A dunántúli

pásztorfaragások
motívumainak
jellemzése

Készítette: Nagy Gábor

 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék 1
1. A népművészet fogalma és jelentősége 2
2. A Dunántúli pásztorfaragások jellemzése 5
3. Motívumok eredete 7
3.1. Növényi eredetűmotívumok 8
3.1.1. Virág 8
3.1.2. Rózsa 8
3.1.3. Tulipán 9
3.1.4. Búzavirág és szegfű 9
3.1.5. Levelek és levélvirágok 10
3.1.6. Szár 10
3.2. Állati eredetűmotívumok 11
3.3. Emberábrázolás 11
3.4. Geometrikus díszítmények 12
3.5. Egyéb díszítmények 13
3.5.1. Szegélydíszek 13
3.5.2. Szív 14
4. Motívumok összeépítése 14
4.1. Hármas tagozódás 15
4.2. Szimmetria 15
4.3. Vonalvezetés 16
5. Motívumok alkalmazási helyei 18
5.1. Használati tárgyak 19
5.1.1. Birkafogó kampó 19
5.1.2. Sétabot 20
5.1.3. Pipaszár 21
5.1.4. Gyufatartó 21
5.1.5. Kobaktök 22
5.1.6. Bicska (kusztora) 22
5.1.7. Tükrös 23
5.1.8. Ivókanál, merítőcsésze 23
5.1.9. Borotvatok 24
5.2. Ajándéknak szánt tárgyak 24
5.2.1. Mosó lapicka 24
5.2.2. Mángorló 25
5.3. Esztétikai célt szolgáló tárgyak 25
5.3.1. Viráglétra 25
5.3.2. Deszkaszék 26
5.3.3. Tükörkeret 27
Utószó 28
Köszönetnyilvánítás 29
Felhasznált irodalom 30

1
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

1. A népművészet fogalma és jelentősége

A népmű
vészet valamennyi mű
vészeti ágazat (népköltészet, népzene, népi
tánc, díszítő
művészet, népviselet) összefoglaló elnevezése. Sokan azt gondol-
ják, hogy csak a díszítő
művészetre terjed ki (fafaragás, hímzés, agyagmű
ves-
ség). Ezek olyan megfogható dolgok, melyekkel gyakran találkozunk múzeu-
mokban, népmű
vészeti vásárokban, stb.
Az 1900-as évek-
tő
l, az iparosodástól
kezdve egyre csök-
kent azok száma,
akik a népművészet,
a népi díszítő
művé-
szet fogalmával és
annak tartalmával,
többé-kevésbé tisztá-
ban vannak. Ma a
népmű
vészet már szinte kihalófélben van, már nagyon kevesen vannak, akik
ezt művelik. Régebben a nép egyenlővolt a parasztsággal, akik magát ezt a
fogalmat kialakították. A falusi és kis mértékben a városi kisiparosság sok-sok
foglalkozási ága vett részt a népművészet kialakításában, ső
t voltak olyan ipar-
ágak, melyek maguk alkotnak egy külön népmű
vészeti ágat, ilyen volt például
a fazekasság és a mézesbábosság. A népmű
vészet fejlő
dése különbözővidékek
szerint különböző
. Vannak vidékek, ahol a falvakban ugyanazt a stílusfejlő
dést
találjuk, mint az illetővidék városaiban és az ország különbözőterületein is
találunk hasonlóságokat, pedig nem is érintkeztek egymással, de az életmód-
ból, foglalkozásból következő
en hasonló technikát és motívumokat alkalmaz-
tak.

2
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

A fából készült termékek elkészítő

ik úgynevezett háziiparosok voltak, tehát
paraszti sorban élő
k, akik az országszerte keresett faragással díszített ácsolt
ládák készítő
i voltak. A népmű
vészeti ágak egymáshoz kapcsolódtak, motívu-
maik között sok hasonlóságot találunk. A ruhák díszítésére szolgáló hímzések,
egyéb díszítések nagy hatással voltak más ágak díszítő
stílusainak kialakulásá-
ban. Az iparosodás fejlő
désével a kisiparosok (céhek) szerepe egyre csökken,
mivel a gyáripar több terméket tud nyújtani az emberek számára.
A népmű
vészet alakulását nagy mértékben befolyásolta a hagyomány is,
amely egy szű
kebb közösségre érvényes és az ország különbözőterületein elté-
rő
ek lehetnek. Egy-
egy falu népmű
vé-
szetét állandóan ér-
ték kívülrő
l érkező
hatások, melyek vál-
tozásokat idéztek
elő
. Ilyenkor mindig
az ízlés változott
elő
ször, mely maga
után vonta a ha-
gyomány változását. De az ízlés nagyobb mérvűváltozásának éppen a hagyo-
mány a gátlója, vagyis egymásra hatásuk állandó, így szoros egységet alkot-
nak. A hagyomány a nép egész életének szabályzója, a népmű
vészet minden
ágára egyaránt hat.
„A népmű
vészet tanulmányozása közben, mind elfogadhatóbbnak találjuk
azt a föltevést, hogy a geometriai díszítésekben nyilvánuló örömérzet bizonyos
olyan ő
srégi jelek és ábrázolások megszokásában leli magyarázatát, amelyek
valaha hasznossági okokból keletkezve és évezredeken át alkalmazva, annyira
befészkelték magukat az emberek lelkébe, hogy látásuk, ismerő
s voltuk örömet
szerzett akkor is, amikor hasznossági rendeltetésük már régen megszű
nt.” A

3
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

kezdetleges házieszközök eredeti formáit s vonaldíszítéseit ma is alkalmazza a

nép, a primitív ízlésűember égetendőagyagedényeire is rákarcolja, rányom-
kodja azokat a mintákat, amelyeket fonott kosárba s kasba helyezett agyagedé-
nyein évezredeken át megszokott. A falusi ember első
sorban azokat a díszítési
elemeket alkalmazta, amelyek valamilyen vonatkozásban voltak az őfoglalko-
zásával és az ő
t körülvevőtermészettel. A fejlő
dés folyamán azonban mégis
marad minden nép mű
vészetében valami sajátosan közös vonás, ami bizonyos
egységes jelleget mutat.

