Escolar Documentos
Profissional Documentos
Cultura Documentos
Mihail Gorbacsov 1985 márciusában lett az SZKP központi bizottságának a főtitkára. Gorbacsov
radikális gazdasági reformokat jelentett be, gazdasági és politikai számvetést, a hatalmi
érdekrendszer átalakítását ígérte, elítélve a Brezsnyev alatti pangást. Amikor Gorbacsov meghirdette
a gazdasági (peresztrojka) és a társadalmi (glasznoszty) változásokat, akkor az az összes szovjet
befolyás alatt élő országban éreztette hatását.
A szocializmus válsága:
A Szovjetunió és a szocialista rendszerek bukásával közrejátszott okokat alapvetően három nagyobb
csoportba tudjuk besorolni. Az egyik alapvető a külpolitikai: a fegyverkezési versenyben a Szovjetunió
alulmaradt, tehát a hidegháborút elvesztette az USA-val szemben. A másik fő ok a gazdasági válság:
az 1972-es évek olajválságait a tervutasításra épülő szisztéma nem tudta átvészelni. Részben az előző
két okból, részben a rendszer belső ellentmondásaiból fakad a harmadik ok: a belpolitikai ellenzéki
mozgalmak megerősödése az 1980-es évekre a szocialista-kommunista rendszerek összeomlása más-
más úton játszódott le a különböző szocialista országokban (1989), ám ez csak azért következhetett
be, mert az egyes szocialista társadalmak válságával egy időben, példa nélküli gyorsasággal omlott
össze a „szocialista világbirodalom” Európában. A rendszerváltás politikailag azt jelentette, hogy az
egypártrendszer diktatórikus rendszer helyébe a többpártrendszerű demokrácia lép, gazdaságilag
pedig azt, hogy az állami tulajdon dominanciájára épülő államszocialista rendszert felváltja a
magántulajdonra épülő piacgazdaság, a kapitalizmus.
A rendszerváltás eseményei:
Amikor 1989 januárjában Pozsgay Imre kijelentette, hogy 1956-ban nem ellenforradalom, hanem
népfelkelés volt, akkor ezzel az MSZMP hatalmának legitimitását kérdőjelezte meg. Ezután
kerülhetett sor Nagy Imre újratemetésére, ami a rendszerváltozást szimbolikus eseménye (1989
június 16.). Itt mondott beszédével vált országosan ismert politikus áll a Fidesz (Fiatal Demokraták
Szövetsége) vezetője, Orbán Viktor. Az ellenzéki csoportok 1989 márciusában létrehozták az Ellenzéki
Kerekasztalt (EKA), amely tárgyalásokat kezdett az MSZMP-vel. Az így létrejött Nemzeti Kerekasztalon
kialakult megállapodásokat az országgyűlés törvényesítette. Megfogalmazták a demokratikus,
többpárti, parlamentáris jogállam kiépítésének, a szabadságjogok megadásának szükségességét.
Szinte teljesen átírták az alkotmányt: kiiktatták belőle a szocializmusra és a párt uralmát a vonatkozó
részleteket. Létrehozták az Alkotmánybíróságot a jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatára.
Bevezették a többpártrendszert és szabad választásokat írtak ki. Átírták a büntető törvénykönyvet,
törölve a politikai bűncselekményeket. Közben az állam és a párt reformerői is lebontották a
diktatúrát. Tárgyalások kezdődtek a szovjet csapatok kivonulásáról, továbbá megnyitották a határt
(vasfüggöny), ezzel lehetővé vált a keletnémet menekültek szökését, ami felgyorsította a német
rendszerváltást is. Ebben nagy szerepe volt az akkori külügyminiszternek, Horn Gyulának.
