaiak történelmében.
Horatius körülbelül két hétig utazott Rómától Brun-
disiumig, s vidám hangvételű művének írásakor bizonyá,ra
elfelejtette a kellemetlen eseményeket. (Ma a jó itáliai autó-
utakon, Rómától Brindisiig, személygépkocsin normális
sebességgel haladva, hét-nyolc óráig tart ez az utazás!)
Horatius költői elbeszéléséből, leírásaiból tehát elképzelhet-
jük, hogyan utazhattak az ókori rómaiak a jó és rossz uta-
kon. A mai turista szemével nézve szinte elképesztő, hogy
a hozzávetőleg batszázkilencven kilométernyi utat Horatius
és társasága csaknem két hét alatt tette meg, de hát útjuk

nem volt sürgős, ráértek. Arról viszont egy szót sem ejtett
ho~ hány rabszolga kísérte őket, hogy gondoskodjanak
uraik, valamint útitársaik kényelméről.
.Mindenes:tr,~ Horat~u~ költői elbeszélése bizonyítja, hogy
~yen sok i.~o: vett ,1genybe, mennyi kényelmetlenséggel
J~r~ ~ szárazföldi utazas, még akkor is, ha olyan kulturált és
civ1bzált területen mentek, mint amilyen az akkori Itáli
:rolt. ~égis ~ok _ember vállalta a kényelmetlenséget, és ne;
ts csckely koltsegeket, hogy eljuthasson a távoli tartomá-
nyokba. A római béke, a Pax Romana nyugalmat, rendet és
biztonságot teremtett. Az utazás már nem számított veszé-
lyes k~andnak: útoná~ók, kalóz?k egyáltalán nem vagy
csak alig veszelyezte~ek a kocsm vagy hajón útra kelő
ei;nbert. Egyre gyakoribbá vált a változatosságot, szórako-
zast ".agy éppen a tudást kereső utas, számuk lassan vetél-
ked~ ~e~dett a ker~skedőkével. A római birodalom egysé-
g,~s, onás1, három világrészre kiterjedő területe számos lehe-
t~séggel kecsegtette a vállalkozó szellemű embereket. Sok
kiemelkedő tudású, jó képességű ember - most a vándorló
fil,ozófu~okra gond?lunk :-- mindig talált hallgatóságot,
partfogot, ~s.etleg hr~reket 1s Rómában. A tyrusi Euphrates
például az if1abb Gaius Plinius Secundus személyében aki
így írt, róla egyi,~ ,~evelében: „Euphrates képességei' oly
ragyogoak és fe~t_unoe~, ho_gy a kevésbé tam11takat is hozzá
vo:11zzák és lebilincselik. Eles ítélőképességgel, méltóság-
tel1ese:11, íz~é~sel tud. előadni mindenről. . . Nincs benne
se~ t~sz1to,. semm1 komorság, annál több elmélyültség;
:alálkozaskor tlszteletet ébreszt és nem riaszt vissza. Egész
eI:te feddhetetlenség és az ezzel felérő nyájasság." (Plin.
mm. Ep. I. 10 - Muraközy Gyula fordítása.)
D~ ennek a - Plinius jellemzése szerint - kiváló ember-
ne~ is. akadtak ellenfelei, éppen a görög bölcselők között
akik bizonyára elirigyelték római pozícióját. Egyik harco~
elle?fele a már több ízben említett tyanai Apollonios volt
az okor eme különös alakja. Vitájuk nem volt éppen tapin~
188
tatos és ízléses. Euphrates egyik írásában Apollonios sze-
mére vetette, hogy prédikációival ellentétben korántsem ön-
megtartóztató, hanem erkölcstelen életet folytat. Apollonios
sem maradt adós: Euphratesnek felrótta, hogy anyagias,
pénzért mindenre kapható. Kétségtelen, hogy Apollonios
nagy hatással volt kortársaira, sőt még halála után is sok
híve akadt. (Láttuk, hogy az Itinerarium Burdigalense,
amely pedig egy Bordeaux-i keresztény zarándok számára
készült, Tyana városnál feltüntette, hogy itt született
Apollonios, a varázsló.) Megírták azt is, hogy Caracalla
császár Apollonios tiszteletére oltárt állittatott (Dio 77. 18. ),
Alexander Severus császár pedig házi szentélyében Krisztus,
Ábrahám, Orpheus és más „bizonyos szent lelkű szemé-
lyek" képmásai mellé a tyanai Apolloniosét is elhelyezte.
(SHA Alex. Sev. 29.) Aurelianus császárnak Apollonios
álmában jelent meg, és az ő kérésére állt el az uralkodó
Tyana városának elpusztításától. „Mert ki volt nála szen-
tebb, tiszteletre méltóbb, híresebb és istenibb az emberek
között?" - tette fel a szónoki kérdést Flavius Vopiscus
Syracusius, Aurelianus császár feltételezett életrajzírója.
(SHA. Aurelian. 24.) Nem csoda tehát, hogy nemcsak a
császárok, hanem a magánosok is több emlékművet állítot-
tak tiszteletére.
Apolloniosról már életében is sok monda járt szájról
szájra és ezeket az idő múlásával számos sallanggal bővítet­
ték ki. Az i. sz. III. században valóságos kultusza támadt,
amely nagyrészt Philostratos művén alapult. Philostratost
Iulia Domna, Septimius Severus császár özvegye, Caracalla
édesanyja bízta meg, hogy az Apolloniosról keringő törté-
netek és a róla szóló kisebb-nagyobb írások alapján írja meg ·
a tyanai vándor filozófus csodálatos életútját, A görög
bölcselő eleget is tett Iulia Domna kívánságának, tehát
voltaképpen a császárnénak köszönhetjük a reánk maradt
művet. Philostratos nem veszett bele a száraz adatokba, ha-
nem képzeletének szüleményeivel egészítette ki őket és egy-
fajta „regényes életrajzot" írt és szinte egyik előfutára lett
 ennek ~ századunk első felében oly divatos műfajnak. (André
Mauro1s, Guy de Pourtales, Enúl Ludwig, Stefan Zweig és
mások hasonló műfajú munkáira utalunk.) A hitelesnek
látszó adatokat olyan történeti, néprajzi, földrajzi részletek-
~el ?.ővítette ki, amelyek ugyan nem helytállóak (különben
is kl Járt ezeknek akkortájt utána?), de legalább elképesztet-
ték az ókori olvasókat.
