Escolar Documentos
Profissional Documentos
Cultura Documentos
Itt is van többféle irány, csakúgy, mint a teljes autó tuningjában. Van, akit a motor nem is
érdekel, csak a kinézet. Éppúgy van, akit nem a zenei élmény érdekel, hanem hogy az autó
"az utcának zenéljen". A laikus az ilyen autóra elismeréssel tekint - de odabent nem biztos,
hogy élvezetes a hatás. A minőségi zene általában kevésbé hallatszik ki. Ennek
fizikai/akusztikai okai is vannak (jól méretezett, nem bandpass láda, stb). Egy másik irányzat
a hangnyomás-tuning, ahol kifejezetten a hangerő számít. További szokásos vélekedés a gyári
(nagyon drága, de gyenge minőségű) beszerelés megtartása. Ez nem számít tuningnak, ezért
nem foglalkozunk vele ebben az írásban. Véleményem szerint a tuning mindig egy jobbítást,
minőségi teljesítménynövelést, a használhatóság és élvezetesség megtartása melletti erő-
növelést jelenti. Az autóhifiben ez a high-end zenehallgatásnak felel meg. Az utcának zenélő
autóknak is van létjogosultsága bizonyos körökben, amit nem is vitatunk, ezúttal azonban
szeretnék kifejezetten a szépen szóló rendszerekről beszélni. Aki mégis kitartana a másik
verzió mellett, annak is javaslom a fejezet elolvasását, különös hangsúllyal a bandpass
(sávválasztó) ládán. A teljes rendszer felépíthető a leírtak szerint, és az "utcának szóló" műfaj
követelményei szerinti bandpass ládát érdemes a csomagtartóba tenni. A hatás nem marad el!
Azonban sokunk számára...
...a zenehallgatás arról szól, hogy az eredeti zenei élményt (vagy legalábbis azt, ami a
felvételen van) minél hűebben reprodukáljuk. Ez még szobai rendszerekkel is igen nehéz,
csak "közelíteni" tudjuk az optimumot - és itt persze nem a manapság divatos "házimozi"
rendszerekről, hanem akár többmillió forintos, "hagyományos" sztereó-rendszerekről van szó.
Nem is a hangerőről, hanem a hangminőségről beszélek.
Az autó egy egészen speciális eset, lévén szokatlan és nagyon hátrányos akusztikai környezet.
Az autó egy zárt (vagy nyitott) kocsiszekrény, különböző tulajdonságú (keménység, felület,
stb) anyagokkal határolva, különböző tárgyak által különböző nagyságú térrészekre
felszabdalva (ülés, kapaszkodók, stb). Ne felejtsük el, hogy a zenehallgató személy körül nem
szimmetrikusan helyezkedik el a rendszer! Igen gyakori, még a verseny-győztes autók között
is, hogy az anyósülésről hallgatva nem azt az élményt adja a rendszer, mint a vezetőülésből.
Ebben a fejezetben egy olyan (sztereo - vagyis nem "házimozi", nem dolby surround)
alaprendszert szeretnék leírni, amely alkalmas a zenehallgatásra, elemeit azonban a
legolcsóbbtól a legdrágábbig választhatjuk, azaz párszázezertől akár a pármillió (!) forintos
árkategóriáig is eljuthatunk. Ennek a rendszerszemléletnek az az előnye, hogy az eleinte olcsó
kategóriában vásárolt elemeket egyenként is jobbra cserélhetjük, mikor-hogy engedi a
pénztárcánk. Ettől a rendszer működőképes lesz, sőt, az egyes elemek cserélgetésével
megtapasztalhatjuk, hogy melyik egység mennyit javít az összhangzáson. Akár a kábel is.
Márkákat, gyártókat, típusokat szándékosan nem írok. Itt is, mint a tuningban bármikor, meg
kell fizetni a minőséget. Ez nem olyan, mint a melegítőruha: a 2000 forintos kínai melegítő
ugyanúgy funkcionál, mint a húszezres "márkás" mackónadrág. A tuningban, a hifiben ez nem
így van. Olcsó pénzért nem lehet jót venni. "Olcsó húsnak híg a leve". Ha megoldható lenne
olcsón jó hifit szerelni, senki sem venne drága felszerelést - ezen érdemes elgondolkozni!