Megjelentek a követelések között a gazdasági reformok: a piac, a magántulajdon alapuló gazdaság, az
adórendszer méltányos átalakítása, a költségvetés parlamenti szabályozása. Követelték a bős-
nagymarosi beruházás leállítását. Kisebbségek ügyével, érdekeikért, elsősorban a romániai
falurombolás miatt a magyar kormánynak egyértelműen fel kellett lépnie. A történelmi események
ideológiai alapú átértelmezésének végét kell vetni, 1956-ról, mint forradalomról kell beszélni,
rehabilitálni kell az igazságtalanul meghurcoltakat és kivégzetteket. Szimbolikus követelés a régi
címer, és hogy október 23-a legyen állami ünnep. 1989 június 16-án, a kivégzés 31. évfordulóján
százezrek jelenlétében újratemették Nagy Imrét és társait, ami az 1989-es rendszerváltó év egyik
legfontosabb, szimbolikus eseménye volt. Szimbolikus az is, hogy Kádár János három héttel később
halt meg, azon a napon, amikor hivatalosan is rehabilitálták Nagy Imrét. Rendszerváltás jogi kereteit
kidolgozó Nemzeti Kerekasztal tagjai az Ellenzéki Kerekasztal tagjai, az MSZMP és úgynevezett
harmadik oldalként hivatalos társadalmi szervezetek (pl. Hazafias Népfront) lettek.1989
szeptemberében írták alá a megállapodást, amelynek értelmében az MSZMP a parlament elé
terjesztette az alkotmánymódosítást, októberben az országgyűlés el is fogadta az úgynevezett
sarkalatos törvényeket. Szinte teljesen átírták az alkotmányt: kiiktatták belőle a szocializmusra és a
párt uralmára vonatkozó részeket. Bevezették a többpártrendszert és szabad választásokat írtak ki.
Létrehozták az Alkotmánybíróságot a jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatára. A Büntető
törvénykönyvről törölték a politikai bűncselekményeket. Az MSZMP megszűnt, helyette létrejött a
Magyar Szocialista Párt (MSZP), amely azonban örökölte az állampárt szervezeteit és vagyonát. 1989
október 23-án Szűrös Mátyás, mint az országgyűlés elnöke kiáltotta ki a harmadik Magyar
Köztársaságot. Ő lett a Magyar Köztársaság első (ideiglenes) köztársasági elnöke is. Megkezdődött a
választási küzdelem, de már nem a volt állampárt és az ellenzék között, hanem az ellenzék két fő
ereje, az MDF és az SZDSZ között. Az SZDSZ a Fidesszel népszavazást kezdeményezett a munkásőrség
feloszlatásának, az MSZMP munkahelyekről való kivonulásának, a pártvagyonnal való elszámolásának
és a köztársasági elnök választásának tárgyában. Az első három kérdés a népszavazás időpontjára
eldőlt, a Nemzeti Kerekasztalon ezekről megállapodás született. Az utolsó volt hivatott
megakadályozni, hogy még az országgyűlési választások előtt közvetlen elnökválasztáson MSZP-s
politikus (Pozsgai) győzzön. A népszavazás minimális többséggel sikeres volt: a köztársasági elnök
választását az országgyűlési választások utánra halasztották. Az 1990-es választásokat ennek ellenére
az MDF nyerte. Antall József alakíthatott koalíciós kormányt (az MDF mellett a Független
Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt részvételével). Az ország kormányozhatósága
érdekében megegyezett az SZDSZ-szel a kétharmados törvények csökkentéséről. Cserébe az SZDSZ
jelöltje, Göncz Árpád lett az Országgyűlés által választott köztársasági elnök. Ősszel lezajlottak az
önkormányzati választások is, helyi szinten is teljessé téve a rendszerváltozást. 1991-ben kivonultak a
szovjet csapatok, Magyarország teljesen függetlenné vált. Ennek köszönhetően csatlakozhatott a
NATO-hoz (1999), majd az EU-hoz (2004). A független magyar államiság megünneplésére kétszer is
sor került: 1996-ban a Honfoglalás millecentenáriuma (1100 éves évfordulója), 2000-ben pedig az
államalapítás millenniuma (ezeréves évfordulója) kapcsán.
1990 március 25-én tartották a rendszerváltás utáni első szabad választás Magyarországon. A győztes
párt (42,7%) az MDF lett, és mivel nem szerezte meg a szavazatok több mint felét, ezért koalícióra
lépett az FKgP-vel és a KDNP-vel. A miniszterelnök Antall József lett. 1990 őszén lezajlottak az első
önkormányzati választások is.