4
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

2. A Dunántúli pásztorfaragások jellemzése

A magyar pásztormű
vészet a magyar nép-
mű
vészet terebélyes fájának egyik ága. Ide so-
rolunk minden tárgyat, amelyet gulyás, csikós,
juhász, kanász készített. Ők általában saját
használatra készítettek tárgyakat. Általában a
kezük ügyébe kerülőtermészetes alapanyag-
okból, például: fából, csontból, ökörnek, kos-
nak szarvából, tök termésébő
l stb., és úgy ké-
szítették el, hogy gyakorlati célt szolgáljanak.
Általában hivatásuk segédeszközeit készítették
el. Ilyenek voltak: a bot, az ostor, a balta. A
maga készítette tárgyak sorába tartoznak még
az olyan eszközök, mint a tarisznya, a bicska, a
faragókés, a sótartó, a gyufatartó, a vízmerítő
,
a kulacs, a cigarettásdoboz stb. A sorozat vé-
gén állnak azok a tárgyak, melyeket a pásztor rendszerint nem hord magával,
hanem otthonában, vagy éjszakázóhelyén tart. Ezek: a borotvatok, a
borotválkozótükör, a fésű
tartó, a csizmahúzó, az iszák, a kürt, a duda, a furu-
lya, a citera és még sok más szerszám. Vannak még olyan tárgyak, melyeket a
pásztor ajándékul szívesen készített. Általában a feleségének, kedvesének
szoktak ilyen dolgokat készíteni. Ilyen volt a mosófa, a mángorlófa, a rokkafa,
vetélő
, a fő
zőkanál, a kanáltartó, a fű
szertartó, a képráma. A gyerekeknek is
faragtak játékokat, meghalt szeretteinek sírjára faragott fejfát, vagy keresztet.
Egykoron Magyarország minden területén virágzott a pásztormű
vészet és
minden területen mással remekeltek. A pásztorművészet nyersanyagát fő
ként a
fa, a csont, a szaru, a kobaktök termése és az állati bő
r adta.

5
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

A nyersanyagok gondos elő

készítést igényeltek és ezt a pásztorok nagy
gondossággal meg is tették, ami nagy szakértelmet igényelt. Tudni kell, hogy a
kiválasztott fát nem lehet azonnal faragni. A fának otthon a kamrában, a padlá-
son évekig száradnia kellett, amíg megmunkálhatóvá válik. A pásztor, nyári
legeltetés közben, kiszemelte a faragásra alkalmas fákat. Ősszel, lombhullás
után, levagdosta az alkalmas ágakat, elhasogatta és elrakta száradásra alkalmas
helyre. A fafélékrő
l legalább annyit kellett tudniuk, hogy melyik milyen tárgy
elkészítésére alkalmas.
A legtöbb pásztor nem rajzolta előa munkájának mintáját, csak kézbe vet-
te, és mindjárt elkezdte faragni a virágot, a levelet, csak ahogyan eszébe jutott.
Ezért a pásztormunkák ornamentikájának nagy részét a pillanat kedve szülte.
Voltak nagyon kiemelkedőtehetségű
ek, kiknek híre messze földre eljutott és
sokan tanulni akartak tő
lük és tárgyaikat is megvásárolták. A legtöbb pásztor a
maga találékonysága szerint farag, de he barátjánál vagy más vidékbeli pász-
tornál meglát egy-egy kedves virág- vagy levélalakzatot, azt szívesen utánoz-
za, de nem másolja. Még ha a mező
n nyíldogáló élénkszínűvadvirágot viszi is
rá tárgyára, azt sem másolja szolgailag, hanem nagy leleményességgel elvál-
toztatja, új meg új megoldást alkalmazva változtatja, módosítja, a vonalak gaz-
dag harmóniájának megteremtésével stilizálja, s így érdekesebbé teszi a díszí-
tések kompozícióját és fokozza azok szépségét. „Ha kérdezzük a pásztort, hogy
miféle virág az a gyujtótartóján, azt mondja, hogy az olyan kis sárga vagy fe-
hér virág, amelyik künn nyílik a mező
n…” Sokszor maga sem tudja, mi annak
a virágnak a neve, amelyet mintázott.
Képeinken látjuk, hogy a pásztor nem holmi uras, növényházi kényes virá-
gokat fogad szeretetébe, hanem azokat a virágokat, fákat, leveleket kedveli,
melyek társai neki a nyílt mező
n, és az erdőárnyában. És nemcsak hogy mást
nem utánoz kezdetleges mű
vészkedésében a magyar pásztor, de a saját virág-
mintáit se ismétli meg szívesen.

