A könyv

Testünk arra hivatott, hogy körülbelül 130 évet érjen meg. Életmódunknak köszönhetjük, ha idő előtt
megöregszünk, megbetegszünk vagy túl gyorsan ér utol minket a halál. A legtöbb betegség alapja a
túlsavasodás. Természetellenes étkezési szokásaink következtében testünkben mindig túl kicsi a
rendelkezésre álló bázisok mennyisége. Kurt Tepperwein, aki évtizedek óta a különböző betegségek
okaival foglalkozik, könyvében elmagyarázza, miért olyan veszélyes a test túlsavasodása, és mit
tehetünk annak érdekében, hogy megint harmonikussá váljon testünkben a savak és bázisok aránya. A
szerző arra biztatja az olvasót, hogy határozza meg savpotenciálját és készítse el egyéni savgrafikonját.
Ezenkívül a könyv bőséges információt ad az egészséges táplálkozásról és életmódról is.

A szerző

Kurt Tepperwein 1932-ben született Lobensteinben, sikeres vállalkozó és vállalati tanácsadó volt,
mielőtt 1973-ban visszavonult a gazdasági életből. Ezután természetgyógyászként és kutatóként
kezdett tevékenykedni a betegség és a szenvedés valódi okainak területén. 1984 óta a szellemi
tudományok nemzetközi akadémiájának vezetője. A mentális és intuíciós tréning általa kifejlesztett
technikájának alkalmazása ma sokak életének elengedhetetlen része. Tepperweint, akinek életvezetési
tanácsadói és önsegítő könyvei számos nyelven megjelentek, 1977-ben az első német ezotériai díjjal
tüntették ki.

HOLISZTIKUS GYÓGYÍTÁS

KURT TEPPERWEIN

SAVTALANÍTÁS - A FIATALSÁG
FORRÁSA
Általános jó közérzet a harmonikus sav-bázis
egyensúly segítségével

A szerző és a kiadó legjobb tudása és lelkiismerete szerint ellenőrizte az

itt ismertetett információkat, ennek ellenére nem vállalnak felelősséget
semmiféle olyan károsodásért, amely közvetve vagy közvetlenül az itt
ismertetett módszerek alkalmazásával függ össze. Komoly panaszok
esetén kérjük, vegye igénybe orvos vagy természetgyógyász segítségét,
aki szakavatott diagnózist állít fel, és kezelésben részesíti önt.

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Kurt Tepperwein: Jungbrunnen Entsäuerung

© 2001 by Wilhelm Goldmann Verlag a division of Verlagsgruppe Random House GmbH
München, Germany
ISBN 963 9519 94 4

M-érték Kiadó Kft. Budapest, 2004

Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad.

HIPPOKRATÉSZ (i. e. 460-377)

Bevezető: A savtalanítás nélkülözhetetlen

Mindannyiunk teste arra hivatott, hogy körülbelül 130 évet érjen meg.
Szokásainktól függ, hogy egészségesen öregszünk-e meg, vagy betegség
és korai halál lesz az osztályrészünk.

Minden bosszúság, mindenfajta stressz, minden nem természetes

táplálék, minden természetellenes és így életidegen magatartás lecsíp
egy keveset életünk „bankszámlájából", míg már csak a töredéke marad
meg annak, ami lehetett volna... Ezzel ugyanakkor a betegségek és a
szenvedés alapjait is megteremtjük. Az a legszebb az egészben, hogy
bármikor leállíthatjuk és visszafordíthatjuk ezt a folyamatot. Örvendetes
dolog egészségben és erőben sokáig élni, ajándék, mellyel bármikor
meglephetjük magunkat. Nem kíván nagyobb erőfeszítéseket, és
mindenkinél ugyanahhoz az örvendetes eredményhez vezet: jóval
hosszabb ideig megőrizzük fiatalságunkat, és öregkorunkig egészségesek
és erősek maradunk.

Számtalan betegség létezik, a kiváltó ok azonban mindig ugyanaz: a

természetellenes, az életnek nem megfelelő életmód. Rossz az
életmódunk, ha nem vagyunk egészségesek, és nem érezzük jól
magunkat a bőrünkben. A természetellenes életmódnak két oka lehet:
tudatlanság és hanyagság. Mindkettő bármikor megszüntethető. És a
belátás az egyetlen hatékony orvosság. Sokan azonban orvosságot
szednek a fájdalom ellen, és ha a fájdalom elmúlik, azt képzelik, hogy
egészségesek.

A túlsavasodás az egyik legveszélyesebb civilizációs megbetegedés, mert

az egészség közvetlenül függ a test sav-bázis egyensúlyától. A legtöbb
betegség alapja a túlsavasodás, és a test alapos savtalanítása és
ásványianyag-készleteinek újraépítése minden terápia alapja. Ez
elsősorban természetes, bázisokban gazdag táplálkozással valósítható
meg. Mindenki az erdők kihalásáról és a savas esőkről beszél. De azok a
káros anyagok, amelyek kipusztítják erdeinket, szétrombolják
egészségünket is. Először az erdő pusztul el, azután az ember. A savas
eső savas talajt eredményez, a savas táplálék pedig túlsavasodásban
szenvedő embereket. Az emberi test természetellenes túlsavasodása
ugyanakkor korai megbetegedésekhez és idő előtti öregedéshez vezet.

Ha változtatni akarunk a helyzeten, elsőként fel kell számolnunk

tudatlanságunkat. Második lépésként meg kell tennünk azt, ami
elengedhetetlen, és természetes szokásokat kell felvennünk.

Előbb vagy utóbb mindannyiunknak foglalkoznia kell az egészségével.

Minél hamarabb elkezdjük ezt, annál meglepőbb és nagyszerűbb
eredményeket érhetünk el. Bár kétségtelenül fontos, hogy minél
hamarabb foglalkozni kezdjünk ezzel a témával, egy nyolcvanéves ember
is jelentősen javíthat az egészségi állapotán akár néhány óra alatt.

A tökéletes egészséghez vezető lépéseket mindenki ismeri, és

egyértelmű, hogy a betegség és a korai öregedés a természetellenes
szokások „terméke". Az utóbbi időben forradalmi felismerésekkel
szolgáltak az orvosi kutatások, amelyek hihetetlen áttöréshez vezettek a
magas korban is megőrzött tökéletes egészség és életerőhöz vezető út
szempontjából. Az információ korában élünk, mégis gyakran teljes homály
fed fontos, sőt létfontosságú információkat.

Vannak olyan népcsoportok, sőt egész népek, akiknél teljesen

normálisnak számít az, ha több mint száz évet ér meg az ember anélkül,
hogy bármikor is megbetegedne. Ez azt bizonyítja, hogy mindez még
manapság is lehetséges. És meglepő, hogy egészen egyszerű lépések
milyen hihetetlen mértékben javítanak az ember egészségi állapotán
nagyon rövid időn belül. E téren a test savtalanítása és ásványianyag-
készleteinek újraépítése a legfontosabb lépés, amely minden terápia
alapja, valamint a gyógyulás és az öregkorunkig megőrzött egészség
feltétele.

Korunkban a következőket mondja erről Heine professzor, a Witten-

Herdecke Egyetem Anatómiai és Klinikai Morfológiai Intézetének vezetője:
„Minden krónikus megbetegedés először lokális, »rejtett« acidózissal (a
vér savtartalmának kóros növekedése - a Fordító) kezdődik, amely az
alapszubsztancia megfelelő gyulladásos sejtreakciókkal kísért latens,
globális acidózisába, és végül manifesztálódott acidózis esetén egy, az
alapszubsztancia szabálylehetőségeinek fokozódó elvesztésével
(megdermedésével) járó ördögi kör kialakulásába torkollik."

Heine professzor szerint csak „a krónikus acidózis megszüntetése (többek

közt az alkálikészletek növelése útján) és a szabad gyökök megkötése
(többek között zöldségekkel, hüvelyes növényekkel, C-vitaminnal)
jelenthet esélyt a gyógyulásra". A professzor végkövetkeztetése szerint a
klasszikus orvostudomány nem ismer más olyan terápiát, amely
megszüntetné az acidózist.

Amit naponta teszünk, az határozza meg, hogy hogyan és mennyi ideig

fogunk élni!

1. Miért vannak bennünk savak?

Minden élet a tengerben kezdődött, és testünk több mint 70 százalékát

még ma is víz teszi ki. A tengervíz pH-értéke 8-8,5. Testünk csekély
ingadozásoktól eltekintve 7,35-7,4 közötti pH-értéket tart fent a vérben.
Ha ez az érték akár csak egy kicsivel is alacsonyabb lenne, meghalnánk.
Tehát az életünk attól függ, hogy a testünk megmaradjon a semleges,
illetve enyhén bázikus kémhatású tartományban.

A természetgyógyászatban a test sav-bázis egyensúlyának megteremtése

jelenti mindenfajta kezelés alapját, amely nélkül hatástalan maradna
minden további kezelés. Táplálkozáskutatók, például Ragnar Berg, dr.
Franz Mayr, Maximilian Bircher-Benner vagy Friedrich Sander újra és újra
utaltak arra, hogy a test sav-bázis háztartásának kiegyenlítése képezi
egészségünk alapját, bár ezt nem tudták tudományosan igazolni. Így ezt
a létfontosságú tényt a mai napig figyelmen kívül hagyja az
orvostudomány. A legtöbb orvos nem ismeri fel, milyen nagy veszélyt
jelent az acidózis az egészségre nézve, ehelyett anyagcserezavarként
elbagatellizálják a problémát. Ráadásul az orvostudomány terén bevett
módszer szerint többnyire a vérben mérik a test kémhatását, amelyet
szervezetünk ritka kivételektől eltekintve szigorúan a semleges
tartományban tart.

Tudatosítsuk magunkban: a sav-bázis egyensúly eltolódása, ami

manapság szinte már normálisnak számít, nemcsak az emberi sejteket
pusztítja el, hanem az élet minden formáját.

Az anyagcsere-folyamat következtében folyamatosan savak keletkeznek a

testben, például húgysav, szénsav, tejsav, ecetsav, sőt sósav, amelyek
még inkább felgyorsítják a túlsavasodás kialakulásának folyamatát, így a
sejtek pusztulását, amennyiben az egészséges vesék nem bontják le és
választják ki őket.

A savak romboló hatásúak. Még a követ és a fémet is képesek

szétroncsolni. Ha bent maradnak a testünkben, és nem semlegesítik őket
bázisok, menthetetlenül a legkülönfélébb betegségekhez vezetnek.
Csupán körül kell néznünk ahhoz, hogy rájöjjünk, mennyire fontos testünk
számára a sav-bázis egyensúly, és milyen veszélyes, sőt romboló hatású
a túlsavasodás. Az erdők pusztulása a talaj elsavasodására vezethető
vissza, ami a savas esők nyomán következik be. Ugyanez a savas eső
néhány év leforgása alatt úgy szétmar több száz éves dómokat, hogy a
homlokzaton lévő alakoknak gyakran felismerhetetlenné válik az arcuk.
Ha a sav még a követ is így kikezdi, elképzelhetjük, milyen nagy
megterhelést jelent testünk számára a túlsavasodás.

A betegségek korántsem elkerülhetetlenek, mint azt a hunzák vagy

korunk más hosszú életű népeinek példája is egyértelműen bizonyítja - az
egészség az ember teljesen természetes állapota. Betegségeink csak
évekig tartó hibás magatartásunknak köszönhetően alakulnak ki. Így a
fogszuvasodásnak, ahogy számtalan más megbetegedésnek is, egyetlen
oka van: a túlsavasodás. De a savak okozzák a reumát, a köszvényt, az
ízületi gyulladást és a vesekövet is.

Ha tudatosítjuk magunkban azt, hogy egyik olyan élelmiszer sem

tartalmaz savakat, amelyet a természet eredetileg táplálékul kínált
nekünk, rájöhetünk arra, hogy az anyagcserénk nem rendezkedett be
savak feldolgozására. Még a gyümölcsökben lévő savak is teljességgel
leépülnek érési folyamatuk során. Mi azonban éretlenül szedjük le a
gyümölcsöket, mert így könnyebb eladni őket, és ezzel ártunk
magunknak.

Természetellenes táplálkozási szokásaink következtében gyakorlatilag

mindig túl kevés bázis van a szervezetünkben, és a legtöbbünk teste
túlsavasodott. Ehhez társul a természetellenesen sok bosszúság és
stressz, amelyek tovább növelik a savak mennyiségét. Amíg a test még ki
tud vonni bázisokat a kötőszövetből, az erekből és a csontokból, így
próbálja semlegesíteni a savfelesleget. Ennek köszönhetően azonban
leépülnek a test ásványianyag-készletei, törékennyé válnak az erek és a
csontok, ami szívinfarktushoz, gutaütéshez vagy csontritkuláshoz vezet,
de reumát, köszvényt, arthrosist, csigolyadeformációkat stb. is okozhat. Ki
gondolta volna, hogy a hajhullás, a depresszió; az ekcéma és a
fogszuvasodás is a túlsavasodás következménye? A túlsavasodás
egyszerre élénkítő és bénító hatású. Az ember élénknek, ugyanakkor
gyengének érzi magát, nagyon hamar elfárad, és hosszú pihenési
időszakokra van szüksége.

A túlsavasodott szervezet nem lehet egészséges. Minél nagyobb a savak

okozta megterhelés, annál súlyosabb a betegség.
Ráadásul minden embert számtalan, sajnos gyakran fel nem ismert méreg
fenyegeti. Idetartoznak a rovarölő és a gyomirtó szerek maradványai, de a
számtalan adalékanyag is, többek közt a tartósítószerek, színezékek stb.,
nem beszélve az ivó- és a fürdővíz klórozásáról. Ezek együttes hatása egy
csomó, többnyire ismeretlen későbbi következménnyel jár.

A test mindent megtesz annak érdekében, hogy mentesítse magát a

salakanyagoktól. A magasabb funkciót betöltő szerveket, mint az agy, a
szem, a fül és a szív, csak a legszükségesebb esetben használja
salakanyagraktárnak. Épp ezért nagyon komolyan kell venni azt, ha
elhomályosul a látás vagy súlyos hallászavar lép fel. A gutaütés és a
szívinfarktus már a túlsavasodásban szenvedő, elsalakosodott test utolsó
állomásait, sőt gyakran a végét jelentik.

A folyamat azzal kezdődik, hogy a test kénytelen leépíteni értékes

ásványianyag-készleteit mert semlegesítenie kell a savak áradatát. Ennek
következtében „hulladéktárolókat" kell létrehoznia, egyiket a másik után
mert másképp nem tud kiválasztani ennyi savat. Pedig ez a folyamat
nemcsak elkerülhető, de elsősorban bármikor visszafordítható. Egy-három
éven belül a test újból megtisztul, a szeméttelepek eltűnnek, és az
ásványianyag-raktárak megint színültig megtelnek. Szellemünk megint
olyan tiszta lesz, amilyennek talán fiatalkorunkban éreztük, és újból
érvényre jut majd az ember belső szépsége.

A test túlsavasodásának legfőbb okai

Általánosságban:
• helytelen táplálkozás (tartósított élelmiszerek)
• helytelen étkezési szokások
• helytelen életmód
Részletesen:
• túl sok fehérje
• cukor
• alkohol
• nikotin
• telített zsírsavak
• környezeti mérgek
• élvezeti szerek (pontosabban: élvezeti mérgek)
• elektroszmog
 • kémiai eredetű orvosságok
• bosszúság és agresszió
• stressz és feldolgozatlan lelki megterhelés
A kötőszövet: pufferrendszer és savtároló

A savak először a vérbe kerülnek. Ha azonban a vér pufferkapacitása már

kimerült, a savfelesleg a kötőszövetben rakódik le. A kötőszövet sejtjei
masszívabbak, és a méreganyagok nem okoznak bennük olyan könnyen
károsodásokat. Itt raktározódnak el a savak egészen addig, amíg a vesék
ártalmatlanná nem tudják tenni őket. A másik nagy kiválasztó szerv a tüdő.
A szervezet ezen a két kiválasztó szerven keresztül próbál a lehető
leghamarabb megszabadulni a felesleges savaktól. Mielőtt a szervezet
leadhatná a vizeletbe a savakat, először bázisokkal kell semlegesíteni őket.

A kötőszövet védőrétegként veszi körül a test valamennyi sejtjét.

A sejtek teljes ellátása és a bomlástermékek elszállítása a kötőszöveten

keresztül megy végbe. De az idegrendszerből is csak ezen az úton
továbbítódhatnak az információk a sejtekhez, és visszafelé is, különben
jelentős mértékben károsul a sejtek anyagcseréje. Ha a kötőszövet
túlterhelt, és már nem tud felvenni további savadagokat, azok az
ízületekben rekednek, ahol fájdalmas gyulladásokat okoznak, vagy
köszvényként, reumaként, illetve sokízületi gyulladásként
diagnosztizálhatók. Ha a savtartalmú lerakódások szétroncsolják a
porcszövetet, arthrosis alakul ki.

Az elsavasodott szövetekben romlanak a vér áramlási jellemzői is; a

vörösvértestek mindjobban elvesztik rugalmasságukat, és már nem tudják
átjárni a kapillárisokat, a finom hajszálereket, ami elégtelen ellátáshoz és
oxigénhiányhoz vezet. A savak azonban hosszú távon szétroncsolják a
kötőszövet kollagénrostjait is, ami petyhüdtséget és idő előtti öregedést
okoz. A szervezet a saját fehérjéjével, a fibrinnel próbálja kijavítani a
károkat, ettől azonban egyre rugalmatlanabbá válik a kötőszövet, és egyre
csökken a tárolókapacitása is. Már nem tudja megfelelően ellátni
pufferfunkcióját, és a test idő előtt öregedni kezd, aminek a ráncok és a
cellulitisz csak az első állomásait jelentik. A kötőszövet kollagénrostjai úgy
megduzzadnak, hogy fájdalmat okoz minden mozdulat. A hosszan tartó
túlsavasodás krónikus gyulladásokhoz így állandó fájdalmakhoz vezet. Ha a
kötőszövet egyre átjárhatatlanabbá válik, a sejtek szabályosan
megfulladnak az elégtelen ellátás miatt. Mivel a kötőszövet az egész testet
behálózza, ez a probléma mindig a test egészét érinti, ezért a szó
legszorosabb értelmében véve létfontosságú, hogy savtalanítsuk a
testünket.
A gyomor: sav- és bázistermelő szerv

A gyomor a konyhasó, vérünk és szöveteink természetes alkotórészének

felbontásával sósavat termel - ez az úgynevezett gyomorsav, amelynek
pH-értéke 2,8 és 1,2 közt mozoghat. A konyhasó egyszerű nátrium-klór
vegyület. A konyhasó felbontását a gyomor különleges sejtjei végzik.
Gyomrunknak konyhasóra, szén-dioxidra és vízre van szüksége ehhez a
művelethez, amelynek során a klór és a hidrogén sósavvá vegyül.
Ugyanakkor kialakul egy másik vegyület is, amely nátriumból, nitrogénből,
szénből és oxigénből épül fel - ez a szódabikarbóna vagy nátrium-hidrogén-
karbonát, amely egy bázis. Egy gramm sósavval így 2,3 gramm
szódabikarbóna jön létre. Ez az anyag a vér útján eloszlik az egész testben,
és később semlegesíti a belekben a gyomorsavat.

Ha nincs elegendő bázis a testben, az több konyhasót bont fel, így termeli
meg azokat a bázisokat, amelyekre sürgős szüksége van. Ám eközben
természetesen még több gyomorsav jön létre, amelyre most semmi
szükség, és amely gyomorégést okoz. Ha ilyenkor eszünk egy keveset,
többnyire elmúlik a gyomorégés, mert a gyomorsav elegyedik a
táplálékkal, de ennek következtében több gyomorsav is termelődik, így a
túl sok sav még több savat eredményez. Ha a gyomor már nem bír a
savakkal, egy részüket leadja a nyombélnek. Ennek köszönhetően csökken
ugyan a gyomor savkoncentrációja, de mindez további savtermeléshez
vezet, amire a nyombél fekélyekkel válaszol.

Azért fontos, sőt létfontosságú, hogy elegendő bázis legyen a

szervezetünkben, mert a bázisoknak kettős szerepük van. Egyrészt az
emésztést segítő szerveknek, a májnak, az epének és a hasnyálmirigynek
nagyon sok bázisra van szükségük az emésztőnedv képzéséhez: fél liter
epefolyadékra, egy liter hasnyálmirigy-váladékra és mintegy három liter
bélmirigynedvre. De még ennél is fontosabb a bázisok másik feladata,
nevezetesen a test, és elsősorban a kötőszövet savtalanítása. Ha a
bázishiány miatt nem lehet kielégítően elvégezni ezt a feladatot, a testnek
előbb vagy utóbb meg kell betegednie.

Mivel a bázisok feladatuk teljesítése során elhasználódnak, folyamatosan

és kielégítő mennyiségben be kell vinnünk őket a szervezetbe, többnyire
bázisokban gazdag táplálkozás vagy étrend-kiegészítők útján. Ha ilyen
helyzetben savmegkötő szereket szedünk, azzal gátoljuk vagy csökkentjük
ugyan a gyomor savtermelését, de egyúttal természetesen a fontos
bázistermelést is, így újabb ördögi kör veszi kezdetét.
A gyomorégés tehát mindig a gyomor segélykiáltása, mellyel a hiányzó
bázisokat követeli, nem pedig a savtermelés meggátolását. A gyomorégés
során felszökő sav kimarja és idővel legyengíti az érzékeny nyelőcsövet,
így itt rák alakulhat ki. Végül a vesék sem boldogulnak a savtúlkínálattal,
így ezen a területen is megbetegedések lépnek fel. A túlsavasodás
összetett és katasztrofális következményekkel jár, mégis könnyedén
elkerülhető, ha felismerjük az összefüggést.

A vér egy egészen különleges nedv

Azt mondják, a vér a lélek székhelye, és ha valaki elvérzik, úgyszólván

megfosztják a lelkétől. A vér azonban mint folyékony szállítószerv,
eljuttatja a megfelelő helyre azokat a táp- és építőanyagokat is, amelyekre
a testnek folyamatosan szüksége van, és elszállítja az anyagcsere
salakanyagait. A vér esetében különösen egyértelművé válik mennyire
fontos a test számára a pH-érték, mert egészen csekély ingadozásoktól
eltekintve betartja a 7,35 és 7,4 közé eső normál értéket hiszen ha ez az
érték 7-re csökkenne vagy 7,6-ra nőne, az már halálos következményekkel
járna.

Ha túl sok sav kötődik a vörösvértestekhez, azok nem tudják megfelelő

módon felvenni az oxigént, és a test oxigénhiányban szenved még akkor
is, ha a tüdők elegendő oxigént kínálnak neki. Ezenkívül magas
savkoncentráció esetén csökken a vörösvértestek rugalmassága, vagy
úgynevezett savmerevség lép fel, aminek következtében a vörösvértestek
már nem tudnak átjutni a finom hajszálereken, és eltömítik azokat. Ez is
hiányos ellátáshoz vezet, ami akár halálos is lehet. Tehát a vér
szempontjából is elengedhetetlen, hogy kielégítő legyen a báziskínálat,
különben nem tudja ellátni létfontosságú feladatát.

Honnan van a sok sav?

Miért sokkal valószínűbb a túlsavasodás, mint a bázistúlkínálat? Savakat a

test maga is termel, emlékezzünk csak a gyomorsavra, bázisokat azonban
kizárólag a táplálékkal vehetünk magukhoz, és folyamatosan el is
használjuk őket.

Ezenkívül túl kevés alkalmat adunk a szervezetünknek arra, hogy

természetes módon szabaduljon meg a savaktól, mert túl keveset iszunk,
és nem mozgunk eleget. Emiatt túl kevés savat lélegzünk ki a tüdőnkön,
ráadásul az oxigénhiány további savak termelődéséhez vezet. A test a
krónikus vitamin- és nyomelemhiány miatt is savakat képez, mert nem tud
befejezni bizonyos anyagcsere-folyamatokat. Ha a rossz élelmiszert
rosszkor, rosszul megrágva és gyorsan esszük meg, még egy eredetileg
bázikus élelmiszer is savszállítóvá alakulhat át. (A táplálkozástudományban
ezt „bázisfordításnak" nevezik.) E téren fontos szerepet játszik az
emésztőrendszer egyéni állapota: amennyiben túlerőltetett, a félig
megemésztett nyers táplálék erjedni kezd a gyomorban, és savvá alakul.

Ez számtalan panaszt eredményezhet. Az ember elcsigázottnak érzi

magát, krónikus fáradtság gyötri, és csak nagyon lassan piheni ki magát,
akkor sem teljesen. A bőr hajlamos az ekcémára, az orr és a szem
irritációval reagál, és tisztázatlan eredetű, egyre erősödő fájdalmak
jelentkeznek. Így jelzi a test, hogy már nem bír a nagy mennyiségű savval,
és sürgős segítségre van szüksége. Ha a szervezetnek két étkezés között
vagy az éjszaka folyamán nem sikerül lebonyolítania a salaktalanítást és a
savtalanítást, a savak egyre inkább feldúsulnak a kötőszövetben, mígnem
a latens acidózis akut túlsavasodásba csap át. Ha még ilyenkor sem
történik változás, az halálos következményekkel járhat.

Ilyen esetekben meg kell változtatni az egész közeget, azaz tartósan és

rendszeresen savtalanítani kell a testet. Ennek hatására javulnak a
testfunkciók, és a lokális panaszok, betegségtünetek olyan ütemben
tűnnek el, hogy megint tehermentessé válik a közeg.

Már Hippokratész is azt mondta i. e. 400-ban: „Testünk erőinek valamennyi

összetétele közül a savak hatása a legkárosabb."

A közeg kétfajta eltérést mutathat, egy bizonyos anyag hiányát vagy

feleslegét, de e kettő egyszerre is jelentkezhet. Ha a közegnek nem
megfelelő az ellátottsága, a sejtek túl kevés létfontosságú tápanyagot,
vagyis vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet kapnak. Minél nagyobb a
hiány, a sejtek annál kevésbé képesek ellátni feladataikat. Ha a hiány
hosszú ideig tart, vagy túllép egy bizonyos mértéket, a sejtek elhalnak.

Ugyanez történik akkor is, ha káros anyagok özönlik el a közeget. Ezek az

anyagok korlátozzák az oxigén- és tápanyagszállítást, akadozni kezd a
melléktermékeknek a sejtekből való elszállítása, míg végül a sejtek
megfulladnak a saját hulladékukban. A túlterhelés kezdetben
működészavarokhoz, gyulladásokhoz vezet, később azonban - ha nem
változik a helyzet - a szövet szétroncsolódásához. Ebben a helyzetben a
test alapos és rendszeres savtalanítása az egyetlen hatékony segítség.

A test többnyire évtizedekig tartó túlsavasodása után már nem elég az, ha
a táplálkozás terén átállunk a bázisképző élelmiszerekre, például a
gyümölcsre, a zöldségre és a burgonyára. Hosszabb időn át szükségünk
van étrend-kiegészítőkre is, elsősorban azért, hogy lehetővé tegyük a test
ásványianyag-készleteinek újraépülését.

A mély lélegzetvétel is savtalanítja a testet, ahogy a táplálék gondos

megrágása és a nyállal való alapos elegyítése is fokozza annak
lúgosodását.

A legtöbb sav az élelmiszerek, elsősorban a túl sok fehérje révén jön létre.
Ha az ember idősebb korban fehérjében szegényen táplálkozik, azzal
jelentősen meghosszabbítja az életét. Hogy kimossuk a belekből, sejtekből
stb. a salakanyagokat és a savakat, mindennap, lehetőleg már reggel „el
kell árasztanunk" szervezetet bázisokkal (lásd 3. fejezet).

A test acidózisa a rák kialakulásának alapja is, amelynek mindig

elsavasodott közegre van szüksége. Az arthrosis sem feltétlenül öregkori
tünet, csak időskorban gyakrabban jelentkezik, mert a porcok különösen
sok bázist tartalmaznak, és belőlük vonja el a test, ha túlsavasodott. Így
valami kristályos „smirgli" marad belőlük, amely elkoptatja az ízületeket.

Az alapos savtalanítás végül lelki és testi egészséghez vezet. A bőrön

keresztül zajló megtisztulás érdekében ajánlott a legalább kétórás
időtartamú fürdő („kilúgozó fürdő") - a fürdővíz pH-értékét szódabikarbóna
segítségével állíthatjuk be 8,5-re. Megelőzhetjük a migrénrohamokat és a
szénanátha tüneteit, ha az első tünetek jelentkezésénél vagy előtte egy
pohár meleg, illetve forró vízben (nem ásványvízben) feloldva beveszünk
egy púpozott teáskanál szódabikarbónát.

Mindenfajta savtalanításnál ügyelni kell a bőséges folyadékbevitelre, hogy

a szervezetből ki tudjuk mosni a feloldott savakat. Ha a vizelet továbbra is
savas kémhatású marad, pedig mi savtalanító szereket vettünk be, akkor
nem volt elegendő a mennyiség.

A sav-bázis egyensúly helyreállítása döntő lépés lehet azon az úton, amely

az egészséghez és vitalitáshoz, így az életörömhöz vezet. Mert a sav-bázis
egyensúly az egész szervezet minden funkciójának alapja.

A fokozódó elsalakosodás miatt egyre nehézkesebbé válik az egyes sejtek

ellátása. A szervezet a vérnyomás növelésével próbál javítani a helyzeten,
hogy ellensúlyozza az erek nehezebb átjárhatóságát. Ha ilyenkor csak
vérnyomáscsökkentőt szedünk, csökken ugyan a vérnyomás, de ez csak
ront a helyzeten.

A túlsavasodás a karrier egyik legnagyobb akadálya is, mert az egyensúly

felborulása miatt veszítünk a kitartásunkból, kevésbé tudjuk kompenzálni a
stresszt, és állandó agresszivitással küzdünk. A túlsavasodásban szenvedő
ember nem tud megnyugodni, állandóan felajzottnak és így túlterheltnek
érzi magát. Mindez azonban elmúlik, amint rendszeresen bőséges
mennyiségű bázissal segítünk a testünknek.

Immunrendszerűnk

Immunrendszerünk legnagyobb része a belekhez kötődik, ezért olyan

fontos és olyan hatásos is a béltisztítás. A túlsavasodás és az
elsalakosodás ugyanis megbénítja az immunrendszert, és mi fogékonyabbá
válunk olyan fertőzésekre, amelyekkel egy ép immunrendszer könnyedén
elbírna. Tehát nem a vírusok és a baktériumok miatt betegszünk meg,
hanem azért, mert a leterhelt immunrendszer nem képes megbirkózni
velük. Ez a rákos sejtekre is igaz, amelyek naponta létrejönnek a
testünkben, de csak savas közegben tudnak fejlődni.

De az is tartósan gyengíti az immunrendszerét, ha valaki állandóan

rosszkedvű negatívan gondolkozik és pesszimista beállítottságú. Ezzel
ugyanis állandó savas közeget teremt, és öntudatlanul, önként árt minden
egyes sejtjének.

Minden negatív gondolat befolyásolja immunrendszerünk működését. De

azzal is megterheljük az immunrendszerünket, ha olyasmire kényszerítjük
magunkat, amit a lelkünk mélyén elutasítunk, ha agyonhajszoljuk
magunkat vagy aggódunk valami miatt. Így még a legapróbb bosszúság is
további negatív hatást gyakorol az immunrendszerre és ezzel az egész
egészségi állapotra.

Összefoglalás: a túlsavasodás következményei:

Az a sajnálatos tény, hogy nem ismerjük testünk szükségleteit és azokat

az egyszerű lépéseket, amelyekkel hatékonyan segíthetnénk neki, az
alábbi következményekhez vezet:

• helytelen táplálkozás

• elégtelen rágás

• túl keveset eszünk a jóból és túl sokat a rosszból

• bosszúság, félelem, stressz és más pszichikai megterhelések

 • a bélflóra zavarai

• erjedés a vékonybélben, rothadás a vastagbélben, puffadás

Ezek a tényezők állandó túlsavasodást eredményeznek, ami savas sók

képzésére kényszeríti a testet, amelyeket „különleges hulladéktárolóiban"
kell elraktároznia. Ez az alábbi következményekhez vezet:

• a sav megmar mirigyeket és szerveket, ami ennek megfelelő

működészavarokkal jár

• székrekedés vagy hasmenés

• külső és belső gombásodás

• depresszió, valamint az ingerlékenység, az agresszivitás és a csekély

mértékű terhelhetőség pszichikai működészavarai, amelyek a
reménytelenségig fokozódhatnak

• tanulási és emlékezetzavarok, szétszórtság az életöröm az aktivitás

és a teljesítőképesség hiánya

• szükségtelen és könnyen elkerülhető megbetegedések, teljes

legyengülés és korai halál

2. A savteszt

Az orvosok által rendszerint alkalmazott módszer, miszerint a vér pH-

értékéből határozzák meg a test savtartalmát, nem ad használható
eredményeket, mert a test olyan gondosan beállítja a vér pH-értékét, hogy
csak nagyon ritkán fordulnak elő eltérések. A szöveteket ugyanakkor erős
túlsavasodás jellemezheti még akkor is, ha a vér pH-értéke teljesen
semleges. Csak a titrációs eljárással (kémiai méréselemzés) Lehet
pontosan meghatározni a sejteken belüli és a sejteken kívüli helyzetet, de
ez igen körülményes és drága módszer. A vizelet pH-értékének
meghatározása ellenben diagnosztikailag szinte pontosan visszatükrözi a
szövetek állapotát, valamint egyszerűen és olcsón elvégezhető.

A szövetek biológiailag ideális pH-értéke 7,4-7,5; a megszokott érték

azonban sajnos 5,5. Azaz a legtöbb embernél rendszeressé vált az acidózis
(túlsavasodás).

Az éjszaka zajló savtalanításnak köszönhetően a reggeli vizelet a

legsavasabb, ezért ez szolgál a vizsgálat alapjául. Ha a pH-érték 7-nél
kisebb, a testet pótlólagosan bevitt bázisokkal kell tehermentesíteni. Az a
tény, hogy a vér túlsavasodása azonnali halálhoz vezetne, érzékelteti,
mennyire fontos a testnek a 7,4-es biológiai pH-érték. Az anyatejjel táplált
egészséges csecsemő vizeletének pH-értéke 8-8,5.

Testünk savállapotának rendszeres ellenőrzése speciális, e célra szolgáló

indikátorpapírral lehetséges. Amint 7 alá süllyed az érték, vegyünk be
megint egy púpozott teáskanál báziskeveréket (lásd 3. fejezet). A testünk
ezt meg fogja köszönni nekünk.

Minél több bázikus hatású táplálékot veszünk magunkhoz, annál ritkábban

kell majd így segítenünk a testünknek.

A nyálteszt is használható eredményekkel szolgál. A nyál pH-értéke

körülbelül 7,1, és ha étkezés után ettől jócskán eltérő értéket mérünk, az is
túlsavasodásra enged következtetni.

Némely tankönyvben „normálisnak" nevezik a vizelet 5,5-es pH-értékét,

pedig ez katasztrofális érték. Ennek ellenére bizonyos szempontból nagyon
is helyes ez az adat, mert már sajnos teljesen normálissá vált a
katasztrófa, bár ettől még ugyanolyan káros.

Tanácsos naponta többször is megmérni a vizelet pH-értékét, mert a nap

folyamán jelentős ingadozások mutatkozhatnak. A reggeli vizelet többnyire
savas kémhatású, mert a test éjszaka megpróbálja kiválasztani a
felesleges savakat. 17 óra körül viszont a bázisok aránya szokott kiugróan
magas lenni. Ha ez nem így van, legfőbb ideje segítenünk a testünknek.

Ezért a reggeli vizelet értéke alapján állapítsuk meg a savtalanító szer

mennyiségét (lásd 3. fejezet): tegyünk egy enyhén púpozott teáskanálnyit
egy nagy pohár vízbe, és ezt ismételjük meg naponta egyszer-kétszer,
egészen addig, amíg a reggeli vizelet pH-értéke tartósan meg nem haladja
a 7-es értéket.

A táplálék gondos megrágása és a nyállal való alapos elegyítése nagyban

hozzájárul annak lúgosításához. A legtöbb sav az élelmiszereinknek
köszönhetően jön létre. Elsősorban a fehérjére igaz az, hogy savvá
dolgozza fel az anyagcsere, és a legtöbb ember túl sok fehérjét vesz
magához, ami többletterhelést ró a testükre. A fehérjében szegény
táplálkozás viszont, különösen idősebb korban, meghosszabbítja az életet.
A fehérje a test fontos építőanyaga, amelyből gyermekkorban nagy
mennyiségekre van szükség, később viszont egyre kisebb mennyiséget
igényel a szervezet. Sokkal inkább kell ügyelni a fehérje minőségére,
amelynek minél több esszenciális aminosavat kell tartalmaznia.
A túlsavasodás hat foka dr. Míchael Worlitschek szerint

1. Ideális állapot

Ilyenkor tökéletes a savak és bázisok egyensúlya, nincs hiány

pufferanyagokban, amelyek kiegyenlítik az étkezésekkel összefüggő
alkalmankénti sav- és bázistöbbletet.

2. Rejtett túlsavasodás

Latens acidózis. A jó szabályozóképességnek köszönhetően még megfelelő

a vér pH-értéke, de a „szemeteseket" már savmaradványok töltik meg. A
szakértők ebben a stádiumban többnyire árulkodó jeleket fedeznek fel a
betegen, még ha az nem is érzi kifejezetten betegnek magát. Az emberek
ilyenkor megmagyarázhatatlan fáradtságról, székrekedésről panaszkodnak,
és nyomást éreznek a gyomrukban.

3. Átmeneti túlsavasodás

Akut acidózis. Ez a sav-bázis egyensúly eltolódását jelenti, amit például

valamilyen fertőzéses megbetegedés válthat ki. A fertőzés olyan
ellenintézkedésekre kényszeríti a testet, mint láz, hasmenés, gyulladások,
fokozott vizeletkiválasztás - ezek egytől egyig olyan folyamatok, amelyek
savas anyagcsere-állapotot okoznak, vagy fokozzák a meglévő savas
állapotot. A kórokozók legyűrése után normalizálódik az anyagcsere -
amennyiben megfelelő báziskészletek állnak rendelkezésre. Bázishiány
esetén azonban az ember hajlamos az újabb fertőzésre, amely az imént
felsorolt „savas" ellenintézkedéseket teszi szükségessé.

4. Krónikus túlsavasodás

Krónikus acidózis. A túlsavasodásnak ez a formája már gyakran drasztikus

kórképekben nyilvánul meg, amelyek létrejöttét részben „ismeretlen
okoknak" tulajdonítják, ahogy az a reuma esetében lenni szokott.

5. Helyi túlsavasodás

Lokális acidózis. Ide olyan jelenségek tartoznak, mint a szívinfarktus és a

gutaütés. A problémát okozhatja a vörösvértestek savmerevségének
köszönhető vérellátászavar, érelmeszesedés, az összetartó anyag, a
fibrinogén mennyiségének növekedése, ami véralvadékok képződéséhez
vezet, vagy a vér áramlási képességének romlásából adódó oxigénhiány.
Legrosszabb esetben a szívizom vagy az agy egyes részei érelzáródás
miatt teljesen elszigetelődnek az oxigénellátástól, ilyenkor a szövet
megfullad és elhal.

6. Savhalál

A végleges savkatasztrófa számos alakot ölthet - jelentkezhet

veseelégtelenség, halálos infarktus és rák vagy akár cukorkóma képében
is.

Testünknek bázisokra van szüksége

Bár a testünk a táplálkozás szolgáltatta anyagból kitermeli a maga

bázisait, önmagától nem tud bázisokat képezni. Savakat viszont az
anyagcsere-folyamat révén a test maga is termel. Még több sav jön létre,
ha az ember túl sokat vagy túl gyorsan eszik, mert emiatt erjedési
folyamatok indulnak be a gyomor-bél traktusban. Ezenkívül nem szabad
alábecsülnünk azt a savmennyiséget sem, amelyet a szénsavas italokkal
veszünk magunkhoz, és amely további megterhelést jelent
szervezetünknek. A stresszhelyzetek is aktiválják az anyagcserét, és így
fokozódik a savtermelés.

A savak harása egyrészt a mennyiségüktől, másrészt a koncentrációjuktól

függ. Mint már említettük, a vér pH-értéke a savasság irányában nem
lépheti túl a 7-es, a lúgosság irányában pedig a 7,6-es értéket. azok az
értékek, amelyek túllépik ezeket a határokat, halált okoznak. Vagyis a
testnek semlegesítenie kell a túlzott mennyiségben jelen lévő savakat és
bázisokat. Ha ez a bevitt táplálék anyagával nem lehetséges, testünk a
túlélés érdekében arra kényszerül, hogy az erektől, a csontoktól és végül a
szervektől vonjon el ásványi anyagokat - ami szörnyű következményekkel
járhat. Mégis fontos és helyes ez a magatartás, mert mindez annak
reményében történik, hogy később, a megfelelő táplálék segítségével
újraépülhetnek a test ásványi anyagai.

Vagyis nemcsak a test savtalanítása lényeges, de szinte még ennél is

fontosabb az ásványi anyagok újraépítése, amely a savtalanítást követi. A
savtalanítás a test túlélését jelenti, az ásványi anyagok újraépülése pedig
azt, hogy egészségesen éljünk tovább.

A test túlsavasodása esetén az izmok nyomásra érzékennyé válnak.

Normális esetben a csontokig benyomhatjuk az izmainkat anélkül, hogy ez
fájdalmat okozna. Így is felmérhetjük a test savasságának mértékét, de a
vizeletből végzett rendszeres mérés persze megbízhatóbb eredményekkel
szolgál. Már egy, a friss levegőn tett kiadós séta is normalizálhatja a pH-
értéket anélkül, hogy bázisokat vennénk magunkhoz. Az így „tankolt"
oxigén elég ahhoz, hogy semlegesítődjenek a keringésben lévő savak.

Az izomszövetben lévő koncentrált savak fáradtságot okoznak, így a

túlsavasodott ember mindig fáradt, még akkor is, ha nem teszi ki magát
testi erőfeszítéseknek, továbbá rosszul alszik, és alig tudja kipihenni
magát. Ezek a tünetek azonnal elmúlnak, amint megint elegendő bázis áll
a test rendelkezésére.

Ha a savas táplálék ellenére 7, vagy annál magasabb a reggeli vizeletünk

pH-értéke, arra kell gondolnunk, hogy gátolt a savkiválasztásunk. Ilyen
esetben sürgős segítségre van szükségünk. Néhány napig vegyünk be
minden reggel egy púpozott teáskanál báziskeveréket. Egy hét elteltével
megszűnik a blokád, és emelkedik majd a savértékünk, mert újra beindul a
gátolt kiválasztás, és végre tehermentesítettük a testünket.

