A Kelet-Ázsiai Stratégiai

Gondolkodás

Bartók András
KRE-BTK
Keleti Nyelvek és Kultúrák
Japán szakirány
I. Évf.
Megjegyzések:

1. A dolgozatban a kínai szavak és nevek átírásánál a Pinyin átírást használtam.

Kivételek ez alól azon esetek, amikor magyar kiadásban megjelent művek címében
szereplő kínai neveket meghagytam úgy, ahogy a szerző, vagy fordító átírta őket.

2. Angol nyelvű forrásokban a Ji （計） fordítása „stratagem”, vagyis szótár alapján:

„hadicsel”. Ám mivel nem csak katonai téren alkalmazott cselekről van szó,
dolgozatomban a Ji-t a „fortély” szóra fordítottam. Véleményem szerint ennek
kevesebb kötődése van a hadászathoz, általánosabb, mint a „hadicsel”.
 A Fortélyosság tudománya

Bevezetés
"The lack of transparency in China's military and security affairs poses risks to stability by
increasing the potential for misunderstanding and miscalculation, / A Kína katonai és
védelmi ügyek átláthatatlansága kockázatot jelent a stabilitás (t.i. USA külpolitikája)
számára, mivel növeli a félreértések és elszámítások lehetőségét."

/idézet az Egyesült Államok haderejének éves jelentéséből a Kongresszus számára, a Kínai

Népköztársaság katonai ügyeivel kapcsolatban, 2008. március 3., forrás: Time magazin,
http://www.time.com/time/world/article/0,8599,1719321,00.html/

A globális világ politikai, és üzleti színterén különösen fontos szerepe van a

különböző kultúrák interakciójának. Ez, a nyelvi nehézségeken túl a gondolkodás
különbségeinek problémáit is magában hordozza. Különösen érezhető ez az európai kultúrkör
és a kelet-ázsiai régió országainak kapcsolatrendszerében.
Ennek egy fontos tényezője, -a számtalan, nyelvi- és földrajzi távolságból adódó
probléma mellett,- a keleti és nyugati stratégiai gondolkodás és taktikai érzék erősen eltérő
jellege. A kelet-ázsiai országok, különösen Kína és Japán világpolitikai jelentőségének
növekedésével egyre indokoltabb a keleti gondolkodás sajátosságainak értelmezése, anélkül,
hogy –amint az a közvéleményre jellemző- a misztérium ködébe vonnánk a Keletet. Rengeteg
mű foglakozik a kelet-ázsiai politikai és üzleti viselkedés sajátosságaival, ezek nagy része
mégis inkább bemutatni és szemléltetni igyekszik, mint értelmezni és a jelenségek eredetét
vizsgálni.
Úgy gondolom, közelebb kerülhetünk a kelet-ázsiai mentalitás megértéséhez, ha
megpróbáljuk megismerni a keleti irodalom taktikai érzékkel foglalkozó két fontos művét,
Sun-zi, Bing-fa című alkotását és a Ming korban összegyűjtött, majd a XX. században
Kínában és a régióban nagy népszerűségre szert tett 36 Ji-t, azaz a „36 Fortély gyűjteményét”.
Bár a távol-keleti irodalom e művek mellett is rendkívül gazdag a taktikai fogások és
fortélyosság elemeit felvonultató művekben, akár a Nyugati utazás, vagy a Három Királyság
története, mégis a fentebb említett két mű az, amelyik úgy gondolom képes összefoglaló képet
adni a keleti stratégiai gondolkodásról.
Nem csupán, és még csak nem is elsősorban a katonai stratégiákkal szeretnék
foglalkozni, hanem általánosságban a kelet-ázsiai mentalitásra jellemző stratégiai érzékkel.
Az üzleti és a civil élet területén is sokszor tapasztalható, hogy nehéz kiismerni kínai, japán,
vagy koreai partnereket és bár az esetek nagy részében a nyelvi és kulturális távolságból
adódnak a problémák, mégis sokszor nem véletlen, ha számunkra szokatlan viselkedéssel
találkozunk. Például, ha egy japán üzleti delegáció végighallgat egy hosszú és nagy munkával
összeállított ajánlatot, nem megszakítva egyszer sem az előadást, majd a végén, mikor az
előadó megkérdezi, van-e kérdésük, közlik, hogy nem értették az egészet, legyen szíves újra
elmondani1. Vagy esetleg váratlanul változtatnak a megbeszélések időpontján, az utolsó
pillanatban igyekeznek változtatni a szerződések megfogalmazásán2, értetlennek tűnnek,
holott nagyon is jól átlátják az adott helyzetet, és még sorolhatnám. Nagyon sokszor ezekben
1.(Senger, 2004., 74-75)
2.(Senger, 2004.,153.)
az esetekben tudatos magatartásról beszélhetünk, melynek célja az előnyös pozíció kialakítása,
akár az értetlenség látszatának keltésével, akár a partnerek „kifárasztásával”. Úgy gondolom,
ezekben az esetekben nem beszélhetünk a keletiek „rossz szándékáról”, mert véleményem
szerint valójában szó sincs szubjektív „rossz szándékról”, ezek sokkal inkább a keleti
stratégiai gondolkodás sajátosságaiból adódó viselkedések.
Mint ahogy nagyon sok újítás esetében, ennek a stratégiai gondolkodásnak is a
gyökere a hadászatban kereshető, kiteljesedik mégis az üzleti és civil életben egyaránt.
Amellett, hogy világpolitikai szempontból is egyre fontosabb jobban megérteni a
kelet-ázsiai népeket, a mindennapok számára is hasznos lehet, egyrészt keletiekkel való
gyümölcsözőbb együttműködések megteremtése szempontjából, másrészt bárki saját céljainak
megvalósításához is segítség lehet a taktikai érzék fejlesztése.