Első nekifutásra válasszuk a középkategóriát, esetleg a középkategória alsóbb szegmensét (de
ne a legolcsóbbat mindenből). Lényeges a rendszer "egyenszilárdsága" ekkor is: egyetlen
rossz komponens a teljes hangzást lerontja. Ugyanakkor: egyetlen, kiugróan jó minőségű
komponenstől nem lesz kiugróan jobb a hangzás, hisz a többi elem "lehúzza" ezt a minőséget.
Saját tapasztalataim
2. a saját beszerelés gyalorlat nélkül nem fog szépre sikerülni! Én magam tanultam, illetve
gyakorlatot szereztem a következőkben: fa- és fémmegmunkálás kézi- és gépi szerszámokkal,
elektronikai ismeretek, vezetékek kezelése és forrasztása, szobai hifirendszerek összeállítása,
elektronikai műszerek kezelése, autóvillamosság, autószerelés, stb. Ennek ellenére, az első
munkám kifejezetten amatőr benyomást kelt, mondhatni csúnya. Én, mint preciz és alapos
ember, ezt szégyellem. Nem azért lett ilyen, mert nem adtam a szépségre, hanem egyszerűen
ilyenre sikerült. Hiába az egyes területek magabiztos ismerete, ezeknek a rész-területeknek az
összessége nem adja ki magát az autóhifi-beszerelői gyakorlatot! A beszerelést tehát bízzuk
szakemberekre! Hogy ki a szakember, azt leginkább a jó hifirendszerek tulajdonosai fogják
megmondani, "ajánlani". Ne essünk be az utcáról sehová, inkább egy-egy ismerősünk ajánlása
alapján, és arra hivatkozva, találjuk meg a kiszemelt műhelyt. Lényeges az általános technikai
tájékozottság, és a saját autó ismerete. Itt a kárpitok helyes megbontására gondolok például.
Emellett elengedhetetlen a rátermettség és bizonyos "bátorság". Fúrógéppel esni az autónak?
Nos, ha kell, hát kell...
A fejegység
Ezeket a watt-számokat azért sem kell figyelembe venni, mert a fejegység erősítőjét nem
fogjuk semmire sem használni, a hangsugárzóinkat az erősítő(k) fogjá(k) hajtani. A
hangszórókimenetek nem lesznek bekötve, még a hozzájuk való ISO csatlakozóért sem
érdemes pénzt kiadni.
Szolgáltatások: itt mindenkinek a maga ízlése szerint kell választania, a szolgáltatások olyan
széleskörűek, hogy lehetetlen és felesleges is részletezni. Gyakori kérdés, hogy a tisztelt
felhasználó az előlap világítását szeretné a műszerfalvilágításához igazítani, színben. Ez
utólag már igen nehéz, ezért - akinek ez számít! - jobb előre tájékozódni. Fontos tudni, hogy
ha külső CD-tárat is használnánk, mivel kompatibilis a kommunikációs csatlakozó (és persze
az adatformátum). Vagyis milyen CD-tár használható. Nem jó olyan csapdába esni, hogy az
ember megvesz egy közepes fejegységet a csak vele kompatibilis CD-tárral, mad fejegységet
cserélne, más márkára - ez azonban nem tudja kezelni a tárat.