6
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

A pásztorokról azt hinnénk, hogy tudatlanok voltak, nem tudtak írni, olvas-
ni, pedig tévedünk, mert voltak olyanok, akik könyveket, imádságkönyveket,
kalendáriumokat hordtak magukkal. Voltak olyanok, akiket hajtott a tudás vá-
gya, de voltak olyanok, akiket csak a nyáj, illetve a természet érdekelte. Valaki
a fákat ismerte jól, valaki az erdei, mezei növényeket tudta felismerni. Így volt
ez a faragásban is, valaki jól tudott faragni, valaki nem. Sokan a fa szereteté-
bő
l, megformálhatósága miatt faragtak, valaki pedig csak unalomű
zésbő
l.
A pásztorfaragásokban van valami jellegzetesség, ami megkülönbözteti
ő
ket a hivatásos mesteremberek munkáitól. Látszik munkájukban az aprólé-
kosság, a kézi megmunkálás, a szerény eszközkészlet és a faragott tárgyfélék.

3. Motívumok eredete

Mint a magyar népmű

vészetnek általában, úgy a balatonvidéki pásztormű
-
vészetnek is legkedvesebb, legszeretettebb díszítő
-motívumai a könnyűés fi-
nom virágok, amelyek legtöbb esetben a faragott tárgyak felületét gazdagon,
változatosan elborítják. A pásztorfaragásoknál is jellemzőa tér minél teljesebb
kitöltésére való törekvés, aminek
legkiválóbb példáit különösen a
gyújtótartókon és tükrösökön lát-
juk, amelyeken az ornamentika
tobzódik a formákban s a nép
szépérzékének legváltozatosabb
példái azok. A motívumok bámu-
latos gazdagsága mellett is, a pásztormű
vészet a virágdíszekkel óvatosan, mér-
téket tartó ízléssel bánik, kevés elemmel is igen eleven, hatásos, ízléses és ér-
telmes díszített felületeket teremt.

7
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

3.1. Növényi eredetűmotívumok

Ezeket a motívumokat tekinthetjük a legáltalánosabbaknak. A pásztorok is

szívesen alkalmazták az ő
ket körülvevőnövényeket munkáikon. A növényi
motívumokat főként stilizálva, nem természetszerű
en alkalmazták, csak hogy
éppen hasonlítsanak az eredeti növényre.

3.1.1. Virág

Ezek a motívumok állnak a középpontban, ezért központi motívumoknak

tekinthetjük ő
ket. Csak igen ritkán használunk eredeti virágdíszítést, gyakran
sítjük ő
leegyszerű ket és
új formaelemekkel gaz-
dagítjuk. Általában hat,
nyolc szirmú virágokat
alkalmazunk és a kü-
lönbségek fő
ként a
szirmokban mutatkoz-
nak. A bibe és a szirmok
arányával is sok változa-
tot alakíthatunk ki. Több
azonos felépítésűvirágot pár vonallal teljesen mássá formálhatjuk.

3.1.2. Rózsa

A rózsa az egyik legő

sibb díszítő
elemünk, fő
ként központi díszként hasz-

8
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

náljuk, mivel elég bonyolultak nagy esztétikai hatással bírnak. Minden nép dí-
szítő
művészetében megtalálható, de sehol sem olyan változatos, mint nálunk.
Több különböző
, hasonló, vagy azonos virág összeépítésével alakultak ki.

3.1.3. Tulipán

Nagy elő
szeretettel használták és használjuk, a negatív területeket könnye-
dén ki tudjuk velük tölteni. A tulipán kifelé hajló
tű
levélformája a gyakoribb, azonban ezeket a le-

veleket gyakran lekerekítjük. Három szirmot ábrázolunk a középső

t szembő
la
két szélső
t oldalról. A középsőszirom végző
désének formálása a jellemző,
gyakran lekerekítjük, sokszor kicsúcsosítjuk.

3.1.4. Búzavirág és szegfű

A két típus nagyon hasonlít egymásra. A különbség a kiindulási pontban

mutatkozik. A búzavirág kör alakból, a szegfűkis tulipánból indul ki és a szeg-

fűszirmai kehely-szerű
ek, míg a búzavirág szirmai körben vagy körívben he-
lyezkednek el.

9
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

3.1.5. Levelek és levélvirágok

Különbözővirágmintákhoz különbözőlevelek tartoznak. Így vannak kü-

lönbözőrózsalevelek, tulipánlevelek, akantuszlevelek stb. Az akantuszlevele-

ket más népek is alkalmazták különbözőkorokban, ezért ez már egy nagyon
régi motívumnak tekinthető
.
A levélvirágok levelek és virágok kombinációi. Ezeket ritkán alkalmazzuk,

mert már túlságosan eltérnek az eredeti virágoktól.

3.1.6. Szár

Ez a díszítő
eszköz is fontos szerepet játszik, mivel a motívumelemeket va-

lamivel össze kell kapcsolni. Sokan nem szeretik alkalmazni, de szerintem na-
gyon fontos, hogy kialakítsunk valami vezetőszálat, ami összhangba hozza a
faragást.

10
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

3.2. Állati eredetűmotívumok

A pásztorfaragásoknál gyakran találkozunk állatformákkal. A pásztorok szí-

vesen megörökítették állattársaikat, az őt körülvevőerdei állatokat. A leggya-
koribb állatmotívumok:
kutya, róka, ló, madár, juh,
szarvas, nyúl és a kígyó,
melyet szívesen
alkalmaztak juh befogó
kampón és kampósboton.
A madarakat nem mozgás közben, hanem
nyugvó állapotban ábrázolják. A pásztor legszí-
vesebben a galambot ábrázolja, úgy hogy cső
-
rében hajladozó virágszálat tart.
Ezeket az állatokat csak a pásztorok kedvelték, más faragók nagyon ritkán
használták díszítésként.