. -:'-pollonios valószínűleg i. sz. 3-ban született a cappado-
c1ai Tyana városában. Már serdülőkorában filozófiával fog-
lalkozott, Pythagoras tanait követte, ezek előírása szerint
élt ~nmegtartóztatóan, kevéssel beérve. A regényes életrajz
sz_e~~t egés: életében utazott, el_einte azért, hogy tanuljon,
kesobb pedig, hogy tanítson. Öt esztendeig Kisázsiában
maradt, s miután úgy találta, hogy itt már többet nem tanul-
hat, elhatározta, hogy elmegy Indiába és az ottani bölcselők
~t~sát. megismeri. (Amikor elhatározta, hogy elhagyja a
romai birodalmat, a határállomáson, Zeugmánál történt az
az esete a vámnál, amelyről már megemlékeztünk.) Eljutott
a mai Pakisztánba, majd önkéntes kísérőivel együtt elment
a brahmanok és jogik közé, hogy az ő magasabb rendűnek
tartott ismereteiket elsajátítsa. Kevés rómainak, talán csak
néhány vállalkozó szellemű kalmárnak volt némi tapaszta-
lata India bűvös varázslatairól, éppen ezért a leírásoknál
Philos~ratos nem fukarkodott képzeletének szüleményeivel.
.Amikor Apollonios úgy érezte, hogy tanulmányait be-
fejezte, elhatározta, hogy visszatér Kisázsiába. Most azon-
ban nem a fárasztó szárazföldi utat választotta, hanem a
Perzsa-öbölben, majd az Euphrates folyón hajózva, Baby-
lonba, innen pedig Ninivébe utazott, majd pedig a Kisázsia
nyugati részén virágzó görög városokat kereste fel. Ephe-
sosban, ebben az élénk forgalmú, nagy kikötővárosban
~ír~ már megelőzte. Amikor és ahol megjelent, már külseje
is tiszteletet parancsolt. Magas termetű, nagy, lengő sza-
kállú férfiú volt, termetét libegő-lobogó, bő fehér köntös
fedte. Ha az ephesosiak megtudták, hogy szólni akar a
néphez, mindenünnen özönlöttek az emberek, hogy hall-
gassák a tyanai Apollonios tanításait. Pedig beszédei nem
legyezgették az ephesosiak hiúságát, szigorú szavakkal meg-
rótta könnyelmű életmódjukat, gondolkodásukat, ami
persze nem nagyon tetszett a helybelieknek. Megjövendölte
azt is, hogy rövidesen pestisjárvány tizedeli meg a lakossá-
got. Jóslatát szemfényvesztésnek tartották, kinevették.
Közben a' közeli görög városok küldöttségeit fogadta, akik
azt. kérték, legyen vendégbarátjuk, keresse fel őket. Miután
látta, hogy nem képes megváltoztatni az ephesosiak
könnyelmű gondolkodását, elutazott a görög városokba.
Amikor azonban meghallotta, hogy Ephesosban járvá-
nyos betegség szedi áldozatait - beszéli Philostratos - ,
tüstént ott termett. A betegeket csodálatos módon meg-
gyógyította és megszüntette a járványt! Ezután folytatta a
görög városok látogatását, felkereste Iliont is, és az éjszakát
a homerosi hős, Achilleus sirhalmán töltötte, akinek árny-
alakja meg is jelent neki, és tanácsokat adott a filozófusnak.
Görögországba érve felkereste a legnevezetesebb városo-
kat, Athént, Corinthust, Spártát. Corinthusban megtekin-
tette a híres szorost és kijelentette: a földnek ezt a nyakát át-
vágják, és mégsem vágják át. (Philostratos ezt a homályos
mondatot adta hőse szájába, hiszen ő már tudta, hogy Nero
megkísérelte a corinthusi szoros átvágását, de a nagy művet
nem fejezhette be.) Apollonios Spartában megrótta a férfia-
kat, amiért feladták régi, híres, lemondásokkal teli életmód-
jukat és elpuhultak. Hála beszédének, a spártaiak felhagytak
a kényelmes életformával, és ismét őseik mintáját követték.
Mint másutt, Apollonius itt is az istenek tiszteletét, a régi,
egyszerű erkölcsök követését ajánlotta hallgatóinak.
Ezek után elhatározta, hogy Rómába utazik, és a biro-
dalom fővárosában fog tanítani. Nero uralma (i. sz. 54-68)
nem kedvezett a filozófusoknak, a császári kormányzat azt
gyanította, hogy bölcseleti elméleteik terjesztése hátrányos
az uralkodóra. Börtönbe vetettek nem is egy filozófust, ·
többet pedig kiutasítottak a Városból. Apollonios számot
vetett a várható veszéllyel, ezért felszólította kísérőit,
 tanítványait, fontolják meg, ki követi őt a Városba. Senki-
től nem veszi zokon, ha ilyen kockázatos körülmények
között elhagyja őt, ám dicséretesnek tartja, ha minden
veszéllyel dacolva követik őt. Híveinek jó része kitartott
mestere mellett.
I. sz. 66-ban híveivel együtt megérkezett Rómába, „abba
a városba, amely a lakott föld nagy része fölött uralkodik."
(Jellemző Philostratosra, hogy művében csak kevés olyan
tény!ől emlékezik meg, amelyből az időpontra következ-
tetni lehetne.) Apollonios érkezését itt is megelőzte a híre:
az esztendő egyik consulja, Gaius Luccius Telesinus magá-
hoz kérette őt és hosszassan faggatta tevékenységéről, útjá-
nak céljáról. Minthogy minden tekintetben megnyugtató
választ kapott, elbocsátotta a filozófust. Ezek után Apollo-
nios - szokása szerint - a templomok lépcsőjén állva
beszélt az egybesereglett hallgatósághoz. Tevékenysége
nem ébresztett gyanút a hatóságokban, mert mindig csak a
nagy nyilvánosság előtt beszélt. Nem udvarolt az előkelő­
ség~kne~, n~n_i jelent meg a nagyurak reggeli fogadásain,
arru pedig regt szokás volt a Városban.
Amikor Apollonios egyik korinthosi barátja, bizonyos
Demetrios bölcselő is R ómába érkezett, mindjárt felkereste
a tyanai filozófust. Demetrios azonban nem volt óvatos: a
nyilvánosság előtt tartott beszédeiben leplezetlenül támadta
Nerót. A hatóságok azt gyanították, hogy ezeket a beszéde-
ket maga Apollonios sugallta barátjának, de bizonyosat
nen_i tudv~, megelégedtek Demetrios kiutasításával. Apol-
loruos pedig folytatta tevékenységét, tanított, sőt egy elő­
kelő leányt is feltámasztott halottaiból. Megjósolta, hogy
súlyos vihar pusztít majd Itáliában, utána pedig betegség
támadja meg a rómaiakat. Minthogy jóslatai igaznak bizo-
nyultak, mind többen hittek neki, és féltek tőle. Okkult is-
meretei felkeltették a hírhedt testőrparancsnoknak, Ofo-
~us Tigel1;1nusnak a gyanúját is, aki a bölcselőt egy ki-
J~ent~se rruatt ítélőszéke elé idézte. A nyilvános tárgyaláson
Tigelhnus nem bírt a filozófussal, ezért a titkos kihallgató
helyiségbe vezette. A kihallgatás és a vallatás után azonban
kijelentette: „Menj, ahova akarsz. Erősebb vagy nálam,
nincs hatalmam feletted."