MP3: az mp3 formátumról azt kell tudni, hogy ez egy veszteséges tömörítést jelent. Ezért fér
MP3-ból akár tízszer annyi zene egy CD-re, mint az eredeti CD-formátum fájljaiból. Az MP3
hangzás, minél jobb a hangrendszer, annál tetten érhetőbb. A sima rádió+hangszóró
készletemen nem vettem észre különbséget. Szobai hifimen, illetve a kicsit fölfejlesztett autós
rendszeremen már egyszerűen tűrhetetlenek az Internetről leszedett anyagok. Saját
grabbeléssel (átalakítással), 256k vagy annál jobb mintavételezéssel talán jobb minőségű
anyagok nyerhetők, de ez is hallatszik. Ami a fül számára az mp3 tömörítési vesztesége, az a
szem számára az alacsony minőségű, szintén veszteségesen tömörített jpeg kép. Nézzünk egy
(két) ilyen képet. Döntse el ki-ki maga, hogy melyik kép tetszik neki jobban. Gondoljuk
végig, hogy a többszázezres hangrendszerhez nem megéri-e párezerért egy-egy műsoros CD
vásárlása? Az írott CD-k is hallhatóan gyengébbek a gyáriaknál, de az mp3 az igazi
zeneszerető számára "nem pálya". Na, nézzük azt az illusztrációt a veszteséges tömörítés
szemléltetésére... zenében kinek melyik tetszene? (A képek eredetije 24-bites GIF)
JPG, 100%-os minőség: 70kB JPG, 18%-os minőség: 6kB
CD-tár
Az erősítő
Az erősítőnek négycsatornásnak illik lennie, a fentebb leírt minta- (alap-) rendszerben. Persze
lehet két darab kétcsatornás is, de ennek nincs sok értelme, csak több pénzbe kerül.
Pontosítva: nagyon is van értelme, de ez az előny csak a nagyon jó minőségű rendszereknél
érezhető. Az alsóbb kategóriákban nem annyira jellemző, hogy hallható változást adna. Ez az
előny pedig a tápfeszültség stabilitása: két különálló erősítőnek két tápegysége van, így a
mélyládát hajtó erősítő feszültségingadozásai nem zavarnak bele a másik erősítőre kötött
csatornákba, hisz a másik erősítőnek is saját tápja van. (Tudni kell, hogy az erősítők belső
áramkörei nem az autó fedélzeti 12..15V feszültségét használják, hanem egyedi,
kapcsolóüzemű tápoktat alkalmaznak.)
Mitsubishi Eclipse-ben elhelyezett két darab erősítő. A példa a hátsó üléstámla mögötti
elhelyezést mutat. Ez akkor helyes, ha a szellőzésük valahogyan (például hátulról,
ventilátorral) megoldott. (Vagy, ha az üléstámla nem kerül vissza)
A négycsatornás erősítő csatornáira elvileg bármit köthetünk persze, akár mind a négyre
ugyanazt a csatornát is (de minek?), mindegyik csatornát külön-külön erősíti. Az általános
használat természetesen a jobb-első, bal-első, jobb-hátsó, bal-hátsó csatornák erősítése. (Az
utóbbi kettő hajtja a szubládát). A négycsatornás erősítők felhasználása annyira jellegzetes,
hogy ezt a gyártók is figyelembe veszik. Vannak olyan erősítők, ahol az egyes szűrők csak
bizonyos csatorna-párra használhatóak, mivel a felhasználók 99%-a eleve nem is akarja
másképpen bekötni.
Annyit lehet esetleg spórolni az erősítőn, hogy az első hangszórókat először még (amíg nincs
rá pénz) a fejegység első hangszórókimeneteiről (FRONT) hajtjuk, és a mélyek számára
veszünk egy kétcsatornás erősítőt, bekötve ebbe a két hátsó (REAR) RCA kimenetet. Ekkor
az lesz a probléma, hogy az újabb két erősítőcsatorna beruházásakor egy másik kétcsatornást
veszünk, vagy ezt eladjuk, és egy új négycsatornást próbálunk szerezni. Kétszeri kiadás =
több kiadás, ezért jobb lenne rögtön a négycsatornásat vásárolni, "kerül amibe kerül".
Az erősítőt fix, szilárd és egyenes, lapos alapra kell felszerelni, ez megoldható egy saját
alaplap elkészítésével, melyet bárhová lecsavarozhatunk, majd erre tesszük az erősítőnket. Az
erősítő elhelyezése a csomagtartóban az ideális a jó szellőzés és hűtés miatt. Hátsó ülés alá,
kesztyűtartóba, lábtér oldalpanelja mögé nem szerelhetjük, de ez a használati utasításban is
benne van.