3.3. Emberábrázolás

Az emberábrázolásnak nincs olyan nagy jelentő

sége, mint a többi díszítés-
nek, de a pásztorok ezt is szívesen használták. Fő
ként saját magukat, pásztor
barátaikat ábrázolták,
néha kedvesükkel
együtt is elő
fordulnak.
Különösebb tárgyalást
kívánnak azonban azok
a jelenetek, a melyek a
megkötözött zsiványt, a
járkálókat kísérőzsandárt, a csendő
rnek agyonlövését, szóval amelyek a kül-
földön rémes vonatkozásokban ismert betyár-romantikát elevenítik meg elő
t-
tünk. A betyárélet ábrázolása a régi népmű
vészetnek jellemzővonása volt.

11
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

„Ha beszélünk egy-egy pásztorral s kérdezzük tő

le, kit ábrázol – tükrösén a
gatyás, puskás alak – igen természetes, ő
szinte hangon mondja, hogy a felesé-
ge öregapját, azt meg azt a hires betyárt, a kinek hő
stetteit egyszeriben eléso-
rolja.”
Általában nagy pipával a szájukban, kalappal, botjukkal együtt ábrázolták
magukat. Nagyobb felületűtárgyakon találkozhatunk ezzel a díszítésmóddal,
mint a tükrösön, dobozon.

3.4. Geometrikus díszítmények

Ezek a díszítmények teljesen eltérnek az elő

zőektő
l. Nem csak formavilá-
gában tér el a többitő
l, hanem az elkészítésének a technikája is különbözik. A
legrégebbi díszítésmódunk, de még ma is nagyon sokan használják díszítő
ele-
mekként. A szakirodalomba ékrovás néven ívódott be, ami nagyon jó megne-
vezés, mert a technikára is utal. Lényegében fába vésett háromszögletűlapocs-
kák, melyek a faanyag síkjá-
val szöget zárnak be. A pász-
torok is nagyon kedvelték,
mert nem volt szerszámigé-
nyes, egy jó bicska és egy fa-
ragókés elég volt hozzá. Jel-
legzetessége, hogy teljesen
geometriára épül egyenesek, körök, körívek összeszerkesztésével alakul ki a
teljes motívum.

A fő
bb központi motívumai az úgynevezett rozetták (rózsák), melyek kör
alakúak és különbözőmódon lehet ő
ket kialakítani. Legegyszerű
bb változatai
csillagszerű
ek, a kör középpontja felő
l sugárirányban kifelé álló háromszögek.
Bonyolultabb esetben a sugarak ívesek és lehet a kör palástja ún. fű
részfog ki-
alakítású, de vihetünk bele még más esztétikai hatást növelőkiegészítést is pél-
dául több kört építünk össze más keresztirányú metszést hajtunk végre.

12
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

Nagy hangsúlyt kell még fektetnünk a szegélydíszítéseknek is. Hogy meg-

felelő
en kiemelkedjen a motívumunk valamilyen keretbe kell foglalnunk. Ezek
a díszítések általában nem túl bonyolultak, de mégis szilárd-
ságot, egy befejezettséget adnak a faragásnak.

E faragásnak a másik ága, ami-

kor nem geometrikus díszítménye-
ket faragunk, hanem a domború
faragás jellegzetes motívumait (vi-
rág, tulipán, levelek). Ezek rajzolá-
sa valamivel nehezebb, mert a vi-
rágot úgy kell megszerkeszteni, hogy csak háromszögek le-
gyenek benne. Itt a motívumokat nem kiemeljük, hanem „bedomborítjuk”.

3.5. Egyéb díszítmények

3.5.1. Szegélydíszek

A pásztorfaragásokon szegélydíszként megtaláljuk a fű

részfogasdíszt, a ba-
rázdaívet, a láncszem-sorozatot, a körökbő
l,
körgyű
rűkbő
l álló sávot, az X alakra össze-
forduló két-két háromszögbő
l álló szegélyt,
kötélfonást, a hullámvonalat; a szilvamagala-
kú soros ornamentumot, vízszintes, rézsútos,
függő
leges barázdákat, a félholdszerűs félkö-
rös szalagokat. Tetszető
s formákkal, tökéletes
véséssel, pontos, aprólékos rajzzal sokkal
hangsúlyosabbá tudták tenni a faragványukat, mivel a szegély kiemelte az álta-
la közrefogott alakzatokat.

13
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

3.5.2. Szív

A pásztormű
vészet tárgyain gyakran találkozunk a szívvel. A virágbokor
szívbő
l nőki, a levélnek szív alakja van, a szegélydísz szívek sorozata, a ke-
ményfából készült szék hátának nyílásait szívalakra fű
részelik ki. A magyar

nép elő
tt a szív nagyon kedves jelkép. A magyar szívességet kér valakitő
l, szí-
ves vendégszeretettel fogadja az érkező
t, feleségét szívemnek nevezi. Sok, sok
nótája énekli a szerető
, fájó, epedőszívet. Természetes tehát, hogy a szívnek a
virág és a madár mellett főhely jut a pásztormű
vészet tárgyain.

4. Motívumok összeépítése

Nagy jelentő
sége van annak is, hogy a motívumokat hogyan helyezzük el.
Egy megmunkálandó tárgyon belül nem használhatunk mindenfélét össze-
vissza. Minden virághoz másfajta levél illik, nem szabad túlságosan túlzsúfolni
faragványunkat. Nem jó, ha túl sok különbözőmotívumot helyezünk el rajta.
Vannak kötöttebb motívumok, mint például a rózsa, és vannak szabadabban
elhelyezhető
k, mint például a tulipán. A motívumokat mindig a faragandó
tárgy méreteihez, alakjához kell igazítani.

14
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

4.1 Hármas tagozódás

A magyar nép mű
vészetében sok helyen megfigyelhetjük gyakoriságát. A
Dunántúlon is jellemző
, de nem bír olyan nagy jelentő
séggel, mint az Alföld-
ön. Ez a hármasság a
szimmetriára épül, egy ág-
ból három azonos (hason-
ló) motívum ágazik ki,
amik általában levelek,
virágok, több összekap-
csolt motívum. A Dunán-
túl egyik legjellemző
bb
motívuma a tulipán is erre az elvre épül. A középágból két mellékág ágazik ki,
amelyek szimmetrikusak egymással. Nem csak a „három” bír olyan nagy je-
lentő
séggel, hanem más páratlan számok is, mint például az öt felé ágazás.

4.2. Szimmetria

A fafaragásban nagy jelentő

sége van. Nagyon szíve-
sen használják, mert ez egy egységet, határozottságot
sugall. Ez a szimmetriára való törekvés már nagyon régi
múltra hajlik vissza, már évszázadokkal ezelő
tt megje-
lent az építészetben és a faragásban is. A pásztorok is
törekedtek nagyobb felületűtárgyakon a szimmetria
betartására, de ő
k még nem körző
vel és vonalzóval
szerkesztették meg elő
re az elképzelt alakzatokat, motí-
vumokat. Ők elő
rajzolás nélkül álltak neki a faragásnak,
már elő
re bent volt a fejükben, hogy mivel akarják dí-
szíteni azt a bizonyos tárgyat. Mégis megfigyelhetőez
az ízlés, még ha nem is mértani pontossággal, hogy ke-
cses, finom virágszálakat szép hajlásokban, szívbő
l, virágcserépbő
l vagy ko-

15
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

sárból szimetrikus kinövéssel szeretik ábrázolni. Kedvelik a bokrétás összeállí-

tást is úgy, hogy egyik virág a másik mellett szépen érvényesüljön. A legtö-
möttebb virágcsomók is nyugodt hatásúak, gyönyörű
en arányosak.
A szimmetrián nem csak azt értjük, hogy a motívumkapcsolatok a szimmet-
riatengelyhez viszonyítva teljesen megegyeznek, hanem csak fővonalvezetés-
ükben és az egyes motívumok teljesen különböző
ek is lehetnek. Például az
egyik oldalon egy hatszirmú margarétavirág van, a másik oldalán pedig egy
tulipán.

4.3. Vonalvezetés

A díszítmények elrendezését a szerkezeti érzékén kívül a vonalakban je-

lentkezőindulatok, érzésbeli törvények is meghatározzák. Ha a rugalmas vesz-
sző
t meghajlítjuk az egyik irányba hajlani kezd, a feszesebb felé egyre kevésbé
hajlik. Ez is annál feszesebb, mennél laposabb szelethez tartozik. Ha a hajlás

nem egyenletesen gyorsul a feszes végétő

l a hajlékonyabb felé, hanem gyor-
sabb hajlás után megint meglassul, akkor elvész a rugalmasság, mert gyenge
törést érzünk a gyors hajlás helyén.
A virág súlya a szárat meghajlítja a valóságban is, így a díszítményeken is
indokolt a hajlás. A szár hajlódhat egyenletesen szabályos körívben a szár tö-
vétő
l a virágig, de lehet intenzívebb is a hajlás a virághoz közel, így egy törést
érzünk benne.
Ha törés nélkül, hibátlan gyorsu-
lással folytatjuk a rugalmas vessző
hajlását, akkor csigavonalat ka-
punk. Ezek a díszítmények zsúfolt hatásúak, de mégis nagy elő
szeretettel al-

16
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

kalmazták és alkalmazzák ezeket a barokk stílusból átvett díszítményeket. Itt

látszik igazán, hogy a vonallal játszás milyen szép formai elemeket jelenít meg
a faragásban. A csigavonal nem csak síkban, hanem térben is hajlik spirál
alakban.
A kettő
s hajlású vonal még mindig rugalmas, de
már nem olyan feszes, mint az egyszerűív, ez legin-
kább egy S betű
re emlékeztet. Ez is a barokk kedvelt
motívuma.
Hármas hajlású vonal már egyáltalán
nem rugalmas hatású, csak lazán tekereg,
mint egy kígyó, de mégis ez adja a lágy-
ságot a faragványnak. Még különböző
hajlásokat, elágazásokat belevidve inda-
szerűmotívumképet kapunk.
Ágszerűvonalvezetésnél hirtelen töré-
sek is elő
fordulnak a csatlakozási pontok-
ban. Ahogy a hajlás változhat fokozatos
átmenettel, vagy zökkenő
kkel, úgy a kiágazás is lehet fokozatos, sima leválású
vagy zökkenős. A sima szétfeslés lágyságra utal, nem bírhat el nagyobb terhet,
különben letörik. A zökkenő
s kiágazás keményebb kötésű, teherbíróbb.
A szétágazó vonalaknak nemcsak a szétválása lehet fokozatos átmenetű

vagy határozott szögű

, hanem az egymással szomszédos vonalak iránya is le-
het fokozatos eltérésű, vagy pedig határozott az eltérése és határozott a párhu-
zamossága. A határozottabb eltérésűvonalcsoportok merevebbek, keményeb-