A kegyetlen testőrparancsnok karmaiból ép bőrrel ki-
kerülni valóságos csodának számított. A Várost azonban el
kellett b_agynia társaival együtt. I. sz. 67-ben ugyanis Nero
Görögországba utazott és mindennemű bölcselő tevékeny-
. séget betiltott Rómában. Apolloniosnak tehát semmi keres-
nivalója nem maradt a Városban, ezért kisszámú követőivel
Hispaniába utazott, hogy felkeresse Hercules oszlopait (a
mai Gibraltári szorost). Az ókori közhit szerint itt volt a
föld végső pontja. Híre mindenütt megelőzte itt is a filozó-
fust és a hisparúai városokban nagy tisztelettel fogadták. Mi-
után pedig elég időt töltött az Ibériai-félszigeten (amelynek
két helytartója, Servius Sulpicius Galba és Marcus Salvius
Otho már készülődött, hogy Nero uralma ellen felkeljen),
Afrikába, majd innen ismét Görögországba utazott. A Nero
halálát követő polgárháború híre Görögországban érte, ahol
éppen újabb utazásait készítette elő.
E z idő tájt Alexandriában tartózkodott Titus Flavius Ves-
pasianus, akit Iudaeában harcoló serege császárnak kiáltott
ki és Egyiptom római helytartója már uralkodónak is tekin-
tette. Vespasianus itt akarta megvárni, hogy az uralkodói
hatalomért Itáliában és Rómában folyó polgárháború meg-
szíínjék.
Apollonios is érdeklődéssel figyelte a helyzetet, s miután
Chios és Rhodos szigetén megpihent, i. sz. 69-ben áthajó-
zott Alexandriába, ahol - írja Philostratos - úgy várták,
mint barát a barátot. A nagy városba érve mindjárt csodát
művelt. Tizenkét elítéltet vezettek a vesztőhelyre és Apol-
lorúos rögtön megállapította, hogy az egyik, akire rámuta-
tott, ártatlan. E lérte, hogy utolsónak végezzék ki, és lám,
még mielőtt sor került volna reá, futár érkezett a paranccsal,
hogy bocsássák azonnal szabadon, mert ártatlan l
V espasianu s is magához kérette a hírneves filozófust, aki
hosszabb beszélgetés után megjósolta neki, hogy valóban
1 93

császár lesz, és tanácsokkal látta őt el. Dicsőségét azonban
megirigyelte két görög filozófus, Dion és - a már említett
- Euphrates. Mondvacsinált ürüggyel bevádolták Ves-
pasianusnál, aki átlátva a vádaskodók mesterkedésein, elég-
tételt adott Apolloniosnak, s meghívta, tartson vele és
költözzék hozzá. Apollonios azonban tovább akart utazni.
Tanítványaival együtt átlépte Egyiptom - s egyben a római
birodalom - déli határát és a rejtélyes, alig ismert Aethiopiá-
ba (ma Nubia) ment, hogy megismerkedjék az ott élő, szem-
lélődő életmódot folytató bölcsekkel, akiknek ugyan olyan
nagy hírük volt, mint az indiai brahmanoknak és jogiknak.
Alig akadt római, aki eljutott volna ebbe az országba,
ezért Philostratos szabadjára engedte csapongó képzeletét,
és akárcsak India esetében, most is mesés lelrásokkal hök-
kentette meg olvasóit. Apollonios nem sokáig maradt a
bölcsek között, rájött, hogy semmi újat nem tanulhat tőlük,
ezért visszatért Alexandriába. Itt Euphrates tovább foly-
tatta áskálódásait, Apollonios azonban nem törődött vele.
Időközben megérkezett Alexandriába Vespasianus fia, Titus
(akivel Apollonios korábban már Tarsusban találkozott),
miután befejezte a „zsidó háborút". Apollonios megjósolta
a fiatal hadvezérnek, hogy a hatalomban követi atyját és
császár lesz. Titus kérésére tanácsokat is adott neki, hogyan
kormányozza a birodalmat. E szavakkal búcsúzott el tőle:
„Ellenségeidet fegyverrel győzd le, atyádat pedig eré:iyeid-
dell" Apollonios pedig - Philostratos írása szermt -
továbbra is fáradhatatlanul folytatta utazásait. Ekkor már
hetven éves lehetett, tehát csak kisebb utakra vállalkozott,
főként a göröglakta területeken.
I. sz. 81-ben Titus császár két évi uralkodás után meg-
halt, s a méltóságban öccse, Domitianus (uralkodott: 81-
96-ig) követte, akiből hiányoztak apja és testvére erényei.
Nem szenvedhette a bölcselőket, s amikor fülébe jutott,
hogy Apollonios egy senatornak, Marcus Cocceius Nervának
megjósolta, hogy császár lesz, itélőszéke elé rendelte a
filozófust. Azonnal börtönbe is vetette, de ő itt sem szűnt
194
meg tanitani. Amikor az uralkodó elé vitték, hatásos és
meggyőző érvekkel védekezett, s Domitianusnak még ideje
sem volt arra, hogy ítéletet mondjon, mert Apollonios egy-
szerre eltűnt a teremből és máris a tengerparti városban,
Puteoliban termett. Ilyen varázslattal szemben mind a csá-
szár és bírósága, mind a hatóságok tehetetlenek voltak.
A filozófus kísérőivel hajón Siciliába utazott, Messenéből
(ma Messina) előbb Tauromeniumba (ma Taormina), majd
·Syracusaeba (ma Siracusa) mentek, s onnan hat napig tartó
hajóút után Görögországba értek és Chalcisban (kb. a mai
Pirgosnál) partra szálltak. Itt elfogyott a pénzük, de ez
Apolloniosnak nem okozott gondot. Elment a templomba,
s megkérte a papot, adjon neki Zeus pénzéből ezer drach-
mát, ha az isten meg nem haragszik érte. (A legtöbb görö~
templom papjai a templom vagyonával valóságos bankári
tevékenységet folytattak.) Az előzékeny pap azt válaszolta,
hogy az isten feltehetően azért fog megharagudni, mert
Apollonios csak ilyen keveset kért. Két évet tan1tással töl-
tött Görögországban, majd elhajózott a görögök lakta kis-
ázsiai városokba. Előbb Smyrnát, majd Ephesost kereste
fel, de a többi városba is elutazott, s mindenütt nagy szere-
tettel fogadták. 1. sz. 96-ban éppen Ephesosban időzött,
amikor látomása támadt arról, hogy meggyilkolják Domiti-
anust. A látomás időpontjában valóban meg is ölték.