A mélysugárzók
A mélyládák fajtái: zárt láda, reflexláda, bandpass láda, szub-cső, vagy láda nélkül szerelt
mélynyomó, ami szintén reflex- vagy zárt ládát jelent, a csomagtartóból kiképzeve. A ládák
lehetnek saját építésűek, vagy boltban vásárolt kész ládák.
A zárt láda szó szerint egy zárt láda. A reflexládán van egy
reflexnyílás is, amely általában kör alakú, és a kör alakú
nyílás befelé egy csőben folytatódik. Ez a reflexcső. Ez a két
láda (zárt és reflex) a leggyakrabban alkalmazott változat. A
bandpass láda egy szilárd belső fallal két kamrára osztott
doboz, ahol a két kamrát a hangszórók "kötik össze". A
kamrák egyike végülis egy zárt láda, míg a másik egy
reflexcsövön keresztül nyílik a kültérbe. A hangszóró tehát
nem dolgozik kifelé, csak a reflexcsövön keresztül. Ezekkel a
bandpass (sávválasztó) ládákkal nagy érzékenység érhető el,
de kifejezetten egy adott frekvencián erősek, tehát nem túl
széles sávúak. Így adott zenei stílusra kiválóak lehetnek,
összetettebb zeneiségű darabokat nem szólaltatnak meg hűen.
A csöveket a profi hifisták nem ajánlják, de autója válogatja, hogy esetleg helyhiány vagy
egyéb okok miatt nem kell-e ez mellett döntenünk, illetve hogy milyen lesz a végső hangzás.
A free-air hangszóró kalaptartóba építése a "szedán" autóknál lehet hatékony, ilyenkor a teljes
csomagtartó mélyládaként üzemel, ehhez a térfogathoz kell méretezni a hangszórót. Ha
reflexcsövet is használunk, akkor reflexláda lesz a csomagtérből, ha nem, akkor zárt láda.
Ilyenkor is érvényes, hogy a ládának merevnek kell lennie, ezért az eredeti kalaptartót be kell
táblázni vastag rétegelt, vagy MDF lemezzel. Az MDF lemez hangdoboz építésre a
legmegfelelőbb - és nem is drága - anyagválasztás. Ne feledjük, hogy - legalábbis szedán
autók esetén - a hangszórók legtöbbször a karosszéria vágása után férnek csak el. Ez
megfontolandó.
1999-es Subaru Impreza kalaptartója beépítve. Mint írtuk, nem szokásos a szélessávú (koax)
hangszórókat hátulra telepíteni. (A két szélső sugárzó kétutasnak látszik). A jobboldali kép a
kalaptartót mutatja végső állapotában.
Kábelezés
Igen, a kábelezés is fontos, ha nem a legfontosabb (!) része a hifi rendszernek. Aki nem ért az
elektromossághoz, az elektronikához, az egyszerűen kérem higyje el, hogy így van. Akik
pedzegetik ezt a szakmát, általában azt mondják, a vezeték az vezeték, egy valamilyen
ellenállású drót, csak a keresztmetszet számít. Sajnos ez sem igaz. Persze, igaz, ha például egy
villanykörtét kell üzemeltetni. Azonban az erősítő és a fejegység közötti (RCA,
"interconnect"), az erősítő és a hangszóró közötti kábelek nem egyenáramot vezetnek. A
vezetékek helyettesítő képe pedig csak szupravezetők esetén "vezeték", és csak elméleti
vezetékek esetén "ellenállás". A valóságban több L, C ("tekercs" és "kondenzátor", azaz
induktív és kapacitív) összetevőjük van. A vezetéknek a két vége között van ellenállása, szórt
induktivitása, szórt kapacitása. Igaz, ezek elenyésző mértékben jelentenek sávszűrést,
fázistolást, az emberi fül azonban mindent meghall, még azt is, ami műszerrel nem mérhető.
