Você está na página 1de 23

Az Auschwitz Jegyzõkönyv - 1.

rész

Az Auschwitz Jegyzõkönyv története

1944. április 7-én Walter Rosneberg (Rudolf Vrba) és Alfred Wetzler (Josef Lanik) õrízetesek
megszöktek az auschwitzi koncentrációs táborból.
Szökésüknek határozott célja volt: A világ tudomására akarták hozni a megsemmisítõ-komplexum
felépítését, mûködését, illetve fel akarták hívni a magyarországi zsidóság ill. a közvélemény figyelmét
arra, hogy közeleg az ország zsidóságának megsemmisítése.
A két szökevény április 21-én Szlovákiában talált menedéket. Ott többször is elmondták élményeiket,
ezek alapján állították össze az ún. "Auschwitz Jegyzõkönyv"-et.
A dokumentumok eredetileg német nyelven íródtak, és több csatornán keresztül is eljutottak
Magyarországra. Már Szlovákiában is készült egy magyar fordítás, de egy német nyelvû példányt
Budapesten fordítottak le. Az okmányok ezután egyrészt a zsidóság prominens képviselõihez, vezetõ
magyar politikusokhoz ill. közéleti személyiségekhez, diplomáciai csatornákon keresztül pedig
külföldre is eljutottak. Sajnos céljukat nem tudták elérni, a magyar zsidók sorsa tragédiába
torkollott.

A fentiekben vázolt kalandos elõéletének következtében a jegyzõkönyveknek több változata is ismert.


Ezek egy része töredékes, de két, teljesnek nevezhetõ magyar nyelvû változat is könnyen hozzáférhetõ.
Egyiket Munkácsi Ernõ : Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához. Bp.
: Renaissance, 1947. c. mûvének 88-110. oldalán, a másikat az "Emberirtás, embermentés": svéd
követjelentések 1944-bõl : az Auschwitzi Jegyzõkönyv / vál., ford., [...] Bajtay Péter. Bp. :
Katalizátor Iroda, 1994. c. kötet 44-75. oldalán lehet megtalálni. A két szöveg kevés eltéréssel
megfelel egymásnak.Az itt közölt változat az utóbbi fordításra támaszkodik, a csak a Munkácsi-féle
fordításban elõforduló részeket dõlt betûvel jelezzük.

Az Auschwitz Jegyzõkönyvet a nürnbergi per során bizonyítékként terjesztették be, NG-2061 szám
alatt.

1. rész [2. rész] [3. rész] [4. rész] [5. rész] [6. rész] [7. rész]

1942. április 13-án a szeredi koncentrációs táborban zárt tehervagonokba raktak bennünket - 100
férfit. A kocsik ajtaját kívülrõl lezárták, így nem tudtuk a menetirányt megállapítani. Hosszú utazás
után az ajtókat kinyitották, s ekkor meglepve vettük észre, hogy átléptük a szlovák határt, s egy
Zwardon nevû lengyel vasútállomáson vagyunk. Az õrséget - amely eddig a Hlinka-gárda tagjaiból
állt - a Waffen-SS egysége váltotta fel. Miután néhány kocsit lekapcsoltak, folyatttuk utunkat az
auschwitzi állomásig, ahol egy mellékvágányon álltunk meg. A lekapcsolt vasúti kocsik
visszahagyása állítólag az elszállásolási nehézségek következtében történt. A visszahagyottak
egyébként néhány nap múlva követtek bennünket. Megérkezésünk után ötös sorokban sorakoztattak,
majd megszámoltak bennünket. 640-en voltunk. Kb. 20 perces menetelés után, nehéz csomagokkal
megrakodva - Szlovákiát jól felszerelve hagytuk el - megérkeztünk az auschwitzi lágerbe.
Auschwitzban azonnal egy nagy barakkba vezettek bennünket. A barakk egyik oldalán le kellett
adnunk a csomagjainkat, a másikon teljesen le kellett vetkõznünk, s átadtuk értékeinket. Utána
meztelenül átmentünk a szomszédos barakkba, ahol a fejünket és az egész testünket leborotválták, s
Lysollal fertõtlenítették. A barakkból kifelé jövet mindegyikünk kapott egy számot. A mi
számozásunk 28.600-zal kezdõdött, s sorozatosan ment tovább. E számot a kézben tartva hajtottak át
bennünket egy harmadik barakkba, ahol a tulajdonképpeni felvétel lezajlott. Ez abból állt, hogy a
második barakkban kapott számokat - rendkívül brutális módon - a bal mellkasunkra tetoválták.
Ennek során sokan közülünk elájultak. A személyi adatainkat is felvették. Innen százas csoportokban
egy pincébe vittek bennünket, késõbb át egy barakkba, ahol rabruhát és facipõket kaptunk. Az egész
eljárás körülbelül délelõtt 10-ig tartott. Még ugyanazon a napon elvették tõlünk a rabruhákat, és
helyettük régi orosz katonai egyenruhákat (inkább rongyokat) adtak. Ebben a felszerelésben kísértek
át bennünket Birkenauba.

Auschwitz lényegében politikai foglyok, ún. védõõrízetesek gyûjtõtábora. Odairányításom idején,


azaz 1942 áprilisában itt körülbelül 15.000 fogoly volt - fõként lengyeleket, birodalmi német és orosz
polgári személyeket, ún. õrízetes oroszokat gyûjtöttek ott össze. A táborlakók kis része bûnözõkbõl és
munkakerülõ elemekbõl állt.

Mind a birkenaui munkatábor, mind pedig Harmanse, a tábor kis gazdasága az auschwitzi
lágerparancsnokságnak van alárendelve. Valamennyi odairányított fogoly elõször Auschwitzba kerül,
ahol megfelelõ számot kapnak, majd vagy ottmaradnak, vagy Birkenauba, illetve nagyon kis számban
Harmanseba kerülnek. A foglyok érkezésük sorrendjében kapnak számot. Minden számot csak
egyszer használnak, s így az utolsó szám az addig az idõpontig a lágerbe került foglyok összlétszámát
jelzi. A birkenaui táborból történõ szökésünk idején, azaz 1944. április elején ez a szám kb. 180.000
volt. Kezdetben ezeket a számokat a foglyok bal mellkasára tetoválták, de mivel ezek elmosódtak,
késõbb a bal alkarra, a csukló fölé került.

Valamennyi fogolykategóriát nemzetiségtõl függetlenül ugyanúgy kezelik. Csupán az ellenõrzések


megkönnyítése céljából, különbözõ színû háromszögekkel különböztetik meg õket; ezek a fogoly
számozása alatt, a bal mellkason helyezkednek el. A fogoly nemzeti hovatartozását a háromszögben
található kezdõbetû jelzi (pl. a lengyeleknél: P=Pole). Az egyes színek a következõ kategóriákat
jelentik:
piros háromszög = politikai védõõrízetesek
zöld háromszög = köztörvénys bûnözõ
fekete háromszög = munkakerülõk (fõleg oroszok)
rózsaszínû háromszög = homoszexuálisok
lila háromszög = a bibliakutatók szektájának tagjai.
A zsidó foglyok megjelölése ettõl csak annyiban tér el, hogy a megfelelõ háromszöget (többnyire
piros) kis sárga háromszögekkel egy Dávid-csillaggá egészítik ki.

Az auschwitzi láger területén különbözõ gyárak vannak, így többek között a DAW (Deutsche
Aufrüstungswerke), a Krupp és Siemens cégek egy-egy üzeme, valamint egy "BUNA" nevezetû, több
kilométeres kiterjedésû épülõ gyártelep, amelyik már a tulajdonképpeni táboron kívül fekszik.
Ezekben az üzemekben dolgoznak a foglyok.

A szûkebb értelemben vett tábor, ahol a foglyokat elhelyezik, egy kb. 500X300 méteres területen
fekszik. E tábort két sorban, kb. 3 méter magas betonoszlopok veszik körül. Az oszlopokat
magasfeszültségû vezetékek kötik össze, amelyek mindkét oldalon szigetelõkre vannak erõsítve. E két
kerítéssor között, kb. 150-150 méteres távolságokban 5 méter magas õrtornyok állnak, géppuskákkal
és reflektorokkal felszerelve. A belsõ magasfeszüõltségû kerítés elõtt, kis távolságra egy szokványos
drótkerítés húzódik. Ennek a kerítésnek már a puszta megérintésére gépfegyvertûzzel válaszolnak a
tornyokból. Maga a tábor három házsorbóll áll. Az elsõ és a második házsor között van a tábor utcája.
Kezdetben a második és a harmadik házsor között egy fal húzódott. 1942. augusztus közepéig a fal
mögötti házakban helyezték el az 1942 márciusában és áprilisában deportált fiatal szlovák lányokat.
Számuk kb. 7000 volt. Miután ezeket a lányokat Birkenauba szállították át, ezt a falat lerombolták. A
bejárat fölött nagy betûkkel a következõ felirat volt olvasható: "Arbeit macht frei".

Az egész tábort kb. 2000 méteres körben õrtornyok övezik, cirka 150 méterre egymástól. A fent leírt
õrzési rendszerrel ellentétben, amelyet "kis õrláncnak" hívnak, ez alkotja a "nagy õrláncot". A kis és a
nagy õrlánc közötti területen találhatóak a különbözõ üzemek és munkahelyek.