A senatus az idős Nervát választotta császárnak, aki rögtön
levelet irt Apolloniosnak, kérte, jöjjön hozzá és legyen
tanácsadója. Apollonios azonban - ekkor mintegy kilenc-
venhárom éves lehetett - már nem akart útra kelni, és csak
levélben adott tanácsot a császárnak, miként uralkodjék.
És itt vége szakadt az életrajzi regénynek. Philos1:1'3;tos
szerint még azt sem tudták, hol halt meg Apolloruos.
Tanítványainak gyakran eszébe jutott mesterük sűrűn
idézett, állitólag Pythagorastól származó mon~ása: „Igye-
kezz elrejtőzve élni, és ha ezt nem lehet, elrejtőzve meg-
halni."
Minek köszönhette nagy népszerGségét Philostratos
1 95
műve? A modern kutatók egy része úgy véli, hogy Iulia
Domna udvarában egy Jézushoz vagy Szent Pálhoz hason-
litható embert akartak eszményiteni és a népnek bemutatni
a kereszténység hatásának ellensúlyozására. A vallásos hitet
Philostratos művében a filozófia helyettesíti, s a regény
főhőse mindig nyájas, jóindulatú, a pythagorasi filozófusok
módjára egyszerűen , önmegtartatóan él, szeszes ital nem
iszik, csodákat művel, halottat támaszt fel, mint a keresz-
tények szentjei.
Bennünket most csak az utazó Apollonios érdekel. Philost-
ratos szerint mintegy hetvenöt évet töltött - talán csak a
szerző elképzelte - utazással, távol szülőföldjétől. Utazott,
hogy tanuljon, tapasztaljon és tanítson. Utazott szárazon és
vízen, lóháton, teveháton, kocsiban és hajón, de leginkább
gyalogszerrel. Szinte az egész birodalmat beutazta, s két
alkalommal határait is átlépte. Ambár igénytelensége köz-
ismert volt, lakott királyi udvarokban, előkelőek palotáiban,
gazdag polgárok házaiban, de aludt vendégfogadókban vagy
éppen szabad ég alatt is. Soha nem utazott egyedül, tanít-
ványai követték és a birodalom határán túl még tolmács is
volt a kíséretében.
Ugyanebből az időből emlékezetesek Szent Pál apostol
utazásai is. (Nevezetes tengeri útjáról, hajótöréséről más
összefüggésben már beszéltünk.) Akárcsak a tyanai Apol-
lonios, Pál is az i. sz. I. század gyermeke volt. Ha utazásaik
között lehet is némi hasonlóságot felfedezni, lényegükben
- akárcsak gondolkodásuk - teljesen más jellegűek. Már
úti élményeik is különböztek egymástól. A tyanai filozófus
divatos bölcseleti tanokat terjesztett, Pál viszont egy új, a
vezető körök számára ismeretlen hit apostolaként lépett
fel. Apollonios az előkelőségekkel, Pál viszont a birodalom
lakosságának szegény rétegeivel állott kapcsolatban. Noha
Apollonios is gyakran rótta gyalogszerrel az utakat és sza-
bad ég alatt hált, utazásai során heteket töltött különféle
palotákban, olykor módjában állott járműveket is igénybe
venni. Az apostol e tekintetben sokkal szerényebb körül-
mények között utazott. Sokszor megalázták, bántalmazták,
mégsem tarthatta őt vissza semmi attól, hogy az evangéliu-
mot, az örömhírt terjessze. „ Tudok nélkülözni, de tudok
b ővelkedni is. Minden körülmény között, mindenhez hozzá-
szoktam: jóllakáshoz és éhezéshez", vallotta az apostol.
(Filip. -4. 12.) Mint mondta, „belső kényszerűség hajtotta",
hogy utazzék és hirdesse a krisztusi tanokat. Csak így volt
képes arra, hogy harminc évig éljen anélkül, hogy bárhol
lett volna állandó szálláshelye, ámbár néha esztendőket
töltött egy-egy városban, hogy tanítson és szervezzen. Több
alkalommal vetették börtönbe, ahol halálos ítéletének végre-
hajtását várta. Mindenesetre Pál apostol utazásainak, fárad-
hatatlan szervező munkájának sokat köszönhetett a keresz-
ténység, amellyel még csak ekkortájt kezdett megismerkedni
az ókori világ.
Pál apostol bejár ta Kisázsia majdnem minden, görögök
lakta nagyobb városát, ahol a szétszóródásban, diasporában
élő zsidóságnak számottevő közösségei voltak. Az is termé-
szetes, hogy Pál, akárcsak Apollonios, Kisázsiában kezdte el
tevékenységét, és csak később szánta rá magát, hogy a
birodalom nyugati provinciáit vagy éppen Rómát fel-
keresse. A Közel-Kelet talaján termett kultúrák egymásra
rétegeződésükben színesebbek, élénkebbek voltak, mint a
nyugati tartományok kultúrája. Alig akadt azonban olyan
bölcselő, aki utazásai során ne kereste volna fel Rómát,
hiszen mindig ígéretes feladatnak látszott a római birodalom
fővárosának lakossága körében terjeszteni tanaikat.
Viszontagságos útjai során Pál is eljutott Rómába, ha
nem is egészen a saját akaratából. Említettük, hogy római
polgárként joga volt a tartományi bíróság ítélete ellen a
császárhoz fellebbezni, és élt is ezzel a jogával. Útját Ró-
mába katonai őrizetben kellett megtennie. (A katonai őrizet
- úgy hisszük - nem volt túlságosan szigorú, hiszen
később Rómában saját maga bérelte lakásban lakott, a
katona pedig kísérte őt mindenfelé a Város utcáin, az éppen
1 97
 csak bimbózó keresztény közösségekhez. Dc hát az apostol
jómódú ember lehetett, s elképzelhető, hogy ezeket a köny-
nyítéseket - esetleg megvásárolta.)
Alighogy felserdült Pál-Paulus, elhagyta szülővárosát,
Tarsust, hogy Jeruzsálemben fejezze be tanulmányait. In-
nen Damaszkuszba utazott, s ezen az úton érte az a csodá-
latos látomás, amely őt a kereszténység üldözőjéből talán
leghatásosabb hirdetőjévé tette. Közvetlenül megtérése
után má~is azt tervezte, hogy felkeresi a még csak nemrég
alakult kis keresztény közösségeket, hogy megerősítse őket
hitükben s kijavítsa esetleges tévelygéseiket. Érdekes tér-
képen követni Pál apostol utazásait, hogy megláthassuk,
mekkora területeket járt be - az akkori közlekedési viszo-
nyok közepette - néhány évtized alatt.