A megfelelő bázisbevitel ellenére is előfordulhat, hogy hirtelen 5-re

csökken a pH-érték. Ez annak köszönhető, hogy a test kielégítő
báziskínálat esetén egyre-másra számolja fel a „különleges
hulladéktárolókat", és emiatt hirtelen feldúsulhatnak a savak a
szervezetben.

Tehát ne zavartassuk magunkat, és feltétlenül folytassuk azt, amit

elkezdtünk, ellenkező esetben a testnek megint vissza kell rámolnia a
tárolókba minden káros anyagot.

Testünk a kötőszövetet használja savraktárként, hogy úrrá lehessen a

savterhelésen. Ugyanakkor különböző „savszelepek" segítségével próbálja
leépíteni a savakat, ilyen savszelep például a tüdő. Itt fokozott mennyiségű
szénsavat lélegzünk ki, mégpedig a szén-dioxid útján. Minél mélyebben
lélegzünk, annál nagyobb az a savmennyiség, amelytől a tüdőn mint
savszelepen keresztül megszabadulunk.

Egy másik savszelep a vese. Itt azonban csak a vízben oldódó savakat
lehet kiválasztani, amihez elegendő mennyiségű víz kell, ezért olyan fontos
a tisztulási folyamat során, hogy naponta legalább 2-3 liter vizet igyunk.

A következő példából kiderül, hogy ez miért annyira fontos: egy kis szelet
sült hús mintegy 5 gramm húgysavat tartalmaz. A testnek 6-8 liter vízre
van szüksége egyetlen gramm húgysav hígításához és elbontásához. Mi
viszont valószínűleg már jóval azelőtt megettünk még egy szelet sült húst,
hogy a test megszabadult volna a sült hússal elfogyasztott húgysavtól, így
a testnek esélye sincs arra, hogy egyensúlyt alakítson ki savak és bázisok
közt.

A bőr és a nyálkahártyák is savszelepek. De ha túl intenzív a

savkiválasztás, a bőr irritációval reagál, és ekcémák alakulhatnak ki. Ha
testkefével rendszeresen megmasszírozzuk a bőrünket, azzal jelentősen
fokozhatjuk a savkiválasztást.

A bélrendszer szintén savszelep funkciót tölt be. Ha túl sok sav kerül a
belekbe, azok nem hajlandók felvenni a táplálékot, és hasmenés útján
eltávolítják a testből például az éretlen, savanyú gyümölcsöt. A hányás
szintén savak kivezetését szolgáló mechanizmus.

Készítsük el savprofilunkat!

Mivel a savterhelés napszakonként változik, csak rendszeres mérésekből

áll össze a jellemző savprofil. Legjobb, ha minden vizelésnél megmérjük a
savértéket. Elsősorban reggel és este kapunk majd kiugróan magas
savértékeket, ezért a reggeli vizeletet kell mérvadónak tekintenünk, és
addig folytassuk a savtalanítást, míg annak pH-értéke 7 alá nem süllyed.

Ha valaki kizárólag érett gyümölcsökkel és friss zöldségekkel táplálkozik,

és nem iszik alkoholt vagy kávét, annak valószínűleg nem kell aggódnia
egy esetleges túlsavasodás miatt. De aki „normálisan" táplálkozik, tehát
húst eszik, cukrot és lisztes ételeket fogyaszt, kávét és alkoholt iszik,
annak teste valószínűleg már rég túlsavasodott és segítségre szorul. Ha
étkezés után fáradtak vagyunk, az szintén az elfogyasztott étel
savtartalmára utal. A megszokott édes desszertek is csak tovább növelik a
test savszintjét. Írjuk be a savértékeinket a 37. oldalon található
táblázatba.

Testünkben azonban elsősorban akkor lép fel erős túlsavasodás, ha a

fehérjét, tehát a húst, a halat, a szárnyasokat, a tojást és a tejtermékeket
szénhidrátokkal, például krumplival, rizzsel, tésztával vagy kenyérrel
együtt fogyasztjuk. Most egyesek talán azt mondják: „De hiszen ez teljesen
normális", és ebben igazuk is van, csakhogy ettől ez még nem helyes. Mert
a fehérje megemésztéséhez savakra van szükség, és ha nem áll
rendelkezésre elegendő sav, a szervezet nem tudja megemészteni a bevitt
fehérjét.

A szénhidrátok megemésztéséhez ellenben bázisok kellenek. A bázisok és

a savak azonban kölcsönösen közömbösítik egymást, az emésztés
hatékonysága csökken, ami igencsak megterheli a testet. Nem csoda, hogy
emiatt fáradtnak érezzük magunkat.
Bázishiány esetén „elhervad" a szervezet, mert nem találja meg az élethez
alapvető feltételeket. Ráadásul a túlsavasodás nemcsak a test egészségi
állapotára van katasztrofális hatással, hanem a kedélyállapotra is. A zavar
következtében kihunyhat az életöröm, sőt akár depresszió is jelentkezhet,
amelyet rövid időn belül meg lehet szüntetni, ha helyreállítjuk a
természetes, enyhén bázikus állapotot.

3. A helyes savtalanítás

A szerves ásványi anyagok jelentik egészségünk és szépségünk alapját.

Ezért az egészséges élet szempontjából elengedhetetlen, hogy mindig tele
legyenek a test ásványianyag-raktárai. A mindennapos savdömping
következtében, amely a táplálékunknak, a szénsavas italoknak, a
mindennapos bosszúságnak, stressznek, gondoknak és félelmeknek
köszönhető, a savak közömbösítése során kiürülnek ezek a fontos
ásványianyag-raktárok. Ezek a készletek a bőrben, a hajszálakban és a
fejbőrben, a fogakban és a kéz- és lábkörmökben, a csontokban és az
ízületekben, valamint az erekben találhatók. A mindennapos bázistöbblet
gondoskodik arról, hogy ezek a raktárak folyamatosan tele legyenek,
illetve újra megtelhessenek.

Régi, jól bevált savtalanító ital a krumplis víz. A lucernatea, a la pacho

(vagy inka) tea, a zsurlótea vagy egy megfelelő speciális keverék szintén
hatékonyan támogatja a savkiválasztást. Ne feledjük: már egy kiadós séta
is jelentősen javítja a test savhelyzetét, mert mozgás közben fokozott
mennyiségű savat lélegzünk ki, különösen intenzív gyaloglás során, amikor
feszített tempóban gyalogolunk a természetben. A megfelelő oxigénellátás
alapvetően fontos feltétel, mert oxigénhiány esetén anaerob szigetek
jönnek létre a testben, amelyek kedveznek a betegségek kialakulásának.

Az évtizedekig tartó túlsavasodás után egy ideig bázispótlásra van

szüksége a testnek. A savkutató Sander (magnesium carbonicummal
kiegészített) receptje a következőképpen hangzik:
Báziskeverék recept:

Báziskeverék (recept):

natrium phosphoricum 10,0

kalium bicarbonicum 10,0

calcium carbonicum 100,0

natrium bicarbonicum 80,0

magnesium carbonicum 50,0

Báziskeverék recept (dupla):

nátrium foszfát: 20 gramm
kálium bikarbóna: 20 gramm
kalcium karbonát: 200 gramm
szódabikarbóna: 160 gramm
magnézium karbonát: 100 gramm
Összesen: 500 gramm
Készíttessük el a keveréket gyógyszertárban, lehetőleg rögtön 500
grammos kiszerelésben. A hatóanyagok keverési aránya különösen fontos,
mert csak így biztosított, hogy a szervezet valóban optimálisan veszi fel az
ásványi anyagokat. A kalciumnak például foszforra és legalább feleannyi
magnéziumra van szüksége a felszívódáshoz. Egy fiziológiailag optimális
keverékben az egyes anyagok eltérő mennyiségben vannak jelen.

Figyelembe kell venni az ájurvédikus orvostudománynak azt az előírását is,

hogy 10 és 14 óra között, valamint 22 óra után nem tanácsos savtalanító
szereket bevenni.

Az ásványianyag-keverékek mellett vannak növényi készítmények is.

Bázikus hatást gyakorol a testre:

a spirulina-alga tabletta
a virágpollen
a lucernasarj
a zöldárpalé-kivonat
a búzacsíra

Még jobb, ha speciális savtalanító teát fogyasztunk, amelynek

összetevőiben már a kínai császárok is hittek. Ebben a teában minden
benne van, amire szükségünk van ahhoz, hogy hatékonyan segíthessünk a
testünknek, és eredményesen savtalanítsuk. Igyunk meg naponta
háromszor egy-egy csészével, az első csészét lehetőleg reggel
éhgyomorra, és olyan jó lesz a közérzetünk, hogy már soha többé nem
akarunk lemondani erről az érzésről. További ajándéknak tekinthetjük azt a
körülményt, hogy ez a tea az életünket is meghosszabbítja, és megkímél
minket számos betegségtől.

Akut sürgősségi esetben habozás nélkül bevetünk 8-10 gramm

báziskeveréket, lehetőleg testhőmérsékletű vízben, mert úgy a
leghatásosabb.
Bázikus hatású szereket soha ne vegyünk be szénsavas ásványvízzel, mert
a szénsav semlegesíti a bázisok egy részét.

A savtalanítás folyamán gyakran váratlan, nagyon kellemes javulásról

számolnak be az érintettek. Néhány nap alatt mindörökre elmúlik a
szédülés vagy a fejben érzett nyomás, amely gyakran évekig kínozta az
embert. Tisztább lesz a gondolkodás, és gyakran jelentős mértékben javul
a memória, szintén pár nap leforgása alatt. A depresszió helyébe oldott
derű lép. Megint könnyebbé, szabadabbá, biztosabbá válnak a mozdulatok,
az ember gyakran fényévekkel jobban néz ki, mint annak előtte, és jóval
fiatalabbnak is érzi magát.

Kiegyensúlyozatlan, házsártos emberek gyakran 2-3 napon belül hihetetlen

kedélyállapot-változáson mennek át a savtalanítás következtében, amely
maradandó harmóniához vezet. Savtalanítás után az ember jobban reagál
a napozásra is, mert elmúlik az UV-sugarakkal szembeni túlérzékenység.

Egy alapos savtalanítás lelki és testi egészséghez vezet, és rájöhetünk

arra, hogy tulajdonképpen ez a természetes állapotunk. A test alapos
savtalanítása képezi gyógyulásunk alapját abban az esetben is, ha orvosi
kezelés alatt állunk, mert csak megfelelő közegben fejlődhetnek
egészséges sejtek.

Ha tökéletes sav-bázis egyensúlyt alakítottunk ki, úgy érezzük magunkat,

mintha újjászülettünk volna. Ez olyan egészségmegőrző módszer, amelyet
mindenki alkalmazhat, és szinte teljesen ingyen van. Tovább fokozhatjuk és
gazdagíthatjuk a hatást, ha fogyasztás előtt alaposan összerázzuk a
báziskeveréket, lehetőleg turmixban.

Úgy is fokozhatjuk a hatását, hogy a báziskeveréket forró vízbe tesszük,

amelyet előtte tíz percig forraltunk. Az ájurvéda felismerése szerint a víz
így a test legfinomabb szegleteibe is be tud hatolni, és megtisztítja azt.
Délig megfeszített iramban dolgoznak a kiválasztószerveink, ezért délelőtt
egy liter bázikus folyadékot kell magunkhoz vennünk ahhoz, hogy
hatékonyan támogassuk a savak kimosódását.

Az ember bázikus lény

Az ember a rá jellemző 7,35-7,4-es pH-érték alapján egyértelműen bázikus

lény, és korábban ez az érték valószínűleg még inkább a lúgos kémhatás
irányába tolódott el. Ha megvizsgáljuk a természetet, rájövünk arra, hogy
manapság a talaj savas esők okozta elsavasodása jelenti a legnagyobb
problémát. 5-ös pH-érték esetén elpusztulnak a tavakban a halak, mert a
sav halált jelent. De valójában mi is az a pH-érték?

A pH-érték skálája 1-14-ig terjed, és ezen belül a 7-es a semleges érték. Ez

azt jelenti, hogy egy vizes oldatban 7-es pH-érték esetén ugyanannyi
pozitív töltésű hidrogénion van, mint ahány negatív töltésű OH-ion. Egy sav
erőssége a hidrogénionok (H+-ionok) koncentrációjától függ. Egy bázis
erősségét a hidroxilionok (OH--ionok) koncentrációja határozza meg. A víz
semleges kémhatású, tehát ugyanannyi hidrogéniont tartalmaz, mint
hidroxiliont. A skála lépései logaritmusosak, azaz egy 5-ös pH-értéknek
tízszer erősebb a savkoncentrációja, mint egy 6-os pH-értéknek.
A test sav-bázis egyensúlyát erősen befolyásolja a keletkező savak,
különösen a fehérje lebontásánál létrejövő nitrogéntartalmú savak, például
a karbamid és a húgysav mennyisége. De a táplálékkal felvett más
testidegen savak és méreganyagok, valamint a belekből származó erjedési
és rothadási mérgek is károsan befolyásolják az egyensúlyt. Mivel ezeknek
a savaknak és mérgeknek a semlegesítéséhez sok ásványi anyagot kell
elhasználnia a testnek, fontos ásványianyag-raktárai leépülnek, és a
felhasznált ásványi anyagokkal semlegesített savak kedveznek az
elsalakosodás folyamatának. Az eredmény a test idő előtti öregedése.

Így jellegzetes tünetegyüttesek alakulnak ki, amelyeknél az egyik tünetet a

túlsavasodás okozza, a másikat pedig az azzal összefüggésben álló
lerakódások. Ilyen tünetegyüttes lehet: a hajhullás és a szívinfarktus, a
gutaütés, a csontritkulás és a reuma, a lágyéksérv és a zöld hályog, a
visszerek és a cellulitisz. Az egyik oldalon mindig az ásványianyag-
készletek leépülése áll, a másik oldalon pedig az így keletkező
salakanyagok lerakódása, amely megfelelő következményekkel jár. Ezeket
a tüneteket többnyire külön diagnosztizálják és kezelik, pedig ugyanaz az
okuk, és csak együtt gyógyíthatók. Az acidózis egyik kísérőjelensége a
Candida albicans okozta, egyre elterjedtebb gombás megbetegedés. Ez a
betegség további anyagcseremérgek kialakulásához vezet, amelyek
elsősorban a májat és az agysejteket terhelik meg és károsítják.

Az úgynevezett civilizált országokban az élelmiszerek már nem

tartalmazzák azt az ásványianyag-többletet, amely a savak azonnali,
természetes úton történő semlegesítését biztosítaná. Így
nélkülözhetetlenek az étrend-kiegészítők, elsősorban azért, hogy a test
semlegesíthesse az állati fehérje fogyasztásakor keletkező húgysavat. De a
stressz, a zaj, a bosszúság, a félelem és bűntudat is sósavreakciókhoz
vezet, ami gyomorhurutot, sőt akár gyomorfekélyt is okozhat. Ehhez társul
a túlzott édességfogyasztásból adódó túl sok ecetsav, valamint a testi
megerőltetés okozta tejsavtermelés, elsősorban anaerob területen, vagyis
amikor mozgás közben kifulladunk, és nem normalizálódik a légzésünk. A
sertéshús és a számtalan sajtféleség „élvezete" kénsavterheléssel jár, ami
a porckorongok felpuhulásához vezet, így pedig kialakulnak a széles
körben elterjedt hátproblémák, sőt akár még porckorongsérv is felléphet.

A savak azonban korántsem károsak minden esetben, mert a testünknek

szüksége van a savakra az égési folyamatokhoz és az energiatermeléshez.
Épp ezért beszélünk egy egészséges ember esetében sav-bázis
egyensúlyról. A savak csak a túlzott mennyiség és a sav-bázis háztartás
ebből adódó diszharmóniája miatt válnak károssá.
Mivel a savak túlnyomó részét a táplálékunkkal vesszük magunkhoz,
fokozottan figyelnünk kell erre a területre. A cukor ugyan megédesíti az
életet, a testet viszont meglehetősen elsavasítja. De a minduntalan
magasztalt gyümölcsecet fogyasztása sem ajánlott. Mert bár bejuttatja a
szervezetbe a hiányzó káliumionokat, amivel korrigálja a kálium-nátrium
arányt azoknál, akik káliumhiányban szenvednek, viszont mint minden
savas táplálék, kalciumot von el a testből, és ezzel gyorsítja a csontritkulás
folyamatát.

Jobb, ha kíméletesebb hatású salaktalanító teákat alkalmazunk, amelyek

ugyanazt érik el, csak egészségesen, ahogy azt a nagyszüleink még jól
tudták. És természetesen mindannyiunknak rá kell találnia az ásványi
anyagokban gazdag táplálkozás útjára, hogy a test ne kényszerüljön
önmaga kizsákmányolására. Az ilyen jellegű táplálkozás élethosszig tartó,
irigylésre méltó egészséget, salakanyagoktól mentes, szép testet, állandó
jó közérzetet és életörömöt eredményez.

A hatékonysalaktalanítás

Pirlet professzor, a Frankfurti Egyetem egykori pszichoterápiatanára a

következőképpen határozta meg, hogy mit értünk anyagcseresalak alatt:
„A salak a szén elégetése közben keletkező hulladéktermék.

A kohósalak a fémolvasztás során keletkező hulladék. A test salakjai átvitt

értelemben az anyagcsere kiválasztásköteles közti és végtermékei. A
megemésztetlen tápanyagok bakteriális bomlása során fokozottan
mérgező anyagok keletkeznek, amelyek mérgező hatása érintheti a
sejteket, a májat, a vért, az idegeket, az immunrendszert és a szaporodási
rendszert. A túlzott mennyiségben bevitt táplálékot is el kell raktározni
valahol, a kötőszövet elsalakosodik... A salakosodás, amely az artrózis útját
egyengeti, már a fiatal években elkezdődik."

A salaktalanítás három lépése

Bizonyára világossá vált, hogy az alapos salaktalanítás és az ásványi

anyagok újraépítése egészségünk alapja és minden terápia
elengedhetetlen feltétele. „Civilizációs táplálékunk" gondoskodik arról,
hogy többé-kevésbé mindannyian elsalakosodjunk. A túlsavasodás
jelensége a gyakori húsfogyasztáson, a kávé (erős savképző), a
kólaféleségek és limonádék fogyasztásán, a túlzott mennyiségű fehér
liszten és cukron alapul. Száz évvel ezelőtt még gyógyszertárban árulták a
cukrot, és testünk számára mérgező anyagként ott is lenne a helye. A
testben zajló erjedés és rothadás, a táplálék nem megfelelő összetétele és
a zavart bélflóra tovább fokozza a túlsavasodást, de a bosszúság, a
félelem, a zaj, a stressz, a csalódás és a túlhajszoltság is nagymértékben
ront a helyzeten.

A hatékony salaktalanítás három lépésben megy végbe:

• A testben lévő salakok feloldása salaktalanító teával. Ezáltal

feloldódnak az ásványi anyagokhoz kötött savak, és alkalmassá
válnak a kiválasztásra.
• Az aktivált savak megbízható semlegesítése bőséges bázisbevitel
útján, amit gazdag ásványianyag- és nyomelemkínálattal
biztosíthatunk. Ez pusztán bázikus táplálkozással nem megoldható -
ehhez ésszerű étrend-kiegészítés is szükséges.
• Az így semlegesített savak következetes kiválasztása. Ennek
érdekében sokat kell innunk, elsősorban teát és zöldséglevet, de
fogyaszthatunk jó minőségű, semleges vizet is. Ehhez társul a savak
2-3 órás időtartamú, hetente két-három alkalommal megismételt,
bázikus hatású fürdőkkel és hajtó hatású levekkel, például
articsókával, gyermekláncfűvel és máriatövissel való kivezetése.
Hasznosak a bázikus hatású bedörzsölések, a kéz- és karfürdők,
lábfürdők és borogatások, a bázikus beöntések és a colon-
hidroterápia, tehát minden, ami erősíti a kiválasztószerveket, a májat,
a beleket és a veséket, mert most különösen intenzív munkát kell
végezniük.
A három lépés egyike sem elég önmagában, csak együttesen
garantálhatják a sikert. De sok esetben ésszerűbb, ha a már oldott
állapotban lévő, valamint a folyamatosan felgyülemlő savak kivezetésének
utolsóként ismertetett lépésével kezdjük a kúrát. Így biztosítjuk azt, hogy a
testünk a lehető legnagyobb tárolókapacitással rendelkezzen a salakok
feloldásához, és soha ne terhelje túl a keletkező savmennyiség. Azután jön
a második lépés, a test bázisokkal való "elárasztása", hogy az elegendőnél
is több ásványi anyag és nyomelem álljon rendelkezésre a savak
semlegesítéséhez.

Csak azután következik az eddig kötött állapotban lévő savak feloldása,

amelyek salakanyagokként a test számtalan "különleges
hulladéktárolójában" raktározódtak el. A testünk jó közérzettel hálálja meg
nekünk mindezt.

Így bizonyosan elkerülhetjük a gyógyulási kríziseket, a kezdeti

rosszabbodást, de a böjtölési kríziseket is. A test így reagál a savak
feloldásának túl intenzív első lépésére és a nem megfelelő második és
harmadik lépésre. Még egyszer felsorolnánk a legfontosabb
bázisforrásokat: gyümölcsök, zöldségek, zöldséglevek, teák, saláták, a
bosszúság kiiktatása, a félelem leépítése, a stressz kerülése, valamint a
fény, a levegő és a pihenés rendszeres élvezete.
Rajtunk áll tehát, hogy kihasználjuk a savtalanítás és az állandó sav-bázis
egyensúly áldásos hatását, és még sok évig jól érezzük magunkat egy
egészséges testben, és igazán élvezzük az életet.

Természetesen nem elég néhány hétig tartani magunkat a bázikus

táplálkozáshoz, hogy azután ugyanúgy folytassuk, ahogy előtte, mert a
bázikus táplálkozást csak akkor fogjuk betartani hosszú távon, és csak
akkor segíthet igazán, ha a szokásunkká vált. Ezért haladjunk lépésről
lépésre, és kezdjük azokkal a változtatásokkal, amelyek a legkevésbé
esnek nehezünkre.

Számomra például az az elhatározás volt a legkönnyebb, hogy reggelente

csak gyümölcsöt egyek, amit azóta minden különösebb erőfeszítés nélkül
be is tartok, épp azért, mert természetes szokásommá vált. A következő
ésszerű lépés az lenne, hogy rendszeresen többet igyunk, mert elegendő
folyadék nélkül lehetetlen salaktalanítani a testet. Találjuk meg a magunk
egyéni lépéseit, de attól kezdve tegyünk következetesen szokássá minden
egyes lépést, azaz tartsuk be őket anélkül, hogy bármikor is kivételt
tennénk.

Kiegészítésként nagyon hasznos lehet a rendszeres hasmasszázs. Naponta

legalább egyszer erősen masszírozzuk meg a has egész területét, és
lazítsuk fel elsősorban a feszesebb részeket. Ez élénkíti a vérkeringést, és
így bázisokban gazdag vér árasztja el és tisztítja meg az elsalakosodott
területeket. A masszázs révén természetesen újra és újra kiürülnek a
csordultig megtöltött "savraktárak", ezért ajánlott a bázikus
étrendkiegészítés, hogy valóban elegendő bázis álljon rendelkezésre a
felszabadult savak semlegesítéséhez

Fiatalító fürdő

További nagy segítséget jelentenek a salaktalanításnál a körülbelül 8,5 pH-

értékű bázisfürdők. Egy evőkanál szódabikarbónával könnyedén elérhetjük
ezt a pH-értéket. Fontos a fürdő időtartama, mert a tulajdonképpeni hatás
csak egy óra múlva jelentkezik. Ezért lehetőleg töltsünk 2-3 órát a vízben,
és a salaktalanítás fő szakaszában nyugodtan ismételjük meg a fürdőt heti
két-három alkalommal. De az ilyen bázisfürdők a salaktalanítás után is
kifejezett jólesnek a testnek, és nagyon ajánlottak. Mivel hosszú időt
töltünk a fürdővízben, az ne legyen túl meleg, hogy ne terheljük
feleslegesen a vérkeringést: 35-38 °C a javasolt hőfok.
A hatás fokozása érdekében kiegészíthetjük a fürdőt egy báziskeverékkel
(lásd a fejezet elejét), hogy fürdés közben ne csak savtalanítsuk a testet,
de megint feltöltsük az ásványianyag-készleteket. A bázikus beöntések is
intenzívebbé teszik a test salaktalanítását. Használjunk beöntésenként 3
gramm szódabikarbónát, és hagyjuk, hogy minél tovább hasson a beöntés.
Ez azzal az előnnyel jár, hogy az intenzív salaktalanítás mellett a belek is
megtisztulnak. Hasznos lehet a szaunázás is, amennyiben eleget iszunk, és
megfelelő mennyiségű bázist veszünk magunkhoz.

Mit tegyünk akut sürgősségi esetben?

A túlsavasodás okozta kritikus állapot, például a szívinfarktus vagy a

gutaütés ritkán lép fel előzetes jelek nélkül. A nagyanyám mindig azt
mondta: "Mielőtt jön a zivatar, többnyire dörög az ég." Ilyen előzetes jel
lehet a mellkasi fájdalom, a szédülés vagy a korlátozott mozgásszabadság.
Itt szeretném megismételni azt a tanácsomat, hogy megfelelő mennyiségű
vízben feloldva azonnal igyunk meg 8-10 gramm szódabikarbónát,
amelynek amúgy is mindig kéznél kell lennie otthon akut savtalanítás
esetére. A megfelelő vízmennyiség azt jelenti, hogy az anyagnak
maradéktalanul fel kell oldódnia benne. A szer akkor hat a leggyorsabban,
ha testhőmérsékletű vízbe tesszük, és üres gyomorra isszuk meg. A nagy
dózis azért fontos, hogy a testnek azonnal bőséges mennyiségű bázis
álljon rendelkezésére, amelyek a lehető leghamarabb oldhatják a
vörösvértestek kezdődő merevségét. Természetesen értesíteni kell az
orvost vagy sürgős esetben a mentőket, de gyakran épp a megérkezésükig
eltelt percek a döntők.

Ilyenkor hasznos lehet az is, ha nagy felületen bedörzsöljük az érintett

testtájakat vízben feloldott szódabikarbónával, hogy azt a bőrön keresztül
is felvegye a szervezet. Az egyszeri túladagolás nem árthat, a túl kicsi
adag azonban halálos lehet.

Mire megjön az orvos, gyakran már el is múlt a roham. De még ha sikerül

is elkerülnünk a katasztrófát, ajánlott ugyanazon a napon még egy-két
alkalommal bevenni 5 gramm szódabikarbónát vízben feloldva, hogy a
testnek valóban elegendő bázis álljon rendelkezésére, mert a "bázisroham"
további savakat csalogat elő a raktárakból, amelyeket kompenzálni kell.

A test ásványi anyagainak újraépítése

Bármennyire megterhelő is a test számára a túlsavasodás, annak

következménye, nevezetesen az ásványi anyagok leépülése hosszú távon
még ennél is rosszabb. A hiány az egész testben érezteti a hatását, romlik
valamennyi szerv működése, és a hormontermelő mirigyek sem látják el
kielégítően a feladatukat. A vérnyomás a normálistól eltérő értékeket
mutat, a fogak fogékonnyá válnak a szuvasodásra, egyre fokozódik a
hajhullás, és jócskán meggyengülnek a csontok és az ízületek. Akut és
végül krónikus ízületi gyulladások lépnek fel, majd kialakul a rettegett
csontritkulás, azaz a csontok mésztartalmának drámai csökkenése, így a
csontok már kisebb megterhelés esetén is egyre gyakrabban eltörnek.

A test savtalanítása tehát csak az első lépés az egészséghez vezető úton.

A második lépés az ásványi anyagok szükségszerű újraépítése, a test
ásványianyag-készleteinek feltöltése.

Többnyire olyan nagy a hiány, hogy ezt pusztán bázikus táplálkozással nem
pótolhatjuk, egyszerűen azért, mert nem biztosít megfelelő bázistöbbletet.
Ilyen esetekben a test bázikus hatású étrend-kiegészítőkre szorul.

Egyéni savtalanító programunk

• a pH-érték rendszeres ellenőrzése
• bázisokban gazdag táplálkozás
• délig lehetőleg csak gyümölcsöt fogyasszunk
• igyunk eleget
• nem minden víz egyforma, lehetőleg szénsavmentes vizet igyunk
• vegyünk magunkhoz sok természetes táplálékot, lehetőleg frissen
• ne fogyasszunk túl sok fehérjét, cukrot és sót
• kerüljük az élvezeti mérgeket (alkohol, nikotin stb.)
• kerüljük vagy felejtsük el a bosszúságot és a stresszt
• naponta szedjünk bázisképző étrend-kiegészítőket, nyomelemekkel
• használjunk valami alkalmas szert a savtalanításra és az ásványi
anyagok pótlására
• minél gyakrabban vegyünk bázisfürdőt
• együnk nyugodtan, és rágjuk meg alaposan az ételt
• késő este már ne együnk
• naponta egyszer gondoskodjunk fokozott bázisbevitelről, ami 7,5-es
pH-értékhez vezet
• mozogjunk eleget mindennap az oxigénfelvétel és a tüdőn keresztüli
savtalanítás biztosítása érdekében
 • természetes légzés, mély lélegzetvételek
• fogyasszunk kevés húst, vagy mondjunk le róla teljesen
• alkalmanként böjtöljünk
• fogyasszunk rendszeresen olyan italokat, amelyek savtalanítanak és
feltöltik testünk ásványianyag-készleteit (pl. Royal Plus)
• szedjünk bázikus hatású növényi készítményeket, például spirulinát,
virágpollent vagy hajtást
• együnk sok burgonyát
• só helyett használjunk fűszereket
• az "aktív" oxigén biztosítása érdekében tartsunk vitál-iongenerátort a
kocsiban vagy a munkahelyenfigyeljünk testünk szükségleteire - csak
ez az egy testünk van.

4. A sav-bázis egyensúly a táplálkozásban

Meglepő, milyen kevesen vannak tudatában annak, hogy a test

túlsavasodása nagyrészt a helytelen táplálkozásnak köszönhető. Étkezési
szokásaink messzemenően meghatározzák testünk egészségét. Ez érinti az
emésztőrendszer és a keringés állapotát, de a nyirok, a szövetek, sőt az
egyes sejtek helyzetét is. Étkezési szokásaink még a viselkedésünket és
emberi kapcsolatainkat is befolyásolják: ha túlnyomórészt savasan
táplálkozunk, gyakrabban lépnek fel "savas" reakciók is, például
bosszúság, stressz stb. Táplálkozásunk meghatározza
gondolkodásmódunkat, tudatunk tisztaságát és az abból következő
döntéseinket is.

Ezért létfontosságú, hogy minél optimálisabban táplálkozzunk. Napi

hetvengrammos proteinmennyiség mellett megfelelő mennyiségű sav
keletkezik, amelyet a szervezetnek bázisokkal kell semlegesítenie. Ha
azonban nincsenek bázisok a testben, vagy nem állnak rendelkezésre
megfelelő mennyiségben, mindennapra jut egy adag savmaradék, amelyet
el kell tárolnia a szervezetnek. Ez az idők folyamán már több kiló savat
jelent, amely megterheli az egészségünket, és feleslegesen növeli a
testsúlyunkat.

Ez károsan befolyásolja az immunrendszerünket is, amely nagyrészt a

bélműködéstől függ, és végül már egyáltalán nem tudja ellátni a feladatát.

Tudatosítsuk magunkban még egyszer, hogy nem azzal táplálkozunk, amit

megeszünk, hanem azzal, amit az emésztésünk csinál belőle. Ha a belek
tiszták és működőképesek, egészségesek és boldogok vagyunk. Mai
étkezési szokásainknak köszönhetően azonban a szó legszorosabb
értelmében "életveszélyesen" élünk.

A legfőbb táplálkozási hibák:

Túl sokat eszünk a rosszból, és túl keveset a természetesből.

Túl gyakran, túl sokat és túl gyorsan eszünk.
Túl későn, túl sok, túl nehezen emészthető fehérjét fogyasztunk.
Túl keveset iszunk, és nem tartunk böjtszüneteket, amelyeket az ősember
még természetes módon ismert, mivel nem mindig talált pontban fél
egykor valami ennivalót.

A cukor méreg a testünknek

Szinte minden élelmiszer tartalmaz cukrot, és a cukor teszi ki a táplálékkal

felvett szénhidrátok mintegy 50 százalékát. A sok cukor azonban fáradttá
tesz minket, és összezavarja az immunrendszert. Minél több édességet
eszünk, annál kevesebb egészséges táplálékot veszünk magunkhoz, és így
valószínűleg nem megfelelő a testünk vitamin- és ásványianyag-ellátása.
Azt pedig már valószínűleg mindenki tudja, hogy a cukor rosszat tesz a
fogaknak. A cukor megédesíti ugyan az életet, a testet viszont elsavasítja.
Ráadásul B1-vitamin-rabló, mert nem tartalmazza ezt a vitamint, a
biokémiai átalakulási folyamathoz azonban feltétlenül szüksége van rá.

Még az egyik szövetségi bíróság is megállapította egy nagy feltűnést keltő

ítéletében, hogy a cukor káros anyag.

A cukornádból kivont természetes cukor sok létfontosságú nyomelemet,

ásványi anyagot és vitamint tartalmaz. A mi cukrunk azonban a finomítás
következtében elvesztette mindezt, ráadásul fehérítették is, ami további
megterhelést jelent. A fehércukor bénítja a gyomor perisztaltikáját, és
nagyon megterheli az immunrendszert. Roncsolja a fogzománcot, és
egyengeti a baktériumok útját. De károsítja az intelligenciát is, még ha ezt
nem is vesszük azonnal észre, mert összetévesztjük az intelligenciát a
műveltséggel. Ha ma új termékként vezetnék be a cukrot, soha nem
engedélyeznék mint élelmiszert. Erős méreg, és a gyógyszertárban a
helye. Gyengíti az agyat, és befolyásolja a viselkedést.

Az egyszerű cukor elsősorban a hasnyálmirigyet veszi igénybe túlzott

mértékben, mert arra kényszeríti, hogy túl sok inzulint termeljen, és ezzel
csökkentse a vércukorszintet. A lecsökkent vércukorszint azonban
farkasétvágyat ébreszt, és ilyenkor megint túl gyakran nyúlunk az
édességekhez, és ezzel egy ördögi kört indítunk be.

Ha csak az ízlésünktől tesszük függővé a táplálékunkat, gyakran lassú

öngyilkosságot követünk el késsel és villával. Az igazi élelmiszerek
azonban akár a gyógyulást is szolgálhatják. Kerüljük az olyan
élelmiszereket, amelyek nem ízlenek vagy nem tesznek jót nekünk,
legyenek mégoly egészségesek is, mert a testünk a legmegbízhatóbb
táplálékszakértő, és feltétlenül hallgatnunk kell a tanácsára.

Konyhasó (nátríum-klorid)

Az emberi szervezetnek szüksége van konyhasóra, mégpedig napi 3

grammra. Mi azonban átlagban naponta körülbelül 15 grammot veszünk
magunkhoz a táplálékkal, és ezzel sokkal jobban megterheljük a testünket,
mint gondolnánk. A túl sok só megölhet minket, mert a só és a vérnyomás
közvetlen összefüggésben áll egymással, amit gyakran csak akkor veszünk
észre, amikor már késő. A túl sok só fáradttá, szeszélyessé és ingerültté
tesz, felpuffaszt, és árt a veséknek. Ha azonban a vesék nem megfelelően
működnek, no a vérnyomás. Tehát amikor csak lehet, helyettesítsük a sót
fűszernövényekkel és természetes fűszerekkel.

Rágj egészségesen: a rágás taója

Ki ne tudná, hogy az alapos rágás a jó emésztés alapja. De tulajdonképpen

mit is jelent az alapos rágás? A megfelelő rágással biztosított optimális
előemésztés segíti a gyomor és a belek rendkívül nehéz munkáját. Ha
valóban következetesen és alaposan megrágjuk az ételt, néhány napon
belül elmúlnak az emésztési problémák, bármilyen régóta is kínoznak
minket. A táplálkozás-szakértők azt javasolják, hogy harminckétszer
rágjunk meg minden falatot. Számolás helyett megtehetjük azt is, hogy
egyszerűen addig rágjuk a falatokat, míg folyékonnyá nem válik a táplálék.
Ezzel biztosítjuk a létfontosságú vitaminok és tápanyagok optimális
felhasználását, és érezhetően erősödni fog az immunrendszerünk.

Ezenkívül az alapos rágás tökéletesen megbízható módszer ahhoz, hogy

gyorsan és egészségesen lefogyjunk, és egy életen át könnyedén
megőrizzük ideális testsúlyunkat.

Eközben ne csodálkozzunk azon, hogy valójában mennyire keveset kell

ennünk ahhoz, hogy jóllakottnak érezzük magunkat, mert a megszokott
habzsolás helytelen információt közvetít a testnek. Ezenkívül eleinte
szokatlan tapasztalatban lesz részünk: a rágás izomlázat okoz, mert a
rágóizom meglehetősen erős ugyan, de rendszerint alig eddzük. Az izomláz
hamar elmúlik, az alapos rágás okozta jó közérzet azonban megmarad. Az
alapos, lassú rágás megteremti a harmonikus lelkiállapot feltételét is, és
jótékonyan megváltoztatja az élethez való alapvető hozzáállásunkat.

Az alapos rágás során az evés valóságos meditatív élménnyé válik, és

minden falat szinte kábítószeres boldogságérzetet okoz, mert ha így
rágunk, agyunkban termelődni kezd a szerotonin elnevezésű
boldogsághormon. Ezenkívül a táplálék csak az alapos rágás révén
bontakoztatja ki teljes aromáját, és így igazi ínyenc válik belőlünk.
Visszatér a "táplálékérzékünk", és többé nem leszünk hajlandók
magunkhoz venni az eddig talán megszokott "moslékot", mert kifejlődik
bennünk a táplálék minősége iránti érzék is.

Savtöbbletet tartalmazó élelmiszerek

Most következzék a savtöbbletet tartalmazó legfontosabb élelmiszerek

listája:

ajóka, angolna, avokádó, bárány, bécsi szelet, borjúmirigy, borjúvirsli,

burgonyachips, cukor, cukorka, curry, cseresznyepálinka, csuka, dagadó,
darálthús-pogácsa (hamburger), edami sajt, ementáli sajt (45 százalékos
zsírtartalmú), fácán, fahéjas csillag, fehérbor, fekete kagyló, feketetea,
fogasfilé, főzőkolbász, frankfurti virsli, fritőzolaj, füstölt sügér, fűszeres
felvágott, gorgonzola sajt, gyümölcsbor, halrúd, hasábburgonya,
hátszínsült, hering, homár, hús, kagyló, kandírozott gyümölcsök, ketchup,
kókuszdió, kókuszzsír, kolbász, konyak, languszta, lazac, lencse,
leveskocka, liba, libamáj, limonádé, madeira bor, máj, májas hurka,
májgombóc, majonéz, makréla, malátasör, marcipán, marhahátszín,
marhanyelv, marhasült, mézeskalács, mogyoró, nádcukor, nemespenészes
sajtok, nugát, nyelv, nyers sonka, nyúl, olajban sült krokett, ömlesztett
sajt, őszibarackkonzerv, pármai sonka, pezsgő, pisztráng, ponty, pulyka,
rák, remoulademártás, rókagomba, rum, Sacher-torta, sárga bélbe töltött
füstölt kolbász, savanyúcukorka, sertéscsülök, sertéskaraj, só, sós perec,
sózott oldalas, sör, sült hering, sült kolbász, szalámi, szalonna,
szárazkolbász, szardella, szardínia, szintetikus méz, tavi lazac, teakolbász,
tojáslikőr, tonhal, tőkehal, turista kolbász, túrós lepény, vadász kolbász,
vaddisznó, vagdalt hús, vajas keksz, véres hurka, vese, virsli, whisky, zsíros
sertéshús.

Bázistöbbletet tartalmazó és semleges élelmiszerek

Most pedig következzék a bázistöbbletet tartalmazó és semleges

élelmiszerek megfelelő listája:
áfonya, alma, almabor, almalé (natúr), almapüré, almás lepény (kelt
tésztából), aludttej, ananász, árpagyöngy, articsóka, aszpik, bambuszrügy,
banán, birsalma, bogáncsolaj, borjúcsülök, borjúfilé, borsó (friss), brie sajt,
brokkoli, burgonya, camembert (30 százalékos zsírtartalmú), cékla, cikória,
citrom, cukkini, csemegekukorica, cseresznye, csipkebogyó, derelye, diétás
margarin, diétás olaj, diétás só, dinnye, dióféleségek, ecetes uborka,
édeskömény, élesztő, endíviasaláta, eper, extrudált kenyér, fehér fejes
káposzta, feketegyökér, félbarna kenyér, fok-hagyma, foltos tőkehal,
földiszeder, friss sajt, Graham-kenyér, grapefruitlé, gríz, gyógytea,
homoktövislé, író, jégsaláta, joghurt, kákiszilva, kapor, karalábé, karfiol,
kelbimbó, kelkáposzta, kondenzált tej, köles, körte, krumpligombóc,
krumplileves, kukorica, lefölözött tej, lenmag, lepényhal, leveszöldség,
libamell, margarin, marhafilé, marhakáposzta, metélőzeller,
mirabellaszilva, napraforgóolaj, narancs, narancslé (natúr), nektarin,
osztriga, őszibarack (friss), őzcomb, padlizsán, paradicsom, paradicsomlé,
petrezselyem, póréhagyma, pulykahús, retek, ribiszke, rizs (hántolatlan),
rozskenyér, rozsliszt (997-es típusú), sárgabarack, sárgadinnye, sárgarépa,
savanyú káposzta, savanyú káposztalé, savanyú uborka, sovány sajtok,
spárga, spenót, sült és főtt tyúkhús, szénsavmentes ásványvíz, szilva,
szójacsíra, tej (1,5 és 3,5 százalék zsírtartalmú), tejföl, teljes kiőrlésű
lisztből készült rozskenyér, tészta, trüffelkrém, túró, uborka, vaj, vörös
káposzta, vöröshagyma, zeller, zöldbab, zöldtea, zsázsa, zselatin,
zsírszegény tej.