A kis õrlánc tornyait csak éjszaka foglalják el, s egyidejûleg a kettõs kerítésrendszerbe áramot
vezetnek. A kis õrlánc legénysége reggel elhagyja õrhelyét, s egyidejûleg a nagy õrlánc tornyait
foglaljál el õrök. A két õrzónán átszökni majdnem kizárt. A kis õrláncon éjszaka nem lehet átjutni,
míg a nagy õrgyûrû tornyai olyan közel állnak egymáshoz (csupán 150 méternyire, azaz egy torony
csak 75 méteres kört õríz), hogy ezek észrevétlen megközelítése lehetetlen. Ha valaki ezek közelébe
megy, akkor minden további nélkül lõnek. A nagy õrlánc õreinek esti váltása csak akkor történik meg,
amikor a táborlakókat már megszámolták, s meggyõzõdtek arról, hogy valamennyi fogoly a kis
õrláncon belül található. Abban az esetben, ha kiderül, hogy egyik vagy másik fogoly hiányzik, akkor
szirénákkal riadót fújnak.

Ilyenkor a nagy õrlánc legénysége a tornyokban marad, a kis õrlánc õrei szintén elfoglalják helyüket
a tornyokban, s akkor megkezdõdik a keresés a két õrlánc közötti területen; ezt néhány SS-katona
végzi vérebekkel. A szirénákkal a láger távcolabbi környékét is riadóztatják, s így a fogolynak, ha
csodával határos módon mégis sikerült a két õrláncot átlépnie, minden valószínûség szerint számolnia
kell azzal,hogy az SS és a rendõrség megerõsített õrjáratának kezébe kerül. A fogoly kopaszra nyírt
feje, feltûnõ ruházata (vagy a csíkos rabruha, vagy a piros színnel bemázolt rongyok), valamint a
környéken élõ, a megfélemlítés révén a legjobb esetben passzív lakosság magatartása is tovább
nehezíti a szökést. Nemcsak a legcsekélyebb segítségnyújtást, de az azonnali feljelentés elmulasztását
is halállal büntetik. Ha a foglyot három napon belül sem sikerül kézre keríteni, a nagy õrlánc addig a
tornyokban tartózkodó legénysége azokat elhagyja, miután feltételezik, hogy a szökevénynek
valamilyen módon sikerült elhagynia az õrláncokat. Ha élve fogják el a foglyot, akkor az egész láger
szeme láttára felakasztják. Ha megtalálják a holttestét, akkor azt visszahozzák a lágerbe - akárhol
akadnak is rá -, és a bejáratnál közszemlére teszik ki. A kezei közé tesznek egy táblát a következõ
felirattal: "Íme itt vagyok". Fogságunk kétéves idõtartama alatt nagyon sok szökési kísérlet volt,
azonban 2-3 eset kivételével élve vagy halva, de mindig visszahozták a szökevényt. Azt, hogy vajon
azoknak, akiket nem hoztak vissza a táborba, tényleg sikerült-e megszökniük, nem tudjuk. Mégis,
határozottan állíthatjuk, hogy azon zsidók közül, akiket Szlovákiából Auschwitzba vagy Birkenauba
vittek, mi vagyunk az egyetlenek, akiknek a szökés sikerült.

1. rész [2. rész] [3. rész] [4. rész] [5. rész] [6. rész] [7. rész]

Vissza a Hadtörténeti Gyûjteményhez/Back to the Military Collection


Az Auschwitz Jegyzõkönyv - 2. rész

[1. rész] 2. rész [3. rész] [4. rész] [5. rész] [6. rész] [7. rész]

Mint ahogy már említettem, megérkezésünk napján engem Auschwitzból Birkenauba küldtek át.

Birkenau nevezetû település valójában nem is létezik. A Birkenau név újkeletû, eredete a közelben
található nyírfaligetre vezethetõ vissza. A manapság Birkenau néven ismert területet a helyi lakosság
mind a mai napig "Rajska"-nak hívja. A jelenlegi birkenaui láger központja az auschwitzi lágertõl kb.
4 km-es távolságra van. A birkenaui és az auschwitzi lágerek nagy õrláncai érintik egymást, s csupán
egy sínpár választja el õket egymástól. Neuberaunról, amely települést érthetelen módon mint utolsó
tartózkodási helyünket kellett megadni, korábban soha nem hallottunk, s ezzel a várossal semmilyen
kapcsolatban nem álltunk. Neuberaun 30-40 km-re van Birkenautól.

Amikor Birkenauba megérkeztünk, ott csak egy 15.000 személy étkeztetésére alkalmas konyhát
találtunk, valamint két kész és egy épülõfélben lévõ házat. Ezeket az épületeket közönséges
drótkerítés vette körül. A már befejezett és a késõbb felépített házak a foglyok elszállásolására
szolgáltak. Azonos minta alapján építették az összeset, mindegyik kb. 30 m hosszú és 8-10 m széles.
A falak alig magasabbak 2 méternél, míg a tetõ aránytalanul magas (5 m). Az épületek olyan istálló
benyomását keltik, ami fölött szénapadlás van. Belül nincsen mennyezet, csupán maga a tetõ. A házat
egy hosszanti fal szeli ketté, amelynek csak a közepén van nyílás. A ház oldalfalai és a középsõ
válaszfal mentén két oldalon magaslanak az alvóhelyek. Ezeket a padló, illetve két egymás fölötti
"fiók" képezi, melyek a földtõl és egymástól 80 cm-es távolságban helyezkednek el, míg
oldalirányukban függõleges válaszfalak különítik el az egyes alvórekeszeket. Ily módon három rekesz
van egymás fölött. Mindegyikben három személyt helyeznek el. E kamrák túl rövidek, így nem lehet
kinyújtózni, s a csekély 80 m-es magasság pedig alig teszi lehetõvé az egyenes ülést. Ily módon egy
házban - vagy úgynevezett blokkban - 400-500 emberet helyeznek el.

A mai birkenaui láger területe kb. 850X1600 méter. Az auschwitzi lágerhez hasonlóan ezt is egy kis
õrlánc veszi körül. Közvetlenül a kis õrláncon kívül egy új, jelentõsen nagyobb táborrészt építenek,
amelyet elkészülte után a már meglevõ táborba olvasztanak. Ezeknek a nagy elõkészületeknek a célja
elõttünk ismeretlen. Az auschwitzihoz hasonlóan a birkenaui lágert is 2 km-es körben egy nagy õrlánc
veszi körül. Az õrzési rendszer hasonló az auschwitzihoz.

Az épületeket, amelyeket Birkenauba érkezésünkkor láttunk, 12.000 orosz hadifogoly építette. Õket
1941 decemberében szállították oda. A kivételesen kemény tél során olyan embertelen körülmények
között dolgoztak, hogy megérkezésünkig szinte valamennyien elpusztultak. 1-tõl 12.000-ig voltak
számozva, azonban a fentebb említett nyilvántartási rendszeren kívül. Ha további orosz foglyokat
hoztak a táborba, akkor õk nem kaptak folytatólagosan számokat, mint a többiek, hanem mindig 1 és
12.000 között az elhunyt foglyok számait. Ennél a fogolykategóriánál tehát a számozás alapján nem
állapítható meg az eddig odairányított foglyok összlétszáma. Az orosz hadifoglyokat állítólag
büntetésbõl helyezték Auschwitzba és Birkenauba. A még életben lévõ oroszokat nagyon elhanyagolt,
lerobbant állapotban találtuk. A még befejezetlen épületekben laktak, kitéve az idõjárás
viszontagságainak, és tömegével haltak meg. Hulláikat száz- és ezerszámra éppenhogy csak
elkaparták, s így azok pestisszagot árasztottak. Ezeket a holttesteket késõbb ki kellett ásnunk és el
kellett égetnünk.

Auschwitzba érkezésünk elõtti héten jött meg az elsõ zsidó férfitranszport, 1300 honosított francia
zsidó Párizsból. (A nõket külön számozták, õk a férfiakkal párhuzamos számokat kaptak. A szlovák
lányok, akik elõttünk érkeztek, 1000-tõl 8000-ig szóló számokat kaptak.) A francia zsidók számozása
27.500-zal kezdõdött. Miután bennünket, mint ahogy azt már említettem, 28.600-zal kezdõdõen
számoztak, ebbõl következik, hogy a francia és a mi szállítmányunk között nem érkezett újabb
férfitranszport Auschwitzba. A francia zsidók még életben maradt részét, kb. 700 férfit, teljesen
legyengült állapotban találtuk Birkenauban. A hiányzók tehát egy héten belül meghaltak.

A három elkészült barakkba a következõ módon helyeztek el bennünket:


I. Az úgynevezett "prominensek" - köztörvényes bûnözõk és idõsebb lengyel politikai foglyok, akiket
a tábor vezetésével bíztak meg.
II. A francia férfiszállítmány túlélõi, kb. 700 fõ.
III. A szlovák zsidók, kezdetben 643-an, majd néhány nappal késõbb kiegészüt A Zwardonban
maradtakkal.
IV. A még élõ oroszok az építés alatt álló házakban aludtak, vagy a szabadban. Számuk olyan gyorsan
apadt, hogy nem alkottak jelentõsebb csoportot.

A szlovák zsidók a túlélõ oroszokkal dolgoztak együtt, míg a francia zsidók elkülönítve
földmunkákat végeztek. Három nap múlva 300 szlovák zsidóval együtt engem is a Német
Fegyverkezési Üzembe küldtek dolgozni. Továbbra is Birkenauban laktunk. Korán reggel indultunk
munkába, és este tértünk vissza. Az asztalosmûhelyben és az útépítésnél dolgoztunk. Naponta kétszer
kaptunk enni: délben egy liter répalevest, este 30 dkg rossz kenyeret. A munkafeltételek
kimondhatatlanul kemények voltak, s így legtöbben közülünk az éhezés és az ehetelen ételek miatt
legyengültek, és nem bírták ki. A halálozási arány ijesztõ méreteket öltött. A mi 200 fõs
munkacsoportunk napi 30-35 halottat számlált. Sokakat a felügyelõk, az ún. kápók munka közben
minden ok nélkül egyszerûen agyonütöttek. Csapatunk hiányzó tagjait naponta a Birkenauban maradt
nagyobbik csoportból pótolták. A munkából való esti hazatérés nehéz és veszélyes volt. A hosszú, 5
km-es úton magunkkal kellett cipelni a szerszámainkat, tüzifát, nehéz fõzõüstöket, és napközben
meghalt vagy agyonütött társaink holttestét. Felpakolva kellett katonai rendben vonulnunk. A kápó a
neki nem megfelelõ menetelést kegyetlen ütlegeléssel vagy agyonütéssel büntette. Amikor a második
szállítmány kb. 14 nap múlva megérkezett, a mi transzportunkból már csak 150-en voltak életben.
Minden este megszámoltak bennünket, a hullákat kézikocsira tették, és a közeli nyírfaligetbe vitték,
ahol azokat nehány méter mély és 15 m hosszú gödörben elégették.