Első útján ellátogatott Ciprus szigetére, onnan vissza-
térve Kisázsiába, bejárta Pamphyliát, majd a zord Taurus-
hegységen átkelve Pisidiát, Lycaoniát. E tartományok leg-
fontosabbnak tartott városaiban, Antiochiában Iconium-
ban, Listráb~ és Derbében töltött hosszabb Ídőt, hogy
megalapitsa, illetve meger6sítse az ottani keresztény közös-
ségeket. Tehát kezdetben csak kisebb városokat keresett fel
ez az Antiochia ugyanis nem volt azonos Syria hasonló nevŰ
nag.yvárosával. Ezután visszatért Jeruzsálembe, innen pedig
Syr1án áthaladva, ismét felkereste a már meglátogatott tarto-
mányokat, majd elhatározta, hogy Európába utazik.
Első európai útja a makedóniai Thessalonikébe és Phi-
lippibe vezetett. Hosszabb-rövidebb ideig tartó itt-tartóz-
kodás után, az i. sz. 49-52 közötti éveket Athénben és
Corinthusban töltötte, ezek voltak az idő tájt Görögország
legfontosabb városai. Athén ugyan már csak régi ragyogó
h~réből élt, de, pol~ár~ na~ elődeikre gondolva, büszkeség-
tol eltelten meg lilllldig varosukat tartották a görög szellemi
élet középpontjának. Corinthus élénk, nagy forgalmú, gaz-
dag kereskedővárosként vezető szerepet játszott, s ami nem
~evésbé fontos, itt volt a római helytartó székhelye, Róma
innen kormányozta görögországi tartományait.
Görögországi utazása után Pál apostol Ephesusba hajó-
zott. Innen Jeruzsálembe ment, majd a pisidiai Antiochiá-
ban élő híveit látogatta meg. 53-ban visszatért Ephesosb a
és három esztendőt töltött itt. Nagy sikerrel működött a
váro.sban, noha az ephesosi Diana-Artemis istennőnek sok,
meg10gathatatlannak tartott híve élt itt, és oltárához is sokan
z_a rándokoltak. Az ezüstművesek ezt kihasználva, nagy-
számban állitották elő az istennő szobrának kis másolatait.
Mivel azonban Pál tanításainak hatására sokan elfordultak
Diana-Artemis tiszteletétől, az ezüstművesek joggal aggód-
tak, hogy eddigi keresetük megcsappan. Ezért az apostol
ellen fordultak: Pál „ ... azt mondja, hogy nem istenek
azok, amiket mi kézzel készítünk." Pedig ha a Diana-
kultusz megszűnnék, ennek nemcsak Ephesos, hanem maga
Asia provincia is kárát látná. Az ezüstművesek agitációjának
megvolt a hatása, a tömeg feldühödött és nagy hangon ki-
áltozta: „Nagy az ephesosiak Dianájal" (Ap. csel. 19.) Csak
nehezen lehetett a feltüzelt embereket lecsillapítani, vala-
mennyien Pál és társai vesztét kívánták. A kedélyek le-
csillapodásával Pál Macedoniába utazott, majd folytatta út-
ját és három napot töltött Görögországban. Innen hajóval
akart Kisázsiába visszatérni, de barátai figyelmeztették, hogy
ellenségei az életére törnek, erre szárazföldön utazott vissza.
Assusból a part menti szigetek mellett Miletusba hajózott,
majd folytatta útját, hogy a lyciai Patara kikötőjében egy
Föníciába induló hajóra szálljon. Ekkor már tanítványaival
együtt utazott. A teherszállitó vitorlás Tyrus kikötőjében
horgonyt vetett, és kirakta áruját. Hét napig vesztegeltek
itt emiatt, majd továbbindulva a harminckét római mér-
földre fekvő Ptolemaisba érkeztek, s másnap negyvenegy
mérföldet megtéve jutottak el Caesareába, mindig a part
mentén hajózva. Innen Pál és kísérete a száztizenhat római
mérföldre fekvő Jeruzsálembe ment, minden bizonnyal
gyalog tet.ték meg az utat, és így pihentek meg négy mansió-
ban. Pált 1tt elfogták és két évet kellett a börtönben várnia,
mig fellebbezésének helyt adva Rómába küldték. (Erről a
199
 hajóútjárór - mint említettük - ·már más összefüggésben
megemlékeztünk.) Itt - valószínűleg 63-ban - a vád alól
felmentették, s ezután Rómában tanított egy ideig. A 64. évi
n~gy tíízvész alkalmával - bizonyára - elhagyta Rómát,
hiszen a nagy keresztényüldözések következtében aligha
nyílt lehetősége, hogy tovább tanítson és térítsen. A hagyo-
o:iáµy úgy tudta; hogy régi tervének megfelelően Hispaniát
akarta meglátogatni, hogy a birodalom legnyugatabbra
f~k~~ ~artományai?an hirdesse az evangéliumot. Bár hispa-
rua1 utJának semmllyen bizonyítéka nincs, feltehető, hogy a
„?első kényszer" hajtotta apostol ide is eljutott. 67-ben
viszont már Rómában volt, s feltehető, hogy még ez eszten-
dőben áldozatul esett annak a keresztényüldözésnek, ame-
lyet a Görögországban tartózkodó Nero császár két, kor-
mányzással megbízott felszabadított rabszolgája rendezett
Rómában.
. Alig akadt az ókorban uralkodó„ aki annyit utazott, annyi
földet bejárt volna, mint Hadrianus császár (117-138
között uralkodott). Kétségtelen, hogy a nagy hadvezérek
sokat voltak úton, gondoljunk Iulius Caesarra, ő azonban
szinte ín~~g. a hadra ~elt sereggel együtt - amelyet a
katonapobukai szükségletnek megfelelően mozgatott -
:vonult a ró~ai birodalom tartományain keresztül. A hely-
változtatás eme módját aligha nevezhetjük kedvtelésből
megtett utazásnak. Éppen ezért nem sorolhatjuk a híres
római utazók közé Hadtfa.nus elődjét, Traianus császárt sem
(uralkodott 98i-117-ig), jóllehet hadjáratai során a biro-
dalom nagy részét bejár~. • . · Görögországban. Különösen szívesen tartózkodott a görög-
Merőben mások voltak · Hadrianus (i. sz. 76-138
között élt) utazásai. Két alkalommal is bejárta a római biro~
dalom szinte valamennyi tartományát, valami folyton
emésztő belső nyugtalanság űzte, hajtotta. Uralkodása fő
céljának a birodalmi kormányzás meg javítását tartotta eh-
hez pedig ismernie kellett a különféle provinciák egymástól
eltérő kormányzási rendszerét.