Sun-zi: Bing-fa, vagyis a „Hadakozás regulái”

A harc és háborús konfliktus minden bizonnyal az emberiség társadalmi
szerveződésével egyidős jelenség. Feltételezhetően az esetleges konfliktusokra való
felkészülés és éberség is ilyen ősi gyökerekre nyúlik vissza.
Amíg egy közösség általánosan részt vesz a harci konfliktusokban, a háborúra való
felkészítés és a stratégiai gondolkodás közös érdek és a mindennapi élet része1. Nézzük csak
meg az egyes törzsi társadalmak szigorú beavatási szokásait, melyek a fegyelmet és
tűrőképességet fejlesztik, a harci táncokat, melyek a mozgáskoordinációt javítják, vagy
esetleg a játékos csoportos vetélkedéseket, melyek az együttes feladatmegoldás készségét
fejlesztik, mint például a belső-ázsiai népek lovas játékai. A stratégiai érzéket is lehet
játékosan fejleszteni, gondoljunk csak a különböző táblajátékokra.
A társadalmi rétegződés fejlődésével mind inkább kialakul egy a harcra szakosodott
társadalmi csoport, akinek harci képességei messze eltávolodnak az átlagétól, habár sok
esetben a „civil” lakosság továbbra is hadra fogható. Mégis a harc elméleti tanulmányozása
ennek a specializálódott csoportnak a feladata, vagyis a haderőé. A haderő mellett az állam
másik eszköze a külső érdekérvényesítésre a diplomáciai apparátus. Van azonban két
lényeges különbség a diplomácia és a haderő működése között. Az első és legfontosabb, hogy
amíg egy diplomáciai ballépés ritkán jelenti egy ország azonnali megbénulását, a hibák
hosszú távon érezhetőek csak és esetenként javíthatóak, addig a haderő hibái azonnal
végzetesek lehetnek az állam számára. Másrészt, míg a diplomáciai apparátus állandó
működése során folyamatos gyakorlatban van, addig a haderő csupán háború idején képes
tényleges tapasztalatokat szerezni2.
Ezen sajátosságokból kifolyólag a haderőnek szüksége van a konfliktusok kezelésének
értelmezésére és a hadtudományra, hogy békeidőben is képes legyen fenn tartani a
gyakorlottságnak legalább valamilyen szintjét. A nyugati kultúrkörben a hadtudomány
lényegében az adott kor hadtechnikai lehetőségeinek ismeretét, a hadvezetés gyakorlati
ismeretét és a történelmi ismeretek alapján vizsgált események értelmezését jelentette. Emiatt
egyrészt a hadtudomány a technikai fejlődés során folyamatos változáson megy át, másrészt
nem egy örökérvényű hadtudományi rendszer, hanem példák és tapasztalatok gyűjtése és
vizsgálata révén közelíti meg a hadvezetés elméletét3.
Egész más jellegű hagyományra tekint vissza a keleti, különösen a kínai hadtudomány,
már évszázadok óta. A Hadakozó Fejedelemségek korszakában született meg a klasszikus
kínai katonai irodalmi kánon4. Ez valószínűleg köszönhető egyrészt a korszak konfliktusokkal
teli világának, valamint annak a helyzetnek, hogy a társadalmi modellben a haderő vezetői
1. (Julier, 1931., 8.)
2. (Julier, 1931., 3.)
3. (Julier, 1931., 8.)
4. (Tőkei, Előszó, Szun-ce: A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI)
elsősorban az írástudó és magas műveltségű arisztokráciából kerültek ki, akiknek megvolt az
irodalmi igénye a hadtudománnyal foglalkozó művek iránt. Számtalan kiváló hadtudományi
könyv született, melyeknek szerzői igyekeztek elméleti megoldást találni a kor hadviselésének
sajátos problémáira. Például arra, milyen hierarchikus viszony legyen a sereget irányító harci
szekeres arisztokrácia és a hadvezér között, valamint, hogy milyen jellegű beleszólása lehet
magának az uralkodónak a hadvezetésbe. A hadi irodalomban is felfedezhetőek a kor
ideológiai iskoláinak hatásai, például Vu-ce művében főleg a legizmus figyelhető meg, míg
mondjuk Sima Rangju „A Tábornagy Metódusa” című műve főleg konfuciánus erényességre
és szertartástiszteletre hívja fel az olvasó figyelmét. Ennek a gazdag irodalmi irányzatnak a
legkiemelkedőbb alkotása mégis talán annak köszönheti sikerét és időtállóságát, hogy
alapvetően független bármilyen társadalmi ideológiai hatástól, teljes objektivitással kezeli a
hadászat tudományát. Sun-zi-nál az arisztokraták nem élveznek semmilyen külön jogot,
teljesen alá vannak rendelve a sereg tejhatalmú vezetőjének1, aki ha kell, még az uralkodó
döntéseit is megkérdőjelezheti hadi ügyekben.