A fejegység beszerelése a gyári, nem szabványméretű rádiók helyére igen nehéz. Ezek
sokszor a fedélzeti computerrel (a központi kijelző vezérlőjével) egybe vannak integrálva,
eltávolításuk után nem funkcionál száz százalékosan a fedélzeti kijelző... Beépíthetjük
máshová is, ekkor ugyebár látszatra két rádiónk lesz... ha az újat "le tudjuk titkosítani", akkor
a tolvajok látva a gyári fejet, otthagyják az autót. A beépítéshez gyakran egyedi adapter kell,
hogy ne maradjanak ronda lyukak, rések.
A komponens szettek 16-centis darabjait az ajtóba kell építeni, a hangszóró mögé elvben zárt
doboz kell kerüljön. Maga az ajtó nem zárt! Gyakorlatban a 16-os komponens szettek
mélyközepei általában szépen szólnak egyszerüen az ajtóba/ajtópanelbe szerelve (doboz
nélkül). Az ajtópaneleket MDF-lemezből, rétegenként készítik, de készülhet üvegszálas
erősítésű műanyagból, stb.
Látható, hogy a teljes beszerelés olyan mérvű szakmai tapasztalatot jelent, ami kifejezetten
csak az autóhifi beszerelő műhelyekben áll rendelkezésre. Ami nekik két-három óra, az
nekünk akár két nap is lehet! Ne feledjük a szerszámokat: dekopír fűrész, fúrógép,
forrasztópáka, hőlégfúvó, kábelvég szerelő célszerszámok, kábelvégek, csípőfogók,
hőzsugorcső, szigetelőszalag, gyorskötöző pántok, a kárpitszereléshez cérnakesztyű, stb.. ha
ezek - és még sok más - nem állnak rendelkezésre, a project bukása garantált.
Beállítás
Bekötés után be kell állítani az egységeket. Ez egyetlen "magnó" esetén nem nagy dolog, az
ember tekergeti a mélyhangkiemelést és ennyi. Ez volt eddig! Egy autóhifi rendszer viszont
akkor van jól beállítva, ha a fejegységen mindent nullára állítva (a hangerőt persze nem), a
loudness, x-bass és egyebek ki vannak kapcsolva, majd az erősítő csatornáinak gain
("hangerő") potméterével, a vágási frekvenciák variálásával kísérletezve előáll a kívánt
hangzás. Esetleg be lehet kapcsolni az erősítőn a mélyhangkiemelést, de erre sem mindig van
szükség - és így a jó! A beállítást ne FM rádióadón, hanem egy jól kevert CD-n végezzük! A
rádióadók nagyon loudness-esek, vagyis rengeteg magasat és mélyet nyomnak. Ha ehhez
állítjuk a rendszert, akkor egy "normális" műsorforrás (CD, jó minőségű kazetta) színtelennek
fog tűnni.
Első hallgatáskor az ember élvezi, hogy már van basszus az autóban, és erre helyezi a
hangsúlyt. Ne essünk túlzásba. A túl sok basszus élvezhetetlenné teszi a zenét. Majd ha már
hetekig közlekedtünk az autóban, és találtunk a fejegységen egy olyan mély/magas beállítást,
ami mellett nem fárasztó, hanem élvezetes a zenehallgatás, akkor érdemes az erősítőt addig
hangolni, amíg a fejen mindent megint nullára visszaállítva éppen jó a hangzás.
A kellemetlen hangzás igen gyakori az első időkben. Meg kell várni a hangszórók
bejáratódását. Tudnivaló, hogy a hangváltókban legtöbbször többféle magasszint (csillapítás)
közül választhatunk. Lehet a választás módja "jumper", kapcsoló, vagy több kimenet közül
való választás (arra csatlakozunk, amelyik tetszik). A térhatáson adott esetben sokat segíthet a
magas(ak) fázisfordítása (+/- csere)
Profibb felszerelések
Már a fenti elrendezéssel is lehet amatőr hi-fi (nem hangnyomás-, hanem hangzásbeli!)
versenyeken indulni, persze csak a szabályzatok feltételeinek (EMMA, HUMMA)
megfelelve. A tökéleteshez jobban közelítő hangzást érhetünk el néhány egyéb felszerelés
segítségével: