AZ ARCHETÍPUSOK

Az archetípusok ősi, mitologikus színezetű, az egész emberiség

számára ugyanazzal a jelentéssel bíró, univerzális képzetek, melyek a
jungi elmélet értelmében a pszichés működést alapvetően
meghatározzák, a kollektív tudattalan régiójában helyezkednek el. Az
archetípusok az egyéni élettapasztalatokkal ötvöződve alakítják egyéni
életünket (Süle, 1993). Jung az archetípusokat nem statikus sémának,
hanem dinamikus tényezőnek tekintette. Minden olyan jelenségnek
megvannak az archetípusai, melyek az emberiség fejlődését
végigkísérik (Jung, 1931). Jung műveiben számos archetípus
megjelenését elemezte, melyek az álmok szimbolikájában ill.
fantáziákban jutnak kifejeződésre.

A számos archetípus között különös jelentőséggel bír a jungi

elméletben az egyén saját ellentétes nemiségével összefüggésben álló
őskép, férfiak esetében az ún. anima, nőknél pedig az animus. Az
anima így tulajdonképpen a férfi lelkében élő nő, összefoglalja a férfi
psziché összes feminin pszichológiai tendenciáját, és fordítva az
animus a nő lelkében élő férfi, mely a női psziché maszkulin
tendenciáit hordozza. Individuálisan minden egyes személy
animájának ill. animusának karakterét az ellentétes nemű szülő képe
formálja (Franz, 1964). Mindkettő negatív és pozitív formában is
megnyilvánulhat, attól függően, hogy a gyermeknek az ellenkező
nemű szülővel kapcsolatosan milyen tapasztalatai voltak. Az anima és
az animus a tudattalan régióval való kapcsolatot biztosítja, az ént nem
megfelelően kihasznált lehetőségekről, fejleszthető képességekről,
elfojtott szükségletekről informálhatja (Koronkai, 1999), éppen ezért az
animus ill. anima megismerése fontos szerepet tölt be a pszichés
zavarok értelmezésében, a vele való konfrontáció pedig a korrekciós
folyamatban. Jung megfigyelése szerint a férfiak animája
leggyakrabban erotikus fantáziákban nyilvánul meg, míg az animus
inkább hangulatként, meggyőződésként jut kifejeződésre. Az animus
manifeszt kifejeződési formáiban egyértelműen felismerhető a
maszkulin jelleg.

Közös jellegzetessége e két archetípusnak, hogy négy fejlődési

szakaszon mennek át, melynek során a kizárólag testi, fizikai
jellegzetességek hangsúlya fokozatosan a szellemi tökéletesedés
irányában alakulnak