Sun-zi nem véletlenül egyike azon kínai műveknek, melyek még a nyugati köztudatba
is nagyon erősen beépültek. Emellett fontos része a legtöbb üzleti vezetői képzés
tananyagának, mind keleten, mind nyugaton. 1972-es régészeti eredmények alapján, mely
ásatás során egy Han kori sírban két féle Sun-zi változatot találtak, úgy tűnik az egyik
szerzője a legendás Sun-wu hadvezér, aki az i.e. 5. sz. során tett szert hírnévre harci erényei
alapján, a másik, későbbi változat pedig egyik leszármazottja, Sun-bin munkája2. Bár mindkét
személy hadászati eredményeiről lehetne hosszasan beszámolni, mégis ezt most nem fogom
érinteni, mivel a Bing-fa legnagyobb értéke az, hogy értelmezhető mindenfajta történeti
kontextus nélkül is.
Bár előfordulnak – a kor irodalmában szinte kötelező – utalások azokra akik „„A régi
időkben … igazán értettek a harchoz…” (Sun-zi), de a mű mégis lényegében teljesen az adott
kortól független elveket fogalmaz meg. Ellentétben az európai hadtudománnyal, nem
történelmi példák tükrében szemléli a hadvezetés sajátosságait, hanem teljesen objektív
módon alkotja meg a hadvezetés általános szabályainak rendszerét. Emellett független a kor
hadászatának technikai sajátosságaitól. Bár szerepelnek benne az adott korra jellemző
paraméterek, például arról, mennyi erőforrást emészt fel egy adott létszámú sereg kiállítása,
vagy például, hogyan kell tűzzel támadni, de ezek nyugodtan értelmezhetők akár a jelenkor
hadászati kiadásaira, vagy a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának sajátosságaira.
Ugyanakkor időtálló irányelveket ad a taktikai gondolkodáshoz és a stratégiai érzék
kifejlesztéséhez. Alapvető fontosságú az ellenfél megtévesztése, saját pozíciónk elrejtése, ily
módon juthatunk nélkülözhetetlen előnyökhöz. A lehetőségek függvényében a harc
elkerülésére, minimális kockázat vállalására és a legyőzött ország erőforrásainak kímélésére
int, így a lehető legkisebb veszteség éri magát a sereget és annál nagyobb hasznot képes húzni
a legyőzött ellenségből. Természetszerűen figyelmeztet, minél rövidebbre sikerül fogni a
harcot, annál kevésbé veszi az igénybe az erőforrásokat. Hasonló gondolatokat fedezhetünk
fel Machiavelli: Fejedelem című művében „…a telepesek nem kerüllnek
semmibe…fegyveresek tartása sokkal többe kerül…” (Machiavelli), ám lényeges különbség
Machiavelli és Sun-zi mentalitásában, hogy míg Machiavelli példának felhozott vezetőit
„…az alkalom tette szerencséssé…”, Sun-zi állandó tudatos cselekvéssel foglalkozik,
rendszert teremt, és nem példákat gyűjt.
A Bing-fa útmutatásai nem csak a hadászati, de az üzleti és magánélet szervezésében
is remek segítséget nyújthatnak. Bár sem a legizmus, sem a konfucianizmus
társadalomideológiai keretei nem kötik, egy hagyományos kínai filozófia mégis nagyon
erősen áthatja, ez pedig a taoizmus. A sereg akkor a leghatékonyabb, ha képes vízként
mozogni. Szinte idézetként hat Lao-zi mester elgondolásaiból a víz erejével kapcsolatban.
1-2. (Tőkei, Előszó, Szun-ce: A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI)
Sun-zi sokszor ellentmondásosan fogalmaz, melyben felfedezhető a Dao De Jing „nem
cselekedve cselekedni” ambivalens gondolatvilága.
Az egyenes, racionális mentalitás mellett egyenlő erőt képviselve jelenik meg a „nem
egyenes út”, a megtévesztés, találékonyság és cselvetés tudatos alkalmazására buzdítás.
Magának a kémkedésnek egy teljes külön fejezetet szentel, ami nem csoda, hisz sokszor ezzel
a „nem egyenes úttal” tényleges harc nélkül is győzelmet arathatunk, megkímélve így
magunkat az esetleges veszteségektől.
Hogy mennyire mély ez a fajta direkt és indirekt mentalitási készség a kelet-ázsiai
gondolkodásban, arra remek példa a nyugat és különösen az Egyesült Államok sorozatos
meglepődése az ázsiai konfliktusok során. Elég, ha megnézzük, mennyire váratlanul érte az
1941-es japán támadás Pearl Harbor kikötőjét. Vagy nézzük csak meg, mennyire nehezen
értelmezi az USA a Kínai Népköztársaság katonai tevékenységeit "…This situation will
naturally lead to hedging against the unknown…/ Ez a szituáció természetszerűleg oda vezet,
hogy az ismeretlen ellen kell felvérteznünk magunkat".