Bázikus hatásosságának mértéke

Élelmiszer
(1-5-ig)
áfonya
3
alma, körte 4
banán
5
borsó (zöld) 3
brokkoli
3
burgonya 5
cékla
4
fehér bab, friss 5
fejes káposzta
3
fokhagyma 4
gomba
2
grapefruit 5
joghurt, kefir
3
karfiol 3
kelkáposzta, kelbimbó
3
kivi 4
marhakáposzta
3
metélőhagyma,
petrezselyem 5

narancs
5
papaja 5
paprika
4
retek 4
ribizli, eper
4
sárgabarack 5
sárgarépa
4
spenót 5
tejsavó, író
2
tök 5
 vöröshagyma
3
zöldtea 4

Gyümölcs, a nap ideális kezdete

A gyümölcs különösen fontos a bázikus táplálkozásban, és ideális esetben

minden napot kizárólag gyümölcsökből álló reggelivel kellene kezdenünk.
Ezzel nemcsak a szemünket és az ízlelőbimbóinkat örvendeztetjük meg, de
olyan erőnléttel és életerővel ajándékozzuk meg magunkat, amelyért
megirigyelnek majd minket.

Az ananász az egyik legfenségesebb gyümölcs. Enzimjei fontosak és

jótékony hatásúak, mert a benne lévő bromelin megemészti az elhalt
szöveteket anélkül, hogy megterhelné az egészséges szöveteket, így segít
a testnek abban, hogy tisztán tartsa magát, nekünk pedig abban, hogy
egészségesen fogyjunk.

Az ananász természetesen bázikus hatású, így harmonizálja a sav-bázis

egyensúlyunkat.

Az alma is bázikus hatású, egészséges gyümölcs, és hámozatlanul, a

magházzal együtt kell fogyasztani. Tisztítja a testet, és természetes módon
csökkenti a koleszterinszintet. A körtét sem szabad alábecsülnünk. Tisztító
és enyhén hashajtó hatású, és fontos ásványi anyagokat tartalmaz.

Különösen nagyra kell becsülnünk a sárgabarackot. Szokatlanul nagy az

ásványianyag-tartalma, és ez a gyümölcs a hunzák, a föld talán
legegészségesebb népének "multivitamin-bonbonja". Szárított formában
télen is bármikor rendelkezésre áll, és ajánlott felvennünk mindennapos
élelmiszereink sorába. Ne feledkezzünk meg az eperről sem, amelyet a
legízletesebb hazai gyümölcsnek tartok. Eperszezonban naponta legalább
1-1,5 kilóval megeszem.

Ásványianyag-tartalom szempontjából azonban a datolya és a füge

felülmúlhatatlan, és nagyon ajánlott a fogyasztásuk, annál is inkább, mert
mindig kaphatók. Én személy szerint nem tudnék lemondani a mangóról.
Ennek a fenséges trópusi gyümölcsnek nemcsak az íze finom, de enyhít
számos, a testünket megterhelő hatást.

Túlsavasodás esetén azonban a gyümölcsök közül a görögdinnye hat a

leggyorsabban. Együk, amilyen gyakran csak lehet. Már egy órával a
fogyasztása után normalizálódik a pH-értékünk. Legjobb, ha önmagában
esszük, mert akkor már 20 perccel azután, hogy a gyomorba került,
savtalanítani és tisztítani kezdi a testünket.

Ne feledkezzünk meg a málnáról és az áfonyáról sem. Nemcsak különleges

az aromájuk és finom az ízük, hanem tisztítják is a vért és a beleket, és
jelentős bázistöbbletet tartalmaznak.

Cseresznyeszezon idején mindennap legyen cseresznye az étlapunkon,

leginkább egy ízletes gyümölcsreggeli részeként, mert ez a gyümölcs a
fiatalság legtisztább forrása az anyagcserénk és az emésztésünk számára,
és nemcsak a benne lévő bázisok mennyisége nagy, de nagyon sok
természetes cinket tartalmaz, amely nélkülözhetetlen a vesék
savkiválasztó munkájához. És egy savtalanító diéta étrendjéhez a narancs
éppúgy hozzátartozik, ahogy az őszibarack, amely háromnapos tiszta
őszibarack-diéta formájában a leghatásosabb.

Ha problémáink vannak az emésztésünkkel, a szilva valóságos csodaszer,

mert megbízhatóan segít megszabadulnunk attól, amire a testünknek már
nincs szüksége. A mandulának és a mogyorónak is nagy az ásványianyag-
tartalma. És amint megjelenik a papaja a zöldségeseknél, azonnal csapjunk
le rá. Különösen ízletes gyümölcs, amely sokféleképpen segít a testünknek.

Ha tehát borsot akarunk törni az öregedés orra alá, a gyümölcsök ízletes és

olcsó energiaforrást jelentenek minden életkorban.

A gyümölcsök és összetevők:
A banán, a bölcsek gyümölcse

Egyetlen gyümölcs sem tud felmutatni olyan kiegyensúlyozott

tápanyagmérleget, mint a banán. Harmonizálja a szívritmust és a
vércukorszintet, és tágítja a tudatot, ezért a "bölcsek gyümölcsének" is
nevezik. Ezenkívül emeli a szerotoninszintet, ami pozitívan hat a
kedélyállapotunkra. Könnyen emészthető, különösen ajánlott gyerekeknek,
könnyen feldolgozható bázisokat tartalmaz, és nem hizlal. Megtalálható
benne a rendkívül fontos folsav is, amely például segít megakadályozni az
Alzheimer-kór kialakulását. Elsősorban a terhesség idején fontos ez a
gyümölcs, mert olyankor nagyon gyakran lép fel folsavhiány.

Mindenképp engedélyezzünk magunknak napi 1-2 banánt, amelyet

higiénikus csomagolásban szállít a természet. Az egyik legjobb
természetes gyomorgyógyszer, és sütve is fenséges az íze. Négy-öt banán
rövid ideig serpenyőben sütve teljes értékű, ízletes étkezést adhat. Aki
még nem próbálta, valami egészen különlegeset mulasztott.

A szőlő, az életelixír

Mindegy, hogy zöld vagy piros, a szőlő kiváló élelmiszer, annál is inkább,
mert a szőlőcukor kerülőutak nélkül, közvetlenül a vérbe jut. Élénkíti az
idegeket, és elengedhetetlen részét képezi a bázikus táplálkozásnak.
Szőlőlé formájában is nagyon ajánlott a fogyasztása. Már egy tíznapos
(piros) szőlőlékúra is erőteljesen enyhíti a véralvadáshajlamot, és napi 2-3
pohár piros szőlőből készült szőlőlé biztos védelmet nyújt a szívinfarktus
ellen. A piros szőlőlé minden valószínűség szerint meghosszabbítja az
életünket, és segít abban, hogy öregkorunkig megőrizzük egészségünket
és vitalitásunkat.

Zöldség, a fiatalság forrása

A zöldségfélék, legyenek nyersek vagy főttek, az ásványi anyagokban

leggazdagabb élelmiszerek közé tartoznak, így sok értékes bázist
tartalmaznak, amelyekre a testünknek nagy szüksége van. Vagyis a napi
zöldségadag a bázisokban gazdag táplálkozás nélkülözhetetlen része.

A sárgarépa, és ha szeretjük, a karalábé különösen alkalmas a nyers

fogyasztásra. Nagyon magas az ásványianyag-tartalma a lencsének, a
póréhagymának és a töknek, és a cékla is nagyon ajánlott. De a legtöbb
ásványi anyagot a spenót és a petrezselyem tartalmazza. A leggyorsabb
tisztító hatást a spárga esetében érezhetjük.

Különösen nagyra kell becsülnünk az olívabogyót, mert nagyon gazdag

káliumban, amelyet biológiailag jól hozzáférhető formában tartalmaz. Ezért
használjunk minél több olívaolajat is, leginkább első sajtolásból származó,
természetes hidegen sajtolt olaj formájában. Az olívabogyó és -olaj legyen
mindennapi táplálékunk része. Ezzel különösen jót teszünk magunknak.

A burgonya, a "varázsgumó"

A burgonya a bázikus táplálkozás nélkülözhetetlen része, és ideális

élelmiszer a túlsavasodásban szenvedőknek - ami a legtöbb emberre
érvényes. Megköti a savakat a gyomorban, ezért segít
gyomornyálkahártya-gyulladás és gyomorfekély esetén. Erőteljes bázikus
hatása azonban jót tesz az egész szervezetnek. A ,varázsgumó" ezenkívül
erősíti az idegrendszert, így csökkenti a stresszhajlamot.

A fokhagyma, az ideális mirigyszabályozó

A fokhagymát számos kultúrában gyógynövényként tisztelik, és a
természet egyik legcsodálatosabb gyógyszere, bár még mindig nem tudták
pontosan meghatározni, hogy a fokhagyma melyik alkotóeleme rendelkezik
ezekkel a gyógyhatásokkal. Annyi bizonyos, hogy tökéletes
mirigyszabályozó, és hatásának összetettsége miatt igazi tonikumnak
tekinthetjük. Különösen intenzíven hat a szívkoszorúerekre, és - ha
eltekintünk az illatától - mellékhatások nélkül csökkenti a vérnyomást.
Számtalan indok van tehát arra, hogy fokozottabban kihasználjuk a
konyhában a fokhagyma áldásos hatását.

A fűszerek csodát tehetnek

Magas ásványianyag-tartalmuknak köszönhetően a fűszereknek is erős

bázikus hatásuk van. Ki kell emelnünk a fahéjat és a babérlevelet, a fehér
borsot, a kaprot és a majorannát, valamint a köményt és a vöröshagymát.

De mindannyiukat háttérbe szorítja a kandilla vagy rómaikömény.

Mohamed próféta már másfél ezer évvel ezelőtt utalt rá Hadith című
művében, hogy a kandilla minden betegséget meg tud gyógyítani. De a
modern orvostudomány is arra a felismerésre jutott, hogy a kandilla
(Nigella sativa) képes normalizálni az immunrendszert és optimalizálni a
működését. A kandilla értékes, többszörösen telítetlen zsírsavakat
tartalmaz, amelyek nélkülözhetetlenek a test számára. Aligha találunk még
egy olyan szert, mellyel egyszerűbben és hatékonyabban segíthetnénk a
testünknek abban, hogy még jobban ellássa összetett feladatát, és ez
fokozott jó közérzet formájában nagyon hamar meg is nyilvánul.

Joghurt a hosszú élethez

A joghurt egészen különleges helyet foglal el az élelmiszerek között.

Nemcsak a gyomor- és májproblémákat kiváltó kórokozókat távolítja el,
hanem gátolja is a daganatok kialakulását is, vagyis megvéd a ráktól. Igen
gazdag kalciumban, amely a csontképződést és a csontok erősítését
szolgálja, ami elsősorban idősebb korban fontos.

A különösen hosszú életű népek alapvető élelmiszerei közé tartozik, és

tanácsos nekünk is felvennünk rendszeresen fogyasztott, kedvenc
élelmiszereink sorába. A testünk ezt meg fogja köszönni nekünk.

Az esővíz pH-értéke
A modern civilizációs élelmiszerek mindenképp latens túlsavasodáshoz
vezetnek, mert jócskán túlsúlyban vannak bennük a savas összetevők. Ez
nem utolsósorban az eső egyre fokozódó elsavasodására vezethető vissza.

Az esővíz pH-értékének alakulása:

Év 1965 1970 1984 1995

pH-érték 5,2 4,4 4,1 4,0

Még akkor sem vonhatjuk ki magunkat a savas eső mindenre kiterjedő

hatása alól, ha túlnyomórészt - ideális esetben biológiai termesztésből
származó - gyümölcsökkel, salátával és zöldségekkel táplálkozunk. A savas
eső egyre inkább csökkenti élelmiszernövényeink ásványianyag-tartalmát
is, mégpedig jelentős mértékben. Így még a lehető legtermészetesebb
táplálkozás sem kímél meg minket attól a sorstól, amelyre a többi élőlény
jut, mert a fák és a halak természetesebben élnek, mint mi, mégis
meghalnak. Nekünk, embereknek bázikus étrend-kiegészítéssel kell
ellensúlyoznunk ezt a hiányt, amire a fák és az állatok sajnos nem
képesek.

A legfontosabb ásványi anyagok

Az ásványi anyagok és nyomelemek szervetlen elemek, és nem szállítanak

ugyan energiát, de döntő szerepet játszanak az emberi test valamennyi
életfolyamatában. A test nem tud ásványi anyagokat és nyomelemeket
termelni, ezért a mindennapi táplálékkal kell bevinnünk ezeket az
anyagokat a szervezetbe, annál is inkább, mert az izzadsággal, a vizelettel
és a széklettel folyamatosan kiválasztjuk őket. Különbséget kell tennünk
tömegelemek és nyomelemek között. A tömegelemek koncentrációja
meghaladja a testsúlykilogrammonkénti 50 mg-ot. Nyomelemekre csak
nagyon kis mennyiségben van szükségünk, de ettől még éppolyan
nélkülözhetetlenek az életfolyamatokhoz.

Most következzék azoknak az ásványi anyagoknak és nyomelemeknek a

listája, amelyeket esszenciálisnak, vagyis létfontosságúnak kell
tekintenünk:
Tömegelemek:

foszfor, kalcium, kálium, kén, klór, magnézium, nátrium

Nyomelemek:

arzén, cink, fluor, jód, kobalt, króm, mangán, molibdén, nikkel, ón, réz,
szelén, szilícium vanádium, vas

Kalcium

Testünkben mintegy 1-1,5 kiló kalcium van. Ennek 95-98 százaléka a

csontvázrendszerünkben található kötött állapotban, és csontjaink
szilárdságáról és rugalmasságáról gondoskodik. Kalcium nélkül nem
képződhetnének sem csontok, sem pedig fogak, ezért elsősorban a
fiataloknak fokozott a kalciumigényük.

De a kalcium az idegek és izmok működéséhez is nélkülözhetetlen, és a

szívünk is az izmok közé tartozik. Az elégtelen kalciumellátás hamar ideges
feszültséghez vezet, az ember nem tud elaludni, vagy felébred
éjszakánként, és nyoma vész a természetes derűnek és higgadtságnak.

Leépülnek a csontváz ásványianyag-készletei, így az ember hajlamosabbá

válik a csonttörésekre. Izomgörcsök és fáradtságérzet jelentkezik, és a test
elsavasodik. A kalciumhiány legsúlyosabb következménye a csontritkulás,
amelyet a csigolyák erős fájdalommal járó összeroppanása kísérhet.

A kalcium a test formaadó eleme. Annak, aki dohányzik, kávét iszik, sok
húst eszik, illetve antibiotikum- vagy kortizonkezelésen esik át, különösen
sok kalciumra van szüksége. A testnek életkortól függően napi 1-1,5
gramm kalciumra van szüksége. A legfőbb kalciumszállító a tej és a
tejtermékek, mint például a joghurt, a túró és a kemény sajtok, de a dió és
a mogyoró, a szójatermékek és a zöldségfélék is fontos kalciumforrások.
Nem sokat érünk el azzal, ha izolált kalciumot szedünk, mert a szervezet
csak foszforral és magnéziummal együtt hasznosítja optimálisan a
kalciumot. Ezért nagyon fontos a magunkhoz vett kalcium úgynevezett
biológiai hozzáférhetősége. Az édességek, a fehér lisztből készült
termékek, a készételek, a puha sajtok és a felvágottak még inkább
megnehezítik a kalciumfelvételt, így az emberek nagy része
kalciumhiányban szenved, ami elsősorban a változókorban lévő nőkre igaz.
És ne feledjük: a túlsavasodott testnek folyamatosan kalciumra van
szüksége a savak semlegesítéséhez, ami még inkább fokozza a hiányt.

De nem elég biológiailag hozzáférhető formában elegendő kalciumot

bejuttatni a szervezetbe, a testnek elegendő mozgásra is szüksége van
ahhoz, hogy megfelelő mennyiségben el is tudja raktározni azt. Ha tele
vannak a kalciumtárolók, ez az ásvány nyugalommal és derűs
higgadtsággal ajándékoz meg minket, ami érezhetően javítja az
életminőségünket.
Kálium

A kálium a nátriummal együtt szabályozza testünk folyadékháztartását -

ezen belül a nátrium a víz visszatartásáért és elraktározásáért felelős, a
kálium pedig a megfelelő kiválasztásról gondoskodik. De a kálium az
izmokat is "áram alá helyezi", így gondoskodik a rugalmasságukról és
kitartásukról, továbbá nélkülözhetetlen a fehérjeszintézisnél. A kálium
értékesítését azonban nagyban hátráltatja a magas konyhasófogyasztás.
Elsősorban az idősebb emberek szenvednek többnyire latens
káliumhiányban, de ez a sportolókra és a szaunázás szerelmeseire is
érvényes, mert a szervezet nagyon sok káliumot választ ki az izzadsággal.
Káliumhiány esetén a víz felgyülemlik a testben (ödémaképzodés), az
ember már csekély megterhelés hatására is elfárad, bélrenyheség és
szívműködészavarok lépnek fel, zavar áll be a hólyag működésében, és
lezuhan a vércukorszint.

Gyümölcsökkel, zöldségekkel, salátákkal, burgonyával és hántolatlan

rizzsel újratölthetjük káliumraktárainkat. A szójatermékek és a hüvelyesek,
például a bab is bőséges mennyiségű káliumot tartalmaznak. Normális
esetben körülbelül napi 3 gramm káliumra van szükségünk ahhoz, hogy jól
érezzük magunkat, a sportolóknak pedig 6 grammra.

Magnézium

A magnézium a szívritmus szempontjából fontos, és segít abban, ha

hajlamosak vagyunk a stresszre. De nemcsak megnyugtat, hanem fokozza
a lélekjelenlétet és a figyelmet is. Mint "indítóanyag" nélkülözhetetlen a
mintegy 300 anyagcsereaktív enzim számára, amelyek a
fehérjeszintézishez és az immunrendszer elhárító testeinek képzéséhez
szükségesek.

Magnéziumhiány esetén energetikai szempontból takaréklángon

működünk, és ingerlékennyé válunk, sőt a súlyos hiány dezorientáltságot
eredményez. Naponta 400-600 g magnéziumra van szükségünk, mert
magnézium kell minden egyes idegimpulzushoz is. A túltrágyázott és
kilúgozott talaj azonban már csak nagyon kevés magnéziumot ad a
növényeknek, így sok ember latens magnéziumhiányban szenved, amelyet
igen nehéz klinikailag kimutatni, mivel a legtöbb magnézium a sejteken
belül található. Ezért ajánlott a napi 300-500 mg magnéziumot tartalmazó
étrend-kiegészítés.

A legfontosabb bázisképző nyomelemek és hatásuk

Cink

A cink is nélkülözhetetlen számos testfunkcióhoz, és különleges szerepet

játszik beteges bőrelváltozások, immungyengeség, valamint a vesék és a
máj működészavarainak esetén. A cinkszükséglet fedezése terén
elsősorban a biológiai hozzáférhetőség a fontos. Normális cinkszállítónk a
hús, a hal és a tojás, és különösen koncentrált formában tartalmazza ezt az
elemet az osztriga. A cink a sejtnövekedéshez, a fehérjeszintézishez és az
A-vitamin hasznosításához szükséges. Rák esetén a szervezet fokozott
mennyiségben választ ki cinket, amit megfelelően pótolni kell. Egy felnőtt
ember napi cinkszükséglete 15 milligramm, amit nem mindig lehet fedezni
a hagyományos táplálékkal.

Jód

A jód az esszenciális, tehát nélkülözhetetlen nyomelemek közé tartozik,

mert jód nélkül pajzsmirigyzavarok lépnének fel. Ha rendszeresen eszünk
húst, az valószínűleg fedezi a jódszükségletünket, ellenkező esetben
mindenképp használjunk jódozott sót. Jódhiány esetén az egész szervezet
takaréklángon működik. Egy felnőtt embernek napi 100-150 mikrogramm
jódra van szüksége ahhoz, hogy megőrizze teljesítőképességét. Ha folyton
fáradtak és kedvetlenek vagyunk, hamar fázni kezdünk, és minden
különösebb ok nélkül meghízunk, a jódhiányban kereshetjük a
magyarázatot.

Kén

A kén korántsem minden esetben káros. Nélkülözhetetlen bizonyos fontos

vitaminok, például a tiamin vagy a biotin képzéséhez, mert kén nélkül nem
lehet szintetizálni ezeket az anyagokat. Biológiailag hozzáférhető formában
tartalmazza a vöröshagyma, a metélőhagyma, a póréhagyma és a
sörélesztő.

Króm

A króm fémes mikroelem, amely csak apró nyomokban van jelen az

élelmiszerekben, például a teljes kiőrlésű lisztből készült termékekben, a
sörélesztőben és a gombákban. Ez a nyomelem elsősorban a
cukoranyagcserében játszik nagyon fontos szerepet. A krómhiány az
inzulinháztartás zavarához vezet. A króm bázisképző nyomelem, és a
hatására jut el a glükóz a sejtekbe.

Mangán
A mangán nélkülözhetetlen az egészséges és terhelhető izmok
szempontjából,de a fehérjeszintézishez és a zsír- és
szénhidrátanyagcseréhez is szükséges. Mangánt a táplálékkal veszünk
magunkhoz, elsősorban a friss leveles zöldségfélékben, a teljes kiőrlésű
gabonafélékben, a hüvelyesekben, a céklában és a mogyoróban. Ha sok
húst és felvágottat fogyasztunk, különösen sok mangánra van szükségünk,
ezért naponta 50 mikrogrammot kell magunkhoz vennünk étrend-
kiegészítésként.

Molibdén

A molibdén a purinanyagcsere fontos része, és segít elkerülni az ízületi

bántalmakat és a reumát. A molibdén a leveles zöldségfélékben és a teljes
kiőrlésű lisztből készült termékekben található meg. Egy felnőtt napi
szükséglete 100-150 mikrogramm.

Réz

A réz az enzimképzésben vesz részt, és gyulladásgátló hatása van, de

elsősorban azért van rá szükségünk, hogy a vas hemoglobinná alakuljon -
ez a vérfesték az oxigénszállításhoz kell.

Ha sok leveles zöldségfélét eszünk, azzal valószínűleg fedezzük a

rézszükségletünket. Ha viszont gyakran lépnek fel nálunk gyulladások,
vagy sokízületi gyulladásban szenvedünk, gondoljunk a megnövekedett
rézszükségletre.

Szelén

Számos testfunkció optimális lefolyása függ a szeléntől. A szelén segít

elkerülni a szív- és keringési megbetegedéseket és az idő előtti öregedést.
Oxidációgátló mikrotápanyag, amely magvakban és csírákban található.

Vas

Egy felnőtt ember teste mintegy 4 gramm vasat tartalmaz, amely

nagyrészt a vörösvértestek képződését szolgálja, és itt kulcsfontosságú
szerepet tölt be az oxigénszállítás terén. A vasveszteség nehezen
pótolható, mert a vas biológiailag kevéssé hozzáférhető. A test sejtjeiben
zajló mindenfajta energiaforgalomhoz vas kell, és különösen a nők
veszítenek sok értékes vasat a menstruáció során. Így nem csoda, hogy a
nők gyakran szenvednek vashiányban. Egy felnőtt ember napi
vasszükséglete 10-20 milligramm. A szoptató anyáknak és a sportolóknak
azonban ennél jóval nagyobb mennyiségre van szükségük. Amennyiben
elég C-vitamin áll rendelkezésre, jelentősen javul a vas biológiai
hozzáférhetősége. A vas képezi az enzimek aktív részét is. A vashiány a
teljesítőképesség csökkenésében, nyugtalanságban és fejfájásban
nyilvánul meg. Napi élelmiszereink közül elsősorban a spenótban, a
mangoldban, a petrezselyemben, a káposztafélékben, a búzacsírában és a
kölesben található meg ez a nyomelem.

5. Légzés, ivás és mozgás

A légzés életet jelent. Az oxigén alapvető élelmiszerünk. Hat hétig élhetünk

táplálék nélkül, hat napig ivás nélkül, de még hat percig sem anélkül, hogy
lélegeznénk. A teremtés mindenütt ingyen bocsátja rendelkezésünkre ezt
az alapvető élelmiszert, ennek ellenére sokan csak épp annyira lélegeznek,
hogy még ne fulladjanak meg. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a
légzés szorosan kötődik az érzéseinkhez, és mi megtanultuk elfojtani őket,
ezért görcsös a légzésünk is.

Az oxigén tehát létfontosságú, de azt csak kevesen tudják, hogy

savtalanító hatású is. Ha csak pár percig lélegzünk jó mélyen a szabad
levegőn, oldott testtartással, már azzal is semlegesítjük a vérben feldúsult
savakat. A túl gyenge légzés következtében azonban megnő a vérben a
szén-dioxid-koncentráció, így acidózis (túlsavasodás) lép fel. Az elégtelen
oxigénellátás felelős az energiahiányért és a korai öregedésért is. A stressz
és a dohányzás korlátozzák az oxigénbevitelt, de a testi tétlenség is
csökkenti az oxigénfelvételt és a tüdő kapacitását.

Ülő életmód mellett az ember percenként mintegy 7 liter levegőt vesz fel a
légzéssel. Séta közben 15 literre no a levegőfelvétel, és már lassú futás
alatt is körülbelül 40 liter levegőt lélegzünk be.

A séta önmagában tehát nem elég. Csak a napi legalább húszperces futás
vagy valami hasonló testi megerőltetés, például gyaloglás, kerékpározás,
úszás stb. segítségével őrizhetjük meg hosszú távon egészségünket és
erőnlétünket. Mozgás közben legalább naponta egyszer meg kell
izzadnunk, és minimum 10 percig 130-on kell tartanunk a pulzusunkat. A
rövid edzés nem elég, sőt akár ártalmas is lehet.

Ha gyengén lélegzünk, számtalan anyag reked a testben savak

formájában, mert nem áll rendelkezésre elegendő oxigén az
elégetésükhöz. Ezenkívül a szövetekben fellépő oxigénhiány fokozott
savképződéshez, így további túlsavasodáshoz vezet. Hatékony segítséget
jelent, ha tudatosan figyelünk arra, hogy intenzívebben lélegezzük ki a
levegőt.
Rendszerint percenként körülbelül 16-szor lélegezzük ki a levegőt.
Csökkentsük ezt pár percig percenként négyre, és közben nagyon alaposan
lélegezzük ki a levegőt. Ez könnyedén és minden erőfeszítés nélkül sikerül,
ha addig fújjuk ki a levegőt, amíg látszólag ki nem ürül a tüdőnk, azután
még néhány másodpercig erőlködés nélkül, könnyedén kilégzünk. Ennek
köszönhetően különösen mélyen fogjuk beszívni a levegőt belégzéskor. Pár
percen belül teljesen ellazulunk majd, és önmagunkban nyugszunk.
Valahányszor csak eszünkbe jut, végezzünk néhány lélegzetvételt úgy,
hogy közben az alapos kilégzésre összpontosítunk. Testünk nyugalommal
és fokozódó jó közérzettel fogja ezt megköszönni nekünk.

Tudatosítanunk kellene magunkban azt is, hogy miként termel a test

energiát az oxigén segítségével. A test glükózra, aminosavakra és zsírokra
bontja le a táplálékot. A glükóz a test sejtjeiben kötésre lép az oxigénnel,
és egy sor biokémiai reakció révén adenozin-trifoszfát (ATP) jön létre.

Egy glükózmolekula rendszerint 36 ATP-molekulává alakul, amennyiben

elég oxigén áll rendelkezésre. Ha nincs elég oxigén, a glükóz erjedni kezd,
és mindössze 2 ATP-molekulát termel, ezenkívül tejsavat is, amely energiát
von el az izmoktól.

A dohányzás, az erőtlen légzés és a stressz korlátozzák az oxigénbevitelt,

így a glükóz erjedéséhez vezetnek, és a testben "erjedési mezők"
alakulhatnak ki. A kocogással, úszással, kerékpározással, síeléssel stb.
biztosított oxigénzuhany során az oxigén elárasztja és felszámolja ezeket a
lehetséges erjedési mezőket. Egyszerű egészségmegőrző eljárás a
mindennapos "kifulladástréning". Fussunk pár percig, amíg ki nem
fulladunk, azután várjunk 3-4 percet, amíg megnyugszik a légzésünk, majd
fussunk megint "kifulladásig". A test a légszomj következtében élénkítő
hatóanyagokat, úgynevezett biogén stimulátorokat termel, amelyeket
eddig még nem vizsgáltak meg közelebbről. Ezenkívül javul az
oxigénionizáció is, és nő a sejtek oxigénfelvevő képessége. A jelenség
mindennapos ismétlésének köszönhetően a sejtek leszoknak a
renyheségről, és maximális aktivitásra kapcsolnak.

Minden életkornak és helyzetnek megvannak a maga megfelelő sportágai

és gyakorlatai. Egyébként az éneklés is olyan oxigéntréning, amely mára
szinte teljesen feledésbe merült.

Légzésjavító gyakorlat:

Feküdjünk a hátunkra, és áramoltassuk lélegzetünket nyugodtan és

egyenletesen.

Emeljük fel mindkét lábunkat a földtől körülbelül 30 centire, és tartsuk

meg őket. Emeljük meg a felsőtestünket ugyanekkora szögben, és a
kezünket tartsuk a térdünk fölé.

Maradjunk így legalább egy percig, és közben továbbra is lélegezzünk

nyugodtan. A rekeszizom laza, bár a hasunk megfeszül.

Azután engedjük vissza a földre a lábunkat, a felsőtestünket és a karunkat,

és feküdjünk ellazulva legalább egy percig.

Különbséget kell tennünk a tiszta testi légzés és a sejtlégzés között,

amelyet a vegetatív idegrendszer irányít. Utóbbihoz tartozik a szénsavnak
a vér útján való elszállítása, ahogy a kilégzés a belégzéshez tartozik. A
sejtlégzés csak akkor mehet végbe optimálisan, ha messzemenően stabil a
vér pH-értéke. Ha zavart a légzés, korlátozottan működik számos testi
funkció is.

A levegővételek puszta egymásutánját azonban meg kell különböztetni az

igazi légzéstől. A levegővétel tisztán testi, a légzés viszont szellemi
folyamat, mert energiát is felveszünk légzés közben, még ha ez
tudományosan nem is bizonyított. Ezt magunk is átélhetjük, ha arra
összpontosítunk, hogy energiát lélegezzünk be. Azonnal érezni fogjuk
légzésünk megváltozott minőségét.

A most következő kínai gyakorlat jelentősen javítja légzésünk minőségét:

A Lao-ce-légzés, avagy a "második szél"

Ez a gyakorlat csak két lélegzetvételből áll. Ahogy minden légzőgyakorlat,

ez is kilégzéssel kezdődik. Miután teljesen kifújtuk a levegőt, vegyünk jó
mély lélegzetet, majd szinte teljesen zárt ajakkal 30 kis adagban fújjuk ki a
levegőt, azután vegyünk újra nagy levegőt. Ezzel vége is a gyakorlatnak;
az ismétlés nemcsak eredménytelen lenne, de semmissé tenné a gyakorlat
hatását is. Legkorábban egy óra múlva lehet megismételni a gyakorlatot,
de legjobb két órát várni vele.

Eleinte nem lesz elég a levegő 30 kis adaghoz, de ahogy egyre nagyobb
gyakorlatra teszünk szert, egyre mélyül majd a légzésünk, és akár 40-50
adagra is feltornázhatjuk magunkat. Közben elképzelhetjük, ahogy a
kisgyerekek vonatosat játszanak, és közben azt mondják: "s-s-s...." Mi
viszont az "f' hangra végezzük a kilégzést, tehát "f-f-f...".
A gyakorlat hatására azonnal kitisztul a szellem. Ez különösen fontos akkor,
ha valamilyen döntés előtt állunk. A gyakorlat elvégzése után azonban
gyakran rájövünk, hogy semmit nem kell eldönteni, mert akkor már
teljesen világos lesz, mit kell tennünk. Ez a gyakorlat akkor is nagyon
hasznos, ha egy hosszú megbeszélés folyamán dekoncentrálttá válunk
vagy elfáradunk. Akár mások jelenlétében is végezhetjük a gyakorlatot,
anélkül hogy ezt bárki is észrevenné. Mi azonban hirtelen érezzük a
"második szelet", és pár órára megint maradéktalanul éberek leszünk.

A természetes teljes légzés

Aki levegővel táplálkozik, világít, mint egy isten ér sokáig él.

KONFUCIUSZ (i. e. 551-479)

Az egyes lépések kissé szokatlanul hangzanak ugyan, de tényleg teljesen

egyszerűek. Lélegezzünk be néhányszor csak a bal tüdőszárnyba. Látni
fogjuk, milyen egyszerű.

Majd néhány lélegzetvétel után csak a jobb tüdőszárnyba szívjuk be a

levegőt.

Néhány további lélegzetvételt követően lélegezzünk be mindkét

tüdőszárnyba egyszerre. Bár ez úgy hangzik, mintha mindig is így csináltuk
volna, mégis egyértelműen érezni fogjuk a különbséget.

Most néhány lélegzetvétel erejéig lélegezzünk vízszintesen lefelé, olyan

mélyre, amennyire csak tudunk, míg úgy nem érezzük, hogy egészen a
fenekünkig hatol a lélegzetvétel. Ez anatómiailag természetesen
lehetetlen, energetikailag azonban igen, és ezt érezni is fogjuk.

Azután néhányszor lélegezzünk függőlegesen felfelé, a fejünkön túlra, és

közben egyfajta fuvallatot érzünk majd a fejünkben.

Most lélegezzünk vízszintesen lefelé és felfelé egyszerre, mindkét irányba,

amilyen messzire csak tudunk. Tehát a fenekünkig és a fejünkön túlra.
Közben tudatosítsuk magunkban légzésünk különleges energetikai
minőségét.

Azután lélegezzünk néhányszor előre és hátra, amilyen messzire csak

tudunk. Azután egyszerre mindkét irányba, amennyire csak lehet.

És most lélegezzünk a középpontból kiindulva egyszerre minden irányba.

Közben lélegezzünk érzés szerint a testünkön jóval túlra, abba az egész
energiamezőbe, amelyek mi magunk vagyunk. Lélegezzünk, mint ez az
energiamező, és közben érezzük légzésünk szokatlan energetikai
minőségét. Ez a fajta légzés megváltoztatja a tudatunkat, és ha akarjuk,
lélegezzünk mindig így.

Ez a természetes teljes légzés számtalan előnnyel jár a testünkre nézve -

nemcsak az oxigénellátást optimalizálja, hanem javítja légzésünk
energetikai minőségét is. Elsősorban azonban tökéletesen savtalanítja a
testünket, méghozzá minden egyes lélegzetvételnél.

Ezenkívül az egészséges táplálkozással és elegendő mozgással kísért

természetes teljes légzés hatására mintegy magunktól lefogyunk, és rövid
időn belül elérjük, sőt tartani is tudjuk azt a testsúlyt, amely jó közérzetet
biztosít számunkra. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy időt szánjunk
az evésre, alaposan megrágjuk az ételt, és élvezzük az evést. Minél kisebb
súlyt cipelünk, annál több energiánk marad arra, hogy aktívan alakítsuk az
életünket, és pozitívan változtassunk rajta. Ezáltal egészen mellékesen
még az emésztésünk is optimalizálódik, elsősorban akkor, ha mindennap
eleget iszunk. Ne hagyatkozzunk a szomjúságra, igyunk, valahányszor csak
eszünkbe jut. Legjobb, ha mindig van egy üveg víz a látótávolságunkban!

A víz élet

Mindig törekedjünk arra, hogy minél jobb energetikai minoségű vizet

igyunk. A víz élet, de víz és víz között nagyon nagy különbségek vannak, és
a sejtjeinknek a legjobb minoségű vízre van szükségük. A víz úgynevezett
clustereket, nyalábokat képez, amelyek a víz energetikai információját
tartalmazzák.

Ezáltal a víz elsőrangú energia- és információhordozóvá válik, mert ezek az

energiák és információk fontosabbak, mint a víz egyéb összetevői. Az
általunk fogyasztott víz energiái és információi is felelősek egészségi
állapotunkért.

A víz azonban ideális szállítóeszköz is, amely testünkön keresztül az egyes

sejtekhez szállítja a táplálékot és az oxigént. Visszafelé a nyirok és a vér a
kiválasztószervekhez, tehát a veséhez, a tüdőhöz és a bőrhöz szállítja a
vízzel az anyagcsere salakanyagait és a szén-dioxidot, ahol vizelet,
kilélegzett levegő és izzadság formájában elhagyják a testet.

A víz testünk hűtőfolyadéka is, mert magas testhőmérséklet esetén víz

párolog el a bőrön keresztül - izzadni kezdünk, és eközben hot adunk le a
környezetünknek. És ha emiatt csökken a test vízszintje, szomjasak
leszünk, amivel azt jelzi a szervezet, hogy fel kell tölteni a vízkészleteket.

A víz elektromos dipólusként reagál az elektromos hullámokra is. Eközben

rezgésbe jön, és megváltozik a szerkezete.

A víz mint energia- és információhordozó befolyásolja az egész testünket,

beleértve az utolsó sejtünket is. Így káros anyaggá vagy gyógyszerré
válhat. Az előkezelése útján eltávolítják ugyan az ivóvízből a legtöbb káros
anyagot, a benne tárolt káros információkat azonban nem. Az egészségre
káros rezgések továbbra is a víz szerves részeit képezik.
A víz három jellemzője, amely meghatározza a hatását:

• a kémiai összetétel

• a tárolt energetikai rezgés

• a benne lévő információ, amelyet a víz mindennek átad, amivel csak

kapcsolatba kerül

Mindhárom tényező döntő mértékben befolyásolja testünk savbázis

egyensúlyát. A televíziók, számítógépek, neoncsövek képezte
elektromágneses mezők, valamint a környezeti mérgek és a káros
anyagokkal terhelt és sugárkezelt élelmiszerek befolyásolják és
megváltoztatják a víz elektromágneses töltését. A betegség és az öregedés
együtt jár testfolyadékunk, elsősorban a sejtekben lévő víz elektromos
potenciáljának gyengülésével. A víznek mint energiahordozónak ezt a
különleges tulajdonságát színképelemzéses vizsgálatokkal tudományosan
igazolták. A víz legfontosabb gyógyszerünk lehetne.

A vizet nem lehet helyettesíteni más italokkal. Ne felejtsük el, hogy a tej
nem ital, hanem táplálék. Ha tejet iszunk, a testünknek ugyanannyi vízre is
szüksége van. Aki limonádét vagy kólát iszik, szükségtelenül sok kalóriát
vesz magához, mert egy liter limonádé mintegy 105 gramm cukrot
tartalmaz. Egy liter teljes tej 38 gramm zsírt tartalmaz - vagyis annyi
kalóriát, amennyit csak 3,5 óra gyaloglással égethetünk el.

Öregkorban csökken vagy akár teljesen meg is szűnhet a szomjúságérzet.

Ez a sejtnedvek kiszáradásához vezethet. A sejtek víztartalma rendszerint
60-70 százalék.

Ha ez az érték 50 százalék alá süllyed, gyakran visszafordíthatatlanul

ellankadnak az életfolyamatok. De még ha nem is ennyire messzemenők a
következmények, a sejt túl alacsony víztartalma miatt nem választódnak ki
megfelelően a méreganyagok, ezért idő előtt öregedni kezd a sejt és így az
egész test.

Mindez érzékelteti, mennyire fontos a víz szervezetünk működéséhez,

mennyiségi, de elsősorban minőségi szempontból. Életünk teljesen
elképzelhetetlen lenne víz nélkül. Ha ezt a vizet egyre fokozódó
savterhelés éri, a test végül nem élheti túl a megpróbáltatásokat.
Következményként idő előtti öregedéssel, szükségtelen
megbetegedésekkel és korai halállal kell számolnunk. Mérsékelt
égövünkben egy felnőtt ember napi mintegy 2,4 liter vizet választ ki a
vizelettel, izzadsággal, széklettel és légzéssel, amit feltétlenül pótolni kell.
A vízmennyiség egy részét a táplálékkal vesszük magunkhoz, a nagyobb
részét azonban megisszuk. És itt az a döntő, hogy mit iszunk, mert csak az
élő víz segít megőrizni a test egészségét. Az energetizált víz továbbadja a
testnek a benne lévő energiát, és átadja gyógyító rezgését is a
testfolyadéknak. Ezáltal javul a vér áramlási képessége, és
tehermentesedik a szív. Az ilyen élő víz igazi élelmiszer.

Ne feledkezzünk meg az ivásról!

Ha folyton túl keveset iszunk, ami elsősorban idősebb korban jellemző,

sűrű és viszkózus lesz a vérünk. Ilyenkor azonban már nem jut át a finom
hajszálereken, így nem kapnak elég oxigént a test egyes részei. A
salakanyagok elszállítása sem megy végbe optimálisan, és emiatt egyre
inkább elsalakosodik a testünk.

Az ivásnál azonban különösen ügyelnünk kell az ital minőségére. Lehetőleg

csak különösen jó minőségű és szénsavmentes vizet vegyünk magunkhoz,
hiszen a szénsav is sav, amelytol megint csak meg kell szabadulnia a
testnek.

Savas kémhatású szinte minden, ami iszunk. A szénsavas italok pH-értéke

2, a narancsléé 2,2, az alkoholtartalmú italoké körülbelül 3,5, a "normális"
vezetékes vízé pedig 4,5.

Az emberek legnagyobb részének körében a kávé a legnépszerűbb ital,

amely sajnos erősen savas hatású, és kifejezett méreg a már amúgy is
elsavasodott emberek számára. Akkor már jobb a tea, legjobb
természetesen a zöldtea, amelyet - a víz mellett - fel kellene vennünk
alapvető italaink sorába, elsősorban azokat a fajtáit, amelyek kevés
koffeint tartalmaznak.
6. Az acidózis mint népbetegség

A test túlsavasodott területein gyakran egyik pillanatról a másikra

összeomlik az ellátás.

A történés hirtelensége a vörös vértestek (erythrocyták) savmerevségére

vezethető vissza. Az erythrocyták szállítják a létfontosságú oxigént a
szövetekbe. Korong formájúak, és bár 7,5 mikrométer az átmérőjük,
rugalmas szerkezetüknek köszönhetően át tudnak jutni a mindössze 3-4
mikrométer átmérőjű hajszálereken, sőt még 2 mikrométeres, rövid
"szorosokon" is képesek átkelni. A savterhelés következtében azonban
egyre inkább veszítenek rugalmasságukból, míg végül egyik pillanatról a
másikra teljesen megbénulnak, és közben eltömítik magát a hajszáleret. A
folyamatot a víz leheléséhez lehetne hasonlítani, amely szintén egyik
pillanatról a másikra jéggé fagy és megszilárdul, tehát már nem tud folyni.