17
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

bek, teher emelésére alkalmasabbak, míg a fokozatosan szétomló szárak lá-

gyabbak csak egyhajlású feszes ívekbő
l állnak.
A klasszikus irányú történelmi stílusok (görög, római, reneszánsz, barokk)
díszítményein a rugószerűindázat az első, ahhoz igazodik a levélkíséret (akan-
tusz) és mellékes hézagtöltőa virág. A magyar népmű
vészetben viszont általá-
ban a virág az elsőés ezek összekötésére szolgálnak az indák, a szárak és a hé-
zagok kitömő
je a levél. A magyar díszítő
stílusra jellemzőaz irányok váltako-
zása, mert így érvényesül a hézagtöltőhatása. Az ilyen kerülgető
s természetű
inda részletei lehetnek eszményi sima hajlásúak, de nem lehet az egész rugó-
szerű
, hanem úgy kell futnia tekeregve, meg-megzökkenve, mint a természet-
ben a kúszó növények. Ezek különösen a dunántúli pásztormű
vészet jellemző
i.
Elágazásoknál a virágok tengelyvonala vagy párhuzamos vagy valamilyen
szöget zár be egymással, gyakran merő
legesek is egymásra. A dunántúli pász-
tormunkák simuló rendszerűdíszein természetesen kevesebb a virág és több a
levél, mint a kerülgetőrendszerű
eken, de ezek a levelek laza szétfeslés helyett
sűrűpárhuzamokba sorakoznak.
A pásztorbotokon és más rúd alakú tárgyakon jellemző
ek voltak a gyű
rű
alakú és a spirális díszítmények ( körültekerő
zőkígyó, borostyán stb.).A vona-
lak hajlásának csak síkban van jelentő
ségük, de a faragásban a tér minden irá-
nyát figyelembe kell vennünk. A motívumok térbeli vonalvezetése hozza ki
igazán az életszerű
séget. Mélyebb kimunkálású munkák motívumai szinte „be-
szélnek, megmozdulnak”.

5. Motívumok alkalmazási helyei

A tisztán ornamentális jellegűdíszítés a leggyakoribb a pásztorok tárgyain,

kevesebb az állatok ábrázolása, de többször találkozunk emberi alakokkal. Ve-
gyesen is elő
fordulnak, természetesen nevekkel, felírásokkal együtt, gyakran a
készítés évszámával is. A pásztorok sok különbözőtárgyat készítettek, melyek

18
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

gyakran nélkülözhetetlen elemei voltak a pásztorkodásuknak. A dunántúli nép-

mű
vészet nagy részét a pásztorfaragások teszik ki. Felhasználási céluk szerint
három főcsoportot különböztetünk meg.

5.1. Használati tárgyak

5.1.1. Birkafogó kampó

Nevezetes szerszám a juhász elma-

radhatatlan holmija. Ha a nyájban va-
lami baj van pl. egy birka beteg, a ju-
hásznak el kell kapnia és meg kell vizs-
gálnia, de az állat ezt nem hagyja, ezért
van szükség erre a kampóra, mert ezzel
a lábát elkapva az állatot megállásra
készteti. A hétköznapi kampóra nem
kell sok dísz, mert a gyapjú mocskos és
ettő
l a díszítések piszkosak lesznek.
Ezért a használati kampó díszei egysze-
rű
ek, tömörebbek, nehogy használat
közben letöredezzenek. Valami kis
dísznek azonban minden juhászkampón
kell lennie. Kosfej, tölgymakk, cser-
makk, csillag, rózsa a leggyakoribb. A
birka feje nem szép, mert nincsen szar-
va, nincsen koronája. Csak a kos, a
hím, az az igazán pásztoros. A parádés kampó ünnepre, vásárra, búcsúra való, s
ez már ékesebb, cifrább, finomabbak, gazdagabbak rajta a díszek.

19
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

5.1.2. Sétabot

A séta-, kampósbot a juhász címe, címere, a tekintély kifejező

je. A bojtárok
maguk faragta szép kampósbotokkal kedveskednek egymásnak, némelyiknek
elég szép gyű
jteménye van ezekbő
l a faragásokból. A pásztorok szívesen fa-
ragnak sétabotokat, amelyek-
nek fogantyúja eltér a birkafo-
gó kampójától. A fogantyúk
alakja is nagyon változatos.
Legegyszerű
bb a derékszögben
hajló, de a legmegszokottabb
forma a kampós fogantyú. A
fogantyúk alakja rendszerint
aszerint formálódik, hogy mi-
lyen volt a lemetszett faág for-
mája. Ha az ág T alakú, akkor a
pásztor a kampóból rendesen
madár-alakot farag. Mérete
mindig a gazdájától függ, a sa-
ját testmagaságához méretezi.
A birkafogó szárát nem díszí-
tik, mert hiszen a díszek a bot
használhatóságának ártanának. A sétabot azonban tű
ri a díszítést s a pásztor
pazarul ki is cifrázza. A bot nyele telis-tele van virággal, falevelekkel, állatok-
kal, nem ritkán egész bibliai jelenetekkel. A pásztor a botra legszívesebben a
körültekerő
zőkígyót faragja, de farag más indanövényeket, borostyánt is.

20
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

5.1.3. Pipaszár

A pásztorok nagyon gyakran készítettek maguknak újat,

mivel sokat pipáztak és elhasználódtak. Szerették a hosszú
pipaszárat, melynek hossza a kezük hosszánál is nagyobb
volt. A pipaszárakat is díszítik, még pedig igen szépen, mert
azt mindig látja maga a pásztor is, de azok is, akikkel be-
szélget. A pipaszár csekély felületén a faragások rajzai
rendkívül aprók, gyengédek, finomak. A pipát juharfából,
kecskerágítóból, diófából, készítik, mert bennük ágas-bogos
minták látszanak, amelyek cifrázás nélkül is olyanok már,
mint a virág. Az ilyen pipára nem is lehetne faragni, mert, a
belseje szálkás, a minta kipotyogna belő
le. Ha tiszta fából
készítik a pipát, akkor embert, ő
zet, kanászt, vadászt, szar-
vast, kost faragnak rá.

5.1.4. Gyufatartó

A pásztor, ennek a helyes kis holminak rendszerint téglaalakú, akkora fala-

pot szab ki, hogy kényelmesen bele-
férjen a mellényzsebbe, vagy a ta-
risznya kis zsebébe. A falap belsejét
azután kis fű
résszel úgy fű
részeli ki,

hogy három oldalán nyílás legyen raj-

ta. A gyufatartó elkészítése és faragá-
sa is nagyon aprólékos. Leggyakrab-
ban virágmotívumokat alkalmaznak,
melyeket könnyebb aprólékosan kifa-
ragni.

21
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

5.1.5. Kobaktök

Ez egy tökfajta elnevezése, melynek termése a lopó-

tökhöz hasonlóan palack alakú. A kobaktök célja víz táro-
lása volt. A kobak testét szépen kidíszítik. Mivel nagyon
vékony a héja, tehát igen kell vigyázni a díszítésnél, mert
könnyen bemetszhetik s akkor kiszivárogna belő
le a fo-
lyadék. A kobakot nemcsak apró bemetszésekkel, hanem
spanyolviasz-berakásokkal is díszítik.

5.1.6. Bicska (kusztora)

A pásztorok csontból és fából készítették a nyelét. A szarvasmarha szarvá-

nak a csúcsát, a kos- és bivalyszarvat elviszik az esztergályoshoz, aki hengeres

nyelet készít belő

le különbözőesztergályos mintázattal, ezután bevágja a pen-
gének való helyét és rézgyű
rűt helyeznek a végére. Sokszor készítenek fából is
kusztorát, melynek nyelét saját kezükhöz igazították, faragást nem nagyon vit-
tek bele, ha faragták is spanyolviasszal kiöntötték, különben bántotta volna a
kezüket. A saját maguk által készített kusztorát nem csak evésre, hanem fara-
gásra is használták.

22
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

5.1.7. Tükrös

Nevezetes pásztoralkotás a tükörfa. Minden pásztor hord magánál tükröt,

tükröst, tükörfát.
A pásztor ugyanis maga borotválkozik. Sokat törő
dik csinos külső
jével. Szereti
a csinosan pödrött bajuszt, ezért van szüksége tükörre.
Rendszerint négyszögletes két falemezből készül. Az egyikbe mélyedést,
ágyat, üvegtartót vájnak a tükörüvegnek. Erre jön a tükörfa teteje, amelyet rá
kell tolni, s az róla köny-
nyedén lehúzható az
üvegtartó körül lévőbe-
vágásban. A fedél eleje
valamivel szélesebb,
mint a hátulja, azért,
hogy a beletolt tetőszo-
ruljon, s magától ki ne essen. A tükörtartó tehát trapéz-alakú. Van karikás, ke-
rek alakú tükrös is, amelynek födelét hasonlókép húzhatjuk le. A tükörfának
adnak még tojásdad és nyolcszögletes alakot is. Nagyon gyakori a kerek, fordí-
tócsapra járó tükörfa is. Ezt csak úgy nyithatjuk ki, ha a két tenyerünk közé
helyezzük és a tetejét erő
s nyomással elfordítjuk.
A gyújtótartókon és a tükrösökön nagyon nagy a magyar díszítőmotívumok
gazdagsága. Itt látszik, hogy a pásztoroknak milyen szép érzékük volt.

5.1.8. Ívó kanál, merítő

csésze

Némely pásztor a nagy legelő

kön magával hordja a merítőcsészét, amivel

23
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

egy-egy forrásból vizet iszik.

A csésze kupás, homorú belsőrészét egyenes késsel természetesen nem lehet
kivájni, szerszám kell hozzá. A csészék ivórészének és fülének tömérdek, gaz-
dag változata van.
A fül tetszető
s díszítésekkel van áttörve s a csésze oldalára virágokat, pásztor-
életbő
l vett jeleneteket is faragnak.

5.1.9. Borotvatok

A pásztor borotvájának is saját maga készített

tartót, melyet nagyon lelemé-
nyes módon olyan technikával
készített el, melyet senki nem
tud kinyitni, mivel a borotva ké-
nyes szerszám, nem szabad
mindenkinek hozzányúlni. Mintáját és kialakítását tekintve hasonlít a gyufatar-
tókhoz.

5.2. Ajándéknak szánt tárgyak

5.2.1. Mosó lapicka

A mosó lapickákkal a beszappanozott, lú-

gozott ruhából a patakban kiverik a piszkot.
Ott a ruhát jól megöblögetik, s a
mosólapickával, mosósulyokkal keményen
megcsapkodják a mosópadon. Ezután kiterege-
tik a rétre, vagy a szárító kötélre.
Az asszony mosólapickája sem marad díszí-
tés nélkül; a bojtár is kedveskedik választottjá-
nak hímes lapickával. Azokban a falvakban,
amelyek körül pásztorok tanyáznak, majdnem minden házban találunk ilyen

24
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

díszített lapickákat, mert a pásztor szívesen lepi meg asszonyát, sógorasszo-

nyát, kedvesét, testvéreit ilyesmivel. A lapickának két szokásos alakja van.
Van amelyik mindkét lapján sima, de van hullámosan kivájt is. Az egyik felét
díszítik és nagyon gyakran írnak bele kedvesüknek idézeteket.