Minden reggel munkába menet egy 300 szlovák zsidó lányból álló munkacsoporttal vagy
"különítménnyel" találkoztunk, akik a környéken földmunkát végeztek. A lányokat régi katonai
egyenruhák rongyaiba öltöztették, s facipõben jártak. Fejük kopaszra volt lenyírva - beszélni sajnos
nem tudtunk velük.

1942. május közepéig összesen négy férfitranszport érkezett Szlovákiából Birkenauba. Velük
hasonlóan bántak.

Az elsõ és második szállítmányból 120 embert - köztük engem - kiválasztottak, és az auschwitzi


lágerparancsnokság parancsára, amely orvosokat, fogtechnikusokat, fõiskolásokat és tisztviselõket
igényelt, Auschwitzba küldtek. A csoport 90 szlovák és 30 francia zsidóból állt. Egyhetes auschwitzi
tartózkodás után ebbõl a 120 értelmiségibõl 18 orvost és ápolót, valamint 3 tisztviselõt válsztottak ki.
Az orvosokat az auschwitzi kórházban foglalkoztatták, míg a 3 tisztviselõt, köztük voltam én is,
visszaküldtek Birkenauba. Két társam, Ladislaus Braun Nagyszombatból és Gross Verbóból, õk
idõközben már meghaltak, a szlovák blokkhoz került, én a franciához, ahol is a foglyok
nyilvántartásával bíztak meg bennünket. A maradék 99 személyt az auschwitzi kõfejtõbe küldték,
ahol rövid idõn belül elpusztultak.

Röviddel ezután az egyik épületben berendeztek egy ún. kórházbarakkot. Ez volt a hírhedt "7-es
számú blokk". Kezdetben fõápolóként alkalmaztak itt, késõbb én lettem a gondnok. A kórház fõnöke,
a 3350-es számú lengyel politikai fogyoly, Viktor Mordarki volt. A kórház nem volt más, mint a
halálra várók gyûjtõhelye. Minden munkaképtelen foglyot a kórházba küldtek. Orvosi kezelésrõl és
ápolásról szó sem volt. Naponta kb. 150-en haltak meg. A hullákat naponta átszállították az
auschwitzi krematóriumba.

Egyidejûleg elkezdõdött az ún. "szelektálás". Hetente kétszer, hétfõn és csütörtökön az orvos


kijelölte azokat a foglyokat, akiket elgázosítással ki kellett végezni, és holttestüket el kellett égetni. A
kiszelektált személyeket teherautóval a nyírfaligetbe vitték. Azokat, akik oda élve megérkeztek, az
elégetõ gödör mellett erre a célra kialakított nagy barakkban elgázosították, azután a gödrökben
elégették. A 7-es blokkban ily módon hetente kb. 2000 ember halt meg, Közülük kb. 1200 személy
"természetes" halállal, úgy 800 pedig "szelektálás" révén. A természetes halállal elpusztultakról
halotti jelentést állítottak ki, s azt az Oranienburgban székelõ legfõbb lágerparancsnokságnak küldték
meg. A szelektáltakról nyilvántartást vezettek, amely az "SB" (sonderbehandelt) megnevezést viselte.
1943. január 15-ig, ameddig én voltam a 7-es blokk gondnoka, s amely idõszak alatt lehetõségem volt
az ott lejátszódó eseményeket közvetlen közelrõl megfigyelni, kb. 50.000 fogoly halt meg vagy
természetes halállal, vagy pedig szelektálás révén.

[1. rész] 2. rész [3. rész] [4. rész] [5. rész] [6. rész] [7. rész]

Vissza a Hadtörténeti Gyûjteményhez/Back to the Military Collection


Az Auschwitz Jegyzõkönyv - 3. rész

[1. rész] [2. rész] 3. rész [4. rész] [5. rész] [6. rész] [7. rész]

Miután a foglyokat, ahogy azt már említettem, folyamatos számozással látták el, a beérkezett
szállítmányok sorrendjét és sorsát meglehetõs pontossággal rekonstruálni tudjuk.

Az elsõ odaérkezõ zsidótranszport, mint már említettem, 1320 honosított francia zsidóból állt, akik
kb. az alábbi számokat kapták:
kb. 27.400 - 28.600
kb. 28.600 - 29.600 Az elsõ szlovák zsidótranszport 1942 áprilisában (a mi transzportunk).
kb. 29.600 - 29.700 100 árja férfi különbözõ koncentrációs táborokból.
kb. 29.700 - 32.700 Szlovák zsidók három teljes transzortja (3000 férfi).
kb. 32.700 - 33.100 400 köztörvényes bûnözõ (árja) varsói fogházakból.
kb. 33.100 - 35.000 kb. 2000 krakkói zsidó.
kb. 35.000 - 36.000 1000 lengyel árja politikai védõõrízetes.
kb. 36.000 - 37.300 1942 májusában 1330 szlovák zsidó Lublin-Majdanekbõl.
kb. 37.300 - 37.900 600 lengyel (árja) Radomból, köztük néhány zsidó.
kb. 37.900 - 38.000 100 lengyel (árja) a dachaui koncentrációs táborból.
kb. 38.000 - 38.400 400 honosított francia zsidó. Ezek a zsidók családjukkal együtt érkeztek. Az
egész szállítmány 1600 emberbõl állt, közülük csak mintegy 400 férfit és 200 nõt a már leírt módon
küldték a táborba, míg a többi ezret (nõket, gyerekeket, idõsebb férfiakat) minden további
nyilvántartás nélkül a mellékvágányról egyenesen a nyírfaligetbe vitték, ahol elgázosították és
elégették õket. Ettõl kezdve valamennyi zsidótranszportot hasonlóan kezelték. A transzportok
állományából a férfiak kb. 10 %-át, a nõk kb. 5 %-át a táborba küldték, míg a többieket azonnal
elgázosították.

A lengyel zsidókat már korábban hasonló bánásmódban részesítették. Hónapokon keresztül érkeztek
a zsidókkal megrakott teherautók a különbözõ lengyel gettókból, s ezeket közvetlenül a nyírfaligetbe
irányították, ahol a zsidókat ezerszámra elgázosították és elégették.

kb. 38.400 - 39.200 800 honosított francia zsidó. E szállítmány nagyobbik részét a fenti módon
elgázosították.
kb. 39.200 - 40.000 800 lengyel (árja) politikai védõõrízetes.
kb. 40.000 - 40.150 150 szlovák zsidó. Ezek családtagjaikkal érkeztek meg. További 50 nõ
kivételével, akiket a nõi táborba küldtek, a transzport legnagyobb részét a nyírfaligetben
elgázosították. A 150 férfi között volt Zucker és Wilhelm Sonnenschein Kelet-Szlovákiából.
kb. 40.150 - 43.800 kb. 4000 honosított francia zsidó, legtöbbjük értelmiségi. A beérkezett
transzportból kb. 1000 nõ a nõi táborba került, a maradék 3000 személyt a nyírfaligetben
elgázosították.
kb. 43.800 - 44.200 400 szlovák zsidó a lublini lágerbõl, köztük Matthias Klein és Meilech Laufer,
mindketten Kelet-Szlovákiából. Ez a transzport 1942. június 30-án érkezett.
kb. 44.200 - 45.000 kb. 200 szlovák zsidó. A szállítmány összesen 1000 fõbõl állt. Néhány nõ a nõi
táborba került, a többiek a nyírfaligetbe. A táborba küldött férfiak között volt: Jozef Zelmanovics,
Snina; Adolf Kahan, Pozsony; Walter Reichmann, Suchany; továbbá Esther Kahan, Pozsony. Az
utóbbival alkalmam volt 1944. április 1-én beszélni. Felügyelõ volt a nõi táborban.
kb. 45.000 - 47.000 2000 francia kommunista (árja) és más politikai fogoly, köztük Thorez és Léon
Blum testvérei. Az utóbbiakat különösen megkínozták, késõbb elgázosították õket, és holttestüket
elégették.
kb. 47.000 - 47.500 500 holland zsidó, köztük sok német emigráns. A transzport legnagyobb része,
körülbelül 2500 fõ, a nyírfaligetbe került.
kb. 47.500 - 47.800 kb. 300 orosz polgári személy (védõõrízetes oroszok). kb. 48.300 - 48.620 320
szlovák zsidó. A szállítmányból kb. 70 nõ került a nõi táborba, a maradék 650 személyt a
nyírfaligetbe vitték. Ebben a transzportban kapott helyet az a 80 személy (1), akiket a magyar
rendõrség Szeredre irányított át. A szállítmánnyal többek között a következõ személyek érkeztek: Dr.
Mandel Zoltán, Eperjes (azóta meghalt), Holz (keresztneve ismeretlen) hentes, Pöstyénbõl (késõbb
Varsóba küldték), Nikolaus Engel, Zsolna, Chaim Katz, Snina (jelenleg a halottas házban dolgozik,
feleségét és 6 gyerekét elgázosították).
kb. 49.000 - 64.800 15.000 honosított francia, belga és holland zsidó. Ez a szám alig éri el a
beérkezett szállítmányok létszámának 10 %-át. A transzportok 1942. június 1. és szeptember 15.
között érkeztek. Mindenhonnan nagy családi transzportok érkeztek, amelyeket gyakran egyenesen a
nyírfaligetbe küldtek. A "Sonderkommando", amely az elgázosítást és az elégetéseket végezte, két
mûszakban dolgozott, éjjel-nappal. Ebben az idõszakban több százezer zsidót gázosítottak és égettek
el.
kb. 64.800 - 65.000 Kb. 200 szlovák zsidó. Közülük kb. 100 nõ a nõi táborba került, a többi a
nyírfaligetbe. A táborba jutottak között volt: Ludwig Katz, Zsolna; Avri Burger, Pozsony-Poprád
(felesége meghalt); Nikolaus Steiner, Vág-Beszterce; Georg Fried, Trencsén; Buchwald (?), Josef
Rosenwasser, Kelet-Szlovákia; Julius Neumann, Bártfa; Alexander Wertheimer, Verbó; Michael
Wertheimer, Verbó; Béla Blau, Zsolna.
kb. 65.000 - 68.000 Honosított francia, belga és holland zsidók. A beérkezett tramszportok közül kb.
1000 nõ a nõi táborba került, míg legalább 30.000 személyt elgázosítottak.
kb. 68.000 - 70.500 2500 német zsidó a sachsenhauseni koncentrációs táborból.
kb. 71.000 - 80.000 Honosított francia, belga és holland zsidók. A táborba kerültek száma nem
haladta meg a 10%-ot.Óvatos becslés szerint az elgázosítottak száma 65-70.000-re tehetõ.