202
Törekvéseinek megfelelően szinte alig akadt olyan köz-
igazgatási és politikai terület, ahol nem hajtott végre vál-
toztatásokat. Megreformálta a császári hivatalokat, az állami
postát (a cursus publicust), és rendbe hozatta a nagy mű­
utakat. A hadsereg szervezetén is változtatott, miután be-
hatóan tanulmányozta a provinciákban állomásozó katonai
alakulatokat. Uralkodásának egyik jelentékeny eredménye
· volt a hatályos jogszabályoknak egységes szemléletű tör-
vénykönyvbe való gyűjtése. Ő maga is részt vett - időn­
ként - a btróságok munkájában, s minden ügyben igaz-
ságos akart lenni. Méltányosság jellemezte tevékenységét,
könnyített a rabszolgák helyzetén, gondoskodott az árva-
ságra jutott gyermekekről. A vezető körök mégis bizalmat-
lanul szemlélték Hadrianus munkásságát és ő is bizalmatlan
volt velük szemben. A nép viszont kedvelte, mivel nem
zárkózott el senki elől. Több történet is tanúsítja, hogy
gyakran megfordult nyilvános helyeken, fürdőkben, tere-
ken. Egy ízben - szokása szerint - gyors léptekkel ment,
amikor egy asszony megszólltotta, hogy kérelmét előadja.
„Most nincs időm" - hangzott a császár türelmetlen vá-
lasza. „Akkor ne is légy császári" - kiáltotta az asszony,
mire az uralkodó visszafordult, meghallgatta a kérelmezőt és
ügyét elintézte. (Dio 69. 6.)
Hadrianus - igy írta meg sajnos elveszett önéletrajzában
- azért utazott, hogy a provinciákat megismerje, gazdasági
helyzetükön javítson és a birodalom védelmét megszervezze.
Már uralomra jutása előtt is több helyet felkeresett, volt
Moesia, Germa.nia, Pannonia, Syria tartományokban és
lakta európai és kisázsiai városokban, hiszen a hellén kul-
túrát annyira szerette, hogy ifjabb korában graeculusnak
(görögöcskének) nevezték el.
Bár Hadrianus főként kormányzati kérdések tanulmá-
nyozása végett utazott, igazi turistaként megtekintett min-
den látnivalót, érdekességet, sőt - ami ebben a korban
ritkaságszámba ment - még a természeti szépségeket is él-
203
vezt~. Cs~szár ,létére azon?an nem utazhatott magában, egy-
szeru turistakent. Nem fenyes udvartartással kísértette ma-
gát, hanem szakértőkkel, tanácsadókkal és műszaki személy-
zettel (~10gy a megrongálódott műemlékeket helyreállit-
tassa), ,tltkársá?gal, hogy intézkedéseit azonnal foganatosít-
tassa es term~s~ete~e~. vel~ voltak a praetorianus gárda
egyes osztag:U is. Uqara hitvese is elkísérte. Házasságuk
ugyan nem sikerült, a derűt kedvelő Hadrianus és a keser-
nyés Sabina nehezen értették meg egymást, az uralkodó
azonban meg akarta őrizni a látszatot.
U~ás közben ~adrianus nem törődött a maga kényelmé-
vel, turelemmel viselte el a tűző napot, a zuhogó esőt, a
fagy~~', k~lapot soha nem viselt, mindig hajadonfőtt járt.
Kocs11abol _gyakran ki~zállott és gyalog folytatta az útját.
Ha a helyőrségeket latogatta meg, részt vett a katonák
gyakorlatain, gyakran n~pi hús~ mérföldet gyalogolt teljes
fegyverzetben, azt ette, Itta, amit a közkatonák: szalonnát
sajtot és ecetes vizet.
Rómában mindig kíváncsian várták a Hadrianusról szóló
híreket. Baráti körében évődtek az „utazó császár" különös
és érthetetl:n sze~vedélyé?. Hadrianus kedvelt költője, a
korhelykedo Pubhus Anruus Florus dévaj verset irt ural-
kodójának:
„Nem szeretnék császár lenni,
Utazni Britanniában,
Germánok közt tengni-lengni,
Dideregni szkíta fagyban."
Mire a császár menten így válaszolt Florusnak:
„Nem szeretnék Florus lenni,
csapszékekben csatangolni,
korcsomákban tengni-lengni,
tűrni hizott szunyogokat."
(SHA Hadrian. 16)
204
Első útján Galliát kereste fel és intézkedéseivel megsegí-
tette a pénzügyi nehézségekkel küszködő városokat. Köz-
ben, nagy fájdalmára, kedvelt hátaslova kimúlt. Gondos-
kodott tehát róla, hogy szépen eltemessék, síremléket állit-
tatott neki, s maga irt rá versbe szedett feliratot. (Hadrianus
annyira szerette lovait, kutyáit, hogy ha elpusztultak, el-
-temette őket és síremléket állított nekik.)
Galliából a császár Germaniába ment (ezen a Rajna völ-
gyében levő két tartományt kell érteni, főbb városai közé
tartozott a mai Köln és Mainz). Itt megszemlélte a katonasá-
got, és ekkor elhatározta, hogy megreformálja a hadsereget.
Ezután meglátogatta a közeli Raetiát, majd Noricumot
(a mai Svájc, Bajorország és Ausztria nyugati területén
fekvő tartományokat), visszatért Germaniába, s innen
Britanniába utazott. Emlékezetes tette volt, hogy - miután
kijelölte a birodalom északi határát - a brit sziget legkeske-
' nyebb helyén, Skóciában erődített határvonalat építtetett,
hogy az északról be-betörő caledoniaiak ne nyugtalanithas-
sák a már meghódított és - többé-kevésbé megbékitett -
tartományok lakosságát. (A nagy erődvonal romjaiban ma
is látható, és az Angliába utazó turisták közül sokan felkere-
sik és megcsodálják az egykori Hadrian' s Wall-t.)
Félévi britanniai tartózkodás után szülőföldjére, His-
paniába ment, de nem sokáig maradt itt, mivel a görög
Közel-Kelet hellén kultúrát ápoló városai sokkal inkább
vonzották, mint a még mindig kissé barbár nyugati tarto-
mányok.
A császár és kísérete Ephesosban szállt partra. Hadrianus
már ismerte, és most örömmel látta viszont a szép és gazdag
kikötővárost. A kormányzás gondjai mellett mindig talált
időt arra, hogy vadászni menjen (szenvedélyes vadász volt),
vagy a város neves filozófusaival vitatkozzék. Ephesos után
több várost is meglátogatott, mindenütt a lakosság anyagi
helyzetének megjavítására törekedett: ingyen gabonát osz-
tott, vízvezetékeket, fürdőket, nyilvános kutakat építtetett.
Nem mulasztotta el, hogy a Trója romjain épült Ilion váro-
205
 sát meg ne tekintse, és egy siremléket, amely alatt - állitó-
lag - a homerosi hős, Aiax nyugodott, szépen helyreáll1tta-
tott. Bit~yniai útj~ ismerkedett meg egy szép görög ifjú-
val, ~t:J.noussal, aki a csás~ár elválaszthatatlan kísérője lett.
(Hadnanusnak ezt a nem titkolt vonzalmát - bár megszól-
ták érte - tudomásul vették a rómaiak.)