Ha a megmerevedett erythrocyták elvesztik rugalmasságukat és ezzel

áramlási képességüket is, már az oxigént sem tudják megfelelően felvenni,
így "belső légszomj" lép fel a testben. Az anaerob erjedés következtében
fokozódik a lokális acidózis, és az érintett sejtek is megdermednek, így
elégtelenné válik az anyagcseréjük.

Ezáltal túlsavasodás lép fel a sejten belül is, és károsodik a sejtmag. Ez egy
önmagát gerjesztő folyamat. A szövetek lassú elsavasodása az
erythrocyták fokozódó megmerevedéséhez vezet, amelyek emiatt egyre
kevesebb oxigént szállítanak, és már nem tudnak átkelni a hajszálerek
szűk szakaszain, és eltömik azokat. Az eltömődés fokozza a túlsavasodást,
amely a maga részéről viszont az erythrocyták merevségét fokozza. Ez az
ördögi kör elvileg könnyen megszakítható és visszafordítható, de ha nem
ismerik fel a veszélyes folyamatot, gutaütéshez vagy szívinfarktushoz
vezethet. A létfontosságú funkciók épp akkor és ott gyengülnek meg,
amikor és ahol különösen erőteljesnek kellene lenniük. Egy ponton túl már
akkora lesz az ellátáshiány, hogy részleges szövethalál (nekrózis) lép fel.

Az infarktus kifejezés (szó szerint eltömődés) pontosan leírja a lezajló

történést. Az érintett hajszálerek számától és a történés időtartamától
függ, hogy a folyamat visszafordítható-e. Ha már beállt a sejthalál, a
legbőségesebb báziskínálattal sem fordítható vissza. De ahogy a jég
felmelegítésével visszanyeri folyékonyságát a víz, kielégítő báziskínálat
esetén megszűnik az erythrocyták merevsége is, ismét folyni kezdenek,
megint elegendő oxigént szállítanak, és a szövet meggyógyulhat ott, ahol
nem szenvedett tartós károsodásokat. Tehát sikerült visszafordítani az
egyébként halálos kimenetelű eseménysort - az egész nem volt több múló
rohamnál.

Azután az agy vagy a szív károsodott területein fel kell javítani az

anyagcsere-folyamatokat oly mértékben, hogy a további terhelési
csúcspontok ne vezessenek újabb kisikláshoz, és ezek a szervek minden
körülmények között el tudják látni a feladatukat.

Tudatosítsuk magunkban: a sav-bázis egyensúly eltolódása, ami manapság

már szinte normálisnak számít, nemcsak az emberi sejteket öli meg,
hanem mindenfajta életet is.

Nem véletlen, hogy a testünk ilyen sok folyadékot tartalmaz. Elvégre a

sejtjeink helyhez kötöttek, nem tudnak táplálékot hozni maguknak, és a
hulladékot sem tudják elszállítani. Ezeket a feladatokat a testfolyadék látja
el. A testfolyadék az a sejtnek, ami a növénynek a humusz. A testfolyadék
összetételétől függ sejtjeink élete, mert ha terhelt vagy túlsavasodott, nem
tudja ellátni a feladatát. Minél nagyobb az eltérés, annál súlyosabb az
emiatt fellépő zavar vagy betegség.

A savhatás három területen okoz károkat a testünkben:

1. Felemésztődnek az ásványianyag-készletek, ezáltal törékennyé válnak a

csontok és az erek, ami csontritkuláshoz, szívinfarktushoz és gutaütéshez
vezet.

2. Lerakódnak olyan anyagok, amelyeket a szervezetnek ki kellene

választania.

3. Elveszítjük a fertőző betegségekkel szembeni immunitásunkat.

Az első terület:

Az ásványi anyagok túlsavasodás okozta leépülésének leggyakoribb

következménye a fogszuvasodás. Ez nem betegség, hanem következmény,
közvetlen savkár. Sokkal rosszabb hatású következmény az erek
károsodása annak minden folyományával együtt, mint például
szívinfarktus, gutaütés, aranyér és visszér.

Egy másik veszélyes következmény az öregkori csonttörésekkel,

lágyéksérvvel és porckorong-károsodásokkal kísért csontritkulás. Ezek
tulajdonképpen nem betegségek, hanem az ásványi anyagok túlsavasodás
okozta leépülésének következtében fellépő károsodások.
A második terület:

Idetartozik valamennyi lerakódásos megbetegedés, mint például a reuma,

a köszvény, az ízületi gyulladás, minden kőlerakódás, de a vesék megfelelő
következményekkel járó túlterheltsége is, továbbá a keringészavarok, a
látás- és halláskárosodások, valamint a hályog és az érelmeszesedés,
amelynek végső stádiuma a szívinfarktus és a gutaütés.

A harmadik terület:

Idetartozik minden fertőző betegség, az egyszerű megfázástól kezdve

egészen a halálos fertőzésekig. Gyakran önmagukban véve ezek sem
betegségek, hanem a test számtalan kísérőjelenséggel társuló
túlsavasodásának könnyen elkerülhető következményei. Mindenki saját
maga is megbizonyosodhat erről, ha alaposan savtalanítja és a semleges
tartományban tartja a testét. A pozitív eredmények lenyűgözők és
tartósak.

A sav-bázis egyensúly mindennemű eltolódása, mutasson akár a bázisok,

akár a savak irányába, egyre erősebb megterhelést ró az egészségünkre,
amely úgynevezett szervi károsodásokba torkollhat. Étkezési szokásaink és
modern életmódunk szétrombolják ezt az egyensúlyt, és ellensúlyozást
követelnek.

A testnek ugyanis bázikus vegyületek képzésével semlegesítenie kell a

felesleges savakat. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha elegendő bázist
bocsátunk a rendelkezésére.

Ha fokozódó savterhelés esetén elfogynak az utolsó bázistartalékok, a test

megpróbálja a kötőszövetekben elhelyezni a felesleges savakat
salakraktárak formájában. Ez azonban ödémaképződéshez vezet, mert
testünk a nedvesség visszatartásával próbálja hígítani a méreganyagokat.
Ez viszont kedvez az acidózis egy további, egyre elterjedtebb
következményének, a Candida albicans okozta gombás megbetegedésnek,
amelynek anyagcseremérgei károsítják a májat és az agyat.

Nyilvánvaló, hogy a túlsavasodás károsan befolyásolja a szervezet minden

szervét, szövetét és rendszerét, és hogy a célirányos savtalanítás gyakran
meglepő mértékű javulást eredményez.

A vegetatív acidózis

A test túlsavasodásának nagyon elterjedt következménye a vegetatív

acidózis, amelyet nem igazán szoktak felismerni mint betegséget. Állandó
túlhajszoltságban nyilvánul meg, aminek azonban nincs külső oka. A test
eközben úgy reagál, mint egy autómotor, amelynek túl magas az
alapjárata, így anélkül hogy munkát végezne, sok energiát fogyaszt. Az
ilyen emberek gyakran fáradtak, nem igazán jó a teljesítőképességük,
ugyanakkor nem lelik nyugtukat, és csak nehezen tudnak elaludni. Ehhez
gyakran állandó enyhe fejfájás és fokozott stresszhajlam társul. A
menedzserek szívinfarktusait legtöbbször nem a stressz, hanem a test
túlsavasodása okozza.

Az embereket és az erdőket egyaránt elpusztítja a túlsavasodás.

Ha a test túl sok fehérjét kap, túlterhelik az anyagcseretermékek, mert a

karbamidot és a húgysavat csak nagyon korlátozott mértékben tudja
kiválasztani. Teljesen mindegy, hogy állati vagy növényi fehérjéről van szó,
a feldolgozása során húgysav keletkezik. A húgysavfelesleget a testnek
valahol el kell raktároznia, ami a megfelelő negatív következményekkel,
például vese-, hólyag- vagy epekőképződéssel jár. A testükben
kőgyűjteményeket hordozó emberek száma jóval nagyobb, mint
gondolnánk. Ráadásul ezek a folyamatok mindig túlterhelik és sokrétű
feladatának ellátásában akadályozzák a májat is.

A böjtkúráknál különösen kell ügyelni a gondos savtalanításra, mert a

fogyással sok sav szabadul fel. Ha a szervezet nem tudja semlegesíteni ezt
a savmennyiséget, mert túl kevés bázis áll a rendelkezésére, önmagát
kezdi mérgezni. És még egy információ: a gyerekek gyakran csak azért
nem hajlandók enni, mert már túlsavasodott a testük.

A dohányzás nagyproblémát jelent a savtalanításnál

A statisztikák világosan beszélnek: egy dohányosnak nyolc évvel rövidebb

a várható átlagéletkora, mint a nem dohányzóké, az összetett
egészségkárosodásokról nem beszélve. Elvégre nemcsak az a fontos, hogy
meddig élünk, hanem még ennél is fontosabb, hogy közben mennyire
tudjuk megőrizni az egészségünket, milyen jó a közérzetünk, és hogy
tényleg élvezzük-e az életet. A dohányosok nagy árat fizetnek
szenvedélyükért. A dohányzás egyértelműen megnehezíti a test
oxigénellátását, mert a dohányfüstben lévő szén-monoxidnak van egy
olyan tulajdonsága, hogy szabályosan leblokkolja a vörösvértesteket.

Növeli a vérnyomást, rontja a vér áramlási képességét, gátolja a

gyomorban a bázisképződést, és kedvez a csontritkulás kialakulásának.
Általában véve gátolja a savak tüdőn keresztül zajló természetes
kiválasztását, és drámai mértékben fokozza a testre ható savterhelést.
Számos rákos megbetegedés bizonyítottan a dohányzás eredménye.
Mindez épp elég ok arra, hogy sürgősen felhagyjunk ezzel a szenvedéllyel,
amennyiben komolyan savtalanítani akarjuk a testünket.

Összefoglalás: Mién olyan veszélyes a test túlsavasodása?

1. A vörösvértestek a savmerevség miatt nem jutnak át a finom

hajszálereken, az érintett szövet nem jut tápanyaghoz, ami végső soron
szívinfarktushoz és gutaütéshez vezethet.

2. A sejteknek semleges testfolyadékokra van szükségük, mert sem

táplálékot nem tudnak "hozni" maguknak, sem a hulladékot nem tudják
elszállítani.

3. A test ásványianyag-készleteinek felemésztődése miatt, amely a

túlsavasodást követi, törékennyé válnak a csontok és az erek.

4. Mivel a mérgek lerakódnak a kötőszövetekben, számtalan

"veszélyeshulladék-tároló" jön létre, amelyek megterhelik a testet.

S. A túlsavasodás miatt elveszítjük a fertőző betegségekkel szembeni

természetes immunitásunkat.

6. A visszatartott méreganyagok kedveznek a Candida albicans okozta

gombás megbetegedés kialakulásának, amelynek anyagcseremérgei
károsítják a májat és az agyat.

7. A túlsavasodás miatt vegetatív acidózis is kialakul, amelynek

következtében hamar kifáradunk, és csökken a teljesítményünk.

8. A böjtkúrák alatt hirtelen felszabadulnak a szövetekben elraktározott

méreganyagok, ami a test - néha halálos következményekkel járó! -
önmérgezéséhez vezet.

Milyen hamar mutatkozik eredmény?

Ritkán érezni olyan hamar a hatást, ahogy azt a savtalanítás, az

egészséges táplálkozás és az elegendő mozgás esetében tapasztalhatjuk.
Már két óra múlva mérhető az eredmény - normalizálódik a vizelet pH-
értéke, bár eleinte csak rövid időre, hacsak nem segítünk a testünknek
rendszeresen. Már néhány nap elteltével jobban fogunk aludni, jóllehet
jóval kevesebb alvásra lesz szükségünk, mint korábban, mivel megszűnt a
savterhelés. Ha szokásunkká válik, hogy minden reggel fél órát intenzíven
gyalogolunk reggeli előtt, már első alkalommal érezni fogjuk a jótékony
hatást. Egyre no a lelkierőnk, javul az általános közérzetünk, elmúlnak a
keringészavaraink, és megszűnik a nyomás a fejünkben, erősödik az
immunrendszerünk, megakadályozzuk a fogszuvasodás kialakulását,
jelentősen meggyorsítunk minden gyógyulási folyamatot stb.

Legjobb, ha azonnal nekikezdünk - és élvezzük új életünket

Mi a betegség?

Már Buddha is azt mondta: "A betegség a betegség gyógyítással"

A betegség azt jelenti, hogy már nem vagyunk összhangban önmagunkkal

és az élettel, a betegség tehát a diszharmónia egy formája. Ez éppúgy
érinti a szellemi síkot, ahogy a lelki és a testi síkot. A betegség számos
téren jelentkezhet: a hivatásban, a párkapcsolatban, gazdasági síkon vagy
a spirituális Fejlődés terén. A betegség az egész embert érinti.

A betegség testi síkon gyakran túlsavasodással és az azzal együtt járó

elsalakosodással, valamint a test létfontosságú ásványianyag-készleteinek
kimerülésével kezdődik.

A savterhelés az ember arcára van írva. Felismerhető a táskás szemről, az

öregségi foltokról, a keringészavarokról, a hajhullásról, a fakó, ráncos
bőrről, az ödémákról, a vérző fogínyről és a mozgó fogakról.

A tulajdonképpeni betegség csak a tudatlanságból, a helytelen tudatból és

az abból fakadó hibás magatartásból álló hosszú lánc utolsó szeme, a
láthatóvá és érezhetővé váló tünet csak a végeredmény. Az
orvostudomány sajnos csak ezzel az utolsó láncszemmel foglalkozik, amely
a test azon igyekezetét fejezi ki, hogy legyűrje a tulajdonképpeni
betegséget.

Kezdetben van egy ok. Az ok mindig a tudatban van, és magatartásként

válik láthatóvá. A magatartás testi eltérésekhez, és ha ezeket az
eltéréseket nem ismerik fel és nem szüntetik meg, vészhelyzethez vezet. A
tünet csak abban az esetben jelenik meg, ha nem ismerik fel és nem
szüntetik meg az eltéréseket.

A vészhelyzet gyakran valami rossz - például a kalóriák - feleslege és

valami fontos - például a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek -
hiánya miatt alakul ki. Lelki-szellemi síkon többnyire egy megoldatlan
konfliktusban, beteljesületlen vágyban, frusztrációban vagy a hibás
szellemi fejlődésben keresendő az ok.
A betegségek három nagy területe és azok kísérő tünetei:

Ásványianyag-hiányos megbetegedések:

csontritkulás, érelmeszesedés, fogszuvasodás, hajhullás, lágyéksérv,

parodontosis, porckorongproblémák, ráncok, visszér

A kiválasztással összefüggő megbetegedések:

akne, allergia, ekcéma, furunkulus, gennyes mandulák, lábizzadás,

lábszárfekély, lepedékes fogak, neurodermatitis, pikkelysömör

Lerakódásos megbetegedések:

arthrosis, epekő, érelmeszesedés, fogkő, hólyagkő, köszvény, öregségi

foltok, reuma, szélütés, vesekő

Ezek a diszharmóniák megteremtik a test fertőzéses szükségállapotának

feltételét, amikor eluralkodhatnak rajta a vírusok, baktériumok, gombák és
paraziták. A szükségállapotot súlyosbítják az olyan energetikai
megterhelések mint az elektroszmog, a számítógép, a mobiltelefon, a
mikrohullám stb.

Mindez tovább fokozza a testnek a táplálék okozta túlsavasodását, és

gyorsítja a savak semlegesítésére használt fontos ásványianyag-raktárak
kimerülését, amely a túlsavasodás következménye. A férfiaknál ezt először
a kezdődő kopaszodáson látni, mert a fejbor a legkönnyebben hozzáférhető
ásványianyag-raktár, ezért először ehhez nyúl a szervezet.

A nőknél a termékeny időszak folyamán többnyire nem játszik szerepet

hajhullás, kivéve az olyan természetellenes megterheléseket, mint a
kemoterápia, mert a nők a havivérzésük kezdetéig a testükben "parkolják
le" a kiválasztandó savakat. Először a vér, a nyirok és a méhlepény szolgál
parkolóként. Csak akkor alakulnak ki lerakódások a combon, a felkaron és a
csípőn, amelyek cellulitisz formájában válnak láthatóvá, amikor már
megteltek ezek ;a parkolók.

Mint azt már tudjuk, a salakanyagok savak, amelyeket a test egy

ásvánnyal létesített kötés révén semlegesített, így egy savas só jön létre.
Ezt a kémiailag savas sót a testben kell tárolni, és ezzel salakká válik. A
savak a maguk részéről a túlnyomórészt savas tápláléknak köszönhetően
jönnek létre, de a vékonybélben zajló erjedés következtében is, amelynek
során a denaturált szénhidrátok cukorral vegyülve alkoholt fejlesztenek -
eközben gázok jönnek létre, amelyek tovább fokozzák a megterhelést. Ha a
béltartalom később túl hosszú ideig marad a vastagbélben, rothadás indul
be, és jelentkezik a jól ismert székrekedés.

A tulajdonképpeni betegség a tudatlanság és az abból fakadó hibás

magatartás, és csak innen indulhat ki igazi gyógyulás. Ha meggyógyult a
tudat és a magatartás, nem lép fel a testben szükségállapot, így a tünetek
sem jelentkeznek.

A gennyes mandula, az ekcéma vagy a lábszárfekély tehát nem betegség,

hanem a testnek a fennálló szükségállapot megszüntetésére irányuló
ésszerű és szükséges önsegítő intézkedése.

A savak okozta megbetegedések általános tünetei:

• energiahiány és állandó fáradtság

• kedvetlenség és csökkent teljesítőképesség
• elnehezült végtagok és izomfájdalmak
• evés utáni hirtelen fáradtság
• hidegérzékenység és kellemetlen hidegérzet a testben
• jelentős súlycsökkenés vagy -növekedés
• egyengült ellenálló képesség
• fokozott hajlam a fertőzésekre
• gyakori megfázásos megbetegedések
• legyengült regenerálódási képesség
• lassú sebgyógyulás
• rendkívül hosszú gyógyulási időszakok
• keringészavarok
• állandóan hideg kéz és láb

Mi a gyógyulás?

A gyógyulás a tökéletes jó közérzet és az igazi egészség helyreállítása

minden téren. Az igazi egészség nem csupán azt jelenti, hogy nem
vagyunk betegek. Az igazi egészség elevenséget, életerőt és életörömet
jelent. Ehhez gyakran meg kell szüntetni egy hiányt, a hiányos vagy épp
túl bőséges ellátást, annak mindenkori következményeivel együtt. A
gyógyulás azt jelenti, hogy megértjük és támogatjuk a tünet gyógyulási
szándékát, "a test üzenetét", mert a tünet már a testnek a gyógyulásra
irányuló kísérlete.

Minden betegség "rendbe" akar hozni valamit oly módon, hogy tisztító
intézkedések útján mérgektől szabadítja meg a testet, vagy a fájdalommal
olyan erős nyomást gyakorol ránk, hogy nekünk magunknak is kiutat kell
keresnünk a pillanatnyi helyzetből. De teljesen mindegy, hogy a betegség
melyik utat választja, mindig az a célja, hogy elvezesse az embert
önmagához. Hogy eközben milyen mélyen kell megtapasztalnunk a
szenvedést, az belátásunk mértékétől függ, a negatív gondolkodás, kevés
mozgás, elégtelen légzés, helytelen táplálkozás stb. következményeinek
belátásától. A test önmagát tisztító és fenntartó organizmus, amely meg
tudja gyógyítani magát, ha mi nem zavarjuk meg ebben. Az emberek
csupán 3 százaléka hal meg végelgyengülésben, a maradék 97 százalék
halálát a helytelen életmód és gyakran a "késsel-villával elkövetett
öngyilkosság" okozza.

Természetgyógyászi gyakorlatom során nagyon hamar rá kellett jönnöm

arra, hogy minden olyan terápia, amely csak a külső tüneteket kezeli, még
betegebbé teszi az embereket, ahelyett hogy meggyógyítaná őket. Az
elfojtott betegség megint előtör, többnyire súlyosabban, vagy egy még
súlyosabb betegség váltja fel.

Közben elillan az életöröm, az élet értelmébe vetett hit, és veszendőbe

megy a lélek gazdagsága. Ami megmarad, az csak szomorú árnyéka
annak, ami lehetett volna. A gyógyulás, mind egy milyen formában megy
végbe, mindig öngyógyulás. A legjobb terapeuta, a legdrágább gyógyszer
is csak az öngyógyító erőket tudja aktivizálni.

A kezelésnek átfogó, holisztikus kezelésnek kell lennie, azaz a test, a lélek

és a szellem egységét kell felölelnie, és soha nem szabad egyetlen
betegség ellen irányulnia, hanem a gyógyulást kell célba vennie. A
kezelésnek sokféleképpen neki lehet kezdeni: egy, a betegség okáról és
jelentéséről folytatott beszélgetéssel, amelynek során nem szabad
összetéveszteni az okot a kiváltó momentummal; gyógyszerekkel, ha azok
biológiai úton támogatják az ember természetes öngyógyító erőit; vagy a
test hatékony savtalanításával és méregtelenítésével, amit az
ásványianyag-készletek újraépítése követ, hogy újból megteljenek a test
kiürült raktárai.

A gyógyuláshoz számos út vezet, és a test mindig a legjobbnak ítélt utat

keresi. Hálás, ha megnyitjuk előtte a létező legjobb utat, a belátás útját.
Akkor a gyógyulás a tudatosulás és a felismerés révén megy végbe, és a
testnek már nincs szüksége a betegségre ahhoz, hogy egy bizonyos
tünettel arra kényszerítsen, hogy életünk problematikájával foglalkozzunk.

A tünetek mindennemű kezelésével azonban csak folytatjuk az öncsalást.

Nem csoda, hogy egyre több ember állandóan beteg. Egy új keletű
közvélemény-kutatás szerint a németeknek mindössze 6 százaléka tartja
magát egészségesnek. Ha abból indulunk ki, hogy ezeknek az embereknek
legalább a fele csak nem érzékeli a meglévő zavarra vonatkozó üzenetet,
akkor már csak 3 százalékkal számolhatunk.

Rémisztő eredmény, ugyanakkor teljesen szükségtelen is. Mi azonban

egyre makacsabban próbáljuk eltávolítani a helytelen magatartásunkra
utaló információt, hogy azután ugyanolyan helytelenül folytassunk
mindent, és panaszkodunk, ha újabb és újabb betegségek arra akarnak
kényszeríteni minket, hogy végre azt tegyük, ami helyes. A betegség
gyakran egy őszintétlen élethelyzet és egy élethazugsághoz való
ragaszkodás kifejezése. A betegség a szenvedés okozta nyomással
próbálja rávenni a beteget arra, hogy őszintébb legyen.

A betegség azonban nem mindig csak a diszharmónia jele. Barát is lehet,

aki segít megtennem a következő lépést a fejlődésem útján. A betegség
tehát alkalom lehet arra, hogy tegyünk egy lépést a jövőbe, és újabb
fejlődésbe kezdjünk, amely e nélkül az alkalom nélkül nem mehetne végbe.

A gyógyulás útja lényegében mindig ugyanaz. Felismerjük az eredeti

helytelen magatartást, és változtatunk rajta. Információval és belátással
meg kell szüntetnünk a probléma alapjául szolgáló tudatlanságot vagy
közönyösséget, és ezzel elkerülünk egy testi szükségállapotot, így a tünet
meg sem jelenhet. A tévedés és a helytelen magatartás az útról való
letéréshez és diszharmóniához vezet, amelyet a test végül a tünet útján
tesz láthatóvá és "érezhetővé", így már foglalkoznunk kell vele. Amint
felszámoljuk a tévedést, megszüntetjük a hibás magatartást, már nincs
szükségünk a betegségre, és az magától eltűnik úgy, ahogy jött.

Minden tudattartalomnak megvan a megfelelője a testben, és fordítva, és

végül is minden testi dolog egy tünet. Amit érzünk, az nem a betegség,
hanem ez a tünet, egy bizonyos magatartás következménye.

De ha minden tünet üzenet, nincs értelme elfojtani az üzenetet anélkül,

hogy megértettük és követtük volna. A tünetben lévő üzenet megértése és
megfogadása az ember gyógyulásának tulajdonképpeni kulcsa. A test nem
élhet tudat nélkül, de tudat nélkül meg sem betegedne. A tudat kivetíti
állapotát a testre, hogy ily módon láthatóvá és érezhetővé tegye azt. A test
a tudat láthatóvá vált kifejezése.

Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy az egekig magasztalt

diagnosztikai és terápiás lehetőségekkel bíró modern orvostudomány
vívmányai ellenére miért nem betegszik meg kevesebb ember, miért nem
válnak egyszerűbbé a kezelések, és miért nőnek egyre a gyógyítás
költségei, anélkül hogy végül gyógyuláshoz vezetnének? Foglalkoznunk kell
a betegség mélyebb értelmével, és rá kell jönnünk arra, hogy a betegség
lefolyása hűen tükrözi az agyban zajló tanulás lépéseit, miközben a
gyógyulás azt mutatja, hogy befejeződött a szellemi tanulási folyamat.

Ebből az összefüggésből rájöhetünk arra, hogy a sorscsapások nem

hirtelen érnek utol, hanem csak akkor, ha nem figyelünk testünk kisebb
figyelmeztetéseire. Ha viszont többé nem tudnánk megbetegedni, az lenne
a lehető legsúlyosabb betegség, mert akkor nem kapnánk több jelzést
helytelen magatartásunkról, és nem lenne esélyünk a változtatásra!

Ezért egy betegséget nem a tünetek megszüntetésével lehet

meggyógyítani, bármennyire kívánatos is lenne ez, hanem mindig csak a
betegséget okozó helytelen magatartás felszámolásával.
A gyógyítás ellensúlyozás:

hiányos ellátás --> átmeneti ellátástöbblet

ellátástöbblet --> átmeneti ellátáshiány (böjt)

mérgezés --> méregtelenítés

túlsavasodás --> savtalanítás

fertőzés --> fertőtlenítés

szükségállapot --> jó közérzet + harmónia

Minden gyógyulás végül is szellemi gyógyulás. Nincs orvosság bosszúság,
harag, irigység stb. ellen, ilyenkor csak egy, a tudatban lezajlott változás
segíthet. A gyógyulás tehát azt jelenti, hogy a felborult tudatot megint az
egy erőre és minden létezés egységére irányítjuk.

Ez a "felborult" tudat elsősorban tudatlanságból, információhiányból vagy

hibás információkból adódik. Ez azonban csak azt jelenti, hogy nem
kerestünk, mert a törvény így hangzik: "Aki keres, az talál." Az első lépés, a
tudatlanság megszüntetése, a keresés. A hibás látásmód azonban
hihetetlenül elterjedt. Baktériumokat, tüneteket, fájdalmat látunk, és
gyógyszerekben, kezelésekben vagy műtétekben reménykedünk.

Sokan kérdezik, hogy a szeretet istene egyáltalán hogyan engedheti meg a

szenvedést. Ilyenkor megfeledkeznek arról, hogy a szenvedést Isten nem
akarja, és neki nem tetsző dolog - a szenvedés csak az élet szeretetteljes
utalása egy megoldatlan problémára. Így minden baj csak a nem
"helyénvaló" élet külső tükre, és azt mutatja, hogy nem olyan emberként
élek, amilyennek "szántak".

Minden betegség esély és nem ítélet. Ha nem ragadom meg az esélyt,

mert talán fel sem ismerem, ezzel csak arra kényszerítem a sorsot, hogy
megfelelően érthetőbb formában ismét felkínálja.

De sokan nem egészségesek akarnak lenni, csak azt akarják, hogy ne

legyen több panaszuk. A betegség egy szellemi-lelki diszharmónia fizikai
kifejezése, és nem lehet megszüntetni sem tablettákkal, sem injekciókkal
vagy műtétekkel, csak gondolkodásunk és magatartásunk
megváltoztatásával.

Nagyon egyszerűen tehetünk valamit az egészségünkért, és az emberek

időről időre elbotlanak ebben az igazságban, de a legtöbben összeszedik
magukat és továbbsietnek, mintha mi sem történt volna. Jó lenne, ha rá
tudnánk bírni magunkat arra, hogy megálljunk, és tudatosítsuk
magunkban, mi történhet itt. Ha ezt nem tesszük meg, arra kényszerítjük
az életet, hogy más "élettanárokat" küldjön hozzánk. A nevük: bosszúság,
félelem, stressz, hiba, bűntudat, függőség, fájdalom, betegség, túlsúly,
sorscsapás, krízis vagy halál, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ha
egyszer már meghívtuk őket, csak nehezen fogunk megszabadulni tőlük.

Ha meg akarunk szabadulni tőlük, az az első lépés, hogy rájöjjünk arra, ok

valójában élettanárok, és megértsük és kövessük üzenetüket. A depresszió
például azt mondja nekünk: "Itt van az összes elintézetlen dolog, ami alól
eddig kivontad magad. Láss neki végre!" A túlsúly pedig azt mondja: "Itt
raktározódott el az az energia, amelyre szükséged lesz ahhoz, hogy
elintézd mindezt." Ha felismertük és követtük az üzenetet, az élettanár
feleslegessé válik, és eltűnik, mert megtanultuk azt a leckét, ami miatt
eljött hozzánk.

Vagy vegyük a "hiba" példáját. A hiba azt mutatja meg nekünk, hogy
valami hiányzik az életünkből, és arra szólít fel minket, hogy vegyük bele a
hiányzó dolgot az életünkbe. Ehhez meg kell értenünk a hiba üzenetét, és
fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit akar mondani nekünk a
hiba, mit tanulhatunk belőle - nem azt kell kérdeznünk, hogy ez kinek a
hibája. Ha nem ejtünk naponta legalább tíz hibát, az nagy valószínűséggel
annak köszönhető, hogy nem vettük észre a hibákat, és nem ismertük fel
és nem használtuk ki a bennük rejlő esélyt. Ilyenkor az élet türelmesen
megismétli a leckét, míg rá nem jövünk arra, hogy miről van szó, és eleget
nem teszünk a feladatunknak, azaz le nem vonjuk a konzekvenciákat, és
megint "helyesen" nem élünk.
Természetesen az is hiba lenne, ha a gyógyítás során megpróbálnánk
helyreállítani a régi állapotot, mert hát épp ez az állapot tette szükségessé
a betegséget. Az igazi gyógyulás a belátáson keresztül a tudat tágulásához
és a valódi önmagunkkal való egységhez vezet.

Ha megtanultuk, hogy minden élethelyzet, és elsősorban minden tünet

mögé nézzünk, merőben új út nyílik meg előttünk. Amint megértjük a
"tünetek nyelvét" és a test üzeneteit, rájövünk arra, hogy minden üzenet
csak arra szolgál, hogy egy kicsit továbbvigyen minket egyéni utunkon. Jó,
ha rögtön az első szinten, a tévedés és az abból fakadó helytelen
magatartás szintjén megértjük az üzenetet. Akkor nem alakul ki
szükségállapot a testben, és nem jelentkeznek betegségtünetek.

A gyógyulás alapjában véve a bennünk lakó harmóniára való emlékezés,

hogy megint úgy éljünk, ahogy azt a teremtés eredetileg akarta.

Ha mindez nem történik meg, végül a halál hoz gyógyulást. Ez olyan

transzformáció, amely alól senki nem vonhatja ki magát. Ha folyton csak
félintézkedéseket teszünk, amelyek nem indíthatnak el mélyreható
változást, egyszer már nem lesz helye kompromisszumoknak, és a halál
biztosan előidézi ezt a mélyreható változást.

Gyógyulási krízisek a savtalanítás során

A gyógyulás során újabb és újabb gyógyulási krízisek léphetnek fel. Ennek

az lehet az egyik oka, hogy a bevett ásványi anyagok mennyisége túl
kevés volt ahhoz, hogy semlegesítse a szervezetben lévő savakat. Ezért
soha ne vegyünk be csak egy késhegynyi báziskeveréket, mert így
bizonyosan előidézzük az első krízist - rendszerint egy enyhén púpozott
teáskanálnyit kell bevenni, hacsak a gyártó nem ír elő más mennyiséget.

De általában a savtalanítás először figyelemre méltó kezdeti sikert hoz. Az

ember egyértelműen érzi a jótékony hatást, és tudja, hogy helyes úton jár.
A szabadon keringő savakat sikerült semlegesíteni és kiválasztani, és az
ember igazán jól érzi magát a bőrében. Az ozmózis törvényének
megfelelően azonban felszabadulnak az eddig elraktározott salakanyagok,
és megtöltik ezt a szabad teret. Az ember visszaesik, megint fellángolnak a
régi fájdalmak, és feltámad bennünk a gyanú, hogy rosszul csináltunk
valamit, vagy talán mégsem ez a helyes út.

Pedig ez teljesen rendjén van így: ha folytatjuk a savtalanítást, nagyon

hamar visszatér a jól ismert kellemes érzés, mert a keringő savakat megint
sikerül semlegesíteni és kiválasztani. De természetesen megint hamar
érvényesül az ozmózis törvénye, további "különleges hulladéktárolók"
kerülnek felszámolásra, és mi megint rosszabbul érezzük majd magunkat.
Ez így mehet egy-két évig, bár a krízisek közt egyre több idő telik majd el,
és egyre kevésbé csorbul a jó közérzet. Egyszer azonban kiürül minden
tároló, és nem lép fel több gyógyulási krízis, ilyenkor végleges a gyógyulás.

Tudatosítsuk magunkban, hogy most megkezdhetjük egy egészségesebb

és vitálisabb élet megteremtését. Az életöröm kulcsa nem a fiatalság, hisz
a fiatalság azoknak a tapasztalatoknak a hiányát is jelenti, amelyekről
bizonyára senki szeretne igazán lemondani. Az igazi kulcs a harmónia és az
életerő, és ezek nem köthetők egy bizonyos életkorhoz. Felépíthetjük,
ápolhatjuk és fokozhatjuk őket.

Már az ókori görög filozófus, Démokritosz (i. e. 460-370) is felismerte: "Az

emberek az istenekhez fohászkodnak egészségért - és nem ismerik fel,
hogy a birtokukban áll az ehhez szükséges hatalom."

Az igazi gyógyulás mindig egésszé válási folyamat, ami azt jelenti, hogy
egyre épebb, és ezzel egyre inkább önmagam leszek, egyre inkább eggyé
válok önmagammal, embertársaimmal és végül mindenkivel és mindennel.

Ha akadályozzuk ezt a természetes fejlődési folyamatot, szükségessé válik

a betegség. Ha elképzelésekkel, magatartásmintákkal vagy ideálokkal
korlátozzuk magunkat, és így tudatosan vagy öntudatlanul nem
tapasztalunk meg valamit, ami megfelel nekünk, nem áramolhat
akadálytalanul az életenergia. Ez a diszharmónia betegségként jelenik
meg, és szükségessé válik a terápia.

A terápia szó az ógörög therapeuein szóból ered, ami azt jelenti, az

'istenek munkáját végezni'. Ez világossá teszi, hogy az igazi gyógyulás a
re-ligióval, a lét ősokára való ráeszméléssel, az igazi ember
felébresztésével és az igazi természetünkre való emlékezéssel függ össze.

A tökéletes egészség az ember igazi természetéhez tartozik, és a

rendszeres savtalanítás, valamint az ásványi anyagok újraépítése fontos és
elengedhetetlen lépés ezen az úton.

Ha ráeszmélünk valódi természetünkre, és ebből a természetből kiindulva

élünk, az önazonosuláshoz, így a problémák, a betegség, a hiány és a
szenvedés megszűnéséhez vezet. Csak így léphetünk be újemberként egy
új életbe.

7. A savak okozta megbetegedések ábécéje

AIDS

Minden AIDS-beteg vérében és szöveteiben magas savértékeket mérnek.

Ha már a vérben is jelentkezik a savterhelés, az azt jelzi, hogy a test
elhasználta a tartalékait, és már nincs több lehetősége arra, hogy
megakadályozza a vér elsavasodását. Ilyenkor ajánlott először
helyreállítani a sav-bázis egyensúlyt, hogy más módszerek egyáltalán hatni
tudjanak. Mert az AIDS immungyengeség, és a test savtalanítása
közvetlenül erősíti az immunrendszert.

Allergia

Mai életmódunknak köszönhetően a test felfokozott elhárító reakciókkal

védekezik az újabb és újabb allergének ellen. Ezen a téren gyakran
figyelmen kívül hagyjuk, hogy a test túlsavasodása is fontos tényező a
különböző allergiák kialakulásának szempontjából. Minden allergiás
reakciónál kiválasztódik a hisztamin nevű hormon, ami elvileg azért is
szükséges, hogy a test úrrá lehessen a benne lévő savakon. Ezért
elengedhetetlenül fontos, hogy allergiás tünetek esetén először
meghatározzák a savstátust, és adott esetben segítséget nyújtsanak a
szervezetnek ezen a téren, mielőtt más módszerekkel egyáltalán
eredményeket lehetne elérni.

A hisztamin a konyhasó felbontására, és ezzel szódabikarbóna-termelésre

ösztönzi a gyomor sejtjeit. A hisztamin befolyásolja a légcső és a belek
izomzatát is; emiatt görcs, légszomj és hasmenés jelentkezhet. E hormon
hatására kitágulnak bizonyos erek, és a folyadék elraktározódik a
kötőszövetben. Ha nagy adagokban szabadul fel, életveszélyes,
anafilaktikus sokk léphet fel. De ha csak egy allergiás nátha a
következmény, az is arra utal, hogy zavar állt be a szervezet
működésében. A gyógyulás érdekében azonnali segítséget kell nyújtanunk
a testünknek a sav-bázis egyensúly harmonizálásával és az
immunrendszer ahhoz kapcsolódó erősítésével.

Alvászavar

Mivel a túlsavasodás kifejezetten izgató hatással van a testre, érthető,

hogy gyakran már a test savtalanításának köszönhetően elmúlnak a
makacs alvászavarok. A túlsavasodás meggátolja azt, hogy a test
természetesen ellazuljon, és akkor is a tartós feszültség és teljesítőkészség
állapotában tartja a szimpatikus idegrendszert, amikor ez a legkevésbé
sem kívánatos. Másrészt a megterhelésre adott válaszként lassanként
bénító fáradtság lesz úrrá rajtunk, ennek ellenére nem tudunk igazán
pihentető álomba merülni. Tehát ha álmatlanság gyötör minket, sok
esetben segít egy alapos savtalanítás.

Anyajegyek

Az anyajegyek a test "mini savtalanító intézkedései". Azt mutatják, hogy a

savak hosszabb időre elárasztották a testet, amely lehetőségeinek
határáig eljutva eltávolította a semlegesített salakanyagokat. Az
anyajegyek ugyanakkor a test segélykiáltásai, melyekkel megfelelő
savtalanítást követel.

Aranyér

Az aranyér azt mutatja, hogy a test savakkal való telítettsége már

aggasztó szintet ért el, és sürgős segítségre van szükség ahhoz, hogy
megakadályozzunk valami ennél is rosszabbat. Ha az aranyér már nyitva
van és vérzik, az arra utal, hogy a test nem lát más lehetőséget
túlélésének biztosítására, mint hogy nyílást hozzon létre ott, ahol korábban
nem volt. Ilyenkor nagyon rosszat tennénk, ha műtét útján eltávolíttatnák
vagy "eltömetnénk" az aranyeret, mert ezzel elzárnánk a test
vészszelepét, és még tovább fokozódna a túlsavasodás.

Egyes nőknél néha szülés után is aranyeres panaszok lépnek fel. Ez annak
köszönhető, hogy a test a terhesség idején a kimaradó vérzés miatt nem
tudja természetes úton kiválasztani a savakat, és a szervezetben "parkolja
le őket". Az aranyér rendszerint eltűnik az első havivérzés után.

Tehát ne vegyük félvállról az aranyeret, értelmezzük vészjelzésként, amely

arra szólít fel minket, hogy azonnal segítsünk a testünkön. A savtalanítás
hatására nagyon hamar elmúlik az aranyér, és nem is újul ki egészen
addig, amíg megőrizzük a sav-bázis egyensúlyt.

Arthritis

Az arthritis olyan ízületi gyulladás, amely nagyrészt a savterhelésre

vezethető vissza. Nemcsak az ízületeket támadja meg, hanem a
gerincoszlopot és más testrészeket is.

A legfőbb kiváltó ok az immunrendszer zavara, amely védőanyagokat

termel a saját ízülethártyája ellen. Ennek az lehet az oka, hogy a
báziselvonás következtében megváltozik a bor szerkezete, így azt a test
már nem ismeri fel sajátjaként.

A reumás ízületi gyulladás akkor alakul ki, ha a test legfőbb savtárolója, a

kötőszövet már nem tud felvenni több savat, és a szervezetnek az
ízülethártyától kell elvonnia a bázisösszetevőket a semlegesítéshez. Annál
meglepőbb, hogy a hagyományos orvostudomány nem ismeri a
reumadiétát, pedig az étkezési szokások bázikus étrend-kiegészítéssel
párosított gyökeres megváltoztatása azonnali megkönnyebbülést hoz, és
hosszú távra lerakja a gyógyulás alapjait. Elsősorban akkor nagyon
látványos a hatás, ha már az első tüneteknél bőséges mennyiségű bázist
juttatunk be a szervezetbe, és ezzel többletet teremtünk. A táplálkozási
szokások megváltoztatását rendszeres E-vitamin- és szelénbevitelnek kell
kísérnie.

De minden terápia alapja a sav-bázis egyensúly megteremtése, amit

mindennapos bázistöbblettel biztosíthatunk oly módon, hogy naponta
egyszer 7,5-ös, akut esetben 8-as pH-értéket érjünk el. Sokat segít a
legalább 2 órás vagy még hosszabb időtartamú 7,5-8,5-ös pH-értéku
bázisfürdő is, amelynél a víznek 35-38 °C-osnak kell lennie. A tartós
sikerhez elengedhetetlen, hogy naponta ellenőrizzük és kiegyenlítsük a
sav-bázis egyensúlyt.

Arthrosis

Az arthrosis krónikus ízületi megbetegedés, amelyben főként idősebb

emberek szenvednek. Az egyoldalú mozgási szokások és az elferdült csípő
kedvez a térd- és csípőarthrosis kialakulásának, és gyorsítja a lefolyását. A
csípő elferdülését többnyire a két láb hosszának magatartásfüggő eltérése
okozza, amelyet azonnal meg kellene szüntetni. A degeneratív
elváltozásokat mindig a porcok és csontok ásványianyag-tartalmának
csökkenése előzi meg. Természetes módon elsősorban az ízületi fejekben
van nagy mennyiségű bázikus vegyület, amelyeket savterhelés esetén
elvon a szervezet, hogy semlegesítse a savakat. Tehát a kopást nem a kor
vagy a túlterhelés okozza, hanem elsősorban a túlsavasodás.