1942. december 17-én 200 fiatal szlovák zsidót, akiket "Sonderkommandóként" alkalmaztak az
elgázosításnál és elégetésnél Birkenauban, kivégeztek. A kivégzés oka felkelés elõkészítése és
szökési kísérlet volt. A csoport szándékait elárulták. Ezt a munkacsoportot az éppen akkor Makowból
érkezett 200 lengyel zsidó váltotta fel. A kivégzettek között volt: Alexander Weisz, Franz Wagner,
Oskar Steiner, Desider Wetzler, Aladár Spitzer, Béla Weisz, mindannyian Nagyszombatról.

A Sonderkommandónál beállt váltás következtében elvesztettük a kapcsolatunkat ehhez a


"munkahelyhez", s ez a körülmény különösen az ellátásunkat érintette hiányosan. A nyírfaligetbe
küldött transzportoknál - még ha csomagjaikat Auschwitzban is kellett hagyniuk - nagy mennyiségû
külföldi valuta volt, fõleg papír- és aranydollárok, s hihetetlen mennyiségû arany és drágakõ,
valamint élelmiszer. Annak ellenére, hogy az értéktárgyakat természetesen le kellett adni, mégis
elkerülhetetlen volt, hogy az elgázosítottak ruháinak átkutatásakor azok értéktárgyai (fõleg
aranydollárok) az ott dolgozó zsidókhoz kerüljenek. Így jelentõs anyagi eszközök jutottak a táborba, s
ezen kívül sok élelmiszer is. Magától értetõdik, hogy pénzért szinte semmit nem lehetett a táborban
venni, de az SS-katonákkal és a lágerben különbözõ szakmunkára alkalmazott civilekkel, akiknek ily
módon lehetõségük volt élelmiszert és cigarettát a táborba csempészniük, lehetett üzletelni. Az árak
természetesen a körülményeknek megfelelõen rendkívül magasak voltak. Nehány száz cigarettáért 20
dolláros aranyérmével fizettek. Ezen kívül virágzott a cserekereskedelem is. A drágaság mégsem
játszott szerepet. Annyi pénzünk volt, amennyit csak akartunk. Ruhákat is kaptunk a
Sonderkommando segítségével. Idõvel ruháinkat kicseréltük az elgázosítottak jó ruháira. Például az a
kabát, amelyet most hordok, egy holland zsidóé volt. (A kabát bélésében látható egy amszterdami
szabóság cégjelzése.)
A Sonderkommando legénysége elkülönülten élt. A belõlük áradó szörnyû hullaszag miatt sem
érintkeztünk velük. Mindig piszkosak voltak, rongyosak, teljesen elvadultak, brutálisak és
erõszakosak. Nem volt ritkaság - s ez a többi fogolynál sem keltett feltûnést -, hogy az egyik a
másikat megölte. Egy fogoly megölése nem számít bûncselekménynek. Egyszerûen csak
nyilvántartásba veszik, hogy az ilyen és ilyen számú fogoly meghalt. Az, hogy milyen módon
következett be a halál, teljesen mellékes. Egyszer magam is jelen voltam egy esetnél, amikor egy
Jossel nevû fiatal lengyel zsidó elmagyarázta egy SS-katonának "a gyilkolás helyes módját", s
szemléltetés végett puszta kézzel, fegyver nélkül megölt egy zsidót.

A 80.000-es sorszám körük kezdõdik a lengyel gettók szisztematikus kiirtása.


kb. 80.000 - 85.000 Kb. 5000 zsidó különbözõ lengyel gettókból, köztük Mljawa, Lozsma, Makow,
Grodno, Zichenow, Bialistok. 30 napon keresztül szakadatlanul új transzportok jöttek. Közülük
csupán 5000-en kerültek a táborba, a többit azonnal elgázosították. A "Sonderkommando" buzgón
dolgozott két mûszakban, napi 24 órát, mégis alig gyõzték az elgázosítási és elégetési munkát.
Minden túlzás nélkül feltételezhetõ, hogy az ezekbõl a transzportokból elgázosított személyek száma
eléri a 80-90.000-et. Az ezekkel a transzportokkal érkezett személyeknél különösen nagymennyiségû
arany, valuta és dágakõ volt.
kb. 85.000 - 92.000 6000 zsidó Grodnóból, Bialistokból és Krakkóból, továbbá 1000 lengyel árja. A
zsidótranszportok legnagyobb része azonnal a nyírfaligetbe került. Naponta átlagban 4000 zsidót
hajtottak a gázkamrákba. 1943. január közepén 3 transzport érkezett Theresienstadtból, egyenként
2000 emberrel. e transzportok jelölései, "CÖ"(2), "CR", "R" elõttünk ismeretlen volt. ezek a jelölések
minden csomagra rá voltak erõsítve. Ebbõl a 6000-bõl csupán 600 férfit és 300 nõt küldtek a táborba,
a többit elgázosították
kb. 99.000 - 100.000 1943. január végén nagy francia és holland zsidótranszportok érkeztek. Ezeknek
csak egy töredéke került a táborba.
kb. 100.000 - 102.000 1943. februárjában 2000 lengyel árja, fõleg értelmiségiek.
kb. 102.000 - 103.000 700 cseh árja. Az ebbõl a transzportból életben maradt embereket késõbb
Buchenwaldba küldték.
kb. 103.000 - 108.000 3000 francia és holland zsidó, valamint 2000 lengyel árja.

1943. februárjában naponta átlagban 2 szállítmány érkezett lengyel, francia és holland zsidókkal,
akiknek legnagyobb részét azonnal elgázosították, anélkül, hogy akár egy töredékük a táborba került
volna. Az ebben a hónapban elgázosított személeyk létszáma kb. 90.000 fõ.

(1) A Munkácsi által közölt fordítás 30 személyt említ.

(2) A Munkácsi-féle fordításban "CU" szerepel.

[1. rész] [2. rész] 3. rész [4. rész] [5. rész] [6. rész] [7. rész]
Az Auschwitz Jegyzõkönyv - 4. rész

[1. rész] [2. rész] [3. rész] 4. rész [5. rész] [6. rész] [7. rész]

1943. február végén kezdte meg mûködését az újonnan felépített krematórium és gázkamra
Birkenauban. A nyírfaligetben abbahagyták az elgázosítást és a hullaégetést, s ettõl az idõponttól
kezdõdõen az erre a célra létesített 4 krematóriumban végezték ezt a tevékenységet. A nagy árkot a
nyírfaligetben lefedték, s a talajt elegyengették. A hamut korábban is már trágyázásra használták a
harmansei gazdaságabn, s így ma már alig találhatók meg a tömeggyilkosság nyomai.

Jelenleg Birkenauban 4 krematórium üzemel: két nagyobb ( I. és II. mintájú) és két kisebb ( III. és
IV. mintájú)(1). A nagyobb krematóriumok 3 részbõl állnak:
a) kemencék,
b) elõcsarnok,
c) gázkamra.