Végül eljutott Athénba is. Már régebben is járt itt, most
azonban elhatározta, hogy hosszabb időt tölt a nagy múltú
városban. Nagy építkezéseket rendelt el: szinte új város-
részt emeltetett, új vízvezetéket csináltatott és befejezte az
olympiai Zeus i. e. 174-ben abbahagyott templomának épí-
tését. Ezenkívül nagy könyvtárat létesített, s kijavíttatta az
Augustus építtette oszlopcsarnokot. Új jövedelmi források-
kal gazdagította Athént, és mindenképpen kedvezni akart
kedvelt görögjeinek. Itt-tartózkodásakor járt a filozófusok
körébe, ahol nem császárként, hanem egyszerű római turis-
taként vitapartnere volt a bölcselőknek.
. Első nagy utazását Hadrianus 125-ben fejezte be, majd
v1ssz~tért ~ómába. Tevékenységi láza nem csökkent: saját
tervet alapján a Forum Romanumon felépíttette V enus és
Roma templomát (nagy méreteire utaló falmaradványai még
ma is láthatók a Titus-diadalív szomszédságában), helyre-
állíttatta a tűzvésztől elpusztított Pantheont, amely talán
még szebb is lett, mint eredetileg volt. Hadrianus, szeré-
nyen, nem tüntette fel a nevét, tehát az épület homlokzatán
ma is az eredeti építtető, Marcus Agrippa neve áll. Saját
mauzóleuma épittetéséhez is hozzáfogott a Tiberis túlsó
partján, amely a megszentelt határmesgyén, a pomeriumon
kívül esett. (A pomeriumon belül tilos volt temetkezni.)
A mauzóleum kissé emlékeztetett Augustus családi siremlé-
kére, de Hadrianus a magáét nagyobbra tervezte. (Az év-
századok során többször is átépítették, s ma Angyalvár
néven Róma egyik legismertebb jelképe.) Persze a császár-
nak arra is volt gondja, hogy a Tiberisen - a mauzóleum
elé - hidat építtessen, amely kiegészítve és erősen restau-
rálva ma is megvan.
206
A császár 127-ben jónak látta, hogy beutazza Itáliát.
Átkelt a tengeren, hogy Siciliába is eljusson, mert nagyon
érdekelte a nevezetes tűzhányó hegy, az Aetna. Társaival
együtt meg is mászta, és ott töltötte az éjszakát, hogy a nap-
felkelte szépségében gyönyörködjék. .;
I. sz. 128-ban Athénbe ment, 129-ben pedig ismét be-
utazta a' közel-keleti görög tartományokat. Ez alkalommal
megmászta Casius hegyét, itt is a napfelkelte szépségét
akarta élvezni. Egyiptomot is fel akarta keresni, hogy lássa
a hires piramisokat, szfinxeket, Memnon oszlopait, hall-
hassa a rejtélyes hangokat (nevét be is karcolta az egyik
alapzat kövébe). Egyiptomi útját beárnyékolta Antinous
halála. A szép ifjú a Nílusba fulladt és a szerencsétlenség
okát soha nem sikerült kideríteni. A császár vigasztalhatat-
lan volt, mindenfelé Antinous emlékét akarta szobrokkal,
építményekkel, sőt egy új egyiptomi város, Antinoopolis
alapításával is megörökíteni .
Hadrianus a béke korszakát kívánta megteremteni a
római birodalomban. Utazásainak is egyik célja az volt,
hogy a keletkező ellentéteket elsimítsa és jólétet teremtsen.
Éppen ezért mélyen érintette az i. sz. 130. évi zsidó felkelés,
amely öt évig tartott és Iudaea tartomány pusztulásával ért
véget. Hadrianus ezután a provinciának, de még fővárosá­
nak nevét is megváltoztatta, hogy egyszer s mindenkorra
elvegye a lakosság kedvét a felkeléstől. A tartomány neve
Syria Palaestina lett, fővárosa pedig - Jeruzsálem helyett -
Aelia Capitolina nevet kapta. (Ezóta Palesztina ennek a
területnek a neve a köztudatban.) ·
Antinous halála annyira megtörte Hadrianust, hogy egy-
kori jó kedélye soha nem tért vissza többé. Csupán építke-
zési szenvedélye maradt töretlen. Visszatérve Rómába, el-
határozta, hogy Tibur (ma Tivoli) mellett valóságos kis
várost építtet, ahol mindazokat a műemlékeket, amelyeket
útjai során megismert és megszeretett, kicsinyítve felépít-
teti, természetesen nem mulasztva el, hogy Antinousának
itt is emléket áll1tson. Az épületek, ha kisebbek is az erede-
207
tiek.nél, olyan nagyok voltak, hogy bennük a császár kísére- EPILÓGUS
tével és praetorianusaival együtt megszállhatott.
Élete utolsó éveiben Hadrianus sokat betegeskedett,
kínzó fájdalmak gyötörték, utazásra már gondolnia sem
lehetett. Legfeljebb annyira, hogy elhagyva épülő villa-
csoportját, Tiburból Rómába utazott, majd rövid idő múlva
Baiaeba költözött. Ott halt meg, sok szenvedés után,
137-ben, hatvankét éves korában.

adrianus császár halála után következő évtizedekben

H még megmaradt a béke. A tartományok szabad népei,
Róma polgárai élvezték a gazdasági fejlődés előnyeit
és a
jólét áldását. Commodus császár meggyilkolása után (i. sz.
192) azonban majdnem egy évszázadig katonákból, ponto-
sabban hadvezérekből lett császárok uralkodtak. Helvius
Pertinax néhány hónapos „uralma" után az afrikai szárma-
zású Septimius Severus lett a császár (193-211 ), aki kemény
kézzel teremtett rendet. Halála után mintegy húsz császár
váltotta egymást a hatalomban, mígnem Diocletianus
(284-305), majd Nagy Constantinus (325-337) helyreállí-
totta a megrendített biztonságot és jogrendet. A IV. század
végén két részre oszlott a birodalom: a kelet-római és a
nyugat-római császárságra. A meggyöngült nyugati biroda-
lom képtelen volt ellenállni a népvándorlás egy~ást követő
hullámainak, amelyek végül is megtörték. 476-ban a nyugat-
római császárság megbukott.
Ez a vérzivataros, nyugtalanító korszak nem kedvezett
az utazásnak, különösképpen nem a pusztán szórakozásból
utazó turistáknak. A kereszténység elterjedése újfajta úti-
célok meghonosodásával járt: tiszteletben tartott kegyhelye-
ket (főleg közel fekvőket) kerestek fel a búcsújárók, s meg-
nőtt a zarándokok száma is. Ahhoz azonban nagy merész-
ség és vállalkozói kedv kellett, hogy valaki Palaestinába
zarándokolva keresse fel a bibliából és a legendákból meg-
ismert helyeket. Az utazás - mind szárazon, mind vízen -
kevéssé volt már biztonságos, csak akit hivatása, foglalko- ÓKORI FORRÁSOK
zása késztetett rá, az indult útnak. Az utazási kedv is, amely
a régi római birodalom lakosait jellemezte, ez időben úgy-
szólván teljesen elenyészett.