A báziselvonás miatt besűrűsödik az ízületi nedv. A lerakódott kristályokkal

vegyülve smirgliszerű masszává alakul, amely minden mozdulatnál
károsítja a porctömeget, és fájdalmat okoz. Ennek következtében az ember
egyre inkább kerül bizonyos mozdulatokat, ami ráadásul a porc elégtelen
ellátásához vezet, a porcok ellátását ugyanis csak mozgással
biztosíthatjuk. Tovább súlyosbítja a helyzetet a túlsúly, amely
szükségtelenül megterheli az ízületeket.

A test azonban az értékes proteineket kalciummal vegyítve új kenőanyagot

tud képezni, ezért a savtalanítás kiegészítéseként tanácsos természetes
kalciumban és foszforban gazdag táplálékot fogyasztani. A testnek
magnéziumra is szüksége van ahhoz, hogy proteinszintézis mehessen
végbe, amely fontos a kollagénképződéshez. Mivel azonban a legtöbb
ember magnéziumhiányban szenved, erre különösen oda kell figyelni.
Ugyanilyen fontos a bőséges C-vitamin-ellátás is.

Nagyon jó növényi regenerálószer a fehérjét tartalmazó fekete nadálytő,

amely "a csontok üvegeseként" ismert. A szövetképződéshez a triptofán
elnevezésű aminosav is szükséges, amely bőséges mennyiségben
megtalálható az avokádóban, banánban, mogyoróban, nyers tejben, juh-
és kecskesajtban, valamint a halban.

A legfontosabb azonban az, hogy egész életünkben rendszeresen

mozogjunk, mert csak így biztosíthatjuk az ízületek ellátását - az
ízületeknek ugyanis nincs saját keringésük, amely biztosítaná az
ellátásukat.

Asztma

Az asztma rohamszerűen fellépő légszomj, amelyet a hörgők görcsös

összehúzódása vált ki. Kialakulhat valamilyen allergia miatt, de létezik nem
allergiás eredetű asztma is, amely többnyire csak idősebb korban lép fel.
Többnyire mindkét esetben savterhelés áll a háttérben. Az allergiás
asztmánál a savak hatására hisztamin szabadul fel, ami a hörgők
begörcsöléséhez vezet, a nem allergiás asztmánál pedig maga a
savterhelés és az ebből adódó izomgörcs váltja ki a rohamot. A test
túlsavasodása lebéníthatja a tüdő kapillárisait, sőt tüdőgörcsöt is okozhat.

Pszichikai tényezők, például a félelem és a stressz is kiválthatnak

asztmarohamot, de nem ezek jelentik az okot. Minden kezelés alapja a test
következetes savtalanítása, amelyet étrendkiegészítő, fiziológiás
ásványianyag-keverékkel biztosított bázistöbblet támogat.

Bélterhelés

Az elsalakosodott bélfalak akadályozzák a megfelelő tápanyag-, vitamin- és

ásványianyag-ellátást. Főként a vérképzés és a bőr-, illetve a
hajpigmentáció szempontjából fontos vas felvétele zajlik elsősorban a
beleken keresztül.
A kalcium a gyomorban és a nyombélben szívódik fel, és ez a folyamat a
pH-érték függvénye. Minél több savképző táplálék jut a gyomorba, annál
kevesebb gyomorsav termelődik. A túl kevés gyomorsav azonban
jelentősen korlátozza a kalciumfelvételt, így fokozza az elsősorban idősebb
embereknél gyakori kalciumhiányt. Az agresszív erjedési savak
létfontosságú aminosavakat és enzimeket roncsolnak szét a vékonybélben,
amelyek nélkül nem tudnak megújulni a sejtjeink, és enzimek nélkül kisiklik
az anyagcsere.

A belek túlsavasodása ugyanakkor a bélrendszer nagyon fájdalmas

vírusfertőzéséhez vezethet. Az önmérgezés az egész testre kiterjed, így
károsodik a vegetatív idegrendszer is. Ennek következtében megváltozhat
a viselkedés és a személyiség is: szeretetlenség, egoizmus és
tapintatlanság uralkodhat el az érintetten.

Mindennapos bőséges bázisbevitel szükséges ahhoz, hogy tartós

segítséget nyújthassunk beleinknek. Legjobb rögtön reggel bőséges
mennyiségű, lehetőleg egy liter folyadékkal bejuttatni a bázisokat, hogy ne
csak semlegesítsük, de ki is mossuk a felgyülemlett savakat, mielőtt
ennénk valamit.

Ezt összeköthetjük az ájurvédikus orvostudomány egyik receptjével:

esténként vegyünk be egy teáskanál ricinusolajat, tartsuk körülbelül egy
percig a szánkban, majd meleg folyadékkal öblítsük le.

Másnap reggel enyhe bélürítésre kerül majd sor. Ismételjük ezt néhány
napig, így segítsünk a beleinknek abban, hogy megszabaduljanak a
lerakódásoktól és a salakanyagoktól.

Böjtkrízis

Amikor böjtölünk, a fogyással természetesen felszabadulnak az eddig a

zsírszövetben megkötött savak is, és megint szabadon keringenek a
testben. Emiatt érezhetően romlik a közérzetünk, és némi üröm vegyül a
fogyás okozta örömbe. Ha ilyenkor nem segítünk a testünknek, a savak
feltorlódhatnak, mert a test nem tudja elég gyorsan semlegesíteni a
hirtelen felszabadult mennyiséget. Ez legrosszabb esetben gutaütéshez
vagy szívinfarktushoz vezethet, de ennek nem feltétlenül kell
bekövetkeznie. Tehát ha böjtölni akarunk, megelőzésképpen támogassuk a
testünket bőséges bázisbevitellel, hogy megfelelő tartalékai legyenek, és
elbánhasson minden felszabaduló savval, így elmarad majd a rettegett
böjtkrízis.

Bőrbetegségek
A bőr a maga mintegy 20 kilós súlyával és majd 2 négyzetméteres
felületével a legnagyobb szervünk. A test a bőrön keresztül is próbál
megszabadulni a felesleges savaktól. Ha ez nem sikerül megfelelően, mert
túl keveset izzadunk, ekcéma, pörsenés, sömör és akne jelentkezik.

További lehetséges következmények: erős kivörösödés, túl száraz és

repedezett bor, állandó viszketés, sápadt és fakó bor, borhibák,
mitesszerek és barna foltok. Sőt a túlsavasodás legalábbis közreműködik a
cellulitisz és a kötőszövet-elváltozások kialakulásában is, mivel a test
előszeretettel raktározza el a felesleges savakat a kötőszövetben. A
makacs ínhüvelygyulladások és természetesen a gyomor-, bél- és
nyálkahártya-gyulladások, valamint a csalánkiütés és a gombás
megbetegedések eredete is a túlsavasodásban keresendő.

Minden ilyen tünet a test segélykiáltása. De még a súlyos bőrbetegségek is

javulhatnak vagy elmúlhatnak, amint savtalanítjuk a testünket.

A bor testünk természetes ruhája. Nagyon érzékenyen reagál minden

környezeti befolyásra, de elsősorban láthatóvá teszi a belső helyzetet - az
igazi szépség belülről fakad. Fontos tudni, hogy a bor és a belek szoros
összefüggésben állnak egymással, így minden borbetegségnél ügyeljünk
arra, hogy rendben legyenek a beleink, és megtisztítsuk őket. E téren a
test bázikus táplálkozással és bázikus étrend-kiegészítőkkel való
savtalanítása a legfontosabb lépés, csak azután fejthetik ki a hatásukat
más terápiák.

A kollagének képezik kötőszövetünk vázát, és gondoskodnak arról is, hogy

a bőrünk sima és rugalmas maradjon. De valósággal vonzzák a savakat, és
a bőrünk ennek köszönhetően veszít a rugalmasságából, és idő előtt
öregedni kezd. Mindezt azonban hatékonyan megelőzhetjük. Elsősorban a
mindennapos bőséges bázisbevitel hoz ilyenkor különösen gyors és
látványos hatást. De a rendszeres bázikus fürdők is fokozzák az ápoló és
gyógyító hatást.

Bronchitis

A testre ható állandó savterhelés fokozza a tüdő területét megtámadó

fertőző betegségekre való hajlamot, ami akut vagy krónikus bronchitishez
vezethet. Elsősorban a dohányosok veszélyeztetettek, mert a dohányzás
még inkább fokozza a túlsavasodást, és súlyosbít minden annak
következtében fellépő terhelést. Ezt a várható átlagéletkor statisztikája is
egyértelművé teszi, amely azt mutatja, hogy a dohányosoknak körülbelül
nyolc évvel rövidebb a várható átlagéletkora, mint a nem dohányzóké.
Másként is fogalmazhatunk: "Minden cigaretta körülbelül negyedórával
közelebb viszi a dohányost Istenhez." De a dohányzás nemcsak a várható
átlagéletkor rövidülése miatt jelent olyan erős, ugyanakkor elkerülhető
megterhelést, hanem elsősorban a test idő előtti öregedése miatt. A
dohányzás ráadásul gátolja a szódabikarbóna képződését a gyomor
sejtjeiben, és káros hatással van az emésztésre. Ezért egészségügyi
okokból tanácsos minél előbb abbahagyni a dohányzást, mert ha az ember
már érzi a problémákat, akkor szinte már túl késő. A bronchitis elkerülése
vagy gyógyítása érdekében azonban a dohányzás mellőzése mellett a test
rendszeres és megfelelő savtalanításának is minden esetben elsőbbséget
kell élveznie.

Cellulitisz

A cellulitisz vagy narancsbor nem okoz ugyan egészségügyi panaszokat,

mégis nagyon terhes lehet az érintett nők számára, elsősorban akkor, ha
nem érzik jól magukat a bőrükben, sőt talán "idegennek" is érzik a
testüket.

Három feltétel alapján alakulhat ki cellulitisz:

1. a test túlsavasodása

2. túlsúly

3. hormonális zavar

A hormonális zavar vagy a túlsavasodás önmagában nem okozhat

cellulitiszt. Az eredményes kezelésnek azonban figyelembe kell vennie
mindhárom tényezőt. Az elsődleges terhelés a test túlsavasodása
következtében alakul ki, amikor az anyagcsere már nem tudja a vérben, a
nyirokban vagy a szövetfolyadékban ,.lebegtetni" a felesleges savakat,
hanem semlegesítenie kell, és el kell raktároznia őket. Ezt a máj vagy a
vesék gyenge anyagcseréje vagy a vastagbél élősködők, illetve gombák
okozta túlterheltsége is indokolhatja.

A női szervezet arra állt be, hogy a havivérzés folyamán természetes úton
válassza ki a felgyülemlő savakat. A köztes időben a vérben, a nyirokban, a
szövetfolyadékban és méhlepényben raktározza el ezeket a savakat, amíg
a mennyiségük meg nem halad egy bizonyos mértéket. Ha megteltek ezek
a tárolók, semlegesíteni kell a savakat, és ehhez a testtől kell elvonni
ásványi anyagokat, amennyiben azok nincsenek benne a táplálékban. A
semlegesített savak most a csípőn, de elsősorban a combon és a felkaron
raktározódnak el, ahol bármikor újra fel lehet oldani és ki lehet választani
őket. Az ily módon elsalakosodott szövetek okozta látható végeredmény a
közismert cellulitisz.

Mivel a férfiak nem ismerik a havivérzést, a férfi szervezete nem "parkolja"

le a felgyülemlő savakat, hanem az anyagcsere útján azonnal feldolgozza,
hogy azután kiválaszthassa őket.

Ehhez ásványi anyagok kellenek, amelyek vagy a táplálékból, vagy a test

raktáraiból, jelen esetben elsősorban a fejbőrből származnak. A férfiaknak
ezért hullik ki korán a hajuk, ami mindig az erős savterhelésre utal. A
nőknek termékeny időszakuk folyamán alig kell hozzányúlniuk testük
tartalékaihoz, ezért náluk csak kivételes esetben fordul elő kopaszodás.

Cellulitisz tehát csak akkor alakul ki, ha már megteltek a vérben, a

nyirokban és a szövetfolyadékban lévő átmeneti "parkolók". Ehhez társul
az is, hogy sokan nagyon keveset iszunk, így túl kicsi a testünkben lévő
folyadékmennyiség. Vagy eleget iszunk ugyan, de nem megfelelő italokat,
tehát savképző, édesített leveket vagy limonádékat, és ezek további
szükségtelen savterhelést rónak a testre. Olyan ez, mint amikor cukrot
teszünk a kávénkba: Az első kanál könnyedén feloldódik és "lebeg" a
folyadékban. A második kanál részben még feloldódik, a harmadik azonban
üledékként feloldatlanul a csésze alján marad. Ugyanez a helyzet a testre
ható savterhelés esetében: Amit a szervezet nem tud a testfolyadékban
"lebegtetni", azt valahol le kell parkolnia, és ezek a parkolópályán lévő
anyagok részben cellulitisz formájában jelennek meg.

Ha a már amúgy is fennálló savterheléshez újabb terhelés társul,

mégpedig a sporttevékenység révén, rosszabbodik a cellulitisz. Az ennek
következtében keletkező savakat a combban kell elraktározni. Ezért
szoktak csodálkozni a fiatal női sportolók azon, hogy
sporttevékenységüknek köszönhetően nemhogy visszafejlődne a cellulitisz,
de még inkább erősödik. De amint felismerjük az összefüggést,
lehetőségünk nyílik arra, hogy megfelelő ellenintézkedéseket
foganatosítsunk, és hamarosan eltűnik a cellulitisz.
Egy eredményes cellulitisz elleni kúra elemei:
• A legnagyobb savforrások meghatározása és felszámolása.
• Bőséges ásványianyag- és nyomelemkínálat biztosítása, hogy azonnal
semlegesíteni lehessen a felgyülemlő savakat és méreganyagokat,
mielőtt a testünk megtámadná fontos raktárait.
• Napi legalább egy liter zöldséglé vagy gyógytea fogyasztása.
• Legalább kétórás időtartamú bázikus fürdő lehetőleg naponta.
 • Rendszeres nyirokdrénezés és -masszázs.
• A máj, a vesék és a belek anyagcseréjének erősítése.
• Alapos béltisztítás és -fertőtlenítés.
• A test ásványi anyagokkal való bőséges ellátása, hogy ismét
megteljenek ásványianyag-raktárai.
Természetesen mindez megelőző jelleggel is végezhető, és kifejezetten
ajánlott férfiaknak is. A kúra kellemes mellékhatása, hogy nem lép fel
izomláz, vagy ha mégis, csak nagyon enyhe formában.

Tudatosítsuk magunkban, mit jelent a „kilúgozott” szó. Arra utal, hogy a

testet megfosztották értékes lúgjaitól, és a savak semlegesítése érdekében
„kilúgozták”. De az alapos savtalanítás és a savas táplálék és italok
mennyiségének egyértelmű csökkentése hamarosan helyreállítja a test
sav-bázis egyensúlyát. Ha rá-adásul rendszeresen masszírozzuk a
bőrünket, szemmel láthatóan úrrá leszünk a problémán, és újra jól érezzük
majd magunkat a bőrünkben.

Csontritkulás

Mielőtt a savak kiválasztódhatnának a testből, bázisokkal semlegesíteni

kell őket. Ha a táplálékból származó bázisok mennyisége nem elegendő, a
testnek a tartalékaihoz kell nyúlnia, elsősorban a csontokhoz, amelyeknek
magas a kalciumtartalma. A kalcium fontos szerepet játszik a testben.
Szabályozza a szívműködést, az izmok és az idegek ingerelhetőségét és a
véralvadást. A test legnagyobb kalciumtárolója a csontrendszer, bár a
kalciumnak ott is fontos szerepe van, így a veszteségek kezdetben nem
tűnnek fel.

Valahányszor csak tetőződik a savak mennyisége, és a testnek hozzá kell

nyúlnia a tartalékaihoz, veszendőbe megy egy kevés csontanyag, és végül
csontritkulás alakul ki.

Az osteoporosis (csontritkulás) szó 'porózus csontokat' jelent, ami pontosan

leírja a helyzetet. A változókort maguk mögött hagyó nők különösen
veszélyeztetettek, mert átlagban csak 600-700 mg kalciumot vesznek
magukhoz naponta, ami a tényleges szükségletnek csak a fele. Az alkohol,
a nikotin, a koffein és a cukor különösen veszélyes kalciumrablók, és
mindegyikük savas anyagcsere-állapotot eredményez. Tehát a csontritkulás
nem kopásjelenség, és gyakran a gyermekkorig nyúlik vissza az eredete.
Az elégtelen gyermekkori kalciumfelvételnek köszönhetően ki sem
alakulhatott az optimális csontsűrűség, így nem képződhettek megfelelő
tartalékok. A zöldségekből származó szervesen kötött kalcium különösen
fontos szerepet játszik a kalciumtartalékok felépülése szempontjából. A
tejből és tejtermékekből a szervezet nehezebben tudja felvenni a
kalciumot. Testünknek a kalcium mellett elegendő C-vitaminra is szüksége
van a csontok stabilitásának növeléséhez, mert a C-vitamin segíti a
prokollagén és a kollagén képződését, amelyek a csontanyag képződés
alapjául szolgálnak.

A csontritkulás a nőknél gyakran már a változókor beállta előtt

megfigyelhető hátfájás, görbe hát és előretolt has formájában, különösen
évekig tartó ösztrogénhiány esetén. Ilyen esetekben feltétlenül
ellenőriztetni kell a csontsűrűséget.

Egyre elterjedtebb a fiatalkori csontritkulás is, amelyet a kalcium, a

magnézium és a csontváz anyagainak, elsősorban a kollagénnek a hosszú
évekig tartó hiánya, valamint hormonális működészavar okoz.

A hashajtók szakszerűtlen alkalmazása és a gyakori fogyókúrák még

inkább elősegítik a fontos ásványi anyagok és elektrolitok kimosódását. A
fokozódó túlsavasodás tartósan károsítja a mellékvese-működést, amely
nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ásványi anyagok egyáltalán
beépülhessenek a csontokba. Ha csökken a hormonszint, gyorsul a
csontritkulás folyamata. Az alkohol is akadályozza a fehérjeszintézist,
amelynek során a csontok elasztikus anyagai képződnek. A csokoládé és a
kakaóitalok a bennük lévő nagy mennyiségű oxálsav révén kalciumot
vonnak el a csontokból. De a kávé, a krémfagylalt, a kész puding és
szószok, valamint a spenót vagy a rebarbara is még inkább meggyorsítják
ezt a folyamatot. Az édes desszertek ideális táptalajai a Candida
gombának, amely erősen károsítja a bélflórát, így a kalcium nem tud
megfelelően felszívódni. Mindez még inkább kedvez a csontritkulás
kifejlődésének.

Különösen a nők szenvednek gyakran állandó székrekedésben. Ez azt

mutatja, hogy a belek már nem működnek megfelelően. A székrekedés
miatt drasztikus mértékben csökken a test kalciumfelvétele, így nem épül
újra a túlsavasodás miatt kiszipolyozott csontok ásványianyag-készlete.
Ilyen esetekben többnyire hatástalan marad az is, ha célirányosan
kalciumot szedünk, mert a belek nem tudják felvenni a kalciumot. Ilyenkor
ajánlott a colon-hidroterápia (bélmosás), amelynek segítségével
megtisztíthatjuk a megterhelt beleket, és javíthatjuk azok működését.
Különben az állandó székrekedés hashajtó szerek szedését tenné
szükségessé, amelyek azonban veszélyes ásványianyag rablók, és még
inkább gyorsítják a csontritkulás folyamatát.
Amíg gátolt a belek útján zajló felvétel, fokozottan fontos, sőt talán
létfontosságú az ásványianyag-készleteknek a bőrön keresztül történő
újraépítése. Ajánlottak a 7,5-8-as pH-értékű, legalább egy, de inkább két-
három órás időtartamú bázikus fürdők, amelyek során körülbelül 35-38 °C-
ra kell beállítani a víz hőmérsékletét (ne legyen túl meleg a víz, nehogy
megterheljük a vérkeringést). Ezenkívül hatásos az is, ha bázikus oldatba
mártjuk a hálóruhánkat és a zokninkat, majd kissé kicsavarjuk,
megszárítjuk, és éjszakára felvesszük őket. Így a test hosszabb időre
bőséges bázismennyiséghez jut, és regenerálódhat, vala-mint újraépítheti
ásványianyag-készleteit.

Csontvázproblémák

A csontokban lévő ásványi anyagok leépülése csontritkulást,

csontlágyulást, angolkórt, ismétlődő csonttöréseket és a töréseket
követően lassú gyógyulást eredményezhet. Az elsősorban reggelenként
ropogó ízületek, a meghúzódott ínszalagok, a figyelmeztető ízületi
fájdalmak és az ízületi szalagok gyakori gyulladása is erre vezethető
vissza. A megelőzés és a gyógyulás érdekében alapos savtalanító
programot kell összeállítanunk, és mindenre kiterjedően újra kell építenünk
ásványianyag-készleteinket.

Depresszió

Mindig meglepő, ahogy egy látszólag semmivel el nem űzhető depresszió

néhány nap alatt életörömmé és tettrekészséggé alakul, amint az érintett
alaposan savtalanítja a testét. Elsősorban az öregkori depresszió oka
keresendő gyakorta az állandó túlsavasodásban, és amint a test visszajut a
bázikus, tehát a természetes tartományba, elmúlik a kedélyzavar. Létezik
egyfajta pszichikai savmerevség is, ami a motivációhiány, a csökkent
terhelhetőség és a fáradtság különböző formáiban, vagy alvászavarokban
és kimerültségben nyilvánul meg. Depresszió esetén, még ha csődöt is
mond minden más terápia, gyakran csodát tehet a savtalanítás.

Diabétesz

A diabétesz a rák mellett vezeti azoknak a betegségeknek a listáját,

amelyeket a túl sok savat tartalmazó civilizációs táplálék okoz vagy még
inkább súlyosbít. Mert a bázisokra szoruló has-nyálmirigyet tartósan
károsítja a túlsavasodás, ami a ketonok mennyiségének erős
növekedéséhez és a diabétesz számos későbbi következményéhez vezet
(az idegeket megtámadó betegségek, vakság, rossz sebgyógyulás és
sejthalál).

De maga a diabétesz is különösen sok savat termel a testben. Épp ebben a

helyzetben ajánlják gyakran a betegeknek a fehérjében gazdag és így
fokozottan savasító hatású táplálkozást. Az ebből adódó terhelések
természetesen idővel összeadódnak, ezért is lép fel a diabétesz elsősorban
öregkorban. Az öregkori diabétesz oka nem is annyira az inzulinhiány, mint
inkább a hasnyálmirigy, és elsősorban a Langerhans-szigetek károsodása,
amelyet az erős savterhelés okoz. Ilyenkor gyakran meglepő eredményeket
hoz a nyomelemellátást biztosító étrend-kiegészítéssel támogatott
kiegyensúlyozott sav-bázis háztartás. Mert a nyomelemek
nélkülözhetetlenek az inzulin termelődéséhez, el-raktározásához és
felszabadulásához. A cukorbetegek gyakran cinkhiányban szenvednek,
amely az immunrendszer zavarához és lassú sebgyógyuláshoz vezet. De
egy másik nyomelem, a króm is hatással van a cukoranyagcserére, ezért
ennek az anyagnak is megfelelő mennyiségben kell rendelkezésre állnia.

Elsősorban azonban a test folyamatos savtalanítása szolgál minden terápia

alapjául, amit a 7,5-ös pH-értéket célzó, mindennapos bőséges
bázisbevitellel biztosíthatunk, mert a savtalanítás nemcsak tehermentesíti
a szervezetet és erősíti az immun-rendszert, hanem jelentősen javíthat az
inzulin hatásfokán is. Ezért régebben, amikor még nem állt rendelkezésre
inzulin, körülbelül 30 gramm szódabikarbónát írtak fel a betegeknek.

Ekcéma

Minden viszkető, gyulladásos bőrelváltozás szintén jól reagál a test

következetes savtalanítására, még ha allergiás eredetű is, mert a nyirok-
és az immunrendszert gyakran csak a túlsavasodás készteti az ekcémával
kísért túlzott reakcióra. Ilyenkor természetesen sokat segítenek a legalább
2 órás időtartamú bázisfürdők, amelyekkel kívülről is savtalanítjuk a testet.

Emésztési panaszok

Ha a testnek már nem áll elég bázis a rendelkezésére ahhoz, hogy

semlegesíthesse a nyombélből kilépő ételpépet, az epe és a hasnyálmirigy
bázikus nedvei nem tudják megfelelően elvégezni az emésztés feladatát,
így elégtelenül megemésztett táplálék kerül a következő bélszakaszokba,
és akadályozza azok működését. Ilyenkor a káros baktériumok
megtelepedése miatt a test önmagát kezdi mérgezni, és székrekedés,
valamint kellemetlen szájszag lép fel, amelyet alapos fogápolással sem
lehet megszüntetni. A túlsavasodás okozta székrekedésnél csak
átmenetileg és látszólag segítenek a hashajtó szerek, amíg fel nem
ismerjük és meg nem szüntetjük a probléma okát. Ilyenkor alapvetően csak
a rendszeres és alapos savtalanítás, a bázikus táplálkozásra való átállás és
a 7,5-ös vizeleti pH-értéket biztosító bázikus étrend-kiegészítés segíthet.

Endokrin mirigyek

A túlsavasodás miatt csökkenhet a mirigyek termelése és kiválasztása, így

például pajzsmirigytúltengés is felléphet. Ebben az esetben ellenőrizzük a
sav-bázis háztartásunkat, és alkalmazzuk a megfelelő savtalanítási
módszereket (lásd 3. fejezet).

Epekő

A máj és az epehólyag, valamint a hasnyálmirigy a sav-bázis egyensúly

legfőbb szabályozói. Különösen az epe igényel nagy mennyiséget a gyomor
által képzett bázisokból. Ha ezek nem állnak rendelkezésre megfelelő
mennyiségben, megszilárdul az epében oldott koleszterin, és más
anyagokkal együtt epekővé alakul. A túlnyomórészt bázikus táplálkozással,
amelyet bázikus hatású étrend-kiegészítés kísér, megelőzhetők az
epekövek.

Az epekő - ahogy a vese- és a hólyagkő is - a testre ható túlzott

savterhelés következménye, azaz lerakódásos megbetegedés. Idetartozik
még a fogkő, a reuma, a köszvény, az érelmeszesedés, valamint az
arthrosis is. Ilyenkor a legtöbb esetben súlyos magnézium hiányt lehet
megállapítani az érintetteknél, tehát azonnal és drasztikus mértékben
növelni kell a magnézium-bevitelt, függetlenül a fiziológiás báziskeverékek
mindenképpen szükséges szedésétől.

Érelmeszesedés

Az artériák belsejét vékony bőrréteg, az endothel borítja. Ha ez a rendkívül

érzékeny réteg porózussá válik, az átfolyó vér egyes anyagai
fennakadhatnak és lerakódhatnak az erekben.

A porózusság irányába mutató elváltozás oka az lehet, hogy a testnek a

savterhelés semlegesítése érdekében bázikus építő-elemeket kell kivonnia
az endothelből. Ilyenkor rendszerint segítséget jelent a kollagénképző C-
vitamin, de többnyire ez az anyag sem áll megfelelő mennyiségben a test
rendelkezésére, így az egy olyan anyagot alkalmaz, amelyet elő tud állítani
saját magának - a koleszterint. Ez az anyag gondoskodik arról, hogy az
erek a hiányzó építőelemek ellenére tömítettek maradjanak, de így már
nem biztosított a vér szabad áramlása. Ezenkívül zsírrészecskék,
fehérjeanyagok és mészsók hatolnak be az erekbe, ahol lerakódnak. Így az
artériák egyre keményebbé és rugalmatlanabbá válnak. A testnek növelnie
kell a vérnyomást, hogy biztosítsa a létfontosságú véráramot, és a növekvő
ellenállás dacára a test minden részébe eljusson a vér. Mégis egyre
gyakrabban lépnek fel artériás keringészavarok, különösen a lábban, a szív
ereiben és az agyban, és az erek mindjobban elmeszesednek.

A folyamat már a huszadik életévtől elkezdődik észrevétlenül, és nagyrészt

ez a felelős a test idő előtti öregedéséért. A sav-bázis egyensúly
rendszeres harmonizálása az egyik legfontosabb olyan lépés, mellyel
megőrizhetjük ereink fiatalságát és rugalmasságát, így pedig sok évvel
ajándékozhatjuk meg magunkat.

Fáradtság

A fáradtság és a kimerültség olyan tünet, amelyet mindenki ismer, akinek

túlsavasodott a teste. A krónikus fáradtság gyakran minden életörömtől
megfosztja ezeket az embereket, mert minden tevékenység túl nagy
megerőltetésnek tűnik számukra. Ehhez alvászavarok,
emlékezetgyengeség és koncentrációzavarok társulnak. Ezek a tünetek a
vegetatív idegrendszer állandó túlfeszítettségének következményei,
amelyet a test túlsavasodása okoz. A szimpatikus idegrendszer
szabályozza az éberséget és a reakciókészséget. Ha az állandó savinger
folyamatosan a lehető legnagyobb teljesítményre ösztönzi a szervezetet,
nem biztosított a természetes nyugalmi szakaszok előfeltétele. Ezért a
túlsavasodott emberek gyakran arról panaszkodnak, hogy nincs elég
energiájuk, ugyanakkor állandó belső nyugtalanság gyötri őket.
Mindez pár napon belül megváltozhat, ha bázisokban gazdag táplálékot
kínálunk a testünknek, és bázikus étrend-kiegészítéssel helyreállítjuk a
zavart sav-bázis egyensúlyt.

Fejfájás és migrén

A németek majd 5 százaléka küzd mindennapos, hosszan tartó fejfájással,

és majdnem 50 százalékuknak néha, illetve gyakran fáj a feje. Emiatt
erősen romlik az életminőség, és alábbhagy vagy teljesen szertefoszlik az
életöröm. A panasz alapjául szolgáló túlsavasodást az összehúzódott
hajszálereknek köszönhető sápadt arcszín, az érzékeny vagy könnyező
szem, a kötőhártya-gyulladás és a szemhéj gyulladása jelezheti. A migrén
esetében is egy sor tanulmány igazolja, hogy a test savtalanítása és a
bázisokban gazdag táplálkozás tompíthatja vagy végleg megszüntetheti a
fájdalmakat. A migrénrohamot gyakran megelőzhetjük úgy, hogy
beveszünk egy púpozott teáskanál szódabikarbónát egy nagy pohár meleg
folyadékban feloldva.

Fogak

A fogak, ahogy a csontok is, a test ásványianyag-raktárai közé tartoznak.

Túlsavasodás esetén testünk arra kényszerül, hogy bázikus ásványi
anyagokkal ellensúlyozza a túlzott savmennyiséget, és ezeket az ásványi
anyagokat először a kevésbé létfontosságú területektől vonja el. Ilyen
terület elsődlegesen a fejbőr, másodikként azonban a fogak kerülnek sorra,
és velük együtt az állkapocscsontok. Fogszuvasodás alakul ki, fogínyvérzés
és parodontosis lép fel, és végül már semmi nem mentheti meg a
fogainkat.

A nyál a maga 7-es pH-értékével a fogak létének alapját jelenti, mert a

fogzománc nem kapcsolódik semmiféle ellátási körhöz, így csak a nyál
biztosíthatja a fogaknak a szükséges anyagokkal, például kalciummal és a
foszforral való ellátását.

Ha a nyál elsavasodik, a fogaknak nincs esélyük a túlélésre. Míg a

semleges nyál ellátja a fogakat, a savas nyál folyamatosan károsítja őket,
így a túlsavasodásban szenvedő emberek többnyi-re arról panaszkodnak,
hogy rosszak a fogaik. A parodontosis is a túlsavasodásra vezethető vissza.
Ha károsodást szenved a fog-zománc, lerakódások alakulnak ki, és
baktériumok telepedhetnek meg a fogak területén, amelyek bevégzik a
fogzománc szét-roncsolódásának folyamatát.

A csúnya, kőkemény lepedék, a fogkő is a testre ható túlzott savterhelés

miatt alakul ki. A lepedéket olyan savak alkotják, amelyek a fogainkban
lévő kalciummal semlegesítődtek. Ilyen esetekben segít a bázikus
sókeverékkel végzett fogmosás. A fog nem bírja ki a pH-érték- különbséget,
és egyszerűen lemorzsolódik, ugyanakkor a bázikus sóból újraépülnek a
fogak ásványianyag-készletei. Kiegyensúlyozott sav-bázis háztartás esetén
a fogak ellenállóvá válnak a fogszuvasodással szemben, a fogakat tartó
csont- és kötőhártyaszövet is maradéktalanul regenerálódni tud, és életünk
végéig megőrizhetjük a fogainkat.
Fogamzásgátló tabletta

Bár a fogamzásgátló tabletták előrelépést jelentenek a védekezés terén,

van egy súlyos mellékhatásuk, amelynek nem szentelünk figyelmet,
nevezetesen az, hogy a kimaradó vagy lerövidülő havivérzésnek
köszönhetően megzavarják a természetes savkiválasztást. A test ennek
következtében fellépő túlsavasodása miatt tisztátalanná válik a bőr, és
cellulitisz is kialakulhat. Ezenkívül a savak felhalmozódása fejfájást és
migrént okoz. Az ilyenkor bevett fájdalomcsillapítók többnyire
acetilszalicilsavat tartalmaznak, így még inkább fokozzák a túlsavasodást,
ami még gyakoribb fejfájáshoz és migrénhez vezet.

Ha a nők abbahagyják a fogamzásgátló szedését, mert gyermeket

szeretnének, sokuk ennek ellenére sem esik teherbe, mert a túlsavasodott
test nem fogamzóképes. Vagy ha mégis, a gyermek nemzése erősen
terhelt környezetben megy végbe a méhben, ami károsodásokhoz vezet
már a meg nem született gyermeknél is, de legalábbis erős megterhelést
jelent a magzat számára.

A savaknak a fogamzásgátló szedése okozta feltolulása gyakran

egyértelmű súlynövekedést is okoz, mert a test a víz vissza-tartásával
próbálja enyhíteni a feltolult savak hatását, ami ödémaképződéshez is
vezethet. Ha tehát fogamzásgátlót szedünk, elengedhetetlen a különösen
szigorú és rendszeres savtalanítás, mert a fogamzásgátló miatt a test
elvesztette természetes szelepét. Aki teherbe szeretne esni, már
hónapokkal előtte gondoskodjon a természetes sav-bázis egyensúly
kialakításáról, hogy a még meg nem született gyermek kedvező
környezetben nőhessen fel, és az egészségét megterhelő hatásoktól
mentesen kezdhesse meg életét.

Fogszuvasodás

A fogszuvasodás nem betegség, hanem a test tálsavasodásának

következménye. Az a tény, hogy a civilizált országokban életük folyamán
(gyakran már gyermekkorban) az emberek 97 százalékánál lép fel
fogszuvasodás, egyértelműen érzékelteti, hogy szinte mindannyian
túlsavasodtunk.

A tálsavasodás miatt a szervezet arra kényszerül, hogy megtámadja

ásványi anyagokat tartalmazó területeit, tehát a fogakat is, hogy
semlegesíteni tudja a felgyülemlő savakat. A fogszuvasodást az ásványi
anyagok leépülése teszi lehetővé, pedig könnyen megelőzhető lenne. Mert
amint rendszeresen savtalanítjuk a testünket, és újra feltöltődnek az
ásványianyag-raktárak, többé nem alakul ki fogszuvasodás. Ha azután egy
jó fogorvossal rendbe tetetjük a fogainkat, és eltávolíttatunk minden
amalgámot a fogsorunkból, többé nem lesznek gondjaink a fogainkkal, és a
fogszuvasodás már semmi problémát nem fog jelenteni a számunkra.

Gombás fertőzések

A test tálsavasodása miatt szinte már minden ember a legkülönfélébb

gombás fertőzésekben szenved, amelyek például egyre inkább károsítják a
belek természetes baktériumait. Ezen a téren különösen nagy szerepet
játszik a Candida albicans gomba okozta megterhelés, mert ez a gomba
olyan méreganyagokat választ ki, amelyek az egész testben hatnak, és
fokozzák a túl-savasodást. Ilyenkor valósággal csodát tesz a következetes
savtalanítás, különösen akkor, ha tejsavas élelmiszerekkel, például
joghurttal kísérjük. Ha egy héten keresztül megeszünk napi két pohár,
adalékoktól mentes biojoghurtot, érezhető javulást érhetünk el. Legjobb,
ha négy hétig folytatjuk a joghurtkúrát, napi két pohár joghurttal,
amelyeket a megszokott táplálékunk ki-egészítéseként fogyasztunk, de
alkalmanként nyugodtan ki is hagyhatunk egy-egy étkezést.
Ez a joghurtkúra annyira hatásos, hogy tulajdonképpen receptre kellene
felírni.

Gombás megbetegedések

A túlsavasodott test ideális közeget kínál különböző patogén gombáknak,

és kedvez például a Candida albicans vagy a száj-penészgomba
megtelepedésének, amely további savterhelést okoz. Ilyen helyzetben is
elengedhetetlen a test alapos savtalanítása, hogy megfosszuk táptalajuktól
a patogén gombákat.

Gutaütés

Az újabb felismerések szerint a szívinfarktushoz hasonlóan a gutaütés is a

túlsavasodás egyik következménye, mert mindkettő a vérellátás,
elsősorban a szövetekben lévő hajszálerek vérellátásának részleges
lebénulása révén alakul ki. Bár a gutaütés „gutaütésszerűen” következik
be, az akut katasztrófát gyakran évekig tartó túlsavasodás előzi meg,
amely újabb és újabb átmenetizavarokhoz vezet. Ha felismerjük ezeket a
figyelmeztető jeleket, elháríthatjuk a katasztrófát. De ha bekövetkezik, a
folyamat állandóan súlyosbodik, és egyre kiterjedtebbé válik.
Következményei elsősorban azt a két szervet érintik, amelyeknek a
legnagyobb az anyagcsere-szükségletük és -forgalmuk, nevezetesen az
agyat és a szívet. E folyamatok részletes leírásáról és a lehetséges terápiás
eljárásokról a könyv előző részében olvashatunk (3. fejezet).

Gyenge védekező rendszer

A test immunrendszere egy életen át kórokozók özönét hárítja el anélkül,

hogy mi ebből bármit is észrevennénk, feltéve, hogy teljesen aktív az
immunrendszerünk. Ilyenkor a test egy sor összehangolt elhárító
intézkedést foganatosít, hogy felszámoljon minden vírust, minden
baktériumot, amelyek különben gátlástalanul elszaporodnának a
testünkben. Ez már jóval azelőtt lezajlik, hogy akár csak közérzetbeli
zavarok mutatkoznának. Ha viszont a természetellenes életszokások és a
helytelen táplálkozás korlátozza az immunrendszer aktivitását, az már nem
tud maradéktalanul eleget tenni a feladatának. Ilyen akadály a gyakori
vagy akár állandó savterhelés. Egy ilyen megterhelésre a test állandó
fáradtsággal, korlátozott teljesítőképességgel, fejfájással vagy emésztési
zavarokkal reagál, hogy jelezze, segítségre van szüksége. Testünk
valamennyi működő része összeköttetésben áll egymással és függ
egymástól, és a sav-bázis egyensúly a testünk egészségét és vitalitását
megőrző immunrendszer optimális működésének fontos, sőt talán a
legfontosabb feltétele.

Gyermektelenség

Hogy mennyire fontos a savtalanítás a terhesség szempontjából, azt abból

is láthatjuk, hogy a magzatvíznek optimális esetben, tehát ha minden
természetesen megy, 8,5 a pH-értéke. A testnek nagyon nehéz betartania
ezt az értéket, ha a környező szöveteknek a túlsavasodás miatt talán 6,5
vagy annál is alacsonyabb a pH-értéke, és ez néha egyszerűen
megoldhatatlan, bármennyire is vágyik egy nő gyerekre, és bármilyen
optimális is egyébként a környezet. Elsősorban a fogamzásgátlók szedése
okoz természetellenes savfelhalmozódást, és sokan azért nem esnek
teherbe, mert a túlsavasodott test nem fogamzóképes. Ezért már
hónapokkal a tervezett terhesség előtt gondoskodni kell a természetes sav-
bázis egyensúlyról, hogy a gyermek az anyaméhben harmonikus
környezetben nőjön fel, és az egészséget károsító terhelésektől mentesen
kezdhesse meg életét.

De a nő és jövendőbeli anya számára is fontos a savtalanítás, mert a

gyermek szükség esetén az anya testének tartalékaiból veszi el azt, amire
szüksége van, és ez az anyánál hiánytünetekhez vezethet. A túlsavasodott
kötőszövet nem tud optimálisan visszafejlődni, és így nemcsak terhességi
csíkok maradnak vissza, de gyakran egy egész életre eldeformálódik az
alak, ami nagyon megterhelő lehet az érintett nőnek, ugyanakkor teljesen
szükségtelen.

Egyébként mar a nemzés előtt is felvehetjük a kapcsolatot a gyermek

lelkével, aki egyszer el fog jönni hozzánk, „megmond-hatjuk” neki, hogy
örömmel várjuk, és megkérdezhetjük tőle, hogy mit kell tennünk annak
érdekében, hogy a szülés az anya és a gyermek számára egyaránt
beteljesítő élmény legyen. Így a gyermek mar jóval a nemzés előtt a
családunk eleven részévé válik, és a vele való kapcsolat a kommunikáció
merőben új lehetőségeit tárja fel előttünk.

Gyomorégés

A gyomor termeli sejtjeiben az emésztéshez szükséges sósavat úgy, hogy

biokémiai reakció keretében sósavat és szódabikarbónát nyer a
konyhasóból, a szénsavból és a vízből. A szódabikarbóna bekerül a vérbe,
és felveszik azok a szervek, amelyeknek bázisokra van szükségük, például
a máj, az epe, a hasnyálmirigy és a vékonybél. Ha ezeknek a szerveknek
több bázisra van szükségük, a gyomornak több szódabikarbónát kell
előállítania, ami egyúttal túlzott sósavtermeléshez vezet - ezt érezzük
gyomor-égés formájában. Nem lép fel többet ez a panasz, ha bázikusan
táplálkozunk, továbbá naponta egyszer bőséges mennyiségű bázist
juttatunk be a szervezetünkbe, és így minden szervünk az optimális
tartományban dolgozhat.

Néha azután is jelentkezhet gyomorégés, hogy az ember be-vett egy

bázikus keveréket, így az a benyomásunk támadhat, hogy az nem tesz jót
a testnek. Pedig épp az ellenkezőjéről van szó. Amint megfelelő
mennyiségű bázist kínálunk a testünknek, az kihasználja a lehetőséget,
hogy megszabaduljon az eltárolt savaktól, és ez néha olyan intenzíven
zajlik, hogy mi gyomor-égés formájában érezzük. Ilyen esetekben nem
szabad megvonni a testtől a bázisokat, amelyekre oly nagy szüksége van,
ha-nem újabb adagot kell bevenni. Akkor elmúlik a gyomorégés, mert a
bázisokkal semlegesítjük a felszabadult savakat.