A hamvasztóhelyiség közepébõl egy magas kémény emelkedik ki. Körülötte 9 kemence épült,
mindegyik 4 nyílással. Minden nyílásba 3 átlagos méretû holttestet lehet elhelyezni, amelyek másfél
órán belül teljesen elégnek. A kemencék kapacitása eléri a napi 2000 holttestet. A hamvasztóhelyiség
mellett található a nagy elõkészítõ terem, amelyet úgy rendeztek be, hogy fürdõcsarnok benyomását
keltse. A csarnokban 2000 ember fér el, s alatta állítólag van egy másik, hasonló méretû csarnok is.
Innen egy ajtón keresztül vezet az út a néhány lépcsõfokkal lejjebb fekvõ, nagyon hosszú és szûk
gázkamrába. A gázkamra falain zuhanyrózsák vannak, így a kamra egy óriási fürdõcsarnok látszatát
kelti. A kamra lapos mennyezetén három légmentesen elzárható ablak van. A gázkamrából sínpár
vezet a kemencékhez az elõcsarnokon keresztül. Az áldozatokat elõször az elõcsarnokba vezetik, ahol
azt mondják nekik, hogy a fürdõbe mennek. Itt levetkõznek, s tovább ámítják õket azzal, hogy két
fehér köpenybe öltözött férfi mindenkinek törülközõt és szappant oszt szét. Utána a gázkamrába
préselik õket. 2000 ember teljesen megtölti a kamrát, úgy, hogy ott csak állva férnek el. Azért, hogy
ennyi embert beszorítsanak, gyakran a kamrába lõnek, hogy a bentlevõket arra kényszerítsék, hogy
elõre húzódjanak. Ha már mindenki a kamrában van, kívülrõl bezárják az ajtót. Ezután egy kis szünet
következik, bizonyára azért, hogy a kamra hõmérséklete a kívánt hõfokot elérje. Utána gázálarcos
SS-katonák másznak a tetõre, az említett ablakokat kinyitják, és bádogdobozokból port szórnak a
kamrába. A dobozokon az alábbi felirat látható: "Cyklon zur Schädlingsbekampfung", és egy
hamburgi gyár cégjelzése olvasható rajta. Ez valószínûleg egy olyan ciánkészítmény, amelyik
bizonyos hõmérsékleten gázzá alakul át. E procedúra után három perccel a kamrában mindenki halott.
Még sohasem fordult elõ, hogy valaki életjelet adott volna magáról, ami a korábbi primitív
elgázosítás során a nyírfaligetben gyakran megtörtént. A kamra kinyitása után szellõztetnek, s a
"Sonderkommando" lapos kocsikon a kemencékhez viszi a holttesteket, ahol elégetik õket. A kisebb
krematóriumok ugyanazzal a metódussal dolgoznak, csak éppen feleakkora kapacitással. A négy
krematórium összteljesítõ képessége tehát naponta 6000 elgázosítás és elégetés.

Elvileg csak a zsidókat gázosítják el, az árjákat csupán kiveteles esetekben. Ezeket agyon szokták
lõni. A krematóriumok megnyitása elõtt a nyírfaligetben lõtték õket agyon, s holttesteiket egy
árokban elégették. Késõbb a krematórium elõcsarnokában, amelyet erre a célra külön berendezéssel
szereltek fel, tarkólövéssel végeztek velük. Az elsõ krematóriumot 8000 krakkói zsidó elgázosításával
és elégetésével "avatták fel" 1943. március elején. Erre az eseményre prominens vendégek érkeztek
Berlinbõl, magasrangú tisztek és magas beosztású civilek. A krematórium vezetésével nagyon meg
voltak elégedve, s gyakran néztek be a kémlelõlyukon keresztül a gázkamrába. Nagy elismeréssel
szóltak az üzemrõl.

kb. 109.000 -119.000 1943. március elején 45.000 zsidó érkezett Szalonikibõl. 10.000 férfit és egy
kisebb csoport nõt a táborban helyeztek el, a többieket - kb. 30.000 embert - a krematóriumba vitték.
Az említett 10.000 férfi rövidesen meghalt egy egészen kis csoport kivetelével; legtöbben egy
maláriaszerû, valószínûleg fertõzõ betegség következtében, s sokan közülük kiütéses tífuszban.
Mások nem bírták ki a különösen nehéz létfeltételeket.

Mivel a görög zsidók közül a malária, a kiütéses tífusz pedig általában sok áldozatot követelt, ami
által az elhalálozás rendkívül emelkedett, átmenetileg szüneteltették a szelektálást. A beteg görög
zsidókat felszólították, hogy jelentkezzenek. Kértük õket, semmiképpen se tegyék. Mégis sokan
jelentkeztek. Õket kivétel nélkül interkodiális fenolinjekció beadásával ölték meg. Az injekciókat egy
egészségügyis altiszt adta be. Asszisztensként a következõ cseh orvosok voltak alárendelve: Dr.
Cespira Honza Prágából (jelenleg a buchenwaldi koncentrációs táborban), Dr. Zdnek Stich Prágából
(jelenleg szintén Buchenwaldban). Az orvosok mindent megtettek, hogy a szerencsétleneken
segítsenek, s ha ez nem volt lehetséges, legalább a fajdalmaikat enyhítsék.

A 10.000 görög zsidóból még életben maradt kb 100-et másik 500 zsidóval erõdítési munkálatokra
Varsóba küldték. Hetekkel késõbb néhány százan reménytelen állapotban kerültek vissza. Õket
azonnal elgázosították. A fenolos kezelés beszüntetése után 400 maláriabeteg görög zsidót állítólag
"további kezelések" végett Lublinba vittek. Hallottunk is arról, hogy Lublinba tényleg megérkeztek.
További sorsuk alakulásáról azonban már nem szereztünk tudomást. Ami biztos, hogy a 10.000 közül
egyetlen egy görög zsidó sincs már a táborban.

A szelektálás felfüggesztésével egyidejûleg a foglyok megölését is megtiltották. A legismertebb


gyilkosokat, mint a birodalmi német köztörvényes bûnözõ Alexander Neumannt, Zimmert, Albert
Hämmerlét, Rudolf Osteringert, Rudolf Bechertet; a politikai fogoly Alfred Kient, Alajos Stahlert
ismételt emberölés miatt botütéssel fenyítették meg. Egy olyan nyilatkozatot is alá kellett írniuk, hogy
bizonyos számú fogolytársukat megölték.

1943. elején 500.000 elbocsátási nyomtatvány érkezett az auschwitzi politikai osztályra. Ennek
nagyon örültünk, mert reméltük, hogy legalább néhányunkat szabadon engedik. A nyomtatványokat
azonban az elgázosítottak adataival töltötték ki, s utána azok az irattárba kerültek.

kb. 119.000 - 120.000 1000 lengyel árja a Pawiak nevû varsói fegyházból.
kb. 120.000 - 123.000 3000 görög zsidó. Egy részüket a korábbiak helyett Varsóba küldték. A
hátramaradottak röviddel késõbb meghaltak.
kb. 123.000 - 124.000 1000 lengyel árja Radomból és Tarnowból.
kb. 124.000 - 126.000 2000 árja különbözõ transzportokból.

Idõközben szüntelenül érkeztek a lengyel, francia és belga zsidókkal megrakott szállítmányok, akiket
- a tábor kiiktatásával - azonnal elgázosítottak. E szállítmányok egyike Lublin-Majdanekbõl jött 1000
lengyel zsidóval. Közöttük három szlovák zsidó is volt, egyiküket Spirának hívták, aki Stropkóból
vagy Worannóból való volt.

1943. július végén nem érkeztek további szállítmányok. A krematóriumokat alaposan kitisztították,
rendbehozták, s - mint az késõbb kiderült - további munkára készítették elõ. Augusztus 3-án újból
beindult az üzem. Brenzburgi és sossnowitzi zsidók transzportja érkezett meg, majd újabbak egész
hónapban szünet nélkül.

kb. 132.000 - 136.000 Brenzburgi és sossnowitzi zsidókkal megrakott vonatok következtek. Közülük
csupán 4000 férfit és egy kis csoport nõt vittek a táborba. Több mint 35.000-et azonnal a
krematóriumba küldtek. A táborba beutalt 4000 férfi legnagyobb része a kegyetlen bánásmód,
éhezés, különbözõ betegségek, gyilkosságok következtében már az úgynevezett karantén táborban
meghalt. Ezekért a kegyetlenkedésekért elsõsorban a sachsenhauseni koncentrációs táborból
ideküldött Tyn nevû köztörvényes bûnözõ, valamint egy lengyel politikai fogoly, a varsói Mieczeslaw
Katerinski felelõsek.

Ebben az idõben újra megkezdték a szelekciókat, mégpedig különösen nagy mértékben a nõi
táborban. A tábororvos, egy SS rohamvezetõ, a berlini rendõrigazgató fia vagy unokaöccse, még a
táborban is feltûnõ brutalitással járt el. A szelkciós módszert ettõl fogva a szökésünk napjáig
megállás nélkül gyakorolták.