36 Ji (36 Fortély)
A nyugati köztudatban gyakori az elképzelés, miszerint a kelet-ázsiai népek
viselkedése gyakran ellentmondásos és rejtélyes. Sokszor tűnhetnek a kelleténél
gyanakvóbbnak, vagy agyafúrtnak. Még ha a szándékaikat tekintve teljesen alaptalan lenne is
bármilyen előítélet hibájába esni, annyi bizonyos, hogy eltérő mentalitásuk van a
megtévesztés és cselek világával kapcsolatban. Olyannyira, hogy évszázadok alatt
megalkották az indirekt módszerek és fortélyok tudományát, komplett rendszerét. Ennek
gyűjteménye a Ming dinasztia korában szerkeztett 36 Ji, vagyis 36 Fortély.
A fortélyok rendszerezése és értelmezése, ha nem is egyidős a kínai hadtudománnyi
irodalommal, de valószínűleg nagyban támaszkodott a Sun-zi és hasonló szerzők műveire.
Valószínűleg ennek a kikristályosodásnak a kezdeti szakasza, bizonyos cseles és váratlan
hadászati megoldás köztudatba épülését és megnevezését jelentette. Ennek eredményeként a
fortélyosság és indirekt megoldásokra való készség a kínai köztudat és műveltség közkincsévé
vált. Ennek remek példája a kínaiak számára általános műveltségük részét jelentő Három
Királyság története című mű, mely nem szűkölködik cseles megoldások és váratlan
fordulatokban. Egy régi kínai mondás szerint: „Aki elolvasta a Három Királyság történetét, az
bizonyára járatos a hadicselekben.”1
A fortélyosság tudománnyá válásának legmeghatározóbb lépése mégis a 36 Ji. Habár a
Ming dinasztiában keletkezett, nem tudni keletkezésének korában mennyire volt ismert mű.
Tulajdonképpen a XX. sz. elején az ismeretlenség homályából került, amikor valaki véletlenül
ráakadt egy szecsuáni út menti árus könyvei között. Azóta, hála a média erejének, nagy
népszerűségnek örvend mind Kínában, mind a környező országokban2, ám nyugati
köztudatban nem nyert akkora ismertséget, mint Sun-zi munkája. Az első nyugati kiadás
(német nyelven) 1988-ban jelent meg, Harro von Senger sinológusprofesszor „Stratgem”
című műve.
A kelet-ázsiai kultúrkörben rengeteg kiadásban jelent meg a 36 Ji, és számtalan mű
foglalkozik az összegyűjtött fortélyok magyarázatával, példák bemutatásával. A manager
képzés is átvette és alkalmazza3, a taktikai érzék és éberség fejlődése érdekében. A legjobban
talán egy taiwani kiadás írja le legszebben, mi is voltaképpen a hadicsel, vagy fortély: „A
hadicselek olyanok, mint láthatatlan kések, amik elrejtőznek a használó elméjében és a kellő
pillanatban elővillannak és használhatóak. Használják a haderőben, a politikai és az üzleti élet
terén… Aki járatos hadicselek használatában, zűrzavart képes teremteni egy rendezett
világban és rendet egy zűrzavaros világban…”4 A hadicselek ismerete tehát egyaránt képessé
1(Senger, 1991., 7.)
2(Wengu)
3(Senger, 2004., 20.)
4 (Senger, 1991., 11.)
tesz zavarkeltésre, becsapásra, de ugyanakkor segít értelmezni egy eleve zavaros szituációt,
tehát a fortélyok leleplezésében is segít. Emellett nem csak megtévesztésre vonatkozó