Gyomorhurut

A gyomorhurut gyomornyálkahártya-gyulladás, amely a gyomor sejtjeinek

túlzott savtermelése miatt alakul ki. A tulajdonképpeni ok azonban a
bázisok akut hiánya, amelyekre a sav-bázis egyensúly megőrzése
érdekében lenne szükség. Ha tartóssá válik ez az állapot, a gyomorsav
megtámadja a gyomornyálkahártyát, és gyomorfekély alakulhat ki. Ezért
már az ilyen jellegű gyomorterhelés első jeleinél tanácsos megfelelő
mennyiségű bázist a test rendelkezésére bocsátani, mert így
helyreállíthatjuk a megzavart egyensúlyt.

Gyomorproblémák

Bár maga a gyomor természetesen gyomorsavat termel, ezt a szervünket

is károsítja a test túlsavasodása. A túlzott gyomorsav-termelés
fájdalmakhoz és gyomorgörcshöz, savas felböfögéshez,
gyomornyálkahártya-gyulladáshoz vagy akár gyomorfekélyhez vezethet,
de gombás megbetegedéseket és szájszagot is okozhat.

A terhelt gyomor gyakori, gyakran állandó hányingerrel és

étvágytalansággal reagál a megpróbáltatásokra. A gyerekek gyakran azért
nem hajlandók enni, mert már túlsavasodott a testük. A gyomornak
gyakran annyira zavart a működése, hogy eleinte még a könnyebbséget
hozó báziskeveréket sem viseli el. Ilyenkor csökkenteni kell az adagot, és
növelni kell a folyadék-bevitelt, és néhány nap múlva elmúlik a probléma.

Az egészséges gyomor kétszer annyi nátront termel, mint sósavat, ezért ő

a test legfőbb bázistermelője. Az ily módon meg-termelt mennyiség
azonban nem elég ahhoz, hogy ellensúlyozza a természetellenes táplálék
okozta túlsavasodást. Ha a gyomor az állandó túlsavasodás és bázishiány
miatt arra kényszerül, hogy túl sok gyomorsavat termeljen, károsodik a
gyomor-nyálkahártya, és kialakulnak a felsorolt betegségek. Ilyenkor
könnyen segíthetünk a helyzeten, ha bázikus táplálkozással és bázisképző
étrend-kiegészítéssel helyreállítjuk a megzavart sav-bázis egyensúlyt.

A gyomor-bél károsodásokat szenvedett betegeknek további segítséget

jelent a gyógyfóld, amelyről köztudott, hogy meglepő mértékben meg
tudja kötni a méreganyagokat, és nehézfémterhelés esetén is hatékony
segítséget nyújt. Nagyon hasznos az Aloe vera is (gyógyszertárakban és
drogériákban kapható), amely ilyenkor valósággal csodát tesz. Meglepően
gyorsan regenerálja a nyálkahártyákat, méregteleníti a májat, és gátolja a
gombák, a paraziták és a vírusok elszaporodását.

Hajhullás

A fejbőr természetes állapotában egy ásványi anyagokkal bőségesen

feltöltött tároló, amelyből a hajszálak táplálkoznak. Bár a hajhullás gyakran
genetikai eredetű, a „savas talaj” fokozhatja, sőt ez akár a panasz kiváltó
oka is lehet. A tálsavasodás okozza a korai őszülést és a fejbőrallergiákat
is. Különösen veszélyeztettek a sportolók, mert az izmok erős
igénybevételéből adódó megnövekedett tejsavmennyiség felemészti a
fejbőr ásványi anyagait.

Ilyen esetekben feltétlenül be kell vinni a szervezetbe valamilyen

fiziológiás ásványianyag-keveréket, méghozzá nagy mennyiségben és
naponta többször. Egy kis vagy normál adag ilyenkor nem sokat ér, mert
azt a szervezet azonnal a folyamatosan felgyülemlő savak semlegesítésére
használja fel. Csak a legalább hat hónapig vagy inkább egy évig tartó
fokozott ásványianyag-bevitellel tölthetjük fel ismét a fejbőrben lévő
ásványianyag-raktárakat, és tehetjük lehetővé a haj újranövését. Amint
„helyreállítottuk” a fejbőr eredeti állapotát, automatikusan újra nőni kezd a
haj, amennyiben még vannak a fejbőrben élő haj-hagymák. Ez a legtöbb
esetben még évek múltán is így van, vagyis jó esélyünk van arra, hogy újra
elérjük a természetes haj-mennyiségünket, ha következetesen,
rendszeresen és kitartóan savtalanítunk.

A férfiaknál nyilvánvalóan a fejbőr a felgyülemlő savak sem-legesítésére

használt nyomelemek és ásványi anyagok elsődleges forrása. A haj ezért
csalhatatlanul jelzi, mennyire van tele az „ásványianyag-bankszámla”. Egy
megritkult hajó férfi mindezen közben semmivel sem érzi rosszabbul
magát, mint korábban, amíg az ásványi anyagok leépülése a fejbőrre
korlátozódik.
A hajhullás különösen gyakran érinti a férfiakat, mert a nők életük
termékeny időszakában, vagyis évtizedeken át, savakat választanak ki a
havivérzés útján. Kemoterápia is okozhat haj-hullást, amelynek során
hirtelen annyi sav gyűlik össze a testben, hogy annak a saját tartalékaihoz
kell nyúlnia a savak sem-legesítése érdekében.

A kör alakú kopaszodás többnyire a stresszre, illetve a mérgezés vagy a

gombás fertőzés okozta terhelésekre vezethető vissza, és ennek
megfelelően is kell kezelni. Minden esetben kerülni kell a felesleges
savtermelést és -bevitelt, semlegesíteni kell és ki kell választani a meglévő
savakat, és fel kell tölteni az ásványianyag-készleteket - akkor nemcsak a
hajhullás marad abba, hanem újra ki is nő a haj.

Ha tenni akarunk valamit a hajkoronánkért, ezek a legnagyobb ellenségek,

amelyekkel fel kell vennünk a harcot: dohányzás (nikotin); húsfogyasztás
(húgysav); elsősorban sertés-hús (húgysav, kénsav és salétromsav);
édességek, édes italok, fehér lisztből készült termékek, túlzott
zsiradékfogyasztás (ecet-sav); fájdalomcsillapító szerek (acetilszalicilsav);
kávé és fekete-tea (csersav); erős testi megerőltetés (tejsav); bosszúság,
stressz, félelem (sósav); szénsavas italok (szénsav); kólaféleségek
(foszforsav); bor (borsav és kénsav); amalgámtömések (higany); környezeti
mérgek a munkahelyen (elektroszmog).

Ha lehet, ne próbáljunk meg egyszerre mindent jól csinálni, mert ilyenkor

többnyire semmit nem tesz az ember - inkább számoljuk fel egyik
ásványianyag-rablót a másik után, és korlátozzuk azokat, amelyeket még
nem tudunk teljesen elkerülni. Nemcsak a hajunk, hanem az egész testünk
jó közérzettel és életörömmel fogja ezt megköszönni nekünk.

Hallászavar

Egyre több embernél lép fel súlyos hallászavar. A zavar az egyik fűlet
érintő hirtelen hallásvesztésben nyilvánul meg, amit többnyire zavaró
zörejek kísérnek, de szédülés vagy a fülben érzett nyomás is jelentkezhet.
Semmiképp sem szabad félvállról venni egy ilyen hallászavart, minden
esetben azonnal fel kell keresni egy orvost. A hallásvesztésért a belső fül
vérellátászavara felelős. Ezt okozhatja vírusfertőzés, stressz, pszichikai
megterhelés vagy zaj, de elsősorban a túlsavasodásban keresendő az ok.
Ha a savak hatására megmerevednek a vörösvértestek, nem tudnak átjutni
a belső fül finom hajszálerein, sőt eltömik azokat. Emiatt egyfajta infarktus
lép fel.

Akut esetben azonnal értesítenünk kell az orvost, de elsősegélyként

vegyünk be egy pohár vízben 5 gramm szódabikarbónát, vagy dugjunk a
fülünkbe egy bázikus oldattal átitatott vattapamacsot. Még ha az orvosunk
ezt nem is látja ésszerűnek, előfordulhat, hogy ennek köszönhetően már a
megérkezése előtt elmúlnak a tünetek. Mindenképp kerüljük el a további
hallásvesztést oly módon, hogy túlnyomórészt bázikusan táplálkozunk, és
bázikus étrend-kiegészítőket szedünk.

A szódabikarbóna csak elsősegélynek jó, nem jelent tartós megoldást. Bár

ez a szer hat a leggyorsabban, nem építi újra át-fogóan az ásványianyag-
készleteket. Ha a 7,5-ös pH-értéket betartva mindennap bőséges
mennyiségű bázissal látjuk el a testünket, biztonságban érezhetjük
magunkat.

Bár a hasmenés nem savfüggő megbetegedés, a hasmenés útján fontos, a

szervezetnek nélkülözhetetlen ásványi anyagok és nyomelemek ürülnek ki,
ezért amilyen gyorsan csak lehet, pótolni kell őket.

A hasmenést a test savtartalmának időszakos megnövekedése okozhatja,

mert a test ezen az úton próbál megszabadulni a savterheléstől. Ilyenkor is
segíthet, és feltétlenül ajánlott a sav-bázis egyensúly harmonizálása.

Hátfájás

Ha már annyira előrehaladott stádiumban van a túlsavasodás, hogy a

testnek az izmokban is el kell raktároznia savakat, izom-fájdalmak,
elsősorban hátfájás lép fel. Ha azonban bázisokat juttatunk be a
szervezetbe, ellazulnak a megfeszülő és megkeményedett izmok, és
elmúlnak a fájdalmak. A bázisokat fiziológiai, vagyis a testnek megfelelő
keverék formájában kell szedni, mert a testnek nincs mindenből egyforma
mennyiségre szüksége ahhoz, hogy optimálisan reagáljon.

A terápia kiegészítéseként hasznos lehet a hátmasszázs, különösen akkor,

ha rendszeresen eddzük is az izmainkat, hogy azok hatékonyan
támogassák a gerincoszlopot, és ezzel tökéletesítsék a testtartást. A
testmozgás nemcsak az izmokat mozgatja meg, aminek következtében
könnyebben és gyorsabban távoznak a lerakódott savak, hanem javul a
légzés is, így több szénsav kerül kiválasztásra, ami még inkább csökkenti a
savterhelést.

Ilyenkor is ajánlottak a bázikus táplálkozással kombinált bázikus fürdők.

Éppilyen fontos az is, hogy megfelelő módszerekkel fokozzuk az általános
életörömöt, mert hátfájás esetén ez a leghatásosabb gyógyszer. Az
életminőség javításához az is hozzátartozik, hogy elegendő időt szakítsunk
a pihenésre, arra, hogy semmi mást ne tegyünk, csak egyszerűen éljünk.

Hidegkéz és láb

Minden orvos azt mondaná nekünk, hogy a hideg kéz és láb vérellátási
zavart jelez, pedig az ok többnyire a test túlsavasodása. Mert ha a
kötőszövet egyre rugalmatlanabbá válik a túlzott savterhelés
következtében, az akadályozza a vérellátást is. Ez az ellátáshiány hideg
kéz és láb formájában nyilvánul meg. A mindennapos bőséges bázisellátás
hamar megszüntetheti a problémát, különösen akkor, ha kiegészítésként
pár napig bázisfürdőket veszünk, vagy az egész testre kiterjedő fürdőket
vagy lábfürdőket. A fürdővíz pH-értéke legyen 8,5, amit néhány evőkanál
szódabikarbónával könnyen elérhetünk. Ez ugyanakkor hatékony
ellenszere a lábizzadásnak is, mert túlsavasodás esetén a test pótveseként
használja a lábat, és az izzadságával választja ki a savak egy részét.

Hőhullámok
A test, amikor kezdetét veszi a változókor és az ahhoz kapcsoló-dó átállás,
egy ideig az úgynevezett „hőhullámokkal” próbálja elégetni a felgyülemlő
savakat. Ez ésszerű eljárás, mivel a változókor beálltával megszűnik a
havivérzés biztosította természetes kiválasztás lehetősége, és a testnek
más módot kell találnia a savak semlegesítésére.

Ezért nem tanácsos gyógyszerekkel akadályozni vagy akár elfojtani a

testnek ezt az intézkedését, még ha a tünet nagyon terhes is. Ehelyett
erős savtalanítással hatékonyan segítenünk kell a testünknek, így már nem
lesz szükség a hőhullámokra, és azok maguktól elmúlnak.

Hullámzó kedélyállapot

A test túlsavasodása miatt nemcsak a teljesítőképesség, hanem a

terhelhetőség is jelentősen csökken, és hirtelen kedélyállapot-változások
fenyegetik az embert. Ilyenkor néhány napon belül segít a savtalanítás, és
mi úgy érezzük majd, mintha újjászülettünk volna. Újból átjár minket az
életöröm, amelyet talán régóta nélkülöztünk. Egyszerűen csak túlzottan
telítődtünk savakkal. Élvezzük új életünket!

Idegrendszer

A túlsavasodás állandó megterhelést jelent az idegrendszernek. Ez

ingerlékenységet, fokozott fájdalomérzékenységet, kedvetlenséget,
fáradékonyságot, makacs és óvatosságra intő neuralgiákat és
alvászavarokat (lásd az egyes címszavaknál) eredményezhet. Alkalmazzuk
a savtalanítás ismertetett módszereit.

Idő előtti öregedés

A test túlsavasodásának erős öregítő hatása van, amely annál erősebb,

minél tovább tart a túlsavasodás. De ez a hatás szerencsére
messzemenően visszafordítható, ha helyreállítjuk és megőrizzük a sav-
bázis egyensúlyt. A körülbelül 8,5-ös pH-értékű szódabikarbónás fürdők
különösen fontos szerepet játszanak ezen a téren. Már néhány ilyen -
legalább 2-3 órás időtartamú - fürdő után általános jó közérzet alakul ki, és
érezzük, hogy nő az életerőnk, és egyértelműen megfiatalodik minden
szövet az arcunkon is. Aligha találunk még egy olyan módszert, amellyel
ilyen egyértelmű hatást lehetne elérni.
Ingerlékenység

Egyre több embert kínoz állandó ingerültség, és emiatt a legkisebb ok is

elég nekik ahhoz, hogy elveszítsék az önuralmukat. Ez a test
túlsavasodásának egyik mellékhatása, mert a nagy mennyiségű
felgyülemlett sav folyamatosan ingerli a szimpatikus idegrendszert, túl sok
adrenalin és tiroxin választódik ki, antiagresszivitást és önuralomvesztést
eredményez. A rendszeres savtalanításnak köszönhetően néhány napon
belül javul a kedélyállapot. Az ingerlékeny ember higgadtabb, nyugodtabb,
derűsebb lesz, és jelentős mértékben javul az életminősége.

Izmok

A túlsavasodás az izmokban görcsökhöz, lágyrész-reumához, valamint

derékfájáshoz és torticollis (merev nyak) kialakuláshoz vezet. Ilyenkor is
segítenek a megszokott módszerek, mint a savtalanítás és a sav-bázis
egyensúly helyreállítása.
- Lásd még izomláz, lágyrész-reuma.

Izomláz

Az úgynevezett izomláz a testi megterhelés során keletkező tej-sav okozta

pillanatnyi „savroham” következménye. Könnyen megakadályozhatjuk, ha
sportolás előtt, tehát 2-3 órával azelőtt, hogy mozogni kezdenénk,
beveszünk valamilyen ásványianyag-keveréket, vagy elektrolittartalmú
italokat fogyasztunk, amivel bőséges mennyiségű bázist juttatunk be a
szervezetbe. Sportolás utált pedig legalább egyórás bázikus fürdőt kell
venni, de már egy negyedóra is jelentős megkönnyebbülést hoz. Ha ezt
kitartóan folytatjuk, elkerülhetünk mindenféle izomlázat.

Ízületek

Az ízületekben jelentkező túlsavasodás miatt korlátozódhat a

mozgásképesség, és merevedés, valamint fájdalom léphet fel. Ízületi
fájdalmak esetén azonnal vegyünk 8,5 pH-értékű bázikus fürdőt, a
fájdalmak többnyire már fürdés közben elmúlnak. Makacs fájdalmak esetén
megfelelő gyakorisággal meg kell ismételni a fürdőt, és itt nagyon fontos a
fürdő időtartama. Ízületi fájdalmak esetén ajánlott a két-három órás
időtartam, hogy a hatás érezhető legyen. Ha a fürdőkúra kiegészítéseként
salaktalanító teát fogyasztunk, elmúlik a mozgáskorlátozottság és a
merevség is, és megint fiatalos ruganyosságot érzünk majd a tagjainkban.
Kedélyzavar

Kedélyzavar esetén aligha gondolnánk a túlsavasodásra, pedig az életöröm

hiánya, a szomorúság, a borús gondolatok, a depresszív hangulat, az
ingerlékenység, az idegesség és a belső nyugtalanság, de a
túlérzékenység, az ijedősség, valamint a koncentrációzavar és az
emlékezetgyengeség is gyakran a túlsavasodásra vezethető vissza, és
savtalanítással döntő mértékben enyhíthető vagy megszüntethető.

Erre azért is van minél hamarabb szükség, mert aki állandóan lehangolt és
negatív gondolatokat forgat a fejében, jócskán legyengíti az
immunrendszerét. Így „savanyú közeget” teremt ,avas táplálék nélkül is.
Az ilyen ember bizonyos szempontból állandó lelki konfliktusban él, amely
nemcsak erőt emészt fel, Imire másutt lenne szükség, de tartósan
megterheli testét. Egy savtalanító kúrával hatékonyan kezelhetjük a
helyzetet.

Kedvetlenség

A test sav-bázis egyensúlyának harmonizálása után gyakran

megfigyelhető, hogy 2-3 napon belül elmúlik az érintettek depresszív
alaphangulata, és azok megint tudnak nevetni. Feltámad az életöröm, az
ember aktívabb, tevékenyebb lesz, és nekilát olyan dolgoknak,
amelyeknek korábban nem mert volna. Talán azt hitte, a kora miatt
hiányzik belőle a tetterő, pedig valójában csak a savak okozták ezt az
állapotot. A test túlsavasodása kedvetlenséget okoz, az ember hamar
elfárad, és hosszú ideig tart, mire kipiheni magát, míg a bázikus
anyagcsere-állapot fokozza az életkedvet, növeli a tetterőt, és egészséges
álommal ajándékoz meg minket.

Kiégés (burn out)

Egyre több ember egyre gyakrabban tapasztalja meg a kiégés érzését. Úgy
érzik, hogy az utolsó cseppig felemésztették a tartalékaikat, és ez
messzemenően meg is felel a valóságnak. A test teljesen túlsavasodott, és
elhasználódtak a kiegyenlítő hatású bázisok készletei, így egyre fokozódik
a túlsavasodás. Az ember úgy érzi, már nincs számára kiút, és ez az érzés
lassan elhatalmasodik rajta.

Ilyen helyzetben először meg kell határozni a test pH-értékét, és azonnali,

megfelelő ellenintézkedéseket kell foganatosítani, konkrétan lehetőleg
nagy pohár meleg vízben vagy teában feloldva meg kell inni egy teáskanál
szódabikarbónát.

Már 20 perc múlva érezhető a jótékony hatás, és két óra múlva az ember
többnyire meg tudja oldani a korábban kilátástalannak érzett helyzetet.
Olyan egyszerű az egész, mint a kocsinál az olaj utántöltése. Ha nem
töltjük utána időben az olajat, a motor tönkremegy, és nagyon drága lesz a
javítás, pedig pár száz forintért minden benzinkútnál meg lehetne oldani a
problémát, így az tulajdonképpen nem is probléma. A kocsijával
kapcsolatban mindenkinek van annyi esze, hogy megtegye, amit kell. Csak
a testünk esetében nincs ennyi eszünk, mert azt nem adhatjuk el
használtan, ha már tönkretettük, vagy nem tudjuk, milyen egyszerűen
segíthetünk neki.

Kimerültség

Egy túlsavasodott szervezetben a szimpatikus idegrendszer mindig

túlfeszített, és a kimerültség, a motivációhiány és a gyenge
teljesítőképesség érzését közvetíti az érintettnek. Ez kedvezőtlenül hat az
önértékelésre is, és állandó depresszív alaphangulatot okoz. A helyzet
azáltal válik különösen kritikussá, hogy többnyire nem ismerik fel a
panaszok tulajdonképpeni okát, más okokra gyanakszanak, melyek
kezelése nem a kívánt eredményhez vezet, miközben a gyógyszerek és
azok mellékhatásai további megterhelést jelentenek a testnek.

Ilyenkor a legtöbb esetben csodát tehet a táplálkozási szokások

megváltoztatása, amit ésszerű bázikus hatású étrend-kiegészítéssel kell
kísérnünk. Visszatér az oly sokáig nélkülözött jókedv, életerő, kitartás és a
pihentető alvás, és merőben más életminőséget eredményeznek.

Koleszterinlerakódás

Ha a túlsavasodás megvonja a testtől, elsősorban a véredényektől a

bázisképző ásványokat (kalcium, kálium, magnézium), más összetartó
anyaggal kell helyettesíteni őket. A test öngyógyító mechanizmusa a
mindig rendelkezésre álló koleszterint használja erre a célra, és azzal tömi
el a törékennyé váló érfalakat. A koleszterin ellenáll a savaknak, így a
túlsavasodás következtében sem épülhet le. Tehát a testnek most az
elvesztett kalcium pótlására és az erek falának védelmében bőséges
mennyiségű koleszterint kell rendelkezésre bocsátania, ami a
koleszterinszint növekedéséhez vezet. Az úgynevezett érelmeszesedés
tehát tulajdonképpen az erek „elmésztelenedése” és az elvont kalciumnak
a koleszterinnel való helycseréje.

Ha hosszabb ideig tart a testre ható savterhelés, tömörebbé válnak a

koleszterinlerakódások az erekben és a véredényekben. Ezáltal teljesen
átjárhatatlanná válnak a finom hajszálerek, ami egyre fokozza az
ellátáshiányt.

Ráadásul a vér egyre kevesebb tápanyagot tud felvenni a vékonybél

falából. Ezt az agy tápanyag- és vérellátása szenvedi meg leginkább.

Az egyre vastagodó koleszterinlerakódások miatt szükség-szerűen csökken

az erek keresztmetszete is, és ennek következtében a test arra kényszerül,
hogy növelje a vérnyomást. Emiatt azonban nő annak a veszélye, hogy
megpattannak vagy megrepednek a véredények. A test, hogy ezt
megakadályozza, még több koleszterint raktároz el, amitől még inkább
csökken az erek keresztmetszete, míg végül már egy kis véralvadék is
teljesen eltömheti őket.

A lecsökkent vérellátási kapacitás a testfunkciók gyengülésében és a

hanyatló teljesítményben is egyre inkább megmutatkozik. A testi
megterhelés vagy izgalom hatására a hajszálerek hamar elérik
terhelhetőségük határát. Ha ilyenkor megpattan egy kis ér az agyban,
bekövetkezik a gutaütés. Ha megpattan vagy eltömődik egy kis ér a
szívben, szívinfarktus lép fel.

A koleszterinlerakódás elkerülésének leghatékonyabb útja a savtalanítás és

az ásványianyag-készletek újraépítése, amelyek biztosítják testünknek azt
a megelőző jellegű segítséget, amire sürgős szüksége van. A magas
koleszterinszint néhány hét alatt teljesen természetes úton
normalizálódhat a bázikus táplálkozásnak köszönhetően, vagyis ha sok
zöldséget, gyümölcsöt és salátát eszünk, zöldségleveket és megfelelő
gyógyteákat iszunk, ezenkívül időnként legalább kétórás időtartamú
bázikus hatású fürdőt vagy lábfürdőt veszünk. Ha egy ideig alkalmazzuk
ezeket az eljárásokat, a koleszterinszint a normális tartományban marad.

Koncentrációzavarok

A test hosszabb ideje fennálló túlsavasodása miatt elégtelenné válik az agy

vérellátása, gyorsabban kifáradunk, gyengül a teljesítőképességünk,
ingerlékennyé válunk, és koncentrációzavarokkal küzdünk. Ezek a gyakran
hosszú évek óta fennálló tünetek néhány nap alatt elmúlhatnak. Ekkor
szinte elfeledett tettrekészséget fogunk érezni, amelynek hatására olyan
feladatokat oldunk meg majd, amelyeknek korábban nem mertünk volna
nekilátni.

Köröm

A túlsavasodás miatt törékennyé válnak a körmök. Puhábbak lesznek,

berepednek, barázdák jelennek meg rajtuk vagy meg-vastagodnak,
rovátkák és fehér foltok alakulnak ki. Ebben az esetben is segít a sav-bázis
egyensúly helyreállítása.

Köszvény

A köszvény kiváltó oka a vérben lévő túlzott mennyiségű húgy-sav. A

tulajdonképpeni ok azonban a test túlsavasodásában keresendő. Akut
bázishiány esetén ugyanis a húgysav hajlamos arra, hogy kis kristályok
formájában megszilárduljon. Amíg nem áll rendelkezésre elegendő bázis, a
test nem tudja semlegesíteni és kiválasztani ezeket a kristályokat, és
átmenetileg a kőtőszövetekben raktározza el őket. Ezek a kristályok
gyakran megtapadnak az ízületekben, ahol úgy hatnak, akár a smirgli, ami
heves fájdalmakkal kísért gyulladásos folyamatokhoz, végül pedig a
közismert kemény csomók, a köszvényes csomók kialakulásához vezet.

A húgysavkristályok az ínhüvelyekben és a nyálzacskókban is

lerakódhatnak, sőt a fülkagylóban is, és ilyenkor ott képeznek köszvényes
csomókat. De a vesékben is lerakódnak, ami a vesék fokozatos
megkeményedéséhez és vesekőképződéshez vezet, így az amúgy is erős
savterhelésnek kitett vesék végül már nem tudják ellátni a feladatukat, és
felmondják a szolgálatot.

Bár a köszvényre való hajlam örökletes, ez az adottság nem feltétlenül

eredményezi a betegség kitörését. Megfelelő bázikus étrend-kiegészítéssel
kísért, következetes bázikus táplálkozással és a testsúly csökkentésével
meg lehet akadályozni a kialakulását. Köszvény esetén különösen kell
ügyelni arra, hogy a test mindennap megkapja azt a 7,5-8-as pH-értékű
bázismennyiséget, amelyre szüksége van. Többnyire már néhány órán
belül látható és érezhető az eredmény: a fájdalmak csillapulnak, az ízületek
mozgékonyabbá válnak, és a gyulladások lelohadnak. Ebben az esetben is
nagyon ajánlottak a bázikus fürdők, amelyek azonban csak két-három óra
elteltével fejtik ki hatásukat. A fürdővíz pH-értéke legyen 8,5. Ha a fürdő
végén megint megmérjük a pH-értéket, meg fogjuk állapítani, hogy erősen
csökkent, ami a túlterhelt testünkből kioldott savakra utal.
Kötőszövet-gyengeség

A kötőszövet-gyengeséget a test hosszabb ideje tartó vagy akár

permanens túlsavasodása okozza. Mindez idő előtti öregedéshez és a
kötőszövet egyre fokozódó megmerevedéséhez vezet. Ha az állandó
savterhelés miatt meggyengül a kötőszövet, már nem tudja megfelelően
ellátni, vagy már egyáltalán nem tudja ellátni létfontosságú
pufferfunkcióját, így a további savterhelés létfontosságú szerveket érint.
Meglepő azonban, hogy milyen eredményeket lehet elérni a 7,5-ös pH-
értékű mindennapos bázisbevitellel biztosított savtalanítással, elsősorban
akkor, ha elegendő C-vitaminnal kísérjük, amely a kollagénképződést
segíti. Csak akkor megfelelő az adag, ha naponta legalább 3 grammot
veszünk magunkhoz több kisebb adagra elosztva, mert a szervezet nem
tudja tárolni a C-vitamint, így az körülbelül négy óra múlva kiválasztódik a
szervezetből. Ennek ellenére hasznos a mindennapos bőséges C-vitamin-
bevitel, mert így biztosíthatjuk a test valamennyi területének kielégítő
ellátását még akkor is, ha a felesleg kiválasztódik.

Lábizzadás

Ha olyan heves a savak rohama, hogy a természetes kiválasztó-szervek

mar nem birkóznak meg a savtalanítás munkájával, a test a lábakon mint
„pótveséken” keresztül próbálja ellátni a fel-adatát. Fokozott lábizzadás
esetén ki kell vizsgáltatni a veséket, mivel ilyenkor fennáll a korlátozott
veseműködés gyanúja. Ha ráadásul „ég” is a lábunk, drasztikusan
csökkentenünk kell a húsfogyasztást. Elsősorban sertéshúst nem szabad
enni, mert a felgyülemlő kénsav okozza a láb „égését”.

Ilyenkor segít a mindennapos lábfürdő - az ajánlott 8,5-ös pH-értéket

szódabikarbóna hozzáadásával biztosíthatjuk, amely minden
gyógyszertárban és drogériában kapható. Ezek a láb-fürdők nemcsak a
lábizzadás problémáját szüntetik meg, ha-nem tehermentesítik és
megtisztítják az egész testet is. Bár még ennél hatásosabbak lennének a
bázikus fürdők, amelyeknél döntő szerepet játszik az időtartam. Egy óránál
rövidebb fürdővel nem érjük el a teljes hatást, legalább 2-3 órát kell a
fürdővízben tartózkodni. Testünk csak akkor mentesül a terhelésektől és
tisztul meg biztosan.

Lábszárfekély

A lábszárfekély arra utal, hogy összetolultak a savak a testben. Ez a test

utolsó segélykiáltása, mielőtt mindenre kiterjedő mérgezés lépne fel. A
lábszárfekély „sürgősségi szelepet” nyit ott, ahol egyébként nincs ilyen
szelep, most mégis sürgős szükség van rá, és semmiképp nem szabad
elzárni.

Ilyen esetben a bőrátültetés lenne a lehető legrosszabb. Az egyetlen

ésszerű megoldás a test bázikus fürdőkkel, salaktalanító teákkal és bázikus
táplálkozással, valamint bőséges mennyiségű bázist biztosító étrend-
kiegészítéssel való azonnali, következetes és kitartó savtalanítása. Már pár
napon belül bizonyosan mutatkozik eredmény, és néhány hét múlva
magától eltűnik a fekély úgy, ahogy jött.

Lágyrész-reuma

A reumának ez a formája az izmokat, az inakat és az inak tövét érinti. Ez a

betegség a test hosszú ideje fennálló, erős túlsavasodását jelzi. Ebben az
esetben is az alapos savtalanítás képezi mindenfajta terápia alapját, sőt
nagyon gyakran ez már maga a terápia. Egy röntgenfelvétel vagy egy
vérvizsgálat többnyire nem szolgál használható eredménnyel, nem ad
magyarázatot a gyakran nagyon erős fájdalmakra, az ok azonban mindig
ugyanaz: a test túlsavasodása. Ezer, csak a bázisokban gazdag étkezésre
való átállással és a mindennapos bőséges bázismennyiséget biztosító
étrend-kiegészítéssel segíthetünk hatékonyan. Bár előfordulhat, hogy egy
darabig várat magára az eredmény, mert ez a tünet arra utal, hogy a test
minden más savtárolója is tele van. Így beletelhet bizonyos időbe, mire az
izomzat érezhetően megkönnyebbül, de ez az egyetlen hatékony módszer,
amely hosszú távon megszünteti az okot.

Láz

A láz a test rendkívül hatékony eszköze arra, hogy védekezzen a fertőzések

ellen, de arra is, hogy megszabaduljon a salakanyagoktól. Ezért lehetőleg
ne nyomjuk le a lázunkat. A láznak számos oka lehet, de a test azonnali
savtalanítása minden esetben tehermentesítő hatású. Az embernek, ha
lázas, többnyire nincs étvágya, de ilyenkor elegendő bázikus hatású italt
kell fogyasztani, míg a lázat természetes jó közérzet nem váltja fel.

Légutak

Ha gyakran vagy folyamatosan terheltek a légutaink, túl érzékenyen

reagálunk a hidegre és a huzatra, gyakran megfázunk vagy
megnagyobbodnak a manduláink, folyton köhögünk vagy folyik az orrunk,
ellenőriztessük a savprofilunkat. Nagyon gyakran elmúlnak ezek a tünetek,
amint helyreállt a sav-bázis egyensúly.

Májproblémák

A máj a sav-bázis háztartás egyensúlyának központi irányítóállomása.

Májunknak nagy mennyiségű bázisra van szüksége az epetermeléshez, a
konyhasó felbontása révén a gyomor az elsőd-leges szállítója. Ha a
táplálékkal túl kevés bázist juttatunk a testbe, a gyomornak több savat kell
termelnie, hogy szállítani tudja az eközben keletkező bázisokat. Tehát a
bázishiánynak köszönhetően túlsavasodik a gyomor, és állandó túlzott
terhelés nehezedik a májra, így az mar nem tudja megfelelően ellátni, sőt
végül már egyáltalán nem tudja ellátni sokrétű feladatát. A máj
működésének gyengülése esetén tehát elsőként mindig biztosítani kell a
megfelelő bázisbevitelt. Ezt elsődlegesen a bázisokban gazdag táplálkozás
segítségével oldhatjuk meg, de egy bázisokban gazdag ásványianyag-
keverékkel is. Így a máj és az epe megint erőre kaphat, és olyan jól tudják
végezni feladataikat, hogy valósággal kivirul az egész testünk.

Méregtelenítés

Az évek folyamán egy csomó használhatatlan, sőt akár mérgező anyag

terheli meg a testet, amelyeket az nem mindig tud kiválasztani, ezért a
kötőszövetben raktározza el őket.

Így idővel számos „különleges hulladéktároló” jön létre a testben,

elsősorban a savterhelés következtében. Ha meg akarjuk szüntetni ezeket
a lerakódásokat, például böjtöléssel, ön-mérgezés léphet fel. Ezért
tanácsos már a böjtölés előtt alaposan savtalanítani a testet, hogy
bázistartalékot hozzunk létre a vár-ható fokozott megterhelés
ellensúlyozására.

Már attól is fokozott mennyiségű salakanyag szabadul fel és kerül a

vérkeringésbe, ha egy ideig rendszeresen salaktalanító vagy vértisztító
teákat iszunk. Ha ilyenkor nem áll rendelkezés-re elegendő bázis a
salakanyagok semlegesítésére, további erős megterhelés éri a testet,
pedig mi tulajdonképpen segíteni akartunk neki. Tehát a teákkal végzett
salaktalanító kúra előtt is gondoskodjunk a mindennapos bőséges
bázisbevitellel biztosított alapos savtalanításról, hogy tényleg hatékonyan
segíthessünk a testünknek. Még intenzívebben támogathatjuk, ha
gondoskodunk a mindennapos testmozgásról, ami javítja az oxigénellátást
és segíti a méregtelenítést.
Nemi szervek

Megtörténhet, hogy a túlsavasodás következtében gyulladásba jönnek,

kivörösödnek és viszketni kezdenek a nemi szervek, de akár a méh is. Sok
esetben ilyenkor is segít az alapos savtalanítás és a sav-bázis egyensúly
helyreállítása.

Neuralgia

A kötőszövet védőburokkal veszi körül az idegeket, ugyanakkor túlzott

savterhelés esetén a test legfőbb savtárolója. Így érthető, hogy a test
túlsavasodása mindig érinti az idegeket is. A savterhelés gyakran annyira
er6s, hogy a savak az izmokban is elraktározódnak, ahol izomgörcsöt
okoznak. Emiatt becsípődhetnek az idegek, ami er6s fájdalommal jár. Ezért
a neuralgiát az állandóan irritált idegek segélykiáltásaként kell értelmezni.
Ha azonnal gondoskodunk bőséges bázisbevitelről, akut esetben bőséges
mennyiségű vízben feloldva beveszünk egy púpozott teáskanál
szódabikarbónát, nagyon rövid időn belül elmúlik a fájdalom. Azután
bázisokban gazdag táplálkozással helyre kell állítani és bázisképző étrend-
kiegészítéssel tartósan biztosítani kell a sav-bázis egyensúlyt. A bázikus
fürdők támogatják ezt az eljárást, és meggyorsítják a sikert.

Nyombélfekély

A nyombélnek természetesen bázikus a közege. Ez a szerv közvetlenül

határos a gyomorral, és itt először semlegesíteni kell az erős savakat, mert
a tulajdonképpeni emésztés a bázikus tartományban zajlik. Ha nem áll
rendelkezésre elég bázis erre a célra, mert az epe és a hasnyálmirigy is
leterhelt, gyulladásos reakciók lépnek fel, és a későbbiekben
nyombélfekély alakul ki. Ez jóval gyakrabban következik be, mint ahogy azt
észrevennénk, és sokkal gyakrabban fordul el6, mint a gyomorfekély.
Érthető, hogy ilyenkor csak egy alapos savtalanítás segíthet, mert
egyidejűleg a májat, az epét és a hasnyálmirigyet is visszavezeti a
természetes, bázikus tartományba. Ebben az esetben is elengedhetetlen a
bőséges napi bázisbevitel, amit 7,5-ös pH-értékre kell beállítanunk.

Öregedés

Az orosz tudós, Mecsnyikov professzor a kötőszövetnek a túlsavasodás és a

salakanyagok feldúsulása okozta elhasználódásában határozta meg az
öregedés okát, amelynek során a szervek sejtjei is egyre inkább
elsalakosodnak, ugyanakkor elhasználódnak az értékes ásványianyag-
készletek. Ezáltal egyre inkább működésképtelenné válnak a mirigyek és a
szervek. Az életünk során felgyülemlő bosszúság és stressz, félelmek,
gondok és kisebbségi érzések tovább fokozzák a túlsavasodást. Így az idő
előrehaladtával egyre „savasabbak” leszünk, miközben az öregedő test
egyre érzékenyebben reagál a túlsavasodásra. Ehhez társul az öregkorban
lanyhuló légzés okozta respirációs acidózis. Harmonikus hormontermelés is
csak kiegyensúlyozott sav-bázis háztartás esetén lehetséges. Pontosabban
szólva az öregedés túlnyomórészt a túlsavasodás és a lerakódott
salakanyagok okozta folyamatos mérgezést jelenti. E két tényező egyre
negatívabb befolyásolja a test mozgását és működését, és semmiképp sem
természetes.

A test állandó túlsavasodása két, különböző következményekkel járó

megterhelést okoz:

Az ásványianyag-veszteség elsősorban hajhulláshoz, szívinfarktushoz,

érelmeszesedéshez, gutaütéshez és lágyéksérvhez vezet, míg a
salakanyagok felgyülemlése lerakódásos megbetegedéseket, például
reumát, köszvényt, zöld hályogot stb. okoz. Jól jegyezzük meg, hogy ezek a
tulajdonképpen nem betegségek, csak a test könnyen elkerülhető
túlsavasodásnak következményei, amely a legkevésbé sem természetes
állapot. Ez azt jelenti, hogy intakt sav-bázis egyensúly esetén egyáltalán
nem jelentkeznek ezek a megterhelések.

A nőknek valamivel könnyebb a dolguk ezen a téren, mert bár 6k is

hasonlóan táplálkoznak, szervezetük a termékeny idő-szak évtizedeiben
teljesen természetesen ki tudja választani a savfelesleget a havivérzés
útján, erre viszont a férfiaknak nincs lehetőségük. Az ő anyagcseréjüknek
kezdettől fogva meg kell birkóznia a keletkező savakkal, ami oda vezet,
hogy elsőként a fejbőrükben lévő ásványianyag-készleteket veszítik el, és
korai kopaszodásban szenvednek, mert savas talajon haj sem nő.

Az öregek gondozása terén is nagyon hasznos a rendszeres savtalanítás. A

hosszú ágyhoz kötöttség okozta felfekvéseket például rendszeres bázikus
hatású bőrápolással és 8,5-ös pH-értékű bázikus lúggal vagy 9–10-es pH-
értékű folyékony kenő-szappanból készült lúggal való mindennapos
bedörzsöléssel kerülhetjük el.

A gondos és rendszeres savtalanítással azonban teljesen el lehet kerülni a

legtöbb öregkori megbetegedést, így az ember a testi és szellemi jó
közérzet és a folyamatosan növekvő bölcsesség időszakaként, vagyis az
élet legértékesebb szakaszaként éli meg az öregséget.

Különösen öregkorban áldásos a vitál-iongenerátor alkalmazása, mert

ilyenkor jócskán gyengül az oxigénértékesítés hatás-foka.

Az oxigént azonban ionizálni kell ahhoz, hogy bejuthasson a sejtbe, mert

csak ettől válik aktív oxigénné. A vitál-iongenerátor aktiválja az oxigént, és
segít biztosítani az öregedő szervezet megfelelő ellátását, ami fokozott jó
közérzetben nyilvánul meg.

Parodontosis

A parodontosis a könnyen elkerülhető problémák közé tartozik, mert

tulajdonképpen ez sem betegség, hanem egy, a testben fel-lépő hiány
következménye. Elsősorban a túlsavasodás gyengíti a szöveteket, de a C-
vitamin-hiány is megteszi a magáét. Ha rendszeresen és alaposan
savtalanítjuk a testünket, újraépítjük ásványianyag-készleteit, és elegendő,
azaz napi 3 gramm kollagénképző C-vitamint bocsátunk a rendelkezésére,
több adagra elosztva a nap folyamán, látni fogjuk, ahogy napról napra
egyrejobban visszahúzódik a parodontosis. Hamarosan megint feszes lesz
az ínyünk, és többé nem tér vissza ez a probléma. - Lásd még fogak.

Pattanás

Bár ezek a tünetek a bőrön jelennek meg, nem bőrbetegségre utalnak,

hanem a test túlsavasodásának következményei. A test ugyanis legkülső
határán, a bőrön keresztül próbálja kiválasztani a mérgező és maró
anyagokat. Az aknét is a test túlsavasodásának jeleként kell értelmezni.
Ilyenkor segítenek a 8,5-ös pH-értékű bázikus fürdők, amelyeket bázikus
táplálkozásnak és megfelelő étrend-kiegészítésnek kell kísérnie. Néhány
napon belül láthatóvá válik az eredmény, de mar az első bázis-fürdő után
is feltűnik majd, hogy puha és sima lett a bőrünk.