kb. 137.000 - 138.000 Augusztus végén 1000 lengyel árja érkezett a varsói Pawiak fegyházból, és
körülbelül 80 görög zsidó.
kb. 138.000 - 141.000 3000 férfi különbözõ árja transzportokból.
kb. 142.000 - 145.000 1943. szeptember elején 300 zsidó különbözõ lengyel munkatáborokból és
orosz hadifoglyok egy csoportja.
kb. 148.000 - 152.000 Az 1943. szeptember 7-ét követõ héten Theresienstadból érkeztek transzportok
családokkal. Velük - számunkra érthetetlen módon - egész kíméletesen bántak. A családokat nem
válsztottak szét, senkit nem gázosítottak el, még meg sem nyírták õket, hanem úgy, ahogy
megérkeztek, családonként helyezték el õket a láger egy elkülönített részében. Sõt, még a
csomagjaikat is megtarthatták. A férfiaknak nem kellett dolgozniuk, a gyerekeknek megengedték,
hogy iskolába járjanak, amelyet Fredy Hirsch vezetett - róla meg késõbb szólunk. A hozzátartozókkal
való levelezést megengedték. Csak a lágerfelügyelõjük szadista kínzásaitól kellett sokat szenvedniük,
a köztörvényes Arno Böhmtõl, aki a tábor egyik legaljasabb gonosztevõje volt. Csodálkozásunk még
inkább fokozódott, amikor láttuk, hogy ezekrõl a szállítmányokról hivatalos névjegyzék készült. E
nyilvántartás különös címe a következõ volt: "6 hónapos karanténban lévõ cseh zsidók
SB-transzportja". Azt ugyan már tudtuk, hogy mit jelent az "SB" megjelölés(2), de a kiváltságos
bánásmódra és a hosszú karanténidõre nem találtunk magyarázatot. Tapasztalataink szerint a
leghosszabb karantén maximum 3 hétig tartott. Mégis, minél közelebb kerültünk a 6 hónapos határidõ
lejártához, annál erõsebb lett a gyanúnk és a félemünk, hogy ezekre a zsidókra is ugyanaz a sors vár.
Megpróbáltunk beszélni a csoport vezetõivel, és elmagyaráztuk nekik, mi vár rájuk. Néhányan
közülük, különösen Fredy Hirsch (a prágai Makkabi ifjúsági csoport egyik vezetõje), aki az egész
csoport teljes bizalmát élvezte, azt mondták, hogy amennyiben félelmeink bebizonyosodnak, akkor õk
ellenállnak. A "Sonderkommando" emberei megígérték, hogy ha a cseh zsidók ellenállnak, akkor õk
is azonnal csatlakoznak hozzájuk. Sokan remélték, hogy általános lázadást lehet szítani a táborban.
1944. március 6-án tudomásunkra jutott, hogy a cseh zsidók számára elõkészítették a krematóriumot.
Fredy Hirschhez siettem, hogy ezt közöljem vele, és gyors cselekvésre késztessem, mivel már nincs
vesztenivalójuk. "Tudom a kötelességem" - válaszolta. Alkonyat elõtt újra a cseh táborhoz osontam,
ahol megtudtam, hogy Luminallal megmérgezte magát és haldoklik. Másnap, 1944. március 7-én
eszméletlen állapotban, 3791 társával egyetemben, akikkel együtt érkezett 6 hónappal ezelõtt,
teherautókon a krematóriumba vitték, ahol elgázosították õket. A fiatalok énekelve mentek a halálba.
Keserûen csalódtunk, hogy elmaradt a lázadás. A "Sonderkommando" mindenre elszánt emberei
hiába vártak. Mellesleg e transzportból 500 idõs ember még a 6 hónapos karanten idõszaka alatt
meghalt. Csupán 11 ikerpárt hagytak életben. Õket átvitték Auschwitzba, ahol biológiai kísérletek
tárgyai lettek. Még életben voltak, amikor Birkenaut elhagytuk. Az elgázosított cseh zsidók között
volt egy Szeredrõl való szlovák zsidó lány is, akit Fürst Rózsinak hívtak. Kivégzésük elõtt egy héttel,
március 1-jén arra kényszerítették õket, hogy tudassák a rokonaikkal: jól vannak. Ezekre a levelekre
március 23-i vagy 25-i keltezést kellett írni. Arra is rábírták õket, hogy külföldi rokonaiktól
csomagokat
kb. 153.000kérjenek.
- 154.000 1000 lengyel árja a varsói Pawiak fegyházból.
kb. 154.000 - 159.000 1943. októberében és novemberében 4000 férfi különbözõ fegyházakból, a
búvóhelyeiken felfedezett brenzburgi zsidók és védõõrízetes oroszok egy csoportja. Egyidejûleg
orosz hadifoglyok is érkeztek, akiket 1 - 12.000-ig számoztak.
(1) Mivel az auschwitzi táborban is volt egy krematórium, az égetõkemencék számozása nem egységes. Több más
forrás a következõ módon említi a krematóriumok számozását:
I. krematórium : Auschwitz
II. krematórium : Birkenau I.
III. krematórium : Birkenau II.
IV. krematórium : Birkenau III.
V. krematórium : Birkenau IV.

(2) SB=Sonderbehandlung (különleges bánásmód), azaz megsemmisítés.

[1. rész] [2. rész] [3. rész] 4. rész [5. rész] [6. rész] [7. rész]

Vissza a Hadtörténeti Gyûjteményhez/Back to the Military Collection


Az Auschwitz Jegyzõkönyv - 5. rész

[1. rész] [2. rész] [3. rész] [4. rész] 5. rész [6. rész] [7. rész]

kb. 160.000 - 165.000 1943 decemberében 5000(1) zsidó férfi érkezett, fõként holland, francia, belga
és elsõ ízben olasz transzportokból. Az utóbbiak Fiumébõl, Triesztbõl és Rómából voltak. Ezekbõl a
szállítmányokból legalább 30.000(2) ember a láger kihagyásával azonnal a gázkamrákba került. A
lágerbe kerültek között különösen nagy volt a halálozási arány. A szelekciós módszert is újra
alkalmazták, még nagyobb mértékben. Ez a metódus január 10-e és 24-e között érte el a tetõpontját,
amikor is egészséges, munkaképes férfiakat, munkabeosztásuk és szakismereteik figyelembe vétele
nélkül szelektáltak. Csupán orvosokat kíméltek meg. A szelekcióhoz mindenkinek fel kellett
sorakozni. Szigorúan ügyeltek arra, hogy senki se maradjon ki a válogatásból. A tábori orvos (õ a
berlini rendõrfelügyelõ fia vagy unokaöccse volt) és a birkenaui lágerparancsnok,
Untersturmbannführer Schwarzhuber(3) végezték a kiválasztást. Azokat a zsidókat, akiket a 7-es
barakkból egy másik részlegbe áttelepített "kórházban" helyeztek el, kivétel nélkül elgázosították. Ez
idõ alatt még hozzávetõlegesen 2500 férfi és 6000 nõ került szelekció révén a gázkamrákba.
kb. 165.000 - 168.000 1943. december 20-án újabb 3000 zsidó érkezett Theresienstadtból.
Névjegyzékük ugyanazt a címet viselte, mint az elsõ transzport esetén. Ugyanott helyezték el õket,
ahol a cseh zsidók elsõ csoportját, s õk is megkapták az összes fent említett kedvezményt. 24 órával
az elsõ csoport elgázosítása elõtt a szomszédos, véletlenül üresen álló táborrészbe szállásolták õket,
hogy ily módon elválasszák a csoportokat egymástól. Ma is abban a negyedben laknak. Miután az
elsõ csoport sorsa nyilvánvalóvá vált, a késõbb érkezettek már most elhatározták, felkészülnek az
ellenállásra. Laufer Ruzenko(4) (Prágából) és Hugo Langsfeld (Prágából) szervezik az ellenállást.
Könnyen gyúló anyagokat gyûjtenek, s alkalomadtán részlegük barakkjait fel akarják gyújtani.
Karanténidejük 1944. június 20-án jár le.
kb. 169.000 - 170.000 1000 ember kisebb csoportokban: lengyelek, oroszok (árja) és zsidók.
kb. 170.000 - 171.000 1000 lengyel és orosz (árja) és egy kis csoport jugoszláv.
kb. 171.000 - 174.000 1944. február végén 3000 holland, belga és elsõ alkalommal nem honosított,
hanem született francia zsidók. A francia zsidókat a meg nem szállt francia területrõl hozták. A
francia zsidókat azonnal elgázosították.(5)

Március közepén rejtekhelyeiken leleplezett brenzburgi zsidók egy kisebb csoportja érkezett. Tõlük
tudtuk meg, hogy néhány lengyel zsidónak sikerült Szlovákiába szöknie, onnan pedig tovább
Magyarországra.

A tehresienstadti zsidók elgázosítása után március közepéig nem érkezett utánpótlás a lágerbe.
Ezáltal jelentõsen csökkent a létszám, így valamennyi ezután érkezett férfit, fõként holland zsidókat,
a táborban helyeztek el. Mi április 7-én szöktünk meg a táborból. Éppen akkor jött a hír, hogy görög
zsidók nagy transzportjai várhatóak.

(1) A Munkácsi-féle fordításban (nyilván tévesen) 1000 szerepel.


(2) A Munkácsi-féle szövegben 3000.

(3) Munkácsi szövegében tévesen "Schwarzenburg".

(4) A Munkácsi-féle szövegben "Ruzenka".

(5) A Munkácsi által közölt szövegben e helyett a mondat helyett a következõ szerepel: "A
megérkezett transzportok túlnyomó részét haladéktalanul elgázosították."

[1. rész] [2. rész] [3. rész] [4. rész] 5. rész [6. rész] [7. rész]

Vissza a Hadtörténeti Gyûjteményhez/Back to the Military Collection


Az Auschwitz Jegyzõkönyv - 6. rész

[1. rész] [2. rész] [3. rész] [4. rész] [5. rész] 6. rész [7. rész]

A birkenaui tábor 3 részlegbõl áll. Jelenleg csupán az I. és a II. részleget fogja körbe a "kis õrlánc",
mivel a III. részleg még építés alatt áll, lakatlan. Amikor 1944. április elején elhagytuk Birkenaut, a
tábor viszonyait az alábbiak szerint lehet leírni:

szlovák zsidók többi zsidó árják megjegyzés

A 300 szlovák
I. részleg lányon kívül
nõi koncentrációs kb. 300 kb. 7000 kb. 6000 további 100 lány a
tábor fõépületben áll
alkalmazásban

A két szlovák
zsidó egyike
II. részleg blokkfelügyelõ,
kb. 2 kb. 200 kb. 800
a) karanténláger Dr. Andreas
Müller,
Podolinecbõl

b) a theresienstadti 6 hónapos
- kb. 3500 -
zsidók lágere karantén-idõszak

c) jelenleg lakatlan - - - -

c) fõláger 58 kb. 4000 kb. 6000 -

Az odairányított
16.000 cigány
maradéka. Nem
e) cigányláger - - kb. 4500
dolgoznak.
Halálozási arányuk
rendkívül magas.

A 6 szlovák irodai
f) kórházi barakk 6 kb. 1000 kb. 500
alkalmazott
A szlovák irodai alkalmazottak neve:
36.832-es számú Walter Spitzer, blokkfelügyelõ Nemsovából,
29.867-es számú Josef Neumann "hullakápó" Sninából,
44.989-es számú Josef Zelmanovics "szolga",
32.407-es számú Luis Eisenstädter "tetováló" Korompáról,
30.049-es számú Luis Solmann "írnok" Kézsmárkról,
Chaim Ketz "cseléd" Sninából.