cseleket tartalmaz, hanem felhívja a figyelmet különböző előnyös helyzetek kiaknázására.
Maga a gyűjtemény 36 darab négy szavas sorból áll, melyek mindegyike egy „fortély”,
„hadicsel.” Valószínűleg nem véletlenül 36 fortélyt tartalmaz. A kínai felfogás szerint ugyanis
a yang elem szimbolizálja a fényt, a napot, a férfit, stratégiai szempontból pedig az egyenes,
direkt megoldást, a yang-hoz tartozó számérték a 9. A yin ezzel szemben a holdat, a sötétet, a
titokzatosságot jelképezi, tehát az indirekt stratégiát, a cselt, a számértéke pedig a 6. Így a 36,
tehát a 6 (yin) négyzete az indirekt módszerek, cselek teljességére, általános összegzésére utal.
Ez a direkt-indirekt kettősség áthatja az egész kínai taktikai mentalitást. (Senger, 2004., 8.)
A fortélyokat 6 nagy csoportba sorolhatjuk, az „1. Előnyös helyzet fortélyai” (pl.
„Pihenve bevárni a menetelésben kifáradó ellenséget”), „2. Konfrontációs fortélyok” (pl.
„Rejtsd mosoly mögé a tőrt („gyilkos szándékot”)!”), „3. Támadási fortélyok” (pl. „Csald le a
tigrist a hegyről”), „4. Zűrzavaros helyzetek fortélyai (pl. „Békülj ki egy távoli ellenséggel,
hogy legyőzzetek egy közelit!”), „5. Előnyös pozíció szerzés” (pl. „Vendégből válj
házigazdávaá!”), és „6. Kétségbeesett helyzetek fortélyai” (pl. „Ha nincs más választás,
vonulj vissza!”) 1. Már a csoportok neveiből is látszik, hogy a fortélyok nem feltétlenül
jelentenek árulást, becsapást, hanem ugyanúgy jelentik előnyös helyzetek megragadását és
kialakítását. Mintha Su-zi mester kiszámíthatatlanságról szóló tanácsai a fortélyok
gyűjteményében teljesednének ki.
A 36 Ji ismerete igaz, hogy tulajdonképpen csak kategorizálja a világtörténelemből
már amúgy is ismert módszereket, - például a „33. Viszálykeltés” fortélyt akár meg is
feleltethetjük a római „Divide et impera” elvnek-, de azzal, hogy a fortélyokat tökéletesen
összesíti, ad egyfajta indirekt módszerekre éber világszemléletet. Az utóbbi évek sikeri során
a Kínai Népköztársaság lépéseit sokszor lehet besorolni a 36 Ji egyikébe. Például a Burmában
dúló konfliktust kihasználva, több burmai vízerőmű a határ kínai oldalára termeli az áramot,
méghozzá igen olcsón, tökéletes példája az „5. Rabolj ki egy égő házat” taktikának2 . Vagy
például az a tény, hogy Kína mára már az USA egyik legnagyobb hitelezője, úgy tűnik
elegendő befolyásnak bizonyult ahhoz, hogy az új kormány szokásos tibeti atrocitások elleni
nyilatkozatát idén (ellentétben az eddigi gyakorlattal) egy átlagos szóvivő intézte, sem az
elnök, sem a külügyminiszter személyesen nem állt a nyilatkozat mögé, a világbékéről folyó
dél-afrikai konferenciára pedig meglepő módon nem hívták meg a Dalai Lámát3.
Úgy tűnik, a Kínai Népköztársaság egyre nagyobb befolyást nyer a világpolitikába,
ezért úgy vélem érdemes a kínai köztudat nézőpontjából is vizsgálni az eseményeket, ehhez
pedig a 36 Ji-ben összefoglalt mentalitás sokat segíthet.