Porckorongproblémák

A test túlsavasodása miatt a porckorongok, ahogy a csontok is, egyre több

kalciumfoszfátot veszítnek. Ha nem tartóztatjuk fel időben a túlsavasodást,
összezsugorodnak a túlnyomórészt kollagénből álló porckorongok, és már
nem tudják megbízhatóan ellátni a feladatukat. Ellaposodnak, veszítenek a
rugalmasságukból, és könnyen felléphet porckorongsérv, de
csigolyaproblémák is jelentkezhetnek.
Minden porckorongproblémánál a test folyamatos savtalanítása és a
rendszeres, naponta egyszeri, 7,5-ös pH-értéket biztosító bőséges
bázisbevitel a gyógyulás alapja. Gyakran ezek az intézkedések
önmagukban véve elegendők ahhoz, hogy elmúljanak a panaszok, és
visszatérjen a fiatalos mozgékonyság.

Potenciazavarok

A libidó növekedése és a gyakran évek óta tartó potenciazavarok

megszűnése a test rendszeres savtalanításának váratlan és többnyire
nagyon örvendetes mellékhatása. Gyakran már az intenzív savtalanítás
első napjaiban jelentkezik mindkét hatás. Ez érthetővé válik, ha
meggondoljuk, hogy a potenciazavar gyakran a mirigyek nem megfelelő
működésére vezethető vissza, amelyeket a savtalanítás közvetlenül
tehermentesít és támogat. Prosztataproblémák esetén ezenkívül ügyelni
kell arra is, hogy elég cinket juttassunk be a szervezetbe, mert gyakran
súlyos a cink-hiány. Meg fogunk lepődni azon, hogy még mindig milyen jól
működik a testünk, ha egy kicsit segítünk neki.

Premenstruációs szindróma

A női szervezet a havivérzés keretében természetes úton ki tudja vezetni a

benne lévő savakat. A vérzés kezdetéig a testben „parkolnak” a
felgyülemlett és kiválasztandó savak. A havivérzés előtt nem sokkal
gyakran erős túlsavasodás alakul ki a savas táplálék, a fájdalomcsillapítók,
az elégtelen mozgás és a gyenge légzés miatt, ami migrénekhez,
ingerlékenységhez vagy de-presszióhoz (lásd ott) vezethet. Ezért
közvetlenül a menstruáció előtt sok nő panaszkodik arról, hogy rossz a
közérzete, megduzzad a hasa, illetve a bokája, vagy gyarapodik a súlya,
mert a test a savak hígítása érdekében már a víz felhalmozására kény-
szerül. Minél több káros anyagot kell kiválasztani, annál hosszabb ideig tart
a havivérzés - ez is ésszerű eljárás a test részéről.

Amint megkezdődik a vérzés, kiválasztódnak a savak, elmúlik a

vízfelhalmozódás és az azzal együtt járó súlynövekedés, és elmúlnak a
premenstruációs szindróma tünetei is.

Ezeket a kellemetlen tüneteket úgy lehet elkerülni, hogy egyensúlyt

teremtünk savak és bázisok közt, és egész hónapban megőrizzük azt.
Akkor már senki nem lesz ingerlékeny a menstruáció előtt, feledésbe merül
a migrénhajlam, és többé nem okoz súlynövekedést a felgyülemlett
folyadék. A menstruációtól való félelmet fokozott jó közérzetés életöröm
váltja fel.

Rák

A test túlsavasodása a rák kialakulásának is előfeltétele és alapja,

amelynek mindig túlsavasodott közegre van szüksége, lúgos közegben
nem tud kifejlődni. Ezt elsősorban Otto Wartburg professzor igazolta
kutatásaival. A tudós felfedezte, hogy a rákos sejt elsősorban az erjedés ősi
anyagcsereelve szerint él, így a ma megszokott erjedésaktív koszt kedvez
a rák kialakulásának. A savaknak köszönhető bélterhelés meggyorsítja az
immun-gyengeség kialakulását és a sejtek pusztulását.

Bár mindannyiunk testében jönnek létre rákos sejtek, többnyire naponta

többször is, egy egészséges immunrendszer felismeri és eltávolítja az
elfajzott sejteket. A rákos sejtek csak a többnyire savak okozta
immungyengeség esetén tudnak túlzott mértékben elszaporodni. Itt döntő
szerepet játszik az oxidáció, illetve az erjedés. Az egészséges sejt
széndioxiddá égeti el a cukrot, míg a rákos sejt tejsavvá erjeszti, amivel
növeli a testre ható savterhelést, és így megteremti magának azt a
túlsavasodott közeget, amelyre szüksége van.

A rákos sejt tehát olyan sejt, amely optimálisan alkalmazkodott a test

túlsavasodásához, így elvileg halhatatlan. A rákos sejtek egoizmusa
azonban a test szétrombolásához, így maguknak a rákos sejteknek is a
halálához vezet. A testre ható savterhelés és a rákos sejt savtermelése
végül visszafordíthatatlan savtúlterheléssé adódik össze. A test normális
sejtjei ilyen körülmények közt mindinkább veszítenek az
életképességükből, az alkalmazkodott rákos sejtek egyre jobban
elburjánzanak, míg végül a szervezet összeomlik. Mivel ez a folyamat az
egész szervezetre kiterjed, egy daganat megoperálása vagy a helyi
besugárzás legjobb esetben is csak késleltető hatású lehet.

A rákos betegekre vonatkozóan még mindig nincsenek egyértelmű

táplálkozási javaslatok, bár az Egyesült Államok Nemzeti Kutatási
Tanácsának egyik kiadványában ez áll: „Az az orvos, aki a rák kezelése
során nem vesz figyelembe táplálkozási tényezőket, terápiás hibát követ
el, amiért felelősségre vonható.” Mivel a rákos betegeknek mindig
túlsavasodott a testük, ezt a felismerést a megelőzés terén is alkalmazni
kell, és már idejekorán rendszeresen savtalanítani kell a testet, hogy a
szükséges savas közeg hiányában ne alakulhasson ki a rák.

Rudolf Darmstädter természetgyógyász azt írja: „A savfelesleg

semlegesítésével mintegy megfosztjuk táptalajuktól az életképes
ráksejteket, amelyre a felgyorsult növekedéshez szükségük van.” Gottfried
Segger savkutató még egyértelműbben fogalmaz: „Rák csak savas
közegben alakul ki. És a rák megelőzésének egyetlen hatékony eszköze a
savmentes táplálkozás. Mert ha egyszer krónikus zavar áll be a sav-bázis
háztartásban, az beláthatatlan és nagy horderejű következményekkel jár a
testre nézve. A különféle következmények sora az állandó rosszkedv-
fáradtságtól, ingerlékenységtől és depressziótól kezdve a reumáig,
ízületgyulladásig, allergiáig, gyomor- és bélpanaszokig, a fogazat
pusztulásáig és a szívinfarktus és rák okozta sav-halálig terjed!” Wartburg
professzor szerint a rák vezető szerepet tölt be a savak okozta
megbetegedések között. A rák tulajdonképpeni oka a sejt oxigénhiánya. A
rettegett áttétek is csak akkor tudnak kifejlődni, ha savas közeget találnak,
lúgos környezetben nem tudnak megtelepedni. Egy közismert
táplálkozáskutató, Are Waerland is ugyanerre az eredményre jutott: „Így
azt mondhatjuk, hogy a túlsavas
• Csökkentsük a fehérjebevitelt, elsősorban a húsfogyasztást.
• Ne együnk több konzervet, csak friss, természetes táplálékot,
különösen sok gyümölcsöt, zöldséget és salátát.
• Beleink átöblítésével gondoskodjunk az alapos béltisztításról és az
egészséges bélflóra újjáépítéséről.
• Igyunk naponta többször zöldségleveket és salaktalanító gyógyteákat
vagy fogyasszunk zöldségleveseket. Bázikus teák: csalán, orbáncfű,
cickafark és zsurló.
• Ne tartózkodjunk hideg, nedves helyiségekben, huzatban, és ne
kerüljünk kapcsolatba hideg vízzel.
• Különösen gyors segítséget jelentenek a 7,5-8,5-ös pH-értékű bázikus
fürdők. A kívánt pH-értéket szódabikarbona hozzáadásával érhetjük
el. Egy ilyen fürdőnek legalább két órát kell tartania, hogy segíthessen
reuma esetén, de egész nyugodtan növelhetjük is az időtartamot, a
víz azonban ne legyen túl forró, nehogy feleslegesen terheljük a
vérkeringést. Egy ilyen bázikus fürdő többnyire mar az első
alkalommal jelentős enyhülést hoz, sőt gyakran teljesen megszabadít
a fájdalmaktól, és naponta ismételhető.
Sokízületi gyulladás

A test a felgyülemlő savakat mindig megpróbálja bázisokkal semlegesíteni

és kiválasztani. Ha azonban túl nagy a savfelesleg és túl kicsi a
báziskínálat, testünknek ideiglenesen a kötőszövetben kell elraktároznia a
savakat egészen addig, amíg egyszer majd elegendő bázis áll a
rendelkezésére. Ha kimerül a kötőszövet tárolókapacitása, a felesleges
savak szükségszerűen lerakódnak az izmokban és az ízületekben is. A
savak a kötőszövetben a kollagénhez kötődnek, míg a test más részein
először sókká kell alakítani őket. Valószínűleg ezek a sók okozzák vagy
legalábbis jelentős mértékben erősítik az ízületek reumás gyulladásait. Ha
valaki sokízületi gyulladásban szenved, nagyon hasznos lehet, ha egyszer
összeírja, mit fogyaszt el a mindennapos étkezései során. Nagyon hamar
közvetlen összefüggést fog találni a savas táplálkozás és a rendszertelenül
fellépő fájdalom-rohamok között. Elsősorban sokízületi gyulladás esetén
elengedhetetlenek a bázikus fürdők. Legjobb, ha kezdetben mindennap
bázikus fürdőt veszünk, később elég hetente háromszor. A fürdő tartson
két-három órát, minél hosszabb, annál jobb, a víz pH-értéke pedig legyen
8,5, amit úgy érhetünk el, hogy szódabikarbónát keverünk a fürdővízbe. A
módszert kísérje bázisokban gazdag táplálkozás és bázikus étrend-
kiegészítés. A testünk ezt meg fogja köszönni nekünk.

A sportolás okozta túlsavasodás

A sporttevékenység hatására sok tejsav termelődik az izmokban. A

tejsavat ásványi anyagokkal kell semlegesíteni, ezért megelőzésképpen
sportolás előtt tanácsos bevenni ásványi anyagokat, hogy bázistöbbletet
hozzunk létre a testben. Így a keletkező tejsav nagy részét azonnal
semlegesíteni lehet. Sportolás után ajánlott a bázikus fürdő, hogy
semlegesítsük a maradék tejsavat, és bizonyosan elkerüljük az esetleges
izomlázat. Olyan gyorsan megy az egész, hogy egy futballcsapat akár a
szünetben is felfrissíthetné magát így, sőt kifejezetten tanácsos lenne
alkalmazniuk ezt a módszert. Ha tartjuk magunkat ezekhez a tanácsokhoz,
a sport valóban jótett lesz a test számára.

Stresszhajlam

Kétfajta stressz létezik, az eustressz, amelyre mindannyiinknak szükségünk

van ahhoz a normális tevékenységünkhöz, amelyet életnek nevezünk, és a
distressz, amely túlzott igénybevételhez, „túlpörgéshez” vezet, és ez az
állapot végül lehetetlenné tesz minden tevékenységet. Ha a szervezet
képtelen kezelni ezt a fajta stresszt, az arra vezethető vissza, hogy az
állandó túlsavasodás miatt mindig túl nagy fordulatszámon működik, így
felemésztődik az életenergia nagy része anélkül, hogy bármit is elérnénk
vele.

A túlsavasodás a szimpatikus idegrendszer javára billenti el a természetes

kiegyensúlyozottságot, és ezzel feleslegesen növeli az alapterhelést. Amint
egy alapos savtalanítással helyreállítjuk az egyensúlyt, megszűnik ez a
fokozott stresszhajlam. Visszanyerjük a teherbírásunkat, és készen állunk
arra, hogy örüljünk az életnek.
Száj

A test túlsavasodása a szájban aftákat eredményez, begyullad és

érzékennyé válik a fogíny, a savak ingerlik a mandulákat és a
garatnyálkahártyát, ínysorvadás lép fel, és bereped a bőr a száj-zugban.
Ilyen helyzetben is segít a savtalanítás és a kiegyensúlyozott savbázis
egyensúly kialakítása.

Szájszag

A makacs szájszagot gyakran sem rendszeres fogmosással, sem intenzív

szájápolással nem lehet megszüntetni. Ha nem épp egy súlyos
májbetegségről van szó, amelyet jellegzetes acetonszag kísér, gyakran a
krónikus túlsavasodás jön szóba lehetséges okként. Ha bázisokban gazdag
táplálkozással és bázikus étrend-kiegészítéssel megszüntetjük ezt a
problémát, és helyreállítjuk a természetes sav-bázis egyensúlyt, nemcsak a
szájszag múlik el, hanem erőre kaphat a máj, az epe, a gyomor és a
bélrendszer is.

Szemproblémák

A látászavarok különböző formái, például a zöld hályog, gyakran a test

savterhelésének következményei. De gyakran a viszkető szem, a
kötőhártya bevörösödése vagy a fényérzékenység is erre utal. A
savterhelés csökkenti a szemizmok mozgékonyságát, és elhomályosítja a
szemlencsét. Mivel a kamravíz nagyon lassan cserélődik, beletelik bizonyos
időbe, mire eredményt érünk el, de néhány hónap múlva érezhetően javul
a látás.

Szénanátha

Gyakran megelőzhetjük a szénanátha ismert tüneteit, az orrfolyást és a

gyulladt szemet, ha naponta beveszünk egy nagy pohár lehetőleg meleg,
illetve forró vízben feloldva 5 gramm szódabikarbónát. Ha azonban csak
egy-két napig alkalmazzuk ezt az eljárást, újból jelentkeznek a tünetek. Ha
egy megfelelő báziskeverékkel tovább folytatjuk a savtalanítást, még évek
óta tar-tó szénanáthás tünetek esetén is teljesen panaszmentesek
lehetünk a következő évben.
Szívinfarktus

A szívinfarktusnak számos oka van: túlsúly, mozgáshiány, magas

vérnyomás, stressz, gondok, félelem, nikotin, alkohol és agresszió, hogy
csak néhányat említsünk. A szívinfarktus fellépésének előfeltétele azonban
a test évek óta fennálló túlsavasodása, amely semmivel nem
kompenzálható „savcsúcsponthoz” vezet. A test túlsavasodott területein a
savak hatására megmerevednek a vörösvértestek (lásd 6. fejezet), és
hirtelen összeomlik az ellátás,, amit részleges szövetelhalás (nekrózis)
kísér. Ezt a történést azonban meg lehet akadályozni, ha időben
felismerjük, és kielégítő báziskínálat biztosításával visszafordítjuk a
folyamatot. A sav-bázis háztartás helyreállítását követően javítani lehet az
anyagcsere-folyamatokat a szív károsodott területein, hogy a további
terhelési csúcspontok többé ne vezessenek összeomláshoz.

A klasszikus orvostudomány akkoriban vezető szívkutatója 1928-ban egy

véletlen folytán felfedezte, hogy a strophantin, amely egy, a Strophantus-
félék magvaiban megtalálható glükozid, megszünteti az angina pectorist,
és megvéd a szívinfarktustól. Ha szívproblémák esetén az érintetteknek
folyamatosan adnak strophantint, azok panaszmentesek maradnak, és
nem lép fel náluk infarktus, függetlenül attól, hogy intravénásan vagy
orálisan kapták-e a strophantint. A tudósok eleinte nem értették ezt az
eredményt, mígnem a kutatások kimutatták, hogy a károsodott szívizom a
túlsavasodás miatt nem tudja optimálisan hasznosítani az oxigént, így
angina pectoris vagy - nagyon erős túlsavasodás esetén - szívinfarktus lép
fel. A strophantin olyannyira támogatja a szívizmot az oxigén
hasznosításában, hogy enyhül és a szer tartós szedése mellett teljesen
megszűnik a túlsavasodás.

A terhelés első szakasza azonban többnyire már évekkel a szívinfarktus

előtt, gyermekkorban elkezdődik. Az egyoldalú civilizációs táplálékok, a
mozgáshiány és a dohányzás növeli az artériákban lévő lerakódások
számát és méretét. Túl kevés figyelmet szentelünk a szív és a psziché
közvetlen kapcsolatának. A szívkoszorúerek belső borítása, ahogy az agy
is, számos stresszhormonreceptort tartalmaz. Ha a pszichikai
megterheléseket nem, vagy nem megfelelően dolgozzuk fel, tartós
pszichikai terhelés alakul ki, amely ezen az úton szintén angina Pectorishoz
és szívinfarktushoz vezethet.

Ezért a testnek állandóan rendelkezésre álló savtalanító potenciálra van

szüksége ahhoz, hogy azonnal le tudja építeni a terheléseket, mielőtt
károsodást szenvednének a szervek. A folyamatos savtalanítás mellett az
E-vitamin, valamint az Omega-3-zsírsavak és a folsav (B-vitamin-komplex)
is segít a megterhelt szívnek.
Ha a vér már nem tud megfelelően átáramlani a szövetek hajszálerein,
mar a kielégítő savtalanító potenciál sem tudja kellőképpen semlegesíteni
a szövetekben a savterhelést, és fennáll a gutaütés vagy a szívinfarktus
veszélye. Ha időben savtalanítjuk a testet, könnyen megakadályozhatjuk
mindezt, mert a gutaütés és a szívinfarktus tulajdonképpen nem betegség,
hanem a túlsavasodás elkerülhető következménye.

Ha egyszer arra kényszerülünk, hogy elsősegélyt nyújtsunk szívinfarktus

vagy gutaütés esetén, mielőtt megérkezne a mentőautó, az a
legésszerűbb, amit tehetünk, hogy erős bázikus hatású oldattal
bedörzsöljük a beteg testét.

Használhatunk szódabikarbónát vagy bázikus fürdősót. Oldjunk fel egy

púpozott evőkanálnyit egy liter vízben, és folytassuk a bedörzsölést, míg
meg nem érkezik a mentőautó. Ez a legjobb, amit tehetünk a betegért, és
lehet, hogy pusztán ettől elmúlik a roham, de mindenesetre
messzemenően elkerülhetjük az annak következtében fellépő
károsodásokat.

Sclerosis multiplex

A legtöbb ember testének közege túlsavasodott. Emiatt olyan erős terhelés

éri az érzékeny idegvégződéseket, hogy azok elhalnak, így mar nem
továbbítódnak az impulzusok az agytól az izmokhoz.

Gyakran Candida-fertőzés is felüti a fejét. Ez az agresszív gomba

megtámadja a test immunrendszerét, így irányításhibák és autoagressziós
betegségek léphetnek fel, például AIDS és sclerosis multiplex. Itt is nagy
szerepet játszanak a negatív gondolatok és képzetek, amelyeknek eddig
nem igazán szenteltek figyelmet. Mivel a savas testközeg amúgy is
depresszív alaphangulatot eredményez, hasznos, ha nemcsak a test alapos
savtalanításáról, de a pszichikai terület tehermentesítéséről is
gondoskodunk.

Teniszkönyök

Gondolták volna, hogy az úgynevezett teniszkönyök is a test

tálsavasodásának egyértelmű jele? Ahogy a lágyrész-reuma esetében, a
test ilyenkor is elkezdi az ínhüvely falában és az inak tövénél elraktározni a
felesleges savakat, mert ott magas a bázis-koncentráció. Ez a lerakódás
azonban felemészti a bázisokat, érdessé teszi az ínhüvelyek falát, így
egyre nagyobb fájdalmat okoznak a mozdulatok. A kéztőcsatornát és a
nyálzacskót is érintheti ez a probléma. Ebben az esetben is csak akkor
számolhatunk igazi gyógyulással, ha felismerjük a tulajdonképpeni okot, a
test tálsavasodását, és a bázisokban gazdag táplálkozásra való átállással,
valamint mindennapos bőséges bázisbevitelt biztosító étrend-
kiegészítőkkel megszüntetjük azt.

Terhesség

Az anya testében lévő káros anyagok és salakanyagok a terhesség

folyamán nagy megterhelést jelentenek a növekvő életnek. Emiatt születik
napjainkban olyan sok gyermek fejlődési rend-ellenességekkel,
neurodermatitissel, pikkelysömörrel, allergiával vagy hasonló
problémákkal. Az anya szervezete a mérgező fogászati anyagoktól és
gyógyszermaradványoktól, valamint a tálsavasodásnak köszönhető
salakanyagoktól is úgy szabadul meg, hogy a növekvő életbe „üríti”
azokat. De még magában a fiatal testben is savak keletkeznek, amelyeket
semlegesíteni kell, amihez bőséges ásványianyag- és nyomelemkínálat
szükséges. Az ásványianyag-hiány okozta bőranyagveszteség, vagyis az
anya testén megjelenő terhességi csíkok ellenben veszélytelenek.

A terhesség előtt és után tehát a nőnek tisztelni kell annyira a fejlődő

életet, hogy alaposan savtalanítja a testét, újraépíti ásványianyag-
készleteit, egészségesen táplálkozik, és gondoskodik a megfelelő
bázistartalékról, maga és a gyermeke érdekében.

Testszag

Ha a testet állandó túlsavasodás teszi próbára, fokozott mennyiségű sav és

salakanyag választódik ki az izzadsággal, amelyek rendkívül kellemetlen
testszagot okoznak. Ezenkívül sokan erősen izzadnak, sőt gyakran hideg
izzadás gyötri őket, így néha éj-szaka többször is hálóruhát kell váltaniuk.
Ez egyértelmű jele annak, hogy a vesék már nem boldogulnak a
felgyülemlett savakkal. Ilyenkor fokozott mennyiségű folyadékot kell inni,
mert az megkönnyíti a vesék munkáját, mivel a savaknak megfelelő
szállítókapacitás esetén már nem kell olyan erősen koncentrálódniuk. Ilyen
helyzetben is sokat segítenek a 8,5-ös pH-értékű savtalanító fürdők, mert
„vesepótlékként” hatnak, és átveszik a test veséitől a méregtelenítő munka
nagy részét. Ezek a fürdők jók lábizzadás ellen is (lásd ott). Mindezek
mellett elengedhetetlen a bázikus táplálkozás és a bázikus étrend-
kiegészítés is.
Túlsúly

A túlsúly nemcsak optikai szempontból hiányosság, hanem egészségügyi

kockázatot is jelent. A zsírsejteknek megvan az a tulajdonságuk, hogy
megkötik a méreganyagokat, így a zsírpárnák hamar különleges
hulladéktárolókká válnak. Az ezzel járó lelki megterhelés megteremti a
legkülönfélébb betegségek feltételeit.

A lista a korlátozott teherbírástól, az influenzán, a reumarohamokon, a

keléseken és a veseelégtelenségen keresztül egészen a rákig terjed.
Különösen veszélyessé válnak ezek a „különleges hulladéktárolók” egy
hatásos fogyókúra esetén, mert ilyenkor megint aktivizálódnak és hirtelen
nagy mennyiségben a vérkeringésbe jutnak az eddig semlegesített savak.
Előfordulhat, hogy ez egyszerűen túlterheli a testet, ami kollapszushoz,
szívinfarktushoz vagy gutaütéshez vezethet. Ezért még a tervezett diéta
előtt feltétlenül savtalanítani kell a testet.

Testünknek folyamatosan energiára van szüksége, fogyás közben is, és

mindig a leghamarabb elérhető energiaforráshoz nyúl. Ez azt jelenti, hogy
amíg cukrot eszünk, leáll a zsírégetés. Ezenkívül a savtalanítás valósággal
rákényszeríti a testet arra, hogy újabb és újabb zsírsejteket képezzen, hogy
megbirkózhasson a haszontalan, de mérgező anyagok özönével. Ezért
minden esetben az alapos savtalanítás az első lépés a túlsúly leépítéséhez
vezető úton.

Meg kell különböztetnünk egymástól a kövérség két fajtáját, a

„zsírkövérséget”, amikor az érintett a túl nagy zsírsejteknek köszönheti a
túlsúlyát, és a „vízkövérséget”, amikor a test vizet raktároz el a savak
hígításához - ilyenkor az érintettnek az „egész testre kiterjedő ödémája”
van. Ennek megfelelően eltérő módszereket kell alkalmazni a fogyás
érdekében, de a savtalanítás mindkét esetben segít. A „zsírkövéreknek”
csökkenteniük kell a kalóriabevitelt, és elegendő mozgással fokozniuk kell
a kalóriafogyasztás ahhoz, hogy fogyjanak. A „vízkövérek” pusztán az
alapos savtalanításnak köszönhetően meglepően hamar és könnyen
lefogynak.

A testnek ez a tehermentesítése energiát szabadít fel, így jóval

könnyebben meg tudjuk oldani mindennapi feladatainkat, és nekilátunk
olyan feladatoknak, amelyekhez korábban nem lett volna merszünk - az
egész életünk pozitívan megváltozik.

Változókori panaszok
Egy nő a változókor beálltáig rendszeresen salaktalanítani és savtalanítani
tudja a szervezetét a havivérzés útján. A változókor után megszűnik ez a
lehetőség, és a nő merőben más helyzetbe kerül, amelyre csak lassanként
tud beállni az anyagcseréje. Mert most a testnek a saját lehetőségei
szerint, tehát ásványi anyagokkal kell semlegesítenie minden olyan savat,
amely eddig csak a havivérzésig „parkolt” a szervezetben, ezeket az
ásványi anyagokat pedig bizonyos helyekről kell elvonnia. Így a nők rövid
időn belül értékes tartalékokat veszítenek el, és ha ezeket nem pótolják
időben, reuma, csontritkulás, visszerek és hajhullás formájában érzik majd
a következményeket.

Ez nem új keletű felismerés. Már Hildegard von Bingen is a következőket

írta Physica című művében: „A nő termékeny éveiben havonta egyszer
kiválasztja rossz nedveit.”

Ez lehet az oka annak is, hogy a statisztikák szerint a nők pár évvel tovább
élnek, mint a férfiak, és a változókor előtt a hajuk sem kezd el hullani,
ahogy a férfiaknak, akiknél a fejbőrnek mint a legkönnyebben elérhető
ásványianyag-tárolónak kell támogatnia a test savtalanítását, míg a nők
esetében a havivérzés biztosította savtalanításnak köszönhetően a
szervezet nem támadja meg a fejbőrt. A változókor beálltával azonban a
test elveszíti azt a képességét, hogy ezen az úton válassza ki a savakat.

A test egy ideig az úgynevezett „hőhullámokkal” próbálja semlegesíteni a

keletkező és felgyülemlő savakat. Az átállás idő-szakának lezárultával a
nőknél is a rendelkezésre álló ásványianyag-raktárak kerülnek bevetésre a
felgyülemlő savak semlegesítése érdekében. Ennek következtében
ásványianyag-veszteségek alakulnak ki, ami például csontritkulás
formájában nyilvánul meg, ugyanakkor lerakódásos megbetegedések
lépnek fel, mint például a reuma. Ezzel a helyzettel, amikor ásványianyag-
veszteség áll az egyik oldalon, a másik oldalon pedig lerakódások,
különböző párosításokban találkozhatunk, például hajhullás és gutaütés,
visszér és reuma, zöld hályog és lágyéksérv stb. A havivérzés kimaradását
megelőző hosszú évek folyamán a női szervezet egyáltalán nem, vagy
csak kismértékben támadja meg az ásványianyag-raktárait. Mivel a
változókor után kialakuló helyzet teljesen új a női szervezet számára,
hamar krízis-helyzetbe kerül. Tehát létfontosságú, hogy legkésőbb a
változó-kor idején lehetőleg bázisokban gazdag táplálkozással és a sav-
terhelés elkerülésével segítsünk a testnek. Amennyiben változatlanul
folytatjuk eddigi életmódunkat, sőt esetleg kávédélutánokkal súlyosbítjuk a
helyzetet, hamar beüthet a katasztrófa, ha egyszerre túl sok sav árasztja el
az edzetlen szervezetet.
Ebben a helyzetben sok nő orvoshoz megy, aki „hormonokat” ír fel nekik.
Néha visszaáll a havivérzés, és így biztosítottá válik a savak kivezetése. A
hormonoknak azonban mellékhatásaik vannak, és ha azután abbahagyjuk
a szedésüket, az sok esetben depresszióhoz vezet. Más esetekben a
hormonok ellené-re sem indul be újra a havivérzés, a hormonok azonban
félrevezető módon azt jelzik a testnek, hogy megint rendelkezésre áll a
méhen keresztüli salaktalanítás lehetősége. Így a szervezet megint az
altestben tárolja el a savakat és a méreganyagokat, ahogy korábban. Mivel
azonban nem kerülhet sor a tisztulásra, néhány éven belül elrákosodik a
méh, a petefészek vagy a vagina.

Honnan jön ez a sok sav? Az intenzív húsfogyasztásnak köszönhetően sok

húgysav halmozódik fel a testben, a kávéfogyasztás csersavat és sósavat
eredményez, az édességek iránti vonzalomnak pedig fokozott mennyiségű
ecetsav a végeredménye. A fájdalomcsillapító tablettáknak köszönhetően
acetil-szalicilsav gyűlik össze a szervezetben. A sertéshús kénsavat,
számos sajtfajta salétromsavat, a spenót és a rebarbara pedig oxál-savat
tartalmaz.

Ezért elengedhetetlen, hogy a változókor után szigorúan ügyeljünk a

lehetőleg savakban szegény táplálkozásra és a bázikus testápolásra.
Legjobb, ha rendszeres bázikus fürdőket veszünk, amelyek segítenek a
testnek semlegesíteni a felgyülemlő savakat. Akkor a változókor olyan
időszak lehet, amelyben a testvalósággal kivirágzik, és mi valóban jól
érezzük magunkat a bőrünkben, és talán ez lesz életünk legszebb
időszaka. - Lásd még csontritkulás, hajhullás, hőhullámok, reuma.

Vérellátási zavarok

Testünk minden egyes sejtjének szüksége van a véráram biztosította

állandó ellátásra, amely a már feleslegessé vált anyagok elszállításáról is
gondoskodik.

A bázisokban gazdag táplálék jelentősen csökkenti a keletkező savas

salakanyagok mennyiségét, de a bázikus táplálkozást bázikus étrend-
kiegészítéssel kell kísérni, mert civilizációs táplálékunk túl sok savat
tartalmaz. Pusztán a táplálkozási szokások megváltoztatásával nem lehet
ellensúlyozni a gyakran évtizedek óta fennálló savterhelést.

A savaknak köszönhetően a vörösvértestek egyre inkább veszítenek a

rugalmasságukból, míg végül megmerevednek, és már nem tudnak átjutni
a finom hajszálereken, sőt ők maguk tömik el azokat. Emiatt szívinfarktus
vagy gutaütés (lásd ott) léphet fel, vagy legalábbis elégtelenné válik a test
ellátása, és oxigénhiány jelentkezik. Különösen veszélyeztetett a láb,
amely az izmok igénybevétele miatt jó oxigénellátást igényel. Ha el akarjuk
kerülni a trombózist vagy a lábszárfekélyt (lásd ott), már kisebb vérellátási
zavarok esetén is ellenőrizni kell a test savállapotát, és megfelelő étrend-
kiegészítéssel biztosítani kell a mindennapos bőséges bázisbevitelt.

Vérnyomás

A túl alacsony vagy túl magas vérnyomást, a vérnyomás-ingadozást,

valamint a rossz vérellátást, a vérzékenységi hajlamot és a vér koleszterin-
és húgysavértékeinek növekedését okozhatják a felgyülemlett savak is.

A magas vérnyomás jelentősen tompítja az életörömet, és más

tényezőkkel együtt felelős a merevedési és orgazmuszavarokért. De a
látászavarok, a szédülés és a fejfájás is gyakran a fennálló állandó
savterhelésre vezethetők vissza. A magas vérnyomás azonban elsősorban
a szívinfarktus és a gutaütés szem-pontjából jelentős rizikófaktor.

A túl magas vérnyomás megterheli az erek falát, és jócskán lecsökken a

szívizom és így az egész test rendelkezésére álló oxigén. A test
következetes savtalanítása azonnali pozitív hatást gyakorol a vérnyomásra.
A koleszterin- és trigliceridértékek is - mindkettő lényeges rizikófaktor a
szív- és keringési megbetegedések szempontjából - jelentősen csökkennek
a bázikus hatású étrend-kiegészítőkkel kísért, bázisokban gazdag
táplálkozásnak köszönhetően, amitől nagymértékben javul az életminőség.

Vesebetegségek

Szinte valamennyi vesebetegség tálsavasodással jár együtt, ami egy

tesztcsíkkal könnyen kimutatható, így ezt mindenki maga is
megállapíthatja. Mert nagyrészt a vesék végzik a felesleges és káros savak
kiválasztásának munkáját. Ügyelni kell arra is, hogy elegendő cink álljon
rendelkezésre, mert cinkhiány esetén nem termelődik megfelelő módon a
karboanhidráz enzim, amely fontos a savkiválasztás terén.

Minél inkább túlsavasodott a test, annál kevésbé képesek a vesék a

kiválasztásra, így egy ördögi kör indul be. A túlzott mennyiségben
felgyülemlett savak miatt a vesék csak kisebb mennyiséget tudnak
kiválasztani, ami fokozza a test ulisavasodósát, emiatt viszont még
kevesebb sav kerülhet kiválasztásra. Minden esetben elegendő folyadékot
kell innunk, hogy megkönnyítsük a vesék munkáját, azaz normális esetben
legalább napi 2,5 litert, terhelés esetén ennek megfelelően többet.
Az irritációk, a vizelés közben fellépő égető érzés és a vese-és hólyagkövek
is egyértelműen arra utalnak, hogy elsavasodott a vizelet. Ilyenkor fontos,
hogy ne csak a folyadékmennyiséget növeljük jelentősen, de a savtalanítás
céljából bevett báziskeverék mennyiségét is. Egy púpozott teáskanálnál
kevesebbet amúgy sem érdemes bevenni, különben a savakat megkötő
bázisok mennyisége nem lesz elég ahhoz, hogy semlegesítse a
szervezetben lévő savmennyiséget, és támogassa a vesék méregtelenítő
munkáját. Ilyenkor az ember nem érzi jól magát, és olyan érzése
támadhat, hogy a savtalanítás nem tesz jót, pedig csak a bevitt anyagok
mennyisége nem volt elegendő ahhoz, hogy valóban segíteni tudjon.

8. C-vitamin - egy nélkülözhetetlen segítőtárs

Mindenki azt hiszi, hogy mindent tud a C-vitaminról, és tudatában van a

jelentőségének, pedig valójában csak most kezdik felfedezni a benne rejlő
hihetetlen lehetőségeket. Kémiailag mindössze három olyan elemből áll,
amelyek mindenütt bőséges mennyiségben előfordulnak a természetben: 6
szénatomból (C) 8 hidrogénatomból (H) és 6 oxigénatomból (O). Ezek az
anyagok adják a C6H8O6 képletet. Látszólag semmi különös.

Mint élelmiszer-adaléknak E 300 az EU-száma, kémiai neve pedig

aszkorbinsav. Vízben oldódik, könnyen oxidálódik, megköti a szabad
gyököket, segíti a vas felszívódását, gátolja a nitrózamin-képződést, és
erősíti az immunrendszert. Az „aszkorbinsav” elnevezés onnan ered, hogy
ez az anyag hat a skorbut ellen (antiskorbut). A C-vitamin kémiailag a
szénhidrátokhoz tartozik, funkcionálisan a savakhoz, fiziológiailag pedig a
vitaminokhoz.

A természet központi szerepet szánt a C-vitaminnak a természetes

egészség helyreállítása és megőrzése terén, aminek, úgy tűnik, legtöbbünk
nincs is tudatában, mert az emberek nagy része C-vitamin-hiányban
szenved, és ez elsősorban az idősekre igaz. Itt felvetődik az a kérdés, hogy
a természet miért nem adott nekünk lehetőséget arra, hogy a testünk saját
maga állít-hasson elő egy ilyen fontos anyagot.

A legtöbb emlős képes arra, hogy enzimek útján C-vitamint szintetizáljon,

míg az ember és más főemlősök nem rendelkeznek ezzel a képességgel,
pedig ez a vitamin összetett szerepe miatt nélkülözhetetlen számukra.
Mert a legtöbb emlős ennek köszönhetően nem ismeri az érelmeszesedést,
nem kap szívinfarktust, sőt még csak meg sem fázik. A mi testünkből
azonban hiányzik az L-aszkorbinsav szintetizálásához nélkülözhetetlen
enzim, az L-gulonolakton-oxidáz. Hiány esetén egyértelmű hiánytüneteket
mutatunk, a teljes megvonás pedig a biztos halálhoz vezet.
Meglehetős bizonyossággal feltételezhetjük, hogy elődeink a bőséges
mennyiségben rendelkezésre álló glükózból szintetizálni tudták a
szükséges C-vitamint. Valami miatt azonban veszendőbe ment ez a
képesség, talán mert az akkoriban növő vadnövényeknek jóval nagyobb
volt a C-vitamin-tartalmuk, mint a mi mai termesztett növényeinknek. Így a
test lemondhatott arról a nagy ráfordítást igénylő feladatról, hogy a saját
anyagcseréje során állítsa elő a bőséges mennyiségben rendelkezésre áll6
létfontosságú anyagot, és azután, talán mutáció révén, teljesen elvesztette
ezt a képességét.

De bárhogy is történt, az a fontos, hogy a C-vitamin nélkülözhetetlen és

létfontosságú a test számára, és naponta többször is be kell juttatni a
szervezetbe, mert az csak csekély mértékben képes tárolni. Én napi 1-3
grammot szedek több adagra elosztva, és érzem, milyen jót tesz a
testemnek. Sokan már többé-kevésbé rendszeresen szednek C-vitamint, de
valószínűleg nem eleget.

Máskülönben miért termelnének más emlősök, az emberi testsúlyra

átszámítva, napi 10-20 grammos mennyiséget? A tudósok csak a C-
vitaminról évente több mint ezer publikációban számolnak be, ennek
ellenére még korántsem derítették fel teljesen sokrétű hatását. Minden
bizonnyal elsősorban a javasolt adag nő majd jócskán a jövőben, mivel
bizonyos hatások csak nagy adag esetén jutnak érvényre optimálisan, és a
felesleget mellékhatások nélkül kiválasztja a szervezet.

A vitaminok vitaminja

A C-vitamin talán a legfontosabb mikrotápanyag, és sokféle hatást fejt ki

egész testünkben. Megőrzi agyunk teljesítőképességét 6 a jókedvünket.
Erős antioxidáns, gyulladásgátló hatású, és gondoskodik a feszes bőrről és
az erős izmokról. Élénkíti a kötőszövet-, csont- és fogképződést, és
közreműködik a porcok és az inak felépítésében. Felvértezi sejtjeinket a
vírusok és baktériumok ellen, és megvéd minket a megfázástól. Fokozza az
interferontermelést, és javítja a sebgyógyulást.

A C-vitamin teszi lehetővé azt, hogy a szervezet fel tudja venni a

táplálékból a vasat, ártalmatlanná teszi testünkben a nehézfémeket, és
általában véve gondoskodik a méregtelenítésről. Ez az anyag
immunrendszerünk optimális működésének nélkülözhetetlen feltétele.
Megvédi a szerveket és szöveteket, de elsősorban a központi idegrendszert
a szabad gyökök romboló hatásától, és ezzel lassítja az öregedést. Fontos a
szénhidrát- és zsíranyagcseréhez, és részt vesz a hormonszintézisben és a
vörösvértestek képzésében.

A test a neurotranszmitterek építéséhez is használja, és fontos szerepet

játszik a kollagénszintézis terén is.

A C-vitamin „cement” az érfalak számára, így óvja az erek rugalmasságát,

sértetlenségét és fiatalságát. Enyhíti a stresszhajlamot, és segít korrigálni
a diabetikus anyagcsere-folyamatokat. Fontos segítőtársa a
sejtanyagcserének, csökkenti a dohányzás okozta károsodásokat, és véd a
vérzsírok oxidálódásától, valamint a fehérjének az erekben való
cukrosodásától. Akadályozza a rákkeltő anyagok képződését, és fékezi a
hisztamin felszabadulását allergiás reakciók esetén. Gátolja a szaruhártya
elhomályosodását, vagyis a zöld hályog kialakulását. A karnitin
szintetizálása révén gondoskodik az energiatermeléshez szükséges
zsírégetésről, így karcsúvá, erőssé és energikussá tesz minket.

A C-vitamin létfontosságú enzimek hatásmechanizmusának

nélkülözhetetlen kofaktora, és ha hiányzik a szervezetből, a sejtek nem
látják el bizonyos fontos feladataikat. Mint C-vitamin-észter a gyomor
számára kedvezőbb a formája, hamarabb megjelenik a vérben, és
lassabban választja ki a szervezet. Vegyül számos toxinnal, így elvonja
azokat az anyagcseréből, és kiválasztja őket. Növeli az ózonnal szembeni
toleranciánkat, gátolja a rákkeltő nitrózaminok szintézisét, a
vastagbélpolipok vissza-fejlődéséhez vezet, és gyorsítja az alkohol
lebomlását.

Elsősorban azonban segít elkerülni a szívinfarktust, az érelmeszesedést és

a gutaütést. Minden második európai a szívkoszorúerekben lévő
érelmeszesedéses lerakódások következtében hal meg, amelyek
szívinfarktushoz vezetnek, vagy a nyaki ütő-erekben, illetve az agyi
artériákban lévő lerakódások miatt, amelyek gutaütést okoznak.

Az érelmeszesedéses lerakódások alapvető oka a krónikus vitaminhiány,

amely az artériák falának meggyengüléséhez és végül a megrepedésükhöz
vezet.

A modern tudomány megállapította, hogy számos civilizációs

megbetegedés nem igazi betegség, csak egy hiány, elsősorban bizonyos
vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek hiányának következménye.
Ha ezeket az anyagokat a megfelelő elegyítésben és a megfelelő
mennyiségben juttatjuk be a szervezetbe, bizonyosan elkerülhetjük a hiány
következményeit. Különösen veszélyes, ha a vitaminhiány, a túlsavasodás
és az ásványi anyagok leépülése egyszerre lép fel, pedig ez a legtöbb
embernél így van. Az oxidáció, „a biológiai rozsdásodás” még inkább
károsítja a szervezetet, és gyorsítja az öregedést.