A birkenaui láger belsõ adminisztrációját az ezzel megbízott foglyok látják el. A foglyokat nem
származási országuknak megfelelõen helyezik el, hanem a közös munkakör szerint ("kommandók"
szerint). Minden blokkban 5 tisztségviselõ van:
blokkfelügyelõ (blokkelöljáró, Blockätester),
blokkírnok (Blockschreiber),
blokkápoló,
két cseléd.

A blokkelöljáró fehér szalagot visel a bal karján, ezen a barakk száma látható. A barakkban élet és
halál ura, és felelõs a barakk rendjéért. 1944. február végéig a barakkok közel felének volt zsidó
elöljárója. Aztán egy Berlinbõl érkezett rendelkezés megtiltotta, hogy a zsidók ezt a hivatalt továbbra
is betölthessék, ezért azután leváltották õket. A tilalom ellenére még ma is 3 szlovák zsidó tölti be ezt
a tisztséget.
Név szerint: Ernest Rosim Zsolnából, a 25-ös számú barakk elöljárója (takarítóbrigád és benzburgi
iparosok),
Dr. Andreas Müller Podolinecbõl, a 15-ös számú barakk elöljárója a karanténtáborban,
Walter Spitzer, Nemsova, a kórházban lévõ 14-es számú barakk elöljárója.

A barakk írnoka a felügyelõ végrehajtója. Õ végzi a szükséges papírmunkát, kartotékot vezet és


nyilvántartja a mindenkori létszámot. A barakkírnok munkája különösen felelõsségteljes. A
mindenkori létszámot kínos pontossággal kell nyilvántartania. A foglyok nem nevekkel, hanem
számokkal szerepelnek, így nagyon könnyen fordulhat elõ tévedés. Egy ilyen tévedés azonban
végzetessé válhat. Ha az írnok egy adott számot tévedésbõl halottnak jelent - ez a magas halálozási
aránynál könnyen megtörténhet, és ténylegesen meg is történt -, akkor a hibát úgy korrigálják, hogy a
kérdéses szám viselõjét utólag valóban kivégzik. Az átadott jelentést késõbb már nem lehet kijavítani,
a jelentett számnak hajszálpontosan meg kell felelnie a tényleges létszámnak. Az írnoki pozíció
valódi hatalommal jár, sajnos ezzel nagyon gyakran vissza is élnek.

Az ápolók és a barakkszolgák végzik a szükséges fizikai munkákat a barakkban. Ápolásról


természetesen szó sincs.

A "tábori elöljáró" felügyeli az egész lágert. Õ is fogoly. A jelenlegi birkenaui "tábori elöljárót"
Franz Danischnak hívják, aki (a 11.182-es számú) politikai fogoly a felsõ-sziléziai Königshüttébõl. A
tábori elöljáró az egész láger korlátlan ura. Joga van barakkfelügyelõket és írnokokat kinevezni és
leváltani, munkákat kiosztani, stb. Danisch a zsidókkal szemben is korrektül, objektíven és
megvesztegethetetlenül viselkedik.

A tábori elöljáró mellett mûködik a tábori írnok, aki gyakorlatilag a legnagyobb hatalommal
rendelkzeik a táborban. Csak õ áll közvetlen kapcsolatban a lágerparancsnoksággal, õ veszi át a
parancsokat és adja át a jelentéseket. E tevékenysége révén a lágerparancsnokságra bizonyos
mértékben befolyást gyakorolhat. A barakkírnokok közvetlenül neki vannak alárendelve, s
jelentéseiket neki kötelesek megtenni. Birkenauban a jelenlegi tábori írnok Kazimir Gork (a 30.029-es
számot viseli) lengyel fogoly, egykoron banktisztviselõ volt Varsóban. Habár Gork antiszemita
beállítottságú, de a zsidóknak mégsem árt.

Az egyes barakkokat 6-8 SS-barakkvezetõ felügyeli. Õk végzik esténként a létszámellenõrzést, és


jelentik a láger vezetõjének, a Tirolból származó Schwarzhuber Untersturmbannführernek.
Schwarzhuber részeges és szadista. A lágervezetõ felettese a lágerparancsnok, aki egyidejûleg az
auschwitzi láger parancsnoka is. Az auschwitzi tábor irányítását is egy lágervezetõ látja el, aki
Auschwitz és Birkenau közös lágerparancsnokának van alárendelve. A jelenlegi lágerparancsnok
neve: Höss.

A munkacsoportok (itt munkakommandóknak nevezik) parancsnoka a "kápó", aki a munkaidõ alatt


korlátlanul rendelkezik a neki alárendelt foglyokkal. Nemritkán elõfordul, hogy a "kápó" a munka
során megöl egy foglyot. Nagyobb munkacsoportoknál több "kápó" is van. Felettük áll a "fõkápó".
Korábban gyakran voltak "kápók" zsidók is. A fent említett berlini parancs ezt megtiltotta. Egy Róth
nevezetû nagymihályi zsidó (szerelõ) mind a mai napig betölti ezt a tisztséget.
A munkát német szakemberek ellenõrzik.

[1. rész] [2. rész] [3. rész] [4. rész] [5. rész] 6. rész [7. rész]

Vissza a Hadtörténeti Gyûjteményhez/Back to the Military Collection


Az Auschwitz Jegyzõkönyv - 7. rész

[1. rész] [2. rész] [3. rész] [4. rész] [5. rész] [6. rész] 7. rész

Nowakyt 1942. június 14-én hagytuk el, s Zsolnán keresztül jutottunk el 5 órakor Zwardonba. Ott
kiszállítottak bennünket, majd megszámoltak. A transzportot SS-katonák vették át.
Felháborodásuknak adtak hangot amiatt, hogy két napig a szlovákok nem adtak nekünk vizet.
Továbbutaztunk, és két nappal késõbb Lublinba érkeztünk. A 15 és 50 év közötti embereket
kivagonírozták, a gyerekek és az idõsebbek a vagonokban maradtak. Mi kiszálltunk. Az állomást
litván SS-katonák vették körül, akik géppisztolyokkal voltak felfegyverkezve. Azokat a vagonokat,
amelyekben a munkaképtelenek, gyerekek és idõsek maradtak, lezárták és továbbirányították. Hogy
hová, és hogy mi történt velük, nem tudjuk.

Egy SS-szakaszvezetõ vette át a parancsnokságot az állomáson, aki azt mondta nekünk, hosszú út áll
elõttünk. Aki a csomagját magával akarja vinni, megteheti. Aki úgy gondolja, hogy nem tudja a
csomagját maga cipelni, felteheti egy teherautóra, a csomagok biztosan meg fognak érkezni. Társaim
egy része csomagját magával vitte, míg a másik része kocsira rakta. Mindjárt a város mögött egy
gyárat láttunk "Bekleidungswerke" felirattal. A gyár udvarán vagy 1000 ember állt sorban, piszkos,
csíkos fegyencruhában, szemmel láthatóan ebédre vártak. Ez a látvány - minthogy felismertük, hogy
zsidók állnak elõttünk - nem volt reménykeltõ. Egy dombtetõrõl megpillantottuk Majdanek
barakktáborát, amelyet 3 méter magas drótkerítés vett körül.

Alig léptem be a lágerbe, megpillantottam a nagyszombati Maco Winklert, aki felvilágosított arról,
hogy itt elveszik csomagjainkat és a ruháinkat. Körülöttünk már korábban érkezett szlovák zsidók
álltak, rongyos rabruhákban, lekopaszítva, mezítláb vagy facipõkben, erõsen feldagadt lábakkal.
Élelmiszert és más csekélységeket koldultak tõlünk. Amit csak tudtunk, odaatuk nekik, tudva, hogy
mindezt úgyis el fogják venni tõlünk. Az anyagraktárba vittek bennünket, ahol tényleg mindent le
kellett adnunk. Onnan futólépésben egy másik barakkba hajtottak bennünket, ahol teljesen le kellett
vetkõznünk, lenyírtak és lekopaszítottak bennünket. Utána rabruhát, felsõ és alsó ruhanemût, facipõt
kaptunk, valamint egy sapkát.

Engem az úgynevezett II. munkatáborba osztottak be. A teljes láger 3 munkarészlegbõl állt, melyeket
drótkerítés választott el egymástól. A II. munkarészlegben szlovák és cseh zsidókat helyeztek el. Két
napon keresztül kizárólag arra oktattak, hogyan kell sapkánkat köszönéshez emelni, ha egy némettel
találkozunk. Ezenkívül szakadó esõben órák hosszat végeztettek velünk sorakozási gyakorlatokat.

A barakkok berendezése teljesen eredeti volt. Itt csak három egymásra állított, nagyon hosszú asztal
volt. Az asztalok alatt és felett feküdtek a foglyok.

Reggelire levest kaptunk. Ez azonban olyan sûrû volt, hogy kézzel kellett megennünk. Ebédre
szintén levest kaptunk, este úgynevezett teát 30 dekagramm élvezhetetlen kenyérrel, 2-3 deka rossz
lekvárral vagy mûzsírral, természetesen a lehetõ legsilányabb minõségben.

Az elsõ napokban mindenekelõtt a tábori himnuszt kellett megtanulnunk. Órákon át kellett állnunk és
énekelnünk:

Aus ganz Europa kamen


Wir Juden nach Lublin
Viel Arbeit gibt zu leisten
Und dies ist der Beginn.

Um diese Pflicht zu leisten


Vergiss Vergangenheit,
Denn in der Pflichterfüllung
Liegt die Gemeinsamkeit.