A nyugati leleményesség gátjai

Összességében látszik, hogy a kínaiak csel fogalma merőben eltér az európai
felfogástól. A kínaiak számára a csel: „valami váratlant alkotni/cselekedni a győzelem
érdekében.”, míg egy európai megfogalmazás így hangzik: „valaki mások becsapásával
igyekszik elérni a céljait”4. Tehát az európai felfogás szerint a csel magában foglalja a másik
fél becsapását, valakinek a kárára történik. Ezek alapján úgy tűnhet, hogy a keleti
gondolkodás sajátosságai miatt Kelet-Ázsia az intrikák és árulások régiója, míg a nyugat
ragaszkodik az egyenes úthoz. Ám ez egyáltalán nem igaz, valószínűleg semmivel sem több a
cselvetés keleten, mint nyugaton. Ha belegondolunk, az európai irodalmat is áthatja a váratlan
fordulatok és intrikák játéka, gondoljunk csak a „Monte Cristo grófjára”, vagy az
„Odüsszeára”. A mesék is tele vannak a gyengébb győzelmével az erősebb felett, cselek útján,
például ahogyan Jancsi és Juliska legyőzi a boszorkányt.

1. (Wengu)
2. (Time, 2009. apr. 5.)
3. (Time, 2009. ápr. 13.)
4. (Senger, 2004., 15.)
 Ám amíg keleten maga a csel csak objektív eszköz, ezért nyugodtan értelmezhető,
nyugaton legtöbbször eleve pejoratív tartalma van magának a „csel” szónak és szinonimáinak.
Persze a megítélés enyhül, ha a cselszövő a jó érdekében cselekszik, mint Odüsszeusz, de
önmagában a „csel” elítélt dolog.
Ellentétben a kínai műveltséggel, nálunk nem alakult ki a fortélyok objektív
értelmezése és összegzése. A leleményesség az európai stratégiai gondolkodásban nem egy
tudatos viselkedésforma. Bár nagyon fontos szerepe van akár a technológiai újítások, üzleti
stratégiák és katonai szemléletmód terén, megmaradt a spontaneitás szintjén. Az alkalmazott
fortélyok nem egy jól szerkesztett rendszerből, pusztán a pillanatnyi hirtelen ötletekből
merítenek. Egyrészt valószínűleg köszönhető ez a cselek alapjába véve negatív megítélésének,
másrészt a nagy szemléletmódok (Kereszténység, Felvilágosodás) intuíciót nélkülöző
mentalitásához.
Úgy gondolom, a kinyilatkoztatott vallások elterjedése nehezíti az intuitív viselkedés
készség szintre emelését. Egy merev dogmarendszerű világszemlélet évszázados működése
során nagyban korlátozza a leleményesség és a „nem egyenes út” nyílt értelmezését és
vizsgálatát. Ugyanakkor az emberi természetnek ez továbbra is elmaradhatatlan része, így
habár a fortélyosság tulajdonképpen ugyanúgy működik a mindennapi életben, beszélni róla
mégsem „lehet” ellenérzések nélkül, objektíven. Keleten ellenben a vallásos „üdvösséghez”
nagyrészt hozzátartozik egy belső tökéletesedési folyamat, alapvetően az intuícióra erősen
támaszkodó filozófiák alakították a keleti ember gondolkodását az évszázadok során. Ez a
fajta befelé figyelés véleményem szerint jobban fejleszti a leleményesség készség szintjére