könyvben előforduló
ókori szerzőkre
és műveikre
A utaló rövidítések magyarázata. Azok a szövegrészek,
amelyek után a könyvben nem tüntettük fel a fordító nevét,
a szerző fordításai.

Am. Marc. Ammianus Marcellinus: Történeti Könyvei

Ap. Csel. újszövetségi Szentírás: Az Apostolok csele-
kedetei
Appian. B. c. Appianos: Római történelem: A polgárháború
Cic. Att. Cicero levelei T. Atticushoz
Cic. Fin. Cicero: A legfőbb jóról és rosszról
Cic. Rosc. Cicerónak Roscius Amerinus védelmében
elmondott beszéde
Cic. Tusc. Cicero: Tusculumi beszélgetések
Cic. Verr. I. Cicerónak C. Verres ellen mondott első beszéde.
Caesar B. e. C. lulius Caesar: A polgárháború
Cod. Theod. Codex Theodosianus
Dig. Digesta
Dio Cassius Dio: Római történelem
Horat. Carm. Horatius: Énekek
Horat. Epist. Horatius: Epistolák
ILS H. Dessau: Inscriptiones latinae selectae,
Berlin, 1892- 1906
Ios. B. I. Flavius Iosephus: A zsidó háború
Iuven. luvenalis: Szatírák
Liv. T. Livius: A római nép története a Város
alapításától

2II
 IRODALMI TAJÉKOZTATÓ
Lukian.
mort. dial. Lukianos: Halottak párbeszédei
Mart. Ep. Martialis: Epigrammák
Ovidius Trist. Ovidius: Tristia
Pál (apostol)
Filip. Pál apostol: A filippi levél
Paus. Pausanias: Görögország leírása
Philostrat.
Apoll. Philostratos: A tyanai Apollonios élete
Plautus, Aulul. Plautus: A bögre önyve befejeztével a szerző néhány műre szeretné fel-
Plin. Nat.
Hist. id. Plinius: Naturalis historia
K hívni az olvasó figyelmét, amelyet haszonnal forgatott,
és csak ajánlani tud azok számára, akik ebben a tárgykörben
Plin. Epist. ifj. Plinius: Levelek tovább szeretnének kutatni.
Plut. Plutarchos : Párhuzamos életrajzok
Mindenekelőtt a klasszikus forrásművekre utalunk,
Polyb. Polybios: Történeti műve
melyeknek egy része már - régebbi vagy új - fordításban
Propert. Propertius: Elégiák megjelent magyarul is. Így a könyvünkben említett szerzők
Sen. Cons. közül Ammianus Marcellinus, Appianos, Caesar, Flavius
Helv. Seneca: Helvia vigasztalása
Iosephus, Horatius, Iuvenalis, Livius, Luki~os, Pla~tus,
Sen. Epist. Seneca: Levelek Luciliushoz az ifjabb Plinius, Plutarchos, Seneca, Suetoruus, Tacitus,
SHA Scriptores Historiae Augustae (Felséges Varro, Vegetius, Vitruvius munkái magyarul is olvashatók.
történet) Könyvünk t árgyával, az utazással foglalkozik - _többek
A Scriptores Historiae Augustae császár-élet- közt - L. Friedlander: „Darstellungen aus der S1ttenge-
rajzainak - a műben feltüntetett ~evek elle- schichte Roms in der Zeit von Augustus bis zum Ausgang
nére - szerzői bizonytalanok. Mi a hagyo- der Antonine" című, ma már klasszikusnak számító műve
mányosan megjelölt neveket írtuk. (Lipcse, 1921- 1923. 10. kiadás); L. Casson: „Travel in
Sueton. Suetonius: Caesarok élete ancient World" (London, 1974.), az egész ókori világ uta-
Tacit. Ann. Tacitus: Évkönyvek zásairól számol be, és így kevesebb teret szentel a rómaiak-
Tacit. Hist. Tacitus: Korunk története nak.
Val. Max. Valerius Maximus: Emlékezetes tettek és Az egyes kérdések tekintetében néhány fontosabb mun-
mondások kát említünk csak meg. A római utakról: Pekáry T.:
Varro agr. Varro: A mezőgazdaságról Untersuchungen zu den römischen Reichsstrassen" (Bonn,
Verg. Aen. Vergilius: Aeneis t974.); a kocsikról is szól M. Cagiano de Azevedo kis köny-
Vergilius ve, az „I trasporti e il traffico" (Róma, é. n.); és a r ómaiak
Copa Vergiliusnak tulajdonított mű kocsijáról is ír T arr L.: „A kocsi története" (Budapest,
Vitt. Arch. Vitruvius: Az építészetről 1968.) című művében. A római hajózást behatóan ismerteti
Zosim. Zosimos: ú j történet
213
212
H. D. L. Viereck: „Die römische Flotte" (Herford, 1975.) TARTALOM
cimű könyve; a rómaiak fogadóiról, kocsmáiról a legjobb-
nak tartott mű T. Kleberg: „Hőtels, restaurants et cabarets
dans l'antiquité romain" (Uppsala, 1957.). A vámokkal kap-
csolatban S. de Laet kitűnő monográfiájára: „Portorium"
(Brügge, 1949.) utalunk. A könyvünkben is ismertetett
itinerariumokat, magyarázatokkal 0. Cuntz: „Itineraria
romana" (Lipcse, 1929.) című művében találjuk meg.
A híres Tabula Peutingeriana facsimile kiadása és magya-
rázata E. Weber (Graz, 1976.) munkája.
Végül, de nem utolsósorb~ Paulys „Realencyclopadie Elöljáróban 7
der classischen Altertumswissé,schaft" című, 82 kötetes Utak, hidak, alagutak 9
monumentális műre utalunk, amely~ az ókortudomány való- Úti alkalmatosságok - szárazföldön 37
ságos kincsestára. Sajnos, ~t.Jµik cs\k néhány könyvtárban Hajózni kell! 49
található meg. '!v~~ ,~ Az állami posta 77
.~ ~ Az úti öltözködés 85
E)f:, Utazás - sietség nélkül 95
Az éjjeli szállás 105

.· Kiküldetési költségek
Az utazás viszontagságai
119
121
Vámok 139
Miért és hová utaztak a régi rómaiak ? 149
Útikönyvek, útikalauzok 165
Híres utasok, nevezetes utazások 181
Epilógus 209
Ókori források 211
Irodalmi tájékoztató 215
~.---- ...
~, ~ ,. ~-· _....~ -
~
~--
~~~~~~~~~--