Drum rüstig an die Arbeit


Ein jeder halte mit
Gemeinsam wollen wir schaffen
Im gleichen Arbeitschritt.

Nicht alle wollen begreifen


Wozu in Reihen wir stehen
Die müssen wir dann zwingen
Dies alles zu verstehen.

Die neue Zeit muss alle


Uns alle stets belehren,
Dass wir schon nur der Arbeit,
Der Arbeit angehören.

Drum rüstig an die Arbeit


Ein jeder halte mit,
Gemeinsam wollen wir schaffen
In gleichen Arbeitsschritt.(1)

Az I. munkarészlegben szlovák zsidókat helyeztek el, a II. munkarészlegben szlovák és cseh zsidókat,
a III. munkarészlegben partizánokat. A IV. és V. munkarészleget az I. és II. munkarészlegben lévõ
zsidók építették.

A III. munkarészleg partizánjait barakkba zárták, õk nem dolgoztak, barakkjaikat nem hagyhatták el.
Az ételt a barakkajtók elé dobták, onnan kellett nekik összeszedniük. Az õrök nem mertek a
közelükbe menni, és gyakran lõttek közéjük. Túlzsúfolt barakkjaikban tömegével haltak meg.

A "kápók" birodalmi németek és csehek voltak. Az elõbbiek általában brutálisak voltak, a csehek
segítettek, ahol csak tudtak. A láger felügyelõje egy holicsi cigány volt, akit Galbavynak hívtak,
helyettese, egy Mittler(2) nevû szeredi zsidó, aki ezt a tisztséget brutalitásának és beteges kínzási
hajlamának köszönhette. Hatalmi pozícióját arra használta fel, hogy a már amúgy is súlyosan sújtott
zsidókat még jobban kínozza. Hacsak gonoszat tehetett, nem mulasztotta el.

Az esti parancsfelolvasáskor az SS-katonák bántalmaztak bennünket. Órák hosszat álltunk, és a


nehéz napi munka után a himnuszt kellett énekelnünk. A dalt egy öreg zsidó karmester, az ostoraikat
és botjaikat sûrûn használó SS-legények hahotája közben, egy közeli ház tetejérõl dirigálta.

Eckstein szeredi rabbi tragikus módon pusztult el. Egy este késve érkezett a parancsfelolvasásra,
mivel erõs hasmenése miatt WC-n volt. A szakaszvezetõ parancsára kétszer fejjel lefelé mélyen
belelógatták a WC nyílásába, utána hideg vízzel lelocsolták, majd agyonlõtték.

Az elsõ és a második munkarészleg között állt a krematórium. Itt égették el a hullákat. A halálozási
szám munkaszakaszonként, kezdetben 6-8000 személeys létszám mellett, kb. 30-at tett ki naponta. Ez
a szám rövidesen 5-6-szorosára emelkedett. Késõbb ismétlõdtek esetek, hogy a betegszobából 11-12
beteget a krematóriumba vittek, ahonnan ezek többé nem tértek vissza. A krematórium elektromos
árammal mûködött, és orosz foglyok kezelték. Nemcsak az ellátás és a bánásmód, de az általános
higéniai viszonyok is nagyon rosszak voltak. Pl. egy újfajta daganatos lábbetegség is fellépett : Az
embereknek megdagadt a lábuk, és nem tudták mozdítani. Ezek közül mind többet és többet vittek a
krematóriumba, ahol elõttem ismeretlen módon meggyilkolták õket. Mikor azután 1942 június 26-án
70-re szállott a szerencsétlenek száma, elhatároztam, hogy kihasználom az éppen kínálkozó alkalmat,
és önként Birkenauba történõ áthelyezésemet fogom kérni.

1942. június 27-én leadtam rabruháimat, helyettük civil ruhát kaptam, s egy transzporttal
Auschwitzba utaztam. Zárt vasúti teherkocsikban, víz és élelem nélkül utaztunk 48 órán keresztül,
míg végre félholtan megérkeztünk Auschwitzba. Az auschwitzi tábor bejáratánál az "Arbeit macht
frei" felirat köszöntött. A tiszta udvar, a téglaépületek és a zöld fû, a primitív, piszkos lublini
barakkok után jó benyomást tettek rám. Úgy gondoltuk, hogy jó cserét csináltunk. Megérkezésünk
után egy pincébe vezettek, ahol teát és kenyeret kaptunk. Röviddel késõbb lenyírtak bennünket,
ruháinkat a lublinihoz hasonló rabruhákra cserélték ki, és miután személyi adatainkat is felvették,
fogolyszámainkat a bal csuklóra tetoválták, s így az auschwitzi koncentrációs tábor szabályos
"politikai foglyai" lettünk.

Lakóhelyül a 17. számú blokkot jelölték ki számunkra, ahol a földön háltunk. A szomszédos
házsorban, amely azonban tõlünk egy fallal volt elválasztva, azok a szlovákiak lányok voltak
elszállásolva, akiket 1942 márciusában és áprilisában deportáltak Szlovákiából.

A "Buna" gyártelep kiterjedt építkezésére vittek bennünket dolgozni. Hajnali 3-kor kellett munkába
menni. Ebédre krumpli- vagy répelevest kaptunk, vacsorára 30 deka kenyeret. Munka közben
kegyetlenül vertek bennünket. Mivel a munkahelyünk a nagy õrzónán kívülre esett, a területet 10X10
méteres négyzetekre osztották. Minden négyzetet egy SS-katona õrzött. Ha valaki munka közben
átlépte e négyzetet, elõzetes figyelmeztetés nélkül, "szökés közben" agyonlõtték. Gyakran megtörtént,
hogy egy SS-katona megparancsolta a fogolynak, hogy egy négyzeten kívül lévõ tárgyat vigyen oda
neki. Ha a fogoly engedelmeskedett, akkor az SS-katona lelõtte. A munka rendkívül nehéz volt.
Amikor engem oda beosztottak, körülbelül 3000 ember dolgozott ott, közülük 2000 szlovákiai zsidó.

Néhány heti kínzó munka után félelmetes kiütéses tífusz járvány ütött ki a táborban. A legyengült
foglyok százával hullottak el. A tábort lezárták, és a Buna építkezést beszüntették. Azokat, akik
munkahelyükön még életben maradtak, 1942 július végével kavicsbányába küldték, munkára. A
munka itt, ha lehet, még nehezebb volt. Véletlenül tudomásomra jutott, hogy a
"takarítókommandóknál" munkahelyek ürültek meg. Jelentkeztem, és be is osztottak.

A "takarítókommandóban" 100 fogoly dolgozott, kivétel nélkül zsidók. A láger egy teljesen
elkülönített részében dolgoztunk. Nagy hátizsákokból, kofferekbõl és más csomagokból hatalmas
bõröndökbe vagy külön raktárakba kellett válogatnunk a különbözõ tárgyakat fajtájuk szerint. Így
például voltak ott fésûkkel, tükrökkel, cukorral, konzervekkel, csokoládéval, gyógyszerekkel
megtöltött bõröndök is. Az ágynemûtárgyakkal megrakott koffereket tartalmuk szerint elraktároztuk.
A ruhákat és a fehérnemûket egy nagy barkkba hordtuk, ahol szlovák zsidó lányok osztályozták és
csomagolták ezeket. Ezeket a textíliákat aztán bevagonírozták, és (valahová) elküldték. A
használhatatlan ruhákat egy memeli textilgyárba küldték, a hsználhatókat egy berlini jótékonysági
egyesületbe. Az értéktárgyakat, pénzt, aranyat, valutát és drágaköveket a politikai osztálynak kellett
átadni. Az értéktárgyak nagy részét az SS-felügyelõ vagy a kiválogatásnál dolgozó foglyok ellopták.
Ennek a munkának a vezetõje, a ma már szakembernek tekintett Adalbert Davidovics volt Iglóból. Õ
kapta meg ezt a tisztséget. A munkacsoport vezetõje Wikleff SS Sturmscharführer volt, egy durva és
brutális ember, aki a lányokat is gyakran verte. A lányok Birkenauból jöttek munkára. Az ott uralkodó
állapotokról hallatlan dolgokat meséltek. Verték és kínozták õket. A halálozási arányszám nagyobb
volt közöttük, mint a férfiak között. Hetenként kétszer volt szelekció. Minden nap új lányok jöttek
munkába azok helyett, akiket közben szelektáltak, vagy más módon haltak meg.

A takarítókommandónál megszerzett viszonylag kényelmes beosztásomat röviddel késõbb


elvesztettem, s büntetésbõl Birkenauba helyeztek át, ahol 1,5 évet töltöttem. 1944. április 7-én
társammal együtt sikerült megszöknöm.

(1) A Bajtay Péter által közölt nyersfordítás:

Egész Európából jöttünk


Mi zsidók Lublinba
Sok munkát kell végeznünk
S ez csak a kezdet

Hogy kötelességed teljesítsd


Feledd el a múltat
Mivel a kötelességteljesítésben
Van a közösség ereje

Ezért fogd meg a munka végét


Mindenki együtt
Közösen akarunk termelni
Azonos munkalépésben

Nem mindenki akarja megérteni,


miért is állunk a sorban
Ezeket kényszerítenünk kell
Mindezt megérteni
Az új idõk mindenkit
Mindannyiunkat meg kell hogy tanítson
Hogy mi most már a munkáé
A munkáé vagyunk

Ezért fogd meg a munka végét


Mindenki együtt
Közösen akarunk termelni
Azonos munkalépésben

(2) A Munkácsi által közölt fordításban "Mittley".

[1. rész] [2. rész] [3. rész] [4. rész] [5. rész] [6. rész] 7. rész

Vissza a Hadtörténeti Gyûjteményhez/Back to the Military Collection

Você também pode gostar