Ha a túlsavasodás, az ásványi anyagok leépülése és a C-vitamin-hiány

miatt megrepednek az első erek, a test mobilizálja a saját építőanyagát, a
koleszterint, hogy eltömítse a törékeny ereket (lásd még
koleszterinlerakódós). Közben természetesen csökken az erek
keresztmetszete, ezért a test arra kényszerül, hogy növelje a vérnyomást,
mert már csak így tudja biztosítani a meg-felelő vérellátást. A magasabb
vérnyomás természetesen még inkább megterheli az erek falát, ezért még
több koleszterin rakódik le, nehogy megrepedjenek az erek. A véredények
még inkább csökkenő keresztmetszete még magasabb vérnyomást tesz
szükségessé, ami még inkább megterheli az erek falát, és így ki-alakul az a
spirál, amely a szívinfarktussal végződik, hacsak nem fordítjuk vissza a
folyamatot. Ezt úgy érhetjük el, hogy többletmennyiséget bocsátunk a test
rendelkezésére C-vitaminból, illetve más vitaminokból és ásványi
anyagokból. Az erek fala elsősorban a C-vitamin segítségével lesz megint
rugalmas és tömör, így a test fokozatosan leépítheti a lerakódott
koleszterint, tehát az erek megszabadulnak a terheléstől.

A vérnyomás csökken, és elkerülhetővé válik a szívinfarktus vagy a

gutaütés.

A C-vitamin a cukorbetegek számára is valóságos életelixír, mert nemcsak

az érkomplikációkat segít elkerülni, hanem korrigálja magukat a diabetikus
anyagcsere-folyamatokat is. Vagyis a C-vitamin nélkülözhetetlen
véredényeink stabilitása szempontjából, testünk legfontosabb sebgyógyító
anyaga, a legfontosabb antioxidánsunk, valamint a sejtanyagcsere
nélkülözhetetlen segítőtársa. Ha bőséges mennyiségű C-vitamint szedünk,
mintegy a felére rövidíthetjük le a sebgyógyulás idejét, és jelentősen
csökkenthetjük a koleszterinszintünket is. Ez a vitamin nagyon fontos a
dentinképződéshez is, és lényeges biokémiai résztényező az optikailag
észrevétlen hegképződés szempontjából, továbbá jelentős mértékben
javítja a sejtlégzést. Ha elárasztjuk a testünket C-vitaminnal, az mintegy 98
százalékban meggátolja a gyomorban a nitrózaminok képződését, amelyek
rákot okozhatnak.

Ahogy azt az amerikai tudósok által végzett hosszú távú Framingham-

tanulmány kimutatta, azoknál a személyeknél, akik elegendő C-vitamint
(legalább napi 1 grammot) vesznek magukhoz, három-négyszer ritkábban
fordulnak elő ízületi gyulladások és térdproblémák. Az Ärzte Zeitung 1997.
októberi beszámolója szerint a C-vitamin növeli a csontsűrűséget, ami
elsősorban idősebb nők esetében fontos. A kaliforniai Palo Altóban lévő
Stanford Egyetemen végzett vizsgálat eredménye szerint minél több C-
vitamint szednek a cukorbetegek, annál inkább csökken az
inzulinszükségletük.

Egy amerikai tanulmány, amelynek keretében 120 000 ápolónőt kérdeztek

meg, arra a meglepő végeredményre jutott, hogy azok közül a nők közül,
akik legalább 10 évig szedtek C-vitamint, senkinek sem homályosult el
még a legcsekélyebb mértékben sem a szemlencséje.

A C-vitaminról köztudott, hogy megköti a szabad gyököket. A szabad

gyökök rendkívül agresszív biokémiai vegyületek, amelyek károsítják a
proteineket, enzimeket, lipoidokat és az örökletes anyagot. A C-vitamin
nemcsak ezeknek a szabad gyököknek a számát csökkenti jelentős
mértékben, hanem regenerálja az oxidált E-vitamint is, és ezzel védi a
lipidek membrán-ját. Ezenkívül érdekes összefüggés van a lipoprotein (a)
és a C-vitamin-hiány között. A lipoprotein (a) gyakorlatilag csak olyan
élőlényekben található meg, akik nem képesek C-vitamint termelni a
testükben. Nyilván egyfajta pót javítómolekula, amely átveszi a hiányzó C-
vitamin működését, bár bizonyos mellékhatások kíséretében, mert
krónikus C-vitamin-hiány esetén túl sok termelődik ebből a molekulából, és
lerakódások alakulnak ki, így a lipoprotein (a) hozzájárul a szívinfarktus és
a gutaütés kialakulásához.

A test alapos savtalanítása és ásványianyag-készleteinek újraépítése,

valamint a rendszeresen szedett, napi legalább 1 gramm C-vitamin,
amelyet több kisebb adagra elosztva veszünk be, továbbá a célirányos
étrend-kiegészítés nyilvánvalóan messzemenően megakadályozza a
szívinfarktus és a gutaütés kialakulását, és kedvezően befolyásolja a
fennálló terheléseket.

Egykor megmentett a skorbuttól

Ha visszatekintünk a történelemben, láthatjuk, hogy a skorbut már az első

évezred fordulóján járványként uralkodott a viking hajókon. A skorbut erős
legyengüléssel kezdődik, az arc elveszíti friss színét, meglazulnak a fogak,
és állandóan vérzik az íny. Sötét karikák jelennek meg a szem alatt, és
fájdalmas csomók, valamint kék, zöld és barna foltok mutatkoznak a
testen. A legtöbb beteg lassan, nagy kínok közt hal meg, és ha túlélik a
betegséget, roncs lesz belőlük. A vikingek a skyrbjur nevet adták
atitokzatos kórnak, és ebből alakult ki később a latin scorbutus forma.

A 15. század elején Spanyolország, Portugália, Hollandia és Anglia, de más

nemzetek is megkezdték az egész világot felölelő felfedezőútjaikat. Ezeken
az utazásokon, amelyek több hónapig, sőt néha évekig tartottak, sózott
húsból és kétszersültből állt a táplálék, ami, mint azt ma mar tudjuk,
néhány héten belül teljes C-vitamin-hiányhoz, és ezzel a biztos skorbuthoz
vezetett. Amikor Vasco da Gama 1498-ban körbehajózta Afrikát,
legénységének 160 tagja közül több mint 100-at veszített el a skorbut
miatt. Amikor Magellán 1519 és 1522 között először hajózta körül a földet,
legénységének kilenctizede halt meg ebben a szörnyű betegségben,
amelyet mi már csak névről ismerünk, mert tulajdonképpen nem betegség,
csak a fel nem ismert C-vitamin-hiány biztos következménye.

Akkoriban azonban lódításnak tartották, amikor a tengerészek arról

számoltak be, hogy néhány fej hagyma megvédte őket a rettegett
betegségtől. Az orvostudomány nem járt utána a témának. A portugál
Ronssos mar a 16. század közepén a narancsot ajánlotta ellenszerként, és
a 17. században Salomon Albertos kezdeményezésére minden holland hajó
legénysége savanyú káposztát vitt magával. James Cook kapitány egy írást
nyújtott be a Royal Societynek Az élet megőrzése a hajókon címmel, amely
a jövőben irányadóvá vált. A kapitány fogalmazványa Lancaster admirális
parancsát követte, miszerint minden matróznak napi 3 kanál citromlevet
kell magához vennie.

De még további 300 évnek kellett eltelnie, mire a tudomány felismerte az

összefüggést, pedig egy sor újabb és újabb egyértelmű jel utalt rá. Három
hajós, Jacques Cartier 1535-ben, Sir John Hawkins 1593-ban és Johannes
Dietz 1665-ben megfigyelte, hogy bizonyosan el lehet kerülni a skorbutot,
ha friss gyümölcs és zöldség áll rendelkezésre. James Cook is vitt magával
citromlevet és savanyú káposztát 1772 és 1775 közötti hajóútjain, amivel
megvédte embereit a skorbuttól.

Csak 1920-ban izolálták citromból ezt a jelentéktelennek tűnő anyagot,

amely meg tudta akadályozni a betegséget, majd 1927-ben Szent-Györgyi
Albertnek paprikából, káposztából és a mellékveséből is sikerült izolálnia.
Az „antiskorbut” kifejezésből kiindulva az aszkorbinsav nevet adták az
anyagnak. Szent-Györgyi 1937-ben orvosi Nobel-díjat kapott úttörő
kutatásaiért. Sir Norman Haworth ugyanabban az évben kapott kémiai
Nobel-díjat azért a teljesítményért, hogy egy, mikrobák okozta
biotechnológiai oxidációs reakció segítségével aszkorbinsavat szintetizált.
Így 2-4 kilogramm glükózból egy kilogramm aszkorbinsavat lehetett nyerni,
vagyis kedvező áron megfelelő mennyiség állt rendelkezésre.

Az aszkorbinsav tulajdonképpen nem viseli teljes joggal a nevét, mert

tiszta, szintetizált formában nem tudja olyan hatékonyan megakadályozni
a skorbutot, mint a gyümölcsökből származó bioflavonoidokkal, de
elsősorban a C-vitamin egyik titokzatos kofaktorával, az OPC-vel vegyülve,
amelynek Szent-Györgyi intenzív fáradozásai ellenére élete végéig nem
tudott a nyomára bukkanni.
Ma gyakorlatilag már csak névről ismerjük ezt a szörnyű betegséget, bár
még mindig szinte mindenki enyhe skorbutban szenved, amit nem
ismernek fel, és amit könnyedén el lehetne kerülni. Már Szent-Györgyi is
felismerte, hogy az orvostudomány a következő téves következtetést vonta
le a C-vitaminról: ha az ember annyi C-vitamint szed, hogy bizonyosan ne
kapjon skorbutot, akkor minden rendben van. Szent-Györgyi rámutatott
arra, hogy a skorbut a hiánynak nem csupán az előjele, hanem már a halál
előtti akut szindróma. Ezen állapot és a tökéletes egészség között,
magyarázta a tudós, végtelenül hosszú az út, és ahhoz, hogy áthidaljuk ezt
a távolságot, jóval több C-vitaminra van szükség, mint amennyit
rendszerint javasolnak. Ő maga napi egy gramm C-vitamint szedett, de
nem volt biztos abban, hogy megtalálta az optimális mennyiséget - ezt írta
Linus Paulingnak, egy másik Nobel-díjas tudósnak, aki évtizedeket áldozott
a C-vitamin hatásának kutatására.

A kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling, aki 90 évesen előadó körutakat tett,

How to live longer and feel better című könyvében azt írta, hogy
táplálkozásunk étrend-kiegészítőkkel, elsősorban C-vitaminnal való
optimalizálása révén 25-35 évvel tovább élhetünk, mégpedig a legjobb
testi állapotban, megőrizve pszichikai és fizikai teherbírásunkat és szellemi
frissességünket. Az optimális C-vitamin-ellátás nélkülözhetetlen az igazán
jó életminőséghez és a hosszú élethez. A C-vitamin „gazdaságossá teszi a
vérkeringést”, ahogy azt Paul Lüth professzor kifejtette, mert javítja az
oxigénhasznosítást, és ezt a bécsi egyetem kísérletei is igazoltak. A
kerékpár-ergométeren végzett kísérletek azt mutatták, hogy ha az ember
C-vitamint vesz be, azzal olyan hatást ér el, mint egy edzéssel, vagyis
mintha sporttevékenységet végezne, ahogy az a vérnyomáson és a
pulzusfrekvencián stb. is leolvasható. Emiatt azonban még korántsem
mondhattunk le az elegendő mozgásról.

Az öregedés a kötőszövetben kezdődik, és épp itt különösen hasznos a C-

vitamin, mert segíti a kollagénképződést anélkül, hogy vegyülne a
kollagénnel. Egy vital-iongenerátor segítségével jelentősen fokozhatjuk a
C-vitamin áldásos hatását. Ez az eszköz hozzásegíti a testet a szükséges
életenergiához, hogy azonnal regenerálódhasson. A hatás azon alapul,
hogy a normális oxigén, amelyet belélegzünk, inaktív. Ahhoz, hogy beüljön
a sejtekbe, ahol szükség van rá, először ionizálni kell, vagyis aktív
oxigénné (vitális ionokká) kell alakítani.

Ezt az elektronok lehasításával lehet elérni, amelyek azután az

oxigénmolekulához kapcsolódnak. Az oxigénmolekula csak így tud bejutni a
sejtbe, ahol nélkülözhetetlen a sejtanyagcseréhez. A vital-iongenerátor
ionizálja a levegő oxigénjét, azonnal a megfelelő formában és
koncentrációban kínálja a testnek a szükséges oxigén, ahogy azt az
egészséges alpesi levegő tartalmazza. Ott mintegy 30 000 vitális ion van
egy cm3 levegőben, míg egyátlagos helyiségben többnyire már csak 300.

A vitális ionok koncentrációja drámaian lezuhan a kocsiban, ahol

köbcentinként többnyire már csak 30–50 vitális ion van a levegőben.
Emiatt a testben már csak erősen redukált formában mehetnek végbe az
életfolyamatok, amit mi energiahiány és kimerültség formájában
érzékelünk. Az autósok közmondásos ingerültsége is nagyrészt a vitális
ionok hiányára vezethető vissza. Egy vitál-iongenerátorral azonban a
kocsiban is döntő mértékben javíthatunk a belélegzett levegő minőségén.

Az optimális C-vitamin-ellátás

Az optimális C-vitamin-adag kérdésében még mindig nem sikerült

megegyezésre jutniuk a szakértőknek. Annyi bizonyos, hogy a körülbelül
10 milligrammos napi mennyiség elegendő a skorbut elkerüléséhez. Az
ajánlások skálája a 30 milligrammtól (WHO) a 75 milligrammon át (Német
Táplálkozási Társaság) egészen a 19 grammos mennyiségig (Linus Pauling)
terjed, aki a C-vitamin hatásainak kutatásaiért kiosztott Nobel-díj
tulajdonosaként 94 évet ért meg, megőrizve szellemi frissességét és
aktivitását.

Én l–3 grammot ajánlok, amelyet több kisebb adagra elosztva vegyünk

magunkhoz a nap folyamán. Ezt a mennyiséget azonban pusztán az
elfogyasztott táplálékkal nem tudjuk bejuttatni a szervezetbe, ezért
megfelelő étrend-kiegészítés szükséges.

Anthony Diplock professzor, a londoni Guy's Hospital munkatársának

kutatási eredményei szerint a nagy adag C-vitamin mindenesetre nem
káros az egészségre, mert a vitamin-háztartás homeosztatikusan
szabályozza magát, és a felesleges aszkorbin változatlan formában
kiválasztódik a veséken keresztül. Intenzív testi tevékenység esetén
jócskán megnő a szükséglet, ahogy nagy folyadékbevitel, lázas
megbetegedések, túlzott pajzsmirigyműködés, cukorbetegség, dohányzás
és rákos meg-betegedések esetén is, valamint műtétek után. Mivel a C
vitamin élénkítő hatású, a nagyobb adagok késleltethetik az elalvást.

A C-vitamin révén visszajut a vérbe a vas, amely a lépben és a belek

falában raktározódott el, és így rendelkezésre áll az oxigénszállításhoz. A
vitamin C-vitamin-észter formájában pH-semleges, különösen kíméli a
gyomrot, és hosszabb ideig tart a hatása.
Gyümölcsök és zöldségek C-vitamin-tartalma

A legbőségesebb természetes C-vitamin-forrás a Terminal á ferdinandiana

vagy a billygoat plum, ahogy az ausztrál bennszülöttek nevezik, amely
mintegy 5000 milligramm C-vitamint tartalmaz. A Malpighia glabrának
vagy a barbadosi cseresznyének, amely Dél-Amerikában, Nyugat-Indiában
és a Karib-szigeteken honos,, szintén 4500 milligramm a C-vitamin-
tartalma. A hazai gyümölcsök közül a csipkebogyó tartalmazza a legtöbb C-
vitamint, körülbelül 1200 milligrammot, valamint a homoktövis, amelyben
mintegy 450 milligramm C-vitamin található meg.

Ezenkívül eltérő összetételben és koncentrációban minden gyümölcs

tartalmaz bioflavonoidok is, amelyek jócskán növelik a C-vitamin biológiai
aktivitását, ezért a kiegészítésként bevett C-vitamin-adagot tanácsos
mindig összekötni gyümölcsfogyasztással.

Gyümölcs C-vitamin-tartalom (mg) 100 friss gyümölcsben és zöldségben:

Látjuk, milyen sokféleképpen vehetünk magunkhoz C-vitamint, egyes
esetekben különösen ízletes csomagolásban. Ez a mennyiség azonban nem
lesz elég, így mindennap újabb adag C-vitamint kell bevennünk
kiegészítésképpen. A kémiával szembeni homályos, többnyire érzelmi
alapú fenntartásaink ellenére nincs különbség a természetes és a
szintetikus úton előállított C-vitamin között, és a testünk is szintetizálná, ha
még képes lenne rá.

A molekulák teljesen megegyeznek, csak a kísérő anyagok, különösen a

bioflavonoidok révén léphetnek fel különbségek, amelyeket amúgy is
magunkhoz veszünk az elfogyasztott gyümölccsel. A test is ugyanúgy
értékesíti a vitamint, függetlenül attól, hogy természetes vagy szintetikus
eredetű-e. Ezért nincs okunk arra, hogy elutasítsuk a szintetikus C-
vitamint, és így megfosszuk magunkat a haladásnak egy valóban hasznos
áldásától.
Sokkal fontosabb az a körülmény, hogy a tárolás és az elkészítés során
veszendőbe megy a természetes C-vitamin-mennyiség nagy része, ezért a
gyümölcs és a zöldség lehetőleg frissen kerüljön az asztalra. Az egyetlen
kivétel a cékla, amelynek a több hónapos tárolás alatt megkétszereződhet
a C-vitamin-tartalma.

A C-vitamint azonban tanácsos a gyomor számra kedvező formában

szedni, ahogy azt a kalciumaszkorbát vagy a C-vitamin-észter biztosítja.

OPC - a titokzatos kofaktor

Testünk önmagát gyógyító organizmus. A legtöbb betegséget bizonyos

létfontosságú anyagok hiánya okozza, amelyeket a test nem tud maga
előállítani, így arra van utalva, hogy a táplálékból vegye fel azokat
megfelelő mennyiségben. Közéjük tartozik a C-vitamin és kofaktora, az
OPC. Ha ezek az anyagok állandóan rendelkezésre állnak, a test nemcsak
gyógyítani tudja önmagát, hanem képes megőrizni fiatalságát és vitalitását
is. A C-vitamin és az OPC elegye a fiatalság forrását jelenti a test számára.

AZ OPC az „oligomer proantocianidin” szó rövidítése. Az OPC természetes

anyagként számos növényben megtalálható, de többnyire a héjban, a
magokban vagy a szárban, amelyeket eltávolítunk fogyasztás előtt, így a
gyümölcsök ellenére OPC-hiányban szenvedünk.

Az OPC a jelenleg ismert legerősebb antioxidáns, tizennyolcszor erősebb,

mint a C-vitamin önmagában, és negyvenszer erősebb az E-vitaminnál.

Oxidációnak nevezzük azt a folyamatot, amikor az oxigén vegyül egy

másik kémiai elemmel, és látható öregedésünket is nagyrészt az
oxidációnak köszönhetjük. A folyamatot a szabad gyökök okozzák, amelyek
nemcsak bizonyos betegségek kialakulásában játszanak nagy szerepet,
hanem elsődlegesen felelősek a mindannyiunkat érintő öregedési
folyamatért is.

Bár ez a folyamat be van programozva a génjeinkbe, ettől még 130 évet is

élhetnénk. Az idő előtti öregedést nagyrészt a szabad gyökök okozzák, és
ezen a téren „öregedés elleni szerként” hat a C-vitamin és az OPC
kombinációja. Mert ha sok szabad gyök van a testben, oxidációs
folyamatok indulnak be, amelyek agresszívan károsítják a sejteket. Ennek
következtében betegségek lépnek fel, de elsősorban idő előtt öregedni
kezdünk. Ez azt jelenti, hogy valóban meghosszabbíthatjuk az életünket,
ha C-vitaminnal és OPC-vel sakkban tartjuk a szabad gyököket. Jelentősen
csökken a ráncképződés is, így optikailag is fiatalabbnak tűnünk.
Elsősorban azonban jóval fiatalabbnak érezzük magunkat, és talán ez a
legfontosabb: hogy az ember igazán jól érezze magát a bőrében.Vásárlás,
webáruházak

Az OPC elsősorban a vörösborban fordul elő magas koncentrációban, mert

a vörösbort a fehérborral ellentétben a héjakkal, magokkal és szárakkal
együtt erjesztik, így a bor felveszi az OPC-t. Innen ered az ismert „francia
paradoxon”, miszerint a rendszeres vörösborfogyasztásnak köszönhetően
tovább él az ember, pedig az alkohol árt az egészségnek.

Ezt a „francia paradoxont” St. Leger szemléltette a The Lancet 1979.

májusi számában, amikor kimutatta a borfogyasztás (vízszintes tengely) és
az 55 és 64 év közti férfiak halálozási aránya (függőleges tengely) közötti
összefüggést. Franciaországban a legkisebb a halálozási arány, és
bizonyára még lenyűgözőbb lett volna az eredmény, ha különbséget
tesznek fehér- és vörösbor között. Bár a franciák többi táplálkozási és
életviteli szokása nem kifejezetten kedvez az egészségnek, a rendszeres
vörösborfogyasztás és az azzal együtt járó OPC-felvétel lenyűgöző
mértékben meghosszabbítja az életet.

Az OPC hatásának felfedezése jóval hosszabb, egészségesen eltöltött

életet biztosíthatna számunkra. Az OPC-nek köszönhetően jóval kevesebb
fibrinogén (a vér rostanyaga) Lesz a vérben, a meglévő mennyiséget pedig
feloldja az OPC. Ezenkívül az OPC érlazító és -tágító, így
vérnyomáscsökkentő hatású, valamint a nőknél ösztrogénfokozó hatása is
van.

De a testünk nem tud saját maga OPC-t termelni, ahogy C-vitamint sem,
így rendszeres bevitelre szorul. Az OPC nem helyettesítheti a C-vitamint - a
két anyag kölcsönösen erősíti egymás hatását, és együtt verhetetlen
csapatot alkotnak. A napi adagot tekintve 50-100 milligramm OPC az
ajánlott mennyiség, de nyugodtan meg is duplázhatjuk ezt a mennyiséget.

A szervezet a szájnyálkahártyán keresztül perceken belül felveszi az OPC-t,

amely röviddel később már kimutatható a vérben. Az OPC molekuláinak kis
mérete miatt a C-vitaminhoz hasonlóan átkel a vér-agy és a gerincvelő
gáton, és ott is hatni tud, ahová más anyagok el sem jutnak.

9. Összefoglalás

Mindannyiunk teste arra hivatott, hogy körülbelül 130 évet érjen meg, és
közben messzemenően megőrizze egészségét és vitalitását, ha optimális
feltételeket biztosítunk neki. A túlsavasodás az egyik legveszélyesebb
civilizációs megbetegedés, mert egészségünk közvetlenül függ testünk
sav-bázis egyensúlyától. A természetgyógyászatban a sav-bázis egyensúly
harmonizálása mindenfajta kezelés alapja, amely nélkül egyik terápia sem
vezethet igazi gyógyuláshoz. Természetellenes táplálkozási szokásaink
következtében testünkben szinte állandóan túl alacsony a bázismennyiség,
így a legtöbben túlsavasodtunk.

A test túlsavasodásának legfőbb okai:

• helytelen táplálkozás - túl sok fehérje, cukor, alkohol, telített zsírsavak
és tartósított élelmiszerek, amelyek valójában már nem is
élelmiszerek
• helytelen étkezési szokások - nem megfelelő dolgokat eszünk, túl
gyorsan és rossz időben
• élvezeti mérgek, például nikotin, alkohol stb.
• környezeti mérgek (rovarirtó szerek, peszticidek, gyomirtó szerek) és
elektroszmog
• kémiai gyógyszerek
• helytelen életmód, amely bosszúsághoz, stresszhez, félelemhez,
agressziókhoz és feldolgozatlan pszichikai megterhelésekhez vezet
Ennek következtében számtalan panasz lép fel: az ember elcsigázottnak
érzi magát, krónikus fáradtság gyötri, nagyon nehezen piheni ki magát, és
akkor sem eléggé. Gyakori következmény az izomfeszülés, a fej- és a
hátfájás, valamint a tisztázatlan fájdalmak egyre nagyobb megterhelést
jelentenek számunkra. A test ezzel azt jelzi, hogy már képtelen úrrá lenni a
savak özönén, és sürgős segítségre van szüksége. Ha nem sikerül a
savtalanítás és a salaktalanítás két étkezés között vagy az éjszaka
folyamán, a savak egyre inkább túlterhelik a kötőszövetet, míg-nem a
latens acidózis akut acidózisba csap át. Ha ilyenkor sem következik be
változás, az halálos következményekkel járhat. A legtöbb embernél
rendszerré vált a túlsavasodás. Az acidózis a rák kialakulásának az alapja
is, amelynek mindig túlsavasodott közegre van szüksége. Az alapos
savtalanítás összességében véve pszichikai és testi egészséghez vezet.

Ha a „normális” táplálkozás ellenére reggel 7-es vagy annál magasabb pH-

értéket mérünk a vizeletünkben, gátolt lehet a savkiválasztásunk. Ha a
reggel mért pH-érték három napig ebben a tartományban marad, tanácsos
feloldani a blokádot. Mint azt a fentiekben kifejtettem, úgy oldhatjuk fel a
blokádot, hogy egy-két pohár vízben feloldva beveszünk egy púpozott
teáskanál bázikus hatású szert, majd egy napot kihagyunk, és másnap
reggel megint beveszünk egy púpozott teáskanálnyit a kérdéses szerből.
Az ötödik nap reggelén savas lesz a vizelet, ami azt mutatja, hogy
feloldottuk a savkiválasztást gátló blokádot.

Mindenfajta savtalanításnál ügyelni kell arra, hogy bőséges mennyiségű

folyadékot igyunk, és hogy a bázikus hatású szert ne ásványvízben vegyük
be, mert akkor a szénsav semlegesíti a bázisok jelentős részét. A sav-bázis
egyensúly helyreállítása döntő lépés lehet az egészséghez és vitalitáshoz
vezető úton, mert ez minden funkció alapja az egész szervezetben. A
túlsavasodás és az elsalakosodás megbénítják az immunrendszerünket, és
hajlamosabbá tesznek minket minden olyan fertőzésre, mellyel egy ép
immunrendszer könnyedén elbánna.

A test táplálkozás- és magatartásfüggő acidózisa többnyire azért alakul ki,

mert nem ismerjük a saját testünk szükségleteit és azokat az egyszerű
lépéseket, amelyekkel hatékonyan segíthetünk neki.

A pH-értéket tesztcsíkok segítségével lehet a legegyszerűbben megmérni a

vizeletben, amely szinte pontosan tükrözi a szövetekben uralkodó
helyzetet. A 7,35-7,4-es pH-érték tűnik ideálisnak, mert a test egészen
csekély toleranciával ezt az értéket tartja fent a vérben, és ilyenkor a
legjobb a közérzetünk.

A kielégítő báziskínálat ellenére hirtelen 5,5-re süllyedhet a pH-érték, sőt

„savcsúcsok” esetén akár 5-re is. Ennek az az oka, hogy a test kielégítő
báziskínálat esetén újabb és újabb különleges hulladéktárolókat számol fel,
ami a savak hirtelen felszabadulásához vezet. Így hát ne zavartassuk
magunkat emiatt, egy-szerűen adjunk a testünknek még több bázist, és
igyunk bőséges mennyiségű folyadékot.

Bázishiány esetén elsorvad a szervezet, mert nem találja meg az élethez

kellő feltételeket. És a túlsavasodás nemcsak a test egészségi állapotára
hat katasztrofálisan, hanem a kedélyállapotra is.

A savtalanítás gyakran váratlan, örvendetes javuláshoz vezet. Néhány nap

alatt örökre elmúlik a fejfájás és sok más tünet, amelyek évek óta kitartóan
jelentkeztek. Kiegyensúlyozatlan és ingerült emberek gyakran rövid időn
belül tartós kedélyállapot-változáson mennek át a savtalanítás folyamán.
Ha sikerül megteremtenünk a sav-bázis egyensúlyt, ügy érezzük
magunkat, mintha újjászülettünk volna. Tovább fokozhatjuk a jótékony
hatást 7,5-8,5-ös pH-értékű bázikus fürdőkkel, amelyeket sokan valóságos
„fiatalító fürdőnek” éreznek.

Bármilyen fontos a test alapos savtalanítása, ásványianyag-raktárainak

újratöltése még ennél is fontosabb. Többnyire olyan nagy a hiány, hogy a
bázikus táplálkozás önmagában nem elég, így bázisokat biztosító étrend-
kiegészítésre van szükségünk.

Cukrot és sót csak nagyon takarékosan használjunk, mert mindkettő méreg

a testnek, még ha egy kevés sóra szüksége is van. A gyümölcs ideális
kezdete a napnak, ha délig semmi mást nem eszünk. Ehhez hozzátartozik
napi egy-két banán is, mert egyetlen másik gyümölcs sem tud felmutatni
ilyen kiegyen-súlyozott tápanyagmérleget. Együnk burgonyát -
„szupergumót” -, amilyen gyakran csak lehet, és lehetőleg mindennap egy
tisztességes adag zöldséget is, olyat, aminek éppen szezonja van. A
joghurtnak is számos előnye van, amelyeket újra és újra ki kell
használnunk.

Számos nemkívánatos anyag csak azért marad bent a testben, mert túl
kevés oxigén áll rendelkezésre az elégetésükhöz. Ezért az alapos
savtalanításhoz az is hozzátartozik, hogy biztosítsuk a test megfelelő
oxigénellátását. Ez elsősorban azt jelenti, hogy gondoskodnunk kell a napi
elegendő mozgásról éppúgy, ahogy a megfelelő ásványianyag- és
nyomelemmennyiségről.

Ha az egészséges táplálkozással és az elegendő mozgással együtt

hozzászokunk a „természetes teljes légzéshez” is, ráadásul mintegy
magunktól lefogyunk, és rövid idő alatt elérjük, sőt gond nélkül tartani is
tudjuk azt a testsúlyt, amely jó közérzetet biztosít számunkra.

A test túlsavasodása azért is olyan veszélyes, mert a vörösvér-testek

savmerevségéhez vezethet, így azok már nem jutnak át a finom
hajszálereken, sőt eltömik azokat, ami szívinfarktust és gutaütést
eredményezhet.

Böjtölésnél ügyeljünk a bőséges bázisbevitelre, mert egy böjtkúra során

különösen sok sav szabadulhat fel.

Segíthetünk a testünknek a reggelenkénti „olajkúrával”, amely fontos lépés

az igazi gyógyuláshoz vezető úton. Sok ember azonban nem akar igazán
egészséges lenni, csak azt akarják, hogy ne legyen több panaszuk. A
gyógyulás alapjában véve a bennünk lakó harmóniára való emlékezés,
hogy megint úgy éljünk, olyan emberként, amilyennek a teremtés „szánt”
minket. Hatékonyan támogathatjuk ezt a szükségszerű tisztulást, ha
tavasszal és ősszel salaktalanító és vértisztító teakúrát tartunk.

És ne feledkezzünk meg arról, hogy naponta valóban elegendő C-vitamint

vegyünk magunkhoz, azaz 1-3 grammot kisebb adagra elosztva, mert a C-
vitamint a test sem előállani sem raktározni nem tudja. A C-vitamin olyan
áldásos hatást gyakorol a testünkre, hogy nem mondhatunk le róla.
Különösen áldásosan hat OPC-vel kombinálva, mert az OPC
megsokszorozza a C-vitamin hatását. Együtt verhetetlen csapatot alkotnak
egészségünk szolgálatában, és valószínűleg jócskán meghosszabbítják az
életünket.

Tehát rajtunk áll, hogy kihasználjuk a savtalanítás és a tarts sav-bázis

egyensúly áldásos hatását, hogy még sok évig jól érezzük magunkat egy
egészséges és életerős testben, és élvezzük életet, mert

Az embernek nem kell először megbetegednie ahhoz, hogy

meggyógyuljon!

Zárógondolatok

Fantasztikus testünk van, jó barát, amely nem bosszantani szeret minket

egy tünettel, hanem a maga „nyelvén” segítséget .ér,hogy szolgálhasson
miket, amíg mi teljesítjük feladatunkat az lét iskolájában". Még a
„gyógyíthatatlan” szó is csak azt jelenti, hogy egy betegség jelenleg külső
eszközökkel még nem gyógyítható, és ezzel arra szólít fel minket, hogy
befelé fordulnunk, és megadjuk testünknek a megfelelő választ az
üzenetére. Ekkor át fogjuk élni, ahogy a tünet semmivé foszlik úgy,
ahogyan jött. Elérte a célját, már nincs szükség rá, így a test megszünteti.
Ha a testünk megint üzenetet küld nekünk „a tünetek nyelvén" megértjük
azt, és tudjuk, mit kell tenni. Meglehet, hogy a ma, orvostudomány még
nem tud segíteni rajtunk, de mi segíthetünk magunkon - ez csodának
tűnhet számunkra, pedig valójában nem csoda, hanem egy természetes
törvényszerűséget követ, csak mi még nem ismertük fel ezt.

Nem elég tudni, hogy az élet egy játék, de ismernünk kell a

játékszabályokat is. Az élet csak akkor lesz valóban játék és le-nyűgöző
kaland, amelyben mi játsszuk a főszerepet.
És barátunk, a test mindig kész arra, hogy meggyógyuljon, és öregkorunkig
megőrizze egészségét, ha segítünk neki ebben, mert

mi vagyunk a legjobb gyógyszer l

Ha valóban a tökéletes egészség mellett döntöttünk, többé senkinek ne

hagyjuk, hogy megmondja nekünk, mit kell tennünk. Már csak a létező
legmegbízhatóbb tanácsadóra, a testünkre hallgassunk.

Otthonunkban, a kocsinkban és a munkahelyünkön mindig használjunk

vitál-iongenerátort, mellyel megteremthetjük környezetünkben az alpesi
levegő vitalizáló hatását. Az eszköz megtisztítja és csírátlanítja a levegőt,
és olyan jó közérzettel ajándékoz meg minket, hogy többé már nem
akarunk lemondani róla.

Hogy még hosszú ideig élvezhessük ezt a jó közérzetet, most következzék

egy gyakorlat, amely nagyon fontos a várható életkorunk szempontjából.
Tudatosítsuk magunkban testünk jelenlegi életkorát, és számoljuk ki, mikor
leszünk 120 évesek. Tartsuk meg ezt az évszámot az emlékezetünkben, és
tudatosítsuk magunkban újra és újra, mennyi időnk van még, és hogy mi
mindent kezdhetünk ezzel az idővel. Töltsük meg ezt az időszakot egy
beteljesült élet újabb és újabb elképzelésével. Ha ön például hatvanéves,
akkor csak most kezdődik élete második fél-ideje. Bizonyosan elkövetett
néhány hibát az első félidőben, mert még nem tudta, hogyan működik az
élet. A második fél-dőben a gyakorlatban alkalmazhatja a tudását, és a
természet törvényeivel összhangban élhet.

Utazhat, írhat könyvet, belekezdhet valami újba, míg mások

„nyugállományba vonulnak”. Új párkapcsolatot alakíthat ki, más szóval
teljesen új életet kezdhet, vagy folytathatja a már megkezdett beteljesült
életet. Vigyük be így a tudatalattinkba egy hosszú, beteljesült élet
programját, és teremtsük meg az alapot ahhoz, hogy megőrizzük a test
egészségét és vitalitását.

És ki tudja, talán egy napon, nyolcvanévesen találkozunk majd egy

teniszpályán, és a szemünkből csillogó életörömből rájövünk: ő is ismeri a
titkot - ami tulajdonképpen nem is titok.
Élvezzük az életet és minden egyes pillanatot!

Függelék

Kislexikon

Alkalózis

Az alkalózis a test sav-bázis egyensúlyának a bázikus tartományba való

eltolódása, aminek hatására 7,4 fölé emelkedik a pH-érték. Bázistöbblet
révén alakul ki, és csak kivételes esetekben fordul elő. Szapora légzéssel
átmeneti alkalózist idézhetünk elő a vérben, ami szédüléshez és ájuláshoz
vezethet.

Acidózis

Az acidózis a test sav-bázis egyensúlyának a savas tartományba való

eltolódása. Ma a legtöbb embernél rendszeressé vált mint szövetacidózis,
ami megsokszorozza a betegségek kockázatát. Még elterjedtebb a latens
acidózis. Ilyenkor még rendben van a pH-érték, de folyamatosan fogynak a
test bázistartalékai. A vérben és a szövetekben 7,35-7,4-es pH-értéket
előfeltételez a biológiai egyensúly. Ha a vesék nem boldogulnak a túl sok
savval, a testben lévő bázisokkal kell semlegesíteni és a szövetekben kell
elraktározni őket. A testnek a vérben, a csontokban és a fogakban, a
fejbőrben és az ízületekben vannak bázisraktárai, amelyekhez szükség
esetén hozzányúlhat, de ez zavarokhoz vezethet ezeken a területeken.

Ásványi anyagok

Az ásványi anyagok olyan anyagok, amelyeket nem termel és nem is

használ el a testünk, mégis szükségesek az anyagcseréhez. Mivel a
kiválasztás révén folyamatosan veszítünk ezekből az ásványi anyagokból,
a táplálékon keresztül folyamatosan pótolni is kell őket. Azokat az ásványi
anyagokat, amelyekből testsúlykilogrammonként 50 grammnál nagyobb
mennyiségre van szükségünk, mennyiségi elemeknek nevezzük. Azokat az
ásványi anyagokat, amelyeknél testsúly kilogrammonként 50
milligrammnál kevesebb az átlagos napi szükséglet, nyomelemeknek
nevezzük.

Bázisok

A bázisok szerves vagy szervetlen vegyületek, amelyek vizes oldatokban

hidroxil- (OH-) ionokat adnak le, és ezzel bázikus reakciókat
eredményeznek. A legismertebb bázis a szódabikarbóna vagy nátron. Más
bázisok kálium-, kalcium-, magnézium-vegyületek stb. Azokat az
élelmiszereket, illetve termékeket, amelyekből bázisok maradnak vissza,
miután feldolgozta őket az anyagcsere, bázisképzőnek nevezzük. A
fokozottan bázis-képző élelmiszerek, illetve termékek valósággal
elárasztják a testet bázisokkal, és így segítenek a zavart sav-bázis
egyensúly helyreállításában.

pH-érték

A pH-érték egy oldat savas, semleges vagy bázikus reakcióját mutatja. A

pH a latin potentia hydrogenii fogalom rövidítése, és hidrogénion-
koncentrációt jelent. A pH-érték megmutatja, mennyi hidrogénion van egy
oldatban. Az 1-től 7-ig terjedő értékek savasnak számítanak, a 7
semlegesnek, a 7-tő1 14-ig terjedők pedig bázikusnak. Az effektív
semleges pont azonban az 5,1-es pH-értéknél van, mert ilyenkor körülbelül
megegyező a bázikus és a savas részecskék mennyisége. A test semleges
pont-ja azonban 7,35-7,4, vagyis már jócskán a bázikus tartományban van.
Ez azt jelenti, hogy bázikus lények vagyunk.

Pufferrendszer

A pufferrendszer a testnek azt a képességét jelöli, hogy savakat választ ki

vagy semlegesít, és ezzel helyreállítja és megőrzi a sav-bázis egyensúlyt.
Ehhez elegendő bázisra és vízre van szüksége. A megfelelő bázisállomány
létfontosságú, és a jó egészség feltétele.

Sav

A savak vizes oldatok, amelyek hidrogénionokat adhatnak le, és ízüket

tekintve gyakran nem savanyúak (cukor), míg egy savanyú oldat (citromlé)
bázikus is lehet. Ha a savak bázisokkal keverednek, beindul egy kémiai
folyamat, amely mindkettőt semlegesíti. Egy vérgáz-analizáló készülékkel
meg lehet határozni a bázistöbbletet, és a Henderson-Hasselbach-képlettel
pontosan ki lehet számítani a mennyiségét.

Irodalom

H. Aihara: Säuren & Basen. Verlag Mahajiva, Holthausen 1988. Bachmann/

Schleinkofer: Die Kneipp-Wassertherapie. Trias, Stuttgart 1992.
Beck/Oetinger-Papendorf: Durch Entsäuerung zu seelischer und
körperlicher Gesundheit. 6. Auflage, Buchdienst Oetinger, Ohringen 1985.

Friebel-Röhring/Wellmann: Wer ist Gesundheits-Killer Nr. 1. Access Verlag,

Königstein-Falkenstein, München 1992.

Grabowski, Siegfried: „Gewebsazidosen und Zivilisationserkrankungen'; in:

raum und zeit 60/92.

Hosch, Harald: Gesund durch Entsäuerung. Dr. Werner Jopp Verlag,

Wiesbaden 1994.

Kapfelsberger/Pollmer: Iss und Stirb. 2. Auflage, dtv-Sachbuch, München

1986.

Kuratorium Knochengesundheit e. V.: Sprechtstunde Osteoporose. Gräfe &

Unzer Verlag GmbH, München 1996.

Markus/Fink: Ich fühle mich krank und weiß nicht warum. Ehrenwirth
Verlag, München 1990.

Mayr: Kneipp und die gesunde Ernährung. K. F. Haug Verlag, Heidelberg

1993.

Müller-Mees, Elke: Sauer macht nicht lustig. Droemersche Verlagsanstalt

Th. Knaur Nachfolger, München 1996.

Notelovitz/Ware: Aufrecht bis ins hohe Alter. Goldmann Verlag, München

1989.

Rauch: Blut- und Säfte-Reinigung. 19. Auflage, K. F. Haug Verlag,

Heidelberg 1991.

Rauch: Die Darmreinigung. 39. Auflage, K. F. Haug Verlag, Heidelberg 1992.

Rauch/Mayr: Milde Ableitungs-Diät. 12. überarb. Auflage, K. F. Haug Verlag,

Heidelberg 1992.

Sulzberger, Margret: Säure-Basen-Kochbuch. AT-Verlag, Aarau 1999.

Treutwein, Norbert: Rat und Hilfe bei Übersäuerung. Südwest-Verlag,

München 1997.

Waerland, Are: Übersäuerung als Grundursache der Krankheiten. 13.

Auflage, Humata Verlag, Bern 1998.

Wendt, Lothar: Die Eiweißspeicherkrankheiten. K. F. Haug Verlag,

Heidelberg o. J.

Worlitschek, Michael: Der Säure-Basen-Haushalt. K. F. Haug Verlag,

Heidelberg 1995.

Worlitschek, Michael: Praxis des Säure-Basen-Haushaltes. K. F. Haug Verlag,

Heidelberg 1993.