fejlődését és a fortélyosság objektív rendszerben vizsgálását.
Valószínűleg ennek a belső rugalmasságnak köszönhető a kelet-ázsiai országok gyors
előretörése a világpolitika színterén. Egy készség szintjén és tudatosan leleményes mentalitás
ereje pont abban rejlik, hogy gyorsabban alkalmazkodik az új helyzetekhez. Ez pedig, mivel a
világ mind technológiai mind társadalmi szinten egyre gyorsabban változik, az idők során
egyre nagyobb előnyt fog jelenteni az érvényesülésben. A leleményesség nem feltétlenül
jelent számító és intrikus viselkedést, lehet valaki becsületes és egyben leleményes is, de a
fortélyokkal szembeni érdektelenség könnyen a naivitás csapdájába sodorhatja az embert.
Úgy vélem, az európai kultúrkör számára remek lehetőségeket rejt a kelet-ázsiaihoz
hasonló stratégiai érzék kifejlesztése. Természetszerűleg éberebbé tenné a közvéleményt az
események rejtett mozgatórugóival szemben. Másrészt fejlesztené a keleti és nyugati országok
közötti kooperációt. A XX. sz. során Kelet-Ázsia bebizonyította, képes integrálni kultúrájába
a nyugati gondolkodás előnyeit, anélkül, hogy saját erősségeit elveszítené. Az „Egyenlőtlen
Szerződések”, vagy akár Japán II. Világháborús veresége ellenére Kína és Japán mára
meghatározó világhatalmakká nőtték ki magukat, nem utolsó sorban annak köszönhetően,
hogy hihetetlen tanulékonyságról, sőt továbbfejlesztési készségről tettek tanúbizonyságot.
Bár egyelőre a 36 Ji nem örvend akkora ismertségnek nálunk, mint mondjuk a Sun-zi:
Bing-fa, úgy gondolom idővel a nyugati köztudat is egyre jobban megismeri majd a keleti
stratégiai gondolkodást és vele együtt annak fontos alappillérét, a 36 Hadicselt.
Felhasznált irodalom:
Harro von Senger: The Book of Stratagems, Tactics for Triumph and Survival (edited and
translated by. Myron B. Gubitz); 1991., Viking Penguin

Harro von Senger: The 36 Stratagems for Business; 2004., Carl Hanser Verlag

Julier Ferenc: A Hadvezetés Művészete; 1931., Magyar Szemle Társaság

Niccolo Macchiavelli: A Fejedelem (fordította: Lutter Éva) A fordítás alapjául a Biblioteca

Classica Hoepliana sorozatban Michele Scherillo gondozásában megjelent, Niccolò
Machiavelli: Il Principe e altri scritti minori (2. ed. Milano, Hoepli, 1924.) című kiadvány
szolgált. A fordítás szöveghűségét Kardos Tibor ellenőrizte

Sima Rangju: Sima Fa (A Tábornagy metódusa), fordította: Tokaji Zsolt,

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Szun-ce: A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI (Szun-ce ping-fa) Tőkei Ferenc fordítása

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

VU-CE A HÁBORÚ ÚTJA (Tokaji Zsolt fordítása)

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Wengu Chinese Classics, 36 Ji, The Thirty Six Strategies

http://www.afpc.asso.fr/wengu/wg/wengu.php?l=36ji&no=0