5.2.2. Mángorló

A kimosott, megszárogatott ruha kérges, gyű

rődött. Így nem viselhetik,
mert a testet reszelné, dörzsölné, – a ruhát meg is kell puhítani, mángorolni.
Erre való a sodrófa és a mángorlófa. A ruhát fél nedvesen a sodrófára tekerik,
azután ráhelyezik a mángorlófát, s azzal többször meghengergetik, meggördí-

tik, közben-közben jól ráütnek. Ezt gyakran szokták ajándékba adni és gyakran
használt eszköz volt hamar tönkrement és újat kellett helyette csinálni. Rajta
leginkább geometrikus díszítmények fordultak elő
.

5.3. Esztétikai célt szolgáló tárgyak

Ezek azok a tárgyak, melyeket a pásztor nem visz magával, az

éjszakázóhelyén, vagy az otthonában hagy, hogy legyen ott valami olyan díszí-
tés, ami saját munkájáról tanuskodik.

5.3.1. Viráglétra

A balatonvidéki magyar asszonyok nagyon szeretik a virágot. Kis kert, teli

virággal a ház elő
tt; az udvar padjain, elhasznált malomkő
ből, vagy lerogy-
gyant, megrokkant kocsikerékbő
l rögtönzött asztalon cserepekben, ládikákban,

25
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

kilyukadt fazekakban leginkább élénkszínű

, virító, tetszető
s virágok bimbóz-
nak, nyiladoznak, s a leány, az asszony szeretettel öntözgeti, ápolgatja.
A balatonvidéki magyarság nem dug a virág mellé holmi dísztelen karót
vagy száraz ágat, hanem ékes viráglétrával, viráglajtorjával díszíti még a szép
virágot is. Teljék benne azzal is több öröme az asszonynak!
Nem olyan egyszerűkészí-
tésű tárgyak ezek. Oldalfái,
közfái, vagyis zápfái a szélü-
kön ki vannak csipkézve, el-
més tulipán sorozatokból vagy
egyéb formákból vannak ösz-
szeszerkesztve. Az oldalfa fel-
sővégére is jut rendesen díszí-
tés. A zápfákat karikás– és
csillagalakok törik át.
Legkedveltebbek a lakatos viráglétrák. Ezek között legjelesebb az olyan,
amelyrő
l lecsüngőlakat-, szív-, csutora-, kolomp-, kobakalakok az oldalfával,
vagy zápfával együtt, ugyanazon fából vannak nagy gondosan faragva.

5.3.2. Deszkaszék

A balatonvidéki pásztorházakban, a falusi

lakokban még megvannak a keményfából készí-
tett deszkaszékek, és milyen sok különféle for-
májú! A szék hátának közepén, az újjak részére
az odábbvitelre szánt kimetszés a legtöbb eset-
ben itt is szív alakú. Egy-egy családot akár év-
századokig is kiszolgáltak. Sima székháttal a
pásztor be nem éri: faragja, füstöli, díszíti paza-
rul. Néha az ülő
lapot is díszíti, de a kényelmet-

26
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

lenség miatt nem nagyon jellemző

.

5.3.3. Tükörkeretek

Balatonvidéken a tükörnek is csak az üvegjét veszik a boltban és ahhoz kü-

lönféle változatos kereteket faragnak. Nemcsak lógó fali tükröt, hanem kézi,
álló, talpas forgós tükröket is készítettek a pásztorok. Vannak olyan tükrök is,
amelyeknek alja fiókos, az apróbb holminak.
A tükör alja borotvatartónak szolgál, mert dukál, hogy a tükör mellett, amikor
borotválkozni akarnak, kéznél legyen a borotva is!

27
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

Utószó

A mai rohanó világban már senki nem törő

dik a régi sajátos értékeink ápo-
lásával. A magyar népnek ezt a egyedi vonását pedig ápolni kellene. Az Euró-
pai Unióba belépve remélem a népmű
vészet újra keresetté válik más országbe-
liek számára. Ma már senki nem foglalkozik ezekkel a dolgokkal, pedig ez te-
szi sajátossá ezt a kis országot.

28
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

Köszönetnyilvánítás

Szeretném megköszönni Szilágyi Jenő

nek, hogy segített a szakdolgozatom
összeállításában és neki köszönhetem, hogy faragásban erre a szintre jutottam.
Nélküle biztosan teljesen más irányba terelő
dtem volna és nem ismerném ilyen
részletességgel a magyar népmű
vészetet.

Köszönettel:

29
 A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

Felhasznált irodalom

1. Ardos Frigyes: Az ékrovás (kristálymetszés)

2. Bátky Zsigmond – Györffy István – Viski Károly: A magyarság tárgyi nép-
rajza
3. Bellon Tibor - Fügedi Márta - Szilágyi Miklós: Tárgyalkotó népmű
vészet
4. Domanovszky György: A magyar nép díszítő
művészete
5. Fáy Aladár: A magyarság díszítőösztöne
6. Malonyai Dezső
: A magyar nép mű
vészete I. és III. kötet
7. Manga János: Magyar pásztorfaragások
8. Tóth István: A magyar díszítés alapformái

30